Készült: 2019.10.19.08:07:18 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

229. ülésnap (2017.05.30.), 108. felszólalás
Felszólaló Halász János (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka előterjesztő nyitóbeszéde
Videó/Felszólalás ideje 13:38


Felszólalások:  Előző  108  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz), a napirendi pont előadója: (Behelyezi kártyáját a gépbe.) Elnézést, elnök úr. Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Idestova hat évvel ezelőtt e falak között vette kezdetét egy páratlanul sikeres beruházás, amelyről akkor még nem tudtuk, hogy valójában beruházássorozat lesz. A 61/2011. számú országgyűlési határozat alapján indult el a később Steindl Imréről elnevezett program, nem kisebb ambícióval, mint a magyar történelem elmúlt évszázadának kétségkívül legfontosabb helyszíne, a Kossuth tér helyreállításának igényével. Ma, ha kimegyünk a térre, pezsgő élettel találkozunk. A Kossuth tér a város talán legnépszerűbb látványossága, az idelátogató turisták milliói mellett a budapestiek is belakták, szeretik.

A jót könnyű megszokni, ezért szinte felidézni is nehéz, hogy milyen állapotban volt az Országház környéke 2011 őszén. A tér nagy részét, jóval több mint felét a gépjármű-közlekedés foglalta el. Itt haladt keresztül a Lipótvároson átmenő autóforgalom jelentős része, ehhez jött még részben az Országház, részben a környező magánházak és közintézmények igényeit kiszolgáló, több mint 400 férőhelyes parkoló. A burkolat repedezett, számos felbontás és visszajavítás nyomát viselő aszfaltréteg volt. Lepukkant oszlopok és kábelek sűrű pókhálója tette tönkre az Országház látványát.

Díszként csupán az aljas szándékból lerombolt vagy alattomosan pusztulásra ítélt szobrok helyén emelt alkotások koncepciótlan halmaza és az egyetlen meghagyott, de ideológiai okból, okokból meghamisított feliratú Rákóczi-szobor szolgált. A tér növényzetét igénytelenül, jórészt esetlegesen összeválogatott fajták, közöttük sok táj- és környezetidegen növény, valamint spontán felmagzott aljnövényzet jellemezték. Bár a környéken élők megszerették, a Kossuth-szobor előtti betegeskedő hársfasor is az évtizedes pangás, a gazdátlanság és a koncepciótlanság szimbóluma volt. Ezeket a fákat valamikor a hetvenes évek elején ültették át ide, mert egy budai közúti rekonstrukció során feleslegessé váltak.

Az akkori döntéshozók valószínűleg fel sem mérték, milyen bűn az Országház előtti tér szerkezetébe durva kézzel beavatkozni, ezáltal ellehetetleníteni a Steindl Imre által megjelölt térépítészeti prioritást, az Országház zavartalan láthatóságának fenntartását. A tér és az Országház sorsát évtizedekig meghatározó hozzáállást néhány jellemző példával szeretném illusztrálni.

Az egyik a minden szempontból méltatlan országzászló, amelyet az ország főterén a nemzeti ünnepeken katonák díszsorfala között húztak fel, gyakran a televízió kamerái előtt. Az országzászló gyenge minőségű, a környezetéhez sem anyagválasztásában, sem szerkezeti megoldásaiban nem illeszkedő kialakítású volt, elhelyezése sem az Országház tengelyéhez, sem a nyomokban még felismerhető régi térépítészeti rendszerhez nem igazodott, amit nyilvánvalóan egyetlen szempont indokolt, hogy minél kevesebb parkolóhelyet kelljen majd feladni.

A másik a téren átmenő villamospálya, amelynek nyomvonalát évtizedekkel ezelőtt a műszaki célszerűség jegyében rajzolták meg, ezzel átlósan kettévágták, gyakorlatilag megcsonkították a tér déli részét. Szigorúan véve műszaki szempontból így volt a legegyszerűbb, a többi meg nem számított. Nyilván fel sem vetődött, hogy egyéb szempontokat is mérlegelni illene. Jól mutatja a tulajdonosi szemlélet hiányát az is, hogy a Kossuth téren az idők során itt-ott ipari jellegű trafóházak létesültek, de az összevissza burkolatfelbontásokat, majd a pótlásokat is a műszaki problémamegoldás egydimenziós igénytelensége jellemezte.

De a szemlélet demonstrálására az Országházon belül is találunk példákat. Ilyenek az Országházon belüli elfalazások. Javaslom képviselőtársaimnak, hogy amikor legközelebb innen az ülésteremből gyalog indulnak a Képviselői Irodaház felé, menjenek le a földszintre, és a XVII. kapu felé közeledve majd ne fordítsák el a fejüket, amikor az Országgyűlési Őrség irodáihoz érkeznek. A korabeli tüzéptelep-építészet legborzalmasabb hagyományait tanulmányozhatják Steindl neogótikus palotájának kellős közepén. Nézzenek fel majd ott a mennyezetre, és megdöbbenve láthatják, hogyan falazták el a gyönyörű gipszstukkós mennyezetet, hogy csonkították meg ezáltal ezt a teret ott.

A Kossuth térnek évtizedeken át nem volt igazi, gondos gazdája. A napi politikai szempontok dominanciája, a rövid távú gondolkodás mellett igény sem mutatkozott, és persze pénz sem jutott a teret megillető gondozásra, pláne egységes, nagyvonalú térépítészeti rendszer végiggondolására és megvalósítására.

Ennek a pangásnak vetett véget a budapesti Kossuth Lajos tér rekonstrukciójáról szóló, már idézett országgyűlési határozat, amely mögött régen látott egységben sorakozott fel a kerület, a főváros, az Országgyűlés és a kormány.

(13.30)

Így a munka hamarosan elkezdődhetett, és rekordgyorsasággal be is fejeződött. 2014 tavaszán már a teljesen megújult téren sétálhattunk.

Nagyvonalú, egységes kialakítású tér jött létre, amely a XXI. század térépítészeti eszközeivel Steindl Imre eredeti elgondolását jeleníti meg: kiemeli, méltó keretbe foglalja a sok évtizedes homlokzatfelújítás befejeztével végre régi fényében tündöklő Országház épületét.

Ma megállapíthatjuk, hogy egyetlen kivétellel az országgyűlési határozat minden pontja teljesült. A mélygarázs autómentesítette a teret. Növekedett a tér parkfelülete. A biztonsági okokból lezárt rész pedig minimálisra csökkent. Az 1945 után szétvert Országgyűlési Múzeum újjászületett. Több kiállítótér ‑ köztük az ’56-os tragikus sortűz áldozatai előtt tisztelgő emlékhely ‑ és korszerű látogatóközpont várja most már a turistákat.

A tér képzőművészeti arculata is visszanyerte régi szép állapotát. A téren azok és csak azok a szobrok állnak, amelyek a kommunista szoborrombolások előtt is álltak; egyetlen kivétellel: a fanyalgókat elnémítva a lehető legjobb helyre került a József Attila szobor.

Az évszázad árvize sem akadályozhatta meg a rakpart megújítását, ezzel létrejött egy erőteljes, új turisztikai kapcsolat a Duna mentén déli irányban. Ennek folytatásaként a Fővárosi Önkormányzat is tervezi a Lánchídig terjedő szakasz rekonstrukcióját.

Csupán a határozat 3. pontjában foglaltakról, a végrehajtó hatalom szerveinek a törvényhozás épületén kívüli elhelyezéséről nem sikerült még gondoskodni, de a Nemzeti Hauszmann-terv keretében ha­ma­rosan ez is teljesülni fog, és az Országház teljes egészében az Országgyűlésé lesz.

A sikeres kezdet után a Steindl Imre-program második üteme, a térfalak rekonstrukciója is elindult. A déli térfal helyreállítása a Kossuth téri metrómegálló fölötti egykori MTESZ-székház bontásával kezdődött el. Ez a ház, ha máshol épül, talán szolgálhatott volna egy építészeti korszak megőrzendő emlékeként, itt, a Kossuth téren azonban nem tekinthettük másnak, mint egy lezárult korszak kihívó vi­zu­ális provokációjának. Helyén az Országgyűlés Hivatala új irodaházának építésével folytatódik a program, amely az első szabadon választott országgyűlés elnökének emléket állítva Szabad György nevét viseli majd.

A Kossuth tér arculatába illeszkedő, az eredeti Hültl-féle terveknek megfelelő homlokzati kialakítású, de minden más szempontból korszerű, új irodaház várhatóan 2018 végén készül el.

Az irodaházzal építészetileg egységet alkotó szomszédos bérházak homlokzatmegújítását sem lehet elodázni. Bántóan elhanyagolt az állapotuk, és nem lenne elfogadható, hogy az egységes kialakítású épülettömb két felének megjelenését évtizedek válasszák el egymástól. Meg fogjuk találni a módját, hogy hamarosan ezeket az épületeket is eredeti szépségükben láthassuk.

A második ütem részeként még két épület rekonstrukcióját tűzte ki célul a kormány. Az egyik a Vécsey utca torkolatában az MFB-székházként szolgáló társasház, amelynek elegáns tetőidomát tarolták le annak idején indokolatlanul. A másik a tér túlsó sarkán a Steindl Imre által tervezett Balassi Bálint utcai régi országgyűlési bérház, amelyről az Országházat idéző építészeti motívumok többségét barbár kezek elbontották, sőt a hetvenes években még a szobrokat is eltávolították, és valószínűleg szemétre dobták. A program eredményeképpen hamarosan mindkét épület eredeti fényében fog tündökölni.

A Steindl Imre-program harmadik üteme a tér keleti térfalát alkotó két nagy középület rekonstrukcióját foglalja magában. A két szóban forgó épület a Néprajzi Múzeum, az egykori Igazságügyi Palota sanyarú állapotban lévő tömbje, valamint a Földművelésügyi Minisztérium épülete. A kormány döntése alapján ebben a kormányzati ciklusban mindkét épületrekonstrukció tervezése megkezdődik.

A program negyedik üteme a Vértanúk terének rekonstrukcióját célozza majd. A Kossuth térrel szerves egységet alkotó terület a főváros egyik legfontosabb turisztikai útvonalán fekszik, rendezése ezért is szükséges. A teret övező épületek is mind megújulnak, több mint furcsa lenne, ha a térrel nem törődnénk.

A program ötödik ütemének pedig az Országházon belül történt barbár átalakítások, elfalazások, csonkítások helyreállítását tekinthetjük. Ezekről már tettem említést az imént. Ez a munka is megkezdődött már, de igazi lendületet csak a Szabad György-irodaház felépülése után kaphat majd.

A Steindl Imre-program eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy a siker alapfeltétele a Fővárosi Önkormányzat, a kormány és az Országgyűlés részéről megnyilvánuló egységes akarat, a megfelelő jogszabályi környezet és az is, hogy csak a tulajdonviszonyok rendezése után kezdődjön el a beruházás.

A Kossuth tér állami tulajdonba és az Országgyűlés Hivatalának vagyonkezelésébe kerülése kulcsfontosságú lépés volt, ami nagyban megkönnyítette a bonyolult beruházás engedélyezési feladatainak végrehajtását. Az előttünk fekvő törvényjavaslat hasonló céllal a Vértanúk tere felújítása érdekében tartalmazza a tér állami tulajdonba és az Országgyűlés Hivatala vagyonkezelésébe adását.

Az építés befejeztével a folyamatos fenntartás aprómunkája a következő feladat, ami sok esetben legalább akkora kihívás, mint a beruházás megvalósítása. Mindenki meggyőződhet arról, hogy az Országgyűlés Hivatala jó gazdaként gondozza, óvja a Kossuth teret, napi szinten felügyeli a takarítást, a karbantartást. Ez a tulajdonosi szemlélet garantálja, hogy a saját kezelésben álló területen mindenkor az Országházhoz, a hely szimbolikus jelentőségéhez és az idelátogatók elvárásaihoz méltó állapotok uralkodjanak.

A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvényben rögzített eszközökkel felruházott Kiemelt Nemzeti Emlékhely Bizottság arra hivatott, hogy a tér közvetlen környezetében se történhessen semmi, ami a tér, a történelmi díszletek méltóságát sérti.

A Kiemelt Nemzeti Emlékhely Bizottság tagjaként három éve gyűjtöm a tapasztalatokat, az előttünk fekvő törvénymódosítási javaslat alapját jórészt ezek képezik. Mit tartalmaz a javaslat? Mindenekelőtt a Steindl Imre-program első ütemének lezárásához és a következő ütemek előkészítéséhez szükséges szabályokat.

Az elkészült beruházás teljes lezárásához mindenképpen szükség van néhány technikai jellegű módosításra, ilyen az önkormányzatoknak történő vagyonátadás. A villamospálya, a trolivezetékek, né­mely közúti burkolat, a közvilágítás bizonyos elemei az állami beruházás részeként jöttek létre, de logikus, természetes helyük az önkormányzat vagyonában lenne. Elég furcsa lenne, ha például az Országgyűlés Hivatala könyveiben maradna a villamospálya téren áthaladó szakasza.

A Kossuth tér rekonstrukciójának előkészítésekor három Kossuth téri szobor a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában maradt: a Földművelési Minisztérium jobb szárnya előtt álló Nagyatádi Szabó István-szobor, valamint két díszítőszobor jellegű zsánerszobor: az Agronómus lány és a Kaszás legény. Állami tulajdonba való átvételük után nyilván ezek is megkapják azt a figyelmet, mint a tér többi szobra.

A törvényjavaslat tartalmaz továbbá néhány, a Kiemelt Nemzeti Emlékhely Bizottság működésével kapcsolatos apró technikai módosítást is.

Láthatjuk, tudjuk, hogy az elmúlt évben a települési önkormányzatok erős jogosítványokat kaptak a településkép megőrzése érdekében. A javaslatunk ‑ a Kossuth tér, a kiemelt nemzeti emlékhely spe­ciális, egyszeri mivolta okán, a területre már most is vonatkozó speciális szabályozási környezet következetes továbbviteleként ‑ létrehozza a kiemelt nemzeti emlékhely településkép-védelmi környezete kategóriát, és e területen a kormányra bízza a településképi szabályok létrehozását.

A településkép-védelmi környezet határait kormányrendelet szabja majd meg, de a szándék az, hogy e körbe a kiemelt nemzeti emlékhely látványát közvetlenül befolyásoló ingatlanok tartozzanak. Ezek gyakorlatilag a kiemelt nemzeti emlékhely részét képező két közterület, tehát a Kossuth Lajos tér és a Vér­tanúk tere közvetlen szomszédságát jelentő ingatlanok, a terektől nagyjából egysaroknyi távolságig.

Tisztelt Ház! Kérem, hogy a Kossuth téri rekonstrukció sikerén hozzánk hasonlóan fellelkesülve támogassák javaslatunkat, a már elért eredmények megőrzése és a továbblépés jogi megalapozása érdekében. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)




Felszólalások:  Előző  108  Következő    Ülésnap adatai