Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Karácsony közeledtével én is rágódtam, hogy mi az, amit a magyar társadalom számára adni lehetne, hiszen a magyar jogalkotás napi szintű elfoglaltságai legtöbbször arról nem szólnak, hogy mi lesz az emberekkel, és szerettem volna, ha most a karácsonyfa alá valami olyan tartalmasabb ajándék kerül, aminek hosszabb távon lehet örülni, hosszabb távon boldoggá teszi a családokat.

Ennek megfelelően kértem a mai nap folyamán a tárgysorozatba vételét egy elavulást gátló saláta-törvénycsomagnak, amely a nemzetközi jogból adódóan nem pusztán egy fogyasztóvédelmi, hanem azon jóval túlmutatóan egy termékdíj-szabályozás, egy hulladékszabályozás és egy környezetvédelmi szabályozásnak az együttes megvalósítása. Ugyanis így karácsony táján, amikor egyre kevesebbet tudnak adni egyre többen, nagyon-nagyon fontos kérdés az, hogy azok a termékek, azok a háztartási termékek és műszaki eszközök, amelyeket megvásárolunk, vajon mennyi ideig okoznak boldogságot: csak addig, amíg kicsomagolják azt a terméket, és utána a következő pár hónapban esetleg kihúzza a garanciális idő végéig, és utána megy tönkre, vagy pedig hosszú távon örömet és mindennapi használhatóságot okozó termék kerül a fák alá.

A jogszabályi javaslatban arra szerettem volna javaslatot tenni, illetve arra tettem javaslatot, hogy lehetőség szerint próbáljuk meg a fogyasztóvédelmi szabályozásban rávenni a forgalmazókat és elsősorban a gyártókat, hogy lényegesen hosszabb garanciális időkkel próbáljanak meg biztosítani egyértelmű működőképességet a termékeiknek. Ezzel az ela­vu­lás­gátlással azt lehet elősegíteni, hogy minden bizonnyal ez a beépített elavulás, amit nagyon sok esetben a műszaki termékekben tapasztalunk, kitolható, és hosszabb távon használhatóvá, alkalmazhatóvá teszi termékeinket.

Nyilvánvalóan nemcsak erről van szó, hogy a garanciális idők önmagukban megoldanának mindent, hanem mindenki szembesült már azzal a problémával, hogy valakinek vett valamit ajándékba, az elromlott, és az alkatrész cseréje vagy javítása többe került, mint maga egy új alkatrész. Ez bizony nagy társadalmi probléma, hiszen nemcsak a nyersanyagot pazaroljuk, nemcsak műszaki hulladékot termelünk, amivel nem tudunk utána mit kezdeni, hanem bizony elveszik az a termék, amivel örömet akartunk okozni szeretteinknek.

Ha már ott tartunk, hogy akkor legyen hosszabb a garanciális idő, és lehetőség szerint legyen kötelező alkatrészellátás, akkor azt is biztosítani kell, hogy bizony ezek a termékek ne fussanak ki, és kötelező szervizhálózat legyen a nemzetközi nagy cégek azon termékeire, amelyeket Magyarországon forgalomba hoznak. Biztosítsuk a kötelezettséget mindenütt, hogy el lehessen érni a vidéken élők számára is azt, hogy bármilyen hibásodás esetén tudnak szakszerű műszaki segítséget kérni, és nem pedig az történik meg, hogy hogyan lehet kibújni ez alól.

Az elavulást gátló jogszabályi csomag, amelyet a mai nap folyamán a Fenntartható fejlődés bizottsága nem vett tárgysorozatba, leginkább azt próbálta elérni, hogy felelősséget vállaljon a kormányzat azért, hogy megvédjük a magyar fogyasztókat, megvédjük a magyar állampolgárokat. Mert a nemzetközi cégek gazdasági érdekétől ki más védené meg azokat, ki más az, aki odaállhat, hogy védelmet biztosítson a családoknak és a kisembereknek, hogy a vásárlás után az a termék, amit megvásárolt, megéri a pénzét, megéri az árát, hosszú távon használható lesz? Ha ebből a kormányzat kihátrál, és nem hajlandó ennek érdekében tenni, ha a Magyar Országgyűlés kihátrál, akkor a magyar fogyasztókat senki nem védi meg. Akkor a kacatok és eldobható limlomok országaként csak a hulladékgazdálkodási problémával és a veszélyes hulladék keletkezésével kell szembesülnünk, és azzal, hogy szeretteinknek jövőre ugyanolyan hajszárítót, ugyanolyan porszívót vagy ugyanolyan kisrádiót vehetünk, mert bizony nem tartotta meg az állapotát úgy, hogy azt hosszú távon használni lehessen.

A magyar emberek túlnyomó többsége kispénzű ember, kevés pénzből gazdálkodik, ezért létkérdés lenne az, hogy ha valamibe befekteti a pénzét, és ha megörvendezteti a családját egy televízióval vagy egy nagyobb műszaki eszközzel, azt a lehető leghosszabb időpontig lehessen használni. Nyilvánvalóan nem akarok szélsőséges példákat mondani orosz Szaratov hűtőszekrények 35 éves működéséről és jó néhány ilyen gyakorlatról, mert nem az a cél, hogy a műszaki technológiai fejlődés ne jöjjön be a háztartásokba, mert jöjjön be, legyenek energiatakarékosabbak és korszerűbbek az eszközök, de mindezt úgy, hogy az emberek ne pusztán hulladéktermelésre költsék a pénzüket, ne azzal legyen bosszúságuk, hogy mi ment tönkre.

Nyilvánvalóan ahhoz, hogy a szeretet ünnepén, amikor talán elítélhető módon, talán kevésbé elítélhető módon próbálunk kedvességet okozni, ajándékot adni szeretteinknek, ezek a termékek hosszú tá­von ne a bosszúság termékei legyenek, jó lenne, ha a Magyar Országgyűlés megtenne mindent, hogy védelmet biztosítson a nemzetközi gyártók ilyen irányú, beépített elavulású technológiájával szemben.

Erre szerettem volna kérni a Fenntartható fejlődés bizottságát. Sajnos a kormánypárti többségben nem sikerült érvényt szereznem véleményemnek, ezért hamarosan, ha lesz arra módom, ugyanezzel a jogszabállyal megpróbálom az Országgyűlés segítségét kérni, hogy elgondolkozzunk közösen azon, hogy mit tehetünk a magyar fogyasztókért és a magyar állampolgárokért.

A beszédem végén, azt hiszem, most már az az egy maradt, hogy az országnak és valamenyiünknek én is kellemes, békés, családi körben eltöltött, áldott karácsonyt és az ideinél egy lényegesen jobb évet és sikeresebb évet kívánjak. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)