Készült: 2020.09.23.05:35:25 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

116. ülésnap (2020.04.06.),  37-40. felszólalás
Felszólalás oka Napirend előtti felszólalások
Felszólalás ideje 11:01


Felszólalások:   33-36   37-40   41-44      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Szászfalvi László, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője: „Koronavírus járvány a Húsvét fényében” címmel. Öné a szó, képviselő úr.

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Egy japán templom fölött egy XIII. századi szöveg áll, amely így hangzik: „Ide csak azok lépjenek be, akiket az élet és a halál kérdései foglalkoztatnak. Akiket ez a probléma nem érint maradéktalanul, azoknak semmi okuk rá, hogy átlépjék ezt a kaput.”Tisztelt Képviselőtársaim! Nincs abban semmi túlzás, hogy most olyan időket élünk, amikor a szó legszorosabb értelmében élet és halál kérdései foglalkoztatnak minket. Ezért meg kell fogadnunk a japán bölcs tanácsát, különösen itt, az Országházban, és az imént idézett alázattal, emelkedettséggel és az ehhez a helyzethez illő komolysággal kell átlépjük a kaput. Az Országház, az ülésterem, a közös védekezés és a különböző élethelyzetek kapuját. Ám akiket ez a probléma nem érint maradéktalanul, azoknak semmi okuk arra, hogy átlépjék ezt a kaput. Kemény, de világos ősi bölcsesség, amely ma is aktuális.

Igen tisztelt Országgyűlés! Ezért most csakis a józan együttműködésnek, az összefogásnak és a közös cselekvésnek van itt az ideje, nem pedig a cinizmusé, a hazudozásé és a politikai haszonlesésé.

Tisztelt Ház! A keresztyén világ a legnagyobb ünnepére, a húsvét ünnepére készül. Ahogy a keleti keresztyének ma is köszöntik egymást: „Krisztus feltámadt. Valóban feltámadt!” Erre a húsévti erőre, tartásra és reményre van szükségünk ahhoz, hogy megvédjük az embereket, és legyőzzük a szörnyű kórt, valamint az azt kísérő gazdasági válságot. De húsvétig csak egy úton keresztül lehet eljutni, a szenvedés és a próbatételek útján. Húsvéthoz a nagypénteken át vezet az út, a szenvedésen, a mélységen, a fájdalmon és a szomorúságon át, meg talán a gyengeségen, a tehetetlenségen, a testi-lelki összeomláson át, és igen, az élet és halál kérdésein keresztül.

A keresztyén világ legnagyobb ünnepe, a húsvét éppen most, 2020-ban pontosan azt üzeni, hogy ezt az utat végig kell járnunk, nem lehet megspórolni és nem lehet kihagyni. Ugyanakkor az áldozatos cselekvés, a közös út felelősséggel és alázattal történő vállalása elvezet minket a húsvéthoz, a győzelemhez és a felhőtlen örömhöz is. Ám a húsvét fénye meg is világítja ezt az utat, azt az utat, amelyet ezekben a hetekben Magyarországon nagyon sokan járnak. Az a tapasztalatom, s bízom benne, sokunknak ez a tapasztalata, hogy a magyar társadalom elsöprő többsége komolyan és felelősséggel teszi a dolgát, igyekszik betartani a kormány rendelkezéseit, és a legtöbben ott és úgy segítenek, ahogy tudnak: a frontvonalban vagy a hátországban; éles helyzetekben vagy egymás felkarolásában; mások szolgálatában vagy éppen a lelki háttér biztosításában; szervezésben és cselekvésben; önkontrollal és alázattal  hálás köszönet mindezért mindenkinek.

A kitartásnak azt az örök példáját adják, amelyről Albert Camus: A pestis című regényének egyik főhőse beszél: maradni, ez a kötelesség. Arról beszél ebben a különleges írásában Camus, hogy a pusztító erők ellen együtt kell küzdenie hívőnek és nem hívőnek, vagyis vannak az életben olyan helyzetek, amikor az ellentéteket félretéve, a politikai, vallási különbségeken felülemelkedve, közösen kell, kellene harcolni. A magyar társadalom most ebben példát mutatott, és ideje, hogy minden politikus kövesse ezt a példát.

Tisztelt Országgyűlés! A magyar társadalom végig fogja járni a nagyhét útját, de csak akkor, ha minél többen képesek leszünk átlépni azt a bizonyos szimbolikus kaput, amiről a XIII. századi japán bölcsesség beszélt.

(14.30)

A húsvét, Krisztus feltámadása az emberi történelemnek és az emberi életnek új értelmet ad, írja Jürgen Moltmann, az egyik leghíresebb német teológus. Igen, most a saját bőrünkön érezzük, hogy a húsvét valóságosan új értelmet ad az emberi történelemnek és a törékeny emberi életnek. Erre kérünk mindenkit 2020 nagyhetében, és ezekre a közös értékekre hivatkozva mondunk köszönetet mindenkinek, akik ezekben a súlyos történelmi pillanatokban a maguk életét kockáztatva (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) másokért dolgoznak. Köszönjük. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az elhangzottakra a kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr fog válaszolni. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A képviselő úr, azt hiszem, képviselőként és lelkészként is szólt itt nagyhéten mindnyájunkhoz és a teljes magyar közvéleményhez. (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.)Ugyanakkor a mai napon föltehetjük azt a kérdést az ellenzéki képviselőtársainknak, hogy hogyhogy itt. Hogyhogy itt vannak? Két hete mást sem hallunk tőlünk, mint hogy nem lesz parlament már ezen a héten, sőt lehet, hogy egészen a választásokig nem lesz, sőt lehet, hogy választások sem lesznek Magyarországon, és teljes mértékben kiiktatásra került Magyarországon a parlamentarizmus.

Két hete mást sem mondanak itthon és külföldön, mintsem hogy ma már nem fogunk itt találkozni, és a nemzetközi sajtót is ezzel járták be, két hete folyamatosan ezt teszik. Ezzel magyarázták, hogy miért nem szavazták meg a járványintézkedések gyors meghozatalához szükséges koronavírus-törvényt, mert azt mondták, hogy ez nem szól másról, mint a parlament kiiktatásáról (Z. Kárpát Dániel: Ne hazudj!), azaz egyrészről a jogalkotás kiiktatásáról, másrészről a parlamenti kontroll kiiktatásáról.

Az elmúlt immár másfél órában más sem történik, mint a parlamenti kontroll az ellenzék részéről és a következő napokban, ma és holnap és a következő hetekben pedig jogalkotás fog történni; mindaz, amiről azt mondták az ellenzéki politikusok, hogy nem fog így történni a magyar parlamentben.

Azt is láthattuk, hogy azok, akikhez elért az ő szavuk, azok pedig különböző külügyminisztériumok képviselőiként nyilatkozatokat fogalmaznak meg. Úgy foglalnak állást magyar törvényekről, elfogadott jogszabályokról, hogy meg sem keresik Magyarországot, hogy mi annak a jogszabálynak a szövege. Mert ez kiderült, hogy azok az államok, amelyek tiltakoztak az ellen a törvény ellen, amely az ellenzék szerint a mai ülésnapot már eltörölte  bár itt vagyunk mi mindnyájan a parlamentben , ezeket a nyilatkozatokat anélkül fogalmazták meg, hogy Magyarországot, a Külügyminisztériumot a többi külügyminiszter megkereste volna  ezt Szijjártó miniszter úr hétvégi nyilatkozatából tudjuk , és megkérdezték volna, hogy mi van ebben a jogszabályban.

Hogy lehetséges, hogy magyarországi ellenzéki politikusok azzal foglalkoznak, hogy nem magyar jogszabályokról tájékoztatják adott esetben azokat, akikkel egy pártcsaládban vannak, hanem magyar jogszabályokról álhíreket terjesztenek? És ezzel mennek el, és ezekben a politikusokban, más, velünk szövetséges NATO- és uniós szövetséges országokban, egy külügyminisztériumban nincs annyi helyzetfelismerő képesség, hogy megkérdezné Magyarországot, hogy mi szerepel valójában ebben a jogszabályban, és csak utána alakítanák ki a véleményüket, hogyan lehetséges, hogy a pártösszetartozás és a nemzeti kormányokkal szembeni fenntartások vagy gyűlölet  kinél-kinél a saját vérmérséklete szerint  oly mértékű, hogy a valóságlátását ennyire elhomályosítja?

Tisztelt Képviselő Úr! Ön is közös tehervállalásról, teherviselésről beszélt, ami nyilvánvaló, hogy szükségszerű a következő időszakban, amikor a válsággal nézünk szembe. A legnagyobb összegű kötelezettségvállalást maga a központi költségvetés tette, a legnagyobb arányút  50 százalékosat  a pártoktól várjuk el, és az önkormányzatoknál nagyobbat várunk el mind a multinacionális cégektől, mind pedig a bankoktól. Az is jól látható, hogy amit az ellenzéki politikusok az önkormányzatok kifosztásának neveznek, az körülbelül az önkormányzatok költségvetésének átlagosan valahol 1-2 százaléka között lehet. Ebből is látszódik, hogy nem a valóság fontos számukra, csak az, hogy ismételgessék a saját valótlan vádjaikat.

Azt is hallhattuk a mai napon, hogy felháborodnak az ellenzéki képviselők, hogy a parlament folytatja a jogalkotó munkáját. Azok, akik két hete azt mondták, hogy azért nem szavazzák meg a gyorsított eljárásban való szavazást, és azért nem szavazzák meg magát a koronavírus-törvényt sem, mert ezzel ki akarja iktatni a parlamenti munkát a kormány, most azzal vádolnak minket, ugyanők, hogy hogy képzeljük, hogy a parlamenti munka folytatódik, és jogszabályok jönnek a parlament elé, amelyek akár a koronavírussal szorosabb összefüggésben vannak, akár egyébként az ország működtetéséhez szükségesek  ugyanazok a képviselők.

Ahogy elmondtam, azért volt szükség arra a törvényre, hogy gyorsan tudjunk lépni, hiszen Magyarország mind a veszélyhelyzet kihirdetésével, mind más lépésekkel más országok előtt volt, ezért láthatóan nem is emelkedik olyan mértékben Magyarországon a vírusgörbe, mint más országokban.

S eközben mivel foglalkoznak az ellenzéki képviselők? Vágó István azon viccelődik, hogy a nyugdíjasoknak mi lesz az esetleges megbetegedési vagy halálozási aránya? A DK-s László Imre február 8-án azt mondja, hogy a kézfertőtlenítő, a szájmaszk és minden más az önkormányzati kötelezettség kategóriájába tartozik, majd két héttel később azt mondja, hogy ez nem az önkormányzat kötelezettsége, hanem az államé? Hogy Donáth Anna azon sajnálkozik, hogy az első fertőzött nem magyar, hanem külföldi állampolgár volt? (Z. Kárpát Dániel közbeszól.) És az ellenzéknek ráadásul a volt pártelnökök kell hogy tükröt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) tartsanak, amikor Vona Gábor és Schiffer András azt mondja, hogy az ellenzéki pártok rosszul döntöttek (Az elnök többször csenget.), és meg kellett volna szavazniuk a koronavírus-törvényt.

Ez a valóság Magyarországon, tisztelt képviselő hölgyek és urak. (Taps és közbeszólások a kormánypárti padsorokból, köztük: Úgy van!)




Felszólalások:   33-36   37-40   41-44      Ülésnap adatai