Felszólalás adatai

POTÁPI ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A tegnapi általános vitában beszédemet azzal kezdtem, hogy 2001-ben, két évvel ezelőtt, az általános vitát annak idején úgy kezdtük, hogy üdvözölhettük itt a padsorokban a köztársasági elnök urat, a határon túli magyarok egyházainak, szervezeteinek, pártjainak a képviselőit, és egy olyan időpontban került sor az általános vitára első napirendi pontként, amire az egész ország közvéleménye oda tudott figyelni, hiszen hatalmas médiafigyelem kísérte az eseményt.

Ezzel szemben tegnap éjjel két óra után kezdhettük meg a vitát, és körülbelül fél hatig, háromnegyed hatig folytattuk azt le. A médiavisszhangja szinte minimális volt, természetesen képviselőtársaink többsége, nagy többsége sem tudta követni az eseményeket, és - mint ahogy az előbb is szó volt róla - nem a Külügyminisztérium képviselője, hanem a Miniszterelnöki Hivatal egyik képviselője, államtitkára vett részt ezen a vitán, és bizony, a vége felé megértük azt, hogy egyedül az ellenzék, a polgári oldal hadakozott csak egy nem látható ellenféllel, hiszen a kormánypárti sorokból senki sem kísérte figyelemmel ezt a vitát.

Ma egy kicsit hasonló helyzetbe kerültünk, hiszen eredetileg éjfél körülre volt várható a részletes vitának a megkezdése, ezzel szemben már negyed kilenckor el tudjuk kezdeni a részletes vitát. Ez azoknak a képviselőtársaimnak jó, akik ebben a vitában részt vesznek, de hasonló médiafigyelem kíséri az eseményt, és elmondhatjuk azt, hogy a kormánypárti padsorokban egyedül Bársony András politikai államtitkár ül, aki gyakorlatilag a kormányt, az előterjesztőt képviseli ebben a vitában, és egyetlenegy kormánypárti képviselőtársunk sem kíváncsi arra, hogy mi hangzik el a vitában. Én tegnap cinikusnak neveztem ezt a magatartást, azt hiszem, hogy ma is elmondhatjuk ezt. Szimbolikus jelentősége van ennek a figyelemnek. Hiszen elmondhatjuk azt, hogy gyakorlatilag a polgári oldalon kívül igazából a határon túli magyarok ügye, a kedvezménytörvény sorsának alakulása nem nagyon érdekel senkit, hiszen a vitában nem is vesznek részt.

Ugyanezt láthattuk ma délután 14 órakor a külügyi bizottság ülésén, ahol a benyújtott módosító javaslatokat tárgyalhattuk meg, és azzal szembesülhettünk, hogy bizony, a magát a nemzeti közép kormányának nevező kormány nagyon jó törvénymódosítást adhatott be, hiszen a kormánypárti képviselők részéről egyetlenegy módosító javaslat sem érkezett a törvénymódosításhoz. Szeretném elmondani azt, hogy két évvel ezelőtt, amikor az általános vitára, részletes vitára készültünk, számos módosító indítvány érkezett mindkét oldalról. Bizony, az akkori kormányoldalról is nagyon sok módosító indítvány érkezett, és hadd mondjam el azt, hogy mindkét oldal módosító indítványait érdemi vitában tárgyaltuk meg, és többet beépítettünk a törvénybe. És bizony, odafigyeltünk arra, hogy az ellenzéki képviselők milyen módosító indítványt tettek, mi a véleménye például Tabajdi Csabának, aki az MSZP részéről felügyelte ezt a törvényjavaslatot, vajon Tabajdi Csaba elfogadja-e, egyet tud-e érteni velünk, hogyan látja ezt a kérdést. Mi ilyeneken törtük akkor a fejünket, ezzel szemben most azt tapasztalhatjuk, hogy a kormánypártok, frakciók ezzel nem igazából törődnek, hiszen egyetlenegy módosító indítványt sem adtak be.

A külügyi bizottság ülésén egyértelműen kiderült, hiszen Nagy Gábor Tamás képviselőtársam föltette a kérdést, hogy vajon a kormány, az előterjesztő képviselője tud-e támogatni egyetlenegy módosító javaslatot is. Kerek perec megmondta az előterjesztő képviselője, hogy egyetlenegy módosító indítványt sem támogat a kormány. Kicsit hiábavalónak éreztük a külügyi bizottságban való jelenlétünket, ott-tartózkodásunkat, hiszen ez a cinikus magatartás megkérdőjelezi egyáltalán annak az értelmét, hogy megtartsuk a bizottsági ülést, és utána, mondjuk a részletes vitára, még egy késő esti időpontban eljöjjünk.

Én akkor megkérdeztem a kormánypárti képviselőket, bízva abban, hogy esetleg ők egy kicsit más magatartást tanúsítanak, hogy vajon ők támogatnak-e egyetlenegy módosító indítványt is, ők is határozottan elmondták, hogy mivel szerintük nagyon jó a törvénymódosítás minden betűje - bár az előterjesztő néha ellentmondásba keveredett önmagával -, bizony, ők sem támogatnak egyetlen módosító indítványt sem. Így kellett lefolytatni a külügyi bizottság ülését, és mi ezt úgy értékeltük, hogy gyakorlatilag a kormánytöbbség, a két kormánypárti frakció a többségére alapozva, ha törik, ha szakad, ezt a törvénymódosítást mondvacsinált okokra hivatkozva át fogja nyomni a parlamenten, és meg fogja hozni a végeredményt.

(20.20)

A módosító javaslatok sora egyébként a 6-os számozással kezdődik. Ha próbálnék humoros lenni, akkor azt mondhatnám, hogy biztos az első öt tartalmazza a kormánypárti képviselők módosító vagy esetleg kapcsolódó módosító indítványait, amelyeket majd egy későbbi időpontban ismerhetünk meg, de ez bizonyára nem lehet így.

Ezeket a módosító indítványokat Kelemen András az MDF részéről, illetve a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség, a Kisgazda Polgári Egyesület és a Fidelitas, a Magyar Demokrata Fórum képviselői együttesen adták be. Szeretném a 6. sorszámútól elkezdeni, és néhány módosító javaslatunkat ismertetni.

Mint mondtam, az első a 6. számú módosító javaslat, amely azt tartalmazza, hogy a törvény hatálya terjedjen ki az ausztriai magyarokra is. Kelemen András képviselő úr a vitában azt hangoztatta, két évvel ezelőtt az ő eredeti álláspontja már az volt, hogy ne vegyük ki Ausztriát a törvény hatálya alól. Sőt, ő még gondolt a Csehszlovákia, Jugoszlávia, illetve a Szovjetunió szétbomlása utáni állapotokra is, amikor ezekbe az utódállamokba magyar nemzeti kisebbség, közösségek kerültek, és eredetileg ő ezekre a közösségekre is gondolt. Ezt viszont most nem kívánja újra előhozni, hisz’ csak Ausztria esetére gondolt.

Összefüggésbe hozható ez az európai uniós csatlakozásunkkal is, hiszen 2004. május 1-jétől Magyarország remélhetőleg az Európai Unió tagjává válik, ugyanúgy, mint például Szlovákia vagy Szlovénia, és így egy olyan közösségbe kerülünk, amelynek Ausztria is a tagja. Arról nem is szólva, hogy az ausztriai magyarság száma is vészesen fogyatkozik, hiszen az elmúlt évszázadban a töredékére csökkent ennek a közösségnek a száma, és ha ezt a kedvezménytörvényt kiterjesztenénk rájuk, bizony, esetleg kedvező változásokat tapasztalhatunk.

A 7. számú módosító javaslat legfontosabb módosítása az, hogy őrizzük meg a törvény eredeti szellemét, és ragaszkodjunk ahhoz, hogy a törvény szövegében megmaradjon az egységes magyar nemzethez való tartozás kifejezése. Amikor a törvényt megalkottuk, az egyik legnagyobb dolognak azt tartottuk - és tartjuk azóta is -, hogy egy olyan törvényt sikerült megalkotni, amely ország-világ és így az Európai Unió előtt is kijelenti, hogy bizony ennek a 15 milliós magyarságnak az egyharmada nem ennek az országnak a területén él, és nemcsak a magyarországi magyarok, hanem a határon túliak is egységes magyar nemzetben gondolkodnak. Ez az egység alapvetően a magyar nyelvre, a kultúrára és hagyománykörre terjed ki, és a mai magyar valóság szerves részének fogja föl az egységes magyar nemzetet. Úgy gondolom, és frakciótársaimnak is hasonló a vélekedése, hogy ha kivesszük a törvényből az egységes magyar nemzet kifejezést, gyakorlatilag az egész vázát vesszük ki a törvénynek. Nemrégiben hallottam egy hasonlatot, amely szerint ez hasonló ahhoz a karácsonyfához, amelyen a díszeket meghagyjuk, de magát a fát kivesszük alóla, és a díszek valahol a levegőben csüngnek. Mi erre a szemléletre építettük fel akkor az egész törvényt. Ezt a szemléletet szünteti meg a mostani törvénymódosítás.

A következő módosító javaslat, a 8., egy nagyon is élő, valós problémával néz szembe, mégpedig a vízumkötelezettség problémájával. Nemrégiben, három héttel ezelőtt Szili Katalin elnök asszonnyal volt szerencsém Ukrajnában egy parlamenti látogatáson részt venni. Ott az egyik legtöbbet hangoztatott probléma, kérdés a vízumkötelezettség, illetve a vízumkötelezettség bevezetése volt. Tudjuk azt, hogy vannak olyan szomszédos államok, országok, amelyek sajnos jó ideig nem számíthatnak arra, hogy az Európai Unióba bekerülnek, és velük szemben az Unió, illetve Magyarország vízumkötelezettséget vezet be.

A legsúlyosabban érinti a kárpátaljai és a vajdasági magyarságot ez a bevezetés, hiszen ez a két nemzeti közösség él nemcsak a legrosszabb politikai körülmények, hanem a legrosszabb gazdasági körülmények között is. Jugoszláviával, Szerbia-Montenegróval azt hiszem, nem kell külön foglalkozni, de Kárpátaljáról el kell mondani azt, hogy a mai Ukrajna egyik legszegényebb területéről van szó. Maga Ukrajna is rendkívül szegény, és még mindig a lejtőn lefelé halad. Ennek egy határkerületéről van szó, amelyet most már közel fél évszázada gazdaságilag nem támogat sem a Szovjetunió, sem pedig most már - mivel nem is tudja - Ukrajna. Nagyon nehéz körülmények között élnek ezek az emberek, és mintegy 150 ezres magyarsággal számolhatunk ezen a területen. Nekik adott esetben gazdasági, pénzügyi nehézségeket is okoz a vízum bevezetése. Az adott helyzetben a legkedvezőbb elbánást szeretnénk elérni az ő számukra, amit szeretnénk a törvényi szövegbe is beemelni.

A következő módosító javaslat lényege az, hogy az eredeti (2) bekezdés egy fölösleges megszorítást tartalmaz, amikor kizárólag kulturális és nyelvi területre szűkíti le a támogatások körét. Ez nem következik a velencei bizottság állásfoglalásából, és ezért célszerűbb a (2) bekezdés tartalmát az (1) bekezdéssel összevonni. Ezért javasoljuk a módosító javaslat szerinti (2) bekezdés általánosabb megfogalmazását, amelynek rövid lényege, hogy e törvény rendelkezéseit a Magyar Köztársaság nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeinek sérelme nélkül kell alkalmazni.

Részemről az utolsó ismertetendő módosító javaslat a 10-es számozást kapta. Ennek lényege az, hogy a magyarigazolvány, illetve a magyar hozzátartozói igazolvány felhatalmazásait meg kell hagyni. Tudjuk, hogy az egyik legfontosabb dolognak a státustörvényben a magyarigazolvány bevezetését tartottuk és tartjuk ma is. Rendkívül büszkék azok az emberek erre a dokumentumra, akik hosszas utánjárás, várakozás után kapják ezt meg. Én nem is tudom az érzéseiket igazából kifejezni, hiszen a mi hasonló érzéseink, amikor megkapjuk például a személyi igazolványunkat vagy később az útlevelünket, semmit nem ad vissza ebből az érzésből.

(20.30)

Olyan emberek folyamodtak a magyarigazolványhoz, illetve a hozzátartozói igazolványhoz, akik annak idején különböző, legtöbbször történelmi okok miatt veszítették el a magyar állampolgárságukat, kerültek egy idegen állam fennhatósága alá. Számukra egyetlen kézzelfogható bizonyítékát a magyar nemzethez való tartozásnak ez a magyarigazolvány, illetve a magyar hozzátartozói igazolvány jelenti. Mi szeretnénk a kedvezményeket ezen dokumentumokhoz kötni, amitől a törvénymódosítás kicsit most ódzkodik.

Az indokolásban szerepel az, hogy mivel Magyarországon belüli juttatásokról van szó, a velencei bizottság ajánlásai nem tiltják a fenti módosítást, ugyanakkor a jogalkotó eredeti szándéka szerint jogelvi szempontból és a kedvezmények pontosítása végett fontos a magyar állampolgárokkal azonos jogok deklarálása.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.