Készült: 2024.03.29.12:29:12 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

4. ülésnap (2002.05.25.),  1-93. felszólalás
Felszólalás oka Vita folytatása és lezárása
Felszólalás ideje 4:12:52


Felszólalások:   1   1-93   93      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen levő képviselőket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat. Mivel megválasztásom óta először vezetem az Országgyűlés ülését, ezért engedjék meg, hogy megköszönjem képviselőtársaimnak a támogatást és a bizalmat, és egyben azt a türelmet és megértést kérjem, ami az első időszakban a közlekedésben is megadatik a "T" jelet viselő tanulóvezetőknek.

Az Országgyűlés a társadalom és a politika vitáinak kitüntetett színhelye. A most kezdődő ciklusban újból lehetőség adatik nekünk, országgyűlési képviselőknek arra, hogy vitáinkat ne egymás személyéről, hanem az általunk képviselt ügyekről s a jövőre vonatkozó elképzeléseinkről folytassunk. Mint még várhatóan sok ülés levezető elnöke, biztosítom önöket arról, hogy ehhez a munkához és ehhez a magatartáshoz mindenképpen partner leszek.

Nem leszek viszont partner abban, ha a vita hevében az Országgyűlés tekintélyét vagy az emberi méltóságot kívánja bárki - pártállásra való tekintet nélkül - veszélyeztetni; ebben a tekintetben a Házszabály szabályait szigorúan és megszorítólag fogom értelmezni.

Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés 2002-2006. évi ciklusa tavaszi ülésszakának 4. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Füle István és Vidoven Árpád jegyzők lesznek a segítségemre.

A május 16-ai házbizottsági ülésen történt megállapodás értelmében napirend előtti hozzászólásra a mai napon nem kerül sor.

 

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a "Cselekedni, most és mindenkiért!" című H/19. számon benyújtott kormányprogram-előterjesztés vitájának a folytatása és lezárása.

Tisztelt Országgyűlés! Felkérem a jegyzőt, hogy ismertesse a mai nap időkeretét.

 

DR. VIDOVEN ÁRPÁD jegyző: Magyar Szocialista Párt 84 perc, Fidesz-Magyar Polgári Párt 82 perc, Magyar Demokrata Fórum 38 perc, Szabad Demokraták Szövetsége 36 perc.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, és kérem a jegyzőket, hogy szíveskedjenek az egyes felszólalások időtartamát rögzíteni.

Az első hozzászóló Kocsi László, Magyar Szocialista Párt; utána következik Rockenbauer Zoltán, Fidesz.

Megadom a szót Kocsi László képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

KOCSI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az új kormány kulturális politikájáról szólva elsőként azt szeretném érzékeltetni önökkel, hogyan látjuk az állam, a kormány szerepét. Nos, az állam akkor jár el jól, ha korlátozza közvetlen irányító tevékenységét, és szélesíti támogatói szerepvállalását. Ahol csak lehet, óvakodik a közvetlen beavatkozástól, tartózkodik a párt- és magánízlésekből táplálkozó diktátumoktól. Tiszteletben tartja az alkotók, a szakmai műhelyek önállóságát, épít a civil közösségek erejére. Biztosítja és javítja tehát az alkotómunka, a kultúrateremtés és -elsajátítás feltételeit.

Azonban ha itt megállnánk, bár sokat tennénk, de nem tennénk eleget. Lehetséges, hogy az a veszély előállhatna, ami eddig szokásos volt, hogy kormányváltásokkor kicserélődnek a kultúrpolitika, az aktuális kormány által kedvezményezett csoportok. Ez a cserélődés bizonyos mértékben elkerülhetetlen, de ha a változás csak erre terjed ki, az kevés.

Minden kultúrpolitika alapkérdése, hogy milyen értékek létrejöttét támogatja, és a kulturális javakat, a tudást kiknek és milyen mértékben teszi hozzáférhetővé. Nos, mi szociáldemokraták vagyunk. Magyar szociáldemokraták vagyunk. A nemzeti közép kormánya számára a társadalmi, a nemzeti művelődés ügye alapvető ügy. Sok szó esett itt korábban és az elmúlt napon is a nemzet határok nélküli, békés kulturális újraegyesítéséről, integrációról. Azt hisszük azonban, hogy mindezekről érvényes gondolatokat, célokat megfogalmazni csak akkor lehet és azok tehetik, ha mindent megteszünk azért, hogy az ország szociális, kulturális és természetesen politikai kettészakítottsága megszűnjön. Ezért a nemzeti közép kormánya egyensúlyt kíván teremteni a szabad alkotómunka és a nagy nemzeti intézmények támogatása és a kulturális esélyegyenlőség, a társadalom egészére kiterjedő művelődés újraépítése között. Hosszú idő után ehhez most még a gazdaság lehetőségei is biztatóak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt mondtuk, hogy a folyamatosság és a változás együtt érvényesül a következő években. Azt mondtuk, hogy építünk elődeink eredményeire, ami jó, azt megtartjuk, ami nem, azt megjavítjuk. Tegnap a megbízott miniszterelnök, Medgyessy Péter így fogalmazott: magyarnak lenni jó. Én is büszke vagyok a magyarságomra - igen, büszke -, kultúránk sokszínű gazdagságára. Nemzeti hagyományaink, kultúránk védelmét, ápolását és megújítását folytatni kívánjuk. (Varga Mihály: Ez a hetyke magyar! - Varga Mihály felé:) Képviselőtársam, büszke vagyok, hetyke nem! Köszönöm.

Nos, európai csatlakozásunk során ezt a nemzeti kultúrát, ezeket a hagyományokat, úgy látjuk, nemcsak őriznünk kell, hanem be kell tudtunk mutatni, meg kell ismertetnünk másokkal is, Európa népeivel. A szomszédos országokban és a tengeren túl vagy máshol élő magyar közösségek részei a kulturális nemzetnek, ezért az ő szellemi alkotóteljesítményeiket, művelődését kiemelten fogjuk támogatni. A hazai etnikai és nemzeti kisebbségek kultúrájának megőrzését, fejlesztését, művelődési hátrányaik csökkentését ezzel azonos súlyú feladatnak tartjuk, különös tekintettel a roma közösségekre. Ugyanannyira, mint elődeink, mi is megkerülhetetlennek tartjuk a szembenézést történelmünkkel. Nemzeti önvizsgálat nélkül nincs reális nemzeti önismeret. Mi azonban ennek a józan, racionális módját választjuk az érzelmek, az indulatok szítása helyett.

Mi változik hát, mi az, amit nem teszünk? Nem politizáljuk át a kulturális életünket. Nem központosítunk gátlás nélkül. Nem építünk udvari kultúrát. Nem folytatunk történelmi és kulturális álruhába bújtatott kormánypropagandát pazarló ceremóniákkal.

 

 

(10.10)

 

Mit teszünk hát? Az ország lehetőségeivel arányos, tisztességes és átlátható támogatási rendszert alakítunk ki. Az adófizetők pénzéből színvonalas, közszolgálati műsorszolgáltatást biztosítunk. Úgy gondoljuk, hogy a jóléti rendszerváltozás és a társadalmi esélykülönbségek mérséklésének elengedhetetlen része a kulturális javakhoz, a tudáshoz, az információhoz való hozzáférés lehető legszélesebb körű biztosítása, más szóval a közművelődés feltételeinek újraépítése. Ezért lehetőleg normatív támogatással biztosítjuk a nemzeti kulturális intézmények, a kiemelt országos közgyűjtemények, a meghatározó regionális közművelődési és közgyűjteményi intézmények színvonalas működését.

Növeljük a kistelepülési, művelődési és közösségi házak, könyvtárak újraindítására fordítható forrásokat. Úgy látjuk, hogy ezen intézményekben dolgozók, a közművelődés munkásai, a népművelő könyvtárosok egzisztenciális helyzetét nagymértékben javítani kell, azaz el kell érnünk, az a célunk, hogy a közoktatásban dolgozókkal hasonló egzisztenciális és jogi körülmények között végezhessék a munkájukat.

Folytatjuk a nemzeti kultúra klasszikus és maradandó kortárs értékeinek digitalizálását, az interneten való elérhetőségük kialakítását. Biztosítjuk, hogy a nemzeti kulturális alapprogram betölthesse szerepét, kuratóriuma önállóságát visszaállítjuk. A lehető legrövidebb időn belül előkészítjük és beterjesztjük a filmtörvényt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az európai uniós csatlakozás mai stádiuma, főleg jövendő évei azt kívánják meg, hogy ebben a nemzeti társadalmi közművelődésben az európai uniós ismereteknek, tudásnak egy sokkal mélyebb és szélesebb körű ismertetését, bevezetését kíséreljük meg a magyar társadalom egészében. Úgy gondoljuk, hogy az egész felnőttoktatási rendszernek, az egész közművelődési rendszernek, minden olyan intézménynek, amely eddig létezett, és amit ezután kell létrehozni, beleértve az európai uniós információs és tájékoztató központokat, mindent meg kell tennie azért, hogy a magyar társadalomnak reális, világos ismeretei, tudása legyen az Európai Unióról, arról a jövőről, amit ott találhatunk.

Végül, tisztelt képviselőtársaim, az utóbbi hetekben, hónapokban felmerült és kultúrpolitikai jelentőségű konkrét kérdésekre nem kívánok kitérni. Azt viszont szeretném kimondani, hogy mint máshol, a kultúrában is békét kívánunk teremteni. Ha sokan úgy érezték eddig, hogy kurzuspolitika folyt a kultúrában, most azt szeretnénk, senki se érezze úgy, hogy egy másik kurzuspolitika kezdődik. A szabad, független és erős magyar kultúrát kívánjuk szolgálni. Jelképesen szólva: tiszteljük, ami a kövekben, a falakban van, és hívjuk elő, ami a szívekben és a fejekben van.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen képviselőtársam hozzászólását. Megadom a szót Rockenbauer Zoltán miniszter úrnak, a nemzeti kulturális örökség miniszterének, a Fidesz nevében mondja el szónoklatát. Utána következik Fodor Gábor.

 

ROCKENBAUER ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Viszonylag terjedelmes rész foglalkozik a kulturális kérdésekkel a kormányprogramban, ami önmagában véve örvendetes dolog, kár, hogy a szöveg meglehetősen szerkesztetlen és legkülönbözőbb elemekből, sőt azt is mondhatom, különböző filozófiai irányzatokból van összerakva. Lényeges részek váltják egymást kevésbé lényegesekkel és hiányzik belőle ilyen formában az egységes koncepció. Azt kell mondanom, képviselőtársaim, hogy az előbb hallgatott államtitkárjelölt úr beszéde lényegesen koncepciózusabbnak tűnt számomra, mint a leírt program, ez mindenesetre jó jel, van fejlődési lehetőség.

A másik alapvető problémája a szövegnek, amiről nem akarok hosszasan beszélni, de meg kell említenem, hogy folytatja a választási kampányt, valódi programok helyett hosszú passzusokat szentel az elődje inszinuálására, szándékainak félremagyarázására, mintegy a fele a szövegnek tagadásból áll, ami nem túlzottan szerencsés dolog. Egyszóval nem túl elegáns fogalmazvány és nem vagyok benne biztos, hogy Görgey uram egyáltalán látta ezt a szöveget (Szalai Annamária: Nem látta!), és ha látta is, akkor szívesen odakanyarítaná-e a nevét alá.

Nos, kezdjük azzal, hogy mi a jó a programban, hiszen van benne jó is. Egyfelől, hogy megmarad a kulturális tárca önállósága. Ez, kérem, fontos dolog, mert ez biztosítja az esélyt arra, hogy a megnövekedett költségvetést fenn lehessen tartani, adott esetben tovább lehessen növelni. A magyar kultúra védelmére, bemutatására és gyarapítására a polgári kormány elődjénél mintegy három és félszeresével több forrást biztosított. Szükséges, hogy ez az összeg megmaradjon a kultúra területén, sőt valószínűleg további növelésére lesz szükség az elkövetkezendő esztendőkben, különösen akkor, ha a választási ígéreteket is be akarják tartani.

A másik fontos dolog, amit talán helyes, ha szó szerint idézek - idézem tehát a szöveget: - "A kultúra közvetítőinek anyagi megbecsülését a közoktatásban dolgozókkal azonos szintre kívánják emelni". Ez, kérem, nagyon helyes, és ha hozzávesszük azt a másik ígéretet, amely azt mondja ki, hogy a pedagógus béreket már ősztől 50 százalékkal fogja emelni a kormány, ez jó hír a könyvtárosoknak, múzeumi dolgozóknak, mert azt jelenti, hogy nagyon hamar, remélhetőleg ősszel már 60-70 százalékos béremeléssel számolhatnak. Emlékeztetőül el szeretném mondani, hogy a rendszerváltozás óta a polgári kormány volt az egyetlen, amely 2001-ben jelentős reálbér-növekedést biztosított, mintegy 15 százalékos reálbér-növekedést sikerült elérni ezen a területen. Ha az utódja a 60-70 százalékos reálbér-növekedést éri el hamarosan, én ezt csak üdvözölni tudom, és remélem, hogy a Bokros-csomag okozta károkat ezzel valamennyire kompenzálni is lehet majd.

Ugyancsak üdvözlöm azt, hogy a filmtörvényt el szeretnék fogadni minél hamarabb. Képviselőtársaim, akik kultúrával foglalkoznak, jól tudják, hogy egy éve a szakma képviselőivel rendszeres és előrehaladott tárgyalásokat folytatunk, számos kérdésben egyetértés alakult ki, ezeket a jegyzőkönyveket átadjuk, úgyhogy az új kormánynak bizonyára hamarosan módja lesz lezárni a tárgyalásokat és beterjeszteni az új filmtörvényt a Ház elé.

Ugyancsak jónak, helyesnek és követendőnek tartom mindazt, amit a digitális nemzeti kultúra programfejezetben, és amit általában a digitalizálásról, nemzeti kultúránk kiemelkedő értékeinek számítógépes feldolgozásáról, az internethasználatról ír az anyag.

Amit negatívumként kell említenem, ezek általában hiányosságok. Most nem akarok reflektálni azokra az inszinuáló kijelentésekre, amelyeket a szöveg tartalmaz, hiszen ezek nem programszerűek, ezek valójában politikai lózungok csak. Tehát hiányosságokról szeretnék beszélni. Bár a program említi a nemzeti kulturális intézményrendszer fejlesztésének programját, az államtitkárjelölt úr is szólt erről néhány szót, mint kötelező állami feladatról ír a program. Ezt helyesnek tartom, de mégsem lehetünk elégedettek az egy passzussal, amely ebben a hét és fél oldalban ide vonatkozik. Ugyanis ez a legfontosabb kérdés, tisztelt képviselő urak és hölgyek. Olyasmiről van szó a nemzeti kulturális intézményrendszer esetében, amit a polgári kormány koncepciójának középpontjába állított és az utódaitól is ezt várja. Hiszen olyan erős bástyákra van szükségünk a nemzeti kulturális intézményeink esetében, amelyek nincsenek kitéve a gazdaság nyomásának, a reklámpiacnak, a politikai váltógazdálkodásnak, vagy a mindenkori divatok hullámzásának. Csak erős nemzeti kulturális intézményekkel tudjuk felvenni a versenyt az európai kultúra más szereplőivel és csak így tudunk felelni a globalizáció kihívásaira. Ezért volt az, hogy a polgári kormány a megnövekedett összegeinek nagy részét a nemzeti kulturális intézményrendszer fejlesztésére fordította.

 

 

(10.20)

 

Ezért volt az, hogy megemeltük és igazi európai szintű zenekarrá sikerült formálnunk a Nemzeti Filharmonikus Zenekart, hogy "nemzeti ifjúsági zenekar" címet hoztunk létre megnövekedett forrásokkal, hogy megemeltük több mint háromszorosára az Állami Operaház költségvetését, hogy felépítettük a Nemzeti Színházat, hogy helyrehoztuk és nemzeti intézménnyé tettük az Uránia Nemzeti Filmszínházat, hogy a Várban megalakítottuk a Nemzeti Táncszínházat a táncművészek számára, hogy létrehoztuk a Millenáris Parkot, amelyben a magyar tudományos élet kiemelkedő szereplőiről láthatnak nagyszabású és nagyon sikeres kiállítást, hogy befejeztük a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár felújítását, a Nemzeti Múzeum, a Természettudományi Múzeum, a Szépművészeti Múzeum rekonstrukciója lényegében elkészült, és hogy letettük az alapkövét annak a millenniumi városközpontnak, amely a Nemzeti Színház mellett felépíti majd a 4M, tehát a Modern Magyar Művészeti Múzeum épületét, a Hagyományok Házát, illetve egy új nemzeti koncerttermet.

Nos, ezeknek a fenntartására és továbbfejlesztésére szüksége lesz a következő kormánynak, és tovább kell lépni ezen az úton, amit mi megkezdtünk, hiszen várat magára a Széchényi Könyvtár rekonstrukciója, a megyei múzeumi hálózat korszerűsítése, és nagyon szeretnénk, ha felépülhetne, amit már szintén elkezdtünk, a Kortárs Zenei Központ épülete. Mindezekre elkészült tervek vannak, tisztelt képviselőtársak, tisztelt államtitkárjelölt úr. Ezeket természetesen átadjuk önöknek, és amennyiben ezt önök is jónak, folytatandónak tartják, akkor remélem, hogy lesz módjuk ezt folytatni is.

A másik kérdés, amelyről szólnom kell, a határon túli magyar kultúra támogatásáról szóló igencsak csekélyke és soványka rész. Azt hiszem, hogy itt szemléletbeli különbség van, jóllehet hozzá kell tennem, hogy az államtitkárjelölt úr és Görgey Gábor nézeteit ismerve én azért bizakodó vagyok e tekintetben. Azt hiszem, hogy a mostani szocialista-szabad demokrata kormány esetében nagyobb reményünk van arra, hogy valódi nemzeti kulturális programot valósítsanak meg, mint a Horn-kormány idején történt ez.

Számunkra nincs külön anyaországi és határon túli magyar kultúra. Számunkra kizárólag egységes magyar nemzeti kultúra létezik, szülessen az a kultúra bárhol a Kárpát-medencében vagy az emigráció körében. Ezt az elvet honosítottuk meg a pályázataink esetében. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a Horn-kormány programjához képest több mint nyolcszoros támogatást biztosítottunk a határon túli magyar közösségeknek a nemzeti kultúra ápolására, és ugyanezt az elvet honosítottuk meg a művészeti díjaknál, ugyanúgy kaphatnak határon túli alkotók művészeti díjat, mint az anyaországiak.

Az elmúlt négy esztendő alatt megvalósítottuk a magyar nemzeti kultúra újraegyesítését, és ennek az elvnek a következetes alkalmazását várjuk utódunktól is. Rengeteg a tennivaló, tisztelt hölgyeim és uraim, a színházak, intézmények, műemlékek fenntartása terén. Kár, hogy erről a program nem szól, de mint mondom, én e tekintetben bizakodó vagyok.

Meg kell jegyeznem azt, hogy sajnos nagy az aránytalanság a programban a tekintetben, hogy helyesen szól az Európai Unió kulturális politikájához való csatlakozásról, ám de mint tudjuk, ezt a kérdést az Európai Unió néhány programjától eltekintve, amelyhez elég lenne csak azt odaírni, hogy ezekhez csatlakozunk, a nemzeti hatáskörbe utalja, és ilyen értelemben nem indokolt, hogy a hét oldalból egy teljes oldal ezzel foglalkozzon, miközben egyetlenegy szót nem veszteget a program a közép-európai kulturális identitásra, amely véleményünk szerint igen fontos, és amelyért az elmúlt négy esztendőben igen sokat igyekeztünk tenni. Ezt is figyelmébe szeretném ajánlani a leendő miniszternek és politikai államtitkár úrnak, hogy figyeljen oda, és tegyen minél többet közép-európai kulturális identitásunk érdekében a visegrádi négyek kulturális együttműködése érdekében.

Teljességgel hiányzik a programból az egyházakkal való kapcsolattartás, amely eddig ugyan a tárca hatáskörében volt, és tudom, hogy most onnan elkerül, de a program egésze nem foglalkozik ezzel a kérdéssel, amely lehet, hogy jó, mert azt jelenti, hogy az elért eredményeket nem kívánják megváltoztatni, folytatni kívánják. Mindenesetre van egy tartozásuk, amit feltétlenül ajánlok a figyelmükbe, az egyházi törvény módosítását, amelyről hosszasan tárgyaltunk az elmúlt esztendőkben, amely kétharmados törvény és amelyet végül - bár majdnem sikerült megegyezni - nem sikerült módosítanunk. Én abban reménykedem, hogy kormányon nagyobb felelősséggel tudják majd kezelni ezt a kérdést, az ellenzék támogatására e tekintetben számíthatnak, és sikerül kiszűrnünk azokat a destruktív csoportokat, amelyek egyházi, vallási köntösben, de más tevékenységet végezve próbálnak előnyökhöz jutni.

Ugyancsak megdöbbentő, és ezt szomorúan tapasztalom, hogy egyetlenegy szó sincsen az épített örökség védelméről, a műemlékvédelemről. Nem tudom, hogy a koalíciós partner Ráday Mihályostul mit szól ehhez a kérdéshez, hogy a kormányprogram egyetlenegy hangot nem veszteget erre az igen fontos területre, jóllehet itt ötven éves restanciát, sőt azt mondhatom, hogy a szocialista időszak romboló hatását kell majd az elkövetkezendő években is helyrehozni. Mindenesetre itt is jó alapot kapnak tőlünk a kastélyprogram esetében vagy a Széchenyi-tervben foglalt várprogram esetében, illetve az örökségvédelmi törvény, amelyet a múlt ciklusban elfogadott a parlament.

Ugyancsak nem szól a program egyáltalán - ami szintén meglepő - a kulturális diplomácia és a művészeti cserekapcsolatok kérdéséről. Mi nagyon fontosnak tartottuk azt, hogy a 15 milliós magyar nemzeti kultúrát bemutassuk külföldön. Önök is dicsérő szavakat szóltak a franciaországi bemutatkozásunkról. Az idén lesz az olasz év - ezt előkészítettük, önöknek már csak végre kell hajtani -, de elindítottuk az osztrák és a londoni, tehát az angliai bemutatkozásunkat is. Erre is szeretném felhívni a figyelmüket.

Kérem, hogy folytassák a magyar kultúra nemzetközi bemutatkozását. Ehhez tovább kell fejleszteni a Collegium Hungaricumok és a kulturális intézetek hálózatát, és miközben a legnagyszerűbb magyar produkciókat szeretnénk kivinni külföldre, ne feledkezzenek meg arról, amiről mi nem feledkeztünk meg, hogy világszínvonalú produkciókat kell Magyarországra hozni a képzőművészeti tárlatoktól kezdve a zenén át.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt gondolom, és azt remélem, hogy mindezek a hiányosságok - amelyek igen súlyosak egy kormányprogram esetében - mégsem azt jelentik, hogy e tekintetben nincsen semmilyen elképzelése a kormánynak, inkább a kapkodás, a sietség, a gyors program összehozásának a rovására írom én ezt, és nagyon remélem, hogy négy év múlva nem azt fogják válaszolni majd, amikor e tekintetben kérdéseket fogunk feltenni önöknek, hogy természetesen ezen a téren semmit nem tettünk, mert hiszen nincs is benne a kormányprogramunkban.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Önök többször konstruktív ellenzékiséget kértek tőlünk. Én azt mondom, hogy amennyiben konstruktív kormányzás lesz, akkor a kultúra területén bizonyára konstruktív ellenzékiségre számíthatnak.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm a miniszter úr hozzászólását.

Megadom a szót Fodor Gábor úrnak a Szabad Demokraták Szövetségétől; őt követi Boros Imre képviselő úr.

 

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az előttünk lévő program azokat a politikai célokat foglalja össze, amelyek a Szabad Demokraták Szövetségének és a Magyar Szocialista Párt koalíciójának a politikai céljai. A Magyar Szocialista Párt a szociáldemokrácia elveit vallja, a Szabad Demokraták Szövetsége liberális párt. Ez egy demokrata koalíció, amely demokrata koalíció helyre kívánja állítani ennek az országnak a tekintélyét, a jövőjét kívánja szolgálni, a jövőjének a fejlődését, és helyre kívánja állítani mindazt a rombolást, amelyet az elmúlt négy évben el kellett szenvednünk. (Szita Károly: Gabika!)

Melyek a legfontosabb politikai célok, amelyek kirajzolódnak ebből a programból? Először is a jogállam helyreállítása, hiszen láttuk azt, hogy a Fidesz vezette kormánykoalíció rögtön hivatalba lépése pillanatában milyen támadást indított a jogállam ellen.

Másfelől a gazdasági fellendülés megteremtése ugyancsak a feladatunk, hogy még egyszer ebben az országban ne forduljon elő az, hogy szegények és gazdagok között olyan mértékben nő a különbség, ahogy az elmúlt négy évben nőtt.

Harmadrészt a korrupció felszámolása az elsőrendű feladatunk, hiszen még egyszer nem szabad, hogy előforduljon ebben az országban, tisztelt képviselőtársaim, hogy olyan mértékű korrupció legyen ebben az országban, mint az elmúlt négy évben. (Moraj a Fidesz soraiban.)

Végezetül az ország nemzetközi tekintélye és nemzetközi tekintélyének a helyreállítása is a feladatunk, hiszen ez olyan mértékű csorbulást szenvedett az elmúlt négy évben, hogy nem szabad megengednünk újra, hogy úgy nézzen ránk a nemzetközi közösség, mint ahogy most, 2001 végére, 2002-ben néz Magyarországra.

Én, tisztelt képviselőtársaim, e fontos célok közül, amelyeket a kormányprogram megfogalmaz, az elsővel, a jogállam helyreállításával szeretnék most foglalkozni. Miért fontos ez, képviselőtársaim, és miért kell helyreállítani egyáltalán a jogállamot? Nos, természetesen a teremben ülők jól emlékeznek erre, a leendő ellenzéki képviselőtársaim különösen, hiszen ők ennek aktív résztvevői voltak, hogyan támadta meg annak idején a Fidesz vezette kormánykoalíció mindazokat az értékeket, amelyek a rendszerváltás alapértékei voltak, és hogyan hozta vissza a Fidesz vezette kormánykoalíció a pártállam felépítésének hangulatát ebben az országban. (Révész Máriusz: Nézz már a koalíciós partneredre!)

 

 

(10.30)

 

Emlékszünk rá, hogy a jogállam megtámadásának folyamatában az egyik első stáció volt a parlament működésének korlátozása, a háromhetes parlamenti ülésezési rend bevezetése; emlékszünk rá, hogyan akadályozták meg a vizsgálóbizottságok felállítását; emlékszünk arra, hogyan csorbították az ellenzéki jogokat. Emlékszünk arra is, hogyan támadták meg a bíróságok függetlenségét, és hogyan próbálták befolyásolni a bíróságokat a költségvetés és a pénzügyi támogatás módszereivel, visszatartásával, meg nem adásával; másfelől emlékszünk arra is, hogy az ügyészség hogyan került olyan helyzetbe ebben az országban, hogy a politikai befolyásolás eszközeként tekint ma nagyon sok polgár rá.

Emlékszünk arra is, hogy mi történt a média területén, tisztelt képviselőtársaim: nyílt támadás a média szabadsága ellen, amelyet most kellett helyreállítanunk, néhány nappal ezelőtt, és amely miatt Európa is figyelmeztetésben részesítette Magyarországot. És emlékszünk arra is, hogy az önkormányzatokat hogyan támadták meg, az önkormányzatok függetlenségét, hogyan igyekeztek pórázon tartani az önkormányzatokat, és alakították ki azt a modellt, hogy voltak jó önkormányzatok, és voltak rossz önkormányzatok. A jó önkormányzatok természetesen azok voltak, amelyek az éppen leköszönő kormány politikusai által vezetettek voltak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi a teendő? Mit kell tenni a szociáldemokrácia és a liberalizmus elveit valló kormánykoalíciónak, a demokrata kormánykoalíciónak? Helyre kell állítanunk a jogállamot, tisztelt képviselőtársaim, azért, mert ez a meggyőződésünk; azért, mert mi demokraták vagyunk; azért, tisztelt képviselőtársaim, mert ebben az országban akkor lesz társadalmi béke, és akkor lesz megnyugvás, ha kiszámítható szabályok lesznek végre, és nem pedig barátok és üzletfelek uralma lesz, és a törvény előtti egyenlőség egyenlőség lesz, és nem az fog számítani, hogy kinek milyen kapcsolatai vannak, milyen barátai vannak, milyen rokonai és ismerősei vannak befolyásos helyen. Ez a jogállam, tisztelt képviselőtársaim. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Nos, a jogállam helyreállításának folyamatában mi vissza fogjuk adni az ellenzéki jogokat önöknek (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Köszönjük!), mert nekünk szükségünk van önökre mint ellenzékre. Szemben a leköszönő miniszterelnök úr elhíresült kijelentésével, hogy a parlament működik ellenzék nélkül is, mi nem ezt gondoljuk. Mi azt gondoljuk, hogy szükség lesz a Fideszre és a Demokrata Fórumra, és azt várjuk önöktől, hogy valóban komoly ellenzékként működjenek a parlamentben, kritizáljanak minket, és ha a kritikájuk olyan lesz, amit érdemes megfogadni, valóban meg fogjuk fogadni. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Másfelől, tisztelt képviselőtársaim, helyre fogjuk állítani a parlament ülésezését, hiszen már bejelentettük, hogy hetenként fog ülésezni ezután a parlament, megfelelően a rendszerváltás utáni hagyományoknak.

Harmadrészt, ügyelni fogunk a bíróságok függetlenségére, nehogy - akár a költségvetési támogatáson keresztül - még egyszer befolyásolni próbálják a magyar független bíróságokat.

Negyedszer, az ügyészség politikai befolyásolását is szeretnénk mindenképpen megszüntetni. Azt szeretnénk, ha ebben az országban olyan ügyészség lenne, amely nem elkötelezett valamelyik politikai pártnak, hanem elkötelezett a parlamentnek, és elkötelezett a magyar polgároknak.

A média függetlenségét is helyre fogjuk állítani, tisztelt képviselőtársaim (Közbeszólások a Fidesz soraiból: TV2, RTL Klub!), hiszen a közmédia függetlensége rendkívül fontos ebben az országban (Közbeszólások a Fidesz soraiból.), és még egyszer elő nem fordulhat az, hogy a kormány propagandaeszköze lesz a Magyar Televízió és a Magyar Rádió, ahogy az elmúlt időszakban ezt tapasztalhattuk. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

És, tisztelt képviselőtársaim, az egyik legsúlyosabb ügyben is lépni fogunk, és ez pedig a korrupció kérdése. Nem fogjuk megengedni azt, hogy ebben az országban még egyszer az legyen, mint ami az elmúlt négy évben volt. És ki kívánjuk vizsgálni mindazokat az ügyeket, amelyekre a gyanú árnyéka vetült az elmúlt időszakban. Ebben a harcban számítunk az ügyészségre, számítunk a rendőrségre, számítunk a parlamenti képviselőkre, és számítunk a parlamentre.

Ezúton szeretnénk bejelenteni, hogy kezdeményezni fogjuk egy olyan testületnek a felállítását, amely az Országgyűlés közvagyon felhasználását ellenőrző felügyeleteként a parlamentnek lenne felelős, és a parlamentnek felelősen az állami vagyon, a közvagyon megóvásán és a közvagyon elherdálásának megakadályozásán dolgozna az elkövetkezendő időben. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Sajnos az elmúlt négy év megtanított minket arra, hogy erre szükség van, és mi ebből nem kívánunk engedni, mert azt gondoljuk, hogy a Magyar Köztársaság rákfenéje volt az elmúlt négy év korrupciója. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! A jogállam helyreállítása, mint mondtam, nem egyszerűen szólam, hanem meggyőződés, filozófia - ennek a kormánynak a meggyőződése és filozófiája. Ehhez kérjük az önök segítségét.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm a képviselő úr hozzászólását. Megadom a szót Boros Imre miniszter úrnak, a Phare-ügyeket, Phare-programot felügyelő tárca nélküli miniszternek, a Magyar Demokrata Fórum képviselőjének.

Miniszter úr, öné a szó.

 

DR. BOROS IMRE (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A "Cselekedni, most és mindenkiért!" címet viselő kormányprogram az egyik legkülönlegesebb ebben a műfajban, amit valaha parlamenti képviselő vagy halandó olvasott. (Kuncze Gábor: Ebben a műfajban!) Különös, hiszen oldal- és fejezetszámok kivételével számokat szinte nem tartalmaz. Nincs tartalomjegyzék mellékelve (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.), az ívek egymásba folynak, mint annak idején az Ekonomicseszkaja Gazetában. (Derültség. - Taps a Fidesz soraiban.) Számok hiányában nem lehet beazonosítani az induló bázist, ahonnan a kormány elindul, ugyancsak számok hiányában nem lehet megtudni, hogy hova óhajtanak a ciklus végére érkezni. Tehát nincs cél, és nincs startvonal.

Ezzel szemben, a számok és tények helyett vannak - és az előbb itt épp Fodor Gábortól hallhattuk - ígéretek, hogy évtizede elért vívmányokat újra el fognak érni. Fodor Gábor azok számát, amit én itt felírtam, még tovább szaporította; mindegy, erre nem térek vissza. Csak például arra, hogy helyre kívánják állítani a parlamenti demokráciát, a közszolgálati médiák működését. Mintha ezeket 1988-ban, inkább 1989-90-ben az elődpárttal, az MSZMP-vel szemben, majd az utódpárt, a jelenlegi kormánypárt (Dr. Pető Iván: Nem szégyelled magad? - Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiban.) részleges segítségével a rendszerváltó pártok hozták volna létre; én legalábbis így emlékszem. Isten őrizz attól, hogy az SZDSZ-MSZP-kormány még egy ilyen reformot hajtson végre (Zaj. - Az elnök csenget.), mert megint a népi demokráciában találjuk magunkat! (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Taps a Fidesz soraiban.) A program amúgy is már nemzeti demokratikus kormányprogramnak hirdeti magát - már csak egy szócsere szükségeltetik, és ott vagyunk.

Garantálni óhajtják például az igazságszolgáltatás függetlenségét is. Szintén egy évtizede, a törvényeink és az alkotmány ezt megteszi. Ezzel szemben egy szót nem szólnak arról, hogy esetleg a naprakészséget megvalósítják, azt, hogy a perek gyorsan menjenek, és hogy a törvényesség mellett mindenkor az igazságosság is érvényesüljön az igazságszolgáltatásban. Ezt szebb lenne egy programban hallani.

Azzal, hogy a kormányprogram teljesítendőként vállal évtizede meglévő vívmányokat, tulajdonképpen indirekt módon elődjét gyalázza. Azt a látszatot kelti, mintha elődje ezeket a feladatokat elhanyagolta volna, vagy ezektől a vívmányoktól visszalépett volna. A múlt évtized ilyen típusú magánosítási kísérlete - mert ebben elég nagy a szakértelem - alapokat teremt az idegen tollakkal való későbbi ékeskedésre, például két év múlva: esélyt adtunk mindenkinek a felemelkedéshez, felelősséggel viseltettünk a határon túli magyarok iránt, megteremtettük a média függetlenségét, helyreállítottuk a jogállamiságot, és a többi.

Tisztelt Képviselőtársaim! Földhöz ragadt pénzügyes, mint jómagam is vagyok, a számokban keresne vigaszt, és ezekhez viszonyít, ezek alapján minősít.

 

 

(10.40)

 

 

Nos, a dolgozatban végül is tetten nem érhető számok alapján a következőket lehet mondani. A 110 oldalas kormányprogram 27 oldalon keresztül foglalkozik a gazdaságpolitikával, amit újfent sikerül egyetlenegy szám nélkül - kivéve oldal- és fejezetszámok - megúszni a szerkesztőknek. (Derültség és taps a Fidesz és az MDF soraiban.) A gazdasági állapot jelzőit - úgymint növekedés, ipari termelés, beruházások, felhalmozás, foglalkoztatás, tőkevonzó-képesség, államháztartás hiánya, államadósság GDP-hez, ne adj' isten, GNI-hoz való viszonyítása - sikerül egyöntetűen úgy baljós megvilágításba helyezni, hogy egyetlen számot az állapotok jelzésére a nagybecsű szerkesztők fölhasználtak volna.

A számok ugyanis pontosan elárulnák az ellenkezőjét - ugye, vigyázni kell, elvtársak? Ez szociáldemokráciában is így van, ne tessék megsértődni! (Derültség a Fidesz és az MDF soraiban.) A nemzetközi helyzet fokozódik. Kell az nekünk, elvtársak, hogy a számokból a balga külföldiek esetleg kiigazodjanak, és ránk, derék liberál-szociáldemokrata kurzusra rákenjék, hogy szellemileg retardáltak vagyunk, ha 2002 májusában a valós számok alapján a gazdaságunkat rossz állapotban lévőnek tüntetjük fel? Hát ezt elkerülendő, elvtársak, félre a számokkal való felelőtlen dobálózással! A számok ezután államtitkok lesznek, mint a régi szép időkben. (Derültség és taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

A 76. oldalon például, a monetáris politikai részben sok szépet és jót mondanak a szerzők az infláció elleni küzdelemről, a jegybanki függetlenségről - de semmit a lényegről. Az az érdekes azonban, amit nem mondanak! Nem kötelezik el magukat például a jegybank mellett az infláció letörésében. (Zaj a Fidesz és az MDF soraiban.) Nem kötelezik el magukat például az ügyben, hogy megépítsék - ez nem a monetáris fejezetben van - a 8-as utat vagy az M9-est.

Néha azonban elárulják magukat, mint például a 7.6. pontban, amikor a jegybank függetlenségét úgy akarják erősíteni, hogy módosítanák a törvényt. Még függetlenebbé tennék a jegybanktanács tagjait, akik esetleg a kamatemelésről majd döntenek. (Derültség.) Gratulálok!

A leendő miniszterelnök és pénzügyminisztere is, még jóval hivatalba lépése előtt, a két választási forduló között túl erősnek ítélte meg a forintot. Azt mondta, hogy ez nem jó. Jó lenne, ha gyengülne, jó lenne, ha egy kicsit lejjebb menne. Csak tudnám, hogy miért fáj, ha jobb a forint, ha olcsóbb a benzin, ha olcsóbb a gázolaj? Ez miért fáj? (Közbekiáltások az MSZP soraiból: Nem ez fáj!)

A választási győzelem rutinszerűen felkorbácsolta az inflációs várakozásokat. A jegybank is már közel egy százalékkal följebb tette várakozásait az eredeti szintnél. Ez nagyon sajnálatos egyébként, itt van, az újságban is megjelent.

Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdaság állapotát leíró statisztikákat is, amelyeknek jelen dolgozatban a hiányát szenvedjük, maliciózus elemzők a bikinihez hasonlítják, amely szerint nem az a lényeg, amit mutat, hanem amit eltakar. (Derültség és taps a Fidesz és az MDF soraiban.) Nos, a kormányprogramra még ez sem mondható el. Inkább jellemezném a Beatles-nótával, ahol egy "nowhere land", egy sehol nem létező ország programját megírta egy "nowhere man", egy sehol nem létező ember - és mi most ezt olvassuk. Szerzői ugyanis ismeretlenek, hiszen az olvasót még arra sem érdemesítették, hogy nevüket a köteten megjelentessék. (Közbekiáltások a Fidesz soraiból: Úgy van! Úgy van!) Nincs rajt' senkinek a neve.

Végül engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy ponton azért még korrigáljam magam. A 4.3. pontban 2006-ra 2,5 százalékos költségvetési deficitet óhajtanak látni a hölgyek és az urak, GDP-arányosan. (Közbekiáltások a Fidesz soraiból: Csak? Miért?) Ez a helyes kifejezés: csak és miért. Elég lenne 2,9, a differencia 70-75 milliárd forint. Az Európai Unió tagországai körül többen fölül vannak a 3 százalékon, ha mi 2,9 százalékon tartjuk ezt a vonalat, senki nem fog minket megítélni, de lesz 70-75 milliárd forintunk, hogy az európai uniós programok társfinanszírozásait megvalósítsuk, amiket a magam részéről veszélyben látok.

Ha több szám lett volna, az én mesém is tovább tartott volna. Köszönöm szépen. (Nagy taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm képviselő úrnak a hozzászólását. Mielőtt megadnám a szót Vastagh Pál úrnak, kétperces hozzászólásra jelentkezett Révész Máriusz, Fidesz-Magyar Polgári Párt. Megadom a szót.

 

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Fodor Gábor folytatta a kampányban elkezdett, alaptalanul vádaskodó, uszító, negatív kampányát. (Közbekiáltás a Fidesz soraiból: Így van!) Menjünk sorba!

Média. Mi a helyzet a médiában? Aki belenéz a tévékbe, belehallgat a rádiókba, belenéz a napilapokba, az nem nagyon gondolhatja komolyan, hogy a kormánypártok maguk alá gyűrték a médiát. Egy dologra azonban szeretném felhívni a figyelmet: amíg az Unió országjelentése a Horn-kormány idején a médiát részben szabadnak minősítette (Nagy zaj az MSZP soraiban.), az Orbán-kormány idején a médiát szabadnak minősítette. (Taps és közbeszólás a Fidesz soraiban: Így van!) Ezt ajánlom mindenkinek a figyelmébe. Nem visszalépés történt tehát, hanem előrelépés.

A korrupcióval kapcsolatban is arra hívnám fel tisztelt Fodor Gábor figyelmét, aki jogász, hogy mindenkit megillet az ártatlanság vélelme. Ítélet, még ha nem is jogerős, ebben a pillanatban Magyarországon csak olyan ügyben született, amelyben az előző kormánypártok voltak érintettek, ilyen például a Tocsik-ügy (Közbekiáltások az MSZP soraiban: Nem jogerős!), amiben elmarasztaltak több SZDSZ-es, illetve MSZP-hez közelálló személyiséget.

Szintén felhívnám a jogásznak tanult Fodor Gábor képviselő úr figyelmét, hogy az előző időszakban mindig az történt, hogy a bíróságokat abban a pillanatban befolyásoltnak tekintették, amint olyan ítéletet hoztak, amelyek az önök értékítéletével nem vágtak egybe, és mindig lelkesen tapsoltak akkor, amikor az önök véleményével megegyező ítélet született.

Önök az elmúlt időszakban a jogállam összes intézményét megtámadták, az ügyészségtől, a bíróságtól a köztársasági elnökön keresztül végig. Azt hiszem, hogy most, amikor egy új időszak kezdődik, ezt a gyakorlatot legalább a kormányprogram vitájában be kellene fejezni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Vastagh Pál képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

 

DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Boros képviselő úrnak szeretném tanácsolni: az ön által felvetett kérdésekben részletes eligazítást nyújt a kormányprogram 18-22. oldala, szíveskedjen elolvasni, és talál azokra válaszokat, amiket ön az igazságszolgáltatás kapcsán a vitában hiányolt.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy kormányprogram megítélésénél, elbírálásánál nemcsak az fontos, hogy milyen célokat tűz ki, mit akar emelni, mit akar csökkenteni, miként akar szabályozni, hanem az is legalább ilyen fontos, hogy miként kíván kormányozni ez az új kormány; milyen vezérlő elvek, milyen értékek, milyen célok határozzák meg a kormány tevékenységét?

Az elkövetkezendő évtizedekben a soron következő magyar kormányok feladatai abban nem fognak változni, minden kormánynak azzal kell szembenéznie, hogy egyrészt alkalmassá kell tenni Magyarországot a globalizációs folyamatokban való eredményes részvételre, másrészt biztosítani kell az ország belső egységét, a belső kohéziót, integrációt, biztosítani kell, hogy az országban tapasztalható társadalmi és területi egyenlőtlenségek mérséklődjenek. Ez valamennyi következő kormány számára irányadó feladat kell hogy legyen. De hogy ezt miként oldja meg, milyen elvek alapján működik, legalább annyira fontos, mint a célkitűzés.

Ez nemcsak Magyarországon vita ezekben az években, hanem európai kiterjedésű vita, hogy hogyan lehet jól kormányozni. Ezzel foglalkozik többek között az Európa jövőjéről tanácskozó konvent is. Kialakultak azok az elvek, amelyek irányadóak európai, nemzeti és regionális szinten egyaránt.

 

 

(10.50)

 

Ilyen elvek a nyitottság, az elszámoltathatóság, a részvétel, a hatékonyság, a koherencia, a szubszidiaritás, az arányosság. És ha ezen elvek alapján összevetjük mindazt, amit a kormányprogramunk tartalmaz, akkor úgy hiszem, hogy teljes egybeesést találunk. Ezért írják a program szerkesztői a fejezet elejére, hogy az európai normáknak megfelelő kormányzást szeretnénk Magyarországon. Az európai normáknak megfelelő kormányzás azt jelenti, hogy ezek az elvek maradéktalanul és következetesen érvényesülnek majd a Medgyessy-kormány gyakorlatában.

Igenis szükség van arra, hogy helyreállítsuk a demokrácia intézményeinek becsületét. Ha egy kicsit is belegondolunk mindabba, ami az Országgyűléssel az elmúlt négy év során történt, akkor mindenféle túlzástól mentesen megállapíthatjuk, hogy igaza van azoknak, akik helyre kívánják állítani az Országgyűlés tekintélyét. Nemcsak arról van szó, hogy hetente kell ülésezni, hanem arról van szó, hogy nem fogadhatjuk el, hogy az Országgyűlés a politikai élet epizódszereplőjévé váljon Magyarországon. Az Országgyűlés igenis az egyik legfontosabb intézménye a társadalmi nyilvánosságnak, de az Országgyűlésnek fontos szerepe van a társadalmi párbeszéd biztosításában is. Nem tekinthetünk az Országgyűlésre csak úgy, mint egy törvénygyárra, ahol a kormány benyomja a törvényjavaslatokat, a bizottság szavaz a módosító indítványokról, körbe néznek, hogy megvan-e a kormányzati többség, ha megvan, akkor szavazunk, és ezáltal működik a törvénygyár. Ez egy csökött szerepfelfogás, ez egy eltorzított gyakorlat, amelyet nyilvánvalóan nem fogadhatunk el.

Igenis helyre kell állítani az ellenzék jogait teljes mértékben és teljes körben. Akkor is helyre kell állítani, ha ennek az előnyeit most azok fogják élvezni, akik eltorzították a parlament gyakorlatát.

Az államszervezet kapcsán, tisztelt képviselőtársaim, elsősorban az igazságszolgáltatásról, az ezzel kapcsolatos feladatokról szeretnék szólni. Az igazságszolgáltatás az elmúlt négy esztendőben nem fejlődött úgy, ahogy fejlődnie kellett volna, túlzás nélkül mondhatom, hogy négy elvesztegetett év van mögöttünk. Ezt nagyon nehéz lesz pótolni, de mindenképpen pótolni kell, ezt követelik meg belső viszonyaink, a jogbiztonság igénye, az állampolgárok jogos igénye, hogy ügyeiket gyorsan és szakszerűen intézzék. Ez nemcsak közérzeti probléma, hanem súlyos milliárdok is függenek attól, hogyan működnek a bíróságok, milyen az időszerűség. Ez érinti a gazdaság egészét; és emellett ennek van egy európai integrációs összefüggése is, hiszen a magyar igazságszolgáltatás lesz az a szervezet, amely elsőként kell hogy helytálljon egy egységes európai igazságszolgáltatási térben.

Az igazságszolgáltatás működésén tudjuk lemérni először, hogyan készült fel Magyarország az európai integrációs együttműködésre. Éppen ezért folytatni kell az 1997-ben megkezdett igazságszolgáltatási reformot; biztosítani kell a szervezeti átalakulást; új előmeneteli rendszert kell alkotni a bírák, ügyészek számára; gyorsítani kell az eljárási jogok reformját; biztosítani kell a technikai-informatikai fejlesztéshez szükséges erőforrásokat; új képzési intézményeket kell létrehozni; támogatni kell a bíróképző intézet felállítását; és nem utolsó sorban olyan tisztességes költségvetési feltételeket kell az igazságszolgáltatás szervezetének a központi költségvetésben biztosítani, amely valóban lehetővé teszi a pártatlan és független működését.

Igenis összefüggés van a bírói függetlenség érvényesülése és a bíróságok anyagi működési feltételei között. Ma már teljesen közismert - legalábbis szakemberek között -, hogy a bírói függetlenségnek több dimenziója van. Az ítélkező bíró függetlensége mellett legalább annyira fontos a bíró személyes anyagi függetlensége és a bírósági szervezet szervezeti függetlensége. Az elmúlt négy esztendőben a bírósági költségvetési arány a központi költségvetésben csökkent: amíg 1998-ban a bírósági fejezet az összköltségvetésen belül 2,4 százalékot tett ki, addig 2002-ben ez az arány 1,7-1,8 százalékra csökkent. Ez egyértelműen azt bizonyítja, hogy romlott a bíróságok költségvetési pozíciója.

Röviden szeretnék még szólni, tisztelt Ház, a büntetőpolitika formálásáról. Ésszerű, racionálisan szigorú és differenciáltan szigorú büntetőpolitikára van szükség, olyan büntetőpolitikára, amelyben egyensúlyban van a felderítés eredményessége és a büntetések szigorítása. Az nem járható út és nem vezet eredményre, ha csak a büntetések szigorodnak és nem nő a felderítések hatékonysága.

Egy rövid idézettel szeretném érzékeltetni a szocialista-liberális kormány büntetőpolitikai célkitűzéseit: "Valamennyi államnak koherens és ésszerű, a bűnözés megelőzésére - ide értve a társadalmi megelőzést -, a büntetőjogi hatás egyéniesítésére, a börtönbüntetés alternatíváinak népszerűsítésére, a bűnelkövetők társadalmi beilleszkedésére és az áldozatok segítésére irányuló büntetőpolitikát kell elfogadnia." Ezek az elvek az Európa Tanács büntetőpolitikai ajánlásaiban foglaltattak benne, és a szocialista-liberális kormány kész ennek az ajánlásnak megfelelően formálni a jövő büntetőpolitikáját.

Végezetül, tisztelt képviselőtársaim, arról szeretnék szólni, hogy van egy közös nagy feladatunk, amelynek - akár tetszik, akár nem - közösen kell eleget tennünk: ez pedig az európai integráció alkotmányos feltételeinek megteremtése. Ez azt jelenti, hogy módosítanunk kell - legkésőbb a következő év tavaszáig - a Magyar Köztársaság alkotmányát számos ponton. Az európai integráció, a teljes jogú tagságunk az Európai Unióban a magyar közjogi berendezkedés szinte valamennyi elemét érinteni fogja, az alkotmány módosítását, beleértve a választási rendszer átalakítását, új szabályok kialakítását, az önkormányzati törvényt, a Magyar Nemzeti Bank helyzetét, az alkotmánybírósági törvényt, a jogalkotási törvényt.

Átfogó alkotmánymódosításra van szükség. Álláspontunk az, hogy a magyar alkotmányban egy külön fejezetet kell szentelni az integrációval kapcsolatos, széles értelemben vett alkotmányos feltételeknek. Természetesen ez a helyzet egyedi abból a szempontból is, hogy lehetőséget kínál egy átfogóbb jellegű alkotmányrevízióra, hiszen ezek a módosítások szinte valamennyi részét érinthetik az alkotmánynak.

Itt az alkalom, tisztelt képviselőtársaim, arra, hogy áttekintsük a jelenlegi, hatályos magyar alkotmányt, hogy megoldjunk évtizedek vagy több éve húzódó olyan problémákat, amelyeket nem tudtunk megoldani. Közös felelősségünk, hogy ez a felismerés miként érvényesül, hogy ebben partnerekké tudunk-e válni, lesz-e akarat az ellenzéki oldalon, van-e akarat a kormányzati oldalon. Ez a folyamat példája lehet annak, hogy igenis van lehetőség és van igény arra, hogy a megosztottságot felszámoljuk, és az ország érdekében közösen tudjunk nagy dolgokban együttmunkálkodni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm a képviselő úr hozzászólását. Kétperces hozzászólásra jelentkezett Salamon László képviselő úr, Fidesz-Magyar Polgári Párt. Megadom a szót.

 

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Vastagh képviselő úr iménti felszólalásából két elemre szeretnék röviden válaszolni.

Az egyik a büntető törvényeink szigorának kérdése. A képviselő úr előadása, óvatos fogalmazása ellenére is sejteti azt, ami az igazságügyminiszter-jelölt úr alkotmányügyi bizottsági meghallgatásán nyilvánvalóbb volt, és ami minket nem kis aggodalommal tölt el: tartunk attól, hogy a hivatalba lépő kormányzat vissza akar lépni a büntető törvények szigorát illetően. Például az alkotmányügyi bizottságban elhangzott Bárándy Péter igazságügyminiszter-jelölt úr szájából, hogy nem ért egyet a középmértékű büntetéssel, és elképzelhető - legalábbis ezt sejtették az ott elhangzottak -, hogy módosító indítványokkal, törvényjavaslatokkal ettől eltérésre kerül sor.

 

(11.00)

 

Vagy például kifejezésre juttatta, hogy a kábítószer elleni küzdelemben a törvényi szigor enyhítését tartaná indokoltnak. Két percben igazán nem lehet ennél többet foglalkozni ezzel, de szeretnék hangot adni a Fidesz-frakció és a magam aggodalmának is ezekkel az elképzelésekkel kapcsolatban.

A másik dolog az alkotmánymódosítás kérdése. Én azt gondolom, hogy azok a kihívások, amik előttünk állnak, valóban megkerülhetetlenné teszik, hogy az alkotmánymódosítás bizonyos kérdéseit végiggondoljuk. Ez azonban széles körű konszenzust igényel, lévén ez kétharmados törvény, már eleve ebből következik, és adódik abból is, hogy amit az alkotmány kérdései általában szabályoznak, abban széles körű társadalmi megegyezésre kell jutnunk.

Azonban ahhoz, hogy ez (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) eredményes legyen - befejezem, elnök úr -, szükség van arra is, hogy megfelelő együttműködési helyzet, légkör alakuljon ki, és én tartok attól, hogy például ennek a vitának a hangneme vagy stílusa, a kampányvádaskodások folytatása a Szocialista Párt részéről nem ezt a konszenzuskereső magatartást látszik előttünk igazolni.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Szita Károly képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

SZITA KÁROLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Engedjék meg nekem, hogy gyakorló önkormányzati vezetőként hozzászólásomat egy rövid, tényleg rövid történelmi áttekintéssel kezdjem.

Mit hallottunk 1994-ben, körülbelül ugyanebben az időben önöktől, kedves szocialista képviselőtársaim, itt a Házban? Önkormányzatok, nagy segítséget fogtok kapni abban, hogy óvodáitokat, iskoláitokat az azt megelőző időszakhoz képest is könnyebben tudjátok működtetni; jobb lesz majd a közalkalmazottaknak és a köztisztviselőknek; lesz pénzetek arra, hogy felújítsátok útjaitokat, járdáitokat; lesz pénzetek arra, hogy rendbe rakjátok településeiteket, közparkjaitokat és tereiteket - hogy csak néhányat említsek az akkor elhangzottak közül.

És mit kaptunk 1994 és '98 között? Bokros-csomagot, bezárt óvodákat és iskolákat, elbocsátott pedagógusokat, csődbe ment falvakat és eladósodott városokat, alulfizetett közalkalmazottakat és köztisztviselőket, munkanélküliek százezreit, egy olyan törvényi szabályozást, amelynek alapján az önkormányzati segélyrendszer az adófizetők pénzének milliárdjait emésztette fel úgy, hogy közben nem ösztönzött a munka világába való visszatérésre.

Kedves Képviselőtársaim! Hova jutottunk 1998 és 2002 között a polgári kormány ideje alatt? Az önkormányzatok gazdálkodása stabilabbá vált; az állami juttatások végre reálértékben is növekedtek; javult a közszolgáltatások színvonala; a reménytelenül alacsony életnívót biztosító segélyek helyett munkát tudtunk adni az embereknek; utakat és járdákat építettünk; mérséklődött az önkormányzatok közötti jövedelemkülönbség, javult az esélyegyenlőség, több pénzt kaptak a kistelepülések. (Moraj az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Javult a közszférában dolgozók jövedelme; a fejlesztési támogatások több mint másfélszeresével nőttek; 1990 óta először, állami segítséggel, az Széchenyi-terv keretén belül rászorulóinknak lakásokat tudtunk építeni; megkaptuk végre a jogos járandóságunkat, amit már 1994 és '98 között meg kellett volna kapnunk: azt az elvett 70 milliárdot - 627 önkormányzat részesülhetett ebben -, amely a gázközművek privatizációjából járt volna, és azt a 6,8 milliárd forintot, amit végre odaadhattunk tűzoltóinknak 1997. november 1-jéig visszamenőleg az elmaradt délutáni és éjszakai pótlékokért.

Kedves Képviselőtársaim! Javult a helyzetünk, de sok még a tennivalónk. Ezért is olvastam nagy érdeklődéssel a beterjesztett kormányprogramot, és ezzel párhuzamosan olvastam a Magyar Szocialista Párt önkormányzatokat érintő választási programját is.

Sajnos, kénytelen vagyok megállapítani azt, hogy az, aki a kormányprogramot készítette, nem olvasta el a Magyar Szocialista Párt választási programját, pedig abban több olyan, önkormányzatokat pozitívan érintő ígéret is le lett írva és elhangzott az önök szájából, amit a kormányprogramban is jó néven vettünk volna kötelezettségvállalásként az önkormányzatok felé. Pedig az ígéret szép szó, kedves képviselőtársaim, de ha betartják, csak úgy jó.

Néhány példát engedjenek meg ebből: 2002-ben - írja az önök választási programja - az önkormányzatok 50 milliárd forintot kapnak alanyi jogon, szabad felhasználásra, nem egyszeri juttatásként - még ezt is hozzátették -, hanem olyan juttatásként, ami bázisként beépül egy olyan pénzügyi szabályozórendszerbe, amire az ezt követő években az önkormányzatok majd a támogatásukat kapják; 2003-ban pedig további 50 milliárdot szabad felhasználásra, fejleszthető forrásként - ezt egyébként a belügyminiszter-jelölt asszony mintegy másfél héttel ezelőtt a Közigazgatás című lapban meg is erősítette.

Ezek jó hírek, kedves képviselőtársaim. Jó hírek - önkormányzati vezetőként is mondom, polgármester kollégáim nevében is -, hisz sok olyan elmaradt feladat van, amit szeretnénk megvalósítani, és maximálisan megfelelni falvainkban és városainkban élő polgáraink kérésének. Ez jó döntés lett volna - nem látom a kormányprogramban.

Azt ígérték a választási kampány során, hogy a központi forrásokból fedezik az alapfokú oktatás, az egészségügy, a szociális ellátás, a kulturális alapszolgáltatás költségeit. Ez is jó hír. Emlékezzenek még vissza a '95-96. évre, amikor mindezen általam felsorolt intézményeket az önkormányzatoknak, hogy működni tudjanak, saját bevételeikből 50 százalék forrással kellett kiegészíteni. Aztán emlékezzenek csak 2001-re, amikor ez az arány felment 80 százalékra. Most ez az ígéret, ami itt szerepel, hogy mindezt 100 százalékban finanszírozzák, ez is jó hír az önkormányzatok számára. Jó hír a 3300 általános iskolát fenntartó, 1300 középiskolát fenntartó és 750 szociális otthont fenntartó önkormányzat számára, hisz az önkormányzatok költségvetésének 80 százaléka amúgy is az intézmények fenntartására megy el. Ez jó hír, mert így pénzügyi forrásokat kiváltva több olyan beruházást, fejlesztést tudunk megvalósítani, amit, gondolom, mindnyájan szeretnénk. Ezt ígérték, de ezt sem vállalják a kormányprogramban.

Van egy számomra nagyon kedves ígéretük szocialista párti képviselőtársaimnak a választási programjukban, mégpedig az, hogy 2006-ra bérlakáshoz jut minden mai igénylő, és még egy: növelik a bérlakásépítés költségvetési támogatását. Ez is egy jó hír, jó hír volt - a kormányprogramban viszont már nem így szerepeltetik az ezzel kapcsolatos megállapításaikat.

Egy hónappal ezelőtt még leírt formában is azt ígérték, hogy tízezer új kollégiumi férőhelyet létesítenek. Támogatom, mert nagy szükség van rá. A kormányprogramban már csupán azt írják, hogy növelik a férőhelyek számát.

Kedves Képviselőtársaim! Az is olvasható az egy hónappal korábbi dokumentumaikból, hogy minden diák - az estin és a levelezőn tanulók is - ingyen utazhatnak vonaton és távolsági buszokon lakhelyük és iskolájuk között - minden diák ingyen. A kormányprogramban sajnos az egy hónappal ezelőtt megtett ígéretüket már nem vállalják.

És még több pontot is sorolhatnék, de ezt most nem teszem meg. Pedig az ígéret szép szó, kedves képviselőtársaim, ha betartják, úgy jó.

Ugyanakkor a beterjesztett kormányprogramban írják és olvasható, hogy korszerűsíteni kívánják a helyi adózás törvényi keretszabályozásait.

 

 

(11.10)

 

Kedves Képviselőtársaim! Az önkormányzatok nem akarnak új adókat kivetni. Az önkormányzatok nem akarják a jelenlegi adómértékeket növelni. Hallhattuk már egyszer, hogy önkormányzat, vess ki adót, akkor majd megélsz; utakat és járdákat tudsz majd építeni akkor, ha megemeled a helyi adókat - nem akarjuk ezt tenni az elkövetkező években sem.

Ugyanakkor két új települési kategória fogalmat ismerhettünk meg az elmúlt hetekben, az elmúlt hónapokban önöktől: az egyik a megfelelő méretű település fogalma, a másik pedig az életképtelen település fogalma. Én úgy gondolom, és remélem, többen vagyunk ebben a Házban, akik a mindenkori kormány feladatának tekintik azt, hogy a nehéz helyzetben lévő településeken segítsen, és ne azt mondja rájuk, hogy életképtelenek, ne azt mondja rájuk segítség helyett, hogy nem megfelelő méretűek, és keresztet rá. Számos olyan ígéret hangzott el a kampány során szocialista képviselőtársaim szájából, amelyet szeretnénk viszontlátni a kormányprogramban. Számos olyan ígéretet, pénzügyi plusz támogatási forrást említettek önök még pár héttel ezelőtt, amit szeretnénk még viszontlátni még ezekben a hónapokban. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra jelentkezett Lamperth Mónika képviselő asszony, Magyar Szocialista Párt. Megadom a szót.

 

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én szeretném kifejezni abbéli örömömet, hogy ugyanúgy itt a plenáris ülésen, mint az önkormányzati bizottság ülésén, a Fidesz képviselői elismeréssel szóltak a Magyar Szocialista Párt önkormányzati választási programjáról, jóllehet amikor a kormányprogrammal ezt összevetik és néhány hiányérzetüket megfogalmazzák, tudják azt, hogy egy kormányprogram a terjedelmét tekintve is nyilván szűkebb, mint egy egyébként szakmailag bőségesen és korrekt módon kifejtett pártprogram azt lehetővé teszi.

Én annak is örülök, hogy egyetértünk abban Somogy megyei képviselőtársammal, aki a somogyi falvak érdekében természetes, hogy szót emel, mint listán mandátumot szerzett képviselő - mi együtt fogunk működni. Én, mint Kaposvár város egyéniben megválasztott országgyűlési képviselője, nagyon fontosnak tartom, hogy egyformán gondolkodjunk erről a kérdésről, hiszen nekünk Kaposvár, Somogy megye és az egész ország nagyvárosai, falvai egyformán fontosak kell legyenek.

Amikor az önök kormányzásának idejét összevetette egy korábbi időszakkal, és azt mondta, hogy '94-98 között eladósodtak a városok, most pedig csupa fejlődésről és előremenetelről számolt be, nem volt tárgyszerű, képviselőtársam, hiszen nem beszélt arról, hogy az az 1,7 milliárdos fejlesztésihitel-tartozás, amelyet Kaposvár városa felhalmozott, és amely mintegy 400 milliós éves hiteltörlesztést jelent majd a városnak hogyan, miként lesz a jövőben kezelve. A választási kampányban nekünk módunk volt erről beszélni; ön akkor erre a Fidesz-kormány ígéreteiből nem tudott választ adni. Én azt kérem önöktől, ne ezt várják tőlünk, és ne azt kérjék számon, amit önök ígértek. Mi azért állunk helyt, amit mi ígértünk. Én például nem tudok helytállni a 30 ezres stadionért egy 68 ezres városban, de minden (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) olyan fejlesztésért és minden olyan célkitűzésért igen, amelyet a Magyar Szocialista Párt, illetve Medgyessy Péter kormánya a kormányprogramban megígért. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Szalay Gábor képviselő úr még nem kezdheti el a hozzászólását, mert újabb kétperces hozzászólásra van jelentkező, Kosztolányi Dénes, Fidesz-Magyar Polgári Párt. Megadom a szót. (Moraj az MSZP padsoraiból. - Közbeszólások ugyanonnan: Halljuk! - Lássuk!)

 

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Baloldali Képviselőtársaim! Köszönöm szépen az elismerő zúgolódást. Ez valószínűleg annak szól, hogy Lamperth Mónika ott folytatta, ahol tegnap este abbahagyta. Nem jön rá, hogy az önkormányzati bizottságban más dolog történt, mint amiről ő beszél. Szita képviselőtársam pontosan felsorolta, mi mindent kértünk számon a programon, és mi minden jót kívántunk annak a törekvésnek, amit a program megfogalmazott. Ebből ma már szinte semmi nem olvasható ki.

Az egészen bizonyossá vált, hogy Lamperth Mónika mozgástere kizárólag Kaposvár és környékére szűkül, hiszen a tegnapi megbeszélés során már tisztáztuk, hogy Budapestről gyakorlatilag ki van tiltva (Derültség a Fidesz padsoraiból.), hiszen itt az SZDSZ irányítása mellett működik majd az önkormányzat, és emiatt nem fogja tudni megvalósítani azt a programot, ami nem is olyan jó Budapest számára. Ha egyetlen kérdésre is tudott volna válaszolni, vagy akart volna válaszolni, amit Budapesttel kapcsolatosan feltettünk, akkor talán más lett volna a véleménye.

Én látom, hogy folyik tulajdonképpen az önkormányzatiság vezérlése: ameddig az ifjabb Gál úr Medgyessy Péter kezét fogja, addig az ön szoknyáján valószínűleg az idősebb Gál úr ül (Derültség.), és valószínűleg egyáltalán nem lehet arról beszélnünk, hogy önök, akár a miniszterelnök-jelölt, akár ön, bármifajta önkormányzati ténykedésbe foghatnának a Gál család nélkül. (Derültség.) Én nem a Gál család különböző elképzeléseit kívánnám az önkormányzati síkon látni, hanem talán valamilyen baloldali programot.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban. - Közbeszólás ugyanonnan: Éljen! - Zaj és közbeszólások az MSZP padsoraiból, többek között: Orvost!)

ELNÖK: Most már megadom a szót Szalay Gábor képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége; őt követi Font Sándor.

 

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Tudjuk, hiszen sajnálatos tény, hogy az elmúlt másfél esztendő világgazdasági recessziója, meg bizonyos hazai gazdaságpolitikai döntések következtében gazdaságunk jelenlegi állapota visszaesést mutat az 1997-2000 közötti, felívelő szakaszhoz képest.

Tudjuk, hiszen tény, hogy a gazdasági növekedés üteme most alig több mint a fele a négy évvel ezelőttinek, hogy az ipari termelés növekedésének mértéke egy év alatt a negyedére esett vissza, hogy a beruházások mértéke a négy évvel ezelőtti szint mintegy harmadán-negyedén stagnál, hogy a folyó fizetési mérleg és az államháztartás egyenlegének hiánya ismét nyugtalanítóan kezd növekedni. Az elmúlt másfél évben ráadásul jelentős versenyképesség-csökkenés történt gazdaságunkban az alkalmazott jövedelem- és árfolyam-politika miatt. A pár nappal ezelőtt bevezetett kamatváltoztatás is azt mutatja, hogy a Magyar Nemzeti Banknak is lehetnek bizonyos aggályai az elmúlt időszak fejleményei miatt.

Ez a helyzet azonban nem drámai, nem kell hogy rémülettel töltsön el bennünket, s minden reményünk megvan arra, hogy a világgazdasági konjunktúra ez év második felében várt újbóli beindulása, valamint a megfelelő kormányzati intézkedések ismét sikeres pályára fogják terelni gazdaságunkat, s jövőre 4 százalék, majd 2004-től ismét 5-6 százalék lesz a GDP növekedésének üteme, hiszen gazdaságunk sikerre ítélt, a gazdasági szerkezetváltás nálunk már lezajlott, s gazdaságunk szerkezete a fejlett országokéhoz hasonló.

A kormányprogram gazdaságpolitikai fejezete azt foglalja össze, hogy milyen céljai, alapelvei, eszközei vannak ezen a téren annak a kormánynak, amelyik napokon belül lép hivatalba. Fő cél, hogy emelkedjen az emberek életszínvonala, hogy csökkenjen az esélyegyenlőtlenség mértéke az eddigi vesztesek és nyertesek között, hogy hazánk hátrányosabb és előnyösebb helyzetben lévő régiói között ugyanígy csökkenjen a különbség, s hogy mindezzel szűküljön a különbség Magyarország és az Európai Unió országai, tagállamai között. Mindehhez tartós növekedési pályára állított, az export és a beruházások által vezérelt, kiegyensúlyozott gazdaságra van szükségünk. Cél továbbá az Európai Unióhoz való csatlakozás, ami reményeink szerint 2004-ben megtörténhet, majd ezt követően a monetáris uniós tagságra való felkészülés következik.

Az új kormány gazdaságpolitikája a kiszámíthatóság, az együttműködés, a bizalomteremtés és az átláthatóság alapelveire épül. A bizalom erősítését fogják szolgálni betartott ígéreteink, s az adó- és járulékcsökkenést preferáló gazdaságpolitika, amely egyformán kedvező a gazdasági élet valamennyi szereplőjének, s valamennyi adózó magánszemélynek, szemben azokkal az ötletszerű és vitatható szempontok alapján nyújtott célzott támogatásokkal, amelyek az eddigi gyakorlatot jellemezték.

(11.20)

 

Az átláthatóság növelésével kívánjuk áttekinthetővé és ellenőrizhetővé tenni egyrészt a közpénzekről való döntést minden szinten, másrészt a kormányzati munkát is. Ezért visszatérünk az autópálya-építések során a törvényes, az ésszerű és a gazdaságos lebonyolításhoz, közbeszerzés útján, pályázati rendszerrel fogjuk folytatni a beruházásokat, miáltal legalább 15 százalékos költségmegtakarítást, valamint jelentős európai uniós pénzek elnyerését fogjuk megvalósítani, vagyis a magyar adófizetők terheinek csökkenését fogjuk elérni.

Így nyer mindenki egyszerre, s nemcsak a Vegyépszer szépül, hanem az út is épül. (Derültség és taps az MSZP és SZDSZ soraiban.) Így lesz azután pénz lehetőség szerint nemcsak autópálya- és gyorsforgalmiút-építésekre, de kerülőutak és a nehezen megközelíthető kistelepülések bekötőútjainak kiépítésére, korszerűsítésére is.

A vasúti reformot és a MÁV fejlesztését tízéves program keretében fogjuk megvalósítani, és nemcsak tervek fognak készülni, hanem tettek is lesznek. A Széchenyi-tervet a költségvetésben előirányzott források adta keretek között folytatjuk ez évben, jövőre pedig újabb forrásokat biztosítunk, és újabb pályázati címekhez fognak ezek a források kerülni. Ugyanakkor mérni kívánjuk az eddigiekkel szemben a felhasznált pénzek megvalósítási hatékonyságát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezen túl és többek között többlépcsős személyi jövedelemadóterhelés-csökkentést hajtunk végre, és a minimálbért kereső alkalmazottak adómentességet kapnak. Három év alatt fokozatosan megszüntetésre kerül a munkáltatókat terhelő fix összegű egészségügyi hozzájárulás. Bevezetjük az egyszerűsített vállalkozói adót, amely az áfát, a társasági adót, az osztalékadót és a cégautóadót lesz hivatva kiváltani a kevesebb mint évi mintegy 10 milliós forgalmat lebonyolító cégek esetében.

A közszférában jelentős bérfelzárkóztató program kerül megvalósításra, már ez évtől kezdődően mintegy másfél éves időtartam alatt. Tizenharmadik havi nyugdíj kerül fokozatosan bevezetésre, mintegy négy év alatt. Állami szerepvállalást fogunk megvalósítani a lakosság számára túlzott terhet jelentő hazai áremelkedések elkerülése céljából. Bizonyos, hogy ebben az évben, de lehetséges, hogy akár egy éven belül sem kerül sor semmilyen gázáremelésre, ameddig a költségalapú ármechanizmus kiszámításra, megvalósításra nem kerül, és ez bizonyos, hogy nem lesz előbb, mint egy év. Tehát nem lesz semmiféle gázáremelés a belátható jövőn belül, bármennyire szuggerálják is ennek ellenkezőjét politikai ellenfeleink, vitapartnereink.

Az életminőség javítását szolgálja az a masszív csatornaépítési és szennyvíztisztítási elképzelés is, amelynek eredményeként a lakosság kétharmada csatornahálózatra kötött lakásokban fog élni négy év múlva.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormányprogramból kitetszően a gazdaságpolitikai elképzelések egy ismét emelkedő pályára állított, kiegyensúlyozott növekedésű gazdasággal számolnak, ahol a makrogazdasági egyensúly megőrzése igen-igen fontos, de nem kizárólagos szempont lesz.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum; őt követi Burány Sándor. Képviselő úr, öné a szó.

 

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Elolvasva és értékelve a benyújtott kormányprogramot, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy már a kiindulási helyzetet is, annak megítélését is enyhén szólva felháborítónak tartjuk. Ha a kormányprogram helyzetértékelésére hagyatkoznánk, azt hihetnénk, hogy Magyarország egy, a korrupció ingoványába süllyedt, kokainbárók uralma alól szabaduló banánköztársaság, ahol most épülnek majd ki az alkotmányos szervek.

Nos, önök tényleg nem ismerik az ország helyzetét, a lakosság hangulatát. Nem látják, hogy az ország - a kormányok színezetétől függetlenül - mennyit fejlődött 12 év során. Önök tényleg azt hiszik, hogy 1990-et írunk, mert annyi kedves régi arcot látnak itt a soraikban, és a Németh-kormány leváltására készülnek? Nem tudják, hogy a lakosság megelégedettségi mutatói a kutatóintézetek véleménye, a felmérések és a konjunktúra-kutatások szerint az elmúlt évtizedekben sosem volt olyan jó, mint az elmúlt négy évben? Nem tudják, hogy a ránk jellemző kelet-európai pesszimizmus csúcsoptimizmusba fordult át?

Határozottan visszautasítjuk hazánknak ezt a leminősítését, annál is inkább, mivel az elmúlt négy év talán legnagyobb előrelépése éppen az egységes nemzettudat újbóli megerősítése tekintetében ment végbe.

A dolgozatot olvasva, az az érzése támad az olvasónak, hogy nem is egy felelős kormányzásra készülő kabinet világos cselekvési programját tartja a kezében, hanem egy választási propagandaanyagot, amelyben ugyanúgy nem találunk még halvány utalást sem arra, hogy az ígéretekre - amelyek ugyan már korántsem olyan konkrétak, mint a kampány során voltak - honnan lesz anyagi fedezet.

Például félő, hogy a Széchenyi-program is kiüresedik, vagy éppen a lényege vész el. Mint ismeretes, a Széchenyi-programot a polgári kormány a hazai vállalkozók segítése érdekében hozta létre, de a kormányprogramból is látható, hogy a jövendő kormány már nem a nemzeti vállalkozók érdekeit tekinti elsődleges szempontnak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Vajon ki ne értene egyet az olyan kívánságokkal, hogy emelkedjen az életszínvonal, csökkenjen a szegénység, javuljanak az egészségügyi állapotok? De a pénzügyi szakmában mégoly járatos miniszterelnök sem fogja tudni, hogy hogyan ossza szét azt a pénzt, amelynek nincs meg a forrása. Erre, hiába kerestük a kormányprogramban, nem kaptuk meg a választ. A dokumentum ugyanis egyetlen konkrét számadatot sem tartalmaz.

A kormányfőjelölt kivétel nélkül mindenkinek jólétet ígér, ami a politika iránt érdeklődőkben méltán ébreszt némi gyanút. Homályban maradt viszont a jóléti rendszerváltásként aposztrofált programhoz szükséges források megnevezése, mindössze annyi olvasható mindenütt, hogy hazai forrásból vagy uniós forrásból kerül majd finanszírozásra.

Nos, a gazdaságpolitikát taglaló rész legnagyobb hiányosságának tartjuk, hogy nem jelöli meg az elérendő célokat, vagy ha azok olyan homályosak is, mint például a modernizáció előrehaladása, a hiteles gazdaságpolitika, aggodalomra ad okot az elérhető inflációs célok megfogalmazása is, amely - nem lehet kétségünk - az inflációcsökkentő politika végét jelenti értelmezésünk szerint; magyarul: komoly inflációval számolhatunk a következőkben.

Nagyon szerettük volna, ha a program egyértelműen megnevezi az első száz nap ígéretéhez szükséges forrásokat is, és eloszlatja azt a gyanút, hogy ezek az intézkedések a költségvetésre gyakorolt hatásuk miatt egy, az önkormányzati választásokat követő újabb Bokros-csomag keretében lesznek csak orvosolhatók. És azután jön a soron következő kongresszus, ahol teli torokból énekelhetik: "Föl, föl, ti rabjai a földnek, föl, föl, te éhes proletár!", háttérben pedig a felirat: "I love you Bokros!" Nos, itt a "Bokros" szó ez esetben egy joker: bármelyik baloldali teoretikus, politikus nevével kicserélhető egyszerűen.

Tiltakozunk, hogy az önkormányzati választások megnyerése érdekében tett elhamarkodott ígéretek miatt újra a lakosságot érintő megszorításokra kerüljön sor, újra külföldi kölcsönökkel finanszírozza a fogyasztást, amelynek következményeit már elég jól ismerjük.

Nem marad más feltételezésünk, hogy a kormány a fedezetet a még megmaradt állami vagyon teljes kiárusítása révén próbálja megteremteni, ezzel nem értünk egyet; láthattuk '94-98 között, hogy hová vezet az állami vagyon meggondolatlan elherdálása. Egyáltalán nem nyugtat meg bennünket az az ígéret sem, hogy a magánosítás majd olyan átlátható lesz, mind '94-98 között volt. Gondoljunk csak az áramszolgáltatók vagy a Gázművek privatizálására és annak következményeire - ugyanis nem a polgári kormány adta el egy forintért a diósgyőri acélművet sem!

Hölgyeim és Uraim! Medgyessy Péter képviselő úr parlamenti bemutatkozó beszéde során kijelentette, hogy szegénységpárti lesz. Ellenőriztem a szöveget az MSZP honlapján, de ott is így szerepel. Mi azt szeretnénk, ha Magyarország miniszterelnöke nem a szegénység terjedésének pártján állna, hanem a szegénység leküzdése érdekében végezné tevékenységét. Csak bízunk benne, hogy Medgyessy Péter és a mögötte álló baloldali politikusok előbb-utóbb különbséget tudnak tenni szegénységpárt és szegénységpártiság között.

 

 

(11.30)

 

A Magyar Demokrata Fórum sem a kormányfőjelölt személyét, sem programját nem fogja támogatni; természetesen nem csak ez a ma még fennálló hiányosság az oka ennek.

Mint ahogy Antall József egykori miniszterelnökünk fogalmazott: az ellenzéki felelősség más, de nem kisebb.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MDF és a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Burány Sándor képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt; őt követi Turi-Kovács Béla miniszter úr.

 

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Tisztem az, hogy a jóléti rendszerváltás gazdasági programjáról beszéljek. Tudnunk kell azonban, hogy a gazdaságot nem lehet csak úgy kivenni a spájzból, hogy az ebédlőasztalra tegyük. A gazdaságot nem tekinthetjük pusztán forrásnak. A gazdasággal törődni kell, fejleszteni kell, és hogy fejlődni tudjon, időnként békén kell hagyni.

Tisztelt Ház! A jólét cél is, feltétel is. Cél, mert még mindig sokan keresnek keveset, és feltétel, mert jóléti rendszerváltás nélkül nincs, nem lehet sikeres Magyarország. Ezért gazdaságpolitikai programunk a sikeres és versenyképes Magyarország programja. Alapelveink az átláthatóság, a stabilitás és a kiszámíthatóság.

Átláthatóságra törekszünk elsősorban a közpénzek nyomon követésében, elköltésében és ellenőrzésében. Átláthatóságra törekszünk akkor is, mikor az állami szerződéseket nem tekintjük titkosnak, és nyilvánosságra hozzuk őket. Átláthatóságra törekszünk akkor is, mikor az ÁPV Rt.-ben vagy a Magyar Fejlesztési Bankban megkötött szerződéseket, kötelezettségvállalásokat, az ott elköltött pénzeket a Magyar Köztársaság költségvetésének részévé tesszük.

Stabilitásra és kiszámíthatóságra törekszünk. Ennek jegyében együttműködünk a gazdasági kamarákkal, az érdekvédelmi és szakmai szervezetekkel. Ennek érdekében tervezési pontosságra törekszünk.

Itt szeretném megjegyezni, hogy az elmúlt években követett gyakorlattal szakítani kívánunk, s legalább az inflációt pontosan előre akarjuk jelezni, hiszen a most távozó kormány ezen a téren súlyos számítási hibákat vétett, ennek következtében a Magyar Nemzeti Banknak a maga eszközeivel egy irreális inflációs célkitűzést kellene megvalósítania.

A versenyképesség fokozása, javítása is célunk. Ennek egyik eszköze a munkahelyteremtés. Több százezer új munkahelyet kívánunk teremteni a következő négy évben. Ennek keretében ösztönözni kívánjuk a beruházásokat; ennek keretében fejleszteni kívánjuk az úthálózatot. Ez azt jelenti, hogy folytatni és gyorsítani kívánjuk az M0-s, az M3-as, az M5-ös és az M7-es autópályák építkezését. Ennek keretében minél inkább el akarjuk érni, hogy a 4-es, a 6-os és a 8-as utak minél nagyobb hányada gyorsforgalmi út legyen.

Hölgyeim és Uraim! Nincs két Magyarország. Nincs nyugati vagy keleti Magyarország. Egy és egyféle Magyarország van. Ezért fontos célunk - és ezt a kormányprogram is tartalmazza - a jelenleg még kevésbé fejlett vagy lemaradó régiók felzárkóztatása.

A versenyképesség egyik fontos eleme az adócsökkentés. Célunk, hogy az állami újraelosztást évente átlagosan egy százalékkal mérsékeljük. A mai vitában már elhangzott egy kritikai észrevétel arra vonatkozóan, hogy miért kívánjuk az állami kiadások arányát csökkenteni, miért kívánjuk az államháztartás hiányát csökkenteni. Nos, itt egy filozófiabeli különbség van köztünk és az ellenzéki pártok között. Mi abból indulunk ki, hogy ha Magyarország polgárainak kényszerűségből meg kellett tanulniuk, hogy addig nyújtózkodhatnak, ameddig a takarójuk ér, akkor a Magyar Köztársaság kormányának is ezt a gyakorlatot kell követnie. Az állam is addig nyújtózkodjon, ameddig a takarója ér! Nem élhetjük fel következő nemzedékek jövőjét azzal, hogy eladósodásra törekszünk, azáltal, hogy a Magyar Köztársaság költekezését gyorsítva, az államháztartási hiányt évről évre növeljük. A hiány csökkentésére van szükség, és a programunk ezt taglalja, ezt célozza meg, erre van szükség a következő években.

Ami már közvetlenebbül is érinti az állampolgárokat, azok a konkrét adócsökkentési elképzeléseink. Ezek az adócsökkentési elképzelések egyaránt jók a munkavállalóknak, s egyaránt jók a vállalkozóknak is. Sőt, ezen belül elsősorban az alacsony vagy közepes jövedelemmel rendelkező munkavállalóknak lesz kedvező, s a vállalkozások világában végre a kis- és közepes vállalkozások fogják ennek előnyeit legjobban élvezni.

Néhány szót konkrétan is! A személyi jövedelemadó-rendszeren belül csökkenteni kívánjuk a jelenleg hatályos kulcsokat is, és az e kulcsokhoz tartozó sávhatárokat is meg kívánjuk változtatni. El akarjuk érni azt, hogy a jelenleg 20 százalékos személyi jövedelemadó-kulcsot 18 százalékra, a jelenleg 30 százalékos személyi jövedelemadó-kulcsot 25 százalékra, a jelenleg 40 százalékos személyi jövedelemadó-kulcsot pedig 38 százalékra fogjuk mérsékelni. Ezen belül a minimálbért kereső alkalmazottak jövedelme gyakorlatilag adómentes lesz.

Ha ezeket az adóelképzeléseket, amelyeket választási programjaink s a kormányprogram tartalmaz, megvalósítjuk, akkor el tudjuk azt érni, hogy a következő négy év végére az adófizetők túlnyomó többsége számára megtapasztalható legmagasabb személyi jövedelemadó-kulcs legfeljebb 25 százalékos lesz. Szeretném emlékeztetni önöket, hogy jelenleg már az átlagos keresetűek is a legmagasabb, 40 százalékos adókulccsal adózzák jövedelmük egy részét. Ez tehát komoly előrelépést jelent.

A tételes egészségügyi hozzájárulás megszűnését is tervezzük a következő négy évben. Ez elsősorban a kis- és közepes vállalkozásoknak lesz előnyös.

De nemcsak adócsökkentést, hanem adóegyszerűsítést is szeretnénk végrehajtani. Ahogy ez már a mai vitában is elhangzott: be akarjuk vezetni az egyszerűsített vállalkozási adót. Ez azt jelenti, hogy a vállalkozások jelentős részének sokkal egyszerűbb lesz az élete, sokkal kevesebb számlát kell gyűjtenie, könyvelése, adminisztrációs terhei mérséklődnek. De nemcsak az adminisztrációs terheik mérséklődnek, hanem fizetendő adóik is mérséklődni fognak. Számításaink szerint az egyszerűsített vállalkozói adó több százezer vállalkozónak jelent lényegesen méltányosabb adót, mint ha a most hatályos törvények szerint kellene adóznia.

Tisztelt Ház! Kedves Hölgyeim és Uraim! Mi, magyarok azt mondjuk, hogy segíts magadon, és az Isten is megsegít. Isten segítsége természetesen mindig jól jön. De most rajtunk a sor. Hogy az emberek az országban minden házban segíteni tudjanak magukon, az első lépést itt, az Országházban kell megtennünk. A kormányprogram ezt célozza. Ehhez kérem az önök támogatását.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Mielőtt megadnám a szót Turi-Kovács Béla miniszter úrnak, megkérem Vidoven Árpád jegyző urat, hogy ismertesse az időkereteket.

 

DR. VIDOVEN ÁRPÁD jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Az egyes képviselőcsoportok számára hátralévő felszólalási időkeret a következő: Magyar Szocialista Párt 54 perc, Fidesz-Magyar Polgári Párt 53 perc 21 másodperc, Szabad Demokraták Szövetsége 19 perc 41 másodperc, Magyar Demokrata Fórum 22 perc 59 másodperc.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Turi-Kovács Béla miniszter úrnak, a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről. Miniszter úr!

 

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én azt gondolom, hogy nagy baj van akkor, amikor olyan programot kell tárgyalnunk, ahol a programalkotó még nem jutott el addig sem, hogy a saját önazonosságát helyesen meghatározza. Ez a program, amely itt fekszik előttünk, állítólag egy nemzeti közép programja. Én amikor ezt hallottam és amikor olvastam, akkor némi aggodalommal gondoltam arra: nincs itt valami tudatbéli zavar?

 

 

(11.40)

 

Nem mutatkozik itt valamiféle olyasmi, ami persze várható volt, hogy ezt mondtuk a választóknak és most ezt fogjuk mondani, amikor kormányzunk? Bizony, tisztelt Ház, úgy tűnik, hogy ez a régi szép szocialista hagyomány, amely szerint nem annak nevezzük magunkat, amik vagyunk, nagyszerűen folytatódik. Talán még emlékeznek a történelemből, hogy egyszer nagyon régen, még valamikor 1917-ben ennek a pártnak a keleti elődpártja valahogy úgy kezdte, hogy kisebbségben voltak és többségnek mondták magukat. Ettől lettek bolsevikok. Azt gondolom, tisztelt Ház, hogy jó lenne és helyes lenne, ha ez a kormány világosan megmondaná a polgároknak, hogy tisztelt ország, mi egy liberális és kicsit szocialista kormány vagyunk. Jó lenne és helyes lenne, ha megmondaná, hogy az a program, amelyet önök itt olvashatnak, egy liberális és valahol egy kicsit szocialista beütéseket is tartalmazó program. Tisztelt Ház! Én úgy gondolom, ha legalább tudjuk, hogy mi az, amivel vitatkoznunk kell, mi az, aminél helyt kell állni a másik oldalon, sokkal egyszerűbb a dolgunk, és talán ezt kellene követni.

Én ma itt a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportjának részéről szólok. De szeretném leszögezni egyszer s mindenkorra a saját önazonosságunkat. Nevezetesen, hogy ugyanakkor annak a Kisgazda Polgári Egyesületnek a képviselőjeként is szólok, amelynek képviselői a jövőben ebben a Házban képviselni fognak egy nagyon határozott álláspontot. Egy nagyon határozott álláspont, amely a legjobb hagyományokat jelentő magyar radikalizmus folytatását is jelenti. Azt jelenti, hogy nem fog eltűnni ebből a Házból az a szó, amely a valóságot valóságként, a csúsztatást akként és a hazugságot hazugságként fogja megjelölni. Úgy gondolom, nem hangerő fogja eldönteni a tisztelt Házban, nem az, hogy melyik oldalról mekkora ordítozás fog majd behallatszani, hanem majd az érvek és az ellenérvek fogják eldönteni mindazt, hogy vajon mi az, amit ez a kormány szándékozik tenni.

 

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

 

Először kezdem egy pozitívummal, amely ugyan nem így hangzott el a választási kampány során, de örvendezve olvasom. Úgy szól az I. fejezetben: "mindenki csak teljesítménye, munkája alapján boldogulhat". Ez a mi számunkra nagyszerű üzenet, hiszen ez a polgári szövetség közös gondolatával azonos. Azonban nem olyan nagyszerű üzenet ez azoknak, attól tartok - de ez nem a mi gondunk legyen -, akik azért szavaztak egy tömörülésre, mert úgy gondolták, hogy korlátlan segélyekről és a munka megbecsülésének a háttérbe szorulásáról lesz szó. Tartok tőle, hogy mindkét oldalon csalatkozni fognak, mert sem az egyik, sem a másik nem fog bekövetkezni.

Tisztelt Ház! Olyan ígéretek is vannak ebben a programban felsorolva, amelyeknek a teljesítése nagymértékben találkozik azzal, amit mi is szeretnénk. Nagyon helyesnek tartanánk, ha sokkal nagyobb pénzek áramlanának például a mezőgazdaság területére. De nagyon nem helyeselnénk, ha az egyenlőség alapelvének a hangoztatása azt eredményezné, hogy az erősek még erősebbek, a gyengék pedig még gyengébbek lennének. Nagyon nem tudjuk támogatni azt a fajta meggondolást és azt a fajta lehetőséget, ahol az esélyegyenlőséget oly módon képzelik el, hogy akinek a hátán negyven év óta száz mázsa súly van, az ugyanúgy fusson, mint akinek a lábán egy szál tornacipő. Azt gondolom, hogy az esélyegyenlőség akkor áll fenn, ha ezeket a különbözőségeket elkezdjük kiegyenlíteni.

Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a saját szakterületemről is szóljak egy rövid mondatot. Meg kell mondanom, hogy házon belül, mármint a Környezetvédelmi Minisztériumon belül fogadásokat ajánlottunk arra néhányan, hogy kik lesznek azok, akik elkészítik a környezetvédelmi programot ebben a programrészben, és ezt jóízűen tettük, mert ott olyan szocialista elkötelezettségű szakemberek dolgoznak, akik kiválóak. Mélységesen sajnálom, hogy minden bizonnyal ezek közül egyetlen egyet sem vettek figyelembe, ezek közül egyetlen egy sem írhatott egy sort sem bele, mert ellenkező esetben akkora szamárságok, mint amik megjelentek, nem kerülhettek volna be. Szeretném csak a legszebb gyöngyszemek egyikét felolvasni: "Mind szélesebb körben alkalmazzuk a biológiai szennyvíztisztítást, ami a műtárgyépítéses megoldásnál jóval olcsóbb". Hát, tisztelt Ház, háromféle műtárggyal való szennyvíztisztítás történik, ebből az egyik a biológiai. De nem erre gondolt az igen kedves "szakember", idézőjelben szakember, aki ezt megírta, hanem arra, amire mi már külön támogatást is adunk, a természetes szennyvíztisztítási eljárásokra. De akkor erről kell beszélni! Akkor ezt kell preferálni, és akkor mi is támogatjuk! Akkor ehhez kell támogatást adni!

Szilárd meggyőződésem, hogy akkor jár el helyesen a tárca új vezetése, ha a saját elképzelése, a saját elgondolása és a legjobb hagyományok folytatása mentén próbálja majd a tárcát továbbra is vezetni. Mert szeretném leszögezni, ha már ennél a témánál vagyok, hogy a környezet- és természetvédelem egy olyan egység, amely egység mindannyiunk érdeke. Nem ijesztgetés az, amit most már tudósok állítanak, hogy 2030-ra nagy valószínűséggel a természeti környezetünk 70 százalékát fogjuk felélni, ha nincs változás.

Alapvető kérdés tehát, hogy ebben mi történik. Alapvető kérdés, hogy ezen a téren történik-e áttörés. Ehhez képest ez a program egyetlen betűt nem tartalmaz a természetvédelemről! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy a környezet- és természetvédelem csak egy egységben értékelhető és a természetvédelem semmivel nem gyengébb lába ennek, mint a környezetvédelem.

Nagyon-nagyon mélyen egyetértek azzal - és ez egy nagyon jó dolog lehetne -, hogy 2006-ra az ország kétharmadában a szennyvízelvezetést és -tisztítást megoldják. Most már csak azt kellene mellétenni, hogy - idézem az előttem szólókat - honnan veszik ehhez a mintegy 800-1000 milliárd forintot. Mert a vállalásunk Brüsszel irányába úgy történt, hogy az érzékeny területeken 2008-ra megvalósítjuk ezt a szennyvízelvezetést és -tisztítást, de ezzel kapcsolatban az akkori ellenzék részéről az hangzott el, hogy ez felelőtlen vállalás volt. Ehhez kell mérni ezt is. Egy biztos: ami rajtunk múlik, ennek a teljesítésében minden erőnkkel közreműködünk.

Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy a magunk részéről minden jó dolgot támogatni fogunk. Minden olyannál ott leszünk, amely az ország, a polgárok érdekeit szolgálja. De a legkeményebb hangnemben fogjuk elutasítani és minden lehetőséget, amit a jog biztosít, fel fogunk használni annak érdekében, hogy ne történjék olyan fordulat, amely ennek az országnak a kárára, a hátrányára és a polgárok életminőségének az elveszítéséhez vezethetne. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF padsoraiból.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Kis Zoltán úr, az SZDSZ képviselője. Őt Lezsák Sándor úr, az MDF képviselője követi.

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Turi-Kovács Béla miniszter úr a környezet-természet egységével kapcsolatban megjegyezte: mindnyájunk ügye, a jövő ügye, ne tegyünk felelőtlen ígéreteket, haladjunk együtt egy megvalósítható, fenntartható környezetnek a kiépítése érdekében. Jó, hogy mondja, mert hasonló igénnyel próbálkoztunk az elmúlt négy évben mi is.

Már ami a szennyvízprogramot illeti, örömmel vettük, hogy hazánk egyik nagyon érzékeny, természetileg is károsodott területén ez a probléma már megoldódott, Alcsút és Felcsút már megkapta ezt a lehetőséget, méghozzá három milliárd forintos beruházás ellenében. Míg az Alföld és a homokhátsági rész azonban, ami valószínűleg egy későbbi időpontban kerül majd sorra, hisz nem annyira veszélyeztetett, mint a Fejér megyei térség, mindössze 5 milliárdos igénye elutasításra került a költségvetésben többszöri próbálkozásunk ellenére. Azonban nem adjuk fel, mert egyetértve önnel, valóban egy olyan rendszer kiépítésében gondolkodunk, amely az országot egységesen kezeli, valóban olyan preferenciák mentén dolgozik, amely objektív adatalapokon nyugszik és nem esetleges kijáráshoz vagy bizonyos pozícióhoz kötötten oldja meg ezeket a kérdéseket, csak úgy, mint a biológiai szennyvízelvezetést. És ha már ez a programfüzet erről ilyen szépen szól, akkor egyet tehetünk: egy újabb fejezettel egészítjük ki, amely már a megvalósulás folyamatát is és nem csak a tervezést tartalmazza. Remélem, erre sikerélményeink is lesznek.

Mondják a tisztelt ellenzéki képviselőtársak, hogy ez a kormányprogram egyetlen egy konkrétumot tartalmaz, az oldalszámokat, ami alapján el lehet igazodni. Hivatkozott ilyesmire a miniszter úr is.

 

 

(11.50)

 

Nos, ami a fejezeteket illeti, a vidékfejlesztés, az agrárgazdálkodás, valamint az agrárkörnyezet-gazdálkodás ürügyén ez az agrárprogram, ez a kormányzati program nem mond semmi újat. Tényleg nem mond! Az 1997-ben elfogadott nemzeti agrárprogramot és az ez alapján elkészített 1997. évi CXIV. törvényt idézi, azt fordítja le köznyelvre.

Nagyon sajnálom, hogy önöknek ez a törvény az elmúlt négy évben is annyit jelentett, mint egy oldalszám, nem voltak képesek még el sem olvasni, nemhogy még végrehajtani is ezt a törvényt. Nos, ennek a végrehajtása az, amiről ebben a programban szó van.

Mi ez az öt alapgondolat, amiről ez a program beszél? A jövedelemtermelő képesség megteremtése az agráriumban - s ha van jövedelem, akkor van életforma, akkor van tájgazdálkodás, akkor nincs földprobléma; akkor nem azon kell vitatkozni, hogy ki mennyiért veszi meg a földet, és kit engednek be oda, mert ha a tulajdonos megfelelő jövedelmet termel az adott földjén, akkor az nem az értékesítés irányában, hanem annak a további művelésben tartásában érdekelt.

Nagyon fontos, hogy az egészséges élelmiszer-ellátás ebben az országban mindenki számára elérhető módon olyan formában valósuljon meg, amely a fogyasztót preferálja, és a fogyasztótól megy vissza a termelőig minden olyan támogatás, amely az egészséges élelmiszer előállításával kapcsolatos szabványoknak megfelel. Ezt hívják versenyszférának.

Aztán megjelenik a tájgazdálkodás, a tájrehabilitáció, ami azt mondja, hogy aki ezzel foglalkozik, az különleges, de nem az agrártámogatások körébe tartozó szubvencióval számolhat, hiszen az a környezet, amelynek a fenntartásáról gondoskodik és amit csinál, ahogy a miniszter úr is mondta, valamennyiünk érdeke egy olyan életfeltétel biztosítása, amibe beletartozik gazdálkodási formára való tekintet nélkül mindenki, aki nem kifejezetten profitorientáltan látja el az adott területen ezeket a feladatokat.

És itt jön - a vidékfenntartási fejezetben ott van, csak ezt valószínűleg nem mindenki olvasta el - a pozitív diszkrimináció. Tehát nincs szó egyenlő támogatási elvekről, hála a Jóistennek, amiről a miniszter úr beszélt és amire célzott. A versenyszférában a nagyok, a kicsik és a közepesek a saját profiljuknak megfelelően kapják meg a támogatást, úgy, hogy a hatékonyság érdekében a felzárkózás a kicsik részére rövidebb időintervallum alatt megteremthető legyen. Ezt hívják pozitív diszkriminációnak.

De nincs negatív diszkrimináció! Mert én emlékszem 1998-ra, amikor egy kormányprogramot tárgyaltunk: ott kifejezetten le volt írva, hogy márpedig a termelő típusú szövetkezeteket meg fogjuk szüntetni. Puff, kimondtuk, mint Rákosi elvtárs annak idején, hogy a téeszcséket meg létre fogjuk hozni! Tetszik, nem tetszik, kész!

Sikerült is - legalábbis gazdaságilag - úgy leépíteni ezeket a szervezeteket, hogy a jelenlegi vidék fenntartható gazdálkodása most abból áll, hogy jórészt közmunkában próbálják meg a pollentermelő szennyező anyagokat irtani kaszával, kapával, mert bizony ezeknek a területeknek nem egy rehabilitációs, nem művelési ágat váltó technikája alakult ki, hanem bizony a parlag, és nem az ugar - és ez bizony nagyon fontos különbség!

Szóltak előttem a privatizációról. Font Sándor külön megemlítette azt a privatizációt, amit galád módon '94 és '98 között ez a kormányzat elvégzett, kiárusítván az országot, megfosztva vagyonától a nemzetet - bezzeg ők nem, sőt mi több, abszolút vigyázva a vagyonra, a jó gazda gondosságával jártak el. Hm, hm... Mennyi újságcikk, mennyi anyag, mennyi ügyirat a legfőbb ügyész úr felé, amelyről időnként kiderült, hogy alaptalan, majd bizonyos esetekben négy-öt hónap múlva egy-két ember már alaposan gyanúsítható volt a közjavakkal történő esetlegesen felelőtlen vagy talán nem kellő odafigyeléssel végzett tevékenysége miatt!

Az elmúlt évben - erről sem beszélt Font úr - tizenkét állami tulajdonú részvénytársaság privatizációjáról döntöttek, olyan menedzsment, olyan irányítás, felügyelőbizottsági, illetve igazgatótanácsi tagok számára, akiket gyors ütemben cseréltek ki, kapták meg a Fejlesztési Bank támogatásával ezeket a vállalatokat úgy, hogy ahhoz saját tőkére nem volt szükség.

Aztán folytatódott ez a sikertörténet azzal, hogy amikor a 400 ezer hektárnyi állami tulajdonú földet a választási fordulók között kijelölték értékesítésre versenytárgyalás útján, akkor ez a tizenkét rt. ebbe nem került bele, ők már ezt ötven évre megkapták tartós használatba.

Jött egy olyan törvény - ez is az elmúlt év végén -, amely kimondta a magyar föld védelme érdekében, hogy azok a privatizált részvénytársaságok, amelyek földtulajdonnal együtt kerülnek most az új tulajdonoshoz, a föld vonatkozásában úgy viseltetnek, hogy akinek üzletrészvagyona van, az erre a földre jogszerűen tarthat igényt. Tehát egy feltételnek kell megfelelni: üzletrész-tulajdonosnak kell lenni az adott részvénytársaságban, nem kell magyar állampolgárnak lenni, nem kell Magyarországon lakni, nem kell mezőgazdasági műveléssel foglalkozni, nem kell hozzá érteni - csak jó barátnak kell lenni egy bizonyos üzletkörben.

No, ez az a stílus, ami nem nagyon tetszett a közvéleménynek, úgy tűnik, a választási időszakban, és ennek eredménye volt az, hogy önök elveszítették a választást, jóllehet a társadalom nagy része értékelte azokat a támogatásokat, amelyeket az elmúlt négy évben kapott, de nem szívelte az olyan visszásságokat, az olyan homályos, ködös akciókat, amelyeket az előző kormányzati koalíció végzett.

Nos, ez az, amit rendbe kell tenni, ez az, ami a jogállamisághoz visszavezető utat elindítja, és ez az, ami a politikai szembenállás felszámolását célozza ebben a kormányban. Ezért fogunk dolgozni, hogy négy év múlva bennünket ilyen állításokkal, ilyen okok miatt a választópolgárok ne küldjenek ellenzékbe.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Tóth István úr, a Fidesz képviselője.

 

TÓTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sajnálom, hogy egy kormányprogram vitájába olyan elemeket hoz be a leendő kormánykoalíció tagja, illetve egy minisztériumi politikai államtitkári poszt várományosa, ami nem igazán ide való. Nem igazán, mert a kampánynak vége, a választások megtörténtek.

Szeretném tájékoztatni Kis Zoltán képviselőtársamat, hogy április 21-én megtörtént a választás. (Moraj az MSZP soraiból.) Nem kell kampánybeszédet mondani önnek, nem kell gyűlöletkeltő beszédeket mondani, nem kell visszautalni a csúsztatásaira! Ezt be lehet fejezni! Jó lenne, ha a kormányprogram, azaz a fércmű - amelynek ön is részese (Dr. Kis Zoltán: Bravó! - Moraj és közbeszólások az MSZP soraiból.) - tényeiről beszélne! Ezt azonban a bizottsági meghallgatáson sem tudták elővezetni, ott sem tudtak válaszokat sem adni. A jegyzeteimben itt van, hogy nem tudta, nem tudta, nem világos neki... (Dr. Faragó Péter: Nem értetted, hogy miről van szó!) Amikor egy olyan tárcának az összevonását (Dr. Faragó Péter: Nem értetted, hogy miről van szó!) akarják elérni, ahol a 150 éve önálló vízügyi tárcát a környezetvédelmi tárcával egyesítik, holott önök örültek tíz évvel ezelőtt annak, hogy végre a környezetvédelem és a vízügy különválik! Erről kellett volna beszélni önnek! Ha már a kijelölt miniszter asszony nem tudott tényszerűen, tárgyszerűen a bizottsági meghallgatáson erről semmit mondani (Dr. Kóródi Mária: Hát persze hogy semmit sem tudtam mondani! - Derültség az SZDSZ soraiban.), akkor legalább ön megvédte volna itt, de ön erre is képtelen, mert egyszerűen semmi tárgyszerűség (Moraj és felzúdulás az MSZP soraiban.) nincs benne, és a köztisztviselők rettegve gondolnak arra, hogy ezután a nihilizmus után a két tárca hogy fog működni! (Dr. Kis Zoltán: Bravó! Szegény választóid!)

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Vincze László úr, a Fidesz képviselője.

 

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Jómagam is inkább örültem volna annak, ha azok hangoznak el, amik konkrét tényként, megvalósítandó programként jönnek a következő időszakra nézve. Szerettem volna - mivel a vízügyi tárcát ide fogják sorolni - szóban is hallani megerősíteni azt a szándékot, hogy hogyan fog például az árvízvédelmi töltések továbbépítése folytatódni. Ehelyett hallottam Kis Zoltán úrtól egy ilyen politikai eszmefuttatást, ködösítést különböző dolgokban, és utalást arra, hogy hogyan gazosak a földek és hogyan nem, ki tette tönkre a téeszeket és ki nem.

 

 

(12.00)

 

 

Én azt gondolom, hogy 1998-ban érdemes lett volna ezt a vizsgálatot megtenni. Azóta nagyon érdekes történések voltak, és hála a jóistennek, oly mértékben megerősödtek a családi gazdaságok, nyilván gondokkal, problémákkal küzdenek, hogy az úgymond tönkretett téeszeknek a feladatát és árutermelési lehetőségeit tovább tudták vinni, és érdekes módon nagyon sok családi gazdaság alakult a téeszekből. A téesz egy része tulajdonképpen azért maradt egyben, hogy bizonyos lehetőségeket pluszban alkalmanként le is tudjanak nyúlni; nem mindegyikre vonatkozik ez a kitétel.

Én nagyon szeretném, ha a környezetvédelmi, természetvédelmi programjuk legalább úgy folytatódna, mint az elmúlt időszakban (Dr. Kis Zoltán közbeszólása.), kiszámítható lenne, a zöldszervezetekkel való kapcsolattartásuk legalább olyan példaértékű lehetne, mint az elmúlt időszakban, hiszen, hála istennek, nem lehetett különböző ügyekről (Az elnök jelzi az idő leteltét.), zsurki ügyekről (Az elnök jelzi az idő leteltét.) és hasonlókról hallani az elmúlt időszakban. (Az elnök jelzi az idő leteltét.) Én szeretném, ha ezt folytatnák...

 

ELNÖK: Képviselő Úr! Lejárt a kétperces időkeret.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): ...és a programot csinálnák. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Lezsák Sándor úr, az MDF képviselője. Megadom a szót.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök-jelölt Úr! Szűkebb hazámban, Kecskemét környékén és a Tisza menti településeken hol a sok víz, hol pedig az aszály okoz keserűséget. Megnyugvással olvastam a programban, hogy a Tisza völgyének árvízvédelme érdekében egy új szellemű védelem megvalósításán fáradozik majd a kormány, amelynek keretében nemcsak a gátak magasítására, hanem a víz elvezetésére és hasznosítására is jelentős figyelmet fordítanának.

A most leköszönő Orbán-kormány hétszer annyit költött a Tisza menti gátak megerősítésére, mint az elődje, és az is nyilvánvaló volt, hogy a hagyományos árvízvédelem doktrínája már nem nyújt megnyugtató és távlatos biztonságot. Választókerületemben Tiszakécske, Tiszaug és Tiszaalpár lakóit ma kevésbé fenyegeti az árvíz, mint korábban, de a most megteremtett biztonság csak időleges, és ebben a nyugodt időszakban kell kidolgozni mind a védelem, mind a Duna-Tisza közi homokhátság vízutánpótlását. Az ez utóbbi megoldást sürgető 1995. évi országgyűlési határozat végrehajtását mindeddig költségvetési forrás hiánya miatt halogatták az éppen ügyeletes minisztériumok. Nagyon remélem, hogy az új kormányprogram keretében, ahol a vízelvezetés, csatornázás szó szerint is szerepel, végre elkezdődik ennek a több évtizede elodázott feladatnak az elvégzése. Mindezek mellett szükség van egy olyan átfogó, úgynevezett Tisza-törvényre, ami hasonlóan a Balaton környékének rendezéséhez, adhat összehangolt, hosszú távú cselekvési programot és folyamatos költségvetési forrásokat. Sürgető feladat a holtágak kotrása, a természetes környezet visszaállítása, a zavaros tulajdonviszonyok felülvizsgálata, rendezése. A jogos indulatokat kiváltó törvénysértéseket pedig mielőbb meg kell szüntetni.

Tisztelt Ház! Óvatos bizakodással olvastam a kormányprogramban, hogy folytatódik a kistelepülések óvodáinak, kisiskoláinak fokozódó támogatása. Idézem a nem számszerűsített, de egyértelműen megfogalmazott célt, miszerint: "Felemeljük a kistelepüléseken élő kisiskolások oktatását, nevelését szolgáló finanszírozási formákat." Ezzel a mondattal egyetértek, a következő mondat azonban kétértelmű, és nyugtalanságot kelt. Idézem: "Ösztönözzük a településeket a közös összefogáson alapuló megoldásokra." Nos, eddig gyakran pénzügyi kényszer, forrásmegvonás veszélye váltotta ki az iskolák közös fenntartását, és nem valamilyen többletforrás. Reméljük, hogy a megvalósítás érdekében létrehozandó pénzügyi feltételrendszer nem fogja sérteni a kistelepülések érdekeit, és nem veszélyeztetik iskolájuk fennmaradását. Mert Klebelsberg sokszor idézett mondata ma is érvényes: az iskola akkor van jó helyen, ha a gyerek gyalog is el tud menni az iskolájába.

Tisztelt Ház! Erős várakozással tekintek az új kormány gyakorlati kultúrpolitikája felé, mivel az elméleti síkon megfogalmazott alapelvek, irányelvek általában jól hangzanak, tetszetősek. Természetesen egyetértek például azzal a céllal is, amely jelentősen növelné a kulturális és közművelődési területen dolgozó értelmiségiek és közalkalmazottak jövedelmét. A jó kultúrpolitika nem szűkíthető le könyvekre, filmekre, színházakra, zenére, médiára, mert egy humánus életszemlélet, az egyetemes és a nemzeti kultúra értékeinek a megőrzése, bővítése, terjesztése és továbbadása lehet az alapvető feladata. Ennek a feladatnak az őszinte vállalását és teljesítését csak a gyakorlatban elért eredmények igazolhatják vissza, mert végül is ennek az MSZP-SZDSZ-programnak a próbája a gyakorlat lesz. Mert például a millenniumi programsorozat a kistelepülések többségében fényesen bizonyította, a nemzeti kultúra a gyakorlatban miképpen szolgálja egy-egy település kívánatos jövendőjét. A templom, az iskola, az önkormányzat és a hagyományokat ápoló közösségek együttműködése növelték az adott települések összetartó erejét, egészséges bizakodását, a megmaradás igényét, és mindez fokozta a terület- és településfejlesztő programok iránti érzékenységet, fogadókészséget. A Medgyessy-kormány történelmi felelőssége, hogy miképpen él majd ezzel a fogadókészséggel, hogyan hasznosítja az elmúlt években mozgásba indult helyi energiát, tenni akarást.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Orosz Sándor úr, az MSZP képviselője; őt Fónagy János úr, a Fidesz képviselője követi.

 

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Miniszterelnök-jelölt Úr! Tisztelt Ház! A nemzeti közép demokratikus koalíciós kormánya programjának egészéhez kívánok hozzászólni, hiszen környezetvédelmi kérdésekről szólok, márpedig a környezetvédelem nem egy ágazata az országnak, hanem ennél sokkal több más.

A választások időszakában igen sokszor volt szó magyarságról, nemzettudatunkról, azonban arról az összefüggésről, ami a lokálpatriotizmust jelenti, szinte alig. Ennek megfelelően szót sem kapott az a gondolat, hogy nem úgy általában éljük meg hazafiságunkat, hanem konkrét helyhez, konkrét környezetünkhöz kötötten, amiből pedig az következik, hogy magyarságunk, lokálpatriotizmusunk szerves része kell hogy legyen az a viszony, ahogy környezetünkhöz állunk.

Jó magyarnak lenni, mondta a miniszterelnök-jelölt úr, és egyetértek. De ebbe a jóérzésbe is üröm vegyül, amikor piszok vesz körül bennünket, környezetünket, vagy egészségtelen az. Ma még tehát van mit tenni annak érdekében, hogy ne csak a magyarságunk időnként látszata, hanem ennek valódi alapja, a környezetbarát gondolkodás is jelen legyen. Ennek érdekében mindenkit partnerül kell fogadni. Ha szabad úgy fogalmazni, és erről mind a megelőzés, mind pedig az oktatás kapcsán, mind a környezetvédelmi kérdések kezelésének ügyében a kormányprogram is fogalmaz meg gondolatokat, nemzeti mozgalommá kell tudnunk formálni a környezetünkért érzett felelősséget és az érte való aggódó cselekvést. Mindebből az következik, hogy önmagában egy kormány elégtelen ahhoz, és egy kormányprogram még inkább elégtelen ahhoz, hogy környezetünket megvédje. Ugyanakkor egy kormányprogram, amely minden elemében a fenntartható fejlődés gondolatát mutatja, elengedhetetlen feltétel ahhoz, hogy ilyen mozgalom Magyarországon működhessen.

Az emberek természetesen nem abból ítélik meg egy környezetvédelmi politika sikerét, hogy elkészül-e, folytatódik-e, mint ahogy ígéri a kormányprogram, a nemzeti környezetvédelmi program, nem abból, hogy Magyarországnak lesz-e fenntartható fejlődés stratégiája, lesz, és nem is abból, hogy a nemzeti fejlesztési terv tartalmazza-e az aktuális környezetvédelmi feladatokat, mert tartalmazni fogja. Óbudán például azon fogják lemérni az emberek, hogy működik-e a környezetvédelem, hogy lesz-e park, ez a park tiszta lesz-e, kutyapiszokkal teli, avagy más.

 

 

(12.10)

 

Azt gondolom, ez is mutatja, hogy kizárólag a kormányon számon kérni dolgokat nem lehet. Azok az emberek, akik ma még nitrátos vizet kénytelenek fogyasztani, azon fogják lemérni a környezetvédelmi program működését, hogy lesz-e egészséges ivóvizük. Innen üzenjük nekik, hogy lesz. Azok az emberek, akik ma még azon mesterkednek, hogy a szennyvizet valahogy elszikkasszák, kiütve egy-egy téglát, azon fogják lemérni, hogy a csatornázás mennyire fedi le a területet úgy általában, de egész pontosan, konkrétan az ő csatornázásuk megvan-e. Ebben azt szeretnénk elérni, hogy legalább a települések, lakások kétharmada csatornázott legyen.

A honfoglaláskor, amikor eleink a Kárpát-medencébe érkeztek, halban, vadban, erdőben gazdag tájjal találkoztak. És ezt olyan hatalmas értéknek, kincsnek tekintették, hogy itt is maradtak. Az évek hosszú során ezek a kincsek - a föld, az erdők, a víz és a levegő - jelentősen megváltoztak. De ha okszerűen gazdálkodunk velük, és ezt látnunk kell, akkor mind az ország, mind pedig egyes nagyon fontos ágazatok versenyképességének a feltételeit teremtjük meg. Elég, ha arra utalok, hogy a magyar mezőgazdaság és az idegenforgalom sem nélkülözheti azt a környezeti megfontolást, amit a kormányprogram is tartalmaz.

Talán legátfogóbban a mezőgazdaság az, amelyik mindazokkal az egyébként nemzetünk kincseit jelentő elemekkel éli mindennapjait, amelyre nagyon számítunk. Biztosak vagyunk abban, hogy a nemzeti agrár-környezetvédelmi program, az a fajta tájgazdálkodás, amiről a kormányprogram mezőgazdasági fejezete szól, lehetőséget ad arra, hogy ne csak ma, hanem jövőre is termőképes talaja legyen Magyarországnak, mégpedig igen gazdagon; lehetőséget ad arra, hogy örülhessenek a halászok is; még ha nem is úgy, mint annak idején a középkorban, amikor a Tiszáról úgy beszéltek, hogy kétharmada hal, egyharmada víz - fordított aránnyal is elégedettek lennénk. Ehhez azonban a Tiszát meg kell tudnunk védeni azoktól a döntően külső forrásokból származó szennyezésektől, amelyekre sajnos az elmúlt időszakban is akadt bőven példa.

Nem lényegtelen, hogy milyen módszerekkel érjük ezt el. Turi-Kovács Béla megemlítette, hogy egy szó nincs a természetvédelemről. Azt gondolom, téved. Nagyon pontosan fogalmaz a jogállami fejezet, hogy minden olyan törvényes kötelezettségnek eleget teszünk, ami jogalkotásban nyilvánul meg, márpedig mindmáig elmaradt a természetvédelmi törvény kormányzati és egyéb végrehajtási rendeleteinek megalkotása. Ezt - többek között - mielőbb pótoljuk.

Azt gondoljuk, hogy a zöldgondolat nem a kormány egyedüli dolga. Személyes ügy. Medgyessy Péter aláírt egy 12 pontból álló nyilatkozatot a zöldszervezetekkel. Azt gondolom, hogy ez a személyes üggyé tétel egyik fontos lépése volt. A kormányprogram és annak háttéranyaga elegendő okot szolgáltat arra, hogy a cím, miszerint "most és mindenkiért", idővel azzal egészülhessen ki: és mindenkivel a tiszta Magyarországért.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Fónagy János képviselő úr; őt Gulyás József, az SZDSZ képviselője követi.

 

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, úgy még senki nem kezdte itt a felszólalását, hogy nehéz helyzetben van, hiszen egy nagy múltú, ugyanakkor a most hivatalban lévő kormány intézkedése folytán megszüntetett tárca utolsó vezetőjeként állok önök előtt. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy bárki is kétségbe vonná egy kormánynál, hogy a saját struktúráját maga állapítsa meg. Ha önök ezt így tartják helyesnek, ám lelkük rajta.

A most vitatott kormányprogram 110 oldalából egy oldal foglalkozik a közlekedéssel. Nagyon remélem, hogy a tárca megszüntetése mellett ez a 30 sor nem azt jelenti, hogy az SZDSZ-MSZP-kormány ennek megfelelően kívánja degradálni ezt a szakmát, ezt az ágazatot. Erre jó reményt ad, hogy ennek a 30 sornak, ami viszont benne van, nincs olyan mondata, nincs olyan szava, nincs olyan betűje, amelyet ne az előző négy év gyakorlatából, programjaiból, illetve a jövőre vonatkozó terveiből vettek volna át. Ezt én jó szívvel, örömmel vettem tudomásul, hiszen azt jelenti, hogy a szaktárca jövendő birtokosai tisztában vannak azzal, hogy az infrastruktúrát nem lehet négyévente eltérő elvek szerint fejleszteni. Mi is az 1996-os közlekedéspolitikai koncepciót fejlesztettük tovább, amelynek szintén nagyon komoly szakmai, társadalmi előzményei voltak. Ha tehát az új kormány ezeket a folytonosságra alapuló tradíciókat kívánja követni, mi ebben partnerek leszünk, s ebben mind szakmailag, mind politikailag számíthatnak az együttműködésünkre.

Ami a programban tehát benne van, azzal csak egyetérteni lehet. Nem is ez a gondunk, a kérdéseink inkább azok, amelyek nincsenek benne. Nincs benne például az M8-as, M9-es. Nincs benne a dunaújvárosi híd. Én tudom, hogy az SZDSZ elnöke az elmúlt hetekben többször kifogásolta az építendő hidak számát, de úgy gondolom, e véleményével egyedül állt az országban; mind a Duna, mind a Tisza, mind a más folyóink partján élők továbbra is igénylik annak a nagyon jelentős hídépítési programnak a folytatását, amelyet az elmúlt években sikerrel megkezdtünk, illetve megvalósítottunk.

Ígéri a program - s ebben ugyancsak egyetértünk - mind a páros, mind a páratlan számú autópályák építését, ez gyakorlatilag megegyezik a polgári kormány választási programjában ígértekkel. Ennek megvalósítása azonban sokkal könnyebb lesz az új kormánynak, hiszen most, 2002 tavaszán számos előkészített terület, jóváhagyott, hatóságilag engedélyezett terv, sok száz kilométer effektív építési lehetőség áll rendelkezésre, eltérően 1998-tól, amikor gyakorlatilag tervek, előkészített terület nélkül vette át a tárca ezt a feladatot, illetve amely tervek rendelkezésre álltak, azok a multinacionális cégek kompetenciájába tartoztak.

Nem szól a program arról, hogy kivel akarják ezeket az utakat megépíteni. Feladja-e az SZDSZ-MSZP kormánya a négy év alatt keservesen visszaállított magyar mélyépítőiparnak azokat az elemeit, amelyekről itt az elmúlt időszakban - megengedem, ilyenkor szükségszerűen ezzel együttjáró, cinikus felhangokat sem nélkülöző, pejoratív hangon - hallottunk? Nem cégekről beszélek, hanem arról, hogy 1998-ra nemcsak az azt megelőző négy év, hanem az azt megelőző privatizáció miatt is gyakorlatilag megszűnt a magyar mélyépítőipar. 2002-ben ismét működik egy mélyépítőipar, amely alkalmas az ország előtt álló ilyetén feladatok végrehajtására.

Némi vitát vélek kihallani részben miniszterelnök-jelölt úr tegnap elhangzott beszéde, részben a tárca várományosának bizottsági meghallgatása között. Miniszterelnök-jelölt úr 800 kilométerről beszélt, a tárca leendő vezetője évi 30-40 kilométerről. De úgy gondolom, hogy a nagyobb tétel is, éppen az előbb elmondottak alapján megvalósítható, nem irreális a célkitűzés. Nagyon reméljük, hogy ennek az ígéretnek megfelelően az elkövetkezendő négy évben - ismétlem, a rendelkezésre álló, előkészített területek felhasználásával - megvalósul ez a program.

Néhány olyan megjegyzést szabad legyen tenni ehhez a tételhez, nem is óhatatlanul a kipécézés céljával, hanem azért, hogy itt is hangot tudjunk adni annak, hogy a szakmai folytonosságot mennyire fontosnak tartjuk, illetve hogy ez a program olyan elemeket is tartalmaz vagy kizárólag olyan elemeket tartalmaz, amelyek tulajdonképpen eddig is működtek.

 

 

(12.20)

 

Beszél a program egységes elveken nyugvó tarifarendszerről. Sajnálattal kell tájékoztatnom a jelenlévőket, a polgári kormány négy évig erőlködött azon, hogy a budapesti közlekedési szövetséget megvalósítsa. Minden évben biztosítottuk az ehhez szükséges anyagiakat, sőt mi több, a főváros önkormányzata is biztosította az ehhez szükséges eszközöket, ezek kizárólag a főváros főpolgármesterének ellenállása miatt hulltak ki az elmúlt két év cselekvési rostáján.

Ilyen például a "Parkolj és gyalogolj!" elnevezésű, egyébként számunkra is rendkívül szimpatikus elv megvalósítása. Csak jelezni szeretném, hogy például a Déli pályaudvarnál az e célra kijelölt területet a főváros vette igénybe ingatlanspekulációs célokból. Tehát ahol lehetett volna, ott sem növelték, hanem csökkentették ezek számát.

Természetesen ezek nem határozzák meg, de nem mindenképpen mutatják azt, hogy a programnak azok a bátor vállalásai, hogy ezentúl is reggel kel fel a nap és este fog nyugodni, ugyan nagyon fontos dolgok, jól is hangzanak, csak éppen nem tartoznak a mindenkori magyar kormány kompetenciájába.

Tisztelt Képviselőtársaim! Foglalkozik a program - szükségszerűen és mellőzhetetlenül - a Magyar Államvasutakkal. Csak egyet lehet azzal érteni, hogy a MÁV-val kell valamit immáron radikálisan kezdeni. Mi is terveztük ezt, ha lehetőséget kaptunk volna rá. Azt pusztán pontosításként vagy a felesleges munkák megismétlése, megelőzése érdekében mondom, hogy a pályavasút és a vállalkozó vasút gazdálkodásának szétválasztása megtörtént, a jogi szétválasztás vagy egyben tartás eldöntése tartozik a következő szakmai kormányzat feladatai közé. Hogy meg kell tenni, abban egyetértünk; hogy a Magyar Államvasutakat korszerűsíteni kell, erre ugyanaz vonatkozik, mint a közúthálózatra, hogy ebben minden szakmai együttműködésre készen állunk.

Hölgyeim és Uraim! Végezetül egy nagyon rövid megjegyzést engedjenek meg a vízügy kapcsán! Itt már szenvedélyes szavak hangzottak el pro és kontra a vízügyi tárca alárendeléséről. Én nem a tegnap és ma egyébként joggal elhangzott történelmi példákra és 150 éves történelmi tradíciókra, hanem a két - hangsúlyozom - nagyon fontos ágazat óhatatlan szakmai szembenállására szeretném felhívni a figyelmet. Nem azért, mert ott begyepesedett, szűk látókörű vagy csőlátó szakemberek vannak, hanem azért, mert óhatatlanul a két szakma cselekvési területe - nem is beszélve a költségvetési forrásairól - esetenként a szakma lényegéből adódóan szembekerülnek egymással. Csak kívánom a környezetvédelmi és vízügyi tárca új vezetőjének, hogy ezeket a konfliktusokat házon belül tudja feloldani.

Azt, hogy ezzel némi zavar van, mutatja az is, hogy a program egyetlen hangot nem beszél arról, hogy Magyarországon ma 4600 kilométer fővédvonali töltés 3,5 millió ember életét és vagyonát védi. Ennek az árvízvédelmi rendszernek a fenntartása, továbbfejlesztése, az elmúlt években általunk dinamikusan felpörgetett továbbvitele alapvető kérdés az ország lakosainak közel fele számára.

Végezetül - az előttem szólók is említették - a Tiszáról. Nem kell új Tisza-programot kidolgozni, az új Tisza-program az elmúlt két évben elkészült (Dr. Kóródi Mária: Erről beszélünk!), úgy hívják, hogy új Vásárhelyi-terv; ebben pártállásra tekintet nélkül részt vettek a szereplők, ennek szakmai vitája megtörtént. Kérem és javaslom, hogy a vízügyi tárca ezt a Vásárhelyi-tervet vegye át, és - immáron nyolcpereces hozzászólásomban harmadszor mondom - ennek megvalósításához a szakmai együttműködést felajánljuk.

Köszönöm, hogy megtiszteltek figyelmükkel. (Taps.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Gulyás József úr, az SZDSZ képviselője. Jelzem, hogy 10 perc 29 másodperc áll az SZDSZ rendelkezésére. Őt Csáky András úr, az MDF képviselője követi.

 

GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A köztársaság polgárainak életminősége szempontjából meghatározó jelentőségű az, hogy milyen életkörülményeket, milyen feltételeket biztosít számukra az az önkormányzat, ahol életüket élik. Általános elvárás, hogy legyenek járhatóak az utak, városaink, falvaink legyenek csatornázottak, legyenek korszerűek, jól felszereltek oktatási-nevelési intézményeink, szociális intézményeink, legyen jó az egészségügyi ellátás színvonala.

A helyi közállapotokért, az intézmények fenntartásáért, a lakossági szolgáltatásokért, valamint fejlesztésekért leginkább felelős települési önkormányzatok és a rendszerváltás idején megálmodott önkormányzati rendszer az elmúlt időszak nagy vesztese volt. Miközben növekedett a gazdaság, az önkormányzatok gazdasági mozgástere az elmúlt ciklusban szűkült. A magát polgárinak nevező kormány csökkentette a polgárok önkormányzati támogatását, csökkentette a polgárok által választott önkormányzatok gazdasági önállóságát. Úgy csökkentették radikálisan 5 százalékra a helyben maradó személyi jövedelemadót, hogy közben a települési önkormányzatok kötelező feladatainak ellátására nem volt elégséges az a normatíva, amit biztosított a kormány.

Az Állami Számvevőszék megállapítása szerint az ellátandó feladatok és a rendelkezésre álló források közötti egyensúly az elmúlt években romlott. Mára az önkormányzatok döntő többsége felélte fejlesztési forrásait, jelentős részük eladósodott, több mint egyharmaduk pedig önhibáján kívül került hátrányos helyzetbe. Nem beszélhetünk autonóm önkormányzatokról, jól működő önkormányzati rendszerről, ha településeink meghatározó része csak vagyonfelélésből, hitelekből vagy pótlólagos állami támogatásokból képes fedezni, biztosítani kötelező feladatainak ellátását.

Azzal, hogy az elmúlt négy évben az önkormányzati szféra pozíciói romlottak, a Fidesz vezette kormány rontotta polgárainak életminőségét. Ez a megállapítás akkor is igaz, ha voltak kiválasztott települések, kiválasztott ügyek, amelyek aránytalanul, sokszor megalapozatlanul részesültek a többletjavakból. Bizony, az elmúlt négy évben röpködtek a milliárdok! Ezzel szemben a Szabad Demokraták Szövetsége, továbbá az új koalíciós kormány céljának tekinti, hogy a jövőben közpénzekről, pályázati támogatásokról, a politikai, polgártársi szempontok helyett a települési adottságok, a reális igények figyelembevételével szülessenek meg a döntések.

Tisztelt Ház! A kormányprogram vitájában érdemes szólni arról is, hogy mit mondtak a programról ellenzéki képviselőtársaink. A tárgykörben leginkább figyelemreméltó hozzászólás nyilván nem véletlenül Gémesi Györgyé volt, aki gyakorló önkormányzati politikus. A Demokrata Fórum önkormányzati politikusa elismerően szólt a kormányprogramban megjelenő értékekről, az önkormányzati autonómiáról, a korábban mellőzött érdekegyeztetés fontosságáról, kiállt a regionalizmus megvalósítására irányuló kormányzati törekvések mellett, és persze jelezte azt, hogy itt a részletek körül nyilván lesz vita a szereplők között.

Soványkának minősítette azonban a kormányprogramban szereplő konkrétumokat. Szeretném felhívni az ő figyelmét és mindazok figyelmét, akik ezt a kormányprogramot ilyen módon bírálják, vessék össze az Orbán-kabinet kormányprogram-tervezetével, és meg fognak lepődni: ebben a kormányprogramban, amelyet most vitatunk, konkrét célkitűzések, számok vannak, konkrétumok vannak, szemben az előző kormány programjával, amely egyetlen egy számot nem tartalmazott.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottak alapján nem véletlen, hogy a sokat bírált önkormányzati finanszírozási rendszer érdemi átalakítása az új kormány egyik fontos célkitűzése. E feladatba és valamennyi önkormányzatokat érintő döntésbe be kívánjuk vonni az érdekvédelmi szervezeteket, az önkormányzati szövetségeket és a szakmai szervezeteket. Indokoltnak tartjuk, hogy a regionális önkormányzatok működésének kezdetére a finanszírozási rendszer átalakítása befejeződjék.

 

(12.30)

 

A finanszírozási reform kivitelezésekor cél, hogy biztosítsuk az önkormányzatok gazdasági önállóságát, a rájuk bízott feladatok végrehajtásához szükséges forrásokat; cél továbbá, hogy biztosítsuk a rendszer kiszámíthatóságát.

A ciklus első felében jelentősen megnöveljük, megduplázzuk az előző kormány által drasztikusan lecsökkentett szabad rendelkezésű, úgynevezett helyben maradó személyi jövedelemadó-részt, ezzel párhuzamosan azonban törekedni fog a kormány arra, hogy a települési és a területi egyenlőtlenségeket felszámolja.

Bízom abban, hogy az előző kormányzati ciklussal szemben az előttünk álló kormányzati ciklus végére jobbak lesznek a kilátásaink, és élhetőbb lesz az ország.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Csáky András úr, az MDF képviselője; őt Hiller István úr, az MSZP képviselője követi.

 

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon nehéz helyzetben van, aki érzelmi felhangoktól mentes, objektív értékelést próbál adni az előttünk fekvő kormányprogramról. Nem csupán azért, mert az embernek időnként az az érzése, hogy még nem ért véget a választási kampány, vagy inkább már kezdetét vette az önkormányzati választások kampánya, hanem azért is, mert egy néhány nap alatt elkészült kormányprogramtól nem várható el a teljes mélységű kibontás, és a tárgyalás időkeretbe történő szorítása sem teszi lehetővé, hogy részletesebben megvitassuk az anyagot.

Én két kérdéssel szeretnék nagyon röviden foglalkozni: az egyik a nyugdíj, a másik pedig az egészségügyi fejezet.

A Magyar Demokrata Fórum - konzekvensen eddigi álláspontjához - nem ért egyet a korábban felületesen megvalósított és ebben a programban is ismételten előkerülő, a mai fiatal és középkorosztályra vonatkozó nyugdíjpolitikával. Mi a magánpénztárak helyett az állami társadalombiztosításnál vezetett tőkeszámlákban és az ezekből következő államilag garantált nyugdíjakban bízunk. Emlékeztetem önöket, hogy elkezdődött az a munka, amely az egyéni számlák beállítását indítványozta, ahol mindenki figyelemmel kísérheti majd a járuléknövekményét, és bizonyos szolgálati idő elteltével, attól függően, hogy mennyi járuléka halmozódott fel, választhatja azt, hogy nyugállományba vonul.

Ezért és nem csupán ezért, hanem azért is ellenezzük a magánnyugdíjrendszert, mert sérti a sok száz esztendős, a programban is pozitívan értékelt, az egész nemzetre kiterjedő szolidaritási elvet, és azért is, mert az elmúlt időszak igazolta a bevezetéskor hangoztatott félelmeinket, hogy a pénztártagok befizetései az elmúlt évek során évről évre jelentős mértékben vesztettek értékükből.

Az előterjesztő is érzékeli, hogy valami gond van, hisz így fogalmaz: "Lépéseket teszünk a működési költségek csökkentésére és a vagyonkezelés eredményességének a javítására." Ezzel mintegy elismerik, hogy a pénztárak klientúragyanús munkatársainak kifizetett munkajövedelmek és a további jelentős költségek nagyon drágává teszik a pénztárak működését.

Kérdéses, hogy lesz-e ereje annak a miniszternek ezen változtatni, aki a magánpénztári klientúrához szorosan kötődik, főleg akkor, amikor valami hasonló rendszert kíván az egészségügyre is rászabadítani.

Úgy tűnik, hogy az 1997-ben, a nyugdíjbiztosítás rendszerének megváltoztatásakor megszüntetett keresztfinanszírozás visszaállítása, amelyet helyeslünk, nem fog érdemi forrásbővülést eredményezni az egészségügyben, mert a másik oldalon a járulékok egy részét magánpénztárakba kívánják kanalizálni - ez olvasható ki a programból.

Az anyagban olvasni lehet a fizetőképes keresletre épített szolgáltatásokról, amely azt az elképzelést vetíti elénk, hogy a jelenlegi kötelező általános egészségbiztosításnak a szűk forrásait úgy kívánja bővíteni a most megalakuló kormányzat, hogy a lakossági terheket fokozza, a lakosság kényszerű fizetőképes keresletére alapozva csúsztat át bizonyos szolgáltatásokat a magánszférába. Ez szociálisan rendkívül veszélyes, és ennek a részleteit hamarosan tisztázni kell, mert az egészségügyi ellátórendszerben dekompenzációhoz vezethet.

A program nem foglalkozik az egészségpolitikának a tényadatokra történő építésével, így szó sem esik benne az egészségpolitikát epidemiológiailag megalapozó országos intézetek rendszeréről. Nem tudni, mit akar kezdeni a kormány az országos intézetekkel. Nem foglalkozik a sürgősségi ellátással, a rehabilitációval vagy éppenséggel a koncepcionálisan kimunkált baleset-biztosítás új rendszerével.

Értelmezhetetlen a programnak az a része, amely azt írja: "a gyógyszertárak engedélyeztetését liberalizálni fogjuk", vagy máshol: "korszerűsítjük a közgyógyellátást". Ezek a tartalom nélküli kijelentések általában jellemzőek az egészségügyi programra.

Szó sincs a gyógyszerpiac működtetésénél a gyógyszergyártókkal kötött megállapodásról; nincs szó a progresszív ellátásról, a szektorsemleges közszolgálati rendszer működtetéséről; nincs szó a bizonyítékon alapuló orvoslás rendszerének érvényesítéséről, a csúcstechnológiák szakmai centrumokba történő telepítéséről vagy egyáltalán a működtetésük lehetőségeiről; nincs szó a paraszolvencia rendszerének felszámolásáról vagy egyáltalán a paraszolvencia-rendszerhez való viszonyulásról, amely az egyik alapkérdése a magyar egészségügynek.

Összegezve: úgy tűnik, hogy ez egy száznapos kormányprogram vagy egy önkormányzati választási program. És hogy utána mi következik? Hadd idézzem Kuncze Gábort: "Utánunk az özönvíz."

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban. - Szórványos taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Hiller István úr, az MSZP képviselője; őt Deutsch Tamás úr, a Fidesz képviselője követi.

 

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! "Ha egy demokráciában a közvélemény nem viseltetik megértéssel a tudás iránt, sem a demokráciának, sem a tudásnak nincs reménye a fennmaradásra." Az idézet Selye János legendás könyvéből való, és az a meggyőződésem, hogy a XXI. század első éveiben a mi hazánknak különösen fontos, hogy ezt értse és megértse.

Számomra ugyanakkor lényeges kérdés, hogy mit tehet a politika mindezért, még pontosabban: mit kell tennie és mit nem szabad tennie. Mindenekelőtt meg kell teremteni a szükséges feltételeket emberi, érzelmi és egzisztenciális értelemben. Másrészt meg kell teremteni a lehetőségeket infrastrukturális alapon, hogy mindez minél több emberhez eljusson, minél többen részesüljenek a megszerezhető tudásból.

Számomra ez a tudásalapú társadalom feltételrendszere, és minden programot, minden célkitűzést ennek fényében érdemes elemezni. Mert ne legyen kétség önökben, hölgyeim és uraim, hogy országunknak és a mi nemzetünk számára az emberi tehetség és a tudás a valós fejlődés iránya, ez a tényleges csatlakozás, a helyesen értelmezett integráció, mert nincs demokrácia modern tudás nélkül, és nem fejlődhet a tudás társadalma demokratikus körülmények híján.

Én azt állítom, hogy az előttünk fekvő kormányprogram, az új évszázad első választása nyomán megalakuló kormány programja ebbe az irányba mutat. Azt állítom, hogy ez a program az oktatás dolgában is szakmailag megalapozott, politikailag bátor és reális. A kormányprogram prioritást, központi szerepet biztosít az oktatásnak, és azt mondtam, a politikának ezen a területen is meg kell teremtenie a szükséges emberi, egzisztenciális feltételeket.

Kormányunk 50 százalékos bruttó alapbéremelést nyújt a pedagógusok számára, sőt egyes esetekben a diplomás minimálbér bevezetésével az emelés ezt a mértéket is meghaladja. Hogy konkrét legyek, hadd mondjam el, hogy ma egy főiskolai diplomával rendelkező, pályáját most kezdő középiskolai tanár bruttó alapbére 61 061 forint, és ez szeptembertől 100 ezer forintra nő, vagyis ebben az esetben is meghaladja az 50 százalékot. Hasonlóképpen 50 százalékos bruttó alapbéremelést hajtunk végre a felsőoktatásban.

Csak szeretném leszögezni, hogy ilyen mértékű béremelés Trefort Ágoston és Csáky Albin időszaka óta, mintegy 120 éve nem volt Magyarországon, és ezt tisztelettel kérem figyelembe venni. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

 

 

(12.40)

 

Én ezt olyan intézkedésnek tartom, amely megteremti az első lépést és a kellő alapot arra, hogy a magyar pedagógusok, a magyar értelmiség legnagyobb csoportja társadalmi szerepéhez és fontosságához mérten méltó megbecsülésben részesüljön. Hangsúlyozni szeretném: ez az első lépés és a kellő alap. Itt szeretném elmondani, hogy bár tanáraink döntő többsége közalkalmazottként, önkormányzati iskolákban dolgozik, kollégáink mintegy 10 százaléka más helyzetben van. E helyről szeretném kijelenteni, hogy kormányunk tisztelettel tekint a magyarországi egyházi oktatásra, hasonlóképpen az alapítványi iskolákra, s a béremelés éppúgy vonatkozik az egyházi iskolákban és az alapítványi iskolákban dolgozó pedagógus kollégáinkra, mint a többségre.

Beszéljünk a dolgok érzelmi részéről is! Mi kiszámíthatóságot és biztonságot ajánlunk a magyar iskoláknak, és a tantervek évtizedes háborúja helyett meghozzuk az iskola békéjét. Már az elkövetkező hetekben megtesszük a szükséges javaslatokat és módosításokat ahhoz, hogy minden magyar család, minden szülő és diák számára kiszámítható és előre tervezhető legyen a tanév, így minden évben szeptember első munkanapján fog kezdődni a tanév, és június második hetének utolsó munkanapján fog befejeződni, s ez már így lesz ebben az évben, a 2002/2003-as tanévtől kezdődően.

Megerősítjük az alapfokú oktatást, mert mindannyiunk közös érdeke, hogy gyermekeink biztos alaptudással rendelkezzenek, biztonsággal tudjanak írni, olvasni, számolni, értsék az elolvasott szöveget, mert az a meggyőződésem, hogy nincs piacképes tudás, nincs konvertálható ismeret, ha az alap nem szilárd. S mi az, amit nem szabad tennie a politikának? Hölgyeim és Uraim! A politikának semmi keresnivalója a tantermekben, semmi keresnivalója a gyermekek fogalmazásfüzeteiben, s a politikának semmi keresnivalója a tudományban, márpedig szomorúan kell jeleznem, hogy ma ott van, mi meg ki fogjuk onnan vinni. A kormány elkötelezett híve a magyar anyanyelv és az irodalom ápolásának, a magyar történelem kutatásának és művelésének, és kiáll az intézményrendszeri fejlesztése mellett határainkon innen és határainkon túl.

Összegezve én mégsem ebben látom csak a politikai bátorságot, hanem abban, hogy szakítva a korábbi időszakkal, nem mondjuk minden korábbira azt, hogy csak azért sem, hogy csak az a jó, és csakis az a jó, amit mi gondolunk, és minden más elvetendő. Én örömmel állok ki minden folytatásra érdemes jó dolog mellett, így kijelentem, hogy folytatni fogjuk és megerősítjük a diákhitelt, mert nem lehet négyévenként csak azért is, csak azért se játékot űzni az országgal, az emberekkel, főként olyan területen nem, mint az oktatás.

Tisztelt Ház! Ez az oktatási program szociáldemokrata alapon áll, hűen tükrözi a liberális értékeket, és számos kapcsolódási pontot nyújt a szó legnemesebb értelmében vett középjobb-konzervatív gondolkodásmódnak. De ami még ennél is fontosabb: őszintén gondolom, hogy Magyarországnak jó. Arra kérem önöket tehát, hogy ennek alapján döntsenek róla! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Deutsch Tamás úr, a Fidesz képviselője; őt Molnár Gyula úr, az MSZP képviselője követi.

 

DR. DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az alkotmány és a Házszabály rendelkezései alapján hétfőn egy sajátos természetű döntést hoz majd a magyar parlament. Sajátos természetű döntést, mert hétfőn a határozathozatalkor egyszerre dönt a Magyar Köztársaság Országgyűlése a Medgyessy Péter miniszterelnök-jelölt úr által beterjesztett kormányprogramról, és egyszerre, ugyanazon szavazással dönt a kormányfő személyéről. Kevés ilyen alkotmányos intézmény van, amikor egy határozathozatallal két kérdésben, két tárgyban is dönt a Magyar Országgyűlés. Egyszóval a hétfői döntés egyszerre jelenti a kormányprogram kormányzásra való alkalmasságáról hozott döntésünket, és egyszerre jelenti a miniszterelnök-jelölt kormányzásra való alkalmasságáról hozott döntést.

Az elmúlt két napban a kormányprogram kormányzásra való alkalmasságának kérdéséről ejtettünk, ejtettek igen tisztelt képviselőtársaim szót, ugyanakkor, mivel a hétfői döntésünk tartalma, tárgya a miniszterelnök-jelölt kormányzásra való alkalmasságáról születő döntés, ezért erről a kérdésről is beszélni kell.

Ahogy tegnap Medgyessy Péter úr, egy talán klasszikussá váló megfogalmazásával jelezte, az ember több mint igen bonyolult szerves anyag, nyilvánvaló, hogy ez mindenkire igaz, a miniszterelnök-jelöltre is. Nem szeretnénk mi magunk, a parlament kisebbségéhez tartozó képviselők ítélni a miniszterelnök-jelölt kormányzásra való alkalmasságáról, éppen ezért azt a megoldást választjuk, hogy ennél a kérdésnél segítségül hívjuk Medgyessy Pétert magát, hogy ő korábban, a nyilvánosság előtt tett nyilatkozataival milyen támpontokat ad ennek a kérdésnek az eldöntéséhez. Engedjék meg tehát, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy pontosan, források idézésekor megszokott és elvárt módon, a forrás helyének és idejének megjelölésével az önök figyelmébe ajánljam a hétfői döntésük szempontjából megítélésem szerint nélkülözhetetlen gondolatokat! (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Lássuk!)

Medgyessy Péter idén március 30-án az ATV "Magánbeszélgetések" című műsorában a vidék Magyarországáról vallott gondolatairól beszélt. Szó szerint a következőket mondta: csak egy példát mondok, szinte mindenkinek hiányoznak a fogai. Szóval fogatlanok, rossz állapotban vannak, rossz lelkiállapotban vannak. A miniszterelnök-jelölt úr tehát a vidék Magyarországát kivétel nélkül fogatlan emberekből álló tömegnek látja. (Derültség az MSZP padsoraiból.)

Ugyancsak március 30-án az ATV "Napkelte" című műsorában a kisemberekhez való viszonyáról is vallott Medgyessy Péter, a következőt mondta: végül is le kell néha ereszkedni a néphez is. (Derültség a Fidesz padsoraiból.) A miniszterelnök-jelölt úr a kisemberekhez való viszonyát a "végül is le kell néha ereszkedni a néphez is" gondolatban kívánta megfogalmazni. Mint ahogy az elmúlt két napban több gondolat hangzott el arról, hogy mennyiben tartja meg, tartja be azokat a vállalásokat a Medgyessy Péter által benyújtott kormányprogram, amely a családtámogatási rendszer folytatásáról szól, érdekes tehát megvizsgálni azt a kérdést, hogy mi Medgyessy Péter álláspontja a családtámogatásról, a családbarát kormányzati tevékenységről.

Ugyancsak ezen a napon - ez egy érdekes nap lehetett az ő életében -, 2002. március 30-án azt mondta: "Nézze, a családbarát fogalom egy nem nagyon kézzelfogható fogalom". Talán ez a miniszterelnök-jelölti gondolat választ ad arra, hogy miért és miért olyan formában szerepelnek a benyújtott kormányprogramban a családtámogatási rendszerrel kapcsolatos elképzelések.

2001. december 23-án, tavaly, a karácsonyt megelőző napokban Medgyessy Péter az ATV "Emberközelben" című műsorában az 1956-os forradalommal és szabadságharccal kapcsolatos gondolatairól is szólt mindenkihez.

 

 

(12.50)

 

Medgyessy Péter a következőket mondta. "Azok a generációk, akik '56-ban egymással szemben álltak, lassacskán kihalnak. A szereplők jelentős része ma már öreg ember, nem kell ezzel a kérdéssel foglalkozni."

A miniszterelnök-jelölt egy másik helyen egy kérdésre azt válaszolta: "Miért ne lettem volna az MSZMP KB tagja?" Talán hogy ha néhány, az 1956-os forradalom és szabadságharcban részt vevő, azt követően törvénytelen eljárások részesévé váló forradalmárt megkérdezett volna, biztos, hogy választ tudtak volna adni, hogy miért nem lehetett volna az MSZMP KB tagjának lenni.

A miniszterelnök-jelölt úr által beterjesztett kormányprogram a 26. oldalon a következő mondatot tartalmazza. "Visszaadjuk a nyugdíjasoknak azt az 52 milliárd forintot, amit 1999-ben a jogbiztonságot súlyosan sértő módon elvettek tőlük." (Göndör István: Így igaz!)

Nézzük meg, hogy miniszterelnök-jelölt úr hogyan vélekedett erről a kérdésről 1999 májusában, tehát alig három esztendővel ezelőtt, ugyanebben a hónapban. Akkor a Beszélőnek adott interjújában a következőket mondta: "De volt még néhány hasonló ügy, például a nyugdíjjal kapcsolatban elhangzott ígéret, amelyben végül is alulmaradtam, szerencsére azt a '99-re vonatkozó ígéretsort a jelenlegi kormány - értsd: az Orbán-kormány - már nem teljesítette."

Az újságírói kérdés: "Ebben igazat ad az Orbán-kormánynak?"

Medgyessy Péter válasza: "Nem szégyellem, időnként, bizonyos dolgokban igazat adok nekik. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.) Én valószínűleg másképp csináltam volna, de a dolgok érdemi részével, tudniillik azzal, hogy az gazdaságilag túlzó ígéret volt, magam is egyetértek."

Többükben a csodálkozás gondolata ébredhet, hogy ha valaki erről a kérdésről 1999 májusában ezt gondolta, miért változik meg, különösen egy értékalapú kormányzati politikát hirdető miniszterelnök-jelölt véleménye három esztendővel később, de erre is választ ad miniszterelnök-jelölt úr ebben az interjújában. Ő korábbi főnökének, Németh Miklósnak a politikusi teljesítményével kapcsolatos kérdésre a következőket válaszolta: "Namármost, ami Németh Miklóst illeti, ő egészen kiváló képességű ember, klasszikus politikus, és ezzel azt gondolom, azt is elmondtam, hogy természetesen egy politikusnak olyan kvalitásokkal is rendelkeznie kell, amelyeket a köznapi ember nem bizonyos, hogy szeret."

- "Ezt hogy kell érteni?" - hangzik a kérdés.

- "Ezt pontosan úgy kell érteni, ahogy mondtam."

- "Kvalitásokról vagy tulajdonságokról beszél?" - hangzik az újabb újságírói kérdés.

- "Szerintem a kettő itt nem nagyon válik el egymástól. Az kvalitás ugyanis, ha valaki képes gyorsan megváltoztatni a nézeteit, ha képes úgy forgatni a szavakat, hogy azok jelentése és jelentősége megváltozzon egy korábbi időszakhoz képest. Szóval ezek kvalitások."

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Miniszterelnök-jelölt Úr! Tisztelt MSZP-s és szabad demokrata Képviselőtársaim! Hétfőn tehát a Magyar Köztársaság Országgyűlése egy olyan döntést hoz, amely döntés során a kormányprogram kormányzásra való alkalmassága mellett a miniszterelnök-jelölt kormányzásra való alkalmasságával kapcsolatban is határozunk. Az elhangzott, Medgyessy Pétertől segítségül hívott szempontok alapján engedjék meg, hogy az ítélkezés talán helytelen módszerét újra elkerülve, egy kérdést fogalmazzak meg az önök számára itt, most, az ország nyilvánossága előtt. Tisztelettel azt kérdezem önöktől, hogy ezt tényleg komolyan gondolják-e? (Zaj, közbeszólások az MSZP és SZDSZ soraiból: Igen. Határozottan!) A XXI. század kormányfőjének alkalmasságához ez hozzátartozik-e? (Zaj, közbeszólások.) Hétfőn az ország nyilvánossága megkapja a választ. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Molnár Gyula úr, az MSZP képviselője, őt Rogán Antal, a Fidesz képviselője követi.

 

MOLNÁR GYULA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Hölgyeim és Uraim! Miniszterelnök-jelölt Úr! A Deutsch Tamás által felvázolt tavasz 17 pillanata után engedjék meg, hogy visszatérjünk a kormányprogram vitájára, de egy rövid válaszban hadd reagáljak. Nagyon szépen köszönjük, hogy megkönnyítette a dolgunkat és így összeszedte az érveket. Igen, fogunk tudni hétfőn dönteni.

Amikor kettő, kettő és fél esztendővel ezelőtt először vetettük fel néhányan itt, a parlamentben és a nyilvánosság előtt, hogy a kormányzati helykeresés után a parlamentben is találjuk meg az információs társadalom helyét, akkor a szakma nagyon megijedt. Megijedt, mert rossz volt a tapasztalata. Azt tapasztalta, hogy ha a politika rátelepedik valamilyen témára, akkor kopik a szakmaiság és más szempontok kerülnek előtérbe.

Mára eljutottunk oda, mind a kormányzati struktúrában, mind pedig a parlamenti struktúrában, hogy a félelmük alaptalan volt, ma azt mondhatjuk, hogy a szakma - mind az informatika, mind pedig a távközlési szakma - egyként üdvözli azt a lépést, ami előtt hétfőn állunk.

Nem vagyok híve a nagy szavaknak, de mégis azt mondhatom, hogy a nemzeti közép kormánya egy történelmi tettet hajt végre, hiszen a megalakuló Medgyessy-kormányban, az új évezred első kormányában lesz Informatikai és Hírközlési Minisztérium.

Az információban egyre gazdagabb világ és a sikert mindinkább információs és tudáskategóriákban élő kiélezett gazdasági, politikai versenyfutás ma nem időszakos, hanem tartós kulcsszerepet kínál egy információs tárcának, ahogy fogalmaz egy tanulmány. Ha ugyanis körbepillantunk, azt látjuk, hogy a világban a '90-es évek elejére megjelent egy stratégiai felismerés. A nemzetek közötti versenyelőnyképzés kulcsütközetei mindinkább az információs térben zajlanak. Emiatt átfogó információstársadalom-fejlesztésre, azt képviselni képes kormányzati akaratra, és akár középtávú programokat is gondozni képes, erős szervezeti, intézményi háttérre van szükség.

A kezdeményezés a legkülönfélébb helyekről indul. Van, ahol a pénzügyi tárcától, például Dániában, az oktatási területtől, mint Finnországban, a gazdaságfejlesztéstől, mint Nagy-Brittaniában, a tudománypolitikától, mint az Egyesült Államokban, vagy akár a Belügyminisztériumtól, mint például a kisméretű, de nagyon fontos Mauritiuson.

A lényeg azonban mindig ugyanaz: teremtődjön alkalmas gazda, amelyik a természeténél fogva a dohosodásra hajlamos államigazgatáson belül friss gondolatokkal és víziókkal jelentkezik, amely kellőképpen szívós, hogy képes legyen eredményeket kicsikarni, és elfogadott partnerként tud érdeket érvényesíteni más tárcák információs fejlesztései során.

Mi is a helyzet ma Magyarországon, tisztelt hölgyeim és uraim? Az elmúlt négy esztendőben elveszítettük a relatív versenyelőnyünket a térségben. Alakult a kormányzaton belül egy struktúra, létrejött az Informatikai Kormánybiztosság, de már a megalakulásától kezdődően egy kettős szervezeti, szociológiai csapdában működött. Van nemzeti információs társadalom stratégiánk, de azt mondhatjuk, hogy ez nem több, mint feladatleltár. Elkészült a hírközlés liberalizációját szabályozó törvény, de a verseny, az árcsökkenés várat magára.

Most megalakul tehát az új minisztérium, amely ellentétben a véleményekkel, nagyon is komoly területet kap. Neki kell felügyelni, neki kell foglalkozni ezen iparág teljes egészével, az információs társadalom kérdéseivel és a hírközlés minden egyes ügyes-bajos problémájával. A kormányzati informatika, ellentétben az eddigi vélekedésekkel, nem elkerül ettől a minisztériumtól, hanem marad a helyén, marad ott, ahol az elmúlt 10-12 esztendőben mindig is volt. Mi is itt a teendő?

Azt gondolom, hogy itt a teendő világos: biztonságos belső kormányzati hálózat kialakítása, szolgáltató, ügyintézést gyorsító országportál megépítése, az elektronikus piactér kialakítása és végeredményeképpen hosszú távon a digitális demokrácia, a kormány on-line megteremtése.

A szocialista-szabad demokrata koalíciós kormány programjának megközelítése világos és egyszerű. Társadalom, ember, háló, gép és alkalmazás mezőjében vizsgálja a szükséges feladatokat.

 

 

(13.00)

 

Feladatának tekinti azt, hogy a következő években több számítástechnikai eszköz jusson az emberekhez olcsóbban. Céljának tekinti azt, hogy ezeket az eszközöket az emberek olcsóbban is használhassák, azaz olcsóbban kapcsolódhassanak a világhálóhoz. Feltétlenül feladatának tekinti az információs kultúra emelését minden egyes korosztályban. Utolsósorban pedig a magyar nyelvű tartalom növelésével megpróbálja vonzóbbá tenni ezt a területet mindenki számára.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindezen gondolatokhoz kérjük az önök támogatását is. Ahogy miniszterjelölt úr tegnapi beszédében már jelezte: ahogy 12 esztendővel ezelőtt az európai integráció kérdése vált a parlamenti pártok alapkérdésévé, a konszenzus egyik elemévé, kérjük azt önöktől, hogy az információs társadalom programja mögé négypárti parlamenti konszenzust állíthassunk. Óriási elvárásokkal indul a tárca, de azt mondhatjuk, hogy megfelelő tőkével indul; mind a politika, mind pedig a szakma a bizalomcsekket átnyújtotta ezen tárcának.

Befejezésképpen egy barátom gondolatával szeretném zárni, aki azt mondta egyszer, hogy nem tudhatjuk, mit hoz a jövő, de bármi legyen is az, azt az internetről fogjuk megtudni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Rogán Antal úr, a Fidesz képviselője; őt Ujhelyi István úr, az MSZP képviselője követi.

 

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Örülök neki, hogy ebben a sorrendben következünk, én Molnár képviselőtársam után, hiszen a téma, amiről beszélni szeretnék a kormányprogram vitája kapcsán, pontosan ugyanaz: a kormányprogramnak az információs társadalomra vonatkozó fejezete. Lehet, hogy sokakat meg fog lepni képviselőtársaim közül: én akkor, amikor kezembe vettem a kormányprogramot, azzal a szándékkal vettem kézbe, hogy ebben a fejezetben minél több támogatásra alkalmas dolgot találjak.

Alaposan elolvastam, többször megtettem ezt, s arra a következtetésre jutottam, hogy végül is ismert az a mondás, miszerint ha egy pohárban félig van víz, akkor az ember úgy is felfoghatja, hogy az félig tele van, meg úgy is felfoghatja, hogy félig üres. Most azzal a szándékkal álltam hozzá, hogy úgy beszéljek a kormányprogramnak erről a fejezetéről, mint ami az én reményeim, az én szándékaim és az én látásom szerint is félig tele van, és ez nagyon jó. Én azt gondolom, hogy azokban, amik benne találhatók, egyet tudunk érteni majd itt, a parlamentben.

Egyetértettünk abban az elmúlt két esztendőben, hogy az információs társadalom érdekében szükség van arra, hogy létrejöjjön egy külön kormányzati szervezet, létrejöjjön egy kormányzati szerkezet. Abban, én azt gondolom, integrált és egységes feladatot képezett a kormányzati informatika az információs társadalom fejlesztése, a hozzáférés bővítése révén és a hírközlés szabályozása. Ez most az önök elképzelései szerint szétválik majd. Nem örülök ennek, de azt gondolom, hogy nem kardinális kérdés. Vannak fontosabb kérdések, amelyekben érdemes talán a közös megoldást keresnünk.

Azért állítom, hogy az ebben a fejezetben találhatók révén a pohár félig tele van, mert azt gondolom, hogy megtették az első lépéseket a jó irányba. De azért van csak félig tele, mert - kicsit a kormányprogramból, de egyébként a miniszterjelölti meghallgatások kapcsán is ezt tudom mondani, ugyanez a tapasztalatom - ami hiányzik belőle, azok jól körbeírható konkrétumok.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ide, a Parlament épületébe egy formálódó tüntetés helyszínéről, a legnagyobb magyar távközlési szolgáltató székháza elől érkeztem. Beszélgettem az ott gyülekezőkkel, a tüntetést szervezőkkel, és beszélgettem a sajtó képviselőivel is. Megfogalmaztam egy konkrét javaslatot, ami, azt is mondhatnám, hogy félig egyezik az önök kormányprogramjában található szándékkal. Abban is benne van az, hogy a magyar internetpiac, vagy megfogalmazhatjuk úgy is, hogy a magyar információs társadalom egyik legsúlyosabb problémája, betegsége az, hogy a tömeges, olcsó internet-hozzáférés lehetősége nincsen biztosítva.

Önök is abba az irányba gondolkodnak, amilyen irányba mi gondolkodunk ennek kapcsán. Abba az irányba, hogy ha az egységes hírközlési törvény megalkotásakor megtettük azt, hogy az egyetemes szolgáltatások körét megfogalmaztuk a távbeszélő-szolgáltatások esetén, akkor talán itt lenne az ideje, hogy ezt megfogalmazzuk a távközlési szolgáltatások másik fontos területére, az internetszolgáltatásra is. Megvan a lehetőség tehát, én úgy érzem, benne van a kormányprogramban. Én megfogalmaztam ehhez egy konkrét javaslatot, amelynek persze a technikai paramétereiről vitázni lehet majd. Engedjék meg nekem, hogy most a Fidesz-frakció nevében az önök kormányprogramját ezzel egészítsem ki.

Én azt gondolom, hogy az egységes hírközlési törvény módosítására valószínűleg átfogó értelemben is szükség van; ez az önök kormányprogramjának is része. De azt gondolom, vannak olyan részei ennek a törvénynek, amelyeknek a módosítása sokkal hamarabb kellene hogy megtörténjen, mert rövid távon, gyorsan jelent hatékony megoldást egy létező problémára. Most a távközlési piacon megszűntek azok a fix díjas internetelérési lehetőségek, amelyek nagyon sok ember számára jelentették az olcsó internet-hozzáférés lehetőségét.

Én azt gondolom - ez a nemzetközi tapasztalat is egyébként -, hogy állami beavatkozás nélkül nincs lehetőség ilyen olcsó, fix díjas, mindenki számára hozzáférhető csomagok fenntartására. Ilyet kell beemelni az egyetemes szolgáltatások körébe. Az a javaslat, amit én most megfogalmazok itt önöknek, és megtettem ma a legnagyobb távközlési szolgáltató székháza előtt is, úgy hangzik, hogy államilag garantált áron, havi 2500 forintért havi 40 órás internet-hozzáférés biztosítása mindenkinek. Megoldható ez, csak a törvényt kell módosítani, de kell hozzá az állam részéről rendelkezésre bocsátott forrás is. Ez persze a felhasználók számától is függ. Többféle költségkalkuláció végezhető, de azt gondolom a nemzetközi trendek, a nemzetközi tapasztalatok alapján is, ez az a megoldás, amelynek irányába elmozdulni érdemes.

Mi meg fogjuk tenni az ezzel kapcsolatos javaslatot a törvénymódosításra a jövő héten. Ez nem átfogó törvénymódosítás, csak a törvény egy szakaszának a módosítása. Sürgős megoldás kell.

Az önök támogatása is szükséges ahhoz - nemcsak itt, a parlamentben a frakcióké, hanem a megalakuló új kormányé is -, hogy július 1-jére a magyar internetezők úgy érezhessék, hogy van megoldás, van számukra végre egy olyan csomag, amivel mindenki élhet, ami nem torzítja a piacot, hiszen bármely internetszolgáltató nyújthatja. Ráadásul az államnak is megvan az a lehetősége, hogy az internetszolgáltatókat a maga módján versenyeztesse. Viszont ehhez azt a különbözetet, ami az önköltségi ár és a fogyasztói ár között adódik, természetesen neki állnia kell. A világon a legtöbb helyen ezt teszik. Tegyük ezt mi is így, és akkor kialakulhat az az érzésünk, hogy a félig teli pohár lassan talán, lépésről lépésre, de a következő négy esztendőben megtelik majd.

Kérem, támogassanak minket, és ebben az esetben minden ilyen témában, ha pozitív dolgokat tapasztalunk, mi is támogatni fogjuk önöket.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Ujhelyi István úr, az MSZP képviselője; őt Sisák Imre, az MDF képviselője követi.

 

UJHELYI ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! És nem állom meg szó nélkül: Kedves Boros Imre Elvtárs! - aki ha benn ülne a teremben, akkor biztos értené, hogy én huszonegynéhány évesen miért szólítom őt így az ő beszéde után. Furcsák nekem, a Magyar Szocialista Párt parlamenti képviselőjének azok a megszólalt fideszes politikusok, akik egyébként ebben a Házban még mindig valamifajta régi reflexekben élve másról nem tudnak beszélni, mint múltról, többek között sajátjukról is. Mindenesetre szeretném, ha ebben a Házban - annál is inkább, hiszen én új képviselő vagyok - hozzászoknánk ahhoz a gondolathoz, hogy egy új korszak kezdődött el.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves fideszes Polgártársak! Fogas kérdést szeretnék föltenni Deutsch Tamás leköszönő miniszter úr beszéde után. Egy fogas kérdést, amely megfogalmazódott bennem tegnap is: miért van az, hogy a leköszönő kormányzat képviselőinek nagy része a mi kormányprogramunkról igazából nem beszél, csak valami egészen másról, önálló gondolatok nélkül? Deutsch Tamás leköszönő miniszter úrnál maximum a család definíciója került elő a gyermek- és ifjúsági korosztály élethelyzetével kapcsolatban, amely minisztériumért ő volt eddig felelős, de valódi, konkrét szakmai kérdésekben nem álltak vitába eddig.

Aztán tegnap délután a büfében egy zsúfolt asztalnál, ahol több fideszes polgártárs is volt, arra lettem figyelmes, hogy közvélemény-kutatást végeztek egymás között: vajon ki olvasta azt a kormányprogramot, amelynek most két napon keresztül a vitája zajlik. Bizony, kacagva mesélték egymásnak, hogy egyikőjük sem.

 

 

(13.10)

 

Ez volt a megfejtés számomra, miután rájöttem, hogy miért is történik mindez a Házban tegnap és ma, miért nem a kormányprogramról beszélünk. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Miért nem arról beszélsz? Miért nem jegyzeteltél?) Én a gyermek- és ifjúsági korosztályt érintő programokról szeretnék beszélni (Zaj a Fidesz padsoraiból.), annak a korosztálynak a programjairól, amely az elmúlt időszakban bár a politika és a kommunikáció közepére került, de valódi eredményeket az előző kormány nem ért el benne.

Kezdjük az elnevezéssel: Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium lesz, és szeretném hangsúlyozni, az elmúlt években az "Ifjúsági" szó (Tóth István: A csecsemő mikor kerül oda?), az "I" betű igen-igen csak zárójelbe volt téve a minisztérium munkájában. (Rogán Antal: A kormányprogramban ilyen fejezet sincs!) Mi szeretnénk, ha a zárójel lekerülne, és valóban foglalkozna ezzel a korosztállyal a minisztérium. Bekerült a minisztérium nevébe a "gyermek" szó; azért került be, mert azt tapasztaltuk, hogy az előző kormányzat számára csak a kommunikációjában, valódi tartalmi munkájában nem volt fontos ez a korosztály.

Milyen feladata lesz a következő Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériumnak? Fenn kell tartania azt az ifjúsági intézményrendszert, amely, jól-rosszul, eddig is működött. Biztos, hogy sok mindent változtatni kell rajta, de a dolga adott. Ugyanakkor lesz egy új feladata: a korosztály érdekképviselete a kormányzaton belül. Többször javasoltuk az előző minisztériumnak, hogy érdemes lenne megszólalniuk olyan kérdésekben, amely ezt a korosztályt érinti, feladatkörben mégsem az ISM-hez tartozott. Nemzedéki programot fogalmazott meg a Fiatal Baloldal Ifjú Szocialisták Szervezete az elmúlt egy év során, ami bekerült a kormányprogramba, és ennek örülünk. Nemzedéki programot, mely az oktatás, a lakhatás, a pályakezdés, a családalapítás, de a szórakozás és a kulturális lehetőségek területén is konkrét javaslatokat fogalmaz meg ennek a korosztálynak, a kortársainknak. Örülünk, hogy bekerült a programba, és várjuk tehát a leendő ellenzéki képviselőket ezen gondolatok támogatására.

Az ifjúsági intézményrendszerben a közösség és a közélet kettőssége fogja jellemezni működésünket. Támogatást fogunk adni a gyermek- és ifjúsági közösségeknek, és nemcsak azoknak, amelyek nevükben és gondolkodásmódjukban csak a kormányhoz akarnak közel állni. Nem úgy, ahogy ez az elmúlt négy évben történt, amikor megszaporodott a "polgári" jelzőjű gyermek- és ifjúsági szervezetek száma, valószínűleg abban reménykedve, hogy pályáztatásnál - ahogy ez történt is - előnyt fognak élvezni. Szeretnénk tehát, ha a pályáztatásban visszatérne az a rend, hogy azok a szervezetek kapnak támogatást, akik valódi, hasznos célt szolgálnak ezen korosztály számára.

Vissza fogjuk állítani a párbeszédet, az érdekegyeztetés valódi rendszerét, amelyben a kormánynak nem az lesz fontos, hogy elmondja, hogy egyeztetett, hanem az, hogy miről és mit tudott elérni ifjúsági partnereivel.

Szeretnénk a gyermek- és ifjúsági ombudsman intézményének a felállítását, már csak utalva arra az elmúlt néhány hónapos kampányra is, amelyben, bizony, voltak politikai pártok - és nem a következő kormánypártok -, amelyek gyerekeket használtak fel iskolákban, közösségekben a kampány céljaira.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nagyon sajnálom, hogy amikor tegnap Medgyessy Péter miniszterelnök-jelölt úr szavaiban a családi pótlék emelésekor az ösztöndíjemelésről és egyéb, a korosztályunkat érintő kérdésekről volt szó, akkor az önök padsoraiban taps ezt nem követte. Kérem, hogy ha nem is tapsolnak, legalább nézzék jó szemmel, ha jót, s jól fogunk cselekedni e korosztály érdekében. S hadd tegyem hozzá, Pokorni elnök úrnak tegnap a kocsonyáról szóló megjegyzése után végig az volt az érzésem, hogy a kocsonyáról leginkább a remegés juthat eszünkbe: az a remegés, amely a hatalomtól való nép általi elbukást jelenti a leköszönő kormánypártok soraiban. (Körömi Attila: Még egyszer! - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Magyarul!)

Azt kérem önöktől és azt javaslom, hogy legyenek partnereink az ifjúsági intézményrendszer törvényes és a közösségeket szolgáló rendbe rakásában.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Vincze László úr, a Fidesz képviselője.

 

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Nagyon nehéz helyzetben vagyok, mikor az egyik földim ilyen fiatalon és ilyen, úgy tűnik, alaposan szól hozzá - de csak úgy tűnik. Én azért elmondanám ehhez a hozzászóláshoz a következő gondolatokat. Az, hogy végre itt ifjúságról és egyéb dolgokról beszélhetünk intézményesített változatban, nagymértékben annak a helyzetnek és körülménynek köszönhető, hogy a polgári kormány minisztériumi szinten tudta kezelni ezeket az ügyeket. Az, hogy most odakerül a "gyermek" szó vagy nem, azt hiszem, abszolút indifferens.

Néhány dolgot ehhez még. Például ha a sportrészét nézzük, a különböző programokat, a Bozsik-programtól kezdve (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Hú, de jó!) az egyéb ifjúsági programokat tekintjük, komoly előrelépés történt. Vagy vegyük a mindennapos testedzés kérdését, ami azért torpant meg félúton - egyébként kipróbálója és javaslattevője voltam ennek a dolognak -, mert többek között az MSZP képviselőcsoportja nem volt hajlandó a hatpárti egyeztetésen igent mondani erre a nagyon komoly lehetőségre és programra.

A gyerekvállalás, a család szerepének erősítése, azt hiszem, hogy egyik sarokpontja volt annak a közel háromszáz oldalas programnak, amelynek jó része megvalósult; szemben azzal, hogy az előző négy évnek volt egy tizenvalahány oldalas változata.

S hogy kampánycélra ki és hogyan használ gyerekeket, kedves képviselő úr, ifjú barátom, jó, ha utánanéz Csongrádon, megnézi és kivizsgáltatja azt a körülményt, hogy a kokárdás ifjúságot Kende Péter úrnak, az úgymond, előadásán kik fényképezték. Szocialista illetők fényképezték (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) és csináltak róla egy ilyen...

 

ELNÖK: Képviselő úr, lejárt a kétperces időkeret!

 

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): ...adattárat, amit régen (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.) megfigyelésnek neveztek.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Sisák Imre úr, az MDF képviselője; őt Teleki László úr, az MSZP képviselője követi.

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök-jelölt Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! A minap érdeklődéssel olvastam a most kormányra készülő MSZP-SZDSZ-kormány programját, amely a "Cselekedni, most és mindenkiért!" címet viseli. A fiatal képviselőtársam kijelentését megcáfolva jelzem, hogy volt időm és akaratom is végigolvasni a kormányprogramot; persze sajnálattal tudom megállapítani, hogy nem azt olvastam benne, amit szerettem volna. (Derültség az MSZP padsoraiban. - Közbeszólás: Az lehet!)

Különösen izgatott a mű szociálpolitikai fejezete, mert szerettem volna viszontlátni az MSZP választási kampányban elhangzott ígérethalmazát. Tévedtem! No persze nemcsak én, hanem a mű szerzője is, hiszen ennek a fejezetnek a "Jóléti fordulat" címet adta. Kedves képviselőtársaim, azt hiszem, ha jóléti fordulatról akarunk beszélni, jó néhány évet vissza kell mennünk, hiszen jóléti fordulat 1998-ban következett be, amikor a polgári kormány megkezdte működését. (Moraj az MSZP padsoraiból. - Dr. Baráth Etele: Másnap!) Akik már nem emlékeznének a Bokros-csomag kártételeire és családokat megnyomorító tetteire, azoknak esetleg erre felhívnám a figyelmét. A jóléti fordulat akkor következett be, amikor 1999. január 1-jén elkezdte a polgári kormány visszaállítani azokat a szociálpolitikai intézményeket, amelyek segítették a családokat. Ha a kormányprogram szerzői korrekten akartak volna fogalmazni, akkor legfeljebb ennek a jóléti fordulatnak a folytatásáról beszélhettek volna.

Különösen fájó volt számomra, hogy a kormányprogram társadalmunk legfontosabb közösségét, a családot, a családról való politizálást a szociálpolitikai fejezetben intézi el mindössze egyetlen oldalon. Ezért a magam és a Magyar Demokrata Fórum nevében véleményemet úgy fogalmazhatom meg, hogy ez a kormányprogram nem foglalkozik érdemben családpolitikával, csak valamiféle elnagyolt szociálpolitikára vagy szegénypolitikára utal. Ez utóbbi kettő fontos dolog, de a gyors magyar népességfogyás következtében az elmúlt négy év családpolitikájának a folytatása rendkívül fontos lenne. A Magyar Demokrata Fórum az elmúlt négy év kormányzásában az egyik legfontosabb eredménynek azt tartotta, hogy támogatást kapott családpolitikája folytatásához, az 1990-94 közötti családtámogatási rendszer visszaállításához, a Bokros-csomag által eltörölt adó-jóváírási rendszer felélesztéséhez.

 

 

(13.20)

 

A jelenleg kormányra készülő pártok körében folyamatos támadásnak volt kitéve a családi adókedvezmény intézményrendszere, mert azt nem minden család tudta igénybe venni. Sokszor hangzott el az önök szájából, hogy a gazdag családok még gazdagabbakká, a szegények pedig még szegényebbekké váltak.

Szeretném figyelmükbe ajánlani azt a tényt, hogy 1998-at megelőzően, azt hiszem, nem lehetett arról beszélni, hogy ki tudta igénybe venni, és ki nem. A nem létező dolgokat nem lehet igénybe venni.

Szeretném még az APEH, illetve a KSH számadatait is a figyelmükbe ajánlani. Lehet, hogy 1 115 258 család az önök szemében nem olyan sok, de kérem, ennyi az adózó gyermekes családok száma, ezekből pedig 87,3 százalék teljes egészében, 12,3 százalék pedig részben igénybe tudta venni a családi adókedvezményeket. (Göndör István: Nem ez van a KSH-ban, ne haragudj!)

Tisztelt Ház! A magyar nyelvet ismerve nem tudok mit kezdeni a kormányprogram 23. oldalán szereplő azon mondattal, amely így szól: "A kormány a családi adókedvezmény intézményét úgy fejleszti tovább, hogy ez a jelentős támogatás eljusson azokhoz is, akik ma ezt még kisebb jövedelmük miatt nem élvezhetik." Adókedvezményt jövedelmünk adóvonzatának határáig kaphatunk, tovább nem. Ami ezen felül van, az a szociálpolitikai eszközrendszer palettáján megjelenő költségvetési támogatás. (Kuncze Gábor: Negatív adókedvezmény!) A fogalmazás tehát minimum zavaros. Szomorú jövőt sejtet ez a nagyon helyesen visszaállított családi adókedvezmény rendszerét igénybe vevő családok számára.

A kormányprogram valójában a családi pótlék 20 százalékos emelését ígéri 2002-re, és úgy gondolja, hogy a szegénységre ez az az elixír, amely gyógyírt adhat. Valójában azonban ez átlagos családméret mellett mindössze 1-2 ezer forintos havi jövedelemnövekedést jelent. Nem azt mondom ezzel, hogy nem értünk vele egyet, hiszen a Magyar Demokrata Fórum programjában is szerepelt a családi pótlék valorizálása. Kérem, fontolják meg a népességfogyás megállítása érdekében, a gyermekvállalás szempontjait figyelembe véve, a polgári kormány által bevezetett gyermekgondozási díjnak a gyermek hároméves koráig történő kiterjesztését. Annál is inkább bízom e cél lehetséges megvalósításában, hiszen Csehák Judit miniszterjelölt asszony még 1989. augusztus 8-án úgy nyilatkozott a Magyar Hírlapnak, hogy "lényeges könnyítést hoz 1990-ben a gyed kiterjesztése a gyermek hároméves koráig". Hát sajnos 1994 és '98 között ez semmit nem hozott.

Csak remélni merem, hogy pusztán a program készítőjének feledékenysége okozta, hogy a családpolitikai részből kimaradt az önök ígérete, amely úgy hangzott, hogy a gyermekgondozási segélyt 2002-ben 10 ezer forinttal emelik.

Nagyon helyesen tesznek említést a rászorult családok gyermekei számára megteremtendő ingyenes óvodai étkeztetés feltételeiről, de kérem, gondolják át, hogy az általános iskolás gyermekek legalább olyan nehéz körülmények között élő családok gyermekei közül kerülnek ki, tehát indokolt az ingyenes étkeztetés rájuk történő kiterjesztése is.

 

(Az elnöki széket dr. Szájer József, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Kérem, hogy az általam elmondottakat figyelembe véve próbálják megérteni, hogy a családtámogatási rendszer nem fejleszthető vissza négyévenként; hogy az önök nyelvén beszéljek: egy gyermek nem négy, hanem egy 24 éves projekt, és nemcsak olyan szóvirágokat igényel, mint például "a legnagyobb kincsünk a gyermek" - mert valóban az -, hanem tényleg kiegyensúlyozott, széles politikai konszenzuson alapuló családpolitikát is.

A Magyar Demokrata Fórum a családpolitikában nagyobb elkötelezettséget, világos vállalásokat, konstruktív folytatást vár a megalakuló MSZP-SZDSZ-kormánytól. A képviselőtársaimnak pedig figyelmébe ajánlom, hogy szavaimat a megtapasztalás vezérelte: higgyék el, '94 és '98 között ötgyermekes családapaként élni teljesen más, minőségileg más volt, mint '98 és 2002 között. Remélem, hogy a folytatás az önök részéről pozitív lesz.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Teleki László képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt; őt követi Simicskó István.

 

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök-jelölt Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy a hozzászólásom elején a Magyar Szocialista Pártnak köszönetet mondjak azért, mert az országos listáján el tudott indítani. Úgy érzem, hogy a magyarországi cigányságnak egy olyan fontos szegmensét tudom felölelni, ami szakmailag fontos lehet.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma nem panaszkodni fogok, azonban szeretném kifejteni egypár gondolatban, hogy még ma is vannak olyan területek, amelyek a romatársadalom integrálódása érdekében nincsenek a súlyának megfelelően kezelve.

Mire gondolok? Amikor azt mondjuk, hogy a magyarországi oktatási probléma az ország kardinális kérdése, akkor nyugodtan mondhatom azt, hogy a cigányság oktatási helyzete még kriminálisabb és még rosszabb. Arra gondolok pontosan, hogy még ma is van oktatási szegregáció, és még ma is van olyan élethelyzet, amikor a cigány családok nem tudják megvenni azt a bizonyos könyvet, ami szükséges a továbbtanulás érdekében. Tehát én úgy gondolom, az oktatás területén hatalmas feladatot kell teljesítenünk annak érdekében, hogy az integrálódás elérje az oktatás területén is a magyarországi cigánytársadalmat.

Egy-két gondolattal ki szeretnék térni az ösztöndíjrendszer fontosságára, amely a tegnapi napon is nagyon sokszor ki volt emelve. Úgy gondolom, az ösztöndíjrendszer fontos támogatási rendszer a magyarországi cigányság számára, de mégis azt gondolom, hogy abban az esetben, ha csak az ösztöndíjra próbálunk meg fókuszálni, nem lesz kellő hatása az oktatási rendszerben. Csupán csak azért nem, mert a cigány emberek foglalkoztatása, képzése nincs arányban az ösztöndíj folyósításával.

Ezért én úgy gondolom, szinkronhelyzetet kell hozni az ösztöndíjrendszereken belül és a foglalkoztatási területen belül, mert abban az esetben, ha a roma embereknek nem adunk munkát és nem tudjuk munkához juttatni, akkor nincs miről beszélni, hiába van egy 3 vagy 7 ezer forintos ösztöndíja, azzal nem tud élni a gyerek, és nem tudja a tanulására fordítani, a legtöbb esetben csak gyorssegélynek minősíthető. Tehát én úgy gondolom, hogy az ösztöndíjrendszert és a foglalkoztatási helyzetet szinkronhelyzetbe kell hozni. Sorolhatnám a problémákat, de úgy gondolom, hogy a problémák önmagukért beszélnek. Akár a Szocialista Pártot, akár bármely pártot nézzük, úgy gondolom, hogy most már eljött az az idő, hogy a romakérdést a súlyának megfelelően kezeljük.

Tisztelt Ház! Ma a cselekvés ideje van. Azért van a cselekvés ideje, mert olyan kormányprogram tervezetét tarthatjuk a kezünkben, amelyben több garancia van a magyarországi cigányság integrációs folyamatának felgyorsításához és azon emberek élethelyzetének a javítására, amit ez ideig nem nagyon tapasztalhattunk. Ha csak azt veszem, hogy a magyarországi cigányság államigazgatási rendszerbe való bekapcsolódását segítheti elő az a munka, amit elkezdett a Magyar Szocialista Párt, én úgy gondolom, hogy az a kormánytervezet, amit a kezünkben foghatunk, erről szól, hogy a magyarországi cigányságnak is esélyt ad arra, hogy az államigazgatásba bekapcsolódjunk. Idáig nem volt erre példa, és én úgy gondolom, hogy ez is olyan fontos szegmense a programnak, amit ki kell emelnünk.

Továbbá én úgy gondolom, lehetne beszélni arról - visszatérve az oktatásra, mindenképpen meg kell említenünk -, hogy a programcsomagban szerepel egy olyan tervezet, amely szerint ingyenessé teszi az óvodai ellátást.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném kiemelni ennek a fontosságát, mert én úgy gondolom, hogy nemcsak cigánykérdésről van szó, hanem össztársadalmi kérdésről. Az elmúlt időszakban nagyon sok cigány és nem cigány nem tudta óvodába járatni a gyerekét, és én úgy gondolom, el kell gondolkodnunk azon, hogy hogyan tudjuk letetetni az alapokat azoknál a gyerekeknél, akiktől azt várjuk, hogy a jövőt építsék. Én úgy gondolom, hogy a legfontosabb eleme többek közt ennek a programelemnek, hogy ingyenessé teszi az óvodai ellátást, és úgy gondolom, hogy a legfontosabb elemet nekünk támogatnunk kell. Sorolhatnám a problémákat akár a kulturális területen, akár a foglalkoztatás kérdésére is visszatérhetnék, de nem kívánok rátérni.

Tisztelt Honfitársaim! Tisztelt roma Honfitársaim! Önöknek is szeretném figyelmükbe ajánlani, hogy "Cselekedni, most és mindenkiért!", mert ezt a kormányprogramot csak önökkel együtt tudjuk végrehajtani, a leendő közös koalíciós kormány, és most félre kellene tenni az elmúlt időszak politikai hangulatát és a következő időszakra koncentrálni, hogy a program végrehajtható legyen.

 

(13.30)

 

Mondom ezt azért is, mert az elmúlt időszak valóban felkorbácsolta a kedélyeket, és remélem, hogy most már félre tudjuk tenni azokat a problémákat, amelyek némely esetben politikai arculatot vettek fel, annak érdekében, hogy egy ország tudjon egy olyan programot végrehajtani, amely fontos lehet az összmagyar társadalom életében.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Továbbra is bizalmat kérek a Magyar Szocialista Párttól ahhoz a munkához, amelyet nemrégiben kezdtünk el, és én hiszem azt, hogy az a megszólítás, amely megérintette a magyarországi cigányságot, eredményt fog elérni, és közösen, egymás mellett tudunk gondolkodni és munkát végrehajtani.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

 

ELNÖK: Képviselő úr, köszönöm. Mielőtt megadnám a szót Simicskó Istvánnak, megkérném Vidoven Árpád jegyző urat, hogy ismertesse a rendelkezésre álló időkereteket.

 

DR. VIDOVEN ÁRPÁD jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának 20 perc 1 másodperc, a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportjának 10 perc 59 másodperc, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának 5 perc 17 másodperc, míg a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának 5 perc 5 másodperc áll rendelkezésére.

 

ELNÖK: És még mindig nem tudom megadni Simicskó Istvánnak a szót, mert kétperces hozzászólásra jelentkezett Farkas Flórián, Fidesz-Magyar Polgári Párt. Megadom a szót.

 

FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Egy kicsit jobban érzem magam, mert kezdtem kétségbeesni, ugyanis a programból nem tűnt ki, hogy a Magyar Szocialista Pártnak vannak konkrét elképzelései, és az előttem felszólaló engem most ilyenként megnyugtatott. Azonban szeretném valamire felhívni a tisztelt Szocialista Párt figyelmét.

Az a program, amelyet önök készítettek, egyfajta visszarendeződést jelent, egyfajta visszarendeződést prognosztizál. Akkor, amikor van a magyarországi cigányságnak egy legitim, törvényesen megválasztott testülete, és önök ezt civil szervezetekre, mi több, polgárjogi mozgalmakra kívánják bízni, akkor bizony kétségeim vannak, mert ez nagyon súlyos visszarendeződésre ad jelet, és ez nem vezet máshová, mint - a figyelmüket szeretném felhívni - a cigánypolitikájuk cigánysorává válásához. Nos, ezen már túl vagyunk, hiszen a magyarországi cigányság politikai képviselete Magyarországon vitathatatlan, hiszen a Magyarországi Cigány Önkormányzat 700 települési önkormányzattal rendelkezik, és ennek a jogi alapját a kétharmados törvény 97 százalékos támogatottsága adja meg, a legitimációját pedig több százezer cigányszavazat.

Tehát ha a kormányzatnak ezek szerint lesz konkrét, cigányságot átfogó programja, akkor javaslom, hogy a magyarországi cigányság legitim testületét vonják be mind az előkészítésbe, mind a végrehajtásba, mert különben még azt fogom hinni, hogy valami sértődés történt, és ebben az esetben nemcsak jogot sértenek, hanem még magát a cigány társadalmat is. Hosszú távú programot jelölnek meg, erre szükség van, kell a hosszú távú program, de javaslom önöknek, hogy azonnali beavatkozások sorozatát is (Az elnök jelzi az idő leteltét.) fogalmazzák meg, hiszen a lakhatási helyzet, az oktatási helyzet, a foglalkoztatási kérdés a magyarországi cigányság élethelyzetének javítása szempontjából elkerülhetetlen.

Köszönöm szépen. (Taps.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Simicskó István képviselő úr következik, Fidesz-Magyar Polgári Párt; őt követi Pásztohy András, MSZP.

Képviselő úr, öné a szó.

 

SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mint az közismert, a Fidesz-Magyar Polgári Párt 2001 őszén tette közzé "A jövő elkezdődött" című vitairatát. Ebben összegeztük a polgári Magyarország eredményeit, rögzítettük a valós helyzetet, és megjelöltük jövőbeni terveinket. Az volt a célunk, hogy a magyar társadalom legszélesebb körben ismerhesse meg, ismerje meg az abban foglaltakat, bővíthessék azt új javaslatokkal, olyanokkal, amelyek hozzájárulnak hazánk sorsának jobbításához.

A szocialista-szabad demokrata kormányprogram bizonyítja, hogy célunkat legalább részben elértük, ők bizonyosan elolvasták vitairatunkat, és vettek is át belőle, itt-ott szó szerint is. Egy rövid idézettel hadd prezentáljam mindezt. A vitairatunk így szól: "A biztonságpolitika akkor helyes irányvonalú, amikor a társadalom, az emberek nem beszélnek róla, mert a mindennapok természetes velejárója a félelem nélküli élet." A napokban elkészült kormányprogramban ebből annyi maradt, hogy "a biztonságpolitika a félelem nélküli élet". Örülünk annak, hogy merítettek a mi programunkból, de ezt az örömöt felhőzi, hogy felemás módon vették át gondolatainkat, és éppen a legfontosabb részeket, a konkrétumokat, a lényegi összefüggéseket hagyták el.

A honvédelmi miniszterjelölt úr tegnap úgy fogalmazott, hogy kiszámíthatóságot ígérnek, de mivel nincsenek határidők a programban, nincsenek megnevezve a többletforrások a kitűzött feladatokra, ezek nem a kiszámíthatóságot, hanem a kiszámíthatatlanságot, a bizonytalanságot gerjesztik a biztonságpolitika szereplői irányában. Hogy még néhány példát említsek, a kormányprogramban arról van szó többek között, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány támogatja a NATO megújítását, megújulását. Tudjuk azt, hogy komoly vita van a NATO megújításáról manapság, viszont arról nem szól a kormányprogram, hogy ez a megújítás milyen irányú lesz, illetve az MSZP-SZDSZ-kormány milyen irányban támogatja a NATO megújítását magát: a katonai jelentősége, jellege erősödjön a NATO-nak, a politikai testületi jellege erősödjön a NATO-nak, vagy pedig a terrorizmus elleni küzdelemnek legyen a legfőbb hordozója a NATO, ezekre nem ad választ a kormányprogram, azt kell hogy mondjam, és nem érződik belőle, nagyon-nagyon fontosnak tartom, hogy a nemzeti érdekeink megfogalmazása mentén erősítsük meg a NATO megújításának szándékát. Szerintem ez a legfontosabb számunkra.

A haderőreformról szóló országgyűlési határozat három szakaszban jelöli meg a Magyar Honvédség fejlesztését. Mi megkezdtük az ütemterv szerinti végrehajtását, első lépésként elindítottuk a laktanya-rekonstrukciós programot, a hivatásos állomány számára a lakásépítési programot. Jelentős mértékben, évről évre növeltük a honvédelem költségvetését. Eddig nem látott mértékben emeltük a katonák illetményét, javadalmazását, mintegy 50 és 70 százalék között. Átlátható, kiszámítható életpályamodellt állítottunk eléjük, mert tudjuk, hogy a haderő legfontosabb alkotóeleme az ember, a katona maga, aki, mint esküjében fogadja, akár élete feláldozásával is megvédi hazánkat. Folytatni kell tehát a személyi állomány élet- és munkakörülményeinek javítását, de ehhez konkrét feladatokat kell megoldani. Nem tűnik ki sajnos a kormányprogramból, hogy a szocialista kormány milyen lépéseket akar tenni ezen célok folytatása és elérése érdekében.

A másik soron lévő, kulcsfontosságú feladat a kiképzés korszerűsítése, a kiképzés színvonalának emelése. A beterjesztett kormányprogram erre sem tér ki, mint ahogy egy szót sem szól a tartalékos képzés fontosságáról. Szól azonban a lakosság széles rétegeinek a katonai és polgári veszélyhelyzetekre történő felkészítéséről; ez rendkívüli helyességgel állítható, hogy ezt így kell tenni, ez helyes. Nem említi viszont ennek a nélkülözhetetlen szervezeti keretét, amit több dokumentumban, országgyűlési határozatban és a nemzeti biztonsági stratégiában is megfogalmaztunk. A szervezeti keretet az önök által is felvállalt programhoz a nemzetőrség adhatja meg. Jelenleg a Honvédelmi Minisztériumban a nemzetőrség működési rendjének, konkrét feladatainak, szervezeti felépítésének kidolgozása folyik. Fontos dolog ez, hiszen a magyar emberek igazán megérdemlik, hogy a harmadik évezred végére tényleg félelem nélkül, biztonságban élhessenek, és ennek egyik fontos eszköze lenne a nemzetőrség maga, amit sajnos önök, a jövendőbeli politikai államtitkár éppen fölösleges pótszervnek nevez.

Bízunk abban, hogy a Szocialista Párt tartja magát a 2000 júniusában rendezett parlamenti honvédelmi vitanap alkalmából kifejtett álláspontjához, és nem enged, mint ahogy akkor sem engedett, a szabad demokraták nyomásának, a sorkatonai szolgálat azonnali megszüntetésére vonatkozó indítványának, és csak megfelelő jogi, költségvetési, technikai és más feltételek bekövetkeztekor teszik meg ezt a lépést. Ne engedjenek a kalandor, felelőtlen politizálásnak, ne tegyék kockára hazánk biztonságát!

 

 

(13.40)

 

 

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés felhatalmazásával megkezdett tényleges haderőreform folyamata 2010-ig végiggondolt, világos, egyértelmű, ütemtervszerű feladatokat ró a soron következő kormányokra. Azt is mondhatnám: 2000-ben az Országgyűlés nemcsak hogy kijelölte a Magyar Honvédség átalakításának, fejlesztésének útját, hanem felfestette a felező- és záróvonalakat, kitette az irányító, eligazítást segítő táblákat is, igen könnyű helyzetbe hozva a következő végrehajtó hatalmat.

Tisztelt Országgyűlés! Az ütemterv sajátja, hogy az egymásra épülő folyamatok időben követik egymást, logikus sorrendben teszik mindezt. Ha felcseréljük, összekuszáljuk a sorrendet, megvalósíthatatlan lesz a haderőreform.

Bár a katonák még jól emlékeznek az 1994 és '98 közötti, önök által megkezdett haderőreform tragikus következményeire, és tudjuk, hogy a politika annak is művészete, hogyan lehet a régi bort új üvegbe tölteni, de szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a Magyar Honvédség reformja nem lehet rövid távú pártpolitikai kapkodás áldozata, mert ezzel Magyarország biztonságát teszik kockára.

Végezetül azzal zárnám: nem olyan régen 11 éves kislányommal a Parlamentben jártunk, és behoztam az ülésterembe is. Azt mondta nekem: a Parlament maga nagyon csodálatos épület, de olyan furcsa hely, papa. Feláll egy ember, beszél, senki sem figyel oda, aztán senki nem ért vele egyet. Remélem, a biztonságpolitika területe kivételt fog képezni, hiszen Magyarország biztonságának ügye mindannyiunk közös felelőssége.

A Fidesz képviselőcsoportja ennek szellemében politizált az elmúlt négy évben, és ezt fogja tenni a jövőben is.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Pásztohy András úrnak, Magyar Szocialista Párt, őt követi Karsai Péter, Magyar Demokrata Fórum. Képviselő úr, öné a szó.

 

PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszterelnök-jelölt Úr! Kedves Képviselőtársaim! A vidéken élő milliók várják, hogy az új kormány segítse őket sorsuk jobbra fordulásában. Nem csodára várnak, hanem megértő szóra, tisztes párbeszédre a politikával, a törvényhozókkal. A tét nagy, hiszen hazánk lakosságának közel 40 százaléka, mintegy 3,7 millió ember él községekben, 200 ezren tanyákon, és több mint 2 millióan kötődnek valamilyen mezőgazdasági tevékenységhez.

A települések egyharmadában, több mint ezer faluban a lakosság száma nem éri el az 500 főt. E települések nagy részét mára az elnéptelenedés veszélye fenyegeti. Sajnálatos tény, hogy a rendszerváltás legnagyobb vesztese a vidéki Magyarország. A mezőgazdasági üzemek tönkretétele, a kis- és nagygazdaságok együttműködésének szétesése, a telephelyes ipar felszámolása hatalmas egzisztenciális űrt hagyott maga mögött. Közel egymillió azoknak a száma, akiket nem tartanak nyilván sem munkanélküliként, sem munkavállalóként, többségük a mezőgazdasági őstermelő státusában küszködik a napi megélhetésért.

Sajnos, az elmúlt négy esztendő kormánypolitikája nem javított a helyzeten, bár a kormány a mezőgazdaság területén tett erőfeszítéseket az utolsó 8 hónapban, a választások közeledtével, de ennyi idő egy csikó megszületéséhez is kevés, nemhogy egy agrárprogram elindításához.

Mindezeket tapasztalva és értékelve a kormányprogram kiemelt feladatának tekinti a vidék és mezőgazdaság fejlesztését, felzárkóztatását. Stratégiai feladatunknak tekintjük a magyar falvak élhetővé tételét. Magam is egy kistelepülésen élek, mezőgazdasággal foglalkozom, s így alulnézetből, amolyan barázdaszemlélettel hívom fel a tisztelt Ház figyelmét a kormányprogram vidék- és agrárfejlesztési fejezetének néhány elemére.

Programunkban nagy hangsúllyal szerepel a falvak életképességének megerősítése. Ha valami fontos, akkor ez nagyon is az. De mit is jelent ez? Mindenekelőtt munkahelyek sokaságának megteremtését, hogy a családok tudják tervezni jövőjüket. Úthálózat-korszerűsítést és jó közlekedést, hogy a kistelepülés lakói is elérhessék munkahelyeiket, a gyermekek iskoláikat. Fiataljaink is csak akkor maradnak falvainkban, ha egyre javuló életminőséget tapasztalnak. A vállalkozók is akkor telepszenek le, ha érzik, hogy van igény munkájukra, szolgáltatásaikra, amelyeket az ott élők meg is tudnak fizetni.

A vidék lakói jó szívvel veszik, hogy a programunk nagyobb figyelmet fordít egészségük megőrzésére, a nyugdíjak felemelésére, és remélik, hogy a gyógyszer ára sem fog emelkedni. A gyermekeket nevelő családok az iskolakezdés előtti családi pótlék emelését már régóta várják. Jogosan, hiszen a falusi szegény gyerekeknek is annyiba kerül egy pár cipő, mint a tehetősebb család gyermekeinek.

Jó hír az önkormányzatoknak, hogy feladataik ellátásához több forrást fognak kapni, így a helyi ügyeket, fejlesztéseket, az emberek boldogulásának feltételeit tisztességgel meg tudják szervezni. Bíznak abban, hogy a települések komfortosabbá tételéhez, a járdák, utak felújításához, az ivóvíz- és szennyvízprogramok megvalósításához is több támogatást biztosít az új kormány.

Programunk nagy teret szentel a mezőgazdaság fejlesztésének. Talán a legfontosabb a kiszámíthatóság és a méltányos jövedelmek megteremtése. Ez annál is inkább igaz, mert magam is megtapasztalom, hogy legyen az bármilyen vállalkozási forma, őstermelő, családi vagy társasvállalkozás, valamennyi krónikus jövedelemhiánnyal küzd. Nem tartható fenn az az állapot, hogy ősszel elvetünk, és nem tudjuk, hogy aratás után el tudjuk-e adni a termést, és ha igen, az mire elég. A hitelek visszafizetésére, vagy esetleg minőségi vetőmagra is, új gép vásárlásáról már nem is beszélve.

Ezért is fogadta kedvezően a gazdatársadalom már az első 100 nap tervezett intézkedéseit is, nevezetesen azt, hogy már az év nyarán az étkezési búza árának el kell érnie a 23 ezer forintot tonnánként, a kukoricának a 21 ezer forintot. Természetesen a piacszabályozásnak ki kell terjednie más termékpályákra is, így például a sertéságazatra is.

A kormánynak természetesen piaci eszközökkel, törvénnyel kell kiszámíthatóságot, jövedelembiztonságot teremtenie, ami érdekük a fogyasztóknak is. A vidéken, falvakban élők jogosan várják el tőlünk, illetve az új kormánytól, hogy ezentúl senki ne tekintse őket másodrendű állampolgárnak, ők is kapják meg jogos járandóságukat.

A magyar vidék felemelése mindannyiunk érdeke. Meggyőződésem, hogy a nemzeti közép demokratikus kormányprogramja mindezt jól szolgálja, s annak végrehajtása a következő években, évtizedekben az itt élők számára nagyobb biztonságot, jobb megélhetést teremt.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő hozzászóló Karsai Péter, Magyar Demokrata Fórum. Öt perc áll rendelkezésére.

 

KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A legújabban nemzeti közép demokratikus koalíciójának, lánykori nevén a szocialista és szabad demokrata párosnak oktatási elképzeléseihez, ezen belül is a közoktatási programhoz szeretnék hozzászólni.

Ez olvasható a 43. oldal első bekezdésében: "A kormány biztonságos és kiszámítható viszonyokat teremt az óvodákban, iskolákban. Megszünteti a kerettantervek monopolhelyzetét és kötelező jellegét." Ha jól értem, akkor az első mondat azt állítja, hogy a jelenlegi kerettantervek és az ezekre épülő helyi tantervek bizonytalanságot eredményeznek, és főleg nem kiszámíthatóak.

Állítja ezt annak ellenére, hogy az iskolák 100 százalékában a pedagógiai program részeként pontosan definiált módon, az első osztálytól a tizenkettedikig minden tantárgy a helyén van, maximálisan biztosítja az átjárhatóságot, és a történelmet a történelem tankönyvből tanítjuk, a földrajzot pedig a földrajztankönyvből és nem tantárgyi blokkokból.

Azaz éppen hogy kiszámítható és biztonságos viszonyok uralkodnak a mai iskolákban és nem úgy, mint a '94-98 közötti időszakban, amikor éppen a jelenlegi kormányra készülők regnáltak. Akkor hát mi is e nagy igyekezet igazi célja?

Tisztelt Képviselőtársaim! Gyanítom, nem más, minthogy a közoktatás utóbbi éveinek letisztult vizét ismét zavarossá kell tenni, és mint tudjuk, a zavarosban jól lehet halászni. Ismét milliókat lehet majd költeni a kutatói programcsomagok összeállítóinak, ismét elkezdhetnek dolgozni a komplex tankönyvek írói és szerkesztői, tán még a rokonoknak is juthat könyvkiadói állás. (Közbekiáltások az MSZP soraiból.)

Mi jut ezzel szemben a pedagógusnak? Természetesen újból körmölhetik a tanmeneteiket, pedagógiai programjaikat, úgymond a kiszámíthatóság és biztonság jegyében. Kedvükre válogathatnak a drágábbnál drágább komplex tankönyvekből, továbbképzésekből, és jutalmul a pedagógus életpályamodell helyett szeptemberben mindezért 50 százalékos béremelésben részesülnek. És ha októberben kiderül majd, hogy ez az ígéret is csak mézesmadzag volt, akkor még azt is elmagyarázzák majd nekünk, hogy nem tudunk százalékot számítani.

Igazából azonban a legnagyobb bajom e programmal kapcsolatban azzal van, ami benne sincs. Bármennyire hihetetlen, az V. fejezet 7 oldalnyi szövegéből, amely a közoktatásra vonatkozik, egyetlen mondatban utal a nevelésre: "Megkezdjük a gyerekek iskolai túlterheltségének csökkentését, olyan gyerekközpontú iskolák megteremtését, amelyekben minden gyereknek színvonalas oktatásban és személyes igényeinek megfelelő nevelésben, törődésben van része."

 

(13.50)

 

Kérem képviselőtársaimat, ízlelgessék még egyszer e magvas gondolatot: minden gyermeket személyes igényének megfelelő nevelésben kell részesíteni. Azaz lesz olyan gyermek, aki szívesen veszi, ha hazafias nevelésben részesítik, és örömmel tanulja majd meg a Himnuszt vagy a Szózatot, és lesz olyan gyermek is, aki beéri az internacionalizmus és globalizmus áldásaival is. (Szabados Tamás: Igazgató úr!) Lesz olyan gyermek, aki örül annak, ha kitartásra, önfegyelemre, becsületességre nevelik, és lesz olyan is, akinek ez nem lesz ínyére. A pedagógus majd szépen lassan listázza a személyes igényeket, és megpróbál nem beleháborodni a személyes elvárásokba.

Harminc éve vagyok pedagógus, de ehhez fogható liberális bűvészmutatvánnyal még nem találkoztam. És hogy mégsem vagyok e dolog miatt kétségbeesve, az azért van, tisztelt képviselőtársaim, mert tudom, hogy létezik ebben az országban több tízezer józan, tisztességes pedagógus, aki ha becsukja maga mögött az osztályterem ajtaját és a gyermekek elé áll, hamar elfeledkezik az oktatásügy éppen aktuális liberátorairól.

Joggal kérdezhetik meg képviselőtársaim, hogy ha ennyire elfogadhatatlannak tartom a leendő kormány oktatáspolitikai elképzeléseit, kit tartok ezért felelősnek. A szabad demokratákat, akik a tárca várományosai? Vagy a szocialistákat-e, akik az 5 százalékos pártot magukhoz ölelték? A kérdésemre a válasz egyszerű: az SZDSZ csak azt tette az asztalunkra, ami tőle kitelik, azaz egy ultraliberális oktatásirányítási elképzelést. Hogy ezt hogyan hagyhatták a szocialisták? A válasz erre is egyszerű: Dávid legyőzte Góliátot - mint tudjuk, ez volt a koalíciókötés ára. Úgyhogy Góliát most itt fekszik a lábunk előtt kiterítve; csak azért aggódom, nehogy a magyar oktatásügyet is maga alá temesse.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MDF és a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra jelentkezett Révész Máriusz, viszont az időkeret szabályai alapján ez maximum egy percig terjedhet, hiszen 1 perc 8 másodperce maradt még a Fidesznek. Megadom a szót.

 

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A kormány biztonságos, kiszámítható viszonyokat teremt az óvodákban, iskolákban - hirdeti a program. Ez alapvetően helyes cél, a kiszámítható viszonyok azonban nemhogy az oktatásban, de a koalíción belül sincsenek meg. Erről szólt az MSZP kongresszusa, erről szól a koalíciós egyeztető tanács létrehozása, és erről szólt az 1994-98 közötti kormányzás is.

A konszenzus bizonyos alapkérdésekben nagyon fontos, ilyen például az iskolaszerkezet kérdése. Hadd hívjam fel a figyelmet, hogy ebben az alapvető kérdésben eltér egymástól az MSZP és az SZDSZ álláspontja. Az elmúlt időszak egyik legfontosabb eredménye az volt, hogy a nyolcosztályos iskolarendszert megerősítettük Magyarországon, és a Fidesz, az MDF és az MSZP között ebben a kérdésben többé-kevésbé egyetértés van.

Nos, a miniszteri meghallgatáson bebizonyosodott, hogy az SZDSZ ezt nem így gondolja: hat évfolyamos alapképzést tart szükségesnek, és ez hihetetlen problémákat fog okozni az elkövetkezendő időszak oktatáspolitikájában. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Idő!) Ez a legnagyobb gond, és ezzel sajnos meg kell birkóznia (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az egész oktatási ágazatnak is. (Taps a Fidesz és az MDF soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Baráth Etele úrnak, Magyar Szocialista Párt.

 

DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszterelnök-jelölt Úr! Kedves Képviselőtársaim! Mintegy két évvel ezelőtt egy törvényjavaslatot nyújtottam be az Országházban, amelynek a célja az volt, hogy a választási ciklusokon átnyúló jelentősebb fejlesztési projektek kapjanak külön elbírálást a magyar parlamentben. Az alkotmánynak arra a pontjára hivatkoztam, amely egyébként előírja, hogy a parlamentnek el kellene fogadni egy középtávú társadalmi-gazdasági fejlesztési tervet.

Ezt a törvényjavaslatot az akkori kormánytöbbség az alkotmányügyi bizottságban demokrácia- és alkotmányellenesnek minősítette. Azt mondta: a demokrácia lényege, hogy minden négy évben új választás van, új kormány áll föl, új program van, tehát nem szabad így megkötni a következő kormány kezét. Meg kell mondanom őszintén, annak ellenére, hogy hála Istennek a választás a mi kezünkbe adta a kormányzás lehetőségét - de hát igen, ez a demokrácia lényege -, továbbra sem értek egyet ezzel az alkotmányügyi bizottsági határozattal.

A nagy probléma az, hogy az előző kormány, amely a "A jövő elkezdődött" című programját összeállította és a jövőről beszélt nagyon sokszor, a legfontosabb tervet, a legfontosabb programot, az úgynevezett nemzeti fejlesztési tervet lényegében véve épphogy elkezdte, kidolgozni nem tudta, stratégiáját nem alkotta meg. Ez pillanatnyilag olyan terhet ró a most kormányra lépő miniszterekre, vezetésre, hogy mintegy egy-másfél éves késést kell ledolgozni az előttünk álló körülbelül nyolc hónapban. Erre több éve felhívta a figyelmet az Európai Bizottság országjelentése, négyszemközti beszélgetésekben az itt lévő nagykövetek, ennek ellenére semmi nem történt. Most, május végére készült el ennek a nemzeti fejlesztési tervnek a helyzetelemzése egyeztetésre, nemhogy a stratégiája nem készült el.

Csak hogy tudják, kedves képviselőtársaim, mi az, ami nem készült el: ez az a terv, amelynek tartalmaznia kell az európai uniós csatlakozásunkra - tehát várhatóan 2004 elejére - az összes olyan programot, amelyhez az Európai Unió valamilyen módon támogatást nyújt. Ez a terv az alapja az úgynevezett közösségi támogatási keretnek. Ha ennyi még volumenében nem elégséges, hadd mondjam el, hogy a magyar nemzeti költségvetés fejlesztési-beruházási részének több mint 30 százalékát jelenti társfinanszírozásként egy ugyanilyen nagyságrendű európai támogatási pénz - pillanatnyilag ez van veszélyeztetve. Ez a veszélyeztetés nemcsak arra terjed ki, hogy esetleg ezek a pénzeszközök később jönnek, hanem a csatlakozást veszélyeztetik, mert ez az alapja annak a csatlakozási dokumentumnak, amelyet a magyar kormánynak remélhetőleg két éven belül alá kell írnia.

Tehát akkor, amikor Boros Imre miniszter úr a programra hivatkozva azt mondta, hogy veszélyben látom a megvalósítást, azt kell mondanom, hogy ezt a veszélyt bizony, kedves képviselőtársaim, az előző kormány magatartása idézte elő.

Azokra a kritikákra vonatkozóan pedig, amelyek azt mondják, hogy ez a program esetlegesen nehezen valósítható meg vagy nehezen vonhatók le belőle konkrét következtetések, hadd mondjam, hogy az előző kormány jövő évezredről szóló kormányprogramjának egyetlenegy mondata, egyetlenegy kijelentése a közigazgatás korszerűsítése vagy a területfejlesztés területén nem valósult meg, gyakorlatilag ellentétes folyamatok indultak el. Tehát mindaz a kritika, amit önök itt most megfogalmaznak azzal szemben, elsődlegesen akkor volna érvényes, ha önök bármikor, bármilyen módon a saját programjukat elolvasták vagy betartották volna vagy eszközrendszert rendeltek volna hozzá.

Ennek a nemzeti fejlesztési tervnek egyetlenegy lényegi fejezetének a megvalósítása sem indult meg, holott öt olyan fő program van, amit önök előirányoztak volna: a gazdaság élénkítése, az infrastruktúra fejlesztése, a humánerőforrások fejlesztése, a területfejlesztés mint olyan, és természetszerűleg megjelenik a környezetvédelem, mint nagyon-nagyon jelentős program. Az új kormány nemcsak azzal fejezi ki ennek a tervnek a fontosságát, hogy beszél róla, hanem azzal is, hogy létrehozza azt az önálló szervezeti egységet, amit két éve az Európai Unió kér, amely ennek a tervnek a koordinációját fogja jelenteni, természetszerűleg az egyes ágazatok, minisztériumok felelősségének teljes megtartása mellett.

Utolsó szóként csak némi politikát belevive hadd mondjam el: Deutsch Tamás úrnak üzenem, hogy sajnos csak tíz percet töltött itt ma a teremben, de mondott egy-két olyan dolgot, ami örökre emlékezetes lesz számomra. (Révész Máriusz: Idézet volt!) Azt szeretném mondani, hogy Medgyessy Péter miniszterelnök-jelölt úr számára a vidék nem azt jelenti, amit Deutsch Tamás mondott, hanem azt, hogy nem neki csókolnak kezet, hanem ő csókolt kezet a munkában megfáradt öregeknek, mint láttuk azt a fényképeken; valamint ezenkívül számára a vidék azt az egyszerű kis mondatot is jelenti, hogy ő azért fog vidékre menni, hogy hallgassa a vidék szavát, és nem azért, hogy állandóan őt hallgassa a vidék. Ezt üzenem Deutsch Tamás úrnak. Ha még más idézeteket keresne, tudok neki mondani.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megkérem Füle István jegyző urat, hogy ismertesse a még rendelkezésre álló időket.

 

(14.00)

 

DR. FÜLE ISTVÁN jegyző: Az MSZP-nek 9 perc 5 másodperce van hátra; az SZDSZ-nek 5 perc 13 másodperce; a Fidesznek, illetve az MDF-nek elfogyott az időkerete. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces hozzászólásra jelentkezett Szabados Tamás úr, Magyar Szocialista Párt. Megadom a szót.

 

SZABADOS TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Karsai Péter és Révész Máriusz hozzászólására szeretnék reagálni, ugyanis két olyan dolgot mondtak el, ami egész egyszerűen nem felelt meg a valóságnak.

Az iskolaszerkezet-változásra vonatkozó kitétele Révész Máriusznak azért nem állja meg a helyét, mert a kormányprogramban nincs szó iskolaszerkezet-változásról, nincs az SZDSZ és az MSZP között vita ez ügyben. A kerettantervet nem szeretnénk eltörölni, csupán fakultatívvá tenni.

Az viszont, ami Karsai Péter megjegyzését illeti, hogy az egyénre szabott oktatás egy ultraliberális felfogás, már a múlt század - ezen most nem a XX. századot értem, hanem a XIX. századot - oktatási elméleteiben is szerepet játszott. Tehát azt hiszem, olyan dologról van itt szó, amit bármelyik oktatási tankönyvben meg lehet találni.

És ami azt illeti, hogy Dávid legyőzte Góliátot, ez nem igaz, mert Dávid nem harcolt Góliáttal, Góliát pedig nem harcolt Dáviddal; nem háborúztunk egymással, hanem a két párt egy nagyon tisztességes oktatási politikát tett le az asztalra, egy olyan oktatási politikát, amely ha megvalósul, akkor sokkal jobb helyzetbe kerülnek a pedagógusok, sokkal jobb helyzetbe kerülnek az iskolák, sokkal jobb helyzetbe kerül a felsőoktatás, anyagilag és erkölcsileg jobban meg lesznek becsülve az oktatási dolgozók. Azt a programot valósítjuk meg, amelyet önök négy év alatt nem valósítottak meg.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Még két írásban jelentkezett hozzászóló van, akinek még ideje is van, mind a kettő a Magyar Szocialista Párt részéről: Pál Béla és Puszta Béla.

Megadom a szót Pál Béla képviselő úrnak.

 

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterelnök-jelölt Úr! A megalakuló nemzeti közép demokratikus koalíciójának kormánya a jóléti rendszerváltás gazdasági programjában kiemelt szerepet szán a turizmusnak. A turizmusnak, amely a magyar gazdaság egyik húzóágazata: gazdasági előnyein túl elősegíti az elmaradott térségek felzárkóztatását, a természeti-kulturális értékek megőrzését és hasznosítását, új munkahelyek teremtését és a lakosság életkörülményeinek a javítását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi elismerjük: az elmúlt négy évben a leköszönő kormány jelentős költségvetési forrásokból jelentős fejlesztéseket indított el a turizmus területén, ami hozzájárult ahhoz, hogy a magyar turizmus vonzereje nőjön, és a gazdaság húzóágazata maradjon.

Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy a turizmus jövőbeni fejlesztéséhez elengedhetetlen más feltételek megteremtése. Én háromról szólnék: az egyik az irányítási-szervezeti rendszer megváltoztatása; a másik a gazdasági-pénzügyi szabályozórendszer változtatása; a harmadik pedig a belföldi turizmus fejlesztése.

Mi megteremtjük a hétfőn megalakuló új kormányban a turizmus önálló állami irányítását, jobb feltételeket teremtve ezáltal ahhoz, hogy az a minisztériumok közötti koordináció, amely elengedhetetlen a turizmus fejlesztéséhez, jobb feltételek között valósulhasson meg.

Azt is lényegesnek tartjuk, hogy a turizmus különböző irányítási szintjein a regionális idegenforgalmi bizottságoktól az országos idegenforgalmi bizottságokig meghatározó szerepet szánunk a turizmus szakmai szervezeteinek.

Megalkotjuk ebben a ciklusban a turizmustörvényt, amely tartalmazza az állam, az önkormányzatok feladatait és a turizmusban érdekelt szervezetek együttműködésének kereteit.

A következő négy évben nagy figyelmet fordítunk arra, hogy az egész gazdasági-pénzügyi szabályozórendszer azonos és jobb feltételeket teremtsen a turizmusban érdekelt kis- és középvállalkozásoknak adó-, befektetési és hitelgarancia-kedvezményekkel ahhoz, hogy a magyar turizmus versenyképes legyen az Európai Unió piacán is.

Kedves Képviselőtársaim! Mindannyian tudjuk, hogy a magyar idegenforgalmon, a magyar vendégforgalmon belül nagyon kicsi a belföldi vendégforgalom aránya. Ezért tehát az üdülési csekkek adómentes értékhatárának emelésével, az ifjúsági és a szeniorturizmus normatív támogatásának a kialakításával arra fogunk törekedni, hogy a magyar lakosságnak nagyobb lehetősége legyen a turisztika különféle szolgáltatásainak az igénybevételére.

Természetesen mindez mit sem ér akkor, hogyha a jövőben nem teremtjük meg annak a feltételeit, hogy olyan egységes nemzeti marketingpolitikát folytassunk, amely a külképviseletek hálózatára építve, a Magyar Turizmus Rt. ez irányú tevékenységét a középpontba helyezve jelentősen növeli az ország ismertségét, turisztikai vonzerejének bemutatását külföldön és belföldön egyaránt.

Ehhez kérem önöktől támogatásukat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Puszta Béla képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt, úgy is, mint az utolsó írásban jelentkezett hozzászólónak.

Képviselő úr, öné a szó; négy perc áll rendelkezésére.

 

PUSZTA BÉLA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hazánk eddigi történelme során sokszor kapta meg a kompország jelzőt. Nekünk a formálódó Európai Unióban a hídszerep jobban tetszik, azért, mert a híd nem szétválaszt, hanem összeköt, azért, mert stabil pillérekre épül, és azért, mert a rajta átvezető út egyenesen előrevisz. Ez a kormányprogram ilyen hídszerű: az úti cél az Európai Unió, de az úton még sok az akadályt jelző tábla.

A mostani kormány a rendszerváltás óta eltelt időszak egyik legnagyobb felelősségével felruházott kormánya. Kettős a feladata: egyrészt az európai uniós csatlakozás, másrészt gazdasági teljesítőképességünk javítása, a piacgazdasági viszonyoknak egy szolidaritásra épülő, jóléti társadalom normáihoz való igazítása, a megtermelt javaknak a köz érdekében történő hasznosítása és az utóbbi években, évtizedekben felgyülemlett társadalmi problémák kezelése, az esélyegyenlőtlenségek erőteljes csökkentése.

Kormányprogramunk üzenete, hogy ennek a felelősségnek megfelelünk, és a kormányprogram pedig arról szól, hogy igent mondunk a modernizációra, kihasználjuk és felhasználjuk ennek érdekében az európai uniós előcsatlakozási időszak programjait és forrásait, a csatlakozást követően megnyíló alapokat, emellett a magyar gazdaság által évről évre megtermelt többletbevételeket. Mindezt természetesen nemzeti hagyományaink, értékeink ezeréves gyökereire alapozva tesszük.

Ez a kormányprogram arról szól, hogy gazdasági és humán versenyképességünk javítása mellett az uniós csatlakozás együtt segítse Magyarországnak Európa fejlettebb országaihoz való felzárkózását és a Magyarországon belül felzárkózási törekvéseket.

Ez a kormányprogram arról szól, hogy felismertük: elemi létérdekünk és szolidaritásról vallott nézeteink által diktált igény a társadalom minél szélesebb körének bekapcsolása a fejlődési folyamatokba, abból kiindulva, hogy amilyen széles körben biztosítjuk a bekapcsolódás lehetőségét, olyan széles körben és határon belülről lesznek biztosítva további fejlődésünk személyi feltételei.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindezek egyik elengedhetetlen feltétele a közigazgatás átalakítása és az ágazati reformok végrehajtása. Ez köszön vissza a program decentralizációs lépéseiben, amikor is a kompetenciájában, szervezetében, személyi állományában és források fölötti rendelkezési lehetőségeiben túlsúlyos központi szint rovására erőteljes, érdemi megerősítést kapnak a központ alatti önkormányzati szintek.

Jómagam polgármesterként bizton állíthatom annak az alapelvnek a létjogosultságát, hogy szervezet és forrás ott és olyan mértékben álljon rendelkezésre, mint ahol és amilyen mértékben a közvetlen érintettség és érdemi szerep jelentkezik a feladat ellátásában.

Helyre kell állítanunk az önkormányzatok autonómiáját, gazdasági működőképességét. Ennek garanciája, hogy programunk felismeri a kormányzat és az önkormányzatok közötti egymásrautaltságot és érdekazonosságot. A két szint közötti kapcsolatot egy olyan nemzeti fejlesztési terv teremti meg, amely nem attól nemzeti, hogy annak nevezik, hanem attól, hogy széles körben egyeztetett, összehangolja, egymásra építi a központi, a térségi és helyi terület- és településfejlesztési elképzeléseket, amelyből a következő időszak tervezhető, kiszámítható országos, térségi és helyi szinten, stratégiában, programban, finanszírozásban egyaránt, és amely a területileg is kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés feltételeinek megteremtése érdekében figyelemmel kíséri és támogatja a Magyarországon belüli felzárkózási törekvéseket, a fejlettségbeli különbségek csökkentésére irányuló elképzelések megvalósítását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

 

(14.10)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr, ezzel a Magyar Szocialista Párt ideje is elfogyott.

Megadom a szót Kuncze Gábor frakcióvezető úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. Frakcióvezető úr, 5 perc 13 másodperc maradt még.

 

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Lezajlott hát a kormányprogram vitája, és talán nem árt így a végén néhány szóban elmondanom a véleményem a történtekről.

A vita általában arról szól, hogy azok, akik kormányra készülődnek, kormánypártiak lesznek, elmondják a véleményüket, egy-egy fejezetet részletesebben kifejtenek, és megpróbálják megvilágítani mindazokat a folyamatokat, amelyek az adott kérdést illetően érdekesek lehetnek, illetve beszélnek arról, hogy mit szándékoznak tenni a következő négy évben az adott területen. Természetesen a leendő ellenzék feladata ezzel szemben ízekre szedni magát a programot, rámutatni annak hibáira, esetleg jó szándékú javaslatokat tenni ezzel kapcsolatban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt két napban sajnos, csak felerészben történt ez, mert a kormányra készülődők valóban kifejtették véleményüket a különböző területekről, az ellenzéki képviselőtársaink azonban, ha jó szándékú akarok lenni, azt kell mondanom, hogy megosztottnak bizonyultak a tekintetben, hogy mi is lenne a feladatuk. Hallottunk itt személyeskedő, esetenként sértő, sérteni szándékozó vagy sértegető felszólalásokat; nem szívesen nevesítek bárkit, de mindenesetre a Fidesz frakcióvezetője jelentette számomra e tekintetben a mélypontot, aki vezérszónokként (Dr. Nagy Gábor Tamás: Számunkra az SZDSZ jelentette a mélypontot...) nem találta el valójában, hogy mit kellene neki mondania. Feltehetően nem talált kifogásolnivalót a programban, ezért aztán más vizekre evezett, és onnan próbált meg támadni. De mások felszólalásaiban is felsejlett a sértegetni vágyás szándéka, ami rendben van természetesen, ha egyszer a képességek idáig terjednek, akkor idáig terjednek (Derültség az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.), azért mégis azt gondolom, hogy ebből még persze négy év hátra van, kedves képviselőtársaim, talán érdemes lenne megfontolni, hátha vannak még jobb módszerek is.

Sok olyan felszólalás hangzott el, ami öndicséretet tartalmazott, nem a programot bírálta vagy vitatkozott vele, vagy javaslatokat tett hozzá, hanem megpróbálta dicsérni különböző területeken az elmúlt négy év esetleges sikereit vagy sikernek vélt történéseit. Ezek között persze olyan felszólalások is elhangzottak, amelyek sikerekről akartak ugyan beszélni, de persze a valósághoz nem sok közük volt, mert amit éppen dicsérni szándékoztak, az adott esetben a legsikertelenebb területnek minősül.

Aztán persze voltak nagyon érdekes felszólalások is, amelyek engem arról győztek meg, hogy a felszólaló nem zavartatta magát a programban leírtaktól, mert hogy nem töltött semennyi időt annak megismerésével. Ezzel szemben viszont nagy bátorsággal beszélt olyan ügyekről, amelyek szerinte hiányoznak a programból, amelyek pedig egyébként abban tételesen szerepelnek. Volt, aki hosszúnak találta a programot, nyilván nem talált benne képeket, és ez zavarta őt (Derültség az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.); volt olyan, aki ezzel szemben a konkrétumokat hiányolta belőle; mások azt mondták, hogy túl részletes a program. Én hadd emlékeztessem azért önöket, bár nem szeretnék most az elmúlt négy évvel túl sokat foglalkozni, hogy annak idején kaptunk egy rövid szöveget, ha visszaemlékeznek önök, ebben minden terület nagyon röviden volt érintve, rövidebben, mint adott esetben ebben a programban, konkrét számként pedig a lapszámozást tudom megemlíteni önöknek (Derültség az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.), mert ezen kívül konkrét számokat nem találtunk. Ehhez képest ez a program, a száznapos része, konkrétumokat tartalmaz, nem a jövő ködébe vesző ígéreteket, hanem konkrét cselekvési programokat, és ehhez képest határozza meg aztán a különböző területeken a négyéves tennivalókat.

Ezzel lett volna, tisztelt képviselőtársaim, inkább érdemes vitatkozni, mert most megint az történt, ami megjegyzem, a parlamentben sokszor előfordult már velünk, hogy elbeszéltünk egymás mellett, különböző kérdésekben azért nem alakult ki érdemi vita, mert nem hangzottak el érdemi észrevételek és érdemi bírálatok.

Természetesen az új kormánytöbbséget, az alakuló demokratikus koalíciót ez különösebben nem fogja zavarni a tekintetben, hogy végrehajtsa a saját elképzeléseit és a saját programját, de ahogy mondtam, a mi megítélésünk szerint a parlament ellenzék nélkül nem működik. Azt gondolom, hogy egy felkészült, valódi bírálatokat megfogalmazó, a kérdésekhez érdemben hozzászóló ellenzékre szükség van, mert a parlament akkor működik jól, ha mi egymással érdemi vitákat folytatunk - talán majd legközelebb! Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Pontosan 5 perc 13 másodperce volt az SZDSZ-nek, és a képviselő úr pontosan ennyit használt el belőle.

Tisztelt Országgyűlés! A kormányprogram vitáját lezárom. Medgyessy Péter miniszterelnök-jelölt úr válaszára és a határozathozatalra hétfőn kerül sor.

A holnapi gyermeknap alkalmából valamennyi képviselőtársam nevében hadd köszöntsem innen, az Ország Házából a gyermekeket, a gyermekeinket, tegyünk meg itt is mindent annak érdekében, hogy az ő jelenük és jövőjük minél boldogabb legyen! (Taps.)

Az ülést berekesztem. Hétfőn 10 órakor folytatjuk a munkánkat. Megköszönöm a munkájukat, és mindenkinek jó hétvégét kívánok!

 

 

(Az ülés 14 óra 16 perckor ért véget.)

 




Felszólalások:   1   1-93   93      Ülésnap adatai