Készült: 2020.07.05.12:05:28 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

198. ülésnap (2012.06.05.), 4. felszólalás
Felszólaló Dr. Rétvári Bence (KDNP)
Beosztás közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előttihez hozzászólás
Videó/Felszólalás ideje 5:01


Felszólalások:  Előző  4  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Tisztelt Ház! Gondoljunk csak bele, hogy 92 éve élnek nemzettársaink elszakítva Magyarországtól, kisebbségi létben. Számunkra hányszor adódott alkalom, hogy a magyarságunkat megvalljuk? Általában kevesebbszer, mint az ő számukra, hiszen mi itt élünk Magyarországon, magyar környezetben, mégis hány mulasztást tudnánk felsorolni, amikor nem tettünk meg mindent azért, hogy a magyarságunkat minél inkább megéljük vagy erősítsük. Ezek a nemzettársaink 92 éve kisebbségi sorban élnek, többször tudunk felsorolni a történelemből példákat pogromokra, üldözésre, hátrányos megkülönböztetésre és sok olyan egyéb negatív kormányzati lépésre, amely igyekezett őket teljességgel elűzni, elnyomni, kulturális gyökereiket elszakítani. Ennek ellenére ők magyarok tudtak lenni, milliószámra magyarok tudtak lenni itt a Kárpát-medencében, a magyar közjogi határokon kívül.

Én úgy gondolom, hogy óriási elismeréssel tartozunk ezeknek a határon túli magyar testvéreinknek, barátainknak, hiszen mi magunk látjuk, hogy milyen keveset foglalkozunk olykor a magyarságunkkal, mennyivel többet kellene, ők pedig ezt konfliktusokkal, nehézségekkel vállalták, sokszor úgy, hogy nem tudnak továbbtanulni, nem tudnak a saját anyanyelvükön tanulni, iskolába járni, de mégis vállalták ezeket a hátrányos megkülönböztetéseket annak érdekében, hogy a magyarságukat megőrizzék, mert annyira fontos volt ez a számunkra.

Talán mi itt az anyaországban fel sem tudjuk ezt mérni, mert nekünk ez mindennapi készség, mindennapi adottság, de nekik ez napi küzdelem. Ezért gondolom, hogy itt Magyarországon talán mindenkinél szinte nagyobb elismerést érdemelnek, kisebbségi létben is megtartották a magyarságukat, megőrizték ezt, bár egzisztenciálisan biztosan sokkal jobban jártak volna többségében, hogyha ezt feladják, és a többségi nemzet részévé válnak. Ezért minden határon túli magyart mindennap elismerés illet.

(9.10)

Szent István intelmeit ajánlom azoknak a fővárosoknak, amelyeket a képviselő úr mondott itt a felszólalása végén, hogy a sokszokású nemzet erős, az egyszokású nemzet gyenge. Minden állami vezető az elmúlt ezer évben fölismerhette azt, hogy ha az ott élő nemzetiségeket támogatja, akkor igazából a saját államának is jobb polgárává teszi őket. Minekünk sincs más célunk, a nemzetpolitikánk senki ellen nem irányul, azt szeretnénk, ha minden erdélyi magyar jó magyar és jó román állampolgár lenne. Sőt, most már azt is szeretnénk, ha magyar állampolgár is lenne mindemellett, de az a lényeg, hogy senkinek félni a magyar nemzetpolitika miatt nem kell, mesterségesen félelmet azonban sajnos sokan keltenek, de bízunk benne, hogy minden országban az ottani politikusok mérsékletre intik azokat, akik ilyesfajta eszméket terjesztenek.

Magyarországon a külhoni magyarsággal való foglalkozás kiemelt kormányzati szereppé vált, minden tárca statútumában szerepel, hogy úgy kell a feladatait végezni, hogy az egész teljes magyarság számára, legyen az gazdasági, mezőgazdasági, igazságszolgáltatási kérdés, de mindenkire figyelemmel kell hogy legyenek, nem csak a 10 milliós, határokon belüli magyarságra. Miniszterelnök-helyettesi szinten vannak képviselve a kormányzatban a nemzetpolitikai ügyek, és egy helyettes államtitkárság kezeli külön csak ezt a területet, hogy ezáltal is minél érezhetőbb legyen az állam támogatása ezen a területen.

Az új alaptörvény kimondja: Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a külhoni magyarság iránt. Ez a "felelősséget visel" kifejezés a "felelősséget érez" korábbi alkotmányos fordulatot váltotta föl, ezáltal is megerősítve a határon túli magyarokkal kapcsolatos törődését az anyaországnak.

Ugyanilyen fontos közjogi lépés volt az egyszerűsített honosítás bevezetése, hiszen ha valaki magyar állampolgárrá is válik az ottani ország állampolgársága mellett, immár közjogi módon is a magyar jognak, a magyar jogszabályoknak a védelme alatt áll, a magyar kormány ugyanúgy mögötte áll, mint a szlovák, a szerb, az osztrák, a román vagy bármilyen más kormány. Ez egy minőségi ugrás, minőségi változás a nemzetpolitikában, hogy közjogi kötelék van magyarok és magyarok között.

Azért hívtuk újra életre a Magyar Állandó Értekezletet, a Diaszpóra Tanácsot, a Nemzeti Regisztert, mert fontosnak tartjuk, hogy a nemzetpolitika irányát ne Budapestről diktálják a határon túli magyaroknak. Azért kellenek ezek a konzultatív szervezetek, hogy megtudjuk a határon túli magyarok pontos álláspontját és véleményét. Nem véletlenül szüntették be ezeknek a működését 2004. december 5-e után a Gyurcsány-, majd a Bajnai-kormány tagjai, féltek a határon túli magyarok véleményétől. Ez a kormány nemhogy nem fél a határon túli magyarok véleményétől, hanem tiszta lelkiismerettel tud a szemükbe nézni, és elfogadni azt az álláspontot, amit ők képviselnek, és abba az irányba fordítani a magyar nemzetstratégiát.

A MÁÉRT 10. ülésén született meg közös elhatározás alapján a "Magyar nemzetpolitika - A nemzetpolitikai stratégia kerete" című dokumentum, amely a szülőföldön tartás és a szülőföldön gyarapodás politikáját fogalmazza meg, egyetértésben határon inneni és határon túli magyarokkal.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  4  Következő    Ülésnap adatai