Felszólalás adatai

A nők képviseleti arányának javítására szolgáló LMP-s javaslat sorsa is mutatja: mi messze pártok fölötti kérdésnek tartjuk ezt a dolgot, azt a javaslatot, hogy szerény mértékben a jelenlegi 9 százalékról - ami szégyenletes - 16 százalékra emeljük a nők arányát a parlamentben.

És tudom, hogy annak tekintik sokan önök közül is. Önök között ma is itt ülnek azok, akik 2007-ben támogattak egy ennél erősebb javaslatot: Orbán Viktor, Navracsics Tibor, Balog Zoltán, Bencsik János, Ékes Ilona, Fazekas Sándor, Gyimesi Endre, Halász János, Horváth János, dr. Lázár János, Mátrai Márta és Nógrádi Zoltán. Ma újra megköszönöm nekik, és arra kérem őket, gondolják át az előttünk álló három napban, az előttünk álló nagyon hosszú napban és a hétvégén, hogy ez az az ügy, amiben jóval nagyobb a felelősségük, mint egy pártdöntésnél. Ebben az esetben a legősibb, legelső minőségükben, emberekként, férfiakként és nőkként, és nem mint pártok képviselőiként kell dönteniük. Gondolják át, és győzzék meg a társaikat is, szavazzák meg a választójogi törvény módosítását, hogy ne csökkenjen tovább a nők aránya egy kisebb parlamentben, mert ettől bizony tartani lehet.

Napok óta terjed az interneten az a történet, miszerint a kormánypártok soraiban ülő nők összeomlanak a lelkiismeret nyomása alatt, képtelenek elviselni azt, hogy úgy kell megszavazniuk döntéseket, hogy minden porcikájuk tiltakozik ellene. (Moraj a kormánypárti padsorokban.) Számomra ez nem azt mutatja, hogy lám, nem kellenek ide nők, mert csak nehezítik, lassítják a döntéshozatalt, lelkiismereti és morális kérdéseket vetnek fel, hanem éppen azt, hogy (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) vannak önök között is ép morális érzékkel rendelkező férfiak és nők, és nekünk az utolsó pillanatig erre kell apellálnunk.

A Magyar Köztársaság választójogi törvénye nem hagyhatja figyelmen kívül a magyar társadalom felét, a nőket. Mi egy kompromisszumot javaslunk, érzékelvén, hogy sajnos sokkal kevésbé befogadó, sokkal kevésbé nyitott a parlament azokra a nem ortodox megoldásokra, amelyek nem az önök oldaláról érkeznek. Nem sorolom fel azokat a racionális érveket, hogy miért jó egy társadalomnak, ha a népképviseletében a nép fele is ott van; minden épeszű ember beláthatja, hogy nem normális, hogy 91 százaléknyi férfi és csak 9 százaléknyi nő ül itt. Nem sorolom fel az összes országot, amelyekhez ezzel a javaslattal felzárkózhatnánk, csak hármat: Tádzsikisztán, Albánia és Kazahsztán is előttünk haladnak.

A felmérések szerint a társadalom kétharmada támogatja ezt a célt, és sokan az eszközt is. Köztük van Szalma Botond, a KDNP új alelnöke, sőt, XVI. Benedek pápa is, aki nemrég egy beszédében idézte elődjét, II. János Pált, aki már '95-ben így fogalmazott: ha szükséges, akár törvényi szabályozással is kell biztosítani a nők részvételét a közéletben. Viviane Reding, aki nemrég nagyon komolyan kérdőre vonta önöket, már a cégeknél bevezetendő kvótán dolgozik, miközben mi a politikai jogainkért küzdünk.

Nem bízhatjuk a természetes kiválasztódásra - ahogy önök javasolják - ezt az ügyet, ez az érv ugyanis hamis.

(11.40)

Húsz éve egyre több a női jelölt, és egyre kevesebben lesznek közülük képviselők, ugyanis pártközpontok döntésén múlik, hogy ki lesz képviselő. Ha az alkalmasságon múlna, sokkal több nőnek kéne itt ülne.

Azt kérem önöktől, vegyenek példát Lengyelországról: mivel ők elégedetlenek voltak a 20 százalékos aránnyal, amiről mi még csak álmodunk, idén megszavaztak egy 35 százalékos női kvótát, felkutatták és felkészítették - ez lesz a legnehezebb feladat - azokat a nőket, jelölteket, akik alkalmasak, és jelentősen tovább javítottak a helyzeten; a miniszterelnökük egy kicsit csalódott volt, hogy nem sikerült az 50 százalékos arányt kiharcolni. Ha nem szavazzák meg, akkor egyetlen más módon tudják ezt a küzdelmünket leállítani: ha önök, a parlamenti pártok, elsősorban a Fidesz mint a legerősebb párt bejelenti, hogy elfogadja az LMP kihívását, és 33 százaléknál több nőt indít a listáikon a legközelebbi választáson. Várom a bejelentésüket!

Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíván-e valaki válaszolni. (Jelzésre:) Igen. Megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt szeretném megnyugtatni a képviselő asszonyt, hogy a Fidesz-KDNP-frakcióban lévő hölgyek nagyon jó lelkiállapotban vannak, és nem okozott ez számukra akkora törést, mint ön gondolta. (Taps a kormánypártok soraiban.) Nemcsak személyekben, de ettől függetlenül szögezzük le az elején: az alaptételben egyetértünk szerintem, a Fidesz-KDNP-frakciószövetség tagjai és az LMP-frakció tagjai, hogy nyilvánvalóan mindnyájan szeretnénk azt, hogy minél több hölgy üljön itt bent a parlamentben, minél több női képviselő legyen. Ki-ki ezt más megközelítésből nézi, van, aki egy ilyen emancipációs megközelítésből, mi pedig úgy látjuk, hogy egy családnak is a két vezetője egy családapa és egy családanya, egy férfi és egy nő, és ha egy család irányításában a legjobban egy 50 százalékos kvótával lehet előretörni, akkor miért ne lehetne ez így a parlamentben is; tehát a célunk ugyanaz.

Ugyanakkor ha végignézzük, akkor ez inkább, úgy látom, sok országban kulturális kérdés, semmint kvótakérdés, hiszen a legtöbb női képviselővel rendelkező országokban - Svédországban 45 százalék, Hollandiában és Finnországban 40 százalék, Németország 33 százalék - nem a női kvóta eredményezte azt, hogy nagy lett a női képviselők aránya. Vagy akár az önök bizonyos testületeiben sincsen kvóta, a 13 tagú országos választmányukból csak a szóvivő a nő, ha jól tudom. Úgyhogy nehéz jó női kvótarendszert kitalálni, nehéz jó ösztönzőt, akár közjogi, akár egyéb eszközökkel, politikai eszközökkel kitalálni arra, hogy ne érezze ezt senki se erőltetettnek, ugyanakkor a nők számát növelni tudja bármilyen döntéshozatali testületben.

Azt is láthatjuk, hogy a nőknek azért másfajta karrierképe is van, vagy másfajta habitusú munkakörbe szeretnének kerülni. Nem mindenkinek a nők közül az az álma, hogy olyan karriert fusson be akár magáncégnél, akár itt a politikai pályán, ami a vezetésre megy, sokkal inkább fontos sokaknak, hogy gyerekeket neveljenek, otthon legyenek velük, és minél többet foglalkozhassanak a családjukkal. Ez pedig egy antropológiai adottság, ami férfiak és nők között különbség. Az, hogy ez a fajta jövőképük ha van, akkor minél inkább zökkenőmentes legyen, erre sok mindent vezettünk be: "családbarát munkahely" díjat osztunk, a négyórás munkavégzés lehetősége ott van az új családügyi törvényben is, ha a kismamák visszatérnek a munkába.

Ugyanakkor azért van szükség a politikában a nőkre, hiszen ez egyfajta többlet demokratikus legitimáció. A nők úgy tudnak szólni a többi nőhöz a társadalmon belül, hogy sokkal inkább megértik ugyanazt a politikai üzenetet, olyasfajta habitussal, olyasfajta stílusban tudják elővezetni, amire egy férfi sohasem lesz képes, és egy másik nőt az érzelmein vagy más módon sokkal inkább meg tud szólítani egy női politikus, mint egy férfi politikus ezt valaha is tehetné. Sok minden más is van így a parlamentben, ezért vannak benne fiatalabbak, idősek, jogászok vagy kistelepülési képviselők, fővárosi képviselők. Ugyanígy a női képviselőknek is fontos, hogy a társadalom felét ők sokkal inkább egy frekvencián tudják megszólítani, mint a férfi képviselőtársaink.

Ami a közjogi és egyéb szervezetszabályozó eszközöket illeti, az Európai Unión belül azért bőven vegyes a helyzet, hiszen vannak olyan országok - ez az egynegyednél is kisebb kisebbség -, ahol az LMP által javasolt jogszabály-előírás van: Belgium, Franciaország, Lengyelország, Portugália, Spanyolország, Szlovénia; itt van az, amit az LMP szeretne, ez hat ország a 27-ből. 14 országban egyfajta önszabályozás működik, a pártok egy része magán belül döntött el ilyesfajta kvótákat: Ausztria, Ciprus, Csehország, Görögország, Hollandia, Litvánia, Luxemburg, Málta, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Románia, Svédország, Szlovákia és az Unión kívüli országok közül itt Európában még Norvégia és Svájc. És van hét ország - tehát az első kategóriához képest még több is -, ahol semmi ilyesfajta pozitív diszkriminációs közjogi lépés nincs: Bulgária, Dánia, Észtország, Finnország, Írország, Lettország és hazánk.

Ezek közül Finnországban semmifajta ilyen nincs, ahogy említettem is, a maga 40 százalékos arányával az élmezőnyben van, az első öt tagállamban van, hiszen Svédország vezet 45 százalékkal, Izland 43 százalék, Hollandia és Finnország közel azonosan 40 százalék, és ezután következik Norvégia, Belgium, Spanyolország és a többi ország. Ezeknek a jó részében nincsen ilyesfajta kvóta, tehát ez valamelyest egyfajta kulturális kérdés, hogy az adott országon belül milyenek a társadalmi szerepek. Nyilvánvalóan ez egy adott társadalomnak a belső szerkezetéhez, történelméhez igazodik, tehát nem lehet erőszakkal egyik pillanatról a másikra Magyarországon ezeket megváltoztatni.

Ettől függetlenül annak az egyéb lehetőségeiért, hogy bármelyik párt minél több nőt, minél több édesanyát be tudjon juttatni ide a parlamentbe, szerintem nekünk dolgoznunk kell, és a pártunk belső fórumain ilyesfajta (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) belső pozitív döntéseket hoznunk kell, ez közös feladatunk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   1-5   6-8   9-12      Ülésnap adatai