Felszólalás adatai

DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy az erdő és az erdész szakma iránti tiszteletem és megbecsülésem jeléül elöljáróban röviden visszatekintsek az ember és az erdő kapcsolatára, az erdőgazdálkodás kialakulásának szükségszerűségére, és megemlítsek egy-két erdőgazdálkodással kapcsolatos törvényt a régmúltból.

Aki már erdőben járt, és ki ne járt volna, azt bizonyára megérintette az a semmi máshoz nem hasonlítható atmoszféra, hangulat, amely az erdő sajátja, amelyet csak az erdőjáráskor lehet tapasztalni, érezni. Az erdőt nem lehet nem szeretni, és ha kimondanánk azt, hogy aki az erdőt szereti, rossz ember nem lehet, akkor a világon csupa olyan ember járna, Magyarországon főként, de gondolom, az itt ülők mind ebbe a kategóriába tartoznának.

Az ember és az erdő kapcsolata ősidők óta élő kapcsolat, harmonikus együttélés volt. Amikor az ember még a természet részeként élt, és az erdőben vagy az erdők közötti tisztásokon, vizes helyeken élt, akkor tökéletes összhangban volt a természettel és így az erdővel is. A vadászat mértékletes volt a szükségletet ellátóan, a faanyag mértékletes felhasználása és az egyéb erdei javak szükségleteiknek megfelelő fogyasztása biztosította ezt a paradicsomi állapotot.

Ettől a kiegyensúlyozott helyzettől időben nagyot ugorva az emberi civilizáció és kultúra fejlődésével az erdő használatában is óriási változások következtek be. A népesség létszámának növekedése, a földművelés megjelenése és térhódítása, a középkori háborúk, a kontroll nélküli erdőirtások óriási sebeket ejtettek az addig háboríthatatlan erdőtestekben. Ezek a folyamatok oda vezettek az ipari forradalmak idején, hogy szükségessé vált az erdők védelmére szabályokat, majd törvényeket alkotni.

Az erdészkrónika kiemeli Miksa király XVI. századi erdőrendtartását, amely megnyitotta Európában az erdőgazdálkodás lehetőségét. Az első magyar erdőtörvényt II. Lipót uralkodása idején, 1791-ben hozta a Magyar Országgyűlés. Az első modern magyar erdőtörvény, ahogy ezt már az expozéban is hallottuk egy hónappal ezelőtt vagy másfél hónappal ezelőtt, 1879-ben született. Az erdőgazdálkodás Magyarországon azóta, tehát 130 év óta tízéves tervek alapján történik. Ennek a 130 év óta folytatott tervszerű munkának az eredménye véleményem szerint a Kárpát-medence erdeinek fennmaradása. Az azóta a különböző időkben az erdők vonatkozásában hozott törvények és törvénycikkek közül kiemelkedik a Kán Károly-féle 1935. évi IV. törvény az erdőkről és a természetvédelemről.

És hogy nem volt öncélú ez a kis visszatekintés, az a következőkből fog következni. A természetvédelem tehát külön fejezetet kapott, és a két terület 1996-ig egy törvényben volt szabályozva. Egyértelmű tehát, hogy az erdészek ringatták a természetvédelem bölcsőjét, ezért is érthetetlen, hogy az elfogult, úgynevezett vad zöld természetvédők miért féltik az erdőt az erdészektől. Kétségkívül a természet-, illetve környezetvédelemnek ma már olyan sok ága-boga van az erdőn kívül is, amely indokolja ennek az utóbbi évtizedekben különösen nagy jelentőséget kapott tudománynak és tevékenységnek a jogosultságát, ezt mindenkinek el kell ismerni, de az erdőt elsősorban az erdész szakmának kell megőrizni az egymást követő nemzedékek számára. Az erdészek ezt a szép feladatot eddig is nagy tisztességgel megtették, és ezután is meg fogják tenni. Én nem érzékelem azt, hogy az előttünk lévő törvényjavaslat háttérbe szorítaná a természetvédelem csodálatos szép ügyét, de tudomásul kell vennünk: az erdőhöz elsősorban a szakképzett és ezt tanuló erdész ért.

Tisztelt Ház! Indokolt-e egy teljesen új törvényt alkotni az erdőről és az erdőgazdálkodásról, vagy elegendő lett volna esetleg az eddigi módosítása? Mi a különbség az 1996-ban elfogadott erdőtörvény és a most tárgyalás alatt lévő között? Szakértőink szerint az új törvény indokolt, hiszen tudjuk, már az uniós csatlakozás után is jogharmonizációs módosításokat kellett végrehajtani, de az erdész ismerőseim felhívták a figyelmemet arra, hogy egy nagyon fontos változás történt az elmúlt 12 évben, a magán-erdőtulajdonosoknak a száma megnövekedett, magának a magán-erdőtulajdonnak a területe nagymértékű növekedést mutat, különféle okok miatt nagymértékben növekedett, majdnem azonos most már az állami tulajdonú erdők területnagyságával. Durván 1000-1000 hektárról beszélnek... - nem 1000 hektár, hanem 1 millió hektár, bocsánat, 1 millió-1 millió hektárról beszélnek erdész ismerőseim. Ez egy új helyzet, ehhez alkalmazkodni kell.

Ami a különbséget illeti, engedjék meg, hogy elmondjam azt is, hogy ez egy látszólag nem lényeges, de mégiscsak fontos különbség, a beterjesztés előkészítésének a módja. 1996-ban az akkori parlamenti pártok hosszú és alapos egyeztetése előzte meg a végleges szövegnek a beterjesztését. Emlékezetem szerint akkor sem voltak a képviselők között végzett erdészek, ezért minden párt mögött, illetve mellett erdész szakértők álltak és adták a tanácsot. Nyílt titok volt, hogy a különféle pártok mögött lévő szakértők azonos elveket vallottak, sőt volt olyan szakértő, aki több pártnak is adott tanácsot. Például az általam rendkívül tisztelt és az erdőnek jó értelemben vett megszállott szerelmese, az Egerben élő Varga Béla nyugdíjas erdész szokta nekem mondani, hogy Lacikám, most megyek az Orosz Sanyihoz. Ezt tudtuk is, és ennek az eredménye volt az, hogy nem volt közöttünk erdő vonatkozásában vita, volt ugyan bizonyos egyeztetés, inkább néha a vadászat képviselőivel hadakoztunk, hogy ne a vadászoknak néha a rovására... Herbály Imre képviselőtársam csóválja a fejét, de ez így volt, mert én emlékszem, akkor hadakoztunk időnként a vadászokkal, hiszen a vadászati törvény is akkor volt egyébként napirenden.

(10.50)

Ez csak egy kis visszaemlékezés részemről, mert el kell mondanom, hogy a jelenlegi földművelésügyi kormányzat, amikor más módszert választott, készségesen rendelkezésre bocsátotta a munkaanyagot. Nagyon sajnálom, hogy nem volt a beterjesztés előtt egy részletes többpárti egyeztetés, akkor most már meglenne a konszenzus. Persze, ez a fajta beterjesztési mód nem akadályozhatja meg, hogy konszenzusra törekedjünk a törvény végső szövegének megfogalmazásában.

A lényeges szakmai különbség a két törvény között - erdész ismerőseim szerint - röviden úgy fogalmazható meg, hogy az előttünk levő javaslat a szakmai igényeket jobban tükrözi, mint az elődje. Nagyobb lehetőséget ad a gazdálkodásnak, de túl nagy teret ad a hatósági tevékenységnek. Ilyen vonatkozásban túlszabályozó. Különösen aggályos a hatósági feladatok megnövelése akkor, amikor az erdészeti hatóság létszámában az elmúlt évek hibás agrár-közigazgatási átszervezései következtében csökkent, és ma már egy erdészre akkora területek jutnak, hogy sokszor nem is tudják, hogy az egyik lábukat hova tegyék a másik után, mert annyi a munkájuk.

Tisztelt Ház! Az erdők közjóléti feladatát és az ezzel kapcsolatos kérdéskört leginkább szerintem az állami tulajdonban lévő erdőkkel lehet biztosítani. Tehát azokat az általános törekvéseket, amiről például Velkey képviselőtársam beszélt, legstabilabban, legbiztosabban a közjót szolgáló államnak az állami erdőkben kell biztosítani. Ezért féltjük annyira az állami tulajdonban lévő erdőket, és ezért, ha csak azt olvassuk a törvényben, hogy korlátozott forgalomképesség, már odafülelünk, hogy mit jelent ez, és a következő paragrafusok megmondják, hogy mit jelent.

De sajnos ez nincs egyértelműen megfogalmazva, erre nagyon odafigyelünk. Nem véletlen, hogy interpelláltam, amikor a vagyonkezelő zrt. szervezeti és működési szabályzatában bent volt, hogy mező- és erdőgazdálkodási szervezetek privatizációjának előkészítése. Azóta a miniszter úrral való megállapodásunk szerint ez ki is került a szabályzatból. De állandóan úgy vagyok vele, hogy szinte állandóan résen kell lenni, hogy ne csak nagy esküvel fogadja meg a kormányzat, hogy ezt az állami tulajdonú erdőt nem játssza át más érdekbe, más tulajdonba, hanem ez valóban ne is történjen meg.

Persze, itt azért fel kell vetni azt a kérdést, amit már felvetettek, a kiegészítő létesítményekkel való üzletelést. Ennek is gátat kell szabni, ezt a törvény nem biztosítja. A végrehajtási rendeletben nem tudom, benne lesz-e. Mindenesetre, államtitkár úr, mint az erdők pártolója, szíveskedjék odafigyelni, hogy ezeket a ma is naprakészen tetten érhető folyamatokat a földművelésügyi tárca gátolja meg.

Szóba kerültek a falopások, Jakab képviselőtársam beszélt erről. Én már ebben a témában - ha jól emlékszem, napirend előtt - szólaltam meg egyszer, körülbelül egy évvel ezelőtt. Nincs megoldva ez a kérdés, és mindig azt kell megállapítanom az ilyenfajta jó törekvések esetén is, hogy egy dolog a törvény, és a törvénnyel nem lehet megoldani, ha nincs hozzá pénz, paripa, fegyver - ezt a szóhasználatot szoktam alkalmazni -, tehát ha nincs meg hozzá a személyi, a tárgyi és az anyagi feltétel. Azt pedig a jelenlegi viszonyok között kérdés, hogy meg tudja-e a kormány valósítani.

Tisztelt Ház! A következőkben a törvényjavaslat egy-két problémás elemét szeretném még kiemelni. Újszerű vonás az erdők természetességi állapotának megállapítása, mert ez adattárban rögzítve lesz, így nyilván az üzemtervek is erdészetenként tartalmazni fogják. Egyébiránt a természetességi állapot rögzítése és az ahhoz való ragaszkodás - valósághű besorolás esetén - alapvetően nem rossz elképzelés, de szakértőim szerint félő, hogy méltatlanul lesz kárvallottja az a magyar akácállomány, amelyre nemzetközi viszonylatban büszkéknek kellene lennünk.

Ha már az adattárat mint olyat szóba hoztam, itt említem meg, hogy ismereteim szerint nincs olyan jogszabály, amely rögzítené az erdővagyon értékének nagyságát, mértékét - ha kell, forintálisan -, és ezt rögzítené, feltüntetné, valamint ennek a változását. Pedig ennek mint alapvető adatnak, naprakésznek lenne - véleményem szerint - lenni. Ezen lehet vitatkozni, de én nem találtam olyan törvényt vagy rendeletet, ahol ez tételesen megállapításra került volna.

A már említettek szerint több helyen tetten érhető, hogy a tervezet kiemelten, sokszor túlzott mértékben foglalkozik az erdészeti hatóság szerepével. Példa erre az erdészeti létesítményekről szóló 13. §, ahol például éppen emiatt nem derül ki, hogy az épület és erdei vasút esetében a létesítési engedélyt ki adhatja ki. Csak annyi derül ki, hogy nem az erdészeti hatóság, de ez kevés.

Szintén csupán az erdészeti hatóság jogkörének ecsetelését szolgálja az erdeimag-gyűjtéseket szabályozó, valójában súlyos zavart kelthető 69. §. Kérdés: a gyakorlatban ezek után majd elégséges lesz-e az erdészeti hatóság engedélye, vagy továbbra is kell az MGHSZ-központ, a volt OMMI - mint erdészeti szaporítóanyag-felügyelet - engedélye is? Szabad-e egyáltalán ezek után magot gyűjteni olyan magforrásokban, amelyeket a paragrafus a) és b) pontja nem sorol? Az erdészeti szaporítóanyag-gyűjtés módja - gyakorló erdészek szerint - az eddigi szabályozás mellett tökéletes, így nincs szükség arra, hogy az erdőtörvény is rendelkezzen ez ügyben. E téren nincs szükség további rendelkezésre, főleg nem úgy, hogyha ez úgy fog történni, hogy a hatóság jogkörénél két hatóság jogköreit mossa egymásba, és így egy köztük folyó rivalizálás lehetőségét teremti meg.

Most sokan fel fognak szisszenni - amit mondok - a környezetvédők közül, de el kell mondanom, hogy az országos erdőtanácsban nem szükséges helyet adni a természet- és környezetvédelmi társadalmi szervezeteknek. Az Országos Természetvédelmi Tanácsba behívják az erdészeti szervezetek képviselőit? Tudomásom szerint nem. Azt gondolom, ez egy látszólagos gesztus - vagy negatív gesztus - részemről, azt gondolom, egyértelműsíteni kell, hogy ki miért felel; az erdészetért, az erdészeti tanácsban az erdészeknek van helye.

Itt jegyzem meg, hogy a 106. § országos erdészeti tanácsról ír. Most akkor ez egy másik szervezet? Vagy ha nem, akkor egységesíteni kell a két elnevezést. Tehát erdőtanács és erdészeti tanács, akkor itt valami szerkesztési hiba lehet, majd ezt tessék kijavítani!

Nem tartalmaz szabályozást a javaslat a Natura 2000 területek kezelésére sem abban az értelemben, hogy a gazdálkodási korlátozásokból, a természetvédelmi előírások betartásából eredő kártérítések megtérülése hogyan történik. Ez persze érvényes a Natura 2000 területekre is. Itt is az a furcsa dolog történt, hogy a környezetvédelmi hatóság megállapította a Natura területét, aztán tessék, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, fizess azokért az elmaradt hasznokért, ami a gazdálkodás korlátozásából óhatatlanul is éri a gazdálkodókat. Az erdőnél ugyanez megtörténik, most még az állami erdőnél majd az állam lenyeli, de mi történik a magánerdőkkel? Megint itt lesz majd probléma, és azt gondolom, ezt a hiátust előbb-utóbb pótolni kell, akármennyire is pénzbe kerül.

Új elemként került be - erről már szó volt itt - az erdő haszonbérletbe adásának lehetősége. Itt is megint egy gond van a magánerdők, az osztatlan közös tulajdonú erdők esetén, hogy a bérbeadás hogyan történik, 50 plusz 1 százalékosan. Én mint tulajdonos, mit tudok akkor tenni, ha nem akarom ezt? Ez egy nagyon nehéz kérdés, erre megoldást kell keresni. Itt a szavazati arányok kérdését lehetne talán felvetni, mert 100 százalékos biztosan nem lesz, de 50 plusz 1 százalék kevés.

Ha már a magánerdőket említette, akkor a körzetemben is napi probléma, hogy a közös erdőgazdálkodásnál a megbízott azt csinál, amit akar - mondják nekem az erdőtulajdonosok -, tehát amikor az erdőgazdálkodó megkapja a jogokat, akkor utána az erdő tulajdonosának már csak a terhek maradnak adott esetben. Megoldást kell erre is találni. Eljutott hozzám, majd a módosító indítványok tárgyalása során meg fogom keresni a minisztériumot is - mielőtt benyújtom -, hogy fontoljuk meg. Van egy olyan gondolat, hogy a társult erdőgazdálkodási tevékenység melletti gyakorlat; mert úgynevezett társas erdőgazdálkodási gyakorlatot vezethetnénk be. Ennek a lényege az lenne, hogy nem megbízott, hanem egy képviselő képviseli a társaságot, és a gazdálkodást közösen csinálják, és folyamatosan beleszólhatnak a gazdálkodásba. Ezt kellene egy jogszabályban jól megfogalmazni, és akkor az erdőtulajdonos nem nézi csak kívülről az erdejét. Mert azt tudomásul kell venni, hogy az erdő közjóléti, tudomásul veszi az erdőtulajdonos, hogy ez egy különleges tulajdon, nem rendelkezik úgy vele, mint a cipőjével. De azért valami beleszólást kell a tízéves perióduson belül - vagy bizonyos szerződéses perióduson belül is - a tulajdonosoknak biztosítani.

(11.00)

Tisztelt Ház! Egyes paragrafusokkal kapcsolatban vannak még véleményeink és vannak elképzeléseink, van, ahol pontosításra szorul, van, ahol lényegi változásra, az ezekkel kapcsolatos véleményeket majd a részletes vita során fogom önöknek elmondani. Köszönöm, hogy meghallgattak, és innen is kívánok az erdészeknek további jó munkát szép tevékenységükhöz. Néha még azt is gondolom, hogy hej, ha én is köztetek lehetnék, de ez már nem következik be, legfeljebb csak majd az erdőjárásnál, de vadász nem leszek.

Köszönöm szépen. Viszontlátásra! (Taps.)