Felszólalás adatai

DR. FENYVESSY ZOLTÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslat megítélésem szerint egy jelentős lépést tesz a hagyományos jogelvekkel ellentétes irányba, a tanúvédelem és az igazságszolgáltatás egyéb közreműködőinek a védelme területén.

A korábbi hagyományos, ha úgy tetszik, konzervatív jogelv abból indul ki, hogy a bűnelkövetőnek kell rejtőzködnie, bujkálnia, álcáznia magát a büntető igazságszolgáltatás elől, sőt: adott esetben az országból elmenekülnie. Ezzel szemben az igazságszolgáltatás tisztviselői biztonságban érezhették magukat mind a hivatalukban, mind a magánéletükben egyaránt. Ugyanilyen biztonság illette meg a tanúkat, és az igazságszolgáltatás egyéb közreműködőit jogszerű magatartás tanúsítása esetén.

Ennek a jogelvnek az érdekében az igazságszolgáltatás akadályozása esetén a bűnözőt helyezték hamarabb előzetes letartóztatásba, mintsem hogy a tanút és a családtagjait rejtegessék, személyazonosságát megváltoztassák, új lakást, házat, munkahelyet szerezzenek neki és családjának külföldön, valamint új identitásba való beilleszkedését anyagilag, pénzügyileg segítsék a tőlük idegen környezetben.

A jelenlegi törvényjavaslat az előbbi szerepek felcserélése irányába tesz lépést. A tanút vagy adott esetben az igazságszolgáltatás egyéb szereplőjét - például bíró, ügyész, nyomozó, vizsgáló, szakértő, ügyvéd és így tovább -, valamint családtagjait bujtatja, rejtegeti, személyazonosságát megváltoztatja, hogy elvonja őket a sok esetben szabadlábon lévő bűnözők bosszújától. Az állam magánjogi szerződés keretében vállalja ezt a felfejlesztendő tanúvédelmi szolgálata révén, mint egy őrző-védő kft.

E két jogelv egybevetéséből látható, hogy a hagyományos, konzervatív jogelvek híveinek a viszonya a bűnüldözéshez alapvetően offenzív jellegű. A tanú vonatkozásában szigorúan kötelez és tilt. Kötelezi a tanút az igazmondásra és szigorúan bünteti a hamis tanúzást, a hatóság félrevezetését és a hamis vádat.

(10.40)

Veszély esetén keményen alkalmazza az előzetes letartóztatást, ami megfosztja az bűnözőket az aktív retorziótól.

Az úgynevezett progresszív, haladó nézeteket képviselők a bűnözéssel szemben a defenzív eszközök alkalmazásának a hívei. Ennek egyik eleme a jelenlegi törvényjavaslat. A tanút vagy az igazságszolgáltatás más emberét bújtatni rendeli, rejteni kell őket a szabadlábon védekező vagy már elítélt, de szabadlábon lévő bűnözők haragja elől; adott esetben a családjával együtt meg kell változtatni a személyazonosságát, vagy ha az állam ennek ellenére sem képes őt megvédeni a bűnözők haragjától, akkor külföldre kell őket kitelepíteni, és valahol állampolgárságot kell szerezni nekik. Mivel azonban ilyen magatartásra egy demokratikus és az emberi jogokat tisztelő államban senkit nem lehet kötelezni, ezért az állam ezt egy olyan magánjogi szerződés keretében végzi, állapodik meg a veszélyeztetett személlyel, amelynek sok része bizony nem eléggé tisztázott.

Hogy a szóhasználatnál maradjak: a konzervatívok és a haladók közötti viszony és vita lényege vulgárisan az, hogy a veszélyes bűnözők menjenek-e előzetes letartóztatásba, és a tanúk meg egyéb közreműködők maradjanak-e nyugodtan otthon, vagy a kemény bűnözők elől minden érintettnek bujkálnia kell, és adott esetben családjával együtt külföldre kell menekülnie ideiglenes vagy végleges jelleggel. Ki megy, és ki marad? Aki megy, az miért megy, és aki marad, az miért marad? Miért lehet a bűnözőknek maradni és fenyegetni vagy illegalitásba kényszeríteni az igazságszolgáltatás közreműködőit, sőt adott esetben családjával együtt emigrálásra késztetni őket?

A haladók és a konzervatívok között nincs vita abban, hogy a költségeket mind a két variáció esetén az állam vállalja; veszélyes bűnözők esetén a hagyományos jogelvet vallók által javasolt bableves, priccs és pokróc költségeit a fogdahelyiségben ugyanúgy az állam állja, mint egy külföldre telepített család lakás-, munkahely- és egzisztenciateremtésének a költségeit.

Álláspontunk szerint téved az előterjesztő, amikor azt gondolja, hogy egy ilyen kis országban, mint Magyarország, egy, mondjuk, közepes egzisztenciával rendelkező családot el lehet rejteni névváltoztatással és az ehhez kapcsolódó nyilvántartási adatok megváltoztatásával. Ezek az emberek és családtagjaik szerepelnek leginkább a személyiadat- és lakcím-nyilvántartásban, a személyiigazolvány-nyilvántartásban, az anyakönyvi nyilvántartásban, az útlevél-nyilvántartásban, a gépjárművezetőiengedély-nyilvántartásban, tulajdonosként a gépjármű-nyilvántartásban, az ingatlan-nyilvántartásban, gyakran a cégnyilvántartásban, a társadalombiztosítási és adónyilvántartásban, szociális és egészségi nyilvántartásban, katonai nyilvántartásban - és vég nélkül lehetne sorolni a nyilvántartásokat. Tagjai lehetnek magánnyugdíjpénztáraknak, egyesületeknek, pártszervezeteknek, presbitériumoknak, tűzoltó-egyesületeknek és mindenfélének, szerepelhetnek még esetleg a bűnügyi vagy az idegenrendészeti nyilvántartásban is. Iskolás korú gyerek családtagok az osztálynaplótól kezdve az iskola tanuló-nyilvántartásán át az önkormányzat nyilvántartásán keresztül mindenhol szerepelnek, csecsemőkorú gyermeket a védőnő és az önkormányzat tart nyilván. Lehet a családnak életbiztosítása, akár több is. Lehetnek folyamatban lévő peres ügyek is bíróságokon, alperesi és felperesi minőségben egyaránt.

Ennyi helyről nyomtalanul eltűnnie egy közepes egzisztenciát birtokló családnak rendkívüli konspirációt igényel a kiépítendő tanúvédelmi szolgálat és a család számára egyaránt. Ugyanakkor ez a kiterjedt konspiráció végzetszerűen magával hozza a dekonspirációt, egy titkosszolgálati szervezettségű bűnszervezet ugyanis könnyen dekonspirálja ezeket a nyilvántartásokat.

Magyarországon tehát nehéz családostól nyomtalanul eltűnni. Akik ma Magyarországon eltűnnek valahonnan, és más néven, máshol vegetálnak, azok leginkább a társadalom perifériájára sodródott személyek, akik ezt különféle okokból önként, mindenféle állami segítség nélkül teszik. A mi felfogásunk szerint ezért nem az igazságszolgáltatás ilyen jellegű bujkálása lenne a büntetőeljárás igazi következménye, sőt az ilyen jelenség még mellékkövetkezményként is igen nehezen fogadható el. Szerintünk offenzív magatartással kell támadni a bűnözést, és ebben a harcban nem szabad az állam polgárainak illegalitásba vonulva, a bűnözők elől személyazonosságot változtatni vagy emigrálni állami támogatással. Nem menekülni vagy bujkálni kell a bűnözők elől, hanem folyamatosan támadni és üldözni a bűnözést.

Pokol Béla is megemlítette, hogy szűkös börtönviszonyaink miatt nagyon sok elítélt van szabadlábon, várva a bevonulását vagy éppen az eltűnését a hatóságok elől, valóban veszélyeztetve ezáltal a tanú vagy az igazságszolgáltatásban közreműködő más személyek és családjaik életét, testi épségét. De akkor az-e a jó megoldás, hogy a tanút és más közreműködőt, illetve családjaikat illegalitásba küldjük akár itthon, akár külföldön? Vagy inkább az elítélteket kellene jól megérdemelt helyükre, a rács mögé juttatni? Ehhez persze meg kellene teremteni a feltételeket.

Külön problémát jelent, ha kiskorú a védett személy, aki tanúja vagy véletlenül tudója lesz valaminek - ezzel is foglalkozik a tervezet. Ez valóságos csapás a családnak. A helyzetet bonyolíthatja, ha a gyermeknek nevelőapja van az anyja ismételt házasságkötése révén, ilyenkor a vér szerinti szülő hozzájárulására is szükség van a személyi adatok megváltoztatásához. Problémát okoz, hogy egy identitásában változott családnak előzetesen rokoni és baráti köre is szokott lenni.

Ez a tervezet az elfogadása esetén tulajdonképpen nagyon nehezen lesz végrehajtható, Magyarország közege nem alkalmas a végrehajtásra. A végrehajthatóság nehézségeinek példái a végtelenségig sorolhatók. Tudom, hogy elsősorban amerikai példára kerül ez beépítésre, ahol sokkal könnyebb a keleti partról átköltözni a nyugatira, 50 tagállam közül valamelyikben elrejtőzni, de Magyarország akkora, mint ott az 50 tagállam közül egy. Itt, ezen a pici országon belül elbújni nem ugyanaz, mint az Amerikai Egyesült Államokban.

A törvényjavaslat megemlíti, hogy európai uniós csatlakozásunkhoz ennek a törvénynek az elfogadása okvetlenül fontos. Az ilyen indokolások napjainkban elengedhetetlen feltételei a törvényhozás támogatása elnyerésének, ugyanakkor a tervezet - részletes indokolásának a végén - ismerteti különféle európai országok egymással ellentétes tanúvédelmi gyakorlatát. Jelenleg tehát Európában nincs egységes tanúvédelmi gyakorlat - és most nevezzük röviden csak "tanúvédelminek" azt az eljárást, amely nemcsak a tanút, hanem egyéb közreműködőket is véd -, és mivel Európában nincs ilyen egységes gyakorlat, Magyarországnak nincs mihez csatlakoznia.

A tervezet több európai uniós ország egymástól eltérő gyakorlatát ismerteti röviden. Két jelentős ország, Németország és Olaszország egymással ellentétes gyakorlatot honosított meg, továbbá sok más európai uniós országban nincs is külön törvényben szabályozva ez a kérdéskör.

A törvényjavaslat főbb elemeiben a német példát követi. Az olasz gyakorlat alapvetően az úgynevezett bűnbánó maffiózókat célozza meg, ezeket a börtönben elkülöníti, a családjukat szigorúan izolálja. A magyar jogirodalom nyelvezetében a "bűnbánó maffiózó" jogi terminus technicus alatt a tettét megbánó bűnelkövetőt kell érteni.

(10.50)

Ezek az emberek valamilyen oknál fogva, például az elszenvedett sérelmek törlesztése vagy valamilyen kedvezmények kiérdemelése miatt együttműködnek a bűnüldöző szervekkel. Vallomásaikat a hatóságok jegyzőkönyvezik. Ha a hatóság olyan információt kap egy tettét megbánó bűnelkövetőtől, amely veszélyeztetheti őt és a családját, akkor neki kedvezményes szabadulást ígérnek, adott esetben a családját is mentik, rejtegetik, őrzik, izolálják a külvilágtól. Őt magát is elkülönítik a börtönön belül. A bíróság a kemény esetekben a börtönökön belül kialakított bunker jellegű tárgyalótermekben tárgyal és ítélkezik. A bírákat is páncélozott kocsikon viszik oda, rendőrségi kísérettel. A bunkerbíráskodás sem tudott azonban jelentős eredményeket felmutatni a szervezett bűnözés visszaszorítása területén. Állami szervek békeidőben való bunkerba szorulása egyéb hátrányokkal is jár a társadalom közérzetére, ami ugyanis háborús időkben a légitámadásokkal magyarázható, az békeidőben a hatóságok magabiztosságának a hiányát érzékelteti a lakossággal.

A német példa ezzel ellentétes gyakorlatot követ, és ez a gyakorlat lényegében nagyban hasonlít a most tárgyalásra kerülő törvényjavaslat tartalmához. Nagyon precízen törekedik megváltoztatni a személyazonosságot. A tanúvédelmi szerződés megkötése előtt rendezni kell minden polgári vagy köztartozást - ez az új személyazonosság megszerzésének alapfeltétele. A hatóság ugyanis el akarja kerülni annak a látszatát is, hogy például nagy összegű adótartozás átvállalásával megvásárolta a tanú vallomását.

Nagy jelentősége van a legendagyártásnak. Nem csupán jogi segítségre van ugyanis szükség egy új személy identitásának megteremtéséhez, ezen az állami jogsegély-szolgálati tevékenységen túlmutatóan pszichológus és szakszociológus közreműködésére is szükség van. Ők készítik el a legendát, ami az új környezetben a család előéletére vonatkozik. Ennek ellenére azonban, legenda ide, legenda oda, nagyon sokan nem alkalmasak a tanúvédelmi programba való beszervezésre, vagy pszichológiai okokból, vagy nem olyanok a körülményeik. Apróbb, kiskorú gyermek családtagok például nem képesek következetesen tartani magukat a legendához, és széltében-hosszában kotyognak, s más problémák is lehetnek.

A családok személyi identitásának a megváltoztatása vagy emigráltatása sok esetben nem csupán az állami érdek hiánya, a nehezen megvalósíthatóság, a költségesség vagy az életszerűtlenség szempontjából opponálható. Az emberi arculat hiánya, az emberi ábrázat megléte is számon kérhető egy-egy törvényjavaslat tárgyalásakor. Az ilyen igény megfogalmazása alapvetően a konzervatív, keresztény alapokon nyugvó, nemzeti elkötelezettséget erősen hordozó parlamenti képviselőcsoportok feladata.

Tisztelt Ház! Mindannyian tudjuk, hogy Magyarországon jelenleg is van tanúvédelem, tulajdonképpen mindig is volt. A törvényjavaslat tartalma alapvetően a büntetőeljárás-jog területén mozog. A büntetőeljárásról szóló törvény ismeri a büntetőeljárás során keletkezett egyes iratok zárt kezelésének szabályait, ismeri az új szabályozás szerint a különösen védett tanú és hozzátartozója fogalmát, rendelkezik a büntető igazságszolgáltatás egyéb szereplőinek a védelméről is.

A törvény felhatalmazza a kormányt, hogy a védelem kérdésében rendeletet alkosson. A rendőrségről szóló törvény is rendelkezik az érintettek vonatkozásában a megelőzési védelemről, személyi védelemről és objektumvédelemről. Ezen kérdések szabályozásáról kormányrendelet is intézkedik: ez a büntetőeljárásban részt vevőknek, valamint az eljárást folytató hatóság tagjainak személyi védelme elrendelésének feltételeiről és végrehajtási szabályairól szóló 34/1999. számú kormányrendelet.

A büntetés-végrehajtásról szóló jogszabályok lehetőséget biztosítanak a veszélyeztetett elítélt biztonságos elkülönítésére, más elítéltek bosszújának a megelőzése céljából. Az érintett elítéltet szükség esetén más büntetés-végrehajtási intézetbe is át lehet szállítani, és ott el lehet különíteni. Az úgynevezett tanúvédelem tehát nem szűz terület a magyar jogrendszerben, bár ez a formája természetesen új, hanem annak a szabályozása már jelenleg is eurokonform - hiszen a sokféle európai szabályozás miatt nem is lehet eurokonformitásról beszélni.

Mivel a törvény alapvetően büntetőeljárási szabályozást érintő javaslat, a MIÉP-frakcióban felmerült, hogy miért nem ezeket a kodifikált szabályokat módosítja vagy egészíti ki a törvényjavaslat a gyakorlatban használható elképzelésekkel. A kodifikáltan egységes szerkezetbe foglalt jogi rendezés ugyanis elősegíti mind a jog alkalmazását, mind az oktatását, mind a tartósságát. Ebben a parlamenti ciklusban frakciónk részéről többször visszatérő kifogás volt a kodifikáció igényének mellőzése - ez jelenleg is probléma. Nem látjuk indokoltnak, hogy a büntetőeljárás már meglévő kodifikált szabályozása mellett egy másik törvényi szintű szabályozás kerüljön bevezetésre, az amúgy is nehezen áttekinthető, széttagolt jogrendszerünkben. A hasznosítható elképzelések megléte esetén a már alkalmazott és meglévő kodifikált szabályozást kiegészítve, abba beleillesztve célszerű azokat a gyakorlatba átültetni.

Az előzőekben megfogalmazott kifogásokra tekintettel a Magyar Igazság és Élet Pártjának frakciója jelen formájában nem tudja támogatni az előterjesztést; szükségesnek tartjuk ugyan, hogy az állam biztosítsa a szabadlábon védekező szervezett bűnözés elől az érintett családok számára a megfelelő védelmet. Igen súlyos ügyekben elképzelhetőnek tartjuk, hogy ha az érintett családot a hatóságok idehaza nem tudják megvédeni, akkor új személyazonosság felvétele mellett az államnak biztosítania kell az érintett családok központilag szervezett emigrálását is. Ilyen esetben is biztosítani kell azonban a külföldön történő egzisztenciateremtés, a nyelvtanulás, továbbtanulás, vállalkozásalapítás, a megfelelő munkahelytalálás, lakásvásárlás és egyebek költségeit. A MIÉP-frakció a végső döntését a fenti kifogások miatt majd a módosító indítványok elfogadásának ismeretében fogja meghozni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.