Készült: 2024.03.28.13:38:54 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

223. ülésnap (2001.09.06.), 130. felszólalás
Felszólaló Lezsák Sándor (MDF)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 8:45


Felszólalások:  Előző  130  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Asszony! Joggal merülhet fel az a kérdés, hogy az alig négy évvel ezelőtt életbe léptetett, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényt miért kell ilyen rövid idő elteltével, sok helyen és átfogóan módosítani.

Talán a való élet árnyékos oldaláról szerzett tapasztalatok válaszolhatnak erre leginkább. Megfelelő a jelenlegi törvény, de a társadalmi átalakulás, átrendeződés miatt keletkezett gazdasági és szociális válság kihívásaira nem tud megfelelően választ adni. Elég, ha csak szűkebb pátriám, Bács-Kiskun megye gyermekvédelmi problémáiból idézek, s valójában ez az oka ismételt felszólalásomnak is.

Egy közelmúltban elkészült, a nyáron kezembe került ügyészségi jelentés szerint a megyében aggasztó a rendszeresen vagy súlyosan bántalmazott kiskorúak nagy száma. Kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt tavaly 95 eljárás indult a megyében. De ha a bűnvádi eljárásokat mellőző vizsgálatokat is számításba vesszük, akkor a vizsgált gyermekvédelmi ügyek 176 kiskorút érintettek.

A Bács-Kiskun Megyei Főügyészség korunkhoz méltatlan eseteket tárt fel. Gyakori eset volt, hogy csecsemőkorú kicsinyek tisztántartásáról, megfelelő élelmezéséről vagy éppen a ruházatáról nem gondoskodtak a szülők. Előfordult az is, hogy orvosi segítségre szoruló gyerekhez nem vagy csak késedelmesen hívtak segítséget. A tíz év alattiak körében gyakori a súlyos, illetve rendszeres bántalmazás. A 10-13 éveseket gyakran sújtja a nemi erkölcs elleni magatartás, míg a 14-17 esztendőseknél a leggyakoribb a bűncselekmény elkövetésére való rábírás.

A kiskorú veszélyeztetését elkövetők többsége alacsony iskolai végzettségű, munkanélküli vagy alkalmi munkát végző személy. Döntő többségük korábban is bizonytalan egzisztenciájú, megélhetési gondokkal küzdő családokban élt. Igen gyakran a családtagjaik ellen fordulnak, alkoholisták lesznek, amivel tovább nehezítik a család életét.

Ilyen visszásságok korábban is előfordultak, de akkor talán a társadalom nem volt ennyire fásult, mint ma, többen úgymond beleszóltak a gyermek nevelésébe, szóvá tették, ha télen hiányosan volt öltöztetve, ha tetves volt vagy ha állandóan éhezett. Ma az ilyen eseteket sokan a család "magánügyének" tekintik, és ezért erőteljesebb hatósági fellépés és védelem szükséges a veszélyeztetett kiskorúak védelmében, mint korábban.

Tisztelt Ház! Az idézett esetekkel érzékeltettem, hogy mennyire nehéz és felelősségteljes munkát kell végezniük a gyámügyi hatóságoknak. Csak néhány számadatot hadd említsek, hogy bemutassam sokrétű munkájukat.

1998-ban országosan a 2800 gyámügyi ügyintéző mintegy 80 ezer gyámhatósági határozatot hozott. Az elsőfokú gyámhivatalok felelősebb beosztásban dolgozó ezer ügyintézője további 150 ezer határozatot hozott, azaz döntött gyermekek családba fogadásáról, kapcsolattartásról, átmeneti vagy tartós nevelésbe vételéről, utógondozói eljárásról, örökbefogadásáról, valamint a gyermektartásdíj megelőlegezéséről.

A 246 elsőfokú gyámhivatal szakmai felügyeletét és irányítását a 19 megyei és a fővárosi gyámhivatal látja el. Ezt az országos apparátust mint intézményt és az itt dolgozókat személy szerint megilleti az a védelem, amit a törvényjavaslat kilátásba helyez. Eszerint a törvény hatálybalépését követően a gyermekvédelmi rendszerben foglalkoztatott nevelők, gyermekfelügyelők, gondozók, helyettes szülők, nevelőszülők, családgondozók, utógondozók, bentlakásos gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézmények vezetői hivatásuk teljesítése során hivatalból eljáró személyeknek, és mint ilyenek, a büntetőjogi védelem szempontjából közfeladatot ellátó személyeknek minősülnek.

 

(15.50)

 

Egyetértünk ezzel a változtatási szándékkal, és ettől is reméljük a mai áldatlan helyzetnek, a gyermekvédelmet ellátók elégtelen törvényi védelmének a javulását.

Tisztelt Ház! A gyermekvédelem és az állami gondozás területén az államhatalom korábban feljogosítva érezte magát arra, hogy ellátásáért cserébe ideológiájához idomuló és csak a hivatalos nyelvét használó gyermekeket neveljen az otthonokban. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy nyíltan vagy kevésbé nyíltan janicsárképzőnek tekintette az állam a gondozást. Elég, ha csak arra utalunk, hogy Trianont követően az akkor még döntően magyarlakta területen, a Nagyváradon vagy Kassán korábban épült gyermekotthonokban néhány év múlva már eltűnt a magyar szó, de arra is utalhatunk, hogy hazai gyermekotthonokban hiába is tudták az érintett gyermekek szüleik vallását, az ateista, materialista nevelés érvényesült.

Nagy eredménynek tekintem a vallásnak, világnézetnek e törvény által garantált átörökíthetőségét. Ebből a megfontolásból került be a törvénybe az, hogy a nevelőszülő saját vallásától és világnézetétől függetlenül "elősegíti a gyermek vallási vagy lelkiismereti meggyőződésének szabad megválasztását, kinyilvánításának gyakorlását, a hit- és vallásoktatásban való részvételét". Ismétlem, hogy ezáltal a rossz emlékezetű janicsárképző-szemléletnek egy nagyon fontos mozzanata tűnik el végképp a gyermekvédelem mindennapjaiból, és válik egy rossz emlékké.

Tisztelt Ház! A gyermekvédelem területén a jövőben halványul a csak ellátó, tehát élelmező, szállást adó, felruházó funkció, és erősödik a nevelő jelleg. Ennek érdekében fokozatosan megszűnnek a gyermekeket tömegesen nevelő, de épp emiatt az egyéniséggel kevésbé törődni képes otthonok.

A megyéknek gondoskodniuk kell 2002. december 1-jéig a nagy létszámú otthonaik kiváltásáról, legfeljebb 40 fős gyermekotthonnal, maximum 15 férőhelyes speciális gyermekotthonnal, illetve legfeljebb 12 gyermek elhelyezését biztosító lakásotthonnal. A gyermekotthoni rendszer átalakítása mintegy 13 ezer gyermeket és több mint 7 ezer ott dolgozó felnőttet érint, akik ma a 150 gyermekotthonban, 250 lakásotthonban, 70 általános és diákotthonban élnek és dolgoznak.

A törvényjavaslat értelmében minden megyében létrejönnek a gyermekvédelmi szakértői bizottságok, melyek a gyermekek nevelőszülőkhöz történő adásáról, és ha ez nem lehetséges, akkor családias gyermekotthoni környezetbe kerüléséről gondoskodnak. Ma a gyermekvédelmi szakellátás leghatékonyabb és egyben legkevésbé költséges formája a nevelőszülői ellátás. A 420 hivatásos és 4800 hagyományos nevelőszülőnél élő 9 ezer állami gondozott gyermek, illetve fiatal felnőtt az összgondozotti létszám egyharmada.

A nevelőszülők a gyermekek ellátására nevelési díjat és külön ellátmányt kapnak. A hivatásos nevelőszülők munkájukért a minimálbér 150 százalékához, a hagyományos nevelőszülők a minimálbér gyermekenkénti 20 százalékához igazodó nevelőszülői díjat kapnak. Ismétlem, ezekkel a díjazásokkal együtt a nevelőszülői ellátás lényegesen olcsóbb és eredményesebb, mint a gyermekotthoni. Egyetértek azzal, hogy a törvényjavaslat tovább kívánja erősíteni a nevelőszülői ellátás szakmai követelményeit és a gyermekvédelemben betöltött szerepét.

Összegezve észrevételeimet, továbbra is támogatom a törvényjavaslatot, és elfogadásra ajánlom.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  130  Következő    Ülésnap adatai