Felszólalás adatai

DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igazából nehéz Keller képviselő úr után megszólalni, mert az embernek folyamatosan egy norvég közmondás jár az eszében, ami úgy hangzik, hogy ha nem látsz az orrodig, még nem biztos, hogy köd van. (Derültség a Fidesz soraiban. - Dr. Magda Sándor: Nem dakota?)

Visszatérvén az egészségügy területére: a költségvetés mindig az igazság pillanata. Egy kormánykoalíció utolsó költségvetése pedig végképp az igazság pillanata: ilyenkor láthatjuk meg azt, hogy amit megígértek, abból mi az, aminek egyáltalán esélye van a teljesülésre, és mi az, amit végképp elfelejthetnek a választóik az ígéreteik közül. Ebből a szempontból azt gondolom, hogy az egészségügyi költségvetés kiábrándító. Mert ugye, még mindannyian emlékszünk azokra az óriásplakátokra, amin azt hirdette a kormány, hogy még néhány nap, és megkezdjük az egészségügy nyomorának a felszámolását. Ha ezt a költségvetést nézzük meg, akkor azt kell mondanunk, hogy a kormánykoalíciónak ez az ígérete csak részben teljesült - azzal az apró módosítással, hogy a nyomor helyett az egészségügy felszámolása kezdődik meg ezzel a költségvetéssel.

Merthogy a rendszerváltozás óta elmúlt időszakban arra volt már példa, illetve szocialista kormányok alatt inkább csak arra volt példa, hogy reálértékben csökkenjen az egészségügy költségvetése, de az, ami a mostani költségvetésben van, példátlan a harmadik köztársaság történetében, hogy számszerűleg csökkenjen az egészségügyi intézményekre fordítható pénzösszeg, számszerűleg 36 milliárd forinttal; vagy hogy közérthetőbb legyek, és Keller képviselő úr mértékegységére lefordítsam, körülbelül 12 ezer lélegeztetőgép árával lesz kevesebb jövőre az egészségügyi intézményeknek, mint amennyiből idén gazdálkodhatnak. Vagy hogy másképp és azért az emberek számára kézzelfoghatóbb arányítást mondjak, ez azt jelenti, hogy minden egyes kórházi beteg ellátására jövőre 8 ezer forinttal kevesebb pénz fog jutni, és miután az átlagos ápolási idő nálunk jelenleg kevesebb mint hét nap, ez azt jelenti, hogy naponta több mint ezer forintot kell megspórolni minden egyes betegen minden egyes kórháznak.

(13.10)

És híreket már hallottunk a lift, a meleg víz és a pelenka felhasználásának korlátozásáról, nehezen lennének ötleteim, hogy hová nyúljanak a kórházak, mert a 300 forintos élelmezési normatíva még mindig csak az egyharmadát fedezné ennek az összegnek, tehát a beteg éheztetése önmagában nem tűnik járható útnak. Valahogy mintha nem ezt ígérték volna, mint amit benyújtottak költségvetésként elénk.

Szó szerinti idézet következik: “A többi ágazatot meghaladó mértékben növeljük az egészségügy költségvetési támogatását. Első lépésként 50 százalékkal növeljük az egészségügyi dolgozók bérét, négyévente minden ápolónak egyévi bérével egyenlő hűségjutalmat adunk.ö Azt kell mondanom, hogy ez a költségvetés ezeket az ígéreteket részben sem teljesíti. Az Állami Számvevőszék szerint a költségvetés egyik legbizonytalanabb pontja maga az Egészségbiztosítási Alap, egyaránt megtalálhatjuk benne a bevételek felül- és a kiadások alultervezését.

A gyógyszerkassza, mint Schvarcz képviselő úr is emlegette, ismét alultervezett. És ez nemcsak a mindenkori ellenzék által vagy a mindenkori Számvevőszék által elmondott előzetes kritika, hanem ez akár önbeteljesítő jóslatként, minden évben rendre be is következik, tehát valószínűleg most sem kell ezt a jóslatot kétségbe vonnunk. Ugye, azt látjuk, hogy ha még a gyártói befizetéseket hozzá is adjuk a jövő évi tendenciákhoz, akkor is várhatóan mintegy 30 milliárd forinttal van alátervezve a gyógyszerkassza annak, amire várhatunk a jövő év végére. Ha komolyan vennénk ezt a számot, bár, azt gondolom, sem önök, sem mi nem vesszük komolyan, azt jelentené, hogy minden egyes nyugdíjas havonta 10 ezer forinttal többet kellene hogy otthagyjon a patikákban, hogy a tervezés és a hiány közötti különbség kiegyenlítődjön.

Ezzel kapcsolatban Medgyessy Péter, amikor egyezséget ajánlott a magyar népnek, hogy Magyarország virágzó és demokratikus ország legyen, a következőt ígérte: “Megállítjuk a betegeket terhelő gyógyszerköltségek növekedését, ingyenessé tesszük a szív- és érrendszeri megbetegedések, valamint a csontritkulás kezelésére szolgáló gyógyszereket.ö Hát, ezek nem lesznek most sem ingyenesek. Azt gondolom, hogy az 1869 óta használt filléres nitrátkészítmények ingyenessé tételével nehéz lenne letudni a választás ezen ígéreteit. Pedig egyébként azt kell mondanom, hogy próbálkoztak önök. Tehát itt azért nem arról szólt, hogy a levegőbe elpuffantottak egy ígéretet, és nem tettek. Most a gyógyszerkassza akkora, hogy ha ésszerűen gazdálkodtak volna vele, akkor nemhogy a 2002-ben szedett szív- és érrendszeri gyógyszereket, hanem az összes vényköteles gyógyszert ingyen lehetne a mai árán adni a betegeknek abból, amit 2002-ben szedtek.

Schvarcz úr elmondta, hogy ez a bátorság költségvetése. Azt kell mondanom, hogy valóban az, bár a bátorságnak arra a formájára hasonlít nekem, amikor valaki azt mondja, hogy kikapcsoltatom az autóban a légzsákomat, mert igazi férfi légzsák nélkül hal meg. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Merthogy világméretű járványügyi készültség idején 2,6 milliárddal csökkenteni az ÁNTSZ működési költségvetését, ez valóban a bátorságnak egy egészen furcsa formája.

Egyetértek azzal, amit mondtak itt többen, ha bekövetkezik egy ilyen járvány, akkor azt természetesen nem az ÁNTSZ betervezett költségéből kell finanszírozni, tehát félreértés ne essék, nem azt az összeget hiányolom belőle, ami a járványügyi védekezés költségét jelentené, hanem azt az összeget, ami ezt a szervezetet alkalmassá tenné egy járványügyi védekezés lebonyolítására. Hiszen mindannyiunk szerencséjére ebben az országban országos méretű nagy járvány legalább 40 éve nem volt már. Ebből viszont arra kell következtetnünk, hogy a szervezet reagálóképessége valószínűleg ennek megfelelő. Tehát azt gondolom, hogy egy csökkentett működési költségvetés mellett nem várható el egy optimális járványügyi reagálás.

A költségvetés nagy előnyeként emlegetik, hogy immáron az Egészségbiztosítási Alapban mindenki után fizet a magyar állam. Ez egyszer igaz, másfelől meg nem igaz. Ami most zajlik ebben a költségvetésben, ez az E-alap hiányának áttranszponálása a központi költségvetésbe. Merthogy az a 300 milliárd forint, amit a központi költségvetés befizet ennek fejében, azt semmiféle normatív számítással nem lehet alátámasztani. Szemmel láthatóan ennyire volt szükség az alap hiányának eltüntetésére. De szó nincs arról, hogy stabil, kiegyensúlyozott költségvetés keletkezett volna ezzel.

A 21 lépés céljára, beleolvasztván a népegészségügyi programot, ami már megszűnt önálló címként lenni, kevesebb mint 3 milliárd forint található a tárca költségvetésében. Ha megengedik, ismét idézek, és most nem Medgyessy Pétertől, mert hátha unják már: “Nem lehet komolyan venni a kormányok elkötelezettségét, ha a deklarált célokra csak a költségvetés ezrelékeit költik.ö Ezt az Európai Parlament egészségügyi bizottságának elnöke mondta, amikor jelentést készített az Európai Parlament az európai országok egészségügyéről. A 21 lépésről és a népegészségügyi programról én sem tudok mást mondani, nehéz komolyan venni ezt az elkötelezettséget.

Annak örülök, hogy Schvarcz úrnak is feltűnt a koraszülöttmentők helyzete, és remélhetőleg nem fog jövőre ismét koraszülöttek élete veszélyben forogni azért, mert elégtelen forrásokat kapnak. Az egykori Medgyessy Péter-ígéret szerint, miszerint negyedére csökkentjük a parlagfűvel fertőzött területek számát, parlagfűre jövőre is az lesz elköltve, amit az állampolgárok erre a célra saját maguk adni voltak hajlandóak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Erről az egészségügyi költségvetésről egy anekdota jut az eszembe az egykori lókupecről, aki, miután bemutatta a lovát, az megriadván valamitől, teljes sebességgel az előtte lévő kerítésnek rohant neki. A lókupec a vevőt azzal nyugtatta, hogy instállom, kedves vevő úr, értse meg, ez a ló nem vak, hanem bátor, igazságos és biztonságos. (Derültség az ellenzéki oldalon.)

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)