Készült: 2020.05.25.01:31:37 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
2 19 2002.05.21. 10:43  4-30

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Nem vitatható, hogy minden kormánynak joga és lehetősége működési struktúrájának az alkotmány keretei közötti saját meghatározása és alakítása. E jogosítvány alkalmazása során azonban célszerű figyelembe venni az adott időszak körülményeit, annak kiemelt célkitűzéseit, tehát mindazokat a feladatokat, amelyek teljesítését előbb a választási, majd annak sikere után a kormányprogram meghatároz.

Nyilvánvaló, hogy egy adott kor követelményei, kiemelt feladatai, a világ, s benne az ország, így hazánk, a hazánkat körülvevő szűkebb és tágabb környezet, Magyarország a társadalmi-gazdasági fejlődésének hatására folytonosan változik. A rendszerváltozás és az ezzel egyidejűleg szükségszerűen végrehajtott gazdasági, tulajdon- és struktúraváltozás, struktúraváltás határozta meg annak idején az Antall-kormány legfontosabb feladatait: a demokratikus intézményrendszer létrehozását, működési szabályainak és feltételeinek megteremtését, a gazdaság sokszor keserves következményekkel együttjáró átalakítását. Egy átmeneti időszak intézményrendszere az átmenetet elősegítő vagy biztosító jogi normákat és a generális célt, ebben az esetben a polgári demokráciát, a magántulajdonon alapuló piaci feltételek teljesítésére alkalmas gazdaságot egy pillanatig sem szem elől tévesztő, annak előmozdítását, megvalósítását mindenkor biztosító gondolkodásmódot igényelt.

Ilyen körülmények között, mint már hallhattuk Rogán képviselőtársam előterjesztésében is, elfogadható volt, hogy a rendszerváltozás első időszakában a gazdaságirányítás centruma a költségvetés és ezen keresztül lényegében az ország gazdasági stabilitásáért felelős Pénzügyminisztérium volt. A szocialista tervgazdálkodásból a piacgazdaságba való átmenet során, súlyosbítva a nyolcvanas évek második felében fejtetőre állított tulajdonlással - mint már említettem -, elfogadható volt, de már akkor sem volt üdvös, hogy a Pénzügyminisztériumban összpontosuló kézi vezérlés és a fiskális szemlélet érvényesülése valósuljon meg. Ennek a rendszernek voltak kényszerhelyzet szülte eredményei, ezt meg kell említeni, természetesen voltak veszélyei, voltak káros hatásai is. Ez az időszak azonban, tisztelt képviselőtársaim, elmúlt. A történelem továbbvitte a világot, Európát és természetesen hazánkat is.

1998-ban megtettük az első lépést annak érdekében, hogy a Pénzügyminisztériumból a gazdaságirányítás központja a Gazdasági Minisztériumba mint későbbiekben lehetséges csúcsminisztériumba kerüljön át. 2002 azonban már nem 1989, nem 1994, de nem is 1998. Ma már mások a feltételek, mások a célok, és - úgy gondolom, valamennyien egyetértünk ezzel - mások a feladatok is. Magyarország egy átmeneti kor nehézségeivel, társadalmi-gazdasági anomáliákkal terhelt országból Európa egyik legdinamikusabban fejlődő, társadalmilag-gazdaságilag stabil országgá vált, amelynek uniós felvétele, nyugodtan mondhatjuk, hogy eldöntött kérdésnek látszik.

Az elmúlt néhány év, napjaink és a közeljövő központi feladata, kulcskérdése a gazdaságfejlesztés, hiszen - ebben úgy hiszem, valamennyien egyetértünk - csak a gazdaság termelheti ki azokat a forrásokat, amelyek nélkül egészséges szemléletű társadalompolitikai célokat nem lehet zászlóra tűzni. A gazdaság továbbra is dinamikus fejlődése szükséges az ország polgárainak jólétéhez, az uniós csatlakozás előnyeinek kihasználásához, egyáltalán Magyarország, a magyar nép jövőjéhez. A gazdaságpolitika középpontjában jelenleg a fejlesztés áll, és ennek így is kell maradnia. Ez mindnyájunk közös és legalapvetőbb érdeke.

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Tisztelt Képviselőtársaim! Óvnék mindenkit a cél és az eszköz felcserélésétől. Úgy hiszem, nem szabad ebbe a zsákutcába tévedni, még akkor sem, ha a kettő között nyilvánvalóan kölcsönhatás érvényesül. A cél a gazdasági fejlődés, ennek alapvető eleme és eszköze a fejlesztési politika, melynek letéteményese a következő időszakban is a fejlesztési eszközöket koordináló Gazdasági Minisztérium kell hogy legyen. Ebből a szempontból - hangsúlyozom, ebből a szempontból - a gazdasági és a közlekedési tárcák összevonása, ha nem is örömteli kezdeményezés, de egy lehetséges, valódi gazdasági csúcsminisztérium megteremtése érdekében elfogadható megoldás is lehetne. Lehetne! Lehetne, de sajnos nem az. Nem az, mert ennek az előterjesztésnek a második szakaszából már a valóság derül ki. A gazdaság szempontjából ugyanis olyan rendkívül fontos területek kerülnek ki az új minisztérium struktúrájából, azaz kerülnek át más tárcák hatáskörébe, amelyek nélkül gazdasági csúcsminisztériumról nem beszélhetünk. Ebből a szempontból a lakáspolitika, a lakásgazdálkodás, maga az építésügy átkerülése a Belügyminisztériumba nem azért aggályos elsősorban, mert ez a terület nem önkormányzati és különösen nem rendészeti kérdés, hanem azért, mert ez a terület a gazdaság egyik legdinamikusabban fejlődő része kell hogy legyen a jövőben, ha a társadalompolitikai célokat meg szeretnénk valósítani.

 

 

(14.40)

 

Márpedig, ha nem a Gazdasági Minisztérium felügyeletében működik, vélhetően mindez nehezen lesz megvalósítható. Mi lesz ebben az esetben az építő- és az építőanyag-iparral, milyen szempontok szerint határozzák meg ezen ágazatok iparpolitikáját, és ki fogja majd ezt az iparpolitikát meghatározni? A kormány, vagy valamelyik tárca, és melyik tárca előterjesztésében? De úgy gondolom, ugyanezen aggályok megfogalmazhatók az idegenforgalom esetében is, aminek fejlődési dinamikája, úgy hiszem, senki által nem kérdőjelezhető meg, de amely - ez a fejlődés legalábbis - kormányzati támogatás nélkül vélhetőleg nem tartható meg.

A kérdés az, hogy ebben az esetben hogyan lesz majd kézben tartható a Széchenyi-terv, hogyan biztosítható majd annak a gazdaság fejlődését legoptimálisabban, legjobban szolgáló arányoknak a szabályozása?

Úgy gondolom, még egy kérdés van, amit most célszerű megemlítenem, ami hasonló súlyú kérdés: a vízügy, a vízgazdálkodás környezetvédelmi tárcához való áttelepítése. Nemcsak arról van itt szó, amit Rogán képviselőtársam és Balsai István frakcióvezető úr is már említett, hogy 154 év eltelte után megszűnik gróf Széchenyi István tárcájának önállósága, hanem arról is, hogy az új feltételrendszerben, hogyan lesz majd megoldható 4600 kilométer árvízvédelmi töltéssel védett mintegy három, három és fél millió ember élete és vagyonának biztonsága. Csak reménykedem, hogy az átállás nehézségei nem fognak tovább gyűrűzni a háttérintézményekre, és hogy ez alatt az idő alatt rendkívüli esőzések, árvízhelyzet nem alakul ki, és ebből eredően vészhelyzettel nem kell majd szembenéznünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előzőekből következően ez a javaslat megítélésünk szerint nem szolgálja a gazdaság érdekeit. Tisztelettel javasoljuk annak újragondolását. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 239 2002.11.26. 2:23  204-323,327-624

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tulajdonképpen Devánszkiné képviselőtársam hozzászólásának egy részlete késztetett engem is arra, hogy reagáljak az itteni vitában. Igenis rendkívül fontos dolog az, amit ő mondott, hogy a nehéz helyzetben lévő térségek kis falvai feltételeit kell alapvetően javítani, de, tisztelt képviselőtársaim, ha valaki megnézni, ebből a majdnem 1570 módosító javaslatból több mint 10 százalék csak a gazdasági, közlekedési tárcának az útfejlesztésre vonatkozó részét érinti.

Itt kapcsolódnék Veres János képviselőtársamnak is az itt elhangzott felszólalásához, amikor azt mondta, hogy számosat azért nem tudtak támogatni, mert nem találtak forrást. De, képviselőtársaim, az ÁSZ megállapítása itt a meghatározó, amikor azt mondja, hogy a fejezetek többségénél a központi beruházások PM által kiadott támogatási keretszámai elmaradnak az igényektől. Egyes fejezeteknél nevesíti és kiemeli a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumot, a Belügyminisztériumot, a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumot, valamint az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumot. Azt mondja az ÁSZ-jelentés: a javasolt beruházási támogatási keret a determinációkra sem biztosít kellő fedezetet.

Hová nyúlhatott ebben a helyzetben egy ellenzéki képviselő? Megpróbált más tárcához nyúlni, amely legalább e nevesítettek között nem szerepelt, vagy pedig megpróbált ahhoz a tartalékhoz nyúlni, azaz fedezeti forrás megjelölése nélküli javaslatot készíteni, amely lehetőséget teremtett arra, hogy valamilyen formában a javaslata mégiscsak éljen.

Ebben az a szomorú, képviselőtársaim, és itt elsősorban Veres János képviselőtársamhoz szólnék, hogy én nem találtam ezek között a javaslatok között egyetlenegy olyat sem, amely, bár baráti beszélgetések során számos esetben elhangzott, hogy okszerű, jogszerű és igény lenne rá, mégis támogatásra talált volna az önök soraiban, talán pontosan ennek eredményeképpen. De azt hiszem, hogy ezek mind-mind fontosak, nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy valóban eljussunk az európai uniós út végére. (Taps az ellenzék soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 329 2002.11.26. 1:44  204-323,327-624

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én is folytatnám ott, ahol Ékes József képviselőtársam abbahagyta. Valamennyiünk okulására, Keller László és Páva Zoltán képviselőtársaimnak pedig külön szeretettel, engedjék meg, hogy fölolvassak egy részletet Bencsik János, Tatabánya polgármesterének valamennyi képviselőhöz írott leveléből. Úgy hiszem, ez rendkívül fontos, mert mutatja, hogy egy ilyen aránylag kicsi megyeszékhelynek micsoda többletkiadásokkal kell szembenézni.

"A Magyar Köztársaság kormánya által a parlament elé terjesztett 2003. évi költségvetés-tervezet alapján az intézményi normatívaemelkedés a bérnövekményeknek mindössze 47,3 százalékát fedezi. Amennyiben ehhez hozzáadjuk a személyi jövedelemadó növekményét, a központi fedezet aránya már megközelíti a 70 százalékot, de városunknak még így is 500 millió forintot kellene előteremteni a bérek kifizethetősége érdekében. A normatívák ugyanakkor nem veszik figyelembe az inflációt, mely további 200 milliós bevételkiesést jelent. Amennyiben a költségvetés-tervezet alapján határozzák meg az önkormányzatok 2003. évi mozgásterét, úgy az oktatás, az egészségügy, a művelődés és a szociális ellátás területén ellehetetlenülnek az intézmények. Ez az alulfinanszírozottság, úgy gondolom, nemcsak itt, hanem majd egyaránt romlik a dolgozók és az ellátottak vonatkozásában is."

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezért kerültek nehéz helyzetbe, és most kerültek igazán nehéz helyzetbe az önkormányzatok. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 501 2002.11.26. 2:22  204-323,327-624

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Vígh Ilona imént már említette a belvízveszélyt. Én úgy gondolom, az elmúlt években bőségesen kijutott nekünk természeti katasztrófákból, elég csak a felső-tisza-vidéki árvízre gondolni, amely igencsak le is kötötte az árvízvédelemmel kapcsolatos forrásokat. Azonban ebben az évben sajnálatos módon a Duna is ugyanebben a rakoncátlankodó képben jelentkezett, és sajnálatos módon az 1965-ös árvízszintet lényegesen meghaladó vízmagasságot ért el ebben az évben.

Van nekünk egy sajnálatos tartozásunk, hiszen a Duna gyakorlatilag Tát-Dunakanyar közötti szakasza magyarországi részének árvízmentesítő munkálatai elmaradtak. Elmaradtak ezek többek között azért, képviselőtársaim, mert régebben még abból a megoldásból indultak ki, hogy majd a Duna lépcsőzése következtében beálló új szinthez kell kialakítani az árvízvédelmi munkálatokat. Hogy ezek hogy következnek be, mint következnek be, egy azonban tény, hogy a Duna erről nem hajlandó tudomást venni, és az idei két árszint, és ebből a második, pontosan a nyári azt jelezte - és ez a vízügyi szakemberek előrejelzése -, hogy bizony ilyen árvízszintekre az elkövetkező időszakokban is nekünk föl kell készülni.

 

 

(20.30)

 

 

Ehhez pedig, ha tetszik, ha nem, haladéktalanul el kell kezdeni az elmaradt árvízvédelmi intézkedés pótlását, azaz el kell kezdeni Tát, Esztergom, Pilismarót, Dömös és Visegrád környékén az elmaradt árvízvédelmi munkálatokat. Többen a képviselőtársaim közül ilyen típusú módosító javaslatokkal éltünk. Ezeknek igazából nagy sikere nem volt, valószínűleg a (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) forrásbiztosítás miatt a bizottsági vitákon.

Tisztelettel arra kérem az érintett Komárom-Esztergom és Pest megyei országgyűlési képviselőket a kormánypártiak közül (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy gondolják át, és kapcsolódó módosító javaslatokkal segítsék ezen munkálatok elkezdését.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 521 2002.11.26. 2:10  204-323,327-624

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Folytatni szeretném, és én is szeretnék házszabályszerű lenni ebben a két percben.

A számozott ajánlás 610. számú javaslatát kívánom néhány mondattal megindokolni.

Az Európai Unió immár kézzelfogható közelségbe került valamennyiünk számára. Tudni kell, hogy az Európai Uniónak igen komoly elvárásai vannak velünk szemben. Ennek egy fejezetét érinteném. Van egy érvényes kormányhatározat is erről, amit a gazdasági bizottság vitájában is elmondtam. Azért vetem most fel újra, mert akkor nem kaptam egyértelmű és meggyőző választ a kérdésemre. Az érvényes kormányhatározat kimondja, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozási folyamatban Magyarország területén négy európai szintű határkikötőt kell létesíteni, illetve olyan, jelenleg működő kikötőket kell erre a szintre hozni, amelyek megfelelnek az európai uniós elvárásoknak.

Ebből a szempontból szerettem volna nevesíteni a költségvetési sorban az esztergomi Prímás-szigeten egy hajókikötő megépítését. Ez nemcsak azért szükséges, hogy ott a jelenleg korlátozott teherforgalmat mint a kombinált áruszállítási fuvarozás feltételrendszerét megteremtse, hanem azért is, mert az az első olyan turisztikai hely a Dunakanyarban, ahol a nemzetközi hajók kikötnek. Megfelelő szintű ellátás szükséges ahhoz, hogy a hazánkba lépő külföldiek súlyánál fogva tudják kezelni az országot.

Azt mondhatnám erre, hogy az első benyomás alapján szokták megítélni az országot, és ha a jelenlegi benyomás érvényesül - ami toldozott-foltozott és nem erre a forgalomra készült kikötőben valósul meg -, akkor nem tudunk ennek az európai uniós elvárásnak megfelelni.

Arra kérem képviselőtársaimat, hogy ezt vegyék figyelembe, és esetleg kapcsolódó módosító javaslattal támogassák a javaslatom.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 551 2002.11.26. 2:12  204-323,327-624

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy módosító javaslatról szeretnék néhány szót ejteni, ez a 770. szám alatt van. Úton-útfélen azt hangoztatjuk, és teljes egészében így van, hogy tudásalapú társadalmat kell teremtenünk, hisz ha valami, akkor a tudás fog legjobban fölértékelődni.

Erre példaként - csak egész röviden, a két perc adta keretek között - elmondom, hogy nemrég látott napvilágot egy amerikai felmérés, mely egyszerűen úgy ítéli meg, hogy 2010-re a munkahelyek 70 százalékában a tudás, az intelligencia és a másokkal kapcsolatot teremtő készség fog felértékelődni. Ezt többek között csak azért mondom, mert ez év elején született egy minisztériumi állásfoglalás, hogy lehetőséget adnak a Budapesti Gazdasági Főiskolának Esztergomban kihelyezett gazdasági szakmai képzésre, amire nemcsak azért van szükség, mert a térség pont ilyen szakemberekkel kevéssé ellátott, hanem abból a szempontból is nagyon fontos dolog lenne, hogy a Mária Valéria híd átadásával lehetőséget teremt egy olyan távoktatási rendszer kiépítésére, amelyik a hallgatóval való havi egyszeri találkozásban a határon túli magyarság számára is megfelelő szakmai képzést biztosítana.

 

(21.20)

 

Született ezzel kapcsolatban a Gazdasági Főiskola és a főegyházmegye között egy megállapodás, hogy a szovjet hadsereg által használt nagy szemináriumi épület, amely eredetileg egyetemi épület volt, és nagyon sivár állapotban most a város közepét ékteleníti, pontosan ezen fejlesztés eredményeképpen közös használattal, felújítás után alkalmassá válna erre a gazdasági képzésre. Ez a képzés elindult, ez pillanatnyilag megállt amiatt, hogy a forrásokat nem sikerült (Az elnök jelzi az idő leteltét.) hozzá csoportosítani.

Szintén arra kérem a képviselőtársaimat, vegyék figyelembe, hogy költségvetési soron jelenjen meg (Az elnök jelzi az idő leteltét.) erre vonatkozó fejlesztési forrás. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 151 2003.03.25. 2:10  134-286

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy itt gyorsan összeszámoltam, úgy látom, hogy a vitatkozók zömét mégiscsak a gazdasági bizottság tagjai képezik. Ez talán arra is lehetőséget fog teremteni, hogy a politikai indulatoktól a gazdasági célszerűség irányában folytassunk vitát. Pontosan ennek jegyében lepett meg Kovács Tibor képviselőtársamnak az a bejelentése, miszerint itt valamennyien már hivatalból megkaptuk volna az általános vita megkezdéséig mindazokat a kompenzációs elképzeléseket, amelyeket a kormány október 1-jétől megvalósítani akar.

Nos, én felelősen állíthatom, hogy nemhogy az általános vita megkezdésének napjáig, de a mai napig sem küldte meg a bizottság egyetlen ellenzéki tagja számára sem senki ténylegesen, hogy mit is takar ez a kormányhatározat. Nem vitás, a sajtóból miniszter úr és itt Szalay Gábor államtitkár úr nyilatkozatából is hallhattuk ennek a meghatározó pilléreit, ámbátor mondhatnám, hogy Szalay képviselő úr ezt a tájékoztatást nem államtitkári, hanem képviselői mivoltában adta meg a parlament számára. De higgyük el, hogy valóban így van - és biztosan így is van -, hogy a személyét nem tudja két funkciójától, a képviselői és az államtitkári funkciójától mentesíteni, tehát a kettő bizonyára egybeforr.

Azt hiszem, ezek azért nagyon fontos dolgok, hogy valamiről beszélünk, a törvény kapcsán vitázunk - erre a hozzászólásomban majd én is szeretnék kitérni -, hogy itt mi várható, de úgy gondolom, ennek a tényleges, egyértelmű, írásba fektetett változatát nincs olyan képviselőtársam, aki megkapta volna. Tehát úgy is mondhatnám, hogy végül is azokra a nyilatkozatokra és azokra a szóbeli megállapításokra tudunk csak hagyatkozni, amelyek az eddigiekben hozzánk eljutottak.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 163 2003.03.25. 1:59  134-286

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Megint elindultunk, úgy gondolom, egy olyan irányba, ami nem lesz szerencsés dolog. Kovács képviselő úr fölsorolta, hogy Nyugat-Európában, az Európai Unióban milyenek a lakossági földgázárak. Azt hiszem, korrekt akkor lett volna, ha mellé tette volna, hogy mennyi ott egy-egy országban az átlagbér. Mert hiszen, ha tetszik, ha nem, nekünk nemcsak racionális, gazdasági szempontokat kell figyelembe venni, hanem igenis figyelembe kell venni a lakosság teljesítőképességét, vagyis azt, hogy egyáltalán mennyi annak az emelésnek a mértéke, amit a mai magyar átlagbér-fizetési feltételek mellett a lakosság a szociális szempontból való ellehetetlenülésbe kerülés nélkül meg tud tenni.

A másik pedig, Podolák képviselő úrnak, aki előtt nagy tisztelettel adózom, mert tényleg mindig alaposan fölkészül, azért a pontosság kedvéért elmondom: 1998 és 2002 között, tehát az Orbán-kormány működési ideje alatt összességében, éves szintre vetítve a földgáz lakossági fogyasztói árának az emelkedése nem haladta meg a 6,4 százalékot. Tessék szíves lenni elosztani a két emelést néggyel, és ebben az esetben egyértelmű, hogy mennyi. Akkor pedig azt azért felelősen állíthatjuk, hogy magyarul az átlagos inflációs szintet nem érte el.

Azért mondom ezt, mert itt vagyunk néhányan, akik bizonyos adatok birtokában vagyunk, és tudom, hogy kormánypárti képviselőtársaim is pontosan ugyanazokat az adatsorokat használják. Próbáljuk meg úgy kiolvasni az adatokat, hogy azok minden téren korrektek és egymással összevethetők legyenek. Ha árat mondunk, mondjunk hozzá bért is, és ezeknek az összevetéséből próbáljunk meg valóban egy előrevivő vitát gerjeszteni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 171 2003.03.25. 1:59  134-286

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Balla György képviselőtársam - valószínűleg nem véletlenül ülünk egy oldalon - a számból vette ki a szót, én is csak ezt akartam megemlíteni.

Még egyet szeretnék azért Kovács Tibor számára egyértelműsíteni. Úgy hiszem, hogy a MOL vesztesége nem elsősorban annak volt köszönhető, mert valamilyen valóságtól elrugaszkodott szabályozás történt, hanem úgy gondolom, másnak. Hiszen 1994-ben, ha jól emlékszem, közel konszenzussal fogadta el a gáztörvényt a tisztelt Ház, függetlenül attól, hogy ki melyik oldalon ült. Tehát meg lehetett találni azt a szakmai minimumot és társadalmi igazságossághoz vezető mértéket is, amely elfogadhatóvá tette. Én azt hiszem - nem szeretnék vájkálni a múltban, de ezt meg kell említeni -, más miatt következett be, egy 1995-ös, illetve pontosabban két kormányhatározat miatt, ami a privatizációhoz kapcsolódott, s amely a területi szolgáltatóknak példátlanul, a világ gyakorlatától eltérően 8 százalékos eszközarányos nyereséget biztosított, törvényi szabályozás keretében. Ugyanis, ha bármilyen formában ezt a nyereséget meg lehetett volna osztani - ami ugye, az utóbbi időben akár 12 százalékra is felnőtt egyes helyeken - a közüzemi szolgáltató, a MOL és a területi gázszolgáltatók között, akkor egészen más típusú eredményeket lehetett volna a gyakorlatban is kialakítani.

De ez a múlt zenéje, viszont ennek terheit a hátunkon cipeljük. Úgy gondolom, csak éppen néha-néha, tükörként magunk elé tartva ezt, nem árt ezzel is szembesülni. Köszönöm.

 

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 211 2003.03.25. 2:14  134-286

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Az elnök úr korrektül vezeti az ülést, semmi probléma nincsen, csak jeleztem, hogy már nálam is régóta ég a lámpa.

Csatlakoznék Ivanics István képviselőtársamhoz, mert néhány adat pontosítása, azt hiszem, nem szükséges… - és szükséges, hogy azok is, akik rádióban hallgatják a vitát, azért valamilyen formában kapjanak tájékoztatást a nyereségek, illetve a veszteségek arányairól.

A gázszolgáltatók az 1-es árkategóriában - évente körülbelül 9 milliárd köbméter vonatkozik erre a kategóriára - a fogyasztóknál 36 forint/köbméteres fogyasztói árat tudnak érvényesíteni, amelyből ma körülbelül 10-12 forint a szolgáltatókra vonatkozó árrés. Ha én ezt leveszem, akkor kapom meg mindennel együtt azt a maradékot, azt a 24 forint körüli, 24-26 forint közötti nagykereskedői értékesítési árat, amiben tulajdonképpen megjelennek az import, a szállítás, a tárolás és a finanszírozás költségei is, azaz megjelenik benne az a jelenleg 9 forint/köbméter körüli MOL-veszteség, de a szolgáltatónál - ebből is lehet érezni - körülbelül ugyanilyen nagyságú nyereség következik.

És csak úgy zárójelben jegyzem meg, hogy most azért ebben a mögöttünk hagyott vagy lassan mögöttünk maradó első negyedévben olyan többletfogyasztás következett becslések, szakértői becslések szerint, ami 700 millió köbméter többletfogyasztást jelent a nagy tél miatt, ez a szolgáltatóknál 8-9 milliárd forint közötti extra árbevételi többletet jelentett. Tehát ezek azok a dolgok, amelyekre nekünk oda kell figyelni, mert pontosan ezeket a kategóriákat nem tudjuk itt kezelni valami oknál fogva, és a szakmaiságnak a kérdéseit is pont ezeken a területeken az igazságosság kérdésének megfelelően (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) nem tudjuk érvényesíteni.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 259 2003.03.25. 10:11  134-286

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! “Egy társadalom, egy gazdaság erejét, nagykorúságát az jelzi, ha az abban zajló folyamatok a társadalom minél nagyobb részének a javát, azaz a társadalmi igazságosságot szolgálják.ö - idézem kereszténydemokrata politikusként nem véletlenül Barankovics Istvánt, politikai arcképcsarnokunk egyik kiemelkedő nagyságát. Úgy hiszem, pontosan ebből a szempontból kell nekünk - természetesen a szakmaiság mellett - górcső alá vonni ezt a törvénytervezetet is, mint hitem szerint minden egyes, a parlament elé kerülő törvénytervezetet.

Azt hiszem, az is erre késztet bennünket - mint ahogy arról már egy kétperces hozzászólásban volt lehetőségem szólni -, hogy 1994-ben a most hatályos gáztörvényt közel konszenzussal fogadta el a tisztelt Országgyűlés. Nem véletlen tehát, hogy komoly polémia folyt a törvénytervezetnek a parlamenthez történt benyújtását követően a sajtóban, de talán különösen nem véletlenül a szakmai sajtóban. Ezekben rengeteg észrevétel fogalmazódik meg, most nem térnék ki, hogy valós vagy vélelmezetten valós észrevételek ezek. Azt hiszem, valamennyiünk számára, akik ismerjük ennek az ágazatnak a sajátosságait, gondjait, problémáit, ezek a gondolatok, a polémiában felvetett kérdések valamiféle egyértelmű jelzések, amelyeken valamennyien el kell hogy gondolkozzunk.

Sokan érzik úgy, hogy a törvénytervezet előkészítése során a véleményüket nem mondhatták el, vagy észrevételük válasz nélkül maradt, annak ellenére, hogy képviselőtársaim is - akár egyik, akár másik oldalon - felvetették, hogy ez egy több éve működő törvény, illetve kilenc éve működik, és a módosítás előkészítése is már többéves időszakot ölel fel.

Ma úgy tárgyaljuk a javaslatot, hogy sem a szolgáltatók, sem a fogyasztók maradéktalanul nem elégedettek. Az az igazság, hogy egyik oldalon sem tartják ma igazán jónak azt, amit a jelenlegi rendszer is megvalósít, tehát a most hatályos törvény. Ahogy mondani szokták, a villamosenergia-törvényhez hasonlóan a gáztörvény is csak keret jellegű, ehhez számos kormányrendelet, tárca szintű rendelet, szabályzat is csatlakozni fog még, amit majd részben a parlamenti viták után, az elfogadott törvény ismeretében alkotnak majd meg. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a törvény elfogadását követően sem fognak lezárulni a szakmai viták és a politikai viták. Gyakorlatilag a legfontosabb versenyszabályok tekintetében az utolsó pillanatig lesz a helyzetnek egyfokú bizonytalansága, azaz egyértelmű, hogy az utolsó kormányrendelet vagy az utolsó miniszteri rendelet, szabályozás vagy energiahivatali álláfoglalás elkészítéséig a vita lehetősége mindenkor nyitott marad.

 

(19.50)

 

Az is kiderült az eddigi vita során - de a szaksajtóban folytatott szakmai vita során is -, hogy a törvénytervezetnek van egy kérdéses része, amelyik minden szakmai megítélés mellett kimondottan politikai jellegű felhangot kapott, ez pedig nem más, mint a Magyar Energia Hivatal státusában bekövetkező változás. A jelenleg határozott időre kinevezett elnök és elnökhelyettes státusát fogja alapvetően megváltoztatni ez a törvényi szabályozás főigazgatóvá, illetve főigazgató-helyettesekké. Ez a helyzet számomra azért különösen érdekes - azt nem mondom, hogy izgalmas, mert azt kellett volna legelőször mondani, de mégiscsak érdekes, bár igazából úgy kellett volna fogalmazni, hogy azért nem korrekt és tisztességes -, mert a villamosenergia-törvény vitájában még teljesen egységes volt valamennyiünk megítélése abban, hogy az Energia Hivatal nagyfokú önállósága, különös tekintettel a fogyasztóvédelmi érdekek képviseletére igazából csak akkor valósítható meg, ha folyamatosan kiszakítjuk a kormány felügyelete alól és értelemszerűen eltávolítjuk egy minisztérium hátteréből.

Emlékezzenek vissza, képviselőtársaim, hogy nagyon sokan egyenesen odáig mentünk el - és magamat is ide sorolom meg Szalay Gábor képviselő urat is, azért említettem államtitkár urat, mert akkor még képviselői mivoltában mondta ezt -, akár az is megfontolható lenne, mivel kiemelkedő fogyasztóvédelmi feladatot és szerepet tölt be a Magyar Energia Hivatal, hogy nem kellene-e az Országgyűlés alá rendelni, hogy országgyűlési háttérintézményként lássa el a feladatát. Szeretném hinni, hogy a tervezett változtatás oka nem politikai, nem arról van szó, hogy az Energia Hivatal jelenlegi elnöke és elnökhelyettese a gazdasági és közlekedési miniszter alá rendelve egyszerűbben eltávolítható. Úgy gondolom, majd az idő - ha nem is a vasfogával - nagyon rövid távon erre a ma még teoretikus feltevésre választ ad. Reménykedem, hiszem, hogy nem ez a cél, de az élet majd ezt bizonyítja.

Említettem már egy kétperces hozzászólásomban, hogy nem kaptuk meg az írásos anyagokat. Elfogadom - Kovács Tibor képviselő úr is elmondta -, hogy miniszter úr az expozéjában, de Szalay Gábor államtitkár úr szintén említette, hogy október 1-jétől a kormány döntése alapján az egységes lakossági gázárat - amelyik május 15-ével lép hatályba - a fogyasztástól függően tömbtarifa váltja föl. Mondhatnánk azt is, hogy ennek van valami igazságtartalma. Most elsősorban azokat a képviselőtársaimat szólítom meg, akik annak idején, 1993-94-ben részt vettek a vitában - s akkor az volt a rend, legalábbis úgy hiszem, hogy az a rend érvényesült, hogy a parlamenti patkóban elfoglalt helytől függetlenül mindenütt az illetékes szakértővel alapvetően kitárgyaltuk -, hogy a tömbtarifa önmagában nem mutat analógiát a szociális igazságosság, a társadalmi rászorultság kérdésével.

Vegyünk egy példát, egy konkrétumot a gázfogyasztás területéről, egy sokgyermekes családot, ahol gázfűtés van, mégpedig konvektoros, mert annak az összhatásfoka még rosszabb is, és gáztüzelésű kazánnal állítják elő a háztartási melegvizet, azt már nem is akarom mondani, hogy a gáztűzhelyen melegítve, tehát a legrosszabb hatásfokkal. Képviselőtársaim, itt az 1500 vagy a 3000 köbméter éves fogyasztás mást jelent, mint egy egy- vagy kétgyermekes család esetében, és mást jelent, mint egy valóban rászoruló kisnyugdíjas esetében. Ez is ugyanolyan rászoruló szociális kategória.

S hadd mondjak még valamit. Lehet, hogy így lesz, nem tudom, csak reménykedem, hogy így lesz, hogy ez a tömbszabályozás azért sem teljesen fedi le a szociális rászorultságot, mert ha valakinek sok lakása van, és ezek közül van olyan, amelyet csak időszakosan használ, akkor annak télen egy minimális biztonsági gázfogyasztás melletti nem használata tulajdonképpen az ottani fogyasztási számérték alapján ugyanazt a kedvező hatást tudja kiváltani, mint egy valóban rászolgáló esetében. Azt hiszem, nem igazán spórolhatjuk meg egy szociális rászorultsági kategória felállítását. Ekkor járnánk közel a felvezető gondolatomhoz, a szociális rászorultság méréséhez és a társadalmi igazságossághoz. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 265 2003.03.25. 2:02  134-286

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt vitatkozunk árakról, vitatkozunk arról, hogy mindezt a törvénymódosítást részben az európai uniós szabályok, illetve direktívák követelték meg, hogy ilyen változások legyenek. Nem tudom, képviselőtársaim közül hányhoz jutott el az EU Observer által közölt hír, miszerint az Európai Unió pénzügyminiszterei megállapodtak, hogy kötelezően megszabott minimális mértékű energiaadót kell bevezetniük valamennyi EU-tagállamban a földgázra, a kőszénre és a villamos energiára majd az elkövetkező, előttük álló időszakban.

 

(20.10)

 

Most mi az Európai Unió felé megyünk, tehát teljesen egyértelmű számunkra, hogy ez a fajta kötelezettségvállalás mifelénk is komoly követelményeket fog jelenteni. Én azt hiszem, egyikünk sem tudta ebből a szempontból ennek a törvénytervezetnek a jelentőségét és az elkövetkező évekbeli árszabályozás kérdését áttekinteni, hogy vajon ez a megállapodás mit is tartalmaz, milyen ez a minimális energiaadó, mennyi ennek a mértéke, és ez majd az újonnan csatlakozók számára milyen kötelezettségeket fog jelenteni.

Azt hiszem, egyet tudunk vagy egyet sejthetünk ebből egészen biztosan, hogy ha tetszik, ha nem, ez azt jelenti, hogy az uniós csatlakozásunkat követően ezek további árfeszítéseket fognak jelenteni, azaz egész biztos ez valamilyen formában majd miránk is kötelező lesz, és ennek megfelelően nálunk is emelni kell majd a földgáz, illetve az energiahordozók árát.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 271 2003.03.25. 2:21  134-286

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt már polemizáltunk a Magyar Energia Hivatalt érintő változtatásoknál. Én akkor azt fogalmaztam meg a felszólalásomban, hogy félünk, hogy ez egy politikai változtatást fogalmaz meg, azaz leváltják-e politikai indokok alapján a Magyar Energia Hivatal jelenlegi vezetését, mondjuk, csak azért - volt már rá példa az elmúlt időszakban -, mert őket még a polgári kormány idején nevezték ki. Ez itt a kérdés, és erre vonatkozóan egyetlenegy képviselőtársunktól nem kaptunk megnyugtató választ.

De én egy másik dolgot is szeretnék megemlíteni, hogy ebben a törvénytervezetben vannak átgondolatlanságok vagy nevezzük úgy, legalábbis nyitott kérdések. Az árkompenzáció alapja az eddigiekben a MOL veszteségét csökkentő magyar gázvagyon kitermelésének önköltsége és a fő piaci ár közötti különbözetből képződött. Hallhattuk Szalay Gábor államtitkár úrtól is, és sajnálattal tapasztaljuk valamennyien, hogy az ezen a téren rendelkezésünkre álló gázvagyon valahol olyan 30 milliárd köbméter földgáz körül van. Tehát összességében: ha az elkövetkező években ezt kitermeljük, mindaddig, amíg ez a törvény hatályban áll, a kompenzációra ennek a tulajdonképpeni bányajáruléka fog szolgálni.

Ugyanakkor azonban fölvetődik egy kérdés, tessék szíves már nekem elmondani, hogy ezek után a MOL esetében mi fogja majd biztosítani az igazán nagy költségigényű és kockázatos kutatási tevékenység folytatását. Hangsúlyozom: nem azt szeretném megkérdőjelezni, hogy kompenzációra (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) szükség van-e, hanem nem látom a forrását pontosan a kutatásnak, az új mezők feltárási lehetőségeinek, hiszen ez a 30 milliárd köbméter bizony lehet, hogy 40, de nem tudjuk, mert pillanatnyilag nincs megkutatva, ahogy a szakmában mondani szoktuk.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 281 2003.03.25. 2:10  134-286

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel a tíz perc olyan korlátokat szab, amelyet az ember sajnos nem tud véghezvinni, és nagyon sok mondanivalója van - főleg akkor, ha belé is szorult az idők folyamán -, valamikor ki kell adnia magából, nehogy az egészségében kárt okozzon. Úgy gondolom, talán egy picit fel lehet oldani a késő esti, kicsit már merevedő vitát.

Egy kicsit visszatérnék a szakmaiság kérdésére: az előbb említettem, és ezzel egyetértettünk, függetlenül attól, hogy ki hol áll - ha elfogadjuk, hogy 1 nagyobb, mint 0, akkor, azt hiszem, hogy alapigazságok mentén tudunk tárgyalni -, hogy most körülbelül 30 milliárd köbméter a megkutatott belföldi magyarországi gázvagyon, évente 2,5-2,8, csúcsban 3 milliárd köbmétert tudunk a 12,8 milliárd éves köbméter-felhasználásból, belső kitermelésből finanszírozni. Ha valaki megnézi, hogy ennek mennyi a bányajáradék-összege, akkor azt látjuk, hogy bármilyen furcsa, jól összeesik a szám, olyan 30 milliárd forint körül van, tehát tulajdonképpen a kompenzációra összességében csúcsban ennyi áll majd rendelkezésre.

Azt hiszem, hogy ezt az összeget, amely különben egy hétköznapi fül számára nagyon soknak tűnik, akár csak a költségvetés éves volumenéhez viszonyítom, nem beszélve a GDP éves értékéről, akkor bizony amellett ez egy töredékérték. Arra szeretnék csak visszatérni, és a felelősségünket aláhúzni, hogy ez a kompenzáció, ez a bizonyos 30 milliárd forint, ami itt rendelkezésre áll, igazságosan vagy társadalmi igazságosság szintjén jól csak akkor osztható el, ha a szociális rászorultságot valamilyen mértékben kimunkáljuk, vagy a kormány kimunkálja, és a jogszabályalkotásban ezt használja, mert enélkül egy kicsit elbeszélünk egymás mellett.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 285 2003.03.25. 1:52  134-286

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Göndör István képviselőtársamnak egy régebbi kétperceséhez szeretnék hozzászólni, elfogadva mindazt, amit ő mondott, tényleg csak aláhúzva azokat a gondolatokat, mintegy gondolkodási késztetésként, amelyek úgy hiszem, valamennyiünk számára meggondolandóak lehetnek.

A szakmai vita során nagyon sokan megfogalmazták, hogy valóban meggondolandó lenne a szállító- és a tárolóengedélyes egyértelmű szervezeti szétválasztását minden egyéb tevékenységtől elvonatkoztatni, mert ennek hiányában a rendszerirányítás függetlensége nehezen biztosítható. Tisztelettel képviselőtársaim figyelmébe ajánlom, hogy amikor a villamos törvényt vitattuk, és ott a rendszerirányító speciális feltételeit taglaltuk, már akkor elhangzott a vitában, hogy a villamosenergia-iparban a rendszerirányító alapvetően, strukturálisan és szervezeti felépítésénél fogva más, mint a gázszolgáltatás esetében.

Lehet, hogy ez itt nekünk csak részletproblémának tűnik, de mégis fontosnak tartom, azért is jelzem, csatlakozva mindahhoz, amit Göndör képviselőtársam is elmondott, hogy ez azért a későbbiekben, majd a részletes vita során, a módosító javaslatok megfogalmazásánál és főleg a gáztörvény következő gazdasági bizottsági vitája során a figyelmünket ne kerülje el.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 223 2003.03.31. 2:18  196-308

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, mindannyiunk számára egyértelmű, hogy a földgáz lakossági felhasználása jelentős hatással van környezetünk állapotára, hiszen ez az egyik legtisztább energiafajta. Nagyon sokszor hallhattuk, hogy bűn is a földgáz eltüzelése, hiszen vegyipari alapanyagként mennyi minden előállítható volna belőle. De itt most a környezetvédelmi dolgokra szeretnék néhány gondolatot említeni, hisz nem igazán esett szó ezekről. Különösen fontos ez egy olyan nagyon, halmozottan hátrányos helyzetű városban, mint amilyen Budapest is.

A szakértők egybehangzóan állítják, hogy a földgáz árának emelése súlyos környezeti terheléssel jár. Egy sor helyen, vegyes tüzelésű kazánoknál és egyedi tüzelésmódoknál a földgáz áremelése azt fogja eredményezni, hogy veszélyes hulladékok eltüzelésére ösztönöz, azaz hogy a lakosság magától értetődően eltünteti majd ezeket a hulladékokat. A veszélyes hulladékok lakosság által történő eltüzelésének az elkerülésére eddig hatékony módszer, hatósági ellenszer nem jött létre, mivel ez a felhasználási mód elsősorban vidéken egyértelműen elterjedt és ellenőrizhetetlen. Egyetlen fékezési módszer a gazdasági érdekeltség, most azonban pontosan ez kapott két oldalról is egy eltérítő pofont, hiszen, tisztelt képviselőtársaim, önök előtt közismert, főleg a budapestiek előtt, hogy a lakossági hulladék szállítási díja elsősorban Budapesten 2003. január 1-jétől 10,5 százalékkal emelkedett, míg most a lakossági földgáz díja fog emelkedni május 15-étől 12 százalékkal. Ez pedig azt jelenti, fogalmazhatunk úgy is, hogy ez az intézkedés, ha tetszik, ha nem, környezetünk károsítását fogja eredményezni, éppen amiatt, mert a veszélyes hulladékok eltüzelésére ösztönöz.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 227 2003.03.31. 10:14  196-308

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hallhattuk a vita során, és olvashattuk az általános indoklásban is, hogy a földgázellátásról szóló törvényjavaslatot elsősorban az uniós követelmények határozták meg. Nagyon sok mindent hallhattunk, hogy az Unióban milyen változások mennek végbe, mik várhatók rövid távon, bár az utóbbi információk szerint pont ezen a téren bizonyos visszafogásra is sor került, azonban úgy gondolom, hogy mégsem kérdőjelezhető meg, hogy az Európai Unió hosszú távú terve az egységes európai energiapiac kialakítása. Erről nagyon sok mindent hallhattunk, de azt hiszem, nagyon jó lett volna, ha a törvényhez kapcsolódóan ezeket a legfontosabb dolgokat mellékelték volna az előterjesztők, mert sok minden tisztázására sor kerülhetett volna, és láthattuk volna abból azokat a társadalmi igényeket is, amelyek az Európai Unióban természetesek, az Unió sajátosságaiból fakadnak, hogy igenis elismerik, hogy szükség van a piac korlátozására, igenis elismerik, hogy szükség van szociális biztonságra, hisz az Unió sajátja, mert ebből indult ki.

Ezen bizonyos egységes európai energiapiac kialakításának a lépcsői a következők: a nemzeti piacok fokozatos megnyitása a verseny számára, majd a nemzeti piacok egységesítése. Az érintett piaci szereplők, látva a versenypiac elkerülhetetlenségét, nagyon sok esetben igyekeztek előremenekülni, így a nemzeti piacok megnyitása az Európai Unió legtöbb tagországában már megtörtént. Ezen felbuzdulva született meg az a törekvés, hogy felgyorsítsák a gázpiac nyitását, és a kitűzött határidő, 2005 előtt már létrehozzák az egységes európai gázpiacot, melynek a legfontosabb feladatai a következőkben foglalhatók össze, mert hiszen valamit valaminek az érdekében csinálnak. Gondolom, ezt tudjuk, de nem árt, ha még egyszer sorba szedjük.

 

(19.00)

 

Meg kell oldani ésszerű technikai és pénzügyi feltételek mellett a nagy távolságú energiaszállításokat, a biztos tranzitálást. A versenypiac jellegéből adódóan lényeges kérdés, hogyan vehetők rá a befektetők új hálózati és termelői kapacitások létesítésére, versenypiaci körülmények között.

Az ellátás minősége és biztonsága a legmeghatározóbb, ez alapvetőbb, annak ellenére, hogy piacgazdaságban vagyunk, vagy nem piacgazdaságban, ugyanakkor közismert, hogy a versenypiacnyitás sajnos az ellátás minőségi paramétereinek a romlásával és az ellátási biztonság csökkenésével járt. Ugyanis a piaci szereplők saját gazdálkodási optimuma, ha szabad ezt a kifejezést alkalmaznom, ezt eredményezi. Ennek a kivédését - ezt az Unió is elismeri - csak adminisztratív szigorításokkal lehet biztosítani.

És vannak a szociális szempontok, hiszen a versenypiacon csak az a fogyasztó lehet hosszú távon vásárlóképes, amelyik gazdasági értelemben kellően erős, márpedig az Európai Unióban is vannak szegények, a hazai fogyasztóknak pedig jelentős tömegei nem tartoznak ebbe a gazdaságilag erős fogyasztói körbe. Ugyanakkor azt írja az Unió az alapszabályban, hogy ilyen feltételek között is biztosítani kell az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférést, illetve magukat az alapvető szolgáltatásokat.

Ezzel kapcsolatban vetődött fel az úgynevezett alapszolgáltatók és a különleges szolgáltatások kérdése is, a szociális biztonság szempontjából ugyanis alapvetően fontos jelentősége van az EU-joganyagban ezeknek a szolgáltatásoknak. Hiszen ha visszanézünk a történelemben, már az Európai Unió alapítóinak fő célkitűzése: a piaci verseny akadályainak az elhárítása, az egységes európai piac, az úgynevezett Közös Piac létrehozása volt, de az alapítók felismerték, hogy ennek a törekvésnek természetes korlátokat szab a lakosság teherviselő képessége. Ezért bizonyos feltételek mellett már az alapító okirat lehetővé teszi a versenyszempontok háttérbe szorítását, azaz az állam beavatkozását.

A másfél évvel ezelőtti, Laekenben tartott kormányfői tanácskozást megelőzően készültek a témával kapcsolatos dokumentumok, amelyeknek legfontosabb kitételei az alábbiak voltak: szorgalmazták a szociális és területi szolidaritást Európában, az általános gazdasági érdekű szolgáltatások alkalmazásának a fontosságára híva fel a figyelmet. Javasolták, hogy egyensúlyt kell teremteni a versenyszabályok alkalmazása és ezen általános érdekű szolgáltatások támogatása között; azt is javasolva, hogy meg kell teremteni egy keretdirektívát, amely az alapító okirat 16. §-án alapul, és a szabályozást tulajdonképpen ez ölelné fel.

Az Laekenben tartott tanácskozáson az EU-bizottság hivatalos dokumentumban tett javaslatot erre. A dokumentum többek között kifejti a közszolgáltatási szektorba történő beavatkozás fontosságát és szükségességét úgynevezett piaci hibák esetén. Fel is sorolja, hogy mik lehetnek ezek a piaci hibák, miket tekint ilyen szempontból alapvető hibáknak: ha a hiba kihat a társadalmi értékek alakulására vagy az egész társadalomra; vagy ha a hiba kihat a társadalom alanyi vagy csoportérdekei alapján valamelyik meghatározott igényre; vagy ha a társadalom legszegényebbjeinek is biztosítani akarja ezeket a szolgáltatásokat. Az alapító okirat azt is megfogalmazta, hogy ezeket a beavatkozásokat állami segélynek tekintik, tehát nagyon óvatosan kellene bánni ezzel a terminus technicusszal, hogy segély, mert ebbe mi minden fér bele. A dokumentum foglalkozik különben a szolgáltatók kiválasztásával, a minőségi paraméterek kérdésével, ellenőrzésével és az értékelésekkel egyaránt.

Végül: definíciókat fogalmaz meg, pontosan az egyértelműség érdekében. Megfogalmazza, hogy mit tart általános érdekű szolgáltatásnak: amit a hatóságok ennek nyilvánítanak, de a tárgya csak közszolgáltatási kötelezettség lehet. Általános gazdasági érdekű szolgáltatás az olyan piaci szolgáltatás, amelyet az általános érdekre való tekintettel közszolgáltatásnak minősítenek, itt vannak a szabadságfokok. Alapszolgáltatás: bizonyos alapvető szolgáltatási kötelezettség, amely mindenki számára biztosít hozzáférést és egy bizonyos minőséget. A szolgáltatás minimumát jelenti az is, hogy bizonyos feltételek megléte esetén megfizethető árakat kell biztosítani - meg is fogalmazza, mit ért megfizethető áron. A megfizethető ár olyan árat jelent, amelyet egy tagállam országos szinten határoz meg a helyi viszonyok figyelembevételével. Magába foglalhat olyan általános tarifákat, amelyek helytől függetlenek, vagy tarifaopciókat az alacsonyabb jövedelmű felhasználók igényeinek a biztosítása érdekében. A megfizethetőség az egyéni fogyasztók kiadásainak a teljesíthetőségével kapcsolatos.

Tisztelt Képviselőtársaim! Joggal vetődik fel a kérdés, hogy hazai viszonyaink között mennyiben indokolt ezzel a kérdéssel foglalkozni, hiszen a nemzeti jövedelem és a reálbérek is évről évre növekedtek az elmúlt évben. Én azt hiszem, ha megvizsgáljuk a társadalom helyzetét, érzését mindezek mellett, akkor azonban olyan feltételrendszer bontakozik ki, amire érdemes odafigyelni. Hiszen a családok jelentős részénél a rezsiköltség máris nagyon magas, másrészt a lakosság nagy része úgy érzi, hogy a megélhetési viszonyai nehezebbek.

Ez utóbbit támasztja alá a Statisztikai Hivatal életmódvizsgálatából készült összeállítás is, arra kérdésre ugyanis, hogyan tud megélni, a lakosság 10 százaléka azt válaszolta: nagy nehézséggel; 30 százaléka azt válaszolta, hogy nehezen; 50 százaléka azt, hogy kisebb nehézséggel; míg csak 10 százaléka azt, hogy könnyen. Ha összeadjuk a “nagy nehézséggelö és “nehezenö válaszokat, kiderül, hogy az egyedülállók 52 százaléka, a legalább három gyermeket nevelő családok 50 százaléka, a gyermeket egyedül nevelő szülők 57 százaléka és a szülőből, valamint felnőtt gyermekből álló családok 50 százaléka kerül ebbe a tartományba. Ez is aláhúzza azt a véleményt, hogy az alapvető energiaszolgáltatások támogatása nálunk is szükséges és alapvető.

A célszerű megoldás keresésére az EU nézőpontjából (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) több kérdést is fel kell vetni. Erről majd, ha az elnök úr megengedi, kétperces időkeretben fogok néhány gondolatot elmondani. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 233 2003.03.31. 2:08  196-308

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Szeretném ott folytatni, ahol az előbb abbahagytam, hogy nálunk is szükség van az alapvető energiaszolgáltatások támogatására. Úgy hiszem, hogy ezt is az Európai Unió nézőpontjából kell megvilágítani. Először is, hogy indokolt-e a beavatkozás; szociális szempontból mindenféleképpen indokolt, mert a jelen viszonyok mellett a népesség egy részének komoly nehézséget jelent az alapvető szolgáltatások igénybevétele. Hol indokolt a beavatkozás? Elsősorban - ebben egyetértenek a szakértők - a gáztüzelés és a gázalapú távfűtés esetében. Mi a forrása az állami segélynek? Itt már van eltérés. Azt hiszem, abban valamennyien egyetértünk, hogy a gázfelhasználás ártámogatásánál a hazai kitermelésű önköltség és a nemzetközi gázárak közötti különbség az egyik bázis, de módosító javaslatunkban mi igenis számítunk a szolgáltatói befizetésekre, és számítunk más költségvetési támogatásokra is.

Az is fölvetődik európai uniós szempontból, hogy szolgálhat-e valamilyen kohéziós célt. Igen, hiszen a kohéziós célok között az elmaradott lakossági csoportok, illetve területek fokozatos felzárkóztatása meghatározó szempont, ilyen értelemben ezt szolgálja. Természetesen olyannak kell lenni a megoldásnak, hogy a bevezetendő támogatási rendszer vagy kiegészítés a piaci versenyt alapvetően ne befolyásolja. Ezen problémák megoldására való törekvés hosszabb múltra tekint vissza, élénk vitákkal övezetten. Mindig különösen nagy gond volt a nagycsaládosok kérdése és a kisnyugdíjasok, valamint más szociális szempontból rászorultak kérdése.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 239 2003.03.31. 2:12  196-308

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt vita során jeleztük, hogy talán a MOL veszteségállománya sem halmozódott volna fel ilyen mértékben, ha valamilyen formában a gázszolgáltató vállalatok vagy társaságok részéről a nyereség megosztásában valamiféle akarat jelentkezett volna, hiszen az egyik oldalon az árszabályozás bizonyos veszteségek felhalmozását, a másik oldalon pedig egyértelmű eredményeket biztosított, az 1995-ös kormányhatározatok ugyanis 8 százalékos eszközarányos nyereséget biztosítottak a gázszolgáltatóknak.

Csak érdekességként kigyűjtöttem, nem tudom, képviselőtársaim előtt mennyire ismert, milyen munkavállalói mozgások követték azt, hogy a gazdaság egyes részeinek gyakorlatilag, azt mondhatnám, jogszabályban biztosított nyeresége volt, míg a másik kénytelen volt bizonyos egyértelmű nehézségekkel megküzdeni.

Nos, 1995-ben a privatizációt követően milyen leépítések következtek be? Csak 2001 végéig tudom az adatokat felsorolni, mert a 2002-es adatok még nincsenek meg, de azért ismerve, hogy mi minden történt az energetikai szektorban, ezek az adatok is ugyanezt fogják alátámasztani, csak az értékek nem ismertek. Ha a statisztikai hivatali adatok igazak, akkor 1995-ben a gázszolgáltatók 10 276 alkalmazottat foglalkoztattak, 2001-ben ez 6314-re csökkent, tehát 3962 (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) munkavállalót építettek le. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez kétötöde a '95-ös szintnek.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 243 2003.03.31. 2:26  196-308

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Két dologban szeretnék vitatkozni Józsa Istvánnal, mert amit mondott, az nagyon fontos. Az egyik: azokban az adatokban, amelyeket említettem, nem szerepel a MOL gázágazatában létrejött létszámváltozás, ilyen értelemben pontosan az a lehetőség, hogy kiviszünk bizonyos szolgáltatásokat külső munkavégzésre, és annak alapján szerződéssel számlázunk, nincs benne. Az én adataim meghatározóan a területi gázszolgáltatókra vonatkoztak, azok esetében pedig csak egészen elenyésző hányadban követték a gyakorlat szerint ezeket a megoldásokat.

A másik, amivel vitatkoznék: azzal egyetértek, hogy semmiféle árszabályozás, árkiegészítés nem szolgál a szociális problémák alapvető kezelésére. Csak azt szeretném mondani - mivel még nem készült el egyértelműen az a szabályozás, hogy kik, hogyan és miként kapnak kiegészítést -, hogy ez a bizonyos alapszolgáltatás az Európai Unió joggyakorlatában ismert. Ha ebből a szempontból megnézzük, akkor - az uniós szempontokat is alapul véve - a szakértők egyetértenek abban, hogy egy blokktarifa lenne alkalmas arra, hogy ilyen értelmű kiegészítéseket biztosítson, ahol az alsó korlát nem nulla, a felső korlát pedig az alapszolgáltatás jellegű átlagos fogyasztás.

Azt mondják a szakértők, hogy a hazai gázfogyasztáson belül az alapszolgáltatást célszerű a fűtési célú felhasználáshoz kapcsolni, ez a felhasználás átlagosan 1000 köbméter/év/lakás felett kezdődik, és a lakás méretétől függően 3000 köbméter/év/lakás értékig terjed. Az a mi alapvető kiegészítésünk, hogy ehhez hozzá kell rakni a családban élő gyermekek számát, annak megfelelően a gyermekenkénti kiegészítést, valamint a kisnyugdíjasokra és a szociális rászorultakra vonatkozó kiegészítést. Ezt az Unió nem tiltja, ennek az értéke 300-500 köbméter/év/lakás/fő lehet a szakértői becslések szerint. És ha ezt hozzáteszik, akkor egy sokkal igazságosabb tarifarendszert fogunk kapni.

Köszönöm, elnök úr.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 249 2003.03.31. 2:10  196-308

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ott folytatnám, ahol Lengyel Zoltán képviselőtársam abbahagyta, hogy igen, a tömbtarifa sajnos, ha tetszik, ha nem, bizonyos helyeken preferációt biztosít azok számára, akik keveset fogyasztanak.

Ha vissza tetszenek emlékezni, annak idején a villamos tömbtarifák esetében bizony hányszor hangzott el, hogy azok, akik második, harmadik, negyedik vételezési helyen, külön óra alapján fogyasztanak, mondjuk, egy víkendházban, kedvezményes tarifába esnek, mert ha jól emlékszem, azt hiszem, 600 kilowattóra volt akkor ez a kedvezményes tarifa, annak alapján fizetnek.

Ezért javasoljuk mi, hogy ha egy ilyen tömbrendszert fog majd a kormányzat meghatározni, abban ez a típusú kiegészítés, tehát a gyerekszám utáni kedvezmény, illetve a kisnyugdíjas utáni kedvezmény vagy a szociális rászorultság alapján meghatározott kedvezmény mindenképpen érvényesíthető legyen.

A másik pedig, nehogy azt mondják, hogy csak kimondottan a gázfogyasztásra, mivelhogy egyik óriási hányada a gázfelhasználóknak indirekt gázfelhasználás útján kap energiát, ezek a távfűtésben részesülők. Ezek esetében ugyanezen rendszer által az előző gázmennyiségekből előállítható energia lehetne az a mennyiség, amely az alapszolgáltatásban ilyen értelemben kiegészítésként szolgálhatna. Úgy hiszem, ez egyértelmű, és a jelenlegi műszaki-technikai szinten ezek a számítások elvégezhetők, hiszen ma már a lakótelepi házak meghatározó hányadában is hőfogyasztásmérőket raktak fel, tehát ilyen értelemben visszaszámítható, hogy ez primer oldalon mennyi gázenergia felhasználását igényli. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ezáltal valóban egy kiegyensúlyozottabb és igazságosabb árrendszer lenne meghatározható.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 253 2003.03.31. 2:09  196-308

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szeretnék újabb vitákat gerjeszteni, de Józsa képviselő úrnak volt egy mondata, amire muszáj néhány szót szólnom. Úgy gondolom, kimondottan csak szakmai alapon vitáztunk a gazdasági bizottságban, de itt, a plenáris ülés keretében magától értetődő, hogy mindennek a politikai tartalmát is elő kell vennünk, és alaposan meg kell rágnunk.

Úgy hiszem, a vitában felszólalók közül senki nem vitatta, hogy a magyarországi energiaárak és az európai uniós energiaárak hol állnak egymáshoz. Azt hiszem, ez teljes egészében igaz a villamos energia szempontjából. Itt arról van szó, és ha tetszik, ha nem, ez hétköznapi politikai kérdés, hogy a béreket is nézni kell, mert nekünk, politikusoknak kötelességünk és felelősségünk a gazdaságban bizonyos fokú rend, bizonyos fokú harmónia megteremtése. Nem szakaszthatunk az ország nyakára olyan áremeléseket, amelyeket képtelenek megfizetni, nem szakadhatunk el a valóságtól, nem szakadhatunk el attól, hogy mi a lakosság teljesítőképessége, hogy milyenek Magyarországon a bérek.

Nagyon reménykedünk abban, hogy a bérek megfelelő gyors ütemű növekedéssel elérik majd az európai uniós átlagot, és azt hiszem, akkor jön el annak az ideje, hogy akkor arról is vitatkozhatunk majd, hogy a fogyasztói árak is érjék el az európai uniós árakat. Sajnos, azt hiszem, hiú ábránd ebben gondolkodni, mert ha szétnézünk, az árak gyorsabban növekednek, mint a bérek. Az árak kérdésében már nagyon harmonizáltuk magunkat az Unióhoz. Azt hiszem, nekünk éppen ezért ebben a feltételrendszerben, nem is úgy fogalmaznék, hogy politikusként vagy politikusan kell gondolkodnunk, hanem nagyon is szociális irányultsággal, vagyis felelősséggel (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) azok iránt, akik nehéz körülmények között élik meg hétköznapjaikat.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 277 2003.03.31. 2:21  196-308

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnálom, hogy ez a vita az utóbbi hozzászólások esetében - meghatározóan kormánypárti képviselőtársaink jóvoltából - indulati elemekkel is bővült. (Derültség az MSZP soraiban.) Én azt hiszem, hogy indulati elemek nem igazán jellemezték a hozzászólásokat a mi oldalunkon, még annak ellenére sem, ha nagyon sok mindent értelemszerűen nem is azonosan látunk.

Amit pedig Fónagy János képviselő úr mondott, ahhoz csak egy gondolat: már említettem a múlt alkalommal is az általános vita során, hogy van egy kiszámíthatatlanság az energiaárak vonatkozásában, ha tetszik, ha nem. Ezzel majd szembe kell néznünk. Ez tény. Én azt hiszem, ezt nem kell elhallgatni, mert az valóság, hogy az Európai Unióban épp most döntöttek amellett, hogy szükséges az energiatermékekre külön adót kivetni. Tehát majd szembe kell nézni nekünk azzal is, hogy az elkövetkező időszakban, a csatlakozást követően ennek az árfelhajtó hatása nálunk is érvényesülni fog, hisz mi sem vonhatjuk majd ki magunkat ez alól a szabályozás alól. Ennek a nagyságát ma konkrétan senki nem tudja megmondani, ez még a jövő kérdése. De azt hiszem, ezen nem érdemes vitatkozni.

Azon viszont, úgy hiszem, érdemes vitatkozni, és vitatkozom is, hogy azt mondta az államtitkár úr az egyik kétperces hozzászólásában, hogy szakmai szempontból itt lényegi dolog nem hangzott el. (Szalay Gábor közbeszól.) Én azt hiszem, hogy ha majd visszaolvassuk… Ha nem ezt mondta, akkor elnézést kérek, az én értelmezésemben valahogy ez így jött át, vagy az, hogy új dolog nem hangzott el. (Szalay Gábor: Az árak vonatkozásában.) Az árak vonatkozásában, azt hiszem, mi is érveltünk folyamatosan, és képviselőtársaim is érveltek a másik oldalról is folyamatosan. De azok között, ami a törvénnyel kapcsolatban elhangzott - akár csak az uniós szabályozással egybevetve -, azt hiszem, voltak olyanok, amelyekkel a tisztelt Ház a mai napon szembesült először.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 303 2003.03.31. 2:27  196-308

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Göndör István képviselőtársam egyik mondatára szeretnék reagálni. Én nem azt mondtam, hogy az Európai Unióban eldöntött energiaadó bevezetése bármilyen formában is bárkit érinteni fog. Én azt mondtam, hogy ennek a hatása alól mi sem vonhatjuk majd ki magunkat. Senki nem tudja ma még megmondani, hogy ez milyen típusú adózás lesz, végül is kiket fog érinteni, azaz kiket fog sújtani. Egy a lényeg… (Közbeszólás.) Nincs, mert még nem dolgozták ki, tehát ilyen értelemben csak egy elvi döntés született, hogy energiaadót vezetnek be, de hogy ezt milyen formában, kikre, a fogyasztók mely rétegeire fogják kiterjeszteni, erre vonatkozóan egyértelmű döntés nem született.

A másik, csak a pontosság kedvéért, Ágota Gábor már idézte Hatvani György gazdasági bizottságban elhangzott hozzászólásának a Figyelőben megjelent tartalmát, mert ugyanis a szó szerinti jegyzőkönyv van a kezemben, ha megengedik, ezt idézném, tehát ezért bánjunk csínján azzal, hogy ki mit próbál szájba venni, milyen kifejezéseket használ, mert utána nincs jogalap arra, hogy indulatosan ezeket a tényeket meg nem történtnek tekintsük, vagy netalán vissza is utasítsuk.

A hiteles jegyzőkönyv tanúsága szerint - nem olvasnám fel az egész fejezetet, mert annak nincs értelme - Hatvani György többek között, tehát pont, pont, pont, ezeket mondta: “Az EU-egyeztetés.ö Tehát vélhetőleg ez egy kérdés volt, meg is tudnám mondani, kinek a kérdése, de ez most nem lényeges. “Igen, beindult, folyik. Ez az EU-egyeztetés az, amelyik el fogja dönteni, hogy az új direktívához való illesztés feltételei kielégítődnek, hogyan, milyen módon és milyen lépésekben. Ad absurdum arra is lesz lehetőségünk, hogy mivel a direktíva változott, derogációt kérjünk, ha ez indokolt, és szükséges lesz. Ezek az egyeztetések beindultak.ö (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy hivatkozhatunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) olykor magunkra is, csak egy kitétel van, emlékezzünk a múltkor mondott mondatainkra is.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 122 2003.04.15. 2:20  99-263

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tulajdonképpen a 114., 115., 116. és 117. számú módosító javaslataink kapcsán kapcsolódom az előttem felszólaló Farkas és Balla képviselőtársaim mondanivalójához azzal, hogy valóban így van, azt hiszem, a gazdasági bizottságban több évre visszamenőleg nagyon is értelmes vitát folytattunk, konstruktív vitát folytattunk, és konstruktív előterjesztést is készítettünk annak érdekében, hogy az az áldatlan helyzet, hogy a különböző energiahordozóknak más a hőértéke, és valamilyen formában ennek ellenére nem hőértékarányos az áruk, valahogy olyan támogatási rendszert kellene kialakítani, amelyik az igazságosság irányába mozdulna el. Azt hiszem, nem könnyű dolog felvállalni az igazságosságot, mert egy társadalmi ítéletalkotást a racionális ítéletek közé bevinni különben sem könnyű dolog, de azt hiszem, tettünk ennek érdekében ésszerű és mindenki számára elfogadható indítványt.

Ebből indultunk ki, amikor a falugázt mint vezetékes PB-gázt a módosító javaslatunkban mi is felvállaltuk, egyetértve a Farkas képviselőtársam és Balla képviselőtársam által elmondottakkal, de mi úgy ítéljük meg, hogy mivel most már ez a törvény a módosítások eredményeképpen valamilyen formában az árszabályozásra is ki fog térni, illetve ki fog térni, tartalmazni fogja a támogatás kérdését is, hogy az igazságosság irányába lépnénk, ha ez a támogatás kiterjeszthető lenne azokra a más energiahordozókra is, amelyek ugyanilyen szükségszerű ellátást biztosítanak.

Tudom azt, hogy nagyon jól hangzott, amit Farkas képviselőtársam elmondott, de a kormány sem adott be ehhez a törvényjavaslathoz hatástanulmányt, és értelemszerűen egyetlenegy képviselő sincs abban a helyzetben, hogy általános érvényű hatástanulmányt készítsen, nem tudjuk megmondani. Felelősen állítom, hogy senki nem tudja megmondani, hogy ez milyen nagyságú kihatást teremt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Azt hiszem, azt kell majd végiggondolnunk - és majd ehhez a pénzügyi kormányzat segítségét is kérjük -, hogy milyen korlátozást kell alkalmaznunk ennek érdekében.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 144 2003.04.15. 2:24  99-263

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az imént, azt hiszem, konszenzussal, egyhangúlag döntött az Országgyűlés az Európai Unióhoz való csatlakozásról. Az elmúlt plenáris ülésen, még mielőtt a 114., 115. számú módosító javaslatokat beadtuk volna, külön kitértem egy normál hozzászólásban, hogy az Európai Unióban is, ahol a szociális igazságosság vagy más néven a társadalmi igazságosság rendkívül fontos alapeszme, és a mai napig érvényben van, alkalmaznak úgynevezett támogatásokat abban az esetben, ha társadalmi igény ezt reálissá teszi.

Fölsoroltam akkor, melyek azok a pontok, amelyek ebből a szempontból lényegesek. Számunkra, kereszténydemokrata politikusok számára ez magától értetődő dolog, hiszen a szociális igazságosság, a társadalmi igazságosság nálunk az egyik legmeghatározóbb alapkategória. De én úgy gondolom, egy európai szociáldemokrata számára is a szociális igazságosság, a társadalmi igazságosság kell hogy alapkategória legyen, alapkategóriává váljon. Én nem hiszem, hogy az az Európai Unió, amelyikbe megyünk, kimondottan a liberális piacgazdaság megvalósítója. Ezen folytathatunk majd vitát, de gondolom, ez nem idetartozik.

Ezért csak azt szeretném jelezni, hogy ez a módosító javaslat pontosan azokat az alapfeltételeket fogalmazza meg, amelyek lehetőséget teremtenek a tényleges árak, az adható - adható - támogatások együttes hatását úgy figyelembe venni, hogy minden egyes esetben az eredő egymást közelítse. Vagyis, ha egymást közelíti - és ma azt mondjuk, ebben valamennyien egyetértünk, hogy ezen tüzelőanyagok közül a földgáz ára a legolcsóbb -, ha itt egy, a minimumhoz közelítő eredő jön ki közösben, akkor az igazságosság (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) irányába lépünk. Ez pedig, úgy hiszem, önöknek is, nekünk is fontos, legalábbis fontos kell hogy legyen. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 156 2003.04.15. 2:32  99-263

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt mondta Podolák György képviselő úr, hogy az általános vitában lényegileg másról nem folyt a szó az ellenzék részéről, mint arról, ami a törvényben tételesen nincs benne, vagyis a földgázszolgáltatás fogyasztói áráról.

 

(15.40)

 

Így igaz, képviselő úr, és hogy ez bizonyára önökben is gyökeret vert, mi sem bizonyítja jobban, mint a 105. módosító javaslat, és mindazon módosító javaslatok, amelyeket a képviselőtársam jegyzett társaival egyetemben, és amelyek úgy látszik, hogy mégiscsak fontosak az önök számára is, hogy valamilyen formában erről is folyjék a szó, hogy valóban arról beszéljünk itt, az Országgyűlésben egy törvényalkotás kapcsán, ami a legfontosabb, hogy a lakosság széles rétegeit milyen nehézségeknek tesszük ki, hogy a földgáz árát majd hogyan, miként tudják megfizetni.

Ezzel kapcsolatban konkrétumot is szeretnék említeni, és visszatérnék a 119. módosító javaslatunkra, amelynek a lényege - ezt már jeleztük a bizottsági vita során is -, hogy egy kiterjesztést tartalmazna a célelőirányzatra, mert úgy ítéljük meg, hogy az egyre fogyó hazai kibányászású földgáz bányajáradéka nem ad majd elegendő nagyságú forrást erre a bizonyos kompenzációra, kiegészítésre - mivel még a törvény nem fogalmazza meg ezeket a kifejezéseket, én is igyekszem a miniszter úr terminus technicusait használni -, de hogy ezekre sor kerül, az most már reményeink szerint önök által és a módosító javaslataikból következik.

Mi azonban úgy ítéljük meg, hogy nem elég csak a bányajáradékból befolyó összeg, hanem szükséges, hogy igenis a területi gázszolgáltatók, ahol a lényegesen nagyobb haszon lecsapódik, ők is áldozatot vállaljanak benne, szükséges az is, hogy ebbe bizonyos költségvetési források is bekerülhessenek, és megítélésünk szerint arra is szükség van, hogy ezt az Országgyűlés a költségvetési törvényben szabályozott módon ossza el, ne pedig valamilyen formában átláthatatlan vagy kevésbé átlátható úton, akár csak valamilyen alapítványon vagy valami máson keresztül hitbizománnyá váljék.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 168 2003.04.15. 2:17  99-263

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ott folytatnám, ahol Podolák képviselőtársam abbahagyta.

Azt hiszem, az teljesen egyértelmű, és mindenki számára lelkéből fakadó, igazságérzetéből fakadó megítélés, hogy egy valódi fogyasztóvédelem a törvénnyel kezdődik el. Tehát olyan törvényt kell hozni, amely egyértelmű, amelybe nincsenek már beépítve igazságtalanságok, amelyekben nincsenek benne nem azonos feltételek. Azt tudjuk, hogy az eddigiekben bármilyen jóindulat, bármilyen közös akarat vezérelt is bennünket, ilyen törvényt maradéktalanul nem igazán tudtunk hozni, tehát mindig egy-egy törvénnyel megteremtünk valami igazságtalanságot is.

Most itt egy ilyen igazságtalanságra szeretném felhívni a figyelmet, emlékeztetve pont arra, amit a képviselőtársam is említett, hogy jelenleg van egy úgynevezett hálózatfejlesztési hozzájárulás, amely sújtja a vezetékre rácsatlakozó új fogyasztót, amelyet a vezeték tulajdonosának vagy üzemeltetőjének, vagy éppen az engedélyesének kell fizetni (Göndör István közbeszól.), de a téma az, tehát a fogyasztóvédelem kapcsán említem ezt, és ezért nem mondtam, hogy melyik módosító javaslat; Göndör képviselőtársamnak a figyelmeztetésére reagálok, azt hiszem, hogy itt is most előjön egy dolog.

Majd a következő szakaszban, amikor ez tételesen is sorra kerül, akkor külön ki fogok rá térni, hogy azzal, hogy fenntartunk egy rendszert, amelyen a törvény már most túllép, mert megalkotja a csatlakozási díjat, amely a törvény hatálybalépésétől kezdve lesz kötelező, ugyanakkor fenntartja a hálózatfejlesztési hozzájárulást is, mégpedig mi, akik már túl vagyunk a bizottsági vitán, tudjuk, hogy nem a törvényben meghatározott ideig, hanem azt lényegesen megnyújtva, mert a négy év lényeges nyújtás. Azt hiszem, a fogyasztóvédelem szempontjából erről különösen beszélni kell. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 186 2003.04.15. 2:21  99-263

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kovács Tibor képviselőtársam iménti felszólalása szöget ütött a fejembe egy gondolat erejéig, amit, úgy gondolom, meg is kell osztani mindenkivel.

Sajnos az az alapvető probléma, hogy 1995-ben, amikor azok a bizonyos kormányrendeletek lehetőséget adtak a 8 százalékos eszközarányos nyereség képzésére az egyes területi szolgáltatóknál, úgy az elektromos, mint a gázszolgáltatóknál, úgy hiszem, azok voltak alapvetően az egész rendszer elrontói. Hiszen nem tették mellé azt az alapvető követelményt, hogy kapjanak, de csak abban az esetben, hogyha időről időre nyereségük iksz százalékát, akár mindet a hálózat fejlesztésére, modernizálására, azaz az ellátásbiztonság fokozására fordítanák. Ugyanis emlékeztetni szeretném képviselő urat - neki legalább olyan jó információi vannak, mint nekem -, hogy azért az elmúlt időszakban arról is szó volt, hogy esetleg a MOL gázüzemágát megpróbálják értékesíteni; nem igazán tolongtak érte. Éppen most olvasom az újságokban, hogy viszont az egyik dél-magyarországi - a nevét hadd ne említsem - gázszolgáltató MOL-nál lévő részvényeit más szolgáltatók vásárolták meg. Ez nagyon fontos és nagyon jó, mert úgy gondolom, hogy az a 8 százalékos eszközarányos nyereség, amelyet ezek a rendeletek biztosítanak, ami egyes információk - és megbízható információk - szerint már régen nem 8 százalék, hanem régen több, ezek bizony valóban vonzóvá teszik arra, hogy kivásárolják ezeket a részeket, miközben most sincs ott semminemű olyan kötelezettség, amely biztosítaná azt, hogy ebből a normális vagy szokásos - talán használjuk ezt a kifejezést: szokásos - jövedelemnél, szokásos nyereségnél lényegesen nagyobb nyereségből bizony-bizony a hálózat fejlesztésére komoly áldozatokat kellene nekik vállalni. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 194 2003.04.15. 2:27  99-263

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Őszintén megleptek Kovács képviselő úrnak ezek a szavai. Én úgy tudom, hogy nem az Energia Hivatal az ármegállapító jogkörben eljáró, kedves képviselő úr! Az Energia Hivatal előterjesztése alapján az illetékes miniszter, illetve a kormány hoz döntést. Ez nem ugyanaz, képviselő úr, ne próbáljuk a kettőt összemosni!

A másik: tessék, mondja már meg, képviselő úr, hogy mi nem stimmel abból, amit elmondtam, mi nem úgy van. Négy éven át a gazdasági bizottságban együtt ültünk. Nem volt olyan alkalom, amikor a privatizáció tárgyalásánál a pontosan erre vonatkozó 8 százalékos eszközarányos díjra, amely egyértelműen elbillentette az egész árrendszert, ne tértünk volna ki.

Igaza van Ékes Józsefnek, hogy talán vissza kellett volna térni az egész energiarendszer privatizációjára, csak nem volt miből. Mint ahogy most sem lenne, ha vissza kellene vásárolni az energetikai rendszert, akkor valószínűleg csődbe menne az egész államháztartás. De azért legalább egymás között és az ország lakossága előtt ismerjük már el a dolgokat! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért olyan alapvető dolgokat ne felejtsünk el, hogy minek következtében jött mindez létre: egy pénzügyminiszteri elszámolás következtében. Egyszerűen onnan indultak ki, hogy nem hitték el, hogy 120 milliárdnál nagyobb lesz a bevétel a privatizációnál - az már csak később jött be, hogy ez több mint 450 milliárd lett. Ez az igazság! Utána már a parlament döntött, hogy mi legyen a többletbevétellel, de ez volt az alapállás.

Különben pedig volt egy nagyon jó koncepció; az volt a koncepció, hogy 20 százalékát értékesítsük, és másik 20 százalékot pedig tőkeemeléssel vigyenek be a cégbe, kimondottan annak érdekében, hogy ott a szükséges fejlesztések végbe menjenek.

Nos, ez a 20 százalék hiányzik mind a mai napig. Mind a mai napig, képviselőtársam, és cáfoljon meg, hogy hol rakták be ezt a 20 százalékot. Tudja, képviselő úr, mennyi annak az értéke? Tessék szíves lenni megnézni mai árakon, valorizálva azt az értéket, a 460 milliárd 20 százalékát, amit ha bevittek volna, mai áron az mit jelent, abból milyen fejlesztéseket lehetett volna csinálni.

Innen ered minden baj forrása, képviselő úr! (Taps az ellenzéki oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 204 2003.04.15. 2:08  99-263

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Teljes egészében egyetértek mindazzal, amit Göndör képviselőtársam elmondott. Hiszen visszaemlékezve, azért szenvedünk ennyit a falugáz kérdésével, mert nagyon sokszor a komoly önkormányzati áldozatvállalással és vállalkozói befektetéssel megépített PB-vezetékes gázellátás esetében nem igazán volt arra lehetőség vagy nem igazán volt rá példa, hogy valamelyik területi gázszolgáltató kivásárolta volna azt, akár bekerülési költségen, megépítette volna a szükséges közép- vagy nagynyomású ellátóvezetéket, amellyel a rendszert a saját rendszeréhez hozzá lehetett volna kötni, vállalta volna ennek kockázatát, és elkezdett volna a különben 8 százalékos vagy azt meghaladó nagyságú, eszközarányos nyereségéből ilyen fejlesztést végrehajtani. Ezért szenvedünk most is.

Visszatérek oda, mert ez a fejezet még nyitott, hogy valamilyen formában pozitív és nálunk is visszacsengően támogatásra ítélt Farkas képviselőtársam javaslata, hogy ezt a kérdést most, ha már hozzányúlunk a földgázellátásról szóló törvényhez, ugyan jellegében más típusú vezetékes gázellátó rendszer, de nagyon is lóg a levegőben, éppen azért, mert sem a szabályozás nem egyértelmű, sem a gazdasági paraméterek nem teszik vonzóvá, hogy a támogatás, a kiegészítés, a kompenzáció elvének fölhasználásával adjunk arra lehetőséget, hogy jövőképük legyen, hogy ne kelljen egy modern fűtési rendszerből áttérniük a házi hulladék vagy a vegyes tüzelésű kazánokban elégetett más anyagok felhasználására. Mert ezek, azt hiszem, már nem az európai uniós úthoz tartozó mozzanatok.

 

(16.40)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 208 2003.04.15. 0:57  99-263

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az élet számos esetben ír felül valamennyiünket. Így történt ez a mai tárgyalási nap során is, amikor több képviselőtársam megfogalmazta, és államtitkár úr ennek megfelelően reakcióiban kénytelen kitérni azokra a módosító javaslatokra is, amelyek tulajdonképpen már a harmadik szakaszban vannak. Mivel a helyzet most egy ilyen rendkívüli eredménnyel járt, én tisztelettel azt kezdeményezem, hogy tekintsük a harmadik szakaszt is megnyitottnak, hiszen érdemileg már arról tárgyalunk, tehát ne kelljen ott újra elkezdeni a mondanivalónkat ugyanarról a szintről, hiszen úgy gondolom, valamennyien úgy érezzük, hogy egymásba folyó, egymást kiegészítő dolgokról van szó. Tisztelettel kérem, hogy elnök úr kérdezze meg ezzel kapcsolatban a tisztelt Országgyűlést.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 226 2003.04.15. 2:43  99-263

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én is csak meg szeretném köszönni Szalay Gábor államtitkár úrnak, hogy tényleg ennyire benne él a törvényalkotásban, és minden egyes módosító javaslatot figyelemmel kísér. Hiszen már megelőzte az én hozzászólásomat is, amikor jelezte, hogy a 89., 90., 93. és 96. módosító javaslatunkban, amelyekben a feljogosított fogyasztónak a közüzemi szerződés felmondására, illetve a közüzemi szerződéses jogkörbe való visszalépésére vonatkozó határidők módosítására teszünk javaslatot, a kormány ezen a téren fogadókész, és jelezte számunkra azt, hogy elfogadja azt a célt, amely valamennyiünket vezérelt. Hiszen itt több mint tíz ilyen módosító javaslatról van szó, amelyben ezeket az időket rövidíteni szeretnénk annak érdekében, hogy a valóban biztonságos ellátás adott legyen.

 

(17.20)

 

Megragadom az alkalmat, hogy szóljak Göndör István képviselőtársam 97. számú módosító javaslatáról is, mert úgy hiszem, hogy ez azért valamennyiünk számára egy nagyon fontos módosító javaslat.

Hiszen azt tudomásul kell venni, hogy Magyarország földgázellátásának meghatározó hányada Oroszországból, illetve Ukrajnából, ukrán tározókból érkezik, tehát ilyen értelemben ezek az országok nem tartoznak abba a körbe, ahol az energiaellátás versenypiacszerűen történik, ilyen értelemben feljogosított fogyasztóval nem találkozhatunk.

Tehát lehetünk mi akármilyen meghatározó nagyságú volumennek a vételezői vagy vevői, ezt a minősítést nem fogjuk megkapni. De én azt hiszem, hogy mégiscsak ez a jobb megoldás, mint amit az államtitkár úr javasolt, mert ha beletesszük azt a fajta meghatározást, hogy majd ezt kérhetjük az Európai Uniótól, és aztán majd lesz, ami lesz, az egy másik dolog. Ebben a pillanatban őszintén szólva nem tudom, hogy az Európai Unió hogyan vételez ugyanebből az energiából, mert azért azt is tudni kell, hogy az ő ellátásuk is meghatározóan ebből a térségből történik.

Tehát én azt hiszem, hogy ezt a módosító javaslatot nekünk támogatni kell (Az elnök jelzi az idő leteltét.), és aztán majd gondolkodni kell, hogy milyen módosító javaslattal tudjuk a problémát feloldani.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 238 2003.04.15. 1:27  99-263

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Képviselőtársaim! Remélem, lassan már lezárható lesz majd ez a szakasza a gázszolgáltatásról szóló törvénynek, de én egy nehezen teljesíthető várakozástól szeretném a hallgatókat és az ország lakosságát megóvni.

Tisztelt Államtitkár Úr! A szakértők egybehangzóan egyetértenek azzal, hogy a versenypiac megnyitása a magyar valóságban nem fogja egyik percről a másikra azt jelenteni, hogy a feljogosított fogyasztó is olcsóbban fog hozzájutni a földgázhoz, hanem ha már jól működik, és beállt bizonyos európai uniós szintre az árrendszer, abban az esetben, mint ahogy már láthattuk Németországban, más országokban, vagy az Amerikai Egyesült Államokban, Angliában, Nagy-Britanniában, ahol versenypiacokat működtetnek, ezek a tendenciák már érvényesültek. De mindazokat, akik a rádión keresztül hallgatják vagy éppen a televízión keresztül nézik a vitánkat, szeretném megóvni, nehogy valamiféle olyan tévhit alakuljon ki bennük, hogy azzal, hogy megnyílik a versenypiac, innentől kezdve most már elérkezett a Kánaán, és olyan olcsón jutnak földgázhoz, amilyen mértékű árengedményben még az életben nem volt részük. Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 248 2003.04.15. 2:29  99-263

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tóth István képviselőtársam példáját követve magam is két perc keretében igyekszem a módosító javaslatainkat előterjeszteni, illetve indokolni. Itt a 128. számú és a 155. számú módosító javaslatokat szeretném említeni.

A 128. esetében már köszönöm államtitkár úrnak a támogatást, hiszen tulajdonképpen ez egy olyan típusú pontosítás, amire a magyar éghajlati viszonyok között szükség van. Nálunk nem november 1-jén kezdődik többnyire a fűtési szezon, hanem október 15-én, de ismerve a magyar valóságot és a szélsőséges időjárási viszonyokat, bizony még sokszor ezt megelőzően is, többnyire már szeptember közepétől el kell kezdeni a távfűtést is. Tehát ebben a módosító javaslatban pontosan erre vonatkozóan teszünk hatályba léptetési javaslatot, amikor a november 1-jei időpontot október 1-jére javasoljuk.

Azt hiszem, a 155. pont már egy nehezebb kérdés, hiszen itt az Energia Hivatalra és az Energia Hivatal vezetőjére vonatkozó szabályozást érinti az eredeti törvény. Ennek megfelelően mi a villamosenergia-törvényben az erre vonatkozó szabályozást szeretnénk átírni. Azt hiszem, hogy ez a 155. számú módosító javaslatban felsoroltak szakmailag is nagyon alátámasztott érvek.

Azon lehet vitatkozni a 8. §-ban, hogy tíz nap kell-e az összeférhetetlenség megszüntetéséhez vagy térjünk át az országgyűlési képviselők, miniszterek vagy éppen a közszolgálatban dolgozók 30 napjára. Úgy hiszem, hogy ez nem okoz majd köztünk problémát, de mi itt igyekeztünk egy általános érvényű, szakmailag alátámasztott módosító javaslatot készíteni, ugyanis semmiféleképpen nem szeretnénk azt a biankó felhatalmazást megadni, amely esetleg egy politikai indokok alapján történő energiahivatali lefejezésre ad lehetőséget. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Azt szeretnénk, hogy bármilyen probléma megoldása törvényi szabályozás keretében, az emberi tisztesség feltételei mentén történjen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 262 2003.04.15. 2:08  99-263

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Lényegében befejeződött a részletes vita mai napi része; engedtessék meg, hogy egy bizonyos fokú összegzést tegyek, még akkor is, ha nem egyetlen módosító javaslathoz, hanem a törvény egészéhez és valamennyi módosító javaslathoz kapcsolódom.

Tíz évvel ezelőtt, amikor abban a szerencsében vagy szerencsétlenségben volt részem - illetve Szalay államtitkár úrral részünk -, hogy elkezdtük az energiatörvények kimunkálását és az új gazdasági környezethez való alakítását, akkor abból az alapállásból indultunk ki, hogy olyan törvényt alkossunk, amely az elkövetkező időszakban, már az akkortól számított elkövetkező időszakban, pár éven keresztül működőképes gazdaságot tud biztosítani az energetika területén. Én úgy hiszem, hogy az a törvény, amelyet akkor nagy konszenzussal fogadott el az Országgyűlés, pontosan ezt biztosította.

Ma úgy látom, hogy ez a sok módosító javaslat, amely beadásra kerül, amelyről ma vitatkoztunk, az a - becslésbe bocsátkozom - majdnem ugyanennyi kapcsolódó módosító javaslat, amelyik ehhez majd még bejön, az előző megállapítást kicsit árnyalja. Azt hiszem, hogy ez a jelenlegi törvényalkotási elágazás, vagyis a jelenlegi, földgázellátásról szóló törvényjavaslat sokkal több vitát gerjeszt, mint annak idején az eredeti törvény. Még azt is megkockáztatom - bár most az a cél, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamán, már az uniós szabályozást figyelembe véve, valóban hosszú távra alkossunk törvényt, illetve készítsünk szabályozást -, hogy a most készülő törvény hosszú távon egészen biztosan többszöri átdolgozásra fog szorulni.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 386 2003.11.18. 2:15  29-457

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Két olyan felszólalás történt az elmúlt időszakban - részben Kis Zoltán államtitkár úr, részben Keller László államtitkár úr részéről -, akiknek a mondanivalójára mindig odafigyelünk, és amelyekre mindig reagálni kell. Azt hiszem, ez most is így van.

Őszintén megleptek Kis Zoltán államtitkár úrnak azok a szavai, amelyekben kétségbe vonta, hogy ezen az oldalon bárki is nincs tisztában azzal, hogy a törvényalkotásnak mi a célja, illetve mi ennek a tematikai alátámasztottsága. Úgy gondolom, hogy valamennyien, akik itt vagyunk, és felelősen végezzük a munkánkat, azt hiszem, ezzel ezt a fajta megállapítást egyértelműen cáfolhatjuk.

A másik dolog, ami engem meglepett, Keller képviselő úr, amikor azt a mintegy minősítő kifejezést használta Domokos László képviselő úr hozzászólásával kapcsolatban, hogy a képviselő úr nem jó felkészítőt kapott. Nos, én úgy gondolom, önök is voltak már ellenzékben, tudják, hogy felkészítőket a kormánypártok tagjai szoktak kapni, de ott is elsősorban csak az államtitkárok és a miniszterek, mert nekik van olyan apparátusuk, amelyik a vitához megfelelő felkészítőt tud készíteni. Azonban most sajnálattal tapasztaltam, hogy Keller úrnak valószínűleg rossz felkészítőt adtak, mert nem mondták meg neki, hogy nem a parlament előtt számolnak be a miniszterek, illetve a gazdasági miniszter, mert csak ő számol be, a pénzügyminiszter majd a költségvetés teljesítésével kapcsolatban a költségvetés elfogadásáról szóló törvény vitája során számolhat be, tehát ilyen értelemben a parlamentnek, ha tetszik, ha nem, kiesik az ellenőrzési jogosítványából, előzetes és meghatározó ellenőrzési jogosítványai közül az, amit az üvegzsebtörvény kapcsán már törvényi szintre emeltek, hogy 50 millió (sic!) forint értékhatár fölötti állami beruházás esetében kérni kell a parlament jóváhagyását. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha tetszik, ha nem, ebben a törvényben ez a feltételrendszer sajnos nemhogy nem teljesül, hanem egyszer s mindenkorra visszavonásra kerül.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 272 2003.11.24. 2:14  261-327

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az általános indoklásban is az szerepel, hogy erre a törvénymódosításra azért kerül sor a tavalyi évi módosítást követően, hiszen az Alkotmánybíróság állásfoglalásainak, illetve az európai uniós jogharmonizációs feltételeknek a törvénymódosítás eredményeként születő új törvény meg kell hogy feleljen.

Arról már sokkal kevesebbet beszél az általános indoklás, hogy az elmúlt időszakban - pontosan az európai uniós feltételeken kívül - még az Európai Központi Banknak is számos észrevétele volt, és ahhoz, hogy majd 2008-ban az európai monetáris unióhoz csatlakozni lehessen, ezeket a változtatásokat meg kell tenni. Tehát tudomásom szerint ez szintén egy vezérlő cél volt vagy kellett volna lenni annak érdekében, hogy ez a módosítás megtörténjen.

Már a bizottsági ülésen is, mivel ezt a feltételrendszert valamennyien elfogadtuk, meglepetéssel hallottuk, hogy ugyanakkor ezt a törvényjavaslatot nem egyeztették az Európai Unió illetékes bizottságával, illetve az Európai Központi Bankkal, hanem mint már említettem, a módosítások, amelyek itt megszülettek vagy meg fognak születni, elsősorban a régebbi észrevételekre vonatkoznak. Ilyen értelemben joggal mondhatjuk, hogy kicsit talán idejekorán nyújtotta be a kormány ezt a törvénymódosítást, hiszen vélhetően még a csatlakozásunkat megelőzően mind az Uniónak, mind főleg az Európai Központi Banknak lesznek észrevételei, amelyekre vonatkozóan változtatásokat kell majd végrehajtani, és ez azt jelenti, hogy a jövő évben is sajnos még lesz lehetőségünk ezzel a törvénnyel újra foglalkozni. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 282 2003.11.24. 2:14  261-327

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Szabó Zoltán Képviselő Úr! Én azt hiszem, hogy ebben a Házban kevesen vannak olyanok, akik a független intézmények kormány alá való besöprését vagy bármilyen formában a kormánynak a kiterjesztését támogatták volna. Én nagyon jól emlékszem azokra a képviselőtársaimra is, akik most lépéseket tesznek annak érdekében, hogy néhány független intézmény szorosabb ellenőrzés alá kerüljön, legalábbis a vezetőik révén odakötődjön a kormányzathoz. Hogy mennyire más véleménnyel voltak az elmúlt négy évben vagy esetleg 1990 és '94 között, elég, ha a képviselőtársaim visszaemlékeznek: a Nemzeti Bankról szóló törvényt majdnem konszenzusos alapon hoztuk meg, amelyikben hitet tettünk például a Nemzeti Bank függetlensége mellett. Úgy hiszem, hogy ez egy olyan alapérték, amelyikben ma is megegyezhetünk, és amelyiknek így is kell működnie.

De szeretnék a Domokos László képviselőtársam által elmondottakra visszatérni, hogy a politikai támadásokkal nemcsak az az alapvető probléma, hogy elbizonytalanítják a piacokat, és erkölcsi károkat okoznak az országnak, hanem ettől sokkal, de sokkal fontosabb, amit képviselőtársam is említett, hogy megjelennek a spekulánsok, a spekulánsok révén a monetáris politika nem tud hatékonnyá válni, vagy éppenséggel olyan irányba billen ki, amelyik nemkívánatos, és komoly anyagi veszteségeket is okoz az országnak.

Azt hiszem, abban valamennyien egyetérthetünk, hogy csak monetáris politikával nem lehet sikereket elérni. A monetáris politika és a gazdaságpolitika elválaszthatatlan egymástól. Csak jó gazdaságpolitikával, olyan gazdaságpolitikával, amelyik a nemzet érdekeit szolgálja - jelen esetben például a kis- és középvállalkozások támogatásával és ehhez illeszkedő monetáris politikával - remélhetjük azt, hogy 2008-ban sikeresen tudunk csatlakozni például az Európai Monetáris Unióhoz.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 292 2003.11.24. 2:21  261-327

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Őszintén szólva nem értem, hogy kormánypárti képviselőtársaim miért mondják azt, hogy bármi, ami itt elhangzott, nem ehhez a törvényjavaslathoz kapcsolódik, hiszen az általános vita az a fórum, ahol arról is kell beszélni, hogy milyen hatása várható majd a törvénynek, amikor megszületik és működni fog.

Arról is kell beszélni, hogy mik azok a módosítások, amelyek jobbá tennék működését vagy legalábbis véleményünk szerint jobbá teszik, de arról is kell szólni, hogy mi az, ami ebből a törvényből kimaradt.

Domokos László képviselőtársam jelezte a kronológiai fejlődés sorában, történeti visszatekintésében - de csak 2002-ig ment vissza -, hogy milyen változások születtek. Én már említettem az első kétperces hozzászólásomban, hogy megítélésem szerint szükséges lett volna, hogy ezt a törvénytervezetet lássa az EU és az Európai Központi Bank, hogy mondjanak róla véleményt, mert olyan alapvető dolgok kimaradtak belőle, amelyeket célszerű lett volna most beletenni, mint a Magyar Nemzeti Bank jegyzett tőkéjének törvényben rögzítése, amely európai gyakorlat, és amely az Európai Monetáris Unió szempontjából szükséges; vagy éppenséggel törvényben rögzíteni a Nemzeti Bank rendeletalkotási jogát, hiszen csak akkor fogja tudni ellátni az elkövetkező időszakban az európai joggyakorlathoz illeszkedően azt a feladatot, amely szükséges.

Azt hiszem, hogy ezek, ámbár éppenséggel nincsenek a törvényben, tehát valaki fogalmazhatná úgy, hogy ezek nem a törvényről szólnak, de könyörgöm, mikor lehet ezt elmondani, ha nem most. Talán meg is kérdezem az államtitkár urat, mert a bizottsági vitában sem kaptunk ezekre a kérdésekre választ, hogy ő tudna-e erre vonatkozóan valamit mondani, hogy miért került ki ez a Pénzügyminisztérium figyelő tekintete alól. Valóban arra gondolnak, hogy majd a jövő év folyamán egy újabb módosítás során ezt beleteszik?

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 308 2003.11.24. 2:16  261-327

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök urak. Tisztelt Képviselőtársaim! Határozottan szeretném visszautasítani azt a fajta minősítést, hogy az ellenzék riogat, vagy hogy az ellenzék valamilyen formában is hisztériát kelt. Azt hiszem, egyetlenegy olyan megnyilatkozás nem történt most a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény vitája kapcsán, amelyet rosszindulat nélkül lehetne ebbe a kategóriába sorolni. Annak, hogy szögletesebben, markánsabban vagy hegyesebben fogalmazunk meg egyes kérdéseket, elsősorban az az oka, hogy ki-ki más szemszögből ítél, más szakmai tartalommal rendelkezik, és az emberi alkata is más, ennek megfelelően vehemensebben vagy kevésbé vehemensen nyilatkozik.

Azt is szeretném jelezni, hogy komoly igazságtartalma van annak, amit Font Sándor említett. Emlékezzenek vissza, képviselőtársaim, hogy az euró/forint árfolyam azért a nyár folyamán is volt ott, ahol most van. Abban igaza van, hogy nem ment vissza addig a bizonyos kétszázharminc-egynéhány forintos maximumértékig, hanem valahol a júniusi árfolyam körüliig nyúlt vissza, hiszen emlékeim szerint akkor is körülbelül ugyanitt voltunk.

Arra is szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét - hangsúlyozni szeretném, hogy magam is az exportvezérelt gazdaságpolitika híve vagyok, nehogy valaki félreértse, amit mondani szeretnék -, hogy a közgazdász szakirodalomban közölt publikációk alapján az árfolyamképzés körüli vitában igen komoly szakmai tekintélyek szólaltak meg a forint felértékelése mellett. Többek között azt mondták, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás során a technológiai váltást pontosan a forint felértékelése szolgálja, hiszen akkor jut olcsóbban hozzá a modern technológiához. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm szépen, elnök úr, innen igyekszem folytatni, mert még van néhány gondolatom.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 312 2003.11.24. 2:12  261-327

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Csak szeretném befejezni azt, amit az előző kétpercesben elkezdtem. Azt mondtam, hogy voltak olyan komoly szakmai tekintélyek, akik egyértelműen a forint felértékelése mellett törtek lándzsát, és ezt többek között azzal indokolták, hogy a technológiai váltást ez szolgálja a legjobban, hiszen akkor lehet a legolcsóbban a modern technológiához hozzájutni, főleg a kis- és középvállalkozások esetében. Mások pedig egyértelműen azért tartották ezt akkor fontosnak - nemcsak azért, mert a nemzeti deviza védett és egyértelműen meghatározó vásárlóerőt képvisel -, mert ebben a pillanatban a versenyképességet bizonyos ilyen típusú eszközökkel is lehet szolgálni. A versenyképességet természetesen lehet szolgálni másként is, de ehhez az kellett volna, hogy a kormányzat a veszélybe került kis- és középvállalkozók számára olyan áthidaló megoldásokat biztosítson, amelyek Nyugat-Európában egy-egy ilyen kihívás esetében természetesen szokásosak.

Azonban egy másik kérdést is szeretnék még tényleg a jegybank vitája kapcsán megemlíteni. Ma úgy néz ki a dolog, hogy elsősorban a monetáris politikát olyan gazdaságpolitikával próbáljuk ellensúlyozni, amelyben a kormány a bevételek növelése mellett tör lándzsát, holott ma olyan pénzügyi gazdaságpolitikára és kormányzati politikára lenne szükség, amelyik a kiadásokat csökkenti. Valamennyien adósok vagyunk tizenhárom éve, és azt megelőzően nem tudom már, hány éve a nagy ellátórendszereknek, a hatalmas nagyfogyasztóknak, a túlfogyasztóknak a reformjával. Itt a lehetőség! Azt hiszem, valamennyien partnerek lennénk a nagy ellátórendszerek áttekinthető és jövőt szolgáló reformjához.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 73 2003.11.25. 2:27  34-92

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelettel fel szeretném hívni Kósáné Kovács Magda képviselőtársam figyelmét arra a szokásos joggyakorlatra, hogy a jogalkalmazó nemcsak a törvény betűjéből indul ki, hanem ebből a szempontból rendkívül fontos számára a jogalkotónak a szándéka, amelyet mindig az általános indokolás tartalmaz.

Ezzel a bizonyos 22. §-ban megfogalmazottal, annak is a (2) bekezdésével kapcsolatban az igazi nehézséget számunkra az általános indoklásnak az a része tartalmazza, amely úgy szól, hogy egy egyházi intézmény esetében, tehát egy hittanár alkalmazásakor el lehet tekinteni az egyenlő bánásmód követelményének betartásától, ha csak meghatározott vallású személyt alkalmaznak, de egy portás esetében ez nem indokolt. Márpedig ennyi erővel azt lehet mondani, hogy egy kémiatanár, egy fizikatanár vagy egy más tanár esetében nem indokolt, mert az nem a vallási-etikai nevelésének az alapvető feltételeit fogja biztosítani a tanuló esetében.

Az elmúlt időszakban is és ennél a törvénytervezetnél is úton-útfélen hivatkozik a minisztérium, illetve a jogalkotó az európai uniós követelményekre, holott az európai uniós irányelv egyértelmű szabályozást ad e tekintetben, amikor is azt mondja, hogy az egyházak esetében természetesen korlátokat lehet állítani, sőt állítani kell. Kimondja, hogy az egyházak és egyéb, valláson, meggyőződésen alapuló szellemiségű köz- vagy magánszervezetek esetében egy személy vallásán vagy meggyőződésén alapuló eltérő bánásmód nem minősül hátrányos megkülönböztetésnek, amennyiben egy személy vallási meggyőződése valódi, törvényes és igazolt foglalkozási követelmény, tekintettel a szervezet szellemiségére. Márpedig egy egyházi intézmény, úgy hiszem, joggal várja el valamennyi munkatársától, hogy szellemiségében a saját alapállásával, a saját vallási alapjával megegyező értékeket valljon.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

(Vincze Lászlót a jegyzői székben dr. Lázár János váltja fel.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 79 2003.11.25. 2:11  34-92

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvény egy másik, általunk kritikusnak ítélt pontjáról szeretnék néhány gondolatot elmondani itt önöknek.

A szándék, hogy a közvetett diszkriminációt is torolja meg a törvény, úgy hiszem, érthető és legitim. Kérdéses azonban, hogy lehetséges-e ez, lehetséges-e magántulajdonon alapuló társadalom esetében, piacgazdaság keretei között, jogállamban. Én úgy hiszem, hogy úgy, ahogy a törvénytervezet 9. §-a ezt megfogalmazza, nem. Erre egy szakértőnek bizonyos mondatát szeretném idézni, aki ezzel kapcsolatban azt jegyzi meg, hogy szociológiai tankönyvbe alkalmas lehet ez a definíció, talán még törvényi koncepciónak is jó, de jogszabálynak semmiféleképpen nem fogadható el - nem fogadható el azért, mert bizonytalan megfogalmazásával korlátlanul teret enged bármiféle értelmezésnek. Tetszés szerint tágítható, és a jogalkalmazó nézetei vagy rosszabb esetben a politikai szándékai szerint más és más érthető ki belőle. Illetve úgy ítéli meg, hogy ez különösen akkor veszélyes, ha az értelmezés monopóliuma egy kormánybefolyás alatt álló, mondhatjuk úgy, hogy mindenható hatóságé lesz, ahogy a tervezetben is szerepel - s akkor ennek a hatóságnak a feladata, hogy adott esetben pert kezdeményezzen majd az esélyegyenlőtlenséget vagy a közvetett diszkriminációt megvalósító kormány esetében. El lehet azt képzelni, képviselőtársaim, komolyan, hogy ez a minisztériumi vagy kormányzati felügyelet alatt álló intézmény pert indít a saját kormánya ellen? Úgy hiszem, ez megvalósíthatatlan.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
126 194 2004.02.24. 9:54  191-213

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Ismert közhely, hogy korunk a fogyasztói társadalom kora, ennek ellenére a fogyasztóvédelem helyzete számos helyen még jobbításra szorul. Most a törvénymódosítással az Európai Unióhoz való kapcsolódásunk időszakában nem közömbös ezen jobbításra szoruló helyek számbavétele, bár a törvény érdemileg nem minden esetben tud ezekkel foglalkozni, és nem is könnyű dolog minden ilyen hely számbavétele, én most mégis erre szeretnék kísérletet tenni, jobbító szándékkal és a teljesség igénye nélkül.

Napjaink talán legkritikusabbnak tekinthető területei a közüzemi, a pénzügyi és kábeltelevíziós szolgáltatások, ahol egyre több gonddal szembesülhetünk fogyasztóvédelmi szempontból is. A sajátos hazai körülmények, a szolgáltatók és a fogyasztók viszonya, a fogyasztók felkészültségének jelen szintje és a szolgáltatók hozzáállása ezen a területen dinamikus javulást rövid távon nem valószínűsít, ezért egészen biztosan törvényi beavatkozás szükséges majd annak érdekében, hogy a szükséges változások végbemenjenek.

Annak ellenére, hogy a társadalom és az elmúlt időszak kormányainak fogyasztóvédelmi politikája is fontosnak tartotta a fogyasztóvédelmi oktatást, a szükséges lépések a mai napig még sem történtek meg, sem az alapfokú, sem a középfokú oktatás keretében nem kezdődött meg a fogyasztóvédelmi szakmai oktatás; sajnos a felsőoktatási intézményekben is csak ennek csírái érhetők tetten.

A történelmi fejlődés során hazánkban nem épült ki egy piacfelügyeleti tevékenységet is ellátó, erős, hatékony, egységes állami fogyasztóvédelmi intézményrendszer. Hiszen azzal, hogy a hatásköröket a különböző időszakok törvényeiben különböző hatóságokhoz, például a Gazdasági Versenyhivatalhoz, a Magyar Energia Hivatalhoz, a Hírközlési Felügyelethez, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelethez és még sorolhatnám, telepítették, decentralizált rendszer jött létre, és ezt még tovább rontotta a megyei fogyasztóvédelmi felügyelőségek leválasztása az országos Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségről. Számos, az elmúlt időszakban megjelent tanulmány ezt alapvető hibának minősíti.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bár a fogyasztóvédelemről rendelkező 1997. évi LXV. (sic!) törvény világosan fogalmazza meg a fogyasztó fogalmát, ez a meghatározás a törvényalkotásban nem általános érvényű, hiszen valamennyien találkozhatunk a különböző törvényekben - energiatörvénytől kezdve sorolhatnám a törvényeket - a fogyasztónak ettől a definíciótól eltérő megfogalmazásával. Ezért sokak állítják azt, hogy a fogyasztó definíciója pontosításra szorul, tehát majd valahol egy egységes, általánosabb érvényű megfogalmazást kell törvényalkotói szinten is valamennyiünk számára törvényben rögzíteni. Sokan azt is állítják, kívánatos, hogy a törvény fogyasztó alatt kizárólag természetes személyt értsen, mert ezzel elkerülhető lenne az, hogy a törvény által nyújtott kiskapu segítségével olyan jogi személyek is fogyasztónak tüntessék fel magukat, akiknek ilyen tevékenységük érdemileg nincs is.

Sajnos a törvénytervezet nem tartalmaz új rendelkezést az ügyfélszolgálatokra vonatkozóan, pedig az utóbbi időben számtalan esetben okozott gondot, hogy a törvényben meghatározott szolgáltatók kizárólag egy vagy egy-két helyen tartanak fenn ügyfélszolgálati irodát, illetve az irodáikat sok esetben lényegében virtuálissá tették. Ezért az is szükséges lenne, hogy törvényi előírás tegye kötelezővé: az országos hálózattal rendelkező szolgáltatók a tevékenységi területekhez tartozó valamennyi megyében működtessenek ügyfélszolgálati irodát.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvény rendelkezik arról is, hogy az állam a mindenkori éves költségvetésről szóló törvényben gondoskodik a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek támogatásáról. Az elmúlt években az állam ezen kötelezettségének ugyan eleget tett, de meg kell jegyezni, hogy a költségvetési törvényben meghatározott támogatási összegek pályázati úton történő felhasználása a szerződéskötés és a kifizetések késedelme miatt sok esetben a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó szervezetek számára jelentős gondokat, nemegyszer áthidalhatatlan működési bizonytalanságot okozott.

 

(18.10)

Ezért egy jó törvénynek rendelkeznie kellene arról is, hogy mikor köteles az állam a pályázatokat kiírni, és meddig kell a szerződéseket megkötni a fogyasztói érdekképviseleti szervezetekkel. Mivel a fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek tanácsadási munkájuk során olyan feladatokat is ellátnak, amelyek az állam feladatai közé tartoznak, ezért az állam által átvállalt (Sic!) feladatokhoz szükséges anyagi forrásokat nemcsak pályázati, hanem normatív módon is biztosítani szükséges, amihez pedig természetesen törvényi felhatalmazás szükséges.

A fogyasztóvédelmi törvény hozta létre a békéltető testületeket azzal a céllal, hogy biztosítsák a fogyasztók gyors, hatékony és olcsó jogérvényesítését. A békéltető testületek működésére az Európai Unió tagállamaiban számos jó példa van, hazánkban azonban, bár az utóbbi időben egyre több fogyasztó fordul ezekhez a testületekhez, mégsem ismert annyira e peren kívüli vitarendezési fórum, mint amilyennek lennie kellene, és a jelenlegi működtetés nem is felel meg mindenben a 98/257-es európai közösségi ajánlásban leírtaknak.

Egy másik érdekes és odafigyelésre érdemes terület a fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek azon álláspontja, hogy a békéltető testületek gazdasági kamarákhoz történő bármilyen kötése szakmailag hibás, mert így a testület függetlensége a fogyasztó szempontjából nem biztosított. Ezt elkerülendő, elfogadhatónak tartanánk annak megfontolását, hogy a törvényalkotó jogi személyiséggel ruházza fel a testületeket.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvény lehetőséget teremt arra is, hogy a fogyasztóvédelmi felügyelőség, illetőleg a kamara a vizsgált panaszt és az eljárás eredményét nyilvánosságra hozza. Az elmúlt években erre nem igazán került sor. Nem épült ki a nyilvánosságra hozatal rendszere, pedig a nyilvánosság lenne az, amely megfelelő eszközül szolgálna a jogalkotó által megkívánt cél elérésére. Ezt a kérdést is az elkövetkezőkben majd még rendezni kell.

A békéltető testület hatásköre értelemszerűen nem terjed ki azokra a fogyasztói vitákra, amelyeknél jogszabály valamely hatóság hatáskörét állapítja meg. A hatásköri ütközések elkerülése érdekében ezért célszerű lenne ezek pontos meghatározása, taxatív felsorolása is.

Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előzőekben ismertetett, jobbításra szoruló területekre vonatkozó módosító javaslatainkban szakmai megoldásokat ajánlunk majd a tisztelt Háznak, amelyek elfogadásához kérjük majd valamennyiük támogatását. Azon részek esetében pedig, amelyeket a jelenlegi törvényjavaslat nem nyit meg a törvényből, és így ennek megfelelően ahhoz módosító javaslat benyújtására sincs lehetőség, kérjük a minisztérium mielőbbi kezdeményezését, hogy a szükséges változások még időben, lehetőleg az Európai Unióhoz való csatlakozás időszakában megtörténhessenek.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Lezsák Sándor tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
126 200 2004.02.24. 2:10  191-213

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm Józsa Istvánnak a nyelvbotlásom helyrehozását, a jegyzőkönyvben is valóban úgy van, ahogy ön mondotta. Ahogy megfogalmazta az iménti felszólalását, annak azért jó részével egyet is lehet érteni.

Ehhez kapcsolódóan, főleg a fogyasztóvédelmi politika új argumentumainak feltárásához egy újabb adalékot is szeretnék mondani, ami nem szerepelhetett a felszólalásomban időhiány miatt. Az utóbbi időben megjelent, egyre jobban polgárjogot nyert, sőt egyre jobban és jelentősebb mértékben fejlődik az internetes vásárlás, valamint a határon túli kisfogyasztói kereskedelem is, ami nem egy esetben gondot, problémát is jelent. A fogyasztóknak itt is biztosítani kell majd a lehetőséget, hogy igényeiket ilyen esetben is érvényesíteni tudják.

 

(18.20)

Szükséges az is, hogy a fogyasztói bizalom is növekedjék mindkét esetben, amit majd elő kell segítenie a fogyasztóvédelmi törvénynek is, ezen szegmensekre való egyértelmű kiterjesztésével és módosításával, hiszen ezen fogyasztóknak is biztosítani kell, hogy az interneten bárhonnan rendelt terméket vagy a határon túlról beszedett, kiskereskedelmi forgalomban beszerzett terméket minden további nélkül a fogyasztóvédelem szempontjából is, azzal kapcsolatos reklamációi során a reklamációknak érvényt tudjanak szerezni.

Erre pedig természetesen akkor lesz igazán lehetőség, ha a saját hazai fogyasztóvédelmi intézményrendszeren belül tudja ezt a reklamációt megejteni, mert különben az mégsem várható még el a jelen fejlődési szinten, hogy mindenki idegen országban jogi segítség nélkül, megfelelő nyelvi jártassággal rendelkezve is, ezen a, valljuk be, nem könnyű területen érvényt is tud szerezni a reklamációjának.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
126 204 2004.02.24. 1:28  191-213

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Lezsák Sándor felszólalása is kiemelt figyelmet fordított a békéltető testületekre, és felszólalásában képviselőtársam úgy ítélte meg, hogy a békéltető testületeknek a kamarák melletti elhelyezése nem minden szempontból szerencsés. Itt Józsa István képviselőtársam reakciójára szeretnék ezzel kapcsolatban utalni, hiszen én is fejtegettem ugyanezeket a kérdéseket.

Én nem azt mondtam, hogy az önálló jogi személyiséggel való felruházása ezen testületeknek az egyetlen járható út, csak fel szerettem volna a tisztelt Országgyűlés figyelmét hívni erre a problémára, erre az ellentmondásra, erre az érdekütközésre, és jelezni, hogy a megoldás is közvetlen közelünkben van, lehetséges. Természetesen számos más megoldás elképzelhető. Bármilyen megoldásnak, amelyik a pártatlanságot biztosítja, az elfogulatlanságot (Sic!) nagymértékben tudja csökkenteni, mind-mind olyan, amelyet, azt hiszem, valamennyien támogatásra méltónak ítélünk, és ebben egész biztosan partnerek tudunk lenni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
126 208 2004.02.24. 2:11  191-213

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Magam is rendkívül fontosnak tartom a fogyasztóvédelem, a fogyasztóvédelmi politika társadalmasítását, amikor direktben, egyre inkább elterjed. Ahogy Józsa képviselőtársam is említette, az Európai Unió is rendkívül fontosnak tartja, hisz direktívában is rögzítette.

Az egyik kétperces hozzászólásomban beszéltem az internetes vásárlás és a határon túli kiskereskedelmi vásárlások jogorvoslati lehetőségeiről. Ebben a témakörben, főleg az utóbbiban az Európai Uniónak egészen komoly szabályozása is van, hisz ezt segíti elő az Uniónak az európai bírói eljáráson kívüli hálózata, amely új dolog, hisz 2001 októberében indult el, ami az egyes tagállamok által létesített nemzeti, úgynevezett kontakt pontokból áll, s amelyek feladata a peren kívüli vitarendezési eljárások Európa-szerte történő koordinálása. Tehát még egy olyan hivatali rendszert is hozzárendel, amelyik ezeket az alternatív vitarendezési eljárásokat valamilyen formában összehangolja.

Mára az Európai Uniónak az adatbázisában már közel 500 ilyen alternatív eljárási fórum szerepel. A Bizottság további erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a működési feltételek ezen a területen is minél jobbak legyenek.

Én azt hiszem, mindezekre tekintettel majd a most létrejövő törvényt - amit a módosításokkal valamilyen formában változtatni fogunk, de nem kétséges, hogy a parlament el fogja ezt fogadni - nemsokára akár ezen szempontoknak megfelelően is górcső alá kell venni, és ennek megfelelően majd biztosan át kell alakítani ahhoz, hogy az Unió ilyen új típusú elvárásainak is megfeleljen.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
174 106 2004.10.13. 2:09  77-151

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Több képviselőtársam hozzászólásában is elhangzott, hogy a gazdaság különböző részeinek lobbitevékenysége eredményezte ezt a felemás, vagy más megfogalmazásban, kicsit kiüresített, ellentmondásos törvényjavaslatot. Nem vonom kétségbe, hogy a gazdaság egyes szereplői lobbitevékenysége fontos lehetett e szempontból is, azonban nem szeretném azt, ha a felületes szemlélőben általában egy olyan kép alakulna ki a gazdaság szereplőiről, hogy azok - legalábbis a magyar gazdaság szereplői - teljes egészében nem érdekeltek a környezeti gondok, problémák enyhítésében.

A gazdaság szereplői megítélésem szerint teljesen világosan látják, a versenyképesség azon is múlik, hogy képesek leszünk-e környezethatékonyan gondolkodni, ezt a környezethatékony gondolkodást a terméklánc teljes mozgása minden egyes fázisába beépíteni és ott alkalmazni; hogy jut-e majd elég forrás a szükséges technológiai váltás megteremtésére, tehát a beruházásokra, illetve a beruházások támogatására; a termékdíj vonatkozásában pedig a termékdíj nagysága ösztönzi-e majd a termelőket új beruházásra, vagy a könnyebb utat választják, hogy egyszerűen áthárítják a fogyasztókra; illetve hogy a befolyt termékdíjat nem nyeli majd le a költségvetés, azaz a mindenkori pénzügyminiszter nem fogja felhasználni a költségvetés hiányának a csökkentésére; hogy egyáltalában ellenőrizhetővé, áttekinthetővé válik majd ennek a termékdíjnak a visszaáramoltatása a gazdaságba.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék és a SZDSZ soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
174 120 2004.10.13. 2:07  77-151

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon érdekes megfogalmazást tett Horváth János képviselő úr, aki a felvilágosult önérdekre hivatkozott, ami, úgy gondolom, egy nagyon fontos hivatkozás, utalva a Font Sándor úr által hozott, már történelminek tekinthető példára, erre a horvátországi betétdíjra. Úgy gondolom, hogy valóban így van, tehát rendkívül fontos ahhoz, hogy a szeméthegyek ne nőjenek, hogy valamilyen formában a szemét terjedésének határt szabjunk, hogy egy felvilágosult önérdek is kapcsolódjon hozzá, de úgy gondolom, nem véletlenül hangsúlyoztuk többen, Orosz Sándor képviselőtársam is a környezettudatos gondolkodást.

Ez nemcsak a fogyasztóra kell hogy érvényes legyen, hanem legalább ennyire fontos, hogy érvényes legyen a kereskedelemre és a gyártóra, mert valamennyien tudjuk, hogy ha nem 25 forint vagy 30 forint lenne egy palacknak a visszaváltási ára, hanem, mondjuk, 50 forint vagy 70 forint, akkor sem tudnánk visszaváltani számos esetben, ha a kereskedelem egyes helyei ezt nem teszik lehetővé, vagy éppenséggel azon termelők, ahol a palackozás folyik, nem használják föl a többszöri felhasználásra alkalmas vagy visszaváltható termékeket. Ahhoz, hogy ez működjön, nagyon, de nagyon komoly szerep hárul a kereskedelem és a gazdaság szabályozását biztosító gazdasági tárcára is, hiszen úgy gondolom, itt bizonyos piacszabályozási feltételekkel nagyon keményen élni kell, éppen annak érdekében, hogy ez az utóbbi időben megnövekedett szemét- vagy hulladékteher (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a továbbiakban mérséklődhessen.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
174 130 2004.10.13. 2:21  77-151

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, Horváth képviselő úr sem úgy értette, hogy a törvényhozásnak minden termékre vonatkozóan valamiféle használati értéket kellene megállapítani, mert ebben az esetben, úgy hiszem, soha véget nem érő, cirkulált, újra és újra kezdődő, és újra és újra be nem fejezetté váló törvényalkotási munkába kellene fognunk, nem mintha az élet nem ezt a gyakorlatot példázná, de azért ez mégiscsak egy más típusú gondolkodásmódot követelne meg tőlünk.

Tehát én azt hiszem, hogy valóban nem fogják eldobni abban az esetben, ha olyan értéket tartanak a kezükben, amelyet valahol hasznosítani lehet. Tehát a gondolkodásnak ezt a módját kellene erősebbé tenni számunkra, hogy ez egy olyan érték, amely valahol hasznosulhat, és értelemszerűen akkor tud hasznosulni, ha saját zsebén is érzékelhetővé válik számára, hogy ha hasznosul, akkor valamilyen formában ennek az anyagi megnyilvánulása az ő zsebében realizálódik. Ez rendkívül fontos, ez az a környezettudatos gazdálkodás, és ez az a környezettudatos gondolkodás, amelyikről annyit beszélünk, csak igazából soha nem tudjuk úgy megfogalmazni, illetve még az elején vagyunk ennek a tanulási folyamatnak, hogy ezt igazából át tudjuk vinni a gyakorlatba.

Én egyetlenegy dolgot szeretnék itt említeni, hogy egy kicsit visszatereljem a vitánkat az eredeti medrébe. Számos esetben sokan úgy fogalmaztak, hogy a vita igazából arról folyik, ami a törvényjavaslatban benne sincs. Én is azt hiszem, van egy olyan dolog, amit érdemes nyomatékkal aláhúzni, hogy itt a mentesség szempontjából a törvényjavaslat számos esetben majd a későbbiekben elkészülő - illetve a törvényjavaslatban úgy szerepel, mintha már kész lenne - kormányhatározatról beszél. De sajnos ez pillanatnyilag nincs, mert ami elérhető volt interneten, illetve a tárcakörözéseknél, azt a kormány nem hagyta jóvá. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ilyen értelemben az egyik láb nagyon keményen lóg a levegőben.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
174 138 2004.10.13. 7:45  77-151

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Én ott folytatnám, ahol Parragh Dénes képviselőtársam abbahagyta.

Néhány gondolatot beszéljünk már arról is, ami benne van a törvényjavaslatban, de ami úgy gondolom, hogy problémát és gondot jelenthet. Hiszen említettem már, hogy a termékdíjfizetés alóli mentesség megszerzése nincs benne tulajdonképpen a törvényjavaslatban, hiszen azt mondja ki, hogy ezt majd más jogszabály fogja tartalmazni. Említettem azt is, tisztelt képviselőtársaim is tudják ezt, hogy készült ehhez még annak idején, a tárca által körözött anyaghoz illesztetten egy kormányrendelet-tervezet, azonban ezt a kormány nem fogadta el. Tehát ilyen értelemben, ahogy mondtam, lóg egy kicsit a levegőben.

Itt az az alapvető problémám, amit nagyon fontosnak tartanék megemlíteni, hogy amikor a törvényjavaslat 2. § (3) bekezdése felsorolja a termékdíjköteles termékeket, ott összességében elmegyünk az f) pontig - tehát az egyéb kőolajtermékek, a gumiabroncs, a hűtőberendezés, a hűtőközeg, a csomagolás, az akkumulátor, az információhordozó papírok és az elektromos és elektronikai berendezések -, ezeknek a mentesítéséről nem rendelkezik generálisan, hanem kiemel ezek közül egypárat. Kiemeli tulajdonképpen a gumiabroncsot, a hűtőberendezést, a hűtőközeget, a csomagolást, a csomagolási anyagokat, az akkumulátort, az elektromos és az elektronikai termékeket. Nem rendelkezik az egyéb kőolajtermékekről. Nem rendelkezik itt egy olyan dologról, amelyik rendkívül fontos, amelyik úgy-ahogy megoldott a jelenlegi szabályozásban is: a fáradt olaj visszavásárlásáról. Hiszen itt akár a legnagyobb szolgáltatót, a MOL Rt.-t nézzük, akár a külföldi szolgáltatókat, ezek mind megszervezték már a visszaváltást, azonban nincs arra lehetőség, hogy ezt másik szervezet végezze, amelyik például abban az esetben, ha ezt netalán eladnák valakinek hasznosításra, és ő nem tudná a továbbiakban szervezni, vagy valamilyen oknál fogva alkalmatlanná válna a visszaváltás szervezésére, hogy akkor helyette mások, akik valamilyen újrahasznosításban érdekeltek lehetnének, és a technológiai feltételeik lehetővé tennék, ezt biztosítsák.

Viszont az információhordozó, valamint a reklámhordozó papírokra nem vonatkozik ez a fajta termékdíjfizetés alóli mentesség, holott ha csak az utóbbi időben, vagy akár csak a rendszerváltást követően nézzük meg, hogy ezen a téren milyen változások következtek be, akkor úgy gondolom, hogy döbbenetes - idézőjelben - „ fejlődésnekö lehetünk a tanúi, mert nem biztos, hogy ezen fajta termékmennyiség megjelenése valóban alátámasztja a fejlődés pozitív értelmét is.

Ha megnézzük és megvizsgáljuk az utcán a szemét eredetét, vagy megnézzük például egy társasház bejáratánál a postaládák környezetét, akkor azt láthatjuk, hogy pontosan ezen termékekből jut a legtöbb a kukába. Nagyon sokan ahogy kiveszik, ugyanazzal a mozdulattal ejtik tovább, mert már elegük van ezekből a reklámokból, vagy éppenséggel nem érdekli őket. Én úgy gondolom, hogy ezek legalább annyira fontosak, és ha a szemét mennyiségét is elemeznénk az utóbbi időben, úgy, ahogy növekszik, akkor azt láthatnánk, hogy bizony majdnem a csomagolóanyagok mennyiségével vetekedő mennyiségről van itt szó. Tehát én azt hiszem, hogy amennyiben itt is biztosítható, ezzel a kedvezménnyel majd élni kell. De ez, azt hiszem, hogy egyszerű módosító javaslattal kezdeményezhető, és aztán majd valamennyiünk közös akaratán fog múlni, hogy megvalósítható lesz-e vagy nem.

Van egy másik problémám, amelyikről viszont beszélni kell, ez pedig a 4. §-nak a mentesség megszerzésének és meghosszabbításának a feltételeiről intézkedő része, mert a mentességet alapesetben egy naptári évre biztosítja. Itt felvetődik, hogy mi van akkor, ha valaki év közben él ezzel a jogával - ott értelemszerűen csak a tört év jöhet szóba, hiszen a mentesség a költségvetési évhez kell hogy igazodjon, tehát december 31-ével be kell hogy fejeződjék.

Ugyanakkor nagyon érdekes dolog, hogy a hasznosítást koordináló szervezetek számára két év lehetőséget ad. De nemcsak ez a probléma, hogy két évet, hanem még hozzáteszi, hogy: ezen szervezetek számára, amelyek vitathatatlanul nagyon fontosak, de mégiscsak egy kedvezményes újramegszerzési lehetőséget biztosít tíz év vonatkozásában. Azért ez nagyon nagy lépték, hogy maguknak a szervezeteknek egy év lehetőséget biztosítok, de egy ilyen hasznosítást koordináló szervezet vonatkozásában pedig tíz évet. Ez, én azt hiszem, átgondolás tárgyát kell hogy képezze valamennyiünk számára.

Egy másik szakasz a szolgáltatásmegrendelés témakörét úgy határozza meg, hogy abból kimaradt az információs és reklámhordozó papír, ami erősítheti azt a gyanút, amelyet nem egy szövetség is megfogalmazott, hogy e termékdíjjal sújtott hulladékképző termékek visszagyűjtése elkülönítetten nemkívánatos - nem hiszem, hogy ez lenne a cél. Úgyhogy ez is egy olyan típusú módosítási kör, amit, azt hiszem, közös akarattal a tisztelt Ház minden további nélkül módosíthat. Arra hivatkoznak, hogy ez sérti a versenysemlegesség elvét, hiszen gyakorlatilag itt egy szennyezési adó jelenik meg, és aki megpróbál valamilyen formában begyűjteni, az sem érvényesíthet semmiféle kedvezményt.

Én úgy hiszem, hogy ezek olyan szabályozási részek voltak, amelyekhez majd valamennyiünk segítőkész hozzáállása és módosító javaslatok megfogalmazása szükségessé válik. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
174 168 2004.10.13. 7:59  151-183

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem új keletű problémáról van szó, hallhattuk ezt, ahogy már Farkas Imre képviselőtársam a tulajdonképpeni expozéjában fölvezette, hiszen egy történelmi fejlődés eredményeképpen jutott oda ez az iparág, a textil-, ruházati, cipő- és bőripar, amiről most beszélünk, amelynek következtében ez a helyzet előállt. Sok képviselőtársam úgy fogalmazott, hogy a 24. órában vagyunk, és azt hiszem, nem járunk az igazságtól messze, ha azt mondjuk, hogy ez a helyzet valóban így áll.

Azt vártuk volna, hogy ezeknek az ágazatoknak a jövőt jelentő, túlélést biztosító megoldásait illetően az egymás után következő kormányzatok többet tegyenek, mint amennyit az eddigiekben sikerült tenni. Mi a helyzet ismeretének feltárásában viszonylag könnyű helyzetben voltunk, hiszen a gazdasági bizottság évről évre áttekintette ennek az iparágnak a sanyarú helyzetét, évről évre kezdeményeztük, hogy történjenek változások. Nem lennénk igazságosak a felügyeletet ellátó minisztériumhoz, ha ezt a munkáját nem ismernénk el, hiszen abban, hogy mi egy alapos ismeret birtokában vagyunk, bizony nagy segítséget kaptunk a minisztériumtól, a szakmai szervezetektől és részben azoktól a vállalkozóktól, akik személyes kapcsolatukban, kapcsolatrendszerükben megkerestek bennünket.

Azonban azt hiányoljuk, hogy nem sikerült eddig megoldásokat találni, pedig meggyőződéssel valljuk valamennyien, éppen azért, mert már annyira ismerjük a helyzetfeltárásokból a problémát, hogy van vagy lenne lehetőség olyan intézkedések meghozatalára, amelyek segítségével igenis van továbbélési lehetőség, van megoldás. Nem azt kérjük és nem azt szeretnénk elérni, hogy valamiféle lyukas zsákba töltsük bele az adófizetők pénzét, azt hiszem, erre senki sem vállalkozik, de ahogy több képviselőtársam szájából is elhangzott, az a szakmakultúra, amelyik ebben az ágazatban rendelkezésre áll, az a tudás, amelyet ott megszereztek, az a technológia, amelyik versenyképes, az új megmérettetésben is jelentősen vagy továbbélhető jövőképpel tudjon működni.

Nagyon sokszor kapjuk azt a nagyon leegyszerűsítő, spontánnak tűnő minősítést, hogy nem igazán lehet mit tenni ezen a területen, hiszen az Európai Unió az erre vonatkozó támogatásokat nagymértékben gátolja. Ha valaki az elmúlt időszakban áttekintette, hogy az Európai Unió pontosan e területen milyenfajta intézkedéseket és támogatási rendszereket valósított meg, akkor azt látja, hogy nincs új a nap alatt; az Unióban ezt tudták, és például Spanyolországban vagy Portugáliában, figyelemmel ennek az ágazatnak a foglalkoztatásban, az exportban betöltött szerepére, az adott ország teljesítményére gyakorolt hatására, igen jelentős európai uniós támogatásokat biztosítottak.

Vitathatatlan az is, hogy az utóbbi időben az Unió erőteljesen ragaszkodott az állami támogatásokra vonatkozó közösségi szabályok szigorú betartásához, de nem jelentette ez azt, hogy emellett az egyes országok úgynevezett saját speciális támogatást nem valósítottak meg, mondjuk, a fejlettebb országok körében. Olaszország példáját szeretném említeni, ahol speciális övezeteket hoztak létre, ahol a helyi önkormányzatok kedvező adózási szabályok alkalmazásával biztosították az ágazat fejlesztését, továbbélésének lehetőségét vagy éppenséggel a számukra fontos helyi foglalkoztatás fenntartását, hogy ne menjenek el azokból a térségekből a munkavállalók más térségekbe, hogy ez megtartó hatású legyen, hogy ott a munkaerő-elvándorlást meg tudják akadályozni.

De jelentős forrásokat fordítottak az utóbbi időkben - és talán nem véletlen ez, ha már Olaszországnál vagyunk - a divattervezőkre, az olasz divat piaci ismeretei elismerésének támogatására is. Hiszen ha megnézzük a világ élvonalát ezen a téren, akkor az utóbbi időkben pontosan onnan számos divattal foglalkozó cég vált olyan szinten meghatározóvá a világpiacon, hogy termékei már a konfekcióipar vonatkozásában is meghatározóak.

De szeretném, ha a figyelmünket egy kicsit a szigetországra fordítanánk, mert a szigetországban is természetesen megtalálták a feltételeket, mondjuk, a tudás, a szakmai ismeretek, az innováció támogatásához kapcsolódva adták meg ennek az ágazatnak azt a támogatást, amire szüksége volt.

Farkas Imre képviselőtársam egyértelmű adatokkal bizonyította, hogy ha nem teszünk itt megfelelő intézkedéseket, ha nem támogatjuk ezt az ágazatot, akkor az a munkanélküliség várható növekedésében mit jelent, mit jelent befizetéselmaradásban, a munkanélküli-ellátási járulék növelésében. Ebben a helyzetben, amiben most vagyunk, ez aztán különösen nem engedhető meg. Világos, hogy mindazokat a támogatásokat, amelyeket egy ország, jelen esetben a Magyar Köztársaság biztosítani tud ennek a gazdasági szegmensnek, nekünk meg kell adni. Természetesen nem szeretnénk meg nem is akartuk elvenni a tárca kenyerét, illetve a kormány kenyerét akkor, amikor fölsoroltuk azokat a területeket, ahol látunk lehetőséget arra, hogy megfelelő feltételrendszer kimunkálhatóvá váljon annak érdekében, hogy a változások az általunk igényelt pozitív, megkívánt változások irányába menjenek el.

Az is világos, hogy egy 8 perces felszólalás keretében mindazt, ami itt az elkövetkező időszakban szóba jöhet, elmondani nem lehet, de egy következő felszólalás keretében azért szeretnék felvillantani majd erre vonatkozóan néhány olyan gondolatot, amelyet, hiszem és remélem, a tárca, illetve a kormány is megfontolásra méltónak tart, és amelyben lehet együtt gondolkodni annak érdekében, hogy ez az ágazat a jelenleginél sokkal, de sokkal jobb helyzetbe kerüljön.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
174 172 2004.10.13. 8:04  151-183

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Csak nem szeretném, ha államtitkár úr úgy menne vissza a tárcához, hogy mindazokból a gondolatokból, amelyek értelemszerűen ebbe az ön előtt is fekvő előterjesztésbe nem fértek bele, és mint ahogy az előbbi felszólalásomban jeleztem, nem is volt szándékunk, hogy behatároljuk a tárca cselekvését... Néhányat azért szeretnék említeni, mert úgy gondolom, hogy ez is mutatja, hogy mi mindenben gondolkodtunk mi a gazdasági bizottságban pártállástól függetlenül, annak érdekében, hogy valóban a gyakorlatban is alkalmazható és megvalósítható megoldások biztosítsák ennek az ágazatnak a továbbélését, illetve még talán nem nagy szó, ha azt mondom, a versenyképességét, hiszen enélkül nem lehet léteznie.

Csak néhány gondolat a piacvédelem, a tisztességtelen piaci magatartás vonatkozásában. Az teljesen természetes, hogy növelni kell a vásárok, a piacok fokozott fogyasztóvédelmének és vámellenőrzésének megvalósítását, hiszen ezzel lehet igazából kiszűrni az ellenőrizetlen vagy minőségileg nem megfelelő termékeket. De ugyanilyen fontosnak tartjuk azt is - a fogyasztók érdekeit szem előtt tartva -, hogy a jó minőségű, ellenőrzött termékek köre bővüljön.

 

(17.20)

Komplex fogyasztóvédelmi program valósuljon meg, amely kiterjedne műszaki forgalmazási szabványok áttekintésére, önkéntes termékszabványok kialakítására, minőségi védjegy kialakítására, biztosítására, az ellenőrzött minőségű termékek forgalmi arányának a növelését támogató akciókra. Ezek mind-mind olyan dolgok, amelyek támogatását az Unió nem tiltja. Úgy gondolom, hogy a piacra jutás szempontjából is látunk területeket. Többek között, amikor azt mondjuk, amit Németh Zsolt képviselőtársunk mondott, hogyha biztosítani lehet azt, hogy a közbeszerzések vonatkozásában ebben az ágazatban azok a cégek, akik különben külföldön képesek az ottani közbeszerzési feltételeknek megfelelni, akár egy meghívásos eljárás keretében is, valamiféle többletlehetőséget kapjanak a hazai közbeszerzési eljárásoknál. Vagy a beszállítói programok esetében épp a kicsi és közepes vállalkozások támogatásával, vagy az exportgarancia új típusú támogatásainak a bevezetésével. Vagy a foglalkoztatás szempontjából, ami szintén rendkívül fontos, hogy a magas élőmunka-igényű vállalkozások foglalkoztatási támogatását pályázat keretében, természetesen európai uniós feltételeknek megfelelően úgy biztosítani, hogy a vállalkozások valós költségnövekedéséhez adjon támogatást.

Ugyanilyen fontos lehet a térségi foglalkoztatási szempontok előtérbe állítása vagy a munkaerőalapnak új intézkedések kidolgozása, ami a munkaerő megtartását szolgálja egy-egy területen. Rendkívül fontosnak tekintjük a szakképzést, hiszen át kellene végre vizsgálni, górcső alá kellene venni, hogy ma a szakképzésben jól működnek-e a bázisintézmények, egyáltalán működnek-e, hogy a gyakorlati képzés feltételeit hogyan lehetne javítani, és hogyan lehetne azt a kor követelményeihez igazítani. Vagy a technológiai fejlesztések vonatkozásában a nemzeti fejlesztési terv regionális programjainak kidolgozásánál külön figyelmet kellene fordítani a munkahelymegtartó, munkahelyteremtő támogatások rendszerének kialakítására, vagy a kistérségi és régiós együttműködések működtetésének a támogatására. Hiszen tessék végiggondolni, hogy ezen iparág fejlődését alapvetően meghatározza, hogy módja van-e, elérhető-e számára az innováció lehető leggyorsabb bekapcsolása a termelésébe, vagy valamilyen formában lemaradva, lassú léptekben próbál követően tevékenykedni a technika fejlődésében. Hiszen sajnálatos, de tudomásul kell venni, hogy az elmúlt években leépült a szakmacsoporthoz kapcsolódó kutató-fejlesztési háttér, az innovációvezérelt fejlődés eléggé beszűkült, ugyanakkor nem egy kis- és középvállalkozásnak létkérdés, hogy ilyen innovációhoz jusson, amelyet nagyon sokszor külföldről kell beszerezni. Ez nem azt jelenti, hogy ebben azon a téren kell támogatást nyújtania a kormányzatnak, hogy odavigye hozzá, de egy olyan információs rendszernek a kialakítása, amelyben mind a vállalkozók szervezetei, mind a kormány egységesen részt vesznek, úgy gondolom, alapvető.

Már csak azért is, mert az Európai Unió kis- és középvállalkozás-fejlesztési feltételrendszerében ez az egyik támogatási forma, ami az Unió szempontjából a kis- és középvállalkozások során alapvetően fontos. Vagy az ipari szolgáltatások vonatkozásában az a működőképes gazdasági környezet kialakítása, amely akár innovációs, akár informatikai szempontból szükséges, azt hiszem, hogy azt pontosan állami támogatásoknak részben vagy egészben való felhasználásával lehetne biztosítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem kétséges, hogy valósan kongatunk vészharangot, és arról, hogy ennek a kongatásnak a hangja mennyire erős, és hogy mennyire befogadóképes lesz majd a tárca ennek vonatkozásában, egyelőre nincs biztos ismeretünk, csak reménykedünk. Reménykedünk, hogy annak a nagyon sok, nem tudom pontosan megmondani, hogy 250 ezer vagy 300 ezer kis- és középvállalkozónak, vagy pár százezer munkavállalónak, aki ebben az ágazatban tevékenykedik, a továbbéléshez ez az egyedüli remény, hogy ezt a fajta befogadókészséget a tárca ki fogja nyilvánítani, és mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a továbbélési feltételekhez támogatást tudjon biztosítani.

Nem kétséges, hogy ehhez a szakmai ismeret önöknél megvan, hogy a tárca tökéletesen tisztában van mindazzal, amit mi itt elmondtunk, ezt számos előterjesztés, olyan javaslat is, amely nyilvánosságot nyert vagy kevésbé nyert nyilvánosságot, egyértelműsíti. Arról van szó és az az igazi kérdés, hogy a tárca mennyire lesz képes érdeket érvényesíteni ezen a téren, azaz föl tudja-e vállalni, akarja-e fölvállalni, és sikerre tudja-e vinni ezt az érdekérvényesítést.

Ezt kérjük államtitkár úrtól, azt hiszem, pártállástól függetlenül valamennyien, hogy ebben ne a mi kérésünkre, hanem az ebben az ágazatban dolgozók kérésére és igényére a lehető legtöbbet szíveskedjen megtenni.

Köszönöm szépen. (Általános taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 446 2004.11.03. 2:06  13-469

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én nagyon örültem, hogy Béki Gabriella képviselőtársam végül is előjött azzal, amivel már régebben elő kellett volna jönni, a konkrét adatokkal.

Valóban így van, ha megnézzük, a 193 000 forinthoz képest a 202 500 forint egyértelmű növekedés, csakhogy ez 4,4 százalékos növekedés, és ebben az évben 6,8 százalékos az infláció. Tehát ha nominálértéken inflációval átszámolom az idei 193 000 forintot jövő évre, kérem szépen, ha jól tudok számolni, abban az esetben annak durván 206 000 forintnak kellene lennie.

Tehát tökéletesen igaza van Babák képviselőtársamnak, amikor azt mondja, hogy reálértéken… (Dr. Wiener Györgynek:) Kedves képviselő úr, ne vitatkozzunk ezen, mert mi tudjuk, hogy az 1 nagyobb, mint a nulla, és azt is tudjuk, hogy a 2 nem 1,8 és nem 2,2, hanem az egyértelműen 2. Ha közgazdasági nyelven beszélünk, akkor itt nem lehet mellédumálni, akkor igenis azt kell tudomásul venni, hogy a jövő évi, tehát az ebben a költségvetésben megfogalmazott normatíva az ideihez visszalépést jelent, mert az a 2 százalékos inflációs romlás hatására bekövetkező érték, ami abban benne foglaltatik, sajnos 2 százalékkal kevesebb, és ezt nem lehet elbeszélni, ez valóban így van. Növekedett az értéke, valóban felmentünk 200 ezer forint fölé, de nem követtük értékarányosan az idei értéket. Tehát ahhoz képest 2 százalékot visszaléptünk. És ez így van.

(Dr. Katona Tamásnak:)

Majd tisztelettel kérlek, államtitkár úr, 1,06-tal szorozd be az értéket, és akkor rá fogsz jönni, hogy mennyi a reálértéke.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 466 2004.11.03. 0:56  13-469

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tulajdonképpen egy igen hosszú vita végén vagyunk. Úgy gondolom, hogy senki nincs ma még abban a helyzetben, hogy akár csak a mai napra vonatkozóan is egyértelmű és objektív képet tudjon festeni az előttünk fekvő költségvetésről. Azt azonban itt a vita során mind a kormánypárti képviselőtársaimtól, mind a tőlünk elhangzottak más-más megvilágításba helyezték.

Úgy gondolom, hogy nem állunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy ez a költségvetés messze van attól, amit jónak lehet mondani. Ez ezer sebből vérzik. Nagyon sokat kell tenni valamennyiünknek annak érdekében módosító javaslatainkkal, hogy majd ebből egy jobb költségvetés legyen, ehhez kérjük valamennyiük, a parlament minden egyes tagjának a segítségét. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
194 228 2004.12.07. 7:21  17-311

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én most olyan módosító javaslatokat szeretnék az önök figyelmébe ajánlani, amelyek egy külső szemlélő számára talán periférikusnak tűnhetnek, mégis úgy gondolom, a jövő szempontjából rendkívüli fontossággal bírhatnak.

Ha valaki fölcsap ma egy újságot vagy bekapcsolja valamelyik elektronikus médiát, abban úton-útfélen találkozhatunk azzal a gondolatisággal, hogy a jövő a tudásalapú társadalomnak az építése. Úgy gondolom, hogy ebben valamennyien egyet is értünk, bár pontosan ezen a területen számos olyan elmaradásunk van, amelynek a pótlása ahhoz, hogy valóban eljussunk ehhez a tudásalapú társadalomhoz, rendkívül fontos.

Egyik módosító javaslatomban éppen ezért arra tettem javaslatot, hogy az önkormányzatok kapjanak támogatást az illetékességi területükön érettségiző vagy szakközépiskolai végzettséget szerző, tehát utolsó éves tanulók esetében, ha azok számítógép-kezelői vizsgát tesznek, nyelvvizsgát tesznek le, vagy éppenséggel gépjármű-vezetői bizonyítványra tesznek szert. Úgy gondolom, hogy ezzel én nyitott kapukat kellett hogy döngessek, hiszen a kormányprogramban ezek tételesen és szó szerint szerepelnek.

(14.50)

Sőt, ebben a módosító javaslatomban még arra is ügyeltem, és igyekeztem úgy megfogalmazni, hogy a támogatás semmiféleképpen ne nyújthasson fedezetet eredménytelen elméleti vagy gyakorlati vizsgát tett tanulók számára, vagy azok pótóráinak, pótvizsgájának költségeire. Azt hiszem, hogy ha valóban tudásalapú társadalmat akarunk építeni, akkor ezeknek az ismereteknek a legnagyobb begyakorlottsági szinten történő megszerzése nélkülözhetetlen.

Egy másik javaslatban Frajna Imre képviselőtársammal arra vállalkoztunk, hogy tisztelettel javasoljuk az Országgyűlés számára a 10-es út fejlesztését, hisz az ország egyik legfrekventáltabb, Budapesthez legközelebb eső idegenforgalmi nevezetességű területét köti össze a 10-es, 11-es út a fővárossal, és talán a legneuralgikusabb közlekedési útvonal ez, hiszen a baleseti statisztikákat figyelembe véve évről évre a legtöbb baleset ezeken az útvonalakon történik. Figyelembe véve azt a sok települést, amelyen keresztül ezek az utak átvezetnek, tulajdonképpen nemcsak a biztonságos, de a gyors megközelítést sem teszik lehetővé.

Az elmúlt időszakban az Orbán-kormány jóvoltából megépült a Dorogot elkerülő 10-es út közlekedését kiváltó szakasz, és tisztelettel jelezném azon képviselőtársaim számára, akik azt jelezték, hogy bizonyos fokú politikai szempontok döntöttek, Dorogot, ha nem tudnák, Tittmann János MSZP-s képviselő úr irányítja, és soha nem okozott ez gondot, hogy ez egy nagyon fontos, nélkülözhetetlen szakasz. Azt hiszem, hogy ezen a téren ahhoz, hogy továbblépjünk, szükség van ennek a szakasznak a folytatására.

Az elmúlt években az új minisztérium felállításával szintén rendkívül sokat hallhattunk a közlekedés akadálymentesítéséről. Sajnos, a közlekedés felgyorsulásával, a mobilizációval és bizonyos betegségek népbetegséggé válásával egyre több sorstársunk kényszerül kerekes kocsiba, és jelent számára nehézséget a közlekedésben való egyenértékű részvétel.

Jelzés értékű módosító javaslatot készítettünk Fónagy János képviselőtársammal: 45 millió forint többletet kérünk az Országgyűléstől annak érdekében, hogy azokat a közintézményeket, önkormányzati épületeket, múzeumokat, amelyek elsősorban a nagyvárosok vonatkozásában, ahol nagyobb számban élnek sajnos ilyen sorstársaink; hogy ezek számára jelzésértékűen bizonyítani tudjuk, hogy számunkra ugyanolyan állampolgárai ennek az országnak, mint mi.

Egy másik módosító javaslatban, amelyet szintén Fónagy János képviselőtársammal készítettünk, tulajdonképpen a rév- és kompközlekedés fejlesztése mellett foglaltunk állást. Tudjuk, hogy mit jelent a mai viszonyok között egy híd megépítése, viszont számos helyen, akár csak egy kis régió vonatkozásában is a kompközlekedés biztosíthatja a személy- és teherforgalmat, az élő híd megteremtését, egy-egy folyó elválasztó hatását kompenzálandó. Az a 35 millió forint, ami erre vonatkozóan a módosító javaslatunkban szerepel, úgy hiszem, szintén csak jelzés értékű, figyelemfelkeltő hatású, hogy a tisztelt Országgyűlés figyelmét ráirányítsa erre a nagyon fontos kérdésre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi, országgyűlési képviselők valamennyien élvezhetjük az Országgyűlési Könyvtár és az Országgyűlés informatikai rendszere segítését, amelyet napi munkánkhoz nem nélkülözhetünk. De ha valaki elég gyakran járja az Országgyűlés könyvtárát vagy az irodaépületben a hetedik emeleti információs szintet, az tapasztalhatja, hogy ha valamiben, akkor pont az informatikai fejlesztésben az Országgyűlés nagyon is rászorul bizonyos pluszpénzekre.

Ebben a módosító javaslatban, amelyet erre vonatkozóan nyújtottam be, pontosan ez a fajta felismerés vezérelt, és abban reménykedem, hogy tisztelt képviselőtársaim is ezeket a módosító javaslatokat súlyuknak és jelzésüknek megfelelően fogják kezelni, és lehetőséget teremtenek majd a szavazás során, és kérem az államtitkár urat is, hogy ezeket a javaslatokat - amennyiben lehetősége van - fogadja be és támogassa, hogy valamennyien ezeknek az áldásos hatását élvezhessük. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
194 246 2004.12.07. 0:55  17-311

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Pál Béla Államtitkár Úr! Nagy öröm, úgy gondolom, hogy ez az 1,9 milliárd forint a költségvetésben megjelenik majd jövő évben a panellakások felújítására. Ez mintegy 400 lakásnak az energetikai rekonstrukciójához elegendő.

Azért a tisztelt Ház figyelmét ráirányítanám, hogy a hetvenes években voltak olyan évek, amikor 15 ezer ilyen panellakás is épült egy év alatt, akkor azért láthatjuk, hogy ez a 400 valóban csak jelzés értékű. És ha ezen túl akarunk lépni, akkor ez az 1,9 milliárd forint arra elegendő, hogy valahogy a folyamat ne törjön meg, tovább tudjon gördülni, de igazi előretörést majd az jelent, ha valóban 8 milliárd vagy 10 milliárd vagy ennek még a többszöröse is meg fog jelenni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
194 264 2004.12.07. 0:54  17-311

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Elfogadom, amit Szalay Gábor mondott, hogy nincs olyan útja se Magyarországnak, se a világnak, amelyik ne szorulna rá 10-15 évenként egy alapos felújításra. Éppen ma az ír delegációt fogadtuk, az ír parlament közlekedési bizottságát, akik Budapest tömegközlekedését tanulmányozták. És nagyon érdekes megállapítást tettek, mert azt mondták, hogy amíg az országból bárhonnan jönnek Budapestre, addig nincs probléma az úttal. Amikor szét akar esni a kocsi, akkor Budapesten járnak.

Úgy gondolom, képviselő úr, hogy 14 év egységes budapesti irányítás lehetőséget adott volna arra, hogy azokon az útszakaszokon, amelyeken tömegközlekedés van, amelyet a fővárosnak kell fönntartani, megfelelő hozzáállással ez biztosítható lett volna.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

(15.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 238 2005.02.28. 1:25  209-317

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én csak államtitkár úrnak a költségek diszkontálására vonatkozó megjegyzéséhez szeretnék egy gondolatot hozzáfűzni, bár úgy hiszem, vitathatatlan, hogy a diszkontálás nem egy egyváltozós függvény. Azt hiszem, vagyunk itt a parlamentben néhányan, akik megelőző tevékenységünkből fakadóan tökéletesen tisztában vagyunk ennek a műveletnek a nehézségeivel, s adott esetben ezt a többváltozós függvényt magunk is meg tudnánk oldani.

Én azt hiszem tehát, ilyen értelemben azért mégsem annyira nagyon bonyolult kérdés ez, államtitkár úr, hiszen, ha jól emlékszem - és vannak itt a másik oldalon is néhányan, akik volt kollégáim, ezt meg tudják erősíteni -, egy másodéves gazdasági vagy műszaki egyetemi hallgatónak el kell jutni oda, hogy körülbelül négy változó felhasználásával egy diszkontálást el lehessen végezni. Itt az esetünkben mégsem nagyon többről van szó. Azt hiszem tehát, hogy az az összeg, amelyik elhangzott mint diszkontált beruházási érték, illetve ebbe beletartozóan az üzemeltetési érték, korrektnek fogható föl, és én azt hiszem, hogy államtitkár úrnak az első ilyen típusú parlamenti beszédében nem biztos, hogy ezzel a kritikai eszközével kellett volna élni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 288 2005.02.28. 2:20  209-317

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engem mindig lenyűgöz Szabó képviselőtársam lexikális tudása, ezért lepett meg most, amikor a Bokros-csomag kapcsán egyik képviselőtársam felszólalását úgy minősítette, hogy valamiféle rossz összefüggésben vetítjük ezt a magyar társadalom elé. Szeretném emlékeztetni képviselőtársamat és mindenkit ezzel kapcsolatban, hogy 1994-ben 4 százalékos gazdasági növekedés volt, amelyet 1,5, 0,5, majd ismét 1,5 százalékos növekedés követett - tessék visszalapozni az annalesekben -, és csak 1998-ra lendült ismét 4 százalék környezetébe a gazdaság. Ezt csak azért mondom, mert ehhez még az is hozzátartozik, hogy önmagában ez csak egy kiragadott makrogazdasági jellemző. Ehhez az is hozzátartozik, hogy az 1994-es 10 százalékos inflációról sikerült az akkor hatalmon lévő kormánynak 28,2 százalékra emelni az infláció mértékét, amelyik csak 14,3 százalékkal hagyta el a kormányzási periódust. Ha ezt is hozzárakjuk, valamint hozzárakjuk azt, hogy ebben az időszakban hogyan változott önmagában a gazdaság helyzetéből fakadóan is a költségvetés helyzete, akkor úgy gondolom, ez már együttesen egy más típusú, árnyaltabb megfogalmazásra ad okot.

Másrészt Szalay képviselőtársamnak egy megelőző hozzászólására szeretnék reagálni. Azt hiszem, az egyértelmű és egyetértünk abban, hogy Európa egyik legdrágább üzemeltetésű autópályája volt az M5-ös, de azért talán képviselőtársam is egyetért abban, hogy ezt mégiscsak az üzemeltetési koncessziós szerződés, illetve a szerződésmódosítás biztosította, amelyhez - mint hozzá tartozó értéket kell mondani - rendkívül kevés koncesszori követelmény kapcsolódott.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 320 2005.02.28. 5:11  317-355

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Itt a megelőző napirendi pont vitájában Horváth János képviselőtársam már kijelentette, hogy egyáltalán nem vagyunk ellenségei a magántőke-bevonással megvalósított autópálya-építéseknek, azonban ahhoz, hogy ez egyértelműen, világosan átlátható, kiszámítható és ellenőrzött formában történjen, szükséges már a tervezésnél bemutatni a remélt hatékonyságot és az elkövetkező időszakban a visszafizethetőséget az éppen majd kormányon lévő feltételrendszer adta lehetőségek szem előtt tartásával.

Herényi Károly képviselőtársam arról beszélt, hogy Nyugat-Európában szokásos gyakorlat, hogy az ország saját költségvetési forrásának egy részét, ahhoz kapcsolódóan európai uniós forrást, illetve magántőkét együttesen használnak föl ilyen típusú beruházások megvalósítására. Ő azt a kitételt is alkalmazta, hogy egyharmad-egyharmad-egyharmad arányban. Azt hiszem, itt most nem arról van szó, hogy milyen arányban szükséges rögzíteni ezeknek a pénzügyi forrásoknak a felhasználhatóságát, hanem mi sem vagyunk ellenségei annak, hogy bizonyos arányban saját költségvetési forrást, európai uniós forrást és magántőkéből származó forrást használjunk föl, és ezekkel valósuljanak meg ezek a beruházások.

Ehhez készítettünk egy módosító javaslatot, a T/14338/9. számút, aminek a lényege az, hogy ebben a feltételrendszerben is biztosítja az állami felügyeletet, teret ad magától értetődően az uniós fejlesztéseknek, az uniós források megszerzésének, ugyanakkor garantálja, hogy a tényleges kockázatot vállaló magánbefektetők profitja is egy természetesen elfogadható feltételrendszerben megtérüljön. Egy ilyen típusú javaslat, úgy hiszem, megakadályozza az erőn felüli eladósodást, és biztosítja, hogy a környezetén kívüli szankciók ne veszélyeztessék a gazdaság egyensúlyát.

Abból indultunk ki Fónagy János képviselőtársammal a közös módosító javaslatunkban, hogy a kormány 2005-re, 2006-ra és 2007-re hány kilométer autópályát szándékozik építeni, és ehhez határoztuk meg azokat az összegeket, amelyeket megítélésünk szerint ebben a törvényjavaslatban is rögzíteni kell, illetve ehhez kapcsolódóan majd az éves költségvetési törvényekben, hiszen abban az esetben, ha ezek részben itt, részben az éves költségvetési törvényekben nevesítésre kerülnek, mindenki számára egyértelműek, követhetők és ellenőrizhetők lesznek.

Úgy ítéljük meg, hogy abban a feltételrendszerben, amit a kormány vállalt, és amit az elkövetkező évekre meghatározónak tart, 2005-re 327 milliárd forintot, 2006-ra 347 milliárd forintot, 2007-re 415 milliárd forintot kell ilyen formában, ilyen beruházásokra rögzíteni, amelyeket tehát célszerű úgy megállapítani, hogy ezt az összeget saját költségvetési forrásból, európai uniós forrásból és magántőkéből kell majd megvalósítani, és ennek a megvalósításáról a mindenkori kormány gondoskodik.

(21.10)

Azt hiszem, ez így együtt egy költségvetést megelőző időszakban valamennyiünk számára garanciát ad, hogy a költségvetési vita során ez ne egy kiélezett helyzetet teremtsen, hanem valóban olyan költségvetési állapotot idézzen elő, amely a következő időszakokban a következő kormányok számára is teljesíthető, és az ország fizetőképességét szem előtt tartja.

Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 338 2005.02.28. 2:08  317-355

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tulajdonképpen Tóth Sándor képviselőtársam imént elmondott véleményéhez szeretnék kapcsolódni, úgy hiszem, nemcsak azért, mert Békés megyeiek vagyunk, onnan származtunk vagy oda kötődünk is - szükséges ez -, hanem Tóth Sándor képviselő úr úgy fogalmazott, hogy természetesen majd a döntésnél figyelembe kell venni, hogy a döntés az egész projekt megvalósíthatóságát mennyiben veszélyezteti. Én viszont még azt tenném hozzá, hogy arról is döntenünk kell majd ebben az esetben, ha e módosító javaslat által preferált változat nem kerül megvalósításra, akkor mennyiben tesszük ki az ott élőket fokozottan életveszélynek, hiszen közismert dolog, hogy Tiszaugtól Békéscsabáig, tehát a tiszaugi hídnak a tiszántúli végpontjától Békéscsabáig öt vagy hat olyan veszélygóc van, amelyik forgalomtechnikai és baleseti szempontok szerint lényegesen meghaladja az országos átlagot, önmagában Cserkeszőlő, Öcsöd, Békésszentandrás, Szarvas, Csabacsűd és Kondoros. Itt a nyomvonalvezetés is olyan, hogy részben elhagyott folyómedren keresztül vezető útszakaszok is vannak, amelyek olyan bukkanóval rendelkeznek, amelyen közlekedve nem lehet észrevenni a közeledő gépkocsit. Ezen túlmenően pedig a tipikus alföldi faluszerkezetet figyelembe véve hosszú és kacskaringós főutcákon keresztül vezetik a forgalmat, és az itteni falvak, városok egyik felében van az iskola, és a másik feléből odajáró gyerekeknek ezeken a rendkívül forgalmas utakon kell keresztülhaladni napról napra.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 344 2005.02.28. 1:45  317-355

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Így a vita vége felé tisztelt képviselőtársaimhoz szeretnék fordulni egy nyitott kérdés kapcsán, amelynek a megoldására maga a törvényjavaslat is megpróbál lehetőséget teremteni. Közismert, hogy egy régebbi közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztériumi rendelet a járművezető-képzésben részt vevő személyek hatósági névjegyzékből való törlését rendelte el különböző jogcímeken - ehhez a törvényhez tartozik ez is -, és ismert, hogy az Alkotmánybíróság 2005. június 30-ával megsemmisítette ezt a javaslatot, és arra utasította az Országgyűlést, hogy ezt a kérdést törvényben rendezze.

Tisztelettel szeretném jelezni, hogy négypárti kezdeményezéssel elkészült egy törvényjavaslat, amelyet a gépjárművezető-képző kamara címszó alatt nyújtottunk be az Országgyűlésnek, és amelyik önálló törvény mint köztestület keretein belül ennek a kezelésére egyértelműen lehetőséget ad. Innen is tisztelettel arra kérem államtitkár urat - mivel egyértelmű mandátummal a gazdasági bizottság ülésén, ahol ennek a javaslatnak a bemutatása megtörtént, a tárca képviselője nem rendelkezett -, hogy az ebben a négypárti javaslatban foglaltakat a tárca részéről is támogatni szíveskedjék, és képviselőtársaimat is kérem ennek a támogatására.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 166 2005.05.31. 4:09  161-187

DR. LATORCAI JÁNOS, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Amint az előbb hallhattuk dr. Tompa Sándor képviselőtársamtól a többségi vélemény megfogalmazása, ismertetése során, egyértelmű volt, hogy a bizottságban komoly vita bontakozott ki ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban.

A kisebbségi véleményt megfogalmazók is egyetértettek abban, hogy ez a törvénymódosítás részben szükséges, elsősorban azon területeken, amelyek a szakmai részek módosítását tartalmazzák, hiszen üdvözöltük és fontosnak tartottuk a törvény által bevezetett új rendellenességi fogalmat és ehhez kapcsolódóan a biztonsági szervezet feladataként kitűzött kivizsgálást, a Polébiszt. Úgy gondoljuk, legalább ilyen fontos és jó volt a PLH, tehát a hatóság jogkörének az erősítése, az üzemben tartó felelősségének a kiteljesítése.

Itt elsősorban az események, illetve a műszaki meghibásodások jelentési kötelezettsége szempontjából látunk nagyon fontos előrelépést, azonban volt a törvénynek két olyan része, amelyet igazából nem tudtunk elfogadni, amellyel semmiféleképpen nem tudtunk azonosulni, az egyik részt pedig igazából nem is tudtuk a magunk részére akár jogalkotói, főleg pedig kormányzati stratégia szempontjából magyarázni. Ugyanis nemrégen voltunk abban a helyzetben, hogy a privatizációs törvényt és annak a mellékleteit tárgyaltuk, és most ebben a törvényben tulajdonképpen lopakodva előjött újra a privatizáció, hiszen ha vissza tetszenek emlékezni, képviselőtársaim, amikor tárgyaltuk a privatizációs törvényt, illetve törvénytervezetet - éppen itt ül az egyik képviselőtársunk, akinek az előterjesztéséről van szó -, akkor abban szó sem volt a Ferihegyi repülőtér 25 százalék plusz 1 szavazatának az állami kézből való kikerüléséről. Most lám, lám, egyértelműen azzal, hogy ez a törvény itt kinyitotta a kaput, lehetőséget ad arra, hogy az elkövetkező időszakban ez a repülőtér akár száz százalékban is eladhatóvá váljon, azaz egy olyan privatizációs lehetőséget nyitott meg, amely a mi elképzeléseink és szempontjaink szerint semmiféleképpen nem elfogadható.

Volt még egy problémánk, amelyik bizonyára ma még nem fogalmazható meg egyértelműen, vagy a következményeit sem lehet igazán világosan látni, hogy a nem lajstromozott légi járművek nyilvántartását kiveszi az állami hatáskörből, és egy közelebbről ma még nem definiált társaság kezébe vagy lehetőségi körébe utalja. Ezt mi szintén nem tudjuk elfogadni azért, mert ebben a pillanatban ez is, nevezzük őszintén: a privatizációnak egy meghatározott változata, és mi úgy gondoljuk, hogy mindaz a komplexum, repülőtér amely ottani biztonság, biztonsági szolgáltatás vagy nyilvántartás, mind olyan fogalom, amely valamilyen formában az állam-, a nemzetbiztonság kérdéskörében is jelentős, és ebből a szempontból meghatározó, hogy átlátható szervezeti formában, átlátható gazdaság keretében történjen az üzemeltetés, amelyhez a 25 százalék plusz 1 állami szavazat részvétele az irányításban rendkívül fontos és nélkülözhetetlen.

Ezen feltételek alapján mi ezt a törvényjavaslatot nem tudtuk támogatni, tartózkodtunk.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 192 2005.05.31. 3:11  187-197

DR. LATORCAI JÁNOS, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A gazdasági bizottság május 25-ei ülésén tárgyalta első helyen kijelölt bizottságként a Nemzeti Akkreditáló Testület szervezetéről, feladat- és hatásköréről, valamint eljárásáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát. A vita során egyértelműsödött, hogy a törvény várhatóan elősegíti majd a magyar akkreditálási rendszer bel- és külföldi szakmai alapokra épülő elismertségének javítását, valamint a Nemzeti Akkreditáló Testület tagságát az európai Akkreditálási Szövetség kölcsönös elismerési rendszerében.

A vita hangot adott azon megállapításnak is, hogy az akkreditálás a gazdasági élet szinte minden egyes területét érinti a mezőgazdaságtól az iparig, s hogy az eljárás során az akkreditáló szervezet hivatalosan elismeri és igazolja, hogy az akkreditálás alanya, legyen az szervezet vagy természetes személy, alkalmas meghatározott, azaz jogszabályban vagy szabványban előírt követelmények szerinti vizsgálati, ellenőrzési, illetve tanúsítási feladatnak az elvégzésére.

A törvényjavaslat a mai európai és nemzetközi követelmények, illetve elvárások figyelembevételével szabályozza a nemzeti akkreditálás alapelveit, a Nemzeti Akkreditáló Testület feladatait, tagsági viszonyait, a testület szervezetét és szerveit, eljárási és összeférhetetlenségi szabályait, valamint gazdálkodását. Meg kell jegyezni, és a vita során ez is egyértelműsödött, hogy bár az akkreditálás jogi szabályozására az Európai Unióban pillanatnyilag nincs egységes gyakorlat, a nemzeti akkreditáló testületeknek azonban 2006. január 1-jétől, ahogy államtitkár úr is expozéjában ezt már említette, meg kell felelniük majd az európai 17011. szabvány követelményeinek. A vita meggyőzött bennünket arról is, hogy a törvényjavaslat megteremti ennek a jogi feltételeit, megteremti ennek a szükséges kereteit.

Úgy véljük, hogy elfogadását követően a törvény következetes alkalmazásával biztosítható lesz, hogy növekedjen a felkészült, nemzetközileg is elismert magyar vizsgáló, tanúsító és ellenőrző szervezetek száma, hatékonyabbá váljon a tevékenységük, ezáltal javuljon a magyar vállalkozások versenyképessége.

Mindezekre tekintettel a gazdasági bizottság a törvényjavaslat általános vitára bocsátását egyhangúlag támogatta.

Köszönöm szépen, elnök úr.

 

(17.20)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 196 2005.05.31. 6:44  187-197

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A Nemzeti Akkreditáló Testület szervezetéről, feladat- és hatásköréről, valamint eljárásáról szóló törvényjavaslat reményeink szerint elősegíti majd a magyar akkreditálási rendszer bel- és külföldi szakmai alapokra épülő elismertségének javítását, valamint a Nemzeti Akkreditáló Testület tagságát az európai akkreditálási szövetség kölcsönös elismerési rendszerében. Ezt azért tartjuk fontosnak, mert ahogy Szalay Gábor képviselőtársam is felszólalásában megállapította, maga az eljárás, az akkreditálás olyan tevékenység, melynek során az akkreditáló hivatalosan elismeri és igazolja, hogy egy szervezet vagy természetes személy alkalmas egy meghatározott, jogszabályban vagy szabványban előírt követelmény szerinti vizsgálati, ellenőrzési vagy tanúsítási feladat elvégzésére.

Megítélésünk szerint a törvényjavaslat az európai és a nemzetközi követelmények, elvárások figyelembevételével szabályozza a nemzeti akkreditálás alapelveit, határozza meg a Nemzeti Akkreditáló Testület feladatait, tagsági viszonyait, a testület szervezetét, szerveit, eljárási és összeférhetetlenségi szabályait, valamint a gazdálkodását.

Szeretnék emlékeztetni, hogy 1991 és '93 között kezdődött meg az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságot irányító tárca nélküli miniszter koordinációjával a Magyar Szabványügyi Hivatal, illetve az Országos Mérésügyi Hivatal korszerűsítése, és az akkori európai gyakorlatnak megfelelő hazai akkreditálási rendszer kialakítása. Ennek folyamán, úgy ítéljük valamennyien - és erre az államtitkár úr is kitért az expozéjában -, kedvező fejleménynek bizonyult, hogy a polgári törvénykönyv 1993. évi módosítása újra megteremtette a köztestület jogintézményét. A köztestületet a jogalkotó ugyanis olyan állami feladatok megvalósítására szánta, amelyeket nem célszerű a közigazgatás szervezetrendszerén belül ellátni, mert a szakképzettségük és hivatásuk által összekapcsolt személyek önkormányzati szervezetben sokkal hatékonyabban és eredményesebben képesek ellátni azt.

(17.30)

Ezért látszott akkor célszerűnek az akkreditálást olyan köztestületi önkormányzatra bízni, amely a tagságához, illetve a tagság által végzett tevékenységhez kapcsolódó közfeladatokat kizárólagos jogkörrel végez. Így született meg 1995-ben a jelenleg is hatályos akkreditálási törvény, és jött létre a Nemzeti Akkreditáló Testület.

Természetesen azt tudjuk valamennyien, hogy tíz év egy törvény életében is hosszú idő. Közben számos tapasztalat halmozódott föl, ugyanakkor változtak mind az akkreditált szervezetekre, mind az akkreditáló testületekre vonatkozó szabványok. Változtak, mégpedig sok esetben egy törvény vonatkozásában többször is, vagy éppen egy szabvány vonatkozásában. Ezekkel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy a szabványok kötelező hatálya ugyan hazánkban is megszűnt, azonban az akkreditálást kérelmezők az uniós gyakorlatnak megfelelően önként vállalhatják a vonatkozó követelmények teljesítését, és úgy gondoljuk, ez nemcsak ajánlatos, hanem nagyon sok esetben szükséges is.

Azt is példaként szeretném említeni, hogy bár az akkreditálás jogi szabályozására nincs egységes gyakorlat az Európai Unióban, a nemzeti akkreditáló testületeknek 2006. január 1-jétől - ahogy már a bizottsági véleményben is említettem - az akkreditálási rendszerek nemzetközi egyenértékűsége érdekében meg kell felelniük az e testületekre vonatkozó európai 17011-es szabvány követelményének. Ezért volt fontos és előremutató, hogy ez a törvénymódosítás, illetve törvényjavaslat megteremti ennek a jogi feltételeit és kereteit.

Nagyon lényegesnek tartjuk, hogy a törvényjavaslat az akkreditálást mint szolgáltatást az igénybe vevők versenyképességének előmozdítása érdekében gyorsítja, az eljárást ebben a tekintetében lerövidíti, hiszen 180 napos ügyintézési határidőt ír elő, a felügyeleti vizsgálatnak pedig 90 napos határidőt szab. Ezzel véleményünk szerint valóban lehetőség lesz, hogy megszűnjön az az egyébként betarthatatlan követelmény, hogy 30 nap alatt kelljen akkreditálni egy szervezetet, ugyanakkor véget ér az egy és - ahogy Szalay Gábor képviselő úr is említette pont egy hazai akkreditálással kapcsolatban - több esetben akár két évig vagy még tovább is elhúzódó, maratoni hosszúságú akkreditálások gyakorlata is.

Tehát ezt föltétlen várjuk ettől a törvénytől, és azt várjuk, hogy ennek a következetes alkalmazásával mind a jogilag szabályozott, mind a piaci, azaz az önkéntes területen növekszik majd a felkészült, nemzetközileg is elismert magyar vizsgáló, tanúsító és ellenőrző szervezetek száma, és a nemzetközi kereskedelemben is érezhetően csökken ennek megfelelően a műszaki akadályok volumene, s ezek következtében javul majd a magyar vállalkozások versenyképessége. Valóban, ez a törvényjavaslat sem teljes értékű, néhány helyen pontosításra fog szorulni, de úgy gondolom éppen a mindét oldalról jövő, egyértelműen megnyilvánuló támogatások következtében, hogy sikerül majd akár közös akarattal is olyan módosító javaslatokat megfogalmazni, amelyekkel ezeket a pontatlanságokat a következőkben ki tudjuk küszöbölni, és valóban hatékony törvényt tudunk alkotni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 230 2005.06.06. 7:36  219-241

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az általános indoklás szerint a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény jelen módosítására az európai uniós szabályozást biztosító harmonizáció miatt került sor. Az általános indoklás tartalmazza azt is, hogy természetesen a törvényjavaslat figyelembe veszi az Egészségügyi Világszervezet dohányzás-ellenőrzési keretegyezményében vállalt kötelezettségeket is, amit viszont hallhattunk, részben az egészségügyi bizottság kisebbségi véleményében, illetve az előttem való felszólalásban, hogy azért ezek nem teljes egészében teljesülnek.

Ugyanakkor az is egyértelmű ebből a szabályozásból, hogy sor kerül a reklámfelügyeleti eljárásra mint közigazgatási hatósági eljárás szabályozására is.

(21.00)

Eddig, úgy gondolom, a javaslattal, tehát addig a részig, ameddig a 9. §-hoz el nem jutunk, nincs is különösebb baj, de a bajt a 9. § okozza, mint ahogy Szalay Gábor képviselőtársam már a gazdasági bizottság véleményének ismertetésénél is egyértelműen jelezte. Kormányoldal és ellenzéki oldal is egyaránt egyetértett abban, hogy a probléma igazából itt ezzel a 9. §-sal van, hiszen a 9. § két új bekezdést emel be a gazdasági reklámtevékenység módosításáról szóló 2001. évi I. törvény 15. §-ának a (4) bekezdése helyébe, mégpedig a gazdasági és közlekedési miniszternek kiemelkedő jelentőségű esemény vonatkozásában, különös méltánylást érdemlő esetben lehetősége lesz kérelemre meghatározott időre felmentést adni.

Ez a kiterjesztés számunkra nem fogadható el, mert ilyen kiterjesztése a törvénynek nem kívánatos, ugyanis rendkívül nehezen megfogalmazható, hogy mit jelent a kiemelkedő jelentőségű esemény fogalma; és azt hiszem, ettől már csak egy nehezebben meghatározható vagy nehezebben definiálható fogalom van, hogy mi az, hogy “különös méltánylást érdemlőö. Úgy hiszem, ez csak abban az esetben lehetne számunkra elfogadható és valamiféle objektív mércéhez köthető, ami természetesen itt szóba sem jöhet, hiszen ez egy egyértelműen szubjektív szabályozásra ad lehetőséget, hiszen ha nevén nevezné vagy taxatíve felsorolná mindazt azt egyet, amiről igazából itt szó van, hiszen itt egy eseti szabályozásnak valamilyen formában való körülírásával találkoztunk, nevezzük nevén, elhangzott már, nincs ebben semmi titok: a Forma-1 Magyar Nagydíj rendezvényen csak akkor van lehetőség a dohánytermékek reklámozására, amit pedig szerződésben vállaltunk, hogyha egy ilyen típusú úgynevezett gumiszabályozást ide beépítünk, és ennek megfelelően egy rendkívüli, a szükségesnél lényegesen nagyobb felhatalmazást kap a mindenkori gazdasági miniszter. Szeretném hangsúlyozni, hogy itt a mindenkori gazdasági és közlekedési miniszter kapja meg ezt a felhatalmazást, tehát itt most nem arról van szó, hogy a mostani kap, mert aki majd jövőre sorra kerül, az is élne ezzel.

Amennyiben valóban úgy van, hogy semmi másra nincs szükség, csak ennek az egyetlen dolognak a kivédése miatt került beépítésre ez a módosító javaslat, akkor úgy gondolom, hogy korrektebb és őszintébb volna, ha ezt megfelelően úgy alakítanánk, hogy mivel taxatív felsorolás ebben az esetben nem tehető, mégis előjönne belőle, hogy miről van szó. De én ezt is álságosnak tartom, mert ebben a pillanatban a 2001. évi I. törvény 16. §-a feljogosítja a gazdasági minisztert, hogy a Forma-1 rendezvényére vonatkozóan ezt a felmentést megadhassa, olyannyira, hogy 2001-ben elkészítette a GM magára a felmentési eljárás szabályozására vonatkozó rendeletet is. Tehát ilyen értelemben mindaddig, ameddig az uniós szabályozásból fakadóan nekünk lehetőségünk van arra, hogy ezt a reklámozást használjuk is, illetve ezzel a reklámozási lehetőséggel éljünk, addig, tehát 2006-ig nekünk megvan a törvényi feltétel arra, hogy itt a gazdasági miniszter megfelelően eljárjon.

Nem szeretnék azzal az érveléssel élni, amelyik elhangzott a bizottsági ülésen is, hogy nem arról van-e szó az ilyen típusú rugalmasításával ezeknek a szakaszoknak, hogy új költségvetési forrásbevételre törekszik a kormányzat, és akkor annak megfelelően próbál majd élni is a lehetőséggel. Úgy gondolom, hogy ez itt nem jöhet szóba, hanem valóban csak a Forma-1-en a dohányreklámok megjelenítésére való lehetőség biztosítása volt a célja a minisztériumnak.

Ezért mi tisztelettel azt javasoljuk, hogy emeljük ki, vegyük ki a 9. § szerinti (4) bekezdést, vagy pontosítsuk ezt a bekezdést annak megfelelően, hogy az egyértelmű legyen. Abban az esetben, ha kivettük, akkor az 5. §-t pontosítsuk úgy, hogy egyértelműsíthető legyen belőle, hogy a Forma-1 Magyar Nagydíj megrendezésére vonatkozik. Ez esetben meggyőződésem, hogy mindkét célt elértük, hiszen az európai uniós szabályozáshoz közelítettük a magyar gazdasági reklámozásra való szabályozást, ugyanakkor pedig 2006-ig lehetőség van arra is, hogy minden további nélkül a szerződésből fakadó kötelezettségek is biztosíthatók legyenek.

Az előzetes egyeztetésekből körvonalazódni látom azt a lehetőséget, hogy itt akár a későbbiekben bizottsági javaslattal is megteremthető legyen az a fajta konkrét szövegszerkezet, amelyikkel ezek a feltételek megteremthetők, és akkor, úgy gondolom, nagyot léptünk annak irányába, hogy egyértelmű és tiszta gazdasági reklámozásra vonatkozó törvényjavaslat kerüljön be a parlamentbe, és ennek alapján jó törvény szülessen.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
258 186 2005.10.25. 5:45  177-236

DR. LATORCAI JÁNOS, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Miniszter Úr! Mindenekelőtt szeretném előrebocsátani, bár Kálmán András képviselőtársam a többségi vélemény megfogalmazásakor ezt említette, alapos vita folyt a módosítással kapcsolatban a gazdasági bizottságban, hisz a gazdasági bizottság valamennyi tagja, vagy mindazok, akik a gazdasággal foglalkoznak, magától értetődőnek tartják, hogy a szabályozórendszernek, így a munka törvénykönyvének változtatására, bizonyos mértékben az élethez való alakítására időről időre szükség van. Az a fontos, azt hiszem, minden ilyen típusú változtatással kapcsolatban, hogy az úgy menjen végbe, a kihívásokra úgy adjon választ, hogy a munkavállalói érdekek lehetőleg ne sérüljenek, és hogy ne a tőke diktálja egyedül, korlátozás nélkül a változás irányát, módját. Ezt azért szerettem volna rögtön az elején kiemelni, mert ebben teljes egészében egyetértés volt a bizottságban, függetlenül attól, hogy melyik oldalon ültünk.

Az 1992-ben megalkotott törvény most beterjesztett, 17876. számon jegyzett módosítási javaslata olyan változtatásokat kezdeményez, amelyek elsősorban a munkaadók érdekeit és a munkaerőpiac rugalmasságát befolyásolhatják. Ezek érzékeny területek, olyan területek - és ezeken javasol változtatásokat -, amely változtatásoknak ma még nem láthatók a következményei. Ennek hangot adtunk a bizottsági vita során is. Ahogy itt már más bizottsági véleményekben is megfogalmazódott, hiányoltuk, hogy mind a bizottsági vitáig, sőt mind a mai napig azok a hatástanulmányok nem jutottak el hozzánk, amelyek a változtatásokra vonatkozóan az elkövetkezendő időszakban végbemenő változásokra a társadalomban egyértelmű választ adnak. Ahhoz, hogy felelősen dönthessünk, hangot adtunk neki, hogy számos vizsgálatra lett volna szükség. Most lehetséges, hogy ezek a vizsgálatok elkészültek, de mint említettem, ezeknek az eredményei nem jutottak el hozzánk.

Most azokról a területekről szeretnék néhány gondolatot föleleveníteni, amelyeken egyértelműen volt nézetkülönbség a bizottság két oldala között.

Mi a bizottsági vitában kiemeltük és sérelmeztük a megváltozott munkaképességűek minimálbér-csökkentését. Igaz ugyan, hogy a javaslat ezen hátrányos helyzetű réteg minimálbér-csökkentését feltételhez köti, hiszen akkor lehet alkalmazni, ha a megváltozott munkaképességű foglalkoztatásakor a termelékenység szintje alacsonyabb, és ha ezzel az Országos Érdekegyeztető Tanács is egyetért, na de, kedves képviselőtársaim, mindannyian tudjuk, hogy ezen a területen, a megváltozott vagy csökkent munkavégző képességűek foglalkoztatása területén az a kivétel, hogyha eléri valami a különben a folyamatra jellemző átlagot, az aztán meg egészen különleges kivétel, hogyha azt meghaladja, hiszen ebben az esetben nem beszélhetünk, úgy hiszem, semmiféleképpen valamiféle azonosíthatóságról. Azt hiszem, rendkívüli nehéz kérdés, és a bizottságban is elhangzott ez, hogy ki az, aki ma meg tudja határozni számszerűen és szakszerűen ezt a rendkívül kényes peremfeltételt. Ez még a későbbiek során számos vitának a kiindulópontja lehet. Ezek az adatok, ezek a statisztikai halmazok átlagként hitelt érdemlően nem állnak rendelkezésre, mindezeket felmérni csak adott munkafolyamatok elemzése során lesz lehetőség, és kicsit úgy tűnik, úgy tűnt ez a vita során is, hogy a kormány a jelenlegi javaslattal a megváltozott munkaképességűek ügyét egy kissé - hogy úgy mondjam - a nyakából kivenni igyekszik; tehát mintegy ki akar menekülni ebből a problémából.

Szeretném megjegyezni, hogy kormánypárti képviselőtársaim is aggodalmaikat fejezték ki és fogalmazták meg ezzel kapcsolatban, és természetesen számos más megoldással kapcsolatban is. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Fontosnak tartom annak kiemelését is, hogy a mindkét oldal által szükségesnek és kiemelten fontosnak tartott szabályozásváltozás a munkaerő-kölcsönzés területén is olyan kérdéseket vetett fel, amelyek a beterjesztett javaslat változtatásait igénylik, ezért hiszem és remélem és reménykedem, hogy ez a közös akarat olyan javaslatokat fog felszínre hozni, amelyek alapján a későbbiekben nemcsak tartózkodni lesz lehetőségünk, hanem számos esetben együttműködő készségünket is bizonyítani tudjuk.

Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
260 260 2005.11.03. 15:15  15-377

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz). Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A jövő évi költségvetési javaslat alapján a növekedés lassítása, mintsem gyorsítása várható, állítja a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (Kovács Tibor: A Fideszhez közel álló szervezet.) ez évi költségvetésről kiadott elemzése. És rögtön meg is indokolja, hogy miért. Azért, mert a hiány tovább rontja a magas költségvetési költekezés eredményét, ez rövid távon még jónak is lenne mondható, Kovács Tibor képviselőtársam közbeszólására jelzem, de azt hiszem, abban egyetértünk, hogy a drasztikus mértékben felhalmozott államadósság középtávon, nem beszélve a hosszú távról, egészen biztosan hátráltatni fogja a magyar gazdaság növekedését.

A költségvetés túlságosan rátelepszik a gazdaságra, túl sok forrást von el tőle, ezért, ahogy képviselőtársaim itt már számos felszólalásban kifejtették, a vállalkozói szférában kevesebb forrás marad fejlesztésre, beruházásra, innovációra.

(18.40)

Tisztelettel kérdezem képviselőtársaimat, tudják-e azt, hogy Magyarországon az egy munkavállalóra jutó állami bevételek - adók, elvonások, járulékok - lényegesen nagyobbak, mint a környezetünkben lévő országokban, például összehasonlításként a visegrádi négyeknél. Ezt akár hivatalos árfolyamon, akár vásárlóerő-paritáson tesszük meg, nagyon érdekes kép tárul elénk. A hazai szint még a közvetlenül utánunk következő Csehországét is mintegy 15-30 százalékkal meghaladja. A 15 és a 30 százalék két érték, az egyik összehasonlító áron, a másik pedig vásárlóerő-paritáson. Nem is beszélve az alacsonyabb lengyel és szlovák szintekről, amelyek 25-35 százalékkal kisebbek a hazai értékeknél. Mivel az adóbevételek között a keresetarányos elvonások súlya a meghatározó, ezért a nagy állami elvonás az élőmunka magas adóterhelését is jelenti, ami egyértelműen csökkenti a hazai vállalkozások versenyképességét.

A gazdaság pedig egyértelmű, hogy kiszámítható és átlátható környezetet, nyugodt és stabil gazdálkodási feltételeket igényel. Az egyensúly megingása, az eladósodás növekedése, a kormányzat következetlenségei mind-mind rontják a gazdaság pozícióit, gyengítik annak versenyképességét. Mindehhez hozzá kell még venni a költséges és időigényes közigazgatási ügyintézést, ami szintén hasonló hatást gyakorol a gazdaságra. Hiszen a vállalkozásoknak bonyolult, évenként vagy még gyakrabban változó szabályozórendszerekhez kell igazodniuk, igazából ezekben naprakésznek kell lenniük, az Unió rendelkezéseit és az egységes piac számos kivétellel érvényesülő előírásait is naprakészen kell ismerniük. És akkor ehhez még csak zárójelben teszem hozzá, hogy a több mint háromezer települési önkormányzatnak egy jelentős hányada él helyi szabályozásokkal, helyi adókkal, amelyek egyértelműen bonyolítják ennek a rendszernek az átláthatóságát. A hatásköri struktúrák párhuzamosak, ez egyértelműen kiderül az ÁSZ vizsgálataiból, sok esetben áttekinthetetlenek, túlburjánzanak. Mindez egyértelműen gátolja a hatékony működést, a gyenge és a lassú közigazgatás immár a versenyképesség romlásának egyik meghatározó tényezőjévé vált.

A problémák sűrítve jelennek meg a nehezen átlátható költségvetési javaslatokban. A bizottsági vitában is számos esetben elhangzott, hogy rendkívül nehéz helyzetben vagyunk mi, képviselők, hiszen évről évre más a szerkezete a költségvetési javaslatnak, és rendkívül nehéz összehasonlítani, a bázisokat megteremteni, ráadásul ebben az évben számos, az Európai Unióból nyerhető forrás nem egy összegben van feltüntetve, hanem az egyes tárcáknál az egyes sorokban található meg. A bonyolultság egyik mutatója ma a maradványok zárolása, hiszen, ha visszatekintenek képviselőtársaim, 2002-ben ez az összeg még csak 200 milliárd forint volt, ugyanakkor ez év végére 550 milliárd forintról fogunk majd beszélni. A költségvetési intézmények emiatt többnyire késve fizetnek szállítóiknak, ezzel is gyorsítva a körbetartozás kialakulását, ami ismét most már az elviselhetőség határát súrolja.

Bonyolítja a helyzetet, hogy a költségvetésben a kategóriák, előirányzatok tartalma változik, ahogy már azt említettem. Jelenleg például rendkívül nehéz dolga van annak, aki együtt szeretné látni a kis- és középvállalkozási szektor támogatását. Ahogy Márton Attila képviselőtársam a délutáni felszólalásában is már jelezte, a kis- és középvállalkozások fejlesztésének támogatására most mintegy 19-20 milliárd forint jön össze 2006-ra a költségvetésben. Ha ezt ahhoz viszonyítjuk, hogy ma Magyarországon közel 2 millió az ebben a szektorban foglalkoztatott munkavállalók száma, akkor lényegében 10-12 ezer forint jut fejenként 2006-ban ebben a szektorban olyan beruházások támogatására, amellyel a saját versenyképességüket szinten tudják tartani, nem pedig igazából, mondjuk, összehasonlításban más országok beszállítóival, versenyképesek tudjanak lenni.

Úgy gondolom, ebből a költségvetésből azért látható, hogy a kormány beszorult, satuba került. A benyújtott költségvetési törvényjavaslat a GDP és a bevételek emelkedésében kincstári optimizmust és jelentős túlelosztást mutat. Ez nem az én mondatom, ez szó szerint az ÁSZ megállapítása a költségvetésről. A paraméterek viszont, azt hiszem, valamennyiünk számára összehasonlítási és magyarázási alapul szolgálnak. A GDP 4 százalékosra tervezett növekedése meghaladja a mögöttünk hagyott éveket, beleértve az ideit is, ennek az ütemét. Mindezt 6,1 százalékos béremelkedés mellett. Az adók mintegy 200 milliárd forinttal csökkennek, ami jó, bár az elvonások, mint azt már jeleztem a hozzászólásom legelején, ebben a térségben így is a legmagasabbak. Tehát igazából tartalék még van összehasonlításban. A javító tényezők hatását pedig közérzetjavító túlköltekezés viszi el vélhetőleg.

Tehát 2006-ra komoly gazdaságpolitikai kihívásokkal kell szembenézni. A módosított hiánycélok teljesítését olyan körülmények között kell, kellene elérni, amikor jelentős a hiányt növelő kockázatok száma. A külkereskedelmi cserearányok az olajárak függvényében nagyon kedvezőtlenül alakulhatnak, láthattuk az elmúlt évben vagy akár ebben az évben is, rendkívül nagy bizonytalansággal ítélhető meg a pénzügyi befektetők viselkedése, már az elmúlt hetekben is. Tisztelettel kérem, hogy valamennyiünk számára ez legyen intő jel. Senki nem tudja megmondani ebben a pillanatban majd a profittranszfer nagyságát.

Az Állami Számvevőszék szerint a Nyugdíj- és az Egészségbiztosítási Alapok előirányzatai is tarthatatlanok. 2006-ban a reálbérek növekedését a 2005. évinél alacsonyabban kell tartani ahhoz, hogy a költségvetés számai teljesüljenek, de már most nagy a nyomás ennek a megváltoztatására, és igazából úgy hiszem, hogy ennek nem is fog tudni a kormány ellenállni.

A monetáris politikának is választania kell, hogy a kamatpályát a dezinfláció követelményei vagy a hiány és az erősödő kockázati tényezők szerint alakítja. Elemzők szerint a hiány a költségvetési javaslatban vázolt 1533 milliárd forint helyett akár az 1855 milliárd forintot is elérheti. Eredményszemléletben a hiány a tervezett 6,1 százalékkal szemben vélhetően 7,5 százalék lesz, de vannak olyan elemzők, szakértők, akik állítják, hogy a 8 százalékot is meg fogja haladni. Az illetékes európai uniós Bizottság szerint ez 8,1 százalék lesz, de egyes jegybanki szakértők rosszabb helyzetre számítanak, és a 2006. évi tényleges költségvetési deficitet a GDP 10 százaléka fölé várják. (Kovács Tibor: És tesznek is érte, hogy így legyen!)

Nem lehet kizárni, hogy azok a külföldi pénzügyi befektetők, akik ma már mintegy 10 milliárd euró, azaz 2500 milliárd forint államkötvény-állománnyal rendelkeznek - egyharmada a költségvetésnek; nem kis pénz, tisztelt képviselőtársaim -, egyelőre még várnak néhány hónapig, de ha a számukra nem kedvező környezet alakul ki - és nem elsősorban a gazdaság szempontjából, hanem a költségvetés szempontjából -, akkor az itt-tartásukért vélhetőleg nagy árat kell fizetnünk. A 2006-ra előirányzott kiadások eldöntését megelőzően, úgy gondolom, ezt a hatást is alaposabban kellett volna mérlegelni.

(18.50)

Abban mindenki egyetért, aki a gazdasággal foglalkozik, hogy a magyar gazdaságpolitika hitelességének és a pénzügyi befektetők ingadozó bizalmának visszaszerzéséhez alapvető feltétel, hogy Magyarországnak 2006-ra hihető, elfogadható és teljesíthető költségvetése legyen. El kell ismerni, hogy a feladat rendkívül nehéz.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara megoldásában három szóba jöhető kimenettel számol. Az első: visszaszámolás a kritériumok 2008. évi teljesítéséből, amiről visszavezető, hogy 2006-ra más, nagyon szigorú költségvetésre van szükség. Itt nyomatékkal alá szeretném húzni: más, nagyon szigorú költségvetésre van szükség. E költségvetés nem tartalmazhat jelentősebb adócsökkentéseket, de annál inkább tartalmaznia kellene a kiadási előirányzatok átgondolt, megalapozott visszafogását és szigort a következő évekre is.

A másik változat, amit ők javasolnak: a benyújtott költségvetési javaslat kiigazítása az Állami Számvevőszék és más, mértékadó szervezetek véleménye és javaslata alapján.

A harmadik, ahogy ők fogalmazzák: a legvalószínűbb és a legrosszabb eset az lesz, ha az Országgyűlés a benyújtott költségvetési javaslatot elfogadja így, ahogy van, és decemberben kényszerülünk bejelenteni az euró bevezetésének elhalasztását, annak minden ódiumával együtt.

Rangos pénzügyi elemzők szerint az euró 2010-es bevezetése még nem teljesen lehetetlen, de valószínűsége máris minimális. A választások után elvileg végrehajthatók lennének olyan intézkedések, amelyek 2008-ra ezeket a feltételeket biztosítják. Azt javasolják külföldi szakértők, hogy az országra nehezedő nyomást enyhítené, ha egyidejűleg nem kettős egyensúlyi kritériumnak, tehát a GDP-arányos 3 százalékos államháztartási hiánynak és a GDP 60 százalékos adósságállományának kellene egyidejűleg megfelelni. Ezt a követelményt az Európai Unió most csatlakozó tíz országában lehetne valamilyen formában figyelembe venni, de ehhez az kellene, hogy össze kellene fogni, és el kellene kezdeni Brüsszelben ennek érdekében lépéseket tenni. Azt javasolják ezek a szakértők, hogy legalább 10-15 éves időszakra indokolt lenne a maastrichti 3 százalékos kritériumnak 4 százalékra való fölemelése, ebben az esetben lélegzetvételhez jutnánk.

Természetesen én úgy gondolom, hogy ezt lehet választani, még, mondom, időben el kell kezdeni ennek érdekében offenzívát folytatni, de csak akkor lehet vállalni, ha nincsenek rejtett csontvázak ebben a költségvetésben, ha betartható lesz a 60 százalékos adósságkorlát, ha a tartalékok szintje csak akkora, hogy az ésszerűen vállalható kockázatok felmerülése esetén kellő biztosítékot nyújtanak a finanszírozáshoz, és ha a többletfinanszírozási lehetőség kizárólag a felzárkózás céljait szolgálja, és nem lesz a kormányzati túlköltekezés eszköze. A mostani költségvetésben én ezeket a feltételeket egyértelműen nem találtam meg. Én úgy gondolom, még nem késő, ezt a költségvetést át lehet alakítani úgy, hogy ezeknek a feltételeknek is megfeleljen.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
260 274 2005.11.03. 2:16  15-377

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én is Wiener György képviselőtársam felszólalására szeretnék néhány gondolattal reagálni.

Az első: azt hiszem, teljesen nyitott ajtókat döngetett, nem mi kértük, hogy ilyen áttekinthetetlen folyamban menjen ennek a költségvetési javaslatnak a vitája. Én azt hiszem, hogy egyértelműen valamennyiünk közös megelégedésére számíthattak volna kormánypárti képviselőtársaim is, hogyha a házbizottságban azt viszik keresztül, hogy tematizáltan folyjon a vita, hiszen részben azok lettek volna jelen a vitánál, akik az egyes témáknak az ismerői, másrészt pedig sokkal jobban követhető lett volna mind a televízióban, mind a rádióban a vita menete.

De azért néhány gondolatot engedjen meg, képviselőtársam, a magyar gazdaság növekedéséről is! Én úgy gondolom, a magyar gazdaság növekedését elszakítani a költségvetés helyzetétől, Magyarország globális megítélésétől nem lehet, ez az alapvető probléma. És az nagyon jó, hogy a magyar gazdaság a duplájával növekszik, mint az Európai Unió, de azért azt jegyezzük meg, hogy azt a többletet, amivel az Európai Unió régebbi tagjai rendelkeznek, munkabérben, nyugdíjban, szociális, oktatási támogatásban és más felhalmozott javakban, mi még ezzel a dupla növekedéssel is csak nagyon hosszú évek, évtizedek után tudjuk lefaragni.

Tehát ahhoz, hogy az olló - ahogy mondani szokás - záruljon a régebbi tagok meg az új tagok között, ahhoz értelemszerűen az kell, hogy mindazt, ami a magyar gazdaságban fejlődési ütemként biztosítható, ami benne van, azt minél jobban, közös akarattal próbáljuk meg kihámozni és megcsinálni.

És még egy dolog: akik itt vannak, és költségvetéssel vagy gazdasággal behatóbban foglalkoznak, azok azért tudják, hogy az, hogy a magyar adósságállománynak egynegyede külföldi adósságállomány, csak egy jelzőszám (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), bizony, az a háromnegyed...

Ezt majd egy következő kétpercesben fogom akkor, elnök úr, kifejteni. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
260 280 2005.11.03. 2:11  15-377

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném befejezni az előbb elkezdett gondolatmenetet.

Az az alapvető probléma a magyar gazdaság megítélésénél, amikor ahhoz kénytelen egy külföldi befektető figyelembe venni a magyar költségvetés helyzetét és minőségét is, hogy nemcsak az állam adósságállománya nőtt meg az elmúlt időszakban, hanem alapvetően átstrukturálódott és nagymértékben megnőtt a lakosság és a vállalkozások adósságterhe is. Ráadásul ez az eladósodottság többnyire devizában történt, euróban, illetve svájci frankban, jelesül ezek együttesen az ország eladósodottságának mértékét jelölik.

Elértük a bruttó nemzeti össztermék 60 százalékát az állami adósságállományban, ami azért kritikus érték, mert mindenütt az Európai Unióban, de az Egyesült Államokban is a pénzkihelyezés alapfeltételének tekintik, és ha itt tovább nő az adósságállomány, akkor egyszerűen bennünket rosszabb kategóriába fognak sorolni, függetlenül attól, hogy hogyan és milyen megbízhatóan törlesztünk. Ez egy sajnálatos dolog.

Van egy másik nagyon sajnálatos dolga önmagában az államháztartási hiány fokozódásának, hiszen ezt csak kölcsönből tudja az állam finanszírozni. Ez pedig az, hogy az adósságállomány kamatterhe drasztikus mértékben nő, hiszen ha megnézzük, akkor most több mint 1100 milliárd forint évente, és ha figyelembe vesszük - összességében, mindent figyelembe véve ennyi az adósságszolgálatunk -, ez egyhetede az éves költségvetésnek. Azaz annyit jelent, és az a probléma ezzel, hogy az ebből finanszírozott beruházások nem nemzetijövedelem-termelő finanszírozások, még abban az esetben sem, ha létkérdés, hogy ezek megvalósuljanak.

Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
260 292 2005.11.03. 2:00  15-377

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kovács Tibor képviselőtársam felszólalásához szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni. Nincs köztünk vita az euróval kapcsolatban. De úgy gondolom, hogy a magyar gazdaság stabilitása, a forint gazdasági fedezete nem hasonlítható össze egyetlenegy olyan európai uniós ország fizető valutájával sem, amelyik kimaradt az euróövezetből. Hiszen az elmúlt időszakban sajnos volt módunkban látni, hogy egy intervenció esetében milyen óriási erőfeszítést kellett tenni a Nemzeti Banknak ahhoz, hogy a forint értékállóságát biztosítani tudja. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ha már az Európai Unió tagjai vagyunk, és az Európai Unió többségében fizetésieszköz-unió is van, akkor a gazdasági teljesítőképesség méréséhez, az elszámolásokhoz előnyös, ha mi is ugyanabban a devizában gondolkodunk, és minél hamarabb megvalósítjuk.

Természetesen azt senki nem tudja elfogadni, hogy bármi áron valósítsunk meg valamit, de sehol, azt hiszem, a patkó egyetlenegy oldalán sem hangzott el valamiféle olyan óhaj, hogy a lehetőségeinket szem elől tévesztve valami hazárd manőverbe kezdjünk annak érdekében, hogy akár már holnap bevezessük az eurót. Úgy gondolom, megfelelő előkészítés, megfelelő időzítés szükséges hozzá. Nagyon fontosnak tartom, amit Pettkó kollégám itt az előbb kifejtett, nem hiszem, hogy a 2010-es időpont politikailag alkalmas lesz, de ezt majd a jövő el fogja dönteni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
260 354 2005.11.03. 1:18  15-377

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy mindenki, aki felelősen gondolkodik az ország felől, egyetért abban, hogy minél jobb infrastrukturális feltételeket kell kialakítani. Azt hiszem, egyben nem tudunk egyetérteni, hogy milyen áron történik ez. Pillanatnyilag, ha tetszik, ha nem, a helyzet úgy néz ki, hogy Horvátországban és Szlovéniában legalább 30 százalékkal olcsóbban épülnek az autópályák.

Teljesen elfogadom az államtitkár úrnak azt a minősítő mondatát, hogy két összehasonlítható ház sincsen, úgy két összehasonlítható autópálya sincs. A Figyelőben megjelent nemrég egy cikk, amelyik pontosan ezt tárgyalja, és innen csak néhány gondolatot szeretnék idézni: “Azért, hogy nálunk drágábban készülnek az autópályák, mint a szomszédunkban, az okok szerteágazóak: a korlátozott versenyeztetés, koncepciótlanság, burjánzó engedélyeztetés, meg nem fékezett önkormányzati és egyéni ügyeskedések.ö Ez a mottója, ez a leadje ennek a cikknek. Úgy gondolom, érdemes arra, hogy valamennyien elolvassák.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
260 378 2005.11.03. 4:58  377-378

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Alig egy óra múlva lesz 49 éve, hogy az önkény eltiporta 1956 októberének csodálatos forradalmát. A 49 év már történelmileg is értékelhető idő, de sajnos a 49 év ellenére a bocsánatkérésekhez, az ünnepi emelkedettség megteremtéséhez még sok mindennel adós napjaink társadalma. Nem csoda ez, hiszen a forradalomról és az azt követő megtorlás éveiről még mindig nem rendelkezünk kellő információval. Ez az időszak a maga eseményeivel a történelemtanításnak mostohagyermeke. Most ehhez a témához szeretnék egy kis adalékkal szolgálni.

Közismert, hogy az ötvenes évek első felében a börtönök már nem voltak képesek befogadni a politikai elítélteket, ezért a szovjet gulágok mintájára úgynevezett közérdekű foglalkoztatási intézményeket, valójában koncentrációs táborokat létesítettek, a rabokat robotmunkára kényszerítve. Az egyik ilyen hely a csolnoki bánya volt. A rabokat a Komárom megyei községtől távolabb elhelyezkedő, veszélyesebb tárnákban dolgoztatták, a tábort egy régi meddőhányóra, közvetlenül az egyik akna lejáratához telepítették. A termelés korszerűtlen és egészségre ártalmas körülmények között folyt, amit súlyosbított a folyamatos vízszivárgás és a sújtólégveszély is. A tábor hat betonbarakk épületében összesen 1400 politikai elítélt raboskodott, 120-140 köztörvényes bűnözővel, akiket tudatosan kevertek a politikai elítéltek közé. A 48 órás munkahét ritka volt, jóformán minden vasárnap túlmunkát rendeltek el. A táborban nem volt ritka viszont a fizikai fenyítés, sőt elrettentésül egy szökött rabot elfogása után a helyszínen agyonlőttek.

A világ és a társadalom eseményeiről a civil bányászok tájékoztatták az elítélteket. Így volt ez 1956. október 24-én is, amikor a politikai foglyok, értesülve a pesti forradalomról, lent maradtak a bányában, és éhségsztrájkot kezdtek. Valamennyien elképzelhetjük, mit jelentett ez akkor. A helyiek nem kapcsolták ki az áramot, így a szivattyúk üzemelhettek, a bányát nem árasztotta el a víz, pedig a sztrájkmegszakításnak ez lett volna akkor a legegyszerűbb módja.

A tábor parancsnoka katonai segítséget kért. Esztergomból páncélosok érkeztek, körülzárták a tábort, megerősítették az őrséget. Pár órával ezután az ávós őrség hirtelen eltűnt. A katonai egység parancsnoka pedig, amikor megtudta, hogy nem köztörvényes bűnözőkről, hanem politikai elítéltekről van szó, a páncélosok ágyúcsöveit kifelé fordíttatta. Négynapos bányafoglalás és éhségsztrájk után jöttek föl az elítéltek a föld alól. A fenn maradottak lepedőkből készített, nemzeti színű zászlókkal fogadták őket. Amikor az utolsó ember is felérkezett, valaki a Himnuszt kezdte énekelni. Szem nem maradt szárazon - olvashatjuk az egyik visszaemlékezésben.

Még október 25-én az ügyek kivizsgálására ügyészek érkeztek a táborba. Négy napig eredménytelenül folyt a tárgyalás, míg október 29-én a rabok és az ügyészek alkudozását egy fémes csattanás szakította félbe. Az őrség egyik kiskatonája kibiztosította géppisztolyát, s erre megszületett a megállapodás: a politikai elítéltek szabadok lettek. Október 31-én kiürült a tábor. A szabadulóknak sajnos csak néhány nap igazi szabadság jutott osztályrészül, mert a szovjet megszállás elosztatott minden reményt. A terror újabb, soha nem látott hulláma következett. A csolnoki gulág megszűnt ugyan, de a megtorlás folytatódott. A diktatúra pedig a múltra vonatkozó minden nyomot eltüntetett. A meddőhányót belepte a por, felverte a gyom, később bokrok nőttek rajta, napjainkban pedig már évtizedes fák terebélyesednek a tetején. Semmi sem emlékeztet arra, hogy ezen a helyen egykor kényszermunkatábor állott, az utolsó magyar gulág.

Holnap a gyertyák imbolygó kis lángja az ő szenvedésüket is hirdeti, rájuk, áldozatvállalásukra is emlékezünk. Emlékezzünk, mert a harangok értük szólnak, de nekünk üzennek. Nekünk üzennek, hogy ne felejtsünk!

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Dióssy Gábor és Molnár Albert tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
269 24 2005.11.22. 5:19  19-59

DR. LATORCAI JÁNOS, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr.

Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A gazdasági bizottság 2005. november 16-án tárgyalta az országos fejlesztési koncepciót, mint ahogyan Tompa Sándor képviselőtársamtól hallhattuk, többségi és kisebbségi vélemény is született.

Az Európai Unió kötelezően írja elő számunkra, hogy olyan tervezési és program-végrehajtási kapacitást készítsünk az Európai Bizottsággal partnerségben, ami biztosítja, hogy a 2004-2006. évi pénzügyi keretet reményeink szerint lényegesen meghaladó 2007-2013 közötti strukturális és kohéziós támogatásokat hazánk minél teljesebben és minél sikeresebben használhassa fel.

A siker alapvető feltétele a rendkívül alaposan kidolgozott, a realitásokat végig szem előtt tartó II. nemzeti fejlesztési terv kimunkálása, melynek végső határideje - hallhattuk az expozéból is - a jövő év eleje. Mindnyájan tudjuk, egy ilyen munka csakis széles körű szakmai előkészítés és társadalmi vita után készülhet el a kívánalmaknak megfelelően. Különösen igaz ez akkor, amikor az elmúlt időszakban olyan hírekkel szembesülhettünk, amelyekből az derült ki, hogy az Európai Bizottság aggódik az I. nemzeti fejlesztési terv 2004-2006 közötti programjainak esedékes pénzügyi teljesítése miatt, és sajnos az is megfogalmazódott, hogy hazánknak az új fejlesztési tervben a jelenleginél sokkal összeszedettebb, koherensebb feltételrendszert kell kimunkálnia.

A bizottsági vita során elhangzott, hogy a II. fejlesztési terv megalapozását szolgáló országos fejlesztési koncepció egy szerteágazó cél- és elvgyűjtemény, mely inkább egy EU-s fejlesztési dokumentum általánosított munkaanyagára jellemző, mint egy részletes tervet megalapozó, szakmailag is alátámasztott dokumentumra, ugyanis hiányzik belőle a súlyozás, az olyan kiemelés, amely a lényegre irányítaná a figyelmet. Sajnos, magából az anyagból - itt nem a mellékletekről, illetve az azt előkészítő, a társadalmi vita alapját is képező anyagról beszélek - hiányoznak a számszerű adatok, amelyek nélkül gazdaságot tervezni, sikeres fejlesztésben gondolkodni nem lehet, de hiányzik belőle az átláthatóság, a fenntarthatóság és a mérhetőség kritériumainak részletezése is.

A bizottsági ülésen arról kellett volna vitáznunk, hogy milyen célokra, milyen időintervallumban, mekkora hazai forrással, mekkora európai uniós forrásokhoz juthatunk majd hozzá. Az ellenzéki hozzászólások szerint az anyag nem ad biztosítékot a mintegy 1,7-1,8 millió kis- és középvállalkozó helyzetének alapvető javítására, azon vállalkozóréteg helyzetének jobbítására, mely a jövő évi költségvetési javaslatból kiböngészhetően legfeljebb csak 10-20 ezer forint fejlesztési támogatásra számíthat majd fejenként.

Többen úgy ítélték meg, hogy az anyagból hiányzik az annyit hivatkozott, a politikai nyilatkozatokban sokszor elhangzó társadalmi és szociális igazságosság iránti megfelelő súlyozás. A vitában olyan kormánypárti - hangsúlyozom, kormánypárti - felszólalás is elhangzott, amely megfogalmazta, hogy a koncepciónak, bár sok bölcs gondolata van, amelyekre vonatkozóan intézkedést is kijelöl, de ott már nem jelennek meg ezek a bölcs gondolatok, ugyanakkor az anyag burkolt közigazgatási koncepciót is felvázol, amikor kiemelten a fővárosról, öt vidéki fejlesztési központról és két társközpontról beszél, mintegy felvázolva a megyék felszámolásának megkezdését.

Az országos fejlesztéspolitikai koncepcióval kapcsolatban ellenzéki oldalról összességében az fogalmazódott meg, hogy ez az anyag semmiképpen sem tekinthető országos stratégiának. Ez a stratégia eddig nem készült el, a munkát még nem végezték el, csak reménykedhetünk, hogy jövő márciusra valóban el is készül. Az a reménybeli 15-20 vagy 25 milliárd euró, ami számos nyilatkozat szerint majd a strukturális és kohéziós forrásokból elérhetőnek látszik, az egyértelmű, alapos és részletesen kimunkált II. nemzeti fejlesztési terv és konszenzussal megfogalmazott nemzeti stratégia nélkül nem szerezhető meg. E nélkül csak eseti és korlátozott sikerek érhetők el, amelyekből sikerország nem születhet, csak pillanatnyi politikai sikert biztosító közérzetjavító intézkedések tehetők.

A gazdasági bizottság ellenzéki képviselői nem szavazatukkal ennek a véleményüknek adtak kifejezést, és ahogyan hallhattuk ott, többen azt sajnálták, hogy a sikeres Magyarország felé vezető úton ismét lépéshátrányba kerülhetünk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)