Készült: 2020.05.26.14:51:24 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

231. ülésnap (2005.05.31.), 196. felszólalás
Felszólaló Dr. Latorcai János (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 6:44


Felszólalások:  Előző  196  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A Nemzeti Akkreditáló Testület szervezetéről, feladat- és hatásköréről, valamint eljárásáról szóló törvényjavaslat reményeink szerint elősegíti majd a magyar akkreditálási rendszer bel- és külföldi szakmai alapokra épülő elismertségének javítását, valamint a Nemzeti Akkreditáló Testület tagságát az európai akkreditálási szövetség kölcsönös elismerési rendszerében. Ezt azért tartjuk fontosnak, mert ahogy Szalay Gábor képviselőtársam is felszólalásában megállapította, maga az eljárás, az akkreditálás olyan tevékenység, melynek során az akkreditáló hivatalosan elismeri és igazolja, hogy egy szervezet vagy természetes személy alkalmas egy meghatározott, jogszabályban vagy szabványban előírt követelmény szerinti vizsgálati, ellenőrzési vagy tanúsítási feladat elvégzésére.

Megítélésünk szerint a törvényjavaslat az európai és a nemzetközi követelmények, elvárások figyelembevételével szabályozza a nemzeti akkreditálás alapelveit, határozza meg a Nemzeti Akkreditáló Testület feladatait, tagsági viszonyait, a testület szervezetét, szerveit, eljárási és összeférhetetlenségi szabályait, valamint a gazdálkodását.

Szeretnék emlékeztetni, hogy 1991 és '93 között kezdődött meg az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságot irányító tárca nélküli miniszter koordinációjával a Magyar Szabványügyi Hivatal, illetve az Országos Mérésügyi Hivatal korszerűsítése, és az akkori európai gyakorlatnak megfelelő hazai akkreditálási rendszer kialakítása. Ennek folyamán, úgy ítéljük valamennyien - és erre az államtitkár úr is kitért az expozéjában -, kedvező fejleménynek bizonyult, hogy a polgári törvénykönyv 1993. évi módosítása újra megteremtette a köztestület jogintézményét. A köztestületet a jogalkotó ugyanis olyan állami feladatok megvalósítására szánta, amelyeket nem célszerű a közigazgatás szervezetrendszerén belül ellátni, mert a szakképzettségük és hivatásuk által összekapcsolt személyek önkormányzati szervezetben sokkal hatékonyabban és eredményesebben képesek ellátni azt.

(17.30)

Ezért látszott akkor célszerűnek az akkreditálást olyan köztestületi önkormányzatra bízni, amely a tagságához, illetve a tagság által végzett tevékenységhez kapcsolódó közfeladatokat kizárólagos jogkörrel végez. Így született meg 1995-ben a jelenleg is hatályos akkreditálási törvény, és jött létre a Nemzeti Akkreditáló Testület.

Természetesen azt tudjuk valamennyien, hogy tíz év egy törvény életében is hosszú idő. Közben számos tapasztalat halmozódott föl, ugyanakkor változtak mind az akkreditált szervezetekre, mind az akkreditáló testületekre vonatkozó szabványok. Változtak, mégpedig sok esetben egy törvény vonatkozásában többször is, vagy éppen egy szabvány vonatkozásában. Ezekkel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy a szabványok kötelező hatálya ugyan hazánkban is megszűnt, azonban az akkreditálást kérelmezők az uniós gyakorlatnak megfelelően önként vállalhatják a vonatkozó követelmények teljesítését, és úgy gondoljuk, ez nemcsak ajánlatos, hanem nagyon sok esetben szükséges is.

Azt is példaként szeretném említeni, hogy bár az akkreditálás jogi szabályozására nincs egységes gyakorlat az Európai Unióban, a nemzeti akkreditáló testületeknek 2006. január 1-jétől - ahogy már a bizottsági véleményben is említettem - az akkreditálási rendszerek nemzetközi egyenértékűsége érdekében meg kell felelniük az e testületekre vonatkozó európai 17011-es szabvány követelményének. Ezért volt fontos és előremutató, hogy ez a törvénymódosítás, illetve törvényjavaslat megteremti ennek a jogi feltételeit és kereteit.

Nagyon lényegesnek tartjuk, hogy a törvényjavaslat az akkreditálást mint szolgáltatást az igénybe vevők versenyképességének előmozdítása érdekében gyorsítja, az eljárást ebben a tekintetében lerövidíti, hiszen 180 napos ügyintézési határidőt ír elő, a felügyeleti vizsgálatnak pedig 90 napos határidőt szab. Ezzel véleményünk szerint valóban lehetőség lesz, hogy megszűnjön az az egyébként betarthatatlan követelmény, hogy 30 nap alatt kelljen akkreditálni egy szervezetet, ugyanakkor véget ér az egy és - ahogy Szalay Gábor képviselő úr is említette pont egy hazai akkreditálással kapcsolatban - több esetben akár két évig vagy még tovább is elhúzódó, maratoni hosszúságú akkreditálások gyakorlata is.

Tehát ezt föltétlen várjuk ettől a törvénytől, és azt várjuk, hogy ennek a következetes alkalmazásával mind a jogilag szabályozott, mind a piaci, azaz az önkéntes területen növekszik majd a felkészült, nemzetközileg is elismert magyar vizsgáló, tanúsító és ellenőrző szervezetek száma, és a nemzetközi kereskedelemben is érezhetően csökken ennek megfelelően a műszaki akadályok volumene, s ezek következtében javul majd a magyar vállalkozások versenyképessége. Valóban, ez a törvényjavaslat sem teljes értékű, néhány helyen pontosításra fog szorulni, de úgy gondolom éppen a mindét oldalról jövő, egyértelműen megnyilvánuló támogatások következtében, hogy sikerül majd akár közös akarattal is olyan módosító javaslatokat megfogalmazni, amelyekkel ezeket a pontatlanságokat a következőkben ki tudjuk küszöbölni, és valóban hatékony törvényt tudunk alkotni.

Köszönöm szépen.




Felszólalások:  Előző  196  Következő    Ülésnap adatai