Felszólalás adatai

Ezzel a költségvetési vitanap mai hosszú hozzászólói listája végéhez érkeztünk. Az általános vitát elnapolom, folytatására holnap kerül sor.

Munkánkat azonban folytatjuk az ország házában, hiszen soron következik a mozgóképről szóló 2004. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/4661. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/4661/1. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Rétvári Bence közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár úrnak, 20 perces időkeretben.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány által 2011. október 14-én benyújtott, a mozgóképről szóló 2004. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat négy alapvető jogpolitikai cél elérését kívánja szolgálni.

Az elsődleges cél, hogy a filmes szakma támogatási rendszerét új szabályozási alapra helyezze, az utóbbi években ugyanis bebizonyosodott, hogy a törvényi szabályok nem biztosítják az átlátható és hatékony közpénzfelhasználás feltételeit, és így a mozgóképről szóló törvényben meghatározott célok sem teljesülnek.

Miben áll a támogatási rendszernek a feladat ellátására való jelenlegi alkalmatlansága? A közalapítványi struktúra nem biztosította a filmtámogatásra fordítható összegek közérdeknek leginkább megfelelő elosztását, ezért a törvényjavaslat a Magyar Nemzeti Filmalap Közhasznú Zrt.-re vonatkozó alapvető rendelkezések meghatározásával megteremti a filmtámogatások eredményesebb, hatékonyabb és átláthatóbb felhasználásának garanciáit. A javaslat a Magyar Nemzeti Filmalap támogatási tevékenységének egészére egységes zsinórmértéket állapít meg, olyan, a filmszakma területén kiemelt fontosságú alapelvek figyelembevételére kötelezve azt, mint például a magyar filmipar sokszínűségének biztosítása. A filmalap tehát a magyar mozgóképszakma és filmművészet egészét szolgálva fogja tevékenységét megvalósítani.

A jelenlegi támogatási rendszer más szempontból is vitatható. A támogatási fajták differenciáltsága szakmai szempontok alapján nem indokolható, ezért a törvényjavaslat a jelenlegi hármas tagozódást megszünteti, a szelektív támogatás marad egyedül igénybe vehető, a strukturális támogatást ugyanis a gyakorlatban nem alkalmazták, azt maga a gyakorlat mellőzte, így az erre vonatkozó szabályozás fenntartása a továbbiakban feleslegesnek tekinthető. A normatív támogatás szükségessége és célravezetősége a többéves tapasztalat alapján szintén megkérdőjelezhető a filmgyártás területén, ez a támogatási fajta ugyanis nem ösztönözte a minőségi filmalkotások létrejöttét.

A terjesztés területén ezt a támogatási fajtát a nemzeti erőforrás miniszter rendeletében meghatározott támogatási rendszer váltja fel, amelynek az artmozik és az artfilmek támogatásával kapcsolatban normatív elemei is lehetnek majd. A törvényjavaslat alapján a filmalap bevételének fő forrását a hatoslottó szerencsejáték adójának négyötöde képezné, amely hathatós segítséget jelent a hazai filmművészet felvirágoztatásához.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat második fő jogpolitikai célja a magyar filmművészet kortárs nagyjainak a jelenleginél méltóbb megbecsülése. Ennek tudatában javaslatot teszünk a kormány által adományozható "a nemzet filmművésze" cím létrehozására, amely "a magyar mozgókép mestere" díjat váltaná fel. A törvényjavaslat részletes szabályokat állapít meg annak érdekében, hogy valóban olyan személy kapja a megtisztelő címet, aki arra egész életpályája alapján érdemesnek tekinthető.

Tisztelt Ház! A törvényi szabályozás harmadik fő iránya a mozgóképszakma hatósági felügyeleti rendszerének teljes újragondolása, a szervezeti és eljárási szabályok egységének megállapítása. A mozgóképszakmai hatóság feladatait a jövőben a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság látja el, és a hatósági eljárás szabályrendszere kiemelt garanciákat biztosít az ügyfelek számára. Az ügyintézési határidőre, az adatvédelemre, a titoktartásra és az adatszolgáltatásra vonatkozó rendelkezések mind azt a célt szolgálják, hogy a hatóság eljárása az ügyfelek számára minél egyszerűbb, hatékonyabb legyen, mindazonáltal az ügyfelek adatai is megfelelő védelmet élvezzenek.

A javaslat egységessé teszi a korhatár-besorolás rendszerét, ugyanaz a besorolási rendszer fog érvényesülni a mozikban, mint az audiovizuális médiaszolgáltatókban, a televízióban. Ez nyilvánvalóan elősegíti a könnyebb eligazodást a közönség számára, így a kiskorúak védelmét is szolgálja, ami már a médiatörvény elfogadásával is kiemelt cél volt. Ugyanakkor a két különböző terjesztésű szektorban maga a besorolás eltérő lehet, tekintettel az eltérő célközönségre.

A javaslat megkülönböztetett figyelmet fordít az artmozikra. A javaslat tekintettel van arra, hogy egy film művészi értékének megítélése nem lehet kizárólag a mozgóképszakmai hatóság feladata, így az eljárásba szakhatóságként bevonja a kultúráért felelős minisztert is. Az artmozik besorolási eljárása és ellenőrzése a mozgóképszakmai hatóság feladatkörébe tartozna, az artmozivá minősítés feltételeit azonban miniszteri rendelet állapítaná meg. A mozgóképszakmai szervezetek és természetes személyek nyilvántartása, valamint a filmalkotások nyilvántartására és besorolására vonatkozó rendelkezések is a törvényben kapnak helyet az eddigi miniszteri rendeleti szint helyett; ez önmagában is kiemelt garanciát jelent.

A javaslat mindemellett a közvetett, tehát adókedvezményen alapuló támogatást igénylő filmalkotások nyilvántartásának és a támogatási igazolás kiadásának szabályozására vonatkozóan is finomhangolást végez el, reagálva az elmúlt években felmerült tapasztalatokra.

A törvényjavaslat negyedik fő célja a Magyar Nemzeti Digitális Archívum szerepének, valamint a Magyar Nemzeti Filmalappal való kapcsolatának rendezése. A javaslat alapján a nemzeti filmvagyonra vonatkozó vagyonkezelői jogokat az archívum gyakorolja, de a nemzeti filmvagyonba tartozó filmalkotások terjesztését külön jogszabály, illetve az archívummal megkötött megállapodás alapján a filmalap végzi.

Tisztelt Országgyűlés! Nyilvánvaló, hogy a hazai filmművészet, a magyar mozgóképszakma talpra állításához az eddig támogatási, szabályozási és ellenőrzési környezet teljes újragondolása szükséges. A javaslat világos, egyszerű és egyben hatékony szabályokkal azt a célt szolgálja, hogy a magyar filmek hazánk határain belül és azon kívül is egyre nagyobb figyelmet kapjanak, egyben a hatósági eljárásra vonatkozó részletes szabályokkal a hazai közönség érdekét is szolgálja. Kérem, hogy mindezekre tekintettel támogassák a javaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Az államtitkári expozét követően a kulturális és sajtóbizottsági álláspont és természetesen a kisebbségi vélemény ismertetésére kerül majd sor, 5-5 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Menczer Erzsébet képviselő asszonynak, a bizottsági többségi álláspont előadójának.

MENCZER ERZSÉBET, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mozgóképről szóló 2004. évi II. törvény módosításáról szóló T/4661. számú törvényjavaslatot az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága október 24-ei ülésén megvitatta, és azt a Házszabály 95. § (2) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelően megvizsgálta: 12 igen, 1 nem és 1 tartózkodó szavazat mellett általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm szépen a szót.

ELNÖK: Takarékos volt képviselő asszony az időnkkel, így a kisebbségi álláspont ismertetése következik. Megadom a szót Karácsony Gergely képviselő úrnak, öt percben.

(17.50)

KARÁCSONY GERGELY, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban a bizottság jelen lévő ellenzéki tagjai tartózkodásukkal vagy pedig nem szavazatukkal fejezték ki álláspontjukat a törvényjavaslattal kapcsolatosan, tehát az ellenzéki képviselők nem tartották általános vitára alkalmasnak a tervezetet. Ezzel kapcsolatosan a bizottsági vitában formai, illetve tartalmi kritikák is megfogalmazódtak.

Formai kritikaként az hangzott el, hogy ez a törvénymódosítás már rég a parlament elé kellett volna hogy kerüljön, hiszen paradox módon egy olyan törvényről beszélünk, amely olyan intézményeket hoz létre, amelyek már létrejöttek és működnek, sőt elvileg már komoly pénzek felől dönthettek is volna, bár valójában formális döntés még nem következett be.

Az is a formai okok között szerepel, hogy az ellenzéki képviselők úgy érezték, a törvény nemcsak hogy nem járta meg a megfelelő szakmai fórumokat, hanem azt is nehezményezték a bizottság tagjai, hogy körülbelül egy bő fél évvel ezelőtt kezdeményezte a bizottság, hogy a magyar film területén lévő változásokról, az azzal kapcsolatos kormányzati tervekről a kormánybiztos úr, illetve a kulturális kormányzat képviselői mondják el véleményüket a bizottság előtt. Mindenféle időpont-egyeztetési problémák miatt végül is a jövő hétre csúszott át ez a bizottsági ülésünk, és enyhén szólva is visszás az a helyzet, hogy most beszélgetünk ennek a törvénynek a vitájáról, illetve most kell elmondanunk az álláspontunkat, most kell módosító indítványokat benyújtanunk, és mindent, amit a bizottság már rég tudni szeretett volna a formálódó rendszerről, csak a parlamenti vita után tudhat meg.

Ami a tartalmi szempontokat illeti: több pozitív, illetve negatív vélekedés is elhangzott. A bizottság ellenzéki tagjai is értékelték azt, hogy a szerencsejáték-bevétel alapján egy fix, kiszámítható finanszírozása lesz a magyar filmnek, a magyar film támogatásának, ugyanakkor voltaképpen egy olyan bizottság dönt erről olyan elvek alapján, ami a törvényben nem szerepel. Tehát amikor a törvényről beszélünk, akkor tulajdonképpen létrehozunk már létrejött intézményeket, de a szakmai döntőbizottság kiválasztásával kapcsolatosan, a döntési mechanizmus szempontjából a törvény semmilyen fogódzót nem tartalmaz.

Tekintettel arra, hogy igen komoly summáról, évi körülbelül 4 milliárd forintról van szó, ennek az elköltése a bizottság ellenzéki tagjainak véleménye szerint nem lesz átláthatóbb, mint amilyen eddig volt, hiszen a törvény semmilyen világos iránymutatást ezzel kapcsolatosan nem fejez ki.

Éppen ezért, bár örülünk annak, hogy végre rendeződik a magyar film helyzete törvényi szinten, és örülünk annak, hogy a finanszírozás szempontjából fontos előrelépés történik, a törvény nem jelent olyan garanciákat, amelyek egy jobb, átláthatóbb és a kulturális sokszínűséget jobban szolgáló filmtámogatási rendszert eredményeznek, mint amilyen rendszer jelenleg működik.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az előre bejelentkezett felszólalók következnek. Elsőként megadom a szót Gyutai Csaba képviselő úrnak, Fidesz.

GYUTAI CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem hangzott el, de úgy vélem, a legfontosabb előzménye ennek a törvényjavaslatnak, hogy volt egy bizonyos Magyar Mozgókép Közalapítvány, amelynek kaotikus volt a gazdálkodása. Mindannyian tudjuk, hogy milyen visszaélések voltak, hogyan történtek a filmtámogatások, előre elígért pénzek, ki nem fizetett pénzek, az egész közalapítvány működését folyamatosan a botrányok és annak lecsapódásai kísérték a sajtóban. Valamit tenni kellett. Úgy vélem, hogy jó irányban indul el a magyar film támogatása. Azt is örvendetesnek tartom, hogy a törvény fogalomrendszere végre sokkal tisztább a korábbiakhoz képest.

A Magyar Mozgókép Közalapítvány helyett létrejön a Magyar Nemzeti Filmalap Közhasznú Nonprofit Zártkörűen Működő Részvénytársaság. Ennek a feladatait a javaslatban meghatározzuk. A támogatási rendszer csúcsán ez a szervezet fog állni. A filmalap kiszámítható forráshoz jut, hiszen a 6-os lottó játékadójának 80 százalékával rendelkezik, így a magyar film ügye biztos támogatást tudhat maga mögött. Meggyőződésem, hogy a filmalap eredményesebben fogja végezni a sikeres magyar filmek előállítását, terjesztését, a hazai és nemzetközi promóciókra irányuló támogató tevékenységét, mint korábban. Meggyőződésem, hogy biztosítja a filmipar sokszínűségét, és amit kiemelten hangsúlyosnak tartok, a javaslatban is szerepel, hogy a filmalapnak figyelemmel kell lennie a határon túli magyar filmművészet támogatására is.

Nagy eredménynek tartom, hogy a nemzet sportolója, a nemzet színésze cím mintájára a törvényjavaslat létrehozza a nemzet filmművésze cím lehetőségét, az ezzel kapcsolatos adományozási szabályokat, és életjáradékot is meghatároz a legjobb magyar filmművészeknek.

A mozgókép szakmai hatóság teljes struktúrája módosításra kerül. A hatósági feladatokat a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Hivatala által működtetett Nemzeti Filmiroda veszi át. Én ezt is jó iránynak tartom, hiszen a pályázati elszámolások, a korhatár-besorolás és az artmozik artjellegének az ellenőrzése ehhez a hivatali szervezethez kerül. Tehát a pályázati rendszer nem keveredik össze az elszámolási rendszerrel.

Meggyőződésem, hogy a módosításokkal a filmművészet területe az előadó-művészethez hasonló szabályrendszer alapján tud működni. Az artmozik és az artfilmek terjesztésének, támogatásának feltételeit - ahogy államtitkár úr is mondta - a kultúráért felelős miniszter állapítja meg. Ez reményeim szerint biztosítani fogja majd a magyar artmozihálózat további fennmaradását. Egységes lesz a korhatár-besorolás, és az egységes jelölési rendszer jobb eligazodást tesz lehetővé.

A törvényjavaslattal a korábbi filmtámogatási rendszer teljesen átalakul, egy új struktúra kialakítására kerül sor. Egy hatékony közpénz-felhasználási mechanizmus fog kialakulni, ez azonban tartalmi megújulást még nem jelent. A személyes véleményem az - ezt egyébként elmondtam a bizottsági ülésen is, és ebben jórészt egyet is értettünk -, hogy a magyar filmművészet az elmúlt húsz évben elsősorban a filmkritikusok ízlésének akart megfelelni a közönség ízlése helyett. A közép-európai nemzetek - s ebbe sajátos módon most Oroszországot is beleértem - az elmúlt húsz évben olyan nagyjátékfilmeket hoztak létre, mint például Lengyelországban a Pan Tadeusz, Andrzej Wajda filmje, Tűzzel-vassal, Jerzy Hoffmann filmje, Quo vadis, Jerzy Kawalerowicz filmje, Katyń, Andrzej Wajda filmje 2007-ből, amely emlékezetes film, vagy Oroszországból említhetném a Nomádot, Szergej Bodrov filmjét, vagy a Mongolt, szintén Szergej Bodrov filmjét, Az admirálist, Andrej Kravcsuk filmjét, a Taras Bulbát, Vladimir Bortko filmjét, vagy Szlovákiából annak a Báthorynak a történetét dolgozták föl, aki legalább annyira magyar történeti szereplő is, mint amennyire szlovák, ha egyáltalán lehet szlováknak nevezni, vagy a Jánošik-produkciót, amely hasonló a magyar Rózsa Sándorhoz.

Összességében azt látjuk, hogy ezek a nemzetek a saját filmművészetükkel erősítették a nemzeti identitást, olyan filmeket hoztak létre, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy a nemzeti mitológiát építsék, Magyarországon pedig olyan művészfilmek gyártására került sor, amelyek ugyan egy szűk közönségigényt kielégítettek, de a nemzeti mitológiát nem építették. Sajnos, még mindig az Egri csillagokat kell nézni a fiataloknak; a negyven vagy ötven évvel ezelőtt készült film még most is a nemzeti identitás része. Ha pedig az utolsó éveket nézzük, akkor talán Bereményi filmjei illeszthetők be ebbe a sorba, illetve a Hollywoodban készült, Andy Vajna által jegyzett '56-os filmet kell talán ebbe a sorba illesztenünk. Szomorú, hogy azt a filmet, amely a fiatalok számára nézhető, vonzó, átélhető és megismerhető, s az identitás részévé teheti az '56-os eseményeket, Amerikában jegyezték.

(18.00)

Meggyőződésem, hogy ennek az új filmszerkezeti támogatási rendszernek ezekre a kérdésekre is választ kell adni. Természetesen nem azt akarom mondani, hogy direkt bele kell ebbe szólni a politikának, vagy valamifajta ilyen irányokat kell kijelölni, csak én szeretném látni azt az időszakot, amikor a magyar filmrendezők a magyar mitológiát, a magyar mítoszt, a magyar történelmet, a magyar történelem nagy alakjait és a magyar identitást erősítő filmeket is bemutatnak. Ha így lesz, akkor megéri ez a törvénymódosítás. Remélem, hogy így lesz.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Következik Hiller István képviselő úr, MSZP.

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony és Képviselő Urak! Ennek a törvényjavaslatnak a vitája már az előadói expozéból is jól láthatóan rámutat arra az elképesztő visszásságra, amelyben a magyar kultúra kormányzati irányítása leledzik.

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium felkészült államtitkára - aki reményeim szerint és ismereteim szerint kultúrát kedvelő magyar állampolgár is (Dr. Rétvári Bence: Így van!), de hivatalból mégsem az a dolga, hogy a magyar kultúra dolgát, a magyar kulturális politikát irányítsa, vezesse - kell hogy ezt az expozét előadja, minthogy a kulturális államtitkárságnak, amely nevéből fakadóan ugyan a magyar kulturális politika irányítója, tevékenységéből ez nem tűnik ki, és jelenléte, történetesen jelen nem léte is bizonyítja, hogy a törvény egészéhez különösebben nincsen köze, mutatja, hogy mindazok a területek, amelyek valamiféle változást vagy eredményt akartak elérni a kultúra egész szférájában, azok a kulturális államtitkárság és a Nemzeti Erőforrás Minisztérium hatóköréről úgy távolodtak el és úgy próbáltak onnan eltűnni, ahogy csak lehet, mert rendszeren belül - már hogy a Nefmi rendszerén belül -, ezen gigaminisztérium rendszerén belül semmiféle eredmény nem mutatható fel.

Ezt más területek bizonyítják, a jelenlegi törvény és az, hogy az Igazságügyi Minisztérium államtitkára az, aki ennek a törvénynek az expozéját elmondja, a napvilágnál fényesebben bizonyítja ennek a teljesen lehetetlen állapotnak a valóságát. Tessék majd mutatni nekem még egyetlenegy országot az Európai Unión belül vagy az Európai Unión kívül bárhol, ahol a filmművészettel, a filmmel kapcsolatos törvénykezési álláspontot a kormány igazságügyi minisztériumi államtitkára mondja el úgy, hogy saját kormányának kulturális államtitkársága meg a kulturális államtitkár itt sincs. Nem tudnak még egy olyan országot mutatni, ahol egy filmmel, kultúrával kapcsolatos álláspontot bizottsági többségi vélemény előadójaként - helyesen - a kulturális bizottság fideszes képviselő asszonya mond el, de kormányzati szinten a kulturális államtitkárság nincsen jelen, mert annak köze nincsen ehhez az egész ügyhöz. Valóban lehetetlen állapot!

Egyébként a törvény tartalmi részét két aspektusból érdemes megnézni. Az egyik, hogy ellenzéki véleményt képviselve pozitív dolgot is mondjak: minden kétséget kizáróan előrelépés és helyes, hogy a hatos lottó játékadójának 80 százalékát megteszik filmbevételnek. Ez ugyan annak a mintájára történik, hogy a Nemzeti Kulturális Alap főösszegét mi a 2009-es törvényünkkel az ötös lottó játékadójának 90 százalékára telepítettük. Kérem és javasolom, hogy másban is a korábbi kulturális politika eredményeire építsenek, akkor további sikereket fognak elérni.

Ez a játékadó-bevétel valóban hozzávetőlegesen 4 milliárd forintot jelent, ugyanakkor persze más költségvetési forrásokat elüt, megvon a filmes szakmától. Így aztán módot és lehetőséget ad arra, hogy kizárólag ezen pénz fölött diszponáló létrehozott hatóság legyen a magyar film egyetlen finanszírozója, így a Nemzeti Kulturális Alapnak semmi köze nem lesz a filmfinanszírozáshoz, mint ahogy sajátos helyzetbe kerül a kultúráért felelős miniszter vagy államtitkár, akinek a továbbiakban még kevesebb köze és lehetősége lesz erre, mint az előzőekben. De az, hogy a hatos lottó játékadójának tetemes részét erre föl kívánják használni és ez kormányzati álláspont, azt gondolom, hogy helyes. Ugyan annyi pénzt nem tudnak biztosítani a magyar filmnek, mint amit a 2003 decemberében - jut eszembe - konszenzussal, tehát a Fidesz teljes szavazatával elfogadott filmtörvény biztosított 2004 és 2009 között, tehát a 4 milliárd forint kevesebb annál, mint amit az ott létrehozott struktúrával évenként biztosítottunk, de ahhoz képest, amit tavaly műveltek a filmes költségvetéssel, ahhoz képest legalább valami olyan mennyiségű összeg, amiben lehet bízni.

Ezzel el is lehetett mondani minden jót erről a törvényről, ami csak benne van. Az összes további része teljes katasztrófa. Katasztrófa, mert tulajdonképpen nem áll másból, mint egy, a teljes magyar filmes szakmával, a teljes magyar művészszakmával és a teljes magyar politikai pártegyüttessel konszenzusos alapon létrehozott szervezetet, szerkezetet dúlják föl. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy a 2003 decemberében elfogadott és 2004. május 1-jével életbe lépett filmtörvény, magyar mozgóképről szóló törvény, az első ilyen a magyar politikatörténetben, úgy jött létre, hogy először több mint 15 szakmai szervezet létrehozta a magyar mozgókép kerekasztalt, amelynek tárgyalásait és eredményeit jelenítette meg a magyar parlament, hosszú időn keresztül nem látott egyetértésben, tudniillik az akkori parlament minden kormány- és minden ellenzéki pártja támogatta.

Nem egyszerűen azt támogatta, hogy elértük a 20 százalékos adókedvezményt, ami révén 50 milliárd forintnál magasabbra emelkedett a magyarországi filmipar beruházásainak összege, nem egyszerűen csak abban értett egyet, hogy Magyarországot a közép-európai régió legversenyképesebb országává tegyük közösen a filmipar tekintetében. Kérem, ha esténként hallgatják a televíziós híreket, vagy akár politikai vagy például bulvárújságot olvasnak, és megnézik, hogy világsztárok Magyarországon forgattak, forgatnak és fognak forgatni, akkor ez annak a filmtörvénynek a következménye, amelyet szerkezetében éppen most tetszenek szétverni.

Az külön izgalmas, hogy "A magyar mozgókép mestere" díjat még elnevezésében sem tűrik el, ez is mutatja, hogy egyfajta sajátos, ilyen bosszúelképzelésük van a korábbi sikeres filmtörvénnyel kapcsolatban, megpróbálnak mindent szétverni és szétzúzni, ami a korábbi fél vagy háromnegyed évtizedben sikeres volt, és még a szakmának sem ismerik el azt a jogát, amelyet más szakmánál még meghagynak. Úgyhogy veszélyben a filmesek meg a sportosok ilyen autonómiája, eddig ugyanis a magyar mozgókép szakma választotta ki önnönmagából azt vagy azokat a kiválóságokat, akiknek ezt az elismerést adományozták, és ebben a kormánynak és a miniszternek annyi joga volt, hogy a kinevezési okmányt aláírva megköszönte a köztársaság nevében az eddigi életpályát és tevékenységet.

Ezt most a miniszter hatáskörébe utalják úgy, hogy ráadásul visszamenőlegesen is a miniszter dönti el, hogy a mozgókép mestere elnyert címet valaki megszolgálta-e vagy nem. Ez szerintem felháborító, egyszerűen botrány, hogy milyen alapon dönt egy politikus arról, hogy egy elismert szakma elismert képviselője - tudniillik az elismertségét éppen a szakmának köszönheti - most ezt megérdemelte, mert az elmúlt 30-40-50 évben rászolgált vagy nem.

Azt javasolom, hogy ezt módosítsák, nemcsak azért, mert önmagában felháborító, hanem mert szembemegy mindazzal, ami szakmaiatlan.

Az külön ennek az egész szerkezetnek, a korábbi szerkezetnek és intézményrendszernek a feldúlása, ami nem más, mint egy centralizációs kísérlet, egy olyan centralizációs kísérlet, amely a magyar filmművészetet, a magyar mozgókép szakmát tulajdonképpen ebből a döntési mechanizmusból kizárja, és azt töredékes módon hajlandó csak - már az érvelését - figyelembe venni.

(18.10)

Ezzel szintén semmi mást nem csinálnak, mint egy olyan modellt, amelyet bár önök itt kritizálnak, de úgy látom, hogy a kritika mögött tényleges ismeretei az elmúlt évek valóságának nincsen. Azt nem tetszenek figyelembe venni, hogy ha ez úgy működött volna, ahogy azt önök mondják, akkor miért tekintette a Berlinale főigazgatója 2007-ben, 2008-ban és legutóbb 2010-ben ezt példaadónak. Hogy lehet az, hogy olyan filmszemlék vezérkara, mint a kairói filmszemle, a szarajevói filmszemle, az isztambuli filmszemle vagy éppen ez a kevés elismertséget magának kivívó cannes-i filmszemle éveken keresztül ezt a modellt tekintette és ajánlotta megvalósítandónak? Hogy a tavalyi évben, amikor félig közzétették a tervüket, a Berlinben, a berlini Collegium Hungaricumban megvalósított kerekasztal-beszélgetésen sorra álltak fel az európai, európai uniós és Európai Unión kívüli filmművészet és filmipar képviselői, értetlenségüket fejezve ki, hogy mi folyik ebben az országban, amikor eddig ők példának tekintették azt a rendszert, amit mi megvalósítottunk, teljesen függetlenül attól, hogy milyen kormány hozta, még egyszer elmondom, hogy konszenzussal hoztuk, az önök, illetve az önök elődjeinek szavazataival hoztuk ezt. Ez egy erős támasz volt, mondom még egyszer: Észak-Afrikától Berlinen keresztül Cannes-ig mindenki ezt másolandó és fontos példának tekintette, most pedig saját korábbi szavazatukkal szembemenve, elmondják, hogy ez úgy rossz, ahogy van. Teljes félreértése az egész ügynek. Teljes félreértése.

Azt kell mondanom önöknek, hogy érdemes felfigyelni a nemzetközi visszhangra. Ennek a nemzetközi visszhangnak két jól elkülöníthető része van. Az első részben, amikor tavaly, 2010-ben közzétették, hogy nem kívánják folytatni a filmtörvény által létrehozott szerkezetet, és azt egy teljesen más, centralizált modellel kívánják felváltani, először nemzetközileg is a filmes szakmában nagy volt a felháborodás.

Aztán tisztelettel felhívom a figyelmüket, hogy ez abbamaradt. Nem azért maradt abba, tisztelt kormánypárti képviselők, mert a filmesek nem a szolidaritásukat akarták kifejezni, hanem az a helyzet, hogy világosan felmérték régióbeli és régión kívüli versenytársaink, hogy egy komoly versenypotenciállal rendelkező ország megteszi nekik azt a szívességet, hogy szétveri saját rendszerét, amivel régión belül és régión kívül is komoly versenyelőnyre tett szert.

Tessék megnézni, hogy szomszédos országok vagy távolabbi európai uniós országok azt, amit önök művelnek, milyen érdeklődő örömmel fogadják, de ebben az érdeklődő örömben nem az van benne, hogy őket az érdekli, hogy ez a belső szerkezetváltás micsoda, hanem hogy saját filmjeik a nemzetközi filmpiacon növelik a versenyképességüket azáltal, hogy a magyar versenyképesség csökken.

Önök egy olyan szerkezetet hoznak létre, amely versenyhátrányba juttatja a magyar filmipart és a magyar filmművészetet, ezért tőlünk például délkeletre lévő ország, szomszédos ország, amelyik nem bírta a velünk folytatott versenyt a korábbi öt évben, az tapsikolva örül. Tőlünk északnyugatra egy nem szomszédos ország, amely a korábbiakban szintén jelentős adókedvezményt biztosított, azonban nem bírta velünk a versenyt, ezért nem annak az országnak a szép, mondjuk, Károly híddal ellátott fővárosa adja a forgatási helyszíneket, hanem Budapest és Magyarország, tapsikolva örül annak, amit önök végeznek, egyértelmű örömét fejezi ki, de nem a szerkezet miatt, hanem hogy kihullott egy versenytársa.

Ezt kérem, hogy mérjék fel akkor, amikor a magyar filmművészetet és filmipart tekintik. Kérem, azt is nézzék meg, hogy az elmúlt háromnegyed évtized filmtörvénye és annak megvalósulása hány munkahelyet hozott létre ebben az országban. Hogy a képzéstől kezdődően az európai, sőt, világszínvonalú stúdiók kiépítése, az itt forgatott filmek, az abból származó bevétel, ennek az országnak a nemzetközi híre hogyan alakult.

Helyes dolog, amikor képviselő úr filmeket említ, amelyek a környező országokban készültek, elismert filmalkotások, helyes volt a felsorolás; én pedig arra a filmre, amire utalt, a kormánybiztos úr által készített filmre, aki még akkor nyilván nem volt kormánybiztos, képviselő úrnak szívesen megmutatom azt a levelet, amit az akkori rendező az akkori miniszternek köszönetképpen írt, merthogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a filmtörvény és a kulturális politika segítsége nélkül az a film nem jöhetett volna létre.

Elnök úr, nagyon szépen köszönöm. (Karácsony Gergely tapsol.)

ELNÖK: A következő hozzászóló Novák Előd képviselő úr, Jobbik.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy szokás szerint némi eljárásjogi kritikával kezdjem hozzászólásomat és fenntartásaimat, hiszen elfogadhatatlan az, hogy úgy nyújtották be ezt a törvényt, hogy az azt megelőző szakmai egyeztetések megint csak elmaradtak Andrew Vajnának a sorozatos egyéb elfoglaltságai miatt, hiszen tudjuk jól, hogy ő itt a filmiparban sok cégen keresztül érintett, és komoly amerikai kapcsolatokkal is rendelkezik. Különböző amerikai útjai miatt sorozatosan halasztani kellett azt a már talán lassan fél éve tervezett bizottsági ülést, amely egy tájékozódás lenne a magyar filmes támogatások, filmfinanszírozás, filmgyártás helyzetéről.

Erre végül november 3-án fog sor kerülni, ellenben a módosító javaslatok benyújtásának a határideje már a mai nap, így meglehetősen csak színjátéknak tűnik ez a fajta nemzeti együttműködés rendszere, amiről önök oly szívesen beszélnek, de valójában még a látszatát sem adják meg, hogy előtte hallgassák meg a meghívott szakmai szervezeteket.

A másik, ami felháborító, hogy a jelenlegi kormány során rekordszámba menő államtitkárok közül egyetlen illetékes sem jelent meg, még helyettes államtitkári szinten sem, semmilyen szinten nem látom itt, hogy képviselnék. Egy közigazgatási államtitkár sok mindenhez érthet, de nem hiszem, hogy egy ilyen összetett területhez, mint a filmipar, érdemben hozzá tudna szólni. Érthető, hogy fel tud olvasni egy vitaindítót, talán még megírták a választ is, hogy ha itt kapunk valamit az általános vita során, de azért ez mégsem elfogadható.

Érdemileg az új filmtörvényre térve, azt kell mondanom, hogy értjük azt, hogy a korábbi botrányok után egy új, erőskezű hatóságot kívánnak létrehozni, azonban az már fájó, hogy ezt ismét a saját hatalmuk bebetonozására, illetve még rosszabb a helyzet, itt liberális megmondó emberek bebetonozására használják.

Tehát miközben arról szól a kulturális élet, hogy itt valami szélsőjobboldali előretörés lenne, ezzel szemben nemcsak hogy Alföldi Róbert a Nemzeti Színház igazgatója maradhat, hanem azt látjuk, hogy a jövőben is ugyanaz a liberális kör, ugyanazok a személyek fogják eldönteni, hogy milyen filmeket lehet forgatni, illetve a másik nagy központ, az MTVA bizony Szalai Annamáriának az újabb birodalmát erősíti, hiszen az NMHH-hoz kerül a filmszakmai hatóság, ami széles körű jogokat kap a szféra ellenőrzéséhez.

Tehát a Szalai-birodalom erősítésén kívül itt van egy újabb felálló birodalom, amelynek engedjék meg, hogy a személyi hátterére rávilágítsak, hiszen én a személyi felelősséget mindig is nagyon fontosnak tartom. Azt látjuk, hogy bizony most létrejön, mindenféle összeférhetetlenségi szabályozás nélkül, egy körülbelül évi 4 milliárd forintos költségvetési keretösszeggel Andrew Vajnának az egyszemélyes filmbirodalma. Hiszen a felügyelőbizottságban ül Zachar Balázs, aki korábban a Magyar Mozgókép Közalapítvány felügyelőbizottságában is ült, így ő is felel az MMKA-nak a 7,9 milliárdos hiányáért. Az NFA-ban többek közt nyilván azért felel majd, az lesz a feladata, hogy az MMKA korábbi disznóságai rejtve maradjanak. Ez számunkra elfogadhatatlan. A mai napig nem tudjuk egyébként, hogy ennek a 8 milliárd forintos hiánynak, adósságnak a felelőseit mikor fogják felelősségre vonni. Ő volt az egyébként, aki Andrew Vajna megbízásából a filmtörvény módosítását írta, mindenfajta szakmai konzultáció mellőzésével természetesen, így nem csoda, hogy a filmtörvény jelen módosítása minden hatalmat Vajna kezébe ad.

(18.20)

A vezérigazgató Havas Ágnes, aki szintén Vajna strómanja, és kizárólag azt csinálja, amit Vajna mond neki. A forgatókönyv-fejlesztési igazgatóság vezetője Divinyi Réka, aki egyébként Vajna utolsó filmjében is dolgozott természetesen. A gyártási igazgatóság vezetője az a Miskolczi Péter, aki korábban az Eurofilm tulajdonosaként a hatodik legtámogatottabb volt az MMKA rendszerében, hat év alatt több mint egymilliárd forintot kapott, amiből több mint 100 millió forinttal nem tud elszámolni. Nos, ezek után bíznák kecskére a káposztát.

Úgy tűnik, hogy a Nefminek, legalábbis a jelen tervezet szerint már nemcsak magához a filmekhez, de az azt irányító, a pénzelosztást irányító NFA-hoz sem lesz köze, annak tevékenysége fölött nem lesz felügyeleti jogköre. És ami a legpikánsabb, hogy Andrew Vajna kormánybiztosként belelát versenytársai tevékenységébe - könyvelése számaiba, üzleti titkaiba -, sőt, szabályozza azt a piacot, amelyen ő is részt vesz, bizony ráadásul legnagyobb szereplőként. Hiszen Andrew Vajna a Magyarországon legnagyobb piaci részesedéssel rendelkező forgalmazó vállalatnak, az Intercomnak a tulajdonosa, mármint a Holland Antillákon bejegyzett Magyar Enterprisesen keresztül. Sőt, Vajna a Magyarországon legnagyobb 3D animációs stúdió, a Digic Pictures, valamint az egyik legnagyobb játékfejlesztő vállalat, a Black Hole Entertainment tulajdonosa, az Amerikában bejegyzett Cinergi Interactive-on keresztül természetesen. Sőt, ha még mindez nem lenne elég, az Intercom és Vajna személyes ügyvédje is az a dr. Pintér Aurél, aki egyben a Világbank egyik pénzügyi szervezetének, az IFC-nek, valamint több magánnyugdíjpénztárnak is a magyarországi képviselője.

Nos, ilyen összefonódások után számunkra elfogadhatatlan ez a felállás, ami tulajdonképpen ugyanazt a liberális filmgyártást támogatja várhatóan, és az MMK-nál eddig mellőzött alkotók nyilvánvalóan továbbra is indexen lesznek. Számunkra sokkal fontosabb lenne, hogy valamiféle ellenőrzést iktassunk be a rendszerbe, tehát hogy a döntéseiket utólag felül kellene vizsgálni, amit korábban az MMK-nál is láthattunk, hogy olyan döntéseket hoztak, amik sem nézőszámra, sem egyéb szakmai elismerésre nem tarthattak igényt. Szerintünk ezeket utólag legalább felül kellene vizsgálni, és a személyes felelősségeket meg kellene állapítani, továbbá szükséges lenne, hogy a filmszakmai döntőbizottságban, mondjuk, két évnél tovább ne lehessen ugyanaz a személy, és ezért talán valami vérfrissítésre így sor kerülhetne a filmpiacon.

Nyilvánvalóan szükség lenne a nézőszám növelésére is, ebben mindannyian egyetértünk. Mi talán annyit tennénk hozzá, hogy elfogadhatatlan az, hogy megint az idegen elvárásoknak - most rendszerint, újabb időkben, mondjuk, nem a moszkvai, hanem épp a különböző brüsszeli vagy más, mondjuk úgy, hogy európai filmfesztiválok és kritikusok elvárásainak - akarnak megfelelni, nem pedig a hazai nézők igényeinek. Mi elsődlegesen pontosan a magyar közönség igényeit, érdekeit tartjuk szem előtt. Persze ehhez kellenének magyar filmsztárok is, de amíg döntően színházi szakemberek oktatják a színészeket, és tulajdonképpen mire vászonra kerülnének a színészek, addigra kiöregednek, nincs esély, hogy a korábbi évtizedekhez hasonló nagy filmsztárokat kitermeljen a magyar filmipar.

Számos módosító javaslatot benyújtottunk. Ami elfogadhatatlan számunkra, az például a mozielőzetesek kvázi betiltása, illetve a javaslat jelenleg nem beszél arról, hogy ilyen pénzből fogják a művészfilmeket támogatni, és az, hogy rendeleti úton akarják szabályozni a mozgóképszakmai tevékenységeket és az artmozik támogatását, mindenképpen törölni javasoljuk.

A magyar filmnek nyilvánvalóan nagyon nehéz a helyzete, hiszen nagyon kicsi a piac, nagyon nagy a verseny, és már csak a nyelvi nehézségek, korlátok miatt a filmexport nagyon nehéz. Tehát szükség lenne a vérfrissítésre, ráadásul nemcsak a döntőbizottságok területén, hanem a színészek, az alkotók területén is. Ma már egyre több lehetőséget adnak fiatal alkotóknak, de azért mindenképpen van még hová fejlődni.

A nehéz pénzügyi helyzetet mindenki látja nyilvánvalóan, gyakorlatilag lehetetlen a magyar piacon nyereséges filmet csinálni. Ezért is van szükség állami támogatásokra vagy vállalati szponzorációkra. Hát ugye, Hollywoodban egy átlagos stúdiófilm költségvetése körülbelül 40 millió dollár, mondjuk úgy, 8 milliárd forint, ami önmagában kétszerese a filmalap éves támogatási keretének. Azért ki kell mondani azt is, hogy amiért megéri a filmipart támogatni, hogy ez a humán értelmiségnek egy motorja lehet, tulajdonképpen mondhatjuk úgy, hogy a humán gazdasági szféra autóipara, hiszen beszállításain keresztül egy visszaélésektől mentes iparnak kellene létrejönnie, amely egyszerre támogatja a gyártást és elsősorban a vidéki filmforgalmazást, terjesztést.

Évente körülbelül 25-30 film készül el, ami egyébként elég magas szám, ám a forráshiány miatt, és főleg a művészfilmek túlsúlya miatt, ami nagyon szűk nézettséget mutat, ezek nem nagyon találják meg a közönséget. Mi azt mondjuk, hogy egy kicsit ki kellene egyensúlyozni a tömegfilmes és úgy általában a művészfilmes filmgyártást, tehát hogy a hazai közönséget találja meg, és neveljen ki egy profi magyar filmgyártó bázist.

Ebben nyilvánvalóan szerepe van az ideérkező nemzetközi szuperprodukcióknak is, tehát nem kívánunk bezárkózni, de mindenképpen fontos, túl azon, hogy a nagyvilágba is el kell vinni, nyilvánvalóan a fesztiválokon keresztül a jó hírünket, a hazai közönség igényeinek a kielégítését kell elsődlegessé tenni. És ami a legfontosabb, és ismét hangsúlyozzuk, hogy ennek a személyi összefonódásnak, ami itt Vajna köré összpontosul, véget kell vetni, ez teljességgel elfogadhatatlan, átláthatatlan, szemben a korábbi, a szakmai szervezetek jelölése alapján összeálló kuratóriummal, ez már teljesen kezd zavarossá válni. Már csak azért is, mert arról sem beszél egyébként ez a módosítás, hogy hogyan kerül kinevezésre vagy akár megválasztásra a vezérigazgató. Tehát például az MNV vezérigazgatója nevezi ki? Ez azért nem tiszta, mert a javaslat önmagában csak arról beszél, hogy az MNV alapítja, de arról hogy a tulajdonosi jogokat kik gyakorolják, mint például egy zrt. esetében a közgyűlés, arról már nem látunk semmit ebben a jelenlegi tervezetben.

Tehát a személyi összefonódásoknak mindenképp véget kell vetni, elfogadhatatlan az, hogy itt Szalai Annamárián kívül egy másik hatalmi központot hoznak létre, mindenféle előzetes és utólagos szakmai kontroll nélkül. A Jobbik Magyarországért Mozgalom egy sokkal átláthatóbb filmfinanszírozást szeretne.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásokra jelentkeztek képviselőtársaink, elsőként Menczer Erzsébet képviselő asszony.

MENCZER ERZSÉBET (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nekem nem tisztem megvédeni államtitkár urat, de hogyha egyszer a KIM nyújtja be, és annak minisztere nyújtja be a törvénytervezetet, akkor nyilván az abból a minisztériumból jelen lévő államtitkár, jelesül dr. Rétvári Bence az, aki a miniszter képviseletében az álláspontot elmondja, nem Szőcs Géza vagy a Nefmi bármely államtitkára. Hogy ők miért nincsenek itt, az egy másik kérdés, erre nem nekünk kell megadni a választ.

Nagyon örülök, ha Novák képviselőtársam ilyen remekül tudja olvasni az Index mai cikkét, és ilyen nagyon jól fel tudja idézni a neveket is, hogy ki kicsoda, de akkor engedjenek meg nekem egy kiegészítést, hogy akkor tiszta legyen az Index teljes cikke. Valóban, a Magyar Producerek Szövetségével nem történt előzetes egyeztetés a filmtörvényről, hiszen olyan rövid idő állt rendelkezésre, hogy nem tudtak egyeztetni velük, mégis Andrew Vajna néhány héttel ezelőtt elment a Magyar Producerek Szövetségének egy rendes ülésére, ott elmondta a terveket, ahol egyetlen producer sem emelt semmiféle kifogást, sőt, örültek a készülő új filmtörvénynek. Senki semmilyen ellenvéleményt nem osztott meg sem ott, sem a mai indexes cikkel kapcsolatban, és akkor olvasom pontosan: ellenvéleményt végül Kántor László sem osztott meg az Indexszel, ahogy más producertől sem hallottunk semmi rosszat a filmtörvény módosításával kapcsolatban.

(18.30)

Nyilván ennek a produceri elégedettségnek a többmilliárdos keret mellett azonban köze lehet ahhoz is, hogy a filmalap még mindig nem fejezte be a bankokkal szemben a producerek MMKA miatti, produkciós cégenként akár több száz milliós adósságával kapcsolatos megállapodását.

Azért a valósághoz tegyük hozzá, hogy... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Bocsánat, akkor majd újra. Köszönöm.

ELNÖK: Én köszönöm. Gyutai Csaba képviselő úr, kétperces ugyancsak.

GYUTAI CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hiller István volt miniszter úr azt mondta, hogy folytatni kellene az előző kurzus kultúrpolitikáját. Valóban vannak olyan elemek, amelyek folytatásra érdemesek. Elismerésre méltó az a filmgyártóbázis-kiépítés, ami megtörtént az országban. Ez valóban munkahelyeket hozott létre, ez hozzájárul a nemzeti jövedelemhez. Ez egy nemzeti érték, ezt elismerjük. Az is dicséretes teljesítmény és üdvözlendő, hogyha Hiller István támogatta Vajnának az '56-ról készült filmjét, amely az egyetlen olyan nagyjátékfilm, amely a fiatalok érdeklődésére is számot tartott. De amikor azt mondja, hogy folytatni kellene a kultúrpolitikát, akkor csak néhány dolgot hadd szabadjon felidéznem.

A korábbi kultúrpolitika a megyei múzeumok régészeti jogosultságát elvette, önbecsülésükben sértette meg a múzeumokat. Ezt visszaadtuk. A korábbi kultúrpolitika nem tudta beindítani a Márai-programot. Igaz, hogy tavaly a zárolás miatt nem teljes összegben, de 400 millió forintot sikerült erre a célra fordítani. Megítélésem szerint ez is egy nagy eredmény. Az uniós elnökségünk kulturális szempontból is előkészítetlen volt. Ha a Külügyminisztérium és a kultusztárca tűzoltó módjára hirtelen néhány nagyívű programot nem varázsol elő, akkor ebben is megbuktunk volna. És amiben majdnem megbuktunk, az az Európa kulturális fővárosa projekt. Ha gyorsan az új kormányzat nem veszi kézbe ezt a folyamatot, akkor az egy totális blamázs lett volna Európa előtt.

Amikor Hiller István arról beszél, hogy milyen nagyszerű eredményei voltak a korábbi kultúrpolitikának, akkor kérem, ezeket is értelmezzük.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Karácsony Gergely képviselő úr, LMP, előre bejelentett felszólalóként, 15 perces időkeretben.

KARÁCSONY GERGELY (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Ez a törvénytervezet szándéka szerint három nagyon fontos területen lépne előre a jelenlegi helyzethez képest: azt ígéri, hogy kiszámíthatóbb lesz a rendszer, azt ígéri, hogy átláthatóbb lesz, illetve hogy a magyar nemzeti filmipar sokszínűségét erősíteni fogja, meg fogja őrizni. Akkor nézzük, hogy mi a helyzet ezen a három területen.

Ami a kiszámíthatóságot illeti, itt valóban van egy fontos előrelépés. Ezt nyilván a parlamenti vitában mindenki dicsérni fogja, hogy a hatos lottó adóbevételéhez kötik a filmfinanszírozást. Ez a módszer valóban a Nemzeti Kulturális Alap esetében jól vizsgázott, ráadásul törvénymódosítás révén elértük azt is - azt hiszem, ezt minden parlamenti párt megszavazta -, hogy nem lehet elvonni ezeket a forrásokat a Kulturális Alaptól. Bár a zárolások miatt a Nemzeti Kulturális Alapnak is voltak problémái, de ezeket végül is a következő évben ki tudta osztani.

A kiszámíthatóság területén tehát van előrelépés, bár elvileg eddig is kiszámítható volt a filmfinanszírozás, hiszen az a bizonyos horribilis adósság, amiről beszélünk, amit felhalmozott a Mozgókép Alapítvány, az elsősorban nem azért van, mert azt a pénzt elköltötték valami másra, vagy ellopták, vagy eltapsolták, hanem azért, mert a magyar állam és a Mozgókép Alapítvány között meglévő szerződést a magyar állam nem teljesítette. (Dr. Hiller István: Így van.) Tehát ha elzárják a pénzcsapot, akkor bizony hiány lesz, főleg akkor, ha egy olyan filmfinanszírozási rendszer alakul ki, ami utófinanszírozásra épül, és éppen ezért banki hiteleken keresztül lehet csak megvalósítani. Lehet hogy ez a rendszer sok szempontból rossz volt, és nem volt kellően mentes attól, hogy minden esetben az átláthatóság szempontjai érvényesüljenek, és valóban volt néhány elhíresült botrány, de amikor arról beszélünk, hogy mindenki tudja, hogy mi történt a Mozgókép Alapítványnál, azért nem vagyok benne biztos, hogy valóban pontosan tudjuk, hogy mi is történt. Azt mindenképpen tudjuk, hogy 2010-ben zárolták az első milliárdokat, és azt is tudjuk, hogy azok az alkotók, azok a produceri irodák, amelyek sokszor a saját személyes vagyonukkal felteltek a banki hitelekért, azok az emberek most teljesen kétségbe vannak esve. Megnyerték a cannes-i, különböző díjakat, és most rettegnek attól, hogy a családjuk vagyonát elviszi a bank.

Ennyit arról, hogy a producerek miért nem tiltakoztak a törvénytervezet ellen. Én körülbelül tíz producerrel beszéltem az elmúlt néhány napban, mindenki ki van borulva ettől a törvényjavaslattól, csak éppen tartják a szájukat, mert abban bíznak, hogy egy érvényes, a magyar állam és a Mozgókép Alapítvány között, illetve a Mozgókép Alapítvány és közöttük meglévő szerződés értelmében hozzájutnak ahhoz a pénzhez, amit a magyar filmművészet öregbítése érdekében beletettek. De bízunk abban, hogy azokat a tárgyalásokat, amiket a kormánybiztos úr folytat a bankokkal, megnyugtatóan sikerül rendezni, és nem fog a teljes magyar filmszakma egy adósságválságban eltűnni, hiszen az a fajta tudás, ami nélkül Magyarországon filmipar és filmművészet nem lesz, ez ezekben a cégekben, ezekben az önhibájukon kívül vastagon eladósodott cégekben van.

Egy dolgot szeretnék még a kiszámíthatóság kapcsán szóba hozni, ez pedig az, hogy ez a törvény csak a filmkészítéssel foglalkozik, és van egy csomó olyan feladat, amit a Mozgókép Alapítvány elvégzett még a film területén, és forrásokat biztosított ehhez, és ezek szintén rendkívül fontos tevékenységek.

Itt is elhangzott, és a bizottsági ülésen is többen szóvá tették, hogy azok a filmek, amelyek Magyarországon az elmúlt időszakban készültek, lehet hogy a nemzetközi fesztiválok zsűrijeinek nagyon tetszettek, de a magyar közönségnek nem. A helyzet szerintem nem ez, mert valójában ezek a filmek nem jutottak el a magyar közönséghez nagyon sokszor, egyszerűen azért, mert arra költöttünk eddig viszonylag sokat, hogy a filmek elkészüljenek, és arra már nem, hogy ezeket a filmeket Magyarországon nemcsak hogy bemutassák, hanem ennek megfelelő marketingháttere is legyen. Tehát azzal a hollywoodi filmiparral, amellyel megtömik a magyar nézők a fejüket - és 90 százalékban ilyen filmeket nézünk a mozikban -, ennek a marketinggépezetével nagyon nehéz felvenni a versenyt, főleg akkor, ha erre semmilyen forrás nincs. Márpedig ez a törvénytervezet nemcsak hogy nem mond semmit arról, hogy honnan lesz forrás a filmek bemutatására, a filmek marketingjére, arra a szemléletformálásra, hogy ezek a filmek valóban eljussanak a magyar közönséghez, és a magyar film a magyar nemzeti identitás részévé váljon, nemcsak hogy nem biztosít forrásokat, de konkrétan ki is veszi a törvény feladatai közül a forgalmazás támogatását. Illetve csak az artfilmek besorolásával meg az ilyen típusú tevékenységekkel kapcsolatosan őrzi meg a kulturális kormányzat kompetenciáját, ami elég vicces ahhoz képest, hogy tulajdonképpen a törvény semmit nem mond erről, és nincsenek is erre források.

A következő törvény vitájában majd újra elmondom, de éppen ezért nagyon fontos az, hogy a magyar törvényhozás lépjen például a városi vagy artmozihálózat támogatása kapcsán, hiszen Magyarországon egy olyan nagyon torz moziszerkezet alakult ki - egyébként megjegyzem, szerintem ebben vastagon szerepe volt Andy Vajna korábbi üzleti tevékenységének -, hogy a jegybevétel 90 százaléka azokban a plazamozikban működik, amelyeket a városi önkormányzatok - sokszor szerintem egyébként viszonylag rövid távú politikával - átengedtek befektetőknek, és a saját mozijuknak a konkurenciáját hozták létre. Ezek a városi mozik pedig a tönk szélén vannak. Ha nem csinálunk valamit, nem juttatunk pluszforrásokat, akkor egyszerűen nem lesz hova moziba menni, csak a plazába, és ott bizony nem fogják forgatni még Andy Vajna nagyszerű filmjeit sem a hollywoodi produkciók mellett.

Nézzük a másik területet, az átláthatóságot. Azt gondolom, hogy ez a törvény semmilyen módon nem jelent semmilyen előrelépést az átláthatóság területén a korábbihoz képest, ami egyébként szintén nem volt megfelelő. Joggal lehet kritizálni a Mozgókép Alapítvány támogatási rendszerét és annak az átláthatatlanságát, viszont szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ebben a törvényben egyetlenegy betű nincs arról, hogy azok a források, amiket filmfinanszírozásra kíván a magyar kormány fordítani, ezek pontosan hogyan lesznek elköltve; semmi nincsen arról, hogy kik fogják eldönteni, azokat hogyan fogják kiválasztani, azok milyen elvek alapján fognak dönteni. Jelenleg is működik egyébként, tényleg ez a törvény igazi bája, hogy a lényeg már megvan, tehát tulajdonképpen most felépítünk egy törvényes keretet, de valójában ez a filmszakmai döntőbizottság már működik, a filmalap már létrejött, annak van vezérigazgatója, van vezetése, és például a saját szmsz-ében leírja, hogy a filmszakmai döntőbizottság döntési elveit nyilvánosságra kell hozni. Sehol nem található meg, tehát jelenleg is az átláthatóság területén semmit nem tudunk.

Elképzelhető, hogy lesznek olyan alacsonyabb szintű jogszabályok, kormányrendelet vagy miniszteri rendelet, amelyekben ez rendezésre kerül, és elképzelhető az is, hogy azok az emberek, akik most a filmekről fognak dönteni, majd bölcsebb döntéseket hoznak, de ez ebből a törvényből egyáltalán nem következik. Most nem akarom megismételni a Novák Előd képviselőtársam által felsorolt neveket és az itt meglévő összeférhetetlenségeket, de azért gondolom, hogy ezek nagyon súlyos problémákat vetnek fel. Tehát tulajdonképpen a döntési pozícióban lévő emberek jelenleg is vastagon érintettek azzal az egész döntési folyamattal kapcsolatosan. Nem prejudikálom, hogy ez az összeférhetetlenség feltétlenül elfogult döntéseket fog eredményezni, de azt szeretném jelezni, hogy a törvényben semmilyen összeférhetetlenségi szabály nincs.

(18.40)

Egyébként igazából az is egy nagyon érdekes szempont, hogy ha valaki végignézi a kormánybiztos úr életútját, illetve magyarországi üzleti érdekeltségeit, akkor tulajdonképpen ő egy olyan piacot fog kormánybiztosként, illetve nem tudjuk még pontosan, hogy milyen pozícióban, alapvetően meghatározni a döntéseivel, amelyben ő nemcsak egyszerűen szereplő, hanem főszereplő. Azt gondolom, nem lehet eltekinteni attól a ténytől, hogy ebben a formában ez nagyon súlyos összeférhetetlenségi problémákat vet föl.

Szintén nem növeli az átláthatóságot, és semmiképpen nem növeli a parlamenti kontroll szerepét az, hogy a filmiroda vezetőjét Szalai Annamária nevezi ki. Én nem tudom, a média és az egész vizuális kultúra területén van-e még olyan ember, akit nem Szalai Annamária nevez ki, hiszen pontosan tudjuk azt, hogy milyen beleszólása van a Médiatanács elnökének, illetve a hatóság vezetőjének mindenféle más döntésekbe. Szintén az átláthatósággal kapcsolatos probléma, hogy a nemzeti filmvagyont tulajdonképpen ellenszolgáltatás nélkül használhatja a Médiaszolgáltatási Alap. Ez azt jelenti praktikusan, hogy a magyar közszolgálati televíziók bármikor díjmentesen férhetnek hozzá ehhez a filmvagyonhoz. Ez önmagában persze kedves, hogy az adófizetők pénzén működtetett közszolgálati televíziónak nem kell fizetnie ezekért a jogokért, de ha belegondolunk, ez enyhén szólva nem egy versenysemleges szabályozás.

Nagyon jó lenne tudni azt, hogy minden más szereplő a közszolgálati televíziókon kívül milyen módon, milyen díjszabás vagy milyen elvek mentén használhatja ugyanezeket a képeket, hiszen nem lenne jó, ha ezt a filmvagyont csak a Médiaszolgáltatási Alap használhatná. Szerintem ez a szabályozás valószínűleg nem állná ki az alkotmányosság próbáját, hiszen ez egy burkolt támogatás lenne, amit nem így kell érvényesíteni, ha az állam ilyen típusú filozófiát akar követni.

Végül a harmadik terület a sokszínűség megőrzése vagy megerősítése. Úgy gondolom, itt is komoly visszalépés az, ami történik. Egyrészt azt látjuk, hogy tulajdonképpen néhány ember fog dönteni arról, hogy Magyarországon ki csinálhat filmet, miről, és még arról is ő fog dönteni, bár ez nem a törvényből következik, hanem a döntőbizottság által kiírt pályázatból, ugyanis ott az szerepel, hogy még az utolsó vágás joga sem a rendezőé. Amerikában már megszokták azt a filmesek, hogy a produceré az utolsó vágás joga; Európában ez nem dívik, Európában a rendezőké az utolsó vágás joga. De az, hogy valaki támogatásra érdemesnek talál egy rendezőt, egy forgatókönyvet, majd a végén ő mondja meg azt, hogy a film pontosan hogyan nézzen ki, azt jelenti, hogy ez nem egy filmalap, hanem egy produceri iroda, azzal a különbséggel, hogy nem a saját pénzét fekteti be nagy nézettségű filmekre, hanem az állam, az adófizetők pénzét fekteti be.

Hogyan lehet úgy a film sokszínűségét erősíteni, ha minden film esetében, ami Magyarországon az adófizetők pénzéből készül, végső soron Andy Vajna dönti el, hogy ki kap pénzt, és még a végén ő fogja megvágni a filmjét is? Nem akarok most ilyen hangzatos szózatokat mondani, hogy rendezői szabadság, művészeti szabadság, mert tudom, hogy itt sok pénzről van szó, és lehet, hogy ezek nem annyira kecsegtető szavak, de azt biztosan el lehet mondani, hogy ha ez az öt ember dönt Magyarországon mindenről, amit filmre fordítani lehet, akkor ez nem a sokszínűséget fogja erősíteni, az egészen biztos.

Ráadásul itt van egy további probléma is. Az, hogy ez a törvényjavaslat bizonyos határidők és finanszírozási szempontok kapcsán gyakorlatilag lehetetlenné teszi azt, hogy Magyarországon koprodukciós filmek készüljenek. Márpedig az elmúlt időszakban Magyarországon nagyon sok film készült, amelyek nemzetközi együttműködés keretében jöttek létre. Ráadásul ezek az országok Magyarország nemzetközi megítélése szempontjából nagyon fontosak lehetnek. Itt olyan határidők vannak, pályázati határidők megállapítva, amennyi idő alatt nem lehet egy nemzetközi koprodukciót létrehozni.

Végül még hadd utaljak vissza erre az utolsó vágás joga problémára. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy Magyarország teljesen szembemegy az európai filmművészeti szervezet, az Eurimage ajánlásával, amely egyértelművé teszi azt az elvet, hogy az utolsó vágás joga a rendezőké kell hogy legyen. És ennek bizony az a hatása, hogy azokat az európai forrásokat, amelyek rendelkezésre állnának, a magyar alkotók nem fogják tudni igénybe venni, egyszerűen azért, hogy a kormánybiztos úr megőrizhesse magának azt a jogot, hogy ő vágja meg a filmeket legvégül.

Úgyhogy azt gondolom, ez a javaslat egy nagyon erős centralizáció, anélkül, hogy a centralizációból fakadó lehetséges előnyöket például az átláthatóság terén garantálja, anélkül centralizálja és egységesíti, egyszínűsíti a magyar filmművészetet. Egyetlen okunk lehetne arra, hogy ezt elfogadjuk, bár ez nekem még szintén nem lenne elégséges, de egyetlen okunk lenne, mégpedig az, ha biztosak lehetnénk abban, hogy az adófizetők pénzével jobban fognak gazdálkodni, mint eddig. Ez nem következik be, a törvényjavaslatból legalábbis ez nem olvasható ki. Lehet, hogy így fog történni, de akkor ez szerencsés véletlen lesz, mert a törvény ezzel kapcsolatosan az égadta világon semmit nem mond.

Szintén el lehetne fogadnunk azt, ha azt gondolnánk, hogy Magyarországon szükség van olyan típusú filmekre, amelyeknek valóban nagyobb nézettségük van, amelyek valahogy összekötik a művészvilág és a magyar közönség ízlését. Hogy miért van az, hogy Magyarországon nincsenek nagy nézettségű nemzeti filmek, hogy miért van az, hogy a magyar emberek nem szeretik még az európai filmeket sem, ez szerintem egy hosszabb folyamat. Sajnos nem nézik őket, egész konkrétan, a televízióban is elkapcsolják; ez egy empirikus kérdés, államtitkár úr. Én nem örülök annak, hogy így van, de higgye el nekem, hogy ez így van. Ez egy hosszabb folyamat. Az, hogy hogyan torzult el úgy a magyar filmgyártás szerkezete, a filmforgalmazás szerkezete, hogy ezzel a problémával küzdenünk kell, ezt nem fogja az megoldani, hogyha nagyon sok pénzért... Hiller államtitkár úr utalt a Szabadság, szerelem című filmre, ami különben, azt hiszem, 1 milliárd forint támogatást kapott, ehhez képest nem nézték ám meg olyan nagyon sokan. Ne gondoljuk azt, hogy sikerült ezt a modellt már egyszer is megvalósítani, hogy csinálunk nagy nézettségű nemzeti filmeket!

Egyébként meg csinálhatunk ilyen filmeket. Tehát azt gondolom, a mindenkori kulturális kormányzatnak van annyi mozgástere, hogy bizonyos témákat, bizonyos típusú, általa preferált értéket megvalósító témákra adjon külön forrásokat. De az, hogy Magyarországon az összes filmtámogatásra jutó összes forrást egy nagyon szűk kör dönti el, és nincs is semmilyen más pályázati lehetőség, és még arra sincs mód, hogy nemzetközi koprodukcióban a magyar alkotók részt vegyenek, ez olyan szinten veti fel azt a veszélyt, hogy a magyar filmművészet sokszínűsége el fog sorvadni, hogy azt gondolom, ez komoly aggályokat ébreszt mindenkiben, aki számára fontos a magyar nemzeti filmművészet.

Éppen ezért ebben a formájában ezt a törvényjavaslatot az LMP támogatni nem tudja. Benyújtottunk számos olyan módosító indítványt, ami részben a szakmai kontrollt, részben az átláthatóságot növelné. Nem gondolom, hogy ezek a szempontok egymással ellentétesek, nem gondolom azt, hogy az elmúlt évek tapasztalataiból azt a következtetést kell levonnunk, hogy ami szakmai, az a mutyi világa. Ez a rendszer nem szakmai, és még inkább a mutyit fogja megerősíteni.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Németh Zsolt képviselő úr kétperces hozzászólásra jelentkezett, Jobbik.

NÉMETH ZSOLT (Jobbik): Köszönöm, elnök úr, a szót. Gyutai képviselőtársam késztetett arra, hogy kétperces gomb után nyúljak. Egyfelől teljesen egyetértek azzal, amit még a vita elején felsorolt, azok valóban jó filmek, én magam is láttam, és az adott nemzetnek valóban jót tesznek, hiszen a nemzettudatot, a nemzeti identitást az adott országban, az adott nemzetnél erősítik.

Viszont szeretném szertefoszlatni azt a kijelentését, hogy a Fidesz megmentette volna az "európai kulturális főváros" projektet. Ez egyszerűen nem igaz. Ez nem igaz, mert bár tudjuk, hogy a szocialistáknál rosszabb tényleg nem volt, tehát az azért a legalja volt, amit ott műveltek Pécsett az EKF projekttel kapcsolatban, de a Fidesznek sem sikerült különösképpen megállítani azt a rombolást, vagy egyáltalán valamit elérni. Hiszen tudjuk, hogy még a mai napig nincsenek átadva, a mai napig vannak olyan intézmények, beruházások, amit még nem adtak át. 2011. év vége van lassan, és még nincsenek átadva bizonyos intézmények, illetve pár órával ezelőtt volt fő hír az egyik pécsi internetes weboldalon, hogy mállanak szét a terek, az EKF beruházással létrehozott, megépített, felújított terek, amelyekre a Fidesz szavaztatott meg plusz 300 millió forintot anno, hogy elkészüljön 2010 elejére. Nem sikerült. Anno a turisták az árkokon keresztül ugráltak, még 2010 nyarán is. Úgyhogy szertefoszlatnám ezeket a kijelentéseket, mert ezek egyszerűen nem igazak. Nagyon-nagyon jellemző példa, hogy amikor 4,5 milliárdos beruházásunk elkészült, utána jutott eszébe a Fidesznek, hogy hoppá, itt a Dél-Dunántúli Tudásközpontról beszélek, internetet elfelejtettünk bevezetni az épületbe. Úgyhogy a végén majdnem 10 millió forintért föl kellett megint ásni az egészet, hogy optikai kábelt fektessenek le egy olyan intézményhez, amelynek egyik fő profilja a virtuális könyvkölcsönzés.

Köszönöm szépen a szót. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Gyutai Csaba képviselő úr, kétperces.

GYUTAI CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen. Annyiban védenem kell az előterjesztést, és ez a kulturális bizottság ülésén is elhangzott, hogy ugyan az Igazságügyi Minisztérium nyújtotta be a javaslatot, de szoros együttműködésben a Nefmivel, tehát ebben a Nefmi álláspontja is benne van.

Karácsony Gábor (sic!) képviselőtársam a létrejövő új Magyar Nemzeti Filmalap Zrt. feladatai esetében (Dr. Hiller István: Gergely.) elsősorban a pályázati rendszer működtetését értelmezte.

(18.50)

Ezen túl jóval nagyobb feladata van, hiszen a magyar filmművészet és a filmipar folyamatos jelenlétének biztosítása a hazai, az európai, valamint az Európán kívül filmpiacon megfogalmazásra került, a magyar és egyetemes filmkultúra magyarországi terjesztésének elősegítése úgyszintén. Tehát a létrejövő új zrt.-nek természetesen a terjesztésben is jelentős szerepe lesz, hiszen nyilván támogatásokat fog nyújtani. Ahogy támogatásokat fog majd nyújtani a Nefmi is filmgyártási célból, rendezvényeket, filmszakmai folyóiratokat - ahogy az eddigi rendszeren belül - a későbbiekben is támogatni fog, tehát az egész magyar filmes világ nemcsak ehhez a körhöz fog kötődni, hanem egyéb források is lesznek.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem látok több bejelentkező hozzászólót, így aztán megkérdezem Rétvári Bence államtitkár urat (Dr. Rétvári Bence nemet int.), ne is kérdezzek semmit, államtitkár úr jelzi, hogy nem kíván most reagálni. Épp ezért az általános vitát lezárhatom.

Az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül majd sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Nemzeti Kulturális Alapról szóló 1993. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. L. Simon László képviselő önálló indítványát T/4660. számon, a bizottság ajánlását pedig T/4660/7. számon megkapták és megismerhették.

Bejelentem, hogy megmentve a mostani vitát, a törvényjavaslathoz a mai napon előterjesztőként csatlakozott pár perccel ezelőtt Puskás Imre képviselő úr, akit köszöntünk mint új előterjesztőjét ennek a jogszabály-tervezetnek. Így aztán semmi akadálya annak, hogy a részletes vitát is megtarthassuk.

Indítványozom, hogy a törvényjavaslat szerkezeti rendjét követve a részletes vitában a benyújtott módosító javaslatokat két szakaszban tárgyalja meg az Országgyűlés. Felkérem - jegyző asszonyt vagy jegyző urat? Demokratikusan eldönthetjük, ne szavazzon a Ház róla (Derültség.); akkor jegyző asszonyt felkérem, hogy ismertesse az egyes vitaszakaszokat.

Felszólalások:   113   179-201   201-211      Ülésnap adatai