Készült: 2024.03.28.09:57:09 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

131. ülésnap (2008.03.17.), 14. felszólalás
Felszólaló Gyurcsány Ferenc (MSZP)
Beosztás miniszterelnök
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előttihez hozzászólás
Videó/Felszólalás ideje 18:02


Felszólalások:  Előző  14  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Ha egyetértünk abban, hogy adócsökkentésre van Magyarországon szükség, akkor nyilvánvalóan abban is egyet kellene értenünk, hogy melyek azok a kiadások, amelyeket csökkentünk. Talán két héttel ezelőtt kértem itt, a parlamentben a parlamenti pártokat, frakcióvezetőket, fejtsék ki az álláspontjukat. Mondják meg, hogy honnan kívánnak elvenni, milyen állami szolgáltatást, állami jóléti kiadást nem kívánnak a későbbiekben nyújtani, amely megteremti ennek a forrását. A mai postámat még nem láttam. Elképzelhető, hogy akár elnök asszonynak, akár a másik két ellenzéki frakció vezetőjének ott van a postán a levele, amelyben leírják, hogy miből is kívánják ezt finanszírozni. De nem látom.

Felnőtt politikát hirdet nagyon sok ellenzéki politikus. Furcsa módon ugyanakkor a felnőtt politikának azt a feltételét, hogy pontosan mondják meg, miből mit kívánnak finanszírozni, nagyon ritkán teszik hozzá.

(13.50)

Egykulcsos adó: az egykulcsos adónak kétségtelenül rendkívül sok előnye van. Az egyszerűsége feltétlenül közéjük tartozik. Csak idézném Vámosi-Nagy Szabolcsnak a napokban hallott mondását, hogy minél bonyolultabb, minél strukturáltabb egy társadalom, annál bonyolultabb lesz az adórendszere, mert természetesen az egyes társadalmi célok megvalósítását sokszor adórendszerű eszközökkel is támogatja. Lehet másként dönteni. Magyarországon, ahol a minimálbér adómentes, majd utána majdnem 2 millió forintig nagyon jelentős adójóváírás van, az átlag alatt kereső sokaság az egykulcsos adó mellett ma havonta - attól függ, hogy milyen egykulcsost vezetünk be, nyilván ez olyan 20 százalék körül lehetne - 5-6 ezer forintot veszít; 5-6 ezer forintot havonta.

Komolyan gondolja valaki ebben a parlamentben, hogy ott, abban az országban, ahol vizitdíj és tandíj dolgában lehetett sikeresen 3 millió ember támogatását megszerezni, sikeresen el lehet mondani sok millió embernek, hogy az egykulcsos adó és a vele együtt járó rendkívül jelentős tehernövekedés átlag alatt - átlag fölött ez segít, a magas jövedelműeknek segít az egykulcsos adó, de az átlag alatt - elfogadható? Én ezt nem tudom.

A Pénzügyminisztériumban működtetünk egy adóirodát. Valamennyi ellenzéki frakciónak ajánlom, hogy ha vannak adójavaslatai, akkor kiszámoljuk ezeket a javaslatokat, megmutatjuk, hogy melyik társadalmi csoportnak ez mit okoz. Talán a múlt héten vagy két héttel ezelőtt kaptunk Semjén frakcióvezető úrtól egy, a családi adózásra vonatkozó átfogó törvényjavaslatot, amely egy nagyon pontos, kimunkált javaslat. Azt remélem, hogy a következő egy hétben, tíz napban annak részletes elemzését, értékelését nyilvánosságra tudjuk hozni, mert hozzáteszem, azt nem mellékelték a javaslatban. Az a hatástanulmány, amit tőlünk mindig kérnek, itt is lényegében elmaradt.

Na most, egyetértek én azzal, hogy egyébként az, hogy mi külföldi példákkal hozakodunk elő, vitatható. De nem véletlenül történik ez meg Magyarországon. Azért nem történik meg, mert úgy látszik, hogy a belföldi nyilvánosságban nagyon nehéz kideríteni az igazságot. Hallom, hogy pár nappal ezelőtt vagy talán éppen tegnap reggel az egyik ellenzéki politikus kérdésre kifejezetten azt válaszolja, hogy ebben a bizonyos Standard & Poor's jelentésben szó nincsen március 9-éről. Hát, ő olvasta, ő el tudja mondani, hogy abban szó nincsen - mondja ezt egy rádióműsorban.

Nagy dilemma, hogy ilyenkor mit kell tenni. Kétségtelen, valóban nem sokan olvasnak angolul, de még itt a parlamentben is úgy látom, hogy félig elmondott idézetek vannak - mondom ezt Navracsics frakcióvezető úrnak -, félig elmondottak. Olvassunk eredetiben először angolul, és utána lefordítjuk magyarra, de csak azért, hogy követni tudjon bennünket az ország, és derüljön ki, hogy mi is van ezekben az ügyekben.

"The outlook revision reflects the weakening perspective for sustained consolidation of Hungary's public finances. Increasing political incentives and pressures to dilute the fiscal reforms ahead of upcoming elections, as well as rising cost of external borrowing are expected to interrupt progress in deficit reduction from 2009 and will keep the debt burden rising."

"A minősítés felülvizsgálata szerint egyre kevésbé valószínű a magyar államháztartás tartós konszolidációja. A költségvetési reformoknak a közelgő választások előtti felvizezésére irányuló, fokozódó politikai ösztönzés és nyomás, valamint a külföldi hitelfelvétel növekvő költsége 2009-től várhatóan meg fogja szakítani a hiány mérséklésének folyamatát, az adósságterhet pedig tovább fogja emelni." *

Ez az első fele az idézetnek.

Aztán a március 9-ével kezdődő második mondattal folytatom.

"Political opposition to budgetary reform is building. On March 9th, the government's mandate was weakened further by its defeat in a national referendum, in which a solid majority of voters rejected aspects of the package. The defeat will not meaningfully increase this year's budget deficit, but it nevertheless confirms fading appetite among Hungarians to continue with the consolidation."

"A költségvetési reformmal szemben egyre nagyobb a politikai ellenállás. A kormány helyzetét csak tovább gyengítette a 2008. március 9-i országos népszavazáson elszenvedett veresége, amikor is a szavazók komoly többsége utasította el a csomag több elemét. A vereség nem fogja jelentősen növelni az idei év költségvetési hiányát, azt azonban megerősíti, hogy a magyarok egyre kevésbé kívánják a konszolidáció folytatását."*

Bizonyára van ennél sokkal szebb angol kiejtés (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Az biztos!), de ami rendkívül fontos, legalább pontos. (Derültség az MSZP soraiból.) A lényeget illetően, ami azért nem elhanyagolható, úgy látom, ebben a vitában, van itt egy elvi kérdés, és nem baj, ha az elvi kérdésekhez ragaszkodunk. Március 7-e estéjén úgy hallottuk, az volt a fő érv, hogy nincsen költségvetési hatása a népszavazásnak. Így van, vagy nincs így? Így van, bizony. Így van! Na most, hogy nincsen, arra módosítani, hogy bocsánat, van, csak nem nagy, hát, lássuk be, ez szerintem nem ugyanaz a két állítás. Ez az állítás, kérem szépen, nyilvánvalóan eltér attól, mint amit a választóknak mondtunk.

De van itt még valami: mit kívánnak? Adócsökkentést. Az adócsökkentéshez költségvetési kiadáscsökkentés kell. Közben azt a politikai játszmát játsszák, hogy amikor a kiadásokról beszélünk, ott mindig amellett érvelnek, hogy növeljük a kiadásokat, hiszen nem lehet a magyar emberek terheit növelni, most is ezt teszik - hát csak 1 ezrelék. Amikor az adózáshoz érünk, akkor meg azt mondják, hogy radikális adócsökkentés lesz. Való igaz, ez becsapása az embereknek. Nincsen ilyen gazdaságpolitika. Ebből ugyanaz lesz, mint ami volt '98-ban. Talán emlékeznek rá, annak a kormánynak az imént felszólaló ellenzéki politikusok közül volt, aki tagja volt, egyszeri, nagyarányú adócsökkentést és adóreformot ígértek.

Ugye így történt? (Közbeszólások az MSZP soraiból: Igen.) Nagyon gyorsan rájöttek kormányon, hogy ehhez, kérem szépen, jelentős kiadáscsökkentés kellene. Nem tudták megtenni. Nem egykulcsos adót nem vezettek be, hanem semmilyen adóreformot nem vezettek be. 1998 óta kormányok jönnek-mennek, mindenki nekibuzdult, mi is, aztán amikor mindenki eljut odáig, hogy hozzá kellene nyúlni a kiadási oldalhoz - nem kicsit, nagyon (Derültség a kormánypárti padsorokban.) -, akkor valamennyi kormány meghátrál, nemcsak az elődök, hanem mi is, tegyük hozzá, mondom ezt kormánypárti kollégáknak.

De kérdezem: ma Magyarországon 300 forintról beszéltünk le embereket, nem jelentősen átrendeztük a közterheket, frakcióvezető asszony, frakcióvezető urak, nem jelentősen. Nem az történt, hogy a közkiadások, a jóléti kiadások mély reformját végrehajtottuk. Mondanám, egy egészen kis hozzájárulásban valóban azt javasoltuk, hogy rendezzük át, legyen kisebb terhe a költségvetésnek. Ráadásul úgy, hogy ne a központi költségvetésé legyen, hanem a gyógyító intézményeké, 20 milliárdot behoz a rendszerbe, ráadásul visszafog valamennyi keresletet, másik 40 milliárdot, és a felsőoktatási intézményeké másik 20-30 milliárd. Elhitetjük az emberekkel, hogy Magyarországot szolgálja, ha ezt nem tesszük. Közben mindjárt hozzá fognak szólni, azt mondják, hogy de legyen adóreform. Így nincs adóreform.

De rosszabb a helyzet, így nemhogy adóreform nincs, hanem így adókiigazítás nem tud lenni. Én belátom, hogy az akár még elegáns is, csak annyit mondani, hogy nem veszünk részt a népszavazáson, de ennél több kellett volna, őszintén szólva: sokaknak elmondani és sokaknak elmagyarázni, hogy Magyarországot nem tudjuk elindítani, nem tud növekvő pályára állni, ha nem tudunk érdemben beavatkozni adózási kérdésekbe. Márpedig, ha érinthetetlennek tekintjük minden kiadását az államnak, és nem merjük újrarendezni az állam és polgárai viszonyát, akkor nem tud lenni adóreform.

Ezzel a népszavazással, annak következményeivel jelentősen csökkent annak a lehetősége, hogy érdemi adócsökkenést lehet csinálni. Természetesen ezt nem akarjuk ráfogni csak a népszavazásra, van itt más is. Megemelkedtek a hozamok nemzetközileg, de kérem szépen, beszéljünk egymással őszintén és világosan, mindig azt ígérik. Az is tudniillik hitelességi kérdés, hogy tudunk-e annál többet mondani, hogy kellene adóreform, hogy kellene adócsökkenés, csak nem tesszük hozzá, hogy honnan, hogy abban a tévhitben tartjuk az országot, hogy kérem szépen, lehet érdemben csökkenteni az állam kiadásait úgy, hogy közben annak nincsenek kárvallottjai. Nem lehet! Ha kell kijózanodás Magyarországon, akkor ebben kell leginkább.

Belátom, ez az álláspont nem népszerű. Az az álláspont népszerű, ha valaki elmegy lakossági fórumra, és azt mondja, hölgyeim és uraim, drága barátaink, növeljük a nyugdíjat, növeljük a családtámogatást, növeljük az ilyen-olyan támogatást, és mellette még csökkentjük az adókat is. Ez népszerű álláspont.

(14.00)

Ennek az álláspontnak a hibájába vagy ha úgy tetszik, bűnébe eddig valamennyiünk - többes szám első személyt használok - beleesett. A vita nem ezen van Magyarországon. Azon van, hogy az elmúlt egy-két évben a kormányoldal próbál - hatalmas nehézségek árán - kitörni ebből a csapdából, ha úgy tetszik, a féligazságok csapdájából. Úgy látom, az ellenzéki oldalon ilyenfajta törekvés nincs. Csak az a törekvés van, hogy mondjuk továbbra is a régi módit.

Ezzel a népszavazással lezárult nagyjából a kormányzás első két éve; nagyjából úgy, ahogyan korábban is - február 18-án - mondtam, politikailag és szimbolikus értelemben. Világos, hogy a reformfolyamat jelentős része az egészségügy egy sor pontjának átalakításával, a felsőoktatás sok pontjának átalakításával, az igazgatás sok pontjának átalakításával befejeződött, és az is világos, hogy jó néhány fontos elemet nem tudtunk megtenni. Azért nem tudtuk megtenni, mert kibontakozott egy, az ellenzék által vezetett erőteljes politikai oppozíció, ellenállás az átalakítással szemben.

Egyetértek Gusztos frakcióvezető-helyettes úrral, hogy ettől még a polgárosodás politikáját folytatni kell. Nincs más út szerintem, mint a polgári erények előtérbe helyezése. Ebben az értelemben nem a polgári erények megerősítéséről, hanem annak gyengítéséről szólt az elmúlt hét. Ez független attól, hogy egyébként mit gondolunk egyik-másik politikusról. Mi a tartalma ennek a politikának? Az-e a tartalma ennek a politikának, hogy visszamegyünk az állam ölelésébe, vagy az, hogy a munka, tudás, tulajdon politikáját építjük.

Nem vagyok annyira liberális, mint amennyire az ellenzék vezére a '90-es évek elején liberális volt, de a mostani állítását, amit itt fel fogok olvasni, nem osztom. Nekem e tekintetben ő akkor túl liberális volt. Most úgy látom, hogy túlságosan ódivatú az a politika, amit folytat, de a következőt mondta: "Ennek az országnak a sorsát csak egy polgári középerőkből álló kormány tudja megnyugtatóan rendezni. (Dr. Navracsics Tibor: Így van.) Olyan polgári-liberális kormány - nem tudom, még mindig azt mondja-e Navracsics képviselő úr, hogy így van; az előbb azt mondta, hogy így van; mondom: olyan polgári liberális kormány -, amely nem enged sem egy jobb-, sem egy baloldali etatista gazdaságpolitikai csábításnak." Nem enged etatista gazdaságpolitikai csábításnak, gondolom, olyasminek, mint ami a népszavazáson szerepel. "Csak egy ilyen liberális kormány látszik alkalmasnak arra, hogy megértesse a polgárokkal, hogy a privatizáció lehetőség, hogy meggyőzze őket arról, hogy minden olyannyira várt intézkedés - legyen szó nyugdíjról, gyedről, családi pótlékról, munkanélküli-segélyről - csak akkor lehetséges, ha előteremtjük hozzá a szükséges pénzt. Márpedig pénz csak a piacgazdaságban terem, pénz és piac pedig nincs a pénzforgatáshoz értő vállalkozók, tőkések nélkül. Hangulatkeltés folyik a bankárok, a bankok, a pénztőke és a nemzetközi pénzügyi intézmények ellen. Egy liberális kormány képes lesz arra, hogy kíméletlenül szembeszálljon az idegengyűlölőkkel" (Dr. Eörsi Mátyás: Nagyon jó! - Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Szerintem ez egy jó szöveg. Egy picit az én ízlésem szerint féloldalas, mert szerintem túl liberális. (Dr. Eörsi Mátyás: Nem.) Tudniillik, még azért két mondat kellene ide: de tudomásul kell vennie egy modern polgári kormánynak - erről szól Európa -, hogy a verseny, a piac, a tőke szempontjai mellett ott vannak az együttműködés, a szolidaritás szempontjai is, azaz piac és verseny meg szolidaritás azért megfér egymás mellett. Úgy látom, hogy egyébként ezeknek az érvényes, bár lelkem szerint túl liberális elveknek a megcsúfolása zajlik mostanság. És ez nincs így rendben.

De hogy ne csak a Fideszt örvendeztessem meg, és akkor ez az utolsó idézetem mára, aztán a többit meghagyom a következő alkalomra. (Közbeszólások az ellenzéki oldalról.) Hadd olvassak fel még valamit Barankovics Istvántól, aki a Demokrata Néppártot vezette. Azért, mert az elmúlt időszakban oly sokszor kapott - legutoljára éppen a múlt héten - kioktatást a kormányoldal keresztényi hitből, kötelességből és emelkedettségből, és oly szépen válaszolta meg egyébként annak idején meg egy héttel ezelőtt Hiller István, de hát tegyünk azért még hozzá valamit, mert szerintem nincs rendjén, ami ebben a Házban a kereszténységre hivatkozva folyamatosan történik, bár ma megkímélt bennünket ettől a frakcióvezető úr.

Azt mondja Barankovics: "A Néppárt ma elítéli a kereszténység szent jelvényeinek politikai felhasználását éppen úgy, mint a kereszténységnek politikai jelszóvá tételét, a kereszténység tekintélyének egy párt részére való kisajátítását, és leginkább az álcázott antidemokratikus törekvéseknek a kereszténység nevével való hitelesítését" - mondja Barankovics.

Soha nem volt ennyire éles és megosztó vita a magyar parlamentben, mint az elmúlt években. De soha annyira nem volt szükség értelmes vitára és okos, elemző partnerségre és párbeszédre, mint mostanában. Van ennek egy fontos feltétele. Az a feltétele, hogy abba kell hagyni egymás megsértését, abba kell hagyni a hazugságot, abba kell hagyni a féligazságot, abba kell hagyni a választók félrevezetését és becsapását. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Abba kell hagyni azt a politikát, amelynek egyetlen szempontja van: (Dr. Géczi József Alajos: Rólatok van szó.) tudok-e olyat mondani a választónak, ami a választónak egészen biztosan kedves lesz? Mert van valami, ami fontosabb a pártok rövid távú népszerűségénél: ez pedig a nemzet jövője.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)




Felszólalások:  Előző  14  Következő    Ülésnap adatai