Készült: 2020.09.25.02:53:36 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

193. ülésnap (2016.12.05.),  197-206. felszólalás
Felszólalás oka Tárgysorozatba vétel
Felszólalás ideje 14:28


Felszólalások:   187-196   197-206   207-216      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Ország­gyűlés! A döntésre a holnapi ülésnapon kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Az MSZP képviselőcsoportja indítványozta, hogy az Országgyűlés döntsön a közfinanszírozott egészségügyi ellátórendszer összeomlásának megakadályozásához szükséges halaszthatatlan intézkedésekről szóló H/12997. számú határozati javaslat tárgysorozatba vételéről. A tárgysorozatba vételt a Népjóléti bizottság utasította el.

Tisztelt Országgyűlés!Megadom a szót az előterjesztőnek, Korózs Lajos képviselő úrnak, ötperces időkeretben. Parancsoljon, képviselő úr!

KORÓZS LAJOS (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Igyekszem nagyon röviden szólni. Ma hallgattuk meg Balog Zoltán miniszter urat, és hosszan ecsetelte ő maga is az egészségügy helyzetét, mi is nagyon sok kérdést intéztünk hozzá ebben a tárgykörben. Azt láttuk, hogy borzasztó nagy költekezés volt az elmúlt hónapokban az országban, médiabirodalmakat építettek, gyűlöletkampányra fordítottak sok-sok milliárd forintot. Úgy gondoljuk, lesz lehetőség arra is, hogy az egészségügyre fordítsanak a jelenleginél nagyobb összegeket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az látszik, hogy a szak- és a fekvőbeteg-ellátást nyújtó állami fenntartású szolgáltatók több mint 80 százaléka különböző mértékű eladósodottsággal küzd, és összességében mintegy 90 milliárd forintot meghaladó mértékben tartozik a beszállítóknak. Néhány héttel ezelőtt minden állami fenntartású egészségügyi intézmény kintlévőségére rákérdeztünk írásbeli választ igénylő kérdésünkben.

Az is látszik, képviselőtársaim, hogy a gyógyító teljesítmény pont- és forintértéke, azaz a finanszírozása 2009 és 2016 augusztusa között nem változott, az nem nyújt fedezetet az eszközpark amortizációjára, az időközben az állam által elrendelt bérpolitikai intézkedések egy részére, nem kezelte a devizaárfolyam-változásokat, a gyógyszer- és eszközárak emelkedését. Ebből természetszerűleg következik, hogy ez a hiány, mivel strukturális problémáról van szó, minden évben és minden hónapban újratermelődik.

Volt béremelés, de a kezdő orvosok többsége rosszabbul járt, annál is inkább, mert a rezidensösztöndíjak megvonása miatt erre sor került. Az ápolónők alig kaptak valamit, a gazdasági, műszaki dolgozók pedig semmit nem kaptak ebből a béremelésből. A külföldi munkavállalást nem képes megállítani ez a felemás módon megvalósított elégtelen bérpolitikai intézkedéscsomag, ez is világosan látszik. Ennek a következményeit a betegek érzik, a kevés és túlterhelt kórházi dolgozó pedig nem képes garantálni az ellátás biztonságát, nem jut elég forrás az egyszer használatos eszközökre, egyre gyakoribbak az egyébként pedig elkerülhető kórházi fertőzések. Erről is volt szó a közelmúltban egy parlamenti vitanap kapcsán.

Alapvető baj az, hogy a fideszes képviselők nem tekintik kormányzati prioritásnak az egészségügyet. Ezt igazolja, hogy miközben Európában jellemzően növekedett az egészségügyi kiadások részesedése a teljes kormányzati kiadásokon belül, addig az elmúlt években Magyarországon jelentősen csökkent ez az arány. Több mint 12 százalékos volt ez arány, 12,3 százalékra emlékszem, és a kormányzati kiadásokon belül ez 10 százalék alá csökkent az elmúlt kormányzati időszakban.

Azt gondolom, képviselőtársaim, hogy az egészségügy a legfontosabb közügyünk, az egészségügyben a fenntartható jövőhöz valóban szükség van a változásokra, de mindenekelőtt több pénzre. Haladéktalanul rendezni kell a kórházak adósságait, és meg kell előzni azok újratermelődését. Ehhez 30 szá­zalékkal azonnal emelni kell 180 ezer forintról 234 ezer forintra az alapdíjat, hogy a fekvőbeteg-ellátás működési feltételei érdemben tudjanak javulni. Legalább ennyire nélkülözhetetlen azonnali intézkedés az ápolói és a gazdasági, műszaki területen dolgozók bérének azonnali 50 százalékos növelése és a megkezdett orvosifizetés-rendezés folytatása. Ahhoz, hogy az egészségügy ne térjen minduntalan vissza a jelenlegi silány állapotába, az egészségügyre fordított közkiadásokat a következő három évben a bruttó hazai termék, a GDP fél-fél százalékával meg kell emelni, azzal, hogy az emelkedés három év múlva érje el a gazdasági össztermék, a GDP 6 százalékát.

Az egészségügy összeomlásának elkerülése érdekében szükséges legfontosabb intézkedéseket jelöli meg ez az országgyűlési határozati javaslat, és kérem képviselőtársaimat, támogassák a kezdeményezésünket.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most képviselőcsoportonként egy-egy képviselő két-két perces időkeretben, valamint az első szólásra jelentkező független képviselő szintén kétperces időkeretben ismertetheti álláspontját.

Megadom a szót Lukács László György képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kevesen tudják, hogy a Guinness-rekord 598 szótag 55 másodperc alatt, ennyit lehet elmondani. Nos, ez alatt a két perc alatt még 1200 szótaggal sem lehetne összefoglalni az egészségügy problémáit és a közfinanszírozott egészségügy hiányzó pénzügyi elemeit.

Az MSZP-s képviselőtársainknak szinte mindenben igazuk van az előterjesztésben. Valóban, a magyar egészségügyből a hiányzó források egyrészt az intézményrendszernek, a kórházi, de nemcsak kórházi, hanem szakrendelői, illetve alapellátásban dolgozói elemeit egyaránt nyomják, egyaránt terhet jelent a dolgozóknak mind bérezés vonatkozásában, mind pedig az ott kialakított munkakörülmények területén. A pénzhiány nemcsak abban jelentkezik, hogy valakinek nem elegendő fizetése van, hanem abban is, hogy olyan körülmények között kell dolgoznia, olyan eszközökkel, esetleg olyan hiányokkal, amelyek rontják az egyébként általa tanult, maximálisan nyújtható teljesítmény kifejezésre jutását. De igazuk van abban is, hogy a pénzügyi hiány megmutatkozik a most már lassan az egész szektort bénító beszállítói tartozásokban, amelyek időnként újra lesznek tisztázva, ki lesznek tisztázva, ki lesznek fizetve, azonban folyamatosan ott vannak, a nyakában loholnak, ha úgy tetszik, a kórházaknak, illetve a kórházi vezetőknek.

Összességében: bárhova is nyúlunk, legyen szó az alapellátásról, a járóbeteg-szakrendelésről, vagy a szakellátásnak a fekvőbeteg-ellátási részéről, vagy akár a rehabilitációról, mindenhol pénzügyi krízist látunk. Nem tévedett az a közgazdász, aki az egészségügy három legnagyobb problémájaként elsőnek az alulfinanszírozottságot, másodiknak az alulfinanszírozottságot és a harmadiknak is az alulfinanszírozottságot jelölte meg. Így hát mindenképpen a javaslatban foglalt céloknak elsősorban és rögtön meg kell valósulnia ahhoz, hogy tiszta lapról indulhassunk az egészségügy tervezésében.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Schmuck Erzsébet képviselő asszonynak, LMP-képviselőcsoport.

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az LMP is úgy gondolja, hogy az egészségügyi ellátórendszer problémája az egyik leg­nagyobb, legsúlyosabb probléma Magyarországon. Ezzel mindenképpen valamit kezdeni kell. Messze támogatjuk az MSZP kezdeményezését, és támogatjuk a tárgysorozatba vételt.

Most csak két kérdésre szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik kérdéskör, hogy annak, hogy a bértábla egyenlőtlenül bánik az egészségügyi dolgozókkal, meglesz az ára. Most mindenféle béremelés előtt állunk. Ha a versenyszférában nagyobb mértékű béremelés lesz, akkor az egészségügyi bértábla által alacsony fizetésen tartott dolgozók belföldön maradva, de tömegesen fogják elhagyni az egészségügyet egy-egy multinál felkínált pozícióra, ahol kevesebb a megaláztatás, jobb munkakörülmények között vannak.

Ugyanakkor nem csak az egészségügyi rendszert érintő dolgokról kell beszélni, sok esetben egyszerűen az egészségügyön belül megoldhatatlan egyes kérdések rendezése. A háziorvosi és házi-gyer­mek­orvosi praxisok feltöltése sokszor azért reménytelen, mert ezeknek nagy része olyan mértékben leszakadt térségekben található, ahonnan mindenki, akinek lehetősége van, legszívesebben elmenekülne. Azaz a sok betöltetlen praxis a Fidesz vidékpolitikájának is következménye, ezt tudatosítanunk kell, és ha az embereknek nincs lehetőségük rendes munkára rendes fizetésért, akkor bizonyíthatóan több és súlyosabb betegségben fognak életük során szenvedni, és valószínűbb lesz az is, hogy idő előtt távoznak el közülünk. Gondoljunk bele: a közlekedési lehetőségek is tovább súlyosbítják a vidéken élők életét, ahol naponta csak kétszer fordul meg a busz, sokkal kisebb esély van szakellátáshoz jutni.

(17.20)

Zsúfolt lakásokban, penészes, vizes, leromlott állapotú otthonokban halmozottan nagyobb kockázattal lesznek a gyermekek és a felnőttek is betegek. Tehát olyan nagy a problémakör, hogy az Országgyűlésnek ezzel mindenképpen foglalkozni kell. Az LMP támogatja a napirendre vételt.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Megadom a szót Kovács József képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. KOVÁCS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ennek az előterjesztésnek a címe: „A közfinanszírozott egészségügyi ellátórendszer összeomlásának megakadályozásához szükséges halaszthatatlan intézkedésekről”. Ezzel a megfogalmazással egyedül az időpont nem stimmel, mondanám Korózs képviselő úrnak, mert ezt a beadványt 2007-ben kellett volna benyújtani a 2006-os reformintézkedéseket követően, nevezetesen akkor meglehetősen komoly problémák voltak. Akkor kellett volna aggódni azokért az elbocsátott egészségügyi dolgozókért, szakdolgozókért, gazdasági-műszaki területen dolgozókért, akiket az akkori, 2006-os intézkedések miatt el kellett bocsátani az egészségügyi ellátórendszerből.

Azzal, hogy az egészségügy egy kiemelt stratégiai ágazat, és erre nagyon oda kell figyelni, a társadalom minden tagját érinti, ezzel teljesen egyetértek. A 90 milliárd forintos adósságállomány, nem tudom, milyen forrásból származik; egyelőre, ami hivatalos adat rendelkezésünkre áll, az a szeptember végén lejárt, határidőn túli 60,5 milliárd adósságállomány, amelynek az ellentételezésére a kormány 60 milliárd forintot átutalt az egészségügyi ellátórendszerbe, kétségtelenül úgy, hogy ebből 45 milliárdot erre a lejártra, 15 milliárdot pályázati lehetőség keretében, 10 milliárdot pedig egyéb formában még a 2017-es év elejére is átcsoportosítva.

A másik kérdés, amit említett Korózs képviselőtársam, az egészségügyi kiadások GDP-százalékos megoszlása, amelyben említette, hogy a 6 százalékot kellene megcélozni. OECD-adatbázis szerint 2015-ben ez 7 százalék volt, múlt időben egyébként.

A bérfejlesztésekkel kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy egyrészt az alapdíj emelkedett 150-ről 180 ezerre; több kellett volna, hogy legyen. A bérfejlesztés folyamatos, az orvosi bérek 56,8, a szakdolgozói bérek 2016 és 2019 között 65,5 százalékkal fognak emelkedni. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, kíván‑e még valaki felszólalni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok. Megadom a szót Korózs Lajos képviselő úrnak mint előterjesztőnek, kettőperces időkeretben. Parancsoljon, képviselő úr!

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Kedves képviselőtársaim! A közelmúltban volt egy nagyon rangos, egészségüggyel foglalkozó konferencia, és ott egy hozzáértő ember, a Tárki egyik vezető kutatója úgy fogalmazott, hogy ma már emberéletekben mérhető az a kár, amely a pénzkivonás miatt történik ma Magyarországon az egészségügyben. Azt hiszem, hogy ezt különösebben nem kell magyarázni. Mi éppen azt követeltük már a múlt év folyamán is, hogy egyszeri 500-600 milliárd forintos pénzügyi segítségre van szüksége az egészségügynek ahhoz, hogy talpra álljon, és hogy többek között azokat a beszállítói tartozásokat, azokat a fehér foltokat föl tudják számolni, amely problémákat itt görgeti maga előtt az egészségügy.

Nézzék, az alapellátásra, azt hiszem, különösebben nem kell kitérni, hiszen itt a képviselők említést tettek róla. Ma már Magyarországon egész járások vannak szakember nélkül. Az abaúji kistérségben, ahol még vannak háziorvosok, kérem szépen, ott minden háziorvos nyugdíjas, és a nyugdíjas háziorvosok több mint kétharmada elmúlt 70 éves. Azt hiszem, különösebben ezt nem kell magyarázni. Azt hiszem, azt sem kell különösebben magyarázni, hogy amikor egy házi gyermekorvosi pályázatot meghirdetnek, arra senki nem jelentkezik. Egyetlenegy megoldást látnak megvalósíthatónak a fenntartó szervezetek, hogy ezeket a háziorvosi szolgálatokat, a felnőtt- és a gyerekszolgálatot összevonják.

Summa summarum: nincs más, mint az alulfinanszírozottság problémájának a megoldása. Több pénzt kell az egészségügybe tenni, abba a struktúrába, amelyet az ötperces indokolásomban elmondtam. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)




Felszólalások:   187-196   197-206   207-216      Ülésnap adatai