Készült: 2020.09.24.04:50:00 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

150. ülésnap (2016.05.11.),  1-206. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita megkezdése
Felszólalás ideje 18:13:46


Felszólalások:   1   1-206   207      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: (A teremben lévők felállnak, és ezzel köszöntik a választópolgárok közösségét. Amikor az ülést vezető elnök helyet foglal, a teremben lévők is leülnek.) Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 24. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Tiba István és Ikotity István jegyző urak lesznek a segítségemre.

Köszöntöm kedves vendégeinket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri a munkánkat.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyarország 2017. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Szám­vevőszék véleményét tartalmazó előterjesztés általános vitájának megkezdése. A törvényjavaslat T/10377. számon, az Állami Számvevőszék vélemé­nye T/10377/4. számon a honlapon megismerhető.

Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem az előterjesztés tárgyalására érkezett Domokos László urat, az Állami Számvevőszék elnökét és Kovács Árpád urat, a Költségvetési Tanács elnökét. (Taps a kormánypártok soraiban.) Tájékoztatom önöket, hogy a törvényjavaslat tárgyalása során a Költségvetési bizottság jár el a Törvényalkotási bizottság jogkörében.

Tisztelt Országgyűlés! Emlékeztetem önöket, hogy az Országgyűlés az előterjesztés 30 órás időkeret­ben történő tárgyalásáról döntött. A napirendi aján­lás függeléke tartalmazza az időkeretek felosztását.

Felkérem most Tiba István jegyző urat, hogy ismertesse a frakciók mai napon rendelkezésre álló időkeretének felosztását, valamint a vita fontosabb szabályait. Jegyző úr!

DR. TIBA ISTVÁN jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A mai napi 16 óra 30 perces időkeret megoszlása a következő: a Fidesz képviselőcsoportjának 339 perc, a KDNP képviselőcsoportjának 156 perc, az MSZP képviselőcsoportjának 188 perc, a Jobbik képviselőcsoportjának 170 perc, az LMP képviselőcsoportjának 101 perc, a független képviselőknek pedig 36 perc áll rendelkezésre. A frakciók részére biztosított időkeretek magukban foglalják a 30-30 perces vezérszónoki felszólalások idejét is.

Tájékoztatom Önöket, hogy az egyes ülésnapokon rendelkezésre álló, fel nem használt tárgyalási időkeret másnapra nem vihető át.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a frakcióháttérrel rendelkező európai parlamenti képviselők, amennyiben az adott frakciónál jelezték felszólalási szándékukat, a frakciók időkeretének terhére szólalhatnak fel. A frakcióháttérrel nem rendelkező és a közvetlenül bejelentkező európai parlamenti képviselők az egy független képviselőre jutó felszólalási idővel megegyező felszólalási időt használhatnak fel. A Magyarországi nemzetiségek bizottsága által felkért nemzetiségi szószóló felszólalására szerdán és csütörtökön 30-30 percben, összesen 60 percben kerülhet sor, amely az időkeretbe nem számít bele.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitában ma az előterjesztői nyitóbeszédre összesen 40 perces idő­keretben, az Állami Számvevőszék elnökének fel­szó­lalására 30 perces időkeretben, a Költségvetési Tanács elnökének felszólalására 30 perces időkeretben, képviselőcsoportok vezérszónoklataira kerül sor, ugyancsak 30-30 percben, az elsőként jelentkezett független képviselő felszólalására 15 perces időkeretben, a Magyarországi nemzetiségek bizottsága által felkért nemzetiségi szószóló felszólalására 30 perces időtartamban, majd további képviselői felszólalásokra az egyes frakciók időkeretének mértékéig lesz lehetőség.

Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a költségvetési törvény módosítására a határozati Házszabály 29. § (2) bekezdése alapján elrendelt formanyomtatvány alkalmazásával lehet javaslatot tenni csütörtökön 16 óráig. Ez az informatikai hálózaton elérhető.

Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének, 40 perces időkeretben. Mi­niszter úr!

VARGA MIHÁLY nemzetgazdasági miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A parlamenti ciklus harmadik költségvetési javaslata fekszik most önök előtt, a 2014-2018 közötti ciklusról beszélek, amely, azt gondolom, a korábbi költségvetésektől némiképpen eltérő kiindulóponttal és eltérő célokkal rendelkezik. Azt is mondhatom, hogy egy új fejezet és új távlat nyílik meg a magyar gazdaságpolitikában. Hiszen gondoljunk csak egy percre abba bele, hogy milyen helyzetben kell megterveznünk és megalkotnunk most ezt a költségvetést: növekszik a gazdaság, évtizedek adósságát csökkentjük évről évre, alig van infláció, emelkedik a minimálbér és az átlagbér, emelkednek a nyugdíjak, stabil a fizetőeszköz, és 25 éve nem dolgoztak ennyien az országban, mint most, 2016-ban.

Tisztelt Ház! Kiszámíthatóság és biztonság: ez jellemzi a 2017-es költségvetésitörvény-javaslatot, amely az adócsökkentés és az otthonteremtés költségvetése. Az elmúlt évek kiemelkedően jó gazdasági teljesítménye lehetővé tette, hogy 2017-re is stabil költségvetést tervezhessünk, amely biztosítja, hogy minden magyar ember tehessen egy lépést előre. A 2017-es költségvetés tervezésekor a polgári berendezkedés alapgondolata volt az egyik legfontosabb szempont, az önök előtt fekvő törvényjavaslat másik lényeges eleme, hogy biztonságot nyújtson a családok számára.

A kormány gazdaságpolitikája folytatja azt az utat, amelyet a stabilitás és a kiszámíthatóság övez. Új eszközök alkalmazásával támogatja a kiegyensúlyozott gazdasági növekedést, elkötelezett az államadósság további csökkentése mellett, illetve a brut­tó­hazaitermék-arányos költségvetési hiány tartósan 3 százalék alatti tartása mellett intézkedéseivel a foglalkoztatás bővítését, a versenyképesség javítását és a családok megerősítését szolgálja.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a 2017. évi költségvetés új szerkezetben készült, az eddigiektől eltérően három területre tagozódik: a hazai működési, valamint a hazai fejlesztési kiadások és bevételek, illetve az uniós fejlesztési kiadások és bevételek elkülönítve jelennek meg ebben a dokumentumban.

A jövő évi költségvetés egyik célkitűzése, hogy az állam hiány nélkül működjön, azaz csak annyit fordítsunk az állam működtetésére, amennyit az állam a bevételekből fedezni tud. Kizárólag a fejlesztések és a beruházások finanszírozása érdekében jelent meg a deficit, a hiány. Ezért a jövő évi költségvetés 3,1 százalékos gazdasági növekedéssel számol, 0,9 százalékos inflációval és 2,4 százalékos, uniós módszertan szerinti államháztartási hiánnyal.

Hadd tegyem hozzá, hogy ebben teljes nézetazonosság van az Európai Bizottsággal és más nemzetközi intézményekkel; most már jó másfél éve az a korábban szokatlan helyzet állt elő, hogy ezekkel az intézményekkel azonosan ítéljük meg a magyar gazdaság kilátásait. Az Európai Bizottság a legutóbbi tavaszi országjelentésében például ugyanúgy 2,5 százalékra gondolja az idei növekedésünket, és ugyanúgy 3 százalék körül a 2017-est.

Tisztelt Ház! A Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló törvény előírásainak megfelelően 71,9 százalékra csökken az adósságmutató, amely 1,6 százalékponttal alacsonyabb a 2016. évinél.

(8.10)

Itt megint egy zárójeles megjegyzést hadd tegyek: az a vita, amely jelenleg folyik az Eurostattal, az Európai Unió statisztikai hivatalával, hogy különböző pénzintézetek működését hogyan számoljuk el, egyelőre nem befolyásolt bennünket. Ezt a szakmai vitát le kell folytatnunk az illetékes intézményekkel, utána kell ennek a számait, ha szükséges, átvezetni.

Tisztelt Ház! A 2017. évi költségvetési törvényjavaslat az elmúlt évekhez hasonlóan konzervatív módon készült. Az előre nem várt kockázatok kivédése érdekében a kormányzat ismételten két típusú központi tartalékot képzett. Az Országvédelmi Alap 60 milliárd forintos, illetve az általános tartalékként szolgáló rendkívüli kormányzati intézkedések előirányzata 110 milliárd forintos összeggel áll rendelkezésre. A tartalékok rendszerét pedig tovább erősíti a költségvetési fejezetenként megképzett stabilitási tartalék. Ez összesen 35 milliárd forintos összegben került meghatározásra. Ezeket a fejezeti tartalékokat akkor lehet elkölteni, ha októberig a számok megfelelő módon alakulnak.

Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy a 2017. évi költségvetési javaslat bemutatását a makrogazdasági helyzetképpel kezdjem. A kormány felelősségteljes gazdaságpolitikájának köszönhetően Magyarország 2013 óta évről évre kiemelkedő gazdasági teljesítményt tud felmutatni. A kedvező fiskális és reálgazdasági folyamatok eredményeként 2014-ben 3,7 százalékkal, tavaly pedig 2,9 százalékkal nőtt a magyar gazdaság teljesítménye. A bővülés nemcsak dinamikus, hanem kiegyensúlyozottnak és fenntarthatónak is tekinthető. Ez azt jelenti, hogy a kedvező tendenciák hátterében nem egy újbóli eladósodási hullám áll, hiszen az egyensúlyi mutatók is kedvezően alakulnak. Ezt egyértelműen tükrözi, hogy 2015-ben a külkereskedelmi egyenleg meghaladta a 8 milliárd eurót, illetve az államháztartás hiánya is jóval alacsonyabb volt a 3 százalékos uniós mértéknél. Az előrejelzések szerint ezek a folyamatok továbbra is fennmaradnak, ami elsősorban a tartósan magas növekedésnek köszönhető.

A pozitív gazdasági konjunktúrával párhuzamosan a munkaerőpiacon is kedvező folyamatok alakultak ki, reméljük, hogy ezek fenn is maradnak, sőt még erősödhetnek is, hiszen a gazdaságilag aktívak és a munkába állók száma egyaránt emelkedni fog a következő évben is. Ennek köszönhetően a foglalkoztatottak száma tovább növekszik, és a munkanélküliségi ráta 5 százalék körüli szinten mérséklődik 2017-ben. Csak emlékeztetnék rá, hogy 2010-ben 11,8 százalék volt a munkanélküliségi ráta, most már elértük a 6 százalékos szintet, és ez reményeink szerint folytatódni fog a következő évben is.

Jövőre az export mellett a belső kereslet is markánsan támogatja a gazdaság erősödését, a fogyasztás dinamikus növekedését. A devizahitelek kivezetésével a lakosság megszabadult az árfolyamkockázattól, így a háztartások helyzete stabilizálódott, ami a fogyasztást egyre inkább támogatja. Itt csak két számot hadd mondjak önöknek, képviselőtársaim! A lakossági hitelek több mint 70 százaléka volt devizaalapú 2010-ben. Most ez 1 százalékra csökkent, tehát most már csak azok a legelszántabbak tartanak devizahitelt a háztartásban, akiknek valószínűleg devizában is van a jövedelmük.

A hazai munkaerőpiacon tapasztalható kedvező folyamatok mellett a kormány különböző intézkedéseivel is jelentős mértékben támogatja a fogyasztás bővülését, számos termék és szolgáltatás áfája csökken, a közszférában dolgozókat folytatódó és újonnan induló életpályamodellek és bérintézkedések érintik. A fogyasztás mellett a beruházások is növekednek jövőre. A családi otthonteremtési kedvezmény felfutása a lakások áfájának 2016-os csökkentése mellett jelentős növekedést, lökést ad majd a lakáspiacnak, különösen 2017-ben és 2018-ban. A minden korábbinál hatékonyabb uniósforrás-fel­hasz­nálás pedig a gazdaságélénkítésre fordított összegeken keresztül a vállalkozások beruházási aktivitását segíti elő. A gazdasági növekedést támogatja mindezeken túl az alacsony inflációs környezet is. Az elmúlt években soha nem látott szintre süllyedt a fogyasztói árindex, ennek figyelembevételével 2016-ban és 2017-ben is csekély mértékű inflációval számolunk. Összegezve az eddig elhangzottakat, a 2017-es költségvetés tervezésekor figyelembe vett makrogazdasági prognózisban a kormány a magyar gazdaság fenntartható és stabil növekedésével számol, ami visszafogott inflációs környezettel párosul.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány egyik legfontosabb feladatának tekinti a magyar családok megerősítését, adóterhei csökkentését. Ezért a 2017-es költségvetés minden eddigi eredményünk megőrzése mellett az adócsökkentés és az otthonteremtés költségvetése lesz. Engedjék meg, hogy ismertessem az önök előtt lévő javaslat legfontosabb intézkedéseit!

Az adócsökkentés a kormány politikájának egyik legfontosabb sarokpontja. 2017. január 1-jétől 5 százalékra csökken a legfontosabb élelmiszerekre, a friss tejre, baromfira, tojásra vonatkozó áfa mértéke, folytatva a sertéshús esetében már 2016-ban elkezdett áfacsökkentést. Szintén csökkenti a lakosság adóterheit, hogy 18 százalékra mérséklődik az éttermi szolgáltatásokra és az internet-hozzáférésre vonatkozó kulcs. Hadd tegyem hozzá, hogy reményeink szerint ezeknek a kulcsoknak a csökkentését majd 2017 után is folytatni tudjuk.

Az előző évek stabil költségvetése és kiszámítható gazdaságpolitikája lehetővé tette, hogy a kormány az elmúlt évtizedek legnagyobb otthonteremtési programját hirdesse meg. Úgy gondoljuk, hogy a saját otthon megléte a polgári berendezkedés egyik legfontosabb előfeltétele. A jövőre 211 milliárd forintos program nemcsak ösztönzi a gazdasági növekedést, hanem olyan nemzetstratégiai fontosságú célkitűzések megvalósításához járul hozzá, mint a kedvezőtlen demográfiai folyamatok megállítása és megfordítása, illetve a szakképzett munkaerő itthon tartása. Az otthonteremtési program pozitív társadalmi és gazdasági hatásai hosszabb távon is érvényesülhetnek majd a születésszám növekedésével, illetve a családalapítás előtt álló fiatalok élethelyzetének javulásával. Az új otthonteremtési program egyrészt a családok otthonteremtési kedvezményét, röviden a CSOK-ot és a hozzá kapcsolódó kamattámogatott hitelt, másrészt a lakásértékesítési áfa csökkentését, illetve a nemzeti otthonteremtési közösségek kialakításának ösztönzését jelenti.

Tisztelt Ház! Jövőre változatlanul fennmarad a munka- és a gyermeknevelés megbecsülésére épülő családi adórendszer. A jövedelmeket Európa egyik legalacsonyabb személyijövedelemadó-kulcsa terheli, a gyermeknevelést pedig továbbra is a családi adókedvezménnyel segíti a kormány. Mit jelent ez? A kétgyermekesek esetében 2017-ben ennek összege gyermekenként 2500 forinttal, 15 ezer forintra növekszik. Egy kétgyermekes család éves jövedelme így akár 60 ezer forinttal is emelkedhet, az intézkedés pedig éves szinten közel 15 milliárd forinttal javítja majd az érintett 390 ezer adózó jövedelmi helyzetét.

A jövő évi költségvetés tervezete minden szakterület számára többletforrást juttat. Oktatásra 270 milliárd forinttal, egészségügyre 167 milliárd forinttal, a társadalombiztosítási és jóléti szférára 155 milliárd forinttal, kulturális tevékenységekre 66 milliárd forinttal, sport- és szabadidős ágazatokra pedig 22 milliárd forinttal jut több, mint az idei évben, 2016-ban.

(8.20)

Az oktatási ágazatban a pedagóguséletpálya-modell és előmeneteli rendszer kiteljesítéséhez, az állami fenntartású köznevelési intézmények és a szakképző centrumok kiegyensúlyozott feladatellátásához, valamint infrastruktúra-fejlesztéséhez, továbbá a felsőoktatási oktatói, kutatói és tanári munkakörben dolgozók bérrendezéséhez, illetve a doktori képzésben részt vevők ösztöndíjának emelkedő összegéhez, valamint a felsőoktatás színvonalát javító beruházásokhoz biztosítjuk a szükséges forrásokat. Ahogy említettem is önöknek, ez plusz 270 milliárd forint 2017-ben.

A kormány az ingyenes tankönyvellátás további kiterjesztésével még inkább támogatja a rászoruló családokat. 2017-re már minden alsó tagozatos iskolás és a felső tagozat ötödik évfolyamán tanulók juthatnak majd ingyen tankönyvhöz. A hit- és erkölcstan­oktatást szervező egyházi jogi személyeket a tanuló­létszámhoz igazított ingyenes tankönyvellátás továbbra is megilleti, ami a 2016-17. évi tanévtől immár az összes alapfokú oktatási évfolyamon tanuló diáknak jár.

2015. szeptember 1-jétől jelentősen bővült a bölcsődei és óvodai intézményekben a térítésmen­tes étkeztetés lehetősége, továbbá 2016-tól a kor­mány már az összes szünidőben biztosítja a rászo­ruló gyermekek étkeztetését, így naponta juthatnak meleg ételhez. Ezek az intézkedések tovább csök­kentik a családok gyermekneveléssel összefüggő terheit, valamint hozzájárulnak a jövő generációjának egészséges fejlődéséhez. Tisztelt Ház! A kormány tehát elkötelezett a gyermekek megfelelő ellátása iránt.

Általános kormányzati célkitűzés, hogy minden magyar ember, aki akar és képes rá, a munkájáért kapott fizetéséből tudjon megélni. Foglalkoztatáspolitikánk elsődleges célja a „segély helyett munkát” elv érvényre juttatása, a foglalkoztatás nagymértékű bővítésével párhuzamosan. A segélyezési rendszer átalakításának köszönhetően egyre kevesebben szorulnak szociális pénzbeli ellátásra. A foglalkoztatás szerkezeti változtatásának egyik fő iránya a jövőben, hogy megteremtse a közfoglalkoztatásból a versenyszférába történő átmenetet. A kormány több intézkedéssel azt kívánja elérni, hogy az álláskeresők ne ragadjanak bele a közfoglalkoztatásba, hanem minél nagyobb számban tudjanak munkát vállalni a versenyszférában, amit állami támogatással segítünk elő. 2017-ben tovább folytatódnak a közszolgálati dolgozók megbecsülése érdekében tett intézkedések is. A kormány az életpályamodellek és a béremelések segítségével biztosítja a munkavállalók számára a kiszámíthatóságot. A 2015 júliusától átlagosan 30 százalékos eme­léssel induló, majd 2016-ban 5 százalékos újra megemelt fegyveres és rendvédelmi életpályamodell keretében 2017-től további 5 százalékkal nő a katonák és a rendőrök bére. 2017-ben az összesen 40 százalékos emelés fedezetéül 139,3 milliárd forintot biztosít a költségvetés.

2016 júliusától kezdődik az állami tisztviselői életpályamodell, első körben a járási, majd 2017. január 1-jétől a megyei kormányhivataloknál foglalkoztatottak esetében. 2017-ben ehhez 42,2 milliárd forint áll rendelkezésre. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal dolgozóinál háromlépcsős életpályát vezet be a kormány, aminek 27,5 milliárd forintos fedezetét szintén tartalmazza a jövő évi költségvetési törvényjavaslat. Bérfejlesztésben részesülnek továbbá az egészségügyben, a szociális szférában és a kulturális ágazatban dolgozók, valamint folytatódik a pedagógusok béremelése az életpályamodellben foglaltak szerint. Az előbbi esetében, az egészségügy, a szociális szféra és a kulturális ágazat esetében a béregyeztetések még nem zárultak le, így pontos számot nem tudok mondani, a fedezet azonban, hangsúlyoznom kell, rendelkezésre áll ehhez az életpályamodellhez, életpálya-felzárkóztatáshoz.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány a jövőben is kiemelten kezeli az uniós támogatások felhasználását. A 2014-20-as időszak rendelkezésre álló támogatásainak több mint a felét 2016-ban hirdetjük meg, a fennmaradó forrásokra pedig a 2017. év elejétől lehet majd pályázni. Kiemelt cél, hogy a fejlesztési források a kedvezményezettek számára minél hamarabb elérhetővé váljanak. Ennek köszönhetően a támogatások legnagyobb részét már 2018 végére felhasználhatják a kedvezményezettek, elkerülve azt a korábbi gyakorlatot, miszerint a források jelentős részének kifizetésére csak az uniós pénzügyi időszak végén kerülhetett sor.

Ismeretes, hogy a kormány a fejlesztési források 60 százalékát a foglalkoztatás és a versenyképesség növelésére épülő gazdaságfejlesztésre fordítja. Az uniós források és az ehhez kapcsolódó nemzeti társfinanszírozás összegei továbbra is jelentős mértékben járulnak majd hozzá az egészségügy, az oktatás, a foglalkoztatáspolitika fejlesztéséhez, de a közlekedési, környezetvédelmi, valamint a terület- és vidékfejlesztési célok megvalósításában is kiemelkedő szerepet kapnak. A 2240 milliárd forintos uniós forrásfelhasználáson kívül hazai forrásból további 1600 milliárd forintot tervezünk a fejlesztések támogatására fordítani.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A következőkben a központi költségvetési szervek és a helyi önkormányzatok gazdálkodási helyzetéről ejtenék pár szót. A közszféra működésével kapcsolatban a bürokráciacsökkentés elsődleges kormányzati célja a jó állam koncepciója mentén a közigazgatás szolgáltatói jellegének megerősítése, az intézményi hatékonyság növelése. Ez főként az ügyintézés egyszerűbbé válását, valamint a hivatali határidők és költségek csökkentését jelenti. A központi hivatalok és a háttérintézmények racionalizálása során a fentiek maximális figyelembevételével kell átgondolni az átalakítás különféle irányait és módjait, valamint ennek megfelelően teszünk javaslatot személyi juttatásokra és az ehhez kapcsolódó járulékokra, valamint azok csökkentésére. Mindezekből közel 32 milliárd forint megtakarítással számol a költségvetési törvényjavaslat, amit az érintett költségvetési szervek befizetési kötelezettségének előírásával kívánunk érvényesíteni.

Az önkormányzatok finanszírozása tekintetében a korábbi évekhez hasonlóan 2017-ben is megjelennek a költségvetési törvényjavaslatban érvényesülő általános alapelvek. Ezek között többek között a családok támogatását, valamint a foglalkoztatottság további növelését, egyúttal az életszínvonal emelkedését szolgáló intézkedések jelennek meg. A kormány 2013-ban megteremtette a hatékony feladatszervezés lehetőségét, újragondolva az állami és önkormányzati feladatmegosztást. Ezzel párhuzamosan az állam maradéktalanul átvállalta a helyi önkormányzatok elmúlt évtizedekben felhalmozott adósságállományát.

A helyi önkormányzatok finanszírozásának jövő évi legfőbb célkitűzése a kiszámíthatóság és a stabilitás. Ennek érdekében a feladatokhoz kötött támogatási rendszer fenntartása, valamint a működési hiány nélküli gazdálkodás feltételeinek megteremtése a feladatunk. Kiemelt figyelmet fordítunk továbbra is a felzárkózásra szoruló településekre, ugyanakkor üdvözlendő, hogy összességében az önkormányzatok egyre több saját bevétellel rendelkeznek a kedvező gazdasági helyzetnek köszönhetően.

2017-ben a központi források olyan területeken koncentrálódhatnak, mint például a szülők munkavállalását elősegítő kisgyermekellátó intézményrendszer támogatása, vagy a szociális ágazatot érintő bérrendezések. Ahhoz, hogy a következő évek, évtizedek eredményesek legyenek, továbbra is kiemelt figyelmet kell fordítani a fiatal generáció megfelelő nevelésére, gondozására, hiszen a sikeres jövőt a következő nemzedék alapozza majd meg.

Elsőként szólnék e tekintetben a gyermekétkeztetésről, amire a kormány kiemelt figyelmet fordít. Ezen a területen példaértékű a költségvetési források emelése, az ingyenes bölcsődei és óvodai étkeztetés kiterjesztése, az egészséges táplálkozás elterjesztését szolgáló szabályozás életre hívása. Jövőre pedig még több forrás jut a gyermekétkeztetés biztosítására, a szünidei étkeztetés 2016. évi eredeti előirányzata ugyanis csaknem 2,2 milliárd forinttal emelkedik.

Hangsúlyozni szeretném még, hogy a kormány családpolitikájával összhangban 2017-ben a gyermekek napközbeni ellátása strukturálisan átalakul. Ez azt jelenti, hogy már a kisebb településeken is kötelező lesz biztosítani a kisgyermekek napközbeni ellátását, amennyiben arra igény mutatkozik. A bölcsődék, minibölcsődék családi bölcsődévé alakításához jelentős uniós források állnak rendelkezésre, emellett a költségvetés többletforrást biztosít az új intézmények fenntartásához, ideértve akár a munkahelyi bölcsődéket is. Szeretném csak itt hangsúlyozni, hogy erre körülbelül egy 80 milliárd forintos összeg van, tehát jelentős férőhelybővítést látunk megvalósíthatónak az önkormányzatok együttműködésével.

(8.30)

Ki szeretném emelni, hogy a 2016. évtől a felsőfokú végzettségű kisgyermeknevelők már a peda­gó­gus­életpálya-modellhez tartoznak. A kormány ugyan­akkor nagyon fontosnak tartja, hogy azok mun­káját is elismerje, akiknek évtizedekkel ezelőtt még nem volt lehetőségük a felsőoktatásban tanulni, így jövőre a bölcsődei dajkák bérrendezése is megkezdődik.

Tisztelt Ház! Mindent egybevetve az önkormányzatok a következő évben hitelforrás nélkül közel 2800 milliárd forinttal gazdálkodhatnak, amelyhez a központi költségvetés több mint 668 milliárd forint támogatást biztosít.

A 2017. évi költségvetés szerves része a társadalombiztosítás két pénzügyi alapjának, a Nyugdíj- és Egészségbiztosítási Alapnak a gazdálkodása. Engedjék meg, most erről szóljak néhány szót!

A Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetésének egyensúlya 2017-ben is biztosított. Az alap bevételei döntően két forrásból származnak, a szociális hozzájárulási adónak az alapra jutó részéből és a biz­to­sítotti járulékok befizetéséből. A költségvetés hozzájárulására az alap ellátási kiadásainak teljesítéséhez 2017-ben sem lesz szükség. Az alap bevételei teljes mértékben fedezik majd az előirányzott kiadásokat. Ugye, ez az elmúlt évtizedekben ritkán volt így, most már az elmúlt évek után nyugodtan mondhatom, hogy ráálltunk arra a működésre, hogy ez a Nyugdíjbiztosítási Alap hiány nélkül tudjon működni.

Azt is hangsúlyoznom kell, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan megőrizzük a nyugdíjak reálértékét. Ennek megfelelően az ellátások 2017 januárjában a költségvetésben prognosztizált fogyasztóiár-növe­ke­dés­sel megegyező mértékben nőnek. A nyugdíjak összegének emelése mellett a legfontosabb élelmiszerek áfájának csökkentése is jelentős segítséget jelent a nyugdíjasoknak, hiszen a legfontosabb élelmiszerekből a nyugdíjasok többet fogyasztanak, így az árak csökkenése számukra akár újabb rezsicsökkentéssel ér fel. Az öregséginyugdíj-ellátások mellett a kormány 2017-ben is megkülönböztetett figyelmet szentel a nők családban betöltött szerepének, és biztosítja a 40 éves munkaviszonnyal rendelkező nők számára a korhatár alatti ellátás igénybevételét és annak fedezetét.

Tisztelt Ház! A kormány tiszteli az idős kor méltóságát, ennek köszönhetően folyamatosan csökken azoknak az idős embereknek a száma, akik nehéz körülmények között élnek. Ezeknek a személyeknek azonban 2017-ben is lehetősége lesz a méltányossági nyugdíj megállapítására.

Az Egészségbiztosítási Alap 2017. évi költségvetésénél a bevételek és a kiadások egyensúlyával számoltunk, itt is szintén ugyanúgy, mint a nyugdíjalapnál, az előző évekhez hasonlóan. Az alap bevételeinek nagy részét, 74 százalékát a járulékbevételek és hozzájárulások, a fennmaradó részt pedig a költségvetési hozzájárulások és egyéb bevételek adják.

Az alapnak két meghatározó kiadása van: a pénzbeli és a természetbeni egészségbiztosítási ellátások. A pénzbeli ellátásokon belül a legmagasabb összeget a rokkantsági rehabilitációs ellátások jelentik. Ezen túl meghatározó nagyságrendet képviselnek a csecsemőgondozási és gyermekgondozási díjak, valamint a táppénz kiadásai.

A természetbeni ellátások közül a legjelentősebb kiadást a gyógyító- megelőző ellátás adja. Az idei évhez viszonyítva az erre a célra felhasználható többletforrás összege 40,4 milliárd forint, amely többek között az alapellátás és a népegészségügy fejlesztésére, az egészségügyi intézmények finanszírozási színvonalának javítására, a nagy értékű, tételes elszámolású gyógyszerek pótlására, a többletkapacitások befogadására, valamint egyéb finanszírozási többletekre szolgál. Az előirányzat további 17 milliárd forint összegű növekedését a költségvetés szerkezeti változása, valamint a gyógyszertámogatás terhére történt átcsoportosítás indokolja.

Az előzőeken túl 2017-ben az Emberi Erőforrások Minisztériuma fejezetének egészségügyi ágazata további, mintegy 24 milliárd forint többletet tartalmaz; többek között a rezidensrendszer és -ösztöndíj változására, az egészségügyi ágazati ösztön­ző­rend­szer bevezetésére, a mentőszolgálat munkaruhacseréjére, valamint egyes projektek keretében az ellátási színvonal és az életminőség javítására, a fővárosi ellátórendszer fejlesztésére. Az egészségügyi ágazatban foglalkoztatott szakdolgozók és orvosok jövedelmi helyzetének javításához, a megvalósuló béremeléshez a költségvetés központi céltartalékában biztosított fedezetet.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2017. évi költségvetési törvényjavaslat kidolgozása során a stabilitás megőrzését, az államadósság csökkenő pályán tartását, az alacsony államháztartási hiányt, valamint a bővülő foglalkoztatást és a növekvő gazdasági teljesítményt vette alapul a kormány.

A hatályos jogszabályoknak megfelelően a dokumentumról a Költségvetési Tanács és az Állami Számvevőszék is kialakíthatta álláspontját. A tanács a törvényjavaslat tervezett hitelességére és végrehajthatóságára nézve nem állapított meg olyan ellenvetést, amely indokolná a javaslattal szembeni egyet nem értését.

A Költségvetési Tanács véleményében megállapította, hogy a kitűzött 2,4 százalékos államháztartási hiánycél megfelel az Európai Unió fiskális szabályainak és a stabilitási törvényben foglaltaknak. Ugyanakkor szükségesnek tartotta azt is, hogy az Országvédelmi Alap előirányzatának megemelése történjen meg, melyet a kormány elfogadott, így a benyújtott törvényjavaslatban már magasabb összeget szerepeltet ezen a soron. A Számvevőszék számos pozitív megállapítást tett a tervezetre, illetve csak néhány pontot érintően fogalmazott meg észrevételt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy ezúton is köszönetemet fejezzem ki a Költségvetési Tanácsnak és az Állami Számvevőszéknek a 2017. évi költségvetési törvényjavaslat ellenőrzése során végzett munkájukért.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt években a polgári kormány sikeresen kivezette Magyarországot a válságból, a gazdaságilag nehéz idők véget értek hazánkban, és beköszönthetett a tartós növekedés időszaka. Még számos teendő áll előttünk a polgári Magyarország hosszú távú megszilárdítása érdekében, ezt szolgálja a 2017. évi költségvetés is.

Kérem ezért önöket, hogy a 2017. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot megtárgyalni, elfogadni és lehetőség szerint támogatni szíveskedjenek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen miniszter úr felszólalását. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Domokos László úrnak, az Állami Számvevőszék elnökének, 30 perces időkeretben. Elnök úr, parancsoljon!

DOMOKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Urak! Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 1990 óta az idei a 27., amikor az Állami Számvevőszék véleményezi a költségvetési törvényjavaslatot. Mégsem tekinthetjük ezt rutinfeladatunknak, hiszen Magyarország, a magyar nép gyarapodásának fontos feltétele az, hogy az Országgyűlés megalapozott költségvetést fogadjon el. Az Állami Számvevőszék számára megtiszteltetés, hogy a róla szóló törvény megbízza ezzel a feladattal, hiszen talán kevesen tudják, hogy nagyon kevés ország legfőbb ellenőrző szerve rendelkezik bármiféle jogkörrel a költségvetés elfogadásának folyamatában.

Az Állami Számvevőszék ennek a nagy kihívást jelentő feladatnak igyekszik legjobb tudása szerint eleget tenni. Ezért 2014-ben a költségvetési törvényt megalapozó ellenőrzésre egy új módszertant dolgoztunk ki, és hoztunk nyilvánosságra. Az önök előtt fekvő vagy a számítógépük monitorján olvasható mostani véleményünk is ennek az új módszertannak az alapján készült. A módszertani megújításnak az volt a célja, hogy az ÁSZ ne csak úgy általánosságban, vagy egy-egy elemet kiemelve véleményezze a költségvetési törvényjavaslatot, hanem egyértelmű és ellenőrzési szakmai szempontból alátámasztott választ tudjon adni arra a kérdésre, hogy a költségvetési törvényjavaslat megalapozott-e.

(8.40)

A törekvésünk a határozott véleményalkotásra ebben az évben újabb mérföldkőhöz érkezett, mivel az Állami Számvevőszék az Országgyűlés részére véleményét a számvevőszéki jelentések új formátumában készítette el. Az új jelentésformátum kialakításával az ÁSZ célja az volt, hogy minden jelentésünk egyértelmű választ adjon az ellenőrzés által feltett kérdésekre.

Az új formátumban készült vélemény összegzéssel kezdődik. Még ugyanazon az oldalon kiemeli a főbb megállapításokat és következtetéseket. A bevezető részeket követően a vélemény pontokba szedve tartalmazza az ÁSZ-ellenőrzés alapján született megállapításokat. Végül a II. és a III. számú mellékletek tételesen, az adott előirányzat megnevezésével tartalmazzák az ellenőrzés révén feltárt és számszerűsített kockázatokat, következésképpen nem kell a sorok között olvasnia annak, aki meg szeretné ismerni az ÁSZ véleményét.

Az Állami Számvevőszék véleményét megalapozó ellenőrzés összhangban van az Állami Számvevőszékről szóló törvény idevágó rendelkezéseivel, két fő kérdést tett fel. A költségvetési törvényjavaslat összeállítása a jogszabályi előírásoknak megfelelően történt-e? A másik kérdésünk az, hogy a költségvetési törvényjavaslat megalapozott-e, a bevétel előirányzatai teljesíthetőek-e. Az ÁSZ egyértelmű és határozott válaszát a vélemény összegzéséből idézem. Egyrészt: „A törvényjavaslat, egy előírás kivételével, megfelel az Alaptörvényben, a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló törvényben, valamint az államháztartásról szóló törvényben meghatározott követelményeknek.”; másrészt: „A költségvetési törvényjavaslat egésze megalapozott, a költségvetés tervezésénél figyelembe vett makrogazdasági előrejelzés teljesülése esetén a bevételi előirányzatok teljesíthetőek.”

Az Állami Számvevőszék véleményének a lényegét tehát a fenti három mondatban össze lehet foglalni. E három mondat megalapozott kimondása azonban többhetes, megfeszített munka eredménye nemcsak az ellenőrzést végző számvevők, hanem a költségvetési törvényjavaslatot összeállító minisztériumi dolgozók részéről is. Valamennyiük munkáját szeretném itt az Országgyűlés előtt is megköszönni.

A költségvetési törvényjavaslat összeállítása egyre nehezebb feladat, ennek azonban örülni kell, mivel a feladat nehezebbé válását a követelmények szigorodása okozza. E követelményeket két csoportba lehet osztani: egyrészt az átláthatósági követelmények, másrészt a tartalmi követelmények. Mind a kettő egyaránt fontos, sőt egymást erősítik, hiszen ha a költségvetés nem átlátható, akkor homályban marad a tartalmi követelmények esetleges nem teljesítése is.

Ellenőrzésünk megállapította, hogy az átláthatósági követelmények teljesültek, azaz a költségvetési törvényjavaslat, ideértve az indoklását is, tartalmaz minden olyan információt, amelyet a törvények előírnak, sőt, ennél többet is. Az Állami Számvevőszék ugyanis elsősorban nem tartalmi, hanem átláthatósági szempontból tartja fontos előrelépésnek azt, hogy a törvényjavaslat az előirányzatokat három csoportra bontja: hazai működési, amely nullás egyenlegű; hazai felhalmozási, amely közel 700 milliárdos hiánnyal számol; európai uniós fejlesztési költségvetés, amely több mint 460 milliárd forintos hitelfelvétellel tudja biztosítani a kiadási oldalát. Ettől kezdve ugyanis minden érdeklődő tudhatja, hogy a közpénz melyik forintja megy működésre, felhalmozásra, illetve uniós programhoz kapcsolódó fejlesztésre.

A költségvetési törvényjavaslattal szembeni tartalmi követelmények az elmúlt években jelentősen megnövekedtek, hiszen a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló törvénybe az Alaptörvényben meghatározott államadósság-szabály mellett beépült az Európai Unió által előírt szabályok egy része is, azaz ezek teljesítését a magyar törvények is megkövetelik. Az Állami Számvevőszék ellenőrzése alátámasztja, hogy a 2017. évi költségvetésnek a törvényjavaslat szerinti végrehajtása során az államadósság-szabály teljesül. Természetesen ezt nem annak alapján mondjuk, hogy a törvényjavaslatban szereplő négy számot, a 2016. évre várható GDP-t és államadósságot, valamint a 2017-re előre jelzett GDP-t és államadósságot mi is elosztottuk egymással, és ugyanazt az eredményt kaptuk, mint az előterjesztő, hanem tételesen ellenőriztük, hogy a várható és az előre jelzett államadósság számítását megalapozottan, például megbízható adatokra építve végezték-e el az illetékes kormányzati szervek.

Ugyanakkor a GDP előrejelzésének helyességét az ÁSZ nem ellenőrizte, mivel a gazdasági prognózisok helyességének elbírálása nem tartozik az ÁSZ kompetenciájába. Ezért érzékenységvizsgálatot végeztünk, hogy a GDP mekkora növekedése esetén teljesülne még az államadósság-szabály a tervezett mértékű államadósság mellett. Számításaink azt eredményezték, hogy az adósságszabály, minden más tényezőt változatlannak tekintve, még a GDP 1,6 százalékos emelkedése esetén is teljesül, azaz az államadósság csökkentésének alkotmányos követelménye tekintetében a költségvetési törvényjavaslat még viszonylag jelentős, úgynevezett implicit tartalékot is tartalmaz.

A költségvetési törvényjavaslat teljesíti azt a követelményt is, hogy a kormányzati szektor uniós módszertan szerint számított egyenlege nem lehet kedvezőtlenebb a GDP 3 százalékának megfelelő hiá­nyá­nál. Ennek megállapításánál abból indultunk ki, hogy a törvényjavaslat a központi alrendszer hiányát 1166,4 milliárd forintban állapítja meg, ami az előre jelzett GDP 3,1 százalékának felel meg.

A törvényjavaslat általános indokolásának V. fejezete részletesen levezeti, hogy ebből az egyenlegből milyen összefüggések és mértékek alapján állapítható meg a kormányzati szektor hiánya, amelyet a 479/2009. EK-rendelet szerint kell kiszámítani. A levezetés szerint a kormányzati szektor így kiszámított hiányának és a bruttó hazai termék előre jelzett mértékének a hányadosa százalékban kifejezve 2,4 százalék, ez kedvezőbb a gazdasági stabilitásról szóló törvény 3/A. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott 3 százaléknál. A törvényi előírás tehát teljesül.

A törvényjavaslat indoklása arról is tájékoztat, hogy a kormányzati számítások szerint a strukturális hiány, azaz a kormányzati szektornak a gazdasági ciklus hatásaitól és egyedi tételektől megtisztított egyenlege 2017-ben a GDP 2,1 százalékát teszi ki. Ennek azért van jelentősége, mert a középtávú költségvetési célt a strukturális egyenlegre vonatkozóan kell meghatározni. Magyarországnak az aktuális, azaz a 2016 és 2020 közötti időszakra vonatkozó kon­vergenciaprogramja a középtávú hiánycélt 2017-re a GDP 1,5 százalékában határozta meg, ennél pedig a strukturális hiány 2,1 százalékos mértéke nagyobb hiányt jelent. Következésképpen nem teljesül a gazdasági stabilitási törvény 3/A. § (2) bekezdés a) pontjában rögzített előírás, amely szerint a kormányzati szektor egyenlegét úgy kell meghatározni, hogy az összhangban legyen a középtávú költségvetési cél elérésével. Az összhang hiánya szankciót nem von azonban maga után. A következő évek költségvetéseinek tervezésénél ezért azonban erőteljesebben kell majd törekedni a középtávú költségvetési hiánycél elérésére.

A központi költségvetési törvényjavaslat megalapozottságát a költségvetés úgynevezett meghatározó előirányzatai tervezésének tételes ellenőrzése alapján állapítottuk meg, például tételesen ellenőriztünk minden olyan előirányzatot, amelynek az összege a központi alrendszer bevételi, illetve kiadási főösszegének 0,5 százalékát eléri. Az ellenőrzésünk azonban nem terjed ki a költségvetés ezernyi kisebb tételére, mivel ezek egyikének-másikának az előirányzattól kedvezőtlenebb alakulása érdemben nem befolyásolja a költségvetés hiányát. E megközelítéssel az Állami Számvevőszék a költségvetési tervezet bevételi előirányzatai 90 százalékának, a kiadási előirányzatai 82,8 százalékának megalapozottságát ellenőrizte, az előirányzatok tervezését végző szervezetek által átadott dokumentáció alapján.

(8.50)

Ellenőrzésünk megállapította, hogy az ellenőrzött kiadási előirányzatok 99,2 százaléka megalapozott, 0,5 százaléka részben megalapozott, és 0,3 százaléka nem megalapozott. Az ellenőrzött bevételi előirányzatok 99,9 százaléka megalapozott, és csak 0,1 százaléka, amely részben megalapozott. Az Állami Számvevőszék írásban átadott véleményének 1. számú melléklete részletesen ismerteti, hogy nyilvános módszertanunk alapján egy előirányzatot mikor tekintünk megalapozottnak, részben megalapozottnak, illetve nem megalapozottnak. A fenti arányok alapján az Állami Számvevőszék a költségvetési törvényjavaslat egészét megalapozottnak minősítette. Az ellenőrzés következő lépésében megpróbáljuk számszerűsíteni az egyes előirányzatok megalapozatlanságából származó kockázatokat. Az ellenőrzésünk kockázatosnak ítéli meg 5,6 milliárd forint összegű bevételi előirányzat teljesülését, valamint megállapította annak kockázatát, hogy az egyes kiadások összesen 62,7 milliárd forint összeggel meghaladták a tervezett előirányzatot. Ez egyébként a véleményünk 52. oldalán található.

Emellett a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium fejezete peres ügyek kiadási előirányzatához kapcsolódóan jelentős mértékű kockázatokat azonosított az ellenőrzés egy nagy értékű per esetében. Ezt azonban nem lehetett számszerűsíteni, hiszen a per elhúzódásától és kimenetelétől függ, hogy keletkezik-e a magyar államnak 2017-ben fizetési kötelezettsége és az milyen összegű lesz.

Bevételi kockázatot a norvég alap esetében azonosítottunk az ismert viták miatt, ez azonban a költségvetési hiány szempontjából azért nem jelent kockázatot, mivel az alap bevételeinek elmaradása esetén kifizetésekre sem kerül sor. A kiadási előirányzatoknál nagyobb összegek elköltése azon előirányzatok esetében áll fenn, amelyek év közben törvénymódosítás nélkül is túlléphetőek. Ezeket a szakzsargon nagyon szemléletesen felülről nyitott előirányzatnak nevezi. Ezen előirányzatokat szintén tételesen ellenőrzi az Állami Számvevőszék magas kockázatuk miatt.

Ebben az évben négy előirányzat esetében kellett megállapítanunk, hogy az előző évek adatai és más tényezők alapján a tervezett előirányzat összege kisebb a várható teljesülésnél. Ebből és még egy kisebb tételből jön ki az összesen 62,7 milliárd forintos kockázat. Ennek mértéke nem haladja meg a költségvetésben beállított tartalékok összegét. Ennek ellenére az Országgyűlésnek célszerű mérlegelnie, hogy a kockázatokat más módon, például az előirányzatok meghatározott mértékű megemelésével mérsékli. A tételesen viszonylag alacsony összegű becsült kockázat ellenére ismét szeretném felhívni a figyelmet arra az általános kockázatra, amit a felülről nyitott előirányzatok magas aránya jelent a költségvetési törvényjavaslat egésze szempontjából. A felülről nyitott kiadási előirányzatok összegét a költségvetés kiadási összegéhez viszonyítva 53,3 százalékot kapunk. Ez egy nagyon magas arány, ami kedvezőtlenül befolyásolja a költségvetés végrehajtásának átláthatóságát és elszámoltathatóságát.

Megítélésünk szerint azt a problémát, hogy egyes kiadások, például ilyen jogszabály vagy bírósági döntés alapján teljesítendő kifizetések, akkor is teljesíteni kell, ha az azok kifizetésére szolgáló előirányzatok már kimerültek. Kontrolláltabb módon lehetne megoldani például egy speciális tartalék létrehozásával ezen ügyek kezelését, mint a kiadási előirányzatok automatikus vagy a kormány engedélyéhez kötött túllépésének lehetővé tétele.

Itt szeretnénk szólni egy másik rendszeresen felemlegetett problémáról, mivel ennek a megoldása érdekében a közelmúltban jelentős jogszabály-módosítás történt. Ez a probléma az év végi maradványok kezelése. Ellenőrzéseink során azt tapasztaltuk, hogy az adott évben el nem költött és ezért a következő évre átvihető maradványok évről évre növekszenek, és egyre súlyosabb túlköltési kockázatot jelentenek abban az évben, amikor felhasználjuk ezeket. Az államháztartásról szóló törvény legutóbbi módosítása megteremtette annak a lehetőségét, hogy a nagy valószínűséggel keletkező maradványokat a kormány év közbeni döntéssel más célra használja fel. Ennek komoly jelentősége van a 2017. évi költségvetés végrehajthatósága szempontjából, mivel ha 2016-ban kevesebb, a 2017-re átvihető maradvány keletkezik, akkor kisebb lehet az előző évek maradványából 2017-ben felhasznált összeg.

A potenciális maradványok évközi elköltésének lehetősége egyúttal erősíti és rugalmasabbá is teszi a költségvetési gazdálkodást, az adott évben hatékonyan fel nem használható előirányzatok más, hasznos, jó célra fordítását. A költségvetési gazdálkodás feltételrendszerét az is javítja, hogy az éves költségvetés mellett hároméves költségvetési tervek is készülnek. A kormány a központi költségvetési fejezeti szintű 2016-18. évi bevételi és kiadási középtávú tervszámairól szóló 2019/2015. december 29-i kormányhatározatban megállapította a központi költségvetés bevételeinek, kiadásainak, egyenlegének a költségvetési évet követő három évre tervezett összegét. E határozatban foglalt számoktól a kormány az egyes évekre vonatkozó költségvetések készítése során azonban eltérhet. Ezért a határozatban szereplő összegek elsősorban a tárcák számára jelentenek fogódzót többéves programjaik megvalósításához.

Ebből kiindulva az Állami Számvevőszék ellenőrzési programját egy új elemmel bővítettük ki az idén, amelyben azt ellenőriztük, hogy öt, általunk kiválasztott ágazati stratégia megvalósításának pénz­ügyi fedezetéről a 2017. évi költségvetés tervezése, illetve a hároméves előretervezés során az érintett tárcák gondoskodtak-e. Megállapítottuk, hogy a stratégiák célkitűzéseinek elérése tekintetében kockázatot jelent az, hogy a szükséges források betervezésére teljeskörűen nem került sor.

Ugyanakkor egyoldalúnak és igazságtalannak tartanám csak a kockázatokat kiemelni a számvevőszéki véleményből, amely oldalakon keresztül sorolja azokat az előirányzatokat és alapokat, amelyeket az ÁSZ ellenőrzése megalapozottnak minősített. A pozitív tényezők közül hármat szeretnék megemlíteni. Az első, hogy a költségvetés fedezetet teremt az uniós források nagyarányú felhasználásának társfinanszírozásához, illetve szükséges mértékű megelőlegezéséhez. A második, hogy megfelelő fedezetet biztosít az állami közoktatási intézményrendszer működtetéséhez, ideértve a szakképzési intézményeket is. Harmadszor, jelentős többletforrásokat tartalmaz az egészségügyben felhalmozódott bérezési, likviditási és egyéb feszültségek mérséklésére.

Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék véleményének harmadik összegző megállapítása az, hogy a költségvetés tervezésénél figyelembe vett makrogazdasági előrejelzés megvalósulása esetén a bevételi előirányzatok teljesíthetők. Megállapításunk megfogalmazásában két körülmény tükröződik. Az első, hogy az Állami Számvevőszék a költségvetési törvényjavaslatot megalapozó makrogazdasági prognózis megfelelőségét nem ellenőrizte. Ezt a feladatot ugyanis a Költségvetési Tanács látja el. A másik az, hogy az Állami Számvevőszék a megfelelő bevételek mindegyike tekintetében tételesen ellenőrizte, hogy azokat a kormányzati makrogazdasági prognózisban foglaltakkal összhangban, az ellenőrzés idején már ismert jogszabály-módosítások figyelembevételével számították ki. Igen kedvező, hogy az idén minden adóbevételi és az állami tulajdon hasznosításával összefüggő előirányzatot megalapozottnak és teljesíthetőnek tudtunk minősíteni. Ez összhangban van azzal az évek óta tartó tendenciával, amely szerint az adóbevételek részben az adórendszer stabilizálódása, részben az adóbeszedés eredményessége érdekében tett intézkedések eredményeként kiszámíthatóvá váltak.

(9.00)

Természetesen nincs garancia arra, hogy a makrogazdasági folyamatok kormányzati prognózisnak megfelelően alakuljanak, ezért lényeges, hogy többelemű, rugalmas tartalékolási rendszer is beépül a költségvetésbe, amely alkalmas a jelenleg reálisan számba vehető kockázatok kezelésére.

A költségvetés átláthatóbbá, rugalmasabbá és kiszámíthatóvá válása jelentősen növeli a magyar gazdaság versenyképességét. Emellett a költségvetési törvényjavaslat azt tükrözi, hogy az állam a korábbiaknál sokkal aktívabban vesz részt a gazdasági folyamatokban. Ezt bizonyítja, hogy a költségvetésből a korábbi éveknél is több jut beruházásra, gazdaságfejlesztésre, az uniós támogatások társfinanszírozására, illetve megelőlegezésére. Egyáltalán nem mind­egy, hogy a központi költségvetés, azaz az állam éves pénzügyi terve mennyire és milyen módon járul hozzá az ország gazdasági versenyképességének fokozásához.

Az Állami Számvevőszékről szóló törvény 1. § (4) bekezdése értelmében: „Az Állami Számvevőszék az ellenőrzési tapasztalatain alapuló megállapításaival, javaslataival, tanácsaival segíti az Országgyűlést, annak bizottságait és az ellenőrzött szervezetek munkáját, amellyel elősegíti a jól irányított állam működését.” E tanácsadó funkcióhoz kapcsolódik az ÁSZ a jelen vélemény kialakításának keretében, azt is elemezve, hogy a költségvetésnek a törvényjavaslat szerinti elfogadása mennyiben járul hozzá Magyarország versenyképességének fokozódásához, konkrétan három, a gazdaság versenyképességét jellemző, a jó állam jelentésben használt index javulásához. Az elemzés nem volt része az ellenőrzési programnak, ezért azt a IV. számú mellékletben csatoltuk a véleményünkhöz.

Elemzésünk arra az eredményre jutott, hogy a három mutató, nevezetesen az adóbevételek GDP-hez viszonyított aránya, a GDP-arányos bruttó államadósság és a foglalkoztatottak száma a 2017. évi költségvetési tervek és prognózisok szerint kedvezően, a gazdasági versenyképességet javító irányban változik.

Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásomban eddig az ÁSZ írásos véleménye lényegének az ismertetésére szorítkoztam. Az Állami Számvevőszék azonban az Országgyűlés tanácsadó szerve, így indokolt, hogy az Országgyűlés előtt fekvő költségvetési törvényjavaslatot tágabb perspektívából is értékeljem.

Azt gondolom, hogy a 2017. évi költségvetés lesz az első, amelyet már nem kell válságköltségvetésnek tekinteni. Ez a költségvetés szakíthat a megszorító költségvetési politikával és azzal, hogy rövid távú gondolkodás jellemezze a tervezést. Szakíthat azzal a sok kárt okozó korábbi gyakorlattal is, amelyben a költségvetés sok feladatra egy kicsivel kevesebbet irányzott elő a szükségesnél, és év közben többször is módosítani kellett a költségvetést, vagy az intézmények kényszerültek rá arra, hogy beruházásokat átütemezzenek, számlák kifizetését tologassák egyik évről a másikra.

A válságköltségvetés szemléletével való szakítást két körülmény teszi lehetővé. Az első az, hogy a költségvetés makrogazdasági feltételei viszonylag kedvezően alakulnak. A második pedig, hogy az Országgyűlés és a kormány erőfeszítéseinek eredményeként Magyarország visszanyerte önállóságát költségvetési politikája alakításában. Természetesen az önállóság nem kevesebb, hanem több felelősséget jelent: élve visszanyert nagykorúságunkkal olyan költségvetést tud az Országgyűlés elfogadni, amely megalapozza a jövőjét, például a gyermekes családok lakáshoz jutását, a vállalkozások fejlődését, a magyar államkötvény-vásárló lakosság pénzügyi biztonságát. Remélem, hogy az Állami Számvevőszék véleménye is hozzájárult ahhoz, hogy az Országgyűlés egy megalapozott, de ugyanakkor a jövőbeni fenntartható fejlődés alapjait megteremtő költségvetési törvényt fogadjon el.

Ha már a fenntarthatóságról szóltunk, amelyet az ENSZ határozata a 2015 és ’30 közötti időszakban kiemelt feladatként határoz meg az országok felé, engedjék meg, hogy e kulcskérdésről néhány gondolatot szóljak. A pozitív folyamatok fenntarthatósága meghatározó a következő időszakban Magyarországon, Európában és a világ számára is. Itt azt érdemes mérlegelnünk, hogy a világgazdasági trendekben is bekövetkezhet kedvezőtlen irányú változás. Nem szabad tehát olyan hosszú távú, működési jellegű kötelezettségvállalásokba belemenni, amelyek kedvezőtlen gazdasági környezetben teljesíthetetlenné válnak.

A fenntarthatóság egyik kulcskérdése az, hogy az uniós forrásokat miként használjuk fel. Ezek ugyanis a felhasználásuk pillanatában adnak egy lökést a gazdaságnak, de később teherré válnak az ország számára, ha nem önfenntartó, sőt önmagától támogatás nélkül fejlődni tudó szervezetek kapják a támogatást. A fenntarthatóságot azonban nemcsak az uniós, hanem a hazai pénzek felhasználásánál is alapkövetelménynek kell tekinteni. Mit jelent ez? Elsősorban azt, hogy a közpénzeket nem elkölteni, hanem befektetni kell, azaz olyan helyeken kell felhasználni, ahol azok legalább szélesebb társadalmi-gazdasági összefüggésben megtérülnek, mert olyan infrastruktúrát hoznak létre, amit utána használnak és kihasználnak, olyan kutatást finanszíroznak, ami a későbbiekben hasznosul, és olyan munkahelyeket hoznak létre, amelyek maguktól is boldogulnának ‑ és még folytathatnám a sort.

De végül is, engedjék meg időm leteltével, hogy az elhangzott számvevőszéki vélemény kapcsán ajánljam azt a figyelmükbe a költségvetési vita folytatásához útmutatóként, és engedjék meg, hogy ezzel megköszönjem megtisztelő figyelmüket. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Kovács Árpád úrnak, a Költségvetési Tanács elnökének, 30 perces időkeretben. Elnök úr!

DR. KOVÁCS ÁRPÁD, a Költségvetési Tanács elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Megköszönve a szólás lehetőségét, ma az a feladatom, hogy szóban is indokoljam a költségvetés tervezetéről a tanács véleményét.

A tanács véleménye kialakításakor, mint eddig is, alapjaiban az Állami Számvevőszék és a Magyar Nemzeti Bank e célból megfogalmazott elemzéseire, megállapításaira épített. Figyelemmel volt emellett a szakmailag elismert elemző szervezetek előrejelzéseire, valamint független szakértők, mértékadó nemzetközi intézmények kivetítéseire.

A tanács a törvényjavaslat tervezetére vonatkozó, a kormány részére szóló véleményét 2016. április 21-ei ülésén alakította ki, és továbbította azt az előter­jesztő Nemzetgazdasági Minisztérium részére, va­lamint nyilvánosságra hozta. A véleményünkre adott érdemi válaszra a későbbiekben még visszatérek.

Tisztelt Országgyűlés! A Magyarország Alaptörvényében kapott felhatalmazás alapján a Költségvetési Tanács az Országgyűlés tevékenységét támogató testületként a központi költségvetésről szóló törvényjavaslat előkészítése során annak hitelességét és végrehajthatóságát vizsgálja. Mindenekelőtt az államadósság-szabály Alaptörvény előírásainak megfelelő betartásán őrködik. Vagyis mindaddig, amíg az államadósság a bruttó hazai össztermék felét meghaladja, azt kell vizsgálnia, hogy a központi költségvetésről szóló törvényjavaslat az államadósság GDP-arányos mértékének csökkentését tartalmazza-e vagy sem. A tanács ezt teszi a törvényjavaslat tervezetének véleményezésekor, majd pedig a törvényjavaslat zárószavazása előtt az előzetes hozzájárulása megadásakor.

Felhatalmazása alapján a Költségvetési Tanács a törvényjavaslatot és annak makrogazdasági hátterét egységében vizsgálja, annak részleteit, bevételeit és kiadásait az egyensúlyi szempontok, az államadósság-szabály teljesülése szempontjából elemzi, s nem bocsátkozik elosztáspolitikai kérdések minősítésébe vagy az esetleges uniós elszámolási viták végkimenetelének előrevetítésébe.

A következő év költségvetésének tervezése figyelembe veszi a megelőző év folyamatainak alakulását, eredményeit is. A 2016. évből eltelt rövid időszak tapasztalatai alapján szólnom kell az ez év költségvetési, államháztartási, makrogazdasági folyamatairól ‑ mint a jövő év tervezésének bázisáról ‑, és úgy is, mint a jövő évi költségvetéshez kapcsolódó jelen évi költségvetés módosításának napirenden lévő ügyéről.

(9.10)

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A tanács megítélése szerint 2016-ban ‑ elsősorban a második félév teljesítése alapján ‑ 2,5 százalék, sőt némileg e fölötti gazdasági növekedési ütemmel folytatódhat a magyar gazdaság 2013-ban megindult növekedése. Tény, hogy az EU-transzferek igénybevételének cikli­kussága a gazdaságot 2015-ben még bővítette, 2016-ban valamelyest visszafogja, majd 2017-ben új­ra po­zi­tívan járulhat hozzá. Az év első hónapjaiban az épí­tő­ipar teljesítménye ezért visszaesett, az előző évi ma­gas teljesítéshez képest 20 százalékos a volumencsök­kenés. A tett intézkedések nyomán azonban a má­sodik félévtől kedvezőbbek lehetnek a várakozások.

Ugyanakkor pozitív, hogy a lakosság jövedelmének emelkedése révén élénkülő fogyasztás 2015 után előreláthatóan 2016-ban is támogatja a növekedést. Idén a vállalati és ezen belül a kis- és középvállalkozások beruházási aktivitását javíthatja az alacsony hozamkörnyezet mellett a Magyar Nemzeti Bank be­ru­házásfókuszú hitelprogramja. Az ingatlanpiacnak és az építőiparnak lökést ad a kedvezményes 5 százalékos lakásáfa bevezetése, valamint a családi otthonteremtési kedvezmény kiterjesztése és a nemzeti otthonteremtési közösségi konstrukció bevezetése. Így a tanács megítélése szerint 2016-ban is 20 százalék felett maradhat hazánk beruházási rátája.

A növekedést több éve támogatja a külpiaci kereslet élénkülése, első helyen a járműgyártásra és egyre jobban a hozzákapcsolódó, több iparágra kiterjedő hazai beszállítói hálózat szélesedő kapacitásaira támaszkodóan.

Az elmúlt időszakban, mint hallottuk, pozitív folyamatok figyelhetők meg a munkaerőpiacon. Különösen kedvező, hogy a bővülés meghatározóan a versenyszférában tapasztalható, a gazdasági növekedés pedig alacsony árindexszel párosul, pozitív hatást kifejtve a fogyasztásra. A kormányzatnak a gazdaság fehérítését célzó, korábban elindult intézkedései ‑ a pénztárgépek online bekötése az adóhivatalba, valamint az elektronikus közúti áruforgalom-elle­nőrző rendszer alkalmazása, továbbá az adóellenőrzés célzottságának javítása ‑ már 2015-ben érzékelhető volt, az adó- és járulékbevételek jelentős, az előirányzathoz képest 550 milliárdos túlteljesítésében. Ennek és a kiadások féken tartásának eredményeként 2015-ben az államháztartás uniós módszertan szerinti hiánya a tervezettnél számottevően alacsonyabb, a GDP 2 százaléka lett. Ugyancsak kedvező volt az államadósság-ráta alakulása, amely az előző évhez képest közel 1 százalékponttal, 75,3 százalékra csökkent.

A tanács pozitív bevételi tendenciákat és ennek köszönhetően az elmúlt években mértnél számottevően alacsonyabb pénzforgalmi hiányt tapasztalt az idei év első negyedévében. Ennek alapján 2016 egészében a 2 százalékos hiánycélt teljesíthetőnek ítéli, ez kedvezően hathat az államadósság-mutató csökkenésére is.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A Költségvetési Tanács április 28-án véleményezte a 2016. évi költségvetés módosítására irányuló, ugyancsak az Országgyűlés napirendjén lévő törvényjavaslat tervezetét. Engedjék meg, hogy abból a fentieket erősítendő, a 2016. év teljesítésével és a jövő évi költségvetés megalapozottságával összefüggően néhány pontot igen röviden kiemeljek.

A Költségvetési Tanács megállapította, hogy az előirányzat-változások azonosan, valamivel több mint 400 milliárd forinttal növelik a központi költségvetés bevételi és kiadási főösszegét. Fontos, hogy ezáltal az államháztartás pénzforgalmi hiánya és adóssága nem változik. A tanács a bevételi irányzatok megemelését az előző évi kedvező folyamatok és 2016 első negyedévi adatai alapján megalapozottnak tartotta. Megítélése szerint az államadósság-szabály 2016-ban is teljesül, mivel a változatlan árfolyamon számított és az európai uniós támogatások megelőlegezéséből eredő adósságnövekménnyel korrigált GDP-arányos bruttó államadósság az év végére várhatóan csökken az egy évvel korábbihoz képest. A KT kiemelte ugyanakkor, hogy a költségvetés végrehajtása során figyelmet igényel az Európai Unió szabályai szerint számolt adósságráta alakulása is, vagyis ennek előírt mértékű csökkenését ne veszélyeztesse a pénzforgalmi hiánynak az európai uniós támogatások megelőlegezése miatti esetleges növekedése. A kiadási előirányzat növekedése hozzájárul a beruházási ráta növekedéséhez, és ez, egyszeri jellege következtében nem veszélyezteti a költségvetési egyensúly fenntarthatóságát.

A tanács nyugtázta, hogy sor kerül az oktatási intézményrendszer működésének pénzügyi konszolidációjára.

A tanács úgy látta, hogy a 2016. évi költségvetés kiadási oldalán az előirányzatok emelését, illetve az új előirányzatokat lehetővé teszi az adóalapok kedvező alakulása, a növekedési adóhitel nagyfokú kihasználása, a fizetési fegyelemnek, valamint az adóbeszedés hatékonyságának javítására irányuló kormányintézkedésekből eredő magasabb adó- és járulékbevételek.

A tanács támogatta, hogy növelik a tartalékokat, az a kiadási előirányzatokat a várhatóan keletkező többletbevételeknél kisebb mértékben emeli meg, mert ezáltal erősödik a költségvetés végrehajthatóságának biztonsága. Nem mellesleg a Költségvetési Tanács üdvözölte azt is, hogy a 2016-os költségvetésben a véleménye alapján 30 milliárd forinttal meg­emelt, majd a költségvetési tárgyalás során ugyan­ilyen összeggel csökkentett Országvédelmi Ala­pot is újólag megemelik.

Tisztelt Országgyűlés! A 2017. évi költségvetési törvényjavaslatra áttérve, magam is a makrogazdasági mutatókkal kezdem. A költségvetési törvényjavaslat ismét dinamikus GDP-bővüléssel számol, és a Költségvetési Tanács úgy látja, hogy ezt megfelelően alátámasztják a növekedés forrásai. A háztartások fogyasztási volumene 3,1 százalékkal, míg a bruttó állóeszköz-felhalmozás 9,1 százalékkal nő, utóbbi révén a beruházási hányad újra 21 százalék feletti lehet. Folytatódhat a foglalkoztatás bővülése és a bruttó átlagkereset növekedése. Az export 6 százalékot meghaladó dinamikája is fennmarad, az ipar és a külkereskedelem további erősödését az Irinyi-terv megvalósítása is segítheti. A fogyasztás élénküléséhez az 1 százalék alatti infláció is hozzájárul. A nyugdíjak ezzel arányosan, a törvényi előírásoknak megfelelően emelkednek. A tanács azonban megjegyezte azt is, hogy a tervezésnél alapul vett infláció alacsonyabb, mint a rendelkezésre álló előrejelzések átlaga. A kiadási előirányzatok a tanács megítélése szerint némileg magasabb infláció mellett is tarthatók, a nyugdíjkiadásokat azonban arányosan növelné a magasabb pénzkiáramlási ütem.

A Költségvetési Tanács a tervezésnél figyelembe vett makrogazdasági prognózist megalapozottnak ítélte, mivel a törvényjavaslat maga is tartalmaz gazda­sági növekedést szolgáló intézkedéseket; ilyennek tart­ja a beruházásokat és a béremeléseket is a közszférában. Lényeges, hogy a gazdasági növekedést 2017-től ismét számottevő mértékben serkentheti az uniós források igénybevétele. Jelentkezni fog annak a kormányzati döntésnek a hatása, mely szerint a le­hí­vásokat a 2014-2020-as programozási időszakban, a ciklikus időszak első felében realizálhatjuk. A tanács szerint az európai uniós források tervezett mérté­kű felhasználása lehetséges a kormány részéről el­fogadott, igen feszített ütemezés fegyelmezett végrehajtásával. Lehetőség az is ezáltal, hogy a támogatások döntő része 2018 végére felhasználhatóvá váljon.

(9.20)

Amennyiben a források ott hasznosulnak, ahol keresletbővülés, növekedési környezet van, úgy össz­hang­ba kerülnek a piaci kereslet és a gazdaságfejlesztés beruházási szempontjai, amire serkentőleg hat a komplex pályázati rendszer bevezetése és a for­rások megelőlegezési rendszere is.

A 2017-es költségvetés főszámainak értékelése előtt el kell még mondanom, hogy a Tanács által véleményezett tervezet és az önök előtt lévő törvényjavaslat között hangsúlyos, a törvényjavaslat karakterét jelentősen befolyásoló különbség nincs. Érdemleges változást csak az okozott, hogy az Európai Unió statisztikai hivatala friss módszertani állásfoglalása alapján a 2015. évi növekedésiadóhitel-elszá­mo­lás­ban változás történt, nem hátrányunkra. Ez 2017-re egyenlegjavító hatású, ami lehetőséget biztosított arra, hogy az uniós módszertan szerinti 2,4 százalékos hiány változatlansága mellett további beruházások, illetve közérdekű feladatok finanszírozására kerülhessen sor. Tény, ezeknek a lehetőségeknek a kihasználása együtt jár a pénzforgalmi egyenleg romlásával, ami azonban nem befolyásolja az adósságmutató-csökkenés tarthatóságát. Ennek alapján a Tanácsnak a törvényjavaslat tervezetére tett megállapításai döntő többségükben a benyújtott törvényjavaslatra nézve is indokoltak és helytállóak.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Összességében az adóbevételek reális alapon, az egyéb bevételek kon­zervatívan tervezettek, az utóbbiak, a megelőző két évvel ellentétben, nem tartalmaznak jelentős va­gyon­értékesítési előirányzatot. A növekedés és a sta­bilitás lehetőséget nyújt az adókulcsok számottevő, célzott mérséklésére, az adókedvezmények bővítésére, valahol 22 százalék körül van most az áfa centruma. Ezeknek az adóbevételekre gyakorolt hatását az előirányzatok tervezésénél figyelembe vették.

A társasági adóban magas bevételi növekményt terveznek, feltehetően a növekedési adóhitel halasztott befizetéseiből adódóan. Az általános­forgal­mi­adó-előirányzat mintegy 180 milliárd forintos növekményét ugyanakkor a tanács feszítettnek minősítette, még a gazdaság további fehérítéséből, az online-számlázás rendszerének bevezetéséből, a pénztárgépek adóhivatalba történő bekötésének kiterjesztéséből, a bankkártya-elfogadó terminálok további telepítésének ösztönzéséből, valamint a fogyasztás bővüléséből származó többletforrás figyelembevétele mellett is. Emellett túlzottnak ítélte a személyi jövedelemadó előző évi előirányzathoz viszonyított jelentősen, 7,8 százalékkal megemelt összegét. E vállalások teljesítéséhez szükségesnek látta az adóbeszedési tevékenység hatékonyságának fokozását. A bevételekre pozitív hatásúnak ítélte az adóhivatal szolgáltatásainak a szélesítését.

Tisztelt Hölgyek és Urak! A kiadási oldalon a legjelentősebb változás a költségvetési körben dolgozók bérének emelése, így a korábban elhatározottnak megfelelően az életpályaprogram folytatása a kormányhivatalokban, a pedagógusoknál, a rendvédelmi, a honvédelmi és az érintett felsőoktatási dolgozóknál, és egy ilyen rendszer beléptetése a NAV foglalkoztatottjainál. Béremelésre kerül sor az egészségügyben és a szociális területen is. A tanács úgy látta, hogy a költségvetési szféra ütemezett béremelése hozzájárul a fogyasztás fenntartható növekedéséhez, ugyanakkor fontosnak tartotta megjegyezni, hogy mindezeknek a fogyasztásra, és így a költségvetés pozícióira is kedvezően ható lépéseknek, a bérkiadások növekedésének összhangban kell maradniuk a szigorú költségvetési korlátokkal és a teljesítményekkel.

A 2016-os előirányzatokhoz képest mind az uniós, mind a saját finanszírozású beruházási előirányzatok jelentős mértékben emelkednek. Az összes uniós támogatottságú programhoz kapcsolódó kiadás a 2016. évi előirányzatnak több mint másfélszeresére nő, többségük felhalmozási jellegű, emellett a saját beruházások értéke is emelkedik. A költségvetési javaslatban szereplő, a családok otthonteremtési kedvezményének és a kapcsolódó támogatásoknak a nagyarányú igénybevételére, valamint a munkahelyteremtés és a rászoruló családok életfeltételeinek javítására, ezen belül kiemelten a gyermekek étkeztetésére előirányzott növekedési kiadásokkal kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy azok mind a fogyasztásra, mind a beruházásokra kedvező hatást gyakorolnak. Így a szigorú költségvetési szempontokat nézve itt az államháztartás fenntartható növekedését szolgálják.

Kedvező az államadósság-kezelés következményeként az adósságszolgálati kiadás 2010-es évek 8‑9 százalékához képest 2017-re 5,5 százalékra mérséklődése az államháztartás összes kiadásán belül. A teher mérséklődése további teret nyújt a közszolgáltatások, mindenekelőtt a gazdaságfejlesztést szolgáltató támogatások növekedéséhez. Az utóbbi funkció államháztartáson belüli részesedése a 2010-es évek 14 százalék körüli értékéhez képest 2017-re 20 százalék fölé emelkedik. A tanács megítélése szerint a költségvetési egyensúlyt segítően szükséges a hatékony állam megteremtését szolgáló program finanszírozása, az ebből eredő hosszabb távon jelentkező megtakarítások elérése érdekében.

Tisztelt Országgyűlés! A tanács megállapította, hogy a 2017. évi ‑ európai uniós módszertan szerint számított ‑ 2,4 százalékos GDP-arányos hiánycél összhangban van a költségvetési törvényjavaslatban bemutatott gazdasági folyamatokkal és a tervezett bevételi-kiadási előirányzatokkal. A hiány mértéke ugyan nő, de biztonsági tartalékot képezve alatta marad a 3 százalékos maastrichti kritériumnak és a stabilitási törvényben foglalt azonos küszöbértéknek.

Látni kell a 2017. évi 2,4 százalékra tervezett egyenlegnél azt is, hogy a költségvetés az uniós támogatások nagyarányú igénybevételével számol, s a 2017-ben szükséges mintegy 700 milliárd forint összegű hazai társfinanszírozás növeli a pénzforgalmi hiányt és részben az eredményszemléletűt is. Ez az ára annak, hogy Magyarország versenyképességének, gazdasági növekedésének fenntarthatósága érdekében az uniós források meghatározó hányadát már a ciklus közepéig fel tudjuk használni. Ennek hasznaként korábban s nagy összegben valósulnak meg a beruházások, és hamarabb jutnak támogatásokhoz a hazai vállalkozások.

Mindemellett a hiány emelkedése a fokozatosan javuló makrogazdasági környezet mellett is azzal a következménnyel jár, hogy az államháztartásnak a gazdasági ciklus hatásaitól és egyedi tételektől megtisztított úgynevezett strukturális egyenlege romlik. A tanács ennek értékelhetőségére nem talált kielégítő információt a költségvetési törvényjavaslat tervezetében. Hozzá kell azonban tennem, hogy a strukturális hiány növekedése az uniós szabályok értelmében nem vezethet túlzottdeficit-eljáráshoz. A tanács ezt is figyelembe véve hívta fel a kormányt, hogy a törvényjavaslat indoklásában mutassa be, hogy a költségvetési törvényjavaslat szerinti hiánycél eleget tesz-e az Európai Unió strukturális hiányra vonatkozó kritériumának, továbbá a stabilitási törvény ezen nyugvó szabályának. Azt is szükségesnek ítélte, hogy az Országvédelmi Alap mértékét és évközi felhasználásának szabályait a törvényjavaslat ez utóbbi követelmény biztonságos betartásának figyelembevételével állapítsa meg, valamint a törvényjavaslat indoklása mutassa be a tartalékok megtervezésének szempontjait.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A tanács megállapította, hogy a 2017. évi költségvetési törvényjavaslat tervezetében ‑ a stabilitási törvény szerint, vagyis változatlan, 2017. év végére várt devizaárfolyamokkal számolva ‑ az államadósság-mutató 73,5 százalékról 2017. év végére 71,9 százalékra csökkenhet. Ezáltal megvalósul az Alaptörvény előírása. A csökkenés ugyanakkor mérsékeltebb is lehet, többek között a GDP-deflátor meglehetősen magasra becsült értéke miatt, de még elegendő tartalék van a kockázatok fedezésére.

(9.30)

A várható költségvetési hiány és a makrogazdasági folyamatok alapján az adósságráta megfelelő mértékben csökkenni fog, így teljesül az európai uniós adósságszabály is. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a GDP-arányos államadósságot 2016-tól a bázisidőszak három évében teljesített 60 százalék feletti érték évente átlagosan egyhuszadával kell csökkenteni.

A tanács megállapításai akként összegezhetők, hogy a tervezésnél figyelembe vett makrogazdasági mutatók, az ezekhez igazodóan tervezett bevételek és kiadások megalapozottak, és így teljesíthetők a 2017-es költségvetési törvényjavaslatban mind az államháztartási hiány, mind az államadósság GDP-arányos mértékére kitűzött célok.

Az államadósság-szabály érvényesülése, valamint a költségvetés hosszabb távú fenntarthatósága biztonsága szempontjából is indokolt az a törekvés, ami a kiegyensúlyozott költségvetés irányába történő elmozdulást célozza. Engedjék meg, hogy itt megálljak egy pillanatra, nem függetlenül az eddig elmondottaktól! Aligha mondok azzal újat, hogy a magyar gazdaságot ‑ mondhatjuk így: hajónkat ‑ 2015-ig az uniós pénzek hátszele mellett az olajárcsökkenés is előrevitte. Számításaink szerint például 2015-ben a két tényező a 2,9 százalékos növekedésből valamivel több mint 1 százalékpontot eredményezett.

2017-től az újrakeletkező hátszélben az ország gazdasága, a közszolgáltatások színvonala is már gyorsabban haladhat előre. Az is látható azonban, hogy magunkkal cipelünk terheket, így az évtizedekig elhanyagolt humán infrastruktúra pótlása, az eladósodásból származó adósságszolgálat még ma is súlyos terhét, s mindezek visszahúznak bennünket. Arra is gondolni kell, hogy a külső uniós források, függetlenül attól, hogy megdolgozunk értük, a távlatban elapadhatnak, és a világgazdaság hozta cserearány-javulás sem tart örökké. Ki kell használnunk tehát a lehetőségeket. A közeli években el kell jutnunk a kiegyensúlyozott költségvetés világába, ami a fejlődés új perspektíváját, az adósságterhek gyorsabb mérséklődését, a nagyobb növekedés reményét hozhatja el.

A Költségvetési Tanács ennek összefüggésében értékelte pozitívan a 2017-re vonatkozó működési, fel­halmozási és uniós költségvetés elkülönítését; an­nak érvényesítését, hogy az állam hiány nélkül működjön, a deficit pedig legfeljebb csak a hazai fejlesztések finanszírozása és az uniós forrásból megvalósuló fejlesztések társfinanszírozása érdekében keletkezzen.

Tisztelt Országgyűlés! A tanács véleményére ezúttal is részletes kormányzati válasz született, amely a törvényjavaslat főkötetének végén mindnyájunk által megismerhető. Ezért arra csak igen röviden térek ki.

A kormány az esetlegesen alacsonyabb növekedésből, valamint a drágább adósságfinanszírozásból eredő kockázatokat elismerve az Országvédelmi Alap előirányzatát 10 milliárd forinttal megemelte. A 60 milliárd forintos tartalék indoklásuk szerint fedezetet nyújt 60 bázispontnyi hozamemelkedésre vagy a tervezettnél 0,4-0,5 százalékponttal kisebb mértékű kiesés, adóbevétel ellensúlyozására. A költségvetési kockázatok kezelésére elegendő további garanciák miatt nem tartotta viszont indokoltnak a kormány az Országvédelmi Alap felhasználási szabályainak szigorítását.

A strukturális egyenleg követelményével összefüggésben a válaszból megtudhatjuk, hogy 2017-ben a 2,4 százalékos uniós módszertan szerinti költségvetési hiánynak a kormány szerint 2,1 százalékos strukturális egyenleg feleltethető meg. A kormány egyértelművé tette, hogy a költségvetés strukturális egyenlegét a következő években fokozatosan és jelentősen csökkenteni kívánja: 2018-ban az elvárt 1,7 százalékos szintre, 2019-től az alá, 2020-ra pedig már 1,2 százalékra.

A válasz részletes indoklást tartalmaz az áfa- és az szja-bevételek ‑ a KT részéről kockázatosnak ítélt ‑ teljesítésének garanciáira is.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Végül szeretném megköszönni a nemzetgazdasági miniszter úrnak és munkatársainak, hogy munkánkat messzemenően segítették. Az igen feszítetten végzett előkészítő munkálatok és a megterhelő tervezési feltételek között is lehetővé tették, hogy a tanács érdemi elemzéseket végezve készítse el véleményét.

Köszönöm az Állami Számvevőszék, a Magyar Nemzeti Bank és a Költségvetési Tanács titkársága munkatársainak, a felkért elemző intézeteknek, valamint egyes gazdasági intézmények munkatársainak is, hogy független, alternatív makrogazdasági modellszámításokkal, érzékenységi vizsgálatokkal támogatták a tanács véleményének sokoldalú szakmai megalapozását.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Megköszön­ve megtisztelő figyelmüket, szeretnék jó munkát kí­vánni az ország fenntartható fejlődését, a gazdaság tel­jesítésének emelését, az emberek testi-szellemi gyarapítását szolgáló költségvetési törvény javaslatának és a kapcsolódó módosító indítványoknak a megvitatásához. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt folytatnánk munkánkat, ülésvezetési kérdésben kell döntenie az Országgyűlésnek. A Magyarország 2017. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása során várhatóan az Országgyűlés alelnökei is részt vesznek a vitában. Az alelnök urak képviselői felszólalásuk esetén a vita további szakaszában, illetve a határozathozatal során csak akkor vezethetik az ülést, ha ehhez az Országgyűlés hozzájárul.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy hozzájárul-e ahhoz, hogy Latorcai János, Lezsák Sándor, Jakab István, Sneider Tamás alelnök urak, valamint jómagam az előterjesztés tárgyalásánál és a határozathozatalnál a továbbiakban is vezethessük az ülést. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm szépen.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége javaslatomat elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! 9 óra 37 perc van. Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 30-30 perces időkeretben. Ezek közben kettőperces felszólalásokra nincs lehetőség.

Elsőként megadom a szót Szűcs Lajos képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!

DR. SZŰCS LAJOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Államtitkár Urak! Tisztelt Elnök Urak! Kedves Képviselőtársaim! A Fidesz képviselőcsoportja nevében szeretettel köszöntöm önöket a 2017. évi költségvetésről szóló vitában, és szeretném ideidézni önöknek az elmúlt 20-27 év költségvetéseit, amelyekből azért eléggé sok minden tapasztalatot leszűrhettünk. A legfontosabb tapasztalat talán az, hogy ennek a költségvetésitörvény-vitának most már második éve nem az év végén van itt a helye, hanem az év közepére tudtuk előrehozni.

Köszönöm szépen az Állami Számvevőszéknek, valamint a Költségvetési Tanácsnak is a véleményét, amelyeket sommásan úgy lehetne fogalmazni, hogy az előző évek költségvetéseihez képest lényegesen kevesebb problémával, de mindenképpen megalapozottként értékelték, és ha jól értettem a szavakat, akkor végrehajthatónak tartják, mindamellett, hogy természetesen nagyon komoly munka kell hogy következzen ennek elérése érdekében.

A múlt évhez hasonlóan a kormány most is tavasszal nyújtotta be a költségvetést annak érdekében, hogy az embereknek és a gazdasági élet szereplő­inek minél több idejük legyen felkészülni a jövő évi változásokra és felkészülni a tervezésre. A 2016. április 26-án a parlamentnek beterjesztett költségvetés legfontosabb üzenete, hogy mindenki egy újabb lépést tehessen előre, ami jól mutatja azt a polgári gondolkodásmódot, amit a kormány magáénak vall, és ennek szellemében állította össze a költségvetést, valamint az adótörvényeket.

(9.40)

A költségvetés tervezése továbbra is következetes, kiszámítható és betartható, valamint biztonságos. Joggal merülhet fel a kérdés, mit is jelent ez a gyakorlatban az embereknek.

Ahogy a tavalyi esztendőben, idén is folytatjuk az adócsökkentést és az otthonteremtést. Az idei esztendőben csökkentettük a személyi jövedelemadó mértékét, és lejjebb vittük az egyik legfontosabb élelmiszer, a sertéshús áfáját. Jövőre további fontos, alapvető élelmiszerek, a tej, a tojás és a baromfihús áfája csökken 27 százalékról 5 százalékra. Ennek, valamint az éttermi vendéglátás áfájának jövő évtől tervezett csökkentése következében egy átlag magyar családnál akár évi 35-40 ezer forinttal több pénz maradhat. Ha beváltja a hozzáfűzött reményeket az éttermi szolgáltatás áfájának 18 százalékra mérséklése, vagyis az éttermi árak valóban csökkenni fognak, akkor a tervek szerint 2018-ban további csökkentés lehetséges, akár 5 százalékra. Az internet-hozzáférés is olcsóbb lesz, hiszen 2017-től 27 százalékról 18 százalékra csökken az internetszolgáltatások áfa­kulcsa.

Egyértelműen kijelenthetjük, hogy 2017 az építkezés és a lakásépítés éve lesz Magyarországon. A jövő évi költségvetésben több mint 200 milliárd forintot fordítunk a magyar családok otthonteremtésének támogatására. Jövőre is igénybe vehető a 2016-ban kibővített családi otthonteremtési kedvezmény, és természetesen továbbra is lesz kamattámogatás és támogatjuk a lakástakarékokat. 2017-ben már működni fognak a nemzeti otthonteremtő közösségek, ami további 3 millió forint támogatást jelenthet az abban részt vevők számára.

Az előbb felsorolt intézkedések komolyan érintik az államháztartás bevételi oldalát, de a kormánynak nem áll szándékában felpuhítani a költségvetést. Folytatja azt az utat, hogy a költségvetés a saját lábán álljon, vagyis ne költsünk többet, mint amennyi bevételünk keletkezik. Úgy tervezzük, hogy jövőre lesz az a történelmi fordulópont, amikor a magyar állam mindennapi működésére nem költünk el többet, mint amennyi állami bevétel lesz. Az állami működési részben, azaz a kiadások és bevételek esetében nem tervezünk hiányt. A működés tekintetében elmondhatjuk tehát, hogy 2017-ben Magyarországnak nullszaldós költségvetése lesz, és a hiány, ami a költségvetésben található, pénzügyi értelemben keletkezik, valójában egy jövőbe való befektetés a beruházások és fejlesztések vonatkozásában. A fejlesztésekhez ugyanakkor biztosított a megfelelő mennyiségű és minőségű hazai, illetve uniós forrás, ezért számításaink szerint az ideihez képest jövőre jelentős gyorsulás várható a gazdaság növekedésében.

A 2016. esztendő legnagyobb eredménye, és erre minden magyar ember büszke lehet, hogy visszafizettük az IMF-től és az Uniótól 2008-ban felvett hitel utolsó részletét is. Természetesen az adósság elleni harcot jövőre is folytatni kívánjuk. Nem engedhetjük meg, hogy az ország ismét a szocialista eladósodás útjára lépjen. A 2010-es kormányváltáskor még az uniós átlag felett voltunk az államadósságot tekintve, most pedig már az Unió átlaga alatt vagyunk.

Várakozásaink szerint a 2017-es esztendő a stabilitás jegyében fog eltelni, hiszen az infláció mértéke várhatóan nem éri el az 1 százalékot sem. Ez azt jelenti, hogy az emberek által megkeresett pénz gyakorlatilag nem fog veszíteni az értékéből. Sőt, az áfacsökkentéseknek köszönhetően a keresetek valódi vásárlóereje nőni fog. A legfontosabb élelmiszerek áfájának csökkentése gyakorlatilag megduplázza a jövő évi nyugdíjemeléseket, hiszen ezekből az élelmiszerekből a nyugdíjasok különösen sokat fogyasztanak, így az árak csökkenése számukra egy újabb rezsicsökkenéssel ér fel.

A kormány, ahogy az elmúlt években is tette, jövőre is folytatja családbarát politikáját. Tovább nő a gyermekeket nevelő családok támogatása; a családi adókedvezmény összege kétgyermekes családok esetében 15 ezer forintra nő gyermekenként. A fiatal házasokat továbbra is megilleti az adókedvezmény. A családokat segítő adócsökkentések érdemben hozzájárulhatnak a kedvezőtlen demográfiai folyamatok megállításához.

Ahogy már említettem, 2017-ben is folytatódik az otthonteremtési program, a CSOK, amelynek segítségével ezrek fognak saját otthonhoz jutni. Csak erre a célra 211 milliárd forint van elkülönítve a költségvetésben. Úgy vélem, nem kell különösebben magyarázni, hogy a családok otthonteremtési kedvezménye és a kedvezményes 5 százalékos lakásáfa mit fog jelenteni nemcsak a hazai ingatlanpiacnak, de az építőiparnak: remélhetőleg további munkahelyek ezrei fognak létrejönni a szektorban. A cél az, hogy minden magyar ember saját lakáshoz vagy házhoz juthasson elérhető áron és elérhető időben. Kijelenthetjük tehát, hogy Magyarország családbarát ország, hiszen arányaiban a többi európai és OECD-ország állami átlagához képest lényegesen többet fordítunk ezekre a kiadásokra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint tudjuk, az adócsökkentések azért is fontosak, hiszen fontos elemei a gazdaság fehérítése érdekében vívott harcnak is. Ma már bebizonyosodott, hogy az online pénztárgépek bevezetése, majd fokozatos kiterjesztése helyes döntés volt, és beváltotta a hozzáfűzött reményeket. 2017-től bevezetésre kerül az online számlázás rendszere is, továbbá módosulnak az adózói minősítésre és az elektronikus közúti áruforgalom-ellenőrző rendszerre vonatkozó részletszabályok is.

Végezetül, ezen fehéredést szolgáló intézkedéseken túlmenően, a kormány ösztönözni szeretné a bankkártyás fizetéssel történő tranzakciókat azáltal, hogy a bankkártya-elfogadó terminálok számának növelését költségvetési támogatással segítené elő.

A kormány következetesen tartja magát ahhoz az álláspontjához is, hogy a válságos időkben a nagyobb teherbíró képességű adózóknak jobban hozzá kell járulniuk a terhekhez. Így kerültek bevezetésre a különböző szektorális különadók, de a válság elmúltával a hitelezés élénkítése érdekében a 2017. évben tovább csökken a pénzügyi szervezetek különadójának hitelintézeteket érintő felső mértéke, és kivezetésre kerül a hitelintézeti járadék is. Ugyanis annak fenntartása a lakossági devizahitelek kivezetése és az új családpolitikai kedvezmények megteremtése következtében a továbbiakban már nem indokolt.

Tisztelt Képviselőtársaim! 2017-ben kibővül az életpályaprogramokban részt vevők köre, ugyanis jövőre a kormányhivatalok dolgozói előtt is megnyílik ez a lehetőség. Ennek keretében természetesen nemcsak nekik, de a rendvédelmi dolgozók, a felsőoktatásban dolgozók és a pedagógusok fizetése is nőni fog. Továbbá 2017-ben a költségvetés számol a Nemzeti Adó- és Vámhivatalban foglalkoztatottak béremelésével is.

Hiszünk a „segély helyett munkát” elvben, ezért jövőre is folytatódni fog a közmunkaprogram. Továbbra is fontos, hogy becsületes munkával az emberek megfelelő életkörülményeket teremthessenek maguknak és családjuk részére, ne segélyekből kelljen megélniük.

Az elmúlt években a kormányzat mindig arra törekedett, hogy ne legyen olyan ágazat, amely kevesebbet kap, mint korábban. A jövő évi költségvetés is ennek jegyében készült, vagyis minden szakterület számára többletforrást juttat. Az oktatásra például 270 milliárd forint, az egészségügyre 167 milliárd forint, a társadalombiztosítási és jóléti szférára 155 milliárd forint, a kulturális tevékenységekre 66 milliárd forint, a sport- és szabadidős ágazatokra pedig 6 milliárd forint többletforrás jut 2017-ben. A rendvédelem 114 milliárd forinttal, az önkormányzati szektor 5 milliárd forinttal magasabb keretösszegre számíthat. Igazságügyre, igazságszolgáltatásra 26 milliárd forinttal, külügyekre 10 milliárd forinttal fordíthat többet a magyar állam.

(9.50)

A 2240 milliárd forintos uniós forrásfelhasználáson kívül további 1600 milliárd forintot tervez a 2017-es költségvetés fejlesztésekre. Jelentős előrelépés, hogy az uniós források esetében a korábbi hétéves költségvetési periódus 20 százalék alatti arányával szemben az összes fejlesztési forrás több mint 60 százaléka gazdaságfejlesztést segíthet elő. A fentieken túl a kormány minden intézkedést megtesz, hogy megvédje az országot a külső fenyegetésekkel szemben. Ennek érdekében a költségvetésben a honvédelem számára 51 milliárd forinttal több pénzt biztosít.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elkerülhetetlen, hogy a jövő évi költségvetés kapcsán a legfontosabb gazdasági mutatókról, számokról is beszéljünk. A jövő évi központi költségvetés bevételi főösszege 17 374 milliárd forint, míg kiadási főösszege várhatóan 18 541 milliárd forint lesz, így a költségvetési hiány a 2017. évre vonatkozóan a GDP-hez viszonyítva az európai uniós módszertan szerint számolva 2,4 százalék lesz. A költségvetés 312 forintos euró-, 284 forintos svájcifrank- és 282 forintos amerikaidollár-árfolyamokat prognosztizál, és az ilyen árfolyamok mellett az államadósság mutatójának 2017. december 31-ére tervezett mértéke 71,9 százalék lett.

A 2017. évi költségvetési javaslat a korábban már megszokott, konzervatív módon készült; az előre nem várt kockázatok kivédése érdekében a két központi tartalék meghatározásra került: az Or­szág­védelmi Alap, valamint a rendkívüli kormányzati intézkedések tartaléka. A tartalékok rendszerét erősíti az a költségvetési fejezetenként 2017-ben is megképzett stabilitási tartalék, amelynek felhasználása a kormány döntése alapján csak az év utolsó negyedévében lehetséges.

Elmondhatjuk azt is, hogy az államadósság csökkentése 2011-től kezdődően a nemzeti vagyon gyarapodása mellett ment végbe, nem úgy, mint a szocialista kormányok idejében, amikor a vagyongazdálkodás egyet jelentett az áron aluli kiértékesítéssel. Ezért 2017-ben is kiemelt prioritás az olyan beruházások megvalósítása, amelyek által gyarapodik a nemzeti vagyon. Ez az egyik oka, hogy a költségvetés szerkezetében a felhalmozási és uniós fejlesztési részek hiányt mutatnak. Mint egy családi költségvetésnél, a magyar költségvetésnél is ezt csak olyan módon lehetséges vagy érdemes megtenni, ha ezek a jövőbe vetett beruházások is a gazdaság és ezzel a magyar állam javát szolgálják.

Úgy vélem, hogy az elmúlt hat évben lezajlott gazdaságpolitika egyértelműen sikeres, hiszen folyamatos a gazdasági növekedés, és egyre növekszik a foglalkoztatottság. Az államadósságunk csökken, kikerültünk a túlzottdeficit-eljárás alól, visszafizettük az EU- és az IMF-hitelkeretet.

Engedjék meg, hogy ezen a ponton egy kicsit másról is beszéljek. Egyéni országgyűlési képviselőként és Pest megyei képviselőként is szólnom kell egy külön lehetőségről. Képviselőtársaim és a bennünket figyelők valószínűleg pontosan tudják, hogy fejlesztési szempontból Pest megye az elmúlt időszakban komoly hátrányokat szenvedett el. Politikai okokból Budapest és Pest megye közös regionális kapcsolata már nem volt tovább vállalható, a vállalkozások és az emberek számára olyan hátrányokat jelentett, amit mindenképpen orvosolni kellett. Éppen ezért 2015 végén a kormány úgy döntött, hogy a 2020-as uniós költségvetési időszaktól Budapest és Pest megye regionális szempontból külön fog válni. Hogy ez mit jelent, azt az elmúlt napokban az egyik vitanapon már elmondtam: a Pest megyei emberek és vállalkozások az ország többi területéhez képest egyharmaddal részesültek a forrásokból. A kormány ezt értékelve 2016-tól saját forrásból egy külön lehetőséget biztosít a Pest megyei vállalkozások és emberek részére. Ezt innen is szeretném megköszönni mindenkinek, akinek lehetősége volt ennek az intézkedésnek az előkészítésében, és reméljük, hogy ez a külön forrás, az európai uniós források lekötéséhez hasonlóan, 60 százalékban a gazdaság fejlesztését és ezzel a Pest megyei vállalkozások életképességét fogja magával hozni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A következő két napban a magyar parlament 30 órás időkeretben fogja megvitatni a költségvetési törvényjavaslatot. Kormánypárti képviselőtársaim készülnek arra, hogy a saját szakterületüket figyelembe véve támogassák és támogatásra ajánlják a költségvetési javaslatot. Azoktól pedig, akik figyelemmel követik a vitát, azt szeretném kérni, hogy ne hallgassanak azokra, akik inkább több pénzt ígérnek minden ágazatnak, mert azok vagy felelőtlenül eladósítanák az országot, vagy adót emelnének. Mi azon az állásponton vagyunk, hogy felelősen haladjunk előre, és a lehetőségeinkhez igazítsuk a kiadásokat, ahogy egy polgári-kon­zer­vatív kormányhoz illik.

Azt gondolom, a fentebb felsorolt számos intézkedés is azt mutatja, hogy felelős gazdálkodással a gazdasági növekedés fenntartható, és Magyarország polgárai minden évben tudnak egyet előrelépni. A 2017. évi költségvetési javaslat erre garanciát jelent, ezért kérem a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportját és valamennyi képviselőtársamat, hogy szavazatával támogassa majd a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tóbiás József képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka következik. Parancsoljon!

TÓBIÁS JÓZSEF, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy ország költségvetése mindig pontosan tükrözi az adott kormány társadalomfilozófiáját, azt, hogy hogyan gondolkodik a megtermelt javak állami újraelosztásáról, milyen prioritásokat állít föl, és milyen fejlesztéseket tűz ki maga elé. Ezt tartalmazza a 2017-es költségvetési tervezet is.

Az előttem felszólalók nagyon szép szavakkal illették a jövő évi költségvetést. Szép szavakkal, de nem igaz szavakkal. Mert az előttünk fekvő költségvetés, tisztelt képviselőtársaim, a szemfényvesztés költségvetése, amely alapjaiban elhibázott, megalapozatlan felvetésekre, gazdasági pályára épül, társadalomfilozófiájában a reménytelenség tartósságát, a társadalom további kettészakítottságát, gazdaságpolitikájában pedig Magyarország régiós országoktól történő további lemaradását vetíti előre. Az emberek többségének a 2017-es költségvetés semmilyen reményt nem ad helyzetének változására, tovább folytatódik az ország lerablására épülő, Fidesz-közeli vállalkozóknak, családtagoknak súlyos milliárdokat számolatlanul nyújtó kormányzás.

Varga Mihály azt mondta, a 2017-es költségvetés biztosítja, hogy minden magyar ember léphessen egyet előre. Összekötözött lábbal nem lehet előrelépni! Összekötözött lábbal helyben lehet topogni; jó lenne, ha egyszer ezt önök is kipróbálnák. Hiszen az elmúlt hat évben önök összekötözték a magyar társadalom tagjainak 80 százalékát. A többieket, a saját haverjaikat, családtagjaikat pedig elképesztő előnyökhöz biztosították. Amíg egy ápoló vagy egy pedagógus az elmúlt években összekötözött lábakkal egy helyben toporgott vagy legfeljebb a csúszás megakadályozása révén kapaszkodni szeretett volna, addig az önök politikai kiválasztottjai nem egyet, hanem tízet léptek előre, havonta.

A jövő évi nyugdíjemelést csak nagyítóval lehet észrevenni, miközben önök éppen az elmúlt napokban emelték a jegybank elnökének, felügyelőbizottsága vezetőjének és tagjainak 5 millióra, illetve 3,5 millióra a fizetését.

(10.00)

Egy olyan országban, ahol a Fidesz hatéves kormányzásának következtében a létminimum alatt él a teljes lakosság több mint 40 százaléka, azt várnánk egy költségvetési törvényjavaslattól, hogy fordulatot hajtson végre. A jómódúak és a haverok helyett elsősorban a nehéz sorban élő embereken és családokon próbáljon meg segíteni a kormány. De nem! Önöknek az első a család ‑ mármint a miniszterelnök-közeli családok sora. És a családhoz tartozó szereplők, a Mészáros-, Tiborcz-, Garancsi- és a Matolcsy-klán ennek jegyében működnek. Létrejöttek a klánok, létrejöttek a klientúrák, és nem véletlen, hogy a 100 leggazdagabb magyar listáján egyre többen, akik korábban nem voltak rajta, kifejezetten az önök politikai és gazdasági világához tartoznak. Önöket csak a központosítás érdekelte. A hozzá nem értő emberek kinevezése és a törvényalkotással biztosított gazdasági előnyök megszerzése.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2017-es költségvetés tartalmával kapcsolatosan szeretném megelőlegezni, egy picit visszatekinteni az elmúlt hat év gazdaságpolitikai eredményeire. A 2010 óta tartó gazdaságpolitika eddigi eredményei: lemaradtunk az Európai Unióban a regionális partnereinkhez képest. Az államháztartásiegyensúly-javulás csak átmeneti, az államadósság már 25 ezer milliárd fölé nőtt, és a hiányt, és ez a legfontosabb, a hiányt csak a ma­gánnyugdíjpénztári vagyon államosításával sikerült csökkenteni úgy, hogy a GDP 3 százaléka alá kerüljön. Enélkül önök 2010 óta egyetlenegy évben sem lettek volna képesek 3 százalék alá szorítani a költségvetési hiányt.

A szegénység nőtt. A legszegényebb és a leggazdagabb tized közötti különbség tízszeres, tisztelt képviselőtársaim. Utoljára ilyen a rendszerváltás után az első egy-két évben volt. A beruházási klíma továbbra sem javult. A meggyengült forintért ‑ a forint 20 százalékkal ér kevesebbet, mint 2010‑ben ‑ az a Matolcsy György felel, aki azt mondja, hogy nincs szükség meghatározni a Magyar Nemzeti Banknak a forintárfolyam-politikáját. Akkor kinek? Önöknek? Akkor önöké a felelősség. A beruházásokhoz nélkülözhetetlen uniós forrásbeáramlás reálértéken kevesebb lesz a 2014-2020-as költségvetési időszakban, mint a megelőző hét évben. A kisebb forrást is teljes egészében fel kívánják használni a következő években.

A 2017-es költségvetés a jelenlegi kedvezőbbnek mondható gazdasági folyamatokhoz képest is kissé optimista feltételezések mellett a gazdagokat még jobban támogató évet vetít előre. Jellemző, hogy még a kormány kedvenc elemző cége, a Századvég is elismerte ezt az állítást. Számításaik szerint a legfontosabb élelmiszerek, tej, tojás, baromfihús áfájának csökkentésével az alsó jövedelmi kategóriába tartozó négyfős családok esetén az éves megtakarítás elérheti a 10-15-20 ezer forintot. Családonként és évente 15-20 ezer forintot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez alamizsna. Ezzel a döntéssel önök megint csak a tehetősebbeket kívánják támogatni.

Az elmúlt időszakban Magyarország gazdasági mutatói elfogadhatóak voltak, amit főleg, és ez el is hangzott, az európai uniós források lehívásának felpörgetése okozott, és az adóbevételek felülteljesülésében mutatkozott meg. A régió országaihoz képest viszont továbbra is lemaradásban vagyunk. 2016-ban a magyar kormány 2,5 százalékos növekedést vár, míg Szlovákia 3,2, Lengyelország 3,7, Románia pedig 4,2 százalékkal bővül az Európai Bizottság, valamint az OECD szerint. 2017-ben a tervezés 3,1 százalékos növekedéssel számol, amit az Európai Bizottság és az OECD is túlzottnak minősít, jobb esetben 2,8 százalékra lehet tervezni 2017-ben.

Eközben a magyar kormány politikai orientációja és intézményrendszere miatt nemzetközileg immár rendkívül aggasztó mértékben szigetelődik el, ami nagymértékben be is szűkíti az érdekérvényesítő képességét. A kormány különutas, piacellenes, újabb és újabb korrupciós esetekkel tarkított gazdaságpolitikája miatt Magyarország nemzetközi megítélése várhatóan továbbra sem változik. Ráadásul a magánszektor beruházási kedvét is aláássa. A nemzetközi szervezetek, így az OECD megállapítása szerint ugyan javultak Magyarország gazdasági mutatói, de mindez hosszú távon nem fenntartható. A magyar kormány vagy nem tesz eleget azért, hogy a növekedést megalapozó dolgaink jó irányba változzanak, vagy még inkább ront is a helyzeten.

Míg az OECD elismeri, hogy a beruházások 2012 óta újra növekedni kezdtek, a növekedésért viszont leginkább a külföldi multinacionális cégek beruházásai és az európai uniós transzferek felelősek, miközben a magyar cégek, különösen a kis- és középvállalkozások alig mernek beruházni. Ennek az az oka, hogy túl gyorsan és kiszámíthatatlanul, átláthatatlanul változtatnak a szabályokon. A beruházások elmaradásához és a külföldi működő tőke beáramlásának elmaradásához érdemben hozzájárul, hogy a kormány által bejelentett makrogazdasági mutatók közül az államadósság számait az Eurostat már nem tartja hitelesnek. Ez önmagában sokkal nagyobb kárt okoz a hitelminősítőknél, mint ha a kormány engedne ebben a vitában, és korrigálná az államadósságunkat. Ugyanakkor nem segíti a bóvli kategóriából történő kimozdulásunkat, ahogyan a Magyar Nemzeti Bank az alapítványain keresztül finanszírozza elsősorban önnönmagát és haverjait, majd pedig, mint kiderült, a költségvetést és a rokonokat is egyaránt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ilyen környezetben önök, nem tanulva az elmúlt évek hibáiból, megint tavasz végén, nyár elején akarnak a következő évi költségvetésről dönteni. Amikor még nincsenek elfogadott adótörvények, nem látszik, hogyan teljesülnek a bázisév, vagyis 2016 tervszámai. Az azonban már biztosan látszik, hogy a tavaly ilyenkor elfogadott idei költségvetés már megbukott, hiszen éppen a héten nyújtotta be a kormány az annak kiigazításáról szóló törvényjavaslatát. A 2017. évi költségvetési törvényjavaslatban szereplő számok ugyanilyen nem igazságon és megalapozatlanságon nyugszanak. Gaz­daságkutatók szinte kivétel nélkül hangsúlyozzák, hogy a költségvetés transzparenciája egyáltalán nem javult, sőt romlott. Merthogy göngyölített tervadatokon alapul a 2017-es költségvetés.

Hát, akkor mondjuk el, ez hogyan néz ki! A 2017-es költségvetés a 2016-os tervszámokon alapul. A 2016-os tervszámok viszont a 2015-ös tervszámokon alapulnak. Mindez azt jelenti, hogy a jelenlegi benyújtott költségvetés olyan távol van a valóságtól, mint Makó Jeruzsálemtől. Ráadásul most már saját hatáskörben kívánják változtatni a költségvetést. Hiszen elfogadták azt a törvényjavaslatot kormánypárti többséggel, hogy mostantól kezdve úgymond színházat tartunk itt az ülésteremben, jól elvitatkozunk a költségvetésről, a miniszterelnök és a kormány pedig dönt arról, hogyan rendezi át a költségvetést saját kénye-kedve szerint.

A 2017-es költségvetésnél is, mint ahogy az elmúlt években, világosan látszik, ha tavasszal nyújtják be, és nem látjuk a valós számokat, és nem az alapján tervezzük meg a következő évünket, akkor az úgy néz ki, hogy nyáron az aratásnak van az ideje, nem a vetésnek. És különösen nem a költségvetésnek. Az új szerkezetben benyújtott költségvetésnek közgazdaságilag értelmezhető jelentősége nincs, az átláthatóságot, a korábbi évekkel való összehasonlítását szinte lehetetlenné teszi, a szerkezeti változás csak annyit jelent, hogy most már a tagolást három táblázatba tették, hogy ne lehessen összevetni a hónapokon belüli változásokat, és a nullás költségvetéshez próbálják meg igazítani terveiket.

De valójában ez egy 180 fokos fordulatot jelent. Ki kell mondani, hogy az egész költségvetési tervezet csupán szemfényvesztés, nevén kell nevezni, ez a költségvetés nem szól másról, mint hogy önök pánikban vannak, és megpróbálnak osztogatni, amúgy a saját maguk többségének. A költségvetési hiány 2,4 százalékra történő felemelésének másik lényeges következménye, hogy ezzel a strukturális deficit is emelkedik jövőre. Ezzel pedig a kormány megsérti az Európai Unió által előírt szabályt, amit önök, a magyar törvényhozás a stabilitási törvénybe is átemelt, és amely Magyarország esetén előírja a GDP arányában 1,7 százalékos strukturális deficit teljesítését.

(10.10)

A deficit mértékét az államadósság, a GDP és a gazdaság potenciális növekedési üteme szerint határozzák meg, tehát a magyar gazdaság mindössze 1,7 százalékos hiányt tud elviselni hosszabb távon, éppen ezért ehhez közeledni és nem távolodni kellene.

Figyelemmel arra, hogy a gazdasági stabilitásról szóló törvény is tartalmazza magát a strukturális deficithez való közeledés kötelezettségét, ezért a költségvetési törvényjavaslat nem felel meg valamennyi közpénzügyi előírásnak. Ezzel kapcsolatban még a Költségvetési Tanács is aggályokat emelt.

A költségvetés tervezete szerint jövőre a kormány a szociális területre kevesebbet fog költeni GDP-arányosan és a kiadások megoszlását tekintve, mint az idén. Szeretném visszaidézni: az 1990-es évek eleje óta nem volt ilyen az alsó tized és a felső tized közötti jövedelemkülönbség Magyarországon. A szociális támogatások mértéke nagyrészt változatlan marad, csupán néhány ellátás összegét növeli, de pofátlanul alacsony mértékben növeli ahhoz képest, amit az állam magára és a vezetőire kíván költeni a 2017. évben. Mindez a létminimum alatt élők arányának emelkedése mellett azt jelenti, hogy a kormány semmit nem ad abból a növekedésből, ami várható. Magyarország még mindig alulteljesít a szociális kiadások tekintetében. Miközben jövőre 3,1 százalékos növekedéssel számol a kormány, 2 százalékponttal csökkenti az államháztartás összes kiadásai közül a jóléti funkciókra fordított kiadások arányát. A tágan értelmezett szociális területre, amelyben a társadalombiztosítási és a jóléti szolgáltatások is benne vannak, ennek arányát jövőre még kevesebb mértékben határozza meg a GDP-hez képest.

A válság kellős közepén, 2009-ben a GDP-nek még 17,7 százalékát fordította az akkori kormány szociálpolitikai, jóléti kiadásokra; ez 2017-ben 14 százalékra zsugorodik. Nyolc év alatt a kormány közel 4 százalékponttal csökkentette a szociális területre fordított kiadások arányát, miközben önök azt kampányolják, hogy Magyarország jól teljesít. Jövőre a kormány még kevesebbet fog a szociális támogatásokra költeni. Látható, hogy két év alatt több mint 25 milliárd forintot vontak ki csak a segélyezésre szánt keretből. A tavaly megszüntetett, önkormányzatok által nyújtott segélyek kifutása után jövőre még egy sorral kevesebb lesz ezen a területen is. Az önkormányzatoknak adott támogatás, amiből helyben adhattak volna segélyeket, ugyanakkora lesz, mint idén, a járásokhoz került segélyek kerete több mint 7 milliárd forinttal csökken jövőre, azzal együtt, hogy 1500 forinttal emelkedik az ápolási díj alapösszege, valamint az időskorúak járadéka 5 százalékkal, ami nagyjából 1400 forintos emelkedést jelent.

A költségvetés indoklása több helyen kiemelten említi a bölcsődei rendszer átalakítását, az ellátási formák bővülését. Ehhez képest, ha megnézzük, a IX. fejezet indoklásából világosan kiderül, hogy csupán 200 millió forintot szán a kormány az átalakításból adódó többletfinanszírozásra. Jövőre sem jut több a hajléktalan személyek ellátására, az autisták támogatására, a jelnyelvitolmács-szolgáltatás támogatására, a szociális és gyermekvédelmi szolgáltatások fejlesztésére majd feleannyi pénzt szán a kormány, mint 2016-ban. Ugyanakkor, ahogy elhangzott, emelkedik a kétgyermekesek után járó adókedvezmény mértéke, gyermekenként 15 ezer forintra. Az egygyermekeseké változatlanul 10 ezer forint lesz, ahogyan a háromgyermekeseké sem változik gyermekenként 33 ezer forintról. Így 2017-ben már 274 milliárd forint adó- és járulékbevételt enged el a kormány a családok támogatása érdekében. Ez a támogatási rendszer ma a kormány többgyermekes tagjai nagyobb családi támogatásban részesülését hozza, összesen többet, mint egy átlagbérrel rendelkező család és a gyermekeik vonatkozásában. (Dr. Répássy Róbert közbeszól.) De ma a legkevesebb állami támogatást, tisztelt képviselőtársaim, a munka nélkül lévő szülők gyermekei kapják. Ez azt jelenti, hogy ma Magyarországon önöknek van saját családbarát kormányzati programja, Magyarország la­ko­sainak viszont nincs sem gyermektámogatási, sem családtámogatási programja.

A kormány azt hirdeti, hogy jövőre az infláció mértékével emeli meg a nyugdíjakat, amely így ‑ sze­ret­ném mondani, az elmúlt tíz évben nem volt rá példa ‑ megalázó módon mindössze 0,9 százalékkal fog emelkedni. Mindez a több százezer létminimum alatt élő nyugdíjas számára valójában néhány száz forintot fog jelenteni, amitől továbbra sem fognak jobban élni, hiszen a gyógyszer, a lakhatás költségei továbbra sem csökkennek. A rokkantsági ellátásokra for­dított kiadásokat tovább csökkentik: az idei 323 milliárd helyett 320 milliárdot terveznek 2017-re.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az oktatási terület finanszírozásával kapcsolatosan a bemutatott kiadásnövekedés ugyancsak a szemfényvesztés kategóriájába tartozik. A gazdasági elemzők szerint egyértelmű, hogy abból, hogy a közoktatás és a szakképzés több pénzt fog kapni, gyakorlatilag semmi nem látszik majd 2017-ben. Ugyanis a költségvetésben egészen egyszerűen az a pénz van feltüntetve, ami a jelenlegi szolgáltatási színvonal becsületes finanszírozásából, illetve a pedagógus-életpályából következik; annál egyetlen fillérrel sincs több. 2015-ben ez a két terület együtt elműködött nagyjából 610-620 milliárd forintból, természetesen figyelembe véve azokat a pénzeket is, amelyeket 2015 végén még külön kaptak ‑ a KLIK, illetve a szakképzés egy kormányhatározattal, és figyelembe véve mindenféle késedelmesen fizetett számlák állományát is. Ehhez képest 2016-ra, illetve 2017-re annyi történik, hogy a kormány odaadja egyrészt azt a pénzt, amit 2015-ben alultervezve rögzített a költségvetésben.

Ugyanez a helyzet az egészségügyben: nem látszik, hogy önök mit szeretnének a költségvetésen keresztül, hogyan akarják kezelni az alapvető problémákat az egészségügy területén. A saját kinevezettekre, a kormánybiztosokra meg a nem tudom, milyen kincstárnokokra, egyéb kinevezettek bérére van forrás, az ágazati bérfejlesztésre, a háziorvosi rendszer finanszírozására, korszerűsítésére nincs.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök azt mondták, hogy minden ember lépjen egyet előre, és önök az elmúlt években mindig magyar emberek javát akarták ‑ hát el is tudták venni. Lassan már nem lesz mit elvenni. A kormány cserbenhagyja a szociálisan rászorult rétegeket, a gazdasági növekedésből semmit nem kíván számukra átengedni, az egyes ellátások értéke továbbra sem emelkedik; ami pedig megalázó, az a 0,9 százalékos nyugdíjemelés, amely az évtized legalacsonyabb mértékű emelése. Önmagában sértő, hogy össze akarják kapcsolni az élelmiszeráfa-csökkentéssel, hogy akkor már akár lehet 1,8 százalék is. Tisztelt Képviselőtársaim! Az alapvető élelmiszerek áfáját kellene csökkenteni. A fogyasztói kosarat figyelembe véve, a nyugdíjasok fogyasztói kosarát figyelembe véve kellene csökkenteni, mert akkor lehetne igaz akár az önök állítása is.

És végezetül, amiben úgy látom, hogy eléggé elszánt a kormányzati politika, és teljesen mindegy, hogy a valódi Magyarország milyen kihívásokkal néz szembe: önök nem hajlandóak lemondani jövőre sem a százmilliárdokat felemésztő, felesleges és elhibázott presztízs- és luxusberuházásokról, miközben ezeknek a pénzeknek valójában a szociális területen, az oktatás területén és az egészségügyi szektorban lenne a helye.

Ezért a Magyar Szocialista Párt ezen a három területen kíván benyújtani átfogó költségvetés-mó­do­sító csomagot, mert a valódi Magyarországon a pedagógus, a rászorult szociális munkás, a fizikai munkás, az orvosok, az ápolók várják azt, hogy 2017-ben ne az ő csúszásuk, hanem az önök önkorlátozása legyen érvényben. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Hargitai János képviselő úr következik, a KDNP vezérszónoka. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nekem mindig megvan az a szerencsés helyzetem KDNP-s vezérszónokként, hogy a szocialista vezérszónok után beszélek vagy beszélhetek (Derültség a kormánypártok soraiban. ‑ Dr. Répássy Róbert: Egyelőre!), és mindig elkövetem azt a hibát, amit most szeretnék elkerülni, hogy érdemben vitázom a megfogalmazott mondatokkal. Ezúttal inkább hallgatok Immanuel Kantra, aki azt mondja, hogy ha nem vesszük észre, hogy egy vitában nem partnerünk eszével, hanem akaratával állunk szemben, akkor semmi esélyünk a győzelemre, mert hiába érvelünk az ész oldaláról ott, ahol akaratokkal és beállítódásokkal van dolgunk. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(10.20)

Húsz percben hallhattuk ezeket az akaratokat és beállítódásokat Tóbiás képviselőtársamtól. (Taps a kormánypártok soraiból.) Nincs húsz percem arra, hogy az ő akarataival és beállítódásaival vitázzak az ész oldaláról, mert Kantnak elhiszem, hogy ez reménytelen. Ez reménytelen lenne, legalábbis (Tóbiás József: Számokkal kellene, nem az ésszel.) én ettől most eltekintek. Úgyhogy inkább elmondom önöknek azt, hogy a kereszténydemokraták milyennek látják ezt a költségvetést, és azt remélve, hogy a közvélemény is figyeli a munkánkat, talán ebből mindannyian többet is profitálhatunk. (Z. Kárpát Dániel: Főleg, aki az élő közvetítést élvezi!)

Nem lehet egy mondattal elintézni úgy, ahogy azt Tóbiás József tette, szinte legyintve, hogy itt az előttem szólók szép dolgokat mondtak a költségvetésről. Megjegyzem, egy kormánypárti politikus szólalt csak meg. Ugyanígy minősítette ezzel a Költségvetési Tanács elnökét és az Állami Számvevőszék elnökét is, akik nem azért jöttek ide, nem arra szerződtek, hogy szép dolgokat mondjanak a költségvetésről, hanem törvényi kötelezettségüknek megfelelően egy reális értékelést adjanak.

Én, aki a Költségvetési bizottságban több mint másfél évtizede dolgozom, és nyilván minden ilyen vitán részt is veszek, mindig figyelem azt, hogy az úriemberek, a két szóba hozott úriember mi az, amit megfogalmaz a költségvetés kapcsán (Dr. Józsa István: Nagyon helyes!) ‑ persze, hogy helyes ‑, és azt gondolom, hogy ez az első olyan költségvetés, ahol a kettőjük gondolkodása és az általuk itt elmondottak leginkább igazolják azt, amit a kormány beterjesztett. Mindig figyeltem az elmúlt évek kritikai megjegyzéseire, most is voltak, ugyan ezt nem útszéli módon teszik ‑ a Számvevőszék és a Költségvetési Tanács ‑, de mindig kiolvasható a megszólalásaikból. Most is hallottam ilyeneket, ezekre reflektálni is szeretnék, de az számomra megnyugtató volt, hogy alapvetően nagyon pozitív hozzáállást és nagyon pozitív érveléseket tettek a beterjesztett költségvetés mellett.

Mi az, ami erre a költségvetésre, illetve a költségvetést megalapozó gazdasági környezetre leginkább jellemző? Mert innen célszerű indítanunk, a miniszteri expozé, Varga miniszter úr is ezzel indított. Azt mondta, hogy egy olyan időszakban nyújtjuk be ezt a költségvetést, amikor nő a magyar gazdaság, amikor képesek voltunk arra, hogy évről évre csökkentsük azt a hihetetlen nagy államadósságot, amit a szocialista kormány regnálása alatt felhalmozott; egy olyan időszakban nyújtjuk be ezt a költségvetést, amikor végre emelkednek a bérek. Nem olyan mértékben, mint ahogy azt szeretnénk, de tényként rögzíthetjük, hogy emelkednek a bérek. Évek óta emelkedtek a reálgazdasági szférában, de most már azt mondhatom, hogy elindult egy érdemi bérnövekedés a költségvetési szférában is; és ami örvendetes, hogy egyre több a foglalkoztatott.

Amikor ezeket az eredményeket értékeljük, akkor mindig arra kell tekintenünk, hogy 2008-2010 magasságában, a válság kirobbanásának időszakában, a szocialista kormányzás időszakában mi az a mélypont, ahonnan el kellett emelni ezt az országot. Akkor én nem gondoltam azt, hogy néhány év távlatából ‑ ez nem olyan régen volt, amiről beszélek ‑ ilyen mondatokat lehet megfogalmazni, hogy nő a magyar gazdaság most már tartósan, hogy minden évben képesek vagyunk az adósság lefelé történő korrigálására, hogy emelkednek végre a bérek, ha szerény mértékben is, de emelkednek, és egyre több a foglalkoztatott. Ezért reális az az állítás, amit a miniszter úr úgy fogalmazott meg, hogy egy kiszámítható és biztonságot garantáló költségvetést tudott beterjeszteni az Országgyűlésnek, és ennek a költségvetési tervezetnek az alapvető és legkarakteresebb jegye az adócsökkentésben érhető tetten és az otthonteremtés szándékában. Ezekről még részletesebben szólni fogok.

Ugye, elmondjuk mi, kormánypártiak azt, és ezt komolyan is gondoljuk, hogy ez a költségvetés lehetőséget teremt minden egyes embernek arra, hogy lépjen egyet előre a maga útján, a maga életpályáján. De hogy ne csak egy szlogen maradjon ez részünkről, hogy itt mindenki léphet előre, végül is feltehetjük magunknak azt a kérdést, hogy az miben érhető tetten. Mivel lehet megmagyarázni a minket néző vagy minket hallgató közvéleménynek, hogy erre lehetősége lesz? És akkor, ha érveket kellene felsorakoztatnom, akkor nyilvánvalóan azt mondanám az ilyen embernek, aki ezt a kérdést felteszi, hogy egyrészt nyilvánvalóan a növekvő bérekkel, mert az átlagember valamilyen munkahelyen bérjövedelemhez jut, vagy ha már nyugdíjas, akkor nyugdíjjövedelme van, és ez a nyugdíjjövedelme reálértékét meg fogja őrizni a 2017. évben is. Ez az átlagember nap mint nap fogyaszt, fogyaszt akkor, amikor vásárol a közértben, és azt fogja észrevenni, hogy kevesebb áfát kell fizetnie azokért a termékekért, amik eddig drágábbak voltak, és ezek az alapvető élelmiszerek körében tetten érhetőek. Ez az átlagember, aki munkával rendelkezik, adót is fizet, és azt fogja tapasztalni a 2017-es költségvetési év számai alapján, hogy az adóterhei csökkennek.

Fontos megjegyezni azt ‑ figyelem az ezzel kapcsolatos vitát is ‑, hogy a közvélemény, mármint a szakmai közvélemény hogyan értékeli azt, hogy ez a költségvetés egy új szerkezetben lett beterjesztve. Országgyűlési képviselőknek és a szakmai közvéleménynek is mindig kulcskérdés az, hogy az a beterjesztett költségvetés, amit tárgyalunk, mennyire átlátható, mennyire hihetünk azoknak a számoknak, egyáltalán a költségvetésből mennyire olvashatók ki a gazdaság valós számai. Ez az új szerkezet, amiben beterjesztették, az új szerkezetnek ugye a lényege az, hogy a költségvetés tervezete bemutatja a hazai működés kiadásait, a hazai fejlesztések kiadásait, és az uniós bevételeket és fejlesztéseket is külön mutatja be. Ez alapján világosan láthatjuk azt, és ez volt nyilvánvalóan a beterjesztő kormány szándéka is, hogy kimutassa azt, hogy végre elértük azt az állapotot, hogy a működésünk során, tehát a költségvetés működési oldalát vizsgálva azt mondhatjuk, hogy ehhez már nincsen külső forrásra szükség, a működésünk újabb adósságot nem keletkeztet. A fejlesztések és nyilvánvalóan az uniós bevételek oldalán ezzel kalkulálunk, mert a jövő érdekében ezekre a kiadásokra, én azt gondolom, hogy szükség van, és indokolt is volt így tervezni.

Ha a költségvetés sarokszámait vizsgálom, akkor először a 3,1-es gazdasági növekedési szándékot kell megemlítenem. Magyarázat kapcsán: növekedtünk már ennél magasabban is, a 2016. év, tehát az idei év ennél biztos, hogy szerényebb lesz, ezzel kalkuláltunk is; 2017-ben a növekvő uniós forrás­fel­használási lehetőségeknek köszönhetően is újra 3 százalék fölé mehetünk. Ez azt mondatja velem, hogy a magyar gazdaság tartósan képes 3 százalékkal növekedni; ahogy Kovács Árpád az expozéjában megfogalmazta, innen kellene továbblépni, már arra az időszakra is gondolva, amikor a növekedésünket az uniós források bevonása ilyen mértékben majd nem fogja fűteni, hiszen ezek az uniós források 2020 után valószínű csökkenni fognak vagy esetleg teljes mértékben elapadnak.

Az Állami Számvevőszék elnökének is volt a növekedés kapcsán egy fontos mondata, hogy az egy reális növekedési cél, ő úgy fogalmazott, hogy nem feladata ezt vizsgálni az Állami Számvevőszéknek, azonban azt hozzátette, és ez számomra megnyugtató, hogy az államadósság-szabály még akkor is teljesülne, ha a növekedés nemhogy a várt 3,1 százalékos nem lenne, hanem az csak 1,6 százalékos lenne. Nem azt mondta, hogy ennyi lesz; azt mondta, hogy 1,6 százalék növekedés mellett is teljesülne az államadósság-szabály. 0,9 százalékos inflációval kalkulál a kormány a sarokszámok tekintetében és 2,4 százalék hiánnyal. Ez a hiány valamennyivel nagyobb, mint a 2016. évben tervezett volt, de még bőven a maastrichti kritériumokat teljesíti.

(10.30)

Fontos további szám, hogy ha teljesülnek a költségvetés fő számai, akkor azt fogjuk látni a 2017. év végén, hogy 1,6 százalékkal tovább tudjuk csökkenteni a GDP-arányos államadósságunkat. Van is erre elég okunk: már utaltam arra, hogy a szocialisták időszakában sikerült ezt a számot a csillagokba emel­niük.

Továbbra is igaz az, hogy a költségvetés nemcsak hogy reálisan, hanem óvatosan tervez, mert vi­szonylag nagy tartalékkal gazdálkodik, egy 200 milliárdos tartalékkal, amiből 60 milliárd az Or­szág­vé­del­mi Alap, az általános tartalék 110 milliárd, és sta­bilitási tartalékként még a fejezeteknek is meg kellett képezniük mintegy 35 milliárdot, amit nyilvánvalóan csak kormányengedéllyel az év második felében vagy az év végén lehet majd csak felhasználni.

A munkanélküliség alakulásáról egy számadat: 2017 végén 5 százalék munkanélküliséggel kalkulál ez a költségvetés. Csak egy viszonyítási szám: 11,8 százalék volt a munkanélküliség 2010-ben, tehát ilyen tekintetben az az örökség, amit a szocialistáktól átvettünk, 2017-re 5 százalék körüli lehet. Ez egy örvendetes változás, és ehhez csak azt teszem hozzá, hogy a 4-5 százalékos munkanélküliség már majdnem teljes foglalkoztatottságot jelent. A mi 4-5 százalékunk mögé persze tegyük hozzá, hogy itt jelentős a közfoglalkoztatottak száma, és a közfoglalkoztatottak mint foglalkoztatottak is nyilvánvalóan javítják ezeket a mutatókat. Ha a közfoglalkoztatottakból versenyszférában dolgozó foglalkoztatottakat tudunk produkálni, mint ahogy ez a szándék a költségvetésben is látszik, akkor még inkább értékelhető az az 5 százalékos munkanélküliség. Még egyszer mondom, ha ez valós foglalkoztatottságot takar ‑ a közfoglalkoztatást természetesen én a helyén értékelem ‑, akkor ez már közelít a teljes foglalkoztatottsághoz.

Fontos megjegyeznem a szocialista örökség felidézése kapcsán azt is, amikor az eredményeinket értékeljük, és ma egy kiszámítható költségvetési környezetben tudunk gondolkodni, akkor meg kell említenünk azt, hogy azért egy olyan időszakot hagytunk magunk mögött ‑ és ezt itt meg kell említenem a 2016. év kapcsán ‑, hogy azt a hatalmas nagy államadósságot, amit a szocialisták a működésük után hátrahagytak, épp ebben az évben tudtuk az utolsó fillérig visszafizetni. Korábban az IMF-nek, most, azt hiszem, az Európai Uniónak teljesítettük az utolsó költségvetési tételt, sikerült a devizaadósság kockázatát jelentősen mérsékelnünk, az önkormányzatokat az adósságaiktól megszabadítanunk. Ezek mind-mind olyan tényezők, amelyek a költségvetés tervezését és minden egyes család költségvetési gazdálkodását biztonságosabbá és kiszámíthatóbbá teszik.

Az alacsony infláció a beruházások ösztönzését segíti, és a fogyasztási kereslet, ami az áfa­csök­ken­tések és a bérkiáramlások következményeként is jelentős tényező, ösztönözni fogja a növekedést.

Azt mondtam, és kereszténydemokrataként ezt öröm­mel mondom, hogy az egész költségvetésnek a leg­karakteresebb jegye az, amit a családok kapcsán felfedezhetünk ebben a költségvetésben, én ezt kívánom most ebben a metszetben számba venni. Azt is mondhatom, hogy a családok számára ennyire kedvező költségvetést talán még sose tudott a polgári kor­mány beterjeszteni, mint amire most lehetősége volt.

Melyek azok a tételek, amelyeket a családoknak való kedvezés szándékával megemlíthetünk? Nyilvánvalóan első körben szólnom lehet a családi adókedvezmények további növeléséről, ami nemcsak az idei évi költségvetésnek a jellemzője, ez eddig is így volt. A kétgyerekes családok tehercsökkenéséről kell itt számot adnom. Már többen szóltunk erről, hogy 15 milliárd forint az a megtakarítás, és mintegy 350 ezer adózót érint, ami ott marad a kétgyermekes családoknál pluszban azzal, hogy 15 ezer forintra nő a gyerekenkénti adókedvezményük. Egy kisebb tétel az, de mi jelentősnek gondoljuk, hogy a fiatal házasoknak továbbra is jár az az adókedvezmény legfeljebb két évig gyermek születése esetén is, amit egy korábbi költségvetési évben pályára állítottunk.

Az otthonteremtési lehetőség és kezdemény egy nagyon karakteres jegye ennek a költségvetésnek, erre 211 milliárd forintot szán a kormány. Ha ennek elemeit kell megemlítenem, akkor a CSOK-ról beszélhetek, tehát a családi otthonteremtési kedvezményről, és arról a költségvetés által támogatott kedvezményes hitelről, amit a családok igénybe vehetnek az otthonteremtésükhöz, és nyilvánvalóan itt is jelentős az új lakás építésénél és vásárlásánál az áfacsökkenés tétele, 5 százalékos az áfa a korábbi 27 százalékkal szemben.

A megtakarításokat továbbra is ösztönzi a kormány, ha valaki lakásépítésben gondolkodik, mert a lakástakarékokra továbbra is jár a 30 százalékos adó­ked­vezmény, de 2017-től már működik az úgynevezett NOK, a nemzeti otthonteremtési közösségeket meg­teremtettük egy törvénnyel. Tíz év távlatában egy ilyen közösségben 3 millió forint támogatáshoz is jut­hat otthonteremtési szándéka megvalósítása esetén.

A harmadik ilyen jelentős terület, amit a családoknak járó kedvezmények kapcsán megemlíthetek, nyilvánvalóan az adócsökkentésben érhető tetten. Fontosnak gondolom a tej, a baromfi, a tojás áfájának 5 százalékra csökkentését. Egy évvel ezelőtt, amikor ezt a folyamatot elindítottuk a sertéshús áfájával, akkor joggal vetődött fel, hogy miért csak a sertéshúsra terjed ez ki. A kormány akkor is azt mondta, hogy vizsgálja a további áfacsökkentés lehetőségét, és lám, ez a költségvetési törvény már hozza is ezt a megvalósult lehetőséget. Az éttermi szolgáltatások áfájának 18 százalékra történő csökkentését vagy az internet-hozzáférések ugyanilyen tartalmú áfacsökkentését fontosnak gondolom, és mindezt úgy, hogy a személyi jövedelemadó kulcsa továbbra is 15 százalékos marad, ami európai összehasonlításban is az egyik legjobb.

Amikor áfáról szoktunk beszélni, akkor az ellenzéki képviselők, a szocialisták, akik most itt sincsenek, meg szokták említeni, hogy de hát a legmagasabb áfakulccsal is a magyar adórendszer gazdálkodik. Kovács Árpádnak volt egy mondata, amire szintén felfigyeltem, hogy az áfa centruma ma valahol 22 százalék körül van. Ha megemlítjük a 15 százalékos személyi jövedelemadó mellett vagy a viszonylag magas, 27 százalékos áfakulcs mellett is (Z. Kárpát Dániel: Viszonylag magas!), hogy 22 százalék körül van az áfa centruma, akkor egy reális számadatot kapunk. Ha ezeket az áfacsökkentéseket figyelembe vesszük, akkor a mi kalkulációink szerint egy átlag magyar család 35-40 ezer forint megtakarítást is produkálhat magának egy évben, amit mi jelentősnek gondolunk.

Családokat érintő fontos tétel a továbbiakban az is, hogy folytatódik az a gondolkodás, hogy segély helyett munkát kívánunk adni az embereknek és a családoknak. Ennek kapcsán Tóbiás képviselő úr hozott számadatokat, és tragikusnak mutatta be azt, hogy évről évre mennyivel kevesebb pénzt fordít a költségvetés szociális segélyezésekre; én ezt szintén eredménynek tekintem. Van egy hosszú számsorom itt, de csak egy tételt hadd említsek meg. 2009-ben közmunkára 2 milliárdot fordítottak, míg vele szemben munkanélküli-segélyezésre 100 milliárdot. Ma ezek a számok úgy alakulnak, hogy közmunkára 325 milliárdot fordítunk, tehát arra, hogy értelmes munkája legyen a legnehezebb sorban lévő embernek is, álláskeresési támogatásra viszont csak 47 milliárd forintot.

(10.40)

Tehát amikor azt halljuk az ellenzékiek oldaláról, hogy kicsi az a pénz, amit, ha úgy tetszik, segélyezésre fordítunk, ehhez mi hozzátesszük: ez azért tud ilyen kicsi lenni, mert munkára fordítjuk, és őket munkalehetőségekhez juttatjuk.

A családok esetében fontos megemlíteni nyilvánvalóan az ingyenes tankönyvellátást, hiszen egy átlagos családban gyerekek, jó esetben legalább két gyerek is van. Ma már az alsó tagozatban ingyen járnak a tankönyvek és a felső tagozat ötödik évfolyamában is, sőt a rászorultak, ha ennél korosabb gyerekekről van is szó, ingyen juthatnak tankönyvekhez.

Az étkezés, az ingyenes étkezés lehetősége vagy a szegény sorsúak esetében az étkezéssel, az étkezési nehézségekkel kapcsolatos demagóg megszólalások természetesek ebben a parlamentben. Megemlítem azt, hogy 2016-ban 71,7 milliárdot költ erre az Országgyűlés; ez 2017-ben további 2,2 milliárd forinttal emelkedik.

És mivel a családokban persze kereső emberek is vannak, és ezeknek a kereső embereknek egy része esetleg az állami szférában dolgozik, ezért fontosak azok az életpályamodellek, amikről eddig már többször beszéltünk: a pedagógusokat, rendvédelmi dolgozókat most már az állami alkalmazottakat… ‑ érintő bérnövekedésben nyilvánulnak meg, vagy a NAV dolgozóit három ütemben érintik majd a következő években. De ugyanilyen fontos életpályaprogramok valósulnak meg a felsőoktatásban oktató-kutató tanári munkát végző alkalmazottak esetében is, amit már említettem, az állami tisztviselők esetében. Tehát ez az a metszet, amit a családok nézőpontjából a költségvetésről el lehetett mondani, és itt minden egyes állításomat én fontosnak is gondolom, és ezért osztottam meg ezt önökkel.

Ha az ember a kiadási oldalt vizsgálná ‑ ebbe idő hiányában én már nem fogok érdemben belemenni ‑, megemlíteném csak azokat a számokat vagy felidézném azokat a számokat, amiket az expozéban hallottunk. Szinte minden egyes fontos területre a 2017-es költségvetésben többletforrások jutnak: 270 milliárd többlet az oktatásban, 167 milliárd többlet az egészségügyben ‑ megjegyzem, mindkét ágazatra jócskán ráférnek ezek az összegek ‑, 66 milliárddal nő a kulturális terület támogatása, a társadalombiztosítási és jóléti kiadásokra 155 milliárddal fogunk többet költeni a 2017. évben, és a sport- és a szabadidősport-te­vé­kenység támogatására is 27 milliárd forinttal jut több.

Én, tisztelt Országgyűlés, azt gondolom, hogy a beterjesztett költségvetés reményeink szerint meg is tud valósulni. Ezt arra alapozom, hogy az Orbán-kormány most már másfél kormányzati ciklus óta minden egyes beterjesztett költségvetésében tartani tudta a költségvetési sarokszámokat. Hogy egyszer ez bekövetkezik, megjegyzem, ezt sem gondoltam, sokáig azt hittem, hogy a költségvetés egy olyan műfaj, hogy elképzelünk valamit, elmondunk róla valamit, és majd a zárszámadás során, mint akik nem is beszéltek egy évvel korábban, töröljük ezeket a számokat, és elfogadjuk a kormánynak azt a lehetetlen költekezését, amit az ő idejükben megszoktunk. Most hosszú évek óta azt látjuk, hogy a költségvetés az költségvetés, a költségvetés az kötelez, az Orbán-kormány takarékosan gazdálkodik, és így végre eljutottunk oda, hogy ma már nemcsak európai uniós források szerepelnek fejlesztési lehetőségek oldalán a költségvetésben, hanem, ha nem tévedek, 1600 milliárd hazai költségvetési forrás.

Pár évvel ezelőtt még önmagunknak is mondogattuk, önkormányzati vezetők egymás között, hogy a költségvetésnek nincsen pénze, saját pénze ahhoz, hogy fejlesztéseket finanszírozzon. Most már eljutottunk idáig, ezen a pályán kell továbbhaladnunk, mert én azt gondolom, hogy az a következetes költségvetési építkezés, amit ez a kormány képviselt, annak eredménye van, és ez az eredmény ma már mindenki számára látszik is.

Tóbiás képviselő úr számára is látszik, csak nincs abban a helyzetben, hogy ezt elmondja itt nekünk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Z. Kárpát Dániel képviselő úr, a Jobbik vezérszónoka a következő felszólaló. Parancsoljon!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az imént hallottak kapcsán az év legfontosabb előterjesztése mentén feltehetnénk a kérdést, hogy ez már a polgári Magyarország-e, vagy lesz ez még rosszabb is. A helyzet az, hogy katasztrofális folyamatoknak lehetünk szemtanúi, hiszen egy kiszáradt gazdaság és a függőség költségvetéséről olyan dicshimnuszokat hallhattunk az imént, ami egész egyszerűen ebben a Házban is szokatlan.

De kezdjük a technikai körülményekkel! Még a tavalyi időpontnál is korábban nyújtotta be ezt a tervezetet a kormányzat: május 13-hoz képest április 26-án, és tulajdonképpen egy másfél évszázados hagyománnyal szakított, szakít, talán annak érdekében, hogy kedvezzen azoknak a nemzetközi hitelminősítő társaságoknak, akik valamiért még mindig elmulasztják felminősíteni Magyarországot.

Hozzáteszem: én nem vagyok ellendrukker, én állítom, hogy Magyarországnak már járna az a felminősítés, de nem biztos, hogy azért kell járnia, mert Magyarország Kormánya, még egyszer mondom, másfél évszázados hagyományokat a sarokba vágva, mindenféle technikai és formai követelményt negligálva és mellőzve egész egyszerűen olyan önfeladó módon próbál ezen társaságok kedvében járni, ami talán Európában is példátlan.

Főleg azért, mert a kormány még nem számolt el a 2015. évi költségvetés végrehajtása kapcsán, hiszen az arról szóló zárszámadást nemhogy be nem nyújtotta, be sem nyújthatta még, és nyilván az Állami Számvevőszék ebből következően nem ellenőrizte, nem auditálta az érintett időszakot. Az Országgyűlés tehát még nem adhatta meg a felmentést a kormányzat számára azt illetően, hogy egyáltalán új költségvetési tervezetet készíthessen. Tehát amikor a formai szabályok áthágásáról beszélünk, akkor azt az elképesztő helyzetet kell elemeznünk, hogy zárszámadás nélkül nyújtanak be költségvetést. Még egyszer mondom: példátlan dolgokról beszélünk.

Nem véletlen, hogy más országokban a benyújtástól az elfogadásig egy ilyen költségvetési tervezet esetén adott esetben négy hónapra is szükség lehet, hogy a szokásos három lépcsőben a megfelelő részletességgel és felelősségvállalással lehessen tárgyalni azt, ami előttünk van, főleg azért, mert amikor önök ezt a papirost tervezték, és április végén, amikor a benyújtásra sor került, még nem voltak megbecsülhetők elfogadható pontossággal a pénzügyi évet megelőző költségvetés teljesítésének adatai. Tehát önök olyan számokból dolgoznak, amelyek vagy has­ra­ütésszerűek, vagy teljességgel megalapozatlanok. A legjobb esetben csak remélhetjük azt, hogy ezek lesz­nek a tényszámok közelében járó valamik. Olyan szak­mai blődliket is beleraktak ebbe az előterjesztésbe, példának okáért az állami vagyonnal kapcsolatos bevételek egyik alcímében, a második alcímében szerepel itt bizony sok milliárd forint osztalékbevétel, de semmiféle magyarázatot nem fűznek ahhoz, egyetlen utalást sem tesznek arra nézve, hogy milyen pénzügyi tranzakciók állnak e jogcím mögött. Tehát önök benyújtottak valamit, amit elfelejtettek, nem is tudtak a maga részleteiben megmagyarázni, megint biankó csekket kérnek. Úristen, hányszor mondtuk el ezt az utóbbi hat év során! Tehát azt látjuk, hogy önök ugyanabban a cipőben vannak, mint az utóbbi időszakokban.

El kell hogy mondjam: a 2015. évi tényadatok és a 2016. évi várható adatok sem ismertek. Azt az n-2 szabályt, amit lehet, hogy unnak és lehet, hogy a vitát követők is unják, de még sokszor fel fogunk hozni, megint csak negligálják, hiszen a nemzetközi gyakorlatban egy költségvetés bizony három oszlopban is letehető lenne: az n-2 szabály szerint a korábbi tényadatokkal lehetne összevetni azt, amit önök most terveznek, és ennek függvényében lehetne egy teljes körű értékelést letenni az asztalra. De úgy látjuk, hogy önök erre megint csak nem voltak nyitottak.

És hát akkor következzenek a rázósabb témák ‑ nem mintha olyan sok finom témát tudtunk volna elővenni. De hogyha, mondjuk, a Magyar Nemzeti Bank nyereségét vizsgáljuk, akkor ha a devizaállományok átértékeléséből az MNB éves profitjait megvizsgáljuk, 2013-ban 200 milliárd, 2014-ben 511 milliárd forint nyereséget realizált. Azt is látjuk, hogy a költségek között 2013-ban a jegybank még csak 3,3 milliárd forintot számolt el egyéb ráfordítások címén, 2014-ben viszont már 252 milliárdot. Tehát 3,3 milliárdról 252 milliárdra ugrott fel az egyéb ráfordítása, amelyek döntően a Pallasz Athéné közgondolkodási program keretében létrehozott alapítványok javára pénzbeni vagyonátadás következtében merültek fel.

Tehát a függöny mögött tervezett játszadozásaikról van szó, megpróbálták titkosítani azt, hogy az MNB alapítványai mit és hogyan tapsolhatnak el, hogyan lesz a devizahitelesek pénzéből műkincs, festmény vagy hogyan bővítik az ingatlan-portfóliót. A helyzet az, hogy ez nem sikerült. Vissza szoktak önök kérdezni, hogy: és sikerült? Örömmel jelentjük, hogy nem.

(10.50)

De a helyzet az, hogy minden más területen tetten érhető ugyanez az igen nagy mellénnyel előadott gondolkodásmód, és azt kell hogy mondjuk, az MNB mérleg szerinti eredménye 2013-ban több mint 26 milliárd forint volt, 2014-ben 27 milliárd forint fölötti nyereséget tudott produkálni. Osztalékfizetésre, tartalékfeltöltésre egyik évben sem került sor. Most legalább a 2015. évi eredmény után van egy osztalékbefizetési ígéretünk.

De azt látjuk, hogy az a hatalmas pénztömeg, ami a Nemzeti Banknál realizálódott, főleg a gyenge forintból kifolyólag és ugye a devizahitelek úgynevezett rendezéséből következő átváltásból, tehát itt a devizahitelesek pénzéről van részben szó, ez igenis visszacsatornázható lenne az érintettek számára. Mondjuk, legalább a hitelkárosultak pénzéből egy olyan kártérítési alapba kellett volna csatornázni ezt a pénzt, ahonnan a legnehezebb helyzetben lévők megsegíthetők. Tehát ennek függvényében, amikor egy kereszténydemokrata vezérszónok előadja, hogy megmentették a devizahiteleseket ‑ főleg az önkormányzatokról beszél, de nyilván a magánszemélyekre is gondoltak, hiszen többször előadták ezt ‑, egész egyszerűen nettó hazugsággal van dolgunk.

A nettó hazugságot pár szám tudja a legjobban megvilágítani. Azokról beszélünk, akik 160-165 forinton vették fel ezt az úgynevezett hitelt. A szerencsésebbek, a jó barátok ugye, kaptak egy 180 forintos végtörlesztési lehetőséget, 180 forintos árfolyamon. Az egyszerű magyar ember pedig megkapta a majdnem piaci: 256 forintos átváltási lehetőséget. Arcátlan, ordító kettős mércéről van szó. Ezzel legalizáltak százmilliárdokat a bankok oldalára az emberektől elvett pénz tekintetében, tehát a devizahitelesek megmentéséről beszélni egyszerűen katasztrofális hiba és katasztrofális bűn. Pont azért, mert azért nevezhetjük a kiszáradt gazdaság költségvetésének ezt, mert hiányzik a nemzetgazdaságból a hitelkárosultak kereslete, a vásárlásaik, a sarki fűszerestől kezdve a magyar kisvállalkozókig, és nagyon sok család esetében termelő, dolgozó, adót fizető emberekből önök az úgynevezett rendezésükkel segélyezetteket, szociális ellátottakat csináltak ‑ a „csináltak”-ra itt óriási idézőjelet kell érteni. Ez a folyamat még most is visszafordítható lenne, de nettó hazugságokkal ez nem megy. Tehát amikor azt mondják, hogy önök megmentették ezeket az embereket, egyszerűen nem mondanak igazat.

Még két további szám, hogy ezt igazoljuk. Az úgynevezett rendezésük után megint csak 150 ezer fölé kúszik a 90 napja nem vagy nem teljeskörűen teljesítő adósok száma, tehát ketyeg egy újabb katasztrófa bombája, és most jön az az időszak, amikor az árfolyamgátas gyűjtőszámlákon gyűlő összegek majd rá fognak csapódni az érintettekre, újabb bedőlések tömegét indítva el.

Ezzel párhuzamosan önök a kilakoltatási moratóriumot sem hosszabbították meg, és ebből a költségvetési tervezetből sem világlik ki, hogy hogyan akarnak a hitelkárosultaknak érdemben segíteni, hiszen a magáncsőd konstrukcióját nem tették emberbaráttá és tervezhetővé. A Nemzeti Eszközkezelőnél, amit azért segítségnek is nehéz nevezni, egy elég embertelen kvótával dolgoznak, még háromezer ember számára nyitják ki azt a kaput a 150 ezernél is több közül. És az a szánalmas helyzet állt elő, hogy már végrehajtók és bankárok könyörögnek önöknek, hogy a Nemzeti Eszközkezelőt tőkésítsék tovább, önök pedig ezt nem teszik meg, hagyják, hogy a háromezer szabad helyen kelljen hogy marakodjanak tízezrek. És hát milyen az a segítség? Elveszik az emberek saját ingatlantulajdonát, visszabérelhetik ezek az emberek a saját korábbi ingatlanjukat.

De mi következik egy nagyon szerencsétlen konstelláció esetében? Tehát ha már nem lesz Fidesz-KDNP kormány, és mondjuk, nem egy Jobbik-kormány követi azonnal, vagy egyszer egy Jobbik-kormány sem lesz, tehát játsszunk el legalább ezzel az elvi lehetőséggel: akkor bizony egy igen furcsa színű, mondjuk, balliberálisnak nem nevezhető ‑ de biztos, hogy annak fogja magát nevezni ‑, egy ilyen kormányzat pillanatok alatt dobra fogja verni az emberek házát, és el fogja azt érni, hogy azok, akik korábban visszabérelhették a saját ingatlantulajdonukat, most mehetnek az árok szélére. És ahogy a múltkoriakban mondtuk, az árok szélén bizony nemhogy ott hagyják őket, de napalmmal lövik őket folyamatosan, hiszen ezeket az embereket nem hagyják Magyarországon nyugodtan élni, megmaradni.

Ezt bizonyítja az önök magáncsőd konstrukciója is, ahol még 5 év után sem biztosítanak egy walk-away típusú elsétálási jogot, ahol az érintett károsult legalább a tartozásaitól mentesen kezdhetne egy új életet, kaphatna új életlehetőségeket. Hiszen az 5 éves nagyon szigorú periódust követően a bank, a hitelező pénzintézet még így is sokkal jobban jár, minthogyha bedőlt volna az a hitel, vagy adott esetben nagyon nyomott áron, a piacon próbálták volna dobra verni az ingatlant, de önök nem gondolkodnak el ezen.

És el kell, hogy mondjuk ‑ én egyébként biztos vagyok abban, hogy Jobbik-kormány fog következni ezután ‑, helyre lehet tenni ezeket a dolgokat, csak az a kérdés, hogy a hitelkárosultak ráérnek-e adott esetben még két évig. (Hoppál Péter közbeszól.) Lehet kommentálni, de majd az érdemi hozzászólásokra is lesz lehetősége. El kell hogy mondjuk, érdemi hozzászólásokért kiált az, amiről itt beszélünk, hiszen önök az adócsökkentés és az otthonteremtés költségvetésének nevezik ezt, ami előttünk van, és érdemes pár szót fordítani arra, hogy miért teszik mindezt, illetve megtehetik-e mindezt.

Az iméntiekben kereszténydemokrata vezérszónok úr a 27 százalékos áfateherről azt közölte, hogy ez viszonylag magas ‑ az ő értelmezése szerint. Nos, az a nagy helyzet, hogy Európában nem találni magasabbat, de igazából a világon, ha megvizsgáljuk a tisztességesen működő nemzetgazdaságokat, akkor ott sem. Ez a 27 százalékos áfa már a hardcore szintje, tehát ez egy világrekorder áfa, mondjuk ki nyugodtan, de Európában a legmagasabb. És az az engedmény, amit önök egyébként helyesen tesznek, én ezt támogatni fogom, azt a minimális kozmetikai jellegű áfacsökkentést, ez egy átlagos család fogyasztói kosarának a 6-7 százalékát érinti, ezt önök is nagyon jól tudják. És ez a 6-7 százalék a fogyasztói kosáron belül, ilyen mértékű engedmény mellett, körülbelül egy fél vagy háromnegyed százalékos összesített áfacsökkentéssel ér fel, maximum. A helyzet az, hogy itt szakadéknyi lélekbátorságbeli különbség mutatkozik önök és a Jobbik között. A Jobbik teljes körű csomagja ugyanis az alapvető élelmiszerek, fogyasztási cikkek szinte teljes körére, és ami nagyon fontos, a gyermeknevelési cikkek áfatartalmának teljes körére vonatkozóan egységes, maximum 5 százalékos kulcsot határoz meg. Legalább az első lépés legyen egy 5 százalékra történő csökkentés, aztán indulhatna a boksz az Unióval, hogy milyen területeken tudunk további engedményeket eszközölni.

Mi azt látjuk, amikor azt mondják, hogy akár még 35-40 ezer forint engedményt is tudnak éves szinten egy család számára biztosítani ezzel a minimális kozmetikai jellegű áfaengedménnyel, akkor látszik az, hogy amit önök éves szinten tudnak produkálni, azt a Jobbik tervezete nagyjából két hónap alatt tudná a családok asztalára letenni, ez lenne az érdemi könnyítés. A költségvetésben pedig meglenne a háttere, hiszen több száz milliárd forintot találtunk ebben a tervezetben, amely vagy homályos, vagy titokzatos, vagy teljesen értelmetlen célokra kerülne eltapsolásra, ha megszavaznánk ezt a tervezetet.

És azt is látnunk kell, hogy az önök viszonylag magas áfája, tehát ez a világrekorder 27 százalékos, kinyírja azt a bérnövekedést is, ami önök szerint beindult. A valóság viszont egy nagyon egyszerű vizsgálattal kell hogy induljon, és ide már a kivándorlás kérdésköre is erősen kapcsolódik. Egy átlagos magyar fiatal az iskoláit elvégezvén munkába állva, nyilvánvaló módon megvizsgálja annak lehetőségeit, hogy a KSH szerinti ismert átlagfizetéséből mennyi idő alatt tud, mondjuk, egy önálló otthonhoz jutni; családalapítás esetén a két fiatal mennyi idő alatt tud önálló otthonhoz jutni. És arra jutnak, hogy jellemzően a CSOK ilyen metódusát és a 10+10-et, meg a relatíve gazdagoknak, szerencsésebbeknek kitalált formulákat nem tudják igénybe venni, és ha a családi segítség nem áll rendelkezésre, akkor bizony 10-15 éven belül nem képesek önálló otthonhoz jutni. Nagyon sokakat ez sarkall a kivándorlásra, ez sarkall a külföldi munkavállalásra, miközben azt látjuk, hogy önök a CSOK-kal, a 10+10-zel, amit nem akarunk mi eltörölni, támogatható formulákról van szó, de mégiscsak a társadalom, nagyjából az igénylők 10 százalékának kedveznek.

Ha megvizsgáljuk azok összetételét, akik a pénzintézeteknél érdeklődnek ezen konstrukciók iránt, akkor azt látjuk, hogy a legtöbben, 90 százalék fölötti tömeg, egyértelműen a használt lakás vásárlása iránt érdeklődik, bővíteni szeretne, adott esetben új albetét létrehozása nélkül; harmadsorban pedig energetikai korszerűsítésben gondolkodik. Ezért mondtuk azt, hogy legalább a kedvezményes hitelt nyissák már meg ezen három életszerű problémakör előtt, hiszen a magyar emberek többsége ezzel szembesül, és nem új építésű lakóparki lakást vásárol, hiszen ez, valljuk be őszintén, a szerencsésebbek kiváltsága a mai gazdasági körülmények között. A költségvetésben erre is lenne tartalék.

De ha már arról beszéltek, hogy saját erőforrásból saját beruházásokat akarnak tető alá hozni, akkor javasolnék, javasolnánk egyet. Egy olyan állami hátterű bérlakásépítési programra lenne szükség, amely úgy nyit a magyar fiatalok felé, hogy nemcsak önálló tulajdont tesz elérhetővé, és nem csak a gazdagabbak számára, hanem bizony olyan bérleti lehetőséget, ahol magyar kivitelezők, magyar beszállítók hoznának létre, építenének bérlakásokat Magyarországon, de nyomott áron, állami háttérrel tudnának beköltözni fiatalok, középkorúak, idősebbek. Egyszerűen érthetetlen és megindokolhatatlan az az őrület, amivel önök mindig jönnek, hogy hát a kormány elkötelezett a saját ingatlantulajdon, az új építésű lakások mellett. Oké, de még egyszer mondom, ez a társadalom nagyjából 10 százalékát érinti ‑ mi lesz a maradék 90 százalékkal?

Tehát nem kellene kormányzati, PR-kommu­ni­ká­ciós fogást csinálni az otthonteremtésből. Az önök propagandaminisztériuma ezen tervezet szerint úgyis több mint tízszeresét kapja most arra, hogy óriásplakátokkal szórja tele az országot, és a kormány vélt vagy valós eredményeit kommunikálja; ugye, 15 milliárd fölé nőtt az az összeg, ami csak a kormányzat teljesítményének a reklámozására lesz fordítható a következő időszakban.

(11.00)

Éppen ezért mondjuk azt, hogy állami hátterű bérlakásépítési programra lenne szükség. El vagyok képedve azon, hogy ez a kormányzat nem érzékeli például a budapesti albérletpiacon kialakult helyzetet. Teljesen egyértelmű, hogy a sharing economyhoz tartozó különböző internetes, világhálós megosztó megoldások kivettek a budapesti albérletpiacról több ezer ingatlant. Egy elképesztő kínálati szűkösség lépett fel. Ez felhajtotta az árakat, ahogy megtörtént ez egyébként a tengerentúl, más nagyvárosokban is, tehát a modell ismert volt önök előtt, mégsem avatkoztak be, mégsem tettek semmit. Nem feltétlenül a sharing economy betiltása lenne a cél, hanem olyan jogi szabályozás és klíma kialakítása, ahol az adóelkerülés lehetőségét a minimálisra csökkentenénk, ugyanakkor az ilyen kínálati szűkösségekből eredő árfelverő hatást, amely egyébként budapesti fiatalok életét tönkrevágja, ki lehetne küszöbölni. Önök pedig úgy tesznek, mintha nem is érzékelnék ezt a problémát, nem érzékelnék azt, hogy Budapesten egy 60 négyzetméter fölötti albérlet ára adott esetben 100 ezer forint fölé is kúszhat plusz rezsi. Hogy akarják ezt a magyar átlagfizetésekből kitermeltetni? Lehetetlen. Önök ugyanakkor nem vesznek figyelembe valódi, létező problémákat. Ez a költségvetési tervezet pedig nem nyújt választ ezekre.

Össze kell hogy foglaljuk azt is, hogy hogyan állnak önök a szabadságharc más frontjain, például az államadósság elleni harc tekintetében. El vagyok képedve, hogy mikrofonba merik hazudni azt, hogy ebben a harcban legalább csatagyőzelmeik vannak. A helyzet sokkal rosszabb, mint ahogy önök előadták. Az adósságkezelés költségei ‑ itt vannak a számok ‑ a 2017. évi előirányzat szerint 1156 milliárd forintot tesznek majd ki. Azt is látjuk, hogy ez jóval több, mint a 2015. évre tervezett 1140, és azt is látjuk, hogy 2016-ra 1080 került elkülönítésre. Tehát nagyjából a nagyságrend megmaradt, minimális ingadozásokat tudunk kimutatni.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ha GDP-arányosan vizsgáljuk mindezt, akkor 2010-ben 80,6 százalék volt a bruttó adósság rátája, és a helyzet az, hogy 2015-ben ez ugyan lement 75,3 százalékra, de ez a ráta javulása, nem pedig az államadósság tömegének a csökkenése. Hiszen látjuk, hogy a 2016. március 31-i közlés szerint a központi alrendszer adóssága 25 473 milliárd forint. Azt is látjuk, hogy az államháztartás adóssága nemhogy nem ment le arra a szintre, amit önök 2010-ben a Széll Kálmán-tervben megígértek, hogy GDP-ará­nyosan 65-70 százalékra, elképesztő szakadék tátong az ígéret és a valóság között, de a kormány hét év alatt átlagosan évi 700-800 milliárd forinttal növelte, illetve növeli az államadósságot folyamatosan, minden időszak tekintetében.

Az önök teljesítményéről mindent elmond, hogy hét év alatt mintegy 8000 milliárd forintot fizetett ki Magyarország és fizet ki kamatként. Tehát nemhogy nagyságrendi csökkenés nem mutatkozik, de az önök adósságmenedzselése egyszerűen nem különbözik az elmúlt negyedszázad gyakorlatától. Elmondhatjuk azt, hogy a számok, a milliárd forintok folyamatos növekményt mutatnak. De ha mondjuk, megvizsgáljuk ezt az egészet euró tekintetében, akkor elmondhatjuk, hogy az adósság a 2010. évi 78,4 milliárd eu­ró­ról 2015-re 80,4 milliárd euróra emelkedett, te­hát egy folyamatos növekmény mutatható ki. Ne hazudják tehát azt, hogy az államadósság elleni háborúban legalább csatagyőzelmeik vannak, hiszen ezek nem mutathatók ki. Még egyszer mondom, hét év alatt Magyarország mintegy 8000 milliárd forintot fizetett ki csak kamatokra. Tehát itt nem a tőketartozás érdemi csökkentéséről van szó, csak a kamattörlesztésről. Gondolják végig, hogy adott esetben egy sikeres tárgyalási folyamat mentén, ha csak ezen összeg fele felszabadult volna, milyen csodákat lehetett volna a magyar nemzetgazdaságban csinálni!

A gazdasági növekedésről igen nehéz hosszú értekezéseket folytatni, hiszen itt nagyjából külföldi begyűrűző hatások és az Unióból érkező, a saját visszacsorgatott pénzeinkből eredő pályázati források mozgásai azok, amelyek ezt érdemben befolyásolják. A helyzet az, hogy az államháztartási törvénynek van egy sora, ez szó szerint azt tartalmazza, hogy „indoklással együtt bemutatja a költségvetési évet követő három év tervezett előirányzatainak keretszámait”. Önöknek legalább három évre előre kellene látnia mind a gazdasági növekedés, mint egyéb prognózisok tekintetében. Itt önök 2017-nél megakadnak, nyilván, mert nem csak önökön múlik ez a buli. A begyűrűző nemzetközi hatásokat egyértelmű módon nem látják. Azt látjuk, hogy amíg ezek a külföldi hatások befolyásolják azt, hogy Magyarországon mennyit lehet otthonteremtési célra fordítani, hogyan lehet áfát csökkenteni, addig önálló, szuverén kormányzati mozgástérről ne nagyon beszéljenek, hiszen sokkal nagyobb lélekbátorság kellene ahhoz, hogy ezt fel tudják mutatni.

Azt is látjuk, a foglalkoztatásra is kitérhetnénk, a tíz év alatt egymillió új munkahely ígéretére. A miniszterelnök korábban már az ötmilliós célt is megjelölte, aminek a teljesítésével egyébként körülbelül Csehország színvonalát érnénk el, de a helyzet az, hogy 2010 tavaszán 3,8 millió volt a foglalkoztatottak száma, ami négy év alatt 4,1 millióra ment fel. Azt is látjuk, hogy a munkaügyi statisztikát elsősorban a közmunkások számának alakulása alakítja. E tekintetben azt érdemes megvizsgálni, hogy a közmunkások esetében hányan, hány százalék tudott visszatérni az elsődleges munkaerőpiacra. Itt bizony azt látjuk, 2015 első félévéből állnak rendelkezésre részletes adatok, 224 ezer ember került ki a közfoglalkoztatás rendszeréből addig, ebből 43 ezren, tehát 19 százalék tudott elhelyezkedni az elsődleges munkaerőpiacon, ami igen szerény teljesítmény. Közben azt látjuk, hogy miközben önök a közmunkásokra tesznek fel mindent, az erre fordított, az adófizetők pénzéből eredő összegek is brutális magasságokba nőttek. 2015-re is egy hatalmas összeget, 270 milliárd forintot szántak erre a költségvetésből. 2016-ban a Nemzeti Foglalkoztatási Alap Start-munka­prog­ram­jában már 340 milliárdos előirányzat is szerepel. Jövőre ez némiképp mérséklődik, de a 300 milliárdos szintet nagyjából üti. Itt egy olyan állami hátterű foglalkoztatási programról van szó, amely inkább szociálpolitikai jellegű megoldás, de a normális gazdasági teljesítmény, az úgynevezett GDP-torta növelésére nem alkalmas.

Ugyanakkor itt is lenne kitörési pont, itt is lenne megoldás, ha csak két dolgot csinálnának ezzel a közfoglalkoztatással. Mondjuk, felmérnék azt az 500 ezer üresen álló magyar ingatlant, amiből állításunk szerint 80-90 ezer bérlakásként szinte azonnal visszahozható lenne a magyar életbe, valamint egy állami bérlakásépítési, otthonteremtési program során ezen emberek munkaerejét bevetnék értelmes célokra, akkor érdemi elmozdulást lehetne elérni. De addig, amíg 27 százalékos világrekorder áfát tudnak a magyar emberek számára biztosítani, addig, amíg otthonteremtési és egyéb megoldásaik a szerencsésebbeknek, a gazdagabbaknak szólnak, addig, amíg az adóprésen érdemben nem mérsékelnek, és addig, amíg azt mondják, hogy megmentették a hitelkárosultakat, de valójában magukra hagyták azokat az embereket, akik önhibájukon kívül kerültek bajba, nagyon rossz üzenetet küldenek Magyarország számára, és ebből a költségvetési tervezetből, fájó kimondani, de sajnos egy kiszáradt gazdaság képe rajzolódik ki, ahol még az államadósság elleni harcot is elvesztették.

A hosszú távú kitörés lehetőségeit tehát nem látjuk, ilyen módon ez a csomag előttünk abszolút támogathatatlan. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat. Megadom a szót Schmuck Erzsébet képviselő asszonynak, az LMP vezérszónokának. Öné a szó, képviselő asszony.

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos, az idei költségvetés kapcsán is nagyon hasonlókat leszek kénytelen mondani, mint egy évvel ezelőtt. Magyarország évek óta nem indul meg a kivezető úton. A kormány zsákutcába vezette Magyarországot, és ezt nem először mondjuk és támasztjuk alá tényekkel. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Legyen ez a te bajod!) Most pedig ezzel a költségvetéssel leparkolunk ebben a zsákutcában, és se előre, se hátra. Ez a költségvetés ‑ csakúgy, mint a tavalyi vagy az idei ‑ nem szól másról, mint egy alapjaiban elhibázott gazdaságpolitika megszilárdításáról. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Ez a tavalyi beszéd!) Betonba önti azt a gazdaságpolitikát, amelynek egyetlen célja, hogy a külföldi multicégek összeszerelő üzemévé tegye Magyarországot. Ezért verte szét a kormány a munkavállalói jogokat, ezért nyomja el az érdekképviseleteket, és mindenekelőtt ezért kívánja alacsonyan tartani mindenáron a béreket az országban. (Boldog István: Tavaly is ezt mondtad! ‑ Közbeszólások a Fidesz soraiból: Ez a tavalyi beszéd!)

Egyetlen előnye van annak, hogy három éve érdemben változatlan büdzsét nyújt be a kormány. Most már a költségvetések hosszabb távú hatásait is világosan láthatjuk. A mérleg azonban kiábrándító. A magyar emberek több mint 40 százaléka létminimum alatt él. Ez 2015-ben a lakosság 41,5 százalékát jelentette. Kétmillió adózó keres a létminimum alatt, és közülük több mint 300 ezer azok száma, akiknek a munkajövedelme még a szegénységi küszöböt sem éri el. Ma Magyarországon a 8 óra munka a szerény megélhetéshez is kevés, 8 óra munka nem elég ahhoz, hogy a családok ne szenvedjenek hiányt.

(11.10)

Nem véletlen, hogy lassan egy teljes generáció dönt a kivándorlás mellett.

Az elhibázott gazdaságpolitika másik következménye, hogy a magyar gazdaság továbbra sem tud a saját lábára állni. Az alacsonyan tartott bérek miatt nincs belső kereslet, a növekedés egyetlen motorját az uniós források jelentik. Hiába teljesítenek jól a külföldi multicégek Magyarországon, ha az itt megtermelt profitjuk 80 százalékát hazaviszik, és ezzel csak tovább erősítik a duális gazdaságot. A kormány mesterségesen próbálja életben tartani a gazdasági növekedést, de ez csak ideig-óráig fenntartható, és utána nagyon kemény csattanás következik. Éppen ezért a legkevésbé sem tudunk örülni annak, hogy néhány, valójában nem túl jelentős változáson kívül szinte újra a tavalyi költségvetést nyújtotta be a kormány.

Az LMP kötelességének érzi megmutatni a magyar választóknak, hogy létezik másik út. A párt ezért olyan módosító javaslatokat nyújt be a 2017. évi költségvetéshez, amelyek egy másik gazdaságpolitika alapjait jelentik, amelyek egy teljesen másik Magyarország képét festik. Egy olyan országét, ahol meg lehet élni a munkából, ahol a külföldi multicégek helyett a magyar kkv-k a stratégiai partnerek, és ahol a lezárkózás felzárkózássá alakul. Hadd beszéljek kicsit részletesebben is arról, hogy mi a problémánk a kormány által benyújtott javaslattal, illetve arról is, hogy az LMP hogyan alakítaná a büdzsét, hogyan teremtene lehetőséget a dolgozói szegénység felszámolására és egy új, valódi fejlődést hozó gazdaságpolitika elindítására.

Adócsökkentés. Először is, nézzük meg, mit állít a kormány! Az idei kommunikációs panel szerint ez az adócsökkentés költségvetése. Ezt a múlt század elején úgy nevezte a büntető törvénykönyv, hogy a szédelgő feldicsérés, és három év szabadságvesztés vagy 100 ezer korona büntetést vonhatott maga után. 100 milliárd forinttal csökkenteni egy 17 300 milliárd forint főösszegű költségvetést, nem adócsökkentés; fél százalék. Néhány alapvető élelmiszer áfájának 5 százalékra csökkentése a nélkülöző embereknek nem sokat jelent, picinyke emelés a gyermekkedvezménynél pedig nem jelent egy lépést előre. Egy egyszerű családnak pár ezer forinttal nőhet mindössze a jövedelme, egy állami vezetőnek milliókkal. Kicsit túlzással azt mondhatjuk az adócsökkentés egészére, hogy a kormány többet fog költeni az adócsökkentés reklámozására, mint magára az adócsökkentésre.

A kormány úgy beszél az adócsökkentésről, hogy ma az állam a felét elviszi egy dolgozó teljes bérköltségének. Minden egy forint bér után egy forintot be kell fizetni az államkasszába. Mi ezzel szemben csökkentenénk a munkára rakódó terheket a többkulcsos adóval a munkából élők 90 százaléka számára. A problémák egyik gyökerét az jelenti, hogy a kormány ragaszkodik a gazdagokat segítő, a szegényeket büntető egykulcsos adóhoz, amit azonban az LMP többkulcsossá alakítana át, hogy az átlagbér szintjén keresők nettója végre növekedhessen és az elosztás igazságosabb legyen. A minimálbér adómentessé válna és 0, 12, 24 százalékos kulcsokkal adóznának az egyes jövedelemsávok, minimálbérig 0 százalék, átlagbérig 12 százalék és afölött 24 százalék. A dolgozók ilyen módon történő béremelése azért is szükséges, mert ezzel több embert lehetne itthon tartani, csökkenne a munkaerőhiány, nőne a foglalkoztatás. Úgy gondoljuk, hogy a béremelés ma a valódi beruházás.

Mi a többkulcsos adó bevezetése mellett plusz 200 milliárdot adnánk a közszféra bérrendezésére is. Látjuk és halljuk, hogy a kormány annak a neoliberális elméletnek a foglya, miszerint a béremelés rontja a versenyképességet. Ez megnyilvánul az olyan kijelentésekben, miszerint először a gazdaságot kell rend­be tenni, azután lehet a bért emelni, azaz a béreme­lést a kormány osztogatásnak tartja. A gazdaság nem fog rendbe jönni, ha nem nő a munkaerő teljesítő­ké­pessége, márpedig az nem fog nőni, ha folyamato­san a létminimum szintjére zsákmányolják ki. Ör­dö­gi kör, amit meg kell szakítani, bevonva a szakszervezeteket és más érdekképviseleteket. A bérek szisz­tematikus és folyamatos emelésére van szükség. A magyar munkaerő minősége nem tér el a nyugat-euró­paitól, tehát a termelékenysége is lehetne sokkal magasabb. Ehhez azonban szükség lenne olyan erőfor­rásokra, amivel ‑ csúnya szóval ‑ újratermelheti magát, életkörülményei, egészségi állapota, motivációja, képzettsége emelését lehetővé teszik. Ezt nem biztosítja a nyugat-európaihoz képest hatodannyi bér.

Béremelés a közszférában. A kormány másik állítása szerint az idei költségvetéssel mindenki léphet egy kicsit előre. A 2017-es büdzsé üzenete ehhez képest feketén-fehéren láthatóvá teszi, hogy akikre az államot bízta az ország, inkább költenek magukra, mint azokra az emberekre, családokra, akiknek a pénzét most be kellene osztani. Jut pénz fényűzésre, pompára és értelmetlen beruházásokra, de nem jut pénz a bérek érdemi és érzékelhető növelésére. Mindenki hatalmasat ugorhat előre, aki része a Fidesz által felépített hatalmi rendszernek, de az egyszerű magyar munkavállalók csak egyre inkább közel kerülnek a szakadékhoz.

Jövőre 9. éve lesz befagyasztva a közalkalmazotti bértábla és a köztisztviselői illetményalap, azaz az állam, a közösség alkalmazottai immár majdnem egy évtizede nem kapnak fizetésemelést. Elképesztő adat, hogy 200 ezer állami alkalmazott bére nem éri el a létminimumot. Elképesztő az is, hogy miközben Matolcsy György fizetése a kétszeresére emelkedik ‑ nyilván, mert jól sáfárkodik a közpénzekkel ‑, továbbra sem kapnak anyagi megbecsülést az oktatói munkát segítők, bizonytalan, semmilyen biztonságot nem jelentő ígéretekkel áltatják az egészségügyi dolgozókat.

A szociális dolgozók jövőre sem kapnak alapbéremelést, és még az is lehet, hogy a pótlékaik csökkennek, továbbá a kormány 2017-ben sem váltja be a 2016-ra tett ígéretét a szociális életpályával kapcsolatban. A középfokú végzettségű bölcsődei kisgyermeknevelők az ígéretek ellenére, úgy tűnik, mégsem léphetnek be a pedagógus-életpályába. A közigazgatásban dolgozók közül pedig csak minden harmadik dolgozó részesül béremelésben, holott mindenkire kiterjedő béremelést ígértek.

Az LMP szerint béremelésre van szükség. Luxusköltések helyett meg kell végre fizetni a dolgozókat, és ahol ebben az államnak közvetlen szerepe van, ott ezt a költségvetésben kellene megtenni. Mi a kormány válasza erre? A 2017-es költségvetéssel nemhogy nem fordít ezeken a tragikus folyamatokon, de még fel is erősíti őket: 100 milliárdokat költ a bukott paksi bővítésre, a kormány számára újítja fel a budai Várat, osztogat, de nem fejleszt, nem teremt állásokat a „Modern városok” programnak hazudott kampánykörúton, 22 milliárdot ad a propagandaminisztériumnak, azaz Rogán Antal szom­szé­dainak. Mi a kormány válasza a leszakadás és az értelmetlen fényűzés botrányos ellentmondására? Új statisztikát rendel meg, megváltoztatja a szegénység mércéjét, kozmetikázza az adatokat. A szegénység helyett a szegénységet bizonyító számok ellen küzd.

Családpolitika. A kormány azt is mondta a jövő évi költségvetésről, hogy az jelentősen növeli a családok támogatását. Erre valóban szükség is lenne, a konkrét számok azonban egészen mást mutatnak. A Fidesz továbbra is csak a családok egy részét hajlandó támogatni, ráadásul a legnagyobb mértékben azokat, amelyek erre a legkevésbé lennének rászorulva. (Dr. Hoppál Péter: Ez nem igaz!) A 2017-es költségvetés brutálisan őszintén mutatja be a kormány, a Fidesz preferenciáit. A magyar családok kénytelenek lesznek levonni a következtetést, hogy a legtöbbjükről megint megfeledkeztek.

A kormány érthetetlen módon ragaszkodik ahhoz, hogy a jobb módúakat támogassa, hátha az előbb vagy utóbb felfelé húzza a szegényebbeket is. De az adatok azt mutatják, hogy a társadalom kettészakadása évről évre súlyosabb. (Révész Máriusz közbeszól.) Hány évnek kell eltelnie, mire a kormány belátja, hogy most már az alul lévőknek, sőt az eltűnő középosztálynak kell végre érdemi segítséget adni? Ez a költségvetés azt bizonyítja, hogy a kormányban nincs meg a kellő akarat, belátás, hogy megszabaduljon az életképtelen dogmáitól és azokat támogassa, akik akkor is családot akarnak alapítani, akkor is gyermeket vállalnak, ha nem a gazdagok közé tartoznak.

(11.20)

Oktatás. A költségvetéssel legalább odáig eljutottunk, hogy a kormány beismerte, súlyos gond van az oktatásban, az egészségügyben, különben minek dobott volna oda ezeknek az ágazatoknak némi látszatsegítséget. Ez azonban messze nem elég a leszakadás megállításához, nemhogy az előrelépéshez. Az oktatás területe ugyan pluszforrásokat kap, de ez csupán töredéke annak a pénznek, amit az elmúlt években kivontak a rendszerből. A miniszter úr által hangoztatott 270 milliárd forint részleteiről keveset tudni, de feltételezzük, hogy ezt csökkenti az a közel 100 milliárd forint, amivel a kormánynak az idén kellene megtámogatnia a KLIK-et, hogy ne dőljön össze. De az is tény, hogy az elmúlt hetekben felelős kormánypolitikusoktól sokféle számot hallottunk az oktatás támogatásáról. Később bizonyára megtudjuk az igazi számokat is.

Ráadásul az oktatás jelenlegi rendszere alapvetően elhibázott. Márpedig egy rosszul működő rendszerbe hiába rakunk több pénzt, attól az még nem fog eredményesen működni. Az LMP szerint az iskolarendszer fenntartható működéséhez továbbra is hiányzik 200 milliárd forint. Ezzel is csak a 2010-es szintre kerülnénk vissza, márpedig szerintünk hosszabb távon minden költségvetési 100 forintból 15-20 forintot kellene oktatásra költeni. Szükség lenne a pedagóguséletpálya-modell rendbetételére, és nem hagynánk ki a béremelésből a pedagógusok munkáját közvetlenül segítő munkatársakat sem. A társadalmi hátrányok mielőbbi kompenzálása érdekében az egész országra kiterjesztenénk a korai fejlesztést nyújtó szolgáltatásokat, többek között a meglévő sikeres gyakorlatok intézményesítésével.

A szakképzési rendszert a négyéves képzési idő visszaállításával, az elméleti képzés megerősítésével, a mentorrendszer kialakításával képessé tennénk arra, hogy a tanulók számára a felsőfokú szakképzésbe, a felnőttképzésekbe és a felsőoktatásba is dobbantót jelentsen. Aki mégsem tanul tovább, az is kapja meg azokat a készségeket, hogy később bármikor átképezhető legyen, ha a munkaerőpiac ezt megköveteli tőle.

Tisztelt Országgyűlés! Az LMP egy olyan országot szeretne, ahol mindenki addig juthat az oktatási rendszerben, ameddig képességei szerint tud és ameddig szeretne. Hosszú távú célkitűzésünk, hogy tíz személyből legalább négy fő diplomás legyen Magyarországon. Ehhez meg kell állítani a felsőoktatásba jelentkezők és a felvételt nyert hallgatók létszámának ütemes, utóbbi években elindult csökkentését. Minél több diplomásra van szükség, hiszen az általuk beindított kis- és középvállalkozások fogják majd visszahozni a rendszerváltáskor elvesztett másfél millió álláshely nagy részét. Ehhez szükség van a vidéki felsőoktatási intézmények megmentésére és fejlesztésére. Olyan vidéki főiskolákra, egyetemekre van szükség, amelyek a helyi gazdaság igényeire építik képzési szerkezetüket. A helyi gazdaság élénkítése és a vidéki felsőoktatás fejlesztése összekapcsolódik. Ez ad perspektívát a fiataloknak, hogy ne költözzenek el otthonról a lehetőségek hiánya miatt. Ők fognak munkahelyet teremteni az alacsonyabb iskolai végzettségűeknek is. A felsőoktatás minőségi reformja, európai versenyképessége nem képzelhető el a források drasztikus bővítése nélkül, ez azonban hiányzik a jövő évi költségvetésből.

Tisztelt Ház! Ezekre a kiadásokra az LMP szerint szükség van ahhoz, hogy új gazdasági modellt tudjunk megvalósítani Magyarországon; egy olyan gazdaságpolitikát, ami nem arra épít, hogy a magyar munkaerő lesz a legolcsóbb Európában, hanem arra, hogy a jól képzett magyar dolgozók bérét pont a tudásuk miatt meg akarják fizetni a munkáltatók. Az alap- és középfokú oktatás radikális forrásbővítésére és szemléletváltásra van szükség, hogy mindenki számára lehetőséget adjunk képességeinek a kibontakoztatására. Olyan országot akarunk, ahol az egyén képességeitől és szorgalmától függ, hogy mi lesz belőle, azt ne hátráltassa az anyagi helyzet, családi körülmény, lakóhely. Az LMP szerint a gazdasági fejlődés és munkahelybővülés egyik legfőbb forrása a felsőoktatásból kikerülő fiatalok minőségi tudása, felkészültsége és lendülete.

Egészségügy. Szintén örülni lehet annak, hogy az egészségügyre majd’ 150 milliárd forinttal több jut. Sajnálatos módon azonban ez is csupán tüneti kezelésre elég. Azt elfelejtik megemlíteni, hogy ennek a többszörösét vonták ki a rendszerből az elmúlt években, az összeomlás szélére vagy azon túl is sodorva az egész magyar egészségügyet. A rendszer ugyanis mára gyakorlatilag összeomlott. Ezt tudják a betegek, tudják az orvosok, tudják az ápolók, csak a kormány nem hajlandó tudomást venni róla. Márpedig az egészségügy csődjét a 2017-es költségvetés sem fogja orvosolni. A pluszforrások nagy része ugyanis vélhetően elmegy az elmúlt években felhalmozott adósságok törlesztésére, a legsúlyosabb lyukak betömködésére, de kevés lesz a rendszer valódi javítására. Éppen ezért kevés fog jutni a béremelésre, márpedig ez kulcskérdés lenne. Azt ugyanis mindenki beláthatja, hogy az orvosokat és az egészségügyi dolgozókat sokkal könnyebb lenne itthon tartani, mint hazacsábítani vagy újakat képezni helyettük. Az egészségügyi béremelés nemcsak morális kötelessége tehát a kormánynak, hanem már rövid távon megtérülő befektetés is.

Az LMP ennek érdekében az átlag alatt keresőknek kedvező progresszív adórendszer bevezetésén túl további 60 milliárd forintot fordítana az egészségügyi dolgozók béremelésére. Ez már elegendő lenne ahhoz, hogy itthon lehessen tartani az egészségügyben dolgozók nagy részét. További 40 milliárd forinttal növelnénk a kórházi alapdíjat, hogy ne termelődjenek folyamatosan újra a kórházak adósságai. Ma ugyanis a kormány egyszerűen kevesebb forrást ad az egészségügyi intézményeknek, mint amennyire a működéshez szükség van, ezzel folyamatosan függőségben tartja, illetve a betegek egészségét veszélyeztető spórolásra kényszeríti őket. Mi ezt a helyzetet megszüntetnénk.

A nyugdíjakról is néhány szót. A nyugdíjak 2017-ben 0,9 százalékkal nőnek. Ezzel a kormány szerint a nyugdíjak tartják az értéküket, ami nem igaz, hiszen az átlagos inflációhoz képest számolják és nem a nyugdíjas fogyasztói kosárhoz. Jelenleg az infláció jelentős részben a beszivárgó alacsony olajár miatt ilyen alacsony. Az üzemanyag és más hozzá kötődő termékek pedig sokkal kisebb arányt képviselnek a nyugdíjasok fogyasztói kosarában. Ugyanez a helyzet az elektrotechnikai eszközök árának csökkenésével, és még sorolhatnánk tovább.

A kormány egyébként is fölösleges nyűgnek tartja a nyugdíjasokat. Ellátásukat is megpróbálja kiszervezni, privatizálni, rálőcsölni a gyermekekre, hozzátartozókra. Miközben lenézi őket ‑ amit bizonyít, hogy a közszférában megtiltotta, hogy a 65 év utániak tovább dolgozzanak ‑, a jövő nyugdíjasai még kevesebbre számíthatnak. A kormány a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos ígéreteit nem tartotta be. Országgyűlési határozat kötelezte rá, hogy létrehozza az egyéni számlákat, ezt 2011 óta várjuk. Egy év volt a határidő akkor. A magánnyugdíjpénztári befizetéseket lenyelte az állam, ám arra, hogy azokat a nyugdíjakat, amikre fedezet volt, hogyan fogják kifizetni, nincsenek tervek.

Korrupció. Arról is beszélnünk kell, hogy hol folynak el a pénzek, miért nem jut bérekre, munkahelyteremtésre, miért nem jut a vidéki utak felújítására, miért kell nélkülözniük az önkormányzatoknak, miért nincs kréta az iskolákban vagy gumikesztyű a kórházakban. Ennek három oka van. Egyrészt a költségvetés szerkezete egyszerűen rossz. Akit nem lehetne terhelni, azt a kormány túlterheli, akiket pedig terhelni kellene, azokat kíméli. Legalább ekkora probléma, hogy már makrogazdasági szinten is bőven látható összeg folyik el a korrupciós csatornákon. A költségvetésben ma több lenne a pénz, többet lehetne tenni az országért, ha végre le lehetne zárni a korrupció csatornáit. Teljesen nyilvánvaló, hogy erre nincs meg az akarat. Világos, hogy mit gondol ez a kormány az adófizetők pénzéről, Matolcsy Györgynél ma ennél ékesebb bizonyíték erre nincs. A kormány rendszeresen összekeveri pénztárcáját az állampolgárok pénztárcájával, pedig a kormány csak használatra kapta a pénzt az adófizetőktől, és nem azért, hogy a saját érdekköreit finanszírozza belőle.

(11.30)

Arról nem is beszélve, hogy ma már több, egymással is vetélkedő érdekkör van, ami még többe kerül, ahogyan erre a veszélyre már akkor felhívtuk a figyelmet, amikor az oligarcháik egymásnak estek. Tudjuk, hogy amit mi és velünk együtt minden józan ember korrupciónak nevez, az a kormány politikájának a lényege, amint erre egy, a kormányhoz közeli személy volt szíves felhívni a figyelmünket. Tudjuk, hogy a korrupció a kormány szerint nem más, mint a nemzeti vállalkozóknak adott támogatás, de önökkel ellentétben mi azt is tudjuk, hogy a korrupció végső soron lopás, méghozzá a leggyalázatosabb fajtából.

A kormány fogja a magyar családok pénzét és odaadja a fideszes rokonoknak, például Matolcsy Györgynek és száz unokatestvérének. Egy olyan Magyarországon, ahol a kormány a korrupció ellen és nem a korrupció fenntartása érdekében lépne fel, számos intézkedéssel lehetne erősíteni az adóforintok védelmét. Ha lenne akarat a korrupció elleni fellépésre, akkor az Állami Számvevőszék a korrupció elleni harc központja lenne. Az LMP korábban törvényjavaslatot nyújtott be a számvevőszéki feladatok bővítése érdekében, illetve korrupciós ügyekben kötelezővé tette volna a számvevői utóellenőrzést, a kibővített feladatokhoz pedig többletforrásokat biztosítana, amint erre módosító javaslatunkban kísérletet is teszünk.

Egy olyan Magyarországon, ahol az ügyészség ellátná a feladatait akkor is, ha az előző kormányok korrupciós ügyeiről van szó és akkor is, ha a jelenlegi kormány ügyeit kell kivizsgálni, fontos lenne tovább bővíteni a korrupció elleni ügyek osztályát, to­vább­képezni a korrupciós ügyekkel foglalkozó ügyészeket, erősíteni a nemzetközi együttműködés lehetőségeit. Szomorú látlelete az antikorrupció elleni harc sikertelenségének a hosszú-hosszú évekig húzódó, bohózatba fulladó eljárások sokasága. Az eljárások elhúzódása miatti számtalan strasbourgi elmarasztalás árnyékában a 2017-es költségvetésben is megfelelő forrásokat kellene biztosítani a bíróságok jogállami szerepének erősítésére, működésük zavartalanságának, hatékonyságának és nem utolsósorban nyilvánosságának növelésére. Erre az LMP további 1 milliárd forintot szánna.

Sajnos azonban világos bizonyítékok állnak rendelkezésünkre, amelyek azt mutatják, hogy a korrupció elleni harcnak még csak a látszata sem fontos a kormány számára. Vagy a forrásokat nem biztosítják, vagy nem adnak erősebb feladat- és hatásköröket, mint a Számvevőszék esetében. A korrupció ugyanakkor sokba kerül. Az adófizetők pénze eltűnik, a közpénz magánzsebekbe vándorol, ahogy önök fogalmaznak, elveszti közpénz jellegét, és végül nem jut arra, amire a forrásokat fordítani kellene. A korrupció költségei kézzelfoghatóak a lepusztult kórházakban, a betöltetlen egészségügyi állásokban, az ellátatlan betegekben, a széthulló oktatási rendszerben és az alacsony bérekben is.

Ma Magyarországon mindenki találkozik a korrupcióval, pontosabban: az adófizetők által befizetett pénz hűlt helyével. Ezen semmilyen titkosítás nem fog segíteni. Mindenki tudja, hogy mi történik, és minek kellene történnie. Sajnos nem nyugtat meg senkit, hogy ami késik, nem múlik, mert amíg nem állítjuk meg a korrupciót, addig nem vigasztal, hogy egyszer majd el kell számolniuk a mohósággal, ha ennek Magyarország fizeti meg az árát.

Pazarló kiadások. Nem hagyhatjuk szó nélkül a pazarló kiadásokat sem. Sokszor már arra sem veszik a fáradságot, hogy titkolózzanak, hanem teljesen nyíltan, már-már büszkén hódolnak hobbijuknak vagy valósítják meg álmaikat az adófizetők pénzén. Beszélhetnénk itt a stadionépítésekről, a kormány Várba költöztetéséről vagy a Liget beépítéséről. Az időkeret sem lenne elég arra, hogy felsoroljam az összes pazarló, fényűző kiadást és az ezek oltárán eltűnő százmilliárdokat a költségvetés soraiban. Azonban zöldpárti politikusként egy kiemelkedően fölösleges, ugyanakkor rendkívül drága tételről mindenképpen szót kell ejtsek. A kormány jövőre is százmilliárd forintot tervez elszórni a paksi bővítésre, miközben még mindig nincsenek meg az építkezéshez szükséges engedélyek. A kormány olyannyira fél az egész projekt bedőlésétől, hogy az orosz hitelből egyelőre egy forintot sem mer lehívni, de gátlástalanul költi rá a magyar adófizetők pénzét.

Végezetül vonjuk meg a nem túl vidám mérleget, és mondjuk ki: ez a költségvetés a ma rendelkezésre álló alternatívák között a legrosszabb választás. Rossz döntéseket tartalmaz, rosszul kitűzött célok érdekében. Nem old meg sürgető problémákat, nem segít Magyarországon. Ez a további leszakadás és szétszakadás költségvetése. Nem jó másra, mint növelni a szakadékot a kormány kedvezményezettjei és mindenki más között. Ez a költségvetés a magánérdekek költségvetése. A kormány írta, de a szerzők kezét oligarchák fogták és irányították. Vajon ha megkérdeznénk azokat a magyar embereket, akik várják, hogy a költségvetés végre az ő érdekeiket szolgálja, hogyan szavaznának? Vajon ők is Paksra, a Várba költöztetésre, presztízsberuházásokra költenének, vagy iskolákra, ápolókra, a családok támogatására?

A kormány úgy tesz, mintha lenne elég pénz a fideszes rögeszmékre és az egyre nehezebb helyzetben élő magyar családokra egyszerre. Erről szól a „mindenki léphet egyet előre” hazugsága. De ha megnézzük a számokat, feltárul a nyers valóság: nincs mindenre pénz, a kormány pedig rossz döntéseket hoz. Mi azt fogjuk bizonyítani a költségvetés vitájában, hogy ennek nem kell így lennie, hogy van másik út, van alternatíva. És igenis ki lehet vezetni Magyarországot abból a zsákutcából, ahová az elmúlt években jutott. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk.

Most az elsőként szólásra jelentkezett független képviselő felszólalása következik. Megadom a szót Szabó Timea képviselő asszonynak.

SZABÓ TIMEA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A jövő évi, a Fidesz-KDNP által benyújtott és támogatott költségvetés a zsarnokok és az erkölcsi nullák költségvetése. Nézzék meg újra és újra, hogy mihez adják már megint a nevüket! Nézzék meg ezt a sok blablát és ezt a sok hazugságot, amit ma és az elmúlt napokban az önök kormánya és önök is elhordtak! Nézzék meg azt a sok semmitmondó adatot, amit az ÁSZ és a hozzá hasonlóan kormánypárti, kormányhű, úgynevezett szakértők elmondtak! Semmi másról nem szól ez a költségvetés, mint az önök lopásairól, az emberek kisemmizéséről.

A 2017-es költségvetést a világ leghírhedtebb dik­tátorai is megirigyelnék maguktól. Maguknak sikerült megint egy olyan költségvetési javaslatot összerakni, ami egy megalomán, tolvaj, rabló, az embereket kisemmiző költségvetés. Kim Dzsongun észak-koreai diktátor ide fog járni Orbán Viktorhoz, hogy leckéket vegyen tőle (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.), hogyan kell az emberektől ellopni a pénzt, és hogyan kell cirkuszra és a saját emlékműveikre fordítani azt.

Varga Mihály szerint a jövő évi költségvetés a kiszámíthatóság és a biztonság költségvetése. Persze, a maguk biztonságának költségvetése, nem az emberek biztonságának költségvetése! Nyolcmillió embernek ez a további elszegényedést fogja hozni a következő évben. 2017-ben önök ezermilliárd forintot vesznek el megint az emberektől. Tegye fel a kezét, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, aki akár egy percre is önök közül megtapasztalta már a nélkülözést, a nincstelenséget. Hát, nagyon sok kezet látok, konkrétan nullát. Pontosan ez a baj magukkal! Fogalmuk sincs arról a szegénységről, arról a nélkülözésről, amivel emberek milliói ma Magyarországon szembesülnek. (Dr. Hoppál Péter: Olyan demagóg vagy. Hallgasd vissza magad!)

Fogalmuk sincs önöknek, hogy mihez adják a nevüket már megint. De tudják mit? Segítek egy kicsit megérteni. Nézzük meg konkrétan a számokat, mire is költenek önök jövőre! Orbán Viktor Várba költözése 50 milliárd forintba kerül. Rogán Antal propagandaminisztériumára újabb 22 milliárd forintot költenek. Az életveszélyes és fölösleges Paks II. beruházásra 100 milliárd forintot tapsolnak el.

(11.40)

Stadionokra újabb 77 milliárd forint van a költségvetésben elkülönítve. És a nagy hazugság, amikor azt állítják, hogy ez uszodákra meg a tömegsportra megy el, ugyanis az önök költségvetésében erre mindössze 4 milliárd forint van. Tehát nem az emberek, a gyerekek sportjára költenek, hanem Orbán Viktor megalomán, eszement szórakozására.

A Városliget-projektre, ami a fakivágásokról szól már megint, 32 milliárd forint van elkülönítve. Nemzeti lovardára, amit Mészáros Lőrinc fog megépíteni, 2 milliárd forint van elkülönítve. Nézzük meg! Hát ki az, akinek nem kell ma Magyarországon egy nemzeti lovarda? Hát nyilvánvalóan milliók fognak odajárni! Pont annyiba kerül a nemzeti lovarda, mint amennyit már megint elvonnak a családi pótléktól jövő évben. A közmédiára, azaz a maguk propagandacsatornáira 70 milliárd forintot különítettek el. Ha ezeket a számokat összeadjuk, ez több mint 350 milliárd forint, amit kizárólag a Fidesz-KDNP és a kormány cirkuszaira, szórakozásaira fognak a jövő évben elkölteni.

De nézzük meg, hogy mi az, amire nem költenek a jövő évben. Először is Szűcs Lajosnak üzenném ‑ aki természetesen nincs már bent a teremben ‑, aki szerint a magyar családok otthonteremtését támogatja jövő évben a kormány, majd hozzátette, hogy ugye nem kell ecsetelni, hogy ez milyen jó lesz az építőiparnak. De konkrétan kinek lesz ez jó az építőiparban? Természetesen annak a Garancsi Istvánnak, Orbán Viktor jó barátjának, aki a Markettel sorra nyeri az összes közbeszerzést, aki a száz leggazdagabb magyar emberből most már éppen a harmincadik helyen áll a maga 24 milliárd forintos magánvagyonával.

De nézzük meg, hogy mire nem költenek még. A közmunkaprogramból elvesznek 42 milliárd forintot. Nem elég, hogy maguk bérrabszolgává tették emberek százezreit, a legkiszolgáltatottabb embereket anélkül, hogy minimálisan bármilyen kilátást nyújtanának nekik a jövőre, még jól beléjük is rúgnak egyet. Ötvenezer forintot kap ma Magyarországon egy közmunkás. Tudják, hogy ez mennyi? Tudják, hogy mennyi 50 ezer forint? (Dr. Hoppál Péter: A huszonnyolcezer kétszerese!) Az naponta egy krumpli meg egy zsíros kenyér. De nem láttam egy kezet sem, amikor megkérdeztem, hogy ki az, akinek egyáltalán fogalma lenne arról, hogy mi a nélkülözés Magyarországon, tehát nyilvánvalóan maguknak erről sincs semmilyen fogalma. (Dr. Hoppál Péter: Nem fáj a demagógia?)

Az oktatásból 42 milliárd forintot vonnak ki, tehát nem is értem, hogy amikor azt mondják, hogy az oktatásra többet fordítanak, akkor konkrétan miről van szó. Ott van feketén-fehéren leírva! Csak kérdezném, hogy akkor hogyan lesz ebből béremelés; hogyan lesz béremelés azoknak a nem pedagógus, oktatásban dolgozó embereknek, akiknek állítólag maguk ezt megígérték.

Szolgálati nyugdíjakra 17 milliárd forinttal jut kevesebb. Tehát azoknak a nyugdíjazott rendőröknek, tűzoltóknak, akik egész életüket veszélyben végigdolgozták, azoknak megint kevesebbet adnak.

De a rokkantaknak is, akiket Orbán Viktor már egyszer jól megalázott és lecsalózott, 2,5 milliárd forinttal jut kevesebb. Ugyan kiderült, hogy mégsem csalók, de nem baj, rúgjunk beléjük is egyet, mondják önök.

Az árvaellátásból elvonnak 3 milliárd forintot. Maguk, akik állandóan a családról beszélnek. Persze értem én, hogy egy gyerek, akinek nincsenek szülei, és árvaházban nő fel, az nem családban él, tehát akkor azt ne segítsük. Elképesztő ez az embertelenség, ez a szívtelenség, amit maguk évről évre művelnek! Árva gyerekekről beszélünk!

Családi pótlékból 3,2 milliárd forintot vonnak ki annak ellenére, hogy a nyolcadik éve nem emelik a családi pótlékot. Így segítik a családokat? Vagy úgy segítik a családokat, azt a jómódú néhány ezer családot, akikbe maguk is beletartoznak, akik majd igénybe vehetik a családi adókedvezményt meg a különböző építkezési támogatásokat? Egy közmunkáscsalád milyen építkezésbe fog belefogni jövőre, mondják már meg, amit maguk szerint ők igénybe vehetnek támogatásként?!

A gyermekétkeztetésre semmivel nem fog több pénz jutni, mint eddig. Ugyanúgy nem lesz a szünetekben pénz, ugyanúgy nem lesz a hétvégi gyermekétkeztetésre pénz, pedig 550 ezer gyermekről beszélünk.

És akkor nézzük az egészségügyet, amire önök szerint plusz 160 milliárd forint fog jutni a jövő évben. De pontosan hova fog menni ez a pénz? Mert ahányszor kérdeztem az elmúlt hetekben Balog Zoltánt és Ónodi-Szűcs államtitkárt írásbeli kérdésben, hogy mennyi fog jutni béremelésre, egyszer sem vá­laszoltak. Pontosan azért nem válaszoltak, mert nem merik bevallani, hogy egy nagy nulla fog megint jutni az ápolóknak, a kórházi dolgozóknak. Legjobb esetben megint az orvosok kapnak valamennyi támogatást. És természetesen ebben a 160 milliárdban mi van benne? Egy budapesti szuperkórház. Erre aztán nagyon nagy szükség van, amikor omlik össze a János Kórház, omlik össze az István Kórház, a László Kórház. Valljanak színt, képviselőtársaim és a kormányban, hogy megint nem fogják felújítani sem a János Kórházat, sem a Lászlót, sem az István Kórházat, hanem már egy nulladik perctől veszteséges, új, teljesen fölösleges szuperkórházat akarnak építeni!

Az a baj, hogy maguk folyamatosan hazudnak, hazudnak és hazudnak, és ezt nem vallják be senkinek. Azt hiszik, hogy ezektől az idétlen számoktól, amikkel itt tömik az emberek fejét, majd jobb lesz bárkinek is ebben az országban.

Nézzük egyébként egy pillanatra még az egészségügyi dolgozókat! Tudják, abban a kórházban, ahol én segédápolóként dolgoztam (Moraj a kormánypártok soraiban.), egy hónap alatt négy ápoló mondott fel, mert nem tudnak megélni, 100 takarítóból 11 maradt a kórházban, a többi felmondott, és pont amikor ott voltam, akkor történetesen elromlott a kardiológián a lift. Tudják, honnan kellett liftszerelőt hívni? Miskolcról. Ugyanis a kórházban már évekkel ezelőtt felmondott a liftszerelő, mert 15 éve nem kapott béremelést. És egy budapesti kórházba, értik, Miskolcról hívnak liftszerelőt. Merthogy ugye azt tud­ják, hogy a kórházi dolgozókba nemcsak az ápolók tartoznak bele, hanem a takarítók, a műtősök, a sterilizálók, a liftszerelők és a műszakisok? Várjuk, hogy valljanak színt, hogy ők mekkora béremelést fognak kapni!

A Párbeszéd Magyarországért tiltakozik a zsarnokság és az eszement pazarlás költségvetése ellen. Nem fogjuk hagyni azt, hogy önök megint letaszítsanak a mélybe milliókat, miközben az önök cirkuszi szórakozásaira százmilliárdok mennek el. A mai napon én egy 120 milliárd forintos módosító javaslatot nyújtottam be csak az egészségügyi dolgozók béremelésére. Ez körülbelül 70 ezer forintos béremelést jelentene, és belefér a költségvetésbe, látják, csak nem Várba költözésre kellene ezt fordítani.

A gyermekétkeztetésre szintén benyújtottunk plusz 50 milliárd forintot. Pontosan tudjuk, hogy a szakértők szerint is ennyi pénzre lenne még pluszban szükség ahhoz, hogy a félmillió rászoruló gyermek napi egyszer az év minden napján meleg ételhez jusson. A családi pótlékhoz szintén benyújtottunk 22 milliárd forintot, hogy legalább 15 ezer forintra nőhessen ez az összeg. A bölcsődei dolgozók számára pedig plusz 4 milliárd forintot adnánk.

De ezek még mindig csak tüneti kezelések. A Párbeszéd Magyarországért benyújtotta az alapjövedelem költségvetését, ugyanis ez az egyetlen hosszú távú megoldás, amely drasztikusan és azonnal csökkenti Magyarországon a szegénységet, és a magyar történelemben először megszünteti a nincstelenséget. A felnőtt lakosságnak havi 50 ezer forint, a gyerekeknek 25 ezer forint, a várandós kismamáknak 70 ezer forint járna havonta úgy, hogy a nettó minimálbér 100 ezer forintra nőne. Mielőtt leírnák ezt a költségvetést, elmondom önöknek, hogy Finnország és a kanadai Ontario után éppen Svájcban készülnek most népszavazást tartani az alapjövedelemről. Tehát ez nem egy elvetemült ötlet, ezt Európában és Észak-Amerikában, a jóléti államokban is fontolgatják, nemhogy egy olyan országban, ahol 4 millióan élnek a létminimum alatt.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Ezt a zsarnok, erkölcsileg nulla költségvetési javaslatot azonnal vonják vissza! Felejtsék el azt, hogy megint a saját szórakozásaikra költsenek! Ez közpénz, ez nem a maguk zsebpénze, amiről most éppen beszélünk. Tessék az embereknek adni, és nem saját maguknak! Tessék az embereknek adni, mielőtt újabb milliókat taszítanak le a nincstelenségbe! Ne maguk lépjenek előre egy lépést, hanem a magyar emberek milliói, akiket önök folyamatosan, minden évben kisemmiznek! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Dr. Józsa István tapsol. ‑ Dr. Hoppál Péter: Vastaps!)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most a nemzetiségeket képviselő bizottság által felkért nemzetiségi szószóló felszólalása következik. Megadom a szót Ritter Imre német nemzetiségi szószólónak, aki anyanyelvén ismerteti felszólalásának első mondatait, majd magyarra fordítja azt. Öné a szó.

(11.50)

RITTER IMRE nemzetiségi szószóló: Sehr geehrter Herr Vorsitzender! Sehr geehrtes Parlament! Erlauben Sie mir bitte, dass ich im Namen und im Auftrag vom Ausschuss der in Ungarn leben­den Nationalitäten unseren Standpunkt bezüglich des Gesetzesvorschläges Nr. T/10377. über den unga­rischen Haushaltsbudget ‑ im Zusammenhang mit den Nationalitätenbedarf übergreifende Tei­len ‑ erörtere. Wie es schon gewöhnt ist ‑ wenn es ge­sagt werden kann ‑ fange ich meinen Dis­kus­si­onsbeitrag mit einem Zitat von Johann Wolfgang von Goethe an. Er hat gesagt: „Toleranz sollte eigentlich nur eine vorübergehende Gesinnung sein: sie muss zur Anerkennung führen. Dulden heißt beleidigen.”

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a Magyarországi nemzetiségek bizottsága nevében kifejtsem álláspontunkat a 2017. évi központi költségvetésről szóló T/10377. számú törvényjavaslat nemzetiségi igényeket érintő részeivel kapcsolatban.

Hozzászólásomat ‑ ha lehet mondani, most már hagyományosan ‑ Johann Wolfgang von Goethe idézetével kezdem: „A tolerancia csak egy átmeneti állapotot jelölhet, mely elismeréshez kell vezessen. Az elfogadás önmagában sértés.”

Hadd fejtsem ki röviden Goethe idézetét a magyarországi nemzetiségek vonatkozásában. Az elfogadás, a tolerancia egy nemzetiség szemszögéből olyan, mintha csak megtűrnék, elviselnék a jelenlétüket. Holott évszázadokon keresztül tették hozzá tudásukat, munkájukat, tehetségüket az ország boldogulásához, amelyben éltek, s amelynek polgárai voltak. Ha kellett, életüket áldozták érte, Magyarországért.

Az elfogadás tehát nem elég; csak az elfogadás önmagában sértés. Többet várunk, többet szeretnénk: elismerést. Az elismerésre őseink élete elégséges alapot ad. Mi még dolgozunk érte. Az elismerés feltétele, alapja pedig a megismerés.

Több mint másfél évvel ezelőtt, a 2013. évi központi költségvetés zárszámadásánál azzal kezdtem a hozzászólásomat, hogy egyidejűleg vagyunk könnyű és nehéz helyzetben is. Egyrészt a könnyű helyzetet az okozta, hogy a 2013. évi, valamint az azt megelőző évek költségvetési törvényeinek megalkotásához ne­künk, magyarországi nemzetiségeknek sajnos vaj­mi kevés közünk volt, így annak végrehajtásáról min­den felelősség nélkül mondhattunk őszinte véle­ményt. Másrészt nehéz helyzetben voltunk, mert annak az első nemzetiségi parlamenti hozzászólásnak több mint 20 évvel korábban kellett volna megtör­ténnie itt a magyar parlamentben, így közel két évtized mulasztását kell minden szempontból minél hamarabb felszámoljuk. Majd ezt követően perceken keresztül lehetett és kellett sorolni, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek évtizedekig milyen méltatlan állapotban voltak kénytelenek élni és működni.

Csak példaként és emlékeztetésül. A nemzetiségi civil szervezetek működési támogatására, kulturális programok támogatására rendelkezésre álló keretek 2002 óta nem változtak, és az akkori beérkező igények töredékére, 10-15 százalékára sem nyújtottak fedezetet. Az anyanyelvi diáktáborokra akkor rendelkezésre álló 30 millió forint keretösszeg az igényekhez képest olyan alacsony volt, hogy érdemben gyakorlatilag pályázni sem volt érdemes.

A települési nemzetiségi önkormányzatok éves szintű működési támogatása átlagosan bruttó 222 ezer forint volt, mely havi nettó 14 500 forintnak felelt meg. Az országos nemzetiségi önkormányzatoknál az államháztartási jogszabályok változásával, a különböző törvényi előírásokkal folyamatosan emelkedtek a gazdasági, pénzügyi, adminisztrációs költségek a támogatások emelése nélkül.

Összefoglalóan elmondható, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek támogatása abban az időben siralmas állapotban volt. Ugyanakkor már akkor elmondható volt, és már voltak reménykeltő pozitív változások.

A 2013. év nemzetiségi szempontból kétségkívül legnagyobb jelentőségű és pozitív változása volt, hogy a nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott ‑ és itt hangsúlyozom, hogy nemcsak az országos, hanem a helyi nemzetiségi önkormányzatok és társulásaik által fenntartott ‑ nemzetiségi köznevelési intézmények esetében jelentősen megemelkedett és normatívvá vált a támogatás.

A 2013. évi törvénymódosítás révén a 2014. évi parlamenti választással a 13 Magyarországon élő nemzetiség részére biztosítva lett a parlamenti képviselet, ami új lehetőségeket nyitott meg számunkra. A parlamenti képviselet első komoly eredménye lett, hogy a 2015. évi központi költségvetési törvénynél áttörést tudtunk elérni azzal, hogy a korábban kevesebb, mint 4 milliárd forint és már hosszú évek óta változatlan támogatás kerek 2 milliárd forinttal, több mint 50 százalékkal nőtt. Alig fél évvel később, a 2016. évi központi költségvetési törvényben újabb jelentős, 2 milliárd 63,4 millió forint emelést kapott a Magyarországon élő 13 nemzetiség.

A két év együttes hatásaként a következő területeken tudtunk lényeges, érdemi javulást elérni. A nemzetiségi civil szervezetek működési és támogatási pályázati keretét egyaránt 110 millió forintról 330 millió forintra, azaz a háromszorosára emeltük. A nemzetiségi anyanyelvi diáktáborokra meglévő 30 milliós keretet a két év alatt 270 millió forintra, azaz a kilencszeresére sikerült emelni. Hozzáteszem, ezt mindig, mindenhol és minden helyzetben első számú prioritásként kezeltük.

A helyi nemzetiségi önkormányzatok általános működési támogatását a háromszorosára, az úgynevezett feladatalapú, differenciált támogatási keretét a kétszeresére emeltük.

Az országos nemzetiségi önkormányzatok és a nemzetiségi média, valamint az országos nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott intézmények támogatása 2015-ben 36 százalékkal került megemelésre.

Több egyedi döntésű, kiegészítő támogatási keretet tudtunk biztosítani olyan fontos területeken, mint például a nemzetiségi színházak támogatása és a kis létszámú nemzetiségi köznevelési intézmények támogatása.

Végül, amit szintén kiemelten fontosnak tartottunk a jövőnk szempontjából, hogy a költségvetésben új címrend nyílt meg a nemzetiségi önkormányzatok és egyesületek fenntartásában működő nemzetiségi köznevelési és kulturális intézmények beruházási, felújítási, pályázatiönrész-keretének biztosításához, 2015-ben 441,2 millió forinttal, mely 2016-ban a duplájára, 882,4 millió forintra emelkedett.

Mindezen rendkívül örömteli, régóta várt változások után azt gondoljuk, hogy ez egy olyan pillanat, amikor minden, továbbra is kétségtelenül meglévő gondot, feladatot, feszültséget félretéve, fenntartás nélkül köszönetet kell mondani. Ami az elmúlt szűk másfél év alatt a 2015. és 2016. évi központi költségvetési törvénynél történt, az számunkra szinte példa nélküli.

Ezen két parlamenti döntés révén a Magyarországon élő nemzetiségek korábban kevesebb mint 4 milliárd forintos támogatása több mint 8 milliárd forintra került megemelésre. Túlzás nélkül mondható, hogy ez egy olyan mértékű pozitív változás, amelyre a mindenkori magyar politikában a Magyarországon élő nemzetiségekkel kapcsolatban az elmúlt száz évben nem volt példa.

Járom az egész országot, a különböző megemlékezéseket, a nemzetiségi önkormányzati rendezvényeket, egyesületi közgyűléseket, minősítő versenyeket, konferenciákat, nemzetiségi közmeghallgatásokat, nemzetiségi ifjúsági, regionális és országos vers-, próza-, ének-zene-, táncversenyeket, amelyek helyszíntől és nemzetiségtől függetlenül egyben azonosak: a nemzetiségek tagjainak első mondata mindig az, hogy köszönjük, igen, végre valami megmozdult, elindult. Goethéhez visszatérve: érezzük az elismerést, a megbecsülést.

(12.00)

De hogy ne általánosságban beszéljek, csak egy konkrét példát hadd említsek! Tegnap este beszéltem Schmidt Zoltánnal Pécsről, aki a baranyai németség egyik emblematikus vezetője és tagja, aki az elmúlt 20 évben a mindenkori magyar kormányzat magyarországi nemzetiségekkel való politikáját, fogalmazzunk úgy, szókimondó őszinteséggel értékelte, többnyire kritizálta. Amikor megtudta, hogy a felszólalásra készülök, azt mondta, hogy: „Emmerich, köszönd meg nekik. Baranyában, Branauban bárkivel beszélek az embereink közül, mindenki azt mondja, hogy az egyesületen keresztül, a nemzetiségi önkormányzaton keresztül, a pályázatokon keresztül, a nemzetiségi köznevelési intézményeken keresztül mindenki érzi, hogy megváltozott a helyzetünk. Feltétlenül mondd meg nekik!” (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.) Úgyhogy Schmidt Zoltán és a több százezer, a 13 magyarországi nemzetiséghez tartozó nemzetiségi társunk nevében ezúttal köszönjük szépen. Herzlichen Dankeschön!

Ebben a helyzetben, ilyen két év után érkeztünk a 2017-es központi költségvetési törvényhez, melyhez a nemzetiségi igények előkészítését már 2016 januárjában elkezdtük. Most, négy hónappal később mégsem tudok még konkrét támogatási összegekről beszámolni, és ennek három oka is van. Egyrészt, akik az általam eddig felsorolt elmúlt kétévi, nagyon pozitív változásokat és számokat nézik, és csak ezeket ismerik, látják, azok teljes joggal vethetik fel, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek komoly támogatásemelést kaptak az előző években a költségvetés általános növekedéséhez képest. És ezen ismeretek alapján és ebből a szempontból teljes mértékben igazuk is van.

Ugyanakkor, aki látja a folyamatot, a mögötte lévő tartalmat, hogy milyen mélyről indultunk, hogy anyanyelvünk, identitásunk, hagyományaink megőrzése, gyerekeink részére történő átadása, sőt, inkább visszaadása terén milyen nagyságrendű feladataink vannak, és mennyire az utolsó órában vagyunk, az azt is tudja, hogy az elmúlt két év még csak arra volt elég, hogy megkapaszkodjunk, újra hitet kapjunk, és új lendülettel elinduljunk azon az úton, amely a Magyarországon élő nemzetiségek fennmaradását biztosíthatja. Ennek a két nézőpontnak, véleménynek az egyeztetése, megismerése és megismertetése, a megfelelő konszenzus kialakítása volt a jellemzője a 2017. évi költségvetéssel kapcsolatos egyeztetési fo­lya­matnak.

Harmadrészt, a 2017. évi központi költségvetési törvény előkészítése során 2017. március második felében jutott tudomásunkra, hogy a 2017. évi központi költségvetési törvényjavaslat új szerkezetben kerül összeállításra és benyújtásra. Ez a Magyarországon élő nemzetiségek szempontjából azt jelenti, hogy a nemzetiségi támogatások egy külön mellékletben, ma már tudjuk, hogy ez a 9. számú melléklet, kerülnek feltüntetésre, egyidejűleg a szabályozás, a vonatkozó 428. kormányrendelet megszűnik.

A szabályozás fontosabb részei úgyszintén a költségvetési törvény 9. számú mellékletébe kerülnek, ugyanakkor az EMMI felhatalmazást kap arra, hogy a költségvetési törvényben nem szabályozott végrehajtási kérdéseket EMMI-rendeletben szabályozza. Az elmúlt mintegy négy hét rendkívül intenzív egyeztetései során érzékelhető szemléletbeli és gyakorlati eltérések voltak a magyarországi nemzetiségek NEB- és ONÖSZ-szinten egyeztetett véleménye, valamint a szaktárcák egymással is többször ellentétes véleményei között.

Ezért fontosnak tartjuk, hogy a magyarországi nemzetiségek egységes álláspontját, annak lényegét itt is röviden kinyilvánítsuk. Az elmúlt egy-másfél évben már a parlamenti felszólalásainkban is több alkalommal szóvá tettük, hogy amilyen egyértelműen pozitív változások voltak a nemzetiségi támogatások számszerű növelésében, olyan, szerintünk rossz irányú törekvések, esetenként téves döntések voltak a szabályozási területeken. Nevezetesen: egyrészt a települési önkormányzatok gazdálkodási szabályait próbálták ráhúzni a helyi nemzetiségi önkormányzatokra, ami teljességgel életszerűtlen. Másrészt az országos nemzetiségi önkormányzatokat próbálták mintegy a pályázati rendszerből támogatott civil szervezetek közé tenni vagy sorolni, amely törekvés jelentősen korlátozná az önálló gazdálkodásukat és összeférhetetlen az önkormányzatiság elvével. Harmadrészt a takarékos, hosszú távú gazdálkodás ösztönzése helyett az észszerű megtakarítások megtiltásával a nemzetiségi önkormányzatok alapvető feladatainak teljesítését nehezítik meg, pazarló gazdálkodásra kényszerítik őket. Mindezen kérdések újragondolását és szabályozását a 2017. évi költségvetés új rendszere felgyorsította és sürgőssé tette.

Az elmúlt hetekben eljutottunk egy olyan átmeneti szabályozáshoz, amely a már egyeztetett, benyújtásra kerülő módosító javaslatokkal együtt részünkről is elfogadható. Egyidejűleg megállapodtunk az NGM-mel és az EMMI-vel, hogy a 2017. évi támogatásfolyósítási, felhasználási és elszámolási szabályokat átmeneti jellegűnek tekintjük, és a 2017. évi központi költségvetési törvény elfogadását követően, minden idő- és törvénykezési kényszer nélkül, újólag és generálisan áttekintjük a nemzetiségi önkormányzatokra vonatkozó szabályozási kérdéseket.

Szeretnénk azt is kihangsúlyozni, hogy véletlenül sem az átláthatóság biztosítása vagy bármilyen szintű, rendű és rangú ellenőrzés ellen kívánunk fellépni. Ellenkezőleg! Legyen az a Kincstár, az Állami Számvevőszék vagy szakminisztérium részéről történő ellenőrzés, azt minden szempontból elfogadjuk, sőt, igényeljük is. Ugyanakkor minden erőnkkel fel fogunk lépni a felesleges, értelmetlen, kizárólag a bürokráciát, az adminisztrációt és az ezzel járó költségeket növelő lépések ellen, ami akadályozná a megítélt nemzetiségi támogatásoknak a nemzetiségi közösségek legfontosabb céljaira történő hatékony felhasználását.

Zárásként, visszatérve a 2017. évi költségvetés számszaki részére, azért annyit már most is elmondhatunk, hogy hétfőn lezártuk az egyeztetési folyamatokat. Várhatóan még ma megszületik az a kormányzati támogató döntés, melynek alapján reményeink szerint holnap a záró hozzászólásomban már a konkrét, konszenzussal megszületett összegről is beszámolhatok.

Mindenesetre már ezúton és előre is kérem önöket, hogy az elmúlt két évhez hasonlóan egységesen támogassák a Magyarországon élő nemzetiségeknek a 2017. évi költségvetési törvényjavaslathoz benyújtásra kerülő módosító javaslatait. Köszönöm, hogy meghallgattak. Danke für Ihre Aufmerksamkeit! (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen Ritter Imre német nemzetiségi szószóló úr felszólalását. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a kétperces felszólalások következnek, megadom soron kívül Banai Péter Benő államtitkár úrnak a szót.

BANAI PÉTER BENŐ nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azért tartom fontosnak, hogy az első hozzászólások után véleményt mondjak, álláspontot mondjak, mert az a benyomásom, hogy a tisztelt országgyűlési képviselők közül csak a képvi­selők egy része olvasta el azt a költségveté­si törvényjavaslatot, amiről most vitázunk. Az a be­nyo­másom, hogy az ellenzéki frakciók képviselői egy­szerűen nem ismerik azt a költségvetést, amiről be­szélünk. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Nem hát!)

Azon túl, hogy nem ismerik ezt a költségvetési törvényjavaslatot, nem hallgatták meg a Költségvetési Tanács véleményét; nem hallgatták meg az Állami Számvevőszék véleményét; nem olvasnak újságot (Dr. Józsa István: Más a véleményünk!); nem nézik meg, hogy a nemzetközi szervezetek mit mondanak. (Szabó Sándor: Lehet más véleményünk? ‑ Dr. Józsa István: Ez egy államtitkári hozzászólás!) És a saját álláspontjuk alapján, minden információt kizárva állítják azt, hogy (Közbeszólás az MSZP soraiból: A Fidesz frakcióvezetője mondja ezt…) a költségvetés a szemfényvesztés költségvetése. Állítják azt, hogy ez a költségvetés a kiszáradt gazdaság költségvetése. Állítják azt, hogy a kormány egy olyan gazdaságpolitikát folytat és olyan költségvetést készít (Bangóné Borbély Ildikó: A mai híreket olvasta már, államtitkár úr?), amely zsákutcába vezette a gazdaságot.

Azt gondolom, hogy aki megnézi a költségvetési számokat, a gazdaságpolitikai számokat, az ezen állításoknak pont az ellentétjét látja. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ez Andy Vajnának jó!) Ha önök nem nézték meg a költségvetési javaslatot és a számokat, akkor tisztelettel arra kérem önöket, hogy a nyilvános Eurostat-adatokat nézzék át. (Bangóné Borbély Ildikó: Fogunk majd róla beszélni!) Egy-két számot hadd említsek: 2005-2010 között Magyarország reál-GDP-je mínusz 1,2 százalékkal változott átlagosan, 2010-2015 között 8,8 százalékkal. (Dr. Hoppál Péter: No comment! ‑ Taps a kormánypártok soraiban.) Ez úgynevezett reálkonvergencia, a magyar gazdaság az elmúlt években európai bizottsági, Eurostat-adatok alapján az európai uniós átlagot jóval meghaladó ütemben bővült. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

(12.10)

Ami az államadósságot illeti: 2002 után mindig növekedett az államadósság. (Dr. Józsa István: A GDP is!) 2011-től minden évben csökkent GDP-arányosan. Így, ahogy mondja, képviselő úr: GDP-arányosan évről évre csökken a magyar államadósság. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Egy adott pillanatban!) Hozzáteszem: az európai uniós tendencia pont az ellenkezője volt.

Államháztartási hiány: önök pontosan tudják, hogy 2004 óta Magyarország túlzottdeficit-eljárás alatt volt. Tóbiás József képviselő úr nevezheti a szemfényvesztés költségvetésének a 2017-es költségvetést, de kérdezem, hogy mi a véleménye a 2010 előtti évekről. (Dr. Józsa István: Államtitkár politizál! ‑ Dr. Hoppál Péter: Helyes! Az a dolga!) Megkérdezhetem azt, most aggódik a strukturális egyenleg miatt: 2010 előtt, amikor volt, hogy 9 százalékos volt a hiány, akkor ezeket a kérdéseket nem tették fel. (Zsigó Róbert: Így van!)

Aggódik a nyugdíjkiadások emelése miatt. Megkérdezem: amikor a 13. havi nyugdíj el lett törölve (Dr. Józsa István: Ki adta a 13. nyugdíjat? Te számoltad ki!), akkor ez a kérdés nem merült fel? (Az elnök csenget.)

ELNÖK: Ne üvöltözzön, képviselő úr, kérem szépen. (Bangóné Borbély Ildikó: Csak kiabál! ‑ Dr. Józsa István: Szakmai államtitkár ilyet csinál, elnök úr?! ‑ Révész Máriusz: Számokat mond!) Tessék, államtitkár úr, hallgatjuk.

BANAI PÉTER BENŐ nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm szépen a dicséretet, hogy szakmai államtitkárnak minősítenek, én ezt elismerésnek tartom (Bangóné Borbély Ildikó: Mi nem annak véljük!), és pont a szakmaiság miatt próbálom meg önöket az állításaikkal szembesíteni, tényszámokat mondok, és pont ezért tartom fontosnak azt, hogy a tényszámokat önök is ismerjék meg. (Dr. Józsa István: Színtiszta pártpolitika! ‑ Az elnök csenget.) Néhány állítást tényszerűen…

ELNÖK: Államtitkár úr, egy kis türelmet kérek. Kérem a szocialista képviselőket, vegyék tudomásul, hogy hiába üvöltöznek, ez nem megy át a televízión, tehát teljesen fölösleges. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem is azért csináljuk! ‑ Zsigó Róbert: Csak szokásból csinálják, nem azért! ‑ Dúró Dóra: Nincs is tévéközvetítés!) Tessék jelentkezni… Tessék jelentkezni kettőperces felszólalásra, ahogy például Gúr Nándor képviselő úr… (Közbeszólások.) Így van. Ahogy kettőperces felszólalásra jelentkezett Gúr Nándor, nyilván elmondja, utána majd a következő képviselő, és meghallgatják. (Közbeszólás az MSZP soraiból: A beszólások nem üvöltözések! ‑ Bangóné Borbély Ildikó: Parlamenti műfaj, elnök úr!) Öné a szó, államtitkár úr.

BANAI PÉTER BENŐ nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr, a segítséget. Én tisztelettel azt kérem az ellenzéki képviselőktől, hogy amikor állításokat mondanak, akkor tényadatokkal támasszák azokat alá. Tehát azok az állítások, hogy a kormányzat az egészségügyből, az oktatásból forrást von ki, egyszerűen nem igazak. (Zsigó Róbert: Így van!)

Nagy tisztelettel azt kérem, hogy tényszerűen mondják meg, hogy mely előirányzaton milyen jellegű kiadáscsökkentés volt, és nagy tisztelettel azt kérem, hogy ha a 2017-es költségvetésről beszélnek, akkor vegyék kezükbe azt a dokumentumot, amit a kormány beterjesztett, és amelyet két független szerv, a Költségvetési Tanács és az Állami Számvevőszék véleményezett. (Taps a kormánypártok soraiban. ‑ Dr. Józsa István és Bangóné Borbély Ildikó közbeszól.) Ha ezt megtették volna, ha fellapozzák a költségvetési dokumentumokat (Dr. Hoppál Péter: Ez nem zavarta őket!), akkor pontosan láthatták volna (Gúr Nándor közbeszól.), hogy az egészségügy kiadásai 2016-ról 2017-re 166 milliárd forintnál nagyobb összeggel növekednek. (Dr. Józsa István: Miután négyszázzal csökkentek!) Ha tényszerűen megnézték volna, hogy az oktatás kiadásai hogyan változnak, akkor azt látják (Gúr Nándor: Kérdezd meg az érintetteket, akik megtapasztalják! ‑ Köz­beszólás a Fidesz soraiból Gúr Nándor felé: A szemüveged tedd fel, mert nem látod a számokat!), hogy bőven 200 milliárd forint fölötti az oktatási jellegű pluszkiadás. Előirányzati szinten levezetve, meg tudják nézni, hogy hol milyen változtatás van.

Én elfogadom azt, hogy tökéletes költségvetés nincsen (Dr. Józsa István: Tökéletlen!), hiszen számos feladat van, számos probléma van előttünk, amit meg kell oldani. Az állításom az, hogy az a gazdaságpolitika, ami gyökeresen szakított a 2010 előtti gyakorlattal, eredményeket ért el, ezeket az eredményeket igazolják vissza a tényszámok, és ezek az eredmények teszik azt lehetővé, hogy 2017-ben azokat a lépéseket tudjuk megtenni, amelyek a lakosság, a családok széles rétegei számára többletet jelentenek (Dr. Józsa István: Ez nem igaz!), előrelépést jelentenek, úgy, hogy mellette a makrogazdasági mutatóink (Dr. Józsa István: Most hazudsz!), a foglalkoztatás, a növekedés, a folyó fizetési mérleg számai jól alakulnak.

Elnök úr, nem tudom nem meghallani a bekiabálásokat (Bangóné Borbély Ildikó: Direkt azért van, hogy halljad!), kénytelen vagyok a hazugság szót visszautasítani. És engedjék meg, hogy ‑ nem tudok mást csinálni úgymond szakmai államtitkárként ‑ visszautasítsam, ha úgy tetszik, a kormány nevében, a költségvetési törvényjavaslatot beterjesztő kormány nevében azokat az állításokat, amelyeket Szabó Timea képviselő asszony mondott: a sok hazugság, az önök lopása költségvetése.

Képviselő asszony (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Nincs itt! ‑ Nem zavarja!), sajnos ezek az állítások, azt gondolom, méltatlanok egy szakmai vitában, és ha szakmai államtitkárként emlegetnek, akkor én tisztelettel azt kérem, hogy a 2017-es költségvetés számszaki, ténybeli adatairól beszéljünk. (Bangóné Borbély Ildikó: Fogjuk mondani!) Azt gondolom, hogy ha erre kerül sor, akkor elemezhetjük a jövő évi költségvetést abból a szempontból, hogy hol jelent valós előrelépést ‑ az áfa­csök­kentés, az otthonteremtés területén vagy a közszféra-béremelések területén ‑, és elemezhetjük azt, hogy melyek azok a területek, ahol még feladatok állnak előttünk.

Tisztelettel kérem, hogy ebben a szellemben (Dr. Józsa István: Nagyon szép volt! ‑ Taps az MSZP soraiban.), javaslom, hogy ebben a szellemben értékeljük a jövő évi költségvetést. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Soron kívüli felszólalásra jelentkezett Dömötör Csaba államtitkár úr. (Dr. Józsa István közbeszól.)

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Engedjék meg, hogy röviden reagáljak az elhangzottakra (Novák Előd: Szakmai szempontból!), mindenekelőtt a Jobbik otthonteremtéssel kapcsolatos felszólalására. Hogy kinek kedvez és kinek nem: azt gondoljuk, hogy mindenki számára érdemi segítséget nyújt az otthonteremtési program, még a vidéken élőknek is; azért jelent számukra érdemi segítséget, mert az egységes támogatási összegek számukra fajlagosan magasabb támogatást jelentenek akkor, ha tudjuk, hogy a vidéken élők számára alacsonyabbak az ingatlanárak.

Ami a bérlakások és a saját tulajdonú lakások ügyét illeti, az egy érdekes vita, de azt szeretném jelezni, hogy a kormány ragaszkodik ahhoz, hogy a saját tulajdonú lakás vásárlását támogatja, mégpedig azért, mert a tapasztalatok, a számok azt mutatják, hogy a magyarok ragaszkodnak a saját tulajdonú lakáshoz, több mint 90 százalékban saját tulajdonban vannak a lakások, történelmileg is így alakult, és a magyarok ehhez ragaszkodnak.

Ami Szabó Timea felszólalását illeti, sajnálom, hogy ő csak akkor van benn az ülésteremben, amikor a saját hangját hallja, és azt is sajnálom, hogy amikor a családtámogatásokról beszél, akkor csupán a családi pótlékot említi, a családi adókedvezmények kérdéséről pedig egy szót sem ejtett. Azért vetem ezt fel, mert a családi adókedvezmények összege 2017-ben is növekszik. Azt pedig tudomásul veszem, hogy a PM nem támogatja az új budapesti kórház felépítését a meglévők felújítása mellett.

Ami a baloldal hozzászólását illeti: azt tudomásul veszem, hogy itt ledorongolnak egy államtitkárt azért, mert ő szakmai érveket hoz fel; én ebből azt a következtetést vonom le, hogy az MSZP-nél a szakma és a politika egymást kizáró fogalmak. Azt egyébként jól láttuk, hogy ennek mi a következménye.

Tóbiás József, ha jól idézem fel, úgy fogalmazott, hogy szemfényvesztés, illetve elhibázott a mostani költségvetés. Szeretném megkérdezni a Magyar Szocialista Párt duruzsoló képviselőit, hogy mit tartanak szemfényvesztésnek, mit tartanak elhibázottnak. A 15 százalékos jövedelemadót? Azt, amelyet 36 százalékról csökkentett le a kormány? Vagy az otthon­teremtési programot, amelyre több mint 200 milliárd áll majd rendelkezésre, és amely érdemi segítséget jelent a korábbi időszakhoz képest, ahol csak a devizahitelezés jelentette az egyetlen megoldást, amelynek tömeges eladósodás lett a vége? Vagy elhibázottnak tartják a nyugdíjemelést (Dr. Józsa István: Kicsinek!), amelyet egyébként még kiegészít az alapvető, a legfontosabb élelmiszerek áfa­csök­ken­té­se, amelyet egyébként önök is javasoltak?

(12.20)

Vagy éppen elhibázottnak tartják a pedagógusbér-emelést? A rendvédelmi dolgozók további béremelését? (Gúr Nándor: Kevésnek!) Elhibázottnak tartják a kormányhivatalokban dolgozók számára elindított életpályamodellt? Vagy éppen elhibázottnak tartják azt, hogy több mint 100 milliárd forinttal több lesz majd az egészségügyben? (Gúr Nándor: Kevésnek!) És hogy ez azt is jelenti, hogy végre megindulhatnak a béremelési programok, a többévi béremelési programok? Ezt tartják elhibázottnak?

Ami a makroszámokat illeti, önök bizonyos aggodalmakat fejeztek ki. Azt szeretném kérdezni, hogy hol volt az önök aggodalma akkor, amikor 83 százalékra növelték az államadósságot. Hol volt az önök aggodalma akkor, amikor fölvették az EU, az Európai Bizottság és az IMF hitelét, amit a magyarok sok-sok év alatt tudtak visszafizetni ‑ az elmúlt napokban sikerült ez. (Gúr Nándor: Hat éve kormányzol, arról beszélj!)

Hol volt az önök aggodalma akkor, amikor alulról a 10 százalékot nyaldosta a költségvetési hiány? Hol volt az önök aggodalma akkor, amikor volt olyan év, amikor 7 százalékkal csökkent a gazdaság? (Gúr Nándor: Hallottál itt világválságról?) Hol volt az önök aggodalma akkor, amikor 12 százalék volt a munkanélküliség, szemben a mostani 6 százalékkal? Hol volt az önök aggodalma akkor, amikor egyetlen év alatt 6,4 százalékkal csökkent a nyugdíjak reálértéke? (Dr. Józsa István: Semmit nem adtál vissza!) Egyébként az a pártelnök, aki itt felszólalt ebben az ügyben pár perccel korábban, abban az esztendőben vette meg jellemző módon Hagyó Miklós villáját.

Így tehát amikor önök terveznek költségvetést, azt tudjuk mondani, hogy az köszönőviszonyban sincs a valósággal, és minden magyar ember tíz lépést tehetett hátra. A most napirenden lévő költségvetés viszont azon alapul, hogy stabil lábakon áll a gazdaság, és azon a törekvésen alapul, hogy minden magyar ember lépjen, tegyen egy lépést előre. Ezt szolgálják az adócsökkentések, ezt szolgálja az új otthonteremtési program és ezt szolgálják a béremelések. (Közbeszólás az MSZP soraiból: A szakadék felé!)

Éppen ezért azt gondolom, hogy egy olyan költségvetés van most napirenden, amely pártállástól függetlenül minden politikai erő támogatására számíthat. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Kétperces felszólalások következnek; elsőként megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, MSZP.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Sajnálom, hogy Banai Péter Benő államtitkár úr elment, mert hát nem a háta mögött szerettem volna elmondani, hogy előttem a szakmaiságát végképp elveszítette ‑ de szerintem nem csak előttem, sokunk előtt is. (Dr. Hoppál Péter: A szocialisták előtt elveszíteni a szakmaiságot? Ez nem erény…)

Nézzék, ha a költségvetésről beszélünk, ez nem más, ez a haverok meg a rezsim javát szolgáló költségvetés ‑ az önök rezsimjének a javát szolgáló költségvetés. Kíváncsi vagyok, majd 2017-ben mennyit fog panaszkodni Garancsi vagy Andy Vajna vagy Mészáros, tehát mennyit fognak sírni. (Dr. Hoppál Péter: Hú, de szakmai vagy!) Szerintem nem túl sokat, merthogy ez a költségvetés is elemeiben látható módon segíti azt, hogy ők még jobban éljenek. Vagy ők és őrajtuk keresztül még sokan mások? Ez nem az emberek, a dolgozó emberek messze döntő többségének a javát szolgáló költségvetés.

Nézzék, amikor a Start-munka-programból 15 milliárd forintot kivesznek? Amikor a szociális ellátás tekintetében szűkítik a forrásokat? Akkor, amikor hat éve megígért dolgokat, mondhatnék százat ilyet, például a súlyosan fogyatékosokat érintő támogatásokat nem emelik mértékadó módon? Nem tesznek belőle minimálbéres összeget? Nem adnak érte munkaviszonyt? ‑ hiszen ezt ígérték annak idején. Akkor miről beszélnek? A bérek Magyarországon befagytak. Közfoglalkoztatotti bér? Most sem emeltek egy árva fillért sem! De a minimálbér is a visegrádi négyek tekintetében az utolsó helyen kullog: egyharmaddal kevesebb, mint a másik három országban. A jövedelmi helyzetünk katasztrofális. Nézzék meg az OECD-nek a kimutatását! Nézzék meg, aztán utána beszélgessünk erről, ne a vakvilágba lövöldözzenek! Ez nem más, mint a cserbenhagyás költségvetése!

A nyugdíjakról én már nem is beszélek, majd Korózs képviselőtársam fog. Akkor, amikor az MNB 2,4 százalékos inflációs prognózist mond, akkor önök 0,9 százalékos emelést hajtanak végre? Nem szégyellik magukat? És akkor még önök beszélnek arról, hogy az emberek javát szolgálják? A frászt szolgálják önök az emberek javát! A saját magukét meg a haverokét szolgálják! Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr, jegyző úr. Kettő percre megadom a szót Révész Máriusz képviselő úrnak, Fidesz.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Nehéz szavakat találni Gúr Nándor és a szocialista képviselőtársaink meg ellenzéki képviselők felszólalása után. Én elég régóta vagyok a parlamentben, de ilyen költségvetés egyébként a parlament előtt még nem volt (Gúr Nándor: Nem bizony!), mert ebben a költségvetésben nem kicsit lépnek előre az emberek, nem kicsit lépnek előre a társadalom tagjai, hanem igen nagyot. (Dr. Józsa István: Andy Vajna nagyon sokat!)

A bérek befagytak, mondja Gúr Nándor. Abban a parlamentben mondja ezt, ahol egyébként még nem volt példa arra, hogy éveken keresztül 5 százalék felett növekedjen a reálbér Magyarországon, mert ez történt 2014-ben és ez történt 2015-ben is. Ráadásul el kell keserítsem, ez fog történni 2016-2017-ben is.

Azt kell mondjam, hogy nemcsak a bérek emelkedtek, hanem minden statisztika szerint egyébként a fogyasztás is. A nyugdíjasok, ha 2010-et is ideszámoljuk (Gúr Nándor: Arról beszélj, hogy 2,2 milliárd…), a nyugdíjak reálértéke KSH-ada­tok… ‑ hiába hazudozik, képviselő úr, nézze meg a KSH-t! (Bangóné Borbély Ildikó: Majd fogunk beszélni a KSH-ról is sokat!) A nyugdíjak reálértéke, képviselő úr, 9,6 százalékkal nőtt, ha a 2010-es évet is ideszámoljuk. Ha 2010-et nem, csak 2011-től számolunk, képviselő úr, tudom, hogy ez nagyon fáj magának, hogy a nyugdíjasok jobban élnek, akkor kiszámolhatja vagy láthatja a KSH adataiból, hogy 8,4 százalékkal, azaz visszaadtuk azt a 13. havi bért egyébként reálértékben, amit önök elvettek tőlük. (Gúr Nándor: Hol adtátok vissza?) Nézze meg, képviselő asszony, a KSH adatait szívesen átküldöm, de ha kell, akkor fel is olvasom magának, ha ez problémát jelent.

A társadalom kettészakadását mondják. Ha megnézik egyébként az Eurostat adatait, Magyarországon a jövedelemkülönbségek messze kisebbek, mint az Unió átlagában. És csak egy-két adatot 2010-ből: a szegénység kockázatának kitettek aránya, gyermekes háztartások aránya 2015-ben 35,4 százalék volt, ez 2014-re 31,3-re csökkent. Egyhetes üdülés hiánya deprivációban, KSH-adat, 2010-ben 66,3 százalék, 2014-ben 55; húsételfogyasztás hiánya 2010-ben 29,2 százalék, 2014-ben már 23,7 százalékra csökkent (Az elnök megkocogtatja a csengőt.); lakás fűtésének hiánya 2010-ben 12,2 százalék, 2014-ben (Az elnök ismét csenget.) 9,6 százalék.

Tisztelt képviselő úr…

ELNÖK: Köszönöm szépen.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): …kiabálhatnak, de minden tekintetben jobban áll a társadalom (Az elnök ismét csenget.), mint volt 2010-ben. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Két perc, ülj már le!) Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy olykor nézzenek a képernyőre, az időt be kell tartani!

Folytatjuk előre bejelentett felszólalásokkal. Megadom a szót Szatmáry Kristóf képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Megpróbálnék, ha engedik itt az elmúlt néhány perc heves vitájától egy picit visszamenni a benyújtott költségvetés konkrétabb elemzésébe, értelmezésébe, azon belül is engedjék meg, hogy főként a hazai kis- és közepes vállalkozások szemszögéből próbáljam értékelni, nézni a 2017. évi benyújtott költségvetést.

Ha egy mondattal kellene összefoglalni, az előttünk lévő költségvetés mit is jelent, jelenthet a hazai vállalkozások számára, akkor egy kiszámítható fejlődéstervezet, növekedés az, ami elsődlegesen szembetűnik ebből a költségvetésből. De ahogy egy adott év üzleti terve, úgy az ország költségvetése sem értékelhető önmagában, fontos tudni azt, hogy milyen utat járt be az ország az elmúlt években, és az adott, előttünk lévő számok mögött milyen tendenciák húzódnak meg.

Egy vállalkozásnál is természetesen nem önmagában értelmezhető csak egy évi gazdasági terv, hanem a piac, a konkurencia értékelése is fontos, így a magyar költségvetés, a magyar gazdaság számainál is érdemes egyébként az Európai Unió és a tágabb hazánk, a közép-európai régió ilyen jellegű számait is idevenni, tudjuk értékelni, hogy hogy is állunk.

Ahogy a gazdasági életben sajnálatos módon még ma is a legtöbb nagy nemzetközi cég, nagy nemzetközi elemzés a 2008-9-es gazdasági világválsághoz veszi egy cégnek a teljesítményét, ahhoz képest nézi meg a kibocsátásait, így azt gondolom, hogy mi sem tehetünk másképp, ha Magyarország 2017. évi költségvetéséről beszélünk, hogy megnézzük azt, hogy a hazai gazdasági folyamatok a gazdasági válság óta hogyan mentek végbe. Azért jól kell látni, hogy ez azért is talán mindenképpen indokolt, hiszen 2008-9-ben nemcsak egy európai válságot élt meg Magyarország, hanem egy belföldi válságot is megélt a korábbi, szerintünk nagyon rossz gazdasági tervezés miatt.

Ahogy önök előtt is ismert, az elmúlt 6-8 évben nagy utat járt be az ország, 2010-ben teljesen más gazdaságpolitikai helyzetben voltunk, és azt gondolom, hogy nem elég sokszor emlékeztetni magunkat arra, hogy 2008-9-ben gazdasági értelemben, a vállalkozások lehetőségeit figyelembe véve is valahol Görögországgal egy szinten emlegették az országot.

(12.30)

Ez már csak éppen azért érdekes, mert néhány nappal ezelőtt, talán a híradó adásaiból is elénk tűnhetett, hogy Görögországban azóta is folyamatos gazdasági válság gyűrűzik be, hiszen ők egy más utat, a Nemzetközi Valutaalap által javasolt utat járták (Dr. Józsa István: Csak a helyzet nem az volt!), aminek eredményeképpen a görögök most szembesülnek egyébként azzal, hogy újabb megszorítások vannak náluk. Azt gondolom, hogy itt a néhány perccel ezelőtti, szocialista képviselőtársammal folytatott vita is egy alapvető szemléletbeli különbségben rejlik. Ők hozzászoktak ahhoz, hogy a költségvetés egy rossz vita, mert arról szól, hogy hova adnak kevesebb pénzt. És ebből a gondolkodásból nem tudnak kilépni.

Most elmondható, hogy egy jó vita folyik a költségvetésről, mert arról tudunk beszélni, hogy hova adunk több pénzt. Az egy jó vita, arról lehet egy szakmai vitát folytatni egyébként, hogy egy olyan költségvetésnél, ahol mindenhol nőnek a lehetőségek, ott persze lehet vita arról, hogy erre többet, arra kevesebbet, de alapvető különbség van a korábbi időszakhoz képest, hogy egy jó vitát tudunk folytatni itt az Országgyűlésben.

Ha áttekintjük a mögöttünk hagyott éveket, akkor láthatjuk azt a fejlődést, ami a költségvetésben is visszatükröződik, hiszen a 2010-11-es időszak, a válság utáni időszak alapvetően a konszolidáció időszaka volt. Ebben az időszakban kezdődött meg a magyar gazdaság és államháztartás stabilitása, szerkezeti átalakítása, ezt követően jött két olyan év, 2012-13, amely a gazdasági stabilizáció időszakaként jellemezhető. Ennek fő jellemzői, csak azért hozom ide, mert ezek a 2017. évi költségvetés tárgyalásakor is itt előttünk vannak, és fontos meghatározó, áthúzódó elemei a költségvetés jellemzésének: ez pedig a 3 százalék alatti államadósság hiánya (sic!), a csökkenő adósságteher. Történik mindez úgy, ahogy a korábbi években is, 2012-13-tól, hogy egyébként az állami vagyon gyarapodik, a konszolidációt és stabilizációt együttesen szolgálta egyébként a munkát terhelő adók fokozatos csökkentése, a kisvállalkozások és családok adóterheinek mérséklése, továbbá a fogyasztás, a bankok, valamint a multinacionális vállalkozások adózása felé való eltolása a közteherviselésnek.

A 2012-ben bevezetett átfogó intézkedéscsomagra támaszkodva, amely a fiatalok körében a vállalkozói szellemet népszerűsítő programoktól egészen a nők körében a vállalkozói szemlélet erősítéséig terjedően, nagyon sok különböző program volt, továbbra is elmondható, hogy a 2017. évi költségvetés is vállalkozói szellemre összpontosít. 2013-ban lezárult a válságkezelés, és szerencsés módon elindult a legtöbb vagy talán mondhatom, majdnem minden szektorra jellemző növekedési fordulat. Közös céljaink eléréséhez természetesen, a gazdasági felzárkózás garantálásához nagyon fontos tényező az Európai Unió átlagát meghaladó gazdasági növekedés elérése, hiszen ebben tudjuk azt a felzárkózást megjeleníteni, amely, azt gondolom, 25 éves célja a magyar politikának.

A kis- és középvállalkozások oldaláról megközelítve egyébként a költségvetést, fontosnak tartom elmondani, hogy egy vállalkozás életében és működésében mindig meghatározó jelentőséggel bír a következő évi költségvetés, pontosan annak stabilitása és kiszámíthatósága. 2011 előtt jó néhány olyan költségvetés készült, amely sajnos ezeket a szempontokat nem biztosította a kkv-k számára, azonban egy vállalkozás szempontjából, azt tudom mondani, hogy kiemelt jelentőséggel bír az állam által történő megfelelő üzleti környezet biztosítása, a költségvetés egyensúlyának megteremtése, kiszámíthatóságának biztosítása, és ahogy az elmúlt pár évben ez adott volt, úgy látjuk, hogy ez a 2017. évben is egyébként így lesz a költségvetésben.

A polgári kormány egyébként megalakulása óta ennek biztosításán dolgozik, olyan intézkedések révén is egyébként, mint a társasági adónak az 500 millió forintos adóalapig 19-ről 10 százalékra való csökkentése, ami több mint 200 ezer pozitív adóalappal rendelkező társas vállalkozás terheit mérsékelte több tíz milliárd forinttal egyébként. Ugye, ezek mind döntően hazai kis- és középvállalkozások.

A gazdasági stabilizáció időszakában a költségvetési hiány 3 százalék alá csökkentésével egy olyan költségvetési tendencia húzódik egészen ’17-ig, amely nagyon fontos a vállalkozók számára fogyasztói szempontból, hiszen több pénzt hagy az embereknél, és a reálbérek folyamatos emelkedésének hatására a lakosság jövedelmi helyzetének stabilizálásához vezet. Ez a tendencia ’16-tól a személyi jövedelemadó kulcsának 16-ról 15 százalékra csökkentésével és a közszférában folytatandó életpályamodellek kiterjesztésével is pozitív hatást gyakorol a fogyasztásra és a fogyasztáson keresztül természetesen a vállalkozások életére is.

A tavalyi évi eredményeket kicsit közelebbről szemlélve, ugye, a ’17-es év szempontjából, azt gondolom, hogy elmondható, hogy tovább folytatódik a gazdaság növekedése, és ez a gazdasági növekedés, ahogy itt elhangzott már több felszólalásban, abból a szempontból értelmezhető, hogy itt egy reális, valós közeledés van az Európai Unióhoz mérten. Ugye, itt legtöbb esetben a német gazdasági növekedéssel szokták összevetni a magyar gazdasági növekedést, és míg a 2010-es időszak átlagait figyelembe véve, sajnálatos módon a magyar gazdaság növekedése jelentősen elmaradt a német gazdaság növekedésétől, az elmúlt években és a jövő évben is a tervezett költségvetés számai alapján reményünk van ennél egy jóval magasabb, nemcsak a német, de az Európai Unió átlagánál is egy magasabb növekedésre, ami mind a vállalkozások, mind az ország számára új lehetőséget biztosít. Azt gondolom, hogy külön lehetne akár a hazai autóipari kapacitások, akár az uniós források jövő évben remélt plusz hozzáadott értékéről beszélni, de erről itt talán már több minden elhangzott.

Én azt szeretném összességében mondani, hogy a kormány és ebből a szempontból a frakció elsődleges szempontja is az, hogy a vállalkozói szempontban minél több munkahely jöjjön létre, minél több munkavállaló számára tudjanak a munkaadók munkát adni. Ez magában foglalja természetesen elsősorban a kis- és középvállalkozásokat, amelyek nem tudják ezt megtenni egyébként a versenyképességi feltételeiknek a javulása nélkül, tehát a költségvetésben a kis- és középvállalkozások versenyhelyzetének javítása áttételesen a hazai foglalkoztatás szempontjából is nagyon fontos.

Röviden, ha a vállalkozások életében leginkább lefordítható módon próbálnám a 2017-es költségvetést jellemezni, akkor egy olyan csoportosítást ajánlanék képviselőtársaimnak figyelembe venni, hogy mi az a három fő szempont, ami egy kisvállalkozás életében egy adott év gazdasági tervezését lehetővé teszi, mik azok a szempontok, ami alapján egy vállalkozó optimistán tud a következő évre készülni. Az egyik ilyen a gazdasági környezet stabilitása. Erről már jó néhány szót ejtettem. Egy vállalkozás akkor érzi jól magát, ha kiszámítható, tervezhető, az év közben át nem szabó költségvetéssel próbálja az ország az ő helyzetét stabilizálni. Kiszámíthatók a költségei, év közben nem emelnek adót, nem vesznek el jogosultságokat, lehetőleg csökkennek az adók. Én azt tudom mondani a 2017-es költségvetésről, hogy a vállalkozók ebből a szempontból, azt gondolom, egy biztonságos, stabil, kiszámítható gazdasági környezetet kapnak, ha az Országgyűlés ezt a költségvetést elfogadja. Hiszen az adójogszabályok jelentős része nem változik, vagy ha változik, akkor is pozitív módon, az ő versenyképességük javítása szempontjából változik.

Mi az a második szempont, ami összefoglaló módon a hazai vállalkozások számára fontos, azon kívül, hogy a gazdasági környezet lehetőleg legyen minél optimálisabb? Az, hogy megfelelőek legyenek a források ahhoz, hogy a cégüket tudják finanszírozni, a fejlesztéseiket tudják tervezni. Ha össze akarom hasonlítani akár a jelenlegi, akár a jövő évi makrogazdasági folyamatokból következő forráslehetőséget, azt gondolom, hogy óriásit lépett előre az ország, azt gondolom, hogy a hazai kis- és középvállalkozások akár a jegybanki alapkamat csökkenése révén, akár a Nemzeti Bank által indított forrás, akár maga a pénzügyi rendszer átalakulása révén, a bankok sokkal inkább finanszírozó és a kamatokat lefelé toló politikája révén nagyon jó pozícióban vannak forrásoldalról. Tehát azt lehet mondani, hogy a vállalkozásoknak a működéshez, a fejlődéshez megfelelő alacsony kamatú forrás áll rendelkezésére.

(12.40)

Ha ehhez még hozzáveszem egyébként az uniós források lehetőleg az idei és jövő évben megnyíló igen széles tárát, akkor azt gondolom, hogy minden olyan, az elmúlt években még a fiókban maradt fejlesztést a vállalkozók nyugodtan elővehetnek, hiszen forrásoldalról mindenképpen lesz lehetőség ezek megvalósítására.

De természetesen azon túl, hogy a gazdasági környezet legyen jó, másodsorban legyen miből előállítani a termékeket, szolgáltatásokat, a leglényegesebb, a legfontosabb szempont a hazai vállalkozások számára az, hogy legyen kinek eladni a termékeket, hiszen hiába termelünk, hiába vagyunk optimisták a jövőt illetően, ha nincs, aki megveszi a termékeinket, szolgáltatásainkat, akkor raktárban marad a termék, a szolgáltatás, amivel nem jár jól senki.

Mit lehet ebből a szempontból mondani? Én azt gondolom, hogy a fogyasztás növekedése a most benyújtott költségvetés intézkedései alapján ‑ a lakossági fogyasztásról beszélünk ‑ mindenképpen op­ti­mizmusra adhat okot. Azt gondolom, egy kivételesen pozitív időintervallumban vana magyar gazdaság, a magyar vállalkozások, hiszen most már, azt hiszem, harminc hónapja megállíthatatlan az a folyamat, hogy hónapról hónapra növekszik a belső fogyasztás. Ez a belső fogyasztás az, ami igazából lökést adhat a hazai vállalkozásoknak, és azt gondolom, a belső fogyasztás bővülése, a költségvetésben szereplő áfacsökkentések, béremelési programok és családi adókedvezmények útján továbbra is megfe­lelő forrással rendelkeznek.

Azt gondolom ‑ most az exportlehetőségekről külön nem akarnék beszélni, hiszen ez is fontos, de nem a költségvetés része ‑, amennyiben ez a költségvetés megalapozza azt, hogy a fogyasztás Magyarországon hasonló ütemben tud növekedni, mint az elmúlt néhány tíz hónapban Magyarországon, akkor a hazai vállalkozások döntő része számára a gazdasági környezettel és a megfelelő forrásoldal rendelkezésével összességében ez a költségvetés, ahogy mondtam, a kiszámítható építkezés, a tervezhető növekedés költségvetése lehet, és ezért mindenképpen ennek elfogadását javasoljuk. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Szatmáry képviselő úr. A következő előre bejelentett felszólaló Tóth Csaba képviselő úr, Magyar Szocialista Párt. Öné a szó, képviselő úr.

TÓTH CSABA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott törvényjavaslat általános indoklása szerint a 2017-es költségvetésnek a polgári berendezkedés a legfőbb szempontja, azt szeretnék elérni, hogy minden magyar ember tehessen egy lépést előre. A 2017-es költségvetés az adócsökkentés és az otthonteremtés költségvetése lesz, a kormány szerint.

Az eredményszemléletű prognózis alapján 2017-ben az előző évhez képest kissé emelkedik az államháztartás összes bevételének GDP-hez viszonyított aránya, ezen belül az adó- és járulékbevételek és még inkább az államháztartásban felhasznált uniós támogatások nőhetnek a GDP-nél gyorsabban. A kiadások közül a munkavállalói jövedelem, a kamatkiadások és legnagyobb mértékben a társadalmi juttatások GDP-hez viszonyított aránya mérséklődhet. Ezek a célok ‑ és most nézzük a tényeket!

Az elemzések szerint a 2017-es költségvetés választási költségvetés lesz: többletet szánnak az oktatásra, az egészségügyre és a társadalombiztosítási, valamint a jóléti kiadásokra, ennek értéke 592 milliárd forint. Csakhogy a látszat csal: mert ha a 2015. évi költségvetés tényleges bevételeit, kiadásait és hiányát nézzük, akkor azonnal kiderül, hogy jövőre sem jön el a bőség éve. Összességében még annyi kiadást sem tervez ugyanis a kormány, mint amennyi pénzt két évvel ezelőtt elköltött.

Ami a gazdaságpolitika legfontosabb sikermutatóját illeti, ott sincs minden rendben. A kormány a törvényjavaslatot úgy alakította ki, hogy az államadósság további csökkenését biztosító, változatlanul jóval a GDP 3 százaléka alatt maradó hiány fenntartása mellett a költségvetés támogassa a gazdasági növekedést és érvényesítse a gazdaság- és társadalompolitika prioritásait. Az államháztartás hiánya 2011 óta 3 százalék alatt marad, de ez csupán az uniós elszámolás szerint igaz. A tényleges bevételeket és kiadásokat figyelembe véve tavaly a GDP 3,6 százaléka volt a hiány, és jövőre is ennek közelében fog alakulni.

Első látásra ezeknek a feltételeknek megfelel a jövő évi büdzsé, hiszen míg 2011-ben 5,5 százalék felett volt a hiány mértéke, 2012-től kezdve a tavalyi évig átlagosan 2,3 százalékos hiány teljesült. 2015-ben a deficit csak 2 százalék lett, és az idei évre is 2 százalékot terveztek. A 2017. évre azonban 2,4 százalék hiánycéllal számolnak, ami 0,4 százalékponttal magasabb, mint 2015-ben volt. A 2016-17. évekre prognosztizált 3,1 százalékos gazdasági növekedés egy 460 milliárd forintos mozgásteret jelenthetne. Ezt a mozgásteret a kormány ügyesen ki is használja, de a pénzforgalmi és az uniós hiány közti kapcsolatot a tervezet nem vezeti le pontosan.

A gazdasági miniszter úr egy korábbi nyilatkozatában nem titkolta, hogy nem akarnak úgy járni, mint 2002-ben, amikor a gazdaság jó helyzetben volt, de a választók ezt még nem érezték, és ez alapján a Fidesz elveszített egy választást. Most célzott áfacsökkentéssel, korlátozott körben végrehajtandó béremeléssel, kevesek számára előnyt jelentő otthonteremtési támogatással óhajtják ezt megelőzni.

A közkiadások viszonylag magas értéket képviselnek, nagyjából a GDP felét, különösen nagy szám ez Magyarország relatív kicsi bevételéhez képest. Az államadósság és a viszonylag magas kiadások az okai annak, hogy kevés mozgástér mutatkozik arra, hogy az idősödő társadalom okozta megnövekedett költekezés pénzügyi kockázatait reálisan felmérjék. A kormány csökkenteni akarja a kiadásokat, mégpedig úgy, hogy a közalkalmazottak bérét növeli, egyúttal csökkenti a szociális kiadásokat. A kiadások relatív nagy része általános közszolgáltatások finanszírozását szolgálja; magyarázható ez azzal, hogy a munkaerő legnagyobb része a közszférában végzi tevékenységét. Ezzel szemben meglehetősen kis hányad marad az egészségügyi kiadásokra, ami az alacsony egészségügyi szintet és az egészségügyi dolgozók kivándorlását is okozza. Az oktatásra fordított kiadások is rendkívül alacsonyak.

Az elmúlt évtizedekben a gazdaság átszervezése megváltoztatta a munkaerőpiaci igényeket, ami a képzettségi szintet illeti. Mostanra sokkal inkább a technológiai tudás az, ami előtérbe került, és ami leginkább jó álláslehetőséget jelentett. Ugyanakkor az oktatási rendszer erre nem reagált kellőképpen: a diplomások nem tudnak könnyen állást találni; a felsőoktatásba való jelentkezések száma nőtt, de a diplomák értéke csökkent; a foglalkoztatottsági növekedés alacsony, ami rendszerint nagy számban eredményez pályaelhagyást.

Az oktatási rendszerben beállt változások nem oldják meg az alacsony foglalkoztatottsági rátát és a magas munkanélküliséget, ugyanakkor a magasan képzett munkaerőre való igény a jövőben növekedni fog. Azt sem szabad elfeledni, hogy az öregedő társadalom miatt egyre nagyobb szükség lesz olyan fiatalokra, akik magas jövedelmet tudnak elérni, ezzel fenntartva a társadalmi egyensúlyt. Ezek a többletforrások nem alapozzák meg az oktatásban azt a minőségi változást, amiért az elmúlt hónapokban küzdöttek a civil mozgalmak és a szakszervezetek.

Az egészségügy területén 12 százalékos forrásbővülést prognosztizálnak, ami a GDP-hez viszonyítva minimális emelkedést jelent. Ha kiadási oldalról nézzük, akkor valójában még csökken is az erre a területre fordított források aránya. 2016-ban a tervek szerint a kiadások 9,5 százaléka megy el az egész­ségügyre, 2017-től már csak 9,4 százalék.

A gyógyító-megelőző kiadások a GDP 2,7 százalékára nőnek majd jövőre, ezt egészíti ki a gyógyszertámogatások 313 milliárdos kerete, ami az idei 326,2 milliárdhoz képest csökkenést jelent. A korábbi hírek szerint a kormány lemondott az új fővárosi kórház építéséről, a 2017-es költségvetésben mégis 4 milliárdot elkülönítettek erre a célra.

A szociális juttatások, a nyugdíjak terén nem lesz érdemi emelkedés. A költségvetésből és a kon­ver­genciaprogramból az olvasható ki, hogy jövőre a nettó átlagkereset változása kisebb mértékű lesz, mint idénre tervezték, 2016-ban ugyanis 5,6 százalék, míg jövőre 5,1 százalék a tervezett.

Hosszabb távon a kiadások nagy részét az idősödő társadalom fogja kitenni, ami Magyarországon sokkal előrehaladottabb fázisban van, mint más országokban. A népességszám 1981-ben tetőzött, a termékenységi ráta az egyik legalacsonyabb Európában, így ennek következményeképpen a népességszám 2060 környékére várhatóan 9 millió környékére esik le.

(12.50)

A középkorúak bázisa eddig stabilnak volt mondható, de hamarosan az egyik legkisebb lesz arányuk a teljes népességhez képest európai viszonylatban, ami a legrosszabb mutatóhoz vezet majd az idősfüggőség tekintetében. Ha a jövedelmi felzárkózás teljesen eltűnik, akkor bevándorlásról nem beszélhetünk majd, viszont a magasan képzett munkaerő kivándorlásáról annál inkább. Mindent egybevetve, az idősödő társadalom okozta kifizetési kényszer a munkaerő hanyatlásához vezet majd.

Az adótörvény-változások alapján érdemi segítség a családok számára az általános forgalmi adó egyes termékeket érintő csökkentése lesz.

A költségvetési kiadások növekedései között az egyik legnagyobbat a lakásépítési támogatások jelentik. Jövőre a CSOK miatt 211 milliárd forintot szánnak erre, ugyanakkor ez csupán a társadalom szűk részét érinti majd, ezért általános hatása a családokra nézve nem lesz. A jövő évi költségvetés jelentős életszínvonal-javulást nem fog ezért hozni.

A kiadások oldalának elemzése alapján a magyar állam rendkívül aktív szerepre készül 2017-ben, ugyanis 18 186 milliárd forintot tervez elkölteni az idei évre betervezett 15 956 milliárd forinttal szemben. Ezzel a 2230 milliárd forintos többletkiadással, kiadásnövekedéssel az államháztartás teljes kiadási oldala eléri a tervezett GDP 48,8 százalékát. A kiadások részletes funkcionális bontása alapján jól látható, hogy mely területek lesznek fontosak a kormánynak 2017-ben.

A gazdasági funkciók ellátására költött összegek 2788 milliárd forintról 38 százalékos növekedéssel 3860 milliárd forintra emelkednek. Az állam működési funkcióira, saját magára lényegesen többet költhet, 12 százalékkal, azaz 340 milliárd forinttal 3133 milliárd forintra nőnek ezek a kiadások. Az egyetlen csökkenő tétel az államadósság kezelése után fizeten­dő 7 százalékos csökkenés, mert az államnak egyre kisebb kamatkiadást kell fizetnie. A kamatcsökkenés­ből adódóan több mint 500 milliárd forinttal kevesebbet kell fizetni az adósságok után, mint 2015‑ben.

Itt kell megemlíteni, hogy Matolcsy György szerint az elmúlt években az általa sikerként megfogalmazott növekedési fordulat legfontosabb rejtett forrása a forint árfolyamának gyengítése volt. Az MNB elnöke szerint 10 százalékos forintleértékelődés 0,5-0,8 százalékkal emelheti a magyar GDP szintjét. Emiatt mesterségesen mintegy 20 százalékkal gyengítették a forintot a korábbi árfolyamhoz képest, ami azt eredményezte, hogy a korábban devizában eladósodott háztartások súlyos terhet kaptak a nyakukba, s ezzel családok százezreit hozták sokszor reménytelen helyzetbe.

A gazdasági növekedést jövőre is az ismét felpörgő uniós támogatások és a kormányzati beruházások segíthetik. Az állam 2017-ben közel 1165 milliárdot költ infrastrukturális fejlesztésekre, közlekedésre, sportlétesítményekre, ami meghaladja a GDP 3 százalékát.

A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium kiadásai tükrözik legjobban a választási költekezést. A minisztérium 321,7 milliárddal költhet többet. A kiemelt közúti projektekre 279 milliárd forint jut, ez 119 milliárddal magasabb az idei keretnél. 10 milliárdból kezdik meg a Budapest-Belgrád vasútvonal felújításának előkészítését, amely az ország legpazarlóbb vasúti beruházásának ígérkezik, ráadásul a létjogosultsága is megkérdőjelezhető. A fővárosi közlekedési beruházásokra 9,1 milliárd, a Hungaroring Zrt. támogatására 13,1 milliárd jut, a 2017-es úszó-vb-re az eddig elköltött tízmilliárdokon túl további 14 milliárdot különítettek el, s folytatódik a stadionfejlesztési program is 64,6 milliárd forint értékben. Jövőre, a választások közeledtével, a kormány a modern városok programra 153 milliárd forintot költhet el.

A 27 százalékos áfa az OECD-tagállamok közül a legmagasabb, de az adóbeszedés hatékonysága jóval az elvárt szint alatt van, köszönhetően az adóelkerüléseknek. Az Európai Bizottság számítása szerint az áfarés 24 százalékos, ez 9 százalékponttal magasabb, mint az EU-s átlag. Más szóval: egy esetleg 19 százalékos áfakulcs bevezetésével ugyanaz a bevétel lenne elérhető. A kormány csalásellenes intézkedések meghozatalával támogatja az áfabeszedést, különösen az online kasszák kötelezővé tételével. Ennek megvolt már a hatása, 0,6 százalékponttal nőtt az áfabevétel GDP-hez viszonyított aránya. A kormány tervezi, hogy egyéb szolgáltatásokra is kiterjeszti ezt a bekötési kötelezettséget. Az áfabeszedés hatékonyabbá tétele széles spektrumot kell hogy lefedjen, tekintettel arra, hogy a kétezres években a szürkegazdaság a teljes gazdaság 10-17 százalékát tette ki, és ez a szám valószínűleg azóta sem csökkent.

Az üzleti befektetések bővülése javíthatja a termelékenységnövekedést és szélesítheti a külpiaci értékesítési lehetőségeket. A gazdasági válság előtt szoros kapcsolat volt a gazdasági aktivitás és az üzleti befektetések között. Ezen a területen további növekedésre van szükség. Javítani kell az üzleti kiszámíthatóságot, csökkenteni kell a vállalkozások adóterheit. Korábban a finanszírozási források is kiapadtak, köszönhetően annak, hogy a bankszektor megszigorította a hitelezés feltételeit. Ez leginkább a hazai kkv-szektorra volt hatással, ugyanis a multik továbbra is a nemzetközi pénzpiac nyújtotta szolgáltatásokat tudták igénybe venni. A Növekedési Alap eredményezett néhány új befektetést, de sok esetben a már meglévő, rosszabb feltételű hitelek törlesztésére használták fel. Az egyéb finanszírozási források nem játszanak jelentős szerepet Magyarországon.

A fejlődő tőkepiacok jelenthetnék a finanszírozás egy új forrását, de ez egy lassú folyamat, mely átláthatóságot, megbízhatóságot, az információk össze­hasonlíthatóságát és a pénzügyi stabilitási prob­lémák helyes kezelését igényli. Ugyanakkor a befektetői bizalmat meg kell erősíteni, méghozzá egy olyan keretszabályozással, ami növeli a szektor versenyképességét. A beáramló működőtőke-befek­tetések az üzleti befektetések felét teszik ki, de látni kell, hogy leginkább az autógyártásban érdekelt nagy német cégeknek köszönhető ez. Ennek hatása, hogy Magyarország ágazatfüggővé vált ebben a kérdésben.

Egy évvel ezelőtt a költségvetési vita során is elmondtam, hogy az Európai Bizottság milyen ország­specifikus javaslatokat fogalmazott meg Magyarország részére. Az ajánlás többek között felhívta a kormány figyelmét arra, hogy tegyen intézkedéseket a reálgazdaság rendes hitelezésének helyreállítása érdekében, szüntesse meg a piaci alapú portfó­lió­tisztítás akadályait, és csökkentse jelentősen a bankszektorban megnövelt állami tulajdonból fakadó kötelezettséggel összefüggő kockázatokat. Évek óta visszatérő javaslat, hogy mérsékelje a torzító hatású ágazati különadókat, szüntesse meg a piacra lépés indokolatlan akadályait a szolgáltatási ágazatban, ideértve a kiskereskedelmi ágazatot is; csökkentse az alacsony jövedelmű munkavállalókat terhelő adóéket, és ennek érdekében terelje át az adóterheket a növekedésre nézve kevésbé torzító területekre; folytassa az adócsalás elleni küzdelmet, fejlessze tovább a korrupció elleni küzdelem kereteit; erősítse meg a közbeszerzési rendszer versenyt ösztönző és az átláthatóságot előmozdító struktúráit, amely, ismervén a hazai közbeszerzési eljárások tapasztalatait, különösen fontos. Ezeken a területeken azóta sem történt előrelépés, s az idei költségvetés sem veszi figyelembe a megfogalmazott ajánlásokat.

Összességében elmondható, hogy a jövő évi költségvetés nagyon optimista számokkal számol. Azonban azzal, hogy százmilliárdokat költenek el felesleges, indokolatlan beruházásokra, az azt követő években a szerkezetileg amúgy is gyenge lábakon álló gazdasági növekedés jelentősen mérséklődni fog. Így a fenntartható növekedés nincs megalapozva, és könnyen lehet, hogy a 2017-re tervezett 3,1 százalékos növekedés sem fog teljesülni. Egyértelműen látszik, hogy ezzel a költségvetéssel már a 2018-as választásokra készülnek. A 2017. évi költségvetési törvényjavaslatot az MSZP-frakció az elmondottak miatt nem tudja támogatni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő előre bejelentett felszólaló Firtl Mátyás képviselő úr, Kereszténydemokrata Néppárt.

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2017. évi költségvetési tervezetről kijelenthetjük, hogy az adócsökkentés és az otthonteremtés költségvetése. Ennek a megállapításnak azért van súlya, mert érdemes felidéznünk azt, amit egy évvel ezelőtt a 2016-os költségvetésről állítottunk.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

2016 az adócsökkentés éve lesz, állítottuk egy évvel ezelőtt, mint ahogy azt is, hogy a magyar családok ismét előrébb léphetnek. Igen, tisztelt képviselőtársaim, 2016 az adócsökkentés, az otthonteremtés és a családtámogatás költségvetéseként működött. 2017-re pedig, folytatva Magyarország megerősítését, újból egy, az adócsökkentést, az otthonteremtést támogató költségvetést nyújtott be a kormány. A folytonosságnak ez a ténye is hitelesíti azt az utat, amit Magyarország választott.

(13.00)

Azt, hogy helyes úton járunk akkor, amikor az otthonteremtés, a családok támogatása gazdaságpolitikai útját választottuk a magyar emberek nagy többségének felhatalmazásával. Ez biztonságot, kiszámíthatóságot, tervezhetőséget jelent a családoknak, a gazdasági élet szereplőinek, munkavállalóknak, a településeknek, az önkormányzatoknak, a gazdaság, a társadalom csaknem minden területén és minden szegmensben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az egymást követő költségvetések folyamatosságáról szólva mindenképpen arra is ki kell térnünk, hogy a költségvetésben rögzített gazdasági-pénzügyi folyamatok kiin­dulópontja az a 2010-es esztendő volt, amikor Magyarország gyakorlatilag csődben volt. Csak emlékeztetem tisztelt képviselőtársaimat arra, hogy a baloldali kormányok által felvett 14 milliárd dollárnyi IMF-hitelt a hivatalba lépett Orbán-kormánynak kellett kezelni, mint ahogy a katasztrófával fenyegető GDP-adatokat, a jövedelmi adatokat, az égbe szökő rezsiárakat, a foglalkoztatottság elkeserítő adatait is úgy, hogy a magyar gazdaság minden szegmensében az összeomlás szélén állt.

Ezért az említett biztonságot és kiszámíthatóságot, tervezhetőséget nyújtó, 2010-ben elindított és következetesen véghez vitt, pozitív fordulatot biztosító gazdaságpolitikánk, annak az így kijelölt elmozdulási iránya is mutatja, hogy a kormány gazdaságpolitikájának nemcsak az a fő célja, hogy elsősorban a közjót, a családokat, az otthonteremtést és az embereket szolgálja, hanem immár az eredményességet is. Ennek az eredményességnek következtében folytatható az adócsökkentés és az otthonteremtés költségvetési politikája ’17-ben is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mögöttünk álló időszak eredményében, abban a tényben, hogy növekvő pályára állhatott a gazdaság, hogy az államadósság elleni küzdelmünk eredményes volt, hogy visszafizettük az IMF-hitelt, hogy a magyar reformok működnek és a magyar út sikeres, meggyőződésem, hogy az elvek, az értékrendek érvényesülése, a gyakorlatba való átültetése nagy arányban benne van Magyarország 2010 óta elért eredményeiben.

Tisztelt Ház! A keresztény világszemlélet igenli a gazdaság alapkategóriáit, jónak tartja a magántulajdont, a profitot, a kamatot, az anyagi jólét ugyanakkor sajátos megvilágításba, összefüggésbe helyezi azt, olyan szemléletben, ami az embert, az értékeket, az emberi kiteljesedést állítja középpontba, az erkölcsi szempontok figyelembevételével. Ez a megközelítés közelebb viszi az embert a jelen problémáinak tisztázásához és megoldásához, egy emberileg, közösségileg, szociális szempontból és környezetileg fenntarthatóbb világ építéséhez. XXIII. János pápa, elődeit, továbbá Arisztotelészt és Aquinói Szent Tamást követve kijelenti: a gazdaságpolitika, a pénzügyek valójában eszközök más, az erkölcs által keretezett célok eléréséhez, s mint ilyenek jelentenek értéket, az anyagi jólét a valóságos értékek közé sorolandó.

A gazdasági tényezők nem önmagukban célok, hanem mint eszközök elősegítik más értékek létrejöttét, végső soron a közjót, vagyis az embert, annak kiteljesedését szolgálják. Ha most ebből a szempontból vizsgáljuk a ’17-es költségvetésünket, akkor kijelenthetjük, hogy eszmeiségében, eszközeiben egyaránt a stabil pénzügyi hátteret és kiszámítható jogrendet feltételező, a gyakorlatban is megvalósítható költségvetés. A felsorolt értékalapú elveknek szerez érvényt. Ez a folyamatos fejlődés garanciáját jelenti az országnak, az embereknek és a családoknak, és azt, hogy mindenki a saját területén előbbre léphet újból.

Tisztelt Ház! A ’17. évi költségvetésnek a közjót, a felemelkedést szolgáló alapfunkcióját, értékalapúságát még egy fontos törvénybeli megfelelőség is biztosítja, amit a KDNP részéről szükségesnek tartok hangsúlyozni. Az értékalapúság meghatározó ismérve az a tény, hogy Alaptörvényünk minden törvényünk alapja, így a költségvetési törvénynek is. Ezért azok az elvek és az az eszmeiség, továbbá az a gyakorlat, amit az Alaptörvény meghatároz, visszaköszön a költségvetési törvény számaiban és hatásaiban egyaránt. Ezt azért is tartom fontosnak megemlíteni, mert a napokban emlékeztünk meg Alaptörvényünk elfogadásának ötéves évfordulójáról, így az említett, 2010 óta tartó töretlen folyamatosság egyik meghatározó eleme mindaz, ami az Alaptörvényben rögzített eszme és cél.

Hogy jön ide ez a költségvetési vitába? ‑ kér­dez­hetik. Úgy, hogy az Alaptörvény hosszú távlatokat lát és jelöl ki a magyarságnak, céljai megvalósításának eszmei alapjait, de ez az az út, ami az évenkénti költségvetések mérföldkövei által jelzett, mert az évenkénti költségvetések azok, amelyek lépésenként visznek előre, visznek előbbre. Másodsorban a jelenlegi zilált állapotú, gyakorlatilag megszállással fenyegetett Európa számára éppen a keresztény értékrend alapján való működtetés biztosítaná azt a megerősödést, ami a megmaradását jelentheti. Így nekünk, magyaroknak, akik a népáradat által veszélyeztetett Európának csaknem a szívében vagyunk, egyáltalán nem közömbös a jövőnk szempontjából, hogy az erős családok, erős közösségek, erős települések állnak a jövőépítés feladata elé, gyakorlatilag milyen mértékben jut forrás, milyen mértékben számíthatunk a forrásokra és azok megerősítésére.

Tisztelt Képviselőtársaim! A ’17. évi költségvetésre konkrét szakmai vélemények, illetve megállapítások is érvényesek, amelyekben nem elvi szinten, hanem szakmai szempontok szerint is visszaköszön a folyamatosság, azaz a tervezhetőség, a kiszámíthatóság biztonsága. Így az ÁSZ megállapítása szerint a költségvetés közvetlen bevételi és kiadási fejezet ellenőrzött bevételei összességében megalapozottak, alátámasztottak, kockázatot nem hordoznak. Az Országgyűlésnek átadott véleményében az ÁSZ megállapította, hogy a törvényjavaslat előkészítése, összeállítása, szerkezete és tartalma megfelel a vonatkozó jogszabályi előírásoknak. A törvényjavaslatban új a költségvetési átláthatóságot növelő elem, a bevételek és kiadások hármas csoportosítása, mutat rá az ÁSZ a véleményében.

Tisztelt Ház! A Költségvetési Tanács megállapította, hogy a stabilitási törvény alapján a 2016. évi adósságmutatónk, a GDP 73,5 százaléka, a ’17. évi adósságmutatónk, a GDP 71,9 százaléka, a törvényjavaslat tervezetében bemutatott alakulása összhangban van a 2016. évi várható és a ’17. évi tervezett gazdasági és költségvetési folyamatokkal, tehát teljesül az Alaptörvényben foglalt adósságszabály. Az adósságráta csökkentésének tervezett és várható mértéke megfelel az Európai Unió államadósságra vonatkozó követelményének is. A bevételi és kiadási előirányzatok alapvetően összhangban vannak a makrogazdasági előrejelzéssel, a 2015. évi előzetes teljesítéssel, a ’16. évi várható folyamatokkal, valamint a korábbi és tervezetben szereplő kormányzati intézkedésekkel.

A tanács az adóbevételek tervezését reálisnak, míg az egyéb bevételek előirányzatainak prognosztizálását konzervatívnak ítélte. A kiadási előirányzatok esetében kiemelte, hogy némileg magasabb infláció mellett is tarthatóak. A tanács a makrogazdasági előrejelzés és a költségvetési előirányzat számai alapján megállapította, hogy a ’17. évi, európai uniós módszertan szerint számított 2,4 százalékos GDP-arányos hiánycél összhangban van a költségvetési törvényjavaslat tervezetében bemutatott gazdasági folyamatokkal és a tervezett bevételi, valamint kiadási előirányzatokkal. Az államháztartási hiánycél megfelel az Európai Unió fiskális szabályai korrekciós ágának és a stabilitási törvénynek. A tanács pozitívan értékelte, hogy a költségvetésben elkülönül a működési, a felhasználási és az uniós fejlesztéseket tartalmazó költségvetés, ami segíti a folyamatok átláthatóságát, a hosszú távú növekedést megalapozó kiadások elkülönítését a folyó kiadásoktól.

Tisztelt Képviselőtársaim! Miután a költségvetés-tervezet részletes, alapos ismertetése immár több ízben is megtörtént, ezért röviden szólnék a ’17. évi költségvetés néhány, a családok támogatását, az otthonteremtést célzó fontos eleméről, amelyeket mint fő célokat a KDNP támogat, és minden erőnkkel azon leszünk, hogy azok megvalósulása sikeres legyen.

(13.10)

Így a költségvetésben egyik fő elemként jelenik meg az adócsökkentés a folyamatosság jegyében. Az adóterhek csökkentésével az szja kulcsa, amely a legalacsonyabb Európában, az élelmiszerek áfa­csök­ken­tésével egy-egy magyar családnál átlagosan 35-40 ezer forinttal több pénz maradhat. A kormány tovább növeli a gyermekeket nevelő családok támogatását. A családi adókedvezmény összege kétgyermekes családok esetében 15 ezer forintra nő gyermekenként. A fiatal házasoknak továbbra is jár az adókedvezmény. A családokat segítő adócsökkentések érdemben hozzájárulhatnak a kedvezőtlen demográfiai folyamatok megállításához. Már elhangzott itt az OECD-összehasonlítás, de szeretném elmondani, hogy Magyarország OECD-viszonylatban az átlagos szinten van, tehát az OECD viszonylatában is többet fordítunk a családok támogatására, mint sok más OECD-tagállam.

2017 az otthonteremtés éve is lesz. A kormány álláspontja szerint és a véleményünk szerint is a saját otthon megléte a polgári berendezkedés egyik legfontosabb előfeltétele. Ezért a jövő évi költségvetésben 211 milliárd forintot fordítunk a magyar családok otthonteremtésének támogatására. Ennek legfontosabb elemei az új és használt lakás vásárlására is felhasználható családi otthonteremtési kedvezmény, a CSOK, az államilag támogatott kedvezményes hitel, valamint az áfacsökkentés. A kormány továbbra is támogatja a lakástakarékokat, és ’17-ben már működni fognak a nemzeti otthonteremtési közösségek. A cél, hogy minden magyar ember saját lakáshoz vagy házhoz juthasson elérhető áron.

17-ben is folytatódnak az életpályaprogramok, ennek keretében tovább nő a rendvédelmi dolgozók, a felsőoktatásban dolgozók és a pedagógusok fizetése. A kormányhivatalok dolgozói számára elindul az új életpályaprogram. Mindezeken túl, korábbi vállalásunknak megfelelően, ’17-ben is megőrizzük a nyug­díjak reálértékét. Jövőre jelentős többletforrások állnak majd rendelkezésre az egészségügyi, szociális területen. Azt szeretnénk elérni, hogy tovább javuljon az ellátás színvonala, az egészségügyi dolgozók megbecsülést kapjanak mindennapi munkájukhoz. Egy többéves program keretében folytatódhat az egészségügyi dolgozók bérrendezése. A ’17-es költségvetés a közoktatás, a kulturális szféra számára is többletforrásokat biztosít. A jövő évi költségvetés tervezete minden szakterület számára többletforrást juttat. Oktatásra 270 milliárd, egészségügyre 160 milliárd, társadalombiztosítási, jóléti szférára 150 milliárd forint, kulturális tevékenységre 66 milliárd forint, sport- és szabadidős ágazatokra pedig 22 milliárd forint többletforrás jut 2017-ben.

A rendvédelem 114 milliárd forinttal, az önkormányzati szektor 6 milliárd forinttal magasabb keretösszegre számíthat. Igazságszolgáltatásra 23 milliárd forinttal, külügyekre 10 milliárd forinttal juthat több jövőre. A 2240 milliárd forintos uniós forrásfelhasználáson kívül további 1600 milliárd forintot tervez a 2017-es költségvetés fejlesztésekre. A fentieken túlmenően a kormány minden szükséges intézkedést megtesz, hogy megvédje az országot a külső fenyegetésekkel szemben. Ennek érdekében a költségvetésben a honvédelem számára 51 milliárd forinttal több pénzt biztosítottunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! A felsoroltak bizonyítják, hogy a 2017. évi költségvetéssel valóban mindenki előbbre léphet egyet. Ha fejezetenként viszonyítanánk a költségvetési tervezet alapszámait és sorait az Alaptörvényünkben foglalt elvekhez, akkor csaknem minden területen megtalálnánk az azokhoz tételenként társítható költségvetési vonatkozásokat, legyen szó családtámogatásról, adópolitikáról, otthonteremtésről, rászorultak, elesettek védelméről, gazdaságfejlesztésről, kultúráról vagy akár a nemzetiségek támogatásáról, külhoni magyarok támogatásáról, civil szervezetekről, önkormányzatokról, „Modern város” programokról vagy akár a sportról. Egy ilyen összehasonlításban jutna igazán érvényre az a tény, hogy Alaptörvényünk megalkotása miként is volt történelmi jelentőségű abban, ahogyan meghatározta és kijelölte a nemzet fejlődésének útját a keresztény értékrenddel felvállaltan és deklaráltan megalapozva, ami meggyőződésünk szerint megmaradásunk, fejlődésünk egyetlen lehetősége és esélye. Ezt tiszteletben tartani, ennek lehetőségeit használni, a közjó javára gyarapítani kötelességünk és felelősségünk.

Ezért jó és szilárd alap a családok megerősítését, a gazdasági növekedést elősegítő, az elkötelezett nemzetpolitika alapján álló költségvetés. Mindezek fényében az elmondottak alapján a KDNP nevében támogatandónak tartom az ország, a nemzet jövőjét, annak fejlődési pályáját továbbra is biztosító költségvetési tervezetet, amelynek támogatását kérem nagy tisztelettel képviselőtársaimtól is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Köszöntöm képviselőtársaimat. A következő felszólaló a Jobbik képviselőcsoportjából Dúró Dóra képviselő asszony. Parancsoljon!

DÚRÓ DÓRA (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Rétvári Bence, az EMMI államtitkára azt jelentette be márciusban, hogy a KLIK megszűnik, és egy egészen új intézményrendszer fog létrejönni, majd Lázár János a kormányinfón mindezt cáfolta, és arról beszélt, hogy nemhogy nem szűnik meg a KLIK, hanem a feladata kibővül.

Az elmúlt időszakban, az elmúlt kormányzati ciklusban az oktatásban kétségkívül az egyik legnagyobb átalakítás az volt, hogy állami fenntartásba vették az iskolákat, és ezeknek egy része pedig önkormányzati működtetésben maradhatott meg. Lá­zár János a kormányinfón az oktatási rendszer egyik nagy problémájaként jelölte meg azt, hogy ez a vegyes rendszer egész egyszerűen nem működik, tehát az önkormányzatoktól el kell venni a működtetést is az ő logikája szerint, ezt jelentette be, és a KLIK feladatává kell mindezt tenni. Lázár János azonban nem beszélt arról, hogy mikortól tervezi a kormány, hogy az önkormányzatok most már működtetői sem lehetnek az iskoláknak, és a KLIK feladata lesz az, hogy ezt is ellássa.

Túl azon, hogy ennek milyen szakmai vetületei vannak, arról most a költségvetési vita keretében nem kívánok beszélni, ez egy nagyon fontos kijelentés, és nagyon lényeges abból a szempontból is, hogy a KLIK finanszírozását hogyan fogja érinteni, hiszen az önkormányzatok működtetésbe fektetett pénzei így majd a KLIK során kell hogy megjelenjenek, illetve a KLIK lesz az, amelynek ezekért a feladatokért is felelősséget kell vállalnia. Ha Lázár János elegáns, nem tesz olyan ígéretet, amely a következő kormányzati ciklusra vonatkozik, tehát elképzelhető lehet, hogy a KLIK ezt a feladatot is akár 2017 szeptemberétől, vagy 2018 januárjától átveszi.

Ha megvizsgáljuk, hogy egy kormányzatnak mennyire fontos egy adott szakterület, általában a GDP-arányos ráfordítást szoktuk figyelembe venni, hiszen nyilvánvalóan igazságtalan összehasonlítani egy német és egy magyar gazdaságot. Azonban ha feltesszük azt a kérdést, hogy a kormányzatnak mennyire fontos az az ágazat, az az intézményrendszer, ahol a gyerekeink a legtöbb időt töltik el, akkor már érdemes összehasonlítani az oktatásra szánt GDP-arányos költéseket. Erre vonatkozóan nemzetközi adatok állnak rendelkezésre, az Eurostat és az OECD is rendszeresen ad ki erre vonatkozó adatokat. Ha ezt megnézzük, akkor Magyarország bizony elég rossz helyzetben van.

Gyakorlatilag 2004 óta folyamatosan, egy év kivé­telével, csökkent Magyarországon a GDP-arányos rá­fordítás az oktatásra és regionális összehasonlításban is kevesebb, mint a környező országokban. Bár itt nem tartanám azt sem igazságtalannak, ha nyugat-európai országokkal hasonlítjuk össze, mert, mint említettem, mindenki a saját erőforrásaiból gaz­dálkodva mutatja, hogy mennyire fontos neki az ok­tatás, de Csehországban, Lengyelországban és Szlo­vákiában is többet költöttek oktatásra az elmúlt években, 2004 óta folyamatosan, mint Magyarországon.

A 2000-es évek közepén volt az, amikor kicsit fel tudtunk zárkózni, akár még az Európai Unió átlagát is megközelítettük, de azóta a folyamatos csökkenés miatt ez nem érhető tetten. Az első Orbán-kormányhoz képest is, ha megnézzük az adatokat, azt látjuk, hogy az első Orbán-kormány mindegyik évében többet költött az állam oktatásra a GDP arányában, mint a 2010-es évet követően, tehát a második és harmadik Orbán-kormányok esetében volt erről szó. Tehát az, hogy többet költenek az oktatásra a 2017-es évben, mint a 2016-osban a tervek szerint, így önmagában megállja a helyét, de ha egy hosszú távú tendenciát veszünk figyelembe és azt, hogy 2004-től kezdve hogyan változott az oktatásra fordított források aránya, illetve hogy a ’98-2002 közötti időszakhoz képest mennyire tartja ez a kormányzat fontosnak az oktatást, akkor bizony sokkal szomorúbb képet látunk ezzel kapcsolatban.

(13.20)

Szólnom kell a pedagógus-életpályáról is, amely szintén az oktatási tételeknek egy jelentős részét adja a közoktatáson belül. 2013-ban, amikor ezt bevezették, akkor miniszter úr, Balog Zoltán azt mondta, hogy egy átlagos pedagógusnak a bére 34 százalékkal emelkedik a korábbi rendszerhez képest. Ha megnézzük azt, hogy a 2013. szeptemberi bevezetést megelőző pedagógusbér-emeléshez képest mennyit veszített az értékéből egy átlagfizetés, hiszen miniszter úr is arról beszélt 2013-ban, akkor azt látjuk, hogy ez a reálérték-emelés ‑ kizárólag a kormányzat és a KSH adataival számolva ‑ 2,8 százalékot tett ki. És akkor, 2013-ban az addigra tervezett emelésnek a 60 százalékát tudták biztosítani, ezt követően minden év szeptemberében emelkedik a maradék 10-10 százalékokkal a pedagógusok bére. Ráadásul akkor azt is ígérték, hogy minden évben a minimálbérhez kötötten emelkedik januárban is a pedagógusok bére, és így az értékállóságát biztosítják. Majd amikor erre ténylegesen sor került volna, hogy a minimálbérhez kötötten januárban emelkedjen, akkor ezt a rendelkezést eltörölték, és most már nincsen a pedagógusok bére a minimálbérhez kötve.

Az utolsó ilyen 10 százalékpontos emelés az, amely 2017 szeptemberében fog bekövetkezni várhatóan, azonban most a hírek szerint erre differenciáltan kerül sor. Ezt mind a szakszervezetek, mind egyébként a Nemzeti Pedagógus Kar elutasítja, ez ellen tiltakozik. A differenciálás megjelenése akár egy béremelési rendszerben, akár az életpályamodellben szükséges, helyénvaló, de ezt nem ilyen eszközzel kell megoldani, hanem világos, egyértelmű, előrelátható szempontok alapján kellene hogy megtörténjen a differenciált béremelés, ahogyan a pótlékok például azt lehetővé teszik, számos más módon is, szakmai törvényjavaslatokban kellene ezt megalkotni.

A felsőoktatásról néhány szót ha ejtünk, akkor azt látjuk, hogy szintén, ha egyetlen évvel hasonlítjuk össze, az eggyel korábbi évvel, akkor itt is valóban növekményt látunk. De ha hosszú távú tendenciát nézünk meg, akár 2010-től kezdődően a felsőoktatásra fordított kiadásokat, akkor azt látjuk, hogy eddig bizony évről évre csökkenés volt megfigyelhető a felsőoktatási kiadások vonatkozásában. És ha a korábbi évekre, a 2000-es évek elejére tekintünk vissza, mondjuk, a 2003-as adatot vesszük figyelembe, akkor azt látjuk, hogy 2003-ban a felsőoktatásra fordított összeg a költségvetésben 210 milliárd forint volt, a 2017-re tervezett 240 milliárd forint. Ahhoz képest persze, 30 milliárddal több, de ha itt szintén figyelembe vesszük az értékállóságot, akkor azt látjuk, hogy azon a szinten mindössze 144 milliárd forintnak felel meg.

Nemcsak azért fontos az oktatásról beszélni, illetve az oktatási kiadások hatását az egész társadalomra vetítve figyelembe venni, mert ez az a hely, ahogy említettem, ahol a gyermekeink a legtöbb időt töltik, hanem azért is, mert a magyar gazdaságot és a magyar emberek életét, a felnövekvő generációk életét ez az, ami leginkább meghatározza. Nagyon sok tanulmány készült arról korábban is, hogy mennyire határozza meg a kormányzati kiadás, önmagában a kormányzati kiadás az oktatásra vonatkozóan azt, hogy később a gyerekeknek milyen lesz a fizetése, az életlehetősége, az életminősége, de most publikáltak nemrégen egy ehhez hasonló felmérést, amely azt állítja, hogy ha a 2008-as szintre emelnénk vissza GDP-arányosan a ráfordítást, akkor ez hosszú távon 14 százalékkal növelhetné meg az átlagos keresetet Magyarországon, tehát még egy ilyen emelés is 14 százalékos lehetőséget biztosítana hosszú távon az átlagkeresetek tekintetében.

A magyar oktatási rendszer nemzetközi összehasonlításban is híres arról, hogy nem tudja csökkenteni a különbségeket. Magyarországon az, hogy egy gyerek milyen családi környezetbe születik, az hosszú távon meghatározza, szinte beskatulyázza őt abba az életbe, amit a szülei is élnek. Ezen nagyon fontos lenne változtatni, például felzárkóztatási programokkal lehetne, ha ezeket szakmailag is hatékonyan oldanák meg és valósítanák meg. Az állami fenntartásba vételnek ez volt az egyik, kétségkívül helyes indoka, hogy csökkentsék a különbségeket.

Ugyanakkor a minisztérium háttérintézményeként működő Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetnek a tanulmányából is kiderült, hogy a KLIK ebben a formában nem képes csökkenteni a különbségeket, és valóban, a KLIK létrehozása óta, 2013 óta érdemben e tekintetben nem sikerült előrelépni. A társadalmi szelekció továbbra is jelen van, és az oktatási rendszer, ha szakmai változtatások nem követik, és az állami fenntartásba vételt még inkább erősítik, a KLIK hatásköreit tovább bővítik, akkor akármilyen oktatási pluszforrásokat biztosítunk, nem fogják tudni meghozni azokat az eredményeket, amelyek a társadalmi igazságosság vonatkozásában szükségesek lennének. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A Fidesz képviselőcsoportjából Németh Szilárd István képviselő úr jelentkezett felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr!

NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt öt órában hallhattuk a 2017. évi költségvetés erényeit, és hallhattuk az erre vonatkozó bírálatokat. Én szeretném általánosságban is meghatározni, illetve megindokolni, hogy miért támogatom személyesen is, a Fidesz-KDNP-frakció miért támogatja a 2017. évi költségvetést, és miért kérjük arra a képviselőtársainkat az ellenzék soraiból is, hogy gondolják meg ők is jól, hogy a 2017. évi költségvetésünket támogatólag tudják itt a parlamentben tárgyalni.

Nos, a 2017. évi magyar költségvetés két nagyon fontos célt tűz ki magának. Az egyik, többször hallhattuk, hogy mindenki, minden magyar állampolgár, minden magyar léphessen egyet előre a költségvetés segítségével a 2017. évben is. Mégpedig úgy, hogy ezt a költségvetés ne szenvedje meg, ennek a költségvetésnek ne legyen működési hiánya. Ezt a kettős célt a költségvetésben foglalt számok és a hozzárendelt feladatok, azt gondolom, hogy eminensen fogják teljesíteni.

Nagyon fontos, hogy a költségvetés egy olyan gazdaságfilozófiában, egy olyan társadalomfilozófiában született meg, amely a gazdaságban a munkaalapú társadalmat, a munkavégzőket helyezi középpontba, a munkából élőkön segít, a munkavégzést támogatja, a foglalkoztatottság növekedését és a munkanélküliség jelentős csökkentését, bár már Magyarországon ott tartunk, hogy gyakorlatilag csak az nem dolgozik, aki nem tud vagy nem akar dolgozni. (Bangóné Borbély Ildikó: De örülünk ennek!) A középpontba, a társadalom középpontjába pedig a családokat helyezi, azokat a családokat, akik vállalják a gyermekeket (Bangóné Borbély Ildikó: És akinek nem lehet, azzal mi van?), és akik ezért olyan segítséget kaphatnak a költségvetésen keresztül, amely többek között hozzájárul ezeknek a csalá­dok­nak az otthonteremtéséhez. (Bangóné Borbély Ildikó: Felelősséggel, képviselő úr!)

Nagyon fontos eszközöket is meghatároz a költségvetés, hallhattuk a miniszter úrtól is. Az egyik ilyen eszköz az adócsökkentés, amelyet 2010 óta a Fidesz-KDNP-kormány folyamatosan a magáénak tud, és ez most megjelenik a személyi jövedelemadó csökkentésében, amelynek távlatosan még komolyabb céljai vannak, és megjelenik az áruforgalmi adó, az áfa csökkentésében is. És a számok is önmagukért beszélnek, mert 2,4 százalékos deficittel számolunk, ez most már sokadik év óta, 2012 óta 3 százalék alatt van, amit egyébként 2004-ben vállalt az ország, akkor, amikor a csatlakozási szerződést aláírta, de 2010-ig a szocialista kormányok, a szociálliberális kormányok egyike sem tudta teljesíteni, sőt meghamisított adatokat juttatott el a költségvetésről Brüsszelbe.

0,9 százalékos inflációval számolunk, ami azt gondolom, hogy nagyon sok országnak hasznára válna. Ez a 0,9 százalékos infláció jelentős bér- és nyugdíjemelések mellett biztosítja azt, hogy a bérek és a nyugdíjak akár az életpályamodellen, életpályaprogramokon keresztül, akár az ágazati béremeléseken keresztül reálértékben is növekedjenek. Ez pedig biztosítja azt, hogy a kiskereskedelmi fogyasztás nőjön Magyarországon.

(13.30)

És van még egy nagyon fontos szám, a 3,1 százalékos gazdasági növekedés, amelyhez párosul az az 1,6 százalékos adósságcsökkenés, amely szerint 2017-ben már 72 százalékos adósságrátával sem kell szá­molnunk, mert ez alatt lesz az ország adóssága.

Nos, azt gondolom, ez elég biztató mindenki számára, de szerintem érdemes egyéb szempontok szerint is vizsgálnunk a magyar költségvetést, hiszen egy megváltozott világban, egy megváltozott helyzetben élünk, ha Európát vagy akár az egész glóbuszt nézzük. Éppen tegnap kezdődött meg New Yorkban a tanácskozás az ENSZ kötelékén belül, amely a béke és a biztonság új kihívásairól szól, és amelyen Szijjártó Péter külügyminiszter úr azt mondta, hogy Magyarország szerint a legsúlyosabb fenyegetés a világra a terrorszervezetek erősödő hálózata, és gyakorlatilag ebben a mátrixban, ebben a terrorszervezetek erősödő hálózatában kell Magyarországnak meghatározni a biztonságpolitikáját, és kell meghatározni Magyarországnak a biztonságpolitikához kapcsolódó forrásokat is.

De ha egy kicsit pár hónappal visszább tekintünk ‑ Párizs, Bataclan, vagy Brüsszel, vagy a kölni szilveszter éjszaka, vagy a napokban a müncheni késelés, illetve a bécsi gyilkos, aki egy vascsővel agyonvert egy idősebb hölgyet ‑, vagy pedig ha csak a legfrissebb újsághíreket olvassuk a cannes-i filmfesztivál biztonsági körülményeiről, ahol Bernard Cazeneuve francia belügyminiszter személyesen tett látogatást, ilyen még nem volt egyébként a cannes-i filmfesztivál történetében, hogy a belügyminiszter személyesen tesz látogatást, hogy megfelelőek-e azok a biztonsági előkészületek, amelyek több száz rendőrről, több száz fegyveres biztonsági őrről, hét tengeri mentőről, tűzszerészek garmadájáról szólnak, szóval, azt gondolom, nekünk mindenféleképpen erre is figyelnünk kell, és meg kell vizsgálnunk azt, hogy Magyarország felkészült-e erre az új helyzetre, hogy hazánknak 2017-ben megfelelő költségvetési forrásai lesznek arra, hogy biztosítsuk az ország szuverenitását, a magyar emberek biztonságát, az európai életforma biztonságát, hogy meg tudjuk védeni a magyar embereket, hogy minden terrorveszélyt, amely egyébként ‑ most már érdemes ismét kimondanunk ‑ a tömeges illegális bevándorlással kéz a kézben jár, sikerül-e megakadályoznunk.

A brüsszeli robbantás után Orbán Viktor miniszterelnök a következőképpen határozta meg a felkészülés menetét: technológiai fejlesztéseket kell végrehajtanunk; kértem egy előterjesztést arról, hogy milyen fejlesztéseket, elsősorban információgyűjtési fejlesztéseket terveztünk és halasztottunk el a költségvetési helyzet miatt a korábbi években; ezeket mind vegyük elő, és zárkózzunk fel a legjobb technikai felkészültséggel rendelkező titkosszolgálati országoknak a sorába; technológiát fogunk vásárolni, képzéseket, oktatásokat fogunk tartani.

Most nézzük meg, a költségvetésben ez miként jelenik meg. Azt gondolom, hogy évek óta először nagyon jelentős fejlesztésekre, nagyon jelentős létszámbővítésre és nagyon jelentős, komoly információszerzésre kapnak lehetőséget a magyar szolgálatok, amellyel egyértelműen hozzájárulhatnak annak a megváltozott körülménynek, a terror­veszély­hely­zetnek az elhárításához, megelőzéséhez, a terrorcselekmények megelőzéséhez, amelyekről az előzőekben is szóltam.

Ha a TEK költségvetését nézzük, akkor a 2017. évi költségvetés egy 372 fős állománybővítésre ad lehetőséget, a rendvédelmiéletpálya-modell további kiterjesztésére, 5 százalékos béremelésre, és a terrorellenes képesség fejlesztésére, mégpedig úgy, hogy csaknem 20 milliárd forintos költségvetése lesz a Terrorelhárítási Központnak, ami 7,5 milliárd forinttal több, mint a 2016. évi.

Az Alkotmányvédelmi Hivatal, az elhárítás esetében, amely nagyon fontos szerepet játszik az illegális vagy a legális bevándorlásban, hiszen szakhatóságként közreműködik a biztonsági kockázatok kiszűrésében, egy új telephely, egy egyesített telephely jön létre, ami a munkakörülményeket, illetve a feladatelvégzés körülményeit fogja segíteni és európaivá tenni, de ők is részt vesznek az 5 százalékos fizetésemelésben a rendvédelmiéletpálya-modell keretében. Plusz 9 milliárd forinttal nő a költségvetésük, gyakorlatilag csaknem 17 milliárdos lesz ez a költségvetés.

A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat esetében is, amely azért felel, hogy a titkosszolgálatokat ‑ fogal­maz­zunk egyszerűen ‑ műszakilag kiszolgálja, egy 6 milliárdos fejlesztéssel számolhatunk, és egy 110 fős létszámbővítésre és a terrorellenes intézkedések, műszaki intézkedések megtételére fog lehetőséget kapni.

Vagy itt van az új, most már, azt hiszem, ötpárti együttgondolkodással, együttműködéssel, támogatással létrejövő szervezet, a Tibek, amely a Szebekek, a szervezett bűnözés elleni küzdelem csoportjának a helyét veszi át ‑ itt is 1,4 milliárdos többlettel lehet számolni. De úgy döntöttünk Kósa Lajos bizottsági elnök úrral ‑ ő a másik szakbizottságnak a vezetője ‑, hogy befogadjuk és javasoljuk a parlamentnek, hogy a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat még pluszforráshoz tudjon hozzájutni. Itt két nagyon fontos területről van szó, ez szintén az illegális migráció elleni küzdelem, a határőrizeti feladatok minél pontosabb, precízebb, szakszerűbb ellátását és természetesen a terrorcselekmények, a terroristák kiszűrését teszi lehetővé: dróntechnikára, illetve műholdas űrtávközlési megfigyelésre javaslunk néhány száz millió forintos költségvetés-emelést a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatnál.

Nos, ha a 2017. évi magyar költségvetést, az ország költségvetését tekintjük, akkor jól látható, hogy ezek az összegek, ezek a nagyon jelentős összegek ‑ van olyan hely, ahol több mint kétszeresére nő az elkölthető pénz ‑ egyértelműen garantálják Magyarország szuverenitását, a magyar emberek biztonságát, a közrend, közbiztonság fenntartását és a terrorveszélyes helyzetek, a terrorveszély kockázatának csökkentését. Ezért kérem még egyszer ‑ úgy, ahogy a felszólalásom elején kértem ‑ minden képviselőtársamat, hogy támogatni szíveskedjen a 2017. évi költségvetést. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló Szelényi Zsuzsanna képviselő asszony, a függetlenek közül. Parancsoljon, képviselő asszony!

SZELÉNYI ZSUZSANNA (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Meglátásom szerint ma Magyarország legsúlyosabb problémája az, hogy az emberek nem látják maguk előtt a jövőt. Fiatalok és idősek, nők és férfiak, milliók félnek a holnaptól ‑ és joggal. Ha az emberek nem hisznek a jövőben, akkor ott valójában nincs is jövő. Németh Szilárd hosszan beszélt arról, hogy milyen szörnyű veszedelmek vannak a nyugat-európai városokban manapság, ennek ellenére nagyon sok magyar Bécsbe, Berlinbe, Londonba vágyik, mert azt gondolják, hogy ott jobb élet van, mint Magyarországon. Ezt mi nem hagyhatjuk.

Ezért a 2017-es költségvetést is én annak a szempontjából vizsgáltam, hogy hogyan segít hozzá ahhoz, hogy ennek az országnak jövője legyen; képes-e ez a költségvetés hozzájárulni ahhoz, hogy Magyarország stabil és kiegyensúlyozott legyen holnap is; elősegíti-e a költségvetés, hogy a magyar gazdaság dinamikusan és fenntartható módon fejlődjön, ahogy egyébként azt az ÁSZ vezetője is igényelte; támogatja-e a költségvetés a tanulást, a fejlődést, a színvonalas és valódi munkaerőképzést, továbbképzést, az ország felzárkózását a fejlett Nyugathoz? Elősegíti-e a költségvetés, hogy Magyarország olyan ország legyen, ahol van jövője a gyerekeinknek is.

Azt kell mondanom, hogy ez a költségvetés nem felel meg ezeknek a vizsgálati szempontoknak. Ha mondjuk, egy gondos szülő szempontjából vizsgálnánk, úgy, mint egy családi költségvetést, akkor azt lehet mondani, hogy ez a mostani költségvetés nem a jövőre irányul.

(13.40)

A pillanat költségvetése van előttünk, nem pedig a holnap biztonságának költségvetése. Ennek a költségvetésnek ugyanis az egyik legjellemzőbb tulajdonsága a mérhetetlen pazarlás. Míg a holnapi fejlődést megalapozó területekre ‑ tanulás, egészség, innováció, munkaerőpiac ‑ alig költ, addig a kormány elfogadhatatlan célokra áldoz hatalmas pénzeket, mindenekelőtt saját magára. Fenntart több száz fős helyettes államtitkári nyájat, amelynek a teljesítményét sehol nem tudjuk tetten érni. Több száz milliárdos beruházás zajlik a kormány vezetőjének, a miniszterelnöknek a Várban; több száz milliárdos Liget-projekt, amelyhez kivágják a Városliget fáit. Magánkézbe lopják ki a Magyar Nemzeti Bank bevételeit. És folytatják annak a titkosított, súlyosan, mélyen elhibázott atomerőmű-projektnek az építését, amely méregdrága, elfogadhatatlanul drága és eladhatatlan áramot termel majd az unokáink számára. Ebben a költségvetésben 1000 milliárd forint van, ami nem jó célokat szolgál.

Tisztelt Országgyűlés! A sok ezer milliárdos európai uniós támogatás, amelyet Magyarország kap, lehetővé teszi, hogy olyan gazdasági növekedés legyen Magyarországon, ami egyébként e nélkül a támogatás nélkül egyáltalán nem lenne; ami megteremti a költségvetés számára azt a bevételt, amelyből a kormány egyáltalán gondolkozhat.

A magyar költségvetés pozíciói összességében elfogadhatóak ‑ ma. Mindenekelőtt azonban mégis azt kell néznünk, hogy megfelelően gazdálkodunk-e ezzel és a holnapra is jut-e. Nőként, felelős szülőként ezt az alapállapotot tekintem: mit tesz a költségvetés a holnapért? Arra törekednek felelős szülők, hogy a családjuk, a mi esetünkben az ország, ne legyen kiszolgáltatva semmiféle későbbi válságnak, a gyerekeik számára pedig biztató jövőt teremtsenek.

Hogy mitől nem felelős a kormány, egypár példát hadd mondjak! Már az előbb említettem, hogy a Magyar Nemzeti Bank bevételeit mindenekelőtt és kizárólag az államadósság csökkentésére szabad és lehetséges a törvény betűje szerint használni. Ennek ellenére a magyar államadósság egyáltalán nem csökken. Továbbra is hatalmasak a szektorális büntetőadók, amelyek megbénítják a gazdaságot, a gazdaság dinamikáját.

Túl magasak a vállalkozói terhek. Ha azt akarjuk, hogy az ország lendületbe jöjjön, akkor bizony nem kormányzati beruházásokat kell futtatni, hanem a magánberuházásokat kell elősegíteni Magyarországon. Ilyenek pedig egyáltalán nincsenek. Elfogadhatatlanul átláthatatlan ez a költségvetés, és Magyarországon, költségvetéstől függően, függetlenül, állandósult a rablógazdaság. Ez a magyar gazdasági fejlődés legnagyobb gátja.

Nézzük, hogy az az 1000 milliárdnyi forint, ami a költségvetésből átcsoportosítható, mire kellene hogy menjen, hogyha nem a kormányzati kapzsiságra! Mindenekelőtt olyan kiadásokra kell átcsoportosítani, amelyek a holnapot szolgálják: családi napközikre, óvodákra, iskolákra, egyetemekre, innovációra, kutatásra, egészségügyi fejlesztésekre. Alapvetően az emberekre kell ezt a pénzt költeni. Magyarországon semmiféle más komoly erőforrás nincs, mint a magyar polgárok. Hogyha az emberekbe nem invesztálunk, az emberi tőkét nem fejlesztjük, akkor ennek az országnak nincsen jövője. A jelenlegi költségvetésben vannak ugyan növekedésnek mondott összegek az oktatásban meg az egészségügyben, de ezek valójában csak visszapótolják annak egy részét, ami az elmúlt években mérhetetlenül hiányzott. Ezek nem valódi növekedések.

Nőként a gondos szülő viselkedése a meghatározó modell számomra. De nőként az is fontos számomra, hogy megmutassam, mit tehet a kormányzati politika a nőkért, és nemcsak olyan presztízsberuházásokért, amelyek mindenekelőtt a hatalmon lévő magyar férfielitet szolgálják. Először is, elengedhetetlen, hogy az oktatásban, az egészségügyben és a szociális szférában lévő, mindenekelőtt nők javadalmazását segítsük. Ezek a nők nem csak hogy a hátukon viszik az egész országot, ennek ellenére szegény öregkorral kell szembenézniük, olyan elképesztően keveset keresnek ahhoz képest, hogy micsoda hihetetlen felelősség van a vállukon.

Javaslom, hogy a kormány növelje meg a gondozási díjat mindenekelőtt azoknak a nőknek, szülőknek a számára, akik olyan gyerekeket nevelnek, akiknek a gondozására ez az állam egyszerűen nem képes. Nők tízezrei Magyarországon kénytelenek otthon maradni az állam segítsége nélkül, kimaradni a munkából; nem tudnak munkát vállalni azért, mert a sajátos nevelési igényű gyerekeiket gondozzák, éhbérért. Ez egyszerűen tűrhetetlen.

Javaslom, hogy a kormány ‑ és ezzel kapcsolatban módosító indítványokat is be fogok adni ‑ végre ratifikálja az isztambuli egyezményt. Mindössze 8 milliárd forintból elérhető az, hogy Magyarországon minden nő és minden gyermek, aki bántalmazást kénytelen elszenvedni, egyértelmű, gyors segítséghez jusson, akiknek az életminőségét ez az állam látványosan tudná javítani, ha akarná. És azokat a bántalmazókat, akikkel telis-tele van Magyarország, megfelelő mértékben szankcionálni lehessen. Nyilvánvaló módon a rendőrséget, a bíróságot, a pedagógusokat fel kell készíteni arra, hogy a bántalmazást detektálják. Ezekben a napokban nem is tudunk többet beszélni erről a mérhetetlen ronda tabutémáról, amely Magyarországot folyamatosan nyomasztja. Ez semmibe nem kerülne, csak politikai akarat kérdése.

Nyilvánvaló módon több forrást javasolok kórházakra, rendelőkre annak érdekében, hogy ott minőségi szolgáltatásokat lehessen nyújtani. Nagyon fontosnak tartom, hogy azokhoz a kormányzati kezdeményezésekhez, amelyek azt szolgálják, hogy családi napközik nyíljanak szerte Magyarországon minden településen, azokhoz olyan források is társuljanak, amelyek nemcsak épületben mutatkoznak meg, hanem lehetőség szerint az ott dolgozók, a potenciális munkavállalók, a gyermekekre vigyázó felnőttek bérét szolgálják. Ezekre nem találtam a költségvetésben forrásokat. Ahhoz, hogy a nők valóban tudjanak dolgozni gyermekvállalás mellett, az szükséges, hogy ezek az intézmények elszaporodjanak egész Magyarországon, ne csak a nagyvárosokban, hanem minden magyar településen. Ez elősegítené azt, hogy a nők százezrei ne meneküljenek el a magyarországi kistelepülésekről azért, mert semmiféle perspektíva nem nyílik ott a számukra.

Magyarország csak akkor lehet sikeres ország, ha a jövőbe tekint, és nemcsak a férfiak, hanem a nők életlehetőségei is megnövekednek ebben az országban. Összességében azt gondolom, hogy a kormány fizesse az adósságot. Ha van pénz, adósságtörlesztésre kell fordítani. Nem lehet a korábban elherdált pénzt a mi gyerekeinkre hagyni, mert az a pénz csak egyre drágább lesz. Növelje a parlament a XXI. századi oktatási és egészségügyi igényekhez szükséges iskolákat, teremtsen kiszámítható gazdasági környezetet.

Ez a költségvetés a jelen állapotában semmilyen módon nem felel meg ezeknek a feltételeknek, mert a pillanat oltárán feláldozza Magyarország jövőjét. Ezért ebben a formában a költségvetés elfogadhatatlan. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most szószólói felszólalás következik. Megadom a szót Alexov Lyubomir úrnak. Parancsoljon!

ALEXOV LYUBOMIR nemzetiségi szószóló: Poštovani Predsedniče! Poštovana Skupštino! U ime Narod­nosnog odbora Parlamenta nastavljam obraz­lo­ženje potrebe povišice budžeta za narodnosne svrhe.

Folytatnám magyarul. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A bizottság által felkért szószólóként és a Ritter kollégám által már összefoglalt gondolatmenetet folytatva magam is szeretném tovább indokolni a tavalyi évhez viszonyítottan a nemzetiségek számára juttatandó költségvetési tételek emelésének szükségességét, az önkormányzati rendszer, a civil szerveződések, a köznevelési támogatások mellett a nemzetiségi kultúra, az önmegvalósítás, az identitásőrzés fontos szegmensének szerepét.

A nemzetiségi önkormányzatok, a civil szféra munkájában a kultúraápolás, a hagyományőrző tevékenység napi szinten van jelen. Ez megjelenik az amatőr színjátszásban, a népzenei, ének- és néptáncegyüttesek munkájában, a népdalokat gyűjtő, feldolgozó kórusmunkában. A nemzetiségi kulturális élet rendkívül sokszínű, érdekes és értékes, amely felbecsülhetetlen kincsnek számít.

(13.50)

A nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott kulturális intézményhálózat folyamatosan fejlődik, amelynek jövőbeni továbbélése nemcsak a hazai nemzetiségek, hanem a többségi magyar társadalom számára is értéket jelent. A mai modern korban megjelenő virtuális világban, ahol a közösségi oldalak, a média meghatározó szerepet játszik, egyben sajnálatos módon uniformizálja is az embereket, különös figyelmet és gondosságot kell fordítani a nemzeti és nemzetiségi kultúra megőrzésére, hiszen a globalizációs folyamatok következtében ez a terület tűnik el a leggyorsabban. Ugyanakkor megjegyzem, hogy a Ma­gyarországon élő nemzetiségi lakosságnak a mé­dia­megjelenés nem megfelelő volta, egyes területeken kifejezett hiánya okozhat napi szinten is sérelmeket.

A nemzetiségi érdekek további generációkra történő átörökítésének feltétele a XXI. század technikai lehetőségeinek alkalmazása is. A nemzetiségi élet feltárását biztosító kutatómunka anyagi forrás biztosítása nélkül lehetetlen, ennek hiánya pedig a régmúlt értékeinek elvesztését eredményezi.

Álláspontunk szerint támogatni szükséges a kultúra különböző szegmenseiben működő szervezeteket, alkotóműhelyeket, mivel munkájukkal nagymértékben lassítják a napi szinten jelen lévő értékvesztést, de ugyanúgy támogatni kell mindazon munkákat, amelyek dokumentálják, rögzítik, bemutatják a magyarországi kulturális élet és ezen belül a nemzetiségi kultúrák sokszínűségét.

Erre tekintettel emelem ki a nemzetiségek kulturális alkotó, kutató és művészeti tevékenységének támogatását, többek között és példaként a dokumentumfilm-készítés, filmbemutatás, nemzetiségi színházi fesztiválok támogatását, valamint a nemzetiségi tudományos kutatóintézetek nyelvi, népi, történelmi hagyomány ápolására irányuló projektjei támogatásának fontosságát.

A nemzetiségi hovatartozás megőrzését az anyanyelv és kultúra ápolása, az önkormányzati autonómián túl leginkább a művészeti, alkotó és hagyományápoló tevékenység szolgálja, amelynek szerves részét képezi a magas színvonalon végzett kutatómunka is. Ezek a széles magyar társadalom számára a nemzetiségek ezen áldozatos hagyományőrző tevékenységének gyakorlása által lesznek láthatóak.

Magyarországon, mint azt kollégámtól is hallották, a nemzetiségek támogatásában a 2015. év óta a jelentős és kiemelkedő változás következett be. 2002 és 2014 között a nemzetiségek számára juttatott központi költségvetési támogatás változatlan nagyságrendben alulfinanszírozott volt. A 12 éven át nyújtott forrásösszeg alacsony volta miatt a nemzetiségi joggyakorlásban méltatlan hátrányt okozott. A forráshiány miatt az önkormányzati autonómia, a nemzetiségi lét megtartása, megőrzése érdekében végzett tevékenység számos esetben nehézségekbe ütközött.

A nemzetiségi szószólói intézmény létrehozása jelentőségteljes áttörést jelentett a magyarországi nemzetiségi életben. Az Országgyűlésben folytatott munka eredményeként a politikai pártok egyetértéssel álltak azon törekvéshez, hogy a nemzetiségek számára juttatott központi költségvetési támogatást 2015. évben már a tényleges és megalapozott igényekhez kell igazítani annak érdekében, hogy Magyarország számára többletértéket nyújtó nemzetiségi élet a jövőben biztosított legyen.

Ezen irányelv a 2016. évi központi költségvetés megalkotása és elfogadása során is megmutatkozott. A biztosított anyagi forrás kiszámíthatóvá tette a nemzetiségi önkormányzatok számára jutatott működési és feladatalapú támogatást, ezáltal az önkormányzati autonómia gyakorlását elősegítette. A hazai nemzetiségek által fenntartott intézmények működési finanszírozása javult a korábbiakhoz képest, valamint a nemzetiségi civil élet területén jelentkező önazonosság-kifejezés, hagyományápolás, nyelvi értékek megőrzése is a sokéves hanyatlás után fejlődésnek indulhatott.

A Magyar Országgyűlés nemzetiségeket érintő költségvetésitörvény-alkotó munkássága példamu­tató és egyben példaértékű, amelyet a nemzetiségek anyaországai is elismeréssel méltatnak.

A 2015. év óta elért forrásemelés abszolút hiánypótló rendelkezésnek bizonyult, ezzel azonban a szükségpótló folyamat korántsem ért véget. A magyarországi nemzetiségek számára juttatott 2016. évi költségvetési forrás az elmúlt évek súlyos lemaradásait volt hivatott pótolni, azonban a tényleges és áttörő fellendüléshez a 2017. évi költségvetésben tervezett többletforrás nélkülözhetetlen.

Magyarország 2017. évi központi költségvetésében szükségesnek tartom az említett kulturális támogatásokat. A nemzetiségek hagyományaikon, kul­túrájukon keresztül tudnak bemutatkozni, ezen tevékenységek gyakorlásával tudják önazonosságukat megélni és megmutatni. Megemlítem, hogy például a dokumentumfilm-gyártás alkotómunkája feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a múlt és jelen értékeit, eseményeit a jövőben is láthatóvá tegyük. Ezen a területen késlekedést nem tűrően kell cselekedni. Nap mint nap tűnnek el olyan értékek, amelyek dokumentálása, filmre, illetve színpadra vitelének hiánya a jövőben értékvesztést okoz. A filmgyártás területén az új alkotások készítésének hiánya mellett gondot okoz az is, hogy a korábbi filmes munkák archiválása forráshiány miatt nem biztosított.

A nemzetiségi élet feltárását biztosító kutatómunka anyagi forrás biztosítása nélkül szintén ellehetetlenülne, ennek hiánya pedig a régmúlt értékek elvesztését eredményezi.

A magyarországi nemzetiségek kulturális közösségszervezésében a nemzetiségi színjátszás is meghatározó szerepet játszik, amelynek kellő szintű anyagi forrással történő ellátása össznemzetiségi érdek.

Az intézményi működés alapfeltétele a tervezhetőség, így fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy a finanszírozás már az év elején ütemezetten kezdődjön annak érdekében, hogy az év első negyedéve se legyen pénzügyileg kiegyenlítetlen. A jól tervezett intézményi működtetés nélkülözhetetlen feltétele a kiszámíthatóság, amelynek természetes velejárója a források határidőben történő rendelkezésre állása. A költségvetési év előirányzatainak stabilitása meghatározza az intézmény egész éves biztonságos működését.

A nemzetiségi színházi fesztivál újjáélesztése a nemzetiségi alkotóművészetben kiemelkedően fontos kérdés. Ezen rendezvény nemcsak a hazai nemzetiségek, hanem a többségi magyar társadalom érdeklődésére is számot tart, ezenfelül az anyaországi kapcsolatokat is erősíti, amely művészeti, kulturális téren kiemelkedő jelentőséggel bír.

Tisztelt Országgyűlés! Bízom benne, hogy a Magyarország 2017. évi központi költségvetéséről szóló törvény megalkotása során a magyarországi nemzetiségek érdekeit is szem előtt fogják tartani. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, szószóló úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most van lehetőség kettőperces hozzászólásokra. Kérem, aki fel akar szólalni, az jelentkezzen. (Jelzésre:) Megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy témát vetnék fel, és két kérésem lenne tisztelt kormánypárti képviselőtársaimhoz. Az egyetlen téma a Nemzeti Foglalkoztatási Alapnak a kérdéskörét érinti. Ez az alap az, amelyen belül a Start-munka-program jelenítődik meg, amely tekintetében 15 ezer millió forinttal kevesebb pénz van előirányozva 2017-re, mint ami 2016-ban volt. Ezt a pénzt kiveszik a rendszerből, de sajnálatos módon a foglalkoztatási és képzési támogatási rendszerbe sem teszik bele ezen az alapon belül. Legalább ott jelenne meg, mert akkor ott nyújthatna a foglalkoztatni kívánó munkaadóknak kézzelfogható segítséget.

(14.00)

Talán érdemes lenne elgondolkodni, hogy ha már a Start-munkaprogram keretei közül elvesznek, akkor a foglalkoztatási-képzési támogatások kereteit pedig bővítsék.

(Ikotity Istvánt a jegyzői székben
Mirkóczki Ádám váltja fel.)

A két kérésem pedig arra vonatkozna, hogy a költségvetést azon a szemüvegen keresztül próbálják meg vizsgálni és ehhez illesztetten ilyen intézkedéseket foganatosítani, ami ahhoz vezet, hogy a Magyarországon dolgozó emberek messze döntő többsége bérének az emelkedéséhez, vásárlóerő-értékben történő emelkedéséhez is járuljon hozzá ez a folyamat. Mondhatnék példákat az egészségügyben beharangozott összegek tekintetében ‑ ma a költségvetésben én nem látom, csak ennek a felét megjelenítve, de hát akkor el kellene gondolkodni azon, hogy hogyan teljesülnek az ígéretek.

Vagy/és a másik dolog, amit mindenképpen szóba szeretnék hozni, az a foglalkoztatás bővítésének a megteremtése, de olyan munkalehetőségeken keresztül, amelyek itt, ebben az országban és nem csak a közfoglalkoztatás keretei között jelenítődnek meg, és a megélhetés alapján biztosított tisztes béreket biztosítják, adják. Elnök úr, köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mivel többen kettőperces felszólalásra nem jelentkeztek, a következő kör felszólalásait kezdjük: a Fidesz képvi­selőcsoportjából Vigh László képviselő úr jelentkezett felszólalásra, aki a felszólalását itt az emelvényen mondja el. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó!

VIGH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, az előttünk fekvő 2017-es költségvetés szól a családtámogatásokról, szól a munkahelyteremtésről és szól egy tisztességes növekedésről. Én azt gondolom, hogy az elmúlt időszakban óriási utat tett meg ez az ország, és amit elértünk eredményeket, az nem a parlament, nem a kormány, hanem a magyar embereknek volt a teljesítménye. A legnagyobb teljesítmény, azt gondolom, az, hogy 3,7 millió ember helyett ma 4,3 millió dolgozik, ez mintegy 600 ezres növekmény. Én úgy gondolom, hogy erre büszke lehet minden magyar ember. Háromszáz-egy­né­hány­ezer munkanélküli van, a kormány és a parlament legfőbb célja a teljes foglalkoztatás, hogy mindannak az embernek adjunk munkát, aki szeretne dolgozni ma Magyarországon.

A gazdasági növekedésünk ebben az évben és jövőre is, úgy számoljuk, hogy olyan 3 százalék körül lesz. Ezt azért említem, mert gyakran mondták azt a tézist, hogy nem tud külön működni a magyar állam és az Európai Unió, csak egyszerre tud mozogni, egyszerre tud fejlődni. Szeretném jelezni, hogy az Unióban a GDP, a gazdasági növekedés 1-1,5 százalék lesz. Tehát egy picit mi meghazudtoljuk ezen téziseket, hiszen nagyobb mértékben növekszik a magyar gazdaság ebben az esztendőben és a következő esztendőben is, mint az Unió.

Az infláció 0 százalék körül alakul; ma reggeli adatot hallottam, olyan 0,8 százalékot mondanak erre a hónapra, de úgy gondoljuk, hogy 0 százalék körül fog menni egész évben. Aztán a munkanélküliségi rátánk, amely jelenleg olyan 6,1-6,2 százalék, abban bízunk, hogy még ebben az esztendőben 6 százalék alá tudjuk csökkenteni, de ’17-ben biztosan elérjük ezt a célt.

Én a felszólalásomban inkább most az önkormányzati szektorról szeretnék beszélni, arról az önkormányzati szektorról, amely, úgy gondolom, hogy egy sikerágazat az egész ország működésében. Ezt a sikerágazatot jövőre három dolog is nagyban segíti, nagyban támogatja, nagyban fejleszti. Ez a három dolog: a megyei TOP-pénzek, aztán a megyei jogú városok által kapott területfejlesztési operatív program pénzek és a modern városok programja kapcsán lehívható források. Én azt gondolom, ez a három nagy terület egy óriási fejlődést indít el kistelepüléseinken, nagyvárosainkban.

Ha csak szűkebb hazámat veszem, Zala megyét, oda a 8 kisvárosba és a 248 faluba mintegy 23 milliárd forint jut, és ezeket szeretnénk, ha óvodák fejlesztésére tudnánk fordítani, fogorvosi, háziorvosi rendelők felújítására, illetve középületek energetikai megújítására. Aztán a megyei jogú városok is kapnak területfejlesztési operatív pénzeket, itt az infrastruktúra-fejlesztés az egyik legfőbb cél és az intézmények felújítása.

Aztán ott a harmadik nagyon nagy célterület, a „Modern városok” program, amelynek keretében a közlekedési infrastruktúrát szeretnénk fejleszteni. Magyarország közlekedése az elmúlt száz évben nagyon centrálisan lett kiépítve, hiszen Győrből könnyen el lehet jutni Budapestre vagy Nagykanizsáról Budapestre, vagy Pécsről, de ha Győrből le szeretnénk jönni Zalaegerszegre vagy Zalaegerszegről eljutni Pécsre, az, úgy gondolom, mostanság nagyon nehéz.

A „Modern városok” program keretében mindazokat a megyei jogú városokat, amelyek jelenleg nincsenek bekapcsolva az autópályákba, kétszer kétsávos gyorsforgalmi úttal szeretnénk kivezetni az autópályákra. Azok a vállalkozások, amelyek ma meg­keresnek bennünket Zalaegerszegen és több városban, mind ezt az infrastruktúrát hiányolják. Én úgy gondolom, hogy ez a fejlődés egyik gátja, és a közeljövőben ez a költségvetés, a 2017-es ezt orvosolni fogja.

Ami nagyon nagy gond és probléma, én azt gondolom, a Dunántúlon, de már mondhatnám, az egész országban, a szakképzett munkaerő meglévő hiánya. Zalaegerszegen úgy próbálunk segíteni rajta, hogy úgy szakképzési, mint mérnöki ösztöndíjjal segítjük azokat a fiatalokat, akik gondolkodnak abban, hogy ott maradjanak helyben. A munkaerőhiányra, én azt gondolom, a következő időszakban még vissza kell térnünk, hiszen ez lesz az ország fejlődésének egyik gátja, hogyha a különböző építkezésekhez ‑ gondolok a CSOK-ra és másra ‑ nem tudunk megfelelő munkaerőt biztosítani.

Az elmúlt időszakban áttértünk az önkormányzatoknál a feladatalapú finanszírozásra, és én azt gondolom, hogy ez a rendszer stabilizálódott. Az önkormányzatok az elmúlt időszakban mintegy 1200 milliárdos adósságot halmoztak fel. Ez konszolidálva lett, illetve 2016-ban azok az önkormányzatok, amelyek nem adósodtak el, mintegy 12,5 milliárdos pluszforráshoz jutnak, második ütemben már, tehát kapnak ajándék pénzeket. Én azt gondolom, hogy az önkormányzati rendszernek ez egy óriási segítség. Még egy tétel a költségvetésben: az átlag alatti adóképességgel rendelkező önkormányzatok is kapnak kiegészítő támogatást, tehát azok az önkormányzatok, ahol nincs különösebb iparűzési, gépjármű- és más adó, őket a kormány segíti egy kiegészítő támogatással.

Nagyon nagy vita volt az elmúlt időszakban itt a parlamentben a közös hivatalok kialakítása, a körjegyzőségekről áttértünk. A költségvetésben, a ’17-esben és a ’16-osban is, úgy gondolom, ez a rendszer már jól működik. Olyan falubezárási pánikot keltettek néhányan ezzel kapcsolatban, hogy megszűnnek a kistelepülések, kisfalvak. Szeretném jelezni, hogy a közös önkormányzati hivatali működés bevált, tisztességesen, normálisan működik, és az a kétezres szám, amelyet meghoztunk anno, annak idején a létszámban, azt tudják tartani a települések.

A másik nagyon nagy tétel, ami a költségvetésben van, a közfoglalkoztatás, erre mintegy 325 milliárd forintot fordít a költségvetés. Én azt gondolom, az önkormányzatoknak egy óriási támogatást nyújtunk ezzel, mintegy 250 ezer ember dolgozik közfoglalkoztatásban. Az elmúlt időszakban sok támadás ért bennünket, hogy van-e értelme utcát seperni, aztán füvet kaszálni, de úgy gondolom, hogy erről a témáról az ellenzék egy kicsit lejött, hiszen több településen is, lehet az falu vagy város, értelmes munkával tudjuk megbízni a közmunkásokat. Ha a kisfalvakat veszem, mezőgazdasági munka keretében meg­termelik mindazokat a zöldségeket, növényeket, amelyek a település ellátásához szükségeltetnek, a helyi konyhára be tudnak termelni. Több kelet-magyarországi képviselőtársamtól is hallottam már, hogy vannak olyan nagyon szegény kistelepülések, ahol a megélhetést biztosítja a közmunkában megtermelt zöldség és növény.

(14.10)

Az elmúlt időszakban elkezdődött egy köznevelésibér-rendezés, amely, azt gondolom, a költségvetésben biztosítva van, hogy tud folytatódni. 2017-ben a bölcsődei ellátásban várható nagyobb változás, a régi bölcsődei rendszer mellett megjelenik a családi bölcsőde. Azt gondolom, hogy nagyon sok édesanya szeretne visszatérni a munka világába, segítettünk már az elmúlt időszakban azzal, hogy a gyes és gyed mellett el tudnak menni dolgozni és megmarad mind a két járandóságuk, én azt gondolom, hogy ezt folytatni kell, és ez a családi bölcsőde, azt gondolom, segít ebben.

2016-ban 71,7 milliárd, most, 2017-ben 73,9 milliárd jut közétkeztetésre, és egy új elem a közétkeztetésben, amely nagyon fontos, hogy a szünidei étkeztetést is szeretnénk megoldani, hogy a szünidőben is a gyermekek kapjanak étkezést, reggelit, ebédet és vacsorát. E célokhoz hasonlóan szeretnénk az óvodák kapacitását bővíteni és az önkormányzatok által fenntartott konyhákat fejleszteni. A helyi önkormányzatok 2017-ben mintegy 2800 milliárd forinttal gazdálkodhatnak, amelyhez a központi költségvetés 668,4 milliárdot biztosít.

A köznevelésben a települések fő feladata 2017-ben is az óvodai ellátás biztosítása, ehhez egy négyelemű finanszírozást biztosít a központi költségvetés. Az első ilyen elem az átlagbér alapú bértámogatás, a második elem az óvodapedagógusok minősítéséből fakadó többletforrásokhoz finanszírozás, a harmadik elem az óvodaműködtetési támogatás, a negyedik pedig, hogy a bejáró gyermekek utaztatásához is pénzt kaphatnak azok az önkormányzatok, akik igénylik. Az óvoda működtetésének fajlagos költsége, összege 80 ezer forint/ellátotti létszám lesz a következő időszakban.

Csak egy-két elemet emeltem ki, mert próbálok az időkeretben bennmaradni. Én úgy érzem, hogy ezek az elemek egy stabilitást, egy biztonságos működtetést tudnak adni a helyi önkormányzatoknak, a helyi kis- és nagyobb településeknek, és amit elmondtam, hogy a TOP-források és a „Modern váro­sok” program keretében pedig olyan fejlesztések tudnak megindulni, amire azt tudjuk mondani, hogy rendben van a 2017-es költségvetés. Egy olyan költségvetés fekszik előttünk, amely biztosítja a stabilitást, a növekedést, az előrejutást mindenkinek, és abban bízunk, hogy még több munkahelyet tudunk teremteni ezáltal.

Ezért nagy tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy fogadják el a 2017-es költségvetést. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló az MSZP képviselőcsoportjából Hiller István képviselő úr, az Országgyűlés alelnöke. Parancsoljon, alelnök úr!

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Tisztelt Kormány! Egy jól megfogalmazott költségvetés valóban nemcsak számok rengetege, hanem kifejez irányokat, kifejez filozófiát, kifejez mindent, amit egy kormány az országról, a nemzetéről, sőt tágabb környezetéről és ahhoz való saját viszonyáról gondol. Ezért a politikában, a parlamenti életben megszokott adok-kapok helyett én most egy olyan gondolkodásra hívom önöket, amelyben próbáljuk egy nagy terület esetében megnézni, hogy melyek azok az irányok, amelyeket én kitapinthatónak vagy éppen nagyon erőteljesnek látok az önök, tisztelt többség, politi­kájában, melyek azok az irányok, amelyeket kevés­bé látok megalapozottnak és inkább hezitálásnak tartom, és melyek azok az irányok, lépések, ahol ha­sonló lehet a gondolkodásmódunk.

Nem kétséges, hogy egy ellenzék a költségvetéshez, a többség által beterjesztett költségvetéshez a demokrácia szabályai szerint kritikusan kell hogy viszonyuljon, ez szerintem helyes is, így tud működni egy normálisan gondolkodó ország, de ha nem csak egyes számokat látunk, nem csak ráadásul egyik évről a másik évre történő növekményt vagy csökkenést, akkor érdemes hosszabb távon gondolkodni és megfogalmazni, hogy mi ebben az esetben a véleményünk.

Én a Szocialista Párt oktatással, kultúrával kapcsolatos véleményét szeretném világossá tenni a beterjesztett költségvetési javaslat terén. Talán ne egyszerűen a számok nyelvén beszéljünk, ne csak számokat nézzünk, bár kétségkívül a költségvetés önmagában alkalmas arra, hogy számokat összevessünk, hanem mert ezt a területet olyannak látom, ahol az önök, a tisztelt kormány és a többségi frakciók véleménye, politikája, iránya világosan kiderül, én ezt egyértelműnek látok, ezzel kapcsolatos törekvéseikről akarom elmondani a véleményemet.

Javaslom, hogy bontsuk részekre, nézzük először a közoktatást mint olyan területet, amely területen a véleményünk az elmúlt évben, években is ütközött. Ezt a nézetkülönbséget nemcsak a Parlament falain belül lehetett érezni, hanem az elmúlt hónapokban, években, különösen az elmúlt fél évben az egyik legjelentősebb társadalmi visszhangot nyert terület az oktatás, ezen belül a közoktatás, ahol sokkal többen szóltak ehhez a maguk saját módján, mint akik politikával hivatásosan vagy akár csak napi szinten foglalkoznak.

Az a növekmény, amelyet miniszter úr és aztán a beterjesztést ma megtevő, pénzügyekért is felelős miniszter úr a szakminiszter mellett elmondott, érdemes arra, hogy részleteiben megvizsgáljuk. Az a növekmény, amelyet a közoktatás tekintetében látok, ez a valamivel több mint 105 milliárd forint, két nagy részre bontható. Az egyik a korábban… ‑ és erről majd érdemes szót váltani, hogy már megboldogult-e vagy éppen a boldogulás útján járó Klebelsberg Intézményfenntartó Központ alulfinanszírozásából fakadó, most már nélkülözhetetlenné váló lépés, amikor tudniillik több mint 90 milliárd forintot nem fejlesztésre, nem színvonalemelésre, hanem azért volt szükségük betenni a beterjesztett költségvetési javaslatba, mert pontosan látták és tudták, hogy az államosított magyar közoktatás működése, fenntartása, ha mindenki számára érthetővé akarom tenni, az a tanév, ahol gyermekeink, unokáink százezrei tanulnak, ilyen feltételek mellett még a színvonal megtartásával sem működtethető. Súlyosan felmerült annak a veszélye, hogy a pedagógusok állhatatos munkája mellett is egy súlyos színvonalesésnek vagyunk a tanúi.

Nem az elmúlt évekre akarok hivatkozni, valóban erről sokat vitatkoztunk, egy ideig tagadták, utána nem nagyon beszéltek róla, majd később a kormány szükséges döntései évről évre azonnali beavatkozásként tízmilliárdokkal segítették ki a magyar közoktatást, mindezt azért, mert az államosított közoktatás centrumának költségvetését tudatosan vagy próbaként, de mindenképpen alulfinanszírozták, így aztán évről évre augusztus végén meg valamikor az ősz derekán kiderült, hogy a tanév így nem megy el.

Ezért javaslom, egyezzünk meg abban, hogy a közoktatásra fordított, költségvetési javaslatban sze­replő többlet többsége, igen jelentékeny része nem színvonalfejlesztésre, hanem pótlásra fordítódik, azért emelték meg, mert pontosan tudták az elmúlt évek tapasztalata alapján, hogy az alulfinanszírozás bedőlt. Ez immáron nemcsak szakpolitikusok, hanem az osztálytermek valóságában derült ki, és olyan mennyiségű helyi botrányt hozott ‑ hiszen az egyéniben megválasztott képviselők döntő többségét önök, tisztelt többségi frakciók adják, önök nyilván éppúgy szembesültek, mint mi, akik egyéniben megválasztott képviselőként kisebbséget képviselünk ‑, hogy állampolgárok, szülők, pedagógusok, iskolában dolgozók tömege jelent meg fogadóórákon vagy éppen beszélgetések során, aztán később a nyilvánosságban, hogy a helyzet tarthatatlan.

(14.20)

Én tehát ebben a növekményben az égadta világon semmiféle színvonalemelésre tett kísérletet nem látok, hanem, mint említettem, egy immáron nélkülözhetetlenné vált hiány pótlására, hogy a tanév legalábbis gördülékenyebben menjen, mint eddig, s kétségkívül a többlet egy része a korábban megfogalmazott pedagógus-életpályamodell erre vagy a következő évre eső részének a költségvetési támogatási fedezete.

Aki a pedagógusok számára juttatott többletforrást kritizálja, azt csak úgy teheti, hogy azt mondja, hogy kevés. Bár arra, mivel nemcsak szakpolitikusokról van szó, hanem mégiscsak törvényeket hozó döntéshozókról, tisztelettel felhívom a figyelmüket, és ha nem veszik rossz néven, mégiscsak elültetném a fülükben, hogy biztos mindenben jót tettek-e és jól csinálták-e akkor, amikor úgy és olyan módon tettek jelentős mennyiségű pénzt a pedagógusok bérébe jövedelememelő céllal, hogy pedagógusok tömegei egyébként meg tiltakoznak. Talán mégsem lehetett minden rendben a szakmai kidolgozottsággal, ha azoknak, akik egyébként részesültek benne, a jó része a szakmai ellensúllyal, amit műveltek a köznevelésinek elkeresztelt törvényükben, nem ért egyet.

De van itt egy, a közoktatást érintő másik fontos kérdés is. Kérem szépen, gondolkodjunk együtt, hogy vajon helyénvaló-e ez. Ez a beterjesztett költségvetési javaslat egy olyan időszakban kerül a parlament elé, amikor önök a tisztelt kormány tervei szerint a magyar közoktatás szerkezetében, irányításában igen jelentős változásokat kívánnak eszközölni. Arról lehet hallani, és erről majd nyilván külön vitában elmondjuk a véleményünket, hogy ugyan nem szüntetik meg a központot, de KLIK helyett KK lesz, Klebelsberg nevét akarják őrizni, ami önmagában helyes, bár amit az intézményfenntartó központ működésével koptattak ezen a néven, az azért tanulmányokra érdemes. De mint hallom, nem akarják megszüntetni a központot, hanem Klebelsberg Központként, valamiféle centrumként továbbműködtetik, még akkor is, ha 57 darab úgynevezett menedzserközpontba sűrítenék össze egyfajta decentralizációs kísérletként a magyar közoktatás intézményeinek fenntartását ‑ nyilván az államosítottakra gondolok ‑, amely iránnyal, és ez az első rövid kitérőm, egyetértünk, én legalábbis egyetértek vele, tudniillik hogy ebben az őrült túlcentralizáltságban kellett már olyan lépést tenni, ami a döntéseket közelebb viszi az iskolákhoz, a pedagógusokhoz, a pedagógusközösségekhez, de leginkább az érintett gyermekekhez.

Kérem, hogy egyszer majd mondják el, miért pont 57, mert a magyar közigazgatás történetében még nem sikerült találnom olyan egységet, amely ezt az 57-et lefedte volna, a tanügyi igazgatás egészében sem és a magyar közigazgatásban sem. A járást egy működőképes egységnek tekintem, a tankerületet hasonló méretben, beszélgethetünk a megyei szintről és nyilván van egy országos szint, de hogy 57-es szám alapon, nyilván összevonva több járást vagy tankerületet, miért pont ennyi és így, ezt még nem sikerült megfejteni, igaz, nem is a költségvetési törvényjavaslat feladata.

Na de, ha ezekről beszámolnak a szakmai és nem szakmai közvéleménynek, akkor ennek nyilván kell hogy legyen finanszírozási alapja. Azt kell mondjam önöknek, hogy ebből a költségvetési javaslatból az önök által tervezett változtatáshoz az ég egy adta világon semmilyen finanszírozási alap nem társul. Ami a 2017. évi költségvetésből kiolvasható, az annak a szerkezetnek a jobbított finanszírozása, amiről immáron önök is belátták, belátják, hogy megbukott. A két változás nem találkozik egymással. Az egyik vál­tozás az, amikor 2017-ben az oktatással a törvényjavaslatban megfogalmazott módon bánnak, a másik irány pedig az, amikor bejelentették, hogy megváltoztatják a közoktatás, a tanügyigazgatás szerkezetét, a kettő azonban nincs köszönőviszonyban egymással.

Azt kell mondjam önöknek, hogy azt a következtetést itt május első felében nem túl nagy bátorság megengednem, hogy a magyar közoktatás átalakítása miatt, amit önök terveznek, költségvetési módosítással kell hogy előálljanak ebben az évben. Különben nem fog menni! Vagy azt csinálják, amit a költségvetésben leírtak, de az ‑ most egyszerűsítem ‑ a KLIK-modell. Vagy pedig azt, amit most bejelentettek, hogy éppen kidolgozzák, s ugyan teljes egészében még nincs kész, de egy decentralizációs irányba viszik el a magyar közoktatást, ennek azonban a költségvetésben semmilyen nyoma nincs. Ugye, nem gondolják komolyan, hogy ugyanabból a pénzből magát az átalakítást lehet finanszírozni, mint amit itt most KLIK-re szánnak? Biztos, hogy nem! Hogy az 57 menedzserközpont felállítása, működtetése, a teljes átállítás nullszaldós tud lenni? Biztos, hogy nem! Megjegyzem még egyszer, hogy a költségvetésben ennek az átalakításnak és az átalakított szerkezet finanszírozásának semmilyen nyoma nincs. Önök egy olyan szerkezetet finanszíroznak a költségvetési javaslatban, amelyet önök is bukottnak tekintenek, ezért a megváltoztatására készülnek. Ebben a szerkezetben mi nem hiszünk.

Az államosítást sikerült annyira abszurddá és annyira abszolúttá tenni, amilyen a magyar tanügyigazgatás történetében soha nem volt, Eötvös József minisztersége óta soha, sem az első világháború előtt, sem a két világháború között, sem a második világháború után soha. Három-négy év után a tapasztalatok és a visszhang alapján belátják, hogy ez nem folytatható tovább, mert kudarcos, mert ellenállásba ütközik, és gyakorlatilag semmiféle szakmai, társadalmi támogatottsága nincs, ezért változtatni kívánnak rajta. Annak tulajdonképpen örülni kell, hogy elhatározták magukat a változtatásra, csak éppenséggel a beterjesztett jövő évi költségvetésben nem ennek a változtatásnak a finanszírozását látjuk, hanem a korábbi megbukott szerkezet finanszírozásának a jobbítását akarjuk. Ez így nem fog menni, ezt önök is tudják, ezért javaslom, hogy jegyezzük meg, amennyiben úgy döntenek, hogy a magyar közoktatás szerkezetén változtatnak akár úgy, ahogy önök azt elgondolják, ezt a költségvetést módosítani kell és módosítani is fogják.

A szaktörvények esetében, és most a költségvetési törvény esetében is elmondom, hogy ezt a túlzott centralizációt sem a magyar közoktatás színvonalának megtartására nem látjuk alkalmasnak, az emelésére meg főleg nem. Kérem, gondolják meg, hogy ebbe a szerkezetbe, amelyet leginkább egy lyukas vödörként ábrázolhatnék, öntik bele a pénzt, öntik bele, miközben az alján folyik ki. Ezt önök is látják. Elismerem, hogy önök sok energiát tettek bele, és most már több pénzt is próbálnak beletenni, mint például tavaly, de a szerkezet rossz, ezért aztán az energia és a pénz igen nagy része elfolyik és kifolyik. Javaslom, hogy ezt ne folytassák, mert nem vezet eredményre; leginkább a gyermekek, a diákok eredményessége az, amely ennek a kárát látja.

(14.30)

Rövidebben a felsőoktatásról. A felsőoktatás esetében mégiscsak le kell szögezni, hogy fél évtizeden keresztül önöknek semmiféle elképzelésük nem volt a magyar felsőoktatás irányításáról. Önöknek annyi maradt meg a fejükben a magyar felsőoktatásról, hogy 2008-ban több mint 3 millió embert elcipeltek az urnákhoz, rávették őket egy szavazásra; amikor elnyerték a kormányzás lehetőségét és hatalomra kerültek, akkor pedig kiderült, hogy nem értenek a felsőoktatáshoz. Hát, annál szakmaiatlanabb törvényt, mint amit 2011-ben a magyar felsőoktatásban alkottak, a magyar felsőoktatás története még nem látott. Ezt egyébként saját nem politikus, például akadémikus körükben is nagyon hasonló megfogalmazással mutatják be.

Ugyanakkor ez a fél évtized jó alkalom volt arra, hogy különböző nemes tevékenységet maguk mögött hagyó magyar politikusokról elnevezett tervekben, így aztán szegény Széll Kálmánról elnevezett két tervükben is elképesztő mennyiségű pénzt vontak ki a magyar felsőoktatásból, különösképpen a központi költségvetés felsőoktatási intézményeknek juttatott támogatásából. Az a növekmény, amit most a magyar felsőoktatás támogatásába, központi költségvetési támogatásába betesznek, a korábbi évhez, évekhez képest előrelépés, így aztán 2017-ben a központi költségvetés felsőoktatásnak juttatott GDP-arányos támogatása már el is éri a 0,7 százalékot.

Tisztelettel közlöm önökkel, hogy 2010-ben ugyanez az arányszám 0,8 százalék volt. Ha valaki, akkor mondhatja, sem én, sem mi arra sem lehettünk büszkék, hogy egy válság közepén egyébként felsőoktatásra akkor már csak ennyit tudtunk fordítani. De kérem szépen, hat évvel a kormányzás átvétele után a beterjesztett jövő évi költségvetésük felsőoktatásnak juttatott központi költségvetési GDP-arányos támogatása nem éri el azt a szintet, amivel átvették a kormányzást 2010-ben. Ez az igazság, 0,8 százalék volt 2010-ben, a mostani emeléssel 0,7 százalékra nő. Hat év után, öt év helyben járás, egy év ‑ nevezzük így ‑ előremenetel után nem tartanak ott, mint 2010-ben az előbb megadott irányszám tekintetében.

Itt kell visszakapcsolnom a közoktatásra még egy pontig. Hiszen ahogy mondtam, a politikájuk kirajzolódik például abban, hogy a centralizációt a közoktatásban újabb lépéssel erősítik meg, és amit idáig lehetővé tettek, hogy bizonyos önkormányzatok egyébként a működtetést elvégezzék, most szintén államosítják. Ez a valamivel több mint 60, valamivel kevesebb mint 70 milliárd forintnyi, eddig önkormányzatoknál számon tartott támogatás a költségvetésben az égadta világon sehol nincs. Önök átveszik az önkormányzattól a feladatot, ezt miniszteri szinten bejelentik, az önkormányzatok, nem tudomásul véve, hallják, hogy ez történik, de a finanszírozásban, a költségvetésben ennek a 60-70 milliárd forint közötti összegnek ‑ hiszen még nem tudjuk, hogy 2015-ben pontosan mennyi volt ez a nagyságrend ‑ nem teremtik meg az alapját.

Végezetül röviden és inkább szimbolikusan a kultúráról: a kultúrára szánt összeg 2016-hoz képest, és ez tisztességes dolog, nominálisan növekvő, de ha a belső szerkezetét megnézzük, akkor pedig elképesztő szélsőségeket tartalmaz. Nagyberuházások, építkezések, felújítások adják a költségvetési javaslatukban a többlet lényegi részét. Vannak olyan ügyek, amelyekben azt gondolom, egyet fogunk tudni érteni. Helyes dolog, ha hat év után előveszik azt az elképzelést, hogy a Magyar Állami Operaházat felújítják. Ugyan 2009-2010-ben ezt még élesen támadták, fölöslegesnek tartották, eltelt hat év, már korábban meg kellett volna változtatniuk a véleményt, de hogy erre beterveznek, legalábbis az előkészületre, összegeket, ez helyes dolog.

De az egésznek a legjellemzőbb része nem a költségvetés egészében nagyságrendileg óriási részt elfoglaló, hanem szimbolikusan, amit szeretnék önöknek is bemutatni tisztelt, többségi frakciókban helyet foglaló képviselőtársak, a Magyar Művészeti Akadémia finanszírozása. Higgyék el, ez csemege lesz az elkövetkező évtizedben kutatóknak. Itt olyat művelnek a magyar kultúrában, ami jókedvű egyetemisták és már kevésbé jókedvű kutatók számára egy sereg tanulmány megírására ad alkalmat.

A Magyar Művészeti Akadémia, ami immáron nemcsak a közoktatásba, hanem a minimálbér megállapításába is partnernek tekintendő ‑ hát, mi mással foglalkozna, mint a minimálbér megállapításával ‑, a Magyar Művészeti Akadémia költségvetése ismét jelentősen nő, mert új irodaépületre van szükség. Ugye, mint közismert, a Műcsarnokot sikerült már a Magyar Művészeti Akadémia tulajdonába adni, amiért nem tudják lemosni, hogy gyalázat, amit csináltak. Mióta a Műcsarnokot az akkor magyar király, Ferenc József felavatta, a mindenkori magyar kortárs művészeté, képzőművészeté volt. Soha egyetlenegy kormány nem adta egy irányzat tulajdonába, önök ezt megtették.

Hasonlóképpen megtették a Pesti Vigadóval, majd, miután átadták a Művészeti Akadémiának a Pesti Vigadót, kiderült, a Művészeti Akadémia titkárságának közlése nyomán, hogy a Pesti Vigadó nem alkalmas bürokratikus célra. Megjegyzem, ha két magyar állampolgárt megkérdeztek volna, aki korábban kulturális rendezvényen, koncerten vagy bármi más egyében ott volt a Pesti Vigadóban, hogy kedves magyar állampolgár, ez vajon alkalmas-e bü­rok­ratikus célokra, nagy valószínűséggel azt mondta volna, hogy nem. Önök odaadták, majd most kiderül, hogy arra a célra nem alkalmas, ezért a költségvetési javaslatban egy új irodaépületet adnak 1,2 milliárd forintos beruházással a Magyar Művészeti Akadémiának, amely így a költségvetésben ‑ kérem, hogy ennek nézzenek utána ‑ egy egészen komoly csúcsállítási lehetőség előtt áll. Olyan intézmény ugyanis, amely a támogatás 83 százalékát önmagára költi. Ez, kérem, párját ritkító! Nem arra használja a támogatást, amiért egyébként létrehozták, ami a célja, hanem saját titkárságára, saját irodaépületére és akadémikusi tiszteletdíjak kiosztására. Van például kutatóintézete, de kutatása nincs. Van például titkársága, de az meg nem szervez programokat. Van most már három óriás palotája, de nem tudja elvégezni a bürokratikus feladatokat. Azt kell mondjam, minden tekintetben párját ritkító, és az, hogy ezt tovább erősítik, mutatja, hogy a kultúra finanszírozásának belső szerkezete mennyire abnormis az önök felfogásában. Ehhez képest az önkormányzatoknak juttatott közkultúrára gyakorlatilag pluszforrást nem tesznek.

Az a helyzet, és ezzel zárnám, hiszen a kultúrára éppúgy igaz, mint a közoktatásra, ez a költségvetés, tisztelt többségi frakciók, azt tükrözi, hogy minél szegényebb vagy, annál kevesebb lehetőséged van, és minél gazdagabb, annál jobban páholyban érezheted magad. Ezért mi ezt a költségvetést sem részleteiben, sem egészében nem fogjuk támogatni, hanem elutasítani fogjuk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. A KDNP képviselőcsoportjából Hoffmann Rózsa képviselő asszony következik felszólalásra. Parancsoljon, képviselő asszony!

DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés megléte mind egy család, mind egy település, egy régió vagy nemzet, vagy egy még nagyobb egység életében alapvetően a kiszámíthatóságot garantálja; a biztonságot, bizonyos esetekben a bizonyosságot, de mindenképpen a tervezhetőséget. És minél előbb megvan egy időtáv költségvetése egy közösség számára, annál jobb, mert a tervezhetőség és bizonyosság hosszú távon megtérül az emberek életvitelében, boldogságában, munkavégzésében.

Ezért a Kereszténydemokrata Néppárt, én magam is szívből támogattuk már tavaly is azt, hogy minél előbb készüljön el a költségvetés tervezete, és így vagyunk ezzel az idén is. Azzal együtt is, hogy hallottam, hogy egyik-másik ellenzéki képviselő, jelesül a Jobbik vezérszónoka kritizálta, hogy másfél évszázados hagyományt rúg fel azzal a mostani kormány, hogy ilyen korán, tavasszal beterjeszti a költségvetést.

(14.40)

A hagyományok szent dolgok, tisztelni kell őket, de ez nem egy olyan hagyomány, ami kőbe volt vésve, és jó, ha előre megvan. Ezzel ellentétben jól emlékszem, amikor 2010-ben a második Orbán-kormány elkezdte a kormányzását, azt megelőzően, 2009-ben az MSZP ősszel terjesztette be a költségvetést, valamikor decemberben fogadta el a parlament, tehát tisztelte a másfél évszázados hagyományt, nem tavasszal, hanem ősszel készítette el, mégis a kormányzásunk kezdetén mindjárt azzal kellett foglalkoznunk, és még utána hónapokig, hogy ezt a költségvetést toldozgassuk-foldozgassuk, kiegészítsük, megszorításokat készítsünk, mert egy olyan költségvetés készült, ami valótlan számokra alapozódott ‑ jól tudjuk, hogy ezt az Európai Unió is elismerte ‑, és bizony az ország az összeomlás szélén állt.

Ezzel szemben a 2016-os évet úgy tudtuk elkezdeni az idén, hogy idejében elkészült költségvetésünk volt, és ha az idő, az élet katasztrófák, tragédiák, váratlan dolgok vagy éppen nem kellőképpen tudott dolgok még úgy hozzák, hogy a költségvetésen valamit változtatni kell, akkor is jó, ha megvan. Ennyit tehát a költségvetés elkészítéséről.

Azt hiszem, hogy elismerés illeti mind a kormányt, az egész kormányt, hangsúlyosan a Nemzetgazdasági Minisztérium vezetőit, munkatársait, az Állami Számvevőszéket, a Költségvetési Tanácsot mindazért a munkáért, amit szakértelemmel és ilyen rövid idő alatt jó színvonalon elvégeztek, ahogy a mai napon elhangzott hozzászólások is erről meggyőzhettek mindannyiunkat. A miniszteri expozéban a nemzetgazdasági miniszter úr az adócsökkentés és otthonteremtés költségvetésének nevezte, olyan költségvetésnek, amelyben mindenki léphet előre egyet. Ezt az állítását az expozéban számokkal, adatokkal, tényekkel is alátámasztotta, valamint fenntartható és stabil növekedéssel számolhatunk, mondta. A Kereszténydemokrata Néppárt, amely mind szakértői, mind politikusi szinten részt vett és évek óta részt vesz a költségvetés kidolgozásában is, értelemszerűen ezt teljes szívvel támogatja és támogatni fogja.

Tisztelt Országgyűlés! Huszonvalahányadik hozzászólóként nem tudom megállni, hogy ne reagáljak néhány, reggel 8 óra óta elhangzott szóra és kijelentésre, különösen az ellenzéki képviselők egyik-másik megnyilvánulására szeretnék reagálni. Teszem ezt akkor is, ha a miniszteri expozét mindössze három ellenzéki képviselő méltatta végighallgatásra ‑ bo­csá­nat, az elnöklő képviselő úrral együtt négy ‑, az Állami Számvevőszék jelentését talán hatan vagy heten, ha jól számoltam, aztán a továbbiakban nem számoltam. Így tehát nem csoda, hogy sok olyan va­lót­lanságot állítottak vagy olyan ferdítéseket mond­tak a szavaikban, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. Jól tudjuk mindannyian, ahogy az előttem szóló képviselő is ezt megjegyezte, hogy az ellenzéknek a modern demokráciákban az a szokása ‑ és ez nyilván nem fog megváltozni ‑, hogy nem dicsérik, hanem kritizálják a költségvetési törvényt, és ezért nem is fogadják el, úgyhogy ez az előző kijelentés sem lepett meg bennünket, de a kritikából azért nem következik az, hogy egy sor valótlanságot állítsanak.

Mi, akik olvastuk a költségvetést, ha nem is az összes kötetet, de a legfőbb számaival azért tisztában vagyunk, tudjuk és mosolygunk ezeken. De azért vannak ám sokan az országban, akik követik az Országgyűlés költségvetési vitáját, és ilyen vastag köteteket nem lapoznak, ezért tartom fontosnak azt, amit Banai Péter Benő államtitkár úr megtett, hogy nagyon határozottan azt követelte ‑ bocsánat, kérte, mert nagyon udvarias volt a felszólalása ‑ az ellenzéki képviselőktől, hogy ha állítanak olyasmit, hogy ez például a zsarnokság költségvetése, vagy tényeket állítanak, hogy kiknek nem kedvez, akkor legyenek kedvesek, támasszák alá az állításaikat a költségvetés sarokszámaival. Ezt mind ez idáig nem tették meg, még egy darabig itt maradok, és érdeklődve fogom várni, hogy ezt megtegyék.

Megszoktuk azt is, hogy a költségvetési vita során az ellenzéki képviselők előszeretettel használják fel az alkalmat arra, hogy saját szakpolitikai elképzeléseiket itt fényezzék. Erre is hallottunk példát, én ezekre szándékosan nem akarok reagálni, mert a költségvetési vita meglátásom szerint nem ennek a helye. De hát ezt is mosolyogva tudomásul vesszük, mint olyat, ami mindig így szokott történni. Azt azonban nem tudom mosolyogva tudomásul venni, és a frakcióbeli társaim sem tudják mosolyogva tudomásul venni, hogy egyes képviselők olyan hangnemet ütöttek itt meg, és olyan kifejezésekkel jellemezték a költségvetést, ami méltatlan a parlament munkájához. Szándékosan nem ismétlem meg ezeket, hogy ne erősítsem az ide nem illő szavakat, de egyre azért kitérek.

Az MSZP vezérszónoka például úgy jellemezte ezt a költségvetést, hogy alamizsna, és hogy összekötözött lábakkal nem lehet táncolni. Kedves Képvi­selőtársak! Mindannyian tudjuk, akik itt vagyunk ‑ aki nem tudja, ott valami hiba van ‑, hogy 2002-2010 között ugyanez az MSZP alkotta meg mindig és fogadtatta el a költségvetéseket, amelyek hamis számokon alapultak, és 2010-re kis híján romlásba döntötték az országot. Ebből a költségvetési és gazdasági helyzetből húzta ki és emelte ki hat év szívós munkájával a mostani kormány ezt az országot, és ennek egyik fontos eszköze volt az a költségvetés, amelyet idén is megalkottunk.

Szeretném ismét felidézni a nagy sikert aratott Kant-idézetet, nem teljesen szó szerint, csak a lényegét: ha nem vesszük észre, hogy a vitában nem a partnerünk eszével, hanem az akaratával állunk szemben, hibázunk, mert hiába érvelünk az ész oldaláról ott, ahol akarattal és beállítódásokkal van dolgunk. Ezért tehát azt javaslom mindenkinek, hogy az elhangzott méltatlan vagy nemtelen megjegyzéseket, kritikákat eme összefüggés tudatában raktározzák el magukban. Itt nem észről, nem érvekről, nem értelemről, hanem akaratról és beállítódásról van szó.

Folytatom akkor a költségvetés méltatását, illetve tárgyalását. Nem akarnék leragadni egyetlen szakterületnél addig, amíg a költségvetésről általában nem ejtenék néhány szót. Nézzük először is a legfontosabb tendenciákat! Néhány ilyen ‑ nem olvasom fel mindet, egyrészt az expozéban hallhattuk, csak a figyelmet szeretném ismét ráirányítani. A GDP növekedése 2010-ben 0,7 százalékos volt, ’16-ban 2,5, 2017 végére 3,1 százalékra tervezett. Mi ez, ha nem az emberekhez közvetlenül is eljutó eredmény? Hiszen ennek eredményeit élvezik a bérükben, a fogyasztásban, látják az egyre szépülő városainkban, falvakban.

Ugyanez a helyzet az államadóssággal, amely az egyik legtragikusabb szám volt 2010-ben. A GDP 80 százalékát meghaladta 2010-ben, talán 83 százalék is volt. Ez az államadósság ’16-ra 74,5 százalékra csökkent, és ’17 végére 71,9 százalék a tervszám. Ez azt jelenti, hogy hét év alatt 9 százaléknyi a csökkenés. Még mindig óriási, még mindig nagyon magas, de kevés példa van rá a nagyvilágban, hogy ilyen magas államadósságból ilyen irányban, ilyen tendenciával ki tudna emelkedni egy ország.

Végül a harmadik fontos mutató a munkanélküliségi ráta, amely 2010-ben 11,2 százalék volt, 2016-ban 5,5 százalék, és 2017 végére 5,2 százalék a tervszám.

(14.50)

Ezeket a munkanélküliségi adatokat bárhol, ha nemzetközi porondon megfordulok és más nemzetbeli politikusokkal ezekről tárgyalunk, mindegyik csodálattal és tisztelettel szemléli; mindemögött a magyar emberek erőfeszítése, a magyar gazdaság teljesítménye van, amiért illik nekik köszönetet mondani, és minden dolgozó embernek.

Nézzük, hogy mit érezhetnek az emberek a költségvetésből, amit több képviselőtársam is firtatott; és valóban a költségvetés értelme, célja, lényege az elmondottak mellett az, hogy az emberek, az adott társadalom tagjai érezzék ennek a pozitív és növekvő hatását. Nem könnyű persze elégedettséget kiváltani és várni az emberektől, mert jól tudjuk, hogy az emberi természet olyan, hogy ugyan örül a többletnek, de mindig kevesli. Ez megnyilvánul a költségvetéssel kapcsolatban is.

Az önkormányzatok, amelyek helyben az emberek ügyes-bajos dolgaiban segíteni tudnak, nekik támogatást tudnak adni, intézni a dolgaikat, nos, az általános támogatásuk 9,8 milliárd forinttal emelkedik 2017-ben. Ez 6,7 százalékos növekmény. A gyermekjóléti támogatások 11 milliárddal növekednek, ez 5,8 százalékos növekmény. A működési támogatások is nőnek 400 millió forinttal, 1,2 százalékkal.

Az önkormányzati támogatások növekedését már jobban érzi az egyes ember, a nagy állami költségvetés szintjén a röpködő milliárdokat kevésbé érti, bár azok is hozzá jutnak el. További, az emberekhez eljutó lehetőségei az önkormányzatnak, és ebben már felfedezhetők az irányok, egy kormányzati filozófia, kormányzati prioritás: a családi adórendszer továbbra is az egyes családok életét segíti, a gyermekes családok életében jelent könnyebbséget.

Tisztában vagyok azzal a reakcióval, amellyel sokan viszonyulnak, mondjuk, az adócsökkentéshez, hogy kevésbé élik meg jövedelempluszként, sokkal inkább a béremelést élik meg úgy. Ezért azt tudnám javasolni, hogy a családok is készítsék el a maguk költségvetését, és ha hónapról hónapra vesznek egy papírt és fölírják, hogy ennyi lesz a bevétel, mondjuk, a béremből és a kiadás ennyi lesz, akkor már láthatók a különbségek, és a kiadás oldalán megjelennek az áfacsökkentések, amelyek ‑ ez is elhangzott már ‑ jelentős mértékűek az alapvető élelmiszer esetében, és megjelenik a személyijövedelemadó-csökkenés a bevétel oldalánál, amely ‑ meg­is­mét­lem ‑ Európában eléggé egyedülállóan alacsony, 15 százalékos lesz 2017-ben.

És abban a pillanatban, ha ezek a családi költségvetések elkészülnek, akkor jobban szembesülnek az emberek azzal, hogy itt nemcsak a bérek növekedéséből származik a jobb élet lehetősége, hanem az egyéb kormányzati intézkedésekből. Az otthonteremtési program az egyik legóriásibb eredménye ennek a kormánynak. 211 milliárd forintot tervez erre a költségvetés, és igen, a családoknak, a gyermekszületésnek, a boldogabb, nyugodtabb életnek kedvez. És itt is azt tapasztalhatjuk, hogy a kormány jó érzékkel nyúlt ahhoz, hogy mi Magyarország egyik legsúlyosabb gondja; sajnos több ilyen van, de mégis az egyik legsúlyosabb az, ami Európában majdnem mindenütt, hogy kevés gyerek születik még mindig, bár megindult itt is felfelé a növekedés.

Hogy lehet ezen segíteni? Fészekrakással. És ez a családteremtési, otthonteremtési program, a CSOK és az egyebek ehhez segítenek. A lakossági hitelek is, ahogy hallottuk, míg 2010-ben 70 százalékuk devizahitel volt, ez ’17-re 1 százalék körül lesz, ez is óriási segítség a családnak. És akkor tegyük hozzá, hogy az infláció nulla százalékhoz közelít. Vagyis nem kell azzal számolnia a magyar embernek, hogy jó, kap béremelést adott esetben, de egy év múlva már ennek nem érzi hatását. Nem tudom, a képviselőtársak közül kik emlékeznek arra, ha jól emlékszem, 2002-ben volt, amikor a beígért 50 százalékos béremelést a közszféra alkalmazottai, köztük a pedagógusok ‑ jól emlékszem rá, iskolában dolgoztam ‑ valóban megkapták, és örültek is neki.

De olyan mértékűvé nőtt az infláció, hogy ennek a hatását hónapról hónapra kevésbé lehetett érezni. Egy év múlva gyakorlatilag ‑ hogy az ismert amerikai bestsellert idézzem ‑ elfújta a szél. Most ezek a növekmények, amelyek bérben és egyéb módon ott lesznek a családoknál, a munkából élő embereknél, ezek értékállósága megmarad vagy csak minimális mértékben csökken, hiszen az infláció gyakorlatilag közelít a nullához.

Na, nézzük akkor, hogy még milyen módon részesülnek megint csak a családok, az emberek többletből. Az oktatás, mint tudjuk, 270 milliárd forintot kap. Itt megint azért értelmezni kell az előbb hallott okfejtést, hogy például az intézményfenntartó támogatásánál megjelenő plusz 90 milliárd forintnak nem kell örülni, mert az nem egy fejlesztést szolgál, hanem az eddigi hiányt pótolja. Fel lehet fogni így is meg úgy is. A KLIK eddig is működött, az oktatási rendszer eddig is működött. Végre abba a helyzetbe jutott a kormány, hogy egyrészt talán pontosabb számításokat tudott végezni, másrészt elő tudta teremteni azt az összeget, amely biztosítja az oktatási rendszer működtetésének megfelelő anyagiakat. És ha ez így lesz, akkor ez megjelenik bizony színvonalemelésben, mert jól tudjuk, hogy ahol nincsenek anyagi gondok, ott nagyobb figyelmet tudunk fordítani az igazi munkára és nagyobb lesz a nyugalom.

Nem ismétlem, hogy milyen kiadások növekednek, a kultúra kiadásainak 66 milliárdos növekedésével kapcsolatban szeretném a jelen lévő államtitkár urak figyelmébe ajánlani, hogy arra nagyobb figyelmet javaslok fordítani, hogy azok a területek, amelyek alapvetően pályázatokból finanszírozódnak, talán nem ártana egy kicsit a központi költségvetésnek is nagyobb gondot fordítani rá. Gondolok most az elmúlt időszakban joggal panaszokat kiváltó kulturális, irodalmi folyóiratok támogatásának megnyirbálására.

Tehát egyik oldalon az, aki a kultúrában dolgozik, örül annak, hogy 66 milliárd forint többlettámogatást kap, de ha ő éppen abból az eddigi egymillió forintból tudta működtetni azt a folyóiratot, és ez most nem létezik, mert a pályázaton nemet mondanak, akkor ez nem egy jó rendszer, erre is oda kellene talán jobban figyelni.

Nos, a pedagógus-életpálya jó lökést adott 2013-ban a többi területnek. Ma már nagyon sok területnek van életpályája, ami megint a kiszámíthatóságot, a bizonyosságot jelenti, és ma már senki nem kérdőjelezi meg, hogy például a pedagógusok esetében, ahol 2013-ban kezdődött, kiegészítve már a minősítések többletjövedelmeivel, ez bizony komoly eredmény. Ide is hozzátenném azt, hogy a nulla százalékhoz közelítő infláció mellett ennek az értéke óriási.

És senki nem szólt idáig, úgyhogy enyém maradt ez az örömteli feladat, hogy megemlítsem, hogy különböző programok támogatásán keresztül is sok többletforrás jut az emberekhez; mégpedig olyan területen, ami nagyon érzékenyen érinti az emberek, a családok, egyes családok életét. Így például a fogyatékkal élő személyek esélyegyenlőségét elősegítő programok támogatása 42,18 százalékkal nő. Ugyancsak a fogyatékkal élő személyek érdekvédelmi szervezeteinek támogatása 78,83 százalékkal nő. És jelentősen nő az egyházi közösségi célú programok és beruházások támogatása, és tudván, hogy a magyar embereknek jóval több mint 50 százaléka tartozik valamilyen egyházhoz, közvetve ez is az embereket segíti.

És örömmel látom, hogy a kulturális fesztiválok és események támogatása is 100 százalékos növekedés elé nézhet 2017-ben. Ezek gomba mód elszaporodtak Magyarországon, de örvendetes, hogy nyáron bármerre jár az ember, akár egy kisebb faluban, településen, egy-egy fesztivál színesíti az ott lakók életét, vonzza az embereket, úgyhogy ez is nagyon örömteli.

(15.00)

(Az elnöki széket dr. Hiller István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Majdnem végül megemlíteném ‑ egy kicsit visszahivatkozás gyanánt ‑ az elhangzott nemzetiségi szószólói megnyilvánulásokat, amelyeket csak erősíteni tudok, és amelyek dicsérőleg szóltak arról a tendenciáról, ahogy a magyar költségvetés és kormány a Magyarországon élő 13 nemzetiségi kisebbséget támogatja. Ritter Imre, a német nemzetiségi szószóló ilyen szavakat mondott, amiket örömmel ismétlek meg, hogy a támogatásuk folyamatosan emelkedik, ami korábban siralmas volt, és az elmúlt száz évben nem volt rá példa, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek ilyen támogatást élvezhettek volna. Az általa megemlített szabályozási problémákat pedig, úgy hiszem, hogy kellőképpen orvosolják.

Végezetül engedjenek meg még egy mondatot arra, hogy a külügyek, a nemzetközi kapcsolatok és egyáltalán a külpolitikánk kiemelt figyelmet kapott ‑ joggal ‑ az elmúlt években, és ennek a költségvetési vonzata is látszik a költségvetésben, amire szükség volt. Itt az érveket, indokokat azért sem mondom el, mert Németh Szilárd képviselőtársam ezeket tételesen elmondta. De idetartozik a külképviseletek, konzulátusok számának növekedése, amire ebben a forrongó, gyorsan változó, nemzetközileg nem túlzottan barátságos világban óriási nagy szükségünk van, hogy a külföldi nagyköveteink, konzuljaink és az ott lévő apparátus a magyar érdekeket képviselje.

Az Állami Számvevőszék jelentésében kitért arra, hogy a költségvetés elkészítése szabályos volt, megfelelt a törvényeknek, mi több, megfelel az Alaptörvényünknek is, és miután olyan szakapparátus készítette, amelynek a ténykedését nem kérdőjelezzük meg, hiszen a szakértelem ott van, ennek tükrében is nehezen érthető egyik-másik ellenzéki képviselőnek a megnyilvánulása. Örömmel hallottam az ÁSZ elnökének, Domokos László úrnak a szavait, aki azt mondta, hogy ez az első nem válságköltségvetésünk, hogy Magyarország visszanyerte a költségvetési önállóságát, és ez a költségvetés képes arra, hogy megalapozza a jövőt, és a nagyobb növekedés reményét hozhatja el. És miután ezek a szavak igazak, ezért azt javaslom mindenkinek, hogy próbáljunk megtanulni egy kicsit örülni annak, ami jó, hiszen a tendencia számokkal, tényekkel alátámasztottan azt igazolja, hogy nagyon jó úton haladunk.

A Kereszténydemokrata Néppárt, amely nemcsak hat évre szokott visszatekinteni, hanem kétezer évre, amely nemcsak hat évre vagy két évre néz előre, hanem újabb ezer évekre, ezt a tendenciát nagyon fontosnak látja, az eredményeket pedig értékeli, és ezért teljes szívvel támogatja a költségvetést. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Üdvözlöm önöket. Folytatjuk munkánkat.

Szilágyi György képviselő úr, a Jobbik képviselője a következő felszólaló. Tessék!

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én nem látom ennyire rózsásan a helyzetet, mint ahogy Hoffmann Rózsa itt felvázolta. (Dr. Hoffmann Rózsa közbeszól.) Immár második éve szembesül azzal a tisztelt Ház, hogy a törvényben meghatározott időponthoz, a tárgyévet megelőző október 31-éhez képest jelentősen korábban kerül benyújtásra a költségvetési törvényjavaslat a kormány által. A hamar munka ritkán jó, tartja a közmondás, és sajnos ez igaz a 2017. évi költségvetési törvényjavaslatra is.

A törvény új koncepció szerinti tagolása ellenére egyetlen olyan dolgot tudunk felfedezni a számokban, ami némi következetességre utal, mégpedig azt, hogy immár hatodik alkalommal láthatjuk az állami működés költségeinek tendenciózus emelkedését, az állam által saját magára költeni tervezett kiadások költségvetésen belüli arányának folyamatos növekedését. Ezen tendenciák alapvetően azért tűnnek ellentmondásosnak, mert a kormány sorozatosan a bürokrácia csökkentéséről, az állam leépítéséről beszél. Az állami költekezés megállításáról szóló, évről évre újabb és újabb különféle programok és stratégiák ellenére az állam hízik és terjeszkedik, ezen belül az állam által saját magára, a saját működésére fordított összegek pedig nőnek. Nézzünk néhány számot összehasonlításképpen, ami igazolja a fentiekben vázolt, általam károsnak gondolt tendenciát!

Például az Állami Számvevőszék költségvetésében mintegy 800 millió forintos növekedést láthatunk, ami 10 százalékos növekedést jelent. A fővárosi és megyei kormányhivatalok előirányzatában is jelentős, 12 milliárdos növekedést láthatunk, sőt, itt még azzal is szembesülhetünk, hogy a bevételeiket pedig megközelítőleg 5 milliárd forinttal kevesebbre taksálják a tervek szerint. De az egyik legdurvább, hogy a kormányzati kommunikációval kapcsolatos feladatokra tervezett összeg 1 milliárd forintról majdnem 16 milliárd forintra nő.

Ezen pár kiragadott példa mellett szükséges megemlíteni, hogy más előirányzatok közel sem növekednek ilyen arányban. Különösen zavaró az állam által saját magára költeni tervezett források mértékének tervezett növekedése amiatt, hogy ezzel párhuzamosan más előirányzatok stagnálását vagy egye­nesen csökkenését láthatjuk a tervezetben, mondok erre is néhány beszédes példát. Hoffmann Rózsa azt említette az előbb ‑ de már, úgy látom, elment, tehát nem tudom felhívni a figyelmét erre ‑, hogy az önkormányzatok támogatása milyen jelentősen nőtt. Erre csak egy példa, hogy mennyire jelentősen nőtt: a helyi önkormányzatok működési jellegű támogatása mintegy 30 milliárd forintos csökkenést mutat, ami mínusz 5 százalék. A honvédelem működési célú előirányzata mintegy 8 milliárddal nő a tervezet szerint, ami csak 1,7 százalékos bővülést jelent; akkor, amikor a migrációs hullám ilyen súlyos problémát okoz hazánkban és egész Európa egészének, mi ezt nagyon kevésnek tartjuk. Aztán említhetem még, hogy a Klebelsberg Központ dologi kiadásai mintegy 40 százalékkal csökkennek, holott tudjuk, hogy az előirányzat már tavaly sem volt elég. A Nemzeti Kulturális Alap gyakorlatilag stagnál, a 0,1 milliárd forint előirányzott növekedés mintegy 1 százalékos bővülést jelent csupán.

A számok alapján a hangsúlyok tehát egyértelműen a társadalom fejlesztéséről, építéséről áttevődtek az állam fejlesztésére és építésére. A magyar emberek által megtermelt adóforintok tehát egy olyan állami növekedést szolgálnak, amelynek a fenntartási költségeit a jövőben szintén az adófizetőknek kell állniuk.

Varga Mihály miniszter úr azt mondta, hogy az adócsökkenés, az otthonteremtés és a gyarapodás költségvetése a 2017-es. Nos, ha belegondolunk, hogy az állam által saját magára költött pénzeket el sem kellene venni az emberektől, akkor valóban jelentős adócsökkenés volna elérhető. Otthonteremtés alatt lehet, hogy a miniszter úr inkább az állami intézmények otthonteremtésére gondolt, hiszen a különféle állami hivatalok és intézmények elhelyezésére százmilliárdos nagyságrendben kíván költeni a kormány, ami lényegesen meghaladja a valódi otthonteremtésre szánt összegeket. Gyarapodáson pedig valószínűleg a központi intézmények gyarapodását értette, hiszen csak ezek esetében beszélhetünk érdemi előirányzat-növekedésről.

A költségvetési terv egy meglehetősen elnagyolt vázlat csupán, az elmúlt hónapban, hónapokban bejelentett nagy ívű intézményátalakítási és létszámcsökkentési intézkedésekből még semmi nem tükröződik benne. Vajon ez azért van, mert a javaslat-előkészítők nem olvasnak újságot, vagy azért, mert ami az újságban megjelenik, az csak kacsa? Ez egy költői kérdés, majd kiderül, az idő bebizonyítja, hogy mi igaz ebből.

Lehetséges, sőt magam is vágyom arra, hogy a 2017. évi költségvetés a stabilitás költségvetése lesz, de sajnos az előttünk fekvő javaslat messze van még a végleges állapottól, ezért ebből kiindulva a 2017. évben még bármi előfordulhat. Javasolhatnám, hogy egy megfelelően előkészített és átgondolt javaslatot kérjen a tisztelt Ház a kormánytól a jelenlegi, sebtében összefércelt vázlat helyett, de ismerve az önök arroganciáját, úgysem fontolnák meg a kérésemet, tehát felesleges ilyen feltenni.

És akkor nézzünk egypár területet, kezdjük a sporttal! Önök folyamatosan hangoztatják, hogy sokat költenek a sportra, hiszen a sportnak milyen egészségmegőrző szerepe van, és hasonlókat mondanak, és valóban így van egyébként, önök sokat költenek a sportra. Ennek egyébként olyan politikusként, akinek a fő területe a sport, egyértelműen örülnöm is kellene, örülök is neki; a problémát abban látom, hogy ezt a mérhetetlenül nagy összeget milyen szétosztással és milyen célokra költik el a sporton belül.

(15.10)

Tehát sokat költenek a sportra, de vajon az-e a megfelelő irány, hogy önök újabb harmincvalahány stadiont kívánnak építeni ebből a sportra költött pénzből? Vajon ez-e a megfelelő irány, ez-e a jó irány? Hiszen a sport valóban hasznos, és a sportnak valóban van az egészségüggyel egy nagyon szoros kapcsolata, minden sportra és a sporton belül megfelelő célra költött forint valóban óriási hasznokat tud hozni az egészségügy területén, egy prevenciós, megelőző szerepe van. De a stadionépítések még soha nem voltak például az egészségügyre prevenciós hatással. Főleg úgy nem, hogy ezeket a stadionokat önök úgy építették meg, vagyis úgy építik meg, hogy építenek szép stadionokat, aztán ezekből a stadionokból szinte elüldözik a szurkolókat, nem mennek be szurkolók, nincs hangulat, a játék egyre inkább romlik. (Dömötör Csaba: Ez nem így van!) Ez így van, államtitkár úr, ki kell menni mérkőzésekre, meg kell nézni, hogy mennyien vannak egy-egy stadionban, és ott milyen hangulat van általában. (Hollik István: Fradi-Újpest!) És hozzáteszem, ezeket csak egyszerű odafigyeléssel meg lehetett volna oldani, egyszerű odafigyeléssel másképp lehetett volna csinálni ezt az egészet. Viszont ha megnézzük, hogy a szabadidősportra mennyit költenek, amelynek valóban szoros összefüggése van az egészségüggyel, akkor ott azért azt mondhatjuk el, hogy nagyon-nagyon súlyos problémák vannak.

Azt is ki kell emelni, ha már szabadidősportról beszélek, hogy a középosztályhoz tartozók között most már szinte követelmény a sportos alkat, a fittség, és ez egy jó dolog. Erre költenek is azok, akik megtehetik, és erre tudnak áldozni. De sajnos a szegé­nyebbek még el sem gondolkodhatnak ezen. A szabadidő-sportolók aránya még mindig 10 százalék alatt van az országban. Amíg a magas jövedelmi kategóriába tartozók között a golf, a vitorlázás, a tenisz a menő, addig a szegényebbek még futni sem tudnak kimenni, mert vagy nincs hová menni, vagy egyszerűen egy jó futócipőt nem engedhetnek meg maguknak.

Amíg a versenysport sikereinél nem ritkán az aranyérmek fényében feltűnnek az állami vagy kormányzati szereplők, mert így próbálják a társadalom tudtára adni, hogy ez az ő közreműködésükkel jött létre, addig a diák- és szabadidősport méltatlanul ala­csony helyen szerepel ezen a területen.

A politikusok a sportszeretetüket abban mutatják ki, hogy átadnak egy érmet, és nem abban, hogy például részt vegyenek egy szabadidősport-ese­mé­nyen. A sportlétesítmények nyitottsága még mindig nem megoldott. Hiába mondják, hogy ez vagy az a stadion, esetleg sportcsarnok mindenkinek épül, egy halandó számára képtelenség bejutni. Tehát már itt egy rossz koncepcióval találkozunk, hiszen építünk új létesítményeket, és ezeket az új létesítményeket nem használjuk ki.

Hadd emlékeztessem önöket, hogy 2010 óta folyamatosan mondtuk, hogy a Puskás Ferenc Stadion ott áll üresen, az év egy bizonyos hányadában, nagyon kis részében használták a Puskás Ferenc Stadiont, ahol normális rekortán futópálya volt, ahol világítás volt, ahol megfelelő körülményeket lehetett volna arra teremteni, hogy megnyissuk a nagyközönség előtt, és kis ráfordítással nyugodtan használhatták volna a szabadidő-sportolók. Soha nem hallgattak ránk ebben a tekintetben. Tudom, hogy most lebontják a Puskás Ferenc Stadiont, de kíváncsi lennék, hogy van-e arra valamilyen terv, hogy adott esetben azokban az időszakokban, amikor nem használják ezeket a létesítményeket, akkor hogyan tudjuk ezeket a létesítményeket az emberek birtokába adni, hogy az valóban hasznos legyen azokon a hétköznapokon is, amikor nincsenek, mondjuk, itt versenyek.

De én azt mondom és azt is javasolnám, hogy minden egyes új létesítménynél, ahol megjelenik az állami szerepvállalás, megjelenik a közpénz, ott kötelezően tervezni kellene valami ingyenes szabadidősport-tevékenység végzésére alkalmas fejlesztést is a területen. Legyen hozzákapcsolva az is, hogy fejlesszük azt, hogy az emberek tudjanak sportolni, hogyha szeretnének. Erre sajnos nagyon kevés lehetőségük van.

Beszéltünk már a sport egészségmegőrző szerepéről. Ebben az esetben csak a szabadidősportról lehet beszélni, mert az egy köztudott dolog egyébként, hogy maga a versenysport azért nem az egyik legegészségesebb dolog, hiszen ha valaki ma élsportoló akar lenni, ott nagyon komoly igénybevételnek teszi ki a szervezetét, és ez a későbbiek folyamán azért vissza is üthet. Tehát még egyszer mondom: a szabadidősport az, amire sokat kellene áldoznunk, a szabadidősport lenne az, amire az embereket egyértelműen biztatnunk kellene, és meg kellene teremteni a lehetőséget arra, hogy az emberek valóban sportolni is tudjanak.

A fizikai inaktivitással összefüggő betegségek ‑ a szív- és érrendszeri betegségek, stroke, cukorbetegség, depresszió, s a többi, sorolhatnánk ‑ meg­elő­zé­sé­re a sport kiváló gyógymód lehetne. Egy 2009-es adat szerint az inaktivitással összefüggő betegségek az államnak 283,5 milliárd forintjába kerültek. Gondolom, ez a szám nem igazán csökkent azóta, jó lenne a jövőben arra koncentrálni, hogy a betegségeket megelőzzük, és nem arra, hogy a korai stádiumban gyógyítsuk ezeket a betegségeket.

Mint már említettem, a magasabb jövedelműeknek nem okoz gondot, hogy sportoljanak, de az alacsonyabb jövedelműeknek ki kellene dolgozni egy olyan rendszert, ahol sportolhatnak, meg kell teremteni a sportolás lehetőségét.

Örömmel tapasztaljuk, hogy akadnak már ‑ saj­nos, csak elvétve ‑ szabadidős erősítő parkok, amelyek látogatása során döbbenünk rá, hogy az ilyen és ehhez hasonló parkokra mekkora az igény. Itt az államnak nagy szerepe kell hogy legyen, mert nem háríthatja át ezt a feladatot csak és kizárólag az önkormányzatokra. Tehát még egyszer mondom: új létesítményeknél ezeket mind-mind figyelembe kellene venni.

Végezetül kijelentette, hogy nem mindenkiből lesz élsportoló, de az alapokat, a keretet megadhatja a szabadidősporthoz, nem beszélve az iskolai sportról, ahol megszerethetik a gyerekek a sportot. Nem elég tehát új létesítményeket építeni, azokat fenn is kell tartani, és biztosítani kell a magas szintű karbantartását is ezeknek a létesítményeknek. Egyre jobb létesítmények és egyre gyengébb állomány sajnos, hogyha valaki megnézi a jelenlegi helyzetet. Meg kell emelni a működési költségek keretét.

Nézzük, hogy itt vajon milyen előirányzatok vannak az állami szférában, beszéljünk, mondjuk, a Nemzeti Sportközpontokról, amely kezeli a legtöbb olimpiai központot, és amely kezelni fog olyan új létesítményeket is, amelyek most épülnek. Az NSK költségvetési támogatása nemhogy növekedett a tavalyi évhez képest, de még valamelyest csökkent is. Történt ez úgy, hogy közben az NSK által üzemeltetett Tüskecsarnok és uszoda elkészült. Ezt átadták és működik. Csak az uszoda éves fenntartása több mint 100 millió forintot tesz ki. A személyi juttatások terén, szintén az NSK-nál 250 millióval növekedett a megítélt összeg, azonban az a véleményem, hogy még mindig jóval elmarad attól a szinttől, amit a modern létesítmények üzemeltetése megkíván.

Bizton elmondható, hogy ma Magyarországon az állami költségvetési szervként működő NSK-ban keresnek a kétkezi munkások a legrosszabbul a sportlétesítmények közül. Ezért javaslom, hogy még 150 millióval növekedjen az NSK személyi juttatásokra fordítható költsége, mely kizárólag a fizikai dolgozók bérére lenne költhető. Modern és egyre újabb létesítmények nem üzemeltethetők megfelelően képzett személyzet nélkül, ez jelenleg nem áll rendelkezésre.

Az NSK létesítményeiben dolgozó edzők, szakemberek közül bárki tanúsíthatja állításom valódiságát, minimálbérért a sport egyedi igényeit kiszolgálni tudó szakemberek nem fognak minőségi munkát végezni. Ez sajnos hatással lehet a sportunk egész teljesítményére is.

A felújításokra előirányzott 38 millió forint szinte nevetségesnek hangzik, egyrészt a több milliárdos stadionok és kiemelt sportlétesítmények építésének fényében. Úgy tűnik, hogy a kormányzatnak vagy nem érdeke, hogy az állami sportlétesítmények rendkívül lepusztult állapota jobbra forduljon, vagy totális szakmai hozzá nem értés uralkodik azok fejében, akik ezt az összeget meghatározták. A felújításokra javasolnék plusz 140 millió forintos összeget.

Nem a sporthoz tartozik, de azért azt is megjegyezném, hogy a Tom Lantos Intézet kap 120 millió forint támogatást. Én ezt egy kicsit soknak tartom, főleg úgy, hogy az alatta lévő külföldi magyar emlékek megőrzésére megjelölt 15 millió forintos támogatás ehhez képest elenyészőnek tűnik.

De térjünk vissza a sporthoz! Az országos sportági szakszövetségek akadémiai rendszerének kialakítására, továbbá az MLSZ feladatainak támogatására közel 4 milliárd forint jutna. Támogatandónak tartanám a javaslatot, ha az eredményesség alapján lenne kiutalva az összeg, és az MLSZ a többi sportág szakszövetségével egyenlő bánásmódban részesülne az akadémiai rendszerek kialakítása terén. Ez most nem így van, szerintem efelé kellene elmenni.

A sportélet bázisát jelentő diák- és szabadidősport támogatása a fideszes sportérdekeltségek támogatása fényében szintén a vicc határát súrolja. Míg egy-egy Fideszhez köthető akadémia vagy fővárosi sportegyesület támogatása milliárdos tételt jelent, a teljes magyarországi szabadidősport 477,4 millió forint támogatást kap. Ez vicc, ez nevetséges.

(15.20)

A diáksport 410,7 millió forintot kap, kevesebbet, mint egy-egy nagyobb sportklub. A diáksport-egyesületek a jövőben nem tudnak megfelelő szintű szakmai munkát folytatni, ha ez így marad. A mindennapos testnevelés ilyen formában fejlődésképtelen pótcselekvés csupán, ha nem építjük rá a Diáksport Szövetség munkáját, és nem adunk megfelelő pénzt a működésükhöz.

Aztán itt van a tanuszoda- és tornaterem-építési program. Ezek költségeit is szeretném megemeltetni a 3-3 milliárd forintról legalább a duplájára. Nem korrekt, hogy egy Hungaroring Zrt. több mint 13 milliárd forintot kap, miközben ez a két jóval fontosabb terület meg összesen a felét sem. Átgondolható lenne egyébként még a kiemelt sportegyesületek sportlétesítmény-fejlesztéseinek támogatása ‑ 1 milliárd forint ‑ és a kiemelt sportegyesületek sportlétesítményeinek fenntartására és üzemeltetésére szánt 3,5 milliárd forint körüli összeg. Természetesen kevésnek találom ezeket a tételeket, amelyeket már mondtam, a szabadidősport támogatását, a fogyatékosok sportjának támogatását, 447 millió forintot; sőt, amit nagyon kevésnek tartunk, és minden évben benyújtunk rá módosítót, és önök minden évben visszautasítják, elutasítják ezt a módosító javaslatot, a sport népszerűsítésével összefüggő kiadásokra ismételten 25 millió forintot kívánnak adni. Ez nagyon-nagyon kevés pénz véleményünk szerint. Ezenfelül még egy dolgot érdemes a sportnál megemlíteni, ez pedig az, hogy nemcsak az NFM támogatja a kiemelt sportegyesületek működését, hanem az EMMI is 1,7 milliárd forinttal.

Akkor még szeretnék beszélni röviden pár dologról. Szeretnénk újra benyújtani azt a módosító javaslatunkat, és be is fogjuk nyújtani, amit önök minden évben leszavaznak, minden évben elutasítanak, pedig egy nagyon fontos területet érint, ez pedig az IVF-program, a lombikbébiprogram. Abban a demográfiai válságban, amiben az ország van, sajnos egyre több olyan pár van, akinek valamilyen egészségügyi okból vagy bármi másból kifolyólag nem lehet gyermeke. Ezeknek a pároknak egyetlenegy lehetőségük van, hogy az IVF-programban részt vegyenek. Ezt az IVF-programot egyébként az állam támogatja egy bizonyos szintig, de önerőt fel kell mutatni. Egy-egy ilyen beültetésnél, egy-egy ilyen beavatkozásnál az önerő körülbelül 300 ezer forint ezeknek a pároknak. Még egyszer mondom, olyan párokról beszélünk, akiknek nem lehet gyermekük, de talán ezzel a beavatkozással mégis lehet gyermekük, mégis családot tudnak alapítani. Ezt a 300 ezer forintot nagyon sok ember nem tudja előteremteni, és éppen ezért nem is tud részt venni a programban. Mi ezért szeretnénk létrehozni egy olyan alapot, amely alapnál ezek a párok pályázhatnak az önrészre, tehát beadhatnak pályázatot, és így nekik elhárul az az akadály, hogy valóban gyermekük lehessen.

Szerintünk ez egy nagyon-nagyon fontos kérdés. Szerintünk ezzel a kérdéssel foglalkoznia kellene a kormánynak, és támogatnia kellene az ilyen törekvéseket. Tehát úgy, hogy benyújtottuk a módosító javaslatunkat, kérjük önöket, hogy támogassák, hogy az IVF-lombikprogram megkapja azt a támogatást, amit egyébként ezek a párok megérdemelnek, hiszen utána ‑ azt mutatják a statisztikák is ‑ ezek a párok becsületes állampolgárokat nevelnek a gyermekeikből, és szeretik ezeket a gyermekeket, hiszen nagyon sokat is vártak arra, hogy ezek a gyermekek megszülethessenek.

Amiről még beszélni szeretnék, hogy hogyan lehetne még ezt a költségvetést növelni. A korrupció visszaszorításával, képviselőtársaim. Ha önök komolyan gondolnák, hogy visszaszorítsuk a korrupciót, ha önök komolyan gondolnák, és nemcsak szavakban, hogy Magyarországon küzdeni kellene a korrupció ellen, akkor súlyos tíz-, száz-, ezermilliárdokat tudnánk megspórolni Magyarországnak, a magyar államnak, és mindjárt többet tudnánk elkölteni a költségvetésnél. Ahhoz komolyan kellene venni akár az ellenzék jelzéseit, akár az ellenőrző pozíciókat, az állam ellenőrző pozícióját, és igenis komolyan kellene venni azt is, hogy a feltárt ügyekben eljárásokat kezdeményezzünk, tehát ha adott esetben az ellenzék felhívja a figyelmet arra, hogy törvénytelenül adnak offshore cégeknek pénzeket, akkor azzal foglalkoznia kellene a kormánynak még akkor is, ha kellemetlen, esetleg vizsgálatot kellene indítani.

Vagy mondok egy másik példát: ha meg lehetne állítani, és ez is kormányzati felelősség, az áfa­csa­lásokat: az áfacsalások egyes statisztikák, kimutatások és szakértők szerint évente 2 ezer milliárd forint veszteséget jelentenek az államnak. 2 ezer milliárd forint! Tudják, az mennyi? Pont annyi, amennyit az egészségügyre költünk. Ha csak az egészségügyre két­szer annyit tudnánk költeni egy évben, már mennyivel jobban állnánk. Ez csak akarat kérdése. Csak azt mondom, hogy ez az állam, a kormány és azon szervek munkájának a kérdése, hogy komolyan ve­gyék ezt a feladatot. Azt mondom, hogy a korrupció­val szemben mindenképpen fel kell lépni, még akkor is fel kell lépni, ha ez önöket is érinti. Nem azt kell nézni, hogy egy-egy korrupt ember, egy-egy gazda­sági bűncselekményt elkövetett személy kihez tar­tozik, hanem azt kell nézni, hogy mit követett el, és hogy azzal kárt okoz Magyarországnak, kárt okoz a magyar államnak és kárt okoz a magyar embereknek.

Én ennyit szerettem volna elmondani a költségvetéssel kapcsolatban. Kérem, hogy majd a módosító javaslatainkat, amelyeket benyújtunk, fontolják meg, hogy elfogadják. Még egyszer külön szeretném kiemelni a lombikbébiprogramra kért összeget. Kérem a fideszes képviselőket, kérem a kormánypárti képviselőket, hogy támogassák a módosító javaslatainkat. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Banai Péter Benő állam­titkár úr kért szót. Parancsoljon!

BANAI PÉTER BENŐ nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy először, ha szabad így fogalmazni, azt az örömömet fejezzem ki, hogy az elsőkörös vezérszónoki hozzászólások után most már nem kérdőjeleződik meg az, hogy az előttünk lévő 2017. évi költségvetési törvényjavaslat számos területen többletforrásokat tartalmaz. Épp alelnök úr emelte ki azt, hogy köznevelési területen a KLIK-nél 105 milliárd forint többlet van. Hozzáteszem, a köznevelési terület teljes többlete 175 milliárd forint, így azt gondolom, azok az állítások, amelyek elhangzottak az oktatási kiadások csökkenéséről, a forráskivonásról, most már egyértelműen megcáfolhatók, és az ellenzéki padsorok közül is megcáfolásra kerültek.

Engedjék meg, hogy mielőtt részletesen szólok néhány terület konkrét kiadásáról, két átfogó kérdéskörről szóljak. Az első kérdéskör arra vonatkozik, hogy vajon az Országgyűlés tavaszi ülésszakán történő költségvetési tárgyalás időszerű-e, szükséges-e, jó-e vagy sem. Szilágyi György képviselő úr azt mondta, hogy hamar munka ritkán jó, hát nézzük meg, hogy a 2016-os költségvetés megáll-e a lábán vagy sem. Tóbiás József elnök úr, képviselő úr azt mondta, hogy megbukott a 2016-os költségvetés, mert módosítani kell. Valóban módosítani kell a költ­ségvetést, de nem azért, mert a reálgazdasági számok, az államháztartási számok ne lennének tart­hatók, hanem azért, mert a magyar gazdaság teljesítménye, a növekedési, foglalkoztatási adatok kedvezőbben alakultak, mint azt korábban feltételeztük, és ez többlet-adóbevételt jelent a költségvetés számára.

A tisztelt Országgyűlés előtt lévő 2016-os költségvetési törvényjavaslat módosítása azt teszi lehetővé, hogy az államadósság csökkentése és az államháztartási hiány tartása mellett is számos új kiadás valósuljon meg, új beruházások indulhassanak el, vagy épp a köznevelési rendszer többletforrásban részesüljön. Azt gondolom tehát, az elmúlt év tapasztalata azt igazolja, hogy lehet stabil, kiszámítható költségvetést készíteni, és ez a költségvetés 2016-ban nemhogy rosszabbul alakulna, mint azt előzetesen feltételeztük, hanem épp ellenkező a helyzet, sokkal stabilabb, jobb a költségvetési helyzet, mint tavaly, egy éve ilyenkor láttuk. Azt gondolom, ez az egy év is igazolja azt, hogy lehet és célszerű a tavaszi ülésszakon költségvetést készíteni.

Hadd említsem meg azt is, hogy a tavaszi ülésszakon történő költségvetési tárgyalás a stabilitást, kiszámíthatóságot, az előre történő tervezhetőséget erősíti, és az esetleges kockázatok kivédésére pedig kellő mértékű tartalék áll rendelkezésre mind 2016-ban, mind 2017-ben. Azt gondolom tehát, hogy a korábbi költségvetési tervezés bizonyított. Az előnyei mindenki számára egyértelműek, az esetleges hátrányok, esetleges kockázatok pedig a tartalékokkal kivédhetők.

A másik átfogó észrevétel, amit szeretnék megfogalmazni, a gazdaságpolitika ívére és a költségvetés ívére vonatkozik.

(15.30)

Itt elhangzottak olyan állítások, hogy pillanatnyi költségvetés készül, nem látni, hogy a későbbi években milyen irányokat tervez a kormányzat. Na, hát ezen állítások kapcsán először is szeretném rögzíteni, hogy a költségvetési törvényjavaslat részletesen értelemszerűen a 2017-es számokat tartalmazza, de 2020-ig egy makrogazdasági államháztartási kitekintést is tartalmaz. Ez a kitekintés arra a gazdaságpolitikára épít, amely szerint elsődlegesen a gazdaságot kell megerősíteni a növekedés, a foglalkoztatás erősítésével, és ez a stabil alap, ez a stabil gazdaság teszi lehetővé azt, hogy olyan adócsökkentések és olyan többletkiadások valósulhassanak meg, mint amit például a 2017-es költségvetésben látunk.

Ebből a megközelítésből sem tudom értelmezni azokat a véleményeket, amelyek szerint pillanatnyi költségvetések készülnek, nem látszik a hosszú távú stratégia, hiszen az elmúlt hat év pont a hosszabb távú stratégia helyességét igazolta, az elmúlt hat év azt mutatja, hogy a gazdaságpolitika egyszerre tudott javítani a makrogazdasági számokon, alacsonyan tudta tartani az államháztartási hiányt, tudta csökkenteni az államadósságot, érdemi gazdasági növekedést sikerült elérni, és mindemellett ez a gazdaságpolitika, azt gondolom, a családok, a lakosság számára számos területen nagyon jelentős előrelépést eredményezett, és ezt láthatjuk 2017-ben is.

Ezen keretek között, engedjék meg, hogy az oktatásról szóljak néhány szót. A számokon túl, nevezetesen, hogy itt 270 milliárd forintnyi többlet szerepel a jövő évi költségvetési tervezetben, azt el kell mondjam, hogy ‑ ahogy az alelnök úr említette ‑ a GDP-arányos számokat is érdemes nézni. Hál’ istennek, a magyar GDP az elmúlt öt évben ‑ megint tényszámokat mondok ‑ nominálisan 19 százalékkal növekedett. Reálértelemben 2010 és 2015 között 8,8 százalékos növekedést látunk, tehát egy nagyon jelentős nominális-GDP-növekedés mellett például az oktatás kiadásai is nominálisan növekedtek; az kétségtelen, hogy volt olyan időszak, amikor a GDP-hez, a reál GDP-hez vagy a nominális GDP-hez kapcsolódóan még nagyobb mértékben növekedett, mint egy-egy terület kiadási összege. De azt gondolom, ez egy pozitív folyamat, hiszen azt mutatja, hogy a gazdaság növekedése igen erőteljes volt.

Látunk Európában néhány negatív példát ‑ itt a szociális kiadásokról is szó volt ‑, hogy mekkora probléma, hogy a szociális kiadásokra kevesebbet költ az állam. Igen, mert munkanélküliségre kevesebb pénzt költünk. És igen, Európában számos országban a GDP nemhogy növekedett, hanem csökkent ‑ a mediterrán országokra gondolok ‑, és bizony ezeknél az országoknál a GDP csökkenése együtt járt a munkanélküliség növekedésével, ott például a szociális kiadások drasztikus növekedését láthatjuk. Nem gondolom tehát, hogy egy-egy terület GDP-arányos kiadásainak értékelésekor eltekinthetünk attól, hogy magával a GDP-vel, a gazdasági növekedéssel mi történt.

Visszatérve tehát az oktatás területére, az elmúlt évek tényszámai azt mutatják, hogy minden évben volt növekedés, és most olyan növekedést láthatunk a 2017-es költségvetésben, amely a gazdaság teljesítménye alapján reálértelemben is, GDP-arányosan is érdemi, jelentős növekedést fogalmaz meg 2016-ról 2017-re.

Ami az oktatási intézményrendszert illeti: a köznevelési területen valóban számos változás volt és számos változás várható még. Ezek a változások vonatkoznak a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ szervezetére is, és vonatkoznak az állam, a kormányzat és a helyi önkormányzatok feladatellátásának változására is. Amit viszont e tekintetben rögzíteni szeretnék, az az, hogy amennyiben az Országgyűlés jóváhagyja a 2017. évi költségvetési kereteket, úgy a szervezeti változásokat végre lehet hajtani a költségvetési törvény módosítása nélkül is. Kétségtelen, hogy az önkormányzatok és az állam közötti feladatváltozásra ugyanakkor törvényi módosítás is szükséges, de ezt elsősorban a szaktörvényekben kell megtenni, amelyeknek a tárgyalása a közeljövőben várható.

Ami a felsőoktatási kiadásokat illeti: itt megint csak ismételni tudom magam, hogy 2016-ról 2017-re jelentős forrásbővülés látható. És ami, azt gondolom, az oktatási rendszer egészére igaz, pusztán azon túl, hogy a számok jelentős bővülést mutatnak 2017-ben, az eddigi kormányzati lépések arra irányultak, hogy elsősorban az oktatás színvonalát tudjuk növelni, az oktatás jellegét tudjuk igazítani a gazdaság igényeihez, arra koncentráljunk, hogy mindazok a fiatalok, mindazok a gyermekek, akik elhagyják az oktatási intézményeket, valós, az életben használható tudással rendelkezzenek.

Én tehát nem azt látom, hogy pusztán költségvetési kérdés az, hogy hogyan alakulnak az oktatási kiadások, hanem azt látom, hogy a költségvetés igazodik ahhoz a kormányzati törekvéshez, hogy minőségi oktatással bírjanak az iskolát elhagyó személyek, ne pusztán a diploma megszerzése legyen a cél, hanem az legyen a cél, hogy valós, az életben használható tudással rendelkezzenek a diákok.

Ezért került sor jelentős átalakításra a közoktatás területén, gondolok itt például a szakképző rendszer átalakítására, a duális szakképzés kialakítására vagy a felsőoktatás területén olyan képzések pozícióba hozására, amelyek a gazdaság igényeihez például a műszaki területen közel állnak. Azt gondolom, hogy sok pozitív példát láthatunk ezen a területen, kétségtelen ugyanakkor, hogy vannak még előttünk feladatok, amely feladatok végrehajtásához a forrásokat a jövő évi költségvetési tervezet tartalmazza.

A GDP-arányos kiadásokat említve a kultúránál azt tudom elmondani ‑ megint nemzetközi adatok alapján ‑, hogy Magyarország kulturális jellegű kiadásai kimagaslanak az európai uniós tagállamok között, és ezen kulturális jellegű kiadások között nemcsak beruházási többletek vannak, például a Művészeti Akadémia kiadásainál nemcsak műemlék épület átfogó felújítását tartalmazza a jövő évi költségvetési tervezet, hanem igen, a szakmai programokra is számos többletforrás áll rendelkezésre. A kulturális területen sem 4-5 milliárdos többletekről, hanem 60-70 milliárd forintos többletekről beszélünk.

Szilágyi György képviselő úr az állam működési kiadásaira hívta fel a figyelmet azzal, hogy meglátása szerint növekszenek a működési kiadások. Én megint azt kérem, hogy akkor nézzük meg tételesen, hogy hol milyen kiadásnövekedés van.

Ha az intézményrendszert nézzük, akkor csak ismételni tudom Varga Mihály miniszter úr szavait: a kormányzati, minisztériumi háttérintézmények átalakításával 32 milliárd forintos megtakarítással szá­molunk. Ezt technikailag nem a költségvetési kia­dások csökkentésével, hanem egy befizetési kötelezettség előírásával szerepeltetjük a jövő évi költségvetési tervezetben, vagyis azoknak az intézményeknek, amelyeknek az átalakításából megtakarítás keletkezik, az említett tételt be kell fizetni a központi költségvetésbe. Való igaz, hogy vannak olyan intézmények, ahol ezzel együtt is a kiadások nőnek. De miért? Azért, mert a járási kormányhivataloknál, a megyei kormányhivataloknál béremelésre tett javaslatot a kormányzat. Tehát nézzük meg, hogy a számok miért változnak! Azt gondolom, ha béremelés miatt változnak, ha olyan béremelésekről beszélünk, amelyeknek megvan a fedezete a költségvetésben, akkor pozitív dolog az egyes állami intézmények kiadásának a növelése.

A sport támogatása. Azt gondolom, hogy Szi­lágyi képviselő úr nyitott kapukat dönget sok észrevételével. A kültéri sportparkok területén egy új tétellel találkozhatunk a jövő évi költségvetésben, 2,5 milliárd forintos többlettel. Emellett azt is el kell mondjam, hogy a nemzeti sportközpontok költségvetési kiadása nem csökken, hanem növekszik. Ha megnézzük, képviselő úr, a 2016-os jóváhagyott költségvetést és a 2017-es tervet, akkor a kiadások növekednek, az intézmények fenntartására, például az elkészülő tormatermek, tanuszodák fenntartására 2 milliárd forint többletet tartalmaz a jövő évi költségvetési törvény tervezete.

Azt gondolom, ezek a kiadások pont a tömegsportot erősítik, de kétségtelen tény az is, hogy a versenysport támogatására is vannak jelentős források a jövő évi költségvetésben. Én nem választanám el élesen a versenysportot és a tömegsportot, hiszen azt gondolom, hogy a fiataloknak példaképekre van szükségük ahhoz, hogy sporttevékenységet elkezdjenek. (Közbeszólás a Jobbik soraiban: Mondjuk, Orbán Viktor. ‑ Derültség a Jobbik soraiban.)

A képviselő úr kiemelte a tornaterem- és tan­uszo­daprogramot is. Igen, a hazai források a 2017. évben is a 2016. évhez hasonló mértékben állnak rendelkezésre.

(15.40)

Ugyanakkor európai uniós programból, az úgynevezett EFOP programból szintén lehetőség nyílik ezen célok finanszírozására, konkrétan tartalmazza az operatív program a tornatermek építésének finanszírozását. Tehát hogyha a hazai források mellé az európai uniós pénzeket is hozzátársítjuk, akkor a források bővülésével kalkulálhatunk.

Végül az áfacsalások tekintetében ismét azt kell mondjam, hogy képviselő úr javaslatai jelentős részben beépültek a jövő évi költségvetési javaslatba és a mögöttes intézkedési javaslatokba, hiszen azt gondolom, a sikeresen működő EKÁER rendszer, illetőleg online pénztárgéprendszer kiterjesztésével, módosításával számolunk, amely 2017-ben további áfa­fe­hé­redést eredményezhet, vagyis többletbevételt eredményezhet. Emellett további intézkedésekkel, például az online számlázás kiterjesztésével is számolunk.

Vagyis való igaz az, hogy Magyarországon, csakúgy, mint Európa és a világ számos országában jelen van az áfacsalás, de a magyar és nemzetközi statisztikák azt mutatják, hogy az elmúlt években sikerült csökkenteni ennek a mértékét, sikerült olyan bevételeket szerezni, amelyek a közkiadások teljesítéséhez rendelkezésre állnak, és ezen az úton megy tovább a 2017. évi költségvetési javaslat is.

Végezetül, hogyha átfogó gondolatokkal indítottam a költségvetést, akkor engedjék meg, hogy hozzászólásomat egy átfogó gondolattal zárjam, nevezetesen: ismét elhangzik az a kritika, hogy a költségvetés átláthatatlan, nem javul a transzparencia, ha bármilyen változtatást tesz a kormány, az csak ront a helyzeten. Azért állok nehezen ezek előtt a kritikák előtt, mert kétségtelen, hogy mindig lehet javítani egy költségvetési beszámoló minőségén. De amikor egyértelműen elkülönülnek a működési és felhalmozási kiadások, és kristálytisztán bemutatja a javaslat, hogy mennyit költ az állam működésre, mennyit költ fejlesztésre, akkor nehezen tudom értelmezni ezeket a kritikákat.

Miért valósult meg ez a prezentáció? Azért, mert számos európai országban is követett az az általános közgazdasági gyakorlat, hogy az állam a működésére annyi pénzt költsön, amennyi a bevételeinek az összege, ne költsön ennél többet. Ha hiány keletkezik, az a hiány legfeljebb beruházásokon keletkezhet, azért, mert a beruházások a gazdasági növekedést, a foglalkoztatást bővítik, ilyen szempontból közgazdaságilag más jellegű kiadások, mint egy folyó kiadás.

Ezzel a 2017-es költségvetési törvényjavaslattal a kormány azt mutatja be, hogy az állam 2017. évi kiadásai elegendőek, bőven elegendőek a működésre, jutnak a bevételekből a beruházásokra is, az állam nem éli fel a folyó bevételeit, hanem ezekből beruházásokra is jut. És valóban, a bevételeken túl egy európai mértékben elfogadható, 2,4 százalékos hiánymérték szerint többletberuházásokat kíván megvalósítani a növekedés, a foglalkoztatás bővítése és az életminőség javítása érdekében. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. Folytatjuk az előre bejelentett felszólalók sorát: Kovács József képviselő úr, a Fidesz képviselője következik. Parancsoljon!

DR. KOVÁCS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, mindannyiunk számára örömteli és kiemelést érdemel, hogy a 2017-es, előttünk álló költségvetési tervezet egy olyan költségvetés, amely azt tudja biztosítani mindannyiunk számára, hogy minden magyar ember a következő évben biztosan léphet egyet előre.

Magyarország, közelebbről a Fidesz-KDNP eddigi politikája is stabil lábakon áll, így a kormány a költségvetésben több szakterület számára többletforrást tud 2016-hoz viszonyítva biztosítani. Ezeknek kö­szönhetően a 2017-es költségvetés ‑ sokszor elhangzott már, de ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni ‑ az oktatásban mintegy 270 milliárd forint, az egészségügyben 167 milliárd, tb- és jóléti kiadások területén 155 milliárd, a kultúra területén pedig 66 milliárd forint többletforrással számolhat és tervezhet. Amint láthatjuk, a 2017-es költségvetés százmilliárdos nagyságrendben áll rendelkezésre az egészségügy, az oktatás vagy éppen akár a kultúra területén is.

Azonban azt is meg kell említsük, hogy sajnos ez nem volt mindig így. Az Egészségbiztosítási Alap egyenlege 2002 és 2010 között ‑ akkor én éppen kórházvezető voltam ‑ két év kivételével negatív volt, ráadásul három egymást követő évben a hiány a 300 milliárd forintot is meghaladta évente. 2010-ben nem csupán a költségvetés maradt ránk óriási hiánnyal, hanem az egész egészségügyet is romokban találtuk, kaptuk, mintegy 130 milliárd forintnyi aktuális adósságállománnyal szembe kellett néznünk. A konszolidáció, vagyis a kórházak adósságállományának a rendezése több körben gyakorlatilag minden évben megtörtént. A romok eltakarítása azonban még most is folyik.

2010-et követően rég várt fejlesztések indulhattak meg, az egészségügyben például mintegy 500 milliárdos fejlesztésről beszélhetünk. Ezen belül a kórházi infrastruktúrák több mint 322 milliárd forintból újultak meg, eszközfejlesztésre 104 milliárd forint állt rendelkezésre, ezenkívül az alapellátásban, járóbeteg-ellátásban különböző korszerűsítésekre is tudtunk pénzt fordítani.

A Fidesz-KDNP a 2010-ben megkezdett utat szeretné tovább folytatni, és elérni, hogy javuljon az ellátás színvonala, az egészségügyi dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsülése egyaránt. Mindezek keretében tovább folytatódhat az egészségügyi dolgozók bérrendezése. A fentiek mellett nagy hangsúlyt kapnak a szűrési és megelőzési programok is. A fentiek megvalósítása a 2017. évi költségvetés javaslata szerint, nevezetesen az Egészségbiztosítási Alap 2017. évi költségvetése szerint megközelítően 2,1 milliárd forint kiadási főösszeg mellett valósulhat meg, az alapellátás területén pedig 15,5 milliárd forint áll pluszforrásként rendelkezésre.

Az összevont szakellátás a jogcímcsoport feladataiban és összegszerűségében is kiemelkedő helyet foglal el. Az előirányzat tervezett főösszege 746 milliárd forint, amely a szerkezeti változások, szintre hozások, fejlesztések hatására 25,9 milliárd forint többletforrást tartalmaz a jogcímcsoporton belüli és a jogcímcsoportok közötti átcsoportosításokon túl.

A hbcs-revízióval és bérbeépítéssel összefüggésben jelentkező kiadások fedezetére jövőre 10 milliárd forint többletforrás áll rendelkezésre. A nagy értékű gyógyszeres terápiák költsége is fokozatosan emelkedik, ennek fedezetére a 2017. évi költségvetésben az előirányzat fejlesztési kerete 5 milliárd forint. A gyógyító-megelőző ellátás céltartalék-előirányzata az előző évihez képest mintegy 10 milliárd forinttal emelkedik. A gyógyszerkassza céltartalék-elő­irány­zata 8 milliárd forint, a gyógyászati­segéd­esz­köz-kassza 4,8 milliárd forint többletforrással rendelkezik 2017-re, tehát összesen 12,8 milliárd forintról beszélhetünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar egészségügyben folyik a romok eltakarítása, de folynak a fejlesztések is, elindultak és folytatódnak a bérrendezések is, de tudjuk, hogy nagyon sok még az előttünk lévő tennivaló. Ki kell emelnem, hogy a benyújtott költségvetésnek az egészségügy reményeim szerint az egyik nyertese lehet a jövő évben, ezért kérem, hogy támogassák ezt a költségvetést. Köszönöm meg­tisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti pad­sorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Sallai R. Benedek képviselő úr, az LMP képviselője a következő. Parancsoljon!

(15.50)

SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elsőként is, ha meg tetszenek engedni, akkor Hoffman Rózsa képviselőtársunk szavaira reagálnék nagyon röviden. Édesanyámnak megígértem, hogy mindig tisztelettel leszek képviselőtársam iránt, mert azt mondta édesanyám, hogy a legjobb könyveket a képviselőtársunk írta, ezért nem szeretnék tiszteletlen lenni. Ugyanakkor nyilvánvalóan az a kritika, amivel az ellenzéket illette, hogy hogyan hallgatja meg a miniszter úr felvezetőjét, azért a részünkről egy kicsit adhat viszontkritikára okot, mert azzal, amit miniszter úr elmondott, nem jó egy tető alatt lenni, amiket állít és amilyen következtetéseket levon. Tehát jobb az, ha nem egy fedél alatt vagyunk, amikor a siker- és hurráoptimista gondolatokat mondja a költségvetésről és a költségvetés teljesítéséről.

A másik, amire felhívom képviselőtársam figyelmét: nem tudom, a KDNP frakcióirodájában hogy van, de bizonyára tudja, hogy a legtöbb frakcióban van televízió, és lehet nézni a közvetítést és lehet hallani, hogy mi történik. (Moraj a Fidesz soraiban.) Igaz, hogy az országban ezt sehol másutt nem nagyon lehet megcsinálni, mert az önök kormányzása alatt ez a közszolgálati tévékben le lett tiltva. Nyilvánvalóan a képviselői munkájuknak egy valamilyenfajta visszajelzése ez.

Köszönöm Pócs képviselőtársamnak a közbeszólásokat. Nem tudom, hogy az ESZOSZ-szal hogy áll, meg a feljelentésekkel, a címére bejelentett kft.-kel, szerintem azzal kellene foglalkoznia.

De folytatom a felszólalást. Még egy dolog, ami nagyon-nagyon fontos, ha költségvetésről beszélünk. Elmondta képviselőtársam, hogy a pártjából adódóan mindig kétezer évre tekintenek vissza. Én ezt azért tartom egy picit bakinak, mert ha egy évre tekintenének előre vagy megpróbálnának 5-10 évre előretekinteni, akkor lehet, hogy néhány dologban stratégiailag más irányt választanának, mint így jelen pillanatban, ahogy a költségvetésben van. Mondok erre konkrét példákat, ha megengedik, mert van néhány olyan feladat, amelyeknek a hiányát látom. Nem akartam én kritizálni azt, hogy mi van benne, inkább arról akartam beszélni, hogy mi nincs benne, ami nekem nagyon-nagyon fáj.

Lehet, hogy államtitkár úr tudja, hová lett eldugva az a 240 milliárd, amit a termőföld-pri­vatizációból terveztek bevenni, de én nem találtam meg sehol a költségvetésben, ellenben találtam egy sort, hogy 2 milliárdot akarnak a földalapból földvásárlásra szánni, és 10 milliárdot ipari parkok területére. Viszont nem tudjuk, hogy mi lesz azzal a 240 milliárddal, amit a termőföld-privatizáció kapcsán bevételként az FM kommunikált. Erre nyilvánvalóan kíváncsiak lennénk, hiszen az Alkotmánybíróság konkrétan döntött arról, hogy az NFA-törvény 15. §-ának megfelelően lehet csak felhasználni, ami leszűkíti a lehetőségeket arra, hogy csak a kis- és közepes gazdálkodók, valamint a családi gazdaságok megerősítésére lehet fordítani ezt a forrást. Az ezzel kapcsolatos bevételeket nem látom az FM költségvetési soraiban. Érdeklődéssel várom, hogy mi lett vagy mi lesz ezzel a pénzzel, mert nem jelenik meg sehol.

A másik, amire szeretném felhívni a figyelmet: habár nemegyszer kritizálom az FM-et, most kifejezetten mellettük kívánok szólni, vagy az is lehet, hogy a Miniszterelnökség mellett, ugyanis talán többüknek a fülébe jutott már a hír, hogy a közelmúltban, az elmúlt egy hétben történt meg az eredményhirdetése a nemzeti agrár-környezetgazdálkodási programoknak. Mint kiderült, alapvetően arról van szó, hogy beérkezett 452 milliárdnyi igény, és a teljes ciklusra a Miniszterelnökség 150 milliárdot irányzott elő, habár az EU-s források lehetővé tették volna, hogy 300 milliárdig felmenjenek. Jelen pillanatban egy rettenetesen rossz és szakmailag teljes mértékben támadható döntés született, hiszen nagyon-nagyon sok szántó van a kedvezményezettek között, nagyon sok ezer hektár fölötti nagygazda belekerült, miközben jó néhány esetben ugyanezen döntések során teljes mértékben kiszorultak azok a klasszikus célterületek, mint például a túzokvédelmi gyepek fenntartása, de Békés megyében is konkrétan látunk olyan területeket, ahol védett területek teljes mértékben a zonálisba nem tartoztak bele. Egyértelműen kevésnek tűnik ez a forrás, pedig lenne lehetőség arra, hogy erre akár a költségvetésből, akár más forrásokból az ehhez szükséges önerő biztosításával biztosítsanak hátteret. Véleményem szerint erre igen nagy szükség lenne.

Hadd hívjam fel a figyelmet arra, amiről szintén azt gondolom, hogy az FM-mel egy gyékényen vagyunk jelen pillanatban, ez pedig az öntözés támogatásának a hiánya. Megint nem látom azt, hogy a korábbi évek ígéreteinek megfelelően érdemben lenne erre forrás. Elmondhatjuk azt, hogy nagyon-nagyon romlik a helyzet Magyarországon, ha a világátlagot nézzük, úgy is, de az EU-s átlaghoz képest is nagyon-nagyon rossz öntözési területekkel rendelkezünk. Azt hiszem, hogy az EU-s átlag 8,7 százaléka a mezőgazdasági területeknek, a magyar pedig 1,4 százalék, ami azt jelenti, hogy jelen pillanatban lassan már a 100 ezer hektárt sem éri el az öntözött területek mennyisége, ami 1975-ben több mint 450 ezer hektár volt. Hagyján, hogy akkor 450 ezer hektár volt, de az akkori tendencia alapján azt gondolták, hogy 2000-re ez 830 ezer hektár lesz, és ezzel szemben jelenik meg most az, hogy 100 ezer hektáros nagyságrendnél tartunk, holott 200 ezer hektáron minden további nélkül lehetne öntözni, ha megfelelő hátteret biztosítanának hozzá, illetve 317 ezer hektárra az infrastruktúra is meglenne hozzá, hogy lehessen ezt biztosítani.

Ennek a megvalósítása nem fog úgy menni, ha pénzt nem tesz hozzá senki, hanem az FM évről évre mindig csak arról beszél, hogy ez fontos lenne. Erre érdemi költségvetési forrásokat kell biztosítani, EU-s forrásokból nem látjuk ennek a financiális hátterét, ebből adódóan, ha a kormány komolyan gondolja, hogy a mezőgazdaság versenyképességére forrásokat akar fordítani, akkor megkerülhetetlen, hogy ebben most már érdemi előrelépés történjen. Abban bízom, hogy az FM vezetői részéről esetleg támogatnak egy ilyen irányú módosítást, hiszen az ágazati céljaikat egyértelműen segítené egy ilyen intézkedés.

S ha már a víznél és a vízügyi infrastruktúránál tartunk, akkor arról is érdemes szót ejteni, hogy amióta a Belügyminisztériumhoz került a vízgazdálkodási ágazat, azóta gyakorlatilag nem nagyon lehet vízgazdálkodásról beszélni, mert nincs vízgazdálkodás. Azóta van katasztrófavédelem, és azt lehet mondani, hogy ez nagyjából úgy valósul meg, mint amit korábban egy oktatási példában használtam, hogy ha egy vulkánt bedugnak egy betondugóval, akkor lehet arról beszélni, hogy az biztonságos, egészen addig, amíg nem akar kitörni a vulkán. Jelenleg ilyen a vízügyi rendszerünk: évről évre fordítanak rá forrásokat, és amíg nincs nagy víz, addig ezzel nincs probléma, de ha egyszer jön a nagy víz, ez teljesen alkalmatlan arra, hogy árvízi biztonságot teremtsen Magyarországon. Ezt források nélkül hagyni nagyon nagy felelőtlenség, és nyilvánvalóan nem lesz jobb majd egy haváriahelyzetben erre 100 milliárdos nagy­­ságrendet fordítani, mint most preventív szemlélettel érdemben megfontolni azt, hogy ebben előrelépés történjen.

Valószínűleg önök is tudják, de felhívom a figyelmüket arra, hogy az ország területére megközelítőleg 112 milliárd köbméter víz érkezik be, és 117 milliárd hagyja el Magyarország területét. Ez azt jelenti, hogy nemhogy nem gazdálkodunk a vízzel, nemhogy nem próbáljuk megtartani a vízkészletünket és azt a lehető legjobban a természeti erőforrásaink hatékonyabb használatára fordítani, hanem az árvízi védekezés az 1800-as évek közepétől megörökölt rendszerben kifejezetten a lefolyást segíti, azt, hogy a leggyorsabban elmenjenek ezek a vizek. Az, hogy megvalósuljanak a holtág-rehabilitációk, az, hogy a lehető legnagyobb mértékben megpróbáljuk betárolni a vízkészletet, az, hogy a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztését végre érdemben előremozdítsuk, nem fog menni anélkül, ha nem szánunk rá nemzeti forrásokat.

Nemcsak a klímaváltozásból, de Magyarország egyéb éghajlati tényezőiből is stratégiailag egyre inkább az látszódik, hogy az elmúlt száz évben az átlaghőmérséklet növekedett, a csapadék viszont csökkent. Ennek megfelelően, ha az élelmiszer-ter­me­lési kapacitásunkat alapvetően nemzetbiztonsági kérdésként kezeljük és meg kívánjuk tartani, akkor ehhez érdemi ráfordításokat kell tenni, és ez nem megy szakszerű, jó, fenntartható vízgazdálkodás nél­kül. Erre sajnos semmilyen forrást nem látunk a költségvetésben, nincs érdemi lehetősége annak, hogy az eredeti ütemezés szerint befejezzék a VTT összes tározóját, nem látszik az, hogy a Duna mentén lenne terv a Duna-Tisza köze vízhiányproblémáinak a kezelésére, nem látszódik az, hogy a holtág-re­ha­bi­litációkra lenne pénz, ennek megfelelően ez a terület megint csak komoly hátrányt szenved el, ami hosszú távon biztosan nem jó a magyar vidéknek. Erre is javasolnék érdemi forrásokat átcsoportosítani.

Ha már az öntözésen és a vízgazdálkodáson túl vagyunk, akkor ‑ miután ezek alapvetően a vidéki foglalkoztatással vannak összefüggésben ‑ beszélni kell a mezőgazdaságon és az agráriumon túli vidéki infrastruktúráról. Nemrégen volt lehetőségem megkérdezni Seszták miniszter urat, hogy hogyan alakultak azok a bevételek, amelyek a magyar adófizetők üzemanyag-vásárlása során keletkezett jövedéki adójából jönnek be, és ezzel párhuzamosan hogyan alakulnak a közúthálózat üzemeltetésével kapcsolatos bevételek. Mint Seszták miniszter úr válaszából kiderült, csak az elmúlt öt évben megközelítőleg 2617 milliárd forintot szedtünk be, ezzel szemben összesen 763 milliárdot és 297 milliárdot, tehát nem teljesen 1000 milliárdot fordítottunk közútfenntartásra és közúthálózat-fejlesztésre. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt évekre visszatekintve az egyharmadát fordítjuk arra, hogy a vidéki útjaink járhatók maradjanak.

Azért szeretném felhívni a kormány figyelmét erre a problémára, mert az a központosító törekvés, ami minden tekintetben érződik a kormány munkáján ‑ legyen az az egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférés, legyen az a közigazgatáshoz való hozzáférés, vagy akár csak a kulturális élethez való hozzáférés lehetősége ‑, egyre inkább igényli a vidéki népességtől az utazást. Mivel iskolák bezárásával és egy halom közintézmény bezárásával a közszolgáltatásokat lassan már csak a nagyobb városokban lehet elérni, vagy sokszor csak megyeszékhelyeken vagy megyei jogú városokban, alapvető feltétel lenne az, hogy a három-négy számjegyű utak felújítására érdemi források legyenek.

A Magyar Közút Kht. véleménye alapján 600 milliárd hiányzik ahhoz, hogy a közúthálózatunk több mint 50 százalékát kitevő „kifejezetten rossz” minősítésen változtatni lehessen. Erre nem lehet azt mondani, hogy nem fontos, alapvetően lassan már a munkába járásnak is alapfeltétele lesz a közlekedés. Hiszen az elhibázott vidékpolitika egyik eredménye az, hogy a kis falvakban megszűnik a foglalkoztatás. Az a nagybirtok-politika, amit folytatnak, az a birtokkoncentrációs politika, amit megvalósítanak, még inkább az agrárfoglalkoztatást is elveszi a falvaktól. Tehát még inkább arra van szükség, hogy napi ingázással kelljen embereknek dolgozni. Ezt úgy megvalósítani, hogy töredékét fordítja a kormány arra a közútfenntartásra, amit egyébként ebből a forrásból beszed, nyilvánvalóan szerintem fenntarthatatlan.

(16.00)

És ha már ott tartottunk, hogy vidéki infrastruktúra, akkor nyilvánvalóan az is fontos dolog, amiről itt már korábban szó esett, hiszen, ha megengedi Hoffmann Rózsa képviselőtársam, nagyon sok esetben teljesen más információkat kapunk. Ami lehet, hogy azért van, mert láttam, hogy Magyar Hírlapot olvas, én meg mást. De alapvetően a vidéki önkormányzatok finanszírozása rettenetesen rossz helyzetbe került. Nagyon-nagyon kevés saját feladatot tudnak ellátni, nincsenek meg a lehetőségeik a kisebb településeknek arra, hogy bármi érdemi fejlesztést valósítsanak meg. Minden azon múlik most a kistelepüléseken, hogy az adott kormánypárti képviselővel milyen kapcsolatban vannak, tudnak-e európai uniós forrásból pályázathoz jutni, és valamit tenni a települések érdekében. Az önkormányzatiság alapvető eszméjét, amit az Európai Unió önkormány­zatokról szóló chartájában olvashatunk, elvesszük a kezükből, ha nem hagyunk hozzá alapvető fel­té­teleket, hogy el tudjanak látni a helyi közösség szá­mára fontos fejlesztéseket. Ebből adódóan, véleményem szerint, és azért kérem nagy tisztelettel az önök támogatását ehhez, mert ugye önök egyéni képviselőként vannak szinte minden magyar régióban jelen, ahol ezek a kistelepülések sínylődnek, nagyon fontos lenne, hogy ide érdemi források kerüljenek.

Örömmel jelentem be, hogy ismét van egy olyan kormánypárti indítvány, amit tudunk támogatni vagy örömmel támogatom. Boldog István képviselőtársunk nyújtotta be a kistelepülési polgármesterek fizetéséről szóló jogszabály-módosító javaslatot. Azzal a pici szépséghibával, hogy ismét, eredetileg az volt a javaslatban, hogy ezt csak önerőből lehessen megcsinálni az önkormányzatoknak, de amennyiben a kormánypárti törekvés meglesz arra, hogy központi költségvetési forrás legyen ezek rendezésére, biztosíthatom önöket, hogy ehhez a támogatásunk meglesz. Mindössze azt kérjük, hogy azt az áldatlan állapotot, amilyen helyzetbe sodortunk kistelepülési vezetőket, forrásbiztosítással és a jogszabályi környezet biztosításával próbáljuk meg a lehető legszélesebb körben megváltoztatni.

És még mindig a kistelepüléseknél tartok. Ugyanis a mai délelőtt folyamán volt szerencsém pert nyerni ismét az MVH-val szemben, és ki kell adnia a játszótérbotrány adatait, hogy melyik volt az a 145 önkormányzat, amelyektől visszaélés miatt az Európai Unió csalásellenes hivatala visszafizetést követelt, amit önök közpénzből biztosítottak is, hogy ez megvalósuljon. De épp az a baj ezzel az egész lopási történettel, hogy a vidéki kistérségek lettek ennek a vesztesei. Hiszen valakik ellopták azt a pénzt, amit arra lehetett volna fordítani, hogy szabadidős programokra, mozgáskultúra-fejlesztő parkok létrehozására lehessen fordítani egyszer az életben egy ilyen kistelepülésnek. Azt valaki ellopta. A pluszpénzt, amit a kormány adott, vissza kellett adni az EU-nak, tehát az a pénz elment, a kistelepülések meg ott vannak úgy, hogy nincs semmijük, csak néhány korhadozó fenyődarabjuk, amit jó drágán leszámláztak.

Ennek megfelelően, csatlakozva Szilágyi képviselőtársamhoz, az lenne a kifejezett kérésem, hogy a közösségi sportra, a közösségi mozgásterekre, mozgáskultúra-fejlesztő játszóparkokra a lehető legnagyobb mértékben próbáljanak fordítani forrásokat, mert mindannak a pótlására, ami itt az elmúlt években elmaradt ezeken a kistelepüléseken, mindenképpen nagy szükség lenne.

Egy huszárvágással ezzel át is kanyarodnék egy másik területre, a környezetvédelem irányába. Hiszen a folyamatos vesztese a Fidesz-KDNP kormányzásának az elmúlt években egyértelműen a környezetvédelem volt. Nem pusztán arról van szó, hogy hogyan tették tönkre az intézményrendszert, de egyre több esetben látszódik az, hogy a megmaradt intézményrendszer is nagyon-nagyon sok kérdést vet fel, hiszen a mostani átalakulás, az OKTVF megszűnése, a járási hivatali és kormányhivatali megosztása a kétszintű közigazgatásnak alapvetően feltételezi azt, hogy akkor minden járásban alapvetően környezetvédelmi szakemberek fognak dolgozni. Erre viszont semmilyen forrás nem látszódik.

Jelen pillanatban a költségvetésben az OKTVF megszűnése be van tervezve, de nem látszódik az, hogy ezeknek a szakemberek bővítésének lehetősége, a szakembergárda megerősítése hogyan fog megvalósulni. Márpedig az ügyek sorakoznak. Önök itt sorra védik azokat a védhetetlen álláspontokat, hogy hogyan kaphatott engedélyt, mondjuk, ez a négyhektáros Balaton-privatizáció, amikor valaki egy luxuskikötőt csinált a Natura 2000-es élőhelyből, hogy kaphatott Villánykövesden egy szálloda építési engedélyt olyan területen, ahol milliós értéket képviselő védett növényállományt kellett legyalulni, és mindezeknek alapvetően a szakemberháttere teljes mértékben hiányzik. Ehhez érdemi forrásokra van szükség, mint ahogy a teljes intézményrendszerben is nagy szükség lenne arra, hogy megfelelő szakmai háttérrel, megfelelő eszközrendszerrel legyenek ellátva.

Talán nem kerülte el a figyelmüket az sem, hogy az elmúlt másfél hétben került napvilágra az a nemzetközi jelentés, ami arra mutatott rá, hogy a magyarországi légszennyezettségi értékek és a határértékek hatásai miatt Magyarország a második helyen szerepel a légszennyezésből eredő betegségekkel kap­csolatos halálozásban. Ez a statisztika rendkívül szomorú, és rámutat annak hiányára, hogy miért nem fordítottunk az elmúlt években lényegesen több pénzt arra a monitoringrendszerre, amivel kapcsolatban egyébként a PM10-nek vagy apró részecskéjű szennyeződésnek a kimérésére lehetőség lenne.

Mint azt önök is tudják, ezzel kapcsolatban évek óta kötelezettségszegési eljárás zajlik Magyarország ellen, amit ugye azért nem vesz senki komolyan, mert egy halom más országban is zajlik ugyanilyen kötelezettségszegési eljárás, és emiatt azt gondolják, hogy ez a költség megspórolható. Ugyanakkor, ha megnézik azt, hogy Magyarország jelen pillanatban számos rákos megbetegedésben vezető szerepet tölt be, akkor minden bizonnyal lehetne azon gondolkozni, hogy mindezeknek a feladatoknak a megelőzése, az ezzel kapcsolatos költségek biztosítása alapvetően szükséges ahhoz, hogy érdemi előrelépés történjen a környezetbiztonság növelése érdekében.

Ugyanígy sajnos részben civil szervezeti aktivitás, részben egyéb tényezők miatt nagyjából leállt a Duna-ügy kezelésének kérdése. Ezt a költségvetés egyetlenegy szinten érinti. Ugye, van egy áldatlan állapot egy nemzetközi jogi döntés kapcsán, ami a bős-nagymarosi, részben meg nem épült vízlépcsőrendszer kérdését feszegeti. Ez pedig az, hogy gyakorlatilag most már második vagy harmadik éve nincs a Dunán olyan monitoringrendszer, amivel azokat a hatásokat lehetne folyamatosan figyelemmel kísérni, ami egy esetleges későbbi jogi eljárásban megfelelően alátámaszthatná azt, hogy Magyarországnak milyen konkrét kárai származtak a bősi erőmű megépítésével kapcsolatban. Korábban erre volt minden évben a költségvetésben forrás, most már a múlt évben sem volt, és a mostaniban sem lehet látni egyetlen fillért sem ezzel kapcsolatban. Ennek is indokolt lenne a pótlása.

Nyilvánvalóan beszélni kell alapvetően a természetvédelem és környezetvédelem finanszírozásáról is. Hiszen tegnap itt emelkedett hangulatban még Áder János államfő is nagyon színvonalas és szép előadásban mutatta be a környezetvédelem fontosságát és a nemzetközi kötelezettségvállalások teljesítésével kapcsolatos feladatait a kormánynak. Ugyanakkor ezen feladatok megvalósítására érdemi költségvetési tétel nem áll rendelkezésre. Tegnap elmondtam, és nem szeretném megismételni annak a közel két tucat nemzetközi környezet- és természetvédelmi egyezménynek a kötelezettségeit, amelyekre évek óta nem fordítunk pénzt.

Az országnak és az önök kormányának is érdeme az, hogy nagyon jó stratégiák készültek a biológiai sokféleség megvédésére, a nemzeti környezetvédelmi programra, a nemzeti éghajlatváltozási stratégiára, illetve adaptációs vagy alkalmazkodási stratégiára, viszont évek óta erre érdemi forrást nem biztosítanak a költségvetésben. Az, hogy a fiókoknak színvonalas dokumentumok készülnek, majd a végrehajtásért éppen nem csinál senki semmit, nyilvánvalóan nem kezelhető. Mint ahogy nem kezelhető az sem, hogy mindig mindent abban a pillanatban akar­nak kezelni, amikor a legnagyobb bajt okozza. Az elmúlt másfél évben úgy tűnt, hogy tanultak ebből a leckéből, hiszen az Illatos úti méreglerakat kezelésének költségeiből kaptak azért betekintést. Ennek ellenére a Kármegelőzési Alappal kapcsolatos költségek a környezetvédelmi előirányzatban ismét nem szerepelnek érdemi tétellel. Márpedig az Illatos útihoz hasonló szennyező lerakat van további közel száz az országban, amelyekből akár 20-30 is lehet potenciális veszély a környezetbiztonságra. Mindezek meg­előzésére és kezelésére, a mérgek ártalmatlanítására alapvetően állampolgáraink egészségének védelme érdekében lenne szükség, viszont minderre a költségvetés ismét nem tartalmaz semmilyen költségvetési tételt.

És ha már a természetvédelem finanszírozásáról beszélünk, hogy nincsenek meg a nemzeti források vagy nem elegendőek, akkor arról is érdemes beszélni, hogy hogyan tudná segíteni a kormányzat azt, hogy esetleg másmilyen források jöjjenek be az országba.

(16.10)

Jelen pillanatban Magyarország viszonylag eredményesen szokott szerepelni, mondjuk, az Európai Unió természetvédelmi kiírásain, mint a LIFE-, „LIFE+” kiírásokon, viszont évek óta csak a kormányzati szereplők kapják meg azt a szükséges önerőt, amit a csökkenő európai uniós támogatás kapcsán biztosítani kellene ahhoz, hogy a finanszírozás rendszerében történjen előrelépés. Ez elemi érdeke lenne az országnak, hiszen minden bizonnyal azok a források, amelyek nem közvetlenül állnak rendelkezésre az országnak, de pályázati forrásként bejönnek közvetlenül Brüsszelből, azok különböző forgalmi adókon keresztül és egyéb díjakon keresztül, közterheken keresztül szintén a magyar költségvetést gazdagíthatnák, és jócskán megtérülne az a költség, amit a pályázati önerőkre ez ügyben biztosítunk. Erre most nagyon-nagyon kevés és alacsony költség van beépítve, ezt jó lenne növelni.

Ugyanígy a környezet- és természetvédelmi zöld civil szervezetek támogatására is évről évre próbáljuk költségvetési módosító indítványokkal elérni azt, amit az első Orbán-kabinet megvalósított, hiszen utoljára az első Orbán-kabinet idején Turi-Kovács Béla miniszter úr minisztersége alatt fordulhatott az elő, hogy a méltán híres magyar zöldmozgalom több mint 1 milliárd forintból gazdálkodott szerte az országban. Ez az összeg mára ugye 63 millió forintot tesz ki a költségvetési sorok között, amely nyilvánvalóan megalázó, és ellehetetleníti a legtöbb szervezet munkáját. Most, mikor madarak és fák napja volt a héten, és arról is itt a parlamentben megemlékeztünk, azért érdemes lenne az ezzel foglalkozó szervezeteknek, ezzel kapcsolatos törekvéseknek mindenképpen olyan szintű segítséget nyújtani, hogy legalább alapfeladataikat el tudják látni.

És ha a környezetvédelmi feladatokon túl vagyunk, akkor előttem szóló képviselőtársam beszélt az egészségügy helyzetéről. Egyetlenegy dologban szeretnék csak csatlakozni ahhoz, ami elhangzott, hiszen több kormánypárti képviselő említette a családtámogatás rendszerét, a gyermekvállalás ösztönzésével kapcsolatos törekvéseket, holott évek óta nem készül el az sem, hogy a szülést segítő intézkedések alapvetően segítséget és támogatást kapjanak. És nagyon sokszor nem arról van szó, hogy ide milliárdokra lenne szükség, hanem egyszerűen arról van szó, hogy nincs meg az a szándék, hogy megfelelő háttérrel biztosítsanak segítséget a szülni vágyó nőknek vagy a gyermeket váró nőknek. Márpedig a szüléssel és a születéssel kapcsolatos újabb gyermekvállalási kedv nagyon-nagyon függ attól az élménytől, hogy milyen volt az első szülésélmény és milyen volt a várandósággal kapcsolatos élmény, és ezzel nagyon-nagyon sok lehetőséget lehetne teremteni.

Hadd mondjam el, hogy a védőnői képzésre nem készült érdemi forrás, holott nagyon sok lehetőség lenne arra, hogy átalakítsák ennek a rendszerét. Továbbra is elfogadhatatlan az, hogy míg pont az önök kormánya tette lehetővé azt, hogy a szaksegítséggel történő intézeten kívüli szülés jogszabályi háttere megszülessen Magyarországon, ennek ellenére ennek a tb-finanszírozására a mai napig nem kerülhet sor. Mintha azok a nők, akik nem szeretnének kórházban szülni, nem magyar állampolgárok lennének, és az ő családjuk mintha nem fizetne tb-t. Magyarországon a létrehozott bábapraxisoknak jelentene fenntartásban érdemi segítséget az, hogyha lehetőség lenne arra, hogy az ilyen jellegű finanszírozáshoz hozzá tudjon járulni a kormány, és ugyanazt a szüléssel kapcsolatos tb-támogatást megkapja, amit egyébként a kórházban megkapna, egy intézeten belüli szülésnél. Ez azért is fontos, mert ha önök bölcsen akarnak gazdálkodni a pénzzel, akkor látniuk kell, hogy ezeknek a költségei lényegesen alacsonyabbak, és az otthon szülő nők többsége újbóli gyermekvállaláson gondolkozik, tehát a produktivitása lényegesen jobb annak az érdekében, hogy a szülési kedvet fenntartsák. A hollandokra, akikre azt mondják, hogy smucigságuk miatt Skóciából lettek átküldve a kontinensre, azért jellemző az 50 százalék fölötti otthonszülési arány, mert ez lényegesen költséghatékonyabb és praktikusabb rendszer lehet. Ennek érdekében nyilvánvalóan érdemes megfontolni azt, hogy ha Nyugat-Európában valami jól működik gyakorlatként, akkor annak a magyarországi megvalósítására miért nem lehet egy picit több segítséget adni.

A szülésznői várandósgondozás tb-támogatása is teljes mértékben várat magára, pedig ez is egy olyan családbarát intézkedés lenne, amivel hozzá tud­nának járulni a gyermekvállalási kedv javításához.

A védőnői képzés, az ezzel kapcsolatos feladatok ellátása szintén hosszú ideje várat magára, nemhogy nem tudják kezelni a szaksegítséggel történő, intézeten kívüli szüléssel kapcsolatos felkészítő feladatokat, de alapvetően a magzatvédelemmel kapcsolatos preventív feladatokat sem tudják sok esetben ellátni, mert megfelelő eszközháttér és képzési háttér kellene hogy ehhez párosuljon.

Az utazó szűrőállomások létrehozása is nagyon-nagyon fontos lenne, hiszen Magyarország leszakadó térségeiben, ott, ahol a kisfalvas településszerkezet a leginkább közintézmény- és közszolgáltatás-elvo­nás­sal sújtja az ott élőket, nagyon-nagyon sokat segítene, hogyha ebben érdemben meglenne a lehetőség a fejlesztésre.

A várandósság idején segítene a várandós nőknek az ételjegyek biztosítása, hiszen Magyarországon nem ritka az ezzel kapcsolatos pénzügyi probléma. És ugyanígy alapvető lenne, hogy a dohányzásleszoktatás támogatására fordítson érdemi forrásokat a kormány. Ezekre évek óta nincs forrás; ezzel kapcsolatos módosítókat adtunk be, én azt gondolom, hogy ha valaki komolyan gondolja, hogy a családoknak akar segítséget nyújtani, és a születésekkel kapcsolatos családi hozzáállást akarja javítani, akkor ezen intézkedésekkel többet lehet tenni, mint egy-egy nagy plakáttal vagy audioplakáttal, amit jelen pillanatban látunk.

Alapvető lenne továbbá a HIV-szűrések felajánlása minden várandós nőnek; és a „B+” program megnyitására, magyarországi meghonosítására forrásokra lenne szükség, mert nyilvánvalóan a nemzetközi tapasztalatok ezt indokolják, és lehetővé tennék azt, hogy erre szükség legyen.

A mai napig, habár azt gondolom, hogy pont egy olyan témáról van szó, amiben értékrendszerünk megegyezik, nincs a kórházakban laktációs tanácsadó, és egyáltalán nincs meg annak a háttere, hogy az ezzel kapcsolatos hátteret a szülő nőknek átadják. Nagyon nagy szükség lenne, hogy ilyen jellegű tanácsadó minden szülészetre kerüljön lehetőség szerint, hogy tudjon segítséget nyújtani a szülő nőknek. Az újszülött-újraélesztési tanfolyam elvégzése minden szülészeten 10 főre szintén indokolt lenne. Ezek minimális költséggel nagyon nagy hatást tudnának kiváltani, és nagyon sokat segíthetnének ezen intézeteknek. Megint csak egy pici képzési programról van szó, ami tízmilliós tételekkel, érdemi hatással járulhatna hozzá.

A speciális újszülöttmentők nagyon nagy hiányban vannak az országban, és ugyanakkor ezzel kapcsolatos kockázatok nagyon megnőttek az országban. Tehát az újszülöttmentők országos támogató hálózatának a létrehozása szintén egy olyan intézkedés lenne, amivel tudnák segíteni a magzatok és a csecsemők biztonságát, ami alapvetően elvárható lenne, hogy mindenütt megvalósuljon. És ez most, azt hiszem, hogy a kórházi fejlesztésekkel kapcsolatban még inkább indokolt lehet, hogy biztonságban jussanak be az arra felkészült egészségügyi intézményekbe a szülő nők.

A születésotthonok országos hálózatának kiépítésére sok éve tettek ígéretet, illetve akkor, amikor megszületett az ezzel kapcsolatos jogszabály, az előkészítő tanulmányok, modellprogram indítása három vidéki helyszínen minimum indokolt lenne. Ezek a születésházak azt az alternatív szüléssel kapcsolatos lehetőséget teremtenék meg, ahol a bábapraxisok kiterjesztésére mód nyílna, és az ezzel kapcsolatos lehetőségek így megteremtődnének szerte az országban. Ez különösen fontos lenne azokon a részeken, ahol erre való igény az elmúlt években jelentkezett, és ezzel kapcsolatos költségeknél szintén nagy segítséget jelentene.

Fillérekbe kerülne az, hogyha az anyai halálozások kivizsgálását módszertanilag vizsgálni lehetne, hiszen az elmúlt években egész Európától eltérően egyedül Magyarország olyan, ahol növekedett az anyai halálozás. És sajnos ezzel a magyar egészségügy nem nagyon kíván szembenézni, legutóbb, mikor Miskolcon történt ilyen, gyakorlatilag az ezzel kapcsolatos hivatal megállapította, hogy mindenki felelősen járt el, és mindenki a legjobb tudása szerint teljesített, és senki nem hibás. Én sem szeretnék senkit sem hibáztatni, és nem is hiszem, hogy ott ápolónő vagy orvos lenne a hibás, de az, hogy a rendszerben szükség lehet a javításra; hogy az ezzel kapcsolatos kivizsgálási lehetőség… ‑ mint ahogy az megvan azokban az országokban, ahol sikeresen néznek szembe az ilyen problémákkal, hiszen mindenütt másutt is előfordul ez, ott nem véletlenül jár pozitív eredménnyel, hiszen csak a kézhigiéniával kapcsolatos lehetőségek fejlesztése nagyon-nagyon sok eredményt hoz ezen a területen.

Az adatgyűjtés és adatnyilvánosság lehetőségét bővíteni kellene a szülészeti beavatkozásokkal kapcsolatban. Jelen pillanatban nem tartjuk meg a császármetszésekkel és születésbeindításokkal, érzéstelenítés módjával és indikációval, a gátmetszések arányával kapcsolatos adatok hátterét, holott ezen adatgyűjtések alapvetően nagyban tudnák segíteni, ha nyilvánosságra kerülnének kórházanként, az ezen feladatok megelőzésével kapcsolatos feladatokat. Mindezek a fejlesztések alapvetően, azt hiszem, alátámaszthatnák azokat a törekvéseket, amelyeket önök a gyermekvállalás érdekében tenni kívánnak, ezek érdemében segítenék ezt.

(16.20)

Végül, de nem utolsósorban áttekintettem a költségvetésnek a Földművelésügyi Minisztériumot érintő részeit. Meg kell mondanom, hogy habár sokan azt gondolják, mindig mindenben támadom a Földművelésügyi Minisztériumot, ez nem igaz, én azt szeretném, ha lényegesen több forrása lenne. Alapve­tően nem tartom elégségesnek a Nemzeti Élelmiszer­lánc-biztonsági Hivatal működésére szánt forrásokat. Jelenleg az ellenőrzési lehetőségeik nagyon-nagyon szűkek, alacsony a létszám, technikailag fej­lesz­teni kellene a hivatalt. Jelen pillanatban a magyar­országi vetésterületnek mindössze 10 százalékát tudják ellenőrizni, és mindig eredménnyel is jár a vizs­gálat. A vizsgálati lehetőségét ki kellene terjeszteni, és szükséges lenne, hogy az FM-nek ehhez egyér­telműen szükséges források álljanak rendelkezésére. A ménesgazdaságokra és az őshonos magyar lófajták fenntartására vannak benn források, de nem elegendőek, hiszen folyamatosan, évről évre nehezednek az ezzel kapcsolatos megőrzési feladatok, és a tenyésztőegyesületek egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. Ezért itt úgy éreztem, hogy kifejezetten szükséges lenne a költ­ségek növelése, és hasznos lenne, ha átcsoportosításokkal meglenne ennek a háttere.

A Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Hivatal sorsát nem teljesen ismerem, de sajtóértesülések arról szóltak, hogy akár ez, akár a Herman Ottó Intézet sorsa bizonytalan. De mindenképpen el kell mondanom, hogy az idei területalapú kifizetések arra mutatnak rá, hogy nem elégséges a személyi háttér, lényegesen nagyobb humán kapacitásokat kell rendelkezésére bocsátani, hogy a gazdálkodók az őszi mezőgazdasági munkák időszakára és a tavasziak előtt megkapják a nekik járó támogatásokat. Ugyanis az, ami az idei évben zajlott, ezek a problémák, holott csak az első évre indult el a közös agrárpolitika mostani alkalmazása a zöldítéssel, nagyon sokszor lehetetlenítették el a mindennapi mezőgazdasági feladatokat. Ez nyilvánvalóan megint nem a nagyoknak lesz probléma és nem nekik fog gondot jelenteni, akik jelentős tőkeháttérrel rendelkeznek, hanem azoknak, akik akár pár tíz hektáros vetésterületükön gyakorlatilag ebből finanszírozzák az őszi és tavaszi munkálatokat.

A nemzeti parki igazgatóságok forrásait is keveselltem. Ott is úgy éreztem, hogy lényegesen több feladatra lenne szükség. Évek óta nincsenek meg azok a bővítési lehetőségek, amelyek a terepen töltött napok számának növelését lehetővé tennék az ott dolgozó munkatársaknak. Márpedig az ‑ főleg miután kiadja a kezéből a Natura 2000-es területeket is a kormány és magántulajdonok jönnek létre ‑, hogy folyamatos ellenőrzéssel mind a védett területeken, mind a Natura 2000-es élőhelyeken az őrszolgálat tagjai jelen legyenek, alapvetően nagyban segítené Magyarország természeti értékeinek fenntartását.

Az általam elmondottak jelentős részével kapcsolatban én és a frakcióm módosító indítvánnyal éltünk, és kérjük, hogy a kormány legalább érdemben fontolja meg ezek elfogadásának lehetőségét. Mi minden esetben megneveztük a forrásokat is, ahonnan ezt lehet biztosítani, ennek megfelelően, ha a támogatásukra mód nyílna a következő évi költségvetésben, az összességében a kormányzati törekvések korábban és jelenleg elmondott irányait segíthetné. Ehhez kérem kormánypárti képviselőtársaim segítségét és támogatását. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönjük szépen a képviselő úrnak a tiszteletre méltó hosszúságúra nyújtott és tartalmas hozzászólását, amellyel kapcsolatban csak egy megjegyzést kell megtennem. A történetesen baráti népek vándorlási szokásai nyilván a népfolklór kategóriájába esnek a felszólalásban, és nem politikai kategóriaként emlegette; északról délkeletre vándorló népek… Most viszont nem népek vándorlása, hanem a kormány államtitkárainak felszólalásai következnek. Ezek sorában Czerván György államtitkár úr az első.

CZERVÁN GYÖRGY földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy néhány dologra reagáljak. Mindenre természetesen meg sem próbálok, főleg nem olyan gyorsasággal, ahogy Sallai képviselő úr beszélt, mert hál’ istennek, nem hozzám tartozik nagyon sok olyan téma, amit felvetett a képviselő úr. De néhányra hadd reagáljak, miután a Földművelésügyi Minisztérium neve többször elhangzott, és bár számomra ‑ hogy is mondjam ‑ meglepő módon, mégis örömmel úgy vettem, hogy pozitív értelemben is elhangzott a minisztérium neve. Bár eszembe jut, hogy óvakodj a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is.

Az öntözéssel kapcsolatosan, úgy gondolom, a képviselő úr nyitott kapukat dönget. Valóban, egy húron pendülünk abban az értelemben, hogy szeretnénk növelni az öntözött területek nagyságát Magyarországon. Éppen néhány perccel ezelőtt kaptam meg e-mailen, hogy megjelent a mezőgazdasági vízgazdálkodási ágazat fejlesztéséről szóló vidékfejlesztési program 50 milliárdos nagyságrendben. Tehát úgy gondolom, hogy ha élni tudunk a lehetőségekkel, akkor előre tudunk lépni ezen a területen.

Engedjék meg nekem, hogy néhány olyan dologról is beszéljek, ami viszont nem hangzott el a felszólalásban, de véleményem szerint nagyon fontos, ag­rár­gazdaságot érintő téma. Ez a támogatások kérdése. Az agrártámogatásoknak, vidékfejlesztési támogatásoknak alapvetően három típusát tudjuk elkülöníteni. Az első típusba tartoznak a közvetlen vagy első pilléres támogatások. Ez száz százalékban uniós forrásból finanszírozott támogatás, amely nem szerepel a költségvetésben, az FM költségvetésében sem. A második típus a vidékfejlesztési programban szereplő pályázatos támogatások vagy másképpen a társfinanszírozott támogatások. Ezeket a Miniszterelnökség kezeli. Ezek közé tartozik például az öntözésfejlesztésről szóló támogatás is. Nagyobb részben uniós forrásból, kisebb részben, mintegy 15 százalékban hazai forrásból, hazai költségvetésből finanszírozott támogatás. A támogatások harmadik fő típusa a száz százalékban hazai költségvetésből finanszírozott támogatások vagy nemzeti agrártámogatások. Ezek viszont egy az egyben szerepelnek a 2017-es költségvetési tervezetben.

Ezek közül szeretném kiemelni, hogy a korábban folyó kiadások és jövedelemtámogatások címszó alatt szereplő támogatásokat átkereszteltük nemzeti agrártámogatásokra. Ez egy formai változtatás, de a lényeget kifejezi, azt, hogy ez száz százalékban hazai költségvetési forrás. Ezeken a sorokon igyekszünk az Unió által közvetlen támogatásokban nem részesülő ágazatokat is támogatni. Állattenyésztésre, kertészetre gondolok elsősorban, a versenyképesség erősítése és a vidék népességmegtartó képességének növelése céljából.

Úgy gondolom, nagyon fontos dolog, hogy a „Több munkahelyet a mezőgazdaságban” program keretében nemzeti agrártámogatási címszó alatt a 2017. évi költségvetésben 77,6 milliárd forint szerepel. Ez több mint 2 milliárd forinttal nagyobb összeg, mint 2016-ban volt. Ez lehetővé tette, hogy az úgynevezett átmeneti nemzeti támogatási soron 26 milliárd forintot tudunk betervezni 2017-re. Ebből tudjuk támogatni többek között a szarvasmarha-, a tej-, illetve a juhágazatot, valamint az Unióban mostohagyerekként kezelt dohányágazatot is mintegy 5 milliárd forinttal. Az úgynevezett puha piaci szabályozású ágazatok közé tartozik a sertés- és a baromfiágazat. Ezeket is kiemelten próbáljuk kezelni, mégpedig állatjóléti támogatás címszó alatt, az uniós szabályozás ezt teszi ugyanis lehetővé, nemzeti költségvetésünkből. Szeretném megemlíteni, hogy míg a baromfi-állatjóléti támogatás 2010-ben mindössze 4 milliárd forint volt, ez 12 milliárd forintra emelkedik, tehát háromszorozzuk, illetve egy új jogcímet is szeretnénk bevezetni az étkezési tojást termelő tyúkállományok, valamint a tenyész-baromfifajok állatjóléti támogatása címszó alatt. Ez olyan 1,2-1,3 milliárdos plusztámogatást jelent.

A sertéságazatban hasonló a helyzet, mint a baromfinál. Itt az állatjóléti címszavak, jogcímek jöhetnek szóba. 2010-ben még 6 milliárd forint volt a sertés-állatjóléti támogatás és a hízóra vonatkozott, mostanra ez szintén közel a háromszorosára, 17,7 milliárd forintra fog emelkedni oly módon, hogy a hízó-állatjóléti mellett az anyakoca-állatjóléti támogatást is bevezettük.

Szintén emelkednek az állategészségügyi támogatások. Itt is szeretnénk segíteni a tejágazatot, a vemhes üszők állategészségügyi költségeinek támogatásán, a vakcinázás támogatásán keresztül.

Amit még meg szeretnék említeni, az az, hogy ked­vezményes hitelprogramokkal is próbáljuk a gaz­dálkodók munkáját, finanszírozási problémáit segíteni. 60 százalékos kamattámogatást tudtunk betervezni a támogatások között, sőt lesznek olyan támogatási konstrukciók, mint amilyen volt már egyébként a tavalyi jégkárok kapcsán, pontosan a mostani tavaszi fagykárokra vonatkozóan. Ezen túl a tej- és sertéságazatban működő kkv-k részére teljes kamattámogatást és költségmentességet biztosító konstrukciókat dolgozunk ki.

(16.30)

Magyarul csak a tőkét kell majd visszafizetni az agrár Széchenyi-kártya-folyószámlahitelen, az MFB ag­rárforgóeszköz-hitelprogramon, az MFB élelmi­szer­ipariforgóeszköz-hitelprogramon és az MFB tész-forgóeszköz-hitelprogramokon keresztül.

Megemlíteném még, csak felsorolnám, részletekbe nem belemenve, hogy folytatjuk a szárított takarmány, a fűszerpaprika minőségi árutermelés, a nyúltenyésztés, a méhészeti járművek és a rendezett piaci árutermelés támogatását is. Folytatódik a sertésstratégiai program, a nemzeti kárenyhítési alapunk működik, az idei tavaszi fagykárokra azt tudom mondani, hogy 24 milliárd forintos kárenyhítési alap fog rendelkezésre állni. 2017-ben befejeződik a szilvásváradi lovasközpont fejlesztése. Érdekességképpen mondom: a civil szervezetek kezdeményezésére egy új, 40 millió forintos állatvédelmi alapot hozunk létre menhelyek és ebrendészeti telepek korszerűsítésére. Folytatjuk az „Igyál tejet!” programot, az iskolagyümölcs-programot, a tészek támogatását, és természetesen a nemzeti támogatásokon kívül a költségvetésben megtalálható ‑ említésre került ‑ az uniós támogatás, közvetlen uniós támogatás mintegy 417 milliárd forint.

Úgyhogy én nagyon bízom benne, hogy ezek a támogatási jogcímek segíteni fogják a gazdálkodókat, mind hazai, mind uniós források tekintetében ezek rendelkezésre fognak állni, és a kifizetések is az idei próbaév után, a ’15-ös új rendszer bevezetése után zökkenőmentesen fognak majd megtörténni, és most már ehhez csak jó időjárás és kedvező piaci viszonyok, keresleti növekedés szükséges. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Dömötör Csaba államtitkár úr a kormány nevében. Parancsoljon!

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm, elnök úr. Engedjék meg, hogy egy korábbi felszólalásra reagáljak, mégpedig a sporttal kapcsolatosra, Szilágyi képviselő úr felszólalására, azért is, mert szerintem helyesen vetette fel a tömegsport jelentőségét, úgyhogy érdemes pár szó erejéig erről beszélnünk.

2010-ben, amikor ez a kormány hivatalba lépett, akkor a sportolási szokások terén ez az ország sok tekintetben sereghajtó volt, és a kormány úgy gondolta helyesnek, hogy sok programot indít annak érdekében, hogy ezt a helyzetet megváltoztassa. Ezek közé tartozik a kötelező testnevelés: 2015-től 1 millió diák életének része lett a rendszeres testmozgás, 12 évfolyamon keresztül kell rendszeresen sportolniuk. Természetesen ahhoz, hogy ez a program sikeres legyen, elengedhetetlen, hogy az intézményi háttér is biztosítva legyen, ezért indította el a kormány a köznevelési fejlesztési programot, ezért épülnek szerte az országban új uszodák, tornatermek részben hazai és ‑ amint az államtitkár úr említette ‑ részben uniós forrásból. Azt is szeretném megemlíteni, mert idetartozik, hogy közel 1200 iskolának biztosít a kormány sporteszközcsomagokat, ebből is látszik, hogy a hangsúly épp annyira van a tömegsporton és az utánpótlás-nevelésen is. És egyébként a képviselő úr nagyvonalúan elfeledkezett a taoforrásokról is, amely szintén jelentős mértékben segíti az utánpótlásképzést.

Hogy pár számmal is alátámasszam a mondandómat, ami a kézilabdát illeti, a 2011-es 24 ezer helyett 2015-ben már 46 ezer igazolt sportolót tarthatunk számon; ami a kosárlabdát illeti, 28 ezer helyett 52 ezer igazolt sportoló van; és a labdarúgás területén ez a szám 133 ezer helyett mostanra már 232 ezer. Ebből is látszik, hogy jelentős mértékben megemelkedett az igazolt sportolók száma.

Az erőfeszítéseket nemcsak mi látjuk így, hanem például az Eurobarométer felmérései is: 2009-ben a magyarok 5 százaléka sportolt rendszeresen, ma ez az arány már 15 százalék. Én azt mondanám, hogy sok még a teendő, de a kormány megfelelő lépéseket tett abba az irányba, hogy a rendszeres testmozgás Magyarországon a mindennapok része legyen, és jó hír az, hogy a következő évi költségvetés is megfelelő forrásokat biztosít mindehhez. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban. ‑ Bangóné Borbély Ildikó közbeszól.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérem, most visszatérünk az előre bejelentett felszólalókhoz. Ezek sorában Oláh Lajos képviselő úr, független, mondhatja el véleményét. Parancsoljon!

DR. OLÁH LAJOS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A költségvetés parlament előtti tárgyalásának, vitájának nem sok értelme van így, teljesen mindegy, hogy mit mond az ellenzék, de még az is teljesen mindegy, hogy a kormánytöbbség gyakorlatilag mit fog elfogadni. Egy évvel ezelőtt is elmondtuk: nem lehet valós alapokon álló, megalapozott költségvetést elfogadni a tavaszi ülésszakon. Még a 2015-ös zárszámadást sem ismerjük, nem tudjuk, mi fog történni a magyar gazdaságban 2016-ban, nem ismerjük a világgazdaság 2016. őszi helyzetét, a gazdasági partnereink jövőre vonatkozó terveit, előrejelzéseit, pedig a magyar gazdaság egészének lényegesen fontosabb, hogy mondjuk, a német jövedelmek hogyan változnak jövőre, mint hogy a magyar kormány mit rajzol egy papírra. Önök a 2016-os tervhez képest mondják a növekedést, de a valódi tényhez képest ez a növekedés elenyésző lesz.

De nincs valódi értelme a költségvetési vitának azért sem, mert az önök kormányzása alatt a magyar költségvetési törvény kiüresedett, funkcióját vesztette. Ennek a javaslatnak a normaszövege alapján a kormány úgyis azt csinál, amit akar, ennek a törvénynek az elfogadásával az Országgyűlés 400 milliárd forint felhasználásáról formálisan sem dönt, hanem azt különböző tartalékok formájában a kormányra bízza. Ez az összeg megegyezik az összes családtámogatási kiadás együttes összegével.

Ennek a törvényjavaslatnak az alapján a kormány szabadon átcsoportosíthat korlátlan összeget bárhonnan bárhová, önök pedig néhány héttel ezelőtt megszavazták, hogy a költségvetésben nem szereplő tételekre, fedezet nélküli kiadásokra, a következő évek bevételeinek terhére is bármilyen kiadást vállalhasson a kormány.

Hogyan lehet a költségvetés megalapozott, amikor idén, négy hónappal az év kezdete után a kormány 500 milliárdos módosítást nyújtott be már az idei költségvetéshez is? Hogyan tudhatják önök, miről szavaznak, miről beszélnek, amikor ez a javaslat több tucatnyi olyan intézmények ad több tízmilliárd forintot, amelyek bezárását a kormány már be is jelentette? Nem ismerjük az életpályaprogramokat, a közoktatás és az egészségügy területén tervezett lépéseket, ezekről egyáltalán nem tudunk semmit, holott ezek ma az embereket leginkább érdeklő, havi több tízezer forintot jelentő kérdések. És ezekre még csak meg sem próbál a kormány válaszolni, azt csinál, amit akar.

Ezzel, hogy ezt a kormány így beterjeszti, világosan bemutatja, mit gondol a saját, többséget adó képviselőiről: sajnos nyomógombnak tekinti önöket. Azt mondják, hogy a választóknak sincs közük ahhoz, mi történik a pénzükkel, nem kell megvitatni, nem kell beleszólni ebbe a dologba. De nézzék meg, mi lett az elmúlt egy évben abból, hogy önök szabad kezet adtak a kormánynak: felcsúti kisvasút, stadionok, MNB-alapítványok, a Várba költözés, Terror­elhárítási Központ, sok száz millió forint elherdálása.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános bevezető mellett engedjék meg, hogy néhány olyan dologra felhívjam a figyelmüket, amik egyéni képviselőként a választókörzetemre vonatkoznak. Az egyik a társasházak kérdése. Ma Magyarországon semmilyen olyan lehetőség nincs, ami az 1946 előtt épült társasházak felújítását támogatná, holott Budapest belvárosa, a Világörökség része nagyon is igényelné az ilyen összegeket. Több levelet küldtem a minisztériumokba, a Fővárosi Önkormányzatnak, hogy hazai vagy EU-s forrásokkal próbáljuk ezt megoldani ‑ pozitív válasz nem érkezett. Én nagyon bízom abban, hogy akár a költségvetésben, akár egy későbbi módosítóban lesz arra lehetőség, hogy mégiscsak az 1946 előtti társasházak is kapjanak felújítási lehetőséget, és hogyha már fontosak voltak különböző afrikai tanulmányok a Nemzeti Banknak, akkor esetleg a társasházak felújítására kedvezményes hitelprogramot is el lehetne indítani, hisz azok, akik ott laknak, képtelenek finanszírozni ezt a sok száz-, sok tíz-, sok százmilliós felújítást. Talán stadionok és tao helyett erre is lehetne egy kis pénzt fordítani.

Erzsébet- és Terézvárosnak van egy speciális területe, ez az úgynevezett bulinegyed, amelyet ma már többen látogatnak meg, mint a budai Várat. Ez nagyon sok embernek, aki akár Magyarországról odamegy, egy kiváló szórakozási lehetőség, a külföldieknek is, ugyanakkor akik ott laknak, azoknak gyakran egy rémálom, hisz szemetet, közbiztonsági problémát és zajproblémákat jelent. Több levélben fordultam a miniszterelnök úrhoz, miniszterekhez, hogy azokból a bevételekből, amelyeket a bulinegyed generál, valamilyen módon adjunk támogatást az erzsébetvárosi önkormányzatnak, az ott élő lakosoknak, hogy ezeket a problémákat segítsük kezelni; ne csak az önkormányzat egyébként is nagyon szűkös forrásai álljanak rendelkezésre, hanem központi forrásból is segítsük azt, hogy a takarítás megoldható legyen, így is már reggel fél 5-kor kimennek a takarítógépek, hogy egyáltalán minimálisan élhető környezetet próbáljunk meg ott létrehozni, de az ott lakóknak házfelújításra, a zajszigetelésre, a közbiztonság ellátására is. Ebben a témában többször egyeztettem Pintér miniszter úrral, aki segít is abból a szempontból, hogy több rendőr érkezett oda, de ezeket a rendőröket bármilyen helyzet esetén azonnal elvezénylik, tehát egy állandó megoldást ezek nem tudnak jelenteni, tehát mindenképp egy hosszú távú, fenntartható növekedésre van szükség.

(16.40)

Az erzsébetvárosiak és a terézvárosiak nagyon várják, hogy a Péterfy Kórház azokból az összegekből, amelyekről beszélünk az egészségügy tekintetében, milyen forráshoz, milyen lehetőséghez fog jutni, hiszen az államtitkár úr előtt is ismert, hogy a Péterfy Kórházban is nagyjából azok a problémák ugyanúgy jelentkeznek, mint ahogy az összes többi kórházban. Nagyon jó lenne, hogyha ebben nemcsak beszéd szintjén lenne előremozdulás az egészségügy tekintetében, hanem a valóságban is. Én meghallgattam államtitkár úr programját, bízunk benne, hogy ez előre tud menni, ennél sokkal többet kívánunk önnek, merthogy az, amit elmondott, az még sajnos mind kevés az egészségügy mostani állapotához képest.

Nekem volt „szerencsém” sürgősségi osztályon eltölteni 9 órát, volt olyan beteg, aki reggel 7-kor érkezett, és éjfélkor még mindig ott volt. Reméljük, hogy ez a költségvetés legalább egy kicsit próbál ebben segíteni.

Javasolnánk, hogy a taopénzeket integráljuk bele a költségvetésbe, hiszen a taopénz ebben a formájában gyakorlatilag egy kicsit hasonlít a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak átadott pénzhez, amikor a közpénzből gyakorlatilag magánpénz válik, ellenőrizhetősége nuku ennek a történetnek. Hozzuk be a költségvetésbe, és közösen döntsünk arról, hogy mi legyen a taopénzzel!

Egyébként tettünk olyan javaslatot, hogy csak abban az esetben lehessen sportegyesületeknek adni egy forintot is, hogyha legalább egy forint, ugyanannyi megy egyébként az iskolai sportra. Szeretnénk, hogyha ebben is sikeresen tudnánk előremenni.

Tisztelt Elnök Úr! Egyelőre köszönöm a lehetőséget, nem visszaélve az önök türelmével. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönjük szépen. Tisztelt Országgyűlés! Már majdnem eljutottunk egy kétperces körhöz, amikor is a kormány két államtitkára bejelentkezett, és a Házszabály szerint őnekik kell megadnom a szót. Banai Péter Benő államtitkár úr, parancsoljon!

BANAI PÉTER BENŐ nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Igyekszem rövid lenni, de fel kell idéznem a tavalyi költségvetési vitát, amikor is arról volt szó, hogy vajon ismertek-e az előző év számai vagy sem.

Oláh Lajos képviselő úrnak fel kell hívjam a figyelmét arra, hogy a 2015. évi tényszámok és a 2016. év központi költségvetésének végrehajtásáról szóló, április végéig rendelkezésre álló adatok nyilvánosak. Nemcsak hogy nyilvánosak, nemcsak hogy bárki által elérhetőek, hanem az elemző szervezetek, az Európai Bizottság, az OECD ezeket ismeri. Tehát nemcsak Budapesten megnézhetőek a számok, hanem Brüsszelben és mindenütt.

Tudjuk, hogy a tavalyi évben 2,9 százalékkal bővült a magyar gazdaság, és az uniós módszertan szerint 2 százalék volt a hiány. A részletes kifejtése pedig a Kincstár honlapján vagy a Nemzetgazdasági Minisztériumon keresztül megismerhető.

A másik dolog a 2016-os költségvetés megalapozottságára vonatkozik. Ismét felhívom a figyelmet arra, hogy én nem hibának, hanem erénynek tartom azt, hogy egy olyan költségvetés készült 2016-ra, ami stabil, és amely végrehajtása során azt látjuk, hogy nemhogy nem lenne elegendő pénz, hanem a költségvetés többletbevételei többletkiadásokat tesznek lehetővé.

Én ezt a módosítást sokkal pozitívabban értékelem, úgy, hogy közben a hiánycél tartható, az államadósság csökken, mint azokat a költségvetés-vég­re­hajtásokat ‑ 2010 előtt láttunk ilyet nem egyet ‑, ahol érintetlenül maradt a tárgyévi költségvetés, csak épp a tények teljesen elszakadtak a költségvetésben jóváhagyott számokhoz képest.

Ebből a perspektívából nézve, én nem gondolom, hogy a 2017. évi költségvetés összeállításánál olyan kockázatok merülhetnének fel, amelyeket az említett tartalékképzéssel ne lehetne kivédeni.

Ami pedig a költségvetés végrehajtását illeti: a hatályos szabályok alapján a költségvetés megalkotása az Országgyűlés feladata, és a jóváhagyott költségvetési kereteken belül a költségvetés végrehajtása a kormány elsődleges felelőssége. Így értelemszerűen a kormány csak olyan lépéseket tehet, csak olyan átcsoportosításokat hajthat végre, amely az Országgyűlés által jóváhagyott költségvetési kereteken belül marad, és amely átcsoportosításokra a vonatkozó törvények felhatalmazást adnak.

Nincs tehát arra lehetőség, hogy a jóváhagyott keretektől olyan mértékű eltérés legyen, amely például a költségvetés felborulását eredményezné. Igaz ez az éven belüli átcsoportosításokra is, és igaz az éven túli kötelezettségvállalásokra is.

Ami pedig a konkrét felvetéseket illeti: igen, az egészségügyben számtalan területen többlet áll rendelkezésre. A béremeléseket illetően konkrét összeget most még nem tudunk mondani, de azt el tudjuk mondani, hogy a vonatkozó törvényekkel, az államháztartási törvénnyel összhangban a céltartalék előirányzatán 180 milliárd forint szerepel, mely céltartalék-előirányzatból az egészségügyi ágazat vagy éppen a szociális ágazat béremelése megvalósulhat. A konkrét összeg az egyeztetések függvényében alakul ki.

Itt megint csak azt tudom mondani, hogy a kormány a vonatkozó törvénnyel összhangban járt el, ami azt írja elő, hogy ha ismert egy kiadás, de még a pontos összege, a pontos felosztásmódja nem ismert, akkor a várható kiadásra céltartalékot kell képezni.

Én azt gondolom, hogy felelősen járt el a kormány akkor, amikor a folyamatban lévő, várható kiadásokra az említett céltartalékokat megképezte. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkár úr, parancsoljon!

DR. ÓNODI-SZŰCS ZOLTÁN GUSZTÁV, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Meg lettem szólítva, muszáj erre reagálnom. Már az előbb elhangzott Banai Péter államtitkár úrtól is, hogy folyik egy bértárgyalás. Tehát igenis, a kormány komolyan veszi azt, hogy ez egy tárgyalási folyamat. Addig, amíg nem derül ki, hogy mi is fog a tárgyalások végén költségvetési vonzattal rendelkezni, addig nem tudjuk betenni a költségvetésbe. Azt gondolom, ez ilyen egyszerű tétel.

A másik pedig: én szomorúan végighallgattam megint a Péterfy Sándor Utcai Kórháznak a történetét, de azért tegyük már ezt tisztába. Én nem tudok olyan problémát, amelyet ez a kormány hozott volna létre. Tudok olyat, amit nem tudott megoldani, de örökölte korábbról.

Tehát azért van nehéz dolguk önöknek, amikor majd engem ekéznek itt a parlamentben, mert nem tudnak olyat majd felemlíteni, ami ne lett volna jelen ezelőtt már 6 évvel is ebben a parlamentben. De igyekszem megfelelni majd a kormánynak is és az ellenzéknek is a jövőben. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces körre kerül most sor. Az első felszólaló Czomba Sándor képviselő úr, Fidesz. Parancsoljon!

DR. CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A foglalkoztatási alappal kapcsolatban hangoztak el itt kérdések. Abban talán mindannyian egyetértünk, hogy a közfoglalkoztatást ott, akkor és addig kell fenntartani, ahol és ameddig ez szükségeltetik.

Nem tudom, mi lett volna, hogyha a következő évi költségvetés a konvergenciaprogramnak megfelelően nem… az idei évben 340 milliárd volt, a jövő évben 400 milliárd forintot tervezett volna, most a tervezetthez képest 325 milliárd forint a tényleges, akkor nem tudom, mi lett volna. Ez a nyuszi esete, hogy ha van rajta sapka, ha nincs rajta sapka, akkor mit mondtak volna. Én azt gondolom, hogy ez az első tételes mondat a legfontosabb ebben az ügyben, és személy szerint én, mint olyan, aki egyébként egy meglehetősen hátrányos helyzetű térségből jövök, azt gondolom, hogy a közfoglalkoztatás elérte azt a szintet, ahol azokat az embereket, akik tudnak, akarnak és képesek dolgozni, meg tudjuk szólítani. Hogy tudunk-e értelmes munkát mindenkinek adni a közfoglalkoztatás keretében, az egy feladat, a következő időszakban is egy fontos feladat mindannyiunk számára.

Azt is felvetem, hogy nem feltétlenül szükséges mindenkit a közfoglalkoztatásba betenni, aki jelen pillanatban ott van, mondjuk, diplomával, megfelelő végzettséggel, 25 év alattiak, és még egy fontos helyzetet mondok: a 16 éves korosztály esetében különösen indokolt esetben lehetséges vagy célszerű szerintem a közfoglalkoztatást mint utolsó eszközt ebben az ügyben használni. De hogy szükség van rá, az egyértelmű.

Azt gondolom, az is egy lényeges kérdés, hogy a versenyszférába való kilépést támogassuk. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy az elhelyezkedési támogatás, amit most fogadtunk el nemrégiben, erről szól. 22 800 forintot kap nettóban az a közfoglalkoztatott, aki egyébként hajlandó kilépni.

Az összegekkel kapcsolatban csak annyit, hogy ne a 325 milliárdot hasonlítsák össze a 16 milliárddal, ami az NFA során van, hanem az a 74 milliárd forint is ezeket a célokat szolgálja, ami júniusi előfinanszírozás egyébként, sőt az a 20 milliárd is, ami a szakképzés. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Tehát magyarul: 110 milliárd forint áll csak az NFA-ban rendelkezésre a következő évben munkahelyek teremtésére. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Z. Kárpát Dániel képviselő úr, Jobbik, két percben.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor jó egy órája gombot nyomtam, arra kívántam a Jobbik frakciója nevében reagálni, hogy zárszámadás nélkül ilyen korán benyújtani egy költségvetési tervezetet odavezet, amit államtitkár úr maga megerősített: 500 milliárdos eltéréshez. Isteni szerencse, hogy ez pozitív irányban történt, isteni szerencse, hogy tudtak belőle osztogatni, de mivel külső, begyűrűző hatások befolyásolják ezt a rendszert, önök mit fognak tenni akkor, hogyha jövőre, mondjuk, egy 1200 milliárdos mínusz keletkezik, és adott esetben egy megszorító csomagot kell így az eltérések nyomán benyújtaniuk?

(16.50)

Az államadósság kérdése tekintetében kellő visszafogottságra inteném a kormányzatot, hiszen itt folyamatosan az államadósság csökkenéséről beszél­nek. Fognak találni, ha nem találnak, akkor fognak kreálni olyan mutatót, ami alapján ez igaz lehet. Ugyanakkor az Államadósság Kezelő Központ adatai szerint 2015 márciusában 24 370 milliárdnál tar­tottunk, a legfrissebb, általam elérhető március 31-ei közlés szerint pedig a központi alrendszer adóssága 25 473 milliárd forint, és el kell hogy mondjuk, hogy a maastrichti adósságráta 75,3 százalékos, az önök Széll Kálmán-tervben ígért GDP-arányos 65-70 szá­za­lékához képest. Még egyszer mondom, 25 473 milliárd forint jelen pillanatban az utolsó elérhető adat alapján az a megnövekedett államadósság-mér­ték, ami esetében csökkenésről beszélni legalábbis kérdőjeles.

Ugyanakkor a kellő visszafogottságot az is in­do­kol­ná, hogy ez a költségvetési tervezet számos szo­ci­á­lis kiadási forma és egyebek esetében, ha nem is drá­mai, de azért mérhető csökkentéseket is tar­tal­maz: az árvaellátást, az özvegyi nyugellátások mér­té­két csökkenti, a rokkantsági rehabilitációs ellátások keretét is csökkenti, illetve a családi pótlékra szánt keret szintén 1 százalékkal alacsonyabb a korábban felvetettnél.

Ezek ismeretében tehát kellő visszafogottsággal kellene nyilatkozniuk arról a költségvetésről (Az el­nök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő le­teltét.), ami alapvetően egy kiszáradt gazdaságot ír le. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Banai Péter Benő államtitkár úr, pa­ran­csoljon!

BANAI PÉTER BENŐ nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Megalapozott-e a költségvetés vagy sem? Ha a kormány számításait az ellenzék úgy tekinti, hogy az nem megalapozott, hiszen jövőre 1000 milliárdos eltérés lehet, akkor ajánlom mindenki figyelmébe a Költségvetési Tanács és az ÁSZ véleményét. A tanács és az ÁSZ véleménye mellett ajánlom mindenkinek figyelmébe az Európai Bizottság május 3-án meg­jelent előrejelzését, amelyben 2017-re 2 százalékos GDP-arányos hiánnyal számol.

Természetesen lehetnek olyan folyamatok, ame­lye­ket sem a kormány, sem az ÁSZ, sem a Költ­ség­vetési Tanács, sem az Európai Bizottság, sem az OECD, senki nem lát előre. (Z. Kárpát Dániel: Igen, pont erről beszélünk.) Éppen ezért tervez a költségvetés jövő évben is 200 milliárd forintnál na­gyobb tartalékokkal. És amint azt Kovács Árpád el­nök úr az expozéjában elmondta, ez a tartalék ki tudja védeni azokat a negatív hatásokat, amelyek egy esetleges alacsonyabb növekedésből vagy állam­adós­ság­nál egy többletköltségből fakadnának. Azt gon­dolom, a korábbi tervezés pont azt a célt szolgálja, hogy a stabilitást, kiszámíthatóságot erősítse, és ezt a célt az előző évi gyakorlat, azt gondolom, hogy visszaigazolta.

Ami az államadósság alakulását illeti, képviselő úr pontosan tudja, hogy mind reálgazdasági, mind pénzpiaci szempontból egy adott ország adósságának megítélésekor a GDP-arányos, vagyis a gazdaság telje­sítőképességéhez mért adósság szintje az elsőd­legesen figyelt mutató. Ebben a mutatóban 2011 óta egy-két európai uniós ország mellett Magyarország volt képes arra, hogy évről évre csökkenjen a GDP-arányos államadósság mértéke. A 2017-es költ­ség­ve­tés úgy tesz javaslatot adócsökkentésekre, szociális, egész­ség­ügyi, oktatási területen többletkiadások biz­to­sítására, hogy mellette az államadósság csökkenni tud.

És végül engedjék meg, hogy arra emlé­kez­tes­sem önöket, hogy természetesen ezt lehet kritizálni és lehet alternatív javaslatokat benyújtani, de ha már a 2016-os költségvetést említettem, akkor hadd mondjam el, hogy számításaink szerint a tavalyi évben a Jobbik képviselőcsoportja által benyújtott javaslatok elfogadása esetén a hiány és ezáltal az államadósság 776,4 milliárd forinttal növekedett volna. (Zaj, közbeszólások a Jobbik soraiban.)

Azt gondolom tehát, hogy ha államadósságról beszélünk és a költségvetés folyamatairól beszélünk, akkor célszerű megnézni azt, hogy a kormány mellett a különböző frakciók milyen javaslatokat fogal­maz­nak meg, és úgy látom, hogy e tekintetben a Jobbik tavalyi javaslatai nem az államadósság csökkenését, hanem növekedését célozták volna. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok sora­i­ban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tukacs István képviselő úr, MSZP, kettő percben!

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Banai Péter Benő jobbikos kép­vi­selőkkel konzultál.) Ha majd államtitkár úr és a kép­viselő urak befejezik a magántárgyalásukat, talán én is egy kétpercessel hozzájárulhatok a vitához.

Ónodi-Szűcs államtitkár úr szavai indítottak arra, hogy beszélgessünk egy kicsit arról, hogy az egész­ségügy költségvetése milyen. A mai napon ‑ ez is meglepő, mint ahogy az is meglepő, hogy a kor­mány tagjai aktívan vesznek részt egy költségvetési vitában (Felzúdulás, közbeszólások a kor­mány­pártok soraiból, köztük Font Sándor: Nálatok nem így volt!) ‑, szóval a mai napon Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke két eléggé meglepő bejelentést tett. Az egyik bejelentés az volt, hogy velük senki nem tárgyal arról, hogy milyen lesz az egészségügy költségvetése, és különösen bírálat tár­gyá­vá tette a háziorvosok vagy egyáltalán az alap­ellátás számára biztosított összeget, amely mintha nem lenne köszönőviszonyban sem az előre jel­zet­tekkel, illetve az alapellátásban dolgozó háziorvosok ezen még megosztoznak a fogászokkal és a védő­nőkkel is.

Ugyanakkor államtitkár úr most azt mondta, hogy bértárgyalások folynak. Nyilván nem lehetek annyira naiv, hogy most megkérjem arra, hogy fedje fel a kormány pozícióját ezekben a bértár­gya­lá­sok­ban, mert ez nem így működik. Ugyanakkor a kormánynak lehet valami határozott célja ezekkel a tár­gyalásokkal, tisztelt államtitkár úr, mert az könnyen belátható, gondolom, ebben nem kell győz­köd­nünk egymást, hogy a jelenlegi bérekkel az egész­ség­ügy működni nem tud. És az is igaz, hogy 36 százalékos, magánzsebekből származó egészségügyi költéssel, már amikor nem az ingyenes egész­ség­ügy­ben nyer szolgáltatást valaki, akkor nem lehet mű­köd­tetni azt a rendszert, amelyet elvben szoli­dari­táselvűnek meg nemzeti kockázatközösség alapján működőnek gondolnak.

Tehát, államtitkár úr, én úgy gondolom, hogy tárgyalunk egy költségvetést, miközben zajlanak tárgyalások arról, hogy a költségvetésben mi lesz. Az egész megjegyzésem, illetve az elmondottak arra irányulnak, hogy nem túl fair költségvetést úgy tár­gyalni, hogy egyes tételeiről még halvány fogal­munk nincs. Elnök úr, köszönöm a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ónodi-Szűcs állam­titkár úr, parancsoljon!

DR. ÓNODI-SZŰCS ZOLTÁN GUSZTÁV, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. Nem szeretném a kamarai vitát idehozni a parlamentbe, erről nem akarok nyilat­koz­ni, mert az a mi belső ügyünk, ezt nem itt akarom kifej­teni. Azonban két tényt tegyünk már tisztába! A mai Bloomberg-cikk bemutatja azt, hogy a ma­gán­költés ezelőtt nyolc évvel is már több mint 30 százalék volt Magyarországon. Ez az egyik tényadat. A másik pedig, hogy a tárgyalások minden második héten folynak immáron több mint egy fél éve. Tehát azt gondolom, hogy ez is azt mutatja, hogy mi komo­lyan vesszük azt, hogy mit kérnek tőlünk a dolgozók. Az pedig, hogy éppen hogy áll a költségvetés, annak ehhez semmi köze.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Hiszen mi nem 2016-ról beszélünk és nem 2017-ről beszélünk a tárgyalásokon, hanem szeretnénk 2019-ig minden évben ütemezetten bért emelni. Ennek megfelelően nem tudom most garantálni, hogy mi lesz a költségvetési vita majd 2017 áprilisában, ennek ellenére arra szeretném rávenni a kormányt, a kormányunkat, hogy meg tudjak velük állapodni négy évre azért, hogy a munkabékét az egészségügyben tudjam biztosítani. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ismételten szeretettel köszöntöm önöket. Folytatjuk a vitát. Ágh Péter képviselő úr következik, a Fidesz képviselőcsoportjából.

ÁGH PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy a Honvédelmi és rendészeti bizottság tagjaként szóljak hozzá a vitához. A kormány elkötelezett a Belügyminisztérium feladatköréhez tartozó rendvédelmi területek további erősítése és fejlesztése mellett. Kiemelkedő eredménynek tekinthető a rendvédelmi dolgozók életpályarendszerének 2015-ös bevezetése és a hozzá kapcsolódó bérfejlesztés, amely által új, hosszú távon jól tervezhető életpálya nyílik meg a rendvédelmi állomány számára. A béremelés a rendőrség mellett ki­ter­jed a katasztrófavédelem és a büntetés-végre­hajtás hivatásos dolgozóira, a polgári titkosszolgálatokra, valamint az Országgyűlési Őrségre, összesen így több mint 60 ezer ember fizetése emelkedett tavaly.

Idén is folytatódik a rendvédelmi életpályamodell és az ehhez kapcsolódó illetményfejlesztés is, amelynek keretében 2019-ig évente átlagosan 5 százalékkal nő a rendvédelmi dolgozók fizetése. A bérfejlesztéshez kapcsolódó 2017. évi többlet személyi juttatások, valamint az ehhez kapcsolódó járulékok a „Miniszterelnökség ágazati életpályák és bérintézkedések” között rendelkezésre áll, amelyre 48,9 milliárd forint van rendelve.

(17.00)

A rendvédelmi terület egyik kiemelt célkitűzése a költségvetésben, hogy a közbiztonságot és a közrendet tovább erősítse. A benyújtott költségvetés tartalmazza ezeket a fő célokat és a költségvetési megalapozottságukat is rögzíti. 2017-ben is kiemelt cél, hogy fokozott rendőri jelenlét legyen minden településen, és ehhez kapcsolódóan a Belügyminisztérium képzési koncepciót dolgozott ki, hogy megfelelően képzett rendőrök biztosítsák a települések közrendjét. Fontos hozadéka ezeknek a fejlesztéseknek és programoknak, hogy az állampolgárok és az állomány tagjai is közvetlenül tapasztalják az eredményeit, mert általuk emelkedik az állampolgárok biztonságérzete és a rendőrség megbecsülése is.

Az elmúlt öt évben jelentősen csökkent a társadalom számára legérzékenyebb bűncselekményfajták közül az emberölések, a testi sértések, a rablások, a személygépkocsi-lopások és az önkényes járműelvételek száma. Tavaly összesen 309 394 rendőri eljárást regisztráltak, ez 13,8 százalékos csökkenés éves szinten. A nyomozáseredményességi mutató 47,4 százalékról 51,4 százalékra nőtt. Jelentősen, 30 százalékkal csökkent a közterületen elkövetett bűncselekmények száma. Összességében elmondható, hogy a rendőrség eredményesen végzi a munkáját, Magyarországon ezáltal javul a közbiztonság. A rendőrség feladatellátását és a kitűzött célok elérését lehetővé teszi a 2017. évi költségvetés, mert 53 milliárd 472 millió forint többletforrást biztosít a Belügyminisztérium számára.

A büntetés-végrehajtási területen is fejlesztések várhatóak. A büntetés-végrehajtási intézetek nemzetközi elvárásoknak való megfelelése szempontjából az egyik legfontosabb feladat a fogvatartotti telítettség csökkentése. A zsúfoltságból eredő feszültségek közvetlenül is kihatnak az eseményekre, emellett a biztonsági tevékenységet végrehajtók feladatai is jelentősen megnövekedtek. A leterheltség csökkentése, a megfelelő munkakörülmények biztosítása és a tárgyi feltételek további javítása elengedhetetlen. Jövőre is folytatódnak a férőhelybővítő beruházások és fejlesztések. A büntetés-végrehajtás 2017. évi feladatai között ismét jelentős szerepet kap a belső ellátás körének további bővítése, és az intézkedések elősegítik a munkáltatásban részt vevő fogvatartottak létszámának növekedését is. Mindezek alapján a büntetés-végrehajtás kiadási főösszege 60 százalékkal növekedik, ami egy újabb lépés, hogy az európai elvárásoknak megfelelően fejlődjön ez a terület is.

Tavaly több mint másfél millió bevándorló, vagyis egy országnyi ember lépett be illegálisan Európába. Ebből, mint önök jól tudják, hazánkon keresztül 390 ezren érkeztek, ami komoly feladatot rótt a Belügyminisztérium irányítása alá tartozó szervezetekre. Határaink lezárását követően csupán napi pár százra csökkent a Magyarországon átjutni kívánók száma, de a migrációs válság nem állt le, így szükségesek a hazánk határainak a biztonságát szolgáló intézkedések. A párizsi és a brüsszeli merényletek rámutattak arra, hogy a szabályozatlan bevándorlás valós biztonsági kockázatokat rejt magában. A balkáni útvonalon, illetve az embercsempészek által kijelölt új útvonalakon továbbra is érkeznek a migránsok, és ez a tendencia tovább fog folytatódni 2017-ben is. A Belügyminisztérium számol az illegális migráció jelentette feladatokkal, amelyek a költségvetésben is megjelennek. Ilyen feladat lesz: a migráció szabályozott mederben tartása, a befogadó kapacitások folyamatos fejlesztése, figyelemmel a migrációs útvonalak változásaira, a feladatokhoz igazodó rugalmas szervezetrendszer kialakítása és az őrizeti központok hatékony működtetése.

A migráció tekintetében továbbá kiemelt feladat lesz a terrorizmus, valamint az embercsempészet és az emberkereskedelem megelőzése és visszaszorítása érdekében az együttműködési kapcsolatok hatékonyabbá tétele. A Belügyminisztérium nagy hangsúlyt fektet arra, hogy összehangolt migrációs ellenőrzések legyenek a közrend, a közbiztonság, a nemzetbiztonság erősítése érdekében, következetes fellépés az illegálisan beutazó és jogszerűtlenül Magyarországon tartózkodó külföldiekkel szemben. Ezek hazánk biztonsága szempontjából nélkülözhetetlenek, és a 2017. évi költségvetésben rendelkezésre állnak a források, hogy ezeket az intézkedéseket megtegye a kormány.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország egy felívelő korszak éveit éli, 2017-ben is lehet egy lépést tenni előre. Elmondható ez a biztonság területéről is, mert a kormány évek óta fejleszti ezt a területet, így is garantálva a magyar emberek biztonságát, erősítve a közbiztonságot. A közelmúltban Európában bekövetkezett terrorcselekmények és az ezzel egy időben zajló, velük összefüggésbe hozható migrációs válság miatt kiemelten kell kezelnie a kormánynak a magyar emberek biztonságát. Mindezek alapján tehát a biztonság nem lehet alku kérdése, így a 2017. évi költségvetésben ez a terület is kiemelten szerepel. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az MSZP képviselőcsoportjából Korózs Lajos képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Vitathatatlan, hogy a költségvetés azon túl, hogy rengeteg számot tartalmaz, bizony irányt is szab a következő évnek, és azokról az értékekről is tanúbizonyságot tesz, amely politikát a kormányzó pártok folytatni szeretnének a következő évben.

Én a szociális fejezet néhány aspektusára szeretnék rávilágítani. Megjegyzem rögtön indításképpen, hogy ha azt a táblázatot lapozzuk föl, képviselőtársaim, amely a szociális segélyek nagyságrendjét hivatott demonstrálni, akkor az látszik, hogy míg 2016-ban 128,6 milliárd forintot fordított a kormány ezekre a kiadásokra ‑ lévén az évnek még a nagy része hátravan, de ennyi van erre az évre betervezve ‑, 2017-ben ez már csak 120,4 milliárd forintot tesz ki. Nyilvánvalóan látszik, hogy ezen a rovaton egyre kevesebb pénzt szán a kormány a legelesettebb emberek megsegítésére. A Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Alapnál ugyanez a helyzet, míg erre az évre 684 milliárd forint került beállításra, a következő évben ez az összeg már csak a 657 milliárd forintot fogja alig meghaladni.

Ez a költségvetés nem fog segíteni a legnyomorultabb helyzetben lévő embereken, gyakorlatilag azt demonstrálja, hogy aki szerencsétlen volt ebben az évben, az a jövő évben is szerencsétlen lesz, aki kevés pénzből kényszerült megélni, annak jövőre sem fog több jutni. Ismeretes képviselőtársaim előtt is az a szociológiai felmérés, amely 2-3 héttel ezelőtt látott napvilágot, hogy ma már az ország népességéből 4 millió 252 ezer ember a létminimum alatt él ‑ azt hiszem, hogy erre nem kell különösebb magyarázatot adni, minden magáért beszél ‑, és ebből a 4,2 millió emberből 900 ezernél többen vannak a nyugdíjasok. Hangsúlyozni szeretném, a nyugdíjasok száma 2 millió 710 ezer fő körül van most. Nyilvánvalóan látszik, hogy a kormány a jövő évi költségvetésben ezeken az embereken nem kíván segíteni, miközben az is látszik, hogy a saját maga működésére, az állam működésére, a kormányzati feladatok ellátására egyre több pénzt szánnak a következő évi költségvetésben.

A jóléti funkciókat, ha részletesen megnézzük, akkor az látszik, hogy a közel 57 százalékos, a GDP-arányosan 57 százalékos jóléti funkciókra ebben a következő költségvetési évben mintegy 54,8 százalékos támogatásra lehet számítani. A tágan értelmezett szociális területre, a társadalombiztosítási és jóléti szolgáltatásokat is idevéve, arányaiban kevesebb jut jövőre, mint idén a teljes GDP-ből, és a válság kellős közepén, még 2009-ben a GDP-nek még 17,7 százalékát fordította az akkori kormány szociálpolitikai kiadásokra, jövőre ez az arány mintegy 14 százalékos lesz. Tehát az látszik, hogy 8 év alatt a kormány közel 4 százalékponttal csökkentette a szociális területre fordított kiadások arányát.

A nyugdíjaknál látható egy 60 milliárd forintos növekedés, ez a növekedés a 0,9 százalékos, szerintem megalázó, az évszázad egyik legalacsonyabb nyugdíjemelésének tudható be, erről majd később még részletesen fogok szólni. Érdemes megjegyezni, hogy a legszegényebbek támogatásait magában foglaló, úgynevezett egyéb szociális támogatások sor is csökken, ahogy az egyéb társadalombiztosítási ellátásokra fordított kiadások is. Ez utóbbihoz tartozik a rokkantellátások csökkenő kiadásai. A munkanélküli-ellátásoknál 9 milliárd forintos emelkedés látható, ami azért meglepő számomra, mert az álláskeresési ellátásokra jövőre is 47 milliárd forintot terveznek, ahogy az idén.

(17.10)

Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Érdemes külön is megvizsgálni a szociális támogatásokra fordított kiadások változását, amelyek a legszegényebbeket érintik. Látható, hogy két év alatt több mint 25 milliárd forintot vontak ki csak a segélyezésre szánt keretből. A tavaly megszüntetett, önkormányzatok által nyújtott segélyek kifutása után jövőre már egy sorral kevesebb lesz ezen a területen is. Az önkormányzatoknak adott támogatás, amiből helyben adhatnak segélyeket, ugyanakkora lesz, mint az idén, a járásokhoz került segélyek kerete több mint 7 milliárd forinttal csökken jövőre az idei évihez képest. Azzal együtt, hogy 1500 forinttal emelik az ápolási díj alapösszegét, valamint az időskorúak járadékát 5 százalékkal fogják, durván ez olyan 1400 forintos emelkedés.

Itt szeretném megjegyezni, hogy ezek az ellátások ma már hatodik éve egy huncut fillérrel nem emelkedtek, és a hat év távlatában bizony ezek a támogatási összegek több mint 20 százalékkal veszítették el az értéküket, és ezt próbálja a kormány egy 5 százalékkal kompenzálni. Akkor kérdezhetnénk joggal, hogy hol van a másik 15 százalék.

Tudjuk, hogy a kormány célja, hogy megszüntesse a szociális segélyeket, és csak a közmunka maradjon, annak, akinek jut, és annak, aki képes dolgozni, a többieknek marad szerintem a nagy semmi, bár a közfoglalkoztatásra, ahogy látom itt, jövőre 15 milliárd forinttal kevesebbet szánnak. Bár Czomba volt államtitkár úr felvilágosított bennünket, hogy hol kell ezeket a rovatokat helyesen olvasni; majd tanulmányozni fogjuk a holnapi nap folyamán.

Visszatérve ide, miközben a jövedelmi szegénység továbbra sem csökken, hiszen említettem önöknek, hogy mintegy 4 millió 252 ezer ember él a létminimum alatt, a rászoruló gyerekeknek nyújtott évi kétszeri ellátás kerete úgy csökken közel félmilliárd forinttal, hogy egyébként 200 forinttal emelik az ellátás összegét, és van egy szűkebb csoport, ahol mintegy 700 forinttal emelkedik ez a támogatási forma. Tehát a kormány a jogosultak számának csökkenésével tervez feltehetőleg. A közgyógyellátásra fordított kassza emelkedik 600 millió forinttal, bár az egyes ellátottak számára adható keretösszegek maximális mértéke továbbra sem változik. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy nagy valószínűséggel az ellátásra szorulók számával számol még a kormány is a következő évben.

Tisztelt Ház! Ki kell hogy térjek néhány perc erejéig a rokkantellátásra és a nyugdíjügyekre. A rokkantellátásokra fordított kiadások tovább csökkennek, az idei 323 milliárd forinttal szemben már csak 320 milliárd forintot fordít erre a tételre a kormány, és a szociális intézményi foglalkoztatás támogatására is a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának támogatására egy forinttal sem fog a jövő évben több jutni, mint ebben az évben volt.

Ahogy említettem a bevezetőmben, a 0,9 százalékos nyugdíjemelés ‑ azt mondják a nyugdíjas­szer­ve­zeti vezetők, akikkel volt szerencsém az elmúlt napokban találkozni, hogy talán jobb lett volna, ha egy fillért sem adnak, legalább nem hergelték volna ezzel a kvázi emeléssel az időseket. Azért is érdekes ez a dolog, mert a költségvetés beterjesztése kapcsán 0,9 százalék úgy jön ki, hogy nagyjából ilyen inflációval számolnak, miközben hozzáértő emberek látják, hogy a Magyar Nemzeti Bank honlapján pedig 2,4 százalékos inflációval terveznek a jövő évben. Akkor kérdezhetnénk joggal, azt hiszem, hogy hol van itt az igazság; a 0,9 az igaz vagy a 2,4 százalék az igaz.

Ha a nyugdíjat és nyugdíjszerű ellátásokat vesszük alapul ‑ ahogy említettem a felvezetőmben, közel 2,7 millió emberről beszélünk ‑, ha az összes ellátást vesszük figyelembe, akkor átlagosan még az ezer forintot sem fogja elérni ez a nyugdíjemelés. Az öregségi nyugdíjnál ez éppen átlagosan olyan 1070 forintot jelent, de a rokkant- és rehabilitációs ellátásnál már csak 610 forintot fog jelenteni átlagosan. Az özvegyi nyugdíjak esetében meg kell jegyezzem, azon özvegyekről van szó ebben az esetben, akik saját jogú öregségi nyugdíjjal nem rendelkeznek, tehát akiknek a fő ellátása az özvegyi nyugdíj vagy éppen szülői nyugdíjon vannak; az átlagos emelés 620 forintra jön ki, az árvaellátásnál 340 forintra. A volt szövetkezeti járadékosok, akiket most mezőgazdasági járadékosnak nevezünk, 745 forintos átlagos emelésre; és kapaszkodjanak meg, képviselőtársaim, a baleseti járadékosoknál ‑ ugye itt több ezer emberről beszélünk minden egyes ellátástípusnál ‑ 235 forintra jön ki az átlagos emelés; ez egy jobbfajta kiló kenyér ára. A rokkantsági járadékosnál ‑ több tízezer emberről beszélünk, aki rokkantsági járadékot kap -310 forintot számoltam átlagos növekedésnél. Azt hiszem, hogy nem kell különösebben magyarázni, hogy ez majdnem egy kiló jó minőségű krumpli, és a házastársi pótlékon lévőknél ‑ itt is több ezer embert érint ez az ellátási forma ‑ az átlagos emelés mértéke 140 forintra jön ki. Nem kell fejszámolónak lenni, ez 2-3 tojás ára.

Na, ennyit a kormány szociális érzékenységéről, és ennyit a jövő évi költségvetésben a nyugdíjak területén betervezett kormányzati elképzelésekről. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A KDNP képviselőcsoportjából Hollik István képviselő úr következik.

HOLLIK ISTVÁN (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az előzőekben képviselőtársaim is alapvetően a költségvetés belső szerkezetét, illetve annak egyes elemeit vették górcső alá. Én egy más szempontrendszert hoznék ide be.

Ahhoz, hogy valós képet kapjunk a 2017-es költségvetés tervezetéről, illetve el tudjuk dönteni, hogy az az állítás igaz-e, amit mi, kormánypárti képviselők mondunk, vagyis hogy a 2017-es költségvetés biztosítja minden magyar embernek azt, hogy lépni tudjon egyet előre, vagy az-e az igaz, amit az ellenzéki képviselők mondanak, hogy éppen az ellenkezőjét tartalmazza a 2017-es költségvetés, ehhez, úgy gondolom, hogy szükség van arra, hogy ne csak a belső szerkezetét nézzük meg a 2017-es költségvetésnek, hanem nézzük meg azt a gazdasági, társadalmi, biztonságpolitikai környezetet is, amelyben ez a 2017-es költségvetési javaslat megszületett.

Illetve van még egy fontos szempont, amit én megpróbálok felszólalásomban behozni, ez pedig az összehasonlítás egy korábbi kormányzati időszakkal. Ha ezt a két szempontot összegyúrom, akkor azt fogom most megtenni, hogy megnézek egy olyan korábbi szocialista kormányzati időszakot ‑ és hogy korrekt legyek a szocialistákkal, a 2007-es évet választottam, ha már a 2017-es évi költségvetést tárgyaljuk ‑, hogy abban a világgazdasági környezetben, ami 2007-ben jellemezte Európát és Magyarországot és a világot, milyen teljesítményt tudtak nyújtani az akkori kormányzati szervek, illetve milyen teljesítményt nyújtott az akkori költségvetés, milyen eredményeket tudott felmutatni, illetve megvizsgálnám a 2017-es, illetve a jelenlegi gazdasági környezetet, hogy ebben a tekintetben hogyan szerepel és milyen irányt szab Magyarország számára a 2017. évi költségvetés tervezete. Alapvetően ebben az összehasonlításban két területre fókuszálnék, egyrészt a gazdaság, a makrogazdasági mutatók, illetve a biztonság kérdése. Kezdeném ezzel az utóbbival.

Ha megnézzük, 2007-ben biztonság tekintetében milyen környezet vette körül Magyarországot, akkor azt láthatjuk, hogy Európában, Európa tagállamaiban, de Magyarországon is biztonságpolitikai kockázat nem merült fel. Alapvetően egy biztonságos Európáról beszélhettünk, az akkori politikai diskurzusok az EU közös biztonság- és védelempolitika kialakításáról és különböző oktatási programokról zajlottak, tehát lehetett látni, hogy alapvetően egy békés és biztonságos Európáról beszélhettünk. Semmilyen külső veszély nem látszott, és ha az akkori szakértőket megkérdezték, akkor azt mondhatták ezek a szakértők, hogy az Európai Unió létrejötte, amely garantálni kívánta az európai biztonságot, az ebben a tekintetben sikeres volt, hiszen az elmúlt 60 évben az Európai Unió biztonságban és békében élhetett. Tehát alapvetően egy nyugodt, biztonságos környezetet láthattunk. Bizonyos feszültségek már akkor is megjelentek, hiszen három évvel azelőtt volt a madridi metróban a merénylet, illetve rá néhány évre mondta már azt Angela Merkel is, hogy a multikulturalizmus megbukott, és a bevándorlók integrációja számos problémát rejt magában.

(17.20)

De alapjában véve mégis azt mondhatjuk, hogy Magyarország számára 2007-ben a biztonság tekintetében egy kifejezetten kedvező környezet volt tapasztalható.

Nézzük meg, hogy 2007-ben milyen volt a gazdasági környezet! Azt láthatjuk, hogy 2007-ben a gazdasági környezet igencsak kedvező volt, ahogy Gyurcsány Ferenc az őszödi beszédben mondta, a világgazdaság pénzbőségéről beszélhettünk abban az időben. Nézzük meg annak az időszaknak a konkrét számait, hogy teljes képet kapjunk! 2007-ben a GDP-növekedés tekintetében azt láthattuk, hogy Magyarország egy derék, vagy inkább azt mondanám, hogy egy szerény 0,6 százalékos növekedést tudott fölmutatni úgy, hogy a világgazdaság dübörgött. Ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy a világgazdasági GDP-növekedés 4,8 százalékos volt, az EU GDP-növekedésének az átlaga pedig 2007-ben 2,7 százalék volt. S mi volt a környező országokban? Ausztria 3,3, Lengyelország 7,2, Románia 8,5, Csehország 5 százalékkal növekedett a magyarországi 0,6 százalékkal szemben. Azt mondhatjuk tehát, hogy a szocialista kormány egy negatív gazdasági csodát volt képes végrehajtani.

Miért mondom ezt? A magyar emberektől elvették a családi adókedvezményt, elvették az otthonteremtést, tehát az emberektől elvontak pénzt, a költségvetési hiány pedig 5,1 százalék volt. Tehát nem anticiklikus, hanem ciklikus gazdaságpolitikát folytattak, amikor jól ment a gazdaságnak, még akkor is költekeztek, és emellett még egy növekvő államadósságot láthatunk. Tehát az emberektől elvettek pénzt, és költekező politikát folytattak. Azt gondolnánk, hogy ez nem jelenthet mást, mint hogy a gazdaság növekedett, mert biztos, hogy azokat a pénzeket, amiket hitelfelvétellel, illetve az emberektől elvéve biztosítottak, a gazdaság fejlesztésére, a gazdasági növekedés megemelésére fordították, de ennek éppen az ellenkezőjét látjuk, hiszen mint mondtam, Magyarország 0,6 százalékos gazdasági növekedést tudott felmutatni. Az tényleg negatív gazdasági csoda, hogy egy alapvetően kedvező világgazdasági környezetben minden mutatóban alulmúltuk az Európai Uniót is, a világgazdaságot is és a környező országokat, azaz a versenytársainkat is.

Most pedig nézzük meg, hogy mi a helyzet ma és milyen utat mutat számunkra a 2017-es költségvetés! Ebben a tekintetben visszatérnék a biztonság kérdésére. Szerintem az ma már mindenki számára egyértelmű, hogy össze sem hasonlítható az európai emberek vagy a magyar emberek biztonságérzete tekintetében 2007 és 2016-2017, tehát a mai mindennapok, amelyekben élünk, hiszen az elmúlt hónapokban számos szörnyű terrortámadást láthattunk, azt láthattuk, hogy az a migrációs nyomás, amely 2015 elején kezdődött el, tavaly csak fokozódott, és várhatóan ebben az évben is fennmarad. S tegnap a klímamegállapodásról szóló vita kapcsán a köztársasági elnök úr arra utalt, az ENSZ szakértői azt mondják, hogy nemcsak a háborúk, hanem a klímaváltozás miatt is további migrációs nyomásra kell felkészülnie Nyugat-Európának. S ma már azt is ki lehet mondani, hogy ez a migrációs nyomás, ez az újkori népvándorlás a terrorfenyegetettséget is növelte Európában, tehát egyenes arányban van a bevándorlás és a terrorveszély növekedése, még ha korábban erről nem is volt szabad beszélni, mert nem volt PC. Azt láthatjuk, hogy a biztonsági környezet, az európai és a magyar emberek mindennapi biztonsága lényegesen rosszabb, mint amilyen 2007-ben volt.

És milyen a gazdasági környezet? A gazdasági környezet tekintetében azt látjuk, hogy a 2008-ban bekövetkező világgazdasági válságot az akkori elemzések szerint egy V-betűként írták le, hogy most van egy gazdasági válság, de utána rögtön jön majd egy nagyon erős gazdasági kilábalás. Ez csak nem jött meg. Utána azt mondták, hogy majd egy L-alakú válságot láthatunk, volt egy nagy gazdasági süllyedés, és utána egy nagyon-nagyon hosszú stagnálás, amelynek nem látjuk a végét. Ma ott tartunk, hogy a gazdaságpolitikai elemzők azt mondják, hogy egy kád alakú gazdasági ciklust láthatunk, tehát volt egy nagy gazdasági recesszió, aztán egy hosszú stagnálás ‑ hogy milyen hosszú ez a kád, azt nem pontosan tudjuk ‑, majd ennek a végén egy újabb gazdasági felívelést láthatunk. Abban talán konszenzus van, hogy ennek a gazdasági ciklusnak a növekedési részét még nem értük el, tehát a világgazdaság jelenleg stagnál, ráadásul Európában még ezen belül is még rosszabbak a kilátások. Azt látjuk, hogy amíg Amerika gazdasága úgy-ahogy már magához tért, az európai gazdaságról mindez nem mondható el. A világgazdasági növekedés tekintetében, ami természetesen kihatással van Magyarországra, a magyar gazdaságra is, ahogy az európai gazdaságra is, számos bizonytalansággal kell számolni. Elég itt utalni a kifulladó kínai gazdasági növekedésre és azokra a kockázatokra, amit a kínai hitelezéssel kapcsolatban nagyon sok gazdasági szakértő felvetett.

Összességében megint azt mondhatjuk, hogy az a gazdasági környezet, amelyben a 2017. évi költségvetés megszületett, lényegesen rosszabb, mint mondjuk, a 2007-ben tapasztaltak. S annak ellenére, hogy 2007-ben volt egy pozitív, kifejezetten kedvező gazdasági környezet és milyen rossz eredményt ért el az akkori kormányzat, nézzük meg, hogy most, a jelentősen rosszabb világgazdasági környezetben milyen számokat mutatnak az Orbán-kormány eddigi eredményei. Értelemszerűen 2015-ös számaink vannak, és ezekből azt láthatjuk, hogy a növekedés tekintetében megfordult az arány, hiszen 2007-ben a világgazdaság és az Európai Unió gazdasága is lényegesen gyorsabban tudott növekedni, mint Magyarországé. Ez a trend hál’ istennek, megfordult. Ma azt láthatjuk, hogy Magyarországon a gazdasági növekedés 2015-ben közel 3 százalékos volt, míg az Európai Unió átlaga csak 1,7 százalék volt, és a világgazdaság nö­vekedési átlaga is 2,7 százalékot mutatott. S ha meg­nézzük a környező országokat, azt láthatjuk, hogy Lengyelországon kívül Csehország csak 2,1 százalékos GDP-növekedést tudott felmutatni, Horvátország szintén 2,1 százalékot. A fejlettebb országok közül Ausztriában stagnálás volt, nem volt gazda­sági növekedés, de Belgium és Németország is csak 0,9 százalékos gazdasági növekedést tudott fel­mutatni.

Emellett a költségvetési hiány tekintetében is azt láthatjuk, hogy egy nem annyira jó világgazdasági környezetben, kedvezőtlenebb világgazdasági környezetben, mint amilyen 2007-ben volt, komoly eredményeket tudtunk felmutatni, hiszen Magyarország költségvetési hiánya 2 százalékos volt úgy, hogy az európai uniós átlag 2,4 százalék volt. S ha megnézzük az európai országokat, azt láthatjuk, hogy a nagy országok költségvetési hiánya jelentősen meghaladja a magyarországi szintet: Franciaországban 3,5 százalék, Nagy-Britanniában 4,4 százalék, de a környező országok közül is Horvátországban 3,2, Lengyelországban 2,6 százalék, Szlovákiában 3 százalék. Tehát azt lehet látni, hogy ebben a romló világgazdasági környezetben Magyarország továbbra is fegyelmezett költségvetési politikát tudott folytatni, azzal ellentétben, hogy a környező országok, illetve a többi európai ország nem tudta ilyen módon kordában tartani a kiadásait.

Egy szó erejéig érdemes megállni az államadósságnál is, hiszen a korábbi kormányzat kudarca és a jelenlegi kormányzat eredménye legszembetűnőbben talán az államadóságnál érhető tetten. Hiszen azt láthatjuk, hogy 2007-ben az államadósság tekintetében úgy álltunk, hogy az EU átlaga 58,9 százalék volt, Magyarországé pedig 65 százalék. Ez azt jelenti, hogy az Európai Unió államadósságának az átlaga alacsonyabb volt, mint Magyarországé; Magyarországé magasabb volt.

(17.30)

2015-ben azt láthatjuk, hogy ez a trend megfordult. Hiszen a többi európai ország, illetve egész Európa még inkább eladósodott, azonban 2010-ben Magyarország a növekvő államadósság trendjét képes volt megfordítani, és nemcsak megállította az államadósság növekedését, hanem csökkenteni is tudta, és így fordulhat az elő, hogy amíg 2007-ben az EU átlaga alacsonyabb volt, mint a magyar államadósság, ma már magasabb. Tehát azt mondhatjuk, hogy az államadósság csökkentése terén is komoly eredményeket tudtunk elérni. Azt lehet egyébként kimondani, ha a környező országok államadóssági rátáját megnézzük, hogy Lengyelországon kívül csak nálunk csökkent. A többi országban érdemben az államadósságot nem sikerült csökkenteni, csak nálunk.

Összességében tehát, ha ezt az összehasonlítást és ezeket a világgazdasági, illetve társadalmi környezettel kapcsolatos vizsgálatokat megnézzük, akkor azt láthatjuk, hogy 2007-ben, egy sokkal kedvezőbb világgazdasági, biztonsági, társadalmi helyzetben az akkori szocialista kormányok egy felelőtlen és egy sikertelen költségvetési politikát folytattak, amivel eladósították az országot, és elvettek pénzt az emberektől. Ezzel szemben 2015-ben, és ez prognosztizálható a jövő évre is, egy stagnáló, ennél jelentősen kedvezőtlenebb világgazdasági környezetben a magyar kormány komoly eredményeket tudott elérni, amivel sikerült azt elérni, hogy a makrogazdasági mutatók tekintetében sereghajtóból az Európai Unióban éllovasokká lettünk.

A 2017-es költségvetésre ebben az összefüggésben tekintve azt látjuk, hogy a romló biztonsági és egy stagnáló gazdasági környezetben a 2017-es költségvetés biztosítja a növekedés további lehetőségét és mindent megtesz a biztonságért, mindent megtesz a gazdasági növekedésért. Ezt mutatja az is, hogy 3,1 százalékos GDP-növekedéssel számol a költségvetés, valamint 2,4 százalékos hiánnyal, ami jóval elmarad az EU által elvárt 3 százaléktól. Valamint természetesen, ahogy az elmúlt években is volt, eleget tesz az államadósság csökkentésének, amit az Alaptörvényben is lefektettünk.

Azt lehet tehát látni, hogy egy romló világgazdasági környezetben tudunk egy lépést tenni előre, a magyar emberek munkájának és a kormányzat eddigi munkájának köszönhetően egy fegyelmezett és egy növekedést segítő költségvetés tervezete fekszik ma előttünk. Erről egyébként az Állami Számvevőszék és a Költségvetési Tanács is azt mondta, hogy az megalapozott, fenntartható, és segíti a magyar gazdaság növekedését. A holnapi felszólalásomban fogok arról részletesen szólni, hogy miért tudom azt mondani, hogy a 2017-es költségvetés tervezete nemcsak az otthonteremtés, az adósságcsökkentés, de a fiatalok költségvetése is lesz.

De egy szempontot ide azért szeretnék hozni, ha már megemlítettük a 2007-es évet. A fiatalok számára szerintem az egyik nagyon fontos állami és kormányzati cél, hogy a tudatos és felelős gazdálkodást ismertessük meg, mutassuk be. Úgy gondolom, hogy ebben a mindenkori kormánynak élen kell járnia. Hiszen mi mást várnánk el a kormányzattól, a mindenkori kormányzattól, ha nem azt, hogy a közös pénzzel, a közpénzzel felelősen gazdálkodjon, és ne költsenek többet, mint amennyit az ország meg tud termelni. Ebben a tekintetben szerintem az elmúlt években nagyon sokat haladtunk előre, azzal szemben, hogy a szocialisták, mondom, egy alapvetően kedvező világgazdasági környezetben eladósították az országot, felelőtlen költségvetési politikát folytattak, magas költségvetési hiánnyal számoltak, és általában azt a magas költségvetési hiányszámot is még, mint ahogy később kiderült, felülmúlták.

Ezzel szemben az elmúlt négy-öt évben a magyar kormánynak sikerült fegyelmezett gazdaságpolitikát folytatnia, az államadósságot folyamatosan csökkentenie, a költségvetés hiányát pedig 3 százalékos szint alatt tartania. Sőt, ugye, volt olyan év, amikor még a 2 százalékos szint alá is benézett. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon fontos jelzés a magyar fiatalok számára, hogy így kell és így lehet csak az országot fejleszteni, hogy emellett felelős költségvetési politikát folytatunk.

Ennek fényében a Kereszténydemokrata Néppárt arra kéri az ellenzéki pártokat, hogy az előttünk fekvő 2017-es költségvetés tervezetét támogatni szíveskedjenek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló a Jobbik képviselőcsoportjából Novák Előd képviselő úr. Parancsoljon!

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Tisztelt Országgyűlés! Én magam is jártam Banai Péter Benő államtitkár úrnál lobbizni a népesedéspolitika fokozottabb figyelembevétele érdekében ‑ hát, hm, kevés sikerrel, azt kell mondjam. Bár vannak előrelépések, hiszen régóta szorgalmazza a Jobbik a kiszámítható, a nyugdíjrendszerhez hasonlóan inflációkövető családtámogatási rendszert, és évről évre benyújtjuk, tavaly is benyújtottuk, hogy legalább inflációkövető módon a különböző családtámogatási összegek, például a gyes összege, ami már akkor hetedik éve volt befagyasztva, emelkedjen. Ezt a javaslatunkat azonban önök évről évre lesöpörték; mígnem most végre, immár nyolcadik éve történő befagyasztása után legalább minimális, mondhatjuk, inflációkövető mértékben növekszik a gyes és az anyasági támogatás.

Itt azonban pontot is kell tennünk a mondat végé­re, hiszen bár Lázár János azt mondta, hogy a csa­ládi pótlék is emelkedik, ebben, fogalmazzunk úgy, tévedett, mert a törvényjavaslat első számú melléklete szerint nem emelkedik, sőt csökken. Persze nem azért, mert a gyermekenkénti összeg csökken, hanem azért, mert azzal számol a kormány, hogy kevesebb gyermek lesz. Ezzel szemben a Jobbik szeretné, ha a családtámogatási rendszer egésze inflációkövető volna. Ezért a hiányzó esetekben, azt gondolom, a módosító javaslatunk ismét indokolt lesz.

Szeretném fölhívni, ha már anyasági támogatásról volt szó, arra is a figyelmet, és ha már annak a mértéke kicsit emelkedik is, hogy mindez kevés. Kifejezetten az első gyermekek esetén, ahogy ezt egyébként a miniszterelnök úr korabeli… ‑ amikor még volt népesedéspolitikai tanácsadója, Révész Máriusz is felvetette, hogy az első gyermek esetén ezt jóval nagyobb mértékben kellene emelni. Erre szeretném indokolásul fölhozni azt, hogy a 30 éves nők 60 százaléka gyermektelen, a 40 évesek 40 százaléka is, így a legszebb női hivatást, az anyaságot, illetve a férfiak ezáltal az apaságot ‑ lassan az emberek közel fele ‑ nem is élheti át.

Ráadásul 30 éves kor felett exponenciálisan nőnek a várandósság egészségügyi kockázatai, gondolok itt főleg a Down-szindrómára, de a meddőség esélye is. Ezért a minél fiatalabb korban történő családalapítás ajánlott. Egyébként a mi javaslatunk az, hogy ha az anya 20 és 30 éves kora között szüli az első gyermekét, akkor járjon egy jóval nagyobb, akár 1 millió forintos támogatás. De az biztos, hogy beszélni kellene arról, hogy az első gyermek fokozottabb támogatására lehet-e számítani.

Szeretném azt is kiemelni, hogy általában a nyugdíjasokról beszélnek, mint a mélyszegénységben élőkről, de a KSH kimutatásai, számai is azt mondják, hogy a legnagyobb szegénységi kockázat nem az, ha valaki nyugdíjas, hanem az, ha valaki nagycsaládos, az, ha valaki gyermek.

Ma Magyarországon gyermeknek lenni jóval nagyobb szegénységi kockázat, mint ha valaki nyugdíjas. Ezért, bár méltán esik sok szó arról, hogy a nyugdíjasok milyen nehéz helyzetben vannak, azt gondolom, nekem most elsődleges feladatom arra rávilágítani, hogy milyen nehéz helyzetben vannak a magyar családok. Hiszen a létminimum alatt is él jelentős részük. Hogy pontosan mennyi, nehéz megmondani, hiszen a KSH megszüntette a létminimum alatt élők számításának jól bevált régi módszerét, ami azt mutatta ki, hogy a magyar családok 40 százaléka él a létminimum alatt. Egy új számítási módszert vezettek be, és máris egy csapásra 15 százalék alá csökkent a létminimum alatt élők száma. Azt gondolom, az efféle kozmetikázások nem elfogadhatóak. Inkább a főállású anyaság támogatásának kibővítéséről kellene széles körben beszélnünk, vagy aki párhuzamosan a munkát választja a kisgyermeknevelés mellett, annak meglehetősen komoly teher tud lenni az az előző Orbán-kormány által bevezetett bölcsődei gondozási díj, ami korábban nem volt.

Korábban az iskolákhoz, óvodákhoz hasonlóan a bölcsődei szolgáltatás is ingyenes volt. Érthetetlen, és a mai napig nem kaptunk választ arra, hogy pont a Fidesztől miért kellett ezt elszenvedjék a magyar családok; nem is logikus, nem is illik a kormányzat politikájába. De beszélni kell, ha már bölcsődékről van szó, a szociális szférában dolgozók bérfejlesztésének elmaradásáról is, hiszen az életpályamodell csak a diplomás bölcsődei dolgozókat, tehát a bölcsődei dolgozók 10 százalékát érintette. A gyermekgondozók többsége a mai napig elképesztően kevés bérhez jut.

(17.40)

Hiszen ha a szociális ellátásban dolgozók béreit nézzük tágabb körben, most már akkor a bölcsődéknél is nagyobb körben vizsgálva, akkor 2008 óta nemhogy nem emelkedtek, de folyamatosan csökkennek. A bérek mára a 2003-as év szintjére zuhantak vissza, és létminimum alá kerültek. 2011 óta 124 ezer forintról 105 ezer forintra csökkent a szociális szférában az átlagbér, az ágazatban dolgozók 75 százaléka minimálbért vagy ez alatti összeget tud csak hazavinni. A szociális ellátás területén a bércsökkenés következményeként 93 ezer munkavállaló és családjaik veszélyhelyzetbe sodródtak, lassan kevesebbet keresnek a segítő szakemberek, mint egyes szociális juttatásból élők, akik segítségét a szociális szférában dolgozók látják el.

Én azt gondolom, hogy ahhoz, hogy a magyar párok által is vágyott gyermekek világra jöhessenek, komoly lépésekre volna szükség. Ezért is javasolja a Jobbik, még kormányra kerülése előtt is, már most is, és bízunk benne, hogy a kormányra kerülésünk előtt is valami megvalósulhat abból a programcsomagból, amelynek egyik eleme, amit nemrég szavaztak le, a gyermekneveléshez szükséges termékek áfájának radikális csökkentése.

De szeretnék egy kicsit hosszabban beszélni az államilag támogatott otthon- és bérlakásépítési, illetve -vásárlási programról. Sajnos Orbán Viktortól ugye az szivárgott ki, hogy bérlakásépítésről hallani sem akar. Tehát a magyar családok lehet, hogy mondjuk, négyről tudnak az ötre lépni, de egyről a kettőre nem.

Az is világossá vált, hogy ki a haszonélvezője, a legnagyobb haszonélvezője a CSOK-nak és a különböző otthonteremtési támogatásoknak. Hiszen világossá vált az is, hogy a narancsbárói által irányított Fidesznek és őfelsége ellenzékének, az MSZP-nek a közös mutyija (Moraj az MSZP soraiban.) az egyik ilyen legnagyobb beruházás a XI. kerület legimpozánsabb részének, a Kopaszi-gátnak a megvásárlása, ahol pont ilyen CSOK-os lakások fognak épülni 16,5 milliárd forintos állami hitelből, miután egy-egy oligarchájuk lett ugyebár tulajdonos 51, illetve 49 százalékos arányban.

Nem kell annyira hőbörögni, hiszen Orbán Viktor jóbarátja, a Videoton focicsapatának tulajdonosa, Garancsi István 51 százalékban, illetve az MSZP-s exkormányfő, Bajnai Gordon vezette Wallis egykori tranzakciós igazgatója, Kóbor Miklós lett 49 százalékos tulajdonosa ennek a csodálatos természeti szépségű városrésznek, amelynek további beépítését tervezik.

Azért ennek az üzletnek egy további pikantériája, hogy ezt a közös fideszes és baloldali adásvételt ugyanaz az állami tulajdonú és kormányzati irányítású Eximbank pénzeli, amely Orbán Viktor másik jó barátjának, Andrew G. Vajnának ‑ bocsánat, ugyebár amióta ott a haza, ahol a haszon, őt már Vajna András Györgynek hívják, legyünk precízek ‑, szóval, neki is besegít a TV2 megvásárlásába 6,7 milliárd forintos hitellel ez az állami tulajdonú, kormányzati irányítású bank ‑ higgyük el, hogy nem államilag támogatott hitellel. De hát akkor miért nem piaci alapú hitelekhez fordul, kereskedelmi bankokhoz? Teljesen nyilvánvaló, hogy államilag támogatott hitelekről beszélünk, még akkor is, hogyha üzleti titokra hivatkozva közérdekűadat-igénylésemet elutasította a bank, és nem mondja meg, hogy pontosan milyen kamatozású hitelt kap Vajna András György.

Nos, a sok milliárdos magánbizniszeknek semmi közük ráadásul a pénzintézetnek az eredeti céljához, amelyet a külkereskedelmi tevékenység ösztönzésére hoztak létre, magát a bankot. És apropó, a narancsbáróik által igénybe vett kedvezményes kamatozású hitelek: az állami tulajdonú Eximbank Zrt. ismét kap ugye a költségvetésből 25 milliárd forintot ugyebár kamatkiegyenlítésre ‑ ennyit arról, hogy itt azért nincsenek kedvezményes kamatozású hitelek kihelyezve a narancsbáróiknak.

Ebből javasoltam átcsoportosítani például 2 milliárd forintot történelmi tematikájú filmek elkészítésének támogatására, hiszen a kormány nagy kultúrpolitikai mulasztása, hogy nem készülnek történelmi filmek, pedig a Rongyos Gárdáról, a pozsonyi csatáról, sorolhatnánk, ki miről szeretne filmet forgatni. Nem Trianont kellene egyébként ünnepelni, hanem akár a bécsi döntéseket, de ezekről, úgy tűnik, nem mernek önök dicsőséges filmeket forgatni.

Ha már a Kopaszi-gátról szó volt, a Duna újbudai partszakaszának visszavásárlására és fejlesztésére is van egy ötmilliárd forintos javaslatom, hiszen a Duna-menti, még be nem épített partszakaszok a legértékesebb területek Budapesten. Sajnálatos módon Újbuda dunai partszakaszának egy része a Kopaszi-gáttól a Kondorosi útig úgynevezett barna- és rozsdaövezet, sitt- és szemétlerakó helyszín; már a hajléktalanok is beköltöztek, úgyhogy a közbiztonság sem kielégítő emiatt. A Duna e része olyan kincs, amelyet mihamarabb az emberek rendelkezésére kell bocsátani, hogy ott kulturált kikapcsolódási, sportolási lehetőségekhez jussanak.

Szilágyi György képviselőtársam már beszélt hosszabban arról, hogy a tömegsportot miért kellene jóval fokozottabban támogatni. Ehhez kapcsolódnék azzal a módosító javaslatommal, amely ide is, akár ehhez a beruházáshoz is kapcsolható volna, hiszen a szabadidősport támogatására előirányzott 477 millió forintot a többszörösével kellene növelni, mert miközben a kormányzati kommunikációra elköltött össze­gek szapora szívverést, magas vérnyomást, más egyéb nemkívánatos tüneteket okoznak a társadalom széles tömegeinél, addig azért nézzünk szembe azzal, hogy a szabadidősportra áldozott pénz középtávon megtakarításként jelentkezik az egészségügyben.

És ha már itt a szívem csücskéről, Újbudáról szót ejtettem, azért engedtessék meg egy másik, szim­bolikus dolog: a Feneketlen-tavat, azt gondolom, sokan ismerik, Újbuda jelképe ez a Feneketlen-tó és annak látképe, és ennek a látképnek a részét képezi az óriási Szent Imre templom is a Villányi úton. Rendkívül nyüzsgő egyházi és közösségi élet van, tömve van fiatalokkal, és mégis, a homlokzata, szerkezeti állapota szemet szúróan rossz állapotban van, lassan a kerület szégyenfoltja lesz. Én ezért azt gondolom, hogy szerkezeti és homlokzati felújítása indokolt és sürgető volna, erre egy 500 millió forintos támogatást irányoztam elő módosító javaslatban.

Visszatérve azonban a családpolitikára, szeretném felhívni egyrészt a népbetegségnek minősülő meddőség miatt a lombikbébiprogram fokozottabb támogatását. Erről, tehát a mesterséges megtermékenyítés ügyéről szintén beszélt már Szilágyi György képviselőtársam, és erre szintén nyújtott be módosító javaslatot. Egy ilyen szent ügyet, bízom benne, hogy ha mást nem is, legalább ezt, a magyar életek megszületését, ott, ahol szeretnék, de ez nem jöhet létre egészségügyi okok miatt, ott ezt támogatnák.

Adósak önök a családbarát kialakításával éppúgy, mint a demográfiai földprogrammal, melyet még Ángyán József államtitkársága idején kitűnően kidolgoztak, elfogadták, „A vidék alkotmánya” alcímet viselő nemzeti vidékstratégia máig hatályos részeként, a kormány megszavazta. Azonban hiába volt még ott konkrét, évekre szóló ütemezés is, gyakorlatilag semmi sem valósult meg belőle, pedig szükség volna erre, hogy az ez iránt fogékony fiatal párok földhöz juthassanak. Sajnos ehhez képest inkább a narancsbárókat juttatták újabb és újabb földekhez, Mészáros Lőrincet és édesapját, azonos nevű édesapját. Nyugodjunk meg, nincs itt probléma, csak azért jutnak ennyi földhöz, mert azonos nevűek. Hát nem nyugszunk meg, és azt gondoljuk, hogy a demográfiai földprogramra nagyobb szükség volna, és szükség volna itt a szülői életjáradék bevezetésére és még sok lépésre is.

Én azt gondolom, hogy ezektől nem tántorodnának el, hogyha ki mernék mondani azt, amit itt sokszori kérésemre sem volt hajlandó, legutóbb a hétfői interpellációmra sem volt hajlandó kimondani a kormány, hogy mit tekint a kormány a magyarság legnagyobb problémájának. Hogyha ki mernék mon­dani azt, amit a társadalom abszolút többsége, 58 százaléka is vall, miszerint Magyarország legnagyobb problémáinak gyökere a népességfogyás, ha lennének olyan bátrak, mint a Jobbik is volt, hogy egy komoly szakmai vita után, sok probléma van, ez nem vitás, de ki mertük mondani azt, hogy a magyarság legsúlyosabb problémája a népességfogyás, és ezt belevettük a programunkba. Próbálják ki egyszer, hogyha írnak majd választási programot ‑ bíz­zunk benne, hogy lesz ilyenjük ‑, akkor írják le, fektessék le, mert utána sokkal könnyebb lesz a kérdéshez közelíteni, utána nem lehet pénzhiányra hivatkozva leszavazni sorra a javaslatainkat. Mint például azt a tíz javaslatot, amit ismertettem ebben a hétfői interpellációmban is, és amelynek egyikével kapcsolatban sem mutatott semmilyen nyitottságot a kormány.

Pedig változtatni kellene, hiszen az Iránytű Intézet legutóbbi reprezentatív közvélemény-kutatása szerint arra a kérdésre, hogy ön szerint a magyar népesedési válság kezeléséhez elegendő-e a kormányzat jelenlegi családpolitikája, 71 százalék válaszolt nemmel, akik szerint tehát nem elegendő, azaz elégtelen, azaz megbukott a kormány családpolitikája. Ezt mondja a társadalom 71 százaléka, és csak 21 százalék véli úgy, hogy elegendő, hogy elégséges, hogy átengedi a vizsgán a kormány családpolitikai felelőseit. Én azt gondolom, hogy ezzel szembe kellene nézni. És hogyha nem hisznek az Iránytű Intézetnek, merjék fölmérni maguk ezt a kérdést ‑ nem hiszem, hogy nagyon más választ adnának a magyar emberek. Merjenek szembenézni azzal, hogy ez a magyarság legnagyobb problémája! És hogyha ezt megtennék, akkor azt gondolom, hogy támogatnák mindazon javaslatainkat, amelyeket most itt nagyon nem is tudok ismertetni.

De talán egyet, még egy szent ügyet mégiscsak idehoznék zárásul, ez pedig az életpárti szemlélet kialakítását célzó ismeretterjesztés ‑ 35 millió forint. Hogy miért, azt is elárulom, hogy miért pont ennyit, hiszen az Alaptörvény II. cikkében foglaltakkal szem­ben, amely szerint „Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.”, sajnálatos módon még mindig túl sokan döntenek úgy, hogy nem hozzák világra a gyermeküket. Sok esetben a környezet, a szülők reakciójától való félelem áll a döntés hátterében, és amennyiben a környezet támogatná, úgy a kismama az életet választaná.

Mi, jobbikosok azt gondoljuk, hogy talán Az Élet Menete Alapítvány is nagy megértéssel veszi tudomásul, amennyiben az Országgyűlés a kormányzat által eredetileg szándékozott támogatási összeg felét átcsoportosítva életpárti, életszemléletű és életközpontú gondolkozás kialakítására fordítaná ezt a 35 millió forintot, bemutatva azt a magyar lakosságnak, hogy az abortusz hazai legalizálásától kezdve hogyan alakult a magzati élethez való hozzáállása a társadalomnak.

(17.50)

Ehhez kiemelt közérdek is fűződik, hiszen ennek hatására talán többen döntenének úgy, hogy világra hozzák gyermeküket. Tisztelt Államtitkár Úr! Csak megismételni tudom azt, amiről beszélgettünk, és amit itt az Országgyűlésben is többször elmondtam, megkongatva a vészharangot, hogy amíg a magyarság legsúlyosabb problémájával, a demográfiai katasztrófával nemhogy nem néznek szembe, de azt meg is kéne fordítani, amíg ez nem történik meg, addig nemhogy a nyugdíjrendszer, a társadalombiztosítás, az egész államháztartás fenntarthatatlan. Lehet itt ideig-óráig olyan költségvetést alkotni, ami még nem omlik össze, de hosszú távon fenntarthatatlan lesz, ha ezeket a katasztrofális demográfiai folyamatokat nem fordítjuk meg.

Nézzünk szembe azzal, hogy a 2014. évi 35 ezerrel szemben is 2015-ben 40 ezer főre nőtt az éves népességfogyás üteme. Lehet itt kiragadni kisebb-nagyobb statisztikákat, de az éves KSH-adatok azt mutatják, hogy a népességfogyás üteme fokozódik. Ezzel szembe kell nézni, és a családpolitikában is gyökeres változásokra van szükség. Köszönöm figyelmüket.

ELNÖK: A kormány nevében Szabó László államtitkár úr kért szót, parancsoljon, államtitkár úr!

SZABÓ LÁSZLÓ külgazdasági és külügy­minisz­té­ri­umi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. A képviselő úrnak egy tárgybeli tévedésével kap­cso­lat­ban szeretném itt felemelni a szavam. Az Eximbank különböző finanszírozási gyakorlatára tett megjegy­zéseknél szeretnék egy kis zavart tisztába tenni.

Az Eximbank piaci források bevonása mellett tud piaci árazással hiteleket kihelyezni, tehát itt vi­lág­piacról szereznek be tőkét, és teljesen piaci, kom­mer­ciális keretek között tud hitelt adni, valóban min­denféle párthoz, névhez, gazdasági csoportokhoz való tartozás nélkül, gyakorlatilag üzleti politikai alapon.

Az Exim azokkal a tételekkel, amelyek most a költ­ségvetésben szerepelnek, a magyar kis- és közép­vállalkozókat segíti, és itt olyan kamatkiegyenlítési gyakorlatokat tesznek, amivel a magyar kis- és közép­vállalkozók sikeres exportját teszik lehetővé, és a két aktivitást nem kell összekeverni, két teljesen különböző tevékenységről van szó.

2016 első negyedévében a kis- és közép­vállal­kozók aránya a teljes ügyfélkörben 84 százalékot is meg­haladt már az Exim portfóliójában. Gyakor­la­ti­lag 670 céget segítettek már csak idén. A refinan­szí­ro­zott hitelállománya a banknak 530 milliárd forintot is meghaladta már, ami azt mutatja, hogy a közvetlen finanszírozással együttműködő part­ne­rek­kel, illetve a bankokkal való refinanszírozáson keresz­tül egyre nő a kis- és középvállalkozások szá­ma, akiket az Exim sikeresen finanszíroz. És én úgy érzem, hogy azok a számok, amelyek a 2015. év­ben is gyakorlatilag minden rekordot megdöntöttek, ma­gu­kért beszélnek, 90 milliárd euró fölötti export és 8,1 milliárdos külkereskedelmi többlet, ez szerin­tem önmagában nagy sikernek nyilvánítható.

Még egyszer: az a dolog, amit ön kritizál, az a fajta finanszírozás, ami itt az országon belül keres­ke­del­mi alapon megy, ezeket a piaci források bevo­násával végzi az Eximbank. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. A kormány részéről a reflexiót Banai Péter Benő államtitkár úr folytatja. Parancsoljon, államtitkár úr!

BANAI PÉTER BENŐ nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. A szociális ágazat, illetőleg a családi támogatások kérdése több hozzászólásban is fölmerült, ezért néhány, ha úgy tetszik, szemléletbeli különbségre és a kormány filozófiája szerint előrelépést jelentő folyamatokra hívnám fel a figyelmet.

Korózs Lajos képviselő úr, illetőleg korábban a Szocialista Párt képviselői a szociális kiadásokat mindig abból a szemszögből nézték, hogy GDP-arányosan hogyan alakul ezen kiadások területe. És aszerint értékelték, és ha jól értettem, Korózs Lajos képviselő úr értékelte a ’17. évi költségvetést, hogy GDP-arányosan a szociális jellegű kiadások növekednek-e vagy sem.

Én azt gondolom, hogy egy más jellegű szemléletbeli megközelítést érdemes követni. Mi lehet egy kormánynak bárhol Európában vagy bárhol a világon a célja? Az, hogy a foglalkoztatás bővítésével és mellette egy szociális ellátórendszer fenntartásával a lakosságnak minél nagyobb aránya normális életszínvonalon éljen, és minél kevesebben szoruljanak rá segélyre. Ilyen megközelítésből nézve ‑ ismét­lem ‑ én értéknek tartom azt, hogy a néhány évvel ezelőtti helyzethez képest ma sokkal több ember tud dolgozni, és minden kimutatás szerint, aki dolgozik, annak van esélye fölemelkedésre, annak van esélye arra, hogy az életvitele javuljon, jövedelmei növekedjenek.

Megfordítva ezt a kérdést, ha a Korózs képviselő úr által említett folyamatokat néznénk, akkor Görögország és néhány más mediterrán ország a legjobb úton lenne, hiszen a GDP-je zuhan, a munkanélküliség növekszik, a szociális jellegű kiadások GDP-arányosan növekednek. Azt gondolom, azt cél­szerű leszögezni, hogy nem ez a cél.

Ezek után nézzük meg, hogy a szociális területen 2017-ben milyen változások vannak. Ahol abszolút összegű kiadáscsökkenést lát a képviselő úr, az abból fakad, hogy az érintettek létszáma csökken. Olyat nem tudunk találni az önök előtt lévő 2017. évi költ­ségvetési törvényjavaslatban, olyan elemet nem tu­dunk találni, ahol konkrét ellátáscsökkenés történne meg. Egyetlenegy ilyet sem lehet mondani. Ellen­tét­ben Korózs Lajos képviselő úr két olyan ellátást is mondott, ahol az ellátások összege növekszik: az időskorúak járuléka vagy a legszegényebb csalá­dok­ban élő gyermekek támogatásának növelése.

Ismétlem: a 2017. évi költségvetés nominális csökkentést egyetlenegy ágazatnál sem tartalmaz, egyet­lenegy ellátásnál sem tartalmaz. Növelést épp tartalmaz, tehát szociális területen is vannak olyan ellátások, amelyek növekednek, és ismétlem: azzal számolhatunk, hogy a foglalkoztatottak száma 2017‑ben is növekedni fog.

A nyugdíjak ügye. Először is célszerű ismét elmondani azon jogszabályi előírást, amelynek ér­tel­mé­ben a nyugdíjak reálértéküket meg kell hogy őrizzék. Ez egy 2010 utáni jogszabály, Alap­tör­vény­ből fakadó kötelezettség, és tudjuk azt, hogy ko­ráb­ban ilyen szabály nem létezett. Volt, amikor a nyug­dí­jak reálértéke csökkent. 2010 után ilyen fo­lya­ma­tot nem látunk. 2010 óta a nyugdíjak vagy meg­őriz­ték reálértéküket, vagy növekedett a reálértékük. Megint nézzük meg a tényszerű számokat! A növe­ke­dé­sek értéke az elmúlt években nagyobb volt, mint az infláció értéke.

Az idei évre 0,4 százalékos inflációt várunk. A nyugdíjemelések mértéke, ha jól emlékszem, 1,6 százalékos volt. A tavalyi évben mínusz 0,1 százalék volt az infláció mértéke, az ezt megelőző évben szin­tén, és értelemszerűen ennél jóval nagyobb pozitív számú nyugdíjemelés valósult meg.

Ezen emeléseknek köszönhetően a nyugdíjak reál­értéke olyan mértékben nőtt, hogy 2010 után az említett 13. havi nyugdíj ténylegesen visszaépült a nyugdíjrendszerbe. Úgyhogy ezekkel a tényekkel a hátunk mögött érdemes értékelni a 2017. évi nyug­díj­növelési javaslatot.

Tisztelettel kérek minden képviselőt, hogy ne csak azt mondják el, hogy az Alaptörvény és az ennek a szellemében készült költségvetési törvény mini­mum biztosítja a nyugdíjak reálértékének megőr­zé­sét, ne csak azt mondják el, hogy ha esetleg az infláció nagyobb lesz, akkor a törvény erejénél fogva az év végén kiegészítő emelés fog megvalósulni, ha­nem azt is mondják el, hogy igen, a nyugdíjasok fo­gyasz­tói kosarában azok a közüzemi díjak, amelyek a rezsicsökkentés értelmében mérséklődtek (Bangóné Borbély Ildikó: A nyugdíjasokat kell megkérdezni.), nem emelkedtek, mérséklődtek, azok az alapvető élelmiszerek, amelyek fogyasztása a nyugdíjasok fo­gyasztói kosarában nagyobb súlyt képvisel, mint egy átlagos család fogyasztói kosarában, ezen alapvető élelmiszerek áfája, a nyers tej, a tojás, illetőleg a baromfi tekintetében 2017-től 5 százalékra csökken. (Gúr Nándor: Nyers tej! Nyers tej! Tudod, hány százalék?)

Mindezeket figyelembe véve azt gondolom, hogy a nyugdíjasok felé is méltó intézkedéseket, vállalható intézkedéseket tartalmaz a jövő évi költségvetési törvényjavaslat.

A szociális területen még egy dolgot szeretnék megemlíteni, ez pedig a szociális dolgozók bér­kér­dése.

Emlékezhetünk arra, hogy az elmúlt években bérpótlékokkal, két bérpótlékkal (Bangóné Borbély Ildikó: De az nem az alapbér, államtitkár úr! Bérpótlék, és nem alapbér!) pluszforrás jutott a szociális területen dolgozóknak, és a 2017. évi költségvetési törvényjavaslat is számol azzal, hogy további béremelésre kerülhet sor a szociális ágazatnál. (Bangóné Borbély Ildikó: És mikor kapja meg az alapbérében a béremelést, és nem bérpótlékban?)

(18.00)

A szociális területhez értjük sokszor a bölcsődei dolgozókat is (Bangóné Borbély Ildikó közbeszól.), és engedjék meg, hogy ezzel áttérjek a Novák Előd képviselő úr által említett családpolitikai jellegű intézkedésekre. Ha a bért mondom, akkor először is rögzítenünk kell, hogy a bölcsődei felsőfokú végzettségű dolgozók a pedagóguséletpálya-modell részét képezik (Bangóné Borbély Ildikó: És hány százaléka ez a bölcsődei dolgozóknak, államtitkár úr?), így náluk a pedagógusbér-emelések szerinti többlet­béremelések megjelentek, és értelemszerűen 2017-ben is számolunk azzal, hogy szeptemberben náluk is béremelés fog megvalósulni. Új intézkedésként a bölcsődei középfokú végzettségű dolgozóknál is (Közbeszólások az MSZP soraiból.) számolunk további pluszbérjuttatással, ennek a fedezetét a már sokszor emlegetett céltartalékok között látjuk. (Bangóné Borbély Ildikó közbeszól.) Tehát ‑ ismétlem ‑ a felsőfokú végzettségű… (Bangóné Borbély Ildikó: Talán a játékadót át kellene gondolni, államtitkár úr! ‑ Az elnök csenget. ‑ Gúr Nándor: Jól beszél a Bangóné! ‑ Bangóné Borbély Ildikó közbeszól.) …a felsőfokú végzettségű dolgozók után a középfokú végzettségűeknél is számolunk béremeléssel.

De az alapkérdés, azt gondolom, családpolitikai kérdésben az, hogy az a gyökeres változás, amit Novák Előd képviselő úr említett, az tetten érhető-e 2010 után vagy sem. Megint elismételném azt, hogy 2010 és 2011 olyan évek voltak, amikor az európai gazdasági környezet, a magyar gazdasági környezet, az államháztartási környezet azt eredményezte, hogy minden ajánlás a bevételek radikális növelésére, a kiadások radikális csökkentésére irányult. Ebben a környezetben mert egy igen merészet lépni a kormányzat, illetőleg mert merészet lépni az Országgyűlés azzal, hogy egy olyan családtámogatási rendszert fogadott el, egy olyan adókedvezmény-rendszert fogadott el, amelynek az értelmében 2017-ben már több mint 270 milliárd forint marad a családoknál. (Bangóné Borbély Ildikó: És ki tudja igénybe venni?) Mi ez, hogyha nem radikális változás?

Én egyetértek a képviselő úrral abban (Bangóné Borbély Ildikó: A radikális meg a jó nem ugyanaz!),hogy továbbra is kulcsfontosságú kérdés a demográfiai fordulat elérése és a már látott kedvező folyamatok felerősítése, egyetértek a képviselő úrral abban, hogy az ország előtt álló egyik legnagyobb kihívás a népesedési fordulat tartóssá tétele, annak az elérése, hogy minél több gyermek szülessen, ebben a célban tehát nincsen vita közöttünk. Az eszközökben lehet vita. Az én állításom az, hogy a kormány a képviselő úr által is fontosnak tartott jelentős fordulatot végrehajtotta, számos intézkedést tett annak érdekében, hogy a kívánt gyermekek megszülessenek, éppen ezért tartalmazza a jövő évi költségvetés is azt, hogy a kétgyermekesek kedvezménye növekedni fog. Fontos tehát az első gyermekek megszületése is, azt gondolom viszont, további ösztönzőket érdemes adni annak érdekében, hogy a második és harmadik gyer­mekek megszülessenek.

Az adóintézkedések mellett ‑ csak a teljesség kedvéért ‑ meg kell említsem a gyes, gyed extra bevezetését, meg kell említsem azt, hogy bölcsődefejlesztésre uniós forrásokból most meghirdetett módon több mint 100 milliárd forintot fordít az állam. (Bangóné Borbély Ildikó közbeszól.) Meg kell említsem azt, hogy jogszabály-módosítás következtében azon településeken, ahol a szülők kérik bölcsőde nyitását, illetőleg a meghatározott számot eléri a bölcsődés korú gyermekek száma, ott bölcsődét kell nyitni. Vagy említhetném azt, hogy a 2010 után kormányzó pártok állították vissza azt, hogy az anyák három évig otthon lehessenek a gyermekeikkel. Azt gondolom tehát, hogy számos intézkedést tartalmaz a népesedési fordulat elérése, az elért eredmények felerősítése érdekében a 2017. évi költségvetési törvényjavaslat is (Bangóné Borbély Ildikó: A népesedési fordulat nem jött be, államtitkár úr, mégsem!), ezért merem jó szívvel támogatásra ajánlani az önök előtt lévő dokumentumot. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Folytatjuk a felszólalásokat. A Fidesz képviselőcsoportjából Manninger Jenő képviselő úr következik.

MANNINGER JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, az előttem szóló képviselők által elmondottakra a kormány képviselői válaszoltak, lényegében a tényeket felsorolva. Én azért azt hittem, amikor az előttem szóló képviselő, Novák Előd beszélt, hogy most annak lehetünk a tanúi, hogy azért nem mondott még le az alelnöki ambícióiról is, hiszen összefoglalta korábbi állításait, és felsorolta. Egy dologra szeretnék még azért kitérni, mert nagyon sokszor elmondta már itt a parlamentben, most már lassan én is megjegyzem, annyiszor elmondta ennek az Iránytű Intézetnek a felmérését. Egyrészt az államtitkár úr ismertette a tényeket, másrészt pedig csak fel szeretném hívni a figyelmet, hogy egy ilyen felmérésnél az a kérdés, hogy elégnek bizonyul-e valami, az egy felmérési szakember szempontjából is, tudják, nagyon félrevezető. Igazából ha költségvetést érintő kérdésekben akarunk felmérést készíteni, akkor egyetlenegy dolog elfogadott szakmailag: hogyha egy csomagot kell szétosztani különböző célokra, hiszen ha egyesével kérdezünk rá, hogy elégnek tartják-e valamire, akkor szinte mindenre azt fogják válaszolni, hogy nem elég, mert ez a dolgok természete. (Novák Előd: Kivéve a stadionokra! ‑ Font Sándor: Azt meg se kérdezzük!) Én tehát azt gondolom, hogy nyilvánvaló, hogy ez a felmérés érdekes lehet, de nem irányadó.

Természetesen abból a szempontból, én úgy gondolom, hogy nagyon helyes ‑ egyébként egyetértek vele ‑, hogy ezt a dolgot nem szabad annyiban hagyni, és az államtitkár úr el is mondta, hogy az elmúlt években milyen intézkedések történtek, és következetesen tovább kell vinni természetesen nemcsak a családi kedvezményeket, hanem még tovább kell javítani ‑ ez is tervbe van véve ‑ például a gyereket nevelő szülők, a kisgyermekes anyák munkavállalási lehetőségeit, és így tovább. Abban tehát egyetértünk, hogy ez a legfontosabb előttünk álló kérdés ezekben az években.

Az a szerencse ‑ ahogy az államtitkár úr elmondta ‑, illetve nem szerencse, hanem a kormány gazdaságfejlesztési politikájának a következménye, hogy ezekben az években már ezzel foglalkozhatunk valóban, és kétségtelen, hogy vannak olyan sikerek, amelyeket el kell ismerni. A legnagyobb kritikusok is elismerik, és az OECD felmérései szerint is jelentős előrehaladás történt 2010 és 2015 között az adók terén is, még akkor is, hogyha természetesen itt is azt lehet mondani, hogy nem lesznek elégedettek az emberek az adócsökkentéssel, és folytatni kell, hiszen különösen a versenyképesség javítása ügyében tovább lehet csökkenteni az adókat ‑ így ebben az évben is erre kerül sor. De megemlítem, hogy 2010 és 2015 között az OECD-tanulmány szerint is az általános adóteher a kis- és középvállalkozásoknál 54-ről 46 százalékra csökkent, tehát ez a jó irány, ezt kell folytatni. Vagy akár a hátrányos helyzetű és szerényebb körülmények között élő embereknél is volt azért javulás, hiszen az elmúlt öt év volt az, amikor a nettó minimálbér jelentősen, 11 százalékkal emelkedett, a korábbi időszakokban nem volt ilyen tendencia. És azt is hozzá kell tennem, hogy 2010 és 2015 között 560 ezer új munkahely keletkezett, és 200 ezer ebből a közfoglalkoztatott, ami szintén lehetőséget kínál a munkaerőpiacra való belépéshez. Ezek a fő tendenciák.

Emellett a 2017. évi költségvetést azért nevezzük az otthonteremtés és az adócsökkentés költségvetésének, mert most már nemcsak a vállalkozási terhek, az áfaterhek is csökkennek, és ismerik, hogy az otthonteremtésnek pedig milyen új lehetőségei vannak, amelyeket, nyugodtan mondhatjuk, nemcsak a tehetősek, hanem igenis a különböző szociális helyzetben lévők is igénybe vehetnek.

Ezenkívül egy olyan témára szeretnék kitérni, amelyről eddig nem volt szó a költségvetésnél, ágazati témákra, a környezetvédelem és a közlekedés kérdésére. Hogy a környezetvédelem és a közlekedés céljait hogyan szolgálja a költségvetés, röviden, nagyon röviden el kell mondanom, hogy mely főbb célokat szolgálja, csak ki szeretnék emelni egy célt, merthogy a környezetvédelem és a közlekedés összefügg, az elektromobilitásnak a támogatását, a Jedlik Ányos-tervet, amelynek van egy költségvetési lába is, 3 milliárd forint, nyilván ez kiegészülhet uniós forrásokkal, vagy a korábbi években az üvegházhatással kapcsolatos kvóta kapcsán keletkező pénzek felhasználásával. Itt a következő években nagy fejlődést fogunk látni: kiépülnek az elektromos autózás alap-infrastruktúrái, töltőállomások épülnek, gyorstöltőállomások, fizetési és elszámolási rendszerek kerülnek kialakításra, és elkezdődik egy olyan folyamat, amelynek révén Magyarország is részt vesz abban, hogy egyre nagyobb mértékben terjedjen el az elektromobilitás.

A közlekedésnél és a vasúti közlekedésnél is azt lehet látni, hogy összességében jelentősen nőnek az összegek (Bangóné Borbély Ildikó közbeszól.), 2010‑től növekvő összegekről van itt szó. Ebben az évben, 2017-ben is tovább növekszik mind a kettő, a közúti tevékenység és a vasúti közlekedés ügye is.

(18.10)

Kétségtelen, hogy ilyen szempontból, és arra most nincs idő, hogy ezt részletezzem, hogy itt a hazai források és az uniós források egymást kiegészítik, és így bizony nem könnyű átlátni, de összességében mindenképpen nagyobb növekedésről van szó.

Ezt el kell mondani, mint ahogy azért ki szeretnék még arra térni itt a költségvetési vita elején, és reggel is több sajtótermék egy olyan értelmezést indított el, amely szerint bizonyos ágazatokban csökkennek a források, és elég érdekes módon itt az oktatást is felsorolták. Ezt csak úgy tudom elképzelni, hogy valaki tévesen vagy szándékosan tévesen csoportosított összegeket, vagy egyáltalán kitalálta. Tehát ezért nem könnyű a költségvetés átnézése ilyen szempontból. A közlekedés és környezetvédelemnél is össze lehet nézni, de ott csak pozitív összegek jönnek ki, és a következő években jelentős fejlesztésről számolhatunk be.

Ki szeretném emelni még a közlekedési célok közül a közúti közlekedés biztonságának javítását, amelyre szintén 198 millió forint van. Ez azért nagyon fontos, mert ez az egyik legfontosabb célkitűzés, közösen az Európai Bizottsággal, valamint olyan célokat is, amelyek egyedi stratégiai célok, például a Budapest-Belgrád vasútvonal építésére is van előirányzott pénz, vagy akár a kulcsfontosságú budapesti közlekedési beruházásokra is külön összeg, 9,2 milliárd, és a budai vasúti közlekedés fejlesztésére is 5 milliárd forintot szán a költségvetés. Ahogy nagyon fontos, hogy vidéken a regionális repülőterek működésének támogatására is most már 400 millió forintot nevesít a költségvetés.

Természetesen a közútfejlesztés, amelynek egy nagy része az IKOP-ból, tehát az integrált közúti operatív programból történik a priorizált vasúti fejlesztések mellett, így hazai forrásból lesz kiegészítve, hogy a főbb célokat elérjük, a megyei jogú városok bekapcsolását az országos gyorsforgalmi úthálózatba. Van, amelyet meg lehetett oldani uniós forrásból Szombathelyen, de Eger, Kaposvár, Békéscsaba bekapcsolása is készül, de Zalaegerszegnél ugyancsak készülnek egyelőre a tervek, amely zalaegerszegi út Hévízt és Keszthelyt is be fogja kapcsolni a gyorsforgalmi autópálya-hálózatba.

Tehát elmondhatjuk ‑ és ezzel fejezném be ‑, hogy prioritás az otthonteremtés és az adócsökkentés, de tovább folytatódnak uniós források és hazai források alapján a fejlesztések is, így a vasúti és a közúti közlekedésben is jelentős fejlesztéseket fogunk látni a 2017-es évben is. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mivel pillanatnyilag független képviselő nincs jelen, így a képviselői felszólalás majd hátrább tolódik. A kör bezárult, most van lehetőség kétperces felszólalásokra. Elsőnek Apáti István képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon, képviselő úr!

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Én a teljes országos költségvetéshez képest egy jóval szűkebb keresztmetszettel szeretnék nagyon röviden foglalkozni, ez pedig választókerületem, Mátészalka környékét érinti, sőt Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egy jelentős része számára is fontos lenne kihatásait tekintve. Ez pedig a környékünknek legalább húsz éve ígérgetett M49-es gyorsforgalmi elkerülő út megépítése, amelynek ügyében már nagyon sokszor megszólaltam az elmúlt években az Országgyűlésben. Mindenki elismerte a szükségességét, fontosnak tartják közlekedésbiztonsági szempontból, gazdasági szempontból, de valahogy, amikor erre pénzt kellene biztosítani a központi költségvetésben, akkor a mi környékünk, immár sokadszor megtapasztaljuk, hogy mostohagyermek, mintha az ott élők sokadrangú állampolgárai lennének ennek az országnak, és mindig hátrasorolnak, hátrahelyeznek minket ebben a fontossági sorrendben.

Hogy mindenki értse, hogy miről van szó, az M3-as autópálya 266-os kilométerénél található az őri lehajtó, kihajtó, innen indulna ez az elkerülő út, és Mátészalka, Kocsord, Győrtelek, Ököritófülpös, Porcsalma, Pátyod, Csenger irányából, Csengersima irányából érné el a magyar-román határt. Ez nemcsak azért lenne fontos, mert a leginkább sújtott, leginkább érintett településeken, Kocsordon és Mátészalkán egy 2010-es felmérés szerint több mint tízezer gépjármű haladt át egy nap alatt 2006-ban, 2010-re ez már 16 ezerre nőtt, hiszen ez a két település kell hogy magán viselje a Tiszabecs és a Csengersima felől érkező személy- és teherforgalom jó részét egyaránt. A környező ingatlanok, a belterületi ingatlanok állapota katasztrofálisan, rohamos mértékben romlik, több halálos és egyéb súlyos baleset történik. A környék húzóerejét jelentő mezőgazdaságot így lehetne bekapcsolni az ország és Európa vérkeringésébe, és sok más egyéb szempontból is fontos lenne, hogy ez a beruházás legalább egy 20 milliárd forintos összeggel elinduljon, jelentős részében egyébként elég is lenne ez a 20 milliárd forint. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Úgyhogy nagyon kérném arra önöket és a teremben helyet foglaló Kovács Sándor fideszes képviselő urat, hogy támogassák ezt a módosító indítványt. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban. ‑ Közbeszólás az MSZP soraiból: Nincs is bent! ‑ Apáti István: Az előbb még itt volt!)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gúr Nándor képviselő úr következik, az Országgyűlés jegyzője.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Banai államtitkár úr, előre szólok, hogy ne vitatkozzon, mert nem velem fog vitatkozni, hanem a KSH-val meg a NAV-val, amennyiben megszólal ellentétes értelemben. (Derültség az MSZP soraiban.) Bár erre is képes államtitkár úr, ahogy ezt ma észrevettem. Tudja, a tartós szegénységben élők aránya 2009-ben 5,7 százalék volt. Most pedig ott tartunk, hogy ez 1,5 százalékkal több. Az 1,5 százalék önmagában semmit nem mond, de ha azt mondom, hogy 150 ezer emberrel több, akkor már többet mond, ugye?

A gyermekek esetében pedig még rosszabb a helyzet, mert a 9 százalékos arányról 13,4 százalékos arányra nőtt a tartós szegénységben élő gyermekek száma, aránya. Ez azt jelenti, hogy több mint 400 ezerrel több gyermek él tartósan szegény körülmények között, mint amennyi 2009-ben.

Ezt csak azért mondtam el önnek, hogy az ön által az előbb említett oly sok pozitív eredmény dacára ilyen élethelyzet alakul ki. KSH, nem Gúr, KSH.

Azt is hozzáteszem önnek, hogy ez nyilvánvaló, hiszen a bérpozicionális helyzetek az emberek messze döntő többségében ezt hívják életre, hiszen például a közfoglalkoztatott ember vásárlóerő-értékben egyharmadával kevesebb pénzhez jut hozzá, mint hat évvel ezelőtt. Az a minimálbér, ami most 73 815 forint, tudja, most első esztendőben vásárlóerő-ér­ték­ben több, mint 2010-ben, öt éven keresztül pedig meg­lopták az embereket, miközben plakátolták, hogy nő a minimálbér. A járulékterhei nőttek, államtitkár úr.

Azt is tudja, hogy a foglalkoztatási pozíciókban mi a helyzet, de Manninger képviselőtársamnak is elmondhatja, hogy ő is tisztában legyen ezzel, hogy nagyjából 200 ezer ember átlagban a közfoglalkoztatásban, nagyjából 120-130 ezer ember, aki a statisztikában benne van, de külföldön végez munkatevékenységet, azok a diákok, akik a diákszövetkezetek keretei között végeznek munkatevékenységet, 150-200 ezren, hat évvel ezelőtt nem voltak benne a statisztikában. Ha összeadja csak ezt a három számot, nagyjából félmillió. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Milyen többletről beszélnek önök? Egymillió új munkahelyet ígértek a gazdaságban. Semmit nem csináltak belőle.

Ezt kellene megteremteni annak érdekében, hogy élhetőbb legyen ez a világ. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Folytatjuk a rendes felszólalásokat. A Fidesz képviselőcsoportjából Font Sándor képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy tűnik, hogy az MSZP és az ellenzék 2010 óta, amikor egy költségvetés tárgyalásához érünk, azt a stratégiát választja, hogy a benyújtott költségvetés-tervezet olyan borzasztó, hogy azt jobb, ha meg sem szavazzuk, jobbá tenni nem lehet, bár ők kísérleteznek vele, és hogy ha ez így érvénybe fog lépni, akkor ez Magyarország pusztulásához fog vezetni. Körülbelül ilyen üzeneteket hallunk minden egyes felszólalásuknál.

Most is ezt a sémát követik, de én azért szeretném emlékeztetni őket, hogy most egymás után a hetedik költségvetés, amit 2010 óta benyújtunk, és az őáltaluk vizionált pusztulás nem következett be. Sőt, nemhogy nem következett be, hanem hogyha figyelték a reggeli, Varga Mihály által elmondott expozét, majd pedig a további érdemi hozzászólókat, és ha egyébként önök is netán figyelik Magyarország gazdasági helyzetét és teljesítményét, akkor azt látják, hogy egy javuló tendencia az, ami övezi minden tekintetben a magyar gazdaságot.

Én ezt a vitát már régóta figyelem a mezőgazdaság területén, ott ugyanezt a sémát követik. Valóban, ma még az MSZP nem szedte ízekre a mezőgazdasági terület költségvetését, de ismerem a felfogásukat, ezért nem csodálkoznék, ha a mai nap hátralévő részén és a holnapi napon azt állítanák, hogy ez borzasztó, ami most a mezőgazdasági fejezetben található. De megnéztem, ezt állították a 2016. évi költségvetés vitájánál, majd a ’15-ösnél, a ’14-esnél, és sorolhatnám.

De mi történt a mezőgazdaságban? Nem az, amit jósoltak, hogy ez a pusztuláshoz és a totális megsemmisüléshez vezet, hanem pont az ellenkezője történt.

(18.20)

A magyar mezőgazdaság olyan mértékű megerősödése következett be az elmúlt hat évben, amely még egyszer sem volt tapasztalható 1990 óta. Soha ilyen nagyságú teljesítőképességet nem adott még hozzá a magyar gazdasághoz, a GDP-növekedéshez sem. Egyedül a 2012-es év volt a nehéz év Magyarország gazdaságának is ‑ emlékszünk a mutatókra ‑, de a magyar mezőgazdaságnak is egy katasztrofális éve volt, téli fagy, tavaszi fagy, aszály, minden, ami létezett, összejött. Éppen ezért azt merem állítani, hogy az a helyes költségvetés, és itt, a mezőgazdaságban is az, amely a stratégiai célokat helyesen kiszolgálja. Úgy tűnik, hogy 2010 után helyesen vázoltuk fel a stratégiai célokat a mezőgazdaságban, mert az eredmények ezt tükrözik, és a költségvetés mindenkor a szolgálatába állt ezeknek a stratégiai céloknak.

Melyek voltak ezek a még mindig is tartható stratégiai célok? Mint említettem, az állattenyésztés, amely egyben a feldolgozóipar első lépcsőfoka, a kézimunkaerő-igényes területek, a kertészeti ágazat erősítése, merthogy a foglalkoztatás általánosan is komoly gondja a magyar gazdaságnak. Rendkívül sokat tettünk azért, hogy növekedés történjen ezen a területen is, több mint 500 ezer körüli most már a foglalkoztatottak száma 2010-hez képest. Látunk potenciált továbbra is a mezőgazdaságban, látunk. Természetesen az alapkérdés a feldolgozóipar erősítése, a növényi, állati eredetű termékek feldolgozásának a növelése, ezeknek az arányának a növelése. Úgy tűnik, hogy ezeket a stratégiai célokat a mindenkori költségvetés helyesen látta meg és segítette.

Természetesen tudjuk, hogy vannak kivédhetetlen erők, ezek a természeti erők, amelyekkel nem tudunk számolni, és ezek bizony időnként eltéríthetik a mezőgazdaság várt teljesítményét. Ilyen volt a tragikus, már idézett 2012-es év. Erre is fel kell készülnünk, és ez is a célok között az egyik, hogy ezeket a mezőgazdasági kitettségeket mennyire tudjuk csökkenteni. Itt az árvízvédelemre, a belvízhelyzetre, majd pedig a néhány hónapra rá következő aszályos vízhiányos időszakra gondolok. Ennek a feladatnak a megoldása még várat ránk. Ez nem következett be. Vízben gazdagok vagyunk, de egyben pazarlóak, és nem nyújtjuk azt a lehetőséget a mezőgazdaságnak, amit egyébként az adottságaink megengedhetnének. Tehát a nehéz, szárazodásos időszakban az öntözési területeket nem tudjuk növelni, a víz oda juttatásával még komoly problémáink vannak.

A jégkár ugyanilyen komoly kihívás. Erre ígéretet kaptunk és kormányzati szándék, hogy a mezőgazdaságilag aktív területek egésze le lesz fedve jégkárelhárító rendszerrel, a Nemzeti Agrárkamara a felelőse. Ha jól tudom, ’17-ben elindul a technikai megvalósítása is ennek. Aztán itt van a fagykár, ami sajnos már az idei évben is ismert pusztítást végzett. Itt állunk a leggyengébben, nem mi, Magyarország, hanem egyáltalán a tudomány, hogy van-e észszerű, költséghatékony megoldása a fagy elleni védekezésnek. Na de ezek olyan célok, amelyekkel kell hogy foglalkozzunk, és egyben utalok rá, hogy a költségvetés tesz azért, hogy ezeket a kihívásokat megoldjuk.

Nem kerülhetjük meg, hogy az egész agrárágazat, mondhatjuk nyugodtan, rendben van, de vannak egyes szegmensei és egyes szereplői, akik rosszul érzik magukat. Most különösen a tejágazat, a tejtermelő tehenészetek gazdái, gazdálkodói érzik úgy, hogy baj van, és mintha nem tennénk meg mindent az ő érdekükben, hogy ne termeljenek mindennap százezres mínuszokat azzal, hogy megfejik a teheneket. Nagyjából most így van sajnos, de közismert, hogy ennek nem mi, a magyar kormány és a magyar mezőgazdászok az okozói, hanem a tejkvóta felszabadítása hozta ránk ezt a bajt, és tetézték utána az Oroszország elleni szankciók. Majd pedig ezek halmozottan úgy jelentkeztek, hogy a nagy tejtermelő országok még ránk zúdították, sőt az általunk addig foglalt piacokra zúdították a hatalmas mennyiségű tejet olyan áron, amivel egyelőre nem tudjuk felvenni a versenyt. Erre még egyelőre nemcsak mi nem találtuk meg a megoldást, a számtalan uniós kiegészítő és a magyar költségvetésben megtalálható kiegészítő keret pótlásával sem, hanem egyelőre Európa 28 országából 24 szenved ebben a problémában.

Úgy gondolom, hogy a tejágazaton kívül nincs ma olyan a magyar mezőgazdaságban, amely ilyen mértékű és általánosan sok szereplőt érintene, tehát nyugodtan mondhatom, hogy a mezőgazdaság amúgy köszöni szépen, tűrhetően rendben van. Ez mutatkozik a Czerván államtitkár úr által már említett minden éves exportteljesítményében, feldolgozóipari növekményében és nagyon erős szufficites teljesítőképességében.

Van egy-két olyan része a költségvetésnek, amelyet hadd említsek meg! Nekem régi szívfájdalmam, kormánypárti képviselőtársaim tudják, nem rajongtam akkor, amikor az Agrármarketing Centrum elkerült a mezőgazdasági tárcától. Most is figyelem, hogy a legújabb formában a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz került. Változatlanul állítom, hogy az Agrármarketing Centrumnak a mezőgazdasági tárcánál lenne a leghelyesebb helye. Rendkívül bonyolult áttételeken keresztül tudja csak érvényesíteni a nevében rejlő feladatot, az agrármarketing megvalósítását. Bízom benne, hogy esetleg most is nekirugaszkodva lehet, hogy visszakerülhet az Agrármarketing Centrum a tárcához.

Közismert területeket hadd említsek meg, amely a lakosság minden tagját szinte érinti: az iskolatej-, iskolagyümölcs-programot. Rendkívül sikeresek, szinte nem győzzük a támogatási alapokat beállítani. Jelenleg is jelentős, 4 milliárd, 1,5 milliárdos összegekkel támogatjuk ezt a programot. Itt persze már belenyúlunk a szociális kérdésbe, az egész napos étkeztetési kérdésbe, amelyet közismerten az óvodásoktól az általános iskolás korig teljes egészében a szünidőben tartó időszakra is kiterjesztettünk.

Hadd említsem meg a költségvetés erejét, amely nem nálunk, nem a mi mezőgazdasági águnknál, annak a során található, de talán bennünket érint a legjobban, az áfacsökkentés hatása, tehát a nagy adócsökkentési hatás. Egyértelmű, hogy a friss tej, a tojás, a baromfihús 5 százalékra történő áfa­csök­ken­té­sének a nyertesei természetesen elsősorban a magyar fogyasztók. De mondjuk meg őszintén, hogy ennek a mezőgazdaság szereplői is igen jelentős nyertesei lesznek, kiszűrve azt a komoly feketegazdaságot, a nemkívánatos szereplőket, akik ezen a területen működnek, úgy, ahogy a sertéshúsnál ez megtörtént és láttuk, úgy, ahogy a gabonakereskedelemnél a fordított áfával ezt ki tudtuk szűrni. Hihetetlen kedvező helyzetbe kerülnek a törvényeket betartó mezőgazdasági szereplők. Ezt ne felejtsük el, hogy a lakosság mellett ők legyenek a legnagyobb nyertesei.

Ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy ennek a költségvetésnek az otthonteremtés mellett az áfa­csökkentés, illetve önmagában az adócsökkentések a legjelentősebb oldalai, és a mezőgazdaság és ezen keresztül a fogyasztók nyertesei lehetnek ennek a költségvetésnek. Természetesen van egy-két olyan kérdés, mint a Hegyközségek Nemzeti Tanácsnak a véleményünk szerint nem elégséges támogatása, de örömteli kérdés, hogy a Pálinka Nemzeti Tanács viszont önálló fejezeti jogcímmel bekerült a támogatottak körébe új szereplőként.

Dolgozunk azon, hogy minél finomabbra hangoljuk és a szereplőknek minél elfogadhatóbb változatú legyen a majdani végső költségvetés, amelyet mindenkinek elfogadásra fogunk majd javasolni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló az MSZP képviselőcsoportjából Tukacs István képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr!

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr, és köszönöm a szót. Először is a költségvetéssel kapcsolatban szeretnék egy olyan kormányzati bejelentésről beszélni, amely valahogy elfelejtődött a költségvetés tárgyalásáig, nevezetesen: a nullás költségvetés ígérete. Kiderült, hogy a költségvetés úgy nullás, hogy nem nullás, hiszen a költségvetés hiánnyal számol, a kormányzati kommunikátorok és szereplők ezt úgy magyarázták, hogy csak a működési költségek lettek nullásak, a fejlesztési költségeket nem értik bele. Hát, hogy is mondjam, ha Magyarországnak nem egységes a költségvetése, külön lehet választani benne a fejlesztést és a működést, az elég sajnálatos. Tehát szögezzük le, a nullás költségvetés terve annak ellenére nem sikerült, hogy jelentősen megkurtították a működési kiadásokat.

A másik, amiről szólnék, az, hogy újra előállt az az elég érdekes helyzet, hogy hozzákezdünk a költségvetés tárgyalásához, de a költségvetést megalapozó törvényeket és az adótörvényeket meg majd később tárgyaljuk meg.

(18.30)

Ennek a sorrendje már csak logikai alapon is fordított lenne: ha nemcsak a nevét, hanem a tartalmát tekintjük a megalapozó törvényeknek, akkor is az kellene hogy kijöjjön belőle mint megfejtés, hogy előbb a megalapozás, akkor a költségvetés maga. Most tárgyalunk a költségvetésről, majd utána megkezdjük pénteken azoknak a törvényeknek a tárgyalását, amelyek a költségvetésnek nem a szerves részét, hanem az elejét, a tervezés alapját jelentik.

Sajnálatos ebben a költségvetésben, hogy minden bürokráciacsökkentésről szóló kormányzati híresztelés ellenére az állam magára költött pénze növekszik. Ez az egészségügyben azért jelent problémát, mert valamilyen görcsös akarattal ragaszkodnak ahhoz, hogy az OEP szűnjön meg, miközben a legkevesebb, a legkisebb működési költségekkel és arányokkal dolgozott. Tehát inkább felborítanak egy szakmai szervezeti működést, mint hogy racionálisak legyenek legalább ebben a tekintetben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Beszélek egy kicsit a költségvetés bevételi oldaláról, hogy mi hiányzik onnan. Persze, a megalapozók ismerete vagy megtárgyalása nélkül elég nehéz ezt megtenni, de néhány tételre azért rákérdeznék.

Az első tétel az, hogy vajon elférne-e ebben a költségvetésben a Magyar Nemzeti Bank közpénznek tekintett nyeresége. Szerintem igen, meg sokak szerint is. Amikor Matolcsy György bejelenti, hogy a Magyar Nemzeti Bank úgy dönt ‑ nem tévedek, amikor azt mondom, hogy úgy dönt ‑, hogy 50 milliárd osztalékot befizet nagy kegyesen a költségvetésnek, akkor kérdezem, hogy miért nem 260-at, és mi az, hogy úgy dönt. Hát nem a tulajdonos szokott dönteni az osztalék mértékéről?

A másik ilyen kérdés, hogy bár adótörvények ügyében azt hirdetik, hogy ez az adócsökkentés költségvetése, lenne azért még adóágon mit a költségvetésbe becsatornázni. Akkor, amikor Varga Mihály év közben, nem is olyan régen arról beszélt, hogy sok mindenféle kisvállalkozóra kiterjesztik az online pénztárgépek kötelező használatát, akkor egyvalamiről nem beszélt, hogy mindazok a manikűrös meg pedikűrös meg fitnesszel és egyébbel foglalkozó szolgáltatók, akik nyilván nagyon boldogok ettől az ötlettől, hogyan vethetők össze Andy Vajna kaszinóival. Ott miért nincs online bekötés? Miért nem fontos ez a bevétel az államnak? Ha államtitkár úr úgy gondolja majd, hogy ez egy demagóg felvetés, akkor jelzem, nem az, hanem az egyenlő közteherviselés elvének az ismertetése itt a magyar parlamentben.

Vagy, hogy csak az egészségügyről beszéljek: ugye, mindannyaian emlékeznek a chipsadó, népegészségügyi termékadó ötletére, ami fenntartható, ugyanis folyamatosan szolgálta volna az egészségügy bérfejlesztését? Egy alkalommal volt ilyen, ha jól emlékszem, nagyjából 35-40 milliárdnyi összeg került felosztásra csúfosan, hiszen arányaiban volt eltolva a szakdolgozók felől az orvosok felé ez a bérfejlesztés, és mondjuk, egy kezdő szakdolgozó nulla forinttal részesült a bérfejlesztésből, pont azok, akiket a szakmában kellene tartani. Ha ezt a három tételt nézem, akkor azt mondom, hogy a kormány nem annyira gondos a felfedezhető bevételek ügyében, mint ahogy ez szükséges lenne és kellene.

Korózs képviselőtársam beszélt már a nyugdíjemelés mértékéről. Ha jól emlékszem, a nyugdíjemeléssel kapcsolatos törvényi szöveg nem úgy szól, hogy az infláció mértékével kell emelni, hanem úgy, hogy legalább az infláció mértékével emelni. Tehát önöket, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt kormánytagok, semmi sem gátolja meg abban, hogy átgondolják azt, hogy a 0,9 százalékos nyugdíjemelés ‑ ami önök szerint az inflációs mérték, a Magyar Nemzeti Bank szerint nem annyira, mert a honlapján még mindig más becsült adat található 2017-re nézve ‑ vajon tisztességes-e. És persze azok a szóvarázslatok, amikkel itt az áfacsökkentést kombinálják a nyugdíjemelés ilyen csekély és megalázó mértékével, hogy majd a 0,9 százalék nem is 0,9, hanem több, azok eléggé megmosolyogtatóak, már ha az állam­titkár úr megengedi ezt.

Azt szeretném felvetni és kérdezni, hogy miért nem születnek olyan elképzelések, amelyek legalább sávosan, a nyugdíj valóságos mértékének megfelelően gondolkodnak el az emelés mértékéről. Megtehetnék, ne mondja, hogy nem! A svájci indexálásra való visszatérés nem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a legcsekélyebb nyugdíjjal rendelkezők nyugdíját az infláció mértékénél nagyobb mértékben emeljék. Senki nem kívánja el, hogy a szupernyugdíjak kerüljenek megemelésre nagyobb mértékben, de azt igen, hogy a 0,9 százalék ne számítson valóságos nyugdíjemelésnek, mert ez nem az.

Kérdezem: miért nincs gondolkodás abban, hogy nem csak azokat, akik fiatalok, és azt kívánjuk, hogy gyerekek szülessenek… ‑ azok megbecsüljék az idősebbeket? Márpedig a nyugdíj erről szól. Ha ezt azonban a nyilvánosság összekombinálja a szülőtartás kötelezettségének törvényével, akkor eléggé komor felhőket lehet látni ezen az ágon, nem azt, hogy valaki az életen át fizetett járulékából tisztességes nyugdíjjal tudna megélni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár úr azt mondta, hogy nem jó dolog a szociális kiadásokat a GDP-hez hasonlítani vagy az arányait vizsgálni. Én az egészségügy ügyében mégis azt mondom, hogy ez szükséges és fontos. Ott ugyanis, ahol a GDP mértékéből jobban, nagyobb részben részesül az egészségügy, párosulva természetesen egy jól átgondolt egészségügyi rendszerrel, jobb az egészségügyi ellátás. Ezt az oksági összefüggést talán mégsem lehet letagadni. Az a pénz, amivel az egészségügy most részesül a költségvetésből, nem éri el nemhogy az európai, hanem a visegrádi országok mértékét sem. Ezért tehát a kommunikációjuk helyett jobban örültem volna, ha fel tudom fedezni azt a szándékot, amely valóságosan akar az egészségügy pozícióin javítani.

Jellemző módon az államtitkár úrnak ‑ aki most sajnálatosan nincs jelen, bár én nagyon örültem az imént, hogy részt vesz a vitában ‑ nem is koncepciója van az egészségügyről, hanem pontjai: fővárosi szuperkórház vagy nem, ezt még nem tudjuk eldönteni, mert ebben elég változatos híreket teregetnek a nagyvilágba; kancellári rendszer, ami gyakorlatilag a kórházak komisszárjaként arra ösztönözne, hogy kijöjjenek a kevés pénzből; a krónikus osztályok kitolása a szociális ágazatba, amitől államtitkár úr nem tudom, mit remél, mert ha ezeket az embereket el kell látni, akkor az ott is pénzbe fog kerülni, meg itt is. És bár a tárca parlamenti államtitkára azt mondta nem is olyan régen, hogy ugyanúgy ingyenes lesz a szociális szférában az ellátása ezeknek az öreg és egyébként hozzáteszem, beteg embereknek, mint az egészségügyben, sajnálattal látjuk azt, hogy különben most sem ingyenes, sok kórház ilyen vagy olyan formában térítési díjat vagy hozzájárulást kér a gondozásért. Azt ítéljék meg önök, hogy erkölcsös-e öreg és ‑ mint mondom ‑ beteg embereket kizárólag ápolással ellátni, és nem gyógyítani; ebben nekem a véleményem egészen sarkos: nem, és nem hiszem, hogy az egészségügynek ebből jelentős bevétele lenne.

Államtitkár úr pontjai között szerepelt az alapellátás jobb helyzetbe hozása, erről már váltottunk szót egy kétperces ürügyén nem is olyan régen itt a Házban. Példaként hoztam fel az egészségügyben igen-igen nagy súllyal bíró Magyar Orvosi Kamara nyilatkozatát ebben a kérdésben, amely egyrészt azt sérelmezte, hogy nem tárgyalnak velük, másrészt azt, hogy az ígéretek közel sincsenek a költségvetésben valóságosan megjelenő számokhoz, hiszen nemcsak az alapellátásban dolgozó háziorvosok, hanem a védőnők, fogászok is ebből a pénzből, mármint a meglévőből fognak majd részesülni, tehát jelentős pozíciójavulás a háziorvosi rendszerben, ahol betöltetlen praxisok vannak, és amely tudjuk, hogy milyen gondokkal küszködik, nincsen.

Azt állítom tehát, hogy ez az egészségügy méltatlanul alulfinanszírozott ebben a költségvetésben is, és ha az egészségügyi államtitkár úr úgy gondolja, hogy tűzoltással ezt túl lehet élni, rosszul gondolja. Jellemző módon a nagy szlogenek ‑ tehát, hogy ez az otthonteremtés és az adócsökkentés költségvetése ‑ mellett két területet említenek mindig, az oktatást és az egészségügyet, ott, ahol leginkább ég a ház most a dolgozók körében. Úgy látom tehát, hogy sem az elvándorlás megállítását, sem az orvosok visszacsábítását, az ápolók visszacsábítását nem lehet elérni a jelenlegi helyzetben, sőt egyre inkább túlterhelt és egyre lehetetlenebb helyzetben dolgozók fognak az intézményekben ellátni vagy gyógyítani betegeket, azok a dolgozók, akik nagyon kevesen vannak. Hozzáteszem, a már beígért egészségügyi fejlesztésekből is a kórházi konszolidáció fogja elcsípni a legtöbbet, hiszen valamit kezdeni kell a kórházak adósságállományával, és most már elgondolkodni azon, hogy ha minden évben van konszolidáció, akkor vajon ez-e a módja a normális finanszírozásnak, mert valószínű, hogy nem felelőtlen gazdasági igazgatók és főigazgatók szórják két kézzel a pénzt, hanem ennyire van szükségük az intézményeknek.

Végül, hogy megyebeli társamhoz, Apáti Istvánhoz csatlakozzak, aki megemlített egy olyan elkerülő utat, amely megkönnyítené a Szatmárban élők életét: aláírom, teljesen igaz, katasztrofális helyzetben vannak az utak, és közben dübörög rajtuk a kamionforgalom falvakon keresztül. Azt említem meg, ami az én személyes problémám, az M3-as autópályára felvezető utakat, amelyek szintén katasztrofális állapotban vannak, és amelyekkel szintén nem történik semmi most már évek óta, ami nemcsak azért érdekes, mert kényelmesebb jó úton autózni, hanem azért is, mert az M3-as mellé települt vállalkozások a távozásukat fontolgatják, mert nem tudják a termékeiket vagy nyersanyagjaikat épségben beszállítani ezeken az utakon kamionokban.

(18.40)

Ezt a költségvetésben én nem látom viszont, tehát nyilván módosító indítványt szeretnék ebben kezdeményezni. Ennyit szerettem volna elmondani, elnök úr, köszönöm a lehetőséget, és köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány nevében Banai Péter Benő államtitkár úr kíván most felszólalni. Parancsoljon, államtitkár úr!

BANAI PÉTER BENŐ nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tukacs képviselő úr több olyan állítást fogalmazott meg, amely kapcsán nem lehet mást tenni, mint azokat az állításokat vagy cáfolni, vagy az állításokkal vitatkozni.

Az első állítás az volt, hogy hol van a nullás költségvetés, illetőleg ez egy olyan költségvetés, úgy nullás költségvetés, ahogyan máshol Európában vagy a világban nem találkozunk költségvetéssel. Hát, tisztelt képviselő úr, Németországot említem, mint egy olyan ország, ami az ön hozzászólásában is szóba került, és ahol a működésjellegű kiadásoknál az úgynevezett aranyszabály értelmében annyi pénzt költ az állam működésjellegű kiadásokra, amennyi a bevételekből rendelkezésre áll, nem többet. Beruházásokra pedig a rendelkezésre álló forrásokon túl van lehetőség hitelfelvételre. Ebben a közgazdasági filozófiában készült a költségvetés új szerkezetben, én azt gondolom, hogy a kormánytól független szervezetek ezt előrelépésnek tartják, és azt gondolom, hogy az új szerkezet egyértelműen determinálja azt, hogy működésre nem költhet több pénzt az állam, mint amennyi a folyó jellegű bevételeinek az összege.

Ami a költségvetés megalapozottságát, illetőleg az adótörvények és az úgynevezett megalapozó törvényjavaslat ismeretét illeti, fel kell hívjam a tisztelt Országgyűlés, a tisztelt képviselők figyelmét, hogy a két említett adótörvény, illetőleg költségvetési megalapozó törvényjavaslat az Országgyűlés előtt van. Tehát a költségvetési törvényjavaslat összhangban készült értelemszerűen az említett törvényjavaslatokkal, és az Országgyűlés vitájának pont az az egyik lényege véleményem szerint, hogy a költségvetési számok és a hozzájuk kapcsolódó jogszabályok módosítására együtt kerülhet sor.

Ami a bürokráciacsökkentést illeti, elhangzott már többször, de meg kell ismételjem, hogy a minisztériumi háttérintézmények átszervezéséből 32 milliárd forintnyi megtakarítással, illetve plusz költségvetési befizetéssel számol a jövő évi költségvetés tervezete. Ahol pedig az intézményeknél béremelést lát, képviselő úr, az a járási, illetőleg megyei kormányhivatalok tisztségviselőinek béremelése miatt fordul elő. Tehát azt gondolom, hogy vannak olyan kiadások, amelyek az állam működése tekintetében növekednek, de ezek olyan kiadásnövekedések, amelyeket eddig a képviselők nagy része üdvözölt. (Tukacs István: Üdvözölte…)

Magyar Nemzeti Bank. A Magyar Nemzeti Bank tekintetében először is célszerű leszögezni azt, hogy a Magyar Nemzeti Bank az új vezetés alatt nyereséggel, méghozzá jelentős nyereséggel működik. (Dr. Józsa István: Ugyan már!) Második pontban célszerű leszögezni azt, hogy Magyarország mint az Európai Unió tagja, tiszteletben kell hogy tartsa a monetáris politika, illetőleg a fiskális politika különválását és függetlenségét. Ennek értelmében a jegybanki eredményről a jegybank igazgatósága dönt. Ez nem magyarspecifikus rendelkezés, európai uniós tagállamként ezt a függetlenséget, ezt az éles elkülönítést a monetáris politika és a fiskális politika között meg kell tegyük.

Én azt kifejezetten pozitív folyamatnak értékelem, hogy a jegybank a nála keletkezett nyereségből részben jelentősen tartalékol, így egy esetleges veszteségbe fordulás sem igényelne költségvetési hozzájárulást, másrészről az említett 50 milliárd forintos befizetéssel az államadósság csökkenthető. Így tehát néhány korábbi év gyakorlatától eltérően a jegybank működése nem igényel plusz közkiadást egyrészről, másrészről a jegybank hozzájárul az államadósság csökkenéséhez.

Ami az adóbevételi prognózisokat és az adóbevételi számokat illeti, képviselő úr, ha jól értem, többletadót szeretne látni a költségvetésben. (Tukacs István: Andy Vajnának feltétlenül! Neki igen! ‑ Az elnök csenget.) Ami a gazdaság fehérítését és a legális bevételek minél nagyobb arányát illeti, a kormány eddig is és a jövőben is arra törekszik, hogy növelje a bevételek arányát a szürke- és feketegazdaság visszaszorításával. Ha a képviselő úr ezt fontosnak tartja, akkor bízom abban, hogy támogatni fogja a jövő évi költségvetés, illetőleg az adótörvények olyan módosítását, amely értelmében az online pénztárgéprendszer kibővítésére, az elektronikus számlarendszer bevezetésére vagy az EKÁER szélesítésére tesz javaslatot.

Ami a kaszinókat illeti, igen, minden területen fontos, hogy a jövedelmek láthatók legyenek. És el­mondhatom képviselő úrnak, hogy a kaszinóknál egy speciális felülvizsgálat van, és a tények azt mutatják, hogy a kaszinók működéséből származó állami bevétel az elmúlt években növekedett, nem csökkent, nö­vekedett. (Dr. Józsa István: Mert előtte nem volt!)

Egészségügy. 2012-ben az egészségügy területén valósult meg az első közszféra-béremelés, amit 2013-ban egy újabb béremelés követett. Lehet azt mondani, hogy ez kevés, és minden területen többet kellene biztosítani, az állításom az, hogy olyan években hajtott végre béremelést a kormány, amikor az európai módi, hogy így fogalmazzak, a Magyarországhoz hasonló helyzetből kiinduló országoknál pont az ellenkezője volt. Sokszor elmondtuk, hogy elég sok ajánlást kaptunk, ha szabad ezt mondanom, én magam is konkrét javaslatokat kaptam arra, hogy a közszférában dolgozók bérét a kormány csökkentse. Nem ez történt.

És ha GDP-arányos mutatókat nézünk, egészségügyről hadd beszéljek, nézzük meg, hogy alakultak az egészségügyi GDP-arányos kiadások azoknál az országoknál, amelyek Magyarországgal hasonló gazdasági helyzetben voltak, Görögország, Spanyolország, Portugália vagy említhetném Olaszországot. Jelentem, a GDP-arányos egészségügyi kiadások csökkentek az említett országoknál, jelentős mértékben az összes országnál, úgy, hogy mellette az összes említett országnál a reál GDP is mérséklődött igen jelentősen. Tehát egy csökkenő GDP-hez képest csökkentették még az egészségügyi kiadásokat. Sokszor elmondtam, Magyarországon 2010 és 2015 között 8,8 százalékka