Készült: 2019.12.05.18:40:33 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

271. ülésnap (2005.11.24.), 16. felszólalás
Felszólaló Farkas Sándor (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 20:15


Felszólalások:  Előző  16  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

FARKAS SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A rendszerváltozás óta megalkotott szövetkezeti jogszabályok megítélésünk szerint nem töltötték be a hozzá fűzött reményeket, több káros következménnyel jártak, illetve ahhoz vezetnek a mai napig is.

A szabályozásokban rejlő ellentmondásokat, hiányosságokat számtalan bűnbanda arra használta fel, hogy az emberek pénzét ellopja, és az embereket földönfutóvá tegye. Az egyik ilyen kecskeméti szövetkezet állami támogatások lenyúlására is meg tudott alakulni, de emlékezhetnek még számtalan egyéb befektetési szövetkezetre, mint ami Hódmezővásárhely és környékén volt, és a jelenleg is felszámolás alatt álló ingatlanbefektetési szövetkezetre, amelynek károsultjai itt a Parlament előtt, a Kossuth téren is tüntetni szoktak. Mindezek a jogszabályok hiányos, ellentmondásos, pongyola megfogalmazásának voltak köszönhetők. Az előttünk lévő, szövetkezetekről alkotandó új jogszabály szintén hemzseg ezektől a hibáktól, ezért a jelen formájában megítélésünk szerint teljesen alkalmatlan egy új szabályozásra.

Rátérve a konkrétumokra: a javaslat 4. §-a arról rendelkezik, hogy a szövetkezetnél foglalkoztatott munkavállalók jogaira és kötelezettségeire, valamint a munkaügyi kapcsolatokra a munka törvénykönyve rendelkezéseit kell alkalmazni. Ez idáig rendben is volna. Ugyanakkor az 57. § ezzel ellentétesen, az egyértelmű kapcsolatok kijátszására ismételten alkalmas módon más szabályozásról szól. Emlékeztetnék az 1992. évi I. törvény és a korábbi szövetkezeti törvény 63. §-ára, amely szerint “a szövetkezeti tagsági viszony keretében a vállalkozási és munkaviszony jellegű jogviszonyok jöhetnek létreö szövegű szabályozás volt, a 64. § pedig kimondta, hogy a vállalkozási jellegű munkavégzésre irányuló jogviszony tartalmát az önkormányzati szabályzatnak, a Ptk. szabályainak megfelelően csoportos vagy egyéb tagsági megállapodások határozzák meg.

Ebből származott aztán az az országos kavarodás, amelyet a munkaügyi ellenőrzések, továbbá az APEH-ellenőrzések mindenütt kifogásoltak, és a tagsági megállapodások alapján vagy az önkormányzati szabályzatokban megfogalmazott vállalkozási jellegű jogviszonyokra vonatkozó szabályokat nem vették tudomásul, hanem munkaviszonynak minősítették, azt is ráfogva, hogy ezek kényszervállalkozók, és mindennek a súlyos következményei elhárításához országgyűlési határozatra volt szükség az úgynevezett moratórium megadásához.

A javaslat semmit sem okult ezekből, mert az 57. § (3) bekezdése továbbra is fenntartja ugyanezt a szabályt, a 4. § egyértelmű megfogalmazásával ellentétben, ahol is kimondja, hogy a tag a szövetkezet részére munkaszerződés, vállalkozási vagy megbízási szerződés keretében munkát végezhet. Ez tehát megint olyan kiskapu, amely alkalmas lesz a tb- és egyéb járulékfizetési kötelezettségek alól való kibúvásra.

Mindez annak köszönhető, hogy önmagában az a rendelkezés, hogy a tag a szövetkezet részére munkaszerződés, vállalkozási vagy megbízási szerződés keretében munkát végezhet, ellentétes a Ptk. 389. §-ával, amely a vállalkozási szerződés fogalmáról szól. Ugyanis a Ptk. szerint “vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó valamely dolog tervezésére, elkészítésére, feldolgozására, átalakítására, üzembe helyezésére, megjavítására vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására, a megrendelő pedig a szolgáltatás átvételére és a díj fizetésére kötelesö. Nem munkavégzésről szól tehát a vállalkozás, hanem munkával elérhető más eredmény létrehozásáról, márpedig a javaslat 57. § (3) bekezdése, ismételten rosszul, munkavégzésről szól. Erre viszont kizárólag a munka törvénykönyve alkalmazható, a jelenlegi szabályozások szerint. A javaslat tehát ily módon nem alkalmas az elfogadásra.

Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat 5. §-ával is nagy gond van, bár az első mondatot még megértem, hogy a szövetkezet alapítása és működése során e törvény rendelkezéseitől csak akkor lehet eltérni, ha az eltérést a törvény megengedi. A szövetkezet fogalmának meghatározása részben a ’92. évi I. törvény 3. §-ából, részben az új szövetkezetekről szóló 2000. évi törvény 3. §-ából, mondhatnám azt, hogy összegereblyézett szöveg, amely a szövetkezet fogalmát a céljából kívánja levezetni, ahelyett, hogy a fogalmat megadná, és külön megfogalmazná az esetleges célokat. Viszont egy olyan gumiszabály becsempészése, amely szerint nem minősül a törvénytől való eltérésnek az olyan további rendelkezésnek az alapszabályba való felvétele, amelyről a törvény nem szól, ha a rendelkezés nem áll ellentétben e törvény, valamint más jogszabályok rendelkezéseivel, és nem sérti a jóhiszemű joggyakorlás követelményeit, ez megint az ügyeskedők részére lesz kiskapu, és az egyértelmű első mondatot agyonüti.

Mindebből látszik az is, hogy a javaslatot megfogalmazó megítélésem szerint maga sem tudta, hogy mit akar, csak erőlködött, hogy bizonyítsa, hogy rá szükség van. Ugyanezt tükrözi az indoklás is, mert szó szerint a törvény szövegét ismétli, vagyis egyetlen érdemi szó sincs az indoklási részben ugyanerről. De a többi indoklási részt is jellemzi, hogy indoklás helyett, értelmezés helyett megismétli a törvény szövegét.

(10.00)

A javaslat 10. §-a - idézőjelbe teszem - “óriásiö újításként az alapító tagok létszámát 7 személyben jelöli meg a korábbi, ’92. évi I. törvényben megfogalmazott 5 tag vagy az új szövetkezeti törvény 6. §-a szerinti 5 tag helyett, az indoklás szerint azért, hogy elegendő létszám legyen az igazgatóság és a felügyelőbizottság választására. No, ez nem valami nagy újítás, ha összevetjük a 35. §-sal, amely arról rendelkezik, hogy az 50 főnél kisebb létszámú szövetkezetben az alapszabály igazgatóság helyett ügyvezető elnöki tisztséget rendszeresíthet, aki az igazgatósági hatáskörben eljár. Ebből is a mindenáron való jogalkotásra való erőlködés látszik kitűnni. Ha már szabályozunk, miért nem lehet akkor egyértelműen meghatározni, hogy egy 5-7 tagú szövetkezetben teljesen felesleges az igazgatóság, vagy ha mindenáron igazgatóságosdit akarunk, akkor azt kell meghatározni, hogy milyen létszámtól fölfelé pedig kötelező.

A 10. § (4) bekezdése külön említi a szociális szövetkezetet, azonban az indoklásban egy szót sem szól róla, hogy mi lehet ez, ugyanakkor a (7) bekezdés tiltja a tagfelhívást vagy toborzást, márpedig a szociális szövetkezet nyugdíjasokra gondol vélhetően; valami oknál fogva nem tudom, hogy az otthon szorgoskodó nyugdíjasok hogyan szereznek tudomást arról, hogy miféle szociális szövetkezet kíván megalakulni az ő érdekükben. Ha külön említi a javaslat a szociális szövetkezetet, akkor tessék megfogalmazni, hogy mi az, mit tartalmaz! A 7. § felsorolja a célok között a kulturális, oktatási, egészségügyi s a többi célokat is; akkor miért emeli ki a 10. § (4) bekezdése azt, hogy szociális szövetkezet, amelynek csak természetes személy tagjai lehetnek? Véleményem szerint ilyen címszó alatt fogják a nyugdíjasok kis nyugdíját elrabolni a jövőben, ha nem lesz részletes szabályozás erről és részletes indoklás, amely indoklásra ugyanúgy, mint például a Ptk. indoklására, a jogalkalmazók a mai napig is támaszkodhatnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényszöveg megismétlése nem indoklás, ezt már többször mondtam, és mondani fogom. A javaslat 14. § (2) bekezdése az alapszabály kötelező tartalmáról szól. Mindjárt az a) pont arról rendelkezik, hogy az alapszabálynak tartalmazni kell a szövetkezet cégnevét, székhelyét, fő tevékenységét, továbbá azokat a tevékenységeket, amelyek végzéséhez hatósági engedélyre van szükség. Na, köszönöm szépen az ilyen szabályozást, mert ha egy szövetkezetnél csak azt a tevékenységet kell feltüntetni, amelyre a hatósági engedélyekre szükség van, akkor ez a szabályozás egyrészt ellentétes a hatályos tevékenységi körök felsorolásáról szóló nómenklatúrákkal, másrészt ezzel óriási teret kapnak az ügyeskedők, mert ki fognak olyan tevékenységi köröket találni megjelölés nélkül, amelyek alkalmasak lesznek a további visszaélésekre. Ilyen szabályozást is nevetségesnek tartok. Ez ellentétes egyébként a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági eljárásról szóló ’97. évi CXLV. törvénnyel, továbbá a cégbejegyzési eljárás és a cégnyilvántartás egyes kérdéseiről szóló miniszteri rendelettel, amely szerint a cégjegyzék tartalmazza a cég fő tevékenységén kívül a cég alapító okiratában feltüntetett további tevékenységi köreit is, nemcsak a hatósági engedélyhez kötött tevékenységi köröket, mert ezen utóbbiak esetén magát az engedély számát és érvényességi idejét is tartalmazni kell.

Kérdésem: miként fogja ellenőrizni az ellenőrzésre hivatott szerv - nevezhetjük APEH-nak, Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének vagy akárminek - a cég tevékenységét, ha az alapító okiratba fel sem kell azokat venni, csupán a fő tevékenységet és a hatósági engedélyhez kötött tevékenységeket? Emlékeztetem a tisztelt képviselőtársakat arra, hogy hány cég jött létre kizárólag áfa-visszaigénylés céljából. Ilyen tevékenységekre nem kell hatósági engedély, és ilyen tevékenységről törvény nem is szól, márpedig össze lehetne vetni ezt a szabályozást az 5. § (2) bekezdésében megfogalmazott gumiszabállyal, amely szerint nem minősül a törvénytől való eltérésnek az olyan további rendelkezésnek az alapszabályba való felvétele, amelyről a törvény nem szól. Vagyis a szabályozásnak egyértelműnek kell lenni, és az alapszabálynak minden tevékenységi kört tartalmaznia kell, mert egyébként illegális tevékenységek sokasága alakulhat ki ezekben a szövetkezetekben.

Ugyanennek a 14. § (2) bekezdésének i) pontja szabályozza, hogy az alapszabálynak tartalmazni kell az igazgatóság első elnökének nevét és lakóhelyét. Na és mi van akkor, ha a 35. § szerint csak ügyvezető elnöki tisztséget rendszeresítenek, aki az egész igazgatóság hatáskörében jár el? Őt már nem kell tartalmaznia? Ez a szabály is hiányos tehát.

A javaslat 18. § (2) bekezdése arról rendelkezik, hogy nem illeti meg a tagot az a jog, hogy a szövetkezet, illetőleg annak testületei által hozott olyan határozat felülvizsgálatát kérje, amelynek meghozatalához szavazatával hozzájárul. A gazdasági társaságokról szóló ’97. évi CXLIV. törvény 47. § (4) bekezdése akként rendelkezik, hogy a keresetindítás joga érvényesen nem zárható ki, de nem illeti meg azt a személyt, aki a tévedés, megtévesztés és jogellenes fenyegetés esetét kivéve a határozat meghozatalához szavazatával hozzájárult. Miért ne lehetne itt is ugyanazt a szöveget a 18. § második mondatába beilleszteni, hiszen a tévedés, a megtévesztés és a jogellenes fenyegetés itt sem lesz kizárt?

A javaslat 20. §-a tartalmazza a közgyűlés hatáskörét. A (2) bekezdés b) pontja szerint a közgyűlés hatáskörébe tartozik az igazgatóság elnökének és tagjainak, valamint a felügyelőbizottság tagjainak megválasztása, visszahívása, tiszteletdíjuk megállapítása. Ha a 35. § szerint ügyvezető elnök tölti be az igazgatóság helyett e tisztséget, akkor az ügyvezető elnök megválasztása is a közgyűlés hatáskörébe tartozik, tehát a szabályozás akkor lenne teljes, ha az ügyvezető elnököt is megemlítenék a közgyűlés hatáskörénél.

Ugyanezen rendelkezés l) pontja a közgyűlés hatáskörébe utalja az úgynevezett befektetői tagok felvételét, majd a 61. § részletezi, hogy kik és mik azok a befektető tagok. Ezek a befektető tagok lesznek azok a személyek, akiktől a nyugdíjukat, a megtakarított pénzüket el fogják csalni a jövőben is jogilag támadhatatlanul, és a jövőben a befektető tagok fognak ugyanúgy felvonulni a Parlament elé tüntetni a pénzük után, mint ahogy eddig a különböző ingatlanbefektetési szövetkezeteknél már láttuk.

Ha pedig már eljutottunk a befektető tagságig, nézzük meg ennek a csodálatos szabályozását! Bár nem tudjuk, hogy mi az a szociális szövetkezet, mégis kimondja a 61. § második mondata, hogy a szociális szövetkezetnek nem lehet befektető tagja. A 61. (3) bekezdése szerint a befektető tag által pénzbeli hozzájárulás vagy az 50. § (3) bekezdése szerinti szabályozásnak megfelelő nem pénzbeli hozzájárulás rendelkezésre való bocsátásával befektetői részjegy jegyezhető. A (7) bekezdés szerint a befektetői tag a nem pénzbeli hozzájárulást a szövetkezet tulajdonába köteles adni, ugyanakkor az 50. § (4) bekezdése azt mondja, hogy a nem pénzbeli hozzájárulást nyújtó tag a hozzájárulás szolgáltatásától számított öt éven át helytállni tartozik a szövetkeznek azért, hogy a hozzájárulás megjelölt értéke nem haladja meg a hozzájárulásnak a szolgáltatás idején fennállott értékét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a szabályozás, mondhatnám azt, hogy nevetséges. Aki ezt lemásolta vagy összehordta, annak halvány fogalma sem volt arról, hogy mit írt ebben a jogszabályban. Azt mondja a szabályozás: ha valaki nem pénzbeli hozzájárulást nyújt, vagyis átad, mondjuk, tételezzük fel, egy festményt, akkor öt éven át garantálni tartozik, hogy annak az értéke nem fogja meghaladni öt év múlva sem a hozzájárulásnak a szolgáltatás idején fennállott értékét. Szégyen, hogy ilyen fércmunka ide került az Országgyűlés elé! Igaz, hogy ugyanilyen életszerűtlenül fogalmazza meg a gazdasági társaságokról szóló törvény 12. § (4) bekezdése is a nem pénzbeli hozzájárulásért való felelősséget, azonban ez is bizonyítja, hogy a jelen javaslat bizony-bizony néha, azt mondhatnám, hogy gondolkodás nélkül lett összeállítva. Azt a törvényt is az Országgyűlés alkotta természetesen, de nekünk nem kell ugyanabba a hibába esnünk még egyszer. A tagnak éppen azt kell garantálnia, hogy öt évig az általa nyújtott nem pénzbeli hozzájárulás értéke megmarad legalább annyinak, mint amennyi a szolgáltatás nyújtásának idején volt, és ez csak emelkedhet, de értékét nem csökkentheti. Ez volna a szabályozás lényege, nem pedig fordítva, hiszen ha valaki egy festményt nyújt szolgáltatásként, annak csak örülni kell, ha nő az értéke, és azt kell garantálni öt évig legalább, hogy értéke ne csökkenhessen.

 

(10.10)

Én a magam részéről az emberek vagyonának bizony-bizony, mondhatnám azt, hogy az elsíbolására alkalmas befektetői tagság intézményét nem vezetném be, hiszen bármelyik tag pénzbeli és nem pénzbeli hozzájárulást nyújthat saját önerőből, illetve elhatározásból is.

A 21. § a közgyűlés összehívásáról rendelkezik. A meghívónak vagy a hirdetménynek tartalmaznia kell a (3) bekezdés f) pontja szerint a közgyűlés későbbi időpontban történő esetleges folytatásának időpontját - ez felesleges szabály. Ezt a közgyűlésen kell eldönteni. Előre nem lehet tudni, hogy kell-e folytatni vagy félbe kell szakítani a közgyűlést, éppen ezért feleslegesnek tartom ezt a szabályozást.

A 26. § (2) bekezdése azt tartalmazza, hogy a jegyzőkönyv mellékletét képezi a jelenléti ív, valamint a meghatalmazottak neve. Véleményem szerint a jegyzőkönyv mellékleteként nem a meghatalmazottak nevét, hanem a meghatalmazásokat kell csatolni.

Szintén a 30. §-ban nem megfelelő a szabályozás, mivel azt mondja, hogy nem lehet vezető tisztségviselő az, aki nem tagja a szövetkezetnek, ugyanakkor az alapszabály ez alól az igazgatóság elnöke, illetőleg tagja esetén kivételt tehet, ha a szövetkezet fő tevékenysége különleges szakértelmet feltételező irányítást igényel.

Kérem, hogy gondoljanak bele abba a szabályozásba, ha ezt összevetjük azzal, hogy az igazgatóság elnökét vagy az ügyvezető elnököt, az igazgatóság tagjait a közgyűlés választja, márpedig választani csak a tagok sorából lehet, hiszen a tagoknak van szavazati joga, akkor miféle alapszabály az, amelyik lehetővé teszi, hogy nem tag is viselhet tisztséget.

Itt is egyértelművé kellene tenni a szabályozást, hasonlóan a gazdasági társaságokhoz, vagy pedig, ha csak a tagok lehetnek a tisztségviselők, akkor külön menedzsmentnek kell gondoskodnia a szakértelmet igénylő vezetésről, nem pedig öszvér módon.

A 30. § e) pontja akként rendelkezik, hogy nem lehet vezető tisztségviselő, aki olyan szövetkezetben vagy gazdasági társaságnál, amelyet a cégjegyzésből hivatalbóli törlési eljárás során töröltek, a törlést megelőző 2 éven belül vezető tisztségviselő volt, a törlést követő 2 évig. Ez csupán részszabályozás, mert kiskaput enged azoknak a volt gazdasági társasági vezető tisztségviselőknek, akik a gazdasági társaságokról szóló törvény 23. § (3) bekezdése szerint: a gazdasági társaság fizetésképtelenségének jogerős megállapítását (vagyis a felszámolás elrendelését) követő 3 évig nem lehet más gazdasági társaság vezető tisztségviselője az, aki a felszámolást megelőző 2 évben legalább 1 évig a felszámolásra került társaságnál vezető tisztségviselő volt.

Ha ezt a szabályozást nem veszi át a szövetkezeti törvény, csupán a hivatalból való törlést veszi át, úgy kiskaput nyit, és a felszámolásra került gazdasági társaságok vezető tisztségviselői át fognak szivárogni a szövetkezetek vezető tisztségviselőivé.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tudnám még sorolni, mert ez a szövetkezeti törvény végig ilyen problémás. Számtalan olyan kérdés van, amit egyébként lehet, hogy még a vitában is el fogok mondani. Megítélésünk szerint ez a törvény teljesen alkalmatlan arra, hogy új szövetkezeti törvényként beterjesztésre került, ezt a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség a bizottsági ülésen is megfogalmazta.

Éppen ezért úgy gondolom, hogy ezeket a problémákat nem kijavítani, hanem ha már tényleg új szövetkezeti törvényt akar a kormányzat, kapkodva, az utolsó pillanatban, a korábbi ígéretei pótlólagos teljesítésére alkotni, akkor ezt számtalan módon megtéve, sokkal körültekintőbben és valóban az életnek megfelelően kellett volna előkészíteni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  16  Következő    Ülésnap adatai