Felszólalás adatai

Három év késedelem történt. A mostani határozatban az van, hogy hatályát veszti a 2009-es országgyűlési határozat, ez azt jelenti, hogy a mai napig hatályban volt, és mégsem történt elegendő cselekvés ennek szellemében. Nagyon keveselljük azt, amit tett a kormány az eddigi időszakban. Azt mondta államtitkár úr az imént, hogy egyértelmű üzenet a társadalomnak, hogy ez a kormány a kábítószer visszaszorításában érdekelt, de azt is tudjuk máshonnan, hogy egy dolog, amit mondunk, más dolog, amit cselekszünk, és igazából a cselekedetekre kell figyelni; ez egyértelmű üzenet volt egy bizonyos magas helyről. S az eddigi cselekedetek azt mutatják, hogy olyan nagyon sok minden nem történt az elmúlt három évben, és komoly veszteségeket szenvedtünk.

Az nagyon fontos, hogy felépülés-központú a stratégia, de ez nem jelenti azt, hogy az ártalomcsökkentést sutba lehet dobni, márpedig a kormányzati cselekvések, sőt az egyes önkormányzatok cselekvései ebbe az irányba mutatnak. Az ártalomcsökkentésnek ugyanúgy megvan a létjogosultsága és fontossága, és bizony nagyon fontos lenne finanszírozni az ezzel kapcsolatos állami és civil szervezeteket. Hiszen ha ezt nem tesszük, akkor nagyon nagy a veszélye annak, hogy olyan jelenségeket öntünk a saját nyakunkba, amelyek sokkal drágábban és sokkal nagyobb veszteségek árán lesznek kezelhetőek. A vita további szakaszában is szeretnék majd felszólalást kérni és erről részletesen beszélni.

Mi történt itt? Láttunk egy olyan jelentést, a Nemzeti Drog Fókuszpont 2011-es jelentését, amelyből nagyon fontos megállapításokat, szakemberek által tett megjegyzéseket kihúztak, és ezzel mintegy kozmetikázták a jelentést, és így terjesztették be a bizottságnak. Nagyon nem gondolom, hogy ilyen módon kellene ehhez a kérdéshez állni, bizony meg kellene mondani az igazat a döntéshozóknak, és el kellene mondani minden szakmai véleményt, ami felmerül, és utána a döntéshozónak az a feladata, hogy ezek közül kiválassza azt, amelyik számára fontos, és ami alapján megtervezi a törvényalkotási munkát.

Magam terjesztettem be egy eseti bizottságra irányuló határozati javaslatot. Ezt mind az egészségügyi, elsősorban az ifjúsági bizottság annak idején, mind pedig a plenáris ülés elutasította, pedig rengeteg tennivaló lenne mind a társadalmi kommunikációban, mind az új jelenségek feltárásában és detektálásában, mind pedig a nemzetközi jó gyakorlatok és az európai uniós direktívák becsatornázásában. Úgyhogy továbbra is azt gondolom, hogy nagyon nagy szükség lenne egy ilyen eseti bizottságra, nagyon kár, hogy erre nem volt lehetőség.

Nyilván nagyon fontos a megelőzés-központú szemlélete ennek a stratégiának, de olyan nagy előrelépést és újszerűséget, új szemléletet nem látunk az előzőhöz képest, abban is megelőzés-központú volt a szemlélet. Annyit látunk csak ennek a kormánynak a tevékenysége által, hogy itt a büntetőjogi szigorítás volt jellemző, az új Btk. számos olyan elemet tartalmaz, amit mi annak idején is opponáltunk, és nem gondoljuk, hogy ez igazából a megelőzés és a leszoktatás irányába vagy pedig akár az illegális kereskedelem irányába hatna.

Nagyon lecsökkentek a források, amelyekkel a civil szervezetek, akár a prevencióval, akár az ártalomcsökkentéssel foglalkozó szervezetek gazdálkodhatnak, drámai mértékben csökkentek, és ezek a pályázatok rendre későn íródnak ki, rendre csúsznak a kifizetések, és emiatt komoly probléma van.

Mi az, ami újszerű ebben az új stratégiában a 2009-eshez képest? Igazából én nem látok érdemi különbséget, megmondom őszintén, csak leöntötték egy ilyen szokásos nemzeti együttműködési mázzal, ilyen hagymázas elképzeléseket lehet benne olvasni, hogy 2020-ra drogmentes lesz az ország. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Nyilvánvalóan ez kitűzhetetlen és megvalósíthatatlan cél. Köszönöm szépen, elnök úr.