Készült: 2020.08.05.13:17:30 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

195. ülésnap (2001.03.26.), 101. felszólalás
Felszólaló Márton Attila (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 6:19


Felszólalások:  Előző  101  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Köszönöm szépen a szót. Néhány olyan dologról szeretnék nagyon röviden szólni, amelyek a hozzászólások kapcsán felmerültek. Úgy gondolom, van egy-két olyan, félig-meddig talán kérdésként a levegőben maradt megállapítás, amelyekről ha beszélünk, úgy gondolom, nagyon hamar és nagyon könnyen választ lehet rájuk adni.

Elhangzott például egy ilyen megállapítás, hogy az elektronikus aláírás bevezetése, illetve törvényi elfogadása és az ehhez kapcsolódó feladatok tulajdonképpen költség a felhasználóknak, és költséget jelent majd azoknak is, akik ezt az elektronikus aláírást alkalmazzák, tehát el akarják fogadni.

Egy szakmai konferencia egyik résztvevője, amikor ugyanez a kérdés felvetődött, hogy mi pénzbe is fog ez kerülni akár a felhasználóknak, akár az elfogadóknak, úgy kezdte a válaszát, hogy ne azt nézzük, mibe fog ez kerülni, hanem mit hoz, és a piac szereplői, mindazok, akik az elektronikus aláírással fognak majd dolgozni napi munkájuk során, biztos, hogy egyből azt fogják nézni, milyen üzleti eredményeket, költségmegtakarítást fog számukra jelenteni. Tehát úgy gondolom, ha a téma költségvonatkozásáról beszélünk, akkor mindenképpen az üzleti haszon vagy a költségcsökkenés oldaláról kell ezt a kérdést megvizsgálni; és bár szintén a szakmai fórumon elhangzott egy összeg, amely konkrétan a németországi példával jött elő, ahol is a bevezetés első évében 120-140 márkás, majd a fenntartás körülbelül 20-30 márkás éves költséget jelent, de úgy gondolom, sokkal nagyobb az az üzleti eredmény, amit az elektronikus aláírás használatával realizálni lehet.

A másik, hogy vajon mekkora infrastruktúra szükséges ahhoz, hogy az elektronikus aláírást használni lehessen, milyen befektetéssel, milyen költséggel jár. Tisztelt Képviselőtársaim! Aki már látott chipkártyát meg látott mobiltelefonba való kártyát, no hát lényegében hasonló megoldásokkal ezt meg lehet oldani, és semmi más nem szükséges hozzá, mint egy egyszerű kis chipkártyaolvasó, ami nagyon egyszerűen csatlakoztatható a számítógéphez, ami szintén néhány ezer forintért beszerezhető, úgyhogy úgy gondolom, hogy ez magánszemélyek részére sem fog olyan túlságosan nagy kiadást jelenteni.

Szintén elhangzott, hogy a törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, nagyon cizellált és gyanakvóan aprólékos az ellenőrzést illetően. Úgy gondolom, hogy itt kifejezetten a hitelesítésszolgáltatókról lehet szó, és abban az esetben, ha ez nem így lenne, akkor nagyon komoly gondok és problémák merülhetnének fel adott esetben a személyiségi jogok védelmével kapcsolatosan, illetve az adatok hozzáférhetőségét illetően, hogy hogyan lehet urambocsá! ellopni másnak az elektronikus aláírási lehetőségét, jogát, hogyan lehet más bőrébe elektronikus módon is belebújni. Tehát úgy gondolom, hogy mindenképpen szükség van a törvényjavaslatban ezekre az igen aprólékos és az ellenőrzés kérdését körülhatároló jogi passzusokra.

Úgy gondolom - szintén egy felvetés kapcsán -, a törvénynek nem feladata és nem szabad, hogy feladata legyen ilyen körülmények között, hogy ez a törvény kifejezetten beruházásokra ösztönözzön. Megint csak visszatérek oda, hogy piaci körülmények között működő cégek, szervezetek, vállalkozások, esetleg magánszemélyek fogják ezt használni, és a piac igenis diktálni fogja azokat a feltételeket, hogy ha valaki nem akar lemaradni az üzleti kapcsolataiban, akkor az a néhány tízezer forintos befektetés mindenképpen meg fogja érni, hogy az elektronikus aláírást bevezesse és használja.

További kérdésként felmerült, illetve polémia bontakozott ki a hitelesítésszolgáltatók működése kapcsán. Úgy gondolom, Molnár Gyula képviselő úr nagyon precízen és szabatosan idézte azt az EU-direktívát, amelyik úgy rendelkezik, hogy ne legyen semmiféle procedurális előzménye annak, hogy valaki hitelesítésszolgáltató legyen. Ugyanakkor azzal is egyet kell értenem, amit ő mondott, hogy ott másfajta bizalmi és másfajta üzleti légkör van, mint mondjuk, ma még Magyarországon. Azt hiszem, nagyon jó az a kétszintű minősítési rendszer, amelyet ez a törvénytervezet is tárgyal, hogy csak a kiemelten fontos, minősített hitelesítőkhöz kell a HÍF előzetes hozzájárulása és vizsgálata, egyébként pedig piaci alapon ezt a hitelesítésszolgáltatást bárki nyújthatja.

Úgy gondolom, ez is probléma lehet adott esetben, hogy ha valaki csak a bejelentési kötelezettségének kell hogy eleget tegyen, akkor vajon hogyan fog tudni működni piaci körülmények között. Úgy gondolom, ebben sem lesz különösebb probléma, hiszen a Hírközlési Főfelügyelet a hitelesítésszolgáltatókat bármikor ellenőrizheti működésük során, tehát ha az adatbiztonság követelményeinek nem tesznek eleget, akkor igenis meg lehet tiltani, hogy ők ezt a tevékenységet folytassák.

 

 

(19.10)

 

A kiemelt fontosságú szervezetek részére pedig mindenképpen szükséges az az előminősítés, aminek joga a Hírközlési Főfelügyeletet illeti meg. Tehát úgy gondolom, hogy a mai körülmények között, a mai viszonyok között mindenképpen megfelelőek a törvénytervezetnek ezek a kitételei.

Azt hiszem, hogy nagyjából ennyiben foglalhatók össze, amelyek kérdésként merültek föl, és amelyekről még - úgy gondolom - mindenképpen szólnom kellett.

Köszönöm szépen.

 




Felszólalások:  Előző  101  Következő    Ülésnap adatai