Felszólalás adatai

Soron következik az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény és az azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitájának folytatása és lezárása. A Rogán Antal, Gulyás Gergely, Cser-Palkovics András fideszes, Harrach Péter, Rétvári Bence, Rubovszky György KDNP-s képviselőtársaink által benyújtott előterjesztéseket T/13254. és H/13253. számon kapták kézhez és ismerhették meg képviselőtársaim. Emlékeztetem önöket, hogy tegnap az expozé, a bizottsági vélemények és a KDNP képviselőcsoportjának kivételével valamennyi vezérszónoklat elhangzott.

Tisztelt Országgyűlés! Először tehát megadom a szót Rubovszky György képviselő úrnak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának, 30 perces időkeretben. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A tegnapi napon a KDNP olyan helyzetben volt, hogy vezérszónoklatát idő hiányában nem tudta elmondani. Ezért kértem, és köszönöm, hogy megkaptam annak lehetőségét, hogy most, a vita folytatása során elsőként elmondhassam azt. Nem szeretném hosszasan ismertetni a törvényjavaslatot, annak ellenére, hogy előterjesztője vagyok, de azért nem teszem, mert ez tegnap már megtörtént, és gondolom, a jelen lévő képviselők részleteiben pontosan ismerik.

Tisztelettel három nagy kérdéscsoportról szeretnék beszélni. Az első és számomra egyik legfontosabb a szabályozási kérdések időszerűsége. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy most, közel 20 éves parlamenti képviselői gyakorlattal a hátam mögött visszaemlékezhetek arra, hogy 1994 tavaszán, amikor először országgyűlési képviselő lettem, egy olyan házszabálya volt a Magyar Országgyűlésnek, ami a működést rendkívül megnehezítette. Például ilyen ügyek voltak, hogy valamennyi képviselői módosító indítványról, függetlenül attól, hogy volt-e támogatás vagy sem, mindenféleképpen szavaznia kellett az Országgyűlésnek. Csak emlékeztetőül mondom, képzeljék el azt, amikor a költségvetési vitákban 2500-2800 szavazás volt.

No, nem is ezért hoztam szóba. 1994 tavaszán az Országgyűlés az ülésszakát azzal kezdte, hogy elkezdett új házszabályt létrehozni. A házszabály előkészítése, a vita lefolytatása majd elfogadása odáig vezetett, hogy a sokszor módosított, de ma még hatályban lévő házszabályunk 1994. szeptember 30-án került elfogadásra. Ez azt jelenti, hogy közel 5-5,5 hónapig a régi, szerencsétlen módszer szerint kellett eljárni. Sőt, ennek a házszabálynak az elfogadása is hasonló módon történt. Ugyanakkor emlékeztetni szeretnék arra is, hogy tulajdonképpen meghatározó kérdés az is, hogy akkor, amikor az 1994-es házszabály elfogadásra került, az akkori kormánykoalíciónak mintegy 72 százalékos többsége volt az Országgyűlésben. Tehát sokkal könnyebb volt a helyzete, mint egyébként a későbbiek során általunk is látott házszabály-módosításoknál. Tehát ez az az időszak, ami tulajdonképpen megspórolható egy következő Országgyűlés számára, hogy nem kell átalakításokat végeznie, nem kell részletszabályokon vitatkoznia ahhoz, hogy az érdemi munkát megkezdhesse.

Mert tulajdonképpen miről is van szó? Amikor 2010-ben a jelenlegi Országgyűlés elkezdte tevékenységét, akkor az első lépések között szerepelt az, hogy az akkor hatályos 1949. évi XX. törvényt, az alkotmányunkat módosította az Országgyűlés a tekintetben, hogy az Országgyűlés létszámát lecsökkentette. Ezt csak kilátásba lehetett helyezni, de végrehajtását csak a következő ciklus idejére lehetett halasztani, tekintettel arra, hogy a képviselők megszerzett mandátumát elvenni nem lehet. Igen ám, de az átalakítás akkor megkezdődött, és az Országgyűlés nemcsak saját maga, hanem az önkormányzatok és lehetőség szerint a teljes államszerkezet átalakítását megkezdte. Ennek előbbre lépéseként megszületett az Országgyűlésről szóló törvény, ami most már szinte egy éve hatályban van, és a jelenlegi módosítás, amire nem is kívánok különösebben kitérni, alapvetően az egy éve elfogadott országgyűlési törvény különböző pontosításait tartalmazza.

Miért is fontos az, hogy az Országgyűlés a következő Országgyűlés előtt annak működési szabályait és kereteit megszabja? Mint említettem, az elmúlt 20 esztendő alatt, amit itt töltöttem, rendkívül sok időpontban, sokszor merült fel például a képviselői javadalmazás kérdése. Azt hiszem, ez egy állandó, permanens vita volt 1994-től egészen az országgyűlési törvény elfogadásáig. Abban egyetértett a Ház minden oldala, minden résztvevő, hogy az a rendszer, ami volt, ha szabad így mondani, a szinte képletes képviselői tiszteletdíj, ez a rendszer tarthatatlan. Ezért üdvözöltük azt, hogy az országgyűlési törvény, bár csak az új Országgyűlésre kiterjedően, de ezt a kérdést egyszer és mindenkorra megoldotta; megoldotta olyképpen, hogy nem képletes, hanem normális, elfogadható tiszteletdíjat biztosít a képviselőknek.

A képviselői munka elmúlt 24 esztendeje alatt számtalan probléma és feszültség merült fel. Az egyik volt a javadalmazás, ami szerintem megoldásra került. A másik, ami mindig botrányok és különböző jóindulatú vagy kevésbé jóindulatú újságcikkek fő témája volt, ilyen például a közlekedési támogatás kérdése.

(9.10)

Ilyen a lakhatás. Tudjuk azt, hogy korábban a képviselők ingyenes közlekedési lehetőséget kaptak a Budapesti Közlekedési Vállalattól, illetve a Magyar Államvasutaktól is, és a magyarországi tömegközlekedésektől is. Ezek most már mind rendezve lettek, és ezek a kérdések megoldásra kerültek.

Igen ám, de felmerült az a kérdés itt a vita során, hogy miért nem bízzuk a következő Országgyűlésre ezeket a kérdéseket, és miért kell előremenni. Én ennek két lényeges pontjára szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik az, hogy ennek az Országgyűlésnek a megkezdett munkája hiányos lenne akkor, hogyha az alaptörvénnyel, az Országgyűlés létszámának csökkentésével és a különböző kérdések rendezésével megkezdett folyamatot most itt befejezés előtt abbahagyná. Minden körülmények között ezt a tehermentesítő munkát el kell végezni. Miért is?

Én azért mondom, mert abban az esetben, hogyha az egyszerűsítések láttán a következő Országgyűlés azzal kezdené a munkáját például, hogy azokat a teljesen ésszerű módosításokat, amikre majd később ki fogok térni, ő elvégezné, nyilvánvalóan a sajtótól kapna egy olyan támadást, hogy persze, meg vannak választva, kapnak egy meglehetősen normális, az átlaghoz mérten talán egy kicsit magasabb tiszteletdíjat, ami még mindig nem éri el az Országgyűlés tekintélyének megfelelő honorálást, de azért már egy elfogadható tiszteletdíj van, és akkor lám-lám, a munkájukat azzal kezdik, hogy egyszerűsítik a feladataikat, és próbálnak kimászni a munka alól. Ezt a terhet és ezt a támadási felületet nem szabad meghagyni az új Országgyűlésnek. Tehát ezt a munkát el kell végezni. Az én megítélésem szerint nagyon helyes az az álláspont, amelyik azt mondja, hogy olyan helyzetet kell nekünk teremteni, hogy a következő Országgyűlés a megalakulásától kezdve azonnal a célkitűzéseinek megfelelő tevékenységet fejthesse ki.

Előbb már utaltam rá, a második lényeges kérdés az eljárás ésszerűsítése és az eljárás megkönnyítése. A parlamenti munka alapvetően két lényeges részből áll: a javaslatok tekintetében az általános vitából és utána a részletes vitából.

Az általános vitának a lényeges módosítása az új házszabályi rendelkezések szerint az, hogy keresi annak a lehetőségét, hogy a sokszor parttalanná váló kétpercezés és a kétpercezéssel való - szerintem néha belecsúszó módon - visszaélés lehetőségét is korlátozza azzal, hogy a mai rendelkezések szerint csupán csak képviselőcsoportonként egy kétperces hozzászólásra ad lehetőséget. De ahogy az alkotmányügyi bizottság előtti vitából, a felvetésekből és az előterjesztői válaszból én kiolvastam, ez nem egy kőbe vésett szám. Abban egyetértett az alkotmányügyi bizottság, hogy ezt a kérdést rendezni kell. Tehát azt a kérdést, hogy két, írásban bejelentett képviselő felszólalása között néha másfél-két óra telik el azzal, hogy itt különböző kérdésekben mondvacsinált vagy így előrehozott felszólalásokat kétpercesekkel teszik lehetetlenné a képviselők, tehát ezt valahogy korlátozni kell, és én bízom abban, hogy az Országgyűlés meg fogja találni ennek a mindenki által elfogadható mennyiségi korlátozását.

A másik leglényegesebb kérdés szerintem a részletes vitának a bizottsági szakba való elvitele. Lehet, hogy nagyon olcsó poénnak tűnik, de tisztelettel én azt kérem, hogy tessék szíves lenni körülnézni. Az ülésteremben nem vagyunk annyian ma egy részletes vitánál, mint amennyi egy bizottsági ülés létszáma. (Zakó László: Fegyelmezetlenség. - Dr. Staudt Gábor: És sérti az Országgyűlés tekintélyét.) Tehát ennek semmi értelme, hogy ezt a részletes vitát az Országgyűlés plenáris ülése elé vigyük. Én megígérem Staudt képviselő úrnak, hogy meg fogom őt hallgatni. Nekem volt gyerekszobám, és nem szólok bele más felszólalásába.

Na, tisztelettel, tehát ez egy nagyon lényeges kérdés, és egy nagyon lényeges kérdés az is, hogy a teljesen értelmetlennek tűnő, órák hosszat tartó szavazási rendszert így megoldja a házszabály oly módon, hogy egyszer a szakbizottságok megszűrik az előterjesztett módosító indítványokat, majd az általuk előkészített anyag alapján a törvényalkotási bizottság is meg fogja szűrni, és alapvetően a plenáris ülés elé egy bizottságok által támogatott módosító sor fog bekerülni, ami egy szavazást jelent az Országgyűlésnek, illetve annak elfogadása esetén megejthetik a zárószavazást.

Tisztelt Országgyűlés! Ez nagyon lényeges egyszerűsítés; a munka meggyorsítása és főleg egy olyan teher levétele, ami lehetővé teszi azt, hogy az Országgyűlés különböző nehézségek nélkül a saját munkarendjét akár az első alakuló ülésen már meghatározhassa.

Még egy harmadik kérdéskörről szeretnék, de nagyon röviden beszélni. Ez pedig a mentelmi, összeférhetetlenségi mandátumvizsgáló és fegyelmi bizottság különleges eljárásaival - nagyon szerencsésen, nagyon jól és nagyon pontosan, az eddigi összes, általunk nem szerencsésnek tartott rendelkezés eltüntetésével és az időközben bekövetkezett módosítások pontos átvezetésével - egy teljesen egységes rendszert alakít ki. Ez nagyon fontos, ennek a rendszernek a kialakítása, szeretnék itt különösen a fegyelmi és az összeférhetetlenségi ügyekre utalni, azonkívül lényeges szabályok kerülnek be itt is, például az időkorlát a felszólalásokba.

És még egy: a vagyonnyilatkozati eljárással kapcsolatban is vannak ésszerűségek. Természetesen a házszabályi rendelkezések érdemi, anyagi jogi rendezésekre nem adnak lehetőséget. Az azért majd végiggondolandó, hogy egy olyan alapvető koncepcióváltozás esetén, amikor a képviselőknek szinte nem lehet egyéb jövedelme, mint az Országgyűléstől kapott tiszteletdíj, illetve oktatói tevékenység, akkor indokolt-e annak a hihetetlen nagy munkának a fenntartása, hogy egy országgyűlési képviselő egy ciklus alatt sok esetben hat alkalommal tehet vagyonnyilatkozatot: egyszer, amikor elkezdi az országgyűlési munkáját, majd minden év december 31-én, és utána, amikor befejezi az Országgyűlés a ciklusát, akkor pedig megteszi újból.

Én tudom azt, hogy nagyon sok olyan személyi átfedés volt, hogy kezdő, záró nyilatkozatot nem kellett adni annak, aki korábban is képviselő volt, és úgy lett képviselő, meg nem kellett záró nyilatkozatot adni annak, aki a következő parlamentnek is tagja volt, de most először nagy erőpróba előtt áll a mentelmi bizottság, tudniillik, az a létszámcsökkenés, amit eredményez, szükségszerűen maga után vonja azt, hogy igenis minimum 200 darab záró nyilatkozat fog érkezni.

Tisztelt Országgyűlés! Én ezeknek az összefoglalásával a Kereszténydemokrata Néppárt nevében szeretném elmondani, hogy mi úgy a törvényjavaslatot, mint a határozati házszabály elfogadását támogatjuk, és ezt a támogatást kérjük az Országgyűléstől is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk.

Innen lesz lehetőség kétperces felszólalások megtételére, és rögtön meg is adom a szót Nyikos László képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

(9.20)

DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Remélem, hogy ez a kétperces még nem az a kétperces, amiről Rubovszky képviselőtársam beszélt. De nem ezért kértem szót, hanem nagyon izgalmas problémával kezdte a vezérszónoklatát, az időszerűséggel, hogy tudniillik most kell-e, és ennek a parlamentnek kell-e ezt az új házszabályt megalkotni. Engem a képviselő úr érvei nem győztek meg továbbra sem. Az korrekt, hogy említette az 1994-es döntést, amivel sok anomáliát sikerült megszüntetni és újabbakat legitimálni, de azt nem tetszett említeni, hogy az egy konszenzussal született határozat volt. Hatpárti konszenzussal született, szemben ezzel a határozati házszabállyal, ami minden valószínűség szerint kétpárti vagy, ha úgy tetszik, egypárti kétharmados döntéssel fog megszületni.

Hallgatván a tegnapi vezérszónoklatokat, nem sok esélyt látok arra, hogy bármelyik ellenzéki párt ezt megszavazná, következésképpen lesz egy olyan házszabály, ami kétharmaddal születik meg, szemben azzal a házszabállyal, ami '94-ben született, és noha sok hibája van, köztük a kétkezes szavazás behozatala a parlamentbe, amivel rengeteget rombolt a parlamenti demokrácia működésén, nos, az konszenzussal született, ez kétharmaddal fog megszületni, tehát semmiféle módon nem fogadhatók el az ön érvei, mert egyfajta gyámkodás kiterjesztése annak a gyakorlatnak a következő parlamentre, amit ez az Országgyűlés meghonosított, és úgymond ilyen koraszülöttnek tekinti a leendő parlamentet, amikor ráoktrojálja a saját elgondolásait. Tehát ez így sajnos nem meggyőző, amit tetszett mondani.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.

Tisztelt Országgyűlés! A továbbiakban az írásban előre bejelentett képviselői felszólalások következnek. Elsőnek megadom a szót a Fidesz képviselőcsoportjából Gruber Attila képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Nagyon köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! - már akit valóban érdekel a házszabály körüli vita. Én talán ott folytatnám, ahol Rubovszky képviselőtársam kezdte. Meg kell állapítsam, hogy az alkotmányügyi bizottságban néhány olyan sarokpont körül forgott a vita, ami kevesebb is, de jóval több is, mint egy egyszerű házszabály kérdése. Kevesebb, hiszen valóban szerteágazó kérdéseket kell szabályozni annak érdekében, hogy a Ház rendeltetésszerűen és fennakadások nélkül tudja elvégezni azt a munkáját, amit eddig is próbált és igyekezett véghezvinni. Egy törvényhozás során számtalan olyan kérdés merül fel, amely a törvényhozók munkáját, a törvényhozás folyamatát biztosítja. Mégis, az alkotmányügyi bizottság hétfői ülésén tulajdonképpen három olyan kérdés merült fel, ahova több ellenzéki képviselőtársam, akár Staudt képviselőtársam, akár Ipkovich képviselőtársam vagy akár Bárándy képviselőtársam is hozzáfűzött véleményeket, kifogásokat.

Az első nagy kérdés a benyújtás ideje. Vajon - és itt is felmerült az iménti érdemi két percben - szükséges-e, kell-e, illetőleg nem ellentétes-e a kívánt eredménnyel, hogy ez a testület, a mostani parlament vitassa meg, fogadja el ezt a jogszabályt, belső szabályt, a házszabályt, nem kellene-e kivárni a következő ciklusban szereplő és a lecsökkenő padsorokban ülő képviselőtársaimat. Úgy vélem, hogy nem, nem szükséges ez a várakozás, hiszen akik ebben az új parlamentben szerepet vállalnak, természetesen az idők során felmerülő kérdések, problémák, más megoldási módozatok kiérlelése után meg tudják változtatni, hiszen ez a házszabály folyamatosan és a szükségeknek megfelelően változhat. A benyújtás ideje, hogy miért kell ezt nekünk megoldani, szinte szó szerint tette fel így Ipkovich képviselőtársam a bizottsági ülésen ezt a kérdést, azért, mert látjuk, a saját bőrünkön tapasztaltuk a jelenlegi házszabály gondjait.

A másik két kérdés látszólag egy egyszerű és inkább a sajtónak szóló, inkább a kerékpártároló elhelyezéséről szóló - ha emlékeznek erre, talán nem is annyira vicc, hogy a viták során melyiket lehet gyorsabban eldönteni, hogy hol legyen egy atomerőmű, vagy hogy hol legyen a kerékpártároló -, nos inkább ilyen kerékpártároló elhelyezésének a kérdésében próbálkoztak a sajtó és a képviselőtársaim, jelesül: hogyan kezdődjön az ülés - felállással -, és tulajdonképpen ebből jött egy ilyen jeles sajtópolémia, ami visszahullámzott a bizottsági ülésen is, hogy jelesül kinek a személye okán, mikor és miért történjen.

Látszólag egy teljesen távoli kérdés a bizonyos kétpercezés kérdése. De én úgy vélem, hogy mindkét esetben azok a stílusbeli, elvi kérdések tolulnak fel, hogy milyen módon működik a tisztelt Ház, mennyire becsüljük meg egymás személyét, mennyire vagyunk alázatosak a törvényhozó munkájával kapcsolatban. Hiszen gondoljunk bele, a kétpercezés mint parlamenti műfaj megszüntetése, hogy ez egyáltalán felmerül, sajnos a mi mindennapi gyakorlatunk okán merült fel. Nem állítom, hogy ne lenne olyan frakció ebben a Házban és ne lett volna a korábbi periódusokban ebben a Házban, aki a parlamenti kétperces hozzászólás műfaját ne adott esetben egy teljesen más, a tárgyalt témához még csak érintőlegesen sem kapcsolódó kérdésekben hozza elő. Ezek a kétpercezések valójában - és a bizottságban ugyan szóba került ez - a tárgyalt napirendhez kapcsolódóan kellene hogy elhangozzanak, mégis a kétperces általában az egymás fejéhez szóköveket vagdalás műfajává vált esetenként, és sajnos egyre inkább érvek helyett, átgondolt érvek helyett kezdtek a képviselőtársaink ilyen kétperces vagdalkozásokba. Ez az, ami lerontotta, lerontja ennek a műfajnak a lehetőségét.

Talán pontosan ez okán, hogy ezt láttuk, merült fel nemcsak az előterjesztőben, hanem a bizottsági ülésen mindenkiben, hogy ha meg lehetne ezt reformálni a kétpercezés érdemiségének az irányába, akkor bizony szükség van erre. Én magam is úgy vélem, hogy egyfajta kontroll mellett ez az eszköz, ez a képviselői eszköz szükséges. De tudjuk jól, hogy nemcsak erről van szó, hanem például akár a tegnapi napon vagy akár korábban, amikor éppen elnök urat akadályozta meg az egyik frakció abban, hogy ellássa elnöki feladatát, ezek a performanszok ugyanúgy a képviselői munka komolyságába vetett bizalmat ássák alá. El kell gondolkoznunk azon, hogy akár egy ilyen tevékenységgel, akár a kétpercesnek mint parlamenti műfajnak felhasználásával mit tudunk elérni, és hogy tudjuk adott esetben az ezekkel való visszaéléssel aláásni saját magunk és a parlament tekintélyét.

Ugyanígy az ülés megkezdésénél történő ünnepélyes gesztusok kérdése, nagyon leegyszerűsítve: természetesen én megértem, hogy a következő hónapokban igen erős és kemény választási kampány veszi kezdetét, de úgy vélem, hogy azokat a tiszteleti jeleket és hangsúlyokat nem kellene egy kampány eszközévé tenni. Természetesen a parlamenti ülés megkezdésének a formáját lehet változtatni, lehet ezen vitatkozni, de úgy vélem, hogy ennek az ilyen irányú magyarázata, mint ami a sajtóban megjelent az ellenzéki képviselők részéről, lássák be, a parlament későbbi tekintélyének a csorbítására alkalmas.

(9.30)

Nagyon örülök különben, és ez is mutatja - visszatérve a kétperces intézmény vitájára az alkotmányügyi bizottságban -, hogy nem egyszerűen arról volt szó, és ez talán válasz is az előbbi képviselői felvetésre, hogy mennyire kétharmados vagy nem, az előterjesztő rögtön jelezte azt a felszólaló Bárándy képviselőtársamnak, hogy lehet erről vitát nyitni, érdemes áttekinteni újra ennek a hagyományos parlamenti műfajnak a megtartását, de csak úgy van értelme, tisztelt képviselőtársaim, ha ezt arra használjuk, amire ez való: a tárgyalt napirendhez kapcsolódó, a korábbi felszólalásban felsejlő jó vagy rossz gondolatoknak az azonnali reagálására, és nem az öncélú kétpercezésre. Hiszen tudjuk jól, van, aki ebből sportot űz, hogy minél többet szóljon hozzá, de ahogy a nagyon szép magyar közmondás mondja, bizony ilyenkor sok beszédnek híg a leve.

Én úgy vélem, hogy ez a házszabálytervezet alkalmas arra, hogy az új, szerepében és létszámában is változó parlamentnek egy megfelelő működési keretet biztosítson, és úgy vélem, hogy a vitában felmerült kérdések megoldhatók, átalakíthatók, finomíthatók. Természetesen a következő kérdés az, és ebben majd néhányan tudják folytatni a munkát a következő parlamenti ciklusban, hogy e szerint a házszabály szerint érdemibb, alaposabb és talán egy parlamenthez méltóbb módon tudjuk az üléseket megtartani.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném tájékoztatni önöket arról, mert már volt ilyen kezdeményezés a mai napon, hogy a módosító javaslatok beadási határidejét módosítsuk: sajnos az elfogadott napirend nem teszi lehetővé azt, hogy az ülésnap végén, túlterjeszkedve határozzuk meg a módosító javaslatok beadását, mert a mai napon, az ülés végén az általános együttes vitát le kell zárni, és ha a módosító javaslatok beadása ezt meghaladná, akkor nem lehetne lezárni a vitát. Tehát ennek ilyen házszabályi alapfeltétele van.

Most kétperces felszólalásra Nyikos László képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Én nem tartozom a nagy kétpercezők közé, ha valaki megnézi a hozzászólásaimat, ezt tapasztalhatja, de arra késztetett Gruber képviselő úrnak a felszólalása, hogy hozzáfűzzek némi saját véleményt.

Én egyetértek azzal a kritikával, hogy az a kétpercezési műsor, ami itt gyakran nézhető, hallható, az túlzás. Azzal is egyetértek, hogy ezzel az eszközzel kvázi visszaélések történnek. De önök, úgy tűnik, átestek a ló másik oldalára ezzel a leendő szabállyal, hogy majd a frakció egy, vagy nem tudom, hány kétpercest kérhet. Ez egyszerűen megvalósíthatatlan technikailag is. Hogyan tudjuk mi azt itt egymás között megbeszélni, hogy ki nyom egy kétpercest, ha egyetlen lehetőség marad? Azt gondolom, hogy az egyéni képviselői jog gyakorlásának egy korlátozása ez. Jó lenne persze, ha a képviselők is némi önkorlátozással nyomnák a kétperces gombokat és nem öncélúan, ahogy ön minősítette.

Még egy dologra hadd hívjam fel a figyelmet, ami nem szakmai kérdés. Az én baráti, rokoni környezetemben sajátos módon a tévénézők, akik érdeklődnek a parlamenti munka iránt, és akiknek a véleménye a parlament tekintélyéről meglehetősen rossz, érdekes módon a kétperces vitákat élvezik a legjobban, azok az emberek, nézők, akik erről nekem véleményeket mondanak, mert ez egyfajta pezsgést hoz az időnként unalmasnak mondható, párhuzamosan egymás mellett hallható hozzászólások sokadalmában.

Tehát ezt a szabályt mindenképpen valahogy korrigálni kell, mert ez egy másik véglet, amit most az előterjesztés tartalmaz. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra a Jobbik képviselőcsoportjából Staudt Gábor képviselő úr következik. Parancsoljon!

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy az aktualitás kérdésével kezdjem, hiszen itt elhangzott, hogy mennyire aktuális vagy mennyire nem aktuális meghozni most ezt a törvényt, az új házszabályról, illetőleg az Országgyűlésről szóló törvényt is módosítani.

Én úgy gondolom, hogy a vitát az arany középút szabályának az alkalmazásával lehetett volna átvágni, és azokat a módosításokat elvégezni, amelyek feltétlenül szükségesek az új rendszernek a működtetéséhez, és esetleg azokat a kardinális kérdéseket, amelyek sok politikai vitát válthatnak ki vagy kényes kérdések, lehet, hogy a következő Országgyűlésre lehetett volna hagyni. Ez nem jelenti azt, hogy a következő Országgyűlésnek rögtön ezzel kellett volna kezdenie a munkáját, de nyilvánvalóan sejthető, hogy azért nem tették ezt meg, mert bizonyos esetekben, ahogy erre ki fogok térni, a négyötödös szabályoknak és a kétharmados szabályoknak a kétharmadossá, illetve felessé minősítésével nyilván ezt sok esetben már nem tudták volna megtenni a következő ciklusban, ha így az alapvető elvei és döntéshozatali arányai megmaradtak volna a házszabálynak.

Hozzáteszem, hogy a Ház tekintélyének fogalmát, ami oly sokszor elhangzik, egyfajta természetfeletti, már-már transzcendens szintre próbálják emelni, ami tulajdonképpen már-már elválni látszik a képviselőktől, hogy van egy tekintélyes Ház, és vannak a csúnya képviselők, akik szemléltetnek, meg mindenféle eszközzel ezt a képviselők fölötti tekintélyt roncsolni próbálják... - ez egyáltalán nem így van. Tehát a Ház tekintélyét nem lehet elszakítva a képviselőktől szemlélni, és ki fogok térni arra is, hogy szerintem, szerintünk mi sérti a Ház tekintélyét.

Például sérti a Ház tekintélyét, hogy nincs egy tanácskozási arány meghatározva. Ha most végignézek a teremben, néhányan tartózkodunk itt benn, talán heten a Fidesz- és a KDNP-frakcióból - most a jegyzőket nem veszem, akik az ülésvezetésben segédkeznek -, ez sérti a Ház tekintélyét. Ez a legdurvábban sérti a Ház tekintélyét. (Gulyás Gergely közbeszól.) Tehát ha önök valamit szeretnének tenni ez irányba, akkor bizony elő kellene írni, hogy legalább egy egyharmados tanácskozási számarányban a képviselőknek jelen kelljen lenni, mert akkor valószínűleg itt van a Ház tekintélye valahol, itt lebeg fölöttünk, de sajnos a képviselők ezt nem látják, mert nincsenek jelen, ahogy azt általában teszik.

Egyébként ez igaz arra is, amikor egy ellenzéki bizottsági elnök vagy bizottsági alelnök összehív egy bizottságot, és nem mennek el a kormánypártiak. Ez is sérti, durván sérti a Ház tekintélyét, és az is, amikor zárószavazás előtti módosító javaslatként konkrét módosító javaslatok jönnek be az Országgyűlésbe, már olyan konkrét javaslatok, amelyek teljes mértékben felforgatják az egész törvényt, olyan részeket nyitnak meg, amelyek eddig nem voltak megnyitva, és minderre egy monoton szavazással a szakbizottságokban, mondjuk, az alkotmányügyi bizottságban azt lehet mondani, hogy természetesen ez házszabályszerű. No, ez is sérti a Háznak a tekintélyét és a bizottságoknak a tekintélyét. Sokszor egyébként a köztársasági elnök - nagyon helyesen - vissza is küldte a különböző elfogadott törvényeket az eljárási szabálysértések, az eljárási szabálytalanságok miatt.

(9.40)

Ez a rendszer egyébként nem fog változni vagy csak részben fog változni az új rendelkezések szerint. Például zárószavazás előtti módosító javaslatot, ha már ezt megemlítettem, három órával előbb lehet benyújtani az ülésnap kezdete előtt, ami nem teszi lehetővé, hogy a legnagyobb rohanásban, az ülésnapra készülve még az ellenzék kellőképpen áttekintse, hogy egyrészt tartalmilag mit csempésztek bele az adott zárószavazás előtt álló javaslatba, illetőleg sok esetben ez oly mennyiséget is jelent, hogy nemcsak egy-két javaslatot kell áttekinteni, hanem akár több tíz oldalt is. Ez is sérti szerintem a Ház tekintélyét, és az összes képviselőnek - aki normálisan, az anyagokat áttekintve szeretne szavazni - a jogát is a megfelelő döntéshez.

Szerintem az is sérti a Ház tekintélyét, hogy a részletes vitára már nem kerülhet sor itt, a plenáris ülésen.

De továbbmegyek: nem is ez a fő baj, hanem az, hogy nem látjuk ezután azt, hogy milyen módon lehet például a társadalmi nyilvánosságot és a sajtónyilvánosságot - akár olyan formában, hogy itt élőben mennek azért a részletes viták - egy bizottsági ülésen megteremteni. Márpedig a nyilvánosság sok esetben a kormánynak egy nagyon, ha nem is hatékony, de néha még hatékonynak is mondható eszköze, amely így el fog veszni. Nem hiszem, hogy élő közvetítések lesznek a bizottsági ülésekről. Ha így lesz, akkor természetesen megkövetem a következő Országgyűlést és a bizottságokat, de nem hiszem, hogy ez technikailag megfelelő módon kivitelezhető lesz 2014 áprilisára.

És az ugyanúgy sérti a Ház tekintélyét, hogy a módosító javaslatokról vagy a frakciók által kikért módosító javaslatokról sem lehet majd szavazni, mert erre nem lesz lehetőség a jelenlegi állapot szerint. Majd a zárószavazáson lehet egy gombot nyomni, majdhogynem mamelukként a képviselőknek, és nem tudnak egyébként érdemben - és ez egy másik probléma - a részletes vitában sem felszólalni, ha egyébként annak a bizottságnak nem tagjai. De lehet, hogy valaki attól még, hogy egy bizonyos bizottságba kerül delegálásra, mondjuk, egy másik szakterülethez is ért. Attól még, hogy valaki mondjuk, az alkotmányügyi bizottságban van, a felsőoktatáshoz érthet, mert mondjuk, egyetemi tanárként vagy egyetemi vezetőként tevékenykedett korábban, és hozzá szeretne szólni. De nem fog tudni, mert nem lesz ennek megfelelő tere. (Gulyás Gergely: Miért?) Azért nem fog tudni hozzászólni, mert a plenáris ülésen nem lesz vita, és ha nem az ő bizottsága tárgyalta - most a részletes vitáról van szó, képviselőtársam -, ezt nem fogja tudni kellőképpen megtenni.

A háromhetes ülésezéssel kapcsolatosan felmerül néhány kérdés. Például, ha ez valóban bevezetésre kerül, és az összeférhetetlenségi szabályok valóban szigorodnak, akkor miért kell például a bizottsági helyettesítés jelenlegi rendszerét fenntartani? Elvárható lenne, hogy ha főállású képviselők kívánalmát fogalmazza meg - ami nagyon helyes - az új Országgyűlés tekintetében törvényi szabályozás, akkor viszont a bizottsági körben is jelen kelljen lenni, és ne lehessen az, hogy két kézzel vagy táblával dupla szavazatot adjanak le a képviselők. Ha ez lesz a főállásuk, akkor elvárható, hogy ne helyettes útján vegyenek részt a bizottsági üléseken.

Ha valóban nem hetente ülésezik az Országgyűlés, akkor az a kérdésekre és az interpellációkra is káros hatással lesz, lévén, hogy csak háromhetente lehet majd ezt megtenni. Jó lenne lehetőséget biztosítani arra, hogy erre az egyébként a számonkérésnek vagy a nyilvánosságnak egy hatékonynak mondható eszközére - és nem feltétlenül a problémamegoldás szempontjából, hanem inkább a problémára való fókuszálás szempontjából hatékony eszközre -, akár hetente legyen lehetőség, akkor is, ha háromhetente ülésezik az Országgyűlés.

Hozzáteszem, hogy ez egy eléggé kiüresített parlament képét vetíti elénk, és nemcsak a részletes vitáknak a bizottsági szintre való tolásával, hanem, ha valóban háromhetente ülésezik az Országgyűlés, és háromhetente lesznek kérdések, interpellációk, akkor elképzelhetik, hogy három hétig tulajdonképpen fű se nő, a bizottságokban helyettesítés útján majd két kézzel szavaznak a képviselőtársaink, tehát egy pangás lesz a Házban, nem történik semmi, és akkor háromhetente majdhogynem csak a zárószavazásra bejönnek a képviselők. Ez inkább a rendeleti kormányzásnak a Kövér László által előrevetített képét jeleníti meg, mintsem az aktív parlamenti életet, amely esetében meg lehetne teremteni megfelelőképpen, de sajnos önök nem tettek erre lépéseket, és úgy tűnik, hogy az új törvények sem teszik ezt majd lehetővé.

Nagyon fontos pont, és ezt sokszor több aspektusból is támadtuk, a vizsgálóbizottságok kérdése, illetőleg arra most nem térnék ki, hogy a vizsgálóbizottságok előtt való meg nem jelenés szankcionálásának a kérdése is egy régi probléma, hogy ne tehesse meg például Gyurcsány Ferenc, hogy a Facebookon üzenget, hogy nem jelenik meg egy parlamenti vizsgálóbizottság előtt. Azt hiszem, ez botrány, és ezt szankcionálni kellene, de önök eddig még erre nem voltak hajlandóak.

Viszont a vizsgálóbizottságok esetében a jelenlegi szabályozás, ami friss szabályozásnak mondható, jelen ciklusban került bevezetésre, ami kiüresítette a vizsgálóbizottságokat, és nemcsak aláírásszámhoz, hanem témákhoz kötötte, illetve olyan gumijogszabályt fogalmazott meg, hogy ami más parlamenti műfajjal nem tisztázható, az kerülhet vizsgálóbizottság elé, illetve arra lehet felállítani vizsgálóbizottságot... - és természetesen, hogy mi tartozik ebbe a körbe, azt a mindenkori kormánytöbbség fogja megmondani.

Tehát mindig lehet azt mondani, hogy ez interpellációval, kérdéssel kiválóan tisztázható, válaszol rá a miniszter - ezt láthattuk egyébként a NAV-ügyben is, hogy próbálták errefelé terelni a dolgokat, és hatékony lépések nem történtek a megoldásra. Tehát a vizsgálóbizottságoknak az effajta ellehetetlenítése botrány. Hozzáteszem, hogy egyébként az MSZP volt az, aki beterjesztette ezt a módosító javaslatot, amely ezt lehetővé tette. Valószínűleg féltek attól, hogy vizsgálóbizottságok garmadája áll fel az elmúlt nyolc év, illetve a 2010-et megelőző nyolc év vizsgálatára. Ez sajnos nem történt meg, tehát a félelem alaptalan volt. A Fidesznek meg kapóra jött ez az MSZP-s módosító javaslat, mert gondolom, látták azt, hogy ez a saját céljaikra is használható, és összejött a támogatás és a nagy egység, és mindenki a saját érdekeit vagy a saját szennyesét eltitkolandó, akkor nagyon jól be lehetett vezetni ezt az új szabályt, amit egyébként most a jövőben már kiterjesztenek a bizottságok ellenőrző tevékenységére is, és a jövőben a bizottság is csak olyan ügyekben tud majd vizsgálatot folytatni, ami megfelel a vizsgálóbizottságokra vonatkozó kritériumoknak, tehát semmiben, mert mindig lesz egy olyan gumijogszabály, vagy találnak olyan kritériumot, ami alapján ezt le tudják söpörni. Egyébként, ahogy elmondtam, ezt eddig is megtették, részben azzal, hogy nem jelentek meg, képviselői kötelességüket megszegve a bizottsági üléseken.

A szemléltetés tilalmáról sok szó esett. Nem gondolom, hogy az sértené a Ház tekintélyét, ha mondjuk, egyébként a képviselők a saját helyükön, mondjuk, egy molinót felmutatnak, vagy valami ellen tiltakoznak. Ez szintén kevésbé sérti a Ház tekintélyét, mint hogy 3-4 képviselő előtt kell vitatkozni. Én is csatlakoznék a tegnap szóló vezérszónokunkhoz, Balczó Zoltánhoz, aki egyébként bemutatta még képeken is, hogy a Fidesz hányszor élt ezzel a lehetőséggel, amíg ellenzékben volt; nagyon sokszor szemléltetett. Az meg egészen vicces, hogy a házbizottság engedélyével lehet szemléltetni. Tehát ha én fel akarom mutatni majd ezt a papírt (Felmutat egy iratot.), akkor a házbizottság engedélyét kell kérnem, mert szemléltetek vele. Tehát ez is egy eléggé vicces megoldásnak tűnik, vagy inkább tragikomikusnak.

Az, hogy a kivételes eljárásra, tehát mindenféle szabályzat felülírására négyötöd helyett kétharmad is elég, szintén egy olyan rég meglévő szabály felülírása, ami botrány, mert ez egy nagyon régóta kialakult konszenzus, hogy ha a Ház félre akar dobni minden szabályt, és szeretne eltérni a saját működésére megszabott szabályoktól, ahhoz négyötöd kell. Ezt kétharmadra csökkentik; ugyanúgy, mint a kivételes eljárásban történő tárgyalás esetében, ott az eddigi kétharmad esetében felesre csökkentik, tehát tulajdonképpen ezzel is egy garanciális elemet fognak kivenni, és azt vetítik előre, hogy hiába határozták meg, hogy hat nappal előtte be kell nyújtani a törvényt, amelyet tárgyalna a Ház - ez egyébként egy jó szabályozás lenne, jelenleg se nagyon működik, vagy csak a törvények egy része kerül hat napon túl benyújtásra, hogy legalább hat nap álljon a képviselők rendelkezésére a felkészüléshez -, de ha könnyen el lehet térni majd ezektől a szabályoktól, akkor megint nem csináltunk semmit.

A házelnök, illetve az ülést vezető elnök esetében - talán a legtöbb vita erről volt - felállás, nem felállás, erre egy egyszerű javaslat elhangzott, hogy ha bejön az elnök, leül, és utána felszólítja vagy megkéri a Házat, hogy közösen a választópolgárok közösségét köszöntsük, akkor már nem úgy tűnhet, hogy neki történik a tisztelgés. Ha ezt így gondolják, akkor itt Bárándy képviselőtársammal egyetértek, talán ő mondta el a bizottsági ülésen, hogy ha azt szeretnék, akkor írják bele, hogy az elnöknek történik ez a szalutáció. Ha meg nem, akkor erre van megoldás, hogy ez ne így legyen. Egy percet szeretnék kérni, elnök úr, egy perc hosszabbítást, ha lehet, és akkor be is fejezem, bár sok mindenről lehetne beszélni.

(9.50)

A végén a kétperceseket szeretném megemlíteni, ahol valóban túlszaladt a kés, ahogy szokták mondani. A valódi vitára a lehetőséget meg kellene teremteni. Ennek számtalan megoldása létezhet: hatékony ülésvezetés, amely nem engedi azt, hogy valaki egy normál felszólalást folyamatos kétpercesekkel tegyen meg. Vannak ilyen notórius képviselőtársaink, jól tudjuk. Ilyenkor a levezető elnöknek nagyon hatékonyan akár el kellene vennie a szót, de tudom, hogy ez egy kényes terület, hogy mit minősítünk annak, akkor viszont meg lehetne határozni, hogy frakciónként több kétpercesre lehessen lehetőség két felszólalás között. Az az egy felszólalás valóban nagyon kevés.

És nem vagyok nagy barátja a kétperceseknek abban a formában, hogy órák teljenek el két normál hozzászólás között, és jómagam is ritkán szoktam élni a kétperces felszólalás lehetőségével. Egyszerűn abszurd, hogy képviselők felállnak, elmondják, hogy a vitában nem vettek részt, az anyagokat nem olvasták el, egyébként nem szakértői a területnek, de 5-6-7-8-10 kétpercest azért nyomnak, utána bekapcsolódnak hasonló kvalitású képviselők, és a végén már egyáltalán nem arról beszélünk, amiről kellene. De a vita megölése az, hogy mondjuk, egy frakcióból nem reagálhat több képviselő arra a 15 perces felszólalásra, ami több témát érintett, és érdemben lehet is rá többször reagálni.

Elnök úr, köszönöm, és itt zárnám le, bár sok mindenről lehetne még beszélni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra Bárándy Gergely képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az, amit Staudt Gábor mondott az utolsó mondataiban, azt gondolom, hogy az én mostani fölszólalásom talán példázza, hogy így igaz, hiszen volt egy olyan téma, amit kiemelt a képviselő úr a fölszólalásában, nevezetesen: a vizsgálóbizottságok felállításával kapcsolatban. Ha most ez a műfaj nem létezne, akkor én körülbelül - ahogy elnézem a fölszólalási sort - nagyjából két, két és fél óra múlva tudnék reagálni erre, amit a képviselő úr elmondott. Ez nem lenne feltétlenül szerencsés.

Tartalmát tekintve azt tudom mondani önnek, hogy a mi részünkről semmi ilyen szándék nem volt. Ugyanúgy, ahogy egy sor házszabályi rendelkezés vonatkozásában, ha úgy alkalmazná ezt az Országgyűlés, ahogy azt kéne, nem pedig visszaélésszerűen, semmi probléma nem lenne ezzel, hiszen most is azt gondolom, hogy olyan esetekben, amikor tisztázható egy interpellációval vagy egy kérdéssel, vagy egy azonnali kérdéssel a téma, akkor fölösleges a parlament erejét és a képviselők erejét lekötni azzal, hogy vizsgálóbizottság álljon föl.

A gond ott van, hogy egyesek hivatkozva erre a paragrafusra, erre a szabályra, mindent ez alá kívánnak besöpörni. Azaz magyarán szólva, egy olyan témában, ahol föltehető kérdés, ott azt mondják, hogy ezt tisztázható is ezzel a műfajjal, holott ez nem igaz. Attól, mert ilyen témában kérdés föltehető, attól még nem biztos, hogy tisztázható. Például egy NAV-vizsgálóbizottságnál, ahol mindenki tudja, hogy szükség lenne emberek meghallgatására, iratok bekérésére, szükség lenne - ha úgy tetszik - nem klasszikus értelemben vett szembesítésekre a bizottság ülésén, szükség lenne szakértői munkára, akkor úgy hiszem, hogy csak a visszaélésszerű gyakorlása ennek a szabálynak vezethet el oda, hogy valaki nem akar vizsgálóbizottságot felállítani vagy nem járul hozzá, hanem e mögé a paragrafus mögé bújik.

Én ezt egészen bőven az alkotmányügyi bizottság egyik ülésén kifejtettem, azaz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) még egyszer mondom: az MSZP-nek ilyen szándéka nem volt és nem is lesz.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Folyatjuk a kétperces felszólalásokat. Staudt Gábor képviselő úr következik. Parancsoljon!

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Az aktív vita jegyében: nekem az a problémám, hogy mindig az a rákfenéje az egésznek, hogy ki dönti el, hogy mi az a téma, ami tisztázható, és mi nem. Általában a kormánytöbbség. Nyilván az ellenük irányuló vizsgálatra azt fogja mondani, hogy ó, hát ez tisztázható bármilyen műfajban, és erre nem kell vizsgálóbizottságot létrehozni, bár hozzáteszem, hogy a népnyelv azt mondja, van az a népi mondás, hogy ha valamit el akarsz tussolni, hozz rá létre egy vizsgálóbizottságot.

Ennek valószínűleg meglehet az alapja, mert túl sok érdemi eredményre annak ellenére nem jutottak az elmúlt - azt kell mondjam, most már - negyedszázadban a vizsgálóbizottságok, hogy korábban meglett volna a lehetőségük, de ettől függetlenül egy hatékony vizsgálóbizottsági rendszer vagy ez a szisztéma fenntartandó, és nem arra kellene vezetni, hogy ellehetetlenítjük általánosságban a vizsgálóbizottságok létrehozását. Miért baj az, hogy esetleg több vizsgálóbizottság működik vagy sok vizsgálóbizottság működik?

A főállású képviselőknek férjen bele az idejükbe, és a kontroll szerepét a képviselők lássák el úgy, hogy vegyenek részt akár több vizsgálóbizottságban. És folytassanak aktív munkát! Ezáltal tudják azt a szerepet betölteni, amire a választópolgárok - főleg ellenzékben, ha ellenzékben maradnak az általuk választott képviselők - ideküldték őket a Házba, hogy a kormányt ellenőrizzék. Jelen pillanatban a kormányzat ellenőrzésének nagyon kevés eszköze létezik, és azokhoz a szervekhez is, amely szerveknek az ellenőrzést le kellene folytatni, sok esetben a saját embereiket tették, sok esetben az Országgyűlésből választottak aktív fideszes képviselőket.

Ezektől a szervektől nyilvánvalóan nem lehet elvárni a hatékony ellenőrzést. Talán egy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ellenzéki részvétellel alakuló vizsgálóbizottság hatékonyabb lehet.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Folytatjuk a rendes felszólalásokat. A KDNP-képviselőcsoportból Pálffy István képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Nagyon szépen köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az imént kibontakozott rövid kétperces viták is jól szimbolizálják azt, hogy egész biztos, hogy a kétpercesek területén valamilyen változásra szükség van a házszabály tekintetében. Nagyon fontos vitáról volt természetesen szó, és engedjék meg, hogy a rendes felszólalásom előtt visszatérjek erre, hiszen a vizsgálóbizottságokkal kapcsolatos vita, azok felállítása, működtetése nagyon fontos a Ház, a demokratikus hatalom ellenőrzése szempontjából.

De mi történik? Lényegében a rendes felszólalások általános vitájának medrében zajló diskurzust megszakítja kifejezetten egy olyan kérdés, amiről ha van módosító indítvány, akkor az a részletes vitában, a vizsgálóbizottságok felállításával kapcsolatos vitában mint részlet, mint módosító javaslat nagyon jól megtárgyalandó és megtárgyalható. Tehát lényegében odakerül az ilyen jellegű vita, ahol annak a helye van, egy kifejezett kérdés ebben a több száz oldalas házszabályban, illetve az Országgyűlés működéséről szóló törvényben a vizsgálóbizottságoké, és ha erre vonatkozóan képviselőtársaimnak vagy részünkről van módosító javaslat, akkor az a részletes vitában megtárgyalható.

Most itt a kétpercesek egyébként nem terjeszkedtek túl azon a határon szerintem, amely az általános vita keretében fölborítaná azt a rendet vagy azt a követési lehetőséget, hogy valóban a vitát követők és a vitában részt vevők tudják azt, hogy hol járunk.

Most ott járunk, hogy a rendes felszólalásom következik, és tekintve, hogy Rubovszky György képviselőtársam a maga 20 éves tapasztalatával elmondta a törvények szükségességét, időszerűségét indokolta, ezért engedjék meg, hogy a magam részéről én pusztán két fontos, nem részlet-, de nagyon fontos, a javaslatok általános megítélésével kapcsolatos ügyet emeljek ki ezek közül.

Az egyik egy sokat emlegetett és már vitatott szimbolikus kérdés, egy szimbolikus ügy, ami úgy szól, hogy az ülés kezdeteként az ülést levezető elnök emelvényre érkezésekor az ülés résztvevői felállva köszöntik a választópolgárok közösségét. Ez a köszöntés véleményem szerint rendkívül szükséges ahhoz, hogy a Háznak azt a bizonyos, sokak által már itt is említett elvesztett tekintélyét visszaadja, amit mi is óhajtunk. És ha megnézzük, bár nem mindig szeretem én sem idehozni a különböző országok példáit, hiszen van nekünk Magyar Országgyűlésünk, vannak egyéb európai példák, amelyek az adott helyzetre, az adott országra, az adott kultúrára vonatkoznak, de itt valamivel többről van szó; egyrészt a tekintély, a vitakultúra és az általános kultúra egy eleméről. Vagyis arról, hogy hogyan adjuk meg valóban az ülésnek, az Országgyűlésnek általában a tekintélyét, és hogyan kerülünk kapcsolatba a választópolgárokkal akkor, amikor az Országgyűlés ülése megkezdődik. És ennek valóban kell hogy legyen egyféle felütése, kell hogy legyen egy koreográfiája, kell hogy legyen egy szimbolikus kezdete, menete, és ezt jelzi, ezt vezeti be ez a bizonyos rendelkezés.

(10.00)

Megjegyzem, hogy a brit parlamentben, amelyik nem a legősibb a világon, hiszen talán itt viták vannak, hogy vajon a dán Feröer-önkormányzat ülése - a l gting, az ülés az északi népek nyelvei között - a legidősebb, legrégibb-e, amely az 900-as évek elejéről származik, kifejezett adatok viszont arról vannak, hogy 930-ban volt az izlandi parlament első ülése, az althingi első ülése; szóval, a brit nem biztos, hogy a legrégebbi, de kétségkívül a legnagyobb hagyományokkal rendelkezik, és a brit parlamenti ülések - akár az alsóházat, akár a lordok házát tekintjük - rendkívül sok hagyományos, azt is mondhatnánk talán, hogy innen nézve egy kicsit rokokó módon ceremoniális eljárással rendelkeznek. Nagyon sok, a néző számára követhetetlen mozgás, kellék és lépéstartás gazdagítja az üléseket, számtalan hagyomány, szokás van jelen, úgyhogy ahhoz képest a magyar parlamentben, teszem azt a történelmi zászlók bejövetele vagy az esküokmány aláírása, a díszletet leszámítva, azt kell mondjam, hogy meglehetősen puritán és egyszerű koreográfiát tartalmaz, az ülés kezdetét ma kizárólag a csengőszó, harangszó jelzi. Úgyhogy ilyen szempontból az, hogy az ülés kezdetét a levezető elnök, a mindenkori levezető elnök emelvényre érkezésekor az ülés résztvevői fölállva és együtt - és ebben ez a lényeg, hogy az elnök és az ülés résztvevői együtt -, fölállva köszöntik nyilván egymást, az elnököt is és a választók közösségét, mindenki önmagában - és ezt bízzuk a képviselők lelkiismeretére, a belső indíttatásokkal valamilyen módon - hiszen ezt nem tudjuk megfogalmazni, hogy milyen módon -, de a maguk módján köszöntik azokat, akik őket megválasztották a Magyar Országgyűlésbe. Ez az egyik szimbolikus kérdés, a másik pedig a már előbb említett vitakultúra és a kétpercesek ügye.

Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, nagyon sok olyan szempont elhangzott, ami itt ezt a kérdést egész biztosan szabályozandónak jelzi. Ilyen az a sok személyeskedés, ami ezek körében elhangzik, ilyen az a furcsa vetélkedés, aminek néha, és meg kell mondani, bizony a patkó ezen oldalán is nagyon sokan részesei voltunk, vagyunk. Olyan vetélkedés, hogy mondjuk, egy város két polgármestere - egy korábbi és egy jelenlegi, vagy egy remény szerint jövőbeli -százával nyomta a kétpercest egy négyéves ciklus során, és a vetélkedés tárgya az volt, hogy melyikük győz ebben a nemes versenyben. Ez kétségkívül visszaélés azzal a lehetőséggel, hogy az általános vita során a kétperceseket korlátlanul lehet alkalmazni, tehát sportot űztek belőle sokan.

Azzal viszont vitatkozom, hogy ezt ne lehetne a jövő rendszerében majd koordinálni, hiszen ha a rendes felszólalások között egy-egy körben a frakciók kétpercesei hangozhatnak el, akkor nyilván az abban a tárgyban legfölkészültebb, legszavakészebb, leginkább szakértő képviselő fog fölszólalni, akit a frakció - nyilván a témát ismerve, a vitát követve -, akár a frakcióvezető, vagy a vitát vezető frakciótag instruálhat, egyeztethetnek, pillanatok alatt kialakíthatják azt a helyzetet, hogy ki lesz az, aki ebben a körben a kétpercest a párt részéről, a frakció részéről elmondja. Úgyhogy ilyen szempontból egy izgalmas lehetőséget látok abban, hogy a jövő parlamentje a rendes felszólalások között a kétperceseket így bonyolítsa.

Kétségkívül igaz, az emberek élvezik a cirkuszt, de azt a cirkuszt élvezik sokan most indokolatlanul, amelyekre az előbb utaltunk mindannyian, akár Nyikos képviselőtársam vagy Gruber Attila, vagy Staudt Gábor. Tehát azt a nemes vetélkedést is lehet majd szerintem élvezni, amit a kétpercesek úgy adnak meg, hogy az adott témakörben, az adott szakkérdés szakpolitikai vitájában, a legfontosabb pontjain annak a vitának a frakció kijelölje azt a jó beszélőkével rendelkező embert, aki azt a kétpercest a frakció nevében elmondja, aki szakértő a kérdésben, felkészült, és meg is tudja fogalmazni flottul a gondolatait a parlamentben. Ezt azért mondom, mert a szó maga ebből származik - a francia parle, parlement, beszélni -, tehát aki beszélni fog, azt a frakció kijelöli, és ez egy izgalmas helyzetet teremthet a jövőben is.

A tekintélyről szólva: az említett, rendkívül tekintélyes brit parlamentnél sincs tanácskozási arány. Egy-egy általános vita, pont azért, mert a szakértő képviselők vannak jelen, nagyjából ilyen látogatottság mellett zajlik, de ez nem befolyásolja a parlament tekintélyét. A parlament tekintélyét a képviselők viselkedése, szakértelme és munkája határozza meg.

Kell egy pontosítással élnem, Rubovszky képviselő úr hívta fel a figyelmet arra, hogy a '94-es egyébként nem teljes konszenzussal született meg, de ez már csak apró szőrszálhasogatás.

Általánosságban pedig: a mai ellenzék a közelebbi vagy a távolabbi jövő kormánya, és a mai kormánypártok a közelebbi vagy a távolabbi jövő ellenzéke; úgyhogy azt hiszem, mindannyian ugyanabból az alapállásból szavazhatjuk meg ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra Nyikos László képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Pálffy képviselő úr fontos kérdést említett a hozzászólása elején, nevezetesen: a részletes vita kérdését. A részletes vita folytatása nincs jól ebben a parlamentben, sem a plenárison, sem a bizottsági ülésen. Idestova négyéves gyakorlati tapasztalatok alapján mondom, nem teoretikusan, hogy a részletes vita tartalmát jó lenne egyértelművé tenni, és nem csak azzal definiálni, hogy részletes vita akkor van, ha vannak módosító javaslatok. Részletes vita akkor is lehessen, ha nincsenek módosító javaslatok, különösképpen a bizottságokban, még speciálisabban a költségvetési bizottságban.

Mondok egy példát, hogy érthető legyek: mondjuk, jó lenne megkérdezni az előterjesztő minisztert vagy helyettesét arról a költségvetési törvény tárgyalása kapcsán, hogy miért kell annyi államtitkár, mint amennyi van. Ezt nincs mód megkérdezni, mert ha ehhez valaki nem nyújt be módosító javaslatot, akkor annyi lesz, amennyit a kormányfő vagy a kormány akar; de mondhatnék más példákat is természetesen. Tehát én azt gondolom, hogy különösen a költségvetési törvény bizottsági tárgyalásakor a tüzetes vita, a megismerés céljából ne csak akkor lehessen részletes vitát folytatni, ha módosító javaslatok vannak, jelesül arról a módosító javaslatról, hanem ezt ki kellene bővíteni azzal a lehetőséggel, hogy a bizottságokban részletesen megismerhessenek egy kérdést, különösképpen a közpénzek elköltéséről szóló költségvetési törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Folytatjuk a vitát. Rendes felszólalásra az LMP képviselőcsoportjából Szél Bernadett képviselő asszony következik. Parancsoljon, képviselő asszony!

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha az Országgyűlés működését újraszabályozzuk, akkor nyilván lehetőség lenne arra, hogy egy érdemibb és hatékonyabb működést helyezzünk kilátásba, ami a mindennapi élet legalapvetőbb kérdéseire tud reflektálni, és a kormányzat hatékony ellenőrzésére, és lehetőség lenne arra is, hogy a hirtelen felindulásból elkövetett, a különböző lobbicsoportok érdekében megtörténő törvényhozásnak ajtót mutassunk, és végre lezáruljon például az, hogy zárószavazás előtt módosítókkal gyakorlatilag újraírunk törvényeket, vagy éppen a benyújtás napján elfogadott törvényekkel kedvezzen a Ház vagy aki ezeket favorizálja és propagálja egyes érdekcsoportoknak.

(10.10)

Úgyhogy e javaslat kapcsán sok mindenről lehet beszélni, nyilván vannak benne bizarr elemek, amelyektől hangos a közvélemény már jó ideje. De a Lehet Más a Politikának egész röviden az a véleménye, hogy bár az eljárásrend keretében vannak bizonyos előrelépések a tervezetben, de a gazdasági érdekcsoportoknak továbbra is lehetőségük lesz arra, hogy a törvényhozást manipulálják, ha ez a szabálytervezet így megy át a Házon.

Előbb említettem, hogy vannak bizarr rendelkezések. Szeretném ezeket megnevezni is. A felállva köszöntött házelnök semmiképpen nem tartozik azon intézkedések közé, amelyet ilyen formában támogatni lehetne. De teljes elutasítással találkozik részünkről a tárgyi, képi vagy hanghordozó útján történő szemléltetés szankcionálása. Nem véletlenül kellett a Lehet Más a Politikának a szemléltetés különböző eszközeivel élni a parlamentben. Azt gondoljuk, ehelyett inkább azon kellene elgondolkodnia a kétharmadnak, hogy miért idézett elő olyan helyzetet, amelyben egyes képviselőknek már igazából semmi más lehetősége nem maradt, mint hogy ilyen módszerekkel pontozzák alá véleményüket, élve képviselői véleményszabadságukkal.

Az is szerepel a tervezetben, hogy szankcionálni szeretnék, ha valaki akadályozza másnak a kivezettetését. Ez elég furcsa készülődés. Nem tudom, talán dulakodásra készülnek, akik ezt benyújtották. De a bizarr rendelkezések közé tartozik az is, hogy az Országház képét csak állami szerv használhatja, kivéve az idegenforgalmi célokat. Tehát ha én a Facebook-oldalamon ki szeretném tenni az Országház képét például, akkor azt esetleg szankcióval fogják sújtani, mert állami szervnek nem minősülök, és nem idegenforgalmi célból csinálom. Ez számomra megint egy kicsit túlburjánzás vagy túlaktivitás a benyújtók részéről.

Hogy pozitívumokat is említsek: nyilván vannak olyan elemek, amelyek azt szolgálhatják, ha nem élnek vele vissza, hogy előkészítetlenül és hirtelen felindulásból nehezebben kerüljenek az Országgyűlés elé törvények. De, mint ahogy előbb is mondtam, nem zárják ki továbbra sem, ezek a csatornák nincsenek bezárva. Most az szerepel benne, hogy a törvényjavaslat benyújtása és az ülés napirendjének elfogadása között, amely ülésnapján az általános vita megkezdése szerepel, legalább öt napnak el kell telnie, és további két napnak kell rendelkezésre állni a módosító javaslatok megfogalmazására. De ez messze kevés, nem értem, hogy miért álltak meg félúton. Ugyanis a kiszámítható jogalkotás érdekében szükség lenne arra, hogy az eljárás gyorsításának az összes elemét visszanyessék. Egész egyszerűen a parlament egy olyan hely, ahol biztosítani kell a lehetőséget az alapos politikai vitára, arra, hogy a képviselők el tudják mondani a véleményüket megalapozottan, legyen felkészülési idejük, meg tudják ismerni a szöveget, tudjanak konzultálni adott esetben társadalmi csoportokkal, akiknek a véleményét be kívánják hozni a parlamentbe. Sajnálattal látom, hogy ilyen módon nem lesz garantálva ennek a lehetősége, viszont nem sikerült kivenni a javaslat alapján, hogy a gazdasági érdekcsoportoknak a befolyása végre megszűnjön a törvényalkotásban.

Hogy konkretizáljak, több olyan rész is van, amelynek alapján ezek az érdekcsoportok befolyásolhatják a törvényhozást. Van egy olyan kitétel, hogy az ülés kezdete előtt egy órával továbbra is be lehet nyújtani módosító javaslatot. Ennek az lenne az ellenpontja, ha mondjuk, az ülés megnyitását megelőzően egy órával sem a kormány, sem a képviselőcsoport vezetője, vagy öt független képviselő indoklással ellátott javaslata alapján ne lehessen megbolygatni a hatályos szabályoknak megfelelően a napirendet.

Ott van a kivételes eljárás mint új terminológia. Ez váltaná fel a sürgős kivételes eljárást. Ez is egy olyan intézmény, amellyel el lehet térni a normál törvényalkotási folyamattól. Többször elmondtuk, hogy ezt most már egyszerű többséggel lehetne elfogadni. De gyakorlatilag azt jelentené, hogy félévente négy alkalommal továbbra is zárójelbe kerülhet a törvényalkotási eljárás, ami továbbra is probléma, azt gondolom.

Azt is látjuk, hogy szigorodnának a zárószavazás előtti módosító indítványok beadásának szabályai. De egyes esetekben továbbra is lehetőség lenne arra, hogy 72 órával az üléskezdés előtt be lehessen nyújtani ilyen módosító javaslatokat. Az elmúlt években megélhettük ezeknek a cunamiját. Tehát az látható, hogy ez a nyilvánosságot és a szakmai kontrollt is kizárja, ha ilyen módon kerülnek zárószavazás előtti módosítók a Ház elé. Azt is láthattuk, az elmúlt években a lobbicsoportoknak, hogy így fogalmazzak, az egyik kedvenc módszere volt, hogy így próbálják meg a törvényalkotást befolyásolni.

A Lehet Más a Politika nagyon fontosnak tartja a nyilvánossággal kapcsolatos szabályokat. Ezeknek az erősítését szorgalmazzuk, ezért kezdeményezni fogjuk, hogy a sarkalatos törvények, a kódexek, a költségvetési és az adótörvények esetében továbbra is maradjon meg a részletes vita. Azt gondoljuk, hogy e javaslatok esetében szükséges, hogy plenáris ülésen tudjunk részletekbe menően vitatkozni ezekről a szabályozásokról.

Egyébként meg összességében az is felmerül az emberben, hogy nagyon jó, hogy most a választások előtt nem sokkal beszélgetünk arról, hogy miként lehetne egy új Házszabályt csinálni. De miért nem merült fel ez a gondolat korábban? Tehát ha arról van szó, hogy önök szívükön viselik a Ház hatékony működését, az érdemi politizálást s a többi, akkor miért most állnak neki ennek a kérdésnek, és miért a következő ciklusra gondolják ezt bevezetni? Szerintem ugyanúgy megtehették volna a kormányra kerülésükkor, hogy ezt végiggondolják, és akkor már három és fél éve hatékonyabban és jobban működhetne a törvényhozás.

Összességében azt tudom mondani, hogy az egyik legfontosabb kifogásunk a rapid jogalkotás megmaradása. Szeretnék egy példát is mondani erre az én szakterületemről. Nemrég beszéltünk a Városliget megújításáról és fejlesztéséről szóló törvényjavaslatról. Ez egész pontosan úgy került a Ház elé, hogy vasárnap este valamikor benyújtották a törvényt, hétfőn bizottságban, kedden általános vitán volt, szerdán pedig részletes vitán, és a következő hétfőn megszavazta az, aki ezt megszavazta. Ha ezt a szabályt nézzük, akkor erre továbbra is meglesz a lehetőség. Korlátozott számban, kicsit máshogy, de alapvetően nem zárják ki azt, hogy ilyen újra megtörténhessen, márpedig egy ilyen eljárás súlyosan sérti a törvényalkotással szemben támasztott összes garanciális követelményt. Gyakorlatilag ez az az eljárás, amely kiüresíti az országgyűlési vitákat, és ráadásul a képviselőket is korlátozza abban az értelemben, hogy egész egyszerűen nem lehet olyan gyorsan konzultálni szakmai csoportokkal, nem lehet ilyen módon megfelelően képviselni a választók érdekeit, ha egy ilyen kényszermenetbe kényszerítik a képviselőket. Azt gondolom, ha valóban tenni akarnak azért, hogy a Ház demokratikusan működjön, és a képviselők megfelelően tudják végezni a munkájukat, akkor zárják be ezeket a csatornákat, ilyen ne fordulhasson elő.

A másik, ami az LMP-nek egy nagyon erős törekvése és legutóbb december 2-án utasították el az erre irányuló erőfeszítésünket, az a családbarát működés bevezetése. Egész egyszerűen érthetetlen számunkra, hogy a magyar parlament miben különbözik bármely más olyan nemzeti parlamenttől, amely képes volt arra, hogy egy normál munkahelyhez közelítve működjön. Értem ezalatt azt, hogy most hétfőn hánykor kezdtük a szavazásokat. Este 9-kor vagy 8-kor? Nem tudom, de itt voltunk jó darabig. Sajnálom, hogy nincs bekamerázva, illetve be van kamerázva, de nem látszik a tévénézőknek az, hogy ilyenkor hogyan zajlanak a szavazások. Egész egyszerűen este 10-kor, 11-kor a képviselők fáradtsági szintje és morálja nem olyan, mint egy normál menetben, egy normál napszakban megtartott szavazáskor. Az összes nemzeti parlament, amit én ismerek, normál időben szavaz. Próbál közelíteni ahhoz a munkarendhez, amelyben az emberek nagy része az országban dolgozik és ez nem véletlen. Ez nem véletlen!

Egész egyszerűen elfogadhatatlan az, hogy teljes fejetlenségben, éjjel-nappali műszakban kell az embernek dolgozni. Van, hogy még hajnali 2-kor itt van, és 8-kor már megint itt van teljesen különböző törvénnyel. Szóval, egy normálisan működő parlament nem egy törvénygyár éjszakai műszakkal, hanem, mint mondtam, egy alapos politikai vita színhelye. Ez nem jelent egyet azzal, hogy a képviselőknek a családjuktól elszakítva és sok esetben az állampolgárok elől elrejtve kell dolgozniuk, mert azért a ciklusban jó pár olyan vita volt, amely az éjszaka leple alatt zajlott, és csak nagyon komoly erőfeszítésekkel lehetett a választóknak megmutatni, hogy mi zajlik itt az Országgyűlésben, miközben ők békésen alszanak. Azt gondolom, figyelembe kell venni ezeket a szempontokat, úgy a működés színvonala, mint a képviselők családi kötődései miatt.

Ráadásul, most már ugyan világosan láthatjuk, milyen alacsony az elköteleződés a kormánypártokban arra vonatkozóan, hogy nőket hozzanak be a politikába, de az biztos, hogy egy nőnek sem jó üzenet az, ha egy olyan parlamenti működésre kell felkészülni, amelyben gyakorlatilag bármikor, éjjel-nappal rendelkezésre kell állni, és teljesen abszurd időpontokban kell felszólalnia, szellemi frissességben figyelni arra, hogy a törvények úgy menjenek át az Országgyűlésen, ahogy a választópolgároknak az a legmegfelelőbb.

(10.20)

Úgyhogy azt gondolom, hogy ha önök komolyan gondolják azt, hogy szeretnének a parlament működésén változtatni, akkor tegyék azt családbaráttá, tegyék azt olyanná, hogy nők és férfiak, anyák és apák, leendő anyák és leendő apák számára ez egy vonzó pálya lehessen, és ne az éjszaka leple alatt akarjanak különböző törvényeket megvitatni és hozni.

Szintén egy fontos pont - és itt rá kell térnem - a vizsgálóbizottságok kérdése, mert ezzel kapcsolatban módosító indítványt is fogunk benyújtani. Ugye, emlékeznek arra, hogy mielőtt az alaptörvényt elfogadták, volt egy társadalmi vitát pótoló intézmény, ez az alkotmányos konzultáció? Ennek a 12. kérdése az volt: "Vannak, akik azt javasolják, hogy Magyarország új alkotmánya büntetés terhe mellett tegye kötelező a megjelenést annak, akinek az Országgyűlés valamelyik vizsgálóbizottsága meghallgatásra idézést küld. Ön mit gondol?" Ebből a kérdésből nagyon sok választópolgár azt a téves információt vonhatta le, hogy a kormánypártok számára fontos a vizsgálóbizottságok ügye, holott mi azt látjuk, hogy a Fidesz és a KDNP, úgy tűnik, hogy retteg a vizsgálóbizottságok megalakításától.

Itt most ebben a vitában is előkerült ez a kérdés, és gyakorlatilag önök minden, a jelenlegi kormány tevékenységét vizsgáló bizottságnak a létrehozását blokkolták. Akadályként pontosan a szocialisták korábbi álláspontjára hivatkoztak - és a mai napig a NAV-vizsgálóbizottsággal kapcsolatban is erre hivatkoznak -: a folyamatban lévő hatósági eljárásra mint akadályra. De szeretném azt azért megjegyezni, hogy most már odáig jutottak, hogy azt állítják, hogy ezt az ellenőrzési eszközt gyakorlatilag a politikai bolhacirkusz egy különleges műfajának tekintik.

Tehát azt gondolom, hogy a vizsgálóbizottságok ennél többet érdemelnek, és a tárgyban módosító javaslatot fogunk benyújtani, ami egyébként ki fog térni arra is, hogy a kezdeményezés kivéreztetését szolgáló különböző technikáknak ajtót mutassunk, és hatékony garanciákat építsünk be ezek ellen a törvényszövegbe. Ilyen például a létrehozásról szóló döntés halogatása, a tagok meg nem választása vagy magának a bizottságnak az inaktivitása.

A Lehet Más a Politika azt szeretné, ha a vizsgálóbizottságok olyan lehetőséget biztosítanának az ügyek kivizsgálásra, ami prompt és hatékony módon működhet, és nem lehet azt különböző politikai akarattal ellehetetleníteni vagy negatív irányba befolyásolni. Ezért a javaslatunk például tartalmazni fogja azt is, hogy az Országgyűlés a benyújtást követő második plenáris ülés végéig, ha nem dönt magáról az indítványról, vagy akár a bizottság tagjait a döntést követő második plenáris ülés végéig nem választják meg, akkor a bizottság a leírtak szerint létrejönne, ha a tagok személyét az előterjesztők az Országgyűlés elnökének egyszerűen bejelentik.

A másik javaslatunk, ami ebben szerepelni fog, az lesz, hogy az Alkotmánybíróság az indítvány elutasításáról szóló országgyűlési határozattal szemben benyújtott alkotmányjogi panaszról 60 napon belül kell hogy határozzon. Ennek az egész ügynek, ami miatt ezt a módosítót is benyújtjuk, különös aktualitást ad a NAV-os vizsgálóbizottsági határozati javaslatunk, amit tegnap nyújtottunk be. Mostantól kezdve kizárólag a kormánytöbbség szándékán fog múlni, hogy gyorsan megy-e át vagy egyáltalán átmegy-e ez a kezdeményezésünk.

Úgyhogy mindent összefoglalva azt tudom elmondani, hogy itt most van egy lehetőség arra, hogy hatékonyabbá tegyük az Országgyűlés működését. Szomorúan látjuk, hogy a jelenlegi tervezetben ez most nem biztosított. Amíg 72 órával az üléskezdés előtt be lehet adni zárószavazás előtti módosító javaslatot, illetve lehetőséget biztosítanak kivételes eljárásrendre, ugyanakkor nincsen lehetőség arra, hogy a képviselők véleményszabadsága biztosított legyen, addig a Lehet Más a Politika nem fogja tudni ezt a javaslatot támogatni.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kettőperces felszólalásra Pálffy István képviselő úr következik.

Parancsoljon, képviselő úr!

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Szél Bernadett! Egy dologgal kapcsolatban kértem kétpercesre lehetőséget. Messziről fogom kezdeni, meglepő lesz.

A 2014 februárjában kezdődő szocsi téli olimpiáról csak autorizált fotók, képek és anyagok jelenhetnek meg. Mielőtt azt mondaná, hogy csúnya Putyin, Oroszország antidemokratikus rendszere idézi ezt elő, nem így van, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság határozott így. Az oka egyszerű: a NOB számára a szocsi téli olimpia egy üzlet.

Ha ezt az analógiát kiterjesztem - és most ne akadjunk fenn az üzlet szón -, akkor a Magyar Országgyűlés, a magyar Parlament, az ország Háza, ez az épület, ez a szimbólum mindannyiunk közös ügye, egyféleképpen a közös bizniszünk, a közös ügyünk, az ország ügye. Ezért ennek az áruvédjegyként engedély nélkül való felhasználását mindenképpen meg kell akadályozni, ez nyilvánvaló. Tehát lehet majd az Országház képét és jelképét használni, de ahhoz engedély kell a jövőben. Az engedélyt megadhatja az Országgyűlés Hivatalának az elnöke. Többek között az egyik ilyen cél turisztikai, vagy minden olyan kiadvány, ami turisztikai céllal vagy turisztikai árusítás céljából jön létre, ezt az engedélyt megkaphatja.

Amit ön tesz, teszem azt, a Facebookon posztolva, hogy fölteszi az Országház képét, én úgy tekintem, azt esztétikai céllal, promóciós céllal, kedvcsinálóként vagy híradásként teszi, az nem esik ebbe a kategóriába, tehát nem áruvédjegyként használja, következésképpen nyilván meg fogjuk engedni a jövőben is.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra Szilágyi Péter képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

SZILÁGYI PÉTER (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy arra a kérdésre próbáljak válaszolni, amit Szél Bernadett képviselőtársam az imént feltett, hogy vajon a kormánypárti képviselők, például többek között Gulyás Gergely képviselőtársam miért nem korábban nyújtotta be ezt a javaslatot.

Én azt hiszem, hogy a mai nap első felszólalója, Rubovszky képviselőtársunk megadta a választ erre a kérdésre, elmondta azt, hogy az államszervezet átalakítása céljából szükséges volt, hogy a parlament olyan üzemmódban működjön, amilyenben működött.

Én azt gondolom, hogy valóban az lett volna egy célszerű és tiszta szándék, ha már 2010-ben az új parlamenti többség benyújtotta volna ezeket a javaslatokat, és így nyilvánvalóan utólag egy elég komoly kritikaként értelmezhetők bizonyos pontjai ennek a javaslatnak.

Sok szó esett most a Ház tekintélyéről, és nyilvánvalóan ismerik a GfK azon felmérését, amely szerint már több éve az országgyűlési képviselők a magyar társadalomban, a magyar állampolgárok számára a legelutasítottabb foglalkozást űzők közé tartoznak. Én azt gondolom, hogy amit ebben a parlamentben az elmúlt időszakban láthatunk ebben a ciklusban, semmiképpen nem a Ház tekintélye növelésének az irányába hatott.

Nem tudom, képviselőtársaim figyelték-e mostanában, már jó néhány hete a házelnök több percen keresztül, öt-tíz percen keresztül sorolja fel azokat a napirendi pontokat, amik lekerülnek a napirendről, vagy amelyek éppen felkerülnek. Teljesen nevetségessé válik az Országgyűlés, egész egyszerűen kiszámíthatatlan a működése jelenleg.

Nyilvánvalóan a Ház tekintélyének sérülése nemcsak ebben nyilvánul meg, hanem megnyilvánul abban, amikor éjszaka beérkező, zárószavazás előtti módosítókkal teljesen átírják a törvényt, és utána szemrebbenés nélkül szavazzák meg ezt a már módosított változatot azok a képviselők, akik néhány órával azelőtt még más állásponton voltak. Én azt gondolom, hogy vannak előremutató javaslatok ebben a javaslatban, ilyen például a javaslat benyújtására szolgáló határidő, de én azt gondolom, hogy számos olyan kiskapu maradt meg, amivel ez az előrelépés túl sokat nem fog számítani a jövőben.

Gulyás Gergely képviselőtársam a tegnapi expozéjában egy korrekt ajánlatnak nevezte ezt a határozati javaslatot. Én azt gondolom, hogy korrekt ajánlat lett volna akkor, ha ez az ajánlat korábban érkezett volna meg a Ház elé. Ez nem történt meg. Én azt gondolom, hogy a házvezetés nem is annyira titkoltan egy eléggé komoly fenntartását mutatja a kormányzat felé az eddigi törvényalkotási eljárással kapcsolatban.

De én azt gondolom, hogy túl azon, hogy a Ház tekintélye milyen mértékben fog javulni azért, mert önök most kitiltani szándékozzák a szemléltetőeszközöket, vagy hogy felállva kell köszönteni a házelnö... - bocsánat, a választópolgárok közösségét, én azt gondolom, hogy igazából nem ez az az út, ami a Ház tekintélye növelésének az irányába mutat.

(10.30)

Semmiképpen sem, hiszen meggyőződésem szerint jelenlegi formájában ez a tervezet bizonyos pontokban alaptörvénysértő. Alaptörvénysértő, hiszen az Alaptörvényünk 4. cikk (1) bekezdésében az szerepel, hogy az országgyűlési képviselők jogai és kötelességei egyenlők. Ezt a passzust megismétli a házszabály preambuluma is.

És akkor most szeretnék rátérni a részletes vita szakaszára, amit a javaslat új megközelítésben kíván szabályozni. Nem gondolom ördögtől valónak azt a megoldást, hogy a részletes vitákat, kiemelem, a vitákat a bizottságokban folytassuk le. De ez a javaslat nem teszi lehetővé azt, hogy valamennyi képviselő szavazhasson valamennyi módosító javaslatról. Tudom, hogy jelenleg is az van, hogy ha egy bizottságban nem kapja meg az egyharmadot egy módosító javaslat, akkor a jelenlegi házszabály szerint az nem kerül a plénum elé. Ugyanakkor a frakcióknak jelenleg megvan az a lehetőségük, hogy ezeket a módosító javaslatokat kikérjék plenáris szavazásra. Ezt az új házszabály nem szándékozik garantálni.

Azt gondolom, hogy amennyiben bizonyos módosító javaslatokról, adott esetben az én módosító javaslatomról nem szavazhatok csak azért, mert nem vagyok tagja az adott szakbizottságnak, nem vagyok tagja a törvényalkotó bizottságnak, nyilvánvalóan sérül a jogom, hiszen a bizottságokban tag képviselőkhöz képest az én jogaim kevesebbek lesznek a tekintetben, hogy nem tudok véleményt mondani akár a saját javaslatomról, szavazat formájában. Gulyás képviselőtársamnak abban igaza van valóban, hogy a módosító javaslatot benyújtó képviselő jelen lehet a kijelölt bizottság vitájában és felszólalhat, de szavazatával, ami megjelenik a szavazási naplóban, nem lesz jelen, hogy hogyan vélekedik az adott javaslatról. Ezt mindenképpen orvoslandónak tartom.

Még egy pont ehhez a kérdéshez; elhangzott már, hogy a módosító javaslatok valamilyen szinten meg fognak jelenni a plenáris vitán is. Az összegző módosító javaslatról lesz egy eléggé szűk időkeretbe szabott vita a plenáris ülésen is. Ez igaz, de ha megnézzük a szabályokat, akkor látjuk, hogy ebben az összegző módosító javaslatban csak azok a módosító indítványok fognak szerepelni, amelyeket támogatott a szakbizottság, illetve a törvényalkotó bizottság. Elvileg lehetséges lenne, hogy a részletes vita valamilyen szinten folytatódjon a plenáris ülésen, de a gyakorlatban, ha a házszabályt szigorúan tartjuk, és csak a napirenden lévő kérdésről lehet a házszabály szerint beszélni, egy ellenzéki képviselő, akinek leszavazták a módosító indítványát a bizottságokban, nem fog tudni házszabályszerűen a saját módosító javaslata mellett érvelni a plenáris ülésen.

Túl azon, hogy nevetségesnek tartom azt, hogy a frakcióknak ötperces időkeretük lesz arra nézve, hogy nem tudom, akár egy kódex szintű törvényjavaslat esetében több száz, ne adj' isten, ezret elérő módosító javaslatot illetően öt percen keresztül fejthessék ki véleményüket. Ezt semmiképpen nem a parlamentarizmus előremutató lépésének tartom.

Több szó esett már itt a kivételes és a sürgős eljárásról. Nagyon furcsállottam már a kivételes sürgős eljárás bevezetésekor is azt, hogy az előterjesztőnek, illetve a kivételes eljárást kezdeményezőnek nem kell megindokolnia a plenáris ülésen, hogy miért kezdeményezi ezt az eljárást. Miért szeretné kikerülni a parlamentnek azokat az ellenőrző lehetőségeit, fórumait, amire a jelenleg is hatályos házszabály lehetőséget ad? Azt gondolom, ezt el kell kerülnünk, és a plenáris ülésnek, a parlamenti képviselők összességének joga van arra, hogy megtudja, a kormány vagy a képviselő, illetve a képviselők miért kezdeményezik ezt az eljárást. Egyébként azt pozitív irányba elmozdulásnak tekintem, hogy szűkítik ezen eljárások lehetőségét, ha jól emlékszem, félévente négy alkalomra.

Szeretnék még egy pontot említeni, amiről, ha jól emlékszem, még nem esett szó sem a tegnapi, sem a mai napon, ez pedig a név szerinti szavazás intézménye. Ahogy látom, a tervezetből kikerül ez az intézmény. Tudom, hogy a szavazási naplóban megtekinthető az, hogy melyik képviselő miként szavazott egy adott kérdésben, de azt gondolom, komoly politikai súlya volt az elmúlt időszakban is annak, hogy valaki felállva, nevével, hangjával, arcával vállalja az adott szavazatát. Csak egy példát hadd említsek erre. Az alaptörvény x-edik módosításánál, már nem tudom, melyiknél, amikor név szerinti szavazást kért valamelyik ellenzéki frakció, ezt a felvételt egy ellenzéki tüntetésen bejátszották. És ez igen komoly politikai tényező volt azon a tüntetésen. Nem gondolom azt, hogy el kéne vennünk azt a lehetőséget, a választópolgárok felé nyújtott lehetőséget, hogy lássák, az egyes képviselők felállva, szavazatukat hanggal vállalva elmondhassák azt, hogy miként vélekednek egyes kérdésekről.

De nézzük azokat a pontokat, amelyek a sajtóban is elég komoly figyelmet kaptak. A szemléltetőeszközöket már említettem. Hadd mondjam azt, túl azon, hogy a rendszerváltozást követően a Fidesz teremtette meg ennek a szokásnak a gyakorlatát, a XXI. században nem lehet kitiltani olyan jelképeket az Országgyűlésből, amelyek a XXI. századi kommunikációs kívánalmakhoz igazodnak. Egy-egy transzparenssel, egy-egy grafikonnal szemléltetve egy politikai véleményt sokkal több emberhez el lehet juttatni, mint egy 15-20, akár 30 perces beszéddel. Megváltoztak a kommunikációs körülmények, megváltoztak a hírfogyasztási szokások. Azt gondolom, ehhez a modern parlamentek képviselőinek igazodniuk kell.

Szeretném felhívni a figyelmüket egy olyan esetre, amikor a választási eljárási törvény vitája volt, Karácsony Gergely képviselőtársam egy statisztikai számításokkal alátámasztott grafikont mutatott fel. Ezt a házelnök, a levezető elnök megtiltotta. Azt gondolom, ez teljes mértékben nevetséges. Vannak olyan adatok, amiket szóban nem lehet olyan egyszerűen elmondani, mint szemléltetőeszközökkel. Ezeknek a kitiltása semmiképpen nem a Ház tekintélyének növelését, semmiképpen nem a Házban lévő viták közvetítésének nézettségi növelését eredményezi. És valóban vannak olyan meghökkentő esetek, amikor ellenzéki képviselők transzparenseket mutatnak fel, ezzel fejezik ki véleményüket. De nem gondolom azt, hogy ezek a performanszok a Ház működését akadályoznák, akár a Ház tekintélyét csorbítanák.

Egy másik, apróságnak tűnő dolog szintén egy ellenzéki performanszhoz kötődik. Talán apróságnak tűnik, de egykori jegyzőként tudom, mekkora jelentősége van annak, hogy a parlamenti képviselők információkat tudnak kérni a Ház vezetését, illetve a felszólalók sorrendjét tekintve. Ez a szabályozás most megtiltaná azt, hogy a levezető elnökön, a jegyzőkön, illetve a hivatal munkatársain kívül bárki más tartózkodjon az elnöki pulpituson. Ezt teljesen felesleges túlreagálásnak tartom. Nyilvánvalóan itt a Jobbik akciójára kívántak reflektálni. Azt gondolom, hogy amennyiben a képviselők információkéréssel mennek föl a pulpitusra, lehessen számukra ezt a jogot biztosítani.

Összességében azt szeretném mondani, hogy bár vannak ebben a javaslatban kritikus, a kormányzattal szemben kritikus javaslatok, de nem fog elvezetni abba az irányba, hogy a Ház működése átláthatóbb legyen. Azért sem fog elvezetni, mert ha önök be fogják vezetni a részletes vita új szabályozását, a bizottsági viták médiaközvetítettségét illetően nem lehetnek kétségeink. Nyilvánvalóan a plenáris üléseknél is jóval kevesebben fogják ezeket a bizottsági üléseket megtekinteni, már amennyiben egy esetleges módosítás során meglesz erre a lehetőség, hogy egyáltalán részt vehessenek a média képviselői ezeken a bizottsági üléseken. Bocsánat, most is részt vehetnek, de igazából a köztévé nem élőben közvetíti ezeket, hanem híradásokba kerülhetnek be ezek a közvetítések.

(10.40)

Köszönöm szépen. Én egyelőre ennyit szerettem volna mondani, és még egyszer hangsúlyoznám, hogy a részletes vita és a módosító javaslatokról való szavazás korlátozottsága miatt én alaptörvénysértőnek gondolom ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Folytatjuk a rendes felszólalásokat. A Jobbik képviselőcsoportjából Nyikos László képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A házszabály tervezetéhez és az országgyűlési törvényjavaslathoz is szeretnék egy-egy problémakört itt megemlíteni, és ismertetni az álláspontomat. Mind a kettő a közpénzek kezeléséhez, a közpénzekkel való gazdálkodáshoz, a közpénzek gazdálkodásának az ellenőrzéséhez kötődik.

Az első problémakör a költségvetési törvényjavaslatnak a tárgyalása, aminek aztán a végén olyan döntés születik a parlament részéről, aminek során dönt a legfontosabb bevételekről, adókról és az ország, illetőleg az állam jövedelmének az elosztásáról. Ez egy nagyon fontos processzus, így is kezelik egyébként az előterjesztők, külön tárgyalják a költségvetési törvényjavaslatnak a bizottsági tárgyalását. Mégsem jó az a megoldás, ami le van írva. Abban egyetértek, hogy ami jelenleg van, az nem jó, de ami lesz, úgy tűnik, az sem lesz az igazi.

Hogy volt ez valamikor Magyarországon? Kicsit visszamegyek a történelmünkben a dualista időkhöz, a kiegyezésig, amikor a magyar állam költségvetési joga kiteljesedett. Ugye, abban az időben a parlament elé jellemzően a miniszterelnök terjesztette be a költségvetési törvényjavaslatot, időnként a pénzügyminiszter, és miután egy nagyformátumú expozét tartott, ezek után átadta a javaslatát a házelnöknek, aki azt az akkori pénzügyi bizottságnak adta át azzal, hogy tüzetes vizsgálatot folytasson róla, és tegye meg a javaslatát erre. Annak idején, és ez a gyakorlat később is, a két világháború közötti időszakban is élt, abban az időszakban a pénzügyi bizottság, tehát a költségvetéssel foglalkozó mindenkori állandó bizottság hosszú időn át, heteken át tárgyalta tüzetesen és részletesen a kormány törvényjavaslatát, és jelentést tett írásban az Országgyűlésnek arról, hogy a tüzetes és beható tárgyalást követően mit javasol a költségvetés elosztásával kapcsolatban.

A dualista időktől egészen a századfordulóig Hegedüs Sándornak hívták azt az elődünket, aki 24 éven át volt a pénzügyi bizottság előadója, később a Széll-kormánynak lett a kereskedelemügyi minisztere. Nos, azt gondolom, megérdemli, hogy a nevét itt megemlítsük; ő mint szürke eminenciás igen nagy szakértelemmel és igen nagy szorgalommal gondozta a mindenkori költségvetésnek a tárgyalását, a jegyzőkönyveit, és ő volt az a referens, aki a plenáris ülésen aztán úgymond az előadója volt a költségvetésnek.

Meg kell említeni, hogy azzal a gesztussal, hogy a miniszterelnök vagy a pénzügyminisztere átadta a költségvetési törvényjavaslatot a Ház elnökének, azzal a gesztussal tulajdonképpen a kormánypálca vagy a stafétabot kijött a kezéből, és átkerült a pénzügyi bizottsághoz, és a későbbiekben a költségvetésnek az elfogadását már a pénzügyi bizottság előadója, jelesül Hegedüs Sándor vezényelte negyedszázadon keresztül. Természetesen ezt úgy tették, hogy beható, tüzetes, részletes tárgyalás előzte meg azt a jelentést és azt az álláspontot, ami alapján a költségvetés elfogadásra került.

Ebből a gyakorlatból nagyon sok vonás jellemzi a mai német költségvetési tárgyalási folyamatot. Jóllehet, mint tudjuk, a magyar államháztartási gyakorlat, benne a költségvetés tárgyalásának a kérdése is inkább a francia-belga modellt követte, de az utóbbi évtizedekben, illetve a második világháború előtti évtizedekben a német gyakorlatot is részben követte a magyar. Nos, a Bundestagban a legnagyobb bizottság az úgynevezett Haushaltsausschuss, az államháztartási bizottság, amelyik - és ez a lényeges különbség a mi gyakorlatunkhoz képest - referensekkel dolgozik. Tehát szakterületenként, pontosabban: fejezetekre szakosodott tagjai vannak a költségvetési bizottságnak. Egy-egy fejezetnek van egy gazdája a bizottságon belül. És az a szakreferens az, aki az adott fejezetnek úgymond a gazdája, és részletes tárgyalásokat folytat a kormány képviselőivel, tisztségviselőivel egy mini bizottság formájában. Összesen húsz fejezete van a német költségvetésnek, ezeket, a referensek által összegyűjtött, illetve összeállított jelentéseket hozzák a plenáris ülése elé, ahol aztán abból megszületik maga a javaslat.

Én azt reméltem, őszintén szólva, hogy a költségvetés tárgyalásának egyfajta reformja fog majd itt megszületni. Nagyon sajnálom, hogy nem tartottak igényt a költségvetési bizottság véleményére az előterjesztők, és csak néhány nappal vagy egy héttel ezelőtt ismerhettem meg az elgondolásaikat. Nos, ezt a reformot meg kellene csinálni mielőbb, ha ez a Ház nem fogja, akkor talán majd a következő.

Egészen pontosan abban reménykedem, hogy a leendő költségvetési bizottság, majd az új parlament költségvetési bizottsága, vagy nem tudom, hogy fogják nevezni, mert most elég szerencsétlen neve van, ugye, számvevőszéki és költségvetési bizottság, ez nem tudom, hogy kinek a találmánya volt, de nem a neve a lényeg, hanem a munkájának a tartalma; nos, én azt remélem, hogy a leendő költségvetési bizottság majd egy olyan bizottsági ügyrendet fog készíteni, amely ügyrendben ezt a modellt át fogja venni, hogy a saját tagjai között felosztja a költségvetés egész palettáját, és egy-egy fejezetnek lesz egy gazdája, és ez a fejezetgazda a költségvetési bizottság tagjaként fogja gondozni azt a szakterületet, és nagyon sok részletes információt lesz módja megismerni arról a fejezetről.

Ezzel a gondolattal rokon az a javaslatom, amit meg is tettem módosító indítvány formájában, hogy nem jó az a gyakorlat, aminek a továbbélését javasolja az előterjesztő, hogy tudniillik minden állandó bizottságnak kötelessége lenne a jövőben is a költségvetési törvényjavaslat tárgyalása, párhuzamosan a zárszámadási törvényjavaslatnak a tárgyalása is. Ez egy teljesen mechanikus, nem jó gyakorlat. Azért nem jó gyakorlat, mert sok bizottságnak - senkit nem akarok megbántani természetesen - nem az a szakfeladata a bizottságnak és a tagjainak sem, mondhatnék neveket, nem mondok... Magyarán szólva, teljesen mechanikusak, teljesen felületesek időnként azok a részjelentések, amelyekből nekem vagy az én bizottságomban valakinek össze kell állítani azt az összesített jelentést, ami aztán a Ház elé jön.

Tehát nem jó ez a gyakorlat, ezt meg kellene változtatni olyan formában, hogy ne ajtóstul rontsak a házba, hanem hogy valamiféle reformlépéseket tegyünk, hogy ne legyen kötelező minden bizottságnak a költségvetési törvényjavaslat napirendre vétele, hasonlóképpen a zárszámadási törvényjavaslaté sem, hanem ha úgy gondolja a bizottság elnöke vagy a bizottság úgy gondolja, hogy mégiscsak foglalkozni szeretne vele, ezt a jogát ne vitassuk el természetesen, engedjük ezt meg, de ne legyen kötelező, hanem legyen egy lehetőség, és a lehetőséggel éljen a bizottság elnöke, amikor bizottsági elnöki értekezleten kér egy-egy tárgykört a maga bizottsága számára. Én azt gondolom, ez elvihetne abba az irányba minket, hogy sokkal szakszerűbb és sokkal részletesebb és áttekinthetőbb lenne a költségvetés tárgyalása. És végül azok a kérdések is napirendre kerülhetnének, amik egyéb formában nem kerülnek ide.

(10.50)

A másik ilyen, ehhez kötődő gondolatom, hogy a részletes vita ügye már itt is szóba került, és azzal, hogy ezen változtassunk, én egyetértek. Azonban a részletes vitához a költségvetési törvényjavaslatot illetően részletes információk is kellenek, részletesebb törvényjavaslatra lenne szükség. Miről folyik akkor a vita? Ha olyan általános információkat kap a bizottság és a parlament is egy-egy fejezetre vonatkozóan, amelyben nincsenek adatok, nincsenek létszámadatok, státusok, azon belül még a német költségvetésben az is benne van, hogy mennyi a betöltött státus és mennyi a hozzá rendelt pénzösszeg - ezek mind hiányoznak a mi költségvetési törvényjavaslatunkból. Hiányoznak a dologi kiadásoknak azok a részletesebb adatai, hogy mire kívánja fordítani azokat az összegeket, amelyeket támogatás formájában igényel az adott fejezetgazda miniszter a parlamenttől. Tehát részletesebb költségvetés kellene, és arról lehetne részletes vitát folytatni a költségvetési bizottságban, és nemcsak a módosító javaslatokról, ahogy mondtam a kétperces hozzászólásomban, hanem magáról a törvényjavaslatról. Ezt a procedúrát így kezdte el 1990-ben az első szabadon választott Országgyűlés akkori költségvetési bizottsága, aztán ezt a gyakorlatot változtatta meg jó szándékkal, de nem szerencsésen a már idézett 1994-es házszabály, ami alapján ma is nagyjából a munkánk folyik.

Ami az országgyűlési törvény módosítását illeti, több törvényt is módosítani kíván ennek kapcsán az előterjesztő, többek között a számvevőszéki törvényt is, amit rossz törvénynek tartok, de ha már csak arra van lehetőség, hogy ennek egy részébe bele próbáljon szólni az ember, akkor azt a nagyon fontos kérdést tegyük tisztába, hogy mit kell ellenőriznie az államháztartáson belül az Állami Számvevőszéknek. Mit? Ezt mondja meg a törvényalkotó, mert a mostani szabály rettentően homályos. A gazdálkodását - kérem, ez a Népi Ellenőrzési Bizottságra emlékeztető megfogalmazás. Mit kell ellenőrizni? Az államháztartásban működő szervezetek, intézmények bevételeinek és a kiadásainak a szabályos, a számviteli törvény előírásai szerinti szabályos kezelését, illetve a jogos kezelését, hogy arra költi-e a pénzét, amire felhatalmazása van, annyit költ-e, amennyi felhatalmazása volt, és ezt követheti a politikai jóváhagyása a parlament részéről a zárszámadásnak, ha ezek a vizsgálatok elkészültek, és úgymond a számvevőszéki igazolást vagy hitelesítő záradékot követően az Országgyűlés megadja a mindenkori kormánynak a felmentést a gazdálkodás felelőssége alól. Ez egy politikai gesztus.

Ez az első számú fő feladata minden számvevőszéknek, amely úgy gondolja, hogy korszerűen működik. Ez egy szükséges és alapvető feladat, de nem elegendő. Emellett szükség van arra is, hogy ne csak a szabályszerűséget és a jogszerűséget, hanem a hatékonyságát is vizsgálja a közpénzeknek. Erre sem a hatályos számvevőszéki törvény nem utal, sem a javaslat, ami ennek a helyére kíván lépni. A gazdaságosságot, a hatékonyságot és az eredményességet - mind a három fogalom világosan definiált, és nem fogom itt elmondani. Egy a lényeg, hogy két alapvető dolgot kellene a Számvevőszéknek vizsgálnia, és ezt kéne kimondania a parlamentnek, hogy mit kell ellenőrizni és azt tulajdonképpen milyen formában. A formára a szakmai útmutatók, a nemzetközileg elfogadott és általánosan használt szakmai sztenderdek eligazítást adnak. Azt gondolom, ennek a törvénybe iktatása nem szükséges, hiszen az Állami Számvevőszék tagja a legfőbb ellenőrző intézmények nemzetközi szervezetének, az Intosainak. Az Intosainak vannak publikus sztenderdjei, szakmai szabályai, ezeket a Számvevőszék átvette, jól-rosszul használja, alkalmazza. Ezekről nem kell rendelkeznie, azt gondolom, az Országgyűlésnek. Azt azonban, hogy mit kell ellenőrizni, világosan és egyértelműen le kell írni a törvényhozónak, és utána lehet tulajdonképpen ezeknek az alapján minősíteni az államháztartásban működő szervezetek közpénzkezelését és a közvagyon felhasználását.

Erre vonatkozóan tettem szintén módosító javaslatot. Nagyon remélem, hogy az a biztatás, amit a bizottságban kaptam Balla képviselő úrtól, realizálódik, és mód lesz... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

ELNÖK: Képviselő úr, ha kéri, van lehetősége még egy percre.

DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm, elnök úr, igen, kivételesen élnék még akkor egy perccel. Ebben az egy percben még egy dolgot elmondok pluszban, köszönöm a gesztust.

Az interpellációk ügyében pedig az a véleményem, tisztelt képviselőtársaim, hogy azt a gyakorlatot kellene bevezetni az interpelláció ügyében is, amit az azonnali kérdések, válaszok órájában gyakorlunk, hogy tudniillik legyen arra mód, hogy előbb vagy utóbb az interpellált miniszter is kénytelen legyen személyes választ adni a képviselői kérdésre, mert a jelenlegi gyakorlat az, hogy úgymond lepasszolja valamelyik államtitkárnak a választ, és egyszerűen nincs mód megszólaltatni az interpelláció ügyében az illetékes minisztert. Nem akarok neveket mondani, mindannyian tudjuk és tudunk neveket mondani. Tehát az interpellált személynek is kötelessége legyen előbb vagy utóbb válaszolni.

Köszönöm, elnök úr, még egyszer a gesztust. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Nem gesztus, házszabályi lehetőség, és úgy gondolom, ezzel bármelyik elnök él is.

Rendes felszólalásra a Fidesz képviselőcsoportjából Turi-Kovács Béla képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előttem felszólalók már több irányból megvitatták azt a kérdést, hogy vajon a javaslatokra miért most, miért ebben az időben, miért ebben a formában került sor, mégis egy rövid adalékot magam is hozzáfűznék ehhez a kérdéshez, mert nem lényegtelen. Válaszolni kell ugyanis arra - két kérdés is felmerült itt is -, az egyik, hogy ha már igen, akkor miért nem előbb, vagy ha szükség van rá, akkor miért nem az újonnan felálló Országgyűlés.

Azt gondolom, hogy az egyik érv nyomatékos, nevezetesen, hogy a jelenlegi parlamenti többség garantálni kívánja a következő, immáron új felállásban működésbe lépő parlament számára az azonnali működési lehetőséget. Önmagában a lecsökkent létszám talán nem indokolná feltétlenül ezt, de az a körülmény, hogy a bizottsági szerepekben, a bizottságok funkcióiban jelentős változások következnek be már a létszámra visszavezethetően, indokolja azt, hogy most történjen egy javaslat.

Még egyszer hangsúlyoznám, hogy az én számomra ez nem lenne elégséges indok. Elégséges indok azonban azzal kiegészítve, hogy van három és fél év olyan tapasztalatunk, amely azt mutatja, hogy az eddigi tapasztalatok alapján bizonyos kérdésekben ennek a többségnek meg kell tudni hoznia egy olyan szabályozást, amely a következő többség számára is garantálja a fennakadás nélküli működést.

Tisztelt Ház! Amivel részletesen kívánnék foglalkozni, az éppen ezeknek a tapasztalatoknak az összegzése. Kiélezett politikai helyzetben és politikai viszonyokban természetes, hogy élesebb összecsapások vannak a parlamenten belül. Az is természetes, hogy ilyenkor, különösen akkor, ha az ellenzék szűk kisebbségben, egészen szűk kisebbségben van, keresi azokat a formákat, amelyekkel a nyilvánosságot még elérheti, és keresi azokat a formákat, ahol nagyobb hangsúllyal tud megjelenni. Ezek indokoltak lehetnek, és meg kell mondanom, hogy az én ízlésemmel számos ilyen kezdeményezés akár össze is férne.

A túlzások azonban és a túlzások szabályozása elkerülhetetlen. Láttuk, hogy ha elindul valami, ha annak nincsenek meg a szabályozott medrei, ha nincs meg a szabályozott meder, amelyben egyáltalán működhet, akkor ez mindenképpen túl fog csordulni, egy olyan helyzet következik be, amely már-már kezelhetetlenné válik, ezért azt gondolom, hogy a szabályozásra szükség van. Ez az azonban, amihez néhány gondolatot szeretnék hozzáfűzni.

(11.00)

Az elmúlt három és fél év többek között arról szólt, hogy a kormányzati politika az volt - amit jómagam is támogattam -, hogy a legfőbb szuverén ebben az országban a néptől kapott felhatalmazás alapján az az Országgyűlés, amely Országgyűlés meghozhatja azokat a szabályokat, amelyek mindenkire nézve kötelezőek. Ez a szuverenitás azonban nem egy intézményt, hanem valamennyi képviselőt megillető szuverenitás, amely 386-od részben most, 199-ed részben majd az elkövetkezendő időben a képviselőt megilleti. Ennek a korlátozása vagy az olyanfajta korlátozása, amely már a megbízatását érinti, amit minden képviselő megkapott a népfelség alapján, már erősen, azt kell mondanom, kétséges lehet, ezért a határok ezeken belül is nagyon erősen figyelembe veendők.

A javaslat meggyőződésem szerint a határokon belül igyekszik maradni, ugyanakkor pontosításokra lehet szükség. Én örömmel hallottam az alkotmányügyi bizottságban, hogy az egyik előterjesztő nyitottnak mutatkozott arra, hogy ott, ahol szükséges és még javításra szorul az előterjesztés, módosítók befogadására kerüljön sor. Ezt alapvetőnek tekintem ebben az ügyben, mert itt nem azt kell most tekintenünk, hogy mekkora a többség a kormányoldalon, és mennyi az egyébként is megosztott ellenzék létszáma, hanem azt kell tekintenünk, hogy ennek a működésnek biztosítottnak kell lennie egy új felállás esetében is. Mire gondolok elsősorban?

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Az előterjesztés 31., 32., 33. §-ában szankcionálásokról van szó, különböző megjelenési formáknak a javaslatba iktatásával tulajdonképpen ezeknek a szabályozásáról. Itt azonban meggyőződésem szerint pontosabb szabályozásra van szükség. Mit értünk az alatt, hogy valaminek megpróbál a képviselő valamilyen módon nagyobb nyomatékot adni? Vajon valóban arról van-e szó, hogy ha felmutatok egy grafikont, amelyet esetleg elérhet a televízió, ha akar, már ha egyáltalán itt van, és lehet, hogy ennek van egy erősebb hangsúlya, akkor ez valami szabályszegés lenne? Azt gondolom, hogy nem. Ezeket a lehetőségeket garantálni kell a képviselő számára, hiszen magához a felszólalásához tartozhat hozzá, hogy bizonyos jelzésértékű, de ugyanakkor a nagyobb közönség számára is jól érthető, olyan instrumentumokkal éljen, amelyek még beleférnek a Ház működésébe. És itt kell megint egy fontos kérdésre rámutatnom.

A működés rendjének fenntartása egyértelműen a levezető elnök feladata, ezért itt kettős hiba történhet: ha a képviselő esik valamiféle személyiségi zavarba és tévedésbe és a saját jogosítványainak a túlértékelésébe, vagy fordítva. Ez mindkét irányból megtörténhet. Ebből az következik, hogy ezeknek a szabályozásának egzaktnak, pontosnak, olyannak kell lenni, amivel élni lehet. Magyarul, arra gondolok, hogy azokat a körülményeket, amelyeket ez a javaslat most tartalmaz, azokat a tényeket úgy kell hogy hasznosítsa a levezető elnök is, hogy ez a képviselői szuverenitást semmiképpen ne korlátozza, csak a szükséges mértékben. Ezen nem lehet túllépni. Azért indítottam ezzel a kérdéssel, mert én ezt a felszólalást most jelentős mértékben mint a kisgazda parlamenti csoport vezetője mondom el. Azért tartom ezt szükségesnek hangsúlyozni, mert örömmel láttam a javaslatban, hogy a 6. § legalább megemlíti és fenntartja ezt a csoportot, de nincs szabályozva, a szabályozásra pedig - vagy legalábbis a szabályozás kereteire - meggyőződésem szerint mindenképpen szükség lenne. A következő a helyzet ugyanis, most már több mint húsz év gyakorlata alapján.

A parlamentben a pártok frakciót alakítanak. Ezek a pártok megmérették magukat a választás során, és megkapták azt a szavazatarányt, amellyel itt a parlamentben erre lehetőségük van. Aztán telik-múlik az idő, és a frakciókon belül bekövetkező változások odavezetnek, hogy a parlamenti ciklus végén hovatovább az egyik legnagyobb létszámú képviselői csoportosulás a függetlenek csoportosulása lesz. Itt számtalanszor elhangzott a parlamentben, hogy akkor ehetik a függetlenek nehéz kenyerét. Nem szeretem ezt a kifejezést. Az a független képviselő, aki ott ül, bármelyik oldalhoz is tartozzék mint független, ugyanazzal a szuverenitással rendelkezik, mint itt bármelyikünk, a képviselői lehetőségeinek a garantálása meg kell hogy legyen.

A parlamenti csoport lehetősége éppen ebben a tekintetben tartalmaz és tart fenn egy olyan lehetőséget, amely lehetőségnek az alkotmányos fenntartása meggyőződésem szerint egy alapkérdés. Ezért ezt egyrészt üdvözlöm, másrészt viszont úgy gondolom, hogy egyértelműbb szabályozásra itt is szükség van. Az a helyzet ugyanis, hogy egy csoport működéséhez - ez ténykérdés - bizonyos feltételek szükségesek, és itt most nem pénzre gondolok, hanem olyan lehetőségekre, amelyekkel a Házon belül tulajdonképpen mindenkinek lehetősége kellene hogy legyen élni. Ez a nyilvánosság, egy-egy sajtótájékoztató megtartása és így tovább, ezektől nem lehet elzárni a képviselőt, és nem lehet elzárni a képviselői csoportot.

Persze, felmerül az a kérdés, hogy de hát indult egy párt, lett annak egy frakciója, szétszakadtak - és akkor biztos, hogy az a frakciórész képviseli a választói akaratot, amely pillanatnyi többségbe került egy szétszakadás esetén? Erre semmiféle garancia nincs. Teljesen lehetséges, hogy épp a kisebbség az, amely ezt képviseli, és fordítva. Következésképpen a jogosítványoknak e tekintetben való garantálása és biztosítása éppen most, amikor meggyőződésem szerint hozzányúltunk egy nagyon fontos és kényes kérdéshez, szükségesnek látszik.

Hadd egészítsem ezt ki még valamivel! Igaz, ma már nagyon ritka, de nem kizárt a választói törvény alapján, hogy egy képviselő a választók akaratából függetlenként jön be ide a Házba. És ha ők vannak hárman? És ha ők azonos nézetet vallanak? És ha azonos irányba kívánnak mozdulni? Számukra garantálni kell a feltételeket. Ez a működés egyik alapvető feltétele az én meggyőződésem szerint. Lehet, hogy ez csak elmélet, és elméleti ez a kérdés, de minthogy alkotmányos talajokon állunk, úgy gondolom, ezzel foglalkozni kell, és ennek a megoldását biztosítani kell.

Én egy nagyon fontos résznek tartom azt, amiről itt már többen szóltak: a részletes vita bizottság elé kerülését. Magam is úgy gondolom, hogy ez segítheti a működést, de a nyilvánosság biztosítására több kell, mint ígéret. Valahol ennek meg kell jelennie, ami azt mondja, hogy ha például - nem akarok ötletelni, sokat gondolkodtam ezen, hogy mi lehet a megoldás - a bizottsági elnök igényli, hogy azon a fontos részletes vitán legyen nyilvánosság, akkor legalább az ő kérésére legyen nyilvánosság, nyilvánosság nélkül ugyanis a részletes viták végképp értelmüket vesztik. Igazuk van azoknak, akik ezt mondják, és az előterjesztők ezt mondják, hogy a részletes vitáknak ma is alig-alig van értelme, nagyjából a képviselők itt egymásnak beszélnek az éjszakában, már ha többen vannak, mert időnként alig-alig vannak képviselők egy-egy ilyen értelmetlen vitán, és ez nem a képviselő hibája - ha a vita értelmetlen, ugyan miért tartózkodnának itt a Házon belül? De a bizottságon belül lehetnek nagyon értelmes viták a módosító indítványokon, csak akkor ezeknek a módosító indítványok fölötti vitáknak meg kell tudni jelenni a közvélemény előtt is. Ezt én egy fontos gondolatnak tartom.

Szeretném megismételni azt, amit elmondtam, hogy ennek a javaslatnak úgy kell keresztülmennie a Házon, hogy világosan és egyértelműen, hosszú távon is érvényes szabályok kerüljenek bele, olyanok, amelyek az elkövetkezendő választást követően nem azonnali módosításokat igényelnének. Ennek pedig az a feltétele, hogy - úgy, ahogyan azt az előterjesztő elmondta a bizottsági ülésen - azokat a módosító indítványokat, amelyek illeszkednek ehhez az egész konstrukcióhoz, és amelyek jó irányba vinnék a most előterjesztett javaslat működési feltételeinek a biztosítását, támogatni kell.

(11.10)

Tisztelt Ház! Én a magam részéről azt gondolom, hogy bárki is legyen, bármelyik párt adja a többséget a választást követően, ha kap egy olyan lehetőséget, hogy a kezében egy használható házszabály van, egy olyan házszabály van a kezében, amellyel egy működést azonnal el tud kezdeni, fel tudja állítani az egyébként új intézményeket, hiszen új intézmények is megjelennek, akkor meggyőződésem szerint inkább hálás lehet a következő Ház, mintsem hogy kritikai szempontokat érvényesítsen.

Ezért én a magam részéről változatlanul azt remélem, hogy legalább az ellenzék egy része meg fogja érteni, hogy nem ellenében, nem az ő megszorítása érdekében, hanem közös érdekből került a javaslat előterjesztésre, és támogatni fogja velünk együtt ennek a javaslatnak az elfogadását.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Üdvözlöm az Országgyűlés munkáját követőket és persze az itt lévő képviselőket.

Megadom a szót Ivády Gábor független képviselő úrnak. Öné a szó, 15 percben.

IVÁDY GÁBOR (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Turi-Kovács Béla képviselőtársam a szívemből szólt, amikor külön kiemelte a képviselői csoportok anomáliáit, hiszen a függetlenek között is vannak olyanok, akik közösen gondolkodnak, és szeretnének ugyanolyan jogosultságokkal rendelkezni, mint mondjuk, a frakciók, vagy hogy legalábbis a frakciók létszámarányosan meghatározott lehetőségeihez legalább hozzájuthassanak.

Hiszen most például, ha dr. Szili Katalin képviselőtársammal létrehozzuk a Közösség a Társadalmi Igazságosságért Néppárt képviselői csoportját, ebben az esetben tulajdonképpen szimbolikus jelentőségen túl nem beszélhetünk semmi másról. Tehát ez a fajta szabályozás mindenképpen jó lenne, szigorú vagy részletesebb szabályozásra lenne szükség.

Engedjék meg, hogy a hozzászólások minőségéről is beszéljek egy kicsit. Most nem a tartalomról beszélek, mert minden képviselő a saját tehetségének megfelelően tölti meg értékkel a saját hozzászólását, inkább a formaiságról hadd beszéljek egypár szót. Amikor arról beszélünk itt, hogy a parlament tekintélyét meg kell őrizni, hogy vajon például a szabályozásokkal, hogy molinót lehet-e tartani, vagy milyen eszközökkel lehet demonstrálni, akkor elég határozottnak tűnik az önök véleménye. De vajon a parlament tekintélyébe tartozik-e az - ha valaki például nézte a tegnapi hozzászólásokat, a vezérszónoki beszédeket, de egyébként nagyon sokszor előfordul máskor is itt a parlamentben -, hogy felolvasni egy beszédet, mégpedig makogva felolvasni úgy, hogy látszódik az, hogy akkor látja először a beszédét?

Ha már itt a KTI-ről beszéltem, rögtön előállok a KTI első javaslatával. Vegyük bele ebbe a házszabályba azt, ami 1912-ben már benne volt a házszabályban, mégpedig talán a 219. §-a mondta ki pontosan: beszédet olvasni tilos. Én nem azt mondom, lehet az embernek papírja, de öröm hallgatni az olyan hozzászólásokat... - és hadd dicsérjem meg akkor most rögtön Turi-Kovács képviselőtársamat, éppen csak belekukkant a papírba. Nézzék meg, hogy ehhez képest mit jelent az, amikor, mondjuk, valaki felolvassa makogva! Szörnyű! Szörnyű azt mondani, hogy (Papírból való felolvasást imitálva a kezével:) tisztelt képviselőtársaim, felháborodtam azon... - és elalszik az ember. Egy kicsit kellett így beszélnem, rögtön idenéztek néhányan. (Derültség.)

Balla képviselőtársam tegnap a hozzászólásában egyébként megemlítette azt is, hogy olcsóbbá teszik a parlamentet, mégpedig a parlament létszámának a csökkentésével. Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a parlament olcsósága nem azon múlik, hogy hányan ülnek itt. A választókat nem az érdekli - és itt utalok a hozzászólások minőségére is -, hogy hányan ülnek itt, meg hogy mennyibe kerül ez, hanem az ár-érték arány, az a fontos, és ha az ár-érték arány jó, akár lehetne több is a képviselők között.

Hadd beszéljek egypár szót a kétperces hozzászólásokkal kapcsolatban is! Tételezzük fel azt, hogy minden hozzászólás ugyanannyit ér, nem a hosszától függ az, hogy érdemes-e meghallgatni, vagy pedig csak lyukat beszélnek a hasunkba. Ha nem az a célunk egy-egy vita alkalmával, hogy elmondjuk mielőbb a saját beszédünket, aztán gyorsan elmehessünk haza; ha nem azt érezzük, hogy a beszédünkben, az előre bejelentett normál hozzászólásunkban csak akadályoznak a kétpercesek, hanem tényleg megadjuk egymásnak a tiszteletet, egymásnak, a választóknak és a parlamentnek azt a tiszteletet, hogy meghallgatjuk egymást, a kétperceseket is, mert feltételezzük a képviselőtársainkról azt, hogy olyan dolgot mondanak, ami fontos, akkor ebben az esetben a sorrend mindegy. Ez csak hozzáállás kérdése, csak nézőpont kérdése. Miért ne tekinthetnénk úgy, hogy van egy 15 perces hozzászólás, ami egy blokknak, egy tömbnek az eleje? És aztán ez generál egy kétperces hozzászólás-cunamit akár, amely a folytatása, majd a végén a levezetése annak a tömbnek. Aztán utána következik a következő 15 perces hozzászólás. Valóban megtörténhet az, hogy szétforgácsolják a kétperces hozzászólások a normál hozzászólások menetét. Ez is lehet egy szempontrendszer. Hogy lehetne ezt az egészet feloldani? Meggyőződésem, hogy nem azzal, hogy egyszeri két percben korlátozzuk a frakciónkénti hozzászólást. Persze, itt megint jó kérdés az, hogy a függetlenekkel mi van. Nem ez lesz a megoldás.

A KTI-nek lesz még egy javaslata, az pedig arról szól, hogy a jelenleg hatályos szabályozás szerint a képviselők szankcionálása abban merül ki, hogy a szavazások 70 százalékán itt vannak-e vagy sem. Ha többről hiányzik, mint 30 százalék, akkor is egyébként a frakció vezetője felmentést adhat neki, igazolhatja a hiányzását. Azt ugye tudjuk, hogy elég nagy baj van abban a frakcióban, ahol a frakcióvezető nem igazolja a saját képviselőtársának a hiányzását. Tehát ez egyszerű formalitás, de legalább arra illik odafigyelni, hogy a szavazások 70 százalékán ott legyen az ember.

A KTI javaslata ezzel szemben az, hogy az ülésnapok teljes időtartamának legalább a 70 százalékán legyünk itt. Gondolják végig, mennyivel hatékonyabb lenne a munkánk, ha itt kellene ülnie most mindenkinek! Lehet, hogy újra lehetne értelmezni a bizottsági munkát, amivel önök előálltak, hogy a bizottságban mit kell megvitatni, meg hogy mit kell megvitatni itt. Ha most mindenki itt ülne, vagy legalábbis a képviselők 70 százaléka, egész más érzéssel beszélne az ember. Egészen máshogy néznék a választók a parlamenti közvetítéseket, mert úgy éreznék, hogy megkapják azt a tiszteletet, a parlament megkapja a neki járó tekintélyt és a tiszteletet. Kérem önöket, hogy fontolják meg ezt a javaslatot.

Bárándy képviselőtársam a tegnapi hozzászólásában megemlített egy, nem is tudom, talán javaslat volt-e vagy sem, egy hozzászólási minimumot, legalábbis a kérdésfelvetés megtörtént ezzel kapcsolatban, ami azt jelenti, hogy legyen elvárás a képviselőktől az is, hogy legalább szóljanak hozzá ahhoz a témához, amely mondjuk, a saját szakterületük, vagy a szaktekintélyei a témának. De tudjuk, hogy vannak képviselőtársaink, akik akár egy egész ciklust is úgy végigülnek, hogy egyetlen szót nem szólnak itt a parlamentben.

Azt mondom képviselőtársamnak, hogy ezzel nem lehet semmit kierőszakolni. Sőt továbbmegyek, senki ne nyomjon egy kétpercest azért, hogy kipipálhassa a politikai bakancslistáján azt, hogy ő megszólalt, és akkor ennek a feltételnek is eleget tett. Ha valaki úgy nem szólal meg hónapokig, ciklusokon keresztül akár, hogy nincsen mondanivalója, tehát egyetlenegyszer nem gondolja olyan értékesnek és fontosnak a mondanivalóját, hogy egy gombnyomással képviselje a választóinak az érdekeit, az ne szólaljon meg.

(11.20)

Tényleg jobb, ha csöndben marad. A probléma ott van, hogy kinek tartozik elszámolással. Először is, úgy gondolom, hogy a frakcióvezetőknek elég jelentős szerepük van, és nekik erre oda kellene figyelniük, persze a belső hatalmi harcok, illetve a struktúra fölülírhatja azt, hogy vajon ki kinek mer szólni, hogy esetleg mikrofon is van a teremben és nem csak szék.

A megoldás talán abban lenne, hogy a politikusokkal szemben legyen folyamatos elvárás az, hogy be kelljen számolniuk a választóiknak a tevékenységükről; nemcsak úgy, hogy tartunk egy fogadóórát, hanem legyen tétje a dolognak. Jelen pillanatban ma a politikusok a megválasztást követő naptól számítva a következő választásokig következmények nélkül azt csinálnak, amit akarnak. Senkin nem hajtható be a választási ígéret például. Senki nem kötelezhető minőségi munkavégzésre ma Magyarországon a politikusok közül, azért, mert hiányzik egy nagyon fontos dolog, amely a KTI javaslatában benne van, de egyébként a Jobbik is előállt már ezzel a javaslattal, ez pedig a politikai visszahívhatóság intézménye. Kérem szépen, ha visszahívhatóak lennének megfelelő fékekkel és ellensúlyokkal a képviselők, akkor nem történne meg az, hogy nem szól senki egy egész cikluson keresztül a parlamentben.

Engedjék meg, hogy szóljak még egypár szót a tiszteletadásról. Tényleg mondhatnám, hogy gumicsont - elég kevés. Pálffy képviselőtársam sokat említett a ceremóniákról, hogy meg kell-e adni azokat a procedurális eljárásokat a magyar parlamentben is, ami például az angol parlamentben megszokott.

Nekem meggyőződésem az, hogy tiszteletet rendelettel nem lehet kivívni. Akkor sem lehet kivívni, nálam biztosan nem, ha azt mondják, hogy nem annak a politikusnak adom a tiszteletet, hanem a választópolgároknak, csak közvetett módon. Bármilyen rendeletet alkotnak, akkor fogok itt fölállni, amikor a belső értékrendem azt diktálja, hogy föl kell állnom. Fölállok az eskütételeknél, fölállok a történelmi zászlóink behozatalakor, fölállok a Himnuszunk eléneklésénél. Egy kicsit - hogy is mondjam - talán mesterkéltnek tartanám azt, hogy bejön a Ház elnöke, leül, majd megkér bennünket, hogy együtt álljunk föl a választók tisztelete jeléül.

Van egy javaslatom: kezdjünk minden ülésnapot a Himnusz eléneklésével. Ezzel aztán senkinek nem lehet semmi baja. A Himnusz és a Himnusz eléneklése és az, hogy közben végig állva maradunk, minden tiszteletünket kifejezi a hazánk, a nemzetünk, a választópolgár, mindenünk iránt kifejezi ezt. Ezt a javaslatot is be fogom nyújtani. Nagyon kérem önöket, hogy álljanak mellénk, és támogassák ezt.

A szabályozásnak egyébként, ha őszinte akarok lenni, van létjogosultsága, és vannak olyan elemei, melyek már régóta várattak magukra, és ezeket a szabályozásokat meg kellett hozni. Egészen új felállás lesz. Természetesen akkor is lesznek viták, ha háromhetenként lesznek majd ülésszakok, akkor például feltehetjük majd azokat a kérdéseket, hogy mit csinálnak a képviselők a másik két hétben ahelyett, hogy itt vitáznának sokkal részletesebben és nem, mondjuk, a bizottságokban, hanem itt vitáznának az adott témákról, hiszen összeférhetetlenség lesz. Senkit nem fog várni vidéken a polgármesteri hivatala, senki nem fog ügyvédkedni közben, sőt valószínűleg egyetlen kőműves sem fog falat rakni, mert tiltani fogja a szabályozás. A képviselő képviselő, itt a helye, végezze itt a dolgát! Szerintem például a háromhetes ülésezési rendnek abszolút semmi értelme nincsen, de majd a választók eldöntik, hogy ennek van-e létjogosultsága vagy sem.

Az biztos, hogy a jövőben az országgyűlési képviselőknek sokkal nagyobb lesz a felelősségük, hiszen kevesebben lesznek, több embert kell képviselniük, és a szabályozásokat... - ha az előterjesztő valóban befogadó lesz a módosító javaslatokra, meggyőződésem, hogy elő fogunk tudni állni egy olyan javaslattal, amely mindenkinek elfogadható.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Zakó László képviselő úr kettőperces gombot nyomott, Jobbik.

ZAKÓ LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Röviden, két percben, és nem csak azért, hogy eggyel nőjön a felszólalásaim száma, két dologról szeretnék szót ejteni: az időkeretes felosztásról és a zárszóról.

Az elmúlt ciklusban többször szóvá tettem vagy többen szóvá tettük, hogy logikátlan az, hogy képviselőcsoportok létszámaránya be van építve az időkeret felosztásába. Most úgy szól, hogy ellenzéknek, kormánypártnak azonos idő áll rendelkezésére, de van a másik fele, ami viszont létszámarányos.

Egy vitát hogy lehet úgy elképzelni, hogy létszámarány függvényében dől az el, hogy ki mennyit szólalhat föl? Ha vitatkozom, mondjuk, egy most még viszonylag kisebb frakció tagjaként egy most még viszonylag nagyobb frakció valamely tagjával, csak azért kelljen befejeznem a mondanivalómat - ha csak kettőnk közt folyna a vita -, mert én egy olyan frakciót képviselek, ahol kisebb a létszám. Tehát érthetetlen számomra, hogy egy emberi hangú vita - történjen bárhol vagy az ülésteremben - létszámarány vagy erő függvénye legyen.

A másik pedig a zárszó kérdése. Kismilliószor előfordult, hogy vitatkozunk, vitatkozunk, a kormány képviselője pedig ül a patkóban. Rengeteg kérdést tettünk föl, köztük akár provokatívat is, az előterjesztő csak hallgat, hallgat, hallgat, a végén él a házszabály adta jogával és hozzászól zárszó gyanánt, amiben olyan dolgokat hoz a felszínre, és olyan dolgokat feszeget, és adott esetben olyan helyzetet teremt az őt, mondjuk, felszólalásra kényszerítő képviselővel szemben, hogy ő már erre nem tud válaszolni.

Valamilyen szinten tehát nevetséges - mert mindenkiben az marad meg, amit utoljára hall -, hogy a zárszó elhangzásakor az rögzüljön a fejekben, amit a zárszó elmondásakor elmondott a kormány képviselője (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), miközben arra már nem lehet reagálni.

Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Gulyás Gergely képviselő úr, Fidesz.

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előző megszólalás után nem személyes érintettség címén, de mégiscsak úgy éreztem, hogy a kritika nem tudom, hogy általános-e vagy konkrétan nekem szól, de képviselőtársaim közül ha bárki mint előterjesztőt kérdez, azonnal fogok rá válaszolni; ha nem, és olyan észrevételek vannak, amire a végén egységesen érdemes válaszolni, akkor pedig erre fenntartom a jogomat. (Zakó László: Általában mondtam.) Általában mondta - jelzi képviselőtársam, úgyhogy akkor ez a kétperces fölösleges volt.

ELNÖK: Bárándy Gergely képviselő úr következik, MSZP-frakció, 15 perces időkeretben.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalásomban már elég sok mindent elmondtam, ami a javaslattal kapcsolatban kritika vagy akár dicséret tárgyát kell hogy képezze. Most egy picit más megközelítést alkalmaznék, talán még eggyel távolabb lépnék - első körben legalábbis - a konkrét javaslattól, és persze ennek az általános felvetésnek nézném meg a felszólalásom során néhány részletes elemét.

Először is azt látjuk, és azt gondolom, mindenki számára tudott, hogy a XX. századi demokráciákban - főleg, ha a XX. század második felét nézzük - nem azt a szerepet tölti be a parlament, az Országgyűlés, mint mondjuk, korábban, akár egy évszázaddal vagy két-három évszázaddal korábban.

Látjuk azt, hogy a pártok kialakulásával a hatalmi gócok, a hatalmi tényezők egészen másként csoportosulnak, mint mondjuk, az eredeti Locke-i vagy Montesquieu-i elmélet alapján, ahol az Országgyűlés nemcsak formálisan, hanem valójában és valóságosan is ellensúlyát képezte a kormányzatnak. Ezt nem lehet nem elfogadni, ezt tényként tudomásul kell venni, látni kell azt, hogy ma már nem az Országgyűlés alkotja elsősorban az ellensúlyát a kormánynak, hanem az Országgyűlésen belül az ellenzéki pártok, illetve az Országgyűlésen kívül az Alkotmánybíróság.

(11.30)

Nem gondolkodik azonban senki abban, hogy formálisan is ezt a rendszert másként alakítsuk, sőt úgy is mondhatnám, hogy alapvetően az összes parlamenti párt a mai napig a parlamentáris demokráciában gondolkodik itt ma Magyarországon, még csak nem is a prezidenciális rendszerben, hanem a parlamentáris demokráciában. Nekem mindebből az következik általános és elvi szinten, hogy ha új házszabályt vagy új országgyűlési törvényt alkotunk, akkor arrafele lenne érdemes elmozdulni, hogy ezt az egységes tömböt képező kormánypárt-kormány viszonyt ne tovább erősítsük, hanem inkább az ellentétes irányba mozduljunk el. Azaz, nem kétségbe vonva a stabil kormányzás erényét, úgy hiszem, hogy a helyes hozzáállás az volna a jogalkotó részéről, ha ebben a ritka pillanatban, amikor valóban ezt a viszonyrendszert egy új házszabállyal vagy országgyűlési törvénnyel meg tudjuk határozni, akkor olyan többletjogokat kellene biztosítani nemcsak az Országgyűlésnek, sőt elsősorban nem magának az Országgyűlésnek, hanem az országgyűlési képviselőknek, amelyek korábban nem voltak, s amelyek lehetővé teszik azt, hogy mondjuk, egy kormánypárti frakció az eddiginél inkább ellensúlyát tudja képezni magának a kormánynak; természetesen a normális viszonyok és keretek között, hiszen én sem azt tartom helyesnek, sőt kifejezetten helytelennek tartanám, ha destabilizálnánk a kormányzást azzal, hogy a parlamenti frakciónak olyan lehetőségeket adunk, hogy folyamatosan és notóriusan szembemenjen a kormánnyal, és erre jogszabályi lehetősége is legyen.

Azt azonban helyesnek tartanám, és itt utalok arra az érvrendszerre, amit a Fidesz alkalmazott az új választójogi törvény megalkotásakor, illetve egyéb közjogi vitákban, hogy fontos az, hogy megmaradjanak az egyéni választókörzetek, és ne csupán listás szavazás legyen, ne csupán listán lehessen bejutni az Országgyűlésbe. Ennek az egyik legfontosabb érve az volt, hogy az ott helyben megválasztott országgyűlési képviselő sokkal inkább szívén viseli majd annak a körzetnek az érdekeit, sokkal inkább és sokkal hatékonyabban tudja majd képviselni mindezt az Országgyűlésben. Viszont, ha ennek a gondolatnak a mentén haladunk tovább, akkor én azt álságosnak tartom, hogy megtartjuk az egyéni körzeteket emiatt, azonban olyan rendszert alakítunk ki - vagy értsék úgy, tartunk fenn -, amelyben ezeket az érdekeket még a kormánypárti képviselők sem igazán tudják érvényesíteni. Azaz formálisan megvan a lehetőség arra, sőt még akár az akarat is az egyes országgyűlési képviselők részéről, hogy helyi, partikuláris, jó értelemben vett partikuláris érdekeket érvényesítsenek az Országgyűlésben, de a lehetőségük erre nincsen meg. Én sokkal inkább abban gondolkodnék, ha új rendszert alakítunk ki, hogy ezeket a jogokat érvényesítsük.

A vita azonban, tisztelt képviselőtársaim, egészen más mederben folyt, egészen más hozzáállással folyt. Azt elemeztük, hogy ez a házszabály csökkenti-e az egyébként ma meglévő képviselői jogokat. Képviselőtársaim kormánypárti oldalon amellett érveltek, hogy nem csökkenti, ellenzéki képviselőtársaim amellett érveltek, hogy csökkenti, de amellett, hogy növeli, senki nem érvelt, és ez a nagy hiba az én meglátásom szerint. Szeretném azt tetten érni - nekem magamtól nem nagyon sikerült, hátha az előterjesztő segít nekem ebben -, hogy hol vannak azok a pontok - már ha elfogadja egyáltalán azt a hozzáállást, amit én ebben a témában képviselek, hol vannak azok a pontok -, ahol növekedtek a képviselői egyéni jogok. Ugyanis oly sokszor emlegették fel képviselőtársaim a részletes vita menetének a megváltozását, teljes joggal, hiszen az Országgyűlés plenáris ülésén a mai rendszernek megfelelően minden egyes országgyűlési képviselőnek joga van hozzászólni minden egyes módosító javaslathoz; szeretném hangsúlyozni, azokhoz is, amelyeket az Országgyűlés szakbizottsága nem támogatott, azaz egyharmados támogatást sem kapott. Az Országgyűlés plenáris ülésén az ajánlási sornak megfelelően ezekről a módosító javaslatokról is van vita, sőt még a kapcsolódó módosító javaslatokról is, amelyek most kikerülnek a rendszerből - értelemszerűen ez a vita az előtt szokott megtörténni, mielőtt még a bizottságok kapcsolódó módosító javaslatokról döntenek -, így aztán az a helyzet áll elő, hogy minden módosító javaslathoz minden képviselőnek joga van hozzászólni. Ez a bizottsági rendszerben másként lesz, hiszen ha nem előterjesztője valaki a módosító javaslatnak, nem tagja a tárgyaló bizottságnak, valamelyiknek, és nem tagja a törvényalkotási bizottságnak, akkor csak abban az esetben lesz lehetősége hozzászólni a módosító javaslathoz, ha a képviselőcsoportja neki adja azt az ötperces felszólalási lehetőséget, amennyit még módja van beszélni a plenáris ülésen ezekről a javaslatokról, persze feltéve azt is, hogy része lesz ez a módosító javaslat annak a sornak, amit összegző javaslatként beterjeszt ide, a plenáris ülés elé a bizottság.

Azaz, bonyolult, ahogy elmondtam, de én azt gondolom, hogy nem tévedek abban, hogy előadódhat bőven olyan helyzet, hogy egy akár nagyon jelentős módosító javaslathoz is lesz olyan országgyűlési képviselő, aki az Országgyűlés egyetlen fórumán sem szólhat hozzá, nem is beszélve a szavazásról. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy itt meg kell hogy kapja az egyharmados támogatást a bizottságban a javaslat ahhoz a jelenlegi rendszerben is, hogy szavazni lehessen róla, és nagyon sok ilyen nem kapja meg ma, de azért azt ne felejtsük el, hogy ma ez egy speciális helyzet, ugyanis egy kormánypártnak, bocsánat, egy plusz - zárójel - még egynek kétharmados többsége van a Házban, de általában nincsen, általában feles többség van. Ilyen esetekben legalább a legnagyobb ellenzéki párt meg szokta őrizni az egyharmados támogatottságát a Házon belül is, így aztán a módosító javaslatai a plenáris ülés elé kerültek szavazásra; én ennek jelentőségét látom. Azt javaslom, hogy mozduljunk el egy olyan irányba, ahol továbbra is megteremtjük annak a lehetőségét, akár egy új struktúrában, hogy minden képviselőnek valamilyen formában és módon lehetősége legyen hozzászólni minden módosító javaslathoz, és lehetősége legyen szavazás formájában is legalább vagy a bizottsági ülésen, vagy a plenáris ülésen, de kinyilvánítani az álláspontját.

Szintén képviselői jogkörcsorbítás, vagy legalábbis stagnálásnak tekinthető - az előzőre értem ezt, mert a következő kifejezetten csorbítás - a szemléltetőeszközök használatának a tilalma. Ezekről megoszlik a vita, hogy helyes vagy nem helyes, sérti-e az Országgyűlés tekintélyét vagy nem, ha sérti, akkor 22 éve sérti, ezt én is szeretném kiemelni, hiszen minden frakció minden parlamenti ciklusban, főleg, ha ellenzékben volt, élt az ilyen eszközökkel. Ezen lehet vitatkozni, de egyértelműen a képviselői jogosítványoknak, az eddig meglévőknek a csorbításáról beszélünk, ha ezt a lehetőséget kifejezetten elvesszük, és szintén a képviselői jogok korlátozásának tudom csak tekinteni és megélni azt, hogyha a jelenlegi kétperces hozzászólási szabály megváltozik. A vita stílusának egy bizonyosfajta módosulása a jelenlegi rendszernek jót tehet, de az a fajta megszorítás, főleg az, ami most, jelen pillanatban szerepel a törvényben, az mindenképpen a képviselői beszédjognak egy bizonyos fokú csorbítása.

Nézzük meg a kormány vonatkozásában, hogy mi a helyzet: eddig is rendkívül erős jogosítványokkal rendelkezett az Országgyűlésben a kormány az Országgyűlés munkáját illetően, ez a jelenlegi közjogi rendszerben még csak nem is feltétlenül kifogásolható. De ha már itt tartunk, és azt nézzük meg, hogy nőtt-e az ő lehetősége, vagy nőni fog-e az új házszabályban, akkor látjuk, hogy igen, hiszen például a törvényjavaslatok vagy határozati javaslatok tárgyalásakor a kormány hozzászólási lehetőségei szélesebb körűek lesznek, hosszabb ideig tud hozzászólni a kormány, mint a jelenlegi rendszerben, és az általam már vezérszónoki vitában is bírált intézmény, miszerint a miniszterelnök bármikor és bármilyen időtartamban a vitában szót kérhet, és bekapcsolódhat, ez is tovább erősíti a kormány lehetőségeit a parlamenti vitában.

Egyetlen olyan pontot tudnék említeni, ami nem jelentéktelen, ami talán a kormánynak a kormányzati munka sebességét nagyon is jó értelemben és helyesen lassítani hivatott.

(11.40)

Ezek a benyújtási határidők, illetve a tárgyalási határidők, amelyeknek a hosszát a házszabálytervezet megnöveli. De szeretném mondani, hogy ez alapvetően nem a kormányra vonatkozik, hanem a kormányra és az országgyűlési képviselőkre egyaránt, hiszen a képviselői indítványok vonatkozásában is ugyanezek a szabályok élnek majd, így aztán tehát a kormány-országgyűlési képviselő viszonyrendszert semmiben nem fogja megváltoztatni, legfeljebb annyiban, hogy mivel a kormány nagyobb számban terjeszt elő javaslatokat normális esetben, ha a parlament nem úgy működik, hogy strómanként ezt képviselők nyújtják be, akkor a kormányzati munkának ez inkább fogja bizonyosfajta gátját képezni, mint a képviselői munkának.

Éppen ezért tehát azt javasolnám általánosságban, hogy gondolkodjunk azon, hogyan lehet a képviselői jogokat megnövelni, és hogyan lehet inkább biztosítani, még a jelenlegi megváltozott szisztémában és rendszerben is azt, hogy az Országgyűlés mint Országgyűlés legyen komolyabb ellensúlya a kormánynak, mint a mai struktúrában és a mai viszonyok között.

Egy gondolat még a végén Ivády képviselő úr hozzászólására, már ami az én felvetésemet illeti a képviselői beszédminimummal kapcsolatban. Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha fél év alatt nincs egy képviselőnek 15 percnyi mondanivalója, ahogy egyébként Ivády képviselő úr ezt felvetette, hogy lehetséges, hogy van ilyen, akkor az egyszerűen nem alkalmas országgyűlési képviselőnek. Ezt, úgy gondolom, nyugodtan ki lehet mondani, és én ezt a helyzetet körülbelül olyannak tekintem, mint amikor valaki önhibájából nem tud eleget tenni a kötelezettségének fél éven vagy éven keresztül. Ennek a szankciója egyébként az, hogy elveszíti a képviselői mandátumát - vagy ennek a következménye, bocsánat, mert nem feltétlenül szankció, ha valaki mondjuk, ezt egészségügyi okokból nem tudta megtenni, akkor ez természetesen neki nem felróható, de a következménye mindenképpen az, hogy elveszíti a képviselői mandátumát.

Úgy hiszem, pont ez volna a helyes. Úgyhogy én hajlok egy olyanféle módosítás irányába is nagyon szívesen, vagy egy olyan - hogy mondjam - véleményváltozás irányába, hogy ne a képviselői tiszteletdíja csökkenjen annak, aki egy ilyen követelménynek nem tesz eleget, hanem veszítse el a képviselői mandátumát, mert nyilvánvalóan alkalmatlan arra, hogy ezt a feladatkört betöltse. Ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, nekem szilárd meggyőződésem az, hogy nem annyiból áll a parlamenti munka, sőt mi több, még csak nem is ez a lényege, hogy hetente egyszer bejön egy képviselő, és a frakcióigazgatójának utasítása szerint megnyomkodja a gombokat, mert magunk közt szólva, valószínűsíthetően erre a munkára még a Szálem nevű fekete macskám is be tudnám tanítani. A képviselői munka, azt gondolom, ennél lényegesen több, sőt hangsúlyozom, mert tudom, hogy ez sokrétű, az országgyűlési képviselő parlamentben végzett munkája is sokkal komolyabb dolog, mint ez. Aki ennek nem tud eleget tenni, annak nem muszáj képviselőnek lennie.

Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Lamperth Mónika képviselő asszony jelentkezett, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Ugyancsak 15 perces hozzászólási időkeretben öné a szó, képviselő asszony.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt álláspontját tegnap vezérszónokként is és részben most is Bárándy Gergely képviselőtársam elmondta. Szeretném megerősíteni, hogy alapvetően teljes egyetértés van a Magyar Szocialista Pártban a tekintetben, hogy az egésszel van baj. Tehát baj van azzal, hogy ezt most így ilyen formában nyújtják be az Országgyűlésnek, és sok minden mással is, amiről fogok majd beszélni. Ezért mi nem értünk egyet azzal és nem tartjuk helyesnek, hogy most a következő Országgyűlés számára házszabályt készít elő a kétharmados többség.

Néhány részletkérdésben nálunk is van belső egyeztetés, belső vita, úgyhogy nagyon szépen kérem a kormánypárti képviselőket, hogy ha nem pontosan mindenben fedi egymást az álláspontunk, utalni fogok rá, hogy milyen vitakérdések vannak egyes pontoknál, akkor azt ne úgy értelmezzék, és ne azzal a szokásos lekezelő hangvételű fideszes stílussal vágjanak vissza, hogy beszélhettek volna egymással, mert egyik ezt mondta, a másik azt mondta. Mikor, ha nem a Házszabály kapcsán kellene a képviselői szuverenitásnak és önálló gondolatoknak megjelenni jó pár kérdésben? Ezt várjuk önöktől is, úgyhogy nagyon kíváncsian várom, milyen reagálások lesznek majd ezekre a felvetésekre. Azt gondolom, nagyon fontos dolgokat hozott szóba Bárándy képviselőtársam és mások is.

Miért mondom, mondjuk azt, hogy az egésszel van baj? Egyrészt baj van azzal, hogy miért most tárgyal és akar dönteni erről a kétharmados többség. Turi-Kovács képviselőtársam egy okfejtésben megpróbálta megindokolni, tegnap is hangzottak el ezzel kapcsolatban érvek, de azt gondolom, ezek nem elég meggyőzőek. Tisztelt képviselőtársaim, 1990-ben, amikor megalakult az első demokratikusan választott Országgyűlés, akkor elfogadtak egy Házszabályt, ami az első ciklus, a négy év működése alapján nagyon sok tapasztalatot hozott, és utána, amikor '94-ben, az akkor megalakult Országgyűlésnek, a koalíciónak, a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége koalíciójának megvolt a kétharmados többsége, akkor sem gondolta, hogy neki saját magának kellene most olyan házszabályt készíteni, ami az ő ízlésének megfelel, hanem van precedens, hogy hogyan lehet így eljárni. A '94-ben megválasztott Országgyűlés kétharmados kormányzati többsége úgy döntött, hogy egy eseti bizottságot vagy ad hoc bizottságot - erre már pontosan nem emlékszem - kér fel arra, hogy tekintsék át a négy év tapasztalatát és hozzanak új házszabályt. Ezt a bizottságot Bihari Mihály vezette, akinek a jogászi tekintélye, azt gondolom, nem megkérdőjelezhető, és valamennyi frakció a saját szándékait, saját meggyőződését, véleményét, álláspontját, javaslatát benne láthatta, viszontláthatta ebben a házszabály-módosításban. Tehát van rá precedens, hogy hogyan lehetne csinálni.

Nem akarok súlyos jelzőket használni, de azt mindenképpen ki kell mondanom, hogy egyszerűen nem elegáns és nem korrekt, amit most a kormánypárti többség a házszabály ügyében csinál. Azt gondolom, hogy az Országgyűlés tekintélyének a helyreállítása és a megválasztandó új Országgyűlés munkájának mielőbbi és magas színvonalú, tekintéllyel bíró módon való megindítása nagyon sok mindenen múlik. Nagyon sok minden mást és máshogyan kellene tenni annak érdekében házszabállyal összefüggésben, hogy ez a tekintély helyreálljon.

Mitől is volt nagyobb az Országgyűlés tekintélye a megválasztása után? Például attól, legyenek szívesen visszanézni a jegyzőkönyveket, és akkor bizonyítva látják az állításomat, hogy általános volt a konszenzusra törekvés. Mindenki úgy ítélte meg, hogy konszenzusra jutni fontos kérdésekben, az érték, legalábbis törekedni erre. Aztán ha kiderült, hogy az a kérdés, amit szabályozni kívánt az Országgyűlés, értékalapon eltérő az egyik vagy a másik oldal álláspontja, mert ilyen lehet és van is számtalan ilyen, akkor természetesen a mindenkori többségé a felelősség, hogy mégiscsak meghozza ezeket a döntéseket. De azt gondolom, a konszenzusra törekvés mint érték, mint célkitűzés önmagában az Országgyűlés tekintélyének egy fontos része volt; nem ez adta önmagában, de fontos része volt e tekintélynek.

A második a stílus, és erről nem fogok hosszan beszélni, mert azt gondolom, hogy azok a televíziónézők, akik valamiért fontosnak tartják, hogy figyelemmel kísérjék ezt a vitát, van véleményük arról, hogy milyennek tartják azt a stílust, ahogyan ma az Országgyűlés működik. Azt gondolom, bőségesen van mit javítani ezen.

Van egy fontos szempont még, amit Bárándy képviselőtársam is kiemelt: az országgyűlési kisebbségi jogok, az ellenzék jogainak védelme. Hogy ez hányszor szenvedett csorbát az elmúlt időben, nincs annyi hozzászólási időm, hogy felsoroljam. Elég, ha csak arról beszélek, hogy önök például vizsgálóbizottságot csak olyat engednek, ami az önök politikai érdekeit szolgálja. Hol van már az Országgyűlés ellenőrző funkciója, hol van már?! Pedig az Országgyűlés, amikor megalakult először demokratikus választások útján Magyarországon, nagyon világos volt, hogy az Országgyűlés jogalkotó funkciója mellett az ellenőrző funkciója is fontos. Ennek az eszköze az interpelláció, ennek eszköze a vizsgálóbizottság, a bizottságok ellenőrző funkciója és sok minden más; úgy, ahogy ezt az egyetemen tanítjuk a fiatal hallgatóknak, hogyan is működik demokráciákban a parlament.

(11.50)

Ennek nyoma nincsen. Tehát a legnagyobb bajunk az ezzel a házszabály-módosítással, kedves képviselőtársaim, hogy az önök elmúlt hároméves gyakorlata semmivel nem támasztja azt alá, hogy önök egy olyan házszabályt akarnak megalkotni, ami valóban keretet ad a demokrácia testületi működésének, ami keretet ad és garanciákat ad, hogy az Országgyűlés olyan szabályok szerint működik, ami azt sugározza Magyarország valamennyi polgárának, hogy igen, itt demokrácia van, demokratikus intézményrendszer szabályai működnek, és ha a szabályokat mindenki betartja, még az Országgyűlés is betartja, akkor az azt üzeni a magyar embereknek, hogy nekik is törvénytisztelő állampolgár módjára kell élni az életüket, és be kell tartani a szabályokat. De ha egy parlament gyakorlata azt üzeni, hogy a szabályokat ahhoz lehet igazítani, ahogyan éppen a pillanatnyi érdeke diktálja a kormánypárti többségnek, akkor bizony ez elbizonytalanítja a választópolgárokat, és az ő jogkövető magatartásukra is rossz hatással van.

Tehát én azt gondolom, amikor azt mondjuk, azt mondják a szocialista képviselők, hogy az egésszel van baj, hogy önök pont az elmúlt három évvel húzták ki a talajt ennek a házszabály-módosításnak a hitelessége alól, hiszen minden, amit itt értékként megjelenítenek, az a három év tapasztalatával cáfolható. Tehát nem azzal van a baj, hogy a részletszabályokban mi nagyon-nagyon sok kötözködnivalót találnánk, hiszen van olyan, amivel egyet lehet érteni. De az egésszel baj van, mert az a hároméves gyakorlat - amiből csak egy példát emeltem ki eddig, de a hátralévő időmben fogok többet is -, hogy önök nem engednek olyan vizsgálóbizottságot létrejönni, ami az önök politikai érdekeit nem szolgálja, és természetesen mindenféle magyarázatokat találnak ki, hogy ezért nem, meg azért nem, meg így nem, meg úgy nem, de a vége, a lényeg az - most a legutóbbi, ez a NAV-ügyet vizsgáló bizottság a legékesebb példája -, hogy nincs ilyen vizsgálóbizottság, mert önök úgy gondolják, hogy az önök kompetenciája megítélni, hogy mit lehet az Országgyűlésnek ellenőrizni, vagy mit nem. De mondhatok más példát is.

Képviselőtársaim, minden parlamenti ciklusban a kormánypárti többség természetesen lojális volt a saját kormányához, hiszen ez adja a feltételét a kormányzásnak. Egészen bizonyos, hogy az én miniszteri munkám során is volt olyan interpellációs válasz, amit megszavazott az én oldalalom lévő többség, és nem biztos, hogy mindenki a legjobb meggyőződéssel tette. Azt hiszem, ez életszerű. De olyan azért nincsen... - önök komolyan gondolják, hogy ezt elhiszi ma Magyarországon valaki, hogy az önök kormányában minden interpellációra adott választ mindig, minden alkalommal el kell fogadni? Hogy egyszer sem volt önökben kétely? Hát akkor hogyan működik a parlament ellenőrző funkciója? Mert az előző ciklusokban sem volt tömeges, de egyszer-egyszer bizony volt olyan, hogy a parlament az interpellációk tekintetében valódi módon gyakorolta az ellenőrzési jogosítványát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány részletszabályról is fogok beszélni. Az első az, amikor azt javasolja Gulyás Gergely képviselőtársam indítványában, hogy az ülés megnyitása előtt egy órával a napirend előtti felszólalást jelezni kell. Ez alól kivétel a miniszterelnök és a köztársasági elnök, nekik csak akkor kell ezt megtenni, ha az ügy körülményei ezt lehetővé teszik. Ez egy olyan gumiszabály, ami világossá teszi az önök szándékát, hogy a köztársasági elnöknek és a miniszterelnöknek ennél tágabb felszólalási lehetőséget akarnak adni. Akkor miért nem ezt írják bele? Írják bele, hogy ők bármikor megtehetik, vagy bármikor eldönthetik, hogy napirend előtt hozzászólnak. De ez, hogy ha az ügy körülményei lehetővé teszik!? Ha más módon fogalmazza meg, ha negatívan, ha azt mondja, hogy ha valamilyen rendkívüli helyzet van, akkor ez nem érvényes; a körülmények azért nagyjából ezt lehetővé teszik, gondolom, van ott egy ember, aki elküldi az e-mailt egy órával előtte. Tehát én ezzel személy szerint nem értek egyet.

Az, hogy az irományokat elektronikus formában is be lehet nyújtani, egy abszolút helyes szabály, támogatható. A XXI. században, amikor mindenki dolgozik már számítógépen, azt gondolom, hogy ez egy olyan szabály, amit támogatni lehet.

Ugyancsak támogatni lehet azt, hogy a törvényjavaslat benyújtása és a napirend elfogadása között legalább öt napnak el kell telni. De ha ez önöknek ilyen fontos, akkor most miért nem így csinálják? (Gulyás Gergely: Nincs benne a házszabályban.) Mert nincs benne a házszabályban? Hát, ha önöknek valami érték, azt házszabály nélkül is meg lehet tenni, kedves képviselőtársam. Szóval, majd a következő Országgyűlésnek ehhez kell tartani magát. Nem hiteles ez a szabály olyan beterjesztőtől, aki az utolsó pillanatban, péntek éjjel tesz föl az internetre olyan törvényjavaslatot, amiről hétfőn már a bizottságban tárgyalunk, délután vagy este az általános vita van, és kedden már le is zárjuk. Nem egy ilyen volt. Én azt gondolom, teljesen hiteltelenné teszi ezt a fajta kezdeményezést.

Azt a szabályt, hogy minden törvényjavaslat tárgyalása - én legalábbis ezt olvasom ki ebből a tervezetből - vezérszónoki körrel kezdődik, én támogatni tudom, adjuk meg a súlyát és nyomatékot minden ügynek. Amikor egy törvényhez hozzányúlunk, annak igenis súlya van, még akkor is, ha ez egy periférikusnak tűnő szakterület szaktörvénye, és a széles közvéleményt nem rengeti meg. Én azt gondolom, hogy az ügy súlyát, komolyságát jelzi, ha van egy ilyen kiemelt hozzászólás. Én ezt a magam részéről támogatni tudom.

A kétpercesek korlátozását már ellenzéki képviselőtársaim kritizálták. Amikor elolvastam ezt a szabályt, az jutott eszembe, hogy biztos, hogy ezt azért írták bele, hogy ezen majd valamit engednek, és akkor utána el lehet mondani, hogy lám, az ellenzék véleményét is figyelembe vették. Kíváncsi vagyok rá, hogy mi lesz a sorsa ennek a kétpercesnek. Én nem látom indokoltnak ezt a korlátozást. Néha nagyon pezsgő viták alakulnak ki a kétperces hozzászólások révén. Én azt gondolom, hogy ezt elhallgattatni, ezt korlátozni igazán nem indokolt.

Én azt gondolom - ha már a képviselői hozzászólásokról van szó -, hogy a képviselőnek nemcsak az a dolga, hogy a választók érdekében eljárjon, hanem az is, hogy a szó szoros értelmében képviseljen, és igenis, ha egyelőre még nem írásban zajlik a vita a parlamentben, hanem szóban, akkor ezt szóbeli hozzászólás formájában meg kell tenni.

Azzal a felvetéssel, hogy a bizottságokban folyjon a részletes vita, önmagában nincs problémám. Én azt gondolom, hogy ez talán ad lehetőséget arra, hogy valamilyen szakmai, szakpolitikai vita, értelmes vita folyjék a bizottságokban. De, kedves képviselőtársam, mi ott ülünk egy bizottságban, mondja meg nekem, hogy lehet azt elképzelni mostani tapasztalatunk, tudásunk alapján, mondjuk az alkotmányügyi bizottságban, hogy ott érdemi vita folyik. Ott jó pár olyan képviselő ül, de egy egészen bizonyosan, aki ott ül jogászkollégaként, minden egyes alkalommal, amikor megérkezik, előveszi a Blikket - már bocsánat, hogy itt reklámot csinálok ennek, mondhattam volna a Népszabadságot is, bár ezt nem láttam még a kezében (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), igenis, köszönöm az egy percet, elnök úr -, olvassa az újságot, és egyetlenegyszer szólt hozzá, amikor valósággal kiprovokáltam, mert ő adott be egy módosító indítványt, és kiprovokáltam, hogy legalább annyit mondjon, hogy kukk. Hát ennél sokkal többet nem is mondott. Én azt gondolom, hogy így nem lehet.

De számtalan olyan eset van, hogy kormánypárti képviselőknek sincs idejük elolvasni, amit a bizottságban az asztalukra tesznek - hát hogy tudnának róla vitázni?! Tehát, képviselő úr, önmagában ez a megoldás, hogy a bizottságban folyik a részletes vita, nekem szimpatikus megoldás, de ez így nem elégséges. Ennek a feltételeit tartalmi oldalról is meg kell teremteni. Magyarul: minden házszabály annyit ér, amennyit tud garantálni az Országgyűlés demokratikus működéséhez. Ha van elkötelezettsége a többségnek, hogy demokratikusan működteti a Házat, akkor a házszabály is jól fog működni. Ha nincs ilyen elkötelezettsége, akkor írhatnak önök bármilyen házszabályt.

Köszönöm szépen. (Dr. Bárándy Gergely tapsol.)

ELNÖK: Kettőperces hozzászólásra jelentkezett Bárándy Gergely képviselő úr, MSZP-frakció.

(12.00)

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azért kértem csak szót, mert itt részben formális, részben egy kicsit informális módon is, de kialakult egyfajta vita Gulyás képviselőtársam és Lamperth Mónika között a vonatkozásban, hogy a házszabály mit tartalmaz, és mit nem tartalmaz, már ami a tárgyalások ütemezését illeti. Azt gondolom, arra talán mindannyian emlékszünk, hogy amikor a kormányváltás megtörtént 2010-ben, a házszabályban volt egy olyan rendelkezés, hogy sürgős tárgyalásba vételi kérelem. No, a sürgős tárgyalásba vétel esetén sem engedte meg a házszabály azt, hogy mondjuk, egy pénteken vagy szombaton benyújtott törvényt hétfőn már tárgyalni kezdjen az Országgyűlés. Éppen ezért ebből számomra az következik, hogy mindazokban az esetekben, ahol nem kért sürgős tárgyalást az Országgyűlés, legalább annyi időt mindenképp ki kellett volna várni vagy legalább egy nappal többet a normál tárgyalási menetben, mint amennyit a sürgős tárgyalási metódus megkívánt. Márpedig ez nem történt meg.

A tegnapi vezérszónoki felszólalásomban pont ezt emeltem ki, amikor elemeztem az Országgyűlés működési deficitjeit, hogy a sürgős tárgyalásba vételt mint műfajt önök azért negligálták, mert még az sem tette volna lehetővé azt, hogy ilyen ütemben tárgyalják a törvényjavaslatokat. Azaz egyértelműen házszabálysértő módon tárgyalták meg ilyen értelemben a törvényjavaslatokat. Később vezették be a kivételes sürgős eljárást, amikor meg lehetett már másként ezt tenni, méghozzá házszabályszerűen. De azt szeretném nagyon hangsúlyosan kiemelni, hogy a törvényjavaslatok normális tárgyalási menete nagyon-nagyon hosszú időn keresztül rendszerszerűen házszabálysértő módon történt meg.

Köszönöm szépen. (Dr. Lamperth Mónika tapsol.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Nem látok több hozzászólási szándékot, ebben az esetben az előterjesztőket kérdezem, hogy kívánnak-e válaszolni az elhangzottakra.

Gulyás Gergely képviselő úr mozdulataiból úgy látom, hogy ő lesz az, aki erre a szerepre vállalkozik. Mikrofon a helyén, öné a szó, képviselő úr.

GULYÁS GERGELY (Fidesz). Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen az általános vitában tett észrevételeket. A legfőbb kérdés talán az volt, hogy hogyan is jön ahhoz a jelenlegi kormánytöbbség, hogy a saját eddigi gyakorlatával is sok tekintetben ellentétes házszabályt terjesszen elő. Ennek köszönhetően összekeveredett a korábbi három év törvényhozási gyakorlatának kritikája, illetve az új házszabály méltatása, mert gyakorlatilag azt a kritikát, amit az elmúlt 3,5 év kapcsán ellenzéki képviselőtársaim itt hangoztattak, azért tették, mert ők is felismerték, hogy ebben a javaslatban egy kiszámíthatóbb, átláthatóbb törvényhozási rend biztosított. Ezt Lamperth képviselő asszony itt el is ismerte. (Dr. Lamperth Mónika közbeszól.)

Arra szeretném felhívni ellenzéki képviselőtársaim figyelmét, különösen a Magyar Szocialista Párt képviselőinek figyelmét, hogy ez a gyakorlat, ami valószínűleg okkal ad jogot az ellenzéknek arra, hogy a törvényhozás eljárásrendjét kritizálja, nem 3,5 évvel ezelőtt alakult ki. Az előterjesztői expozémban is elmondtam, de számtalan más példát is lehetne hozni, hogy önök nem kisebb jelentőségű politikai kérdésben, mint a közszférában a 13. havi bér elvonásáról zárószavazás előtti módosító indítvánnyal döntöttek egy olyan törvényben, ami a kezdet kezdetén ezt egyáltalán nem is szabályozta. Tehát ez a gyakorlat egy szocialista találmány. Mi valóban folytattuk ezt a gyakorlatot, az eddigi házszabály ezt lehetővé tette.

Azért a demokratikus elkötelezettség nem azt jelenti, hogy a házszabályban előírt kritériumoknál is többet kíván betartani, az a jó, ha olyan házszabályi rendelkezések vannak, amelyek garantálják azt, hogy egy törvényjavaslatot időben be kelljen nyújtani, ha egy törvényjavaslat tárgyalása megkezdődik, akkor addigra a képviselőknek valóban legyen arra lehetőségük, hogy érdemben elolvashassák, felkészülhessenek. Ezt az eddigi szabályok nem garantálták, ennek megfelelően a mindenkori kormánytöbbség élt a házszabályban biztosított lehetőségekkel. Az ezutáni házszabály pedig, feltéve, hogy az Országgyűlés ezt a házszabálytervezetet elfogadja, garantálni fogja.

Számtalan észrevétel volt azzal kapcsolatosan, hogy mi várható el egy képviselőtől a parlamenti munkája során. Egyetértek azzal, hogy a képviselői aktivitásnak része az is, hogy a plenáris ülésen, illetve a bizottságban a képviselő ott van és felszólal. Csak úgy gondolom, nem az én egyetértésem fontos ebben a kérdésben. Magyarországon a képviselők elszámoltathatóak és leválthatóak négyévente. Tehát ha a választópolgárok ezt ugyanilyen fontosnak tartják, akkor majd nem fogják egyéni képviselőként támogatni azokat a képviselőket, akik nem ezt teszik. Ha pedig nem ezt tartják fontosnak, mert a választópolgárok úgy gondolják, hogy ennél lényegesen fontosabb, hogy a választókerület rendezvényein a képviselő legyen jelen, a választópolgárokkal tartsa a kapcsolatot, a helyi fejlesztésekért lobbizzon itt az Országgyűlésben, akkor pedig ezt értékelik.

Tehát azt kell mondjam, hogy ha esetleg még egyet is értünk az ellenzéki felszólalásokban elhangzott kritikákkal, akkor is a mi véleményünk majdhogynem lényegtelen ebben a kérdésben. Demokráciában a választópolgárok ítélik meg a képviselők tevékenységét. És biztos, hogy nagy tévedés a parlamenti képviselői munkát és a parlamenti munkát összetéveszteni. A parlamenti képviselői munkának nagyon sok minden része, ami nem itt, az Országgyűlésben történik. Még egyébként listás képviselőknél, többnyire, akik részt vettünk a vitában, listás képviselők vagyunk, tudjuk, hogy számtalan megjelenési kötelezettség van a parlamenten kívül, és a törvényhozási munkán kívül is nagyon sokfajta elfoglaltsággal jár együtt az országgyűlési képviselői munka. Tehát csak a parlamentben végzett munka alapján a képviselői munka egészét megítélni nem lehet.

Ugyan az LMP-frakció képviselőinek túl hosszú volt az általános vita, ezért nem várták meg a végét, mégis annyiban, legalább a jegyzőkönyv számára válaszolnék az általuk felvetett kérdésekre, hogy nem értelmezhető szerintem a házszabály szempontjából az, hogy gazdasági érdekcsoportok milyen befolyással vannak politikai pártokra vagy frakciókra. A helyzet az, hogy olyan kormányokat kell választani, olyan kormánytöbbséget kell választani, ahol a gazdasági érdekcsoportok nem ejtik foglyul a képviselőket, és nem fordulhat az elő, hogy a törvényhozásban nem a közérdek szerint születnek döntések. Ha ez nem biztosított, akkor nincs az a házszabály, ami ezt biztosítani képes. Ebből a szempontból egyetértek azzal, hogy a gazdasági érdekcsoportokat zárjuk ki a döntéshozatalból, a parlamenti döntéshozatalban nevesítve nincsenek is jelen. Azt kell elérni, hogy a képviselői függetlenség valós legyen. Ezt viszont nem a házszabály fogja garantálni, hanem az, ha olyan képviselőket választunk ide az Országgyűlésbe.

A szemléltetéssel kapcsolatos vita: ebben sem kérdés, hogy a jelenlegi kormánypártok is éltek ezzel az eszközzel ellenzékben. De azt is tegyük hozzá, hogy távolról sem volt annyira elterjedt az, hogy molinókkal próbálják általában kisebb pártok a saját véleményüket kifejezni. Úgy gondolom, utalt is rá itt Ivády képviselőtársam, volt olyan időszaka a Magyar Országgyűlésnek, amikor felolvasni sem lehetett, amikor papírból egyáltalán nem lehetett felszólalni. Ehhez képest mára odáig jutottunk, hogy egyes képviselők a felszólalás helyett molinókon próbálják politikai véleményüket kinyilvánítani. Szerintem nem szerencsés ez. Főleg, ha képviselői jogokról beszélünk, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy 386 képviselő számára nem garantálható ez a lehetőség. El lehet képzelni, hogy mi lenne, ha a 386 képviselő mindegyike itt többméteres molinókat akarna kifeszíteni. Egész egyszerűen ezt a helyzetet meg kell szüntetni, ez nem fogadható el.

És felhívom a jelenlévők figyelmét arra, hogy amikor Szili Katalin volt a házelnök, és a fideszes képviselők emeltek néhány esetben, messze nem olyan gyakorisággal, mint most, molinókat, akkor Szili Katalin is ezt a házszabály megsértésének minősítette. Az egy más kérdés, hogy szankcionálási lehetősége még nem volt. De nem arról volt szó, hogy az akkori szocialista házelnök üdvözölte volna ezt a tevékenységet, és a véleménynyilvánítás parlamentben megengedhető formájának tartotta volna; hanem felszólította a képviselőket, a jegyzőkönyvben világosan benne van, hogy a molinót vegyék le, az Országgyűlés tekintélyét tartsák tiszteletben, és ha felszólalni kívánnak, illetve, ha véleményüket szeretnék kinyilvánítani, akkor kérjenek szót, és itt, az Országgyűlésben ebben a formában, szóban ismertessék véleményüket.

A kivételes eljárással kapcsolatosan is elhangzottak kritikák. Valóban, a kivételes sürgős eljárás lehetősége ebben az országgyűlési ciklusban vált lehetővé. Ugyanakkor a rendes és rendkívüli ülésszakot figyelembe véve ma egy félévben 12 lehetősége van erre a kormánypártoknak, és ehhez képest a javaslat ezt négyre csökkenti, tehát egyharmadára csökkenti az ilyen jellegű törvényalkotási lehetőségek számát. És nagyon széles körben zárja ki azokat a törvényhozási tárgyakat, amelyeket ilyen javaslattal nem lehet tárgyalni, sem az alkotmányt, sem sarkalatos rendelkezéseket, sem költségvetési törvényt, sem a zárszámadásról szóló törvény, sem a házszabályt ebben a formában módosítani, illetve elfogadni nem lehet.

(12.10)

Kifejezetten úgy gondolom, hogy a mindenkori kormánynak meg kell adni azt a lehetőséget, hogy fél évben négy alkalommal abszolút többséggel hozhasson olyan döntést, hogyha valamilyen társadalmi viszonyt, valamilyen életviszonyt ezekkel a megkötésekkel gyorsan szükséges szabályozni, ezért szerintem a mainál kevesebb számban, de indokolt ennek az eljárásnak a fenntartása.

A napirend módosításával kapcsolatosan is több képviselőtársam kritikát fogalmazott meg. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ma az ülés kezdetén történő napirend-módosítások oka, hogy a csütörtöki házbizottsági üléshez képest még később, nagyrészt kormányzati indítványokat terjesztenek elő a kormánypártok vagy maga a kormány. Onnantól kezdve, hogy a tárgyalás megkezdése és a benyújtás között hat napnak el kell telnie, ez fogalmilag kizárt, hiszen ez azt jelenti, hogy a hétfői parlamenti tárgyaláskezdéshez vagy keddi vitakezdéshez képest előző hét szerdáig elő kell terjeszteni valamennyi jogszabályt. Tehát ez kizárja azt, hogy itt az Országgyűlés ülése azzal kezdődjön, hogy mit veszünk még fel napirendre, hiszen az a házbizottság időpontjában már ismert, és ennek megfelelően történik meg a napirend összeállítása.

A részletes vita megszűnésével kapcsolatosan sokan elmondták, hogy összességében helyesnek tartják, hogyha a részletes vita itt, a plenáris ülésen a jelenlegi szabályok szerint megszűnik, de szeretném azt egyértelművé tenni, hogy nem arról van szó, hogy a plenáris ülésteremben már ne lenne részletes vita. Szűkebb keretek között, egyfajta záróvita formájában, gyakorlatilag a mostani záróvitára irányuló szabályok szerint van egy részletes vitarész itt, az Országgyűlésben is. Az valóban igaz, hogy a részletes vita nagy része a szakbizottságokhoz, illetve a törvényalkotási bizottsághoz kerül át, de az Országgyűlés sincs megfosztva attól, hogy ezeknek a vitáknak az összegzését itt, a plenáris ülésen meghallgassa.

Képviselői jogként merült az fel ismételten, hogy valamelyik képviselő indítványáról az Országgyűlés szavazzon. Még egyszer szeretném egyértelműen elmondani, hogy ma sincs ilyen képviselői jog. Ha ez képviselői jog lenne, akkor ezt minden esetben minden képviselőnek biztosítani kellene. Ehhez képest a helyzet ma is az, hogy ha valamilyen indítvány a bizottságokban egyharmados támogatást sem kap, akkor még ugyan van egy frakciójuk, hogy néhány esetben ezt itt zárószavazás előtt a frakció szavazásra felteheti, vagy megkérheti az Országgyűlést, hogy szavazzon ezekről az indítványokról, de ez három esetre biztosít csak lehetőséget. Tehát adott esetben több száz olyan képviselői módosító indítvány is van egy törvénynél, amiről az Országgyűlés nem szavaz. Most innentől kezdve, ez világos, ez nem egy képviselői jog, mondom, mert ma sem létezik, tehát semmit nem tudunk elvonni, az kérdés, hogy ezt milyen széles körben lehet az új törvényhozási eljárás mellett megengedni. Minden olyan ügyben, ahol technikailag a jelenlegi struktúra fenntartásával megoldható az, hogy további ellenzéki vagy frakciójogosítványokat biztosítsunk, ott mi nyitottak vagyunk a módosító indítványok támogatására, így azt kérem képviselőtársaimtól, hogy ezeket a módosító javaslataikat nyújtsák be, és akkor ezt követően abban a formában, vagy hogyha pontosításra van szükség, akkor kapcsolódó módosító indítvány formájában ezek szabályozhatóak.

Ugyanez az észrevételem a kétperces felszólalási korlátokra vonatkozó szabályozási javaslatra is. Bárándy képviselőtársam az alkotmányügyi bizottság vitájában egyértelművé tette azt, és más ellenzéki frakciók is, hogy valamilyen típusú, mértékű korlátok közé szorítását a jelenlegi kétperces felszólalásoknak indokoltnak látják, de túlzottnak tartják azt, amit a tervezet tartalmaz.

Tessenek benyújtani a módosító indítványt, ennél valamivel, mondjuk, nagyobb mértékben szerintem a kormánypártok támogatni fogják az ezzel kapcsolatos javaslatot. Azt nem szeretnénk csak, hogyha arra továbbra is lehetőség lenne, hogy akár egy-másfél-két órával el lehet halasztani a soron következő rendes felszólalást azzal, hogy gyakran aktuálpolitikai viták alakulnak itt ki kétperces felszólalások kapcsán, és nem hiszem azt, hogy az ülésvezetés ebben az esetben a jövőben vindikálná magának azt a jogot, hogy megvonja a szót a kétperces felszólalóktól. Eddig sem tette ezt egyetlenegy levezető elnök sem.

Házszabálytól eltérés is felmerült. Adott esetben szeretném felhívni az Országgyűlés figyelmét arra, hogy a kétharmad, de legalább öt ellenzéki képviselő még négyötödnél többet is jelenthet, de itt is azt tudom mondani, hogy a házszabálytól eltéréshez szükséges többség is vita tárgya lehet. Ha lesz ezzel kapcsolatos módosító javaslat, akkor ezt meg tudjuk tárgyalni.

A '94-es házszabály valóban kompromisszummal született - talán a kisgazdapárt nem szavazta meg, de az ellenzéki pártok többsége igen -, de szeretném azért arra felhívni a figyelmet, hogy változott a politikai időszak, és ma nincs realitása annak, hogy a pártok között ilyen széles kompromisszum létrejöjjön. Egész egyszerűen a magyar politikai élet ellenségesebbé vált mára, s olyan ügyben sem lehet kompromisszumot találni, ahol egyébként az érdekek akár még kölcsönösek is lehetnének. Tehát ma egész egyszerűen politikai realitása nincs annak, hogy egy házszabályt az Országgyűlés 100 százalékos vagy 90 százalékos, vagy a kormánytöbbséget jelentősen meghaladó többséggel fogadjon el. De miután azt a törvényhozási eljárásrendet, ami a házszabálytervezetben szerepel, egészében vagy egy részében még az ellenzéki képviselők is méltatták, vagy előnyeit elismerték, ezért úgy gondolom, hogy ha önök benyújtanak módosító javaslatokat, akkor annak támogatása esetén akár a jelenlegi kormánypártoknál nagyobb többséggel is el lehet fogadni a házszabályt.

Ami az összegző módosító javaslatról folyó vitát illeti, ott is arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az Országgyűlésben, amikor az összegző módosító indítványról folyik a vita, akkor természetesen bármely más, olyan korábbi képviselői módosító indítványról is lehet vitatkozni, ami nem lett az összegző módosító indítvány része. Valószínűleg ezek a viták itt a parlamentben a részletes vita lezárásaként erről fognak szólni.

A név szerinti szavazással kapcsolatosan pedig szeretném azt egyértelművé tenni, hogy csak név szerinti szavazás van, amikor nincs kézfelemeléses. Tehát azt a fajta, szerintem az Országgyűlés munkáját minden ok nélkül lassító eljárást, hogy itt mindenki feláll, és szóban mondja el azt, amit egyébként géppel is ugyanolyan egyértelműen, személyében beazonosíthatóan megtehet, teljesen fölöslegesnek tartjuk. Hogyha különböző ellenzéki kisfilmekhez erre szükség van, akkor az Országgyűlés megalakulása után egyszer mindenki mondjon igent és nemet, és akkor innentől kezdve ez bejátszható és felhasználható. De azért ne húzzuk el az Országgyűlés munkáját egyébként érdemi viták helyett sokszor órákkal, mert minden frakció él azzal a lehetőséggel, hogy rendkívül nagy számban a név szerinti szavazás helyett egy másfajta név szerinti szavazásra kényszerítheti ma az országgyűlési képviselőket. Szerintem ennek semmi értelme nincsen.

Ami az ülésezési renddel kapcsolatos felvetéseket illeti, szeretném jelezni, hogy ez nincs napirenden. Tehát a jelenlegi javaslat semmiben nem tér el a tekintetben a mostani házszabálytól, a most hatályos házszabálytól, amelynek hatálybalépése óta működött az Országgyűlés háromhetes ülésezési rendben is, illetve hetenkénti ülésezési rendben is. Semmiben nem tér el ettől a szabályozástól. Tehát minden további nélkül az új házszabály mellett is lehetőség van mind hetes, mind kéthetes, mind háromhetes ülésezésre. Ezt a mindenkori kormánytöbbség tudja meghatározni, semmilyen olyan politikai nyilatkozat nem született egyelőre a kormánypártok részéről, ami ezt egyértelműen meghatározta volna, hogy ha nekünk lesz lehetőségünk meghatározni az Országgyűlés ülésezési rendjének gyakoriságát 2014 után, akkor milyen ülésezési rendben, milyen gyakorisággal fog az Országgyűlés ülésezni.

Mindenki ismeri az ezzel kapcsolatosan, a házelnök úr által elmondott szándékokat, mindenki ismeri miniszterelnök úrnak a nyilatkozatát, ezekből egyelőre nem lehet olyan egységes következtetést levonni, hogy a Ház háromhetente fog ülésezni, hogyha 2014 után a Fidesz nyeri a választásokat. De ez már egy politikai latolgatás volt, mert a házszabályban ezzel kapcsolatosan ugyanúgy nincsen semmilyen rendelkezés, ahogy most sincsen. Úgyhogy azt kérem, hogy ezzel ne terheljük meg ezt a vitát, mert ilyen jellegű döntés nincs, és a javaslatnak ilyen jellegű része nincsen.

Igyekeztem minden felvetésre válaszolni, és azt tudom ígérni a vitában aktívan részt vevő és jelen lévő képviselőtársaimnak, hogy a kormánypártok a konstruktivitás szellemében fognak hozzáállni a benyújtott módosító indítványokhoz.

Köszönöm szépen, elnök úr.

(12.20)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr.

Kedves Képviselőtársaim! Lezárom az általános vitát, az együttes általános vitát. Érkezett módosító javaslat mind a két benyújtott napirendhez, mind a két javaslathoz, így jövő héten kerül sor majd a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára.

Tisztelt Országgyűlés! Napirendi pontjaink tárgyalásának végéhez érkeztünk.

Napirend utáni felszólalásra senki nem jelentkezett.

Egy bejelentésem van: Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter úr a kormány nevében az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 35. § (1) bekezdésében foglaltak alapján az Országgyűlés rendkívüli ülésszakának összehívását kezdeményezte, méghozzá december 16-17-re. Levelének mellékletében megjelölte mindazokat az előterjesztéseket, amelyek megtárgyalását kezdeményezi a kormány az Országgyűlés rendkívüli ülésszakában. Ezt a kezdeményezést a honlapon megismerhetik.

Tehát jövő héten a téli rendkívüli ülésszak várhatóan két egynapos ülését tartjuk, ezért a következő ülést december 16-án, hétfőn 13 órára összehívom.

Köszönöm a munkájukat, és ahogy máskor is, a kollégáimnak, a technikusoknak, a jegyzőkönyv vezetőinek, a jegyző uraknak és a hivatal munkatársainak is. Majdnem mondtam, hogy nyugodalmas jó éjszakát kívánok, mert akkor szoktunk elköszönni, de most még 12 óra 20 perc van, tehát még szép és hasznos munkanapot mindenkinek.

Viszontlátásra! Az ülést bezárom.

(Az ülés 12 óra 21 perckor ért véget.)

A kiadvány hiteléül:

Dr. Bárány Tibor

az Országgyűlés Hivatala törvényhozási főigazgató-helyettese

Szöveghű jegyzőkönyv

^" A 2010-2014-es országgyűlési ciklus

58897 Az Országgyűlés őszi ülésszakának 38. ülésnapja 2013. december 11-én, szerdán 58898

Felszólalások:   2   3-47   47      Ülésnap adatai