Készült: 2020.08.05.22:10:21 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

242. ülésnap (2001.11.27.), 38. felszólalás
Felszólaló Dr. Pósán László (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:44


Felszólalások:  Előző  38  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló 1995. évi országgyűlési határozat megvalósulásáról, továbbá a felsőoktatás fejlesztésének kiemelt céljairól szóló H/5030. számú országgyűlési határozati javaslat együttes tárgyalására nemcsak a témakör azonossága ad indokot, hanem az is, hogy ha megvonjuk az eltelt idők mérlegét, akkor tudunk valós és megalapozott kiindulópontokat találnunk a magunk számára ahhoz, hogy a további fejlesztési célokat, stratégiai elképzeléseket meg tudjuk vonni.

A felsőoktatás fejlesztése kiemelkedően fontos stratégiai feladat. Ezt 1990 óta gyakorlatilag minden kormány megfogalmazta, minden parlament minden pártja egyetértett ebben, ám azt kell mondani, hogy kézzelfogható eredményeket e téren eddig a polgári kormány tudott felmutatni. Magyarország felemelkedésében meghatározó az emberi erőforrás minősége, az ország versenyképessége a ma és a jövő felsőoktatásától függ. A nagy hozzáadott értéket termelő gazdaságoké a jövő - legalábbis a gazdasági mutatók az egész világ viszonylatában ezt jelzik.

Kétségtelen, hogy a felsőoktatás az elmúlt időszakban, az elmúlt években jelentős változáson ment át, ezek a változások azonban irányukat tekintve nem mindig voltak egy irányba hatóak. Ez elsősorban abból adódott, hogy a különböző kormányoknak különböző prioritásai voltak. A méltányos tehermegosztást, amelyet a '95-ös országgyűlési határozat még értékként szerepeltetett, és amely tulajdonképpen legalizálta a tandíj-kötelezettséget, az 1998-ban megválasztott, többségében polgári értékrendű új Országgyűlés - az ország tényleges érdekeinek megfelelően - az esélyteremtés értékeivel helyettesítette, ami gyakorlatilag a tandíj eltörlését, az első diploma államilag finanszírozott képzésben történő megszerzésének a díjtalanná tételét jelentette.

A Fidesz és koalíciós partnerei nemzeti érdeknek tekintették, hogy a szociális helyzettől függetlenül minden tehetséges diák bejuthasson a felsőoktatásba. Ennek az oka, hogy a tanulás révén történő felemelkedés egyaránt érdeke az egyénnek, és érdeke a társadalomnak is. Ezt a célt szolgálták a polgári kormány által bevezetett további esélyteremtő intézkedések; engedjék meg, hogy utaljak a Bursa Hungarica szociális ösztöndíjra, amelyben 2001-ben már több mint 12 ezer hallgató részesült, 2002-ben pedig, tehát a következő évben ez a szám várhatóan tovább emelkedik, hiszen a második pályázathoz a tavalyinál mintegy 20 százalékkal több önkormányzat csatlakozott - ez igen tekintélyes és figyelemre méltó bővülés.

Hosszú távon igen jelentős lépésnek ítéljük a hallgatói hitel intézményének a 2001. évi bevezetését, ami a felsőoktatáshoz való hozzáférési esélyegyenlőség eszköze, ugyanakkor alkalmas arra is, hogy javítsa a diákok életkörülményeit, és egyúttal szimbolikus jelentése is van: jelzi azt, hogy a gazdaság és a társadalom hitelképes értékként ismeri el a tudást, és hogy a tanulást az értelmes és rentábilis befektetések közé sorolja. Az esélyteremtő intézkedések közé tartozik az is, hogy a gyermeküket otthon nevelő, gyesen, gyeden lévő szülők számára a további diploma megszerzése is ingyenes lett a polgári kormány idején. Ennek eredményeként 2001-ben majd' 2 ezer gyesen és gyeden lévő fiatal tanulhatott ingyenesen a felsőoktatásban, és szerezhetett az újbóli munkába állását megkönnyítő, korszerű, piacképes tudást. És természetesen azt is egy fontos dologként kell értékelnünk, hogy a költségtérítéses képzésben részt vevők számára jogszabályok szintjén kiszámíthatóvá tettük a mindenkori képzési díjtételek befizetési oldalát, magyarán: nem engedtük meg azt, hogy a harmadik vagy a negyedik esztendőben, tanévben az induló árhoz képest messze elszakadjanak a térítéses képzési díjak.

A hallgatók tanulmányait támogató intézkedések következtében jelentősen nőtt a hallgatói létszám. Erről már volt szó, csak ismétlésképpen: 1995-ben a 18-22 éves korosztálynak mintegy a 17 százaléka vett részt felsőoktatási képzésben, 2001-ben ez 34,8 százalék, tehát közel 35 százalék, és a 2002. évre a költségvetésben meghatározott 58 500 fős, államilag finanszírozott felvehető összlétszám mintegy 42 százalékot fog jelenteni, ami azt is jelenti, hogy ezzel elérjük az EU átlagát. Ha arra gondolunk, hogy a '90-es évek első felében az európai országokkal való összehasonlításban Magyarország még tulajdonképpen a sereghajtó Albánia szintjén szereplő ország volt, legalábbis a felsőoktatásban részt vevők létszámát tekintve, azt kell mondanunk, hogy ez egy igen figyelemre méltó és igen tekintélyes, nagy horderejű változás, ami, kétségtelen, relatíve rövid idő alatt ment végbe. Az 1998 és 2000 közötti időszakban, tehát csak ezen két évben mintegy 30 százalékkal nőtt a hallgatói létszám. A hallgatói létszám növelése tekintetében tehát az eddig kitűzött célok meghaladóan teljesültek, és ebben szerencsére a politikának az egyfajta folytonossága figyelhető meg.

Megvalósult a felsőoktatási intézményhálózat átalakítása, 2000-től létrejöttek a többkarú, nagy univerzitások, amelyek megteremtették a magyar felsőoktatás fejlesztésének azon alapfeltételeit, amelyekkel célirányosan és racionálisan lehet megvalósítani az oktatás és a tudomány fejlesztését.

 

 

(10.20)

 

 

Ennek elsődlegesen az a célja, hogy egy-egy helyen ne párhuzamos infrastruktúrákat hozzunk létre, olyanokat, amelyek forráshiánnyal küszködnek, hanem lehetőleg koncentráljuk az erőket. Azt hiszem, hogy ezzel a szándékkal és tervvel minden politikai párt egyetértett a parlamentben, hiszen a felsőoktatási törvény ilyen tartalmú módosítása széles körű támogatottságot élvezett.

Az eddig meglévő 52 állami felsőoktatási intézményből 13 állami egyetem és 12 állami főiskola. A felsőoktatási infrastruktúra-fejlesztési program keretében céltámogatási pályázatokon keresztül 2000-ben és 2001-ben nyolc intézménnyel lehetett szerződést kötni. Az OM és a nyolc intézmény által megkötött szerződések mintegy 42,5 milliárd forintos értéket takarnak, tehát igen jelentős beruházásokról van szó. Új oktatási épületek, valamint könyvtárak, kollégiumok, informatikai központok készülnek. Ha valaki megnézi azokat az intézményeket, amelyek ennek a szerződésnek a részesei, az láthatja, hogy jó néhány helyen már a konkrét kivitelezések is folynak, és láthatóak a falak, az ott folyó munkálatok.

Megkezdődött a korábbi bázis alapú finanszírozásról a normatív finanszírozásra való áttérés. Kétségtelen, hogy ez a gyakorlatban igen nehéz feladat, és az is kétségtelen, hogy ezzel összefüggésben egy sor problémát kell még megoldani. Azt hiszem, e tekintetben is megfigyelhető az a fajta folytonosság, és mondhatni, politikai konszenzus, amely ezeknek a feladatoknak a hatékony megvalósítását politikai értelemben is kellően garantálni tudja.

Nem véletlen, hogy a felsőoktatás fejlesztésének kiemelt céljai között is megfogalmazódnak a finanszírozás azon kérdései, amelyek arról szólnak, hogy hogyan lehet új forrásokat bevonni az egész rendszerbe. Ebben a tekintetben a polgári kormány igen sokat tett, hiszen nemcsak költségvetési forrásokat próbál a felsőoktatásba bevonni, hanem az önkormányzati, illetve az üzleti szféra, a gazdasági élet szereplői részéről is igyekszik minél több forrást arra kapacitálni, hogy azok a felsőoktatásban, a kutatásban, a tudományos fejlesztésben részt vegyenek. Az elmúlt esztendők tanulságai alapján megállapíthatjuk, hogy ez a kezdeti lépéseket illetően úgy tűnik, hogy sikeresnek bizonyul, és a jövőt tekintve reméljük, hogy még sikeresebb lesz.

A felsőoktatási felvételi rendszer átalakításának jogszabályi alapjait sikerült lerakni. A felvételi reform ötéves átmeneti periódus alatt lesz majd igazán kiteljesíthető, amelynek az a célja, hogy az államilag finanszírozott helyekért verseny alakuljon ki a hallgatók, a szakok, az intézmények között, és ilyen értelemben a felsőoktatás jobban kötődjön a gazdasági élet és a mindennapi élet elvárásaihoz.

A felsőoktatási törvény többszöri módosításával kialakult a magyar felsőoktatás négy kimeneti szintje is. Ezek között megfelelő átmeneti, átjárhatósági elemek is - természetesen ehhez kötődően - részben vagy valahol már egészben is kialakultak. A kreditrendszer bevezetése pedig természetszerűleg ezt fogja szolgálni. Azon túlmenően, hogy mind a szakok, mind a különböző szintek, intézmények között biztosítja az átjárhatóságot, egyúttal az európai rendszerhez is illeszkedik.

A bizottsági ülésen és most a kisebbségi vélemény megfogalmazásakor is Bazsa képviselő úr elmondta, hogy az önálló hallgatói munka szerepe az ő megítélésük szerint nem emelkedett. Engedtessék meg, hogy néhány dologra felhívjam a figyelmét. Az önálló hallgatói munka szerepének a növekedéséből félrevezető kiemelni csak és kizárólag az informatikai rendszerhez való hozzáférhetőséget, jóllehet kétségtelenül igaz az, hogy a magyar felsőoktatás 2000-től olyan nagy sávszélességgel csatlakozhat már a világhálóra, amely európai viszonylatban is figyelemre méltó. Önmagában ezt kiemelni azonban kevés. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a szakkollégiumok jelentős támogatást kaptak az elmúlt esztendőkben, a tudományos diákköri munka úgyszintén jelentős támogatást kap; ha megnézik az éppen most aktuális pályázatokat, azt láthatják, hogy csak 2002-re is 300 millió forint van beállítva a tudományos diákköri munka támogatására. És természetesen a doktori programok szintjén a doktori programban részt vehető hallgatók aránya is jelentős számban növekedett.

A polgári kormány 2001-től átalakította a felsőoktatási bérrendszert, szakított a korábbi közalkalmazotti bértáblázat és az ezt kiegészítő pótlékrendszer alkalmazásával, és bevezette a garantált bér fogalmát. Ez az egyetemi tanároknál a 2001-ben rögzített 230 ezer forintos havi illetmény százalékában határozza meg a további beosztásúak garantált keresetét. 2002-ben ez 245 ezer forint, amit az elfogadott költségvetés rögzít is. 1994-98 között a felsőoktatás területén a bérek 13,5 százalékot veszítettek értékükből, a Horn-kormány alatti jelentős visszaesést 1999-re sikerült pótolni. A polgári kormány az új bérrendszerrel jogilag is összekötötte a felsőoktatási oktatók és a tudományos kutatók bérét, amelynek többek között célja az is, hogy a fiatal oktatókat, kutatókat igyekezzünk megtartani a pályán, és természetesen - ami ennél még fontosabb - a tudományos kutatók méltatlanul alacsony fizetését igen jelentős mértékben megemelte, összefüggésben azzal a stratégiai céllal, hogy Magyarország jövője a magasan kvalifikált humán erőforrás. Az új bérrendszernek bizonyos kiegészítő elemei is bejöttek 2001-től. Ilyen a Békésy Györgyről elnevezett posztdoktori ösztöndíj, valamint az oktatói ösztöndíj szintjén a Széchenyi-ösztöndíj, amely tartalmát tekintve a korábbi állapothoz képest természetesen megváltozott.

E tekintetben tagadhatatlan, hogy vannak komoly teendőink, hiszen a felsőoktatásban a jövőt illetően a technikai segédszemélyzet és az adminisztrációs vonalon dolgozók bérrendezésére nagyobb figyelmet kell fordítani, hiszen az integrált, több karú egyetemekkel olyan nagy volumenű intézmények jöttek létre mind pénzügyi, mind egyéb anyagi forrásaikat tekintve, amelyek működtetése az igazgatás szintjén is szakképzett és elhivatott adminisztrációt igényel. Ebből a szempontból a közeljövő egyik legnagyobb feladata kétségtelenül ez lesz.

A kutatás és fejlesztés, amely a magyar gazdaság versenyképességének, az ország felemelkedésének kulcseleme és igen nagy vonatkozásban kapcsolódik a felsőoktatáshoz - hiszen a magyar tudományos kapacitás igen jelentős hányada a felsőoktatásban koncentrálódik -, nos, a kutatás és fejlesztés GDP-hez viszonyított aránya 1998-ban 0,7 százalék volt, 2000-2002-ben pedig 1,2 százalék; mintegy 54 milliárd forint többletforrás ment erre a területre. Ezen a tényen az sem változtat, hogy Jánosi György, az MSZP választmányának elnöke november 1-jén még úgy nyilatkozott, hogy a kormány a tudomány és a fejlesztés terén semmit nem tett le az asztalra.

A tények azonban, hölgyeim és uraim, makacs dolgok. De hát azt is el kell ismerni, hogy a tények tolakodó közelsége néha meggátolja a politikai célú koncepcióalkotást, és úgy tűnik, hogy Jánosi György e tekintetben a tényeket mellőzve állított olyan dolgokat, amelyeknek nincs valós alapjuk.

Ez annál is inkább megdöbbentő és meglepő, mert a Horn-kormány idején, amikor Jánosi úr államtitkár is volt éppen ezen a területen, ennél a tárcánál, szegedi akadémikusok nyílt levelet intéztek Horn Gyula akkori miniszterelnöknek, és arra kérték, hogy a privatizációs többletbevételből támogassa a kutatást és fejlesztést, de az akkori miniszterelnök még csak válaszra sem méltatta az akadémikus urakat.

 

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

 

A felsőoktatásnak jelentősen fejlődtek a nemzetközi kapcsolatai. Az európai programok keretében kiutazó magyar diákok száma 1998 óta megduplázódott.

Azt hiszem, csak egyetérteni lehet a felsőoktatás jövőre irányuló kiemelt céljaival. Egyet lehet érteni, és azt hiszem, mindenki számára támogatandóak lehetnek az egyes korosztályok szintjén a felsőoktatásban tanuló hallgatói létszám növelésére vonatkozó elképzelések és célok, valamint az, hogy a diákhitel rendszerének zavartalan működését a jövőben is fenn kell tartani, hogy a szociális ösztöndíjrendszert bővíteni kell (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és sorolhatnám még, hölgyeim és uraim, a célokat, amelyek, azt gondolom, mindenki számára támogathatóak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)




Felszólalások:  Előző  38  Következő    Ülésnap adatai