Készült: 2020.04.06.01:39:09 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 152 2010.09.14. 9:31  21-167

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! A magyar parlament most fontos alkotmányos kötelezettségének tesz eleget, amikor várhatóan elfogadja a 2009-es költségvetés végrehajtásáról szóló törvényt. Alkotmányos rendünkből fakadóan az előző kormány dicsérendőnek és követendőnek egyáltalán nem tekinthető tevékenysége határozta meg ezt a törvényjavaslatot. Azt lehet mondani, hogy az előterjesztett törvényjavaslat a Gyurcsány-Bajnai-korszak végbizonyítványa, amelynek eredménye hűen tükrözi azt a munkát, helyesebben rombolást, ami az előző kormányok tevékenységét jellemezte.

Mi a kulcsszava ennek a törvényjavaslatnak? A kulcsszava a gazdasági válság, amelyre előszeretettel hivatkoznak szocialista képviselőtársaink, hogy a 2008 őszén kirobbant gazdasági válság olyan hatással volt a magyar költségvetésre, hogy nem tudtak mást tenni, csak azt, ami a jelen tervezetben benne foglaltatik. De arról sem szabad megfeledkezni, hogy a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr programtűzijátékai, amelyekhez az akkori szocialista-liberális többség bűnös felelőtlenséggel asszisztált, pénzt, forrásokat emésztettek fel, a közjó számára hasznos, a jövőt megalapozó eredmény nélkül.

A XIX. és XX. század fordulóján az oszmán birodalmat Európa beteg emberének nevezték, amely meghatározást sajnos alig több mint száz évvel később hazánkra is használták 2008-ban, Európa azon szerencsés országaiban, amelyek mentesültek a magyar szocialisták kormányzásától.

(16.40)

Az élet azonban nagy realista, ettől a szerencsétlenségtől csak Magyarország szenvedett, és a következményeit szenvedi ma is. A beteg ember kórlapján az általános országgyengülés jellemző tünetei szerepelnek: a gazdasági növekedés megszűnése, a munkanélküliség növekedése, az életszínvonal drasztikus csökkenése. A beszűkült mozgástér, amit a szocialisták idéztek elő, növelte az állam és polgárainak eladósodását, az emberi létezés feltételeinek elnehezülését. A leszakadás a társadalom meghatározó részének nemcsak veszélyt, hanem tragikusan megélt valóságot jelentett az elmúlt években. Azt lehet mondani, hogy a 2008-ban megalkotott költségvetés végrehajtása során egy XXI. századi padláslesöprésnek voltunk tanúi, csak ez a padláslesöprés immár demokratikus eszközökkel, adópolitikával, a szociális háló szorosabbra fonásával, az oktatásra és egészségügyre fordítható összegek csökkenésével valósult meg. Ezen állapot, a szocialisták kormányzásával és a szabad demokraták asszisztálásával végrehajtott országpusztítás miatt lépnie kellett az akkori kormánynak, és meg kellett próbálni megakadályoznia azt, hogy az ország csődbe menjen, és sokkal rosszabb helyzetbe kerüljön, mint amibe kerülhetett volna.

Miért kell mégis azt mondani, hogy ennek a zárszámadási törvénynek az elfogadása fontos az országnak? Azért fontos, mert ez egy záró dokumentuma, ahogy az elején is mondtam, egy végbizonyítványa ennek a gazdasági ámokfutásnak.

Sok kritika éri a zárszámadási törvénytervezetet a tekintetben, főleg az ellenzéki képviselők részéről, hogy dicsérőleg fogalmaz, illetőleg szocialista képviselőtársaink azt hangsúlyozzák, hogy dicsérethalmaz van ebben a zárszámadási törvénytervezetben. Ez, kérem szépen, elég nagy tévedés. Figyelmesen végigolvasva azt látom, hogy a hangneme - nem megbántva az előkészítőket - egy józan bírósági jegyzőkönyv hangneme. A tényeket rögzíti, és nem minősít. A minősítés politikai és egyéb értelemben - később akár majd büntetőjogi értelemben is - egyrészt a parlamenti képviselők, politikusok, másrészt az ügyészség és a rendőrség feladata lesz.

Ez a minősítés nélküli száraz anyag azonban rávilágít egy-két olyan dologra, ami a későbbiekben a 2011-es költségvetést és a 2010-es költségvetés végrehajtását befolyásolni fogja. Elhangzottak, főleg Boldvai képviselőtársunktól, olyan kifejezések, olyan kijelentések, hogy mennyire pozitív ez a zárszámadás. Azt mondta például, hogy "az állóeszköz-felhalmozás csökkenéséből a közszféra vette ki legkevésbé a részét". Mit takar ez? Ez, kérem, azt takarja, hogy improduktív beruházásokkal tartották életben a költségvetés egyensúlyát. Honnan jöttek ezek az improduktív beruházások? Nagyrészt az önkormányzatok által végrehajtott beruházásokról van szó, amelyek az európai uniós források felhasználásával történtek meg. Az önkormányzati önrész forrásait a szocialista kormányzat gondosan likvidálta a rendszerből, rákényszerítve az európai uniós források felhasználásához szükséges önrész biztosához kötvény kibocsátására és hitel felvételére az önkormányzatokat. Ezt Kovács Zoltán képviselőtársam nagyon részletesen kifejtette.

Mit jelent ez nekünk a jövőben? Azt, hogy 2011-ben vagy 2012-ben megjelenik majd egy igen problematikus helyzet, amikor azzal fogunk szembesülni, hogy a hiteleket vissza kell fizetni, és ezek visszafizetése igencsak problematikus lesz, és nem tudom, hogy mi lesz ennek a vége. Ez is egy olyan mély, több évre beágyazott akna, bomba, ami teljes mértékben kétségessé teszi, hogy a 2009-es költségvetés végrehajtását szabályozó törvény elfogadása megoldást jelent a hosszú távú kérdések megoldásában. Egyszerűen annyit jelent, hogy pontot kell tennünk ennek a korszaknak a végére. El kell fogadnunk ezt a törvényt már csak azért is, mert enélkül további európai források korlátozása következne be.

Szocialista képviselőtársaink büszkén vállalják ezt a törvényt, s mint mondottam volt, dicsérő szavakat éreznek a törvénytervezet indokolásából. Ez olyan természetes emberi reakció, mint amikor a rosszul tanuló diák kap egy 2-est a felelete után, leül, és még bosszankodik magában, ejha, igazából 4-est érdemeltem volna. Pedig ez a zárszámadási törvény egy kegyelem 2-es, tisztelt szocialista képviselőtársaim. Nem több. Kettes alá. Azt kapták most meg, amit a nyolcadik osztály végén járó bukdácsoló 16 éves gyermek: megkapja a 2-es osztályzatot, csak hagyja már el az iskolát. Így kell felfogni ezt a zárszámadási törvényt. A benne rejlő csontokat, aknákat előreláthatólag kezelnünk kell, oda kell ezekre figyelnünk, és ebben mélységesen egyet tudok érteni azokkal a képviselőtársaimmal, akik felhívták a figyelmet arra, hogy milyen problémák vannak ebben a zárszámadási törvényben.

Mindenesetre állítom, hogy ez a tervezet egyben figyelmeztetés is számunkra. Figyelmeztetés a tekintetben, hogy a jövőben soha nem lehet a Magyar Köztársaságnak olyan kormánya, amelynek a végbizonyítványában ilyen rossz eredményt kénytelen a törvényhozói kötelesség elfogadni. Kettes alá, és nem több.

Tisztelt Ház! Ennek a figyelmeztetésnek a szem előtt tartásával a Kereszténydemokrata Néppárt javasolja a törvénytervezet elfogadását.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 145 2010.10.11. 1:57  144-151

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Együtt érezve az áldozatok családtagjaival és azokkal, akik a vörösiszap áradása miatt elvesztették a vagyonukat, megelőzendő a súlyos ipari balesetek előfordulását, kénytelen vagyok feltenni azt a kérdést, hogy mit lehet tenni a katasztrófavédelem szempontjából az olyan ipari létesítményekkel, amelyek köztes állapotban vannak. Miért van köztes állapotban az ajkai timföldgyár is? Nevezetesen azért, mert a vonatkozó KöM-rendelet értelmében, annak sajátos értelmezése alapján a timföldtermelésből származó vörösiszap nem minősül veszélyes hulladéknak.

Ebből a megállapításból, ebből a ténybeli helyzetből, ebből a felfogásból következik az is, hogy a katasztrófavédelmi törvény értelmében a MAL Zrt.-nek legjobb tudomásom szerint csak biztonsági elemzést kellett elvégezni, nem pedig biztonsági jelentést készíteni, amelynek sokkal részletesebben kellett volna taglalnia a katasztrófa bekövetkezésekor követendő eljárást. A biztonsági jelentésnek tartalmaznia kell azokat az információkat, amik a külső védelmi tervek és az esetleges szakhatósági tervek elkészítéséhez szükségesek. Ez fokozottabb biztonsági helyzetet ír elő az így gazdálkodó üzemi létesítményeknek.

Ezért kérdezem, tervezi-e a tárca olyan üzemeltetőknek, amelyek tevékenységének a besorolása a jogszabályi értelmezésétől függ, illetve az bizonytalan, hogy ne csak biztonsági elemzést, hanem biztonsági jelentést is kelljen készíteniük annak érdekében, hogy a jövőben ezek a katasztrófahelyzetek fokozottabban elkerülhetők legyenek. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 149 2010.10.11. 1:04  144-151

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönöm a megnyugtató válaszát. Azért egy-két dologra szeretném fölhívni a figyelmet. A konkrét esetben kérdéses az, hogy a Seveso II. irányelvvel összhangban volt-e az ajkai timföldgyár besorolása. Ha nem volt, akkor meg kéne vizsgálni azt a konkrét ügyben, hogy ki felelt azért, hogy nem megfelelő katasztrófavédelmi besorolás alá került ez az ipari létesítmény.

Hozzá kell tennem azt is, hogy az, hogy a biztosítási összeg ilyen alacsony mértékű volt, ez nem elfogadható. Nagyon helyeslem, és nagyon támogatom azt, hogy ebben egységes irányelvek, jogszabályi útmutatások legyenek a jövőben, de ez magával kell hogy vonzza azt is, hogy a későbbiekben a viszontbiztosítás magyarországi rendszerét is meg kell oldani, mert a helyi biztosítóink egy ilyen biztosítási kockázatot nehezen tudnak kezelni. Mindenesetre összességében megnyugtató volt a válasz.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 179 2010.10.11. 2:12  178-181

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KNDP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A vörösiszap-áradás pusztítását látva, és annak következményeit értékelve láthatjuk, hogy az emberi életen túl anyagi javakban is komoly kár keletkezett.

(17.30)

A jelenlegi adatok szerint Kolontáron 35, Devecseren 207 és Somlóvásárhelyen 13 lakóingatlan sérült meg, Kolontár és Devecser körzetében nagy kiterjedésű termőföld került iszap alá. A katasztrófa helyszínéről több mint 780 főt kellett kimenteni, és jelenleg sincs arra garancia, hogy ezek az emberek egészségük kockázata nélkül visszatérhetnek otthonaikba. Ma a táj olyan képet mutat talán, mint amikor mutathatott az egykor aktív Somló-hegy működésekor.

Tisztelt Államtitkár Úr! A hasonló vagy tán kisebb környezetszennyezéskor, környezetkárosodáskor a talajvizet, földtani közeget ért környezeti károk esetében a tényfeltárás és a beavatkozás eljárásrendjét a 219/2004-es kormányrendelet szabályozza. Mint bizonyára tudja, ez egy rendkívül hosszadalmas eljárás a jelenlegi szabályozás szerint, amely akár másfél-két évig is eltarthat. A kár okozójának előbb el kell készítenie egy tényfeltárási dokumentációt, amit az illetékes hatósággal kell jóváhagyatnia. A hatóság ezek után, a vonatkozó kormányrendelet alapján előírja a kármentesítés megfelelő módját, és ez alapján a kár okozójának a műszaki beavatkozást el kell végeznie, és jóvá kell hagyatnia az illetékes hatósággal.

Közel ezer, a katasztrófa által súlyosan érintett ember tartózkodik most távol otthonától a bizonytalanság állapotában. Ők biztosan nem várhatnak éveket arra, hogy kiderüljön, aggodalom nélkül használhatják házaikat, földjeiket. Arra vagyok kíváncsi, lát-e lehetőséget a tényfeltárás és kármentesítés folyamatának felgyorsítására (Az elnök a hozzászólási idő leteltét csengetéssel jelzi.), mit lehet tenni, hogy az eljárás minél előbb elkezdődjön. Tervez-e ebben az ügyben a tárca jogszabály-módosítást?

Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 112 2010.10.12. 5:39  83-141

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hallgatva ellenzéki, főleg jobbikos és LMP-s képviselőtársaim mondanivalóját, valóban, az ember megborzong, és azt mondja, ez a törvény valóban hiányos, nem kellően átfogó, és nem szabályozza a termőföld védelméről szóló rendelkezéseket, nem foglalkozik a birtokpolitikával, a munkaerő-gazdálkodással, valamint a mezőgazdasági termelés és értékesítés szabályaival. Ez tényleg aggodalomra adhat okot, ha ez lenne a törvény célja.

De, tisztelt képviselőtársaim, ennek a törvénynek nem más a célja és rendeltetése, mint az, hogy az elfogadott európai uniós üzemanyag-irányelveket és a bioüzemanyagokra vonatkozó rendelkezéseket a nemzeti jogba ültesse. Ez összhangban van az európai jog vállalásaival, amelyek értelmében a Közösség egyoldalúan az üvegházhatású gázok kibocsátásának 20 százalékos csökkentését vállalta. Az is nyilvánvaló, hogy az elmúlt évtizedben az üvegházhatású gázok kibocsátásánál jelentősen növekedett a közlekedés részaránya. Mindez azért is volt, mert az ipar ilyen és olyan okok miatt - legyünk optimisták, és alapvetően az irány ez volt -, technológiai váltások következtében kevésbé részesedett az ilyen gázok kibocsátásában, a közlekedés azonban maradt a régi kibocsátási szinten.

Természetesen lehet csökkenteni a közlekedésben is az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ilyen lehet a kulturáltabb, energiatakarékosabb vezetési technika oktatás, képzés útján történő elterjesztése, ilyen lehet a közösségi közlekedés előtérbe helyezése, ilyen megoldás lehet - és ezzel egyet kell értenem az előttem szólókkal - a szállítási távolságok csökkentése a termelési, értékesítési utak lerövidítésével, valamint, amit a járműipar egyébként már megtett a járműipari vállalásokkal, amelyek hosszú távon vállalták igen drasztikus módon az olyan gépjárművek előállítását, amelyek elég hatékonyan és elég nagy mértékben csökkentik az üzemanyagok, illetve a gépjárművek károsanyag-kibocsátását.

Úgy látom, hogy ennek a célnak, hogy az üvegházhatású gázokat a közlekedésben is csökkenteni tudjuk, ez a törvény általános érvénnyel eleget tud tenni, a kívánt célt ezzel a törvénnyel igen hatékonyan, általános érvénnyel el tudjuk érni.

(15.40)

Persze, kiegészítő feladatok biztos, hogy lesznek a jövőben is, de most fókuszáljunk ennek a törvénynek a rendelkezéseire. Hozzá kell tenni, hogy ezt a célt, amit az európai uniós követelményeken keresztül a Magyar Köztársaság is vállalt, Magyarországon vélhetően egy növekvő járműpark mellett kell teljesíteni. Sokan megkérdőjelezik a törvénytervezet benyújtásának és elfogadásának gyorsaságát, hiányolják a nemzeti megújulási cselekvési terv létét, elfogadását, amely köztudomású, hogy rendeltetésénél fogva adja meg a fenntarthatóság kereteit, eszközeit. Nézetem szerint ez a cselekvési terv független a jelen törvény tárgyától, nem biztosít mást ez a törvény, mint hogy megfeleljünk egy európai normarendszernek.

Hozzá kell tennem azt is, hogy a törvénytervezet bírálóinak az a megközelítése válik hangsúlyossá, hogy bioetanollal számolnak, holott a törvény nyitott más biomassza felhasználására is, akár a biogáz felhasználására is, ugyanis az üzemanyag fogalmi körében a gáztermészetű anyagok is benne vannak. Mindenesetre fontos megmondani azt, hogy ez a törvény 2020-ig perspektivikusan gondolkozik előre. Figyelembe fogja venni kellő időpontban a második generációs technológiák elterjedését, ilyen módon kiszámíthatóvá válik a technológiai fejlesztés ezen a területen.

Összességében azt gondolom - és biztos vagyok benne -, hogy a törvény a rendeltetését be fogja tölteni -, nyilvánvalóan a részletszabályokat a kormánynak biztosítani kell hozzá, és ezzel, a törvény elfogadásával biztosítjuk az európai, akár repce, akár kukorica létét a nyugat-európai régióban, ugyanis ezek a termékek ma már Magyarországról is bioetanol-előállítási célból kerülnek Nyugat-Európába.

Mindezek alapján a KDNP-frakció nevében elfogadásra javaslom a törvényt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 68 2010.11.18. 15:24  1-287

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Ház! A magyar parlament fontos döntést fog hozni, amikor alapos vita, érvek és ellenérvek kellően részletes kifejtése után elfogadja majd a Magyar Köztársaság 2011. évre vonatkozó költségvetését.

Hallgatva az eddigi hozzászólásokat, számomra egyértelművé vált, hogy a szocialista képviselők, amennyiben ők lennének kormányon, megismételnék a megismételhetetlent. A megismételhetetlen egyenlő azzal a gazdaságpolitikával, amellyel a gazdaság és ezen keresztül az ország talpra állítása teljességgel lehetetlen. Ismét megszorításokról beszélnénk, újra csak azt vitatnánk, milyen elvonásokkal lehetne terhelni az embereket azért, hogy az ország elbukdácsoljon, sportnyelven szólva elalibizzen a következő választásig, amit valamilyen, ismételten elővett, nemtelen eszközzel a szocialistáknak kellene megnyerni. Ez lenne a szocialista jövő, amely - mint mondtam - megpróbálná megismételni a megismételhetetlent.

A Fidesz-KDNP-pártszövetség nem erre szegődött, nem ezt ígérte és vállalta, hanem azt ígérte és vállalta, hogy a magyar társadalom immár 20, de lehet, hogy már 30 éve berögzült alapvető bajait, a csökkenő gazdasági teljesítményt, az alacsony foglalkoztatási arányt, a lakosság elöregedésének folyamatát, a növekvő gazdasági, valamint politikai szabadságunkat megnyomorító adósságot, az egészségügy, az oktatás alulfinanszírozását, a kiszámíthatatlan gazdaságpolitikát, a megszorítás és túlköltekezés váltógazdaságát megszünteti.

Az előttünk álló költségvetési törvényjavaslat a bajok gyökeréhez kíván nyúlni, és nemcsak a felszínre bukó problémákra koncentrál, hanem megteremti a gyógyítás, különleges, a közgazdasági tudományokban még általánosan nem elismert terápia biztos, konzervatív módon megalkotott költségvetési kereteit, helyesebben és pontosabban annak költségvetési hátterét. Ez a gyógymód olyan gazdaságpolitika, amely egyszerre szolgálja a vállalt költségvetési hiány betartását és a gazdasági növekedés beindítását.

Ennek a gazdaságpolitikának legfontosabb elemét, a gazdasági növekedés beindítását és ezen keresztül a foglalkoztatás növelését a személyi jövedelemadó mértékének igencsak érzékelhető mértékű csökkentése, a személyi jövedelemadó arányossá tétele szolgálja. Aki többet keres, arányosan több adót fog fizetni. Tudom, hogy ebben az ellenzéki pártok másképp gondolkoznak. Szerintük a személyi jövedelemadó csökkentése nem jár együtt a gazdasági növekedéssel, a foglalkoztatás kedvezőbb alakulásával, helyesebb volna a járulékokat csökkenteni és nem növelni, mert ez és nem az szja csökkentése hat a gazdaság növekedésére pozitívan.

Egy dologban, azt hiszem, az ellenzéki oldal sem vitatkozik, nevezetesen abban, hogy Magyarország kormánya nem rendelkezik olyan szabad pénzügyi forrással, amelynek segítségével az USA-hoz, Németországhoz hasonlóan pénzügyi intervencióval segíthetné a gazdaság növekedését. Magyarország ma a gazdaság növekedését kedvezőbb környezet mellett is kizárólag a belső fogyasztás ösztönzésével, a belső szerkezeti változtatások átalakításával tudja elérni.

A járulék csökkentése a foglalkoztatottak, valamint a felhasználási oldalról nézve nem lehet olyan mértékű, hogy a belső fogyasztást érdemben növelné, másrészt a foglalkoztatók sem alkalmaznak érzékelhetően több munkavállalót azért, mert kevesebb járulékot kell utánuk fizetni, miközben a kereslet hiánya miatt értékesítési nehézségekkel kell számolniuk. Abban az esetben, ha a jelentősen csökkentett jövedelemadó miatt nő a termékek, szolgáltatások iránti kereslet, vélhetően és remélhetően a hatékonyság növelése mellett is szükséges és indokolt lesz új munkavállalók alkalmazása. Ehhez tartozik még, hogy a sikeres és nyereséges vállalkozásokat, párosulva az egységes, 16 százalékos osztalékra jutó szja-val, sokkal kedvezőbben fogja érinteni a tervezett társaságiadó-csökkentés is. 2011-től az elviselhetőbb adóterhek mellett vélhetően jobban megéri majd átláthatóan vállalkozni az arra vállalkozóknak.

Megjegyzem, hogy az évezred elején és jelen évtized közepén a szocialisták és néhai szabad demokraták által elért és elmélyített magyar válsághoz hasonlóan mély gazdasági válságot átélt latin-amerikai országok hasonló gazdasági filozófia mentén alkalmazott eszközökkel képesek voltak a válságból kilábalni, tartós, immár közel egy évtizedes gazdasági növekedést produkálni, s e növekedés mentén jelentős szociális, oktatási fejlesztéseket végrehajtani. Ők is szakítottak az IMF-fel, vagy csökkentették a kapcsolat intenzitását, továbbá belső fogyasztásra alapozva indították el a gazdaság növekedését.

A költségvetés teljesítésének meghatározó elemét jelentő, új rendszerű személyi jövedelemadó radikálisan megteremti az alapvető bajok közé tartozó demográfiai helyzet javulásának előfeltételeit. A tervezet a munkajövedelemmel rendelkezők számára érzékelhetően, talán nem túlzás azt kijelenteni, a magyar történelemben eddig soha nem tapasztalt mértékben ismeri el a gyereknevelés költségeit. A gyermeknevelés elismerése a Kereszténydemokrata Néppártnak régi, közel tízéves kezdeményezése, amit korábban erre vonatkozó törvényjavaslatban is megfogalmazott, de azt a törvényjavaslatot a Gyurcsány-Bajnai-korszak lesöpörte, plasztikusan bemutatva azt, hogy mit gondolnak a nemzet jövőjéről.

Kereszténydemokrata politikusként hangsúlyoznom kell, hogy a pénz önmagában nem biztosítja a demográfiai helyzet tartós javulását. Ennek az állításnak a megfelelő igazolását a szocialista múltban sajnos volt lehetőségünk megtapasztalni. Elég utalni az egykori NDK családtámogatási rendszerére vagy a magyar gyermektámogatási megoldásokra. Mindkettő csak átmenetileg volt képes biztosítani a gyermekvállalási kedv erősödését. Az érték- és szeretetközösség hiánya miatt a gyermekszületések számának növekedését meghaladóan nőtt a válások, a gyermeküket egyedül nevelő szülők száma, amely arra vezetett, hogy a megszületett gyermekek jelentős része már nem vállalt házasságot, tartós kapcsolatot, és nem vállalt gyermeket sem. A várt gazdasági növekedés eredményéből majdan többet kell biztosítani az érték- és szeretetközösségek megvalósítását segítő, támogató oktatásra, család- és gyermekvédelemre, mert a demográfiai helyzetünk tartós javulása enélkül nem lehetséges.

Tisztelt Ház! Kétségtelen, hogy a 2011-es költségvetés szerkezete, a finanszírozandó intézmények, az államháztartás alrendszerei nagyjából és egészében azonosak az elmúlt években berögzült szerkezettel. De hát ezt örököltük. Azt hiszem, túlzó és igaztalan elvárás a Fidesz-KDNP-kormánnyal szemben, hogy alig több mint 5 hónap alatt a működőképesség fenntartása mellett végrehajtsa az intézményrendszer ésszerűsítését, elvégezze azt a munkát, amire az előző, baloldali féket használó kormánynak 8 év állt rendelkezésére. Ezt a munkát azonban a nemzeti együttműködés keretei között el fogjuk végezni, mert ezt várják tőlünk a választópolgárok, a gazdasági élet szereplői, s ez a nemzet érdeke is.

Ezt azért kell rögzítenem, mert az örökölt struktúrákat a lecsökkent gazdasági teljesítmény mellett is finanszíroznunk kell, amelynek forrását az ágazati adók átmeneti kivetése biztosítja. A magyar gazdaság két zászlóshajója, a MOL és az OTP képviselői világosan fogalmaztak akkor, amikor fájónak, de egyben szükségesnek nevezték a különadókat, azonban ők is elkerülhetetlennek tartják az államháztartás rendbetételét, az erős és hatékony állami irányítás kialakítását.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Az öröklött struktúrák finanszírozását biztosító források legvitatottabb eleme kétségtelenül a magán-nyugdíjpénztári befizetések átirányítása. Ebben méltatlan és igaztalan, a magyar valóság legmélyebb bugyraiban használt jelzőkkel, állításokkal teletűzdelt vádak illetik a kormányzó pártokat. Pedig a leggyakrabban használt állítás, hogy a kormány elveszi a magánnyugdíjpénztár-tagok megtakarításait, minden elemében hamis, több sebből vérzik.

Induljunk ki abból, hogy az állam a nyugdíjjárulék kötelező fizetésének elrendelésével minden biztosítottat megtakarításra kötelez, azt is, aki önként vagy jogszabály erejénél fogva tagja a magánnyugdíjpénztárnak, és azt is, akinek járuléka az állami nyugdíjalapba kerül. A nyugdíjpénztári befizetések miatt az aktuális nyugdíjak kifizetésére az állami nyugdíjalaphoz beérkezett járulékok nem elegendők, ami következtében a költségvetésnek egyre mélyebben bele kellett és kell nyúlnia az adófizetők zsebébe.

(11.00)

Az adózáson keresztül mindkét járulékfizetésre kötelezett csoport az esedékes járulékon kívül többletadót volt kénytelen elviselni. Amíg azonban a magán-nyugdíjpénztári tag virtuálisan és az átirányítást támadók szerint ténylegesen gyarapodott, addig az állami járulékfizetők nemhogy gyarapodtak, hanem többletadóikkal részben biztosították a magán-nyugdíjpénztári tagoknak azt a lehetőséget, hogy a levont járulékok egyéni számlájukra kerülhessenek. Az elhibázott szabályozás következtében az állami nyugdíjalapba befizetőket az állam a rendszerből következő, megkerülhetetlenül kivetett többletadóval 12 éven keresztül folyamatosan károsította. Ezek után a szocialisták, akik az intézményes, a társadalom többségének rovására folytatólagosan elkövetett, hogy kedvenc szóhasználatukat idézzem, lopás feltételeit - szándékosan vagy jobb esetben a szakértelem hiánya miatt - megteremtették, jobb, ha magukba szállnak.

Most a magyar társadalom olyan öszvér nyugdíjrendszerrel rendelkezik, amely nem biztosít méltó öregkort a nyugdíjasoknak, jelenleg és hosszú távon önmagát finanszírozni valószínűleg nem képes, továbbá rózsaszín álmokat kelt a magán-nyugdíjpénztári tagokban. Az illúzió lényege, hogy a magán-nyugdíjpénztári befizetések biztosítják a békés öregkor fedezetét.

Azt állítani, hogy a magánnyugdíjpénztárba beterelt, közepes vagy annál alacsonyabb keresetű, többszöri munkanélküliséggel, betegséggel sújtott átlagos magyar munkavállalónak a magánnyugdíjpénztár biztosítja a békés öregkort, kapitális csúsztatás. Az is elképzelhetetlen, hogy az ország népe megtévedve ismét a szocialistákat választja meg, amiből menetrendszerűen következik a magyar gazdaság válsága is, és a rossz helyzetben lévő országban, jómódú, békés öregkorukat élő magánnyugdíjpénztáraktól nyugdíjat kapó nyugdíjasok tízezrei fognak élni. Ezzel azt akarom mondani, hogy a magánnyugdíjpénztárakban nyilvántartott egyéni számlán szereplő befizetések szolgáltatáskori értéke nem állandó, hanem szinte az állami nyugdíj folyósításának feltételeivel azonos módon függ a gazdaság mindenkori állapotától.

Persze, rá kell térnem arra is, hogy támogatni kell az önkéntes nyugdíj-előtakarékoskodást, az önkéntes gondoskodást. Erre vonatkozóan az önkéntes kölcsönös nyugdíjbiztosító pénztárakról hozott törvény megfelelő alapokat, megfelelő kereteket teremtett 1993-ban. El kell ismerni, hogy az akkor működő szocialista kormányzat az ide történő befizetéseket adókedvezményekkel támogatta. Akkor az adókedvezmény mértéke legfeljebb százezer forint volt. Ezt 1995-ben állapította meg az akkori parlament. Ma ugyanennek a kedvezménynek az értéke, mai kereseti viszonyok mellett, ugyancsak százezer forint.

Mit tettek a kormányon lévő szocialisták, akik a magán-előtakarékosságot próbálták gyámolítani 2002 és 2010 között, amikor hagyták, hogy ez az önkéntes alapon működő és igen hatékony előtakarékossági forma ne kapja meg az adókedvezményeket. Hozzá kell tennem, hogy a költségvetés a személyi jövedelemadó jelentős, radikális csökkentésével megfelelő támogatást biztosít arra, hogy az önkéntes megtakarításokat, az öngondoskodást a magyar állampolgárok nagyobb számban tudják végrehajtani.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint mondottam, a költségvetés-tervezet elkészítésekor egy nehéz és túlterhelt örökséggel kellett számolnunk. Az örökség rendbetételére vállalkoztunk, amelyhez a tervezet megfelelő, biztos hátországot nyújt, és ez az, ami a legfontosabb. A tervezet magában foglalja annak az üzenetét, hogy a Fidesz-KDNP nem beszél a változásról, hanem elindítja és befejezi. Az örökség átvételekor eszembe jutottak Tardos Márton egykori SZDSZ-es képviselő, gazdasági szakember szavai a rendszerváltás előestéjén, amikor megkérdezték tőle a lelkes változást várók, hogy mikor fogunk úgy élni, mint Ausztriában. A válasz előtt Tardos Márton hosszan elgondolkodott, szemét a mennyezetre, de valószínűleg feljebb szegezte, és azt mondta: nem tudom. Vagy megtaláljuk gyorsan a legrövidebb utat, vagy keresni fogjuk, és mint a zsidók, 40 évig bolyongunk a sivatagban.

Tisztelt Ház! Húsz év eltelt. A beterjesztett költségvetéssel van esélyünk arra, hogy végre megtaláljuk a legrövidebb utat, és a strukturális átalakítások, változások beindításával ezen az úton elkezdjünk elindulni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 192 2010.11.18. 0:29  1-287

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tömören kell beszélnem, mert csak pár másodpercem van. Tisztelt Volner János Képviselő Úr! Úgy látom, hogy az Európai Parlament Monetáris Bizottságának ülésén elhangzottakat nem sikerült helyesen értelmeznie. Amit ön Rogán Antal képviselő úrnak tulajdonított, az olyan messze áll a valóságtól, hogy azt a magyar nyelv szavaival nem tudtam értékelni. Köszönöm, ha a jövőben ettől tartózkodni fog.

Köszönöm szépen. (Taps a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 247 2010.11.29. 2:15  242-278

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A gazdasági és informatikai bizottság ma délelőtti ülésén a törvényjavaslatot megvitatta, és azt 21 igen szavazattal, 4 nem ellenében általános vitára ajánlotta.

A bizottság többségének véleménye szerint az előterjesztett törvényjavaslat kellő mélységben és jó irányban igyekszik megoldani a magyar nyugdíjrendszer problematikáját. Ezen belül a törvényjavaslat elfogadása esetén fokozatosan megszüntethető lesz a nyugdíjalap, állami nyugdíjalap hiánya. Orvosolja azt a méltánytalanságot, ami 12 éven keresztül következett be a magán-nyugdíjpénztári befizetések miatt előálló költségvetési hiány finanszírozásából származott azok részére is, akik nem voltak tagjai a magánnyugdíjpénztáraknak. (Sic!) Megteremti a tényleges önkéntesség lehetőségét, nevezetesen nemcsak a pénztárak között lehet választani, hanem a befizetés mértékében is lehet választani. Biztosítja, hogy az esedékes nyugdíjak értékállóak legyenek, biztosítja ezáltal az öregségi nyugdíjra, nyugellátásra vonatkozó alkotmányos kötelezettségeink teljesítését.

Mindemellett elhangzott a bizottsági ülésen az is, hogy a nyugdíjrendszer hosszú távú, tartós megoldásának kulcsa a gazdaság megerősödésében, a munkahelyek megteremtésében és a demográfiai helyzet érzékelhető javulásában rejlik. Ezekhez a célokhoz, a kulcskérdések tisztázásához vezető út többek között az államadósság csökkentése lehet, és ez a nyugdíjmegoldás, ez a törvényjavaslat kellőképpen és biztonsággal tudja szolgálni az államadósság csökkentését.

Ennek tükrében a bizottság elfogadásra javasolta a törvénytervezetet. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
62 133 2010.12.21. 1:59  130-160

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A T/1941. számú törvényjavaslat célja, hogy nemzeti jogrendünkbe ültessük át azokat az uniós szabályokat, amelyek a szén-dioxid geológiai tárolásával kapcsolatos, valamint a vezetékes energiahordozók, a földgáz és villamos energia belső piacára vonatkozó szabályokat tartalmazzák. A törvényjavaslat tartalmazza azokat a rendelkezéseket is, amelyek az energiaszabályozók együttműködési ügynöksége létrehozásáról, továbbá a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről, valamint a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeiről szóló parlamenti és tanácsi rendeletek alkalmazását segítik elő.

A jogharmonizáció mellett a törvényjavaslat célja továbbá a villamos energiáról, valamint a földgázellátásról szóló törvények hatálybalépése óta felhalmozódott tapasztalatok alapján szükségessé vált módosítások átvezetése is. A törvényjavaslatnak a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény módosítására vonatkozó részében egyebek mellett, a vonatkozó EU-irányelvben foglaltakkal összhangban megalkotja az energetikai és ipari eredetű szén-dioxid tárolásának törvényi szintű szabályozását.

Mindezekkel a célokkal, szándékokkal az előterjesztés összhangban van, ezért a gazdasági és informatikai bizottság a 2010. XII. 14-én megtartott ülésén 18 igen szavazattal és 6 tartózkodás mellett meghozott határozatával általános vitára alkalmasnak találta az előterjesztést.

Köszönöm a szót. (Szórványost taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
62 145 2010.12.21. 14:47  130-160

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az Európai Unió hosszú előkészítés után az elmúlt évben a klíma-energia csomagban jelentős jogszabályokat fogadott el. A klímavédelmet szolgáló jogalkotás célja az volt, hogy összehangolt intézkedéssorozat révén meggátolja az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjának növekedését, és egyik legfontosabb intézkedése, hogy az EU az 1990-es kibocsátási szinthez képest 20 százalékkal csökkentse az üvegházhatású gázok kibocsátását. A kibocsátáscsökkentés egyik lehetősége a szén-dioxid befogása és geológiai tárolása, amely új, korábban nem szabályozott tevékenység, de nyilvánvaló, hogy a tevékenység biztonságos és ellenőrzött körülményeinek előírása érdekében szükség van megfelelő jogszabályi keretek kijelölésére.

Az Európai Parlament és a Tanács az úgynevezett 3. energiacsomagban fogadta el azokat az irányelveket és rendeleteket, amelyek révén lehetővé válik egységes belső piac kiteljesítése a földgáz- és villamosenergia-ellátásban. A Közösségben 1999 óta fokozatosan megvalósuló belső földgáz- és villamosenergia-piac célja, hogy az Európai Unió valamennyi fogyasztója, azaz a lakosság és a vállalkozások számára valós választási lehetőséget teremtsen, új üzleti lehetőségeket nyisson, és bővítse a határokon keresztül történő kereskedelmet, ezáltal hatékonyságjavulást, versenyképes árakat és magasabb szintű szolgáltatásokat teremtsen, továbbá hozzájáruljon az ellátás biztonságához és fenntarthatóságához.

A T/1940. számú törvényjavaslat célja, hogy nemzeti jogrendünkbe ültessük át azokat az uniós szabályokat, amelyek a szén-dioxid geológiai tárolásával kapcsolatos szabályokat, valamint a vezetékes energiahordozók - a földgáz és villamos energia - belső piacára vonatkozó szabályokat tartalmazzák, így különösen az Európai Parlament és a Tanács 2009/72-es irányelvét a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és az Európai Parlament és Tanács 2009/73/EK irányelvét a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról.

A törvényjavaslat tartalmazza azokat a rendelkezéseket is, amelyek az energiaszabályozók üzleti együttműködési ügynöksége létrehozásáról, a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről, valamint a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeiről szóló parlamenti és tanácsi rendeletek alkalmazását segítik elő.

A törvényjavaslatnak a bányászatról szóló törvény módosítására vonatkozó részében a vonatkozó EU-irányelvekben foglaltakkal összhangban megalkotja az energetikai és ipari eredetű szén-dioxid tárolásának törvényi szintű szabályozását. A szén-dioxid leválasztása és geológiai tárolása az éghajlatváltozás mérsékléséhez hozzájáruló áthidaló technológia. Az új EU-s jogszabályok szerint a CO2 befogása és tárolása az érintett gazdasági szereplők számára reális piaci lehetőséggé válik a kibocsátások csökkentési kötelezettsége teljesítésének érdekében.

Szeretném ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a szén-dioxid föld alatti tárolása a kibocsátás csökkentésének csak egyik lehetősége és semmiképp sem preferált módja. Ez egy tipikus, úgynevezett csővégi megoldás, tulajdonképpen a szén-dioxid szőnyeg alá söprése, amely már csak a potenciális tárolási kapacitások miatt sem fenntartható megoldás. Ugyanakkor hazánkban vannak erre alkalmas geológiai képződmények, sőt a kőolaj-kitermelés során a zalai mezőkön alkalmazzák is a szén-dioxid besajtolását a kitermelhető kőolaj mennyiségének növelése érdekében.

A legújabb kutatási eredmények, fejlemények nyomán az úgynevezett metanolgazdaság kialakításának a jövőképe pedig arra enged következtetni, hogy a geológiai rétegben tárolt szén-dioxid a nem túl távoli jövőben energiahordozó alapanyaggá válhat.

(15.20)

Természetesen számos technológiai és környezetvédelmi kérdést kell még tisztázni az alkalmazhatóságig, de a Bt. módosítása fontos lépés annak érdekében, hogy a tevékenység jogszabályi keretei kialakuljanak.

A Bt. módosításának - ez a bányatörvény - még egy elemét érdemes külön kiemelni. Az ásványvagyon a kitermelésig az állam tulajdonában van. Időnként vitára ad okot és lehetőséget, hogy nem volt elég pontosan körülhatárolva az, hogy a kutatás során szerzett információkból mi és meddig minősül üzleti titoknak. Ezen túlmenően a bányászati tevékenység számos esetben kerül a közérdeklődés középpontjába, ahol szintén felmerült az a kérdés, hogy mi minősül közérdekű adatnak, és mi az, amit üzleti titokként lehet kezelni. A törvényjavaslat 7. §-a a kérdést az adatvédelmi biztos ajánlása alapján megnyugtatóan rendezi.

A törvényjavaslat tartalmában és terjedelmében is meghatározó része a villamos energiáról és a földgázellátásról szóló törvények módosítása. A módosításnak az a célja, hogy a nemzeti jogrendünkbe teljeskörűen vegyük át az Európai Parlamentnek és Tanácsnak a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló irányelvét, és a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló irányelvet - ez nagyjából sikerült.

Az Európai Parlamentben és a Tanácsban is meglehetősen sokáig tárgyalt és végül kompromisszumos megoldást eredményező úgynevezett harmadik energiacsomag, amelyben a hivatkozott irányelveken kívül más jogszabályok is voltak, célja a következő volt: az ellátási és termelési tevékenységnek a rendszer-üzemeltetési tevékenységektől való tényleges szétválasztása; a nemzeti energiaszabályozó hatóságok hatáskörének további összehangolása és függetlenségének megerősítése; független mechanizmus kialakítása a nemzeti szabályozó hatóságok közötti együttműködés céljára; a hálózatok és rendszerek üzemeltetésének összehangolása; a rendszerbiztonságot, a határon átnyúló kereskedést és a rendszerműködést javító mechanizmus létrehozása az átviteli, illetve szállítási rendszer-üzemeltetők számára, valamint az energiapiacok működésének fokozottabb átláthatósága.

A hivatkozott két irányelvben elfogadott kompromisszum lényege az, hogy fő szabályként az irányelvben megmaradt az úgynevezett tulajdonosi szétválasztás, de amennyiben 2009. szeptember 3-án a szállítási rendszer egy vertikálisan integrált vállalkozás része volt, a tagállam dönthet úgy, hogy nem alkalmazza a tulajdonosi szétválasztást. Ugyanakkor semmilyen esetben nem szabad meggátolni, hogy a szállítási rendszerben tulajdonnal rendelkező, vertikálisan integrált vállalkozások lépéseket tegyenek a tulajdonosi szétválasztásnak történő megfelelés érdekében.

A törvényjavaslatban foglalt megoldás ennek megfelel. Elvileg választhatnánk a tulajdonosi szétválasztást is, azonban egyrészt hazánkban nem volt olyan negatív tapasztalat, például a hálózatfejlesztések akadályozása, a megkülönböztetésmentes hozzáférés biztosítása, amely más EU-tagállamokban gyakori és a tulajdonosi szétválasztási modell szétválasztását indokolná, másrészt szükségtelenül gyengítené az érintett vállalatokat.

Az alkalmazásra kerülő független szállítási rendszer-üzemeltetői működési modell azt jelenti, hogy a vertikálisan integrált vállalatok megtarthatják tulajdonukban a vezetékeket, de biztosítaniuk kell, hogy ezek a gyakorlatban a vertikálisan integrált vállalat termelési vagy ellátási, kereskedelmi tevékenységétől és ebből fakadó érdekétől függetlenül működjenek.

A törvényjavaslat az irányelvvel összhangban a villamosenergia-ellátásról és a földgázellátásról szóló törvényekben is meghatározza azokat a követelményeket, amelyek teljesítése esetén a Magyar Energia Hivatal az ITO-modellre kiadhatja a szállítási rendszer-üzemeltetői engedélyt.

Ezen követelmények legfontosabb elemei a következők. A szállítási rendszertől teljesen el kell választani a vertikálisan integrált vállalkozás termelési vagy ellátási feladatait, azaz a termelési vagy ellátási feladatokat végző leányvállalat nem rendelkezhet sem közvetlen, sem közvetett módon részesedéssel a szállítási rendszer-üzemeltetőben - másik leányvállalat -, és ez fordítva is igaz. A szállítási rendszer-üzemeltető a szállítási tevékenység végzéséhez szükséges eszközöket birtokolja, és a szükséges személyzetet a szállítási rendszer-üzemeltető foglalkoztatja. A szállítási rendszer-üzemeltetőknek rendelkezniük kell minden olyan humán, műszaki, tárgyi és pénzügyi erőforrással, amely a kötelezettségeik teljesítéséhez, valamint a szállítási tevékenység végzéséhez szükséges.

Tilos a vertikálisan integrált vállalkozás bármely egyéb részébe vagy részéből munkaerőt kölcsönözni vagy szolgáltatást nyújtani. A szállítási rendszer-üzemeltető azonban szolgáltatásokat nyújthat a vertikálisan integrált vállalkozásnak. A szállítási rendszer-üzemeltető általános vezetési struktúrájának és belső döntéshozatali szabályainak biztosítaniuk kell a szállítási rendszer-üzemeltető tényleges függetlenségét.

A vertikálisan integrált vállalkozás sem közvetlenül, sem közvetetten nem határozhatja meg a szállítási rendszer-üzemeltető versenymagatartását a szállítási rendszer-üzemeltető napi tevékenységeivel és hálózatirányításával kapcsolatban. A vertikálisan integrált vállalkozás és a szállítási rendszer-üzemeltető között a fentiektől függetlenül létesülhetnek kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok, ezeknek azonban meg kell felelniük a piaci feltételeknek, ezeket minden esetben be kell nyújtani a szabályozó hatóságnak jóváhagyásra.

Az irányelvi ismertetett szabályok átültetése általában jól sikerült, bár alaposabb olvasás után nyilván lesznek pontosításra szoruló rendelkezései, de ez egy ilyen nagy terjedelmű törvénymódosításnál elkerülhetetlen. Van azonban az irányelvnek egy olyan rendelkezése, amelynek a Vet.-be és a Get.-be illesztése szerintem rosszul sikerült. Nevezetesen: az irányelv által felügyelt társasági szerv funkcióinak a felügyelőbizottsághoz telepítése.

Az fb-hez szükségszerűen delegált hatáskörök tipikusan olyan üzleti döntések, amelyek a társasági jog értelmében és az üzleti gyakorlat szerint az igazgatóság vagy az ügydöntő felügyelőbizottság hatáskörébe tartoznak. A gazdasági társaságokról szóló törvény 33. §-a szerint az fb feladata nem a társaság ügyvezetése, hanem az ügyvezetés ellenőrzése.

De úgy tűnik, ezen túlmenően is van néhány nehezen értelmezhető rendelkezése az irányelv által felügyeleti szervnek nevezett társaságirányítási szervre és menedzsmentre vonatkozó szétválasztási szabályoknak vagy a társaság legfőbb szervét érintő rendelkezéseknek. Semmi sem indokolja, hogy ilyen mértékben térjünk el a Gt. általános szabályaitól, és tegyünk erőszakot a mindennapi vállalati gyakorlaton. Sőt, csak annyiban indokolt eltérni a Gt. szerinti társasági jogi szabályoktól, amennyiben ez elkerülhetetlen, bár eddig ilyet az irányelvben nem találtunk. Ezért mindenképpen szükség lesz ilyen irányú módosító indítványokra.

Az irányelv másik jelentős eleme a szabályozó hatóság, a Magyar Energia Hivatal hatáskörének és függetlenségének megerősítése. A törvény hatálybalépésétől, 2011. március 3-ától a hivatal önálló feladat- és hatáskörrel rendelkező nemzeti szabályozó hatóságként kijelölt kormányhivatalként működik tovább. Ehhez igazodva pontosítja a törvény egyebek mellett a hivatal és a miniszter árszabályozásra vonatkozó hatáskörét is.

A hálózati tarifa szabályozására vonatkozó rendelkezések elég jól határozzák meg a keretfeltételeket, de a kiszámíthatóság és a regionális piacfejlesztés érdekében szükséges lehet a pontosításuk. A jogharmonizáció mellett a törvényjavaslat célja továbbá a Vet. és a Get. hatálybalépése óta felhalmozódott tapasztalatok alapján szükségessé vált módosítások átvezetése. Ebben a körben kiemelkedő egyrészt az elektronikus eljárás bevezetése, amely jelentős hatékonyságnövekedést eredményezhet az engedélyezési eljárásokban. Kiemelendő másrészt a módosítás azon célja, hogy a villamos energiát hővel kapcsoltan termelő, ezáltal egyidejűleg távhőtermelőnek minősülő erőművek esetében biztosítsa a Magyar Energia Hivatal hatáskörébe tartozó engedélyezési eljárások, valamint ugyanezen erőműre a Vet.-ben előírt távhő-engedélyezéstől eltérő szempontokat vizsgáló engedélyezési eljárások egy eljárásban történő lefolytatását, a két tevékenységi körre egy engedély kiadását. A módosítás ezáltal az érintettek adminisztrációs terheinek csökkentését és a hatékonyabb hatósági eljárást célozza.

Összességében azt kell mondanom, hogy a gondos kormányzati előkészítő munka eredményeként egy kezelhető törvénytervezet került a tisztelt Ház elé, amelynek a pontosítására kellő határidőt kaptunk, ugyanis a január 31-ei határidővel benyújtható módosítási javaslatok alapos megfontolásra adnak lehetőséget, és mindenképpen hozzájárulhatnak a törvény sikeres és eredményes elfogadásához.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 334 2011.03.07. 4:26  327-343

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A törvényjavaslatnak volt egy kiindulási pontja, nevezetesen, hogy a mezőgazdasági vállalkozások beruházási hajlandósága az elmúlt években visszaesett. Az ágazatban a beruházási kedvet az elérhető támogatások határozták meg, és nem biztos, hogy mindig a gazdasági racionalitás döntött.

Egy jól működő uniós, illetve magyar támogatási rendszer a megfelelő finanszírozási formák kialakításával, illetve beemelésével a futó agrártámogatási programokban tudott volna változást elérni, de az elmúlt 8 évben a kormány mulasztásai miatt ez nem következett be. A Fidesz-KDNP-pártszövetség kormánya az elmúlt évek folyamán, helyesebben az elmúlt időszakban igyekezett a maga eszközeivel ezt az agrártámogatási hátrányt, ha minimálisan is, de megszüntetni. Gondolok én arra, hogy a piacra jutás támogatása céljából a közbeszerzési törvény módosításával lehetőséget biztosított az élelmiszerek közvetlen beszállítására, és ennek az akciótervnek a következő része volt az, amikor a kormány úgy döntött, hogy a mezőgazdasági vállalkozások számára is biztosítja a Széchenyi-kártya programot, illetve annak az előnyeit.

Hozzá kell tennem, hogy a törvényjavaslat az európai uniós rendelet alapján határozza meg azokat a kis- és középvállalkozásokat, amelyek az agráriumban működnek, amelyeket egyébként a törvényjavaslat támogatni rendel a Széchenyi-kártyán keresztül. Az, hogy miért kellett mégis ennek a módosításnak bekövetkeznie, nem volt más, mint az, hogy a magyar agráriumban elég sajátos rendszerű vállalkozási formák alakultak ki, gondolok itt a családi gazdálkodásra, a mezőgazdasági őstermelőre, a mezőgazdasági kistermelőre, és ezen vállalkozási formák részére nyújtandó támogatás biztonsága érdekében szükség volt, illetve szükség van a vonatkozó törvényjavaslat, a 2003. évi XXXIV. törvény módosítására.

Amennyiben az agrár Széchenyi-kártya bevezetésre kerül, illetve a mezőgazdasági vállalkozások részére biztosít támogatást, várhatóan növelni fogja az agrárvállalkozások versenyelőnyét az európai piacon, bővülnek a hitelintézetek által nyújtott, kockázatosnak tartott agrárágazati mikro- és kisvállalkozások támogatási lehetőségei.

Mint a fenntartható fejlődés bizottságának tagja, fontosnak tartom kiemelni, hogy a mezőgazdasági kis- és középvállalkozások részére a kártya segítségével fejleszteni lehet a jelenleg még igen nagy élőmunkát jelentő, úgynevezett biogazdálkodás gépesítését s az ebbe történő beruházást, amely egyik kitörési lehetősége lehet az agrárszférának.

Nagyon fontosnak tartom, hogy egy megint igencsak munkaigényes terület infrastruktúrájának megalkotását jelentheti, illetve ahhoz adhat támogatást a Széchenyi-kártya, gondolok itt az úgynevezett hungarikumok termelésére, amelyek az európai piacon egyedi módon tudnak megjelenni, és ez megint csak versenyelőnyt jelenthet az agrárvállalkozások részére. Mindezen túl, úgy gondolom, a hatékonyan működő hazai mezőgazdasági kis- és középvállalkozások hozzájárulhatnak az élelmiszerárak letöréséhez, illetve csökkentéséhez is.

Mindezek alapján, mindezeket összegezve azt kell mondanom a Kereszténydemokrata Néppárt nevében, hogy támogatni tudjuk a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm. (Szatmáry Kristóf tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
77 68 2011.03.23. 15:58  1-177

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hazánk, Magyarország előttünk álló alaptörvény-tervezetének vitája során a szakmai műhelyekben és itt a Házban is sok érdemi észrevétel, javaslat, értékelés hangzott el. Sajnos, természetesen nem a javító, az őszinte, elfogadáson alapuló észrevételek, kritikák hangja, hanem - ahogy ez mifelénk szokott lenni - az érdemi vitát mellőző, gyűlöletre hangszerelt, megmondó partizánok hangja volt a leghangosabb. Sokféle jelzővel illették a benyújtott tervezetet, például a szellemisége avíttas, szövege ódivatú, mindez kihegyezve a tervezet preambulumát jelentő nemzeti hitvallásra. A megfogalmazott, sokszor bulvárízű ítéletek alapvetően nem érdemi vitát jelentenek, hanem ízlés, az önös, a zsákutcás politikum által meghatározott ízlés által kiváltott semmitmondást.

Miután köztudomású, hogy az ízlésben nincs vitának helye, sok szót nem érdemelnének a nyájas ítészek észrevételei, ha nem azt a történelmi valóságot, azt a keretet támadnák gyűlölettel, amely megalapozza a minden bizonnyal elfogadásra kerülő alaptörvénynek a magyar történelemre visszanyúló legitimitását. Szerintük nem korszerű, nem trendi maga az a szó, hogy hitvallás, testidegen a kereszténységre hivatkozás és a Szent Korona megemlítése.

Köztudomású, hogy a kereszténység benne van a magyar nemzet távoli és közeli múltjában és jelenében, a kultúrájában, az út menti keresztek léleknyugtató méltóságában, és ha nem is mindannyiunknak, de a társadalom lélekben emelkedettebb részének mindennapjaiban. Aki ezt tagadja, nem néz szembe a múlttal, nem fogadja el annak súlyos, de erőt adó örökségét. Szemét bekötve, tudatát rabságra ítélve tagadja alkotmányos örökségünket is, a történeti alkotmányt szimbolizáló Szent Koronát, amelynek tisztelete nélkül a hitvallásban nem lehetett volna megfogalmazható, hogy alaptörvényünk, jogrendünk alapja szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között.

Úgy érzem, a hitvallás lényegének jobb hangsúlyozásához nyugodtan lehet idézni József Attila A Dunánál című versének sorait: "Tudunk egymásról, mint öröm és bánat. / Enyém a mult és övék a jelen. / Verset írunk - ők fogják ceruzámat / s én érzem őket és emlékezem."

(12.50)

Kétségtelen, hogy az alaptörvény-tervezet valóban szakít a meghaladni kívánt 1949-es kommunista-diktatórikus gyökerű alkotmánnyal, amikor a magyar nemzeti hitvallással lelki, morális megalapozását kívánja megadni a XXI. század alkotmányának, amellyel megvan az esély arra, hogy a nemzeti egyetértéshez közelebb kerüljünk.

Ezért is jobban illenek az alaptörvény-tervezet Nemzeti hitvallás és Alapvetések fejezetéhez a következő jelzők: értékfelmutató, őszinte, összegző és szükséges. Tervezetünk a jövő alkotmányának tervezete. Őszinteségével, értékvállalásával reményeink szerint biztos támasz, erős háttér lesz a XXI. század magyar nemzetének akkor is, ha bajjal, nehézséggel kell megküzdeni; ha a jólét és a nemzeti kiteljesedés mellett a kivagyiságot, gőgöt kell úgymond helyre tenni.

Már most, 2011-ben nyilvánvalóan érzékelhető, hogy szükségünk lesz a jövőben az irányadó alaptörvényre, nehézségeink ma is szembeötlőek. A felelőtlen államvezetés legsúlyosabb következményét, az egész nemzetet elnyomorító államadósságot kezelni kell olyan időszakban, amikor Európa és a világ komoly változások előtt áll. A világban átalakulnak a gazdasági és politikai erőviszonyok; Európát megérintette annak veszélye, hogy nem tud a válságból befolyásos szerepét megtartva kilábalni; élelmiszerválság kialakulásának is megvan az esélye; a demográfiai helyzet megoldásának szükségessége nagyon sürgető; az arab világ forrong; természeti katasztrófák sújtják az emberiséget; új gazdasági és politikai erőközpontok alakulnak ki. Az aránytalan népességnövekedés, illetve -csökkenés miatt eltorzuló gazdasági törvényszerűségek eredményeként rohamosan változik, pusztul az embert körülvevő természeti környezet; bizonytalan a fosszilis energiaforrások alkalmazhatóságának időtartama, és ugyancsak bizonytalan a biztonságos és környezetkímélő energiatermelés.

A kihívásokra vállalást fogalmaz meg a tervezet nemzeti hitvallásról szóló fejezete: "Vállaljuk, hogy örökségünket, a magyar kultúrát, egyedülálló nyelvünket, a Kárpát-medence alkotta és természet adta értékét ápoljuk és megóvjuk. Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos felhasználásával védelmezzük az utánunk jövők életfeltételeit."

A vállalás teljesítéséhez szükséges elvárások, alkotmányos követelmények az alaptörvényben pontosan tetten érhetőek. A demográfiai helyzetből következő elvárás az Alapvetés K. cikkében jelenik meg elsőként, idézem: "Magyarország támogatja a gyermekvállalást. A családok védelmét sarkalatos törvény szabályozza."

Az alkotmány ma is védi a házasság és a család intézményét, újdonság viszont annak egyértelmű rögzítése, hogy házasságot férfi és nő köthet. Itt hadd idézzem Schanda Balázs professzor úr véleményét, aki a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának tanára, professzora, ami a következő: "A deklaráció fölöslegesnek tűnhet az Alkotmánybíróság 1995-ös élettársi kapcsolatokra vonatkozó határozata tükrében, hiszen ez rögzíti, hogy a házasság csak férfi és nő között jöhet létre. Azonban a határozat indokolásában az Alkotmánybíróság a házasság kultúránkban és jogunkban hagyományosan kialakult intézményéről szól, ami nyitva hagyja a lehetőséget, hogy később az Alkotmánybíróság a társadalmi, kulturális változásokra tekintettel új tartalmat adjon a házasság intézményének, azaz az alkotmányozót az óvatosság, az indokolt óvatosság vezeti, amikor a polgárok döntő többségének meggyőződésével összhangban rögzíti, hogy házasság csak nő és férfi között jöhet létre."

Az alkotmánytervezet a "cél-okság" elvén áll, ugyanis igazodva a ténylegesen kialakult élethelyzetekhez, nevezetesen, a család intézménye és a házasság mint nő és férfi önkéntes elhatározásán alapuló életközössége között nincs mindig direkt kapcsolat, ezért a tervezet nem csak a házasságon alapuló családot részesíti védelemben. A tervezet a házasság intézményét és a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját védi.

Tisztelt Ház! Élénk érdeklődést váltott ki a gyermekeket nevelőket esetleg megillető további szavazati joggal kapcsolatos felvetés. A nemzeti konzultáció eddigi megismert eredményét figyelembe véve a felvetésnek nincs nagy támogatása. Ennek ellenére személyes véleményem ebben a kérdésben az ügy támogatása felé hajlik.

Hadd tegyek egy kitérőt! Mellettem ülő képviselőtársam, Salamon László tanár úr, professzor úr ellenzi ennek a résznek az alaptörvénybe foglalását, a vele egy munkaközösségben dolgozó, már idézett Schanda Balázs támogatja. Ez is mutatja, hogy a vita a KDNP-n belül, illetve a képviselők között fennáll, ami jelzi önmagában is, hogy ez az alaptörvény-tervezet nem egy párttervezet, hanem egy vita eredményében kialakuló, konszenzust eredményező szöveg lesz.

Engedjék meg mindezeken túl, hogy indokoljam röviden álláspontomat. Magyarországot 1950 óta úgy kormányozzák - a polgári időszakokat leszámítva -, hogy minden válsághelyzetben a gyermekek rovására születnek az első döntések. Az emberekbe mostanra beleégett, hogy a gyermekvállalás semmilyen egzisztenciális jogot nem ígér, viszont sok rosszal fenyeget. A demográfiai csőd egész Magyarországot elsüllyedéssel fenyegeti. Ha változtatni akarunk ezen demokratikus keretek között, akkor a választójog átalakítása a legésszerűbb eszköz. Minden gyermek élete egy sor napi kötelességet terhel másokra. Természetes gyakorlat, hogy a gyermek szükségletét valaki fedezi: ha kárt okoz, helytáll helyette; ha bármilyen költséget generál, azt kifizeti. Aki állja a gyermek költségét, azaz felelősséget visel a felnövekedéséért, az gyakorolhassa a gyermek választójogát, a szülő, nevelő artikulálja a gyermek politikai érdekét.

Új történelmi helyzet van: a tartós házasság és a kétszülős család modellje egy nemzedék alatt kisebbségbe szorult a társadalomban, ennek következménye a születésszám megállíthatatlan csökkenése. Összességében a tömeges fogamzásgátlással élő "fejlett nyugati társadalmak" súlyos demográfiai válságban vannak. Ez történelmi kihívás, ami kikényszeríti a választ. Minden európai nép rá fog kényszerülni a történelmi választásra; mi vagyunk a legrosszabb helyzetben, nekünk kell először válaszolni a kihívásra, nem várhatunk valamilyen nyugati példára.

A jogi ellenérv azt mondja, hogy a javaslat ellentétes a mostani választójogi alapelvekkel, viszont a jogtörténetben jól kirajzolódó folyamatot koronázna meg a szavazási jog biztosítása. A gyermek alávetettségét, kiszolgáltatottságát a történelemben korszakról korszakra enyhítették, például a Taigetosz vagy a római jog ősi változatában megengedte, hogy az apa saját elhatározásából megölje vagy eladja gyermekét. Már ez is a múlté, és a gyermek szavazójoga kiemelné őket a politikai gyakorlatban betöltött pofozógép szerepükből - például Bokros-csomag. Merjünk bátrak, proaktívak lenni!

A javaslat összeegyeztethető minden élő demokratikus eszménnyel. A kereszténydemokratáknak jó, mert az élet érték, és ezzel az elutasított életek arányát látható mértékben csökkenteni lehet, többen merik majd vállalni a második, netán harmadik, többedik gyermeket. A konzervatívoknak jó, mert az élet érték, és a gyermek értéke a társadalmon belül megnövekszik. A baloldaliaknak, liberálisoknak jó, mert egész politikai ethoszuk az emancipáción alapul, és mostanra a gyermekek politikai jogának hiátusa az utolsó nagy emancipációs deficit. Annak feltételezése, hogy a szülők tömegesen képtelenek felmérni gyermekük politikai érdekét, egyben azt is jelenti, hogy a felnőttek nem képesek felmérni a saját politikai érdeküket. Aki ilyet állít, lényegében tagadja a demokráciát. Mindezen indokok mellett a Szabadság és felelősség XXI. cikke (2) bekezdésének elfogadását javasolom megfontolni.

A fenntartható fejlődés biztosítását mint alkotmányos elvárást már az Országgyűlés alkotmány-előkészítő eseti bizottsága alkotmányos alapértékként kívánta rögzíteni. Nevezetesen: "Az állam feladata a fenntartható fejlődés biztosításával a gazdasági és szellemi jólét elősegítése, valamint a környezetvédelem. A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely úgy elégíti ki a jelen nemzedékek szükségleteit, hogy az nem sérti a jövő nemzedékek szükségleteinek kielégítését." "A Magyar Köztársaság gazdasága olyan piacgazdaság, amely a gazdasági tevékenység és a tisztességes verseny szabadságán, a környezet védelmén, a fogyasztók jogainak védelmén és az egyén felelőssége mellett elismert szolidaritáson alapul."

A hitvallás fejezeténél már korábban rögzített vállaláson túl a tervezet e tekintetben világosan fogalmaz az Alapvetés O. és P. cikkelyeiben.

(13.00)

O. cikk: "Magyarország védi és fenntartja az egészséges környezetet. A természeti erőforrások, különösen a termőföld és az ivóvízkészlet, valamint a biológiai sokféleség és a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége." P. cikk: "Magyarország a béke és biztonság megteremtése és megőrzése, valamint az emberiség fenntartható fejlődése érdekében együttműködésre törekszik a világ valamennyi népével és országával." Ezek nagyon tömör és világos elvárások, alkotmányos követelmények, amelyek alkalmazása a konkrét jogalkotásban fog megtestesülni, és a lényegesebb kérdésekben sarkalatos törvények formájában.

Az idézett szöveg szikárságával szemben részletesebb, pontosabb szabályozást követelve több ellenvetés is érkezett. Az ellenvetésekkel szemben azt lehet mondani, amit az előbb is mondtam, hogy a sarkalatos törvényekben fog ez megjelenni. Említést érdemel a Szili Katalin képviselő asszony által benyújtott, baloldali ihletettségű javaslat, amely "a köztársaság céljai" fejezetben, valamint "az állampolgárok alapvető jogai" részben a mi tervezetünkben idézett követelményeket is tartalmazza, kiemelve a jövő nemzedékének jogát az egészséges környezethez, amivel egyet lehet érteni.

A két javaslat - az általunk benyújtott, valamint a Szili Katalin által benyújtott - egyike sem tartalmaz olyan széles körű, sokszor önmagukat ismétlő előírásokat, mint amilyeneket a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa, valamint a különböző civil szervezetek javasoltak. Ettől függetlenül a fenntarthatóság megfogalmazott követelményei világosak és egyértelműek, elegendőek a megfelelő jogi szabályozás kialakításához, már csak azért is, mert az uniós tagságunk miatt az Unió előírásait vállalnunk és teljesítenünk kell. Megjegyzem, hogy a fenntarthatóság területén az Unió rendelkezései döntően rendeleti szintűek, azaz kötelező érvényűek.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amint beszédem elején részletesen kifejtettem, a T/2627. számú alaptörvény-javaslatot nagyon értékes jogalkotási produktumnak tartom. A benne foglalt alkotmányos jogok, intézmények egy erkölcsi értelemben is erős, jól működő társadalom és állam elérésére adnak esélyt. Vita lehet a szövegen, a stilisztikán, az intézményi hangsúlyon, ezeket még lehet a vita során módosítani. De a reménybeli elfogadás után, ahogy Horatius, a római költő mondta: nonum prematur... - azaz szabad fordításban: a művet hagyjuk érni. Az érlelők pedig a tervezet elfogadása után legyenek a demokratikusan megválasztott képviselők és az alaptörvény intézményesített őre, az Alkotmánybíróság.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 273 2011.05.02. 1:47  266-314

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a fenntartható fejlődés bizottságának előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A fenntartható fejlődés bizottsága május 2-án megtartott ülésén 12 igen és 3 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta. A bizottság ülésén elhangzott, hogy a törvényjavaslat fontos, a fenntartható fejlődés szempontjából kiemelt értékeket is képvisel, nevezetesen: a törvényjavaslat a települési térségben 5 hektárt meghaladó kiterjedésű vagy 300 lakás elhelyezésére alkalmas új lakóterület kijelölését csak bizonyos feltételek mellett engedélyezi.

(21.30)

Fontosnak tartottuk azt, hogy az agglomerációs törvényjavaslatban az erdőgazdálkodási térség aránya közel 29 százalékra fog nőni remélhetőleg, és azt is, hogy a mezőgazdasági térség szabályozása az erdőgazdálkodási térséghez hasonlatosan az országos területrendezési törvény módosításával összhangban módosul. Eszerint a mezőgazdasági térség legalább 75 százalékát kell mezőgazdasági terület kategóriába sorolni.

A bizottsági ülésen elhangzott az is, hogy nagyon gondos, hosszas előkészítés után a helyi települések szerkezeti tervéhez igazodóan történt meg a jogszabály alkotása, amely nélkül ez a törvény ilyen formában nem kerülhetett volna benyújtásra. Összességében a bizottság - megismétlem - elfogadásra javasolta a törvényjavaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 155 2011.06.06. 1:11  154-157

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A fogadóórámon gondokat jeleztek az onkológiai betegségeket gyógyító gyógyszerek felírási gyakorlatával kapcsolatban, nevezetesen, hogy ezeket a gyógyszereket csak szakrendelésen lehet fölíratni, amely a betegeknek nagyon kényelmetlen. Az egyik beteg elmondta, hogy négy és fél órát várt egy receptfelírásra, a szakrendelésen mellette pedig többen várakoztak, és ugyanannyi órát vártak. Véleményem szerint ez a hosszú várakozás megalázó, és nem szolgálja a betegek egészségét.

Álláspontom szerint az onkológiai betegellátás a kapcsolódó ellátási feladatok sokrétűsége miatt kiemelt figyelmet érdemel. A jelenlegi gyakorlat pedig csak korlátozottan képes ennek megfelelni. Tudtommal a Semmelweis-terv is foglalkozik azzal, hogy a betegutakat átszervezze, illetve az ellátórendszert átalakítsa.

A kérdésem az, hogy van-e a kialakult helyzetre értelmes magyarázat. Milyen megoldásokat tartana jónak a tárca? Tervezi-e a kormány, hogy a rosszindulatú daganatos betegségek komplex ellátása olyan rendszerben történjen, ahol a különböző ellátások egymásra épülnek?

Kérem megtisztelő válaszát. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)

(17.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 245 2011.06.15. 3:13  242-354

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A gazdasági és informatikai bizottság 2011. VI. hó 14-én tartott ülésén 18 igen szavazattal, 4 tartózkodással, 4 ellenében általános vitára alkalmasnak tartotta a T/3359. számú törvényjavaslatot, amely a nemzeti gazdasági és társadalmi tanács megalapításáról és annak működéséről szóló törvényjavaslat volt.

A vitában értékelte a bizottság azt, hogy a törvény a kormánytól független konzultációs javaslattevő, tanácsadó szervezetet hoz létre, amely általános értelemben véve a nagy társadalmi összefüggések, a gazdasági élet általános összefüggését is vizsgáló, arról tanácsot, véleményt és állást foglaló szervezetet hoz létre.

A vita során tudomásul vette a többségi álláspont, hogy ennek a nemzeti gazdasági és társadalmi tanácsnak a megalapításával megszűnik az úgynevezett Országos Érdekegyeztető Tanács, valamint a Gazdasági és Szociális Tanács, illetve a Gazdasági Érdekegyeztető Fórum is. E törvényjavaslat elfogadásával azt a legitimációs hiányt is pótolja az Országgyűlés, amely az említett szervezetekkel kapcsolatban alkotmánybírósági határozat tükrében is fennáll. Megjegyzem azt, hogy például az Országos Érdekegyeztető Tanács 2009-ig mindenféle magasabb szintű jogi megalapozottság nélkül működött, mintegy szokásjog alapján.

Tudomásul vette a többségi határozat azt is, és üdvözölte: annak ellenére, hogy egészen más szerepe lesz a nemzeti gazdasági és társadalmi tanácsnak, az ágazati érdekegyeztető fórumok nem szűnnek meg. Továbbra is a bérvitában, a munkavállalói és a munkáltatói érdekképviseletekben, a munka világában végbemenő egyeztetések hatályban maradnak, az azzal kapcsolatos szerepeket, eljárásokat maguk az érintett felek fogják kialakítani. Ennek egy nagyon biztos jele, hogy a hatályos munka törvénykönyvének 16. §-ában meghatározott egyeztetési kötelezettséget a jelen törvényjavaslat nem törölte el. Ez az egyeztetési kötelezettség annyit tesz ki, hogy a munkaügyi kapcsolatok és a munkaviszonyt érintő országos jelentőségű kérdésekben a kormány most már az új nemzeti gazdasági és társadalmi tanáccsal köteles egyeztetni. Ez is mutatja, hogy az az ellenzéki vélemény, amely szerint a kormány fölszámolja az érdekegyeztetés rendszerét, nem valós, hanem egyszerűen hamis.

Mindezek alapján a többségi határozat értelmében a T/3359. számú törvényjavaslat elfogadását indítványozom.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 269 2011.06.15. 2:19  242-354

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon sajnálom Józsa képviselő urat, de nagyon korán ment ma haza, mert a fáradtság jeleit látom rajta, ugyanis a két legutóbbi felszólalásában, ha visszatekintünk az előző napirendi pontra, két ellentmondásos állítást fogalmazott meg.

Az egyik az volt, hogy a MOL részvényeinek megvásárlásakor nincs vagyonnövekedés, mert IMF-hitelt használunk fel. Természetesen, akkor az ő szempontjából lenne vagyonnövekedés, ha az IMF-hitelt nem részvényvásárlásra, hanem mondjuk, szociális kiadásokra költenénk el. Most meg azt mondta, hogy ugyan nincs gödörben az ország, mert egyébként meg tudtuk vásárolni a MOL-részvényeket.

Ebben valami kis rendet kellene tenni, tisztelt képviselő úr, de úgy látszik, nem az a fontos, hogy mi a valóság, hanem hogyan lehet valamilyen érdekes, az újságírók számára is hangzatos mondatokat elmondani.

Még egyszer mondom, az előző hozzászólásomban is említettem: az egyeztetés rendszere nem szűnik meg. Konkrétan: a minimálbér jogszabályi megfogalmazásánál a kormányzatnak van felelőssége, de az, hogy milyen módon jut el ennek a meghatározásához, azt az Mt. 16. §-a alaposan leírja, azaz az Országos Érdekegyeztető Tanács helyébe lépő nemzeti, gazdasági és társadalmi tanáccsal a kormány egyeztetni köteles az Mt. hatályos szövege szerint.

Természetesen az más kérdés, és egy kicsit visszacsatolnék Gúr Nándor képviselő úr felvetésére, hogy kik jártak jól meg rosszul az adórendszerrel, pontosan az a szégyen, hogy a szakszervezetek, az érdekképviseletek a munkáltatókkal szemben nem tudtak kellő harcot, kellő érdekérvényesítést alkalmazni. No, most itt a pálya, itt a lehetőség, ezt szolgálja (Az elnök a hozzászólási idő leteltét jelzi.) a nemzeti gazdasági és társadalmi tanácsról szóló törvény is, mert megadja a lehetőséget a tényleg érdekelt munkáltatóknak és a munkavállalóknak az egyeztetésre. Ebben a javaslat nem korlátozza őket. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 281 2011.06.15. 2:12  242-354

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Schiffer képviselő úr hozzászólását én nagyra értékelem. Ezek után mit mondhatnék, mit kérjek? Egy sört. Ugyanis Józsa képviselő úr nem velem vitatkozik, hanem az akkor működő Költségvetési Tanáccsal.

Az is nyilvánvaló tény - Gúr Nándor úrnak elmondhatom -, hogy a munkavállalói érdekképviselet érdekérvényesítő rendszere az elmúlt húsz évben a nullával volt egyenlő. Én azt nem tekintem eredményes érdekképviseletnek, hogy az önkormányzati működtetésű cégek, az állami tulajdonú cégek munkavállalói, a közalkalmazottak szakszervezeti felbujtásra kimennek, sztrájkolnak, tüntetnek. Itt sokkal nagyobb tétről van szó, ami eddig nem történt meg, hogy minden munkavállaló egyaránt jól legyen képviselve az érdekképviseletek által, a szakszervezetek által. Az a szakszervezetek óriási hibája és mulasztása az elmúlt húsz év alatt. És ezt a rendszert akarják önök fenntartani, hogy politikai eszközként mindig tudjanak valamit tenni az önkormányzati tulajdonú cégek, a közalkalmazottak, köztisztviselők, valamint az állami tulajdonú cégek munkavállalóinak mozgósításával.

Most az a lehetőség jön mind a két fél számára, a munkavállalók és a munkáltatók számára, a gazdaság élet szereplői számára, hogy egymással értsenek egyet. A kormány ezután belátása szerint, az ország lehetőségétől függően, hozzá kell tennem, a Költségvetési Tanács új alaptörvényben meghatározott funkcióihoz igazodva dönt arról, hogy milyen legyen a minimálbér, milyen foglalkoztatási feltételeket írjon elő. Tessék, szabad a pálya az érdekképviseleteknek meg a munkáltatóknak, lehet dönteni, lehet egymással megegyezni, és ha jó megegyezés lesz az ország javára, nyilvánvaló, ebben az egyeztetésben - ahogy az Mt. 16. §-a előírja - részt fog venni a kormány is.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 321 2011.06.15. 2:23  242-354

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha jól értem és jól látom a vita menetét, nagyon fontos kérdés ebben a törvényjavaslatban az, hogy hárompólusú lesz-e az egyeztetés vagy többpólusú. Az európai érdekegyeztetés rendszerében mind a kettőre van példa. Van hárompólusú egyeztetés, de Németországban kétpólusú, a szlovén viszonyokat viszont nem ismerem. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a kilencvenes években a gyenge szakszervezetek miatt sikerült az energetikai szektort privatizálni.

De ami nagyon fontos: még a vita elején jeleztem, hogy ezek az egyeztetések nem szűnnek meg. A jelenleg hatályos munka törvénykönyve 16. §-a - ezt egyszer már mondtam - azt mondja, hogy a munkaügyi kapcsolatokat és a munkaviszonyt érintő országos jellegű kérdésekben a kormány az Országos Érdekegyeztető Tanáccsal egyeztetni köteles. Magyarul ez azt jelenti, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsban bent van a kormány, ott egyeztetnek, megállapodnak valamiben, majd hogy eleget tegyenek a munka törvénykönyve 16. §-ának, a kormány arrébb megy, és újra egyeztet az Országos Érdekegyeztető Tanáccsal. Valami nem működhetett, és az egész rendszernek az volt az álságos jele, hogy olyan szabályok szerint működött az Országos Érdekegyeztető Tanács és az érdekegyeztetés rendszere Magyarországon, hogy átláthatatlan és következetlen volt, s emiatt a felelősséget elég vastagon el lehetett maszatolni.

Az előttem szólókkal ellentétben én úgy gondolom, az egyeztetés rendszerében nem arról van szó, hogy az új tanács egy felsőház lesz, hanem - ha már belemegyünk ebbe az alkotmányjogi megközelítésbe - inkább azt kell mondani, hogy mi ennek a tanácsnak leszünk a felsőháza, mert az ott megfogalmazott konszenzuson alapuló igényeket fogja majd a törvényhozás, a kormány - mint döntéshozó és mint felelősséggel rendelkező - az akaratát közvetíteni, illetve kinyilvánítani. Úgy látom, hogy ebben a kérdésben van egy nagy csúsztatás. Tehát nem arról van szó, hogy megszűnik az érdekegyeztetés, hanem arról, hogy a hárompólusú helyett kétpólusú lesz, amelyben a hatályos szabályok szerint utólag a kormány is részt fog venni.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 331 2011.06.15. 0:18  242-354

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Tényleg nagyon rövid leszek, nem használom ki a két percet.

Való igaz, amit már egy korábbi hozzászólásomban említettem, Józsa képviselő úr nagyon fáradt, ezért hadd mutassam be neki László Tamást, a Fidesz országgyűlési képviselőjét.

Köszönöm a szót. (Derültség a kormánypárti padsorokban. - Dr. Józsa István: Úgy tudtam, hogy KDNP-s vagy. - László Tamás: Nem.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 339 2011.06.15. 1:48  242-354

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót. A képviselő asszony tévesen idézte a munka törvénykönyvét, az a 17. §, amiről beszélt. Én a 16.-ról beszéltem, amelynek jelenleg hatályos szövege az OÉT-tel írt elő egyeztetési kötelezettséget a kormánynak. Tehát az OÉT-tel tárgyal a kormány, megegyezik valamiben a munkavállalókkal és a munkaadókkal, majd fogja magát, és egy tudathasadásos állapotban kimegy, és egyeztet saját magával.

Ezért mondtam az előbbi hozzászólásomban, hogy az egész rendszernek ez volt az abnormalitása, és egy elfedő, kendőző, mindenféle maszatolós rendszert mutatott be ez a módszer.

(20.10)

Jelen pillanatban ezzel az előterjesztéssel világossá válnak a hatáskörök, világossá válnak a döntési pozíciók, világossá válik az, hogy ki kivel konzultál és mikor és a döntés-előkészítés melyik szakaszában. Azt követően azt senki nem tudja elvenni sem a kormánytól, sem a parlamenttől, hogy a politikai felelősséget felvállalva döntsön. Eddig is a kormány döntött rendeletben, hogy milyen mértékű lesz például a minimálbér. Igaz, hogy egyeztettek egymással, most is egyeztetni fognak, mert ez az egyeztetési kötelezettség fennmarad a 16. § értelmében. De nem saját magával fog egyeztetni, mert amíg bent van az OÉT-ben, addig saját magával kell hogy egyeztessen az Mt. 16. § alapján. Ez a maszatolás fog megszűnni, és dönteni politikai és szakmai felelősség mellett a kormánynak kell. Ezt senki nem vitatja el tőle, és nem ez az üzenete az egész történetnek.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 95 2011.06.21. 2:52  90-152

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A gazdasági és informatikai bizottság 2011. június 20-án tartotta ülését, amely ülésen 18 igen és 8 nem szavazat mellett a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta.

Meg kell mondani, hogy a bizottságban nem alakult ki érdemi és hosszú vita. Úgy tudom, hogy az ellenzéki képviselők részéről lesz különvélemény. Az bizonyos volt a többségi álláspontot képviselők számára, hogy a hatályos közbeszerzési törvény nem elégítette ki azokat a követelményeket, amelyek az elmúlt 10-15 év alatt folyamatosan megfogalmazódtak mind az ajánlatkérők, mind az ajánlattevők részéről, nevezetesen, hogy a szabályozás átlátható legyen, a törvény által biztosított eljárás gyors és hatékony legyen, és hatékonyan fejeződjék be. Jellemzően hiányoztak a magyar prioritások érvényesítésének lehetőségei.

Ha végigvizsgáljuk a tervezetet, meg kell mondani, hogy a tervezet nagyjából és egészében megfelel az elvárásoknak, kísérletet tesz arra, hogy a gyakorlatban is sokkal jobb és alkalmazhatóbb közbeszerzési törvényt fogadjunk el. Meg kell mondanom azt is, hogy természetesen az írott szöveg, a törvény szövege kapcsán a gyakorlat próbája esetén lehet majd értékelni ezt a szöveget, hogy milyen módon tudja ezeket a célokat megvalósítani.

Az mindenesetre biztató, hogy az eddigi 402 paragrafus helyett mindössze 175 paragrafusból álló, átláthatóbb törvénytervezet van előttünk. Az is biztató, ahogy Bóka képviselőtársam elmondta, hogy a körbetartozások, az eljárások gyorsasága kapcsán, és az előterjesztő képviseletében az államtitkár úr is kiemelte azokat a fontos sarokpontokat, csomópontokat, amelyek alapján nagyon reményteli a törvény szövege.

Természetesen a gazdasági és informatikai bizottság tagjai azt is felvetették, hogy némi módosításra szorul, amit a módosító javaslatokkal fogunk javítani. Összegezve még egyszer elmondhatom, hogy a gazdasági és informatikai bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta a törvénytervezetet.

Köszönöm a szót. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

(12.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 105 2011.06.21. 10:23  90-152

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Elöljáróban azt kell rögzítenem, hogy a közbeszerzés az államháztartás működtetésének egyik legfontosabb, formájában eljárásjogi, de tartalmi szempontból a közösségi források elosztásának fontos meghatározó eszköze és a közélet tisztaságának igen érzékeny indikátora.

A közbeszerzési törvény szabályai az elmúlt évtizedben sok változáson estek át. A változások szinte minden esetben a gyorsabb, átláthatóbb, eredményesebb eljárást biztosító, a gazdasági igényekhez jól igazodó törvény megalkotásnak igényét fogalmazták meg. Elmondható, hogy ezek az igények nem teljesültek elfogadható szinten.

Az előttünk levő új törvény tervezete reményeink szerint közelít az elvárásokhoz, alkalmazása jogkövető magatartás esetén teljesíteni fogja az államháztartás megnövekedett és szigorúbb elvárásait. A 2003. évi CXXIX., közbeszerzésekről szóló törvény felülvizsgálata és új törvénnyel történő teljes felváltása kiváló példája annak, hogy Magyarország mint az Európai Unió tagállama, egyidejűleg tud megfelelni a uniós jog összetett szabályrendszerének, és ezen keretek között messzemenően érvényesíti a nemzeti szempontrendszernek megfelelő eljárási szabályokat, prioritásokat is.

Az uniós értékhatárt elérő eljárásokra vonatkozó rendelkezések előkészítése során a kormány nem csupán az idevonatkozó közösségi jogi szabályozást, hanem az azzal összefüggő európai bírósági joggyakorlatot - szerződések megkötése és módosítása - és az Európai Bizottság értelmező jegyzeteit - versenypárbeszédi eljárás - is figyelembe vette. Utóbbiak kifejtik, árnyalják az irányelvi szabályokat, és támpontokat adnak valós nemzeti mozgásterünk megfelelő felismeréséhez.

A jogalkotás során a fentiek felismerése még további, a jogszabály minőségét megalapozó előkészítő munkához vezetett, a jog-összehasonlítás hasznosságát felismerve 10 másik tagállam közbeszerzési szabályozásának tanulságait is levonva építi a magyar joganyagot. A szabályozás megalkotásának időszerűsége vitathatatlan. A hatályos törvény 2003 óta számos módosítással terhelt szövege átláthatatlan, bonyolult, és ennek megfelelően lassú és átláthatatlan eljárásokhoz vezetett, amelyek az elmúlt évek gyakorlati tapasztalatai alapján a verseny tisztaságát, a közpénzek átlátható felhasználását nem tudták biztosítani.

A tisztelt Ház előtt levő javaslat és a kormány egyik legfőbb célja, hogy ezen a téren érjen el fordulatot jelentő változást a törvény átlátható szerkezetével, a kizáró okok részletesebb meghatározásával, az indokolatlanul hosszú alvállalkozói lánc kialakulását gátló szabályokkal, a garanciális közbeszerzési alapelvek minden esetben történő alkalmazásának rögzítésével. Ugyanakkor emellett egyidejűleg érdemi lépéseket tesz az eljárás gyorsítása érdekében is a közösségi jog által megengedett minimális határidők alkalmazásával, továbbá az igazolásokkal, nyilatkozattételekkel kapcsolatos adminisztratív terhek csökkentése révén.

Az igazolási kötelezettségek eddigi rendszere - hiteles másolatok, közjegyzői okiratok, követelmények túlzott száma - jelentős adminisztratív többletterheket okozott az ajánlattevő vállalkozásoknál. Erre tekintettel a fő szabályozási irány - a javaslatban foglaltakkal egyetértve - az egyszerű másolatok szélesebb körben történő felhasználhatósága irányába kell hogy mutasson.

Mindazonáltal az egyszerűsítő szándék nem vezethet más elvi célok sérelméhez, és nem gyengítheti az ajánlatkérő helyzetét, jogi lehetőségeit. Utóbbi követelményre tekintettel szerepel a javaslatban több helyen a dokumentumok eredetiségének vagy hitelességének vizsgálati lehetősége vagy a kizáró okok kapcsán az igazolási módok kormányrendeletben történő szabályozásnak lehetősége, amelyre a javaslat indokolása kifejezetten hivatkozik.

A javaslatban szereplő említett igazolási kötelezettségre tekintettel tehát szükséges egyértelműen összehangolni az egyszerű másolatok beadhatóságára vonatkozó rendelkezést, a speciális igazolásra vonatkozó előírásokkal. Ezzel összefüggésben fel kívánom hívni a figyelmet különösen az adókötelezettségek teljesítésére vonatkozó igazolásokra, a bankszámlával összefüggő igazolásokra vagy az ajánlati biztosítékok igazolására.

Utóbbi tárgykörben például egy bankgarancia nem lenne érvényesíthető egyszerű másolatban rendelkezésre álló dokumentum alapján, így az ajánlatkérő valós és hatékony jogi garanciáját csak egy minősített dokumentum biztosíthatja.

A javaslat a közbeszerzési eljárásból történő kizárást jelentő esetköröket a hatályos törvénynél részletesebben fogalmazza meg. Teret nyer számos, következetesen deklarált kormányzati szándék, az adóelkerülő off-shore vállalkozási forma elleni védekezés, az átlátható tulajdonosi háttér, az etikus magatartás követelménye.

Ezen a téren van egy esetkör, amelyre még a javaslat nem terjed ki; az az eset, ha valamely ágazati jogszabály speciális ágazati szempontból tilalmaz jogviszonyokat, szerződéskötést bizonyos gazdasági szereplők között. Ennek egyik esete a közszolgáltatási közbeszerzéseknél például az energetikai ágazati jog terén az Európai Unió harmadik energiacsomagjából fakadó tilalom. Erre a helyzetre egy új közbeszerzési törvényben éppúgy figyelemmel kell lenni, mint ahogy a közbeszerzési szabályrendszer évek óta figyelembe veszi ellenkező előjellel, ha valamely gazdasági szereplőt jogszabály jogosít fel egy tevékenység kizárólagos végzésére.

Az előbbiek szerint tehát az ágazati jogszabályok előírásának tiszteletben tartására csak a kizáró okok újabb esetköre biztosíthat lehetőséget. A javaslat által bevezetni kívánt új kizárási esetkörrel összefüggésben szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a szakmai-etikai szabályok megszegésének kizáró okként történő megjelölése önmagában még nem biztosítja eléggé hatékonyan, hogy a közbeszerzésben részt venni kívánó gazdasági szereplők magatartásukat megfelelő etikai szabályrendszerhez tudják igazítani. Sőt, ha ilyen rögzített elvárásrendszer nincs, az a kizárási feltétel gyakorlati alkalmazhatóságát is megkérdőjelezheti. Erre tekintettel - hasonlóan az egyes gazdasági szereplők által önként alkotott belső etikai kódexekhez - szükségesnek látom a kizáró ok alkalmazásának lehetőségét egy közbeszerzési etikai kódexszel megerősíteni.

A javaslat a közösségi szabályokat tiszteletben tartva lépéseket tesz közbeszerzési jogorvoslat hatékonyságának javítása érdekében. A jogorvoslati idő rövidülése, a Közbeszerzési Döntőbizottság elvi döntéseinek bevezetése várhatóan meghozza a szükséges eredményeket ezen a téren. Ugyanakkor a jogorvoslati eljárással összefüggésben az ajánlatkérő védelme további eszközt igényel. Egyelőre ugyanis egy eredménytelen jogorvoslat esetén az ajánlatkérő hátrányt szenvedhet annak ellenére, hogy ez esetben éppen ő a jogkövető magatartás tanúsítója.

Hátrány az, ha az ajánlatkérőnek - hosszabb ideig tartó jogorvoslati eljárás esetén - a körülmények időközben bekövetkezett változására már nem állna érdekében a szerződést változatlan feltétekkel megkötni; ennek ellenére erre köteles.

(12.50)

Ezzel szemben az ajánlattevő számára biztosított, hogy döntsön arról, ajánlatát fenntartja-e. Így éppen a közpénzekkel gazdálkodó szereplő nem lenne védve egy számára már előnytelenné váló szerződés megkötésére vonatkozó kötelezettséggel szemben.

Végezetül, üdvözölve a közbeszerzési eljárás szabályrendszerének valamennyi különös eljárásra kiterjedő meghatározását, a közszolgáltatói közbeszerzés terén szükségesnek látunk egy javaslatban nem szereplő specialitás figyelembevételét. A javaslat az építési beruházások átadás-átvételi eljárását 25 napban maximalizálja. Ezzel szemben a közszolgáltatások ellátásához szükséges infrastruktúra sajátos építményeinél, például villamos vagy gázvezeték, kompresszorállomások s a többi, a hatósági előírások hosszabb határidejű, úgynevezett próbaüzemet határoznak meg. A próbaüzem az előírások értelmében akár több hónapig is eltarthat, az átadás-átvételre a beszerzés jellegéből adódóan csak az eredményes próbaüzemet követően kerülhet sor jogszerűen.

Tisztelt Ház! Az előterjesztés előbb említett úgymond gyengeségét módosító indítványokkal ki lehet javítani, amelyek eredményeként egy korszerű, a magyar prioritásokat jól kezelő közbeszerzési törvényt tud a tisztelt Ház elfogadni. Mindezek alapján a KDNP-frakció a javaslat elfogadását támogatni tudja.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 229 2011.06.21. 2:05  198-236

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Két percben szeretnék reagálni itt az előbb elhangzottakra. Nem akartam hozzászólni, mert nem az én profilom ennek a törvénynek a vitele, illetve ennek a gazdasági hátterét sem ismerem igazából. De azért azt el kell mondanom, hogy félelemmel töltenek el az elhangzott szavak, ugyanis egy olyan nemzethalál-víziót látok itt, aminek a megalapozottsága iránt igencsak kételyeim vannak.

Megmondom, miért van nekem kételyem. Ugyanis olyan állítások hangzottak el a törvény szövegével kapcsolatban, amelyek tételesen nem igazak. Például Scheiring Gábor úr elmondta, hogy a szabályozott ingatlanbefektetési társaság nem kerül a cégnyilvántartásba, és úgy fog működni a tőzsdén. Ez egyszerűen nem igaz, tisztelt képviselő úr, és megnéztem az előterjesztést, annak a 3. §-a igen világosan beszél, a szabályozott ingatlanbefektetési társaságra a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény és a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény rendelkezéseit a törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

Végigfutva a tervezet szövegét, egyértelműen megállapítható, hogy nincs olyan kitétel, amely szerint ezt a nyilvánosan működő részvénytársaságot ne kellene a cégnyilvántartásba bejegyeztetni, illetve ne kellene megfelelnie az egyébként a tőzsdei működéshez szükséges egyéb kellékeknek.

Ha az önök nemzethalál-víziói, ha az önök látomása a tekintetben, hogy itt egy katasztrófa következik be a gazdaságban, ilyen megalapozottak, mint az ön állítása, akkor nyugodtan el lehet ezt a törvényt fogadni.

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 237 2011.06.21. 4:36  236-254

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a gazdasági és informatikai bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. törvény módosítása az alaptörvény elfogadása miatt vált szükségessé. Az alaptörvény 23. cikke intézményesíti az önálló szabályozó szervet és annak alapvető szervezeti jogállására vonatkozó követelményeit, a 42. cikke pedig kimondja, hogy a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét ellátó szervre vonatkozó szabályokat sarkalatos törvényben kell meghatározni. Ezért törvényben kell rögzíteni, hogy a felügyelet önálló szabályozó szerv, és az intézmény megerősítése érdekében újra kell szabályozni az eddigi működési kereteket is. A PSZÁF függetlenségét igen karakteresen jelzi az is, hogy a törvénytervezetet nem a kormány, hanem a gazdasági bizottság nyújtotta be.

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvény hatálybalépése óta eltelt időszak tapasztalatai, valamint a piaci szereplők részéről érkezett kezdeményezések szerint indokolt a szabályozási jogkörök megerősítése és bővítése. Ennek megfelelően a javaslat felhatalmazást ad a felügyelet elnöke számára, hogy rendeletben állapítsa meg a következőket: a pénz-, tőke- és biztosítási piac, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár, a magánnyugdíjpénztár, továbbá a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató tekintetében az igazgatási szolgáltatási díjak mértékét, valamint a díj beszedésére, kezelésére, nyilvántartására, visszatérítésére vonatkozó részletes szabályokat - ennek megfelelően az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény is módosul -, a függő és független biztosításközvetítői, valamint a pénzügyi szolgáltatásközvetítői hatósági képzésre, a hatósági képzés során szerzett, a felügyelet által kiadott pénzügyi szolgáltatás közvetítésére feljogosító tanúsítvány megszerzésének feltételeire és érvényességének követelményeire vonatkozó szabályokat, valamint az egyes fogyasztóvédelemmel kapcsolatos szabályokat.

A javaslat biztosítja a szervezet folyamatos likviditását, valamint lehetővé teszi a civil fogyasztóvédelmi szervezetek tevékenységének támogatását is, ami hozzájárulhat a tudatosabb fogyasztói kultúra kialakulásához. A fogyasztóvédelmi bírságokból származó bevételt lehet erre a célra fordítani.

Fontos változás, hogy míg jelenleg a két alelnököt a felügyelet elnökének javaslatára, illetve előterjesztésére a miniszterelnök nevezi ki vagy menti fel, a módosítás szerint a továbbiakban ez a jogkör kizárólag a PSZÁF elnökének a kezében lesz. A törvénymódosítás rögzíti továbbá, hogy az alaptörvény alapján a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvény mely rendelkezései minősülnek sarkalatosnak. E tekintetben sarkalatos szabályozást jelent az intézmény elnevezése, hatáskörének meghatározása, feladatának meghatározása, a tisztségviselők kinevezése, felmentésének szabályai, a békéltető tanácsra vonatkozó szabályok, valamint a díjfizetési és rendeletalkotási szabályokra vonatkozó részek lesznek sarkalatos törvényi státusúak, tehát a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges a módosításukhoz.

Ez a törvényjavaslat nem lényeges részekben módosítja a PSZÁF eddigi szabályozását. Azt legutoljára 2010-ben fogadtuk el. Úgy gondolom, hogy - figyelemmel az alaptörvény hatálybalépésére - ez a remélhetőleg a Ház által elfogadott törvénymódosítás 2012. január 1-jén fog hatályba lépni.

Kérem a törvény elfogadásának támogatását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 253 2011.06.21. 6:23  236-254

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr.

Tisztelt Ház! Először is hadd köszönjem meg a bizottságok támogató véleményét, ugyanis, ahogyan elhangzott a bizottsági vitában, a gazdasági és informatikai bizottság is, amikor ennek a törvényjavaslatnak a benyújtásáról döntött, azt rögzítettük, tekintettel arra, hogy a 2010-ben a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvényt módosítottuk, ez az előterjesztés kizárólag technikai jellegű, az alaptörvény rendelkezéséhez igazodó módosításokat tartalmazza.

Való igaz, és tulajdonképpen a 2010. évi módosítástól kezdődően, de ez a törvény is megerősíti a PSZÁF hatáskörét, egy erősödő, megfelelő kompetenciával rendelkező PSZÁF lesz Magyarországon, amelyik kellő kontroll alatt tartja a pénzügyi szolgáltató piac szereplőit. Hozzá kell tennem, Z. Kárpát Dániel hozzászólásával kapcsolatban csak annyit kell mondani, hogy a fogyasztóvédelmi ellenőrzésről egy egész fejezet szól a PSZÁF-törvényben. Az is igaz, az ön által felvetett anomáliák valóban megtörténtek, de nem a jelenlegi PSZÁF-elnök működése alatt, hanem azt megelőzően sikerült a devizahiteleseket nehéz helyzetbe hozni az akkori PSZÁF-vezetés úgymond nyugalmas és hallgatólagos asszisztálásával. Remélhetőleg az erősebb kompetenciával rendelkező PSZÁF-vezetés ezeket a folyamatokat - ha egyáltalán lesznek ilyenek - kellő időben kontroll alatt tudja tartani, és meg tudja akadályozni.

Természetesen, ha tapasztalnak a tisztelt képviselőtársak a PSZÁF működésével kapcsolatos anomáliákat, akkor az egy másik vitanap, egy másik napirendi pont lehet, amikor át lehet tekinteni, hogy ezzel az erős felhatalmazással rendelkező szervezet miképpen tud működni. Csak zárójelben jegyzem meg: továbbra sincs lehetőség az egyoldalú szerződésmódosításra, beleértve az egyoldalú kamatemelést is. Ennek is megvannak a maga eljárási szabályai, amit a PSZÁF adott esetben több alkalommal ellenőrzött, és marasztaló határozatokat hozott a feltételeket be nem tartó pénzintézetekre.

Egyet lehet érteni azokkal a felvetésekkel, hogy az egész magyar gazdasági életre kiterjedő ellenőrző szervek, a Gazdasági Versenyhivatal, a NAV, köztük a PSZÁF is, valamint a fogyasztóvédelmi felügyelőségek, a munkavédelmi felügyelőségek megerősítése a magyar gazdaság, a magyar állam működésének egyik kulcskérdése, és önbizalommal teli ellenőrzésekkel sikerül megfelelő módon betartatni az általunk elfogadott jogszabályokat. Ez mindenki javára szolgál a jövőt tekintve is.

Vágó Gábor képviselő úr felvetésére, hogy az alelnökök kinevezése miért kerül az elnök jogkörébe, erre csak azt tudom mondani, hogy ez egy döntés kérdése, nem látom ennek olyan jelentőségét, mint amit a tisztelt képviselő úr; aki, úgy látom, megint interneten követi az ülést, de majd én is bekapcsolom, hátha ezen keresztül tudunk beszélni egymással. (Derültség.) Tehát elviekben semmi olyan dolgot nem látok, amitől a PSZÁF működése akadályoztatva lenne, sőt azt kell mondanom, hogy sokkal rugalmasabban, sokkal könnyebben le lehet győzni azokat az akadályokat, amit esetleg az okozhat, hogy egy alelnök akadályoztatva van, és nem tudja a feladatát ellátni.

Azzal a résszel kapcsolatban, ami a végkielégítésre és a felmentési időre járó jövedelmeket vitatja, azt tudnám mondani, hogy arra az időszakra, amikor olyan jövedelemhez jut a tisztségviselő, ami miatt nem tud elhelyezkedni törvényi tilalom miatt más, hasonló jellegű foglalkozásban... (Gőgös Zoltán közbeszólása.) Parancsoljon, képviselő úr? (Gőgös Zoltán: A többiek, akiknél ezt nem vettétek figyelembe...? - Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Ebbe nem lehet beleszólni, kérj kétpercest!) Ez nem tekinthető végkielégítésnek, hanem egy jövedelempótló, a felmentési időre járó jövedelem. Egyébként hozzá kell tennem, ez összhangban a munka törvénykönyve hatályos szövegével. A munka törvénykönyve sem arról beszél a felmentési idő alatt, hogy végkielégítést kap a munkavállaló, hanem szintén jövedelemhez jut, úgyhogy ebben a tekintetben nincs eltérés, nincs deviancia a többi általánosan megfogalmazott munkaviszonyra, munkavégzésre vonatkozó jogszabálytól, tehát ezért nem értelmezhető e tekintetben az a felvetés, hogy a PSZÁF tisztségviselőit kivételezett helyzetbe tudnánk hozni.

A sarkalatos szabályok bebetonozásával kapcsolatban: azt mindenki tudja és látta az elmúlt 20 év alatt, hogy az ilyen, tulajdonképpen ellenőrzést, a szakmaiságot szolgáló szervezetek vezetői a politika uszályába kerülve - rosszabb szót nem akarok használni -, azt lehet ezzel megakadályozni, hogy egy stabil intézményrendszerrel hosszú távon kiszámíthatóan kialakulhat az ellenőrzés csúcsán álló olyan köztisztviselői kar, amelyik kormánytól függetlenül tudja szolgálni az adott szervezet céljait, és a feladatait el tudja látni. Természetesen, ha ebben megvan a konszenzus, a törvényhozói többségi akarat, ezen lehet változtatni, mert Magyarország még a mai napig is, és remélem, a jövőben is egy demokratikus jogállam lesz.

Én röviden ennyit szerettem volna mondani a felvetésekre, és továbbra is kérem támogatásukat a törvényjavaslat elfogadásánál.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 32 2011.09.13. 0:54  29-113

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A gazdasági és informatikai bizottság tegnapi ülésén megtárgyalta a H/3839. számú országgyűlési határozati javaslatot. A vita során megállapította, hogy a nemzeti energiastratégiáról szóló dokumentum legfőbb értéke, hogy a realitások talaján áll, számol a következő évek kihívásaival, az uniós elvárásokkal, és a megvalósíthatósági esélyeket is korrektül veszi számba.

Mindezek alapján a bizottság 18 igen, 4 tartózkodó és 4 nem szavazattal a stratégiát általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 58 2011.09.13. 16:15  29-113

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Mint a bizottsági vélemény közlésekor is mondtam, a benyújtott országgyűlési határozati javaslat legfőbb értéke, hogy a realitások talaján áll, számol a következő évek kihívásaival, az uniós elvárásokkal, és törekvésének megvalósíthatósági esélyét is korrektül veszi számba. Fő üzenete: függetlenedés az energiafüggőségtől.

Milyen eszközökkel próbálja ezt a célt elérni, megvalósítani, megjeleníteni ez az energiastratégia? Kimondja, hogy egyebek között növelni kell az energiatakarékosságot, a lehető legmagasabb arányban kell hasznosítani a megújuló forrásokat, és építeni kell a biztonságos atomenergiára.

(11.50)

Hazánk nyitott, exportorientált és energiahordozókban szegény országként nem lehet teljesen energiafüggetlen, de nyilvánvaló, hogy törekedni kell az energiafüggőség csökkentésére.

A határozati javaslat mintegy szemléletváltásként nem azt tekinti az energiastratégia céljának, hogy kialakítson egy kívánatos energiamixet, hanem a biztonságos energiaellátás megteremtése, a gazdaság versenyképességének, a környezeti fenntarthatóságnak és a fogyasztók teherbíró képességének figyelembevételével kívánja ezt megvalósítani.

Az ellátásbiztonság növelésének leghatékonyabb, rövid távon is megvalósítható módja az energiatakarékosság, a fogyasztás csökkentése, amely célzottan és leghatékonyabban az ingatlanok energiatakarékos működését szolgáló beruházásokkal valósulhat meg. Fontosnak tartom kiemelni, hogy az ilyen típusú beruházások élőmunka-szükséglete miatt az ország egészében történő megvalósításuk egyben közvetlen munkahelyteremtő eszköz is lehet viszonylag hosszabb távon.

Jelenleg az összes energia 40 százalékát az épületek használják fel. A mintegy 4,3 milliós lakásállomány 70 százaléka nem felel meg a korszerű hőtechnikai követelményeknek. A stratégia célja, hogy 2030-ra 30 százalékkal csökkentse az épületek fűtésigényét. Nagyon értékes része a stratégiának, hogy a határozati javaslat 4. h) pontja az épületenergetikai stratégia elkészítését írja elő, különös tekintettel a támogatási rendszerekre, a fűtési és szigetelési módozatok protokolljának elkészítésére, az energiahatékonysági beruházások megvalósításának ellenőrzésére és annak a célnak az elérésére, hogy közel nulla energiaigényű épületek terjedjenek el az országban.

Fontos még a villamosenergia-termelés és az elosztás fejlesztése, valamint az ipari folyamatok és közlekedési energiaigények mérséklése. A villamosenergia-termelés során számol a gáz- és kapcsolt megújuló erőművekkel. Mindez azért fontos, mert a Paksi Atomerőmű élettartamának meghosszabbításával vagy a stratégiában megjelenő fejlesztésének üzembeállításáig ezek a gázalapú erőművek elengedhetetlenül szükségesek az energiabiztonság szolgálatában. Hozzá kell tennem, hogy ez összhangban van azzal is, hogy változik az erőművek technológiája, korszerűbbé válik. Ma már a legújabb gázerőmű-beruházások 53-54 százalékos hatékonyságú erőművek megvalósítását eredményezik.

A megújuló forrásokon belül prioritás a gázzal, biogázzal és biomasszával működő, valamint a geotermikus energiával működő erőművek támogatása, de emelni kell a napenergia-alapú hő- és villamos energia, valamint a szélenergia által termelt mennyiséget.

A stratégia - a KDNP szerint és szerintem is helyesen - ebben a részben támogatni kívánja és hangsúlyosabb helyet biztosít az ilyen erőműveknek a lokális igények kielégítésében, a lakosság részére történő energiaszolgáltatásban.

Fontos és nagyon attraktív a cél: a megújuló forrásokat a jelenlegi 7 százalékban hasznosítjuk; 2030-ig meg kell kísérelni, hogy a 20 százalékot elérje a megújuló energiaforrások aránya. Az utóbbi érdekében 2030-ra az elektromos és hidrogénhajtás közúti arányát 14, míg a bioüzemanyag felhasználását 15 százalékra kell növelni a közlekedés területén.

A javaslat szól a mezőgazdaságról is, ugyanis a hagyományos agrotechnika az összes üvegházhatású gáz kibocsátásának 13-15 százalékáért felelős. Megfelelő mezőgazdasági technikákkal és organikus biogazdálkodással ez csökkenthető. Szerencsés dolognak tartom, hogy mialatt mi az energiastratégiát vitatjuk, folyamatban van az agrárstratégia kidolgozása és elfogadása is, amely ugyancsak számol az úgynevezett kétpólusú agrártermelés tevékenységének elindításával.

A hazai energiapolitikában az elmúlt években a legnagyobb vitákat és izgalmakat kétségkívül a megújuló energiaforrásokból történő termelés támogatása váltotta ki. Az elmúlt évtizedben az állam részben a kapacitásokba történt beruházással, de ennél is jelentősebb mértékben a megújuló forrásokból származó energia átvételi áron való támogatásával támogatta a víz, hulladék, nap és geotermikus eredetű termelőket.

Természetesen, mint sok minden Magyarországon, ez is diszfunkcionálisan működött az utóbbi 4-5 évben, és sok esetben korszerűtlen gázerőművek támogatásának a tárgya is volt ez a rendszer. A stratégia fő dokumentuma azonban óvatosan fogalmaz ebben a kérdésben, hogy hogy lesz ez a jövőben; minden lehetséges opciót nyitva hagy. A támogatási rendszerre vonatkozóan az energetikai államtitkárság közlése szerint a jövőben elsősorban a hőtermelők számíthatnak támogatásra, ami összhangban van a prioritásokkal.

Magyarország az előzetes várakozásoknak megfelelően nem követte Svájcot és Németországot az atomenergia megítélésében, sőt az élettartam meghosszabbításán túl 2050-ig mintegy 2000 megawatt új atomerőmű-kapacitás beépítésével számol. E tekintetben azt kell mondanom, hogy Magyarországon az atomerőművi energia megítélése inkább pozitív, mint negatív. Fontosnak tartom azt is megemlíteni, hogy az atomerőmű-hulladékok elhelyezésével kapcsolatos beruházás folyamatban van, és biztonsággal el lehet helyezni a hulladékot. Természetesen fokozottabb üzembiztonságra kell törekedni, bár a Paksi Atomerőmű ebben a kérdésben az elmúlt időszakban több alkalommal is jól vizsgázott.

Mindemellett, hogy az atomerőművi energia nagyon jól szolgálja az üvegházhatású gázok csökkentésének célját, meg kell említeni, hogy 2010 és 2050 között mintegy 440 megawattnyi szénerőművel is számol a stratégia. Az atom-szén zöldforgatókönyv a szénalapú energiatermelést azzal támasztja alá, hogy krízishelyzetben egyedüli, gyorsan mozgósítható belső tartalék lehet a szénenergia, mindez segíti azt is, hogy megtartja azt a szakmai kultúrát, amivel a szénenergia hasznosítása jelen pillanatban létezik Magyarországon. Ez természetesen melléírja annak a szakmai feltételeit, amely összhangban van az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésével, hogy feltételül szabja a 440 megawattnyi szénerőmű-energia belépését, a szén-dioxid-leválasztást, a tiszta széntechnológiák teljes körű alkalmazását.

Fontos üzenete a stratégiának, hogy az atom-szén zöldforgatókönyv megvalósításával kiváltható a belföldi összfogyasztás 13 százalékát kitevő villamosenergia-import, sőt - ez olvasható a dokumentumban - az összfogyasztás 14 százalékát jelentő export válthatja fel az importot 2030-ra. Azzal számol, hogy a német és svájci atomerőművek bezárása miatt kereslet lesz a piacon.

Ennek valóban vannak bizonytalansági elemei, de az is fontos, hogy a dokumentumban megjegyzik, hogy az atom-szén zöldforgatókönyv előtérbe helyezése nem jelenti azt, hogy a többi forgatókönyv irreális elemeket tartalmazna. A külső és belső gazdasági körülmények változása miatt a kormány akár meg is változtathatja ezt a preferenciát. Természetesen egy ilyen atomerőmű-bővítési beruházást nagyon gondosan, hatástanulmányokkal, gazdasági számításokkal, társadalmi elfogadottsággal kell megtámogatni, mert ennek a beruházási költsége enyhén szólva nem elhanyagolható, hanem hosszú távra meghatározó, akár az egész nemzetgazdaság szempontjából is.

(12.00)

Egyértelmű Európában a szakértők véleménye arról is, hogy az atomenergia fokozatos kiváltását a következő generációs gázfelhasználás növelésével fogja pótolni. Azt kell mondanom, hogy ebben a kérdésben az energiastratégia realisztikus álláspontot foglal el, amikor azzal számol, hogy Magyarországot továbbra is elsősorban Oroszország fogja ellátni gázzal, azonban ezt a függőséget a kormányzat nagyon jelentős takarékossággal szeretné csökkenteni, és ezáltal ezt a gázimportot korlátozni. Emellett is nagyon fontos, hogy az elmúlt évtizedekben, években kialakult egy egységes álláspont a magyar energetikai hálózat megítélésében, nevezetesen, hogy a határkeresztező vezetékekkel csökkenteni kell a függőségünket. Ami igazából - mint ahogy az előbb mondtam - nem az orosz gáztól való függőséget jelenti, hanem az orosz gáz beszerzési egyoldalúságának feloldását, azaz az európai energiapiacra kimenve különböző más forrásokból vagy más kereskedőktől, más forgalmazóktól tudunk a nagyobb mennyiségű gáz beszerzésére rácsatlakozva megfelelő árat is elérni a gázimportban, sokkal megfelelőbbet, mint amit most az egyoldalú függőség miatt Magyarország el tud érni.

A nemzeti energiastratégia és hatásvizsgálatai egyelőre nem reagálnak arra a helyzetre, amit a magyar állam befektetése jelent a MOL Nyrt.-be. A stratégia annyiban előlegezte meg ezt a döntést, hogy a kőolaj- és gázszektorban az állami tulajdoni kör szélesítését írja elő. Míg a villamosenergia-szektorban az állami tulajdonú MVM Zrt.-n és a Paksi Atomerőmű Zrt.-n keresztül az államnak jelentős közvetlen lehetősége maradt a piac befolyásolására, addig a földgáz- és kőolajszektorban ennek a megteremtése volt a cél, különös tekintettel a 2015-ben lejáró magyar-orosz hosszú távú gázár-megállapodásra. A 2015-ös gázár-megállapodás feltételeinek jobbá tételét nagymértékben szolgálja szerintem az előbb elmondott határkeresztező vezetékek megléte és az európai gázpiacra történő közvetlen csatlakozási lehetőség.

Sok kritika hangzott el az elmúlt egy év kormányzati teljesítményéről a tekintetben, hogy a szabályozás kiszámíthatóságának követelményét nem minden formában tudta a kormányzati munka - és így a parlamenti munka sem - teljesíteni. E tekintetben az energiastratégia elvárásként fogalmazza meg a szabályozás kiszámíthatóságát. A határozati javaslat 3. c) és 4. b) pontja sarkosan tartalmazza ezeket a követelményeket, egy befektetőbarát, európai szabályoknak megfelelő és kiszámítható és az energiastratégia megvalósítására képes törvényhozás szükségességét. Ebből a szempontból nagyon fontosnak tartok egy centrális jellegű szabályozást, az Energia Hivatal szabályozási pozícióinak a megerősítését, ami nagymértékben segítheti majd az átláthatóságot és az ehhez kapcsolódó kedvezőbb befektetési környezet kialakítását. Azt tudomásul kell venni, hogy nagyon hosszú távú döntéseket igénylő beruházások kellenek a céljaink eléréséhez, amelynek egyik fontos előfeltétele, hogy az energiapiaci szereplők - legyenek azok megújuló forrásból vagy gázból, atomenergiából biztosított energiaforrások - biztosak legyenek a környezetben, kiszámítható legyen a beruházások megtérülése, még akkor is, ha előre tudják, hogy esetleg az árszabályozásban lehet és kell szociális szempontokat érvényesíteni.

Összegezve azt kell mondanom, hogy a "Nemzeti energiastratégia 2030" című dokumentum jól szerkesztett, logikus felépítésű munka, fontos erénye, hogy a stratégia készítői felismerték: egyes megkerülhetetlen kérdésekkel való szembenézést nem lehet tovább halogatni, a külső és belső körülmények már folyamatban lévő változása miatt szemléletváltásra van szükség az energetikában. Ezek a filozófiai, gazdaságfilozófiai megközelítések jól tetten érhetők a stratégiában, és kellő alapot fognak biztosítani remélhetőleg az ennek valóra váltásához szükséges gazdasági folyamatok beindításához, valamint a mi felelősségünket is érintve, a megfelelő törvényhozási munka elvégzéséhez.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 40 2011.09.27. 17:10  23-79

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Fontosnak tartom megemlíteni, hogy az előttünk lévő beszámoló kiemeli, hogy a Gazdasági Versenyhivatal 1991-ben kezdte meg működését, Vissi Ferenc akkori elnök úr vezetése alatt.

Ez a Gazdasági Versenyhivatal a rendszerváltó országok közül a legkorábban jött létre, ami érzésem szerint szoros összefüggésben van azzal a ténnyel, hogy a gazdasági életben bekövetkező változások hamarabb történtek meg Magyarországon, mint a környező rendszerváltó országokban. A GVH azért dolgozik, hogy a piacok jól, vagyis versenyző módon és a fogyasztók hasznára működjenek. Ennek biztosítása érdekében versenyfelügyeleti eljárásokat folytat. Ezen belül megvizsgálja, a konkrét esetekben történt-e versenyjogsértés; tisztességtelenül befolyásolták-e az üzletfelek döntését; alkalmaztak-e a fogyasztókkal szemben tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot; hogy egy különlegesen jó piaci helyzetben lévő cég visszaélt-e az erőfölényével, és így megpróbálta-e kiszorítani a versenytársait. Illetve, hogy a vállalkozások versenykorlátozó megállapodást kötöttek-e, kartelleztek-e, megállapodtak-e a versenytárs cégek az általuk alkalmazandó üzleti feltételekről, felosztották-e a piacot, közösen határozták-e meg az árakat; továbbá egy különlegesen jó piaci helyzetben lévő cég visszaélt-e az erőfölényével, és így megpróbálta-e kiszorítani versenytársait.

Mindezeken túl összefonódásokat engedélyez, amelynek során vizsgálja az előző magatartások veszélyét, az összefonódás piacra vonatkozó várható hatását. Fontos területe és célja, hogy versenyt pártol; üzeneteket fogalmaz meg a verseny érdekében; megpróbálja befolyásolni más állami szervek döntését, például a törvénytervezetek előkészítésében. Fejleszti a versenykultúrát is. A versennyel és a versenypolitikával kapcsolatos információkat osztja meg a közvéleménnyel, a vállalkozásokkal, támogatja a verseny közgazdasági és jogi kérdéseivel foglalkozó szakmai köztestületeket.

A beszámoló a felsorolt tartalmi szerkezetben mutatja be a GVH 2010. évi munkáját. Ezen belül kiemeli, hogy az éves munka hangsúlyos részét képezték a kartellekkel szembeni fellépés, a sérülékeny fogyasztók, a nehéz anyagi helyzetbe kerültek, az egészségi állapotuk miatt kiszolgáltatottak fokozottabb védelme, a magyar termék jelzéssel hirdetők fokozottabb ellenőrzése.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Véleményem szerint ezek a hangsúlyok, ezek a területek egyben értékválasztást is jelentettek a GVH működésében, a szakmai indokokon túl is. Követve a gazdaság állapotából származó kihívásokat, amelyek szükségképpen a jogszabályi kötelezettségek, rendelkezések maradéktalan ellátása mellett... - mutatja, hogy a GVH nem a valóságtól elszakadva gyakorolta a tevékenységét, nem elefántcsonttoronyban ülve próbálta a versenytörvény szabályait érvényesíteni, hanem maga is mintegy proaktív módon, elébe ment a gazdasági folyamatoknak, a társadalmi kiszolgáltatottságból származó hátrányok ellenőrzésének, illetve vizsgálatának.

Ebből következik, azt hiszem, nem túl sommásnak mondható, hanem reális véleményem, hogy a beszámoló állításai, megállapításai következetesek, a jogi és gazdasági környezethez illeszkedőek, következtetéseiben pedig alig vitathatóak.

A beszámoló a jogszabályi környezetváltozási részében elemzi a kartellezés visszaszorítása érdekében bevezetett eszköz, az informátori díj hatályosulását. Erről azt lehet látni a beszámolóban, hogy viszonylag csekély a száma az ilyen bejelentéseknek, amelyek egyben eredményesek is voltak a tekintetben, hogy megalapozottá tettek egy kartellvizsgálatot, illetve a kartellvizsgálat eredményesen megállapította a kartell létezését, és ezáltal megfelelő szankciót tudott kiszabni a Versenytanács. Érzékelteti, hogy a nem kifejezetten versenyjogi természetű jogi szabályozás megalkotása is okozhat a versenyt védőknek jogi és gyakorlati problémákat. Ezek közül kiemeli a gyógyszertári fúziókra vonatkozó szabályozás megváltoztatását, amelynek a lényege az, hogy 2011. január 1-jétől a hatályban lévő szabályok értelmében nem valósítható meg olyan összefonódás, amelynek eredményeképpen négynél több gyógyszertár kerülne egy adott vállalkozás vagy vállalatcsoport közvetlen vagy közvetett irányítása alá, valamint nem valósítható meg olyan összefonódás sem, amelynek következményeképpen 20 ezer fő lélekszám alatti településen három vagy annál több gyógyszertár kerülne az adott vállalkozás vagy vállalkozáscsoport irányítása alá.

Önmagában a szabályozás célja az volt, nem azt akarta elérni, hogy korlátozza a versenyt, hanem elsősorban, hogy a gyógyszerforgalmazásban, a kiskereskedelmi forgalmazásban, a gyógyszertárak működésében a monopolhelyzetek kialakulásának elejét vegye, amelyre egyébként kétségtelenül jelek voltak az elmúlt időszak alatt.

Fontosnak tartok egy másik jogszabályi változást kiemelni ebből a körből. A versenykorlátozású megállapodásokkal szembeni fellépést volt hivatott megerősíteni a közbeszerzési törvénybe beiktatott 20/A. §, amely előírta, hogy amennyiben az ajánlatkérő az általa lefolytatott eljárásban az ajánlattevők versenykorlátozó megállapodását észleli vagy alapos okkal feltételezi, köteles jelezni a GVH felé. A beszámoló nem ad erről pontos adatot, hogy történt-e ilyen bejelentés, és ha történt, hány esetben történt, azonban, hogy ilyen jelentés talán nem érkezett, azt sejteti a beszámoló 39. pontja, amely felsorolja a kezdeményezőket, illetve csoportosítja a beadványok forrásait, és ezek között nem szerepel a közbeszerzési ajánlattevők bejelentése vagy a magánszemélyek bejelentése a közbeszerzési törvényben meghatározott kérdéskörben.

(11.00)

Felveti ezt a kérdést - és érdemes lenne ezen elgondolkozni a jogszabályalkotóknak is -, hogy mennyiben hatályosul ez a jogszabályi rendelkezés, és ha nem hatályosul, annak mi az oka. E tekintetben nem ártana, ha maga a Versenyhivatal is egy elemzést folytatna le.

Szembetűnő - és erre hivatkozik is a beszámoló -, hogy csökkent a GVH által elbírált panaszok, bejelentések száma. Ennek egyik okaként jelölte meg, hogy a hivatal ügyfélszolgálata mintegy szűrő szerepel, és az indokolatlan vagy nem oda tartozó, nem a hatáskörébe tartozó ügyeket már az üggyé válás előtt megszűrve tájékoztatást ad a beadvány benyújtójának, hogy hol talál jogorvoslatot. Ezzel összességében egyet lehet érteni, mert ez növeli a hatékonyságot, és azzal foglalkozik a hivatal maga, ami éppen a hatáskörébe tartozik, de ezt a szűrőt nagyon óvatosan kell alkalmazni, ez nem jelentheti az ügyek elkallódását, a jogorvoslati lehetőségek korlátozását.

Rátérve a három fő területre - sérülékeny fogyasztók, kartellezés, valamint a magyar termékekkel kapcsolatos gondokra -, fontosnak tartom megállapítani azt, hogy nagyon hatékonyan érvényesítette a sérülékeny fogyasztók érdekeit a Gazdasági Versenyhivatal, több fontos területről számol be, ahol konkrét ügyekben találták meg azokat a problémákat, amelyekkel szemben nekik fel kellett lépni. Ebből a legfontosabb az úgynevezett fogyasztói csoportok címén működő csaláshálózat - más szavakat nem tudok használni -, szándékos elhallgatások, szándékos félrevezetések útján többen anyagi előnyhöz jutottak, illetőleg a nem kellő tájékoztatás eredményeképpen többen megkárosodtak, anélkül, hogy egyébként ez a szándékaik között lett volna. Ennek a lényege az volt, hogy a jellemzően hitelképtelen és pénzügyekben járatlan fogyasztókat azzal tévesztették meg, hogy hitelnyújtásként ajánlották a szolgáltatásaikat, miközben a fogyasztó nem értesült az őt terhelő költségekről.

Nagyon találó volt az a vizsgálati terület, amely több esetben megtörtént az úgynevezett telefonos játékoknál, betelefonálós műsoroknál. Úgy látom, hogy ez a terület is a sérülékeny fogyasztók jelentős részét érintette, a gazdasági helyzet, az elszegényedés és kilátástalanság miatt több embert terelt be ebbe a rendszerbe. Úgy kell mondanom, hogy ez a sérülékeny fogyasztókat sújtó vadászterületévé vált az ilyen intézményeknek. Nagyon fontos és nagyon helyes, hogy a Gazdasági Versenyhivatal ez ellen kellő szigorral és hatékonysággal lépett fel.

A kartellekkel szembeni fellépést már többen megemlítették előttem, hogy ennek a legnagyobb eredménye volt az úgynevezett vasúti kartell felszámolása, illetőleg tettenérése, valamint a malomkartell felszámolása is, illetve a bírságok kiszabása. Úgy érzem ettől függetlenül, hogy itt kell egyfajta hatékonysági változtatást is tenni. Pont a kartellezés az, ami miatt a Versenyhivatal olyan jogokat kapott a tényfeltárásban a vizsgálat során, amely jelentősen biztosítja és jelentősen szolgálja a kartellek felszámolását, illetőleg tettenérését. Ezzel szemben jelzésértékű a beszámolónak az a része, hogy a kartellezők módszerei kifinomultabbak, de egyre nehezebben lehet őket tetten érni, illetve bebizonyítani a kartell tényét, sok esetben véletlenek segítik a versenyhivatali eljárókat az ilyen kartellek megállapításánál, egy-egy elhagyott határidőnapló, egy kitépett lap, amely mögött ott van a pontos dátum, hogy kivel, mikor és hol tárgyaltak. De ettől függetlenül én megfontolnám mint jogalkotó, hogy a kifinomultabb módszerekkel szemben milyen egyéb ellenlépéseket tud tenni a jogalkotó azért, hogy ezekkel a kifinomultabb módszerekkel bíró kartelleket is minél nagyobb számban sikerüljön úgymond elkapni.

Nagyon érdekes volt számomra az, hogy beszámol a beszámoló arról, hogy a kiskereskedők, beszállítók elleni visszaélő magatartás miatt 2010-ben a kereskedelmi vállalkozások között több utóvizsgálatra került sor, és nagyon érdekes volt, helyesebben árulkodó, hogy három ügyben a korábbi eljárásukban tett vállalásukat ellenőrizték, és ezeknek a cégeknek az esetében - ki kell mondani a nevüket, mert benne van a beszámolóban is, a Tesco, az Auchan és a Metro cégekről van szó - az utóvizsgálatok azt állapították meg, hogy a vállalások nem teljesültek maradéktalanul, így ezekben az esetekben a GVH végrehajtási bírsággal sújtotta a szóban forgó kereskedelmi vállalatokat. Számomra ez a megállapítás azt az üzenetet hozza, hogy fokozni kellene ezeknél a vállalatoknál az ellenőrzést az állami szerveknek, NAV-nak, fogyasztóvédelemnek, mert jelzésértékű ez a megállapítás a tekintetben, hogy az említett cégeknek nem biztos, hogy minden szándékuk a jogkövető magatartásra irányul, és önmagában ez a megállapítás igazolja is ezt a sejtetést.

A versenypártolás, jogszabály és egyéb területek véleményezésével kapcsolatban, mint már említettem, a gyógyszerforgalmazással kapcsolatos jogi szabályozást tartja kritikusnak a beszámoló a verseny korlátozása, a verseny visszaszorítása szempontjából. De említettem az előbb is, a gyógyszertárak fúziójának korlátozása is elsősorban a monopolhelyzetek kialakulásának a megakadályozására szolgált, a jogszabályalkotó szándéka nem a verseny visszaszorítása volt. Azt hozzá kell tenni általános értelemben, hogy a korábbi gazdasági filozófiák, amelyek szerint az állam rossz tulajdonos, az állam ne avatkozzon be a gazdaságba, a piac megold minden problémát, ami a társadalmat terheli, ezzel szemben azért úgy látom, hogy az elmúlt év szabályozása, a kormányzati oldal által benyújtott jogszabályok helyrebillentik ezt az arányt.

Tehát azt akarom mondani, hogy azokon a területeken, ami a közüzemi szolgáltatás és egyéb közszolgáltatások, ahol a piac inkább negatív hatását fejti ki a szolgáltatások minőségére és az árak alakulására, a fogyasztókkal szembeni viselkedéssel kapcsolatban, itt azért nem árt a piacnak egyfajta korlátozása állami eszközökkel. Azt kell mondanom, hogy Magyarországon ennek az új filozófiának a megjelenése okozhatja látszólag a verseny feltételeinek, a verseny kialakulásának a visszaszorulását, de az én álláspontom szerint ez a visszaszorulás csak az arányos állapotokhoz való visszatérést jelenti, amelyre egyébként több, úgymond fejlettebb ország gyakorlatában van példa.

Összességében meg kell mondanom, hogy a beszámoló előremutató és megfontolandó indítványokat tartalmaz, amit nekünk, jogszabályalkotóknak is el kell fogadni és végig kell gondolni. Gondolok itt a legfontosabb ilyen indítványra, hogy összhangba kell hozni a büntető törvénykönyv és a tisztességtelen piaci magatartásról szóló törvény egyik rendelkezését, mert egyrészt a Btk. nem biztosít büntetőjogi mentességet annak, aki ugyan részt vesz a kartellben, de feltárja ezt, míg a versenytörvény a feltárás tényét nem mentességnek, hanem kedvezően bírálja el, ami egyébként nagyon fontos eszköze a kartellek elleni küzdelemnek.

Nem kifejezetten, de már említettem, hogy a versenyfelügyeleti eljárásban további felderítési, tényállás-megállapítási eszközök megadása is szükséges lehet, ezen kellene a jogalkotóknak és a jogszabály-előkészítőknek elgondolkozni. És való igaz, és kicsit versenyközpontúbban kell gondolkozni sok esetben, amikor a jogszabályok előkészítésében szélesebbre kellene nyitni azt a kaput, amikor gazdasági versenyt érintő jogszabályok előkészítése megtörténik, itt a Versenyhivatal véleményezési jogkörét erősíteni kell.

(11.10)

Mindezeket összefoglalva én azt látom, hogy a GVH 2010-ben eredményes és hatékony munkát folytatott, amelyet követniük kell. További sikeres és jó munkát kívánva a hivatalnak és elnök úrnak, a beszámoló elfogadását a Kereszténydemokrata Néppárt részéről javasolom. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
126 194 2011.10.28. 2:13  1-253

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Sajnálatos módon Volner János képviselő úr eltávozott a parlamentből, pedig az ő hozzászólása miatt kértem szót. Amit elmondott az adókedvezmény-átcsoportosításról, azt egyszer már elmondta egy rádióban. Én azt gondoltam, hogy őt zavarja a műsor, és még egyszer ezt a badarságot nem ismétli el, de most azért elismételte, szerencsére csak két percben. Nem hiszem, hogy a Jobbik hozzáértő gazdaságpolitikusaival egyeztette ezt a dolgot, hogy bizonyos szektorokban dolgozóknak adjuk az adókedvezményt, mert ezek a szektorok a legjobban teljesítő gazdasági egységek a magyar gazdaságban. Ez jelen esetben a vegyipar, az energetika, valamint a gépipar, ahol 30-40 ezer ember dolgozik. És hozzá kell tenni, ezekben a szektorokban, a bankszektort leszámítva, a legmagasabbak az átlagkeresetek.

Tehát ezzel a hozzáállással ez az átcsoportosítás, ha technikailag kivitelezhető lenne, Volner képviselő úr maga is a jobban keresőket támogatná ugyancsak, ami ellen egyébként bőszen ágál. De az egy másik oldala a kérdésnek, hogy ha ilyen adóátcsoportosítás van, ami nem biztos, hogy kivitelezhető lenne, miképpen valósulna meg ebből a munkahelyteremtés. Miképpen lenne ebből termelésbővülés ezeken a területeken, amikor ezek az említett szektorok alapvetően az európai piacra termelnek, az európai piactól függ a nyereségességük és a hatékonyságuk, és az is attól függ, hogy milyen volumenű előállított terméket tudnak értékesíteni az európai vagy egyéb külföldi piacokon?

Azt látom, hogy ez egy nagyon átgondolatlan hozzáállás, egyszerűen arról van szó, egy jó demagógia, hogy kérem szépen, adjuk oda az adókedvezményeket azoknak, akik úgymond dolgoznak ebben az országban. Megjegyzem, mások is dolgoznak, őket is megilleti az adózás kedvezménye.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
126 198 2011.10.28. 2:07  1-253

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon tartalmas és hosszú beszédet kaptunk Lendvai képviselő asszonytól, de hadd egészítsem ki egy kis történelmi áttekintéssel, mert ez valahogy lemaradt, és a történelem az élet tanítómestere, szokták volt mondani. Ez így is van.

Azt szeretném elmondani, hogy az a fajta társadalmi egyenlőtlenség, amiről ön beszélt, ami sajnos ténylegesen létezik, tulajdonképpen 1988-89-től indult el, amikor az önök által háttérből irányított spontán privatizáció eredményeképpen jelentős társadalmi különbségek alakultak ki Magyarországon, mindenféle hozzáadott érték nélkül, mindenféle olyan tevékenység nélkül, ami a társadalom számára hasznos lett volna. Úgy kerültek a magyar termelőeszközök magántulajdonba, főleg szocialista hátterű magántulajdonba, hogy az új tulajdonos semmiféle külön, extra saját tőkét nem tett bele ebbe a dologba. Ezenkívül ezt még megfejelték azzal is, tisztelt képviselő asszony, hogy 2002-2008 között a társadalmi különbségek a duplájára nőttek. Ezt kell nekünk helyre tennünk ezzel a költségvetéssel, és azzal, hogy a munka világába megpróbálunk visszavezetni több mint 200 ezer embert, mert nem az az egyszerű dolog, hogy kérem szépen, odaadjuk a munkát, és menj el dolgozni, vannak olyan társadalmi rétegek, amelyek több nemzedék óta nem vesznek részt a munka világában. A közmunkaprogram arra készíti fel őket majdan, hogy menjenek vissza, tanuljanak meg rendszeresen munkába járni, tanuljanak meg reggel felkelni, szokjanak vissza ahhoz, hogy hogyan kell dolgozni. Ezt eddig csinálhatták különböző nonprofit szervezetek, de nem hatékonyan.

Ezekkel a történelmi visszatekintésekkel, úgy gondolom, talán más szemszögből is el tudta volna mondani a beszédét. Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 225 2011.11.07. 3:18  210-246

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A szocialista és a jobbikos képviselők miatt kénytelen vagyok rögzíteni, hogy 2011. november 7-ét írunk, ami azért fontos (Dr. Józsa István: Ünnepi beszédet mondasz? - Derültség. - Az elnök csenget.), ami azért fontos, hogy tudják, közel öt vagy hat évre maradtak el ők attól, hogy ezt a kérdéskört átfogóan rendezzék. Ma ugyanis nem dübörög a gazdaság, nem száguld a pannon puma, és semmi olyasmi dolog nincs az életünkben, ami biztosítaná azt, hogy nagyon szakszerűen, előremutatóan, a jó gazda gondosságával megvédjük a magyar polgárokat a devizahitelek átkától. (Dr. Simon Gábor: Ez így is van. - További közbeszólások az MSZP soraiból.)

Ehhez képest a Fidesz-KDNP parlamenti képviselői és a kormány folyamatosan vizsgálja annak a lehetőségét, hogyan lehet a devizahitelek rabságából kimenekíteni a polgárok többségét, illetve azokat, akik ettől szenvednek. Az egyik ilyen eszköz volt a devizaárfolyamok rögzítése, majd ezt követően a végtörlesztés bevezetése. Természetesen a banki világ, a banki kondíciók sokkal színesebbek, sokkal kiszámíthatatlanabbak ezáltal, ezért mindig, folyamatosan javítani kell azokat az esélyeket, amelyek ahhoz kellenek, hogy minél többen tudjanak élni a kedvezményekkel, illetve a végtörlesztés lehetőségével.

Az előterjesztés jelen pillanatban azt szabályozza, hogy a lakáslízingesek, a pénzügyi lízingesek részére is biztosítani kívánja a végtörlesztés lehetőségét; pontos szabályozását adja a központi hitelinformációs rendszernek, és az előterjesztés másik részében fixálja a legmagasabb mértékű kamat összegét. Mindez természetesen azt jelenti, hogy tisztul a kép: a banki kölcsönök kiszámíthatóbbá válnak, és a kölcsönfelvételek esetében kevesebb kockázat terheli majd a kölcsönfelvevő adósokat.

Mindezek alapján azt lehet mondani, hogy a Fidesz-KDNP lépésről lépésre, megfontoltan próbálja rendezni ezt a devizarabságot, amely célokat kiválóan szolgálja az előterjesztés mind a kettő része, ezért a Kereszténydemokrata Néppárt nevében elfogadásra javasolom a törvénytervezeteket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
132 10 2011.11.09. 2:34  1-229

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés gazdasági és informatikai bizottsága 2011. november 7-én megtartott ülésén megvitatta a munka törvénykönyvéről szóló T/4786. számú törvényjavaslatot.

A vitában az a többségi álláspont alakult ki, hogy a javaslat kellő időben, ez év júliusában megjelent a kormányzati honlapon, és átfogó, részletes társadalmi vitát követően került a Ház elé. A tervezet megfelelő választ ad azokra a kihívásokra, változtatási szükségszerűségekre, amelyek indokolják az új munkajogi kódex megalkotását. A szabályozás tartalmát az új alaptörvény, az európai uniós irányelvek, az ILO-egyezmények, illetve a szociális konzultáció eredményei határozták meg. A tervezet, azzal együtt, hogy megtartja a munka világában tartósan fennálló garanciális jogokat, értékeket, a munkaügyi szabályozást átláthatóbbá, könnyebben követhetővé teszi. Alkalmazza az elmúlt 20 év alkotmánybírósági és rendes bírósági gyakorlat által kidolgozott megoldásait.

A bizottság többségének álláspontja szerint a munkajogi szabályozásnak szolgálnia kell hazánk gazdasági, szociális versenyképességének javítását, ezért a tervezet elkészítésekor elengedhetetlen volt a nemzetközi kitekintés és összehasonlítás eredményeinek kiértékelése és alkalmazása. Ennek eredményeként olyan törvénytervezet fekszik a tisztelt Ház előtt, amely régiós és összeurópai összevetésben is kellően rugalmas foglalkoztatási viszonyokat teremt, amely önmagában képes javítani hazánk versenyképességét.

A tervezet szakít a jelenleg hatályos munka törvénykönyvének nagyvállalati szemléletével, és jobban követi a munkavállalók kétharmadát foglalkoztató kis- és középvállalkozások igényeit és lehetőségeit. Ez a szemlélet lehetőleg pozitívan fog hatni a munkavállalói érdekvédelem elterjedéséhez, mert szemben a hatályos szabályozással, a kis- és középvállalkozókat nem állítja olyan döntés elé, hogy vagy támogatják a szakszervezet megalakulását és működését, vagy tönkremennek.

Mindezen többségi vélemény mellett a gazdasági és informatikai bizottság 17 igen szavazattal, 8 nem ellenében általános vitára alkalmasnak tartotta a munka törvénykönyvéről T/4786. számú törvényjavaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
132 28 2011.11.09. 15:25  1-229

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Megvárom, míg a postázást elvégzi a szocialista frakció. (Dr. Józsa István felmutat egy újságcikket: Ez fontos a megállapodáshoz!)

A munka törvénykönyvéről szóló T/4786. számú törvényjavaslat általános vitájában a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónokaként beszédemet két idézettel kezdem. Az egyik a munka és az ember kapcsolatát, viszonyát spirituális szinten világítja meg, a rá következő alapjogi aspektusból fogalmaz meg elvárásokat. (Dr. Czomba Sándor távozik a teremből.)

II. János Pál pápa Laborem exercens kezdetű, 1981-ben megjelent enciklikájának bevezető része a következőket tartalmazza: "Munkát végezve kell az embernek megszereznie mindennapi kenyerét, ugyanakkor munkájával mozdítja elő a technika és a tudományok szüntelen fejlődését, különösen pedig a társadalom - amelyben testvéreivel él együtt - erkölcsi és kulturális életének folyamatos kibontakozását. Az ember - akit Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtett, és aki azt a feladatot kapta ebben a látható világban, hogy hajtsa uralma alá a földet - kezdettől fogva munkavégzésre hivatott, hogy vállalja a munkát. A munka azon jegyek egyike, amelyek az embert a többi élőlénytől megkülönböztetik. Egyedül az ember alkalmas a munkára, egyedül az ember dolgozik, s ezzel tölti földi életét."

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Magyarország Alaptörvényének XII. cikk (2) bekezdése: "Magyarország törekszik megteremteni annak feltételeit, hogy minden munkaképes ember, aki dolgozni akar, dolgozhasson." A XVII. cikk a következőket mondja, (1) bekezdés: "A munkavállalók és a munkaadók - a munkahelyek biztosítására, a nemzetgazdaság fenntarthatóságára és más közösségi célokra is figyelemmel -együttműködnek egymással." (2) bekezdés: "Törvényben meghatározottak szerint a munkavállalóknak, a munkaadóknak, valamint szervezeteiknek joguk van ahhoz, hogy egymással tárgyalást folytassanak, annak alapján kollektív szerződést kössenek, érdekeik védelmében együttesen lépjenek vagy munkabeszüntetést tartsanak." (Göndör István: Hol a kormány, elnök úr? - Kiss Péter Göndör István felé: Kikéredzkedett az államtitkár úr.)

A felolvasottak kikerülhetetlen következményei annak a munkajogi kódexnek, amely a jövőbe mutat, biztos erkölcsi alapokon áll, és ezért a közjót is szolgálja. Vajon megfelel-e ezen követelményeknek a tisztelt Ház előtt lévő törvénytervezet?

Ennek megítéléséhez szükséges beszélni a tervezet tartalmi kereteiről, a keretek meghatározottságáról, a társadalmi elvárásokról és azokról a kényszerítő gazdasági körülményekről, amelyek nemcsak Magyarországot, de Európa egészét már-már megoldhatatlan kihívások elé állítják. Az nyilvánvaló volt a munka világában élők számára az 1992. évi július 1-jétől hatályos munka törvénykönyve kapcsán, hogy sok szempontból elavult, átfogó módosítása értelmetlenül megnehezítené a jogalkalmazási munkát. Túlságosan nagyvállalati szemléletű, és emiatt a kis- és középvállalkozó munkáltatókra nézve sok értelmetlen, és így nehezen követhető szabályozást tartalmaz. (Dr. Czomba Sándor visszaérkezik a terembe.) Nem tudja támogatni hazánk gazdasági versenyképességét az egyre erősebb globális versenyben. Rendelkezései nem szolgálják kellő biztonsággal és hatékonysággal a Széll Kálmán-tervben megfogalmazott foglalkozatási és hatékonysági elvárásokat, amely foglalkoztatási és hatékonysági irányokat az Unió lisszaboni stratégiára épülő úgynevezett Zöld könyve is kijelöli.

Mindezek mellett a nemzeti konzultáció eredményeit is be kellett emelni a munkajogi kódexbe. Fontosnak tartom kiemelni, hogy a javaslat kellő időben, ez év júliusában megjelent a kormányzati honlapon, és átfogó, részletes társadalmi vitát követően került a Ház elé. Ezt azért kell megemlítenem, mert az ellenzéki kritikák egyik témája a munkavállalói és munkáltatói érdekképviseletekkel való konzultáció hiánya. Ezt a vádat vissza kell utasítanom, ugyanis nemcsak a kormány, a nagyobbik kormánypárt folytatott konzultációt, tárgyalásokat, hanem a Kereszténydemokrata Néppárt is megteremtette a lehetőségét annak, hogy az arra igényt tartó szakszervezetek kifejtsék álláspontjukat.

Ezek a megbeszélések azokban a kérdésekben, amelyeket a KDNP kiemelten fontosnak tartott, sikeresek voltak. A tervezet az eredeti változatához képest tartalmazza az úgynevezett védett kor intézményét, amely fokozott munkajogi védelmet biztosít azon munkavállalók részére, akiknek az életkora elérte vagy meghaladta a mindenkori öregségi nyugdíjkorhatárt megelőző öt évet.

Ugyanilyen fontosnak tartjuk a gyermeküket várók, illetve nevelők munkajogi védelmét is. A munkáltató nem szüntetheti meg felmondással a munkaviszonyt a várandósság, szülési szabadság, a gyermek gondozása miatti fizetés nélküli szabadság és azon időtartam alatt, amikor a remélhetőleg anyaság előtt álló nő emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésen vesz részt.

Kötelező a részfoglalkoztatás alkalmazása a gyermek hároméves koráig, ha a szülő erre igényt jelent be.

(10.00)

Ehhez kapcsolódóan meg kell említenem, hogy az egész rendszeren, az alaptörvénytől az adótörvényeken keresztül a munka törvénykönyvéig jelentkezik a családok védelme, illetve e gyermekvállalás ösztönzése és a gyermekvállalás, a család összeegyeztethetősége a munkavégzéssel. E körben számos olyan jogintézményt tartalmaz az új törvény tervezete, ami a hatályos törvényen messze túlmutat, és ezeknek a jogpolitikai céloknak meg tud felelni.

A munka világában a jó és tartalmas munkavégzés feltételeihez tartozik annak tudata, hogy a jog lehetőségéhez képest kiegyenlítse a jogviszony természetéből eredő alá- és fölérendeltségi viszonyokat vagy tömörebben: a kiszolgáltatottságot. Ezt szolgálja a munkaviszony megszüntetésének az eredeti változathoz képest történt újragondolása, amely szerint a munkáltató a munkaviszony felmondását indokolni köteles, amely indok a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, képességével vagy a munkáltató működésével összefüggő ok lehet. Ehhez tartozik még leginkább, hogy a munkáltatót terheli annak bizonyítása, hogy az indokok valósak.

Mesterházy Attila képviselő úr, pártelnök úr megemlítette, hogy kikerült a törvényből az a lehetőség, hogy a szakszervezet védje, illetve képviselje a munkavállalókat az ilyen ügyekben. Ez tévedés. A hatályos polgári perrendtartás 67. § (1) bekezdése ezt a lehetőséget biztosítja. Úgy gondolom, ennyiben hiteles a pártelnök úr hozzászólása.

Tisztelt Ház! Mint már utaltam is rá, a tervezet világos üzenetet fogalmaz meg arra nézve, hogy a munkajogi szabályozásnak legalapvetőbb célja kell hogy legyen a magyar munkaerő, a magyar munka versenyképességének erősítése, a magyar munkavállalók alkotó erejének kiteljesítése. Ebben nem lehet alku, mert ha ebben alulmaradunk, nem lesz az a munkahely, amit meg kell védeni.

Ezzel kapcsolatban - mellőzve az európai gazdaság válságát leíró mondatokat - felolvasok még egy idézetet II. János Pál Laborem exercens enciklikájából:

"A világgal együtt a munka is változik. Miközben technikai, gazdasági és politikai téren új fejlődés hajnalán állunk, amely sok szakértő véleménye szerint a munka és a termelés egészét tekintve nem kisebb jelentőséggel bír, mint az elmúlt évszázad ipari forradalma. Ebben a vonatkozásban különböző tényezőknek általános jelentőségük van: a termelés sok területén egyre növekvő az automatizáció; a nyersanyagok és az energia árának növekedése; a természeti kincsek korlátozott voltának és tűrhetetlen környezetszennyezésének növekvő felismerése; olyan népek megjelenése a világ nyilvánossága előtt, amelyek századokon át gyarmati sorban éltek és most - miután felszabadultak - törvényes helyüket követelik a nemzetek között és a nemzetközi kapcsolatokban. Ezek az új körülmények egy új rendet kívánnak, és a mai gazdasági struktúrák, valamint a munkamegosztás megfelelő átalakítását teszik szükségessé. Valószínű, hogy a változások következtében a munkások hatalmas tömege miatt szakmunkások serege sajnos legalább egy időre munkanélküliségbe kényszerül, vagy a körülmények arra késztetik őket, hogy új szakmát tanuljanak; mint ahogy az is nagyon valószínűnek látszik, hogy a gazdagabb régiókban az anyagi javak bősége és a gyors növekedés csökkenni fog. Mindazonáltal e megváltozott körülmények sok száz millió ember számára - akik most megalázó és méltatlan nyomorban élnek - meghozhatják a reményt és a fölemelkedést is."

Az idézett szöveg 1981-ben íródott. A tét tehát nagy. Akkor tudunk terveinknek megfelelően sok munkahelyet biztosítani, ha munkavégzésünk rugalmas, a munka díjazása arányos és tevékenységhez igazodó, egyszerű, átlátható és követhető a munka világának joga.

Kétségtelen, hogy a tervezet a munka díjazásának területén a délutáni műszakpótlék esetében tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek okozhatnak hátrányos eredményt, de a józan ész mentén az ilyetén szabályozásnak is megvan az indoka. A műszakpótlék tekintetében az éjszakai pótlék eltörlését - szemben a szakszervezeti állításokkal, illetve az itt elhangzott ellenzéki állításokkal - a tervezet nem tartalmazza.

Megszűnik azonban a 15 százalékos úgynevezett délutáni, tehát a 14 és 18 óra közötti pótlékra jogosító időszak, amit viszont kompenzálhat az, hogy 18 órától reggel 6 óráig a 15 százalék helyett 30 százalék pótlék jár. Az úgynevezett nappalos munkarendben dolgozók is gyakran dolgoznak 14 és 18 óra között - mindenféle pótlék nélkül. A tervezet szerint aki valódi három műszakos rendszerben dolgozik, anyagilag nem jár rosszabbul.

A tervezet azzal együtt, hogy ésszerűen módosítva ugyan, de megtartja a munka világában tartósan fennálló garanciális jogokat, értékeket, a munkaügyi szabályozást átláthatóbbá, könnyebben követhetővé teszi. Kétségtelen, hogy az ésszerű módosítások leginkább az érdekvédelmi területet érintik.

Az ésszerűsítés a szakszervezeti tisztségviselők munkajogi védelme és a fizetett munkaidő-kedvezmény kérdésében jelentkezik.

Az ILO-egyezmények elvárását követve a tervezet olyan szabályozási környezetet mutat be, amely lehetővé teszi a szakszervezeti tisztségviselők számára a feladatok gyors és hatékony elvégzését. A szabályozást számos európai uniós tagállam jogát elemezve-értékelve alakította ki a tárca. Példaként a lengyel, francia szabályozást lehet említeni, amely a védett szakszervezeti tisztségviselők számát a munkáltatók érintett telephelyének munkavállalói létszámához igazítja.

A szakszervezeti tisztségviselők munkaidő-kedvezményét a munkaidő-beosztás szerinti 10 százalékos fizetett munkaidő-kedvezmény állapítja meg, amihez hozzá kell tenni a tárgyalások, konzultációk időtartamának fizetett kedvezményét is. E kettő együtt megfelelő garanciát biztosít arra, hogy a szakszervezeti tisztségviselők el tudják látni feladataikat. E szabályozás nemzetközi összehasonlításban is megállja a helyét. Magyarország a 27 uniós tagállam felső egyharmadába fog tartozni, tehát egy olyan felső egyharmadba, ahol ez a munkaidő-kedvezmény biztosított.

Amit megszüntet a javaslat, az ennek a munkaidő-kedvezménynek a pénzbeni megváltása. Nézetem szerint a pénzbeni megváltás intézménye alaposan hozzájárult ahhoz, hogy a munkavállalók érdekvédelme nem vált általánossá, csak néhány nagyvállalatra és a közszférára korlátozódott, amely utóbbi esetben tendenciózusan vett részt a napi politikai küzdelmekben. Az elméleti aggályon túl az is furcsa, hogy a munkaidő-kedvezmény pénzkereseti lehetőséggel egyenlő.

Mint már említettem, a tervezet szakít a jelenleg hatályos munka törvénykönyve nagyvállalati szemléletével, és jobban követi a munkavállalók kétharmadát foglalkoztató kis- és középvállalkozások igényeit és lehetőségeit. Ez a szemlélet remélhetőleg pozitívan fog hatni a munkavállalói érdekvédelemre is. Aktívabbá teszi őket, meg fognak felelni azoknak a kihívásoknak, amiket a kis- és középvállalkozásoknál foglalkoztatott munkavállalók jelentenek.

A jelenleg hatályos szabályozás ugyanis olyan helyzetet teremt a kis- és középvállalkozók számára, hogy döntési helyzetben vannak: vagy támogatják a szakszervezetek megalakulását és működését, vagy tönkremennek. Ez a szakszervezeti feladat, ez a kihívás azért is fontos, mert hiszem és vallom, hogy nincs hatékony munka hatékony, célszerű és politikailag semleges érdekvédelem nélkül. De ez mindenkinek jár és nem csak a kiválasztott nagyvállalatoknál, illetve a közszférában működő szakszervezeti tag dolgozók, munkavállalók részére.

Tisztelt Ház! Az elmondottak alapján összegzésként azt nyugodtan mondhatom a tervezet alapján, hogy a tervezet összhangban áll az alaptörvénnyel, az uniós szabályokkal, a magyar munkaerő versenyképességének javítását célzó szabályozásával esélyt ad a munkahelyek számának növelésére, megadja a munkavállalói érdekvédelem megújulásának esélyét, hogy nagyobb méltósággal és elkötelezettséggel teljesítsék hivatásukat. Ezért a Kereszténydemokrata Néppárt részéről az előterjesztést elfogadásra javaslom.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
132 58 2011.11.09. 2:08  1-229

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én nagyon tisztelem és nagyra tartom Schiffer András képviselő urat, de ma valahogy rossz napja van. Javaslom, hogy nézze meg, hogy helyes dokumentumból interpretálja-e a munka törvénykönyvének tervezetét, ugyanis most a kártérítéssel kapcsolatban lőtt bakot, mert azt mondja, hogy teljes összegű kártérítést kell fizetni a munkavállalónak akkor, hogyha kárt okoz. Ebben a kérdésben a tervezet differenciál, hasonlóan a jelenleg hatályos munka törvénykönyvéhez, teljes kártérítés csak a szándékos károkozás esetén állhat elő. Ez eddig is így volt, tehát jelenleg is így van, a hatályos Mt. szerint is. Valóban nőtt a nem szándékos károkozásért való kártérítés, 4 hónapot állít be a tervezet, 4 havi távolléti díjat, szemben a jelenleg hatályossal, amely az átlagkereset 50 százalékát mondja ki. Valljuk be őszintén, hogy ez aránytalan kártérítési felelősség, mondjuk, egy súlyos gondatlanság vagy egy el nem várható tevékenység esetén több száz milliós kárt is okozhat a munkavállaló, ezért úgy gondolom, hogy indokolt e tekintetben a kártérítési felelősség növelése.

A másik kérdésben sem igaz, amit mondott. Abban az esetben, hogyha jogellenesen történik a munkaviszony megszüntetése a munkáltató részéről, akkor az ismert 12 hónapos szabály lép életbe, és ezenfelül még meg kell fizetni azokat a károkat, amik a jogellenességgel kapcsolatban a munkavállalónál keletkeztek. Ezzel szemben, ha a munkavállaló szünteti meg jogellenesen, akkor ebben az esetben legfeljebb 90 napi átlagkeresettel tartozik felelősséggel, annyit kell neki megfizetnie. (Az elnök csenget.) Tehát szó sincs arról, hogy aránytalan lenne a két pozíció között a különbség.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
132 62 2011.11.09. 0:32  1-229

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Ígérem, elnök úr, nem veszem igénybe a két percet. Én azt látom, hogy Schiffer képviselő úr lebecsüli a magyar bírói kar eddigi, több száz éves tevékenységét, ugyanis a súlyos gondatlanságnak a bírói gyakorlatban való alkalmazását nem most fogja elkezdeni a bírói kar. Pontosan fogják tudni az adott, konkrét ügyekben, hogy az a cselekmény, ami alapján a kár keletkezett, súlyos gondatlansággal keletkezett-e, vagy nem.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
132 66 2011.11.09. 2:09  1-229

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Tisztelt Képviselő Úr! Nem száz évet kell várni (Kontur Pál: Húsz évet!), azt jeleztem az előző hozzászólásomban, hogy a súlyos gondatlanság jogi megítélését a magyar bírói kar a kisujjából kirázza, már csak azért is, mert egyébként a munkaviszonyra vonatkozó szabály eddig is eltérően szabályozhatta a kártérítés kérdését, megengedte kollektív szerződésben vagy munkaszerződésben, hogy más, az elkövetés körülményeire figyelemmel szabályozzák a kártérítés mértékét. Az általam ismert kollektív szerződésekben a súlyos gondatlanságból elkövetett károkozás esetében magasabb kártérítési összeget állítottak be a szakszervezetek által is elfogadottan. Tehát ez nem egy valós indok, hogy emiatt ne lehessen szabályozni ezt a kérdést ebben a formában, ahogy a tervezetben van. Van rá gyakorlat, el fogja bírálni, a bíróság nagyon helyesen, és az mindenki részére kötőerővel bír.

Hozzá kell tennem, hogy azzal mélységesen egyetértünk, és a vezérszónoki hozzászólásomban is elmondtam, hogy erős érdekvédelemre, hatékony érdekvédelemre a magyar társadalomnak igenis szüksége van. De ez a jelenlegi rendszer elég kontraszelektált világot hozott létre. A nagyvállalatoknál, a közszférában kialakult az érdekvédelem, de a munkavállalók kétharmadát alkalmazó kis- és középvállalkozásoknál nem. Miért nem? Elsősorban azért, mert amikor megjelent valaki ezeknél a vállalkozásoknál, hogy szakszervezetet akarok csinálni, egyszerűen elutálták onnan őt, azt mondta a munkáltató, kijátszva a munkavállalókkal szemben a szakszervezeti aktivistát, hogy ha idejön, akkor nekem kevesebb lesz a nyereségem, nem tudok annyi bért fizetni nektek, mert olyan drága egy szakszervezet működtetése. Az a rendszer, amit most mi ajánlunk, egy alulról jövő, egy megújuló szakszervezeti lehetőséget vizionál, ugyanis nem olyan költséges a szakszervezetek működtetése és fenntartása a munkáltatók számára, ezért egy jól szervezett szakszervezet meg tudja oldani, hogy sokkal jobban lefedi az adott munkaterületek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) világát szakszervezeti oldalon.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
132 148 2011.11.09. 1:26  1-229

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem erénye a szocialista képviselő uraknak a pontosság (Gőgös Zoltán: Itt van a jegyzőkönyv! - Göndör István: A jegyzőkönyvből olvastam!), ugyanis a következőt mondtam, itt a jegyzőkönyv, itt az írott szöveg: "A KDNP megteremtette a lehetőséget az arra igényt tartó szakszervezeteknek, hogy fejtsék ki álláspontjukat." Ez annyit jelentett, hogy minket megkerestek a szakszervezetek, és teremtettünk egy fórumot, egy lehetőséget, hogy beszéljük meg azokat a kérdéseket... (Göndör István: Amit a KDNP fontosnak tart!) A következő: "Ezek a megbeszélések azokban a kérdésekben, amelyeket a KDNP kiemelten fontosnak tartott, sikeresek voltak." Az egészen más, amit képviselő úr mondott, hogy azért tartottunk megbeszéléseket, hogy sikeresek legyenek a KDNP által favorizált kérdések. Egészen más volt, több témán végigmentünk, és amit a KDNP fontosnak tartott, hogy az belekerüljön a munka törvénykönyvébe, azokban egyetértésre jutottunk az érintett szakszervezetekkel. Ez egészen más. És egyébként a szöveget nem pontosan idézte, tisztelt képviselő úr. Ez az igazság, és nagyon kérem, hogy a jövőben, ha már idéz, pontosan tegye, és ne kelljen nekem ezért szólnom. (Dr. Varga László: Bravó, bravó!)

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
132 218 2011.11.09. 7:03  1-229

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Így, a napirend vége felé engedjék meg, hogy röviden összefoglaljam azt, amit hallottunk, és pró és kontra elmondjam, hogy nagyon érdekes vita volt. Van egy jobbító szándékú és a munka világát oly módon szabályozni kívánó oldal, amely észlelte azt, hogy az elmúlt 20 évben olyan szabályozások születtek a munka törvénykönyve keretei között, amelyek nem igazán éltek, nem igazán voltak megoldhatók és követhetők a munka világának olyan részében, ahol egyébként a munkavállalók kétharmada dolgozik.

A kis- és középvállalkozásokra gondolok elsősorban. A törvénytervezet megpróbálta ezt a fajta túlszabályozottságot, azt a fajta megalomániát, ami a jelenleg hatályos munka törvénykönyvét jellemzi, egy kicsit a gyakorlat oldaláról megvilágítva, a gyakorlat oldaláról átalakítva újraszabályozni. Nem a rossz gyakorlatot vette át a munka törvénykönyve új szabályozása, a tervezete, hanem azokat, amelyeket az élet úgymond kikényszerített, amelyeket az élet nemcsak a munkahelyeken kényszerített ki, hanem a gazdasági változások, negatív irányú változások is kikényszerítettek.

Úgy látom, hogy mindazok az aggályok, amelyek a védett korban élők, a kismamák, a gyermeket várók, a munkaképtelenek, a mozgásukban akadályozottak részére megfogalmazódtak az ellenzék oldaláról, nem reálisak. A benyújtott tervezet ezeket mind oly módon kezeli, hogy túlzott terhet ne jelentsen, mondjuk, egy kétszemélyes munkahelynek vagy egy kis- és középvállalkozónak, aki tulajdonképpen a saját egzisztenciáját, családja hátterét viszi sokszor a vásárra, amikor felelősen és a valamiféle társadalmi elkötelezettség mentén munkáltatóvá válik. Munkavállalókat vesz fel, felelősséget vállal a munkavállalók családjáért, és felelősséget vállal természetesen a maga családjáért is. Azt gondolom, tisztelt Ház, hogy ezeket a szempontokat kell elsősorban figyelembe venni, amikor arról beszélünk, hogy mennyi legyen a felmondási idő, amikor arról beszélünk, hogy azon a délutánon, amikor egyébként normális munkarendben is dolgoznak az emberek, jár-e pótlék vagy nem jár.

Azt hiszem, hogy a realitások talaján állva ez a törvénytervezet szolgálni fogja azt a célt, amit úgy hívunk, hogy a hatékonyság, munkaerő-hatékonyság növelése, gazdasági versenyképesség növelése. Nagy vita volt arról, vajon a kollektív érdekvédelmi rendszert megszünteti-e ez a törvénytervezet. Határozottan állítom, hogy nem.

Azoknál a munkáltatóknál, ahol erős és jól működő szakszervezet van, ahol kooperáció van a szakszervezetek és a munkáltató között, továbbra is fennmaradhatnak a jelenlegi struktúrák, csak ez áttevődik egy kollektív szerződésben meghatározott megállapodási rendszerbe, nem törvény által kikényszerítetten, de ha erős az a szakszervezet és az a munkáltató képes ezeket a juttatásokat tovább is biztosítani, akkor nem lesz akadálya annak, hogy egyébként a munkáltató olyan egyéb tárgyi feltételeket biztosítson a szakszervezetek részére, amelyek eddig is megvoltak.

Viszont a másik oldalról - ahogy már korábban is elmondtam - lehetőséget biztosít ez a tervezet egy újfajta szakszervezeti szemléletre; arra a szemléletre, hogy igen kérem, a munkahelyeken dolgozó emberek közül legyenek tisztségviselők, együtt éljenek a munka világával, a munkavállalókkal, és onnan közvetlenül közvetítsék az igényeiket a munkáltatók felé.

(16.30)

Ezzel a lehetőséggel, úgy gondolom, hogy a kis- és középvállalkozások esetében megerősödik a kollektív érdekvédelem. Ez nemcsak abból a szempontból hasznos, ahogy sokan elmondtuk, hogy jó érdekvédelem nélkül nincs jó gazdaság, hanem abból a szempontból is, hogy ahol érdekvédelem van, ahol ott a szakszervezet, ahol figyel a munkavállalók helyzetére, a munkakörülményekre, ott sokkal kevesebb a jogellenes munkavégzés azon fajtái, amit egyébként a tisztelt Ház képviselői a jelenleg hatályos munka törvénykönyvének gyakorlata mellett is jártukban-keltükben, ismereteik alapján bemutattak itt a mai ülésen.

Azt látom, hogy ha ez a fajta kollektív érdekvédelem elmélyül a munkahelyeken, és onnan fogjuk megnézni pár év múlva, hogy hogyan is működik, akkor azt lehet látni majd, hogy biztonságosabbak lesznek a munkavégzés körülményei, biztonságosabb lesz az egyéb juttatások kikényszeríthetősége, és azt kell mondanom, nagyobb lesz a jogbiztonság is a munka világában, amelyre - azt hiszem, abban egyetérthetünk mindannyian - igen nagy szükség van.

Mindezek mellett úgy gondolom, hogy összességében azok a célok, amelyeket a törvény megfogalmaz, teljesíthetők, és azokat a célokat, azokat a víziókat a törvény a gyakorlatban is teljesíteni fogja. Hozzá kell tennem, hogy a célokon túl nemzeti sorskérdés, hogy egy olyan munka világát teremtsük meg, amely erősíti a munka becsületét, értékesebbé és vonzóvá teszi a magyar munkaerőt. Ezáltal hipotetikus, illetve fölösleges viták lesznek a tekintetben, hogy lehet-e különböző szintű vagy különböző összegű minimálbéreket megállapítani, mert ez a fajta folyamat, amit ezzel az eszközzel el lehet indítani, előbb-utóbb reményeink szerint kiegyensúlyozottá teszi a munka világát Magyarországon és átláthatóvá, ami szerintem minden vállalkozónak, minden munkáltatónak és munkavállalónak vágya, és azt hiszem, ha ez így lesz, akkor nyugodt szívvel szavazhatjuk meg ezt a törvénytervezetet.

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
136 4-8 2011.11.17. 2:49  1-25

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: (A mikrofonja nem működik.) Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés gazdasági bizottsága...

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Szeretnénk jobban hallani. Rakja följebb a mikrofont! Köszönöm szépen.

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: (A mikrofonja továbbra sem működik.) Tisztelt Országgyűlés!

ELNÖK: Valami probléma van, úgy látom. Köszönöm.

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: (Kézi mikrofonba:) Az Országgyűlés gazdasági és informatikai bizottsága 2011. november 15-én megtartott ülésen megvitatta a hitelszerződésből eredő kötelezettségének eleget tenni nem tudó természetes személyek lakhatásának biztosításáról szóló T/4858. számú törvényjavaslatot.

A tervezet célja, hogy a hitelezők által kényszerértékesítés alá vont lakóingatlanok esetében biztosítsa tulajdonosaik és az ingatlanban lakók további lakhatását bérlőként; érvényesítsen rászorultsági elemeket, feltételeket; biztosítsa a hiteladósnak a devizakölcsön terhei alóli teljes mentesülését; biztosítsa, hogy a hiteladós, amennyiben bérlő, meghatározott időn belül visszavásárlási jogával élve lehetőséget kapjon tulajdonjogának visszaállítására. A vitában az a többségi álláspont alakult ki, hogy a javaslat kellő időben, az egymásra épülő otthonvédelmi szabályok részeként került a tisztelt Ház elé.

Az előbbiekben ismertetett elvárásoknak a szabályozás tartalma megfelel, könnyen áttekinthető, és érthető módon szabályozza a kényszerértékesítésre kijelölt lakóingatlanok megvásárlásának folyamatát, sajátos lakásbérleti szabályok megalkotásával a vagyonkezelési tevékenység terjedelmét és eszközeit.

Fontos eleme, és lelke a tervezetnek, hogy csak azok a lakások kerülhetnek az állam vagy önkormányzat tulajdonába, amelyeknek a jelzálogszerződésben megállapított forgalmi értéke Budapesten és a megyei jogú városokban a 15 millió forintot, egyéb településeken a 10 millió forintot nem haladja meg. Ezzel is biztosítja azt, hogy nem luxusingatlanok, hanem a lakhatáshoz ténylegesen szükséges lakóingatlanok tulajdonosainak nyújtson a társadalom segítséget, illetve hogy az eszközkezelő szervezet feladatainak ellátása pénzügyileg finanszírozható legyen.

Mindezen többségi vélemény mellett a gazdasági és informatikai bizottság 22 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 4 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta a benyújtott törvényjavaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
136 20 2011.11.17. 9:15  1-25

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! A hitelszerződésből eredő kötelezettségeinek eleget tenni nem tudó természetes személyek lakhatásának biztosításáról szóló T/4858. számú törvényjavaslat vitájában a KDNP vezérszónokaként ki kell emelnem, hogy a törvényjavaslat legfontosabb értékének a rendeltetését tartom. Nevezetesen, hogy biztosítja a lakhatást olyan családoknak is, amelyek a devizahitel rabszolgaságából nem bírnak szabadulni, vagy csak oly módon, hogy nehezen összekuporgatott forintjaik, megszerzett lakásuk tulajdonát elveszítik.

A tervezet része az otthonteremtő programnak, amely az esetek többségében családmentő missziót is jelent, orvosolva a közelmúlt két baloldali-liberális kormányának felelőtlen és bűnös mulasztását, amellyel konspiráltak a pénzvilág érdekeinek és mohóságának. A tervezetet megelőzte a devizakölcsönök árfolyamának rögzítéséről szóló 2011. évi LXXV. számú törvény, amely az árfolyamok rögzítésén túl korlátozta az úgynevezett bedőlt hiteleket biztosító lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjét is. Fontos eleme lett az otthon- és családmentésnek a devizakölcsönök végtörlesztését biztosító 2011. évi CXXI. törvény is, amely ugyancsak fix árfolyamon történt forintosítás után lehetőséget biztosít a hiteladósoknak az adósság alóli szabadulásra.

A törvényjavaslat egy logikus megoldási sorozatba illeszkedik. A kormány a devizahitelesek több rétege számára dolgozott ki különféle megoldási lehetőségeket. Ezek közül az egyik lehetőség az árfolyamrögzítés, amelyet továbbra is érdemes többeknek megfontolni. Ez a törvény közvetlen megalapozója a törvényjavaslatnak, ugyanis rögzíti, hogy az összes kétes, ebből a szempontból nem behajtható követelést biztosító ingatlan egyszerre nem kerülhet a piacra, hanem a törvényben meghatározott kvótarendszer alapján jogosultak a pénzintézetek az ingatlanok kényszerértékesítésére.

A végtörlesztéses megoldás azoknak ad segítséget, akik saját erőből vagy családi támogatással, de a kedvezőbb árfolyamon elszámolt kölcsönöket egy összegben vagy forinthitelre átváltva képesek a devizakölcsönből történő egyértelmű szabadulással azt kiegyenlíteni.

A hiteladósok között van egy olyan viszonylag jelentős csoport, akiknél az eredeti döntéssel volt talán a probléma. Kényszer és egyben normális és természetes igény volt számukra a lakás, döntő többségben az első lakás megszerzése, és egyéb, nevezetesen támogatott kamatozású forinthitel hiányában vállalták a devizakölcsön kockázatát. Ez a vállalás azonban nem volt, nem lehetett tudatos. Nem kaptak megfelelő tájékoztatást a kockázatokról, csak a pillanatnyi anyagi helyzetüket értékelve vágtak bele a lakhatás biztosításába. De az akkori kormányzat is jóval rózsaszínűbb képet festett az ország gazdasági jövőjéről. Emlékezzünk csak: dübörög a gazdaság, száguld a pannon puma. Ma ezt a hagyatékot is rendeznünk kell, mert senkit sem hagyhatunk fedél, lakhatás nélkül, főleg azokat nem, akik egy kormányzati asszisztálással előadott piaci árnyjáték áldozataivá váltak. Nekünk mások hibáit is orvosolnunk kell, mert ez a kötelességünk. Ennek az orvoslásnak az egyik eszköze az előttünk lévő törvényjavaslat.

A tervezet célja, hogy a hitelezők által kényszerű értékesítés alá vont lakóingatlanok esetében biztosítsa tulajdonosai és az ingatlanban lakók további lakhatását immár bérlőként, érvényesítse a rászorultsági elemeket, feltételeket, biztosítsa a hiteladósnak a devizakölcsön terhei alóli teljes mentesülést, biztosítsa, hogy a hiteladós, amennyiben bérlő lesz, meghatározott időn belül visszavásárlási jogával élve lehetőséget kapjon tulajdonjogának visszaállítására.

A törvénytervezetben kulcsszereplőként megnevezett eszközkezelő mint társaság már 2011 augusztusában létrejött. A működéséhez szükséges forrásokat a költségvetés 2 milliárd forintban elkülönítette, a 2012-es költségvetés további 3 milliárd forintot biztosít az eszközkezelőnek.

Ez is mutatja, hogy figyelemmel a lakások ütemezett kényszerértékesítésére, megfelelő pénzügyi fedezet áll a probléma kezelésére. A törvényjavaslat rögzíti, hogy milyen módon fordulhat az arra jogosult hiteladós az eszközkezelőhöz, milyen feltételekkel vásárolja meg az eszközkezelő az ingatlant, illetve mi történik az eszközkezelő általi vásárlás után. Fontos különlegessége a javaslatnak, hogy nem tesz különbséget az adósok között, hogy deviza vagy forint alapon adósodtak el. Mindkét eladósodotti csoport tagjai számára meglesz a lehetőség lakhatásuk biztosítására.

Kik azok az adósok, akik igénybe vehetik az eszközkezelőt? Az adósnak vagy a vele háztartásban élő házastársának vagy élettársának szociálisan rászorult személynek kell minősülnie; fontos, hogy a bejelentett lakhelye az adott ingatlanban legyen; legalább két gyermeket neveljen; és a hitelszerződés 2009 vége előtt jöjjön létre. A szociális ellátásról szóló törvény alapján az aktív szociálisan ellátottak közé tartoznak mások mellett a munkanélküli és álláskeresési járadékosok, álláskeresési segélyesek is, akik az érintett adósi kör gerincét képezik.

Az ingatlan forgalmi értéke is korlátozva van. Abban az esetben fordulhat az ügyfél az eszközkezelőhöz, hogyha Budapesten és a megyei jogú városokban 15 millió forint alatti, egyéb településeken pedig 10 millió forint alatti az ingatlan értéke. Ezzel is biztosítja a javaslat, hogy nem luxusingatlanok, hanem a lakhatáshoz ténylegesen szükséges lakóingatlanok tulajdonosainak nyújtson a társadalom segítséget, illetve hogy az eszközkezelő szervezet feladatainak ellátása pénzügyileg finanszírozható legyen.

(9.00)

Fontos, hogy a kényszerintézkedésre kijelölt ingatlan tekintetében a bank elfogadja a ráeső vételárat, ugyanis ezzel a bank lemond fennálló követeléséről. A lakóingatlan vételára oly módon lesz meghatározva, hogy a Budapesten és a megyei jogú városokban a jelzáloghitel-szerződésben megállapított forgalmi érték 55 százaléka, egyéb városokban 50 százaléka, községben pedig 35 százaléka lesz. Miután az eszközkezelő megvásárolja az ingatlant, a korábbi adósnak lehetősége van továbbra is az ingatlanban lakni bérlőként. Az eszközkezelő határozatlan időtartamú bérleti szerződést köt a volt adóssal. A most már bérlő volt adós visszavásárlási jogát biztosítja a törvényjavaslat, tehát az adásvételi szerződés megkötését követő 6. hónaptól 24 hónapig áll fenn ez a visszavásárlási jog.

A visszavásárlási ár is megfelelően definiált a javaslatban, ez pedig két érték közül a magasabb. Ez a két érték a forgalmi értéknek a kifizetett önerő és kifizetett tőketörlesztések összegével csökkentett értéke, a másik pedig az eszközkezelő által fizetett vételár, felkamatoztatva a jegybanki alapkamattal a visszavásárlási döntésig. Ez az utóbbi lehetőség indokolja azt, hogy miért szűkebb, összesen 30 hónapnyi időtartam áll a visszavásárlási döntés meghozatalára. Ugyanis az eszközkezelő költségvetési forrásból finanszírozza ennek az ingatlannak a vételárát, amelynek a kamatkockázata szintén a költségvetést terheli. Ez a kamatkockázat megjelenik a törvényjavaslatban, viszont az időbeli korláttal biztosítani lehet azt, hogy ez ne idézzen elő automatikusan olyan helyzetet, hogy a visszavásárlásra jogosult képtelen legyen élni ezzel a jogával.

Tisztelt Ház! Az előbbiekben ismertetett javaslat tartalma megfelelő eszköze lehet az otthon- és családvédelmi szabályozásnak, segítségével biztosítható több ezer honfitársunk lakhatása, amellyel kapcsolatos elvárásokat az alaptörvényünk is megfogalmazza.

Mindezek alapján a KDNP támogatja a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
136 202 2011.11.17. 6:15  25-305

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Én most nem mennék bele a kétpercesek során alaposan kivesézett makrogazdasági kérdésekbe, ettől függetlenül egy nagyon tartalmas költségvetési vitának voltam fül- és szemtanúja. Bár volt ennek némi bája, hogy a költségvetési manipulálások bajnoka, Veres János képviselőtársunk oktatott ki minket a költségvetés mikéntjéről, helyességéről és arról, hogy szerinte hogy kellene ezt az országot gazdaságilag rendbe tenni.

Én azt tudom javasolni a jövőben, hogy ha esetleg még kormányra kerül, akkor viszont majd mi fogjuk neki elmondani, hogyan kell az országot, nem rendbe tenni, mert valószínűleg rendben fogja átvenni az a párt, amelyikbe képviselőtársam tartozik, tőlünk az ország vezetését. Ilyen nem fog bekövetkezni, tegyük hozzá.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Amiért szót kértem, az három módosító indítvány, amelynek a támogatását szeretném kifejteni. Az egyik a szűkebb pátriámat is érinti, nevezetesen, a Lázár János frakcióvezető úr által benyújtott javaslat, amely támogatást kér, illetve megfelelő pénzösszeget tesz félre, ez az ajánlás 67. sorszáma alatt szereplő indítvány, a Pest Megyei Bíróság épületének megjavítása, rendbetétele, illetve ha jól tudom, új épület felépítése érdekében.

Ez egy nagyon aktuális kérdés. Közel 20 éve áldatlan állapotok között dolgoznak a bírók, közel 20 éve egészségtelen munkakörülményeket látunk ott. Nem lehet normális tárgyalásokat tartani, az ügyfelek egymás sarkába érnek, és nem lehet egy nagyobb érdeklődésre számot tartó ügy tárgyalását szakszerűen, a hatályos jogszabályoknak megfelelően ebben az épületben megcsinálni, illetve teljesíteni. Ezért mindenféleképpen támogatom ezt a módosító indítványt és a hozzá kapcsolódó, a bírósági reformhoz szükséges egyéb módosító indítványokat.

Ugyancsak nagyon fontosnak tartom a 864. sorszám alatt Bánki képviselőtársam által benyújtott módosító javaslatot, amelyik 2 milliárd forinttal kívánja növelni a Magyar Turizmus Zrt. marketingkommunikációs tevékenységét, és számokkal alátámasztva igazolja azt, hogy a marketingtevékenység a turizmusban mennyire fontos, mennyire hatékony és jól jövedelmező befektetés. Például rögzíti az indokolása, hogy 2011-ben mintegy 357,9-szeres megtérülést eredményeztek ezek a befektetések. 886 milliárd forint volt a belföldi turisták költése, és ez előreláthatólag az áfabevétel növekedéséhez is hozzá fog járulni, amely nyilvánvalóan biztosít egy olyan állami adóbevételt, olyan hatékonyan és olyan fontos szinten járul hozzá a gazdasági növekedéshez, amellyel szemben ez a 2 milliárd forint befektetés, illetve előirányzat-növelés semmisségnek számít.

Ehhez kapcsolódik a Harrach Péter képviselőtársam által benyújtott indítvány, amely 20 millió forinttal javasolja az erdei kisvasutak támogatását növelni. Ez szorosan kapcsolódik a turisztikai tevékenységhez. Hozzá kell tennem, hogy az ilyen kisvasutak fenntartóinak eddig állami támogatás nélkül, saját gazdasági kockázatukra, és sokszor, azt kell mondanom, hogy a gazdasági önfelszámolásuk veszélye mellett sikerült fenntartaniuk ezt a kisvasúthálózatot, amely nagy örömére szolgál az odalátogatóknak. Egészséges életmódra nevel, egy olyan ízt, világot ad az odalátogató gyermekeknek, ami lassan már letűnőben van. És nagyon fontos a nemzeti identitás szempontjából is, hogy ez a világ, ez a szeglete, ez a szegmense a magyar valóságnak megmaradjon, és ehhez képest ez a 30 millió forintos támogatásnövelés szintén elenyésző. Meg van jelölve az előterjesztésben természetesen az ellenlába, hogy honnan lenne ez átcsoportosítva.

Mindezek alapján én úgy látom, hogy az az út, amin a magyar kormány, illetve a Fidesz-KDNP-frakció által vezetett kormány elindult, az egy nemzeti út, összehasonlítva azzal az úttal, amit az IMF, a Valutaalap mutat föl. Ahhoz képest ez egy eredményes útnak minősül. Ha másik utat választanánk, ahhoz képest a görög válság réme fenyegetne minket, és úgy gondolom, hogy ezt senki nem vállalhatja föl. Egyet tudomásul kell vennünk, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem lehet többet költenünk, mint amennyink van. Nem lehet felelőtlenül az ország adósságát növelni. (Gőgös Zoltán: Mégis nő!) Nem lehet a költségvetési hiányt növelni, mert abban az esetben még rosszabb megítélés alá kerül Magyarország, még nehezebb körülmények között tudjuk a nemzeti céljainkat megvalósítani.

És ebben a kérdésben, ennek a kérdésnek a kommunikációjában inkább egységre kellene itt a Házban törekedni, és később a piacok felé is egységesen üzenni azt, hogy Magyarország bízik a jövőjében, és ez a költségvetés a jövő költségvetése, amelynek sikeres teljesítése esetén, úgy gondolom, hogy 2013-ra már bizakodóbb arccal tudunk nézni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
136 234 2011.11.17. 2:20  25-305

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Tisztelt Ház! Csak szeretnék hozzászólni, de a technika ördöge egész nap akadályoz engem. Már jön is a mikrofon. (A képviselő mikrofonja nem működik. - Kézi mikrofont helyeznek elé.) Köszönöm szépen.

Tisztelt Ház! Két dolog miatt szeretnék hozzászólni. Az egyik a friss hír, hogy az IMF-fel konzultációt folytat a Nemzetgazdasági Minisztérium. Ez azért igen nagy különbség ahhoz képest, hogy mi volt 2008-ban. 2008-ban Magyarország segélykiáltásától volt tele Európa (Gőgös Zoltán: Most meg nem, mi? Most mi ez akkor?), Magyarország mint egy fuldokló kérte az IMF segítségét, és akkor kénytelen volt Magyarország elfogadni azt a fajta ajánlatot, amit az IMF akkor letett. (Gőgös Zoltán: András, ülj le, mert gyengülni fog a forint!) Tisztelt Képviselőtársam! Tartson rendet, ha lehet, bár nem én vagyok a házelnök, nem is kritizálom ezért a házelnök urat.

Ehhez képest a hírnek az a lényege, hogy az IMF-fel természetesen Magyarország nem szakította meg a kapcsolatot, a szokásos rend szerint történtek és történni fognak a jövőben is konzultációk ezzel a pénzügyi nemzetközi szervezettel. Ezen konzultációk eredményeképpen egy kölcsönös engedményeken vagy kölcsönös érdekeken alapuló megállapodás jöhet majd létre remélhetőleg, amelynek egyetlenegy célja van, hogy Magyarország nem segélyt fog kérni, nem az adósságszolgálatának a kiváltását, hanem egy olyan biztosítéki rendszert, amely lehetővé fogja tenni hazánk számára, hogy a költségvetés iránya, a költségvetés következményeképpen a nemzetgazdaság növekedési pályára kerüljön. Legfeljebb annyi fog történni becslésem szerint, bár ebben nem látom tisztán a képet, hogy azokat a biztosítékokat, amik a rendszerben a költségvetésben jelenleg benne vannak, egy kicsit szabadabban tudjuk mozgatni, és a gazdasági fejlesztésre, a gazdasági növekedésre tudjuk fordítani.

Mindezek alapján úgy gondolom, hogy nagyon jó döntés az, ha figyelembe vesszük ezeket a lehetőségeket.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
136 246 2011.11.17. 2:12  25-305

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A mai költségvetési vita során az MSZP okkal vagy ok nélkül kifogásolta azt, hogy nem beszéltünk az ő alternatív költségvetésükről. Azt kell mondanom, hogy összességében azért ezt megvitattuk. Ugyanis a vele szemben álló, a kormány által benyújtott költségvetést minden ellenzéki párt, a Jobbiktól kezdve az MSZP-n át az LMP-ig megvitatta, és ez a vita önmagában véve egyfajta bírálata volt az MSZP alternatív költségvetésének, amely, meggyőződésem, hogy nem szolgálná elfogadás esetén azt a kilábalást, azt az utat, amin a magyar gazdaság és a magyar nemzet az elmúlt egy év alatt elindult.

De ami ennél sokkal fontosabb, hogy ezt a költségvetési tervezetet, amit ők benyújtottak, ezt az alternatív költségvetési tervezetet ők maguk sem gondolták komolyan. Ennek jelzésére, illetve igazolására hadd mondjam el, hogy a költségvetési bizottságban csak egy szocialista képviselő képviseltette magát akkor, amikor az MSZP alternatív költségvetési javaslatát vitatták meg. Veres János képviselő úr volt ott, más szocialista képviselő nem vette a fáradságot, hogy beállva a költségvetése iránti harcba, megvitassa, kifejtse véleményét, és próbálja meggyőzni a költségvetési bizottság tagjait az alternatív költségvetésük helyességéről. (Boldvai László: Most itt vagyok.) A helyzetet még tovább súlyosbította az a tényező is, hogy amikor a szavazásra került sor, akkor Veres János is eltávozott a költségvetési bizottságból, tehát a szavazásával sem támogatta annak idején az alternatív költségvetésük elfogadását.

Úgy gondolom, hogy mindezek alapján tényleg helyes és arányos mértékben tárgyaltuk meg a Szocialista Párt alternatív költségvetési javaslatát.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Gőgös Zoltán közbeszól.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
136 340 2011.11.17. 12:54  305-341

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ígérem, hogy nem használom ki a teljes időtartamot, már csak azért is, hogy utána 35 percen belül hazaérjen Tóbiás képviselő úr. (Derültség.)

A másik, amit el szeretnék mondani: az nyilvánvaló, és azt hiszem, ebben nem lehet vita közöttünk, hogy egységes megoldás a devizahitelesek bajára nincsen. A kormány megpróbálta és megpróbálja a jövőben is szerintem, hogy mindenkire célzottan, minden problémát egy-egy csomagban kezelve alakítsa ki a lehetőségeket. Az első lehetőség volt az árfolyamrögzítés kérdése. Akkor az azt jelentette, hogy akik egyébként még fizetőképesek voltak, de a megnövekedett árfolyamok mellett nem tudták már a részleteiket fizetni, és még élt a jelzálogszerződésük, azok részére átmeneti fizetési könnyítést biztosított, biztosít a mai napig is az árfolyamrögzítés.

Abban lehet bízni, és reményeim szerint is így lesz, hogy amikor 2014 eltelik, akkor már olyan kedvező árfolyamuk lesz a devizáknak, hogy az a fajta veszély, amit most joggal érezhetnek a devizahitelesek, hogy túl magas lesz az az összeg, amit utána egy összegben vagy részletekben ki kell egyenlíteniük, el fog múlni.

A mai nap is egy ékes példája ennek, hogy egy bejelentésszerű valami már hogyan meg tudja mozgatni az árfolyamokat, és hozzá kell tenni, hogy bízzunk magunkban, hogy 2012 második felétől, 2013-2014-re tudunk olyan gazdaságpolitikát folytatni - aminek az első lépését megtettük -, amelynek következtében a magyar lakosság számára érzékelhetően csökkenni fog a devizahitelek költségei.

A második lehetőség az úgynevezett végtörlesztés. Ez valóban azoknak szolgált, akiknek a megfelelő anyagi hátterük megvolt. Ez nem minden esetben azt jelenti - és ez egy kicsit demagógia az ellenzék részéről, illetve azok részéről, akik azt mondják, hogy a gazdagokat támogatjuk ezzel, de nem, kérem szépen, én magam is Békés megyéből elszármazott vidéki emberke vagyok, aki tudja nagyon jól, hogy milyen nehézségekkel küzdenek a nem túl jó jövedelmi viszonyok között élő vidéki emberek, ennek ellenére tapasztalom, hogy a családok összeállnak, segítik egymást, és megpróbálják ezen az úton-módon végleges mentesítéssel megszabadítani az erre rászoruló családtagjaikat a devizahitel átkától.

Kétségtelen tény, hogy ebben a gyakorlatban lehetnek olyan elemek és lehetnek olyan személyek, akiket ez kedvezően érint, de azért álláspontom szerint és erre irányuló tapasztalataim szerint döntően nem ez a jellemző. Hanem itt valóban sikerült olyan lehetőséget biztosítani a hiteleseknek, hogy meg tudnak menekülni a hitelüktől, hozzátéve azt, hogy teljesül az az - egyébként az MSZP által sokszor hangoztatott - követelés, ami főleg az első csomagnál, a devizaárfolyam befagyasztásánál hangzott el, hogy biztosítsunk olyan lehetőséget a devizahiteleseknek, hogy véglegesen mentesüljenek a devizaadósság következményei alól, azaz szabad elmenetel történjen esetükben is; tehát az előttünk fekvő törvényjavaslat értelmében is szabad elmenetel van meg a végtörlesztés esetében is.

A másik, a harmadik területe a devizakérdés rendezésének az, amiről most tárgyalunk. Ezek azok az emberek, akik önhibájukon kívül váltak fizetésképtelenné. Döntően azok a munkanélküliséget elszenvedők, akik munkanélküli-járadékban, álláskeresési járadékban részesülnek. Hozzá kell tennem, hogy ebben eléggé flexibilis a javaslat, mert nem azt mondja, hogy minden egyes devizahitelesnek ilyennek kell lenni, hanem azt mondja, hogy az egy háztartásban élők közül ha egy személy szociálisan rászorulónak minősül, akkor már jogosult ezt a rendszert igénybe venni.

Hozzá kell tennem azt is, hogy nagyon célzott és életszerű ez a javaslat a tekintetben is, hogy olyan értékű lakásokat céloz meg, amelyeket vélhetően és elvárhatóan ezen rétegek szereztek meg, tehát pontosan a lakáshoz is meg a jövedelmi viszonyokhoz is igazítja ezt a lehetőséget. Én nem gondolom, hogy ez egy átmeneti rendelkezés, átmeneti lehetőség.

Reményeink vannak arra, hogy sokaknak, többeknek átmeneti lehetőség lesz ez, ugyanis a két év alatt - ami tulajdonképpen 30 hónap - eljuthatnak egy olyan jövedelemhez, hogy akár egy újabb kölcsön felvételével - de most már forintalapúval és rögzített THM-mel - visszavásárolják az ingatlanokat, mert már elhelyezkedtek a munkaerőpiacon, mert olyan jövedelmet szereztek az alatt a közel három év alatt, ami alapján képesek ezt a lakást visszavásárolni. A másik, akiknek ez nem átmeneti lesz, akik ezzel a lehetőséggel nem tudnak élni, ott van hosszú távon a lakásbérleti lehetőség. Ugyanis egy határozatlan idejű lakásbérleti szerződés fog létrejönni ebben az esetben. Az való igaz, hogy kulcskérdés - és valóban látnunk kell majd és oda kell majd figyelnünk arra -, hogy a lakásbérleti díj milyen módon kerül megállapításra. Az bizonyos, hogy annak fedezetet kell nyújtani hosszú távon a lakásfenntartási költségekre. Ez, azt hiszem, a múlt okán jogos elvárás, mert menjünk vissza 20 évvel ezelőttre, amikor a lakásbérleti díjak nem nyújtottak fedezetet a lakások fenntartására, nézzük meg azt az ingatlanállományt, ami Budapesten vagy vidéki városokban kialakult ezen okok miatt.

Azt gondolom, hogy ha ezeket az egymáshoz illeszkedő rendszereket figyeljük, akkor való igaz, hogy nem tűnik ez egy koherens világnak, de a valóságot tekintve azt kell látni, hogy különböző rétegeknek, különböző adósoknak az esetükhöz igazodó különböző megoldásokra van lehetőség.

Hozzá kell tenni azt is, hogy ez a fajta három pillér nem lezárt. Mindenki hallotta a hírekben, hogy az első pillér, az árfolyamrögzítés, a hozzá kapcsolódó ingatlanértékesítési portfólió kialakítása és ahhoz kapcsolódóan az előttünk fekvő eszközkezelő elfogadása konszenzusos alapon létrejövő megoldás, a bankok és az állam közötti tárgyalások eredményeként jött létre.

Kétségtelen, hogy a második megoldásban nem volt konszenzus. Annak volt egy olyan oka, hogy látható volt, hogy a devizatörlesztésnél sokszor banki magatartás miatt egyfajta gentlemen's agreement felmondásával akadályozták a bankok, hogy minél többen éljenek ezzel a lehetőséggel. Ezért lépte ezt meg a kormány.

(20.20)

Most várható lesz a következő eszköz, ugyanis mindenki tudja, hogy Matolcsy miniszter úr a bankokkal megállapodott, hogy ellenükre más megoldást nem fog kidolgozni. Kíváncsian várjuk a pénzintézetek ilyen irányú megoldását. Lehet, hogy ez a megoldás megint egy olyan devizahiteles-rétegnek nyújt lehetőséget, amelyek egyébként eddig ebből a rendszerből valójában kimaradtak.

Azt se felejtsük el, Tóbiás képviselő úr említette, mi van azokkal, akik nem tudják fizetni, de nem kerülnek bele ebbe a rendszerbe. Itt is azért ketté vagy háromfelé kell osztani a dolgot. Egy részük lehetséges, hogy tudott élni a végtörlesztéssel, nekik lett volna kitalálva egyrészt az árfolyamrögzítés. És a harmadik: azért ne felejtsük el, a bankok egy része - lehetne mondani, kik nem, azokról megvan a különvéleményem, de nem a Ház elé tartozik - azért proaktív módon megpróbált ezekkel a még fizetőképes, éppen a fizetőképesség határán mozgó devizahitelesekkel leülve megállapodni az átütemezésről, tehát ezek bent vannak a banki rendszerben, ezeknek nincs közvetlenül szükségük az állam által kínált megoldásra, vagy ha szükségük van, akkor valamelyiket fel tudják vállalni.

Még egy gondolat. Elegendő-e ez az összeg, amit biztosít a költségvetés a fedezetkezelő céljainak megvalósítására? Azt látom, hogy igen, ugyanis ez pontosan kapcsolódik az árfolyamrögzítésről szóló törvényben meghatározott, a pénzintézetek fokozatos ingatlanértékesítési lehetőségéhez. Tehát egyszerre nem kerülhet az összes ingatlan kényszerértékesítésre, ez törvényben meghatározott, ez egy egyezség része, tehát fokozatosan kerülhetnek ebbe az eszközkezelős rendszerbe is ezek az ingatlanok. Tehát felesleges egy zártkörű részvénytársaságnál parkoltatni olyan összegeket, amelyeket a költségvetés más területen hatékonyabban vagy a szükségletnek jobban megfelelve tud hasznosítani.

Természetesen úgy néz ki, a 2012. évi költségvetés biztosítja ezt az összeget, úgy, hogy - azt hiszem - 2011-ben már elhatárolásra került 2 milliárd forint, 2012-ben pedig 3 milliárd forint megnevezésre került a költségvetésben, mindamellett a működéstől függően tudjuk majd meghatározni, illetve a kényszerértékesítésre került lakások számától függően tudjuk majd meghatározni a 2013-as és a 2014-es szükségleteket, és akkor még nem számolunk azokkal a szerintem remélhetően nagyobb számban előforduló visszavásárlásokkal, amelyek egyébként visszapótolnak összegeket a felhasználás forrásába, nevezetesen az eszközkezelő forrásába.

Úgy látom tehát, ha egy kicsit árnyaltabban megnézzük ezt a kérdést, akkor van mindenre valamilyen kézzelfogható válaszunk. Én valóban egyetértek az előttem szólókkal a tekintetben, hogy a bérleti díjnak lehet, hogy kell lennie bizonyos szociális elemének, de én nagyon bízom abban, hogy ez úgy lesz megállapítva, hogy egyébként mindenféleképpen biztosítja a lakhatását az arra rászorulóknak, ezért változatlanul azt tudom mondani, hogy alkalmazható és működőképes ez az eszközkezelőről szóló törvényjavaslat.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
141 108 2011.11.24. 9:34  95-133

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A kormány által benyújtott T/4986. számú törvényjavaslat különböző energetikai tárgyú törvények módosítására tesz indítványt. A módosítások főleg technikai jellegűek, és az európai uniós szabályozási előírásoknak való megfeleltetést szolgálják.

Ezen alapvető célja, rendeltetése mellett kisebb kiigazításokra is tesz javaslatot. Hozzászólásomban a földgázellátásról szóló törvényt, a bányatörvényt és a megújuló energia közlekedési célú felhasználásának előmozdításáról szóló törvényt ismertetem behatóbban.

A földgázellátásról, valamint a földgáz biztonsági készletezéséről szóló törvény módosítása a földgázellátás biztonságának megerősítését, megőrzését szolgáló intézkedéseket előíró 994/2010. számú EU-rendelet előírásait mélyíti el a magyar jogrendben.

Ennek megfelelően az Unió egésze és az egyes tagállamok ellátásbiztonságának fokozásához szükséges szabályozás felülvizsgálata a javaslatban megtörtént. E felülvizsgálat következtében a kormány, a Magyar Energia Hivatal szerepe a válsághelyzetben inkább kiegészítésre, mint újradefiniálásra került. Így például a kormány rendeleti úton szabályozhatja a nem kifejezetten energetikai tárgyú intézkedéseit, így például a munkanapok és munkaszüneti napok munkavégzési rendjét, az ügyfélforgalom előtt nyitva álló magánhelyiségek vagy közintézmények nyitvatartási idejét, a földgázfelhasználás mérséklését szolgáló egyéb intézkedéseket, a Magyar Köztársaság területén termelt vagy készletezett földgáznak a Magyar Köztársaság területén kívülre történő kiszállítására vonatkozó szerződéskötés feltételeit.

A miniszter ezen keretek mellett a földgázellátási válsághelyzet fennállásáról és fokozatáról, valamint a válsághelyzet megszűnéséről határozhat. A földgázellátási válsághelyzet második fokozata esetén rendeletben szabályozhatja egyebek mellett a felhasználók ellátására vonatkozó szerződések teljesítésének felfüggesztését, a felhasználók földgázellátásának korlátozását, az engedélyesek jogait és kötelezettségeit, a földgázellátáshoz kapcsolódó, a hatósági és nem hatósági árak körébe tartozó valamennyi termék és szolgáltatások legmagasabb árát. A földgáz biztonsági készlet felhasználását a földgázellátási válsághelyzet kihirdetése esetén engedélyezi.

E jogkörök a hatályos szabályozás alapján a kormányhoz tartoznak, ezeknek a miniszterhez történő delegálását az indokolja, hogy kifejezetten energetikai tárgyú intézkedéseket tesznek szükségessé. Az intézkedések végrehajtására a kormányrendeletben kihirdetett megelőzési cselekvési terv és vészhelyzeti akcióterv rendelkezéseivel összhangban kerül sor.

(13.50)

Itt ellentmondok előttem szóló szocialista képviselőtársamnak, ugyanis a válsághelyzet, illetve a szükséghelyzet elhárítása nem indokolja a törvényi szabályozást, mert az inkább akadályozná a hathatós intézkedéseket. Emellett a hivatal is kap új hatásköröket, kidolgozza az EU-rendelet végrehajtásához szükséges kockázatértékelést, megelőzési cselekvési tervet, vészhelyzeti tervet, és jóváhagyja a korlátozási besorolást. Mindezek alapján úgy látom, hogy a földgázellátásról és a földgázbiztonsági készletezésről szóló törvényjavaslatban megfogalmazott rendelkezések kellően tükrözik az európai uniós irányelvek tartalmát, és kellő mélységben tudják operatívan szabályozni a krízishelyzet kezelését.

A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény módosításával kapcsolatban fontos kiemelni, hogy a sajátos építményekre vonatkozó építésügyi hatósági eljárások szabályait különböző szabályozási helyeken találjuk a jelenlegi szabályozás szerint. Tekintettel arra, hogy e tárgykörök egymással szorosan összekapcsolódnak, szükséges annak megteremtése, hogy a rájuk vonatkozó előírások egységesen, egy jogszabályban szerepeljenek. Fontos hiánypótló szabályozás az ásványi nyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről szóló európai uniós szabályok átültetése, ugyanis a megfelelő átültetés hiánya miatt az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított hazánkkal szemben. Itt egy zárójeles megjegyzést hadd engedjek meg: a fenntartható fejlődés bizottságának ülésén elhangzott, hogy a bányatörvény hogy kerül egy energetikai tárgyú törvénycsomagba. Nos, ennek alapvető oka az, hogy a szénhidrogén-vezetékekről szóló törvényi szabályozás a bányatörvény része, és nyilvánvaló az is, hogy a földgázbiztonsági készletezésről szóló rendelkezésekre figyelemmel indokolt az energetikai tárgyú törvények között is a bányatörvény szabályozását megtenni.

A javaslat tisztázza a 2006/21. európai uniós irányelvben megjelenő feldolgozás fogalmát. A bizottság kifogására figyelemmel a feldolgozás az ásványi nyersanyagokon - beleértve a külfejtéses bányák működése során végrehajtott mechanikai, fizikai, biológiai, termikus vagy kémiai eljárást, vagy eljárások összességét - értendő. Módosításra kerül a bányászati hulladék fogalma is. Itt elhangzott, ennek a jelentősége abban van, hogy miképpen minősítsük a vörösiszapot a hulladék szempontjából. Ebből a szempontból logikus szabályozás történik. Miután a feldolgozás fogalmának irányelvi átültetése megtörténik, ez alapján a vörösiszap mint a bauxit kémiai eljárással történő feldolgozásából származó hulladék bányászati hulladéknak tekintendő, még ha expressis verbis a javaslat ezt ilyen formában nem is tartalmazza.

Hiányosságnak tekintem, hogy bizonyos szempontból lehet úgy értelmezni a javaslatot, és kiolvasható a tervezetből: a kőolajvezetékek hozzáférését korlátozza a tekintetben, hogy nem biztosítja teljeskörűen a nemzetközi szerződések teljesítését, ami nemcsak alapelvi szinten aggályos, hanem a nemzetközi szerződésekkel is ellentétes. Ezzel kapcsolatban egy módosító indítványt kívánok benyújtani.

A tervezet nem szabályozza - bár lehetősége lenne rá, és példa is van arra -, hogy a gázvezetékek, a szénhidrogén-vezetékek, az ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyzett vezetékjogok, a bányaszolgalmi jogok helyzetének utólagos rendezését könnyítse. Erre van példa a villamos energiáról szóló törvényben is, amely egy jó praxis, és átvehető a bányaszolgalmi és egyéb, ehhez kapcsolódó vezetékjogok létesítése kapcsán, természetesen úgy, hogy az új bejegyzések, amelyek igazából visszajegyzések, többletjogokat nem eredeztethetnek.

A megújuló energia közlekedési célú felhasználásának előmozdításáról és a közlekedésben felhasznált energia üvegházhatású gázkibocsátásának csökkentéséről szóló törvény módosítását szintén az EU-s szabályok átültetése indokolja. Nézetem szerint azonban a javaslat nem kezeli, hogy a 2009/30. EK-irányelv 7/a cikk 5. pontjának végrehajtására készülő bizottsági irányelv fogja tartalmazni a javaslattal beiktatott jelentés tartalmi elemét képező beszerzési hely és származási hely pontos definícióját, továbbá az egyes üzemanyagfajták, üvegház-kibocsátási értékek megállapításának szabályait. A bizottsági irányelv azonban még a mai napig sem született meg, erre figyelemmel olyan értelmezése is lehet a benyújtott javaslatnak, hogy olyan előírásokat is tartalmaz, amelyek teljesítése nehézségekbe ütközik az abban érdekelt gazdálkodó szervezetek részére.

Mindezekkel együtt, a vázolt kisebb javító szándékú javaslataim mellett a Kereszténydemokrata Néppárt nevében a törvényjavaslat elfogadását támogatni javasolom. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 458 2011.11.28. 2:05  440-898

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! El kell keserítenem a szocialista képviselőket abból a szempontból, hogy a 2. szám alatti módosítási indítványunk nem légből kapott, hanem miután alaposan áttanulmányoztuk Kontur Pál képviselőtársammal a munka törvénykönyvének tervezetét, arra a következtetésre jutottunk, hogy miután kellő egyensúly van a törvénytervezetben a munkáltató és a munkavállaló érdekei között, kellő egyensúlyban vizsgálja és tartalmazza a munka törvénykönyve a munka világának azt a részét, ami a munkára vonatkozik, úgy gondoltuk, hogy ez a módosító javaslatunk sokkal jobban kifejezi a munka törvénykönyve tervezetének lényegét, céljait és irányait.

Ezért gondoltuk, hogy ezt a módosító javaslatot betesszük, és meg kell mondanom, a kormánypártok részéről támogatásban részesült, és nagyon örülök, hogy a Szocialista Párt tagjai is támogatják ezt. Azt már csak úgy csöndben jegyzem meg, hogy egy baloldali pártnak, aki a munka világát oly harcosan védelmezi, talán nekik kellett volna egy hasonló jellegű indítványt előterjeszteni, és akkor talán arról is tudtunk volna vitatkozni. De úgy látom, hogy ez elmaradt, tehát ez is jelzi, hogy mennyire mélyen gondolják ezt a munka törvénykönyvét, mennyire fontosnak tartják azt, hogy alapelvi szinten is rendezett legyen a munka világa.

Az 1. ponttal kapcsolatban azért elmondanám, el is mondom Kaufer Virág képviselő asszonynak, hogy a kontinentális jogban, ahol ilyen jelentős törvényjavaslatok vannak, az úgynevezett alapelvi kibontása szokás és kellően el is várt a jogtudomány alapvető szabályai szerint. Ezért azt a célt, hogy ezt a bevezető mondatot eltörölje, nem lehet támogatni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 462-466 2011.11.28. 0:27  440-898

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézést, de segíteni szeretnék önnek.

ELNÖK: Megköszönöm.

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Mert miközben a laptopját nézte, nem hallotta azt, hogy...

ELNÖK: IPad.

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): ...Gúr Nándor képviselő úr nem az adott megnyitott vitaszakaszhoz szólt hozzá, és kérem, azért, hogy minél hatékonyabban tudjunk ezen a korai reggeli órán dolgozni, ennek legyen szíves érvényt szerezni.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 480 2011.11.28. 1:23  440-898

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Úgy látszik, hogy én is legalább olyan bajban vagyok, mint elnök úr a matematikával, bár egy egyetemre jártunk, csak egy kis időtartamban.

Itt számolgatom, és nagyon izgulok. Egyszerűen nem tudok túl lenni ezen a kérdésen, hogy most támogatja a Szocialista Párt frakciója a 2. számú pontot... (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Józsa képviselő úr támogatta, volt, aki támogatta. Úgy számoltam, és talán lehet, hogy bajban vagyok a matematikával, de az nem nagy baj, hogy csak egyet tévedek, de ha jól emlékszem, akkor ikszre áll a meccs.

Kérek szépen a tisztelt Szocialista Párttól egy ügydöntő hozzászólást, hogy igen vagy nem, mert itt Kontur Pállal még lehetőségünk lesz elrohanni, és egy kapcsolódóval módosítani az önök szája íze szerint ezt a javaslatot. De anélkül, hogy nem tudnánk a végeredményt, hogy végül is a Szocialista Párt frakciója - bár nem látok demokratikus koalíciósokat, de gondolom (Lukács Zoltán: Hiányoznak?), ők is azért nagyjából ugyanarra gondolnak, és tele új arcokkal - nem tudja eldönteni, hogy a 2. számú pontot most támogatják-e vagy sem.

Ne hagyjanak engem kétségben, mert az én koromban ez már nagyon nagy áldozatokkal jár! Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 505 2011.11.28. 0:47  440-898

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Lassan már én kezdek restelkedni, ugyanis mi, kormánypárti képviselők nagyon törekszünk arra, hogy az ajánlás 1., 2. és 3. pontjáról érdemben vitatkozzunk. Eltelt 15 perc szünet a szocialista párti képviselők részéről, közben kellően megvacsoráztak, megreggeliztek vagy meguzsonnáztak, nem tudom, micsodát, mit csináltak, de a lényeg az, hogy most minden másról beszélnek, olyan pontokról, amelyek jelenleg még nincsenek megnyitva. (Zaj az MSZP soraiban.)

Azt gondolom, hogy a házelnök úr ennek a tárgyalási rendnek érvényt tud szerezni, és az 1., 2. és 3. pontról fogunk beszélgetni, az ajánlás 1., 2., 3. pontjáról. Tényleg nem szeretnék többször ügyrendi dolgokban, de mélységesen sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hozzák a házelnök urat.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 531 2011.11.28. 2:04  440-898

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én már arra nem térek ki, hogy a Házszabály szerint miről lehetne most beszélni. Egész jó általános vita kerekedett a szocialista párti képviselők jóvoltából.

Azt azért el szeretném mondani, hogy nem értem azt az álláspontot, amiben önök most vannak, nevezetesen hogy nem jó az ajánlás 2. számú pontja, ugyanis önök azt mondták eddig, hogy a számos módosításukkal javították a törvénytervezet tartalmát, jobban kiegyensúlyozottá tették a munka világát, megvédik a munkavállalókat, a szociális igényeiket jobban kihangsúlyozzák, ennek azonban ellentmondani látszik azt, hogy ehhez képest viszont törölni akarják a célját ennek a munka törvénykönyv tervezetének. Holott ha igaz, amit elmondanak itt közben, hogy a módosítókkal mennyire följavították ezt a munka törvénykönyvet az önök szája íze szerint, akkor ha az önök javaslatait figyelembe vesszük és a 2-es javaslatot is, akkor ennek a kettőnek össze kell illeszkednie az önök véleménye szerint is. Tehát bátran lehetne támogatni a 2-es javaslatot. Vagy az az állításuk nem igaz, hogy önök igazából a módosításaikkal olyan szintre hozták ezt a törvényt, amely az önök kényes ízlését, a szociális piacgazdaságba vetett hitét kielégítette volna.

Megint csak arra kérem a szocialistákat, hogy segítsenek engem a tisztánlátáshoz, vajon nem javították föl a törvénytervezetet és ezért támogatják Kaufer Virág indítványát, vagy följavították, akkor meg nem tudom, hogy miért nem támogatják az ajánlás 2. pontját. Ez egy nagyon érdekes kérdés, kérem mélyedjenek el ebben, és ha lehet, akkor tisztázzák előttem ezt a problémát.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 543 2011.11.28. 2:15  440-898

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Pártom szabályai szerint nagy türelemmel hallgatom az ellenzék érvelését, és megpróbálom kiszedni az elmondott hozzászólásaikból, hogy ők hogy is állnak az ajánlás 1., 2. és 3. pontjához.

Nagy vita volt - sajnos elment az általam nagyrabecsült Lendvai Ildikó, türelemmel vártam, hogy hátha megvárja még a hozzászólásomat, ő vitatta azt hogy nincsenek közös gazdasági és szociális érdekei a munkáltatónak és a munkavállalónak. Ezzel szemben a szocialista párti hozzászólók között többen említették, hogy bizony közös szociális érdeke, hogy képzett munkaereje legyen a munkáltatónak, és a munkavállalónak is érdeke, hogy képzett munkavállaló legyen. Közös érdekük, hogy szociális biztonságban, háttérben éljenek. Erre vonatkozóan a két háború között is Csepelen a Weisz Manfréd Művek - megjegyzem, Csepel adta az első nyilas képviselőt a magyar parlamentnek - ott is komoly szociális intézkedéseket hozott a munkáltató annak érdekében, hogy a munkavállalók hamarabb regenerálódjanak, hamarabb tudjanak olyan családi életet élni, amely nyugodtabb munkavégzési feltételeket teremtett nekik.

Azt hiszem, ennél világosabb összefüggéseket nem lehet találni a munkavállalók és a munkáltatók gazdasági és szociális érdekazonossága között. A "rerum domarumnak", helyesen mondva a Rerum novarumnak vannak olyan szakaszai, természetesen, amelyek azt mondják, hogy nem lehet úgy értelmezni a munka világát és a tőke világát, hogy azok ellentételei egymásnak. Még hozzá kell tennem azt is, hogy ez a fajta azonosság megnyilvánul sok olyan esetben, hogy például mellérendeltségi viszonyban élőnek tekinti a munkáltatót meg a munkavállalót pontosan a gazdasági érdekek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) közössége tekintetében.

Erre figyelemmel úgy gondolom, hogy semmi akadálya nincs. Az önök szavai alapján összegeztem ezeket a gondolatokat, hogy az ajánlás 2. pontját támogassák.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 553 2011.11.28. 2:08  440-898

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt hiszem, elég konzekvensen ragaszkodom, hogy az ajánlás 1., 2., 3. pontjáról beszéljünk. Az előbb, amikor szóltam, szemem keresi Józsa képviselő urat, mert hátha megint meg tudom változtatni a szándékát a 2. ponttal kapcsolatban. (Dr. Józsa István a szakértői páholyból: Már nem. - Derültség az MSZP soraiban.) Az elején még támogatta, aztán majdnem támogatta, most meg megint támogatta, vagy nem támogatja. Ugyanis gondolom, átlátta Józsa képviselő úr, hogy önök azért nem támogatják ezek szerint a 2. pontot, mert nem hisznek benne, figyelemmel az önök által beadott módosítókra is. Ebből számomra az következik, hogy önök a saját módosítóikban sem hisznek.

Mert ha az így lenne, hogy az valóban kifejezi azokat a célokat, amivel egyébként egyet kell hogy értsenek, akkor bátran kellene hogy támogassák az ajánlás 2. pontját, de önök ezt nem teszik. És nem is igazán értem ezt a kettősséget, ezt az álszent játékot ebben a dologban. Egyrészt hadd mondjam el a vitának ebben a nagyon izgalmas szakaszában, hogy Gúr képviselő úr minden esetben minden felszólalásában az utóbbi időben jelzi, hogy lendüljünk tovább. Én is ezt mondom, hogy lendüljünk tovább, de Gúr képviselő úr pont az ellenkezőjét teszi, nem az ajánlás 1., 2. és 3. pontjához szól hozzá, hanem egészen más dolgokat kezd előhúzni a tarsolyából. Monomániásan mondja azokat a dolgokat, amiket nem akarok ismételni, mert a Ház becsülete többet jelent számomra, ugyanis szeretnék ragaszkodni az ajánlás 1., 2., 3. pontjának a megvitatásához. És arra kérem a szocialista képviselőket, hogy bátran nyúljanak hozzá ezekhez az ajánlási pontokhoz. Nyugodtan adják be a kapcsolódó módosítóikat, hogy tegyük jobbá a célt, de nem hiszem, hogy plasztikusabban és világosabban meg lehetne fogalmazni azt a célt, amit mi ketten Kontur Pál képviselőtársammal már megtettünk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 596 2011.11.28. 2:33  440-898

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Engem szólásra az indított, hogy Horváth Zsolt képviselőtársam felhívta a figyelmet az ajánlás 3. pontjára, Szili Katalin javaslatára, aki a gazdasági célok mellett egzisztenciális érdekeket is beemel a törvényjavaslatba, ami számomra megerősíti azt, hogy a 2. ajánlás is hiteles, ugyanis azt nem lehet mondani Szili Katalinra, hogy megrögzött jobboldali, talán az egyik legbaloldalibb, leghitelesebb képviselője a baloldalnak, mint sok más, magát annak tartó képviselő. Ő is úgy gondolja, hogy ezzel a módosítással pontosabban meghatározhatja a törvénynek azt a célját, amit az egész törvény szellemisége idéz. Magyarul, ő is elismeri ezzel a módosítással, hogy van helye, van mozgástere egy pontosított, a tartalomhoz igazodó célmeghatározáshoz. Erre is fel szeretném hívni a szocialista párti képviselők figyelmét, hogy nyugodtan lehet támogatni akár a 2. vagy akár a 3. indítványt is.

(5.20)

Nagyon örülök annak, ahogy elhangzott, hogy a Szocialista Párt képviselői majd csak a lelkiismeretükre fognak hallgatni a szavazáskor, csak nem tudom, hogy akkor ki fog szavazni közülük. De ezt a kis gondolatot félretéve, azért mégiscsak arra merek gondolni, hogy ők igazából tudják, hogy jó törvénytervezetet tartanak a kezükben (Az elnök csenget.), és egy öncélú vitában vesznek részt, holott egy volt párttársuk, egy igazi baloldali személyiség is elismeri, hogy milyen célokat (Az elnök csenget.) szolgál ez a törvénytervezet. Én ennyit szerettem volna, és elnézést, tisztelt alelnök úr, hogy egy kicsit túlléptem az időkeretem, de azt hiszem, ez a legkisebb hibám, szemben azokkal, akik sokkal több esetben nem az ajánlás szerint szólalnak föl.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 657 2011.11.28. 2:20  440-898

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Igen, kétperces, és tulajdonképpen köszönöm az elnök úrnak, hogy jelezte, hogy térjünk vissza a kályhához, azaz az 1., 2., 3. ajánlási ponthoz, amelyeken ha jól értettem, azért nem tudunk továbblépni, mert ezek mögött a pontok mögött nem látják annak a megtestesülését (Gőgös Zoltán: Azért, mert állandóan kétpercest nyomtok!), annak a megtestesülését. A kétperces önnek is rendelkezésre áll. Úgy gondolom - és sajnos, Bertha Szilvia képviselő asszony kiment -, hogy ez pont fordítva történik: ha ebben, mintegy emelkedettebb részét tekintve a tervezetnek, egyet tudunk érteni, hogy mi kell hogy legyen a munka törvénykönyvének a célja és rendeltetése, akkor ezen már rég tovább lehetett volna menni, de úgy látom, hogy nincs meg az a szöveg, amiben közös álláspontunk legyen, hogy legalább ennyi tartalma kell hogy legyen, ilyen célja kell hogy legyen a javaslatnak. Később, ahogy a részletes vitában megyünk előbbre, akkor lehet szembesíteni a konkrét szabályozást, a konkrét tervezetnek a szövegét, hogy az valóban megfelel a célnak, szolgálja az adott szakasz a célt.

Így van szerintem értelme a részletes vitának, ehhez képest itt egy ilyen egymás hasába lyukat beszélés van többségében. Én igyekszem mindig tárgyszerűen hozzányúlni az 1., 2., 3. ajánláshoz, nem sok minden visszajelzést kapok róla, de úgy látom, hogy ezt más szavakkal is el lehetne mondani, ez meddő vitának tűnik ebben az esetben. Egyszerűen arról van szó, hogy a tisztelt képviselők ennek a struktúráját (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) nem nagyon értik meg: az alapelv azért van, hogy abból kiindulva szembesítsük később a részletes vita során a tényleges szöveget. Én erre teszek javaslatot, hogy ilyen szempontból ismét gondolják meg az ajánlás 2. pontjának elfogadását.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 661-665 2011.11.28. 1:03  440-898

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Olyan ügyrendi javaslatom lenne, tisztelt elnök úr, hogy meg szeretném tudni, hogy Nemény András képviselő úr hozzászólása mennyiben kapcsolódott az 1., 2., 3. pontján az ajánláshoz. (Gőgös Zoltán: Amennyire Spalleré!) Nagyon érdekelne, hogyan működik ennek a hozzászólásnak a tartalma, miképpen tükrözi vissza a munka törvénykönyve céljának vitáját.

ELNÖK: Bocsánat, képviselő úr! Úgy működik a Házszabály szerint az ügyrendi javaslat, hogy először egy percben tetszik tenni egy javaslatot...

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Igen.

ELNÖK: ...aztán utána kettő percben indokolja. Javaslat nem hangzott el, így aztán az indoklás részével meg nem tudok mit kezdeni. Tehát tegyen egy javaslatot, és aztán utána két percben indokolhatja.

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): A javaslatom az, hogy szerintem lépjünk tovább, miután itt nem nagyon tudunk előbbre jutni, és valóban értelmesebb dolgokra is tudnánk fordítani a drága időnket, amit erre szánunk. Lépjünk tovább! (Gőgös Zoltán: Hagyd abba a kétpercest, aztán továbblépünk!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 671 2011.11.28. 0:20  440-898

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Igen, hogy eleget tegyek a jogos kritikának, mert lehet, hogy az előbb nem fogalmaztam meg pontosan az ügyrendi javaslatomat.

Azt indítványozom, elnök úr - kellő tisztelettel -, hogy az ajánlás 1., 2. és 3. pontja fölötti vitát zárjuk le, és lépjünk tovább a következő szakaszra.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 695 2011.11.28. 2:09  440-898

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr.

A 4. és az 5. ajánlással kapcsolatban azért azt pontosítani kellene, hogy a jogalkotásról szóló törvény azért ismeri azt, hogy egy jogszabályban van személyi és tárgyi hatálya. Esetünkben a javaslat 2. §-a a személyi hatályt rögzíti, a 3. §-ában meg a tárgyi hatályt ismerteti. Pontosan a két indítvány, mármint a módosító indítvány, a 4. és az 5. pont tulajdonképpen ugyanezt a kérdést taglalja. Elfelejti a személyi hatályt, ennek következtében úgy gondolom, hogy ez nem baj, de az sem baj, hogyha benne van, tehát ez nem egy érdemi változtatás, hogy emiatt a jogszabály egyébként logikus szerkezetét, amikor a személyeket, akik ebben a munka világában részt vesznek, különböző funkciókat, különböző hatásköröket, különböző feladatokat társít hozzá.

Azt szívesen venném Gúr Nándor képviselő úrtól, lehet, hogy nem jól értettem, hogy mi okozza azt, hogy a munka törvénykönyve tervezetében a 2. § tartalmazza a személyi hatályt, a 3. § a tárgyi hatályt - ez a munkavállalók pénzét veszi el ez a tény, hogy ebben a két szakaszban ez van? Kérem, hogy ragaszkodjon ismételten a vita tárgyához, tehát az ajánlás 4. és 5. pontjához, mert talán előbbre tudnánk menni. Én érdemben nem látom azt, hogy ez különösebben változtatást eredményezne, lényeges változtatást. Még jogtechnikailag sem nagyon tudom azt mondani, hogy ez egy olyan változtatási igény lenne az előterjesztők részéről, amit érdemes megfontolni. Hozzá kell tennem, hogy az ajánlás (Az elnök csenget.) 5., 6 pontja is működőképes, miképp az előterjesztés maga is.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 701 2011.11.28. 0:10  440-898

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Ha jól értettem, akkor most Gúr Nándor - sajnos kiment - elismerte azt, hogy arról nincs szó, hogy a munkavállalóktól ez a törvény pénzt vesz el. Ezt mondta az előbb. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Nem, nem ezt mondta!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 709 2011.11.28. 1:25  440-898

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Ez egy nagyon érdekes szakmai kérdés, amit tisztázni kell, mert anélkül nem tudunk továbbmenni. Gondolom, a szocialista frakció is igényli, hogy szakmai tisztázás nélkül nem lehet élni, tehát ezt, úgy gondolom, helyre kell tenni.

Én annyiban vitatkoznék Kaufer Virág képviselő asszonnyal, hogy a 3. §-a a munkatörvénykönyv tervezetének ugyanezt mondja el, amit ön beleírt, hogy tulajdonképpen a munkavégzésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, ugyan ezt akkor kell alkalmazni, ha a munkavállaló a munkát rendszerint Magyarországon végzi; tehát egy kicsit tágabb mozgásteret ad a munka világának. Ugyanis azért életszerű, mondjuk, egy kamionsofőr esetében, aki kijár külföldre, meg Magyarországon is végzi, de rendszerint a munkavégzés helye Magyarországon van. Ebből a szempontból precízebbnek tartom a javaslat szövegét, mint az ön által javasoltat, úgyhogy, ha megengedni, akkor ragaszkodnánk a törvénytervezet szövegéhez. Jogilag korrekt, világos, több esetet felfog, és azt hiszem, ebben nem lesz vita a szakszervezetekkel, hogy ezt a szabályozást meghagyjuk.

Köszönöm, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 770 2011.11.28. 2:15  440-898

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az a helyzet, hogy valóban a hajnali órákban volt egy tartalmas szakmai vita, alapvető kérdésekről próbáltunk dönteni, illetve közelíteni az álláspontunkat, de úgy látszik, valami történt 8 óra után, mert főleg a szocialista képviselőtársaim általános vitát kezdenek el folytatni, holott azt kell látni, hogy most egy részletes vita van. Úgyhogy kénytelen vagyok én is bizonyos dolgokra reagálni, legfőképpen arra, hogy milyen is ez a munka törvénykönyve.

Az nyilvánvaló, hogy kellőképpen biztosítja az egyéni jogokat. Az azt jelenti, hogy a védett kor intézményét megerősíti, megerősíti a várandós kismamák, a gyermeküket nevelő anyák és apák munkajogi védelmét, nem lehet felmondani nekik az ilyen állapotukat követő meghatározott időn belül. Hozzá kell tennem azt is, biztosítja azt, hogy a felmondás csak indokolt és valóságos ok szerint történhet, biztosítja továbbra is a jogorvoslati lehetőséget, biztosítja a polgári perrendtartás keretei között azt, hogy a szakszervezet a munkavállaló, a tagja érdekében bíróság előtt képviselheti a tagját. Biztosítja azt is, hogy lehet kollektív szerződést kötni, biztosítja a szakszervezetek jogát a kollektív szerződés kötésére, és hogy a munkahelyeken képviselettel rendelkezzen. Biztosítja azt is, azt az esetet, ami eddig nem volt, hogy akkor, ha nincs kollektív szerződésre jogosult szakszervezet, akkor üzemi megállapodással a legalapvetőbb kérdéseket rendezni lehet a munka világában élők számára, és biztosítja azt is, hogy sok esetben, legfőképpen a műszakpótlék, a munkarend tekintetében a kollektív szerződés keretei között vagy egyéni megállapodások keretei között kedvezően lehet eltérni. Nincsenek olyan kitételei ennek a munkatörvénykönyvnek, amit az ellenzék ebben a kora reggeli órában most, a hajnali vita után állít. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Sajnálatosnak kell mondanom, hogy mindig áttértek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) egy általános vitára, és nem tudtuk végigvenni a részletes vita szakaszait.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 806 2011.11.28. 2:15  440-898

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én az ajánlás 4. pontjáról szeretnék beszélni, amely felsorolja, hogy mi a személyi hatálya ennek a törvényjavaslatnak, és közte szerepel a szakszervezet. Erről a szakszervezeti kérdésről érdemes beszélni, mert nagyon félreinformálják a tisztelt ellenzéki képviselők a törvényjavaslat tartalmáról a parlamenti képviselőket, és magukat a szakszervezeteket is.

Az elmondottak ugyanis azt sugallják számomra, hogy a szakszervezetek mai rendszere, mai érdekvédelmi képessége teljesen megfelelő az ellenzék számára.

(8.50)

Szeretném emlékeztetni a kedves ellenzéki képviselőket, hogy jelenleg a munkavállalók kétharmada nincs érdekvédelemmel ellátva. Szakszervezetek tulajdonképpen azoknál a munkáltatóknál működnek, amelyek ezt megengedhetik maguknak, vagy a közszférában tevékenykednek, és sokszor politikai célokat szolgál a tevékenységük, kézen fogva menve a Szocialista Párttal.

Ezzel szemben a tényleges helyzet az, hogy a munka világában lehetőség lett volna ágazati kollektív szerződések megkötésére, de az önök által támogatott és kiváló, jól működő érdekvédelmi rendszer 4, azaz négy ágazati kollektív szerződést hozott létre az elmúlt húsz év alatt, amiből kettő nem működik. Ha valaki elmegy egy munkáltatóhoz, és azt mondja, hogy szakszervezetet szeretnék a mai világban alapítani, akkor a szakszervezettel szemben azt mondja a munkáltató, hogy vagy lesz szakszervezet, vagy lesz munkátok, mert olyan aránytalan terheket ró a munkáltatóra a szakszervezet működése.

Ehhez képest ez a javaslat arányos, célszerű módon határozza meg a szakszervezetek működését, és ezáltal reményeink szerint rövid időn belül ki fogja tágítani az érdekvédelemmel ellátott (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) munkavállalók körét. Ezt gondolják meg, mielőtt ilyen hangzatos és támadó kommentárokat mondanak el a munka törvénykönyvének tervezetével kapcsolatban.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 858 2011.11.28. 9:27  440-898

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A Kereszténydemokrata Néppárt a munka törvénykönyve tervezetének kidolgozásakor a Fidesszel egyeztetve szintén részt vett a szakszervezetekkel történt egyeztetésekben. Azt kell mondanom, hogy nagyon praktikus és célszerű megállapodásokat sikerült leegyeztetnünk a szakszervezetekkel, a kereszténydemokrata értékek jelentek meg elsősorban ezeknél az egyeztetéseknél.

Nagyon fontosnak tartottuk, hogy a munka törvénykönyvének júliusi tervezetéhez képest erősödjön az egyéni érdekvédelem, és biztosabb alapokon álljon a kollektív érdekvédelem is. Ennek következtében örömmel mondhatjuk, hogy a kereszténydemokrata értékekhez igazodva, fontos értékként tekintettük a kismamák munkavállalását, a várandós és gyermeküket nevelő szülőknek a munkajogi védelmét. Ez mindenféleképpen belekerült a tervezetbe, és elég masszív, biztos lábakon álló munkajogi védelmet biztosít az érintettek részére.

Hozzá kell tenni, hogy az egyéni érdekvédelem területén sok kritika érte az első tervezetet, de ebben is sikerült olyan megegyezéseket, olyan változtatásokat elérnünk, amelynek értelmében továbbra is indokolni kell a munkaviszony megszüntetését, továbbra is megvan a bíróság előtti érdekérvényesítési lehetősége a munkavállalónak. Hozzá kell tenni azt is, hogy ezek a helyzetek, ezek a lehetőségek nem sokban vagy talán csak alig tértek el a munka törvénykönyvének jelenleg hatályos tartalmától.

Nagyon fontosnak tartottuk a kollektív jogok erősítését is. A kereszténydemokraták szerint nincs jó munkahelyi közérzet, nincs jó munkahely hathatós, hatékony és helyben gyakorolt érdekvédelem nélkül. Úgy gondoljuk, úgy látjuk, hogy ezek a lehetőségek általánosabbá tudnak válni a munka világában, szemben a jelenlegi gyakorlattal, amikor is különböző praktikákkal, különböző megoldásokkal, különböző, hangsúlyozottan nagyvállalati megoldásokkal az érdekvédelem egy kissé távol került a munka világától, távol került a munkavégzés helyétől.

Úgy gondolom, hogy a javaslatban megfogalmazott kedvezmények, a javaslat által biztosított szakszervezeti jogok kellő hatékonysággal és a helyszínen képesek az adott munkajogi vitákat megelőzni.

(11.00)

Ennek lenne egy másik, pozitívabb kicsengése is, ami valószínűleg élni fog a jövőben, nevezetesen, a szakszervezeteknek a helyszínen való létezése nagyobb jogbiztonságot fog eredményezni a munka világában.

Hangsúlyoznom kell, hogy azt a filozófiát, hogy az érdekvédelem minél szélesebb körben valósuljon meg a munka világában, az is erősíti, hogy még azokat a munkavállalókat is megpróbáljuk megfelelő érdekvédelmi eszközökkel ellátni, ahol nincs kollektívszerződés-kötésre jogosult szakszervezet. Ebben az esetben kollektív szerződés tartalmú üzemi megállapodás megkötésére nyílik lehetőség, ami a jelenlegi munka törvénykönyv tervezetében nem, vagy csak igen-igen korlátozottan valósulhat meg.

Csökkentettük az adminisztrációs részét, megszüntettük az igen bonyolult üzemi tanácsi rendszer választását, és hozzá kell tenni azt is, hogy olyan szakszervezeti érdekvédelmi struktúrákat próbál ez a törvényjavaslat körbeírni, amely úgy szolgálja az érdekvédelmet, hogy ezzel egyidejűleg nem rak nagy terhet a munkáltatók vállára. Ugyanis a jelenlegi gyakorlat - többször elmondtam a vita során - az, hogy a magyar munkavállalók kétharmadának nincs érdekvédelme. A magyar munkavállalók érdekvédelme igazából csak a nagyvállalatoknál vagy csak a közszférában valósul meg, igen kiválasztott, és meg kell mondanom, nem kellően hatékony szakszervezetek által.

Úgy gondolom, hogy ez a megújult, új rendszerű érdekvédelem, kollektív érdekvédelem nagy kihívás lesz a szakszervezetek számára, de miután azt lehet mondani, ahogy a Rerum novarum is említi, bajos dolog azt hinni, hogy a munkáltató és a munkavállaló antagonisztikus ellentétben áll egymással, egyszerűen ez a törvénytervezet a kollektív érdekvédelem területén kooperációra, együttműködésre, együttgondolásra készteti a munkáltatókat és a munkavállalói érdekvédelmeket.

Hozzá kell tennem, hogy nagyon fontosnak tartottuk, hogy jelenjen meg a családok védelme ebben a javaslatban. Ennek nagyon fontos eszközének érezzük a távmunka lehetőségét. A távmunka egyszerűsített szabályait fogalmazta meg a tervezet, amely igen hathatós és alkalmas eszköze lehet a gyermeküket nevelő édesanyáknak, hogy otthon, a tényleges munkahelyüktől fizikailag távol ellássák a feladatukat, és visszatérjenek a munka világába a gyermeknevelés mellett is.

Úgy gondolom, hogy összességében ez a munka törvénykönyve vállalható abból a szempontból is, hogy levetkőzi, megszünteti az előző munka törvénykönyvének nagyvállalati arculatát. A valósághoz igazítva fontosabb szerepet szán az egyéni és kollektív érdekvédelemnek, mindamellett teszi ezt úgy, hogy az úgynevezett javadalmazási rendszer célzottan, a tényleges munkavégzési ütemezéseknek megfelelően alakítottuk át, tehát azok kapnak többletjövedelmet, akik ténylegesen folyamatos több műszakban dolgoznak, akik ténylegesen vállalják ezt a munkavégzést. Hozzá kell tenni, hogy ha megnézzük az úgynevezett bérpótlékok százalékos alakulását, összességében el lehet mondani azt, hogy senki sem kap kevesebb pénzt ugyanazért a munkáért, szemben az ellenzék állításával. (Dr. Józsa István: Csak egy kicsivel. Egy kicsivel.)

Szerintem a munka világának új arculata nagy kihívás is egyben. Kihívás abból a szempontból, hogy meg kell felelnünk a gazdasági kihívásoknak. Ebben, úgy gondolom, és biztos vagyok benne, a munkáltató és a munkavállaló azonos platformon kell hogy álljon.

Sokan említették a német és a svéd gyakorlatot. Igen, valóban ott egy elmélyült, cizelláltabb, de sokszor teljes természetességgel működő érdekvédelem van, szemben a mai magyar gyakorlattal, de az az érdekvédelem is a munkahelyeken alakul ki, közvetlenül a munkavégzés helyén, és nem az irányítási pozíciók mellékleteként vagy amellett működve. Azt hiszem, hogy ha ezt a célt a szakszervezetek fel tudják vállalni, a tevékenységüket meg tudják tölteni tartalommal, nagyobb részben vállalják fel az érdekvédelmet, lemennek a munka világába, akkor nem lesz baj azzal a kollektív érdekvédelemmel sem, amit egyébként kereszténydemokrata hagyományként mindig fel is vállaltunk.

Én azt hiszem, hogy ezzel a munka törvénykönyvével a magyar munkáltatók és munkavállalók elindulhatnak bátran abban a versenyben, ami előtt állunk ebben az átalakuló, válsággal, bizalmi válsággal, államadóssági válsággal, termelési válsággal küzdő Európával. A célunk nem lehet más ebben az esetben, mint hogy együtt, munkáltatók és munkavállalók oldjuk meg a munka világának problémáját, és ezáltal segítsük egymást aziránt, hogy minél több munkahely teremtődjön. Úgy gondolom, hogy ez a tervezet erre alkalmas lesz.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 250 2011.12.12. 1:58  245-323

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A gazdasági és informatikai bizottság a mai napon megvitatta a T/5161. számú törvényjavaslatot, és 18 igen szavazattal, 6 ellenében általános vitára alkalmasnak tartotta.

A többségi vélemény szerint a törvényjavaslat egy, a vagyongazdálkodás állami és önkormányzati, úgynevezett nemzeti vagyonnal való gazdálkodás alapjaként szolgál. Több más egyéb törvényben szerepel a vagyongazdálkodás részleteiről szóló szabályozás, és ezekkel együtt összevetve átfogó és tiszta képet ad a nemzeti vagyon helyzetéről, illetve az azzal való gazdálkodásról.

A vita során felvetődött, hogy milyen kevés az a vagyoni kör, amit a törvény szabályozni kíván. Valóban részletes felsorolást tartalmaznak a mellékletek, de sajnos az elmúlt évek privatizációinak eredményeként ez az a vagyoni kör, amivel érdemes behatóbban foglalkozni egy sarkalatos törvény keretei között, eleget téve az alaptörvény vonatkozó szakaszainak.

Az is elhangzott a vitában a kormánypárti képviselők részéről, tekintettel arra, hogy folyamatban van még az önkormányzati törvény elfogadása, ehhez kapcsolódó módosító indítványokkal harmonizálni kell a két törvényt, különös tekintettel a vagyonkezelői jogokra, és különös tekintettel az önkormányzati vagyon speciális rendelkezéseire.

Ezekkel együtt összességében a bizottság a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 272-274 2011.12.12. 15:55  245-323

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Ház! Én nem gondoltam volna, hogy egy harmincperces hozzászólás, amit nagyra becsült képviselőtársam, Józsa István most előadott, az egyszerre tartalmaz tragikus, komikus elemeket (Dr. Józsa István: Amint a törvényjavaslat!), így egy egészen tragikomikus előadásmód volt. De ha lesz időm és lehetőségem, akkor részletesen megpróbálom azokat az érdekes megközelítéseket és állításokat megmagyarázni vagy értelmezni...

ELNÖK: (Dr. Józsa Istvánhoz:) Bocsásson meg, képviselő úr, ilyenkor irigykedem, hogy valami jó vörösbort iszik-e. De hát a Házszabály nem tesz lehetővé sem kisebb, sem nagyobb palackokat... (Dr. Józsa István pohárba tölti az ásványvizet.) Köszönöm. Egészségére!

Elnézést, de azt hiszem, illett szólnom a képviselő úrnak. Folytassa!

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Az elénk terjesztett törvényjavaslat az alaptörvény 38. cikkének megfelelően célozza meg a nemzeti vagyon védelmének szabályait összegezni.

Én azt látom ebből a törvényjavaslatból, hogy két út állt a jogalkotó előtt, a különböző... (Dr. Józsa István: Egyik iroda, másik iroda.) Nem útelágazás volt, tisztelt képviselő úr, hanem két lehetőség állt a törvényalkotó előtt. Egyrészt megpróbálja összerakni a vagyongazdálkodási elemeket tartalmazó törvények rendelkezéseit, és csinál egy nagy, átfogó, a nemzeti vagyonnal való gazdálkodásról, védelméről, használatáról szóló törvényjavaslatot, amelybe minden belefért volna, az önkormányzatok vagyonának szabályozása, a költségvetési, közigazgatási szervek vagyonának szabályozása, a Magyar Tudományos Akadémia szabályozása, a közutakról szóló törvény idevonatkozó rendelkezései, és lehet ezt még sorolni.

Ehhez képest - nagyon helyesen szerintem - egy nagyon jól kezelhető, az ágazati törvények számára mintegy vagyonkezelési, vagyonhasználati, vagyongazdálkodási sarkalatos törvényjavaslatot hozott a Ház elé az előterjesztő.

Úgy látom, hogy a vagyongazdálkodási alaptörvény alapvető szabálya az, hogy meghatározott kereteket teremtsen a nemzeti vagyon védelmének, gazdálkodásának, és ahogy az éppen telefonáló Józsa képviselő úr nekem említette (Dr. Józsa István abbahagyja a telefonálást.), és fel is sorolta a bevezető részben említett módon, hogy szolgálja a természeti erőforrások megóvását, nemzeti értékek megőrzését és védelmét és a jövő nemzedékek szükségletei biztosításának lehetőségeit. Én úgy látom, azzal, hogy ez a nemzeti vagyonról szóló törvénytervezet megteremti a nemzeti vagyon négy kategóriáját, nevezetesen a kizárólagos nemzeti tulajdonban álló vagyontárgyakat, a kiemelt jelentőségű vagyonelemeket, a korlátozottan forgalomképes, valamint az üzleti vagyoni elemeket, kellő szabályozottságot és strukturáltságot emel be a vagyonrendszerek igen kaotikus állapotába. Mindez a törvényi feltétel szolgálja azt, hogy egyébként az ágazati jellegű, ágazati tartalmú vagyongazdálkodási törvények igazodjanak ehhez a törvényjavaslathoz.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Megjegyzem, hogy a törvényjavaslat egy nagyon fontos részt tartalmaz, amikor az alapfogalmak között az átláthatóság, az átlátható szervezet fogalmát megalkotja. Számos tapasztalat volt, szomorú tapasztalat, hogy a magyar adófizetők pénzén előállott állami vagyont vagy közvagyont olyan off-shore cégeken keresztül idegenítették el, illetve ezek a cégek élvezték hasznait, amelyeknek nem tudtuk a tulajdonosi hátterét, és nem tudtuk azt sem, hogy a tulajdonosi kapcsolódások között milyen, esetleg a Magyar Köztársasággal szemben álló erők vettek részt ezeknek a vagyontárgyaknak a felhasználásában, illetőleg lehasználásában. Azt látom, hogy ez a javaslat nagyon pontosan igazodik a nemzetközi gyakorlathoz, beemelve olyan feltételeket, amelyeket egyébként maga az előző kormányzat is - lásd az energiaszektor védelmével kapcsolatos szabályozást - alkalmazott, amikor is nevesíteni kellett a tulajdonosi hátterét egy adott energetikai befektetőnek, mert anélkül nem gyakorolhatta a tulajdonjogait. Nagyon helyesen közmegegyezéssel alkották meg ezt a törvényt, azt hiszem, 2006-ban vagy 2007-ben, egyetértésben a Fidesz-Magyar Polgári Szövetséggel, a KDNP-vel és az akkor létező más pártokkal, kormánypártokkal, köztük az MSZP-vel. Tehát ebből a szempontból nem értem az aggályoskodását az ellenzéki pártok közül az MSZP-nek, hogy ez az átláthatóság bekerül ebbe a törvénytervezetbe, oly módon, ahogy egyébként már a korábbi magyar jogalkotási gyakorlat ezt tartalmazta.

Nagyon fontosnak tartom, hogy az átláthatósági feltételek és a vagyonkezelés és a vagyonhasznosítás feltételei összefüggnek. Ugyanis amikor arról beszélünk, hogy a vagyonkezelésre jogosultak között kik szerepelnek, a törvényjavaslat tételesen felsorolja az önkormányzatokat, az állami szerveket, illetve ezek gazdasági társaságait. Megjegyzem, hogy itt van egy kis anomália. A vagyonkezelésre jogosultak közül kikerültek az egyházak, amelyek egyébként a törvény erejénél fogva átláthatónak minősíttettek ezen javaslat szerint. Erre vonatkozóan fogunk módosítási indítvány benyújtani.

Azt is hozzá kell tennem, hogy az átláthatóság mentén megközelített vagyonhasznosítási rész kellően tagolt, nagyon pontosan elmondja, hogy melyek azok a vagyontárgyak, amelyekkel szemben szó sem lehet arról, hogy például elidegenítsék, tulajdonjogát átruházzák nem állami, nem önkormányzati szervek számára, hanem azt mondja ki, hogy vagyonkezelési szerződést lehet kötni, és negatíve határozza meg a vagyonkezelés fogalmát, jogi tartalmát, nevezetesen minden olyan jogot gyakorolhat a vagyonkezelő, ami nem a tulajdonjog-átruházással vagy az adott eszköz, adott vagyontárgy megterhelésével jár együtt. Ez a korlátozás jelenti azt a jövőben, hogy úgy lehet hasznosítani a vagyontárgyakat, hogy az nem kerül ki az állami tulajdon, illetve önkormányzati tulajdon köréből, ellenben kellő garancia lesz arra nézve, ha valaki megsérti a vagyonkezelési szerződést vagy más formában megvalósuló vagyonhasznosítási szerződést, akkor annak megfelelő szankcionálása mellett az állam visszaveheti a vagyontárgyat vagyonkezelés, illetve vagyonhasznosítás alól.

(22.00)

Azt is hozzá kell tennem, szemben Józsa képviselőtársammal, hogy ez nem kockázatos a vagyonkezelők, illetve a vagyonhasznosítók részére. Amennyiben szerződésszerűen, törvényesen fogják ezt teljesíteni, akkor ilyen kockázatuk nincs. Az egy más világ volt, amikor ilyen kockázatok ellenére is megszüntettek élő szerződéseket. Elvtársai tettek ilyet elég gyakran az elmúlt ötven-hatvan év alatt. (Dr. Józsa István: Az is lehet, hogy az ön elvtársai!) Nekem nem voltak ilyen elvtársaim, képviselőtársam.

Azt is hozzá kell tennem, hogy a vagyonhasznosításnak is vannak számos formái. Ön a hozzászólásában ellentmondásnak vélte a 11. §-ban meghatározott vagyonkezelés és vagyonhasznosítás kapcsolatát. Azért ha megfigyelte a törvény szövegét, ugyanennek a szakasznak a szabályozását, az első fele beszél a vagyonkezelésről, a másik fele a vagyonhasznosítás másik formáiról, ami lehet bérleti jog, haszonélvezeti jog vagy használati jog biztosítása is egy adott szervezet részére, amely erre jogosult.

Hozzá kell tennem, hogy ezeket a jogokat, miután alapvető dolog az, hogy a kizárólagos állami tulajdonban levő, illetve kiemelt jelentőségű vagyontárgyak körében nem lehet elidegeníteni, nem lehet tulajdonjogot átruházni, nagyon fontos garanciális eleme van ennek az intézménynek, nevezetesen az, hogy nem lehet megterhelni sem, csak a törvény erejénél fogva biztosított jelzálogjoggal, szolgalmi joggal, illetve használati joggal.

Visszatérve Józsa képviselő úrnak egy közbevető megjegyzésére, aki azt mondta, hogy ilyen körülmények között vajon hogyan fognak utat építeni (Dr. Józsa István: Nem, hanem hitelt kapni.) azok a vállalkozók, akik nem kapnak majd hitelt ezeknek az utaknak a finanszírozására, illetve a hitelnek nem lesz majd biztosítéka. Tisztelt Képviselő Úr! Jelen pillanatban az autópálya-építések során senkinek sincs jelzálogjoga bejegyezve a finanszírozáshoz szükséges hitelek biztosítására az autópályák ingatlanára.

Ha azt kérdezi és felvetette, hogy mellette ki fog ezek után benzinkutat építeni, nos, ezúton tájékoztatom képviselő urat, hogy aki ott építi, azt az autópálya-kezelő pályázata alapján, és az sem tulajdonjogba kapja azt a kutat, amit felépít, hanem hosszú távú használati jogosultságot kap erre a területre. Tehát ott sincs arról szó, hogy az autópályák mellett épülő benzinkutakra bárki is hitel biztosítására bejegyző jelzálogjoggal rendelkezzen ma Magyarországon. Tehát ebben a kérdésben semmi nem fog változni, képviselő úr. Egyébként jelzem, hogy elég kaotikus volt a hozzászólása, mert a vagyonkezelés során alvállalkozókról beszélt, amikor az átláthatóság kritériumát számon akarjuk kérni az alvállalkozók alvállalkozóin, a szubalvállalkozón vagy a még lejjebb lévő közreműködőknél. Azt azért lehet látni, hogy a vagyonkezelést nem alvállalkozók csinálják, azt egy vagyonkezelő csinálja. Az, hogy a vagyonkezelés technikai dolgát, hogy ki nyírja meg a füvet vagy adott esetben ki festi ki az állami vagyont, arra természetszerűen lehet alvállalkozót venni, de ez nem a vagyonkezelés alvállalkozója. A vagyonkezelés egy nagyon egyszerű jogviszony, az állami vagyon kezelője, illetve tulajdonosa, az önkormányzati vagyon tulajdonosa, valamint a vagyonkezelő között jön létre. Itt fogalmilag kizárt az alvállalkozói szerep.

Én azt látom, hogy amikor végignézzük ennek a törvénynek a mellékleteit, és teljesen szomorúan kell konstatálnom, hogy a 2. számú melléklet, amely nemzetgazdasági szempontból a kiemelt jelentőségű nemzeti vagyon körét tünteti föl, hát az valóban rövid és nagyon sajátos összetételű. Olyan vagyontárgyak vannak benne, amelyek nagyon helyesen maradnak ebben a körben, de azért alapvetően hiányolom azokat az energetikai, közüzemi cégeket, amelyeket önök, illetve párttársaik 1994-et követően felelőtlenül, az ellátásbiztonságot veszélyeztetve idegenítettek el, többségében állami tulajdonú privatizátorok részére, vevők részére.

Örüljünk annak, hogy lesz egy ilyen törvényünk, amely ezt a maradékot, ami itt van a 2. számú mellékletben, ezt a maradék vagyont kellő biztonsággal és bizonyossággal meg tudja védeni a jövő számára, és olyan módon próbálja kezelni a vagyon védelmét, hogy ezáltal biztosítani tudja a vagyonhasználat, a vagyonkezelés útján azokat a célokat, amiket az adott vagyon a közfeladat ellátása érdekében ellát.

Összességében azt látom - amit jeleztem is a hozzászólásomban -, hogy van módosító indítványunk e tekintetben, hogy kik lehetnek, az átlátszó szervezetek köréből ki az, aki vagyonkezelésre jogosult lehet még az állami vagyon tekintetében. Én azt látom, ha ezt a törvényt összevetjük, összerakjuk, mint egy puzzle-t, a más vagyongazdálkodási természetű jogszabályokkal, törvényeinkkel, akkor ennek mint sarkalatos vagyonvédelmi törvénynek megvan a helye a jogrendszerben. Kétségtelen, hogy egy kicsit nehézkesebb ennek az értelmezése és összeolvasása, de azt hiszem, ha kellő jogi felkészültséggel rendelkezik a Szocialista Párt frakciója, akkor ezt képes megoldani, és akkor nem mond ilyen szerteágazó és kellően eklektikus véleményt erről a törvényjavaslatról, mint ami az előbb elhangzott.

Mindezek mellett azt tudom mondani, hogy a magyar nemzet számára fontos a nemzeti vagyon védelméről szóló törvény elfogadása, és a Kereszténydemokrata Néppárt nevében támogatni kérem képviselőtársaimat, az igenlő szavazatuk leadására biztatom azért, hogy ezt a törvény megfelelő többséggel el tudjuk fogadni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 144 2012.02.28. 17:44  133-251

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Ház! Alig több mint egy év elteltével a parlament eseti vizsgálóbizottsága befejezte a kolontári ipari katasztrófa okait feltáró vizsgálatát. A vizsgálat terjedelme elsősorban ahhoz kötődött, hogy milyen mandátumot kapott a vizsgálóbizottság az Országgyűléstől a 117/2010. országgyűlési határozat alapján, azaz mit kellett vizsgálnunk. E tekintetben nagyon világos volt az Országgyűlés mandátuma, vizsgálnunk kellett azt, hogy a vörösiszap-tározó átszakadása miatt bekövetkezett környezeti katasztrófának ki és milyen módon volt felelőse, valamint azt kellett vizsgálnunk, hogy a hasonló katasztrófák elkerülése céljából milyen intézkedések szükségesek. Én ezt azért gondoltam pontosítani, hogy elejét vegyem annak a vitának, amit a tisztelt képviselőtársaim, szocialista képviselőtársaim a bizottság működése során mindig is elővettek, hogy olyan tematizálást kívántak a bizottság részére előírni, amelyekre a bizottságnak nem volt mandátuma. (Gőgös Zoltán: Mert nem szavaztátok meg!) Én készséggel vitatkozhattam volna ezekről a kérdésekről, amelyeket Gőgös képviselőtársam elmondott, ha erre az Országgyűlés a bizottságnak mandátumot adott volna.

A bizottság működése során 18, Kepli Lajos képviselőtársam, elnök úr pontosítása szerint legalább 20 ülést tartott, ennek során meghallgatta a MAL Zrt. vezető tisztségviselőit, munkavállalóit, felelős döntéshozóit, meghallgatta a hatóságok vezetőit, és számos szakértői véleményt ismert meg mind a lehetséges okokra kiterjedően, mind pedig a hatósági működésre, a veszélyes hulladék, nem veszélyes hulladék minősítésével kapcsolatban.

(15.00)

Mindazonáltal fontosnak tartom én is kifejteni és elmondani, hogy a bizottság működése és a bizottság működésének megindítása a parlament részéről egy nagyon kicsi minimum volt, hogy ezzel is tisztelegtünk az elhunytak emléke előtt, és megpróbáltuk, kísérletet tettünk arra, hogy sokszor laikusként, de jó szívvel és jó szándékkal keressük meg azokat az okokat, amelyek ehhez a tragikus eseményhez vezettek.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Úgy gondolom, azt a napot tényleg kevesen felejtik el Magyarországon, főképp azok nem, akiket ez közvetlenül érintett. Én arra kristálytisztán emlékszem, itt ültünk aznap a parlamentben, és hirtelen futótűzként terjedt el a gátszakadás híre. Az interneten is megjelentek erről felvételek, és igazából, őszintén meg kell mondanom így utólag, hogy nem tűnt ilyen súlyosnak a helyzet innen, a parlamentből. A helyszínre érve, ott megnézve a következményeket, ez egész életemre szóló nagyon szomorú benyomást jelentett. Rossz volt nézni, és megdöbbentett az, hogy micsoda természeti erő szabadult el, amikor azt láttuk, hogy egy négyemeletes társasház tömegnyi szikla szakadt le, és ott, mint egy eldobott kavics, feküdt a mezőn. Ilyen erővel zúdult le a vörös ár a településekre, és tette katasztrófasújtottá a településeket, Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyt, és ez a vörös ár tíz magyar polgár életét oltotta ki.

Hozzá kell tenni, hogy az áradat következtében nagyon kritikus környezeti állapot állt elő, ugyanis az ár, főleg a lúgos tartalom a Torna-patakon keresztül, a Marcal folyón keresztül elérte a Dunát is, de olyan hígított mennyiségben, hogy nem okozhatott olyan környezeti katasztrófát, mint amilyent a ciános szennyezés okozott az elmúlt évtizedben.

Véleményem szerint, és ez többször elhangzott a bizottsági ülésen is, a súlyosabb következmények elhárításához az kellett, hogy a katasztrófavédelem azonnal kiválóra vizsgázzon. Olyan kapacitásokat tudott a helyszínre vinni ebben az időszakban ennek az elhárítása érdekében, olyan szervezettséggel, amelyért csak dicséretet érdemelnek.

Az ipari katasztrófa következtében elszabadult veszélyes anyag mennyiségére és minőségére vonatkozóan a vizsgálóbizottság megismerte a tározóteret üzemeltető társaság, a hatóságok és a szakértők álláspontját, amelyek jelentősen eltértek egymástól. A MAL Zrt. képviselői nem fogadták el, hogy a katasztrófa bekövetkezéséért felelősek lennének. Azt az álláspontot én jogász emberként, miután folyamatban lévő eljárások és büntetőperek voltak és vannak ebben az ügyben, érthetőnek tekintettem; ők nem tehettek olyan nyilatkozatokat, amelyekkel súlyosbították volna vagy hátrányosabb helyzetbe hozták volna magukat. Ennek a korlátnak a figyelembevételével és az elnök úr által elmondottak alapján is azt lehet mondani, hogy a MAL Zrt. vezetői, munkatársai ilyen korlátok mellett is készséggel rendelkezésünkre álltak, mindig eljöttek a bizottsági ülésre, amikor meghívtuk őket, és a maguk érdekei szerint interpretálva a tényállásokat, igyekeztek tényszerű, illetve a tényszerűséghez közelítő véleményeket mondani. Ezért nem kell őket úgymond negatívan megítélni, abban a helyzetben, amelyben ők most vannak, az egy normális, emberi reakció lehet. De ettől függetlenül a bizottság a tényekhez ragaszkodván, kerülve a különböző büntetőjogi, polgári jogi minősítéseket, egy olyan általános felelősségi megközelítést, felelősségi megállapítást tudott tenni, amely elsősorban azokból a tényleges jogszabályi helyzetekből, jogszabályi anomáliákból indult ki, amelyek lehetővé tették a MAL Zrt. üzemeltetői részére, hogy a legkisebb költség elve mellett, sokszor a jogszabályokat kikerülve, a jogszabályok lehetőségeit felhasználva olyan katasztrófaveszélyes állapotban üzemeltessék a MAL Zrt. telephelyét, amely előidézhette vagy előidézte a katasztrófát.

A vitatott mennyiség, a vitatott tények közé tartozik az, hogy milyen mennyiségű lúgos víz, 12-14 pH értékű lúgos víz volt a X-es kazettában. E tekintetben az egyik becslés 300 ezer köbméterről beszél, a másik 1,6 millió köbméterről. Én nagyon úgy vagyok ezzel, hogy az a megdöbbentő fizikai erő, amely megjelent azon a területen, a magasabb mennyiségű volt, tehát a nagyobb mennyiségű vizes-lúgos anyag volt a kazettában.

A bizottság a tényfeltárás során, hogy teljes képet kapjon, megvizsgálta a MAL Zrt. privatizációjának folyamatát. E tekintetben is inkább fokuszált arra, hogy a privatizációs szerződéscsomagban volt-e olyan kitétel, volt-e olyan előírás, amely környezetvédelmi szempontból releváns lett volna, ha teljesítik, abban a kérdésben, hogy megelőzhető lett volna ez a katasztrófa. Azt kell mondanom, hogy a környezeti előírások nem voltak különlegesek, egy általános üzemmenethez igazodóan a mindenkori környezetvédelmi szabályok teljesítésére kötelezte a MAL Zrt.-t. Tehát ezek a követelmények véleményem szerint csak látszólag voltak szigorú előírások, semmilyen új elemet nem tartalmaztak, amelyet a gyár üzemszerű működése során a mindenkori tulajdonosnak ne kellett volna teljesítenie. Ismereteim szerint az állami tulajdonos, az előző tulajdonos a mindenkori környezetvédelmi előírásokat teljesítette. Tehát ennek a megközelítésnek az a lényege, hogy hiába írtak több milliárd forintos környezetvédelmi beruházási kötelezettségeket a MAL Zrt.-re, azt egyébként normál üzemmenetben is meg kellett volna valósítania.

A működő vörösiszap-kazetták a nedves vörösiszap-technológiát alkalmazó üzemekben a technológia részét képezik. Ez a lehetőség, illetve ez az állapot, ez a ténybeli megállapítás, hogy ezek a vörösiszap-kazetták és bennük a lúgos folyadék a technológia részét képezik, elvezetett minket oda, hogy egy sajátos csikicsuki helyzetet tudott a MAL Zrt. felállítani: akkor, amikor kivezette a lúgos zagyot a tárolóba, a technológia részeként tekintette az ott elhelyezett lúgos zagyot és a leülepedett, a lúg alatt lévő vörösiszapot is. E tekintetben nem lehetett megállapítani azt, hogy most ez hulladék-e, vagy ez a technológiai üzemmenethez tartozó anyagmennyiség.

Azt látom, ez a fajta csikicsuki azért volt veszélyes, mert elkente a felelősséget, lehetetlenné tette, illetve megnehezítette annak a jogi megállapítását, hogy valóban milyen természetű az a hulladék, amit a vörösiszap-tárolókban a MAL Zrt. tárolt.

Azt el kell mondani, hogy a korábbi hazai szabályozás szerint a vörösiszap veszélyes hulladéknak minősül, és ez később, az uniós csatlakozáskor változott, amikor a hulladékok jegyzékéről szóló 16/2001. számú KöM-rendelet értelmében a vörösiszap nem volt veszélyes hulladék, illetve a vörösiszapnak az a fajtája, az a szegmense volt veszélyes, ami egyébként veszélyes anyagot tartalmazott.

(15.10)

Na most, a X-es kazettában levő vörösiszap nyilvánvalóan a lúgos vízzel együtt tartalmazott veszélyes anyagot, de a MAL Zrt. ezt technológiának tekintette, tehát fogalmilag kizárt volt a hulladékká való minősítése. Ez a fajta játék szerintem nem csökkentette, hanem növelte a MAL Zrt. felelősségét. A MAL Zrt. kihasználta a rendszer adta lehetőségeket, és ezért, mint mondottam volt, nehezítette a jogszerű feltárását a tényleges helyzetnek, nehezítette az adott technológia környezetvédelmi megítélésének pontos lehetőségeit.

Megjegyzendő, hogy a katasztrófa után, a katasztrófát követően a vörösiszap-kezelés a bányászati hulladék szabályozásának körébe került, amely biztonságosabb feltételeket követel meg az üzemeltetőtől, és az ellenőrzés is következetesebb lett.

Az engedélyezés szabályozottságával kapcsolatos anomáliákat a kormány már azóta föloldotta. Az épített környezet alakításáról szóló törvény módosítása értelmében ez a terület a bányafelügyelet hatáskörébe tartozik, és az ilyen hasonló jellegű bányászatihulladék-lerakók, technológiai létesítmények egy helyen, a bányakapitányságok ügyintézési körébe kerültek. Tehát az a fajta bizonytalanság, amit a jelentés egyébként részletesen leír, hogy az engedélyező hatóságok között hogy dobálták az ügyeket, és végeredményben egy érdemi döntés sem született sem az építési engedélyezés szempontjából, sem az állékonysági vizsgálat szempontjából, remélhetőleg a jövőre nézve megszűnik. Ismerve a bányakapitányságok igen szigorú megközelítését, hatóságoldalról nézetem szerint nem fog fenyegetni egy hasonló katasztrófa bekövetkezése.

Rátérnék a katasztrófavédelmi kérdésekre. Nyilvánvaló, hogy a Seveso II. irányelv alkalmazását kell ebből a szempontból megvizsgálnunk. Az is nyilvánvaló, hogy a Seveso II. elv alkalmazhatóságát minden esetben a katasztrófatörvény által érintett tevékenység gyakorlója kell hogy kezelje, tehát neki kell érdemben bejelenteni azt, hogy melyik fokozatba tartozik ez a tevékenység, milyen védelmi tervet kell neki elkészíteni.

A MAL úgy járt el, hogy miután a vörösiszap nem minősül veszélyes anyagnak az előbbi anomáliákat, jogszabályi kiskapukat kihasználva, ezért úgy döntött, hogy a vörösiszap nem tartalmaz veszélyes összetevőket, ezért úgy döntött, hogy nem kell neki a hazai jogba átültetett irányelvet alkalmazni, azaz nem kell neki külső védelmi tervet készítenie. Ezt ékesen cáfolta maga a katasztrófa bekövetkezése, az a hatalmas energia, ami ott felszabadult, az a hatalmas mennyiségű veszélyes anyag, lúgos víz és a benne levő vörösiszap, ami elszabadult, hogy indokolt lett volna egy külső védelmi terv elkészítése és annak az alkalmazása a MAL Zrt. részéről.

Azt kell mondanom, hogy el is készült egy nagyon fontos eleme a külső védelmi eszközöknek a katasztrófát követően, az úgynevezett másodlagos gát. Ha akkor lett volna, amikor a katasztrófa bekövetkezett, akkor a kitörés, a vörös ár nem érintette volna, nem érte volna el Kolontár, illetve Devecser településeket.

A vizsgálóbizottság mandátuma értelemszerűen nem terjedt ki a büntetőjogi, polgári jogi felelősség megállapítására, mindössze megkísérelte oly módon megismerni a katasztrófa okait, körülményeit, hogy abból kiindulva javaslatokat fogalmazzon meg a hasonló esetek megelőzése érdekében.

A vizsgálóbizottság a tényfeltárásból levont következtetései alapján meglehetősen kritikusan viszonyult a MAL felelősségén túl a mindenkori kormányzati szereplők szerepéhez. A kormány és a parlament ezeket a kétséges jogszabályi helyzeteket jórészt megszüntette, de emellett is támogatandó a határozati javaslat 3. pontja, amely a jövő biztonsága szempontjából egy eléggé szigorú garanciát tud jelenteni, hogyha az abban foglaltakat mind a kormány, mind az Országgyűlés a törvényhozás, a jogalkotás folyamán érvényesíteni tudja.

Miután a vizsgálati jelentés kiegyensúlyozott, tárgyilagos és tényszerű, és miután igen pontosan ragaszkodott a mandátumához a vizsgálóbizottság, a javaslatok a jövőre nézve is előremutatók, álláspontom szerint a vizsgálóbizottság eredményesen dolgozott, ezért a jelentés és a határozati javaslat elfogadását a KDNP támogatni tudja, és kéri az Országgyűlést, hogy támogassa a jelentés és a határozati javaslat elfogadását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti sorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 158 2012.02.28. 2:08  133-251

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót. Kovács képviselőtársamnak mondom, hogy azért én tudom a határaimat. Én nem is vitattam a technológia helyességét vagy nem helyességét, csak azt mondtam el, hogy olyan helyzet adódott, amikor a MAL Zrt. jól felfogott gazdasági érdeke azt diktálta, ahogy a jogszabályi bizonytalanságokat kihasználva egyszer ilyen tartalmú kérelmet nyújtott be, máskor meg amolyat, illetve harmadszor hivatkozva bizonyos értelmezési zavarokra nem is nyújtott be megfelelő megalapozottságú kérelmet. Ez vezethetett ide. Azt tudom, hogy majd ha lesz technológia, akkor lehet a lerakott vörösiszapot újrahasznosítani, de ez majd az esti napirendünkhöz fog tartozni, a hulladéktörvényhez. Ezt új hívják, hogy újrahasznosítás, de hasznosítás. De egyelőre nincs olyan technológia ismereteim szerint, amely gazdaságosan ki tudná nyerni ezt az értékes anyagot. Addig ez a csomag, ami ott van lerakva a kazettákban, bizony hulladék, és bizonyos minősítések, bizonyos feltételek szerint lehetne veszélyes hulladék. Ha pedig ez hulladék, akkor, tisztelt képviselőtársam, biztos nagyon jól tudja, miközben elmélyülten társalog másik képviselőtársával, hogy ennek a nyilvántartása, kezelése és megfelelő jogszabályi eljárások szerinti manipulálása nem 10 millió forint, hanem több milliárd forint. Tehát ilyen szempontból közvetlenül tetten érhető az anyagi indokoltsága az ilyenfajta mozgásterek kihasználásának.

Azt is hozzá kell tennem, hogy ha észrevette volna a hozzászólásomban, én ezt tényként kezeltem. Ez nem elítélő a MAL Zrt. részére. Tudomásul kell venni, hogy vannak olyan gazdálkodó szervezeteket irányítók, akik így viselkednek, és az a célja ennek a jelentésnek, hogy ezeket az anomáliákat feltárja, és akadályozza meg a jövőben az ilyen viselkedések lehetőségét is.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 321 2012.02.28. 13:48  304-350

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A hulladék egy olyan téma, mint a futball, mindenki azt hiszi és azt gondolja, hogy ért hozzá. A törvényjavaslat elolvasásakor azért megerősödött bennem az a gondolat, hogy ez bizony komoly szakma, komoly hivatás, komoly tudás kell ahhoz, hogy egy olyan rendszert állítsunk fel, amely társadalmilag hasznos, hatékony, és megfelelő módon szolgálja a környezet védelmét.

Úgy látom, hogy ez a törvényjavaslat ezeknek a kritériumoknak igencsak megfelel, és ez köszönhető annak, hogy nem kapkodott az új kormányzat az irányelv adaptálásával, hanem, ahogy államtitkár úr az előbbi hozzászólásában jelezte, elég alaposan kiérlelt gondolatok mentén, több egyeztetést követően hozta ide a Ház elé ezt a törvényjavaslatot.

Szerintem az előterjesztő nagyon helyesen nem az irányelv egyszerű fordításával végezte el az irányelv adaptálását, hanem egy, a magyar viszonyokra használhatóbb, és ami fontosabb, a magyar nemzeti érdekeket integráló tervezetet készített el. Ez úgy sikerült, hogy a hulladékgazdálkodás szemléletének megváltoztatása és hatékonyságának, eredményességének növelése a törvény szakszerű és következetes végrehajtása esetén nem hátrányos, hanem inkább előnyös lesz a magyar gazdaság versenyhelyzetére. Lehet, hogy ez idegenül hangzik, de úgy gondolom, egy jól működő hulladékgazdálkodás igenis a magyar gazdaság versenyhelyzetét kell hogy szolgálja, azon túl, hogy ennek vannak környezetvédelmi előnyei, amelyek természetesen hangsúlyosabbak.

A hulladékképződés megelőzéséről és a hulladékgazdálkodásról szóló törvény új logikai rendszerre épül, új és pontosító fogalmakat vezet be, intézkedéseket és kötelezettségeket állapít meg. Új fogalomként jelenik meg többek között az elkülönített gyűjtés, a biohulladék, az építési, bontási hulladék, a gyűjtőhely, az újrafeldolgozás, az újrahasználatra előkészítés, valamint a közvetítő és a kereskedő.

A kereskedővel kapcsolatban hadd vitatkozzak egy kicsit Bödecs Barna képviselőtársammal, mert kereskedő mint funkció létezhet és eredményesen létezhet a hulladékgazdálkodási rendszerben, feltéve, ha emögé társul egy megfelelő újrahasznosítási, hasznosítási bázis. Ennek bizonyos értelemben azért nem volt létjogosultsága az eddigi rendszerben, mert ahogy államtitkár úr is elmondta, a magyar hulladékgazdálkodás fő eszköze nem az újrahasznosítás volt, hanem a lerakás.

Az elmúlt tíz év gyakorlati tapasztalata alapján a törvénytervezet lehetőséget biztosít az intézkedések egyszerűsítésére. Fontos, hogy új elemként, önálló fejezetben jelennek meg az egyes hulladéktípusokra vonatkozó külön szabályok, a biohulladék, a hulladékolaj és a veszélyes hulladék gyűjtésének és kezelésének általános szabályai. Mindezen túlmenően a törvény átláthatóbb és egyértelműbb szerkezetű, egyértelműbben határozza meg a nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségeket.

(22.40)

Az új törvénytervezet - összhangban az irányelvvel - továbbfejleszti a hulladékhierarchia rendszerét, amely a hasznosítási lehetőségen belül elsőbbségi sorrendet is jelent. Ez azt jelenti, hogy a preferált sorrend a következő: első a megelőzés, a második az újrahasználat, a harmadik az anyagában való hasznosítás, a negyedik a termikus hasznosítás, az ötödik a lerakás. Bödecs Barna hozzászólásánál élénken bólogattam az újrahasználattal kapcsolatos polémiájában, ezt javaslom én is egy kicsit végiggondolni és pontosítani a törvény szövegében.

Mindenekelőtt a tervezet azt célozza, hogy csökkentsük a hulladék képződését úgy, hogy előnyben részesítjük a hulladékszegény technológiák alkalmazását. Ezt a célt a magyar gazdasági szereplők, a hulladéktermelők úgy tudják szolgálni, hogy kevesebb szennyezőanyagot kibocsátó termékeket állítanak elő vagy forgalmaznak, illetve alkalmazzák a hulladékként kockázatot jelentő anyagok kiváltását.

A tervezetben az előterjesztő pontosította a kiterjesztett gyártói felelősség elvét. Ennek értelmében a termék gyártója, előállítója már a gyártásnál gondoskodik arról, hogy a termékből származó hulladék mennyisége és veszélyesanyag-tartalma minél kisebb legyen, a termék hosszabb ideig betölthesse használati funkcióját, egyszerűbb, javítható és hulladékká válás után könnyen hasznosítható legyen.

Teljes mértékben egyetértek az államtitkár úr hozzászólásával, ez egy kritikus pontja az egész hulladékgazdálkodásnak. Ehhez igen erős szemléletváltás kell gyártói oldalon, fogyasztói oldalon, és ehhez bizonyos támogatások, ösztönzések kellenek hogy bevezetésre kerüljenek, amelyeket nem feltétlenül költségvetési forrásból, hanem egy hulladékgazdálkodás nyereségéből, illetőleg hangsúlyainak az újrafogalmazásából lehet előteremteni.

A keletkezett hulladékkal hazánkban eddig nagyon egyszerűen bántak, újrahasznosítás, ártalmatlanítás helyett a hulladékok 75 százaléka lerakókba került. Ez egy nagyon magas szám, az ország klasszikusan a szőnyeg alá söpörte a szemetet. Az elmúlt időszak alatt, az elmúlt 10-15 év alatt azt lehetett látni, hogy annak ellenére, hogy növekedett a lerakói kapacitás, egyre inkább az újrafeldolgozás, újrahasznosítás elmaradása miatt ezek a kapacitások végesek. Például azt lehet mondani, hogy már Pusztazámor is kezd végessé válni, a körzetemben például Százhalombattán pár éve, azt hiszem, 6-8 éve bővítették a szemétlerakót, ma újra azon kell gondolkodni, hogy bővíteni kell, vagy valami egészen más megoldást kell találni.

Természetesen nagyon jól elhangzott az előttem szólóktól, hogy ez egy nagyon sajátos rendszere volt az európai uniós támogatások felhasználásának. Ma az a tapasztalat, hogy egy viszonylag korszerű szemétlerakó mellett a szemétgyűjtést végző közszolgáltatók egyébiránt semmit nem fejlesztettek. Hol hallottunk az utóbbi években arról, hogy egy új technológiát vezettek be ezekben a szelektív hulladékgyűjtő udvarokban? Vagy az én hallásom volt rossz, vagy egyszerűen ezek a fejlesztések teljes mértékben elkerülték Magyarországot. Ezen remélhetőleg az új törvény változtatni fog, ösztönzéssel és kényszerítő erővel egyszerre, de változtatni fog.

Nem tudom meghazudtolni magam, amikor a hulladékhasznosítás kérdéséről beszélünk, akkor azért vettem a bátorságot és megnéztem a hulladékhasznosításnak egy nagyon fontos részét, nevezetesen a termikus hasznosítás kérdését. Külön megvizsgáltam azt, hogy vajon ez a törvénytervezetben megfogalmazott termikus hasznosítási kérdéskör, amely egyébként a tervezet 3. számú mellékletében mint a hasznosítás egyik eszköze szerepel, hogyan illeszkedik a 2011-ben elfogadott energiastratégiába.

Meg kell mondanom, hogy teljes mértékben összepasszol a két rendszer, ugyanis az energiastratégia is azon az állásponton van, hogy a hulladékból nyert energiára az országnak szüksége van. De azt is kimondja, hogy csakis olyan hulladékot lehet termikus energia módjára felhasználni, amelynek az újrafeldolgozása a lehetséges keretek között már megtörtént, tehát amit már nem lehet továbbhasznosítani.

Ez nagyon fontos része még az energiastratégiának, hogy úgy számol, hogy a települési szerves hulladék biomasszának tekinthető, így energetikai hasznosítása a megújuló energiaforrások részarányához adódik, és nagyon fontos, hogy ez az elem, ez a fajta hulladékhasznosítási mód, a biomassza kezelése vagy szabályozása a hulladéktörvényünkben szerepel.

Sok országban már a 15-20 százalékot is adják az energetikai célú biomassza-felhasználások, és úgy gondolom, hogy ezek a világ fejlett országaiban a technológiai fegyelem maradéktalan betartása mellett és a szigorú környezetszennyezési normáknak megfelelve megoldottnak tekinthetők. Az ilyen jellegű hulladékoknak akár a 60 százaléka is hasznosítható lehetne a jelenlegi műszaki, technológiai színvonalon is.

Hazánknak is ebbe az irányba kell elmozdulnia, mert a hasznosítás, a termikus hasznosítás nélkül a deponálás nem fenntartható, egyre több értékes termőföldet foglal el, veszélyezteti az ivóvízkészletet és a természetes biodiverzitást. Ez az utóbbi mondat idézet volt az energiastratégiából, és ez is elég plasztikusan mutatja nekünk, hogy mindenféleképpen ez a két nagyon fontos, energiahatékonyságot, energiafelhasználást mutató stratégia, valamint az előttünk lévő hulladéktörvény maximálisan összhangban van.

Igazából azt szeretném még mondani, hogy az állam a közelség elvével összefüggő vállalásai, a lakosság teherviseléséhez igazodó árak biztosítása, valamint az irányelvi követelmények teljesítése érdekében a hulladékkezelés nehezen irányítható rendszerének átalakítását is vállalja ebben a törvénytervezetben. Itt elsősorban arra célzok, hogy a közelség elve alapján egy átlátható, országot lefedő, hatékony rendszer tud kialakulni a törvényjavaslat alkalmazásával, és az irányítási szempontokat is figyelembe véve, azért egy állami vagy önkormányzati közösségi többségi tulajdonú irányítással bíró közszolgáltató esetében ez a fajta közszolgálati jelleg jobban érvényesíthető, az árkontroll hamarabb kialakítható. Azt is lehet látni, hogy az a fajta keresztfinanszírozás, ami a közszolgáltatások közcélú irányításával könnyebben biztosítja a díjazást, ami a lakosság terhelhetőségéhez igazodik, és egyrészt segít, lesz arra is kapacitás, hogy egy nagyon fontos elemére - amit szintén tartalmaz a hulladéktörvény -, az oktatásra, a nevelésre, az ösztönzésre, a szemléletváltásra is megfelelő források álljanak rendelkezésre.

Úgy gondolom, hogy még annyit szeretnék mondani, hogy az ármegállapítással kapcsolatban a jelenleg bent lévő törvénytervezetnél egy kis gondot látok, de ez inkább a részletes vita része, nevezetesen: a jelenlegi megfogalmazás értelmében a Magyar Energia Hivatalnak csak legközelebb 2014. január 1-jétől lenne ármegállapítási jogköre. Gondolom, nem ez volt a szándék, hanem hogy 2013. január 1-jétől legyen, ehhez képest majd igazítani kell a hatályba léptető rendelkezést.

Összegezve: bizton remélhető, hogy a tervezet céljai, a képződő hulladék minél nagyobb arányú begyűjtése és hasznosítása, a szemléletváltásra ösztönzés, az egységesebb és hatékonyabb hazai hulladékgazdálkodási rendszer kialakítása, a kevesebb hulladék képződése, a magasabb újrahasznosítási mutatók az új törvény segítségével meg tudnak valósulni; hozzátéve, hogy a szükséges ágazati, illetve részletszabályozásokat azért meg kell alkotni.

Mindezek alapján a Kereszténydemokrata Néppárt nevében is és a magam részéről is a hulladéktörvény tervezetét elfogadásra és további megvitatásra javasolom.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(22.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
169 101 2012.03.06. 11:46  82-146

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány által beterjesztett két törvényjavaslat a T/6152. és a 6153. törvényjavaslatok közül a 6152-es a 2012. évi költségvetést, míg a 6153-as az elvárt béremelés végrehajtásával és a foglalkoztatással összefüggő egyes törvények módosítását célozza meg annak érdekében, hogy elősegítse, biztosítsa annak a KDNP által is támogatott elvnek és gyakorlatnak az érvényesülését, hogy az adórendszer átalakítása miatt az alacsonyabb keresettel rendelkező munkavállalókat ne érje jövedelemveszteség 2012-ben.

A 2012. évi adóváltoztatások miatt elvárt béremelésnek minden munkavállalója vonatkozásában eleget tevő munkáltató számára 2012-ben levonhatóvá válik a szociális hozzájárulási adóból a béremelések 5 százalékát meghaladó részének költsége.

Az előterjesztő érzékelte azt az anomáliát, hogy az euróválsággal átitatott, gazdasági visszaeséssel fenyegető helyzet miatt és következtében vannak olyan munkáltatók, amelyek az 5 százalékos bérfejlesztést sem tudják teljesíteni. A kormány kiegészítő támogatásban kívánja részesíteni ezeket a gazdálkodókat.

A kiegészítő támogatással megteremtődnek azok a feltételek, amelyekkel a munkáltató biztosítani képes az elvárt béremelések fedezetét, elkerülve ezzel a nettó bérek csökkentését, illetve az adórendszer változására visszavezethető elbocsátásokat. Az e célra biztosítandó költségvetési forrás összege 21 milliárd forint, ami a béremelések megvalósítását támogatná. Ez az összeg a Nemzeti Foglalkoztatási Alapon keresztül pályázati úton jutna el az érintett munkáltatókhoz.

Ez a támogatás azt a vállalati kört ösztönözné, akik az 5 százalékos bérfejlesztésnek legalább 2 százalékát saját erőből képesek biztosítani. Ez a korlát - helyesebben előfeltétel - azt biztosítja, hogy nem lennének támogathatók azok a vállalkozások, ahol a béremeléseknek nincs a vállalkozó gazdálkodásának eredményeként biztosítható fedezete.

(14.50)

A T/6153. számú javaslat átalakítja az elvárt béremelés elmaradásának szankciórendszerét. Fontos, hogy ilyen esetben csak a költségvetési támogatástól eshet el az adott munkáltató. Ha a munkáltató a munkavállalói kétharmadánál nem hajtja végre az elvárt béremelést, az ilyen jogsértést megállapító határozat jogerőre emelkedésétől számított két évig részére nem állapítható meg az államháztartásról szóló törvény szerinti költségvetési támogatás.

A 2012. évi XCIX. számú törvény szövege korábban így szólt: "Közbeszerzési eljáráson ajánlattevőként nem indulhat és a központi költségvetésből, valamint elkülönített állami pénzalapokból származó támogatásban nem részesülhet." Úgy gondolom, hogy a számottevő enyhítésen túl az új szabályozás célszerű is. Célszerű azért, mert nem korlátozza a piacot, és figyelemmel van arra a körülményre, hogy a közbeszerzésben való részvételi lehetőség elzárása pont azoktól vonhatja el a kitörés, a túlélés esélyét, akiknek egy sikeres közbeszerzési pályázat a megmaradást, a piaci szereplés stabilizálódását eredményezheti. A kormány e tekintetben sokkal bölcsebb, mint az EU Bizottság, amely a kohéziós alapok esetleges korlátozásával éppen a gyógyszer, a növekedés esélyét venné el az érintett országtól. A javaslat pontosítja azt is, hogy milyen költségvetési támogatásoktól eshet el a munkáltató, és ez alapján nem minden központi költségvetési támogatásra vonatkozik ez a szankció.

Az államháztartási törvény szerint a költségvetési támogatás a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai kivételével az államháztartás központi alrendszeréből ellenérték nélkül pénzben nyújtott támogatást jelenti, de nem jelenti az adományokat, a segélyeket, a tanulóknak, hallgatóknak biztosított ösztöndíjakat, valamint egyéb olyan családtámogatási, korhatár alatti ellátásokat, amelyek nem tartozhatnak ebbe a körbe, amelyeket a vállalkozók egyébként sem tudnának igénybe venni.

Fontos módosítás, hogy az agrárstratégiával és az agrártámogatási rendszerrel összhangban a szankció nem vonatkozik a mezőgazdaság agrárfejlesztési, valamint halászati támogatásokról és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVIII. törvény szerinti támogatásokra.

Az elvárt béremelés végrehajtása egyébként a mezőgazdasági vállalkozásokat erősen érintené, lévén magas élőmunka-igényű tevékenységről van szó, és a bruttó átlagbérek ebben a szektorban a legalacsonyabbak, olyan 153 ezer forint körül vannak.

Nem vonatkozik a szankció továbbá azokra a cégekre sem, amelyek az 5 százalékos béremelést sem tudják végrehajtani, és kiegészítő munkáltatói bérkompenzációban részesülnek, azaz ebből a 21 milliárd forintos keretből részesülnek.

Érdekes még, hogy a törvényjavaslat nem a büntetés talaján áll, hanem arra koncentrál, hogy az elvárt béremelés inkább előbb, de legalább utóbb megvalósuljon, ezért az elvárt béremelés elmaradása miatti szankció nemcsak azokra a cégekre nem vonatkozik, amelyek ezt nem hajtották végre, hanem azokra sem, akik pótlólag ugyan, de ezt végrehajtják, tehát a későbbiekben tudnak mentesülni a szankció alól.

Tisztelt Ház! Szükségesnek látom megemlíteni, hogy az elvárt béremelés szabályozásának melyek a kiváltó okai. A magyar gazdaság ma komoly szerkezeti problémákkal küzd, amelyek elsősorban a 2003-tól előállt lassú növekedésben - érdekes módon ezalatt a világgazdaságban igen gyors növekedés volt tapasztalható a környező országokban, nálunk lassult a növekedés -, az alacsony beruházási, valamint alacsony foglalkoztatási rátában mutatkozik meg.

A magyar foglalkoztatási ráta a kilencvenes évek eleje óta folyamatosan, az 1998-as, 2002-es időszak kivételével jelentősen lemaradt például a visegrádi országoktól. A cseh foglalkozatási ráta például 10 százalékkal magasabb a miénknél. A rossz magyar mutató oka nem a munkaerőpiac rugalmatlansága volt, hanem a munkakínálatot befolyásoló tényezők. Ezek közül az egyik a magas adók, amelyek - bár a szocialista párti képviselők ezt vitatják - 2010-11-ben már valamelyest csökkentek. Emellett okai voltak a szociális juttatások is e helyzet kialakulásának, mert elég nagyvonalúak voltak, a nyugdíjrendszerbe könnyű volt belépni, 2010-11-ben már szigorodtak a feltételek, amelyek várhatóan növelni fogják a munkakínálatot. Még mielőtt a szocialista képviselőtársaim ezeken a közléseken felháborodnának, ezek az Európai Gazdasági Tanácsadó Csoport szakvéleményéből idézett adatok és megközelítések voltak. Ezek a következtetések nyilvánvalóan megkövetelték a munkára rakódó adóterhek csökkentését, elsősorban azért, hogy vonzó legyen többet dolgozni, és ne érje meg a feketegazdaságba menekülni. Ellenvetés az lehet, hogy a járulékok csökkentését kellene alkalmazni.

Aki ezt mondja, az nem akar tiszta gazdasági, adózási költségvetési viszonyokat, amelyek hiánya nagymértékben hátráltatja a magyar gazdaság versenyképességét. El kell érni belátható időn belül, hogy a nyugdíjak fedezetét a nyugdíjalap, az egészségügyi kiadások fedezetét az egészségbiztosítás alapja biztosítsa. Az ehhez vezető első lépés a munkabéreket terhelő adó csökkentése, amelyek következtében előálló növekvő foglalkoztatottság biztosítja a megfogalmazott elvárások teljesítését, habár nem túl látványos módon, de a kisemberek és az alacsony keresetűek védelmével. Hozzá kell tennem, amit 2011. XI. hó 28-án is említettem, hogy a jelenlegi kormányzati elszánásnak és törvénytervezetnek alapvető egyik kiváltó oka az is lehetett és az is volt, hogy a szakszervezetek tevékenysége Magyarországon nem kellően erős, nem kellően általános, nem kellően vesz részt a munkahelyeken a munkavállalói érdekek védelméért, ezért helyettük és tulajdonképpen az ő tevékenységüket pótlandó hajtja végre a kormány ezt a bérkompenzációt, illetve az elvárt béremelés támogatását.

Úgy gondolom, hogy az ez évben hatályba lépő munka törvénykönyve lehetőséget, szélesebb körű jogokat ad a szakszervezetek részére, közelebb viszi a szakszervezeti tevékenységet a munkahelyekre, ahol egyébként ezeket a bérfizetési nehézségeket jobban ki tudja kényszeríteni, illetve meg tud egyezni a munkáltatókkal. Azt is hozzá kell tennem, hogy alapvetően ezt mindenki tudja, hogy nem az alacsony bérek az okozói a magyar gazdaság versenyképességi hátrányának, főleg nem azokról a bérekről beszélek, akiket éppen ezen elvárt béremelési támogatással próbálunk olyan helyzetbe hozni, ami az eredeti célunk is volt, hogy senki ne járjon rosszabbul az adórendszer átalakításával.

Úgy látom, vagyis a KDNP is úgy látja, hogy a törvényjavaslat elfogadása esetén nagyon fontos lépést teszünk, nem nagy lépést, de egy kis és fontos lépést az irányban, hogy az adórendszer átalakításának a többség nyertese legyen, és a többség úgy lesz ennek nyertese, hogy nem lesz hátrányosabb a bérezése, és a későbbiekben egy hosszabb távú gazdaságpolitika eredményeképpen, megfelelő munkaügyi kapcsolatokkal, kollektív munkaügyi kapcsolatokkal az ilyenfajta tevékenysége az államnak törvényszerűen hátrébb kell szoruljon, mert valóban, ez hosszú távon ilyen szempontból nem fenntartható. Viszont most nagyon fontos és azonnali kérdésben, azonnali intézkedéssel kell ezt a problémát kezelni, amely kezelésére ez a törvény megfelelő szabályozást tartalmaz.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
169 109 2012.03.06. 2:02  82-146

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nekem nincs vállalkozásom, tisztelt képviselő úr. (Göndör István: Dolgozott vállalkozásban!) Dolgoztam vállalkozásban, az kétségtelen, és dolgozok is, de nem az a baj ezzel, amit ön mondott. Én egy szóval sem említettem, hogy a szocialisták követelték, de ezek szerint, úgy látom, a szocialisták követelik a járulékcsökkentést. Én azt is mondtam a beszédemben, hogy van egy sorrendiség ebben a dologban: a kifehérítésnek az első lépése, hogy érdemes legyen a munkavállalóknak bejelentettként dolgozni, mert nekik megéri az, hogy most már olyan alacsony adóterhei vannak a munkabérének, hogy kitegye az asztalra, és azt tudja mondani, hogy igen, kérem, ezért dolgozom, és nem vállalom fel a kockázatát.

Ha ez a folyamat beindul, nyilvánvalóan a munkaerőpiac szélesebbé válik, nagyobb lesz a társadalombiztosítási járulék befizetési aránya, akkor már lehet majd csökkenteni a járulékösszegeket, de ezeket nem lehet összekeverni. Nekem ez az álláspontom, és azt hiszem, a Fidesz és a KDNP többségének is ez az álláspontja.

A másik része a dolognak az, hogy azt is hozzá kell tenni, hogy annak a fajta költségvetési káosznak, amiben az elmúlt húsz évben Magyarország benne volt - keresztül-kasul finanszírozták a társadalombiztosítási alapokat a költségvetésből, és senki nem tudta, hogy mennyivel kell kiegészíteni majd a nyugdíjakat, mennyivel kell kiegészíteni az egészségbiztosítást, nem volt önfenntartó a rendszer -, véget kell vetni. Ha valaki tisztán akar látni a magyar költségvetés egyensúlyában, a magyar költségvetési forrásokban, a magyar egészségügy forrásainak a megteremtésében, ugyancsak a nyugdíj-biztosítási háttérben, akkor ezeket a lépéseket meg kell tenni, és abba az irányba kell eltolni az egész gyakorlatunkat, hogy átlátható, világos, kiszámítható költségvetési struktúrák jöjjenek létre.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 188 2012.03.13. 13:03  185-228

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a gazdasági és informatikai bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Tekintettel arra, hogy a tisztelt Ház együttes általános vitát tart az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság J/5881. számú jelentéséről és a H/6088. számú indítványáról, továbbá a gazdasági bizottság H/6335. számú jelentés elfogadását indítványozó bizottsági önálló indítványáról, ezért együttesen mondom el a bizottság többségi álláspontját az alkotmányügyi bizottság által benyújtott jelentésről, illetve határozati javaslatról, valamint a gazdasági bizottság önálló indítványának ismertetését.

Az Országgyűlés alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának J/5881. számú önálló indítványát és az ehhez kapcsolódó jelentést a gazdasági és informatikai bizottság 2012. március 12-i ülésén megvitatta. A bizottság 18 igen szavazattal, 4 ellenszavazattal, 4 tartózkodás mellett a jelentést és az önálló indítványt általános vitára alkalmasnak tartotta.

A bizottság többsége azon a véleményen volt, hogy a jelentés kiegyensúlyozott hangvétellel, tárgyszerűen bemutatva a devizahitelezés folyamatát, alakulását, okszerűen vonta le azt a következtetést, hogy a devizahitelezési helyzet kialakulásában háromosztatú felelősségi szituáció alakult ki. A bankoknak van egy komoly felelősségük, valamint részleges felelősséggel rendelkeznek bizonyos önkormányzati szervek és a hitelt felvevő egyszerű állampolgárok.

Tisztelt Ház! Ez utóbbiak védelmében hadd mondjam el, hogy a magyar családok túlnyomó többségének nem kellett minden devizahitelezési kockázattal, főleg makrogazdasági kockázattal, valamint banktechnikai eszközökkel tisztában lenniük. Helyettük az alapvető kockázatokat az akkori kormányzatnak kellett volna mérlegelni és tenni olyan fékező lépéseket, amelyeket egyébként néhány más közép-európai országban még időben megtettek.

A jelentés a háromosztatú felelősséget alaposan feltárta és bemutatta. Az elfogadásra javasolt alkotmányügyi bizottsági önálló indítványban ehhez igazodó, a devizahitelezés jövőbeni kockázatait csökkentő, illetve minimalizáló feladatok elvégzésére kéri fel a kormányt és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét. Figyelemmel az ezt követően elhangzó kisebbségi bizottsági véleményekre, meg kell jegyeznem, hogy a jelentés és a határozati javaslat arany középutat képvisel a bizottsági ülésen elhangzott két ellenzéki vélemény között, ami azt mutatja álláspontom szerint, hogy az alkotmányügyi bizottság jelentése nem feltétlenül jár rossz úton.

Tisztelt Ház! Most rátérnék a gazdasági bizottság H/6335. számú önálló indítványának ismertetésére és annak indokaira. A gazdasági bizottság indítványában az Országgyűlésnek elfogadásra javasolta a 2002-2010 közötti lakossági devizaeladósodás okainak feltárásáról, valamint az esetleges kormányzati felelősség vizsgálatáról szóló jelentést.

(17.10)

A jelentés alapos következetességgel tárta fel a devizahitelezés kialakulásának folyamatát és tényeit. Megállapította, hogy a lakossági devizahitel-állomány 2008-ban 6552,2 milliárd forint volt, ami az összes lakossági hitel 68,5 százalékát tette ki.

Fontos ismérve ennek a hitelállománynak, hogy a fogyasztási és egyéb hitelek részaránya nagyobb volt, mint a lakáshiteleké. Bár az is igaz, hogy ezekhez a fogyasztási, mármint nem lakáshitelekhez is lakás- és ingatlanfedezetek kapcsolódtak. E tekintetben a jelentés korrekt megállapítást tesz.

Fontos bázisa és kiindulópontja volt a lakossági lakáscélú devizahitelezés elterjedésének, hogy 2003 végén megszűnt a kamattámogatást biztosító lakáscélú hitelezés. Ennek az indoka, hogy a költségvetés nem bírja el az ilyen támogatást, a jelentés tanulsága szerint és az ott meghallgatott szakértők, valamint az érintett politikusok szerint nem igazolódtak.

A kamattámogatás nélküli hitelek a 16 százalékos kamat mellett a lakosság számára nem voltak vonzóak. Az ügyfelek számára a kamat és a törlesztés mértéke jelentett kizárólagos irányadó szempontot abban a kérdésben, hogy vegyenek-e fel hitelt, vagy nem. A devizahitelezés kockázatára nem voltak felkészülve; nem kaptak teljes körű tájékoztatást; nem voltak annak a tudásnak a birtokában, amellyel józanul mérlegelhették volna a jövőbeni kockázatokat.

Ezenkívül azt is hozzá kell tenni, hogy a magyar gazdaság ezzel párhuzamosan a világgazdasághoz képest enyhe recesszióba hajlott, és a politika hangzatos mellébeszélése biztos gazdasági és személyi jövőképet vizionált, a lakosságot mintegy támogatva a gazdaságilag alá nem támasztott fogyasztási igények kielégítésében. A jegybank és a PSZÁF ezen időszak alatt a figyelemfelhívások mellett, amelyek nem a lakosságot célozták meg, nem tettek semmit a devizahitelek számának növekedése ellen.

A Magyar Nemzeti Bank 2004. évi stabilitási jelentésében már szerepelt a devizaalapú lakásfinanszírozás addicionális kockázatainak bemutatása, amely mellett elismerte, hogy a jegybanki kamatemelés is hozzájárult ahhoz, hogy a bankok és a háztartások a devizahitelezés felé fordultak. A jelentés készítőinek véleménye szerint már itt, tehát a 2004. évi stabilitási jelentés kapcsán kellett volna, hogy a Nemzeti Bank lépéseket kezdeményezzen kormányzati szinten, és önmaga is kellett volna hogy lépéseket tegyen a hitelintézetek felé, részben korlátozó, másrészt kockázatfeltáró és megosztó tartalmú intézkedések mentén.

A többségében külföldi érdekeltségű bankvilág ekkor már sztenderdizált termékként árulta a devizahiteleket, minimális adósminősítési feltételek mellett. A nemzetközi szervezetek és a Deutsche Bank szinte egybehangzóan hívták fel a figyelmet a devizahitelezés kockázataira, és ugyan nem követeltek lépéseket, de a hatáselemzéseikre hivatkozva stabilitási szempontból minősítették az átlagostól nagyobb kockázatúnak a hazai gyakorlatot. Hangsúlyozni szükséges, hogy a külföldi szervezetek, de alapvetően az IMF a kelet-európai régióban Magyarországot minősítette úgy, hogy itt a leggyengébb a szabályozói fellépés, utalva a jegybanki és kormányzati lépések elmaradásának hiányára.

A jelentés elfogadásának folyamatában az MSZP erősen kritizálta a Járai Zsigmond által vezetett MNB tevékenységét. Én úgy gondolom, hogy ez a kérdés attól is függ, hogy hűséges-e, kitart-e az MSZP azon véleménye mellett, hogy a jegybank önállóságát, függetlenségét és döntéseit nem lehet kritizálni, illetve ha ez az elvárás, amit mostanában megfogalmaz az MSZP, igaz-e a múltra nézve is. Én azt látom, hogy a jelentés, nagyon helyesen, arra az álláspontra helyezkedett, hogy elsősorban a kormányzati mozgástérre fókuszált a megállapításai tekintetében. Meg kell jegyeznem, hogy a hitelezés gazdasági növekedést indukált, amire az akkori kormányzatnak a gyatra teljesítménye miatt különösen nagy szüksége volt, ezért "a cél szentesíti az eszközt" filozófiája mentén nem mérlegelte kellő súllyal és kellő erővel a kockázatokat.

Emlékeztetek arra, hogy a magyar gazdaság növekedése egy növekedési pályát mutató gazdasági környezetben ahhoz képest enyhe recesszióban volt már 2002-től kezdődően, 2004-től meg kifejezetten. (Dr. Józsa István: 4,9 volt! - Az elnök csenget.) Ne feledjük, hogy 2004-ben a miniszterelnök is arra számított, hogy viszonylag közel van az euró bevezetése. Ez a fajta pályaív, ez a fajta gazdasági vízió, amelynek a megalapozottságát a gazdasági teljesítmény nem igazolta, és a széteső gazdasági irányítás meg kifejezetten gátolta, mindenesetre megint csak tévedésbe ejtette a hitelt igénylő lakosságot is. Ma már azt lehet mondani, vita nélkül és keserűen megállapíthatjuk, hogy az euró elérésének 2004-ben felvázolt időpontja illúzió volt, és nem volt semmilyen gazdasági megalapozottsága.

Fontos felelősségi megállapításokat tett, mint már említettem, a jelentés a tekintetben, hogy mit tartalmazott igazából, mi volt az alapja a kormányzati felelősségnek. Elsősorban az, hogy az országot ebben az időszakban nem a gazdasági célszerűség irányította, hanem az a hamis és bűnös kormányzati logika, hogy a hatalmat mindenáron meg kell tartani.

Az emellett létező kormányzati felelősséghez tartozik az is, hogy a kormányzati szervek nem voltak képesek betartani az akkor hatályos szabályokat; nem követték a gazdasági és hitelezési folyamatokat; nem készítettek elő olyan védekezési mechanizmust, amely segítette volna a gazdaságban kellő jártassággal nem rendelkező devizahiteleseket a devizahitel kockázataival szembeni védekezésre.

Az is hozzátartozik banki oldalról, hogy nem minden esetben kötöttek a pénzintézetek tisztességes szerződéseket. Sokszor elemi szakmai szabályokat nem tartottak be; túlzott teret engedtek a hitelközvetítői szereplőknek, akik megfelelő jutalék kedvéért gátlástalanul, az embereket félrevezetve ösztönözték őket arra, hogy devizahiteleket vegyenek fel, devizában adósodjanak el. Úgy látom, hogy ezt a felelősségi rendszert a jelentés kellő mélységben és kellő részletezettséggel világította meg, tényeket mutatott be, a tényállást, az ezt elősegítő folyamatokat igen alaposan tárta fel.

Mindezeket összegezve a jelentésre alapozott H/6068. számú határozati javaslat előremutató, és egyben a hitelezés kockázatait csökkentő feladatcsomagot tartalmaz, amelynek megvalósítása csökkentheti a lakossági hitelezés kockázatát; figyelő, követő állami tevékenység kialakításának fundamentuma lehet; továbbá a lakosság pénzügyi tudásszintjének emelésével egy igazán előrelátó, gondos polgári hitelezési gyakorlatot valószínűsít.

Mindezek alapján terjesztette elő a gazdasági bizottság a határozati javaslatát az alkotmányügyi bizottság javaslatának, illetve jelentésének elfogadása tekintetében.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 207 2012.03.13. 12:04  185-228

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A gazdasági bizottság előadójaként már szóltam ezzel az előterjesztés-csomaggal kapcsolatban egypár szót. Majdhogynem ott szeretném folytatni, ahol abbahagytam, egy kicsit a felelősségi körnek másfajta dimenzióit szeretném megvilágítani, azokat a dimenziókat, amelyeket a jelentéstervezet igazából nem tartalmaz, utalás is alig-alig érzékelhető ebben, de inkább hangsúlyozza azt, hogy van olyan eleme a kormányzati felelősségnek, amelyet egyszerűen azért kell hogy elmondjak, hogy a jövőt illetően mindegyik kormánynak gondosabban kell elemezni az adott világgazdasági helyzetet. Mindegyik kormánynak kellően kell értékelni azokat a jelzéseket, amelyek a gazdaság felől jönnek, amelyeket a piac normális menete, illetve olykor abnormalitása diktál és megkövetel.

Azért bátorkodom felhozni ezeket az érveket, mert egy hete az elvárt béremeléssel kapcsolatban, azt hiszem, Göndör képviselőtársam, aki most nincs itt, idézte (Simon Gábor: Itt van, az emelvényen!) - bocsánat, képviselő úr, elnézését kérem. A jegyző úr jelenlétét nem vettem észre, a képviselőtársa pedig nem volt itt ma.

Tehát idézte Daniel Vaughan-Whitehead, az ILO szakértőjének a sajtótájékoztatóját azzal kapcsolatban, hogy mi a helyzet a minimálbérekkel és mi a helyzet a magyar kormánnyal szemben megfogalmazott kritikákkal. Nos, ennek a sajtótájékoztatónak volt egy nagyon fontos eleme, amely azt mondta ki, hogy a válság pénzügyi egyensúlytalanságból indult ki, és a válság következményeként a munkaerőpiac helyzete romlott. A foglalkoztatásban látható egyensúlytalanságok azonban nem a válság következményei - és itt a fontos része a mondandónak -, hanem valójában okai a válságnak. Az alacsonyan fizetett munkavállalókat a gazdaság a hitelezés felfutásával kompenzálta, ami hatalmas buborékok és egyensúlytalanságok kialakulásához vezetett.

Ez a folyamat - ma már persze mezei képviselőként könnyű okosnak lenni - azért elindult 2004-től kezdődően, amelyre rárakódott az a korábban már említett körülmény is, hogy a devizahitel vált olcsóbbá Magyarországon. Ez úgy jelent meg a pénzügyi piacon, a bankszektorban, hogy azt kell mondanom, hogy korlátlan mennyiségű készpénz, hitelforrás jelent meg a piacon, amelyeket az ilyen védtelen országok, mint Magyarország, kénytelen volt felvenni, illetőleg olyan felelősség nélküli politikát folytató kormánya volt, amely nem érzékelte ezeket a veszélyeket. Ugyanis már volt arra nézve tapasztalat, hogy mit jelentenek a buborékok a gazdaságban, a tőzsdei buborékok. Volt a számítástechnikai IT-szektorban buborék, volt az energetikai szektorban buborék, volt az ingatlanpiacon buborék, amelynek a kipukkadása sokkal súlyosabb következménnyel járt azokra az országokra, akik egyébként védtelenek voltak az ilyen buborékok kialakulásában.

Azért hozom ezt fel, mert minden egyes kormánynak a jövőben felelősséget kell vállalnia a tekintetben, hogy elemez, értékel és az értékelés következtében azonnal lép és reagál annak érdekében, hogy ezek a buborékok és ezek a negatív folyamatok, amelyek a gazdaságban elindulnak a világgazdaságban, a globalizált gazdaságban, minél kisebb hatással legyenek az adott kiszolgáltatottabb országokra, így például Magyarországra is.

Ez a fajta hozzáállás, amit láttunk a 2002-2010 közötti kormányzásnál, olyan téves feltételezésekből indult ki, amikor nem figyelt arra, hogy a svájci frankban történő eladósodás veszélyes.

A téves feltételezés az lehetett részükre, amikor engedték a svájci frankban történő eladósodást, hogy a magyar gazdaság ahhoz, hogy tartósan tudja tartani a svájci frank árfolyamát, tartósan tudják a svájci frankban eladósodott adósok visszafizetni hiteleiket, ahhoz azt kellett feltételezni, gondolom én, hogy a magyar gazdaság hosszú távon - hangsúlyozom: hosszú távon -, legalább 10-15 éven keresztül nagyobb teljesítményre lesz képes folyamatosan, mint a svájci gazdaság.

(18.40)

Ez teremtette volna meg ugyanis a keresőképességet, a vásárlóerő-képességet, amely biztosította volna hosszú távon a svájci frankban eladósodott hitelek visszafizetését, és biztosította volna azt, hogy ilyen buborék, ilyen ingatlanbuborék, ilyen hitelezési buborék ne alakuljon ki az országban. Ez a fajta mentalitás hiányzott az elmúlt időszak alatt. Ha másra nem, arra jó lesz ez a jelentés, hogy figyelmeztető legyen a jövőre nézve, hogy az ilyen gazdaságibuborék-jelekre kellő időben, kellő hatékonysággal az adott kormányzat tudjon reagálni.

Megvilágítanám egy másik részét is a felelősségnek. Keveset beszéltünk róla, illetőleg nem is beszélt róla a jelentés. Úgy látom, hogy az igazságszolgáltatás meghatározó részének is volt felelőssége az ilyen helyzet kialakulásában. Nevezetesen arról van szó, hogy 2005, 2006 táján a magyar Legfelsőbb Bíróság nem nyilvános határozatában úgy döntött, hogy az addig a Ptk. szerint nem átruházható vételi jog átruházása, tehát a vételi jog jogosultjában történő változás nem jogellenes, azt nem tiltja a Ptk. Ezenfelül azt is elismerte a Legfelsőbb Bíróság, hogy a vételi jogot a jelzálogjog mellé egy pótlólagos biztosítéki elemként lehet alkalmazni. Ebből az következett, ennek ismeretében a bankok még inkább bátrabbá váltak, az immunrendszerük, a védekezési képességük a hitelek bedőlésével kapcsolatban, illetve azzal kapcsolatban, hogy nem tudják érvényesíteni a követeléseiket, még inkább legyengült. Ez a fajta felelősség eléggé, hogy úgy mondjam, közvetett jellegű, de nagyon fontos elem volt annak a helyzetnek a kialakulásában, amiről ez a jelentés most tárgyal.

Azt gondolom, javaslom majd a jövőt illetően megvizsgálni, főleg a végrehajtási törvényünk módosításakor, az ilyenfajta biztosítéki rendszernek a felülvizsgálatát, illetve azt, hogy a jövőben ezekkel a lehetőségekkel ne lehessen visszaélni. Mert az történt, hogy a vételi jog átruházása következtében a bankok egy bizonyos összegen eladták a vételi jogukat, ezáltal a banki nyilvántartásban a hiteldíjmutatók meg minden egyéb ilyen dolgok - amelyek kellenek a banki üzleti kép pozitív kialakításához - kellő, attraktív számokat mutattak, és közben a hitelezők szemben álltak egy olyan végrehajtó csapattal, amely sokszor nem is az állami végrehajtás eszközét vette igénybe, akikkel szemben nem tudtak védekezni. És emlékezzünk: rengeteg nem kilakoltatás, nem hivatalos végrehajtás történt, hanem bizonyosfajta presszió alapján egy önkéntes lakásingatlan-feladás.

Azt gondolom, hogy ez is lehet egyfajta kimenete ennek a jelentésnek, hogy az adott jogalkotási aktusunknál vagy törvényhozási eljárásunknál ezeket a finomságokat is érzékeltetni tudjuk, és vegyük figyelembe, mondjuk, a végrehajtási törvényünk módosításánál.

Hozzá kell tennem azt is, hogy ehhez még hozzájárult az is, hogy a végrehajtási gyakorlat a tekintetben is hibás volt, hogy a közokiratba foglalt szerződések alapján történt igényérvényesítés során sokszor - és ez gyakorlat volt - a végrehajtó nem azzal kezdte, hogy produkáljon egy végrehajtói okiratot a tartozás pontos összegéről, hanem úgy általában, en bloc az egész összeget tekintette tartozásnak, és nem vette azt a fáradságot, hogy aprólékosan kimunkálja az adós tartozását. Ezért ez egy további bizonytalanságot jelentett az adósok szempontjából. Ez a jogbizonytalanság, párosulva azzal, hogy egyébként - ahogy Vas Imre képviselőtársam elmondta - bizony-bizony, jogvégzett embernek is igen nehézkes volt megérteni némely szerződésnek a bank által kreált szövegét, a jogi oldalról nézve a devizahitelesek teljes kiszolgáltatottsággal vállalták azokat a bizonytalan terheket, amit egy devizahitelezés eredményezett számukra.

Azt látom a határozati javaslatra rátérve, és csatlakozom előttem szóló képviselőtársamhoz, hogy fontos lehet a magáncsőd intézménye, és elvette a kenyeremet abból a szempontból, amikor elmondta, hogy Németországban tíz év előkészítése volt a magáncsőd intézményének jogszabályi elfogadása tekintetében. Úgy gondolom, nem azt mondom, hogy tíz év, de rövid idő alatt ezt mi sem tudjuk megoldani, ez egy nagyon szofisztikált jogi feladat. Főleg úgy, ha belegondolok abba a helyzetbe, hogy például Ausztriában általában nagyon limitált, nagyon szűk körben lehet ez alkalmazni, főleg olyan vagyonok tekintetében, amelyeknél a gazdálkodási és a magánéleti, civil életi használata összemosódik, és e tekintetben szerintem Magyarországon arra is kell vigyázni, hogy ez ne legyen túl általános, és ne lehessen visszaélésszerűen alkalmazni a magáncsőd intézményét.

Egyébiránt a céllal, a határozati javaslatban megfogalmazott feladatokkal a Kereszténydemokrata Néppárt teljes mértékben egyetért. Legfontosabb dokumentuma, azt hiszem, ennek az egész devizahiteles-vizsgálódásnak az, hogy talán ezekkel a lépésekkel előremutatóan, proaktívan tud a kormányzat olyan lépéseket tenni, amellyel elkerülhető lesz a hasonló helyzetek kialakulása, és a kormányzati kutatási, elemzési csapatnak pedig tanulságos összegzését adja a javaslat is, illetve ez a határozati javaslat. Van az a klasszikus mondás, hogy más kárán tanul az okos, a szerényebb képességű még a sajátján sem.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 207 2012.03.19. 3:54  188-210

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Úgy látom, egy egyéves folyamat vége felé közelgünk, amikor a devizahitelesek kedvezményeit, illetőleg törlesztési feltételeit próbáljuk olyan helyzetbe hozni, amelynek eredményeképpen minél több család, amelyek devizaadóssággal rendelkeznek, képesek megszabadulni a devizaadósság rabszolgaságából. Azt látom, azt lehet látni, a Ház abban egységes volt, hogy a hiteleket vissza kell fizetni. Abban van közöttünk vita, hogy mennyiben lehetséges ezt úgy elrendezni, hogy még az ország működőképessége, a költségvetés egyensúlya, valamint az adósok hitelképessége, fizetőképessége is egyensúlyban maradjon. E tekintetben az ellenzéki pártok részéről három igen különböző, néha a demagógiát sem nélkülöző véleményt hallottunk, de igazi megoldást, amely ezt az egyensúlyi helyzetet, az egyensúlyi követelményt is szolgálná, nem nagyon találtunk, és nem nagyon hallottunk.

Azt lehet elmondani, hogy az előttünk lévő törvényjavaslat, amely remélhetőleg elfogadást fog nyerni, megfelelő módon és arányosan biztosítja azoknak az embereknek a lehetőségeit, akik eddig nem tudtak élni az árfolyamgát által nyújtott lehetőségekkel, nem tudtak élni a végtörlesztés lehetőségével, és azoknak, akik még ezekkel a lehetőségekkel sem élnek, amelyeket ez a törvényjavaslat tartalmaz, azért ne feledjük el, hogy a másik törvényjavaslatunk, amelyik a lakóingatlanok bérleti jogviszonyt keletkeztető törvényes használatát biztosítja, az is egy megoldás lesz a devizahitelesek jelentős számának.

Én úgy látom, hogy a kormány teljesíti, ezáltal az Országgyűlés kormánypárti többsége teljesíti azt az ígéretét, hogy lehetőség szerint senki ne maradjon devizaadósság, devizahitel, lakáscélú devizahitel miatt az út szélén, senkinek ne legyen olyan érzése, hogy a kormány cserbenhagyta, illetve a magyar társadalom cserbenhagyta. Továbbá az is nagyon fontos eleme ennek a törvényjavaslatnak, hogy nem borítja fel az államháztartás, a költségvetés rendszerét, és hiteles képet nyújt arról, kérem szépen, ahogyan azt a korábban elfogadott devizaadósság, devizahitelek kialakulásának gyakorlatát és okait feltáró bizottsági jelentés is bemutatta, hogy ezt a háromosztatú felelősséget, amely egyrészt a bankok részéről, másrészt a kormányzati állami szervek részéről fennáll, harmadrészt a kellően nem tájékozott, de sokszor felelőtlen elkötelezéseket is vállaló devizahitelesek részéről is fennáll, ebben a struktúrában, amit jelen pillanatban, még egyszer mondom, az árfolyamgát, a végtörlesztés és a jelenleg előttünk álló törvényjavaslat biztosít, arányosan és kellő mértékben tudja biztosítani.

Mindezekre figyelemmel, meghallgatva és tisztelettel értékelve az ellenzéki pártok észrevételeit, úgy gondolom, lehetőségeinkhez képest egy igen jó törvényjavaslat áll előttünk, amelynek elfogadására a Kereszténydemokrata Néppárt részéről a támogatásukat kérem.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 130 2012.04.11. 16:51  115-193

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A T/6589. számú törvényjavaslat fő hangsúlya, hogy módosítja az 1993. évi XLVIII. törvényt, amely a bányászati tevékenységet szabályozza. Ennek a módosításnak elsődleges indoka az, hogy az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított a szén-dioxid geológiai tárolását szabályozó európai uniós normák jogharmonizációjának elmaradása miatt, amely a javaslat gerincét és fő mondandóját, üzenetét hordozza.

(16.00)

Emellett módosítási javaslatot terjesztett elő a kormány a bányatörvény módosításával kapcsolatban a kutatási, termelési tevékenységhez kapcsolódó egyes rendelkezések újraszabályozása érdekében, továbbá fogyasztóvédelmi jellegű szabályozásokat iktatott vagy iktat be a jövőben a villamosenergia-, a földgáz- és a távhőszolgáltatást szabályozó törvényeknél.

A módosítás rögzíti - a bányatörvényről beszélek most -, hogy miképpen lehet a bányatörvény alapján az úgynevezett koncessziós, illetve hasznosítási célból kijelölni az úgynevezett zárt területeket, milyen műszaki, milyen használhatósági, milyen környezetvédelmi és milyen hatékonysági szempontokat kell az illetékes hatóságnak figyelembe venni, amikor a zárt területeket kijelöli. Ez egy hiánypótló szabályozás. Eddig ilyen részletességgel törvényi szinten nem történt meg ennek a szabályozása. Ez megadja a hatósági eljárások műszaki irányát és a követelményeit is. Fontos garanciális szabálynak tekintem a törvényben, hogy a koncessziós pályázatok során beérkezett ajánlatokat egy műszaki bizottság köteles értékelni, és az ő javaslatára dönt a miniszter a koncessziós pályázat odaítéléséről.

Az is nagyon fontos része ennek a dolognak, hogy vannak olyan esetek is, amikor a koncessziós időszak lejár, tehát a bányászati jogosultsága megszűnik egy adott területen a bányászat jogosultjának, és maradt még olyan érzékelhetően hasznosítható, kibányászható ásványi anyag, ásványi vagyon, amelyet érdemes újra koncessziós pályázat alá vonni, és e tekintetben lehetőséget biztosít a törvény arra, hogy az új koncessziós eljárás során a legjobb ajánlattevő ajánlatát az előző koncesszor elfogadhatja, és amennyiben a legjobb ajánlatot elfogadja, a továbbiakban is jogosult a bányászati tevékenységet folytatni. Ennek praktikus okai is vannak. Az a bányászati jog jogosultja folytathatja azt a tevékenységet, aki a legjobban ismeri a területet, aki vélhetően a legjobban megkutatta, aki a legnagyobb hatékonysággal tudja folytatni a bányászati tevékenységet, és tisztában van a bányaterület, a bányatelek környezetvédelmi és egyéb kockázataival. Én ezt a törvényjavaslatot egy nagyon hasznos és praktikus szabályozásának tekintem.

Többször elhangzott az előttem szólóknál, legfőképpen a szocialista képviselőknél, hogy mi az oka a koncessziós díj fizetésének, illetőleg mi az oka ennek abban az esetben, ha a bányászati jogot elnyert vállalkozó, bányavállalkozó nem teljesíti a szerződésben elvárt kötelezettségét, azaz nem kezd hozzá a bányászati tevékenységéhez. Ezt a törvény eddig szankció nélkül hagyta. Az új módosítás ösztönző jelleggel koncessziós díjat, illetve térítési fizetési kötelezettséget ír elő az ilyen bányavállalkozónak. Ennek alapvetően az az oka, hogy tekintettel arra, hogy az elmúlt időszak alatt a bányatörvény szempontjából egy fontos esemény történt, nevezetesen eddig - ha jól tudom - az egész ország egy nyílt terület volt, de most zárt területté történt a nyilvánítása, ezáltal beterelték az egész folyamatot egy koncessziós eljárási folyamatba, amelynek az lett a következménye, hogy a sikeres eljárások következtében megszerzett bányászati joggal nem éltek ezek a vállalkozók, mintegy jegelték azt a vagyont, amelynek az volt a célja, hogy egyébként folytassák rajta a bányászati tevékenységet, folytassák a kitermelést, és a kitermelés következtében a kitermeléssel válik kötelezetté a bányavállalkozó a bányajáradék megfizetésére. E tekintetben volt egy joghézag, amit ezzel az ösztönző jellegű fizetési kötelezettséggel próbál az állam orvosolni. Az a vita, hogy kérem szépen, nem az a célja a magyar államnak, hogy a magyar ásványi vagyont minél jobban és minél hatékonyabban kitermeljék, ez természetesen igaz. Ez egy stratégiai kérdés, amely ott dől el, hogy melyik területre biztosítunk koncessziós jogot, hogy kérem szépen, kiírja a miniszter a koncessziós pályázatot. Előtte kell mérlegelnie, hogy az a terület, ahol a bányászati jogot biztosítani kívánja, olyan stratégiai terület-e, amelyre érdemes a koncessziós pályázatot kiírni, érdemes a bányajogot biztosítani. Ebből a szempontból az már csak másodlagos kérdés, a következő lépés az, hogy az így megszerzett koncessziós joggal visszaélve, illetve azt nem gyakorolva, az állami tulajdonhoz kapcsolódó érdeket megsértve, azaz az állami tulajdonhoz kapcsolódó érdeket megsértve, azaz az állami tulajdonhoz ebben az esetben az az érdek fűződik, hogy a bányajáradék és a bányászat folytatódjék, ezt próbálja a törvényjavaslat szerintem a jövőt illetően hatékonyan orvosolni.

Kovács képviselőtársam problémafelvetésére, bár nem az én tisztem, úgy látom, hogy a már megszerzett bányászati joggal rendelkezőket ez a fajta korlát nem érinti, már csak azért sem, mert visszamenőlegesen nem nagyon lehet jogokat tenni, másrészt azt is el kell mondani, hogy jelen pillanatban a leginkább azok a vállalkozások, amelyek bányászati joggal rendelkeznek és ezt gyakorolják, folyamatosan végzik a kitermelést az adott területen.

A másik fontos dolognak tartom, hogy újragondolja bizonyos szempontból a törvényjavaslat a felszíni ingatlan tulajdonjogával kapcsolatos részeket. Egyrészt összhangban a nemzeti energiastratégiával, azonos jogi és gyakorlati pozíciót biztosít a biogáz, a biometán szállítására szolgáló vezetékekkel. Ez egy nagyon nagy hátránya volt eddig ezeknek a vezetékeknek, nem volt meg az ilyen vezetékeket létesítőknek az a joga, az a kedvező pozíciója, amit a bányatörvény a bányaszolgalmi jog biztosításával más bányavállalkozóknak megadott, nevezetesen egy magasabb állami érdeket is támogatva a bányászati jog jogosultjának tevékenységét az adott ingatlan tulajdonosa meghatározott körülmények között tűrni volt köteles.

Ez a jövőben remélhetőleg olcsóbbá teszi a biometán-, a biogázvezetékek létesítését és az ilyen üzemek működtetését. Az a versenyhátrány, amely egyébként is mint a megújuló energia bevezetésével kapcsolatban megvan a piacon, ez a versenyhátrány ezzel a jogszabályi intézkedéssel érzékelhetően csökkenni fog.

Azt is hozzá kell tennem, és az is fontos eleme ennek a szabályozásnak, hogy átteszi a bányaszolgalmi jog jogosultja, valamint a földterület tulajdonosa közötti jogviszony rendezésének a súlypontját a felek közötti megállapodás elsődlegességére, nevezetesen csak akkor jöhet a kényszer szolgalmi jog megállapítása, ha a felek egyébként nem tudtak érdemben megállapodni, és a bányászati jog jogosultja kérelmezi ennek a kényszer szolgalmi jognak a megállapítását.

Rátérnék ezek után a törvényjavaslat gerincére, a szén-dioxid-tárolással kapcsolatos problémákra. Több dolog elhangzott az előttem szólóktól, az ellenzéki oldalról is, a Fidesz vezérszónoka is nagyon pontosan megvilágította ennek a törvényjavaslatnak az indokoltságát, nevezetesen egy európai uniós elvárást kell teljesítenünk. Hogy a szén-dioxid-gázok, a szén-dioxid föld alatti tárolásának a megítélése milyen a világban, ebben tökéletes képet kaptunk az előttem szólóktól. Igencsak vitatott abból a szempontból is, hogy érdemes-e ezzel foglalkozni, sikerül-e ezzel csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátásának a mennyiségét, illetőleg megoldást ad az üvegházhatású gázokkal kapcsolatos éghajlati problémákra, illetőleg mennyire működőképes ez a rendszer mindenféle központi állami vagy európai uniós, vagy más forrás támogatása nélkül.

(16.10)

Az is vitatható ebben a kérdésben, hogy ennek a rendszernek, ennek a technológiának az alkalmazása milyen mértékben befolyásolja az így termelt energia árát, illetőleg az így megtermelt energia ára versenyképes lesz-e a hagyományos zöld- vagy éppen a hagyományos fosszilis energia árával. Azt kell mondanom, hogy jelen pillanatban ez nyitott kérdés. A világ is óvatosan bánik ezeknek a technológiáknak a felhasználásával. Több ország, több terület foglalkozik ennek a kutatásával, illetve alkalmazásával, úgynevezett próbaprojektek mennek a világban: az Egyesült Államokban, Kínában, Ausztráliában és főképp az Európai Unióban. Ez egy nyitott kérdés, erre itt szerintem most nem tudunk választ adni. De az bizonyos, hogy az egész rendszer egy átmeneti megoldást nyújthat abban a kérdésben, hogy az egyébként az energiaellátás biztonsága és fenntarthatósága szempontjából jelenleg szükséges, főleg szénalapú erőművek működtetésénél miképpen oldjuk meg az üvegházhatású gázok csökkentését, illetőleg azt, hogy minél kevesebb kerüljön ki a légtérbe, és az emberiség lábnyomát ezáltal kicsit konszolidáltabb keretek közé tereljük.

Nézetem szerint ez a probléma, és ebben nem akarok ilyen neoliberális elveket mondani, de valahol piaci körülmények között is megoldható hosszú távon. Nevezetesen - és el is hangzott az előttünk szólóknál - jelenleg az üvegházhatású gázok kvótakereskedelmében ennek a kvótának az ára az elmúlt négy-öt évben igen mélyre csökkent. Hozzá kell tenni, ez nem magyar specialitás, ennek a kvótának az ára a világkereskedelemben mindenhol csökkent, mi a világpiaci árat tudjuk követni ebben az esetben is. Amennyiben ez a kvótaár - ehhez persze újabb szabályozás, biztosíték, átláthatóbb rendszer kell, több résztvevője kell hogy legyen ennek a piacnak - vélhetően növekedni fog, és a fogyóban levő más fosszilis energiaforrások ára is növekedni fog, elképzelhető, hogy van egy olyan matematikai, közgazdasági egyensúly, amikor már megéri, hogy ezt a fosszilis felhasználást, azaz a szénerőműveket az oxidációs eljárással történő szén-dioxid-kinyeréssel működtessük, és biztosítsuk azokat az elvárásokat, amelyeket a tavaly elfogadott nemzeti energiastratégia is megfogalmazott. Ennek a kiindulópontja - mindenki nagyon jól tudja - az volt, hogy törekednünk kell az energiafüggőségünk csökkentésére, és e törekvés mellett, illetve ennek a törekvésnek az egyik ilyen fontos eszköze lehet és kell hogy legyen a meglevő széntartalékaink ésszerű és környezetbarát felhasználása.

Mindenesetre azt lehet látni, hogy nem ma kell azokra a kérdésekre választ adnunk, amelyeket az előttem szólók megfogalmaztak, hanem az a törvény igazi célja, hogy egy európai uniós elvárást megfogalmazva a lehető legjobban felkészítse a jogi környezetet arra, hogy amikor erre szükség van, ne akkor kelljen szabályozni, illetőleg ha vannak ilyen kísérletek, vannak ilyen próbaprojektek az országban, amelynek a támogatását vagy finanszírozását valami más módon meg lehet oldani - egyébként európai uniós támogatást is lehet szerezni ezekre az úgynevezett pilotprojektekre -, akkor ezeknek a kisebb megközelítésű, kisebb mértékű mintaprojekteknek a jogi feltételeit is biztosítani tudjuk. Ebből a szempontból úgy érzem, hogy a törvénynek ez a része, illetőleg az európai uniós normák átvétele nem túlterjeszkedő, pont olyan arányos módon és óvatos megközelítéssel történt, ahogyan a mi jelenlegi helyzetünk ebben a kérdésben determinálja ezt a szabályozást.

Talán még annyit szeretnék elmondani, hogy a törvényjavaslatnak ez a része és a tényleges használat egy nagyon nehéz döntés lesz a jövőben. Erre csak annyit tudok mondani, annyit merek idézni óvatosan, hogy minden gazdasági cselekményünknek morális tettnek kell lenni, és ha ez a moralitás meglesz, akkor tudjuk óvatosan, megfelelő biztonsággal elősegíteni e törvényi rendelkezések alkalmazásával a fenntartható fejlődésünket, tudjuk biztosítani az energiabiztonságunkat, és tudjuk teljesíteni azokat a követelményeket, azokat a célokat, amelyeket az energiastratégiánk meghatározott.

Mindezek alapján és mindezeket összegezve úgy gondolom - illetve nem úgy gondolom, hanem biztos vagyok benne -, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója a kormány előterjesztését támogatni tudja, és az elfogadásában közre fog tudni működni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
186 159 2012.05.08. 2:22  22-164

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Igyekeztem figyelmesen követni a szocialista párti képviselők önmagukkal való hadakozását, és rögtön tetten értem ezt a nehézséget abban is, hogy Göndör képviselőtársam egypártinak minősítette az alkotmányt, azután, hogy hivatkozott arra, hogy megfelelő jártasságot szerzett az egész ügymenetben, illetve magának az alaptörvénynek a tartalmában, csak annyit felejtett ki, hogy ezt az alkotmányt, ezt az alaptörvényt a Kereszténydemokrata Néppárt képviselői is elfogadták, így közel sem lehet ezt egypárti alkotmánynak nevezni.

De nem is ezért kértem szót, hanem azért, amit az elején elkezdtem mondani, hogy az MSZP képviselői önmagukkal vitatkoznak, és azokat a módosításokat kérik rajtunk számon, amelyeket ők raktak annak idején az MNB-ről szóló törvénybe. Nevezetesen: szó szerint benne volt a most hatályon kívül helyezett szöveg, ami a monetáris tanács tagjainak a felmentéséről szól, szó szerint benne volt az a szöveg is, ami a kormány képviselőinek a részvételéről szól.

Ami aggályosabb, és amiről el szoktunk feledkezni, hogy ki sértette meg legelőször az MNB függetlenségét. A korábbi MNB-törvényben a monetáris tanács tagjainak kinevezési rendjéről szóló szabályozás egyrészt arról szólt, hogy az MNB elnökének javaslatára a mindenkori miniszterelnök előterjeszti a köztársasági elnöknek a kinevezési okmányt, a másik részében meg az volt, hogy az MNB elnökének véleményére terjeszti elő a miniszterelnök ezt az okmányt. Magyarul: ez azt jelentette, hogy 2007. január 1-jétől a monetáris tanács tagjait kizárólag a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, azaz akkor Gyurcsány Ferenc volt jogosult kinevezni. Mi volt ez a mai állapothoz képest, ha nem az MNB (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) függetlenségének megsértése, amellyel szemben nem tudnak ésszerű érveket mondani szocialista képviselőtársaim.

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 44 2012.05.22. 14:28  17-155

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Én igyekszem tárgyszerűen, az adózást érintő egyes törvények módosításáról szóló T/7028. számú törvényjavaslat tartalmához igazítani mondanivalómat.

Ez a törvényjavaslat a közelmúltban a gazdaság területén foganatosított jogalkotási tevékenység kiegészítését, értelmezését, pontosítását, valamint az európai uniós jogi szabályozással összefüggő jogharmonizációt célozza meg. A javaslatnak meghatározó jelentőségű része a Bankszövetséggel létrehozott és növekedési paktum néven elhíresült, elnevezett megállapodás, amelynek a teljesítéséhez szükséges jogi szabályozás tisztázása és világossá, egyértelművé tétele a javaslatnak meghatározó része.

A megállapodás alapján... - és itt nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy mit is tartalmaz ez a megállapodás, ugyanis egy olyan nehéz örökséget próbál rendezni, ami a devizahitelesek sorsa, akikkel kapcsolatban nem lehettünk elég gyorsak. Ugyanis már 2005-2006-ban fel kellett volna ismerni az akkor működő kormányoknak, hogy ez egy igen veszélyes, az emberek életét nagyon károsan és nagyon negatívan befolyásoló folyamat volt, az, hogy a devizahitelek túlzott mértékű felvételével próbálták kiegyenlíteni az akkori kormányok hibás gazdaságpolitikája miatt bekövetkezett fogyasztási igényüket. Ebből következik, hogy kötelességünk volt rendezni ezt a viszonyt oly módon, hogy minél több ember részére, minél több devizahiteles részére kezelhető megoldást tudjunk adni.

A Bankszövetséggel kötött megállapodás alapján a fizetési nehézségekkel küzdő, késedelmesen fizetők forintra válthatják a devizatartozásukat, amelynek a 25 százalékát a bankok el is engedik. A végtörlesztés miatti veszteség - ami a bankokat érte - 30 százalékát a bankok leírhatják a bankadóból, a rögzített árfolyamon törlesztőknek pedig a gyűjtőszámlán halmozódó összegből csak a tőkét kell megfizetniük, a kamatot az állam és a bank viseli.

A megállapodás megcélozta azt is, hogy a pénzintézetek, amelyek a devizaalapú lízingszerződésekből származó követeléseket részben vagy egészben elengedik, akkor a pénzintézetek az elengedett összeget figyelembe vehetik a 2012-ben fizetendő különadójuk csökkentésekor. A felek megegyeztek abban is, hogy ha a bankok a mikro-, kis- és középvállalati szektor hitelállományát 2012. szeptember 30-ig növelik, az állománynövekedés forintban elszámolt ellenértékét szintén levonhatják a 2012. évi banki különadó alapjából.

A pénzügyi intézmény által lakásfedezet mellett természetes személyeknek nyújtott, valamint az uniós pályázati támogatással érintett projekteknek az önerő kiegészítéséhez, valamint az előfinanszírozásához nyújtott hitelrészen felüli hitelrészre szintén lehet csökkenteni az esedékes bankadó adóalapját. A banki különadóval szemben ekként érvényesített levonások mértéke nem haladhatja meg a banki különadó 30 százalékát.

A Bankszövetséggel való megállapodás alapján tisztázásra került számos olyan törvényi kitétel, amely a bankok által a végtörlesztés, valamint az árfolyamgát kapcsán igénybe vehető adókedvezmény előbbiekben ismertetett rendszerét szabályozza, pontosítja. Ezek jellemzően technikai módosítások, illetve olyan jellegű módosítások, amelyek azt biztosítják, hogy egyértelmű legyen a számviteli elszámolás rendje, hogy egyértelmű legyen az, hogy akár 2011-ben vagy 2012-ben merül fel a konkrét veszteség, azt miképpen határozzák meg a bankok, és miképpen lehessen azt levonni a banki különadóból.

A javaslat a megállapodásnak megfelelően tartalmazza a szükséges törvénymódosításokat. Maga a megállapodás megfelelő módon konszolidálta a bankok és a kormány viszonyát, amit az is egyértelműen mutat, hogy a paktum aláírását követően a pénzügyi piacok megnyugvással értékelték az együttműködés tényét és annak eredményeit.

A törvényjavaslat módosításának nagyon fontos eleme a Széll Kálmán-tervhez igazodik. Ehhez igazodóan, ehhez kapcsolódóan az adózás rendjéről szóló törvény módosítására is sor kerül, rengeteg részletszabállyal, eljárási szabály érvényesítésével, illetve módosításával. Ezek közül kiemelkedik a készpénzfizetés korlátozásának jegyében az, hogy a vállalkozások közötti forgalom esetén egy korlátot épít be a törvényjavaslat, miszerint havonta 5 millió forint fölött csak átutalással lehet a tranzakciót teljesíteni. Ez a jogintézmény már volt a magyar gazdasági életben, akkor más okok miatt, most igazából arra lenne szükség, hogy tovább segítse a gazdaság kifehérítését, és olcsóbbá tegye a gazdálkodó szervezetek számára a pénzforgalmi terheket.

A társadalom szociális problémáinak egyik orvoslási eszköze a szövetkezeti törvény, annak is a 2011-ben elfogadott módosítása, amely új alapokra helyezte a szociális szövetkezetek működését. A szociális szövetkezetek alapcélját, hogy a munka világából kiszoruló embereket fokozatosan és tartósan vezesse vissza a munka világába, további társadalombiztosítási és adókedvezményekkel lehet biztosítani.

Ugyanis a szociális szövetkezetekben munkát végzők között nagy számban vannak hátrányosabb helyzetű személyek, akiknek szinte kizárólag az ilyen szövetkezet teremt önfenntartási és saját döntési képességet segítő, fejlesztő önfoglalkoztatási lehetőséget. Ez egy szociálisan nagyon érzékeny terület, amely a KDNP-nek kiemelt odafigyelésére számíthat. Már csak azért is, ahogy II. János Pál pápa Laborem Exercens című enciklikájában írja: "Az ember azt a feladatot kapta, hogy ebben a látható világban hajtsa uralma alá a földet, kezdettől fogva munkavégzésre hivatott, arra hivatott, hogy vállalja a munkát." A szociális szövetkezetek legközvetlenebbül és a leghasznosabban képesek teljesíteni, segíteni ezt az emberi feladatot.

Ahogy említettem volt, nagyon fontos, hogy ezt a nemes célt, ezt az emberi feladat elérésére szolgáló utat a jogalkotó az adózás útján is támogassa. Ezt a támogatást valósítja meg a javaslatnak az a módosítása, amely a személyi jövedelemadóról szóló törvény 1. számú mellékletének 4.24. ponttal történő kiegészítését tartalmazza. Ez azt jelenti, azt tartalmazza, hogy a szociális szövetkezetekben végzett személyes közreműködésért kapott élelmiszer, termény, élő állat formájában kapott juttatásnak a minimálbért meg nem haladó része járulékmentes és adómentes.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslatnak nagyon fontos része az úgynevezett energetikai különadó szabályozása. Ennek a tagolása előtt azért el kell mondanom, hogy Magyarországgal szemben 2004-től folyamatosan túlzottdeficit-eljárást folytat az EU Bizottsága, amelyre figyelemmel az Ecofin Tanács március 13-án született döntése a 2013. évre előírta, hogy a konvergenciaprogramban leírt 2,2 százalékos GDP-arányos hiánycélt biztosítani kell.

A távhőtörvény értelmében az energiaellátók különadója 2013. január 1-jétől kezdődően hatályát veszti. Azonban miután Magyarország elkötelezett a szigorú költségvetési politika betartásában és a konvergenciaprogram végigvitelében, szükséges az energiaszolgáltatók különadójának, az úgynevezett Robin Hood-adónak a fenntartása, esetleg bővítése további közműcégekkel.

(11.00)

Ez az esetlegesség már ebben a törvényjavaslatban konkrétummá vált. A javaslat értelmében az adóalanyok köre kiegészül a villamos energiáról szóló törvény szerinti egyetemes szolgáltatóval és elosztói engedélyessel, a földgázellátásról szóló törvény szerinti egyetemes szolgáltatóval és elosztói engedélyessel, valamint a közüzemi vízszolgáltatást nyújtó és a települési hulladékkezelési közszolgáltatást nyújtó szolgáltatóval. Az így megfizetett társasági adó kulcsa 8 százalékról 11 százalékra növekszik a javaslat értelmében.

Az előzőekben felszólalóknál is kérdésessé vált, hogy helyes-e, indokolt-e az úgynevezett Robin Hood-adó ilyetén történő kiterjesztése más szolgáltatók részére, illetve az így növelt adót vajon át tudják-e hárítani a fogyasztókra. Azt kell mondanom, hogy ebben a kérdésben a gyakorlat dönti el a jövőt illetően, hogy mi lesz a végkifejlet. Az eddig megismert gyakorlat alapján viszont jó esély van arra, hogy ezeknek az adóterheknek, a szolgáltatókat terhelő adóterheknek - és még egyszer mondom, mert mindig összemossák, főleg a baloldali, szocialista képviselők ezt a kérdést, hogy az adó alanya nem a magánszemély, hanem maga a szolgáltató -, tehát ezeknek az adóterheknek az áthárítása az árképzési rendszeren keresztül történhetne, amely árképzési rendszer fölött megfelelő kontroll van. A villamos energiával kapcsolatos szolgáltatási körben meg a földgázszolgáltatásról szóló körben a Magyar Energia Hivatal jár el kvázi adóhatóságként, de ugyanez elmondható a távhőszolgáltatás ármegállapítási kérdéseire.

Kérdéses és vitatható az, hogy valóban a közüzemi vízszolgáltatás és a települési hulladékkezelés díjának megállapításánál van-e eszköze az ármegállapításra jogosult, általában önkormányzatoknak arra, hogy ezt az áthárítást megakadályozzák. Úgy gondolom, igen. Eddig is megvolt az eszközük, azonban ritkábban élhettek vele, megfelelő jogi szabályozás hiányában. Azért végig kell gondolni, hogy azt a helyzetet, hogy az ármegállapítás során, az árnövekedés elmaradása esetén a szolgáltató - fenyegetve az ármegállapító önkormányzatot - bírósághoz fordulhat és az így elmaradt díjkiesést bíróság előtt kamatostul követelheti... - ez arra vezetett eddig ebben a kérdésben, hogy az ármegállapító jogkörrel rendelkező önkormányzatok kisebb viták nélkül, majdhogynem a szakmai előterjesztést elfogadva engedték el a díjmegállapítást, illetve fogadták el a szolgáltató díjmegállapítási igényét.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Azt gondolom, hogy ezeknek a monopóliumoknak a kezelésében az önkormányzatoknak nagyon fontos szerepe, feladata lesz, és nemcsak azzal kell foglalkozni, amivel általában az ilyen típusú előterjesztések azt a formátumot, azt a megoldást alkalmazták, hogy az inflációval növelték a díjat automatikusan, hanem igenis mélyebben bele kell menni az árképzés, a díjkialakítás módszerébe.

Hiszek abban, hogy az ármegállapításról rendelkezők még azokon a területeken, ahol egyébként - mint ahogy előbb is elmondtam - a verseny erősen korlátozott, biztosíthatják és biztosítani fogják, pont a lakosság érdekében, hogy ez az áthárítás ne történjen meg.

Tisztelt Ház! Az elmondottak alapján összegzésként nyugodtan elmondható, hogy a tervezet összhangban áll az elmúlt két év gazdasági szabályozásának irányaival, a konvergenciaprogrammal, a Bankszövetséggel kötött megállapodás tartalmával. Pontosítja a jogi szabályozást, egyértelműsít, amelynek alapján minden szereplő számára világosan meghatározza azokat a kereteket, amivel az adózáson keresztül a közfeladatok ellátásához hozzá tudnak járulni.

Ezért a Kereszténydemokrata Néppárt részéről arra kérem a képviselőtársakat, hogy támogassák szavazatukkal az előterjesztés elfogadását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 68 2012.05.22. 2:04  17-155

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Pál képviselőtársam hozzászólása is indított arra, hogy hozzászóljak, ugyanis amikor ő azt mondja, hogy ne foglalkozzunk a számokkal, mindig eszembe jut Csurka István nevezetes mondása, hogy a szakértelem bolsevik huncutság. Na most, ha már itt tartunk, hogy a szocialista párti képviselőket abszolút nem érdekli a valóság a tekintetben, hogy mit mondjanak, hanem a szokásos frázisokat pufogtatják itt, hadd világítsak rá arra, hogy ez miért van így. Mert nagyon nehéz szembenézni a tényekkel.

Göndör képviselőtársam az előbb kifogásolta, hogy a bankszektor olyan lehetetlen állapotba került, hogy képtelen finanszírozni a magyar gazdaságot. Ezzel, ha a tényeket nézzük, valóban nincs vitánk. Sajnos, az Európai Unió és az eurózóna gazdasági válsága és az időközben meghozott bankelszámolási intézkedések odavezettek, hogy az anyabankok vonják ki a pénzüket a magyarországi bankokból, de ugyanez mondható más, nem eurózónához tartozó országokra is.

De ezzel kapcsolatban szorítkozzunk a tényekre: 2008-10 között 1500 milliárd forintot vontak ki a magyar bankszektorból - 2008-2010 között; 2010-12 között a mai napig 1400 milliárd forintot. Melyik a magasabb érték, kérdezem én, tisztelt képviselőtársak. Az megint más kérdés, hogy valójában a magyar politika, a magyar gazdaságpolitika erejét mutatja, hogy nem növekedett ez a kivonási arány, annak ellenére maradt kevesebb, mint 2008-2010 között, hogy az eurózóna válsága, az eurózónában működő nemzetgazdaságok működése igen komoly zavarokkal bírt. Kérem, hogy ezek után csak a tényekre szorítkozva, és ne csak a szavak szintjén vitatkozzanak velünk.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 80 2012.05.22. 2:10  17-155

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ipkovich képviselő úrnak mondom, hogy biztos elkerülte a figyelmét, hogy a társasági adót növeljük 8 százalékról 11 százalékra, ami adott esetben köszönő viszonyban sincs maguknak a konkrét díjaknak a mértékével. Megint van tehát egyfajta riogatás szocialista párti oldalról, aminek a valóságtartalma nem olyan, mint Akhilleusz és a teknőc esete, hogy soha nem éri utol Akhilleusz a teknőcöt, hanem itt telibe találták a zérót a valóságtartalom tekintetében.

A másik: nincs itt Kovács képviselőtársam, ő elmondta, hogy miért vonják ki a bankok a pénzüket Magyarországról, és elmondta, hogy azért, mert most jogbizonytalanság van, azért, mert a gazdasági életünk tekintetében 2010-től rengeteg bizonytalanság övezi a gazdasági életet. Arra azonban nem válaszolt - velem szemben, aki elmondta, hogy 2008-ban is volt kivonás, 2010-ben is kivonás volt, aki elmondta a tényeket -, velem szemben ő azt nem részletezte, hogy mi az oka annak, hogy 2008-2010 között 1500 milliárd forintot vontak ki a bankok Magyarországról.

Mi az oka ennek? Erre nem tudok mást mondani, mint az önök elhibázott gazdaságpolitikája, nem tudok mást mondani, mint azt, hogy önök a 2006-os választás előtt adót csökkentettek törvényi úton, majd elegáns mozdulattal a választás megnyerése után ezt az adócsökkentést eltörölték. Mi ez, ha nem bizonytalanság? Mi ez, ha nem a legitimációs alapon elkövetett állami díjas megtévesztés? Arra kérem önöket, hogy próbáljanak a tények felől közelíteni, és ne csak olyan szempontból mondják el véleményüket, hogy a politikai haszonszerzésük százszázalékos legyen.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 182 2012.05.22. 19:21  155-189

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk lévő pénzügyi tranzakciós illetékről szóló T/7037. számú törvényjavaslat a Széll Kálmán 2.0 terv részeként kívánja elősegíteni azt a következetes adópolitikát, amely a fogyasztási és a forgalmi adó növelésével teremti meg a munkát terhelő adók csökkentésének forrását. Ez az egyén számára kis teher, a költségvetés egészét tekintve jelentős tételt, jelentős bevételt eredményez.

Ennek a politikának a helyességét - szemben az előttem szóló állításaival és minden tényt nélkülöző felvetéseivel - a nemzetközi tapasztalatok is igazolják. Általában keveset beszélünk arról, hogy a német gazdaság miként, milyen adópolitikával vált képessé arra, hogy Európa gazdasági motorjává váljon. Hozzá kell tennem, még mielőtt félreértenék: nem csak az adópolitika eredményezte a német gazdaságnak a stabil növekedését, és azt, hogy képes donorként viselkedni Európa szegényebb régióival kapcsolatban.

2007-2008-ban a német gazdaság igen erős lassulással, enyhén növekvő költségvetési hiánnyal és növekvő munkanélküliséggel szembesült. A cselekvés iránya ott, Németországban nagykoalíciós egyetértéssel az volt, hogy csökkentették a munkára rakódó adóterheket és növelték a fogyasztási típusú adók mértékét. Ugyanez a folyamat lezajlott Svédországban is, abban a Svédországban, ahol igen magasak a személyi jövedelemadó-terhek, ott is megkísérelték, illetve el is végeztek bizonyos személyi jövedelemadó-csökkentést, amelynek a pótlására szintén a fogyasztási típusú adókat növelték meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az említett két ország eredményei ismertek: mind a két országban stabil a növekedés, alacsony a költségvetési hiány. Ezzel szemben a hagyományos adópolitikát, IMF-elvárásokat teljesítő gazdaságokban - Románia, Írország, Olaszország, Portugália - a személyi jövedelemadó növekedése volt tipikus, a közszféra leépítése általánossá vált, ténylegesen és nominálisan végrehajtott azonnali jövedelemcsökkentéseket hajtottak végre a kormányok. Ugyanez vonatkozott például Romániában a nyugdíjakra is: a nyugdíjakat ténylegesen, nominálisan azonnal csökkentették.

Azt kell mondanom, hogy a szocialisták által javasolt út nálunk is ezt eredményezte volna. Ebből számomra az következne - hangsúlyozom: következne -, hogy ha ezt akarnák, akkor úgy viselkednének, hogy számukra a minél rosszabb, annál jobb elve a követendő. Én úgy gondolom, hogy ezzel a váddal nem illethetjük a szocialista képviselőket. Gondolom, hogy ezt végiggondolják, és megváltoztatják álláspontjukat az adópolitikával kapcsolatban. Már csak azért is, mert az nem tartható, amit legutóbb olvastam a programtervezetükben, hogy a személyi jövedelemadó emelésén kívül megígérték az eva, az áfa és más adónemnek a csökkentését, de nem tettek hozzá semmilyen más, költségvetési hiányt karbantartó intézkedést. Ezt, gondolom, még azért végig fogják gondolni, azért van számukra nyitva a politikai egyeztetés a választópolgáraikkal, de nyitva van az a lehetőség is, hogy ebből az adópolitikából, amit most vitatunk, ebből is tanuljanak, és próbálják megérteni azt, hogy a világ másképp gondolkozik, mint ahogy ők.

A magyar gazdaságpolitikának fontos, meghatározó eleme a munkára rakódó adóterhek csökkentése mellett az államadósság csökkentése és az államháztartási hiány fenntartható módon történő, 3 százalék alá csökkentése. Mindenki előtt ismert, hogy 2004 óta folyamatosan túlzottdeficit-eljárás folyik Magyarországgal szemben, amely deficiteljárás eredményeként az Ecofin döntése úgy szólt, hogy 2013. évre tartósan, biztosan be kell mutatni a magyar kormánynak, Magyarországnak, hogy a 2,2 százalékos GDP-arányos hiánycél tartható.

Szomorú az, hogy ez így alakult, hogy nekünk ilyen hosszú ideig van túlzottdeficit-eljárásunk. Ugyanis azért szomorú, mert Magyarország nem lehet büszke arra, hogy volt egy olyan kormány, amely becsapta az Unió szerveit és becsapta a magyar embereket is. Becsapta azzal, hogy adócsökkentést fogadott el törvényben, amit a 2006-os választás után eltöröltek. Ekkor következett be a hazánkkal szembeni bizalomvesztés, aminek következtében az Európai Unió Bizottsága a 2010-es kormányváltáskor a maga szempontjából jogosan mondta azt a magyar kormány képviselőinek, hogy nem enged a költségvetési lazításból, ragaszkodik az akkor a szocialisták által korábban beterjesztett konvergenciaprogramhoz, tűzön-vízen keresztül 3 százalék körüli hiányt kell produkálnia a költségvetés tekintetében a mostani kormánynak.

Emlékszem, hogy ezt az álláspontot, ezt az EU-s álláspontot a baloldalon mérvadónak tekintett szakértők kifejezetten örömmel fogadták, kifejezetten igazolva látták azt, hogy kérem szépen, igaz, hogy mi olyan költségvetéssel adtuk át az országot - a "mi" alatt a szocialistákat értem -, hogy közel 7-8 százalékos hiány van, amit másképp nem lehetett megoldani, csak a különadóknak a bevezetésével; igaz, hogy az Európai Unió az előző kormány hitelvesztése miatt nem engedélyezi a lazább költségvetési politikát, de oldja meg az Orbán-kormány. Jelentem, hogy a 2010-es költségvetési adatok, valamint a 2011. évi költségvetési adatok tekintetében ezt a feladatot a kormány megoldotta.

Hozzá kell tennem, hogy a bizalomvesztésnek, a 2006-ban bekövetkezett bizalomvesztésnek plasztikus megjelenítési formája, megjelenése az, hogy ugyanez az Európai Bizottság 2012-ben nem tette ezt Spanyolországgal, engedélyezte számára a 3 százalékos hiánytól való eltérést, ugyanis a spanyolországi szocialisták nem játszották el hazájuk becsületét, szemben a magyar szocialistákkal. Magyarországgal szemben Spanyolország hitelesen került bele ebbe a gazdasági válságba, Magyarország elvesztette már 2006 után a gazdasági hitelességét az európai uniós szervek előtt.

E rövid bevezetés után rátérnék a törvény tartalmára. Ennek egy fontos eleme, és Burány képviselőtársam feszegette, hogy mi az indoka ennek a törvényjavaslatnak, mi az oka, hogy 2013. január 1-jétől kezdődően - mert ennek a törvénynek a hatálya 2013. január 1-jétől kezdődik - hozzá kell nyúlni a költségvetéshez. Először is az az indoka, hogy a túlzottdeficit-eljárás során az Európai Unió a strukturális alapokból történő lehívás befagyasztását helyezte kilátásba, amennyiben Magyarország a 2013. évre nem biztosítja, nem igazolja a 2,2 százalékos GDP-arányos költségvetési hiányt. Hozzá kell tennem, ha 2010-ben nem teszi meg Magyarország, hogy különadókat vet ki, és hagyja azokat a költségvetési számokat, amelyeket az előző kormány ránk hagyományozott, már akkor, 2010-ben ez a túlzottdeficit-eljárás átfordult volna ugyancsak ebbe a szakaszába, már akkor veszélyeztetve lett volna az európai uniós pénzek lehívásának lehetősége.

(15.40)

Az új adónem, továbbra is azt kell mondanom, illeszkedik az alapadó-filozófiához, tehát minél jobban szétterüljön az adóteher az országban, és minél kisebb mértékben legyen adóelkerülés. A pénzügyi tranzakciós illeték a Magyarországon végrehajtott fizetési műveletekhez kapcsolódó közteher. Ennek az alanya minden esetben a pénzintézet, amelyik a fizetési átutalásokat teljesíti az ügyfél javára.

A törvény valóban nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely kizárná a tranzakciós illeték áthárítását. Itt azért hadd jegyezzem meg, hogy elég furcsa volt Burány képviselőtársam véleménye, illetve számolása a 145 ezer forintos jövedelemmel rendelkező fogyasztók szempontjából, hogy többször ismétlődik meg az 1 ezrelékes adómérték, ugyanis akárhogyan is nézzük, ez a magánszemély, aki 145 ezer forinttal rendelkezik az adott hónapban a bankszámláján, az 145 ezer forintnál nem tud többet átutalni, még ha részletekben is teszi. Ez összességében nem lehet több, mint a 145 ezer forint 1 ezreléke, ha a bankok egyébként képesek lennének ezt áthárítani.

Amint mondottam, ezzel el is mondtam azt, hogy az adó mértéke a mindenkori átutalások 1 ezreléke. Azt is mondtam, hogy ebben nincs egy felső határ a törvényjavaslat értelmében, tehát bármilyen mértékű összeg 1 ezrelékét köteles illeték formájában a bank megfizetni az Államkincstár javára. E tekintetben még továbbra is vita van, illetőleg ahogyan a sajtóban olvasom a Bankszövetség képviselőinek az álláspontját, ez az a pont, amelyben azt nehezményezik, hogy nincs egy felső határ, tehát a nagy összegű átutalásoknál, azt kell mondanom, akár a milliárdos, százmilliárdos átutalásnál több száz millió forint lehet az adott illeték. Én úgy látom, e tekintetben nagyon indokolt az ilyen plafonnélküliség alkalmazása, mert igazából csakis azokat az átutalásokat lehet megterhelni érdemben, és ha plafon, felső határ lenne, akkor tulajdonképpen a kispénzűek átutalásait biztosan megadóztatná a rendszer, míg a nagyobb mértékű, a nagyobb vagyonnal bíró, a nagyobb átutalási összeggel rendelkező átutalásokat pedig nem.

Miért pont a bankszektor lett ennek az adónak a célzott személye? Az igaz, hogy Magyarországon a 2002-2010 közötti időszak egyik legnagyobb nyertese volt a bankszektor mind növekedésben, mind pedig értelemszerűen a jelentős mértékű profitban is. Ennek árát jelentős részben a családok fizették meg, és most ennek a tehermegosztása zajlik le, illetve zajlott le az elmúlt évben a banki különadó bevezetésével.

Fontosnak tartom megemlíteni, és nagyon üdvözlöm a KDNP nevében, hogy az új adó megállapítását rögzítő javaslat elfogadásának módja, ahogyan az előttem szóló Fidesz-vezérszónok, Rogán Antal képviselőtársam elmondta, eltér az általánostól, hosszabb ideig lesz egyeztetési lehetőség, nevezetesen az általános vita lezárására később kerül sor, lehetőséget biztosítva az érintettekkel történő egyeztetésre. Több olyan kérdés azonban már most is látható, hogy ez az egyeztetés szükséges, problematikusnak érzem ugyanis a Magyarországról exportáló vállalkozások számára az adó alkalmazását. Végig kell e tekintetben az adó alkalmazhatóságát gondolni annak érdekében, hogy ne diszfunkcionálisan működjön, azaz ne veszélyeztesse külkereskedelmi mérlegünk pozitív irányát.

Rátérve az átháríthatóság vagy a nem átháríthatóság kérdésére, én hiszek abban, hogy a verseny egy nagyon fontos dolog a bankszektoron belül is, Magyarországon is sokkal jobb feltételeket kellene megteremteni a verseny érdekében. A kormány figyelmébe ajánlom, hogy e tekintetben vizsgálja meg a kanadai bankrendszer működését, azon belül is azt a lehetőséget, hogy ott bankot váltani a bankszámla megtartásával majdnem olyan módon lehetséges, mint ahogyan nálunk, Magyarországon jelenleg a telefonszolgáltató megváltoztatásával. Ennek az alkalmazhatóságát érdemes megvizsgálni, a bevezethetőségét érdemes górcső alá venni, mert az ilyen versenykihívások, ennek a versenyhelyzetnek az erősítése mindenféleképpen hasznos lehet a bankrendszerre, a hitelezésre és legfőképpen az ügyfelek részére.

Tisztelt Ház! Elhangzott több esetben az is, hogy az úgynevezett banki különadót is áthárították a bankok. Jelentem, pont ez a kormány, ez a parlament a THM maximalizálásával korlátozta ennek a lehetőségét, és akkor még nem is beszélek arról, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, a Gazdasági Versenyhivatal igen-igen követte, figyelte ennek az áthárítását. Meg kell mondanom, sikeres volt ez a monitoringrendszer, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy a különadó áthárítása nem történt meg, máskülönben miért mondanák a banki képviselők azt, hogy kérem szépen, ezt a terhet már nem lehet elviselni, ezt a terhet ki kell vezetni 2013-ban. Hozzá kell tennem, hogy a kormány pont a devizaadósok könnyítése érdekében már engedett a 2010-ben bevezetett banki különadó mértékéből is.

Tisztelt Ház! Fontosnak tartom a jövő szempontjából az ismertetett adópolitikát elemezni az új európai gazdasági trendekkel összefüggésben. Igazából ezek nem trendek, hanem egy balliberális szövetség szokásos trükkje. Itt arra célzok, hogy megjelentek a gazdasági sajtóban olyan hírek, hogy lazítani lehet a költségvetési politikánkon, nyugodtan le lehet engedni az államháztartási hiányt, ismét lehet bizonyos mértékben növelni az államadósságot annak érdekében, hogy a gazdasági növekedés az eurózónában beinduljon.

Miért trükk ez? Spanyolországban nem baloldali kormány alakult, hanem jobboldali, ami még nem eredményezte azt, hogy az IMF lazítást engedélyezzen a költségvetési politikában, de a baloldali román kormánynak, valamint a baloldali francia elnöknek már igen. Ez persze nem összeesküvés, nem negatív diszkrimináció a jobboldali nemzeti, konzervatív kormányokkal szemben. Arra alapozni a magyar gazdaságpolitikát és Európa gazdaságpolitikáját, beleértve a növekedés beindítását is, hogy lazuljon a költségvetési politika, újra növekedjen az államadósság, nem szabad, az alaptörvényünk rendelkezése alapján kifejezetten tilos, de tilos azért is, mert véget kell vetni az elengedés és megszorítás politikájának.

A növekedés biztos háttere az olyan kiszámítható adópolitikán alapuló kiegyensúlyozott költségvetés, amely az ország polgáraira bízza a megszerzett jövedelem minél nagyobb hányadának az elköltését. Ez lehet a növekedés egy meghatározott iránya. Az előttünk lévő javaslat annak az óvatos makrogazdasági politikának a része, amely az államot strukturális reformokkal kísérli meg újjászervezni. Az új, bevezetendő adók is strukturális természetűek, ezzel hosszú távon fenntarthatóvá válik a költségvetés bevételi oldalának stabilitása és a növekedés biztos alapokon álló megindulása.

Tisztelt Képviselőtársaim! A KDNP nevében arra kérem önöket, hogy fontolják meg az elmondottakat, szocialista képviselőtársaim is fontolják meg azt, hogy miképpen tudnák segíteni az adók útjának olyan továbbfejlesztését, amely nem az emberekre teszi a terhek fő súlyát, hanem azokra a szektorokra, amelyek a nyertesei voltak az elmúlt időszaknak, annak ellenére, hogy egyébként az ország a gazdasági válság és a csőd szélén billegett.

A KDNP nevében ezért kérem, hogy a benyújtott javaslatot javító szándékú módosításokkal segítsék, hogy minél jobb minőségű legyen, minél jobban szolgálja a benne megfogalmazott célokat. Mindezek alapján összességében a Kereszténydemokrata Néppárt nevében a benyújtott törvényjavaslat támogatását és annak elfogadását kérem önöktől.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(15.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 18 2012.05.30. 5:01  17-21

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Köztársaság Országgyűlése a magyar nemzet soha el nem múló hálája jeléül a ma élő és a jövő nemzedékek okulására, a hősök dicsőségére a 2001. évi LXIII. törvény alapján minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját a magyar hősök emlékünnepévé nyilvánította.

Május utolsó vasárnapján megemlékezéseket, koszorúzásokat tartottak az ország számos pontján. Így tisztelegtek a magyar hősök előtt, akik az Árpád-kortól kezdve a tatárjárás, a törökdúlás, a forradalmak és a szabadságharcok, valamint az első és a második világháború, illetve a szovjet megszállás idején a szabadságért küzdöttek és védték a nemzetet a külső ellenségtől.

(9.40)

A tavaly elfogadott és az idén január 1-jén hatályba lépett alaptörvényünk nemzeti hitvallásában 1945 óta először végre megfogalmazhattuk, hogy büszkék vagyunk az országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő őseinkre. Ebben az új alaptörvényben végre leszögeztük, hogy kiállunk azon alapvető értékek mellett, amelyeknek követése őseinket naggyá és hőssé tette. Ilyen alapvető értékünk az emberi méltóság tisztelete, az élet feltétlen védelme, a diktatúrák elutasítása és a magyar nemzet határokon átívelő egysége. A mai, igencsak rohanó világunkban különösen fontos, hogy néha megálljunk egy pillanatra, és elhelyezzük magunkat a minket körülvevő világban. A jövő építése ugyanis csak akkor lehet sikeres, ha a múlt irányát folytatjuk, olyan alapokra építünk, amelyek örök értékeket képviselnek.

Cicero mondta ki a többnyire rövidítve ismert bölcsességet: wwwkokology-kokoro.blogspot.com/2007/05/historia-magistra-vitae-est.html">Historia est testis temporum, lux veritatis, vita memoria, magistra vitae, nuntia vetustatis. Azaz a történelem az idők tanúja, az igazság fénye, az emlékezet élete, az élet tanítómestere, a régi idők hírnöke. Különös üzenete volt annak, hogy ez a nap idén egybeesett a pünkösd vasárnapjával, amikor a keresztények szerte a világon a Szentlélek eljövetelét ünnepelték - a Szentlélekét, aki arra hivatott, hogy erőt adjon a megpróbáltatások idején, megvilágosítson a kétségek között, és kitartásra serkentsen a hivatásunk teljesítése során. A hőssé válás jelen korunkban minden ellenkező nyomás ellenére szükséges és kívánatos, de nem könnyű, ugyanis a modern világ már nemcsak a szentség utáni vágyat tette nevetségessé, hanem a hősiesség erényét is.

A hősök napja azonban fel akar rázni bennünket: nem olvadhatunk bele a "minden mindegy" önfeladó gondolatába, és nem bújhatunk az "úgysem rajtam múlik" hamis jelszava mögé, nem hallgathatunk azokra a szirénhangokra, amelyek nemzeti létünk feladására akarnak kényszeríteni minket. Erőseknek és következeteseknek kell lennünk ma nekünk is; váljunk hősökké mi is a jelen kor Magyarországán, ahogy magyar hőssé vált a maga csendes kitartásában és hűségében az a Nyirő József is, akit ezért holtában is meghurcolnak, akadályozva újratemetését szülőföldjén, Székelyföldön.

Hőssé az válik, aki kiáll az örök és igaz értékek mellett, és a napi cselekvésekben megéli őket. A napi cselekvés hősei azok, akik a béke jobbját tudják nyújtani az ellenük fordulóknak; akik a legnehezebb helyzetekben is embertársaik javát akarják; akik hivatásos vagy önkéntes szolgálatot vállalva ma is meg akarják élni a katona tisztességét, önfeladását, bátorságát és hazaszeretetét; akik vállalják, hogy a nehezebb körülmények között is a gyermekek sokaságának felnevelését a haza javára megteszik. Köszönet nékik. Az ilyen hősökre ma is nagy szükség van, amikor hazánk sorsfordító éveket, hónapokat él át egy jobb, békésebb jövő reményében. Ehhez van szükségünk természetfeletti segítségre is, hiszen a történelem ura nem hagy minket magunkra, amikor nehézségek elé állít. Ezt kérte a magyar nemzet Csíksomlyón is, hiszen nehézség akad bőven, ezt mindnyájan tapasztalhattuk.

Tisztelt Ház! A magyar hősök emléknapja hazafias érzelmeink egyik igen fontos forrása. Segít abban, hogy meg tudjuk találni hiteles és értékes példaképeinket, nemzetünk és hazánk vagy éppen családunk nagyjai között, akiket talán nemcsak vágyainkban, hanem tevőlegesen is követni tudunk. Vagyis - Széchenyi grófot idézve - merjünk nagyok lenni.

Engedjenek meg még egy idézetet a beszédem végére Eötvös József Mohács című verséből: "E földet hősök vére áztatá, / Azért küld Isten ily áldást reá; / Mert szent határ az s puszta nem lehet, / Hol honfiszív honáért vérezett.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 305 2012.06.04. 16:45  280-350

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A tavalyi év folyamán igen éles vitákon és nagyon harcos parlamenti ütközeteken keresztül sikerült elfogadtatnunk, elfogadnunk a 2012. évi I. törvényt, aminek - szerintem helyesen - úgy szabályoztuk a hatályba léptetését, hogy kellő időt biztosítsunk a felkészülésre mind a munkavállalóknak, mind a munkaadóknak, és ezen kívül még a kormányzati szervezeteknek is, a jogszabály-előkészítőknek is, annak érdekében, hogy az új alapokra helyeződött munkajog, a munka világát új alapokra helyező jogi szabályozás átfogóan tudja rendezni a munka világának igen fontos kérdéseit.

Az is bizonyossá vált már a munka törvénykönyvének elfogadásakor, hogy a munka világának ez a szabályozása kerettörvény jellegű, azt is lehet mondani, hogy az új munka törvénykönyvünk a munka világának alaptörvényét jelenti. Nyilvánvaló volt ebből, hogy a munka világának számos egyéb ágazati, számos egyéb eljárásjogi, számos egyéb ellenőrzési területet is szabályozó jogszabályait, törvényeit ehhez a jogszabályi alaphoz, a munka világát érintő új alaptörvényhez kellett igazítani.

Meg kell mondanom, hogy egy kis kritikát kell megfogalmaznom, és ebben némileg igazságot kell adnom az ellenzéki képviselőknek. Én a magam részéről egy kicsivel hamarabb vártam az átmeneti törvény benyújtását, de megismerve annak tartalmát, annak sokszínűségét és annak részletezettségét, hogy 66 törvényen keresztül kellett átvezetni ezeket a változásokat, első olvasatban számomra igen precíz munkának tűnik maga a törvényjavaslat. Úgy gondolom, hogy ez a fajta időtartam, ami 2012. január 1-től máig tartott, ez szükséges volt ahhoz, hogy egy jó átmeneti törvényt hozzunk létre, egy jó átmeneti törvényjavaslatot vizsgáljunk meg.

Abból a szempontból is fontosnak tartom ezt az előkészítést, mert tudomásom van arról, hogy nem álltak meg az egyeztetések a munka törvénykönyvének elfogadásával, hanem a 2011 júniusában megindult egyeztetési folyamat tartott tovább, mert igenis az előkészítés során mind a munkavállalói oldalt, mind a munkaadói érdekképviseleti szervezeteket folyamatosan meghallgatta a kormányzat, folyamatosan tartotta velük a kapcsolatot, amit az is jelez, hogy számos olyan törvényi kitétel épült be a javaslatba, amelyek az egyeztetések során felmerülő anomáliákat próbálták tisztázni, és próbálja olyan helyzetbe hozni ezeken keresztül a munkavállalókat meg a munkaadókat, hogy könnyebben tudják alkalmazni az új munka törvénykönyvének szabályait.

Való igaz, hogy nagyon nehéz, illetve, ahogy már elmondtam korábban, a munka törvénykönyvének vitájánál, a munka törvénykönyve a munka világának újrafogalmazása, új keretek meghatározása, igazából csak az egyik eszköze a munkahelyteremtésnek, de elkerülhetetlenül fontos egy ilyen szabályozás kialakítása, mert Magyarország versenyhelyzetben van. Versenyhelyzetben van nemcsak az Európai Unión belül, hanem a globális gazdaságon keresztül a világ többi részével. Versenyhelyzetben van a tekintetben is, hogy milyen technológiákat, milyen innovációkat tud behozni a magyar gazdaságba, de legfőképpen versenyhelyzetben van a munkaerő árának, a munkaerő hatékonyságának és a rugalmasságának vonalán is.

Azt el kell mondani, hogy örömmel hallottam - idézőjelben mondom ezt is - Kiss Péter képviselő úrtól az Európai Bizottság véleményét is, annak a bizottságnak a véleményét, amely, jelen pillanatban írunk 2012. június 4-ét, képtelen az európai gazdasági válságra választ adni. 2008 óta ez az Európai Bizottság értelmes, konkrét megoldási javaslatot az európai gazdaság vonatkozásában nem tudott letenni az asztalra. Így persze, az elvek szintjén könnyű kritizálni bizonyos megoldási kísérleteket, amelyek remélhetőleg a jövőben nem kísérletek lesznek, hanem sikerek, sikeres megoldások, de azt hiszem, azoktól a gazdasági kihívásoktól, illetve a kihívásokra adott válaszoktól ez a fajta bizottsági hozzáállás, ez a fajta elegánsnak tartott, és politikailag nagyon korrektnek elnevezhető álláspont nem segít senkin. Nem segít az európai gazdaságon, és ha nem segít az európai gazdaságon, ugyanígy nem segít nekünk sem.

E tekintetben azért tartom fontosnak, hogy ez a munka törvénykönyve megszületett, mert versenyképessé teszi a magyar gazdaságot, versenyképesebbé teszi a magyar gazdaságot, és ha hozzá tudjuk tenni a Széll Kálmán-terv 2.0-t, valamint a még meglevő európai uniós keretek felhasználásának meggyorsítását, akkor ezzel a munka törvénykönyvével élve, szerintem, és a KDNP-frakció véleménye szerint is, lehetőség lesz a felnövekvő, a növekvő foglalkoztatási arányokat elérni.

(20.20)

Nem hiszem, hogy nagyon örülnünk kell annak, szemben Gúr Nándor képviselő állításával, hogy 150 ezer mínuszban vagyunk. Én úgy tudom, 50 ezer pluszban vagyunk a foglalkoztatottság tekintetében, és azt hiszem, ez korrektebb adat is, tehát sokkal kevesebbet kell nekünk a következő 12 évben elérni, amiben nagyon bízom, hogy sikerülni fog, és mi fogjuk elérni, abban még jobban bízom. De azt látom, hogy elindult egyfajta folyamat a foglalkoztatottság területén, amely folyamat, ugyan nem hiszem, hogy okot ad arra, hogy határtalan büszkeség öntse el keblünket, de arra bizton okot adott, hogy egy szikrányi reményt adjon mindannyiunknak, hogy ez elindult, a megkezdett út talán sikeresebb lesz, mint az elmúlt nyolc év igencsak kacskaringós és a szakadékba vezető útja.

Visszatérve a törvényjavaslatra, fontosnak tartom elmondani, hogy ez a keretszabályozás, amit említettem, 66 törvényt érint, és nagyon fontos, a munkajog dogmatikájából következő és a kodifikációs gyakorlatból származó elvet visz végig, nevezetesen, hogy főszabályszerűen úgy döntött, úgy határozza meg a hatályba léptető szabályzat a munka törvénykönyve szabályainak alkalmazását, hogy a hatályba lépéskor már fennálló jogviszonyokra alkalmazni kell. Tekintettel arra, hogy a munka világában a létrejövő jogviszonyok folyamatos jellegűek, a munkavégzés természetéből következően praktikus okok is indokolják ezt a hatályba léptetési módszert. Fontosnak tartom mindemellett azt is kiemelni és rögzíteni, hogy szemben az ellenzéki érvekkel és bizonyos szirénhangokkal, azért ez a hatályba léptető törvényjavaslat arra az álláspontra helyezkedik, hogy ez az úgynevezett szerzett jogokat nem érinti, tehát visszamenőleges hatálya nincs ennek a javaslatnak. Ilyen visszamenőleges törvényjavaslati tilalom miatt szabályozza úgy a törvény, hogy például a munkaviszony megszüntetésére irányuló szabályok esetében azokat a szabályokat kell alkalmazni, amelyek a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó közlés időpontjában vannak hatályban. De, hogy életszerűbb példát is tudjak mondani, a javaslat értelmében nincs visszamenőleges hatálya ennek a törvénynek, abban az esetben sem, ha például valaki iskolarendszerű képzésben vesz részt, és ez a képzés már elkezdődött, illetve az erre vonatkozó szerződést a munkáltató és a munkavállaló megkötötte, ebben az esetben sem lehet a munka törvénykönyvének rendelkezésére hivatkozással módosítani az ilyen kontraktust.

Mindamellett a 66 jogszabály főként arról szól, hogy a munka világát szabályozó törvényeket módosítják, a közalkalmazotti törvényt, a gazdasági társaságokról szóló törvényt, az adózási törvényeket, s emellett a jogharmonizációs követelményeknek is eleget tesz a javaslat. Fontosnak tartom megemlíteni a magam gyakorlatából, hogy végre a törvényjavaslat könnyebbé teszi a gazdasági társaságok számára a munkáltatói jogkör gyakorlásának szabályozási kérdését. 1988-tól van hatályban a gazdasági társaságokról szóló törvény, és 1988-tól ezt a kérdést sikeresen, a társaságok érdekeinek megfelelően nem sikerült rendezni. Ez a hatályba léptető törvény végre azon az állásponton van, hogy nagyobb szabadságot ad a munkáltató gazdasági társaságoknak a munkáltatói jogkör gyakorlásának rendjét szabályozó kérdésekben, hozzátéve azt, hogy továbbra sem csorbítja azt a kötelességet, nevezetesen, hogy a munkavállalónak pontosan tudnia kell, hogy éppen ki a munkáltatói jogkör gyakorlója, és éppen az a munkáltatói jogkör gyakorló milyen szintű munkáltatói jogokat tud, köteles és képes gyakorolni. Azt gondolom, ez is egy nagyon finom jogi finomsága ennek a jogszabálynak.

A jogharmonizációs követelményeken túl fontos része a javaslatnak, hogy a munka törvénykönyvének egyes rendelkezéseit is módosítja, összhangban azokkal a folyamatos egyeztetésekkel, amelyek során a munkavállalói és a munkáltatói érdekképviseletekkel megtörtént egyeztetések alapján szükségessé vált némi korrekció is a munka törvénykönyve tekintetében. Ilyennek tartom a próbaidő alkalmazásának a kérdését, nevezetesen, hogy a munkaszerződésben lehetséges szabályozni a próbaidő mértékét a kollektív szerződésben elfogadott keretek között.

Az előttem szólók már említették a vasárnapi munka kérdését. A vasárnapi munkával kapcsolatos újraszabályozásnál elsősorban a gazdasági szereplők, de maguk a munkavállalók is jelentették, hogy nekik igazából az lenne a jó, főleg a kereskedelmi és a közszolgáltatási területen, hogy a régebbi szabályozáshoz térjünk vissza, azaz vasárnap is lehessen rendes munkafeltételeket, rendes munkaidőt alkalmazni. Meg kell mondanom, e tekintetben a Kereszténydemokrata Néppárt a vasárnapi munkavégzéssel kapcsolatban továbbra sem mondott le arról a szándékáról, hogy megfelelő politikai egyeztetéssel, megfelelő gazdasági körülmények között, megfelelő időzítéssel a vasárnapi munka megfelelő szabályozását újragondoljuk. Erre az átmeneti állapotra viszont szükségesnek tartjuk, hogy ez egy korrektebb és a gazdaság, illetve a munkavállalók érdekét jobban szolgáló szabályozás kerüljön vissza a munka törvénykönyvébe. Még egyszer mondom, e tekintetben azonban a KDNP nem mond le arról, hogy a vasárnapi munkavégzés szabályozását újragondoljuk.

A másik, ami a KDNP szempontjából igen fontos része a javaslatnak, hogy a szülési szabadságra, a koraszülött gyermek intézeti ápolása esetére kötelező, kógens szabálynak minősül a szabadság kiadása, és ez azért továbbra is a munka törvénykönyvének azt az irányát erősíti meg, hogy elsősorban a családok érdekét is igyekezett figyelembe venni, mindamellett a hatékonysági, rugalmassági szabályok, elvárások és igények mellett, amelyek remélhetőleg a jövőben a foglalkoztatás kérdését is segíteni fogják.

Én összességében azt tudom mondani, hogy ez a munka törvénykönyvének hatályba léptetési rendelkezése nagyon fontos jogalkotási aktus, nagyon fontos a tekintetben, hogy megbízhatóan szabályozza az új munka törvénykönyvének az alkalmazási körét, kiterjed az ágazati jogszabályokra, nem lesznek konfliktusok, jogszabályi, jogalkotási jogi zavarok, tehát jogszabályok közötti konfliktusok, ezeket igyekszik a törvényjavaslat megoldani.

Végezetül ugyancsak azt tudom mondani a jövőt illetően, hogy remélhetőleg ez a törvényjavaslat az elfogadott munka törvénykönyvünket abba az irányba tudja fejleszteni is, hogy a foglalkoztatás minél hatékonyabb legyen Magyarországon, és minél hamarabb elérjük azt, hogy 55 százalékos legyen a munkaképes emberek között a foglalkoztatottság aránya. Ugyanis azt az igazságot, amit a Rerum novarumban XVI. Leo pápa leír, hogy nincsen munka tőke nélkül, és nincsen tőke munka nélkül, ezt mindig szem előtt kell tartanunk, amikor a munka világának a kérdéseihez nyúlunk, és nem szabad egyoldalúan az érdekvédelem által sugallt politikai célok irányába megengedni a szabályozás irányát. Hozzá kell tennem, változatlanul mondom, hogy a kollektív munkaügyi védelem, a kollektív jogok védelme inkább meg fog erősödni most, mint ami a múltban volt, inkább közelebb kerül a kollektív jogok védekezési pozíciója a munkavégzés tényleges helyéhez, szemben a mai, az eddig gyakorolt iránnyal, ahol igen magas pozícióba helyezett szakszervezeti tisztségviselők mondták el, hogy mire van szükségük a munkavállalóknak. Én azt gondolom, hogy a munka törvénykönyvének és az átmeneti rendelkezések erre vonatkozó módosítása hozzá fogják segíteni a szakszervezeteket az érdekvédelmi tevékenységük megújításához. Ez egyébként a KDNP részéről egy nagyon üdvözlendő dolog, mert hozzá kell tenni azt is, hogy a munka világában a munkavállalók védelmének a legfontosabb eszköze a jól működő érdekvédelmi szervezet, a jól működő szakszervezeti munka.

(20.30)

Azt látom, hogy ezekkel a módosításokkal, ami a munka törvénykönyvét érinti a javaslaton keresztül, ezeket a célokat is el tudjuk érni, vagy legalábbis közelebb tudunk hozzá kerülni. Mindezek alapján kérem azt, hogy a javaslatot a tisztelt képviselő hölgyek és urak támogassák, illetve esetleges módosító javaslataikkal tegyék jobbá. A KDNP részéről mi támogatjuk a javaslat elfogadását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 349 2012.06.04. 2:07  280-350

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Figyelemmel hallgattam a kétperces hozzászólásokat, és igazából nem lettem okosabb, már abból a szempontból, hogy nem tudtam eldönteni, hogy most volt 72 óra vagy nem volt 72 óra a képviselő uraknak (Dr. Józsa István: Nem volt. - Gúr Nándor: Neked se.), hogy elolvassák ezt a törvényjavaslatot, mert ahhoz képest igen részletesen kritizálták, vagy ha nem volt 72 óra, akkor meg nem tudom, hogy mit kritizáltak. Én azt látom az egész hozzászólási struktúrából, hogy a lényeg, a jogszabálytervezet tartalma nem zavarta meg őket a véleményük elmondásában.

De az is bizonyos, hogy ez az átmeneti törvény, változatlanul azt mondom, hozzásegíti a magyar gazdaságot ahhoz, hogy a foglalkoztatási szint emelkedjen, nemcsak abból a szempontból, hogy minél több embert foglalkoztassanak, hanem egy olyan munka világát hoz létre, amelyben kiegyensúlyozott viszony jön létre a munkáltató és a munkavállaló között, kiegyensúlyozottabban tudja az érdek-képviseleti rendszer majd szolgálni a munkavállalók érdekeit. Ezt a nagyon nehéz munkát az elmúlt időszak alatt - '92 óta tartó időszakról beszélek - senki nem végezte el. Most a jogszabály-módosításokkal, a munka törvénykönyvének új szabályaival rá lesznek "kényszerítve" a szakszervezetek a jól felfogott érdekeik alapján, hogy közreműködjenek és alakítsák ki az igazán hathatós és tényleg konkrétan megvalósuló érdekvédelmi munkát.

Én azt látom, hogy ez a munka törvénykönyve és az ehhez kapcsolódó hatályba léptető rendelkezések végre a '92-es, szocialista típusú vállalkozásra méretezett munkaügyi szabályozások helyett egy konkrétabb, a kis- és középvállalkozásoknak és a gazdaság nagyobb részének az érdekeit és az igényeit kielégítő törvénytervezet, amelynek a támogatását a KDNP részéről továbbra is biztosítani tudjuk.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 359-367 2012.06.04. 13:50  350-388

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársak! A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény módosításáról tárgyalunk, amely törvény meghozatala tavaly decemberben történt, tavaly december 23-án fogadtuk el. Már akkor is elmondtuk itt a KDNP részéről többen is, hogy egy nagyon merész vállalkozása volt ez a kormánynak, hogy előterjesztette a Magyarország Alaptörvényében rögzített elvárásoknak megfelelő nemzeti vagyonról szóló törvényjavaslatot. Azért merész vállalkozás, mert egy olyan területen próbál rendet tenni, amiben az elmúlt 20 év alatt, lassan már 22 év alatt igazából egyik kormánynak sem sikerült. És megmaradtak azok az anomáliák, azok a párhuzamosságok, amelyek nem tudták biztosítani a nemzeti vagyonhoz tartozó vagyontárgyakkal történő egységes gazdálkodást, illetve nem tudták megadni azokat a minimális elvárásokat, amelyek, úgy is mondhatnánk, hogy a nemzeti vagyonnal való gazdálkodás gerincét, biztonságát, talapzatát alkották volna.

Az akkori törvényjavaslat vitája során több észrevétel elhangzott azzal kapcsolatban, hogy azt a problematikát miképpen közelíti meg az akkori törvény, hogy egyszerre kell biztosítani az állami, illetve önkormányzati, helyesebben, mai szóhasználat szerint nemzeti vagyonhoz tartozó tárgyak védelmét, jogi és gazdasági védelmét, és mindemellett biztosítani kell a hatékony, ésszerű és célszerű üzemeltetését. Úgy látom, hogy ennek a fajta törekvésnek a pontosítása és még precízebb megfogalmazása jelenik meg a jelenlegi törvényjavaslatban. Ezt az is jelzi, hogy maga az indokolás is kitér arra, hogy a nemzeti vagyonról szóló törvény hatálybalépése utáni alkalmazása során több észrevétel keletkezett a tekintetben, hogy hogyan kell értelmezni egy-egy jogintézményét, illetve annak a jogintézménynek mi a funkciója, és miképpen lehet egy konkrét vagyonhasznosításnál, egy vagyonkezelésnél alkalmazni a törvényben megfogalmazott rendelkezéseket.

Én nagyon helyeslem azt, hogy a tárca fogadókészségét fejezte ki aziránt, hogy az ilyen észrevételek, jöjjenek azok önkormányzati területről vagy a Nemzeti Vagyonkezelőtől, vagy egyáltalán a piaci élet azon szereplőitől, akik egyébként érintkezésben, kapcsolatban állnak a nemzeti vagyonhoz tartozó vagyontárgyak üzemeltetőivel, illetve tulajdonosaival, ideértve akár a közszolgáltatást végző szervezetek észrevételeit is... - az, hogy ez a fogadókészség végiggondolásra késztette a tárcát, és elénk terjesztette ezt a tervezetet, igencsak dicséretes, főleg úgy, hogy tényleg lehet látni, hogy az adott problémákra, az adott felvetésekre igyekezett pontos választ adni.

Csak úgy közbevetőleg jelzem, megint csak Józsa képviselő úr felszólalására reagálva, hogy kifogásolják a 72 óra betarthatóságát. Ehhez képest csak gratulálni tudok a képviselő úrnak, mert nagyon precíz és nagyon alapos, felkészült hozzászólást mondott el. Jelzem azt is felé, hogy én emlékszem erre a vitára, ami akkor kialakult közöttünk az utakkal kapcsolatos terhelhetőség és egyéb jogi anomáliák megvitatásánál. Akkor sem, most sem értek önnel egyet ebben a kérdésben, de erre majd részletesebben vissza fogok térni. De az is bizonyos, hogy a 72 óra betarthatóságát szerintem nem illik, nem elegáns most itt a vita során vitatni, illetőleg kifogásolni, ugyanis a házelnök úr befogadta, a rendelkezésre álló dokumentumok szerint ez a feltétel teljesült, amikor a törvényt bemutatták. Erre azt tudom mondani, tisztelt képviselőtársam, hogy a szocialista képviselőcsoportnak megfelelően dotált, közpénzből fizetett szakértői vannak, akik talán tudnak időt szakítani arra, hogy kellő módon figyeljék a 72 óra meglétekor, elérésekor, hogy milyen dokumentumok vannak a Ház birtokában. Úgy gondolom, ezen kár vitatkozni, ez az előterjesztés házszabályszeren került benyújtásra, és házszabályszerűen vitatjuk meg a mai estén is. (Z. Kárpát Dániel közbeszól.) Z. Kárpát Dániel képviselő úr még nem kért kétperceset, a szánalmasság kritériumát legyen szíves, máshol alkalmazza.

Ahogy említettem volna, ez a törvényjavaslat azt a célját teljesítené, hogy a nemzeti vagyon fokozottabb védelme megalapozódjék. (Dr. Józsa István, Z. Kárpát Dániel és Vantara Gyula hangosan beszélnek egymással.) Nem tudom, házelnök úr, engem ugyan nem zavar, de lehet, hogy önt zavarja, hogy közbeszólnak az ellenzéki képviselők.

ELNÖK: Lehet, hogy igaza van, tisztelt képviselő úr. Az előbb már éppen közbe akartam szólni, hogy ön a vezérszónoki körben beszél, és nem az ellenzéki képviselők majdani reakciójára válaszol. Azt majd a kétpercesek körében megteheti. Tehát ha a frakciójának van álláspontja a vezérszónoki körben a törvényről, akkor arról beszéljen, mert akkor elkerüljük azt, hogy az ellenzéki képviselők közbekiabáljanak, és mehet minden a maga lassú, szép folyásában, hogy vezérszónoki kör, aztán utána kétpercesek. Abban úgy csatáznak politikai értelemben, ahogy akarnak. Maradjunk a tárgynál, csak ezt akarom kérni.

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Anélkül, hogy kritizálnám a házvezetést...

ELNÖK: Ne is tegye, mert akkor viszont a szót is megvonom öntől az országgyűlési törvény értelmében.

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Szeretném jelezni, hogy az eddigi házvezetői gyakorlat azt szokta mondani, hogy vezérszónoki körben bármiről lehet beszélni, e tekintetben nem korlátozzák a képviselők mondandóját. De lehet, hogy rosszul emlékszem erre a dologra, és ezért elnézést kérek.

ELNÖK: Térjen a tárgyra, képviselő úr!

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Na tehát, folytathatom.

ELNÖK: Új törvény van, úgyhogy ezek alapján azt kérem, hogy térjen a tárgyra.

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Az új törvény hatálybalépése után is volt ilyen gyakorlat, de nem érdekes. (Dr. Józsa István: Ti hoztátok a törvényt.) Van ez így, hogy nem mindig értjük egymást meg a törvényt sem.

Azt azért el kell mondanom, visszatérve a napirendhez, hogy a pontosítások között szerepel az is, amit Józsa képviselő úr elmondott, hogy az országos közút értelmezésének tisztázása, a pihenőhelyek hasznosítása szempontjából valóban tisztább képet teremt, de én ezt nem tartom olyan jelentősnek. Ugyanis az eddigi gyakorlat is azt mutatta, hogy az országos közutak melletti területek hasznosítása szempontjából nem volt akadály, mert ráépítési joggal lehetett élni. Továbbra sem terhelték meg a beruházók az adott állami tulajdonban lévő és a közútkezelő kezelésében lévő utat magát mint vagyontárgyat jelzálogjoggal, de ettől függetlenül biztos vannak olyan műtárgyak, helyesebben olyan tartozékok, amelyeknek a vagyonkezelésénél, illetve hasznosításánál nem kell a törvény szigorú szabályait figyelembe venni, illetve foganatosítani. Ezért úgy gondolom, hogy ez az a pont, amikor megint csak azt lehet mondani, hogy valóban az a cél teljesül a törvényjavaslatban, hogy a vagyontárgyak bizonyos részénél könnyít, és a gazdasági célszerűség és okszerűség alapján tud eljárni a vagyon adott kezelője.

A másik nagyon fontos, és megint ilyen társasági jogi jellegű nyitottságot vélek felfedezni abban, hogy például az állam vagy az önkormányzat tulajdonában lévő társaság, százszázalékos társaság esetében, ha a társaságnak van tulajdonában saját üzletrésze, akkor ez is a vagyon körébe tartozik. Számtalan eset fordul elő a piaci életben, amikor bizonyos befolyásszerzésnél vagy pont a befolyásszerzés elkerülése céljából ilyen lehetőséggel él az adott gazdasági társaságot irányító tulajdonosi kör.

(22.30)

Hozzá kell tennem azt is, hogy egyébként erre a Gt. lehetőséget ad, ezt a lehetőséget precizírozza, pontosítja az előttünk lévő törvényjavaslat. Rengeteg ilyen pontosítást látok a javaslatban, ami tényleg csak üdvözlendő, és azt kell mondanom, biztos vagyok benne, hogy a kapcsolódó ágazati törvényekkel együtt minden vagyonkezelési joggal rendelkező szervezet, valamint az állami, illetve nemzeti vagyon tulajdonosa nagyobb jogbiztonsággal tud élni azzal a gazdasági szabadsággal, amit az egyéb törvények a rendelkezésére adnak.

Hozzá kell tennem azt is, hogy nagyon fontos az ilyen apró módosítások beiktatása, amelyek enyhítik például a holdingrendszer kialakításának a lehetőségét. Ebben az esetben nem beszélhetünk arról, hogy ingyenes vagyonátadás történik, mert az üzletrész megszerzése van mögötte, amikor egy vagyontárgyat az adott társaságba adnak be, és ezáltal kialakulhat egy olyan holdingirányítás, amely hatékonyabbá teheti az állami vagyon működtetését, valamint az állami, illetve nemzeti vagyon rendeltetését, annak a gazdaságossági célnak az elérését, amire például egy Volán-társaság vagy egy víziközmű-társulat alapult.

Összességében: a Kereszténydemokrata Néppárt azt mondja, és azért tartja indokoltnak a törvényben felsorolt jogszabályok módosítását is, mert - ahogy az elején is elmondtam - igazából egy bázisa és gerince ez a törvényjavaslat, a nemzeti vagyonról szóló törvény az összes vagyongazdálkodással érintett jogszabálynak. E tekintetben ezek a módosítások koherencia- és értelmezési zavarokat szűrhetnek ki. Ahogy mondani szokták, tökéletes jogszabályt még senki nem látott, az üzleti vagy a gazdasági élet produkálhat másfajta igényeket, produkálhat olyan üzleti megoldásokat, amelyek az alapvető céllal, hogy a nemzeti vagyonhoz tartozó vagyontárgyakat hosszú távon meg tudjuk megvédeni, hosszú távon tudjuk célszerűen és jogszerűen használni, ezért más instrumentumok, más eszközök szükségesek. De hát a gazdasági jogalkotásnak már csak ez a természete. Abban bízom, hogy mindig lesz olyan bölcs kétharmad, amelyik az ilyen indokokkal alátámasztott módosításokat be tudja vezetni és el tudja fogadtatni, mert közös céljaink vannak a nemzeti vagyonnal, amiket az alaptörvény céljaival azonosan tudunk meghatározni.

Összességében azt tudom mondani - annak ellenére, hogy több kritika elhangzott ezzel a törvénnyel kapcsolatban -, hogy a jogalkalmazónál felmerült nehézségeket kellő biztonsággal és igen pontos jogi terminológiával orvosolja a javaslat. Bízom benne, hogy módosító javaslatokkal a tisztelt Ház, illetve a képviselő urak még több ötletet és még pontosabb meghatározásokat tudnak ehhez hozzátenni. Mindenesetre az bizonyos, hogy az alapos munkát végző tárcának tolmácsolom a Kereszténydemokrata Néppárt elismerését. Remélem, hogy a tisztelt Házban is elfogadásra fog kerülni ez a törvényjavaslat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
198 24 2012.06.05. 3:42  23-40

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő javaslat előzményeként elmondom, hogy a katasztrófavédelem és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII. törvény új közterhet vezetett be, a katasztrófavédelmi hozzájárulást. Ezt a veszélyes létesítmények üzemeltetői, illetve a veszélyes áruk tárolását, gyártását és feldolgozását végző gazdálkodó szervezetek kötelesek megfizetni a veszélyes tevékenységből származó árbevételük alapján. A hozzájárulás mértéke az ebből származó árbevétel 0,1 százaléka.

A Széll Kálmán-terv 2.0-ban foglalt adóintézkedések a katasztrófavédelmi hozzájárulás eltörlését irányozzák elő. A megszüntetés indoka egyrészt a viszonylag kis összegű tervezett várható bevétel, amely mindössze 1-2 milliárd forintot tesz ki. A terv emellett a kisadók megszüntetésével kapcsolatos adminisztrációcsökkentésre is hivatkozik. Hozzá kell tennem, hogy e tekintetben a kormánynak volt ezzel egyező kommunikációja. A katasztrófavédelmi hozzájárulás költségvetési szerepe már csak az összegnél, a várható bevétel miatt is marginális.

A hozzájárulásból származó tervezett bevétel, mint említettem, 1-2 milliárd forint, amely már önmagában is olyan nagyságrend, amelynél felvetődik az a kérdés, hogy összevetve a bevallásával, illetve a beszedésével, az ellenőrzésével kapcsolatos költségeket, kérdéses, hogy a nettó bevétel pozitív irányban mozdul-e el. Emellett a Széll Kálmán-terv, mint említettem, tervezte ennek az adónak a kivezetését. A katasztrófavédelmi hozzájárulás jelentős adminisztratív terhet jelent. A katasztrófavédelmi hozzájárulás alapjának meghatározása jelentős problémát okoz, hiszen az érintett gazdálkodó szervezetek nyilvántartási rendszerei jellemzően nem tartalmazzák az árbevétel szükséges megbontását, hogy veszélyes tevékenységből származik-e az adott bevétel, vagy sem, emellett számtalan gyakorlati és jogértelmezési probléma merül fel, amely növeli a jogbizonytalanságot.

Emellett a hozzájárulás beszedésével, ellenőrzésével kapcsolatos feladatok a hatóságnál, az Országos Katasztrófavédelmi Felügyelőségnél is jelentős teherként jelentkeznek, hiszen ilyen jellegű feladata eddig még nem volt ennek a szervezetnek. Amennyiben a katasztrófavédelmi hozzájárulást 2013-ban valóban kivezetik, akkor a támogató rendszerek, folyamatok egy évre történő kialakítása összességében az erőforrások pazarlásával egyenértékű.

A javaslatunkat az is indokolja, hogy álláspontunk szerint a katasztrófavédelmi hozzájárulás ellenőrzése nem lesz megfelelő. Utaltam rá, hogy az OKF jelenleg nem rendelkezik a szükséges ellenőrzési gyakorlattal. Ez önmagában a fizetési hajlandóság alacsony szintjét fogja eredményezni. Ez kiegészül azzal, hogy 2013-ban, mint mondtam, a hozzájárulást kivezetik, így 2012-ben szinte egyetlen érintett év ellenőrzése lényegében értelmetlenné válik, ami a fizetési hajlandóság további erodálásához vezet.

Mindezek alapján nyújtottuk be az indítványt. Remélem, hogy az indokaink alapján meggyőződhetnek a tisztelt képviselőtársaim, hogy az indoklásban leírtak alapján a katasztrófavédelmi hozzájárulás eltörlését támogatni tudják.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
198 40 2012.06.05. 4:28  23-40

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mindenekelőtt hadd köszönjem meg a törvényjavaslat mellett szóló, támogató nyilatkozatokat. Az igazság az, hogy nem igazán vettem ki a szavakból azt, hogy mi a szakmai indoka annak, hogy tiltakozott ellene az LMP is, valamint az MSZP képviselői is. Úgy látom, hogy mindkét párt az adóemelés pártján áll (Derültség az MSZP soraiban.), nem örülnek annak, hogy a gazdálkodó szervezetek részére egy adócsökkentés következik be (Göndör István: Ezért kellett volna beszélnünk, elnök úr! Erről kellett volna beszélnünk!), amelynek megfelelő szakmai tartalma is van.

Nem hiszem azt, hogy bármelyik vállalkozó, aki érintett ennek a járuléknak az eltörlésében, nagyon bánná, hogy 2012 második felében be kellene fizetni az esedékes adónak a 40 százalékát. (Dr. Harangozó Tamás: Minek vezettétek be?) Én úgy gondolom, hogy ez a járulékkivezetés elsősorban összhangban van az adózás rendszeréről alkotott Fidesz-KDNP-filozófiával (Közbeszólások az MSZP soraiból.), amely szerint a jövedelemirányú adóztatás helyett az árbevétel-, illetve a forgalomirányú adóztatás felé kell fordulni, és a Széll Kálmán-terv 2.0-ból már 2012-ben bevezetendő adókból megfelelő fedezete lesz a katasztrófavédelemnek. Mint ahogy az előterjesztés is tartalmazza, az így kivezetett járulék adminisztrációs terhei és összege nincs arányban azzal, amilyen bevételre számíthatott ebből a kormány. Sokkal egyszerűbb, sokkal átláthatóbb adóbevételekből lehet a kiesett járulékot pótolni.

Hozzá kell tenni azt is azzal a fajta érvrendszerrel kapcsolatban, hogy egy már bevezetett adót módosítunk, illetve törlünk, veszünk ki a rendszerből, közvetlenül az esedékessége előtt, és ez micsoda skandalum, nem tudok másra utalni, mint arra, hogy én emlékszem: 2006-ban a szocialista többségű parlament elfogadott egy adócsökkentést tartalmazó javaslatot törvények formájában, behozta a Ház elé, elfogadták, majd amikor megnyerték a választásokat, első dolguk volt az ugyanezt a törvényt előterjesztőknek ezeket a törvényeket hatályon kívül helyezni, eltörölni azokat az adócsökkentéseket, amelyeket annak idején felmutattak a választópolgárok részére, hogy rájuk szavazzanak. Ezek után elég álságos erről beszélni, hogy micsoda skandalum, hogy egy éven belül egy járulékot a kormány eltöröl.

Hozzá kell tennem még egyszer, hogy ez az eltörlés a vállalkozók, illetve az érintett gazdálkodó szervezetek érdekeit is szolgálja, csökkenti az adminisztrációs terheiket, csökkenti az adóterheiket, és összhangban van a Széll Kálmán-terv 2.0 elnevezésű programmal, amely igen fontos adótételeket tartalmaz, és amely hosszú távon biztosíthatja az államháztartás fenntarthatóságát, amibe tartozik értelemszerűen a katasztrófavédelem finanszírozása is.

A visszautalás a sajnálatos kolontári balesetre, azt hiszem, nem sportszerű dolog. Pont a kolontári baleset tanulságai igényelték azt, hogy a katasztrófavédelmi törvényt teljes mértékben átalakítsuk. Álláspontom szerint az átalakított katasztrófavédelmi törvény beváltotta az eddig hozzá fűzött reményeket, új, egységes irányítású és egységes szemléletű katasztrófavédelemről van szó, szemben azzal a helyzettel, amivel találkoztunk a kolontári katasztrófa idején, hogy sokszor nem lehetett a vezetési pontokat meghatározni, nem lehetett tudni az árvízvédelemnél sem azt, hogy ki felelős az adott árvízszakasz védelméért. Ezzel szemben azt a káoszt ez a katasztrófavédelmi törvény helyre tette, tehát nagyon fontos volt, hogy ezt a tavalyi év folyamán elfogadjuk, és az is fontos, hogy az érintett vállalkozók terheit csökkentve ezt a járulékforrást kivezessük az adórendszerből.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
201 130 2012.06.12. 14:35  65-149

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm a türelmét. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Államtitkár Úr! Az előttünk lévő T/7414. számú törvényjavaslat igen szenzitív tartalmú, legalábbis az egyik részében. A másik részében inkább technikai jellegű szabályozást tartalmaz.

Az első része a javaslatnak az Európai Unió tisztségviselőinek, tisztviselőinek és más alkalmazottainak a nyugdíj-biztosítási átutalásairól és visszautalásairól szól, amely tulajdonképpen egy 1968 óta meglévő gyakorlat adaptálása a magyar jogrendbe. Hozzá kell tenni, hogy 2004 óta, amióta mi csatlakoztunk az Európai Unióhoz, ennek a szabályozásnak az átvétele időszerűvé vált. Ez nem sikerült, nézetem szerint már csak azért sem, mert az eltelt időszak alatt az a fajta törvényi feltétel, hogy 10 évig kell európai uniós alkalmazottnak, tisztviselőnek lenni az átutalási jogosultsághoz, illetve a nyugdíj-biztosítási jognak, a nyugdíjjognak a transzferéhez, még nem telt el. De ettől függetlenül itt az ideje, hogy ezt konkrétan és pontosan szabályozza a magyar jogalkotás is, hogy a későbbiekben ezek a nyugdíjjogosultságok, illetve azok tőkeértéke ne vesszen el az arra jogosultak részére.

Úgy gondolom, hogy a szabályozásnak, a javaslatnak ez a része megfelelő pontossággal és precizitással dolgozza ki a sajátos magyar szabályokat, figyelemmel van a személyzeti szabályzat rendelkezéseire is. Ebben, ha az előttem szólókat végighallgattuk, végighallgattam, senki érdemi ellentmondást nem talált, illetve nem vitatta ennek a szabályozásnak a szükségességét.

Sokkal élesebb és határozottabb vita alakult ki a javaslat második felével kapcsolatban, amely a nyugdíj megállapításának szabályaival foglalkozik. Engedjék meg, hogy mielőtt a javaslatnak ezt a részét elemzem, illetve véleményezem - hozzá kell tennem, nem árulok el nagy titkot, hogy támogatni fogom hozzászólásom végén a javaslatnak ezt a részét is -, egy kis kitekintést tegyek arra a nyugdíjrendszerre, annak jövőjére, annak esélyeire, amit most mi szabályozni kívánunk. A kormányváltást megelőzően a Bajnai-kormány, érzékelve ő maga is, hogy a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát biztosítania kell, hozott bizonyos szabályozásokat; nevezetesen, egyebek mellett eltörölte a 13. havi nyugdíjat, másrészt újraszabályozta a nyugdíjkorhatár mértékét, illetve a nyugdíjkorhatárt. De nem nyúlt a rendszernek ahhoz a lényeges részéhez, ami egyébként önmagában véve a jövőre nézve igen instabillá, bizonytalanná teszi vagy tette volna a nyugdíjrendszer működését.

Ezt a hiányt pótolta a Fidesz-KDNP-kormány beterjesztése alapján a mostani parlament, amikor megszüntette az államháztartás egyensúlyát végletesen felborító hárompilléres rendszerből a magánnyugdíjpénztárak rendszerét, illetőleg a szabályozás odahatott, hogy ez a kérdés okafogyottá vált. Miért kellett ezt a rendszert megszüntetni? Elsősorban azért, hogy jellemezzük a helyzetet, elmondom, hogy az első jelentős gond az volt, hogy a magyar nyugdíjrendszer finanszírozhatósága a második, a magán-nyugdíjrendszeri pillérrel tulajdonképpen nagyon kétségessé vált. Például, ha változatlan rendszer mellett maradtunk volna fönt, akkor a 2011-es költségvetésben 3000 milliárd forint feletti nyugdíjkifizetésekkel kellett volna számolni az állami nyugdíjkasszának, miközben az állami nyugdíjkassza bevételei a 2100 milliárd forintot érték el.

(13.40)

Ennek alapvető oka az volt, hogy szemben a szocialista érvekkel, ez egy vegyes rendszer volt: a magánnyugdíjpénztár-tagok az állami nyugdíjalapba történő befizetés helyett a magánnyugdíjpénztárba utalhatták, irányíthatták át a pénzüket, illetve nem az ő pénzüket, ez egy kötelezően levonandó összeg volt járulék formájában, amelyről egyszerűen azt lehet mondani, hogy teljes természetességgel azok, akik önként csatlakoztak a magánnyugdíjpénztárhoz, úgy gondolták, hogy ők kilépnek a szolidaritás rendszeréből, ők saját maguk fogják felhasználni az egyébként nyugdíj céljára kötelezően levonandó, nyugdíjjárulékból származó bevételeket. Úgy gondolom, hogy ez azért is veszélyes volt, mert egy kissé - ha nem is kissé - megbolygatta, megsértette a társadalmi szolidaritás nyugdíjra vonatkozó szövetét.

A másik, ami nagyon döntő problémája volt és maradt is még a magyar nyugdíjrendszernek, hogy hiányzik a rendszerből egymillió legális munkavállaló mind rövid, mind pedig középtávon, továbbá hiányzik egymillió gyermek is, akik hosszú távon fenntarthatóvá tennék a magyar nyugdíjrendszert. Ennek igazolására azt kell mondanom, hogy '81 óta csökkent a lélekszám, és jóval kevesebb gyermek születik, magasabb az elhalálozás. A Magyar Országgyűlés ez ellen fellépett, illetve tett ezzel kapcsolatban intézkedéseket, ugyanis arra gondolok, hogy az adórendszeren keresztül egy családi adórendszert bevezetve ösztönözte a gyermekvállalást, amelynek kicsi eredményei már azért látszanak. Azt kell mondanom az egész nyugdíjrendszer fenntarthatóságának kérdéséről, hogy nagyon csak akkor lehet hosszú távon fenntartható nyugdíjrendszerről beszélni, ha növekszik a gyerekszám, ha növekszik a foglalkoztatottak száma, ha növekszik a nyugdíjjárulékok, befizetések összege. Nem hiszem, és kétséges az - bizonyára nem is következhetne be -, hogy egy lepusztuló, lefelé menő spirálba keveredő országban egyébként gazdag, tehetős magán-nyugdíjpénztári tagok lennének, akik élveznék a magánnyugdíjukat; ez nem igaz, ők is ugyanúgy elszegényednének, mint ahogy a társadalom egésze.

Úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat kezeli ezt a problémát, lezárja a magánnyugdíjpénztárral kapcsolatos anomáliákat, és lezárja a szocialisták által a nyugdíjjogszabályok 1997-ben bevezetett és 2013-ra vállalt azon követelményét, hogy a nyugdíjakat a bruttó kereset után kell majd kiszámítani, és ebből következően a nyugdíjak is adóztatva lesznek, ennek a lehetőségét a jogszabály megszüntetné. Ez a legfontosabb üzenete a törvénytervezet 2. §-ának, amely a nyugdíj alapjának, a nyugdíjak megállapításának rendszerét írja felül, helyesebben: visszaállítja, megerősíti a régebbi rendszert, nem számol a nyugdíjak megadóztatásával, nem számol azzal, hogy a nyugdíjak alapja a bruttó kereset lesz.

Azt gondolom, hogy ez a fajta hozzáállás, ez a fajta megközelítés, amit az elmúlt két év polgári kormányzata próbál alkalmazni és átültetni a gyakorlatba, hogy egyrészt a munkahelyteremtés felé fordul, másrészt egy olyan programot próbál letenni a családok, gyermekeket vállalók részére, hogy a jövő nyugdíját megtermelők száma is növekedjen, ez az a megoldás az, ami biztossá, kiszámíthatóvá és a jövőben is kalkulálhatóvá teszi a nyugdíjak meglétét. Úgy gondolom, hogy ez egy igen keresztény hozzáállás, a növekedés mellett a társadalmi szolidaritást tudja erősíteni, amelynek a kérdésében viszont nem lehet vita. Azt a sebet, amit a magánnyugdíjpénztárak ütöttek a nyugdíjrendszeren, ez a törvényjavaslat igyekszik orvosolni, illetve orvosolni is fogja. Hozzá kell tennem, hogy mindezt persze nem lehet véglegesnek tekintetni; a nyugdíjrendszerben komoly átalakításokat kell tenni, ösztönözni kell az állampolgárokat az önkéntes megtakarításokra, a valóban önkéntes megtakarításokra, mint például az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárakba történő befizetések támogatása. Ez lesz az az igazi második pillér, amely kiegészítheti az állami pillér erejét, és kiegészítheti azt is, hogy ki milyen nyugellátásban, milyen pénzügyi ellátásban fog részesülni öregkorára.

Azt gondolom, hogy ezzel a javaslattal a kormány hitet tesz a kormányprogramban megfogalmazottakra, hogy nem hagyjuk, megvédjük a nyugdíjakat. Valóban megvédjük azt a szolidaritáson alapuló nyugdíjrendszert, amellyel szemben egy olyan alternatíva volt felállítva az elmúlt évek során, amely egyfajta magánszféra felé, a magánszféra hasznai felé tolta el a befizetéseket, azokat a befizetéseket, amelynek hiánya miatt költségvetési államadósság keletkezett, költségvetési többletkiadások keletkeztek, amely többletkiadásokat természetesen az adórendszeren keresztül tudta megszerezni az állam, és ezáltal a kevesek, a magán-nyugdíjpénztári tagok előnyét a társadalom egésze biztosította az adófizetés rendszerén keresztül. Azt gondolom, hogy gyökeresen kell szakítani ezzel a gyakorlattal, amikor szemfényvesztések történnek, amikor a lényeget eltagadva próbálkozunk különböző megoldásokkal, és a fókuszban kizárólag a magánérdekek állnak, legfőképpen az állami nyugdíjalap fizetőképességének fenntartása érdekében és a hosszú távú kiszámíthatóság érdekében.

Nem hiszem, hogy egy szolidaritási alapon működő állami nyugdíjrendszert ilyen durva módon ki lehet kezdeni a jövőben, ahogy az is igaz, hogy egyébként Európa tagállamaiban ilyen rendszer nem működik, ilyen tisztán magánnyugdíjpénztár, amely kötelező elemmel is tartozik, és egy részét lehetett vállalni önkéntesen, ezt aláírom.

Hozzá kell tenni, hogy érdemes lenne megvizsgálni, hogy akik önként léptek be a magánnyugdíjpénztárakba, azok milyen jövedelmi pozícióval, milyen jövedelmekkel és milyen társadalmi pozíciókkal rendelkeztek. Ha ezt megvizsgálnánk, nyilvánvaló lenne az az eredmény, hogy a társadalom legtehetősebb, legjobb jövedelemmel rendelkező rétege került be önként a magánnyugdíjpénztárakba, tehát ez a rendszer a legmagasabb járulékfizetőket vonta ki az állami nyugdíj alapjának a biztosításából. Úgy gondolom, hogy ez nagyon súlyos hiba volt, hozzá kell tennem - valóban elhangzott itt a hozzászólások során Göndör képviselő úrtól is -, hogy számos hatástanulmány készült a magánnyugdíjpénztárak bevezetéséről.

A színfalak mögött ezt úgy láttam annak idején, hogy jött egy lézengő ritter valahonnan Amerikából, Gere Ádámnak hívták, akinek az ötletét felkarolta az akkori kormányzat, és legyártotta a hozzá szükséges tanulmányokat. Nem számolt azonban azzal, hogy a magyar társadalom gazdasági fejlettsége, hosszú távú kilátásai milyenek lesznek húsz év múlva, nem számolt azzal, hogy ezáltal olyan lyukat üt az állami nyugdíjrendszeren, hogy egyébként bizonytalanná válik azoknak a nyugdíjasoknak az ellátása, akik az állami oldalról kapnák a nyugdíjukat, és olyan társadalmi, gazdasági, költségvetési teher rakódik a társadalomra, ami igazából megroppantja azt, főleg akkor, amikor egy hozzá nem értő gazdaságpolitikával 2002-2008 között nem sikerült tartós, megalapozott növekedést produkálnia az előző kormányzatnak. Ezt a helyzetet másképp nem lehetett orvosolni, mint a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos átalakítással, és azzal, amit ez a törvényjavaslat is tartalmaz, hogy a tartós nyugdíj-megállapítási szabályok feltételeit pontosítja, illetőleg más egyéb, korábbi nyugdíjjal kapcsolatosan a korábban nyugdíjba vonultakkal kapcsolatos ellátási intézkedéseket megteszi.

Úgy gondolom, hogy összességében mind szakmai, mind politikai, mind elvi síkon ezt a javaslatot támogatni kell, és kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy csatlakozzanak a támogatáshoz. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(13.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
201 194 2012.06.12. 2:10  183-207

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tényleg két percben röviden szeretnék egy tisztázó jellegű megállapítást tenni, illetve kettőt, még mielőtt itt elmenne a vita abba az irányba, hogy az adó, amit most ez a törvényjavaslat tartalmaz, a magánszemélyeket terhelő adó. Az adó alanya, tehát akinek az adót be kell fizetnie, az a biztosítási szolgáltatást nyújtó adóalany, tehát nem a magánszemély, nem a kisvállalkozó, nem a nagyvállalkozó, senki más, csak maga az adóalany. Ebből következik az is, hogy ez egyfajta - hogyan is mondjam - szándékos vagy talán hozzá nem értésből származó riogatásnak tűnhet, amit az előttem szólók elmondanak. Az megint más kérdés, ha tényleg bekövetkezik az a helyzet, hogy milyen módon alakulna emiatt a biztosítási társaságok díjkalkulációja, akkor természetesen az illetékes hatóságoknak, a Versenyhivatalnak, az adóhatóságnak, illetve a PSZÁF-nak figyelemmel kell kísérnie, hogy ez véletlenül nem úgy történik-e, hogy egyeztetve, a kartellszabályok megsértésével, a piaci szabályok megsértésével történik az esetleges díjemelés. Én úgy gondolom, hogy erre megfelelő eszközök vannak, hogy ezt kontrollálva kordában tartsák, és kontrollálni tudjuk.

A másik Z. Kárpát Dániel képviselő úr hozzászólásának ahhoz a részéhez, hogy ez a kapcsolódó biztosításokra is kiterjed: jellemzően, aki ismeri a biztosítási piacot, azt lehet látni, hogy az úgynevezett unit-linked biztosítások az életbiztosítás, illetve a nyugdíj-takarékossági életbiztosításhoz kapcsolódnak, ez pedig nem kerül a törvény hatálya alá, tehát az ilyen biztosítások díját, illetve a szolgáltatása után a biztosítóknak nem kell fizetniük adót. Egyfajta riogatás ez az úgynevezett továbbgyűrűzés is, magán a biztosítási díjrendszeren az adót tulajdonképpen kizárja, az érvényben lévő rendelkezések alapján erre nem kerülhet sor.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
201 200 2012.06.12. 2:06  183-207

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Én csak ismételni tudom magam, de annyit azért hozzá kell tennem, engedtessék meg, hogy a jogászok is értsenek valamihez, ami nem az ő szakmájuk. Az atomfizikusok is ezek szerint értenek a piac szabályaihoz. Én változatlanul azt mondom, hogy esetünkben, mondjuk, a kötelező felelősségbiztosítás esetében nincs is adónövekmény, mert ugyanis ez az adó már kivetésre került.

1. Az a biztosítási adó tulajdonképpen egy összevont, több meglévő biztosítási adó összevonását jelenti, tehát összességében a társaságokat nem sokkal nagyobb adó terheli, mint ami az elmúlt év folyamán terhelte.

2. Azért ne becsüljük le a piac szerepét. Magyarországon a különböző biztosítási ágazatok területén nagyon sok biztosító szerepel, és igen komoly piaci verseny van közöttük. Hozzá kell tennem, én még szerencsére nem láttam Magyarországon vagy az egész gazdasági világban igazán azt, hogy egy biztosítótársaság, ha konkrét a díjkalkulációja, megalapozott a számítása, akkor tönkremenne. Nagyon fontos ennek a kivédésére az, hogy minél több biztosítottat tudjon beszedni a piacról. Tehát a verseny az ügyfelek megnyerése során közvetlenül megjelenik a piacon, közvetlenül akkor tudja a biztosító hozni a számait, hogyha több biztosítottja van, azoknak a veszélyközössége egyre kiterjedtebb, és ebben az esetben a verseny önmagában szorítja lefelé a díjakat, mint ahogyan ez számos esetben megtörtént, amikor a biztosítótársaságok irányában úgy nyúlt hozzá a mindenkori kormány, hogy megteremtette az igazi verseny lehetőségét, lásd a kötelező felelősségbiztosításnál. Úgy gondolom, és az a véleményem, hogy azon kívül, hogy az állami kontrollok is meglesznek, maga a verseny tudja kontrollálni azt, hogy áthárítsák ezt az adótöbbletet a fogyasztókra.

Köszönöm.

(16.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 124 2012.06.14. 3:43  3-171

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai vitanapon számomra az vált feltűnővé, hogy az ellenzéki képviselőket a tények nem zavarják a véleményük megfogalmazásában. Szerintem senki nem vitatja ebben a hazában, hogy a Fidesz-KDNP-pártszövetség nagyon nehéz, egy rendkívül összetett és mély válság közepette vette át az ország felelős irányítását. A környezetvédelem, a természetvédelem, ideértve az árvízvédelem területét is, a helyzet semmivel sem volt jobb az általánosnál. A kormányszervek által ki nem fizetett számlák, papíron létező, illetve megkezdett fejlesztések, visszaéléseket mutató intézkedések jellemezték e területet is. Példaként említhetem az üvegházhatásúgáz-kvóták értékesítése során okozott világbotrányt, az árvízvédelmi ideiglenes tározók körüli méltatlan tehetetlenséget. A hulladékgazdálkodásban jó pozícióba kerültek a koordináló szervezetek, de mindemellett a hulladékok visszagyűjtésének és hasznosításának aránya töredéke volt az EU-s elvárásoknak. Ezzel szemben a pártszövetségnek az első lépése volt, hogy megismerve a terület szerteágazó, többszintű és sokszor párhuzamos döntési, egymásnak ellenérdekelt erőviszonyait, a területet alapvetően átszervezve egységes irányítás alá vonta a Vidékfejlesztési Minisztérium megalakításával.

Most nézzük az eredményeket, most csak igen vázlatosan az időkeret miatt. 2011-ben Magyarország az új tagországok közül elsőként zárta le a Natura 2000 hálózat kijelölésének folyamatát. Ugyancsak 2011-ben meghozta azt a törvényt a tisztelt Ház, amely a védettségi szint növelését írta elő az illegális külföldi földhasználattal szemben. Ez egy nagyon fontos lépése volt a földvédelemnek, a termőföld védelmének, amit az eddig regnáló kormányok elmulasztottak. Ennek keretei között a kormány határozatával 450 millió forintot biztosított az Őrségi Nemzeti Park igazgatósága számára a kétes földvásárlások orvoslására. Hozzá kell tennem azt is, hogy ezen időszak alatt a kormány benyújtotta a tisztelt Házhoz a hulladékokról szóló törvény tervezetét, amelynek a vitája még folyamatban van, s amelynek fontos célja, hogy az európai uniós normák meghatározása és megfelelése mellett átstrukturálja a hulladékgazdálkodás rendszerét; a letevés, illetve az elhelyezés mellett elsődleges és fontos fókusza lesz a hulladéktörvénynek a felhasználás és az újrahasznosítás, és csak ezután következhet a letevés.

Mindezek mellett azt kell mondanom, hogy ezen nehéz körülmények között a kormányzat irányításával a környezetvédelmi szakigazgatási szervek proaktívak voltak, ellátták a feladatukat. Különösen ki kell emelnem a kolontári katasztrófával kapcsolatos működésüket, amelynek az volt az egyik jelentősége, hogy a katasztrófavédelemmel karöltve megakadályozták, hogy nemzetközi vizeket is elérjen a szennyeződés. Mindamellett azt kell mondani, hogy ezen időszak alatt a környezetvédelmi hatóságok és a természetvédelem megőrizte a környezetvédelem értékeit, erősítette a vízgazdálkodás hatékonyságát, biztosította a lakosság egészségi állapotát közvetlenül befolyásoló környezetvédelmi követelmények megalkotását. Úgy gondolom, az elmúlt két év eredményeit tovább lehet vinni a következő két évben.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 226 2012.06.29. 2:13  1-270

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Két témát érintett Harangozó képviselő úr, ami engem szólásra késztetett. Az egyik a katasztrófavédelem átszervezése. A 2010-es tavaszi árvíz tanulságai vezettek oda, hogy a katasztrófavédelmi átszervezést meg kell lépje a mindenkori kormány, így a polgári kormány is.

(15.00)

Nevezetesen, mindenki tudta és mindenki emlékezett rá, hogy abban az időpontban egy teljesen dezorganizált, cselekvésre képtelen katasztrófavédelemmel, árvízvédelemmel álltunk szemben, illetve ez az árvízvédelem próbálta az árvizet megakadályozni, de a szakember-nélküliség annyira tetten érhető volt, hogy amikor a riasztási terveket kellett a polgármestereknek koordinálni, akkor teljes anarchiába fulladt a védelem.

Ezt nem lehetett továbbvinni, az emberek vagyona, élete és a közjó azt diktálja, hogy egy centralizált irányítású, szakmailag megalapozott árvízvédelem és katasztrófavédelem alakuljon ki. Ennek a sajnálatos példája volt maga a kolontári baleset is, ahol azonban sikerült a katasztrófavédelem segítségével a nagyobb bajt megakadályozni.

A másik dolog ez a "mit csinálunk a gazdaság frontján". Én azt látom, hogy szemben az önök állításaival, ha végignézzük az elmúlt két évet, akkor minden egyes gazdasági lépésünk, minden egyes adózási problematikánk valahol egy logikus, egy irányba mutató rendszer felé vezet. Nevezetesen afelé, hogy a fogyasztást terheljük meg adóval, és nem a munkát végző embereket a személyi jövedelemadó útján adóztatjuk.

Egy hosszú távú folyamat eredményeképpen az lesz, hogy egyre kisebb lesz az adóelkerülés, egyre biztosabb lesz az adóbevétel, és aminek következtében úgy gondolom, és úgy remélem, hogy egy megalapozott költségvetéssel tudunk minden évben számolni. Ez egy nehéz folyamat, lehet benne hiba, de a cél szerintem sokkal üdvösebb és eredményesebb, mint ahogy önök gondolják.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 258 2012.06.29. 1:25  1-270

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagy képviselő úr elmondta a mondandóm lényegét, nevezetesen hogy miután a Fidesz-KDNP azt vállalta a kormányprogramjában, hogy megvédi a nyugdíjakat, a nyugdíjak értékállóságát, ez fogalmilag kizárt volt, hogy a magánnyugdíjpénztárakhoz ne nyúljunk. Értelemszerű volt, hogy ezzel kapcsolatban lépéseket kell tenni. Azt is hozzá kell tenni, hogy a Fidesz soha nem volt magánnyugdíjpénztár-párti. Ha visszaemlékszik, 1998 és 2002 között a Fidesz már akkor azt mondta, hogy ez egy elhibázott rendszer, de még bízott abban, és nem is teljesítette azokat a törvényi előírásokat, amelyeket a Horn-kormány hagyatékul rá hagyott. Ellenben ha megnézzük az elmúlt két évet nyugdíjoldalról, igenis azt a vállalást teljesítette a Fidesz, hogy megőrizte a nyugdíjak reálértékét. Az elmúlt időszakban nem volt olyan év, hogy a korrekciót ne hajtottuk volna végre a nyugdíjasok számára. Ez egy fontos érdem, és azt is gondolom, hogy az az irány, ami szintén a költségvetési szerkezet átalakítását jelenti, hogy a nyugdíjakat a nyugdíjalapokból, a nyugdíj forrásait egy helyről teremtsük meg, azt is sikerült megteremtenünk, akkor minden rendben lesz, és ezt a következő hosszú távú, 20-30 évre is mondhatom.

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 76 2012.09.11. 10:35  41-237

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A munkahelyvédelmi akciótervben foglaltak megvalósítása érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló T/7955. számú törvényjavaslat általános vitájában a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónokaként először szeretném összefoglalni a javaslat megalkotásának indokait.

Azt nem kívánom mélyebben részletezni és bemutatni, hogy miért, csak tényként kell rögzíteni, hogy hazánk gazdasági válsága megelőzte az Európai Uniót érintő gazdasági válságot. Az ilyen gazdasági válságoknak egyik következménye, hogy a munkahelyek kerülnek veszélybe. A csökkenő kereslet, a piac beszűkülése a termelés csökkenéséhez vezet. Magyarországon ez a folyamat már 2008-ban megindult, és a munkanélküliség folyamatosan 10 százalék fölé kúszott. Ezt a jelenséget hatványozottabban tapasztalhatjuk ma már Európa többi országában is, elég, ha a spanyol 20 százalék körüli munkanélküliségi adatra pillantunk.

Ezzel szemben a munkaerőpiac magyarországi helyzete a kormány alapkérdésekben következetes gazdaságpolitikájának és szociálpolitikájának köszönhetően érzékelhetően javult az elmúlt években. 2012. május-júniusban a munkanélküliek létszáma 459 ezer volt, ami 10,5 százalékos munkanélküliségi rátát eredményezett. Az adott időszakban 3 millió 908 ezer fő volt a foglalkoztatottak száma, 76 ezer fővel többen dolgoztak, mint egy évvel korábban. Összességében 3 millió 908 ezren minősültek foglalkoztatottnak, ami 2 százalékos növekedést jelentett az előző év azonos időszakához képest. Közülük 3 millió 870 ezer fő volt a 15-64 év közötti, azaz 70 ezer fővel több, mint egy évvel korábban.

Tehát van mit megvédenünk, vannak olyan gazdasági és munkaerő-piaci folyamataink, amelyek, szemben a válsággal küszködő Európa többi részével, védhetőek és megvédendőek. Vannak eredményeink, amelyek megvédését továbbiakban is el kívánja mélyíteni az előttünk szereplő javaslat.

A javaslat négy foglalkoztatotti csoportot kíván megvédeni a szociális hozzájárulásiadó-kedvezmény alkalmazásával. Elsőként a 25 év alatti és az 55 év feletti munkavállalókat említeném, de a második és a harmadik terület, foglalkoztatotti réteg is igen fontos abból a szempontból, hogy mindegyik olyan munkavállalói réteget jelent, amelynek az elhelyezkedése a munka világában játszott szerepe, képzettsége, társadalmi helyzete folytán igencsak megnehezült. Ezért nagyon fontos kiemelni azt, hogy ez a törvényjavaslat célzottan kíván a szociális hozzájárulásiadó-kedvezmény megadásával segíteni az ezekhez a rétegekhez tartozó embereken.

A 25 év alatti és az 55 év feletti foglalkoztatott esetében a munkáltatói teher 28,5 százalék helyett 14 százalék lesz, amit bruttó 100 ezer forint bérig lehet érvényesíteni. A szakképzettséget nem igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállalók esetében ugyanez a helyzet, itt pontosan meghatározza a törvény, hogy milyen kategória, milyen foglalkoztatotti kör jogosult erre a kedvezményre, illetve milyen foglalkoztatotti kör után tudja a munkáltató ezt a kedvezményt érvényesíteni.

A tartósan álláskereső személyek után is érvényesíthető ez a kedvezmény. A foglalkoztatást megelőző kilenc hónapban legalább hat hónapig álláskeresőként nyilvántartott személy foglalkoztatása esetén a 28,5 százalék helyett nulla százalék a foglalkoztatás első két évében, majd 14 százalék a foglalkoztatás harmadik évében a hozzájárulási adó kedvezménye.

A gyermekgondozási díj és a gyermekgondozási segély, valamint a gyermeknevelési támogatás folyósítását követően foglalkoztatott munkavállalóknál érezhető a legmarkánsabban az a kedvezményrendszer, ami egyébként teljes mértékben összhangban van az eddigi családpolitikával, a családokat támogató eddigi gazdaságpolitikával és adópolitikával.

Ezeknek a kedvezményeknek a hatása igencsak reményteljes, ugyanis elsősorban azokat célozza meg, akiknek elhelyezkedése a legnehezebb, és a szűkülő piacon szereplő vállalkozásoknál dolgoznak. Így például pozitív hatása lehet a kereskedelemben dolgozók számára, a kis- és középvállalkozások esetében, és nem szabad elfelejteni, a mezőgazdaságban dolgozók esetében is, amely a vidéken dolgozó munkavállalók számát gyarapíthatja olyan területeken, olyan körzetekben, olyan régiókban, ahol a munkavállalás igencsak elnehezült, és tulajdonképpen egyetlen munkahely van, az pedig a mezőgazdaságban található.

Mindezek által közismert tény, és szakmailag nem vitatható, hogy az ilyen foglalkoztatás, ezek az adókedvezmények, ezek a járulékkedvezmények, amelyek a vállalkozásokat is érintik ebben a munkavédelmi akciótervben, minden kétséget kizáróan fehéríteni tudják a munka világának gazdaságát. Ennek igazolására, illetve ezeknek a valóságos voltára jegyezném meg, hogy az érdek-képviseleti szervek jó része egyetértett a törvényjavaslatban foglaltakkal.

Az Országos Kereskedelmi Szövetség szerint a munkahelyvédelmi akcióterv legfontosabb elemei várhatóan azokat az ágazatokat segítik leginkább, amelyek foglalkoztatási szerkezete sokszínű, például a kereskedelmet. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Parragh László elmondta, számításuk szerint a program végrehajtása éves szinten akár 0,8-1 százalékos GDP-növekedést hozhat, és 1,3-1,7 millió munkavállalót érinthet kedvezően.

(12.40)

A tervezet, mint említettem volt, legmarkánsabban a gyesről és a gyedről visszatérőkön kíván segíteni. Mindenki tudja, aki egy kicsit járatos a munka világában, aki abban él - és nemcsak járja az országot, hanem abban él -, hogy ma Magyarországon sajnos a gyermekvállalás együtt jár a munkahely elvesztésével. A tervezet a maga eszközével megpróbál ezen a nem túl biztató helyzeten segíteni.

A továbbiakban is fontos megemlíteni a kétkedők számára, hogy az Európai Bizottság foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi összetartozásért felelős biztosa, a szocialisták által delegált Andor László is azt mondta, hogy az Európai Bizottság két éve hangoztatja, hogy a munkát terhelő adókat, járulékokat kellene csökkenteni. Az, hogy erre most van egy célzott elgondolás - utalt a magyar programra -, az pozitív. Andor László elmondta, hogy az ilyen programok lehetnek kivezető utak a munkavállalók számára. Úgy gondolom, hogy az itt bemutatott és tárgyalt törvényjavaslat az akcióterv hatása, és egy ilyen kivezető út lehet az érintettek részére. Az elmondottakon túl fontosnak tartom kiemelni, hogy a kedvezmények a már munkát végzők részére is érvényesíthetők, azaz nem csak a munka világába visszatérők számára, és ez óriási előny, mert óriási többletet tud adni a tekintetben, hogy segít megtartani azokat a munkavállalókat, akik egy olyan vállalkozásnál dolgoznak, akiknek a tőkehiánya, a piaci beszűkülése miatt magának a vállalkozásnak a léte, illetve a munkaerő foglalkoztatása válik kétségessé.

Még egy fontos eleme ennek a javaslatnak, hogy segíteni próbál az ilyen vállalkozások likviditási gondjain, amikor az 500 ezer eurót meg nem haladó árbevétel esetében megengedi a pénzforgalmi elszámolás szabályainak alkalmazását. Ez azt jelenti, hogy sok esetben az áfa fizetésének, illetve az áfa esedékességének időpontja miatt átmeneti vagy tartós likviditási nehézségei támadtak ezeknek a vállalkozásoknak, és sokszor elsőként nyúltak ahhoz az eszközhöz, hogy elbocsátották munkavállalóikat, vagy más, feketefoglalkozás irányába nyomták el a tevékenységüket.

Tisztelt Ház! Az elénk terjesztett javaslat pozitív üzenet a munka világának; olyan üzenet, amit kereszténydemokrata politikusként jó szívvel tudok támogatni, ugyanis azokon kíván segíteni, akik a legvédtelenebbek közülünk, mert számukra is szól II. János Pál Laborem exercens, 1981-ben megjelent enciklikájának első mondata: "Munkát végezve kell az embernek megszereznie mindennapi kenyerét. Ugyanakkor munkájával mozdítja elő a technika s a tudományok szüntelen fejlődését, különösen pedig a társadalom, amelyben testvéreivel együtt él, erkölcsi és kulturális életének folyamatos kibontakoztatását."

Tisztelt Ház! Az elmondottak alapján összegzésképp az nyugodtan elmondható, hogy a tervezet céljai nemesek, eszközei az ország lehetőségeihez képest megfelelőek, az érintett érdek-képviseleti szervek, maga az EU-biztos is támogatja, üdvözli az előterjesztés célját, ezért a Kereszténydemokrata Néppárt részéről elfogadásra és megvitatásra ajánlom.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 72 2012.09.24. 1:52  71-76

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt két év reformfolyamata Európa élvonalába emelte a központi kormányzati rendszer döntéshozatali hatékonyságát. E folyamat nélkül nem lehetett volna megvalósítani például az oktatási, egészségügyi, önkormányzati, közigazgatási és igazságszolgáltatási változásokat. A Magyary Zoltán közigazgatás-fejlesztési program a kormány által elindított közigazgatási reform egyik fontos pillére.

Az elmúlt két évben a központi közigazgatás szervezetén jelentős egyszerűsítés ment végbe. Kiemelten fontos volt az állampolgári aktivitás növelése, egyszerűbb lett az ügyintézés, és átláthatóbbak lettek a feladatok. Az igazságszolgáltatási reform keretében alkotott alapvető új kódexekben, mint a már az Országgyűlés előtt lévő új polgári törvénykönyvben és a 2013 júliusában életbe lépő új büntető törvénykönyvben is visszaköszönnek a közigazgatás-fejlesztésben is kiemelt értékek: a korrupció elleni harc és az állami vagyonnal való felelős gazdálkodás elvárása.

(15.00)

A programot nemzetközi elismertség is övezi. A Magyary-program lehet az első magyar közigazgatási reform, amelyet az OECD is szabadalmaztathat. Tehát úgy hazai, mint nemzetközi sikertörténetről is beszélhetünk. Azonban találhatók a közigazgatási reformban olyan korábban kitűzött célok, ahol az átalakítások még folyamatban vannak.

Kérdezem az államtitkár urat, a közigazgatási reform eddigi reformjában milyen intézkedések, eredmények születtek, a Magyary-program mely beavatkozási területeken jelöl ki további szükséges intézkedéseket.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 76 2012.09.24. 0:24  71-76

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Örömmel hallottam, hogy a jövendőbeli elképzelések is szolgálják azt az alapvető célját a Magyary-tervnek, hogy rugalmassá tegye a közigazgatás gyakorlatát, az élethez igazítsa, és ezáltal az állampolgárok mindennapjait is könnyebbé tegye.

Erre figyelemmel elfogadom az államtitkár úr válaszát. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 54 2012.09.25. 2:14  21-131

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én csak azt szeretném elmondani, hogy valóban fejezzük be azt a kérdést ennél a napirendi pontnál, hogy a bírói függetlenség hogyan alakul, létezik-e vagy nem, mert az ellenzéki képviselők minél jobban próbálják ezt a kérdést kifejteni, annál jobban belegabalyodnak, mint kiscica abba a bizonyos gombolyagba.

Lamperth képviselő asszony, amikor elmondta, hogy ő most kapott olyan ítéletet a fideszes városvezetés idején is a kaposvári városi bíróságon, ami számára kedvező, ebből le lehet azt a következtetést vonni, hogy amikor szocialista vezetés volt Kaposváron, akkor nem születhetett volna ilyen ítélet fideszesek javára. De gondolom, ezt nem így gondolta. De ha ebbe az irányba viszi el a dolgot, az is megmutatja, hogy mennyire lehetetlen állapot, ha a bírói függetlenséget tesszük ennek a napirendi pontnak a tárgyává.

A másik kérdésben Schiffer képviselő úrnak is volt egy félmondata, amikor azt mondta, hogy nemcsak a bírák függetlenségét kell figyelni, hanem azokét is, akik az ügyeket szignálják. Ebből következik az a gondolat, hogy nyilvánvalóan azért fontos, hogy független legyen az, aki szignálja, mert vannak olyan bírók, akikre nem lehet bizonyos ügyeket szignálni, mert azok nem függetlenek. Ebből következik, hogy ön is belegabalyodik ebbe a kérdésbe, hogy független vagy nem független valaki. Ezért inkább azt javaslom, hogy térjünk vissza a napirendi pont tárgyalására, hogy ez a 65 éves életkor mennyiben teljesíti azokat a követelményeket, amelyeket az Alkotmánybíróság előírt, illetve kifejtett a határozatában.

Én is azt kell mondjam, hogy a 70 évnek sem voltak meg azok az elvi alapjai és okai, amelyek alapján bátran lehetett volna mondani, hogy az egy nagyon jó korhatár. Hozzá kell tennem, tekintettel arra, hogy a bírók egy része nyugdíjasként is bíráskodik, ez is inkább veszélyezteti a bírói függetlenséget. Gondoljunk csak arra, hogy ha egy nyugállományban lévő bírónak egy nyugdíjas ügyében, állam kontra ügyfél, kell ítélkeznie, hogyan lesz ő független ebben a kérdésben. (Az elnök többször csenget.)

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
224 162 2012.10.02. 12:00  149-169

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A napirenden lévő javaslat egy jól bevált törvény, a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény módosítását tartalmazza. A módosítást alapvetően az indokolja, hogy a törvény hatálybalépése óta rengeteg gyakorlati tapasztalat gyűlt össze, amelyek segítségével a törvényjavaslat előkészítői azt célozták meg, hogy a kisajátítási eljárást hatékonyabbá, ügyfélbarátabbá tegyék. Ez a szándék szervesen illeszkedik a közigazgatás átalakításának munkálataihoz, a Magyary Zoltán jogász és közigazgatási professzorról elnevezett program céljaihoz és kereteihez, amely program, mint tudjuk, az OECD által is elismert közigazgatási sztenderdnek, talán nem kis büszkeséggel mondhatóan szabványnak is tekinthető.

A javaslat fontos társadalmi igényt és közérdeket elégít ki, amikor a tervezett szabályozással a kisajátítási eljárások gyorsítását, egyszerűsítését, olcsóbb lefolytathatóságát kívánja elősegíteni. Fontosnak tartom kiemelni, hogy a javaslat ezeken a célokon túl több fontos új elemmel is bővül, amelyek közül ki kell emelnem azt, hogy a kisajátítási eljárás közérdekű céljai közé emeli a környezetvédelmet, s ezzel összhangban újragondolja azokat a kereteket, amelyek megléte esetén a kisajátítás célját az eljáró hatóság - a törvény rendelkezéseire hivatkozva - létezőnek, meglevőnek tekinti, amely esetekben a közérdekű cél megvalósítása során lehet a kisajátítás eszközével mint kivételes tulajdonszerzési jogcímmel élni.

Itt kell kitérnem arra, annak ellenére, hogy a gyorsítás és a hatékonyság növelése a törvényjavaslat célja, nem tekint el attól az alkotmányos követeléstől, hogy ez egy kivételes tulajdonszerzési jogcím, amelynek az alkalmazását meg kell hogy előzze az adásvételi szerződésre, a kölcsönös megegyezésre való törekvés, azaz a célt, amit a kisajátítással kívánnak szolgálni, a felek megegyezése alapján lehet gyorsabban és hatékonyabban elérni.

Fontosnak tartom azt is, hogy a területrendezési és településrendezési célok mellé kiemelten kezelendőnek tekinti a javaslat a kötelező állami, illetve kötelező önkormányzati feladathoz kapcsolódó oktatási, egészségügyi, szociális, valamint kommunális hulladékkezelő létesítmény elhelyezését. Ez utóbbi - figyelemmel a közoktatás átalakítására, a hulladékgazdálkodás modernebb, megváltozott irányaira - teszi indokolttá a feltételek ilyetén módon történő kiegészítését. Ebből az is következik, hogy amikor megváltozik a hulladékgazdálkodás iránya, azaz a lerakás helyett a feldolgozás, az újrafeldolgozás felé fordulunk, akkor - ahogy a törvény tartalmazza - a későbbiekben fontos az, hogy kisajátítható legyen az a terület, amelynek rekultiválása az elhagyott, remélem kisebb számban keletkező kommunális hulladékkezelő létesítményeket szünteti meg.

A másik kiemelten kezelendő terület a természetvédelmi blokkon belül a Natura 2000-es területek védelmét célozza meg. Itt létezőnek tekinthető a közérdekű cél, a kisajátítás célja, ha a Natura 2000-es területen oly mértékig össze nem egyeztethető a tevékenység, amely a kisajátítás hiányában a védett természeti érték elpusztulását eredményezi. Hasonló elvek szerint célozza meg védeni a természetvédelmi területeket a Natura 2000-es program keretei között akkor, ha a törvény rendelkezései értelmében a védettségi szintek helyreállítása válik szükségessé. Úgy gondolom, hogy az a fajta fokozott védelem, ami a kisajátítási törvényjavaslatban megjelenik, jelent egyfajta fenyegetettséget is a Natura 2000-es területeken gazdálkodók részére, amely mintegy ultima ratióként azt is megmondhatja, hogy véget lehet vetni a Natura 2000-et veszélyeztető magatartás-sorozatnak egy kisajátítási folyamat érvényesítésével, illetőleg a tulajdon jog szerinti, alkotmány szerinti megvonásával.

(19.20)

A környezetvédelem mint új cél esetében a következő körülmények esetében lehet kisajátítást kezdeményezni: az egyik az, hogy ha olyan terület áll rendelkezésre, illetve olyan területen kell a kisajátítási eljárást lefolytatni, amelyen az ingatlan-nyilvántartásban feljegyzett tartós környezeti károsodás van bejegyezve, illetőleg, ha hulladékkezelő létesítmény elhelyezése szükséges, illetőleg az ilyen létesítmény rekultivációja válik szükségessé. A fenntartható fejlődés bizottságának ülésén ennek a kérdésnek a megítélésében volt némi dilemma, de utána azért megegyeztünk abban, hogy a rendelkezés célja érthető és világos.

Ez nem azt jelenti, hogy állam vagy önkormányzat szerzi meg ezeket a területeket, és az állam vagy az önkormányzat vállalja ezzel át magára a rekultivációs feladatokat, illetőleg a környezetkárosodás felszámolásával kapcsolatos feladatokat. Ugyanis a törvényjavaslat érintetlenül hagyta az 1. § (2) bekezdését, amely alapján a kisajátítás egyik kérelmezője, kezdeményezője lehet az a nem önkormányzati, nem állami szerv, amely egyébként hatósági rendelkezés vagy egyéb jogszabály alapján az adott tevékenységre, amit a kisajátítás tud szolgálni, jogosult, illetve kötelezett. Magyarul ez azt jelenti, hogy ha egy gazdálkodó szervezet egy általa tartós környezetkárosodással sújtott területet úgy tud hosszabb távon kezelni hatékonyan és a környezetvédelmi célokat elérni, hogy azt kisajátítja, és nem tud megegyezni előtte az ingatlan tulajdonosával, akkor ezt a kisajátítási eljárás során megteheti, ezáltal biztosítottabb, védettebb lesz az a terület, amelyen ezeket a helyreállítási munkálatokat, illetve a kárenyhítési, illetve környezetkárosodási munkálatokat el tudja végezni.

A javaslat eljárási része nemcsak a közérdekű beruházások megvalósítása céljából történő kisajátítási eljárást indító államra vagy önkormányzatokra, illetve a harmadik személyekre koncentrál, hanem szükséges elvárásokat fogalmaz meg az ügyfél, a tulajdonos és egyéb jogosultak védelme érdekében. Mindezt teszi úgy, hogy eljárásjogi technikákkal gyorsítja az eljárást, ezáltal leszűkíti az adott ingatlan tulajdonosának a bizonytalansági érzetét, azt az időtartamot, amely alatt úgy gondolja, hogy a kisajátítási eljárásra figyelemmel nem tud kellő módon rendelkezni az ingatlanával, illetőleg későn, vagy ismeretlen feltételek mellett fog a jogosan megítélt kártalanításhoz hozzájutni.

Az előttem szólók is említették, hogy fontos eleme, hogy a beépítésre nem szánt területen nem érvényesül a legkisebb teleknagyság követelménye és az emiatti kényszerkisajátítási procedúra. Ennek az a fontos előnye, hogy főleg a nyomvonalas területeken, a nyomvonalas beruházások esetén a visszamaradt területeknél tulajdonképpen az eredeti funkcióra tudja használni az ingatlan tulajdonosa az adott területet, és ez esetben szükségtelen, okszerűtlen, célszerűtlen az ingatlan teljes kisajátítása. Természetesen a törvény arra lehetőséget ad, hogy a felek ebben másképp egyezzenek meg.

Nagyon fontos elemének tartom a javaslatnak, hogy az ingatlanon fennálló zálogjog, végrehajtási jog és egyéb közérdekű használati jogok sorsának rendezését világosan és egyértelműen szabályozza, ezzel is mintegy zsinórmértéket ad az eljárási rendben a felek részére, gyorsítva ezzel a kisajátítási eljárások menetét.

Fontos elemnek tartom azt is, hogy a kisajátítási kérelem tekintetében a javaslat formanyomtatványt vezet be. E tekintetben én nyújtottam be egy módosító javaslatot, amelynek az a lényege, hogy a jelenlegi javaslat ingatlanonként kéri a formanyomtatvány benyújtását. Én úgy gondolom, hogy például a nyomvonalas jellegű létesítményeknél ez kezelhetetlen adminisztrációt jelent a kisajátítást kérőnek, inkább a kormánynak kellene egy rugalmasabb jellegű nyomtatványrendszert kialakítania, mert mondjuk, egy autópálya építésénél ha felvetődik a kisajátítás kérdése, akkor ott jó pár ezer ingatlant kell benyújtani formanyomtatványként, ami szerintem nem praktikus, és növeli a költségeket, a kisajátítás költségeit.

Úgy gondolom, hogy mindezek a problémák, amelyeket egyébként fel lehet majd javítani, illetve meg lehet majd oldani módosító javaslatokkal, ezzel együtt azt lehet mondani, hogy ez a törvény tekintettel van egészen magasabb szintű elvekre, nevezetesen az alaptörvényben meghatározott fokozottabb felelősségre, amely a környezet védelmével kapcsolatban, illetve a jövő nemzedékének életterét biztosítandó, egy alkotmányos elvként jelentkezik, azaz, hogy a környezetünket, az élhető környezetünket, a biodiverzitást is tudjuk ezáltal a törvénnyel védeni, pontosan azért, mert kiemelt szerepet kapott a törvényjavaslatban a környezetvédelem, amelyre felelősséggel kell gondolnunk minden egyes jogszabály-alkotási aktusnál, és nagyon fontos részének tartom azt, hogy ez a javaslat kellő módon, kellő súllyal kezelte ezt a problémát.

Mindezek alapján én úgy gondolom, hogy a törvény általános vitára alkalmas, mindenféleképpen a Kereszténydemokrata Néppárt részéről támogatandó, és kérem képviselőtársaimat, hogy javító szándékú módosító javaslataikkal szolgálják, hogy minél jobb kisajátítási törvénnyel tudjunk dolgozni a jövőben.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
228 134 2012.10.10. 1:50  57-183

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szabó Timea képviselő asszonyt szeretném egy kicsit nem helyreigazítani, hanem kijavítani, amit mondott. Teleki Pál a numerus claususról szóló törvényt (Szabó Timea: Igen, rosszul mondtam, elnézést.) soha nem szavazta meg, sőt azt a törvényt az akkori magyar kormány egyik tagja sem szavazta meg, hanem az Országgyűlés. Úgyhogy a Telekivel kapcsolatos dolgokat árnyaltabban kell kezelni, bár egyetértve abban, hogy érdemes végigvenni minden egyes életutat, megvizsgálni tárgyszerűen, nem visszavetítve a mai ideáinkat az akkori kor színvonalához és elvárásaihoz, mert ha így nézzük, akkor például Jászi Oszkárra is rá lehet majd sütni az antiszemita jelleget, mert olyan kitételei voltak és olyan mondandói voltak. (Dr. Schiffer András: Így van!)

Tehát ez egy sokkal összetettebb dolog. Most nem erről vitatkozunk, szerintem nem egy ilyen történelmi tablót kell nekünk itt elmondani, hanem azt, hogy valóban voltak barna és vörös diktatúrát kiszolgáló, támogató emberek, akiknek a nevét, utcanévként nem ildomos és nem illő a mai XXI. századi demokráciában példaként állítani, még akkor sem, ha az adott utcában lakók nem tudják, hogy ki volt az a Sziklai Sándor, nem tudják, hogy ki az a Szamuely Tibor, és így tovább, el lehet mondani.

Azt mondom, hogy itt, ezekben a rövid kétperces dolgokban és ennek a vitájánál azért próbáljunk, ha csak lehet, a történeti hűséghez igazodva véleményt formálni, illetőleg példákat állítani vagy ellenpéldákat mondani az adott történelmi személyiségekről vagy a történelemben részt vevő személyiségekről.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 275 2012.10.29. 8:43  240-284

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Megmondom őszintén, ehhez a napirendi ponthoz nem szívesen szólok hozzá, némi okom van rá, de annyi badarságot hallottam az ellenkező oldalról, az ellenfél oldaláról, amit kénytelen vagyok helyre tenni. (Babák Mihály: Varju!)

Erről a törvényjavaslatról mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy államosítani kíván, viszont bevezet egy olyan jogintézményt, az elővásárlás jogintézményét, amely egy váratlan, nem baráti esetben azt tudja rendezni, hogy az állam be tud lépni egy nem kedvező részvényértékesítési vagy gáztároló-értékesítési folyamatba. Azt hiszem, ez számunkra is fontos, hogy biztonságban tudjuk azokat a készleteinket, azokat az eszközöket, amelyekkel a lakosság ellátását hosszú távon tudjuk biztosítani.

Ennek érdekében hadd mondjam el az elővásárlási jog tartalmát. Az elővásárlási jog nem azt jelenti, hogy az állam odamegy, és konfiskál, azaz államosít, hanem ahhoz kell egy komoly szerződéses ajánlat az adott dolog megvásárlására egy vevő részéről. Amennyiben ilyen ajánlat nincsen, akkor fel sem merülhet az elővásárlási jog gyakorlása.

A másik része a dolognak, hogy még ha van egy komoly ajánlat, akkor sem kötelező élni az elővásárlási joggal. A törvény nem tartalmaz ilyesmit, hogy kötelezően kell élni az elővásárlási joggal, ha egyébként a törvényben megfogalmazott vagy megjelölt eszközökre beérkezik az adott tulajdonoshoz egy komoly vételi ajánlat. Olyankor az államnak erre kellő időtartama van - azt hiszem, 120 nap a törvényjavaslat értelmében -, mérlegelési joga van, hogy vajon élni kíván-e ezzel az elővásárlási jogával vagy nem kíván élni. Nyilvánvalóan ebben komoly állambiztonsági, ellátásbiztonsági kérdések vetődnek fel, hogy az adott társadalmi, gazdasági körülményeket figyelembe véve érdemes-e élni az elővásárlási joggal vagy nem. Vagy ahogy mondja Kovács képviselő úr is, az az új vevő, aki az adott dolog megvásárlójaként jelentkezik, egyébként nem veszélyezteti azokat a folyamatokat, amelyek a szénhidrogén-készletezési törvényben benne vannak vagy a kőolaj-készletezési törvényben is benne vannak.

Hadd világítsam meg, hogy mi a különbség a kettő között, a földgáz-készletezési kérdések és a kőolaj-készletezési kérdések között. A kőolaj esetében a kőolaj- és a készletezett szénhidrogéntermékek a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség birtokában és tulajdonában vannak. Ezt a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetséget a magyar állam képviselője, a miniszter a törvény erejénél fogva irányíthatja, ő dönt arról, hogy mikor értékesítik ezeket a készleteket, mikor cserélik le ezeket a készleteket és mikor nem.

Egészen más a helyzet a földgázkészletezéssel kapcsolatban, ugyanis a szocialisták, amikor ezt a döntést hozták annak idején, hogy a földgáz szempontjából is kell készletezést hozni, akkor természetesen - bár dübörgött a gazdaság - pénzük nem volt rá, ezért rábízták úgymond a piacra ennek a kialakítását, és ebből következően jelen pillanatban a tárolási engedélyes MMBF Földgáztároló Zrt. tulajdonosa a földgáztárolónak. A benne levő földgáznak különböző tulajdonosai vannak: egyik részében az MMBF maga, a másik részében, a kereskedelmi részében az, aki a kereskedelmi tevékenységet folytatja.

Ezért indokolt ilyen szempontból egyfajta blokkolást, egyfajta védelmet biztosítani azoknak az eszközöknek a felvásárlása ellenében, amiket a törvény felsorol.

(19.30)

De hozzá kell tenni még egy dolgot. A szocialista képviselőtársak és a távozott LMP-s képviselőtársam is szándékosan - jó megítéléssel vagy jó megközelítéssel talán a tudatlanság vagy a véletlenszerűség miatt - keverik a földgáztárolóra vonatkozó elővásárlási jogot, és ezt automatikusan kiterjesztik a benne lévő gázkészlet elővásárlási jogára is. A törvény a benne lévő gázkészlet elővásárlási jogáról nem rendelkezik. Arra a műszaki objektumra, műszaki, gazdasági egységre, amit földgáztározónak nevezünk, gondolja, hogy a törvény erejénél fogva elővásárlási jogot biztosít. Megjegyzem, az ilyen módon történő elővásárlási jog biztosítása akár az állam, akár magánszemélyek vagy társaságok részére nem idegen a magyar joggyakorlattól, tulajdonképpen a Ptk.-ban is a társtulajdonos elővásárlását is törvény erejénél fogva lehet gyakorolni.

Úgy gondolom, ha ezeket a dogmatikai alapvetéseket tisztába tesszük, akkor tényleg csak az a kérdés merül fel, hogy a saját biztonságunk érdekében indokolt-e ilyen védelmet beépíteni a földgáztárolási törvénybe vagy nem indokolt. Erről lehet vitatkozni meg arról is - ezt hozzá kell tennem, mert kibújik belőlem a jogász -, hogy a javaslat azért némely esetekben javításra szorul az elővásárlási jog terjedelmét illetően, illetve a tekintetben, hogy a cserét be kell-e venni az elővásárlási jog tárgyai vagy módszerei közé. De azt hiszem, a kormányzatban és az előterjesztőben erre vonatkozóan megvan a szándék, hogy a jobbító módosító javaslatokat, amelyek polgári jogi és dogmatikai szempontból jobban rendbe teszik ezt a javaslatot, befogadják.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Egyébként magát az alapvető célt, hogy a jövőnket illetően biztonságban legyünk bizonyos tranzakciókkal szemben, támogatni lehet. Azt azért hozzá kell tennem, Varju képviselő úr említette, hogy akkor is milyen ragyogóan működött a gázellátás, a földgázellátás, amikor nehézségek voltak az orosz-ukrán viszonylatban. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy akkor nem ebből a tárolóból történt a gázellátás biztosítása. Azt azért ne feledjük el, hogy jelentős mennyiségű és jelentős kapacitással rendelkező kereskedelmi földgáztárolóink vannak, és ez a fajta biztonsági földgáztároló tulajdonképpen a legvégső megoldás lehet egy krízishelyzet kezelésében, viszont ez adott esetben stratégiai potenciált tud felmutatni a különböző zsaroló álláspontokkal szemben.

Ennek tükrében a KDNP részéről nem látom akadályát, hogy erről a törvényről érdemben vitatkozzunk az általános vita során. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
232 436 2012.10.30. 10:43  395-489

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Néha olyan érzésem van, hogy 2010-ben az emberek megelégelték azt a jólétet, amit a szocialisták teremtettek, és inkább rosszabbat választottak. Olyan szépen beszélnek az elmúlt nyolc évről a szocialista barátaink, és olyan kiváló gazdaságpolitikát folytattak, hogy egyáltalán nem is értem, hogy miért volt szükség az ő leváltásukra és helyette egy Fidesz-KDNP-pártszövetség által vezetett kormány megalakítására.

Mindenesetre ennyi kitérő után hadd beszéljek az előttünk lévő T/8750. számú törvényjavaslatról, amely törvényjavaslat igen fontos üzenetet hordoz. Szemben az eddig elhangzottakkal, azt tudom mondani a törvényjavaslatot átolvasva, hogy ez a fontos üzenet nem más, mint hogy a megújuló magyar adórendszer elindult a stabilitás útján. Mondom ezt azért is, mert a főbb adónemek, a leginkább fontos adókulcsok területén az előterjesztett törvényjavaslat nem tartalmaz változást - ez egy fontos értéke ennek a javaslatnak. Fontos érték az is, hogy a megfogalmazott javaslatok törekszenek az adózókat érintő eljárási, technikai kérdések egyszerűsítésére, az adóhatóságnak és az adózóknak is könnyebb ügyintézésre adnak lehetőséget.

A Fidesz-KDNP-pártszövetség a javaslattal konzekvensen szolgálja azt a gazdaságpolitikát, amely reményeink szerint kivezeti Magyarország gazdaságát abból a szakadékból, amibe a 2010 előtti kormányok vezették. Célunk az, hogy a magyar társadalom, de egyébként minden modern társadalom gerincét alkotó középosztály stabilan bízzon az adórendszerben; bízzon abban, hogy az adózás szolgálja a munkavállalási kedv megerősödését, a demográfiai krízishelyzet orvoslását. E szándékokat, irányokat szolgálja, hogy 2013. január 1-jétől csökken a magyar középosztály adóterhelése. A félszuperbruttó teljes kivezetésével 2013-től egy egyszerű és arányos adókulcs működik majd Magyarországon, ami csaknem egymillió embert érint, 4 százalékkal csökken a középosztály adóterhe.

Hozzá kell tennem, hogy amikor olvasom az ellenzéknek a többkulcsos adórendszerre visszakacsintó úgynevezett gazdasági programjait, azt nem értem, hogy ez a többkulcsos adórendszer miképpen kezelné azokat a kedvezményeket - gondolok itt a családi kedvezményekre -, miképpen kezelné azt a helyzetet, ha egy házaspár egyik tagja átlagon felül keres, a másik pedagógus vagy egészségügyben dolgozó, és nevelnek három gyereket. Ezektől a dolgozó emberektől miképpen akarnak elvenni havi 25 ezer forintot átlagban?

(23.30)

De nem most kell választ adni erre önöknek, s remélem, hogy később az adórendszert sem tudják bevezetni, és képtelenek lesznek ilyen adórendszert visszahozni, amely munkaellenes, vállalkozásellenes és gyermekellenes volt az elmúlt nyolc évben.

Ettől függetlenül a Fidesz-KDNP programja és adópolitikája a középosztály megerősítésén túl támogatja a magyar munkavállalást. A korábban elfogadott munkahelyvédelmi akciótervben foglalt intézkedéseknek köszönhetően jelentősen csökken majd a kis- és középvállalkozások adóterhelése is. Az adórendszer és a kapcsolódó járulékrendszer elősegíti a pályakezdő, az alacsony szakképzettséggel rendelkező, a gyermeknevelésből visszatérő, valamint az 55 év feletti munkavállalók munkavállalását is. Ők a magyar munka világának legkiszolgáltatottabbjai, akiknek fokozott szociális indíttatású védelmét is magunkénak éreztük, amikor a munkahelyvédelmi törvényeket elfogadtuk.

Az előterjesztett adótörvények több olyan intézkedést is tartalmaznak, amelyek egyszerűsítést jelentenek. Ilyen az illetékfizetés tervezett új rendje, az örökösödési illeték esetében az eddigi 18 helyett a két kulcs alkalmazása. A fiatalok lakásszerzési illetéke is jelentősen csökken. A 15 millió forintnál kisebb értékű lakásoknál az első lakóingatlant vásárló állampolgárok a 4 százalékos illetéknek csak a felét kell hogy befizessék. Fontos munkát támogató eszköz az, hogy a munkahelyi étkeztetés kiemelt támogatást kapjon, ezért 2013-tól a munkáltató abban az esetben is biztosíthatja az utalvány formájában a munkahelyi étkeztetést, ha a munkahelyi étkezőhely külső személyek számára is nyitva áll. Hozzá kell tennem, az ilyen külső személyek számára is lehet kedvezményes adózással biztosítani a munkahelyi étkeztetést.

Nagyon fontos és ritkán beszélünk róla, de az szja végre tisztázza a biztosítások rendszerét abból a szempontból, hogy az üzleti tartalom határozza meg az adómentesség jogszerű alkalmazását és nem a biztosítás elnevezése. Lényeges, hogy a kockázati biztosításnak nem minősülő biztosítások díja, ha azt a biztosított helyett más fizeti, nem adómentes, hanem a kifizetőt terheli. Megjegyzem, hogy ez a szándék több éve, talán évtizede is az adórendszer része volt, de világos elhatárolások hiányában akadályozta az egységes jogalkalmazást. Megjegyzem, hogy ez összhangban van az utóbbi időben kialakuló és megkötött biztosítások profiltisztulásával is, amely szerintem pozitív üzenet a biztosítások és a pénzvilág számára.

A jövedéki törvényben a megcélzott technikai jellegű módosításokon túl a mezőgazdaságból élők régi óhaját kívánja teljesíteni a pártszövetség. Nevezetesen lehetővé teszi a saját gazdaságban termelt tiszta növényi olajnak a saját gazdaságban történő felhasználását. Ez azért nem okozhat jövedékiadó-kiesést, mert a szénhidrogén alapú üzemanyag gazdasági célú felhasználása esetén 90 liter/hektár mértékig az adó eddig is visszaigényelhető volt és az is marad.

Nem térnék ki idő hiányában sem az adózás rendjét szabályozó törvény módosító javaslataira, ugyanis általánosságban azt lehet elmondani, hogy ezek könnyítést, a szakszerűbb ügyintézést szolgáló módosítások. Ez az a törvény, amely mindig tud újat adni a jogalkotó számára, minden évben indokolt a módosítása, és ahogy végignéztem a szakmai gyakorlatom során, ez a módosítási irány - az adózás rendjéről szóló törvényről beszélek most -, tulajdonképpen mindig pozitív tartalmat hozott a jogbiztonság és az alkalmazhatóság, az igények és érdekek érvényesítése szempontjából. Nagyon bízom benne, hogy az ebben a törvényben megfogalmazott módosítások, hasonlóan a korábbiakhoz, ugyanezt az eredményt fogják szolgálni, már csak azért is, mert amiket úgy nagyjából el lehet mondani, mindegyik könnyít, egyszerűsít, és a szakmai tapasztalatokat és egyszerűsítéseket próbálja és kísérli meg áttenni a gyakorlatba.

Fontosnak tartom, hogy az életszerűbb és a modern gazdálkodással összefüggésben a törvényjavaslat tartalmaz egyszerűsítéseket az elektronikus számla alkalmazásával kapcsolatban. Eddig olyan szigorú és életszerűtlen szabályozások voltak, főleg a tárgyi feltételek biztosítása tekintetében, amelyek akadályozták ennek a számlamódnak az alkalmazását, amelyek egyébként környezetvédelmi szempontból sem mindegy, hogy miképpen használjuk fel ezt a lehetőséget. Még egy kritikát hadd fogalmazzak meg a törvényjavaslattal kapcsolatban, ez pedig az, hogy fenntarthatósági szempontból kritikusnak tartom a gépjárművek regisztrációs adójában egységes kulcs alkalmazását az úgynevezett hibrid gépjárművek esetében. Erre nézve a fenntartható fejlődés bizottsága ülésén a kormánypárti képviselők javasolták és felvetették, hogy az adó mértéke a hibrid gépjármű károsanyag-kibocsátásához igazodjon, ami megelőzné a jelenleg tapasztalható visszaéléseket.

Tisztelt Ház! Összegezve azt mondhatom, hogy a javaslat nem túlterjeszkedően, a napi gyakorlat ismeretén alapuló szabályozásra tesz kísérletet, nem tér el a biztató eredményeket is eredményező gazdaságpolitika támogatásáról. Mert sikereink vannak. Gondolok itt a foglalkoztatás növekedésére, ha kis mértékben is, de a kedvező demográfiai adatokra, a devizahitelesek megsegítésére, és nem utolsósorban arra, hogy erősödik a gazdaság kifehéredése, amelyek összegezve erősítik az állam fizetőképességét és gazdasági stabilitását. Mindezek alapján kérem, hogy képviselőtársaim a törvényjavaslat elfogadását támogassák.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
235 244 2012.11.07. 18:09  229-267

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Juhász Elnök Úr! Tisztelt Ház! A rendszerváltó országok közül a legkorábban létrejött Gazdasági Versenyhivatal 2011. évi tevékenységéről szóló beszámoló egy, a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény következetes betartását szolgáló hivatal munkáját mutatja be.

A GVH azért dolgozik, hogy a piacok jól, vagyis versenyző módon és a fogyasztók hasznára működjenek. A Gazdasági Versenyhivatal ennek biztosítására versenyfelügyeleti eljárásokat folytat, megvizsgálja, hogy a konkrét esetekben történt-e versenyjogsértés, tisztességtelenül befolyásolták-e az üzletfelek döntését, alkalmaztak-e fogyasztókkal szemben tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot.

(19.20)

Vizsgálja azt is, hogy egy különlegesen jó piaci helyzetben lévő cég visszaélt-e az erőfölényével, és így megpróbálta-e kiszorítani versenytársait, illetve a vállalkozások versenykorlátozó megállapodást kötöttek-e, kartelleztek-e, például megállapodtak-e a versenytárs cégek az általuk alkalmazandó üzleti feltételekről, felosztották-e a piacot, közösen határozták-e meg az árat, illetve egy különlegesen jó piaci helyzetben lévő cég visszaélt-e az erőfölényével, s így megpróbálta-e visszaszorítani, kiszorítani versenytársait. Továbbá összefonódásokat engedélyez vagy utasít el, amelynek során vizsgálja az előző magatartások, tehát a kartellezés, a piacról történő kiszorítás és az üzletfeltételek egyeztetésének a veszélyét. De legfőképpen, ami a létezésének alapja s lényege, hogy a versenypártolás érdekében jár el. A verseny érdekében ezért megpróbálja befolyásolni más állami szervek döntéseit, például a törvénytervezet előkészítésében is részt vesz, ha erre van lehetősége, valamint fejleszti a versenykultúrát. Ez az a feladatkör, amiben a Magyar Gazdasági Versenyhivatal 2011-ben is és az előző években is, el kell mondanom, hogy jó teljesítményt nyújtott. Ezen túl a versennyel és a versenypolitikával kapcsolatos információkat megosztja a közvéleménnyel, a vállalkozásokkal, támogatja a verseny közgazdasági és jogi kérdéseivel foglalkozó szakmai közéletet.

A beszámoló, ami előttünk van, bemutatja azt a jogszabályi hátteret, amely alapvetően meghatározza a hivatal munkáját. Fontosnak tartom kiemelni, hogy az ügyek számának alakulásánál figyelembe kell venni azt a tényt, hogy 2011-ben a hivatal megújította a panaszkezelési rendszerét. Az új szűrőrendszer, kiindulva abból, hogy a hivatal akkor jár el, ha a konkrét bejelentés tartalma a közérdek sérelmére utal, csak azt a bejelentést továbbítja a hivatal ügykezelésre, amely jogszabály alapján a hivatal hatáskörébe tartozik. Ez a rendszer kíméli a hivatal erőforrásait, és feltételezem, sőt biztos vagyok benne, hogy a panaszt benyújtókat tájékoztatja ügyük elintézésének fórumáról is.

A beszámoló szerint az éves munka hangsúlyos részét képezte továbbra is a kartellekkel szembeni fellépés, a fogyasztók fokozottabb védelme, a "magyar termék" jelzéssel hirdetők fokozottabb ellenőrzése. Nagyon fontos kiemelnem azt, kitér a beszámoló arra, hogy a hivatal működését meghatározta a gazdasági válság miatt a gazdasági életben bekövetkezett változások sora, gondolok itt a gazdasági teljesítmény visszaesésére. A beszámoló állításai összességükben következetesek, a jogi és a gazdasági környezethez illeszkedőek, következtetéseiben alig van vitatható elem.

Mint ahogyan említettem, a kartellezés visszaszorítása továbbra is a hivatal egyik prioritása volt. A megindított 14 eljárásban 6 döntés született, amelyből két esetben marasztaló határozatot hozott a hivatal. Az informátori díj, amely a kiszabott bírság 1 százaléka lehet, annak alkalmazásával kapcsolatban fontos és az intézmény indokoltságát is jelentő adatot tartalmaz a jelentés, nevezetesen, hogy az informátori megkeresések érzékelhető része, 40 százaléka utalt a kartellezésre. Az más kérdés, hogy ennek a bizonyítása és marasztalása nem minden esetben következhet be, mert ennek is megvannak a bizonyítási korlátai, de érzékelhető, hogy ez az intézmény igenis életképes Magyarországon is, talán legalább olyan szinten, mint ahogy más fejlettebb országokban alkalmazzák.

Az ágazati összefoglaló bemutatja, hogy a gyógyszertári fúziókra vonatkozó szabályozás megváltozásának következményeként a közforgalmú gyógyszertárak száma országosan negyvennel csökkent. Ez az adat azt mutatja, hogy a gyógyszer-kereskedelem területén országos szinten a verseny nem csökkent, de jó lett volna egy olyan vizsgálati eredményt is látni, amely a helyi piaci helyzetet, a lokális regionális piaci helyzetet is bemutatja. Tudom, hogy erre a vizsgálatra nincs meg a kapacitás, de talán jövőre, így legkésőbb a türelmi idő végéig vagy azt követően 2017. január 1-jével, más érintett szervekkel együttműködve lehetne erről részletesebb képet kapni, jobban bemutatva a gyógyszer-kereskedelmi terület piaci állapotát, legalább olyan részletességgel, mint ahogyan a lakás-takarékpénztárak helyzetét a most tárgyalt jelentés tartalmazza.

A fogyasztóvédelem állapotát bemutató rész fontos megállapítást tartalmaz a jogalkotók számára. Megállapítja, hogy a jogszabályi változások olyan helyzetet eredményeztek, hogy a különböző fogyasztóvédelmi feladatok különböző hatóságokhoz történt telepítése nem járt azzal együtt, hogy a hatósági döntések kikényszerítésének lehetőségét is megkapták volna az érintett hatóságok. Ez a körülmény megnehezíti a hatékony fogyasztóvédelmet. Tisztelt képviselőtársaim, tisztelt kormány, úgy látom, ebben feladatunk is van.

Az energiapiacra vonatkozó megállapítások megfelelő részletességgel rögzítik a módosuló jogszabályi hátteret és annak az egyes energiapiaci elemekre vonatkozó hatását. Ebben a részben a magam részéről kiemelkedő jelentőségűnek látom, hogy kialakult a regionális villamosenergia-piac, cseh, szlovák, román és magyar részvétellel. Kíváncsian várom, tisztelt elnök úr, hogy a 2012. évi jelentésben miképpen fogja bemutatni, hogy ez milyen hatásfokkal működő piac, beleértve a hazai energiatermelők helyzetének alakulását is. E tekintetben célzott együttműködést javasolok a Magyar Energia Hivatallal, mint ahogy egyébként más hasonló hatáskörű szervekkel a Gazdasági Versenyhivatal kötött már megállapodásokat. Véleményem szerint az Emfesz kilépése a piacról valóban csökkentette a piaci versenyt, de nézetem szerint ez inkább látszólagos jelenség, és az Emfesz által indított agresszív árversenynek nem voltak meg a biztonságos ellátást biztosító feltételei, a bukás ebből következően törvényszerű volt.

A pénzügyi piacra vonatkozó megállapítások rögzítik, hogy a globális pénzügyi válság hatásai elsősorban a hitelezési piacon jelentkeztek. Nézetem szerint erősen visszaesett a megtakarítási szándék is, ami elsősorban nem a pénzügyi szektornál jelentkezett, hanem a megtakarítást is tartalmazó biztosításoknál is. Ez szerintem inkább egy egészséges folyamatnak tekinthető, mert visszatérést jelent a klasszikus, tisztán kockázati célú termékekhez. Visszatérve a hitelezéshez, a jelentés erősen hangsúlyozza, hogy a hitelezési aktivitás alakulásában szerepet játszik az a tény, hogy a hazai bankrendszerben nagy súllyal szerepelnek a külföldi bankok leányvállalatai.

Kiemelt megállapításnak, és engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kormány sikeres tevékenysége igazolásának tekintsem azt a tényt is, amit a jelentés közöl, hogy közel negyedével csökkent a lakosság devizahitel-állománya. A hitelezési szándék csökkenésének okait a jelentés a jogszabályi környezet kiszámíthatóságának hiányában, valamint a szektort terhelő magas elvonásokban látja. Ezzel kapcsolatban meg kell említenem, hogy a kormány 2012-re - bár tudom, a 2011. évet tárgyaljuk - megfelelő hitelezési növekedés esetére a terhek csökkenését is kilátásba helyezte, lásd a növekedési paktumot, amellyel azonban a bankrendszer nem élt. Ebből a szempontból én egy kicsit árnyaltabb megközelítést javasoltam volna vagy javasolnék, mely szerint nem biztos, hogy ez a két fő oka van a hitelezési szándékok csökkenésének. Úgy gondolom, hogy a hitelezési helyzet alakulásának mélyebb, a jelentés által nem érintett okai vannak, amelyeket egyébként a GVH-nak nem feladata teljes részletességgel feltárni, de akkor kerülni kell egy-egy ok kiemelését és a jelentésben való feltüntetését.

Fontos megállapításokat mutat a lakás-takarékpénztárakról szóló vizsgálat ismertetése. Megállapítja tényszerűen, hogy 2011-ben csak két lakás-takarékpénztár működött, ami nem erősítette a piaci versenyt, annak ellenére, hogy az üzletág jó jövedelmezőséggel bír. Ennek alapvető oka, hogy a jogszabályi környezet túlzottan merev, nem engedi a lakás-takarékpénztáraknak rugalmasabb díjkalkulációk kialakítását, és az ltp-knek nincs lehetőségük, hogy változó kamatozású termékeket vezessenek be, vagy hogy szélesebb körben alkalmazzák a származtatott termékek előnyét a kockázatkezelés céljából.

(19.30)

Azzal egyetértek, hogy a verseny kívánatos lenne ezen a piacon is. Azzal kiemelten értek egyet, hogy a rugalmasabb díjkalkuláció kialakítása, a változó kamatozású termékek bevezetése, a származtatott termékek kockázati kezelési célú alkalmazása, összhangban a lakás-takarékpénztár rendeltetésével, csak akkor vezethető be, ha ezzel együtt kialakítanák az ügyfeleket támogató nyereségmegosztási modellt. Ezzel megőrizné a ltp eredeti célját, az intenzív lakáscélú megtakarítást, illetve a végösszegek növekedését, amelyek eredményesebben szolgálnák a lakáscélú megoldásokat.

A jelentés ezen megállapításai azonban nincsenek oksági kapcsolatban a jelentésnek azon megállapításaival, hogy indokolt lenne az állami támogatás csökkentése, mert a magas állami támogatás okozza azt, hogy az ltp-k az ügyfelek többsége megtakarításra és nem hitelezésre használja. Ez a körülmény vezet ahhoz, hogy az ltp-t a megtakarítási piacon indokolatlan versenyelőnnyel rendelkeznek a kereskedelmi bankokhoz képest. Nézetem szerint, a lakás-takarékpénztárak lakás célú felhasználásának kötöttsége miatt a kereskedelmi bankok megtakarítási állapota és az ltp-k megtakarítása nem azonos fajsúlyú piaci szereplést feltételez. Megjegyzem, hogy a két lakás-takarékpénztár közül 2011-ben az egyiket kereskedelmi bank üzemelteti, a másikat pedig több bank promotálja, hirdeti. Valami hasznuk ezek szerint nekik is lehet.

Ezt a versenyelőnyt a jelentés nem támasztja alá adatokkal, mivel a megállapítás okszerűségének árt. Például a kereskedelmi bankok magánszemélyeknek nyújtott hitele miként alakult, összevetve a lakás-takarékpénztárak hitelállományának alakulásával?

A másik ok, ami miatt a jelentés ezen része vitára ösztönöz, hogy az ltp-k hitelezési portfoliójának csökkenésénél nem szerepel okként az, amit a kereskedelmi bankoknál a jelentés okként tüntet fel, az a tény, hogy a globális pénzügyi válság csökkenti a hitelezési hajlandóságot. Ez a hajlandósági csökkenés szerintem nemcsak a bankok oldalán jelentkezik, hanem a magánszemélyek részéről is, óvatosabbak a hitelezésnél, de gondoskodóbbak is, ami a megtakarításoknál jelentkezik, és emiatt lehet az az érzése a vizsgálónak, hogy az ltp-k esetében eltolódik az arány a megtakarítások felé.

Gondolom azonban, hogy miután ebben a gazdasági válságban az ltp-k hitelezési gyakorlatának bemutatása téves következtetésekre is adhat okot, pontosabb megfogalmazásokat szeretnék látni ebben a beszámolóban, mert gondolom, nem ez volt a jelentés készítőinek szándéka. Egy kicsit félrevezető lenne az állami támogatások megszüntetésére tett javaslat.

Tisztelt Ház! A GVH működésének 2011. évi jelentése ismét azt igazolja, függetlenül a kritikáktól, hogy megfelelően látja el feladatát. A 2011. évi működésében számos innovatív elemet alkalmazott, gondolok itt a korábban említett panaszkezelési rendszerre, de idesorolható még az új bírságközlemény is, ami alapos előkészítés után került kibocsátásra. Ez egy fontos jogbiztonsági eszköze a hivatalnak, ami egy vállalt normativitást kölcsönöz a hivatal működésének.

Fontosnak tartom azt is, hogy új fúziós üzletszabályzat, illetve dokumentum került megalkotásra, és azt is fontosnak tartom, hogy a hivatal fennállása alatt először döntött úgy, hogy keresetet nyújtott be az ingatlandepó-ügyekben. Közérdekű keresetről van szó, a fogyasztók széles köre érdekeinek védelmében.

A hivatal bátran és szakszerűen kezelte a fogyasztói csoport kérdését, alkalmazva az eltiltás intézményét is. Az összefonódások ellenőrzésével kapcsolatban számomra is egy új megközelítést mutat a GVH egyik intézkedése, és szerintem megalapozott szempontokat vizsgált meg és alkalmazott, amikor a kiszervezések versenyjogi megítélését vizsgálta, hogy lehet-e összefonódás egy-egy üzleti erőforrásokat tartalmazó egység átadása esetén. Ez szintén 2011-hez kötődik, és úgy gondolom, ez egy helyes irány, és azt kell mondanom, hiánypótlónak tűnő megközelítés, valószínűleg az is. Nagyon sok hasonló fúzió jött így létre, nem is gondoltak sokan arra, hogy ez a fajta üzleti erőforrás-átcsoportosítás is egyfajta fúziót jelenthet. A jelentésben ennek a szakmai okai nagyon részletesen, plasztikusan és világosan fogalmazódtak meg.

Szintén 2011-hez kötődik, hogy a Kúria, először a hivatal életében, előzetes döntéshozatali eljárást indított az Európai Bizottságnál. A versenytámogatás kérdésében és a hivatal általános megítélésében is pozitív változásokat mutat be a jelentés. Azt lehet tapasztalni, egyébként személyes tapasztalatom is ezt mutatja, hogy erősödött a hivatal kommunikációs tevékenysége, tudományos szakmai együttműködése az egyetemekkel, szakmai egyesületekkel.

Továbbra is intenzív a GVH nemzetközi kapcsolatrendszere, és ezen keresztül tovább stabilizálódott a szervezet nemzetközi szakmai presztízsének helyzete, ami, úgy gondolom, a mai időkben igencsak sikeres eleme a GVH működésének.

Tisztelt Ház! A GVH beszámolója részletesen tárja elénk a 2011. évi munkáját. A beszámoló tartalma elég jól követhető, világos részletességgel mutatja be a munkákat, a feladatokat is, és kellően informatív is. Azt mutatja, hogy a hivatal ellátja a piaci verseny védelmében, a fogyasztók támogatásában, továbbá az összefonódásokban előírt feladatokat, jogalkalmazásában folyamatosan megújulva viszonylag gyorsan reagál a gazdasági világ gyors változásaira. Erre figyelemmel a KDNP nevében javaslom a beszámolót elfogadó határozati javaslat támogatását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
239 285 2012.11.20. 2:28  284-287

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ígérem, rövid leszek. Az 1. ajánlási ponttal kapcsolatban annyit szeretnék mondani, hogy értve a kormány szándékát, hogy igyekszik egyszerűsítési folyamatot elindítani a magyar jogrendben, azonban kivételesen ez egy olyan egyszerűsítés lenne, amit most beterjesztett a kormány az 1. ajánlási ponttal kapcsolatban, amely inkább nehezítené az egyszerűsítés kapcsán felvetett problémát; nevezetesen azt, hogy az előzetes konzultáció eltörlése inkább nehezítené az érintett gazdálkodó szervezetek munkáját.

Azt kell látni ebben a helyzetben, a kormány előterjesztésének az indokolása szerintem kicsit elhamarkodott. 2010-ben vezette be a jogalkotó az előzetes konzultáció intézményét, azóta elképzelhető, hogy kevesen vették igénybe ezt a jogintézményt a környezetvédelmi engedélyek alkalmazásánál, azonban ennek alapvető oka az is lehet, hogy olyan speciális és szűk körű az ügyféli kör, ami leginkább a nagy és jelentős környezetterheléssel járható beruházások kapcsán merül föl. Igazából az elmúlt két év alatt az ilyen beruházások száma nem biztos, hogy elérte azt a kritikus tömeget, hogy alaposan tudnánk értékelni ennek az intézménynek a szükségességét vagy szükségtelenségét.

Hozzá kell tennem, hogy egy komoly beruházás esetén az ügyfeleknek a hatósággal való kapcsolattartását jobban szolgálja az előzetes konzultáció, amely ugyan nem eredményez határozatot, de azt eredményezi, hogy a környezeti hatásvizsgálat iránti kérelem vagy az egységes környezethasználati eljáráshoz szükséges mellékletek tartalmát előre fixálják a hatóság, illetve az érintett ügyfél. Úgy gondolom, ebben a kérdésben értem a jó szándékot a kormány részéről, de ez a jó szándék most adott esetben nem biztos, hogy még célszerű lenne. Ezért kérem a támogatásukat az 1. ajánlási ponttal kapcsolatban.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)