Készült: 2020.09.24.01:42:43 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
2 25 2006.05.30. 7:45  12-42

DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A napirendi pontunk az alkotmánymódosítást jelöli meg, és engedjék meg, hogy én a Szabad Demokraták Szövetsége nevében ehhez a napirendi ponthoz szóljak hozzá, hiszen ma az egyik legfontosabb ügye a parlamentnek az alkotmánymódosítás feletti döntés.

Hadd kezdjem azzal, hogy tegnap ötpárti egyeztetést tartottunk ebben a témakörben, ahogy az előttem szólók itt a parlamentben már említették is ezt, és örömünkre szolgál nekünk, liberálisoknak is, hogy elmondhatjuk, hogy egyetértés alakult ki köztünk: a jelenlévők többsége azt mondta, hogy igen, támogatja ezt az alkotmánymódosítást. Ezért köszönet illeti az ellenzéki képviselőket és az ellenzék jelen lévő képviselőit is, hiszen ez igazán olyan magatartást jelent, amely reméljük, hogy követendő példa lesz az elkövetkezendőkben is. Azért szeretném ezt aláhúzni, hogy remélhetőleg az elkövetkezendőkben is követni fogják ezt a magatartást, hiszen a lényeges kérdések ezután jönnek.

Ahogy a miniszterelnök úr felvezetéséből is hallhattuk, jelentős és fontos törvényeket kíván előterjeszteni a kormány. Olyan törvényeket, amelyekben szükség van az ellenzék hozzájárulására. Olyan törvényeket, amelyek kétharmados támogatást igényelnek itt, a parlamentben. E törvények akkor tudnak sikeresek lenni, akkor tudunk róluk megfelelő módon dönteni, ha az ellenzék is odaáll melléjük. És azért reménykedhetünk ebben, hogy odaáll melléjük, hiszen jó néhány kérdésben - mint a parlamenti létszám csökkentése, önkormányzati képviselők létszámának csökkentése - a választási kampányban az ellenzéki pártok is azt mondták, hogy igen, ezeket a törekvéseket támogatják, nekik is voltak ilyen irányú javaslataik.

Tehát az igazán lényeges kérdések ezután jönnek. Remélhetőleg ez a tegnapi döntés felvezette csak az elkövetkezendő időben azt a támogatást, amit megkaphatunk az ellenzéktől, mert nem hiszem, hogy bárki azt mondaná ebben az országban, hogy rendben van minden e fontos rendszerekkel, alrendszerekkel kapcsolatban; hogy minden rendben van az önkormányzatok támogatása terén, mert kormánytól függetlenül, kormánypárthoz és ellenzékhez tartozó politikai gondolkodók mindannyian azt mondják, hogy igen, itt változtatni kell. Változtatni kell olyan területeken is, amelyek például a parlamenti létszámcsökkentéshez kapcsolódnak. Változtatni kell a közigazgatás területén is jó néhány kérdésben. Tehát számtalan olyan ügy van előttünk, amely bizony fontos és szükséges összefogást igényel itt, a parlamentben.

Remélem tehát, hogy ez a tegnapi akaratnyilvánítás ennek az előszele volt, mert ha ne adj' isten, nem így lenne, akkor viszont az emberben óhatatlanul is felmerül a gyanú, hogy mivel itt egy alapvetően technikai jellegű alkotmánymódosítás van a kezünkben, remélhetőleg nem az lesz a helyzet, hogy ebben az apró kérdésben az ellenzék megadja a támogatást, de az igazán lényeges kérdésekben a nem álláspont mellett vagy az időhúzás mellett van. Mert bizony, azt gondolom, az ország számára nem lenne jó egy ilyen politikai magatartás.

Nos, nézzük csak, hogy mi az, ami ma a tisztelt Ház asztalán van, mi az, amiről ma döntenünk kell! Ez a technikai jellegű alkotmánymódosítás először is tisztázza az alkotmány szövegét. Tisztázza azért, mert az alkotmány szövegébe évekkel ezelőtt bekerültek olyan passzusok, ami a Belügyminisztériumra való utalással konkrétan nevesít egy minisztériumot, nevesít egy minisztert az összes miniszter közül. Akkor, amikor nagyon helyesen azt gondoljuk, hogy a mindenkori kormányzatnak joga és lehetősége van arra, hogy saját maga alakítsa ki a szükséges kormányzati struktúrát, amelyben dolgozni és tevékenykedni akar, akkor helyénvaló az a felhatalmazás, amelyet ez az alkotmánymódosítás tartalmaz, hogy bizony a kormány ezt döntse el, és ne kösse meg a kezét miniszteri, illetve minisztériumi elnevezésekkel. Ezt én fontosnak tartom, de még egyszer hangsúlyoznám: ez egy technikai jellegű alkotmánymódosítás, ne felejtsük el.

Ugyanilyen a rendeletalkotás jogára való utalás is. Ez is rendben van. Végül is ez egy olyan gyakorlat, amelyet alkotmányos szinten tisztázunk ebben a módosításban.

Igazából ami érdekes volt, és ami a tegnapi egyeztetésen is komoly vitát váltott ki, ez az elnevezés kérdése, hogy ezután a miniszterek helyetteseit hogyan hívjuk: miniszterhelyettesnek vagy államtitkárnak. Azt hiszem, hogy jó az a kompromisszum, ami megszületett, és végül is megtartjuk az államtitkár elnevezést. De látni kell, hogy itt elnevezésről van szó, és nem szabad mögé érteni másfajta politikai tartalmakat.

Sokakban felvetődött az, hiszen kormánypártok és ellenzékiek is szóvá tették, még a Szabad Demokraták Szövetsége részéről is, hogy talán a miniszterhelyettesi elnevezés azért nem szerencsés, mert tartalmában olyasmit értünk ezen, amit leírtunk, mégis: a pártállami rendszerhez kötődik, az előző rendszer auráját hozza vissza, és még ha tartalmában nem is erre gondolunk, az elnevezést meg kell változtatni, ha bárkiben ilyen típusú gyanú merül fel.

(14.50)

Itt egyetértés alakult ki a tárgyalófelekben, és én ennek is örülök, hiszen a rendszerváltásnak e fontos, ha úgy tetszik, elnevezésben megnyilvánuló vívmányait is őriznünk kell.

Viszont arra is érdemes néhány szót most irányítanunk, és a figyelmet egy kicsit erre irányítani néhány szóval, hogy bizony az elnevezés mögött más is megbújik, itt egy tartalmi változtatásról is szó van, és a félreértések elkerülése végett erről is szeretnék szólni. Amikor az államtitkár fogja helyettesíteni a minisztert az elkövetkezendő időkben, ez legyen világos, tisztelt képviselőtársaim, azt jelenti, hogy a kormánynak az a határozott szándéka, hogy elválassza a közigazgatást a politikai befolyástól. Világossá akarjuk tenni azt, hogy mi az a terület, ahol a politikának van tennivalója és dolga, ahol politikai kinevezettek szerepelnek a minisztériumok élén, és mely az a szint, ahol meg akarjuk óvni a politikától a közigazgatást.

Mi, liberálisok egyértelműen világossá akarjuk tenni, hogy igen, a közigazgatást a maga szakmai szintjén meg kell védeni, segíteni kell abban, hogy megfelelő professzionális munkát végezzen, és világossá akarjuk tenni azt, hogy a politikai szférát is egyértelműen kell definiálnunk. Tehát amikor a minisztert államtitkárok fogják helyettesíteni, és alattuk szakállamtitkárok irányítják majd a minisztériumok munkáját, az ennek a koncepciónak a megjelenítését fogja valójában kiteljesíteni és egyértelművé tenni.

Mi, liberálisok ehhez szeretnénk a támogatásunkat adni, hiszen a magyar közigazgatásnak az elmúlt időszakban is egyik komoly problémája volt az, hogy a politika rendszeresen túlterjeszkedett azokon a szférákon, ahol formálisan megjelenhetett. Ezért nagyon fontos és nagyon lényeges az, hogy lássuk a szándékot e mögött a döntés mögött. A szándék pedig egyértelműen a közigazgatási és a politikai szférának a kettéválasztása. Az, hogy a politika, ha úgy tetszik, a miniszter sorsát osszák mindazok, akik közvetlen munkatársait jelentik ezután a minisztériumban, de alattuk legyen meg az egyértelmű védelem.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, ez az alkotmánymódosítás áttételesen ezt is tartalmazza, hiszen erre is utal azzal, hogy egy új koncepciót szeretne megjeleníteni a kormányzat, egy olyan koncepciót, amihez remélem, nagyon sokan adják majd a hozzájárulásukat itt a tisztelt Házban.

Mi, liberálisok egy ilyen felfogást, egy ilyen gondolkodásmódot támogatni tudunk, és ezért fogunk igennel szavazni erre az alkotmánymódosításra.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
4 8 2006.06.09. 8:27  1-45

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Engedjék meg, hogy a kormányprogramnak azon részével foglalkozzam, amit közjogi területnek tekintünk. Ezt azért is szeretném megtenni, mert ahogy az ember hallgatja az ellenzéki felszólalókat, az a benyomása, hogy itt egy rettenetes, szörnyű program van előttünk, amely szinte tarthatatlan minden pontjában. Ennél azért szerintem érdemesebb igazságosabbnak lenni az előttünk lévő dokumentummal, mert természetes, hogy az ellenzék kritizálja, hiszen ez a dolga, ez a feladata, ezért vagyunk büszkék a demokráciánkra, mert az az elvárás az ellenzékkel szemben egy demokratikus jogállamban, hogy világítson rá a hibákra, és mindig próbálja a dolgok másik oldalát megvilágítani; ez rendben is van, de azt gondolom, illik elismerni azt, ami teljesítmény és ami jó akár egy ilyen dokumentumban is.

Nos, képviselőtársaim, azért szerettem volna ezt előrebocsátani, mert a kormányprogram közjogi része ilyen. A kormányprogram közjogi része olyan, amelyre sok tekintetben méltán büszkék lehetünk, és rendkívül komoly, előremutató kezdeményezéseket tartalmaz. Hadd kezdjem rögtön az elején! Először is, a kormányprogramnak a közjoggal foglalkozó részeiben találhatunk egy utalást arra vonatkozóan, hogy ez a kormány letette a voksot amellett, hogy a rendszerváltás alkotmányát kívánja megvédeni, és ezt az alkotmányt próbálja fejleszteni az elkövetkezendőkben - mint az elmúlt tizenhat év egyik legfontosabb dokumentumát.

Nos, ezt azért tartom lényeges és fontos elemnek, mert jól tudjuk, erről folyik egy vita - sok tekintetben színvonalas vita - az alkotmányjogászok között, hogy kell-e új alkotmány vagy nem kell új alkotmány. Ennek alkotmányjogi és politikai következményei is vannak, de egy nagyon lényeges politikai következmény az, hogy a saját identitásunkat a rendszerváltástól eredeztetjük, a rendszerváltás azon alkotmányától, amelyet az Ellenzéki Kerekasztal dolgozott ki, és amely az 1989-90-es rendszerváltáskori politikai struktúrák megjelenítője, az alapvető szabadságjogok összefoglalója. Ez az alkotmány az elmúlt években, sőt nyugodtan mondhatom, az elmúlt tizenhat évben jó néhány kritikus helyzetben kitűnően vizsgázott, ezért büszkék lehetünk rá.

(9.20)

Én mindig és a Szabad Demokraták Szövetsége is harcolni szokott az ellen, hogy azt gondoljuk, és azt az érzetet keltsük a magyar közvéleményben, hogy a bajainknak az a gyökere, hogy nincs megfelelő alkotmányunk, hogy az alkotmányt ki kellene cserélni, hogy valami új szövegre kellene változtatni az alkotmány szövegét. Nem, tisztelt képviselőtársaim, egy igényes alkotmányjogász biztos számtalan problémát, ellentmondást, inkonzisztenciát talál a mostani alkotmányban, és ez így is van rendjén, ez teljesen helyénvaló.

De az alkotmány alapelvei, az alkotmány leglényegesebb passzusai kiállták az idő próbáját, és méltán lehetünk büszkék rá. Az az egyik leglényegesebb eleme a kormányprogramnak, hogy kimondja, a rendszerváltás alkotmányát tekintjük fundamentumnak, ezen lehet változtatni, lehet javítani, de ez a kiindulópont.

A másik nagyon fontos terület - és itt több elemről is szeretnék beszélni - az, hogy reformokról beszélünk. Az elmúlt időszakban, a kormányprogram vitájában is felmerültek a reformok, a miniszterelnök úr expozéjában és az ellenzék kritikájában is felmerült, hogy milyen kétségekkel fogadja az ellenzék a reformokat, illetve a retorikát, amely a reformokról szól. Ez rendjén is van. S ha ezeket a reformokat komolyan gondoljuk, akkor, ha úgy tetszik, morális követelmény - és ez megint a rendszerváltáskori gondolkodásunkhoz kanyarodik vissza - magunkkal szemben, ha azt mondjuk, hogy igen, kell a változtatás, igen, erőfeszítéseket várunk az emberektől, akkor a politikai szférának magán kell kezdenie. És ez így van rendjén. Ezért szerepel a kormányprogramban az, hogy a parlament létszámának a csökkentését rendkívül lényegesnek tartja a most megalakuló kormány, és igen fontosnak tartja az önkormányzati testületek létszámának a csökkentését is. Mert ha arról beszélünk, hogy vannak nagyrendszerek Magyarországon, amelyek pazarlóan működnek, és lehet velük kapcsolatban takarékossági intézkedéseket tenni, akkor ez az első terület, ahol ezeket meg kell tennünk. Ez alapvető morális követelmény saját magunkkal szemben.

Az egy külön kérdés, hogy erről a modellről, mondjuk, a parlamenti létszám csökkentéséről hogyan gondolkodunk - vagy az önkormányzati testületek létszámának a csökkentéséről. Ebben mi nyitottak vagyunk. A Szabad Demokraták Szövetsége liberális pártként már hónapokkal ezelőtt, még az előző ciklusban kezdeményezte azt a négypárti tárgyalássorozatot, amely a parlamenti létszámcsökkentést irányozta elő, és a kezdetek kezdetén ott is deklaráltuk, hogy van javaslatunk, van elképzelésünk, amit le is tettünk a tisztelt Ház asztalára. De azt is elmondtuk, hogy ehhez nem fogunk mereven ragaszkodni, nekünk a leglényegesebb az, hogy ez bekövetkezzen, hogy legyen létszámcsökkentés, és a létrejövő új struktúra arányosabban tükrözze a választói akaratot. E két szempontot kell csak figyelembe venni és azon túlmenően az összes többi ügyben biztosan meg tudunk állapodni, s mi készek vagyunk arra, hogy kompromisszumot kössünk, hogy elfogadjuk az ellenzéki javaslatokat.

A kormányprogram is ezt a gondolkodásmódot tartalmazza, és ez is jelentős előrelépés. Ugyanez vonatkozik az önkormányzati kérdésre is. Az önkormányzatok reformja elengedhetetlen, gondoljunk csak a megyei kérdésre, a megyei struktúrákra, a regionális önkormányzati rendszer létrehozására. Ezekről a kérdésekről évek óta beszélünk, évek óta vitatkozunk. Most tényleg előre kellene lépni, és ehhez bizony szükséges az ellenzék hozzájárulása is. Itt is hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy természetesen még nem tudjuk, milyen lesz az ellenzék politikai hozzáállása ezekhez a kérdésekhez. Miniszterelnök úr bejelentette, hogy ő a kormányalakítás után már vasárnap kezdeményezni akar erre vonatkozóan tárgyalásokat. Nagyon remélem, hogy ezeken a tárgyalásokon, amelyek el fognak kezdődni, a hozzáállás valóban építő jellegű lesz; az ellenzék képviselőitől többször hallottuk ezt a megnyilatkozást. Az építő hozzáállásnak abban kell megjelennie, hogy egyértelműen támogassuk ezeket a törekvéseket. Hangsúlyozom, a részletekben vitatkozhatunk, de mindannyiunknak kompromisszumkésznek kell lenni. Ám hogy legyen létszámcsökkentés, az elengedhetetlenül fontos.

A program további erős részeinek érzem azt is, tisztelt képviselőtársaim, hogy itt komoly előrelépés történik - ha úgy tetszik, ezt a parlamenti vitában nem sikerült észrevenni, és a közvélemény számára sem nyilvánvaló még - a korrupcióellenes harc tekintetében is. Az a törvényjavaslat, amely a parlament elé fog kerülni, és amely a pártfinanszírozással kapcsolatban radikálisan új megoldásokat tartalmaz, a rendszerváltás utáni Magyarország egyik leglényegesebb törvényjavaslata lehet, ha bátrak vagyunk e téren is. Mindannyian tudjuk, hogy a pártfinanszírozás megoldatlansága a korrupció kérdésének és a tisztázatlan pénzügyek problémájának az egyik legfontosabb kiindulópontja Magyarországon. A kormány szintén rendkívül tiszteletreméltó és nagyon jelentős előrelépést tesz e téren. Ezt függetlenül attól, hogy melyik oldalon ülünk a parlamentben, ellenzéki oldalon vagy kormánypárti oldalon, üdvözölnünk érdemes. Persze, itt is lehet beszélni és vitatkozni a részletekről, de a szándék nagyon jelentős, az, hogy a nyilvánosság legyen innentől kezdve a legfontosabb kontroll. Az, hogy elszámoltathatók legyenek a pártok a különböző pénzekkel, amelyek odaérkeznek, hogy korlátozzuk ezek forrásait, ahonnan érkezhetnek, ez nagyon-nagyon fontos. De a pártfinanszírozás mellé tenném az összeférhetetlenségi szabályok szigorítását is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az idő előrehaladtával az órára nézve azt kell mondjam, hogy itt pontot kell tennem a mondandómra, bár lenne még komoly mondanivaló a közjogi területtel kapcsolatban, de talán ez is elegendő volt annak alátámasztására, amivel kezdtem a beszédem. Nevezetesen, hogy a közjogi rész az egyik legerősebb része a kormányprogramnak, és azt gondolom, ha ezek a törekvések akár töredékében is valóra válnak, a kormány nagyon jelentőset lép előre, de ehhez kell az ellenzék segítsége, ehhez valóban kell az összefogás Magyarországért, a hazánkért, és ehhez kérjük az ellenzék támogatását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
7 32 2006.06.21. 10:42  17-172

DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A Szabad Demokraták Szövetsége nevében szeretném rögtön itt a felszólalásom elején kifejteni, hogy támogatjuk az előttünk fekvő alkotmánymódosítási javaslatot bizonyos megszorításokkal és módosításokkal. Azért szeretném elöljáróban leszögezni azt, hogy támogatjuk ezt a javaslatot, mert mi, az SZDSZ részéről igen fontosnak érezzük azt, hogy a régiók kérdésében - hiszen ez az igazi kérdés a javaslatban, az alkotmánymódosításban - előrelépjünk, és az Országgyűlés is képes legyen letenni valamilyen javaslatot, amellyel tisztázzuk ezt a régóta felmerülő vitás kérdést.

Hadd álljak meg rögtön a régiók problémájánál! Itt a vitában elhangoztak már pró és kontra érvek, és nyilván az utánam következő szónokok is fogják ezt majd sorolni a régiókkal kapcsolatban. Van jó néhány híve, és ezek szerint - ahogy a vitában kiderült - vannak ellenzői is az ilyen típusú megoldásnak, akár a regionális szerveződésnek is, Kovács Zoltán képviselőtársam szavaiból például valami ilyesmit véltem kiolvasni, aki előttem beszélt.

(10.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ez tényleg rendkívül komoly és megfontolandó kérdés. A közigazgatás átalakítása biztos, hogy nem megy egyik pillanatról a másikra, tehát biztos, hogy amikor tartalmat akarunk adni a régiónak, arra időt kell szánnunk, hiszen sokan vetik fel azt, hogy mennyire van hagyománya a regionális szerveződésnek Magyarországon, sokan mondják azt, hogy a mostani régióhatárok, amelyekben gondolkodunk, mesterségesek. Tehát lehet sorolni az olyan ellenérveket, amelyekkel szerintem minden józanul gondolkodó ember egyetérthet, illetve maga is azt gondolja, hogy igen, ezek valóban nyomós és komoly ellenérvek. Nem hiszem, hogy bárkinek szándéka lenne itt a Házban, hogy valamiféle olyan akaratot kényszerítsen a másikra, amely mögött nincs egy viszonylag széles körű konszenzus. Itt tehát valóban egy olyan ügyről beszélünk, ahol kell az értelmes együttműködése a kormánypártoknak és az ellenzéknek. Mi a szabad demokraták részéről erre teljes egészében nyitottak vagyunk, és készek vagyunk az ilyen együttműködésre, hiszen a közigazgatásban, ahogy annak idején a megyék megteremtése sem ment egyik pillanatról a másikra, a régiók bevezetése is bölcs és komoly megfontolást igényel.

Azonban az alkotmánymódosítás ennek a lehetőségét teremti meg, ezt ne feledjük el! Nem a tartalmáról beszél, amelyekkel kapcsolatban az előbb a lehetséges averziókra utaltam, hanem a lehetőségről, és ezt a lehetőséget meg kell adnunk. Azért érdemes megadni, gondolom én, mert hiszen az elmúlt években ezt hallottuk mindenkitől, hogy önmagában a régiók létrehozásának az esélyét és lehetőségét mindenki támogatja. Hiszen ahogy én néztem az elmúlt években a különböző önkormányzati szövetségek megnyilatkozásait, bizony azok erről szóltak. Nem volt olyan önkormányzati szövetség, amely ne tette volna le a voksot amellett, hogy igen, kellenek régiók Magyarországon. Aztán, hogy ezek milyenek, milyen a tartalmuk, hol húzzuk meg a határokat, milyen jogosítvánnyal rendelkeznek, arról kétségtelen, hogy parázs vita folyik. De önmagában az a tény, hogy régiókra szükség van, az nem volt érdemben vitatott. Mint ahogy, megjegyzem, az én emlékeim szerint - és erre az alkotmányügyi bizottság vitájában Wiener György képviselőtársam utalt is - annak idején, az Orbán-kormány idején, sőt még az előző időszakban is különböző szakértői csapatok, amelyek a jobboldali kormány mögött álltak, szintén anyagokat készítettek arról és jelentéseket tettek le az asztalra, hogy hogyan kell a regionalizmust megvalósítani Magyarországon, hogyan kell a régiókat kialakítani és fejleszteni.

Azt kérem mindannyiunktól, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezeket a szempontokat figyelembe véve legyen meg bennünk az a bölcsesség és az a nyitottság, hogy azokban a kérdésekben, ahol a konszenzust meg lehet teremteni, ezt teremtsük meg, mert szükséges az ország számára, és ahol valóban még kellenek viták ahhoz, hogy kiérlelt döntést hozzunk, ott adjuk meg az időt erre a vitára, és ehhez valóban kell a kormánypártok és az ellenzék részéről is a kellő belátás. Mi a Szabad Demokraták Szövetsége részéről az igent ehhez adjuk, a régiók megteremtésének a lehetőségéhez, de hangsúlyozottan nem kívánunk állást foglalni a vita jelen pillanatában ezek tartalmáról, mert ehhez biztos, hogy sokkal több és mélyebb, komolyabb vita kell, de a lehetőséget meg kell adni.

Továbbmenve a javaslaton, ezen alkotmánymódosításnak a következő lényeges pontja a régiókhoz kapcsolódóan a választások időpontja. Nos, a választások időpontjában nekünk is az SZDSZ részéről, a liberális párt részéről jó néhány averziónk van. Először is nem tartjuk helyesnek és nem tartjuk jónak a javaslatban a 2012-es dátumot, a hatéves időtartamot. Erről már itt szóltak szónokok. Mi az SZDSZ részéről sem tartjuk ezt jó megoldásnak, és azt szeretnénk, ha nem kerülne egy ilyen hosszú mandátum meghatározásra sem az alkotmánymódosításban, sem később, mert hiszen a demokrácia gyakorlása szempontjából és a kialakult szokások szempontjából komoly ellenérvek vethetők fel ezzel szemben. Ezért mi többféle javaslatot is el tudunk fogadni. Itt sem kívánunk egy olyan álláspontra helyezkedni, hogy csak az az üdvözítő megoldás, amit mi képviselünk, hiszen az alkotmányossági kérdésekben és a kétharmados törvényekkel védett kérdésekben bizony a politikai feleknek, ahogy az előbb is említettem, mindig kellő önmérséklettel és bölcsességgel kell rendelkezni ahhoz, hogy meg tudjanak állapodni. De ehhez, hangsúlyozom, kell a megállapodási szándék is. Az is kell, hogy mindkét oldal, tehát kormánypárt és ellenzéki oldal is valóban megállapodni akarjon, ne csak az ellenérveit próbálja sorolni.

Ezért mi elfogadhatónak tartanánk egy olyan megoldást, hogy az alkotmánymódosításban szerepel a régiók létrehozásával kapcsolatban a 2009-es dátum, 2009-től állnának fel és kezdenének működni ezek a közigazgatási egységek, onnantól szűnnének meg gyakorlatilag a mostani formájukban a megyék. Mi elfogadhatónak tartjuk, hogy ez a 2009-es dátum legyen a határpont az önkormányzati választásokra, a szokásos és ismert önkormányzati választásokra is. Megjegyzem: ez azért is lenne bölcs megoldás, mert egybeesne az európai uniós választásokkal az önkormányzati választás időpontja is, így sikerülne eltolnunk az országgyűlési választásoktól az időpontot, de egyúttal takarékossági okokból talán az ország számára is megkímélnénk bizonyos költségeket, ha nem kellene külön minden évben választásokat tartani.

A Fidesz szónoka az előbb fölvetette a kétéves mandátum kérdését, hogy 2008-ban legyenek ezek a választások, és utána álljon be a négyéves ciklus. Megjegyzem, erről is lehet szerintem értelmes vitát folytatni. Mi biztos, hogy nem mondanánk azt, hogy nem, tekintettel arra, hogy néhány hónappal ezelőtt, amikor erről beszéltünk, ezekről a kérdésekről vitatkoztunk, mi magunk ezt a javaslatot tettük le az asztalra. Tehát biztos, hogy erről is lehet vitatkozni és értelmes vitát folytatni. Egy biztos, hogy mi az SZDSZ részéről is határozottan támogatjuk azt, hogy a hatéves mandátum ne legyen, mert azt nem tartjuk elfogadhatónak, rövidebb mandátumban gondolkodjunk. Az előbb említett két megoldás közül bármelyiket elfogadhatjuk; de ha van egy harmadik, ami ebben a körben mozog, arról is biztos, hogy le tudunk ülni tárgyalni.

Megjegyzem, ha már ezt most elmondtam, hogy le tudunk ülni tárgyalni, szeretném itt a pulpitusról is jelezni, hogy mi nyitottak vagyunk minden értelmes és épkézláb kezdeményezésre. Elnök úrnak is szeretném jelezni, azt szeretném az SZDSZ nevében is kérni, hogy ezt a vitát majd igazából a nap végén zárjuk le, hogy módosító indítványokat mindenki be tudjon adni. Az ellenzék részéről is jelezték, hogy szeretnének beadni módosító indítványokat, mi is szeretnénk módosító indítványt beadni, tehát erre legyen meg a lehetőségünk. Az ellenzéki képviselőtársaimnak említem - akik egyébként sok tekintetben joggal említik azt, hogy kevés az idő e lényeges és fontos módosítás megvitatására -, azt gondolom, hogy a részletes vitával is elég komoly időkeret áll majd rendelkezésünkre, és közben is lehet politikai egyeztetéseket folytatni. Mi erre teljesen készen állunk, örömmel vennénk, ha lenne ilyen típusú politikai egyeztetés, hogy legyen meg a szükséges konszenzus az alkotmánymódosítás mögött, ami nagyon remélem, hogy megteremthető, mert ha mindenki a kellő jó szándékkal és bölcsességgel áll ehhez, akkor ki tudjuk ezt alakítani.

Mi a Szabad Demokraták Szövetsége részéről azt gondoljuk, hogy a regionális közigazgatási rendszer kialakításának a megteremtése érdekében valóban kell lépéseket tennünk. A parlamentben kell ehhez a szükséges időt biztosítani, hogy kialakítsuk a megfelelő megoldásokat, meg kell teremteni a politikai egyeztetés színterét, de azt is látnunk kell, tisztelt képviselőtársaim, hogy az az ügy, amelyről most vitatkozunk, ez az alkotmánymódosítás, amely előttünk van, nem egy olyan újszerű javaslat, amely derült égből villámcsapásként érhette a képviselőket, hiszen ismertük az elmúlt hónapok vitáit, ismertük az elmúlt évek vitáit is, hiszen az önkormányzati rendszer átalakításáról nekünk a Szabad Demokraták Szövetsége részéről is volt törvényjavaslatunk néhány hónappal ezelőtt a Ház előtt. Ismertek voltak a közéletben zajlott viták, ismertek voltak a választási kampányban zajlott viták, ismertek voltak a kormányalakítás kapcsán lezajlott viták, ismert volt az is, hogy a miniszterelnök úr pontosan ezen kérdések ügyében rögtön a kormány megalakulása után kezdeményezett egy ötpárti egyeztetést, amely végül is az ellenzék ellenállása miatt hiúsult meg. Szerintem az ilyen típusú megegyezésre való törekvést nem szabad feladnunk semmiképpen sem. Itt olyan kérdésekről van szó, amelyekben valóban nem a politikai presztízs a fő szempont, hanem az, hogy milyen olyan döntéseket tudunk meghozni, amelyek az országnak hosszú távon is képesek a javára válni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen szemlélet jegyében mi az SZDSZ részéről a támogatásunkat biztosítjuk a javaslathoz, a szükséges módosításokkal. Tehát bizonyos tekintetben - itt elsősorban az időpontra gondolok, a hatéves mandátumra - az álláspontunk egyértelműen nem, a régiók megteremtésének a lehetőségére viszont igen.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 32 2006.06.27. 9:32  19-77

DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt a vitában különböző érveket és ellenérveket hallottunk erről a javaslatról, és az az igazság, hogy Szűcs képviselő úr szóvá tette azt, hogy ez egy rövid szabályozás, és sokat beszélünk róla. Én nem szeretném nagyon szaporítani a szót, hiszen a miniszter úr és Géczi József képviselőtársam nagyon sok mindent elmondott a szabályozás ügyében, szerintem ezt nem érdemes újra felmondani, mint valami leckét, de a Szabad Demokraták Szövetsége, a liberális párt nevében is szeretném kifejteni az álláspontunkat, hogyan is viszonyulunk mi ezekhez az összeférhetetlenségi szabályokhoz és a szigorítás szándékához.

Nos, hadd kezdjem ott, tisztelt képviselőtársaim, hogy mi is az értelme az egész összeférhetetlenségnek. Nyilván az, hogy a politikai befolyásnak, sok esetben a tisztességtelen politikai befolyásnak az útját álljuk, ezért kell ezeket a szabályokat meghozni. Szűcs képviselő úrnak is megjegyzem, aki azt mondta, a Fidesz nevében nem a tiltó szabályokra helyeznék a hangsúlyt. Itt bizony tiltó szabályokat kell életbe léptetni, nem tudunk másként összeférhetetlenségi szabályokat megalkotni, csak úgy, ha bizonyos dolgokkal kapcsolatban világosan kifejtjük, hogy van, amit lehet, van, amit nem lehet, van, amit megtiltunk, van, amit engedünk. Ez sajnos így működik az összeférhetetlenség területén.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, ez a rövid, ámde lényeges szabályozás bizony ilyen szabályokat tartalmaz. A tisztességtelen politikai befolyásnak próbálja az útját állni, és természetesen próbálja az országgyűlési képviselők különböző tevékenységét - ami nem a képviselőséggel függ közvetlenül össze, hanem más típusú tevékenység - korlátozni. Majd erre is szeretnék kitérni, hogy miért, ennek is megvan a maga logikája és fontos indoka, hogy miért van szükség erre is.

A szabályozás irányával mi teljes egészében egyetértünk, és helyesnek is tartjuk ezeket a törekvéseket. Ugyanis kívánatos, hogy a Magyar Országgyűlésben is és egyébként az egész magyar közéletben szigorú összeférhetetlenségi szabályok legyenek.

Miért is, tisztelt képviselőtársaim? Nos, azért, mert nem helyes, ha a gazdasági érdek és a politikai érdek összekeveredik. Nem helyes, ha ezekben nem látunk tisztán. Nem helyes, hogy azok, akik a döntéshozók, egyúttal a döntéseikkel befolyásolhatnak olyan ügyeket, amelyeknek aztán később haszonélvezői lehetnek. Ezt meg kell akadályozni, mert a politikai tisztesség ezt kívánja. Nos, a mostani szabályozás a jelenleginél szigorúbb szabályokat kíván életbe léptetni.

(10.20)

Ez is helyes és ez is kívánatos, hiszen tudjuk, hogy ma is országgyűlési képviselők különböző állami érdekeltségű vagy állami tulajdonnal is rendelkező, állami tulajdonlású cégekben, vállalatokban szerepet vállalhatnak - ugyanez vonatkozik az önkormányzati tulajdonra is -, és a jelenleg hatályos szabályozásnál, az ottani tulajdoni részesedésnél szigorúbb szabályokat léptet életbe vagy léptetne életbe az előttünk fekvő javaslat. Mindenféle százalékos részesedést eltörölve ki akarja zárni - nagyon helyesen szerintem - mindenféle állami, önkormányzati tulajdonú cégben, vállalatban és intézményben való részvételét az országgyűlési képviselőknek, és nagyon helyes és nagyon kívánatos, hogy ebbe az irányba kíván ellépni a szabályozás.

Nos, miért akarja ezt megtenni? Elsősorban azért, mint ahogy előbb említettem, hogy a politikai befolyásolás lehetőségét zárjuk ki, és ez nagyon helyes. A tiszta közélet iránt ha elkötelezettek vagyunk, akkor azt gondolom, hogy ezt a szabályt a leghatározottabban kell képviselnünk.

De van itt egy másik kérdéskör is, amit Géczi József képviselőtársam hozott szóba, ez pedig a képviselők javadalmazása. Azt is tudjuk, hogy sokszor a képviselők azért vállalják az ilyen típusú munkákat, mert az országgyűlési képviselői fizetés - és valóban, itt egyébként zárójelben hadd jegyezzem meg, nagyon határozottan nem szabad populistának lennünk ebben a kérdésben sem, de mondjuk ki világosan, hogy az országgyűlési képviselők keresete - kétségtelenül, ahogy ez már elhangzott a Házban, az európai uniós országok közül a magyar képviselőké a legalacsonyabb. És nem helyes az a törekvés, hogy az alacsony keresetek miatt egyfajta szemforgató magatartás szellemében, hogy nem merünk erről a kérdésről nyíltan beszélni, mert a közvéleményben is mindenféle hamis képzetek élnek arra vonatkozóan, hogy a képviselők mennyit keresnek, holott tudjuk jól, hogy összehasonlítva más területekkel, ezek a keresetek valóban megdöbbentően, magyar szinten és nemzetközi szinten is alacsonyak, ennek fejében viszont, mivel tudjuk, hogy ez a kereset méltatlanul alacsony, szemet hunyunk afelett, hogy más területeken meg szerepet vállaljanak, önkormányzati cégeknél, állami vállalatoknál, felügyelőbizottságokban, igazgatósági tanácsokban és egyéb helyeken. Ez az, amit nem szabad megtenni.

Szerintem itt tiszta vizet kell önteni a pohárba, és mi a liberális párt részéről úgy tudjuk támogatni és úgy szeretnénk támogatni ezt a javaslatot, hogy legyen világos, hogy ez a javaslat egy lépés azon az úton, hogy tisztázzuk ezeket az ügyeket, tisztázzuk ezeket a helyzeteket. Nem szabad megengedni az ilyen típusú részvételét az országgyűlési képviselőknek az állami és önkormányzati tulajdonú vállalatokban, viszont el kell érnünk oda egy idő után, hogy az országgyűlési képviselők keresetét is tisztességgel rendezzük, hogy ne az legyen a törekvés, hogy mivel nem kapnak rendes fizetést az országgyűlési képviselők, mindenféle lehetőséget próbálnak megtalálni arra, hogy normális kereseti körülményeket próbáljanak maguknak biztosítani. Tehát szerintem itt is az őszinte beszéd ideje jött el, és világosan kell beszélni, én azt gondolom, a magyar közvélemény ezt meg fogja érteni. És ha normálisan tudunk és tisztességgel erről beszélni, és nem itt is álságos szövegek vannak, és a háttérben mindenféle ki nem mondott szempontok, akkor ezt el fogja fogadni a közvélemény, és a józanul gondolkodó emberek java része el fogja fogadni, és azt hiszem, hogy igent is fog bólintani rá.

Nos, hát ezért is nagyon fontos ez a szabályozás, mert szerintem ez az első lépés ezen az úton. Rendezni kell az országgyűlési képviselők keresetét, és tisztázni kell azokat a jogviszonyokat, amelyekben részt vehetnek. És itt mi a leghatározottabban a Szabad Demokraták Szövetsége részéről azon az állásponton vagyunk, hogy szigorú összeférhetetlenségi szabályokat kell kimondani. Megjegyzem, ennél szigorúbbat, mint ami itt van előttünk. Csak hogy egy példát mondjak erre, hol gondolom, hogy szigorúbb szabályokat kell életbe léptetni: itt van az önkormányzati képviselők és a parlamenti képviselők kérdése. Nekem az a személyes meggyőződésem is, tehát az én személyes meggyőződésem is, hogy megengedhetetlen az, hogy önkormányzati képviselők egyúttal parlamenti képviselők legyenek, hogy polgármesterek parlamenti képviselők legyenek. Itt is két különböző szféra mosódik ezzel össze, és nem tesz jót a parlament egész működésének az, hogy ez az összefonódás, ez az összekeveredés bekövetkezik. Mert lássuk világosan, egyébként a parlamentben az ország érdekeit kell képviselni, és nem partikuláris érdekeket, és az ország érdekei bizony sokszor ellentétesek lehetnek, vagy nem feltétlenül fejezik ki egy pici településnek vagy egy pici városnak az érdekeit. Nekünk itt az a dolgunk a parlamentben, hogy kellő meggyőződéssel, tisztességgel, becsülettel és emelkedett módon próbáljuk az ország érdekeit képviselni.

Azt gondolom, eljött az ideje annak, hogy e téren is világosan tiszta vizet öntsünk a pohárba, és mondjuk ki azt, nem helyes az a tendencia, ami elindult annak idején a kilencvenes években. Megjegyzem, ennek mindannyian részesei vagyunk, ha úgy tetszik, nekünk is, az SZDSZ részéről önkritikusan kell elmondanunk azt, hogy annak idején azok a változtatások, amelyeket mi is támogattunk, azokról az idő bebizonyította, hogy nem voltak helyesek és nem voltak jók, és vissza kell térni a rendszerváltáskori gyakorlathoz, nevezetesen, hogy az önkormányzati képviselők és polgármesterek ne legyenek parlamenti képviselők; ezt a szférát is válasszuk el egymástól. Tehát mi azon az állásponton vagyunk, hogy tiszta, világos viszonyok minden téren, őszinte beszéd, egyúttal rendezni a képviselők anyagi helyzetét, azt is tisztességesen, nem ebben a hazugságokkal teli világban, ahogy jelen pillanatban vagyunk, azt is világosan és őszintén rendezni.

Itt is, ha már erről beszéltem, azért azt hadd jegyezzem meg, hogy természetesen erre akkor kell hogy sor kerüljön, amikor túl vagyunk azon a perióduson, amiben most van az ország. Hiszen egy stabilizációs csomag közepette, amikor tudjuk jól, hogy a magyar költségvetésnek kell megteremteni az egyensúlyát, amikor is sajnos kormányokon keresztülívelve, szintén a populizmus csapdájában a magyar költségvetés oda jutott, ahová jutott jelen pillanatban, hogy nagyon komoly gondokkal kell szembenézni, amikor ez van napirenden, nyilván nem lehet fölvetni azt a kérdést, amiről most beszéltem. De amint ez a periódus lezárult, és reményeink szerint körülbelül másfél év múlva elérhetünk oda, hogy nagyjából a költségvetés végül is egy normális és rendes helyzetbe kerül a mostani intézkedéseket követően, akkor elő kell venni ezt a kérdést is, és tényleg el kell rendezni, most már nyíltan és őszintén.

Nos, tehát összefoglalva a Szabad Demokraták Szövetségének álláspontját, mi támogatjuk ezt a szabályozást, amely előttünk van. Most külön az európai parlamenti képviselőkre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályokra nem is akartam kitérni, mert ezek javarészt megegyeznek azzal, ami a magyar képviselőkre vonatkozik, és helyes, ha kimondjuk azt, hogy az európai parlamenti képviselők sem élhetnek vissza a maguk európai parlamenti képviselői státusával. Tehát egyetértve teljes egészében, ezt a szabályozást mi ezekkel a feltételekkel tudjuk elfogadni, vagyis mi helyesnek tartanánk, ha ezt kiterjesztenénk az önkormányzati képviselőségre is, ezt szorgalmazzuk is jó ideje, és egyúttal lássuk a perspektívát: ezt egy folyamat részeként tudjuk értékelni, egy olyan folyamat részeként, amelynek eredményeként néhány év múlva például a képviselői fizetések rendezésére is ki kell majd térnünk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 10 2006.06.28. 10:04  1-15

DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vita, amely köztünk folyik, nem új keletű, és jó néhányan, akik ebben a teremben ülünk, tudjuk és ismerjük, hogy a kisebb parlamentről bizony hosszú idők óta egyeztetünk, és hosszú idők óta próbáljuk kicserélni eszméinket egymással.

Miért is kell kisebb parlament? Ezt a kérdést föl kell tenni magunknak, hiszen Balsai István képviselőtársam is, aki előttem szólalt fel, megkérdőjelezte ennek a szándéknak a fontosságát, mondván, hogy nem a kisebb parlamenten, tehát nem a létszámcsökkentésen múlik egy parlament munkájának a minősége. Ez biztosan így van.

De azt is tudjuk, hogy a kisebb parlament az Országgyűlés munkájának a hatékonyabbá tétele szempontjából elfogadható és helyes célkitűzés. Miért gondolhatjuk ezt? Először is azért, mert a magyar parlament az ország lélekszámához viszonyítva valóban aránytalanul nagy. Balsai képviselőtársam hozott példákat, a Bundestag példáját vagy az amerikai képviselőház példáját. Mindannyian tudjuk, ha az amerikai képviselőház és a szenátus példáját is hozzuk, az ottani szenátus és képviselőház együttes létszáma körülbelül kétszer annyi, mint a magyar parlament létszáma. Azt nem gondolja, képviselő úr, hogy 20 millió az Egyesült Államok lélekszáma. (Dr. Balsai István közbeszól.) Tehát ezt is komolyan figyelembe kell vennünk, hogy bizony Magyarország lélekszámához viszonyítva a parlament nagysága jelentősnek tekinthető.

A munkát hogyan lehet hatékonyabbá tenni? Például úgy, hogy ezekben az országokban, amelyeket Balsai képviselő úr hozott példaként, akár Németországban, akár az Egyesült Államokban, tudjuk jól, hogy egy komoly stáb van minden képviselő mögött, lehetőségük van a képviselőknek olyan munkatársak segítségét igénybe venni, akik segítik a képviselői munkájukat. A választók mit várnak egy képviselőtől? Nem az érdekli őket feltétlenül, hogy 380 fő a parlament létszáma vagy 280, nem ez a fő kérdés a választók számára, hanem az, hogy a képviselői munka hatékony és minőségileg színvonalas-e. Ezt pedig úgy tudjuk hatékonnyá és színvonalassá tenni, ha megadjuk azokat a háttérsegítségeket a képviselőknek, amelyekre szükségük van. A magyar parlament évek, évtizedek óta nem tudja ezt megtenni, hozzátenném, mert a rendszerváltás kezdete óta meglévő probléma ez. A rendszerváltás előtti időszakról meg ne beszéljünk, hiszen akkor érdemi parlamenti munka nem folyt. Tehát azóta létező probléma, és többek között anyagi okok miatt nem tudjuk ezt megtenni, nincs rá keret.

Mi, a Szabad Demokraták Szövetsége, a liberális párt részéről, amikor évekkel ezelőtt fölvetettük a kisebb parlament koncepcióját, többek között ebből a felismerésből származott ez a javaslat, hogy amit itt meg tudunk takarítani - ami egy szimbolikus pénzösszeg egyébként a magyar költségvetés összegével összehasonlítva, nem szimbolikus viszont a parlament munkáját tekintve, és a parlament munkáját ilyen módon hatékonyabbá tudjuk tenni -, a felszabaduló költségeket a háttérapparátus megerősítésére tudjuk fordítani, amellyel hatékonyabbá és színvonalasabbá lehet tenni a munkát. Nos, ez a fő oka, ez a fő indoka a kisebb parlamentről szóló javaslatnak.

Megjegyzem, ha a Fidesz valóban azt gondolja, amit Balsai képviselő úr elmondott, hogy valójában ezzel nem tesszük hatékonyabbá a parlamenti munkát, akkor nem értem, hogy miért tesz javaslatot arra vonatkozóan, hogy legyen 200 fős a parlament. Ha nem ez számít, ennek nincs jelentősége, akkor mi értelme van ilyen javaslatokat tenni? Ráadásul azt is mondja a képviselő úr, hogy mindig az volt a Fidesz álláspontja, hogy alapvetően ne változtassuk meg a mostani rendszert. Tisztelt képviselőtársaim és mindenki, aki érdeklődik a vita iránt, ha van, ami alapvetően felrúgja és megbolygatja ezt a mostani rendszert, gyakorlatilag teljes egészében szétzilálja, akkor, mondjuk, az a 200 fős javaslat, mert elképzelhetetlen, hogy a mai rendszer megtartható lenne egy 200 fős parlamenttel. Tehát én ezeket nem tartom igazából olyan érveknek, amelyeknek jelentős súlyuk van, és tényleg meggyőzőek lennének itt a vitában, főleg úgy, hogy régóta ismerjük egymás álláspontját.

(9.40)

Nos, tisztelt képviselőtársaim, beszélt itt már a miniszter úr, és Wiener képviselőtársam is érintette az Alkotmánybíróság döntését, amely egy olyan helyzetet eredményez, hogy eleve hozzá kell nyúlnunk a választókörzetek miatt a választókörzeti beosztáshoz, és emiatt is akut probléma a kisebb parlament ügye. Nem azért, mert most - ahogy az ellenzéki szónokok mondják - figyelemelterelés folyna a kormánypártok részéről. Ugyan, képviselőtársaim! Hát évek óta vitatkozunk erről a kérdésről! Évek óta ülünk le tárgyalni. Amikor a Szabad Demokraták Szövetsége erről hatpárti, bocsánat négypárti tárgyalásokat kezdeményezett - az ember már nem is tudja, hogy mikor volt hatpárti, négypárti, ötpárti, már évekre visszamenőleg annyit tárgyaltunk erről a kérdésről -, legutóbb egy évvel ezelőtt kezdeményeztünk erről tárgyalásokat, hát akkor nehezen vádolhatóak az akkori pártok azzal, hogy arra gondoltak, hogy majd egy év múlva el kellene terelni a figyelmet, amikor erről beszélünk. Szerintem ezek nem a vitához méltó színvonalú érvek.

Itt tényleg olyan érveket kellene összeszednünk, amelyekkel képesek vagyunk egymást meggyőzni arról, hogy mi a jó, és mi a helyes modell. Tovább menve a vitában, azon valóban lehet vitatkozni, hogy az a modell, amit most beterjesztettek a kormánypártok, ez-e a jó, a hasznos, és ezzel egyetértünk-e.

Mi az SZDSZ részéről elindítottuk ezt a vitát egy évvel ezelőtt, amely vita, megjegyzem, jóval hamarabb kezdődött, 1991-ben; csak zárójelben jegyzem meg, a Fidesz annak idején, ahogy Wiener képviselő úr is fel szokta hívni erre a figyelmet, az úgynevezett magyar Moncloa-paktum idején tett egy javaslatot arra, hogy radikálisan csökkentsük a Magyar Országgyűlés létszámát, majd a kilencvenes évek végén is volt egy Fidesz-javaslat erre vonatkozóan. Tehát arról sincs szó, hogy a Fidesz, mondjuk, tizenegynéhány éve azon az állásponton lenne, hogy nem kellene megváltoztatni a mostani rendszert. Dehogynem! Az egyik élharcosa volt ennek.

Miközben ezekről a kérdésekről tárgyalunk, különböző koncepciók kerülnek az asztalra. Amikor az SZDSZ egy éve kezdeményezte a tárgyalásokat, mi egy 250 fős parlamentre tettünk javaslatot. A mi javaslatunk alapvetően a mostani rendszer logikájából indult ki. Mi akkor azt mondtuk, és megjegyzem, az összes többi párt, illetve a pártok többsége elfogadta ezt a javaslatot, hogy azon alapelvekből induljunk ki, hogy legyen kisebb a parlament - mindegyik párt ezt mondja, ma is mindegyik parlamentben ülő párt azt mondja, hogy legyen kisebb a parlament -; legyen arányosabb valamivel, mint a mostani rendszer; és lehetőleg ne forgassa fel radikálisan a kialakult szisztémát, a magyar választójogi rendszert, amely egyébként bebizonyította, hogy jól tud működni, csak bizonyos korrekciókra van szükség az Alkotmánybíróság döntése értelmében, és azon politikai szándék megvalósítása miatt, hogy legyen kisebb a parlament létszáma. Tehát e három alapelvből indultunk ki.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, az előttünk fekvő javaslat megfelel ezeknek az alapelveknek. Mi az SZDSZ részéről duzzoghatnánk nyugodtan, és csapkodhatnánk az asztalt, hogy kérem szépen, ez nem a mi javaslatunk, fel vagyunk háborodva. Az biztos, hogy nem jutunk előre értelmes vitában, nem tudunk kompromisszumot kötni, ha mindenki kétségbeesetten ragaszkodik a maga javaslatához, mert azt gondolja, hogy az ő zsebében lapul a bölcsek köve, a többiek meg mind buták, és nem tudnak semmit, csak hátsó szándékok és figyelemelterelés vezérli őket, gonoszul munkálkodnak itt valamin.

Biztos, hogy mi is gondolhatnánk ezt, de eszünk ágában sem volt ilyen módon gondolkodni erről a kérdésről. Azt mondtuk, hogy van egy javaslatunk - persze, a mi szívünkhöz ez áll közelebb -, de ha másoknak más javaslata van, és abban tudunk megegyezni, akkor ám legyen a másik javaslat, mi nem fogunk ezen kétségbeesni, hogy nem a mi koncepciónkat fogadták el, csak feleljen meg ennek a három alapelvnek: legyen kisebb a parlament, legyen valamivel arányosabb, ezzel pontosabban tükrözi a választói akaratot, és ne forgassa fel radikálisan a mostani rendszert. Hangsúlyoznám, hogy a mostani, előttünk fekvő javaslat megfelel ennek.

Azt gondolom, hogy amikor javítani akarunk esetleg a mostanin - és remélem, hogy az ellenzéknek alapvetően ez a szándéka, nem pedig pusztán az, hogy ellenálljon a javaslatnak, miközben egyébként az ellenzéki pártok is azt hangoztatják, hogy ők maguk is kisebb parlamentet szeretnének teremteni -, tehát amikor ezen gondolkodunk, akkor bizony érdemes olyan javaslatokat tenni, amelyek valóban szolgálják a kisebb parlament megvalósításának az eszméjét. Ilyen lehet például, amit egyébként Balsai István képviselőtársam említett, egy értelmes vita arról, hogy most egyfordulós legyen ez a rendszer, vagy kétfordulós legyen ez a rendszer, merthogy a kétfordulós rendszer, amit szóvá tett a képviselő úr, belefér a mostani koncepcióba is.

Megjegyzem, mi a Szabad Demokraták Szövetsége részéről a kétfordulós rendszert preferáltuk. Ha ebben tudunk megegyezni, ha ez a megegyezés akadálya, én most itt, a parlamentben is szeretném kijelenteni, hogy legyen akkor kétfordulós, el tudjuk fogadni akár a kétfordulós rendszert is. Az már egy, nem mellékes persze, de mellékesen megjegyzendő kérdés, hogy ha valóban a költségtakarékosságról beszélünk - nekünk is ezt meg kell állapítani, ha úgy tetszik, önkritikusan -, akik az egyfordulós rendszer mellett érvelnek, valóban abból az alapállásból érvelnek, hogy ez olcsóbb, mint a kétfordulós a rendszer. De akkor legyen kétfordulós, ha a Fidesz így tudja elfogadni ezt a javaslatot. Legyen! Itt szeretném bejelenteni, hogy mi készek vagyunk ilyen kompromisszumra is. Bármilyen kompromisszumot hajlandók vagyunk megkötni, az elveink határán belül, a közösen kialakított elveink határain belül bármilyet ahhoz, hogy elérjük ezt az értelmes és jó célt.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, mi az SZDSZ részéről, hangsúlyozva a kompromisszumkészségünket, abban vagyunk érdekeltek, hogy végre valóban történjen valami e téren. Hosszú évek, mondhatni, több mint egy évtizedes egyeztetés eredményeként valóban érjük el azt, hogy a parlament működése legyen hatékonyabb, és ezzel tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy azt a tiszteletet, azt a tekintélyt próbáljuk erősíteni, ami egy normális parlamenti demokráciában a parlamentet megilleti. Az ehhez vezető úton is egy fontos lépés a kisebb parlament megteremtése, nem demagóg szempontok miatt, hanem még egyszer hangsúlyoznám, a törvényhozói munka minőségének javítása érdekében.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 24 2006.06.28. 10:01  15-29

DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai napon, úgy látszik, olyan kérdéseket vitatunk meg, amelyek igen lényegesek és igen fontosak a magyar demokrácia szempontjából, bár itt elhangoztak az előző vitában olyan ellenzéki hozzászólások, hogy valójában ez figyelemelterelés. Még egyszer szeretném hangsúlyozni: csupa olyan ügyről van szó, amely évek óta neuralgikus kérdése a magyar demokráciának; ugyanez, aminél most tartunk, a pártfinanszírozás kérdése, ugyanilyen súlyos kérdés, ugyanilyen súlyos ügy.

Ha elégedetlenek vagyunk azzal, ami ma Magyarországon van a közpénzek elköltése tekintetében, ha azt gondoljuk, hogy ma Magyarország olyan ország, amelyben a korrupció mértéke jóval nagyobb annál, mint amit rendes és tisztességes országokban elfogadhatónak tekintünk - mármint természetesen a korrupció sehol, soha az életben nem elfogadható, de tudjuk jól, hogy mindig vannak emberek, akik kijátsszák a legtökéletesebb szabályokat is -, tehát ha ez a kiindulópontunk, és ezek a eszmék vezérelnek minket, akkor a pártfinanszírozáshoz is hozzá kell nyúlni. Mindannyian tudjuk, hogy a pártfinanszírozás egy olyan területet jelent, amelyben nem tisztázottak alapkérdések, és ráadásul hosszú évek óta fenntartunk egy olyan állapotot, hogy itt sem mond senki sem valójában igazat.

A pártfinanszírozás egyik leglényegesebb, legkomolyabb problémája, hogy a jelenlegi szabályozás tartalmaz olyan megkötéseket, konkrét, összegszerű megkötéseket, hogy például kampányban mennyi pénzt költhetnek el a pártok, amiről mindenki tudja, nemcsak a pártok képviselői, a közélet minden szereplője, hogy senki nem képes ezeket a szabályokat betartani. Természetesen minden párt próbál formálisan tisztességgel megfelelni neki, de egyébként pedig próbál kihasználni minden lehetőséget arra, hogy talpon maradjon a politikai versenyben. Szerintem normális ember nem mondhatja azt, hogy ez rendben van, hogy ez olyan állapot, amit fenn kéne tartani. Ez alapvetően mérgezi az egész magyar közéletet; olyan, mint a klasszikus eset, amikor a kútba belecsepegtetjük a mérget: szétterjed, és mindenhova eljut. Hát hogy várunk el egyébként törvénytiszteletet, rendes, tisztességes viselkedést általában polgároktól, ha a magunk háza tájékán nem tudjuk ezt megvalósítani, ha nem tudjuk rendesen tisztába tenni ezeket a dolgokat?

Nos, a kormány mostani törekvése szerintem rendkívül tiszteletreméltó, és meg kell mondjam, én is, aki évek óta foglalkozom ezzel a kérdéssel is, meg sok minden mással, ami a demokrácia működéséhez kapcsolódik, azt kell mondanom, hogy a most előttünk fekvő törvényjavaslat az utóbbi tíz év legjelentősebb javaslata e téren, e tárgykörben. Mert itt most tényleg egy nagy levegőt vett a kormány, és próbál tisztába rakni bizonyos dolgokat. Megjegyzem, egyáltalán nem gondolhatjuk azt e téren sem, hogy a kormány előterjesztése maga a tökély. Hát nagyszerű dolog az, ha az ellenzéknek vannak előremutató és jó javaslatai - legyenek! Biztos vagyok benne, hogy erre mindenki, a kormány képviselője, a miniszter úr, az előbb láttam, bólogatott, amikor a Fidesz szónoka említette azt, hogy a Fidesznek milyen javaslatai lennének. Tehát biztos, hogy mindannyian nyitottak vagyunk az ilyen javaslatokra. Legyenek!

Ha az a közös cél vezérel minket, hogy itt tiszta, becsületes helyzetet teremtsünk, hogy itt is, ahogy a tegnapi vitában is, emlékeznek rá azok a képviselők, akik itt voltak, amikor az összeférhetetlenségről beszéltünk, ott is fölvetettem ugyanezt a kérdést, hogy ne hazudjunk egymásnak, ne ilyen álságos állapotokat tartsunk fenn, hanem legyen már bennünk bátorság arra, hogy nyíltan, őszintén és becsületesen beszéljünk bizonyos kérdésekről - ez ugyanaz a témakör, a pártfinanszírozás ügye. Egyszerűen szerintem felháborító az, hogy olyan állapotot tartunk fenn, amiről mindenki tudja, hogy fenntarthatatlan, és valójában hamisságon nyugszik.

Tehát e törvénytervezetnek az a célja, hogy felszámolja ezt, és ha az ellenzéknek is az a célja, akkor ebben egyet kell értenünk. Akkor itt egy olyan törvényjavaslatnak kell megszületnie, amely kell hogy bírja a Ház többségének a támogatását. Mert egyébként elengedhetetlen kérdés e téren, és megjegyzem, a közös ügyünkről van szó, mert az természetes, hogy a politikai kérdésekben vitatkozunk egymással, hogy éles ellentétek vannak liberálisok, konzervatívok és szocialisták között a családtámogatásról, adórendszerről vagy akár az alapvető emberi jogoknak a mibenlétéről, ez természetes, de vannak olyan kérdések, ahol egyetértésre kell jutnunk. És például a tiszta közélet ügye ilyen kérdés, mert ott nem kell konzervatívnak lenni, és nem kell szocialistának vagy liberálisnak lenni ahhoz, hogy azt mondjuk, hogy egy országban alapvetően a becsületnek és a tisztességnek kell dominálnia. Nem szükséges politikai értékorientáció ahhoz, hogy mindannyian kimondjuk ezt.

A pártfinanszírozás a kályha, ahonnan ki kell indulni, ami mindent meghatároz. Amikor ez a törvényjavaslat hatalmas előrelépést tesz az átláthatóság területén, akkor szerintem ezt üdvözölni kell. Amikor abból indul ki, hogy felszámolja a privilégiumokat, és a pártokra vonatkozóan is azokat a szabályokat lépteti életbe, amelyeket egyébként az összes többi más gazdálkodó szervezetre szabályként elfogadunk és elvárunk tőlük, az óriási előrelépés. Megjegyzem, tudjuk persze, hogy a politikai élet egy kényes terület, mert valóban - ahogy egyébként pont tegnap összeférhetetlenség, mentelmi jog kapcsán beszéltünk erről -, természetes dolog, hogy a képviselőket, a politikával foglalkozó, hivatásszerűen foglalkozó egyéneket meg kell hogy illessék olyan speciális jogosítványok, amelyek lehetővé teszik azt, hogy védelmet nyújtsanak a számukra akkor, amikor politikai szempontból akarnak visszaélni az ő státusukkal, amikor politikai szempontból akarják őket kínos vagy kényelmetlen helyzetbe hozni.

Ez rendben is van, ez vonatkozik a pártokra is, hogy igen, a pártokra vonatkozó szabályoknál is tudomásul kell venni, hogy nem szabad megadni a lehetőséget arra, hogy esetleg jön majd egyszer egy kormány - bízunk benne, hogy soha nem lesz ilyen, de nem lehet kizárni -, amely vissza akar élni a demokrácia szabályaival, és a számára adott lehetőségeket a politikai ellenfelei ellen akarja fordítani - lehet. De miközben fenn kell tartanunk ezt a lehetőséget, és kellő biztosítékokat kell találnunk, azért szerintem rendkívüli módon üdvözlendő törekvés a kormány részéről, hogy azt mondja, igen, tartsunk meg bizonyos biztosítékokat, de alapvetően a pártokra is ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint mindenki másra ebben az országban.

A rendszerváltás után 16 évvel szerintem megérett a helyzet arra, hogy ezt kimondjuk, és nagyon nagy előrelépésnek tartom, hogy ez az előterjesztés ebből az alapelvből, ebből az alapeszméből indul ki.

Rendkívül lényegesnek tartom az egész kampányra vonatkozó szabályozást, ami szintén újszerű, úttörő és nagyon-nagyon támogatandó ebben az előterjesztésben: az elkülönített számlának a megjelenítése, a nyilvánosság kérdése, minden támogatás nyilvánosságra hozatala, a támogatásokkal kapcsolatos átláthatóság egyértelművé tétele. Ezek kiváló és kitűnő szabályok, mind olyanok, amelyeket a Szabad Demokraták Szövetsége, a liberális párt, amely évek óta szorgalmazza a pártfinanszírozás rendbetételét, csak támogatni tud.

Megjegyzem, ha már ennél a kérdésnél tartok, szeretném előre is jelezni tisztelt képviselőtársainknak, hogy mi az SZDSZ részéről - amennyiben módosító indítványt fogunk beadni, és valószínűleg adunk be módosító indítványt az előterjesztéshez - pont e téren szeretnénk módosítani, nevezetesen, hogy jobbnak tartanánk az olyan típusú szabályozást, amely egy felső limitet szab arra vonatkozóan, hogy mennyi támogatást kaphatnak a pártok. Mi nem tartjuk igazán jónak azt, hogy ez korlátlan jelen pillanatban, mármint az előterjesztés alapján.

(10.40)

Értjük a szándékot, megjegyzem, és az egész rendszer - nem győzöm hangsúlyozni - hatalmas előrelépés a jelenlegihez képest, mégis, a biztosítékok szempontjából helyesnek tartanánk, és a fair és korrekt versenyhelyzet szempontjából is, ami a különböző pártokat kell hogy megillesse, az, ha egy limitet tudnánk szabni arra vonatkozóan, hogy mennyi támogatást fogadhatnak el a pártok egyébként, és mennyi támogatással rendelkezhetnek.

Nagyon fontosnak tartjuk azt is, hogy a mostani szabályozás próbál választ találni azokra a problémákra, amelyek a mostani választási kampányt is uralták. Itt volt, mondjuk, a Magyar Vizsla-ügy - ugye, emlékszünk rá? -, amikor valójában egy nem politikai szervezet politikai kampányt, a választások idején egyértelműen politikai kampányt űzött. A mostani szabályozás próbálja kiszűrni az ilyen típusú jelenségeket, és ez is nagyon kívánatos, mert bárhol, bármilyen módon, bármelyik színben előbukkanhatnak ilyen problémák.

Az előttem szóló Nyitrai Zsolt kollégám szóvá tette azt, szerinte nem elég erőteljes a szabályozás arra vonatkozóan, hogy közpénzekből bármelyik kormány kampányt folytathat-e. Ha így érzi a Fidesz, akkor én csak biztatni tudom a Fideszt, hogy adjon be módosító indítványokat erre. Ha ezek jó és józan módosító indítványok lesznek, biztos, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége támogatni fogja, mert mindannyiunknak az az érdeke, hangsúlyoznám, bármilyen kormány is van, bármilyen színű, hogy a kormányok közpénzből politikai kampányt ne folytassanak, lehet az akár jobboldali, lehet akár baloldali vagy liberális kormány. Mindegy! Joggal várják el az adófizetők, hogy ennek álljunk ellent, és szabjunk gátat az ilyen törekvéseknek.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, az idő előrehaladtával is hadd említsem meg önöknek azt - nem továbbmenve a részletek felsorolásában -, hogy én hatalmas előrelépésnek tartom ezt a mostani törvényjavaslatot. Nagyon örülök, hogy itt van a parlament előtt, mi az SZDSZ részéről a módosításokkal együtt határozottan és egyértelműen támogatni akarjuk, és arra szeretném kérni ellenzéki és kormánypárti képviselőtársaimat, hogy értsünk egyet ebben az ügyben, és a magyar közélet tisztasága érdekében fogadjuk el ezt a javaslatot a megfelelő, jó módosító indítványokkal.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 30 2006.07.10. 5:08  29-32

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A napokban felfigyelhettünk egy hírre, ez a hír arról szólt, hogy a kormány létrehoz egy bizottságot, amely bizottságnak az lesz a feladata, hogy megvizsgálja az egyházak finanszírozását.

Mi a Szabad Demokraták Szövetsége részéről támogatjuk ezt a kezdeményezést, helyesnek tartjuk, és úgy gondoljuk, hogy ez egy jó lépés volt, üdvözöljük a bizottságnak a létrehozását azért is, hiszen régóta vita folyik az egyházak támogatása, költségvetési támogatása körül. A Szabad Demokraták Szövetsége régóta sürgeti azt, hogy az igazságosság jegyében tekintsük át ezeket a kérdéseket, hiszen pontosan az igazságosság oldaláról érheti kemény kritika az egyházak finanszírozásában kialakult honi gyakorlatot.

Miről is van szó? Nos, érdemes visszakanyarodnunk a vatikáni szerződéshez, hiszen idestova tíz éve kötötte meg Magyarország a Vatikánnal ezt a szerződést, és annak idején a Szabad Demokraták Szövetsége azon pártok közé tartozott, amelyik kezdettől fogva élesen bírálta a megkötött szerződést.

Miért is? Három fő pontban foglalható össze, hogy hol láttuk mi itt az igazságosságnak a sérelmét e szerződés kapcsán, és azt gondolom, hogy ez a három fő pont tökéletesen kifejezi azokat a problémákat, amelyeket az egyházak anyagi támogatásával kapcsolatban ma is elmondhatunk. Melyek voltak ezek?

Először is az, hogy maga a szerződés egy különleges privilégiumot biztosít a Római Katolikus Egyház számára. Mi ez a privilégium? Nos, ez az előjog arról szól, a kormány azt vállalta a szerződés aláírásával, hogy az egyházra vonatkozó szabályokat nélküle nem lehet módosítani.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, tudjuk jól, hogy egyetlenegy ország sem engedheti meg magának azt, hogy különböző lényeges szervezetekkel, a társadalom fontos csoportjait képviselő szervezetekkel olyan típusú szerződéseket kössön, amelyben azt mondja, hogy egyébként a rá vonatkozó szabályokat, amelyek az országban mindenkire kell hogy vonatkozzanak, csak úgy lehet módosítani, hogyha ő is egyetért vele.

(14.30)

Ezt egyetlenegy ország, sem Németország, sem Anglia, sem Franciaország, sem az Egyesült Államok, sem Magyarország nem engedheti meg magának. Ugyanis a kormánynak az a dolga, hogy az ország érdekeit képviselje. Egy szervezetnek, egy társadalmi szervezetnek pedig az a dolga, hogy egy bizonyos típusú csoport érdekeit, felfogását, gondolkodásmódját képviselje. A kettő között lehet konfliktus. Nem állhat elő olyan helyzet, hogy egy kormány, amelynek a feladata, mint hangsúlyoztam, az, hogy az ország érdekeit képviselje, úgy érezze, hogy megkötötték a kezét lényeges kérdésekben lényeges döntések előtt.

A másik nagyon fontos problémánk magával a szerződéssel az volt, hogy egyfelől nem tette világossá azt, hogy miközben az állam és egyház szétválasztásában szerencsére - a rendszerváltástól kezdődően - politikailag mindannyian egyetértünk, és különböző viták mellett is, de a parlament különböző pártjai alapvetően közösen harcoltak azért, hogy ez bekövetkezzen, pénzügyi vonalon, a költségvetési támogatás vonalán ez nem következett be. A kilencvenes évek elején ezt a megmaradt köldökzsinórt úgy hívtuk, hogy a hitélet támogatása. Ma már másként hívjuk, más címen folyik ez a támogatás, mondjuk, hitoktatók támogatása és más módon. Nincs szükség erre, mindannyian tudjuk. Azokat a támogatásokat, amelyeket meg kell kapniuk az egyházaknak, mert a Szabad Demokraták Szövetsége részéről mi, liberálisok is úgy gondoljuk, hogy az egyházakra szükség van, fontos feladatot látnak el, de mint hangsúlyoztam, az igazságosság jegyében ők is ugyanannyi támogatást kapjanak, mint mások e területen. Nincs szükség arra, hogy külön címen ilyen típusú támogatást adjunk. Arra sincs szükség, hogy az 1 százalékos támogatások révén, amit a személyi jövedelemadó kapcsán lehet felajánlani, egyfajta biztosítékot kapjanak az egyházak. És arra sincs szükség, hogy az egyházi intézmények támogatásánál például az iskolák, ami az elmúlt években is a viták középpontjában állt, egyfajta kiegészítő támogatást kapjanak. Hiszen ha azt mondjuk, hogy egyenlő arányban kell kapnia önkormányzati iskolának, alapítványi iskolának és egyházi iskolának, ez a helyes álláspont, ez az igazságos álláspont, és nem pedig az, hogyha azt mondjuk, hogy igen, egyenlő arányban kap az alapítványi és az önkormányzati, de az egyházi iskolák még pluszkiegészítést kapnak, mert ez nem igazságos és nem helyes álláspont.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, ezért örülünk annak, hogy ez a bizottság létrejön, hiszen az egyházak részéről sokan vitatják azt az álláspontot, amit mi képviselünk. Mi határozottan kiállunk az igazságosság elve mellett. Legyen egy ilyen bizottság, amely szintén jó adalékokkal tud szolgálni ehhez a vitához, a kormány pedig döntsön, mert a Magyar Köztársaság polgáraiként azt várjuk el a Magyar Köztársaság kormányától, hogy az igazságosság jegyében mindenkinek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) egyenlő mértékű támogatást adjon.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
18 32 2006.10.06. 9:48  5-35

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Boross Péter előttem azt mondta, hogy nem monológokra van szükség, hanem vitára ezen a mai napon. Én magam is ehhez szeretném tartani magamat e felszólalásban, és szeretném megindokolni, hogy én miért jutottam az ellenkező következtetésre, mint amit a volt miniszterelnök előttem elmondott.

Nem a programról van szó, kedves Boross Péter, azt hiszem, amikor a problémákról beszélünk a mai helyzettel kapcsolatban. Nem a program miatt vannak ma, jelen pillanatban az emberek az utcán. Bár természetesen érdemes a dolgok mélyére néznünk, mert amikor a felszínről beszélünk, arról, hogy hogyan támadták meg randalírozók a Televízió székházát, hogyan láttuk az égő autókat, hogyan látták ezt világszerte - ez az, amire Boross Péter célzott, hogy méltóak vagyunk-e október 23-a tisztességes megünneplésére -, amikor mindezt látjuk, azokat a károkat, amelyeket az országnak okoznak jó néhányan, közben látnunk kell azt is, hogy igen, nagyon sok emberben valóban létezik elkeseredettség, létezik kétségbeesés, és hogy rosszul érzik magukat Magyarországon is, máshol is, Közép-Európában is. Nézzünk körbe, Lengyelországban milyen problémákat látnak az emberek, látjuk, hogy Csehországban hónapok óta nincs kormány, Szlovákiában egy populista-nacionalista kormány van éppen hatalmon; valahogy egyszerre, hasonló pillanatban a visegrádi országok mind-mind komoly társadalmi problémákkal néznek szembe.

Igen, tisztelt képviselőtársaim, valóban, ezt is látnunk kell. A rendszerváltás óta eltelt időszak illúzióktól fosztott meg minket, és csalódásokat is okozott. De igazából ma Magyarországon, amikor itt bizalmi szavazás történik a parlamentben, nem ez a fő gond, nem erről beszélünk. Itt a felelősség kérdése került napirendre. Nos, tisztelt képviselőtársaim, 1990-ben Orbán Viktor, az ellenzék vezére azt mondta, hogy a kormány hazudott. Ezt az Antall-kormányra értette. Akkor arról beszélt, hogy nem lehet az utcán elintézni a vitákat, mert aki az utcára viszi a vitákat, az feszegeti a Magyar Köztársaság alkotmányos kereteit. Ma, tisztelt képviselőtársaim, tizenhat év eltelt, messze vagyunk ettől; ma éppen az utcára készül vinni a vitákat. És ez az, amiért én másként döntök, mint Boross Péter. Mert azt gondolom, hogy lehet bennünk kritika, helyes, ha van bennünk önkritika is, mindannyiunkban, de egyet nem engedhetünk meg: hogy a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét, amelyet hosszú küzdelemmel vívtunk ki a rendszerváltáskor, szemben az akkori kommunista hatalommal, és teremtettük meg, ezt az alkotmányos rendet bármilyen módon szétziláljuk. Ez nem megengedhető, tisztelt képviselőtársaim!

(14.30)

Semmilyen körülmények között nem lehet politikai vitákat az utcán elrendezni. Lehet az utcán tüntetni, félreértés ne essék. Lehet, ez természetes dolog. Lehet politikai akaratot megjeleníteni ott. Ez teljesen rendjén való dolog. Lehet a végtelenségig demonstrálni, ez is belefér. Lehet természetesen a kormányt hazugnak nevezni, és nagyon sok minden mást meg lehet csinálni. De azt nem lehet, tisztelt képviselőtársaim, hogy amikor - ahogyan a köztársasági elnök úr mondta - köztörvényes bűncselekményeket hajtanak végre, ehhez asszisztálunk, ezek mögé odaállunk. Nem lehet megtenni, tisztelt képviselőtársaim!

Nem lehet azt sem megtenni, hogy felszólítunk adómegtagadásra. Mert igen, akkor kezdődik a Magyar Köztársaság rendjének a szétzilálása. Ezt semmilyen körülmények között nem lehet megengedni. Ma itt, ebben a Házban a miniszterelnök úr bocsánatot kért. Ha valaki hibázik, és volt hiba az elmúlt időszakban, akkor annak sokféle következménye lesz, sok mindent várhatunk el tőle. Az egyik legfontosabb, hogy lássa be ezt a hibát, kérjen bocsánatot, és próbálja másként csinálni a dolgokat ezután. A miniszterelnök úr szavai egyértelműek voltak e téren: meg merte ezt tenni. Bocsánatot kért, és másként kívánja ezután folytatni a kormányzást.

Azt gondolom, hogy számunkra, koalíciós képviselők számára, akiknek szintén van felelőssége, szeretném hangsúlyozni, abban, hogy a dolgok idáig jutottuk, nekünk személyesen is éreznünk kell a felelősségünket. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos momentum volt, és emiatt tudjuk megadni ezt a támogatást mi a Szabad Demokraták Szövetsége részéről azért, mert azt várjuk a miniszterelnöktől, amit el is mondott, hogy forduljon szembe azzal a gyakorlattal és azzal a politikával, amely általános volt az elmúlt években Magyarországon; nem az elmúlt 16 évben, mert ne feledjük el, azért nem így indult a Magyar Köztársaság működése.

1992-ben például az Országgyűlés határozatot fogadott el arról az akkori hat párt egyetértésével, hogy a nyugdíjkorhatárt emelni kell. 1995-ben értelmes vitát folytattunk a nagy vihart, nagy indulatokat felkavaró Bokros-csomagról. 1997-ben az akkori ellenzék a nyugdíjreformnál, amikor sor került az országgyűlési határozat megvalósítására, már nem szavazta meg a nyugdíjkorhatár felemelését, amit 1992-ben minden párt megszavazott. Bizony, képviselőtársaim, nézzünk ezzel szembe!

Igen, '97-98 tájékán kezdtek elromlani a dolgok a magyar közéletben. Addig voltak vitáink, de tisztességes demokratikus keretek között tartottuk, és igyekeztünk azt a bibói alapigazságot figyelembe venni, hogy a politikában tartósan hazugságra építeni nem lehet. 1997-98 volt az a forduló, amikor megváltozott a magyar közélet, és ez az, amivel a mostani miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc szembe akar fordulni. Ez nagyon helyes, miközben elismerte saját hibáit, miközben nekünk is el kell ismernünk saját hibáinkat.

Helyes, ha a koalíció megteszi ezt a bocsánatkérést és ezt az önkritikát. De azt gondolom, hogy helyes, ha az ellenzék is a maga módján megvizsgálja saját lelkiismeretét. Mert azért ne feledjük el, tisztelt képviselőtársaim, hogy az ellenzék részéről és az ellenzék vezetői részéről ilyet nem tapasztaltunk az elmúlt időszakban. Pedig azt gondolom, lett volna mód rá, hogy a legnagyobb ellenzéki párt vezetője is belássa azt, hogy nem mondott igazat, hogy van miért bocsánatot kérnie. Nem kellett volna bocsánatot kérni például a megfigyelési ügyért, tisztelt képviselőtársaim? De bizony! A parlamenttől, a megsértett pártoktól, egy országtól. Nem kellett volna bocsánatot kérni a "rosszabbul élünk, mint négy éve" kampányért? De bizony, tisztelt képviselőtársaim! Meg kellett volna tenni. Azt gondolom, hogy mindenkinek számot kell vetni ma magában azzal, hogy tényleg képes-e arra, hogy ezt a fordulatot végrehajtsa. A miniszterelnök kiállt elénk, és azt mondta, hogy igen, ezt meg kívánja tenni, és nekünk, koalíciós képviselőknek, azt gondolom, meg kell adni neki a bizalmat pont azért, hogy ez a szembefordulás bekövetkezzen.

Azt mondta Navracsics Tibor, általam nagyra becsült Fidesz-frakcióvezető, hogy ebben a hazugságspirálban próbáljunk tisztán látni, és mondott is erre egy példát, Tamás Gáspár Miklós példáját. Igen, valóban Tamás Gáspár Miklós mondta nem teljesen így ezt a mondatot, tekintettel arra, hogy én ott voltam azon a rendezvényen, amikor Tamás Gáspár Miklós 1989-ben a Jurta Színházban előadást tartott azzal a címmel, hogy lesz-e a kommunista kutyából demokratikus szalonna. 1989-et írunk, képviselőtársaim, Tamás Gáspár Miklós, az ellenzék emblematikus alakja, a rendszerváltás hajnalán. A miniszterelnök úr arról beszélt, hogy nemrég egy vezető Fidesz-politikus újra megfogalmazta ezt a mondást, 16 évvel a rendszerváltás után. Kicsit másként néznek ki ma a dolgok, tisztelt frakcióvezető úr. (Zaj.) Másként néznek ki akkor, amikor a Kossuth téren például azt látom, hogy a Fidesz vezető politikusai lépnek fel és beszélnek a rendezvényen, Szűrös Mátyással és Pozsgay Imrével az oldalukon. (Zaj az MSZP soraiban.) Lesz-e a kommunista kutyából demokratikus szalonna, ugye? (Zaj. - Az elnök csenget.)

Szóval, azt gondolom, képviselőtársaim, hogy van mindenkinek magába szállni valója, van mindenkinek tisztáznivalója. Én az igen szavazatot azért tudom megadni, mert azt látom, hogy itt megvan a szándék arra, hogy ez a tisztázás bekövetkezzen, és semmilyen körülmények között nem vagyok hajlandó asszisztálni ahhoz, hogy azért, amiért harcoltunk, küzdöttünk '88-89-90-ben, a Magyar Köztársaság demokratikus alkotmányáért, a rendszerváltásért, szemben a kommunista hatalommal, ezt bárki hagyja szétzilálni. Az utca nem diktálhat, képviselőtársaim. Ennek akkor is ellenálltunk, '90-ben, amikor arról volt szó ebben a Házban, hogy hazudott a kormány, és most, 2006-ban is ellen fogunk állni, amikor bárki megpróbálja szétzilálni a Magyar Köztársaság rendjét, és az utca oldaláról próbál diktálni.

Ezért kívánok igennel szavazni a bizalmi szavazáson. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 30 2006.10.09. 4:58  29-36

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Egy tábor, egy zászló - hirdette meg néhány éve Orbán Viktor ezt a jelszót, azzal a céllal, hogy a politikai jobboldal egységét teremtse meg.

Akik az utóbbi időben figyelték az elmúlt napok fejleményeit, előbb a spontánnak vélt tüntetést, majd az onnan elinduló szabadcsapatokat a Szabadság térre, majd a Köztársaság térre, utóbb pedig a Fidesz tüntetéseit, azt láthatták, hogy a gyakorlatban módosult ez a jelszó: egy a tábor, de kettő a zászló.

Tisztelt Képviselőtársaim! Akik láttak már nyugat-európai demokráciákban különböző tüntetéseket, kormányellenes megmozdulásokat, láttak jelentős tiltakozásokat, ahol transzparensekkel meneteltek, vagy zászlókat lobogtattak, látták, hogy ezek a zászlók általában szakszervezeti zászlók vagy pártzászlók.

Nemzeti zászlókat sehol nem látunk, nem véletlenül. (Folyamatos zaj.) Ugyanis tudnunk kell azt, hogy a nemzeti zászló a nemzet egészéé, azoké is, akik tiltakoznak a kormány ellen, és azoké is, akik ellen tiltakoznak. A nemzeti jelképeket kisajátítani sehol nem lehet, demokratikus politikus ilyet nem tesz. Sajnos, láttuk már ezt a magyar közéletben, hogy erre van precedens. Annak idején a Fidesz a kokárdával ezt megtette - szégyen volt. Most a nemzeti zászlóval történik ugyanez, ez egy újabb szégyen. (Az elnök megkocogtatja a csengőt.)

Láttuk azt is, hogy nem ismeretlen ez a magyar közéletben, hiszen Torgyán József és Csurka István annak idején ilyen módon mozgósította a híveit. Csurka azt is elmondta, hogy az ő politikai ellenfelei nem magyarok, nem tartoznak ehhez a nemzethez. Azt gondolom, hogy rendkívül súlyos fejlemény, hogy az ellenzék oldaláról hasonló magatartást látunk itt, a parlamenti ellenzék részéről is az utóbbi időben.

Mást is átvett sajnos a Fidesz a MIÉP-től és Szabó Albertéktől: ez pedig az Árpád-sávos zászló. Az Árpád-sávos zászló, tisztelt képviselőtársaim, az 1930-as évek óta a szélsőjobb szimbóluma Magyarországon, 1944 óta pedig egy tragikus korszakot jelent. A harmincas években a nyilasok azért kezdték el használni az Árpád-sávos zászlót, mert a magyar törvények betiltották azt, hogy idegen államok jelképeit használják. Ezért tértek át - náci testvéreik különböző szimbólumai használata helyett - a zöld ingre például, a nyilaskeresztre a horogkereszt helyett és az Árpád-sávra.

Az Árpád-sávos lobogó egyúttal 1944 óta egy tragédiát jelent: a magyarországi holokausztot, a Duna-parti vérengzéseket. Aki, tisztelt képviselőtársaim, ezt nem tudja ma Magyarországon, az nem alkalmas a nyilvános közéleti szereplésre. Aki pedig tudja, és úgy lengeti ezeket a lobogókat, az kívül helyezi saját magát a demokratikus közösségen.

Nos, amikor a Fidesz vezetői azt mondják, többen is közülük, hogy nincs mit tenni ebben az ügyben, hiszen nem önkényuralmi jelképeket látunk a tüntetéseken, akkor tévednek.

(13.50)

Azért tévednek, mert két dolgot összekevernek. Az egyik dolog az, hogy mit tilt a törvény, a másik dolog, tisztelt képviselőtársaim, pedig az, hogy mivel vállalunk közösséget. Nos mi, magyar liberálisok mindig is felléptünk az ellen, hogy értelmetlen törvényi tiltásokat honosítsunk meg ebben az országban. A jelképtörvényt teljesen feleslegesnek és értelmetlennek tartjuk, mert bármikor kijátszható; lásd: nyilaskereszt helyett mindenféle fogaskerekekkel való felvonulás Magyarországon. A mostani történet is ezt bizonyítja. Nem törvényi tiltásra van szükség, hanem arra, hogy világosan kiálljunk, és tegyük egyértelművé, mivel vállalunk politikai közösséget.

Amikor a Fidesz szónokai, Orbán Viktor, Áder János és Navracsics Tibor, akik eddig beszéltek a tömeg előtt, és látták az Árpád-sávos zászlókat, nem teszik világossá, hogy mit gondolnak ebben az ügyben, nem szólítják fel az ottaniakat, hogy ne használjanak ilyen szimbólumokat, nem kérik meg a tüntetőket - akik egyébként nyugodtan tüntethetnek, mert alkotmányos jogukat gyakorolják -, hogy szégyenteljes politikai jelképeket és szimbólumokat ma a Magyar Köztársaságban, a demokratikus rendben és a demokratikus renddel szemben - mert ezek ezt jelentik - ne használjanak, akkor ők politikai közösséget vállalnak ezekkel az eszmékkel, és ez, tisztelt képviselőtársaim, maga a tragédia.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 18 2006.10.17. 4:52  17-18

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Két héttel ezelőtt e Ház falai között is a vitában elhangzott az a gondolat, hogy vajon méltóak vagyunk-e arra, hogy megfelelően megünnepeljük 1956-ot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ne áltassuk magunkat: ma olyan mély különbségek vannak közöttünk az 50 évvel ezelőtti forradalomhoz való viszonyunkban, hogy nem lennénk őszinték, ha együtt ünnepelnénk. Félreértés ne essék természetesen, nem magáról a forradalomról van szó, hiszen itt, e képviselőházban is és a politikai erők között is valamennyien azt gondoljuk, hogy az 1956. október 23. és november 4. között történtek a magyar történelem legjelentősebb eseményei közé sorolhatók, és a magyar nép szabadságharcáról és forradalmáról volt szó.

Valamennyien hősöknek tartjuk a forradalom mártírjait és résztvevőit, és valamennyien úgy gondoljuk, hogy nagyszerű emberek voltak köztük, a kivégzett felkelők között és a kormánytagok között is. Valamennyien azt gondoljuk, hogy gyilkosok voltak azok, akik börtönbe zártak tizenéves fiatalokat, és megvárták, míg elérik azt a kort, míg ki lehet őket végezni. Ebben nincs köztünk eltérés.

Viszont amiben jelentős eltérés van köztünk, az a múlt és a jelen viszonya, mert mást gondolunk 2006 és 1956 kapcsolatáról az ellenzéki pártok részéről és a kormánypártok részéről. Ugyanis vannak köztünk jó néhányan, akik azt gondolják, hogy a magyar politika ma is idegen hatalmak ügynökei által irányított, és ezen idegen hatalmak ügynökei és a magyar nemzet konfliktusaként írható le. Ezt gondolta Csurka István több mint egy évtizeden keresztül, és ma úgy tűnik, Orbán Viktor is egyre inkább ezt gondolja. Aki így gondolkodik, az nyilván úgy vélekedik, hogy a Kossuth téri tüntetés az '56-os szabadságharc egyenes folytatása; aki hazafi, annak ott a helye, és nem ünnepelhet együtt a szocialistákkal.

Mi, szabad demokraták erről másként gondolkodunk. Mi azt gondoljuk, hogy a magyar társadalom számára 1956 a múlt. S azt gondoljuk, hogy Magyarország függetlensége több mint egy évtizede helyreállt, és Magyarország ma ugyanolyan független állam, mint, mondjuk, Ausztria és Hollandia. Mi, magyar liberálisok azt gondoljuk, hogy Magyarországon másfél évtizede megszűnt a kommunista diktatúra, még annak a kádári puha változata is.

Mi azt gondoljuk, hogy Magyarországon demokrácia van ma, ugyanúgy, mint Németországban és Olaszországban. Mi azt gondoljuk, hogy a köztünk lévő vitákat demokratikus módon kell megoldani - és az ország problémáira keresünk természetesen megoldást -, ugyanolyan demokratikus módon, mint ahogy teszik ezt a franciák és a svédek a maguk politikai vitáiban.

Mi azt gondoljuk, hogy együtt kellene ünnepelnünk a nemzeti ünnepünkön, ahogy ezt, mondjuk, a franciák teszik a forradalomhoz való viszonyukban, vagy a németek teszik a nemzeti ünnepükön. Fogadjuk el azonban, tisztelt képviselőtársaim, hogy vannak, akik e Ház falain belül is és a magyar politikai erők részéről nem ezt gondolják, amit én az előbb elmondtam, hanem másként vélekednek. Ezen nem tudunk változtatni - emeljenek akkor külön emlékművet, ha így gondolják, tartsanak külön ünnepségeket. Nem tehetünk mást, el kell fogadni tőlük, még akkor, ha helytelennek tekintjük ezt a gyakorlatot.

Egyet azonban nem szabad elfogadni (Sic!), tisztelt képviselőtársaim, méghozzá azt, hogy ma ennek az országnak szabadon választott parlamentje van, ma Magyarországon 15 éve demokrácia és szabadság van. Ma Magyarországon legitim, parlament által választott köztársasági elnök és miniszterelnök van. Minden polgártársunktól és képviselőtársunktól elvárható, hogy tartsa tiszteletben azokat az ünnepeket, amelyeket legitim módon szervez a Magyar Köztársaság. Ezeken az ünnepeken először is vegyen részt; tisztelje meg jelenlétével ezeket az ünnepeket, ugyanúgy, ahogy a magas rangú külföldi vendégek megtisztelik ezeket az ünnepeket; tartsa tiszteletben őket, és ne zavarja meg; tisztelje meg jelenlétével a felemelt, hivatalos emlékművet is.

Arra kérjük politikustársainkat és képviselőtársainkat, hogy maguk is szólítsanak fel mindenkit, a Kossuth téri tüntetők közül is, hogy tegyék szabaddá ezt a teret a méltó megünnepléshez. És kérjenek fel mindenkit arra, hogy ne zavarja meg semmilyen módon az 1956-os forradalom megünneplését.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 18 2006.10.25. 5:29  17-20

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy héttel ezelőtt itt, a Parlament falai között beszéltem arról, hogy tudomásul kell venni, hogy a magyar politikai erők nem akarják és nem kívánják együtt ünnepelni 1956-ot, és ez így van rendjén, mert különbözőképpen gondolkodunk a múlt és a jelen kapcsolatáról. Ugyanakkor arra hívtam fel a figyelmet, hogy mindenki tartsa tiszteletben a hivatalos ünnepeket, és ne zavarja meg azokat. Nos, nem így történt. Ami az elmúlt napok teljesítményét jelenti Magyarországon, arra nyugodtan mondhatjuk a "szégyen" szót. Egyetértek Boross Péterrel: ami október 23-án történt Magyarországon, méltatlan az 1956-os forradalom emlékéhez. Magyarország jelentős része nem tudott ünnepelni, és van egy jelentős része, amely szégyenkezik emiatt, hogy elvették tőle az ünnepet.

De hogyan is történhetett ez? Mindenkinek a felelőssége fennáll e téren, azt gondolom, és ebben reálisnak kell lennünk, nem szabad pusztán csak mindig a másik oldalt vádolni, és önkritikusnak kell lennünk, a tárgyilagosság valóban ezt kívánja meg tőlünk. De a felelősség különböző. Mert bizony komoly felelőssége van annak, aki minden értelmes felelősséget félretéve az Astoriához hirdet meg egy nagygyűlést. Nagyon komoly felelőssége van annak, aki olyan jelszavakat ad ki, amelyeket a tömeg skandál aztán - az a randalírozó tömeg, amely több száz millió forintos kárt okoz Budapest utcáin -, lásd "Gyurcsány, takarodj!", amely egyértelműen összhangban van a kormánynak adott ultimátummal. Ugyanez vonatkozik a kormány illegitim voltára. Ezt Orbán Viktor már meghirdette az első szocialista-liberális kormány idején, amikor idegenszerűnek nevezte ezt a kormányt. Ugyanez vonatkozott a Fidesz politikájára, amikor a szocialisták és a liberálisok ellenzékben voltak, hiszen akkor az ellenzéki jogok durva csorbítását éltük át. Aztán 2002-től láttuk a különböző tüntetéseket, polgári köröket, "a haza nem lehet ellenzékben" és egyéb más szövegeket. Ennek egyenes folytatása, ami az utcán van, az egyenes folytatása ez a randalírozás, az egyenes folytatása az, amit látunk a gyakran mindenféle józan észt és tisztességes normát vesztett emberek részéről. Itt, képviselőtársaim, a felelősséget nem lehet félretenni, ilyenkor ki kell állni az Árpád-sávos lobogók elé és a felelőtlenül tüntető tömeg elé, és azt kell nekik mondani, hogy ezt nem lehet, nem lehet ilyen szimbólumokat használni, és nem lehet a törvényességet átlépni.

De megjegyzem, ha már kritikáról beszélünk, elmondtam, nekünk is világossá kell tenni a kormányoldal oldaláról, hogy mi is hibásak vagyunk, és a mi felelősségünk is fennáll, hiszen ez a koalíció is folytatta azt a hibás költségvetési politikát, amit még az Orbán-kormány kezdett el, nem tudtunk ezzel szembeszállni, és komoly gazdaságpolitikai hibákat követtünk el. Lényeges különbség, megjegyzem, hogy a kormánykoalíció oldaláról legalább a felelősség elismerése megtörtént, és világosan ki merték mondani az itteni politikusok, hogy igen, hibáztunk, és azt gondolom, hogy szükséges lenne a jobboldal részéről is a saját felelősség elismerése.

De itt állunk egy újabb kezdeményezés küszöbén, bizony, ahogy képviselőtársam mondja, a népszavazás kezdeményezésének a küszöbén. Nos, képviselőtársaim, ha van, ami szétzilálhatja ma Magyarországot, akkor ez a népszavazási kezdeményezés. Mert lássuk világosan, mit akar a Fidesz ezzel! Meg akarja bénítani a kormányt, meg akarja bénítani az országot, le akarja zülleszteni Magyarországot olyan módon, hogy lecsússzon az európai csatlakozás adta lehetőségekről. Mert miről szól ez a népszavazási kezdeményezés? Több pontja is van, csak szemezgetni szeretnék a hétből, hiszen nem lesz rá időm, hogy mindegyiket végigvegyem.

Azt mondja a kezdeményezés, hogy maradjanak állami tulajdonban a kórházak, ne lehessen azokat magántőkével korszerűsíteni. Kérem szépen, ha nem jönne a magántőke a kórházakhoz, akkor hogyan lesznek modern kórházaink? Mit akar a Fidesz? Megint csak azt, hogy maradjon minden a régiben.

Azt akarja a Fidesz, hogy ne legyen vizitdíj. A vizitdíjnak nem az a lényege, hogy mekkora a költségvetési bevétel belőle, hanem az, hogy regisztráljanak minden orvos-beteg találkozást, hogy ne keveredjenek szétválaszthatatlanul a biztosító által finanszírozott tevékenységek és a magántevékenység, tisztelt képviselőtársaim. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Azt akarja a Fidesz, hogy ne legyen tandíj. Ezek szerint továbbra is az egyetemi hallgatók fele tandíjmentesen, a másik fele költségtérítéssel tanuljon, és a magyar felsőoktatás tovább termelje a diplomás munkanélkülieket - ezt akarja a Fidesz, nyilvánvalóan.

Azt akarja a Fidesz, hogy a nyugdíjrendszerben ne változzon semmi, magyarul néhány év múlva ne legyen képes az ország kifizetni több millió ember nyugdíját - mert ez a tét, tisztelt képviselőtársaim! (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Azt akarja a Fidesz, hogy a földtörvény területén se változzon semmi, ne jöjjön létre piac a földterületen, vagyis a magyar mezőgazdaság ugyanúgy vergődjön, ahogy az elmúlt évtizedben vergődött.

Azt akarja még a Fidesz, ráadásul, hogy valamiféle felelősséget vállaljanak a politikusok és a kormány tagjai a költségvetési döntésekért, amivel kriminalizálni akarja a politikát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az ország szétverésének az útja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), így ebben az országban kormányozni nem lehet, így Magyarország nem fog tudni élni az európai uniós csatlakozás lehetőségeivel. (Az elnök ismét csenget.) Így azt gondolom, arra van szükség, hogy egymást értsük meg, ne pedig egymással szemben értelmetlenül harcoljunk ebben az országban. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 10 2006.10.30. 8:07  5-18

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Miniszterelnök úr beszédében jó néhány olyan elemet találtunk mi, magyar liberálisok, amelyek a gondolkodásunkkal összhangban vannak. Hadd kezdjem rögtön ezzel! Először is nagyon helyesnek tartjuk azt, hogy a miniszterelnök úr felkért több ismert szakértőt azért, hogy megvizsgálják a gyülekezéssel kapcsolatos törvényi szabályozást, és erről véleményt mondjanak. Mi ezt helyesnek tartjuk, mert kívánatos, hogy a különböző kiváló jogászok véleménye ott legyen előttünk az asztalon, ha egy ilyen munkába vele kívánunk vágni. Egyúttal hadd mondjam el azt, hogy mi, liberálisok mindig is annak a pártján voltunk, amit miniszterelnök úr beszédében említett, nevezetesen: rend, szabadság és demokrácia. Vagyis a rend megteremtése és megőrzése mellett a szabadság megtartása és a demokrácia megerősítése ugyanilyen erőteljes és fontos feladatunk.

Mi a gyülekezési joggal kapcsolatos törvényi szabályozás ügyében nagyon is óvjuk magunkat, az egész Országgyűlést attól, hogy kampányszerűen nyúljunk egy ilyen témához. Azt javasoljuk, hogy várjunk egy kicsit, legyünk türelmesek. Jó néhányan régóta ülünk ebben a Házban, és mindig láttuk, hogy a kampányszerű, hirtelen felindulásból elkövetett törvényi szabályozások igazából nem szoktak jól végződni. Ezért azt javasoljuk, hogy kicsit higgadjunk le, próbáljunk egy kicsit távolságból tekinteni a mostani eseményekre, és utána - valóban tekintélyes jogászok véleményével a zsebünkben - térjünk vissza erre a kérdésre, és döntsük el, hogy akarunk-e bármit is tenni. Mi egyébként nem gondoljuk azt, hogy bármilyen módon is a szabadságunkat korlátozni vagy csorbítani kellene azért, mert olyan dolgokat látunk körülöttünk az utcán, amelyek számunkra nem tetszenek. Ugyanis van rá más megoldás. Itt is sok tekintetben a jelenlegi jogszabályok is lehetőséget adnak a fellépésre.

A másik, amit a miniszterelnök úr mondott, hogy javasolja, hogy egy bizottság vizsgálja meg azt, hogy valójában mi is történt, szociológusok, jogászok és mások részvételével. Ezt is helyesnek tartjuk, mert azt, ami körülöttünk van, nyugodtan mondhatjuk, hogy a rendszerváltás utáni Magyarország legkritikusabb pillanatait éljük az elmúlt hetekben, hónapokban. Az biztos, hogy közösen kell törni a fejünket azon, hogyan tudunk kilábalni ebből a helyzetből. Itt is minden értelmes, okos szóra, javaslatra szükség van. Tehát mi is támogatjuk ezt a miniszterelnöki kezdeményezést.

Hadd menjek viszont tovább, és hadd mondjak néhány olyan elemet, ami miniszterelnök úr gondolkodásában is ott van, talán most ebben a beszédben nem kapott olyan hangsúlyt, és azt gondolom, ugyanúgy hozzátartozik ennek az ügynek a kezeléséhez. Hiszen ne feledjük el, egyetértek, még egyszer hangsúlyoznám, a beszéd fő elemével, a szabadság, a demokrácia és a rend megfogalmazásával.

Először is, az egyik rendkívül fontos javaslat lehetne az, amit egy civil szervezet vetett fel, maga a Helsinki Bizottság, hogy szükséges lenne több nyugat-európai ország mintájára a rendőrség működésében egy bizonyos civil kontrollt megteremteni, létrehozni, egy olyan civil testületet, amely ilyen kritikus helyzetekben, amikor a különböző politikai erők egymásnak feszülnek, és nehezen tudnak igazságos tenni a fellépésben, képesek javaslatokat letenni az asztalra. Meg kellene vizsgálni, azt gondolom, ezt a civil kezdeményezést, ezt a javaslatot.

Másfelől, ne feledjük el, hogy itt vagyunk a parlamentben. A parlamentnek is nagyon komoly eszközei vannak arra, hogy próbáljon előrejutni, próbáljon az igazság közelébe férkőzni. Ezt is rendkívül fontosnak tartjuk. A múlt héten beszéltünk, vitatkoztunk arról, hogy az ellenzéknek volt egy kezdeményezése arra, hogy legyen vitanap a parlamentben ezekkel az ügyekkel kapcsolatban. Mi, a kormánykoalíció pártjai deklaráltuk, hogy mellette vagyunk annak, hogy legyen ilyen vitanap, de a múlt heti kezdeményezést felelőtlennek tartottuk, hiszen alapvető ismeretek és tények hiányában kellett volna vitatkozni. Igen, legyen vitanap! Ha nincs félnivalónk ebben az ügyben, márpedig nincs, akkor legyen vitanap, legyen vizsgálóbizottság ebben a kérdésben, és mi, liberálisok támogatjuk, hogy legyen vizsgálóbizottság, mert mindannyiunk érdeke az, hogy az igazság derüljön ki.

Hiszen abban vagyunk érdekeltek, ne feledjük el, hogy ebben az országban legyen egy erős rendőrség, egy olyan erős rendőrség, amely a törvényeket minden körülmények között betartja, és a jogállami normáknak felelős. Nagyon fontos, hogy ezt mindannyian így gondoljuk. Különböző oldalak különböző interpretációját adják a mostani eseményeknek, de ez a bizalom a rendőrségben és a hit, a meggyőződés a jogállamban nem szabad hogy csorbuljon semmilyen oldalról sem. Mi, magyar liberálisok azt gondoljuk egyébként, hogy a rendőrség fellépése törvényes és jogszerű volt. Hiszen a rendőrségnek kötelessége is fellépni minden olyan rendbontással szemben és minden olyan, előre be nem jelentett gyülekezéssel szemben, amit láttunk október 23-án. Nyilvánvalóan le kell szögeznünk, hogy ez nagyon fontos kiindulópont nekünk, liberálisoknak a gondolkodásunkban.

De a másik oldalról azt is látnunk kell, hogy miközben a rendőrség fellépése törvényes és jogszerű volt, azt meg kell vizsgálni a beérkezett panaszok alapján és a különböző kételyek, gyanúk megfogalmazása alapján, hogy vajon minden egyes rendőr fellépése jogszerű és törvényes volt-e. Erre valóban csak egy pártatlan vizsgálat tud biztosítékot és lehetőséget adni, hogy tisztán lássunk ebben az ügyben. Mi, liberálisok nagyon határozottan ezen az állásponton vagyunk. Igen, a szabadságunk védelme érdekében szükséges az, hogy a rendőrség legyen erős, és a jogállami normák és az ahhoz való ragaszkodás legyen ugyanilyen erős. Ezt a parlamentnek tudni kell tisztázni. Nem lehet odáig eljutni, hogy bizottságok nem tudnak összeülni, és nem tudnak napirendet elfogadni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!) Nem lehet odáig eljutni. Ezeknek a bizottságoknak, ha kell, le kell ülni, értelmesen, normálisan együttműködve, nem prekoncepciókat felállítva kell eredményre jutniuk.

Tehát azt gondoljuk, hogy a parlamenti eszközöket is lehet használni ebben a vitában, és ebben is előre lehet jutni.

(13.50)

Nos, hadd mondjam azt, hogy természetesen a politikai felelősség vizsgálata sem szabad, hogy elmaradjon ebben a kérdésben, hiszen rendszeresen azt halljuk az ellenzéki pártok részéről, hogy rendőrterrort láttak az utcán. Én azt gondolom, hogy a rendőrség jogszerű fellépése esetén nem lehet ilyenről beszélni, és ne feledjük el, hogy a rendőrség jogszerű fellépését megelőzték az erőszakos rendbontók garázdálkodásai az utcán, és ezt sem szabad elfelejteni. Tehát amikor a felelősségről beszélünk, tisztázzuk ezt a kérdést is, tisztelt képviselőtársaim, és lássunk abban is világosan, hogy mindez miért következhetett be. Az ellenzéki pártok közül a Fidesz felelősségét szeretném kiemelni, mert legyen világos, hogy itt a Fidesz felelősségéről van szó. Ha egy politikai párt hosszú évek óta arról beszél, hogy a kormány illegitim - s nemcsak erről a kormányról van szó, hanem az előző szocialista-liberális kormánnyal kapcsolatban is felmerült ez már a Fidesz érvelésében -, tíz éve gyakorlatilag arról beszél, hogy a szocialista-liberális kormányok illegitimek ebben az országban, idegenszerűek, a haza nem lehet ellenzékben, és sorolhatnám az egyéb megjegyzéseket, ez ideológiai muníciót ad sokak számára az erőszakos és agresszív fellépésre. Ezt is lássuk világosan, tisztelt képviselőtársaim!

Tehát amikor biztonságról beszélünk, ehhez hozzátartozik a jogbiztonság, és természetesen hozzátartozik - idő hiányában most nem tudok a miniszterelnök úr beszédének minden elemével foglalkozni - valóban a nyugdíj kiszámíthatóságának a kérdése is. Ebben a témakörben ez is rendkívül fontos ügy. S csak hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy az a népszavazási kezdeményezés, amit a Fidesz elindított, pontosan szembemegy azzal, amiről a miniszterelnök úr beszélt.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
27 14 2006.10.31. 5:19  13-14

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mögöttünk van október 23-a, előttünk november 4-e. Mögöttünk a forradalom évfordulója, előttünk a nemzeti gyásznap. Mögöttünk az évforduló, amely egy egész ország szégyenévé vált, hiszen kormányellenes akciónappá változtatták azok, akiknek mindennél fontosabb volt, hogy a kormány és hívei ne ünnepelhessék sajátjukként a forradalom évfordulóját, azok, akik már több mint egy hónapja azon fáradoztak, hogy kiprovokálják az erőszakos rendőri fellépést. Sikerült nekik. A kérdés most az, hogy ez ismétlődik-e meg jövő héten, a nemzeti gyásznapon.

Vannak, akik azt hiszik, a probléma gyökere az, hogy nincs jól szabályozva a gyülekezési jog. Azt hiszik, azért táboroztak le néhány százan egy hónapra a Kossuth téren a Parlament előtt, mert a gyülekezési jogról szóló törvény nem tiltja ezt külön meg. Holott nem erről van szó. A gyülekezési törvény világosan szabályozza a tüntetéseket. A törvény például világosan kimondja, hogy a be nem jelentett tüntetést fel kell oszlatni (Dr. Magda Sándor: Úgy van!), tehát a rendőrségnek nemcsak joga, de kötelessége is volt 23-án fellépni a Bajcsy-Zsilinszky úton vagy az Erzsébet hídnál és másutt a rendzavarók ellen.

Ami a Kossuth téren egy hónapon át folyt, az pedig nem gyülekezés volt, hanem táborozás (Szórványos derültség az MSZP soraiban.), amit nem a gyülekezési jog, hanem a területfoglalás szabályai alapján az önkormányzatnak joga és kötelessége lett volna felszámolni, és ehhez szükség esetén rendőri segítséget kérni. Az önkormányzat azonban nyilván félt a politikai konfliktustól, miként félt attól egészen 23-án reggelig a rendőrség is, és ezért nem cselekedett. Ez a félelem a politikai konfliktustól, amely a hatóságok magatartását magyarázza, elvisz minket a kialakult helyzet megértéséhez.

A kérdés nem az, hogy miért nem léptek fel a hatóságok a Kossuth téri táborozók ellen 23-áig, és miért szánták el magukat a fellépésre 23-án. A kérdés az, miért vették maguknak a bátorságot néhány százan arra, hogy egy hónapon át a Kossuth téren táborozzanak, és hogy 23-án bejelentés nélkül, a hatályos normákat tudatosan megszegve, erőszakos demonstrációt folytassanak Budapest belvárosában. Miért gondolhatták azt, hogy a kormánnyal szemben, az állam hatóságaival szemben mindent megengedhetnek maguknak? Miért gondolhatták azt, hogy ha forradalmi retorikát alkalmaznak, ha előveszik az '56-os felkelés külsőségeit, akkor lesznek, akik komolyan veszik ezt a párhuzamot, és nem válnak vele nevetségessé?

Tudjuk erre a választ, mert elmondták: azért vették maguknak erre a bátorságot, mert úgy gondolták, ma Magyarországon, tizenhat évvel a rendszerváltás után, öt szabad választás után, négy demokratikus kormányváltás után nem demokrácia van, nem a nép által demokratikusan választott kormány van, hanem a néptől idegen csoport uralkodik, diktatúrát gyakorol a nép fölött. Tudjuk, hogy ez nem így van, de azt is tudjuk, hogy mindig voltak az elmúlt másfél évtizedben, a Munkáspárttól a MIÉP-ig, különféle értelmiségi csoportokig, akik ezt gondolták. Vajon miért gondolták a rendzavarók azt, hogy most az utcai rendezvényeken, a rendőrséget is megtámadva képviselhetik ezt a véleményt?

Tudjuk, hogy miért állt elő ez a helyzet. Egyszerűen azért, mert most a vezető ellenzéki párt, a Fidesz vezetőitől is ezt hallják. Azért, mert Orbán Viktor és a Fidesz többi vezetője folyamatosan kommunista kormányként jellemzi a demokratikusan megválasztott, szocialista-szabad demokrata koalíciót. Azért, mert Kövér László itt tegnap november 4-e örököseként jellemezte azt a Szocialista Pártot, amely már két alkalommal is a többpárti demokrácia szabályainak betartásával adta át a kormányhatalmat a korábbi ellenzéknek. Újra meg újra kommunistaként jellemzi azt a szocialista-szabad demokrata koalíciót, amely első kormányzása idején három évig nem élt kétharmados többségével, határozottan megerősítette az ellenzék jogait, piacbarát törvényeket hozott a gazdaságpolitikában, és második kormányzása idején is minden hibája mellett sokkal inkább tiszteletben tartotta és tartja az ellenzéki jogokat, mint a Fidesz vezette kormánytöbbség. Azt a koalíciót, amelyet a nyugati világban is a rendszerváltás folytatásának, a politikai rendszerváltás folytatásának letéteményeseként tartanak számon; amelynek vezetőivel szívesebben találkozik az amerikai elnök, német kancellár vagy francia elnök, mint a Fidesz elnökével. S ezzel a kommunistaként jellemzett, papírszobrokként bemutatott politikusok vezette kormánnyal szemben a Fidesz vezetői szerint minden megengedhető.

Ha a Fidesz úgy véli, hogy ultimátumot adhat a koalíciónak a miniszterelnök leváltására, ha úgy véli, hogy bojkottálhatja a törvényesen megválasztott miniszterelnököt, ha úgy véli, hogy népszavazással hatálytalaníthatja az Országgyűlés által alkotmányosan elfogadott kormányprogramot, akkor miért ne gondolhatnák a tüntetők, hogy ezzel a kormánnyal szemben nem kell betartani a törvényeket, nem kell bejelenteniük a tüntetésüket, leávósozhatják a köztársaság rendőrségét? És amíg ez így folyik, addig hiába változtatnánk a gyülekezési törvényen, nem állna helyre a normális helyzet.

Amíg ez így folyik, addig november 4-én sem számíthatunk méltó megemlékezésre, miközben mi támogatjuk az MDF kezdeményezését az egy szál virággal történő, méltóságteljes megemlékezésre. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Reméljük, hogy felhagy a Fidesz ezzel a retorikával és ezzel a politikával, és akkor azt is remélhetjük, hogy a tüntető csoportok visszatérnek az alkotmányos rendhez.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 8 2006.11.18. 9:39  1-85

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Más is mondta már ebben a vitában, hogy ennek a költségvetésnek az igazmondás költségvetésének kell lennie, és ezt én szeretném megismételni. Ez az első költségvetés, amelyet a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök által az új kormány megalakításakor meghirdetett gyökeres fordulat jegyében állítottak össze, és ennek a jegyében született meg többek között a konvergenciaprogram, és ezekkel van összhangban mindaz, ami előttünk van.

Ebből persze olyan dolgok következnek, amelyeknek senki nem örül. Ebből az következik, hogy a költségvetés a korábbinál magasabb adókra épül. A költségvetés jelentős lépést tesz az egyensúly felé, amikor 10 százalék körüli értékről 6-7 százalék közötti értékre csökkenti a költségvetés hiányát. Ez egy jelentős hiánycsökkentés még akkor is, ha a 2006-os rekordhiányban olyan egyszeri tételek is vannak, amelyek 2007-ben már nem jelennek meg.

Ezt a hiánycsökkentést elsősorban a bevételek növelésével éri el a költségvetés, de a kiadások mérséklésével is próbálkozik, mint ahogy látjuk. Míg egyik szemünk nevet a hiány csökkenése miatt, a másik pedig sír, hiszen a közszférában nem nőhetnek a keresetek, és a nyugdíjak emelése sem haladhatja meg az inflációt. Megáll tehát az elmúlt évtized töretlen reálbér- és reálnyugdíj-emelkedése. Az persze nem igaz, amit a Fidesz ismételget, hogy valamiféle megélhetési válság alakul ki Magyarországon. Tudjuk valamennyien, hogy az elmúlt négy évben Magyarországon példátlan mértékben, mintegy egyharmadával növekedtek a bérek és a nyugdíjak, de azt is tudjuk, hogy 2007-ben a reálbérek mintegy 4 százalékkal csökkennek, és 1-2 százalékkal csökkenhet a nyugdíjak reálértéke is.

Ennyit tehát elveszítünk az elmúlt négy év mintegy 30 százalékos növekedéséből. Ez semmiképpen nem megélhetési válság, de kétségtelenül családok százezreinek okozhat súlyos gondot, mikor hónapról hónapra összeállítják a maguk háztartási költségvetését. És hasonlóképpen nehézséget okoz majd számos önkormányzatnak, hogy feladatait az eddiginél kevesebb pénzből kell megoldania. Ha ellenzéki képviselőtársaink azzal vádolnak bennünket, hogy a 2007-es költségvetés megszorító költségvetés, akkor mi nem vonhatjuk kétségbe ezt az állítást, mert egyébként valóban az. Ez a költségvetés ráadásul még felelős költségvetés is, amelyik komoly lépéseket tesz a kialakult feszültségek oldására. De ha mi, kormánypártiak ezt mondjuk, akkor nem hallgathatunk arról, hogyan állt elő ez a helyzet, amelyben most ilyen költségvetést kell tárgyalnunk és elfogadnunk. Mi, kormánypártiak és a pénzügyminiszter sem hallgathat arról, hogy ezt a helyzetet mi hoztuk létre. Ha a most tárgyalt költségvetés felelős - és ez igaz -, akkor el kell ismernünk, hogy az előző évek költségvetései mások voltak.

Az is igaz persze, hogy nemcsak az előző négy év költségvetéséről mondhatjuk ezt el, hanem azt megelőzően a Fidesz-kormány költségvetési politikájáról is, a kétéves költségvetésről és az abból kicsempészett állami költekezésről is. De annak a nemzetközileg példátlan hiánynövekedésnek, aminek a levét most isszuk, a nagyobb részéért kétségtelenül mi vagyunk a felelősek, és nem mond igazat kormánypárti politikus, ha erről nem beszél.

Nekem mint szabad demokrata képviselőnek arról is helyes beszélnem, hogy mi a mi felelősségünk a helyzet kialakulásában. Mi a 2002-es kampányban adócsökkentést ígértünk, emellett diplomás-minimálbért, autópálya-építést. Amikor a Medgyessy-kormány a maga száznapos programjában egyszerre emelte a közalkalmazotti béreket, bevezette a tizenharmadik havi nyugdíjat, emelte az ösztöndíjakat, az agrártámogatásokat, a családi pótlékot, akkor mi nem vetettünk számot azzal, hogy ezek után az adók csökkentése nehezen lesz tartható. Továbbra is ragaszkodtunk az adók csökkentéséhez, és jórészt ez meg is valósult, eljutottunk oda, hogy a személyi jövedelemadó kétkulcsos, 18 és 36 százalékos, ahogy ezt az SZDSZ egyébként ígérte. Mégsem örülhetünk felhőtlenül, mert ennek a lépésnek is szerepe volt a helyzet kialakulásában.

Az igazmondást azonban nemcsak tőlünk, kormánypárti képviselőktől kérhetjük számon. Számon kérhetjük ezt az ellenzéki képviselőktől is, és az, amit tőlük hallottunk, hiába van benne a valóság sok eleme, nem az igazság. Azt hallottuk itt, a Fidesz képviselőitől, hogy ez a költségvetés újabb elvesztegetett évet jelent. Ez nem igaz, hiszen a költségvetés a hiány csökkentésének, az egyensúly javításának a költségvetése.

Azt hallottuk például a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjétől, hogy ez a költségvetés megélhetési válságot okoz a családoknak. Ez, kedves képviselőtársaim, nem igaz. A reálbérek 4 százalékos csökkenése a 30 százalékos emelkedés után, a nyugdíjak reálértéke 1-2 százalékos csökkenés után, több mint 30 százalékos emelkedés után nem okoz megélhetési válságot. A kormány ráadásul az alacsony jövedelműeket megkíméli a gázár emelésétől, a nyugdíjak és a családi pótlék ebben az évben is emelkedik, és nem érintik a megszorítások a legalacsonyabb jövedelműeket.

Azt halljuk a Fidesz képviselőitől, hogy az elmúlt évek politikája, a jelenlegi két koalíciós párt politikája az oka annak, hogy most megszorításra van szükség. Ez igaz, ezt el kell ismernünk, de ez csak az igazság egyik fele. Arról, hogy miféle túlköltekezés történt az előző négy évben, vagy miféle kiadásnövelésre vezethető vissza az eladósodás, nem szólnak.

Azt mondta tegnapelőtt Orbán Viktor, hogy a kormány elherdálta a pénzt, ami nem igaz. Mindannyian tudjuk, hogy a kiadásnövekedés elsősorban a keresetek, a nyugdíjak növekedését jelentette, az 50 százalékos közalkalmazotti béremelést, a tizenharmadik havi nyugdíjat, emellett az állami beruházások növekedését is jelentette, és erről a Fidesz hallgat. Hallgatott a kampányban, sőt az ellenkezőjét mondta, hogy rosszabbul élünk, mint négy éve, és hallgat most is arról, hogy a költségvetési feszültségek mögött a reálisnál gyorsabb életszínvonal-emelkedés húzódik meg. Azért hallgat, mert ha nem hallgatna, akkor el kellene ismernie, hogy az átmeneti reálbércsökkenés nemcsak elkerülhetetlen az egyensúly helyreállításához, hanem egy évre el is fogadható.

Azt halljuk a Fidesz képviselőitől, hogy ami e költségvetés mögött meghúzódik, az nem reform, csak pénzbehajtás. Ez nem igaz, az egészségügyben például arra szánta rá magát a kormány, amiről hosszú évek óta csak ábrándoznak a szakemberek, vagyis a valódi reformra. Ennek hatásaira épül az egészségügy, az egészségbiztosító költségvetése. A felsőoktatásban azt a tandíjat vezeti be a kormány, megjegyzem, ami a Fidesz programjában is benne volt, amikor még együtt ültünk többek között Orbán Viktorral és Varga Mihállyal a Fidesz-frakcióban. Ennek figyelembevételével alakult a felsőoktatás költségvetése. A közigazgatásban olyan ésszerűsítéseket tartalmaz a költségvetés, még akkor is, ha a kétharmados törvények módosításához nem kaptunk ellenzéki támogatást, amilyenekre egyébként a Fidesz is gondolt.

Valamilyen ismeretlen okból a legnagyobb ellenzéki párt az elmúlt hónapokban azt szokta mondani, hogy a reformok növekvő kiadásokat igényelnek. Szándékosan nem az ellenzéket mondom általában, mert az MDF-fel ugyan van vitánk bizonyos kérdésekben, de felelősen nyilatkoznak meg a költségvetés ügyeiben is. A legnagyobb ellenzéki párt képviselői viszont nézzenek körül Európában, kérdezzék meg az Európai Néppárt kormányon lévő német, francia, dán, holland, osztrák tagpártjait: vajon ők nem azért csinálnak reformokat, az elmúlt években nem azért csinálták ezeket, vállalva sok százezres tüntetéseket, hogy olcsóbb legyen az állami ellátórendszerek működtetése? Miért nem hajlandóak elismerni, hogy a mi kormányunk reformjai ehhez hasonlóak, amelyeket a nyugat-európai országok vezettek be, köztük azok, amelyeket egyébként néppárti kormányok vezetnek? Ez is része lenne természetesen az igazság kimondásának.

Elutasítják a nyugdíjrendszer korrekcióját, óvnak a nyugdíjkorhatár emelésétől. Körülnéztek Európában? Megkérdezték erről néppárti kollégáikat? Az igazmondáshoz az is hozzátartozik, hogy megmondják, hogy önök hogyan képzelik a nyugdíjrendszer finanszírozhatóságának fenntartását.

Azt is mondta itt tegnapelőtt a legnagyobb ellenzéki párt elnöke, hogy a költségvetés mögött nem húzódnak meg társadalompolitikai célok. Ez sem igaz állítás. Az, hogy megújuljon az egészségügy, hogy annyi kiadásból, amellyel az ország megterhelhető, jobb egészségügyi ellátást biztosítsunk, ez az egyik legfontosabb társadalmi cél. Az, hogy úgy alakuljon a felsőoktatás szerkezete, hogy ne diplomás munkanélkülieket képezzünk, hanem olyan diplomásokat, akikre a magyar gazdaságnak szüksége van, hogy a fiatal értelmiség megtalálja a maga helyét, ez is egy fontos társadalmi cél.

Orbán Viktor erkölcsi kérdésnek tekinti, hogy ne legyen tandíj. Mi pedig azt tekintjük erkölcsi kérdésnek, hogy azok, akik a diploma hozamát majd élvezni fogják, ezt ne csak az egész társadalom adófizetéseiből finanszírozva tegyék, hanem maguk is vegyenek részt a felsőoktatás finanszírozásában. Mi ezt bizony így tartjuk erkölcsösnek. Ez a költségvetés egyébként a rászorulókat is védi, leginkább azoktól vesz, akiktől inkább van miből elvenni.

(8.20)

Tisztelt Országgyűlés! Egy dologban azonban Orbán Viktor tegnapelőtt kétségtelenül kimondta az igazat. Abban, hogy a Fidesz népszavazási kezdeményezésének a kormányzás megbénítása a célja. Azt mondta, hogy ne döntsön a költségvetés azokban a kérdésekben, amelyekben a Fidesz népszavazást kezdeményezett, a kormány álljon le a reformokkal, álljon le a kormányzással. Én erről lebeszélném a kormányt, lebeszélném a kormánykoalíciót. A Fidesz két évvel ezelőtt két kérdésben állt oda egy-egy népszavazási kezdeményezés mellé, a népszavazás egyik kérdésben sem lett érvényes. Várjuk meg, hogy lesz-e népszavazás. Orbán Viktor elismerte, hogy az általuk megfogalmazott kérdések érintik a költségvetést, tehát alkotmányosan nem írható ki róluk népszavazás. Várjuk meg, hogy ha mégis lenne népszavazás, miként döntenek a választók. Addig pedig kormányozzon a kormány!

Nem azt várom az ellenzéktől, hogy értsen egyet a költségvetéssel. Ez nem dolga az ellenzéknek. Azt várom, hogy igazat mondjon, amikor bírál. Mint láthattuk a vitákban, nekünk sem könnyű. De egyikünk sem úszhatja meg az igazmondás gyötrelmeit.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 330 2006.11.28. 7:19  317-335

DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Nos, ebben a kései órában, amikor vitatkozunk, azt gondolom, hogy illetlenség lenne már egy bizonyos szinten túl rabolnunk egymás idejét, főleg azért, mert ilyenkor a szokásos parlamenti rituálé szerint el szoktuk mondani azt, hogy miről szól a törvényjavaslat. Szerintem az esti órában ettől érdemes egymást megkímélni, úgyhogy én nem is kívánok erről beszélni.

Tekintettel arra, hogy nyilván nem fog nagy meglepetést kelteni, hiszen a bizottsági vitákban kiderült az álláspontunk az egyes bizottságokban, előre szeretném bocsátani, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége támogatja a törvényjavaslatokat, és ennek szellemében én csak nagyon röviden szeretnék szólni az előttünk lévő javaslatokról. Ugyanis a támogatás kapcsán és a támogatás örvén nyilván más a viszonyunk hozzá, mint az előttem szóló Nyitray András képviselő úrnak, aki néhány olyan problémát jelzett, amire módosító indítványt szeretnének beadni.

Tehát a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényjavaslat, illetve a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényjavaslat mindkettő olyan, ami támogatásra méltó szerintünk, liberálisok szerint. Nos, miért gondoljuk ezt?

Először is azért, amire már itt a vitában történt utalás, nevezetesen pont az ifjúsági bizottság előadója említette azt, hogy a bizottságban egyhangú vélemény alakult ki azzal kapcsolatban, hogy támogatják a törvényjavaslatot, merthogy alapvető szabadságjogoknak a megjelenéséről van szó, ezeknek a tisztázásáról a törvényjavaslat kapcsán. Nos hát, először én is ezzel szeretném kezdeni.

Nekünk természetesen vannak az Európai Unió irányába kötelezettségeink. Utal is erre a törvényjavaslat, és képviselőtársaim is hivatkoztak rá, hogy a megfelelő uniós elvárásoknak, irányelveknek, a schengeni szabályozásnak és sok minden másnak eleget kívánunk tenni többek között e törvényjavaslattal. Na de mégiscsak ezeken túlmenően a mögötte meghúzódó egyik legfontosabb szempont az, hogy annak a gondolkodásmódnak, annak a felfogásnak, amely a nyugati világot jellemezte az elmúlt évtizedekben, a szabad világot és demokratikus világot, kívánunk mi is eleget tenni, többek között ezekkel az apró lépésekkel. Nevezetesen, hogy minél kevésbé korlátozzuk az embereket azon jogukban, hogy szabadon válasszák meg lakóhelyüket, szabadon válasszák meg letelepedési helyüket, és ehhez a szükséges támogatást adjuk meg.

Igen, ez egy olyan gondolkodásmód, nevezhetjük akár liberális gondolkodásmódnak is, amely jellemző a demokratikusan gondolkodó nyugati világra, és amely természetesen egyre inkább terjed, ahogy az Európai Unióban is ez a gondolkodásmód terjed, a mi kontinensünkön is. Tehát mi, szabad demokraták helyeseljük ezt a gondolkodásmódot, támogatjuk, többek között azért, mert az a meggyőződésünk, hogy ez az ország érdeke. Az az ország érdeke, hogy nyitott legyen, hogy Magyarország olyan ország legyen, ahova szívesen jönnek mások, érdemesnek tekintik ezt az országot arra, hogy itt letelepedjenek, itt dolgozzanak, tehetségüket és a tudásukat tegyék hozzá ahhoz, amivel mi rendelkezünk.

Tudjuk, és sokunk számára természetesen ez szomorúságot jelent, hogy a magyar történelem többek között arról híres, hogy nagyjaink, rendkívül tehetséges szülöttjei ennek az országnak hogyan vándoroltak el ebből az országból, és rendkívül komoly tudásukat hogyan kamatoztatták külföldön. Nagyon bízunk abban, hogy ennek a folyamatnak azért valamennyire elejét lehet venni azzal, hogy az ország egyre inkább fejlettebben és szabadabban tagozódik be a nemzetközi közösségbe. De abban is bíznunk kell egyúttal, hogy azért az a folyamat, amely óhatatlanul is megjelenik mindig a fejlettebb országok és a kevésbé fejlett országok viszonylatában, nevezetesen, hogy a kevésbé fejlettekből áramlanak a fejlettebbek irányába, bizony Magyarország esetében is meg fog történni a környező országokkal, elsősorban a tőlünk keletre fekvő országok viszonylatában. Tehát nem kell ettől félnünk, ellenkezőleg: büszkének kell arra lenni, hogy ha Magyarország olyan vonzó ország sokak számára, hogy érdemes idejönni, érdemes itt élni, mert egy megfelelő életet biztosító ország, és ráadásul képes arra, hogy a tehetséges, rátermett embereket felszívja a környező régióból. Tehát ez a szabályozás lehetőséget is biztosít erre, a megfelelő keretek között természetesen.

Másfelől Avarkeszi képviselő úr, de mások is említést tettek arról, hogy vannak az országnak úgynevezett nemzeti érdekei, amelyek szintén fontos szempontot jelentenek. Nevezetesen, hogy a határon túli magyarság irányába vannak olyan elköteleződéseink, amelyek fontos szempontot kell hogy jelentsenek mindig, a mindenkori magyar kormány számára. Tudjuk jól, hogy szerencsére az Európai Unió bővül, és ezért nekünk a szomszédos országok irányában mindig fontos kötelességünk, hogy támogassuk az európai uniós tagságot. Többek között e szempont miatt is, amit mondtam, a határon túli magyarság szempontjai miatt is, de egyéb szempontok alapján is. Megjegyzem, nem ez az egyetlen szempont, ami miatt a szomszédaink európai uniós támogatása és tagsága fontos a számunkra. De nem szabad figyelmen kívül hagynunk a határon túli magyarság érdekeit, akik számára nagyon lényeges az, hogy milyen kapcsolatot tudnak kialakítani az anyaországgal, és az itteni kapcsolattartás, az itteni munkavállalás, az itteni letelepedés milyen szabályozással történik meg. E téren is azt gondolom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatok lényegesek és fontosak.

(23.00)

Összegezve tehát az a véleményünk, hogy az általános elvek alapján, tehát a demokratikus jogok kiteljesítése, a szabadságjogok megjelenítése kapcsán a törvényjavaslat fontos és lényeges elveket deklarál, és egy tisztább szabályozást valósít meg, egy letisztultabb, egyértelműbb, az európai uniós szabályoknak és közben a változásoknak, a kialakult helyzetnek megfelelő szabályokat hoz létre.

Másfelől pedig az ország érdekei is - több szempontból is - azt kívánják, hogy ez a szabályozás életbe lépjen. Ezért mi, liberálisok, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről támogatjuk az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Természetesen, ha ellenzéki képviselőtársaink olyan módosító indítványokat nyújtanak be, amelyek a törvényjavaslatot jobbá teszik, és még precízebbé teszik a megfogalmazásait, mi nem zárkózunk el ezek támogatásától, de önmagában a két javaslatot olyannak tekintjük, amely méltó arra, hogy a parlament igen szavazatával szavazzon róla.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az MDF padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 20 2006.12.04. 4:56  19-20

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Egy héttel ezelőtt kongresszust tartott a Fidesz. E kongresszusnak egy mozzanatára szeretnék most visszatérni, egy olyan mozzanatára, amely nem megkerülhető.

Mindannyian emlékszünk rá, a televíziók hírműsoraiban mindenféle képeket is láthattunk erről, hogy az egyik kongresszusi küldött, egy vidéki küldött felment a pulpitusra, kibontott egy Árpád-sávos zászlót, amely zászló Budapesten a tüntetők és a rendőrség összeütközése kapcsán megrongálódott. A kongresszus ezt a zászlóbontást megtapsolta. Igen tisztelt Képviselőtársaim! (Zaj. - Az elnök csenget.) Nem elhatárolódott attól, ami történt, nem felszólította az Árpád-sávos zászló kibontóját, hogy ilyen szimbólumokat ne használjon a kongresszuson, hanem megtapsolta. Egy olyan zászlót tapsolt meg a Fidesz-kongresszus, aminek a történelmi jelentéséről már beszéltem ebben a Házban napirend előtt, és amely történelmi jelentést nem lehet mellékesen, csak úgy kézlegyintéssel elintézni, ugyanis ez a zászló a modern Magyarországon a nyilas rendszer jelképe. Egy olyan rendszer jelképe (Moraj a Fidesz padsoraiból.), amely rendszertől, tisztelt képviselőtársaim, mindannyiunknak el kell határolódnunk, akik a demokratikus politikában hiszünk.

Mit mondott erről a zászlóról a köztársasági elnök úr? Egy interjújában, amelyet nemrég adott, érintette ezt a kérdést, amikor arról beszélt, hogy olyan magatartási kódexet, normarendszert kell Magyarországon kialakítani, amely mindenki számára, a jobb- és baloldal számára elfogadható. Sólyom László úgy fogalmazott, hogy sem jobb-, sem baloldalnak lenni nem jellemhiba; és az is ebbe a kódexbe tartozik, ahogy ő mondta, hogy: Árpád-sávos zászlóval tüntetni félelemkeltő. Félelemkeltő, tisztelt képviselőtársaim! Azért félelemkeltő, mert a nyilas rendszer szimbóluma volt az Árpád-sávos zászló. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.)

Emlékeznek rá, képviselőtársaim, hogy amikor erről beszéltem több mint egy hónappal ezelőtt, Navracsics Tibor frakcióvezető úr utána felállt, és elmondta azt, hogy az Árpád-sávos zászló történelmi zászló - valóban így van, ahogy a frakcióvezető úr mondta -, a magyar évszázados hagyomány része, és többek között a miniszterelnök úr, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr is erre a zászlóra és jó néhány más történelmi zászlóra esküdött fel, amikor miniszterelnök lett.

Valóban így van, tisztelt képviselőtársaim, de mindannyiunknak tudni kell, hogy amikor például a miniszterelnök esküt tesz, akkor egy tucatnyi történelmi zászló jön be ide a terembe. Vajon miért van az, tisztelt képviselőtársaim, hogy csak ez az egy zászló, az Árpád-sávos zászló és nem más jelenik meg a történelmi zászlók közül; és jelent meg például 1992. október 23-án, amikor Göncz Árpád köztársasági elnök urat kifütyülték? Vagy megjelent a városban, amikor Szabó Albert és követői masíroztak - szintén Árpád-sávos zászló lobogtattak. Vagy megjelenik a Vér és Becsület tagjainak az összejövetelein, amit a Budai Várban tartanak; vagy megjelenik a MIÉP rendezvényein, tartósan, rendszeresen, évek óta. Vajon miért ez az egyetlenegy zászló, és nem az összes történelmi zászló?

Egyetlenegy oka van, tisztelt képviselőtársaim, azért, mert a szélsőjobboldaliak, akik ezt a zászlót használják, pontosan tudják, hogy mi a jelentése. Márpedig nekünk, tisztelt képviselőtársaim, demokratáknak, legyünk akár jobboldalt, akár baloldalt, bárhol, világossá kell tennünk, hogy lehetnek vitáink egymással, de vannak olyan alapértékek, amelyekben egyet kell értenünk. Ilyen akár a szélsőjobboldali, akár a szélsőbaloldali politizálás elutasítása, s ez mindannyiunkra vonatkozik.

Nos, tisztelt országgyűlés, arra is fel kellett figyelnünk, hogy november 4-én, amikor a Fidesz egy demonstrációt tartott, Orbán Viktor elnök úr felkérte a demonstráció képviselőit, hogy ne hozzanak zászlót. És mi történt, tisztelt képviselőtársaim? Nem volt egy zászló sem a rendezvényen. Vagyis a politikai vezetőknek van hatása arra, hogy valakik Árpád-sávos zászlót használnak vagy sem. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.) Ha megkérik őket, nem hozzák. Ha nem határolódnak el tőle, természetesen vinni fogják.

Ezért, tisztelt képviselőtársaim, itt a képviselőházban én azt kérem a magyar liberálisok nevében is mindenkitől, hogy minden párt, amely demokratikus pártnak tartja magát, tegyen meg mindent azért, hogy a tüntetésein az Árpád-sávos zászlót ne használják. Akik nem ismerik a jelentését, ismerjék meg; akik pedig ismerik, és ezért használják, azoktól határolódjon el.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 18 2006.12.12. 5:04  17-20

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt hetekben ismét vita bontakozott ki az egyházpolitikáról és annak is leginkább egy eleméről, az úgynevezett vatikáni szerződésről. A vitát az váltotta ki, hogy a kormány felkért egy szakértő testületet azért, hogy készítsen egy jelentést a vatikáni megállapodás teljes üléséről, annak a múltjáról és a jövőjéről. A jelentés elkészült, és alapvetően pozitívan ítéli meg a megállapodást, ámde néhány pontban annak az újratárgyalását javasolja. Liberális szakértők egyébként élesen bírálták ezt a jelentést, míg például a Kereszténydemokrata Néppárt parlamentben is helyet foglaló frakcióvezetője pedig üdvözölte ezt a jelentést. Tehát a példa is mutatja, hogy különböző vélemények és különböző álláspontok vannak azzal kapcsolatban, hogy mit tartalmaz ennek a bizottságnak az összegző munkája.

Nos, mi, szabad demokraták - egyébként egyedül a parlamenti pártok közül - annak idején nem támogattuk ennek a szerződésnek a megkötését, és nemmel szavaztunk a ratifikációra. Ma is úgy látjuk egyébként, hogy igazunk volt, állításainkat fenntartjuk, mert úgy ítéljük meg, hogy az idő egyébként igazolta a mi álláspontunkat.

Most nem erről szeretnék beszélni, mert nyilván ez egy külön téma lenne, és messzire is vinné a vitát, hanem fel szeretném hívni a tisztelt Ház és felszólalásomon keresztül a közvélemény figyelmét is két fontos megállapításra, amelyek közül az egyikkel egyetértek, a másikkal pedig nem, amely megállapítások közül mind a kettőt tartalmazza ez a jelentés.

A jelentés egyébként részletesen foglalkozik azzal, hogy a magyar állam az elmúlt kilenc évben - nevezetesen: az Orbán- és Medgyessy-kormányok idején - a maga részéről számos ponton túltejesítette ezt a megállapodást. A túlteljesítésből két pontot szeretnék kiemelni. Az egyik az úgynevezett hitoktatók fizetésével kapcsolatos vita. A megállapodás beolvasztotta a hitoktatók fizetését az 1 százalékos rendelkezésekből és az ingatlanok megváltásából összetevődő támogatásba, majd az Orbán-kormány újra bevezette ezt a hitoktatói külön támogatást. A megállapodás szerint egyébként az 1 százalékos rendelkezések alapján az egyházakat megillető összeget az egyáltalán utalható összeg 50 százalékáig kell kiegészíteni az államnak, és erre 2001-ig vállalt kötelezettséget akkor a magyar állam.

(9.50)

Ezzel szemben egyébként az Orbán-kormány ezt felemelte, tehát ezt a mindenképpen kiutalandó 1 százalékos összeget 80 százalékra, majd a Medgyessy-kormány 90 százalékra, és 2001 után is fenntartották. Tehát a jelentés fölveti azt - egyébként szerintem helyesen -, hogy a költségvetés mai helyzetében, ahol a társadalmi élet minden területén megszorításokra van szükség, felül kellene vizsgálni ezeket a pontokat, amelyek túlterjeszkednek a megállapodásnak a keretein. A magunk részéről egyetértünk egyébként ezzel a megállapítással, mert a társadalmi igazságosságnak az eszméje kívánja ezt.

Másfelől a jelentés fölveti azt is, hogy az elmúlt kilenc évben a vatikáni megállapodás hozzájárult Magyarországon a társadalmi békéhez. Nos, ez az állítás nem tűnik megalapozottnak. Azért sem tűnik megalapozottnak, mert itt az Országgyűlésben és az Országgyűlésen kívül is éles vitákat váltott ki például az előbb általam már említett 1 százalékos rendelkezés és az ezzel kapcsolatos szabályozás kérdése vagy akár az egyházi iskoláknak a helytelenül preferált helyzete, tehát hogy mind az önkormányzati, mind az alapítványi iskolákkal szemben jelentősebb támogatást kapnak, és nincs igazságos támogatási rendszer e téren. Most természetesen ennek a részleteibe sem szeretnék belemenni, csak szeretném jelezni, hogy ez például egy olyan megállapítás, amivel én nem értek egyet a jelentésen belül.

Egyébként érdemes megjegyeznünk azt is, hogy az egyházak természetesen azt várták 1989 után, hogy visszaszerezhetik azt a társadalmi pozíciót, amit a kommunista rendszer előtt élveztek a magyar társadalomban. Ez nem következett be, hiszen ma is minden kutatás arról számol be, hogy körülbelül a magyar lakosság egyötöde-egyhatoda kötődik az egyházakhoz.

Az természetes dolog, hogy az egyházak ebben a helyzetben mindenféle kísérletet tesznek arra, hogy a híveiknek a számát növeljék, és ez így van rendjén, egy normális civil társadalomban ez egy támogatandó folyamat, hiszen ez természetes érdeke az egyházaknak. Nem lehet azonban azt támogatni, hogy mindez úgy történjen, hogy a befolyásuk növelésére az állam eszközeit és az állam intézményeit, valamint valamennyi adófizető adóját kívánják használni.

Ez az a felfogás, ez az a gondolkodásmód, amellyel szemben a szabad demokraták mindig fölemelték a szavukat, és ezért javasoljuk most is azt, hogy a jelentés értelmében üljön össze a vatikáni vegyes bizottság, és kezdje el e szerződés újratárgyalását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 14 2007.02.20. 5:06  13-16

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy régen várt ítélet született a minap a bíróságon, nevezetesen, közszereplőnek nyilvánították az egyházak vezető személyiségeit.

Tisztelt Képviselőtársaim! Emlékszünk rá mindannyian, hogy sokat vitatkoztunk erről a kérdésről itt a parlamentben. Sokat vitatkoztunk leginkább az ügynöktörvény kapcsán, hiszen amikor a különböző ügynöktörvények, átvilágítási törvények idekerültek a parlament elé, akkor mindig egy definíciós kérdéssel is szembe kellett néznünk, hogy vajon ki számít közszereplőnek, ki az, akire vonatkoznia kell az átvilágításnak. Hosszú viták zajlottak itt, a tisztelt Házban, és tudjuk jól, hogy most, amikor arról beszéltünk az elmúlt néhány évben is, a különböző felmerülő ügynökbotrányok kapcsán, hogy hogyan lehetne leginkább a nyilvánosság szolgálatába állítani a törvényt, és olyan törvényi szabályozást kialakítani, amely mindannyiunk megelégedésére rendezi ezt a kérdést, megint a közszereplő definíciója körül folyt a legélesebb vita.

Ez a bírósági ítélet egy jelentős előrelépést jelent e téren, a tisztánlátás terén. Miért is? Tudnunk kell azt, hogy maga a per azért indult, mert egy újságíró kezdeményezte, egy újságíró indította azért, mert szeretett volna bizonyos érintett egyházi vezetőkre vonatkozóan adatokkal megismerkedni, bele akart nézni aktákba, jelentésekbe, és végül is ezt azért nem tehette meg, mert az érintettek, egyházi vezetők kijelentették, hogy ők nem közszereplők.

A bíróság megállapította, hogy nem tartható ez az álláspont az ítéletében, mert az egyházi vezetők is közszereplőnek tekinthetők, hiszen egyébként számos alkalommal tesznek - többek között megjegyzem: választási kampányok idején is tapasztaljuk Magyarországon - olyan kijelentéseket, nyilatkozatokat, amelyekkel hívő polgártársaink körében élvezett tekintélyük révén befolyásolni tudják a politikai közvéleményt.

Nos, látnunk kell azt, hogy ez a kérdés egyébként nem csak itt a parlamentben okozott vitát köztünk, egyébként a liberálisokat is megosztotta annak idején. Emlékszünk rá, az első alkalommal, amikor még a '90-es évek derekán az ügynökkérdéssel szembe kellett néznünk, a liberálisok többsége is elutasította egyébként azt az álláspontot, hogy az átvilágítás az egyházi személyekre is kiterjedjen, mivel akkor az első törvényi szabályozás kifejezetten a közhatalmi tisztségek betöltőiről szólt.

Az áttörés e téren, nevezetesen, hogy terjesszük ki szélesebb körben is az átvilágítást, az Orbán-kormány idején következett be, amikor módosították a törvényt és a törvény címét is, és a közvéleményt hivatásszerűen befolyásolókat is bevonták az úgynevezett ügynökkérdés vizsgálandó személyei és alanyai közé.

A közvéleményt hivatásosan befolyásolni tudóknál elsősorban az akkori kormányzat az újságírókra gondolt és az újságíró-társadalomra. Az akkori ügynökbíráknak, az átvilágítást végző bíráknak az újságírókat kellett előrevenniük az átvilágítandók sorában. De ezzel az az áttörés, amiről beszéltem, bekövetkezett, és innentől kezdve nyilvánvalóan egyenes lépés volt az, hogy mindenki, aki a közvéleményt hivatásszerűen képes befolyásolni, természetesen közszereplővé minősüljön, és a bírósági ítélet itt hozott áttörést e téren.

Azt gondolom, hogy az egyházak vezetőinek is szembe kell nézni a most kialakult helyzettel, hiszen nagyon sokan a jelenlegi egyházi vezetés kritikusai közül, az egyházi hierarchia kritikusai közül hívő emberek, és nagyon sokan megfogalmazzák azt, hogy igen, a magyarországi egyházaknak biztosan szükségük lenne egy olyan típusú megtisztulásra, egy olyan típusú szembenézésre a múlttal, amit egyébként a magyar társadalom sem spórolhat meg, azon belül nyilván a magyar egyházak sem, hogy milyen volt a viszony annak idején a Kádár-rendszerrel, milyen volt a viszony az egypártrendszerrel, milyen volt a kollaboráció, milyen volt a kényszerítés, egyáltalán milyen volt az a világ, amelyben az egyházaknak élniük kellett. Az őszinte szembenézéshez a nyilvánvaló és a nyilvánosság előtt elrendezett tisztázás is hozzátartozik.

Szerintem ez az ítélet segíti ezt a folyamatot, segítheti az egyházakon belül, hogy jobban és tisztábban lássuk, hogy mi történt annak idején, a pártállam hogyan próbálta kézben tartani az egyházak vezetőit, milyen történetek zajlottak le a háttérben, milyen volt az együttműködés, még egyszer hangsúlyozom: hol volt kényszer, és hol történt ez kényszer nélkül, mert látunk mindenre példát az elmúlt időszakban. Egyúttal nekünk is szembe kell nézni azzal a kérdéssel, amely fontos, lényeges kérdés és vitakérdés volt az elmúlt időszakban, hogy bizony az egyházak vezetői is közszereplőnek tekinthetők, és nem lehet kivonni őket sem azokból a fontos kérdésekből, amelyek a politikában mindenkit érintenek itt Magyarországon, aki arra vállalkozik, hogy a közvéleményt befolyásolja a véleményével.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 20 2007.02.26. 5:02  19-20

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Magyarország ismét ünnepelni készül. Március 15-én a szólásszabadságot és a modern polgári Magyarország születését ünnepeljük. Március 15-e közös ünnepünk nekünk, magyar demokratáknak. 1848-49-ben a forradalom és szabadságharc a szabadság, a nemzeti függetlenség, a demokrácia ügyét a magyarsággal tette egyenlővé az egész világon. Mikor Magyarország egyedül maradt, a szabad Európa népei utolsó reményüket a mi ügyünkbe helyezték, akárcsak 1956-ban. 1956 50. évfordulóját mégsem sikerült megünnepelnünk.

(13.30)

Az 50. évforduló - nyugodtan mondhatjuk - szégyen volt. Ezen ma már nem tudunk változtatni. De azon tudunk, hogy mit kezdünk március 15-ével. Ezért, tisztelt képviselőtársaim, három kérést szeretnék itt megfogalmazni a Magyar Országgyűlésben.

Először is: március 15-e nyilvános ünnep. Mi, mindannyian, akik demokratának valljuk magunkat, azt szeretnénk, hogy jó lélekkel, félelem nélkül tudjuk megünnepelni ezt a gyönyörű ünnepünket, ami mindannyiunk számára nagyon sokat jelent nemzeti függetlenségünkhöz és a szabadsághoz való viszonyunkban. Ehhez az kell, hogy tudjuk, hogy a rendőrség meg fogja fékezni a rendbontókat, ha lesznek ilyenek. És az kell a másik oldalról, hogy tudjuk, hogy minden körülmények között be fogja tartani a jogállami normákat. Ezért arra szeretném kérni az igazságügyi és rendészeti miniszter urat, hogy nyugtassa meg az állampolgárokat: így lesz ez.

Másodszorra: szembe kell azzal néznünk, hogy minden politikai ünnep tartalmaz megosztottságot. Ez természetes, a demokrácia ugyanis különböző politikai nézetek szabályozott versengését jelenti. Ezt tudomásul kell vennünk, így van rendjén. Természetes, hogy a jobboldalról, a baloldalról, a liberálisok oldaláról mást találunk meg ebben az ünnepben, mást találunk fontosnak, más értékekre hívjuk fel a figyelmet.

Azonban szeretném itt is megjegyezni, hogy miközben másként ünnepelünk - és hangsúlyoznám, ezt tudomásul kell vennünk, természetes egy demokráciában, minden párt megtarthatja a saját ünnepét, természetesen, elmondhatja a maga nézeteit az adott ünneppel kapcsolatban -, különösen a Fidesz képviselőinek szembe kell azzal nézniük, hogy az ultimátumok, a kivonulás és a kordonbontás politikája nem vezet jóra. Ez a politika ugyanis az ország végletes kettészakadását eredményezheti, szembefordulást hoz, ez a politika bátorítást nyújt a szélsőségeseknek.

Ezért, tisztelt képviselőtársaim, nem mindegy, hogy milyen eszközökkel ünnepelünk külön. És az sem mindegy, hogy mindezek mellett megtaláljuk-e a közöst. És én arra szeretném kérni a Fideszt, hogy találjuk meg a közöst ezen az ünnepen. Ünnepeljünk közösen, legyenek olyan alkalmak március 15-én, amikor a Fidesz képviselői is ott vannak az ünnepeken, és közösen meg tudjuk ünnepelni ezt a számunkra oly fontos, nagyon lényeges nemzeti ünnepet.

Harmadrészt, tisztelt képviselőtársaim, világosan szembe kell néznünk azzal is, hogy ma nagyon sokan félnek ebben az országban, pontosan amiatt, ami szeptember-októberben történt. Félnek az utcára menni. Mi, magyar demokraták ezt nem tarthatjuk. Nem tarthatjuk normális állapotnak, nem is fogadhatjuk el. Ezért nekem az a véleményem, és mi, liberálisok ezen az állásponton vagyunk, hogy az utcát nem engedhetjük át másoknak. Mi felemelt fejjel, büszkén, bátran, az utcán is ünnepelni akarunk.

Ki fogunk menni március 15-én is az utcára, ott leszünk, és ünnepelni fogunk. El fogunk menni, ahogy elmentünk az elmúlt években is mindig március 15-én a Petőfi-szoborhoz, és meg fogjuk hallgatni Demszky Gábort. El fogunk menni különböző helyeken az országban, számtalan településen, ahol szabad demokrata politikusok fognak beszélni, beszélni fogunk, meghallgatjuk egymást, nem küldünk sehova se fütyülő kommandókat, ahol a másik politikai félnek a szónokai beszélnek; meghallgatjuk egymást, és figyelni fogunk egymás szónoklataira. De az utcán is akarunk ünnepelni, erről nem mondunk le!

Ezért én arra kérem a miniszterelnök urat, vizsgálja felül az álláspontját, jöjjön el ő is ezekre az ünnepekre, legyünk ott az utcán együtt, mutassuk meg, hogy nem félünk, mondjon beszédet, és közösen, félelem nélkül, saját ünnepünkként ünnepeljük meg március 15-ét, ne engedjük át másoknak, ne engedjük át a szélsőségeseknek, és ne engedjük át azoknak, akik félelmet akarnak kelteni ebben az országban.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 73 2007.03.13. 3:19  68-80

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Előre szeretném bocsátani, hogy biztos, hogy a 10 perces időkeretet nem szeretném kihasználni, hiszen a kormányzati expozéból és az előttem szóló képviselőtársam beszámolójából is - mely az alkotmányügyi bizottság üléséről számolt be - kiderült, hogy itt nem egy olyan törvényjavaslatról van szó, amely parázs vitákat váltott volna ki közöttünk, hiszen egyetértés volt lényegében a javaslat fő elemeivel kapcsolatban.

Én magam is a Szabad Demokraták Szövetsége nevében csak megerősíteni szeretném azt, hogy a törvényjavaslat fő irányaival egyetértünk, és azt támogatni tudjuk. Helyesnek tartjuk - és lényegesnek érzem kiemelni azt a politikai üzenetet, amely a törvényjavaslaton áthúzódik, és igazság szerint indokolta is az előterjesztését, nevezetesen -, hogy itt egy közigazgatásilag másfajta szervezési rendszer kezd kialakulni Magyarországon, ez a régiók megjelenése.

A régiók megjelenése és határozott szerepvállalása a magyar közigazgatásban indokolttá teszi azt, hogy bizony a polgári perrendtartás is a szükséges változtatásokat eszközölje e téren azért, hogy a megfelelő peres eljárások jó lebonyolításában igazán korrekt módon, ügyfélbarát módon tudjon a magyar igazságszolgáltatás részt venni. Tehát ez egy helyes irány, és ráadásul szükséges is, mert látjuk azt, hogy vitatkozunk a különböző regionális szervek létrehozásáról, helyesen, közben a szükséges döntéseket meg kell hoznunk azért, hogy egy közigazgatási káoszt elkerüljünk, és egy olyan világos struktúra alakuljon ki, amelyben az ügyfél világosan megtalálja a helyét, az ügyének elintézési helyét, és megfelelően, a szükséges eljárási szabályok is ehhez kapcsolódnak.

Tehát mi az SZDSZ nevében ezt támogatni tudjuk. Helyesnek is tartjuk ezt az irányt, mert úgy gondoljuk, hogy az országnak változtatni is kell e téren. Mi a regionális szerveződés ügyét régóta fontosnak tartjuk. Azt is világosan látjuk szerintem mindannyian - nemcsak a Szabad Demokraták Szövetsége részéről -, hogy a regionális szerveződések kérdése Magyarországon egy olyan fontos politikai kérdés, amely az európai uniós csatlakozásunk után különösen felértékelődött, hiszen sikeres részvételünk az Európai Unióban többek között ennek is köszönhető majd. Emiatt is bekövetkezhet, hogy át tudjuk venni azokat a közigazgatási egységeket, amelyekkel jobban és hatékonyabban tudjuk megszervezni a munkánkat. Ez az egyik része a javaslatnak.

A másik, amiről beszéltünk, ez a bírósági fogalmazókra vonatkozó szabályozás része, ahol egy egyszerűsítés és átláthatóbb rend alakul majd ki a javaslat révén. Ezt is támogatni tudjuk, hiszen az igazságszolgáltatás megerősítése, szakmai színvonalának erősítése és ráadásul az átláthatóvá tétele, a szabályokban való egyszerűbb eligazodásnak az igénye egy régóta megfogalmazott elvárás. Helyesnek tartjuk, hogy a törvényjavaslat ennek próbál megfelelni. Úgyhogy ezek szellemében is, e két lényeges momentum miatt is mi a Szabad Demokraták Szövetsége részéről, a liberális párt támogatja ezt a javaslatot, és igenlő szavazatainkkal fogjuk majd itt, a plénumon is ezt kifejezésre juttatni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 220 2007.05.21. 1:41  219-221

DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Már a kinevezésem előtti meghallgatás során kiemeltem a klímaváltozás kérdését, és elmondtam, hogy politikánk középpontjába kell állítani, s ki kell dolgoznunk Magyarország erre vonatkozó stratégiáját. Felelősek vagyunk az utánunk következő generációkért, s e téren már nincs időnk halogatásra.

Engedjék meg, hogy mindenekelőtt kifejezzem afelett érzett örömömet, hogy ez a törvényjavaslat a bizottsági tárgyalások során minden kijelölt bizottság egyhangú támogatását bírta, és ugyanazt a konstruktív hozzáállást tapasztaltam a módosító javaslatok megvitatása és benyújtása során is. Jó kezdetnek tartom mindezt annak a partnerségnek a kialakításához, amelyre pontosan azért hívtam fel a képviselőtársaimat, hogy együtt, felelősen gondolkodhassunk a stratégiai kérdésekről, gyermekeink közös jövőjéről.

A lezajlott vita során is világosan érzékelhető volt, hogy az éghajlatváltozás káros hatásainak megelőzése, az azokhoz való alkalmazkodás nem kizárólag környezetvédelmi kérdés. A jelenleg tárgyalt törvényjavaslat a kiotói jegyzőkönyvből adódó nemzetközi kötelezettségek mellett az Európai Közösség normáinak való megfelelést is szolgálja, megteremti a jegyzőkönyvben foglalt és Magyarország által vállalt kötelezettségek jogi, intézményi hátterét, hogy egyenlő félként tudjunk részt venni a nemzetközi vállalások teljesítésében.

A törvényjavaslat vitájának befejeztével még egyszer megköszönöm a kijelölt bizottságok munkáját, valamint a képviselői módosító javaslatokat, egyben kérem a tisztelt Házat, hogy a törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról határozzon.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 16 2007.05.22. 5:06  13-16

DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, az egyik első intézkedéseim közé tartozott az, hogy a Rába ügyében azonnali hatállyal lépjünk. Hatéves folyamatról van szó, ahogy a képviselő úr is utalt rá. És itt, a Ház előtt is szeretném elmondani azt, hogy hat éven keresztül rendszeres levélváltás, tanácskozások voltak, közös bizottságok jöttek létre - vízügyi bizottság -, és e munka eredménye gyakorlatilag mégis a nullával volt egyenlő. Azt tapasztaltuk, amire a képviselő úr is utalt, hogy leginkább a halogatás az, amivel jellemezhető az elmúlt időszak munkája.

Ezért én úgy döntöttem, hogy másfajta stratégiát kell folytatnunk. Miután látható volt, hogy az osztrák fél az előzetesen kért tetteket nem hajtja végre a Rába vízminőségének helyreállításával kapcsolatban, a burgenlandi bőrgyár működéséhez adott hozzájárulásunkat rögtön visszavontuk most, május elején. És egyúttal azt is kifejtettük, hogy annak a két másik bőrgyárnak, amelyik működik, és a Rábába engedi a vizét, ami Stájerországhoz tartozik, ezek működését is jogszerűtlennek tartjuk.

Megjegyzem, hogy e határozott fellépés eredményét észlelték is osztrák oldalon, főleg azért, mert ebbe a köztársasági elnök úr megnyilatkozása is besegített, aki szintén világossá tette azt, hogy itt egy komoly problémáról van szó, és magyar oldalról - pártállástól függetlenül - fontosnak érezzük a Rába ügyét.

Ma ott tartunk ennek hatására, hogy amikor én a múlt héten találkoztam kollégámmal, az ön által is említett Josef Pröll miniszter úrral, akkor érezhető volt, hogy az osztrák fél érzi azt, hogy itt cselekedni kell. Létrehoztunk most egy olyan akciócsoportot, amely legmagasabb szinten a két miniszter által delegált tagokból áll, és ez az akciócsoport holnap fog felállni. Mi a saját tagjainkat már kijelöltük, holnapra fogja az osztrák fél is kijelölni a tagokat.

Én azt tervezem, hogy miután az osztrák féltől is megkaptam a névsort a holnapi napon, rögtön utána, néhány napon belül a Rába mellé összehívom ennek a bizottságnak az alakuló ülését, hogy az akciócsoport a helyszínen tudjon tájékozódni arról, hogy milyen problémákkal kell szembenézniük az ott élőknek. Hiszen ahogy a képviselő úr is említette ezt, láttuk a képeket, láttuk azt, hogy néz ki a Rába folyó, láttuk a habot rajta, de azt is tudjuk, hogy ez milyen súlyos gazdasági és turisztikai gondokat és problémákat okoz a környéken élőknek.

És ahogy a képviselő úr is említette, valóban mindenki, aki ott él, beszámol arról, hogy a halállománynak is komoly visszaesése van a Rábában. Tehát mindenképpen ökológiai problémákkal is szembe kell néznünk. Ez egy olyan ügy, ahol Magyarországnak határozottságot kell mutatnia. Világossá kell tennünk azt, amit én a bizottsági meghallgatásomon is elmondtam, hogy másfajta gondolkodásmódot, más szemléletmódot kívánunk a környezetvédelem területén érvényesíteni. Mi azt akarjuk, hogy a környezetvédelem ügye, a környezettudatos gondolkodás ügye a kormány politikájának is szerves része legyen, hogy itt, a parlamentben is a döntéseinkben és a kormány döntéseiben is határozottan megjelenjen ez a szempont. Ezt nagyon egyértelműen világossá kívánjuk tenni a környező országok irányába is, hiszen az osztrák fél az egyik, akivel vitánk van, de tudjuk jól, hogy más országokkal is más kérdésekben vannak vitáink. Magyarországnak itt másfajta stratégiát kell képviselnie, egy jóval határozottabb, jóval egyértelműbb, környezettudatos és az ország érdekeit nagyon egyértelműen védő stratégiát.

Megjegyzem, azzal is tisztában vagyok, hiszen a képviselő úr joggal teszi fel a kérdést, hogy mi fog történni; ha ennek az ügynek a megoldásait nézzük, a határozott álláspont és az egyértelmű kiállás kívánatos, mert ezzel tudatjuk a másik féllel azt, hogy másfajta politizálásra lehet számítani Magyarország részéről. De azt is lássuk be, hogy, mondjuk, egy elhúzódó nemzetközi eljárás nem fogja a habzást a Rábán rövid időn belül megszüntetni. Tehát én kész vagyok arra, és a kormány is kész arra, hogy ha kell, Magyarország önmagában is az Európai Bizottsághoz forduljon, vigye oda ezt az ügyet, és nemzetközi eljárással rendezzük el.

De amit én a leginkább szeretnék, az az, hogy oldjuk meg a kérdést, mert egy nemzetközi eljárás éveken keresztül elhúzódik, de ha le tudunk ülni a tárgyaló partnerrel, a másik féllel, az osztrák féllel, és közös megoldást tudunk találni, az a leggyorsabb és leginkább kifizetődő. Ezért kezdeményeztem múlt héten a találkozót Pröll miniszter úrral. Ezért örülök annak, hogy sikerült megállapodnunk egy rövid határidőben. A megállapodás lényege az, hogy megoldást kell találni a habzásra. Nem újabb szakértői anyagokat kell készíteni, nem növelni kell az akták számát, hanem a megoldást kell megtalálni arra, hogyan tudjuk megszüntetni a habzást. Erre van egyébként technikai javaslat. Megjegyzem, a bécsi egyetem vizsgálata is alátámasztja a mi érvelésünket.

És az osztrák féltől ígéret is elhangzott arra vonatkozóan, hogy hajlandóak beszállni a környezetkímélő megoldások anyagi finanszírozásába. Nagyon remélem, hogy rövid időn belül tényleges megoldással tudunk szolgálni, és erről tájékoztatni tudjuk az érdeklődő magyar közvéleményt.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 64 2007.09.17. 3:53  61-66

DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Úr! A képviselő úr által felvetett probléma valóban az egyik legsúlyosabb gond jelen pillanatban Magyarországon a környezetvédelem területén, az illegális hulladéklerakással kapcsolatban átfogó és határozott fellépést tervez a tárca. Megjegyzem, sajnos egy folyamatról van szó, az elmúlt időszakban, évtizedekre visszamenőleg is folyamatosan nőttek az illegális hulladéklerakó helyek Magyarországon, becslések szerint körülbelül 10-15 ezer van ezekből jelen pillanatban. Ezt a folyamatot mindenképpen meg kell állítanunk, és közre kell működnünk a károk felszámolásában is.

Képviselő úr több fontos kérdést is felvetett interpellációjában, engedje meg, hogy ezekre sorban válaszoljak. Először is, a határozott fellépésünket elő fogja segíteni a zöldkommandó felállítása, amiről már beszéltünk, tudjuk, hogy van is ilyen, az elmúlt időszakban kevésbé működött, főleg pénzügyi problémák miatt. Feltett szándékunk ennek a kommandónak az újraaktivizálása, életbe léptetése és komoly akciók lebonyolítása. A zöldkommandó egyébként eddig is számtalan helyszíni ellenőrzést tartott, mi meg akarjuk erősíteni ezt a csapatot azért, hogy valóban kiterjedten tudjon fellépni az illegális hulladéklerakással kapcsolatban.

A bírságokat említette képviselő úr mint javaslatot, hogy hogyan lehetne a bírságot jelentősebbé tenni és megemelni. Szeretném a tisztelt Házat tájékoztatni, innen, e székből is, hogy például a német szemét behozatalával kapcsolatban, amely a magyar közönség érdeklődésére erőteljesen számot tartott, rekordösszegű bírságokat szabtunk ki, ilyen mennyiségű és ilyen jelentőségű bírságok Magyarországon még nem születtek, mint az elmúlt időszakban. Van olyan cég, amely félmilliárdos bírságot is kapott. A cégek jelentős része természetesen igyekszik ezt befizetni, a másik része nem fog ezzel megbirkózni, de azt gondolom, egy cégnek kalkulálni kell azt is, hogy lehet, hogy tönkremegy abban, ha olyan illegális szemétlerakáson vagy szemétbehozatalon kapják rajta, amely a hatályos jogszabályok alapján törvénytelennek minősül. Tehát a bírságokat emeljük.

Egyúttal a terepen tevékenykedő szakemberek létszámát is emelni kívánjuk, 2010-ig közel 200-250 fővel kívánjuk emelni azon munkatársak számát, akik közvetlenül a felderítésben dolgoznak, és a hatékony fellépésben közvetlenül érdekeltek. A zöldkommandó és a hatóságok megerősítése szintén fontos stratégiai célkitűzésünk az elkövetkezendő időben. Szeretnénk információval is ellátni az önkormányzatokat; ahogy képviselő úr is mondta, az ingatlantulajdonosokat és vállalkozókat is, ezért tervezünk kiadni egy úgynevezett zöld könyvet, amely gyakorlati tanácsokat ad arra, hogy mit kell tenni a szemétlerakással kapcsolatban, hogyan lehet elkerülni azt, hogy valaki a hatályos jogszabályok be nem tartásával kerüljön kellemetlen helyzetbe.

Tervezzük azt is, hogy a 2006. évi személyi jövedelemadó-felajánlásoknál egy olyan cél is kerül megfogalmazásra, amely a hulladéklerakással kapcsolatos, és ennek az elosztásába szeretnénk a civil szervezeteket is bevonni, és természetesen, ahogy képviselő úr javasolta, a vonatkozó jogszabályok áttekintésén is dolgozik a tárca, többek között a hulladéklerakóval kapcsolatos egyes szabályokról és feltételekről szóló KvVM-rendelet módosítása már folyamatban is van.

Köszönöm képviselő úrnak, hogy felhívta a figyelmünket ezekre a folyamatokra, és kérem válaszom elfogadását. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 205 2007.09.17. 1:01  204-212

DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Számos nemzetközi egyezmény foglalkozik külön-külön a környezet elemeinek a védelmével, így a táj védelmével is, a régészeti kincseinknek a védelmével, az épített örökség védelmével. Ezek mind-mind nagyon fontos egyezmények. Azonban, amely előttünk van, egy olyan típusú egyezmény, amely próbálja ezeket egyesíteni, és azt mondja, hogy koordinációra is van szükség a különböző területek védelmében.

A firenzei egyezmény, az Európai Táj Egyezmény - ezen a címen került a tisztelt Ház elé - célja éppen az, hogy az épített és a természeti örökség értékeit kapcsolja egymással össze. Azt gondolom, hogy a jövő nemzedékek iránti felelősségtől átitatva a Magyar Országgyűlés is bölcsen teszi, ha csatlakozik ehhez az egyezményhez, elfogadja és támogatja, úgyhogy erre szeretném kérni a tisztelt képviselőket, támogassák a firenzei Európai Táj Egyezményt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 211 2007.09.17. 0:25  204-212

DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Csak szeretném megköszönni Horváth János képviselőtársamnak, hogy ebben az egyáltalán nem könnyű helyzetben, ebben a kései órában felhívta a figyelmünket néhány fontos dologra, például az európai tájdíjra. Köszönöm a figyelemfelhívást, utána fogunk nézni, és megpróbálunk élni ezzel a lehetőséggel.

Köszönöm szépen, és kérem az Országgyűlést, hogy fogadja el a javaslatot. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 75 2007.10.01. 4:08  72-78

DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Képviselő Úr! Hadd kezdjem elöljáróban azzal, hogy nagyon örülök, hogy a képviselő úr ezeket a kérdéseket feltette nekem, mert minden ilyen kérdés alkalom arra, hogy a környezet- és természetvédelem ügyéről beszéljünk itt, a Házban, és a képviselő úr kérdéseiből is azt hallottam ki, hogy szintén olyan módon aggódik ezen ügyekben, ahogy mi magunk is itt, a tárca háza tájékán féltő aggodalommal figyeljük a környezet- és természetvédelem ügyét.

Hadd biztosítsam a képviselő urat arról, hogy nemhogy a lendület nem tört meg, hanem tart, sőt egyre erősebb is, és jó hírekkel szolgálhatok kérdéseivel kapcsolatban is. Hadd kezdjem először is azzal, ami a lényegi kérdés, és ami a képviselői interpellációjának az elején és a végén is feltűnik, nevezetesen, hogy milyen lesz a költségvetési pozíciója a környezetvédelmi tárcának.

Hadd mondjam el, hogy a jelenlegi tervek szerint a költségvetésünk jóval jobb lesz, mint a tavalyi, jelentős előrelépést tudunk elkönyvelni. Közel 18 milliárd forinttal, a jelenlegi tervek szerint pontosan 17,4 milliárd forinttal lesz jobb a pozíciója a környezetvédelmi tárcának, mint a tavalyi volt. Két részből áll ez a költségvetési rész. A tavalyi 48 milliárddal szemben az idén a tervek szerint majd 52 milliárd forinttal gazdálkodhatunk - ugye, a 2008-as évről van szó, az idei költségvetési vitáról beszélek -, és az európai uniós források 28,3 milliárdról 42 milliárdra fognak felemelkedni. Tehát jelentősen erősödött a pozíciónk, úgyhogy a képviselő úr kérdésére megnyugtató választ tudok adni.

A képviselő úr más ügyekre is rákérdezett. Az egyik a nemzeti parkok kérdése. Szeretném elmondani, hogy igen, tervezünk változásokat a nemzeti parkoknál; elsősorban azt, hogy ezek az intézmények, ahogy látjuk a nemzetközi példákat, egyre nyitottabbak legyenek. Céljuk ne pusztán a természet megőrzése legyen - ez nagyon fontos feladat -, de egyúttal a látogatók számára egy olyan nyitott terület legyen, ahol fontos érdek fűződik ahhoz, hogy minél többen jöjjenek el, és nézzék meg ezeket a csodálatos természeti értékeket.

Itt is komoly fejlesztésekről tudok beszámolni. Közel 10 milliárd forint nagyságrendű összeget fogunk költeni a parkok ökoturisztikai fejlesztésére, és egyébként a környezeti és energetikai operatív programból, 36 milliárd forintból természetvédelmi fejlesztéseket fogunk megvalósítani. Ez az összeg, amit az utóbb mondtam, ez a 36 milliárd forint, a tárca idei költségvetésének a fele, tehát óriási összegek állnak rendelkezésre komoly fejlesztési programokra.

Az őrszolgálatra is rákérdezett a képviselő úr a második pontban. Itt is jó hírrel tudok szolgálni. Az őrszolgálatok ügyében, ahogy a koalíciós megállapodás is tartalmazza, egy teljes fordulatot fogunk végrehajtani, szemben az elmúlt évek gyakorlatával, ahol a folyamatos leépítést láttuk. Az őrszolgálatot vissza fogjuk építeni. Ez már elkezdődött, megerősítettem miniszteri döntéssel a természetvédelmi őrszolgálatokat, elkezdtük a létszámbővítést. Teljes egészében vissza fogjuk bővíteni azt a létszámot, amit az elmúlt időszakban leépítettek, azért, mert a német szemét ügye és más illegális hulladéklerakókkal kapcsolatos ügyek is mutatják azt, hogy szükség van a komoly és határozott fellépésre.

Végül a Natura 2000-es területekkel kapcsolatban is - amire a képviselő úr is rákérdezett - jó hírrel szolgálhatok. Itt is a szükséges szabályozások, többek között a gyepterületre vonatkozó szabályok rövidesen megjelennek, így mindazok a kérdések, amelyek még tisztázatlanok voltak, tisztázásra kerülnek.

Nos, képviselő úr, összességében annyit mondhatok el, hogy amint az elmúlt időszakban láthattuk, politikai kérdéssé vált a környezetvédelem ügye. Én ennek örülök, mert ez azt jelenti, hogy politikai súlya van ennek az ügynek, és nem véletlenül, mert érdekli az embereket az, hogy mi van a környezetükben: ma Magyarországon az egyik legfontosabb ügy számunkra a környezetvédelem ügye.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 304 2007.10.15. 7:53  301-327

DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Katona Kálmán elnök úr az előbb részletesen ismertette az Országgyűlés plénuma előtt az előttünk fekvő javaslatot. Ez a javaslat kétségtelenül fontos és különleges szerepet kell hogy betöltsön az életünkben, méghozzá azért, mert azzal a jövővel foglalkozik, amely manapság a világban is egyre inkább az érdeklődés középpontjában áll. Elég arra utalnunk, hogy az elmúlt napokban kaptuk a hírt arra vonatkozóan, hogy az idei Nobel-békedíjat egyrészt az ENSZ olyan szervezete kapta, amely kifejezetten a környezetvédelemmel, a fenntartható fejlődéssel foglalkozik, másrészt az a volt amerikai alelnök és későbbi elnökjelölt kapta Al Gore személyében, aki az életét szintén a klímaváltozásnak és az ezzel kapcsolatos felvilágosításnak - és ez óhatatlanul érinti a fenntartható fejlődés ügyét - szentelte.

Ezek a példák mind mutatják azt, hogy az ügy, a téma rendkívül fontos számunkra. Magyarország sem lehet ez alól kivétel, nemcsak azért, mert világtendenciáról van szó, hanem azért, mert a saját értékrendünknek tartozunk ennyivel. Amikor a fenntartható fejlődésről beszélünk, ez természetesen egy laikus számára, aki nem ismeri ezt a fogalomkészletet, egy olyan fogalmat jelent, amely nehezen is értelmezhető, hogy mi az, hogy fenntartható, és magát a fejlődést is, ha kibontjuk, nem értjük pontosan, vagy az átlagemberek jelentős része talán nem is érti pontosan, hogy mi is pontosan ma a tartalma, a mai világban, amikor a fejlődés oly sok anomáliával, ellentmondással jár, mi is az, amiről igazából beszélünk.

Nos, amiről itt az Országgyűlésben is kell szót ejtenünk, pontosan az a felelősség, amely a fenntartható fejlődés fogalma mögött megbújik. Vagyis itt egy olyan fejlődésről beszélünk, a társadalomnak és a világnak egy olyan fejlődéséről, amely szemben az elmúlt századdal és az azt megelőző XIX. századdal, kifejezetten egy új gondolkodásmódra épül, arra a felismerésre, hogy az ember, az emberi fejlődés, az emberi társadalom és civilizáció fejlődése feléli azokat a természeti javakat, amelyek körülötte természetes módon eddig léteztek. És ha erre nem figyelünk, ha ezt nem állítjuk a gondolkodásunk és az úgynevezett fejlődés középpontjába, akkor a fejlődés visszájára fordul, és az emberiség és a világ, a Föld végét okozhatja belátható időn belül.

Az egész emberiség közös felismerése, ami itt van előttünk, és a fenntartható fejlődés ideája és gondolata bizony egy olyan fontos gondolkodásmód, amely az egész XXI. századot, a mostani századunkat alapvetően át fogja hatni. Látnunk kell, hogy az a fogalomkészlet, amiről előbb a környezetvédelmi bizottság elnöke is szólt, amellyel kapcsolatban nemzetközi példákat hoztam, és amelyhez nyilván jó néhány képviselőtársunk hozzá fog szólni a tisztelt Házban, nos, ez a fogalomkészlet nem a jövő témája és a jövő problémája, hanem a jelen ügye ma már mindenhol a világban.

Ezért is kell nekünk itt, Magyarországon is foglalkoznunk vele. Ezért, és még egyszer hangsúlyoznám, elsősorban a saját értékrendünk miatt, mert mi magunk is felelősséggel tartozunk a felnövekvő generációk miatt, saját gyerekeink és unokáit jövője miatt azért, hogy amikor majd megkérdezik tőlünk, hogy ti annak idején mit tettetek azért, hogy mi egy tisztességes világban éljünk, akkor becsülettel el tudjunk számolni, akkor oda tudjunk eléjük állni, és azt tudjuk mondani, hogy igen, mi a magunk részén, a magunk szakmájában, a magunk hivatásában mindent megtettünk azért, hogy nektek biztosítsuk a tisztességes életfeltételeket. Nem úgy éltük az életünket, hogy elvettük azokat a javakat, azokat a szépségeket, azokat az értékeket tőletek, amelyek az emberi élet immanens részei mindenhol a világon. Nos, tehát ez az első számú szempont, amire szeretném a tisztelt Országgyűlés figyelmét felhívni. Ez az, ami miatt leginkább támogatnunk kell ezt a javaslatot.

Van egy második szempont is. Ez pedig az, hogy beszéltem itt a nemzetközi környezetről. Érdemes aláhúznunk azt, hogy bizony az Európai Unió egy olyan együttműködési forma ma a világban, amely az ilyen típusú gondolkodásmódot és az ilyen típusú együttműködéseket nagyon komolyan támogatja. A fenntartható fejlődés fogalma is részben ebből a kultúrkörből érkezik, és maga az Európai Unió is a maga számára elkészítette ezt a stratégiát, és az uniós országokon is számon kéri ezt.

(20.30)

Hangsúlyoznám azt, hogy amikor a fenntartható fejlődés stratégiájával foglalkozunk, elsősorban a magunk értékrendjének kell megfelelni, de nem szabad elfelejteni azt, hogy az a nagyobb közösség, tágabb közösség, amelyhez tartozunk - az Európai Unió - ugyanúgy elvárja ezt tőlünk és elvárja a tagországoktól, mint ahogy mindegyik tagországtól elvárja, és a tagországok is elvárják egymástól.

Kell, hogy mi is rendelkezzünk ilyen stratégiával. Ennek a stratégiának - amikor erről gondolkodunk - összhangban kell lennie azokkal a társadalmi változásokkal, amelyek európai méretben, és ahogy előbb hangsúlyoztam, világméretben is zajlanak. Tehát amikor mi a felelősségről beszélünk, arról a jövőről, ami a Magyarországon felnövekvő generációknak kell hogy felelősen uralja és meghatározza a mai tetteit, akkor egyúttal kell beszélnünk az európai uniós felelősségünkről is. Nekünk mint európai polgároknak is van felelősségünk az Unió fejlődéséért, és ebben nem szabad lebecsülni magunkat. Nekünk, Magyarországnak is komoly szerepünk és súlyunk van abban, hogy a körülöttünk lévő világ a jövő felélése szempontjából vagy a jövőért érzett felelősség szempontjából hogyan változik és hogyan gondolkodik az elkövetkezendő időszakban.

A határozati javaslat tehát ezeket a fő eszmei irányokat és gondolatokat tartalmazza olyan pontokban, ahogy itt ezt hallottuk az előterjesztésben. A pontokkal kapcsolatban a konkrét előterjesztés ügyében egyetlenegy szempontra hadd hívjam fel itt tisztelt képviselőtársaim figyelmét majd a vitában. A kormány nevében előre megelőlegezem azt, hogy természetesen támogatásomról fogom biztosítani ezt a javaslatot, és nagyon remélem, hogy a tisztelt Országgyűlés el is fogja fogadni majd bölcsen és kellő vita után ezt a határozati javaslatot.

Úgy érzem azonban, hogy van egy olyan része a határozati javaslatnak, amelyben a nemzeti fenntartható fejlődési tanács létrehozását irányozza elő a határozati javaslat, amelyen viszont még gondolkodnunk kell, hogy a megfelelő alkotmányos formát találjuk meg ennek a tanácsnak a működésére. A tanács egyébként egy jó gondolat, ezt helyeslem és támogatom, viszont a magyar alkotmány rendelkezéseihez kell igazítanunk majd a működését, de azt gondolom, hogy ezt a vitában az Országgyűlés nyilván ki fogja érlelni.

Egyébiránt pedig hadd fejezzem ezzel be felszólalásomat. Hadd üdvözöljem azt megint ezen a területen, hogy újra sikerült példát mutatnunk a környezetvédelem területén arra, hogy lehet a mai magyar politikai életben is értelmesen ötpárti együttműködést megvalósítani. Vannak olyan közös céljaink, amelyek jó értelemben vett nemzeti céljaink, mindannyiunknak - üljünk bárhol is, a politikai patkó bármely oldalán -, meg tudunk benne egyezni, értelmesen, okosan, és ki tudunk benne alakítani egy együttműködést.

Ezt érdemes látnunk, mert sokszor a politikai élet a vitáinkról szól, a mély ellentéteinkről, és érdemes arra felfigyelnünk, hogy vannak olyan területek, ahol bizony tudunk okosan, értelmesen, az ország jövője szempontjából együttműködni. Ehhez az együttműködéshez kívánok én jó munkát és igazi, jó, értelmes, demokratikus vitát itt az Országgyűlésben, és a kormány nevében még egyszer szeretném megerősíteni: támogatjuk a határozati javaslatot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 4 2007.10.16. 5:06  1-4

DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Engedje meg, hogy Lamperth Mónika miniszter asszony távollétében a kormány nevében én válaszoljak önnek, hiszen a miniszter asszony egyéb elfoglaltsága miatt nem tud most itt lenni. Hadd kezdjem rögtön azzal képviselő asszonynak adott válaszomat, hogy nagyon örülök, hogy szóba hozta ezt a kérdést itt, a Ház előtt, hiszen valóban, a gyermekszegénység elleni küzdelem és az Egyesült Nemzetek Szervezetének erre vonatkozó programjai, megemlékezése napja, amelynek kapcsán a képviselő asszony szóvá tette ezt a kérdést, elegendő indok arra, hogy mi is megálljunk egy pillanatra, és elgondolkozzunk azon, hogy Magyarország hogyan áll e téren.

Szerte a világban óriási gondot jelent maga a szegénység, azon belül pedig a gyermekszegénység különösen. Nem kell részleteznem itt képviselőtársaimnak, hogy a gyermekszegénység mindig jobban megérinti természetes módon a társadalmat, mindig jobban felkavar minket, hiszen a gyerekek esetében olyasvalakikről van szó, akik nem tehetnek arról, hogy milyen körülmények között élnek, nem az ő képességeiken, nem az ő teljesítményükön múlik az, hogy hová születnek, hanem ez egy adottság.

(8.10)

Nyilván minden társadalomnak kötelessége megtenni mindent azért, hogy azt a képességet, azt a tehetséget a fiatalokból, a gyerekekből próbálja kihozni, és azt a lehetőséget adja meg nekik, amellyel mindenki a társadalomban egy olyan helyet tud elfoglalni, amire joggal számíthat, és amit megérdemel. Nos, ezért is kulcsfontosságú minden társadalomnak, amely az igazságosság eszméjét próbálja megvalósítani a gyakorlatban, és a társadalmak többsége természetesen erre törekszik a maga módján, így a magyar társadalomnak is erre kell törekednie, kulcsfontosságú az, hogy a gyermekekkel kapcsolatban, a gyermekszegénységgel kapcsolatban mit tud tenni. Képviselő asszony hivatkozott itt a kormányzati programokra. Magam is természetesen erről szeretnék beszélni, hiszen mit tehet a kormány ebben a helyzetben, mint azt, hogy megmutatja azt, mit gondol magáról a kérdésről, és milyen elképzelései vannak.

Hadd kezdjem azzal, hogy vannak bizonyos konkrét problémák, amelyekre cselekvési programokat kell alkotni, és meg kell találni azokat a problémákat, amelyek a legfontosabbak ma e téren; van néhány ilyen. A különböző demográfiai ismérveken túlmenően, amelyek meghatározzák szintén a gyermekek helyzetét, én hadd említsem azt, nagyon fontos az is, hogy a szülő milyen elfoglaltsággal rendelkezik napközben, hogyan tud a gyermek felügyeletével, a gyermekkel való kapcsolattartásban jelen lenni, és ez is meghatározza a programjaink milyenségét.

Nagyon lényeges az Magyarországon, egyszerűen ilyen adottságaink vannak, hogy a gyermekek étkeztetésével komolyan tudjunk foglalkozni. Ez vonatkozik az óvodaira és az általános iskolaira, és örömmel mondhatom azt, hogy a kormánynak továbbra is célkitűzése, hogy megtartsa azokat az eredményeket, amelyeket idáig elértünk. Tehát ez vonatkozik az óvodai és az általános iskolai alsó tagozatos étkeztetésre, de egyúttal elmondhatom azt is, hogy az a terve a kormánynak, hogy jövőre az általános iskola felső tagozatának első évfolyamán, tehát az úgynevezett 5. osztályban is szeretné bevezetni ezt az ingyenes gyermekétkeztetést, természetesen a rászorultak számára. Hiszen a rászorultsági elvet mindenképpen érvényesíteni akarjuk ebben a politikában, ez így igazságos és így fair, ha már az igazságosság fogalmát is szóba hoztam.

Nagyon fontos szembenéznünk azzal is, hogy sokszor kistelepüléseken nem jut elegendő támogatás arra, hogy megoldják a gyerekek meleg étkeztetését. Külön probléma ez a nyári hónapokban például, ahol szintén gondot jelent az, hogy a gyerekek számára szabadidős ellátás legyen, rendes étkeztetési ellátás legyen. A kormány szintén ezekkel kalkulálva mindazokban a programokban, amelyeket a képviselő asszony is említett, és én magam is szeretnék majd utalni rá, erőfeszítéseket tesz azért, hogy ez megoldott legyen.

Említettem a felügyeletet. A felügyelet kérdése már egy komplexebb probléma, egyfelől a családi pótlékhoz is kapcsolódik, hiszen a családi pótlék sok tekintetben a szülő számára kivált egyfajta kereseti forrást, másfelől pedig kapcsolódik az egész munkastruktúrához, a munkaügy kérdéséhez. Ma már olyan világban élünk és olyan irányba megyünk, ahol a részmunkaidős foglalkozások például segítenek a szülőknek abban, hogy a gyermekfelügyelettel kapcsolatban rugalmasabbak tudjanak lenni.

A kormánynak az a programja, amelyre a képviselő asszony is utalt, a "Legyen jobb a gyermekeknek", pontosan ilyen célkitűzéseket tartalmaz. Itt egy hároméves kormányzati cselekvési tervet tűzött ki a kormány célul, amit szeretne megalkotni. Ebben kormányzati programok fognak szerepelni, illetve egy monitoringbizottságot kíván felállítani a kormány, amelyben vizsgálja többek között ezeket a problémákat is, amiről beszéltem, és folyamatosan nyomon követi azt, hogy milyen újak keletkeznek, ezeknek a megoldását hogyan tudjuk elősegíteni.

Nos, a fő cél természetesen az, hogy a szegénység újratermelődését megakadályozzuk, és képviselő asszony felszólalása is ugyanerről szól, úgyhogy az összhang köztünk teljes. Még egyszer megköszönve, hogy felhívta a figyelmet erre a problémára, hadd hangsúlyozzam azt, hogy a kormány számára kulcsfontosságú politikai ügy a szegénység elleni küzdelem.

Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 8 2007.10.16. 2:05  5-8

DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Ha már a sors úgy hozta, hogy én vagyok itt a kormány képviseletében, és több más területen is helyettesítem minisztertársaimat, engedje meg, tisztelt frakcióvezető úr, hogy néhány mondatban válaszoljak önnek, már csak azért is, mert azt gondolom, hogy az illendőség azt kívánja, hogy ha a kormány képviseletében valaki jelen van, akkor ne hagyjunk válasz nélkül bármilyen felszólalást.

Személyes véleményem az, hogy én a frakcióvezető úrnak sok gondolatával egyetértettem, de itt napirend előtt az ember nyilván nem a személyes véleményét mondja, hanem egy kormánynak az álláspontját. Hadd mondjam el azt, hogy biztos, hogy egyetértünk abban, először is érdemes leszögeznünk azt, hogy a magyar parlamentben ülő képviselők többsége becsületes ember, a munkáját jól végzi, és azt gondolom, minden tekintetben kiállja azt a szigorú próbát, amely elé a közvélemény kell hogy állítsa. Ezt sokszor el kell mondanunk, hiszen valóban, néhány olyan ember esetében, akik az elmúlt tizenvalahány évben folyamatosan visszaélnek ezzel a státussal, sokszor folt esik a képviselőknek a becsületén, és világossá kell tenni, hogy az itt dolgozó emberek többsége kiváló és becsületes ember. Ez az egyik.

A másik: a magyar demokráciának a védelme mindannyiunknak a közös feladata, nem engedhetjük meg, hogy a demokratikus intézményrendszerünket, annak jogrendjét és annak intézményeit bármilyen módon bárki lejárassa vagy üressé tegye. Az a dolgunk, hogy azon munkálkodjunk, hogy ezt tartalommal töltsük fel, és ebben is egyetértünk szerintem.

A harmadik pedig az együttműködés, amit a frakcióvezető úr is említett. Bizony nehéz kérdésekben is meg kell tanulni a parlament különböző politikai oldalainak együttműködni és a közöset keresni. A parlament egyébként mindig a viták színtere, ez így van rendjén, az lenne a legborzalmasabb, hogyha itt üldögélnénk, és mindenben egyetértenénk. Nem így működik a világ. De látni kell, hogy van néhány olyan ügy, amelyben kell az együttműködés, például a demokratikus intézményrendszer alapjainak a védelmében és tiszteletében. Ebben tehát biztos, hogy megvan köztünk az egyetértés, és ezért köszönöm, hogy erre a frakcióvezető úr felhívta a figyelmet.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP- és az MDF-frakció soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 12 2007.10.16. 5:04  9-12

DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Engedje meg, hogy a távol lévő Kóka János miniszter úr helyében, aki szintén egyéb más közfeladatokat végez most el, én válaszoljak önnek, és hadd köszönjem meg a képviselő úrnak, hogy szóvá tette ezeket a kérdéseket itt a parlamentben, mert azt gondolom, mindannyiunkat izgató és érintő problémákról van szó.

A képviselő úr azzal kezdte, hogy az előző percekben a demokrácia alapintézményeiről beszéltünk Herényi Károllyal, egymással itt a parlamentben, és hogy most ez egy földhözragadtabb téma lesz, amikor a közúti közlekedésről beszélünk. De az az igazság, hogy nincs is olyan távol ez a kettő egymástól. Pont a képviselő úrnak a felvetése indított arra, hogy azzal kezdjem a válaszomat, hogy nekem az a meggyőződésem - és azt gondolom, hogy nem vagyok ezzel egyedül az országban; talán a világban sem olyan egyedülálló ez a szemléletmód, hiszen ismerjük ennek a szakirodalmát -, hogy bizony egy országnak a kultúrája például a közlekedési kultúrájában is megnyilvánul. Az, hogy hogyan viszonyulunk egymáshoz - ismerjük a viselkedéskultúrának a sajátosságait -, vagy hogy például sportolás közben is milyen intenzíven jön ki az ember személyisége, vezetés közben is, a közlekedésben is ugyanúgy kijönnek a személyiségünknek a sajátosságai, és egy országnak a kultúrája, a közlekedési kultúrája sok tekintetben leképezi a politikai kultúráját is.

(8.30)

Ha figyelünk egymásra, ha szolidárisak vagyunk egymással, az megjelenik a közlekedésben is. Ha csak magunkkal foglalkozunk, és csak az érdekel minket, hogy mi elérjük a célt, de az már nem érdekes, hogy milyen áron, és a többiek közben milyen hátrányt szenvednek, az is megjelenik ebben. Sajnos, Magyarországon látjuk ezt. Látjuk, hogy a közlekedési kultúránkon van mit javítani. Képviselő úrnak az a felvetése, hogy azok a problémák, amiket látunk - a balesetek magas száma, a közlekedéssel kapcsolatos egyéb más járulékos gondok -, nem egyszerűek, és nem változtathatók meg varázsütésszerűen azáltal, hogy szigorítunk bizonyos büntetési tételeket. Ebben teljesen igaza van, mert ez alapvetően a közlekedési kultúra változásának a kérdése.

De hadd tegyem hozzá, hogy a büntetési tételek változása is része ennek a kultúrának. Amivel a kormány most próbálkozni fog, az egy eleme ennek. De egyébként igaza van a képviselő úrnak, hogy ezt sokkal szélesebben kell értelmeznünk, hiszen az, hogy milyen oktatás folyik e téren a közlekedésre vonatkozóan, az, hogy mi az, amit egymáson számon kérünk, van-e az országban olyan jó értelemben vett közlekedésikultúra-fejlesztés, -átadás, amely azt a típusú figyelmet kialakítja, amiről a képviselő úr is beszélt, az egy nagyon lényeges kérdés. Amikor például a relatív gyorshajtás kérdéséről beszélt, az pont erről szólt. Nincs a világon olyan ország, ahol ezt szabályozni vagy szankcionálni tudnák. Ehhez kell a közlekedési kultúra, hogy tudjam azt - a képviselő úr példájából kiindulva -, hogy mikor kell fékezni a gyalogátkelőhely előtt.

A kormány azt teheti meg, hogy azokon a területeken, miközben oktatási programokat indít, miközben felhívja a figyelmet erre, miközben az iskolai tananyag részévé teszi mindezt, egyúttal azt teszi a másik oldalról, hogy amit a szabályok révén szankcionálni tud, ott megpróbál eredményeket elérni. És eredményekre szükség van, mert az adatok elég borzasztók. A közlekedési területtel foglalkozó kollégák, akik a gazdasági tárcánál dolgoznak, felhívták néhány adatra a figyelmet, és engedje meg képviselő úr, hogy megosszam a tisztelt Házzal és önnel is ezeket az adatokat. Azt mondják a szakemberek, hogy Magyarországon naponta átlagosan 90 ember sérül meg a közutakon. Borzasztó magas ez az adat. A 10 ezer gépjárműre eső közúti balesetek halottainak számát vizsgálva a magyarországi érték 2003-ban több mint két és félszer nagyobb volt, mint az európai uniós tizenötök átlaga. Borzasztó magas ez a szám.

Nyilvánvaló, hogy Magyarországon tenni kell valamit ez ellen, mert hihetetlen mértékű az a veszély, amit a közúti közlekedés jelent, és borzasztó magas a halálos áldozatok száma. Egyébként az Európai Uniónak van is ezzel kapcsolatosan célkitűzése. Nyilván sokan hallottak már erről, de ugyancsak érdemes szóba hozni a tisztelt Házban azt, hogy az Európai Közösség Bizottsága már 2001. szeptember 12-én kiadta az európai közlekedéspolitika elveit tartalmazó fehér könyvet, és ebben a bizottság megfogalmazta azt, hogy 2010-re a közúti közlekedés halálos áldozatainak a számát a felére akarják csökkenteni. Magyarország ennél szerényebb célkitűzésekkel vág neki az elkövetkezendő éveknek, pont a realitásokból kiindulva. Azt mondjuk Magyarországon, hogy 2010-re 30 százalékkal akarjuk a balesetben elhunytak számát csökkenteni, és 2015-re akarjuk az 50 százalékos értéket elérni. Ennek egy eleme a szabálysértések, a bírságok megemelése, amivel az elmúlt évtizedekben egyébként az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok is kísérletezett, és ez javarészt be is vált. De igazat kell adnom a képviselő úrnak abban, hogy ez csak egyik eleme a történetnek. Ehhez ugyanúgy hozzá kell hogy párosuljon a közlekedési kultúra színvonalának az emelése. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 16 2007.10.16. 5:15  13-16

DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Frakcióvezető-helyettes Úr! Engedje meg, hogy hadd köszönjem meg, hogy szóba hozta ezt a kérdést itt a parlament előtt, mert szintén egy nagyon fontos ügyre irányította rá a figyelmet.

(8.40)

Hadd kezdjem rögtön azzal, hogy Al Gore volt amerikai alelnök Nobel-díjával kapcsolatban érdemes megemlíteni azt, hogy ez a díj megosztottan született. Egyfelől megkapta a volt amerikai alelnök és egykori amerikai elnökjelölt, akinek egyébként kiváló teljesítménye előtt tényleg a világ - azt kell mondanom - csodálattal adózik, mert a könyvön kívül film formájában is látjuk mindezt. Elkötelezett híve Al Gore a klímaváltozás elleni harcnak, nagyon-nagyon sok emberhez eljut az ő üzenete. Ezért szerintem a legnagyobb tiszteletünket kell kifejezni az ő irányába, hiszen kiváló emberről van szó, aki elkötelezetten harcol fontos értékek mellett hosszú évek óta.

Hadd említsem meg vele kapcsolatban zárójelben, hogy több mint két héttel ezelőtt New Yorkban az ENSZ-közgyűlésen volt alkalmam vele találkozni, és a beszélgetés alkalmával meghívtam Magyarországra, úgyhogy nagyon remélem, hogy sikerül ezt a találkozót megszervezni, így nagyon sokan az érdeklődők közül Magyarországon is néhány hónap múlva személyesen is tudnak vele találkozni.

De mint említettem, ez a díj megosztva született, és a másik díjazott az ENSZ éghajlat-változási kormányközi bizottsága volt. Ennek az ENSZ-bizottságnak - nem árt tudni - Magyarország is részese, Magyarországon belül pedig a Környezetvédelmi Minisztérium, hiszen nagyon sokan, kormányzati szervek és civil szervezetek vesznek részt ennek a bizottságnak a munkájában. Ez a díj egyébként egyértelműen felhívja a figyelmet a klímaváltozás fontosságára, amiről a frakcióvezető-helyettes úr is beszélt. Amikor Gusztos Péter szóba hozta ezeket a kérdéseket, azt gondolom, nálam személy szerint mindenképpen nyitott kapukat döngetett, de ahogy így körbenézek a patkóban, nagyon sok képviselő úrnál és hölgynél is talán, mert tudom, hogy sokakban megvan az a személyes meggyőződés, hogy ma ezt a kérdést a magyar társadalom és a világ egyik legfontosabb ügyének tekintik.

És bizony, amikor a képviselő úr azt mondja, hogy marginális ez a kérdés ma még a politikában, akkor ebben igazság van az elmúlt évekre visszatekintve, de mára nézve már más a helyzet, ma már ez nem marginális kérdés. Ahogy a képviselő úr is nagyon pontosan megfogalmazta, ma ez első számú politikai ügy, belpolitikailag is szerte a világban, és Magyarországon is egyre inkább első számú politikai üggyé kezd válni, szemben az elmúlt évekkel. Míg elképzelhetetlen egy amerikai elnökválasztási kampány anélkül - majd nézzük meg most, hiszen ebbe az irányba megyünk, most lesz amerikai elnökválasztás -, hogy ez ne legyen első számú politikai ügy, úgy egy francia elnökválasztási kampány is elképzelhetetlen volt anélkül, hogy ez ne legyen első számú politikai ügy.

Magyarországon egyébként a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy minden második ember gondolja azt, hogy a klímaváltozás már Magyarországon is elkezdődött; ez egy friss adat, amiből most idézek. Tíz emberből nyolc Magyarországon saját tapasztalatából is érzi, hogy megváltozott az időjárás, szintén ugyanennyien az eddigiekhez képest gyakoribb és nagyobb árvizekre számítanak például. Ezek az adatok mind azt mutatják - szemben, mondjuk, a három évvel ezelőtti helyzettel -, hogy Magyarországra is áttört ez a probléma. Ma Magyarországon is ez első számú politikai ügy. Amikor megkérdezték nemrég egy közvélemény-kutatásban, hogy ha az emberek közvetlenül dönthetnének arról, hogy a magyar költségvetés mire adjon jelentősebb pénzt - megkérdezték tőlük, hogy egészségügyre, oktatásra, óvodai fejlesztésre, honvédelem vagy környezetvédelemre -, a környezetvédelmet jelölték meg legtöbben első számú célként, tehát az ügy áttört, ma a környezetvédelem politikai ügy, szemben a néhány évvel ezelőtti helyzettel, és ehhez a klímaváltozás is hozzájárult, a klímaváltozás fontossága, jelentősége, súlyossága. Az emberiségnek szembe kell azzal nézni, hogy ha megvan benne a felelősség aziránt, hogy milyen világot akar átadni a gyermekeinek és az unokáinak, akkor úgy kell élnie ma, hogy a ma meghozott döntéseit ennek a felelősségnek a jegyében hozza meg, hogy amikor majd odaáll az utódai elé és el kell számolnia, megkérdezik tőle a gyerekei és az unokái, hogy: és te megtettél-e mindent azért, hogy én egy tisztességes emberi és élhető világban éljek, akkor felemelt fejjel azt mondhassa, hogy igen, igyekeztem a magam módján mindent megtenni.

Ez a felelősség ma már ott bujkál minden emberben, Magyarországon is egyre inkább megjelenik, ezért azt gondolom, hogy a kormánynak is az a dolga, a Környezetvédelmi Minisztérium részéről nekünk is az a dolgunk, hogy ezen fáradozzunk, ezért dolgozunk azon, hogy egyfajta alkotmányozását végezzük el a környezetvédelemnek. Most, az elmúlt hónapokban kezdtük ezt a munkát klímaváltozási stratégiával, fenntartható fejlődési stratégiával, energiastratégiával és energiahatékonysági stratégiával, ez a zöldalkotmányozás. Ezért törekszünk arra, hogy például a zöldközbeszerzés megerősítésével tegyük világossá azt, hogy hogyan kell példát mutatni abban, hogy a környezettudatos gondolkodásmódot a hétköznapokban is megjelenítsük, és bizony az adórendszer zöldítése is egy ilyen célkitűzés lesz, amit remélem, jövőre el is tudunk végezni.

Ezért még egyszer megköszönve a frakcióvezető-helyettes úrnak, úgy gondolom, a mostani Nobel-díj az emberiség egyik legfontosabb problémájára hívta fel a figyelmet.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 20 2007.10.16. 5:10  17-20

DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Azzal szeretném kezdeni a választ, hogy a képviselő úr felszólalása több fontos ügyre is ráirányította a figyelmet. Én ezek közül néhányat szeretnék kiemelni, mert azt gondolom, annyi fontos kérdést érintett, hogy valószínűleg mindegyiket én nem tudom kellően kimerítően megválaszolni most, de gondolom, lesz még rá alkalmunk, hogy ezekkel foglalkozzunk.

Hadd kezdjem általában a víz problémájával, mert képviselő úr felszólalásának ez volt az egyik legfontosabb eleme a háttérben. Ma úgy hozta a sors, hogy itt ilyen fontos, átfogó kérdésekről beszéltünk többet napirend előtt, hogy nekem adatott meg az alkalom, hogy a kormány nevében több ilyen kérdéssel foglalkozzam. És hadd említsem itt meg a víz kérdését, amit most Ékes képviselő úr, aki egyébként elkötelezett híve pont annak a gondolkodásmódnak, amit előbb szóba hoztam itt a Nobel-békedíj kapcsán, tehát a felelős, a jövőért aggódó gondolkodásmódnak, hadd köszönjem meg a képviselő úrnak ezúton is az ilyen típusú munkásságát, tehát a vízzel kapcsolatban pont az a stratégiai gondolkodás kell hogy megjelenjen a mi felfogásunkban is, amit a képviselő úr is sürgetett.

Miről van itt szó? A képviselőtársaim közül sokan nyilván, akik meg aztán különösen szeretnek utánaolvasni a politikai kérdéseknek, emlékeznek rá, hogy a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején milyen jóslatok születtek a politika világában, a politika világával foglalkozó filozófusoktól. Egy Francis Fukuyama nevű úriember például megjósolta azt, hogy szerinte vége lesz a történelemnek a szovjet birodalom összeomlásával, mert a világrendszerek szembenállása más dimenzióba helyezi a történelmünket. Egy Samuel Huntington nevű professzor azt jósolta meg, hogy szerinte a jövő szembenállásai elsősorban kulturális és vallási alapon fognak szerveződni, mondta ezt a kilencvenes évek elején, és bizony az iszlámmal kapcsolatos problémákat, úgy tűnik, hogy elég pontosan megtalálta.

Ha ma a XXI. század jóslatait nézzük, amelyek közül persze biztos lesz, ami valóság lesz, ami kevésbé lesz találó, mind szinte arról szólnak, mindegyikben előjön az az elem, hogy a XXI. század fő kérdése a vízért folytatott harc lesz, a víz ügye. Ugyanis a változó klíma, amit az előző kérdésben is beszéltünk, a változó éghajlatrendszer felértékeli a víz szerepét.

Itt Magyarországnak különleges szerepe van. Magyarország egy olyan ország alvízi országként, ahová rendkívül sok víz folyik be, majd - megjegyzem - folyik is el, emiatt nagyon nem mindegy, hogyan fogunk stratégiailag a jövőben viszonyulni a vízhez. Így amikor a képviselő úr mellékmondatként, bár nagyon súlyos mondatként megemlítette a Vásárhelyi-tervet, én magam is hadd időzzek el ennél egy pillanatra, mert ma a parlamentben késő este lesz még ez napirenden, az ügyben, hogy a Vásárhelyi-terv nem egyszerűen csak árvízvédelmi kérdés, nem egyszerűen csak területfejlesztés, tájgazdálkodás, hanem stratégiai kérdés is az ország számára, pont a vízgazdálkodás szempontjából, ha úgy tetszik, nemzetbiztonsági és stratégiai vetülete is van ennek az egész ügynek, hogy mit csinálunk vele, ezért nem mindegy, hogyan állunk hozzá.

Ezért is kényszerültünk arra, nekem ez egyfajta örökségem, néhány hónappal ezelőtt, ahogy átvettem a tárca vezetését, láttam azt, hogy sajnos, különböző okok miatt, a költségvetés helyzete miatt a kormánynak őszintén szembe kell azzal nézni, hogy nem tudott sok mindent teljesíteni a vállalásaiból a Vásárhelyi-tervvel kapcsolatban, ezért kell átütemezni, azért, hogy képes legyen az európai uniós forrásokat mobilizálni a Vásárhelyi-terv fejlesztése érdekében. Tehát ezért kell most lépnünk e téren, hogy ne adjuk fel ezt a tervet, ellenkezőleg, töltsük meg új tartalommal.

Amikor a képviselő úr a víz fontosságára felhívja a figyelmet, mint kiderül az én szavaimból, maximálisan egyetértek ezzel, és azt gondolom, hogy igen, Magyarország számára ez egy stratégiai cél, hogy mit kezdünk a vízkészleteinkkel, hogyan viszonyulunk ehhez. Ezért nagyon fontos az ilyen tervek végigvitele és alapos melléállás a politika részéről.

De ugyanez vonatkozik a homokhátság kérdésére is. Itt egy különösen speciális, konkrét problémáról van szó. Hadd említsem meg, ha már a sors úgy hozta, hogy amikor erről beszélgetünk, ráadásul Lezsák Sándor elnököl a parlamentben, az alelnök úr hívott össze többek között, talán szabad erről beszélnem, olyan egyeztetést itt a parlamentben, amelyben arra kérte a képviselőket és engem is miniszterként, hogy álljunk e program mellé, hiszen tudjuk azt, hogy az alelnök úr nagyon szívén viseli ezt az ügyet, de sok más képviselő, mint ahogy Ékes képviselő úr és mások is a parlamentben, szocialista képviselők és ellenzéki képviselők egyaránt.

Én értem az aggodalmat, és egyet is értek vele, és támogatom is az ilyen törekvéseket, ezért igyekszünk mindent megtenni azért, hogy olyan európai uniós programokat találjunk és olyan kormányprogramot találjunk a homokhátság gondjainak a megoldására, amely egyfajta mintaprogram lehet, és amely megmutatja azt, hogyan lehet azt a típusú védekezést, azt a típusú gazdálkodást beindítani Magyarországon, amely pontosan arról szól, hogy egy, a klímaváltozás miatt is és egyébként is más időjárási és geográfiai viszonyok miatt rendkívül veszélyeztetett területet hogyan lehet megmenteni és újra élettel, tartalommal megtölteni. A homokhátság ügye ezért számunkra is nagyon fontos, és ígérhetem képviselő úrnak, hogy a kormány kiemelt problémaként fogja ezt kezelni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 16 2007.10.29. 5:10  13-16

DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Molnár Béla képviselő úr aggodalmát megköszönöm itt a Ház előtt, különösen azért, mert a képviselő úr azzal fejezte be a mondandóját, hogy az érdekeink és a nézeteink egybeesnek. Bizony valóban ez a helyzet, egybeesnek a nézeteink. Én is rendkívül nagy aggodalommal figyelem a tőketerebesi beruházás terveit, és azt gondolom, még sokan vannak így ebben az országban.

Szeretném leszögezni, tisztelt képviselő úr, a válaszom elején, hogy a leghatározottabban ellenzem a tőketerebesi beruházást, és ennek jegyében cselekszik a Környezetvédelmi Minisztérium, ennek jegyében tervezzük meg az összes lépésünket és döntésünket ebben a kérdéskörben.

Miről tudok beszámolni a tisztelt Ház előtt? Miért is alapos az az aggodalom, amivel a képviselő úr és mi is, de még oly sokan mások is nézik ezt a beruházást? Először is érdemes tudnunk, hogy Tőketerebesen a szlovák fél egy olyan szénerőmű megépítését tervezi, amely 6750 tonna szén elégetésével termelne összesen 885 megawatt áramot. A beruházás Tőketerebesen egyébként egy cukorgyár helyén jönne létre, ezáltal úgynevezett barnamezős beruházásnak számítana, és a terv létrehozásának összköltsége meghaladja az 1 milliárd eurót. Tehát egy igen jelentős létesítményről van szó.

Amikor a beruházás híre elért hozzánk, a sajtóhírt olvasván és észlelvén - merthogy a szlovák fél hivatalosan nem keresett meg minket, hogy ilyen beruházást terveznek - rögtön utasítást adtam arra, hogy a nemzetközi egyezmények keretein belül és azokkal a jogokkal élve, amelyeket többek között az espooi egyezmény is biztosít számunkra, azonnal jelezzük a szlovák félnek, hogy csatlakozni kívánunk ehhez az eljáráshoz részt vevő félként, érintett félként, és azt kérjük, hogy a szükséges adatokat azonnal küldjék meg számunkra, hogy mi ettől kezdve ennek az eljárásnak minden részletében, minden mozzanatában ott lehessünk, a véleményünket kifejthessük.

Ez meg is történt, egy idő után megkaptuk a szükséges információkat, s miután megkaptuk az információkat, már másnap jeleztem a szlovák félnek, hogy számunkra elfogadhatatlan az, amit ezekben az információkban találtunk. Ugyanis azzal kellett szembenéznünk, amire képviselő úr már utalást tett, hogy olyan környezeti hatástanulmányt készített a szlovák fél, amely nem felel meg az alapvető kritériumoknak. Mondok egy példát: például a tokaji hegyvidéket - amelynek a védelmét első számú fontosságúnak tekintjük ebben az ügyben is - többek között úgy szerepelteti a hatástanulmány, a környezeti tanulmány, mint egy olyan területet, amelyik pályázik arra, hogy a világörökség része legyen. Holott tudjuk, hogy Tokaj 2002 óta a világörökség része, és ebből kifolyólag egészen más szabályok vonatkoznak rá egy ilyen hatástanulmányban is, más szabályokat kell számon kérni, mint egy olyan területen, amelyik éppen pályázik erre a megtisztelő címre.

De további más gondok is vannak ezzel az úgynevezett hatástanulmánnyal. Például az, hogy nagyon fontos és nagyon lényeges problémaköröket nem vizsgál. Csak 20 kilométeres körzetben nézi az erőmű szennyezési hatótávolságát, holott a nemzetközi tapasztalatok azt támasztják alá, hogy ezt 50 kilométeres hatókörben kell mérni, és bizony az 50 kilométeres hatókör természetesen már bőségesen érinti a magyar területeket, többek között Tokaj-Hegyalját is. Nagyon sok más fontos komponens - amik az erőmű működéséből származnak, amelyek veszélyes anyagok és rákkeltő hatásúak is lehetnek - leülepedését, lerakódását nem vizsgálja a hatástanulmány.

Nem akarom a tisztelt Házat és az érdeklődő közönséget egyéb más részletekkel fárasztani ebben a kérdésben, de ez a néhány ügy is megmutatja, hogy itt egy olyan típusú munkáról van szó a környezeti hatástanulmány esetében, amely végtelen felületességgel született. Mi semmilyen körülmények között nem járulunk hozzá, hogy ilyen típusú tervezés történjen az erőművel kapcsolatban, amelynek a létesítését egyébként is a leghatározottabban ellenezzük. Ennek eredményeként a szlovák félhez fordultam, és azonnali hatállyal kértem ezeknek a hibáknak a kijavítását, illetve a részletes tájékoztatást. Ezenkívül a szlovák fél tudomására hoztuk, hogy ellenezzük ezt a beruházást.

Annyit hadd mondjak még a tisztelt képviselő úrnak és az egész magyar közvéleménynek biztatásként: jó fejlemény az ügyben az, hogy szlovákok, magyarok származástól függetlenül Tőketerebesen is arra törekszenek, hogy megakadályozzák ennek a létesítménynek a létrejöttét, tekintettel arra, hogy az ottaniak népszavazási kezdeményezése egyértelműen arra irányul, hogy ilyen típusú beruházás ott ne jöjjön létre. Mi ebben partnerek vagyunk, és mindent megteszünk azért, hogy a tőketerebesi beruházás ilyen formában sem, de más veszélyeztető formában se jöjjön létre.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 113 2007.11.12. 2:09  110-117

DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! A Balaton az egyik legbecsesebb természeti kincsünk, és ezért mindannyian igyekszünk nagy figyelmet fordítani arra, hogy népszerű üdülőhely is legyen, a turisták kedvelt célpontja is legyen, és egyúttal a tó természetes élővilágát is meg tudjuk őrizni. Ennek szellemében az elmúlt időszakban is kiemelt fontosságú területként kezeltük a Balaton ügyét. A kormány is így tett, de az elmúlt években a parlamentben is nagyon sokan sokat tettek ezért.

Az idén is jó hírekről tudtam beszámolni, például arról, hogy a tó vízszintjének a magassága a szezon kezdetén is kiváló volt. Olyan szintű volt a víz, hogy láttuk azt, hogy a szezon végére is megmaradt egy megfelelő, jó színvonalon, és a víz minősége is kiváló volt. Tehát a szezon kezdetén elmondhattuk azt, hogy egy kis részt leszámítva, ahol egyébként jó minősítést kapott a tó vize, mindenhol kiváló volt. Ez az egy kis rész a Keszthelyi-öböl, ahol, tudjuk jól, ráadásul egyéb sajátosságok, a Zala beömlése miatt soha nem tud olyan szintű lenni a víz minősége, mint máshol.

A halak telepítésével és egyáltalán a halak jelenlétével kapcsolatban, a horgászási lehetőségeket is tekintve: innen kell néznünk a problémát. Látjuk azt, hogy az elmúlt időszakban az emberi beavatkozás azért bizonyos károkat okozott a tónál. Hogy egyetlenegy fontos dolgot említsek, például itt van az, hogy a parti zóna milyen szerepet játszik a halak szaporodásában. Tudjuk azt, hogy a korábbiakhoz képest a tóban, a Balatonnál a természetes parti zónák aránya a töredékére esett vissza.

Ezért mi nagyon fontosnak tekintjük a kis-balatoni rendszer második ütemének a megvalósítását, amely hallépcsők kialakítását teszi majd lehetővé. És nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy amikor haltelepítésről van szó, pont a képviselő úr által felvetett problémák miatt, az orvhalászat és az orvhorgászat, a tiltott horgászat miatt is javasoljuk, hogy ezután a különböző horgászegyesületekkel együtt végezzék a telepítést. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)

A válaszom következő részében néhány konkrét számot is szeretnék majd mondani a halakkal kapcsolatban. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 117 2007.11.12. 1:14  110-117

DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Valóban, a halakkal szeretném folytatni, méghozzá azért, mert egyetértek a képviselő úrral: a horgászturizmust is szeretnénk erősíteni a Balatonnál és a Balaton környékén. Az előbb általam már említett Kis-Balaton kiváló terület erre, de egyébként is azt gondolom, hogy a felvetés rendkívül fontos.

Nos, akkor néhány adatot hadd mondjak! 2005-ben egyébként a horgászok 60,2 tonna pontyot fogtak ki a tóból, 2006-ban 60,1-et. Süllőből 17,7 tonna volt 2005-ben, 2006-ban 31,4. Keszegből 94,3 tonna volt 2005-ben, 2006-ban 110,3. Természetesen a 2007-es adatok még nem állnak rendelkezésünkre. Ezek az adatok mutatják azt, hogy azért a helyzet nem annyira súlyos.

Természetesen lehetne jobb, hozzátenném, mi is azt szeretnénk, hogy például a halak természetes szaporodása a Kis-Balaton révén és egyébként a tó általános minőségjavulása, vízminőség-javulása és a természeti élőhely javulása miatt beinduljon. De amíg ez nem sikerült - de itt is vannak már jó lépések és jó eredmények (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) -, addig a telepítés fontos, és a telepítési adatokat nézve azért lehet még halat fogni. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 137 2007.11.12. 2:00  134-141

DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Engedje meg, hogy néhány fontos kérdésben, amit ön is feltett, tájékoztatást adjak.

Az első az, hogy valóban, az Európai Bizottság 2006 júniusában kötelezettségszegési eljárást indított Magyarországgal szemben, mivel az volt az álláspontja a Bizottságnak, hogy a hazai termékdíjas szabályozás diszkriminatív a külföldiekkel szemben. Tehát ez volt a Bizottság állítása. Itt egyébként a nemzeti adók megállapításának tilalmára vonatkozó szabályra hivatkozott a Bizottság. Amikor Magyarország válaszolt erre, egyébként külügyminiszter asszony írta alá azt a levelet, amit Magyarország elküldött, azt írta le, hogy nekünk más az álláspontunk, mert a hazai szabályozás olyan, amely objektív alapon, környezetvédelmi célok elérése érdekében tesz különbséget, nem pedig olyan alapon, hogy külföldiről van szó, vagy pedig hazai termelőről.

Nos, ezért nekünk az az álláspontunk most is, hogy a magyar szabályozás összhangban van az Európai Közösség jogával és az Európai Bizottság által elvártakkal is, viszont időközben az Európai Bizottság tovább folytatta eljárását. Látható volt ez alapján, ahogy a szakértők is elmondták, hogy az Európai Bizottság valószínűleg Magyarországot elmarasztaló döntést hoz, amennyiben nem lépünk e téren. Ezért végül azt a megoldást választottuk, hogy egy konzultációt kezdeményeztünk az Európai Bizottsággal arról, hogy az egyébként is most már kellő ideje meglévő termékdíjas rendszerünket változtassuk meg. Van ilyen szándékunk egyébként, az idő már alátámasztja azt, hogy szükséges változtatni ezen, és ezt a változatást most már úgy tegyük meg, hogy az az Európai Bizottság elvárásaival összhangban is legyen. Ezért most indul el ez a konzultációs folyamat.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 141 2007.11.12. 1:04  134-141

DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Valóban az a helyzet, hogy dolgozunk egy új termékdíjrendszeren. Egyébként a képviselő úr által is kifogásolt válaszlevél részben más tárgykörben született meg, hiszen ezt a konzultációt kezdeményező levelet 2007. november 8-án küldte meg az állandó képviseleten keresztül a Bizottságnak a Külügyminisztérium. Tehát érkezett egy ilyen levél, de hangsúlyoznám, ez az, ami konzultációt kezdeményez a Bizottsággal.

Valóban volt egy huzavona a levél elküldése körül, ezt képviselő úr világosan mondta, és joggal kritikus ebben az ügyben, de hangsúlyoznám, hogy a huzavona annak köszönhető volt, hogy a Bizottság láthatóan egy olyan döntést kíván hozni, amely Magyarországra nézve hátrányos. Ezért próbáltak az érintett tárcák, a Környezetvédelmi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, a Külügyminisztérium, a Gazdasági Minisztérium együttesen olyan megoldást keresni, ami leginkább szolgálja az ország érdekeit. Nagyon bízunk benne, hogy ez a típusú konzultáció megfelelő szabályozásra ad majd lehetőséget.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormányoldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 191 2007.11.12. 2:34  186-192

DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Először is szeretnék elnézést kérni a képviselő úrtól, hogy rövid ideig várakozni kellett, de az az igazság, hogy olyan sebességgel dolgozik a parlament, hogy én magam arra számítottam, hogy egy picit később fog sorra kerülni ez a kérdés.

Képviselő úr, annyit hadd mondjak elöljáróban, hogy az ember rögtön azt mondaná persze egy ilyen kérdésre, amit a képviselő úr feltett, hogy a lehető leggyorsabban és sürgősen meg kell oldani, hiszen egy olyan térségről van szó, amelyet számtalan nehézség és hátrány sújt, és ráadásul a szennyvízkérdésben - ahol egyébként is az Európai Unió normáit szeretnénk minél gyorsabban átvenni -, különösen az ilyen területeken, nagyon komoly erővel és nagyon komoly odafigyeléssel eredményeket kell elérni. Tehát ez az alap-kiindulópontom, de tudom, hogy ez egy általános válasz, ezért szeretném egy kicsit konkrétabban is megnézni magának a térségnek a problémáját, a beregi térség szennyvízproblémáját, amit a képviselő úr is megkérdezett.

Nos, hadd mondjak annyit, hogy itt a KEOP pályázati rendszerben prioritást élvez a terület. Szeretnék mindenkit arra biztatni a képviselő úron keresztül is - hiszen nyilván nagyon sokan fordulnak a képviselő úrhoz és másokhoz is, akik a térségben képviselők -, hogy mindenkit biztasson arra, hogy jöjjenek, az információs anyagokat, pályázati anyagokat nézzék meg, vegyék fel, nagyon sok lehetőség lesz az elkövetkezendő időben, hiszen az Európai Unióból érkező támogatások közel 20 százaléka környezetvédelmi célokra kerül majd elköltésre Magyarországon, és ebben kiemelt szerepe van egyébként a szennyvízproblémák megoldásának.

A kérdésre való válasz kapcsán áttekintettem az érintett agglomerációkat, Tiszadada, Tiszadob, Csenger és Nagyecsed környékét, és azt láttam, hogy itt különböző típusú programok állnak rendelkezésre, többek között vannak olyan KEOP-programok, amelyek már megjelentek, és lesznek olyan programok egyébként, amelyekre október 24-től már pályázni is lehet, kifejezetten a szennyvíztisztítással kapcsolatosak, a szennyvízproblémák megoldásával kapcsolatosak, és kifejezetten kistérségek, kistelepülések számára írtuk ki őket. A legutóbbi információink szerint egyébként Tiszadada és Tiszadob közös tisztítótelepet kíván létrehozni.

Itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy itt a KEOP pályázati források (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) megszerzése esetében módosítani kell az agglomerációs besorolást. Ezekről a pályázatokról egyébként lehet pontos információt szerezni nálunk is és a megfelelő internetes honlapon, javaslom a képviselő úrnak. Egy biztos: a támogatásunkra számíthat abban, hogy ezt a rendkívül nehéz kérdést megoldjuk.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 204 2007.11.12. 0:42  203-205

DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Annyit szeretnék mondani a fenntartható fejlődés stratégiával kapcsolatban, hogy ez egy szép példája a Magyar Országgyűlésben egy olyan ügynek, amellyel kapcsolatban ellenzéki és kormánypártok között egyetértés alakult ki. Itt egy olyan ötpárti egyetértésen nyugvó indítványt vitattunk meg egyébként egy színvonalas és fontos vitában, amellyel kapcsolatban a kormány álláspontja egyértelműen támogató. Arra szeretném kérni tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogató javaslatukkal álljanak a fenntartható fejlődés ügye mellé, amely Magyarország jövőjének kérdése.

Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 206 2007.11.12. 1:42  205-209

DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. A Vásárhelyi-terv módosításával kapcsolatos törvényjavaslattal kapcsolatban hadd emeljem ki azt a zárszóban, hogy itt a parlament egy olyan vitát folytatott le, amelyben szeretném megköszönni a képviselőknek, akik ebben részt vettek, a támogatását. Az volt a határozott benyomásom, hogy szintén ellenzéki és kormánypárti képviselők egybehangzóan egy olyan ügy mellé álltak, amely az ország számára fontos.

Miről is van itt szó? Nos, tisztelt képviselőtársaim, elsősorban arról, hogy a Vásárhelyi-terv egy komplex terv, vidékfejlesztés, területfejlesztés, árvízvédelem található benne. A mostani tervmódosítás meghagyja ennek a tervnek ezt az együttes és komplex jellegét, de ki kíván emelni belőle néhány fontos és lényeges irányvonalat. Itt elsősorban az árvízvédelemre szeretném környezetvédelmi miniszterként felhívni a figyelmet, és arra, hogy az elmaradt beruházásokhoz forrásokat szeretnénk találni. Ezek a források elsősorban az európai uniós támogatásokban lelhetők fel, és erre a módosításra, amely itt van most előttünk, szükség van azért, hogy igénybe tudjuk venni ezeket a támogatási formákat. Főként azért, hogy a tervet eredeti formájában, némileg az idő változásához kapcsolódóan kiegészítve el tudjuk fogadni, végig tudjuk vinni, és ezzel nyugalmat és biztonságos fejlődést tudjunk biztosítani annak a közel másfél millió magyar embernek, aki a Tisza környékén élve, a Tisza vízgyűjtő medencéjében élve rendkívüli érdeklődéssel várja ennek a tervnek az elfogadását és módosítását.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 99 2007.11.13. 9:43  87-442

DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót, és engedjék meg, hogy néhány szóban a környezetvédelmi tárca költségvetéséhez hadd szóljak hozzá, nagyjából abban a szellemben, amit előzőleg hallottunk Szabó Lajos és Varga Mihály képviselőtársaimtól. Hiszen az elnök úr elmondta a pulpitusról, hogy a részletes vita szabályai szerint szóljunk most itt a parlamentben. Magam is fontosnak tartom ezt, hiszen a részletes vita arról szól, hogy azon módosító indítványokat tárgyaljuk meg, amelyeket a képviselők benyújtottak az előttünk fekvő törvényjavaslathoz. Ez így is van rendjén, de engedjék meg, hogy én most egy áttekintést hadd adjak önöknek arról, hogy milyen is ezeknek az indítványoknak a csoportja, amelyek például a mi tárcánkat érintik, hogyan érdemes ezt elhelyezni a környezetvédelmi tárca költségvetésének horizontján, és hogyan érdemes ezt értékelni a költségvetés fényében és tükrében.

Nos, a mi részünkről a most beterjesztett költségvetés egy fordulatot jelent. Fordulatot jelent abból a szempontból, hogy hosszú idő óta először növekszik a tárca költségvetése, méghozzá jelentős mértékben. Erre én személy szerint is büszke vagyok, és fontosnak is érzem ezt az üzenetet, mert nagyon remélem, hogy ebben az a felismerés fogalmazódik meg - kormányoldalról és ellenzék részéről egyaránt, figyelve a módosító indítványokat -, hogy a környezetvédelem ügye kiemelten fontos számunkra. Egyre lényegesebb a magyar társadalomnak ez a kérdéskör, és ez megjelenik itt a parlamentben, megjelenik a költségvetésben, megjelenik konkrét számokban is.

Miről is beszélünk pontosan, hogyha a számokat hozzuk elő? Nos, amikor azt mondom, hogy stratégiai üggyé kell tenni a környezetvédelmet, ez a költségvetési vitában természetesen számokat is jelent. Ha fellapozzák az idevonatkozó fejezetet képviselőtársaim, akkor azt látják, hogy a környezetvédelmi tárca a jövő évben mintegy 17,5 milliárddal több pénzből tud gazdálkodni, mint az előző évben. Ez a 17,5 milliárd forintnyi növekmény közel 23 százalékos növekedést jelent, tehát így 77 milliárd forintról 95 milliárd forintra nő az a forrás, amiből tudunk gazdálkodni. Természetesen ebbe az uniós fejlesztési költségeket is beleszámoltuk, ahogy tavaly ez egyébként ráadásul egybeszámolásra is került.

Nos, ez a 23 százalékos növekedés mindenképpen olyan erős hátteret jelent számunkra, amelyre azt mondhatjuk, hogy igen, a környezetvédelem ügye olyan kiemelt prioritásként szerepel a kormány tevékenységében és munkájában, amelyet az én megítélésem szerint el kell foglalnia a környezetvédelemnek, és az elkövetkezendőkben is miniszterként arra fogok törekedni, hogy tükröződjön a költségvetésben is ez a kiemelt figyelem.

Melyek azok a prioritások, amelyek ebben a költségvetésben megjelennek a mi oldalunkról? Nos, láthatják, tisztelt képviselőtársaim, hogyha megnézik az idevonatkozó javaslatot, hogy az egyik oldalról a zöldhatóságok megerősítése egy fontos célkitűzés, és azt hiszem, ezzel egyetérthetünk ellenzéki oldalról és kormánypárti oldalról is egyaránt. A zöldhatóságok megerősítése - azon hatóságok megerősítéséről beszélek, amelyek az elmúlt években bizony veszteségeket könyvelhettek el, létszámilag és presztízsben is. Nos, az elmúlt időszak fontos környezetvédelmi ügyei közül, hogy például csak a német szemét ügyét és az illegális hulladéklerakókkal kapcsolatos társadalmi indulatokat hadd emeljem ki, hadd támasszam alá ezekkel a jelenségekkel mindazt, ami itt olvasható, hiszen a zöldhatóságok szerepét és anyagi hátterét azért kell megerősítenünk, hogy hatékonyabban tudjunk fellépni az ilyen jelenségekkel szemben. Itt létszámnövekedésről is van szó, illetve a szükséges infrastrukturális háttér megerősítéséről. Biztos vagyok benne, hogy ez jobb munkát is fog eredményezni, tehát ez egy helyes és jó célkitűzés.

Ugyanilyen helyes és jó célkitűzés például a Vásárhelyi-tervvel kapcsolatos anyagi források megteremtése, ha már itt a költségvetésnél tartunk. Ezt azért érzem fontosnak, és azért szeretném ezt is kiemelni, mert az elmúlt időszakban sokat beszéltünk, vitatkoztunk erről, hogy hol is tart a Vásárhelyi-terv. Tegnap itt a parlamentben szavaztunk is módosító indítványokról azzal a törvényjavaslattal kapcsolatban, amely itt a tisztelt Ház előtt van jelen pillanatban, és amellyel kapcsolatban remélhetőleg jövő héten dönteni is fogunk. A Vásárhelyi-terv megerősítését jelenti ez a törvényjavaslat, szeretnénk uniós forrásokat is bekapcsolni a tervbe. De az uniós források mellett, főleg az eddig elkezdett beruházások befejezése miatt fontos költségvetési oldalról is megerősíteni mindazt, ami történt. Nos, ezt látjuk itt visszaköszönni a mostani költségvetésben. Tehát ez egy másik fontos prioritás a mi költségvetésünkben.

Úgy látom, hogy a képviselőtársaim érzékelték mindezt, és szeretnék is köszönetet mondani a támogatásukért, és azért is, mert látom, hogy nagyon sok indítványt nyújtottak be a tárca költségvetéséhez; ezt nagyon köszönöm, legyen az ellenzéki vagy kormánypárti indítvány. Viszont hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy úgy érzem, a kölcsönös felelősségtudat, amely bennünk van - függetlenül attól, hogy melyik oldalán ülünk a parlamenti patkónak -, arra kell hogy kényszerítsen minket, hogy természetesen azokat az indítványokat támogassuk mindannyian, én miniszterként mindenképpen erre szeretném felhívni a figyelmüket, amelyek költségvetésileg megalapozottak, és semmilyen körülmények között nem járulnak hozzá a hiány növeléséhez.

Ugyanis a kormánynak - nagyon helyesen - ez az egyik legfontosabb célkitűzése, hogy a konvergenciaprogram keretein belül, de azon túlmenően is a költségvetési egyensúlyt teremtse meg, és a költségvetési egyensúly megteremtése révén a kormányzat komoly eredményeket ért el az elmúlt időszakban. Az előre megtervezett hiányszintet és hiányplafont elérte jelenleg a magyar gazdaság, tovább kell menni ezen az úton, mert a konvergenciaprogram sikeréhez, az euró bevezetéséhez erre szükség is van. Ez az egyik legsikeresebb területe a mostani kormányzásnak, és nemcsak a kormány szempontjából fontos ez, hanem az egész ország szempontjából. Hiszen az országnak sikere lesz, ha sikerül a konvergenciaprogram révén az Unió országain belül abba a klubba tartozni, ahol az eurót be lehet vezetni. Ez a magyar gazdaság és az itt élő emberek sikere egyaránt. Ezért fontos, hogy végigmenjünk ezen az úton. Ezért természetes dolog, hogy most, a költségvetés vitájában azon indítványok mellett kell majd kiállnunk, amelyek a hiányt nem növelik, hanem nagyon szigorúan benntartják ezeken a kereteken belül, amelyeket a költségvetés leír.

Ezen túlmenően - mint mondtam - sokfajta indítvány van, látom itt a vízkárelhárítással kapcsolatban adtak be többen különböző indítványokat, ivóvízminőség-javító programmal kapcsolatban, csatornázással, szennyvízelvezetéssel, az országos kármentesítési programmal kapcsolatban. Ezek mind-mind jó és jó szándékú, jó irányú módosító indítványok; természetesen komoly megfontolás alapján javaslom majd a tisztelt Országgyűlésnek, hogy bölcsen döntsön azokról, amelyeket el akar fogadni, és azokról, amelyeket nem. Egyet viszont nagyon határozottan hadd szögezzek le kérésként. Mindenképpen azt kérem a parlamenttől, hogy ezen a jó pozíción, amit a környezetvédelemnek sikerült kiharcolnia most a költségvetésben, ezen ne változtasson.

(12.40)

Mert látom a szándékot, hogy a parlamenti képviselők is növelni akarják a környezetvédelem kiadásait a költségvetésben, és ez jó, ennek én örülök természetesen, azon keretek között, amelyeket az előbb elmondtam. És azért is örülök ennek, mert ez összhangban van a társadalom elvárásaival.

Közvélemény-kutatásokra hivatkoztam az elmúlt napokban, amikor ezekről a kérdésekről beszéltünk. Van olyan közvélemény-kutatás, amelyik mutatja azt, hogy ha megkérdezik a magyar polgárokat, hogy ha egyébként ők állítanák össze a költségvetést, mire adnának több pénzt, és szerepel választási lehetőségként az egészségügytől kezdve az oktatási rendszeren át a honvédelem és sok minden más, bizony ők a környezetvédelmet választják. Ez számunkra büszkeség, sokunk számára, akiknek fontos ez a terület, mert ez azt mutatja, hogy a környezettudatos gondolkodás áttörőben van Magyarországon. Az a felelősség, amit gyerekeinkért, unokáinkért kell hogy érezzünk, az elkövetkezendő világért, amely az elkövetkezendő évtizedekben itt lesz körülöttünk, és a most felnövekvő generációkat szolgálja, ez a felelősségtudat egyre erőteljesebb a magyar társadalomban. Ezt a felelősségtudatot látom itt a parlamentben is, amikor sokan sok jó és okos indítványt próbálnak tenni a mi fejezetünkhöz.

Hangsúlyoznám még egyszer, hogy ezt köszönöm, bölcs döntést kérek ebben az ügyben. A hiányt semmilyen körülmények között ne növeljük, ez nagyon fontos célkitűzés; az ország számára fontos és megint csak a jövőért érzett felelősség miatt fontos mindannyiunk számára. Ezen túlmenően határozottan azt kérem az Országgyűléstől, hogy ezt a pozíciót, ezt a helyzetet semmiképpen ne változtassuk rosszabb irányba, amivel jelen pillanatban a Környezetvédelmi Minisztérium rendelkezik. Bízom benne, hogy ez így lesz, és akkor a mostani költségvetési vitát komoly sikerrel zárhatjuk a mi részünkről. Ez mindenképpen közös sikerünk lesz, mert látom, hogy a környezetvédelem ügye olyan ügy, ahol ellenzéki és kormánypárti politikusok és képviselők nagyon jól tudnak együttműködni.

Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 63 2007.11.26. 4:09  60-66

DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! A szerencsi erőmű ügye joggal vált ki közérdeklődést az országban, hiszen a tokaji borvidék védelme mindnyájunk közös ügye. A képviselő úr azt kérdezte tőlem, hogy mit tettünk annak érdekében és mit tettem én, hogy az erőmű lehetőség szerint ne épüljön fel, illetve mit tudunk tenni a későbbiekben azért, hogy a világörökség részét képező területeken hasonló esetre ne legyen példa.

Nos, én magam, amikor ezt a hosszabb eljárást igénylő ügyet megkaptam, és szembesültem a tényekkel, hogy az erőmű engedélyt kapott, természetesen megvizsgáltattam azt, hogy ez jogszabályszerű volt-e. Elnök úr is visszaigazolta azt, amire a vizsgálat jutott, nevezetesen, hogy az engedélyeket jogszabályszerűen adták meg a hatóságok, az erőmű valóban megfelel azoknak a környezetvédelmi előírásoknak, amelyek a legmodernebb határértékeket írják elő egyébként e téren is e biomassza típusú erőmű létrehozása végett. Tehát az erőmű minden szempontból megfelel a jogi környezetnek, és megfelel azoknak a környezetvédelmi előírásoknak, amelyek elég szigorúak e téren.

Másrészt látnunk kell azt is, hogy az engedélyezési eljárásban egyébként a mi hatóságaink pontosan megkérdezték azokat a különböző hatóságokat, amelyek illetékesek ebben az ügyben, így mielőtt kiadták volna az engedélyt, rendelkeztek a véleményével a Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat megyei kirendeltségének, rendelkeztek véleménnyel a megyei növény- és talajvédelmi szolgálattól, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal miskolci irodájától, a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságtól és a körzeti földhivataltól is. Tehát ezek a hatóságok is mind ugyanúgy megadták a szükséges hozzájárulást.

Egyébként a végső pecsétet magára az építésre természetesen nem a környezetvédelmi engedély és környezethasznosítási engedély adja meg, hanem az építési engedély, amit az önkormányzat ad ki. A civil szervezeteket az eljárásba bevonták, közmeghallgatást tartottak, közmeghallgatáson nem merültek fel egyébként azok az averziók, amelyek később jöttek elő, és a szükséges jogszabályokat e téren is egyébként pontosan betartották mindazok, akik az engedélyezési eljárást lefolytatták.

A képviselő úr joggal hivatkozott arra, hogy valóban ismerem a problémát, találkoztam is a civil szervezetek képviselőivel, és elmondtam nekik is, hogy az eljárás jogszerűen folyt le. Azonban ebből még nem következik az, hogy erőművet kell építeni Tokaj-Hegyaljára, és méghozzá pontosan ugyanolyan módon, ahogy tervezik.

Ezért is biztattam az eljárásban részt vevőket, hogy miután az engedélyezési eljárás minden tekintetben megfelelt a jogszabályoknak, ami lehetőség a számukra megmaradt, az pontosan az, hogy helyben népszavazást kezdeményezzenek, mert olyan szempontok is felmerülhetnek, amelyeket nem lehet pontosan egy hatósági eljárásban elbírálni. Én ezt helyesnek tartanám, mert én önmagában azt is fontos szempontnak tartom, hogy sokan azt mondják, hogy a tájba nem illik bele például az erőmű képe, és lehet, hogy emiatt Tokajnak az a turisztikai vonzereje, ami jelen pillanatban létezik, bizony csorbát szenvedhet.

Szerencsésebbnek tartottam volna, ha nem akarnak erőművet építeni erre a területre. De szeretném hangsúlyozni a képviselő úr kérdésére is, hogy azt gondolom, elmúlt az az időszak, amikor a pártállami hagyományokból kifolyólag egy politikus, mondjuk, azt mondhatja, hogy a különböző szakhatóságok megadták a szükséges engedélyeket, mert egy beruházás megfelel az engedélyeknek, de én mégis politikai okokból felülbírálom a szakemberek véleményét.

A szakemberek véleménye itt valószínűleg helytálló, hiszen ezt számtalan vizsgálat és hatóság bebizonyította, de ez az ügy, azt gondolom, nem szakkérdés, hanem abból a szempontból bizony egy helyi népszavazást megérő kérdés lenne, hogy az ottaniak helyeslik-e, támogatják-e ezt a beruházást.

Pont e problémák miatt én egyébként a miniszterelnök úrhoz fordultam egy kéréssel, amelyben az elkövetkezendőkre vonatkozóan kérem azt, hogy változtassuk meg a jogszabályokat, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az előzetes eljárásokba is bevonásra kerüljön az elkövetkezendő időkben.

Köszönöm szépen a figyelmüket, és kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(15.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 48 2008.03.04. 23:07  47-67

DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam és kedves meghívott Vendégek! Engedjék meg, hogy a mai napon, amikor megkezdjük a vitát a nemzeti éghajlat-változási stratégiáról, először arról szóljak, hogy ez a nagyon fontos koncepció része a zöldalkotmányozás folyamatának. Zöldalkotmányozásnak azt a metódust tekintjük, amelyen belül különböző fontos, hosszú távra ható elképzeléseket, stratégiákat fogadunk el, amelyek egy belátható időn belül, 2020-ig, 2025-ig - ahogy most a nemzeti éghajlat-változási stratégia teszi - vázolják fel Magyarország fejlődési pályáját. Ennek a zöldalkotmányozásnak a programjával kívánjuk elérni azt a helyzetet, amelyet az alkotmány is teremt egyébként Magyarországon a jogrendben, nevezetesen egy olyan alapdokumentumot jelent, amelyhez viszonyítva a különböző döntéseinket, a különböző törvényeket meghozzuk.

Nos, a nemzeti éghajlat-változási stratégia ennek a zöldalkotmányozási folyamatnak a legfontosabb eleme. Idetartozik még a fenntartható fejlődés stratégiája, amellyel már foglalkozott a kormány és az Országgyűlés is, elkezdtünk egy biztató folyamatot, ennek még a végére kell járnunk; és idetartozik az energiapolitika is, amelyről szintén elkezdte a tárgyalást az Országgyűlés, és úgy látjuk, hogy itt még van tennivaló. Örülök neki, hogy párhuzamosan folyik e két fontos stratégiának a megtárgyalása.

Most tehát a nemzeti éghajlat-változási stratégia van előttünk, és világossá szeretném tenni, hogy ez a stratégia a cselekvés stratégiája. Azzal az igénnyel is került beterjesztésre, hogy legyen egyértelmű a számunkra: itt mi amellett foglalunk állást, hogy Magyarországnak cselekedni kell, nem elszenvedni és várni a különböző változásokat és hatásokat, hanem aktív módon, cselekvő módon elébe menni ezeknek. Egy közös filozófiát kívánunk kialakítani: a környezettudatos gondolkodás filozófiáját, amely a parlamenti pártok között is, akik különböző oldalon ülnek a parlamenti patkóban, azt gondolom, összekötő elem lehet, de a magyar társadalom számára is nagyon fontos gondolkodásmód a környezettudatos gondolkodásmód. A nemzeti éghajlat-változási stratégiában ez köszön vissza.

Miért a nemzeti éghajlat-változási stratégiára mondtam azt, hogy a legfontosabb eleme a zöldalkotmányozás folyamatának? Nos, tisztelt képviselőtársaim, azért, mert bármerre is járunk a világban, látjuk és tapasztaljuk - azt gondolom, ezt a jelen lévő képviselők is a személyes tapasztalataik révén meg tudják erősíteni -, hogy ma az éghajlatváltozás, a klímaváltozás ügye szerte a világban az egyik legfontosabb ügy. Akármerre járunk, azt látjuk a fejlett világban, hogy a legfontosabb belpolitikai kérdés és a legfontosabb nemzetközi kérdés. Nézzük csak meg, az amerikai elnökválasztás vitáiban milyen jelentősége van ennek a kérdésnek; de milyen fontos volt annak idején Németországban, hiszen a jelenlegi német kancellár többek között erről a területről, a környezetvédelem területéről érkezett; vagy látjuk, hogy a nemrég megválasztott francia elnök a politikájának középpontjába helyezte a környezettudatos gondolkodásmódot, hiszen zöldforradalmat hirdetett. Látjuk ezt ugyancsak a brit politikában visszaköszönni, és bármely országot felsorolhatnám szinte az Európai Unióban, nyugodtan azt mondhatnánk, hogy ma a belpolitika legfontosabb kérdése a klímaváltozás ügye.

Miért történhetett ez meg? Nos, azért, mert az a felelősség, amely mindannyiunkat áthat a jövőnk érdekében, és amely egyfajta morális felelősségünk és elkötelezettséget is kell jelentsen a számunkra, ez a felelősség ma már mindenhol tetten érhető a politikában. Ugyanis a politika az embereket kell hogy szolgálja, és az embereknek ez a véleménye. Magyarországon is a közvélemény-kutatások azt mutatják, a magyar lakosság többsége is tisztában van azzal, hogy jelentős változás zajlik körülöttünk. Az emberek 90 százaléka hallott már a klímaváltozásról, és tapasztalta is ezeket a jelenségeket; elég csak visszautalnunk az elmúlt napokra, de sorolhatnám sajnos a példákat az elmúlt évekből, milyen szélsőséges időjárási körülményekkel kell szembenézni Magyarországon is. A magyar lakosság többsége is tisztában van ezzel, és érdemes nekünk tanulságként megjegyezni, hogy a magyar lakosság közel kétharmada azt gondolja, hogy a politikai döntéshozók nem foglalkoznak elég komolyan ezzel a kérdéssel, és sokkal nagyobb aktivitásra, sokkal több cselekvőképességre lenne szükség e téren Magyarországon.

Nos, ez a jelenség, amely Magyarországon is elért minket, és hatása van, szerte a világban még erősebb, különösen a fejlett országokban. Azt láthatjuk, hogy a közvélemény nyomása igen nagy a kormányokra, és mondhatjuk, hogy ez ma az emberiség, a világ legfontosabb közös ügye: hogyan tudunk együttesen fellépni a klímaváltozással szemben? Hogyan tudjuk mérsékelni az éghajlatváltozás hatásait? Mert, tisztelt képviselőtársaim, azt is érdemes leszögeznünk, hogy míg évekkel ezelőtt vita folyt arról, hogy az ember és az emberiség mennyiben felelős ezekért a változásokért, ma már abban gyakorlatilag teljes az egyetértés, hogy az emberiség felelőssége tetten érhető a változásokban. Hogy milyen mértékben, erről természetesen a vita még folyik, de hogy a felelősség egyértelmű, ma már nem vitakérdés.

(11.40)

Ma már nincs olyan nemzetközi fórum, ahol ezt a felelősséget bárki megkérdőjelezné, ezért kell nekünk Magyarországon is ezzel foglalkoznunk.

Érdemes magunkat természetesen a nemzetközi környezetben elhelyezni, és sokan fölteszik azt a kérdést, hogy rendben is van, de mi kis országként mit tehetünk: valójában, ha Magyarország tesz valamit, aktívan fellép, van annak jelentősége az emberiség szempontjából? Hiszen itt olyan problémákról van szó, amelyek összefüggenek egymással.

Nos, az én válaszom egyértelműen igen, és ez a stratégia is azért van itt előttünk, mert a válaszunk igen. Igen, Magyarországnak van felelőssége. Igen, tehetünk valamit. Igen, cselekedetünk számunkra, magyarok számára és a világ számára is jobbító szándékú lehet, elősegítheti azt, hogy fel tudjuk venni még jobban a küzdelmet az éghajlatváltozás negatív hatásaival szemben.

Nem szabad alábecsülni magunkat, képviselőtársaim. Tudnunk kell azt, hogy Magyarország először is a világ egyik legfejlettebb gazdasági és politikai közösségének a tagja: az Európai Uniónak. Érdemes innen néznünk a világot. Bizony a világ országainak a többsége, több mint 150 ország jóval fejletlenebb hozzánk képest. Mi azon negyven-egynéhány ország közé tartozunk, amelyek a világ legfejlettebb országainak a közösségét alkotják. Ezen országok között sem vagyunk kicsi ország, hanem középhatalomnak számítunk, így a felelősségünk jelentős. De ha nem így lenne, akkor is nagy a felelősségünk, mert az egyes embernek is nagy a felelőssége azért, hogy mit teszünk; de majd erről a későbbiekben szeretnék szólni.

Tehát Magyarországnak igenis van felelőssége, és ne becsüljük alá a szerepünket. Fontos az a hatás, amit mi is a nemzetközi közösségre tudunk gyakorolni. De ez a stratégia természetesen a nemzetközi közösség hatásain túlmenően elsősorban Magyarországgal foglalkozik, még akkor is, ha nekünk harcolni kell a nemzetközi fórumokon azért, hogy az Unió, az Európai Unió, amelynek tagja vagyunk, és amelynek a döntéshozatalát befolyásolni tudjuk, továbbra is élenjáró legyen az éghajlatváltozással szembeni fellépésben; harcolnunk kell nemzetközi fórumokon azért, hogy India, Kína és más, nagy népességű, rohamosan fejlődő országok ugyancsak csatlakozzanak ezekhez a megállapodásokhoz, és tartsák be azokat; hogy az Egyesült Államokban - reméljük - nemsokára olyan politikai változás következik be, ami az Egyesült Államokat is hozzáköti ezekhez a nemzetközi egyezményekhez. Ezek fontosak.

De most foglalkozzunk elsősorban Magyarországgal, hiszen Magyarországról szól ez a stratégia. Nos, Magyarországgal azért is kell különösen foglalkoznunk, mert mindazok a szakemberek, tudósok, akik szerte a világon, Magyarországon is és máshol is kutatásokat folytatnak, azt mondják, hogy Magyarország ráadásul egy olyan ország ebben a történetben, amely országot még jobban sújtja a klímaváltozás, még inkább veszélyeztetett, elsősorban a biodiverzitás szempontjából. Az éghajlatváltozás állatfajokat, növényfajokat tüntethet el örökre, így Magyarország a különlegesen veszélyeztetett országok közé tartozik.

Ha nem teszünk semmit mi, magyarok, és az emberiség nem lesz képes hatékonyan fellépni az éghajlatváltozással szemben, akkor olyan súlyos károkat okozhatunk, amelyeket nem fognak megbocsátani nekünk a most felnövekvő nemzedékek. Ezért is nagyon fontos, hogy lépéseinknek meglegyen a kellő tudományos megalapozása, ezért is örülök annak, hogy valóban a vendégeink között itt köszönthetem civil szervezetek képviselőit, a Tudományos Akadémia képviselőit; itt van például Láng professzor, aki az úgynevezett VAHAVA-kutatások egyik legfontosabb szereplője volt és a névadója is egyébiránt, úgyhogy nagyon örülök, hogy ezt a vitát ilyen körben tudjuk lefolytatni.

Sokan mondják a laikusok közül, hogy de hát azt mondják például a tudósok, hogy növekedni fog a Föld átlaghőmérséklete egy-két fokkal, hát számít ez valamit? Nos, tisztelt képviselőtársaim, nekünk tudni kell, hogy igenis, nagyon sokat számít. Míg ez egy laikus számára nem jelent semmit, mert azt gondolja, hogy ez olyan, mint ha nyáron 27 fok helyett 28 fok a hőmérséklet, a helyzet nem így néz ki. Ha a Föld átlaghőmérsékletét tekintjük, itt egyfokos változás is drámai változásokkal jár. Kétfokos változás a szakemberek szerint gyakorlatilag a katasztrófával egyenlő a Föld átlaghőmérsékletét tekintve. És tisztelt képviselőtársaim, érdemes szembenéznünk azzal, hogy 1950 óta 2003-ig közel egy fokkal emelkedett a Föld hőmérséklete, úgyhogy igen jelentős és igen súlyos változásoknak az okozója a szén-dioxid-kibocsátás, ami ezért elsősorban felelős, és az üvegházhatású gázoknak a légkörbe juttatása, amiért az emberiség felelős elsősorban.

Tehát cselekvésre van szükség. A nemzeti éghajlat-változási stratégia, mint ahogy mondtam, a cselekvés stratégiája. Azt a tervet tárja elénk, hogy Magyarországnak milyen elvek, milyen meggyőződések, milyen szándékok mentén kell a cselekvését végrehajtania, megfogalmaznia az elkövetkezendő időszakban 2025-ig.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd szóljak néhány szót magáról erről a stratégiáról, hogy melyek is ezek a cselekvési szándékok. Nos, a stratégia egyik legfontosabb célja az, hogy Magyarország valóban a fenntartható fejlődési pályára álljon rá. A stratégiának három fontos célkitűzési elemét szeretném itt a felvezető beszédben, az expozéban a tisztelt képviselőház elé tárni. Az egyik legfontosabb célkitűzés először is az üvegházhatású gázok kibocsátásának a mérséklése. A másik fontos célkitűzés, ahogy látjuk a stratégiát olvasva, az alkalmazkodóképességünk kialakítása, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy fel tudjunk készülni a várható hatásokra. És a harmadik fontos célkitűzés a társadalmi szintű tudatosítás, a klímatudatosságnak az erősítése Magyarországon.

Mint említettem, 2008-tól 2025-ig tart az az időszak, amelyet a nemzeti éghajlat-változási stratégia felölel. Tudjuk jól, hogy az Európai Unió ebben az időszakban, 2020-ig azt tűzte ki célul - és az Uniónak rendkívül ambiciózus céljai vannak -, hogy 20 százalékkal csökkentse az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ez egy helyes cél. Ezen belül az egyes országok különböző mértékű csökkentést kell hogy végrehajtsanak. Magyarországnak 18 százalékos kell hogy legyen a csökkentése. Ez szerepel ebben a stratégiában, és én ezt helyesnek tartom, és fontosnak tartom kimondani, hogy álljunk mellé ennek a célkitűzésnek. Ne elszenvedjük ezt, ne próbáljuk valamilyen módon kikerülni vagy valamilyen trükköket megfogalmazni arra vonatkozóan, hogy hogyan kerüljük el ezt a csökkentést, hanem Magyarország álljon mellé, és mindannyian képviseljük azt az álláspontot, hogy igen, közös jövőnk érdekében Magyarországnak sikeresen végre kell hajtani ezt a tervet.

Van egy másik elvárása is az Európai Uniónak, ami szintén szerepel ebben a stratégiában, nevezetesen az, hogy a megújuló energiaforrások részarányát, tehát felhasználási arányukat a jelenlegi 4,5 százalékról ugyancsak ebben az időszakban 13 százalékra növeljük. Ezt szintén egy olyan fontos célkitűzésnek tartom, ami a magyar gazdaság és Magyarország fejlődése számára kulcsfontosságú, hiszen az, hogy milyen részaránya lesz az elkövetkezendőkben a napenergiának, a szélenergiának, a hőenergiának, a bioenergiának Magyarországon, ez ugyancsak kulcsfontosságú a fejlődésünk szempontjából, több okból is. Egyfelől azért, mert ezzel a kibocsátáscsökkentést segítjük, másfelől azért, mert nekem az a meggyőződésem, hogy a magyar gazdaságnak ez az érdeke.

És itt is szeretnék egy pillanatra megállni, hiszen vannak olyanok, akik kritikusak az éghajlatváltozás fogalmával kapcsolatban, és általában azt szokták fölvetni, hogy igen, igen, de ha túl komolyan vesszük ezeket a számokat vagy ezeket a cselekvési terveket, akkor az a gazdaság teljesítőképességének a visszaesésével jár. Nos, tisztelt képviselőtársaim, nézzünk szembe azzal a ténnyel, hogy nem igaz ez az állítás. Ellenkezőleg, ma a világ abba az irányba megy, hogy a gazdaság fejlődése a fejlett országokban elképzelhetetlen a környezettudatos technológiák használata nélkül. Ha Magyarország ezt nem teszi meg, és nem áll át sürgősen erre a pályára, akkor az országunk megint végzetesen lemaradhat egy nemzetközi versenyben. Ma ez a világ fejlődésének az útja, lássuk világosan!

Nekünk ezért minél intenzívebben, minél határozottabban kell átállnunk a környezettudatos technológiák felhasználására, mert ez a magyar gazdaság érdeke is. Ez egy óriási üzlet, lássunk világosan, szerte a világban iparágak jönnek létre, amelyek a környezettudatos technológiára épülnek, és az üzleten túlmenően hatalmas tudományos potenciál kell hozzá. Tehát a magyar szellemi élet számára, a tudományos világ számára is óriási kihívást jelent, munkahelyek ezreit teremtheti meg, és az emberi kreativitást, alkotóképességet erősíti, indíthatja be. Egy igazi kihívás a XXI. század számára, amelyet bizony az emberiségnek és nekünk magyaroknak is meg kell oldani.

Tehát ha van az országnak érdeke, ha van egyértelmű nemzeti érdekünk jelen pillanatban, akkor az az, hogy minél erőteljesebben, minél gyorsabban álljunk e változás mellé, és minél jobban növeljük a környezettudatos technológiák használatát Magyarországon. Ez a program erről szól. Ezt szerintem túlteljesíteni lehet, alul nem, semmiképpen sem. És ez mindannyiunk közös érdeke, hangsúlyoznám, hiszen Magyarország akkor jár jól és akkor cselekszik bölcsen a jövő érdekében, ha komolyan veszi ezt a fejlődést.

Ma már a gazdasági fejlődés kéz a kézben jár a környezettudatos gondolkodásmód elterjedésével. Ez a stratégia többek között arról szól, hogy igen, fejlődni kell a gazdaságnak, de a gazdasági fejlődésnek el kell válni az energiafelhasználástól, és az energiafelhasználásnak nem szabad növekednie, ellenkezőleg, jelen pillanatban is stagnálnia kell, és ha jól dolgozunk és helyesen cselekszünk, akkor csökkennie is kell, miközben az energiahatékonyságot növeljük egyúttal párhuzamosan.

(11.50)

Erről szól az előttünk lévő dokumentum, ez a jövő kihívása, és Magyarországnak is ennek kell megfelelnie, és nagyon bízom benne, hogy ebben egyetértés van köztünk, hogy melléálljunk ennek a változásnak.

Nos, nekem meggyőződésem az, hogy a környezetbarát technológiára való átállás ma Magyarországon társadalmi támogatottsággal is bír, hiszen azokon az érveken túlmenően, amelyeket mondtam, természetesen más szempontok is felsorolhatók még ebben a vitában. Én nem akarom ezeket szaporítani, de egyet, azt gondolom, hogy mindenképpen meg kell említeni itt még a tisztelt Ház előtt, és ez pedig, ha úgy tetszik, egyfajta nemzetbiztonsági szempont, biztonságpolitikai szempont. Nem elfogadható az, hogyha Magyarország hosszú távon úgy gondolkodik, hogy csak egyfajta energiaforrásra, egy típusú energiaforrásra és egy típusú beszerzési irányra építi hosszú távon az energiastratégiáját. Magyarország akkor jár el helyesen - és szeretném megint csak idehozni hazánk érdekeit, akkor jár el helyesen -, hogyha több lábon áll az energiastratégiájában is, az energia felhasználásában is.

Hogyha mi kiszolgáltatottak leszünk akár egy ország számára is - és emlékezzünk az elmúlt napok vitájára Oroszországgal kapcsolatban, ahol számtalan probléma fölvethető, ha mi kiszolgáltatottak leszünk -, akkor nem úgy cselekszünk hosszú távon, ahogy hazánk érdeke kívánja. Hazánk érdeke egyértelműen az, hogy több lábon álljunk e téren (Balla György tapsol.), és a több lábon állásnak az egyik legfontosabb tényezője az, hogy növeljük Magyarországon az úgynevezett alternatív energiáknak az arányát, a megújuló energiáknak az arányát, amely Magyarország számára kulcsfontosságú a jövő szempontjából. Én azt gondolom, hogy emiatt is, tehát hosszú távú érdekeink miatt is fontos az, hogy Magyarország a függőséget leküzdve, saját erejére támaszkodva próbáljon lépni e téren.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném megemlíteni még a vitával kapcsolatban azt, hogy én magam személyesen is nagyon büszke vagyok arra - és természetesen a munkatársaim nevében is mondhatom ezt -, hogy a nemzeti éghajlat-változási stratégia koncepciója a különböző bizottságokban teljes körű támogatást kapott. Mind a környezetvédelmi bizottságban, mind a gazdasági bizottságban kormánypárti és ellenzéki képviselők egyaránt támogatták az előttük fekvő stratégiát. Sőt, dicsérő szavakat is kaptunk civil szervezetektől, tudományos műhelyektől is, hiszen sok helyen elhangzott az, hogy az utóbbi időszak legjobb környezetvédelemmel kapcsolatos stratégiája van előttünk. Én ennek nagyon örülök, és köszönöm is a támogatást, köszönöm a vitában elhangzó támogató javaslatokat és kritikai észrevételeket is.

A kritikai észrevételekkel kapcsolatban hadd térjek arra ki, hogy a legtöbb kritika talán a téren érkezett, hogy vajon rendelkezésre állnak-e azok a pénzügyi források, amelyek az ambiciózus tervek megvalósításához szükségesek. Nos, tisztelt képviselőtársaim, itt is jó hírekkel tudok szolgálni. Igen, a források javarészt rendelkezésre állnak. Tehát nyugodtan mondhatjuk azt, hogy az a pénzügyi fedezet, az a pénzügyi háttér megvan, ami elegendő ahhoz, hogy ez a stratégia sikeres legyen. Természetesen szeretném világossá tenni azt, hogy ha még több pénz áll rendelkezésre - és nyilván ezért fogunk harcolni az elkövetkezendő években, hogy még több pénzt fordítsunk erre a jó irányra -, akkor még sikeresebbek leszünk, de már most rendelkezésre állnak a szükséges eszközök.

Melyek ezek? Először is itt van az a 110 milliárdos csomag, amely a KEOP-programokban található 2013-ig. Ez a 110 milliárd, legyen világos, ez valójában 440 milliárdot jelent, hiszen itt egy 25 százalékos részarányról van szó, amelyet megpályázhatnak majd a pályázók ebben a programban. Tehát így az összberuházás mértéke 440 milliárd lesz, amely egyértelműen zöldenergetikai jellegű fejlesztésekre fordítható a program kiírása alapján. Tehát ez a 440 milliárd, amely itt lesz a háttérben, rendkívül jelentős, és azt gondolom, hogy elegendő ahhoz, hogy ez a program sikeres legyen.

De még más források is vannak. Szeretném itt felsorolni az Új Magyarország fejlesztési tervet is, amely közel 42 milliárd forintot irányoz elő erre a célra, energiahatékonysági projektekre 2013-ig. És itt van egy harmadik forrás is, ez pedig a zöldberuházási rendszer, a zöldberuházási rendszer, amellyel Magyarország egyébként a világ élvonalába került, hiszen néhány ország rendelkezik csak ilyen beruházási rendszerrel. Ebből a beruházási rendszerből szintén milliárdokat várunk az elkövetkezendő években, és e pénzek csak és egyértelműen olyan beruházásokra fordíthatóak, amelyek csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását és a szén-dioxid-kibocsátást. Így együttesen e három forrás elegendő alapot ad arra, hogy el tudjunk indulni azon az úton, amelyet a nemzeti éghajlat-változási stratégia kijelöl, és ráadásul ez az út sikeres is legyen.

Tisztelt Képviselőtársaim! A parlamenti vita és a bizottsági vita arról győzött meg engem, hogy azok a képviselők, akik ezzel a kérdéskörrel foglalkoznak, rendkívül felelősségteljesen állnak az ügyhöz hozzá, és köszönöm is a támogatásukat. Én azt kérem itt, a parlamenti plenáris ülés vitájában is, hogy minden jobbító szándékú javaslatot tegyenek itt az asztalra, hiszen mi nyitottak vagyunk arra, hogy ezeket beépítsük az előttünk fekvő stratégiába.

Ezzel a nemzeti éghajlat-változási stratégiával is, azt gondolom, megmutathatjuk közösen, a parlamenti patkó különböző pártjai, hogy a politikai vitáink mellett - amelyek egyébként kellenek egy demokráciában, mint tudjuk, a politikai vitáink mellett - képesek vagyunk megtalálni a közös hangot is. És erre is szükség van demokratikus körülmények között, mert lássuk be, hogy vannak olyan ügyek, amelyek függetlenül attól, hogy konzervatívok vagyunk, liberálisok vagy szocialisták, függetlenül az értékvilágunktól, összekötnek minket. A környezettudatos gondolkodásmód ügye, az ország fenntartható fejlődési pályán történő változása és fejlődésének az ügye ilyen ma számunkra, és én ehhez kérem ma a támogatásukat. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 18 2008.04.14. 4:49  15-18

DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Engedje meg, hogy megköszönjem, hogy ezt a témát szóba hozta itt a parlamentben, és nemcsak azért, mert nekünk, képviselőknek rendkívül fontos és érdekes ez az ügy, hanem azért, mert - elmondhatjuk nyugodtan - a magyar társadalom számára is rendkívüli a jelentősége.

Az éghajlatváltozással hadd kezdjem! Az éghajlatváltozás egy olyan kérdéskör, amely rávilágít Föld bolygónk helyzetére. Az éghajlatváltozás ügyéről ma a magyar lakosság 80 százaléka tud, ismeri, és - megjegyzem, ez számunkra külön tanulságos - az emberek, a magyar választók kétharmada azt gondolja, hogy a politikusok, a politikai döntéshozók nem foglalkoznak kellő súllyal ezzel az üggyel, sokkal többet kellene tenniük e téren.

Nemrég, a mögöttünk lévő héten itt, Budapesten ülésezett az én meghívásomra az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi bizottsága. E kormányközi bizottság - amely egyébként a megosztott Nobel-békedíjat kapta 2007-ben Al Gore volt amerikai alelnökkel együttesen - rendkívül fontos témákat tűzött napirendre, többek között a vizek kérdésével is foglalkozott, amit képviselő úr is kiemelt a Föld jövőjével kapcsolatban. E bizottsági ülés is mindezeket a témákat egy kicsit jobban a középpontba helyezte.

Többek között ezért is a Tudományos Akadémiával az IPCC - hiszen ez az angol rövidítése ennek a testületnek - ülése előtt az Akadémián kedden tartottunk egy közös tárgyalást, nyugodtan mondhatom, rendkívüli érdeklődés mellett, az akadémiai díszterem megtelt. Ez mutatja azt, hogy milyen komoly az érdeklődés, milyen komoly az igény a témákkal való foglalkozás iránt.

Képviselő úrnak e helyről is elmondhatom, hogy a szándékainkkal teljesen megegyezik az, amit itt elmondott a támogatásokra és a segítségkérésre vonatkozóan. A Föld évét fontosnak tartjuk, szeretnénk is támogatni ezeket a rendezvényeket, és eddig is együttműködtünk az Akadémiával mi a Környezetvédelmi Minisztérium részéről, ezután is erre fogunk igényt tartani.

(13.50)

Az a nemzeti éghajlat-változási stratégia, amelyet itt a parlamentben néhány héttel ezelőtt fogadtunk el ellenzéki és kormánypárti képviselők egyöntetű szavazatával, nem lett volna ilyen sikeres, ha nincs mögötte az a rendkívül erőteljes tudományos háttér, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia tudott biztosítani. Az a VAHAVA-jelentés, amely évekkel ezelőtt alapozta meg a nemzeti éghajlat-változási stratégiát, adta meg valójában a sikerünk fundamentumát. Ez a példa nagyon jól mutatja azt, hogy a tudományos élettel való együttműködés, a tudomány tanácsainak a felhasználása teszi megalapozottá a politikai döntéseket. Ha nem így cselekszünk, annak láthatjuk az eredményét. Ha így cselekszünk, annak is látjuk az eredményét, és a kettő közötti különbség feltűnő. Tehát azt gondolom, elég egyértelmű, hogy ezt az utat kell járnunk. Ezt az utat én mindenképpen üdvözlendőnek és támogatandónak tartom, ezért is tartom fontosnak, hogy hosszú távon a Tudományos Akadémiával legyen olyan együttműködésünk, amely e lényeges kérdésekre utal.

Még egy gondolatot engedjen meg, képviselő úr, hogy válaszként elmondjak, nem rabolva senkinek sem az idejét. Amikor a Földről beszélünk, az éghajlatváltozás ügyéről, amely - mint hangsúlyoztam - a magyar lakosság számára is egyre fontosabb kérdés, s hála istennek, az utóbbi időben a környezetvédelemmel, a környezettudatossággal kapcsolatos kérdések is politikai üggyé váltak, és én erre személyesen is büszke vagyok, nos, amikor erről beszélünk, gyakran mi, magyarok azt mondjuk, hogy Magyarország kis ország (Zaj. - Az elnök csenget.), nekünk mi befolyásunk lehetne ezekre a folyamatokra. Azért is tartom nagyon hasznosnak és figyelemfelhívónak a képviselő úr napirend előtti felszólalását, mert ez egy alkalom arra, hogy elmondjuk, hogy érdemes ezzel a kishitűséggel leszámolnunk, egyfelől azért, mert nem is vagyunk olyan kicsi ország, másfelől pedig látnunk kell azt, hogy az Európai Unió tagjaként a világ legfejlettebb és egyik leggazdagabb szövetségének vagyunk a tagjai. A mi döntésünk a világot is befolyásolja, hiszen Magyarország döntése az Európai Unió döntését is tudja befolyásolni, meg tudjuk akadályozni, és támogatni tudjuk bármelyik döntést. Nemhogy kicsik nem vagyunk, hanem lényeges a befolyásunk a világ folyamataira, ha úgy tetszik, a Földdel kapcsolatos folyamatokra.

Az pedig egy külön kérdés, hogy mindannyiunknak erkölcsi és politikai felelőssége, hogy mi, magyarok is azt a környezettudatos gondolkodásmódot tegyük a hétköznapjaink részévé, amellyel - ahogy ön is mondta -, ha ezt komolyan vesszük és követjük ezt az életmódot, akkor majd büszkén nézhetünk gyerekeink és unokáink szemébe, amikor majd megkérdezik tőlünk, hogy amikor ti tehettetek volna valamit azért, hogy ez a Föld és ez a világ körülöttünk és a hazánk szebb és jobb legyen, megtettétek-e, akkor büszkén azt mondhassuk, hogy igen, amit mi megtehettünk, megtettük.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
139 189 2008.04.21. 1:32  188-194

DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) 2001-ben fogadta el a parlament az aarhusi egyezményt. (Az elnök ismét csenget.) Az egyezmény elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a környezeti ügyeket illető információkhoz minél szélesebb körben hozzáférhessünk. A jelen módosítás arra irányul, hogy ezentúl ez a nyilvánosság vonatkozzon a genetikailag módosított szervezetekre is.

El kívánjuk érni, hogy a lakosság már a döntéshozatal korai fázisában részt vehessen az eljárásokban. Az elfogadás azt jelenti, hogy ezentúl nem lesz titkos a genetikailag módosított szervezetek általános leírása, nyomkövetése és a környezeti kockázatuk értékelése. Mivel a hatóság a nyilvánosság széles körét bevonja a döntéshozatalba, lehetőség nyílik arra, hogy jobban megismerjük a genetikailag módosított szervezetek lehetséges hatásait, a kibocsátásukban rejlő kockázatokat, a hatóságnak pedig lehetősége nyílik a nyilvánosság véleményének beépítésére a döntéseibe.

Tisztelt Ház! Az előzőekben említett követelményeket (Zaj. - Az elnök csenget.) a géntechnológiai tevékenységről szóló törvény, valamint annak végrehajtási rendeletei a hazai jogrendbe átültették. Az aarhusi egyezmény jelen módosítása és annak kihirdetése nemzetközi jogi, valamint európai uniós kötelezettségünknek tesz eleget, ezért arra kérem a tisztelt Házat, hogy a törvényjavaslatot fogadja el.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
140 12 2008.04.22. 5:06  9-12

DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Engedje meg, hogy néhány szóban hadd válaszoljak az ön által fölvetettekre, először is megköszönve azt, hogy a Föld napja alkalmából elmondta ezt a napirend előtti felszólalást, mert ez alkalmat teremt arra, hogy egy kicsit közösen gondolkodjunk arról, valóban bajban van a Föld. Képviselő úr ezt mondta, és én ezzel egyetértek, mert valóban bajban van. S azzal is egyetértek, hogy szemléletváltásra van szükség. A szemléletváltás meg kell hogy nyilvánuljon a hétköznapi tetteinkben is; mert bizony a tettek is kellenek.

Érdemes itt a Házban is felidézni azt, hogy a magyar lakosság, szemben sokak hiedelmével, bizony tud arról, hogy milyen veszély fenyegeti az egész emberiséget - ezt ma éghajlatváltozásnak hívjuk -, közel 80 százaléka tud erről a magyar lakosságnak, és amikor megkérdezik a magyar embereket, egyébként azt gondolják-e, hogy a politikai döntéshozók megtesznek-e mindent e téren, akkor több mint kétharmaduk azt mondja, hogy nem. Szerintük a politikának sokkal többet kellene foglalkozni ezzel a kérdéssel. Valószínűleg azt gondolják, hogy annyit, amennyit más országokban, olyan országokban, ahol a demokratikus hagyományok erősebbek, mint nálunk. Nézzünk körbe a világban az Amerikai Egyesült Államoktól kezdve Németországon, Franciaországon, Anglián, Olaszországon át egészen a skandináv országokig! Ha megnézzük, hogy ezekben az országokban melyik az egyes számú belpolitikai és nemzetközi kérdés ma, akkor azt mondják, hogy az éghajlatváltozás ügye, mert ez ma az emberiség legfontosabb közös ügye. S az emberiség számára és Magyarország számára is ez egy olyan ügy, amivel aktívan és tettre készen kell foglalkoznunk.

Miért is? Több ok miatt. Nyilván egy napirend előtti felszólalásra adott válasz nem elegendő ahhoz, hogy adatokat és tényeket soroljunk tömegével, amelyek bizonyítják az éghajlatváltozás veszedelmét. Elég csak annyit mondanunk, hogy 1950 óta közel 1 fokkal nőtt a Föld átlaghőmérséklete, és 1 fokos átlaghőmérséklet-emelkedés elegendő ahhoz, hogy állat- és növényfajok százai és ezrei pusztuljanak el, hogy jelentősen változzon meg körülöttünk mindaz a környezet, amit megszoktunk. Szembesülnünk kell rendkívüli időjárási jelenségekkel, katasztrófákkal, s megjegyzem, e katasztrófák elhárítása, felszámolása olyan óriási költségeket ró az államokra, amely költségek messze meghaladják azt, amit a megelőzésre lehetne fordítanunk; pontosan annak a szemléletmódnak a szolgálatában, amit képviselő úr, a környezetvédelmi bizottság elnöke elmondott.

Ennek szellemében is született Magyarországon a nemzeti éghajlat-változási stratégia, amelyet nemrég fogadtunk el a parlamentben, s mindannyiunk büszkesége ez a stratégia abból a szempontból is, hogy ellenzéki és kormánypárti képviselők egységes szavazatával tudott a parlament mögé állni. Ez a stratégia azt tűzi ki célul, hogy jelentős mértékben, 18 százalékkal csökkentse Magyarország a szén-dioxid-kibocsátását 2020-ig, és 4,5 százalékról 13 százalékra növeljük a megújuló energiák részarányát. Ez óriási fejlődési pálya a magyar gazdaság számára.

Azzal is érdemes szembenéznünk itt a parlamentben, amikor keressük, kutatjuk az utat, hogy a magyar gazdaság hogy fog talpra állni, hogy lesz újra versenyképes, hogyan tud újra a régióban vezető szerepet betölteni. Látnunk kell, hogy ez a XXI. század legfőbb üzenete. Amikor keressük azoknak az országoknak a példáját - Finnország, Írország és más országok példáját -, amelyek nehéz helyzetből indultak, mégis fantasztikus fejlődési pályát tudtak befutni, akkor látnunk kell, hogy ma, a XXI. században a környezettudatos technológiák használata az a fejlődési pálya, amely itt áll előttünk, rendelkezésünkre áll, csak fel kell használnunk. Ez a legfontosabb döntés, amit meg kell hoznunk, és meggyőződésem, hogy mind a magyar gazdaság, mind a magyar tudomány, mind az egész ország egyéb más szegmensei számára ez az az irány, amely nagyon sok perspektívát hordoz magában.

Képviselő úrnak még egyszer megköszönve, hogy felhívta a figyelmet ezekre a kérdésekre, hadd mondjam el, Magyarországon nekünk még azt is tudatosítani kell önmagunkban, hogy ha van néhány területe a világnak, amely különösen sújtott az éghajlatváltozás által, akkor Magyarország ilyen. Tehát a mi felelősségünk, a magyar emberek felelőssége még nagyobb. Mert az éghajlatváltozás nehézségei, veszélyei kétszeresen jelennek meg Magyarországon, állítják a tudósok mindenhol. Állítja az az IPCC, az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi bizottsága, amely a meghívásomra két héttel ezelőtt Magyarországon ülésezett, és állítja a Magyar Tudományos Akadémia. Tehát a mi felelősségünk jelentős.

Azt javaslom a parlamenti képviselőknek is, hogy a tettek azon útján, amit a nemzeti éghajlat-változási stratégiával elindítottunk, menjünk tovább, és a választópolgárok akaratát abból a szempontból is szolgáljuk, hogy ne csak beszéljünk ezekről a kérdésekről, hanem cselekedetek, tettek kövessék a programjainkat.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
140 16 2008.04.22. 5:05  13-16

DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy magam is hadd kezdjem azzal, hogy nekünk, képviselőknek is szembe kell nézni, és el kell gondolkodni azon a tényen, hogy hétvégén Budapesten a kerékpáros-felvonuláson 80 ezer ember vett részt. Ez egy olyan hatalmas tömeg, hogy sokszor politikai megmozdulásokon... - nem is az, hogy sokszor. Hát mikor tudunk utoljára olyan politikai megmozdulást említeni, amikor spontán módon szerveződve ennyien vesznek részt egy demonstráción? 80 ezer ember óriási erőt jelent, és még többen vannak mögöttük, hiszen országosan nagyon-nagyon sokan és szenvedélyesen hódolnak a kerékpározásnak, és ezt nagyon jól is teszik.

Egyetértek képviselő úrral, frakcióvezető-helyettes úrral, aki felszólalásában megemlítette, hogy milyen fontos a kerékpározás támogatása. Valóban, a Környezetvédelmi Minisztérium is ezt gondolja. Megjegyzem, mi szimbolikusan is tettünk az ügyért: nevezetesen a Környezetvédelmi Minisztérium előtt elsőként Magyarországon létrehoztunk egy olyan kerékpártárolót, amely nem a járdából vesz el helyet, hanem az úttesten az egyébként hagyományos parkolóból. Ezzel is világossá akartuk tenni azt, hogy nem a gyalogosokat kell büntetni a kerékpározással, hanem ez egy alternatív közlekedési formula.

Nagyon egyetértek azzal is, amire frakcióvezető-helyettes úr utalt, hogy Katona Kálmán képviselő úr, elnök úr szóvá tette a Képviselői Irodaházzal kapcsolatban, hogy hogyan kellene ott is változtatni a kerékpározás szokásainak megfelelően a tárolók elhelyezésével, nagyon helyesen, és nagyon fontosak ezek a szimbolikus lépések. Én őszintén szólva azt reméltem, hogy amikor mi ezt megtesszük a Környezetvédelmi Minisztériumban, akkor gyorsan követőink akadnak - hát egyelőre még nem akadtak. Biztos leszek benne egyébként, hogy lesznek követők, de nem olyan gyorsan, ahogy ezt szerettük volna. Ez a példa is mutatja azt, hogy igen, a kerékpározást támogatni kell, segíteni kell. Segíteni kell olyan módon, ahogy ezt tettük annak idején a Gazdasági Minisztériummal, az Egészségügyi Minisztériummal, a fővárossal együttműködve, hogy alakítsuk ki azt a kerékpárút-hálózatot, amely Magyarországon az igényeknek megfelelően jelentős előrelépést tesz a kerékpározás támogatása irányába. Ma körülbelül 2000 kilométernyi kerékpárútról tudunk beszámolni, és a célunk az, azt tűztük ki közösen a Gazdasági Minisztériummal, hogy ezt meg kívánjuk duplázni a 2013-ig terjedő időben, tehát újabb 2000 kilométerrel akarjuk bővíteni a kerékpárút-hálózatot. Ez egy óriási előrelépés.

Mi a magunk részéről, a tárca részéről azt tesszük, hogy azokon a helyeken, ahol építjük a gátakat, többek között a Vásárhelyi-terv keretein belül, de azon túlmenően is, ma már nem épül olyan gát Magyarországon, amelynek a tetején ne futna kerékpárút. Ez a kerékpárút bekapcsolódik a nemzetközi kerékpárút-hálózatba is, tehát ezzel egyúttal olyan tájakat tudunk bekapcsolni a turizmusba, és a vidékfejlesztésnek is tudjuk szolgálni a programját, ahova egyébként nem biztos, hogy könnyen és egyszerűen eljutnának turisták, akár külföldi turisták is. A kerékpározás egyébként mint turisztikai célpont, mint turisztikai lehetőség is rendkívül fontos az ország számára. De nagyon fontos az egészségünk szempontjából is a kerékpározás. Én ezért is tartom nagyon lényegesnek azt, hogy a kerékpározás támogatása minden területen megvalósuljon, és ehhez kell valóban több minisztériumnak az együttműködése.

Meggyőződésem egyébként, hogy önmagában a kerékpározás kérdése megint olyan, hogy politikai meggyőződéseket félretesz, hiszen ehhez nem kell se konzervatívnak, se liberálisnak, se szocialistának lenni, hogy azt mondjuk, odaállunk egy ilyen ügy mellé, mert ez mindannyiunk számára jó és helyes. Amikor látjuk azt, hogy hogyan fuldokolnak nagyvárosaink, elsősorban Budapest a szmogtól, hogy milyen problémákat okoz a környezetszennyezés, akkor egyúttal arra is figyelnünk kell, hogy ezt nagyon könnyen és nagyon egyszerűen ki tudjuk váltani azzal, ha használjuk a kerékpárt, és nem félünk például a gyaloglástól vagy a tömegközlekedési eszközök használatától. Ebben a személyes példamutatásunk nagyon-nagyon fontos.

Én ezért is örülök frakcióvezető-helyettes úr felszólalásának, hiszen tudom, hogy Gusztos Péter például egy olyan képviselő, aki gyakran használ kerékpárt. Ezt én tudom róla, és nagyon helyes, és nagyon örülök is neki, hogy ez így van, mert a személyes példamutatás e téren is nagyon fontos. Egyszerűen meg kell szoknunk azt, és látni is kell a nagyközönségnek, hogy mi is képesek vagyunk arra, hogy sokszor az autóhasználat helyett a fölösleges, olyan típusú gépjárművek használata helyett, amelyek a levegőt szennyezik, képesek vagyunk olyan közlekedési eszközöket is használni, képesek vagyunk kerékpárra szállni, képesek vagyunk gyalogolni akár, itt a Parlament körül is a céljainkat elérvén, amivel segítjük azt, hogy egyfelől egészségesebbek legyünk, másfelől pedig a klímaváltozással szemben is fel tudunk lépni. Úgyhogy képviselő úr felvetését támogatva azt javaslom, tegyünk meg mindent azért, hogy célunk teljesüljön, valóban duplázzuk meg az elkövetkezendő években Magyarországon a kerékpárutak hosszát.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon és az MDF padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 20 2008.04.29. 9:14  17-39

DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Asszony! Engedjék meg, hogy a kormány nevében én is kifejtsem álláspontomat az előttünk fekvő előterjesztésről. Hadd kezdjem azzal, nagyon örülök annak, hogy egy ötpárti konszenzussal került elénk ez a javaslat, már csak azért is, mert a környezetvédelem területén mögöttünk van egy nagyon fontos döntés, a nemzeti éghajlat-változási stratégiáról hoztunk egy olyan döntést, amely mögött fel tudtak sorakozni ellenzéki és kormánypártok egyaránt. És ez a döntés világossá tette azt, hogy képesek vagyunk olyan értelmes konszenzust kialakítani ebben az Országgyűlésben, amely az ország javát szolgálja.

Mert nincs más, ami jobban szolgálná ma Magyarország javát, mint a környezettudatos gondolkodásmód. Az a gondolkodásmód, amely előrefigyel, és a XXI. századnak megfelelően teszi megalapozottá azt a fejlődést, ami országunk előtt áll. És ez a fejlődés nem alapulhat máson, mint azon a felismerésen, hogy az ember nem teheti tönkre a saját környezetét, nem zsákmányolhatja ki szűkebb környezetét, mert ezzel a jövőnket éljük fel. A fenntartható fejlődés ideája pontosan erről szól. Ma a világnak ez az egyik legnagyobb problémája, az éghajlatváltozás ügye, a fenntartható fejlődés ügye. Vagyis az ember és a természet harmóniájának kérdése. Látjuk azt, hogy a világ hogyan megy a túlnépesedés útján előre, hogyan használja tulajdonképpen zabolátlanul azokat a javakat, amelyeket a természet a rendelkezésére bocsátott. Egyszer csak szembe kell néznie az egész világnak azzal, hogy elérkezett a Föld a teljesítőképessége határára, nem lesz képes azt a típusú fejlődési pályát tovább fenntartani, amit a XIX., illetve a XX. században elkezdett az emberiség. Ez ma nekünk a dolgunk, hogy ezzel szembenézzünk.

A Magyar Országgyűlés is volt olyan bátor, hogy ezzel a javaslattal, ami itt van most előttünk, elkezdte a szembenézést, és szerintem a tanács felállításával egy nagyon fontos lépést tesz előre. Megjegyzem, én személyesen is nagyon örülök annak, hogy a magyar társadalomban az elmúlt időszakban sikerült tudatosítanunk a környezettudatosság ügyét. Nekem miniszterként ez volt elsősorban a célom az elmúlt egy évben. Azok a közvélemény-kutatási adatok, amelyek arról szólnak, hogy az emberek mennyire tartják fontosnak az éghajlatváltozás ügyét, mennyire figyelnek ma a környezetvédelemhez kapcsolódó politikai problémákra, visszaigazolják azt, hogy a törekvésünk jó volt. Személyesen is büszke vagyok arra, hogy nagyon jó a megítélésünk, a környezetvédelem ügyének, a minisztérium munkájának és azoknak az ügyeknek is, amit képviseltünk.

Hiszen ne feledjük el, ahhoz, hogy a környezettudatosságot erősítsük, a fenntartható fejlődés ideáját szolgáljuk, az éghajlatváltozással szemben fel tudjunk lépni, olyan apró hétköznapi ügyekben is világos álláspontot kell elfoglalnunk, amilyen volt például a Rába habzása, a német szemét ügye, vagy amilyen az Őrségi Nemzeti Park önállóságának visszaállítása. Vagy például az, hogy hogyan erősítjük meg a természetvédelmi őröket a nemzeti parkokban, hogyan fogjuk növelni a hatóságaink munkáját, hogy ez az ország ne legyen egyetlenegy másik országnak sem szemétlerakó-telepe. Ezek az ügyek mind pici, apró, hétköznapi ügyek, és amikor az emberek arról hallanak, hogy fenntartható fejlődés, akkor hétköznapi ügyeken keresztül tudják értelmezni mindazt, ami előttünk van, ami átlátható, felfogható a számukra. Ezért nem mellékesek ezek az apró ügyek, amelyekben az elmúlt időszakban meg tudtuk mutatni a sikerek révén, hogy hogyan lehet úgy környezettudatos politikát képviselni, hogy az az emberek elvárásával is összhangban legyen és találkozzon. Én ugyanúgy idesorolom egyébként a csepeli galvániszap elvitelét, amellyel szintén egy hosszú, tízéves történet végére tettünk pontot.

S ha már említettem a beszédem elején az ötpárti egyetértés jelentőségét, akkor hadd emeljem ki a jövő nemzedékek ombudsmanjának megteremtését, a rendszer és struktúra megteremtését, amely szintén nagy sikere valójában a parlamentnek. Az egy külön kérdés, hogy remélhetőleg végre sikerül most már jelöltet is találnunk a jövő nemzedékek ombudsmanjának posztjára.

A nemzeti éghajlat-változási stratégián túlmenően a Vásárhelyi-terv ügyét is ide szeretném sorolni, megköszönve kormánypárti és ellenzéki képviselőknek, hogy szintén támogatták e terv olyatén átalakítását, hogy végre induljon meg olyan módon, amely a vidékfejlesztést szolgálja, a tájgazdálkodást szolgálja, ami nagyon fontos az ország számára az elkövetkezendő időkben. Hiszen szintén szoros kapcsolatban áll a fenntartható fejlődés és az éghajlatváltozás ideájával.

Amikor a zöldalkotmányozást hirdettük meg, a zöldalkotmányozás pontosan erről szólt, hogy olyan stratégiákat alkossunk, amelyek szorosan összekapcsolódva - fenntartható fejlődési stratégia, nemzeti éghajlat-változási stratégia, környezetügy középtávú stratégiája - adják meg ezt a keretet, ezt az egyfajta alkotmányos keretet, amelyben gondolkodunk a környezettudatosságról. Itt természetesen van még tennivalónk. Van még tennivalónk azért is, mert kezdettől fogva azon a véleményen voltam, ami a mostani vitára is jellemző, hogy ezeket a kérdéseket úgy kell kezelnünk, hogy minél szélesebb körű társadalmi összefogást tudjunk körülöttük kialakítani. Ezért minden elképzelésünket társadalmi vitára bocsátottuk, és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatban is azért tudom teljes mellszélességgel támogatni ezt az előterjesztést, mert pont azt az ideát jeleníti meg, hogy minél szélesebb körben kell ezeket a gondolatokat, a környezettudatosság ideáját és gondolatát elfogadtatni.

Az, hogy ebben a tanácsban ott legyen a tudományos élet reprezentánsa, ott legyenek a civil szervezetek képviselői, a társadalom különböző területeinek képviselői, ezek mind-mind azért fontosak, mert annál szélesebb körűvé teszik az elfogadtatását és az elfogadását ennek a gondolkodásmódnak, ami a XXI. századi Magyarország számára egyértelműen a legfontosabb kitörési pont. Ma Magyarország akkor cselekszik a legbölcsebben, akkor szolgáljuk hazánk javát leginkább, ha előrefigyelve, a megújuló energiák és a környezettudatos technológiák fejlesztése területén a XXI. századi Magyarország fejlődését ezen a fenntartható pályán gondoljuk el, képzeljük el. Ezzel tudjuk a magyar társadalom számára visszaadni azt az önbecsülést, ami kell ahhoz, hogy érezzük, a most felnövekvő gyermekeinkért és unokáinkért érzett felelősség valóban cselekvőképes, tettre kész aktivitásba tud átfordulni a hétköznapokban is.

Úgyhogy ezen gondolatok jegyében hadd fejezzem ki örömömet a kormány nevében azért, hogy előttünk van ez az előterjesztés, és hadd tegyem világossá azt, hogy a kormány teljes mellszélességgel támogatja ezt a javaslatot. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a parlament egy jó és határozott vita után fogadja el a fenntartható fejlődés tanácsáról szóló országgyűlési határozati javaslatot.

(10.10)

Nos, tisztelt képviselőtársaim, hadd köszönjem meg ez alkalommal is Szili Katalin házelnök asszonynak azt, hogy ilyen aktív szerepet játszott ennek a tanácsnak a létrehozatalában és egyáltalán az ügy képviseletében, hiszen sokan munkálkodtak itt, a parlamentben e téren, de azt gondolom, hogy az elnök asszonynak nagyon fontos szerepe volt ebben. Ugyancsak nagyon fontos szerepe volt a környezetvédelmi bizottság elnökének, aki itt van körünkben, Katona Kálmán úrnak, akinek szintén szeretném megköszönni a kormány nevében, hiszen ő is azok közé tartozott, akik igazán áldozatkészen tevékenykedtek e téren.

Ha már itt tartunk, akkor viszont engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy én magam viszont hadd köszönjek el a parlamenttől, azt gondolom, ezt kívánja az udvariasság is, hiszen ebben a székben, ahol jelen pillanatban vagyok, váltás lesz az elkövetkezendő napokban, és Szabó Imre kollégánk fogja átvenni tőlem a stafétabotot, úgyhogy ez az utolsó alkalom, hogy itt a Magyar Országgyűlés plénuma előtt környezetvédelmi miniszterként szólhatok a képviselőkhöz. Hadd köszönjem meg a támogatásukat, a segítségüket. Azt gondolom, rendkívül eredményes egy év van mögöttünk, amire közösen lehetünk büszkék; azért közösen, mert szeretném hangsúlyozni, hogy kezdettől fogva a munkámban arra törekedtem, hogy ellenzéki pártokkal, kormánypártokkal együttesen érjük el, közösen az eredményeinket, mert így érnek valamit, mert ezzel szolgáljuk országunk javát.

Köszönöm szépen a támogatásukat ebben, köszönöm szépen a segítségüket, köszönöm a kritikát is, és örülök, hogy együtt dolgozhattunk. Remélem, lesznek még előttünk izgalmas és hasonlóan sikeres feladatok.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 40 2008.06.09. 5:11  39-40

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Jelenlévők! Kedves Érdeklődők! Engedjék meg, hogy abból az alkalomból szóljak most önökhöz a parlament utolsó napján, hogy a hét végén a Szabad Demokraták Szövetsége választott, tisztújítást tartott, új ügyvivő testületünk van, új elnök van. Ebbéli minőségemben szeretném köszönteni a jelenlévőket, az Országgyűlés tagjait, és engedjék meg, hogy néhány szót arról szóljak, milyen programot szeretnék képviselni a Szabad Demokraták Szövetségének elnökeként.

Az előttünk lévő percek, amelyek most a parlamentben zajlottak, különösen aláhúzzák a párbeszéd fontosságát. Én először is ezt szeretném hangsúlyozni, azt a párbeszédet, amelyet, ha visszagondolunk... - hiszen körbenézek itt a képviselőtársaim között, és látom az arcokat, tudom, hogy sokakkal régóta ismerjük egymást, és tudom, hogy emlékezünk rá, a magyar parlamentnek voltak jobb és rosszabb periódusai. Jobb periódusa volt a rendszerváltás után az a néhány év, amikor olyan vitákat tartottunk a magyar parlamentben, ahol tudtunk egymásra figyelni, ahol a demokratikus kultúrát úgy tudtuk erősíteni, hogy keményen harcoltunk, de tiszteletben tartottuk mások jogát, tiszteletben tartottuk személyiségét és méltóságát. Nos, ez a párbeszéd kultúrája, ez az együttműködés kultúrája.

A Szabad Demokraták Szövetsége büszke arra, hogy a történetében olyan fontos tettek kapcsolódnak hozzá, mint annak idején az Ellenzéki Kerekasztalban való együttműködés, amely szintén a párbeszédről szólt, a megállapodás a rendszerváltásért, amely szintén a párbeszédről szólt, és ne feledjük el, milyen fontos volt az az állomás, amikor abban sikerült a kormányoldalnak és az ellenzéki oldalnak megállapodni, hogy hogyan tudjuk a Magyar Köztársaságot működőképessé tenni a kétharmados törvények számának csökkentésével és a köztársasági elnök megválasztásával. Ezek a fontos pontok, képviselőtársaim, olyan büszkeségek a mi történetünkben, amelyekre joggal hivatkozhatunk, amikor azt mondjuk, hogy igen, párbeszéd és együttműködés. Mert a mai magyar közéletben erre van szükség, mert harcoljunk egymással, mert képviseljük az elveinket, képviseljük a nézeteinket, ez a demokrácia. Minden alkalommal ez a demokrácia alapja, ezt tudnunk kell, de a demokráciához ugyanúgy hozzátartozik az együttműködés is, és valahogy ezt felejtettük el az elmúlt időszakban. Nos, én ezt szeretném szolgálni a Szabad Demokraták Szövetségével együtt, azt az együttműködést, azt a demokráciát, azt a demokratikus kultúrát, ami ma a legfontosabb Magyarország számára.

Mert mik a fő célkitűzéseink? Egyfelől az alkotmányos rend védelme, az alkotmányos rend megszilárdítása. Igen, a rendszerváltás alkotmányáról van szó, képviselőtársaim, arról az alkotmányról, amit sokan kritizálnak, sokan azt mondják, hogy igen, szükség lenne már itt egy új alkotmányra. De nem, nem ez a helyzet, mindannyian tudjuk. Ez az alkotmány jó, ez az alkotmány rendben van, miközben persze mi jogászok tudjuk, mennyi mindent lehetne rajta szebbé, jobbá tenni, de a lényege rendben van. Nekünk a politikai kultúránkon kell változtatni, azon, hogy egymáshoz hogyan viszonyulunk, hogyan töltjük meg tartalommal ezeket az alkotmányos kereteket. Ezért a Szabad Demokraták Szövetsége mindig a leghatározottabban a magyar alkotmányos rendet védeni fogja.

A másik fontos kérdése ma Magyarországnak a gazdasági növekedés feltételeinek a megteremtése. Nos, ez az, ami szintén fontos az itt élő emberek számára, ez szolgálja az ország érdekét, képviselőtársaim.

Hogyan tudunk ezért tenni? Nos, az egyik legfontosabb előttünk álló tennivaló a közteherviselés reformja, a közteherviselés igazságosabbá tétele. Az nem tartható állapot, hogy ebben az országban kevesen fizetnek sok adót. Egyikünk sem akarta ezt a rendszerváltás idején, hanem azt akartuk, hogy igazságosabb legyen a hazánk, igazságosabb országban éljünk, jobban működő országban éljünk, és ezt kell elérnünk. Változtatnunk kell ezért, képviselőtársaim.

Valóban egy olyan politikai kultúrának kell megteremtenünk az alapjait, amelyben a vitáink mellett az együttműködést figyeljük, azt az együttműködést, amelynek ki kell terjednie például a párt- és kampányfinanszírozás megoldására, amely közös morális érdeke a magyar demokráciának. Megjegyzem, ugyanez vonatkozik persze ránk, képviselőkre is a költségtérítés kérdésének az elrendezésénél. Ugyanilyen fontos az ügynökkérdés elrendezése, ha már a morális kérdéseknél vagyunk. És ne feledjük el, képviselőtársaim, hogy minden előttünk álló problémának a megoldása akkor lehetséges, ha megvan bennünk a készség arra, hogy leüljünk a másikkal, és megpróbáljuk a közöset megtalálni.

Nos, én ezt a szellemet kívánom szolgálni, és ehhez kívánok a parlamentnek jó pihenést, szeptembertől pedig jó együttműködést.

Köszönöm. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 12 2008.09.15. 8:03  5-20

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nyáron, amikor a Szabad Demokraták Szövetsége és a Szocialista Párt delegációja találkozott, ezen a megbeszélésen kértük azt a miniszterelnök úrtól, hogy szülessen egy program; egy cselekvési program, amelyben a kisebbségi kormány vázolja elképzeléseit az ország jövőjével kapcsolatban, amelyből kiderül, hogy a kisebbségi kormány mit kíván tenni, mi a cselekvés iránya.

Nos, ez a javaslat megszületett, "Megegyezés" címmel napvilágot látott. Először is hadd kezdjem azzal, hadd köszönjem meg, hogy megszületett önmagában ez a program! Ugyanis az országnak tudnia kell, hogy milyen irányban kíván menni a kisebbségi kormány. Ez nem a mi ügyünk, nem két párt ügye, nem három-négy-öt párt ügye; ez az ország ügye. Mindenkinek ismerni kell a szándékokat, mindenkinek látni kell, hogy mit akar a miniszterelnök tenni, mit akar a mögötte lévő párt tenni az elkövetkezendő időben.

Nos, a Szabad Demokraták Szövetsége nevében szeretném leszögezni, hogy ez a program - bár tartalmaz jó és elfogadható irányokat - számunkra nem támogatható. Hadd indokoljam meg, hogy miért ez az álláspontunk! Nos, elsősorban azért, mert a program egy alapvető problémával nem számol, nem néz szembe, azt kikerüli. Megjegyzem, a miniszterelnök úr beszéde, amiről most itt a parlamentben vitatkozunk, és amiben elmondta szóban is a programjának fontos elemeit, illetve kiegészítette azt, még inkább megerősít abban a hitemben, hogy valójában itt van a fő probléma az egész javaslattal kapcsolatban; ez pedig az állam szerepe.

Az állam szerepe, az a gondolkodás mögött meghúzódó - nevezzük így - etatizmus, amelyet mi, liberálisok aggodalommal figyelünk.

Mire gondolok elsősorban? Arra, hogy Magyarországnak számtalan gondja van, de a legfőbb problémája hosszú ideje az állami szerepvállalás túlterjeszkedése, az államháztartás túlzottan magas aránya a nemzeti össztermékhez képest. Ez, mint tudjuk, európai uniós összehasonlításban is közel 50 százalékos. Ez a gondok igazi forrása. Ez az, ami a magyar gazdaságot megfojtja hosszú évek óta. Ez az, amely visszaélésekre ad okot, ez az, amely a korrupció melegágya. Ez az igazi probléma Magyarországon hosszú ideje.

Beszélhetünk szép gondolatokról, lehetnek számunkra szimpatikus törekvések - mert nyilvánvalóan számos ilyen van, amely elhangzott itt a Házban -, semmire nem megyünk vele, írott malaszt marad mindegyik, ha erre az alapproblémára nem tudunk választ adni. Mert mi lesz ennek az eredménye? Nos, az lesz, hogy újra visszatérnek azok a ciklusok, amelyek jellemzőek Magyarországra: a "húzd meg, ereszd meg" politika; az, hogy van egy kis fellélegzés a gazdaságban, utána pedig következik a költekezés.

Ráadásul a választások előtt erre mindig nagy az inger, hiszen egyetlen kormány sem tudta kikerülni ezt. És ezt természetesen önkritikusan kell mondanom, hiszen mi - a Szabad Demokraták Szövetsége - együtt kormányoztunk az elmúlt hónapokig a Szocialista Párttal, és nagyon sok eredményre természetesen büszkék vagyunk, amit közösen értünk el, de reálisan és őszintén - mert a becsület azt kívánja - a saját hibáinkkal is szembe kell nézni. S ha volt súlyos hibánk, ez volt az, az elmúlt években: a költségvetési hiány felborítása, az állam szerepének, a túlterjeszkedésnek a megtartása és annak nem a visszaszorítása.

Mert az Európai Unió, a világ ebbe az irányba megy: a hit a piacgazdaságban, a hit az egyénben, az egyéni szabadságban - ha már miniszterelnök úr Bibót említette. Bizony, Bibó István azokban a '46-47-48-as években pontosan ezeket a gondolatokat fogalmazta meg: hogyan építsünk a gerincét kiegyenesítő, öntudatos egyénre - a polgárra. Pont ez hiányzik. Ez az, ami nincs benne ebben a programban: az őszinte szembenézés az igazi problémánkkal.

Mert nem tudjuk megoldani az oktatás ügyeit, miniszterelnök úr, ha ezzel nem kezdünk semmit sem. Mert nem tudjuk megoldani a foglalkoztatás problémáit, ha erre nem adunk választ. Mert nincs megoldás a gazdasági növekedés problémájára, ha nem tud végre egyszer őszintén szembenézni ez az ország azzal, ami az ország érdeke, hogy hogyan tudjuk az állami szerep túlterjeszkedését megakadályozni, hogyan tudjuk visszavágni ezt arra a szintre, ahol az európai uniós országok állnak. Addig beszélhetünk mindenről. Addig felvázolhatunk nemes célokat, de nincs mögötte realitás, mint ahogy egyébként - megjegyzem - kiváló szakértők kritizálják is ezt a programot. Hiszen olvashatjuk, láthatjuk mindenfelé, ahol beszélnek róla, kiváló közgazdászok, gazdasági műhelyek mondják el azt, hogy a program nem megalapozott, hogy nem megvalósítható.

És mire megyünk ezzel, miniszterelnök úr? Mire megyünk az elkövetkezendő időben, hogyha önmagunkat csapjuk be azzal, hogy egy megalapozatlan programot terjesztünk az ország elé, hogy emögé akarunk támogatást szerezni?

Magyarország ideje ennél sokkal drágább. Mi, amikor a Szabad Demokraták Szövetsége részéről azt kezdeményeztük, hogy lássunk világosan, mit akar a kisebbségi kormány, és ha jó a program, akkor támogassuk, ha nem jó, mondjuk el őszintén a véleményünket róla, pont ebből a megfontolásból tettük; hogy legyen egyértelmű, hogy az ország érdekét kell néznünk elsősorban. Persze, természetes dolog, hogy mindenki nézi a választói érdekét, mindenki nézi a pártja érdekét - ahogy nézi a kisebbségi kormány és nézik az ellenzéki pártok is -, de elsősorban az ország érdekét nézzük.

(14.10)

Az ország érdeke az, hogy ezekre a problémákra végre kapjunk választ, hiszen az adócsökkentés is - mindannyian tudjuk - nagyon fontos az ország számára, de csak akkor értelmes, ha ezt bele tudjuk helyezni abba a rendszerbe, amiről beszéltem. Pont a mi kormányunk csinált már olyan adócsökkentést - megtettük ezt közösen -, amelyet utána vissza kellett csinálnunk, mert nem volt jó, mert nem jó irányban hatott, mert nem a gazdaság növekedését szolgálta, nem a költségvetési hiány mérséklését.

Megjegyzem: ha van támogatandó irány ebben a programban, többek között ez az. Ez az, ami mellett kiállunk, a költségvetési hiány csökkentése. Nekünk, szabad demokratáknak az ország érdekében - mert ez mindannyiunk érdeke, függetlenül attól, hogy ki szocialista, ki liberális, ki konzervatív választó - az az érdekünk, hogy ennek az országnak a költségvetési hiányát a választások közeledtével is alacsonyan tartsuk, álljunk szembe minden osztogatási hajlammal, és álljunk oda a gazdaság növekedését szolgáló program mellé.

Ezért, miniszterelnök úr, azt gondolom, az lenne a kívánatos - és mi a szabad demokraták részéről ezt is kérjük -, hogy ezt a programot terjessze ide a parlament elé. A cselekvési programról a parlamentnek állást kell foglalnia, és ki kell fejeznie a véleményét, hogy támogatja vagy nem támogatja. Legyen világos a helyzet: a parlament azt mondja-e, hogy ebbe az irányba kell haladni, vagy pedig más irányba. Mert ha nem jó az irány, akkor azt korrigálni kell, azon változtatni kell. Mi, szabad demokraták készek vagyunk arra, hogy ebben a vitában részt vegyünk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 36 2008.09.15. 5:04  35-36

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A változásról szeretnék szólni önöknek most itt, a parlamenti évad kezdetén napirend előtt, a változásról, amely oly szükséges Magyarország számára.

Húsz évvel ezelőtt, amikor sokan a rendszerváltás érdekében cselekedtünk és tettünk, húsz évvel ezelőtt közülünk sem gondolták volna sokan azt, hogy Magyarország hová tud elérkezni néhány év alatt. A változások mértéke mindenkit meglepett. De ha visszagondolunk az akkori időre, ez a tanulság világossá teszi a számunkra azt, hogy látnunk kell, és egyértelműsítenünk kell azt, hogy kell a változás az ország számára, ahogy annak idején kellett a rendszerváltozás, és azt is látni kell, hogy lehet, hogy egy adott pillanatban nem érzékeljük, hogy ez milyen mélységű, milyen mértékű lehet, milyen messzire tudunk elmenni, de meg kell hogy bennünk legyen a bátorság arra, hogy megtegyünk szükséges cselekedeteket az ország érdekében, mert ha nem tesszük meg, akkor nemcsak rólunk van szó ebben a történetben, hanem az ország lakóiról, akik a rövidebbet húzhatják a változás nélkül.

Miért is szeretnék erről beszélni önöknek most a parlamenti évadnyitón? Nos, azért, képviselőtársaim, mert Magyarország helyzete nem könnyű. Nem könnyű azért, mert mindannyian érezzük, hogy a környező országokkal is összevetve szinte minden megérett arra, hogy Magyarországon jobban tudjuk kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyeket az Európai Unió is nyújt a számunkra, és ami országunknak az adottsága.

Nos, a helyzet az, tisztelt képviselőtársaim, hogy pontosan abból a logikából kell kitörnünk, amit itt az elmúlt néhány percben, fél órában, órában a vitában hallottunk. A miniszterelnök úr kiment, de így is szeretném elmondani, hiszen lesz alkalma nyilván meggyőződni a jegyzőkönyvből arról, hogy mit mondtunk el itt a vitában, hogy pontosan az, amiről ő érvelt és amit elmondott, hogy az elmúlt tíz évben, amikor liberálisok és szocialisták együtt kormányoztak, milyen értékvilág tart minket össze. Igen, valóban közös program és értékvilág is van közöttünk, amely nagyban hasonló. De ma - ezt látnunk kell mindnyájunknak, és a miniszterelnöknek is látni kell - Magyarország legnagyobb problémája az, hogy képtelenek vagyunk átlépni olyan frontvonalakat, amelyeket egymás között húztunk. Ma Magyarország igazából ezzel a gonddal küzd, ez a legnagyobb problémája. Olyan ellenségeskedés alakult ki, amely nem fenntartható. Ez öli meg a kezdeményezést, ez öli meg az alkotókedvet, ez öli meg azokat a lehetőségeket, amelyek az ország előtt állnak. Ezért a dolgunk az, hogy átlépjük ezeket.

Mi a Szabad Demokraták Szövetsége részéről ezért is kezdeményeztük a párbeszédprogramot nyár elején, hogy találjuk meg a közöset azon túlmenően, ami elválaszt minket és ami természetes itt a parlamentben, a közöset is találjuk meg egymás programjában, egymás szándékaiban, mert ez viszi előre az országot.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, változásra van szükség, ahogy mondtam, változásra a kormányoldalon és változásra az ellenzéki oldalon. Kormányoldalon változásra van szükség, erről beszéltünk, a program kapcsán, a cselekvési program kapcsán. Igen, változásra van szükség, a kiadási oldallal kell foglalkozni, annak a megalapozatlanságával, és erről őszintén beszélni kell. Beszélni kell arról is, hogy hogyan lehet a közbizalmat helyreállítani, hiszen nincs meg a szükséges közbizalom ma a kisebbségi kormányzás körül, és ez minden, akár nemes és jó szándékú tettet és cselekedetet is alááshat ma Magyarországon. Tehát komoly változásra van szükség.

De változásra van szükség az ellenzéki oldalon is. Dávid Ibolya elnök asszony elmondta azt, hogy mit gondol, mit gondol a javaslatunkról, amikor elmondtuk azt, hogy cselekvési programot akarunk a kormánytól, majd ha ez nem sikerül, nem elfogadható, a szakértői kormány koncepcióját tesszük le az asztalra, és mi csak utána tudunk beszélni az előrehozott választásokról. Nos, képviselő asszony, amikor a blöffről beszélt velünk kapcsolatban, legyen világos, hogy én azt gondolom, hogy ha lehet valamit annak minősíteni, akkor az MDF-es javaslat az. Felelőtlenség ma olyan javaslatot a parlament elé terjeszteni, amikor nincs az országnak adótörvénye, elfogadott adótörvénye, nincs elfogadott költségvetése, és nem tudjuk, hogy mit akar tenni egy esetleges jövőbeni kormány, ilyenkor nem lehet a parlament feloszlatása mellett érvelni, hanem meg kell tenni mindent, minden erőfeszítést azért, hogy olyan kormányt tudjunk állítani, olyan kormány mögé tudjunk állni, amely a szükséges feladatokat a leggyorsabban elvégzi Magyarországon.

Nos, képviselőtársaim, az SZDSZ, a Szabad Demokraták Szövetsége erre fog kísérletet tenni, és erre fog erőfeszítéseket tenni az elkövetkezendőkben is a parlamentben.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
164 14 2008.10.13. 8:05  5-18

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nos, ma az Országgyűlésben sok szó esett az összefogásról. Miniszterelnök úr is összefogást kért tőlünk, a politikai pártok vezetőitől. Szeretném előrebocsátani, hogy mi, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről készek vagyunk arra, hogy minden értelmes, jó javaslat mellé odaálljunk, minden értelmes, jó javaslatot az ország érdekében megfontoljunk.

Azt látom, hogy ez az összefogásra való hajlam, nyitottság ma itt a parlamentben másokban is megvan, hiszen nyilván feltűnt sokaknak, hogy az ellenzék itt ül bent a padsorokban. A Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt tagjai, szemben az elmúlt időszakkal, nem vonultak ki most a miniszterelnök beszéde alatt. Megjegyzem, én magam és a Szabad Demokraták Szövetsége is mindig vitattuk ezt a gyakorlatot, mert a parlamentarizmus arról szól, hogy meghallgatjuk egymást, és vitatkozunk egymással. De én ezt a jelet olyannak tekintem, amely arról szól, hogy más ellenzéki pártokban is megvan a nyitottság arra, hogy értelmesen megfontoljuk az előttünk lévő javaslatokat.

Nos, összefogásról beszéltünk. Összefogásról, és képviselőtársaim, legyen előttünk intő példaként az Amerikai Egyesült Államok, amely elnökválasztás előtt áll. Elnökválasztás előtt, és keményen vitatkoznak egymással a felek.

(14.00)

Egy hónappal az elnökválasztás előtt meg tudta tenni az amerikai szenátus és kongresszus, hogy közösen, vitáikat félretéve döntést hoztak egy fontos csomagról, amely az ország érdekében lényeges és alapvető lépéseket tartalmazott.

Magyarországon, mint tudjuk, természetesen a helyzet más, mint az Egyesült Államokban, de ma már e Ház falai között figyelmeztettek arra, hogy a múlt héten a miniszterelnök úr még másként vélekedett a válság kérdéséről.

Egy hét eltelt, és látjuk, hogy ezt a válságot sem tudja Magyarország elkerülni, és természetes módon nem tudja, hiszen Magyarország is ugyanolyan része a világgazdaságnak, mint más ország. Tehát az őszinte szembenézés, az összefogásra való hajlam az ellenzéki pártok mellett a kormány részéről is meg kell hogy mutatkozzon. Olyan javaslatokat várunk, olyan nyitottságot a kisebbségi kormány részéről, amely valóban világossá teszi, hogy tényleg az ország érdekében kíván, ha úgy tetszik, félretenni nem jó javaslatokat, és odaállni olyanok mellé, amelyek az ország érdekét szolgálják, és nem presztízsszempontokat csinálunk ezekből a javaslatokból.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, amikor arról beszélünk, hogy mire van szüksége az országnak, akkor a Szabad Demokraták Szövetsége már több mint egy hónappal ezelőtt megtette a javaslatait. Ezek a javaslatok ma is aktuálisak. Mi akkor azt mondtuk, hogy azt várjuk a kisebbségi kormánytól, hogy először is csökkentse a költségvetés hiányát már most, a 2008. évben. Akkor még nem beszéltünk ilyen mértékű világgazdasági válságról. Azt mondtuk, erre azért van szükség, mert Magyarországnak óriási problémája a költségvetési hiány és az államadósság kérdése. A bizalmat kell megerősíteni az ország iránt. Ennek ez az útja.

Másfelől azt javasoltuk, hogy fogadjuk el a költségvetési plafonról szóló törvényjavaslatunkat. Ennek azért van különös jelentősége, mert ez az a törvényjavaslat, amely gátat szabhat az értelmetlen és felesleges költségvetési kiadásoknak, amely világossá teszi azt, hogy sem a 2009., sem a 2010. esztendőben sem választási szempontok, sem egyéb más szempontok alapján nem lehet túllépni egy korlátot, amelyet az ország érdekében kell meghúznunk, az itt élő emberek érdekében, ha úgy tetszik, a kisemberek érdekében, hogy ne újra nekik kelljen megfizetni azt, amit mások felelőtlenül eltékozolnak.

Ez a javaslatunk még inkább aktuális, sőt azt kell hogy mondjam, a világgazdasági helyzet, a válság még inkább arra világított rá, hogy még szigorúbban, még komolyabban kell a költségvetési plafonról szóló törvényjavaslatunkat megfogalmazni.

Megjegyzem, mi lakmuszpapírnak tekintjük ezt a törvényjavaslatot. Ezen mérjük azt, hogy a kisebbségi kormány komolyan gondolja-e azt, hogy az ország érdekében, valóban a nemzet érdekében kíván-e cselekedni, hogy ahogy itt többen megfogalmazták, netán egyszerűen csak kommunikációs eszközökről van szó, vagy valóban tartalmi lépésekről is. Ha a tartalmi lépések mellett teszi le a voksot a kormány, akkor oda fog állni e mellé a javaslat mellé. Azt gondolom, hogy ezzel az ország érdekét fogja szolgálni. Ha nem, az is egy fontos üzenet lesz a számunkra - nyilván akkor másként kell gondolkodnunk ezekről a javaslatokról, amelyek majd elénk kerülnek.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, amikor szombaton a Szabad Demokraták Szövetsége liberális gazdasági kabinetje tanácskozott vezető közgazdászok jelenlétében, az egyik közgazdász, Magyarország egyik vezető közgazdásza azt mondta, hogy ma még nem tudjuk erről a világgazdasági válságról, hogy ez egy nátha vagy pedig a tüdőbaj első súlyos jelei. Valóban nem tudjuk, és senki nem tudja, hogy nátha vagy a tüdőbaj első jelei, de a cselekvést úgy kell kialakítanunk, hogy bármelyikről is van szó, alkalmas legyen rá, és ezért kell cselekedni. Nem nemzeti csúcsra van szükség, hanem cselekvőképes kormányra (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!).

Nemzeti csúcsot természetesen lehet szervezni, mert ez mindenkinek a saját szíve joga. Megjegyzem, mi természetesen el is fogunk menni egy ilyen találkozóra, ha azt látjuk, hogy valóban van érdemi jelentősége annak, hogy ott leülünk, és beszélünk egymással az ország helyzetéről. Na de lássuk világosan! Épp a miniszterelnök úr egy tegnap esti televízióműsorban arról beszélt, hogy ő 2-4-6 hónapos távlatban tudja elképzelni a nemzet csúcsot. Most pedig napról napra cselekvésre van szükség a kormány részéről. Nem helyettesítheti a kettő egymást, tehát a kisebbségi kormány részéről cselekvés szükséges. A cselekvésnek pedig a mostani hiány csökkentésére kell irányulnia, a költségvetési plafon elfogadására, és a versenyképesség erősítésére.

Ezt az utolsót azért szeretném kiemelni, tisztelt képviselőtársaim, mert az nem történhet meg, hogy a válságról való vita közben, a válságról való gondolkodás közben lényeges és fontos reformokat, átalakításokat megint félreteszünk. Ne feledjük el, hogy ez a válság milyen helyzetben érte Magyarországot. Magyarországon már előtte komoly probléma volt a magyar gazdasággal, és ezeket a bajokat nem sikerült orvosolnunk. Mi a Szabad Demokraták Szövetsége részéről készek vagyunk arra, hogy átgondoljuk javaslatainkat. Mi az adócsökkentést fontosnak tartjuk. Mi javasoltuk azt, hogy jöjjön létre egy adóreformalap, amelynek egyharmadát hiánycsökkentésre fordítsuk, kétharmadát adócsökkentésre. Mi az arányok megváltoztatására is készek vagyunk akár ebben a mostani helyzetben, de hogy fontos, reformértékű, előremutató lépésekről lemondjunk, nem engedhetjük meg.

Ezért az SZDSZ ebben nem is lesz partner. A közös gondolkodásban igen, az együttműködésben igen, az ellentétek félretételében igen, mert ezt kívánja meg az ország. De hogy értelmes politikai céljainkat feladjuk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), abban nem.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
164 30 2008.10.13. 5:03  29-32

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A mai napon sokat beszéltünk itt idáig a napirend előtt a parlamenti vitában az összefogás szükségességéről. Ezt rendkívül lényegesnek tartjuk mi, szabad demokraták, liberálisok is, ahogy az előző hozzászólás alkalmával ezt el is mondtam. Nagyon fontos az összefogás, de rendkívül fontos az is, hogy amikor arról beszélünk, hogy mi is az, amiért össze akarunk fogni, akkor tisztázzuk, hogy mit gondolunk a jelenlegi helyzetről. Mi is a válság kialakulásának az oka? Mit gondolunk arról, hogyan lehet ezt valójában megoldani?

Nos, Herényi Károly frakcióvezető úr, majd Veres János pénzügyminiszter úr is ugyanezt a témakört érintette, és engedjék meg, hogy itt megálljak egy pillanatra, és hadd beszéljek most arról az összefogáson túl, hogy mi a vita köztünk. Mit gondolunk mi, liberálisok, hogyan kellene a mostani helyzetet megoldani, mit kíván az ország érdeke? Hiszen ha rossz a kiindulópontunk, akkor nem fogunk tudni jó javaslatokat megfogalmazni, ami valóban az itt élő emberek érdekét szolgálná.

Először is hadd kezdjem azzal, hogy a világban azt látjuk: mindenhol jelentős állami beavatkozásokra kerül sor. Ezért Magyarországon is olyan hírek és olyan kommentárok is napvilágot láttak, amelyek arról szóltak, hogy vannak, akik szorgalmazzák itt is az intenzívebb állami részvételt a gazdaság folyamatainak alakításában. Szeretném világossá tenni, hogy mi egészen mást gondolunk erről liberálisokként. Méghozzá azért gondolunk mást, mert Magyarországot nem a válság elsődleges hatásai sújtják, hanem a másodlagos hatásai.

Melyek ezek a másodlagos hatások? Először is azzal kell szembenéznünk, hogy Magyarország nagyon nehezen fog tudni pénzhez jutni az elkövetkezendő időben a pénzpiacokon, megdrágul számára a pénzfelvétel, és egy olyan ország számára, amely igen jelentős államadóssággal küzd, mint Magyarország, nagyon nem mindegy ez a kérdés. Ez mindannyiunk zsebét érinti, mindannyiunk anyagi helyzetét érinti. Másfelől a magyar gazdaságban a világgazdaság visszaesése révén, mivel a magyar gazdaság elsősorban exportorientált gazdaság, a világgazdaság visszaesése révén bizony nekünk is gazdasági visszaesésre kell számítanunk.

Hogyan tudjuk mindezt korrigálni, hogyan tudunk mindezekre reagálni? Nos, a pénzügyi részre - tehát a bizalom megteremtésére - egyértelműen a válasz a plafontörvény, az a plafontörvény, ami itt van előttünk. Nem győzöm hangsúlyozni, képviselőtársaim, ha ma van a konkrét cselekvésnek útja, amely a felelősségteljes politizálást teszi világossá, az a plafontörvény mellé való odaállás, ennek a támogatása. Mert ha a költségvetés kiadási oldalán féket tudunk beépíteni, az a bizalmat növeli az ország iránt. Ha nő a bizalom az ország iránt, akkor a betétesek is nyugodtak lehetnek, mindenki nyugodt lehet ebben az országban arra vonatkozóan, hogy a pénzét, a betéteit, a fizetését, a fizetése értékét megőrizhetjük-e az elkövetkezendő időben vagy sem. Igen, akkor meg tudjuk őrizni, mert ez valóban bizalmat teremt az ország iránt. Tehát szükség van a plafontörvényre.

A másik másodlagos hatás, amit említettem, a gazdasági visszaesés kérdése. Mit lehet itt tenni? Itt a versenyképességet kell növelni. És ebben is vita van köztünk, nemcsak a plafontörvény ügyében, bár ott örömmel hallottuk, hogy a kormány részéről is van egy pozitív hozzáállás. Bár nem mindegy, hogy milyen lesz ennek a tartalma - megjegyzem -, mert egy szigorú plafontörvényre van szükség.

Nos, a versenyképesség területén pedig bizony előjön az adóreform és az adócsökkentés kérdése. Mit látunk? Azt halljuk a friss hírekben, hogy a kormány minden adócsökkentésről lemondott. Gyakorlatilag a beterjesztett adótörvényekből nem akar megtartani ilyen típusú lépéseket, amelyek az adócsökkentést vagy adók eltörlését jelentenék, egyedül a Robin Hood-adót próbálja megtartani, azt az adót, amely egyébként adóemelést jelentene. Nos, ez az ország versenyképességét nem fogja növelni. Mi elmondtuk, hogy látván a helyzetet, készek vagyunk arra, hogy átgondoljuk az adócsökkentés arányainak, mértékének a szükségességét. Készek vagyunk arra, hogy átgondoljunk belső arányokat az általunk javasolt adóreformalappal kapcsolatban. Készek vagyunk ezt átalakítani egy stabilitási és adóreformalappá.

Tehát részünkről a nyitottság megvan, de lemondani arról, hogy a magyar gazdaság versenyképességét is növeljük, nem lehet. Mert hosszú távon ez az, ami számunkra, magyarok számára a gazdasági kilábalás és fellendülés esélyét teremti meg. Tehát hiába van válság, nem lehet arra hivatkozni, hogy a válság miatt nem tesszük meg azokat a lépéseket, amelyek szükségesek a magyar gazdaság számára. Ez egy olyan út, amely nem járható az ország számára, és nem szolgálja az ország érdekét, és ebben mi, liberálisok nem is leszünk partnerek.

Köszönöm szépen a figyelmet.

(14.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 18 2008.10.27. 5:09  17-18

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Először is azt szeretném kérni a képviselő hölgyektől és uraktól, hogy tegyünk félre minden szokásos klisét a gondolkodásunkban, mert azt látom, hogy természetesen a mai parlamenti ülésrend is olyan, amilyen lenni szokott - ugyanazokat a csatákat folytatjuk le, amelyeket az elmúlt években lefolytattunk -, de egy olyan pillanatban vagyunk, amikor őszintén szembe kell azzal néznünk, hogy az ország rendkívül súlyos helyzetbe került.

Azzal nem fogunk előrejutni, hogy hallom a kormánypárti padsorokból, hogy persze azért tartunk itt, mert ilyen az ellenzék; hallom az ellenzéki padsorokból, hogy azért tartunk itt, mert ilyen a kormány; hallom az egyik felszólalótól, hogy tulajdonképpen mindenki tehet arról, hogy itt vagyunk, kivéve azt a pártot, amelyik nevében felszólal. Ezzel biztos, hogy nem megyünk előre. Ezzel nem fogjuk megtalálni azt a közöset, ami segít abban, hogy ki tudjunk lábalni ebből a válságból. Márpedig szembe kell néznünk azzal, hogy igen, képviselőtársaim, ma Magyarország rendkívül súlyos válságban van.

A mi parlamenti ülésünk, ha csak így felülről ránéznek a páholyokban, a karzaton itt ülők, nem tükrözi azt, hogy milyen nehéz ma az ország helyzete. Ma, képviselőtársaim, arról beszélünk, olyasmiről vitatkozunk, amikor itt a pénzügyi válság fogalmát a vitáink középpontjába állítjuk, ami nagyon is hétköznapi, kézzelfogható problémákat jelent az emberek számára.

Mit jelent ez? Többek között azt jelenti, hogy munkahelyek tízezrei szűnhetnek meg Magyarországon rövid időn belül; hogy emberek százezrei, akik hiteleket vettek fel, euró- vagy svájci frank alapú hitelt, súlyos törlesztési problémákkal kell hogy szembenézzenek; hogy emberek milliói az elkövetkezendő hónapokban, akár majd a karácsonyi bevásárolás előtt kell hogy szembesüljenek azzal, hogy a szokásos vásárlási szokásaikkal szemben nem tudnak majd hitelt felvenni, és nem tudják mindazt megvásárolni, amit szeretnének. Ezek nagyon kézzelfogható problémák.

Ma természetesen Magyarországon sem tudatosult még az, hogy milyen nehéz helyzetben van az ország, de nekünk az a dolgunk, hogy próbáljuk ezt világossá tenni, és próbáljuk megtalálni a megoldást. A parlament nem annak a politikai vitának a színtere, helye, ahol arról tudunk megegyezni, hogy néhány évvel ezelőtt ki miért volt felelős. Itt arra tudunk garanciát vállalni, hogy mit kell tenni, mit kell cselekedni, és mi a cselekvést szeretnénk.

Először is itt van Nemzetközi Valutaalappal való tárgyalás. A Nemzetközi Valutaalap sokat tud segíteni az országnak, ezt mindannyian tudjuk. De azt is tudjuk, hogy Magyarország rosszul jár, ha megvárjuk azt, hogy egy diktátummal kell szembenéznünk. Mert természetesen Magyarországnak a reformokat magától kellene végrehajtania. Nem kell megvárni azt, hogy a Valutaalap rákényszerítse ezt az országra. Hiszen ne legyen illúziónk abban, hogy ha megkapjuk a szükséges segítséget, amire az országnak szüksége van, még egyszer hangsúlyoznám, az nem úgy fog ideérkezni, hogy egyébként leteszik a pénzt elénk, és majd azt mondják, hogy osszuk szét, ahogyan jónak látjuk, hanem feltételeket fog hozzá szabni a Valutaalap, ahogy eddig tette, és egyébként most is teszi a különböző országoknál. Magyarországon is feltételei lesznek ennek, és a feltételek arról szólnak, hogy reformokat kell végrehajtani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor arról beszélünk, hogy igen, ma Magyarországon elsődleges célunk az, hogy teremtsük meg a stabilitást, csökkentsük a hiányt, akkor mellé mi, szabad demokraták mindig odatesszük, hogy egyúttal a reformokról nem lehet lemondani, és ez az ország érdeke. Az az érdekünk, hogy mi magunk tegyük meg mindenféle külső kényszer nélkül azokat a lépéseket, amelyek az ország érdekében meg kell hogy szülessenek.

Ilyen a plafontörvény például. A plafontörvény végre limitet szab a felesleges kiadásoknak ebben az országban. Ilyen az adóreformalap, amelyet ha létrehozunk, akkor a reformokra legalább lehetőséget teremtünk. És megjegyzem, ilyen az idei hiánycsökkentés, amelyet elengedhetetlennek tartok. E három pont az, amit már hónapok óta mondunk, és hónapok óta kérjük a kisebbségi kormánytól, hogy álljon mellé; attól a kisebbségi kormánytól, amelynek itt is szeretném a figyelmét felhívni arra, hogy politikai többség kell jó néhány fontos javaslat végrehajtásához. És a kormánynak kötelessége, ha úgy tetszik, az ország érdekében olyan tárgyalásokat folytatni, amelyek eredményeként ezt a többséget meg tudja teremteni.

Például a Valutaalappal való tárgyalásokról rendszeresen és állandóan tájékoztatni kell a parlamenti pártokat. Meg kell teremteni azokat a fórumokat, ahol érdemben tudunk egymással konzultálni, és oda tudunk állni javaslatok mellé, amelyekre mi, szabad demokraták nyitottak vagyunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de csak akkor, ha ez az ország érdekét szolgálja.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
170 28 2008.11.03. 5:11  27-30

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a figyelmet. Hadd kezdjem azzal, hogy 52 évvel ezelőtt egy egész világ figyelt Magyarországra, az egész világ Magyarországról beszélt, aggódva figyelték szabadságharcunkat, amelyet aztán eltiportak az orosz tankok. Eltiportak, és kezdetét vette egy olyan időszak, egy olyan korszak, amelyet arról a személyről neveztek el, aki elárulta a Nagy Imre-kormányt, és orosz segítséggel, a megszállók segítségével kormányt alakított. A Kádár-korszaknak máig ható hatásai, nyomai vannak a magyar társadalmon.

(12.40)

Máig hat nagyon sok önbecsapás, a hiány azzal, hogy őszintén szembenézzünk a múltunkkal. Máig hat az, hogy tegyünk félre erkölcsi kérdéseket, és helyette az egyéni boldogulással foglalkozzunk. Máig hat a szolidaritás hiánya, amely bizony ebből a korszakból táplálkozik. És máig hat az az illúzió is, hogy majd az állam, a rosszul működő állam nagyon sok mindent megold helyettünk, anélkül, hogy nekünk, az egyes egyénnek felelősséget kellene vállalnia.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, a világ ma is beszél rólunk, igaz, nem úgy és nem annyit, mint annak idején, 52 évvel ezelőtt. Igaz, akkor megszállás alatt tartottak minket, ma pedig csak saját magunknak vagyunk felelősek a döntéseinknél - ezt Karsai József képviselő úrnak is a figyelmébe ajánlom. Ma, ha bíráljuk önmagunkat és a helyzetet, azzal is nézzünk szembe, hogy közös felelősségünk az, ahova jutottunk.

Herényi Károly képviselő úr beszélt arról, hogy az elmúlt 18 évben mit tettünk jól és rosszul. Azért válasszuk ketté a rendszerváltás utáni időszakot! Bizony a rendszerváltás idején tudtunk együttműködni; tudtunk együttműködni, mert volt rá példa, hogy az ellenzék legnagyobb pártja, nevezetesen: a Szabad Demokraták Szövetsége alapvető kérdésekhez adott kétharmados támogatást, volt rá példa, hogy tudtunk melléállni fontos döntéseknek. És bizony volt arra példa, hogy egy kormány, a szocialista-liberális koalíció az ország érdekében fontos gazdasági döntéseket, nehéz, kemény döntéseket hozott meg - ez volt a Bokros-csomag -, és az akkor megalapozott gazdaságpolitikát a következő kormány, a Fidesz-kormány, az Orbán-kormány az első éveiben folytatni tudta. Tehát volt példa az együttműködésre. Ma nem ezt látjuk, tisztelt képviselőtársaim, és amikor együttműködést sürgetünk a parlamentben, szembe kell nézni azzal, hogy ez csak akkor tud tartalmas lenni, ha nem üres szólamokról beszélünk, hanem érdemi kérdésekben kérjük a másik fél támogatását.

Miben kell együttműködnünk? Mi az, amiben előre kell lépnünk az elkövetkezendő időben? Többek között itt van a Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgyalások kérdése. Nos, tisztelt képviselőtársaim - és ezt Kósa Lajos képviselő úrnak is mondom -, mi a Szabad Demokraták Szövetsége nevében egyetértünk azzal, hogy a Valutaalap fontos segítséget tud ma nyújtani Magyarországnak, és érdekünk az, hogy ezt kihasználjuk, mert ez az ország érdeke. Emiatt tudjuk megmenteni többek között nagyon sok embernek a hitelét, nagyon sok embernek az állását, és ezért tudunk sokakat megmenteni a forint leértékelődésének súlyos következményeitől. De nem értünk azzal egyet, hogy ezek a tárgyalások úgy folynak, hogy nem kapunk róla kellő mélységben tájékoztatást. A legutóbbi tájékoztatás is, amit a miniszterelnök úr hívott össze (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.), egy sajtóesemény volt, nem pedig érdemi konzultáció. Először is azt kérjük tehát, hogy érdemi tájékoztatás, érdemi konzultáció legyen a Valutaalappal folytatott tárgyalásokról és a feltételekről, mert ez az ország érdeke, akkor is, hangsúlyoznám, ha mi ezt támogatjuk, és azt gondoljuk, hogy Magyarország jól jár a megállapodással. De a költségvetési bizottságban például részletes tájékoztatást kell adni.

Másfelől a reformok kérdéséről az SZDSZ nem hajlandó lemondani. Miközben tudomásul kell vennünk azt, hogy igen, szükséges a kiadások csökkentése, és ez nehéz lépéseket jelent, nincs értelme ezeknek a lépéseknek, ha nem állítjuk oda mellé a reformokat, ha nem beszélünk egyúttal az adóreformról, ha nem beszélünk egyúttal az önkormányzati rendszer reformjáról, ha nem beszélünk a pazarló államról. Ezeket a kérdéseket mind-mind oda kell tenni az asztalra. Ezért kezdeményeztünk ötpárti egyeztetést érdemben a reformoknak a folytatásáról.

Amiről még beszélnünk kell, az az euró bevezetése. Javasoltuk egyúttal, hogy itt is az öt parlamenti párt üljön össze, és közösen vitassuk meg azt, hogy hogyan tudjuk az eurót minél hamarabb bevezetni Magyarországon. Mert bizony Magyarország bajai jóval kevesebbek lennének, jóval kisebbek lennének, ha már ott lennénk az euró előszobájában.

Ezekről kell, miniszterelnök úr és tisztelt kormány, érdemi egyeztetéseket folytatni az ellenzék bevonásával (Az elnök csenget.) és a nyilvánosság bevonásával, mert ez ma Magyarország érdeke.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban. - Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 6 2008.11.10. 4:39  1-16

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Jóérzésű magyarok és szlovákok elképedve nézik azt, ami hetek óta folyik a két ország között. Ez Európában is megdöbbenést kelt, de ami még fontosabb, a két nép józanul gondolkodó, értelmes tagjai között is igazi megdöbbenés az, ami úrrá lesz. Hiszen az egyik oldalon látjuk, hogy mi történik, amikor magyar szurkolók látogatnak el Pozsonyba, hogyan lép fel a szlovák rendőrség, a másik oldalon pedig látjuk azt, hogy magyar nacionalisták mit művelnek Magyarországon.

Az egyik legfontosabb az, hogy legyen bátorságunk kimondani - hiszen először a saját házunk portája előtt söpörjünk -, hogy az, amit a Jobbik, amit a Magyar Gárda csinál ebben a kérdésben, az a határon túli magyarok érdekeivel szembeni fellépés (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.), a határon túli magyarság, a felvidéki magyarság jövőjét veszélyezteti, és semmilyen körülmények között nem engedhetjük meg, hogy Magyarország olyan hírnévre tegyen szert, hogy itt a szélsőségesek, a politikai szélsőségesek befolyásolni tudják a magyar politikai életet vagy akár a magyar közéletet. A magyar parlament összes pártjának el kell határolódnia attól, amit a magyar szélsőségesek tesznek és csinálnak, többek között azért, mert ártanak vele a határon túli magyaroknak. Ez a legfontosabb teendőnk ma.

Mit lehet tenni, olyan fontos lépéseket, amelyek segítenek abban, hogy normalizálják a két ország közötti viszonyt? Hadd mondjak itt egy jó példát, tisztelt képviselőtársaim, a Ház előtt, a parlament nyilvánossága előtt is! Mi, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről szerveztünk egy olyan konferenciát október 24-én itt, Budapesten, amelynek elég komoly sajtóvisszhangja is volt, amely konferencia arról szólt, hogy a visegrádi országok közötti együttműködés 20 évvel ezelőtt, a demokratikus ellenzékből és az ellenzéki mozgalmakból kinőve hogyan alapozta meg a rendszerváltást az akkori Csehszlovákiában, Lengyelországban és Magyarországon. Ide, erre a konferenciára hívtunk szlovák értelmiségieket is. Kiváló emberek jöttek el, köztük Rudolf Chmel, Martin Bútora, de itt voltak a felvidéki magyarság jeles képviselői is Pálnagy László személyében, vagy akár Öllös Lászlót, de Huncsik Pétert is említhetném. Velük együtt, egy asztalnál kiváló eszmecserét tudtunk folytatni, és az ilyen típusú fellépések mutatják azt, hogy nem igaz, hogy Magyarországon és Szlovákiában azok vannak többségben, akik a két nemzet között ellentétet szítanak. De ellentét lesz, hogyha nem lépünk fel a szélsőséges politikai megmozdulásokkal szemben. (Taps az MSZP soraiban.)

Néhány nappal ezelőtt, amikor Brüsszelben jártam, tárgyaltam többek között Duka Zólyomi Árpáddal, a felvidéki magyarság egyik képviselőjével is az Európai Parlamentben, és arról is beszéltünk vele, arról a megdöbbentő tényről, megdöbbentő adatról, amely nemrég látott napvilágot Szlovákiával kapcsolatban, nevezetesen hogy Szlovákiában növekszik a magyarellenesség. Egyre jobban jelen van a szlovák társadalomban a magyarellenesség, mint tudjuk, általában egyébként Szlovákiában is azokon a területeken nagyobb a magyarellenesség, ahol egyébként nem élnek együtt szlovákok és magyarok; ahol együtt élnek, ott természetesen kisebb ennek a mértéke. Miért növekszik? Többek között azért, mert olyan politikai erők dominálnak ma a szlovák politikai életben, olyan kormány kormányozza Szlovákiát, amely együttműködik a szélsőségesekkel, együttműködik a nacionalistákkal, nem veszi elejét rögtön az ilyen típusú megnyilvánulásoknak, nem határolódik el azonnal az olyan fellépésektől, amelyek veszélyeztetik a határon túli magyarokat.

Nos, ez a tanulság a mi számunkra, tisztelt képviselőtársaim, amikor azt mondom, hogy először a saját portánk előtt söprögessünk, hogy nekünk viszont azonnal el kell határolódnunk, nekünk magyaroknak meg kell mutatnunk azt, hogy itt, Magyarországon, a hazánkban miattunk is, a saját becsületünk miatt, a politikai önértékelésünk miatt, de a határon túli magyarok miatt sem lehet tere a szélsőségeseknek, és ha szélsőségesek politikai mozgalmakat szerveznek azért, hogy vele ártsanak a határon túli magyaroknak, mi itt, a magyar parlament pártjai ebben partnerek nem leszünk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 22 2008.11.10. 5:10  21-22

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Magam is azzal szeretném folytatni, amivel az előzőekben Csapody Miklós kollégám, majd előtte a miniszterelnök úr és jó néhányan a frakcióvezetők közül megszólaltunk, illetve az időnket erre a célra fordítottuk, nevezetesen: a szlovák-magyar viszonnyal szeretnék a napirend előtti felszólalásomban foglalkozni.

Nem véletlen, hogy ma ennyit beszélünk róla, tisztelt képviselőtársaim, hiszen az ügy valóban komoly, a két ország közötti kapcsolat olyan mértékben romlott meg az elmúlt hetekben, ami aggodalomra ad okot. Aggodalomra ad okot, különösen amiatt, mert mindannyian abban bíztunk néhány évvel ezelőtt, hogy amikor az Európai Unió tagjai leszünk, akkor az uniós tagság alkalmas lesz arra, hogy azokat a régi sérelmeket, amelyek a népek között itt, a Kárpát-medencében keletkeztek szlovákok és magyarok között, románok és magyarok között, de másokat is mondhatnék, hiszen a lengyeleket, oroszokat és másokat is lehetne említeni, tehát az ilyen típusú ellentétek majd, amikor az Unió felé haladunk, a nemzetközi közösségek felé haladunk, az Európa Tanács tagjai leszünk, az Európai Unió rendszerének tagjai leszünk, ezek az ellentétek igazából elhalványulnak. Ezt is látjuk, képviselőtársaim, de azt is látjuk, hogy ez nem egyik pillanatról a másikra megy, hanem sajnos nagy kanyarok, visszafordulások vannak e téren. Nos, a szlovák-magyar viszonyban éppen ezt látjuk. Szlovákiában egy olyan kormány van hatalmon, amely nacionalizmussal mint politikai eszközzel tudatosan él, használja ezt, és játszik vele. Ennek nagyon komoly veszélyei vannak, rendkívül káros következményei vannak az ott élő magyarságra nézve.

De nekünk, itt, Magyarországon, a magyar parlamentben először is - ahogyan az előző felszólalásomban is említettem - saját magunkkal kell foglalkoznunk. Mi, magyarok mindennek elsősorban úgy vehetjük útját, úgy állhatunk szemben ezzel a hullámmal, ha mi a saját magunk részéről igyekszünk mindent megtenni azért, hogy Magyarország példamutatóan élen járjon abban, hogy hogyan viszonyul az itt élő kisebbségekhez, hogy Magyarország példamutató legyen abban a kérdésben, hogy a leghatározottabban lépünk fel a szélsőséges politikai irányzatokkal szemben. Magyarország példamutató legyen abban, hogy a nacionalista megnyilvánulásokat nem tűri el, mert látjuk, hogy északi szomszédunkban hová vezetett ez az út, a politikai együttműködés a szélsőséges politikai erőkkel. Nos, ezért nekünk egy lépéssel előrébb kell mennünk, nekünk példát kell mutatnunk, nekünk kell megtenni az első lépést, nekünk kell, ha úgy tetszik, gesztust tennünk ebbe az irányba.

Ezért azt javasolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy a magyar parlament összes pártja tegye világossá azt, hogy azt, amit a szélsőséges politikai mozgalmak ma művelnek, amilyen módon megjelennek Szlovákiában, ez egyértelműen az ott élő magyarok érdekeivel szembe menő, az ott élő magyarok élethelyzetét, hétköznapjait rontja, amit a Magyar Gárda, amit a Jobbik is művel. Gondoljunk csak bele szimbolikusan is - ha már a Magyar Gárdát és a Jobbikot említettem -, az a mai napi hír, hogy ezek a szervezetek arra törekednek, hogy határlezárásokat hajtsanak végre a magyar-szlovák határnál, szimbolikusan is megint azt mutatja, hogy arra törekedtünk, hogy ezek a határok átjárhatóak legyenek, a két ország közötti határok csak szimbolikusan létezzenek, most megjelennek a szélsőséges politikai szervezetek, amelyek újra élővé akarják tenni a határt, az elválasztást, a különállást.

Nekünk arra kell törekednünk, hogy találjuk meg azokat a partnereket a szlovák politikai életben, a józan, kiegyensúlyozott politikai erőket a magyar politikai közösségen kívül, akikkel együtt tudunk működni, akikkel közös hangot tudunk megtalálni, és e közös hang eredményeként tudjuk világossá tenni azt, hogy igen, az a közös célunk itt, a Kárpát-medencében magyaroknak és szlovákoknak, hogy az Európai Unió előnyeit kihasználjuk, és a két nép békében éljen egymással, olyan módon békében, amely előnyére szolgál Szlovákiának, és előnyére Magyarországnak is.

Ezért, tisztelt képviselőtársaim, én egyetértek azzal a törekvéssel, hogy a magyar parlament is tegyen hitet amellett, hogy mindenféle szélsőséges politikai fellépéssel szemben abban vagyunk érdekeltek, hogy a két nép, szlovákok és magyarok, itt is a szlovák és magyar nép egyértelműen békepárti, a két nép együttélését szolgáló józan többségére hivatkozva (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.), tehát e két nép e többségre hivatkozva tegye világossá, hogy igen, szlovákoknak és magyaroknak együtt kell itt élniük, és az együttélés alapfeltétele az, hogy tiszteljük a másikat.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 10 2008.12.01. 5:06  9-14

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót, és engedjék meg, hogy hadd kezdjem napirend előtti felszólalásomat azzal, hogy szeretnék gratulálni a Szabad Demokraták Szövetsége elnökeként is a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségének a tegnapi romániai választásokon elért szép eredményéért. (Taps.)

Egyúttal hadd gratuláljak még a most leköszönő kormány miniszterelnökének, Tariceanu miniszterelnök úrnak, méghozzá azért, mert az elmúlt négy évben az RMDSZ-szel koalícióban kormányozva, Románia az Európai Unió tagja lett, és komoly fejlődésnek indult. A tegnapi választás bebizonyította azt, hogy az RMDSZ megkerülhetetlen politikai erő a romániai politikai életben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Most a mai napirend előtti felszólalás tárgyára térve (Zaj. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) hadd folytassam azzal, hogy az elmúlt héten a Szabad Demokraták Szövetsége demokráciában szokatlan döntést hozott itt a parlamentben: ellenzéki pártként támogattuk a költségvetés megszavazását. (Zaj, közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiban.) Erről szeretnék néhány szót szólni a tisztelt Háznak.

Hadd mondjam el, hogy erre a döntésre azért került sor, mert - mint ahogy mondtam - a döntés szokatlan, de a helyzet is szokatlan, amiben vagyunk. Ugyanis a körülöttünk lévő pénzügyi és gazdasági válság Magyarországot is olyan mértékben sújtja, hogy nem a szokásos viselkedési mintákra van szükség, hanem a szokatlan helyzetekre való szokatlan reagálásra. Miről van szó, tisztelt képviselőtársaim?

Arról van szó, hogy ma Magyarországon a legrosszabb forgatókönyv érvényesült volna akkor, ha nincs költségvetés. Ha ez a költségvetés nem tud megszületni, vagy politikai botrányok közepette születik meg, akkor Magyarország végérvényesen belekerül egy olyan gazdasági válságba, egy olyan spirálba, amiből nincs kiút. Hiszen akkor nem arról vitatkoznánk itt, hogy mi van a 13. havi bérekkel, hanem arról, hogy ki lehet-e fizetni egyáltalán a tanároknak, a nővéreknek a béreket, működnek-e az iskolák, működnek-e a kórházak. Akkor a vita, tisztelt képviselőtársaim, erről folyna. Ha nincs költségvetés, akkor a kérdés az lenne, hogy mit kezdünk az IMF-hitellel, mert akkor nem tudnánk felvenni azt a hitelt, amely rendelkezésünkre áll, és amely segíthet nehéz helyzetünkben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném világossá tenni, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége nem az ország ellenzéke, hanem a kormány ellenzéke. Ezt a döntést azért hoztuk meg, mert az országnak szüksége van a költségvetésre. Most nem azt kell nézni, hogy ki hol ül, és kinek milyen berögzülései vannak egyébként a politikai pályán, a politikai palettán, hanem azt, hogy mi Magyarország, mi hazánk érdeke. A meggyőződésünk az, hogy Magyarországnak ma az az érdeke, hogy legyen költségvetése.

De azt is el kell mondanom, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem látom okát annak, hogy bárki triumfáljon ebben a helyzetben, ez különösen vonatkozik a miniszterelnök úrra.

Azt gondolom, hogy ebben a mostani helyzetben nem győzelmi jelentésekre van szükség, hanem szerénységre. Szerénységre azért, mert azzal is nézzünk szembe őszintén, hogy kudarc az, hogy a kormány és a kormányfő az elmúlt hónapokban, miután a Szabad Demokraták Szövetsége a reformok feladása miatt kilépett a koalícióból, bársonyos változásokról beszélt, és ezek a bársonyos változások oda vezettek el, hogy ma rendkívül nehéz gazdasági helyzetben vagyunk, az ország borzasztóan sérülékeny. Kudarc az, hogy világosan látnunk kell azt, hogy majdnem államcsődhöz vezetett az a politika, amely a halogatás politikája volt, és amit az elmúlt hónapokban láttunk a kisebbségi kormány részéről.

Ezért nekünk az a dolgunk, hogy tegyük világossá: nem lehet tovább sodródni. Amikor az SZDSZ megszavazta a költségvetést, azért tette, mert tudjuk, hogy most tűzoltásra van szükség. De egyúttal a reformokra is szükség van, és ezt szeretném világossá tenni, hogy mi a reformok pártján állunk. Az elkövetkezendő időkben is szeretnénk támogatni minden olyan értelmes kezdeményezést, amely az alapvető reformok útján indítja el az országot, mert ez a válság bebizonyította, hogy erre van szükségünk.

Szeretném az ellenzéki pártok vezetőit is kérni, elsősorban a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt vezetőit kérni arra, hogy a parlamentből való kivonulás - amikor a válság beköszöntött, nem volt ilyen parlamentből való kivonulás, és ezt én magam is üdvözöltem itt a parlamentben - nem jó eszköz. Nem jó eszköz, és szeretném kérni azt, hogy hagyjon fel mind a két párt ezzel a gyakorlattal, mert most egy sokkal szélesebb körű összefogásra van szükség az ország részéről. Ma azt kell demonstrálnunk, ahogy szerte a világban egyébként mindenhol ellenzéki és kormánypártok demonstrálják, hogy együtt erősebbek vagyunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és ma Magyarországnak erre van szüksége.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 4 2008.12.08. 5:08  3-6

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Szili Katalin elnök asszony, majd Boross Péter miniszterelnök úr Antall Józsefre emlékezett ma itt a Házban, velünk együtt. Az a probléma, amiről szólni szeretnék, a rendszerváltásig nyúl vissza; az Antall-kormánynak az első komoly feladványa volt, amit se neki, se a későbbi kormányoknak nem sikerült máig, tizennyolc éven keresztül megoldani: ez a múltunk megismerhetőségének a kérdése, a titkosszolgálati iratok kérdése.

Miért kerül ez ma napirendre, tisztelt képviselőtársaim? Azért, mert egyfelől tartozunk önmagunknak, tartozunk sok mindenkinek, tartozunk Göncz Árpádnak, tartozunk Rácz Sándornak, tartozunk Litván Györgynek, tartozunk Pongrácz Gergelynek, és sorolhatnám még tovább a neveket - különböző politikai beállítottságú hősök nevét -, akiknek tartozunk azért, mert a múltjukat elvette a diktatúra, és ezzel a múlttal nem ismerkedhettek meg máig sem teljes egészében. A magyar demokrácia tizennyolc éve görgeti maga előtt megoldhatatlan problémaként, hogy tegyük végre tisztába ezt a múltat, olyan módon, hogy a nyilvánosság és természetesen a nyilvánosság segítségével a kutatók, a szakemberek megismerkedhessenek azzal, amit a múlt, a múlt tartalma jelent, és nem utolsósorban az érintettek maradéktalanul legyenek tisztában azzal, hogy mi az, amit a diktatúra velük szemben elkövetett.

Ne feledjük el, tisztelt képviselőtársaim, ahogy nálunk, embereknél, a társadalomban is úgy van, hogy akkor tudunk épek és egészségesek lenni, ha rendben van az önismeretünk, ha tisztában vagyunk a saját múltunkkal. A saját múltunkkal való tisztában levéshez hozzátartozik: őszintén nézzünk szembe azzal, hogy hogyan működött a Kádár-rendszer. Hogyan működött a Kádár-rendszer titkosszolgálata, mi az, amit ebből még nem ismerhettünk meg?

E téren már voltak előrelépéseink, hiszen a Szabad Demokraták Szövetsége megalakulásától kezdődően, 1990 óta küzd azért, hogy az iratok a lehető legszélesebb körben nyilvánosak és megismerhetők legyenek. Annak idején Hack Péter és Demszky Gábor tett javaslatot erre, de sorolhatnám tovább azoknak a képviselőtársainknak a nevét, akik a kilencvenes, majd a kétezres években is folyamatosan napirenden tartották ezt a kérdést azért, hogy a nyilvánosság és az érintettek - természetesen az ésszerűség határait betartva - minél jobban megismerhessék a rájuk vonatkozó iratokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jelenlévők közül is nyilván sokan tudják, hogy körülbelül egy évvel ezelőtt felállt egy olyan bizottság - amelyet a vezetőjéről Kenedi-bizottságnak neveztek el -, és ez a bizottság elkészített egy jelentést. Ebben a jelentésben nagyon fontos megállapítások vannak. A jelentésből többek között kiderül, hogy a történelmi közelmúltunk mélyebb megismerését és az információs kárpótlást még ma is akadályozzák a visszatartott és indokolatlanul, megalapozatlanul titkosított iratok és dokumentumok.

(12.20)

A jelentés arra kell hogy kényszerítsen minket, demokratákat, akik itt ülünk a parlamentben, hogy cselekedjünk. A jelentés szembesít minket azzal, hogy tennivaló van még ma is Magyarországon e téren.

Ezért mi a Szabad Demokraták Szövetsége nevében országgyűlési határozati javaslatot kívánunk előterjeszteni a parlament számára Magyar Bálint és Gulyás József képviselőtársaimmal együtt. Ennek a határozati javaslatnak a tartalma tulajdonképpen három fő elemből áll. Először is szeretnénk kezdeményezni azt, hogy minden, 1990 előtt keletkezett közokirat kerüljön közlevéltárba, a pártállam időszakában közfeladatot ellátó személyek tevékenységével együtt legyen megismerhető. Másfelől kezdeményezzük, hogy a kormány biztosítsa az iratokat őrző intézmények számára az iratok internet segítségével történő megismerhetőségét. Harmadrészt kezdeményezzük, hogy a kormány intézkedjen az egykori állambiztonsági szervek dokumentumait tartalmazó mágnesszalagok adatainak archiválásáról, valamint a civil kontroll melletti feldolgozásáról.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt kérem a parlamenti pártoktól, a patkó különböző oldalain helyet foglaló parlamenti pártoktól, hogy javaslatunkat, amelyet szerdán kívánunk beterjeszteni, támogassák.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 22 2009.01.29. 14:58  3-45

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai nap itt a Házban elhangzott már többek részéről, hogy új és különleges helyzettel kell szembenéznünk, hiszen egy olyan világgazdasági válság közepén vagyunk, amely például a frissen megválasztott amerikai elnököt arra késztette, hogy szinte teljesen szakítson elődje politikájával, az Európai Unió országait hosszú idők óta nem látott együttműködésre késztette. Én abban reménykedem, hogy Magyarország számára is egy új kezdetet jelent a szembenézés a válsággal. Én az SZDSZ részéről arra szeretnék majd javaslatot tenni, hogy hogyan kellene új irányba fordítanunk a politikánkat.

De mielőtt erről beszélnék, engedjék meg, hogy felszólalásom mottójául hadd idézzem fel Bibó Istvánt, Bibónak 60 évvel ezelőtti szavait. Mit írt Bibó István 60 évvel ezelőtt? "Vezetőkben és a közösség egyes tagjaiban döntő pillanatokban végzetesen hiányzott vagy megzavarodott a közösség érdekeinek felismerésére irányuló normális ösztön, ami nem valami misztikus kollektív jelenség, hanem a közösség egyes tagjainak ép ítélőképességéből tevődik össze, s úgy láttuk, hogy ugyanakkor más népek hasonló kritikus helyzetekben ösztönösen helyesebben, igazabban s a maguk közösségi érdekeinek megfelelően viselkednek. Nem az a lényeg ebben, hogy más népek csodálatos egységben és egyetértésben élnek, szemben a széthúzó magyarral, hanem az, hogy a magyar nemzeti közösségben újból meg újból olyan módon vetődtek fel a döntő, az egész közösséget foglalkoztató és megosztó kérdések, hogy annak következtében a közösség terméketlen, sehová nem vezető harcokba bonyolódott, és a valóságos feladatokkal, valóságos problémákkal szemben vakká lett." Bibó István ezt mondta 60 évvel ezelőtt.

Föltehetjük a kérdést: változott valami, képviselőtársaim? Bölcsebbek lettünk? Világosabban látunk? Nem azt látjuk most is, hogy vakká lettünk, hogy ugyanazt a forgatókönyvet írjük történelmünkben, mint amiről Bibó István 60 évvel ezelőtt beszélt? Valóban van valamiféle történelmi fátum, amit mi beteljesítünk? Nos, képviselőtársaim, én azt gondolom, Bibónak igaza volt. Nekünk tanulni kell a történelemből, és nem fátumszerűen kell felfognunk a történelmünket, hanem úgy, hogy lássuk, ha valóban végzetszerűen teljesítjük hibáinkat; nézzünk szembe ezekkel a hibákkal, és változtassunk, próbáljunk meg másként cselekedni.

(10.50)

Hogyan lehet ezt a másként cselekvést megvalósítani? Nos, képviselőtársaim, én itt a mai parlamenti vitában szeretném rögtön az elején világossá tenni, hogy nem kívánom bűnbakká tenni a miniszterelnök urat, mert ez az út sehová nem vezet. Nem kívánom diabolizálni a Fideszt, mert ez az út sehová nem vezet. Hanem arra szeretnék javaslatot tenni, hogy közösen, értelmesen hogyan tudunk valamiféle megoldást találni.

Orbán Viktor, a Fidesz elnöke azt mondta hetekkel vagy akár egy hónappal ezelőtt is, amikor a világgazdasági válságról beszélt, hogy többek között olyan tulajdonságok is okozták a világgazdasági válság kialakulását, illetve betetőzését, mint a kapzsiság és mohóság. Sokan támadták ezért a kijelentéséért. Én nem szeretném támadni és kritizálni, főleg azért nem, mert azt gondolom, értem, hogy miről beszélt. Megjegyzem, az amerikai elnök is hasonló gondolatokat kifejtett nem is olyan régen. Amiről beszélt, szerintem az, hogy az erkölcsi értékrendünk, politikai felfogásunk hogyan kell hogy irányítson minket nehéz helyzetekben, többek között hogyan kell, hogy a józanság, a tisztelet és a szerénység legyen elsősorban a vezérlőelvünk most.

Vagyis nem arra van szükség, hogy itt a parlamentben azt hallgassuk meg egymástól, hogy kinek van igaza, kinek van a kezében a bölcsek köve, ki tudja a tökéletes megoldást, hanem végre azzal a szerénységgel nézzünk szembe a helyzettel, hogy egyikünk sincs ennek birtokában, hogy a demokrácia annak a felismerése, hogy a közjó mindig vitában formálódik, és a vita arról szól, hogy egyikünk sem tudja sohasem tökéletesen azt a megoldást, ami egy adott helyzetre a legjobb lenne, hanem azt mindig kompromisszum árán kell elérnünk.

Mi lehet ez a kompromisszum ma, tisztelt képviselőtársaim? Én azt a javaslatot szeretném megtenni, hogy a politikai erők kössenek egy megállapodást egymás között. Ebben a megállapodásban legyen benne a Fidesz, legyen benne a Szocialista Párt, és legyen benne természetesen az MDF, a Kereszténydemokrata Néppárt és a Szabad Demokraták Szövetsége is. Ez a megállapodás néhány alappilléren kell hogy nyugodjon.

Először is, a Fidesz részéről e megállapodás azt kívánja, hogy a Fidesz adjon fel azzal a politikával, amelyben előrehozott választásokat kér. Nézzen szembe a Fidesz azzal, hogy választások 2010-ben lesznek, s a 2010-es választásokon szabadon mindenki megmérettetődik. Aki a nép és a választók bizalmát bírja, az fogja a következő kormányt alakítani. A Szocialista Párt vállalja azt, hogy végre a cselekvés útjára lép, hogy a kisebbségi kormány nem kommunikációs offenzívát indít, hanem azt mutatja meg, hogy hogyan kell cselekedni ebben az országban, hogyan kell végre a tettek mezejére lépni, hogyan kell a jól hangzó szóvirágok helyett igazából a tettek mellé odaállni. Nekünk, a többi pártnak szintén ki kell vennünk a részünket ebből a megállapodásból.

Azt gondolom, hogy az SZDSZ-nek is önkritikusnak kell lenni ebben a helyzetben. Önkritikusnak kell lennünk, mert tudjuk jól, hogy mindaz a helyzet, ami kialakult Magyarországon, annak köszönhető, hogy 2002 és 2006 között hibás volt az a politika, az a gazdaságpolitika, amit követtünk. Ebben az SZDSZ-nek is szerepe volt, hiszen mi magunk is részesei voltunk ennek a koalíciónak.

Én nem szeretném elmondani azt, mert fölösleges most arról beszélni, hogy nekünk milyen javaslataink voltak, de egy biztos: amikor most a miniszterelnök urat hallgattam, akkor természetesen, mondhatnám azt, hogy zene volt füleimnek a miniszterelnök úr jó néhány javaslata, hiszen ez az, amiről a Szabad Demokraták Szövetsége évek óta beszél. Amikor a rászorultsági elvről beszélünk, ez az, amit egy évtizede képviselünk a magyar politikában. Amikor az adócsökkentést hallom, akkor azt mondom, hogy ez az, amit az SZDSZ tíz éve képvisel, és a zászlajára tűz, hogy végre legyen adócsökkentés. Amikor az adóterhek igazságosabbá tételéről, a közteherviselés reformjáról beszélünk, ez az, amiről az SZDSZ tíz éve beszél. Mégis azt mondom, hogy ezeket a javaslatokat, ezeket a törekvéseket biztos, hogy tudjuk támogatni, mert ezek értelmes javaslatok lehetnek. De kivezető út-e ez az ország számára jelen pillanatban?

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma Magyarország olyan helyzetben van, hogy nem elég ezeket a javaslatokat meghirdetni. Megjegyzem, még ha valamiféle cselekvés is párosul hozzá a kisebbségi kormány részéről, az sem biztos, hogy elegendő hozzá, hogy el tudjunk indulni ezen az úton, mert ha nincs hozzá szélesebb körű konszenzus a politikai erők között, akkor ez hamvában holt kísérlet lesz.

Csak egy példát hadd mondjak erre! A miniszterelnök úr beszédében említette a vagyonadó kérdését, amelyet szintén mi, liberálisok hosszú ideje mondunk, hiszen a vagyonadó megfelelő bevezetése - és itt a megfelelőt nagyon szeretném aláhúzni, mert többféleképpen lehet bevezetni - igazságosabbá teheti a közteherviselés rendszerét Magyarországon. Node ennek a rendes előkészítése és bevezetése optimális esetben is másfél-két év. Hogyan akarunk két év múlva bevezetni valami jelentős változást vagy jelentős reformot, amikor bő egy év múlva választások lesznek Magyarországon?

Ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha van köztünk, a politikai erők között olyan megállapodás, olyan értelmes együttműködés, aminek szellemében le tudunk ülni egymással, és meg tudunk állapodni; meg tudunk állapodni, mert megjegyzem, az ellenzéki pártoknak is az az érdeke, hogy történjen valami Magyarországon, hogy Magyarország ne sodródjon az elkövetkezendő hónapokban. A kormánynak is az az érdeke, hogy történjen valami Magyarországon, és végre álljunk szembe, valóban vessünk gátat a sodródás tendenciájának. Mindannyiunknak ez az érdeke, az egész országnak, az egész nemzetnek ez az érdeke.

Ezért javasolom én a Szabad Demokraták Szövetsége részéről, hogy üljünk le együtt tárgyalni. Üljünk le, és állapodjunk meg néhány fontos területen néhány lényeges pontban, amely, megjegyzem, erősen egybeesik azzal, amiről a miniszterelnök úr beszélt, hiszen - mint mondtam - a Szabad Demokraták Szövetségének hosszú ideje lényegében az a programja több tekintetben, amiről a miniszterelnök úr beszélt, nem minden tekintetben, de a lényegét tekintve igen. De ne feledjük el, hogy ezt a programot csak akkor lehet megvalósítani, ha ekörül politikai együttműködés és politikai konszenzus van.

Miről kellene megállapodni? Először is: kulcsfontosságúnak tekintem azt, hogy az euró bevezetésének a dátumáról a politikai erők között legyen megállapodás. Erre szüksége van a magyar gazdaságpolitikának, szüksége van Magyarországnak azért, hogy kiszámíthatóak legyenek a lépéseink. Amikor Navracsics Tibor frakcióvezető úr arról beszélt, hogy a környező országokban, Szlovákiában, Szlovéniában már bevezették az eurót, igen, nekünk ezzel szembe kell néznünk. Ha tíz évvel ezelőtt állnánk itt a parlamentben, és vitatkoznánk, kevesen lettek volna akkor köztünk, akik azt mondják, hogy persze, Szlovákiában és Szlovéniában hamarabb fogják bevezetni az eurót, mint Magyarországon. Igen, ezzel szembe kell néznünk. Ez mutatja az elmúlt tíz év elszalasztott lehetőségeit. Ezért először azt javasoljuk, hogy állapodjunk meg ebben.

Másodszor az a javaslatom, hogy dolgozzunk ki egy olyan csomagot, amelyben a szociálpolitika, a közigazgatás és a közteherviselés területén képesek vagyunk szintén együttműködésre. Nem fenntartható az az állapot, hogy a parlament különböző oldaláról elhangzanak javaslatok, sokszor ezeknek a javaslatoknak igazából nincs megfelelő felelősségi háttere, hiszen amikor én arról beszélek önkritikusan, hogy 2002 és 2006 között az a politika, gazdaságpolitika, amelyet követtünk, komoly gondokat okozott az ország számára, akkor nyilván föl kell vetni azt is az ellenzék, az akkori ellenzék részéről, hogy az akkori ellenzék, tehát a Fidesz akkor nem azért támadta a kormányt, hogy nem lépi meg a szükséges, nehéz intézkedéseket, hanem 14. havi nyugdíjat követelt. Tehát a felelősséget világossá kell tennünk mindannyiunk részéről, és mindannyiunknak önkritikusnak kell lenni. Ezért mondtam a tiszteletet és a szerénységet egymás iránt, hogy végre őszintén tudjuk beszélni igazából a bajainkról, Bibó szellemében, hogy ne legyünk olyan vakok, amelyről Bibó István beszélt.

Ezért, amikor a közigazgatás reformjáról beszélünk, az önkormányzati reformról, a parlamenti reformról, a parlamenti képviselők létszámáról beszélünk, itt nem elég számokat mondani, hanem világossá kell tenni a tartalmat, hogy arányossá akarjuk tenni a képviseletet vagy sem, és nem akarok most belemenni a további részletekbe. Egy biztos: érdemi tárgyalásokra van szükség.

Érdemi tárgyalásra van szükség az ügyben is, hogy közösen fogadjuk el a demokratikus intézményrendszerbe vetett bizalmat erősítő törvényeket. Ilyen a pártfinanszírozásról szóló törvény. Itt is elmondhatnánk, tisztelt képviselőtársaink, azt, hogy az elmúlt években hogyan bukott meg ez a törvény, mert volt, amikor a Szocialista Párt nem akarta igazából ezt, aztán a Fidesz nem akarta ezt a törvényt. Egy biztos: nem tudtunk a pártfinanszírozásról megállapodni, holott a magyar demokráciába vetett hitet a párfinanszírozásról megalkotott nyilvános, átlátható törvényi szabályozás biztos, hogy erősítené, ahogy erősítené az összeférhetetlenségi szabályok világossá tétele, és erősítené végre az ügynökakták ügyének az elrendezése, mert ez a múlttal való szembenézés most különösen, amikor a rendszerváltásról beszélünk... - húszéves a rendszerváltás folyamata, több visszaemlékezést hallunk, látunk televízióban, rádióban. Amikor ezekkel szembesülünk, szégyen az ország számára, hogy ma is úgy kell felállnunk, hogy az ügynökakták kérdését nem tudtuk elrendezni.

(11.00)

Ez a kérdés megint a demokratikus intézményrendszerbe vetett hitről szól. Tehát a harmadik csomagba én ezt tenném bele. Először az euró bevezetése, utána a szociálpolitika, a közigazgatás, a közteherviselés reformja, ez a második csomag, a harmadik csomag pedig a demokratikus intézményrendszerbe vetett hit erősítése.

És van persze egy negyedik terület is, az új gondolatok, az új kezdeményezések területe. Nézzünk szembe azzal a ténnyel, amit az energiaválság okozott Magyarországon. Világossá kell tennünk, hogy Magyarország számára a kitörési út a környezettudatos gondolkodásmód megerősítése, a megújuló energiaforrások támogatása. Ma, amikor az Amerikai Egyesült Államok elnöke erről beszél, amikor az Európai Unió ebbe az irányba keresi a kiutat, látnunk kell, hogy ez a magyar tudomány, a magyar gazdaság számára óriási lehetőségek tárháza. Ha Magyarország élni tud ezzel a lehetőséggel, akkor olyan fejlődési pályát futhatunk be, mint a számunkra irigyelt országok, Finnország, Írország, Spanyolország, és más országokat is említhetünk, amelyek látványos fejlődést futottak be az elmúlt évtizedekben.

Ez a lehetőség nyitva áll előttünk. Csak végre, képviselőtársaim, a bibói gondolatból kiindulva nem vakká kell válnunk egymással szemben, az előítéletek foglyaiként, hanem végre nyitottan kell gondolkodnunk arról, ahogy vagyunk. És ez nem megy másként, csak tisztelettel, figyelemmel és az előítéletek sutba dobásával. Mi az SZDSZ részéről erre teszünk javaslatot. Üljünk le, tárgyaljunk arról a csomagról, amit ajánlunk, állapodjunk meg, mert a döntéseink, a javaslataink mind-mind olyan igényűek és olyan messzire mutatóak, amelyekben egy többéves megállapodást kell kötni a politikai erőknek.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 14 2009.02.16. 8:09  5-18

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány héttel ezelőtt, amikor rendkívüli parlamenti ülésre gyűltünk itt össze, idéztem Bibó István szavait, idéztem azt, amikor Bibó 60 évvel ezelőtt arra hívta fel a figyelmünket, hogy hogyan tudunk vakká lenni, hogyan tudjuk nem észrevenni nemzetünk, országunk érdekeit a kicsinyes viták kereszttüzében. Nos, azt kell mondjam, képviselőtársaim, itt, a parlamenti plénum előtt is elmondhatjuk egymásról azt, hogy ki hogyan hibázott, ki hogyan téved a maga gondolkodásában, felfogásában, de mégiscsak észre kellene vennünk, hogy egyszerűen egy olyan pillanatban vagyunk, amikor minden erőnkkel azt kell szolgálni, hogy hogyan tudjuk megtalálni a közöst, azt a közöst, ami az ország érdekét szolgálja (Taps az MSZP soraiban.), azt a közöst, amelyben részt kell venni mindenkinek. Ebből nem zárhatunk ki senkit sem.

Miniszterelnök úr beszédében hivatkozott arra, hogy ő úgy érzi, hogy amit elmondott nekünk, az egy olyan javaslat, amelynek reformértéke mérhető az 1990-es évek közepén Bokros-csomag néven elhíresült, és az ország számára rendkívül jelentős fejlődést hozó döntéshalmazhoz, illetve hivatkozott egy 2006-os kormánykezdeményezésre is. A miniszterelnök gondolhatja ezeket nyugodtan, és rendjén is van, hogy így vélekedik a mostani javaslatáról; erről mindjárt szeretném elmondani nekünk, liberálisoknak a véleményét.

De egy fontos dologra szeretném felhívni a miniszterelnök úr figyelmét, és ez rendkívül fontos a gondolkodásunk és a szemléletmódunk szempontjából. A különbség ugyanis nagy a kilencvenes évek közepéhez képest. Ne feledjük el, akkor itt a parlamentben az akkori koalíciónak közel kétharmados támogatottsága volt. Ne feledjük el, hogy a társadalomban ugyan csökkenő népszerűséggel, de milyen támogatottsága volt a kormánynak. Ne feledjük el, hogy azokhoz az intézkedésekhez, azokhoz a lépésekhez, amelyekről beszélünk, egy szélesebb körű politikai és társadalmi konszenzusra van szükség. A legszebb terveket is felvázolhatjuk, azokból semmi nem fog megvalósulni, ha nincs mögötte olyan széles körű politikai összefogás és társadalmi összefogás, amely megalapozza ezeket.

Tehát mire kell erőfeszítést tenni a miniszterelnöknek, a politikának? Elsősorban ennek a politikai konszenzusnak a kialakítására, elsősorban ennek a társadalmi összefogásnak a megteremtésére. Ez az, amiről mi, liberálisok beszélünk. Ez az, amiről a Szabad Demokraták Szövetsége hónapok óta beszél. Ez volt az ok, amiért annak idején a költségvetés támogatása mellé odaálltunk, mert tűzoltásra volt szükség, s azt mondtuk, tegyük félre az ellentéteinket, tegyük félre a vitáinkat, mert most az ország érdeke azt kívánja, hogy oltsuk a tüzet. Most is mi, liberálisok készek vagyunk arra, hogy értelmes és jó programok és javaslatok mellé odaálljunk, mindenféle presztízskérdés nélkül. Mi nem fogunk presztízsügyet csinálni belőle, de ezeket a javaslatokat látni kell, kidolgozottaknak kell lenniük, és határozottaknak, és itt van a problémám azzal, amit a miniszterelnök úr elmondott.

Az volt az érzésem, ahogy hallottam és hallgattam miniszterelnök úr beszédét... - most emlékezünk a rendszerváltás fontos stációira, fontos pillanataira, többször szó volt a parlamentben erről. Húsz évvel ezelőtt volt az - nemrég, hetekkel ezelőtt többször újságok is írtak róla, a rádió, a televízió is foglalkozott vele -, amikor Pozsgay Imre bejelentette az 1956-os forradalommal kapcsolatban azt, hogy népfelkelés volt.

(14.40)

Emlékszünk rá sokan, s arra is emlékszünk, hogy akkor a párt berkein belül ez fontosnak és jelentősnek számított, de a társadalom számára kevés volt. Kevés volt, mert a magyar társadalom akkor már többségében réges-rég forradalomnak tudta 1956-ot. Kevés volt, mert a magyar társadalom többsége tudta azt, hogy ennél többre van szükség. Nos, miniszterelnök úr, amikor hallgattam a javaslatokat, ez a húsz évvel ezelőtti esemény jutott eszembe. Amit elmondott a miniszterelnök úr, túl későn hangzott el és túl kevés volt.

Miért túl későn? Szeretném itt is előrebocsátani a kritikával kapcsolatban, hogy mi, szabad demokraták mindig abból indulunk ki - s hadd utaljak megint a költségvetés megszavazására -, hogy pontosan tisztában vagyunk a saját felelősségünkkel. Tisztában vagyunk azzal, hogy együtt kormányoztunk, és nem véletlenül kormányoztunk együtt hosszú ideig a Szocialista Párttal. Tudjuk azt is, hogy nekünk is felelősségünk van abban, ami kialakult ebben az országban, amiről sokan gondoljuk azt itt a parlamenti patkóban is - ma már utólag visszanézve, persze ilyenkor könnyebb okosnak lenni -, nem biztos, hogy jó döntés volt, sőt sok mindenről tudjuk, hogy biztosan nem volt jó döntés, gazdaságpolitikailag hibás volt. Tudjuk ezt, és erkölcsi kötelességünk, hogy próbáljuk jobbá tenni, próbáljuk kijavítani azt, amit annak idején közösen elrontottunk.

Hogyan tudjuk ezt megtenni? Úgy, ha őszintén szembenézünk a helyzettel. Ha határozottak, világosak és egyértelműek vagyunk. Ha olyan programokat adunk és teszünk le az asztalra, amelyek nem néhány év múlva fognak megvalósulni, mert jövőre választások lesznek, és jövőre lesz egy új kormány. Olyan programokat, amelyek világosan, gyorsan és a lehető legrövidebb időn belül hatékonyak tudnak lenni. Erre elengedhetetlenül szüksége van a magyar társadalomnak.

Abban, amit a miniszterelnök úr elmondott, természetesen vannak olyan elemek, amelyeket az SZDSZ már régóta mond. Hiszen már évek óta arról beszélünk, hogy hogyan emeljük fel a személyi jövedelemadó sávhatárát, vagy a különadó eltörléséről, és sorolhatnám tovább a különböző intézkedéseket. 2007-ben megállapodtunk erről a Szocialista Párttal egy csomagban. Ha akkor megcsináljuk, ma nem itt tartanánk. Ma nem ilyen helyzetben lenne Magyarország. Ma nem arról beszélnénk, hogy a világgazdasági válság körülményei közepette Magyarország miért tartozik a legjobban kiszolgáltatott országok közé. Merjünk ezzel is őszintén szembenézni! Merjük azt is világosan vállalni, hogy ha megcsináljuk azt, amit annak idején az SZDSZ, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselt és kért, s amiben megállapodtunk és amit aláírtunk, akkor ma Magyarország nem itt tartana. Akkor is lennének gondjaink, de jóval kevesebb gondunk lenne, mint most. Tehát határozott cselekvést kérünk.

Ennek a programnak, amit elmondott a miniszterelnök úr, ugyan vannak olyan elemei, amelyek szimpatikusak számunkra, de hol van a kidolgozottságnak az a szintje, amiről tudunk beszélni? Mikor lesz bevezetve a 3 millió forintos jövedelemadó-határ? A jövedéki adó emelése hol lesz 3 százalék, hol lesz 7 százalék? Világosan kell látnunk ezekben az ügyekben. Örülök annak, hogy a környezettudatos gondolkodás mellett végre megjelent egy elem a miniszterelnök úr beszédében, de ennél többre van szükség. Itt egy zöldcsomag kell az ország számára, amely világossá teszi, hogy hogyan tesszük le a voksunkat a megújuló energiák mellett.

Tehát, miniszterelnök úr, ennél többre van szükség, nagyobb kidolgozottságra, világosabb programra és nagyobb elszántságra.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 13 2009.03.02. 5:12  12-13

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! "A válaszút éve" a napirend előtti felszólalásom címe; "A válaszút éve", mert meggyőződésem, hogy Magyarország számára a 2009-es esztendő a válaszút éve lesz. (Zaj. - Az elnök csenget.) Választhatunk a felemelkedés és a befogadás útja mellett, illetve a lecsúszás és a kirekesztés útja mellett. Mi, magyar liberálisok azért vagyunk itt, hogy a felemelkedés és a befogadás útját válasszuk, ahogy gondolom, a többi párt is ugyancsak emellé tenné le a voksát. De nagyon nem mindegy, hogy hogyan cselekszünk, és cselekedeteinknek mi az iránya az elkövetkezendő időben, látjuk-e egyáltalán reálisan a saját helyzetünket.

Nézzük meg azt, hogy hogyan lát minket a külföld jelen pillanatban! Azt látjuk, az elmúlt napok, a hétvége nyilatkozatai is azt mutatják, hogy szerte a világban úgy gondolkodnak Magyarországról, hogy egyfelől fölmerülnek olyan nézetek, miszerint Közép-Európa kettészakadóban van, és az országok egy része, úgymint Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, minden nehézség mellett a fejlődés útján megy előre, más országok, mint Magyarország - és idesorolják még Ukrajnát, Bulgáriát, Romániát és bizonyos tekintetben a balti országokat is - a leszakadás útját kezdik mutatni. Nos, képviselőtársaim, egy másik fontos jelzés is érkezett a külvilágból irányunkba, ez pedig az amerikai külügyminisztérium éves jelentése, amely arról szól, hogy Magyarországon növekszik az intolerancia, növekszik a rasszizmus, növekszik a magyarországi romákkal szembeni erőszakos fellépés. E két fontos jelzés gazdasági helyzetünkre vonatkozóan és a magyar társadalom helyzetére vonatkozóan is megalapozza azt, hogy világosan lássuk: a 2009-es esztendő sok mindent el fog dönteni ebben az országban, és nagyon nem mindegy, hogy mi mellé tesszük le a voksunkat.

Itt van a Reformszövetség kezdeményezése. Nos, képviselőtársaim, szeretném itt a parlamentben is elmondani mindannyiuk számára, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége fontos kiindulópontnak tartja a Reformszövetség javaslatát. Végre egy olyan javaslat, amely a civil társadalom irányából jön, és megoldást jelenthet az ország számára. Ezért én szeretném arra kérni a miniszterelnök urat, hogy a saját programját gondolja át a Reformszövetség javaslatainak tükrében. Szeretném kérni Orbán Viktort és a Fidesz vezetőjét, hogy szintén a Reformszövetség javaslatainak a tükrében fontolja meg a Fidesz magatartását, és adja a Fidesz is a támogatását ezekhez a javaslatokhoz. Azért kérem ezt, mert mindannyian emlékezhetünk arra - jó néhányunknak, akik ott ültünk az Ellenzéki Kerekasztalban, pedig különösen éles emlékeink vannak erre vonatkozóan -, hogy a rendszerváltás 1989-90-ben azért lehetett Magyarországon sikeres, mert össze tudtunk fogni, együtt az ellenzék a Független Jogász Fórum felhívására közösen le tudott ülni, és végigfolytatta azokat a tárgyalásokat a pártállammal, amelyek sikerre vezettek, megteremtették a magyar demokráciát és piacgazdaságot.

Ma szintén egy olyan helyzet van, hogy presztízskérdéseket félretéve, a pártok természetes presztízsszempontjait félretéve mögé lehet állni egy értelmes civil kezdeményezésnek, amely segíthet az országnak, segíthet abban, hogy valóban kitörjünk ebből a nehéz helyzetből. Megjegyzem, a hétvégén olvashattuk Bokros Lajos egykori pénzügyminiszternek a javaslatait is, amelyek számunkra, liberálisok számára szintén elfogadhatóak, nagyon közel állnak a Reformszövetség javaslataihoz, és csak megalapozzák azt a véleményünket, hogy Bokros Lajosra itthon, Magyarországon van szükség, nem pedig Brüsszelben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egyúttal - ahogy mondtam - az amerikai külügyminisztérium jelentésére hivatkozva beszélnünk kell arról is, hogy hol tart ma a magyar társadalom e válságos időszakban. Megdöbbenéssel kellett szembesülni minden jóérzésű magyar embernek azzal, ami Tatárszentgyörgyön történt egy héttel ezelőtt. Én nagyon remélem, hogy holnap Tatárszentgyörgyön az ártatlanul kivégzett édesapa és kisgyermeke temetésén jó néhányan ott leszünk a parlamentből. De ezen túlmenően, hogy hitet teszünk amellett, hogy ez az erőszak, az, amit látunk az országban, az elharapózó rasszizmus elfogadhatatlan számunkra, cselekedetekre van szükség. Nyilván a rendőrség részéről aktív és erőteljes fellépés szükséges arra vonatkozóan, hogy hogy történhet meg ebben az országban az, hogy az elmúlt időszakban 17 Molotov-koktélos támadás volt csak roma családokkal szemben. Van-e összefüggés a tatárszentgyörgyi eset és más hasonló esetek között?

Nos, képviselőtársaim, ezeket ki kell vizsgálni. De a legfontosabb az, hogy látnunk kell, hogy egy ilyen válságos helyzetben a szélsőjobboldali gondolkodásmód, az intolerancia megerősödhet az országban, és mi ezt nem engedhetjük meg magunknak. Azt gondolom, hogy azt kell hitvallásunknak kitűznünk, amit Göncz Árpád mondott, amikor köztársasági elnökké választották: én azoknak a cselédje akarok lenni, akiknek nincsen cselédjük.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 14 2009.03.16. 5:12  13-14

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap ünnepeltük az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc 161. évfordulóját. A történelmi példákra való visszaemlékezés mindig alkalmat ad nekünk arra, hogy a jelennel vonjunk párhuzamot. A '48-as szabadságharcnak és forradalomnak két fontos üzenete is van a ma számára. Az egyik, hogy csak a sokszínű, toleráns, befogadó Magyarország lehet sikeres. A másik, hogy oda kell állnunk a bátor reformok mögé, mert reformpolitika nélkül nincs a nemzetnek jövője.

Nézzük e két fontos üzenetet! Ma Magyarországon, amelyben - mindannyian tudjuk - egyszerre kell szembenéznünk gazdasági és társadalmi válsággal, nagyon nem mindegy, hogyan állunk egymáshoz, hogyan állunk a befogadás kultúrájához. Érdemes visszaemlékeznünk elődeinkre. Elődeink annak idején, '48-ban együtt, vállvetve harcoltak a magyar szabadságért. Együtt harcoltak lengyelekkel, szerbekkel, románokkal, zsidókkal, horvátokkal. A szabadságharc ezért tudott nagyszerű példa lenni a magyar történelemben. Emlékezzünk csak Bem Józsefre, Dembinszky Henrikre, a lengyel származású szabadságharcos hősökre, vagy Damjanich Jánosra, Vukovics Sebőre, akik szerb származásúak voltak. Vagy elég említenünk Petőfi Sándort, aki szlovák és részben szerb származású is volt. Vagy Gábor Áront érdemes például citálnunk, aki pedig cigány származású volt.

Nos, a szabadságharc erről szólt. A Magyarországon élő különböző nemzetiségek, etnikumok képesek voltak összefogni, együtt tudtak fellépni, egy befogadó nemzetet akartak teremteni. Mára Magyarországon, tisztelt képviselőtársaim, oda jutottunk, hogy - ha a tegnapi ünnepre visszaemlékezünk - Árpád-sávos zászlók alatt megint olyanok masíroztak Budapest utcáin, akik más nemzetiségekkel szemben, a demokráciával szemben fogalmaztak meg követeléseket. Magyarországon ma semmi sem aktuálisabb annál, mint hogy megint hitet tegyünk a befogadó Magyarország mellett, mert nekünk a magyar szabadságot ez jelenti. Magyarország később, többek között a XX. századi történelmi tragédiákat azért szenvedte el, mert lemondott a befogadó és toleráns politikai kultúráról. Nagyon sok történelmi traumánknak ez volt a kiindulópontja.

S ma, amikor azt látjuk, hogy vannak jó néhányan, akik a történelem szemétdombjára kínálkozó politikai követelésekkel állnak elő, és ahelyett, hogy a magyar zászló, a piros-fehér-zöld sokszínűsége mellett tennének hitet, a sokszínűség helyett fehér, fekete vagy szürke országot akarnak megteremteni, akkor semmi sem aktuálisabb annál, mint hogy hitet tegyünk a befogadás, a tolerancia és a sokszínűség mellett. Ahogy mondtam, képviselőtársaim, ez az egyik üzenete az 1848-as szabadságharcnak.

A másik pedig a reformpolitika melletti elszántság. Emlékezzünk vissza, hogy elődeink - akik között jó néhányan voltak a '48-as szabadságharc és forradalom vezetői között nemesi származásúak - hogyan mondtak le előjogaikról, kiváltságaikról azért, mert a haza szolgálatába kívánták állítani a polgári fejlődést. Ma Magyarországon azt kell látnunk, hogy bénult politikai helyzet van, a társadalmi és gazdasági válság miatt is. Nem tudjuk, a politikai élet szereplői nem tudják megtenni azokat a lépéseket, amelyek elegendőek lennének ahhoz, hogy olyan összefogás alakuljon ki ebben az országban, amely sikerre viheti a reformpolitikát.

Nézzük csak meg, kedves képviselőtársaim, hogy tegnap a beszéd alkalmával például a Fidesz elnökétől olyan gondolatokat hallottunk, amelyek egyértelműen arra utaltak, hogy a Fidesz nem teszi világossá, nem hozza az ország tudomására azt a programot, amely mellé támogatást kér. Ha a történelmi párhuzamot vesszük elő, akkor - gondoljunk csak bele - ez olyan lenne, mintha annak idején Petőfiék a 12 pontot nem fogalmazták volna meg, mondván, előbb a hatalmat akarjuk, és utána fogalmazzuk meg a programunkat.

De, tisztelt képviselőtársaim, azt látjuk, hogy a kormány oldaláról is bénultság van. Bár a kormány benyújtotta a programját, a javaslatait az elmúlt héten a parlament elé, de ez a program nem elfogadható, nem elegendő.

(13.40)

Ma Magyarország számára, ami elegendő, az egyértelműen az, hogy oda kell állnunk a Reformszövetség által képviselt javaslatok mögé. Mert ha mind a kormányoldalról, mind az ellenzéki oldalról egyértelmű az elköteleződés, akkor van esélye a reformpolitikának, és erre van ma szüksége Magyarországnak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
198 24 2009.03.23. 5:05  1-28

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Én azt kérem képviselőtársaimtól, hogy érezzük át ennek a pillanatnak a jelentőségét. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Jó lenne!) Nem mindig kell a magyar parlamentnek azzal szembenéznie, hogy a miniszterelnök a lemondását jelenti be. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) Erről bármit gondolhatunk, lehet valakinek olyan véleménye a miniszterelnökről, amit hallottunk az ellenzéki pártok egy része részéről, lehet más véleménye természetesen, mint azt nyilván a Szocialista Párt részéről meg fogjuk hallani. Egy biztos szerintem: hogy a pillanat jelentőségét éreznünk kell, mert ezzel a magyar demokrácia és a magyar parlamentarizmusnak a tekintélyét is teremtjük meg.

Én a miniszterelnök úrnak a lépését és a döntését egy felelős és helyes döntésnek tartom. Helyes döntésnek tartom azért, mert egy olyan politikai agóniának vetett véget, amelyet hosszú ideje láttunk ebben az országban, és amelyet be kellett fejezni. Mindannyian tudjuk azt, hogy pontot kellett erre tenni, mert látható volt, hogy a kisebbségi kormány különböző okok miatt cselekvőképtelen ma Magyarországon. Ezért a döntés helyes. Én azt javaslom képviselőtársaimnak, hogy azt nézzük meg, mi a kibontakozás útja ebből a helyzetből.

(13.30)

Nekünk, szabad demokratáknak egyértelműen az a véleményünk, hogy az ország érdekét kell nézni elsősorban. Mi az ország érdeke? Erről lehet köztünk természetesen vita, mert ki-ki gondolhat különbözőt erről. Mi, liberálisok azt gondoljuk, hogy ma Magyarországnak az az érdeke, hogy minél gyorsabban cselekvőképes, hiteles kormánya legyen, mert ez az, ami segít az országnak. Erre a lehetőséget meg kell adni. Erre kínálkozik két hét lehetőség, ezzel élni tudnunk kell.

Ezúton szeretném kérni a Fidesz képviselőcsoportját, hogy azt az indítványt, amelyet ma kívánnak beterjeszteni a parlament elé a parlament feloszlatásáról, ne tegyék meg, mert ma ezt az indítványt mi nem tudjuk támogatni. (Zaj, közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiban.) Lehet, hogy két hét múlva más lesz a helyzet. Lehet, hogy két hét múlva ez a parlament, ha azzal kell szembenéznie, hogy minden erőfeszítés után nem tud megoldást találni, akkor a parlament számára nem marad más tisztességes megoldás, mint álljon mellé az előrehozott választásoknak. De ma ezt nem teheti meg, mert ma ez felelőtlen magatartás lenne. Ma a lehetőségtől fosztanánk meg magunkat arra, hogy a kibontakozás útját keressük. Márpedig ez az ország érdeke. Az ország érdeke az, hogy legyen egy olyan megoldás, jöjjön létre egy olyan kormány, amely képes cselekedni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma az a dolgunk, hogy keressük annak a lehetőségét, hogy találunk-e olyan miniszterelnök-jelöltet, aki mögé oda lehet állni, aki képes visszaszerezni a bizalmat, aki képes nemzetközi szinten is és hazai szinten is megteremteni azt a szükséges bizalmat és azt a támogatottságot, amely kell a válság kezelésére. Ma Magyarországon társadalmi és gazdasági válság van. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Tényleg?) Egyszerre kell kezelnünk ezt a válságot. Olyan miniszterelnökre van szükség, amely képes erre, olyan programra van szükség, amely elkötelezett reformprogram. Mi, szabad demokraták hajlandóak vagyunk odaállni egy miniszterelnök mellé, aki képes ezt a bizalmat megteremteni, és hajlandóak vagyunk odaállni egy olyan program mellé, amely elkötelezett reformprogram. Ennek a megtalálásának az esélyét meg kell adnunk magunknak, mert ez ma Magyarország érdeke.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon remélem, hogy nemcsak a Szabad Demokraták Szövetsége gondolkodik így, mert természetesen minél szélesebb alapon tudunk együttműködést kialakítani, annál inkább szolgáljuk az ország érdekét. Annál inkább jut Magyarország olyan helyzetbe, hogy azonnal cselekedni tud. Annál inkább tudjuk megteremteni azt, hogy a szükséges döntések megszülessenek azért, hogy a magyar gazdaság elinduljon kifelé ebből a rendkívül súlyos helyzetből, legyünk képesek kezelni azt a gazdasági problémát, amely itt van körülöttünk, és egyúttal legyünk képesek kezelni azt a társadalmi problémát is, amivel szembenézünk. Ez nem a gazdasági válsággal érkezett. Az, hogy növekszik Magyarországon a rasszizmus, növekszik az ellenségeskedés, növekszik a gyűlölet, növekszik az erőszak a magyar társadalomban, mindannyian tudjuk.

Ma a parlamentnek felelőssége van abban, tesz-e kísérletet arra, hogy ezt a folyamatot megállítsa. Mi, szabad demokraták erre készek vagyunk, mert az ország érdeke ezt diktálja. Nekünk az a dolgunk, hogy elsősorban hazánknak, Magyarországnak az érdekeit szolgáljuk, ezért egy ilyen megoldás mellé oda tudunk állni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
198 36 2009.03.23. 5:06  35-36

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! (Zaj. - Az elnök csenget.) A napirend előtti vitában már elkezdtünk egy vitát, beszélgetést arról, hogy milyen helyzetben van az ország. Nos, én ezt a gondolatsort szeretném továbbfolytatni.

Sokat beszélünk az utóbbi időben a gazdasági válságról, joggal. Ez ma az első számú, legfontosabb feladat, amit meg kell oldanunk. Ezért is mondtam azt, hogy mi a Szabad Demokraták Szövetsége részéről készen állunk arra, hogy egy hiteles, bizalmat megszerezni tudó miniszterelnök személye mögé odaálljunk, egy reformprogramot - amely alapvetően a Reformszövetség elképzelésein alapul - támogatni tudjunk, és egy olyan kormányt, amely alkalmas arra, hogy a bizalmat megteremtse Magyarországon, szintén támogatni tudunk.

De szeretném arra is felhívni a figyelmet, hogy erre rövid idő áll rendelkezésre, hogy mindezt kialakítsuk, mert ha ez nem fog sikerülni, akkor valóban nincs más tisztességes megoldás az Országgyűlés számára, mint szembenézni azzal, hogy előrehozott választások legyenek. Tehát a feladat közel sem egyszerű, de meg kell mutatnunk, világossá kell tennünk: készen állunk arra, hogy megoldjuk az ország előtt álló nehéz helyzetet.

Amikor a gazdasági válságról beszélünk mint elsődleges feladatról - hangsúlyoznám: helyes, hogy ez a legfontosabb és leglényegesebb kérdés, amelyről beszélünk megoldandó feladatként -, hadd tegyem hozzá a társadalmi válság jelenségét is. Elválasztható a kettő egymástól, hiszen a társadalmi válság, az a problémasor, amivel szembe kell néznünk, nem az elmúlt hónapokban keletkezett Magyarországon, hanem egy több évre visszamenő jelenség, ha úgy tetszik. Az, hogy ma Magyarországon növekszik az erőszak; az, hogy látjuk, hogyan növekszik a kirekesztés; az, hogy elég csak a múlt hétre visszamenni, látjuk azt, hogy nemzeti ünnepeinket ma már képtelenek vagyunk megünnepelni méltósággal közösen, hogy az emberek jelentős része, a hétköznapi (Zaj. - Az elnök csenget.), józan életet élni szerető emberek többsége nem tud kimenni az utcára, és nem tudja felszabadult módon megünnepelni az ünnepet, mert félnie kell, el kell menni általában a fővárosból - hála istennek, a vidéki városokban azért még nem ennyire súlyos a helyzet -, ez biztosan nem normális állapot. Tehát ezzel szembe kell néznünk.

Szembe kell néznünk azzal is, amit tapasztaltunk az elmúlt hetekben, hónapokban - Tatárszentgyörgy volt ennek a legdrámaibb megnyilvánulása -, hogyan növekszik a magyarországi cigányokkal szemben az előítélet, hogyan csap át erőszakba. Nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy az elmúlt időszakban 17 alkalommal próbáltak meg Molotov-koktéllal merényletet elkövetni cigány családokkal szemben. Ez egy elképesztő és felháborító jelenség, amivel szembe kell nézni ma Magyarországon: az erőszak növekedése, a rasszizmus, a kirekesztés növekedése.

Amikor évértékelő beszédet tartottam Pécsett - körülbelül egy hónappal ezelőtt -, akkor azt mondtam, hogy válaszút előtt áll ez az ország. Választhatjuk a befogadás és felemelkedés útját, és választhatjuk a kirekesztés és a leszakadás útját. Most esély nyílhat arra, hogy valóban odaálljunk minél többen a befogadás és a felemelkedés útja mellé. Nekünk - azt gondolom, mindannyiunknak, akik itt ülünk, és Magyarországon az emberek többsége várja tőlünk, hogy meghozzuk a szükséges és értelmes döntéseket - egyértelműen a felemelkedés és a befogadás útját kell választanunk.

Látnunk kell azt is, hogy természetesen nagyon sokan vannak, akik a szabadság ellenségei ma Magyarországon. Nekünk, akik demokraták vagyunk, függetlenül attól, hogy jobboldaliak, baloldaliak, liberálisok vagyunk, a demokratáknak egyértelműen ki kell állni a szabadság megvédése mellett. Hiszen a szabadság ellenségei akarnak ránk kényszeríteni olyan szabályokat, hogy korlátozzuk a saját szabadságunkat; korlátozzuk a saját szabadságunkat azért, mert ők visszaélnek sokszor olyan helyzetekkel, olyan lehetőségekkel és jogokkal, amelyeket nekünk, a szabadság híveinek meg kell védenünk.

Nagyon fontos, hogy olyan biztonságérzetünk legyen a demokráciában ma Magyarországon, amely elkötelezett demokrata magatartást jelent. És szeretném felhívni itt a figyelmet - és kérni a különböző politikai oldalakat - arra, hogy próbáljuk az előítéleteinket zárójelbe tenni az elkövetkezendő időszakban is. Hányszor néztünk szembe az elmúlt hetekben, hónapokban, években Magyarországon azzal, hogy sokszor van, amikor különböző veszélyeket, félelmeket húznak elő; a jobboldalon előjön mindig a kommunistaveszély, a baloldalon előjön mindig a fasisztaveszély, és amikor elkezdünk ezekről beszélni, onnantól kezdve érzelmi síkra tereltük a vitát, és nincs értelmes megoldás.

(14.00)

Pedig csak értelmes megoldás segítheti a magyar demokráciát; olyan megoldás, amelyben elsősorban az itt élő emberek érdekeit vesszük figyelembe, az ország felemelkedését, még egyszer hangsúlyoznám, és nem azt, hogy különböző táborokat alkossunk, amely táborok még szóba állni sem hajlandóak egymással.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 10 2009.03.30. 5:15  9-10

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban kaotikus hetet hagytunk magunk mögött, és épp ideje volt, hogy lezárjuk ezt az időszakot. (Dr. Szűcs Lajos: Paprikajános!) Mi a Szabad Demokraták Szövetsége részéről ezért is döntöttünk, és ezért is döntöttünk úgy, hogy meg kívánjuk adni az esélyt, a támogatást annak a programnak, amelyet Bajnai Gordon ismertetett előttünk (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból.), és amely program egy reformprogram (Közbeszólások a Fidesz és a KNDP soraiból. - Az elnök csenget.), alapvetően a Reformszövetség programjára épül, amelyről mi is hosszú idő óta beszélünk, és amelyhez támogatást kértünk itt az Országgyűlésben is.

Engedjék meg, hadd mondjam el azokat az érveket, amelyek alapján így döntöttünk. Hadd kezdjem egy személyes megjegyzéssel! Szeretném mindenki számára világossá tenni, hogy nekünk, szabad demokratáknak ez egy nagyon nehéz dilemma volt. (Moraj a Fidesz és a KDNP soraiból.) Ugyanis őszintén és tisztelettel lehet érvelni a mellett az álláspont mellett, hogy Magyarországon előrehozott választásokra van szükség. Ugyanilyen őszintén és ugyanilyen fajsúlyos és tiszteletteljes érveket lehet elmondani amellett, hogy meg kell adni az esélyt egy kormánynak, azért, hogy minél gyorsabban legyen cselekvőképes kormánya Magyarországnak. Nekünk ez komoly dilemmát jelentett, komoly vitát jelentett, és mindenki, aki különböző álláspontokat, vagy ezt, vagy azt képviselte az SZDSZ-en belül, meggyőződésem, hogy becsülettel tette, és ezek az álláspontok mind védhetők és képviselhetőek is. Mi mégis, ahogy mérlegre tettük ezeket, mint mondtam, az utóbbi mellett döntöttünk, vagyis amellett, hogy adjuk meg az esélyt. (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból.)

Miért döntöttünk így? Három fő okunk volt erre; ez egybecseng azzal, amit kezdettől fogva, e válság kirobbanása óta, amióta a miniszterelnök úr bejelentette a szándékát, hogy távozni kíván a kormány éléről, e válság kirobbanása óta mondtunk. Először is azt mondtuk, hogy mi olyan program mellé tudunk állni, amely reformprogram, olyan program, amely a Reformszövetség programján, javaslatain alapul. Láttuk a jelöltet, elmondta elképzeléseit, világossá tette azt, hogy ez egy olyan program, amely számunkra, liberálisok számára vállalható, egybeesik azzal, amit évek óta képviselünk és amiről beszélünk. Ez a program ma Magyarország számára, ha mögé tudunk állni, segítséget jelent, a válságot az ország kezelni tudja, és leküzdheti e program segítésével.

A másik fontos célkitűzésünk az volt, hogy nem lehet megengedni, hogy Magyarország az elkövetkezendő hónapokban vergődjön, hogy hónapokon keresztül megmaradjon egy gyakorlatilag távozást akaró miniszterelnök egy olyan poszton és olyan pozícióban, amelyben nem fog tudni segíteni az ország számára, hiszen az egész kormány gyakorlatilag lebénítva fog működni. Ezért érdekünk, hogy minél gyorsabban létrejöjjön egy olyan kormány, amely cselekvőképes, mert ma Magyarországnak, hazánknak az az érdeke, hogy nemzetközi fórumokon cselekvőképes kormány képviselje Magyarországot, hogy meghozza azokat a döntéseket, amelyek kellenek ahhoz, hogy ebből a válságból ki tudjunk lábalni.

Harmadrészt az volt a kiindulópontunk, hogy jöjjön létre egy szakértői, válságkezelői kormány, olyan kormány, amelyet egy párton kívüli szakember vezet, egy olyan kormány, amelyben felelős, fontos posztokon párton kívüli szakemberek állnak. Fontosnak érezzük ezt. Emlékezzünk rá, képviselőtársaim, mi már hónapokkal ezelőtt felvetettük ezt a javaslatot, és most érkezett el az ország ahhoz a ponthoz, ahhoz a pillanathoz, amikor megvalósítható a szakértői, válságkezelői kormány. Ez ma Magyarországnak az egyetlen megoldás, az egyetlen kiút arra, hogy kezelni tudjuk azt a társadalmi-gazdasági válságot, amely Magyarországra bizony a nemzetközi válság és a hazai problémáink miatt is rászakadt.

Azt is szeretném elmondani itt a parlamentben, amivel ugyancsak e válság kezdetén kezdtük, a hozzáállásunkat a kialakult helyzethez, hogy az SZDSZ azt is egyértelművé kívánja tenni, hogy mi nem kívánunk koalíciót kötni, nem kívánunk koalíciós kormányban részt venni (Moraj és közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból.), mert a döntéseinket nem az motiválja (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.), hogy minisztereket vagy államtitkárokat adjunk, hanem az, hogy odaálljunk egy program mögé, amely most segíthet az országnak, mert az országnak azonnali segítségre van szüksége.

Navracsics Tibor képviselőtársam, akit én nagyra becsülök, elmondta itt a felszólalásában, hogy az Ellenzéki Kerekasztal évfordulója kapcsán emlékeztünk az egykori ellenzéki időkre. Navracsics Tibornak is szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy igen, többek között sok mindenért küzdöttünk annak idején, például azért, hogy a képviselők visszahívását eltöröljük, mert egy demokráciában nem lehet úgy élni, hogy a pillanatnyi népszerűségi mutatók alapján választásokat tartsunk, vagy ne tartsunk választásokat. Ez is az Ellenzéki Kerekasztal egyik öröksége. Az is az öröksége, hogy együtt tudtunk működni, együtt tudtunk gondolkodni. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Ma is erre van szükség, és én ezért kérem a Fideszt, hogy álljon mögé, támogassa a szakértői, válságkezelői kormányt, mert ez ma Magyarország érdeke, és így jussunk el a következő választásokig.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 18 2009.04.14. 19:43  5-33

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. (Több fideszes és KDNP-s képviselő elhagyja az üléstermet.) Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy azzal kezdjem a felszólalásomat, hadd kérjem önöket arra, hogy az érzelmeinket, amennyire lehet, ebben a vitában próbáljuk másodlagos tényezőként kezelni. Ma egy rendkívül fontos kérdésről döntünk, az ország jövője sok tekintetben az, amiről itt beszélünk, vitatkozunk egymással, kellő emelkedettséget kíván.

Hadd kérjem minden képviselőtársamtól azt, hogy adjuk meg azt a kellő eleganciát és nagyvonalúságot, amelyet mindenkor meg kell adni egy leköszönő miniszterelnöknek és egy olyan jelöltnek, aki miniszterelnök-jelölt az országban. Bármit gondolunk róluk, bármi a véleményünk arról, hogy jól tették-e a dolgukat vagy sem, vagy mit gondolunk a prognózisról, hogy jól fognak-e dolgozni vagy sem, ez az elegancia és nagyvonalúság elvárható, mert egy ország néz minket, egy ország figyel minket, és az a vitakultúra, amit itt látnak, bizony a későbbiekben meg fog jelenni a magyar társadalomban. Ha azt látják, hogy képesek vagyunk egymásra figyelni, ha képesek vagyunk egymás érveit valamilyen módon meghallgatni, annak bizony a demokratikus intézményrendszert erősítő hatása van. Ha azt látják, hogy erre képtelenek vagyunk, csak felmondjuk azokat a szövegeket, amelyeknek valójában nincs közük az előttünk szólóhoz, és ezek olyan szövegek, amelyeket már hosszú ideje hallottunk, akkor a demokratikus kultúrát romboljuk ezzel, mert nem az egymásra figyelést, nem az egymás érveire való reflektálást fogjuk erősíteni, hanem azt, hogy ne figyeljünk egymásra, ne gondolkodjunk egymás érvein, csak mondjuk a magunkét, és ne a demokrácia intézményrendszerébe vetett hit legyen az erős számunkra. Ezért kérek mindenkit az elegancia és nagyvonalúság megőrzésére. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Engedjék meg azt is, hogy rögtön a beszédem elején hadd térjek ki egy érdekes elemre. Több felszólalónál is előjött az a kérdés, hogy döntsön a nép; nagyon egyszerűen ezt lehetne mondani összefoglalóul. Legutóbb Semjén Zsolt olvasta fel azt a nyilatkozatot, amit civil szervezetek írtak alá, és ennek is ez volt a fő eleme, hogy itt a nép döntésére van szükség az előrehozott választásokkal kapcsolatban.

Engedd meg, Zsolt, a megbántás szándéka nélkül annyit hadd mondjak ezzel kapcsolatban: természetesen nagyon sok erős érv és legitim érv szólhat az előrehozott választás mellett, mégis furcsa, hogy te egy olyan párt vezetőjeként olvasod fel a nép döntéséről szóló nyilatkozatot, amely párt az elmúlt választásokon nem merte vállalni a nép döntését (Taps az MSZP padsoraiban.), és nem mert a nép elé állni. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Ez elegáns volt!)

Hadd folytassam a döntés kérdésével. Valóban, az, amikor azt mondjuk, hogy döntsön a nép, és azt mondjuk, legyenek előrehozott választások, az emellett szóló érvek kellően erősek és kellően az ország érdekét szolgálják, vagy azok az érvek erősebbek, amelyek azt mondják, hogy adjunk bizalmat egy szakértői válságkezelő kormánynak.

Azért hadd álljak meg itt, mert azt is szeretném megosztani a parlament jelen lévő tagjaival és rajtuk keresztül a nyilvánossággal, hogy nekünk, szabad demokratáknak, mindegyikünknek személyesen is nagyon komoly dilemmát jelentett az, hogy melyik álláspont mellé tegyük a voksunkat, ugyanis őszintén azt gondoljuk, hogy igen komoly érveket lehet hozni az előrehozott választások mellett, és őszintén azt gondoljuk, hogy igen komoly, tisztességes és becsületes érveket lehet hozni a szakértői válságkezelő kormány segítése mellett is. Nyugodtan mondhatom azt, hogy gyakorlatilag hajszálak döntöttek bennünk is, köztünk is arra vonatkozóan, hogy melyik álláspont mellé álljunk.

Mi volt az a fő elem, ami eldöntötte ezt a vitát, ami végül is azt eredményezte, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége bizalmat kíván adni a szakértői válságkezelő kormánynak? Nos, a fő elem az időtényező volt, tisztelt képviselőtársaim, méghozzá az, hogy amennyiben az előrehozott választások mellett voksolunk, újabb több hónap kiesést jelent az ország számára, újabb több hónap cselekvőképtelenséget, márpedig Magyarország ezt nem engedheti meg magának. Mindannyian tudjuk azt, hiszen a jelenlévők közül is sokaknak van közvetlen kapcsolata a magyar gazdasági élettel, a nemzetközi gazdasági élettel, a nemzetközi politikával, a hazai politikáról nem is beszélve, hiszen a hazai politika legfőbb alakítói ülnek itt a parlamentben; pontosan tudjuk azt, hogy Magyarország milyen nehéz helyzetben van. E nehéz helyzetért természetesen joggal és okkal okolható az a kormánykoalíció, amelynek a Szabad Demokraták Szövetsége is tagja volt, illetve a kisebbségi kormány, amely az elmúlt egy évben kormányzott. Ezek között fel lehet hozni olyan érveket, amelyek valóban - ahogyan az előbb mondtam - joggal és okkal megalapozhatóak. Ne feledjük el azt sem, az is az igazsághoz tartozik, hogy egy rendkívül súlyos nemzetközi gazdasági válság érte Magyarországot, miközben a magyar gazdaság is válságban volt, s a magyar társadalomnak is komoly válságtünetekkel kellett szembenéznie, ezért Magyarországot a jelenlegi válság az átlagosnál jobban sújtja.

Ma Magyarország számára nincs semminél fontosabb, nincs, ami fontosabb lenne annál, mint hogy azonnal, minél gyorsabban cselekedni tudjon, hogy megtegye azokat a szükséges lépéseket, amelyek az itt élő embereknek adnak segítséget, segítséget abban, hogy leküzdjük ezt a válságot, segítséget abban, hogy ennek a válságnak a következményei ne legyenek olyan súlyúak, mint amilyenek lehetnének. Beszélünk sok mindenről. Harrach Péter képviselőtársam hivatkozott arra a levélre, arra a szövegre, amelyet a miniszterelnök-jelölt úr, Bajnai Gordon kért a képviselőktől, hogy írják alá, demonstrálva a támogatást, és ebből hozott elő elemeket. Igen, ezekről lehet beszélni, csak nézzünk szembe azzal, hogy ha ezt a válságot nem tudjuk minél gyorsabban kezelni - itt a gyorsaság heteket jelent, heteket jelent Magyarország számára -, ha ezeket a lépéseket nem tudjuk megtenni, akkor nem arról vitatkozunk, hogy lesz-e 13. havi nyugdíj, hanem arról, hogy egyáltalán tud-e Magyarország nyugdíjat fizetni; nem arról fogunk vitatkozni, hogy van-e értelme a 13. havi fizetések fenntartásának a közszférában, hanem egyáltalán a kérdés az lesz, hogy az állam képes lesz-e a közszférában fizetni.

A tét rendkívül nagy, és ezért kérek mindenkit, tartsuk tiszteletben a másik érveit, tartsuk tiszteletben, és induljunk ki abból a vitában, hogy mindenki becsülettel és tisztességgel hozta meg a maga döntését. Mi a magunk részéről elismerjük, hogy azok, akik az előrehozott választások mellett érvelnek, becsülettel és tisztességgel teszik ezt, mert azt gondolják, ez lenne az ország számára a jó, de azt kérjük, ismerjék el ugyanezt a mi részünkről is, hogy mi magunk is becsülettel és tisztességgel érvelünk amellett, hogy a mi megítélésünk szerint az ország számára a legtöbb jót ma azzal tehetjük, ha a gyors cselekvésnek nyitunk utat, és a gyors cselekvés nem tud másként bekövetkezni, csak úgy, ha feláll egy olyan kormány, amely vállalja azokat a nehéz, de szükséges lépéseket, illetve döntéseket, amelyek ma Magyarország javát szolgálják.

A Szabad Demokraták Szövetsége részéről mi, liberálisok kezdettől fogva azt mondtuk, akkor tudunk odaállni egy válságkezelő kormány mögé, ha három feltételnek megfelel. Ez a három feltétel a következő volt. Legyen olyan miniszterelnök-jelölt, aki a hazai gazdaságban és a nemzetközi gazdasági környezetben bizalmat ébreszt, képes a nemzetközi és a hazai gazdasági közeggel is elhitetni azt, hogy valóban válságot akar kezelni, és érdemes befektetni az országba, ha úgy tetszik, érdemes a bizalmat megadni a magyar gazdaságnak. A második feltételünk az volt, hogy a kormányban kulcspozíciókban legyen változás, olyanok érkezzenek a kormányba, akik kívülről jönnek, akik szakértőnek tekinthetők. A harmadik feltételünk az volt, hogy a program, a kormány programja reformprogram legyen, a változásokon alapuljon, döntően a Reformszövetség programját vegye alapul. S ezek a feltételeink teljesültek, ezért is tudunk odaállni a kormány mellé, ezért is tudjuk támogatni a válságkezelő kormányt.

Említettem a szakértők kérdését a kormánnyal kapcsolatban. Engedjék meg, hogy itt is hadd álljak meg egy pillanatra, hiszen a vitában itt is elhangzottak különféle észrevételek, és azt gondolom, nem érdemes ezek mellett szó nélkül elmenni. Mit jelent a szakértők megjelenése egy kormányban, tisztelt képviselőtársaim? Bajnai Gordon miniszterelnök-jelölt szerintem rendkívül tiszteletreméltóan arról beszélt, hogy ő a maga részéről ezt a feladatot vállalja, ezt a feladatot hajlandó végigcsinálni, de egyúttal azt gondolja, a következő választásokkal be kívánja fejezni a politikai tevékenységét, be kívánja fejezni a munkáját. Szerintem ez egy tiszteletreméltó vállalás. Pontosan a szakértői elem minden ilyen szakértői jellegű válságkezelő kormányban erről szól.

(15.10)

Bárhol a világon, ahol létrejöttek hasonló kormányok - Olaszországtól kezdve Görögországon át, de most Csehországban is, amit látunk -, azért jelennek meg a szakértők a kormányzásban, mert egy olyan politikai szituáció alakul ki egy országban, egy olyan válsághelyzet, amit nem lehet másként megoldani, csak úgy, hogy egy új nézőpont, egy új szempont jelenik meg a politikában.

Egyébként természetesen normál körülmények között a politikát a politikusoknak kell csinálni. A politikát azoknak kell képviselniük és vinniük, akiknek ez a hivatásuk, ugyanis a politika is mesterség, azt meg kell tanulni, annak vannak szabályai, és ráadásul hivatás is egyúttal. De van olyan helyzet, amikor egy más gondolkodásmódnak kell megjelennie a politikában, egy olyan gondolkodásmódnak, amely például azt tartalmazza, hogy a döntéseinkben nem feltétlenül arra figyelek, hogy az újraválasztásnál, a következő választásnál hogyan adják le a voksukat az emberek, hanem azt mondom, hogy ezektől a szempontokból függetlenül van néhány dolog, amit meg kell csinálni, meg kell tenni, mert ez szolgálja az ország javát, ha népszerű lesz, ha nem lesz népszerű.

Ha már itt bátorságról szó esett, tisztelt képviselőtársaim, igen, lehet bátorság az is, hogyha előrehozott választásokat követelünk. De ugyanilyen bátorság az, ha melléállunk egy olyan kormánynak, amely nehéz körülmények között vállalja azt, hogy az ország, a hazája érdekében cselekedjen, próbáljon meghozni néhány olyan fontos döntést, amely Magyarország javát kell hogy szolgálja ebben a mostani rendkívül nehéz szituációban. Nos, ez az értelme, ez a lényege, ha úgy tetszik, a szakértői elem megjelenítésének a kormány munkájában. Nos, mi, szabad demokraták ezért is álltunk mellé a kormánynak, ezért kívánjuk támogatni, és ezért kívánjuk világossá tenni itt a parlamentben is, hogy amíg ez a kormány ezt a reformprogramot képviseli, amely segíthet az országnak jelen nehéz helyzetében, addig a Szabad Demokraták Szövetségének a támogatására számíthat.

Milyen formában? - mert erről is kell néhány szót szólnom. A Szabad Demokraták Szövetsége kezdettől fogva világossá tette azt, hogy nem kíván koalíciót kötni, nem kívánunk egy koalíciós kormánynak a tagjai lenni. Egyfajta konstruktív partnerséget ajánlunk a kormánynak és a miniszterelnök-jelöltnek. Támogatni kívánjuk mindazon intézkedéseket, amelyek e reformok, e változások, az értelmes, előremutató változások szellemében születnek; ehhez megadjuk a támogatásunkat. De azt is egyértelművé akartuk tenni, hogy olyan nehéz a helyzet ma Magyarországon, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége nem akarta, még annak a látszatát is el akarta kerülni, hogy azért vállaljon kormányzati szerepet, hogy minisztereket, államtitkárokat adjon egy kormányba. Mi világossá akartuk tenni, hogy a nehezét igen, vállalni kívánjuk, hogy odaálljunk egy ilyen kormány mögé, de azért, mert annyira veszélyesnek látjuk a mostani szituációt, annyira rendkívülinek tekintjük azt a válságot, amelyben Magyarország van, hogy a támogatást a következő választásokig meg kell adni, mert néhány fontos döntést ma Magyarországon meg kell hozni, akár népszerű lesz a kormány, akár népszerűtlen.

Megjegyzem, ha már a népszerűségről beszélünk, engedjék meg, képviselőtársaim, azt is hadd jegyezzem meg, én egyébként nem gondolom azt, hogy az emberek ezt nem értik, ezt az egész kérdéskört, amiről most itt vitatkozunk Magyarországon. Mindig vannak természetesen, akik délibábokat kergetnek, akik azt gondolják, hogy nehéz áldozatvállalás nélkül meg lehet spórolni fontos döntéseket az országban, de az emberek többsége józan Magyarországon, ez számtalan alkalommal bebizonyosodott. Józan, és az emberek többsége tudja azt, hogy igen, ma olyan nehéz helyzetben vagyunk, hogy áldozatvállalást igényel tőlünk, hogy az ország kikapaszkodjon ebből a szakadékból.

Én azt gondolom, ha a kormány jól teszi a dolgát, ha a válságkezelő kormány megmutatja azt, hogy igen, őszinte hittel, meggyőződéssel ott áll egy válságkezelő program mellett, ez az ország számára hitelességet teremthet, népszerűséget is teremthet. Tehát én egyáltalán nem tartom ezt egy olyan helyzetnek, amelyről sokan beszéltek itt a parlamentben is képviselőtársaim közül, hogy önmagában ennek a kormánynak a döntései pusztán csak népszerűtlen döntések lehetnek. Nagyon sok ember érti és érzi azt Magyarországon, hogy évek óta megspórolt, évek óta elhalasztott lépéseket és döntéseket meg kell hoznunk, mert ez szolgálja hazánk javát ma, ez az, ami ma Magyarországnak leginkább az érdekét szolgálja.

Nos, szeretném azt is elmondani önöknek, hogy amikor a konstruktív bizalmatlansági indítványról beszélünk, az ezzel kapcsolatos vitában többször elhangzott az utóbbi időben, hogy vajon mi a demokratikusabb megoldás Magyarország számára: előrehozott választásokat tartani most, vagy a konstruktív bizalmatlansági indítvány felhasználásával lehetőséget teremteni egy válságkezelő kormánynak arra, hogy az ország érdekét szolgáló döntéseket meghozza. Nincs demokratikusabb megoldás, ezt szeretném világossá tenni. A magyar alkotmány szerint ugyanis minden megoldás demokratikus, a konstruktív bizalmatlansági indítvány is, és egy előrehozott választás is természetesen.

Azt egyikünk sem gondolhatja, hogy Magyarországon bárki, bármilyen módon partner lenne abban, hogy a demokratikus intézményrendszer alapjait veszélyeztesse. Én ezt nem gondolom senkiről sem a parlamentben, és remélem, hogy ilyen feltételezés nincs is. Tehát választások természetesen normál menetben, hacsak valami rendkívüli eset nem történik, lesznek Magyarországon, ahol az emberek elmondhatják a véleményüket, ítéletet alkothatnak mindarról, amit láttak és tapasztaltak. Ha úgy ítélik meg, hogy a válságkezelő kormánynak a tevékenysége nem volt olyan, amely mellé érdemes odaállni, akkor nem fognak odaállni. Ha úgy ítélik meg, hogy az ország érdekét szolgálta, és a mi, az itt élő átlag-, hétköznapi embernek az érdekét szolgálta, akkor oda fognak mellé állni, ez a meggyőződésem. Tehát a választások pontosan ezt a célt szolgálják, és egy demokratikus országban természetes, hogy előállhatnak olyan helyzetek, amikor politikai válságok alakulnak ki, de nem kell minden népszerűségvesztés alkalmával választásokat tartani, ezt lássuk világosan! Akkor kell választásokat tartani, ha nincs politikai megoldás, ha nincs elképzelhető olyan program, ami mellé oda lehet állni, és amely segíthet az ország számára.

Ma van politikai megoldás, ma van program, ami mellé oda lehet állni. (A Fidesz soraiból: Hol?) És bizony hiába nézünk körbe itt a parlamentben, mert hosszú ideje vitatkozunk egymással számtalan kérdésben, azt látnunk kell, hogy sokan, akik beszélnek - ma az általam, már többször elmondtam, nagyra becsült Navracsics Tibor is tüzes hangú szónoklatot tartott itt arról, hogy mit gondol a kialakult helyzetről -, én többször elmondtam itt a parlamentben, hogy minden nagyrabecsülést megtartva, a Fidesz részéről nem látjuk azt a programot, azt a koherens, világos programot, amely az ország számára kivezető utat jelentene a mostani helyzetből. (Dr. Szabó Zoltán: Azért, mert nincs.) Lehet, hogy van, lehet, hogy nincs, ezt nem tudom, lehet, hogy majd lesz ilyen program, de jelen pillanatban nem lehet látni. Jelen pillanatban nem látunk mást. (Közbeszólások, zaj.)

Mi, szabad demokraták egyetlenegy vállalható utat látunk: azt a programot, amely egy válságkezelő program, amely megpróbálja azokat a szükséges intézkedéseket meghozni Magyarország számára, ami kell a kiadáscsökkentés oldaláról, ami kell a takarékosság oldaláról, és ami kell a gazdaság növekedésének a beindítása oldaláról. Ez a program, ami ma látható, és ez az, amit meg kell tenni.

Ha már szóba hoztam a kiadáscsökkentést, tisztelt képviselőtársaim, és beszéltem ma az áldozatokról, akkor hadd fejezzem be ezzel. Én nagyon helyesnek tartom Bajnai Gordonnak azt a szándékát, és rendkívül tiszteletreméltónak tartom ezt is, amikor bejelentette azt, hogy a kormány saját magán akarja kezdeni a takarékosságot. Ugyanis, ha áldozatokat kérünk az emberektől, ha azt kérjük, hogy nehéz döntések mellé álljanak oda, és ezeket vállalják, azt csak úgy lehet megtenni, és csak úgy lehet ezt tisztességgel és őszintén kérni tőlük, ha a kormány élen jár, ha példát mutat, ha a kormány valóban magán kezdi a takarékoskodást.

Ha a miniszterelnök egy forintért vállalja el a munkáját, ha - ahogy mondta - 15 százalékkal kívánja csökkenteni a minisztereknek a fizetését, egy még jelentősebb csökkentést kíván keresztülvinni az állami vállalatok vezetésében, és az egész államapparátussal kapcsolatban egy olyan takarékos működtetést képzel el, amelyre már régóta szüksége lenne Magyarországnak; nos, tisztelt képviselőtársaim, ha ezt megteszi a kormány, és láthatóan ezzel akarja kezdeni, ezekkel a döntésekkel, akkor joggal várhat áldozatot az emberektől, mert ma Magyarországon az emberek többsége józan, és ezt illik komolyan vennünk. Nem szabad lenéznünk a választópolgárokat! Pontosan tudják az emberek, hogy milyen nehéz helyzetben van az ország, milyen nehéz helyzetben van hazánk, és hogy néhány fontos döntést, függetlenül attól, hogy milyen pártok állnak mögé egy kormánynak, meg kell hozni, mert ez szolgálja ma Magyarország érdekét. Az ország érdekében, hazánk érdekében mi ezt a döntést hajlandóak vagyunk meghozni, oda tudunk állni egy válságkezelő program mögé, de természetesen akkor, hogyha ez a válságkezelő program arra a reformfolyamatra épül, amely fontos a számunkra, azokra a változtatásokra.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Szabad Demokraták Szövetsége készen áll arra, hogy ezt a támogatást megadja, mert meggyőződésünk: ma ez szolgálja legjobban Magyarország érdekeit.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

(15.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 28-36 2009.05.04. 5:27  27-38

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! "Hírünk a világban" - igen, a hírünkről szeretnék beszélni, arról a hírről, amelyet Magyarország alakított ki az utóbbi hetek és hónapok eseményei kapcsán a nagyvilágban. E hír többek között arról szól, hogy ma újra Magyarországon jelen van a félelem. Újra többen félnek ebben az országban, félnek a hazánkban azért, mert kisebbségi hovatartozásuk miatt úgy gondolják, származásuk, bőrszínük, vallásuk, meggyőződésük miatt (Zaj. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) félniük kell, félniük kell azért, mert drámai eseményeket tudhatunk magunk mögött az elmúlt hetekben, hónapokban.

2008. november 3-án Nagycsécsen Nagy József és Nagy Tiborné halt meg, 2009. február 23-án Tatárszentgyörgyön Csorba Róbert és ifjabb Csorba Róbert, majd 2009. április 22-én Tiszalökön Kóka Jenő. Ők az az öt halálos áldozat, akiknek az elmúlt hónapokban kellett meghalniuk Magyarországon. Mindannyian magyar állampolgárok voltak, akiket saját hazájukban a bőrszínük miatt ért a halál.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma, ami kialakult Magyarországon, mindannyiunkat, minden jóérzésű magyar polgárt szégyenérzettel kell hogy eltöltsön, szégyenérzettel, hogy embereknek félniük kell ebben az országban, embereknek meg kell halniuk azért, mert olyan a származásuk, amilyen: roma származásúak. Ma már tudjuk a rendőrség jelentéseiből, hogy valószínű, hogy vadásznak ezekre az emberekre, valószínű, hogy egy gyilkosságsorozattal állunk szemben, egy olyan gyilkosságsorozattal, amelynek nem lehet más az indítóoka, mint a származás és a bőrszín.

Most, amikor ebben a Házban is az elmúlt hetekben, hónapokban többször beszéltünk arról, hogy húsz évvel ezelőtt, amikor elindult a rendszerváltás, milyen elképzeléseink voltak, nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy szóvá tegyük, hogy húsz évvel ezelőtt, amikor a demokratikus intézményrendszerért, a magyar alkotmányért harcoltunk, akkor nem gondoltuk volna, hogy két évtized múlva itt, ebben a Házban arról kell beszélnünk, hogy Magyarországon embereknek kell meghalniuk a származásuk miatt.

(14.10)

Tisztelt Képviselőtársaim! Nemcsak mi látjuk ezt, mi érezzük, hanem természetesen Magyarországról kialakul egy kép is a világsajtóban. A The New York Times első oldalán hozott cikket Magyarországról. Örülni szoktunk ennek, természetesen, ha jó hírről van szó, de most a halálos áldozatokról beszéltek. Azt írja az amerikai lap, felteszi a kérdést, kik a gyilkosai annak az öt magyar állampolgárnak, akiknek roma származásuk miatt kellett meghalniuk. Az újság felhívja a figyelmet arra is, hogy a feszültség elterjedésének fontos okozója a Magyar Gárda és egy szélsőséges párt, a Jobbik erősödése.

Az angol The Sunday Times szerint a tatárszentgyörgyi brutális kettős gyilkosság olyan félelmeket szít, hogy jobboldali gyűlölethadjárat folyik a magyar-roma kisebbség ellen. A német Süddeutsche Zeitung arról ír, hogy a romák és a magyar etnikum közötti viszony egyre rosszabb, aminek csak novemberben négy halálos áldozat a szomorú bizonyítéka. Az osztrák Wiener Zeitung pedig a magyarországi helyzet kapcsán megjegyzi, hogy a közhangulat a romák ellen fordult hazánkban. Ez a kép, amivel szembe kell néznünk - ezt írják Magyarországról.

Mit lehet tenni, tisztelt képviselőtársaim? Mi a dolgunk e téren? Természetesen van dolga a rendőrségnek, van dolga az ügyészségnek és a bíróságoknak. E három szervezetnek végre összehangoltan, határozottan és eredményesen kell fellépni a bűnözőkkel szemben; azokkal szemben, akik félelmet keltenek, azokkal szemben, akik gyilkosok, hiszen itt gyilkosokról van szó.

De ezen túlmenően, hogy az ezzel foglalkozó szervezetektől a határozott fellépést kívánjuk, van politikai tennivalónk is. Politikai tennivalónk többek között az nekünk, demokratikus meggyőződésű politikai pártoknak, hogy el kell határolódnunk a szélsőséges politikai szervezetektől. Nem lehet együttműködni olyan pártokkal, amelyek arról beszélnek képviselőik útján, hogy az országban cigánybűnözés van. Nem lehet együttműködni olyan pártokkal, amelyeknek a képviselői arról szólnak, hogy a cigánybűnözés biológiai fegyver a cionizmus kezében; vagy arról szólnak, hogy állami koordinációval folyik a cigánytenyészet Magyarországon. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Nem lehet együttműködni olyan párttal, amelynek vezetői a liberális...

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes úr!

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): ...politikusok életének elviselhetetlenné tételére szólítanak fel (Az elnök ismét csenget.), azonkívül a Hamaszt és a Hezbollahot úgy emlegetik...

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes úr!

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): ...mint olyan szervezetet, amellyel...

ELNÖK: Illő tisztelettel kérem...

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): ...együtt lehet működni. Tisztelt Képviselőtársaim!

ELNÖK: Fejezze be!

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Itt az ideje, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, el kell határolódni ezektől a szervezetektől.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 14 2009.05.18. 5:06  13-16

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az utóbbi hónapokban ismét éles vita bontakozott ki a szélsőséges jelenségek kezelésével kapcsolatban. Tulajdonképpen kétfajta reakciót is tapasztalhattunk az elmúlt időszakban. Az egyik reakció a Fidesz részéről érkezett, Orbán Viktor elnök úr azt mondta a Magyar Gárdával kapcsolatban, hogy adni kell nekik két pofont és hazaküldeni. Nem biztos, hogy a probléma kezelésére ez elegendő lesz. A másik oldalról azt látjuk, hogy a Szocialista Párt alkotmánymódosítási kísérleteket tesz, erre az elmúlt időszakban volt példa, most is van előttünk ilyen, de tudjuk, hogy ezek valójában hamvába holt kísérletek, hiszen a sikeres alkotmánymódosításhoz szükséges lenne a parlament kétharmadának a támogatása, a legnagyobb ellenzéki párt viszont nem adja a támogatását ezekhez az alkotmánymódosításokhoz. Vagyis minden ilyen kísérlet valójában csak a látszatnak szól, érdemben nem tudja a problémát megoldani, ahogy - úgy tűnik - a pofonok sem.

Mit lehet tenni? Mi, szabad demokraták mindig is amellett voltunk, hogy valós megoldással kell szolgálnunk, méghozzá azért kell valós megoldást letennünk az asztalra, mert a társadalom többsége ezt várja tőlünk. Egyre több emberben növekszik a félelem ma Magyarországon, félnek amiatt, mert olyan kijelentésekkel és olyan cselekményekkel kell szembenézniük, amelyek az emberi életre is veszedelmet jelentenek. Azt látjuk, hogy az utóbbi időszakban nőtt a szélsőséges, feltehetően etnikai indíttatású bűncselekmények száma.

Tisztelt Képviselőtársaim! Érdemes megállnunk itt egy pillanatra, hogy mi is akkor a konkrét cselekvés útja-módja, mit javaslunk mi, szabad demokraták. Először is azt, hogy a létező jogszabályok alapján járjunk el, és lépjünk fel határozottan az ilyen jelenségekkel szemben. Régóta azt mondjuk mi, liberálisok, hogy a rendelkezésre álló jogszabályok alapján mind a rendőrségnek, mind az ügyészségnek, mind a bíróságoknak lehetőségük van arra, hogy eljárásokat indítsanak. Szükséges lenne e három testület tevékenységének az összehangolása, hiszen azt látjuk, hogy az elmúlt időszakban a rendőrség elindult egy úton, a rendőrség elkezdett abba az irányba menni, hogy próbál élni a lehetőségeivel, próbál élni a jogaival. De ugyanez szükséges lenne az ügyészség és a bíróságok részéről is, méghozzá egybehangoltan, egy irányban. Akkor tudnánk a létező magyar jogszabályoknak tekintélyt és érvényt szerezni.

Természetesen más is rendelkezésünkre áll. Mi, szabad demokraták mindig is kiálltunk a szólás- és véleménynyilvánítás szabadsága mellett. Ezt az álláspontunkat továbbra is fenn kívánjuk tartani, hiszen a magyar demokráciának - és minden demokratikus társadalomnak - nagyon fontos alapeleme az, hogy a véleményünket szabadon tudjuk elmondani. A vélemények szabad ütköztetése egyébként a demokrácia alapja. Ezt az értéket a magyar demokráciának meg kell őriznie, és nem kell megijednünk azoktól, akik a magyar demokráciát akarják aláásni azzal, hogy mindig támadják a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát azzal, hogy visszaélnek ezzel.

Mi a helyzet a holokauszttagadással kapcsolatban, amely az elmúlt hetekben, hónapokban megint a viták középpontjába került? Nos, tisztelt képviselőtársaim, mi, szabad demokraták úgy látjuk, hogy itt engedményt kell tennünk a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatban, méghozzá azért, mert olyan jelenségeket tapasztaltunk az elmúlt hetekben, hónapokban, amelyek egyre inkább arra utalnak, hogy ma Magyarországon egyre szélesebb társadalmi csoportban félelem és aggodalom él azzal kapcsolatban, hogy többen milyen antiszemita tartalmú és jellegű kijelentéseket tesznek a társadalomban, és ezek a kijelentések elvezethetnek ahhoz az erőszakhoz, amely erőszakot látjuk már, és látjuk az erőszakos jelenségeket a magyar társadalomban. Hiszen tudjuk, hogy a rendőrség elmondta, feltehetően etnikai indíttatása van annak a bűncselekmény-sorozatnak, amely máig is felderítetlen.

Ezért, tisztelt képviselőtársaim, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről azt javasoljuk, hogy kezdjünk el egy négypárti egyeztetést arra vonatkozóan, hogy hogyan tudnánk a holokauszttagadást bűncselekménnyé definiálni, hogyan tudnánk a büntető törvénykönyvet egy új tényállással kiegészíteni, amely büntetné a holokauszttagadást. Nem tartjuk jónak, ha az alkotmánymódosítás útján indulunk el, mert az eleve kudarcra van ítélve. De el tudunk képzelni olyan megoldást, amely nyugalmat ad a társadalom egy része számára, másfelől kifejez egy olyan értékítéletet, amelyet egy ilyen típusú törvény, ha úgy tetszik, szimbolikus jellegű törvény meghozatalával ki kell fejeznie ma a magyar társadalomnak, megálljt kell parancsolnunk a szélsőségesek térnyerésének. Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
213 22 2009.05.25. 5:06  21-22

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Közeleg az európai parlamenti választások ideje, és úgy érzem, hogy itt a magyar parlamentben is kell néhány szót szólnunk arról, hogy mi is e választások tétje. Azért is fontos erről beszélnünk, mert az Európai Unióval kapcsolatban az ismereteink és az átlagember ismeretei sokszor hiányosak, keveset tudunk erről, és nem mindegy a választások előtt tisztáznunk azt, hogy ki képviseli majd a meggyőződésünket, az értékeinket az Európai Parlamentben.

Ennek a választásnak két tétje is van. Az első tétje az, amiről az előbb beszéltem, a képviselet kérdése. A másik természetesen belpolitikai, és majd erről is szeretnék szólni.

Nézzük az elsőt, a képviselet ügyét. Nos, mi, liberálisok büszkék vagyunk arra, hogy az Európai Parlamentben, miként egész Európában, három politikai irányzat határozza meg Európa jövőjét. Ez a konzervatív - ha úgy tetszik, néppárti, hiszen ezen a néven működik a konzervatív pártok frakciója az Európai Parlamentben -, a szocialista és a liberális. A liberális politikai erő a harmadik meghatározó erő az európai politikai színtéren. A liberálisok a maguk 14 százalékával, amivel képviseltetik magukat az Európai Parlamentben (Zaj, beszélgetés. - Az elnök csenget.), meghatározó szerepben vannak. Érdemes tudni, hiszen a magyar közvélemény keveset tud erről, hogy sem a konzervatívok, tehát a néppártiak, sem a szocialisták nincsenek annyian és elegendően ahhoz, hogy bármilyen fontos döntést az Európai Unióval kapcsolatban egyedül meghozzanak. A liberálisok együttműködése, támogatása, meghatározó fellépése nélkül ma Európában semmilyen fontos döntés nem születhet.

(14.10)

Ezért nem mindegy, hogy a liberális frakcióban is, miként a többiben, a néppárti és a szocialista frakcióban is, milyen és mennyi magyar ember fog minket képviselni az elkövetkezendő időben. Mi, magyarországi liberálisok ezt tartjuk az egyik fontos tétjének az európai parlamenti választásoknak, hogy magyar liberális is ott legyen abban a politikai frakcióban, abban a politikai erőben, az európai politikai színtéren, amely meghatározó, ha úgy tetszik, ügydöntő szerepet visel és vezet végig az egész európai parlamenti döntéshozatalban.

Megjegyzem, mi, liberálisok természetesen szintén fontosnak tartjuk azt, hogy mit képviselünk az európai parlamenti politikában, hiszen erről is keveset beszéltünk az elmúlt időszakban. Sok fontos célkitűzést fogalmaztunk meg, engedjék meg, hogy ebből csak hármat hadd emeljek ki, hiszen az SZDSZ büszke arra, hogy rendelkezik európai parlamenti programmal. Az egyik ilyen a munkavállalás szabadságának a biztosítása. Ez fontos nekünk, magyar állampolgároknak, hiszen ma is Németország és Ausztria még korlátozásokat tart fenn. Az európai liberálisok, köztük a magyar liberálisokkal azért harcolnak, hogy ne legyenek ilyen korlátozások a későbbiekben. Ugyanilyen fontosnak tartjuk azt is, hogy a fiataloknak, egyetemistáknak és főiskolásoknak az Európai Unióban legyen meg az a lehetőségük, hogy egy másik uniós ország főiskoláján vagy egyetemén töltsenek el egy szemesztert, ezzel is nyelvet tanulva, európai ismeretüket gazdagítva. Harmadrészt lényegesnek tartjuk azt is, hogy nekünk, magyaroknak milyen fontos volt, hogy mellénk álltak az európai uniós bővítés kapcsán sokan. Nekünk is mellé kell állni azoknak az országoknak, amelyek az Európai Unióba igyekeznek, így támogatjuk Horvátország felvételét az Európai Unióba.

Többek között ezzel a programmal vágnak neki a választásoknak a liberálisok. De mint mondtam, az európai parlamenti képviseleten túl természetesen belpolitikai jelentősége is van a mostani választásoknak. A belpolitikai jelentősége pedig az, hogy akárcsak az Európai Unióban, Magyarországon is meg kívánjuk erősíteni a liberálisok "harmadik erő" szerepét. Ma Magyarországnak erre szüksége van.

Magyarországon látjuk, hogy kevés az ismeret az Unióval kapcsolatban, illetve, hogy a legfrissebb statisztikák szerint Lettországban a legnagyobb az Európai Unióval kapcsolatos szkepszis és elutasítás, Magyarországon a második legnagyobb az Unióban. Ez minden demokrata számára komoly kihívást és komoly bajt jelent ma Magyarországon, ezért is kell fellépnünk határozottan a szélsőséges politikai erők térnyerésével szemben.

Ma Magyarországon azt látjuk, hogy olyan veszélyes politikai erők szervezkednek, amelyek nemcsak az európai uniós normákkal, értékekkel állnak szemben, hanem a magyar demokráciát, a magyar alkotmányosságot is alapjaiban veszélyeztetik. Ezért a Szabad Demokraták Szövetsége arra kér mindenkit, hogy a befogadás, az együttműködés és a tolerancia mellett tegye le a voksát a választásokon, szemben a kirekesztéssel.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
215 8 2009.06.08. 4:10  1-16

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tegnap a választópolgárok üzenetet küldtek a számunkra, és ebből az üzenetből érteni kell, minden pártnak tudni kell belőle érteni. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Engedjék meg, hogy hadd gratuláljak először is azoknak a pártoknak, amelyek a magyar alkotmányt tiszteletben tartják, és bejutottak az Európai Parlamentbe, így a Fidesznek, a Szocialista Pártnak és a Magyar Demokrata Fórumnak. Nekünk, a Szabad Demokraták Szövetségének a tegnapi eredményt tudomásul kell vennünk, és nincs rajta mit szépíteni, ez egy komoly kudarc, egy olyan kudarc, amely nyilván nem az elmúlt hónapokból táplálkozik, hanem egy többéves politikának az eredménye; egy olyan többéves politikának az eredménye, amivel nekünk számot kell vetnünk, és ki kell majd értékelni. Nem lenne bölcs dolog az, hogyha homokba dugnánk a fejünket, vagy próbálnánk magunkat áltatni azzal, hogy jól tettük a dolgunkat, és jól csináltuk. Nem tettük jó, és nem csináltuk jól, mert akkor nem így szerepeltünk volna - és ezzel őszintén szembe kell nézni. Én magam természetesen a szükséges következtetéseket le is kívánom vonni, ahogy egy pártvezetőnek egy ilyen helyzetben tisztességgel viselkednie is kell.

De azért szeretnék továbbmenni, mert azt gondolom, hogy azon túlmenően, hogy én személyesen levonom a tanulságokat, és az SZDSZ-nek is le kell vonnia a tanulságokat, az egész magyar közéletnek le kell vonnia a tanulságokat. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Mert egy egészen más országban ébredtünk a mai nap, mint amilyen előzőleg volt Magyarország. Egyetlenegy demokratikus párt, sem a Fidesz, sem a Szocialista Párt, sem a Magyar Demokrata Fórum rajtunk kívül nem mehet el szó nélkül amellett, hogy ma Magyarországon középpárttá vált a szélsőjobb. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Mi a Szabad Demokraták Szövetsége részéről a választási kampányunkban is erre hívtuk fel a figyelmet, hogy ez a veszély itt dörömböl a kapukon.

Én azt kérem a magyar pártoktól, a magyar demokratikus pártoktól, hogy a magyar rendszerváltás értékeinek megvédése miatt, a magyar alkotmány megvédése miatt tegyünk meg mindent azért, hogy fogjunk össze; fogjunk össze mindazzal szemben, ami itt jelentkezett, mindazzal szemben, aminek a megnyilatkozásait láttuk, hallottuk az elmúlt hetekben, láttuk az elmúlt napokban is. Ez Magyarországnak ártani fog, Magyarországnak szégyent fog jelenteni, és csak közösen állíthatjuk meg. Mi a Szabad Demokraták Szövetsége részéről, amit magunk el kell hogy végezzünk a saját házunk tájékán, el fogjuk végezni. Az SZDSZ nem könnyű időszak előtt áll, de talpra fogunk állni (Közbeszólások a Fidesz soraiból.), mert a magyar történelemnek fontos része a magyar szabadelvűség, és ezt a magyar szabadelvűséget kívánjuk képviselni az elkövetkezendő időben, ha úgy tetszik, erre most még inkább szükség van, mint az elmúlt időben.

Végezetül hadd jegyezzek meg még annyit, hogy az eredményünkben - mint ahogy utaltam már rá - nem az elmúlt másfél hónap eredményei nyilvánultak meg. Mi úgy ítéljük meg, hogy a válságkezelő kormány egy olyan fontos és nehéz feladatot látott el az elmúlt időszakban, amellyel sikerült a tűzoltást elvégezni Magyarországon. Ma a magyar gazdaság jobb helyzetben van, mint másfél hónappal ezelőtt volt. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Ezt megint csak őszintén oda kell tennünk az asztalra, ha számvetést készítünk. Látnunk kell, hogy ami miatt idejutottunk, az egy többéves politika eredménye, nem az elmúlt másfél hónapnak az eredménye.

Én azt kérem mindenkitől, hogy előítélettől mentesen próbáljunk közösen gondolkodni azon, hogyan tudunk segíteni Magyarországnak azért, hogy egyfelől a magyar gazdaság jobb helyzetben legyen, másfelől megvédjük az országunkat attól a veszélytől, amely a szélsőjobboldal előretörésével rá leselkedik.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 2 2009.06.15. 5:11  1-4

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Engedjék meg, hogy hadd beszéljek arról, ami természetesen következménye annak, amit hónapok és évek óta látunk Magyarországon, és következménye a múlt heti európai parlamenti választásoknak is, ahol egy szélsőjobboldali politikai mozgalom megerősödését könyvelhettük el.

Nem lehet elmenni szó nélkül amellett, ami Magyarországon történik. Nem lehet elmenni, mert ha szó nélkül megyünk el, akkor mindaz, ami kibontakozik előttünk, folytatódni fog, megerősödik, és társadalmi támogatottságot is nyerhet.

Miről beszélünk, képviselőtársaim? Nos, arról, hogy házelnök asszony, amikor most megemlékezett Nagy Imre miniszterelnök úrról és mártírtársairól, akkor utalt arra, hogy húsz évvel ezelőtt ez milyen fontos és felemelő pillanat volt a magyar társadalom számára. Tudjuk azt, hogy húsz évvel ezelőtt jó néhány kérdésben volt közöttünk konszenzus; természetesen politikai vitáink is voltak, de konszenzus is volt. Ez a konszenzus a kilencvenes évek elején is fellelhető volt még, miközben a viták élesedtek.

(12.10)

Emlékezzünk rá, hogy már akkor is megjelent a szélsőjobboldal hangja Magyarországon, akkor is voltak jó néhányan olyanok, akik olyan politikai nézeteket fogalmaztak meg, amelyek az egykori nyilaspártra, az egykori náci politikai mozgalmakra emlékeztettek. De akkor a magyar politikai közéletben erőteljesebb volt a közös fellépés és az elutasítás igénye, mint ma, jelenleg a magyar társadalomban.

Emlékezzünk arra, amikor 1992-ben például megzavarták Göncz Árpád akkori köztársasági elnök úr beszédét a Parlament előtt, amit október 23-án mondott. Milyen felháborodást keltett például ez a tény, milyen közös elutasítás volt a magyar társadalom részéről az ilyen fellépéssel szemben, amikor egyértelműen nyilas jelvényeket és relikviákat használtak az ott részt vevők. A felháborodás olyan erős volt, hogy az akkori miniszterelnök, Antall József, este az Operaházban tartott - 17 évvel ezelőtt - egy ünnepséget, és akkor így szólt: amikor a magyar önbecsülésről beszélek, akkor sajnálatomat kell kifejeznem azért, hogy ezen az ünnepnapon bármilyen incidens megtörténhetett. A Fidesz elnöke, Orbán Viktor elhagyta a megemlékezés helyszínét, az SZDSZ elítélte a történteket. Tehát a meghatározó politikai pártokban egyértelmű volt a fellépés arra vonatkozóan, hogy ez megengedhetetlen Magyarországon, hogy ilyen típusú nézetek teret nyerjenek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy ez nem megy másként sehol a világban, így Magyarországon sem, csak a közös fellépéssel, az együttes fellépéssel, az összefogással a szélsőjobboldali nézetekkel szemben, csak úgy tudjuk e nézetekkel szemben felvenni a harcot, és tudjuk perifériára szorítani ezeket a szégyenteljes elméleteket. Nos, akkor a magyar társadalomban megvolt a közös fellépés igénye. Ma ezt kevéssé látjuk, és erre szeretném kérni újfent a parlamenti pártokat - de nemcsak a parlamenti pártokat, hanem az egész magyar társadalmat -, és ez vonatkozik a közélet szereplőire, újságírókra és másokra, az egyszerű hétköznapi emberekre is, hogy ez az összefogás demokraták között, függetlenül attól, hogy jobboldaliak, baloldaliak vagy liberálisak vagyunk, legyen meg, jöjjön létre. Mert nem engedhetjük meg, hogy az ország ilyen irányban menjen!

Gondoljunk csak bele, tisztelt képviselőtársaim, hogy a hétvége egyik híre volt az, hogy a szélsőjobboldali mozgalmak összefogtak, együttesen lépnek fel ezután - deklarálták - többek között azért a célért, hogy megakadályozzák együttesen a budapesti melegfelvonulást. Egyszerűen szégyen, hogy hova jutunk, tisztelt képviselőtársaim! Látjuk azt, hogy a magyarországi szélsőjobboldali mozgalmak hogyan erősödnek meg, hogyan bátorodnak fel, hogyan erősödik fel a hangjuk, többek között az európai parlamenti választásokon elért eredmény miatt.

Az külön kérdés, hogy miért érték el azt az eredményt. Mert ez nyilván bölcs és önkritikus elemzést igényel, mert nem lehet azt mondani, hogy pusztán azért, mert a szélsőséges nézeteknek ilyen tábora van Magyarországon. Ez ennél bonyolultabb kérdés, nyilván mindannyiunknak - a kormányzó pártnak, egykori kormánykoalíció tagjainak - külön fel kell tenni a kérdést magunknak, és egyfajta önvizsgálatot tartanunk arra vonatkozóan, hogy miért alakulhatott ki ez a helyzet. De az összes párt benne van ebben a történetben, az összes politikai szereplő is - ellenzékiek és kormánypártiak is. Amikor olyan képviselők jutnak ki az Európai Parlamentbe például a Jobbik színeiben, akik olyan idézetekkel hívták fel magukra a figyelmet például, hogy Magyarországon állami felügyelettel és támogatással cigánytenyészet működik - mondja ezt Szegedi Csanád, aki most kijutott az Európai Parlamentbe -, akkor azt kell mondanom, képviselőtársaim, hogy ez szégyen és megengedhetetlen.

Ezért kérek mindenkit az összefogásra, a határozott fellépésre - az egész magyar társadalmat és a politikai pártokat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
218 8 2009.06.22. 5:22  7-10

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A múlt héten napirend előtt is szóltam a szélsőjobboldal térnyeréséről Magyarországon, és az ember azt gondolná, hogy egy ilyen alkalommal, amikor erről beszélünk itt a parlamentben, természetesen ennek van hatása és van következménye is, de elegendő ezt egyszer szóvá tenni, hiszen tudunk közösen megoldásokat találni, tudunk közösen javaslatokat tenni a mai magyar közéletben.

Hát, eltelt közben egy hét, és azt látjuk, hogy sajnos az események azt bizonyítják, hogy folyamatosan, rendszeresen jönnek az újabb hírek, amelyek azt mutatják, hogy nem elegendő csak egyszer, kétszer vagy háromszor napirend előtt erről beszélni, sajnos itt többről van szó, és többre van szükség.

Mire van szükség, képviselőtársaim? Azt látjuk a két héttel ezelőtti választások eredménye kapcsán is, hogy amióta Magyarországnak szembe kellett azzal nézni, hogy van egy szélsőjobboldali politikai erő, amely megerősödött, és amelynek a táborához nyilván odatartoznak olyanok, akik elfogadhatatlan és támogathatatlan, szégyenteljes eszméket képviselnek, és olyanok is, akik ezekről az eszmékről kevés tudomásuk lévén, elsősorban elkeseredésből sodródtak ide; tehát amióta ezt a helyzetet látjuk, azóta azzal is szembe kell néznünk, hogy valójában egy olyan vita alakult ki a magyar közéletben, hogy ki is tehet a szélsőjobboldal megerősödéséről, és a vita nem arról szól, hogy mit tehetünk ezen jelenséggel szemben, mit tehetünk ellene, hogyan léphetünk fel ellene.

Igazából erről kellene vitatkoznunk, képviselőtársaim, nem bűnbakot kellene keresnünk arra vonatkozóan, hogy kinek a felelőssége az, hogy most a szélsőjobboldal megerősödött. Én nem is szeretném most ezt tenni, és nem szeretnék itt senkire sem rámutatni házon belül és házon kívül, hogy na, most ő tehet arról, hogy a szélsőjobboldal idejutott, hanem arra szeretném felhívni a figyelmet - megint, képviselőtársaim -, hogy közös a felelősségünk. Mert abban, hogy megerősödött egy olyan eszmerendszer Magyarországon, amely Magyarországra kívül és belül is csak szégyent hoz, mindannyiunknak van közös felelőssége, és tenni ellene is csak úgy tudunk, hogyha képesek vagyunk együtt fellépni. Mert ez nem a liberálisok ügye, nem a szocialisták ügye, nem a jobboldaliak, nem a konzervatívok ügye, hanem ha van ma Magyarországon nemzeti ügy, akkor ma ez az első számú nemzeti ügy, hogy hogyan tudunk fellépni a szélsőjobboldali gondolkodásmód és politika ellen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt látjuk, hogy folyik egyfajta bűnbakkeresés természetesen ezen eszmék megjelenítői részéről, hiszen azok az eszmék, amelyekről ki kell mondani Magyarországnak, hogy elő nem fordulhat, hogy a XXI. századi Magyarországon teret nyerjenek, polgárjogot nyerjenek vagy szalonképesek legyenek olyan eszmék, amelyek már egyszer nemzeti sorstragédiát okoztak nekünk, és Európát is romba döntötték, ezek az eszmék rendszeresen bűnbakot keresnek ma is itt Magyarországon. Hiszen folyik a zsidózás, folyik a cigányozás, folyik az erőszakra való felbujtás, és ezzel őszintén szembe kell néznünk. Nem véletlen, hogy a múlt heti parlamenti felszólalásom után is sor kellett hogy kerüljön egy olyan demonstrációra, nagyon helyesen egyébként Budapesten, amikor sok jóérzésű ember azért vonult ki a Duna-partra, hogy kifejezze felháborodását az ottani szoborral kapcsolatban - mint tudjuk, cipők vannak kirakva szoborként a Duna-partra -, amely emlékeztet mementóul mindig arra a gyalázatra, amit a nyilasok követtek el zsidó származású magyarokkal szemben Magyarországon; ezekbe a cipőkbe disznólábat raktak.

Tehát olyan felháborító dolgok történnek Magyarországon, hogy az ember elképedve nézi ezeket a fejleményeket, és a legborzasztóbb valójában a közöny, amely körbeveszi mindezt a mai magyar társadalomban. Felháborodnak néhányan - pár százan, pár ezren -, de jóval riasztóbb az a közöny, amely a magyar társadalomban, a médiában, a politikai közéletben is megnyilvánul. Márpedig fellépni, hatékonyan fellépni ezekkel az eszmékkel szemben csak összefogva, közösen lehet.

Azt is látjuk, hogy az elmúlt hetek eseménye volt, hogy letartóztatták az egyik szélsőjobboldali vezetőt, Budaházy Györgyöt, és láttuk e letartóztatás kapcsán - és ezért is ez a címe a felszólalásomnak: a labda -, hogy többek között olyan terrorcselekményekre készültek a szélsőjobboldali vezetők, bombát rejtettek focilabdába, és ezt próbálták volna elhelyezni különböző politikusok, vezető személyiségek házánál, amely bomba egyébként egy házat fel tud robbantani. Tehát nem egyszerű apróságokról beszélünk, hanem véres, súlyos ügyekről. Ezekkel szembe kell néznünk, hogy idáig jutottunk! A Jobbik mint egyfajta politikai szárny jelenik meg, a Magyar Gárda mint valami katonai szárny, a kuruc.info mint a szája valójában ezeknek a szervezeteknek, és mi itt ülünk, egymást vádoljuk sokszor ezekben a kérdésekben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és nem találjuk meg azt a közös pontot, ahol együtt kellene fellépnünk. Márpedig erre szükség van, képviselőtársaim!

Ezért azt kérem mindenkitől, hogy közösen együtt deklaráljuk azt, hogy sem ilyen politikai szervezetekkel, sem ilyen nézetekkel semmilyen körülmények között közösséget nem vállalunk, és nem tartjuk őket szalonképesnek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)