Készült: 2024.03.29.13:59:11 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

39. ülésnap (2018.11.13.), 32. felszólalás
Felszólaló Dr. Pósán László (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 11:18


Felszólalások:  Előző  32  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogyan államtitkár úr is jelezte, a mostani törvényjavaslat gyakorlatilag a jogalkalmazói tapasztalatok átültetése lenne a megfelelő jogszabályi környezetbe. Ebből következően azt is mondhatnám, hogy alapvetően technikai jogmódosításokról van szó, nem pedig átfogó, kitüntetett jelentőségű politikai és szakmapolitikai célokról beszélünk a jelen esetben. Ez tipikusan az a törvényjavaslat, amit hétköznapi nyelven salátatörvénynek szoktunk emlegetni. Rögtön az 1. § a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény mellékletéhez kapcsolódik. Itt egyértelműen látszik egy olyan természetű szakmai módosítás, amely arról szól, hogy egy más jogszabályban szereplő tartalmat a szaktörvénybe átvezet, és itt is nevesíti a szakmódszertant oktató tanárok különböző fizetési besorolását és fokozatait.

A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló rész gyakorlatilag egy olyan kötelezettségünkből fakad, ami uniós direktívákat és előírásokat érint. Nemcsak Magyarország, hanem másik 26 európai uniós állam is hasonló cipőben jár. Tehát itt szintén egy ilyen módosításról és pontosításról van szó.

A 11. §, ahogyan említette államtitkár úr is, a rektori és kancellári együttműködésekhez kapcsolódó hétköznapi valóság néhány részletét érinti, nevezetesen, hogy a kancellári pályázat eljárásában a bizottságban vegyen részt a felsőoktatási intézmény rektora. Azt gondolom, hogy ez méltányolható és teljesen rendjén lévő, a kancellári, rektori feladatkörök elválasztására vonatkozó korábbi szándékokat pedig különösebben nem érintő kérdés.

Nyilvánvaló, hogy a 12. § lesz az, amiben vélhetően politikai indíttatásokat fog majd keresni az ellenzék, hiszen ez a rektor megbízatására vonatkozóan tartalmaz módosítást. Lényegében arról szól a 12. §, hogy a rektorok esetén a 65. életévig tartó magasabb vezetői megbízásról szóló szabály némileg enyhíttetik, arra való tekintettel, hogy az intézmény vezetésében azok a rektorok, akik nagy tapasztalattal bírnak, és hosszabb távú programok, intézményfejlesztési tervek végigvitele indokolttá teszi, ott gyakorlatilag a 65. életév betöltése után is még kitölthessék a ciklusukat. Azt gondolom, ez azért lenne helyes és fontos, mert ha végignézünk a mai felsőoktatási palettán, akkor azt látjuk, hogy a magyar egyetemeknél legalább öt vagy hat olyan rektorról tudunk beszélni, akiket ez a törvény ilyen szempontból érinthet.

Engedtessék meg nekem, hogy egy olyan konkrét példát hozzak, ami azt gondolom, kellőképpen meg is világítja, hogy miért fontos ez. Egészen konkrétan a Debreceni Egyetem példájával szeretnék most előjönni. A Debreceni Egyetemmel kapcsolatban nyugodtan elmondhatjuk, a legfőbb erősség az, hogy a rektori és a kancellári együttes vezetés jól működik. Mindez 2013 óta datálható, amikor Szilvássy Zoltán rektor és Bács Zoltán kancellár vette át az egyetem irányítását. Ez számokban is egyértelműen megjelenik. 2013-hoz képest, akkor volt 79 milliárdos a költségvetési főösszege az egyetemnek, mostanra ez 168 milliárdra nőtt. Azt gondolom, hogy ez igen tekintélyes és magáért beszélő szám. S amit itt még érdemes megemlíteni, hogy a költségvetésben adók, járulékok formájában, amit az egyetem befizet, ez az összeg rendre 1-2 milliárddal meghaladja egyébként az egyetemnek nyújtott összesített állami támogatást. Tehát az a felvetés, amit valamikor gúnyos kacaj övezett, az önfenntartó egyetemek logikája, van arra példa, hogy ez nem feltétlenül légből kapott. Ez a fejlődés egyébként jelentős mértékben összekapcsolódik ennek a vezetői párosnak a működésével.

De ami ebből a szempontból számunkra még fontosabb, s a hosszú távú projektekhez és intézményfejlesztési tervekhez kapcsolódik, az a következő. Megindult az egyetemi tudásbázisra épülő termelői vállalatok létrejötte. Ezek magyar és az egyetemen keresztül döntően állami tulajdonban vannak, illetve lesznek. A következőkről van szó, és azt gondolom, hogy ezek végigvitele indokolja azt, hogy még 2021-22 után is ilyen személyi felállásokban tudjunk gondolkodni, tekintettel arra, hogy más személyi alternatíva sajnos nem tűnik megbízhatóan e tekintetben is megnyugtatónak. Nemzeti Oltóanyaggyár, a Debreceni Egyetem és a Roszatom együttműködésében orvosiizotóp-gyártás indul el, protonterápiás intézet kialakítására az előkészületek megtörténtek, orvosi eszközöket gyártó üzem egyetemi tulajdonnal szintén elindult, speciális gyógytápszereket előállító üzem Debrecenben már működik, nemzetközi atomenergetikai képzőközpont létrehozása nemzetközi szerződések alapján kötelezettségként már ott van, a Mádi Bor Akadémiával hozzákapcsolódó kutatások és termelési kapacitások alakulnak ki.

Az egyetem körül jelentős spin-off és startup vállalati kör jött létre, jelentős, több mint 170-180 vállalatot magába foglaló klaszter alakult ki, és ami, azt gondolom, talán mindenki számára világos, Debrecen és az egész észak-alföldi régió gazdaságfejlesztésében alapvető az egyetem, az ipar és az önkormányzati, pénzintézeti együttműködés. Gyakorlatilag annak, hogy Debrecenben olyan nagy cégek vetették meg a lábukat, mint a National Instruments, a Krones AG, a Tyssen Group, a Continental vagy legújabban a BMW, abban az egyetemnek óriási szerepe volt, és az egyetemre ezen együttműködésekből következően jelentős további feladatok hárulnak.

(11.00)

Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az ilyen természetű szerződések lényegében 2020 után, ’21-22-ben kezdenek igazából éleződni. Tehát itt a személyi kontinuitás és prosperitás mindenképpen indokolttá teszi azt, úgy gondolom, hogy ezen paragrafust életszerűen nézzük. És nem utolsósorban azt is meg kell jegyezni, hogy ebből a szempontból ezeknek a nagy vállalatoknak, amelyekkel a szerződések megköttettek, a személyi garanciákat mégiscsak azok jelentik, akikkel ezeket sikerült megkötni. Azt gondolom, ebből a szempontból ez a passzus kifejezetten előmozdítani képes azt, hogy Magyarországon az egyetemi tudásbázisra alapozva jelentős innováció valósulhasson meg.

Azt gondolom, az is nagyon helyes, ami a felvételi eljárásra vonatkozó kiegészítés. Egész egyszerűen mindenki találkozhatott a felsőoktatásban azzal a gyakorlattal, hogy a felvételi során azok a hallgatók, akiknek nem úgy alakult a felvételi eredménye, ahogy szerették volna, élnek a fellebbezés lehetőségével. Az esetek igen nagy százalékában ez méltányossági kérelem, nem pedig konkrétan jogsérelemre vagy érdeksérelemre történő hivatkozás. Annak kimondása, hogy a felvételi eljárásban méltányosságnak helye nincs, szerintem ez indokolt, mert a felvételi eljárási döntés nem alapulhat méltányosságon, hiszen egyéb jogszabályok világosan kimondják, hogy ilyenkor mi a teendő.

Ugyancsak helyes, azt gondolom, a jogorvoslattal kapcsolatos eljárás, a bíróságokkal kapcsolatos eljárás egyértelmű szabályozása, tekintettel arra, hogy a bíróságoknál pont akkor, amikor az eljárásokkal kapcsolatos jogi felülvizsgálat zajlik, bekövetkezik egy jelentős ülésezési szünet. Tehát itt muszáj ezeket összehangolni, hogy egyik oldalon a hallgatói érdek ne sérüljön, a másik oldalon pedig a bíróságok működése e tekintetben ne legyen gátló tényező.

Ugyancsak életszerű és egyszerű megoldási javaslat az, ami a 16. §-ban szerepel, nevezetesen, hogy azok a hallgatók, akik az adott intézménnyel jogviszonyban vannak, az adott intézményben bármilyen munkát végeznek, vagy az intézmény által létrehozott gazdálkodó szervezetben munkát végeznek, ott ne hallgatói munkaszerződést kössenek, hanem egyszerűen megbízási szerződéssel is lehessen foglalkoztatni. Ez a belső adminisztráció szempontjából egyébként egy igen jelentős könnyítés, egyben az ügymenet meggyorsítását is lehetővé teszi.

Ilyen szempontból egyszerűsíti és átláthatóbbá teszi a jogszabályok alkalmazását az a 17. §, amely arról szól, hogy azok a hallgatók, akik oklevélszerzés nélkül fejezték be a képzésüket, akik eddig is, az eddigi tapasztalatok alapján is 90 százalékban munkavégzéssel váltották ki a visszafizetési kötelezettségüket, a jövőben 100 százalékban így tegyék. Ilyen értelemben az ebből származó kötelezettségek adminisztrációja jelentősen egyszerűsödik, és könnyebbé válik. A nagy számok törvénye egyértelmű, azt is mutatja, hogy ez a döntő.

Szerintem kifejezetten üdvözlendő az, hogy emelkedik az állami ösztöndíjas állami PhD-hallgatók keretszáma, nem is kismértékben. Ez egy jelentős emelkedés. Azt hiszem, a hosszabb távú fejlesztés szempontjából ez kiemelkedő fontosságú, ahogyan az is üdvözlendő és helyes döntés, hogy a kormány javaslatot tett a hallgatói juttatások teljes összegének 40 százalékkal történő emelésére; mindezt azt követően, hogy hosszas egyeztetések és tárgyalások folytak a HÖOK-kal. Láthatóan a közös nevezőt sikerült megtalálni. Az összes többi olyan téma, ami még a törvényjavaslatban szerepel, amely részben a névváltoztatásra vonatkozik, részben különböző jogtechnikai formák átvezetésére, hogy milyen bekezdésnél hogy változik, milyen szövegszerű változtatások lépnek az eddigi szövegek helyébe, mind-mind azt mutatják, hogy alapvetően ezek a hétköznapi gyakorlatból ismert és alkalmazott jogtechnikai változtatások.

Azt hiszem, olyan javaslattal állunk szemben, ami e szempontból hétköznapi és előrevivő, jó megoldásokat tartalmaz. Kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy a későbbiekben, amikor szavazni kell, támogassák azt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)




Felszólalások:  Előző  32  Következő    Ülésnap adatai