Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Ahogy az általános vitában már elmondtuk, tudjuk támogatni ezt a javaslatot, hiszen csupa olyan rendelkezést tartalmaz, amely hiánypótló, és amellyel egyetértünk. Amikor kifejtettük a kritikáinkat, azok sokkal inkább arra vonatkoztak, amelyeket nem tartalmaz ez a javaslat, és amelyekre sajnos a bizottsági ülésen sem kaptunk érdemi válaszokat, azaz hogy a magyar hal szerepét nem látjuk ebben a rendszerben. Nagyon örülünk, ha összefogja és ezzel nemzetközi szintre emelődik ez a téma, csak hazánkban ennek a gyakorlati megvalósulása még nagyon messze van. Gondolok itt arra, hogy a halfogyasztásunk mértéke az európai átlag töredéke, még a negyedét sem éri el. Ha minden évben elérnénk azt, hogy csak egy kilogrammal több halat eszik minden magyar ember, még akkor is 18 évünkbe telne, míg utolérnénk az európai uniós átlagot. Azt hiszem, itt  túl a nemzetközi megállapodásokon  nagyon sok hazai teendő is lenne. Arról nem is beszélve, hogy XXI. századi minőségben és XXI. századi módon előkészített halalapanyagokból látnánk szívesen termékeket a polcokon, amelyek nem külföldi konzervek, hanem valóban magyar halból készülnek. Ugyanúgy, ahogy elmondtam az általános vitában, hogy ma már nem dívik az, hogy bemegyünk egy multinacionális bevásárlóközpontba vagy bármilyen boltba és élő csirkét vásárolunk, hogy aztán majd otthon levágjuk, megkopasszuk, felbontsuk és megegyük, ugyanúgy ma már az sem egy elfogadott dolog és nem egy keresett termék, hogy mondjuk, élő halat dolgozzanak fel a háziasszonyok vagy a háziurak éppen otthon.

Szeretnénk végre minőségi, előkészített, a mai korban is értelmezhető alapanyagokat látni a magyar halból, és akkor azt hiszem, ez a halfogyasztási kedv és szokás is sokkal inkább megnőne a magyar társadalomban, aminek aztán népegészségügyi és csomó egyéb vonzata lehetne, hiszen a Kárpát-medence nagyon alkalmas arra, hogy minőségi édesvízi hallal lássuk el saját magunkat vagy akár a külföldöt is. Főleg annak tükrében fontos ez, hogy ne felejtsük el, hogy a tengerek gyakorlatilag kiürültek, töredékére esett vissza az emberek számára fogyasztó, kifogható hal mennyisége, most már ott is akvakultúrás, nagyketreces tartásokban nyerik ki azokat a halakat, amelyek megjelennek. Így megnőhetne a magyar hal szerepe. Arra biztatom ismételten államtitkár urat, hogy erre egy nemzeti programot dolgozzunk ki.

A Jobbik benyújtotta a költségvetéshez a módosító javaslatot, és túl a nemzetközi megállapodáson, amit  még egyszer hangsúlyozok  támogatunk, elvárnánk ilyen jellegű előrelépéseket is, de itt beszéltünk élőhelyfejlesztésről, beszéltünk az invazív fajok kifogásáról, és ha már itt tartunk, hadd említsem meg zárszóként azt, hogy kétszáz volt halászcsalád még mindig van Magyarországon, akiket nagyon csúnyán átvertek. Államtitkár úr tudja, hogy a korábbi miniszter úr itt, a Parlament falai között többek között az én kérdésemre azt az ígéretet adta, hogy ezen kisemmizett és jogszabály által betiltott szakmájú emberek és családjaik kárpótlást fognak ezért kapni. A mai napig egyetlen forintot nem kaptak, ami elég csúnya dolog, ha egy miniszter ígéri a nemzet templomában. Jó lenne, ha erre is valamiféle visszamenőleges kárpótlás megérkezne számukra, mert számítanak rá, és talán enyhülne az a harag, náluk jogos harag az önök irányában, ami jelenleg megvan. (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Úgy van! Úgy van!) Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik padsoraiban.)