Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény, valamint a Gazdasági Versenyhivatal eljárásaival összefüggő egyes törvényi rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/12790. számon megismerhették.

Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem Domokos László urat, az Állami Számvevőszék elnökét, aki előzetesen jelezte, hogy a vitában fel kíván szólalni (Taps a kormánypártok soraiban.), ésköszöntöm dr. Horváth Zoltán urat, a Gazdasági Versenyhivatal elnökhelyettesét, aki a helyszínen figyelemmel kíséri a munkánkat. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Rétvári Bence úrnak, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, aki az ügy fontosságára való tekintettel a pulpitusról mondja el az expozéját, 20 perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Elnök Urak! Elnökhelyettes Úr! Tisztelt Ház! A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény, vagyis a versenytörvény átfogó felülvizsgálatára és módosítására legutóbb 2009-ben került sor. Az azóta eltelt időben a Gazdasági Versenyhivatal működését, eljárásait érintő jogszabályi környezet jelentős mértékben megváltozott, továbbá a versenytörvény alkalmazásából eredő számos olyan gyakorlati tapasztalat halmozódott fel a versenyhatóságnál, amely törvényi szabálymódosítást igényel. A törvényjavaslat célja ezért a Gazdasági Versenyhivatal eljárásaira vonatkozó, elsősorban a versenytörvényben foglalt különböző szabályozások módosítása, a versenyjogi követelmények maradéktalan és zökkenőmentes érvényesítése az európai uniós jogfejlődés követése, valamint a gyakorlatban felmerült igények, problémák kezelése érdekében.

A törvényjavaslat a következő öt főbb tárgykör felülvizsgálatát, illetőleg kiigazítását jelenti. Először is: a vállalkozások összefonódásának ellenőrzése körében a törvény célja egyrészről az engedélykérés joghatásának tisztázása, a végrehajtási tilalom egyértelművé tétele, érvényesülése korlátainak meghatározása adott esetben irányításkorlátozó előírás alkalmazásával, de engedélyezhető egyes irányítási jog gyakorlása már a fúzióról való döntés meghozatala előtt. Ezen túlmenően az egyszerűsített és a teljes körű engedélyezési eljárás élesebb elhatárolása, az ügyintézési határidő csökkentése az egyszerűsített és ésszerűsített eljárás keretében, az előzetes egyeztetés jogintézményének bevezetése, a Versenytanács jogalkalmazási gyakorlatában kikristályosodott, törvényi szabályozást igénylő egyes kérdésekben a megfelelő rendelkezések megalkotása.

(13.30)

Különösen fontos e körben a vállalkozások összefonódásának engedélyezésére vonatkozó szabályozás. A versenytörvény hatályos szabályai szerint az engedélyezés az utólagos bejelentés és a tisztán engedélyezésre épülő szabályozás között helyezkedik el, és ebből több következetlenség és bizonytalanság is adódik. A törvényjavaslat ezért - az uniós összefonódás ellenőrzési rendszeréhez hasonlóan - egyértelművé teszi, hogy az engedély megadásáig az összefonódás nem hajtható végre, azaz az irányítási jog nem gyakorolható. A végrehajtási tilalom azonban nem akadályozza az irányítás megszerzésére irányuló szerződés megkötését vagy nyilvános vételi ajánlat megtételét, illetve az ez alapján az irányítási jog megszerzéséhez egyébként elengedhetetlen, de az irányítási viszonyoknak az irányítási jogok irányításszerző általi gyakorlásából adódó megváltozását nem eredményező jogügyleteknek a megtételét.

A végrehajtási tilalom kimondása mellett a törvényjavaslat - szintén az uniós gyakorlathoz igazodóan - megengedi, hogy az eljáró Versenytanács, egyedi kérelemre, a körülmények mérlegelésével hozzájáruljon az irányítási jogoknak az engedély megszerzése előtti gyakorlásához, ha az a rendes üzletmenet folytatásához és a befektetés értékének megőrzéséhez feltétlenül szükséges, és amennyiben egy esetleges tiltó vagy az engedélyt feltételhez, illetve kötelezettségszabáshoz kötő határozat esetén is biztosítható az abban foglaltak betartása.

A második nagy terület. A törvényjavaslat koncepcionálisan újrarendezi a személyes és az egyes, törvény alapján védett adatokhoz való hozzáférésre, illetve az ezen adatok kezelésére, valamint az iratbetekintésre vonatkozó szabályokat. A törvényjavaslat célja egyrészt az, hogy a versenytörvény a közigazgatósági hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvénnyel, továbbá az információs önrendelkezési jogról és információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvénnyel, valamint az egyes védett adatokat meghatározó törvényekkel összhangban teljeskörűen szabályozza a védelmet élvező adatok kezelésének kérdését.

A jogalkalmazás egyszerűsítése érdekében a továbbiakban nem vegyesen, az említett törvényekben, hanem összefoglalóan, a versenytörvényben szerepelnek majd az iratbetekintéssel, az iratbetekintési jogosultsággal, a megismerhető iratok körével, a megismerés rendjével és a jogorvoslattal kapcsolatos rendelkezések. A törvényjavaslat a jogrendszer egységességének elvére tekintettel kizárólag ott tér el a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény előírásaitól, ahol a Gazdasági Versenyhivatal eljárásainak sajátosságára tekintettel ez szükséges.

A vonatkozó új szabályozás alapvetően négy részterületre bontható fel, amelyek az iratbetekintés szabályozása, ezen belül a magán- és üzleti titok védelmének speciális szabályai, a Gazdasági Versenyhivatal jogosultsága az adatok kezelésére, illetve kötelezettség a védelmükre, valamint az elektronikus bizonyítékok kezelésének szabályozása.

A harmadik nagy terület a törvényjavaslatban. A törvényjavaslat beépíti a versenytörvénybe a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény megtévesztő és jogellenes összehasonlító reklám tilalmára vonatkozó rendelkezéseit, valamint a versenyhatóság, illetve a bíróság ezekkel összefüggő eljárásának szabályait. A gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló törvény vonatkozó rendelkezéseit jelenleg is a versenyhatóság és a bíróság kényszeríti ki, alapvetően a versenytörvény szerinti eljárási rendben. A módosítás révén elkerülhetővé válnak a két törvény közötti hivatkozások, és egyszerűbbé válik a jogalkalmazás tekintetében, hogy a nem szűken vett fogyasztók, laikus természetes személyek felé irányuló reklámok, egyéb üzleti gyakorlatok együtt, egységes szabályrendszer keretében ítélhetők meg a versenytörvény jelenleg utaló szabállyal létrehozott, mesterséges, a gyakorlatban igen nehéz elhatárolási kérdésekhez vezető megoldása helyett.

A negyedik nagy terület. A Gazdasági Versenyhivatal feladatainak hatékonyabb és eredményesebb ellátása, valamint a megváltozott háttérjogszabályokkal való összhang megteremtése érdekében a törvényjavaslat pontosítja és rendszerbe helyezi a versenytörvénynek a Gazdasági Versenyhivatal jogállására, szervezetére és foglalkoztatási jogviszonyaira vonatkozó szabályait. A törvényjavaslat emellett a Gazdasági Versenyhivatalban foglalkoztatott köztisztviselők tekintetében egységes besorolási rendszer és kiszámítható előmeneteli rend megteremtését célozza, amely egyrészt biztosítja a közszolgálati típusú, közszolgálati jogviszonyban eltöltött időn alapuló automatikus előmenetelt, ugyanakkor figyelembe veszi a vizsgálók speciális munkáját és terhelését, és megfelelően díjazza a munkával járó felelősséget és a kiváló teljesítményt.

Az utolsó nagy terület. A törvényjavaslat tartalmazza egyes eljárási szabályoknak a Gazdasági Versenyhivatal jogalkalmazási gyakorlata, valamint az európai uniós és nemzetközi versenyjogi fejlemények nyomán szükségessé váló módosításait és kiigazításait, különösen annak megteremtését, hogy a versenytörvény eljárási szabályai valóban csak ott és annyiban térjenek el a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvényben szabottaktól, ahol és amennyiben azt a Gazdasági Versenyhivatal eljárásának sajátosságai külön indokolják.

Az igazgatási szünet ügyintézési határidőbe be nem számítandó időtartamkénti szabályozását is tartalmazza a javaslat, a bejelentéssel és panasszal kapcsolatos eljárások, valamint az ágazati vizsgálat szabályainak kiigazítását, új szabályozási elemként az engedélyezési eljárásban előírni tervezett kötelezettség vagy feltétel, illetve az elfogadni tervezett kötelezettségvállalás tekintetében az érdekelt, de itt különösen az érintett, piacon tevékenységet folytató vállalkozásokkal és az ügyben érintett egyéb személyekkel történő egyeztetés lehetővé tételét, az engedékenységi szabályok felülvizsgálatát, kiigazítását, annak lehetővé tételét, hogy a Gazdasági Versenyhivatal kötelező adatszolgáltatással nem járó piacelemzési tevékenységet végezhessen, és ezzel összefüggésben saját maga vagy megbízott piackutatók útján kutatásokat folytathasson le, ennek keretében a piaci szereplőket megkeresse, tőlük adatokat, információkat kérjen; új szabályozási elemként az Európai Bizottság és számos más tagállami versenyhatóság által az eljárás lezárásának gyorsítása és egyszerűsítése céljából már sikerrel alkalmazott speciális egyezségi eljárás, úgynevezett settlement-eljárás hazai alkalmazása lehetőségének megteremtését.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a fentiek alapján is a hivatkozott célokkal egyetértve fogadja el a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megköszönöm államtitkár úr expozéját. Most a bizottsági álláspontok ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben.

Megadom a szót Aradszki Andrásnak, a gazdasági és informatikai bizottság előadójának.

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! A gazdasági és informatikai bizottság 2013. október 28-án megtárgyalta a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. számú törvényt. A tárgyalás során érdemi vita a törvénytervezettel kapcsolatban nem alakult ki, a többségi álláspont azonban az volt, hogy a versenytörvény vonatkozó szabályainak, illetve rendszerének az átvilágítására, átalakítására igenis szükség van. Köztudomású ugyanis, hogy a versenyjog az Európai Unió egyik legdinamikusabban fejlődő területe volt az elmúlt 15-20 évben. Ennek következtében a magyar jogalkotás sok esetben az európai jogalkotási, az európai bírósági gyakorlatot követő területekre szorítkozott a versenyjogi eljárásokban a Versenyhivatal működésével kapcsolatban és a versenyügyeknek az elbírálásával kapcsolatban. E tekintetben indokolttá vált a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény áttekintése, újragondolása, harmonizálása.

Nagyon fontos értékének tartotta a bizottság az előterjesztésnek azt, hogy az előkészítés során bevonták a GVH szakembereit, azok tapasztalatait értékelve adaptálták a szükséges módosítási igényeket, a szövegszerű javaslatokat. Úgy gondolom - és a szakmában is az a közvélekedés -, hogy e tekintetben nagyon fontos a törvényjavaslat megítélése a versenyjoggal professzionálisan foglalkozó jogászok számára is, ugyanis ők is üdvözlendőnek és az elfogadását szükségszerűnek tartják.

Mindezek alapján a gazdasági és informatikai bizottság a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(13.40)

ELNÖK: Most megadom a szót Spaller Endrének, a fogyasztóvédelmi bizottság előadójának.

SPALLER ENDRE, a fogyasztóvédelmi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. A bizottságunk hétfői ülésén megtárgyalta a javaslatot. Itt született többségi és kisebbségi vélemény is, mind a kettőt én fogom ismertetni. A kormánypártok teljeskörűen támogatták ezt a javaslatot.

Ugye, megemlítésre került, hogy ez a törvény újraszabályozza a fúzió jogát, például csak azt teszi lehetővé, hogy az engedélyt követően lehessen fúzióra lépni két megfelelő cégnek. Ugyanakkor lerövidíti az ügyintézési határidőt. Ezzel az egész folyamat átláthatóbbá és egyértelműbbé válik. Szabályozza a törvény az iratkezelés, illetve az adatkezelés szabályait is. Talán fogyasztóvédelmi szempontból a legfontosabb, hogy a megtévesztő és jogellenesen összehasonlító reklámok tilalma ebben a törvényben kerül szabályozásra, nagyjából ugyanúgy, mint a korábbi törvényben. A GVH személyzeti politikájában is van egyfajta szabályozás, ami, azt gondolom, azért fontos, mert azt, hogy milyen a magyar gazdasági verseny tisztasága, alapvetően nemcsak a törvény, hanem a GVH személyzeti politikája, az, hogy mennyire rátermettek azok a bizonyos ellenőrök, fogja igazából a valóságban megszabni.

A kisebbségi vélemény úgy hangzott, hogy sok jó elem is van ebben a törvényben, ennyiben a kormánypárti véleménnyel egyezett, azonban szerintük ez a törvény nem biztosít elég lehetőséget a GVH-nak a piac megfelelő felügyeletére. Ennyiben tehát különbözött a többségi véleménytől. Ezeket a véleményeket figyelembe véve a többség elfogadta, és általános vitára ajánlja ezt a törvényt.

Köszönöm szépen a szót. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A következő felszólaló Domokos László úr, az Állami Számvevőszék elnöke. Öné a szó, elnök úr.

DOMOKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az Állami Számvevőszék törvényben meghatározott feladata, hogy tapasztalataival támogassa a jó kormányzást, valamint az Országgyűlés törvényalkotó munkáját. Az elsődleges ellenőrzési tevékenységünk mellett ezért előtérbe kerül a tanácsadó-véleményalkotó funkciónk. Célunk, hogy átláthatóbbá és eredményesebbé tegyük a közpénzek felhasználását, és hozzájáruljunk a közszolgáltatásokat biztosító intézmények és rendszerek hatékonyabb működéshez, az ellenőrzéseink, elemzéseink olyan pozitív változásokat indítsanak el, amelyek jobbá teszik az állampolgárok mindennapi életét.

Felszólalásomat az indokolja, hogy jelenleg is zajlik a tisztességtelen piaci magatartásról és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény módosításának parlamenti vitája. Az új alaptörvény jelentősen megerősítette a versenyjogi szabályozást is. Az egészséges és fejlődőképes nemzetgazdaság szempontjából kiemelt terület ez, hiszen a piaci verseny szabályozása, a versenykörülmények átláthatósága és a versenykultúra alapvetően befolyásolja a gazdasági szereplők piaci lehetőségeit, valamint hatnak a fogyasztók, az emberek mindennapi életére. A verseny jogi környezete és minősége ugyanis befolyással van a foglalkoztatásra, a fogyasztók védelmére, az árak alakulására, valamint az inflációra is. Elég csak például az energia- és hírközlési árak alakulására vagy például a mobilszolgáltatási szerződésekre gondolni.

A parlamenti vitával párhuzamosan végzi az Állami Számvevőszék a Gazdasági Versenyhivatal működésének és gazdálkodásának elmúlt öt évet felölelő szabályszerűségi ellenőrzését. Ez egy új stratégiai területünkhöz, az ellenőrzők ellenőrzéséhez kapcsolódik. Olyan intézményeket veszünk ekkor górcső alá, amelyek maguk is végeznek ellenőrzési, felügyeleti tevékenységet. Munkánk eredményei ezáltal hatványozottan jelentkeznek, hiszen a számvevőszéki ellenőrzésekkel az ellenőrzéseket végző intézményeket, magukat az ellenőrzőket tesszük hatékonyabbá. A Gazdasági Versenyhivatal mellett ehhez a körhöz tartozik például a Magyar Államkincstár, illetve az európai uniós támogatásokat auditáló főigazgatóság tevékenysége szabályszerűségének most folyó ellenőrzése. Ezeket a jelentéseket is nyilvánosságra hozzuk még a következő hónapokban.

A Gazdasági Versenyhivatal ellenőrzéséhez kapcsolódik egy, a hivatal tevékenységét bemutató és sajátos szempontok alapján értékelő tanulmány, amelyet éppen a mai napon tárgyalt meg és fogadott el az Állami Számvevőszék elnöki értekezlete, így erről elsőként most önöknek beszélhetek. A holnapi napon nyilvánosságra kerülő tanulmány a hivatal elnökének az Országgyűlés számára készített éves beszámolóin alapul, a 2002 és 2011 közötti évek működését öleli fel, hiszen ezek a jelentések jelentek meg eddig. Mivel a hivatal 2012. évi tevékenységéről szóló országgyűlési beszámoló még nem került nyilvánosságra, így nyilván erre nem is tudok kitérni.

Az Országgyűlés 2012-ben módosította az Állami Számvevőszékről szóló törvényt. A törvénybe iktatott új bekezdés szerint az Állami Számvevőszék feladatkörében elemzést és tanulmányt is készít. A hivatal tevékenységét bemutató tanulmány e felhatalmazáson alapszik. Ugyanakkor a tanulmány egy tervezett tanulmánysorozat első elemének is tekinthető. Ez is indokolja felszólalásomat. Azt tervezzük ugyanis, hogy azoknak a szervezeteknek a számvevőszéki ellenőrzése esetén, amelyek működésükről az Országgyűlésnek beszámolnak, az ellenőrzéssel párhuzamosan tanulmányt is fogunk készíteni. E tanulmányok célja, hogy az Országgyűlés részére készített beszámolók, egyéb nyilvános anyagok és az ellenőrzés során kapott dokumentumok alapján az Állami Számvevőszék a már említett tanácsadó tevékenységének részeként egy átfogó képet is adjon az adott szervezet tevékenységéről az Országgyűlés részére. Annak a megítélésén túl ugyanis, hogy egy szervezet a közpénzeket szabályosan használja-e fel, lényeges és a törvényben megfogalmazott cél, hogy a közpénzek révén milyen tevékenységet milyen eredményességgel és hatékonysággal folytatott, mennyire célszerűen használta fel a közpénzt.

A továbbiakban az ellenőrzés és a tanulmány készítése során szerzett tapasztalatok alapján mutatok rá néhány, a jelenlegi törvénymódosítással kapcsolatos fontos összefüggésre. A hivatalnak a verseny védelme érdekében folytatott tevékenysége, ahogy elhangzott már, a versenytörvény alapján három pillérre épül. A versenyfelügyeleti munkája során érvényesíti a magyar versenytörvény és az uniós versenyjog szabályait. Másrészt a versenypártolás keretében a rendelkezésre álló eszközökkel igyekszik a verseny érdekében befolyásolni az állami döntéseket; illetve a verseny társadalmi elfogadottsága érdekében a versenypolitikai ismeretek terjesztésével. Harmadrészt, a verseny közgazdasági és jogi kérdéseivel foglalkozó szakmai közélet fejlesztésével hozzájárul a versenykultúra fejlesztéséhez hazánkban.

A Gazdasági Versenyhivatal jelenleg is zajló ellenőrzése mindhárom tevékenységi kör szabályszerűségének értékelésére kiterjed, teljeskörűen szem előtt tartva a Versenyhivatal függetlenségét. Ezt a jelentést a következő hetekben fogja Versenyhivatal megkapni, a törvény szerinti 15 napos reagálási lehetőséggel együtt. A tanulmányunk pedig, amely, mint jeleztem, holnap kerül nyilvánosságra, a fent említettek közül két tevékenységpillért elemez behatóbban, a versenypártolást és a versenykultúra fejlesztését. A hivatal legfőbb versenypártolási tevékenysége a versenyt érintő jogszabályok, ritkábban ágazati politikák, koncepciók tervezetének előzetes versenypolitikai szempontú véleményezése.

Az általunk vizsgált időszakban a 2003-2004-es években volt a hivatalnak a legtöbb tervezetvéleményezési feladata, ekkor évente több mint 200 előterjesztésre került írásban észrevétel. Az időszak végére ezek száma jelentősen csökkent, 2008-ban 60, 2009-ben már csak 48, 2010-ben már csak 33, 2011-ben, egy kicsit megnövekedve, 68 előterjesztést véleményezett a hivatal. A hivatal tevékenységét jellemző számszerű mutatók visszaesése a versenyfelügyeleti tevékenység esetében is megfigyelhető. Például a hivatal által lezárt hatósági eljárások száma 2002-ben még 171 volt, 2005-ben 199, 2011-ben pedig már csak 102. Eközben a hivatal ügyintézése során gyakran nem tudta tartani a belső szabályzataiban saját maga által meghatározott határidőket.

(13.50)

Mindezek alapján támogatandónak tartok minden olyan törvénymódosítást, amely az eljárások egyszerűsítését, illetve a hivatal humán erőforrásainak megerősítését, és egyidejűleg teljesítménykövetelmények meghatározását szolgálja.

A versenytörvény előírja, hogy azon jogszabálytervezeteket, amelyek a hivatal feladatkörét érintik, az előterjesztőknek kötelezően meg kell küldeniük a hivatal elnökének. Ezzel szemben 2009-ben és '10-ben egyaránt 77, 2011-ben pedig 110 olyan elfogadott jogszabályról tett említést a hivatal éves beszámolójában, amely bár véleménye szerint érintette a verseny kérdéskörét, nem került részére előzetes megküldésre. Erre az eljárásrendi problémára szükségesnek tartom felhívni az Országgyűlés figyelmét.

A versenypolitika állami döntésekben való érvényre juttatásának más eszközei is a hivatal rendelkezésére állnak. Ha valamely egyedi ügy körülményei szabályozási hiányosságra vagy más szerv eljárásában orvosolható jogsértő helyzetre utalnak, a hivatal az illetékes szervhez úgynevezett szignalizációval fordulhat, azaz felhívhatja a figyelmét az észlelt sérelmes helyzetre. A vizsgált időszakban a hivatal többször élt ez utóbbi eszközzel a helyi önkormányzatok szabályozási kompetenciájába tartozó területeken és hívott fel a vonatkozó helyi rendeletek versenynek jobban megfelelő módosítására.

Ilyen ügyek voltak - a beszámoló alapján mondom -: a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés a temetkezési vállalkozások esetében; a fogyasztók tájékoztatásával kapcsolatos hiányosságok a taxitarifák kapcsán, vagy harmadrészt például a hulladékszállítással kapcsolatos közbeszerzési ügyek.

2002 és 2006 között a hivatal versenykultúra-fejlesztő munkájának célját abban látta, hogy tájékoztatást adjon a hazai versenyjog és versenypolitika elméleti és gyakorlati kérdéseiről. 2007-től a hivatal céljának tekintette a fogyasztói döntéshozatal kultúrájának fejlesztését és terjesztését is. A versenykultúra és a fogyasztói döntéshozatal kultúrájának fejlesztése egyaránt magában foglalja a versennyel, a versenypolitikával és versenyjoggal kapcsolatos általános tájékozottság növelését, a tudatos fogyasztói döntéshozatal elősegítését, valamint a versenyhez való általános viszonyulás javítását, illetve a verseny közgazdasági és jogi kérdéseivel foglalkozó szakmai közélet támogatását.

A hivatal a versenykultúra fejlesztését változatos eszközökkel folytatta, ugyanakkor nem tervszerűen, nem előre meghatározott célok mentén és nem mindig szabályosan. A rendelkezésre álló összeg is hullámzó volt, valamint a forrásfelhasználás hatékonyságát nem vizsgálták.

A versenykultúra-fejlesztési tevékenység eredményességéről átfogó értékeléssel a hivatal nem rendelkezik, legalábbis 2011 végéig nem rendelkezett. Bár készültek független szervezetek közreműködésével közvélemény-kutatások, a versenykultúrát támogató rendszer teljes körű felülvizsgálatára, értékelésére és szükség szerinti átalakítására lenne szükség, továbbá egy monitoringrendszer létrehozására, amely folyamatosan figyelemmel kíséri a versenykultúra-fejlesztési tevékenység eredményességét és hatékonyságát az erre költött közpénzek felhasználása tekintetében.

Álláspontunk szerint a versenytörvény módosítása során e követelmény törvényi előírásának lehetőségét is célszerű lenne mérlegelni. A versenypártolás és versenykultúra-fejlesztés pillérekhez tartozó tevékenységek összességét tekintve úgy véljük, hogy az egyes, külön-külön megvalósított intézkedések - ideértve a versenyfelügyeleti intézkedéseket is - nem alkottak egységes rendszert, ezért nem minden esetben érték el a kívánt hatást.

Például a versenypártolással intenzíven érintett területek közül csak nagyon kevés esetben kerül sor ágazati vizsgálatra. Ezért elemzésünk alapján is üdvözöljük, hogy a törvényjavaslat új paragrafussal, a 43/C. § beiktatásával megteremti annak lehetőségét, hogy a hivatal nyilvános információk, valamint önkéntes válaszadáson alapuló adatgyűjtés útján piaci elemzést végezzen a törvényben meghatározott feladatai hatékonyabb és eredményesebb ellátása érdekében.

Ez az új eszköz lehetővé teszi egyes piacok működésének jobb megismerését, és jól egészíti ki az ágazati vizsgálat indításának hagyományos eszközét. Ez utóbbi alkalmazására akkor kerülhet sor, ha az ármozgások vagy más piaci körülmények arra utalnak, hogy az adott ágazathoz tartozó valamely piacon a verseny torzul vagy a verseny korlátozódik.

Tisztelt Országgyűlés! Remélem, hogy a felszólalásomban megfogalmazottak nemcsak hasznosítható javaslatokat, szempontokat vetettek fel a versenytörvény módosításához, hanem azt is alátámasztották, hogy az Országgyűlés jól döntött akkor, amikor az Állami Számvevőszéket a feladatköréhez kapcsolódó tanulmányok elkészítésére is felhatalmazta, mivel elemzései révén a Számvevőszék hasznos tanácsokkal is szolgálhat a Országgyűlés részére.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megköszönöm elnök úr felszólalását. Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, elsőként Spaller Endrének, a KDNP képviselőjének. (Spaller Endre jelzi, hogy nem kíván szólni.) Akkor továbblépünk.

Felszólalásra következik Staudt Gábor, a Jobbik képviselője.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Dr. Apáti István: Felkészületlenek!)

Sajnálom, hogy nem túl nagy vita fog kikeveredni az ügyből, ami kettőt jelenthet: egyrészt, hogy vagy mindenki egyetért az előttünk fekvő tervezettel, ami egyébként sok szempontból technikai módosításokat tartalmaz vagy egyfajta jogfejlődés eredménye, vagy egy kis érdektelenségbe fullad a téma. Pedig a téma megérdemli, hogy néhány szóban szóljunk róla, annál is inkább, mert ha a versenyjogról beszélünk, akkor sokan úgy gondolják vagy úgy gondolhatják, hogy a cégek, nagy cégek egymás közti viszonyairól, az állam efölött való őrködéséről van szó, és esetleg a kisebb cégeket vagy a fogyasztókat ez kevésbé érinti.

Amiről tudjuk, hogy nem így van, hiszen a versenyjog sem egy önmagáért való, öncélú dolog, és végső soron kimondhatjuk azt, hogy a fogyasztók védelme és a verseny biztosítása lenne az a végcél, amit el kellene érni. Lehet, hogy olyan szabályozórendszereken keresztül, ami sok esetben a nagy cégekre koncentrál, és nagyobb fúziókat és akár a piaci fölénnyel való visszaéléseket próbálja kordában tartani, de mindezekkel együtt ennek az a célja, hogy a kisebb cégek is versenyben maradhassanak, ezáltal a későbbiekben ne alakulhasson ki olyan helyzet, ahol a fogyasztók is és az egyéb cégek is rosszul járnak, mert ha a verseny megszűnik, akkor gyakorlat, hogy az árak és az egyéb körülmények is rögtön elkezdenek torzulni. Ahogy először a piaci versenytársak kiszorításakor még lehet azt mondani, hogy esetleg a fogyasztóknak is jut abból, hogy valaki monopóliumhoz jut, de utána ez a folyamat rendre vissza fog fordulni. Ezért nagyon fontos területről beszélünk.

Az előttünk fekvő tervezet, látszik, hogy szakmai kidolgozottságú és ahogy azt az előttem szólók is elmondták, továbbgondolja azokat a folyamatokat, amelyeket meg kellett tenni a versenyjog területén és a Versenyhivatal hatékonyabbá tételére.

Elhangzott a vállalkozások összefonódásának ellenőrzése. Itt az előzetes egyeztetés jogintézményének bevezetése támogatható cél. Jó az, ha van arra lehetőség, hogy a hatóságok kiszámítható döntéseket hozzanak, és talán a Versenyhivatal esetében is, ha előre is kell gondolkodni, akkor az egy még megalapozottabb, hosszú távú jogalkalmazást vetíthet előre.

Annak különösen örülök, ha a Ket. és az infotörvény szabályairól esik szó, hiszen az infotörvény egyrészt a magánszemélyek és az üzleti, jogi személyek adatvédelmére vonatkozik, másrészt viszont a közadatok nyilvánosságára. Tehát egy kétsíkú, két oldalról megközelíthető viszonyrendszer ez.

(14.00)

Mi, amikor legfőképpen országgyűlési képviselőként tevékenykedünk, sokszor azzal a problémával állunk szemben, tudom, hogy ez egy kicsit kiterjesztőleg hat a témához képest, de el kell mondani, hogy sokszor olyan állami vállalatok is, amelyek természetesen egyrészt önálló jogi személyként tevékenykednek, de mondjuk, állami vagy önkormányzati tulajdonban vannak, félreértelmezik sokszor az üzleti titok fogalmát, és sokszor akár még monopolhelyzetben, mondjuk, kötelező feladatot ellátva is úgy értelmezik, hogy bizonyos körben az adatok üzleti titoknak minősülnek, és ezért nem szeretnék kiadni az állampolgárok vagy akár országgyűlési képviselők részére sem. Természetesen ilyenkor a bírósági jogorvoslat fennáll. De nagyon fontos, és itt a szemléletre szeretnék utalni, hogy az infotörvény szellemisége, ami egyrészről a magánadatokra, másrészről, ami talán még ennél is fontosabb, a közadatok nyilvánosságára vonatkozik, ez jelenjen meg minél több törvényben, és azt örömmel konstatálom, hogy itt is megpróbálnak egy hasonló szemlélettel élni.

Az iratbetekintés szabályozása négy eljárást illet. Nagyon helyesen ketté van választva a kérelemre vagy a hivatalból indult eljárás. Itt könnyen belátható, ha egy hivatalból indult eljárás hatékony lefolytatásához szükség van arra, hogy adott esetben az érintett felek ne tudjanak akár a vizsgálat irányára vagy a különböző, már bizonyítékként rendelkezésre álló tényekre információkat kapni. A kérelemre indult eljárásoknál természetesen más a helyzet. De az egy elfogadható garanciának tűnik, hogy az eljárás jogerős befejezése után bárki betekinthet az adatokba, tehát ez a köznyilvánosságot is igyekszik megteremteni.

Új szabályozásként kerül bevezetésre, hogy egy adatot akkor kezel üzleti titokként a GVH, ha az adatot szolgáltató személy vagy az adat jogosultja erre vonatkozó nyilatkozatot tesz, ez nyilván egyfajta átgondolását jelenti az érintett cégek részéről is az adott szituációnak. Viszont, hogyha ők ezt megteszik, akkor úgy tűnik, hogy a GVH-nak üzleti titokként kell kezelni ezeket az adatokat, és természetesen itt is a jogorvoslat lehetősége adott. Tehát én itt ebben a részben a jogi érdekek védelmét megvalósultnak látom. Az, hogy helyben, ha egy lefoglalásra sor kerül, akkor alapvetően fő szabályként helyben kell átvizsgálni a megfelelő adatokat, mondjuk, a számítógépeket, ez is egy fontos kitétel. Az sem jó, hogyha a GVH eljárása adott esetben túlságosan blokkol egy vállalkozást, itt is meg kell találni azt az egyensúlyt, ami a hatékony állami fellépés és az azon túl lévő, már zavaró behatásoknak a megfelelő egyensúlyát megtartja.

Maga az általános indokolás is kitér arra, amivel felvezetőként kezdtem a hozzászólásomat, hogy ugyan a megtévesztő és az összehasonlító reklámra vonatkozó rendelkezések jelenleg is a versenyhatóság, illetve a bíróság által kikényszeríthetőek, és hogyha ezekre a reklámokra gondolunk, akkor itt újra a fogyasztóvédelem mint fő szempont merülhet fel. Tehát ez a tevékenység nagyon is fontos tud lenni. Azzal is egyet tudunk érteni, az emberi erőforrások nagyon fontosak, és a jól képzett munkaerő és a jól képzett szakértők az előfeltételei az ilyen típusú munkáknak.

Sajnos az államigazgatásban nagyon gyakori az a cserélődése a szakembereknek, ami sokszor nem teszi lehetővé azt - nem tudom, hogy a GVH-nál mi a helyzet, remélem, hogy ott jobb a helyzet, bár ha egyéb területeire nézünk az államigazgatásnak, akkor sajnos ott azt látjuk, hogy olyan gyorsan cserélődnek akár a vezetők is, ami már-már lehetetlenné teszi, hogy kialakuljon egy megbízható joggyakorlat. Hiszen mindenki egy kicsit a saját képmására szeretné formálni azt a hivatalt, aminek, mondjuk, a vezetésével látták el, és apró eltérések a törvények értelmezésében mindig lesznek.

Az viszont szintén egy fontos előrelépés lehet, de itt azért én még várnám az eredményeket, hogy az a piacelemzési tevékenység, amit vélhetőleg ezután a GVH hatékonyabban fog végezni, milyen eredményre fog vezetni. Magam azzal egyet tudok érteni, hogy a piacelemzési tevékenység egyrészt a versenyfelügyelet és a fogyasztóvédelmi feladatok megalapozásához vagy erősítéséhez is hozzájárul. Itt természetesen a fogyasztók azok, akikre még jobban koncentrálni kellene. Tehát az emberszemléletű hozzáállás elvárható minden hivatal, így a GVH részéről is.

Zárszóként az egyezségi kísérletnek a lehetősége, ami egy eljárás alatt megadatik, tehát akár egy elhúzódó bírósági eljárás nélkül le lehessen zárni egyezséggel egy versenyhatósági eljárást, ez egyrészről jó, másrészről bennem rögtön felveti azt a kérdést, hogy ez nem jár-e vagy nem járhat-e esetleg visszaélésekkel, lévén, hogyha valahol emberek ülnek, és a megegyezés lehetősége adott számukra, akkor ez adott esetben a korrupció lehetőségét is magában hordozhatja. Tehát akik ezzel foglalkoznak, azoknak nagyon szigorú kontrollrendszer mellett kell ezt megtenniük, és nem szabad, hogy ezek a nagy cégek - mert itt legfőképpen nagy cégekről van szó - esetleg bármilyen nem megengedett előnyöket helyezzenek kilátásba azoknak a számára, akik elbírálják ezeket az ügyeket, és így tudnak szabadulni az adott ügytől.

Természetesen nem szeretnék vádolni senkit ezzel, de az ilyen esetekben mindig a legmegbízhatóbb embereket kell ilyen pozícióban foglalkoztatni, és jelentős kontrolltevékenység is kell hogy megvalósuljon, mert egyébként sajnos könnyen a visszaéléseknek a melegágya lehet minden olyan eljárás, ahol valamiféle egyedi egyezségek köttethetnek. És ahogy mondtam, a másik oldalon tőkeerős, nagyon nagy pénzügyi tőkével rendelkező cégek állnak a legtöbb esetben.

Tehát így összefoglalva azért még megvárnám a módosító javaslatokat, mielőtt végleges álláspontot kialakítanánk, lévén, hogy számtalan esetben láttuk azt, hogy a módosító javaslatok átírnak egy törvényjavaslatot, és akár még szellemiségében is megváltoztathatják, úgyhogy a végső álláspontunkat ezekkel együtt, a módosító javaslatok beérkezése után fogjuk kialakítani, és ehhez képest tudjuk támogatni a tervezetet vagy esetleg kifejezni további fenntartásainkat.

Köszönöm, elnök úr, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Emlékeztetem önöket, hogy a Magyarország 2014. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitáját a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében az ülésvezető elnök ma délelőtt javaslatot tett, és 14 óráig elnapolta. A módosító javaslatok benyújtásra kerültek, így az általános vitát most lezárom, részletes vitára a szükséges bizottsági előkészítés után két hét múlva kerül sor.

Ezek után visszatérünk a jelenleg tárgyalt napirendi pontunkhoz, és mivel több felszólaló nem jelentkezett, megkérdezem Rétvári Bence államtitkár urat... (Jelzésre:) Nem kíván válaszolni a vitában elhangzottakra, így az általános vitát lezárom.

Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Emlékeztetem önöket, hogy a növényfajták állami elismeréséről, valamint a szaporítóanyagok előállításáról és forgalomba hozataláról szóló 2003. évi LII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárására a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében nem került sor. A képviselők benyújtották indítványaikat, az általános vitát most lezárom. A részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Most napirend utáni felszólalás következik. Megadom a szót Korondi Miklósnak, a Jobbik képviselőjének, ötperces időkeretben: "Az elhallgatás taktikája" címmel.

Felszólalások:   125-151   151-161   161      Ülésnap adatai