Készült: 2020.07.05.00:26:26 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

74. ülésnap (2003.05.27.),  13-85. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 3:25:45


Felszólalások:   9-12   13-85   86-122      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a nemzeti civil alapprogramról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/3946. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3946/1-3. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Lévai Katalin miniszter asszonynak, a napirendi ajánlás szerint húszperces időkeretben. Öné a szó.

 

DR. LÉVAI KATALIN tárca nélküli miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hat év után ismét a civil társadalomhoz kötődő jogszabályt tárgyal a Magyar Köztársaság Országgyűlése. Legutóbb 1997-ben alkotott átfogó civil törvényt a parlament a közhasznú szervezetekről.

Számomra - mint a civil világhoz, a civil szervezetekhez sok szállal kötődő ember részére - felemelő és megtisztelő érzés, hogy miniszterként első alkalommal a civil szférához kötődő törvényt terjeszthetek a tisztelt parlament elé.

A rendszerváltást követő években, évtizedben az egyik legnagyszerűbb folyamat a civil szerveződések robbanásszerű és számszerű növekedése volt, a magyar civil társadalom kiépülése és az intézményesültség megkezdődése. Az értékek és a közösségek válságára a civil szféra a legegészségesebb választ adta: újjászervezte önmagát. Önök pontosan tudják, hogy ez nem előzmények nélkül történt, hiszen a két világháború közötti korszakban a civil szerveződések széles köre élt a magyar társadalomban, a második világháborút megelőző években hazánknak fejlett civil társadalma volt.

A munkásegyesületek mellett a vidék lakosságának nagy része részt vett valamilyen kulturális, szabadidős vagy sporttevékenységben, a városokban pedig nagy számban működtek az alapítványi fenntartású árvaházak, ingyenkonyhák, szeretetotthonok, a kórházakban az úgynevezett alapítványi ágyak, a civil világ nagyon erős szövetét jelentette a társadalomnak.

A rendszerváltást előkészítő, illetve azzal járó jogszabályi változásokkal élve, a polgári törvénykönyvbe 1987-ben került vissza az alapítvány intézménye, és 1989-ben született meg az egyesülési jogról szóló törvény. A civil világ rendkívül aktívan reagált, és robbanásszerűen mutatkozott meg az a kreativitás, ami az emberekben nyilvánvalóan tovább élt.

Ma Magyarországon a bíróságok körülbelül 60 ezer civil szerveződést tartanak számon, és ezek közül olyan 48-50 ezer az, amelyik valóban hétköznapi tevékenységében is nagyon nagy aktivitást fejt ki. A nagyszámú civil közösség egyre inkább teret biztosít a társadalmi önszerveződésnek, az esélyek kiegyenlítődésének, megjelentek az autonómia, az önkéntesség, az öntevékenység és az adományozás klasszikus jegyei, polgárok tíz- és százezreinek nyújtva színteret egyéniségük kiteljesedéséhez.

Elindult az a folyamat is, amelyet a fejlett demokráciákban már régóta láthatunk, a közszolgáltatások többszektorúvá váltak, mindenekelőtt az oktatás, a kultúra, az egészségügy és a szociális ellátás területén, a hátrányos helyzetű és a marginalizálódott rétegekkel való foglalkozás területén egyre inkább alternatívát vagy többletlehetőséget nyújtanak a civil szervezetek.

A civilek kreativitása és empátiakészsége kitapinthatóvá vált a társadalmi lét perifériájára szorultakkal való törődésben, ez az a szféra, amelyik a civil ethosz közül a legfontosabbnak a társadalmi szolidaritást tekinti. Lassan visszaállt az a trend, ami az 1940-es években megszakadt, és kifejlődött egy új civil szektor. Háromszektorúvá vált a civilek, az állam és a piac közötti együttműködés, tehát megszületett nagyon sokféle olyan együttműködési forma, amelyet korábban nem ismertünk vagy nem láttunk. A civil szervezetek nemcsak helyettesítő funkciókat látnak el, tehát nemcsak olyan területeken jelennek meg, ahol az állam nem tudja vagy nem akarja teljesíteni a feladatait, hanem helyettesítő, kiegészítő funkciót is ellátnak, ez megfelel annak a modernizációs folyamatnak, amelyeket más országokban is láthatunk.

Nagyon sokféle szerződések rendszere alakult ki az állam, az önkormányzatok és a civil szervezetek között, és ez szükségessé teszi az állami szerepvállalás újragondolását.

Tisztelt Ház! Miközben azt állapítjuk meg, hogy létrejött a magyar civil társadalom, látnunk kell annak a sokszínűségét és a tagoltságát is, nemcsak tevékenységi és földrajzi területek szerint, hanem működési jellegük szerint is, hiszen megtalálhatók az öntevékeny, a szolgáltató, az adománygyűjtő, az adományosztó, a társadalmi és szakmai érdekképviseleti szervezetek is, és létrejöttek idővel az ernyőszervezetek is, amelyek hatékonyabb működést tudnak biztosítani a szektor számára.

A sokszínűség és a tagoltság erős differenciálódáshoz és helyenként látni kell azt is, hogy megosztottsághoz vezetett.

Számszerű többségben vannak a klasszikus civil szervezetek, ezek alatt az alapítványok, egyesületek, társadalmi szervezetek értendők, amelyeknek egy komoly problémája az, hogy gazdaságilag törékenyek, a finanszírozás számukra hosszú távon nagyon sok esetben nem biztosított, máról holnapra élnek, és pontosan tudjuk, hogy ez felveti azt a problémát, hogy nem lehet előre megtervezni hosszú folyamatokat, nem lehet kiszámíthatóan, nem lehet biztonságosan működni. Ez nagyon nagy nehézséget jelent elsősorban a kis szervezetek számára.

A magyarországi civil szervezetek nagy része apró szerveződés, kevés taggal működik, kevés pénzügyi forrással. Kialakult viszont egy szűk professzionalizálódott kör, többnyire közalapítványok, köztestületek, közhasznú társaságok ezek, és ők rendelkeznek a szektor összbevételének 40 százalékával; ez egy 2002-es adat.

A civil szervezetek bevételei között 2002-ben 30 százalékra emelkedett a költségvetési eredetű források aránya, de a korlátozott nyilvánosság és a pályázatra való felkészületlenség miatt ez is a szervezetek viszonylag szűk körét éri el. A támogatások megszerzéséért folytatott küzdelem a civil szervezetek között az együttműködés mellett felélesztette a rivalizálást is, és a politika eltérő intenzitással ugyan, de igyekezett befolyással lenni a civil szervezetekre, ami ugyancsak erősítette a megosztottságot és időnként a paternalisztikus vonásokat.

A szektor objektív fejlődése, a felhalmozódott tapasztalatok, a társadalom demokratizálódási igénye, az esélyek egyenlőségének szükségessége, valamint a politikai környezet fokozatos és folyamatos átalakulása viszont lehetőséget teremtett arra, hogy a következő években a társadalom minőségi változásainak időszaka legyen a civil szektor számára. Ez felveti a kormányzati magatartás ismételt újragondolását. Úgy gondolom, hogy a kormányzati magatartásnak egyidejűleg nagyon tudatosnak és önkorlátozónak kell lennie, ami nem akarhat sem többet, sem kevesebbet, mint azt, hogy a civil szervezetek működését, gazdálkodását, társadalmi szerepük betöltését elősegítse azzal, hogy megteremti azt a feltételrendszert, amely leginkább megfelel a civil társadalom igényeinek, elvárásainak és aspirációinak.

Tisztelt Ház! Az előbb említett célokat hivatott megvalósítani a kormányzat civil stratégiája, amelyet a kormány 2003. május 7-i ülésén fogadott el, és amit rövid időn belül a parlament elé terjesztek, kérve, hogy ezt a magyar törvényhozás országgyűlési határozat formájában erősítse meg.

E stratégia a kormányprogram azon fejezetéből indult ki, amely az autonóm civil társadalmat partnernek tekintő állam címet viseli. Ebben a címben két nagyon fontos olyan fogalom foglaltatik benne, amely a civil társadalom számára alapvetően fontos. Az autonómia az önállóságot és a függetlenséget jelenti, partneri viszony pedig csak egyenlő, egyenrangú felek között létezik.

 

(9.40)

 

Ebből adódóan a kormány elismeri a civil szerveződések jelentőségét a társadalom demokratizálódásában, a polgári szabadságjogok megvalósításában és az autonóm személyiségek kiteljesedésében. Tiszteletben tartja a civil szervezetek függetlenségét és politikai semlegességét, valamint természetesnek tekinti, hogy a civil társadalom kontrollt gyakorolhat. Úgy tekint a civil szervezetekre, mint az Európai Unióhoz csatlakozás során a kultúrák, a közösségek és a polgárok csatlakozásának nagyon fontos színterére. Nélkülözhetetlennek tartja a civil szervezetek tevékenységét az önkéntesség, az öntevékenység, az önsegélyezés, a társadalmi szolidaritás és az esélyegyenlőség megteremtése területén.

Mindehhez az állam dolga az, hogy megfelelő feltételrendszert biztosítson. Ezt úgy kívánja kialakítani, hogy a civil szervezetek részeseivé váltak már az elmúlt időben - és egyre inkább azzá válnak - a jogalkotásnak, a források elosztásának, legitim képviselőik pedig ott vannak, részt vesznek a társadalmi párbeszéd intézményrendszerében. Mindemellett tiszteletben tartja és a civil társadalom belügyének tekinti a civil érdek-képviseleti rendszer kialakítását.

A kormányzat civil stratégiája természetesen nemcsak elveket tartalmaz, hanem konkrét intézkedéseket is. Ilyen többek között a civil szolgáltató központok, korábban a civil házak országos hálózatának megerősítése. Ezekre azért van nagyon szükség, mert az ország minden részére el kell hogy jusson az az információ, jogi tudás, pályáztatásokról szóló elérhetési lehetőségek, tanácsadás, könyvtári és közösségi szolgáltatás, ami többnyire a fővárosban összpontosul. Nagyon fontos törekvésnek tartom azt, hogy minél szélesebb körben és minél inkább a szegény kistelepülésekhez is eljussanak ezek az információk, és működjenek ott is ilyen civil házak, civil szolgáltató központok. A fővárossal együttműködve létrehozzuk a budapesti civil szolgáltató központot, amelynek pályázatát a Nonprofit Információs és Oktató Központ, a NIOK alapítványa nyerte meg. 2002-ben 36 millió, ebben az évben 150 millió forintot fordít erre a programra a kormányzat illetékes szerve.

Érdemes talán még megemlíteni azt, hogy az Igazságügyi Minisztérium felhívására több mint 300 civil szervezet jelentkezett be a civil jogszabályokat érintő változások véleményezésére és a jogszabályok előkészítésének konkrét munkálataira. Magam is azt tapasztaltam korábbi munkám során az elmúlt évben, hogy a civilek nagyon komolyan veszik azt a szerepüket, hogy részt akarnak venni a jogszabályok alakításában, és akkor szeretnének még véleményt nyilvánítani, amikor egy törvény normaszövege nem készült el. Én magam részese voltam olyan társadalmi vitáknak, illetve elindítottam olyan társadalmi vitákat az esélyegyenlőségről és az egyenlő bánásmódról szóló törvény kapcsán, amelyen a roma szervezetek, a női szervezetek és a fogyatékosokat képviselők szervezetei vettek részt, és láttam azt a folyamatot, hogyan alakul át a törvény szövege, és úgy gondolom, ez nagyon lényeges folyamat. Azt hiszem, a közeljövőben ugyanezt a gyakorlatot kellene folytatni.

A partneri viszonyról és együttműködésről beszéltem, és ez jellemezte mind a kormányzat civil stratégiája, mind a most beterjesztett nemzeti civil alapprogramról szóló törvény előkészítését. A 2002 májusában megalakult kormány az Országgyűlés társadalmi szervezetek bizottságával együttműködve első alkalommal 2002. július 11-én hívta párbeszédre több száz civil szervezet képviselőjét. Ez a folyamat szeptember 3-án újabb fórumon folytatódott. A Miniszterelnöki Hivatal kormányzati informatikai és társadalmi kapcsolatok hivatala 2002. szeptember 5-én hozta nyilvánosságra a kormányzati civil stratégia első változatát, amelyet társadalmi és szakmai vitára bocsátott.

Medgyessy Péter miniszterelnök 2002. szeptember 26-án a Parlamentben megtartott “Függetlenség és partnerség - civil szervezetek ez európai Magyarországértö konferencián tájékoztatta közel 600 civil szervezet képviselőjét a kormányzati alapelvekről, és ekkor jelentette be konkrétan a nemzeti civil alap létrehozását. Azóta háromnegyed év telt el, és önök előtt itt van a törvénytervezet. Lehet, hogy ezt gyorsabban is meg lehetett volna írni, néhány jó kodifikátor segítségével, de úgy gondolom, hogy akkor éppen az a folyamat, amiről az előbb beszéltem, nem érvényesült volna. A civilek nem szólhattak volna bele olyan mértékben ennek a törvénytervezetnek az alakításába, ahogyan ez így most megtörténhetett, ez pedig ellenkezik a kormányzat felfogásával.

A nemzeti civil alapprogram első változata 2002. október 25-én került fel az internetre, és azóta folyamatosan változott, ez jól nyomon követhető, hiszen országos és helyi fórumokon vitatták meg a civil szervezetek és a civil társadalom szakértői, és tették hozzá véleményüket. 2002. október 28-án létrejött a civil együttműködési program négy munkacsoportja, amelyek jogi, pénzügyi, kormány-civil és civil-civil kapcsolatok kérdéskörében folyamatosan mintegy háromszáz civil szervezettel működtek együtt és folytattak véleménycserét. A témát gondozó államtitkárságra több mint kétszáz konkrét, szövegszerű észrevétel érkezett.

2003. január 28-án ismét országos fórumra került sor, majd folytatódott a kisebb közösségekben való egyeztetés. Ha valaki összehasonlítja a 2002. október 25-i tervezetet a most a parlament elé beterjesztett törvényjavaslattal, akkor érzékelheti a változásokat. Külön köszönettel tartozom az Országgyűlés elnökének, aki a legvégső szakaszban 3 ezer civil szervezethez juttatta el véleményezésre a törvénytervezetet. A most beérkezett javaslatokat egyaránt hasznosíthatják a parlamenti vitákban és a törvényhez kapcsolódó végrehajtási rendeletben is.

Tisztelt Ház! Az önök előtt fekvő nemzeti civil alapprogramról szóló törvény rendeltetését és remélhetően nagyságrendjét tekintve korszakos jelentőségű a magyar civil társadalom életében. Önök előtt is ismert, hogy a magyar adózók 1996 óta ajánlhatják fel megfizetett személyi jövedelemadójuk 1-1 százalékát a civil szervezeteknek, illetve az egyházaknak. Én most csak az úgynevezett civil 1 százalékok adatairól szeretnék beszélni. Ha 2002-ben minden adózó rendelkezett volna személyi jövedelemadója 1 százalékának felajánlásáról, akkor ez az összeg 11 milliárd forint lehetett volna. Ezzel szemben az adózók 34 százaléka 5,2 milliárd forintot ajánlott fel, így 5,8 milliárd forint bent maradt a költségvetés nagy kalapjában. A civil szektor régi igénye, hogy a fel nem ajánlott, úgynevezett bennmaradó vagy bennragadó 1 százalékok is a civil szervezetekhez jussanak el, illetve annak kiteljesedését szolgálják.

Az összeg nagyságrendjének megítéléséhez azt kell tudni, hogy 2002-ben a civil szektor összbevételének körülbelül 30 százaléka, mintegy 200 milliárd forint származott költségvetési forrásokból. Ebben benne van az állami feladatvállaláshoz kötődő normatíva, a költségvetésben nevesített támogatások, a pályázaton elnyert összegek, a visszaigényelt áfa, az önkormányzati támogatások és a felajánlott 1 százalékok is. A kormányzat nem ezek helyett és nem ezek kiváltására, hanem ezen források mellé kívánja a direkt támogatások rendszerébe beépíteni a nemzeti civil alapprogramot.

A korábbi tervezetek kifejezetten a fel nem ajánlott 1 százalékokat és más egyéb forrásokat nevesítettek bevételként. A kormány 2003. május 7-i ülésén azonban egy új konstrukcióról döntött, és ez került a tisztelt Ház elé. A javaslat szerint az alapprogramba az adózók által felajánlott 1 százalékkal azonos összeg kerül. Ez egyaránt ösztönzi az adózókat a minél nagyobb arányú felajánlásra, és egyaránt ösztönzi a civil szervezeteket arra, hogy minél kreatívabb módszereket használjanak annak érdekében, hogy megszerezzék az 1 százalékot.

Itt nagyon röviden szeretnék csak utalni arra, hogy az elmúlt évben vagy elmúlt években úgy érzékelem, hogy a civil társadalom nagyon sok olyan technikát és olyan tudást kezd el használni, amelyet korábban nem tett meg. Jó néhány olyan kampány volt, amellyel ösztönzött, rávett más civil szervezeteket arra, hogy együttesen lépjenek fel. Ez nagyon fontos vonás, ami abból indul ki, hogy ha nem rivalizálnak egymással, hanem együtt akarnak valamilyen célt elérni, akkor nyomásgyakorló csoportként ezt eredményesebben tehetik meg.

Tisztelettel felhívom a figyelmüket a törvénytervezetben a céloknak azon pontjára, amely szerint az éves forrás legalább 60 százalékát működési támogatásra kell használni. Ez az a sérülékeny pont, amit a civil szervezetek nagyon régóta és nagyon sokszor emlegettek. A civil szervezetek ugyanis a legnehezebben működési támogatáshoz jutnak hozzá, hiszen a programfinanszírozás, a normatív támogatás és a pályázatok többsége nem ismeri el a működési költségeket.

 

(9.50)

 

Ehhez a forráshoz azok a szervezetek is hozzájutnak, amelyek nem képesek vagy nem akarnak az államtól vagy az önkormányzattól feladatokat átvállalni. Ha belegondolunk abba, hogy az elmúlt években a parlament, illetve az idén néhány héttel ezelőtt a Miniszterelnöki Hivatal 350-400 millió forintot ítélt oda működési támogatásként, akkor láthatjuk, hogy ez az összeg akár meg is sokszorozódhat, meg is tízszereződhet.

A nemzeti civil alapprogram mindenekelőtt az úgynevezett klasszikus civil szervezeteknek kedvez, hiszen a költségvetési eredetű forrásokból létrehozott közalapítványok és köztestületek nem pályázhatnak, illetve kizárja a törvénytervezet az éves költségvetési törvényben nevesítetten támogatott szervezeteket is. Ennek az az indoka, hogy a költségvetésből kétszeresen nem szeretnénk támogatni ugyanazt a szervezetet.

A törvénytervezet a támogathatóság feltételéül legalább egyéves működést ír elő. Az előzetes vitákban néhány helyen felmerült, hogy a civil szervezetek a nyilvántartásba vételi végzés jogerőre emelkedése után azonnal pályázhassanak a nemzeti civil alapprogramhoz. Azt gondoljuk, hogy egyrészt pályázásra (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ne hozzanak létre civil szervezeteket, másrészt egyéves tevékenységgel bizonyítsa a szervezet az életképességét. Voltak olyan javaslatok is, amelyek szigorítottak volna, és csak a közhasznú jogállással rendelkező civil szervezetek pályázhattak volna. Mi ezt nem fogadtuk el, a közhasznú tevékenység végzését tekintettük feltételnek.

Röviden szeretnék még szólni arról, miszerint a nemzeti civil alapprogram egyik legfontosabb alapelve, hogy az elvi irányító tanácsban és a támogatásokat odaítélő kollégiumokban ne a kormányzat által választott, hanem a civilek által delegált legitim képviselők legyenek ott. (Az elnök ismét csenget.) A törvénytervezetben javasolt civil jelöltállítási rendszer feloldja ezt a problémát.

Köszönöm szépen a figyelmüket, és elnézést, hogy kicsit több időt használtam fel. (Taps.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Még sokáig szívesen hallgattuk volna a miniszter asszonyt, de a Házszabály kegyetlen, és a húsz perc az húsz perc.

Tisztelt Országgyűlés! Most a kijelölt bizottságok álláspontjának és a bizottságokban megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, 5-5 perces időkeretben.

Először megadom a szót Tóth Gyulának, az önkormányzati bizottság előadójának.

 

TÓTH GYULA, az önkormányzati bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Az Országgyűlés önkormányzati bizottsága május 14-ei ülésén tárgyalta és vitatta a nemzeti civil alapprogramról szóló 3946. számú törvényjavaslatot. Egy olyan törvényjavaslat került a bizottság elé, amely rendkívül hosszú egyeztetési folyamat eredményeként született meg. Mint ahogyan ön is említette, a kormányprogram második fejezete az autonóm civil társadalmat partnernek tekintő állam címmel határoz meg célokat és feladatokat. Ezzel összefüggésben feladatul tűzi ki a kormánytól független, civil döntéshozó szervek létrehozásának elősegítését, valamint a civil szervezetek finanszírozási lehetőségeinek tágítását, bővítését.

Ennek a stratégiának az első, s talán mondhatom, legfontosabb eleme a napirendre tűzött nemzeti civil alapprogram. A bizottság ülésén egyetértés volt abban, hogy olyan támogatási rendszert kíván biztosítani az előterjesztő a civil társadalom számára, amely elsősorban működési költségekhez ad forrásokat, illetve jelentős részben a civil döntéshozókra bízza a források elosztását.

A kormány javaslata szerint ugyanakkora összeget juttatna a nemzeti civil alapprogramon keresztül a civil szférába, mint amekkora összeg megszerzését el tudják érni a civilek a közvetlen felajánlások útján. Az önkormányzati bizottság tagjai úgy gondolják, hogy ez egyrészt megfelelően ösztönzi a civil szervezetek aktivitását az 1 százalékos források megszerzése felé, valamint ezáltal megfelelő forrást tud biztosítani az alapprogram elindításához, működéséhez, és ezáltal végre tisztes állami támogatás juthat el a civil szervezetekhez.

Mivel a bizottság tagjainak többsége gyakorló polgármester, ezáltal tudják, hogy az önkormányzatok erejüktől függően jelentős támogatásokat adtak eddig is a civil szervezeteknek, de számukra egyáltalán nem közömbös, hogy mennyire tudnak a civil szervezetek még jelentősebb közfeladatokat is ellátni. Az európai tapasztalat az, hogy társadalmi önszerveződéssel, a civil szervezetek tevékenységének megerősödésével számtalan teher kerül le a mindenkori kormányzat és természetesen az önkormányzatok válláról is. Amennyiben a civil mozgalmak meg tudnak erősödni Magyarországon, várható, hogy mind a szociális ellátásban, mind az idősügyben, mind számtalan társadalmi területen komoly civil szervezeti közreműködés lesz tapasztalható.

Mivel a kormány ezzel a törvényjavaslattal nem kíván rátelepedni a civil világra, nem akar szereplőket előre kijelölni, és megadja a civil szervezetek számára a lehetőséget, hogy a kormánytól, mondhatnám: a mindenkori kormánytól független, önálló pályára tudjanak állni, az önkormányzati bizottság a javaslatot egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm. (Taps.)

 

ELNÖK: Kovács Tibor képviselő úré a szó, aki a költségvetési bizottság előadója.

 

KOVÁCS TIBOR, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! A költségvetési bizottság legutóbbi ülésén tárgyalta a törvényjavaslatot, és túlnyomó többséggel, ha nem is egyhangúlag, de támogatta a javaslat általános vitára való alkalmasságát. A javaslat szükségszerűségét az ellenzéki képviselők sem vitatták a bizottság ülésén.

Miniszter asszony expozéjában, illetve az előttem szóló képviselőtársam már nagyon sok érvet felsorakoztatott a törvényjavaslat mellett, én csak néhány részletére szeretnék kitérni és utalni.

Az expozéban is elhangzott, hogy már a kormányprogramban is megfogalmazódott annak szükségessége, hogy a civil szervezetek támogatását növelni kell, mert hiszen ez rendkívüli segítséget tud nyújtani a kormányzatnak egy hosszú előkészítő folyamat után, amelyben a legkülönbözőbb eszközök, személyes találkozások, internet és egyéb más eszközök is rendelkezésre álltak, hogy a civil szervezetek kifejthessék a véleményüket a törvényjavaslattal kapcsolatban.

Természetszerűen a költségvetési bizottság ülésén leginkább az anyagi kérdések kerültek szóba; elhangzott az, hogy annak ellenére, hogy a civil szféra forrásainak több mint 30 százaléka tulajdonképpen állami vagy önkormányzati forrásból származik, ez mégis jelentősen kevesebb, mint az Európai Unió átlaga, tehát célszerű ezen összegeket növelni. Ezek tulajdonképpen rendelkezésre is állnának; mint ahogy az elhangzott, ha a személyi jövedelemadó 1 százalékát az állampolgárok nagyobb hányada bocsátaná a civil szervezetek rendelkezésére, akkor mintegy 11 milliárd forint lehetőség lenne a jelenlegi 5,2 milliárd forinttal szemben. Tulajdonképpen a javaslat is azt célozza, hogy az állampolgárok minél nagyobb hányada rendelkezzen a személyi jövedelemadójának 1 százalékáról, mert hiszen a kormányzat a javaslat szerint legalább annyit tesz hozzá a költségvetési forrásokból, mint amit az önkéntes felajánlásokból az állampolgárok is felajánlanak.

 

 

(10.00)

 

 

Ennek ellenére, hogy itt rendkívül jelentős forrásokat említett mindenki, meg kell azt jegyezni, hogy a civil szervezetek legnagyobb többsége rendkívül szerény összegből, éves szinten 500 ezer forintot alig meghaladó összegből gazdálkodik; különösen igaz ez a hátrányos helyzetű térségekben, a különböző oktatási intézmények fejlesztése céljából létrehozott közalapítványok esetén, és ezek működéséhez teljes mértékben indokolt a többlet költségvetési hozzájárulás.

A javaslat egyik legfontosabb elemének tartjuk azt, hogy a kormányzat nem kívánta kisajátítani saját céljaira ezt a nemzeti alapprogramot, és a javaslat szerint pontosan azokhoz delegálná a döntés jogosítványát, akik ezeket a szervezeteket működtetik, tehát egy-egy kuratóriumba a kormány egy képviselőt kíván csak juttatni. Ez nagyfokú önkorlátozásról tesz tanúbizonyságot, és a bizalom első lépésének kell tekinteni minden tekintetben.

Úgy gondolom, hogy egy olyan törvényjavaslat van előttünk, amely a jövőben nagy lehetőségeket teremthet a civil szervezeteknek, és a bizottságban a többség azt a reményét fejtette ki, hogy a parlamentben az ellenzéki pártok is, még ha vannak is kritikai megjegyzéseik, végül is a törvényjavaslatot szavazataikkal támogatni fogják.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: A kisebbségi véleményt Szijjártó Péter képviselő úr ismerteti. Öné a szó.

 

SZIJJÁRTÓ PÉTER, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési és pénzügyi bizottság 2003. május 14-ei ülésén a bizottság ellenzéki tagjai négy tartózkodó szavazatot adtak le a nemzeti civil alapprogram általános vitára való alkalmasságáról folytatott vita végén. Kérem, engedjék meg, hogy most ezen tartózkodó szavazatokat néhány szóban indokoljam.

Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy örömteli volt hallani a bizottság ülésén az előterjesztőt, aki szerint a szocialista kormány is helyes metódusnak tartja a nyitott törvényalkotás folyamatát. Bizonyára mindannyian emlékszünk, tisztelt képviselőtársaim, arra, hogy a polgári kormány többek között az ifjúsági törvény megalkotását kezdte el hasonló módon, kikérve a fiatalok, az új nemzedék, a törvény által érintettek véleményét. Helyes tehát, hogy ezt a gyakorlatot a szocialista kormányzat is folytatja, még helyesebb volna persze, ha az ifjúsági törvényt is a későbbiek folyamán megalkotná. Ez a konkrét javaslat, amiről itt most szó van, az előterjesztő szerint komplex egészként kezeli a civil szférát, azonban véleményünk szerint több aggályos elemet, pontot is tartalmaz, míg ezzel egy időben véleményünk szerint számos fontos dolog maradt ki belőle.

Bizonyára nincs és nem is lehet köztünk vita abban a tekintetben, hogy Magyarországon jelenleg a civil szféra leginkább meghatározó szegmensét a történelmi egyházak alkotják. Ennek oka pedig nem más, mint hogy a szocialista diktatúra időszakában egyedül voltak képesek arra, hogy a megannyi hányattatás, megalázás, hátráltatás és számkivetés ellenére is egységes szervezettel, komoly intézményi háttérrel vészelték át a nehéz időket. Ez a megmaradt struktúra pedig azt jelenti, hogy a civil világ legjobban működő szeletét még mindig az egyházak alkotják, éppen ezért azt gondoljuk, hogy amennyiben civil szféráról, civil szervezetekről beszélünk, akkor nagyon hangsúlyosan kell kezelnünk a történelmi egyházakat.

Mindezekhez képest azonban ez a javaslat nem tekinti kiemelkedő fontosságúnak őket, és ezt mi, ellenzéki képviselők hibának tartottuk a bizottság ülésén, és hibának tartjuk azt most is, főleg azok után, hogy a bizottsági ülésen az előterjesztő elmondta, hogy az egyházak valóban nem szereplői ennek a javaslatnak. Másrészt kívánatosnak véljük azt, hogy a kormányzat figyeljen oda az ifjúságra; figyeljen oda az új nemzedékre, főleg most, amikor a speciális élethelyzetben lévő, komoly kihívásoknak megfelelni kényszerülő társadalmi réteg rendkívül nehéz helyzetben lesz, ugyanakkor komoly lehetőségek elé is néz hazánk európai uniós csatlakozása kapcsán.

Ezzel összefüggésben az ifjúsági civil szférával kapcsolatban adtunk hangot azon aggodalmunknak, amelyre az ifjúsági kormányzat tevékenysége szolgáltatja az alapot. A nemzeti civil alapprogram előterjesztői hangsúlyozták, hogy párbeszédre építenek, párbeszédre számítanak. Ez a kijelentés azonban kevésbé kezelhető hitelesként akkor, amikor a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium éppen megszüntetni igyekszik a stratégiai partnerség fogalmát és intézményét, és ezáltal az ifjúsági párbeszéd rendszerét is korlátozni kívánja. A jelek szerint az ifjúsági tárca negligálni kívánja azokat az ernyőszervezeteket, amelyek a civil ifjúsági szféra döntő többségének képviseletét is ellátják.

Mindezen kifogásaink és aggályaink miatt tartózkodtunk tehát a szavazáskor a bizottság ülésén, azonban érdeklődve várjuk, hogy mik lesznek azok az új elemek, amelyeket a kormány ezen javaslatán keresztül kíván beépíteni a civil világgal való kapcsolatába, és természetesen várjuk az új típusú kommunikáció első hatásait is, hiszen majd ezek a hatások lesznek az igazi fokmérői az alapprogramnak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Halmai Gábornénak, a kulturális bizottság előadójának.

HALMAI GÁBORNÉ, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A kulturális és sajtóbizottság tegnapi ülésén, a bizottsági ülések sorában az utolsók között tárgyalta a nemzeti civil alapprogram tervezetét. Sokan a képviselőtársaim közül más bizottságokban is találkoztak már ezzel az anyaggal, tehát tulajdonképpen egy kicsit összegezni is tudtuk az addig elhangzott felvetéseket, a törvényjavaslat mellett egyértelműen megfogalmazható előnyöket és a kifogásokat is.

Ha összegezni akarom az ott elhangzottakat, akkor azt mondhatom, hogy alapként mindenki elfogadta, sőt méltatta ezt a törvényjavaslatot, és kiemelte a szükségességét. Természetesen néhány dolog mellett vita is kialakult. Nézzük meg, hogy mi az a cél, amely szerint a nemzeti civil alapprogramra szükség van. A nemzeti civil alapprogram olyan támogatási formát teremt meg, amelynek célja a civil szervezetek társadalmi szerepvállalása kiteljesedésének elősegítése, a kormányzat és a civil társadalom közötti partneri viszony és munkamegosztás, valamint az autonóm civil társadalmon belüli partneri viszony és munkamegosztás megteremtése, a civil társadalom erősítése; a civil társadalom erősítése, amely civil társadalom, tudjuk, ma jelen van, létezik, számában hosszú ideig növekedett, ma már a minőségi fejlődés szakaszába lépett.

Nagyon fontos tehát azt is elmondani, hogy amikor arról beszélünk, hogy megtalálta-e méltó helyét a civil társadalom a mai magyar társadalomban, és nemcsak a munkamegosztásban, hanem annak társadalmi és anyagi támogatásában is, akkor nagyon fontos az, hogy erről a törvényről itt is beszéljünk. Tudjuk azt, hogy ma a civil társadalom támogatottsága a saját költségvetésük támogatásának arányában 28,4 százalék, amíg az Európai Unióban 40-60 százalék között van. Ez a törvényjavaslat éppen az ösztönző rendszerével ezt a 40 százalékot célozza meg elsőként.

Az is nagyon fontos és kiemelten fontos eleme ennek a törvényjavaslatnak, hogy ösztönző, hiszen amikor az 1 százalék felajánlásával azonos részt kínál a civil társadalom számára, akkor ezt a fajta serkentést adja meg. Elhangzott már az a szám, hogy 2002-ben 5,123 milliárd forint az az összeg, amelyet a civilek igénybe vettek, amelyet felajánlottak számukra, de az 1997. évi adathoz látjuk, hogy így is az emelkedés már duplájára történt. (Sic!)

 

(10.10)

 

Ha indokolni akarjuk, hogy melyik az a három elem, amely mindenképpen fontos a civil alapprogramnál, akkor azt mondhatjuk el, hogy elsőként a civil alapprogram megjelenése nagyon nagy jelentőségű. Nagyon nagy jelentőségű azért, mert egy kétéves egyeztetési folyamatban együtt folyik a civil érdekképviselet felállítása, és ahhoz, hogy a civilek érdekei konkrétan megfogalmazódva és anyagilag is támogatva előtérbe kerüljenek, fontos, hogy ez a határozat és a törvénycsomagnak ezen belül ez a része most elsőként kerüljön napirendre.

A nemzeti alapprogram célja, hogy a civil szervezetek munkáját hivatalosan is elfogadottá, elismertté, anyagilag támogatottá tegye, és hogy az erre szánt összeg garantáltan olyan magas szintű törvényben kerüljön megfogalmazásra, amely az évenkénti költségvetések kialakításakor már egy alapdokumentum, tehát ezáltal biztosítja, hogy ez az összeg a civilek rendelkezésére áll.

Vita bontakozott ki a bizottságban arról, hogy elkésett-e ennek a törvénynek a beterjesztése, és éppen az előbb említett szempont miatt mondhatom, hogy éppen időben van, hiszen a jövő évi költségvetés tervezése jelen pillanatban is folyamatban van. És ha ez a törvény, amelyet remélhetőleg nemcsak a bizottság, hanem a Ház is elfogad, elfogadásra kerül, még most, a júniusi időszak zárása előtt, akkor azt mondhatjuk, hogy a következő évi költségvetési tervben már törvény szerint biztosított ennek a forrása.

Fontos elem az is, hogy a nemzeti civil alapprogram megfogalmazza a civil érdekképviseletet, amely szerint a civil szervezetek támogatásáról szóló pénzalap többségében a civil szervezetek által delegált képviselőkön keresztül legyen elosztva - ezért is fontos maga a törvény. Tudjuk azt, hogy a magában a civil alapprogram tanácsában 70 százalékos (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a résztvevők aránya, és a kollégiumokban is csupán egy fő az, aki az állami oldalt képviseli.

Mindezek alapján bizottságunk 11:8 arányban a törvény tervezetét elfogadásra, általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: A kisebbségi vélemény ismertetője Kiss Attila képviselő úr. Öné a szó.

 

KISS ATTILA, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának tegnapi ülésén, az alapprogram vitája során a bizottság álláspontja mellett igen határozott kisebbségi vélemény is megfogalmazódott.

Első látásra örömtelinek is mondhatnánk, hogy hazánkban nemzeti civil alapprogram készül. Való igaz, egy demokratikus államberendezkedés komoly értékmérője, hogyan működik az adott társadalomban a civil szféra, a harmadik szektor, van-e az adott országban állami támogatási rendszer, ha igen, milyen elvek alapján szerveződött az. Egy nemzeti civil alapprogram megalkotását fontosnak tartjuk, minden egyes, az ágazatot támogató pluszforrást üdvözlünk.

Hazánkban ma több mint 60 ezer civil szervezet létezik. Mivel a törvény szerint egy egyesület megalakításához legalább tíz ember szükséges, akkor máris látható, mekkora tömegeket érintő tervezetről van szó. Álláspontunk szerint a kormány hibát követ el akkor, amikor az említett több tízezerre tehető egyesületi, alapítványi mozgalom többségének véleménye nélkül terjeszti be a törvényt, hiszen hallhattuk, illetve olvashattuk az anyagban, néhány százan vettek részt a program vitájában - természetesen nagyra értékeljük az ő szerepüket. De hol van a többi ötven-egynéhány ezer szervezet? Hol van az ő véleményük? Ki kérdezte meg őket?

Választókerületemben meghatározó szerepet betöltő egyesületek, alapítványok nem is hallottak erről a tervezetről, erről a törvénytervezetről, csupán miután kértem a véleményüket, akkor meglepve tájékoztattak, hogy nem is tudtak erről az egészről, ugyanakkor természetesen ők is szerettek volna részt venni a társadalmi vitában. Több véleményt kellett volna meghallgatnia a minisztériumnak, hiszen itt valóban a civil polgárok, az általuk alapított egyesületek, alapítványok jövőjéről döntünk, arról, hogyan működnek a jövőben a demokrácia kis körei, amelyeket honfitársaink azért hoztak létre, hogy azokban kiteljesíthessék magukat, legyenek azok hagyományőrző csoportok, ifjúsági klubok vagy éppen természetvédő körök, vagy bármilyen más szervezetről is beszélhetünk. Miért éppen azokat a civil szervezeteket kérdezték meg, akiket? A többi vélemény miért nem fontos?

A törvényjavaslatban ugyanakkor aggódva olvastuk a miniszter erős befolyásoló szerepét. Természetesen nem a miniszterrel, a mindenkori miniszterrel van probléma, hanem egyáltalán a rendszerrel, hogy a miniszternek döntő befolyása, döntő szava lesz a kollégiumok és a tanácsok kialakításában, illetve elsősorban a vezetők kinevezésében. Tudjuk jól, illetve aki olvasta a tervezetben, az tudja, hogy a tanácsok és a kollégiumok fognak dönteni az egyébként igen komoly összegekről, tehát mindenképpen kérdéses számunkra ez az elv, ami alapján ezt szeretnék meglépni.

További kérdőjeleket vet föl természetesen, hogy ismét egy szűk csoportérdek fog-e érvényesülni, ha igen, akkor milyen érdekek, és kiknek vagy kinek az érdekei lesznek ezek.

Növelni kell szerintünk - a bizottság véleménye, illetve kisebbségi véleménye szerint - a működésre fordítható 60 százalékos arányt. Szintén a törvényjavaslatban olvasható, hogy az összeg 60 százalékát, amiről minden évben dönteni fognak a tanács, illetve a kollégium tagjai, vezetői, működésre lehet fordítani. Nagyon jó, nagyon helyes, természetesen a semminél sokkal több és sokkal jobb. De aki civil szervezetben valaha dolgozott, az nagyon jól tudja, hogy a szervezetek, egyesületek, alapítványok számára leginkább a működés, a mindennapi létezés a legnehezebb. A programokra, az egyes rendezvényre még csak meg is szerzik valahogy a pénzt önkormányzattól, megyei szervezetektől, alapítványoktól, egyéb forrásokból, de a működésre nagyon kevesen adnak pénzt, hiszen azt mondja mindenki - legalábbis a legtöbb alapítvány, szervezet azt mondja -, hogy éljetek meg, teremtsétek elő a pénzt, és majd ha valamit föl tudtok mutatni, támogatunk, illetve támogatjuk önöket. Tehát mindenképpen javasolnánk a 60 százalékos küszöb, a működésre fordítható 60 százalékos arány emelését.

Elkészült a civil stratégia is, amit, sajnos csak tegnap kaptunk meg többen – illetve, gondolom, mindannyian. Aggályosnak tartjuk, hogy miért nem együtt tárgyaljuk a kettőt, tehát a kormány civil stratégiáját és a nemzeti civil alapprogramot együtt kellett volna tárgyalnunk, hiszen a kettő szorosan összefügg, egyik a másik nélkül nem létezne. Tehát mindenképpen célszerű lett volna ezt hamarabb megkapnunk.

Azt gondolom, illetve a bizottság kisebbségi véleménye szerint nyolcan úgy gondoltuk, hogy mindezen problémák és aggályok szerint nem tudjuk támogatni azt, hogy a törvényjavaslat ilyen formában most a Ház elé kerüljön.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

ELNÖK: Most megadom a szót Boldvai Lászlónak, a számvevőszéki bizottság előadójának.

 

BOLDVAI LÁSZLÓ, a számvevőszéki bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A számvevőszéki bizottság május 26-ai ülésén egyhangú döntéssel általános vitára alkalmasnak tartotta a T/3946. számú, a nemzeti civil alapprogramról szóló törvényjavaslatot. A vitából a következő négy csomópontot szeretném kiemelni.

Az első, kiemelten fontos elem a magyar demokrácia és a magyar politikai rendszer fejlődése szempontjából a civil társadalom erősödése.

A második: a civil társadalom további fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges az anyagi erőforrások biztosítása. Ez a törvényjavaslat két elemében is áttörést hoz a finanszírozás kérdésében: nagyságrendileg több pénz, állami támogatás áll majd rendelkezésre, és az eddig igazán hiányzó működési költségek finanszírozására is jelentős lehetőség nyílik majd.

A harmadik csomópont: üdvözlendő, hogy az anyagi források elosztásában a civil szervezeteknek lesz meghatározó szerepe, szemben az állam képviselőivel.

És a negyedik csomópont: a bizottság különösen fontosnak tartja, és szeretné felhívni a tárgyalás során képviselőtársaink figyelmét arra, hogy az átláthatóság biztosítása a finanszírozásban megkerülhetetlen kérdés, éppen azért, hogy erősítsük a civil társadalomba vetett bizalmat is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Lénárt Lászlónak, a társadalmi szervezetek bizottsága előadójának.

 

LÉNÁRT LÁSZLÓ, a társadalmi szervezetek bizottságának előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! A társadalmi szervezetek bizottsága mint az ügyben érintett, szerintünk egyik legfontosabb bizottság, megtárgyalta a nemzeti civil alapprogramról szóló törvényjavaslatot.

A törvényjavaslat bevezetőjével egyhangúlag elismeri a társadalmi szervezetek és alapítványok működési feltételei állami garanciákkal való biztosításának szükségességét, ezért a civil szervezetek átlátható költségvetési forrásmechanizmusára épülő, pártpolitikától mentes forrásainak biztosítását, amelynek érdekében nemzeti civil alapprogramot hoz létre.

Én azt gondolom, hogy ezen fontos célok mellett a társadalmi szervezetek bizottságának a többsége két rendkívül fontos megállapítást tett. Az egyik fontos megállapítás az volt, hogy a rendszerváltás óta ilyen horderejű, ilyen nagyságrendű, a civil szervezetek működését és életét befolyásoló törvényjavaslat nem került a tisztelt Ház elé, ahogy miniszter asszony mondta, korszakos jelentőségű javaslatról van szó.

 

(10.20)

 

A másik, amit mi, a társadalmi szervezetek bizottságának többségi képviselői nagyon fontosnak tartunk, hogy egy olyan folyamat egyik állomására érkeztünk, ahol a civil szervezeteket felnőttként kezeli a törvényjavaslat. Nem direktívákban határozza meg, forintra, fillérre, testületek létszámára, vezetők kinevezésére és egyebekre vonatkozóan ennek a csapatnak a működését, úgy, mint a tanács, és úgy, mint a kollégium, hanem lehetőséget ad, hogy az érintettek saját maguk döntsenek arról, hogy milyen közösségeket hoznak létre, és milyen módon fogják ezt a jelentős összeget, ezt a jelentős pénzforrást elosztani.

Mindezek mellett a társadalmi szervezetek bizottsága reméli, hogy a minisztériumok által a programokra biztosított források továbbra is az eddigiekhez hasonló módon vagy akár növekvő mértékben megmaradnak, mert hisz ahogy többen is jelezték és mondták már képviselőtársaim, az egyik legnagyobb erénye ennek a nemzeti civil alapprogramról szóló törvényjavaslatnak a működési forrásokra történő jelentős anyagi csoportosítás.

Mindezek alapján - és nagyon sok véleménnyel egyetértett a társadalmi szervezetek bizottságának a többsége - 6 igen szavazattal, 4 ellenszavazattal és 1 tartózkodással általános vitára javasoljuk a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: A kisebbségi vélemény ismertetője Tirts Tamás képviselő úr. Öné a szó.

 

TIRTS TAMÁS, a társadalmi szervezetek bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Először is hadd gratuláljak, hogy az első expozéja ebben a kétségtelenül fontos kérdésben történt, hiszen ahogy itt az előttem szóló képviselőtársam is elmondta, a társadalmi szervezetek bizottságában nekünk mindennap azért dobog a szívünk, hogy valamivel jobb legyen, és az, hogy ön egy ilyen expozéval tudja kezdeni a miniszteri pályafutását, ez számunkra mindenképpen ígéretes.

Ugyanakkor, miután én kisebbségi véleményt adok elő, természetesen el kell mondanom, hogy nagyon szoros szavazás született, ahogy az előbb is elhangzott: 6 igen, 4 nem, 1 tartózkodás, és ez is mutatja, hogy milyen alaposan megvitattuk az előterjesztést.

A kisebbségi véleményben a T/3946. számú nemzeti civil alapprogramról szóló törvénnyel kapcsolatban először is el kell mondanom, hogy szerintünk, akik kisebbségi véleményben végül is úgy ítéltük meg, hogy most nem időszerű a törvény általános vitája, előhoztuk, hogy legalábbis mi, ellenzéki képviselők úgy éreztük, nem volt megfelelő idő és nem volt megfelelő az előkészítés.

Az előkészítés kapcsán a miniszter asszony is elmondta, hogy különböző köröket futottak, illetve elhangzott ez a nyitott törvényalkotásra való törekvés, ami nagyon értékelhető és díjazható, ugyanakkor az előterjesztő nevében ott levő tisztviselő is jelezte, hogy körülbelül 250-300 civil szervezettel tudtak érdemben egyeztetni. A mi megítélésünk szerint ez az ott elhangzott 47 ezres, vagy ahogy ma a miniszter asszony jelezte, 60 ezres számhoz képest nagyon kevés. Tehát itt volt egy komoly hiányérzetünk. Valamint arra a kérdésünkre, amit a bizottsági ülésen megfogalmaztunk, hogy milyen módon fogják a jövőben elérni, most nem akarom mondani, hogy a több mint 50 ezer civil szervezetet, de legalábbis a civil szerveztek nagy részét, szintén nem volt megnyugtató az a válasz, hogy gyakorlatilag vagy megpróbálják levélben, vagy nem. A mi megítélésünk szerint, miután a KSH és más hivatalos intézmények hivatalosan is levél útján meg tudják keresni a civil szervezeteket, akár ebben a témában, akár pályázati kérdésekben ezt meg lehet tenni.

A második legfontosabb problémánk, hogy másként indult ez a törvénytervezet, mint ahogy most ide megérkezett a Házhoz. Más volt Kiss Elemér, a bukott kancelláriaminiszter idejében, más az éppen regnáló kancelláriaminiszter, Kiss Péter idejében, és nagyon üdvözöljük, hogy egy új tárca alakult. Az esélyegyenlőséget, ahogy mondom, mi fontosnak tartjuk, és a miniszter asszony személye ebben a pillanatban garanciának látszik, hogy itt tényleg az esélyteremtésről lesz szó.

De rögtön hozzáteszem, és a bizottság ülésén is elhangzott, hogy az egész kérdéskörnek az európai uniós kívánalmak szerint való kezelése elsőrangú feladat. Ezt azért is szeretném aláhúzni - itt többen hozsannát zengedeztek, és majdnem úgy éreztem, hogy szoboralkotás kezdődik -, mert az európai uniós követelményeknek, miután mi komolyan vesszük, hogy az Európai Unió tagjai leszünk, ott vagyunk a küszöbén, az európai uniós követelményeknek ebben a kérdésben is, tisztelt Ház, meg kell felelni, vagyis igenis nagyon fontos, hogy a rendszerváltás óta eljutottunk idáig, de most már nem ez a kérdés, hanem az európai uniós tagországok fizetési, vagy ha tetszik, támogatási szintjét kell elérnünk, és amikor ebben a kérdésben Halász János képviselőtársam is a bizottsági ülésen érdeklődött, nem tudtunk megnyugtató választ kapni.

Ilyen értelemben tehát a mi nemleges szavazatunk azt is mutatja, hogy amíg nem látjuk, hogy a finanszírozási kérdés, amit egyébként a törvénytervezet jól kezel, megítélésem szerint - bár ki fogok futni az időből, nem jutok el odáig, mert ez nálam a 9. pont - nem rossz, és nyilván a vitában lesz módom még elmondani. Ugyanakkor szintén elhangzott, hogy a tegnapi nap került kiosztásra a kormányzat civil stratégiája, amire a miniszter asszony utalt az expozéjában. Én annak örülök, hogy legalább tegnap megkaptuk, és mint ellenzéki képviselő ma éjszaka és az óvodába menet el tudtam olvasni, és ilyen értelemben a felkészülésembe be tudtam építeni, és nagyon örülök, hogy a miniszter asszony is érintette ezt. De a civil stratégiának való időbeni megjelenése - ahogy elmondtuk a bizottságban - és együttes tárgyalása lett volna jó.

Végezetül utoljára (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) szeretném aláhúzni - és be is fejezve -, a civil kontrollt igényli a kormány, én ennek nagyon örülök. Egy olyan téma van, amiben ezt a civil kontrollt nem tudja törvényesen gyakorolni, amivel most a napokban sokat foglalkoztam. Ma a tévéelnök-választás kapcsán (Az elnök ismét csenget.) ki fog derülni, hogy ez az igény tényleg komolyan működik-e: a civil kurátorok helyzete a magyar közmédiumokban. Azt gondolom, ha tényleg igényli, akkor én csak arra kérem, hogy minden területen igényelje ezt a civil kontrollt (Az elnök ismét csenget.), ott is, ahol esetleg kényelmetlen.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban és dr. Lévai Katalin részéről.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 15-15 perces időkeretben, közben kétperces felszólalásokra nincs lehetőség.

Megadom a szót Fogarasiné Deák Valériának, az MSZP-képviselőcsoport nevében felszólaló képviselőnek.

 

FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja a nemzeti civil alapprogramról szóló törvényjavaslat benyújtását már várta, úgy is mondhatom, hogy elvárta. A törvényjavaslatot örömmel üdvözli, és elfogadását támogatja. Nagy jelentőségűnek tartjuk a törvény megalkotását, aminek az értékéből nem von le semmit, hogy magunk is javasolunk a szövegben kisebb-nagyobb pontosításokat, és érdeklődéssel várjuk a vitát, képviselőtársaink javító szándékú javaslatait is.

A Magyar Szocialista Párt választási programja és a kormányprogram egyaránt kötelezettséget vállalt a civil szervezetek növekvő költségvetési támogatására. Kötelezettséget vállaltunk a civil szervezetek társadalmi szerepének elismerésére, e fontos szerep betöltésének elősegítésére, támogatására. Meggyőződésünk ugyanis, hogy társadalmi párbeszéd, működő érdek-képviseleti rendszer és erős civil társadalom nélkül nincs demokrácia, és tudjuk, hogy a civil társadalom erejének egyik legfontosabb fokmérője a civil szervezetek ereje. Frakciónk úgy látja, hogy a nemzeti civil alapprogramról szóló törvényjavaslat e felfogásnak megfelel, s a kormányzati civil stratégiában is megfogalmazott célkitűzések megvalósításának első nagy horderejű lépése. Korszakos jelentőségű lépés, mert a civil szervezetek támogatásának olyan mechanizmusát alakítja ki, amely új szakaszt nyit meg a kormányzat és a civil társadalom közötti partneri viszony, valamint a civil társadalmon belüli partneri viszony megteremtésében.

Tisztelt Ház! A rendszerváltozás után a civil szektort érintő finanszírozási jogalkotásban ez a második legjelentősebb lépés. Az első volt a személyi jövedelemadó 1 százalékának az állampolgárok által történő felajánlásának lehetősége. A második pedig ez a mostani, amely még egyszer annyi pénzt juttat az állami költségvetés adóbevételeiből a civil szervezeteknek.

 

(10.30)

 

Első viszont ez a törvény abból a szempontból, hogy soha nem volt még a civil szektornak kormányoktól, politikától, országgyűlési bizottságtól függetlenül létező, garantált költségvetési forrásautomatizmusa. A nemzeti civil alapprogrammal új történelmet kezd írni az Országgyűlés. A civil szektort úgy ismeri el, és úgy támogatja, hogy függetlenségét tiszteletben tartja a mindenkori parlamentektől, kormányoktól, hivataloktól. Sem az alapprogram forráshoz jutási mechanizmusa, sem szervezetének kialakulása, sem döntéshozatalának eljárási szabályai nem tükröznek alárendeltséget, kiszolgáltatottságot, szervilizmust.

A törvényjavaslat azt mondja, hogy az adózók rendelkezése alapján kiutalt jövedelemadóval megegyező összeget kell az alapba helyezni. Ez azt jelenti, hogy a civil szervezetek támogatására fordítható személyi jövedelemadó-hányad a felajánlások és az alapprogram útján együttesen nemcsak elérheti, de meg is haladhatja az szja 1 százalékát. A törvényjavaslatnak ezt, a beterjesztést közvetlenül megelőzően történt változtatását mi a magunk részéről támogatjuk, helyesnek tartjuk. Helyesnek tartjuk még akkor is, ha tudjuk, hogy az első években az eredeti verzióhoz képest valamivel kevesebb pénzt jelent. A felajánlások ugyanis eddig még nem érték el, bár megközelítik az szja fél százalékát, de növekszenek, és jó propagandával tovább növelhetőek. És kétségtelen, hogy az eredeti elképzelés nem volt igazán az állampolgárok aktivitásának növelésére ösztönző hatású, míg ez a változat feltétlenül az.

Az alapprogramba így garantáltan bekerülő pénz nagyságát többféle összefüggésben ítélhetjük meg. Ha úgy számolunk, hogy a nonprofit szervezetek központi költségvetési támogatása ez idő szerint éves szinten körülbelül 200 milliárd forint, akkor a körülbelül 5 milliárd voltaképpen kevés. De ha a civil alapprogram kedvezményezettjeinek körével számolunk csak, vagyis a 200 milliárdból levonjuk azt a pénzt, amit nem a klasszikus értelemben vett civilek kapnak, és ahhoz viszonyítunk, akkor az összeg már bizony sok. És különösen sok ez a pénz arra tekintettel, hogy azt a 400 millió forintot váltja ki tízszeresen, ami eddig az Országgyűlés, utóbb a Miniszterelnökség rovatán szerepelt, s amiből az idén mindössze alig 1200 szervezetnek jutott 200 ezer, illetőleg 1 millió 100 ezer forint közötti működési támogatás. A pluszforrás tehát jelentős, a civil szervezetek költségvetési támogatásában érdemi, érzékelhető növekedést jelent. És még csak az szja-ról beszéltem, miközben a törvényjavaslat helyesen az alapprogram további állami és nem állami bevételeire is megnyitja a lehetőséget.

Egyetértünk azzal is, hogy a törvény szabályozott keretek között, de lényegében az érintetteknek adja át az alapprogram rendelkezésére bocsátott források feletti rendelkezés jogát. Helyesnek tartjuk, hogy a törvény csupán a támogatások céljait, a támogatásra jogosultak körét és a forrásokat rögzíti, illetőleg az alapprogram szervezetét, valamint a civil jelöltállítás rendszerét szabályozza. Ezáltal elegendően tág keretet biztosít arra, hogy a döntéshozatalra felruházott testületek a civil szervezetek számára a leginkább és valóban szükséges támogatásokról határozzanak. A keretek pontosítására vonatkozó módosító javaslataink, amelyekről a vita későbbi szakaszában még beszélünk, ezen a felfogáson nem változtatnak.

Fontos üzenete van a nemzeti civil alapprogram hatálya alá tartozó szervezetek körének, amit ugyancsak alapvetően jónak tartunk. Azt nevezetesen, hogy mint az szja 1 százaléka esetében, itt sem támogatáshoz jutási feltétel a közhasznú vagy kiemelkedően közhasznú minősítés. A többi szakmai pályázati rendszerben ugyanis szinte kizárólag a valamelyik közhasznú minősítéssel rendelkező szervezetek indulhatnak el programjaik költségvetési támogatásáért. Az elsősorban működést támogató civil alap viszont a legszélesebb értelemben vett civil szektort kívánja támogatni, kifejezve ezzel azt a társadalompolitikai alapelvet, hogy az állam számára minden, törvényes keretek között működő állampolgári önszerveződés érték.

Itt még egyszer szeretném kiemelni a törvényjavaslatnak azt a szerintünk nagyon tisztességes rendelkezését, amely a közalapítványokat és a köztestületeket kizárja a nemzeti civil alapprogram alanyi köréből. E program esetében tehát nem állhat elő az az ismert gyakorlat, amely szerint a minisztériumoktól vagy önkormányzatoktól a civil szervezetekhez áramló különböző források igen nagy részben a saját maguk által alapított nonprofit szervezetekhez kerülnek. A nemzeti civil alapprogram tehát még részben sem önfinanszírozás, nem csupán államháztartási trükk egy másik költségvetési rovatba kerülés érdekében. Ez a pénz tisztán és teljes mértékben a valódi civil, nonprofit szektorba kerül.

Hangsúlyozni kell azt is, hogy a nemzeti civil alapprogramról szóló törvénytervezet kiegészíteni kívánja, nem pedig kiváltani az ágazati civil támogatásokat. A minisztériumok és önkormányzatok civil programjait az alapprogram nem helyettesíti. Éppen fordítva: nagyon is kedvezőtlen fordulat lenne a civil szektor helyzetében az, ha az eddigi, szinte kizárólagos ágazati szakmai programtámogatás helyébe a jövőben kizárólag működési támogatás lépne.

Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő törvénytervezet példamutatóan hosszú és részletes társadalmi vita eredményeként alakult ki. Tízhez közelít azoknak a tervezeteknek a száma, amelyeket a Miniszterelnöki Hivatal civil kapcsolatok főosztálya a legkülönbözőbb civil fórumokon a múlt év ősze óta megmerített és véleményeztetett. A nyitott jogalkotás szellemében az érintett civil szektor képviselői és szakértői egészen az Országgyűléshez történő benyújtásig megtehették észrevételeiket és javaslataikat az előterjesztőhöz. Az Országgyűlés civil irodája külön levélben küldte meg a tervezetet közel háromezer civil szervezetnek. A beérkezett vélemények összegzését mindannyian olvashattuk a parlamenti honlapon, s a benyújtott módosító indítványaink között lesznek olyanok, amelyek e vélemények alapján készültek el. A tervezet társadalmi vitájában alig volt olyan hang, amely az alapprogram létrehozását ellenezte volna. A civil szektor tehát a törvényjavaslat mellett áll, azt szeretné minél korábban létrehozni és működtetni.

Abban is széles körű az egyetértés, hogy az alapprogram fórumaiban, az elvi irányító tanácsban és az egyedi döntéshozó kollégiumokban a civil képviselők legyenek meghatározó többségben az állami delegáltakhoz képest.

 

(10.40)

 

Vita szinte csak és kizárólag az alapprogram forrásairól és a civil képviselők kiválasztási rendszeréről volt. A forrás kérdésében véleményem szerint jó megoldás született, ahogy azt már említettem is. Kikerült a szövegből a korábbi tervezeteknek az a része, amely a jövőben kialakuló országos civil érdekképviseletre vonatkozott. Ez is jó megoldásnak tűnik, mert a civil társadalom még nem egységes az érdekképviseleti rendszer kialakítása kérdésében, s az alapprogram döntéshozó fórumaiba való delegálás csak növelte volna az e téren amúgy is fennálló feszültségeket.

A civil jelöltállítási rendszer ugyanakkor már bebizonyította életképességét a társadalmi szervezetek és alapítványok ez évi működési támogatását elosztó kuratórium létrehozása során. Feltehető tehát, hogy a regionális és országos választófórumok betöltik funkciójukat, és megfelelő személyeket delegálnak az alapprogram tanácsába és kollégiumaiba. A civil érdekképviseleti rendszer pedig a közpénzelosztásban való részvétel terhe nélkül épülhet fel a helyi, a megyei, a regionális és az országos civil együttműködésekből.

Tisztelt Ház! Az Országgyűlés társadalmi szervezetek bizottságában sajnálatos módon e nagy jelentőségű törvénytervezet általános vitára bocsátását a Fidesz képviselői valóban nem támogatták. Indoklásuk szerint azért nem - mint ahogy itt is hallhattuk -, mert a tervezet előkészítése nem volt kellően nyitott és a civil szervezetek széles körével egyeztetett. Én azt kívánom a Magyar Országgyűlésnek, hogy minden következő törvényjavaslata csak legalább feleannyi társadalmi vita, egyeztetés, fórum nyomán nyerje el végleges tartalmát, mint ahogyan ez a nemzeti civil alapprogrammal történt. A Fidesz képviselőinek meg azt kívánom, hogy más törvényjavaslatban se találjon ennél súlyosabb és megalapozottabb szakmai kivetnivalót.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Halász János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja nevében felszólaló képviselőnek.

 

HALÁSZ JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Öröm számomra, ha a civil szférát érintő törvényjavaslatról tárgyalunk, tárgyalhatunk itt a parlamentben, az Országgyűlésben. Ritkán adatik ez meg, ezért is örülök. Mint ahogy örültek a civil szervezetek 1996-ban is, amikor az úgynevezett egyszázalékos törvényt tárgyalta az Országgyűlés. Volt erről itt ma már szó, én is úgy vélem, hogy leginkább ehhez az egyszázalékos törvényhez hasonlítható a mai törvényjavaslat jelentősége. Az akkori egyszázalékos törvény elfogadásával két nagyon fontos dolog valósult meg: megteremtették a civil finanszírozás elvét, hisz az emberek maguk ajánlhatják föl adójuk 1 százalékát az általuk választott civil szervezetnek, és egyúttal jelentősen emelkedett a civil szervezeteknek jutó támogatás összege is. Most is - ahogy többen mondtuk - hasonlóan fontos, a civil szféra egészére ható törvényjavaslatról van itt szó. Ez a javaslat most előtérbe helyezi a működési támogatást, és jelentős forrást is biztosít. Emiatt örülünk, örülhetünk a javaslatnak.

A civil szervezetekkel foglalkozó szakemberek, politikusok régóta mondják, mondjuk, hogy nagyon fontos a civil szervezeteknek működési támogatást juttatni. Miért is? Azért, mert kevés a civil szervezeteknek jutó működési támogatás, illetve kialakult egy olyan rossz gyakorlat Magyarországon is, a magyar pályázati rendszerben is, hogy a különböző programfinanszírozású pályázatokon juthatnak működési támogatáshoz a szervezetek, ebbe kell beépíteniük sokszor az egyébként hiányzó működési támogatás miatt a saját működési költségeiket, és ez rossz szocializációs, pályázati szocializációs folyamatot indított el Magyarországon. Reméljük, ezen lehet változtatni. Persze, egy alapkérdés, hogy ha nincs működési támogatás, nincs elég működő, biztonsággal működő civil szervezet, akkor hogy várhatjuk el, hogy a különböző programfinanszírozású pályázatokon indulhatnak, hogy várhatjuk el, hogy értékes, tartalmi, szakmai munkát végezzenek.

Kell, szükséges a működési támogatás, először erre van szükség. Ezért fontos ez a javaslat. Üdvözöljük, hogy a működési támogatás területén ez jelentős forrásbővüléssel jár.

Ugyanakkor szomorú a szívem amiatt, ahogyan előkészítette a kormány ezt a törvényjavaslatot. E miatt az előkészítés miatt a javaslat általános vitára alkalmassága is megkérdőjeleződik. Mire gondolok? Egyrészt arra, hogy széles körű egyeztetést ígértek, de mégis csak néhány száz szervezettel egyeztettek a törvény normaszövegének elkészülése előtt. A bizottságban ez ügyben föltett kérdésünkre azt a választ kaptuk, hogy mintegy 500 szervezettel sikerült egyeztetni. Értem én, hogy sokkal több szervezet is jelentkezhetett volna, de a tény mégiscsak az, hogy a létező 60 ezer civil szervezet közül a főosztály bevallása szerint előzetesen ötszázzal egyeztettek. Ez nem egészen a szervezetek egy százaléka. Ez kevés. Én azt mondom, tehettek volna sokkal többet azért, hogy több civil szervezet is bekapcsolódjon ebbe az előkészítési folyamatba.

Az elkészült javaslat civil véleményezésére sem hagytak elég időt, merthogy egy javaslat véleményezésének legalább két része van: az egyik az előkészítés folyamata, amiről az előbb beszéltem, a másik pedig, amikor már elkészült a szöveg, azt benyújtották a parlamentnek, akkor is illik időt hagyni a civil szervezeteknek arra, hogy véleményt mondhassanak már erről az elkészült javaslatról. Erre is alig maradt idő. Egyébként megjegyzem, az Országgyűlés társadalmi szervezetek bizottságában ellenzéki képviselő javaslatára vetődött föl az, hogy a civil iroda - ez az Országgyűlés egy szervezeti egysége, mondjuk így - legyen kedves a civil szervezeteket megkeresni. Örülök, hogy ezt meg is tették, igaz némi késéssel. Ezt tehették volna hamarabb is, mert akkor nem csak két napja lett volna a civil szervezeteknek arra, hogy véleményt mondjanak erről a törvényjavaslatról.

De ennél van nagyobb probléma is. Az igazi, a legnagyobb probléma az, ami esetleg előrevetíti a törvény működésével kapcsolatos aggályainkat is, ugyanis ez az egyeztetési folyamat megtört. Ez az egyeztetési folyamat zajlott, nem tagadom, sőt üdvözlöm, hogy rengeteg érték volt abban, hogy sok száz szervezettel egyeztettek, még ha sokkal több szervezet véleményét is kikérhették volna.

De az, ami ezután történt, elfogadhatatlan. Ugyanis az egyik napilap cikke szerint az történt, hogy a már tulajdonképpen lezárt egyeztetési folyamat után az egyik szervezet, egy civil szervezet levelet írt a miniszterelnöknek, és ebben külön egyeztetést kért - az egyenlőknél vannak egyenlőbbek. Ebben a levélben a hírek szerint leírták azt, hogy ez a kezdeményező civil szervezet azt írta magáról, hogy ő mindvégig szemben állt az Orbán-kormány politikájával, és segítette a jelenlegi kormány megválasztását. Ezek után Kiss Péter miniszter találkozott velük, majd pedig megváltozott a törvénytervezet szövege. Az addig egyeztetett szöveg több ponton megváltozott. Ez az, ami elszomorít engem. Régi, szocialista idők ízét idézi ez; különalku néhány baráti civillel a civil szervezetek feje felett - ez is a mai szocialista demokrácia része.

Mi szomorít még el ebben az ügyben? Az, hogy a civil stratégia nem került hivatalosan az Országgyűlés elé, azaz nem nyújtották be tárgyalásra. Nagy sietve megkaptuk ezt, persze, mert a bizottságokban bíráltuk, nem véletlen, hogy tegnap este mindenki megkapta, mert ostoroztuk a kormányzatot amiatt, hogy ezt nem juttatták el időben az országgyűlési képviselőkhöz.

 

 

(10.50)

 

 

Sokkal jobb lehetne ez a vita, ha mindkét javaslat itt lenne előttünk, és az általános vitát mindkét javaslatról egyszerre folytathatnánk le, hiszen a civil stratégiának valóban fajsúlyos, fontos része a törvényjavaslat, amelyet ma tárgyalunk. Miért kell ezt a két dolgot elválasztani egymástól? Nem is értem.

Ezzel együtt a törvényjavaslatról az a véleményünk, hogy valóban fontos kérdéseket érint, mert van egy tartalmi része is ennek a dolognak. Ahogy mondtam: fontos, jelentős forráshoz jutnak a civil szervezetek, több mint 5 milliárd forintról van szó, ami döntően működési támogatásra fordítható. A törvény ma azt mondja, hogy ennek a forrásnak legalább a 60 százalékát ilyen típusú támogatásra kell fordítani. Azt gondolom, ez kevés - úgy vélem, jobb lenne ezt az arányt emelni, akár 80 százalékra is. Ez nyilván majd itt a részletes vitában körvonalazódik.

Azt hiszem, fontos lenne pontosítani ezt a törvényt abban a tekintetben is, hogy ne a szervezeteknek kiutalt összeg kerüljön az alapba, mintegy megduplázva, hanem a szervezeteknek ténylegesen felajánlott 1 százalékos összegek. A kettő között különbség van, több száz millió forintos különbség van, ugyanis a szervezeteknek ténylegesen felajánlott összeg mindig magasabb, mint amit kiutalnak nekik, több ok miatt.

Ez a javaslat nagy hangsúlyt fektet az ernyőszervezetekre. A gondolat fontos, mert több, jól működő ernyőszervezet van ma Magyarországon, de nem tagadhatja senki, hogy nincs igazi ernyőszervezeti háló Magyarországon. Nincs még egy olyan kialakult ernyőszervezeti rendszer, amely a civil szervezetek többségét összefogja, amelyben a civil szervezetek többsége valóban tag, aktív résztvevő.

Ez nem baj, a magyar civil társadalommal az egyesületi-alapítványi világ is egy fejlődési folyamaton megy keresztül. Ez, most már néhány éve, a korábbi, inkább mennyiségi fejlődésből átcsapott minőségi fejlődésbe, és ezeknek az éveknek fontos eleme, hogy igazi ernyőszervezetekből is egyre több jön majd létre. De még nincs olyan erős ernyőszervezeti háló, amely miatt ilyen nagy hangsúlyt érdemes fektetni az ernyőszervezetekre a tekintetben, hogy a törvény által létrehozott tanácsban öt képviseleti helyet is kaphassanak. Ezt én soknak tartom, úgy vélem, hogy a korábbi, eredeti egyeztetési folyamatban kialakult három fő is elégséges lenne, figyelembe véve a mai magyar civil társadalom helyzetét, az ernyőszervezetek tekintetében is.

A törvényjavaslat nemcsak arról a tanácsról rendelkezik, amely egyébként az alap elosztási elveiről, a különböző stratégiai kérdésekben döntést hozhat, hanem azokról a kollégiumokról is, amelyek tulajdonképpen a különböző pályázatokat kiírják, és a civil szervezetekkel kapcsolatos végső döntéseket meghozzák, de elég elnagyoltan foglalkozik a törvényjavaslat ezzel a kollégiumi rendszerrel. Ez nem kidolgozott a törvényjavaslatban, pedig erre szükség lenne, és ki lehetne dolgozni, hiszen a mai magyar civil világban vannak már olyan pontok, amelyek tekintetében jól körvonalazódik és jól szerveződik a szféra, még ha az ernyőszervezetek tekintetében nem is, de a különböző szakmacsoportok szerint igen.

Teljesen világos, hogy jól működő szociális, civil szervezetek vannak Magyarországon, hogy olyan kulturális civil szervezetek vannak, amelyek megkerülhetetlenek; hogy a környezetvédelmi civil szervezetek már hosszú évek óta hallatják a hangjukat; és hogy az ifjúsági oktatási civil szervezetek is nagyon jelentős szerepet töltenek be a mai életünkben. Ezért azt gondolom, hogy ezeket a szakterületeket már nevesíteni is kellene a törvényben, mint ilyen témával foglalkozó kollégiumokat Nagyon fontos dolog lenne ez, mint ahogy a régiókat is kezeli a kollégiumok terén valamilyen módon a törvényjavaslat, de nem pontosan. Ki kellene mondani, hogy a létező hét régió szerint szerveződnek ilyen kollégiumok, és ezen túl, ha szükséges, különböző miniszteri rendeletekben lehet ezt szabályozni, de egy vázat érdemes felállítani a kollégiumi rendszer tekintetében is. Nem azt mondom, hogy ennek kell a végleges változatnak lennie, de egy már most jól látható váz felépíthető, és a többi, új kollégium létrehozása pedig a miniszteri rendeletek tekintetében változtatható, ez pedig ad egy rugalmasságot a rendszernek.

Azt hiszem, van még azért néhány pontosításra szoruló dolog ebben a törvényben, az általános indokolás területén is. Ezeket módosító indítványokkal nyilván nem tudjuk megváltoztatni, csak ezért hívom fel itt a figyelmet arra, hogy a törvény általános indokolása több mint 47 ezer magyarországi civil szervezetről ír. Én azt hiszem, nyugodtan írhatnának körülbelül 60 ezer civil szervezetről, vállalhatnák ezt a becslést, mert 2000-es adat ez a 47 ezer, holott tudjuk, hogy azóta sokkal több civil szervezet van már.

A civil szervezetek száma tekintetében 2000-es adattal dolgoznak, de amikor arról beszélnek, hogy mennyi a civil szervezeteknek juttatott állami támogatás, akkor már 2001-2002-es adatokkal foglalkoznak. Azt hiszem, ez nem helyes. Azt írják, hogy a társadalmi szervezetek bizottsága a korábbi években működési támogatást 1600-1800 szervezetnek juttatott - ez egy nagy tévedés. 2001-ben körülbelül 1117 szervezet, 2002-ben pedig valamivel több mint 1700 szervezet kapott támogatást ettől a bizottságtól. Illett volna pontosan utánanézni ennek a dolognak. Ez apróság, ez a törvény lényegét nem érinti, de ne haragudjanak, akinek ezt elő kell készítenie, erre figyeljen oda.

Sajnálom tehát, hogy egy jó ügyet rosszul készítettek elő, csak remélni tudom, hogy ennek ellenére a törvény valóban a civil szervezetek érdekét szolgálja majd. Mi ezen leszünk, és a módosító indítványaink is ezt célozzák. Több száz civil szervezettől kaptunk véleményt, ezek alapján is fogalmaztuk meg a módosító indítványainkat. Innen is köszönöm a civil szervezeteknek, hogy megtiszteltek a véleményükkel.

Ezek után remélem, hogy itt, az Országgyűlésben már a szakmai érvek döntenek majd, és nem a szocialista demokrácia régi reflexei. Remélem, hogy a javaslatainkat nem fogják lesöpörni, és hogy ezután a szakmai érvek is meghallgatásra találnak. Ezért kérem, hogy a pártpolitikai vitáink helyett folytassunk valódi szakmai, szakmapolitikai vitát. Ehhez kínáltuk együttműködésünket a civil szervezeteknek, és ehhez kínálom most az együttműködésünket itt az Országgyűlésben.

Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Az SZDSZ képviselőcsoportja nevében Béki Gabriella képviselő asszony szólal fel.

Öné a szó.

 

BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Különösen fontos energiaforrás a civil társadalom, ezen belül is a civil szervezetek.

Fontos kérdés tehát, hogy ehhez a társadalomhoz, ezekhez a szervezetekhez a mindenkori kormány hogyan viszonyul. Én liberális, szabad demokrata politikusként rendkívül fontosnak tartom, hogy a kormány erre a világra ne akarjon rátelepedni, ne akarja irányítani, ne akarja túlzottan beszabályozni, hogy egészen pontosan fejezzem ki azt, ami a liberális megközelítés lényege: a kormány ne akarja fejleszteni ezt a világot, hanem hagyja fejlődni.

Azt gondolom, ebben a mondatban pontosan lehet érezni azt a szemléletbeli megközelítést, amit a magam részéről a legfontosabbnak tartok, és amivel kapcsolatban hiszem, hogy ez a törvényjavaslat ezt a célt szolgálja.

Eddig a rendszerváltás óta minden kormány elismeréssel szólt a civil társadalom fontosságáról, a civil szervezetek fontosságáról.

Különbség a kormányok között legfeljebb abban volt, hogy mennyire maradt a szavak területén ez az elismerés, és mennyire sikerült áttenni az elismerést a tettek területére.

Itt '90 óta eddig egy olyan nagyon markáns, hangsúlyos, reform értékű, hadd használjam én is ezt a kifejezést: korszakos jelentőségű lépés történt a civil világ fejlődése érdekében, ami az előző szocialista-szabad demokrata kormányhoz kapcsolódó döntés volt; ez a személyi jövedelemadó 1 százalékáról való rendelkezés lehetősége.

 

 

(11.00)

 

 

Ez a jelenlegi törvényjavaslat tulajdonképpen ennek az 1 százalékos gondolatnak a folytatása, hiszen akkor az előző szocialista-szabad demokrata kormány már meghozta azt az elvi döntést, hogy a személyi jövedelemadó 1 százalékáról lemond, de mindannyian tudjuk, hogy jelentős része ennek az összegnek bent maradt a költségvetésben, hiszen az adózó polgároknak máig legfeljebb az egyharmada rendelkezik erről a forrásról. Kezdettől fogva izgatott bennünket, hogy hogyan lehetne használni, hogyan lehetne hasznosítani azt a különbözetet, ami tehát az 1 százalék és az átutalt részösszeg közötti különbözet. Ennek a mostani törvényjavaslatnak az alapvető gondolata, a nemzeti civil alap létrehozása erre a forrásra épül. A magam részéről az 1 százalékos törvényhez hasonló, korszakos jelentőségű lépésnek tartom, hogy a jelenlegi kormány most ennek a nemzeti civil alapnak a létrehozására vállalkozik.

A törvényjavaslat célja tehát a civil társadalom erősödésének a lehetőségeit megteremteni, hogy a szerepvállalásuk ebben a demokratizálódó folyamatban erőteljesebb lehessen. Két kulcsszóval lehet a kormány viszonyát leírni a civil világhoz, ez pedig a függetlenség és a partnerség; függetlenség, tehát nem befolyásolni, nem rátelepedni a civil világ autonóm világára, de partnernek tekinteni őket, partnerszámba venni őket, és ennek megfelelően kialakítani a viszonyokat.

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Ez a törvényjavaslat, ami előttünk van, kis terjedelmű, összesen 15 paragrafus, és azt is mondhatnám, hogy bizonyos értelemben kerettörvény, hiszen csak azokat a kereteket határozza meg, amelyek mentén ez a nemzeti civil alap, ami létrejön, működhet. Ilyen módon foglalkozik a törvény a nemzeti civil alap felhasználási lehetőségeinek a megfogalmazásával, magával a forrással, hogy miből is lesz pénz ebben a civil alapban, a kedvezményezettek körével, a szervezeti felépítéssel, hogy hogyan is lehet ezt az alapot működtetni, és azzal a bizonyos jelöltállítási rendszerrel, ami kulcskérdés az irányító szervezet létrehozása szempontjából.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a törvénynek jelen állapotában, azt lehet mondani, minden részlete, minden paragrafusa vitatott és vitatható. Hiszen olyan területet akarunk szabályozni, amelyről korábban nem szólt törvény, olyan területet, ahol nagyon sok érintett van, hiszen elhangzott már, hogy több mint 50 ezer civil szervezet működik Magyarországon, vagy közel annyi tényleg működik, a legutóbbi, 2001-es, statisztikai hivatali adatbázis szerint. Ez a magyarázata annak, hogy vélhetőleg és várhatóan nagyon sok módosító indítványt fogunk végiggondolni, mire a végleges szövegváltozatot megáldhatja majd a parlament.

Itt az előzőekben már vita bontakozott ki azzal kapcsolatban, hogy az ellenzék kevesli azt az egyeztetési folyamatot, ami megelőzte a törvény születését. Elhangzott már, ősszel indult ez az egyeztetési eljárás, több mint fél évig tartott, minden fontos információ rajta volt az interneten, megjelent a sajtóban, bármelyik civil szervezet, amelyik akart, bele tudott szólni ebbe a folyamatba. Azt gondolom, nem kérhető számon az előkészítőkön az, hogy ténylegesen hány civil szervezet vette a fáradságot ahhoz, hogy beleszóljon a folyamatba. Ha ez a legnagyobb kritika, ami a törvény születésével kapcsolatban az ellenzék oldalán megfogalmazódik, akkor, azt gondolom, tulajdonképpen jól halad a dolog.

Szeretnék most egy kicsit belemenni magam is a részletekbe, és elsőként a forrás kérdéséről szólni, hiszen az előzőekben már felidéztem, hogy az 1 százalékos gondolat volt az a csíra, amiből ez a nemzeti civil alap is kigyökerezett. Megmondom őszintén, hogy számomra tulajdonképpen csalódás, hogy itt az utolsó pillanatban koncepcionális váltás következett be, csalódás még akkor is, ha itt többen előttem hangsúlyozták, hogy van ennek a koncepcionális váltásnak előnye, lehet ez nagyon jó a civil társadalom számára. Hiszen most tehát a törvény szövege nem azt tartalmazza, hogy azt a bizonyos át nem utalt, el nem indított 1 százalékos különbözetet helyezzük el az alapba, ami szerintem a Pénzügyminisztérium számára is nagyon pontosan tervezhető, kalkulálható, prognosztizálható, hanem minden átutalt forint mellé tesz oda plusz 1 forintot az alapba a pénzügyi kormányzat, illetve a kormány.

Ennek valóban lehetne az a pozitívuma, haszna, hogy ilyen módon túllép a támogatási összeg az 1 százalékon, de itt azért elhangzott az az információ is, hogy jelenleg nem itt tartunk, az 1 százalékos keretnek kisebbik felét utalják át jelenleg az emberek civil szervezeteknek, következésképp most indulásképpen mindenképpen kevesebb összeg kerül be a nemzeti civil alapba, mint ha a különbözetet tennénk be. Nincs olyan veszély - ha ezt idézőjelben mondhatom, hogy veszély -, hogy akár 2 százalékra is felmehet ez az összeg, ehhez meg kell nézni azt a statisztikát, amit az elmúlt évek mutatnak. Hiszen 1997 óta, az első két év dinamikus növekedése után… - hiszen már 1997-ben több mint egymillió ember küldte át az 1 százalékának megfelelő összeget civil szervezethez, a második évben még volt egy jelentős fejlődés, furcsa mód a harmadik évben egy kis visszaesés, mígnem 2000-re már stabilan az 1 millió 280 ezres kategóriában jelent meg az 1 százalékot átirányítók köre, és ez az utolsó három évben nem nőtt összesen 40 ezerrel sem; tehát mintha beállt volna 1 millió 300 ezres nagyságrenden.

Következésképp lehet itt kampányt inspirálni, meg azt mondani, hogy van ebben hatalmas lehetőség, nagyon úgy néz ki az elmúlt évek tapasztalata szerint, hogy a kampány beindult. Pontosan tudták a civil szervezetek, hogy ezért a pénzért érdemes nekik megmozdulni, hogy elérhető források vannak, körülbelül ezen a szinten az adakozó kedv az adózók részéről egy kicsit megfenekleni látszik. Ne legyek jó próféta, valószínűnek tartom, hogy valamennyi tartalék még van a dologban, tulajdonképpen azáltal, hogy közel van az 50 százalékhoz, nagy veszteség a civil szférát nem éri, de én mégis azt mondom, hogy koncepcionálisan, logikai szempontból talán jobb lett volna, legalábbis indulásképpen, kitartani az 1 százalékos ötlet, tehát a különbözetből való alapképzés mellett.

A második kérdés, amiről nagyon röviden, mert nagyon telik az idő, szeretnék szólni, a kedvezményezettek köre. Valóban vita kérdése mind a mai napig, hogy mennyire vegyük alapul, mennyire vegyük figyelembe a közhasznú minősítést a kedvezményezetti körnél. Hiszen van egy közhasznúságról szóló törvényünk, két fokozattal: lehetnek a civil szervezetek közhasznúak, illetve kiemelkedően közhasznúak. Azt gondoljuk, hogy ha jelentőséget akarunk tulajdonítani ennek a minősítésnek, akkor talán ezeket a szempontokat, hogy egy szervezet minősítette magát, illetve kiemelten közhasznú, az alapokból való forrás elérése szempontjából is figyelembe kellene venni.

 

(11.10)

 

Ezzel nem azt mondom, hogy feltétlenül a törvény szövegében kellene valami olyan utalásokat elhelyezni, amelyek ezt pontosan szabályozzák, de azt igen, hogy jó lenne, ha a majdan létrejövő tanács úgy működne, hogy ezeket a szempontokat nem söpörné félre.

A harmadik nagyobb egység, amiről röviden szólnom kellene, ez a szervezeti felépítés. A törvény egy tanácsot, egy meglehetősen nagy létszámú, 17 fős tanácsot hoz létre, és az alatt tervez kollégiumokat. Ezeknek a kollégiumoknak a felépítéséről, kialakításáról minden részletben a majdani tanács hivatott dönteni.

Szerettem volna itt röviden szólni arról, hogy van most mögöttünk egy egyszeri egyéves tapasztalat egy kuratórium működéséről, hiszen az idei volt az első év, amikor úttörő módon nem a társadalmi szervezetek bizottsága osztotta el azt a nagyon pici pénzt, azt a 400 millió forintot, amit az Országgyűlés oszthatott korábban is civilek számára, hanem egy többségében civilekből álló kuratóriumot építettünk fel. Azért mondom, hogy többségében, mert négy fővel a négy parlamenti párt egy-egy képviselője is jelen volt ebben a kuratóriumban, de 11 fő az echte civil volt, tehát a civilek több mint kétharmados többsége biztosítva volt ebben a kuratóriumban. Meg kell mondanom, hogy nagyon jók voltak a tapasztalataim, nagyságrenddel sikerült jobban ez a pénzosztás a civilek közreműködésével, mint bármikor korábban a parlamenti bizottságban. Következésképpen igen, én fűzök hozzá illúziókat, hogy a tanács, illetve a kollégiumok hasonló módon fognak majd működni, mint ahogy ez az egyszeri kuratórium, ahol a tapasztalatokat megszereztük, és amivel kapcsolatban azt gondolom, hogy nagyon sok hasznosítható tapasztalathoz jutottunk.

Ez a kuratórium most túlzottan a regionális pénzosztási elvet vette alapul, és emellett némiképp háttérbe szorultak a szakmai tematikus szempontok. Azt gondolom, hogy a két szempont ötvözése az a feladat, amit meg kellene tudni oldani majd a tanácsban, illetve a kollégiumokban, és akkor sikeresebb pénzosztás következhet majd.

A befejező mondatom azzal kapcsolatos, hogy én nagyjában és egészében azt érzem ebben a törvényjavaslatban, hogy ígéretesen decentralizálja a létező állami források szétosztását, és nagyon ígéretesen depolitizálja a területet. A kormány meglehetősen komoly önkorlátozásról tett tanúbizonyságot ebben a folyamatban, ezért minden mennyiségben támogatom az előttünk fekvő javaslatot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Pettkó Andrásnak, az MDF-képviselőcsoport nevében felszólaló képviselő úrnak.

 

PETTKÓ ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként több mint ötezer civil szervezettel vettem fel a kapcsolatot, majd szakértőkkel és több száz szervezettel egyeztettünk a civil szektor aktuális kérdéseit illetően. Ezúton is megköszönöm a válaszleveleket, a megkereséseket, a civil szervezetek nagy számú érdeklődését. Természetesen nehéz feladat a különféle igényekre és elvárásokra igényes rendszerben választ, megoldást nyújtani.

Mindenki egyetért abban, hogy a szektor fokozottabb támogatására és az ezt szabályzó jogi keretekre szükség van. Az ördög itt is a részletekben, a hogyanban bújik meg. Ha az emelt összegű támogatást egy túlbürokratizált, a kormányzat által kézi vezérléssel üzemeltetett rendszerbe fektetjük, nem a civil szféra fejlesztését, hanem annak kontraszelekcióját, lásd az aczéli támogatott, tűrt, tiltott rendszert érhetjük el.

Történelmi pillanatokat élünk, hiszen a civil szféra nagyobb támogatását már régen célul tűzte ki a Magyar Demokrata Fórum is. Ezért örülünk annak és támogatjuk azt, hogy az Országgyűlés elé került a nemzeti civil alapprogram létrehozásáról szóló törvényjavaslat. A törvényjavaslat demokratikusabbá tétele érdekében az MDF módosító javaslatokkal fog élni, és csak ezek elfogadása esetén tudjuk támogatni a törvényjavaslatot.

A hazai civil szervezetek több évszázados történetében óriási törést jelentett, amikor a második világháborút követően az orosz tankok nyomán a baloldal puccsszerűen átvette a hatalmat. Ekkor a baloldal nem csupán a polgári pártokat, hanem a teljes demokratikus közéletet szétroncsolta, majd e rendszer négy évtizedes fennállása alatt az egész társadalom is erősen torzult. Az egyenlősítés azt jelentette, hogy a kádári elit kivételével mindenki egyenlően szegény volt, mindenki egyenlően meg volt fosztva nemcsak az anyagi boldogulás lehetőségétől, hanem a szabad időben, a privát szférában is az állam mondta meg, hogy mit lehet csinálni. A totális államot azonban szerencsére nem lehetett fenntartani, a civil szféra nyomására lassan demokratizálódni kezdett az egypólusú közélet. A puha diktatúra idején már megjelentek azok a civil csírák, amelyekből újra kibontakozhatott a hazai civil társadalom.

A majdnem fél évszázados rombolást nem lehetett helyrehozni a rendszerváltozás óta eltelt évek alatt, még ha örvendetes módon rengeteg civil szervezet jött is létre azóta. Ezek sajnos a saját működési feltételeiket csak szűkösen vagy egyáltalán nem tudják biztosítani.

Az 1994-1998 közötti rossz emlékű szocialista-liberális uralom alatt a források legnagyobb részét ismét azok a pártállamiból civillé avanzsálódott csoportosulások kaphatták meg, amelyek a tűzhöz közel ülve, korábban is megszerezték az állami vagyon egy jelentős részét. Nem is az a baj, hogy az úttörők, a KISZ-utódszervezetek monopolhelyzetük után is megtarthatták vagyonukat, hanem az, hogy nem a kisemberek gyereke részesül a jóból, hanem azok a káderek, akik saját maguk részére szépen elprivatizálták a közvagyont.

A csillebérci tábor sorsáról már évek óta vitatkozunk, holott mindenkinek tudni kell, hogy ezt a negyvenes években a cserkészektől vették el. 1990-ben, a rendszerváltást követően vissza kellett volna kapniuk, több olyan civil szervezettel együtt, amelyeket megkárosított az államosítás. Az erkölcsi rehabilitáció mellett ezen szervezeteknek vissza kell végre kapniuk az elvett ingatlan és ingó vagyontárgyaikat is.

Félő, hogy most, amikor ismét a szocialista korszak káderei ülnek a nyakunkon, ismét előjönnek a kádári korszak akkori felülről vezérelt civiljei, a népfrontosok, akik mindig tudják, milyen nótát kell fújni. A nóta ugyan már nem a mókusról szól fent a fán, de még mindig az a cél, hogy a felülről jövő, fényes szelek irányába lobogjanak a zászlók.

A valóban civilek, akik céljaik megvalósításán dolgoznak, elégtelen anyagi források között, sokszor szabad idejükben, saját pénzüket is feláldozva bonyolítják programjaikat. Ilyen atmoszférában nehezen és csúszva készült el a nemzeti civil alapprogram. Pártállami álegyeztetés folyt az Országgyűlés elé kerülő törvényjavaslatról, hiszen például a kormányzat által finanszírozott civil munkacsoport javaslatait a végső változatban nem is vették figyelembe, annak ellenére, hogy a kormány kérte fel a szervezőket, ő támogatta, ő finanszírozta az egész egyeztetést. Így mi értelme volt a több hónapig tartó munkának? A kormány itt is csak píártevékenységet folytatott, mint amit a megalakulása óta más területeken is folytat érdemi munka helyett.

A rendszer hiányosságait jelzi például az is, hogy legutóbb, amikor a Miniszterelnöki Hivatal kormányzati, informatikai és társadalmi kapcsolatok hivatala 400 millióját elosztó pályázati civil kuratóriumba önkéntes alapon jelentkezhettek ugyan a választásra, de éppen a jelentkezők alacsony száma bizonyítja, hogy ez a lehetőség egyáltalán nem volt köztudomású. Bár meg kell itt jegyeznem, hogy a pénzelosztó kuratórium végül is kitűnően működött, mind a 15 tagját és a döntést előkészítő Kurátor Kft.-t is köszönet illeti a pontos, precíz, határidő előtt elvégzett munkájáért.

Az ORTT sorsolásán az új kormány által vezetett grémium a pályázók jelentős részét kizárta azok után, hogy a jelentkezéshez szükséges dokumentumok megszerzése rengeteg időt és pénzt emésztett fel. Megítélésem szerint ez szükségtelen. Vegyük például azokat, akik már az előző években igazolták közhasznúságukat, esetleg részt is vettek valamilyen kuratórium munkájában - őket miért kötelezzük évről évre újbóli igazolások benyújtására? Őket miért zártuk ki 2003-ban?

Itt az esélyegyenlőtlenség újabb nyoma, mert kevés civil szervezet tud megfizetni egy alkalmazottat, aki munkaidőben rohangál az iratok beszerzéséért. Különösen hátrányt szenvednek a kistelepüléseken működő szervezetek, hiszen minden ilyesmit a megyeszékhelyeken, esetleg Budapesten kell elintézni. A pályázati rendszer túlbürokratizált, és az elmúlt évben e helyzet nagymértékű romlást mutatott. Néha a megkívánt pályázati dokumentáció elkészítése több ideig tart, mint a program lebonyolítása. Több civil szervezet panaszkodott, hogy szőrszálhasogató álokokkal minduntalan visszadobják a benyújtott beszámolókat, illetve egyre gyakrabban fordul elő, hogy a beadott elszámolásukat elveszítik a pályázat kezelői, és a pályázóknak kell saját költségen pótolni azt.

 

(11.20)

 

Arra is érkezett panasz, hogy a kulturális tárca Görgey miniszter úr dicstelen regnálása idején példátlan módon visszavont és visszavett olyan pályázati támogatásokat, amelyekkel kapcsolatban a teljesítési határidő kitolását engedélyezte.

A nonprofit szervezetekre sokszor ugyanazok a követelmények vonatkoznak, mint a nagy profittal dolgozó gazdálkodókra. Manapság pályázati pénzt már nem is kaphat az a szervezet, amelynek nincs bankszámlája, ugyanakkor ez éves szinten több tízezer forintos terhet jelent akkor is, ha az egyesületnek nincs is pénzforgalma. Lassan könyvelőt kénytelen foglalkoztatni az az egyesület is, amely soha nem szokott számlákat kiadni, esetleg nincs is készpénzforgalma. Az APEH-vizsgálat esetén tortúra vár a szervezetek vezetőire, és arra kényszerítenek mindenkit, hogy maga is papírhalmokat gyártó bürokratává váljon.

Emellett fontosnak tartjuk, hogy a régiók mellett az országos szakmai civil szervezetek is delegálhassanak kuratóriumi tagot. Az Országgyűlés alkotmányban rögzített kontrollja is jobban érvényesülne, ha nem 2, hanem 4 kurátort delegálna.

Természetesen aki közpénzt kap, annak szigorúan el is kell számolnia vele. Bár az összes kiskaput talán lehetetlen bezárni, mégis nem csak a névlegesen működő szervezeteket kell kizárni a pályázatokból. Ahogy beszélhetünk álegyházakról, amelyek csak pénzmosásra jöttek létre, ugyanúgy beszélhetünk ál-társadalmiszervezetekről is. Sajnos, az Országgyűlés által elfogadott üvegzsebprogram sem oldja meg ezt a kérdést.

A Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként a törvény vitájában is elmondtam már az észrevételeimet. A társadalmi szervezetek nyilvántartásából nem sok minden derül ki, és a különböző megyei bíróságok gyakorlata nem egységes a bejegyzésekkel kapcsolatban vagy a közhasznúsági kérdésben sem. A támogatások megítélése előtt fel kellene mérni, hogy jelenleg milyen infrastruktúrával rendelkeznek az egyes szervezetek. El lehetne készíteni egy nyilvános civil vagyonkatasztert is. A törvény megalkotása előtt fontos lett volna áttekinteni a meglévő, civilekre vonatkozó különféle jogszabályokat annak érdekében, hogy egy egységes és jobb törvény jöjjön létre.

A törvényjavaslat nyilvánosságra került korábbi verziójában sok kifogásolnivaló volt. Egyrészt azért, mert nem választja szét egyértelműen a hatalmi ágakat, a minisztérium atyáskodása mellett nem kezeli a nonprofit szektort a kormányzattól elkülönülten, holott a társadalmi szervezeteket angolul úgy hívják: non government organization. Pontos jelentése: nem kormányzati szervezet. Ez alapján éppen hogy minél nagyobb autonómiát kellene, hogy élvezzenek.

Szerencsére a kritikáknak részben foganatjuk lett, és a beterjesztett javaslatból végül is eltűnt a sok antidemokratikus elem. Javaslatunk az, hogy három tagot a miniszterelnök delegáljon a tanácsba, és négy tagot küldjön az Országgyűlés társadalmi szervezetek bizottsága. Azért tartjuk ezt fontosnak, mert a demokráciában alapvető a törvényhozás kontrollja a végrehajtói hatalom felett, amelyet a két fő nem tud megfelelően ellátni.

Az országos civil szervezetek képviselőit szakmai kategóriánként, sorsolással válasszuk ki, ugyanúgy a hét régióban működő társadalmi szervezetek közül is sorsolás alapján kerüljenek delegáltak a tanácsba. Az emellett szóló érvek közül egy az, hogy el kell kerülnünk a kisebbségi önkormányzatokban kialakult helyzet rossz példáját: ott sérül a pluralitás elve, és „ a győztes mindent viszö elve érvényesül. Ezt feltétlenül el kellene kerülni a civileknél. Ha véletlenszerű a kiválasztás, nem indul meg a pártosodás, elkerülhetőek az antidemokratikus háttéralkuk, ígérgetések, és az ezek nyomán várható korrupció.

Javaslatunk a továbbiakban az is, hogy vizsgáljuk felül az 1997. évi úgynevezett nonprofittörvényt, és az esetleges hibákat korrigáljuk. Könnyítsünk a civil szervezeteket sújtó bürokratikus terheken, és további intézkedésekkel segítsük a civil szféra fennmaradását és fejlődését. Ilyen lehetne például az, hogy valamelyik állami bankban biztosítani kellene a civilek számára ingyenes bankszámlavezetést és egyéb szolgáltatásokat. Ehhez persze arra is szükség van, hogy ne kezdődjön meg az ostoba, nemzetgazdasági érdekeink ellenében működő privatizáció, ne számolja fel az állam azokat az eszközeit, amelyekkel a polgárait és a civil szervezeteket segítené.

Nem gondolhatja senki sem komolyan, hogy a profitéhes multicégek érdekében állna az, hogy társadalmi sokszínűséget reprezentálva nonprofit szervezeteket támogassanak. Mert ugyan formailag egyesület például a szoftverrendőrség is, de aligha mondható el róla, hogy alulról jövő kezdeményezésként jött létre, és a hazai civilek sajátos problémáira nyújtana megoldást.

Összegzésképpen: a Magyar Demokrata Fórum a nemzeti civil alapprogram elfogadását a civil társadalom további fejlődése, kibontakozása fontos állomásának tartja. Történelmi pillanatokat élünk. Ezért kérem képviselőtársaimat, támogassák az általunk benyújtott módosító indítványokat, amelyeket a civil társadalom életének megkönnyítése céljából nyújtottunk be.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki kör és felszólalások végére értünk.

Az előre jelentkezett felszólalók következnek, elsőként Hegyi Gyula, az MSZP képviselője.

Megadom a szót.

 

HEGYI GYULA (MSZP): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Azt hiszem, hogy amikor elkezdem a hozzászólásomat, az említetteken túl mindenképp köszönteni kell a civil szervezetek képviselőit, már amennyiben módjuk és idejük van arra, hogy a televíziós közvetítést figyeljék, hiszen végső soron mégis ők a főszereplői ennek a törvénynek és ennek a vitának, ha személyükben nincsenek is jelen.

Magam négy esztendőn keresztül voltam a társadalmi szervezetek bizottságának alelnöke az előző ciklusban, és pontosan azt tudom röviden mondani, hogy éppen ez az előterjesztés hiányzott. Az a néhány milliárd forint hiányzott a civil szférának, amelyet ez az előterjesztés biztosít számukra, ez a fajta gondoskodás, előrelátó, nagyvonalú megtervezése a civil szervezetek jövőjének, lehetőségeinek. Pontosan ez hiányzott az elmúlt négy évben, és ehelyett - azok a képviselőtársaim, akik velem együtt ott ültek a bizottságban, tudják - Torgyán Józsefné kapott egy lőpályát a bizottság akkori többségétől. Nyilván voltak szubjektív jó szándékok az akkori kormánypárti képviselők közül is egyesekben, de négy év alatt nem tudtak eljutni odáig, hogy egy ilyen törvény megszülessen. Ezért alapvetően üdvözölni szeretném mindenképpen.

Egyfajta nagyvonalúság, és ha szabad ezt a kifejezést használni, nemes idealizmus van ugyanakkor ebben a törvényjavaslatban. Aki ismeri a civil szféra mindennapjait, az kívánja, csak kívánni tudja, hogy mindazok a nemes elvárások, amelyek a törvényben megrajzolódnak, a valóságban is érvényesüljenek. Hiszen itt arról van szó, hogy először is egyes szervezetek elismerik magukról, hogy ők országos civil szervezetek, mások nem tekintik magukat országos civil szervezetnek, és ezáltal a választás és a delegálás jogát átengedik más szervezeteknek.

Különböző számokat ismerünk, hallunk, de nagyjából 50 ezer civil szervezet, társadalmi szervezet működik Magyarországon. Kívánom, hogy a tanács megválasztása úgy sikerüljön, ahogy ezt a törvényjavaslat megalkotói elgondolták, és ugyancsak kívánom, hogy a majdan fölállítandó tanács valóban minden döntését kétharmados többséggel, bölcsen meg tudja hozni. Azt hiszem, ez azonban elsősorban nem a parlamenti képviselők és nem a politikusok feladata, és súlyos hiba is lenne, ha mi megszorításokkal próbálnánk még szűkebb mederbe terelni a társadalmi szervezetek aktivitását. Bízzunk abban, hogy ez a nemes idealizmus és nagyvonalúság, ami a törvényben megfogalmazódik, a valóságban érvényesülni tud, és a civil szervezetek élnek azzal az önszerveződéssel, azzal a demokratikus választási lehetőséggel, amelyet ez a törvény számukra lehetővé tesz. Az is nyilvánvaló, biztosan lesznek viták arról, hogy ennek a bizonyos tanácsnak a tagjai valamilyen jövedelmet is fognak kapni, de nyilván ha értékes munkát végeznek, akkor a civil szféra előtt indokolt lesz ennek a jövedelemnek a megszerzése.

Én azonban azt gondolom a társadalmi szervezetek körében szerzett eddigi tapasztalataim alapján, hogy ez a törvényjavaslat csak egy első, igen fontos lépés abban a tekintetben, hogy Magyarországon a civil érdekérvényesítés és a társadalmi párbeszéd egy újabb nagy lépést tegyen előre. Azok a civil szervezetek, amelyekkel módom volt annak idején a bizottságban és más minőségemben foglalkozni, többször megfogalmazták, hogy nemcsak pénzt várnak a mindenkori kormányzattól vagy a mindenkori törvényhozástól, hanem azt is várják, hogy érdemben beleszólhassanak a törvényalkotási munkába, érdemben beleszólhassanak az önkormányzatok munkájába, és hosszabb távon nyilván az is kívánság lesz, hogy érdemben beleszóljanak az Európai Unió döntéshozatalába, és többek között a magyar európai parlamenti képviselők munkájába is.

 

 

(11.30)

 

Ami a törvényalkotásban és az önkormányzati munkában való részvételt illeti, mindenképp meg kell említeni a törvényjavaslat eredeti előterjesztőjének, Kiss Péter, akkori országgyűlési képviselő úrnak és Csizmár Gábor képviselő úrnak a nyílt jogalkotásról szóló törvényjavaslatát, amely lehetővé teszi azt, elvben minden ciklusban lehetővé tenné, hogy a civilek részt vegyenek a parlamenti döntések meghozatalában, hogy már a bizottsági vagy éppen a törvények előkészítésének a szintjén elmondhassák a véleményüket. Ciklusokról ciklusokra változó eredménnyel, parlamenti bizottsági elnököktől függően előfordul az, hogy egyes törvényjavaslatokat már a kezdeti stádiumban eljuttatnak a civil szervezetekhez, amelyek azokat véleményezhetik, és a képviselők a módosító indítványok benyújtására is vállalkoznak. Azt gondolom azonban, hogy ez után a törvény után tovább kell lépni minden tekintetben, hogy ennek a szervezeti, jogi keretei megerősödjenek, megizmosodjanak, és mindennapi realitás és szükségszerűség legyen az, hogy ne születhessen törvény, legalábbis a széles társadalmat érintő törvény a civil szervezetekkel való konzultáció nélkül.

Az egyik civil szervezet nagyon bölcsen a törvényjavaslatot véleményezve föl is veti azt, hogy végső célként azt kellene elérni, hogy a magyar parlament mellett is működjön egy olyan gazdasági és szociális tanács, amely az Európai Unió mellett ECOSOC néven vagy magyarra fordítva ugyancsak gazdasági és szociális tanács néven működik, és amely az Európai Unió egyik legfontosabb konzultatív szervezete. Nemsokára egyébként Magyarország is küldötteket fog delegálni - hasonlóan az Európai Parlamenthez - az ECOSOC-ba is. Ahhoz természetesen, hogy egy ilyen gazdasági és szociális tanács vagy bármilyen néven nevezzük, társadalmi kamara, társadalmi érdekegyeztető fórum kialakuljon, nyilvánvalóvá kell tenni, hogy a civil szervezetek körét szélesebben kell értelmezni, mint ahogy ebben a törvényjavaslatban - amelyik az anyagi támogatásukról rendelkezik - történik.

Ilyen értelemben világos az, hogy a szakszervezetek is civil szervezeteknek tekintendők abban a szélesebb összefüggésben, hogy különböző alapvető társadalmi érdekeket jelenítenek meg, és ha érthetően - a civil szervezetek nemzetközi támogatásával kapcsolatos elveket követően is - ez a törvény nem tér ki a szakszervezetek támogatására, azt mindenképp tudni kell, hogy a társadalmi döntéshozatalban kiemelt és rendkívül fontos szerepük van, és ha valamikor létrejön egy ilyen társadalmi kamaraszerű intézmény, akkor abban kiemelt szerep jut a szakszervezeteknek és velük együtt természetesen a munkaadói egyesületeknek is.

Arról is kell beszélni mindenképpen, hogy az Európai Unióban, a nyugat-európai demokráciákban egyre nagyobb szerep jut az úgynevezett szociális gazdaságnak. Ez nem azonos a szociális piacgazdasággal, hanem a gazdaságnak azt a szektorát jelenti, amelyben alapvetően szövetkezetek, nonprofit egyesületek működnek, de ugyanakkor gazdasági tevékenységet, gazdasági érdekeket szolgáló tevékenységet is folytatnak. Ilyen értelemben el kell mondani, hogy a szövetkezetek is valamilyen módon társadalmi szervezetnek vagy civil szervezetnek minősíthetőek, hiszen minden kritériumot kimerítenek: önkéntes tagság alapján szerveződnek, az egy tag, egy szavazat elve alapján működnek, és kisebb vagy nagyobb emberi, társadalmi közösség céljait szolgálják mind gazdasági tevékenységükkel, mind azzal, hogy emberek számára valóban egy társas vállalkozást, egy közös célt, egyfajta közös életszervezési modellt nyújtanak.

Emlékeztetnék egyébként arra, hogy a Magyar Köztársaság alkotmánya a 12. §-ban - szó szerint idézem - ezt mondja: “Az állam támogatja az önkéntes társuláson alapuló szövetkezeteket.ö Nyilvánvaló, hogy ha létrejön egy ilyen gazdasági és szociális tanács vagy más néven nevezendő érdekegyeztető fórum, akkor abban a civil szervezetek mellett, ahogy említettem már, a szakszervezeteknek és a szövetkezeteknek is részt kell vállalniuk, és szerepet kell kapniuk. Az Európai Unió közismerten a szubszidiaritás elvén működik, a szubszidiaritás elvének érvényesítése elképzelhetetlen erős civil szervezetek nélkül, érdekegyeztetési modell és mechanizmus nélkül.

Az elmúlt években és évtizedekben tulajdonképpen a rendszerváltozás, '88-89 óta folyamatosan fölmerül az a kérdés, hogy Magyarországon szükség van-e második kamarára vagy nem a jelenlegi egykamarás országgyűlés mellett. Én azt gondolom, hogy ha a civil szervezetek, munkaadói és munkavállalói szervezetek, szövetkezetek számára sikerül létrehoznunk egy igen erős társadalmi fórumszerű szervezetet, olyasmit, mint az EU mellett a gazdasági és szociális tanács, akkor ez a kérdés zárójelbe fog kerülni, hiszen nem az elnevezés és a kamara nagysága vagy csillárral való megvilágítottsága számít, hanem az, hogy valójában a különböző civil szervezetek hogyan tudnak valódi befolyást gyakorolni a törvényhozásra.

Utolsó gondolatként, elnök úr, röviden annyit szeretnék mondani - úgy is, mint az Európai Parlament egyik megfigyelő tagja -, hogy az országhatárokon túllépve nagyon fontos lesz az, hogy a magyar civil szervezetek hangját az Európai Unióban és az Európai Parlamentben is érvényesítsük, és bekapcsolódjanak az Európai Unió igen gazdag civil érdekérvényesítő mechanizmusába is.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Vígh Ilona, a Fidesz képviselője, és jelzem, hogy a házbizottság ajánlása értelmében 10 perces időkeret áll rendelkezésre a felszólalásokra.

 

VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Asszony! Képviselőtársaim! Szerettem volna miniszter asszonynak gratulálni - sajnos kiment a teremből - ahhoz, hogy mint esélyegyenlőségi miniszter, ilyen fontos törvény került általa előterjesztésre a Magyar Köztársaság parlamentjében. Ez a törvény, mint ahogy elhangzott az előző felszólalásokban, rendkívül sokakat érint. Közel 50 ezer civil szervezetet és számtalan, vélhetően több milliós tagsággal rendelkező civil szervezetet érintő törvényről van szó.

Szerettem volna megkérdezni miniszter asszonyt mint előterjesztőt, hogy az esélyegyenlőségi minisztérium előterjesztőjeként milyen módon látja a törvénytervezetet esélyegyenlőségi szempontból. Ha arra gondolok, hogy a törvénytervezetből is kitűnik, hogy ma Magyarországon a források körülbelül 50 százalékát budapesti civil szervezetek kapják, milyen módon várható majd esélyegyenlőség a hátrányos helyzetű régiókat illetően? Jómagam - mint egy kiemelten támogatott körzet képviselője, finoman szólva, és más fogalmazásban: rendkívül hátrányos helyzetű körzet, régió képviselője - nagyon fontosnak tartanám, hogy azok a civil szervezetek, amelyek a kormány által is hátrányos helyzetűnek ítélt, tehát abban a 42 hátrányos helyzetűnek ítélt régióban működnek, milyen módon kapnak vélhetően kiemelt támogatást e tekintetben.

Választókörzetemben, Szeghalom és térségében több mint 200 civil szervezet működik az oktatás, a sport, a kultúra, a művészetek, szociális, egészségügyi és egyéb területeken. (Dr. Lévai Katalin visszatér az ülésterembe.) El kell mondjam, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezekre a szervezetekre nem jellemző a közhasznúság vagy a kiemelten közhasznú státus, egyszerűen csak bejegyzett civil szervezetekről van szó. Ezek a szervezetek önkormányzatok és vállalkozók által részesülnek támogatásban, amelyet megköszönünk ezúttal is, hiszen ezek a szervezetek nagyon kevés központi forráshoz tudtak hozzájutni az elmúlt időszakban.

Békés megyében jól működik a nonprofit szolgáltató központ, az itt szerzett tapasztalataink azt mutatják, hogy a kialakított rendszer, adatbázis, tanácsadás, civil újság megjelentetése, képzések, hálózatépítés, nagymértékben hozzájárultak a pozitív folyamatok elindításához. Folyamatosan kiépült a megyei és a kistérségi információs hálózati rendszer, erősödött a partnerek közötti együttműködés. Ugyanakkor megfogalmazhatjuk, hogy még távolról sem megoldott, és vélhetően hosszú távon sem lesz ez megoldott a hátrányos helyzetű régiókban működő szervezetek problémáinak, gondjainak megoldása. De természetesen optimizmussal fogadjuk a törvényt, és reméljük, hogy a törvény által javul a civil szervezetek helyzete.

Tisztelt Képviselőtársaim! Meg kell jegyezni, hogy az országosan működő szervezetek 36 százaléka mindössze csak közhasznú, míg a kiemelkedően közhasznú státussal 4,7 százalék rendelkezik. A civil szervezetek, mint valamennyien ismerjük, bizonyos érdekek alapján jönnek létre, és igyekeznek különböző forrásokat mozgatni céljaik megvalósítása érdekében. Sajnos, mint ahogy említettem, rendkívül kevés az a pályázati forrás, amelyhez hozzá tudnak jutni.

 

 

(11.40)

 

A beadott pályázatok nagy részét forráshiány miatt elutasítják. A legutóbbi pályázati eredmény, amelyet a Miniszterelnöki Hivatal bírált el - korábban a társadalmi szervezetek bizottsága bírálta ezt a pályázatot -: az én választókörzetemben mindössze két pályázat nyert támogatást. Tehát nagyon minimális a pályázók köre, amelyek működésükhöz kaptak támogatást ebben az esztendőben.

A civil szervezet attól civil, hogy maga dönti el, milyen tevékenységet folytat, milyen keretek között működik. A törvénytervezet átolvasása kapcsán és a kormányzati civil stratégiát átolvasva mégis úgy érzem, hogy bizonyos szempontból rátelepednek a civil szervezetekre e törvény által. A korábbi felszólalásokban is elhangzott, Béki Gabriella képviselőtársnőm által, hogy nem akarja a törvény eredeti szándéka szerint azt, hogy rátelepedjen a civil szervezetekre, hagyja, hogy fejlődjön ez a világ, de mégis úgy érzem, hogy e törvény kapcsán sajnos rátelepednek a civil szervezetekre.

A törvény kapcsán szeretnék arról szólni, hogy folyamatosan alakulnak új civil szervezetek. Az, hogy a törvénytervezetben a közhasznú és a kiemelten közhasznú szervezetek kapnak vélhetően támogatást, illetve azok, amelyek egy, illetve két évvel ezelőtt kerültek bejegyzésre, nem szerencsés. Azt hiszem, az érdekegyeztetés kapcsán nagyon sokan elmondták a civil szervezetek képviselői közül, hogy erre valamilyen megoldást kell találni, hiszen az új szervezeteknek ugyanúgy szükségük van működési támogatásra, mint azoknak a szervezeteknek, amelyek már egy-két esztendővel ezelőtt bejegyzésre kerültek, és fölvették a közhasznú, illetve kiemelten közhasznú státust.

Természetesen a nemzeti civil alapprogram célja a civil szervezetek számára költségvetési forrás támogatása, amely nagyon fontos. Látszik a törvényből, hogy a civil szervezetek bevételének - amely országosan 600 milliárd forint - ez a 6 milliárd forint mindössze csak 1 százalékát képezi.

A törvényben szintén kérdésként merült föl számomra, hogy kik fognak dönteni abban, hogy ez a működési támogatás hogyan kerüljön a szervezetekhez. Az alapprogram tanácsa című fejezetben azt vélem fölfedezni, hogy túldimenzionált a miniszter által kinevezett tagok száma, tehát az 5 főt én magam is sokallom. Nem tisztázott természetesen, hogy a további 12 fő meghatározása hogyan fog történni. A tanács elnökét a miniszterelnök kéri fel. Azt, hogy ez a törvény politikától és kormányoktól függetlenül működik, ez a forma, azt hiszem, kétségbe vonja a törvény szándékát.

Nem tisztázott a törvényben a kollégiumi rendszer státusa, és természetesen nincs tiszta kép a finanszírozást illetően sem.

Megkaptuk a kormányzat civil stratégiáját az elmúlt napon, amelyet valamennyi képviselőtársammal együtt vártunk. A civil stratégiában szólnak a civil köztestület létrehozásáról. A köztestület számomra egy olyan testület, amely szintén negatívan befolyásolja a civil szervezetek működését, hiszen a megfogalmazás szerint “közreműködik a civil szervezet nyilvántartásábanö. Ez a “nyilvántartásö egy nagyon rosszízű fogalom, és a régi idők emlékeit idézi föl számomra.

Véleményt nyilvánít a közhasznú jogállás elbírálásában, ellátja az ezzel kapcsolatos felügyeletet, gyűjti, nyilvántartja a közhasznúsági jelentéseket és az 1 százalék felhasználásáról szóló beszámolókat. Azt gondolom, ha az 1 százalékot fölajánlják az állampolgárok a civil szervezetek számára, nincs jogunk ezt ilyen módon számon kérni és beszámoltatni, hiszen azt hiszem, mindannyian nagyon jó szívvel ajánljuk fel civil szervezeteink számára az adónk 1 százalékát. Nagyon jó dolog, hogy erre lehetőségünk van. Külön beszámoltatni, ellenőrizni, felügyelni őket, azt hiszem, nem szerencsés dolog.

A következő pontban számvevőszéki, adóhatósági és közigazgatási eljárásokat is kilátásba helyez a civil köztestület. Szeretném kérni a törvényalkotóktól, illetve előterjesztőktől, hogy a civil szervezetek szabadságát, önállóságát mindenképpen hagyjuk meg, hiszen e sajátosságokból adódóan nem szerencsés, hogy az állam ilyen módon próbál rátelepedni ezekre a szervezetekre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenképpen nagy öröm, hogy a civil szférával ilyen módon próbálunk foglalkozni. Én azt mondtam, hogy ha nekem lett volna lehetőségem arra, hogy valamilyen módon segítsem a civil szervezeteket, akkor nem ilyen törvényi szabályozással segítettem volna, hiszen Magyarországon működik egy közművelődési intézményhálózati rendszer, amelynek kormányzati szinten minimális az állami támogatása. Ezek az intézmények ugyan működnek nagyon nehéz körülmények között, de nagyon jónak láttam volna, ha a közművelődési intézményhálózat-rendszeren belül normatív támogatást kaptak volna a civil szervezetek. Azt hiszem, akkor megfogalmazhattuk volna, hogy a politikától és a mindenkori kormánytól függetlenül, őszintén, tiszta, jó szívvel próbáljuk támogatni a civil szervezeteket. Ez a forma szerintem nagyon demokratikus és nagyon igazságos lett volna, hasonló módon, mint ahogy a művészeti iskolarendszer működik ma Magyarországon, amely intézményrendszer több mint 10 milliárd forint támogatásban részesül, és azt hiszem, nagyon jó célt szolgál. Ugyanilyen fontos terület, azt hiszem, valamennyiünk számára a civil szférának is az ilyen módon való támogatása.

Ez a törvényi keretek közé szorított működési forma számomra semmiképpen nem elfogadható. Ezért is történt az, hogy a bizottságon belül nem támogattuk a törvénytervezetnek ezt a fajta megvalósítását.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Halász János úr, a Fidesz képviselője.

 

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Béki Gabriella hozzászólásában volt több olyan elem, ami nekem nagyon tetszett, és az egyikre szeretnék reagálni.

Azt mondta képviselő asszony, azon csodálkozik, hogy ennek a nemzeti civil alapprogramnak a forrásoldala miért alakult úgy, ahogyan alakult. Jelen helyzetben valóban az az álláspont, hogy az egyszázalékos felajánlások összege nem meríti ki az összes keret felét. Éppen ezért, ha így marad a törvény, ahogy most van, azaz megduplázzák ezt az összeget, akkor az egész egyszázalékos lehetőség nem jut el a civil szférához. Ha ez úgy történne most, mert még nem ajánlják föl teljes mértékben vagy a felét sem az 1 százaléknak az emberek, ha ez úgy történne, hogy a fel nem ajánlott összeg kerül az alapba, akkor több pénz jutna a civil szervezetekhez.

Nekem az a gondolatom, hogy akkor esetleg módosíthatnánk a törvény ezen passzusát úgy, hogy addig, amíg a szervezeteknek ténylegesen kiutalt egyszázalékos összeg, az egyszázalékos lehetőség felét nem éri el, addig akkor az egyébként úgymond föl nem ajánlott összeg kerüljön az alapba. Akkortól, amikor ez a szervezeteknek eljutott összeg meghaladja a lehetőség felét, akkor pedig lépjen be a mostani duplázási szabály. Ez ügyben nagyon örülnék, ha esetleg közös vagy bizottsági módosító indítványt nyújtanánk be. Én magam nyújtottam már be olyan módosító indítványt ezzel kapcsolatosan, hogy ne a ténylegesen szervezetekhez eljutó, hanem a szervezeteknek felajánlott összeg duplázódjon meg. Erre utaltam én is a felszólalásomban. Ehhez kapcsolódva lehetne talán egy ilyen irányú módosítást benyújtani.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Pettkó András, az MDF képviselője.

 

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Asszony! A miniszteri expozéhoz szeretnék egy pillanatig visszalépni abban a kérdésben, hogy a miniszter asszonyt félretájékoztatták egy nagyon fontos kérdésben. A 2002. júliusi konferenciát nem az Országgyűlés társadalmi szervezetek bizottsága szervezte. Valójában a mi fejlécünkkel és a mi papírunkkal ment ki, de magának a bizottságnak semmi köze nem volt ahhoz a konferenciához. Maguk a bizottság tagjai sem kaptak, attól függetlenül, hogy ellenzéki vagy kormánypárti képviselők. Volt olyan kormánypárti képviselő is, aki ezt nehezményezte, a bizottságon belül ezt a kérdést már megvitattuk. Tehát önt félretájékoztatták ebben a kérdésben.

A másik észrevételem technikai jellegű. Nem értem, hogy a mai parlamenti vitában először miért nem az Országgyűlés társadalmi szervezetek bizottsága mondta el az álláspontját és a véleményét, hiszen első helyen kijelölt bizottság voltunk. Úgy gondolom, technikai hiba történt, hiszen mi vagyunk az a bizottság, amely a társadalmi szervezetekkel foglalkozik. A parlamenti hagyományok, a parlamenti házszabály és mindenféle egyéb eljárás alapján ez mindig így szokott történni. Úgy gondolom, itt valaki hibát követett el. Ezt szerettem volna jelezni.

 

(11.50)

 

A harmadik észrevételem pedig az, tisztelt képviselőtársaim, hogy rendszerváltó törvényt tárgyal most az Országgyűlés; a rendszerváltozás és a rendszerváltás folyamatába illeszkedik be ez a törvény, amit most tárgyalunk. Nem jogharmonizációs törvény, nem EU-szabályok miatt kell tárgyalnunk; egy olyan törvényről van szó, ami a közéletet és a civil társadalmi életet jelentősen fogja befolyásolni.

Még egy rövid észrevétel Halász János képviselőtársam előbbi felszólalásához. Én magam is nyújtottam be egy olyan módosító javaslatot, ami arról szól (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy a 0,5 százalékot mindenféleképpen kapja meg a nemzeti civil alap. Tehát ezt a módosító javaslatot én magam is benyújtottam (Az elnök ismét jelzi az idő leteltét.), és remélem, a bizottság majd meg tudja tárgyalni.

Köszönöm a szót.

 

ELNÖK: Felhívom a képviselő úr figyelmét, hogy mondandójának egy része ügyrendi jellegű volt, erre ügyrendi jelentkezés keretében lehet sort keríteni, és célszerű akkor megtenni ezt, amikor az ügy napirenden van, és nem két órával később, amikor már nem lehet reagálni az elhangzottakra. Az előttem az ülést vezető elnök nyilván tudott volna reagálni arra, amit a képviselő úr felvetett.

Kétperces hozzászólásra következik Halász János úr, a Fidesz képviselője.

 

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Béki Gabriella fölszólalásában - ahogy mondtam - több elem volt, amit üdvözlök. Egy másik a közhasznúsággal foglalkozott. Ebben a kétpercesben én is szeretnék erről említést tenni, mert valóban úgy van, ahogy képviselő asszony mondta: a tanács, ami most létrejön, szabhat majd irányt, mondhatja meg, hogy bizonyos pályázatoknál mennyire lesz kizárólag csak közhasznú szerveztek részére beadható egy pályázat, mennyire nem. Most a parlamenti vitája van a törvénynek. Nyilván ez a tanács, amikor elkezd működni, a törvény szerint működik, de bízzunk benne, hogy az itt a vitában elhangzottakat is esetleg valamilyen módon figyelembe veszi a munkájában. Szeretném megerősíteni ezt, ami szóba került, azaz nagyon fontos törekedni arra, hogy a közhasznú minősítéssel rendelkező szervezetek külön lehetőséget is kapjanak. Egyúttal fontos látnunk azt, hogy a civil szervezetek többsége még nem rendelkezik ilyen minősítéssel, azaz meg kell hagyni azt a lehetőséget is, hogy amelyik nem közhasznú minősítésű, az is juthasson támogatáshoz, működési támogatáshoz.

Örülök, hogy a parlamentben gyakorlatilag minden párt így gondolkodik, csak mondjuk ki, hogy mindkét típusú szerveződés fontos, értékes, támogatást érdemel, és hogy nyilván az a szándék, hogy a közhasznúsági minősítést minél többen elnyerjék. Érdemes ebbe az irányba megszabni a különböző stratégiai kérdéseket. Ezt szerettem volna én is megerősíteni.

Köszönöm a figyelmüket.

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Fodor Gábor úr, az SZDSZ képviselője.

 

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy ezt az igazán érdekes vitát egy új szemponttal gazdagítsam. Rögtön elöljáróban, a félreértések elkerülése végett is szeretném leszögezni, hogy a magam részéről támogatom az előttünk fekvő törvényjavaslatot, de azt is szeretném világossá tenni, hogy ezt nem volt könnyű kimondani a részemről. Azért nem volt könnyű kimondani - és ez az az új oldal és új szempont, amit szeretnék behozni a vitába -, mert úgy érzem, hogy az egyszázalékos rendszer, amelynek előnyeiről és sajátosságairól itt már szó esett a vita kapcsán, egy nagy érték, és nem biztos, hogy a most előttünk fekvő megoldás képes lesz hosszú távon ezeket az értékeket tartóssá és stabillá tenni. Miről is van szó?

Az a törvényjavaslat, ami előttünk van, és ez az új támogatási rendszer kialakít egy szisztémát. Ez a szisztéma más, mint amit annak idején mi közösen kitaláltunk az 1 százalék kapcsán. Mi volt az 1 százaléknak az eszmei háttere? Az egyszázalékos felajánlást azért találtuk ki annak idején közösen, és aratott sikert a magyar társadalomban és - mint örömmel hallom - minden pártnál, hiszen a kormánypártok és az ellenzéki pártok egyaránt rendkívül pozitívan emlékeztek meg erről a rendszerről, mert a filozófiája a következő volt.

A magyar társadalom évtizedeken keresztül azt szokta meg, hogy atyáskodnak felette; az állam kegyet oszt, alattvalóként kezeli a polgárokat. A polgárok önrendelkezésének egy újabb állomása az, amikor közvetlenül tudnak dönteni az adójukról, közvetlenül tudják különböző szervezetek számára felajánlani ezt a pénzt azért, hogy ne különböző grémiumok mondják meg, hogy mi a polgárok érdeke, mi az ő szándékuk, mi az ő akaratuk, hanem közvetlenül tudják ezt érvényre juttatni, úgy, hogy felajánlják az adott szervezetnek, úgy, hogy támogatni kívánnak például egy civil szervezetet. Aztán ebből a logikából mentünk tovább az egyházak támogatására is egy másik 1 százalékkal.

Tehát az önrendelkezés volt az egyik legfontosabb elem, amely a rendszerváltás után is egy nagy hiánya a magyar társadalomnak, az önrendelkezésre való ráébredés; az, hogy felelősek vagyunk közös dolgainkért, felelősek vagyunk azokért az ügyekért, amelyeket közösen kell intéznünk, mert egy közösségben élünk, a magyar társadalomban, és ezért a köztársaságért felelősek vagyunk mindannyian, tevékeny módon.

Az önrendelkezés ráébredésének ez a hiánya - ahogy az előbb fogalmaztam - önmagában egy nagy problémája a rendszerváltás utáni magyar társadalomnak. Ennek egy pici szelete volt, ahol lehetett segíteni, az egyszázalékos területen a civil szféra, ahol végre a polgárok mindenféle közvetítés nélkül, mindenféle grémiumok, szervezetek, kuratóriumok, tanácsok és egyebek nélkül tudtak dönteni arra vonatkozóan, hogy kit akarnak támogatni, ki az, akinek közvetlenül az adójukat akarják odairányítani, mert úgy gondolják, ők a legméltóbbak arra, hogy olyan fontos feladatokat, társadalmi célokat megvalósítsanak, kitűzzenek, amelyek hasznosak és a közjót szolgálják. Ez volt az 1 százalék alapfilozófiája.

A most előttünk fekvő törvényjavaslat egy másfajta gondolkodásmódot tükröz. Mondtam, hogy az elején nem volt könnyű nekem kimondani azt, hogy én ezt támogatom. Azért támogatom alapvetően ezt a javaslatot, mert úgy érzem, még ha szembe is megy azzal, amit az előbb elmondtam, az 1 százalékot kialakító logikával és felfogással, van benne egy pozitív elem, ami miatt végül is a támogatás mellett döntöttem: ez a civil társadalom saját erejére való ráébredésének a folyamata; az, hogy a magyar civil szféra azt tapasztalhatja meg, hogy van ereje, számít, fontos, partner, ha úgy tetszik, és remélhetőleg eljut odáig is, hogy nem is egyszerűen pusztán partneri viszonyról van szó az állam irányába, hanem önmagában az egész társadalom nem ér semmit, ha nincsen egy olyan széles szövete, egy olyan működőképes, tartós háló benne, amit a civil szféra tud valójában megjeleníteni, amit a civil társadalom a szó nemes értelmében jelent.

Ez a saját erejére való ráébredése a civil szférának az, ami végül is bennem eldöntötte ezt a kérdést, de az előbb megfogalmazott aggályok komolyan élnek bennem, és ez a törvényjavaslat nem is tudta teljesen eloszlatni bennem azt az érzést, hogy nem biztos, hogy jó irányba megyünk. Hiszen a törvényjavaslat is létre fog hozni különböző új testületeket. Ezek a testületek a pénzosztással fognak foglalkozni, különböző döntéseket fognak hozni. Nyilván e testületeknek a fenntartására is pénzeket kell szánnunk. Ezeket a pénzeket valamilyen módon a civil szférától kell elvonni, hiszen ezekből kell majd fenntartani a különböző testületeket és az óhatatlanul is köréjük telepedő bürokráciát is, amely működteti majd ezeket a grémiumokat.

Lehet, hogy lesz ennek haszna. Hiszen én magam is azért mondtam az igent, mert azt gondolom, lehet ennek egy társadalmi haszna, egy politikai haszna hosszú távon, amikor azt mondjuk, hogy megtapasztalja az erejét a civil szféra. De mindenképpen van egy hátránya is: pont azt a szempontot hozza elő, pont azt erősíti meg, amit annak idején le akartunk győzni az 1 százalék bevezetésével. Vagyis újra különböző pénzosztó szervezeteket, különböző mechanizmusokat, különböző, a szféra fölé rendelt grémiumokat hoz létre, erősít meg, és nem pedig közvetlenül a polgárok akaratára, az emberek döntésére bízza a pénzosztás és az adófelajánlás nagyon fontos aktusát.

Mindezekkel együtt nagyon remélem, hogy az 1 százaléknak az a logikája, ami annak idején létrehozta ezt a támogatási rendszert, megmarad és erős tud lenni. Hiszen ez az, ami egy igazi függetlenséget jelent a mindenkori államhatalomtól, a mindenkori politikától, a mindenkori, ha úgy tetszik, központi bürokráciától, és egy egészen másfajta gondolkodásmódot jelenít meg a magyar társadalomban is, mint ami az elmúlt évtizedekben szokásos volt. A törvényjavaslatban megjelenő felfogás mindamellett, hogy - még egyszer hangsúlyoznám - lehet hasznos és lehet eredményes, hordozhat magában veszélyeket is. Nagyon remélem, hogy amikor e törvény alapján majd fölállnak a különböző testületek, és elkezdenek dolgozni, akkor az a szellem, amiről itt beszéltem és amit szerettem volna megszólaltatni is a parlamentben, nagyon erősen ott lesz a döntéshozók fejében és gondolkodásmódjában.

 

 

(12.00)

 

Azért, hogy elkerüljék azokat a csapdákat, amelyeket óhatatlanul is az ilyen megerősített, felnövesztett grémiumok egy idő után kialakítanak maguk körül. Tehát legyen meg az az elkötelezettség, elhivatottság a civil szféra iránt, legyen meg az a függetlenség és önállóság, amely a mindenkori államtól, a mindenkori kormánytól függetleníteni képes ennek a szférának a tevékenységét, és függetleníteni képes a pénzosztás néha szép és kellemes, de nagyon sokszor rendkívül nehéz döntéseket eredményező folyamatát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ezeket az aggályokat meg kellett osztanom a magyar parlamenttel, tekintettel arra, hogy valószínűleg ez a törvény is a gyakorlati életben fogja majd megmutatni azt, hogy képes-e ezekre az aggályokra választ adni. Nagyon remélem, hogy az a szempont, ami miatt én is az igent mondom ki, és támogatni szeretném ezt a javaslatot, olyan fontos és erős lesz a magyar civil társadalom szempontjából, valóban egy olyan megerősödési folyamatnak lehetünk most majd a tanúi, amely alkalmas lesz arra, hogy ezeket az aggályokat eloszlassa.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban. - Halász János tapsol.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Halász János úr, a Fidesz képviselője.

 

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Fodor Gábor hozzászólásra inspirál. Azt hiszem, valóban fontos kérdés az, hogy az egyszázalékos törvény további működésében érdekeltek lesznek-e, maradnak-e a civil szervezetek, és a civil finanszírozás elve, én ezt a dolgot így fogalmaztam meg, amely az egyszázalékos törvénnyel eljött, bekövetkezett, csorbul-e vagy sem. Ez nagyon fontos dilemma.

Hogy ezt a dilemmát még inkább sikerüljön feloldani, rávilágítanék egy olyan kérdésre, ami az egyszázalékos törvény tapasztalataiból is adódik már. Sajnos ez így van, Magyarországon - vélhetően máshol is - a különböző régiókban nem egyforma kereseti viszonnyal rendelkeznek az emberek. Ennek megfelelően nyilván az egyszázalékos felajánlási lehetőség is egy hátrányosabb helyzetű régióban kisebb. A helyi civil szervezetek, amelyek hátrányos helyzetű régióban dolgoznak, eleve nem tudnak olyan egyszázalékos potenciált vonzani, merthogy nincs olyan kereseti viszonyrendszer az adott területen, azaz a helyi emberek nem tudnak akkora egyszázalékos támogatásokat felajánlani, mint esetleg másutt.

Ezt a fajta egyenlőtlenséget egyenlítheti ki egy jól működő kollégiumi rendszer. Ebből a szempontból talán nem baj, hogy ilyen, mondjuk, pénzosztó kuratóriumokhoz nyúl a törvény. Egyetértek azzal, hogy föl kell hívni a figyelmet arra, hogy ugyanakkor a civil finanszírozás elve ne csorbuljon. Ebből a szempontból az a megduplázós javaslat meg éppen a civil finanszírozás elvét segíti, mert a szervezetek érdekeltek lesznek abban, hogy minél több egyszázalékos támogatáshoz hozzájussanak, mert annál nagyobb forrás jut a nemzeti civil alapprogramba. Ez is érdekes vetülete lehet ennek a kérdéskörnek.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Fodor Gábor úr, az SZDSZ képviselője.

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Halász János felszólalásához annyit hadd tegyek hozzá, hogy azt gondolom, van modell arra, amit én elmondtam, hogy hogyan tud működni. Részben az egyházak finanszírozása hasonlóképpen folyik ma Magyarországon. Tehát én azt az alaptörekvést helyesnek tartom, hogy az egy százalékra fordított összeget, tehát ami most körülbelül 11 milliárd forint - a személyi jövedelemadó 1 százaléka -, tudjuk jól, hogy ennek egy részét ajánlják fel a polgárok, körülbelül 5 milliárdot, 6 milliárd valóban ott marad a költségvetésben, ha úgy tetszik.

Helyesnek tartom azt a törekvést, hogy ezt kapja meg a civil szféra. Helyénvaló, kitűnő, minden szempontból támogatandó. Ennek az elosztási módja az, ami vitakérdés, és amivel kapcsolatban az aggályaimat szerettem volna elmondani. Én elképzelhetőnek tartottam volna egy olyan variációt is, amely egyébként az egyszázalékos felajánlások arányán továbbmenve duplázza meg vagy növeli meg azt a pénzt, amit egyébként a civil szervezetek megkapnak, mert ez közvetlenül a polgárok döntését teszi világossá, és nem kellenek hozzá egyéb más testületek, amelyek más szempontokat hoznak be, amelyek közül mindegyik szempont lehet nemes és nagyszerű, mindegyik szempont mellett lehet érvelni, de azt gondolom, hogy azt a legfontosabb érvet, hogy közvetlenül az emberek döntenek arról, hogy kit akarnak támogatni, ezt a legfontosabb szempontot egyik egyéb más - ahogy előbb mondtam - nemes és támogatandó szempont sem tudja felülírni.

Tehát én egy ilyet elképzelhetőnek tartottam volna, de mindegy, most már itt van előttünk ez a javaslat, és erre mondtam azt, hogy minden aggályom mellett én látom ennek is az erényét, látom, ha úgy tetszik, a támogatandó oldalát. Azt gondolom, hogy ebből is kialakulhat azért valami jó, de mégis van bennem némi aggály, és azt gondolom, hogy ezt a tisztelt Házzal meg kellett osztanom.

Köszönöm szépen a figyelmet.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Hegyi Gyula úr, az MSZP képviselője.

 

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Figyelemmel hallgattam, amit Fodor Gábor képviselőtársam mondott, és sok tekintetben azt hiszem, hogy az aggályai vagy vélelmei, vagy kettős érzései ezzel a javaslattal kapcsolatban érthetőek és megfontolandóak.

Azt hiszem azonban, hogy az egyházi egy százalékkal való párhuzam több szempontból nem szerencsés. Egyrészt azért egyházak, bár nagy számban vannak Magyarországon, még sincsenek több tízezres számban, és mindenki megtalálja az adóívében az egyházak felsorolását. Tehát gyakorlatilag létező egyház nem maradhat ki az egyszázalékos támogatásból, nem képzelhető el, hogy egy egyház, amelyiknek a neve szerepel, az valamilyen támogatást ne kapjon. A több tízezer civil szervezetnél viszont nagyon gyakran előfordul - és itt többen elmondták -, különösen fejletlenebb térségekben működő kis civil szervezetekkel előfordulhat, hogy egyáltalán nem kapnak átutalást, és akkor egy olyan mechanizmus, amely automatikusan megduplázná az átutalás összegét azoknak, akiknek már átutaltak, ezeket a szervezeteket továbbra is hátrányos helyzetbe hozná.

Egy szempontot még mindenképpen szeretnék hozzátenni, ha már szóba került az egyházi egy százalék, és esetleg azoknak, akik módosító indítványon gondolkodnak, ezt ajánlanám, hogy az egyházi egy százaléknál nagyon jól működik az, hogy ugyanakkor a költségvetés alternatív célként megjelöl egy programot. Lehet ugyanis, hogy valaki elvből nem akar civil szervezetet támogatni, sokkal inkább bízik valamifajta közös, kormányzat által javasolt célkitűzésben, és ahogy ezt évről évre tapasztalhattuk, nagymértékben, sokszor háromszor-négyszer annyi pénz folyik be, hogyha egy jó célt jelöl meg az Országgyűlés, mint olyan években, amikor egy szerencsétlen, az embereket nem érdeklő célkitűzésre kérték az egy százalékot.

Tehát azt gondolom, ha már ilyen irányban gondolkodunk, akkor ezeket a megfontolásokat is érdemes figyelembe venni.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Halász János úr, a Fidesz képviselője.

 

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Fodor Gábor által elmondott dolgokon nagyon érdemes gondolkodni. Nyilván nem lehet azt csinálni, ezt nem is mondta senki, hogy azokét a szervezetekét duplázzuk meg, amelyek kapnak egyszázalékos felajánlást, és maradjon így a rendszer.

Az egyházaknál érthetően, ahogy Hegyi Gyula mondta, ez megoldható, kevesebben vannak. De nézzük meg, hogy hányan kapnak egyszázalékos felajánlást ma Magyarországon: 18-20 ezer civil szervezet. Amikor erről a civil világról gondolkodunk, azt is tudjuk persze, hogy körülbelül 60 vagy 47 ezer létezik, de hogy ténylegesen hány szervezet működik, az egy másik kérdés. A KSH azt mondja, hogy a felméréseire évről évre jó, ha a szervezetek fele visszajelentkezik. Tehát a 18-20 ezer felajánlást kapó szervezeti szám és a ténylegesen működő civil szervezeti szám között ugyan van különbség, de az már nem olyan nagyon nagy különbség, mintha a 20 ezret a 60 ezerhez mérjük.

Nem azt mondom, hogy azt kell elérni, hogy majd duplázzuk meg a szervezetek által kapott egyszázalékos támogatást, csak ezt a különbséget csökkenthetnénk a ténylegesen működő és az egy százalékot kapó szervezetek között azzal, ha a tanács figyelmét most felhívjuk arra, hogy amikor majd gondolkodnak arról, hogy milyen típusú pályázatokat írjanak ki, akkor ne feledkezzenek el róla - nem tudom, előírhatjuk-e a törvényben, de nagyon jó lenne -, ne feledkezzenek el arról, hogy olyan pályázatot írjanak ki, amihez civil szervezetek azért kapnak abból támogatást, hogy az egyszázalékos kampányukat finanszírozzák, hogy az egyszázalékos felajánlások elnyerését támogassa ez a tanács. Akár támogasson olyan szervezeteket - tudjuk, vannak ilyenek, nagyon jól működnek -, amelyek ilyen országos kampányokat is végeznek. Fordítsunk ebből a nemzeti civil alapprogramban lévő összegből akár egy meghatározott százalékot is az egyszázalékos (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) felajánlások további bővítésére.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Pettkó András, az MDF képviselője.

 

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kétperces felszólalások során én magam is elgondolkodtam azon, hogy mit tegyek, nyomjak-e újra gombot, hiszen nem szerettem volna a szót szaporítani.

 

(12.10)

 

De azért nyomtam meg a gombot, mert a Magyar Demokrata Fórum is nagy dilemma előtt állt, hogy nyújtson-e be olyan típusú módosító javaslatot, amiről itt a tisztelt Ház most vitatkozik. Mennyire kössük meg a nemzeti civil alapnak a kezét? Mennyire tegyük be a törvénybe azt, hogy milyen irányba menjen ez a folyamat?

Mi úgy gondoljuk, hogy a hátrányos helyzetű megyékre igenis valamilyen programot, valamilyen súlyozást vagy százalékos elosztást kell majd a nemzeti civil alapprogramnak alkalmazni, hiszen nem egyforma például a budapesti átlagkereset és a budapesti felajánlás, nem egyforma a Hajdú-Bihar megyei, nem egyforma a Győr-Sopron megyei, nem egyforma a Bács-Kiskun megyei. Minden megyében más és más az embereknek egyáltalán az átlagkeresete, más és más az az adómennyiség, amit befizetnek, és más azoknak a civil szervezeteknek a száma, amelyik egyáltalán élni tud azzal a lehetőséggel, hogy az egy százalékból éljen.

Teljes mértékben támogatni tudom azt, hogy a nemzeti civil alapprogramból legyen egy olyan támogatási forma, amely a bizonyos egy százalék megpályázását segítené elő, tehát ha egy ilyen pontot beadunk, akár bizottsági vagy egyéni módosításként, azt a Magyar Demokrata Fórum támogatni fogja.

Köszönöm szépen a szót.

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Lezsák Sándor úr, az MDF képviselője.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Az élet megint jó dramaturgnak bizonyult, ugyanis mondandóm illeszkedik az előző kétperces vitasorozathoz - ez legfeljebb egy kibővített kétperces lesz.

Magam is úgy vélem, hogy egy jövőképes törvényjavaslatot tárgyal a tisztelt Ház, és időszerű lesz a kisebb korrekciók átvezetése után ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása, mert a civil szféra, a közösségi terület, szerveződés gyors kibontakozásának a kilencvenes évek elején tapasztalt mértéke mára rendkívül lelassult. Ha a tízezer lakosra számított civil szervezetek számát tekintjük mércének, akkor Magyarország nincs hátrányos helyzetben sok más fejlett országhoz viszonyítva. Nem a szervezetek számában, hanem azok működőképességében és annak működtetésében rejlik a mi elmaradásunk.

Ha ennek a közösségi szerveződésnek, területnek a teljesítményét hasonlítjuk össze a többi országéval, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy nálunk nagyon magas a forráshiánnyal küzdő, évről évre a fennmaradásért küzdő civil szervezetek aránya. A civil szféra korábban tapasztalt gyors fejlődése mögött Magyarországon nincs olyan erejű civil anyagi háttér, amire a többi fejlett országban támaszkodhatnak a civil szervezetek, egyesületek. Az állam is és az önkormányzatok is szegényebbek, emiatt az állami szerepvállalás mértéke is csekélyebb. Többek között ezen az elmaradáson kíván segíteni ez a törvényjavaslat.

Egyetértek az alapprogram céljaival: a civil szervezeteknek elsősorban közhasznú tevékenységgel, így oktatási, tanácsadó, segítő és szolgáltató tevékenységgel kell foglalkozniuk, és csak másodlagos legyen a szerepük a törvény-előkészítés vagy éppen kormányrendelet-előkészítés munkájában. Nem elhanyagolandó és nem mellőzendő ez a szerepvállalásuk sem, de a törvénytervezet nem véletlenül hagyja ki a civil szervezetek ily módon támogatandó köréből a direktebben politizáló munkaadói és munkavállalói érdek-képviseleti szervezeteket, és ezt a hozzáállást természetesen csak támogatni lehet.

Hasonlóképpen egyet lehet azzal érteni, hogy az egyházak nem tekinthetők szokványos civil szervezeteknek, így támogatásukat nem ebben a formában kell megvalósítani.

Ismerve a hazai civil szféra anyagi nehézségeit, egyetértek azzal, hogy a törvényjavaslat nemcsak célokat, hanem magát a civil szervezet fennmaradását is elősegítheti a működési költségek támogatása révén. Az alapprogram pénzügyi forrásai közül az egyszázalékos felajánlások köre évről évre bővül, és ebből a támogatási formából ma már a civil szervezetek 40 százaléka részesedik. Van még, de egyre kevesebb tartalék van az egyszázalékos felajánlási lehetőség ki nem használt forrásaiban. Fel lehetne vetni újabb nevesített források igénybevételi lehetőségét civil célokra, például a szerencsejátékokból befolyt nyereség egynegyed részét vagy éppen egyharmadát a civil szférában lehetne szétosztani.

Tisztelt Ház! A kedvezményezettek köre az előterjesztés javaslatán túlmenően kétlépcsős is lehetne. Ismeretes, hogy ma a legtöbb bürokratikus nehézséget a civil szervezetek számára az igazolások beszerzése okozza. 99 százalékuk még csak hírből sem ismeri a külkereskedést, de a pályázatok benyújtása előtt forintért kapható pecsétes igazolást kell arról kérniük, hogy nincs vámtartozásuk; hasonlóan kell dokumentumot beszerezni és nyilatkozni arról is, hogy milyen más köztartásuk nincs; a számlavezető bankoktól is gyakran kell ilyen-olyan igazolást kérniük.

Mindez a túlzott bürokrácia véleményem szerint elkerülhető lenne, ha az állami támogatást vállaló civil szervezetek vagy az államkincstárnál, vagy az annak felügyelete alatt álló külön szervnél vezethetnék kedvezményes díjakért a számláikat. Ezzel véleményem szerint több cél teljesülhetne: részben teljesen átláthatóvá és ellenőrizhetővé tehetnék - természetesen önkéntes alapon - a pénzforgalmukat, így rögtön kiderülne valamely köztartozásuk; ők is és az államapparátus is mentesülhetne a pályázatok benyújtásához ma igényelt hatalmas papírmennyiségű bürokrácia alól. Nyernének véleményem szerint a civil szervezetek azáltal is, hogy ma sokuk számára nagyon érzékeny teher a számlavezetés díja, gyakorlatilag ugyanolyan díjakat kell fizetniük, mint a jóval nagyobb számlaforgalmat lebonyolító gazdasági szervezeteknek.

A támogatottak első köre tehát azokból a civil szervezetekből állhatna, akik vállalják számlaforgalmuk nyilvánosságát, cserében jelképes összegekért vezetné az államkincstár a folyószámlájukat. Ennek abból a szempontból is lehetne létjogosultsága, hogy az adott civil szervezet forrásainak nagyobb részét közvetlenül az állam vagy önkormányzat, és közvetve is az állam által támogatott felajánlások biztosítják.

A kedvezményezettek körének megállapítása során véleményem szerint pontosítani kellene a “tevékenységüket ténylegesen folytatjákö fogalmát, például úgy, hogy az elmúlt években hiánytalanul benyújtották a mérlegbeszámolóikat.

Az alapprogram szervezeti felépítése véleményem szerint elnagyolt, a jelenlegi formájában fennáll az aránytalan képviselet veszélye. Ma minden civil szervezetnek évente beszámolót kell elkészítenie bevételeiről, kiadásairól, működésének jellegéről, azaz az előterjesztő előtt ismert az a tény, hogy a 47 ezer civil szervezet hogyan oszlik meg például emberi jogi, szociális, egészségügyi, polgárvédelmi, oktatási, kulturális, helytörténeti, kisebbségi, környezetvédelmi vagy külkapcsolatokat erősítő civil szervezetek között.

Felvetődik a kérdés, hogy nem lesz-e eltúlzott a nemzeti civil alapprogramban a miniszter szerepe, ha teljesen tőle függ az, hogy területi vagy szakmai szempontok alapján állítja-e fel a kollégiumokat, illetve hogy a civil szervezetek arányos vagy aránytalan képviseletét tartja szem előtt. Aránytalan képviseletnek tekinthető az a helyzet, ha például az egyik kollégiumban száz civil szervezet választja meg a kollégium tagjait, a másik kollégiumban pedig kilencszáz szervezet.

Az is kérdés, hogy a költségvetési forrásokat azonos arányban bocsátja a kollégiumi tagok rendelkezésére a miniszter vagy eltérő arányban, azaz például a csak száz civil szervezet által választott kollégiumnak háromszor annyi pénzt ad, mint a kilencszáz civil szervezet által választottnak. Ebben az esetben az induláskor kialakult 1:9 mértékű aránytalanság 1:27 nagyságú aránytalansággá torzul.

Véleményem szerint ennyire elnagyoltan működtetett, sem területi, sem szakmai, sem a pályázható összegek nagyságát meghatározó arányokat nem követő szervezeti rendszer nem felelhet meg sem az előterjesztő és különösen nem az Országgyűlés céljainak. Legalább az arányos képviseletet elő kellene írni és számon kellene kérni a programot irányító minisztertől, és az Országgyűlésnek azon is el kellene gondolkodni, hogy bizonyos célokat hangsúlyosan kíván-e támogatni, vagy a költségvetési forrásokat azonos arányban bocsássa-e a kollégiumok rendelkezésére, amennyiben azok szakmai alapon szerveződnek.

 

 

(12.20)

 

Elképzelhető az is, hogy területi, például megyei alapon történjen meg a kollégiumok kialakítása. Ebben az esetben jobban biztosítható véleményem szerint a civil szervezetek területileg arányos támogatása, hiszen nagyon kérdéses a szakmai, például oktatási, kulturális vagy környezetvédelmi céllal működtetett civil szervezetek arányos támogatása. Véleményem szerint a területi elv szerint kialakított kollégiumok szerencsésebbek lennének, nem kellene a kollégiumi tagoknak utazással, szálláskereséssel tölteniük az idejüket és költeniük a pénzüket. Amennyiben az előterjesztő nem tudja, mert eddig nem tudta megoldani a civil szervezetek arányos képviseletét a törvénytervezetben, akkor ezt a hiányzó feltételt az Országgyűlésnek pótolnia kell.

Mivel ennek a fontos törvénynek az átgondolásához nem kaptak semmilyen számszerűsített hátteret a képviselők, nem tudjuk azt, hogy területenként hogyan oszlanak meg a civil szervezetek, ezért célszerűnek tűnhet a népesség arányában felállítani a kollégiumokat, a megyék többségében egyet, a nagyobb lélekszámú megyékben kettőt, a fővárosban négyet véleményem szerint. Ez önmagában még nem biztosítja az arányosságot, de kizárja azt a kirívó aránytalanságot, ami bekövetkezhet akkor, ha az Országgyűlés nem ír elő semmilyen követendő arányt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Tóbiás József úr, az MSZP képviselője.

 

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Nagyon sokat gondolkodtam a vitában, a hozzászólások kapcsán is, hogy valójában arról beszélünk-e, ami ezen törvénytervezet kapcsán számunkra mint a parlament választott tisztségviselői számára fontos, és az jutott eszembe, hogy valószínűleg mindenkinek igaza van, hiszen mindenki arról beszél, hogy egy 13 évvel ezelőtt folyamatosan meglevő adósságot kíván rendezni ez a törvénytervezet.

Gondoljunk bele, a rendszerváltozással csak azt az alapvető két elemet adtuk meg a civil társadalom önszerveződésére, ami a gyülekezési és az egyesülési jogról szóló törvény. Semmilyen más mankót sem a kormány, sem más intézmények nem biztosítottak a civil társadalom kiépítésére, stabilizálására, és ha belegondolunk, hogy ezt követően 1996-ban született meg az egyszázalékos törvény, akkor rögtön érzékelhető, hogy megint alap híján adtunk újabb lehetőséget csak a civilek számára. És elérkeztünk 13 évvel később a mai naphoz, amikor egy törvénytervezet fekszik előttünk, amely ha jól végiggondoljuk, és kicsit utazzunk vissza az időben, akkor valószínűleg az 1990-es évek elején kellett volna hogy megszülessen, amikor is lerakta volna azokat az alapokat, amelyek biztosítják a civil szervezetek számára a működés alapfeltételeit azért, hogy aztán más-más támogatási rendszerekből az a programfinanszírozás is megjelenjék, ami eldönti azt a civil szervezetek számára magasztos célt, hogy hasznosságot tudnak-e jelenteni az adott társadalmi környezetben, legyen ez országos, legyen ez megyei, legyen ez lokális szervezet. Tehát ma egy adósságot törlesztünk azzal, hogy beszélünk erről a törvénytervezetről, és a parlament képviselői minden hitem szerint egyszer szavazni is fognak róla.

Arról beszéltünk, hogy az alapokról kell kezdeni. Bizonyára ez a törvénytervezet nem tudja megoldani mindazt az összes problémát, hiszen nem is lehet megoldani ennek a törvénytervezetnek mindazt a problémát, amely ma a civil társadalomban megjelenik. Nem tudja rendezni például azt a kérdést, amit Lezsák képviselőtársam vet föl, hogy ugyan hogyan rendezzük el a civil szervezeteket ebben a mezőben, nemcsak hogy szakmai alapon, hanem mondjuk, területi elv alapján is.

Nagyon sokat beszélgettünk az elmúlt négy évben Halász képviselőtársammal arról, hogy hogyan tudnánk mi magunk a bizottság kereteiben felállítani azokat a szempontokat, amelyek egyértelmű útmutatások lennének a civil szervezetek számára, hogy vagy szakmai, vagy pedig területi besorolás alapján írják meg a pályázataikat. Nagyon sok dilemmánk volt, hogy magunknak kellett megkeresni, hogy az adott tevékenység éppen melyik szakmai csoporthoz, melyik besoroláshoz tartozik. Nem fogja például ez a törvénytervezet rendezni ezt a kérdést, de az a stratégia, amely azért nem kell hogy párban legyen ezzel a törvénytervezettel, mert még rengeteg olyan kérdést fog megvitatni a parlament, a kormány, amelyek részenként adják majd ki az egészet, ez ma az alap. Azt gondolom, hogy ebben mindannyian egyetértünk.

Nem megyek bele ma abba, hogy a tanácsok vagy a kollégiumok felállítása hogyan történik, ezt a részletes vitában el fogjuk mondani. Egyben viszont egyetértünk, hogy csak olyan támogatási rendszer lehet, amely biztosítja az esélyt a ma hátrányos helyzetben levő térségek civil szervezeteinek is, hogy hozzájáruljanak ehhez a támogatási formához. Valljuk be őszintén, hogy az információellátottság a civil szervezetekben ma közel sem az, ami alapján kellene megfogalmazzuk azt a véleményünket, hogy miért csak néhány száz civil szervezet járul hozzá és mondja el a véleményét. Vélhetően azért, mert nincs is információjuk arról, hogy egy ilyen zajlik. Vélhetően azért, mert a 386 képviselő eltérő hatásfokkal viszi el az adott törvénytervezetet a választókörzetébe, hogy ott megvitassa a civil szervezetekkel, és visszahozza ide, és azt mondja, hogy hoztam néhány tucat, néhány száz civil szervezet véleményét.

Nem lehet elvárni egy nyílt, nyitott jogalkotástól, hogy az az állam, a minisztérium feladata, hogy 50-60 ezer civil szervezettel darabra kelljen leegyeztetnie, hogy egy adott törvény jó-e. Az önkéntesség elvét mindenki elmondja a felszólalásában, de elnézést kérek, ez kétirányú. A kormányzat hoz egy döntést a saját maga korlátozására, egyidejűleg a civil szervezeteknek is önkéntes alapon el kell tudni jutniuk oda, hogy ezeket megvitassák. Ez egyoldalúan nem fog működni.

A másik, ami a részvétel elve. Biztos vagyok abban, hogy nem fogunk találni olyan jó megoldást - ez elhangzott a bevezetőben is -, mivel ernyőszervezetek kialakulása híján elég nehéz azt az ideális állapotot feltételezni, hogy van 2-3 nagy ernyőszervezet Magyarországon, amely tömöríti a civil szervezeteket, és ez a 2-3 ernyőszervezet belül egy demokratikus szavazással megválasztja a kollégiumok vagy pedig a tanács tagjait. Tehát mindenféleképpen egy konszenzus alapján kell elindulnunk, tudva azt, hogy ez az ernyőszervezet, ez a rendszer még nem kiépített, hiszen elfogadtuk azt, hogy egy adósságot rendezünk, a 13 éves adósságunkat, ami az alapok kiépítése híján lehetetlenné teszi, hogy ma létező ernyőszervezetekről… - vagy hát léteznek ernyőszervezetek, inkább így fogalmazok, de olyanok, amelyek lefedik ma a civil társadalom többségét, valljuk be őszintén, nem mernénk nagy biztonsággal kijelenteni, hogy ma ilyenek léteznek.

A másik igazándiból, amit én a törvénytervezet kapcsán fontosnak tartanék elmondani, és azt gondolom, ebben minden olyan képviselőtársammal, akivel mondjuk, az előző négy évben a társadalmi szervezetek bizottságában dolgoztunk, egyet fogunk érteni, nevezetesen, hogy az elmúlt 13 évben a parlament számára is egy lebegő intézmény volt a társadalmi szervezetek finanszírozása, támogatása. Mindig aktuális helyzetben jött a költségvetés, elfogadta, és a következő évben a bizottságok - vagy volt olyan időszak, amikor nem is létezett bizottság, csak eseti bizottságként – leültek, és valamilyen szempont alapján igyekeztek pályázati forrásokat juttatni a civil szervezeteknek.

Meggyőződésem szerint minimum elvárás ma a parlamenttől, hogy kivonja a politikai erőtérből a civil szervezetek működési támogatásának elosztását, és abban viszont vitatkozhatunk, hogy mennyire kell megjelenjen - közpénzről lévén szó - a kormányzat, a parlament kontrollja abban, hogy a civilek, betartva a törvényeket, betartva azokat a szempontokat, amelyeket közösen megfogalmazunk, hogyan fogják egymás között elosztani azt a pénzt.

Én ebben hiszek. Bizonyára lesznek kezdetben nehézségek, de adjuk meg a lehetőséget a civileknek, hogy ne kelljen minden évben, ne kelljen minden kormányváltáskor az adott kormányzat kegyeit keresni azért, hogy támogatásokat keressenek, hanem alakuljon ki az az önálló intézményrendszer, amely minden egyes politikai váltógazdálkodást figyelembe véve, mindenki számára biztosítja a hozzáférés lehetőségét, azt követően pedig, mivel a törvénytervezet beszél arról is, hogy majd milyen támogatások, programfinanszírozások lehetségesek, abban viszont majd a mindenkori civil szervezetek képviselőinek és az adott kormányzatnak kell megállapodni, hogy mik kerüljenek abban a támogatási formában kiírásra.

(12.30)

 

Végezetül arról, hogy jelen pillanatban csak egy országos szintről tudunk beszélni. Tehát ez a mai törvénytervezet igazándiból csak megjelöli azt, hogy ennek a továbblépése, a további fejlődése egy ponton túl el kell jusson a regionális és az önkormányzati szintre is. Tudjuk, hogy a finanszírozás az önkormányzatok számára ma jóval több kötelezettséget ír elő például a civil szervezet vonatkozásában, mint amit a normatív támogatásból nagy biztonsággal ki tud gazdálkodni. Bízunk abban, hogy ha azok az intézmények, amelyek lehetővé teszik, hogy a civil szervezetek becsatornázódjanak adott szintjükön akár az önkormányzat, a település, a megye, a regionalizmus logikáján a régiókba majd országos szinten, akkor öt év távlatában meg tudjuk majd fogalmazni, hogy hogyan működik például a szubszidiaritás elve a finanszírozásban. De ma ezt a kérdést lehetetlen föltenni, és lehetetlen számon kérni, bárki legyen az adott törvénytervezet előterjesztője, mert ma még az alapokat sem tudtuk megtenni.

Végezetül: arra szeretném a kormányzó pártokat és az ellenzéki pártokat is biztatni, hogy úgy nyújtsunk be módosító javaslatokat, hogy ne sérüljön az az elv, hogy az úgymond működési támogatás minden egyes civil szervezet számára hozzáférhető legyen a törvény megalkotása kapcsán.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Halász János úr, a Fidesz képviselője.

 

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magam is mélységesen egyetértek Tóbiás József utóbbi gondolatával és nagyon sok más fölvetésével is. Igen, legyen mindenkinek hozzáférhető a működési támogatás, közhasznú, kiemelkedően közhasznú vagy ilyen minősítéssel nem rendelkező szervezeteknek is. Azzal is egyetértek, hogy nyilván nem jut el egyformán minden információ a civil szervezetekhez, illetve nagyon sok olyan civil szervezet van, amelyik nem akar beleszólni a törvényalkotás folyamatába. Ezt elfogadva, ezzel egyetértve ugyanakkor továbbra is fenntartom azt, hogy nem volt megfelelően széles körű az egyeztetés a civil szervezetekkel sem az előkészítés folyamatában, sem a már benyújtott törvényjavaslatról történő egyeztetés során. Különösen ez az utóbbi nem volt ilyen.

Sajnálom, hogy nem jutott eszébe senkinek, hogy a civil szolgáltató központoknak is elküldje, a civil szolgáltató központoknál - ami egy Miniszterelnöki Hivatal által támogatott program - lévő civil szervezeti címlistákon szereplők megkaphassák ezt a törvényjavaslatot, és véleményt mondhassanak. Sajnálom, hogy nem jutott eszébe a kormányzatnak, hogy azon szervezetek címére, amelyek az előző években a társadalmi szervezetek bizottságától, a parlamenttől működési támogatást kaptak, elküldjék a törvényjavaslatot, és kérjenek véleményt róla. Azt különösen sajnálom, hogy akiknek el is küldték, csak két napot hagytak arra, hogy véleményezzék a már elkészült törvényjavaslatot. Ezt továbbra is fenntartom, egyetértve azzal, hogy nem akarom, nem kívánom, nem kívánhatja senki, hogy 47 ezer vagy 60 ezer szervezettel történjen egyeztetés. De mégis a 60 ezer és az ötszáz között lényeges különbség van, meg a 60 ezer és a kétezer között lényeges különbség van. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

A következő kétpercesben elmondom a következő gondolatomat. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Pettkó András úr, az MDF képviselője.

 

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Asszony! Tóbiás József képviselőtársam hozzászólásához szeretnék néhány gondolatot mondani. Ahogy a vezérszónoklatban is elmondtam: a Magyar Demokrata Fórum ezt a törvényt a rendszerváltó törvények sorába illeszkedőnek tartja, tehát ez az a pont, amiben, úgy látom, teljes mértékben egyetértünk. Ezért kértük, javasoltuk, hogy miután általában a rendszerváltó törvények során mindig négypárti konszenzust próbáltunk meg kialakítani, most is tegyük ezt meg.

Amit szeretnék mondani, az egyeztetés kérdése. Halász János már jó néhány érvemet elmondta, és nem szeretnék ismétlésekbe bocsátkozni. De az biztos, hogy nem szerencsés dolog, ha egy utolsó előtti változat előtt a kancelláriaminiszter olyan civil szervezetekkel találkozik, és ezek után módosul a törvény, mint ahogy most ez történt. Bár nincs a teremben, akiről szó van, ezek után nehezen tud reagálni erre a kérdésre, de újságcikkekben egyértelműen megjelent, hogy ez a találkozó megtörtént.

A másik dolog az egyeztetések kérdésében, hogy 150-200 civil szervezet vett részt hónapokon keresztül ennek a törvénynek a nulladik, a mínusz egyedik vagy az első kidolgozásában. Aki akart az országgyűlési képviselők közül, fel tudott iratkozni erre az internetes listára, és interneten keresztül kapta folyamatosan az információkat. Én magam is így tettem, és azt nem mondom, hogy naponta, de kétnaponta jöttek az információk, hogy mi történt a tárgyalások során, hogy áll a törvény, mit szeretne ez a több tucat civil szervezet. Ezért gondolom azt, hogy meglepetésként érte ezen civil szervezeteket, akik tényleg időt, fáradságot belefektetve dolgoztak a közügyért, hogy a végén nem az került a tisztelt Ház elé, amiről ők hónapokon keresztül beszéltek.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kiss Attila úr, a Fidesz képviselője.

 

KISS ATTILA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A vitában előttem már jó néhányan elmondták az egyeztetésekkel kapcsolatos érveket, ezt csak erősíteni tudom. Nem ismétlem, csak erősítem, hogy az egyeztetések módja talán nem volt teljesen, maradéktalanul helyes.

A Tóbiás képviselő úr által mondott, magunkra, képviselőkre is vonatkozó mondatok bizonyára igazak, és valószínűnek tartom, hogy mi sem jártunk el mindig mindenben nagyon helyesen akár e törvénytervezet vitájánál, illetve előkészítésénél sem, bár azért azt tegyük hozzá, saját érdekünk, hogy az egyes választókerületek civil szervezetei ebben az esetben hogyan jutottak hozzá ezekhez az információkhoz, vagy hogyan sem. Saját érdekünk, hogy ezt megtegyük, ha máshogy ők nem jutottak hozzá.

Egy kérdésem is lenne a miniszter asszonyhoz: a jelenlegi állás szerint melyik tárcához, illetve kihez fog tartozni? Az előterjesztés, a törvénytervezet jegyzője Kiss Péter miniszter úr, viszont önt látjuk bent. Nagyon örülünk természetesen, hogy ön van benn. Végül is: melyik minisztériumhoz, melyik tárcához fog tartozni ez az anyag, illetve egész pontosan ez a vélhetően nagy pénzösszeg, amelynek az odaítéléséről majd a következő években a kormány, illetve a tanácsok és a kollégiumok döntenek?

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Tóbiás József úr, az MSZP képviselője.

 

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Igazándiból csak annyit szerettem volna mondani, hogy teljesen igazuk van mindazoknak, akik azt mondják, hogy szűk az idő az egyeztetésre. De azért ne legyünk ennyire egyoldalúak, hiszen azt gondolom, hogy Pettkó képviselőtársam is elismerte, hogy nagyon sok civil szervezet vett részt abban a folyamatban, amelynek a végeredményét ma itt vitathatjuk. Bizonyára nem lehet azt mondani, hogy több ezer vagy több tízezer civil szervezet tudta hozzáadni a maga véleményét, de azért azt is lássuk tisztán és világosan, hogy amiről ma beszélünk, az a hiány, ami miatt nem tudnak a civil szervezetek eljutni abba a stádiumba, hogy tudjanak kötődni szakmai, tartalmi kérdésekhez, hiszen a létükért küzdenek. Ma a civil szervezetek elsősorban nem a maguk jövőjét akarják fölírni, hanem azt akarják: éljem túl a mai napot, tudjam jövő hónap elején kifizetni a számlákat.

Amíg erről nem tudunk beszélni, már elnézést kérek, de illúzió azt kergetni, hogy az információhoz amúgy nagyon közel lévő civil szervezetek - nem a kormány-ellenzék, hanem a főváros és vonzáskörzete, megyei jogú városok viszonyában, tehát területi elv alapján terítődő információkkal rendelkező civilek - helyzeti előnyben vannak. Helyzeti előnyben vannak teljesen más dimenzióban, mint a politika; gazdaságilag, társadalmilag, kulturálisan, információs szempontból. Ne várjuk el ettől a törvénytől, hogy több ezer civil szervezet fog ezen vitatkozni. Törekedjünk arra, hogy olyan intézményrendszer legyen, amely mentén öt-tíz év múlva több ezer civil szervezet fog részt venni, és mondja el majd a véleményét a nyílt jogalkotás intézményrendszerének keretében.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Halász János úr, a Fidesz képviselője.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nemhiába vitatkozunk, valóban egyformán gondoljuk: törekedjünk arra, hogy minél több szervezet véleményt mondhasson különböző jogszabályokról, akár a civil szervezeteket érintőekről, vagy más, de az ő életüket befolyásoló javaslatokról.

Tóbiás József hozzászólásában - nem most a kétpercesben, hanem korábban - említett két elemet, amire még reagálni szeretnék.

 

 

(12.40)

 

 

Az egyik a civil stratégia. Továbbra is úgy gondolom, hogy fontos lett volna, hogy az is itt legyen előttünk, és arról is vitatkozhassunk. Nagy örömmel hallgattam miniszter asszonyt, ő a hozzászólásában a civil stratégiáról hosszasan beszélt. Ő ezt megtehette, nekem erről a törvényjavaslatról kell beszélnem, ami itt van előttünk; ha a civil stratégia itt lesz, majd arról szintén el tudjuk mondani a véleményünket, de már csak ezért is jó lett volna, ha itt van, mert akkor mindnyájan tudnánk erről véleményt mondani.

Tóbiás József felvetett még egy olyan elemet is, ami szintén nagyon fontos, és még senki nem mondta itt a Házban, és szöget ütött a fejembe: a kontroll kérdését. Azt, hogy az a támogatási összeg, ami eljut a civil szervezetekhez, egyébként nemcsak ezen alapból, hanem máshonnan is, hogyan ellenőrizzük annak a felhasználását, hogyan teszi átláthatóvá a kormányzat, ha közpénzről van szó. Sok idevonatkozó törvény van, ami érvényes az ilyen dolgokra, de az jutott az eszembe, hogy ennél a javaslatnál, azaz itt a nemzeti civil alapprogramról szóló törvénynél nem nagyon beszél erről a törvény, nem is említ semmit azzal kapcsolatosan, hogy hogyan történik ez.

Nyilván ezzel talán nagy baj nincsen, mert vannak más törvények, amelyek vonatkoznak erre, de talán érdemes erről a kérdésről beszélni, már csak azért is, hogy a majdani tanács is tudjon erről, hogy milyen kulcskérdés a kontroll szerepe, mert az a bizalmat erősíti a civil társadalom iránt.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Hegyi Gyula úr, az MSZP képviselője.

 

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy egy olyan törvényjavaslatnál, ami több tízezer szervezetet érint, nyilvánvaló, hogy az egyeztetés legfeljebb a Duna jegén, ha még befagyna a Duna - mostanában nem szokott - lett volna megoldható olyan tekintetben, hogy mindenkit tökéletesen kielégítsen.

Ez a kérdés azonban visszautal arra, amiről magam is voltam bátor beszélni, és mások is szóba hozták, hogy nyilvánvalóan vannak olyan civil szervezetek, amelyek méretüknél vagy tagjaik szociális helyzeténél fogva nem is alkalmasak arra, vagy nem is kívánják, hogy a törvényalkotásba olyan módon belefolyjanak, hogy különböző törvényjavaslatokat véleményezzenek, akár még olyan törvényjavaslatot is, amelyik róluk szól. Nyilvánvalóan elsősorban azok a szervezetek véleményeznek törvényjavaslatokat, amelyeknek ehhez megfelelő információjuk, kapacitásuk, tudásuk van.

A lényeg az, hogy mindenkinek az érdekeit szolgálja ez a törvény, teljesen függetlenül attól, hogy hányan szóltak bele.

A másik, amit Tóbiás József képviselőtársam mondott, csak valóban visszaemlékszem rá, és gondolom, hogy akik a parlamenti közvetítést figyelik hosszabb ideje, azok tudják, hogy 12-13 éve minden alkalommal bizottságok osztották itt a támogatási pénzt. Minden alkalommal elhangzott minden párt részéről, hogy jó lenne egy olyan mechanizmust feltalálni vagy kitalálni, amelyik nem a parlament által osztatja ezt a pénzt, hanem kiveszi a parlament kezéből. Minden alkalommal azt mondtuk, egy kicsit cinikusan beletörődve, hogy ilyen mechanizmust végül is nem lehet felfedezni vagy kitalálni. Ebből a szempontból nagyon is üdvözlendő, hogy most megszületik ez az új módszer. Biztosan lesznek hiányosságai, és akkor a jövő évben módosítani fogjuk a mechanizmust.

A harmadik: örülök, hogy Halász János, ha indirekten is, de válaszolt arra a szintén fideszes felvetésre, hogy a civil szervezetek gazdálkodásának ellenőrzése valamifajta beavatkozás a tevékenységükbe, nyilván egy jóindulatú félreértésről van szó. Azt hiszem, mindenkinek nagyon is fontos, hogy tudja azt, hogy hogyan gazdálkodnak a pénzével a civil szervezetek, hogy a jövő évben is támogassa őket. Az más dolog, hogy ezt nem az államnak kell elintézni, a leghelyesebb lenne, ha maguk a civil szervezetek tudnának egy ilyen ellenőrzési mechanizmust kiépíteni.

Köszönöm a figyelmüket.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kiss Attila úr, a Fidesz képviselője.

 

KISS ATTILA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Lássuk be, itt elsősorban nem arról van szó és nem azért fontos az előzetes egyeztetés - lerágott csont lesz lassan, biztosan unják sokan -, hogy itt két-három képviselő unatkozva, itt bent a parlamentben töltse az idejét, hanem azért fontos, hogy azok a civil szervezetek, akik időben nem szereztek tudomást erről az anyagról, tehát az előzetes egyeztetések során, mielőtt ez kialakult volna, természetesen ők még most kezdik megismerni a törvénytervezetet azon képviselőtársaink jóvoltából, akik ezt kiküldték, illetve azok a szervezetek, akik valahogy megszerezték ezt a javaslatot, most kezdik megismerni a törvényjavaslat szövegét. Innentől kezdve ezen szervezetek eleve hátrányban vannak azokkal szemben, akik már az előzetes egyeztetésben részt vettek, és esetleg az ő javaslatuk - ahogy többen is utaltak rá képviselőtársaink - jobb esetben beépült a törvénytervezetbe. Természetesen többen említették, nem lehet, hogy 60 ezer, 40 ezer vagy akár 10 ezer szervezet javaslata beépüljön, mert akkor eleve tízezer oldalas lenne, vagy nem tudom, hány oldalas lenne a törvénytervezet, de lássuk be, itt ez az egész nagyrészt arról szól majd, hogy a tanács és a kollégiumok összetétele hogyan alakul.

Azt látjuk, hogy az összetételére ki tesz javaslatot, ki választja, milyen módon, civil jelöltállítási rendszer és egyebek, de azért az nem mindegy, hogy kik fognak bekerülni a tanácsba és a kollégiumokba. A civil szervezetek számára természetesen nem mindegy ez, és azok, akik erről semmilyen tudomást nem szereztek eddig sem, ezután sem, nekik nemhogy a törvényről nem lesz információjuk, hanem az egész jelöltállítási rendszerről, a kollégiumokról, a tanácsokról nem lesz információjuk, eleve hátrányos helyzetbe kerülnek. Ők bízhatnak esetleg majd abban, hogy akik bekerültek a tanácsba vagy a kollégiumokba, azok majd segítenek rajtuk, illetve támogatják őket.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Halász János úr, a Fidesz képviselője.

 

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szervezetek véleményezésével kapcsolatban még csak egy gondolatot: az sem lenne jó, ahogy Hegyi Gyula mondta, hogy a Duna jegén történne ez, mert az is Budapesten van, és nem vidéken. (Derültség. – Hegyi Gyula: Győrben és Mohácson is van Duna.)

Hegyi Gyula a hozzászólásában kitért arra is, hogy na végre, megtaláltuk azt a megoldási módot, amivel el lehet osztani ezt a működési támogatást, 13 évig ezt nem sikerült, és micsoda nagy eredmény ez. Erről szó sincs! Egy olyan támogatási rendszer alakul ki, ami egyébként már a programfinanszírozás területén, mindenütt másutt működik, a pályáztatási rendszer. Nem találtunk meg mi semmi új dolgot, az feltétlenül új elem, hogy civil szervezetek képviselői is részt vehetnek a döntéshozatalban, de a különböző tárcáknál ez már hosszú évek óta így működik. Olyan döntéshozó szerveket alakítanak ki, amibe meghívják a nagy országos szervezeteket. Ez működik a programfinanszírozású rendszerben több kormány óta. Tehát nem találtunk fel e tekintetben semmi újat, és oszlassunk el azért egy félreértést, valaki már szóba hozta nagyon helyesen, hogy persze, amiről beszélünk, fontos a működési támogatás emelése mellett, de itt mégiscsak - talán Vígh Ilona mondta - 5-6 milliárd forintról van szó, amikor több száz milliárd forintot kapnak, nagyon helyesen, főleg normatív úton is a civil szervezetek.

Tehát ez az összes civil szervezetnek jutó állami támogatásnak csak egy elenyésző része, lehet, hogy még 1 százaléka sincs. Tehát nem arról van szó, hogy itt most megoldódik minden probléma. Ez a működési támogatás területén fontos, de ne fényezzük jobban az ügyet, mint amennyire kell.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Halmai Gáborné, az MSZP képviselője.

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Egyszer volt már módon megszólalni a kulturális bizottság véleményét elmondandó, és ott nem tehettem meg, hogy egy kicsit visszautaljak és emlékezzek a társadalmi szervezetek bizottsága első alkalmára, amikor is éppen erről beszéltünk, hogy feltétlenül fontos lenne létrehozni a civil támogatás egy új minősített rendszerét, amely a civilek számára sokkal nagyobb biztonságot nyújt, de jó lenne, ha ez már a civil társadalom bevonásával, azaz az ő delegáltjaik által lenne elbírálva. Akkor azt mondta az ellenzék, hogy erre azért nincsen mód, mert túl rövid az idő, és ezzel bírálta az akkor ott jelen lévő Baja Ferencet, hogy nem lehet ezt megcsinálni együtt.

Arra vállalkozott akkor a kormányzat, hogy ezt a két dolgot párhuzamosan teszi, és amikor az előbb azt mondtam, hogy korszakos jelentőségű – vagy nemcsak én, előttem ketten is mondták – ez a törvény, most pedig azt mondom, hogy az az igazán nagy jelentőségű, hogy párhuzamosan tudunk beszélni a stratégiáról és annak az egyik eleméről. Azt hiszem, ahogy az egyeztetés folyamatában ez számtalanszor ki is derült, ezt igazán értékelni tudják a civil szervezetek.

Az elmúlt év folyamán - ahogy ez is elhangzott már - létrejöttek a civil érdek-képviselet kialakítására a különböző együttműködő szervezetek, és a “civil együttműködésö honlap is megalakult, amelyen a véleményüket mondhatják el a civil szervezetek. Jelen tudomásom szerint csak az érdekképviseleti hálózati modellre négy alternatívát dolgoztak ki a civilek. Igenis, úgy gondolták, hogy ez a megszólítás az ő irányukba, hogy nemcsak az önkormányzat, hanem az állam is stratégiát készít, és ebbe a stratégiába be kívánja vonni a civil társadalmat, ez fogadókészségre talált a másik oldalon, de lassú.

 

(12.50)

 

Azért lassú, mert nem tudnak Budapestre utazni, azért lassú, mert nem rendelkeznek internetes hozzáféréssel, és mondjuk, nem a weboldalon keresztül tudnak tájékozódni vagy elektronikus úton levelezni, de akik ki akarják nyilvánítani a véleményüket, azok ezt tehetik.

Azt is elmondom, hogy személyesen vettem részt ezeken az egyeztetéseken, mert ahogy az előző év szeptemberében valóban Medgyessy Péter miniszterelnök úr 600 civil szervezet képviselője előtt meghirdette párhuzamosan a stratégiát és annak egyik kiemelt elemét, a nemzeti civil alapprogramot, akkor annak voltak régiós vitái. Én négy ilyen vitában is részt vettem, és pontosan azt erősítették meg a civil szervezetek, hogy egyik gondjuk az, hogy az állami támogatásokból hogyan jutnak pénzhez.

De ugyanilyen nagyságrendű gondjuk az, hogy a különböző jogi szabályozások segítik vagy gátolják az ő további munkájukat; hogy az adójukat duplán fizetik-e vissza; hogy kell-e az ő számukra minden esetben külön igazolásokat beszerezni a pályázatírásokhoz. Ha egy civil szervezet feladatot vállal át az államtól vagy az önkormányzattól, akkor annak a civilnek, akit ő munkáltat, ugyanolyan szabályok szerint van-e a befizetési kötelezettség az utána történő munkáltatásban, vagy nem.

Ezek a valós problémák. És aki látta és láthatta több mint fél év óta, hogy készül ez a civil stratégia, ennek mellékletében, a feladatok között ezeket találja felsorolva. Fel vannak sorolva, hogy milyen törvényi változásokat kell megtenni, és fel van sorolva, hogy mely területekre kell jobban odafigyelni. Ezt azok, akik komolyan gondolják a civilek oldaláról, és komolyan gondolják az állam oldaláról, azt hiszem, ha együtt tekintjük, akkor azt mondhatjuk, hogy elfogadjuk. Nem mindenkihez jutott el ez a fajta előzetes egyeztetési lehetőség. De a mai nap is jó arra, meg a tegnapi, meg amióta a sajtóban és a nyilvánosság előtt kiderült, hogy a parlament tárgyalja jelen pillanatban ezt a törvényt, és reméljük, hogy a későbbiekben sorozatban a többi rendeletet és törvényt is, ehhez ők hozzá tudnak járulni.

Nemcsak az ellenzéki képviselői oldalra, hanem hozzánk is érkeztek javaslatok százával. És ezek a javaslatok részben pontosításokat javasolnak a törvényben, amelyeket mi is megteszünk a képviselői indítványunkban, valamint olyan további problémákra hívják fel a figyelmet, amely az ő életüket hosszú távon befolyásolja.

Amit tehát mondani szerettem volna: kérem képviselőtársaimat az ellenzéki oldalon is, hogy ha többször kinyilvánították azt, hogy támogatják és fontosnak tartják ezt a törvényt, akkor ne az első pontnál torpedózzák meg rögtön azzal, hogy azért nem alkalmas még általános vitára sem, mert nem volt egyeztetés. Egyeztetés ugyanis volt, csak ez a folyamat, amiről beszéltem, elkezdődött, nem záródott le, de azt gondolom, jó irányba megy. Van tehát egy stratégiai elképzelés, és ahhoz a különböző elemekben nekünk, mindannyiunknak kötelezettsége, hogy jobbító indítványokat tegyünk. De úgy gondolom, hogy a civileknek is van erre lehetőségük.

Tehát még egyszer innen is kérem őket, hogy úgy, ahogy eddig is, a különböző fórumokon, a civilház-hálózaton keresztül, megkeresve országgyűlési képviselőjüket, vagy ha olyan szerencsések, hogy valóban tudnak kapcsolódni a világhálóra, akkor minden úton tegyék meg ezt, mert ennek a törvénynek a szelleme és általában a stratégia szelleme is a nyitott jogalkotást helyezi előtérbe, és erre így nekik módjuk lesz.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mivel több felszólaló nem jelentkezett, megkérdezem Lévai Katalin miniszter asszonyt, hogy kíván-e reagálni az elhangzottakra.

 

DR. LÉVAI KATALIN tárca nélküli miniszter: Köszönöm szépen a szót, csak nagyon röviden szeretnék reagálni. Köszönöm szépen, hogy ilyen érdekes és tartalmas vita bontakozott ki. Úgy érzem, hogy pártállástól függetlenül mindenki olyan véleményt képviselt, ami azt mutatja, hogy mélyen elkötelezett amellett, hogy a civil társadalmat segítse, és olyan szándékkal fogalmazta meg a mondandóját, ami csak segíti a további munkát. Néhány konkrét kérdés elhangzott, amire szeretnék válaszolni.

Kiss Attila képviselő úrnak: az esélyegyenlőségi kormányhivatalhoz tartozik az alapprogram. Vígh Ilona - úgy látszik, most már így távolból beszélgetünk egymással -: én is gratulálok neki ahhoz, hogy a Fidesz nőtagozatának lett a vezetője, és köszönöm szépen a gratulációját. S úgy gondolom, hogy ha azok a mechanizmusok és az a működési támogatás olyan módon épül ki, ahogyan ezt a törvénytervezet tartalmazza, akkor ez az esélyegyenlőség érdekében fog hatni.

Még egyszer köszönöm szépen a vitát és a hozzászólásokat. (Taps.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. A benyújtott módosító javaslatokra figyelemmel a részletes vitára bocsátásról a következő ülésünkön határozunk, a részletes vitára későbbi ülésünkön kerül sor.

14 óráig ebédszünet következik, mindenkinek jó étvágyat kívánok.

 

 

(Szünet: 12.56 - 14.03

Elnök: Harrach Péter

Jegyzők: Balogh László és Nagy Nóra)

 

 




Felszólalások:   9-12   13-85   86-122      Ülésnap adatai