Készült: 2020.07.09.10:21:56 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

36. ülésnap (2002.11.20.),  1-263. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita folytatása és lezárása
Felszólalás ideje 7:49:24


Felszólalások:   1   1-263   263      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen lévő képviselőket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat.

Az Országgyűlés őszi ülésszakának 20. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Füle István és Németh Zsolt jegyzők lesznek a segítségemre.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. Önök az előterjesztést T/1220. számon, a költségvetési bizottság ajánlását pedig T/1220/4. számon kapták kézhez.

Felkérem Németh Zsolt jegyző urat, ismertesse a mai napon az egyes képviselőcsoportok rendelkezésére álló időkereteket. Öné a szó, jegyző úr.

 

NÉMETH ZSOLT jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A mai napon az egyes képviselőcsoportok részére a következő időkeretek állnak rendelkezésre. Tévéadásidőben: MSZP 143 perc; Fidesz 141 perc; MDF 64 perc; SZDSZ 62 perc. Tévéadásidőn kívül: MSZP 15 perc; Fidesz 14 perc; MDF 5 perc; SZDSZ szintén 5 perc.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek a képviselőcsoportok rendelkezésére álló időkereteknek megfelelően.

Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, így Sümeghy Csaba úrnak, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

 

DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz): Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt négy év egy új filozófián, egy új gazdaságfilozófián alapuló gazdasági sikertörténet volt. (Keller László: Micsoda?!) Ezzel az új gazdaságfilozófiával Magyarországnak soha nem látott gazdasági eredményeket sikerült elérni: a GDP-hez viszonyított gazdasági növekedés átlaga meghaladta a 4 százalékot; a költségvetési hiány rendszeresen csökkent; a folyó fizetési mérleg egyre javult; ugyanakkor a reálkeresetek a rendszerváltás óta soha nem látott mértékben növekedtek; nőtt a nyugdíjak reálértéke; az infláció 5 százalék alá csökkent; és valamennyi olyan mutató, ami egy gazdaságot, egy társadalom helyzetét, egy társadalmi közéletet meghatároz, jelentősen javult.

Ebben a helyzetben vette át 2002 tavaszán az MSZP-kormány a kormányzást és a koalíció a hatalmat - és itt kezdődtek a komoly problémák. Azokról a választási ígéretekről, amelyeket az MSZP tett a lakosságnak, a győzelem után kiderült, hogy közgazdaságilag végrehajthatatlanok, illetve csak úgy hajthatók végre, ha azzal a következő évet, éveket, esetleg még nagyobb távot is tönkreteszünk. Gyakorlatilag ez a 2003-as költségvetésben le is van írva, meg is történt.

Hisz ha megnézzük a jelenlegi, 2002-es adatokat, láthatjuk, hogy amióta Magyarországon piacgazdaság uralkodik, a költségvetésnek ilyen hiánya még nem volt, a fizetési mérleg ekkora hiánnyal és gonddal még soha nem küzdött, és ami a nagy probléma és már a ma reggeli újságokban is olvasni lehet, ezek nem maradtak nyomtalanul a nemzetközi sajtóban, a nemzetközi fiskális politikában sem, hisz jó néhány hitelminősítő intézet már előre jelezte, hogy Magyarországot hitelminősítés szempontjából hátrább fogja sorolni - mint a mai újságban olvasható, ez az egyiknél már meg is történt.

Tisztelt Ház! Az MSZP-SZDSZ-koalíció nagyon nagy árat fizetett azért az ígéretért, amit végrehajtott. Ennek a választási ígéretnek a lakosságot érintő, társadalmat érintő súlyát, szükségességét és fontosságát a Fidesz soha nem kifogásolta, soha nem mondott ellent, azonban a végrehajtás módját, annak közgazdasági megalapozatlanságát és annak a jövőre hárított terheit jelentős mértékben és többször kifogásolta. Sajnos bebizonyosodott, hogy ezeknek a kifogásoknak valós volt az alapja, és ezeknek a terheit fogjuk magunkkal cipelni az elkövetkezendő költségvetési évben és az azt követő években is.

Hozzáteszem, hogy nemcsak a költségvetés és a folyó fizetési mérleg helyzete siralmas, hanem ezzel együtt romlik a reálkeresetek értéke, különösen a versenyszférában; tovább fog romlani általában minden olyan mutató, ami a társadalom és a lakosság életszínvonalát, életérzéseit befolyásolja.

Végső soron tulajdonképpen felmerül a kérdés, hogy lehet-e tenni valamit ez ellen. Igen, tisztelt képviselőtársaim, lehetne: megfontolt, átgondolt és közgazdaságilag megalapozott gazdaságpolitikai intézkedésekkel ezeket a kérdéseket meg lehetne oldani. Sajnos a 2003-as költségvetés ilyet nem tartalmaz, mert az itt fölsorakoztatott adatok két csoportra oszthatók: az egyik, hogy vagy nem igaz - mondjam azt, hogy hamis -, ilyen például a várható költségvetési hiány, a gazdasági növekedés vagy az infláció mértéke, ami közismerten nem lehet ilyen mértékű; vagy vajmi kevés megvalósítandó feladatra elég, nevezetesen az útépítés, a vasútépítés vagy a gazdaságfejlesztés kérdéseit vegyük ki ezekből a kérdésekből.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a probléma sokkal súlyosabb, mint amilyennek az első pillanatban tűnik. Súlyosabb azért, mert a világgazdaság kutatásával foglalkozó - és nem magyar, hanem nemzetközi - kutatóintézetek egyértelműen prognosztizálják, hogy az elkövetkezendő két-három évben recesszió várható a fejlett országokban is, beleértve az Egyesült Államokat. Márpedig közismert, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió determinálja, döntő mértékben határozza meg Magyarország fejlődését, így az alól nem tudjuk kivonni magunkat.

Ebből következik, hogy a tízeknek, tehát a tíz csatlakozásra váró országnak, beleértve Magyarországot is, reális és normális esélye csak abban az esetben lehet - feltételezve azt, hogy a kormány egy új gazdasági stratégiával, egy új filozófián alapuló stratégiával fog előállni -, ha egy beruházásokra alapozott fejlődést tudunk elérni, egy olyan beruházásösztönző, saját erőforrásos rendszerrel, amelyik a modernizációt is magában hordja. Ez az egyetlen út arra, hogy Magyarország és a többi tíz csatlakozó ország reményteljesen vívja meg azt a harcot, ami 2004. május 1-je után remélhetően előttünk áll.

Tisztelt Ház! A helyzetet nagymértékben súlyosbítja, hogy a külföldi működő tőke sorban vonul ki Magyarországról. Úgy látom, hogy hihetetlen mértékű a tanácstalanság a kormány részéről, próbálnak különböző pótcselekvéseket, pótintézkedéseket tenni, például a foglalkoztatási törvénybe becsempészni néhány olyan dolgot, ami a valós problémákat nem oldja meg.

 

 

(9.10)

 

Nem oldja meg, mert nem néz szembe avval, hogy a külföldi tőke elvándorlásának Magyarországról három alapvető oka van. Az első oka az, hogy jó néhány nyugat-európai ország, jelesül Franciaország, Németország, Írország adómérséklési politikát folytat az elmúlt évektől kezdve, ami nyilván azt ösztönzi, hogy a nemzetközi nagytőke ott maradjon, illetve oda jöjjön. A másik az, hogy a nagytőke általában oda megy, ahol nagyobb a profitja, Magyarország pedig nem teremt kellemes gazdasági környezetet az elkövetkezendő időben a nagytőke számára. A harmadik ok pedig az, hogy ez a 2003-as költségvetés - mint azt az AMCHAM közgyűlése miniszterelnök úrnak már jelezte - és sorban a külföldi nagybefektetők nem egy olyan kedvező képet vázolnak a nemzetközi befektetők számára, amiért érdemes lenne Magyarországon ittmaradni.

Ebből következik, hogy nagyon komoly gondokkal kell szembenéznünk. Nem tudom, miért nem vesszük azt a bátorságot - amikor mindig tudunk hivatkozni témákra, ami a kormánykoalíció számára kedvező -, hogy megnéznénk, hogy a nyugat-európai országokban igenis a kisvállalatokon túlmenően az országok foglalkoztatáspolitikájában döntő szerepet játszó nagyvállalkozásokat és középvállalkozásokat is államilag segítik, különböző eszközökkel, módszerekkel, de segítik. A magyar nagy- és középvállalkozók alultőkésítettek. Elképzelése sincs a költségvetésnek és a kormánynak arról, hogy mit lehetne evvel a réteggel csinálni, amely tulajdonképpen pótlólag lépne be a Magyarországról kivándorolt külföldi befektetők helyére. A Fidesz-kormánynak volt ilyen elképzelése 2001-ben, amikor a Széchenyi-terven belül elindította a Széchenyi-kártyát, ennek volt egy olyan következménye is, hogy lett volna a nagyvállalkozások és a nagyobb középvállalkozások számára egy hitelkonstrukció. Ez feledésbe ment a Széchenyi-tervvel együtt.

Hölgyeim és Uraim! Nemhogy kedvezményeket nem kapnak ezek a cégek, hanem a költségvetés tovább sújtja őket. Csak fölsorolásként mondanám el, hogy gazdaságfejlesztésre 25 százalékkal kevesebbet irányoz elő a költségvetés, 60 százalékkal kevesebb vasutat épít, 25 százalékkal kevesebb úthálózatot a beígért 800 kilométer úthálózattal szemben, a turisztikára, amely Magyarország húzóágazata volt, 50 százalékkal kevesebb jut. Arról nem beszélve, csak példálózva említeném meg, hogy a fuvarozókat teljesen tönkreteszik az áfával, hiszen a modern eszközöket használó eurokonform buszokat, az Euro I., Euro II., Euro III-at olyan adóteherrel sújtják, amely egyszerűen elviselhetetlen. Tehát a modernizálást bünteti a kormány, illetve a költségvetés, ugyanakkor nevetséges tételeket is használnak, mint például a reprezentáció és a telefonköltségek áfája.

A lényeg az, evvel példálózóan azt akartam érzékeltetni, hogy a kormány nemhogy nem támogatja a magyar vállalkozói társadalmat, ami azért lényeges, mert a magyar foglalkoztatás a magyar vállalkozói társadalom függvénye, nem a kormány önkéntes elhatározásán múlik; a támogatások elmaradása majdnem azt is feltételezi, hogy tulajdonképpen pusztába dobja őket. Ebből következően nem kell csodálkozni azon, hogy olyan eseményeket várhatunk, ami az IBM után folytatódni fog, a nagyarányú munkaerő-leépítést, tehát a magyar munkanélküliség fölgyorsulását; csak a stílbútorgyárra vagy a Videotonra gondoljak, vagy a Matávra. De a következő bomba, ami itt van előttünk, és amiről senki nem szól, a Dunaferr kérdése, ahol több ezer ember kerülhet utcára, vagy ne adj' isten a sztrádaépítések, ahol a külföldieknek teljes mértékben átadjuk a sztrádaépítést, kiszorítva evvel a magyar munkaerőt erről a piacról.

Hölgyeim és Uraim! Egy dolog volt, ami meg tudta ezt akadályozni, a Széchenyi-terv annak idején. A Széchenyi-tervet a többi választási ígérettel együtt sutba dobták, pedig ez a Széchenyi-terv 40 ezer embernek adott munkalehetőséget, 140 milliárdos beruházással 500 milliárdot hozott Magyarországnak, de sutba dobtuk. Mi az Európai Unióhoz készülünk 2004-ben. Amikor ezt a siralmas 2003-as költségvetést elolvastam, eszembe jutott a macedón, nem a szocialista, hanem a macedón Nagy Sándor, aki amikor elfoglalt egy nagyobb territóriumot, akkor mindig fölgyújtotta a legnevesebb épületeket a hatalma fölötti ujjongás érzésében.

Remélem, tisztelt kormánypárti képviselők, önök nem sokáig fognak ujjongani, hanem normális ésszel és belátással fogják Magyarország érdekeit képviselni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces fölszólalásra megadom a szót Burány Sándornak, a Pénzügyminisztérium politikai államtitkárának. Parancsoljon, öné a szó, államtitkár úr.

 

BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Anélkül, hogy részletesen vitába szállnék az előttem szólóval, erre a kétperces felszólalási időkeret nem ad lehetőséget, csak arra szorítkoznék, hogy néhány tárgyi tévedésre hívjam fel a figyelmet.

A gazdaság állapota néhány adat tekintetében valóban nem rózsás, ebben egyetértünk, de hogy soha nem látott mértéket öltene néhány mutatószám romlása, ezt a tények nem támasztják alá. Hadd hivatkozzam e helyütt a folyó fizetési mérlegre, amely 1998-ban és '99-ben is hasonló mértékű volt, mint ami az idén várható. Hadd hivatkozzam e helyütt az államháztartás hiányára, amely 1998-ban is hasonló mértékű volt, mint idén várható lesz. Ehhez azért szeretnék egy módszertani megjegyzést tenni. A most kiszámított költségvetési hiány az Európai Unióban használt könyvelési metodika szerint készül. E szerint számolva például az államháztartás hiánya 1998-ban már akkor elérte volna a GDP 8 százalékát, ezért mondom, hogy idén is hasonló mértékű lesz, tehát szó nincs kirívó mértékről, bár egyetértek azzal, hogy ez a szám magas.

Még két megjegyzést szeretnék tenni a Széchenyi-tervre és a gazdaságfejlesztésre. A Széchenyi-terv szinte minden előirányzata létezett korábban a költségvetési törvényjavaslatokban, a Széchenyi-terv mértékét tekintve például a kisvállalkozóknak nem juttatott különösebben sokat, a korábbi előirányzatok átkereszteléséről volt elsősorban szó.

A turisztika területén pedig annyi kiigazításom lenne, hogy nem érdemes egy kétéves költségvetés összevont számát összehasonlítani a következő év egyetlen számával. Ha a képviselő úr megnézné a turisztikai előirányzatot, és hozzáadja a kötelezettségvállalásokat, akkor azt tapasztalja, hogy ez meghaladja a kétéves költségvetési törvényben biztosított időarányos részt, tehát szó nincs arról, hogy a turisztikai támogatás csökkenne.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Kettőperces fölszólalásra Bernáth Ildikónak, a Fidesz képviselőjének, megadom a szót.

 

 

(9.20)

 

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sümeghy Csaba képviselő úr kifejtette, hogy az a gazdaságpolitika, amely itt a benyújtott költségvetési törvényben előttünk fekszik, miért képezi kritika tárgyát. Engedjék meg, hogy felhívjam figyelmüket arra, hogy az előző kormányzat idején egy jó értelemben vett gazdasági patriotizmus jelent meg a benyújtott éves költségvetésekben. Kitüntetett figyelmet fordítottunk valóban a kis- és közepes vállalkozások helyzetének megszilárdítására, illetve versenyképességének fejlesztésére. Természetesen ennek megvan az oka, tisztelt képviselőtársaim. Ugyanis, ha megnézzük azokat a különböző statisztikai adatokat, amelyek bemutatják ezeknek a vállalkozásoknak a helyzetét, akkor a következőt kell figyelembe venniük önöknek is. A hazai kis- és közepes vállalkozások száma meghaladja a 90 százalékot az összes vállalkozáshoz képest.

Ezen túlmenően ezek a vállalkozások termelik meg a hazai bruttó össztermék háromnegyedét és foglalkoztatják a munkaerő kétharmadát. Ezért úgy gondoljuk, a Fidesz-frakció tagjaival együtt, hogy ezekre a vállalkozásokra a jövőben is kitüntetett figyelmet kell fordítania az állami költségvetésnek, olyan fejlesztési programokat kell támogatni, illetve bevezetni, amelyek működésüket elősegítik, hiszen nem lehet közömbös senkinek ebben a Házban, hogy a magyar munkaerőnek milyen a helyzete, csökken vagy nő a munkanélküliség.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kétperces felszólalásra Göndör Istvánnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének, megadom a szót.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt gondoltam, hogy elég lesz Burány államtitkár úr reagálása, de amit Bernáth Ildikó elmondott, akkor hadd kérjem öntől, tessék az adótörvényeket együtt vizsgálni. Tényleg egy gazdaságpolitikáról van szó; az a lényegi különbség az önök elképzelése és a miénk között, hogy önök egyszeri juttatásokat próbáltak adni a kiválasztott vállalkozóknak, mi pedig az adótörvényekbe iktatott fejlesztési lehetőségekkel, amelyek több évre nyújtanak lehetőséget és garantáltak, tehát nem egy adott pillanatra. Azt gondolom, igazán ez szolgálja a vállalkozások érdekét.

És talán még egy dolog a foglalkoztatási kérdésben. Az, amit önök önkényesen tettek, hogy egyoldalúan csak a béreket emelték és az államháztartásban beszedték ennek minden terhét, tehát nem vállaltak semminemű kockázatot, semminemű segítségadást abban, hogy a vállalkozások terhei csökkenjenek, mi ezt is megtettük. Az egyszeri egészségügyi fix járulék több mint ezer forintos csökkentése valójában pont ennek a rétegnek jelent nagyon sokat, akiknél sok esetben az is gond, hogy hogyan fizessék ki a minimálbért; mi ennek a járulékait csökkentettük. Azt gondolom, sok más mellett ez a két lényeges dolog, ami sokkal jobb helyzetbe hozza a kis- és közepes vállalkozásokat.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra Lasztovicza Jenő úrnak, a Fidesz képviselőjének, adom meg a szót.

 

LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Úgy gondolom, szomorú lehet az az ország, amelynek olyan pénzügyminisztériumi államtitkára van, aki nem ért a számokhoz. (Zaj.) Itt azt mondja Burány államtitkár úr, hogy a turisztika támogatása nem szenvedett csorbát, hiszen a turisztika most papíron 19 milliárd forintot kap, ugyan azt a szemünkre vetik, hogy ebből a 19 milliárd forintból már elődöntésekkel 10 milliárdot elígértünk, mint amit a törvény lehetővé tesz, tett, 40 százalékban; viszont ő arra hivatkozik, hogy a fejlesztések ugyanúgy mennek tovább, hiszen a következő év terhére már elígértek 50 százalékot, 2006-ra 20 százalékot, tehát lesz itt pénz, dőzsölhet a turizmus. De akkor is az a közel 14 milliárd forint, amely az ígéretekhez képest elmaradt, az nincs, az hiányzik az idegenforgalmi támogatási kasszából.

Úgy gondolom, ha azt számoljuk, hogy 2002-ben a turisztikára a költségvetésben 28 milliárd forint volt elköltve az elődöntésekkel, amikor erre hivatkoznak, akkor erre az évre 38 milliárd forintos támogatást kapott az idegenforgalom. Az meg nagyon messze áll az önök számától, és ezért vagyok kicsit szomorú; ha a pénzügyminiszter államtitkára csak ennyire tud számolni, akkor ennek az országnak nagyon komoly problémái lehetnek a következőkben. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Veres Jánosnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sümeghy képviselő úr hozzászólásának arra a részére kívánnék reagálni, ami arról szólt, hogy vajon melyik kormány tekintette fontosabb célnak és melyik kormány tett többet annak érdekében, hogy a magyarországi tulajdonú vállalkozások kedvezőbb helyzetbe kerüljenek. Úgy vélem, képviselő úr, hogy a korábbi kormány döntéseinek az a része, amely a minimálbér jelentős emelését úgy hajtotta végre, hogy ezzel a vállalkozások terheit növelte, és nem volt fogadókészség abban, hogy olyan módon zajlódjon le a minimálbér növelése Magyarországon, hogy ezzel a vállalkozók terhei ne növekedjenek szinte elviselhetetlen mértékben, ezzel bizonyos ágazatokat, az ország bizonyos részein meglehetősen nehéz helyzetbe hozott vállalkozásokat. Sajnos, nap mint nap élem meg Kelet-Magyarországon, hogy a könnyűiparban foglalkoztatottakat alkalmazó vállalkozások esetében a gazdasági nehézségek miatt létszámleépítésekre, több esetben gyárbezárásokra is sor kerül.

Úgy vélem tehát, hogy az az eljárás, amit mi követünk ennek az évnek a döntésének az eredményeképpen, mely szerint kedvezőbbé tesszük a nettó jövedelem elérését a minimálbér környéki alkalmazottak esetében, sokkal célszerűbb és sokkal okszerűbb megoldás, hiszen ezzel nem növeljük a vállalkozások terheit elviselhetetlen mértékben. Másrészt azt is fontosnak tartom megemlíteni, hogy amikor adókedvezményekről esik szó, akkor a mostani adótörvények elfogadott változatában az az egyetlenegy tétel, ami az egészségügyi fix összegű hozzájárulásnak a jelentős csökkentését eredményezte - és a következő két évben ezt folytatni fogjuk -, az valamennyi magyar kis- és középvállalkozás, valamennyi magyar tulajdonú vállalkozás számára sokkal nagyobb kedvezményt jelentett, mint bármilyen más, a korábbi kormány által meghozott ilyen jellegű döntés, hiszen ezek célzottan ezen vállalkozások mozgásterét, gazdálkodását könnyítették. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Burány Sándor, a Pénzügyminisztérium államtitkára. Parancsoljon, öné a szó, államtitkár úr.

 

BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Sajnálom, hogy Lasztovicza úr szomorú, szeretném egy kicsit felvidítani. Először is, az előző számokat az előirányzatok alapján mondtam. Tekintettel arra, hogy a jövő évi költségvetési törvényjavaslat is egy előirányzat, ha a ténylegesen elköltött pénzt emlegeti, akkor legyen kedves majd a következő év utáni zárszámadás számait összehasonlítani, mondjuk, a tavalyi év tényleges számaival, ez így korrekt. Egyébként pedig előirányzatokat szoktunk összehasonlítani előirányzattal. Ennyit a számolni tudásról.

Azt pedig örömmel hallottam, hogy beismerte, mekkora elkötelezettséget hagytak erre a kormányra. Hogy ettől szomorúnak kell lenni, vagy büszkének kell lenni rá, ezt döntse el ön.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Kétperces felszólalás következik, Babák Mihály, a Fidesz képviselője. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

 

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Göndör képviselőtársam azt mondta az imént, hogy semmit nem tett a kis- és középvállalkozások támogatására a polgári kormány. Szeretném megemlíteni, hogy a Széchenyi-terv 21 milliárd forint támogatást biztosított a reálszférában a kis- és középvállalkozások támogatására. Nagyon fontos volt ez egy olyan gazdaságban, ahol a kis- és középvállalkozások tőkeszegények. Szeretném azt is elmondani, hogy minden egyes egy forint támogatás négy forint beruházást indukált a reálszférában. Így tehát nem értem ezt a megjegyzést.

Viszont fájlalom azt és aggályosnak tartom, hogy a 2003. évi költségvetés erre a témakörre, erre a feladatra egyáltalán csökkenti a forrásokat, ami nagyon veszélyes. Ugyanis a mi vidékünk, a Dél-Alföld, Békés megye tudvalevő, hogy gazdaságilag depressziós terület, itt a kis- és középvállalkozások uniós felkészülését nagymértékben segítette a Széchenyi-terv pályázata.

A költségvetési bizottság ülésén az hangzott el a miniszter úr szájából, hogy a reálszféra támogatása, a kis- és középvállalkozások állami támogatása a polgári kormány alatt a hatékonytalanság támogatását és a versenyképesség csökkentését jelentette. Miután az államtitkár úr is és a miniszter úr is eltávoztak a bizottsági ülésről, nem tudtam megkérdezni azt, hogy hogyan értik ezt. Úgy gondolom, hogy a kis- és középvállalkozások támogatása nem a hatékonytalanság támogatását jelentette, hanem pont a felzárkózásukat és versenyképességük növelését jelentette.

A minimálbérről még engedtessék meg elmondani azt, hogy a mi vidékünkön - valószínűleg Pesten ezt nem értik, sőt, a parlament soraiban sem -, a depressziós és gazdaságilag hátrányos megyékben a minimálbér emelése nagyon fontos kérdés volt az ott élő lakosság megélhetése szempontjából.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Önök ebben a költségvetésben, és egyáltalán intézkedéseik kapcsán elfeledkeznek a minimálbér emeléséről. Fontos kérdés, mert próbáljanak megélni önök minimálbérből!

Köszönöm szépen, hogy szólhattam. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Földesi Zoltán, a Magyar Szocialista Párt képviselője. Parancsoljon, öné a szó.

 

FÖLDESI ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Várható volt, hogy az első mai hozzászólás élénk kétpercesezést és vitát fog kiváltani; mikor megláttam, hogy Sümeghy Csaba képviselő lesz az első fideszes hozzászóló, akkor erre készültem. Azért az meglepett, amiket a képviselő úr elmondott, mert én úgy éreztem ebben a 11 percben, amíg ő beszélt, hogy nem is egy országban élünk.

Képviselő Úr! Az ön érveinek nagy része hamis, vagy tényleg igaz az az állítás, hogy az üléspont határozza meg az álláspontot. Csak nem gondolja komolyan a képviselő úr, hogy a Medgyessy-kormány öt hónapja alatt alakult ki az a helyzet az országban, ami ma van?

 

 

(9.30)

 

 

Ez következménye annak a kétéves gazdaságpolitikának, amelyet a kétéves költségvetésben elterveztek, és annak a négyéves kormányzásnak is, amelyet önök végeztek.

Egyetlenegy elem miatt kértem szót, mert ez engem tényleg meglepett. Meglepett, mert nem tudtam, hogy most hallunk valótlanságokat, vagy önök a kampányban mondták végig nekünk azt, hogy rettegjenek a magyarok, mert ha jönnek a szocik, akkor a multik és a nagytőke kerül hatalomra Magyarországon. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így történt! Így van!)

Akkor most beszéljük már meg a képviselő úrral, hogy mit beszélt tizenegy percig a pulpitusról! Szeretném kiemelni, hogy egyetlenegy eleme van bajban a külföldi befektetőknek, és ez egyrészt kellemes dolog, másrészt pedig kellemetlen ügy. Ez pedig az, hogy elveszni látszik az a bérelőny, amit az elmúlt tíz-tizenkét évben a külföldi befektetők Magyarországra jövetelük miatt tettek, elveszni látszik, hiszen az elmúlt évek az önök gazdaságpolitikájának révén is olyan helyzetet teremtett a versenyszférában, hogy bizony ma már nem annyira olcsó a munkaerő. Ez bizony valóban gond. A hivatalba lépett új kormány diplomáciája, nemzetközi diplomáciája, gazdasági diplomáciája pontosan arra irányult az elmúlt néhány hónapban is már, hogy ezt az elveszett bérelőnyt mással kompenzáljuk, képzéssel, átképzéssel, a felkészült jó magyar munkaerővel. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Bernáth Ildikó, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon, öné a szó, képviselő asszony.

 

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Göndör és Veres képviselő urak hozzászólására kívánok reagálni. Kétségtelen, hogy a gazdaságpolitikának az egyik része az adópolitika. Senkinek nem közömbös, aki adófizető, hogy milyen adó- és egyéb járulékterheket ró ki rá a jóváhagyott költségvetés. De engedjék már meg, hogy felhívjam a figyelmüket arra, hogy az adópolitika mellett legalább ilyen fontos a foglalkoztatáspolitika vagy az a politika, amely versenyhelyzetbe hozza, versenyképessé teszi a hazai vállalkozásokat.

Mint az előbb mondottam, a hazai kis- és közepes vállalkozások, a magyar munkaerő, a magyar munkavállalók kétharmadát foglalkoztatják, éppen ezért egyáltalán nem mindegy, hogy ezt milyen helyzetben, milyen körülmények között teszik. Igaz, hogy ha adócsökkentésre kerül sor, a vállalkozók számára kedvezőbb helyzetbe kerülhetnek ezáltal, de adót csak a beszedett jövedelmek után lehet fizetni. Ha számukra csökkennek azok a programok, azok a fejlesztési lehetőségek, állami támogatások vagy az a pályázati rendszer, amely lehetővé teszi, hogy a vállalkozásaikat fejlesszék, akkor értelemszerűen - legalábbis számomra - ebből az következik, hogy kevesebb adót fognak fizetni, vagy ha meg sem tud kapaszkodni a piacon, akkor egyáltalán nem fog adót fizetni.

A minimálbérrel kapcsolatban pedig,Veres képviselő úr, engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét arra, hogy a Munkaerő-piaci Alap 15 milliárd forintot fizetett ki pályázati rendszerben a minimálbér emelésének kompenzálására. Úgyhogy az, amit ön az előbb elmondott, nem helytálló, nem állja meg a helyét. Ezt egyébként a foglalkoztatási bizottság ellenőrzési albizottsága kitüntetett figyelemmel megvizsgálta, és a pályázatok kifizetésre kerültek. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Megadom a szót kétperces felszólalásra Veres Jánosnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének. Parancsoljon!

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselő Asszony! Úgy fizették ki, hogy két alkalommal is meglehetősen hosszú vitát folytattunk le itt, a parlamentben a másfél milliárd forint megemelésére, amit önök fizetni akartak erre a célra, másrészt pedig ez nagyjából a költségvetésbe befolyt többletforrás 10 százalékát jelentette, amit ezen az ágon önök visszafizettek. Ugye, nem gondolja azt, hogy ezzel a 10 százalékkal kezelték a problémát? Egyébként ha kezelték volna, akkor sajnos nem került volna sor olyan üzemek bezárására, amely például ezer fő elbocsátását jelentette Tiszalök településen az elmúlt hónapokban.

Köszönöm a figyelmet.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Lasztovicza Jenő képviselő, a Fidesz-frakcióból.

Parancsoljon, öné a szó.

 

LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Még egyszer reagálnom kell az államtitkár úr szavaira, mert az államtitkár úr csúsztat és félrebeszél. Ezt azzal tudom alátámasztani, hogy azt mondja, hogy az előirányzatokat előirányzatokkal hasonlítsunk össze, és a turisztikában nem lesz kevesebb pénz. Hát akkor nézzük! 2002-ben az előirányzat 28 milliárd forint volt, 2003-ban 19 milliárd.

Felteszem a kérdést az államtitkár úrnak, ha tud számolni, melyik a több. Melyik a több? Szerintem 2002 picit több. Az első kétperces hozzászólásában a költségvetési hiányt firtatta az államtitkár úr, ami ’98-ban volt és most van. Azt viszont nagyon elfelejti, hogy ’98-ban a polgári kormány olyan hiányosságokkal vette át a kasszát, hogy a Postabankban volt 150 milliárd mínusz, a tb-nél 200 milliárd mínusz. A mostani kormánynak szerencséje volt, mert nem kellett ilyen hiánnyal átvennie a kormányzást (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van!), ezért tudott 320 milliárdot szétosztani szociális célokra. Tehát a ’98-at ne emlegessék, mert 350 milliárd mínusszal kezdte a polgári kormány (Moraj az MSZP soraiból.); önök a szerencséjükre, és úgy gondolom, a polgári kormány munkája által sokkal kellemesebb helyzetben vették át a kormányzást. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Úgy van!)

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Burány Sándor pénzügyminisztériumi államtitkárnak. Parancsoljon, öné a szó, államtitkár úr.

 

BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Kellemes helyzetben vagyok, nem kell mást tennem, mint felhívni Lasztovicza úr figyelmét arra, hogy csak adja össze a saját maga által is idézett számokat. Én pontosan mondtam, hogy az előirányzathoz hozzá kell adni azt a kötelezettségvállalást, amelyet örököltünk önöktől, amelynek pontos összegét ön az előbb bemondta. Ha ezt hozzáadja a 19 milliárdhoz, akkor látja, hogy nem csökkennek a turisztikai előirányzatok. (Derültség a Fidesz soraiban.) Ez az egyik.

A másik: az államháztartás hiányára az önök helyében nem hivatkoznék. (Moraj a Fidesz soraiból.) Az önök helyében nem hivatkoznék, tisztelt képviselőtársaim, tudniillik az előbb beszéltem az államháztartás módszertanáról. Az új módszertan, amely egyébként Európában honos, kimutat minden konkrét költekezést, amelyet az állam valamilyen formában eszközöl, akár tartalmazza ezt a számot a költségvetési törvény, akár annak megkerülésével egyéb módon próbálják ezt kifizetni. Ez történt most is.

Az a több mint 500 milliárdos hiány, amellyel idén növekszik az államháztartás egyébként sem kicsi hiánya, az önök költekezésének a következménye. Ennek a több mint 500 milliárdnak a kisebbik részét teszik ki azok a rendezések, amelyek például a vasúthoz kapcsolódnak, és a mi kormányunk döntésén alapulnak, közel 500 milliárd forintot önök költöttek el, csak nem mutatták ki, az autópálya-építkezésekben és a kötelezettségvállalásokban. Miről beszél, kedves képviselőtársam? (Taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Kétperces felszólalásra következik Sümeghy Csaba, a Fidesz-képviselőcsoportból.

Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

 

DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz): Tisztelt kormánypárti képviselők, nagyon örülök annak, hogy a rövid kis beszéd ilyen hatalmas érdeklődést és vitát váltott ki. Úgy látom, hogy az elevenükre sikerült tapintanom tisztességesen, ezért meg kell ismételnem, hogy valóban hatalmas felfogásbeli különbség van köztünk. Annak idején mi a teljesítményen alapuló, a magyar vállalkozói és munkavállalói társadalmat képviselő, eredménycentrikus gazdaságpolitikát folytattunk, önök pedig a választási ígéretek bűvöletében élnek a mai napig is, annak megvalósítását és költekezését a Fidesz-kormányra próbálják hárítani, és olyan képtelen dolgokat mondanak... - kiragadva, külön kiragadják a bérezést, az adót, külön kiragadja a költségvetési hiányt az államtitkár úr. Uraim, én nem tudom, ez a második megjegyzés, amit szeretnék tenni: ezt a Házat azért hívják a politika házának, hogy ha valaki feláll, szimpatikusat mond, és nem ért valamihez, vagy nincs tartalma, ezt el lehet adni, mert a televízió közvetíti? (Dr. Szabó Zoltán: Akkor miért csinálod?) Én úgy gondolom, hogy ez nem így van. Önök kiragadott témákat és valótlanságokat állítanak. A magyar gazdaság helyzetét összefüggésében, egységesen lehet értelmezni és nézni. Erről van szó, kérem!

Az önök választási költekezése miatt kicsúszott az ország gazdasága a kezükből, elképzelésük a gazdaság felállítására, felújítására nincs, plasztikusan ecsetelte, fogalmuk sincs, hogy mit csináljanak a vállalkozói és a versenyszférával, és ezeket megpróbálják visszautalni a későbbiekben. 2003-ban mit fognak mondani? Ez az önök költségvetése, amelyről nincs kétségem, hogy keresztül fog menni, és meg fogják szavazni. Hogy fognak akkor szembenézni azzal a közönséggel, amelynek önök most a televízión keresztül beszélnek? Akkor majd mondják el a mentségüket, mi felhívtuk a figyelmüket, hogy ne égessék fel maguk mögött a múltat, használják azokat a hasznos eredményeket, a Széchenyi-tervet és a többit, amely az önök munkáját is megkönnyítette volna, de az ország helyzetét biztos, hogy javította volna. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Úgy van! - Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Göndör István, a Magyar Szocialista Párt képviselője. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kedves Sümeghy képviselő úr, én nem csalódtam önben, hogy meg van elégedve saját magával. De ha a szakmaiságról beszél, ön, aki cégvezető volt, kedves Sümeghy úr, ha valakinek a személyi költségeken lévő terhei csökkennek, ugye egyetértünk, és mondom Bernáth Ildikónak is, nála javul a jövedelempozíció, mert csökkennek a költségei.

 

 

(9.40)

 

 

Ha javul a jövedelempozíciója, megvan az az esély, hogy az adójából a 300 millió forintot visszatartsa fejlesztési költségekre. Ha két év alatt leírhatja az eszközei értékcsökkenését, akkor javul a pozíciója, tehát az innováció folyamatát fel lehet gyorsítani. Én nem azt mondom, hogy ön ezt nem tudja, de demagóg módon úgy tesz, mintha ezt nem akarná tudomásul venni.

Babák úr is próbálta a szavaimat kiforgatni. Nekünk nem az a bajunk, és ezt vezérszónoklatban is elmondtam: a köztünk lévő különbség az, hogy önök a Széchenyi-tervet arra használták, hogy egyszeri juttatásokat adtak annak, akinek gondolták. Mi meg azt mondjuk, hogy az adótörvényeken keresztül mindenki hozzájut, aki a magyar piacon dolgozik, és itt munkaerőt foglalkoztat.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Vincze László, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, öné a szó.

 

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elhangzott, hogy a Széchenyi-terv annak juttatott, akinek gondoltuk. Mi valójában azt gondoltuk, hogy a vidéket végre-valahára fel kellene zárkóztatni a nagyvárosokhoz és a fővároshoz, de ehhez kellett a Széchenyi-terv, kellett a vállalkozók támogatása, kellett az agrárvállalkozók támogatása kiemelt módon, ezen belül a családi vállalkozásoké.

Jelen pillanatban annak vagyunk tanúi, hogy a családi gazdaságok földvásárlására szánt hitelt befagyasztják, nem épülnek elkerülő utak, mezőgazdasági feltáró utak; az előző időszakban ennek tanúi lehettünk. Vidékfejlesztési, területfejlesztési célelőirányzatok csökkentett mértékben vannak tervezve. Valóban igaz az, hogy a turizmus helyzete csorbult; ezen belül a falusi turizmust emelném ki, ami nagyon sok támogatást kapott az előző időszakban.

Ugyanakkor például a mezőgazdasági káralappal kapcsolatosan az aszálykárigénylését újra meg kell tenni, és százszor kell kérni; erre a területre kevés pénz van betervezve.

Folyik a mezőgazdasági kisvállalkozások, kistermelők kiszorítása; olyan feltételrendszert teremtenek, amelyhez az állam nem ad támogatást, pedig egy 150 ezer forintos támogatás például segíthetné a tejtermelők HCC-rendszerbe való bekapcsolását; ez 50 ezer családot érintene.

Géptámogatások ügyében szintén rengeteg támogatást kaptak az előző időszakban, most mínusz 10 milliárd forint van tervezve a költségvetésben.

Tehát ezek valós dolgok, amit előtte a képviselőtársaim is mondtak más területről.

Földalapú támogatások továbbfejlesztése ígéret volt, nem történik meg; itt közel 40 ezer forintot lehetne erre a területre szánni.

Tudjuk azt, hogy ezek miatt nincs irigylésre méltó helyzetben Németh Imre földművelésügyi miniszter, akit jómagam is tisztelek, és igen derekasan tárgyal az EU-nál. De sajnos az agrárlobbi, a nagyok tulajdonképpen érdekegyeztetés nélkül, a Magosz kihagyása nélkül vitték bele a költségvetésbe ezeket a megjelenő számadatokat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Szabó Zoltánnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének. Parancsoljon, képviselő úr!

 

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Néhányszor már tisztáztuk ebben a Házban, tisztázzuk talán még egyszer: a 2002. évi költségvetés hiánya a GDP-nek mintegy 8,7 százalékára fog rúgni. Ebből az, amit a jelenlegi kormány a kormányprogramban, illetőleg a választási programban foglalt ígéreteire idén elköltött, mintegy 1,5 százalékot tesz ki; a többi 7,2 százalékot önök voltak szívesek elkölteni, tisztelt képviselőtársaim, még az előző kormány idején, előre: előre az ez évit meg előre a jövő évit. Ez történt! Most számon kérik rajtunk azt, hogy jövőre miért nem nyújtunk ugyanakkora támogatást, mint amit a jövő évi költségvetés terhére önök egyszer már elköltöttek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kisgyerekkoromban egyszer előfordult, hogy a házban lévő közértbe bementem, és egymás után ettem a csokoládékat, azzal, hogy majd jön az apukám és kifizeti. Amikor megjött az apukám, tényleg kifizette. De ha én másnap azt mondtam volna, hogy ma miért nem kaphatok annyi édességet, mint tegnap, hiszen tegnap is megettem ennyit, akkor biztosan kaptam volna egy pofont.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Körömi Attila képviselő úr, a Fidesz-frakcióból.

Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

 

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt szocialista Képviselők! Úgy tűnik, önök lélekben még mindig ellenzékben politizálnak, hiszen láthatóan nem a 2003-as költségvetési javaslatuk mellett érvelnek - a semmi mellett persze nehéz érvelni -, hanem egy ellenzéki képviselő teljesen világosan megfogalmazott bírálatát próbálják az előző kormányra mutogatva még mindig valamilyen módon semmissé tenni. Én örülnék, ha önök a 2003-as költségvetésük mellett próbálnának érvelni.

S kapaszkodjon meg, Földesi képviselő úr, az a helyzet, hogy a jelenlegi szituáció kísértetiesen hasonlít a Horn-kormány első költségvetési vitájához. Annyi a különbség, hogy a jelenlegi kormányt nagyobb médiatámogatottság övezi. Azt kevesen tudják, hogy akkor a Bokros-csomagra elsősorban, ha szükség volt, azért volt szükség, mert nyolc hónapig kormányozatlan volt az ország. Jelen pillanatban ugyanez folyik. Önök elköltöttek 320 milliárd forintot; a saját maguk által elküldött üzenetek éppen elégnek bizonyultak ahhoz, hogy szétzilálják a magyar gazdaságot. Üzentek a magyar vállalkozóknak, hogy nem számítanak rájuk. Üzentek a magyar munkavállalóknak, hogy nem számítanak rájuk. És egyben azt sem kalkulálták, hogy a külföldi tőke bizony elkezd kivonulni Magyarországról.

Az a helyzet, hogy bizony a Medgyessy-kormány néhány hónapos munkája állította elő azt a szituációt, hogy a 2003-as költségvetési javaslat mellett a szocialista képviselők nem tudnak érveket felhozni. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Bernáth Ildikó, a Fidesz képviselője. Parancsoljon, öné a szó.

 

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Veres Képviselő Úr! Engedje meg, hogy emlékeztessem önt arra a vitára, amit az előző költségvetési törvény elfogadása során a minimálbér témájában már lefolytattunk. Erre most nem kívánok visszatérni; de arra igen, hogy emlékeim szerint az önök padsoraiban ülő, akkor képviselők és egyben szakszervezeti vezetők milyen élesen tiltakoztak és kirohantak a minimálbér emelése ellen. Az volt a döntő érvük, hogy így ágazatok fognak tönkremenni, tömeges munkanélküliség lesz.

Ennek ellensúlyozására vezettük be a Munkaerő-piaci Alapon keresztül azt a bizonyos 15 milliárdos pályázati rendszert, amit a vállalkozók igénybe vettek. Nem 1,5 milliárd volt ez, tisztelt képviselő úr, hanem 15 milliárd forint volt, és júniusban már folyamatosan kifizetésre került. Ezt egyébként az a jegyzőkönyv is rögzíti, ami - mint említettem - a foglalkoztatási bizottság ellenőrzési albizottsága ülésén készült. Szívesen megküldöm önnek tanulmányozás céljából.

Egyébként pedig érdeklődéssel várom, hogy mindazokat az elképzeléseket, amelyek ebben a költségvetésben nincsenek meg, hogyan fogják azt a 300-400 ezer munkahelyet megteremteni, amit önök a választási programjukba, sőt mi több, a kormányprogramjukba is beletettek, ugyanis ennek még csak a nyomát sem sikerült felfedeznünk, sem a vállalkozók támogatásán keresztül, sem pedig a foglalkoztatáspolitikai célkitűzéseken keresztül.

Ha erre önöknek most van válasza, azt örömmel meghallgatom valamennyi társammal együtt. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Babák Mihály, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, öné a szó.

 

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Göndör képviselő úr azt mondta, hogy a Széchenyi-tervben a kis- és középvállalkozások pályázatánál annak adott a polgári kormány pénzt, akinek akart. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Göndör képviselő úr megsértette azt a több tízezer hazai kis- és középvállalkozót, aki pályázott, saját tőkéjével; akiknek fontos volt a saját vállalkozásuk fejlesztése és növekedésének elősegítése. Pénzt fektettek be, és az állami támogatás további fejlődést indukált. Akik pályáztak, azok többségében, ha jó üzleti tervvel rendelkeztek, mind kaptak.

Úgy gondolom, hogy fontos a köztünk meglévő gazdaságfilozófiai különbség, mert a polgári kormánynak fontos volt a hazai kis- és középvállalkozások uniós felkészítése, versenyképességének növelése. Ugyanez történt egy fontos gazdasági ágazatban, az idegenforgalomban - mint mondta Lasztovicza képviselőtársam -, ahol szintén a versenyképességünket igyekeztünk fokozni.

Veres képviselőtársunk azt mondta, hogy a polgári kormány nem tett semmit a minimálbér következményeinek felszámolására. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Koltai Ildikó képviselő asszony elmondta... (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Bernáth Ildikó!), Bernáth Ildikó elmondta - köszönöm, hogy figyelnek, képviselőtársaim -, hogy a polgári kormány 19 500 forintról 50 ezer forintra emelte fel a minimálbér összegét. Hölgyeim és Uraim! Ezt szíveskedjenek követni! Önök viszont 3 százalékos béremelést szeretnének a következő évben.

 

 

(9.50)

 

Elmondtam már azt, hogy milyen fontos sok területén az országnak a minimálbér emelkedése. Úgy gondolom, az sem igaz, hogy nem tett semmit. Bernáth Ildikó az imént elmondta: 15 milliárd forint állt rendelkezésre a minimálbér hatásának kompenzálására, és ezt, aki szándékozott, mindenki igénybe vette. Hol itt az igazság, miről beszélnek, hölgyeim és uraim?

Köszönöm a szót. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Márton Attila, a Fidesz képviselőcsoportból. Parancsoljon, öné a szó.

 

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Burány Sándor államtitkár úr mondott néhány olyan dolgot, amelyeket, úgy gondolom, jó volna világosan tisztázni, hogy a televíziónézők is egyértelmű képet kaphassanak, és jó volna, ha az a fajta kommunikáció, amelyet az utóbbi időben a kormánypártok visznek, kicsit más megvilágítást is kapna.

A költségvetési hiányról, ennek kiugró mértékéről beszélt az államtitkár úr, arról, hogy ez milyen drasztikus módon megnőtt ebben az esztendőben. Nos, én egyetlenegy dologra szeretnék utalni, amelyet egyébként most, kétperces hozzászólásában Szabó Zoltán képviselőtársam is megerősített, ez pedig nem más, mint a gazdasági bizottságban az Állami Számvevőszék elnökének kérdésre adott válasza. Nagyon egyszerűen lefordítva, hogy mindenki értse: önök tulajdonképpen az ez évi költségvetési hiánnyal nem csináltak semmi mást, mint belelapátoltak mindent, ami létezik, minden kötelezettségvállalást, azért, hogy jövőre egy aránylag tiszta költségvetést kapjanak. Tulajdonképpen, ha ezt most politikailag és technikai oldalról nézzük, azt lehet mondani, hogy rendben van, önök csináltak egy tabula rasát (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ez így van!), tisztán akarták indítani a következő évet. No de kérem szépen, akkor ne tessenek már azt mondani, hogy egyébként a polgári kormány felelős mindazért, hogy ebben az esztendőben ilyen mértékű lett a költségvetési hiány! Hiszen önök... (Zaj az MSZP padsoraiból. - Burány Sándor közbeszólása.) Dehogynem! Szabó Zoltán képviselő úr is ezt mondta el, az ÁSZ-megállapítása is ugyanezt tartalmazza, hogy önök belapátoltak ebbe a költségvetésbe mindent, azt mondták, mindegy, hogy mekkora lesz, ezt rá lehet testálni az előző kormányra. Önök ezt csinálták!

És az autópálya-fejlesztésekkel kapcsolatban tessék már nekem megmondani, hogy milyen bevételekből fogják finanszírozni az autópálya- és gyorsforgalmi úthálózat-fejlesztést?! Mert nem hiszem, hogy abból a 79,4 milliárdból, ami be van állítva, önök majd 800 kilométer autópályát fognak építeni! Hiszen azok a privatizációs bevételek, amelyek hol 200, hol 400 milliárdot tesznek ki a miniszterelnök úr nyilatkozata szerint (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), nem jelennek meg a költségvetésben. Tehát önök a költségvetésbe be nem tervezett forrásokból kívánják - ha egyáltalán kívánják - a magyar gyorsforgalmi úthálózatot és az autópálya-hálózatot fejleszteni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Szabó Zoltán, a Magyar Szocialista Párt képviselője. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

 

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Babák képviselőtársam az imént azt mondta, hogy Göndör István megsértette a magyar kisvállalkozók több tízezrét. Ezek szerint az, hogy egy kisvállalkozónak az előző kormány pénzt akart adni, ez sértésnek számít. Ezt én is így gondolom, tisztelt képviselőtársaim, de jólesett ezt egy fideszes képviselő szájából hallani.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Domokos László, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, öné a szó.

 

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Először Szabó Zoltán kiváló közgazdasági tudásról tanúskodó hozzászólásához kívánok szólni. Elképesztő, amit a képviselő úr a száján kiejtett. Hiszen ha igaz, amit ön mond, hogy másfél százalékot tettek hozzá a hiányhoz, akkor be kellett volna nyújtaniuk már a száznapos programnál a pótköltségvetést. Most ön elismerte, hogy gyakorlatilag a Pénzügyminisztérium simlizett, mert hiszen 4 százalék fölött volt már akkor is a hiány, amikor átvették a költségvetést májusban, tehát amikor rátettek, amikor ígérni kellett az embereknek, akkor természetesen nem mutatták be, hogy mibe fog kerülni az országnak, most pedig olyan pofátlanok - már elnézést (Moraj az MSZP padsoraiból. - Közbekiáltások: Ejnye! - Szégyelld magad! - Dr. Fónagy János: Lehet mondani latinul is, de ugyanazt jelenti! - Az elnök csenget.) -, hogy megpróbálják az Orbán-kormányra visszanyomni azokat a költségeket (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így van!), amelyekkel a választásokat az ősszel megnyerték. (Font Sándor: Ez nagyon finom volt még! - Folyamatos zaj.)

 

ELNÖK: Képviselő úr!

 

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): A másik része... (Zaj, közbekiáltások. - Az elnök csenget.) Szabó Zoltán majd kikéri magának, ha nem tetszik, amit mondtam; biztosan magasan képzett közgazdász, és nagyon ért ehhez a kérdéskörhöz.

A másik kérdéskör pedig az, amit Göndör képviselő úr mondott, aki, úgy látom, már nincs jelen... (A dr. Szabó Zoltán mellett álló Göndör István: De itt vagyok! - Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Itt van! - Ott áll!) - de igen, ott van, együtt vannak Szabó úrral (Derültség.), egymást támogatják láthatóan. (Nagy zaj. - Az elnök csenget.) Azt gondolom, valóban különböző gazdasági felfogása van az Orbán-kormány Széchenyi-tervének és annak, amit önök próbálnak gazdaságpolitika címén eladni. Kérem szépen, vidéken az adókedvezmények meg a kamattámogatások, amit önök előtérbe helyeztek, az semmi! Ez legfeljebb Budapesten meg a nagyon nagy nyereséget hozó cégeknek ad lehetőséget majd a következő években. De a vidéki, szabolcs-szatmári, békési vállalkozóknak semmiféle felzárkózási esélyt nem adnak a jövő évben! Ezért tiltakozunk ez ellen, és ráadásul ezek a vállalkozások ugyanúgy megérdemlik a támogatást... (Göndör Istvánnak:) Ne vigyorogjon... (Göndör István: Ez versenysemleges, képviselő úr, de ön ezt nem érti! - Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Majd a következő két percben. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

ELNÖK: Tisztelt képviselő hölgyeim és uraim, meg szeretném kérni önöket, hogy a vita hevében tartózkodjanak attól, hogy durva és személyeskedő megjegyzéseket tesznek egymásra! Kérem, hogy mérsékelten folytassuk a vitát!

Megadom a szót Kovács Tibornak, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének, két percben. Parancsoljon, öné a szó.

 

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A minimálbér-emelés néhány aspektusáról már esett szó. Senki nem vitatta, tisztelt képviselőtársaim, hogy a minimálbér emelésére szükség volt. (Zaj a Fidesz padsoraiból. - Közbeszólás: Nem? - Ivanics István: Dehogynem!) De jó néhány tényt... (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Ez nem igaz! - Babák Mihály: Tiltakoztak a szakszervezetek is! - Az elnök csenget.) ...jó néhány tényt rögzíteni kell. A minimálbér-emelés tényét az előző kormányzat, az Orbán-kormány hajtotta végre, de annak a terheit nem a kormányzat, hanem a versenyszféra viselte. (Dr. Kis Zoltán: Igaza van!) A versenyszférának került nagyon sokba a minimálbér emelése, és a legfőbb haszonélvezője ennek a magyar költségvetés volt az adóbefizetéseken keresztül; az a költségvetés, amelynek az átláthatósága semmilyen tekintetben nem volt elfogadható; az a költségvetés, amelybe többek között ezeken keresztül áramlottak a pénzek, és nem lehetett tudni, hogy egyébként például a Széchenyi-terv kapcsán milyen elosztási elvek alapján, ki és hogyan juttatta azokat a forrásokat azokhoz a vállalkozói rétegekhez, amelyekről önök itt az elmúlt percekben beszéltek.

Egyébként pedig a Fidesz-kormány gazdaságpolitikájának sikerességét mi sem mutatja legjobban, mint az, hogy a '98-ban elért 5 százalék körüli értékről a gazdasági növekedést sikerült "feltornászni" 3 százalékra.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Vincze László, a Fidesz képviselőcsoportból.

Parancsoljon, öné a szó.

 

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Szabó Zoltán MSZP-s képviselő úr az imént tett egy olyan kijelentést, mely arra utalt, hogy előre elköltötte az előző kormány a pénzt. Elköltötte, igen, gátépítésre, útépítésekre, egyebekre. Én például örülnék neki, ha a csongrádi gátberuházás tovább folytatódna. Vagy nagyon örülök annak például, hogy az E5-ös út földkisajátítási kérdései megoldódtak az előző időszakban, és örülnék, ha ez tovább folytatódna azzal, hogy továbbépülne az E5-ös, de legalább a matricás rendszer az önök ígérete szerint érvényesülne, hiszen az ország legdrágább autópályája az E5-ös.

Utólag azonban ez a kormány visszakér. Itt van egy csomó dokumentum a kezemben, több mint száz forráskúti gazdától kérik vissza a kifizetett szövetkezeti üzletrészt. Szeptember 26-a óta én erre választ nem kaptam Szanyi Tibor államtitkár úrtól - nem értem az okát.

Ugyanakkor utalnak itt különböző pazarlásokra. Hát az mi, ha nem pazarlás, amikor a sertésekkel nem lehet az ételmaradékot feletetni? Közel 15 milliárdos pazarlás, hiszen 200 ezer sertés esik ki emiatt a forgalomból; illetve a megsemmisítése is az ételmaradéknak komoly összegbe kerül, ami a diákétkeztetést és minden mást sújt! 15 milliárd körüli kidobott pénzről van szó - ezt lehetne üvegzsebszerűen vagy üvegszemmel is vizsgálni. Ugyanakkor a törvény adta kötelezettségnek, az osztatlan földtulajdonok kimérésének nem tesz eleget a mostani kormány. Nem értem az okát.

Ugyanakkor van egy nagy elhallgatás is az energiaárak emelése, az infláció vonatkozásában. Tulajdonképpen a vidéki közbiztonság érdekében sem történnek meg a fejlesztési lehetőségek, nem történhetnek meg, hiszen a költségvetésben ez nem szerepel. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Lasztovicza Jenő képviselő úr, a Fidesz-frakcióból. Parancsoljon, öné a szó.

 

LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Csak azért szeretnék hozzászólni, mert eljutottunk már a bérekig, az adókig, addig a pontig, hogy a szocialista kormány milyen szavahihető.

 

 

(10.00)

 

Itt van a kezemben egy kiadványuk, amely az önkormányzati választásokra készült, új fejezet, október 20-a, azt írják rémhírként: "A szocialista kormány új Bokros-csomagot fog bevezetni, ha hatalomra kerül. Ez a bérek befagyasztásával, adó- és áremelkedéssel, az emberek elszegényedésével jár majd." Ez a rémhír, amelyet állítólag a Fidesz terjesztett. Most nézzük meg a következő évet, mi történik!

A múltkor tárgyaltuk és a parlament elfogadta az adótörvényeket. Mit látunk benne? Hogy az adókat kőkeményen emeli ez a kormányzat, több szolgáltatásnál, például szállítás, raktározás, egyebek, az illetékek drasztikus emelése, autópályadíjak emelése, ne beszéljünk arról, hogy a villamos energiának, illetve a gázenergiának az emelését is már az újságokban számtalan helyen olvashatjuk.

És mi történik a bérek befagyasztásánál? A bérek befagyasztásánál hallani, hogy jó, ha talán bruttó 3 százalékot adnak a versenyszférának, a közalkalmazottaknál egy fillért nem emelnek jövőre; akkor kérdezem, hogy ebben mi a rémhír, amit a Fidesz jóhiszeműleg, figyelmeztetőleg (Derültség az MSZP soraiban.) a választási kampányban a magyar lakosságnak elmondott. Mert mit csináltak önök? Megint becsapták a magyar választó lakosságot. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Hiszen a béreket befagyasztják jövőre, adó- és áremelkedéssel jár majd a következő esztendő. Tehát mi történik? Egy enyhébb Bokros-csomag lesz a következő esztendőben, uraim. Ezt önök az önkormányzati választások előtt adták ki.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces felszólalásra következik Mádi László, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

 

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Kovács Tibor képviselő úr tett néhány megjegyzést, ami, azt gondolom, a pontosság tekintetében vagy a helytállás tekintetében némi hiányosságot mutat. Itt utalt arra, hogy a Széchenyi-tervben mindmáig nem tudjuk, ki kapott és mit.

Azt gondolom, hogy a Széchenyi-terv dokumentumai fél év óta az önök asztalán hevernek, több mint tízezer ember, polgár, illetve vállalkozó kapott különböző támogatásokat, rendkívül sok területen indult el, a turizmustól a lakásfelújításokon keresztül a kis- és középvállalkozók beruházási lehetőségeinek támogatásáig rengeteg program. Önök ezeket leállították, és nemcsak leállították, hanem azok a pénzek, amelyek benne vannak a jövő évi költségvetésben, nemhogy az inflációt meghaladóan növekednek, egyáltalán nem növekednek, hanem nominálisan csökkennek, ezzel lényegében az európai uniós felzárkózását akadályozzák ennek a szférának, amelynek a jövője döntő a magyar gazdaság tényleges szerepét illetően, hogy egy kiszolgáltatott helyzetbe kerülünk az Európai Unióban, a magyar vállalkozók csak beszállítóként vagy bérmunkásként tudnak szerepet vállalni, vagy pedig tényleg erős szereplőként tudják a gazdasági folyamataikat dinamizálni.

A növekedés kapcsán, Kovács képviselő úr, úgy látom, nem figyel, de nem tudom, hány országot tud mondani ma Európában, amelynek nagyobb a növekedési üteme, mint Magyarországé. Ha többet tud mondani, mint egy kezemen ahány ujj van, akkor komolyan mondom, legmélyebb gratulációm, de még ilyen embert nem találtam, aki adatokkal ezt alá tudta volna támasztani. Tehát mielőtt még nagyon szidná a polgári kormányt, kérem, hogy egy kis méltányosságot gyakoroljon, ha a parlament légkörének és szellemének megfelelő megnyilatkoztatást akar tenni, és arról kellene beszélni (Az elnök jelzi az idő leteltét.), hogy a jövő mit hoz - sajnos a jövő e tekintetben megint csak rendkívül kedvezőtlen előjeleket mutat.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra következik Babák Mihály, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, öné a szó.

 

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Tényleg az a kérdés, miről folyik a vita: a múltról vagy a jövőről - tehát 2002-ről vagy 2003-ról.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Eddig arról beszéltek, hogy mi hibája volt a minimálbér-emelésnek, és akkor nézzük meg, hogy önök mit mondanak a bérek tekintetében. A minimálbért nem kívánja a kormány emelni. Ez fontos kérdés, mert kérdezem, és kérem önöket, gondolkozzanak el azon, hogy 50 ezer forint minimálbérből meg lehet-e élni, gyereket eltartani, nevelni és lakást építeni és az Unióba menni 50 ezer forint minimálbérrel. Béremelés - 3 százalék.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Úgy gondolom, ez is egyenlő a semmivel, hiszen azért nézzük a gazdasági prognózisokat: az infláció 5 százalékot jelent majd a következő évben, amit prognosztizálnak, tehát elinflálják még a béremelést is.

A másik kérdés: önök azt mondják, hogy a kis- és középvállalkozások támogatása normatív módon, versenysemlegesen megoldható. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magyar kis- és középvállalkozások a magyar nemzeti gazdaság alappillérei. Ezeket fontos támogatni, mert nekik az adókedvezmény még most, ebben a fejletlen szakaszban nem jelent semmit, igénybe sem tudják venni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy mondjak egy példát: egy kisvárosban 18 500 főnél 11 400 vállalkozó van. Ez annyit jelent, hogy egy település gazdasága kis- és középvállalkozásokból áll. Önök mit mondanak arra, hogy ezeket a vállalkozásokat hogyan lehet az Unióba integrálni, és hogyan lehet versenyképessé tenni. Adókedvezményt kapnak, amit ők igénybe sem vehetnek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magyar kisvállalkozások 2003-ban nem számíthatnak a magyar kormány és parlament támogatására, és így a versenyképességüket elveszítik.

Úgy gondolom, hogy ezek a kérdések azok, amelyekről tárgyalnunk kell, és kérem, erre mondjanak elfogadható fejlődési, fejlesztési és a jövőt illető alternatívákat.

Köszönöm, hogy szólhattam. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces felszólalásra következik Bánki Erik, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

 

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Megütötte a fülemet Kovács Tibor képviselő úrnak azon nyilatkozata a minimálbérről, amelyben azt mondta, hogy a minimálbér elsősorban a költségvetésnek és nem pedig azoknak az embereknek kedvezett, akik minimálbérrel vannak bejelentve.

Képviselő Úr! Nagy örömmel meghívnám önt Baranyába, jöjjön el az Ormánságba egy lakossági fórumra, ott mondja el az embereknek (Derültség a Fidesz soraiban.), hogy mi a különbség 19 500 forint és 50 ezer forint között. Azt hiszem, hogy ép bőrrel nem fogja megúszni a képviselő úr azt a találkozót a választókkal. Úgyhogy én nagyon megkérem minden egyes képviselőjét a Magyar Szocialista Pártnak, ne csak négyévente legyenek szociálisan érzékenyek, ne csak választások előtt játsszák el ezt a szerepet, hanem tudatosan, főleg kormányzati szerepkörben próbálják ezt tudatosan érvényesíteni, és legalább azokat a szerencsétlen embereket, akiknek ha van is munkájuk egyáltalán, akkor örülnek, ha a minimálbért kötelezően megadják a számukra, és abból próbálják a családjukat eltartani, ne sértegessék a magyar parlamentben.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces felszólalásra következik Horváth János, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

 

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Olyan jó, hogy a minimálbérről beszélünk, ugyanis téves fogalmak keringenek, csuda, hogy még mindig téves fogalmak keringenek.

Bánki képviselő úr igen jól mutatott rá néhány laza fogalomra. Azt gondolni és azt kimondani, hogy a minimálbér ártott a magyar vállalkozóknak, de milyen sokat használt a magyar Kincstárnak, és nem vesszük figyelembe azt, aki ennek a célja volt, nevezetesen az alacsony béren élő embereket; onnan indulnék el. Aztán a közgazdasági betekintés hamarosan elvezet bennünket oda, hogy a minimálbér felemelése 19-ről 40-50 ezer forintra mit jelent annak a munkaadónak, akit Kovács Tibor képviselő úr és mások ismételten emlegetnek a hetek során.

Ha megnézzük a rugalmasságát a munka iránti keresletnek, akkor azt látjuk, közgazdasági analízis mutatja, hogy igen kicsi, nagyon jelentéktelen volt az a szám, amely a munkahelyek elvesztését eredményezte ennek nyomán. Ugyanis a legtöbb vállalkozó - és erre számos példa volt - amit tett, az, amit a vállalkozó logikusan tesz, nevezetesen, racionalizálta a vállalkozását, racionalizálta azt a munkahelyet, ahol a minimálbéren foglalkoztatott személy volt, és a többi termelőeszközzel összehozva eljutott odáig, hogy a saját érdekében is jobban járt, mert kevesebb költségveszteség, kevesebb energiaveszteség és más, ami a termeléssel együtt jár, azt racionalizálta. (Az elnök jelzi az idő leteltét.) Tehát a minimálbér-emelés pozitív lépés volt. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces felszólalásra következik Vincze László, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

 

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A foglalkoztatás nagy gondja a vidéknek, alapvetően az agrárium az, amely a foglalkoztatást valamilyen szinten képes még ebben a helyzetben is felvállalni.

 

 

(10.10)

 

Nagyon fontos lenne tehát, hogy az agrárhitelek és támogatások mértéke a jelenlegi szint fölött történhessen, hiszen ez a foglalkoztatás bővülését jelenthetné a vidéken. Fontos dolog ezenkívül a vidékre hűtőházak, csomagolók, feldolgozók elhelyezése, hiszen a megtermelt áruféleségekkel így lehet piacra jutni, így lehet a versenyképességet biztosítani, és ez szintén foglalkoztatást jelent. Nem igazán látszanak ezek a költségvetési számok a jelenlegi rendelet tervezetében. Ugyanakkor látszik az, hogy például Csongrád megye egyetlen állami agrár-rt.-jét, ami tulajdonképpen egy genetikai központnak is számít, a "Hód gazdát", el szeretnék adni. Mi ez ellen tiltakozunk és helytelenítjük.

A foglalkoztatást nagymértékben segítette az építőipar fellendülése a Széchenyi-program lakásépítései kapcsán, úgy a bérlakások, mint a magánlakás-építkezések nagymértékben fellendültek az elmúlt időszakban. Az arra való támogatottság kivéreztetése viszont pont egy ellenkező folyamatot indít meg. Az előző időszakban és a közelmúltban még lakókörzetünkben, Csongrádon, Balástyán, Bakson és Sándorfalván, ahol ezek épültek vagy másutt is, nem lehetett kapni kőművest vagy segédmunkást. Ma már túlkínálat van, visszaszorulóban van a foglalkoztatottság. Vidéken ez nagyon fontos dolog, hiszen nem lehet célja egyetlen kormánynak sem, hogy ingázzanak az emberek, föláramoljanak a nagyvárosokba, és itt a meglévő, így sem szerencsés (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) alkalmi helyzetet tetézzék, esetleg még vidékről is.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Bernáth Ildikó, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, öné a szó képviselő asszony.

 

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy tűnik, hogy a minimálbér témája minden egyes alkalommal felkavarja a kedélyeket, most sincs ez másként, mint volt az előző költségvetés tárgyalásánál. Azok, akik akkor is itt ültek a padsorokban, bizonyára jól emlékeznek arra, hogy a költségvetési törvény akkor is úgy került benyújtásra, hogy az Országos Munkaügyi Tanácsban, ahol az érdekegyeztetés zajlott, nem került sor megállapodásra a három oldal között, ezért a kormány várta, hogy valamilyen egyezség kialakuljon, ez nem történt meg. Letette a Ház asztalára a költségvetési törvényben a minimálbérre vonatkozó javaslatot.

Sajátságos módon most sincsen erről megállapodás, nem tudunk arról, hogy a három oldal mire jutott a minimálbér tekintetében. Jóllehet, különböző hírek azért kiszivárognak az újságokon keresztül, hogy miről tartanak egyeztetést. Annyit azért szeretnék megemlíteni, hogy 2001 augusztusában, amikor elkezdődtek, illetve folytatódtak, mert több mint tíz alkalommal tárgyalták ezt a témát emlékeim szerint, akkor a munkavállalói oldalnak az volt a javaslata, hogy a legkisebb munkabér nettó értéke érje el a jövő évi átlagkereset nettó értékének 60 százalékát.

Kíváncsian várom, hogy most a munkavállalók érdekeit képviselő szakszervezetek milyen ajánlással, milyen kívánsággal mennek a kormányzat elé, ugyanis a jelenlegi 50 ezer forintos minimálbér, -kereset ennek a kívánalomnak messze nem felel meg, hiszen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az átlagkereset meghaladja a 112 ezer forintot. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Megadom a szót Mádi Lászlónak, a Fidesz képviselőcsoportból, kétperces felszólalásra.

 

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Két dolgot, csak hogy pontosan fogalmazzunk. A minimálbér-kompenzáció működött a korábbi rendszerben, tehát csak Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből több mint egymilliárd forintot kaptak azok a vállalkozók és munkavállalók, akiket ez hátrányosan érintett. Tehát egyértelműen azok az emberek voltak ennek a nyertesei, akik európai módon tudnak ezáltal élni, tényleg két és félszeresére nőtt négy év alatt a minimálbér. Azt gondolom, hogy ennek örülni kellene, nem pedig kritizálni, hogy az emberek legszegényebb rétegei ilyen komoly előrelépésről adhatnak számot.

A másik dolog, beszéltünk a növekedésről. Ma igazából az egész gazdaságnak az egyetlen húzóágazata az építőipar. Mondok három adatot: 2001-ben bérlakásépítésre 24 milliárd forintot költött a polgári kormány, 2002-ben 20 milliárd forintot, és 2003-ban tudják-e, mennyi pénz van beállítva: 10 milliárd forint plusz a panelre még másfél milliárd.

El kellene ezen gondolkodni, másról sem hangzott ezzel kapcsolatosan a Szocialista Párt véleménye, mint hogy dinamizálni kell a bérlakásépítést, ki kell terjeszteni. Tessék, uraim! Itt az idő, nem látok semmit ezzel kapcsolatosan. Nemhogy nem látok semmi erőlelépést, hanem amikor Áder János azt mondta, hogy a leépülés költségvetése, akkor azt gondolom, hogy ez a nagyon beszédes adat, 20 milliárd helyett 10 milliárd, nagyon jól mutatja azt, hogy az a szektor is, amely a magyar gazdaság egyik legerősebb és legdinamikusabb szektora volt, a turizmusról nem is beszélve, Bánki Erik említette ezt vagy Lasztovicza Jenő, ezeket a lovakat is visszafogják most, akik húznák az istrángot.

Azt gondolom, hogy a szocialista egyenlősítésnek ez a káros öröksége hat még az önök gondolkodásában, és sajnos ezzel kell 2002-ben küzdenünk.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Vincze László, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, öné a szó.

 

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! A minimálbér emelése rendkívül fontos dolog, és azzal is egyetértek, hogy valamilyen módon a munkaadókat kompenzálni kell. Az előző időszakban, mint hallottuk Mádi képviselőtársamtól, ez valamilyen szinten megtörtént. Természetesen ezt a jó folyamatot kell tovább fejleszteni.

Sajnálatos módon azonban ki lehet jelenteni, hogy az inflációt újra a vidék fogja lenyelni, a vidékkel nyeletik le, akár az energiaárak emelését, nevezetesen, ezen belül is a mezőgazdaságot fogja a legjobban sújtani ez a helyzet. Már tapasztalhatjuk gyakorlatilag a Pick tőzsdéről való kivezetésének áldásos tevékenységét meg a kisfeldolgozók tönkremenésének következményét, hogy a sertésfelvásárlások akadoznak. Szerződéssel sem vásárolják fel a nagy súlyú hízósertést, szerződés megléte esetén sem.

Óriási pazarlás ez is, ezt is lehetne a Keller úr csapatának vizsgálnia, hiszen ez pazarlás, túl kell etetni a jószágokat, ez kiesés. Ez nem más, mint egyfajta népgazdasági szintű pazarlás. Ugyanakkor az európai felkészülés nyilván megkívánja a kis feldolgozóüzemek EU-konformitását. Ennek részben elindult a folyamata, csökkentett mértékben, de azért azt gondolom, hogy van még mit tenni ezen a területen, és a piacrajutási alapok tekintetében egyáltalán nem látunk akkora változást és olyan mértékűt, sajnos inkább visszalépést, amire szükség lenne a jövőt illetően a magyar mezőgazdaság, a feldolgozóipar, az őket foglalkoztatók érdekében. Nagyon fontos dolog ez tehát.

Nagyon fontos dolog, és visszautalok az építkezésekre, a fejlesztésekre, a nagyberuházásokra, hiszen ahhoz, hogy az ipari parkok megteljenek foglalkoztatóval, ahhoz az infrastruktúra hatékonyabb fejlesztésére van szükség (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és nem pedig 50 százalékos forrásmegvonásra, mint ami ebben a költségvetési tervezetben megjelenik.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Földesi Zoltán, a Magyar Szocialista Párt képviselője. Parancsoljon, öné a szó.

 

FÖLDESI ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, a szót. Nem akartam már ebben a vitaszakaszban hozzászólni, de Babák Mihály képviselő úr előbbi hozzászólása miatt muszáj visszatérnem rá, ugyanis szerintem több századszor mondjuk el ebben a teremben, az elmúlt ciklusban a szocialista frakció és a Szocialista Párt nem azt ellenezte, hogy ilyen komoly mértékű minimálbér-emelés volt, mint amilyen, hanem a módját, amiről a képviselőtársaim már szóltak; vagyis azt a hatást, ami a vállalkozások, a vállalkozók versenyképességét rontotta ezáltal.

Hadd mondjam azt, hogy a mi kis városunk - ahol mi ketten élünk, és ahol a képviselőtársam a polgármester - két-három üzeme pontosan abba rokkant bele az elmúlt időszakban - az egyik legnagyobb textilipari üzeme is többek között -, hogy először a 40, majd az 50 ezer forintra emelt minimálbér kapcsán és a forint felértékelése kapcsán olyan kiadásai, olyan terhei keletkeztek, amit nagyon nehéz kigazdálkodni, és bizony ez komoly következményekkel jár.

Nem akarok másokkal példálózni, a saját családomról szeretnék beszélni egy fél percben, mert mondta a képviselő úr, hogy próbáljanak ebből megélni emberek. Vannak, akik megélnek, mi sem a nejem minimálbéréből élünk meg, de szeretném elmondani, hogy egy textilipari üzemben dolgozik, valóban eddig 37 700 forintot hozott haza, most már 43 700-at szeptember 1-je utántól, mert mi azt gondoltuk, hogy tovább nem az ő munkáltatóját kell terhelni, hanem a munkavállaló zsebében kell több pénzt hagyni, és ez a két politikai irányzat közötti gazdaságfilozófiai különbség. Ez jelenik meg a bér jellegű elképzeléseikben a jövő évben, és ez jelenik meg abban, hogy tovább nem akarjuk a vállalkozásainkat terhelni a bérterhekkel, ami a legnagyobb költség egy vállalkozás tekintetében.

 

 

(10.20)

 

 

Szeretném azért elmondani, hogy némi ellentmondást vélek felfedezni a korábbi fideszes állásponthoz képest. Bennünket most azzal kárhoztattak, hogy mi adójóváírásban akarunk visszaadni. Az önök egész családpolitikai rendszere arra épült, hogy adójóváírást kérjenek vissza, hiszen egy forinttal nem emelkedett az elmúlt négy évben a családi pótlék.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Nógrádi Zoltán, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

 

NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt javaslom, hogy tegyünk egy nagyon rövid összehasonlítást a minimálbér kapcsán, illetve a bérpolitika kapcsán a kétféle gazdaságpolitikai irányzat és szemlélet között.

Annak idején, amikor a minimálbér emeléséről volt szó, mi úgy gondoltuk, hogy a legalacsonyabb jövedelmű rétegek számára többletforrásokat, egzisztenciát kell juttatni, tehát több pénzt kell adni az embereknek, azoknak a munkavállalóknak, bérből és fizetésből élőknek, akik a legalacsonyabb bérszinteken vannak. Önök akkor erre azt mondták, hogy nem támogatandó, fenyegették tömeges munkanélküliséggel, ágazatok tönkremenetelével az országot. Nem jött be.

Most a költségvetés kapcsán önök azt mondják, hogy több pénzt kell adni az embereknek, a közalkalmazottaknak. Mi ezt támogattuk, hiszen a költségvetés módosításával az ellenzéki padsorokból támogatást kapott ez a kormányzati törekvés.

Visszamenőleg: mi a minimálbér emeléséből adódó többletterhekhez kompenzációt nyújtottunk - Bernáth Ildikó elmondta -, pályázati úton hozzájuthattak a vállalkozások azokhoz a pénzügyi támogatásokhoz, forrásokhoz, amelyek átsegítették őket ezen a problémán. Most önök a több pénzt az embereknek, a közalkalmazottaknak címszó alatt egy egész önkormányzati rendszert tesznek tönkre azzal, hogy nem adják oda azokat a forrásokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ezt az önkormányzatok az intézményeikben finanszírozni tudják.

Hasonlítsuk össze a kétféle politikát! Egyszer 800 ezer ember a minimálbér drasztikus emelésével többletjövedelemhez jut, 800 ezer ember közalkalmazottként 50 százalékos bérfejlesztést kap, és akkor is tiltakozunk ellenzéki padsorokban, tisztelt szocialista képviselőtársaim; most pedig, amikor az ellenzék hozzájárul az 50 százalékos bérnövekedéshez, ez nincs elismerve. Úgy gondolom, hogy a kettős mérce elve itt is érvényesül.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Babák Mihály úr, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Parancsoljon, öné a szó.

 

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy gondolom, a témakört igencsak körbejártuk, de azt hiszem, az is baj, hogy akik ma ezekről a minimálbérügyekről beszélnek, akkor nem voltak itt a parlamentben, hisz annak idején pontosan a szocialisták és az ott lévő szakszervezeti vezetők tiltakoztak a minimálbérrel kapcsolatban.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt a vidéket, amelyet képviselőtársam is emlegetett, nemcsak a bér és a minimálbér sújtja, hanem apáinkat, anyáinkat, akik ezekben a cégekben dolgoztak, az alacsony nyugdíj, amely annak következménye, hogy bérmunkában dolgoztak, bérrabszolgaságban dolgoztak, és ez tette tönkre. A textiliparra jellemző az, hogy alacsony a bér, és amint kicsit emelkedik a bér az ilyen bérmunkáknál - ez nemcsak itt történik meg, a világon másutt is -, piacot veszít és versenyképességet veszít. Ebből mi a tanulság? Nem az, hogy a minimálbért nem kell emelni, különben akkor nem tudnak megélni a dolgozók; más piacokat kell keresni, anyagos terméket, saját terméket. Képviselőtársam nem közgazdász, tehát nyilvánvalóan ezt a kérdést így nem tudja értékelni és mérlegelni - tehát más megoldásokat kell keresni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egyik képviselőtársuk azt mondta, hogy milyen következménye volt a minimálbér-emelésnek, és azt mondták, hogy ennek a büdzsé, az állami bevétel volt a haszonélvezője. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Naivitás lenne azt hinni, hogy annak, amit önök elterveznek, minimális 3 százalékos béremelkedés, nem a büdzsé látja a hasznát. Hisz tudni kell azt, hogy ha a bér fejlődik, mondjuk, egy forinttal, annak legalább a fele visszaszármazik az államháztartásba, az államkasszába. Sőt, ha még ebből valaki vásárol is, akkor még áfabevétel is van.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tehát úgy gondolom, ilyen érvekkel naivitás operálni, hogy a béremelkedés és annak idején a polgári kormány drasztikus minimálbér-emelése a büdzsének tett csak jót, mert minden béremelés nyilvánvalóan az állami bevételeket növeli. Jó ezt tudni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Pósán László, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, öné a szó.

 

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! A bérekről sok szó esett. Egyetlenegy dologra szeretném csak felhívni a figyelmet, ami azt gondolom, a farizeusság egyik mintapéldája. A következő évre vonatkozó tervezetek szintjén a miniszterelnök bére 85 százalékkal fog emelkedni, a miniszteri fizetések 100 százalékkal, az államtitkároké 106 százalékkal.

Ennek függvényében és ismeretében érdemes minden egyéb szót megfontolnunk akkor, amikor bárki a bérek kérdését a szájára veszi. Én azt gondolom, hogy ha ráadásul erre a szocialista képviselők igent mondanak és szavazatukat adják, akkor a farizeusságból ők is kiállítanak magukra nézve egy jeles bizonyítványt, mert tudhatják, hogy akkor ez egyúttal a képviselői fizetések emelését is maga után vonja.

Egyszer itt, a parlamentben azt mondta Kiss Elemér miniszter úr egy interpellációra válaszolva, hogy a kormány nem ellensége saját magának. El kell ismernem, igazat szólott.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Normál fölszólalásra megadom a szót Vitányi Ivánnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének.

Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

 

VITÁNYI IVÁN (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! A kultúráról szeretnék beszélni azzal a kettős felelősséggel, amely egyrészt az ország gazdasági előrehaladását, másrészt kulturális előrehaladását is magában foglalja. Egy kiváló kultúrökonómus klasszikus mondása szerint a kultúra és a költségvetés viszonya olyan, mint a hadseregben a hadtápé. Amikor jól megy, amikor a sereg támad, akkor a hadtáp az utolsó; amikor rosszul megy, menekülni kell, a hadtáp az első. Amikor a költségvetés jól megy, akkor jobbára azt szokták mondani, hogy a kultúra még csak várjon; amikor a költségvetés rosszul megy, akkor azt mondják, hogy először a kultúrától kell elvenni a pénzt.

Másképpen a kultúra valamiféle lakmuszpapír, és nemcsak a költségvetésben, hanem az ország sorsát illetően is. Egyre világosabb azoknak, akik a fényt érzékelni tudják, hogy jövőnk jelentős részben kulturális kérdés. Eddigi előnyünk, gazdasági előnyünk, vonzóerőnk abból állt, hogy volt és van egy képzett magyar munkaerő, amely azonban viszonylag kevés bért kap; vagy hogy nálunk kevesebbet kell adni ugyanazért a munkáért, de a munkaerő képzett. Ez most kimerült. Ezt az utat nem lehet folytatni.

Egyetlen lehetőségünk van, ha olyan munkaerőnk van, olyan munkaerőnk lesz, amely megérdemli a többet. Ehhez nem elég a puszta célszerű képzés, hanem olyan eleven, termékeny, az élet minden területére kiterjedő kultúra szükséges, amely lehetővé teszi azt, hogy a magyar munka, a magyar termelés és a magyar szellemi élet együtt tudjon helytállni Európa és a világ versenyében.

Ezt ismerték és tudták Széchenyi és Kölcsey, Eötvös és Klebelsberg. Nem tudták azok, akik csak az udvari kultúrát, a reprezentatív kultúrát akarták fejleszteni és támogatni, nem a nép-, a társadalomkultúrát, és nem tudták azok, akik a kultúrára csak a maradékelv alapján juttattak pénzt, magyarul az EU-ban amúgy sem konform moslékkal etették a kultúrát.

Mit mutat most a lakmuszpapír? Ehhez persze meg kell nézni a környezetet. A környezet azt jelenti, mint az előző vita is mutatta, hogy akárhonnan nézzük - és nem a felelősöket keresve -, az elmúlt években a gazdasági fejlődés üteme lecsökkent.

Nemcsak ahhoz a 7 százalékhoz képest, amit valamikor beígértek, de sosem valósult meg, hanem ahhoz az arányhoz képest is, ami a kilencvenes évek közepén és végén megvalósult.

 

 

(10.30)

 

 

És ezt nem lehet úgy mérni Európához, hogy mi jobban állunk ebből a szempontból, mint Európa nálunk fejlettebb részei, mert az ősi törvény szerint, ahol a fejlődés hátrébbról indul, és olyan irányba halad, ami másutt már megvalósult, mindig néhány százalékkal gyorsabb fejlődés lehetséges.

Másrészt, szintén nem azt keresve, hogy miből származik: a költségvetés hiánya nagy. Harmadrészt pedig: Európa és a világgazdaság fejlődése sem kecsegtet azzal, hogy most, finoman szólva, a hirtelen ugrások korszaka fog következni. Tehát ez a költségvetés, a kemény szükségletek és a kemény paraméterek következtében, nem a nagy nekifutás, nem a nagy ugrás költségvetése, de arra kell vigyázni, és arra vigyáz ez a költségvetés, hogy ne legyen a látványos visszavonulásé sem, hanem a megtartásé, a felkészülésé, az előrelépésé.

Ez a helyzet a kultúra költségvetését, a kultúra támogatását és a kultúra helyzetét illetően nem pusztán magyar helyzet. A múlt héten részt vettem a Cultural Information and Research Centres Liaison in Europe, tehát az európai kulturális és kutatási információs központok európai szervezete ülésén, ahol éppen arról beszéltek, hogy a mostanig változó gazdasági helyzetben az állam, a gazdaság és a civil társadalom háromszögében hogyan lehet a kultúra helyzetét stabilizálni. És erre vannak olyan módszerek, amelyek újak lehetnek, és amelyek segíteni tudnak, mindenesetre itt egy közös gondolkodásról van szó.

Én úgy látom, hogy a jelenlegi költségvetés kulturális része, mint lakmuszpapír, azt mutatja, hogy nálunk is megindult ez a gondolkodás. Jó jel, hogy a kultúrát, szellemi hadtápnak tekintve nem ültették az utolsó sorba, nem nyirbálták meg olyan módon, mint ahogy más hasonló alkalmakkor megtörtént, hanem figyelembe vették a kultúra fejlődésének törvényeit és következményeit.

Ebben az értelemben az az összeg, ami a kultúrára jut, az előző költségvetésekkel szemben emelkedést mutat. Itt persze szemben áll a számokkal való azon bűvészkedés, amely már akkor is így volt, amikor 1998-ban ugyanerről a helyről kellett elmondanom, amikor azt mondták, hogy a kultúra költségvetése ennyivel és ennyivel növekedett, de azáltal növekedett, hogy a kulturális tárcába bevonták az eddig ott nem szereplő egyházi ügyeket, és annak a költségvetését hozzácsapva, a tárca költségvetése persze ennyire nőtt.

Most pedig az történt, hogy eltávozott a kulturális tárca feladatköréből az egyházi ügyek kezelése, és megszűnt néhány olyan program, amelyet befejeztek. Ha ezeket levonjuk, mert le kell vonni, mert nem idetartozik, mert máshol szerepel a költségvetésben, akkor a kulturális tárca költségkeretei szolidan bár, de tisztességesen nőnek. Ez a helyzet ígéretes és reménykeltő.

Megmarad a kultúrának az a felső emelete, amely az előző években különleges figyelemben részesült, tehát megmaradnak a magas kultúrára fordított összegek - az Operaházra, a Nemzeti Színházra, a nemzeti intézményekre; sőt, nő a színházakra vonatkozó támogatás; nő a filmművészet támogatása, különös tekintettel arra is, hogy nem pusztán a reprezentatív kultúrára, az állami reprezentáció céljait szolgáló filmekre, hanem az egész filmkultúrára vonatkozóan.

Tartalmazza ez a költségvetés azt a béremelést, ami ha nem is volt egészséges, de a kultúra munkásai számára történelmi igazságszolgáltatást jelentett, vagyis legalábbis annak az első jelét. És ha kevéssel is, de nem lényegtelenül több az az összeg, amelyet ez a költségvetés a társadalom művelődésére, régi magyar szóval, jó magyar szóval: a közművelődésre fordít, amely minden előző költségvetésben bizonyos értékig mostohagyerek volt.

Arra a bizonyos revitalizációra, amelyet annak idején nagy garral hirdetett meg az előző kormány, de igen kevés összeget szánt rá, annak most háromszor is többet adnak, és majd fogunk módosító javaslatokat tenni arra, hogy még többet és többet kapjon.

Ugyanígy a vidéki zenekarok támogatására, más célokra és a közművelődésre, a társadalmi művelődésre fordítható költségek némiképpen emelkedtek. És itt tekintetbe kell venni azt is, hogy itt nem pusztán a kulturális tárcáról van szó, hanem ebben a folyamatban természetesen nagyon fontos szerepet játszik az Oktatási Minisztérium, nagyon fontos szerepet játszik az Informatikai Minisztérium, nagyon fontos szerepet játszik, a humán erőforrások fejlesztése érdekében tett erőfeszítései kapcsán, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, tehát itt egy általános tendenciáról van szó.

Elégséges ez a kultúra jövőjét illetően? Nem elégséges. Ezt a költségvetést valóban úgy kell tekinteni, mint a kezdeményezés, az elindulás, a megtartás és a felkészülés költségvetését. Ki kell dolgozni azokat a terveket, amelyek a kultúra széles körű fejlesztését lehetővé teszik - a jelenlegi helyzet, a jelenlegi költségvetés erre meg tudja teremteni a lehetőséget. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra jelentkezett Halász János, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

 

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magam is úgy vélem, fontos, hogy az állam, a gazdaság és a civil szféra háromszögében keressük a kultúra legjobb támogatási rendszerének lehetőségeit, és ebben nyilván partnerek vagyunk, de ebben a keresésben és ebben a munkában ne váljunk a kormány propagandagépezetének az eszközévé. Azt hiszem, amit elmondott Vitányi Iván, az nagyon sok szempontból nagyon fontos elméleti alapvetés, de nézzük meg azért a számokat, mert amiről a kormányzati sikerpropaganda részeként beszélnek, hogy a kulturális tárca költségvetési támogatása emelkedik, az egyszerűen nem igaz.

87 milliárd forint állt rendelkezésre a polgári kormány utolsó évében a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma fejezetében. Ebből 16 milliárd forint, nem több, volt az, ami egyházi ügyekkel kapcsolatos kiadás volt, ez került most át a Miniszterelnöki Hivatal fejezetébe - így ez, ha levonjuk a 87-ből a 16-ot, 71 milliárd. Most 64 milliárd forint szerepel a tárca költségvetésében.

Hölgyeim és Uraim! Ez 10 százalékos csökkenés. Semmi baj nincs ezzel, ettől még a belső tartalmában lehetnek értékek, amiket támogatnunk is kell, meg el is ismerünk, de ne mondjuk azt, hogy ez nem így van; sajnos csökkent a tárca költségvetése, a költségvetés áldozatául esett a kulturális tárca. Az előző években sosem volt ilyen; a polgári kormány minden évben az inflációt jelentősen meghaladóan támogatta a minisztérium fejezetét.

És még valami: hogy egy nagyberuházás megvalósul, a Nemzeti Színház 10 milliárd forintos beruházása, az nem erény, hogy a jövő évben az nem marad a tárcánál. Nagyon fontos lenne, ha ott maradna, és újabb beruházások indulhatnának el.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Szabó Zoltán, a Magyar Szocialista Párt képviselője. Parancsoljon, öné a szó.

 

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én megismétlem azt, amit Vitányi Iván mondott; Halász képviselőtársam rosszul számol. A kulturális tárca, az onnan eltávolított feladatok finanszírozását leszámítva, 54 milliárdos bázissal indult. Ehhez képest a 64 milliárdos költségvetés komoly emelkedés, tisztelt képviselőtársam!

Meglehet, hogy ön szerint a Nemzeti Színház 10 milliárd forintját ott kellett volna hagyni a kulturális tárcánál. Magam is gondolkozom azon, hogy bizony célszerű volna most már egy Nemzeti Színházat építeni, de idén erre nem telik.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

(10.40)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces felszólalásra következik Halász János, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, öné a szó.

 

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az a baj, hogy nagyon sok minden másra sem telik még az idei, vagyis a jövő évre tervezett kulturális költségvetésből, amit önök el szeretnének fogadni. De nem ezt szeretném fölsorolni, hanem folytatnám még az előző gondolatot.

Jól számoltam - egyébként Szabó Zoltán és jómagam is egyik diplománk szerint matematikusok vagyunk; mi, azt gondolom, tudunk számolni. (Derültség.) Az általam elmondott 16 milliárd forint tény; tény az a 10 milliárd forint is, amit a Nemzeti Színház beruházására fordítottunk; de az is tény, hogy a millennium évében azok a nagyberuházások, amelyek a kultúra területén megvalósultak, nagy eredmények voltak, és az azt követő évben a polgári kormány nem mondta azt, hogy igen, ezek megvalósultak, vége van ennek a szép évfordulónak, és akkor most már nincs szükség erre a támogatásra. Nem, az azt követő évben is megmaradt a tárcánál az a fejlesztési pénz, ami előző években rendelkezésre állt, ezt ne felejtsék el. Ez egy gyakorlat, ez egy bevált gyakorlat, és azt szorgalmazom, hogy ez maradjon meg.

És ne poénkodjunk azon, hogy újabb Nemzeti Színház nem épülhet; főleg ne poénkodjunk akkor, amikor igenis fontos továbblépési lehetőségek lennének, ott, a Nemzeti Színház mellett a Nemzeti Hangversenyterem vagy a Magyar Modern Művészeti Múzeum megvalósítása kapcsán. De beszélhetnék a Szépművészeti Múzeumról is, aminek a felújítását önök leállítják, mert beruházásokra a tavalyi 10 milliárd forint helyett az idén csak 7,5 milliárd forintot terveztek, 25 százalékkal csökkentik a kulturális beruházásokat, és már elbírált közbeszerzési pályázatok állnak meg, például a Szépművészeti Múzeum esetében, olyan felújítások, amelyeknek meg kellene valósulni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces felszólalásra következik Ékes József, a Magyar Demokrata Fórum képviselője. Parancsoljon, öné a szó.

 

ÉKES JÓZSEF (MDF): Nagyon köszönöm a szót, elnök úr. Szabó Zoltán hozzászólása szomorít el kissé, hisz maga a költségvetés az önkormányzatoktól elveszi azt a lehetőséget, hogy az önkormányzatok az eddigi szokásukhoz híven támogatni tudják a helyi kultúrát. És ez a legszomorúbb, hisz a kultúra egyik melegágya általában a helyi közösségek életében betöltött kulturális tevékenység, és rengeteg civil szervezet működik minden egyes önkormányzati területen.

És ugyan ön úgy mondja, hogy nem épülhet Nemzeti Színház, de tessék nekem megmondani, ebből a költségvetésből a helyi önkormányzati kulturális támogatások hogyan tudnak megvalósulni, hisz ott leszűkült. Ön azt mondja, hogy itt van egyfajta növekmény, de ettől még a helyi kulturális rendezvények száma sem nőni nem fog, sem a színvonaluk erősödni nem fog.

Veszek egy nagyon jó példát: tessék nekem megmondani, hogy grafikai műhelyek általában hol működnek, néptánccsoportok általában hol működnek. Most az, hogy a zenekaroknak adunk támogatást, egy dolog; de meg fog halni az önkormányzati kulturális támogatási rendszer, és ez a legszomorúbb, hisz általában a helyi közösségeket szolgálja az ilyen kulturális rendezvény.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces felszólalásra következik Körömi Attila, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, öné a szó.

 

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én a Halász János által kiválóan és világosan elmondott érvekhez már csak eggyel csatlakoznék: az a helyzet, tisztelt Vitányi úr, hogy az a miniszter, aki nem jár el kormányülésre, annak ilyen lesz az érdekérvényesítő képessége. Lehet, hogy az ok ilyen egyszerű amögött, hogy a kultúra a 2003-as költségvetési előterjesztés áldozatává vált.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Kocsi Lászlónak, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma politikai államtitkárának. Parancsoljon!

 

KOCSI LÁSZLÓ, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyrészt szeretném leszögezni Körömi képviselőtársammal szemben, hogy minden matematikusi pró és kontra vizsgálat után a helyzet az, hogy a kultúra nem vált áldozatává semmiféle költségvetési tervezésnek és döntésnek. Azok a számok, amelyek itt elhangzottak, egyébként világossá teszik ennek a lehetetlenségét, hiszen azok a nemzeti intézmények, amelyeket egyébként akár újonnan létrehoztunk, vagy amelyeknek megemeltük a költségvetési támogatását az elmúlt években, ez szinten van.

Ha megemeljük a vidéki zenekarok támogatását, ha jelentős mértékben megemeljük a vidéki színházak támogatását, ha megtöbbszörözzük a vidéki közművelődési intézményhálózat újraélesztésére szánt forrásokat, ha olyan fejlesztéseket indítunk el, informatikai, telematikai fejlesztéseket, amelyekről eddig nem is volt szó, ha tehát ilyen folyamatok vannak, akkor hogyan lehetséges az, hogy itt pusztulásról és károkról beszélünk?

Ezért aztán az a véleményem, hogy ha ez nem igaz, akkor annak, képviselőtársam, nem is lehet oka az, hogy a miniszter a kormányülésen hányszor, hány alkalommal vesz részt. A lényeg az, hogy a kormányon belül milyen döntések születnek, és majd milyen döntést hoz a parlament a kultúrára vonatkozóan ebben a következő évi költségvetési törvényben.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Kettőperces felszólalásra következik Halász János, a Fidesz képviselője. Parancsoljon, öné a szó.

 

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kultúra költségvetése, mint minden más szakmaterület költségvetése persze bonyolult, mert a költségvetés maga is nagyon sok fejezetben, nagyon sok rovaton tartalmaz például kulturális célú kiadásokat vagy támogatásokat is.

Én a tárca költségvetéséről beszéltem, és itt a Házban még - merthogy nem is lehet, a számok ezt mutatják - senki nem tudta kétségbevonni, amit én elmondtam.

Persze vannak más területek, a Belügyminisztérium fejezete, ahol nagyon fontos, szép előrelépések vannak, akár az önkormányzati zenekarok támogatása, akár az önkormányzati színházak támogatása területén és így tovább és így tovább. Ez körülbelül 1,5 milliárd forintos emelkedés ezeken a rovatokon, ezeken a sorokon, ez nagyon-nagyon fontos, nagyon szép eredmény.

De vannak olyan területek is, mint például az egyházi műemlékek felújítása és a kulturális örökség megóvása, ami szintén nem a tárca fejezetében volt és van. Ott például tavaly 3 milliárd forint volt az, ami rendelkezésre állt, most, a jövő évi tervezetben 0,5 milliárd forint áll rendelkezésre; ez több mint 80 százalékos csökkenés, ráadásul számszerűen is nagyobb csökkenés, mint ami más területeken - örvendetesen - emelésként megjelenik.

Tehát itt sem igaz az, hogy összességében vizsgálva a kultúrára szánt támogatás nőne. De ez nem baj; lássuk az eredményeket, és próbáljuk elérni, hogy ott, ahol még szükség van támogatásra, tudjuk ezt emelni. Mi egyébként majd a módosító indítványainkkal ezt fogjuk célozni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Normál felszólalásra következik Magyar Bálint oktatási miniszter úr, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Parancsoljon, öné a szó, miniszter úr.

 

DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési vita, még akkor is, ha visszafogott hangnemben, de meglehetősen élesen zajlik, és ez érthető is, hiszen a költségvetés az igazság pillanata egy kormány tevékenységében, amikor végül is prioritások, politikák elég világosan megmutatkoznak, és mint egy tükörben, látni lehet azt, hogy egy kormányzat politikája valójában mit is jelent.

Az oktatás a jelenlegi kormányzat prioritásai közé tartozik, és ez nemcsak ebben a költségvetésben, hanem az elmúlt fél év tevékenységében is tükröződik. Legelőször is jó néhány olyan területről szeretnék beszélni, ami megalapozza ezt a vélekedést, és ami bemutatja azt, hogy hogyan kívánunk jelentős változásokat elérni az oktatás területén.

Először is kiemelném az alapbérek 50 százalékos emelését a közalkalmazotti szférában és ezen belül a pedagógusok körében is. Rendkívül fontos, mondhatnám azt, hogy történelmi lépés volt ez, hiszen ha az OECD-országokkal összevetjük azt, hogy a magyarországi pedagógusok helyzete milyen volt, akkor azt láthatjuk, hogy az OECD-országok kevésbé fejlett tagjain belül a pedagógusok a nemzetgazdasági átlagkereseteknél jóval magasabban voltak szituálva, pozicionálva, míg az élenjáró országok között pedig a pedagógusok keresete belesimult a fő trendekbe.

Ezzel szemben Magyarország, ha azokkal az országokkal vetjük össze - Görögország, Portugália, Spanyolország -, amelyekkel körülbelül egy gazdasági fejlettségi kategóriába tartozik, tartozhat, akkor az látható, hogy a pedagógusok keresete jóval alacsonyabb volt annál, mint amit ezekben az országokban a pedagógusok kerestek.

 

 

(10.50)

 

Ez egy olyan folyamat, több évtizedes folyamat eredménye, amely a pedagógusok egy jelentős részét a pálya elhagyására kényszerítette és arra, hogy másutt keressék a boldogulásukat, ezáltal rontva az oktatás színvonalát. Ha megnézzük azokat az adatokat, hogy hányan jelentkeztek tanári pályára a felsőoktatási intézményekbe, ott tényleg drámai volt a helyzet, hiszen 2002-ben már a felvehető és a jelentkező diákok száma megegyezett. Magyarul: nem volt választék, nem volt választási lehetőség, és nem volt verseny ezen a területen. Ha a pedagógusi pályán nincsen verseny, akkor ez azt jelenti, hogy eladjuk a jövőnket, nem fektetünk abba az ágazatba, amely az egyik legfontosabb módon határozza meg azt, hogy Magyarország boldogulása, Magyarország versenyképessége hogyan alakul.

Az 50 százalékos alapbéremelés ezen a helyzeten próbált - és nemcsak próbált - radikálisan változtatni, megindult egyfajta visszaáramlás a pályára, és egyébként kíváncsian várom majd jövő évben a felvételre jelentkezők összetételét, számát, hogy visszaigazolódik-e ezen a téren is a megnövekedett érdeklődésben ez a politika.

Ez az 50 százalékos alapbéremelés ugyanakkor lehetővé tette azt, hogy a diplomás minimálbér intézményét is gyakorlatilag bevezessük anélkül, hogy jogszabályokban ezt rögzítenénk. Hiszen az a fajta minimálbér-emelés, ami az előző négy évben végbement, jelentős mértékben összeszorította a közalkalmazotti bérskálát, és aránytalanságokat okozott. Gyakorlatilag a 140 fokozatú bérskálán az alsó 64 kategória mind 50 ezer forintra állt be, nem volt igazi különbség a teljesítmények között. Tehát nemcsak az volt a célunk, hogy megemeljük a pedagógusok keresetét, hanem megteremtsük a megfelelő egészséges belső arányokat, széthúzzuk egy kicsit ezt a skálát, és ezt úgy teremtsük meg, hogy a diplomás minimálbér bevezetésével megpróbáljuk biztosítani azt, hogy aki tudásba, ismeretek megszerzésébe, nagyobb szakképzettségbe fektet be és ezáltal a piacra lép, annak nagyobb lehetősége legyen a közalkalmazotti szférában többet keresnie, mint azon társainak, akik ezt nem tették meg, és nem tudják megtenni.

Teljesen világos ugyanakkor az is, hogy nem pusztán a közalkalmazotti bértábla határozza meg a pedagógusok keresetét, van ennek a bérrendszernek másik két pillére is, a minőségi bérpótlék vagy minőségi keresetkiegészítés, illetve a pedagógusi pótlékok rendszere. Ezekhez idén hozzányúlni nem tudtunk, tudjuk nagyon jól, hogy a 2004-es év legfontosabb feladata az lesz, hogy ezeknek a jelentős növelése megtörténhessen, hiszen míg az első pillére ennek a bérrendszernek arról szól, hogy ki milyen végzettséggel és hány éve mozog a pályán, addig a különböző pótlékok a speciális többletmunkákat, a minőségi bérpótlék pedig részben a minőségi különbségeket hivatott megfizetni és ezt visszajelezni a pedagógusok számára.

Ez a bérreform akkor nyer befejezést, akkor nyer befejezést az a folyamat, amit elkezdtünk a kormányváltás után, ha a diplomás minimálbér mellé jelentősen meg tudjuk növelni 2004-ben majd a minőségi bérpótlékot, illetve a legkülönbözőbb vezetői pótlékokat. Ugyanakkor látni való az is, hogy nem kívántunk spórolni ezen az összegen úgy, hogy a kötelező óraszám emelését megléptük volna a pedagógusoknak, amelyet törvény írt elő, de ezt a törvényi módosítást, a szeptembertől esedékes óraszámemelést nem vezettük be, tehát itt az alapbéremelés, mondhatnám, egy tiszta alapbéremelést jelent a pedagógusok számára.

Az oktatás másik nagy területe, amelyről beszélnünk kell, hogy milyen esélyeket nyújt a diákok számára, és ezek az esélyek, amelyeket az oktatási rendszer nyújt, alkalmasak-e arra, hogy a társadalmi különbségeket csökkentsék. A PISA-jelentés egyik legfőbb tanulsága az, hogy a magyar közoktatási rendszer az egyik legkonzervatívabb az OECD-országok közül abban az értelemben, hogy a meglévő családi különbségeket a leginkább konzerválja. Szinte a legnagyobb különbség Magyarországon van, a harminc-egynéhány ország közül a harmadik helyen állunk a tekintetben, hogy az iskola milyen mértékben örökíti át ezeket a különbségeket, és az iskolák közötti különbségek szinte nálunk a legnagyobbak az OECD-országok között. Ez az egyik legfontosabb terület, hiszen ez okoz - majd erről beszélek - olyan típusú versenyt a közoktatásban, amely megterheli magát az oktatási folyamatot, amelynek az alapvető célja - idézőjelben mondom, hogy célja - egyfajta olyan belső szelekció, amely a családok korábbi kulturális és vagyoni szintjének az átörökítését jelenti.

Fel kell törni valamilyen módon ezt a rendszert, át kell alakítani úgy, hogy valódi esélyeket tudjunk nyújtani az oktatási rendszerben a lemaradók számára is. Több eszköz áll ehhez rendelkezésre. Vannak olyanok, amelyeket az előző kormány elkezdett, és folytatni kívánunk. Ilyen az Arany János tehetséggondozó rendszer, ennek az átalakításánál folytatjuk ezt a rendszert, de még nagyobb hangsúlyt helyezünk arra, hogy a kiegészítő családi pótlékkal rendelkező családok gyermekei fokozott, többletlehetőséget nyerjenek ezeken az eszközökön keresztül.

Másrészt létrehoztunk egy miniszteri biztosi intézményt és ehhez egy hálózatot, egy hivatalt is, regionális felépítésű hivatalt, ami a hátrányos helyzetű és a roma gyermekek felzárkózását és integrálását kívánja elősegíteni. Csak hogy képviselőtársaimmal érzékeltessem a probléma súlyát: ha a demográfiai adatokat és a demográfiai előrejelzéseket vesszük figyelembe, akkor azzal kell szembenéznünk, hogy sajnálatos módon 2050-re Magyarország lakossága ezek szerint a demográfiai előrejelzések szerint nyolc és fél millió körüli számra fog csökkenni, hacsak nem indítunk egy programot, hogy minden turista hozzon magával még egy embert haza. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Olcsó poén!) De ha ez a program nem tud beindulni, akkor sajnálatos módon előállhat ez a helyzet. A 18 év alatti lakosok körében pedig a roma honfitársaink aránya 20-25 százalékra fog emelkedni. Nem képezhetünk sem az oktatási rendszeren belül, sem az oktatási rendszeren kívül gettókat számukra, nem különíthetjük el őket, nem támogathatunk, akár öntudatlanul is olyan mechanizmusokat, amelyek ezt a szegregációt szolgálják. Ez mindannyiunk közös érdeke, egyébként pedig a legbensőbb meggyőződésünkből fakad: ne hagyjuk, hogy ez a helyzet ilyen irányba fejlődjön! Ezért ez a miniszteri biztosi hivatal egyben egy integrációs hálózatot hoz létre az országban, és ez az integrációs hálózat pedig kiegészül egy integrációs normatívával a hagyományos felzárkóztató normatíva helyett, amit fölváltana. Ennek az a célja, hogy a diákokat integrálni lehessen az oktatásban és nem szegregálni, elkülöníteni.

Két másik dologról beszélnék, ami a diákok szociális helyzetét illeti, ez az iskolai étkezés és a tankönyvellátás kérdése. Itt alapvetően a rászorultsági elvet vesszük figyelembe. Nem célunk az, hogy a diákok, mondjuk, mobiltelefonon érdeklődhessenek arról, hogy az ingyen ebédjük megérkezett-e már. Úgy gondolom, hogy azokat kell segíteni, akik tényleg rászorultak. Ezért az étkezés támogatása az óvodákban elindul egy négyéves program keretében, oly módon, hogy azok a családok, amelyek három gyerekkel vagy annál többel, kiegészítő családi pótlékkal rendelkeznek, illetve fogyatékos gyermeket nevelnek, már az óvodában ingyen étkezéshez juthatnak, és ez a következő években az alsó tagozatra, majd az általános iskolák felső tagozatára és aztán a középiskolákra is kiterjed. Majd pedig hasonló elvek alapján az iskolai tankönyvtámogatás is - túl a 13. havi családi pótlékon - a rászorultak tankönyvellátását segíti.

Arról nem is beszélve, ez nem fér ennek a prezentációnak a keretei közé, hogy arról beszéljünk, hogy a tankönyvpiac radikálisan át fog alakulni az internetes hálózat és a Sulinet Expressz program révén. Viszont ide áttérnék egy percre, hiszen az elektronikus írásbeliség elterjesztése az egyik legfontosabb feladata az oktatási rendszernek. Az idei költségekkel, ráfordításokkal szemben körülbelül két-két és félszeres összeget kívánunk ennek a hálózatnak a kiépítésére fordítani. Szeretnénk, ha a határon túli iskolák jelentős számban, sok százas számban bekapcsolódhatnának ebbe a rendszerbe, és ennek a feltételeit a következő egy-két évben megteremtjük. Nem elég csak az iskolában a számítógépekhez hozzáférni, hanem otthon is szükséges ez pedagógusok és diákok számára, ezért tettük bele az adótörvényekbe azokat a kedvezményeket, amelyek lehetővé teszik, hogy pedagógusok, felsőoktatási hallgatók, felsőoktatásban dolgozók, illetve mindazon szülők, akiknek felsőoktatásban nappali tagozaton vagy pedig a közoktatásban tanuló gyermeke van, évi 60 ezer forintot leírhassanak az adójukból, ha azt számítástechnikai eszközökre vagy számítógépre fordítják.

 

 

(11.00)

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Ez egy rendkívüli, nagyszabású számítógépes, az elektronikus írásbeliség feltételeit megteremtő program, amely az iskolát összeköti az otthonokkal, és azt a fejlesztést, amit az iskolákban végzünk, kiviszi a családokhoz, a saját házukba is. Ugyanakkor a költségvetésnek gondoskodnia kell arról is, hogy több évtizedes mulasztásokat megpróbáljon pótolni, és ilyen az iskolai épületállomány rendkívül leromlott állapota Magyarországon. A PHARE-program, amelynek az előkészítését egyébként az előző kormány kezdte el, 2003 folyamán lehetővé teszi körülbelül száz iskola felújítását és kisebb, vidéki, hátrányos régióban levő iskola felújítását és számítástechnikai eszközökkel való felszerelését. Ennek a PHARE-programnak a nyomdokain majd megindul az a munka, amely 2004-től lehetővé teszi azt, hogy még nagyobb tételben, tehát szemben ezzel a körülbelül 6-6,5 milliárdos programmal, a következő években, 2004-től ennek körülbelül duplája álljon majd rendelkezésre ahhoz, hogy egy 10-15-20 éves iskolafelújítási rekonstrukciós programot kezdjünk, alapvetően európai uniós pénzek támogatásával.

Végezetül nagyon röviden, mert kifutok az időből, szólnék a felsőoktatás helyzetéről is. A felsőoktatás területén százszázalékosan tudja a költségvetés finanszírozni az alapbéremelés szükségleteit. A közoktatás területén ezt jelentős részben a normatívák emelése szolgálja, illetve más olyan önkormányzati bevételek, mint az szja hátrahagyott részének a növekedése és a gépjárműadó-bevétel. Nagyon jól tudom, hogy ezek a források az önkormányzatok esetében egyenetlenül oszlanak el. Tehát a kormánykoalíció két frakciója, a szabad demokraták és a szocialisták képviselői gondolkoznak azon, hogy milyen pótlólagos mechanizmusokkal lehet elérni azt, hogy a közalkalmazotti béremelés és ezen belül a pedagógusbér-emelés fedezete az önkormányzatok minden rétegéhez el tudjon jutni, és ezt biztosítani tudja.

A felsőoktatás esetében ez egy kicsit egyszerűbb helyzet volt, hiszen más a jellege a felsőoktatás finanszírozásának. A felsőoktatás keretén belül ugyanakkor növeltük a hallgatói juttatásokat is, és a hallgatói juttatások 30 százalékos növelését majd a hallgatói juttatások más típusú, mint például a lakhatási támogatás növelése fogja a 2004. évtől követni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. Ebből a pár percből önök is láthatták, hogy ha az oktatást és a költségvetést áttekintik, az oktatás valóban a kormányzat prioritásai közé tartozik, és ez így helyes.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kétperces hozzászólásra jelentkezett Pósán László úr, a Fidesz képviselője, megadom a szót.

 

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném néhány pontban a miniszter úr által felvázoltakat egy kicsit árnyalni, vagy lehet, hogy nagyon árnyalni, nézőpont kérdése. Kezdjük a bérekkel!

A miniszter úr azt mondta, hogy a költségvetés az igazság pillanata. Én is így gondolom, valóban ez a helyzet. A pedagógusbér-emelés kérdéseire visszatérve, ez egy 2002. évi bérkorrekcióként lett aposztrofálva akkor, amikor 2002-ben költségvetés-módosítást terjesztett be a kormánykoalíció. Ehhez képest viszont a kormányprogramban a következő olvasható - szó szerint idézem önöknek, hogy kellően emlékezzenek önök is -: "Szeptember 1-jétől átfogó és jelentős béremelést hajtunk végre úgy, hogy egy egyszeri 50 százalékos béremelés, majd azt követően a ciklus egészében folyamatos reálbér-növekedés valósuljon meg." Ez szerepel a kormányprogramban.

Ebből kétségtelenül teljesült a szeptember 1-jei határidő. Hogy 50 százalék vagy sem, azon már lehet vitatkozni, de az, hogy a ciklus egészében folyamatos reálbér-növekedés valósuljon meg, kérem szépen, itt viszont nagyon merészen kell számolni. Ha 2003-at vesszük alapul, a költségvetés tervezetét, önök 4,5-5 százalékos inflációval számolnak, viszont 2003-ban a közoktatásra és egyéb, közalkalmazotti szférára kivetített bérnövekmény értéke nulla százalék.

Akárhogy osztok, szorzok, ha az inflációt 4,5-5 százalékra taksálják, és a 2003. évre kivetítve viszont nincsen további bérnövekmény, akkor ez egyet jelent azzal, hogy a 2002 szeptemberétől megvalósult bérnövekedés, ami, még egyszer mondom, van, ahol 50 százalék, van, ahol ennél kevesebb is, sok esetben kevesebb, annak a béremelésnek az elinflálása kezdetét veszi, elértéktelenítése kezdetét veszi. De a legnagyobb probléma ezzel kapcsolatban az (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy a közoktatás terén nincsen meg a bérfedezet.

A következőben folytatom. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Babák Mihály úr, a Fidesz képviselője.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Ahogy ön megfogalmazta az imént, hogy prioritást élvez a kormány vonatkozásában is az oktatás, ez dicséretes, és szeretnék gratulálni ehhez. Nyilvánvaló, hogy nagyon helyes az 50 százalékos béremelés, de az 50 százalékos béremelés még nem hozta el a Kánaánt a közoktatásban, ugyanis ez nettó módon csak 25 százalék. De nem ez a gond. Ön azt mondta, miniszter úr (Dr. Magyar Bálint helyét dr. Hiller István foglalja el.), államtitkár úr, hogy ezt az 50 százalékot az állami költségvetés le fogja fedezni és finanszírozni fogja a normatívában.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Államtitkár Úr! Önök ezt a költségvetésben nem tudták érvényesíteni. Nem én mondom ezt, hanem a Települési Önkormányzatok Szövetsége. Tehát a béremelkedés finanszírozása a magyar költségvetésben 50 százalék, 50 százalék pedig az önkormányzatokat terheli. De ha szocialista képviselőtársaim logikáját követem, az 50 százalékos béremelkedésből a büdzsé látja a hasznot. Ugyanis ezt mondták a minimálbérnél, tehát erre is vonatkozik ugyanez.

Mi vonatkozik erre? Hogy a bér 50 százalékát, az emelkedés 50 százalékát bekasszírozza a büdzsé különböző járulékok és egyebek vonatkozásában. Miután önök csak az 50 százalékát finanszírozzák le, amit majd a bérekből beszednek, ezért magyarul: a közoktatás állami finanszírozására egy vasat sem szán a Magyar Köztársaság költségvetése. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van!) Nulla forintot! Mert ami többlet van, a másik fele, azt nekik kell állni a költségvetésükből, saját fejlesztési forrásaikból.

Tisztelt Államtitkár Úr! Felteszem önnek a kérdést: egy kisváros gimnáziumában, ahova 700 gyermek jár, kiszámítottam a bérnövekedés többletköltségeit. Ez kereken 106 millió forint. Egy általános iskola, ahova 1500 gyermek jár, 55 millió forinttal kerül többe a 2003. évi költségvetés béroldaláról és járulékairól, és ezt a költségvetés nem finanszírozza le, csak 50 százalékban.

Tisztelt Államtitkár Úr! Honnan szedjük össze a pénzt? És akkor mit adnak önök a 2003. évi költségvetésben?

Köszönöm szépen, hogy szólhattam. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

ELNÖK: Államtitkár Úr! Sok kétperces jelentkező van, nem tudom, nem kívánja-e megvárni a blokk végét, és akkor reagálni. (Dr. Hiller István: Persze, megvárom.) Jó. Köszönöm. Rákos Tibor, a Fidesz képviselője következik kétperces hozzászólásra.

 

DR. RÁKOS TIBOR (Fidesz): Tisztelt Ház! Magyar Bálint oktatási miniszter úr részéről hallhattuk madártávlatból, hogy hogyan néz ki a gyermekétkeztetés. Hadd mondjam el szegedi képviselőként, ez hogyan néz ki az önkormányzatok szemszögéből, alulnézetből. Többször hangoztatta már azt a tézisét a minisztérium, hogy a rászorultsági elv nagyon fontos, érvényesítendő feladat, és itt hallhattuk a mobiltelefonos vidámságot is.

Korábban, az előző évben 24 ezer forint volt a gyermekétkeztetés normatívája, amelyet 39 ezer forintra növel meg a 2003. évi költségvetés. Ha csak a számokat nézzük, ez 60 százalékos normatívanövekedés, ez derék dolog, támogatandó. Csak egyetlenegy probléma van, hogy a korábbi évekkel szemben, pontosan a rászorultsági elv szempontjából kifolyólag Szegeden ugyanilyen támogatási rendszer működött a gyermekétkeztetési rendszerben, hiszen az önkormányzat, észlelve ezt a problémát, kellő időben meglépte és a gyermekvédelmi törvénnyel kapcsolatosan ugyanúgy meghozta a döntését. Ez azt jelentette, hogy nálunk 15 ezer diák kapott 24 ezer forintos normatívát, azaz a város szempontjából 360 millió forint bevételt jelentett.

Ezzel szemben most ezzel a szabályozással, amit önök kötelezővé tesznek, a 39 ezer forintos normatíva Szegeden csak hatezer gyermek étkeztetését fogja fedezni, ami, ha kiszámoljuk, 234 millió forint. A két szám között 120 millió forint a különbség, amit nyilván szintén az önkormányzatoknak kell előteremteniük. Hol van itt a látványos normatívaemelés? Én azt látom, hogy ez egy kétarcú intézkedés, hiszen nagymértékű normatívaemelést hallunk és látunk, ezzel szemben a tényleges pénzáram pedig ez, amit én elmondtam, azaz mínusz 120 millió forint.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kovács Tibor úr, az MSZP képviselője.

 

 

(11.10)

 

 

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én a miniszter úr által elmondottak fényében szeretnék néhány gondolattal reagálni arra, amit Bánki Erik képviselő úr az elmúlt néhány percben elmondott.

Tisztelt Képviselő Úr! Ön a hátrányos helyzetű térségekről beszélt, hogy ott mit jelentett a minimálbér emelése. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: A vidékről beszéltünk!). Mennyivel elegánsabb lett volna, tisztelt képviselő úr, ha az akkori terhekhez a kormányzat is hozzájárult volna, például a járulékok és a terhek csökkentésével úgy, ahogy ezt a mostani kormányzat tette. Amikor eltöröltük a minimálbér adóját, akkor azzal azt értük el, hogy a vállalkozások terhei nem növekedtek, de a munkavállalók zsebében jelentős, hatezer forintot is meghaladó mértékű jövedelem maradt. De ugyanaz, amit a miniszter úr már kifejtett, hogy a közalkalmazotti, köztisztviselői szférában elért vagy végrehajtott béremelés milyen jelentős hatással van a hátrányos helyzetű térségekben élő és dolgozó pedagógustársadalomra, akikről tudjuk azt, hogy milyen hihetetlen nehéz körülmények között dolgoznak és látják el a feladatukat, úgy gondolom, erre a lépésre feltétlenül szükség volt.

De sorolhatnám azokat a lépéseket, amelyek szintén ezen elmaradott térségekben élő emberek életét tették könnyűvé vagy könnyebbé. Ilyen a családtámogatási rendszer növelése, az arra fordított források növelése, a nyugdíjas-társadalomnál a nyugdíjak emelése, illetve a 13. havi nyugdíj bevezetésének első lépése, amelyet ez a kormányzat már megtett. De beszélhetünk arról a számítástechnikai fejlesztési programról, amelyről itt a miniszter úr beszélt, ami szintén a hátrányos helyzetű térségekben jelent jelentős előrelépést. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Pósán László úr, a Fidesz képviselője.

 

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Szeretnék visszatérni ahhoz a témához, amit Magyar Bálint úr felvetett, nevezetesen az oktatásügyhöz. Konkrétan beszélt arról, hogy az esélykiegyenlítés, a társadalmi különbségek csökkentése milyen fontos, a kormányprogram is és a mostani költségvetés is ezt tükrözi.

Nos, ennek ismeretében nehezen tudom értelmezni a következőket. A tanulási nehézségekkel küzdők kiegészítő normatív támogatása egy forinttal nem nő; nyilván mindez csak azért, hogy az esélyek kiegyenlítődjenek. Jóllehet, a kormányprogramban a következő olvasható: "olyan rendszert dolgozunk ki, amely anyagilag is érdekeltté teszi az intézményeket és a pedagógusokat a hátrányos helyzetű gyermekek differenciált, személyhez igazodó nevelésében, oktatásában", a költségvetésben ez a kormányprogram-passzus valahogyan nem köszön vissza. A cigány tanulók magyar nyelven folyó kisebbségi oktatásához fele normatíva jár. Ez azért érdekes számomra, mert akkor ez azt jelenti, hogy a kormányban önök nem tudják azt, hogy a cigányságnak csak kis hányada beszél valamilyen cigány nyelven, és a többsége a magyart vallja anyanyelvének. Innentől kezdve ezt mondhatnánk akár hátrányos megkülönböztetésnek is.

A bejáró gyermekek után járó kiegészítő támogatás egy forinttal nem nő. Hát, hol van itt, kérem szépen akkor a társadalmi különbségek csökkentésére irányuló elhatározott szándék? Lehetne ezeket folytatni. Ezek kiragadott példák annak érzékeltetésére, hogy önök vizet prédikálnak, és bort isznak.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szabó Zoltán úr, az MSZP képviselője.

 

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy fillérrel nem emelkednek a pedagógusbérek - mondják az ellenzéki képviselőtársaim. (Babák Mihály: Nem ezt mondtuk! Közbeszólások a Fidesz soraiból: Senki nem mondta!) Egy kicsit nehéz a tábla nélkül a számolás, de azért próbálkozzunk meg a dologgal. Tessék megnézni! (Körömi Attila: Lépjünk túl a csokin! – Babák Mihály: Beszéljétek meg egymással!) A közalkalmazotti bérek 2002. évi szeptember 1-jével esedékes emelése, amely az alapbér 50 százalékos emelését jelentette, a pedagógusoknál az átlagkereset mintegy 40 százalékos emelkedését jelentette. Mennyivel nőtt tehát a 2002. szeptember 1-jei intézkedés következtében a pedagógusok 2002. évi összes bére? Ugyebár, ha a négy hónap, a szeptemberre, októberre, novemberre, decemberre vonatkozó négy hónap 40 százalékát az ember szétosztja az egész évre, akkor ez durván olyan - bocsánat, mennyi is? (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Nem fog menni.) - 13 százalékot jelent.

A következő évben ugyanez a 40 százalék az egész évre vonatkozik, tehát a pedagógusok 2003. évi bére a 2002. évi változatlan, meg nem emelt bérhez képest 40 százalékkal, vagyis a megemelt bérhez képest 26 százalékkal fog emelkedni.

Természetesen az elképzelhető, bár korántsem bizonyos, hogy egy adott településen, egy adott iskolában a január 1-jei bér és a február 1-jei bér között nem lesz különbség, de a 2002. évre kifizetett bér és a 2003. évre kifizetett bér között 27 százalék különbség van, tisztelt képviselőtársaim. Ez áll szemben a tervezett 5 százalékos inflációval.

Köszönöm. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem volt taps!)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Hargitai János úr, a Fidesz képviselője.

 

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Egy új momentumot szeretnék a vitába bevinni, ugyanis a vita arról szól, hogy a tavalyi évi megnövelt béreknek mi az önkormányzati költségvetésekre a kihatása. Annak örülünk, hogy tavaly megnövelték a béreket, most nézzük meg, hogy hogyan érinti a jelenleg beterjesztett költségvetés az önkormányzatokat, és elsősorban a kistelepüléseket mondom. Azt látom, hogy a bizottsági vitákban és a tegnapi kormánypárti megszólalásokra is utalhatok, többek között, Wekler alelnök úr elemzésére, amit tett az önkormányzatok költségvetési pozícióiról, abban egyetértés mutatkozik köztünk, hogy az a többlet, amit kaptak az önkormányzatok normatívaemelésben, személyi jövedelemadó-emelésben és a helyben maradó gépjárművek megnövelt részében, sem fedezi ezeket a bérköltségeket.

De szeretnék egy újabb problémát felvetni, ameddig nem hangzott el a bizottsági vitában. Az adótörvények módosításánál az országgyűlési többség a következőkről rendelkezett. Azok a földtulajdonnal rendelkezők, akik bérbe adják földjeiket, márpedig a földtulajdonosok többsége ilyen, ha öt évre bérbe adják ezeket a földeket, akkor 2003-tól kezdve nem fogják fizetni azt az úgynevezett 20 százalékos forrásadót. Ez egy kistelepülésen - saját térségemről, a mohácsi térségről beszélek - 3 és 7 millió forint közötti bevételkiesést fog jelenteni az önkormányzatoknak. Nyilvánvalóan a földtulajdonoknak jó, a földtulajdonosoknak ez többletet jelent. Ezt én megint üdvözlöm, de az önkormányzatok oldaláról ez egy kicsi településnél, még egyszer mondom, 3 és 7 millió forint közötti bevételkiesést fog jelenteni.

Ha valami igazán bünteti ezeket az önkormányzatokat, akkor ez a tétel bünteti, mert egy kicsi településen nincs érdemi személyi jövedelemadó, hiszen nyugdíjasok élnek, nem gépjárművekkel szaladgálnak ezek a nyugdíjasok, így hiába növeljük kétszeresére ennek helyben maradó részét, az majdnem nulla, vagy alig növekszik. Van viszont sok földtulajdonos, akik ilyen szempontból jövedelemmel rendelkeztek, ez a kicsi települések önkormányzatát illette meg, ezt elvontuk tőlük, tehát újragondolandó az önkormányzatok költségvetési pozíciója, mert azt gondolom, hogy ez tarthatatlan.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Bóka István úr, a Fidesz képviselője.

 

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt állítottuk az önkormányzati finanszírozással kapcsolatban, hogy ha a normatívaemelés a béremelés fedezetét 40 vagy 50 százalékban fedezi, márpedig ez a helyzet, akkor a költségvetés az önkormányzatokhoz képest nyereséges pozícióba kerül. Ezt állítottuk. Tehát azon önkormányzatok esetében, ahol a normatíva 40 vagy 50 százalékban finanszírozza a közszféra béremelését, ott többet fizetnek be az önkormányzatok a béremelés következtében, mint amit kapnak. Tehát a központi költségvetés egy fillért nem biztosít ebből az aspektusból az önkormányzati béremelésekre - ez az egyik.

A második: a tegnapi vita során görcsösen próbálták megmagyarázni, hogy minden önkormányzati többletforrás a béremelés fedezetére szolgál. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Lapozzák már fel az önkormányzati törvényt! Az önkormányzatoknak vannak kötelezően ellátandó feladataik, és vannak önként vállalt feladataik. Ha minden pluszforrást csak erre az egy feladatra kívánnak koncentrálni, ez azt jelenti, hogy elismerik, hogy az összes többi feladatra - az összes többi feladatra! - nem kívánnak a költségvetésben pluszforrást teremteni.

Önök csak egy dologra koncentrálnak, hogy makroszinten bebizonyítsák, hogy az 50 százalék béremelés fedezete az önkormányzati finanszírozásban megvan. Nincs meg, de a többi feladatnál meg mindent visszanyesnek.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

 

(11.20)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Pósán László úr, a Fidesz képviselője.

 

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Szabó Zoltán bűvészkedett itt a számokkal összevissza, jobbra-balra, ettől függetlenül a helyzet mégiscsak a következő: mivel az inflációt naptári éves ütemben számolják, értelemszerűen a reálbérek alakulását sem tudjuk ettől elvonatkoztatva, másképpen számolni.

A kormányprogramot az előbb idéztem önöknek; úgy látszik, hamar elfelejtik ezt, még egyszer mondom: szeptember 1-jétől önök jelentős béremelést ígérnek, majd azt követően a ciklus egészében folyamatos reálbér-növekedést ígérnek. 2003-ra ez a pedagógusok, közalkalmazottak számára nulla százalék. Megjegyzem, Medgyessy Péter bére 85 százalékkal fog emelkedni, a miniszteri fizetések 100 százalékkal, az államtitkári fizetések 106 százalékkal.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Lasztovicza Jenő úr, a Fidesz képviselője.

 

LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Picit én is az önkormányzatokkal szeretnék foglalkozni. Maximálisan egyetértek Bóka István képviselőtársam véleményével. A kezünkbe kaptunk egy tájékoztató anyagot, amit a Települési Önkormányzatok Szövetsége és más önkormányzati szövetségek is igazolnak a saját számításaik szerint. Ők azt prognosztizálják, hogy körülbelül talán 700-zal nő azoknak az önkormányzatoknak a száma, amelyek önhibájukon kívül veszteségesen fognak tudni gazdálkodni.

Kormánypárti képviselőtársaink nagyon büszkén vallják, hogy sokkal több pénz marad az önkormányzatoknál, de tegyük fel a kérdést: mely önkormányzatoknál? Azoknál a gazdag településeknél, amelyeknek a gazdagságát még a kilencvenes évek előtti nagy szocialista építkezés közepette sikerült gazdaságilag felerősíteni. Akkor az ország tizen-egynéhány millió lakosa dolgozott azért, hogy kialakuljanak ezek a nagy ipari városok vagy turisztikai központok, mint Hévíz. Ezek igen komoly helyi adókkal bírnak. Lehet, hogy ezeket az önkormányzatokat nem fogja olyan élesen érinti ez a következő év, de igenis a kistelepüléseket, a szegény településeket nagyon komolyan fogja érinteni.

Úgy fogalmaznék, hogy ez a mostani költségvetés hasonlít a ceaus escui Romániában történt faluromboláshoz, csak ott buldózerrel végezték el ezt a munkát. Itt ez a falurombolás a következő évi költségvetésben rejlik, amit önök terjesztettek be a parlament elé.

Azt kérem önöktől is, hogy az önök között ülő sok-sok polgármester is gondolja át, milyen nehéz helyzetbe fogja hozni saját települését, ha ezen a költségvetésen nem lesz módosítás.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szabó Zoltán úr, az MSZP képviselője.

 

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én megértem, hogy Pósán képviselő úr számára a százalékszámítás bonyolult, és ezért ezt bűvészkedésnek nevezi. Majd szívesen tartok számára egy kis külön oktatást ebből a nehéz tudományból.

Ami az önkormányzatoknak a közalkalmazotti, illetőleg pedagógusbérek következtében bekövetkezett nehéz helyzetét illeti: kétségtelen tény, hogy a közoktatási normatívák növekedése nem finanszírozza teljes egészében a pedagógusbérek emelését. Ezt nem is állította senki. Az azonban, hogy csak 40 vagy 50 százalékban fedezné, egészen egyszerűn nem igaz, tisztelt képviselőtársaim. Ez nem igaz. (Dr. Bóka István: Dehogynem! - Körömi Attila: Kérdezd meg...!) Nem kérdezek meg senkit, tisztelt képviselő úr! Nyugodtan jelentkezzék szólásra, és mondja el a véleményét! Nem kérdezek senkit, én most beszélek!

Ha igaz az, márpedig igaz, hogy a közoktatási kiadásokon belül a pedagógusbérek mintegy 75-80 százalékát viszik el az egésznek, akkor tessék nyugodtan kiszámolni, hogy ahhoz, hogy a 40 százalékos béremelésnek meglegyen a fedezete, hány százalékos normatívaemelésre van szükség. Nem nehéz a feladat, tisztelt képviselő úr, tessék megpróbálkozni vele, papír, ceruza elégséges hozzá.

Mindazonáltal tehát igaz az, hogy a normatívaemelés nem fedezi teljes egészében az önkormányzati terhek növekedését, ami a pedagógusbéreket illeti. Vannak települések, ahol ezt a mostani költségvetési törvény, illetőleg az adótörvények által megemelt bevételek sem fedezik. Ezekre a településekre kíván a kormánytöbbség egy olyan kiegészítő normatívát vagy alapot, vagy nem is tudom, minek nevezzem, mechanizmust kidolgozni, amely ezeknek a településeknek az esetében visszaadja azt a veszteséget, amit el fognak szenvedni.

Köszönöm. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Melyik előirányzatban? - Babák Mihály: Fikció!)

 

ELNÖK: Még mindig nagyon sokan jelentkeztek, de most megadom a szót az államtitkár úrnak. Hiller István államtitkár úr következik.

 

DR. HILLER ISTVÁN oktatási minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Urak! Külön azok, akik az oktatás témájában hozzászóltak. Köszönöm mindazokat a szavakat, amelyeket a mérsékeltebben gondolkodók valóban elismerőleg fejeztek ki az oktatási tárca költségvetési törvényjavaslatban látott számait illetően. Hiszen - nem kétséges, a tegnapi vitában is szó volt erről - ha a bérjellegű költségek többletét az oktatási tárca költségvetéséből levesszük, így is 18,4 milliárd forint többlet jelentkezik a tavalyi évhez képest az oktatási költségvetésben. Gondolom, hogy mindazok, akiknek az oktatás szívügyük, ezt örömmel fogadják és elismerik. Ez tegnap is így volt, és gondolom, tegnap óta nem történt olyan változás, hogy ebben az önök véleménye lényegesen módosult volna.

Elhangzott több olyan mondat, például Pósán képviselő úrtól - figyelemmel hallgattam -, hogy hamar elfelejtik. Jó mondat, én is mondok valamit, például hogy az önök programjában szó szerint a következő szerepelt: "2006-ig a pedagógusok átlagbére érje el az akkori nemzetgazdasági átlag 125 százalékát." Tehát amikor ezeket a kritikus megjegyzéseket megfogalmazzák - egyébként helyes, hogy megfogalmazzák -, tisztelettel kérem önöket, hogy nézzenek önmagukba meg néha saját programjukba, és ehhez mérten tegyék meg a megjegyzéseiket is.

Mint ahogy hasonlóan... (Körömi Attila közbeszólása.) Azt gondolom, hogy az oktatás ügye érdemel annyi méltányosságot, hogy legalább ebben a témakörben ne bekiabálásokkal próbáljuk meg egymást meggyőzni. Én is szívesen hallgattam önt, gondolom, elvárhatom, hogy ezt a néhány percet ön is tartsa tiszteletben.

Volt egy népi kezdeményezés, amelyet majd' negyedmillió ember írt alá ebben az országban. Amennyiben ez a népi kezdeményezés megvalósul, jelentem, 39,9 százalékos bruttó átlagos pedagógusbér-növekedés lett volna. Ezt írta alá valamivel kevesebb, mint negyedmillió ember. Ehhez képest a kormány átlagosan 50 százalékos béremelést valósított meg. Tisztelettel kérem, minthogy ezt közösen vallottuk, továbbra is ennek a közös eredménynek a belátását!

Érdemes talán arról is gondolkodni, hogy a pedagógusbér-emelésnek milyen hatása van - nem milyen hatása lesz -, amiről ténylegesen be tudunk számolni. Tessék megnézni néha a parlamentből kimozdulva az iskolákat: az iskolákban olyan álláshelyekre, ahová idáig szakképzett munkaerő kimondottan egzisztenciális okokból nem ment és nem jelentkezett, most két vagy három szakképzett, arra a szakra jogosult, kvalifikált munkaerő jelentkezik. Illetve az a koncepcionális cél, hogy megakadályozzuk a már tapasztalatot szerzett kollégák pályaelhagyását, ez szintén megtörtént vagy legalábbis minimálisra csökkent, ami azt gondolom, mindannyiunk, a Magyar Köztársaság számára előrelépés és érdem.

Ami pedig az esélykülönbségek csökkentését és az esélyegyenlőség megteremtését jelzi: nem szívesen használom az esélyegyenlőség kifejezést, mert ez hosszú távon egy nagyon helyes és pozitív cél, és éljünk a valóságban és a mai Magyarországon; én az esélykülönbségek mérséklését tartom reálisnak.

Tisztelettel kérem, hogy ezt a reális célt próbáljuk közösen megvalósítani.

Aki úgy gondolja, hogy ez a költségvetés a kistelepülések tekintetében a Ceaus escu-féle faluromboláshoz hasonítható, az vagy nem ebben az országban él, vagy rosszhiszemű, és ezt ki kell mondanom. A kormány nevében visszautasítom és a leghatározottabban kikérem magamnak, magunknak ezt a megközelítést, amely egy 31 százalékos költségvetés-növekedés esetén ezt az oktatási költségvetést bármilyen részletében, bármilyen pontjában, bármilyen szegletében, részleteiben vagy koncepcionálisan a Ceaus escu-féle politikához hasonlítja! Nemcsak rendszerszemléletű különbség, hanem valóban azt kell mondanom, hogy méltatlan és hazug dolog ez, nem való egy ilyen jellegű költségvetés, éppen az oktatás területének a vitájába, és ezt tisztelettel kérem a továbbiakban is megérteni.

Nagy különbséget látok egy ilyesfajta érvelés, ami azt gondolom, hogy elrugaszkodik a valóságtól, és egy olyasfajta érvelés és nemes vita között, mint amit például tegnapi Pokorni Zoltánnal folytattunk. Én nagy híve vagyok a vitának az oktatás ügyében is.

(11.30)

 

Az a vita, az a hangnem méltó e Ház szelleméhez és a magyar oktatásügyhöz, ez az elhangzott mondat, a Ceaus escuval való összehasonlítás pedig, azt gondolom, méltatlan, hazug és nem való egy ilyen jellegű rendszerhez és egy ilyen jellegű szemlélethez, mint amit ez a költségvetés kifejez.

A normatívák kérdése, illetve az önkormányzati finanszírozás problematikája kapcsán szeretném elmondani, hogy vannak olyan önkormányzatok - és soroljuk három csoportba most az önkormányzatokat -, amelyek összességében részben a normatívaemelés, részben az szja, részben az adótörvények következtében, azt gondolom, több bevételhez jutnak, akár lényegesen több bevételhez jutnak, mintsem a bérek fedezése. Ezek valóban a nagyobb települések, Budapest kerületei elsősorban, a belső kerületek, de a külső kerületek jó részében is, a nagyobb városok. (Közbeszólásra reagálva:) Nem, nem csak Budapest; a megyei jogú városok döntő többsége idetartozik, ezenkívül a nem megyei jogú városok, de nagy létszámú, vagy éppen regionális különbséget mutató, jobb helyzetben levő városok mindegyike. Más tekintetben vannak olyan városok, olyan települések, ahol megközelíti, vagy némileg meghaladja a normatívaemelés, illetve a többi szja-emelés a bérek kompenzációját, és valóban vannak olyan települések, ahol ezt nem éri el. Ezekre a helyekre, ahol nem éri el - bár önök sem tudják megmondani tételesen, hogy ez hány -, a kormánykoalíció két pártja egy olyan pufferszolgáltatást kíván kidolgozni, amely módot és lehetőséget ad arra, hogy a pedagógusbér-, illetve a közalkalmazotti béremelések kompenzációja a későbbiek során megtörténjen.

Összegezve egyébként azt kell mondanom, hogy mindazok a célok, amelyeket megfogalmaztunk, és amelyek az elmúlt hónapok során hangzottak el, azt gondolom, nagyon sok tekintetben közös alapot és közös nézőpontot vívtak ki ellenzék és kormánypárt között. Ezt helyesnek tartom, híve vagyok annak, hogy ahol lehet, az oktatás területén, ha nem is konszenzus - nem szeretem ezt a szót, mert az százszázalékos egyetértés és ez most irreális -, de minél nagyobb mértékű egyetértés legyen. Én ebben láttam lépéseket, ilyen értelemben az együttműködést és a kritikus gondolatokat is köszönöm, szívesen fogadtuk. Más tekintetben azonban kérem, tessék belátni, hogy mi a programunk egészét - és ez többször elhangzott, és ha kell, elmondjuk a következőkben is - nem évekre vágva, hanem egy ciklus egészében tálalva gondoljuk el, ezt fogjuk megvalósítani. Mindaz, ami a ciklus egészére vonatkozó ajánlatunk volt, 2006-ig teljesítésre kerül, és ha a szívükre teszik a kezüket, azt kell mondani, hogy amennyi eltelt a kormányzásunkból, épp az oktatás ügyében, időarányosan lényegesen több teljesítésre került sor, mint ahogy aránylik a négy év a durván eltelt fél évhez.

Mindennek a figyelembevételével, ismételten megköszönve a kritikai megjegyzéseiket - én a kritikát helyes dolognak tartom -, fogadom és tartom mindazokat, amiket fel lehet használni akár a tegnapi, akár a mai vagy a későbbi vitából és megbeszélésből. A méltatlan megközelítéseket és a méltatlan kritikát azonban el fogom utasítani, a leghatározottabban visszautasítom, de leginkább kérem önöket, hogy mérsékeljék magukat e tekintetben, mert azt gondolom, ez nem használ sem az oktatásügynek, sem a kormány és az ellenzék viszonyának.

Harmadrészben pedig mindazokat a részletkérdéseket, amelyekről beszélek, és amelyekről önök beszéltek, tisztelettel kérem egy koncepció egészében látni. Ez ugyanis, ami megfogalmazódik, a 2003. évi költségvetési javaslat oktatásügyre vonatkozó tételeiben egy koncepció, amely messze nem csak az Oktatási Minisztérium fejezeteiben található meg. Ha ezt akár az Egészségügyi Minisztérium, akár a Környezetvédelmi Minisztérium, akár az Informatikai Minisztérium, hogy a legfontosabb partnereket említsem, fejezeteiben meg tetszenek nézni, akkor azt kell mondani, hogy Magyarország 2003. évi költségvetésében az oktatás ügye nemcsak önmagában kiemelt terület, nemcsak prioritás, hanem számszerűleg is nagyobb arányban növekszik, mint önmagában az Oktatási Minisztérium költségvetése, amely így is a szabad Magyarország elmúlt 12 évében a legnagyobb fejezeti és a legnagyobb aránybeli növekményt mutatja egy előző évhez képest. Azt gondolom, hogy ezt kormánypárt és ellenzék, ha valóban az oktatásügyet jelentős kérdésnek tartja, nyugtával summázza.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Bernáth Ildikó asszony, a Fidesz képviselője.

 

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy tűnik, nem ugyanarról beszélünk. Senki nem vitatta azt, hogy a pedagógusbér-emelés helyes vagy nem, hiszen a Fidesz-frakció is megszavazta, amikor ezt a javaslatot benyújtották. Itt a vita tárgya az, hogy vajon az oktatási normatívában biztosított-e valamilyen mértékben, ha lehetséges, minél nagyobb mértékben, az a normatív hozzájárulás, amely képessé teszi arra a helyi önkormányzatokat, hogy az oktatási intézményeiket működtetni tudják.

Szeretném felhívni az ön figyelmét arra, hogy a kormány egyik tagja, kulcsfigurája a költségvetés területén - mondhatnánk ezt is -, a pénzügyminiszter úr ma reggel azt mondta, hogy az önkormányzatok helyzetén javítani kell, konzultációt folytat a kormánypárti képviselőkkel megfelelő módosító indítványok benyújtásáról. Nos, ez a dolog számunkra két üzenetet tartalmaz. Az egyik üzenet az, hogy végre felismerték kormánypárti képviselők, akik egyben polgármesterek is, vagy megyei közgyűlési elnökök javaslatára, véleményére, hogy valóban az önkormányzati finanszírozással baj van. A másik üzenet pedig arról szólt, hogy a módosító javaslatokat ezek szerint kizárólag a másik oldalról fogják befogadni.

Itt mi elmondhatjuk a véleményünket, de sok sikert nem fogunk elérni. Pedig most ön is azt mondta, hogy minden olyan javaslatot, kritikát örömmel vesz, amely előbbre viszi az oktatás ügyét, ezen keresztül vagy ezzel párhuzamosan az önkormányzatok helyzetét javítani fogja. Mi a frakciónk részéről megtesszük azokat a módosító javaslatokat, amelyek elsősorban a kistelepülések, a kis önkormányzatok, kisiskolák helyzetét kívánják javítani, mert úgy gondoljuk, hogy az esélyegyenlőség - bár ön nem szereti ezt a kifejezést - a falun élő gyermekeket is megilleti. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Pósán László úr, a Fidesz képviselője.

 

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Ön azt mondja, hogy az esélykülönbségek mérséklése a reális megközelítés. Elfogadom, nincs is ezzel gond, de ettől függetlenül mégiscsak azt gondolom, ha ez egy fontos cél, és ezt mégis egy olyan megoldandó feladatnak tekintik, amit nem lehet egyik napról a másikra megtenni, mert ez nagy munka, akkor célszerű minél hamarabb hozzálátni. Viszont a 2003-as költségvetés mégis azt tükrözi, hogy ehhez nem tudnak hozzálátni, hiszen - még egyszer megismétlem - a tanulási nehézségekkel küzdők kiegészítő normatív támogatása nem növekszik, a bejáró gyermekek után járó kiegészítő támogatás nem növekszik, az intézményfenntartó társulások, kistelepülések támogatása nem növekszik. Tehát ezek azok a példák, amelyek arról szólnak, hogy lehet, hogy ez egy elvben meglévő cél, de hogy a gyakorlatban nem rendelnek hozzá eszközöket, az a költségvetési törvény számaiból kiderül.

Innentől kezdve mégiscsak fel tennem a kérdést, hogy mennyire gondolják ezt komolyan, vagy csak beszélünk róla. Mert ha csak beszélünk róla, akkor megint csak nehéz értelmezni azt a tényt, hogy a tehetséggondozásra szánt összeg is kevesebb, mint 2002-ben volt, jóllehet a miniszter úr éppen az előbb hozzászólásában arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarország demográfiai és etnikai összetételét tekintve is, bizony a roma lakosság aránya hogy és mint alakul. Tudjuk, nem kell álszemérmesnek, farizeusnak lenni; tudjuk, hogy nagyon sok tanulási nehézséggel küzdő van a romák között. De ha egyik oldalon önök csökkenteni kívánják a tehetséggondozásra szánt kereteket is, amelyeknek jó része kifejezetten ilyen célú volt, akkor hogyan képzelik ezt megvalósítani? A tervek és a mellé rendelt eszközök tekintetében nem látjuk a szinkronitást.

Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Bóka István úr, a Fidesz képviselője.

 

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Gondolom, nagyon meglepődne, ha én meghívnám a parlamenti büfébe egy kávéra... (Dr. Hiller István: Nem!) Köszönöm szépen akkor, hogy elfogadta a meghívást - és a meghívás végén azt mondanám, hogy valamelyik képviselőtársam majd rendezni fogja a számlát.

Örülünk az 50 százalékos béremelésnek, de miért az önkormányzatokkal kívánják teljes mértékben a pluszforrásokat, a pluszkiadásokat megfizettetni?

 

 

(11.40)

 

 

Miért az önkormányzatokra nyomják át a teljes felelősséget? A kormánnyal szemben túlzott ellenzékiséggel, úgy gondolom, nem vádolható TÖOSZ néhány szavát szeretném idézni és felolvasni, kérem, figyeljen: "Elfogadhatatlan azonban, hogy a 2003-ra előirányzott normatív állami hozzájárulás és" - tehát nemcsak a normatív állami hozzájárulás, hanem és - "a normatív szja 2002-höz viszonyított növekménye a 2002. szeptember 1-jei bérfejlesztés 2003. évi kihatásának csupán 50 százalékára nyújt fedezetet." Ha az szja-t levesszük, akkor a normatíva körülbelül 40 százalékra nyújt fedezetet, és ha a normatíva 40 százalékra nyújt fedezetet, tisztelt államtitkár úr, akkor az önkormányzatok befizetői lesznek a költségvetésnek - többet fizetnek be, mint amit önök normatívaemelésben adnak.

Pósán képviselő úrhoz szeretnék még csatlakozni: az szja-tortát önök nem növelték, pusztán más módon osztották el; az 5-ről 10 százalékra, illetve a 35-ről 30 százalékra (Az elnök jelzi az idő leteltét.) történő módosítás szintén a kistelepüléseket sújtja.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Márton Attila, a Fidesz képviselője.

 

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szabó Zoltán képviselő úrnak szeretnék néhány konkrét számadatot elmondani, csak hogy világosan lássuk a számokat, ugyanis amikor a költségvetés tervezetét megkaptuk, én a polgármestereknek azonnal odaadtam a választókörzetemben, és kértem őket, hogy csináljanak számításokat. Két eléggé különböző példát szeretnék mondani.

Hajdúszoboszló szerencsére nem egy rossz helyzetben lévő, hátrányos helyzetű település; csak a közalkalmazotti béremelés és a normatíva különbözete Hajdúszoboszlón 116 millió 431 ezer forint hiányt jelent, tehát csak a bérek, semmi más, csak a bérek. Ez azt jelenti, hogy mindösszesen 68 százalékát fedezi csak a kormánytól kapott költségvetési támogatási normatíva, csak a béreknek, szeretném hangsúlyozni.

Egy másik kistelepülésen - ez valóban kistelepülés, úgy hívják, hogy Hajdúbagos, 2600 lakossal - 21 millió forint a hiány az intézményeknél. Ez a település eddig is hátrányos helyzetű volt, 25 millió forint körüli önhikit kapott. Mivel nem emelik egyetlen fillérrel sem az önhikis támogatást, a kérdés az, hogy vajon mi lesz ezekkel a kistelepülésekkel, ahol Magyarország lakosságának közel, illetve legalább a 60 százaléka él. Medgyessy Péter azt mondta, hogy életképes önkormányzatokat szeretnének látni. Nos, az önök kormányzati ciklusának végén, ha így haladnak a dolgok, valószínű, hogy csak azok lesznek, ugyanis azok a települési önkormányzatok, ahol a népesség 60 százaléka él, teljesen el fognak néptelenedni, tehát valóban csak életképes önkormányzatok lesznek. A kérdés az, hogy miért kell azt a 60 százalékot büntetni.

Úgy látom, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kormány és a kormányzati képviselők eléggé ördögi taktikázásba kezdtek. Semmi másról nincs szó, mint mindenféle kommunikációs csatornán azt mondják, hogy a kormány jó, a kormány jóságos, hiszen béremeléseket ad, kedvez az embereknek; a konfliktusokat pedig lenyomják az önkormányzatokra, az önkormányzati szintre akarják letenni, hogy az emberek ne a kormányra, hanem az önkormányzatokra haragudjanak.

No, ez az önök politikai taktikája! (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szabó Zoltán úr, az MSZP képviselője.

 

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Önök szemmel láthatólag úgy gondolják, hogy ha egy állítást, amelynek csekély az igazságtartalma, sokszor elismételnek, akkor előbb-utóbb el fogják hinni. Nem fogják elhinni, tisztelt képviselőtársaim! (Közbeszólások a Fidesz soraiból, többek között: Ezt ti csináljátok!)

Az én számomra nagyon megnyugtató, hogy az az ellenzéki csoportosulás, amely az előző négy évben kormánytöbbségként az összes önkormányzati szövetségnek, köztük a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének véleményét is következetesen figyelmen kívül hagyta (Közbeszólások a Fidesz soraiból.), ez az ellenzék most ilyen figyelmet szentel a TÖOSZ véleményének. Sajnálatos módon a TÖOSZ véleménye nem állja meg a helyét, országosan egészen biztosan nem; lehetnek települések, ahol ténylegesen csak 40 százalékot fedez a normatíva, de országosan a normatíva lényegesen nagyobb arányban fedezi a közalkalmazotti bérek emelését.

Ha ehhez hozzászámoljuk a gépjárműadó, az illetéknövekedés, az iparűzési adó, és így tovább, és így tovább, növekedését, bocsánat, az szja helyben maradó részének növekedését, tehát azokat a többletbevételeket, amelyeket a most elfogadott adótörvény és a most tárgyalandó költségvetési törvény biztosít az önkormányzatok számára, akkor országosan ennek a béremelésnek a fedezete megvan; nincs meg, és ebben önöknek igazuk van, nincs meg minden egyes településen. Ez az a puffer, amelyet a kormánytöbbség módosító indítvány benyújtásával meg kíván teremteni, amiről Hiller államtitkár úr beszélt, hogy tudniillik a kormány állni tudja a szavát, hogy egyetlen településen se fordulhasson elő, hogy a 2003. évi költségvetési pozíciók javulása és a 2003. évi béremelkedések (Az elnök jelzi az idő leteltét.) együttesen negatív szaldót eredményeznek. Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kovács Tibor úr, az MSZP képviselője.

 

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egészen érthetetlen, hogy a képviselőtársaimnak az ellenzéki oldalon miért ilyen mértékben szelektív a hallásuk.

Itt az elmúlt három napban, az államtitkár úr az előbb, a miniszter úr reggel, tegnap, tegnapelőtt, számtalanszor elmondták, hogy tudomásuk van a kormánypártoknak is arról, hogy az önkormányzati finanszírozásnak vannak olyan értelmű problémái, amelyeket kezelni kell. Ez abból adódik, hogy ez a rendszer nem egyformán érint valamennyi típusú önkormányzatot, kisebbet, nagyobbat, megyeit és a legkülönbözőbb helyzetben lévő önkormányzatokat. Elhangzott, hogy szándék van a kormányzat részéről ennek a problémának a kezelésére, és erre javaslatot fogunk benyújtani a parlamenthez. Nem tudom, hogy ezt miért nem tudják meghallani, és ha ehhez vannak önöknek észrevételeik, jobbító szándékú javaslataik, hogy ez hogyan történjen technikailag, akkor, úgy gondolom, a kormánypárti oldal ezekre a kérdésekre fogadókész.

Még egy-két dolgot szeretnék említeni azzal kapcsolatban, amit az előbb nem volt időm elmondani, és amire az államtitkár úr is részben utalt. Azok a programok, amelyek elindulnak, akár az iskolafelújítás, akár a számítástechnikai fejlesztések területén, igenis az önkormányzatok helyzetén jelentősen segítenek; olyan problémákat segítenek megoldani, amelyeket nem az elmúlt évtizedben, hanem az elmúlt harminc-negyven évben nem sikerült megoldani. Ezek a programok mind ezt szolgálnák, és úgy gondolom, hogy pozitív fogadtatása lesz az önkormányzatok részéről.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Nógrádi Zoltán úr, a Fidesz képviselője.

 

NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretnék visszareagálni Kovács Tibor képviselő úr hozzászólására. Először hadd idézzem Lamperth Mónikát: "A kormány a programjában kötelezte magát, hogy erősíti az önkormányzati autonómiát, az önkormányzatok gazdasági önállóságának szélesítésével bővíti a mozgásterüket."

Kedves Képviselő Úr! Sikítottunk, a költségvetés módosítása óta kértük, hol hangosan, hol halkabban, hogy ne a normatívába építsék be a bérfejlesztést, mert az bizony differenciált hatással lesz a különböző önkormányzatokra, és tönkretehet bizonyos méretű önkormányzatokat. Elmondtuk, kértük, ugyanazt a módszert kell alkalmazni, és elmondom önnek, képviselő úr, akkor itt, most: fillérre pontosan le kell fedezni a közalkalmazottak 50 százalékos béremelését, ahogy ebben az évben megtették, és senkinek egy szava nem lesz. De nem erről van szó!

És miért nem halljuk meg a Pénzügyminisztérium üzenetét? Mert nagyon rossz a metodika. Mire készülnek? Azt mondják, hogy adjuk össze a bérfejlesztésre fordítható normatív emelkedést, adjuk hozzá az összes állami támogatást, a kötött felhasználású támogatásokat, a központosított előirányzatokat, az szja-növekedést, az iparűzési többletet, és így nézzük meg, hogy lefedezi-e vajon a béreket. Hát ez nagyon rossz magyarázat, kedves képviselő úr! Abból kell kiindulnunk, hogy többletkötelezettséget kaptunk, ennek az utolsó fillérig meg kell hogy kapjuk a forrásait. Ennek következtében az önkormányzatok saját bevételeit, a felhalmozási bevételeinket, a vagyonhasznosításból adódó bevételeinket, a helyben befizetett adóinkat, amit a polgárok azért fizetnek, hogy abból helyi fejlesztések legyenek megfinanszírozva, tessék meghagyni szabad felhasználású forrásként - az nem lehet alapja egy száznapos program finanszírozásának!

 

 

(11.50)

 

Itt a módszertani különbség (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van! Ez a lényeg!), és ezért nem vagyunk hajlandóak megérteni azt a rossz módszertant, amelyet önök is sulykolnak.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Hargitai János úr, a Fidesz képviselője.

 

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én megérteni akarom azt, amit szocialista képviselőtársaim mondanak, hogy készül egyfajta törvénycsomag; az más kérdés, hogy én Nógrádi képviselő úrral értek egyet, hogy azt a logikát követni lenne az egyenesebb út.

Ott akarom folytatni, ahol Szabó képviselő úr abbahagyta, és nem akarom megismételni azt, amit már mondtam. Higgye el a képviselő úr, egy kicsi településen, hiába hagynak ott önök jószándékúan több szja-t, ott alig van szja! Annak a kétszerese gyakorlatilag nem jelentős szám. Elöregedett településekről van szó, nyugdíjasokról van szó, akik nem fizetnek szja-t. Hiába hagyjuk ott a gépjárműadó kétszeresét, ez megint nem jelent bevételt.

Viszont egy dolog jelentett bevételt ezeken a településeken, ezt elmondtam önöknek: a földbérleti díjak után fizetendő adó. Ez egy 20 százalékos adó volt eddig. Ez egy kicsi településen - Mohács térségében, Homorúdon, Nagynyárádon, Újmohácson, számokat tudnék önöknek mondani - 3 és 7 millió forint közötti bevételt jelent. Ez az egyetlen adó jellegű bevétel, ami a kicsi településeken egy érdemi tétel - ez 2003-tól megszűnik. Ugyanis módosítottuk az adótörvényeket, pontosabban a kormányzati többség, és azt mondták, hogy ha egy földtulajdonos öt évre bérbe adja ezeket a területeket - boldogan fogják bérbe adni öt évre ezeket a területeket, ezzel önök a nagyüzemi gazdálkodást ösztönözték; tegyük félre, hogy ez jó-e vagy sem -, bérbe fogják adni, már kötik a bérleti szerződéseket, és ezért nem fognak adót fizetni ezek a földtulajdonosok.

Én ezt üdvözlöm, de ez az önkormányzatok oldaláról bevételkiesést jelent ezeken a kicsi településeken, és ilyen szempontból ezt is elvonja a költségvetés. Ezt is pótolni kell akkor, amikor önök a kicsiknek egyfajta adócsomagot vagy többletcsomagot akarnak létrehozni.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Bánki Erik, a Fidesz képviselője.

 

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem csodálom, hogy Magyar Bálint miniszter úr eltávozott, miután elmondta hozzászólását, és Hiller államtitkár úrra hagyta a vitát, hiszen ahhoz képest, amiről az SZDSZ 1990 óta beszélt, az önkormányzatiság, az önkormányzatok pénzforrásainak és pénzeszközeinek a szabad felhasználása, pontosan ez, a mostani javaslat oda vezet, hogy bár mutatva azt, hogy több pénzt hagynak helyben, növelik az szja helyben hagyott forrásait minimálisan, viszont a másik oldalról olyan terhet raknak az önkormányzatokra, hogy ahogy az előbb a képviselőtársaim is elmondták, az összes eddig szabadon felhasználható forrását arra kellene költenie az önkormányzatnak, hogy a bérek fedezetét előteremtse.

Hova jutunk? Hol itt az önkormányzatiság? Mi marad saját hatáskörű döntésként? Ez egy zsákutca, uraim, amiről önök beszélnek!

Szabó Zoltán felvetette, hogy egyetlen olyan önkormányzat sem maradhat, amelyiknek negatív lesz a szaldója, tehát magyarul a normatív támogatások és a helyi adók mértéke összességében majd valahogyan fedezi a kiadásokat. Nem fogja fedezni a kiadásokat, képviselő úr! Jobb, ha egy új törvénytervezetet vesznek elő és tesznek az asztalra, mert a mostani javaslat az önkormányzatiság elvét sérti maximálisan, a szabad mozgásterüket szűkíti le.

Hova jutunk így, uraim? Miért lesz szükség önkormányzatokra, ha nem mondhatjuk meg majd mi helyben, hogy a helyi adók, az iparűzési adóbevételek mire fordítódjanak? Arról nem beszélve, hogy olyan versenyben vannak a leszakadó térségek, ahol nem lehet iparűzési adót emelni, mert már így is túl nagy a mértéke, már így sem jönnek oda azok a vállalkozások, akik eddig ott megtelepedtek. Nincs erre mód és lehetőség.

Ez, így, ahogy van, kivitelezhetetlen, és az önkormányzatiságot teljes mértékben megalázza.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Ivanics Ferenc úr, a Fidesz képviselője.

 

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Rakjuk össze, hogy mit is mondanak a szocialista képviselők és államtitkárok! Azt gondolom, hogy Szabó Zoltán képviselő úr hallgatta Kovács István képviselő urat, és hallgatta Szabó képviselő úr az államtitkár urakat és a miniszter urakat is. Ugyanis mindenki elismerte, hogy nincsen elég pénz az önkormányzatokra. Tehát az ön érvelése már nincs a helyén.

Nézzük tovább: mi a helyzet, miért nem tudjuk elhinni azt az ígéretet, amit itt Burány Sándor is megtett az elmúlt napokban? Azért nem tudjuk elhinni, mert bizony nagyon sok pénzről van szó. Konkrétumokkal tudom bizonyítani - és Szabó Zoltán úrnak elküldöm levélben, ha nem hisz egyszerűen a parlament padsoraiban az ellenzék képviselőinek -, a Győr-Moson-Sopron megyei önkormányzatnál a béremelkedés 1100 millió forintot jelent, 1,1 milliárd forintot. 340 millió forint hiányzik. 70 százalékát finanszírozza a költségvetés tervezete, és 340 millió forint hiányzik.

Tehát azt mondhatjuk, a TÖOSZ véleményét ne is nézzük, mert az túl sarkosra sikeredett, nézzük csak a megyei példát, ami 30 százalékot mutat. Kérdezem én, a több százmilliárdos önkormányzati rendszerben, ahol talán 1000 milliárdnál is több pénzről beszélünk, ha csak a 30 százalékát nézzük, honnan fogja előteremteni a kormány egy hét alatt azt a 300 milliárd forintot, amivel az önkormányzatokat egyensúlyba tudja hozni, abba az egyensúlyba, amit önök négy éven keresztül szidtak? Messze vannak attól, ahol a polgári kormány tartott; önök az önkormányzatokról beszéltek, és megalázzák az ott dolgozókat. Nem lehet ezt tenni!

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kárpáti Zsuzsa asszony, az MSZP képviselője.

 

KÁRPÁTI ZSUZSA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva a vitát azt gondolom, hogy talán nem most kellene sikítani vagy aggódni az önkormányzatokért vagy a nemzet vállára borulva könnyesre sírni a zsebkendőt; volt önöknek négy évük arra, hogy az önkormányzatiságért és a demokráciáért tegyenek valamit. (Babák Mihály: Nem erről beszélünk! Oktatásfinanszírozásról, az állami normatívájáról! - Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Azt gondolom, hogy ha valaki kocsmában érzi magát, és a parlament tekintélyét nem tiszteli, akkor megteheti, hogy feláll, és kifárad az ülésteremből. Köszönöm. (Körömi Attila: Halljuk a szónokot!)

Azt gondolom, hogy az elmúlt négyéves ciklusban önök több forrást is juttathattak volna az önkormányzatok számára, és ezen belül a települési önkormányzatok oktatásra szánt összegeihez is. Önök viszont arra érdemes önkormányzatokat preferáltak (Babák Mihály: Konkrétan!), és egy központosított forrásból osztogatták ehelyett a pénzt.

Ugyanakkor szeretném önöket arra is emlékeztetni, hogy nagyon sokan önök közül egy létező szocializmusban szerezték a diplomájukat. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Önök az elmúlt négy évben azzal kérkednek, hogy megemelték a minimálbért 50 ezer forintra, igen, hölgyeim és uraim, ezzel összecsúsztatták a bértáblát, és devalválták, elértéktelenítették a diplomák árát és értékét. (Dr. Fónagy János közbeszólása. - Folyamatos zaj.)

Szeretném, hogyha néha az ellenzék is képes lenne logikai műveletekre, nevezetesen összevetné a demográfiai mutatókat, és azt, hogy a költségvetésben egyébként a normatíva hogyan és milyen módon alakul. És hogy vajon egy csökkenő hallgatói létszám mellett lehet-e olyan mértékben normatívát emelni, mint amilyen mértékben azt önök most követelik. (Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Domokos László: Igen!)

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szabó Zoltán úr, az MSZP képviselője.

 

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Messze vagyunk onnan, ahol a polgári kormány tartott, mondta Ivanics képviselő úr. Igen, hála istennek, onnan már messze vagyunk. Sajnos még mindig nem vagyunk elég jó helyzetben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Megismétlem: nem kell az önkormányzatoknak minden szabad forrásukat a béremelésre fordítaniuk. A költségvetés azokkal a többletforrásokkal számol, amelyeket az ez évi költségvetés rendelkezéseinek, illetőleg az ez évi adótörvények rendelkezéseinek következtében sikerül az önkormányzatoknak bevenniük.

Tehát magyarul: az szja helyben maradó része, a normatívaemelés, a gépkocsiadó, illetéknövekedés - ezekkel számol, és ezekről állítja azt, hogy összességében (Dr. Hargitai János közbeszólása.) nem hiányzik innen pénz. Valóban, Hargitai képviselő úrnak igaza van, ez a kistelepüléseken, egyébként néhány nagyvárosban is, nem jelent megoldást. (Babák Mihály: Háromezer település!) Valóban vannak olyan települések, ahol ez nem fogja fedezni a többletbéreket. Előttem most éppen csak Fejér megye található: Fejér megye 109 települése közül 12 van, képviselő úr, ahol ezek a többletbevételek nem fedezik a béremeléssel kapcsolatos többletkiadásokat. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ez nem igaz!) Olyan tömeges, nagy létszámú önkormányzatok vannak ezek között, mint Alsószentivány, Csókakő, Füle és Isztimér.

 

(12.00)

 

Tehát kistelepülésekről van szó, képviselő úr. Valóban, ott nem mindenütt fedezi. Erre fog szolgálni - azt hiszem, most éppen negyvenkilencedszer mondjuk - az a puffer, amelyikből az ilyen, negatív helyzetbe került önkormányzatok, tehát az ez évi költségvetés, az ez évi adótörvények és az ez évi bérintézkedések következtében negatív helyzetbe kerülő önkormányzatok megigényelhetik a különbözetet. Ez messze lesz a 300 milliárdtól, képviselő úr, mintegy 30 milliárdról van szó.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Márton Attila képviselő úr, a Fidesz képviselője.

 

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ígérem, nagyon rövid leszek, Kárpáti Zsuzsa képviselő asszonynak a felszólalására szeretnék reagálni.

Tisztelt képviselő asszony, ha már nem volt itt az elmúlt négy esztendőben, akkor legalább a dokumentumokat legyen kedves föllapozni, ha konkrét adatokat kíván mondani. Ugyanis akkor, amikor a polgári kormány elkezdte a kormányzását, az oktatási intézmények normatív támogatása településektől függően valahol 58 és 61-62 százalék között volt. Körülbelül ennyit fedeztek a normatívák. Amikor átadtuk, akkor 80-82 százalékos volt a normatívafedezet az oktatási intézményekre vonatkozóan. Most - az előbb említettem a számokat - csak a bérek fedezete valahol 60 százalék körül van.

Tehát ez egy időutazás vissza a múltba, és most ismét az önök finanszírozási elképzelése alapján kerülnének, csak a béreket tekintve, az önkormányzatok az oktatási intézmények vonatkozásában olyan helyzetbe, mint voltak '98-ban a teljes oktatási rendszer finanszírozását illetően. (Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Ékes József úr, az MDF képviselője... - előtte még kétperces hozzászólásra jelentkezett időközben Hiller István államtitkár úr.

Az államtitkár úré a szó.

 

DR. HILLER ISTVÁN oktatási minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Röviden szeretnék még reagálni mindarra, ami a második körben a véleményeikre összegzésképpen elmondható.

Először is: köszönöm a képviselő asszonynak a vélekedését. Nem arról van szó... (Közbeszólás: Nincs itt.) - ja, már nincs itt; akkor is köszönöm neki. Nem az esélyegyenlőség szót nem szeretem, hanem úgy gondolom - és kérem szépen, hogy ezt próbáljuk együtt végiggondolni -, hogy rövid távon az esélykülönbségek mérséklése az, ami Magyarországon reális, ezért ennek megfelelően történnek az intézkedések.

A kistelepülések helyzetéről olyan sok szó esett, hogy kénytelen vagyok elmondani - amit remélem, hogy kiolvasnak a költségvetésből -, hogy az egyik leglényegesebb, 2003-ban elinduló közös projektünk az iskolafelújítási program. Tessenek megnézni: ez PHARE-társfinanszírozással együtt hozzávetőlegesen 7 milliárd forint értékben, a magyar költségvetés 2,7 milliárd forintos részvételével indul el. Ez egy ciklus egészét átfogó, sőt egy választási ciklusokon átívelő program, amelyik éppen a kistelepülésekre, éppen a hátrányos helyzetű településekre koncentrál. Én azt gondolom és azt mondom, hogy az oktatás minősége komoly részben igenis függ attól, hogy milyen a pedagógus fizetése, függ attól, hogy milyenek a tantervek, és biztosan hiszem, hogy az iskolaépülettől, a fizikális környezettől legalább annyira függ. Ebbe ez a költségvetés 7 milliárd forinttal többet tesz, mint bármelyik korábbi, hiszen a célzott és címzett támogatások nem szűnnek meg, hanem maradnak értéküknél.

Azt pedig csak egy pillanat erejéig szeretném megemlíteni, hogy tisztelettel kérek nélkülözni olyan megjegyzéseket, mint hogy ez a program a magyar kistelepüléseket, a magyar településszerkezet 60 százalékát elnépteleníti, mert remélem, hogy mindannyian tanultunk legalább az általános iskolában történelmet. Ez a magyar történelemben soha nem fordult elő, most sem fog, hanem inkább gazdagodás lesz. Kérem szépen ezeket a tankönyveket is elővenni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Ékes képviselő úr, az MDF képviselője.

 

ÉKES JÓZSEF (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Államtitkárok! Tisztelt Képviselőtársaim! Az igazság az, hogy minden mindennel összefügg, és itt szeretném Szabó Zoltán képviselőtársamnak elmondani, hogy amit ön a bér jellegű normatív támogatással kapcsolatosan elmondott, hisz az önkormányzatoknak rendelkezésükre áll a személyi jövedelemadó többletjuttatása, a gépjárműadó-bevétel, iparűzésiadó-bevétel... Egy dolgot elfelejtett képviselőtársam, hogy általában az önkormányzatoknak vannak önként vállalt feladatai, és ebből adódóan azok a költségek, amelyeket az önkormányzatok idáig beszedtek, bevettek vagy szabadon fel tudtak használni, általában az önként vállalt feladatokra lettek fordítva, és abból biztosították azoknak a működését.

Ugye, képviselőtársaim, emlékezünk azokra a plakátokra, ahol az volt kiírva: most és mindenkiért; velünk az ország; több pénzt az önkormányzatoknak; velünk a kormány. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem véletlen mondom ezt, hisz a közalkalmazotti szféra béremelésénél elhangzott egy olyan kérdés itt, a parlamentben, hogy ugye, tisztelt kormányoldal, a jelenlegi béremelkedést a jövő évben teljes egészében normatív alapon fogják biztosítani az önkormányzatoknak. Akkor a válasz az volt rá, hogy igen, biztosítjuk az önkormányzatoknak.

Sajnos a mai valóság ezzel szemben teljesen más. Ez a valóság, amit Kuncze Gábor tegnapelőtt megfogalmazott kormánypárti oldalról, hogy ez a normatív támogatás az önkormányzatoknak nagyon rossz, és ezen mindenképpen változtatni kell. Változtatni kell azért is, hisz nemcsak a normatív támogatás 50 százalékos juttatása hozza veszélybe az önkormányzatokat, hanem a dologi kiadások csökkentése is. Tisztelt Képviselőtársaim! Ott, ahol van tűzoltóság, rendőrség, kórházak, iskolák, különböző intézmények, ezeket az intézményeket mind karban kell tartani, felújítani, és ezek mögött általában helyi vállalkozások állnak.

Ha vesszük azt, hogy az önkormányzat összes bevételét jelenleg a bér jellegű kiadásokra kell fordítaniuk, akkor felteszem a kérdést: melyik önkormányzat fogja támogatni, mondjuk, a kultúrát, a sportot, adott esetben a fiatal házasok lakástámogatását vagy - lehet fokozni - a tömegközlekedést, a helyi tömegközlekedést? Hisz idáig az önkormányzatok ezt mint önként vállalt feladatot megtették. Vagy a parkfenntartás, az utak karbantartása, tisztítása, ez mind beletartozik abba a körbe, amit az önkormányzatok idáig az általuk meghatározott bevételekből, amit szabadon fel bírtak használni, ezekre fordították.

Tisztelt Képviselőtársaim! És ebből adódóan - a vállalkozók számára a kormány úgy fogalmazott, hogy az adótörvényben bizonyos kedvezményeket adott - megindul a spirál. Ha egyszer az önkormányzatok rosszabb helyzetbe kerülnek, akkor a helyi vállalkozók kevesebb munkát fognak kapni. Innentől fogva nem igaz az, amit Szabó Zoltán képviselőtársam mondott, hogy az iparűzési adó növekedni fog. Tisztelt képviselőtársam, nem fog növekedni! Szeretném önnek javasolni és kérni, hogy mondjuk, az Ajkai Üveggyár igazgatóját keresse meg, hogy a forint erősödéséből és a kamat magasan tartásából adódóan az exporttevékenysége mennyivel csökkent. Tisztelt képviselőtársam, a gazdaságra ebből a szemszögből is figyelni kell! És ha ezeket vesszük alapul, mi vár az önkormányzatokra?

Örülök annak, hogy a szociális területen, a szociális ágazgat fejezetében az önkormányzatok esetében van egyfajta stabilitás. Ezt mondom azért is, hisz nálunk is, abban a városban, ahol én élek, Ajkán, ahol polgármester voltam, a fogyatékosok nappali ellátása nagyon fontos kérdés, az idősek ellátása nagyon fontos kérdés. Ezek a rendszerek kevésbé sérülnek - de minden más terület sérül, képviselőtársam. Minden más terület!

Vitányi Iván képviselőtársam is elmondta: a kultúrára fordított összeg sokkal nagyobb. Kérdezem azt, hogy helyileg mennyivel lesz nagyobb. Sajnos, ezek mind sérülni fognak.

Megyek tovább: a civil szervezetek támogatása csökkenni fog. Tisztelt Képviselőtársaim! Nálunk körülbelül 130 civil szervezet működik; nemcsak Ajkán, Ajka térségében, Somló környékén rengeteg civil szervezet működik. Mi lesz ezekkel?

Fokozhatom tovább ezt a kérdést: csökken az állami beruházások száma, csökken a cél- és címzett támogatások száma, csökken a vállalkozásfejlesztési alapból való kis- és középvállalkozási támogatási rendszer, csökken a kis- és középvállalkozások támogatási rendszere, nem növekszik a kutatás-fejlesztés azon ága, ami a magyar gazdaság élénkítését célozná.

 

 

(12.10)

 

Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor fölteszem azt a kérdést: ha úgy próbáljuk megfogalmazni - és ez a nemzeti fejlesztési tervben is megtalálható, ebből volt egy vitám Baráth Etele képviselőtársammal, akit nagyon pozitívan ítélek meg ebben a kérdésben -, hogy a kreatív, tudásalapú ország megteremtése, ha egyszer a magyar gazdaság élénkítését nem tudjuk elérni, és az önkormányzatokat leszűkítjük abba az irányba, hogy a saját vállalkozásaikat helyben valami úton-módon erősíteni tudják, és ha az önkormányzatok rákényszerülnek arra, hogy ilyen finanszírozás mellett további adókat vessenek ki, akkor kire tudják az adókat kivetni? A vállalkozókra, az állampolgárokra.

Nem véletlenül mondtam a tömegközlekedés kérdését: idáig nemcsak a főváros, hanem minden önkormányzat hozzájárult a helyi tömegközlekedés működtetéséhez, felújításához. Uraim, innentől fogva az önkormányzatok képtelenek lesznek hozzájárulni ehhez a tevékenységhez - ez azt jelenti, hogy az állampolgárok számára meg fog emelkedni a tarifadíj.

Ha azt vesszük alapul, hogy 4,5 százalék maga a beállított inflációérték, ma még nem tudjuk, hogy a közüzemi díjak emelkedése mit fog maga után vonni, hiszen bizonyos víz-, csatornaszolgáltatások településenként is eltérő rendszerekhez tartoznak, és ezek is sajnos az önkormányzatok terheit fogják növelni, és ezzel párhuzamosan a lakosság terheit is fogják növelni.

Ha azt vesszük figyelembe, hogy a jövő évi, versenyszférában ajánlott béremelés 3-3,5 százalék között mozog, és ezzel szemben az infláció 4,5 százalékra van beállítva, akkor felteszem magamban a kérdést: ez is vállalkozásélénkítő tevékenység? Vagy ha adott esetben megnézzük a múlt évi vagy a 2000. évi kereskedelmi bevételeket, láthatunk benne egy nagyfokú növekményt, a kérdés az, hogy 2003 végén majd a kereskedelmi növekmény milyen tendenciát fog mutatni, hiszen az állampolgárok jólétét részben abból is le lehet mérni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy elmondtam, a nemzeti fejlesztési tervvel kreatív, tudásalapú, és ezt én még kiegészíteném azzal, hogy egészséges országot kívánunk, csak sajnos ha ezen a területen a regionális és a területfejlesztési kérdéseket vesszük, csökkennek a regionális támogatások. Hét megyét kiemelünk, ahol kiemelten fog majd a fejlesztés megvalósulni, de ezzel szemben a területfejlesztési célelőirányzat nagyságrendje csökken. Kik pályáztak idáig erre? Általában a megyei, a helyi vállalkozások - ezt tulajdonképpen leszűkítjük.

Nem változik a térségi társulások támogatási rendszere. Bejön ugyan egy 2 milliárdos rovaton, a Miniszterelnöki Hivatalhoz lesz rendelve, amiből majd döntés alapján különböző térségeket támogatnak, de én erre azt mondom, elnézést, Magyarországon a 150 térségi társulás mindegyike elmaradott térségi. Tehát soha nem a GDP-t kell figyelembe venni, hogy egy-egy településen mennyire kiugró annak a nagyságrendje, hanem összességében az összes település helyzetét, ahol nincsenek csatornák - az én térségi társulásomban 42 településből 10-ben van csatorna. A többiben is meg kellene valósítani, de ha csökken a cél- és címzett támogatás, akkor felteszem a kérdést: meg tudják csinálni az önkormányzatok? Meg tudják csinálni a társulások? Nem szűkül a vállalkozások tevékenységi köre? Dehogyisnem, ez be fog gyűrűzni, tisztelt képviselőtársaim!

A privatizációval kapcsolatban, és én itt le is zárnám: '94-98 között Magyarországon a szolgáltatási szektor egy bizonyos szegmense privatizálva lett. A mostani privatizációs csomagnak is kihatása van a Magyar Köztársaság költségvetésére, bevételt terveznek belőle. Tisztelt Kormányoldal! Én szeretnék kérni mindenkit arra, hogy a szolgáltatás területén lévő privatizációt tessék levenni napirendről, mert ha a szolgáltatás teljes köre kikerül a magyar tulajdonból, akkor ez az ország kiszolgáltatottá válik.

Én nagyon köszönöm a figyelmüket. Bízom abban, amit az SZDSZ-es padsorokból a képviselőtársaink elmondtak, hogy az önkormányzatok számára többletjuttatást fognak eszközölni a költségvetés módosításával, és hogy ez úgy fog bekövetkezni, hogy minden önkormányzat a saját, önként vállalt feladatait - kultúra, szociális ágazat, egészségügy, sport, ami a fiatalok érdekében nagyon fontos kérdés - továbbra is tudja támogatni, nem kell önhikissé válnia, és ezekről a támogatási rendszerekről lemondania, hiszen ezzel az állampolgárok kerülnek rosszabb helyzetbe.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Magda Sándor úr, az MSZP képviselője.

 

DR. MAGDA SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetése számunkra igen fontos. A képviselőcsoportból a munkacsoportunk részéről többen is jelentkeztünk hozzászólásra, és ezt még a későbbiekben is megtesszük.

Ennek kiemelt fontosságát csak erősíti az, hogy az elmúlt napokban, november 19-én eldőlt az, hogy 2004 májusában sor kerül az európai uniós csatlakozásunkra. Meg vagyok győződve arról, hogy az európai uniós csatlakozást követően Magyarország minden egyes területén jelentős változás következik be, de ahol igazán nagy lehetőségeink vannak, ahol erre kellően készülünk, az a mezőgazdaság területe. Ezért nem közömbös, hogy a 2003. évi költségvetés miként fogja ezt az ágazatot érinteni, miként kerülnek a nemzeti támogatások meghatározásra, milyenek lesznek azok a versenylehetőségek, amelyek reményeink szerint azt jelentik, hogy a vidék és főként a mezőgazdaság kiemelt pozícióba kerülhet.

Én úgy érzem, hogy a 2003. évben a jelenlegi kormány, a Medgyessy-kormány intézkedései nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy vidéken a beruházási problémákkal küszködő vállalkozások levegőt kapjanak. Ezért megítélésem szerint a 2003. évet jelentősen befolyásolja az, hogy a 60 milliárd forintos adósságrendezési program hatására a gazdálkodók kamatterhei 2003-ban jelentősen csökkennek. Azáltal, hogy a 60 milliárd forintos adósságrendezési program kapcsán a társasági, illetve személyi jövedelemadó alól mentesülnek, ugyancsak kedvezően hat a likviditásra. Ezzel várhatóan elindulhatnak mindazok a beruházások, amelyekre a vállalkozások mindeddig hitelfelvétellel, a fejlesztést korlátozó kamatterhek miatt képtelenek voltak. Meggyőződéssel valljuk azt, hogy ha ezek a vállalkozások eredménnyel működhetnek, akkor talán a foglalkoztatáspolitikában is pozitív változás indul el a vidéken.

A kormányprogrammal összhangban 2003-ban 25 milliárd forint nagyságrendű újabb adósságrendezési programot indítunk; a munkahelyteremtés és -megtartás érdekében a kedvezőtlen adottságú, elmaradott térségek gazdálkodóit mindenképpen segíteni kívánjuk. Meg vagyunk győződve arról, hogy az elmaradott térségeket ez a 25 milliárd nagyban segítheti abban, hogy az ott gazdálkodók szintén a jövőt tudják megalapozni a beruházási és jövőmeghatározó politikájukban.

A jövő évben jelentősen növeljük a piacrajutási támogatásokat, a nyereséget nemcsak dotációval, hanem jövedelmet tartalmazó árakkal kívánjuk biztosítani.

A kollégáim által korábban elmondottakhoz kapcsolódóan a következőket szeretném kiemelni. Megítélésünk szerint igen fontos az, hogy 2003-ban a melioráció és az öntözésfejlesztés támogatására az előző évi támogatási összeg közel 2,5-szeresét fordítjuk, amelynek az indokoltsága, azt hiszem, 2002 végén igazán könnyen megtehető, hisz ez az év az, amikor különböző termőtájakon 50 százalékos vagy ezt meghaladó nagyságrendű aszálykárral kellett számolnunk. Ez az év az, amikor közel 15 milliárdot kellett fordítani arra, hogy egyes térségekben az aszály okozta károkat, ha nem is csökkenteni, de valamilyen mértékben enyhíteni tudjuk.

Az öntözésfejlesztést nagymértékben korlátozzák az üzemképtelen, korszerűtlen vízellátó rendszerek. A támogatási rendszert ezért kiterjesztjük a vízszolgáltató rendszerek támogatására is. Ez megítélésem szerint lehetőséget teremt arra, hogy az öntözött területet a későbbiekben legalább 10 százalékkal növelni tudjuk.

Az EU-csatlakozás másik fontos tényezője, és gyakorlatilag a 2003. évi támogatásban ez is megjelenik, és szeretném hangsúlyozni, a különböző integrációs támogatások növelése. Az integráció támogatására mintegy háromszoros összeget fordítunk az előző évihez képest. Úgy érzem, ennek az az üzenete, hogy gyakorlatilag lehetőség nyílik azokra a termékpályás integrációkra, amelyek alapján éppen az ott lévő, a vidéken lévő, kisebb méretű területen gazdálkodó mezőgazdasági vállalkozók egy hatékony európai gazdálkodásban vehetnek részt.

 

 

(12.20)

 

 

Meggyőződéssel valljuk, hogy ugyan szükséges a kisméretű gazdaságok, sőt, meghatározott szükség van a kisgazdaságok támogatására, de ha visszaemlékszünk arra, hogy az 1970-es évek közepén a vidék Magyarországa éppen az integrált háztáji gazdálkodáson keresztül ért el egy nagy növekedést, akkor valljuk azt, hogy ha 2003-at követően ezeket a gazdákat megfelelő integrációs háttérrel tudjuk támogatni, akkor lehetőség van arra, hogy az Európai Unióba belépve nem magukra maradva, hanem megfelelő tudással és eszközháttérrel a jelenlegi európai uniós mezőgazdasági vállalkozásokkal versenyképes helyzetbe kerüljenek.

Ezt a célt szolgálja a most meghirdetett SAPARD-programon belül mindaz a támogatás, amit ma is több vita érintett: a beruházások támogatása, a hűtőházak, a feldolgozóüzemek támogatása. Én úgy érzem, hogy aki a SAPARD-programot, a SAPARD lehetőségét kellőképpen tanulmányozta, az látja, hogy pontosan a mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó élelmiszer-feldolgozás támogatására nyílik meg a lehetőség - természetesen itt is csak több termelő együttes kapcsolódása hozhat megfelelő eredményt.

Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy az ez évi költségvetésben, illetve a jövő évi költségvetésben a tangazdaságok támogatása hasonló nagyságrendet kapott, mint az előző évben. Fontos ez azért, mert megítélésünk szerint a vidék legnagyobb hiánya a pénz mellett a tudás.

A családi gazdaságok kiemelt támogatását 2003-ban is biztosítjuk. A családi gazdaságok számára a megemelt összegű, általános támogatások mellett külön kedvezményeket is biztosítunk a földvásárlásnál. A területalapú támogatásnál szintén szeretnék egy gondolatra megállni. Ma sok vita volt azon, hogy gyakorlatilag milyen összegben támogatjuk ezeket a gazdasági formákat: 2002-ben - konkrétan - 18 milliárd az a támogatási összeg, ami ehhez a szektorhoz került; ha meg tetszenek nézni, a 2003-as költségvetésben 27 milliárd van erre a területre biztosítva.

Nagy vitát váltott ki, és úgy érzem, hogy a költségvetéshez kapcsolódóan az osztatlan földtulajdon esetében több esetben túlzó a földkimérés kritikája. Én a következőt szeretném elmondani: a földkimérést gyakorlatilag az előző kormány időszakában is meg lehetett volna oldani - ez nem valósult meg. De ha meg tetszenek nézni, akkor a törvény azt mondja, hogy aki a földjét kiméreti, mind ebben az évben, a jövő évben, az 2004-től az ilyen jellegű költségeket le tudja hívni, vagyis a gazdálkodónak gyakorlatilag megvan a lehetősége. A másik, amit szintén szeretnék hangsúlyozni: a földtörvény biztosítja azt, hogy ha a ma oszthatatlan vagyonnak tekintendő részt a használók egymás között meg tudják osztani, ez alapján a földalapú támogatást igényelni tudják.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a rendelkezésünkre álló idő mindig korlátot jelent, a költségvetésből egy-egy ágazat feladatait kiemelve is csak részfeladatokat lehet elmondani. Én a fentieket kívántam kiemelni, és azt szeretném hangsúlyozni, hogy a 2003. évi költségvetésben folytatjuk a termelők adósságrendezési programját, kedvezményes gépvásárlási lehetőséget biztosítunk a továbbiakban, fontos számunkra az EU-konform beruházásösztönző támogatások továbbvitele, és elindítjuk a "Földért életjáradék" programot.

Én úgy gondolom, hogy ha ezeket a feladatokat végig tudjuk vinni, a 2003-as költségvetés ezeket megfelelő mértékben tudja a mezőgazdasági ágazat támogatására fordítani, akkor 2003 végén úgy tekintünk a 2004-es év elé, hogy gazdálkodóinkat az európai uniós csatlakozás előtt pozitív irányba tudjuk elmozdítani. Én reménykedem a 2003-as költségvetés megszavazásában, kérem önöket is, hogy ebben támogassanak minket.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Czerván György úr, a Fidesz képviselője.

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Elhangzott az, hogy a 2003-as költségvetésben többek között kiemelt helyen szerepel, prioritást élvez a vidék-, agrár- és területfejlesztés, ugyanúgy, mint az oktatás, körülbelül úgy.

Én azt mondom, hogy nem kell hogy kiemelt helyen szerepeljen az agrárágazat - bár nyilván érdekelt vagyok mint agrárlobbista, hogy ez így legyen -, hanem oda kell adni azokat a milliárdokat, amelyek az ágazat fejlesztéséhez, fejlődéséhez kellenek, hogy a versenyképesség javuljon, hogy az agrárolló záródjon, hogy a mezőgazdaságból élők arányos tőke- és munkajövedelemben részesüljenek. (Dr. Magda Sándor: Ezt nem csináltátok!) Ezt kéne tenni, és például ezt a bizonyos sokat emlegetett 60 milliárd forintos keretet a bázisban figyelembe venni, és ehhez képest megállapítani a GDP-arányos növekedést.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha már ennél a 60 milliárd forintnál tartunk, én a magam részéről természetesen nagyon örülök annak, hogy az ágazat ekkora összegű támogatást kap. Ennek nem a teljes része az adósságelengedés, hanem ebből 15 milliárd forint az elemi károk, az aszály okozta kiesés. A mindenkori kormányzatnak elemi kötelessége, hogy ha árvíz van, ha belvíz van, ha aszály van, akkor segítsen az érdekelteknek.

A 45 milliárddal kapcsolatosan pedig: ez jó az ágazatnak. Az más dolog, hogy nyilván ezt a támogatást csak azok élvezhetik, akik hitelállománnyal rendelkeznek, tehát hitelképesek. Tehát egyfelől meg kell nézni azt, hogy aki nem hitelképes, annak hogyan lehet segíteni - az ilyen jellegű támogatásokat felfüggesztette a Medgyessy-kormányzat. Másfelől szeretném emlékeztetni a jelenlévőket arra, hogy két évvel ezelőtt az előző kormány is mintegy 40 milliárdos, gyakorlatilag konszolidációt hajtott végre egy kibontakozási program keretében - az a hosszú lejáratú, középlejáratú hitelekre vonatkozott, a mostani pedig a rövid lejáratú hitelekre vonatkozik.

De a lényeg az, hogy ez a költségvetési előirányzat, ami ebben a költségvetésben szerepel, az agrárágazat szempontjából a GDP-arányos kötelezettségnek nem felel meg. (Taps az ellenzék soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Boldvai László, az MSZP képviselője. (Boldvai László jelzi, hogy nem kíván szólni.) Nem kíván hozzászólni. Hozzászólásra következik Nógrádi Zoltán úr, a Fidesz képviselője.

 

NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem továbbragozva, de még egy másik szempont szerint értékelve az önkormányzati költségvetést: a rendszerváltozás utáni elmúlt tizenkét esztendőben, többször elhangzott már, hogy az önkormányzatok demokratikus alapintézményeink közül talán a legfontosabb; autonómiájuk, gazdaságuk és társadalmi folyamataik stabilizációja mindannyiunk közös érdeke lehet. Mégis azt kell hogy mondjam, hogy ez a költségvetés, a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetése az önkormányzatok szempontjából egyfajta Titanic-költségvetés.

Ugyanis az önkormányzati rendszer finanszírozásából adódóan, a költségvetés által meghatározott feltételekből adódóan süllyedni kezdett, de nagyon erősen. És nemcsak amiatt, mert a bérek oly mértékben emelkedtek meg a parlament döntése értelmében, amit az önkormányzatok nem tudnak finanszírozni, hanem azért is, mert oly nagy mennyiségű kötelező feladatot kaptak az önkormányzatok, amelyek teljesen felemésztik az önkormányzati saját bevételeket, és ezáltal az önállóságuk teljesen elolvad, autonómiájuk és mozgásterük teljes egészében megszűnik. Titanic-költségvetés, ahol természetesen nincsen elég mentőcsónak, azt a kevés mentőcsónakot is elfoglalja Budapest, aki az első osztályon utazott és utazik ezután is, de még így sem elégedett, és a legelesettebbek, a leggyengébbek és a legkisebbek pedig a raktérbe bezárva várják a teljes süllyedést.

Miért vagyok kénytelen ilyen érzelmi alapú minősítést adni egy egyébként tényeken alapuló költségvetésről? A választási kampány időszakában hallottunk az akkori miniszterelnök-jelölttől egy elszólást az életképes és az életképtelen települések elkülönítéséről. Egy ország kapta föl a fejét, hogy vajon mit jelent az életképtelen település. Ma már értjük a költségvetés kapcsán, csak egy kicsit túl jól sikerült a lehatárolás. Számításaink szerint majdnem minden két- és háromezer fő közötti vagy az alatti település ezzel a költségvetéssel az életképtelen települések kategóriájába kerül, és ha megnézzük, hogy a Magyar Köztársaság hány polgára él ilyen nagyságrendű településeken, akkor elég aggasztóvá válik a helyzet.

 

 

(12.30)

 

Úgy gondolom, hogy nem lennék nyugodt, nagyon nem lennék nyugodt a Magyar Köztársaság belügyminiszterének helyében, hiszen ezalatt a költségvetés alatt, illetve ennek a megvalósítása során mérhetetlen mennyiségben, nagyságrendekkel nő meg azon önkormányzatok száma, amelyek forráshiánnyal, illetve különböző működési és finanszírozási problémákkal küzdenek, és nemcsak azért, még egyszer hangsúlyozom, mert a bérek lefedezése nem megoldott, hanem azért, mert a kötelező feladatok mennyiségének a növekedése teljesen rátelepszik arra a kevés saját önálló bevételünkre, amely eddig a mozgásteret adta az önkormányzati működéshez, amely autonómiát biztosított számunkra, és a helyi speciális erőforrásoknak megfelelő helyi speciális problémákra koncentrálódó problémákat, feladatokat tudtunk megoldani belőle.

De nem lennék nyugodt az oktatási miniszter helyében sem, hiába van iskolafelújítási program, és hiába alakulnak a pedagógusbérek kedvezően. Ismerjük az önkormányzati mentalitást, nem fognak megszabadulni egykönnyen a kistelepülések az iskoláiktól. Ragaszkodni fogunk az intézményeinkhez, ragaszkodni fogunk a kialakult intézményi struktúrához, a pedagógusainkhoz. Mi fog ebből következni? Elegendő finanszírozás híján jön a létszámleépítés, a csoportbontások megszüntetése, a napközis csoportok megszüntetése, szakkörök fölszámolása, és abba is bele leszünk kényszerítve, hogy a pedagógusok által végzett túlmunkát vagy a helyettesítési pótlékokat nem fogjuk tudni kifizetni.

Úgy gondolom, hogy ilyenfajta körülmények között kistelepüléseken egy tudásalapú társadalmat építeni nagyon nehéz lesz, és azt is gondolom, hogy amikor ilyen hátrányos intézkedések várnak az iskolákban dolgozókra, akkor nehezen fogják tudni akceptálni azok, akik utcára kerülnek, mondjuk, létszámleépítés miatt, hogy a bennmaradóknak, a többieknek átlagosan 50 százalékkal emelkedett a bérük.

De nem lennék igazán nyugodt az egészségügyi és szociális miniszter helyében sem. Ékes képviselő úrral szeretnék egy picit vitatkozni, bár a szociális normatívák valóban megfelelő módon igyekeznek lefedni a szükséges feladatokat. Itt azonban újabb és újabb kötelezettségek hárulnak ránk, és főleg az idősellátás kapcsán és főleg a kistelepülések vonatkozásában, amelyek megoldhatatlan terheket jelentenek, a jelzőrendszeres idősgondozásnak nincs meg a fedezete, és kötelező feladatként jelentkezik.

Ami meg végképp érthetetlen számunkra, az a családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok megkötése, illetve finanszírozásának megnehezítése. Jól emlékszünk rá, 1998-ban, a Horn-kormány idején vezetődött be az a gyermekvédelmi törvény, amely akkor majdnem csődbe vitte az önkormányzatok egy részét, de nagy nehezen kinyögtük a gyermekvédelmi támogatások önerejét, nagy nehezen fölállítottuk az intézményeket, a gyermekjóléti és családsegítő intézményeket, most pedig érthetetlen módon egy fél mondattal 6 fő főfoglalkozásúhoz kötve kapnak csak a kistelepülések finanszírozást ezen intézmények fönntartására, 6 fő, függetlenül attól, hogy mekkora a település, 150 fős vagy 160 ezres. Hatfős intézményt erre a feladatra nem tudnak fönntartani, ezzel elesnek a normatívától, ez egy határozott elvonás, megint csak a kicsiket sújtja.

De a gyermekétkeztetés kapcsán sem lennék annyira biztos, ugyanis nincs meg a háttere, az anyagi háttere a gyermekétkeztetésbe bevont megemelt kör finanszírozásának, hiszen jóval több gyermeket kell most már étkeztetünk 50 százalékos támogatással, mint a tavalyi évben, és ennek nincs meg a finanszírozása. Az lenne ennek a következménye, hogy bizonyos településeken lesznek ingyenesen étkező gyermekek, ahol nem tudják finanszírozni, ott pedig nem lesznek ingyenesen étkező gyermekek.

De nem lennék nyugodt a térség- és területfejlesztésért felelős államtitkárok helyében sem, mert az a 2 milliárd forint, amely 150 kistérség 3200 településére önerő pótlására előírt, az körülbelül 1-1,5 millió forint normatívát jelent településenként. Ebből tervezni nem lehet, ebből önerőt biztosítani nem lehet, ebből fejlesztést meg végképp nem lehet indítani. Nagyon sok kérdést tettem föl annak idején, még a költségvetési vita előtt a Miniszterelnöki Hivatalt irányító miniszterhez, illetve a belügyminiszterhez is. Gyönyörűen fölmondták a kormányprogramot: a kistérségekre szükség van, a társulásokat ösztönözni kell, megerősíteni kell az apparátusukat, fejlesztési forrásokat kell biztosítani. Ez a 2 milliárd forint - ráadásul az ÁSZ-vélemény szerint teljesen homályos fölhasználási rend szerint - ezt a célt nem szolgálja. Lamperth Mónika azt mondta egykoron: a normatíváknak kell vinni pénzt oda, ahol ellátandó feladat van.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a költségvetés a normatívái szerint nem pénzt hoz a településekre, hanem a kormány elviszi a települések pénzeit. Elviszi azokat a féltve őrzött és nagyon keservesen beszedett saját bevételeinket, amelyeket eddig még tudtunk a saját speciális feladatainkra használni. Egy uniós csatlakozás közeledtével ilyen instabil rendszerrel bizonytalanságot okozni egy önkormányzati rendszerben nem szabad.

Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezésül kérem, fogadják azt el nekem, nem én vagyok az egyedüli olyan polgármester ezen padsorokban, aki a harmadik ciklusát kezdi meg. Egy harmadik ciklusos polgármester már régen túl van a pártpolitikai vitákon és az ideológiai kérdéseken. Harmadik ciklusban az ember már igyekszik elkötelezetten és sokszor elkeseredetten küzdeni azért a közösségért, amelyet rábíztak, hogy minél kedvezőbb helyzetbe hozza és tudja segíteni az ott élő népességet. Harmadik ciklusos polgármesterként én már nem kérem a kétszer 50 milliárd forint szabadon fölhasználható pénzeszközt, én már nem kérem azokat az ígéreteket, amelyek mozgástérre, autonómiára, megbecsültségre vonatkoznak.

Én csak annyit szeretnék nagy tisztelettel kérni a településem, a térségem és valamennyi önkormányzat nevében, hogy a korábbi parlamenti döntéssel megcsorbított adókivetési és adómegállapítási jogainkat legalább úgy tudjuk használni, hogy az abból származó bevételekkel önmagunk és saját magunk tudjunk gazdálkodni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Kovács Kálmán miniszter úr, az SZDSZ képviselője.

 

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy költségvetés mindig a kormányzati szándékok tükre, egy költségvetés mindig egyszerre stratégia, egy költségvetés valamit megmutat nekünk a jövőből, és a költségvetési vita arról szól, hogy a kormányzati szándékokat mennyire érzi kormánypárt és ellenzék az ország érdekében hasznosnak, hogy a stratégiát, a fő célkitűzéseket mennyire fogadja el kormányoldal és ellenzék, mennyire tud ebben egyetérteni, és az eszközök tekintetében alkalmasnak látja-e a benyújtott javaslatot mindezen célok elérésére.

Hogy milyen kormányzati célok azok, amelyeket a kormány az országnak szeretne bemutatni, azt hallottuk a parlamentben a miniszteri expozéban. Egyik kiemelkedő eleme - és az informatika és a hírközlés területén mint a szaktárca vezetője is, ezzel szeretnék foglalkozni -, a kormányzati cél egyik kiemelkedő területe az Európai Unió és egy modern, innovatív jövőkép; az az Európai Unió, amely a saját pozícióját, saját helyzetét úgy értékeli, hogy az elmúlt néhány esztendőben versenyhátrányba került az Egyesült Államok és vonzástérsége, valamint a Távol-Kelet, elsősorban Japán-Szingapúr tengellyel szemben, és ennek a versenyhátrányának a legfontosabb okaként az elemzéseiben az információs társadalmi technikák, az információs társadalmi technológiák elterjedésének hiányát látja. Ezért az Európai Unió stratégiai célkitűzése, hogy versenyképessége javítása érdekében, az esély érdekében stratégiai célnak tűzi ki az információs technológiák fejlesztését és széles körű alkalmazását Európa-szerte.

Magyarország helyzete milyen ebben az Unióhoz közeledő huszonnegyedik órában, amelyben nyilván a stratégiánkat ezzel a nagy közösséggel közösen kell formálnunk? Nos, ha szabad a helyzetértékelésről a legújabb, 2002-es számok tükrében néhány gondolatot elmondani, azt hiszem, az szükséges egy kormányzati szándék előtt. Az Európai Unióhoz képest Magyarország az információs társadalmi felkészültség területén jelentős hátrányban van ahhoz az Unióhoz képest, amely saját magát hátrányban levőnek minősíti, és a versenyhátrányát elsősorban az információs társadalom terén való felkészültségében látja. Nos, ehhez képest vagyunk hátrányban, és ami még nagyobb gond, hogy ma már a térségünkben is fokozatosan hátrányba kerülünk.

Csak egyetlen példát szeretnék a legújabb elemzésből mutatni (Felmutat egy táblázatot.), tíz közép-kelet-európai ország éves növekedése a számítógép-vásárlás területén. Átlagosan 2001 és 2002 között a növekedés a tíz országban, Ukrajnát, Oroszországot, Szlovéniát átölelve, a volt szocialista országokban itt a térségünkben 20 százalékos.

 

(12.40)

 

Tehát a növekedés egyik évről a másikra 20 százalékos. Bizonyos országokban, például Szlovákiában ez 33 százalék. Egyetlenegy olyan országot látunk a statisztikában, tisztelt képviselőtársaim, hölgyeim és uraim, egyetlenegy olyan országot, ahol negatív ez a szám, mínusz 7 százalék; ez Magyarország. Miközben tehát az átlag a 20 százalékos növekedés a volt szocialista országok gyűrűjében, nálunk 2001 és 2002 között 7 százalékos a lemaradásunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezért úgy látjuk, hogy csak egy markáns fordulattal, egy szerkezetváltással lehet eredményt elérni. Azt látjuk, és ez már a költségvetés tervezése, hogy azok a korábbi költségvetési technikák, kísérletek, amelyek az elmúlt két évben például a számítógéppel való ellátottság területén célközönségnek szánt, pályázati úton osztott számítógépes juttatást jelentik, az ezek szerint abszolút kudarc. 2002 és 2001 a magyar leszakadás története az információs technológiákkal való ellátásban. Ezért a kormány úgy döntött, hogy e helyett a pályázati osztogató rendszer helyett egy sokkal szélesebb körű, sokkal nagyobb hatású adópolitikai intézkedéscsomagot állít be. Erről folyt eredményesen a vita az elmúlt néhány hétben.

Azért mondom, hogy eredményesen, hiszen a parlament elfogadta azt az adócsomagot, amely nagyon nagy kedvezményeket ad a számítógéphez jutáshoz úgy a munkaadó-munkavállaló relációban, mint a gyermekeket nevelők közösségében, családokban, hiszen egyrészt az adóból lehet leírni a számítástechnikai eszközökre és az internet-hozzáférésre fordított összegeket évi 60 ezer forint mértékig, másrészt köztehermentesen lehet a munkaadó részéről munkavállaló számára számítógépet juttatni. Ez az a két technika - az egyiket svéd modellnek hívjuk, a másikat hívhatjuk akár magyar modellnek is -, amely Európa-szerte a számítógéppel való tömeges lakossági ellátást javította.

A hálózatfejlesztésről: ugyanúgy másfél éve Magyarországon semmiféle hálózatfejlesztés nem volt. Ennek a technikáját is áthelyeztük az adókedvezmények sorába, és ezt csak azért említem, mert amikor a költségvetésről beszélünk, akkor azt kell mondanom, hogy struktúrájában az egyik legfontosabb eleme az informatikai költségvetésnek az az adókedvezmény-csomag, amelyről tehát lemond a költségvetés, nem beszedi adó formájában és aztán osztogatás formájában juttatja el, hanem általános adókedvezmény formájában, a hozzáférés biztosítása érdekében egy nagyobb, szélesebb körű fejlesztést tesz lehetővé. Ez tehát mintegy 30-40 milliárd tervezett összeg. Abban bízunk, hogy ez a tervezés még egy kicsit óvatos is, és ennél lényegesen nagyobb piaci mozgást fog indukálni, és lényegesen nagyobb adóbevételről mond le majd az állam ilyen formában.

Az adókedvezmény mint a költségvetés egyik eszköze, a bevételről való lemondás, másik súlya a költségvetés direkt eszközei, tehát amit mégis beszedünk adó formájában, ott milyen prioritásokat határozunk meg a költségvetésben. Az egyik legfontosabb prioritás 2003-ban az információs társadalom felkészülése területén a fordulat az uniós felkészülésre. Fordulat abban az értelemben, hogy ha megnézzük, hogy az összes többi területen, legyen az egészségügyi támogatás, legyen az a közlekedési infrastruktúra fejlesztése, vagy éppen a környezetvédelem, vagy amiről kiemelten kell beszélnünk, a mezőgazdasági termelők támogatási kérdése, nézzük meg, hogy alkalmas-e Magyarország ezeknek az eszközöknek, ezeknek a támogatásoknak a befogadására. És akkor azt látjuk, hogy a befogadás legnagyobb hiányossága ebben a pillanatban, hogy informatikai értelemben nem vagyunk felkészülve rá.

Nincs meg az a számítástechnikai háttér, az az adatbázis, az az informatikai háttér, amelyen keresztül ez a finanszírozás megvalósulhat. Márpedig az Unió megszabta a csatlakozni kívánó országok számára, hogy 2004-től csak akkor nyílnak meg a direkt támogatások, ha annak az informatikai hátterét megteremtjük. Tehát a költségvetés egyik legfontosabb eleme éppen az, hogy az egyes szaktárcáknál is megképezve az informatikai fejlesztési forrásokat, az Informatikai Minisztériummal közösen, közös programok finanszírozásával az európai uniós felkészülést szolgáló informatikai fejlesztéseket kell elvégeznünk.

Ez azt jelenti, hogy fel kell gyorsítani az agrárinformatikai rendszer kialakítását, hogy az egyéni gazdálkodókhoz eljuthassanak a direkt európai források. Az Unió előírása szerint 2003. január 1-jétől már működtetni kellene kísérleti jelleggel ezt az agrárinformatikai rendszert, azt a rendszert, amelynek tervezésére most nemrég adott megbízást a magyar kormány agrárminisztere; azt a rendszert, amelyet már 2001-ben el kellett volna tervezési szinten készíteni, 2002-ben meg kellett volna valósítani, és 2003-ban már próbaszinten üzemeltetni kellene.

Ezt a rendszert Szlovákiában már üzemeltetik, nem 2003. január 1-jétől, hanem 2002. október 1-jétől - nálunk pedig előkészített állapotban sem volt. Tehát úgy gondolom, hogy ez önmagában elég példa arra, hogy igazoljuk, hogy elsősorban az uniós felkészültség területére kell hangsúlyt fektetni, hiszen több száz milliárd forintnyi uniós támogatástól esik el az ország, ha a megfelelő informatikai fejlettsége nincsen meg.

A másik nagyon fontos terület, programszinten fontos terület az elektronikus közigazgatás területe. Ennek alapfeltétele sem adott, hiszen jelenleg nincs minden önkormányzat fenn a világhálón, és a fönt levő önkormányzatok között sem közös a kommunikáció, ráadásul nem lehet hitelesen ügyeket intézni az elektronikus rendszeren. Ezért már ebben az évben megkezdtük az önkormányzatoknak, valamennyi önkormányzatnak a háló elérését biztosítani, és a jövő esztendőben pedig azt az elektronikus aláírási és hitelesítési rendszert mint programot fogjuk elindítani, telepíteni minden önkormányzathoz, amely első lépésben azt teszi lehetővé, hogy 2003-ban az önkormányzatokon belüli ügyintézés és az önkormányzaton belüli közigazgatási feladatok hitelesen, digitális úton történhessenek, hogy ne kelljen kettős könyveléssel, kettős iktatással, kettős ügykezeléssel dolgozni. És utána 2004-től megindíthatjuk a lakossági szolgáltatások felületét, amikor a hiteles ügyintézés 2003 második felétől, 2004-től kísérleti jelleggel megkezdődhet minta-önkormányzatoknál, olyan településeken, amelyeknél a szolgáltatás egyébként már most is szakmai szinten előkészített.

A harmadik nagyon nagy területünk a tartalomszolgáltatás területe, az elektronikus digitalizáció területe. Nem halaszthatjuk tovább a nemzeti digitális adattár fejlesztését, hiszen az, hogy eredményesen és sikeresen gazdagodjon a magyar kultúra az Európai Unióba való belépéssel, az ma sok szempontból attól függ, hogy felkészültünk-e és digitalizáltuk-e a saját kultúránkat, hogy aztán a világhálón megjelenhessünk, hogy az Magyarország számára a határon túl és határon innen fogyasztható, valóban hozzáférhető, értékelhető legyen. Ezért a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumával, az Oktatási Minisztériummal és más társminisztériumokkal közösen ezen a programon dolgozunk.

A negyedik ilyen nagyon nagy program az esély és demokrácia jegyében az a közhálóprogram, amellyel közösségi hozzáférési pontokat szeretnénk most már tartalmilag is hálózatba kötni. Elindult az elmúlt néhány esztendőben, '95-tel kezdődően, a teleházmozgalom, és szépen haladt előre. Mégis, ma azok, akik kis önkormányzatokat képviselnek akár itt a parlamentben, tudják, hogy a teleházak jelentős része üzemeltetési, tehát működési problémákkal küszködik. Miért? Mert kevés benne az a hasznos tartalom, amely valóban az ott élők számára valamilyen olyan tartalmat, szolgáltatást nyújt, amiért érdemes ezt használni. Nos, ezért a teleházakkal közösen, de beleértve a könyvtárakban kialakítandó, majdan iskolákban kialakítandó közösségi tereket, közösen szeretnénk egy egységes szolgáltatást indítani a közhálóprogramon keresztül.

Végül a kutatás-fejlesztésről beszélnék néhány szót. Az Európai Unió nagyon jelentősen támogatja a következő néhány esztendőben a kutatás-fejlesztést, a technológiai innovációt, megújulást, magyar forintban 900 milliárd forintnyi pályázati támogatást indított el ez év októberében.

 

(12.50)

 

Ennek a négyéves programnak a keretében Magyarországnak van esélye, hogy mintegy 35-40 milliárdnyi pályázati pénzt elnyerjen e programok keretében. De tudnunk kell, hogy a magyar kutatás-fejlesztés területén, az innováció területén az informatika az egyik olyan terület, amelyben nagyon komolyan előre tudnánk lépni, hiszen hagyományosan jó kapcsolat alakult ki az itt lévő vállalkozásokkal, kutatóhelyekkel.

Beszélhetnék még az oktatásról, beszélhetnék más tárcáknál megvalósuló programokról. Mindenképpen szeretnék azonban egyetlenegyet utoljára említeni: az esélyt. Tudjuk, hogy nagyon sokaknak, annak ellenére, hogy ilyen általános programok fognak indulni, bizonyos célközönségek számára elérhetetlen lesz az információs technológiákhoz jutás, legyen az kistelepülés vagy például fogyatékkal élők közössége. Az ő számukra mindenképpen fenntartjuk a pályázati rendszert, azt a rendszert, amelyen keresztül az esélyt biztosítjuk. Ez összesen - a társtárcákkal együtt - 50 milliárd forint plusz 30 plusz 30, tehát mintegy 110 milliárd forintos költségvetés. Azt gondolom, ez 2003-ban elegendő lesz.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Csáky András úr, az MDF képviselője.

 

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő költségvetési törvénytervezet magán viseli az igazán fontos törvények előterjesztésére általában jellemző összes negatív vonást. Az előterjesztőknek ugyanis nem a képviselőkkel való megértetés, hanem az elfogadtatás a fő céljuk, így rendkívül könnyű a dolguk, hiszen ennek a célnak az elérése nem igényel különösebb erőkifejtést. Az elfogadás ugyanis a parlamenti számtanból automatikusan következik.

Képviselőtársam, Font Sándor vezérszónoklatában Ránki György kiváló zenés komédiájának főszereplőjét, Pomádé királyt hívta segítségül a 2003. évi költségvetés jellemzésére. Valóban: a király meztelen. Valóban úgy tűnik, a kormány csak arra törekszik, hogy átvészelje azt a nehéz gazdasági helyzetet, amit a 2002. évi kampánypolitikával okozott; azaz: ez a túlélés költségvetése. Érvényes ez a társadalombiztosítási alapok, valamint az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium költségvetésére is. Utóbbi esetében egyértelműen kézzelfogható, hogy az előterjesztő nem kívánja a képviselők tudomására hozni valódi céljait, csupán a javaslat elfogadtatása érdekli. A rendelkezésre bocsátott táblázatok használhatatlanok, a folyamatok megértésére, összehasonlítására nagyon kevés lehetőség adódik. Mentség lehet e szerkezeti változtatás, a két tárca összevonása, de azért ha nagyon akarták volna, használhatóbb anyagot is el tudtak volna készíteni.

A szöveges rész árulkodóbb a rejtőzködő költségvetést illetően. Példaként nézzük meg a 10. címszám 2. alcímszám 73. jogcímcsoport alatt szereplő egyes kiemelt egészség- és szociálpolitikai feladatokra szánt 8 milliárd 393 millió forintot. A csoport 28 feladatot tartalmaz, a szervátültetéstől kezdve a fiatalok ingyenes óvszerköltségén keresztül a falugondnok-hálózat fejlesztéséig bezárólag. Miután nincs részekre bontva a több mint 8 milliárd forint, nem lehet tudni, hogy az egyes részfeladatokra mennyit szán a tárca. Hét feladat esetében azonban az idei évi várható teljesítések rendelkezésre állnak, ezek közé tartoznak például a szervátültetések költségei, a fogyatékosügyi program támogatása vagy a hajléktalanellátás. Ennek a hét programnak az idei évben várható költségvetési felhasználása több mint 4,8 milliárd forint lesz, tehát a jövő évi 28 programból hét változatlan finanszírozás esetén elviszi a keret 58 százalékát. A maradékon, alig valamivel több mint 3,5 milliárdon osztozik 21 program, közöttük olyan, mint a betegjogi és ellátottjogi képviselők országos rendszerének kialakítása, működtetése, az egészségügyi minőségfejlesztés vagy például a szenvedélybetegek szociális ellátása.

Kérdezem én: komolyan gondolja bárki, hogy ezeknek a feladatoknak a megvalósítására elegendő a beállított forrás? Miért nem részletezte a tárca, hogy melyik feladatra mennyi pénzt szán? Mert akkor kiderül, hogy a király meztelen. Kiderül, hogy az eddigi felelőtlen intézkedései következtében a kormány szociális és egészségügyi téren visszalépésre kényszerül. Arról nem is beszélve, hogy a parlament ellenőrző szerepét lehetetleníti el ezzel a trükkel, hiszen nincs mit számon kérni.

Ahogy nézzük a népegészségügyi program fejezetét, mely célra 2 milliárd forint áll rendelkezésre a jövő esztendőben, bevezetőjében utal az előterjesztő az Országgyűlés 35/2002. számú határozatára, mely felkérte a kormányt, hogy az "Egészséges nemzetért" népegészségügyi program korszerűsítésével és kiterjesztésével, a lakosság egészségügyi állapotának javítása érdekében 2002. december 15. napjáig terjessze az Országgyűlés elé az egészség évtizedének Johan Béla nemzeti programját.

Az egészségügyi szakma értetlenül fogadta az országgyűlési határozatot. Nem értette, miért kell felülírni az ágazat legkiválóbb képviselői által készített és a polgári kormány által is elfogadott népegészségügyi programot. Miért kellett leállítani az emlőszűrések programját? Miért nem indult el a már teljesen előkészített méhnyakrák-szűrőprogram? A választ a jövő évi költségvetés adja meg. Ebben az esetben is az előzőekben ismertetett trükköt alkalmazza a kormány.

 

 

(Németh Zsoltot a jegyzői székben dr. Vidoven Árpád váltja fel.)

 

A népegészségügyi program címszó alatt biztosított 2 milliárd forintból 21 feladatot kíván megvalósítani, köztük a méhnyak- és vastagbélrák szűrésének bevezetését - az emlőről már szó sincs, mintha befejezték volna -, a magas vérnyomás országos szűrési és gondozási rendszerének kialakítását, a nemzeti koleszterinprogram szűrésének elindítását. De ebből a 2 milliárdból kívánják járványügyi biztonságunkat fokozni, ebből kívánnak minket az AIDS-től megóvni vagy a dohányzásról leszoktatni, és még hosszan lehetne sorolni. Hangsúlyozom: 2 milliárdból 21 program. Ezt senki nem gondolhatja komolyan!

Tisztelt Ház! A nemzeti közép demokratikus koalíciójának kormánya a párbeszéd kormánya - hallhattuk unos-untalan. A kormány számít az öntevékeny szerveződések, civil szervezetek, az alapítványok munkájára, és ehhez minden segítséget meg fog adni - hirdették fennhangon. Hát, most megkapják! A kormány 750 millió forintot kíván fordítani az alapítványok megsegítésére a következő esztendőben. Ez az összeg közel 20 százalékkal kevesebb, mint az idei évben az alapítványok részére adott támogatás.

A jelentősen szűkített forrást is meghívásos pályáztatással és tárgyalásos módszerrel, elsősorban a minisztérium által alapított alapítványok számára kívánják felhasználni - meghívják magukat egy beszélgetésre. De nem járnak jobban a szakmai szervezetek és a civil szervezetek sem. Itt 12 százalékkal csökken a költségvetési támogatás, és ebben az esetben is pályáztatás és tárgyalásos módszer a forráselosztás technikája. Erre mondják, hogy ügyes. A metodika üzenete egyértelmű: ha csöndben maradsz, ha nem tiltakozol, és nem kiáltasz, hogy a király meztelen, talán a tárgyalásokon kaphatsz egy kis pénzt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Nyugdíj-biztosítási Alapot illetően is felvetődik néhány kérdés. Bár a törvényi előírás itt szűk manőverezési lehetőséget biztosít a mindenkori kormányok részére, már ami a kiadási oldalt illeti, kérdés, hogy a fedezetet biztosító bevételi tervszámok teljesíthetőek-e. A jövő évi nyugellátások mértékét a ’97-ben elfogadott nyugdíjtörvény alapján az úgynevezett svájci indexálás szerint kell kiszámolni. Ezek szerint a jövő évi inflációt és a nettó átlagkereset-növekedést kell 50-50 százalékos mértékben figyelembe venni. A fogyasztói árnövekedést 5 százalékban, a keresetnövekedést 11,8 százalékban határozza meg az előterjesztő, így a kötelező januári emelés mértéke 8,4 százalék kell hogy legyen. Vannak gazdasági elemzők, nem is kevesen, akik mind az infláció, mind a keresetnövelés keretében nagyobb arányú növekedést valószínűsítenek. Ezért rendelkezik úgy a törvény, hogy ősszel a tényadatok ismeretében, ha szükséges, korrigálni kell a nyugdíjemelést.

Kérdés, hogy a bevételi oldal tartható lesz-e. Az előterjesztő 0,2 százalékos foglalkoztatotti létszámnövekedéssel számol, ami az elmúlt hetek, hónapok történései alapján nagyon optimistának tűnik. A magánnyugdíjpénztárak ismételt aktivizálása miatt az eddiginél jelentősebb mértékben nő a járulékkiesés. Ennek pótlására a jövő esztendőben 130,5 milliárd forintot költ az állam adóforintjainkból. Fél évtizede tart a vita a magánnyugdíjpénztárakról. A Magyar Demokrata Fórum mindig is a több mint százesztendős bismarcki szolidaritási elv alapján vizsgálta ezt a kérdést. Továbbra sem támogatjuk az egyéni felelősségvállalásnak a kollektív felelősség elé való helyezését és ezzel a társadalmi szolidaritás vállalásának leértékelését.

 

 

(13.00)

 

A magánpénztárak utóbbi években közzétett eredményei a jövőt illetően sok optimizmusra nem adnak okot a tagok számára - ezt is hozzá kell tenni.

Tisztelt Ház! A nemzet egészségi állapota hiteles mutatója az adott társadalom fejlettségi szintjének. Csak egészséges, reproduktív nemzet képes erős, fejlődőképes állam fenntartására. Egy ország jóléte elsősorban nem pénzügyi, gazdasági mutatókkal határozható meg, hanem az úgynevezett társadalmi mutatókkal jellemezhető. Az OECD által kiválasztott társadalmi mutatók közül az egészség áll az első helyen, megelőzve az oktatást, a foglalkoztatottságot, a munkafeltételeket, a természeti környezetet.

Az egészségügyi ellátórendszer meghatározó tényező ugyan a lakosság egészségügyi állapotának és jólétének biztosításában, de messze nem jelenti az egyetlen szektort, amely megszabja azt, hiszen számos más társadalmi és gazdasági szektor is komoly, elháríthatatlan felelősséggel bír a folyamatok alakulásában. A WHO szakvéleménye szerint az egészségügy 11-20 százalékban képes befolyásolni a népesség egészségügyi állapotát. Ez azért nem kevés, különösen akkor, ha figyelembe vesszük azt a világszerte észlelhető tendenciát, hogy egyre szélesedik a szakadék az egészségüggyel kapcsolatos társadalmi, egyéni szükségletek, igények, valamint a gazdaság teherbíró képessége között.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A hazánkban is örvendetesen egyre bővülő lehetőségek miatt lényeges, hogy mennyit szán a kormányzat a gyógyító-megelőző ellátásra. A természetbeni egészségügyi ellátásoknak ez a fejezete a gyógyszertámogatáson kívül lényegében meghatározza a jövő évi lehetőségeket a gyógyító munka területén.

A számokat vizsgálva egy paradox felismerésre kell hogy jussunk: gyógyító-megelőző ellátásra az idei, várható 502,5 milliárd forint helyett jövőre 615,6 milliárdot költhetünk. A növekedés több mint 113 milliárd forint, azaz 22,5 százalék. Mindezek ellenére egészségügyi intézményeink, szolgáltatásaink sokkal rosszabb helyzetbe kerülnek az idei évhez képest. A jövő évi tervezett kiadások között szerepel egy 127,3 milliárd forint nagyságú célelőirányzat, mely az idei, szeptemberi béremelés áthúzódó szükségleteit kell hogy lefedezze. 113 milliárd forint növekménnyel szemben 127 milliárdos kötelezettség.

Külön kérdés a finanszírozás technikája. Vagy az elkövetkező négy évben célelőirányzatként kapják meg az intézmények a pénzt, és ezzel visszalépünk a rossz emlékű bázisfinanszírozás irányába? Jó lenne erre a kérdésre is választ kapni.

Nem elég, hogy az egészségügyi dolgozók egy fillérrel sem fognak többet kapni januárban az idei év decemberéhez képest - sőt sok esetben nem kizárt, hogy kevesebb lesz a borítékban, hiszen sokan a legmagasabb szja-sávba fognak kerülni -, még az állásuk is veszélybe kerülhet, az egészségügyi intézmények ugyanis kényszerpályára kerülnek. A működési kiadásokon belül a bér az eddigi 60 százalékról egyes számítások szerint 75-80 százalékra emelkedik. A közalkalmazotti bértábla változása miatt itt mérlegelésre nincs lehetőség. Az egyéb működési költségekre reálértéken mintegy 3-4 százalékkal fog kevesebb rendelkezésre állni - hacsak a tulajdonos nem nyúl a zsebébe. De tudjuk, az önkormányzatok - az intézmények körülbelül 80 százalékának tulajdonosai - örülnek, ha az oktatási, szociális feladatokkal meg tudnak birkózni.

És itt nyernek értelmet a nemzeti közép demokratikus koalíciójának eddigi egészségügyi törvényei. Most válik érthetővé, hogy miért kellett az intézményi törvény hatálybalépését felfüggeszteni, és ezzel profitorientált gazdasági társaságnak, vagy ahogy manapság nevezni illik: szakmai befektetőknek szabad terepet biztosítani. Most válik érthetővé, hogy miért kellett a patikák repatriálását megtorpedózni. Az anyagilag ellehetetlenített egészségügyi intézmények könnyű prédáivá válnak az úgynevezett szakmai befektetőknek; a profitorientált társaságok nem az ellátás biztonságával, az egyenlő hozzáférés biztosításával fognak törődni, hanem a hasznukkal - és akkor megnézhetjük a szolidaritási elvet.

 

 

(Az elnöki széket dr. Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.

A jegyzői székben dr. Füle Istvánt Béki Gabriella
váltja fel.)

 

 

Örökzöld téma a gyógyszerkassza kérdése. Megítélésünk szerint az elmúlt évtizedhez hasonlóan jövőre sem lesz elegendő az erre biztosított keret. Egyes előrejelzések szerint az idei támogatási igény meg fogja haladni a 200 milliárd forintot, és kevés lesz a 9 százalékos kasszanövekmény, hacsak nem továbbra is megakadályozzák új, innovatív készítmények rendszerbe állítását.

Tisztelt Ház! Végül, de nem utolsósorban engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a törvény 69. §-áról, mely az irányított betegellátással foglalkozik. Nem világos, mi indokolja a modellkísérlet kibővítését, milyen új információkat remélnek ettől. A Magyar Demokrata Fórum szerint az eddigi modellkísérlet auditált értékelésének hiányában történő kiterjesztése súlyosan sérti a szolidaritási elvet, és visszaélésekre ad lehetőséget. A modell kibővítése egy több-biztosítós szisztéma előfutárának tekinthető.

Hölgyeim és Uraim! Összegezve az elmondottakat: az előttünk fekvő költségvetési tervezet megerősíti az eddigi egészségügyi törvénykezés alapján megfogalmazódott gyanúnkat: az egészségügyi kormányzat, szűk lobbicsoportok nyomásának engedve, a parlament és az érdekeltek háta mögött kívánja az egészségügyet irányítani, átalakítani. Ehhez mi nem tudjuk a szavazatunkat adni. Magyarország többet érdemel.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra jelentkezett Bartha László képviselő úr, Fidesz-frakció.

 

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): (A képviselő mikrofonja nem működik.) Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy néhány észrevételt tegyek a Csáky képviselő úr által elmondottakhoz, és talán ezzel röviden ki is egészíteném azt.

A helyhatósági kampányban is hallhattuk, az országgyűlési kampányban voltak azok az ígéretek a Szocialista Párt részéről az egészségügyi dolgozók felé, hogyan kell rendbe tenni a magyar egészségügy kérdését. Óriásplakáton láthattuk egyébként különböző más pártok képviselőit, hogy...

 

ELNÖK: Képviselő úr, egy pillanatra álljon meg, az időbe beszámítjuk. Úgy érzem, hogy nem szól a mikrofonja. Kérem, segítsünk rajta! (A képviselő elé egy hordozható mikrofont helyeznek.) Kezdjük elölről!

 

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr, és köszönöm a figyelmességét. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy néhány szóval megpróbáljam kiegészíteni, illetve csatlakozni a Csáky képviselő úr által elmondott észrevételekhez.

Az országgyűlési kampányban nem volt olyan párt, amelyik ne ismerte volna el azt, hogy a magyar egészségügy helyzete olyan, amely jobbításra szorul, és mindenki egyik fő tevékenységi körének jelölte meg az egészségügy rendbetételét. Láthattunk különböző óriásplakátokat, amelyek arra utaltak, hogy ki, milyen formában gondolja ezt a munkát, és hallhattunk összegeket. A polgári kormány elmondta azt, hogy a következő négy évben tervei szerint 608 milliárd forintot próbál meg minimálisan az egészségügy fejlesztésére fordítani. De jöttek az ígéretek, jöttek a felelőtlen szóbeszédek, amelyek 1000 milliárd forint plusz elköltéséről szóltak, azt gondolták, hogy ennyivel lehet rendbe tenni. Azt gondolom, ez rendben is lenne, ha a költségvetés tervezetében valamilyen formában 2003. évben ennek csak a jelét látná a tisztelt Ház, az egészségügyi dolgozók.

De mit láthatunk? Azt láthatjuk, hogy van körülbelül 120 milliárd forint a tavalyi évhez képest, a 2002. évhez képest pluszforrás, és mint hallhattuk, ez semmi másra nem elég, csak arra a bérkiegészítésre, amit szeptemberben a kormány megtett. Nem marad 120 milliárd (Dr. Vojnik Mária közbeszólása.), nem marad semmi másra forrás, de még csak a szinten tartásra sem marad forrása az egészségügynek.

Medgyessy Péter szintén saját garanciát vállalt arra, hogy az egészségügy helyzetét rendbe teszi. Egyelőre ennek nyomát nem látjuk még a költségvetésben. Abban bizakodunk, hogy majd a módosító javaslatainkat a kormány és a szocialista-szabad demokrata tábor majd el fogja fogadni, és segít az egészségügy helyzetén. (Taps az ellenzék soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Vojnik Máriának, aki szintén kétperces felszólalásra jelentkezett.

 

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Csáky és Bartha képviselőtársaimnak szeretném elmondani, hogy a hozzászólásaikban ejtett csúsztatások és tévedések korrigálása maga is egy felszólalást igényelne. Ezt természetesen két percben nem tudom megtenni, ezért az általam leglényegesebbeknek tartottakat szeretném itt a nyilvánosság előtt némileg korrigálni.

Csáky képviselőtársamnak szeretném elmondani, hogy nem akadályoztuk meg a népegészségügyi programból az emlőszűrések, rákszűrés továbbvitelét. Miközben az előző kormánynak nem volt saját forrása a népegészségügyi program megvalósítására, mi ezt az ÁNTSZ-fejezetnél hozzátettük.

 

(13.10)

 

Sőt, szeretném biztosítani a képviselőtársamat - ha elolvassa, láthatja -, hogy az utazási költségtérítéseknél 150 millió forintot irányoztunk elő arra, hogy ezekre a szűrővizsgálatokra úgy utazhassanak az állampolgárok, hogy utazási költségeiket is megtérítsük. (Közbeszólás az MDF padsoraiból: Hány embernek?) Ezért tehát azoknak a képviselőtársaimnak, akiknek nem volt ambíciójuk egy fillért sem rendelni a népegészségügyi programra a korábbiakban, javaslom, hogy legalább a költségvetés reális tervezését fontolják meg és olvassák el még egyszer.

Az intézménytörvénnyel kapcsolatban a következőt szeretném mondani, és ez mindkettőjüknek szól: Bartha képviselőtársamat Szeged város már megmérte, és bizonyos mértékig könnyűnek is találta. Ő az egyik élharcosa volt az intézményi privatizációnak. Csáky képviselő úrnak pedig azt szeretném mondani, hogy nem azért akadályoztuk meg az intézménytörvény életbe lépését, hogy kiszolgáltassuk az intézményeket a privatizátoroknak, hanem hogy beleépüljenek azok a garanciális elemek, amelyeket többek között a képviselőtársaim is hiányoltak az előző törvény kapcsán (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és azért is, hogy az orvosok jogállásáról szóló törvény korrekt módon, a szakmai kamarák egyetértésével kerülhessen bele. Ennyit a tévedésekről.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiból.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Göncz Kinga államtitkár asszonynak.

 

DR. GÖNCZ KINGA egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Csak pár kiegészítést szeretnék hozzátenni az előző felszólaláshoz.

Szó volt a népegészségügyi programról. Szerettük volna átvenni a népegészségügyi programból mindazokat az elemeket, amelyeket valóban nagyon jó szakértők nagyon jól kidolgoztak, viszont az volt a törekvésünk, hogy ezt tágítsuk ki. A nyugat-európai megfogalmazásban a népegészségügy ma már egyre inkább szociális kérdés is. Mindenfajta mutatók azt mondják, hogy a rossz szociális helyzettel nagyon rossz egészségi mutatók függnek össze, tehát valóban nemcsak az egészségügy állapotától függ, hogy milyen a népegészségügy helyzete, hanem a szociális támogatásoktól is. Ezt szerettük volna sokkal nyomatékosabbá tenni, és ebben az összefüggésben, azt gondolom, sok olyan eleme a költségvetésnek közvetetten népegészségügyi hatásúnak minősül, amely nem tartozik ide közvetlenül - egyrészről. Másrészről megjelenik a költségvetésben az 1 százalékokkal kapcsolatban az, hogy fel lehet ajánlani, a lakosság felajánlhatja parlagfű-mentesítésre - ennek szintén vannak népegészségügyi vonatkozásai -, illetve közvetlenül a népegészségügyi programnak.

Még egy dolgot hoznék be, ha már a népegészségügyről beszélünk most. Az irányított betegellátási modell, azt gondolom, nagyon sokfajta további megbeszélést igényel, ennek az előnyei, hátrányai utóvizsgálatokat igényelnek. Elég egyértelműnek tűnik azonban, hogy a megelőzésre nagyobb rész fordítódik ezeken a területeken, ahol ez az irányított betegellátási modell megy, és ennek szintén van egy népegészségügyi vonatkozása.

Még az emlőszűrésekkel, méhnyakrákszűrésekkel kapcsolatban szerettem volna elmondani - mert közben felmerült ez a kérdés -, hogy mire elég ez a közlekedési kiegészítés, illetőleg visszatérítés. Éppen most kerültem szembe egy olyan statisztikával (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), valamelyik megyében voltam, amely azt mutatja, hogy pontosan azokban a városokban volt alacsonyabb a megjelenés, ahol vannak szűrőállomások. Nemcsak a bejárás nehezíti, sok minden egyéb. Tehát erről is szélesebben kell gondolkoznunk.

Akkor én most befejezem, köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky Andrásé a szó, MDF frakció.

 

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Sajnos, nagyon kevés az időnk, ezért csak címszavakban szólnék. Az ÁNTSZ költségvetése is jelentős mértékben meg lett kurtítva, és nem csak azért, mert a közegészségügyi részhez átment. Úgyhogy a szűrési programokkal kapcsolatban feladatai... És nagyon jól tudja ön, képviselő asszony, hogy a méhnyakrákszűrés kapcsán teljesen más mozgások vannak a háttérben.

Az egészségügyi dolgozók jogállását illetően talán az államtitkárával konzultáljon, ugyanis pont tegnapelőtt nyilatkozta, hogy eszük ágában sincs az intézményi törvénnyel párhuzamosan, illetve azt megelőzően elfogadtatni a parlamenttel, úgyhogy ez nem indok.

Én nem hiszem, hogy egy népegészségügyi programot 1 százalékos felajánlásra lehetne alapítani; és itt nem a szociálpolitikai részről beszélünk. Különben azzal teljesen egyetértek az államtitkár asszonnyal. Elég csak arra gondolni - önök nagyon jól ismerik, mert foglalkoznak ezzel -, hogy például a karéliai program Finnországban milyen invesztíciókat igényel. Ahhoz képest mi már indulásra... - de nem ez a gond. Itt nem egy tételre, hanem 21 tételre van 2 milliárd forint. Ezért szemfényvesztés az egész.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

ELNÖK: Bartha László képviselő úrnak adom meg a szót, Fidesz-frakció.

 

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Az, hogy a szerkezetátalakítás, a privatizáció a patkó bal oldalán ülőknek egy és ugyanazt jelenti, az egy probléma. Azt gondolom, hogy saját maguknak kell tükörbe nézni ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Az pedig, hogy egyébként ki képviseli konzekvensen az egészségügynek, a szereplőinek az érdekeit, ki fog derülni majd, azt gondolom, a kórháztörvény módosításának beadásával.

De térjünk vissza az eredeti témához, ez pedig a költségvetés, és a 120 milliárdnál fejeztem be a gondolkodásomat. Megegyeztünk abban, azt gondolom, hogy ez csak arra elég, hogy szinten tartsa a jelenlegi béremelést, de már pluszemelésekre nem tud fordítani a kormány. A kórházigazgató, aki megkapja ezt a költségvetést, és fejlesztésre, új műszer vásárlására, netalántán kórtermek kifestésére már semmilyen pénze nem marad, de egyébként fejleszteni kívánja a saját intézetét, nyilvánvalóan kénytelen hozzányúlni ezekhez a pénzeszközökhöz, azaz a későbbiekben a fenntartónál fog jelentkezni pluszforrásokért.

A délelőtt folyamán már több képviselőtársam említette, hogy a kormány ebben a csomagban is ugyanazt próbálja meg ráerőltetni az önkormányzatokra, mint akár az oktatás területén, akár más területeken, hogy a saját bevételeit kelljen feláldozni béremelési taktikáknak, ami egyébként semmi másra nem volt alkalmas, semmi másért nem tették, csak azért, hogy a helyhatósági választásokon nagyobb sikert tudjanak elérni.

Köszönöm. (Dr. Vojnik Mária: A bérhez egy fillért sem kell hozzátenni! Miért mondod? - Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Folytatjuk az írásban jelentkezett felszólalók sorát. Tóth Sándor képviselő úr következik. (Tóth Sándor a szónoki emelvény lépcsőin lépked.) Nincs a teremben? (Dr. Veres János: De ott van!) Bocsánat.

 

TÓTH SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés nemcsak arról szól, hogy mely területeken mekkora nagyságrendű állami forrás kerülhet felhasználásra, milyen központi beruházások valósulhatnak meg, hanem egyfajta filozófia is, hogy hosszú távú céljaink megvalósítására melyek azok a területek, amelyek az átlagnál nagyobb támogatásban részesülhetnek, mert kívánatos, hogy e területeken előrelépjünk, mert lemaradásunk egyértelmű. Most a költségvetési vita keretében támogatásokról, szükséges beruházásokról, egészségügyről, önkormányzatok finanszírozásáról, úthálózat fejlesztéséről vitázunk és határozunk, ki-ki vérmérséklete és pártállása szerint. Nyilvánvaló, hogy egy költségvetés soha nem elégíthet ki mindenfajta igényt, korlátosak a lehetőségeink, nyilván az igényeink mindig meghaladják ezeket.

Ugyanakkor én szeretnék szólni arról, hogy e támogatási keretek odaítélése után azok célszerűen, okszerűen és hatékonyan kerüljenek felhasználásra, hiszen bármekkora költségvetési keretet is hagyunk jóvá bizonyos területek felzárkóztatására, ha azok nem megfelelő módon kerülnek odaítélésre, nem hozzák azt a kívánt hatást, amit szeretnénk elérni.

Az előző hozzászólások során már a makrogazdasági elemzésektől kezdve minden egyes fő szakterületet érintettük, én ezért most ebbe nem kívánnék belemenni, hanem két, talán szűknek és speciálisnak vett területtel szeretnék foglalkozni. Fontosnak tartom, hogy ezek a parlamentben és a költségvetés vita általános keretében is megemlítésre kerüljenek, hiszen talán előremutató lehet. E két terület a mezőgazdasági termékek nem élelmiszer-ipari felhasználásáról, a másik pedig a környezetvédelem és energiaracionalizálás kapcsolatáról szólna.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előterjesztés alapján a mezőgazdaság SAPARD-támogatással együtt 235 milliárd forint költségvetési támogatásban részesülhet. Ez az előző évihez képest 21 százalékos növekmény, ami örvendetes.

 

(13.20)

 

Ennek a keretnek az okszerű felhasználása segítheti a gazdák technológiai felzárkóztatását, a meliorációt, az öntözésfejlesztést, az agrár-környezetvédelmi programok kiterjesztését, a szolgáltatások fejlesztését. Ebből a keretből kell biztosítani a piaci támogatásokat, a kiszámítható piaci viszonyok megteremtését, a hitelkonszolidációt, a hitelképesség-javítást, a vidékfejlesztést, az informatikai szolgáltatások fejlesztését, és még sorolhatnánk. Az itt felsorolt területek mindegyike külön-külön is jelentős és fontos, hiszen az EU Bizottság országjelentésének azon megállapítása, hogy a csatlakozáshoz szükséges feltételek tekintetében a mezőgazdaság kedvezőtlenebb helyzetben van, mint az ország más területei, sajnos igaz. Örvendetes, hogy a támogatási keret nő, de biztos vagyok benne, hogy ez a felzárkóztatás és felzárkózás hosszabb folyamat eredménye lesz.

Tisztelt Képviselőtársaim! E támogatási kereten belül tartom szükségesnek a későbbiek folyamán olyan mezőgazdasági termékek nem élelmiszer-ipari célú feldolgozásának támogatását, ami a várhatóan szigorú kvótarendszer hatásait talán tompítani tudja, és bevezetése után lehetőséget biztosíthat arra, hogy mezőgazdasági termékeket tovább feldolgozva, e termékek mentesüljenek a kvóta hatása alól. Lényeges ez azért, hiszen ma Magyarországon évről évre megismétlődő módon folyamatos túltermelési válságok alakulnak ki, és e mezőgazdasági területek termékeit valamilyen módon le kell vezetni.

Számos országban működnek már olyan üzemek, és itt nem feltétlenül a biodízelre gondolok, hiszen ez már egy kicsit lejáratódott, bár megjegyzem, ezzel is érdemes még foglalkozni, amelyek mezőgazdasági termékek feldolgozásából alkoholt, etilént, egyéb hajtó- és kenőanyagokat nyernek, energiát állítanak elő melléktermékekből, kukoricacsírából, kukoricaszárból, szalmából energiát nyernek, és az energiaerdők fogalma sem ismeretlen. E technológiák ma már számos országban hasznosításra kerülnek, ismert, jól körüljárt szakirodalma van, és nemzetközi befektetők érdeklődésére is számot tarthatunk, és érzékelhető is e befektetők megjelenése a hazai piacon. Hatása jelentős lehet mind a mezőgazdasági termelés, mind a termékfeldolgozás és nem utolsósorban a foglalkoztatás területén. Hiszen ezek az üzemek olyan területeken valósulhatnának meg, ahol mezőgazdasági adottságokkal rendelkeznek, munkanélküliséggel sújtott területek, és a rendelkezésre álló munkaerő képzettsége és felkészültsége alkalmas e területekre.

Valamikor én is szkeptikus voltam e terület megítélése irányában, de fontosnak tartom, hogy a továbbiakban a támogatások odaítélésénél e szempontokra fordítsunk nagyobb figyelmet, hiszen meggyőződésem, hogy az eddigi kezdeményezések is jó szándékúak voltak, ugyanakkor nem vagy rosszul voltak menedzselve.

Egy másik, talán speciálisnak tűnő területről szeretnék még szólni, az energiaracionalizálás és a környezetvédelem kapcsolatáról. Viszonylag kevés szó esett még a környezetvédelemről, és ezen belül arról a területről, amelyről én szeretnék szólni. Magyarországon mint a Kárpát-medence központjában elterülő országban, nagyon kedvezőek a feltételek a napszaktól, évszaktól független földhő kinyerésére és hasznosítására, a geotermikus energia hasznosítására. E megújuló energiaforrást szerintem a lehetőségeinknél sokkal kisebb mértékben használjuk fel, és a megújuló jelleg alatt azt kell értenünk, hogy mint természeti forrásból, a földből újratermelődő energia több, mint amit felhasználunk, és e technológiák széles körű alkalmazásának elsődleges célja összhangban a kiotói egyezmény előírt követelményével mérhető talán fel; az üvegházhatást előidéző gázok, elsősorban a CO2-kibocsátás jelentős csökkentése, de amit én különösen jelentősnek tartok, az igazából az energiamegtakarítás. E technológiákkal akár 50 százalékos megtakarítás is elérhető, és ennek a pénzügyi megtakarítási vonzata is igazán jelentős.

Emiatt szerte a világon óriási érdeklődés nyilvánult meg mind lakossági, mind közületi vonatkozásban, mind a hőcserélős, mind a geotermikus, hőszivattyús technológia alkalmazására, ez az olajár robbanása után alakult ki a világon, és ma már több mint 90 millió hőszivattyús egység működik e területen. A beruházás mai árakon számolva a földgázfűtéssel összevetve is öt év alatt megtérül, és biztonságosan működik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Európában Magyarország és Románia kivételével minden ország felkarolta ezen környezetbarát és energiatakarékos fűtési és melegvíz-előállítási módokat, lemaradásunkat e területen is pótolni kell, hiszen napjainkban a fűtés nemcsak energia, hanem egyben környezetvédelmi szempont is, energia vonatkozásában is Magyarország jelentős importra szorul, és ezek az energiahordozó-árak a közeljövőben várhatóan azért emelkedni fognak.

Ezért kívánatosnak tartom, hogy a Környezetvédelmi Alap e területekre is biztosítson majd támogatásokat, mivel ezek a kezdeményezések hosszú távra szólnak, és vannak lehetőségeink, hogy e területen akár a környezetvédelem, akár az energiaracionalizálás tekintetében előrelépjünk. Ezeket olyan, hosszú távon megvalósítandó feladatoknak tartom, amiket egy költségvetésben azért mindenképpen preferálni kell.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Következik Lasztovicza Jenő képviselő úr, Fidesz-frakció. Öné a szó.

 

LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Elég sokat foglalkoztunk már a mai nap reggelén az idegenforgalommal, mert közben szóba került, és elég komoly számszaki vitába keveredtünk Burány államtitkár úrral.

De még egyszer szeretném nyomatékosan elmondani, hogy úgy gondolom, a Pénzügyminisztérium számításai nem igazán jók, ha ott az a szám jött ki, hogy a következő évben több állami támogatást fog kapni ez az ágazat, mint az elmúlt időszakban. Hiszen ahogy az államtitkár úr említette, hogy az előirányzatokat hasonlítsuk össze, 2001-ben az előirányzat 25 milliárd volt, amiből év végére 30 milliárd forint lett a teljesítés, hiszen a polgári kormány egy nyári döntésével plusz 5 milliárd forintot juttatott turisztikai termékek fejlesztésére; 2002-re ez az összeg 28 milliárd forint volt, 2003-ra 19 milliárd. Tehát akárhogy is nézzük ezeket a számokat, itt egy nagyon drasztikus visszaesés van a turisztikai fejlesztések támogatásában.

Hogy miért is mondom ezt, miért is fontos az idegenforgalom Magyarország számára? Úgy gondolom, hogy az előző ciklusban is nagyon sokat beszéltünk itt a parlamentben az idegenforgalom jelentőségéről, és négy évvel ezelőtt is meg három évvel ezelőtt is az ellenzéki és a kormánypárti képviselők közt nagy volt az összhang, és az akkori ellenzéki képviselők is nagyon erősen lobbiztak az idegenforgalmi fejlesztések mellett. Ők most kormányon vannak, de úgy látszik, hogy a lobbierejük saját kormányukon vagy frakciójukon belül lényegesen gyengébb, hiszen a 2003-as költségvetésben 40 százalékos visszalépés történt ezen a területen. Hogy miért is fontos, nagyon jól emlékszünk rá, és a sajtó is sokat foglalkozott vele, hogy a tavalyi évben ez az ágazat 4,4 milliárd eurót termelt meg, ami fedezte gyakorlatilag Magyarország energiaigényét. Azt is tudjuk, hogy Magyarország energiában szegény ország, az energiánkat úgy kell megvásárolni, és ha ez az egy ágazat tudta ezt fedezni, akkor ez nem egy lebecsülendő dolog.

A másik, ami szintén fontos, hogy közel 300 ezer ember dolgozik ebben az ágazatban, ami szintén nem jelentéktelen, mert mondjunk még egy olyan ágazatot, ahol ennyi foglalkoztatott van. Ami szintén nagyon fontos, hogy a vidékfejlesztésben jelentős szerepet tölthet be ez a terület, hiszen olyan vidékeken is lehet fejleszteni, és emberek megélhetését biztosíthatja, ahova az ipar nem tud megtelepedni, vagy nem is akar megtelepedni, mert nincsenek meg a kellő adottságai. Ami szintén lényeges, hogy más ágazatok fejlesztésére is pozitív hatással van, ha jól csináljuk az idegenforgalmi fejlesztéseket és a marketinget. Úgy gondolom, hogy az előző ciklusban egy óriási előrelépés történt, hiszen évtizedeken keresztül a magyar kormányok fejlesztésre szinte nem is fordítottak egy fillért se.

 

 

(13.30)

 

Hiszen '98-ban is a turisztikára csak 6 milliárd forint állt rendelkezésre, amelynek egy része marketingköltség volt, egy jelentős része, és '99-ben is csak 8 milliárd forint volt ennek az ágazatnak juttatva. Úgy gondolom, hogy pár év alatt megháromszorozni-négyszerezni vagy megötszörözni ezt a forrást nagyon komoly dolog volt.

Miért is volt ez komoly dolog? Hiszen emlékezzünk vissza, amikor a Széchenyi-terv elindult, akkor az önök padsoraiból nagyon sokat kétkedve fogadták, hogy egyáltalán lesz-e Magyarországon a vállalkozóknak olyan tőkeereje, vállalkozói kedve, hogy felhasználható lesz-e ez a forrás egyáltalán. Nagyon rövid idő alatt kiderült, hogy több tízezer vállalkozás nyújtotta be pályázati igényét, mert vannak a vállalkozóknak terveik, elképzeléseik és saját önerejük is van. Tehát nem kell lenézni azt a sok tízezer vállalkozót, aki az elmúlt két évben a Széchenyi-terv pályázatain belül nemcsak a saját hasznára, hanem a nemzetgazdaság hasznára is fejlesztett egy kis állami segítséggel.

Szeretnék foglalkozni egy-két gondolat erejéig az önkormányzatokkal is, hiszen ma nagyon sokat beszéltünk az önkormányzatok lehetetlen helyzetéről, és azt hiszem, hogy a kormányzópárti képviselőink is egyetértenek az ellenzéki képviselőkkel, ha nem is mondják ki, de titokban így van. Egy biztos, hogy az SZDSZ volt a leghangosabb, Demszky Gábor és Kuncze képviselő úr is, aki szintén nem ért egyet az önkormányzatok finanszírozásával. Tehát akkor valami probléma már lehet.

Hogy én miért emelem ezt ki? Hiszen elhangzott, hogy az önkormányzatok saját bevételeiket milyen célra kell hogy elhasználják az átgondolatlan közalkalmazotti finanszírozás miatt. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzatoknak saját fejlesztésre nem nagyon lesz pénzük, pedig ez a turizmus szempontjából is nagyon fontos, hiszen a helyi infrastruktúrát, a település arculatát, a környezetalakítást csak a saját forrásból tudják megvalósítani; s ami nagyon fontos még, hogy az önkormányzatoknak alig marad majd forrásuk arra, ha pályázni akarnak. Hiszen itt több forrást is említettek a kormányzat képviselői, hogy milyen lehetőségeket biztosítanak majd pályázni - de hogyan fognak pályázni az önkormányzatok, ha felélik a saját bevételeiket, sőt a saját vagyonukat is sok esetben kénytelenek lesznek felélni? Úgy gondolom, hogy ezért is lehetetlenné lesznek téve ezek az önkormányzatok.

Szeretnék idézni egyet szintén ebből a szocialista kampányfüzetből, amely pár hónappal ezelőtt jelent meg. Így szól a nyilatkozat: "Új fejezetet nyitottunk a magyar közéletben. Eljött a megbízhatóság és a szavahihetőség ideje." Aláírás: Medgyessy Péter. Ebben az írásban van egy rémhír, amit állítólag a Fidesz rémhírként terjesztett: az MSZP szétzülleszti a rendőrséget, szabadon ereszti a bűnözőket, és támogatja a fiatalkorúak kábítószer-fogyasztását.

Hát, uraim, én úgy gondolom, hogy a következő év költségvetése nagyon jó úton halad afelé, hogy a rendőrséget szétzüllesszük, hiszen a költségvetésben, írd és mondd - mindjárt felolvasom -, az ORFK és háttérintézményei, a BRFK, a megyei rendőrkapitányságok és a készenléti rendőrség dologi és egyéb működési kiadásaira 2002-ben 21,7 milliárd forint volt vagy van, 2003-ban ennek csak 70 százaléka, azaz 15,2 milliárd.

Kérdezem én, a rendfenntartó erők hogyan fognak tudni dolgozni, amikor nyáron már nem lesz üzemanyagra pénzük, alkatrészre pénzük, és más egyéb olyan eszközökre, amelyek a napi munka feltételeit kell hogy biztosítsák. Az fog történni, mint ami már most is történik, hogy sok rendőr beül az autójába, kimegy a buszmegállóba, vagy megáll a falu határában, és egész nap ott posztol. A bűnözők tudják, hogy a rendőr ma nyolc órán keresztül itt lesz - szabadon garázdálkodhatnak. Uraim, ha ebben a kiadványban ezt ígérte Medgyessy miniszterelnök úr, akkor miért nem lehet betartani?

Ami szintén nagyon lényeges dolog, hogy önök az előbb említett vállalkozókon kívül más egyéb vállalkozókat is nehéz helyzetbe sodornak. Hiába mondta itt Szabó képviselő úr, hogy az adón keresztül próbálják ott hagyni a fejlesztésre szánt pénzeket. Uraim! Az nem egy akkora összeg, hogy egy kisebb vagy közepes vállalkozó komolyabb fejlesztésbe kezdhessen, ezt önök is tudják. És az európai csatlakozás küszöbén, amikor igazából kellene ez alatt a rövid egy-másfél év alatt ezeket a vállalkozókat helyzetbe hozni, pont erre a területre nem fordítanak forrásokat!

Ami szintén turizmussal kapcsolatos - és be is fejezném -, nagyon szomorúak vagyunk Balaton-parti képviselők, hogy az elmúlt időszakban a Balaton mint nemzeti kincsünk fejlesztésére tényleg elindult egy komoly program, az intézmények is fel lettek állítva, és az idei évben is már közel 2 milliárd forintos fejlesztési forrást biztosított a polgári kormány. A következő évben, írd és mondd, csak 500 millió forint áll rendelkezésre, pedig a Balaton nemcsak a Balaton környékén élőké, hanem az egész országé, és az idegenforgalmi bevételek 30 százaléka ott termelődik meg .

Arra kérném kormányzópárti képviselőinket, hogy gondolják át ezeket, hiszen önök is élharcosai voltak négy éven keresztül a turisztika fejlesztésének, és kérném Burány államtitkár urat, aki szintén a bizottságunk tagja volt két éven keresztül, hogy ő is próbálja meg a saját eszközeivel a frakcióján belül és a kormányon belül is támogatni azt, hogy ezek a számok még felfelé emelkedhessenek.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót kétperces felszólalásra Szabó Lajos képviselő úrnak, MSZP.

 

SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A turizmust, önkormányzatot, rendőrséget érintő kérdésekben kívánok egy kétperces lehetőséget kihasználva reagálni Lasztovicza képviselőtársam hozzászólására.

A turizmus kérdése - egyetértünk, húzóágazatnak kell lennie. Úgy érzem, hogy az a költségvetés, amit benyújtottunk, nem cáfolja ezt az állításomat. Lehet úgy fogalmazni, hogy a rendszerváltozás utáni időszakban ez a harmadik várhatóan legjobb éve a költségvetésnek, ami önmagában természetesen nem jelent csodát.

Ha a költségvetés és az adótörvények összhangjában nézzük a dolgot, akkor azért látjuk azt, hogy a turizmus nemcsak a költségvetésben direkt módon kap fejlesztési lehetőségeket, hanem az adótörvényeknél is foglalkozott a turizmus kérdéseivel a kormányzat, és ami adótörvényeket elfogadtunk, ott is akár a falusi turizmus adómentes határának a másfélszeresre való kitolása, tehát 400-ról 600-ra való emelése, ami lehetőségeket nyújt abban, hogy ebben az ágazatban is többen tudjanak több jövedelmet realizálni, de ugyanígy az üdülési csekkek által várhatóan generált kereslet is hozzájárulhat ahhoz, hogy ez az ágazat jobban éljen.

Az önkormányzatoknál többször elhangzott már, hogy kormány, kormánypárti frakciók meg fogják találni azt a lehetőséget, hogy a bér lefedésre kerüljön a többletbevételekből, amit a költségvetés nyújt az önkormányzatoknak.

A rendőrségnél pedig ugyanúgy érezzük ezt a feszítő kényszert. Itt is meg lesz az a mód, hogy a hiány növelése nélkül (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a rendőrség dologi kiadásai teljesüljenek.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Folytatjuk a felszólalások sorát. Következik Kis Zoltán képviselő úr, SZDSZ.

 

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Barátaim! Némi megnyugvással és iróniával is figyeltem itt ezt az egész délelőtti kétpercezést, és időnként déjà vu érzésem volt: régi szép idők, amikor évente volt költségvetési vita, és egymáson kérhettük számon az ígéreteket, és kérhettünk különböző forrásokat, kinek-kinek a magához legközelebb álló ágazat érdekében.

Most visszatérünk egy régi rendszerre, hogy ismét évente lehet erről vitatkozni, ami úgy tűnik, hogy a patkó mindkét oldalán ülőknek külön élvezet, hiszen harmadik napja jönnek itt a riposztok és az érdekes és ok szerint valóban értékelhető érvek is. Csakhogy egyet ne felejtsünk el: ez jövőre is megismételhető, meg azután is, meg azután is terveink szerint, tehát ez nem egy négyéves költségvetés, még csak nem is kétéves költségvetés, hanem ez egy egyéves költségvetés.

 

(13.40)

 

Tehát azokat a tacepaókat, amelyeket itt pró és kontra mutogatnak az ígéretekről... - nekem itt vannak a Fidesz-ígérvények egyébként (Felmutatja.), behoztam. Egy kicsit hosszabb, mint amit a szocialisták ígértek. (A Fidesz sorai felé:) És kedves, kissé ideges képviselőtársam (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Te vagy ideges!), valóban szép és értékelhető dolog az, amikor ezek az ígéretek számonkérésre kerülnek, és ezt teheti a mindenkori ellenzék minden évben, és nem kétévente, vagy netalántán, ha az önök országlása folytatódhatott volna, akkor négyévente egyszer, mondjuk, fél nap erejéig, amikor is siralmainkat elmondhatjuk.

De ez nem probléma, hiszen azért van ez az egész, hogy ezzel fölhívjuk a figyelmet azokra a problémákra, amelyek esetlegesen a továbbiakban az ország vitelét meghatározzák, valamint azokat a jobbító javaslatokat is megtehessük, amelyekre nyilvánvalóan mind a két fél számít a másiktól.

Még egy kis tévedés, ez a költségvetés nem San Marino költségvetése, és nem Svájc költségvetése; ez a Magyar Köztársaság költségvetése. Ezért az igényeinket talán ahhoz is igazítani kellene, amit a realitás tükröz, annál is inkább, hogy ebben az évben két választási fordulót is meg kellett élni.

Az egyik választásokon volt egy kormányzó pozíció, mondjuk, májusig, amely a választások előtt nemcsak ígért, hanem tett is. Tehette, hiszen olyan pozícióban volt, hogy a pénzek, a közpénzek feletti felügyelet gyakorlatilag korlátozás nélkül, a háromhetes parlamenti ülésezés viszontagságai közepette adott volt. Míg volt egy ellenzék, amely azt mondta, hogy másképpen szeretné csinálni, ha kormányzati pozícióba kerül, és nyilvánvalóan ő is elmondta azt, hogy milyen ügyeket, milyen területeket kíván preferálni, és kit céloz meg.

Az előző ciklusban önök - ezt nem is tagadták, és ez egy tiszteletre méltó tény - azt mondták, nem mindenkit preferálunk, hiszen nem tehetjük meg. Kiválasztjuk azt a kört, akiket mi legközelebb érzünk a szívünkhöz, és akire majd a jövő társadalmát építeni lehet. Ez a polgárság azon köre, akik a középkategória vagy afölött vannak, és igen, ők kaptak is adókedvezményt, családi kedvezményt, építési támogatást; pont az a vállalkozói kör, amely hellyel-közzel, mondjuk, pályázat nélkül is hozzájuthatott állami megrendelésekhez, növelve így a klientúra erejét és a háttértámogatást önök mögött. Ez egy helyes dolog, hogy aztán okszerű-e vagy nem, azon lehet vitatkozni, de ez volt.

Ez a kormány azt mondta akkor ellenzékből, hogy ha, ne adj' úristen, úgy hozná a népakarat, hogy 2002-ben kormányváltás lesz, akkor egy másik kört céloz meg, azt a kört célozza meg, akik - úgy tűnik - eddig vesztesei voltak a rendszerváltásnak. A nyugdíjasokat célozza meg, a kis jövedelműeket célozza meg, az önhibájukon kívül ellátás nélkül lévőket célozza meg, valamint azt a közszférát, amelynek a lemaradása bizony az elmúlt 15 évben olyan határtalan mértékűvé vált, hogy az már teljesen lejáratása volt annak a szakmának, amiben ezek az emberek még hivatásszerűen dolgoztak.

Mi történt? (Dr. Pósán László közbeszól.) El lehet mondani, élvezem a kétperceseket, még akkor is, ha önöknek most problémáik vannak. (Domokos László: Nincs mondanivalód! Kabarézol!) Az első választási forduló után kiderült, hogy úgy tűnik, az az ígérvénytömeg a közelebb álló a választókhoz, amelyet a szocialista és a szabad demokrata jelöltek mondanak, így a szavazatokat is ide adták le.

Önök úgy gondolták, hogy a két forduló között még lehet valamit fordítani az álláson, ezért egy laza csuklómozdulattal közel 500 milliárd forintnyi ígérvényt tettek, valamint elkötelezettségeket vállaltak, amiből példaképpen azért lehetne sorolni, az MFB felé, az autópálya felé, a garanciavállalások felé. Sőt, hogy maradjunk annál a tárcánál, ahol én államtitkár vagyok: Turi-Kovács Béla azzal fogadott bennünket, amikor megérkeztünk a minisztériumba, hogy 2002-t felejtsük el, mert arra nézve egy vas sincsen, hisz ő már ezt gyakorlatilag elköltötte. Ezt fegyelmezetten tudomásul vettük, és amikor még kapucsínóval is megkínált bennünket - amitől a kedvünk és a toleranciánk nyilvánvalóan változott -, félve ugyan, de megjegyezte, hogy 2003-ra cirka 60 százalék van elköltve. Most, hogy megnéztük a miniszter asszonnyal, több, már 70 fölött van.

Megtehetnénk azt is, amit az előző ciklusban a kormányváltáskor önök túlzott lelkiismeret-furdalás és skrupulusok nélkül tettek, nevezetesen: ezek az ígérvények nem ígérvények, ezek a beruházások nem beruházások, fejezze be, aki akarja, kezdjünk újat, mi ezeket a pénzeket átcsoportosítjuk, és a saját programunk megvalósítására fordítjuk.

Nem ezt tettük. Fegyelmezetten tudomásul vettük, és a 2003-as költségvetés jó része - bizony igaz, amit Orbán Viktor volt miniszterelnök úr mondott - az ő programjuk továbbfolytatása. Ez igaz. Ezt a programot folytatjuk tovább, tehát ezeknek a pénzeknek, amelyekről itt most olyan sokat vitatkozunk, és amelyeket próbálunk ide-oda pakolászni, illetve kicsikarni nagyobb költségvetési tételeket... - még az előző kormány programjának jórészt folytatását jelentik az elkötelezettségek, valamint a beindított beruházások befejezése iránt. Hogy ez mennyire okszerű, azt hiszem, nem kell vitatni, végre kell hajtani.

Innentől kezdve azzal kell számolnunk, hogy ebben az évben az eddig elköltött pénzek nemhogy meghaladták azt a költségvetési hiányt, amely tervezve volt, hanem ezekkel az új programokkal, valamint az önök által már elfogadott és folytatott programokkal együtt bizony a tervezett költségvetési hiány kétszerese lesz. 2003-ban ezt a kétszeres hiányt - azt gondolom - nem célszerű és okszerű háromszorosra növelni, hanem vissza kell állítani egy elfogadható szintet. Tehát a 2003-as költségvetés - ha tetszik, ha nem, ki kell mondani - az államháztartás egyensúlyának visszaállítása vonatkozásában is tesz intézkedéseket. Ezért nem telik mindenre, ezért nem tudjuk a 2003-at úgy aposztrofálni, hogy ez egy további fékevesztett költekezés; vagy nem, ne is ezt mondjuk, hanem a mindenki által joggal várt igények kielégítését jelentené. Hiszen azt gondolom, hogy itt, a Házban senki nem beszél olyanokról, aminek az alapja vagy a pénzügyi okszerűsége ne lenne megalapozott. Az, csak van-e arra mód, hogy ez 2003-ban megvalósulhasson, akkor, amikor az 1400 milliárdot közelítő várható hiánnyal kell számolni úgy, hogy az áthúzódó beruházások folyjanak, illetve egyetlenegy ágazat se lehetetlenüljön el. Bizony, ezek olyan kérdések, amelyeknek a feloldására választ kell találni.

Rosszindulatú megjegyzésem, és ezért ne haragudjon meg senki: feltételezve, de meg nem engedve, ha most azt mondaná itt a kormányzati többség, hogy minden egyes indítvány, ami önöktől érkezik, nagyon jó, helyeseljük, tessék, építsük be a költségvetésbe, majd a kormány úgy döntene, hogy ennek a végrehajtását az ellenzéknek átadja, köszönjük szépen a tanácsokat, megfogadtuk, beépítettük a költségvetésbe, tessék végrehajtani! Azt gondolom, önök közül egyetlenegy képviselő sem lenne, aki komolyan gondolná, hogy ezek végrehajthatók, illetve, hogy ez nem jelentene egy olyan államháztartási katasztrófát, ami a Magyar Köztársaság további létét nemcsak az Európai Unióban, hanem Európában is meghatározóan negatív irányba ne befolyásolná.

Ami a fölvetések közül valóban konszenzusos a Házban, és ezen tényleg jó lenne már túllépni az önkormányzati finanszírozás vonatkozásában: tény, valóban nem minden önkormányzat részesül olyan pénzügyi háttértámogatásban a következő évben, amely a közalkalmazotti bérnövekményből valamennyiük részére biztosítaná a fedezetet, még akkor sem, ha megemelt normatívákkal, illetve a helyben maradó adótöbblettel számolhatnak. Igen, itt az önkormányzatokra lebontva egyedi esetben ezt egy számítási móddal, úgy gondolom, egzakt módon ki lehet mutatni, és erre nézve most már kormányzati ígéret is van, és a patkó mind a két oldalán egy egyező igény, hogy ennek a megoldását keressük meg, és ennek a költségvetésnek az elfogadásával egyidejűleg egy jogi garanciával is egészítsük ki, és azt gondolom, hogy ez meglesz.

Amiről még szót szeretnék ejteni, hogy nemcsak a pénz iránti vágy, hanem a pénzek felhasználása milyen belső struktúrában mozgatható úgy, hogy a költségvetés meghatározott fejezeti összegeit tulajdonképpen ne befolyásolja. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnál az agrár-környezetvédelmi program finanszírozására 4,5 milliárd forint van beállítva. Ez több mint 2 milliárddal haladja meg az ez évit, tehát mondhatnánk, hogy majdnem duplája, mégsem elég. Nem elég, mert olyan programokról van szó, amelyeknek a beindítása és működtetése nem esik az alá a korlátozás alá, amiről oly sokat beszélünk most az Európai Unióhoz való csatlakozás kapcsán, hogy az agrártámogatások legfeljebb 25, esetleg 30 százalékát érhetik el az európai uniós átlagnak.

 

 

(13.50)

 

 

Egy olyan jellegű finanszírozásról van szó, ami gyakorlatilag a tájgazdálkodásban, a tájfenntartásban, a népességmegtartásban korlátlanul, kvóta nélkül elérhető társfinanszírozás formájában az Európai Uniótól. Ehhez viszont az szükséges, hogy az a program, ami 1997-ben indult el, '99-ben lett elfogadva kormányhatározattal, és gyakorlatilag még a mai napig sem működik, legfeljebb referenciaként egy-két helyen, általános legyen, és ennek a működtetése az országban újabb európai uniós pénzek elérhetését tegye lehetővé.

Ennek érdekében javasoljuk megfontolásra a kormánynak is, hogy belső átcsoportosítással az FVM fejezetén belül, mind a beruházási, mind a piacrajutási, illetve a költségcsökkentő támogatások átcsoportosításával mintegy 12-13 milliárd forintos alapot hozzunk létre, kifejezetten az agrár-környezetgazdálkodási célfeladatokra, mert még egyszer hangsúlyozom: ez az összeg halmozottan térülhet meg. A szociológiai hátteréről nem is beszélek, hogy mennyivel más, ha egy adott kistérség népessége nem segélyekért vagy esetleges külön állami támogatásokért áll sorba, hanem egy olyan jellegű gazdálkodást folytat, aminek van megfelelő piaca, az ott előállított termékeknek van megfelelő ára és értéke, és ő is hasznosnak érzi azt a munkát és azt a tevékenységet, amit folytat. Ráadásul ezt egy olyan országban teszi, amelynek a földrajzi és ökológiai adottságai messze jobbak az ilyen gazdálkodás szempontjából, mint az Európai Unió bármelyik tagállamában.

Tehát próbáljuk keresni azokat a módokat, kedves képviselőtársaim, akár ellenzéki, akár kormányzati oldalon, hogy azon fejezeti pénzek kapcsán, amelyek felhasználása többé-kevésbé adott, tehát nem nagyon tudunk belenyúlni, a fejezeten belüli felhasználással mégis olyan külső erőforrások bevonását tudjuk elérni, amelyek ezt a költségvetést gyakorlatilag bővítik, és annak a feltételrendszernek is megfelelnek, amit itt valamennyien közösen, az ország érdekében, az eddigi felszólalásokban is megfogalmaztunk.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Ivanics Ferencnek, aki kétperces felszólalásra jelentkezett. Öné a szó.

 

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy rövid mondat erejéig szeretném igénybe venni a türelmüket. Én örülök annak, hogy Kis Zoltán államtitkárként is elismerte azt, hogy a 2003. évi költségvetés tulajdonképpen az államháztartás egyensúlyának a visszaállítására tesz kísérletet - amit felborítottak a nyáron, azt bizony egy évbe telik helyretenni.

Az elmúlt években tavasszal mindig azzal jöttek az akkori ellenzéki képviselők, hogy bizony pótköltségvetés kell, mert mi lesz az államháztartással. Év végére kiderült, hogy semmi gond nincsen az államháztartással, csak valahogy nem bíztak meg a kormánypártokban. Jelen pillanatban pedig azt láthatjuk, hogy benyújtottak egy költségvetés-módosítást a nyáron, most pedig egy olyan költségvetéssel rukkoltak elő, amiben az önkormányzatok kimondottan rossz helyzetbe lesznek hozva, de bármelyik célt nézzük, előttem van egy összesítés a területpolitikai kiadásokról (Felmutatja.), itt is csökkenés látható. Nem tudom, milyen elköltött pénzekről beszélnek akkor, amikor az előbb hallhattuk, hogy a turisztikára fordított pénz is 28 milliárdról 19-re lett levéve - ezt nem az ellenzék vette le, ezt a kormánypártok vették le. Sajnos, ez a helyzet, nem tudjuk, nem látjuk, hol van pénz.

A pénzügyminiszter úr azt ígérte, hogy takarékos költségvetés lesz. Ezt láthatjuk, ha kinyitjuk a könyveket, hogy bizony takarékos a költségvetés, csak sajnos az előirányzatok csoportosításában takarékos, mert nagyon sok mindent összevontak, így az ellenzéki képviselők valójában nem láthatják - és ebben el kell fogadnunk az ÁSZ véleményét is -, hogy pontosan mire is fordítódik az a kevés összeg, amit önök a különböző előirányzatokra tettek.

Köszönöm. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Keller látja. - Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Folytatjuk a felszólalások sorát. Lezsák Sándor képviselő úr következik, MDF-frakció.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! A költségvetéssel kapcsolatban a természet védelméről, valamint a Duna-Tisza közi homokhátság szükséges vízpótlásáról fogok beszélni.

A Tisza menti választókerületem lakóit mind közvetlenül, mind áttételesen, például az idegenforgalom visszaesése miatt hátrányosan érintette a két évvel ezelőtti cianidszennyeződés, a tömeges halpusztulás és ennek a következményei. Sokan akkor döbbentek rá a környezetvédelmi előírások fontosságára, és azóta érezhetően javult az emberek természetet védelmező magatartása, növekedett az igény a gyönyörű természeti környezet, a halállomány és a vadállomány fokozott védelme iránt.

Most már jóval kevesebb megértéssel találkoznak az orvvadászok és az orvhalászok, mint korábban. Nincs megélhetési bűnöző, csak bűnöző van, és a halak, a vadak védelme nem lehet pusztán társadalmi feladat. E védelem hatékonyságának a javítása érdekében szükséges növelni a halőrök, a vadőrök létszámát, javítani kell a felszereltségükön, emelni kell a jövedelmüket, védeni kell őket a bűnözőkkel szembeni, gyakran egyenlőtlen küzdelemben is.

A halgazdálkodási és vadgazdálkodási tevékenységek felelőse a földművelésügyi és vidékfejlesztési tárca, bár én ennek a felelősségnek inkább a természetvédelmi vonatkozásait tekintem fontosabbnak, mint a gazdálkodási oldalát. A halállomány fokozott védelme megköveteli a halőrök létszámának a bővítését, a munkafeltételeik további javítását. Ehelyett mit tapasztalunk? Folyó áron még a korábbi feltételeket sem biztosítja számukra a jövő évi költségvetés. A vadőrök és a vadgazdálkodás rendelkezésére álló anyagi feltételek is romlanak, támogatottságuk azonos vásárlóértéken számítva elmarad a 2002. évre várható támogatások nagyságától. Nem szabad a természeti értékeink megőrzését biztosító feltételeinken takarékoskodni, legalább a korábbi, eddigi lehetőségeket kell megtartani.

A költségvetés irányszámai szerint ugyanis mintegy 20 százalékkal csökken mind a környezetvédelmi területi szervek, mind a természetvédelmi területi szervek dologi kiadásaira fordítható összegek nagysága. A létszámtervekből kitűnik, hogy a feladatok nem csökkennek ezeknél a szervezeteknél, csupán "a munkavégzéshez szükséges" dologi kiadásokon takarékoskodik a jövő évi költségvetés, azonos vásárlóértéken számítva a korábbi kiadások egynegyedét vonná el. Méltatlan gyanakváshoz vagy visszaélésekhez vezethet ez a kicsinyes takarékoskodás, hiszen ezek a szervezetek tipikusan nem íróasztalokhoz kötődő irodák, hanem lételemük az állandó figyelés és a folyamatos járőrszolgálat.

A tavaly többször megismétlődőtt, közfelháborodást okozó súlyos bűntény, a védett madarakat tömegesen pusztító külföldi vadászok leleplezése arra figyelmeztet minket, képviselőket, hogy az ellenőrzés területén a legkisebb lazaság sem engedhető meg, különösen nem a takarékoskodás indoka miatt. Amennyiben hasonló esetek ismét megtörténnének a jövőben az ellenőrzés anyagi feltételeinek a romlása, azaz a környezetvédelmi területi szervek és a természetvédelmi területi szervek dologi kiadásainak a lefaragása miatt, akkor magának a tisztelt Háznak, nekünk is, nekem is osztoznunk kell a bekövetkezett természeti károkért vállalandó erkölcsi felelősségben.

Tisztelt Ház! A Duna-Tisza közi homokhátság vízpótlása érdekében az Országgyűlés hét esztendeje határozatot hozott, amelyben, idézem: "Bács-Kiskun, Pest, Csongrád, Jász-Nagykun-Szolnok megyék több mint 8 ezer négyzetkilométernyi területét fenyegető természeti katasztrófa elhárítása, az itt élő közel 700 ezer ember aszálykárokkal sújtott életfeltételeinek a javítása érdekében felszólította a kormányt, hogy az 1996-2005-ig terjedő időszakra dolgozzon ki stratégiai munkatervet, cselekvési programot, amely tartalmazza a Duna-Tisza-közi terület mezőgazdaságának fejlesztési elképzeléseit, a Duna-Tisza-közi homokhátság vízpótlásának részleges, a későbbiekben teljes megoldását, valamint a táj- és környezetvédelem szempontjait."

Ezzel a parlament által elfogadott, immár a hetedik születésnapját ünneplő cselekvési programmal mindmáig adósok az azóta hivatalt viselő kormányok. Ez bizony, ne szépítsük, több cikluson átívelő, folyamatos törvénysértést jelent. Az elmúlt hét esztendőben a homokhátságon átlagban 2-2,5 méterrel, egyes vidékeken 4-5 méterrel is süllyedt a talajvíz szintje.

 

(14.00)

 

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének világszervezete, a FAO egy hosszú távú éghajlat-előrejelzési térképen külön megemlíti a magyar Alföldet, s ezen belül nevesíti a Duna-Tisza-közi homokhátságot, és a félsivatag jellegű övezethez sorolta ezt a területet.

Az ENSZ szakmailag illetékes szervezetének közzétett minősítése lehetőséget teremt, hogy Magyarország jó eséllyel pályázzon nemzetközi és uniós pénzügyi alapok területfejlesztési támogatásaira, és így a költségvetés mellett a külső források bevonásával együtt végre megkezdődhet a cselekvési program megvalósítása, többek között a vízpótlást javító víztározók és csatornák építése.

A szakemberek számítása szerint az országgyűlési határozat végrehajtásához, a teljes program megvalósításához mintegy 300 milliárd forintra volna szükség. Az elmúlt hét év alatt ennek töredéke, mindösszesen 1,2 milliárd forint jutott a tartós vízhiány enyhítésére. Az érintett területen megválasztott MSZP-s, fideszes, MDF-es képviselők az elmúlt esztendőkben hiába próbálkoztak, hogy a központi költségvetés megfelelő forrást biztosítson a homokhátság vízhiányos helyzetének megoldására. Ebben az érdekérvényesítő politikai és szakmai küzdelemben elismerésre méltó a régi és az új megyei önkormányzat erőfeszítése is.

Két héttel ezelőtt Kerekegyházán tanácskozásra került sor, ahol Nemcsók János, az Alföld felzárkóztatási pogramjáért felelős miniszteri biztos közölte, hogy a következő négy-öt esztendő alatt állami támogatásból mintegy 7-8 milliárd forintos költséggel 51 víztározó megépítésére kerülhet sor. Bár ez a minimumprogramnál is jóval kevesebb, de ennek az időarányos forrását is hiába kerestem a jövő évi költségvetésben. Történik mindez annak ellenére, hogy az MSZP-SZDSZ-kormányprogram vitájában Medgyessy Péter miniszterelnök úr biztató ígérettel tért ki a Duna-Tisza közi homokhátság vízpótlása érdekében tervezett kormányzati intézkedésekre. Talán ezért sem reménytelen a sorsa annak a módosító indítványunknak, amely 1,2 milliárdra egészíti ki a jövő évi költségvetési támogatást.

Tudom, hogy MSZP-s és fideszes képviselőtársaim támogatni fogják ezt a javaslatot, és a módosító indítvány elfogadásával végre megkezdődhet a Duna-Tisza közi homokhátságon élő 700 ezer ember aszálykárokkal sújtott életkörülményeinek kedvező változása.

Kérem, támogassák ezt a javaslatot, és egyben köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Vojnik Mária képviselő asszonynak, MSZP.

 

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A szocialista-szabad demokrata kormányzatnak egyszerre kell megvalósítania az egészségügyi rendszer konszolidációját és modernizációját, tehát helyreállítani a működőképességét, és elindítani azt a folyamatot, amiben egy minőségi ellátáshoz való hozzáférés lehetőségét teremtjük meg az állampolgároknak.

Mit jelent az egészségügy konszolidációja? A működés pénzügyi feltételeinek normalizálását, ebben benne van az egészségügyi dolgozók béremelése, a gyógyító-megelőző kiadások reálértékének a növekedése; míg a modernizáció az infrastruktúra, az egészségügyi technika, az intézményi formák és működési mechanizmusok korszerűbbé tételét jelenti.

Miért kell beszélnünk arról, hogy konszolidálni kell az ágazatot? A legfontosabb okai a következők: csökkent az egészségügyi közkiadások, ezen belül különösen a gyógyító-megelőző ellátásokra fordított kiadások reálértéke; az 1990-es évek végén a nemzetgazdaságban jelentős javulás kezdődött, ebből azonban az egészségügy nem részesült, és miközben a nemzetgazdasági átlagnak megfelelően nőttek a bérek, az egészségügyi ágazat bérszínvonalában gyakorlatilag 30 százalékos reálérték-csökkenés következett be.

Mit jelent a mi számunkra az ágazat korszerűsítése, konszolidációja és modernizációja? Azt a célt jelenti, amelynek szellemében a magyar népesség egészségi állapota javul; hozzájárulhatunk az emberek emberi méltóságának megőrzéséhez az egészségügyi ellátások során; az esélyegyenlőség megteremtésén vagy az egyenlőtlenségek mérséklésén fáradozunk az egészséges élethez való feltételekben és az egészségügyi ellátáshoz való hozzájutásban; és egy olyan rendszert szeretnénk működtetni, amelyben egyre jobban érvényesülnek a hatékonyság, a minőség és az egyének differenciált igényeihez való alkalmazkodás szempontjai.

A szocialista-szabad demokrata kormánynak egy olyan válságágazatot kellett átvennie a kormányváltáskor, ahol a válság elhárításának az első lépéseit meg kellett kezdeni a kormányra kerülés első pillanatában. Az első és legsürgősebb intézkedések a száz naphoz kötődtek, ebben az egészségügyi dolgozók átlagosan 50 százalékos béremelése volt a legsürgetőbb feladat.

Szeretném elmondani, hogy a minimálbér-emelések következménye az egészségügyi ágazatban katasztrofális hatású volt: elvesztette a munka, a közalkalmazotti létben töltött hosszú évtizedes munka a maga megbecsülését, az ágazatot pedig olyan tempóban hagyták el a szakdolgozók és az orvosok, hogy az már a betegellátás biztonságát veszélyeztette.

Ennek az áthúzódó hatása a 2003. évi költségvetésre több mint 270 milliárd forint. Ezért úgy gondolom, hogy ennek a béremelésnek a fedezete teljes egészében benne van a társadalombiztosítás költségvetésében, tehát nem kell amiatt aggódni a tulajdonos önkormányzatoknak és tulajdonosoknak, hogy ezt valamilyen más forrásból elő kell teremteni. Ennek a fedezetnek az eredményeképpen azt mondhatjuk, hogy a gyógyító-megelőző ellátásokra fordított kiadások jelentősen megemelkedtek, és ez szolgálja a betegellátás biztonságának az érdekét.

Ezért különösen megkérem ellenzéki képviselőtársaimat, akik az elmúlt négy évben igen keveset tettek az egészségügyi dolgozók megbecsüléséért, hogy egyfelől ne becsüljék le ennek az egészségügyi dolgozók által történelmi léptékűnek minősített lépésnek a jelentőségét, másfelől pedig ne tekintsék kiadásnövekedésnek, pazarlásnak, ahogy ezt már az elmúlt három napban számtalan fideszes képviselőtársamtól hallhattam.

Ezzel szemben örüljünk közösen, hiszen ezt önök megtették a szavazatukkal, amikor a száznapos program költségvetési forrásait maradéktalanul megszavazták. De, képviselőtársaim, nem lehet egy szájból hideget és meleget fújni! Azt gondolom, tartsanak ki a mellett az álláspontjuk mellett, amit helyesnek kell vélnünk, hogy tudniillik szükséges és elkerülhetetlen lépés volt az egészségügyi ágazat összeomlásának megakadályozására ez az egyszeri, nagyon jelentős béremelés.

A kormány számba vette a feladatokat, amelyek az egészségügy előtt állnak, és egy középtávú programot dolgozott ki, amelyet az egészség évtizede programjának hívunk. Ebben a lakosság egészségi állapotának javítása az első és legfontosabb lépés. Ma már mindannyian tudjuk, hogy a versenyképességünket nem azon fogják lemérni, hogy a befektetők olcsó munkaerőt találnak Magyarországon, hanem hogy képzett és egészséges munkaerőt találnak, mert ez a versenyképességünk feltétele.

Ezért a népegészségügyi programmal, amihez önök ugyancsak a szavazatukat adták az elmúlt időszakban ebben a parlamentben, részben folytatjuk az előző kormány megkezdett és helyes irányba vivő feladatainak megvalósítását, részben pedig azokat a feladatokat fogalmaztuk újra, amelyek népegészségügyi szempontból kiemelkedőek. Ennek a megvalósításához a kormány a következő pénzügyi évben 2 milliárd forintot rendel; 2000 millió forintot, szemben azzal, amit az előző kormány egy megfogalmazott program mentén többek között azért sem tudott megvalósítani, mert nem rendelt hozzá egyetlen fillér forrást sem.

 

 

(14.10)

 

Képviselőtársaim, tehát azt gondolom, nem mondanak igazat, amikor azt mondják, hogy kevesebbet fordítunk erre a népegészségügyi programra, mert az önök által megszabott néhány tízmillió forint abból volt, amit az egészségügyi ágazat más előirányzataitól átcsoportosítottak az elmúlt évben. Ez a népegészségügyi program első lépése, és folyamatosan kell biztosítani hozzá a forrásokat.

A népegészségügyi programhoz rendelt források nemcsak az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium fejezetében, hanem más ágazati minisztériumok fejezeteiben is megtalálhatók, összhangban a kormánynak azzal az akaratával, amelyet a kormánytöbbség támogat, hogy a népegészségügy nem az egészségügyi szektor, hanem egy egész társadalom közös ügye, amelyet a kormánynak teljes valóságában kell támogatni.

Ami a társadalombiztosítás költségvetését illeti, azt gondolom, itt sem lehet eltekinteni sem a múlttól, sem a realitásoktól. Egy olyan költségvetési évet zárunk, amelyben a gyógyító-megelőző kassza hiánya olyan mértékű volt, hogy az első száznapos programban az ágazat összeomlását megakadályozó közel 100 milliárd forintot kellett ebbe a szektorba befektetni. Vegyük sorra!

A gyógyszerkassza: 152 milliárd forintot terveztek képviselőtársaim 2002-ben fideszes korukban a gyógyszerkassza kiadásaira, miközben tudták, hogy az előző évi teljesítés felülmúlta a következő évi tervezést. Ezért tehát közel 50 milliárd forinttal, egyharmaddal kellett többet hozzátenni a gyógyszerkasszához azért, hogy most a társadalombiztosítás kiegészítő forrásait a gyógyszerekhez hozzá tudjuk rendelni. Ezért különösen nem értem az önök kétarcúságát abban a kérdésben, hogy most a kiegészített és megemelt kasszához képest 9 százaléknyi növekményt kevesellnek önök. Szeretném megkérdezni: melyikük vállalja azt a politikai bátorságot, hogy elmondja itt, a parlament színe előtt, mire alapozzák önök ezeket a követeléseket? Mi az, amit önök megtettek, és nekünk csak hozzá kellene ehhez társulni? Önök követelik rajtunk azokat a többleteket, amelyeket nem tudtak megadni mint szükséglethez rendelt pénzforrást az előző években? Hogyan lehetséges, hogy az infláció kétszeresénél is több gyógyszerkassza-növekedés önöknek nem elég? Miközben önök előtt van a gyógyszergyártók, -forgalmazók és az egészségbiztosítás megegyezése arról, hogy a jövő évben a társadalombiztosítási támogatással rendelkező gyógyszereknél az árnövekedés 3,2 százalék lesz, tehát nem több, mint a tervezett infláció 60 százaléka? Hogy hozzátettünk ahhoz a gyógyászati segédeszközkasszához több mint 3 milliárd forintot, amelyhez önök az elmúlt évben nemhogy nem tettek hozzá, hanem még megtakarításokat is képeztek azáltal, hogy egyetlen korszerű, a betegek számára minőségi ellátást nyújtó gyógyászati segédeszköz bekerült volna a támogatotti körbe, vagy hogy kikerülhessenek azok a korszerűtlen gyógyászati segédeszközök, amelyeket rákényszerítettünk a betegre, mert nem volt pénze megvenni az egyéb gyógyászati segédeszközöket.

Ami a gyógyítókiadásokat illeti, önök hiányolták, hogy a fekvőbetegkasszából hiányzik a dologi kiadások növekménye. Benne van ebben egy 2,5 százalékos dologi növekmény, ami több mint 5 milliárd forint. Önök keveslik. Önök keveslik?! Akik egyébként két éve egyetlen fillért nem tettek hozzá a gyógyítókasszában a fekvőbeteg-ellátásban a dologi kiadásokhoz? Azt mondja Bartha képviselőtársam, hogy nem lehet kifesteni a kórtermeket. Kérdezem én, tavaly a fizetések fedezetére lehetett csak kifesteni a kórtermeket! Lehet, hogy nem volt nagy a lépés, amit tettünk, de az első érdemi lépést tettük meg.

Ugyanez vonatkozik arra a műszerprogramra, amelynek a fedezetét önök az elmúlt négy évben elsorvasztották, és az ágazati célprogramokra, mint az onkológiai ellátás műszereinek biztosítására, az aneszteziológia és intenzív terápiás ellátás műszereinek biztosítására, az alapradiológiai géppark fejlesztésére vagy a mentő- és sürgősségi ellátás infrastruktúrájának fejlesztésére önök évenként egyre kevesebb pénzt tettek hozzá. Vajon csakugyan kevesellhetjük-e akkor a mentőszolgálatnak nyújtott 17 milliárd forintos költségvetési keretet? Kevesellhetjük, mert a sürgősségi betegellátás állami ügy, nem hárítható át önkormányzatokra és más szektorra sem, ezért ennek a többletét meg kell teremteni még a költségvetésben, hogy sürgős szükség esetében a beteg hozzájusson a leggyorsabb és a legkorszerűbb ellátáshoz.

És végül, tisztelt képviselőtársaim, arra kérem önöket, támogassák a kormányt a költségvetés támogatásán keresztül, hogy az állam a legfontosabb közjó szolgálatában álló funkcióját teljesítse, hogy biztosítsa az egészséges élethez és a korszerű egészségügyi ellátáshoz való jogot az esélyegyenlőség alapján, hogy azt ebben a költségvetésben leírt módon teljesíthessük, és a következő években már ezen a bázison léphessünk előre.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úrnak, aki kétperces felszólalásra jelentkezett.

 

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ebben a fejezetben korábban, tehát a múlt évben és ebben az évben is 15 olyan civil szervezet volt, amely egészségügyi és szociális ügyekkel is foglalkozott, állami feladatokat látott el, ezek nevesítve voltak, és külön volt a költségvetésben összeg rájuk ruházva. Ebben a költségvetésben egyik civil szervezet sem szerepel így, illetőleg két érdekvédelmi szervezet, az orvoskamara és a gyógyszerészkamara igen, ám másik 13 egyáltalán nem.

Ezek olyan szervezetek, hangsúlyozom: állami feladatokat átvállaló szervezetek, mint a Magyar Vöröskereszt, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Johannita Segítő Szolgálat, amelyek nagy nemzetközi szervezetek, és igaz, hogy főleg projektekből végzik a tevékenységüket, de működésükhöz mégis nem csekély pénzt kaptak eddig is a költségvetésből, mégpedig éppen azért, mert állami feladatot láttak el.

Történik valami ködös utalás arra nézve, hogy az ágazati szakmai szervezetek között lesz nekik pénz, majd meghívásos pályázatok formájában valamit fog kapni ez a 13 szervezet, de hogy hogyan, miként, ez ebből nem derül ki. Mindenesetre, ha lesz is ilyen, és fognak is bizonyos összegeket kapni, nem látszik, hogy akkor január 1-jétől működésüket tulajdonképpen miből fogják fedezni, hogyan fognak egyáltalán költségvetést készíteni saját maguk részére, gépkocsiparkjukat, mentőautóikat miként, hogyan fogják fenntartani, mert hisz mondom, ezek olyan "csekély" kis szervezetek, mint a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Vöröskereszt.

Tehát én nem vonom kétségbe azt, hogy a pályáztatásos rendszer valóban objektív mércék alapján is megoldja bizonyos szervezetek költségvetését, ám most mégis kellett volna egy átmenetet biztosítani, hogy szerepeljenek nevesítve ebben a költségvetésben bizonyos szintig, amellyel az átmenetet tudják produkálni, és utána lehetne pályáztatni őket. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ez így elfogadhatatlan, és működésüket szinte kizárja. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Szintén kétperces felszólalásra jelentkezett Vojnik Mária képviselő asszony, MSZP.

 

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Először szeretném megköszönni Szentgyörgyvölgyi képviselőtársamnak, hogy a civil szervezetek, alapítványok és köztestületek támogatását fölvetette a parlamentben. Szeretném elmondani, azt is köszönöm, hogy azt mondta, projekteket, terveket és feladatokat fogunk egy átlátható pályáztatás keretében finanszírozni.

Szeretném azonban fölhívni képviselőtársam figyelmét, hogy ha fellapozza a költségvetés XXI. fejezetét, ott megtalálja egyfelől a támogatásokat, másfelől a Miniszterelnöki Hivatalban is a 143. oldalon.

S azt külön nagyon szeretném megköszönni, hogy a Vöröskereszt támogatását is említette. Ez közös ügyünk, hiszen az elmúlt költségvetési évben, ha jól emlékszem, a szocialista frakció kérte a köztestület támogatását, amely akkor sajnos nem találkozott a kormánypártok helyeslésével.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

(14.20)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szentgyörgyvölgyi Péter válaszol, két percben. Öné a szó.

 

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen. A 2002-es költségvetésben igenis szerepel a Magyar Vöröskereszt, korábban is szerepelt; jelenleg nincs nevesítve, illetőleg úgy van nevesítve, hogy 2003-as támogatása semmi, nulla.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Kósa Lajos képviselő úrnak, Fidesz-frakció.

 

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Egy olyan szektorról szeretnék beszélni, ami az államháztartás egyik fő ágazata, az önkormányzatok és az önkormányzati szektor. Ez a költségvetés egy igazi katasztrófa-költségvetés az önkormányzati szektor számára. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy volt alkalma minden kedves képviselőtársunknak megkapni azt a közös állásfoglalást, amit lényegében az összes magyar önkormányzati szövetséget jelentő szervezet aláírt.

Ez egy közös állásfoglalás, amelyben napnál világosabban kifejtik a szervezet tagjai - akik egyébként részben fideszes, részben MSZP-s, SZDSZ-es, MDF-es, tehát a parlamenti paletta teljes kínálatát felölelő polgármesterek -, hogy elfogadhatatlan a költségvetésnek az a tervezete, hogy a 2003-ra előirányzott normatív állami hozzájárulás, ha figyelembe vesszük egyébként még a normatív szja 2002-höz viszonyított növekményét is, nem nyújt fedezetet a 2002. szeptember 1-jei bérfejlesztésre és ennek a 2003-as kihatására, ennek az önkormányzati szövetségek szerint pusztán az 50 százalékára nyújt fedezetet. Ezt egyébként alátámasztja Atkári Jánosnak, a főváros pénzügyekért felelős SZDSZ-es alpolgármesterének a Népszabadságban megjelent interjúja is, amiben kifejti, hogy a főváros számára ez a költségvetés és a normatív támogatások ilyetén alakulása óriási veszteséget okoz. Az ő becslése szerint ez a veszteség több mint 10 milliárd forint lehet, amit az önkormányzatoknak amiatt kell saját forrásból kifizetniük, mert a kormány, szemben a belügyminiszter és a miniszterelnök ígéretével, nem teljesítette azt, hogy a bérfejlesztés teljes egészében bekerül fedezeti elemként a normatív támogatások közé. Ez, még egyszer hangsúlyozom, 50 százalékban került be.

Ez persze iskolánként eltérő, és ha itt a nagy folyamatok mögött megnézzük az egyes típusú önkormányzatokat érintő folyamatokat, még tragikusabb a helyzet. Ugyanis a középfokú intézmények esetén még csak alacsony ez a hiány, ott a normatíva hiánya 11-13 ezer forint között van iskolásonként. Az általános iskolákban már 68 ezer forint a hiány iskolásonként, az óvodáknál pedig 73 ezer forint. Ez jól mutatja, hogy minél kisebbek a gyerekek, annál kevesebb állami támogatás jut nekik a fejkvóta alapján, és ez nyilvánvalóan elsősorban azokat az önkormányzatokat fogja sújtani, amelyek lényegében csak ilyen kicsi intézményeket tartanak fenn, tehát kis óvodát, kis iskolát, ahol az iskolák 4-6 osztályosak, és nem tudnak például 8 osztályos iskolát üzemeltetni.

Itt válik a költségvetésben világossá az a mondat, amit az MSZP választási programjában olvashattunk, hogy az MSZP úgy gondolja, hogy csak az életképes önkormányzatokat kell támogatni, ugyanis ez a költségvetés azzal fog járni, hogy a kistelepüléseken a települések nem fogják tudni finanszírozni az intézményeiket. Ugyanis minél kisebb egy település, annál kevésbé életszerű, hogy az szja-visszapótlás vagy a gépjárműadónak az önkormányzati átcsoportosítása valódi fedezetet jelent, még abban az esetben is, ha ne adj' isten ezek az átcsoportosítások a tényleges költségeket fedeznék. De nem fedezik.

Így aztán valószínűleg az önkormányzati szövetségek állásfoglalása szerint is durván mintegy 700 olyan önkormányzat lesz, amely belép abba az úgynevezett önhibáján kívüli hátrányos települési körbe, amivel az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű települések, magyarul a forráshiányos települések száma messze meg fogja haladni az összes önkormányzat 50 százalékát. Ez pedig azt jelenti, kedves képviselőtársaim, amit egyébként az az egyszerű tény jelent, hogy ha az általános iskola első osztályában matematikából megbukik valaki, egy tanuló, az azt jelenti, hogy a tanuló nem teljesített jól; ha az osztály fele bukik meg, az viszont azt jelenti, hogy a tanárral vagy a tananyaggal van a probléma.

Itt az önkormányzati rendszer alapvető válságával találkozunk, hiszen az önkormányzatok több mint 50 százaléka fog belépni az önhikis körbe. Ez olyan tragikus következményekkel járhat, mint az, hogy az önkormányzatok ténylegesen nem fogják tudni vagy a működésüket, vagy pedig az intézményeik működését finanszírozni. Ez beláthatatlan következményekkel jár az oktatási rendszerre nézve, beláthatatlan következményekkel jár arra nézve, hogy az önkormányzatok önkormányzatiságának a lényegét, tehát hogy képesek önállóan gazdálkodni, egyáltalán fenn kívánja-e az MSZP-kormány tartani. Hiszen talán még visszaemlékezhetünk arra, amikor a mai belügyminiszter asszony - akkor még mint a Baloldali Önkormányzatok Közösségének az elnöke - itt a parlamentben igaznak tűnő könnyeket sírt akkor, amikor a Fidesz-kormányzat szerinte nem megfelelő módon kezelte a fejkvóták és a normatívák ügyét.

El kell ismerni, nem volt Magyarországon még olyan kormány, amelyik olyan normatívát üzemeltetett volna, ami az intézményfenntartás teljes költségét finanszírozza. Sem az Antall-kormány, sem a Boross-kormány, sem a Horn-kormány, sem az Orbán-kormány, és most már mondhatjuk: sem a Medgyessy-kormány. Azonban ezek a folyamatok két tragikus mélypontot mutatnak, ahol igazán nyílik a finanszírozási olló: az egyik a Bokros-csomag idején volt, és most látjuk a másiknak a kibontakozását.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne ezen változtatni, ha a kormánynak meglenne ez a szándéka. De az államháztartásnak ebből a szektorából olyan mennyiségű finanszírozási forrás hiányzik, amit egyébként szinte lehetetlen módosító indítványokkal kezelni. Ez azt jelenti, hogy a teljes önkormányzati rendszert újra kell gondolni; és szemmel láthatóan az MSZP-nek ez a szándéka, hiszen nyilvánvalóan azt a programot készíti elő, amit le is írt annak idején a választási programjában, hogy térjünk át az életképes önkormányzatok rendszerére. Ez persze elfogadható lenne, ha ezt nyíltan csinálnák, mert akkor lenne módjuk a kistelepüléseknek, falvaknak erről vélekedni, vagy alkalmasint a megyei jogú városoknak azt mondani, hogy lássuk csak, hogy milyen feladatokat kell átvenni. De ez így, ilyen sunyi módon, hogy kivéreztetjük az önkormányzati rendszert, elfogadhatatlan. És higgyék el, a költségvetés elfogadása után nem fogjuk megúszni azokat a problémákat, amelyek ebből jelentkeznek, a tömeges iskolabezárásokat, a tömeges önkormányzati csődöket, és azt, hogy az önhibájukon kívüli hátrányos helyzetű önkormányzatok köre kezelhetetlen mértékben fog duzzadni.

Éppen ezért most jó előre gondolkodni kellene azon, hogyan fogjuk ennek a költségvetésnek a módosítását és a pótköltségvetést a parlament elé beterjeszteni, mert nyilvánvaló, hogy ez sem az önkormányzatok, sem a magyar emberek, sem a szülők, sem a tanárok, sem a diákok számára nem elfogadható. És én szeretném kérni a szocialista kormányzatot és a parlamenti képviselőtársaimat, hogy beszéljük ezt meg nyíltan, és mindenképpen kezeljük ezt a dolgot úgy, mint azt a problémát, amit nem lehet szőnyeg alá söpörni, még ha látszólag meg is tudjuk oldani ennek a költségvetésnek az elfogadását, mert ez az ügy jelentkezni fog legkésőbb jövő nyáron, és akkor majd újra találkozunk ezzel a kérdéssel. És szeretném, ha most kimondaná majd a költségvetési vita zárásaként a pénzügyi kormányzat, hogy hogyan is kell akkor most az életképes önkormányzatokat érteni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérem a jegyző asszonyt, hogy tájékoztasson minket a frakciók rendelkezésére álló időkeretről.

 

BÉKI GABRIELLA jegyző: Magyar Szocialista Párt 44 perc 25 másodperc; Fidesz 8 perc 21 másodperc; SZDSZ 17 perc 50 másodperc; MDF 28 perc 5 másodperc.

 

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Göncz Kinga államtitkár asszonynak.

 

DR. GÖNCZ KINGA egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Elkéstem az előbb, Szentgyörgyvölgyi képviselő úr hozzászólásához szerettem volna néhány adatot hozzátenni, csak némi időt igényelt, mire megtaláltam őket többé-kevésbé pontosan.

A civil szervezeti támogatásokról volt szó. Hadd mondjam, nagyon fontosnak tartjuk általánosan is, hogy a civil szervezetek részt vegyenek a szociális ellátásban, és ezt szeretnénk hangsúlyozni is, és azt szeretnénk, ha normatív módon támogatott szolgáltatásokat tudnának átvállalni az önkormányzatoktól is. A szociális törvényből ki is fog majd derülni, hogy szeretnénk egy ilyen módosítást is, hogy nagyobb szerepük legyen.

 

 

(14.30)

 

Ezen túl csak néhány számot szeretnék hozzátenni. A Máltai Szeretetszolgálat számára egészen konkrétan, túl a normatív módon ellátott szolgáltatások mellett 242 millió előirányzat van, a Vöröskereszt számára 240 millió. Mind a két szervezettel nagyon szoros folyamatos tárgyalásban állunk, hogy milyenfajta szolgáltatásokat tudnak ők nyújtani, mi az, amit mi kérünk tőlük. Még hozzátennék egy dolgot, mert felmerültek a mentőszolgálatok is. Az alternatív mentőszervezetek számára külön 220 millió van betervezve arra, hogy szintén részt vállalhassanak a szolgáltatásokból.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak, MSZP.

 

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Elég nehéz így költségvetésről tárgyalni, hogy a nap folyamán egy-egy ellenzéki képviselőtől többször hallhatjuk ugyanazokat az észrevételeket, amelyeket Kósa képviselő úrtól itt most hallhattunk. A kormány képviselői itt ülnek, illetve a kormánypárti képviselők az észrevételekre megadják a választ, Kósa képviselő úr pedig bejön délután, és hatodszor is elmondja ugyanazt, amit már egyébként ötször hallhattunk (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szerényebben!), és ötször választ adtak rá a kormány képviselői. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Másrészt pedig igaz volt!)

Másrészt eléggé furcsa olyan képviselő szájából hallani ezeket a kritikai észrevételeket, amely képviselő olyan parlamenti frakcióban ült az elmúlt négy évben, ahol az önhibáján kívül hátrányos helyzetű települések száma az elmúlt négy évben nemhogy csökkent volna, hanem jelentősen nőtt, tehát az önkormányzati finanszírozás e tekintetben nem növekedett az elmúlt négy évben, szemben azzal, amit az ellenzéki képviselők állítanak.

Harmadrészt pedig: mindaz, amit Kósa képviselő úr elmondott, akkor lenne igaz, ha az egész önkormányzati rendszer az elmúlt tíz évben változatlanul ugyanabban az állapotban lett volna, nem egy folyamatos átalakuláson, egy folyamatos racionalizálási folyamaton ment volna át az egész önkormányzati rendszer. Tehát az, ami három-négy évvel ezelőtt igaz volt ezen a rendszeren belül, az már most természetesen nem mondható el, és ez a racionalizálási folyamat nyilván a következő időszakban is folytatódni fog.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Következik Jauernik István képviselő úr, MSZP.

 

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! (Megszólal a mobiltelefonja.)

 

ELNÖK: Vegye fel nyugodtan, képviselő úr! (Derültség.)

 

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Nagy-nagy elnézést kell kérnem.

 

ELNÖK: Ha véletlenül kikapcsolja, az a legjobb megoldás.

 

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Kósa képviselő úr hozzászólására szeretnék reagálni. Teljesen felesleges az a sötét kép, amit a képviselő úr fest az önkormányzatok következő évével kapcsolatban, felesleges és indokolatlan. Kósa képviselő úr azt állítja, hogy a normatívák nem nyújtanak fedezetet a bér jellegű kiadásokra. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ez igaz!) Ez igaz, de ennek az ellenkezőjét senki nem állította. Nem állította senki ezen az oldalon, a javaslatban sem szerepel. Az van benne... (Kósa Lajos: Lamperth Mónika senki?! A belügyminisztert nem lehet senkinek mondani! Tiltakozom!) Kósa úr, biztos el tetszett olvasni a törvényjavaslatot, az szerepel benne (Moraj a Fidesz soraiból.), az szerepel benne, hogy fedezetet nyújt a normatívák növekménye, fedezetet nyújt a gépjárműadó, fedezetet nyújt az illeték, és úgy gondolom, hogy az szja, ezen összegek növekménye nem saját bevétel, mert ezt a parlament döntése hozza. Nem kellett az önkormányzatoknak nehéz megszorító intézkedéseket tenniük ennek ügyében (Kósa Lajos: Adót sem kellett kivetni!). Adót sem kellett kivetni. Ezt itt a parlament múlt hét kedden meghozta. Tehát úgy gondolom, hogy ezek tipikusan költségvetési kapcsolatokból származó bevételek. Ezen lehet vitatkozni, de akkor is ennek ellenkezőjét nem állítottuk, ezt állítottuk, és ott van.

Abban igaza van Kósa képviselő úrnak, hogy az önkormányzatok között van különbség. Ez így igaz. Ennek érdekében itt elhangzott, az államtitkár úr is megerősítette, van szándék a kormányban, hogy megoldjuk a problémát. Az is elhangzott, hogy mi a módszer. Lesz kiegészítő támogatás, amely az önkormányzatokat megilleti. Ezen dolgozunk. Erről érdemes vitatkozni, hogy ez jó legyen. Azt kérem a képviselő uraktól az ellenkező oldalon, hogy erről vitatkozzunk, hogy hogyan legyen a megoldás. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Lesz megoldás, képviselő urak!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen a képviselő úrnak, hogy némi színt vitt az egyszínű és unalmas vitába. Deviánszkiné dr. Molnár Katalin következik.

 

DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Devánszkiné vagyok, a deviáns lehet a férjem, de ő sem az. (Derültség.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Kósa képviselő úr szavai engem is szólásra késztettek. Egy vonatkozásban szeretnék vitatkozni: rossz a következtetés. Vannak ugyan elképzelései a kormányzatnak és az MSZP-frakciónak az önkormányzatok finanszírozásának megváltoztatására, de ez azon alapul, hogy szeretnénk végre megtenni azt, amit tizenkét évig nem sikerült, hogy az önkormányzat és az állam közötti feladat- és hatáskörmegosztást egyszer és mindenkorra elrendezzük, és akkor hozzá lehet rendelni egy olyan finanszírozást, amely automatikussá válhat, amely normatívvá válhat, és akkor nem az éves költségvetésekben kell különböző ügyeket végre megoldanunk. A tizenkét év adósságát egy év alatt nem fogja az MSZP-SZDSZ-kormány sem megoldani.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő felszólaló Kóródi Mária képviselő asszony, SZDSZ.

 

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor 2002 május végén a Medgyessy-kormány átvette a kormányzás lehetőségét, akkor természetszerűleg meg kellett vizsgálnunk, hogy mit is örököltünk. Ezt a vizsgálatot mint a környezetvédelmi és vízügyi tárca vezetője, a környezetvédelmi és vízügyi tárcában, illetve a két tárca összevonását megelőzően először a környezetvédelmi tárcában kellett hogy elvégezzem.

Az elvégzés, a vizsgálatok eredményei megmutatták, hogy ezen a területen az az örökség, amit a Fidesz-kormány ránk és Magyarországra hagyott, rendkívül szomorú. Rendkívül szomorú volt, hiszen a környezetvédelem területén egy olyan tárcát örököltünk, amely tárcát a pénzéből kifosztottak, amely tárca pénzét évekre előre elköltötték, de még ennél is szomorúbb, hiszen a pénz elköltése akár jó célokat is jelenthet, jelenthetett, valami jelent is, de ennél is sokkal szomorúbb, hogy egy presztízs nélküli tárcát hagytak örökül, egy olyan tárcát, amely csak a rossz működésről és a botrányairól híresült el.

A környezetvédelem azonban rendkívül fontos feladat, és az is rendkívül fontos, amit a Medgyessy-kormány egyidejűleg meghatározott, mégpedig az, hogy egy tárca irányítása alá kell összevonni a környezetvédelmi és vízügyi ágazatot. Ezzel az örökséggel tehát és ezzel az új feladattal indultunk útnak 2002 közepén, és ezzel az örökséggel és ezekkel az új feladatokkal kell meghatároznunk azt a költségvetést, a 2003. évi költségvetést, amely lehetővé teszi, hogy legalábbis kimozduljunk abból a nehéz helyzetből, amely nehéz helyzetet ránk hagytak.

A környezetvédelmi tárca költségvetése 2002. évi 100 milliárd forint eredeti előirányzathoz képest 2003-ban 116 milliárd forint lesz, azaz 16 százalékkal növekszik.

A környezetvédelmi és vízügyi tárca költségvetésében nem látszik semmilyen súlyos megszorítás, a növekedés üteméhez képest a környezetvédelmi fejlesztési igények azonban lényegesen nagyobbak. Éppen azért, mert nagyon fokozottak az igények a környezetvédelmi fejlesztések iránt, ezért a 2003. évi költségvetés nem képes teljeskörűen minden igényt kielégíteni, kiszolgálni.

Azt is tudjuk azonban, hogy a feladatok megoldásához és megvalósításához nem mindig pusztán az a fontos, ami természetesen az alapkérdés és a legfontosabb, hogy elegendő forrás álljon rendelkezésre, hanem az is rendkívül fontos, hogy milyen szerkezetben, milyen rendszerben, milyen feladatleosztással végezzük el magát a feladatot, és mihez tudjuk így a pénzeket sokkal racionálisabban hozzárendelni. Éppen ezért a környezetvédelmi és vízügyi tárca az elmúlt öt hónap alatt átvilágította a saját területeit. Megnézte, hogy hol jelentkeznek párhuzamos feladatellátások.

(14.40)

 

Megnézte, hogy hol valósulnak meg nem teljesen racionálisan, egymást kioltó módon a feladatok ellátási területei, ezek hol jelennek meg, és ezek megszüntetése érdekében a tárca átalakítását, egy új, integrált Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium felállítását kezdte meg éppen az elmúlt napokban.

Ezzel az átszervezéssel valójában lehetővé tesszük azt, hogy a következő időszakban a feladatok úgy csoportosuljanak át, hogy közelebb kerüljenek azokhoz, akik számára a feladatot elvégezzük. Lehetővé teszi azt, hogy a minisztérium normaalkotó és stratégiaalkotó minisztérium legyen, és lehetővé teszi azt is, hogy ott dolgozzon a legtöbb ember, ott legyen a legtöbb feladat megoldására minőségileg képzett szakember, ahol erre szükség van, azaz a környezetvédelmi felügyelőségeknél, a nemzeti parkoknál, a természetvédelmi felügyelőségeknél, tehát azokon a szinteken, ahol a legközelebb van az emberekhez az ügyintézés, hiszen itt kell a legjobb minőségű munkát elvégezni, természetesen jó minőségű minisztériumi stratégiai irányítás mellett.

Ennek az átalakító munkának tulajdonképpen a tükröződése a költségvetés részleteiben, ma még nem minden elemében jelenik meg. Ennek az az oka, hogy a költségvetési alapszámok meghatározása idejében az átalakítási munka konkrét eldöntése még nem történt meg. De ez nem okoz semmilyen költségvetési feszültséget, hiszen pusztán olyan átszervezési munkálatokat végzünk el, amelyek fejezeten belüli átcsoportosítással megvalósítható kérdések; bizonyos részterületek átrendezésére még a részletes vita során sort tudunk keríteni.

Ezek után szeretném néhány gondolatban ismertetni, hogy mik azok a legfontosabb feladatok, amelyeket a tárcának a következő évben el kell végezni. 2003 várhatóan az európai uniós csatlakozásunkat megelőző utolsó év. A környezetvédelmi és vízügyi tárca feladatai között nagyon sok olyan feladat van, amit pontosan ez az európai uniós csatlakozás mint feladat határoz meg, hiszen nagyon fontos előírások, környezetvédelmi elvárások vannak az Unió részéről, amelyeknek meg kell felelnünk. El kell mondanom, hogy természetesen számunkra ezeknek a feladatoknak az ellátása nem pusztán azért fontos, mert az Európai Unió ezt várja el tőlünk, hanem azért fontos, mert ezeknek a feladatoknak a megvalósítása a Magyarországon élők, a magyarok, a mi saját egészségünk, a saját környezetünk, a gyerekeink egészsége, a saját jövőnk, a gyerekeink jövője érdekében feltétlenül fontos feladatok.

Nagyon fontos volt, hogy megerősödjenek azok az intézmények, amelyek a környezetvédelmi hatósági feladatokat ellátják. Éppen ezért a következő évben - ellentétben azzal, amit Lezsák Sándor képviselő úr kifejtett - nem csökken a környezetvédelmi felügyelőségek létszáma, hanem éppenséggel növekszik, 50 fővel növekszik a környezetvédelmi felügyelőség létszáma, 50 fővel növekszik a nemzetipark-igazgatóságok létszáma, és ebbe még nem is tudtuk pontosan beleszámolni azt a növekedést, amely az átszervezés folyamán lehetővé válik.

Kiemelt célunk és nagyon fontos feladatunk azoknak a programoknak az elindítása, amelyek az európai uniós csatlakozás során olyan nagyberuházások elvégzését jelentik, mint a nagy hulladéklerakó helyek vagy a hulladékártalmatlanító helyek kiépítése, vagy a szennyvíztisztítással együtt járó feladatok. Ezeket a feladatokat az úgynevezett ISPA-projektek keretében a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium kezeli, ennek a minisztériumnak a keretén belül történik a projektek előkészítése.

Hogy milyen munkát végez a környezetvédelmi minisztérium adott szakterülete, az nagyban meghatározza, hogy milyen módon tudunk ezekhez az európai uniós támogatásokhoz hozzájutni. De hozzá kell tennem, hogy nemcsak a minisztérium feladatellátása határozza meg, hogyan jutunk a pénzekhez, hanem az is, hogy az önkormányzatok vagy azok a szervezetek, amelyek a különböző projekteket előkészítik, hogyan végzik a saját feladatukat és hogy hozzáteszik-e a megfelelő összegeket, amelyek a finanszírozáshoz kellenek.

Itt egy nagyon nagy feladata a tárcának, amelynek ellátása érdekében nagyon sokat dolgoztunk, és nagyon sokat vitatkoztunk is a pénzügyi tárcával, ez az úgynevezett társfinanszírozás és a projekt-előkészítés ügye volt. A társfinanszírozás kérdése azért fontos, mert azoknak az összegeknek, amelyek az európai uniós pénzek elnyeréséhez szükségesek, a fedezete jelenik meg adott esetben a környezetvédelmi tárcánál, mintegy 6 milliárd forint értékben.

Nagyon fontos feladatunk, hogy a levegőtisztaság érdekében, a zajvédelem érdekében, a felszíni vizek védelme érdekében olyan ellenőrző rendszereket, olyan monitoringrendszereket tudjunk kiépíteni, amelyek mindig megmutatják, hogy mik azok a veszélyeztető tényezők, amelyek az adott területen a leginkább megjelennek.

Nagyon fontos feladatunk a hulladékgazdálkodási program elvégzése. Mint tudják, éppen az elmúlt hetekben került sor az országos hulladékgazdálkodási terv megtárgyalására itt a parlamentben. Mintegy kétéves késedelmet szenvedünk, éppen ezért az országos hulladékgazdálkodási terv nagyon sok hibával, nagyon sok fogyatékossággal rendelkezik, de nagyon fontos, hogy ezeknek a hiányosságoknak és a fogyatékosságoknak a kiküszöbölésére együttműködjünk az önkormányzatokkal, együttműködjünk mindazokkal, akik a feladatoknak aztán a konkrét elvégzői, illetve elszenvedői lesznek a feladat elvégzése során.

A természetvédelmi területen nagyon fontos feladatunk az, hogy a védetté nyilvánítás ütemét felgyorsítsuk. El kell mondanom, hogy az ehhez vezető szakmai megalapozó tanulmányok elkészültek, mégis a védetté nyilvánítással kapcsolatos feladatoknál egy rajtunk kívül álló okból nagyon sokszor lelassul a védetté nyilvánítás lehetősége. Az ingatlan-nyilvántartás mai helyzete miatt a védetté nyilvánítással elég sok gondunk adódik, ezért aztán a következő évben az ütem lassulását tudjuk csak tervezni, ennek ellenére a védetté nyilvánításokban a környezetvédelmi tárca a maga részéről az alkotmányos kötelezettségének, amit az alkotmány előír, hogy a védettség megfelelő fokozatát biztosítani kell, minden területen eleget tesz.

Az élővilág-védelem területén nagyon fontos feladatunk, hogy a Natura 2000-hez csatlakozva védjük mindazokat a magyarországi természeti kincseket, adottságokat, amelyekkel szinte egyedülálló örökséget viszünk be Európába. Ennek a védelemnek az ellátása az, amit a szabályozáson keresztül is és például a természetvédelmi területeken a létszám növelésével megpróbálunk tovább erősíteni.

El kell mondanom, hogy az, amit Lezsák képviselő úr a védett madarak lelövésével kapcsolatosan mondott, az nem a környezetvédelmi tárca mentalitásán múlik, az egy bűnügy, és a bűnügy elkerülése érdekében éppen a napokban fogunk a vám- és pénzügyőrséggel egy újabb egyezményt aláírni annak érdekében, hogy minél kevesebb ilyen esetre kerüljön sor.

Néhány szóban feltétlenül meg kell említenem, hogy rendkívül fontos feladat, különösen az elmúlt időszak és hónapok eseményeinek tükrében a víz elleni védekezéssel kapcsolatos feladatok megvalósítása. A vízügyi és vízgazdálkodási rész környezetvédelmi tárcához való csatolása azt jelenti, hogy a következő időszakban olyan elképzeléseket tudunk és kívánunk megvalósítani, ami a vízkárelhárítást és a környezetvédelmet egy szemléletmóddal tudja ellátni.

Nagyon fontos feladat azonban, hogy az árvízvédelmi rendszereket fejlesszük, illetve a már megkezdett beruházásokat folytatni tudjuk. Éppen ezért megemlítenék néhány kiemelt feladatot, amelyre költségvetési fedezetet is biztosítunk, és ezzel is szeretném megmutatni, hogy nem igazak azok a kijelentések, miszerint megtorpantunk volna ezeknek a védekezési feladatoknak az ellátásában.

 

 

(14.50)

 

 

A felső-Tisza-vidéki árvédelmi rendszerek fejlesztésére 2,6 milliárd forint előirányzat áll rendelkezésre. A Bodrogköz árvízvédelmi rendszerének fejlesztésére 609 millió forint áll rendelkezésre. A közép-tiszai árvízvédelmi rendszer fejlesztési feladataira 606 millió forint; az országos fővédvonalak gyenge szakaszain a beruházásokra, illetve a rekonstrukciós munkálatokra 1,4 milliárd forint áll rendelkezésre. Nem állítjuk, hogy ez elegendő pénz, nem állítjuk, hogy ezzel a pénzzel mindent el lehet érni, amit ezen a területen kell, de tudomásul kell venni, hogy minden költségvetésnek megvan a maga prioritása. A mostani költségvetés prioritása az, hogy az elmaradt, leszakadt társadalmi csoportok bérét hozza európai színvonal esélyét biztosító lehetőségi körbe, éppen ezért a többi feladatnál a hatékony munkaszervezéssel és a hatékony munkavégzéssel kell ellátni azt a feladatot, ami az adott tárcára rábízatott.

A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium költségvetését természetesen keveslem, és mindig is kevesellni fogom, ha nem jutunk ahhoz a pénzhez, amely az ideális feladatmegoldáshoz szükséges. Mégis nagyon remélem, hogy a hatékony feladatátcsoportosításokkal, a fegyelmezett munkával, a célelőirányzatok megfelelő felhasználásával, az ellenőrzéssel, azzal, hogy nyilvántartjuk, milyen célokra és milyen feladatokra adunk támogatást és ellenőrizzük is azt, hogy ezek a támogatások valóban megvalósulnak-e azzal a feladattal, amilyen célra megkapták, ezzel egy hatékonyabb környezetvédelmi szemléletet tudunk Magyarországon megvalósítani, és a szemléleten túl hatékonyabban tudunk hozzákezdeni azokhoz a feladatellátásokhoz is, amelyek a saját jövőnk szempontjából, a környezetünk, az egészségünk, a gyermekeink szempontjából rendkívül fontosak.

Ezért várom tisztelettel azokat a módosító javaslatokat, amelyekkel még jobbá, még hatékonyabbá tudjuk tenni a költségvetést, és természetesen kérem a támogatásukat annak érdekében, hogy Magyarország környezettudatosabb országgá váljon a következő években.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percben kért szót Lezsák Sándor képviselő úr, MDF. Öné a szó.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Abban természetesen egyetértünk, hogy a védett madarakat tömegesen pusztító külföldi vadászok ténykedése bűntény. Abban is egyetértünk, hogy ez rendőrségi feladat, a vám- és pénzügyőrség feladata, és üdvözöljük azt is, hogy különféle egyezményeket, megállapodásokat kötnek. Felteszem, velem együtt egyetért abban, hogy a megelőzés érdekében van feladata a tárcának (Dr. Kóródi Mária: Igen.), és én arról beszéltem, hogy a járőrszolgálatokat, a megelőzés különféle technikáit kell erősíteni, és erre nem látunk elegendő pénzt a költségvetésben. Tulajdonképpen ezt hiányoljuk, és az önök érdekében próbáljuk meggyőzni a Pénzügyminisztériumot, hogy erre a területre éppen a vadőrök, a halőrök, a gátőrök, mezőőrök feladatainak ellátására nemcsak az önök tárcáján keresztül, de több pénzt kellene biztosítani.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Folytatva a felszólalások sorát, Pichler Imre MDF-es képviselő következik.

 

PICHLER IMRE (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Mielőtt rátérnék a költségvetéshez való hozzászólásomban a konkrét mondandómra, szeretném megemlíteni, hogy a mai vitában is nagyon sok minden elhangzott pró és kontra. Azt is szeretném elmondani, hogy az MDF soraiban, azt hiszem, nagyon nyugodt és higgadt megszólalások voltak. De muzsika volt tegnap a fülemnek, amikor Pokorni Zoltánt hallgattam. Azt hiszem, tényleg nagyon nyugodt körülmények között mondta el a véleményét, és amit elmondott, higgadtságra adott okot. Azt hiszem, ezt az akkor még itt lévő államtitkár úr, Hiller István is aláírja.

A Magyar Köztársaság költségvetési törvényjavaslatát két fő szempont szerint vizsgáltam. Nevezetesen, meg kell néznünk annak megalapozottságát, illetve meg kell vizsgálnunk annak tartalmát, vagyis azt, hogy milyen gazdaságpolitika tapintható ki belőle, mennyiben segíti az ország társadalmi és gazdasági fejlődését. Az SZDSZ-MSZP-kormány választási programját nem a nemzetgazdaság tényleges helyzetére és várható teljesítőképességeire alapozta. Még 2002 októberében, a költségvetés benyújtásának időpontjában sem veszi észre, hogy a magyar gazdaság kiegyensúlyozott és nagyobb ütemű növekedési alapfeltételét jelentő világgazdasági növekedés, ezen belül különösen az európai élénkülés még jócskán várat magára.

Nem túl biztatók a 2003. évi költségvetés tervezetének sarokszámai sem. A kormány 4-4 és fél százalékos GDP növekedést jelez az anyagban, de végig 4,5 százalék felettivel számol. Ekkora növekedésnek a Magyar Demokrata Fórum szerint a jelenlegi helyzetben, a kiindulások és a költségvetés vállalkozásélénkítésének hiányában nincs realitása.

A kormány által ígért adóreform tulajdonképpen elmaradt, holott szükséges lenne a túlzott adóterhelést jelentő, sok szempontból korszerűtlen, bonyolult és ebből eredően mind az adóalanyok, mind az adóhatóság vonatkozásában költséges rendszer átalakítása. A bérfejlesztések is mintha befejeződtek volna. A minimálbérnek a polgári kormány által követett évi emelése elmaradt, mint ahogy ez négy éven keresztül az előző MSZP-SZDSZ kormányzati ciklusban történt. A Széchenyi-terv leállítása a hazai vállalkozások modernizálási lehetőségeinek radikális csökkentését jelenti, ami szintén a hazai termelékenység növekedése ellen hat. A kormány a vállalkozást erősítő 22 pályázat közül 5-7 pályázati lehetőséget hagyott meg, ezek a kamattámogatások körébe tartoznak, az ennél sokkal fontosabb tőkejuttatások helyett. Az MDF szükségesnek tartja a nemzeti vállalkozások modernizálása érdekében az állami tőketámogatást és az adóterhek csökkentését.

Rátérve az oktatásra, az oktatási ágazat költségvetése nem tükrözi a kormányprogram, a miniszterelnök és az ágazati miniszter 2003-ra vonatkozó ígéreteit. Nem tartalmazza többek között a pedagógusbérek további emelését, a pótlékok összegének rendezését, a pedagógus-továbbképzés fokozott támogatását. A pedagógusbérek befagyasztása és az adótörvények együttes hatásaként 2003-ban megkezdődik a korábbi béremelés értékvesztése.

A költségvetés tervezete különösen hátrányosan érinti az oktatási intézményeket fenntartó kistelepüléseket. Azt hiszem, erről ma már hallottunk több felszólalótól is véleményt.

A kistelepülések jelentős része óvodát, illetve alsó tagozatot tart fenn. Ezen intézménytípusok esetében a normatív támogatás csupán 25-35 százalékkal növekszik. Mindez azt jelenti, hogy ezen intézmények esetében nem csupán a bérek kifizetése válik lehetetlenné, de maguk az intézmények is megszűnhetnek. A költségvetés nem növeli a kistelepülések együttműködését, a feladatok társulás formájában történő ellátását sem, hiszen az ezt segítő normatívák összege sem növekszik.

Választókörzetem településeinek polgármesterei közül többen megkerestek, és aggályaikat fogalmazták meg a költségvetési törvényjavaslatban foglaltakkal szemben. A bérfejlesztések 2003. évi kihatásának finanszírozásához a fedezet csak úgy van meg, ha a központi források mellett az önkormányzatok a saját bevételeiket is mozgósítják erre a célra.

 

 

(15.00)

 

Ez az intézkedés minden önkormányzatot sújt. Elsősorban a kisközségeknél nem áll rendelkezésre a szükséges fedezet. Az iskolákat működtető önkormányzatok már eddig is meghúzták a nadrágszíjukat. Több helyen összevonták az első és második, a harmadik és negyedik, valamint az ötödik és hatodik osztályokat, csak a hetedik, nyolcadik osztályban tanítanak bontottan. Az a település, amely nem tudja fenntartani óvodáját, iskoláját, rövid időn belül elnéptelenedik - ez a folyamat pedig senkinek sem jó.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra jelentkezett Lezsák Sándor képviselő úr. Öné a szó.

 

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Pichler Imre képviselőtársam helyesen mutatott rá arra, hogy a kistelepülések gondjai vagy azok megoldása nem vethetők össze általában az önkormányzatok gondjaival vagy azok megoldási lehetőségeivel.

Például sok szó esik most arról, amiért a Magyar Demokrata Fórum már a korábbi években is küzdött, miszerint a személyi jövedelemadóból és bizonyos más adókból növekedjen a települési önkormányzatok részesedése. Ez mindenképpen örvendetes irányú fejlődés, de azt is tudnunk kell, hogy a települések finanszírozásának a filozófiájában ez a váltás érdemlegesen nem enyhíti azon falvak gondjait, ahol alig van személyi jövedelemadó, mert alig van kereső, mivel alig van munkalehetőség, és emellett még megadóztatható vagyon sincs.

A helyzetükön segíthetett volna a községek általános feladataihoz történő állami hozzájárulás megemelése, de ez az összeg immáron három éve változatlan, az előterjesztés még a 2001. év utáni infláció nagyságát sem vette figyelembe, azaz reálértékét tekintve csökkent a községek általános támogatása. A saját bevételekhez nehezen hozzájutó kistelepülések általános helyzetét a kormányváltás a jelenlegi helyzethez viszonyítva még tovább rontotta. Valószínűnek tartom, hogy a jövőben az egyéniben megválasztott képviselők akár négypárti összefogással képesek lesznek a halmozottan hátrányos kistelepülések érdekében összefogni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)

 

 

(A jegyzői széket dr. Vidoven Árpád foglalja el.)

 

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Szabó Zoltán úr, az MSZP képviselője.

 

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Aligha van a világon olyan parlament és abban a parlamentben olyan költségvetési vita, amelynek során meg ne idéznék George Washingtonnak, az Egyesült Államok első elnökének szellemét, aki egy alkalommal állítólag azt mondotta, hogy nincs jó költségvetés és rossz költségvetés, csak elfogadott és el nem fogadott költségvetés van.

Ha Washingtonnak igaza van, akkor Sümeghy képviselőtársunk jó hat órával ezelőtt elmondott szavai szerint itt tulajdonképpen nincs miről vitatkozni, ezt a költségvetést kisebb-nagyobb módosításokkal éppúgy el fogja fogadni a tisztelt Ház, ahogyan az elmúlt 12 esztendőben minden költségvetési javaslatot elfogadott. De én azt állítom, hogy mégiscsak van miről vitatkozni, hiszen egy költségvetés nem egyszerűen egy könyvelői funkció ellátása, nem arról van szó, hogy összeadom a várható bevételeket, továbbá a várható kiadásokat, és amennyiben a kettő között túl nagy a különbség, akkor igyekszem a kiadási oldalt arányosan csökkenteni. Ez egy matematikai művelet volna, amit elemi iskolai végzettséggel bárki elvégezhetne.

Egy költségvetés készítése sokkal inkább politikai feladat, politikai feladat annyiban, amennyiben koncepcióknak és ellenkoncepcióknak kell összeütközniük, koncepcióknak, hogy milyen gazdaság- és milyen egyéb politikákat tart fontosnak a kormány, milyen célokat tart támogatandóaknak, és melyeket kevésbé támogatandóaknak, és természetesen azoknak az ellenkoncepcióknak, amelyeket az ellenzék szögez mindezzel szembe, hogy tudniillik más volna az igazán fontos, más vinné előre az ország szekerét.

Milyen gazdaságpolitika tapintható ki ebből a költségvetésből, kérdezte az imént Pichler Imre képviselőtársam. Járjuk egy picit körül ezt a kérdést! Megint csak Sümeghy képviselőtársamra hivatkozom, aki a nap elején azt mondta, hogy ebből az országból menekül a tőke. Ez önmagában szerintem nem igaz állítás, különben is elég furcsa volna, hogy miután a Fidesz azzal riogatta az ország lakóit, hogy itt a nemzetközi monopoltőke fog a szocialistákkal kormányt alakítani, ez a nemzetközi monopoltőke úgy megriadt saját magától, hogy elkezdett menekülni, de nem erről van szó, arról azonban, bizony, szó van, hogy intő jel kell hogy legyen a mindannyiunk által ismert IBM székesfehérvári gyárbezárása. Mi történt az elmúlt időszakban?

Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-kormány drasztikusan megemelte a minimálbéreket. A jelenlegi kormány szeptember 1-jei intézkedésével ehhez a minimálbérhez igazította a közalkalmazotti illetményeket, tehát visszaállította azokat az arányokat a közalkalmazotti illetményeken belül, amelyek felborultak a minimálbér-emeléssel, és bizony mindennek utánament a versenyszférában elérhető keresetek mértéke is, hiszen a versenyszférától nem szívhatja el a legjobb munkaerőket a közszféra. Mindennek következtében, tisztelt képviselőtársaim, az elmúlt 12 hónapban 25,6 százalékkal emelkedtek Magyarországon a nettó átlagkeresetek. Ha a reálkereseteket akarjuk nézni, az 20,1 százalék volt 12 hónap alatt. Sok ez vagy kevés, tisztelt képviselőtársaim? Természetesen a munkavállaló oldaláról nézve kevés; arról az oldalról nézve, hogy csatlakozni kívánunk az Európai Unióhoz, tehát versenyképes béreket kellene előbb-utóbb elérnünk az Európai Unióval, szintén kevés; a munkaadó oldaláról azonban, ha nem is sok, de legalábbis elgondolkodtató.

A munkaerőnek két vonzereje van, és e két vonzerő közül az optimumra kell törekedni. Vonzerő lehet az olcsósága, és vonzerő lehet a minősége, a jólképzettsége. Adott képzettségű munkaerőt minél olcsóbban megszerezni, vagy adott áron minél jobb minőségű munkaerőhöz jutni: természetszerűen ez a befektetőnek a célja. Ha tehát Magyarországon, helyesen, emelni kívánjuk, versenyképes szintre kívánjuk emelni, az Európai Unióhoz közelíteni kívánjuk a béreket, akkor nem marad más számunkra hátra, mint a munkaerő képzettségét, végzettségét drasztikusan javítani, gyorsabb ütemben javítani annak érdekében, hogy a versenyképességet el ne veszítsük, gyorsabb ütemben javítani, mint amilyen mértékben javul a bérek átlagszínvonala.

Ez az a törekvés, tisztelt képviselőtársaim, ami a jelenlegi költségvetés oktatási és kulturális, és ha kicsit messzebb akarok menni, akkor foglalkoztatáspolitikai, illetőleg informatikai fejezetéből kiviláglik. A munkaerő képzettségét, a munkaerő minőségét oktatással, képzéssel, továbbképzéssel, az élethosszig tartó tanulással lehet fokozni, lehet az Európai Unióban kapható munkaerő színvonalához legalábbis közelíteni. Ezek azok a törekvések, és ez áll a mögött a meglehetősen impozáns szám mögött, amely az oktatási és a kulturális tárca jövő évi kiadási lehetőségeit fedezi, ez a törekvés az, ami ezt a növekményt eredményezte.

Természetesen, és az ellenzéki képviselőtársainknak kétségkívül igazuk van ebben, nem tökéletes és nem hibátlan mindez. Valóban igaz, hogy a közoktatási költség mégoly impozáns emelése sem elegendő önmagában a pedagógusbér-emelések 2003. évi hatásának a kitermelésére. Sokszor elmondták a mai vita során ellenzéki képviselőtársaim, most én is elmondom még egyszer, ismerős a probléma, a cél az, hogy egyetlen településen se kelljen a megemelt bérekre többet kifizetni, mint amennyi többlet a 2003. évi adó- és költségvetési törvényekből, az illetékemelés, a gépjárműadó helyben maradása, az szja helyben maradó részének növelése, illetőleg a normatívaemelésből fedezhető. Amennyiben egy településen az így szerezhető bevételeknél többet tesz ki az emelkedés, akkor erre egy külön alapból az adott önkormányzat megigényelheti a különbséget. (Domokos László: Hol van az?)

 

 

(15.10)

 

A benyújtott módosító indítványokban, képviselő úr, szeretném jelezni. Csak a képviselő úr kérdezte, hogy ez hol van. (Domokos László: Mondd el!) Tehát valóban van egy ilyen különbözet, van egy ilyen feszültség, ennek a feszültségnek a kezelésére törekszünk.

Ami a kulturális fejezetet illeti, itt is van egyfajta feszültség. Impozáns mértékben megemelkedik annak a közművelődési, könyvtári intézményhálózatnak a rekonstrukciójához, megújításához kötődő bevétel - három és félszeresére emelkedik -, amely az élethosszig tartó tanulás elsődleges színtere lehet, ahol tehát tanfolyamokat lehet szervezni, ahol tehát számítógéphez lehetne hozzájutni távoktatás céljából, ez a növekmény azonban még mindig nem elegendő. Szándékomban áll, illetve szándékunkban áll képviselőtársainkkal olyan módosító indítványokat elfogadtatni a tisztelt Házzal, ami ezen a területen is még pregnánsabbá teszi a kormánynak azt a törekvését, hogy a munkaerő versenyképességének fokozásával segítse az ország versenyképességének javulását.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Domokos képviselő úr, a Fidesz képviselője.

 

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány percünk maradt a vitának ezen részében, hogy elmondjuk, ezért engedjék meg, hogy némi összegzést is tegyek ennek érdekében.

A gazdasági makromutatók, elmondtuk, folyamatosan állítjuk, nem megalapozottak. Ezt nyugodtan tudom idézni, épp a mai Világgazdaság egyik elemző cikkének az adatai támasztják alá ezt; egy elemző, független szakértő cég mondja, nemcsak az ellenzék, hogy bizony az idei év 8,7 százalékra tervezett hiányának jövőre 4,5 százalékra való csökkenése, illetve 2005-ben majd 3 százalékra való mérséklése nem megalapozott, ennél magasabbat becsül ez az elemző, éppen 5 százalék fölött néhány tizeddel becsüli.

Illetve a másik egyértelmű jelzés, amely talán még nagyobb problémát jelez, hogy a bruttó hazai termék gyarapodási üteme valószínűleg az önök által becsült 4,5 százaléknál lényegesen kisebb, az elemző szerint legfeljebb 3,5 százalék, de mindenképpen kisebb lesz, mint amellyel számoltak. Ez azért fontos, mert ez döntően befolyásolja a bevételi oldal alakulását. Egyébként is az Állami Számvevőszék jelezte, hogy bizonytalan a bevételi oldal, nem megalapozott, nem tudott utána-ellenőrizni, akár az áfabevételek, akár a személyi jövedelemadó-bevételek, amely két elég nagy adóneme és bevétele a központi költségvetésnek. Tehát a bevételi oldal megalapozottsága is megkérdőjeleződik mind a makroszámok, mind pedig az adóbevételek oldaláról.

Másrészről idéznem kell az Állami Számvevőszéknek szinte az első gondolatait, amely az előirányzatok, tehát a költségvetés kiadási oldalának a megalapozottságát kérdőjelezi meg, hiszen az államháztartási törvény előírásai szerint az előző évek adatait és a következő években várható hatásokat, elkötelezettségeket is be kellene mutatni. Ezek nagy része azonban hiányzik az előterjesztésből, mint ahogy hiányzik számtalan, az államháztartási törvényben tételesen előírt mérleg és kimutatás, amely világos képet adhatna arról, hogy valójában milyen megalapozott ez a költségvetési tervezet.

Másrészről nézzük meg, hogy valóban a versenyképesség javulását tűzte-e ki ez a gazdaságpolitika legfőbb célkitűzésének, ehhez képest milyen eszközöket tudott mellé rendelni. Nyugodtan állíthatjuk, hogy gyakorlatilag a Széchenyi-terv megszüntetésével, a közvetlen vállalati támogatások megvonásával nincs meg az a beruházási oldalról alátámasztott növekedés és gazdasági teljesítménybővülés, amire a jövő évre számít, alapoz ez a költségvetés, ráadásul egy teljesen rossz felfogás alapján, amely azt mondja, hogy nem kell ezeknek a vállalkozásoknak ilyen támogatást adni, mert áttekinthetetlen, hanem helyette adókedvezményeket és kamattámogatásokat kell adni.

Kérem szépen, miről folyik ma az Európai Unióban a vita, a nyitva lévő fejezetek vitája? Csak nem a versenyfejezettel van probléma? És ott talán nem az adókedvezmények problémája a legnagyobb probléma mint áttekinthetetlen és az Európai Unióban elfogadhatatlan kedvezményforma? Hanem az Európai Unióban, ha megnézzük, pontosan a vissza nem térítendő támogatások rendszere működik; Baráth Etele a nemzeti fejlesztési tervről beszélt, a nemzeti fejlesztési tervben a vállalkozásoknak vissza nem térítendő támogatásokat kínál majd az Európai Unió, mint ahogy már ma is az előcsatlakozási alapok részben a vállalkozások felé ilyeneket kínálnak, és ezek is vissza nem térítendő támogatások. Tehát azt gondolom, teljesen hamis az a felfogás, amelyik ezt mondja.

Másrészről azért is fontos ez, mert már a Széchenyi-terv is - az európai uniós elveknek megfelelően - az elvégzett munka után, számlával igazoltan fizette csak ki ezeket az állami támogatásokat, és nem megelőlegezte, tehát hamisan állították azt, ami ehhez kapcsolódik. Egyébként valószínűleg majd másfél-két év múlva pont önök fogják ezt javasolni, éppen az Európai Unióra hivatkozva, hogy a vissza nem térítendő támogatások rendszeréhez kell saját hazai forrást is rendelni.

Érdemes kiemelni azt, hogy igazából kik lesznek a vesztesei ennek a költségvetésnek. Nyugodtan mondhatjuk, hogy azok, akik önökre szavaztak, és mindazok, akik elhitték azt, hogy majd milyen ígéreteket fognak megvalósítani. Hiszen nem mondták el azt a választóiknak pár hónappal ezelőtt, hogy míg 1998-2002 között 12 százalékkal nőtt a reálbére a gazdaságban dolgozóknak, addig önök a költségvetés 2006-ig való prognosztizálásában 6 százalék reálbér-növekedésről beszélnek. Azt hiszem, hogy az ez évi számok egyébként alá is támasztják ezt, amit a jövő évre terveznek: a minimálbér nem emelkedik, 3 százalékos béremelést javasolnak, a közalkalmazotti és köztisztviselői szférában nem lesz december után januárban magasabb fizetésük az ott dolgozóknak.

A nyugdíjasok számára, ugyan mondták, hogy ez fontos cél volt, ezt becsüljük, csak mégsem valósult meg, hiszen '98-2002 között 16 százalékkal nőtt a nyugdíjak vásárlóértéke; önök 2006-ig, ha hihetünk a 2006-ig vonatkozó prognózisuknak, 8 százalékos reálbérnövekedést prognosztizálnak.

De nézzük a másik területet, ami azt gondolom, a három nap legnagyobb vitája volt: ez az önkormányzati szféra. Bizony, az önkormányzatoknál nemcsak az oktatásügy és a közalkalmazottak kapcsán lesz probléma, hanem annak kisugárzó hatásaként az óvodások, az általános iskolába járók, a középiskolába járók, az ott dolgozók mind-mind vesztesei lesznek; és akkor persze még a közterületekről nem beszéltünk, amelyektől el kívánják vonni azokat a saját bevételek kapcsán a bérekre átcsoportosítandó feladatokat mint kötelező feladatokat, amit önök megígértek, de úgy tűnik, hogy a költségvetésben nem tudják ennek a fedezetét bemutatni.

Többször elhangzott az, hogy erre majd még módosító javaslat jön. Azt gondolom, az államtitkár itt ül három napja: nem hangzott el, hogy pontosan honnan, milyen összegben és mi módon kívánják azt a mintegy százegynéhány-milliárd forintnyi hiányt pótolni, ami az önkormányzati szféra bérhiányát megoldaná.

Ezért azt gondolom, érdemes felhívni annak a 30 ezer most megválasztott önkormányzati képviselőnek a figyelmét, hogy lehet, hogy nem lesz több pénz sem az önkormányzatoknak, sem pedig a lakosságnak, mint ahogy azt önök ígérték. Azt gondolom, igazából ők lesznek ennek az egyik csalódottjai, akik már most, decemberben, majd január-februárban a költségvetésük elfogadásánál szembesülni fognak a ténnyel, hogy bizony üres a kassza. De ugyanígy sorra vehetjük a kórházakat, a rendőrséget és mindazokat az intézményeket, amelyek ma vagy kevesebbet, vagy legfeljebb ugyanannyi pénzt kapnak, mint a 2002-es évben kaphattak.

Tehát azt gondolom, az igazi veszély a kiábrándulás, amely a negatív, pesszimista várakozásokat erősíti fel a magyar lakosságban, ami egyébként veszélyezteti az európai uniós csatlakozásba vetett hitét is az embereknek, hiszen olyan ígéretekkel gondolnak az Európai Unióra is, amelyeket a választásokon talán önök is megfogalmaztak, és így nagy kiábrándulás várható. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Az utolsó gondolat, elnök úr. A 2003. évi költségvetésről nyugodtan elmondhatom, hogy valószínűleg néhány hónap múlva egy pótköltségvetés alapjait vetettük meg e költségvetés elfogadásával.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

 

(15.20)

 

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A televíziós közvetítési idő alatt az MSZP-nek még 29 perc 47 másodperce, az SZDSZ-nek 1 perc 10 másodperce, az MDF-nek 18 perc 47 másodperce van, a Fidesznek elfogyott az időkerete.

Hozzászólásra következik Nagy Sándor úr, de ő nincs itt; így Gy. Németh Erzsébet, az MSZP képviselő asszonya.

 

GY. NÉMETH ERZSÉBET (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, bár egy kicsit későbbre számítottam, mert azt hittem, hogy vannak még előttem.

Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A pénzügyminiszter úr a költségvetési expozéjában úgy fogalmazott, hogy nem megszorító, hanem takarékos költségvetés lesz a 2003. évi költségvetés. Úgy gondolom, hogy ez vonatkozik az önkormányzatokra is, annak ellenére, hogy a kormány az önkormányzatoknak tett ígéreteit is maradéktalanul betartja itt, a költségvetésben, vagyis a gépjármű súlyadójának száz százaléka helyben marad az azt beszedő önkormányzatnál, és a helyben maradó személyi jövedelemadó-részesedése pedig 5 százalékról 10 százalékra emelkedik. Így - nem állom meg, hogy ne tegyek egy kis kitérőt Kósa Lajos képviselőtársamra reagálva - egy év alatt többet ad a Medgyessy-kormány, mint az Orbán-kormány tette ezt az elmúlt négy évben. Sajnálom, hogy a képviselő úr már nincs a teremben. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Kiment.)

A 2003. év nagyon feszített gazdálkodást vár el a költségvetés minden érintettjétől, így az önkormányzatoktól is. Ugyanakkor remény van arra, hogy 2004-től ez a szféra is jobb lehetőségekkel rendelkezik majd, hiszen az európai uniós csatlakozás több forrást biztosít majd a települések fejlesztéséhez, az infrastrukturális beruházásaikhoz. Természetesen erre fel kell készülni. Készen kell hogy legyenek azok a tervek, amelyekkel pályázhatnak a települések a különböző európai uniós alapokhoz.

Budapesti illetőségű képviselőként ugyanakkor szólnom kell egy olyan problémáról, amelynek megoldása túlmutat a fővároson két szempontból is. A Budapesti Közlekedési Vállalat Rt., illetve a főváros tömegközlekedése ugyanis nemcsak a budapestiek problémája, hiszen az évi 1,4 milliárd utas jó része nem fővárosi illetőségű. Másrészt a BKV helyzetét csak a Fővárosi Önkormányzat saját erejéből nem képes megoldani.

Miért szükséges a fővárosi tömegközlekedés állami támogatása? A helyi közlekedés költségei sajnos - kivéve az ott dolgozók bérét - lényegében európai szinten vannak, míg a tarifák nem érik és nem érhetik el ezt a szintet. A tarifa ugyanis - a legtöbb országhoz hasonlóan - nem képes a tömegközlekedést teljes mértékben finanszírozni. Tekintettel kell lenni arra is, hogy a magyar jövedelemszint alacsonyabb az európai országok átlagánál, Magyarországon ez fokozottan igaz, a lakosság a költségarányos tarifákat nem lenne képes megfizetni. A Budapesti Közlekedési Vállalat az államtól évek óta nem részesül semmilyen támogatásban. A Fővárosi Önkormányzat forráslehetőségei pedig nem teszik lehetővé, hogy egyedül felvállalja a BKV támogatását, bár a fejlesztési támogatásokat is számításba véve szinte erején felül nyújt támogatást a városi tömegközlekedés fenntartásához.

Az elmúlt években a Pénzügyminisztérium által engedélyezett tarifaemelések rendre elmaradtak az inflációtól és a BKV költségeinek növekedésétől. Ennek következtében tovább nőtt az olló a helyi közlekedés költségei és bevételei között. A növekvő veszteség ellehetetleníti a BKV működését, és a tömegközlekedés háttérbe szorulásához vezet. Ez pedig megengedhetetlen, hiszen a város már ma is fuldoklik a közlekedési dugókban, ugyanakkor azt az arányt, az úgynevezett modal splitet, ami ma 63 százalék, feltétlenül szükséges lenne megtartani a fővárosban.

A helyi tömegközlekedés preferálását a környezetvédelmi, társadalmi és gazdasági érdekek ennek alapján egyaránt indokolják. A közforgalmi közlekedés működtetése így az önkormányzat és az állam együttes feladata kell hogy legyen. A helyi tömegközlekedést igénybe veszik a fővároson kívül élő lakosok is, nagyon jelentős az agglomeráció kérdése ebben a tekintetben is. Az ezzel kapcsolatos terheket a főváros költségvetése nem tudja egymaga vállalni. Ez éves szinten több mint 6,7 milliárd forint jelent, amit kifejezetten az agglomerációs településekre közlekedő vonalak, járatok fenntartása jelent.

Az Unióba való csatlakozásunkkal összhangban meg kell alkotni az évek óta előkészítés alatt lévő személyszállítási törvényt, és ebben követni kell azt az elvet, hogy a nem fedezett, indokolt költségeket a szolgáltató felé meg kell téríteni. A támogatási formáknak összhangban kell lennie az uniós szabályokkal, illetve az önkormányzati finanszírozás elveivel - többlet önkormányzati feladathoz többletfinanszírozás -, a támogatás feltétele pedig a szolgáltatás paramétereinek betartása. Ennek figyelembevételével, és számításba véve a BKV eladósodott helyzetét is, célszerű az adósság állam által történő átvállalása.

Ennek érdekében mi, MSZP-s budapesti parlamenti képviselők kezdeményeztük - és beadtunk egy módosító indítványt - a mintegy 34 milliárd forint értékű, egyrészt a Környezetvédelmi Alap célelőirányzata, másrészt pedig a központi költségvetés felé fennálló támogatás és hitel Országgyűlés általi elengedését. Kérem a kormányt, és kérem kedves képviselőtársaimat, hogy ezt a módosító indítványunkat támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Halmai Gáborné, az MSZP képviselője.

 

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Lassan a költségvetési törvény vitája vége felé járunk. Ebben a szakaszban elsősorban az általános vitára való alkalmasság volt a téma, azt kellett megítélnünk, arról kell véleményt nyilvánítanunk ebben a szakaszban, hogy az általános vitára megfelel-e a törvény, azaz, amiről ma itt, a Házban már nagyon sokszor szó esett: megfelel-e azoknak a céloknak, amelyeknek Magyarországot a közeljövőben szeretnénk megfeleltetni, azaz vannak-e olyan területek, amelyeket kiemelten a fejlesztés irányába szeretnénk tolni, vannak-e olyan területek, ahol a szinten tartás szeretnénk a közeljövőben elérni, és vannak-e olyan területek, ahol a lemaradást szeretnénk valamilyen módon kompenzálni?

A mi olvasatunkban ennek a költségvetési törvénynek az egyik alapvető kulcsszava az esély, az esély megteremtése. Számba kellett venni a különböző költségvetési fejezetekben azt, hogy az esély megteremtése vajon mindenütt ott van-e lehetőségként a számok mögött. Én elsősorban a kulturális területről szeretnék szólni. És hogy miért, arra természetesen van egy komoly indok. Ez pedig az, hogy amikor a gazdaság fejlesztéséről beszélünk, amikor az Európai Unióhoz való csatlakozásról beszélünk, akkor a gazdaság fejlesztése mellett egyik erőforrásként minden esetben a humán erőforrás fejlesztését jelöljük meg. Megjelöljük úgy is, mint egy olyanfajta erősséget, amely ebben az országban jelenleg még rendelkezésre áll, és egy olyanfajta hátteret, amellyel élni tudunk a következő időszakban is.

Ennek lefordítására azt kell mondanunk, hogy mindenütt, a legkisebb településen is lehetőséget kell teremteni arra, hogy az információhoz való hozzájutás esélye megteremtődjön, a legkisebb településen is lehetőséget kell teremteni arra, hogy az élethosszig való tanulás feltételei megteremtődjenek. Mi tehát, amikor megvizsgáltuk a kulturális tárca, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma fejezetét, és abban megvizsgáltuk a lehetőségeket, hogy vajon megvannak-e ezek a jövőre nézve, akkor egyértelműen megállapítottuk, hogy nem lehetünk elégedettek azokkal a számokkal, amelyek az egyeztetés után létrejöttek, de nyugodtak lehetünk azt illetően, hogy nem mulasztottuk el az esélyeket.

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának egyik kiemelt területe az úgynevezett nemzeti közművelődési és közgyűjteményi hálózatfejlesztési terv.

 

 

(15.30)

 

 

Ma délelőtt ebben a teremben Katona Kálmán miniszter úrtól is elhangzott, hogy milyen fontos a hálózat szerepe, milyen fontos az, hogy minden területen legyen legalább egy közösségi hozzáférési pont. Mint ahogy azt a kormányprogramban is megfogalmaztuk, legyen legalább egy olyan közösségi színtér, ahol az emberek a jövőjükről közösen tudnak gondolkodni, ahol hozzáférnek az információhoz, ahol más híján az ügyeiket tudják intézni, és ahol az önkormányzattal együtt a saját településük jövőjére vonatkozóan programokat tudnak elindítani.

Mi ezt a hálózatfejlesztési tervet egy kulcspozíciónak gondoljuk, és amíg korábban, az előző költségvetésben ezen a költséghelyen revitalizációs program címén 200 millió forintos összeg szerepelt, mi azt gondoltuk, hogy itt 1-1,5 milliárd forintos költségvetési támogatás lenne az, amely megnyugtatóan megoldaná ezt a helyzetet.

A költségvetési számokban 700 millió forint volt a kiindulási alap, amelyhez mi szeretnénk, a tárcák közötti átcsoportosítás keretében, még legalább 300 millió forintot megszerezni, amelyet majd módosító indítványként be is fogunk nyújtani, de egy kis magyarázatra szorul az, hogy miért. Ha a településeken mindenütt létrejönne egy közösségi tér, ehhez szükséges egyébként ez a bizonyos keret, ez a közel 1 milliárd forint, akkor az infrastruktúrán túl lehetőséget kell teremteni arra, hogy ott valóban a modern kornak megfelelő informatikai háttér is rendelkezésre álljon. Éppen ezért a tárca jelen pillanatban is egyeztetésben áll az Informatikai és Hírközlési Minisztériummal, hogy az a bizonyos 300 millió forint, amit mi még a hiány pótlásaként keresünk ezen a területen, úgy áll-e majd rendelkezésre, hogy hozzátevődik a 700 millióhoz, vagy úgy áll-e rendelkezésre, hogy célzatosan erre a területre fogja megpályáztatni a minisztérium. Én azt gondolom, hogy bármelyik megoldás abba az irányba fog elmozdulást jelenteni, hogy megpróbáljuk a kistelepüléseket is helyzetbe hozni, legalább ezen az egy területen. De ha végignézzük a költségvetés számait, hogy az esélyteremtés vajon hol és hány helyen jelenik meg ebben a tárcaköltségvetésben, itt is tudunk helyeket találni.

Említettem már ezt a bizonyos 700 millió forintot, ami a nemzeti közművelődési és közgyűjteményi hálózatfejlesztési programra áll rendelkezésre, de ugyanígy a tárcán belül szerepel a közgyűjtemények modernizációja 300 millió forintos tétellel, a nemzeti kulturális örökséggel kapcsolatos digitalizáció 300 millió forintos tétellel. Azt gondolom, ha ezeket egymás mellé tesszük, akkor a cél, a tudásalapú társadalom, és benne a közösségi tudás megteremtése valóban egy lépéssel előbbre tud jutni.

Nagyon fontos az is, hogy ezt a hálózatot szakmai irányítás is felügyelje, tehát mi fontos lépésnek érezzük azt, amikor a Magyar Művelődési Intézetnél újfajta hálózati gondolkodásra kerültek be összegek a fejlesztésre.

Ennek a területnek sem szabad lemaradnia az európai uniós csatlakozás kapcsán a lehetőségekről, éppen ezért tartjuk fontosnak azt, hogy a nemzeti kulturális alapprogram összege megemelkedett, és az ide telepített pluszösszegek részben arra is szolgálnak majd, hogy a különböző európai uniós projektekhez az önerőt azoknak a településeknek, azoknak a közösségeknek vagy az intézményeknek, amelyeknek ez nem áll a rendelkezésére, akár ebből az alapból meg lehessen teremteni.

Azt szeretném összegzésként elmondani, úgy ahogy ennél a tárcánál is, gondolkodunk azon, hogy vannak olyan problémák, amelyek elsősorban a kistelepüléseknél csak közös gondolkodással oldhatók meg. A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium, az Oktatási Minisztérium, esetenként a Környezetvédelmi Minisztérium együttes gondolkodásának eredményeként kell egy olyan alaphelyzetet teremtenünk, amelyben az esély tehát mindenki számára megteremtődik.

Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Gémesi György úr, az MDF képviselője. Megadom a szót.

 

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt három napban nagyon sok olyan téma volt, ami újra és újra visszakerült a tisztelt Ház elé, és talán nem azért, mert a téma nem súlyos és nem érdekes, vagy nem fontos, hanem azért - és ezen érdemes elgondolkodni -, mert talán olyan kérdéseket feszeget, amelyek ennek a költségvetésnek a kapcsán mindenféleképpen megoldást kívánnak.

Ezért is gondolom, hogy nem lesz unalmas az a néhány gondolat, amit a települési önkormányzatok 2003. évi finanszírozásáról szeretnék elmondani. Annál is inkább fontos ez a Magyar Demokrata Fórumnak, mert a Magyar Demokrata Fórum volt az a kormánypárt, amelyik 1990-ben azt az önkormányzati törvényt megalkotta, amely még ma is működteti az önkormányzatokat. A Magyar Demokrata Fórum volt az kormánypárt, amelyik komolyan vette az önkormányzati rendszert, tisztességgel kistafírozta. A Magyar Demokrata Fórum volt az a kormánypárt '90-94 között, amelyik 100 százalékkal indította el az szja-t, majd 50 százalékkal, majd 30 százalékkal -  '94-ben még mindig 30 százalék volt a szabadon felhasználható összeg.

Miért volt ez fontos a Magyar Demokrata Fórum számára? Azért volt fontos, mert fontosnak tartotta a hatalmi ágak megosztását; fontosnak tartotta a kisközösségeket; fontosnak tartotta a települési autonómiát; fontosnak tartotta a közösségeknek azt az erejét, amire támaszkodni kell, és amely erő az ott lévő döntések kapcsán, az oda telepített eszközökkel és pénzeszközökkel az elmúlt 12 esztendőben bizony nagyon hatékonyan dolgozott, teljesített, annak ellenére, hogy '94 után fokozatosan vonult ki az állami szféra erről a területről.

Ezért tartom fontos kérdésnek az önkormányzati finanszírozásról szólni néhány gondolatot, hiszen ebben a pár percben, a vita végén már nem sok mindent lehet mondani. Igaz, nagyon sok minden elhangzott, ilyen vagy olyan megközelítésből. Hölgyeim és Uraim! Mindenki megkapta az önkormányzati szövetségeknek azt az anyagát, amit ebben az esztendőben a költségvetéssel kapcsolatban az önkormányzati szövetségek, Jászberényben egyébként megalkottak. Nekem szerencsém volt, hiszen abban a szerencsében volt részem ebben az esztendőben is, hogy a költségvetéssel kapcsolatos anyag kidolgozásában, vitájában részt vehettem, és az elmúlt 11 esztendőben részt vettem. Soha ilyen gyorsan nem állapodtak meg az önkormányzati szövetségek azokban a gondolatokban, azokban az üzenetekben, amik ebben az anyagban meg vannak fogalmazva. Én azt szeretném közvetíteni mint az egyik önkormányzati szövetség elnöke, hogy vegye a tisztelt Ház az önkormányzati szövetségek részéről ezt az üzenetet segélykiáltásnak, mert párthovatartozástól függetlenül vettek részt ezen a megbeszélésen a települések.

Hölgyeim és Uraim! Nagyon sok mindennel természetesen a Magyar Demokrata Fórum is egyetért, hiszen ha a számokat nézzük, nominálértékben valóban jóval magasabb az önkormányzati szféra állami támogatása. És tudjuk, hogy a számok, ilyen vagy olyan megközelítésből, mindig nagyon szépen magyarázhatóak. Pontosan ezért nem a számokkal kezdeném a gondolataimat, hanem az önkormányzati szövetségek állásfoglalása mellé hadd tegyem oda Puszta Béla salgótarjáni szocialista polgármester önkormányzati bizottsági ülésen elmondott gondolatait: "A működési oldalon egyértelműen ki kell jelenteni, hogy a tavalyi szinten az idén, ezzel a támogatottsággal, nem lehet a feladatokat megvalósítani, és ez még diszkrét megfogalmazása annak a helyzetnek, amilyen szituációba az önkormányzatok kerültek." Itt nem a társulásos, nemcsak a pici önkormányzatok, hanem a nagy, intézményfenntartó önkormányzatok azok, amelyek a legsúlyosabb problémát regisztrálják a saját részükre.

Még egy sort hadd olvassak fel, és azért teszem ezeket egymás mellé, mert így valószínűleg összeáll az a kép, ami a 2003. évi költségvetés mai állapotában az önkormányzati szféra tekintetében jelentkezik. Az ÁSZ-nak pedig azt a sorát olvasnám fel, hogy: "A mutatkozó allokációs feszültségek miatt egyes önkormányzatoknál a működőképességet veszélyeztető forráshiány keletkezett, illetve a forráshiányos önkormányzatok száma növekedni fog." Nem azt mondja, hogy növekedhet, hanem azt mondja, hogy növekedni fog.

Jauernik István képviselőtársam, aki kiváló önkormányzati szakember, vagy Kóródi Mária miniszter asszony, aki az elmúlt négy évben is és az előző esztendőkben is az önkormányzatokkal foglalkozott, pontosan tudják, miről van szó. És pontosan tudják azt, ha az elmúlt négy esztendőben nem növekedett az önhikis önkormányzatok száma, ebben az esztendőben valóban növekedni fog, nyilván attól függően, hogy a módosító javaslatok közül ki és mit fog támogatni, milyen formában fog majd előállni a költségvetés a települési szféra számára.

Lehet vitatkozni. Azt gondolom, abban egyetértünk, hogy, első tétel: a normatíva ezt nem fedezi. A második tétel: az 5 százalékos szja-növekmény, amit Lamperth Mónika igen büszkén mondott el, semmit nem jelent. Nincs szja-növekmény, ugyanúgy be lehetett volna tenni a normatívába, és akkor gyakorlatilag mondhattuk volna, hogy még magasabb a normatíva, de még mindig nem fedezi a bértöbbletet - igaz?

 

(15.40)

 

Azt mondjuk, hogy otthagytuk a gépjárműadót, ami eddig szintén szabadon felhasználható kerete volt a településeknek. Igen ám, csak ezt a gépjárműadót kötelezően is megemeljük ám 200 forinttal. Tehát a kiadott bértöbblet-növekmény, a feladatként áthárított, önkormányzatokra áthárított bértöbblet-növekmény kifizetését, akár azt is mondhatjuk konklúzióként, hogy bizonyos formában adónöveléssel, kötelező adónöveléssel, amit a településeknek kell beszedni, hiszen a 800 forintos szintre meg kell emelni a gépjárműadót, nemcsak hogy részben az önkormányzatokra hárítja, hanem a lakosságra is hárítja, tehát a bér egy részét vissza is szedi. Vagy visszaszedi a normatívában kiadott 50 százalékos növekményt a megfelelő járulékok formájában a központi költségvetés számára. Lehet játszani a számokkal.

Azt gondolom, hogy a normatívanövekmény, az szja-növekmény - amire akkor ne legyünk annyira büszkék, mert nem használható föl szabadon - és a gépjárműadó-növekmény még mindig nem fedezi ezt az összeget. Mire apellál a költségvetés? Arra apellál, hogy az eddig szintén szabadon felhasználható iparűzésiadó-növekményt beleforgatja ebbe a kötelezvénybe.

Miről van szó? Arról van szó, tisztelt Ház, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy valaki ígért valamit. Ez egy politikai döntés volt. Igen, az ellenzék padsoraiból támogatták ezt a politikai döntést, mert ugyan az MDF ennél a szavazásnál tartózkodott, de a bérpolitikai intézkedéseket megszavazta a részszavazásoknál. De ez egy politikai döntés, amely, mondjuk, 300 milliárd forint kiáramlását jelentette a költségvetésből, és bizony ennek a politikai döntésnek a politikai következményeit is vállalni kell. Ennek a politikai döntésnek a politikai következményei bizony most át vannak hárítva nagyon nagy mértékben a településekre, mert ígért a kormány, nem tartotta be azt.

Én ott voltam, képviselőtársam, képviselőtársam is ott volt, amikor Lamperth Mónika azt mondta, hogy a központi költségvetés az utolsó fillérig lefedezi a bértöbbletigényt. Ez megtörtént 2002. szeptember 1-jétől december 31-ig, most meg hoppá, a felét beletesszük a normatívába, a másik felét pedig az eddig szabadon felhasználható összeg terhére csoportosítjuk át, oda terheljük, úgy terheljük oda, hogy közben büszkén verjük a mellünket, hogy otthagytuk a gépjárműadót, tessék, látjátok, mit kaptok, otthagytuk az szja-növekményt nektek, látjátok, mit kaptok, önkormányzatok. Ha ezeket az összegeket összeadjuk, ami egyébként véleményem szerint még túlkalkulált is, mert az iparűzésiadó-növekményt 20 százalékra kalkulálja, szerintem nem lesz ennyi, ez kevesebb lesz, de ha ezeket is összeadjuk, még így sem elegendő az összeg.

Nemcsak a kormány ígért, hölgyeim és uraim, a polgármesterek is ígértek, a települések is ígértek, a települések is vállaltak felelősséget és feladatot, mert ezért kapták a bizalmat. Csakhogy a kormány megteheti azt, hogy az ő ígéretét áthárítja a településekre, hajtsátok végre, fizessétek ki a cechnek egy részét, ti meg majd meglátjátok, azt kezdtek, amit akartok, majd meglátjátok, hogy hogyan tudtok működni. Hiszen - mint ahogy az előbb említettem - nemcsak az ÁSZ, hanem a bizottsági ülésen szocialista képviselőtársaink részéről is nagyon határozott és markáns vélemény hangzott el a működőképesség tekintetében.

Nagyon sok olyan tétele van a költségvetésnek a béren kívül, ami korábban elhangzott. Én nem mennék bele Lamperth Mónika és Szita Károly vitájába az 50 milliárd, plusz 50 milliárd kérdésébe, mert ez sehol nincs benne a költségvetésben, hogy a bázisalap - itt van nálam a szocialista program, tudnám idézni -, nem ez a dolognak a lényege, mert ha a bér fedezetét megkapnák a települések, azt gondolom, meg tudnánk állapodni.

Egyébként az önkormányzati szövetségek anyagának is ez a fő tétele, a bérnövekmény korrekt fedezete, azaz a bérnövekmény egy központosított előirányzatban legyen biztosítva a települések részére, ha már a normatívában benne van a fele, a másik felét, mintegy 120 milliárd forintot tegye bele egy központosított előirányzatba, azt majd a települések kapják meg. Nem tudok egyetérteni azzal, hogy majd ha jelentkeznek a települések, képezünk egy központi kis alapocskát, és akik adott esetben nem tudják kifizetni, mint a tisztelt elnök úr, Mecseknádasd polgármestere, tegnap a televíziós vitában elmondta, ugyan 20 millióval növekszik a településnek a költségvetése, de mégis 10 millióval kevesebb van - nyilván meg fogja pályázni, nyilván meg fogják ítélni.

De mi történik? És ez a gondolataimnak a leglényegesebb eleme, ez egy önkormányzati stratégiai kérdés, amit a Magyar Demokrata Fórum annak idején elindított, amihez a továbbiakban is lehetőség szerint ragaszkodik; ez pedig a települési autonómia, a gazdálkodási függetlenség kérdése, az oda telepített feladatokhoz a forrás biztosítása. Ezek voltak az alapelvek, és így is indultunk el ezen a területen. Ezek nemhogy nem történnek meg, hanem ebben az esztendőben az önállóság, a gazdálkodási önállóság drasztikus csökkenése történik. Én nem katasztrofálisnak nevezem ezt a kört, én nem katasztrófahelyzetnek nevezem ezt a költségvetést: kritikus helyzetet fog teremteni, és egy szorongató költségvetés. Nem takarékos költségvetés, az önkormányzatok szempontjából bizony ez egy szorongató költségvetés, és ezt higgyék el nekem, aki tizenkét éve polgármester vagyok, ezt tiszta szívemből és valóban őszintén mondom, kiemelt politikai, emocionális érzelmek nélkül.

Engedjék meg, hogy fölolvassam a belügyminiszter asszonynak azt a néhány sorát, amit akkor mondott ebben a Házban ellenzéki képviselőként, amikor 20 százalékkal emeltük, emelte a Fidesz-MDF-kisgazda-kormány a pedagógusbért: "De ami a valóságban még inkább problémát jelent, az az, hogy ha az önkormányzatok ki akarják fizetni ezt a béremelést, akkor máshonnan, más feladatoktól kell elvenni a forrásokat.

A dologi növekményre egy fillér sincs az önkormányzatok költségvetésében, ez azt jelenti, hogy a dologi feladatokra egy fillérrel sem kapnak több pénzt, mint ebben az évben. Tudjuk, hogy közben az energiaárak nőnek..." - és a többi, és a többi, mi lesz borzasztó nehéz, ezt akkor elmondta nagyon nagy emocionális töltettel Lamperth Mónika belügyminiszter asszony, aki kiváló önkormányzati politikus - nagyon kíváncsi lennék, hogy a BÖK elnökeként mit mondana most erre a költségvetésre.

Hölgyeim és Uraim! Az a pech és az a szerencse, hogy az ember tizenkét év óta van ebben a szférában, és bizony emlékszik dolgokra. Emlékszem olyanokra is, amivel én magam sem értettem egyet, ez kétségen kívüli, de higgyék el, hogy ez a drasztikus önállóságcsökkenés - és ez a kérdés lényege számomra mint önkormányzati politikus számára -, ez a drasztikus gazdálkodási szabadságcsökkenés, ez a feladatáthárítás elfogadhatatlan. Azt kérem - és ez a dolognak a legfontosabb része -, hogy a Magyar Demokrata Fórumnak azt a javaslatát, amit a Fidesszel közösen adtunk be, hogy 120 milliárd forint központosított előirányzatból fedezzék a bérnövekmény, a bértöbblet pluszigényeit, támogassák.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Lezsák Sándor úr, az MDF képviselője.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Korábban Pichler Imre, most Gémesi György képviselőtársam beszélt többek között a kistelepülésekkel kapcsolatos fenntartásainkról, illetve a költségvetésben nem található forrásokról.

Én egyetlenegy konkrét elemet szeretnék hozzáilleszteni ehhez: a kistelepülési iskolák támogatása reálértéken számítva évről évre csökken, hiszen 2001-ben is 12 ezer forint volt a kiegészítő támogatás összege tanulónként, idén is ennyi, és 2003-ban is ennyi marad, miközben mintegy 15 százalékos volt a forint vásárlóérték-vesztése. Feltétlenül indokolt lenne legalább az inflációval történő lépéstartás, ami 2003-ban - egyszerű matematika - 13 800 forintos kiegészítő támogatást jelentene tanulónként a kistelepülések iskoláiban. Ismereteim szerint egyébként többen - nem csak a Magyar Demokrata Fórum részéről - beadtak ilyen jellegű módosító indítványt.

Egy másik ügy, amelyik a kistelepülésekkel kapcsolatos, illetve községekkel, hiszen választókerületemben jobban érzem ezt a gondot, a tanyán élők aránya itt valamennyi településen meghaladja az országos átlagot; van egy jó hír számukra, és van egy rossz hír. A rosszal kezdem: a hátrányos körülmények között élő külterületi lakosok utáni támogatási fejadag mindössze 2,5 százalékkal növekszik 2003-ra, azaz fele annyira sem, mint amennyire az árszintnövekedés legalább egy értéktartó emelést megindokolt volna. Kedvező változás viszont az, hogy lényegesen, az inflációt meghaladó mértékben emelkedett a falugondnoki, tanyagondnoki szolgáltatás működtetésének állami támogatása.

Köszönöm szépen. (Taps.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Ékes József úr, az MDF képviselője.

 

ÉKES JÓZSEF (MDF): Nagyon köszönöm, elnök úr, a szót. Németh Erzsébet hozzászólásával kapcsolatban szeretném kihangsúlyozni azt - és alátámasztom, amit Gémesi György polgármester úr és parlamenti képviselő úr is elmondott a maga részéről -, hogy minden városban van tömegközlekedés, az önkormányzatok minden városban hozzájárulnak valamilyen mértékben a tömegközlekedéshez annak érdekében, hogy ne emelkedjen drasztikusan a helyi tömegközlekedésnek a tarifadíja - nem is ez a lényeg.

 

 

(15.50)

 

 

A lényeg az, hogy a mai napon több alkalommal elhangzott már az, Szabó Zoltán képviselőtársam részéről is, hogy megnézik majd, hogy melyik önkormányzat nem tud kijönni a személyi jövedelemadó-juttatásból, gépjárműadó visszamaradó részének a többletéből és a normatív támogatás közötti különbségből.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez egy nagyon rossz megközelítés, mert a települések eltérőek egymástól, eltérő önként vállalt feladatokat hajtanak végre, eltérő annak a településnek a helyzete, amely adott esetben olyan kórházat működtet, amely nemcsak a saját körzetében, hanem megyei feladatokat is ellát, ott teljesen mások a kiadási jellegek. Ezt így a parlamentből rettentő nehéz megítélni. Azért lenne célszerűbb és helyesebb azt elfogadni, amit Gémesi György az előbb megfogalmazott, hogy próbáljuk meg azt a 120 milliárdot, ami hiányzik az önkormányzatoknak, odarakni, mert akkor a továbbélési lehetőségüket ezzel tulajdonképpen tudjuk biztosítani, és nem állnak meg a fejlesztések. Mert tisztelt képviselőtársaim, nemcsak a gazdasági társaságok tartanak az Európai Unióba, hanem az önkormányzatok és rajta keresztül a lakosság is. Ha egy óriási sérülés történik az önkormányzatok esetében, mögötte ott állnak az állampolgárok. Tessék belegondolni esetleg abba a szituációba és helyzetbe: ha az önkormányzatok nem tudnak ebből kijönni, intézményeket csökkentenek, önként vállalt feladatokat szüntetnek meg, vele párhuzamosan pedig elgondolkodnak azon, hogy újabb adóval terhelik meg az állampolgárokat vagy adott esetben a vállalkozásokat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Csöbörből vödörbe.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Lezsák Sándor úrnak, az MDF képviselőjének.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A tömegközlekedéssel kapcsolatban csak felhívom államtitkár asszony és államtitkár úr figyelmét és lelkiismeretét is a következőkre. A központi beruházások részletezésében olvastam, akadálymentesítéssel kapcsolatos az ügy, hogy a beruházás megnevezése: MÁV-vasútállomások vécé-akadálymentesítése. Azt hiszem, nem kell részleteznem, hogy kikről van szó és milyen körülmények között élő emberekről.

A központi költségvetési keretből a támogatás, az összköltség 288 millió forint lesz. Eddig 2001-ben erre fordítottak 31 milliót, illetve összesen a kapcsolódó európai uniós finanszírozással együtt 38,7 milliót, 2002. évi módosított előirányzat volt 8,7 millió, 2003-ra egyetlen fillér sincsen. Egyetlen fillér sincsen. Majd 2004-ben lesz 187,5 millió, aztán 62,5, aztán 62,5 millióval zárul 2006-ban. Egyszerűen nem értem, hogy miért marad el a következő esztendőben ennek a beruházásnak a megvalósítása.

Nagyon nagy tisztelettel kérem államtitkár asszonyt és államtitkár urat, hogy vizsgálják felül ezt a döntést. Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Boldvai László úr, az MSZP képviselője. Képviselő úr, öné a szó.

 

BOLDVAI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan témával szeretnék foglalkozni, amely ma már sajnálatosan az ország hét megyéjét érinti, nevezetesen a területi különbségek csökkentésével és a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatásával.

Magyarország az elmúlt években jelentős lépéseket tett az Európai Unióhoz történő felzárkózásban. Az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson 1998-ban az Európai Unió átlagának 48,4, 2000-ben már 51,3 százaléka volt. Eközben azonban nem mérséklődtek, hanem éleződtek az országon belüli különbségek. Az ország központi régiója és a Nyugat-Dunántúl látványosan elszakadt az ország keleti felétől és a Dél-Dunántúltól. Míg 1998-ban a közép-magyarországi régió egy főre jutó GDP-je 2,2-szerese volt az észak-magyarországinak, addig ez a különbség alig két év alatt, 2000-re 2,4-szeresre emelkedett. Még nagyobb a különbség növekedése, ha a megyék vagy ezen belül egy-egy kistérség fejlettségét nézzük. Budapest egy főre jutó GDP-je 1998-ban 2,7-szerese, 2000-ben már háromszorosa volt a Nógrád megyeinek.

Kétségtelen tény ugyanakkor, hogy az országos átlagnál jóval kisebb ütemben, de a hátrányosabb helyzetű megyékben is megindult a növekedés. Míg a kilencvenes évek első felében nem csupán relatív, de abszolút helyzetük is romlott, addig a kilencvenes évek második felétől ezekben a régiókban is megkezdődött a fejlődés. Ebben jelentős szerepet játszott, hogy a Horn-kormány 1997-től külön támogatást biztosított a versenyben hátránnyal induló megyék számára.

Az elmúlt négy év megosztó, nem csupán a politikai, de a gazdasági, szociális különbségeket is élező politikája nem kedvezett a területi felzárkóztatásnak. Még arra is volt kormányzati kísérlet, hogy megszüntessék a leghátrányosabb helyzetű megyék részére biztosított költségvetési garanciát, ezt azonban végül is az érintett megyék képviselőcsoportjainak a politikai különbségeken felülemelkedő együttes fellépése akadályozta meg. Ennek a politikának a következménye, hogy nem csökkent az egy főre jutó GDP-jét tekintve az országos átlag 70 százaléka alatt lévő megyék száma, hanem mára ötről hétre emelkedett.

Most, az uniós csatlakozás küszöbén a Medgyessy-kormány gazdaság- és társadalompolitikájának szinte minden elemén tetten érhető az az alapvető törekvés, hogy az egész ország, ne csupán annak fejlettebb régiói csatlakozzanak az Európai Unióhoz, az ország minden polgára élvezze a fejlődést, az életminőség javítását, ne csupán a szerencsés kevesek! Ez a törekvés tükröződik abban is, hogy bár a 2003. évi költségvetés takarékos, az egyensúlyi szempontokat előtérbe állító költségvetés, mégis jelentősen emelkednek a területi felzárkóztatást, az esélykülönbségek csökkentését szolgáló támogatások. 2003-ban 22 százalékkal, 32,2 milliárd forinttal nőnek a közvetlenül a területfejlesztést, a hátrányos helyzetű térségek felzárkózását szolgáló, a Miniszterelnöki Hivatal fejezetén belüli források. Ebből több mint 23 milliárd forint szolgál a területi különbségeket csökkentő fejlesztések támogatására, amin belül új kiemelt hangsúlyt kap a kistérségek támogatása. Ebből a 23 milliárd forintból területfejlesztési céltámogatás 7,5 milliárd forint, kistérségi és települési felzárkóztatási célelőirányzat pedig 12 milliárd forint. Ez a 12 milliárd forint szolgál többek között a zsáktelepülési-térségi kapcsolatok javítására, hátrányos helyzetű területek tőkevonzó képességének javítására, illetve infrastruktúra-fejlesztés támogatására.

Külön kistérségi támogatási alap 2 milliárd forinttal szolgál a leghátrányosabb helyzetű 42 kistérségnek abban, hogy önerő hiányában ezek a kistérségek is részesülhessenek a különböző fejlesztési támogatásokból. S nem utolsósorban az országon belüli tizenegy vállalkozási övezet rendelkezésére áll 1 milliárd forint, míg a Balaton-térség támogatására 0,5 milliárd forint. Az európai uniós előcsatlakozási PHARE-programok határ menti és kohéziós társfinanszírozására 5,3 milliárd forint szolgál, amelyhez várhatóan mintegy 7,3 milliárd forintos uniós pénz társul.

A területfejlesztés intézményrendszerének az uniós csatlakozással is összefüggő fejlesztésére 3,5 milliárd forint kerül majd felhasználásra. Szeretném megjegyezni, hogy László Csaba pénzügyminiszter úr expozéjában is megemlítette ezt az összesen 32,2 milliárdot az előző évi, tehát az ez évi 25,5 milliárddal szemben.

A területfejlesztési lehetőségeket a már jövőre rendelkezésre álló forrásokon túl tovább tágítja, hogy a különböző célelőirányzatoknál jelentősen emelkedik az éven túli kötelezettségvállalás lehetősége. Összesen az előirányzat 2003. évi összegének 70 százalékáig lehet a következő éveket terhelő kötelezettséget vállalni, amiből 50 százalék terhelheti a 2004-es évet. Ez a lehetőség a mintegy 23 milliárdos területfejlesztési előirányzatoknál további 12 milliárd forintnyi fejlesztés megindítását teszi lehetővé.

Természetesen más célelőirányzatoknál is a gazdaságfejlesztéstől a foglalkoztatásig prioritása van a területi különbségek mérséklésének. Ezek közül is szeretném kiemelni, hogy ötről hétre nő azon megyék száma, amelyek a hátrányaik leküzdése érdekében törvényben rögzített garanciát kapnak a különböző fejezeti kezelésű, pályázati úton elosztásra kerülő célelőirányzatokból való együttesen legalább 30 százalékos részesedésre. Ez a szabály az érintett megyék számára fejlesztési célkitűzéseik megvalósításához további mintegy 10-12 milliárd forint felhasználását jelenti. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Ékes József úr, az MDF képviselője, de nincs már két perce a frakciónak, hanem 32 másodperc áll a rendelkezésére.

ÉKES JÓZSEF (MDF): Nagyon köszönöm, elnök úr, azért próbálom meg nagyon gyorsan mondani. Ez a háromnapos vita tulajdonképpen óriási leckét adott fel mindannyiunknak, akik itt a parlamentben ülünk, és az általam felsorakoztatott érvekről, amelyek az önkormányzati és egyéb más költségvetési folyamatokat alátámasztották, a kormányzati oldalról nagyon sok esetben pozitívan próbáltak megnyilatkozni.

 

(16.00)

 

Szeretném akkor arra kérni önöket, hogy az általunk benyújtott módosító indítványok kapják meg azt a lehetőséget, hogy valóban az önkormányzati költségvetésen, és ezáltal az ott élő állampolgároknak a helyzetén még fokozottabban tudjunk javítani.

Letelt a 36 másodperc, köszönöm figyelmüket. (Lezsák Sándor tapsol.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Karakas János úr, az MSZP képviselője. A Szocialista Pártnak még 10 perc áll rendelkezésére.

 

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Immáron az általános vita vége felé járva és harmadik ciklusos képviselőként meg kell állapítanom az eddigi tapasztalatok alapján, hogy ténylegesen nincs igazán mindenkinek megfelelő és jó költségvetés. Mostani ellenzéki képviselőtársaim elmondották bírálatukat, elmondták a hiányosságokat, csak bennem az a nagy kérdés vetődik fel, hogy hol van akkor a pénz. Valahol meg kell lenni, hiszen mindenütt csak a negatívumokat sorolták fel, és arról nem beszéltek, hogy akkor honnan kellene igazából a pénz egy részét átcsoportosítani. (Ékes József: Ez helytelen, mert pozitívat is mondtunk!)

Aztán agrárosként eljátszottam azzal a gondolattal, hogy mi lett volna, ha annak idején kormányzati képviselőként megszavazták volna a kisgazdák 413 milliárdos agrárjavaslatát, akkor talán-talán most az agrárbüdzsé lenne olyan helyzetben, hogy a rátevődő összegekkel kiegészítve elégedett képviselő lehetnék. Na de ez nem történt meg, ebből adódóan magam is azt tudom mondani, hogy bár összességében 19 százalékkal többet kap az agrár-előirányzat, igazából kevésnek tartom, és elsősorban azért tartom kevésnek, mert az uniós csatlakozás küszöbén még rendkívül sok tennivaló maradt hátra, és az elmúlt kormány, kormányok idején is nagyon kevés történt megítélésem szerint, legalábbis az uniós elvárásokhoz képest, amit még tenni kellett volna.

Amit viszont pozitívnak tartok, hogy ez a költségvetés, egy kicsit a címekbe is belemenve, előremutató elemeket is tartalmaz. Előremutató elemnek tartom azt, hogy a Medgyessy-kormány a második félévben jelentős erőfeszítéseket tett a jövő évi költségvetés megalapozása érdekében, a jövő évi agrártermelés megalapozása érdekében. Ennek köszönhető a mintegy 60 milliárdra tehető hiteltartozás-rendezés, illetve az aszálykárok rendezése, ennek köszönhető, hogy végre valahára egy intervenciós rendszer kezd kialakulni, ennek köszönhető, hogy a kedvezőtlen térségben gazdálkodók terheinek, hitelterheinek mérséklésére is beindul egy program, elindult, illetve folytatódik a szövetkezeti üzletrészek felvásárlása, és az adótörvényekben is bizonyos előremutató lépések történtek. Én igenis előremutatónak tartom azt, hogy aki hosszabb távra adja bérbe a földjét, az igenis adókedvezményt kap, hiszen ez önmagában a gazdálkodás és a gazdálkodó stabilitását segíti.

A jövő évi költségvetésben ilyen előremutató elemnek tartom azt, hogy igazából az ültetvénytelepítésre fordított összeg nagysága nő. Pozitív elemnek tartom, hogy a piac szabályozási rendszerét megpróbáljuk egyre inkább közelíteni az uniós rendszerhez. Pozitív elemnek tartom, hogy duplájára nő az agrár-környezetvédelmi programra szánt összeg, bár ennél sokkal több is elkelne. Hozzá kell tennem, hogy pozitív elemként értékelem, amit Vincze László hiányolt igazából, és összességében igaza is van, hogy hiányzik a termelői közösségekben a hűtőtárolók, egyéb tárolók telepítése is, de el kell ismerni, hogy ezt egy év alatt nem lehet bepótolni, még úgy sem, ha a termelői közösségek közel 70 százalékkal kapnak többet, és az új szövetkezések alapítására az ideinek mintegy háromszorosa jut.

Ez is megalapozó tényező, hiszen egy bizonyos fajta szövetkezéssel az Unióba belépve az egyes embereknek adható, egyes kisgazdálkodóknak adható fix összegű támogatás, ha szövetkeznek, akkor például meghozhatja a piacralépési és piaconmaradási lehetőségüket. Ugyanilyen pozitív elemnek tartom, hogy a földalapú támogatás ki lett szélesítve, nagyságrendjében is növekedett.

Tehát mit kell mondanom ennek kapcsán, vagy mit tudok mondani összegzésként azért, hogy képviselőtársamtól ne vegyem el a drága időt. Tehát összességében én is kevésnek tartom a pénzt, viszont azt tudom mondani, hogy jó háziasszony, jó gazda módjára tudni kell ezt beosztani, és mindannyiunknak majd a részletes vita kapcsán ez lesz az egyik legfőbb feladata, hogy hogyan tudjuk egyes tárcáknál arra buzdítani a tárcák képviselőit, illetve saját magunkat, hogy hogyan tudjuk ezt úgy elosztani, ahogy a legjobban hasznosulhat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Arató Gergely úr, az MSZP képviselője. Jelzem, hogy még körülbelül 5 perc áll rendelkezésre.

 

ARATÓ GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, és köszönöm szépen az időt, képviselő úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium költségvetési fejezetéről kezdünk el beszélni, akkor kénytelenek vagyunk először egy pillantást vetni a 2002-es évre, különösen azért, mert ellenzéki képviselőtársaim a vita során a ház falai között és azon kívül már-már mitikus magasságokba emelték ezt a költségvetést.

Melyek a tények? A 2001-2002-es költségvetésben a 2002. évre a tárca költségvetése 18 milliárd forintot tartalmazott. Az idei költségvetési összeg ezzel szemben 21 milliárd forint, tehát 3 milliárd forinttal, több mint 15 százalékkal több. Igaz persze, hogy ellenzéki képviselőtársaimnak is van egy kis igazuk. Tudniillik a költségvetési év megkezdése után furcsa dolgok történtek a minisztérium költségvetésével. Hol itt találtak néhány milliárd maradványt, hol ott adtak el néhány ingatlant, és mindez a pénz nem volt elég arra, hogy a minisztérium költekezését fedezze, így aztán az átadás-átvételnél megkezdett, de nem finanszírozott programok, elkezdett, de nem lefedezett beruházások maradtak az előző minisztériumi vezetés után, Hódmezővásárhelytől Felsőmocsoládig.

Ez bizony probléma, kedves képviselőtársaim, ezért aztán azt kell mondanom, hogy a minisztérium idei költségvetésének legnagyobb újdonsága az, hogy reális. Hogy úgy törekedett a kormány a terület költségvetésének megtervezésére, hogy ez tartalmazza például a Forma-1 költségeit, tartalmazza az utánpótlás nevelésére fordítható költségeket, vagy éppen a minisztérium saját épületeinek bérleti díját.

A sport területén a költségvetési javaslat prioritása a működési költségek biztosítása, a stabil sporttevékenység támogatása és az olimpiai felkészülés. Ennek érdekében a Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet 800 millióval kap többet, az olimpiai felkészülésre 600 millióval jut több, új és többletforrás áll rendelkezésre például a sporttudományra, a sportegészségügyre, vagy éppen a diáksport támogatására. A fogyatékosok sportjának támogatása, az akadálymentesítés a tavalyi szinten került ebben az évben is megtervezésre. Lezsák Sándor képviselő úr megnyugtatására is mondom, hogy ezen a területen 108 millió forint áll rendelkezésre erre a célra.

Kisebbek a változások az ifjúsági programokban, néhány cím megváltozott, de alapvetően ugyanaz az összeg került beállításra, mint a tavalyi évben, 10 százalékos a növekedés ezen a területen. Újdonságot jelentenek a gyermekprogramok, amelyek átveszik az eddigi játszótér- és ifjúsági ház program helyét is, ugyanakkor, mivel több ellenzéki képviselőtársam is említette, hogy a játszótérprogram önállóságának meghagyása, önálló címként való meghagyása indokolt lenne, én magam is, és ezt mondhatom fiatal képviselőtársaim részéről is, nyitottak vagyunk ebben a dologban, tehát ha találunk jó megoldást arra, hogy a játszótérprogram önálló címen szerepeljen, akkor mi ezt tudjuk támogatni.

Végül a drogügyről hadd beszéljek néhány szót, talán ezen a területen a legnagyobbak a félreértések. Itt néhány ellenzéki képviselőtársam csökkentésről beszélt. Ezzel szemben az a helyzet, hogy az eddigi összeg 70 százalékkal nő, tehát 70 százalékkal több van ebben a költségvetésben drogmegelőzésre, ugyanis belép egy 1000 millió forintos tétel a nemzeti drogstratégia megvalósítására, amit a Ház az előző évben gyakorlatilag konszenzussal elfogadott, ám az Orbán-kormány elfelejtette a forrásokat biztosítani a megvalósításához.

Összességében tehát azt mondhatom, hogy a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium költségvetése reálisan megtervezett, helyesen ismeri fel a legfontosabb feladatokat, és biztosítja a szféra számára a nyugodt évet, a kiegyensúlyozott fejlődést.

Arról is érdemes szólni, hogy a költségvetési javaslat egésze az oktatás, az informatika kiemelt támogatásával, az európai csatlakozáshoz szükséges gazdasági növekedés és gazdasági stabilitás biztosításával az ifjúság, a felnövekvő nemzedékek érdekeit szolgálja. Ezért én arra kérem a tisztelt Házat, hogy a szükséges módosításokkal támogassa a költségvetési javaslat elfogadását.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

 

(16.10)

 

ELNÖK: Köszönöm. Az MSZP-nek még egy perc áll rendelkezésére. Kívánja-e ezt még valaki felhasználni? (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok.

Áttérünk a következő ütemre, a televízióadás utáni vitaszakaszra. Megkérem a jegyző urat, hogy ismertesse a frakciók számára rendelkezésre álló időkeretet.

 

DR. VIDOVEN ÁRPÁD jegyző: A Magyar Szocialista Pártnak 15 perc, a Fidesz-Magyar Polgári Pártnak 14 perc, a Magyar Demokrata Fórumnak 5 perc, a Szabad Demokraták Szövetségének 5 perc áll rendelkezésére.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hozzászólásra következik Vincze László úr, a Fidesz képviselője... - bocsánat, Vincze úr, egy perc türelmet kérek.

Kétperces hozzászólásra következik Lezsák Sándor úr, az MDF képviselője.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Arató Gergely szocialista képviselőtársam engem akar megnyugtatni, de ne engemet nyugtasson meg, hanem elsősorban a fogyatékkal élőket, a mozgássérülteket. Ez a 108 millió forint - nyilván jól tudja - nagyon kevés. Sőt, talán inkább Béki Gabriella képviselő asszonyt kellene megnyugtatni, hiszen nemegyszer a korábbi ciklusban is, de most is nagyon pontosan megfogalmazta, hogy ez az összeg, amit az akadálymentesítésre fordít a költségvetés, rendkívül kevés, még ahhoz képest is, amennyit elvárhattunk volna akár itt, akár a másik oldalon.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Most következik Vincze képviselő úr. Megadom a szót.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Nem egyszerű a költségvetés zárónapján újat mondani, azért mégis megpróbálok néhány összefoglaló gondolatot főleg a vidék szemüvegén át nézni.

Először is mit ígértek a választások előtt a mostani kormánypártok? Azt ígérték, hogy több pénzt az embereknek, az önkormányzatoknak, a közbiztonságnak. Ígérték a beruházások, fejlesztések forrásainak megteremtését, ígérték az intézmények működőképességének jobb biztosítását. Ezzel szemben mi látszik megvalósulni a 2003-as költségvetésen keresztül? Több pénzt a kormánynak; a miniszteri, államtitkári fizetések duplájára emelkednek, kevesebb pénz kerül az adóelvonások következtében az emberekhez, nem emelkedik a minimálbér. Az önkormányzatok vagy hitelt lesznek kénytelenek felvenni működésükhöz, vagy pedig a vagyonukat lesznek kénytelenek felélni.

Az imént az egyik felszólalásban elhangzott, hogy bizony milyen jó lenne az agrárköltségvetést megemelni. Nagyon jó lenne legalább azt a mértéket überelni, ami az átadáskor volt a mezőgazdasági tárcánál: 385 milliárd került átadásra. Mi ezzel szemben a mostani helyzet? Mi van most? Jelen pillanatban a betervezett a tervezet szerint 337 milliárd forint. Kérem szépen, ez több mint 50 milliárdos tétel, ami ki fog esni a mezőgazdaság támogatása vonatkozásában!

Nézzük sorban tovább ezt a helyzetet! Tulajdonképpen egyeztetés sem volt az agrárszférát képviselő érdekvédelmi szervezetekkel, nem volt a magyar gazdakörökkel, nem számít az ő véleményük, nem számít azok véleménye, akik a kistermelőket, az őstermelőket, a családi gazdálkodókat támogatják.

Nem volt egyeztetés a Gépforgalmazók Országos Szövetségével. Azt hallottuk már a három nap során, hogy az önkormányzatok szövetségeivel sem történt egyeztetés, vagy csak nagyon hézagosan. A kamarát nem említem, mert gondolom, a minisztériumon belül Mészáros úr azt fogja csinálni a közigazgatási csapatával, amit éppen jónak lát.

Summázva: 50 milliárddal kevesebb jut a vidéken élő gazdálkodókra. Nem jut az osztatlan tulajdon kimérésére, pedig erre törvény van, nem jut a géptámogatásokra, 10 milliárddal kevesebb jut, a földalapú támogatásokat nem emelik, merthogy szélesítik, de ennek a mértéke már 12 ezerről lehetne 40.

A gázolaj-támogatások mértéke nem igazán emelkedik, a piacra jutási alapokkal gond van, a tészek támogatásában van valami elmozdulás, de nem az igazi. A SAPARD-támogatások elérhetősége rendkívül körülményes és nehéz.

A tejtermelők támogatásával szintén gond van. Az őstermelők áttérése a HACCP-rendszerre nem megoldott. Százötvenezer forint kellene családi gazdaságonként, megérné. Így ötvenezer család léte és megélhetése kerül veszélybe.

A mezőgazdasági káralapok gyakorlatilag alultervezettek. Újra és újra kell a különböző igényeket benyújtani. Már többször meg kellett ismételni az aszálykárigényt.

Csökkent a falusi turizmusra szánt összeg, ugyanakkor az energiaárak szépen csöndben sunnyognak előre. Ez nagymértékben sújtja a virág- és zöldségtermesztőket, a fóliáskertészeket.

Csökkent a vidékfejlesztési célelőirányzatokban betervezett összeg, a mezőgazdasági feltáró utakra szánt összegek csökkennek, ugyanakkor az útépítéseknél az autópálya továbbvitele, ami már elkezdődött a kisajátításokkal, az E5-ösre gondolok, vagy a matricás ígéret nem valósul meg, ugyanakkor úgy tudjuk, hogy az AKA hajlandó tárgyalni ez ügyben.

A családi gazdaságok földvásárlási hitelei befagyasztódtak. A Széchenyi-terv tulajdonképpen megpezsdítette a vidék fejlesztését, rengeteg ember épített házat, lakást, és kőműves-munkaerő szinte alig volt található, hiszen teljes kapacitással dolgoztak.

Kevés jut az agrár-környezetvédelemre, a biotermesztésre, ugyanakkor a mezőgazdasági intézményrendszert átalakítani szándékoznak. Nem tudom, hogy mi lesz ebben a rendszerben a szerepe a falugazdász-hálózatnak, aminek a megtartása és továbbfejlesztése rendkívül fontos lenne. Területileg fontos lenne, hogy minden településen legyen falugazdász.

Azt gondolom, hogy ezzel együtt rendkívüli nehézségekkel néz szembe a magyar vidék. Veszélybe került az önkormányzatok intézményeinek működtetése is. A normatívához képest közel 70 milliárd forintot kell az önkormányzatoknak finanszírozniuk. Alacsony a civil szervezetek támogatási sora is. A törvény a kötelező fogyatékosügyi programot is alulfinanszírozza, holott erre kötelezettsége van.

Az önkormányzatok bevételei vidéken még kisebb mértékben teljesülhetnek, hiszen például kevesebb a gépkocsiállomány, mely a súlyadóból kevés bevételre tehet szert. Az szja átengedett része is egy rossz, régi állapotot még jobban konzervál. A Széchenyi-terv leállásáról már beszéltem. A választókörzetemben, Csongrád 4. számú körzetben gyakorlatilag a címzett támogatások egyetlen része sem került javaslatba. Az egész megyében egyetlen ilyen nagy beruházást javasol a költségvetés, azt is vizsgálandó címmel. Így valószínűleg nem valósulhat meg a Csongrád megyei önkormányzat fogyatékosotthona, a kisteleki szennyvízhálózat és -ágazat bővítése, a Csongrád városi művelődési központ felújítása, nincs tervezve a csongrádi elkerülő út, a sándorfalvi szennyvíztisztító. Csak reménykedni lehet, hogy más forrásból ezekre lehetőséget kap a körzet.

Ugyanakkor vannak rossz intézkedések is. Ilyen például az a 200 ezer sertést kiejtő rendelet - maradékrendeletnek mondom -, amely szerint nem lehet feletetni a jószágokkal az ételmaradékot; ez sújtja a diákétkeztetést. Úgy gondolom, hogy a mi módosító indítványaink nagymértékben segítik, hogy ez a költségvetés jobb lehessen. Ilyenek lesznek az osztatlan földtulajdonra, a szövetkezeti üzletrészek további kifizetésére vonatkozók, hiszen ma már ott tartunk, hogy visszakérik az eddig kifizetett üzletrészeket is - Forráskúton van erre példa.

Több módosító indítványunk lesz, és az üvegzsebprogramhoz is van egy módosító indítványunk. Én üvegzsebprogramnak, a sötét üveg zsebbe vándorlásának tartom azt a 65 privatizációra kijelölt állami tulajdont, ami tulajdonképpen az állami tulajdon elpocsékolását jelenti. Néhányat kiemelnék: Antenna Hungária, Tokaj Kereskedőház, Hódmezőgazda Rt., MOL Rt., Szerencsejáték Rt. és a Magyar Posta. Az utolsó kettőnél nem értjük, amikor óriási haszonra tesz szert, miért kell ezt átadni valakinek, valakiknek.

Úgy gondolom, hogy a módosító indítványaink javíthatnak ezen a helyzeten, de ezzel együtt nem tudjuk elfogadni a kisgazda tagozat és a Fidesz-képviselőcsoportja nevében a költségvetést.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Karakas János úr, az MSZP képviselője.

 

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Vincze úr nagyon dinamikusan adta elő, hogy ha tovább csinálták volna a kisgazdák, amit csináltak, itt lenne a Kánaán, és nagyon örülne minden magyar paraszt, hogy bejutunk az Unióba, és minden jó. Közben elfeledkezett arról, hogy az igazán kistermelők tejének a minősége olyan, amilyen, és ezért önök nem tettek semmit sem, hogy fogjanak össze a kistermelő gazdák. Nem tettek semmit sem azért, hogy a tejfelvásárló szervezetek úgy működjenek, ahogy kell. A sertésnél sem tettek semmit azért, hogy mondjuk, legalább ugyanolyan takarmányhasznosítást érhessenek el a magyar gazdák, mint amennyit például az uniós.

Aztán elmondja, hogy mennyivel kevesebb jutott vagy jut a jövő évre. Én pedig azt állítom, hogy 2002-höz képest mindösszesenben a közvetlen mezőgazdaságra fordítható összeg 20 százalékkal, 19 százalékkal növekedik.

 

(16.20)

 

Vincze László azt is elfelejtette elmondani, hogy 2000-re ígérte Torgyán József mint sikert, a SAPARD-ot mint a mezőgazdaság megmentését, az uniós csatlakozás alapfeltételét, amelyből önök nem csináltak meg semmit sem, nem építettek intézményrendszert sem. Ön most bírálja az intézményrendszer kérdéseit, és elfelejti azt, hogy az integrált ellenőrzési rendszer kérdésében, ami alapja annak, hogy ki lehessen fizetni minden gazdának és gazdaságnak a pénzt, önök nem tettek egyetlenegy lépést sem. Az 50 milliárdnak, a pénzt, amit erre eredetileg terveztek, a töredékét tudták megadni, és széthúzások alapján a mai napig nem működhet ez a rendszer. Egy év alatt kell megcsinálni azt, amit önök négy éven keresztül nem csináltak meg.

Aztán hivatkozik arra, hogy az agrár-környezetvédelmi programra kevés a pénz. Jelentem, képviselő úr, ha átnézte a költségvetést, akkor láthatja, hogy a jövő évi költségvetésben kétszer annyi pénz szerepel, mint amennyit önök biztosítottak a 2002-es költségvetésben.

Kérem ezek után, hogy nézze meg jobban a sorokat! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Józsa István úr, az MSZP képviselője.

 

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A 2003. évi költségvetési és adótörvényekkel összefüggésben a Medgyessy-kormány vállalkozásfejlesztési politikájáról, ezen belül is a kis- és középvállalkozások támogatásáról szeretnék szólni.

Gondolom, nem kell bizonygatni a Ház előtt, hogy az adótörvények és a költségvetés szorosan összefügg, az egyik a bevételi oldalt, a másik a kiadási oldalt teremti meg. Az adótörvények területén lehet adómérséklés esetén a támogatásról beszélni.

A 2003. évi költségvetési terv több területen tartalmaz jelentős lépéseket a vállalkozások adóterheinek mérséklésére. Valamennyi vállalkozás számára költségcsökkentő hatása lesz a tételes egészségügyi hozzájárulás mérséklésének, ami a számítások szerint 2003-ban mintegy 40 milliárd forint megtakarítást jelent. Ezen túlmenően a vállalkozásoknál maradó forrásokat mintegy 25-30 milliárd forinttal növeli a fejlesztési tartalékképzés lehetősége. Ez egy új forma, lényegében a beruházási adókedvezmény megelőlegezett formája.

A fejlesztési tartalékképzés lehetőségével várhatóan a vállalkozások körében, a kisvállalkozói beruházási adókedvezményhez hasonlóan igen közkedvelt támogatási formát vezetünk be. Ezzel a kedvezménylehetőséggel bármely vállalkozás élhet, ugyanakkor főként a kisvállalkozások körében várható, hogy komolyabb beruházásösztönző hatása lesz, hiszen lehetővé teszi, hogy a beruházás forrásai a megtakarított adóval növekedjenek, és a beruházási szándékot ezzel időben előbbre lehessen hozni.

Ezzel a kedvezménylehetőséggel döntően a kisvállalkozások élhetnek, várhatóan ők fognak élni, mint ahogyan az úgynevezett kisvállalkozói beruházási adókedvezményt, ami már korábban is érvényben volt, sokan vették igénybe. 2001-ben például 30 ezer társas vállalkozás élt az adóalap-mérséklés lehetőségével. Ez összesen 67-68 milliárd forintot tett ki. Az egyéni vállalkozók közül pedig 13 ezren vették igénybe a kisvállalkozói adókedvezményt. Ez mintegy 16 milliárd forint adómegtakarítást jelentett az érintetteknek.

Ezek az adókedvezmény-formák 2003-ban továbbra is érvényben maradnak, és az igénybe vehető összeghatár, a 30 millió forint, mely összeg leírható az adóalapból, szintén nem változik.

Ugyancsak beruházásösztönző hatása van annak, hogy a személyi jövedelemadókban és a társasági adókban is meglévő úgynevezett kisvállalkozói kedvezmény kiterjesztésre kerül a szoftvertermékekre és az ingatlanfelújításokra, telephely-felújításokra.

Az egyszerűsített vállalkozási adóról elég sokat beszéltünk már e Ház falai között, de úgy gondolom, hogy a legkisebb méretű vállalkozások adóterhei ezáltal mérséklődnek, egyidejűleg jelentősen csökken az adminisztráció is az evát választó vállalkozók esetében, ami szintén nem elhanyagolható.

A 2003. évre tervezett adóváltozások a bevezetett adókedvezmények mellett közvetett módon is kedvező hatásúak a vállalkozások versenyképességének alakulására. A nettó keresetek bruttó kereseteknél gyorsabb növekedése - az adócsökkentések következtében - a lakosságnál maradó jövedelemhányadot növeli, ezzel csökkenti a bérek növelésére irányuló nyomást, véső soron a vállalkozások beruházási kedvét javítja, és javítja versenyképességüket.

Az elmúlt két év vállalkozásfejlesztési politikáját a közvélemény általában a Széchenyi-tervvel azonosítja, nem kis mértékben a jelentős propagandaráfordításoknak köszönhetően. Ennek egyik magyarázata, hogy a Széchenyi-terv egy helyre koncentrált nagyon sokféle pályázati lehetőséget, másfelől, hogy a Széchenyi-terv a középtávú gazdaságfejlesztési program eszközeként került meghirdetésre, jóllehet nem biztos, hogy az.

Az ellenzék kommunikációjában vissza-visszatérő érv, hogy a Medgyessy-kormány megszüntette a Széchenyi-tervet - épp az imént hallottuk -, ez nem igaz. A Széchenyi-terv folytatódik, egy kibővített formában, a Széchenyi vállalkozásfejlesztési program keretében.

Ahhoz, hogy reálisan ítéljük meg a Széchenyi-terv valódi gazdaságfejlesztő szerepét, néhány tényt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Tudni kell, hogy a Széchenyi-terv a vállalkozások támogatásának eszközei közül csupán egyetlen eszközt - noha ez nem elhanyagolható -, a pályázati formában elérhető, vissza nem térítendő támogatásokat foglalta magába. Ebben a heterogén Széchenyi-terves pályázati rendszerben nemcsak vállalkozói támogatások, hanem lakossági és önkormányzati támogatások is (Font Sándor közbeszól.) - most mondom - jelen voltak, és lényegében az előző kormány osztogató politikájának közös csomagolása volt. Meg kell hagyni, jó csomagolást kapott. A 2001-2002. évben odaítélt támogatásoknak a kis- és középvállalkozások összességében valamivel több mint egyharmadát kapták.

Azt sem árt megjegyezni, hogy a vissza nem térítendő támogatások szükségképpen túlkeresletet gerjesztenek. Ez bizonyos területeken, mint az építőiparban, valóban átmeneti fellendülést jelent, mivel az olcsó források a piacot helyettesíteni és nem fejleszteni tudják. Az olcsó forrásokkal finanszírozott vállalkozásoknál nem mindig következik be az a fejlődés, amelynek eredményeként tartós versenyképesség-javulás következik be. Az ilyen támogatás azt sugallja, hogy a gazdaság szempontjából az a cél a hasznos, amelyhez az állam pénzt ad, tehát amit az állam annak gondol.

Az ingyen pénz törvényszerű következménye, hogy a pályázati céloknak való megfelelés a fő motiváció, művi fejlesztési célokat is szükségszerűen szül a vállalkozásoknál. Mivel az igény az ilyen támogatások iránt gyakorlatilag korlátlan, a pályázati nyertesek óhatatlanul kivételezett helyzetbe kerülnek, melynek kedvező hatása sokszor átmeneti, időleges.

Mindeközben a nyertesek száma relatíve kicsi. A Széchenyi-terv nyertes kis- és középvállalkozóinak száma 2001-2002-ben együttesen 5632 volt. Mekkora hányadát is jelenti ez a 840 ezer kis- és középvállalkozásnak? Közel 0,4 százalékát. Mennyi támogatást kellett ehhez kifizetni? Két év alatt 71 milliárd forintot. Ennyi volt 2001-2002-ben a kis- és középvállalkozásoknak odaítélt Széchenyi-terves pályázati támogatások összege.

Ha ezt az összeget összehasonlítjuk az adókedvezmények hatásával, ami mintegy százezer kis- és középvállalkozást érint, akkor azt kell mondanunk, hogy az adókedvezmény sokkal hatékonyabb eszköz a kis- és középvállalkozások támogatásához, mert sokkal több vállalkozásnak ad pótlólagos beruházási forrást, és mert nemcsak a kiválasztottaknak adja meg azt a lehetőséget, hanem mindazoknak, akik nyereséget termelnek, és az adókedvezménnyel nyereséget tudnak megtakarítani, hogy abból beruházzanak. Tehát ez egy normatív, igazságos támogatási rendszer.

A Medgyessy-kormány új szemléletben közelíti a kis- és középvállalkozások támogatási politikáját. Az egyik oldalról lehetővé teszi, hogy a vállalkozások az adóból megtakarítsanak, a másik oldalról pedig az így keletkező források felhasználásához egy olyan kis- és középvállalkozás-támogatási politikát társít, amely összhangban áll az európai uniós támogatási követelményekkel és az európai piacon való helytálláshoz nélkülözhetetlen versenyképesség követelményével.

 

 

(16.30)

 

A Medgyessy-kormány kis- és középvállalkozás-fejlesztési középtávú koncepciója a támogatási eszközöket egységes programban foglalja össze. A Széchenyi-terv nyomán kimunkált és kiteljesedett vállalkozásfejlesztési koncepciót a Széchenyi vállalkozásfejlesztési program jelenti. Ez nemcsak vissza nem térítendő támogatásokat - bár azokat is -, hanem a kis- és középvállalkozás-fejlesztés célját szolgáló állami eszközök széles skáláját sorakoztatja fel a kis- és középvállalkozások számára. Ez az eszköztár magában foglalja az európai uniós felkészülést segítő állami támogatásokat, a vállalkozások pénzügyi és tőkepiaci szolgáltatásokhoz történő hozzájutását segítő különböző hitel-, garancia- és tőkebefektetési konstrukciókat, az egységes európai piacon való működéshez szükséges információk megszerzését, a piaci erő fokozását biztosító hálózatfejlesztést, valamint megújuló tartalommal és formában a korábbi Széchenyi-terv pályázati, vissza nem térítendő támogatásait is.

A Széchenyi vállalkozásfejlesztési program kisvállalkozást támogató eszközeinek ugyanúgy kifejezhető a pénzbeli értéke, mint a vissza nem térítendő támogatásoknak, mégis két nagy különbség van köztük. Az egyik, hogy ezek a támogatások az európai uniós csatlakozás után is fenntarthatók és javítják a vállalkozások tartós életképességét. A másik nagy különbség, hogy összhangban vannak az uniós támogatási szabályokkal és versenyképességi követelményekkel, így a Széchenyi vállalkozásfejlesztési program révén lehetővé válik, hogy a csatlakozás után az uniós források is igénybe vehetők legyenek a magyar kis- és középvállalkozások támogatására.

Tehát összességében a Medgyessy-kormány, ahogyan ígérte, többet fordít a vállalkozások versenyképességének növelésére, mint azt elődje tette.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Szijjártó Péter úr, a Fidesz képviselője. 6 perc 25 másodperc áll a Fidesz rendelkezésére.

 

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a Fidesz-frakció zárószónokaként foglaljam össze az elmúlt három nap vitáját, és mondjam el a képviselőcsoport összefoglaló véleményét a 2003. évi költségvetésről - arról a költségvetésről, melyet egészen nyugodtan nevezhetünk a hatalmi arrogancia költségvetésének is. Hiszen a költségvetés beterjesztése már önmagában emlékeztetett mind az adótörvények, mind a zárszámadás beterjesztésének mikéntjére, amikor is a képviselők csupán néhány nappal a bizottsági tárgyalások előtt kapták kézhez azt a vaskos anyagot, amelyet alaposan kellett volna áttanulmányozni ahhoz, hogy arról érdemi véleményt tudjunk mondani.

Mindezek után a parlamenti többség, semmibe véve az elmúlt évek hagyományait, nem szavazta meg a Házszabálytól való eltérést, nem tette lehetővé, hogy bizottsági kisebbségi vélemények hangozhassanak el a plenáris ülésen, ezzel jelentős megszólalási lehetőségeket vett el az ellenzék pártjaitól. Ez kevésbé emlékeztet demokratikus hagyományokra, tisztelt képviselőtársaim.

Tisztelt Országgyűlés! Mint mondtam, a hatalmi arrogancia költségvetésével állunk szemben, ahelyett, hogy a felzárkózás költségvetését terjesztette volna a kormány a parlament elé. A felzárkózás költségvetését, melyre alapvető szüksége lett volna hazánknak az európai uniós csatlakozás küszöbén. Ennek a költségvetésnek az elfogadása sokkal inkább azt fogja jelenteni, hogy távolabb kerülünk attól, hogy az Unióban egy versenyképes, erős, polgárait, kis- és középvállalkozásait megvédeni tudó ország legyünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszterelnök ígérete ellenére önök nem fejlesztik tovább, nem szeretnék továbbfejleszteni a Széchenyi-tervet. Ez önmagában még nem volna meglepő (Dr. Józsa István: Most mondtam el az előbb!), hiszen megannyi ígérete nem teljesült, személyes ígérete és személyes garanciavállalása (Dr. Józsa István: Tíz perce sincs!) nem teljesül a miniszterelnöknek, ezt tekinthetnénk egynek a sok közül. Azonban ennek jelentősége, úgy gondolom, ennél sokkal nagyobb. (Dr. Józsa István: Figyelni kell!) A Széchenyi-terv formájában ugyanis a hazai gazdaság dinamizálásáról volt szó, erről lemondani hazánk jelenlegi helyzetében, úgy gondoljuk, végzetes hibának fog minősülni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő költségvetési törvényjavaslat drasztikus csökkentést valósít meg a gazdaságfejlesztési célelőirányzatban, a kis- és középvállalkozások célelőirányzatában. Kevés jut vasútfejlesztésre és kevés jut autópálya-építésre is. Kevesebb, mint az idén, kevesebb, mint az elmúlt években, és mindenképpen kevesebb annál, tisztelt képviselőtársaim, mint amit a szocialisták és a szabad demokraták ígértek hatalomra, kormányra kerülésük esetén.

Tisztelt Képviselőtársaim! A szabad demokrata-szocialista kormány megpróbálta a lehetetlent. Megpróbálta azt, hogy egy hátsórésszel megüljön két lovat. Ám ahogy a mondás mondja, tisztelt képviselőtársaim, ezt nem lehet megtenni. Ez lehetetlen! Mire gondolunk itt?

A költségvetési törvényjavaslatból egyértelműen kiolvasható, hogy vissza fogják fogni az állami szerepvállalást. Vissza fogják fogni az állami szerepvállalást olyan stratégiai területeken, mint a beruházások támogatása vagy a hazai kis- és középvállalkozások támogatása.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még egyszer utalok arra, és azt gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben nem lehet ezt elégszer elmondani, hogy hazánk jelenlegi helyzetében, amikor hazánkat versenyképessé, erőssé kell tenni az európai uniós csatlakozás előszobájában, akkor ez megengedhetetlen. És mindemellett, mondhatni, ezzel párhuzamosan, de sokkal inkább ellentétes módon az állam megpróbál egyfajta jóságos osztogató atyaként feltűnni a közvélemény előtt, és bizonyos jóléti intézkedéseket hoz meg annak érdekében, hogy beindulhasson a propagandagépezet, újságok hasábjain, televíziók, rádiók hirdetéseiben sok-sok százezer forintért el lehessen mondani, hogy teljesülni látszik a száznapos program. Tisztelt képviselőtársaim, bele kell gondolni, hogy vajon ez megéri-e. Szerintünk nem.

Az előbb elmondottak miatt és alapján a képviselőcsoportunk képviselői megannyi módosító indítványt terjesztenek elő a költségvetési javaslathoz.

Nagyon remélem, hogy szabad demokrata és szocialista képviselőtársaink is partnerek lesznek abban, hogy ezen jobbító szándékú, a hazánk és a polgárok érdekeit szolgáló módosító indítványok megkapják a többség támogatását itt, az Országgyűlés plenáris ülésén, amikor arra kerül a sor.

Tisztelt Képviselőtársaink! A hiány csökkentése fontos a mi számunkra is. Azonban - még egyszer mondom - a felzárkózás költségvetését kell elfogadnunk ahhoz, hogy tiszta lelkiismerettel nyomhassunk gombot a szavazáskor. Éppen ezért egy kisebb mértékű hiánynöveléssel források lesznek teremthetők beruházásokra, valamint a kis- és középvállalkozások támogatására. Számításaink szerint 100 milliárd forint maradna ezen célokra, amennyiben a 4,5 százalék helyett 5 százalék volna a megcélzott hiány. Ezt lehetne beruházások támogatására, utak, hidak építésére fordítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglaló mondatként frakciónk nevében el lehet mondani, hogy az Európai Unióhoz való integráció, az Európai Unióhoz való csatlakozás előtti utolsó évben nem a magyar polgárokkal kellene megfizettetni a választási ígéreteket, hanem sokkal több erőforrást, sokkal több energiát és sokkal több odafigyelést fordítani arra, hogy fel tudjuk készíteni őket az európai uniós tagságra. Még egyszer mondom: az Európai Unióba menni kell, azonban erősen versenyképesen kell menni, úgy, hogy meg tudjuk védeni polgárainkat az ott előadódó kihívásoktól.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Herényi Károly úr, az MDF képviselője. Öt perc áll rendelkezésére.

 

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Perceken belül vége lesz a következő esztendő költségvetési vitájának, általános részét, legalábbis ennek tárgyalását befejezzük. Érdemes egy összegzést a Magyar Demokrata Fórum nevében is megtennünk, megtennem.

Ha az ellenzéki képviselők felszólalásait hallgattuk, azt mondhatjuk, hogy az ellenzék tette a dolgát, igyekezett felhívni a figyelmet e költségvetés hiányosságaira, és nem is jobbító szándék nélkül.

 

 

(16.40)

 

Ha a kormányoldal felszólalásait hallgatjuk, akkor nem azt tapasztaljuk, hogy megpróbálják a kormánypárti képviselőtársaink bebizonyítani, hogy ez a költségvetés bizony jó, és ezért, ezért meg ezért jó, hanem a hozzászólások 70-80 százalékában arra hivatkoznak, hogy az előző esztendők költségvetései még rosszabbak voltak. Én állítom, és az ellenzéki oldal állítja, hogy bizony azok a költségvetések jobbak voltak, mert volt egy gondolat, amire fel lehetett építeni.

A mostani költségvetés legnagyobb hibája az, hogy ez a vezérgondolat nem található meg és nem fogható meg, nincs a társadalomnak egyetlenegy olyan rétege, egyetlenegy csoportja, nincs a gazdaságnak egy olyan szereplője, akire azt mondhatnánk, hogy ennek a költségvetésnek a kitüntetettje, és hogy a következő esztendőben ez a társadalmi réteg vagy gazdasági szereplő jobban jár, mint az előző esztendőkben járt. Ez önmagában is nagy baj, de a legnagyobb baj az, hogy az a vezérgondolat nem látszik, és nem érezhető, tapasztalható, aminek a hiánya nagyon nagy gondokat fog okozni, nevezetesen az, hogy ez az utolsó esztendő az uniós csatlakozást megelőzően. Ez az utolsó esztendő, amikor még lehetőség lenne arra, hogy a hátrányainkat, a lemaradásainkat, az elmaradásainkat valamiféleképpen pótoljuk. Ez az utolsó esztendő, hogy olyan állapotba hozzuk a magyar gazdaságot, a magyar társadalmat, ha szűkösek is a keretek és a lehetőségek, hogy a lehető legjobb eséllyel készüljön a 2004-es uniós csatlakozásra.

Túl vagyunk az általános vitán, és sajnos az általános vita hangvételéből nem tűnt ki, hogy erre a különleges felelősségre a padsorokban ülő képviselőtársaink, különösen a kormánypárti képviselőtársaink rádöbbentek volna. De a jövő héten elkezdődik a részletes vita. Úgy, ahogy Áder János frakcióvezető úr is mondta, jobbító szándékkal benyújtott módosító javaslatokról van szó. Úgy, ahogy a Magyar Demokrata Fórum képviselői is mondták, jobbítani szeretnének a módosító javaslataikkal, mert közös érdekünk, hogy ez a költségvetés olyan legyen, hogy legalább részben legyen képes választ adni a kihívásokra.

Én kérem és kívánom önöktől, kormánypárti képviselőtársaim, hogy egyfelől legyen erejük, legyen kitartásuk ahhoz, hogy a minisztériumok apparátusaival megvívják a saját csatájukat, mert tudom, voltunk mi is kormánypárti képviselők, hogy nagyon sokszor kitűnő javaslatok buknak meg apparátusi ellenálláson. Ha ezt komolyan gondolják, az ellenzék ebben bizonyosan segíteni és támogatni fogja önöket, és legyen ez a részletes vita egy új hang befogadásának és megteremtésének az időszaka, amikor a közös felelősség vezérli az ellenzéki képviselőket, a kormánypárti képviselőket, hogy olyan költségvetést terítsünk az ország elé, amely méltó az utolsó esztendőhöz.

Felhívnám minden képviselőtársam figyelmét arra, hogy ebben a versenyben - idézőjelbe téve - senki sem győzhet. Csinálhatunk egy jó költségvetést, és akkor a magyar nemzet lesz ennek a nyertese, és elfogadhatunk kormánypárti többséggel egy rossz költségvetést, és akkor ennek a magyar nemzet lehet a vesztese.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szabó Zoltán úr, az MSZP képviselője; 1 perc 49 másodperc áll rendelkezésére.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Van ennek a költségvetésnek központi gondolata. Ez a központi gondolat az emberbe, a munkaerőbe, a munkaerő versenyképességébe történő beruházás. Azokon a területeken irányoz elő a jövő esztendőre többet, ahol az igazi kihívásra, az Európai Unióba való belépéssel kapcsolatos igazi kihívásra a válasz megadható.

Nincs célzottja ennek a költségvetésnek, mondta Herényi képviselő úr - lehet. Lehet, hogy nincs olyan társadalmi réteg, amely azokkal az intézkedésekkel, amelyek ebből a költségvetésből kiderülnek, jobban járna. Mindenesetre éppen a mai újság hozza a címoldalán: "Túljelentkezés a tantestületekbe. A béremelés után egyetlen iskolában sincs pedagógushiány, az üres helyekre sokan pályáznak."

Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet, hogy a pedagógusok nem kapnak semmit ettől a kormánytól és ettől a költségvetéstől, de ők speciel ezt nem így látják.

Ami az európai uniós csatlakozást illeti, azt hiszem, nem kellene az uniós csatlakozást ilyen mumusnak tekinteni. Nem arról van szó, hogy még van egy évünk, amikor valami olyat szabad csinálni, amit majd utána már nem. Nem azért lépünk be az Unióba, mert úgy gondoljuk, hogy ott majd jól megkorlátoznak bennünket. Az Unióba azért lépünk be, mert az nekünk jó, és mert az Unióba való belépés lesz az, amivel a hátrányunkat igazából le tudjuk faragni. Nem előtte kellene erre törekedni; persze előtte is kell.

Ami pedig az ellenzéki javaslatokat illeti, tisztelt képviselőtársaim, ha visszatekintünk az elmúlt négy évre és az elmúlt fél évre, azt gondolom, ez a kormánytöbbség lényegesen nyitottabb volt az ellenzéki javaslatokra, mint elődje - így lesz ez a továbbiakban is.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. - Szórványos taps az MDF soraiban.)

 

ELNÖK: Ügyrendi kérdésben Ékes József úr kért szót, az MDF képviselője.

 

ÉKES JÓZSEF (MDF): Nagyon köszönöm, elnök úr, a szót. Kérném a megértését, és kérném annak az elrendelését, hiszen a ma délelőtt folyamán több alkalommal a számítógépes rendszer lefagyott, és így a módosító indítványokat nem lehetett úgy előkészíteni, ahogy az a szabály szerint is elő van írva, hogy az általános vita lezárásig lehet benyújtani a módosító indítványokat.

Kérném a kormánypárti oldalt, kérnék mindenkit arra, hogy ezen indok alapján nyújtsunk lehetőséget arra, hogy este tízig lehessen a módosító indítványokat benyújtani. Ezt mondom azért is, hiszen maga a technika lefagyott, és ebből adódóan több mint másfél óra kiesés volt az egész rendszerben.

 

ELNÖK: Képviselő Úr! Ezt a másfél órás pluszidőt megadom, 18 óráig lehet beadni képviselői javaslatokat. Köszönöm. De 18 óra után nincs több lehetőség. (Ékes József: Nagyon köszönjük.)

Hozzászólásra következik Béki Gabriella asszony, az SZDSZ képviselője; öt perc áll rendelkezésére.

 

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon nehéz feladat egy ilyen 30 órás vitát összefoglalni vagy értékelni; én a magam részéről nem is vállalkozom rá, hogy teljes terjedelmében értékeljem ezt a vitát; nagyon szerteágazó volt, a képviselőtársaim egymásnak rendre ellentmondó dolgokat állítottak.

Összefoglalójában előttem Herényi Károly azt említette, hogy ennek a költségvetésnek nincs vezérmotívuma, illetve azt kifogásolta, hogy nincs egyetlen kedvezményezett réteg, írtam fel ezt szó szerint, mert vitatkozni akarok vele; azt gondolom, hogy egy költségvetésnek nem hibája, hanem kifejezetten erénye, ha nincs egyetlen kedvezményezett réteg, ha remélni lehet, hogy széles rétegeknek hoz jót a költségvetés. És azt gondolom, hogy ebben a költségvetésben meg lehet ezeket az elemeket találni.

Ez a kormány a jóléti fordulat ígéretével látott munkához, az ellenzék pedig érzésem szerint nem tudta eldönteni, hogy milyen irányból támadja a kormányt, illetve ezt a költségvetést. Hol azt hallottuk, hogy pazarló módon költekezünk, hogy mindenféle píárígéretnek meg tudjunk felelni, tehát hogy felelőtlen a kormány, mert osztogat, hol pedig az ellenkezőjét hallottuk, többen, ellenzéki képviselők pont azt bizonygatták, hogy ez milyen vészterhes költségvetés, mennyi benne a megszorítás, és mennyi rosszat hoz. Én azt gondolom, hogy a két szélsőséges álláspont, állítás között lehet valahol az igazság.

A pénzügyminiszter úr takarékosnak nevezte a költségvetést - azt gondolom, hogy ez találó jelző erre a költségvetésre. Kuncze Gábor vezérszónoki beszédében azt hangsúlyozta, hogy mennyi determináltság közepette kellett ezt a költségvetést a kormánynak megalkotnia. Én, amikor a szociálpolitikai kérdésekről beszélhettem, azt emeltem ki, hogy azoknak az ígéreteknek, amiket a kormány megfogalmazott a kétszer száznapos programjában, a fedezete megtalálható a költségvetésben, és a magam részéről ezt megnyugtatónak tartottam, illetve tartom.

 

 

(16.50)

 

Kuncze Gábor kitért arra is, hogy nem minden részletében kedvünkre való ez a költségvetés, szóval, hogy nem annyira jó, mint amit mi, szabad demokraták szerettünk volna, és említést tett arról, hogy módosító indítványokat fogunk benyújtani. Hogy csak egy ilyen kérdést emeljek ki a költségvetésből, ami vitatéma közöttünk is, ez éppen az önkormányzatok finanszírozásának a kérdése. Bízunk benne, hogy még az előttünk álló időben, a részletes vita alatt és a szavazásig van rá lehetőség, hogy korrekciókkal olyan változathoz jussunk el, amely mindannyiunk számára kielégítőbb.

Kuncze Gábor úgy fejezte be beszédét, hogy nem annyira jó ez a költségvetés, mint amennyire mi szerettük volna, de egészen bizonyos, hogy lényegesen jobb annál, mint amilyennek az ellenzék láttatni akarja ezt a költségvetést. Bízom benne, hogy a hátralévő időben még tudunk rajta alakítani, csiszolni, hogy felelősséggel gondolkodunk, hogy az egyik oldalon sem az a cél, hogy a költségvetés egyensúlya felboruljon, mert az az ország sorsát hosszú távra gyengítené.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban. - Szórványos taps az MDF soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem az államtitkár úrtól, hogy kíván-e reagálni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Nem.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom, a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

 

Soron következik a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása. Az előterjesztést T/1270. számon kapták kézhez. Az elfogadott napirendi ajánlásnak megfelelően a mai ülésnapon már képviselői felszólalásra nem kerül sor.

Múlt heti ülésünkön az államtitkár úr jelezte, hogy csak a részletes vitát követően kíván válaszolni a vitában elhangzottakra. Mindezeknek megfelelően az általános vitát lezárom.

 

Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkeztek többen, de közülük csak Weszelovszky Zoltán képviselő urat látom, a Fidesz képviselőjét, aki "Megszokottság és szokatlanság, avagy az ellenzék parlamenti politizálásáról" címmel kíván felszólalni ötperces időkeretben.

 




Felszólalások:   1   1-263   263      Ülésnap adatai