Készült: 2020.07.02.22:22:05 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

249. ülésnap (2005.09.27.),  13-275. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita folytatása
Felszólalás ideje 6:33:07


Felszólalások:   9-12   13-275   275-293      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés együttes általános vitájának folytatása. Az előterjesztéseket T/17290. és T/17290/1. számokon, a bizottságok ajánlásait pedig T/17290/3. és 5. számokon kapták kézhez a képviselők.

Mielőtt az első képviselői felszólalásra sor kerülne, tájékoztatom önöket, hogy a napirendi ajánlás szerint az előterjesztés vitáját az ülésvezető elnök 16 órakor elnapolja. Folytatására és lezárására a mai napon utolsó napirendi pontként, várhatóan a késő esti órákban kerül sor.

Most tehát az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, 10-10 perces időkeretben. Hozzászólásra következik Göndör István képviselő úr, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az Állami Számvevőszék egy zárszámadási dokumentumot megvizsgál, akkor azt is vizsgálja, hogy az adatok valósághűen tükrözik-e a 2004. évi pénzügyi folyamatokat, vagy megbízható és valós képet nyújtanak-e a folyamatokról. Szeretném kijelenteni, hogy itt egy óriási előrelépés történt, 2004-ben az Állami Számvevőszék ellenőrizhette az autópálya-építést. De szeretnék idézni egy másik megállapítást: folyamatosan javuló tendenciát mutat a külső-belső összhangja és pontossága a zárszámadásnak. A normaszöveg és a mellékletek összhangban állnak, a bemutatott adatok egyezősége jó.

Hadd idézzem vissza ezzel szemben a 2002-es állapotot. Pénzt kivontak az állami ellenőrzés alól, költségvetésen kívülre vitték a hiányt, fedezetlen kötelezettségvállalásokat tett a kormány, és törvénysértő állapotot állapítottak meg. Tehát csak ennyit a változásokról, hogy alátámasszam, hogy amikor azt állítja az Állami Számvevőszék, hogy folyamatos javulás van, valóban így van.

A továbbiakban. Képviselőtársaim! A konvergenciaprogramban mi azt vállaltuk, hogy a GDP 3,3-3,5 százalékkal növekszik. Ezzel szemben a tény 4,2 százalék. Az infláció 6,5 százalék, a tény 6,8 százalék. A hiány 4,6 százalékkal szemben 4,9 százalék volt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert az időm nem lenne elég arra, hogy elmondjam, hogy Áder János és Varga Mihály alig a költségvetés elfogadását követően mi mindent hordott össze arról, hogy ez a költségvetés csak három napig él, hogy ez a költségvetés semmire nem jó és semmire nem használható. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.)

Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar gazdaság gyorsabban fejlődött, mint az Európai Unió országai. Ezt tűztük ki célul. Célul tűztük ki azt, hogy megőrizzük az egyensúlyt, javítjuk a vállalkozások versenyképességét, erősítjük a tőkevonzó képességet, és igyekszünk megfelelő infrastrukturális háttérrel további lehetőségeket teremteni a vállalkozások számára.

Képviselőtársaim! Csökkentek az adóterhek. Ez tetten érhető, ezek közül, ha mindent nem emelek ki, de talán ami a leglátványosabb, mert nagyon sokat vitatkoztak ezen: a személyi jövedelemadó. Csak egy apróságot mondok, bizonyítva a tegnapi állításaimat is. 2001-ben a költségvetés személyi jövedelemadó-bevétele 830 milliárd forint volt. 2002-ben már 940, 2004-ben - csak a számok egy kicsit más összetételben - mindössze 904 milliárd forint. Önökre bízom, hogy számolják ki, időközben mennyivel nőttek a bérek, és az adó abszolút értelemben is csökkent. Tehát azt hiszem, az, amikor arról beszélünk, hogy száz forint bérből mennyi adót kell fizetni egy magánembernek, az is nagyon látványos szám, de itt lehet tetten érni, hogy valójában megvalósul az, hogy a költségvetés bevételeiben csökken az adóbevétel, tehát ezért szükséges, hogy megfelelő átalakítást tegyünk.

Bízom abban, hogy a mai vitában önök is egyetértenek velünk, hogy a 2003-ban elindult folyamat, mely szerint a hibás gazdaságpolitikát kiigazítottuk, hogy a belső fogyasztás vezérelte növekedés helyett újra az export és a beruházás növekedése mozgatja a magyar gazdaságot, amelynek az első eredményei 2003 második félévében már tapasztalhatók voltak - most megint mondhatnám, hogy hány szirénhang mondta azt, hogy ez csak egy negyedév, ez két negyedév, aztán kifullad. Képviselőtársaim! A folyamat 2004-ben egész évben megmaradt, az első két negyedévben négy százalékot meghaladó volt a gazdasági növekedés. De ezen belül hadd mondjam, a beruházások növekedése, ami a Fidesz-kormányzás idején meg sem tudta közelíteni; 8 százalékkal nőttek a beruházások, ezen belül a feldolgozóipari beruházások éves átlaga 15,3 százalék.

(9.40)

Ez a gazdasági növekedés alapja. És az export. Az export, és hozhatnám a példát, hogy milyen katasztrofális megállapításokat tett az Állami Számvevőszék az export és import alakulásáról az előző kormányzat idején. Itt sikerült azt elérni, hogy 2004-ben 17 százalékkal növekedett az export, mindössze 14 százalékkal az import, és a negyedik negyedévben már azt is elértük, hogy nemcsak az indexekben van pozitív változás, hanem abszolút értelemben az áruforgalmi egyenleg pozitívvá vált.

Nagyon sokszor elhangzott az a kérdés - Áder úr szavait hadd idézzem -, hogy hol a lé, és erről fognak beszélni majd szocialista képviselőtársaim, hogy mi mindenre fordítottunk a költségvetés bevételeiből és a felvett hitelből.

Tisztelt Képviselőtársaim! Csak szeretném érzékeltetni, hogy a nyugdíjasoknál megvalósítottuk - ahogy ígértük - a kárpótlást, a fogyasztói kosárhoz igazodik a nyugdíjnövekedés, bevezettük a 13. havi nyugdíj intézményét, és ez folyamatosan működik, és 50 százalékkal emeltük az özvegyi nyugdíjakat. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Képviselő urak, csak 2004-ben 576 milliárd forinttal többet fizettünk ki nyugdíjakra, mint 2002-ben. (Dr. Répássy Róbert: Elégedettek is a nyugdíjasok!) Azt nem mondtam, Répássy úr, hogy elégedettek, mert szeretnének sokkal többet. (Dr. Répássy Róbert: Nem is elégedettek!) Én is szeretnék sokkal többet az idős és nyugdíjas ismerősöknek és barátoknak (Derültség a Fidesz soraiban.), de ők is tudják, hogy a nyugdíjrendszerben szabályok vannak. Ahogy a miniszterelnök úr tegnap elmondta: módosítást hajtunk végre azért, hogy akik a hibás rendszerből fakadóan hátrányt szenvedtek el, őket ebben kárpótoljuk. Tehát, képviselő urak, három év alatt több mint 1700 milliárd forinttal többet költöttünk nyugdíjakra, mint önök ezt tették. (Dr. Kosztolányi Dénes: …az édesanyját támogatja.) Teljesen természetes, képviselő úr. Én azt gondolom, hogy ezt minden gyerek megteszi, ugyanakkor minden szülő azt szeretné, ha gyermekének nem kellene őt támogatni, hanem a több évtizedes munkája után tisztes nyugdíjat kaphatna.

Még a lakásépítés talán belefér a tízperces időkeretembe, mert nagyon sokat tetszettek bírálni azt a programot, amely megvalósult. 2003-ban és 2004-ben 231 milliárd forinttal fizettünk ki többet lakásépítésre, mint azt 2002-ben tették, és azok kapnak segítséget, akik gyermeket nevelnek, a fiatal házaspárok, és duplájára növeltük a szociálpolitikai támogatást. Normatív lakásfenntartási támogatást biztosítunk azoknak, akik nehéz körülmények között élnek, és nem tudnak megfelelően fizetni. A felépített lakások száma több éve nem volt akkora, mint 2004-ben, közel 44 ezer.

És a gyermektámogatás. Tisztelt Képviselőtársaim! 2003-ban 85 milliárddal, 2004-ben 88 milliárd forinttal fizettünk többet gyermektámogatásra, mint korábban tettük. Azt gondolom, hogy igaz, amit a képviselő urak bekiabáltak: nagyon sokan szerettek volna vagy szeretnének ma is jobban élni, de egy költségvetésünk van, ebből az egy költségvetésből kell megoldanunk a sok-sok problémát.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Tállai András képviselő úr, Fidesz.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én azért nem szeretnék fölmenni Göndör István után az emelvényre, mert én a helyében nem tettem volna, mert szerintem, aki odamegy, attól minimum elvárható, hogy próbáljon meg igazságokat és valóságokat mondani. (Dr. Avarkeszi Dezső: Akkor értjük, hogy miért nem mész fel.) Göndör képviselő úr azt gondolja, hogy minél magasabbról mondja el a valótlanságokat, annál többen el fogják hinni.

Kezdem azzal, hogy adócsökkentésről beszélt Göndör képviselő úr. Figyelmébe ajánlom László Csaba volt pénzügyminiszter mondatait. 2003 júliusát írjuk - biztosan nem felejtették még el azért László Csaba pénzügyminiszter urat, mert ezt a költségvetést is ő készítette például -, ő maga mondta, hogy a következő évben 550 milliárd forinttal többet fogunk az emberek és a vállalkozások zsebéből kivenni. Na nem így fogalmazott, ezt az igazságosság jegyében mondta Medgyessy Péter miniszterelnök úrral is. Ennyit az adócsökkentésről. Ami pedig a jövedelemnövekményt illeti, tisztelt Göndör képviselő úr, a Statisztikai Hivatal kimutatása: 2004-ben a reálbérek 1 százalékkal csökkentek. Na ennyit a valóságról, és akkor innen induljunk el.

2004 az adóemelés, a reálbércsökkenés és a vállalkozások megnyomorításának az éve volt. 2004 pedig nagyon fontos egy regnáló kormány életében, hiszen az az év az, amit saját maga tervez el, saját maga hajt végre, és saját maga számol be az Országgyűlésnek a végrehajtásáról. Ha valaki ezt az évet elrontja, amikor minden felelősség az övé, akkor valószínűleg az egész ciklusát elrontja költségvetési szempontból.

Nézzük csak, hogy hogyan is alakult a költségvetés politikája a szocialista-liberális kormányzat alatt! Emlékezzünk vissza, a 2003. évbe belebukott László Csaba pénzügyminiszter, a 2004. évbe belebukott Draskovics Tibor pénzügyminiszter. Nyugodtak lehetnek, ha így folytatják, akkor a 2005-ös évbe az egész kormány bele fog bukni. Miért mondom ezt? Nézzünk vissza a 2004. évre! 2004 tervezésénél még az emberek fülében ott csengett a jóléti rendszerváltás gondolata, annak a várása, hogy valami majd történni fog az országban, ami számukra nagyon kedvező lesz.

Jóléti rendszerváltás. Na nézzük, hogy a jóléti rendszerváltás mit is jelentett az embereknek 2004-ben! A jóléti rendszerváltás azt jelentette, hogy a Medgyessy-kormány támadást indított a megszerzett jövedelmek ellen. Milyen formában? Úgy, hogy az egészségügyi hozzájárulást fölemelte 3 százalékról 4 százalékra; úgy, hogy a nyugdíjjárulék adókedvezményét, ami 25 százalék volt, eltörölte; úgy, hogy a lakáshitelek után igénybe vehető adókedvezmény mértékét 240 ezer forintról 120 ezer forintra csökkentette; úgy, hogy az életbiztosítást adókötelessé tette.

De támadást indított a Medgyessy-kormány 2004. január 1-jétől a családok, a nyugdíjasok ellen is. Hogy hogyan? Úgy, hogy fölemelte az áfakulcsot nulla százalékról 5 százalékra, és így többek között a gyógyszert, a gyógyászati segédeszközöket és egyéb eszközöket sokkal drágábban, 5 százalékkal emelten lehetett csak beszerezni. Támadást indított a családok és a nyugdíjasok fogyasztása ellen, hiszen 12-ről 15 százalékra emelte föl az áfakulcsot 2004. január 1-jétől. Ez semmiféle uniós elvárást nem jelent. Göndör képviselő úr kimegy a teremből, ez nyilván elismerése ezeknek a kritikáknak, amelyeket én felsorolok. (Göndör István: András, olyan arcátlan vagy, hogy az nem kifejezés!) Tehát felemelte 12-ről 15 százalékra, ezért 2004. január 1-jétől 3 százalékkal drágábban lehetett vásárolni az élelmiszert, drágább volt az energia, és drágábbak lettek a szállítási költségek. Az energiaköltségek közül is kiemelkedett a villamos energia áfájának 12 százalékról 25 százalékra való emelése. Én úgy gondolom, ezek a tételek adják ki, amiről László Csaba beszélt, hogy 550 milliárd forinttal többet fogunk az emberek zsebéből kivenni 2004-ben.

De természetesen támadást indított 2004. január 1-jétől az önkormányzatok ellen is a Medgyessy-kormány. Itt majd önkormányzati szakemberek, képviselők, polgármesterek el fogják mondani, hogy a költségvetés tartalmát ez hogyan érintette. Én csak egyet szeretnék kiemelni, ami az adótörvényeket érinti: megszüntette az önkormányzatok számára az állami beruházások után az áfa-visszaigénylés lehetőségét. Tudjuk, hogy ezért az Európai Uniótól egyébként feddést is kapott a kormányzat.

(9.50)

És természetesen támadást indított a Medgyessy-kormány a vállalkozások ellen is, hiszen felemelte a gépjárműadót, az úgynevezett súlyadót 800 forintról 1200 forint/kilogrammra. Új adónemeket vezetett be 2004-től: levegőterhelési díj, vízterhelési díj, talajterhelési díj. Új adónem az energiaadó a villanyáramra, a földgázra. A cégautó adója, emlékezzünk csak vissza, duplájára emelkedett. A cégbejegyzési illeték, bármely illeték, amely a vállalkozásokat érintette, jelentősen megnövekedett.

Korlátozásokat vezettek be, és a kis- és középvállalkozások beruházási kedvezményeiből kizárták a gazdákat, a nemzetközi szállításban használt eszközök tulajdonosait. Fejlesztési adókedvezményt csak 80 százalékban lehetett igénybe venni. Még egy újabb adónem: az innovációs járulék, amit a korrigált nettó árbevétel után kellett fizetni.

Összességében, azt gondolom, jelentős támadást kellett kivédenie a magyar vállalkozásoknak a 2004. évben a Medgyessy-kormány döntései következtében.

Mindez persze nem volt elég ahhoz, hogy a 2004. éves költségvetést hitelesen és megbízhatóan, biztonságosan végig tudja csinálni a Medgyessy-kormány, ezért aztán év közben jelentős szigorítások történtek. Folytatódtak a támadások a vállalkozások ellen. Hogyan is? Úgy, hogy szeptemberben döntött a pénzügyminiszter: nem fizetik vissza az áfát azoknak a vállalkozásoknak, amelyek uniós adószámmal rendelkeznek. Az Állami Számvevőszék kimondta, hogy értelmetlen, ésszerűtlen, és kicseng a jelentésből az is, hogy lényegében ez törvénytelen döntés volt. Ez 2004-ben több mint 180 milliárd forint áfavisszatartást jelentett; összességében, most már tudjuk, több mint 300 milliárd forint áfa nem került visszafizetésre. Ez példátlan, nem az Európai Unióban, az egész világon. Példátlan, hogy van egy törvény, és a kormány azt mondja, hogy rám a törvények nem vonatkoznak, a költségvetés helyzete számomra mindent megenged, még azt is, hogy a saját országomban működő vállalkozásoktól törvénytelenül visszatartsam az áfát. Ez 2004-ben történt és indult el, tudjuk, egy miniszter már ebbe belebukott.

Ugyanez volt a helyzet a mezőgazdasági termelőkkel, nem kapták meg a jogos járandóságukat, pedig, ha valakiknek szükségük lett volna erre a pénzre, erre a támogatásra az ősz folyamán, akkor, úgy gondolom, a mezőgazdasági termelőknek egészen biztosan.

De támadást indított ez a kormányzat 800 ezer közalkalmazott ellen is, mégpedig azzal, hogy a 2004. évben eltörölte a 13. havi fizetést.

Számoljuk csak akkor, hogy a 2004. év kinek volt sikeres éve? Lehet hogy Göndör István szerint és a szocialisták szerint a szocialista és szabad demokrata kormánynak sikeres volt, de hogy a magyar embereknek nem volt sikeres, az egészen bizonyos, sem a családoknak, sem a nyugdíjasoknak, sem a vállalkozásoknak, sem a közalkalmazottaknak.

Úgy gondolom, nem véletlen az, bár a zárszámadási törvény ezt nem tartalmazza, de kicseng belőle, hogy miért jutott el Magyarország oda, hogy a megválasztott miniszterelnök nem tudta végigcsinálni a ciklust, és egy olyan ember jött helyette, akire senki nem szavazott a 2002-es választások során.

Mi lehet a következménye ennek a súlyos, csőd felé tendáló költségvetési politikának? Bizalomvesztés, hitelvesztés és reményvesztés, bizalomvesztés az Európai Unióban. Láthatjuk: deficiteljárás - Görögországgal ketten ülünk a szégyenpadon. Ma már minden ülésen Magyarországgal foglalkoznak, hogy trükköznek, hogy akarják elcsalni a valós számokat. Hitelvesztés a befektetők szemében, mert olyan országban, ahol egyetlen évben nem tudják a költségvetési politikát rendbe tenni, és csak mélyül a válság, oda nem fektet be komoly befektető. Reményvesztés a családokban, mert nem látják a kiutat, nem látják a jövőt, mert az életszínvonaluk sajnos ennek a politikának a következtében egyre csökken.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Molnár Albert államtitkár úrnak.

MOLNÁR ALBERT pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Tállai Képviselő Úr! Azt gondolom, akkor van értelme egy vitának, ha legalább a tényeket mindenki elfogadja. Annak az égvilágon semmi értelme nincs, hogy a tényeket is vitatjuk, hiszen Tállai úr szavaiból az derült ki, ha a valóság más, mint amit ő gondol, akkor úgy kell a valóságnak. Most legalább néhány cöveket verjünk le abból a szempontból, hogy ez a vita valóban építő legyen, és segítse a magyar gazdaság lépéseit.

Amit ön elmondott, képviselő úr, talán sorba nem is venném, mert a valóságtól nagyon messze állnak, de néhány gondolatot engedjen meg. Először is: a magyar gazdaság ma azonos vagy rosszabb világgazdasági körülmények között is 30 százalékkal jobban teljesít, mint amikor ön volt ennek a Pénzügyminisztériumnak az államtitkára, aki itt készítette a 2001-2002-es beszámolót. A magyar gazdaság növekedése 4,2 százalék, ez több mint 2 százalékkal haladja meg az Európai Unió hasonló számait.

Az, hogy egy kormánynak be kell-e avatkoznia akkor, ha azt látja, hogy az adófizetők nem fizetik be az adót, azt gondolom, hogy igen, be kell avatkoznia, mint ahogy beavatkoztunk, és egyébként mind a 300 milliárdot visszafizettük.

Arról elfelejtett beszélni, hogy ezt kétszeres jegybanki alapkamattal megspékelve fizettük vissza (Dr. Répássy Róbert: És ezt ki állja?), és hogy több mint 9 milliárddal több bevételünk volt ebből a vizsgálatból, mint amennyi kiadásunk. (Dr. Csáky András. Ez nem igaz! - Domokos László: Ez nem igaz…) És azt is hozzá kell tenni, hogy nem zárult le még nagyon sok bírósági ítélet, amiből többletbevételek jönnek. Egyébként pedig július óta jönnek az általános forgalmiadó-bevételek.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra következik Göndör István képviselő úr, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Tállai Képviselő Úr! Csak annyit a tényekről, hogy egy percig sem hagytam el az üléstermet, figyeltem, hogy mennyi hetet-havat hordott össze, de azért megpróbálok két percben reagálni.

Amikor ön azt mondja, hogy jóléti rendszerváltás: képviselő úr, csak azt idézném fel, hogy a közszférában 2003-ban végrehajtott 50 százalékos béremelést követte a bírák, az ügyészek és a köztisztviselők béremelése és - még egyszer említem - 2004-ben a 13. havi nyugdíj.

Az adóügyekről: a 20, 30 és 40 százalékos adókulcsot csökkentettük 18, 26 és 38 százalékra. De akkor mondom önnek még pontosabban: az önök kormányzása idején 25 forint 80 fillért kellett befizetni, 2004-ben pedig már csak 22,60-at. Erre azt mondom, igen, tudom, hogy kevés, de ennél gyorsabb ütemű csökkentést nem lehetett végrehajtani.

Az európai uniós csatlakozásunk kapcsán, igen, át kellett szabni az adórendszert, de az az áfaváltozás az inflációban alig több mint 1 százalékos változást hozott. Amikor én azt mondtam, hogy a 6 százalékot meghaladta az infláció, azt is állítom, hogy a nyugdíjas fogyasztói kosárhoz mértük a nyugdíjak emelését.

Szeretném önnek bemutatni, hogy az önök négy évében hogy emelkedtek a nyugdíjak, és hogy emelkedtek ebben az időszakban. (Felmutat egy iratot.) Csak azt szeretném elmondani önnek, talán emlékszik rá, akkor 9 és 10 százalék között volt, Domokos képviselő úr, az infláció. Itt pedig az infláció kevesebb. (Domokos László: Meg se szólaltam! Majd ha szólok, meghallod!) Egyfolytában beszél, képviselő úr! Tessék szót kérni, és lesz lehetősége erről beszélni! (Domokos László: Meg se szólaltam, újságot olvasok!)

De mondok még egy megrázó adatot, Tállai képviselő úr. Azt mondta, hogy Magyarország nem vonzó. Jelentem, az önök időszakában átlagosan 1,5-2 milliárd körüli (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) tőke áramlott be, 2004-ben ez az összeg meghaladta a 4800 eurót egy főre jutó átlagként.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, Fidesz.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Államtitkár úr azt kérte, hogy tényekről beszéljünk. Gazdasági növekedés: a helyzet az, hogy bármely kormányt nézzük, Orbán-kormányt, Medgyessy-kormányt, Gyurcsány-kormányt, és összehasonlítjuk Magyarország gazdasági növekedésének tendenciáját azzal, ami az Európai Unióban történik, akkor minden kormánynál szinte minden évben körülbelül 2 százalékkal magasabb a gazdasági növekedés, mint az Európai Unió átlaga. Az Orbán-kormány legrosszabb évét is meg lehet nézni, és az önök legrosszabb évét is meg lehet nézni, hogyan alakul tendenciaszerűen a magyar gazdasági növekedés az Európai Unió átlagához, és érdekes módon mindig ugyanannyi a különbség.

 

(10.00)

 

Ez a baj, hogy nem szűkül. A mi időnk alatt sem szűkült, ez tény, de az önök ideje alatt sem. Tehát ezzel hencegni, büszkélkedni, hogy a mi kormányzásunk alatt a gazdasági növekedés milyen jó és milyen nagyszerű, úgy gondolom, irreális dolog és szakmailag megalapozatlan. Ön tévedésben van, államtitkár úr, nem a vállalkozások nem fizették be az adót, az áfát, hanem a kormány nem fizette nekik vissza. (Domokos László: Nagy különbség!) Tehát teljesen más a helyzet. A kormány, az önök kormánya beszállt az állami körbetartozásba, helyesebben: a körbetartozásba beszállt maga az állam a saját döntésével. Olyan megrázó károkat okozott az országban, hogy ha ön kimegy a vállalkozókhoz, és megkérdezi, hogy mi erről a véleményük, akkor biztosan reálisabb képet tudna erről alkotni.

Göndör Istvánnak pedig csak egyetlenegy adat: Göndör képviselő úr, 2004-ben az inflációval hencegni!? 2004-ben?! 2004 volt az az év, amikor visszamenőleg 10 vagy 15 évre az inflációs trend megfordult, illetve Bokros idejéhez, 1995-höz számítva. Pont 2004-ben fordult meg az infláció. Addig mindig csökkent az infláció, 28 százalékról minden évben csökkent, kicsit, nagyot. Egyszer csak 2004-ben megfordult fölfelé az infláció. (Göndör István: Mert csatlakoztunk.) 5,2 százalékról 6,8 százalékra fordult az infláció. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ezzel hencegni nem lehet. (Derültség és taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra következik Keller László képviselő úr, MSZP.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Sajnálom, hogy ilyen irányba megy a vita. Volt politikai államtitkár úrtól joggal várható el, hogy egy reális képet adjon az ország fejlődéséről, ha már egyszer szót kér. (Dr. Répássy Róbert: És hogy mi a reális, azt te mondod meg. - Tállai András: Majd feljelentesz.) Szóba hozta az áfavisszatartás kérdését, hivatkozott az ÁSZ-jelentésre. Azt már nem tette hozzá, hogy az Állami Számvevőszék azt nem vizsgálta, hogy mi lett volna akkor, ha ez a szigorított ellenőrzés nem következik be, hogy alakult volna akkor a költségvetés bevétele. A mezőgazdasági támogatások kifizetésével kapcsolatban többször elhangzott itt a plenáris teremben és más helyeken is, hogy határidőre teljesítette a kormány a kifizetéseket.

Ami a legdurvább, Tállai képviselő úr, egyik szavával ostorozta azt, hogy lépéseket tettünk a költségvetés javítására, a másik szavával pedig azt rótta a terhünkre, hogy nem tudtuk kezelni szerinte a költségvetés hiányát. Ilyen ellentmondásos megszólalásoktól tartózkodni kellene, mert így az emberek nagyon nehezen tudnak eligazodni, hogy akkor most végül is tettünk lépéseket annak érdekében, hogy a költségvetés egyensúlya megfelelő mederbe kerüljön, vagy pedig nem tettünk lépéseket.

A zárszámadás egyébként, csak hogy világos legyen Tállai képviselő úrnak, azt rögzíti, hogy igen, meg kellett küzdeni a költségvetés egyensúlyi pozícióinak a javításával, meg kellett tenni azokat a szükséges lépéseket, amelyekkel az egyensúly kordában tartható. Igaz, hogy nem értük el a tervezett egyensúlyi értéket, de nem is maradtunk el túlságosan a kitűzött céltól, nem beszélve arról, hogy persze azzal az örökséggel, amit 2002-ben átvett a kormány (Közbekiáltások a Fidesz soraiból: 350 milliárd!), nyilván nem lehet egy vagy két hónap alatt megbirkózni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra megadom a szót Halmai Gáborné képviselő asszonynak, MSZP.

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem véletlen, hogy éppen mindig a költségvetési törvény beadása előtt készül el a zárszámadási törvény, hiszen meggyőződésem szerint a zárszámadási törvény tárgyalásának nagyon sokféle funkciója van, ezek közül az egyik funkció a tényleges leltár készítése, a tényleges leltár elkészítése minisztériumonként és az államháztartás egészében. A tényleges leltár elkészítése mellett az ÁSZ minden évben vizsgálja a törvényességet, a számszerűséget, de a legfontosabb feladat mégiscsak az, hogy tendenciákat nézzünk meg, és ennek függvényében tervezzük meg a jövőt.

Saját szakterületemen, a kultúrában több szempontból is érdemes volt átnézni és elemezni az előző év zárszámadását. Érdemes megvizsgálni azt, hogy merre mentek a folyamatok, milyen feladatokat végeztünk el, hol van változatlanul elmaradás, milyen újdonságok segítették a kultúra szereplőit és fogyasztóit, és hol van szükség újragondolásra.

Először nézzünk néhány újdonságot! Nagyon fontos terület a közgyűjtemények modernizációja, a muzeális gyűjtemények széles körben való hozzáférhetővé tétele, az állami múzeumok ingyenességének bevezetése. Ezzel párhuzamosan nagyon fontos az önkormányzati múzeumok állandó kiállításainak tartalmi és infrastrukturális megújítása. Az első tárgyalásokon mindenki azt prognosztizálta, hogy az ingyenessé tétel még nehezebb helyzetbe hozza majd az egyébként sem bővelkedő intézményrendszert, de a tények mást mutattak. Az adott év bevételi előirányzata a tervezetthez képest 15 százalékkal növekedett, ezen belül a működési bevételek 50 százalékkal haladták meg az eredeti előirányzatot.

Tovább elemezve a számokat az is kiderül, hogy különösen a közgyűjteményeknél nagyarányú a növekedés, az intézmények az állandó kiállítások ingyenességét egyéb rendezvényekkel és időszaki kiállításokkal ellensúlyozni tudták. Természetesen az sem mindegy, hogy milyen körülmények között dolgozva végzik mindezt. Történtek a területen olyan beruházások, amelyek hosszú távra is alakítják a lehetőségeket. A központi beruházások közül megvalósult a Páva utcai zsinagóga Holokauszt Múzeummá és Dokumentációs Központtá alakítása, a terveknek megfelelően folytatódott a Magyar Nemzeti Múzeum nagyrekonstrukciója a Természettudományi Múzeum újabb épületeinek felújításával, ezzel a múzeum és vidéki intézményeinek látogatószáma elérte a 620 ezret. Elkészültek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum dél-dunántúli tájegységének új épületei is. 2004-nek volt az ideje, amikor elindult az Alfa-program, ami kimondottan a vidékre tekintett. 2004-ben 13 vidéki intézmény felújítására került sor 320 millió forint támogatással, amely összességében országosan a látogatószámot másfél millióval megnövelte.

A fentiek azt jelzik, hogy minden, területre fordított összeg szolgálta tehát a kulturális értékek megőrzését, és amennyiben ezek az értékek korszerű formában, esztétikus környezetben, a technika újabb lehetőségeinek kihasználásával és még érdekesebben vannak bemutatva, ez feltétlenül hozzájárul az érdeklődés megnövekedéséhez is. A közgyűjtemények támogatása a 2004. évben 15,7 milliárdról 17,8 milliárdra nőtt. Ugyancsak az értékek megőrzését, az értékteremtők és értékőrzők megbecsülését szolgálta 2004-ben a népművészet mestereinek járadékát törvénybe foglaló intézkedés, valamint a World Folkloriáda sikeres megrendezése is. A nemzeti örökség program keretében pályázatokon keresztül 58 hazai és 35 határon túli örökségvédelmi program részesül támogatásban 68 millió forint értékben.

A közművelődés területén folytatódott, bár megítélésünk szerint nagyon szerény mértékben az 1999-ben megkezdődött revitalizációs program. 2002 és 2004 között összesen 227 intézmény revitalizációjára került sor 1,17 milliárd forint értékben. Ennek az évnek az újdonsága volt a Magyar Művelődési Intézet szervezeti és tartalmi megújítása. 2004-ben kezdődött meg az intézmény regionális irodáinak kialakítása, amely azután alapját képezte az idei évben először kiírt úgynevezett közkincsprogramnak, amely kimondottan a vidék, a vidék kulturális felemelkedését szolgálja. Tudjuk, hogy ez a folyamat még nagyon az elején tart, és erre a területre még több forrást, még több energiát kellene fordítani, de ennek további feltételeit is meg kell majd teremteni.

Nagyon fontos intézkedése volt a 2004-es évnek a mozgóképtörvény kialakítása, amely 2004. április 1-jén lépett hatályba, és még ugyanebben az évben 4,6 milliárd forintos támogatást vitt erre a területre. 27 filmtámogatási program került meghirdetésre, amelyből 55 százalékot tett ki a filmgyártás támogatása, a filmterjesztést 20 százalékkal, a működési költséget 25 százalékkal emelte meg. Nagyon fontos tehát, hogy elindult a film általános támogatása, de ezen belül ismét egy vidékre való utalás az, hogy 8 helyszínen 80 millió forint értékben az artmozik megújítása is elkezdődött.

Újra kell gondolni mégis a más területekhez, például a turizmushoz, a vidékfejlesztéshez való kapcsolódási lehetőségeket, hogy ezáltal is a terület forrásokhoz jusson. Mindenki emlékszik rá, hogy az úgynevezett külföldi kulturális évadok, amelyek közül 2004-ben az angliai évad folytatódott, olyan sikeresek voltak, hogy ennek számtalan visszajelzését láthattuk a médiában, hiszen a turizmus területéről számtalan olyan elemzés hangzott el, amely azt mutatta, hogy ezek a kulturális évadok megnövelik az érdeklődést Magyarország iránt, ide látogatókat, érdeklődőket vonzanak, aminek nyilvánvaló hatása van a gazdaság alakulására és az ezzel kapcsolatos infrastrukturális fejlesztésekre.

(10.10)

A közművelődésben a művészeti támogatások területén jelentős szerepe van a nemzeti kulturális alapprogramnak. Tudjuk, hogy a nemzeti kulturális alapprogram bevételi forrása a kulturális járulék, és éppen ebben az évben voltak ott elmaradások, mégis 2004-ben az NKA által támogatott pályázatok száma 12,8 százalékkal nőtt, összegük pedig 23,6 százalékkal emelkedett. Ez azt jelenti, hogy a hivatalos állami és önkormányzati intézményrendszeren túl a kultúra területén működő művészeti csoportok, együttesek és új kezdeményezések ezen az úton juthattak meglehetősen magas támogatáshoz. Mindez persze korántsem lenne elegendő ahhoz - ha a kultúra egészéről beszélünk -, hogy elégedettek legyünk, hiszen maga az alapadat, amely szerint a GDP 2,2 százaléka fordítódik erre a területre, szerintünk is elégtelen.

Éppen ez az év és az idei év is mutatja, hogy számos szerkezeti átalakításra, új összefogásokra, a kultúra területét erősítő gazdasági megerősítésekre, a kultúra és a gazdaság értékelvű kapcsolatának megteremtésére is szükség van ahhoz, hogy a megkezdett folyamatok folytatódni tudjanak. Mindenki által ismert, hogy abban az évben elindult és azóta kiteljesedett a közigazgatás korszerűsítése, ezen belül a kistérségek programjainak a felerősödése, amelyben az első évben elsősorban a könyvtárszakmai terület támogatására írtak ki önálló pályázatokat. Reményeink szerint - csakúgy, mint a többi folyamat, amely elkezdődött - ez a folyamat is folytatódni fog, de ez már a következő évi költségvetés tervezésének lesz a programja.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Karsai Péter képviselő úrnak, MDF.

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Lassan háromnegyed éve nagy vita dúl azon, hogy 2004-ben hogyan alakultak pénzügyi kapcsolataink az Európai Unióval, nettó befizető volt-e Magyarország, vagy pénzügyi előnyei származnak a csatlakozásból. A Pénzügyminisztérium 76,5 milliárd forintos pozitív, az Állami Számvevőszék a 2004. évi költségvetésben megjelenő pozitív és negatív tételek alapján 27 milliárdos negatív szaldót mutatott ki. Az Állami Számvevőszék anyagából az tűnik ki, hogy a PM számításai sok pontatlanságot tartalmaznak, s ennek következtében nem 76,5 milliárd, hanem csak 63 milliárd forint van a kincstári egységes számlán, ami annak pozícióját javítja, de ez nem jelenik meg a központi költségvetésben, arra hatást nem gyakorol, ezért az ÁSZ ezt a 2004. évi költségvetés helyzetének elemzésénél nem is vette figyelembe.

A vita oka abban keresendő, hogy kérésünk ellenére az Európai Unió pénzügyi kapcsolatok könyvelése nem kellően áttekinthető és nem eléggé hozzáférhető, ami feltételezéseink szerint nem véletlen. A zárszámadást olvasva és látva azt a példátlan lazaságot, ahogy a kormány a költségvetési törvénnyel bánik, ami a 2004. évet jellemezte, valamint követve azokat a példátlan trükköket, amelyeket a költségvetés valós helyzetének elkendőzésére bevetett, semmi okunk arra, hogy ebben a kérdésben ne fogadjuk el az ÁSZ álláspontját. S ehhez a véleményhez csak újabb adalék az Európai Unió pénzügyi biztosának szeptember 14-15-i látogatása, ami egyértelművé tette - amit a szakma már régen tudott -, hogy a kormány autópálya-építési trükkje elfogadhatatlan az Unió számára. A bajt azonban nem ez a könyvelési vita jelenti, hanem az, hogy a kedvezményezettek nem tudtak megfelelően hozzáférni az EU-tól származó pénzügyi forrásokhoz és az ezekhez tartozó hazai kiegészítésekhez. Ennek okait kell alaposan feltárni.

Az Európai Unió által folyósított összegeket azért nem tudták megjeleníteni a költségvetésben, mert a kormány nem tudta a kijelölt célokra a megfelelő mértékben elkölteni azokat. A támogatási rendszer befogadására kialakított intézményi kapacitás rosszul működik, kisebb a szükségesnél, ami tervezési hiba. Ellentmondásnak látszik, de az intézményeket és a vállalkozókat nem készítették fel kellő mértékben ezekre a lehetőségekre.

Az agrártámogatásokon kívüli EU-források koordinációjáért a Nemzeti Fejlesztési Hivatal felelős, amelynek hatékony működéséről a rendszer szereplőinek eltérő a tapasztalata. Idézet az Állami Számvevőszék jelentésének 138. oldaláról: többek között ennek tudható be a támogatások igénybevétele folyamatának hosszadalmassága. Ugyanígy negatív vélemények alakultak ki a hivatal által lassan épített informatikai alapú monitoringrendszerről, ami egyebek között a pályázatok hatékony feldolgozását is lassította.

A strukturális alapok támogatásával megvalósuló operatív programok pályázatainak rosszul ütemezett meghirdetése esélytelenné tette a pályázókat a támogatások tárgyévi igénybevételére. Ehhez járult a pályázatok elbírálásának több mint öt hónapos ideje. Az AVOP egyetlen előirányzatára sem volt teljesítés, a kohéziós és a schengeni alapból sem történt folyósítás. Az agrárterületeken sem volt jobb a helyzet. A SAPARD-program 2004. április 30-án lezárult, az utolsó hónapban adták be az utóbbi másfél év pályázatainak 90 százalékát. Az MVH nem volt felkészülve ekkora tömegű pályázat feldolgozására, ezért - az ÁSZ-jelentés tanúsága szerint - öa pályázatok közel felét érdemi bírálat nélkül elutasítottákö.

Az egységes területalapú támogatások és az ehhez kapcsolódó 30 százaléknyi hazai kiegészítő támogatások kifizetésének történetét és problémáit a gazdatüntetések mindannyiunk számára világossá tették. A határidőt a kormány tartotta, de a célszerűségi szempontok mindenképpen sérültek. Ezeket a kifizetéseket számos okból nem lett volna szabad 2005 közepéig elhúzni. Ha későn is, de az agrárterületen a kormány levonta a konzekvenciát. Az agrárbomba azonban tovább ketyeg, a 2005. évi költségvetésben a top-up-támogatások több mint 90 milliárd forintos előirányzata nincs betervezve - külön soron kellett volna -, holott erre a hiányosságra a költségvetési vita során az MDF felhívta a figyelmet. Ki, kik a felelősök mindezért? A kérdés megválaszolható.

Összegzésképpen: melyek a 2004. évi zárszámadás tanulságai, mit lehetne javasolni, hogy a költségvetési fegyelem javuljon? Valamelyik lap a zárszámadás kapcsán úgy írt, hogy a költségvetés Magyarországon katasztrófa sújtotta terület. Ezzel a megállapítással egyetértünk. A zárszámadásból egy gyenge kormány és egy erőtlen parlament képe rajzolódik ki. A 2004. év ugyanúgy, mint az azt megelőző, valamint az azt követő 2005. év is, a vergődés és a koncepciótlanság éve. Rossz terveket nem lehet jól végrehajtani, és ez a zárszámadás erről szól. Az államháztartási törvény fellazítása következtében a költségvetés végrehajtását ellenőrizni is nehéz, a költségvetés átláthatósága hét éve rohamosan romlik. Mint már mondtuk, először is újra kellene gondolni az államháztartási törvényt, és ki kellene gyomlálni belőle azokat az ésszerűtlen és egy demokrata számára elfogadhatatlan módosításokat, amiket az elmúlt évek során átvezettek rajta. A normativitást ezen a területen emelni kell.

Szeretném felhívni a figyelmet arra - ez a választások előtt különösen időszerű -, hogy a népszerű döntések nem mindig finanszírozhatók. Ez a költségvetési politika mára egyértelműen csődhelyzetbe vitte az egészségügy intézményeit, a kultúrát és az agrárgazdaságot, és válságos helyzetbe került az államháztartás. A kormány maradványtervezési politikája katasztrofális. 2005-re a koalíció törvényi szintre emelte a maradványkövetelések előírását. Ez így nevetségessé teszi a költségvetési terveket, a maradványgazdálkodás, a maradványgörgetés egy költségvetési bomba, ami öt-hat éve a kiadások 6-8 százalékát teszi ki.

 

(10.20)

Az Állami Számvevőszék többször kérte, és ezzel a Magyar Demokrata Fórum mindig egyetértett, hogy szükség lenne egy államháztartási számviteli rend kialakítására. A jelenlegi szabályozás és liberalizálás mellett a helyzet egyre áttekinthetetlenebbé, kockázatosabbá válik. A Magyar Demokrata Fórum aggasztónak tartja, hogy ma már nincsen olyan nemzetgazdasági adat, származzék ez a KSH-tól, az MNB-től, a Pénzügyminisztériumtól, az Eurostattól vagy másoktól, amit felelős kormányzati tényezők vagy ellenzéki politikusok ne vonnának kétségbe. Ha a közhiteles adatforrásokkal baj van, az elfogadhatatlan egy demokráciában. Amennyiben tényleg ez a helyzet, ebben is lépni kell.

Ma már a parlamentben vagy bárhol nagyon nehéz a nemzet alapvető problémáiról, az ezt tükröző számokról vitatkozni, mert mindenki más-más számokat idéz, kap elő innen-onnan. Következmény, hogy a kérdésben a legilletékesebb, a magyar társadalom, vagy ahogyan ma a nemzet szót helyettesíteni szokás, az emberek végképp képtelenek tájékozódni a saját ügyeikben.

Azt hiszem, nyilvánvaló, hogy az elmondottak alapján a Magyar Demokrata Fórum a 2004. évi zárszámadást nem fogja elfogadni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Molnár Albert államtitkár úrnak.

MOLNÁR ALBERT pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Úr! Szeretnék néhány dolgot pontosítani. Az Állami Számvevőszék jelentésében a következő van leírva: “A költségvetési fegyelem javult, az átláthatóság javult, és valós képet fest a magyar gazdaság helyzetéről.ö Azt hiszem, az a kérdés eldőlt, hogy a Pénzügyminisztérium, az Állami Számvevőszék és az Eurostat számai között mi a különbség, ugyanis megjött az Eurostat állásfoglalása, hogy mit fogadott el 2004 vonatkozásában. Az bizton állítható, hogy 50 milliárd fölött van az a többlet, amelyet Magyarország az Európai Uniótól kapott.

Az ÁSZ és a PM száma között a különbség az volt, hogy az Állami Számvevőszék kizárólag a költségvetésen átvezetett európai uniós támogatásokkal foglalkozott, míg a Pénzügyminisztérium számaiban benne szerepelt az a közvetlenül a gazdáknak nyújtott mezőgazdasági jellegű támogatás, amelyet nem a költségvetésen keresztül nyújt az Unió, hanem közvetlenül a gazdáknak. Tehát azt gondolom, itt nincs félreértés.

Egyébként az Európai Unió számviteli rendszere hihetetlenül bonyolult rendszer, 25 ország számvitelét kell egybedolgozni, és azt gondolom, voltak, vannak és lesznek véleményeltérések egy-egy kérdés könyvelési helyét illetően.

Én Almunia úr itt lévő tárgyalásán részt vettem, tehát részt vettem azon a tárgyaláson. Kérem, amit időnként önök mondanak, azok nem hangoztak ott el. Ott, ezen a tárgyaláson a következő hangzott el: Almunia úr kifejezte elégedettségét amiatt, hogy a magyar államháztartás hiányát 2002-ről 2004-re pénzügyi szemléletben 8,5 százalékról, immár az Eurostat által megerősítetten 5,4 százalékra csökkentettük. Tehát azt hiszem, vannak teendőink, de ezek mindenképpen olyanok, amelyeket közösen meg fogunk tudni oldani.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra következik Göndör István képviselő úr, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Karsai Képviselő Úr! Azt gondolom, képviselő úr, az, amibe most ön is beszállt, hogy bizalmatlanságot keltsen, nem jó. Én tisztelettel azt javasolnám, ha csak a 21. oldalig eljut az Állami Számvevőszék jelentésében, ahol szó szerint leírják azokat, amiről az államtitkár úr beszélt, hogy megfelel a valóságnak, tükrözi a valóságot az adatok egyezősége, az összhang; szóval, ha ilyen szöveg van, akkor arról beszélni nagyon tartósan és hosszan, hogy milyen mértékben bizalmatlanok, ez nem jó, nem tesz jót az országnak, nem tesz jót a gazdaságnak, de szívük-lelkük rajta, ha önök számára ez így helyes és elfogadandó.

Az autópálya-kérdésről a 2005. évről szóló zárszámadásban fogunk beszélni. De, képviselő úr, őszintén kérdezem öntől: eltitkoltuk-e egy pillanatig is, hogy nagyon intenzív autópálya-építésbe kezdtünk, és az autópálya-építéshez forrásokat veszünk igénybe a költségvetésből és különböző hitelforrásokból? Tehát ez nem volt titok önök előtt sem, nemcsak a kormánypárti képviselők előtt, önök előtt sem volt titok. Ezt úgy beállítani, mintha valamilyen szörnyűséges dolog történt volna, azt gondolom, nem helyes.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra következik Domokos László képviselő úr, Fidesz.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az államtitkár úr védi a védhetetlent; joggal teheti azt, hiszen akkor még nem volt államtitkár, így most akár a képviselők megtévesztését is megteszi akkor, amikor a költségvetési hiánynak azt a tényét vitatja - amelyre sajnos egyáltalán nem lehet büszke sem a magyar kormány, sem Magyarország lakossága, de különösen nem a Pénzügyminisztérium -, hogy a könyvelésben óriási tévedés történt, és bizony kiderül, már nem először, hogy brüsszeli felszólításra Görögországgal egyezően mi is kénytelenek vagyunk a hiányszámainkat utólagosan igazítani. Ez ténykérdés.

Ténykérdés az is, hogy az Európai Unióval kapcsolatos elszámolásban az Állami Számvevőszék kimutatta, a költségvetés több pénzt fizetett be Brüsszelbe, mint amennyit a költségvetés onnan fel tudott használni, méghozzá 27 milliárd forinttal rosszabbul járt ebben a tekintetben a magyar kormány és a magyar költségvetés.

Harmadrészt pedig a gazdák tekintetében, ahová nem a magyar költségvetésen keresztül áramlik a pénz, mint ahogyan az Európai Unió más országaiban sem, viszont ténykérdés, hogy május 1-jétől, az európai uniós csatlakozástól kezdve megérkezett az Európai Unióban támogatott termékek tömege, dömpingje, másrészről viszont a magyar gazdák 2004-ben jelentős pénzügyi kifizetésekben maradtak el, nem kapták meg az Európai Unió kifizetéseit, így ez óriási versenyhátrányt jelentett számukra. A 2004. év a gazdák szempontjából a fekete év volt.

Ha ezt együttesen nézzük, akkor azt kell mondani, hogy sajnos az európai uniós elszámolásban Magyarország összességében mind pénzügyileg, mind gazdaságilag rosszabbul járt. Kérem, ezt fogadja el.

Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Újabb kétperces hozzászólásra megadom a szót Molnár Albert államtitkár úrnak.

MOLNÁR ALBERT pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tényleg csak tények mentén lehet vitatkozni, és azt gondolom, emellett is fogok maradni. Itt vannak a kezemben az Eurostat által közzétett adatok, amelyeket szeptember 26-án, tegnap tettek közzé: az államháztartási hiány vonatkozásában az Európai Unió 25 országát vizsgálták. Mondom az országokat: Portugália, Egyesült Királyság, Szlovákia, Olaszország, Franciaország, Németország, Lengyelország, Ciprus, Málta, Magyarország és Görögország, ez tizenegy ország, ha számolták, az Európai Unió 25-jéből 11 országgal szemben van túlzottdeficit-eljárás. Tehát ha valaki azt mondja, ez egy rendkívüli esemény, akkor téved. Sajnos, az Európai Unióban 11 országgal szemben, természetesen ez biztosan nem jó; csak azért mondom, ez nem egy különleges státus, ez az Európai Unió rögzített pontja: ha a 3 százalékot meghaladja, akkor azok ellen az országok ellen ezt az eljárást megindítja.

Hadd olvassak fel önöknek egy mondatot! Érdemes kiemelni az Eurostat közleményéből, hogy mely országok adataival szemben vannak fenntartásai az Eurostatnak. Szeretném felhívni az önök figyelmét, hogy Magyarország nem szerepel ezek között, az Unió Statisztikai Hivatala a magyar adatokat megbízhatónak ítéli meg. Amikor az előbb önöknek azt mondtam, hogy pénzforgalmi szemléletben 8,5 százalékról 5,4 százalékra módosult a 2002-2004 közötti államháztartási hiány, akkor azt nem mondtam hozzá, hogy az Eurostat módosította a magyart is, mert 2005-ben még a márciusi adatközlésnél 4,5 százalék volt, ez lett 5,4, tehát én már a magasabb adatot mondtam. Ugyanis az Eurostat azzal, hogy az Alkotmánybíróság a januárban kifizetett többletjuttatást 2004-re visszakönyveltette Magyarországgal, 4,5 százalékról 5,4 százalékra módosította ezt a hiányt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.)

Tehát kérem, fogadják el ezt tényként. Mindezzel együtt igaz, amiről beszéltem. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra következik Tállai András képviselő úr, Fidesz.

(10.30)

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ha sokáig államtitkár marad, akkor ez az ország nagyon nagy bajba fog kerülni. (Keller László: Ne személyeskedjünk!) Egyszerűen azt nem elfogadni, amit az Eurostat mond, azt elkezdeni félremagyarázni, és ön elkezdi mondani a magánnyugdíj-pénztári adatokat, holott az Eurostat a 2004-es költségvetési hiányt még rontotta - nem javította, hanem tovább rontotta -, ezt előadni győzelmi jelentésként, és hogy ebben az országban minden rendben van, és a költségvetési hiány mértékét összesen egy számadatnak tekinteni, mintha annak nem is lenne jelentősége…! Az ön minisztere mondta, hogy majd úgy csináljuk meg a költségvetési hiányt, hogy van egy hiánymérték, és hozzáadjuk az autópályából eredő hiánymértéket. Ilyet az Európai Unió nem ismer.

Az önök hozzáállásának és ennek a gondolkodásnak köszönhetően mi az euró 2010-es bevezetésétől annyira távolodunk, hogy azt ma ésszel fel sem lehet fogni, azt években nem lehet kifejezni. Így nem lehet felelős költségvetési politikát csinálni Magyarországon, ahogy ön a parlamentben ezt lekezeli, és a tegnapi válaszait is figyeltem: teljesen megdöbbentő volt. Mit szól ön ahhoz, hogy 2003-ban decemberben még 3,8 százalékos hiányt terveztek, és ma már a valóság az, hogy 6 százalék feletti lett a hiány mértéke, és az Európai Unióban önök, példátlan módon, legalább hat-hét számot kommunikáltak eddig az év során a költségvetési hiányra vonatkozóan. Ezt nem lehet elbagatellizálni, tudniillik erről alkotnak véleményt az elemzők, a pénzügyi befektetők Magyarországon, hogy hogyan alakul a hiány mértéke.

Magyarország az Európai Unióban, az Európai Bizottság előtt teljes mértékben elvesztette a hitelét, és amit ön mond, az egyszerűen nem igaz, mert Magyarország, Görögország után, a legrosszabbul áll a költségvetési hiány mértékét tekintve. Kérem, vegye ezt komolyabban! (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra megadom a szót Molnár Albert államtitkár úrnak.

MOLNÁR ALBERT pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm. Azt gondolom, hogy megmaradok a tényszerűségnél. Amit Tállai úr itt elkezdett képviselni, ezeket a gondolatokat, pedig ön szakember, tehát tudomásul kellene venni (Keller László közbeszólására reagálva Tállai András: Szaladj a rendőrségre, te ahhoz értesz!), amit az Eurostat leír. Oda fogom adni önnek, mindjárt lemásoljuk, elolvashatja ezeket a számokat.

Azt hiszem, hogy akkor, amikor egy autópályát húsz vagy ötven évig használunk, és azt egy év alatt kell elszámolnunk költségként, ha ezt egy vállalatra lefordítjuk - mondjuk, egy műanyag-ipari vállalkozás vesz egy 10 millió forintos gépet, amivel tíz évig fog termelni -, nagyon normális gondolkodás az, és ez van a magyar számviteli rendszerben, hogy ezt a gépet nem a beszerzés évében számolja el költségként az adott vállalkozás, hanem tíz év alatt, ahogy az leamortizálódik, ahogy a termelésben átadja az értékét. Azt gondolom, hogy az nem volt egy földtől elrugaszkodott gondolkodás, mi is úgy gondolkodtunk, ha egy autópályát nem egy év alatt használunk, hanem húsz vagy harminc év alatt, akkor bizony ennek a költségeit is ennyi év alatt kellene elszámolni.

Képviselő úr, amiről ön beszél, az tehát köszönésben nincs a valósággal. Az, hogy az Európai Unió statisztikai szakemberei úgy minősítik, hogy nekünk az autópálya-beruházásainkat egy év alatt el kell számolnunk, ez a mi pechünk, valóban, de tudomásul vesszük, hogy az Európai Unió így döntött, mert az Unió tagjai vagyunk. Ez viszont azt jelenti egyébként, hogy az autópályán kívüli államháztartási hiányt, vagyis a 3,6 százalékot tartani fogjuk. A hiány mértéke annyival lesz több, amennyi autópályát olyannak fognak minősíteni, hogy egy év alatt el kell számolnunk költségként.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kékesi Tibor képviselő úr, MSZP.

KÉKESI TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az EU-befizetésekkel kapcsolatos, Magyarország pozícióját vitató polémiához szeretnék elsősorban hozzászólni. Én úgy érzem, hogy itt az ellenzéki képviselők kicsit pontatlanul fogalmaznak; mindig arról beszélnek, hogy Magyarország pozíciója milyen volt. Úgy gondolom, hogy amikor Magyarország pozíciójáról beszélünk, akkor ebben benne van a költségvetés, benne vannak a vállalkozások, a gazdák számára juttatott pénzek. Világos, eredményszemléletben közel 50 milliárd, pénzforgalmi szemléletben 70 milliárdot meghaladó mértékű volt Magyarország nettó kedvezményezetti pozitív pozíciója.

Amikor ennek egy részéről, csak a költségvetésről beszélünk, akkor valóban egy 27 milliárdos nagyságrendű negatív szaldó mutatkozik, de nem azért csatlakoztunk az Unióhoz, hogy a költségvetés járjon jól, hanem azért, hogy Magyarország járjon jól ezzel. A gazdák megkapták a 90 milliárd közeli támogatásukat, és amit a számlán sem lehet követni, mert közvetlenül az Unióból kapták meg a becslés szerint majd’ 10 milliárdot meghaladó mértékű vállalkozási támogatásokat, azokat értelemszerűen a 63 milliárdban nem is találjuk meg, amit Karsai képviselő úr említett.

A hiánycélnál röviden csak annyit, hogy 5,4 milliárd az eredményszemléletű hiány, ez javuló tendenciát mutat. Mivel a bér az, ami változtatta a dolgot, ha azzal érvelnek a képviselőtársak, hogy a bér esetében 1 százalékos reálkereset-csökkenés volt az előző évben, akkor most gyorsan adják hozzá ezt a 45-50 milliárdot, és rögtön kijön egy pozitív reálbér-növekedés.

Azzal viszont egyetértek, amit Karsai képviselő úr mond: a maradványt meg kell oldani. Ez ’98-ig 100 milliárdos nagyságrendet képviselt, ’98-2000 között, az Orbán-kormány alatt, mintegy 300 milliárdos növekményt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ebben a ciklusban pedig körülbelül 100-115 milliárdos növekményt jelentett. Minden kormány felelőssége, minden következő kormány felelőssége, hogy ezt a problémát orvosolja.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Végh László képviselő úrnak, Fidesz.

VÉGH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Arra szeretnék kicsit rávilágítani, hogy miért is van bizalmatlanság az emberek nézőpontjából. Amit Göndör István mondott, hogy itt a képviselők különböző adatokat mondanak, szerintem ebben a kormánynak rendkívül nagy felelőssége van, és a bizalmatlanság abból adódik, hogy az élet és a kormány tisztségviselőinek propagandája nagyon-nagyon elválik egymástól.

El kell menni Békés megyébe, végig kell nézni: eljöttek az elmúlt időszakban kormánytisztviselők, és elmondták, hogy a földalapú támogatások határidőre - különböző határidőket emlegetve, egyre kitolva egyébként - ki lesznek fizetve. Valóban, ki lettek fizetve, csak majdnem egy évvel később. A versenytársaink, akik az Európai Unióba való belépés következtében azonnal rázúdultak a magyar gazdákra és a magyar társadalomra, azok viszont előre, már egy évvel korábban megkapták ugyanazt a támogatást, amit a mieink nem, és ráadásul még az 50 százalékos támogatást sem kapták meg időben. Ez az egyik dolog.

Szeretnék még egy nagyon fontos morális kérdést felvetni, hogy a magyar kormány mint kifizető hogyan szerepel. Minden kifizetésével, pontosan a rossz költségvetés-tervezés, a rossz hiányszámítás miatt, minden kifizetésével menekül, nem fizeti ki időben az elvégzett munkát. Ebből a magyar vállalkozások körében egy hatalmas nagy körbetartozás keletkezett, ami miatt - amúgy is tőkehiányosak lévén - egy csomó cég felszámolásra került, ami vidéken komoly munkanélküliséget eredményez. Ennek oka pedig a rossz költségvetési tervezés és utána a kapkodó tűzoltás, amiben fűnyíróelv szerint lezárnak különböző pénzeket, ágazatokat, figyelmen kívül hagyva, hogy milyen károkat okoznak. Ebből következően (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a munkanélküliség egyes területeken nő, a pénzhiány pedig folyamatosan növekszik.

Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Gulyás László képviselő úr, MSZP.

GULYÁS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Engedjék meg, hogy egypár gondolattal hozzájáruljak a mai vitához. Nem az itteni elhangzott hozzászólások fogják majd végső soron minősíteni a mi munkánkat az elmúlt évi költségvetésről sem, hanem majd azok, akik kinn élnek a Parlament falain kívül, fogják minősíteni az elkövetkezendő időszakban.

De az igazsághoz azért hozzátartozik az is, és elsősorban Tállai volt pénzügyi államtitkár úr hozzászólásai késztettek arra, hogy elmondjak egy tanmesét röviden. Tállai volt államtitkár úr osztja az igazságot itt a pénzügyekben. Szeretném emlékeztetni Tállai urat arra, hogy közigazgatásilag szomszédos települések vagyunk imitt-amott. Az elmúlt ciklusban Tállai képviselő úr nem volt polgármester, most polgármester. Az elmúlt ciklusban, amikor abban a városban jártam, ahol most Tállai képviselő úr polgármester, azt láttam, hogy egy kéttornyú templom épült.

(10.40)

Ebben a ciklusban, amikor polgármester úr (Domokos László: Ez nem személyeskedés?) lett Tállai képviselő úr is, látom, hogy bevásárlóközpont, elkerülő út, munkahelyek teremtődtek. Akkor kérdezem én, képviselő úr, hogy van az, hogy 2002 óta minden rossz, minden fertő, semmi nem történt? Csodálkozom.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra következik Kárpáti Zsuzsa képviselő asszony, MSZP.

KÁRPÁTI ZSUZSA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A 2004. évi zárszámadásról beszélgetnénk itt ma a parlamentben. Nagy tisztelettel kérném képviselőtársaimat, hogy kanyarodjunk vissza ehhez a törvényjavaslathoz, és ennek mentén beszéljünk arról, hogy az egyes ágazatokban mi történt. Persze, lehet itt személyeskedni és moralizálni, de azt gondolom, nagyon fontos az is, hogy az Állami Számvevőszék jelentését is elolvassuk.

Ha már itt tartunk, az M5-ös autópálya idevonatkozó részét, nagyon megkérem ellenzéki képviselőtársaimat, legyenek olyan kedvesek elolvasni, mert ahogyan Végh képviselőtársam említette, hogy miből fakad a bizonytalanság, hát az önök retorikájából fakad. Hiszen önök az M5-ös autópályára vonatkozóan még parlamenti bizottságot sem átallottak felállítani azért, hogy vizsgáljuk ki, hogy ott minden rendben van. Ez a parlamenti vizsgálóbizottság befejezte a tevékenységét, és érdekes módon nem talált semmit, és a 2004-es zárszámadásnál az Állami Számvevőszék egy mondattal úgy nyugtázta az M5-ös autópálya történetét, hogy mindent jogszerűnek talált, mindent rendben talált.

Tehát, képviselőtársaim, önök keltenek bizalmatlanságot az emberekben akkor, amikor hamisan úgy állítják be a dolgokat, mintha itt minden borzasztóan rossz lenne. És még egy: a morálról. Képviselőtársaim, ha valaki arról beszél, hogy a gazdák miért nem kapták meg a pénzüket, akkor tessék azt is hozzátenni, hogy az előző kormányzati ciklusban milyen intézményrendszert tetszettek, illetve pontosabban nem tetszettek felállítani azért, és mit nem tetszettek elmondani a gazdáknak azért, hogy hozzá tudjanak jutni a földalapú támogatáshoz. El kellett volna mondani bizony a termelőnek, hogy csak akkor tud hozzájutni, ha megfelelő módon csinálja meg a bevallását, és megfelelő módon juttatja el a Földművelésügyi Minisztériumba.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Tállai András képviselő úr, Fidesz.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Gulyás polgármester úrnak, Füzesabony polgármesterének ígérem - Mezőkövesd város fejlődését dicséri -, hogy legközelebb én is megteszem a saját városomra vonatkozóan. Csak egy megjegyzés, amit lát, hogy épül, szépül és fejlődik, sajnos még mind az előző kormány döntése (Dr. Tompa Sándor: Jaj! - Göndör István: A differenciált juttatások eredménye. - Közbekiáltások a Fidesz soraiból: Úgy van!); így az elkerülő út is, a zsóri fürdő fejlesztése pedig a Széchenyi-tervből. Ilyen a sors!

Államtitkár Úr! Ön szakmai hibába esik rendszeresen, amikor azt mondja, hogy az autópályát el kell számolni egy összegben, ön összekeveri a vállalkozói amortizációelszámolást és a költségvetési kifizetési tételt. (Domokos László: Úgy van!) Ha egyszer elkészült egy autópálya, és a beruházás befejeződött, azt ki kell fizetni. Azt egy összegben a költségvetésben el kell számolni. Ez nem új találmány, ezt nem az Európai Unió találta ki. Önök tudatosan trükközni akartak.

Egyébként megvan a hasonlóság, hiszen Gyurcsány Ferenc, most kiderült, a saját házát úgy építtette fel, hogy egy kft.-vel uszodát épített 58 millió forint értékben, egyéb berendezéseket, szaunát s a többit, és utána erre 14 millió forintot még vissza is igényelt. Bérbe nem adta, ő saját maga használta. Nagyon okos trükk és gondolat, biztosan törvényes; azt a saját kockázatára tette. De ami most itt ebben az országban történik, hogy az autópálya-elszámolást ki akarták hagyni a költségvetés elszámolásából, és ezzel meghamisítani a költségvetés hiányát, ez kérem, közpénzből történik és az egész ország kockázatára.

Ezért kérjük önt is, és kérjük Gyurcsány Ferencet is, hogy ne a saját lakásának felújításából induljon ki. Itt egy országról, itt tízmillió ember sorsáról van szó, arról van szó, hogy mikor tudjuk az európai pénznemet, az eurót bevezetni, ami mindannyiunk érdeke, hogy minél korábban történjék. Ezért kell befejezni a kozmetikázást, ezért kell befejezni a hamisítást, és szembenézni, államtitkár úr, a valósággal. Mert ha így folytatja tovább, nagyon nagy problémák lesznek az országban. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Molnár Albert államtitkár úrnak.

MOLNÁR ALBERT pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Megmaradnék a tényeknél, és jó lenne, ha tényleg a témáról beszélnénk, arról, amiért itt összejöttünk. Erről ma eddig nagyon kevés szó esett. (Tállai András: Az autópálya-elszámolás idetartozik.) Két gondolatot engedjen meg, muszáj vagyok rá reagálni. Ön egy olyan újság hírét hozta szóba Gyurcsány Ferenccel kapcsolatban, amelyet a bíróság már számtalanszor ítélt helyesbítésre.

A második: ön összekeveri a pénzügyi teljesítést a számviteli elszámolással. Ha egy autópályát megépít egy vállalkozó, azt ki kell fizetni. Mi ezt ki is fizettük. Azt gondolom, hogy talán ön félreértett engem, ezt jószándékúan mondom. A szakmaiságról inkább nem szólnék. Tehát a pénzügyi elszámolás és a számviteli elszámolás két különböző dolog. Pénzügyileg ezeket kifizettük, azonban az, hogy hány év alatt számoljuk el a könyveinkben, nem mindegy.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra következik Keller László képviselő úr, MSZP.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tállai képviselő úr szinte minden megszólalásában ellentmondásba keveredik saját magával. Arról beszélt, hogy amikor Mezőkövesd fejlődik, az még az előző kormány tevékenységének eredménye. Ha a deficit növekedéséről beszélünk, akkor viszont már nem ismerik el, hogy az előző kormány tevékenysége hat a deficitre, a 2004-es deficitre is. Ez egy sajátos szemlélete a világnak, képviselő úr.

Arra szeretném önt kérni, miután meglehetősen alaposan elrugaszkodik a tényektől a mondanivalójában, hogy három kérdésre legyen olyan kedves már válaszolni, úgyis sokat nyomja a gombokat. Miért jó önnek az, hogy úgy akarja láttatni, hogy rosszul mennek a dolgok az országban? Miért akar sokkal rosszabb bizonyítványt kiállítani az ország teljesítményéről, mint amit nyújt az ország, mint amit teljesít az ország? És milyen érdeke fűződik ahhoz, hogy az országot a lehető legkedvezőtlenebb színben tüntesse fel?

Mert ha megnézzük, tisztelt Ház, hogyan alakultak a reálbérek, a nyugdíjak vásárlóértéke, hogyan alakult a közszférában a béremelés, hogyan növekedtek a nyugdíjak, akár 2004-ben is, hogyan alakult a családok támogatása, hogyan alakult a lakástámogatás, amiről Göndör István képviselő úr részletesen szólt (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Kövesden nem értékelhető. - Tállai András: Hogyan alakult a gázáremelés, a vízdíj?), hogyan alakultak az egészségügyi kiadások, amiről majd Kárpáti Zsuzsa képviselő asszony fog szólni, az oktatási kiadások hogyan alakultak, az autópálya-építés, akkor, tisztelt képviselőtársaim, mindaz, amit Tállai képviselő úr itt megpróbált felvázolni a nagy halálról, amilyen színben feltünteti az országot, annak egyszerűen semmi köze a valósághoz.

Úgyhogy legyen olyan kedves, képviselő úr, a három kérdésre, ha megteszi, válaszoljon!

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások ugyanott: Szeretnénk hallani.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra következik Domokos László képviselő úr, Fidesz.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Érdekes gondolatmenetet vezetett végig az MSZP, úgy látom, hiszen ma egy zárszámadási törvény vitájánál vagyunk, és Keller László egészen másról kezdett el beszélni. Arról, hogy a kormány helyett, amelynek a feladata ezekről a számokról beszámolni és a Számvevőszék számtalan kifogását megmagyarázni, amit a Pénzügyminisztérium, egyébként példátlanul, 10 oldalon megpróbált utólag is még megmagyarázni, amire nem volt az elmúlt 15 évben példa, hiszen a Számvevőszék az elmúlt három hónapban egyfolytában egyeztetett a kormányzattal az ellenőrzés során, akkor azt kell mondani, hogy megdöbbentő, amikor a parlament általános vitájában, amikor éppen az a kérdés, hogy vitassuk meg közösen a költségvetés zárszámadásának tényszámait, önök azzal vádaskodnak, hogy mindenki, aki rosszat mond, az ország ellenében mond valami rosszat.

Hát hol lehet elmondani a valós számokkal kapcsolatos kérdéseket, hol lehet felvetni a Számvevőszék kritikáit, ha nem ebben a Házban és nem éppen most, amikor az általános vita zajlik?! (Gulyás László közbeszólására:) Ne haragudjanak, meg fogom hallgatni majd, polgármester úr. Nem tudom, a testületét is így vezeti-e, mert akkor ott elég nagy botrány lehet, ha bárki belebeszélhet az ön szavába, amikor szól. Kérem, tartsa be lehetőleg akkor itt a parlamentáris kereteket! Gulyás polgármester úrnak mondtam ezt.

Kékesi Tibor képviselő úr egy nagyon érdekes, sajátos könyveléstechnikáról beszélt. Tudjuk, hogy a 13. havi bér kifizetése 2004-ben nem történt meg. Ez kimaradt, ez ténykérdés. Ez 2005 januárjában nulladik haviként lett kifizetve, de az nem 2004-ben jelenik meg, nem 2004-ben kapták meg az emberek. Tehát az, hogy most utólag megpróbálják kozmetikázni a számokat, és azt mondják, hogy tulajdonképpen nem is történt reálbércsökkenés, mert ha azt odakönyvelnénk, és kifizettük volna 2004-ben, amit 2005-ben fizettünk ki, akkor nem is lenne reálbércsökkenés.

(10.50)

Sajnos, ez tényszerű. Az emberek, Keller László, reálbércsökkenést szenvedtek el 2004-ben - ez a Bokros-csomag óta először történt meg az elmúlt időszakban, sajnos.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Végh László képviselő úr, Fidesz.

VÉGH LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kárpáti Zsuzsa képviselő asszony mondta azt, hogy igenis mi vagyunk a bizalmatlanság oka, a mi retorikánk az.

Én azt gondolom egyébként, biztos, hogy van ebben is hiba. Biztos, hogy igaza van, én több embertől hallottam már. De hogyha egy kormány olyan ígéreteket tesz, amiket még véletlenül se tart be, és utána folyamatosan tologatja ki a különböző kifizetési határidőket, és utána itt a parlamentben a kormánypárti képviselő azt mondja, hogy az előző kormány - tehát a kormányra kerülésük után több mint három évvel utal rá - azért hibás, mert két évvel korábban nem állított fel egy olyan hivatalt, amit ha akkor felállít, abban két évig nem lett volna munka, mert nem voltunk európai uniós tagok - ez vicc!

És az a parasztember, aki naponta a földet műveli, azt mondja, hogy nem erről kellene vitatkozni, hanem arról az ígéretről, amikor azt mondták, hogy tudjuk azt, hogy a 25 százalékát kaphatjuk meg a földalapú támogatásnak, ezt nemzeti forrásból 30 százalékkal ki lehet még egészíteni, és erre önök nem különítettek el pénzt, és nem fizették ki időben, hanem csak egy évvel később - ez a probléma! Ezért van bizalmatlanság, mert ha előbb azt mondják, hogy ennek a magyar államnak erre nincs pénze, akkor mindenki úgy készül.

De az a legrosszabb egy gazdálkodó számára, hogy ha valamit - pénzforrást - megígérnek neki, arra netalán számít, esetleg beruház, hogy a versenytársaival fel tudja venni a versenyt, akikkel az európai uniós szavazás, illetve az ország belépésének következtében kénytelen szembenézni, nincs, aki megvédje. A magyar állam nincs arra felkészülve, hogy az eszközökkel, az Európai Unió adta eszközökkel élve megvédje őket. Ő megpróbálja felvenni a versenyt, és a magyar kormány, a saját kormánya ígérete nem valósul meg; nem kapja meg azt a pénzt, és ezért fizetésképtelenné válik - ez a probléma. És közben még a házát is jelzálogként felajánlotta. Ezek a problémák! (Taps az ellenzéki oldalon. - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Úgy van!)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Sisák Imre képviselő úr, MDF.

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Keller képviselő úr azt mondta, hogy jelentős mértékben javult a közszféra pénzügyi helyzete 2004-ben.

Tisztelt Képviselő Úr! Én azt gondolom, azokat a köztisztviselőket és közalkalmazottakat kellene megkérdezni, körülbelül egyébként 510 ezer főt, akik elszenvedték - az Alkotmánybíróság által is megállapítottan - a 13. havi juttatás 2004-re járó összegének az elvonását. Ez nem más, mint a 2004. évi zárszámadás kozmetikázása, hiszen 45 milliárd forinttal csökkentik e tekintetben a hiányt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Meg lehet nézni egyébként az Állami Számvevőszék 2004-2005-ös megállapításait is, amelyek egyértelműen kimondták, hogy a 3177 önkormányzatból mindösszesen 832 önkormányzat tudta kifizetni a közszférában dolgozó közalkalmazottaknak az önök által javasolt 6 százalékos bérfejlesztést. 2355 önkormányzat nem volt abban a helyzetben, hogy a 6 százalékos bérfejlesztést odaadja a közalkalmazottainak. No nem azért, mert a pedagógusok, az óvónők, az orvosok nem dolgoztak tisztességgel, hanem azért, mert egyszerűen nincs meg a pénzügyi fedezete ennek az összegnek.

És az az ajánlat teljesen becstelen, amit önök javasoltak. A 6 százalékból a kormány 1 százalékot állt volna, az önkormányzatok pedig 5 százalékot kellett volna, hogy átvállaljanak.

Erre a 2005-ös költségvetésbe berakták ezt az összeget, arra kényszerítve az önkormányzatokat, ha van pénzük, ha nincs, akkor is fizessék ki. Azt hiszem, nem véletlenül, ahogy az önkormányzatok pénzügyi helyzete jelentős mértékben javul... És azon 2355 önkormányzatnál a közszférában dolgozók, akiknek ezt a 6 százalékot sem tudták kifizetni, illetve nem kapták meg a jogosan járó 13. havi juttatást, nem hiszem, hogy egyetértenének önnel és az ön kormányával, tisztelt képviselőtársam.

Azt pedig ne vitassuk, hogy az önkormányzatok miért vannak ilyen nehéz helyzetben, hiszen tudjuk, hogy a normatív állami támogatás, akár az alapfokú oktatásnál vagy bármely más területen, messze nem fedezi a kiadásokat. Az óvodánál egyetlen példa: 44 százalékot (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) ad az állam, 56-ot tesz hozzá az önkormányzat, de folytathatnánk az önök ingyenes tankönyvével, amely messze nem ingyenes, hanem az önkormányzatok fizetik ki ennek az összegnek egy jelentős részét.

Köszönöm szépen - így értékeljék a 2004. évi költségvetést! (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra következik Mádi László képviselő úr, Fidesz.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Van miért szégyenkezniük a kormánykoalíció pártjainak, és a Pénzügyminisztériumnak is, ugyanis a 2004. év a manipulációk tömkelegét, a teljesen átláthatatlan gazdálkodást és Magyarország jó hírnevének lejáratását jelentette.

A hiányt ötször módosították. 3,8 százalék helyett ma 6 százalék fölötti hiányról beszélhetünk. Közben a 13. havi fizetés törvényellenes átutalása még ehhez az évhez hozzáadódik; a nyugdíjkorrekció még hozzáadódik ehhez. Nincs már ember, aki eligazodik a számok között. Van miért szégyenkezni!

Nemcsak azért, mert reálbércsökkenés volt, mint ahogy Domokos László mondta; nemcsak azért, amit Tállai András mondott, hogy azok a fejlesztések, amelyek elindultak, 2000-2002-ben nem folytatódtak a Széchenyi-program keretében, hanem a lakásfronton is van miért szégyenkezni.

Van miért szégyenkezni, mert a mai válságos helyzet gyökerei a 2004. évben találhatók meg, abban, hogy az eladatlan lakások száma ma már 5-10 ezerre tehető; a körbetartozások miatt csődhelyzet jellemzi az építőipari cégek nagy részét; és a családok fizetésképtelenségét is nagyon nagy mértékben jellemezheti ma már, hogy a devizahitelek, az adókedvezmény és a kamattámogatás kedvezőtlenebb volta miatt a családok ma már egyre nagyobb mértékben nem tudják fizetni a lakáshiteleiket.

A panelfelújítás tekintetében, amelyről most a szocialisták - nem tudok jelzőt mondani - azt állítják, hogy velük kezdődik a világhírnév, ezt a fideszes kormány kezdte, és 2004-ben kevesebb pénz fordítódott panelfelújításra, mint 2002-ben, a békeév idején, amikor még (Derültség az MSZP padsoraiból.) a Fidesz állította össze a költségvetést.

A bérlakásépítésnél azt ígérték - ezek tények -, hogy 25 ezer bérlakás épül. Nézem a tavalyi évet, a 2004. évi zárszámadás kapcsán: kérem, nem történt költségvetési pénzkiáramlás, nulla! Hol számolnak el a 25 ezer családdal, amelyek bérlakásokat vártak, és azt ígérték nekik, hogy 25 ezer bérlakást építenek? Egyet nem építettek! (Domokos László: Hol vannak?) Gondolkozzanak már el, és nagyobb mérsékletet kérek, hogy legyenek kicsit tárgyilagosabbak, és egy kicsit szégyelljék magukat!

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra következik Vincze László képviselő úr, Fidesz.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Sportnyelven mondva, enyhén szólva sportszerűtlen az, amikor a gazdák ügyét az előző kormányra akarják rávarrni, hiszen önök, az MSZP-szabad demokrata kormány rúgott öngólt akkor, amikor ellehetetlenítették, majdnem tönkretették a falugazdász-hálózatot.

Az összes dokumentáció rendelkezésre állt a gazdáknak a pénzlehíváshoz; a nemzeti forrás elmaradt, említette itt Végh László képviselő. (Göndör István: Küldök 2002-es zárszámadást!) Ugyanakkor Gráf József, a mostani miniszter elismerte, hogy a két intézményrendszer működtetése párhuzamosan bizony elhibázott lépés volt, és nemhogy szét kellett volna zilálni a falugazdász-hálózatot, hanem meg kellett volna erősíteni.

A saját körzetemben hét falugazdásznak kötöttek útilaput a talpára. Számon kérni ezek után, hogy hogyan tudtak segíteni a falugazdászok a pályázat megírásában a gazdáknak?! Erőn felül is igyekeztek, ami tőlük tellett. A dolognak ez az egyik oldala, hiszen a források, a nemzeti források elmaradtak, tehát nem is igazán lehetett olyan pályázatokkal részt venni, aminek meglett volna a realitása. Akik pályáztak, azok sem kapták meg a megfelelő ellenértéket; abban az évben a kifizetések késlekedtek, vagy teljes mértékben elmaradtak.

Én azt gondolom, egy picit jobban kellene focizni, jobban kellett volna focizni abban a kormányzati időszakban, és most is; nem kellett volna a gazdákat támadni, és most sem kellene, hiszen ez egy abszolút sportszerűtlen küzdelem, és nagyon egyoldalú küzdelem, hiszen a gazdák megnyilatkozásai egész másról szólnak. Ha önök lemennek a gazdák közé, megkeresik őket a földjeiken, megkeresik a lakásaikban, egészen másról fognak önök hallani. Nem igazán elégedettek azokkal az intézkedésekkel, amik akkoriban és most történnek.

Én az ő nevükben is visszautasítom ezt a helyzetet, amit itt próbálnak a parlamentben megteremteni és a valóságot elferdíteni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Göndör István képviselő úr, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Szeretnék azért néhány dolgot világossá tenni. Végh képviselő úrnak csak annyit: ugye, tudja, képviselő úr, hogy mi volt az oka annak, hogy miért nem tudtak a gazdák a pénzükhöz jutni?

(11.00)

Ha azok a hivatalok működtek volna (Tóth István: Minden működött, csak ti nem működtetek!), akkor a földek határát, azokat a tisztázatlan kérdéseket lehetett volna rendezni, mert önök is tudták, hogy 2004-ben csatlakozunk az Unióhoz.

Továbbfolytatom. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Mi működött? - Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Az előbb rendre utasította képviselőtársamat, Domokos képviselő úr, én hasonló tiszteletet várnék.

Sisák Képviselő Úr! A 13. havi kifizetéssel nem az a baj, hogy januárban lett kifizetve, egyéb dolgok. A 13. havit, a korábbi gyakorlat is az volt, hogy bizonyos intézmények januárban fizették ki, egyesek decemberben. Most ez egységesen 13. havi. Ami a töredékidőszakra vonatkozik, azt meg ki fogjuk javítani. (Mádi László: Csoportok jelentős tömegei kiestek a 13. haviból!)

Tisztelt Mádi Képviselő Úr! Ön nagyon nagy harcosa a lakáskérdésnek. Szeretném az ön figyelmébe idézni - és ahogy az előbb felajánlottam, elhoztam a 2002. évi zárszámadást is. Tisztelt Képviselő Úr! Mindössze 67 milliárd forintot tetszettek fordítani lakásépítésre, szemben azzal a zárszámadással, ami itt van előttünk: 204 milliárd forint szerepel benne. Tehát ez azt jelenti, hogy igenis a lakásépítés támogatása sokkal nagyobb összeggel folyik a szocialista-szabad demokrata kormány idején, mint az a Fidesz-kormányzás idején volt. (Mádi László: Azért, mert a Fidesz intézkedései miatt megnőttek!)

Még egyszer elmondom, mert nem volt itt reggel. A szociálpolitikai kedvezmény a duplájára növekedett, és lehetőség van ebben az igazságos rendszerben arra, hogy a fiatalok, a gyermeket nevelők valóban lakáshoz jussanak. És még abszolút számot is mondok, képviselő úr. 2002-ben 31 500 lakás épült, 2004-ben pedig 43 900. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Keller László képviselő úr, MSZP.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Sisák képviselő úr a béremelés a közszférában témakörét vezette elő az én hozzászólásomra reagálva.

Képviselő Úr! 2003-ban a közszférában dolgozók bérére az állam 480 millió, 2004-ben 550 millió, 2005-ben pedig már 640 milliárd… - elnézést, milliárd! - forinttal többet fordít, mint amennyit az előző kormány 2002-ben ilyen célra szánt. Három év alatt összesen 1700 milliárd forint többletjövedelmet kaptak a köz szolgálatában állók. Az államnak ez a többletkiadása ott van az emberek zsebében, a családok kasszájában.

Még egy figyelemre méltó adat, tisztelt képviselő úr. 2000-ben még a költségvetési szférában dolgozók átlagkeresete alatta maradt a versenyszférában dolgozóknak, ma már mintegy 17 százalékkal haladja meg azt. Azt gondolom, hogy ez tényszerűen megalapozza mindazt, amit mondtam. Természetesen elismerem, hogy sokan és joggal sérelmezik, hogy bérük még ma sem fejezi ki munkájuk társadalmi fontosságát, és nyilvánvaló, hogy ezen számok ellenére sem mindenki elégedett a jövedelmével a közszférában.

 

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ez tény, és ezt elfogadom, de az is tény, hogy három év alatt 1700 milliárd forint többletjövedelmet kaptak a közszférában dolgozók.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Folytatjuk a kétperces felszólalásokat. Sisák Imre képviselő úr következik.

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Keller képviselő úrnak az a nagy problémája, hogy nem ismeri azt a régi mondást, amely úgy szól, hogy van kis hazugság, nagy hazugság, meg van a statisztika, tisztelt képviselőtársam. A közalkalmazottakat és a köztisztviselőket kell megkérdezni mindarról, amit ön elmondott.

Tisztelt Képviselő Úr! 2002-ben 50 százalékos bérfejlesztést hajtottak végre, ezt senki nem kérdőjelezi meg. A nagy probléma az, képviselő úr, hogy 2003-ban egy forint béremelés nem volt, 2004-ben pedig - még egyszer szeretném az ön figyelmébe ajánlani, ha kívánja, az Állami Számvevőszék anyagát átadom önnek, pontosan meghatározták - 832 önkormányzat volt képes azt a 6 százalékos bérfejlesztést odaadni, amelyből, még egyszer említem: 1 százalékot adott az állam, és 5-öt kellett az önkormányzatoknak. 2355 önkormányzat nem volt képes ezt kifizetni. Ezt most odanyomták az önkormányzat… (Kovács Tibor: Nem akarta kifizetni!) Képviselő Úr! A parlamenti etika szerint kétperces gombot nyom, és utána válaszolhat arra, amit én elmondtam.

Ezen túlmenően, tisztelt képviselőtársam, szeretném még a figyelmébe ajánlani azt, hogy önök más tollával ékeskednek. (Szórványos derültség az MSZP soraiban.) A 2002. évi 50 százalékos bérfejlesztésnek mindössze háromhavi részét adták össze, aztán 2003-tól az önkormányzatok viselik ennek az 55 százalékos terheit. Az anyagban pontosan, oldalszám szerint meg tudom önnek ezt mutatni.

Tisztelt Képviselőtársaim! 2004-hez hozzátartozik még az a 180 milliárd forintos, Bokros-csomag okozta kártétel, amely a fejlesztések évét ugyancsak megkurtította. Az önkormányzati fejlesztéseknél a Bokros-csomag 4,2 milliárd forintot vont el 2004-ben a címzett és céltámogatásokból, a területi kiegyenlítő keret 2002-től változatlan 10,6 milliárd forintos összegéből 9,3 milliárdot fizettek ki, a CÉDA-ból pedig, a 6,3 milliárd forintból összességében 5,7 milliárd forintot. Ebből 1,7 milliárd forint volt a vis maior. Ezért fordulhat az elő, tisztelt képviselőtársaim (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy míg Pásztón a szennyvízcsatorna-hálózat 2001-ben 92 százalékos állami támogatással valósult meg, ezek után, az önök kártételei következményeként 2004-ben már csak 70 százalékot kaptunk. (Az elnök ismét csenget.) Most pedig csak 64,8-at.

Gondolkodjanak el, hogy mi az igazság, és mit mondanak, tisztelt képviselőtársaim! (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Török Zsolté a szó két percben.

TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A “szégyenkezésö kifejezés hangzott itt el. Nem hiszem, hogy szégyenkeznivalónk lenne akkor, amikor a reálbérek folyamatosan növekednek, amikor a nyugdíjak folyamatosan emelkednek. A lelkiismeret-furdalás persze megszólal ellenzéki képviselőtársaimban, és joggal szólal meg ez a lelkiismeret-furdalás, hogyha például - a lakáskérdésre már Göndör frakcióvezető-helyettes úr is reagált - a háromszorosát fordítja 2004-ben a szocialista-szabad demokrata kormányzat az otthonteremtésre. Vagy például, amit mindenki közérthetően ismer, a szocpol mértékét a Fidesz-kormány volt olyan kedves lelkiismeret-furdalástól vezéreltetve négy év alatt nulla fillérrel megemelni. Egy huncut fillérrel nem emelte meg, ezzel szemben most folyamatosan emelkedik a szociálpolitikai kedvezmény mértéke. Az idén például egy gyermek után az önök 200 ezrével szemben mi 900 ezer forintot írunk jóvá ezeknek a családoknak (Dr. Gógl Árpád: A 2004-es évről van szó!), két gyermek után az önök 1 millió 200 ezer forintjával szemben mi 2,4 millió forintot írunk jóvá ezeknek a családoknak, három gyerek esetében pedig 3 millió 800 ezer forintos jóváírásra kerülhet már sor. Ez persze lelkiismeret-furdalást okozhat azoknak, akik a döntéshozói helyzetben nem cselekedtek annak érdekében, hogy a családi pótlék folyamatosan emelkedjék, hiszen az sem emelkedett egy huncut fillérrel sem a négy év alatt. Tehát ezt a lelkiismeret-furdalást megértem.

Az ingyenes tankönyv, az ingyenes, kedvezményes étkezés. Ha jól emlékszünk, akkor 2002-ben 3,5 milliárd forint körüli volt az az összeg, amit az ingyenes tankönyvre biztosított az akkori kormányzat, az Orbán-Torgyán-kormány (Göndör István: Igen!), ezzel szemben 2004-ben 7 milliárd forintot. Az még barátok közt is körülbelül duplája annak az összegnek, amit 2002-ben fordítottunk erre. (Tállai András: És a könyv ára mennyivel emelkedett?)

Egyébként pedig, ha a közszférában dolgozók béremelését nézzük, akkor persze volt “ez adta össze, az adta összeö. Hát az adófizető polgárok adták össze a közszférában dolgozók béremelését, és mi, helyi és országos döntéshozók úgy döntöttünk, hogy 50 százalékos és egyéb mértékekben növekedjék a közszférában dolgozók (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) munkabére, az ő juttatásaik.

Köszönöm szépen. (Domokos László: Handabanda!)

ELNÖK: Végh László képviselő úrnak adom meg a szót.

VÉGH LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen. Amit most Török képviselőtől hallottam, hogy a reálbérek folyamatosan nőnek - Békés megyében sajnos nem így van. Lehet, hogy másutt vannak az országnak jobb területei, de ott nem nőnek, ott a munkanélküliség nő, a cégek bezárnak.

Még Göndör képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy az agrártámogatások kifizetése miért csúszott. Ennek volt két nagyon fontos oka. Az egyik az, hogy önök az agrárkamarával képtelenek voltak megegyezni - azt szerették volna érdekcsoportok, hogy ott legyen ez a hivatal. A másik pedig, hogy nem terveztek be erre pénzt, mint ahogy például Szlovákia meg tudta tenni, hogy az ottani agrárvállalkozók előre megkapták ezt a támogatást, a nemzeti kiegészítéssel együtt, a magyarok nem. Tehát önök nem tudtak igazából megegyezni. Utána hogy miért nem tudták a térképen jól beazonosítani a területüket az emberek? Azért, mert azt a falugazdász-hálózatot, amelyet Vincze képviselőtársam itt említett, gyakorlatilag szétverték, pedig az a hálózat befogta az egész (Kovács Tibor közbeszólása.) gazdatársadalmat, és tudta irányítani, illetve segíteni tudott. Ezeknek, mint ahogy itt hallottuk - ez Békés megyében is így volt egyébként -, jelentős részét elküldték, egy részét ugyan megtartották, de igazából ebből fakadtak azok a területi azonosítatlanságok. Igazából tehát ott kellene keresni.

Nagyon szeretném, hogy felelős gazdasági szakemberektől ne hangozzék el olyan ebben a parlamentben, hogy két évvel a működés előtt be kell indítani, fel kell állítani egy hivatalt. Két évig mit csináltak volna azok a hivatalnokok? (Göndör István: Nem két évig, egy!) Még egy évig is - jó, akkor egy évig. Egy évig munka nélküli hivatalt felállítani, ez a közpénzek pazarlása.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

(11.10)

ELNÖK: Mádi László képviselő úré a szó.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Sok szó esett is a lakáshelyzetről, az otthonok kérdéséről. Meg kell kérdezni a tévé előtt ülő egyszerű családokat, hogy vajon két-három évvel ezelőtt könnyebben tudtak lakáshoz jutni, vagy ma tudnak könnyebben. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Melyik családok? - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Gyurcsány!) Az anyagi helyzetük akkor engedte meg jobban, akkor tömegesen vettek fel hiteleket, ma bizony a legfontosabb probléma a fizetőképes kereslet hiánya, tehát az emberek nem mernek bevállalni, mert olyan bizonytalanság van.

Az igaz, egy ügyes kis csúsztatás - ezt már huszonhatszor hallottam -, hogy többet költünk ma lakástámogatásra, mint akkor. De mi ennek az oka, tisztelt szocialista képviselőtársak? Önök is tudják. Mert a polgári kormány két olyan támogatási lehetőséget indított el, amely most érik be: az egyik a kamattámogatás, a másik az adókedvezmény. Miért nem költünk többet lakástámogatásra? Azért, mert önök mind a kettőt megnyirbálták; azért is mondom, hogy nagyobb szerénységet, aki nem ismeri a dolgot, annak különösen. Ha az a program folytatódik, ma sokkal többet költenénk, és mindezt a Fidesz-kormány intézkedéseinek a pozitív hatására.

Azt is tudni kell, hogy egy lakás átlagosan körülbelül két év alatt épül meg. Aki ezzel nincsen tisztában, ezzel a kérdéssel ne foglalkozzon. 2002-es tervek, elképzelések válnak valóra 2004-en. Tisztelt képviselőtársaim, önök szeretnek mindent maguknak vindikálni, hogy önök léptek. Amit önök léptek, negatívumok voltak: az áfa-visszatérítés eltörlése, az adókedvezmény csökkentése és megszüntetése, a kamattámogatás csökkentése, a felvehető hitel maximumának drasztikus korlátozása. Ezek megölték a piacot. Ma egyharmad a használtlakás-forgalom. Az emberek nem tudnak lakást cserélni, újba se tudnak menni, mert nem tudják eladni a régi lakásukat.

Aki nem lát itt, nem él itt, nem tudja, hogy mi a helyzet. Úgy tűnik, hogy önök nem élnek itt. 2004 kapcsán a felelősség az önöké. Önök készítették elő, önök hajtották végre, és ma önök számolnak be róla. Tudom, hogy ez nagyon fájdalmas, mert a tények köszönő viszonyban sincsenek a vágyakkal, az elképzelésekkel, amelyeket önök hirdettek korábban. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Török Zsolté a szó.

TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Tisztelt Képviselőtársam! Ami ön elmondott, biztos, hogy így van, és nemcsak értem, hanem érzem is azt, hogy mennyire fontos az ön számára a lakáskérdés, és tisztelem is emiatt nagyon az ön tevékenységét. Azonban azt is higgye el, hogy akik ezzel foglalkoznak, azok is ugyanúgy éreznek, és ugyanígy szeretnék támogatni azt, hogy minél többen juthassanak lakástámogatáshoz. Azt mondja, hogy ma sokkal többet költenénk. Költünk is! Ha a 300 százalékos növekmény nem több a 2002. évihez képest… - nem tudom, hogy milyen számolási módszerrel jutott arra a következésre, hogy nem költünk sokkal többet.

Egyébként pedig a lakáshitelek utáni kamattámogatások megnyirbálásáról, azt gondolom, lehet érdekes példákat találni. Én például Egerből jöttem, ahol voltak olyan családok, akik minden családtag nevére vásároltak egy-egy lakást, és így a 80 ezer forintos havi kamattámogatás révén elég szép kis summához jutottak az állami forrásokból, az adófizetők pénzéből. Ezeknek a házaknak az alapterülete azonban egyiknek sem túl kicsi, ezeknek a házaknak a felépítése egyébként nem került olyan kevésbe, és ez nem az otthonteremtést szolgálta, hanem a vagyonosodást szolgálta, amely persze, én azt gondolom, hogy az önök értékrendjébe belefér - hiszen én ezt elfogadom, és nem fogom ezt kritizálni -, más értékrendi alapon indulunk ki.

Én azt gondolom, hogy sokkal igazságosabb az, ha a fiatal házasok vagy éppen nem házasok, de családalapítás előtt álló fiatalok számára az otthonteremtést próbáljuk meg segíteni, nem pedig a vagyonosodást, a meggazdagodást vagy esetleg a telekspekulációt, ingatlanspekulációt, amelyre lehetőséget biztosított a korábbi rendszer.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kovács Tibornak adom meg a szót.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mádi képviselő úr példája teljes mértékben rímel arra, amit Tállai képviselő úr itt néhány perccel ezelőtt elmondott. Ő példálózott a mezőkövesdi elkerülő úttal. Emlékszünk arra, hogy az előző kormány ügyvezető kormányként hány tíz milliárdos döntést hozott, amit aztán a következő kormánynak kellett kifizetnie, és biztosítani hozzá a forrásokat. Ugyanez a helyzet az elkerülő úttal kapcsolatban is. Eldöntötte az előző kormányzat, hogy ez az út megépül, ezen túl a világon semmit sem csináltak, majd e kormány által - még azokat a vádakat is figyelembe véve, hogy úgymond mi ellenzéki önkormányzatokat nem támogatunk - megépült ez az elkerülő út annak az összes költségével és minden egyebével, és most Tállai úr itt úgy próbálja az egész dolgot beállítani, mintha ennek a kormánynak ehhez a beruházáshoz semmi köze nem lett volna. Csak annyi köze volt, hogy a kivitelezést, a finanszírozást és minden egyebet ez a kormány csinálta, az előző meg döntött.

Mádi képviselő úr példája a lakástámogatási rendszerrel is a legjellemzőbb példa. Az előző kormány döntött, és ha ez a kormányzat nem alakította volna át, hogy ez a támogatási rendszer tényleg azokhoz jusson el, akik leginkább rászorultak, akkor most nemhogy háromszor annyit, hanem talán tízszer annyit kellene költeni a lakástámogatásra abban a rendszerben, amiről Mádi képviselő úr beszélt. Tehát lehet dönteni, aztán utána majd fizesse ki. Ez ugyanaz a példa, mintha én javasolnám Tállai úrnak, hogy vegyen magának egy új zakót, ő megveszi, kifizeti, utánajár, minden, én pedig dicsekednék vele, hogy nézzék már meg, Tállai úr milyen jól néz ki az új öltönyében, én megmondtam neki, hogy venni kellene ilyen új öltönyt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Göndör István képviselő úr következik.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Igen, én azt gondolom, hogy Mádi képviselő úrnak nagyon komoly lelkiismereti problémái vannak. Tisztelt Képviselő Úr! Ha megkérdezné Tállai urat, aki reggel arról beszélt, hogy miért volt a költségvetés hiánya akkora, amekkora, ön pedig most azt mondja, hogy többet költött volna... - minek a rovására? Miből vette volna el azt a többet? Amit mi tettünk, képviselő úr… - önök itt sokszor használják azt a kifejezést, hogy mi az önök csodálatos ötletét mintha tönkretettük volna.

Nem, képviselő úr, mi igazságosabbá tettük, és úgy, ahogy Török Zsolt elmondta, nem vagyunk hajlandók finanszírozni annak a felső tízezernek a gyarapodását, a vagyonosodását. Fogja meg nyugodtan, képviselő úr, a homlokát! Tessék belegondolni, akár egy minimálbéres vagy csak egy átlagkeresetű embernek van-e esélye arra, hogy azt az adókedvezményt igénybe vegye, amit önök akkor betettek ebbe a rendszerbe! Legalább itt, a Ház falai között merjük már kimondani egyszer és mindenkorra, az a rendszer csak a vagyonos, az átlagkereset fölötti jövedelemmel rendelkezők érdekeit szolgálta, nem pedig a fiatal pályakezdőket és a nehéz sorban élő családokat.

A másik: használja ön a kifejezést - képviselő úr, kamatkedvezmény a mai napig van. Nem történt más, csak a kamat mértékét nem vállalta be a kormány minden határon túl, hanem a mértékét rögzítettük. (Mádi László: Elszálltak az inflációs adatok és a kamatok is!) A kamat nem miattunk szállt el. Kész vagyok önnel erről vitat folytatni, nyugodtan. Tessék megnézni, miközben a kamatok lementek, a forint olyan erős, mint a bivaly.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tállai András képviselő úrnak adom meg a szót két percben.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagy örömmel veszem, hogy Mezőkövesddel ennyit szeretnek foglalkozni az országgyűlési képviselők, csak az a baj, hogy nem a tények alapján.

Nos, az elkerülő út: a döntés 2001 augusztusában történt a kormány részéről. (Keller László: Forrás nélkül.) Ha Keller László is venne annyi energiát, hogy előveszi a kormányhatározatot, amiben ez benne van, akkor ott meglátja, hogy a forrás is meg van jelölve. Az van benne, hogy a Magyar Fejlesztési Bank hitelt fog fölvenni. (Derültség az MSZP soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Hacsak úgy nem!) Tudom, hogy önök nagyon-nagyon megtámadták ezt a rendszert. És lám, eltelt egy kis idő, és önök hogyan építenek autópályát? Pontosan ugyanígy. Önök ugyanígy jártak a minimálbérrel, azt mondták, hogy rossz, amit a Fidesz csinált. Ugyanígy jártak a lakástámogatással, rossz, amit a Fidesz csinált, most ugyanazt csinálják. (Dr. Répássy Róbert: Erős forint.) Ugyanígy jártak a közalkalmazotti a bérfejlesztéssel, hogy miért csinálta a Fidesz, most ugyanezt csinálják önök is. Ugyanígy jártak az autópálya-beruházások finanszírozásával. Ezt tudomásul kell venni. Akárhogy akarjuk vagy nem akarjuk, ha egy kormány hoz egy döntést, annak a megvalósítása műszaki és pénzügyi értelemben át fog húzódni a másik kormányzat idejére. Pontosan ugyanígy fognak önök is járni.

Tudják, ki fogja kifizetni az M5-ös százmilliárdjait? Tudják, ki fogja kifizetni az autópálya-építés százmilliárdjait? Tudják, kik fogják kifizetni a kollégiumépítés súlyos milliárdjait, és a börtönépítés milliárdjait, és még ki tudja, hogy mit nem?! Majd csak jövőre, a választások után, a kormányváltás után fog kiderülni, hogy majd mit kell még a következő kormánynak kifizetni. (Kovács Tibor: Ne reménykedj!) Tehát ezzel, Kovács úr, ne jöjjön, hogy ki fizette azt ki. A magyar adófizetők, állampolgárok fizették ki a mezőkövesdi elkerülő utat is, és amit önök vállaltak be, azt is. Egyébként úgy emlékeszem, hogy mindketten nagyon jól éreztük magunkat az átadáson, mosolyogtunk, és együtt tudtunk örülni annak, hogy épül-szépül Borsod megye. (Dr. Répássy Róbert: Kovács már akkor sem örült.)

 

(11.20)

 

ELNÖK: Molnár Alberté a szó.

MOLNÁR ALBERT pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kérem, röviden térjünk vissza a tényekhez! (Tállai András: Mondjál egy tényt! - Dr. Répássy Róbert: Rád nem jellemző!) Azért legyen valami kapaszkodónk ahhoz, hogy előrejussunk ebben a vitában!

Az Állami Számvevőszék azt írta le, hogy a költségvetési fegyelem javult, valós képet nyújt a magyar gazdaságról. És beszéljünk azokról a dolgokról, amivel valóban jobbá tehetjük, hogy a jövő évben még azok az apró hibák se követődjenek el, amelyek azért a sok milliárd adat leírása során természetesen belecsúsznak. Keressük meg azt a közös többszöröst, amivel valamennyien egyetértünk, ha van ilyen, hiszen ez az ország úgy juthat tovább, ha kijelölünk néhány olyan területet, amit mindenki megvalósít, és úgy valósít meg, ahogy azt közösen eltervezzük. Ilyen lehet egy gyorsabban fejlődő, egy boldogabb Magyarország jövőképe. Ilyen lehet az, hogy egyezzünk meg, hogy például a lakásügyekben milyen szabályozást hozunk közösen, hogy az valóban mindenkit érintsen.

Én azt láttam, hogy azért kellett változtatni a lakásfinanszírozás helyzetén, mert egyszerűen azokat preferálta az a bizonyos kamattámogatás, adó-jóváírási támogatás, akik nyolc-tíz lakást is meg tudtak venni. Mi igazságosabbnak éreztük azt, ha esetleg már saját forrás nélkül is hozzájuthat valaki lakáshoz, tehát azok is, akik ki voltak zárva a rendszerváltás után a lakáshoz jutásból. (Mádi László: Akik önerő nélkül tudnak venni!)

Tehát azt gondolom, ilyen és hasonló érveket kellene ahhoz felsorakoztatni, hogy valóban közösen Magyarországért együtt tudjunk működni. És nem csak a lakástámogatásról van szó; a kisvállalkozások támogatásáról, az adórendszerről, hogyan csökkentsük a bürokrácia költségeit Magyarországon, hogy a bürokrácia kiszolgálja nemcsak a lakosságot, hanem a vállalkozókat is. Én ilyesmiket várnék önöktől, mindenkitől, hogy tényleg közösen jussunk előre.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Mádi László képviselő úrnak adom meg a szót.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Államtitkár úr, ezzel a fél mondatával egyetértek, jó lenne, ha hosszú távon tudnának tervezni az emberek, és nem tapasztalnák azt, hogy a lakástámogatásoknál azt ígérik, hogy kiterjesztjük a rendszert, bővítjük a rendszert, semmit nem szüntetünk meg, aztán ezt megnyirbálják, azt megszorítják, itt csökkentik, itt elveszik, és az emberek már nem mernek tervezni, és nem mernek előre gondolkodni. Sajnos, ilyen szempontból a vágyak meg az elmúlt három és fél év és a 2004-es év sem erről szólt.

Az, hogy ezt csak a gazdagok vették fel, egy olyan típusú (Dr. Répássy Róbert: Populizmus!) populizmus… - igen, lehet mondani, itt a képviselőtársaim segítenek. Eddig 330 ezer család vette fel a támogatott lakáshitelt. (Kovács Tibor: Ó!) Ők mind gazdagok? Meg kell kérdezni őket! Tudja, mennyi az átlagos hitelfelvétel nagysága? 4,2 millió forint. Ez egy olyan összeg, ami a gazdag emberekre jellemző átlagos összeg? Nem! Mindenfajta vizsgálat, ami eddig ezt vizsgálta, bemutatta, hogy zömében a nehezebb helyzetben lévő középrétegek voltak, amelyek ezzel a támogatási lehetőséggel élni tudtak. És ne támadjuk őket, arra kérem a szocialista képviselőket, hogy ezeket a családokat ne támadjuk, mert ők úgy akartak boldogulni, hogy az egész társadalom szempontjából, Magyarország szempontjából ez egy gazdagodást, előrelépést jelent.

Ma olyan mértékben megromlottak a lakáshitel-felvételi lehetőségek, hogy nagyon sokan, ma már az emberek 80-90 százaléka devizában vesz fel hitelt, ezt érte el a kormány, és nincsenek tisztában azzal, hogy ez milyen komoly károkat okozhat a jövőben. Ha a forint árfolyama esetleg nem úgy alakul, ahogy szeretnénk, az emberek megint tömegesen fognak szembesülni azzal, hogy megnőnek a törlesztőrészletek, és esetleg nem fogják tudni a törlesztőrészleteket vállalni.

Tehát felelősségteljesen kellene gondolkodni, és az embereket nem becsapni, hanem tényleg olyan perspektívát, kiszámítható környezetet nyújtani. Sajnos, a 2004-es év a teljes bizonytalanság és kiszámíthatatlanság volt a lakásterületen is, ahol évtizedekre kellene előre gondolkodni. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Élő Norbert következik.

ÉLŐ NORBERT (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt szeretném mondani, hogy a lakástámogatásban igazából a rendszer nem változott annyit, tehát nem értem Mádi képviselőtársamnak ezt a vehemenciáját, hiszen annyi változott, hogy nem lehet 30 milliós hiteleket felvenni. (Mádi László: Adókedvezmény! Az áfa-visszatérítés megszűnt! Telekáfa!) Viszont, tisztelt képviselőtársam, ha a 4,2 millió az átlagos hitelnagyság, akkor abba most is beleférnek. És annyival jobb a mi lakástámogatási rendszerünk, hogy most gyakorlatilag önerő nélkül tudnak felvenni a családok hitelt. (Mádi László: Akik százezer forintot tudnak vállalni, törlesztőrészletet!)

Az, hogy a családok egy része már felvette a régebbi támogatási rendszerben, egy nagyon jó dolog, most a feltételek viszont sokkal kedvezőbbek, tehát igazságosabb az elosztási rendszer. (Dr. Répássy Róbert: Havi 80 ezer a törlesztőrészlet!) A szegény családok jutnak lakáshoz, és nem azok, akik, mondjuk, 30 milliós hitelt vesznek fel. Ennyiben változott ez a lakástámogatási rendszer érdemben.

A többi dolog: például a kamat most csökken. Ha csökken a kamat, akkor csökken az, amit fizetniük kell nekik is, és így visszaáll a jelenlegi rendszer.

Az, hogy sokkal kevesebb ember van, aki ma már fel tudja venni ezt a lakástámogatást, nem abból adódik, hogy változott a kamattámogatási rendszer, hanem az emberek, akik egyáltalán fel tudják venni, azok felvették sajnos. És ezért jó a mi rendszerünk, mert annyit ad, hogy akinek nincs pénze, nincs önereje, az is hozzá tud jutni ehhez a lakástámogatáshoz. Tehát legalább azt ismerje el, hogy ez a rendszer ennyiben jobb, és nincs az a nagy megszorítás, amiről ön beszél. (Mádi László: Ez 3-4 ezer család!)

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Végh Lászlóé a szó.

VÉGH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én még szeretnék a Kárpáti Zsuzsa képviselő asszony által elmondottakra reagálni M5-ös autópálya ügyében, mert ott korábban volt több kapcsolódási pontunk. Az M5-ös autópályával kapcsolatban annyit, hogy igen széles körű társadalmi elégedetlenség és ennek kinyilvánítása kellett ahhoz, hogy eljusson odáig a kormány, hogy ne legyen méregdrága a Dél-Alföldet gyakorlatilag hátrányba szorító ára. Gyakorlatilag nem tudták, csak a gazdagok - ha így jobban érthető önök számára - használni. Ezt hosszú demonstrálások után sikerült elérni, ezt a kormány meglépte.

De alapvetően nem az volt vele a problémánk, hogy az egész konstrukció törvénytelen, vagy az a sok száz oldalas szerződés nem jó. És itt az Állami Számvevőszék anyagában le is van írva, hogy ilyen szempontból, jogi szempontból, az állam érdekérvényesítése szempontjából előrébb is lépett, de ugyanabban a konstrukcióban. Amit most már PPP-programnak neveznek, mi azt kifogásoltuk, hogy az nem jó. Mert igaz, hogy most nem a jegy árában vagy az ott megváltandó úthasználati díj árában látható az, hogy ez mennyire drága, drágább, mint az összes többi, hanem az államnak kell ezt kifizetnie. Tehát a mindennapi életünkben ezt nem látjuk, csak akkor, amikor költségvetést készítünk, és a költségvetési hiány az ilyen, megítélésem szerint rossz szerződések - nem jogi szempontból, hanem gazdasági szempontból nem előnyös szerződések - következtében nő. Visszautalnék a Tállai képviselőtársam által mondottakra: ezt ugyanúgy a magyar adófizetőknek kell megfizetni, a magyar államnak kell megfizetni, annyi előnnyel, hogy ez már a napi életben, a mindennapi használatban nem látszik. De általában azért elmondhatjuk, hogy ezt a középréteg közteherviselése folytán fogja kifizetni az állam.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem nagyon értem az indulatot otthonteremtés ügyében, és különösen nem értem a számokat, amiket mondanak. Emlékezzünk vissza, ha valamelyik család 7 millió forint hitelt vett fel, akkor 50 ezer forintra jött ki a havi törlesztőrészletük. Ebben az esetben lehetett igénybe venni az évi maximum 240 ezer forint adókedvezményt. Nézzük meg, hogy mekkora jövedelem adózott akkor évi 240 ezer forinttal! 1 millió 200 ezer forint adózott ennyivel, ha ennyi volt valakinek az éves jövedelme. Ugye, a legalsó kulcs 20 százalék volt.

Ez azt jelenti, ha egy családban két fiatal minimálbéren van foglalkoztatva - ugye, 50 ezer forint volt a minimálbér -, akkor két minimálbéren foglalkoztatott ember teljes egészében igénybe tudta venni az adókedvezményt a jövedelmek után. Göndör úr, számoljon! Ötven szorozva tizenkettővel, az 600… (Göndör István: Azt is, a gyerekkedvezményt is, mindent abból az összesen 40 ezer forint adójából!) Képviselő úr, számoljon, ez azt jelenti, hogy két fiatal, akinek nincsen gyermeke, otthont akar teremteni - nagyon sokan vannak ilyenek az országban -, ebből a minimálbérből ezt meg tudta tenni. De nem mindenki minimálbéren keresett ebben az országban, aki otthont akart teremteni.

Tehát az indulatokat nem értem önökben, uraim. Lerombolták ezt a rendszert feleslegesen. Ez a rendszer minden száz kiadott állami forintból 110 forint bevételt hozott. Nyereséges volt a költségvetésnek, munkahelyeket teremtett, ment tőle az építőipar, otthonhoz jutottak a családok. Ezt lerombolták.

Ha ön azt mondja, hogy valaki olyan nehéz élethelyzetben van, hogy nincsen munkája, vagy nem képes, mert csak egyedül van, és egyedül kell két gyereket nevelnie, az ő számukra a bérlakás a megoldás. Csak a bérlakásokat meg kellett volna építeni. De nem építették meg, csak ígérték. Ami megvolt, azt meg lerombolták. Hová megyünk így? Mi értelme volt ennek? Hol ebben az igazságosság? Hol? (Taps a Fidesz soraiból.)

 

(11.30)

 

ELNÖK: Ékes József képviselő úr következik.

ÉKES JÓZSEF (független): Elnök úr, köszönöm a szót. Keller László képviselőtársamhoz szeretném intézni a mondataimat elsősorban, hiszen három kérdést tett fel képviselőtársunknak, Tállai Andrásnak. Keller képviselőtársam, ön ezt a kérdést föltette önmagának a ’98 és 2002 között történt hozzászólásaival kapcsolatban. Mert ha nézzük, ’98-ban 13 egész néhány tized százalékos volt az infláció mértéke, ez csökkent le 2002-ig 5 százalékra. Képviselőtársam, ön akkor olyan hangos volt ebben a parlamentben, és olyan szitkokat szórt az akkori kormányra, hogy ugyanazt a megfogalmazást nyugodtan meg lehetne tenni önnel kapcsolatban, mint amit ön is megtett Tállai Andrással kapcsolatban. Pedig akkor az infláció mértéke két számjegyűről egy számjegyűre változott. Óriási nagy különbség van.

Most tulajdonképpen az akkorihoz képest romlott az infláció mértéke, nőtt az államadósság, külső államadóssággal együtt. Tehát a problémák ott kezdődnek, hogy önmagában az, hogy hozzávesszük és az európai uniós tagországokhoz viszonyítjuk a magyar gazdasági növekedést, önmagában kevés. Tessék megnézni, hogy a tíz csatlakozó országhoz viszonyítva a magyar gazdasági növekedés jelen pillanatban hol tart. Egyet nem szabad elfelejteni, hogy azok az országok 50 éven keresztül rendre hozták a gazdasági növekedést, és Magyarország, ha utol akarja érni őket, sokkal nagyobb sebességgel és mértékben kellene ugyanazt megtenni.

A vállalkozókkal kapcsolatban a vállalkozók terhei nőttek-e vagy csökkentek? Igenis nőttek a magyar vállalkozások terhei. Hogy rengeteg tőke áramlott be az országba - képviselőtársaim, hány nagy multinacionális bevásárlóközpont épült az elmúlt időszakban? Termelői szféra jött-e, vagy pedig olyan kereskedelmi láncok hozták be a tőket, amelyeket lehet, hogy a magyar vállalkozások is meg tudtak volna tenni, és akkor a hazai termékpiac-védelem is sokkal jobbá vált volna ebből a szempontból. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm, elnök úr, majd folytatom még.

ELNÖK: Kárpáti Zsuzsa képviselő asszony következik.

KÁRPÁTI ZSUZSA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt képviselőtársam az előbb megemlegetett az M5-ös autópálya kapcsán. Szeretném kérni arra, hogy olyanról, amiben nem mélyedt el kellőképpen, ne beszéljen, vagy nagyon szívesen adok önnek különórákat (Derültség a Fidesz soraiban.), hiszen ott ültem ebben a vizsgálóbizottságban is. Ha még emlékszik az M5-ös autópálya történetére, éppen az MDF-kormány idején írták alá úgy a szerződést, hogy egy fillér nem volt mögötte, majd a Horn-kormánynak kellett hozzátenni az építéshez a költségeket, és sajnos megint egy szocialista kormánynak kellett megoldani azt a problémát, amit hosszú éveken keresztül nem lehetett megoldani, és egy térség, egy régió fejlődésének a szempontjából nagyon is jó volt.

Sajnos, én voltam az a képviselő, aki Medgyessy Péterhez elvittem a polgármesterek aláírásával ellátott papírt, hogy tegyük matricássá, és kapcsoljuk be az országos rendszerbe ezt az autópályát, és ma örömmel tapasztalom azt, hogy a fuvarozók is tudnak ezen az autópályán közlekedni. Azt is örömmel tapasztalom, hogy bizony egy régió fejlődésének nincsen tovább gátja, mi több, egyedülálló módon egyszerre öt helyen épül ez az autópálya. Nagyon örülök annak, hogy vannak bizony ellenzéki képviselők is, akikkel közösen összefogtunk abban, hogy egy bizonyos helyen lehajtó épülhessen erről az autópályáról.

Képviselőtársam, még egyszer: tessék elolvasni az Állami Számvevőszék jelentését, hiába kutakodnak, nem volt semmi probléma, az Állami Számvevőszék egyértelműen elmondja az M5-ös autópályával kapcsolatos konstrukcióban, mi több, az embereknek jót tettünk. Képviselőtársam, tessék elmélyedni jobban ebben a témában!

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tállai András következik.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Keller László kérdéseire nem kívánok reagálni. Azért nem, mert Keller László egyetlen felszólalásában sem foglalkozik a témával. Ő megszokta: személyekkel kell foglalkozni, személyeket kell bántani, személyeket kell följelenteni, személyeket kell számon kérni, nem pedig a közügyekkel, az országos ügyekkel foglalkozni.

Elnézést kérek, de ez nem idevaló téma, inkább foglalkozzunk az ÁSZ-jelentéssel, amire Molnár államtitkár úr olyan büszke! Szeretnék államtitkár úrnak fölolvasni a 19. oldalból, összegző megállapítások: a költségvetési gazdálkodás szabály- és feltételrendszerének a beszámoló jelentések és ezeken keresztül a zárszámadás adatai megbízhatóságának javuló tendenciája a 2004. évben megtorpant. Tisztelt Államtitkár Úr! Mindent elmond az Állami Számvevőszék jelentésének ez a mondata, hogy mi is történt 2004-ben. (Göndör István: Tovább kell olvasni.)

Egyébként látom, szívesen hozzák föl az Állami Számvevőszék jelentését kormánypárti képviselők. Ez rendjén is van, és ez helyes. De ha ezt elolvassák, és a kezükbe veszik, tudniuk kell, hogy a rendszerváltás óta ilyen szigorú számvevőszéki jelentés még nem készült a gazdálkodásról. Pedig higgyék el, az Állami Számvevőszék azon túl, hogy szakmailag teljesen korrekt jelentéseket tesz le, még lojális is bizonyos tekintetben mindig az adott kormányzattal. Ennek ellenére készült ez az állami számvevőszéki jelentés, amelynek ez a mondata egyértelműen azt mondja, hogy a gazdálkodás szabály- és feltételrendszere javulásának tendenciája megtorpant, bizonyos értelemben romlott.

Végig kell menni a jelentésen. Azt kell megvizsgálni, hogy megmondta-e az Állami Számvevőszék a költségvetés készítésekor - és itt van előttem a vélemény -, hogy ez a költségvetés teljesíthetetlen? Ha ezt az állami számvevőszéki jelentést föllapozzuk, akkor ebből kellett volna tanulni a kormánypártiaknak, hiszen az Állami Számvevőszék már akkor egyértelműen megmondta, hogy magas kockázatot tartalmaz a bevétel, és ez a költségvetés végrehajthatatlan lesz. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem lett végrehajthatatlan.) Ez van most itt előttünk.

ELNÖK: Göndör Istvánnak adom meg a szót. (Tállai András: Belebukott a miniszter?)

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Én még Horváth Zsolt képviselő úrra szeretnék reagálni. Tisztelt Képviselő Úr! Ha kellően udvarias vagyok, akkor azt mondom, hogy egyszerűen butaságokat beszél. Képviselő úr, ha csak azt feltételezném, amiről ön beszél, az 50 ezer forintos minimálbéres 34 ezer forintot tudott hazavinni mindössze, tehát ennyi volt a nettó összeg, tehát nekik esélyük nem volt arra, hogy igénybe vegyenek kedvezményt. Ha azt feltételezném, amiről szól a jelentés, hogy átlagosan 7 millió forint körüli összeget vettek föl, a 7 millió forint körüli összegnek kamatkedvezménnyel együtt a havi törlesztőrészlete valahol 60-70 ezer forint körül van.

Tisztelt Képviselő Úr! Az ön által említett minimálbéreseknek esélyük nem volt. Nekik most van esélyük, ebben a rendszerben. Ahogy Török Zsolt elmondta, önrész nélkül egy sokkal nagyobb szociálpolitikai kedvezménnyel van lehetőségük ebbe a rendszerbe beszállni, és azzal, hogy a minimálbér nő, azzal, hogy nulla adót kell fizetni, hogy havi 6 ezer forinttal több került a borítékjukba már 2004-ben, egész évben, azt hiszem, hogy ezek azok az esélyek, amelyek az ő számukra lehetőséget teremtettek.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Ékes József következik.

ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm elnök úr, a szót. Jeleztem az előbb is, hogy mivel nem tudtam befejezni, újabb kétpercessel kívánok hozzászólni. A másik ilyen dolog, a vállalkozások esetében senki nem vette azt figyelembe, képviselőtársaim, önök közül, hogy a helyi önkormányzati adók hogy változtak, és milyen terheket rónak ezek a helyi vállalkozásokra, mert általában azért a hazai kis-, középvállalkozások helyben működnek, ahol további adóterhekkel próbálják meg a sorsukat sanyargatni.

Ugyanilyen az autópálya kérdése. A Nemzeti Fórum részéről több alkalommal elmondtuk a tavalyi költségvetésnél is, hiszen a 30 ezer kilométer fő közlekedési úthálózatunk szép lassan lerohad, képviselőtársaim, szép lassan lerohad. Ezt mondtam el tavaly is, hogy ne tessék 430 kilométer autópályát építeni, tessék csak 400-at, de annak a 30 kilométernek a költségeit az országos fő közlekedési úthálózatra kellene fordítani. Ha valaki most Enyingtől le akar menni adott esetben Tiszalökre vagy Tiszakécskére, mindenhol a 60 kilométeres tábla van. Szégyen!

A másik ilyen kérdéskör, amit többször megfogalmaztam: a lakástámogatási, panelfelújítási törvény mikor született meg, képviselőtársaim? 2001-ben. Előtte soha nem volt ilyen törvénye ennek az országnak. Tehát onnantól fogva kell számítani azt a jobbító szándékot, amit akkor az Orbán-kormány a maga részéről meghozott.

(11.40)

Hol tartanak jelenleg az önkormányzatok? Az önkormányzatoknál vagyonfelélés folyik. Benne van az Állami Számvevőszék jelentésében, hogy 75 milliárd forinttal nőtt az önkormányzatok hitelállománya. Mihez képest, képviselőtársaim? Ha ez minden évben ilyen mértékben nő, akkor az önkormányzatok hosszú távon el fogják adósítani saját magukat. Ezt mondta Sisák Imre is. Senki nem vizsgálta és nem tette szóvá, hogy a normatív támogatások nagyságrendjének a növekedése miből alakul. Az önkormányzati intézmények dologi kiadásainak a növekedéséből, ez pedig áremelkedésekhez - a fűtési és más költségek árának emelkedéséhez - vezetett.

Azt kellene nagyon komolyan megvizsgálni, hogy hol tartunk. S itt jön be az, amit Keller László is sokszor próbál felidézni. Képviselőtársam, az önkormányzatok helyzete totálisan megváltozott és romlott. Ingyenvirslivel, hitelből vásárolt muskátlival, ingyenkolbásszal nem lehet az állampolgárok helyzetén változtatni! (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Végh Lászlóé a szó.

VÉGH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Megígérem, többet nem is fogok az M5-össel kapcsolatban mondani. És ha a képviselő asszonnyal úgy lehet együttműködni, mondjuk, a Dél-Alföld érdekében, hogy órákat kell vásárolnom öntől, akkor azt is nagyon szívesen megteszem. Higgye el, ezen nem fog múlni. Egyébként semmiképpen nem akarom megsérteni, mert amikor ennek az ideje volt, akkor - igaz, hogy egy kicsit későn, de - a képviselő asszony is bekapcsolódott a munkába, és mellénk állt annak érdekében, hogy a matricaügy bevezetésre kerüljön, úgyhogy ezt meg is köszönjük neki.

Egy dolgot azonban szeretnék a figyelmébe ajánlani. Tudom, hogy elolvasta az M5-ös autópályára vonatkozó ÁSZ-jelentést, de talán elkerülte a figyelmét a 127. oldalon az, amiről az előbb beszéltem, hogy a szerződés önmagában drága nekünk. Ezt írta az ÁSZ. Az azonban mindenképpen elgondolkodtató, hogy Magyarországon sík vidéken - merthogy ilyen területről van szó - 1,41 milliárd forintba kerül egy kilométer autópálya megépítése, ami magasnak tekinthető. Nemzetközi összehasonlításban ez a vizsgált országok átlagában 0,92 milliárd forint. Mi arról beszélünk, hogy ez a konstrukció nem jó, mert túl drága. Az ÁSZ szerint is majdnem félmilliárd forint kilométerenként a különbség. Ez hatvan kilométer esetén 30 milliárd forinttal többet jelent, ez a probléma. Ezt mondjuk most is, ezt mondtuk akkor is, és ezt a magyar adófizetőknek kell kifizetniük. Csupán annyi az előny, hogy aki most használja, az nem vesz 2500 forintos matricát erre a hatvan vagy hetven kilométerre, hanem a költségvetésen keresztül fizeti meg. Ezért nem jut elég pénz gazdaságfejlesztésre meg egyebekre. Mindemellett egyetértünk azzal, hogy az autópályának meg kell épülnie, csupán azt kifogásoljuk, hogy ebben a vállalkozók által finanszírozott AKA Rt.-s programban ez túl drága. Ezt írta le az ÁSZ is.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Török Zsolté a szó.

TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Kezdem érteni a problémát. Ha fejlődik a gazdaság, az a baj, ha növekszik a GDP, az a baj, ha épül az autópálya, az a baj, ha csökken az infláció, az a baj, ha ingyen van a tankönyv, az a baj, ha ingyenes és kedvezményes étkezések vannak a rászoruló gyerekeknek, az a baj, ha a családi pótlékot folyamatosan növeljük, az a baj, ha a szociálpolitikai kedvezményt folyamatosan növeljük, az a baj, ha az ikrek után dupla gyest kapnak a szülők, az a baj, ha a lakásépítés növekedik és 2004-ben rekord számot ér el, az a baj, ha a béremelés 50 százalékos a közszférában, az a baj. Én ezt mind-mind értem - de a lelkiismeret-furdalásnak nem ilyen formában kell megnyilvánulnia, tisztelt képviselőtársaim!

Az biztosan jó, ha a kritika megnyilvánul. Ha azt mondják, hogy az 50 százalékos béremelés nem volt jó, mert utána csak 6 százalékos béremelés történt, amiből 1 százalékot adott az állam, 5 százalékot a kormány (Sic!), megértem, hogy ezt problémának vetik fel, mert ez egy szakmai kérdés, amiről lehet vitatkozni. Önkormányzati szakemberek, állami vezetők elmondják, mi a probléma megoldásának a lehetősége, de a végeredmény ugyanaz: a közszférában sikerült újabb béremelést megvalósítani. Az eredmény az, hogy épülnek az autópályák. Nyilvános közbeszerzési pályázatokon elnyert autópálya-építések folynak. Az a helyzet, hogy a lakásépítés folyamatosan növekszik, és fejlődik ez a szféra is. Azt láthatják az emberek, hogy a családok a gyermekek után egyre több támogatást kapnak, mert az állam felelősséget vállal azokért a családokért, akik a társadalmi szerepvállalásban még egy ilyen magasztos célban is nagyobb terhet vállalnak magukra, mint például a gyermekek után megjelenő pluszterhek.

Éppen ezért azt gondolom, hogy ezekről az apró szakmai kérdésekről akár a mai napirend során is lehet vitatkozni. De ha mindenre azt mondjuk, hogy rossz és nem jól működik ebben az országban, az sehová nem visz. Szerintem érdemes örülni azoknak az eredményeknek, amelyeket ez az ország az itt élők erőfeszítései révén közösen elért, és ezeknek az örömöknek a révén az ország fejlődik. Szerintem erről a fejlődésről van értelme beszélni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Horváth Zsoltnak adom meg a szót.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Még egyszer mondom, képviselőtársaim, nem értem az indulatot. A számokkal lehet vitatkozni, lehet azokat sokféleképpen magyarázni, de Göndör képviselő úr is fontosabbnak tartja a minősítést, mint azt, amit mond. Akkor vegyük át újra!

Képviselő úr, az a 60 ezer forint, amiről ön beszélt, a 9 millió forintos hitelekhez tartozott. (Göndör István: Ugyan már!) Nézzen utána! A 7 millió forinthoz 50 ezer forint tartozott, húszéves futamidővel. Ha két fiatal összeállt, együtt dolgozott, és mind a kettő csak minimálbéren volt foglalkoztatva, akkor is maradéktalanul igénybe tudta venni az adókedvezményt. Ezek tények. Önök ezt felrúgták. És képviselőtársam, tudja, az az igazi baj, hogy egy húszéves tervbe, amit egy család meghozott, önök arcátlan módon egy tollvonással beleléptek, és azt mondták, hogy ennek a családnak innentől kezdve nem fog járni az évi 240 ezer forint adókedvezmény, amire ő kitalálta a saját családi költségvetését, amivel belevágott és nekiindult. Ezt önök egy tollvonással elvették, kitől az összeset, kitől csak a felét. Ez a baj, hogy volt hozzá merszük, és utána azt mondják, hogy önök igazságosak! Ez a baj, képviselő úr!

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Úgy tűnik, a kétperces felszólalások végére értünk. Folytatjuk a normál felszólalások sorát. Kárpáti Zsuzsa képviselő asszony következik.

KÁRPÁTI ZSUZSA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Bár ma már nagyon sok mindenről esett szó a 2004. évi zárszámadás kapcsán, különböző szektorokról, ágazatokról, de talán az egészségügyről még nem esett megfelelő módon szó. A költségvetés végrehajtásánál, a törvényjavaslat elfogadásánál szeretném bemutatni, hogy ennél az ágazatnál hogyan is nézett ki a pénzek felhasználása.

Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a 2004. év nagyon jelentős volt az egészségügy vonatkozásában is, hiszen mint tudjuk, 2004 az európai uniós csatlakozás éve volt, aminek az előkészítése az egészségügyi tárcára is rendkívüli feladatokat rótt. A közösségi vívmányok átvétele, a csatlakozás előkészítése és az Unió tagállamaként való működés számottevő feladatot jelentett. A tárca az Állami Számvevőszék megítélése szerint is a rendelkezésére álló forrásokat felhasználta, és magas szinten látta el az integrációból fakadó feladatait. Az uniós források felhasználása kapcsán azt is szükséges megemlíteni, hogy bepótoltuk a korábbi kormány mulasztását, létrehoztuk és megszilárdítottuk az európai uniós támogatások fogadásáért felelős intézményrendszert, így az egészségügyi ágazat vonatkozásában is lehetőség nyílt a döntően fejlesztési célú előirányzatok fogadására. Itt szeretném kiemelni, hogy például az operatív programok esetén tavaly összességében 205 milliárd forint kifizetéséről született döntés, amibe az egészségügy is beletartozik.

A másik dolog, amit meg kell említeni, s amit pozitívumként szeretnék kiemelni, az az, hogy folytatódott a népegészségügyi program végrehajtása. Külön is szeretném kiemelni, hogy a népegészségügyi programot négypárti konszenzussal fogadta el a parlament. Tavaly több mint 1 milliárd forint került felhasználásra. Mint tudjuk, a program pozitív hatásai egy év alatt nehezen mérhetők, igazából csak hosszú távon érzékelhetők a hatások, tavaly a programban ennek ellenére számos ponton történt előrelépés. Az elsődleges cél, a prioritás az volt, hogy a program eljusson a mindennapi élet színtereire, vidékre, a vidéken élő emberekhez, az ott élő emberek közelébe. A korábban megkezdett szűrővizsgálatok folytatódtak, a részvevők száma növekedett, és modellprogramként megindult a vastagbélszűrési program, amit szintén a népegészségügyi program keretében fogadtunk el. Előrelépés történt a dohányzás visszaszorítása, valamint az alkohol- és a drogprevenció területén is. Fontos eredményként könyvelhetjük el, hogy jelentősen csökkent a csecsemőhalálozás mértéke. A PHARE-programok közül 2004-ben is folytatódott “A járványügyi biztonság fenntartása a fertőzőképesség területénö című program. Emlékeztetném önöket arra, hogy ez mostanában a madárinfluenza kapcsán vált ki jelentős viharokat a közvéleményben, de Magyarországon nagyon jól halad a vakcina előállítása.

A harmadik dolog, amit szeretnék kiemelni - bár gondolom, hogy az ellenzéki és kormánypárti képviselők erről vitatkozni fognak -, a konszolidációs program, amelynek a 2004. évi folytatása azt célozta, hogy csökkentsük, illetve felszámoljuk a kórházak adósságállományát, továbbá azt, hogy ésszerűsítsük az intézményi struktúrát.

 

(11.50)

A program keretében nagyon sok kórház pozitív irányba tudott elmozdulni. Ezeknek a kórházaknak a gazdálkodási tevékenysége változott, racionalizálódott, ésszerűsödött. Ezekben a kórházakban szerkezeti változások történtek, amelyek azt bizonyítják, hogy a program végrehajtása egyáltalán nem volt felesleges. Ez sok kórházat segített ki az adósságcsapdából, és javított a helyzetükön. Ugyanakkor egyetértünk az Állami Számvevőszék azon megállapításával, hogy azokra a kórházakra is figyelmet kell fordítani, amely kórházak egyáltalán nem szorultak az elmúlt években konszolidációra, illetve nyomon követhetően jól gazdálkodnak.

A kormányprogram a fejlesztési és szervezési döntések decentralizációjának előkészítését is feladatként jelölte meg, ezzel összhangban az egészségügyi ellátórendszer strukturális átalakítását célozta a regionális egészségügyi tanácsok létrehozása is. A tanácsok létrejöttével lehetővé válik, hogy az állampolgárok egészségét, kezelését, ellátását érintő döntések hozzájuk közel, a régiókban születhessenek meg. Az igények, a kapacitások és a fejlesztések kérdéseiben a régiók hatékonyabban tudnak állást foglalni. Hat régióban meg is alakultak a regionális egészségügyi tanácsok. Ezt az Állami Számvevőszék is pozitívumként jelölte meg, úgy, mint az egészségügyi ellátórendszerben történt olyan változtatást, amely egyértelműen pozitív irányba mutat a közös források felhasználása tekintetében.

Itt szeretném külön kiemelni, hogy a regionális egészségügyi tanácsoknak lehetőségük és beleszólásuk van abba is, hogy a különböző európai uniós források felhasználását, a fejlesztési forrásokat milyen irányban, hogyan használják fel, és azok hogyan hasznosuljanak.

A sürgősségi ellátás vonatkozásában folytatódott a korábban megkezdett ellátási program. Itt szeretném kiemelni azt, hogy a korábbi kormányzati ciklusban - tehát az Orbán-kormány idejére szeretnék utalni - elindult a sürgősségi ellátásfejlesztés, amely azután megtorpant. A Medgyessy-kormány ideje alatt tovább folytatódott, és 2004-ben is folytatódott a sürgősségi ellátás fejlesztése. Ennek során a 2004. évben 25 új esetkocsi és 35 mentőgépjármű került beszerzésre. 2004-ben ez úgy történt meg, hogy további 49 mentőgépjármű megrendelésére és pénzügyi rendezésére nyílt lehetőség. Ezeket a járműveket 2005 februárjában kapta meg a mentőszolgálat. Két új mentőállomás került kialakításra, és tizenháromnak a felújítására is lehetőség volt. Szeretném azt mondani, hogy a 2005. évben is tovább folytatódik a sürgősségi ellátás fejlesztése.

Az Állami Számvevőszék vizsgálatából és kritikájából két fontos elemet szeretnék kiemelni a 2004. évre vonatkozóan, mind a kettő az Egészségbiztosítási Alapot érinti. Tudjuk nagyon jól, hogy a társadalombiztosítási alap, mind a Nyugdíj-, mind az Egészségbiztosítási Alap, de döntően az Egészségbiztosítási Alap költségvetési előirányzata túllépésre került. Itt az Állami Számvevőszék megtette a megállapításait, amelyeket nagy köszönettel fogadtunk.

Egy pozitív és egy negatív dolgot szeretnék kiemelni az ÁSZ véleménye alapján. Az egyik, amelyben, azt gondolom, szinte már négypárti konszenzus látszik kialakulni a gyógyszerkassza túllépésével kapcsolatosan: véleményt mondott az Állami Számvevőszék a gyógyszerár-megállapodásra is. Lehet, hogy a sokat kritizált megállapodás még nem eléggé állította meg a gyógyszerek árának a növekedését, de bevonta a gyógyszergyártókat a közös felelősségvállalásba, és erre szeretném a hangsúlyt tenni, hogy a gyártókat bevonta a közös felelősségvállalásba. A kormány folytatta a tárgyalásokat a piac szereplőivel, és kiegészítésre került ez a megállapodás. Éppen a napokban további megállapodásra került sor.

A gyógyszerkassza hiánya nemcsak ennek a kormánynak a problémája, hanem a korábbi kormányok problémája is volt. Nagyon fontos tudatosítanunk azt, hogy hosszú távon csak a piac összes szereplőjével való konszenzus és tárgyalás járhat pozitív eredménnyel. Itt szeretném megköszönni ellenzéki képviselőtársaimnak azt, hogy a bizottsági vitában ebben partnerek voltak, és közös álláspont alakult ki abban, hogy valóban az összes piaci szereplővel a gyógyszerügyet, illetve a kasszára vonatkozó negatív dolgokat egyszer s mindenkorra rendeznünk kellene.

Az Állami Számvevőszék jelentése pozitívumként mutatta be (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.) a volumenkorlátozást. A jelentés kiemeli, hogy a teljesítményvolumen-korlátozáson alapuló finanszírozás bevezetése jelentős változásokat eredményezett a rendszerben (Az elnök ismét csenget.), és ezzel a finanszírozási rendszer átalakítása megteremtheti a jövőbeni változások alapjait.

Köszönjük szépen az Állami Számvevőszék jelentését és az észrevételeket (Az elnök ismét csenget.), és javasolom képviselőtársaimnak a zárszámadás elfogadását.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Két percre Gógl Árpádé a szó.

DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kárpáti Zsuzsa összegezte az egészségügyet. Nagyon örülök, hogy ez a terület kitüntetetten és korán kerül a vita tárgyává.

Nagyon érdekes volt, amit elmondott, mert mintha mindenben nem ugyanazt az anyagot olvastuk volna. Az EU-csatlakozást illetően ez az év valóban a csatlakozásé volt. El kell mondanom, 5,5 milliárddal a tisztiorvosi szolgálatot az előző kormányzati ciklus készítette föl arra, hogy eleget tudjon tenni az áruk szabad mozgásához szükséges vizsgálatoknak.

Sikerként említi a népegészségügyi programot, s még egy összeget is hozzátett. Az az 1 milliárd körüli összeg szinte csak a lakossági 1 százalékból adódott, és jelentősen csökkent 2004-ben az erre fordított összeg.

Sikerként említette a vastagbélszűrést, amit valóban meghirdettek, de érdemi változás nem volt.

Sikerként említette azt is, hogy az egészségügyi szféra felhasználta a reálköltségvetést, ami tévedés. Tévedés, mert 8 milliárd forintot zároltak abban az időszakban, olyan területről is, amelyben az orvosok most perrel nyerték vissza az ügyeleti pénzeiket. Ott 1,5 milliárd volt a zárolás.

Sikerként említette a sürgősségi ellátást, mert 24 plusz 35 gépkocsit vásároltak. Igen, 1200 gépkocsiról 1000-re redukálódott a mentőszolgálatban futó gépkocsik száma.

Ennyit a sikerekről. Két percnél hosszabb ideig kellene beszélni, hogy tovább elemezzem azt, amit Kárpáti Zsuzsa elmondott.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

(12.00)

ELNÖK: Két percre Kárpáti Zsuzsáé a szó.

KÁRPÁTI ZSUZSA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselőtársam kétpercesére reagálva: én azt gondolom, hogy az ágazat összességében igyekeztem bemutatni azt, hogy mik voltak azok a fejlődési lehetőségek, amelyeket itt az egészségügy vonatkozásában a 2004-es év hozott. Kiemeltem azt, hogy a regionális egészségügyi tanácsok megalakulása is rendkívül fontos volt. Azzal együtt, hogy elmondtam a népegészségügyi program pozitívumait, és megköszöntem az ellenzéknek, hogy ebben együttműködött, erre a kétpercesre kénytelen vagyok annyiban reagálni, hogy ha képviselőtársam visszaemlékszik arra, hogy annak idején, még Mikola miniszter úr ideje alatt, egy fillért nem tettek bele a népegészségügyi program kasszájába, akkor azt gondolom, hogy mélyen elgondolkoztató az, amit képviselőtársam mondott.

A sürgősségi ellátásról pedig: én azt hiszem, hogy bizony eredmények azok, hogy lecseréltük a mentőgépkocsikat, azt gondolom, az is eredmény, hogy most például kiírásra került már a sürgősségi ellátás további fejlesztésére a program és a mentőhelikopterek beszerzése, és azt gondolom, hogy képviselőtársam azt is tudja, hogy a sürgősségi ellátás finanszírozásával kapcsolatosan a minisztérium költségvetéséből átkerült az E-alap költségvetésébe a finanszírozás.

Összességében azt gondolom, hogy nagyon fontos változások történtek az egészségügy területén is, gyógyszerügyben is. A volumenkorlát bevezetését egyértelműen pozitívként írta le az állami számvevőszéki jelentés, és azt mondja, hogy ez jelenthet egy olyan elmozdulást az alapok vonatkozásában, amely a gazdálkodást kiszámíthatóbbá teszi.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Gógl Árpád következik.

DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen. Tekintve, hogy Kárpáti Zsuzsa képviselőtársam még néhány elemet említett, ezekre kellene kitérni. Azért kell kitérni, mert a zárolás azt jelentette, hogy egy 295 milliárdos rendszerből 8 milliárd került kivételre. A visszaosztás… - mert itt a volumenkorlátozást mint sikerelemet említette Kárpáti Zsuzsa (Kárpáti Zsuzsa: az Állami Számvevőszék!) -, az egyenletes gyalulás és a söprés kifejezést alkalmazza a Számvevőszék; utoljára a söprést a padlássöprés idején hallottuk. Azt sem említette képviselőtársam, hogy a számvevőszéki jelentés a kiszámíthatatlanságot mint tényezőt említette, éppen a volumenkorlátozással kapcsolatban. Azt sem említette, bár azt mondja, hogy átkerült a kassza: igen, de gyakorlatilag a mai napig reálérték-csökkenés van a mentés szolgálatánál, és több mint ezer gépkocsinál egy száz alatti visszapótlás. Akkor, amikor a futásteljesítményt három év alatt érik el a gépkocsik, akkor érthető, hogy ezerkétszáz gépkocsiról miért csökkent ezerre a mentőszolgálat futó gépkocsijainak a száma.

Azt kell mondanom, hogy valahol nem egyformán látjuk. Egy nagy küzdelmet folytatott az egészségügy minden szereplője, hogy valahol egyensúlyban maradjon az egészségügy, mert az intézmények 80 százalékát fenntartó önkormányzatok költségvetése is csökkent, eladósodásuk fokozódott, és tulajdonképpen amortizálódott az egészségügyi infrastruktúra. Ez a nagy gond, hogy sem az infrastruktúra fenntartása, sem a működtetése nem volt elégséges forrás. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Pichler Imrének adom meg a szót.

PICHLER IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Keveset hallottunk Kárpáti Zsuzsa felszólalásában, képviselő asszony nem sokat mondott a kórházakkal kapcsolatban a kórházak helyzetéről. Az én körzetemben a kórházak ott állnak a csőd szélén. Ezt azért merem kijelenteni, mert azt a konszolidációs hitelt, amelyet a kórház Szigetvár esetében is megkapott, régen fölélte, a kórházból az orvosok elvándorolnak, a külföldi munkahelyeket keresik a főorvosok, orvosok, és éppen ezért olyan csődhelyzet állhat elő, amely több kilométer megtételére kényszeríti azokat a betegeket, akik csak a megyei székhelyű kórházakat tudják majd igénybe venni. Jó lett volna, ha erről is egy picit többet hallhattunk volna.

Én abban reménykedem, hogy a következő időszakban a kórházak konszolidációja, ami elkezdődött, folytatódni fog.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Kárpáti Zsuzsáé a szó két percben.

KÁRPÁTI ZSUZSA (MSZP): Köszönöm szépen. Szinte vártam, képviselőtársaim. Szóval akkor, Gógl képviselőtársam és Pichler képviselőtársam, miért voltak ellene annak, hogy forrásbevonás történhessen az egészségügyben? Olyat számon kérni most rajtunk, amelyet éppen az ellenzék jóvoltából vetett el a magyar Alkotmánybíróság, azt gondolom, hogy most nem tisztességes.

Azt gondolom, hogy amit lehetett ezek között a körülmények között, a kormány megtett, hiszen a regionális egészségügyi tanácsok létrehozatala és a konszolidációs program éppen azt célozza meg, hogy az egészségügyi szükségletek kielégítése megfelelő kapacitással történjen meg egy-egy régióban, és ehhez a decentralizált finanszírozást hozzárendelve, megfelelő módon történjen a finanszírozás. Ezt mondta az Állami Számvevőszék, képviselőtársam, hogy a volumenkorlát ebbe az irányba hat, és ezt nagyon jónak tartotta. Nem vitatjuk azt sem, hogy az Állami Számvevőszék kritikát is megfogalmazott, azt megköszöntük.

Szeretném megkérdezni képviselőtársamtól, ha egy kórházat másodjára, harmadjára konszolidálnak, nem tetszettek azon elgondolkozni, hogy esetleg a vezetésben van ott valami probléma, vagy valami más hiba van? Nem kellene akkor alaposabban megnézni, hogy egy kórházat miért szükséges háromszor konszolidálni? Én azt gondolom, hogy ezeket is meg kell vizsgálni, és ezeket - ellenzéki képviselőtársaimat kérem - fogadják meg tőlünk intelemként, míg mi igyekszünk megfogadni az Állami Számvevőszék intelmeit, hogy azok a kórházak, amelyek eddig is jól működtek, mi több, felhalmoztak például, azokra is oda kell jobban figyelnünk, hogy valóban, ők teljesítettek, és jól látják el a lakosságot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Gógl Árpádnak adom meg a szót.

DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kórháztörvény ügyében a tisztesség szót alkalmazni valahol tisztességtelen. Kérem, az a kórháztörvény nem azért bukott el, mert az Alkotmánybíróság nagyon aprólékos volt; azért, mert ide hozták vissza, és aznap délután még egyszer megkísérelték átvinni azt a kórháztörvényt. A mai napig nem nyújtott be a koalíció egy megfelelő törvényt, nem hagyták jóvá azt, hogy célvagyonná minősüljön, és az a rendszer, amely működni képes, az működhessen abban a térségben. Kérem, azt elmondani, hogy konszolidálni kell, és miért nem képesek egyensúlyban maradni a kórházak! Azért nem, mert például a Fejér megyei Szent György Kórház fenntartó önkormányzata már mindenét eladta, hogy egyáltalán működtetni tudja az intézményeit, azért, mert a “Több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknakö nem működött. Ezért jutnak csődbe sorozatban a kórházak. Tőkét bevonni? Igen, olyan tőkét kellene bevonni, amelyik a profitját kiviszi. Végre rendet kellene tenni az önkormányzati törvényben, és az önkormányzati feladatoknak megfelelő pénzeszközöket biztosítani kellene.

 

(12.10)

 

Kárpáti Zsuzsa egy korábbi hozzászólásánál azt mondta, hogy a szocialista kormányoknak kellett megoldani azt, amit mi elrontottunk. Kérem, a Fejér megyei egészségügyben a polgári kormányok adtak és a szocialista megyei vezetők átadtak, mert addigra fejeződtek be a rendszerek. Kérem szépen, lehetetlenség fenntartani egy 11,5 milliárdos költségvetésű megyei intézményt, ahol az infrastrukturális érték amortizációja majdnem 0,5 milliárd, és az önkormányzatnak nincsen rá pénze, mert a jelenlegi rendszerben a tulajdonosnak nincsen bevétele.

Ezért kell konszolidálni sorozatban egy ilyen intézményt, és nem a rossz gazdálkodás miatt. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Vojnik Máriának adom meg a szót.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Amennyiben ez a 2004. évi zárszámadásról szóló törvény tárgyalása, akkor a délelőtti vitában, amelyet részben tudtam figyelemmel kísérni, volt egy mozzanat, amikor fideszes képviselőtársam azt kérte számon a kormányon, hogy miért nem a gazdálkodásilag stabil kórházakat részesíti nagyobb támogatásban. Most Pichler és Gógl képviselő urak azt kérik számon, hogy miért nem adunk még több és még több pénzt a konszolidációhoz, miközben képviselő úr maga is elismeri, hogy szükség volt 2002-2003-ban a konszolidációra. Arról pedig azt tudom mondani, hogy a menedzsmentek és az önkormányzatok is némi felelősséget viselnek, hogy ezt a gazdálkodási stabilitást közösen meg tudják-e őrizni.

Én a fekvőbeteg-ellátás finanszírozásáról szeretnék egy mondatot mondani, amelyet Gógl Árpád képviselőtársam igen szigorúan ítélt meg. 2004. január 1-jén a súlyszámalapdíj 100 ezer forint volt, ami 2004 októberében 127 ezer forintra változott. Tehát a teljesítmény-alapdíj 27 százalékos növekedését hívja Gógl képviselő úr gyalázatosnak, szégyellnivalónak. Azt gondolom, ezt olyan nagyon nem kell hogy szégyelljük. Ahogy nem kell természetesen azt sem, hogy a mentőszállításból a javítások fedezetére szolgáló, úgynevezett pool gépjárműparkot is meg lehetett szerencsére egy kicsit szűkíteni, hiszen az újonnan a rendszerbe állt gépkocsikat viszonylag kevesebbszer kell a szervizbe vinni. Ezért abban az ütemben, ahogyan a gépjármű-állományunkat fejleszteni fogjuk, szerencsére ezeket a tartalékba helyezett gépkocsikat meg tudjuk szüntetni. Ezért azt kérem képviselőtársaimtól, hogy gyakoroljanak kis méltányosságot, amikor megítélik az ágazat helyzetét. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Ékes József kapja meg a szót.

ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm, elnök úr, a szót. Kárpáti Zsuzsa képviselő asszonynak mondanám, ha valamit a parlament törvényellenesen alkot meg, és az Alkotmánybíróság úgy fogalmaz, hogy tessék ehelyett új törvényt alkotni, akkor azt ne az ellenzékre tessék kenni. Sajnos, megéltük, hogy 2004-ben az áfavisszatartás is egy törvénytelen folyamat eredménye, teljesen logikus, hogy az ellenzék ebben az esetben a szavát hallatni kívánja.

A másik ilyen dolog, én is gyakorló polgármester voltam: szeretném elmondani, hogy ha egy 750 ágyas megépült kórház teljes infrastruktúrájánál 280 ággyal csökkentik az ágyszámot, attól még a dologi kiadások nagyságrendje, a víz- és egyéb közüzemi díjak nagyságrendje megmarad. Öt év kellett ahhoz, mire a kórház kiheverte.

Tisztelt Képviselőtársaim! 2002 decemberében feltettem a kérdést Kökény Mihálynak, hogy a tüskevári mentőállomást vajon mikor tetszenek megépíteni, hiszen az esélyegyenlőség szempontjából 15 perc alatt a mentőnek minden beteget el kell érnie. Most 2005 van, és a tüskevári mentőállomás még ma sem épült meg. Ebből adódik az, hogy az országban összesen két mentőállomást tetszettek építeni.

Visszaemlékszem, amikor az európai parlamenti képviselőségből adódóan a magyar kormány részéről miniszter asszony aláírta a generikus innovatív gyógyszerek 8+2+1 éves megemelését. Akkor a 24 parlamenti képviselőnek kegyetlenül keményen kellett küzdenie azért, hogy az Európai Unió a tíz csatlakozó ország esetében ötéves átmeneti mentességet tudjon biztosítani. Ha akkor az valósul meg, amit a miniszter asszony aláírt Brüsszelben, közel 150 milliárdos veszteség érte volna a magyar gyógyszerkasszát és az állampolgárokat, mert ennyivel kellett volna megemelni a gyógyszerárakat. Ugye, erre is tetszenek emlékezni?

Tehát amikor itt felvetjük azt, hogy az ellenzék mit tesz, az ellenzék is aktív olyan kérdésekben, amikor az ország érdekei, akár a gyógyszerkassza érdeke is ezt megkívánja. De én is azt kérném, hogy csak a valóságot mondjuk, és abban az összefüggésében, ahogy az események is történtek. (Az elnök többszöri csengetéssel jelzi az idő lejártát.)

A szűrővizsgálatok kérdése: képviselő asszony, azok már 2001-ben elindultak.

ELNÖK: Horváth Zsolt képviselő úr következik.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót. Vojnik Mária képviselő asszony pontosan tudja, csak nyilván nagyon bonyolult az egészségügy finanszírozása, és azért nem mondta el, hogy önmagában az, hogy egy súlyszámra 100 ezret, vagy 127 ezret fizetünk, nem jelent semmit egy intézménynek. Ehhez tartozik egy másik szám is, a kettőt kell összeszorozni, az fogja majd megadni, hogy egy-egy adott homogén betegségcsoportban, egy adott diagnózis esetén mennyi az a pénz, amivel a kórház gazdagodik. És ha még bonyolítani akarjuk a dolgot, a case-mix indexet is hozzávesszük, és a rendszeres visszanormálásokat. Szóval, összegészében ez az egy adat, hogy 27 százalékkal nőtt, nem jelenti azt, hogy ennyivel több pénzt kaptak a kórházak.

Ráadásul a volumenkorlát miatt kevesebbet kaptak, és igen-igen nyűglődnek. Nagyon-nagyon nehezen tudják ellátni a feladataikat. Mi itt mindnyájan ezen az oldalon, jó szívvel jöttünk, azért, hogy ezen változtassanak. Ide kellene tenni a pénzt, ezekre a részekre kellene tenni a pénzt, ide kellene átcsoportosítani. Ugyanis ezek jogos igények, a magyar lakosság jogos igényei, ezek a kórházak nem gazdálkodnak rosszul. Ezek nagy vezető kórházak, olyanok, amelyek minden kormány alatt becsülettel, tisztességgel dolgoztak, és jó hírük van. És ezek a megyei kórházak, ha leülnek az igazgatókkal négyszemközt, mindentől függetlenül elmondják, hogy nehezedik a helyzetük, nagy a nyomás rajtuk, trükkökkel kell élni, hogy egyáltalán a feladatot ellássák.

Hasonlóan kínlódunk; én Kecskeméten egy alapellátásnak vagyok a felelőse mint alpolgármester. Kínlódunk. A védőnői ellátás finanszírozása, ami most úgymond javult?! Abban olyan szarvashibák maradtak, államtitkár asszony, ha például egy védőnő eléri az 1200 pontot, és egy kicsivel többet teljesít, akkor nullát kap, nem kap finanszírozást. Hat olyan védőnőm van, aki egy forint finanszírozást nem kapott azért, mert egy kicsivel többet dolgozott. De most mit csináljak, ha akkora az iskola? Rúgassam ki a gyerekeket? Hogyan alkalmazkodjak hozzá? Nincs megoldva, és nekem kell fizetni, az önkormányzatnak, úgy, hogy nem kapok hozzá egy forint finanszírozást sem. Ezeket a hibákat kellene kiküszöbölni. Mi mondjuk, írjuk, megyünk, kérem, önök meg tegyék, csinálják.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Pichler Imre kap szót.

PICHLER IMRE (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. 2004-ben interpelláltam, de 2004. június 21-én éppen államtitkár asszonynak tettem fel azt a kérdést a konszolidációs hitellel kapcsolatban, hogy megdöbbenéssel vettük tudomásul azt, hogy a 132 millió forintból a minisztérium által delegált, és az önkormányzat által kinevezett önkormányzati biztos - ebből az összegből - 122 millió forintot tesz zsebre. Akkor az azonnali kérdésemben arra kértem választ államtitkár asszonytól, hogy hogyan lehetne megakadályozni, hogy az önkormányzati biztosok ne vigyék el ezt a konszolidációs hitelt, ami ráadásul át lett alakítva vissza nem térítendővé. Persze, hogy egy szegény önkormányzat nagyon örült neki, én magam is, hogy ezt a pénzt nem kellett az önkormányzatnak visszafizetni. Ugyanakkor az egyik zsebéből kivette, a másikba meg beletette az önkormányzati biztos.

Ez a gond, hogy jelen pillanatban sem áll ez a kórház sem semmivel sem jobban, mint amikor megkapta ezt a konszolidációs hitelt, hogy kilábaljon ebből az igen nehéz helyzetből. A mai nap folyamán is csődhelyzet előtt áll, és alapjában véve nem tudjuk, hogy mi lesz a következő hónapok eredménye. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Élő Norbertnek adom meg a szót.

ÉLŐ NORBERT (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem csak a fővárosi kórházakról vannak tapasztalataim, inkább csak pénzügyi szempontból. Azt tudom mondani, hogy tényleg igaz az, hogy a vezetőn nagyon sok múlik. Budapesten elég sok egyforma kórház van, párba lehet állítani őket, és el tudom mondani azt, hogy volt olyan kórház, amelyik csődbe ment, és volt olyan kórház, amely nagyon jól működik és fejlődik ugyanazzal az ellátási rendszerrel. Tehát igenis a vezetés borzasztó sokat tud tenni.

Emellett nagyon sok szakértői tanulmányt olvastunk, hogy ebből a pénzből a kórházaknak ki kell tudni jönni. Nem véletlen, hogy az üzemeltetésre nagyon sokan pályáznak magáncégek. Ha nem pályáznának, azt jelentené, hogy nem lehet kijönni; de mert pályáznak, azt jelenti, hogy ki lehet jönni ebből a pénzből.

(12.20)

Tehát én azt mondom, hogy meg kell vizsgálni minden kórház gazdálkodását, akár pénzügyi szempontból. Pesten például az önkormányzati biztosok rendkívül jó munkát végeznek, mert ahova önkormányzati biztost kellett kinevezni, általában levitték a költségeket, és megoldották a problémát.

Tehát nagyon sok gazdálkodási probléma van a kórházaknál is, és nagyon sokszor a vezetőre vezethető vissza az, hogy gond van a kórháznál.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Gógl Árpád következik.

DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen. Köszönöm Vojnik Mária kiegészítését, hogy a nominális növekedés 27 százalék - ez kétségtelen. De akkor számoljuk, hogy mennyi volt az infláció, mennyi volt az energiaár-változás, a gyógyszerköltség teljes mértéke terheli az intézményeket, nem beszélve a lakosságra átterhelődöttről és a bérváltozásokról. Ha mindezt kiszámítjuk, akkor rájövünk arra, hogy igaz az ÁSZ megállapítása, amely azt mondja, hogy reálérték-növekedés nem volt.

Szeretném egy tévedésére felhívni a figyelmét, mert az is az ÁSZ-jelentésben van, hogy a mentés szférájában 2005-ig egyetlen évben sem volt reálráfordítási növekedés. Azt kell mondjam, hogy a szinten maradás valahol egy nagy eredmény.

Képviselőtársamnak, aki a budapesti intézményeket elemezte: kétségtelenül van szerepe a menedzsmentnek, de a tőke vonzódása az egészségügyhöz nem arra épül, hogy a rendszerben van jelenleg pénz, hanem arra, hogy a jövőben mit fognak tudni abból kihozni. És egy racionalizálás közel sem biztos, hogy ténylegesen a betegek érdekét szolgálja, mert a szolgáltatások csökkenése, az ellátási listák bevezetése, azt gondolom, mindent szolgál, de nem a betegek érdekét.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Vojnik Máriáé a szó.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Gógl Képviselő Úr! Köszönöm szépen a tényszerű megállapítást, miszerint 2004-ben az Egészségbiztosítási Alap fekvőbetegkasszájában a súlyszámalapdíj 27 százalékkal növekedett. 6,8 százalék volt az infláció (Mádi László: Nem annyi!) - ezt képviselőtársam éppen úgy tudja, mint bármely más képviselő. Ez az egészségügyben is ugyanannyi volt. Egy kicsivel árnyalhatjuk a képet az átlagos 20 százalékos áfakulcs mentén, hiszen ebből a gyógyszerekre és néhány diagnosztikus anyagra 5 százalékos áfaemelés jutott.

Én azonban nem pusztán a számokkal szeretnék vitatkozni, hanem egy szemlélettel, amelyet ezennel vitára is ajánlok ellenzéki képviselőtársaimnak, hogy tudniillik valóban igaznak tartják-e azt az állításukat, hogy a biztosítási alapok működésének a stabilitása a minden évben növekvő kasszán mérhető-e. Valóban elmehetünk-e a végtelenségig, képviselő úr, abba az irányba, hogy növeljük a súlyszámalapdíjakat, változatlan szerkezetben, mert mi azért ehhez is hozzákezdtünk? Ennek része az is, Horváth képviselő úr, hogy a 24-től a több mint 456 ezer forint szórás közötti védőnői körzetekbe úgy próbáltunk a törvény és a szabályozás erejével egy kicsi rendet vinni, hogy 3 milliárd forintot tettünk a védőnői kasszába; még egyszer elmondom: 3 milliárd forintot. Ez mehet-e úgy, hogy mindig csak ugyanabba a mederbe, több és több pénzt költünk? Mert én azt gondolom, abban talán megegyezhetnénk, hogy a volumenkorlát, a finanszírozási változások a működőképességet és a korszerű betegellátást egyaránt szolgálják. Lehet köztünk a módszerben vita, de a célt elérni, azt gondolom, eredetileg is mindannyian ezt gondoltuk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Firtl Mátyás következik.

FIRTL MÁTYÁS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én most először szólok ebben a magyar parlamentben. Az elhangzott vita kapcsán szeretném megjegyezni, hogy nem vagyok orvos, a Petz Aladár Megyei Oktató Kórházat felügyelem immár 1999 óta, tehát ez egy megyei fenntartású intézmény. Mélységesen egyetértek a Gógl képviselő úr által elmondottakkal, hogy egy megyei önkormányzatnak, miután az önkormányzati finanszírozás olyan, amilyen, nincs lehetősége segíteni a kórházakon. Ez a kórház sosem volt konszolidálva, ez a menedzsment az elmúlt időszakban jól végezte a dolgát.

És most milyen helyzetbe jutott? Min fáradozik a megyei önkormányzat, esetleg a várossal közösen is? Hogy próbáljunk ezen a kórházon segíteni. Az új menedzsment azt kell, hogy végrehajtsa - a bevezetett volumenkorlát, s degresszió, minden, amit meg kell, hogy éljünk -, hogy most ott tartunk, hogy valóban vagy önkormányzati biztost nevezünk ki, vagy bizony az új menedzsmentnek az a feladata, hogy nem más módon, létszámleépítéssel, átstrukturálással kell hogy meneküljön előre abból a helyzetből, amibe került.

Tehát én szeretném elmondani azt, hogy valahol mégiscsak az alapvetésben van a probléma, az OEP-finanszírozás nem megfelelően van megoldva. Az önkormányzatok finanszírozása nem ad lehetőséget semmilyen fejlesztésre, holott a törvényből fakadóan kötelessége volna a fejlesztéseket véghezvinni.

Elhangzott itt a képviselő asszonytól az is, hogy a regionális egészségügyi tanácsoknak milyen feladatlehetőségeik vannak. Szeretném azt is elmondani, hogy a nyugat-dunántúli regionális egészségügyi fejlesztési tanács elnöke vagyok, és milyen lehetősége van? Véleményezi a felterjesztésre szánt címzett támogatásokat, illetve ebben az évben 54 millió forintot oszthatott szét az egész nyugat-dunántúli régióra céltámogatás szintjén. Én ezt nem nevezném olyan nagyon nagy lehetőségnek! Valóban kellene feladatot leadni, eszközzel, pénzzel (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) a regionális egészségügyi tanácsoknak.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Gógl Árpád következik.

DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen. Egyetlen mondatot szeretnék, elnök úr, ismertetni, mert itt úgy hangzott el, hogy a pontértékek, a súlyszámértékek változása valamit is javított ezen.

A következőt írja a Számvevőszék a 72. oldalon: az egy esetre jutó ápolási napok számának csökkenése mellett a növekvő esetszám eredményeként az egy ágyra jutó súlyszám gyakorlatilag változatlan maradt. Ebből adódóan az értékrend is változatlan maradt. Úgyhogy nagy küzdelem folyt 2004-ben az egyensúlyban maradásért. És az nagy eredménye a menedzsmentnek és az egészségügyben dolgozóknak, hogy ilyen körülmények között egyensúlyban tartották az egészségügyet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Vojnik Máriáé a szó. Bocsánat, elnézést kérek, egy ügyrendi kérdés jelent meg, Szűcs Erika jelezte... (Jelzésre:) Téves volt. Akkor Vojnik Máriáé a szó két percben.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Firtl képviselő úr, azt gondolom, a dolgok velejét érintette. Ezért én egy szakmapolitikai vitában az önkormányzati finanszírozás, a regionális egészségügyi tanács, a régió-egészségügyi struktúra és az ellátórendszerek kérdését szívesen egy kardinális, az egészségügy alapvető lényegét érintő kérdésnek tartom. Túl fontos ahhoz, hogy egy ilyen zárszámadási vitában politikai adok-kapok tárgyává tesszük, de nekem már az is egy biztatás, hogy Firtl képviselő úr - és akkor reményeink szerint a Fidesz maga is - partner lenne egy ilyen áttekintésben, a strukturális, világosabb viszonyok megteremtésében, mert akkor ez az ott élő emberek egészségügyi ellátásának a biztosítéka is lehetne.

Gógl Árpád képviselő úrnak azonban azt szeretném mondani, hogy ha az egy ágyra jutó súlyszámtermelés, ha úgy tetszik, vagyis a teljesítmény, amit egy adott struktúrában elő tudtak állítani, az előző év azonos időszakához képest változatlan, de az egy súlyszámra jutó alapdíj 27 százalékkal emelkedett, akkor nem kell hozzá olyan matematikai zseninek lenni, hogy az ember azt mondja, mégiscsak egy kicsivel több jutott az egészségügynek. Ha azt mondja, képviselő úr, hogy nem elégedett a mértékével, azt tudom mondani, hogy osztozom az elégedetlenségben.

A közös javaink elosztásában, a közös döntéseink meghozatalában természetesen a kormánypártok viselik a nagyobb felelősséget, én azonban azt gondolom, hogy az Egészségbiztosítási Alap költségvetése és az egészségügynek juttatott többletek ügyében a szocialista-szabad demokrata kormánynak nincs szégyellnivalója (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) - mi büszkék vagyunk a teljesítményünkre.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

 

(12.30)

ELNÖK: Kárpáti Zsuzsa kap szót két percben.

KÁRPÁTI ZSUZSA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Hallgattam az ellenzéki képviselőtársaim felszólalását, és azt gondolom, hogy egy nagyon fontos momentum körvonalazódott belőle, hogy általában vagy egyenként egy kórházról, vagy általában a kórházakról beszéltek.

Én azonban szeretném ráirányítani arra a figyelmet, amiről államtitkár asszony is beszélt, hogy nagyon fontos, hogy az egészségügyi ellátás nemcsak a kórházakban zajlik, hanem egyéb más színtereken is. Például az otthoni szakápolás, amelynek kasszáját ez a kormány évről évre jelentősen növeli, lehetőséget ad arra, hogy a vizitszámok emelkedésével többen kapjanak otthoni ápolást és gondozást.

Azt gondolom, hogy valóban túlmutat ez a mai nap egy költségvetési, egy zárszámadási vita keretein, nevezetesen, valóban egy szakmapolitikai vitát kellene lefolytatni arról, hogy milyen irányba kellene az egészségügyi folyamatokat és az egészségügyi finanszírozást és a kapacitásokat terelni.

Csak egy dolgot szeretnék felolvasni önöknek az Állami Számvevőszéktől: “A teljesítményvolumen-korláton alapuló finanszírozás a kasszavédő mechanizmuson túlmutat, és további lehetőségeket rejt magában az egészségpolitika számára. Nevezetesen: viszonylag nagy pontossággal tükrözi az ellátási szükségleteket, a kapacitáskihasználtságot és objektív mutatókkal jelzi a szükségletek és a kapacitások közötti valós feszültségeket az új rendszer. A kapacitásmutató alkalmas lehet arra, hogy egy adott szolgáltató részesedését a rendelkezésre álló kasszák összegéből pontosan meghatározza, objektíve tervezhetővé tegye.ö És ha még ehhez hozzáteszem, hogy a regionális egészségügyi tanácsok feladata összehangolni a kapacitásokat és a szükségleteket, akkor, azt gondolom, valahogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ebbe az irányba kell elmozdulnunk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Ismét folytatjuk a türelmesen várakozó, írásban előre jelentkezett képviselők sorát. Lezsák Sándornak adom meg a szót.

LEZSÁK SÁNDOR (független): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Javaslom, hogy folytassuk az egészségügy területének eddig nem tárgyalt részletével, mert lényeges részletkérdés a fogyatékossággal élők sorsával törődő úgynevezett akadálymentesítési program alakulása.

2003-ban a költségvetés a polgári kormányzás alatt ilyen célra szánt összegek vásárlóértékének legfeljebb a felét, kétharmadát költötte erre a programra. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa szerint legkorábban 2050-re érjük el az Európai Unió által meghatározott normákat az akadálymentesítés terén, ha a jelenlegi vontatott, halogatott mértékben folyik a közintézmények akadálymentesítési programja.

A polgári kormányzat alatt ebben az ügyben a közlekedés területén külön alprogram volt a pályaudvarok, várótermek és egyes autóbuszok, személyszállító vagonok akadálymentesítése. Látványosan csökkentek az ilyen beruházásokra történő ráfordítások a 2002 előtti helyzethez viszonyítva. A 2004. évi költségvetési vita idején keserűen vették tudomásul a fogyatékossággal élők társadalmi szervezetei, hogy harmadára, negyedére, mindössze 45 millió forintra zsugorodott a közlekedés akadálymentesítésére szánt kiadások összege. Még ennek a szűkre szabott kiadásnak is csupán egytizede teljesült, mindössze 4,5 millió forint, ami egyértelműen jelzi a fogyatékossággal élők kormányzati mellőzését.

Rokon téma ezzel a problémával, hogy a fogyatékossággal élőket segítő és gondozó, csodálatos teljesítményre képes Pető Intézet sem kapta meg a 2004. évre előirányzott állami támogatást, azaz 330 millió forint helyett 40 százalékkal kevesebbet, csak 200 millió forintot kapott. Ezekből a 2004. évi adatokból az a határozott kép rajzolódik ki, hogy ebben a parlamenti ciklusban évről évre csökkennek a fogyatékossággal élők megsegítését szolgáló közkiadások.

Tisztelt Ház! Ebben a vitában, de ezekben a hetekben is a kis lépések jegyében sok szó esik, esett a szűrővizsgálatok tömegessé tételéről mint leendő vívmányról. Ékes képviselőtársam, de más képviselők is szóltak már arról, hogy valójában a szűrővizsgálatok általánossá tételéről már az Orbán-kormány idején döntött a tisztelt Ház a népegészségügyi program megszavazása során. Sajnos, a szűrővizsgálatokra szánt összegnek, az 1100 millió forintnak több mint a felét egy-két nagy léptékű megtakarító döntés révén elvonták, emiatt kétséges a remélt népegészségügyi célok elérése. A gyermekvédelmi szakellátásra előirányzott 600 millió forintból csak alig több mint felét, 320 millió forintot költöttek el ilyen célra. Az Országgyűlés által megszavazott kábítószer-ellenes nemzeti stratégia programjára előirányzott 1 milliárd 50 millió forintból megelőzésre vagy a szenvedélybetegek rehabilitációjára csak egy csekély összeget, mindössze 64 millió forintot költöttek.

És most kérek egy kis figyelmet és türelmet. Az életünk minőségét szolgáló egészségügyi célokra szánt összegek ilyen nagy arányú lefaragását csak azért nem lehetne indokolni az állam pénzügyi nehézségeivel, mert van kivétel. A művi úton történő terhességmegszakítások állami támogatására előirányzott 1200 millió forintot hiánytalanul fel lehetett használni, és mind az 1200 millió forintot el is költötték.

Tisztelt Ház! Tisza menti, Duna-Tisza közi képviselő vagyok, és természetesnek tartom, hogy újra emlékeztessem a kormányzatot arra, hogy országgyűlési határozat, tehát törvény kötelezi, hogy gondoskodjon a Duna-Tisza közi homokhátság vízutánpótlásának a megoldásáról, mégis évek óta minden ígéret ellenére nem történik az ügyben előrelépés. A 2004. évi költségvetés 200 millió forintot irányzott elő erre a feladatra, és ennek az összegnek csak az egynegyed része, 50 millió forint teljesült. A homokhátság vízutánpótlását biztosítani hivatott beruházások elkezdésére 93 millió forint volt az előirányzott összeg, és ebből sem valósult meg semmi. Nem szükséges részletezni a vízhiány állandósulásának a társadalompolitikai következményeit, az elvándorlást és a helyben maradottak elszegényedését. Figyelmeztették már erre a várható következményre az illetékeseket, a tájat kutató tudományos szakembereket, de eddig sajnos hiába.

A szélsőségessé váló éghajlatunkban, az aszályos években is időről időre korábban nem tapasztalt méretű árhullámok fenyegetik a Tisza vízgyűjtő területén élőket. Az elmúlt évtizedben egyértelműen bebizonyosodott, hogy mind a meglévő gátak, mind az árvízveszélyt csökkentő víztározók elégtelenek az árhullámok kivédésére. Mindezen veszély ellenére számomra megdöbbentő, hogy a Tisza középső folyása mentén, éppen a választókerületemben, Tiszakécske, Lakitelek, Tiszaug, Tiszaalpár lakosságát fenyegeti az árvíz, a kormányzat 25 százalékot lefaragott a védekezésre szánt beruházások összegéből. Az előirányzott 900 millió forint helyett a Közép-Tisza mentén mindössze 680 millió forintot költöttek a védművek megerősítésére.

Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A 2004. évi állami költségvetés megszavazása előtti vitában a kormányt képviselő államtitkár arra tett ígéretet, hogy legközelebb már az államháztartási törvény előírásainak megfelelően, azaz az állami vagyonmérleg adataival együtt számol be a költségvetés alakulásáról. Ezt később a pénzügyminiszter úr is megerősítette. Ígéretük ellenére sem tartalmazza ez a költségvetési beszámoló az állami vagyon sorsának az alakulását bemutató számadatokat.

 

(12.40)

 

Az állami tulajdonban lévő ingatlanok, gépek, értékpapírok, pénzeszközök, követelések változásáról is vitatkoznia kellene a tisztelt Háznak, amit - a törvénynek megfelelő előterjesztés hiányában - most sem tud megtenni. S mindez egyébként az első rendszerváltó esztendő óta folyamatos követelmény lenne. Súlyosbítja ennek a mulasztásnak a megítélését az a tény, hogy az önkormányzatok, a köztestületek rendre eleget tesznek ennek a követelménynek, azaz költségvetésük előterjesztésével egy időben vagyoni helyzetük várható változásairól is számot adnak.

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Egyedül az állam nyújt rossz példát, és nem teljesíti az államháztartási törvényben leírt jogszabályokat. Az államháztartási törvény 116. § 8. pontja kimondja, hogy az államháztartás alrendszereinek vagyonkimutatását zárszámadáskor tájékoztatásul be kell mutatni. Ez '70 óta egyszer sem sikerült, minden ígéret ellenére. Egyes vagyonelemek évek óta hiányoznak a költségvetési beszámolókból, olyanok, mint például a termőföldek, koncesszióba adott vagy adható vagyoni értékű jogok, közcélokat szolgáló műtárgyak vagy közlekedési létesítmények. Félő, hogy ezeknek a vagyoni elemeknek a valós értékére csak azok privatizációja után kerül sor.

A jelenlegi helyzetben úgy véljük - és a Nemzeti Fórum nevében fogalmazom ezt meg -, az állam nagyon rossz példát mutat. Mindenki mástól megköveteli a költségvetés benyújtásával egy időben előterjesztett vagyonmérleget, szankcionálja ennek az elmaradását, egyedül csak önmaga nem felel meg a törvényes elvárásoknak, s tekinti magát törvényeken felül álló hatalomnak.

A költségvetési beszámoló mind formailag, mind tartalmilag elfogadhatatlan. Formailag nem felel meg az államháztartási törvény előírásainak, nem készített vagyonkimutatást, ezért nem teljesíti az elfogadhatóság alapfeltételeit sem. Tartalmilag elfogadhatatlanok többek között a fogyatékossággal élőkkel szemben foganatosított megtakarítások, a szűrővizsgálatok támogatásának a visszafogása, a népegészségügyi program lassítása, a kábítószer-ellenes nemzeti stratégia programjának, például a megelőzésnek és az utókezelésnek a gyakorlati megnehezítése, az árvíz elleni védekezés költségeinek a lefaragása, a homokhátsági célprogram elbizonytalanodása, de elfogadhatatlan a tudományos kutatásokra előirányzott támogatások megkurtítása, vagy éppen a kistelepülések, kisiskolák működése biztonságának tönkretétele a kistelepüléseken, a tanyavilágban élők életfeltételeinek romlása miatt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Kékesi Tibor képviselő úrnak, MSZP.

KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék visszakanyarodni a költségvetés fő folyamatainak értékeléséhez, és az első olyan gondolat, amihez szeretnék nyúlni, az, hogy képviselőtársaim sokszor már-már homéroszi jelzőkkel vagy ehhez hasonló kijelentésekkel illetik a költségvetési, illetve a gazdaságpolitikát. Egy ilyen kijelentés például, amit időnként szoktam hallani, hogy tán nincs is ilyen gazdaságpolitika.

Úgy gondolom, hogy a szakértők, szakmai fórumok közül már nem találunk olyat, aki ne ismerné el, ne fogadná el, hogy 2003 nyarát követően egy gazdasági fordulat állt be Magyarországon, és ez még a jelenlegi kormányzati ciklus elejére is jellemző, hiszen a választási ígérvények teljesítése hozzájárult ahhoz a folyamathoz, ami a fogyasztás növekedésével kísérelt meg gazdasági növekedést elérni. Láthatjuk, ez nem igazából volt szerencsés se az előző kormányzat idején, se a mi kormányunk idején, ugyanakkor látható, hogy ismét beruházás- és exportvezéreltté vált a gazdaság ennek a fordulatnak a következtében. Már 2003 végén is tapasztalható, érzékelhető volt ez, de 2004-ben kibontakozott ez a folyamat.

Bizonyára nem egy ricardói láthatatlan kéz okozta, hogy 2004-ben 4,2 százalékkal nőtt a gazdaság a korábbi időszak, az előző év 2,9 százalékához képest. 2004-ben már a kivitel 17, a behozatal csak 14 százalék volt, tehát nemcsak az ütem változása volt tapasztalható, hanem a kivitel a korábbi időszakokat fölülmúlva meghaladta a behozatal mértékét. Beszéljünk csak a beruházásokról is egy mondat erejéig, ami csak az előző évet többszörösen meghaladó mértékben, 7,8 százalékon alakult.

Bizonyára nem a ricardói láthatatlan kéz okozta, hogy megváltozott a foglakoztatási szerkezet is. A közszférában, a központi közigazgatásban, például a köztisztviselők állománykeretében jelentős létszámcsökkenés volt tapasztalható. A központi közigazgatást és az önkormányzati szférát is együtt tekintve mintegy 2 százalékos létszámcsökkenés volt érzékelhető, de ezt a létszámváltozást felszívta a versenyszféra a maga 1,5 százalékos növekedésével. Tehát a foglalkoztatási körben érdemben létszámváltozás nem következett be, de kétségkívül növekedett a munkanélküliségi ráta, ami tehát annak az oka, hogy aktivizálódik a magyar népesség. Azok, akik eddig nem kerestek munkát, nem akartak dolgozni, most a munkára való hajlandóságot elősegítő kormányzati intézkedések következtében legalább odáig eljutottak már, hogy regisztráltatják magukat.

A hiány mértéke is jelentősen csökkent az előző időszakhoz képest, bár tudjuk, ez meghaladja - mondhatjuk, itt is jelentősen meghaladja - a tervezett mértéket. Az 5,4 százalékos, most ismertté vált hiánymutató azonban még így is közel 1 százalékos hiánycsökkenést jelent az előző időszakhoz képest. Ismét felidézem azt a gondolatot, hogy ez éppen a 13. havi fizetések miatt következvén be, visszahozza azt a változást, amit csak ebben az évben mutathatnak meg a statisztikai adatok, hogy 1 százalékos reálbércsökkenés következett be a korábbi, mintegy 24 százalékos reálbér-növekedéshez képest is, de ez most visszahozza, mert ezzel ismét pozitív értékűvé válik a reálbér-növekedés 2004-ben is.

A költségvetési hiánynak bizonyára vannak okai, tehát nem mehetünk el amellett, hogy ne vizsgáljuk meg, hogy mik idézhették elő a gazdálkodás, az évközi kiadások tekintetében ezt a túllépést. Természetesen bizonyos részleteket megnézhetünk, én csak a nagyobb számokat próbáltam meg kivenni, a nagyobb számokat szeretném érzékeltetni. Kapcsolódva az egyik képviselő által mondottakhoz, amikor is a lakásszektort úgy jellemezte, hogy negatív módon hatott a kormányzat intézkedése erre a szférára, megnéztem, hogy milyen információk köszönnek ki a zárszámadásból, illetve ennek értékeléséből. Láthatjuk, nincs a közelben olyan időszak, amikor egy évben 44 ezer lakás épült volna, ez 24 százalékkal haladja csak meg az előző időszakot - a “csakö-ot természetesen idézőjelben értettem -, és az előirányzatot 160 százalékkal meghaladó mértékű a költségvetésnek erre az évre a lakásépítéssel kapcsolatos kiadása, ez elérte a 204 milliárd forintos összeget. Szeretnék ilyen hátrányos helyzetben lenni, ahol ilyen mennyiségben és ilyen hatalmas összegeket fordítanak erre a szektorra.

Ugyancsak egy jelentős kiadási tétel, hogy az uniós átállás következtében másfél havi áfának megfelelő összeg kimarad a költségvetésből. Ezt az átálláskor a gazdasági szféra megkapta. Ezzel a másfél havi összeggel likvidebb lett, fizetőképesebb lett - hiszen ez ott maradt náluk, nem kellett befizetni - a vállalkozások szférája.

Ugyancsak jelentős szja-elmaradás tapasztalható. Itt megint felidézném a 13. havi bérek ide- vagy odasorolását, ami jelentős mértékű szja-javulást jelentene ebben az elmaradásban, de természetesen így sem lenne pozitív az eredmény.

 

(12.50)

Úgy gondolom, hogy ez az a szám, ami igazolja, hogy nem alapos az az ellenzéki kritika, miszerint az adóterhelések növekedtek, hiszen még azt az szja-t se szedte be a kormány, amit előre tervezett.

Ugyanakkor viszont meg kell jegyezzem, hogy az átlagos jegybanki alapkamat 11,4 volt az év egésze tekintetében, 5-6 százalékos kamatfelárral dolgozott egész évben a költségvetés, és ez a 886 milliárdra tehető adósságszolgálati kamatkiadások összegén belül egy 124 milliárdos többlet-kényszerkifizetést eredményezett a költségvetésnek. Jó lenne, bár most már csak utólag, ha a jegybank végiggondolná az ilyen típusú monetáris politikát.

Három kérdésben szeretném érinteni azonban a Számvevőszék megjegyzéseit is. Az egyik kérdés az áfavisszatartás problémaköre. Itt teljesen világos a zárszámadás mellékleteiből, hogy 9 milliárdos többletbevétele származna a költségvetésnek az áfaellenőrzésekből, -visszatartásokból, ha azok nem volnának peresítve, és még ha figyelembe vesszük az állami számlákon megmaradt pénzek kamatát is, úgy is 1,3 milliárdos többletben lennének ahhoz képest, amit az Állami Számvevőszék kimutatott. Tehát itt is, egy picit még a törvényességi vizsgálat keretében is vannak aggodalmaim, de a célszerűségi vizsgálatnál mindenképpen.

Az európai uniós elszámolást már érintettem, itt csak még egyszer hangsúlyozom, teljesen világos és egyértelmű, hogy Magyarország pozitív, a költségvetés, ami egy része Magyarország helyzetének, negatív helyzetben volt az uniós elszámolások tekintetében a múlt esztendőben. És ugyanígy az EU közvetlen kifizetései esetében is felmerül egy kritika, hogy az nem vagy részben nem került kifizetésre, amikor teljesen világos, hogy a kifizetés határideje 2005. április 30. volt, és természetesen a kormány be is tartotta ezt a kifizetési határidőt.

Itt azt szeretném felvetni, hogy elfogadom és tisztelem az ÁSZ azon véleményét, hogy a hatályos törvények alapján a törvényességi ellenőrzése során ő azokat az elszámolásokat veszi figyelembe. Viszont felhívnám a figyelmet arra, hogy amikor célszerűségi megállapításokat tesz, amikor ok-okozati összefüggéseket vizsgál, akkor mindig a valóság, a tények egészét kezelje, ne menjen el olyanok mellett, hogy még peresítettek adósságokat, hogy bizony így az egyébként igen tiszteletre méltó és egyébként minden alkalommal köszönetet kiváltó módon elvégzett munka, amit most is megteszek az ÁSZ irányában, mindig teljes, egész, valós képet mutasson az ország állapotáról, a költségvetési gazdálkodásról.

Köszönöm szépen a szót, köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Most megadom a szót Szijjártó Péter képviselő úrnak, Fidesz.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy néhány gondolatban a fiatalokról, az elmúlt év ifjúságpolitikájáról szóljak. Sajnos, nem indultunk el jó előjelekkel, a tavalyi év az ifjúságpolitika területén az alkalmatlanság éve volt a kormányzat tekintetében. Emlékezhetünk arra, hogy Gyurcsány Ferenc még miniszterként azt állította, hogy a költségvetés minden ötödik forintját a gyermekekre kívánják költeni. Mára a “gyermekköltségvetésö szó, amit akkor olyan szívesen hangoztattak, kikerült a kormánypárti politikusok szótárából, hiszen világossá vált, hogy ez a gyurcsányi állítás egy percig sem tudta megállni a helyét.

Miniszterként Gyurcsány Ferenc bejelentette, hogy majd kétmilliárd forintot fognak költeni a “Kell egy helyö programra. Azon persze nem kell csodálkoznunk, hogy már a milliárdos volta és Gyurcsány Ferenc általi bejelentettsége ellenére sem tudja senki, mi az a “Kell egy helyö program, hiszen a 2 milliárdból 50 millió lett, azt pedig elvitték a megszorító intézkedések.

A kérdés persze az, amin érdemes elgondolkozni, hogy az az ember alkalmas-e az ország vezetésére, aki azt mondja valamire, hogy végzetes károkozás volna, aztán, amikor pozícióba kerül, gyorsan meghozza ezt a döntést. Nem kell rébuszokban beszélni, mindenki tudja, a Sportminisztérium megszüntetéséről van szó. Persze, miután megszűnt a Sportminisztérium, akkor még a kommunikációs csapatok megpróbálták elterelni a figyelmet, mondván, a Miniszterelnöki Hivatalban majd magas szinten lesz reprezentálva, aztán néhány hónap múlva már a Belügyminisztérium sportszertáraként találjuk a Sportminisztériumot, illetve a sport kormányzati felügyeletét. Tehát nem mi, szigorú ellenzéki képviselők mondjuk Gyurcsány Ferencről, hogy végzetes károkozó, hanem Gyurcsány Ferenc mondta Gyurcsány Ferencről.

És lássuk, mi ennek az eredménye! Itt fekszik előttünk az Állami Számvevőszék jelentése a 2004-es esztendő kormányzati gazdálkodásáról, és ez a maga a sajátos nyelvezetével, azt gondolom, jól mutatja be, hogy milyen is egy miniszterelnök, amikor levezényel egy végzetes károkozást. Merthogy az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium 2004. évi ténykedéséről 12 oldalon keresztül emlékezik meg az Állami Számvevőszék. A 12 oldalon pedig nem kevesebb, mint 70 pontban taglalja a gazdálkodási hiányosságokat, hibákat, és bizony ennyi pontban fogalmaz meg elmarasztalásokat. Hetven pontban!

A silány ifjúságpolitikai kormányzati munkának, azt gondolom, más bizonyítékát már nem is kellene adnunk, de erre még rátett egy lapáttal az ifjúsági és sportbizottságban az, hogy kormánypárti képviselők egyetlenegy szóval, egyetlenegy szó erejéig sem tudták védelmükbe venni a tavalyi évi ifjúsági minisztériumi gazdálkodást, nem tudták védelmükbe venni a tavalyi év ifjúságpolitikáját. Mert hiszen aki vette a fáradságot, és elolvasta az Ifjúsági Minisztériumra vonatkozó állami számvevőszéki jelentést, az inkább lesütötte a szemét, és szégyenkezett, amit persze mi megértünk. Mert ha azt vesszük, ha egy fiatal ember vállalkozásba kezd, nyit egy zöldséges boltot egy tízemeletes panel aljában, egy garázsban, egy év után jön egy állami hatóság, és nemhogy 70, csak hét pontban állapít meg működési zavart, hiányosságot, elmarasztalást, akkor vajon mi a következmény? A család és a barátok heteken-hónapokon át gyűjthetik a bírság kifizetésére valót.

És vajon itt mi a következmény? Az egyik legmagasabb vagy a legmagasabb kormányzati szinten, a minisztériumoknál, az Ifjúsági Minisztériumnál 70 pontban talált az Állami Számvevőszék szabálytalanságot. És volt itt minden, a bújtatott munkavállalástól kezdve a számviteli fegyelem megsértésén át az értéken alul ide-oda tologatott autókig. Ez volna a kormányzati ifjúságpolitika?

Az Állami Számvevőszék a maga nyelvén persze jelzi, hogy nagy a baj, de az igazi baj sokkal nagyobb ennél, a fiatalok ugyanis a saját bőrükön érzik, hogy a kormány, az ifjúságpolitikai kormányzat vagy alkalmatlan a feladata ellátására, vagy szándékosan üzent hadat az ifjúsági korosztálynak.

Medgyessy Péter, majd Gyurcsány Ferenc kormánya sem volt hajlandó észrevenni azt, hogy a fiataloknak négy területen alapvető segítségre van szükségük ahhoz, hogy a sikeres életkezdés esélyegyenlősége adott legyen. Merthogy a fiatalok életpályája azáltal determinált, hogy a szülők anyagi helyzete milyen, és lássuk be, erről a gyerekek, erről a fiatalok nem sokat tehetnek. Négy területen kellene tehát a mindenkori kormánynak lépnie, négy területen kellene segítenie a fiatalokat. Sajnos, a jelenlegi kormányzatnak négyből nulla eredményt sikerült elérnie, és nem gondolom az elmúlt három év tapasztalatai alapján vagy akár csak a 2004-es év tapasztalatai alapján, hogy majd a hátralévő kevesebb mint egy évben javítani tudnának.

A fiatalok pártjára kellene állni, segíteni kellene a munkába állást, ösztönözni kellene a munkáltatókat arra, hogy tehetséges, az oktatási rendszerből kikerülő fiatalokat alkalmazzanak. Segíteni kellene a fiatalok önálló lakáshoz való hozzájutását. És ehhez nem igazságos és nem jó módszer az, hogy miután a miniszterelnök-jelöltjük elmondja, hogy az otthonteremtési programot nemhogy megszüntetni nem kívánják, hanem ki akarják szélesíteni, ehhez képest szétverik azt. Ez nem segít a fiataloknak. Segíteni kellene viszont a fiatalok versenyképes tudáshoz való hozzájutását, és segíteni kellene a családalapítás és családeltartás megfelelő körülményeit.

Azonban azt kell látni, úgy tűnik, hogy mindez hiú ábránd marad, hiszen a fiatalok a saját bőrükön és a környezetükben azt érzik, hogy a dolgok rossz irányba haladnak, rossz irányba változnak. Mára, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt államtitkár úr, minden hatodik fiatal úgy kell hogy kilépjen a munkaerőpiacra, hogy a pályakezdő-munkanélküliség rémével néz szembe. A pályakezdő munkanélküliek száma Magyarországon soha nem volt olyan magas, mint most, a Gyurcsány-kormány idején.

Tegnap itt a parlamentben már idéztem egy finn társadalmi célú hirdetést, szerintem nem lehet elégszer mondani, főleg magyarországi fiatalok jelenlegi helyzetében nem: a finn fiatal munka nélkül olyan, mint Finnország jövő nélkül. Ide a “magyarö és a “Magyarországö szavakat helyettesítsük be, tisztelt képviselőtársaim, és nem gondolom, hogy az igazságtartalma alacsonyabb legyen magyar viszonylatban ennek a mondásnak, mint valószínűleg az igazságtartalma finn viszonylatban.

 

(13.00)

 

Ma Magyarországon tehát a pályakezdő-munkanélküliség aránya 16 százalék. Van-e ezek után jövője a mondás alapján Magyarországnak? Gyurcsány Ferencnek persze biztos van, vagy miniszterelnökként, vagy milliárdosként, de a fiataloknak a nagyon-nagyon nagy része nincs abban a helyzetben, hogy ilyen biztos jövőképpel rendelkezzen. És persze azok a fiatalok sem bizakodnak, akik otthonra várnának, és azt tapasztalják, hogy a polgári kormány otthonteremtési programja helyett számukra már csak egy sikertelen, egy Fészekrakó-program jutott. Miközben több tízezer fiatal család szeretne biztonságot találni otthonában, miközben több tízezer fiatal szeretne saját lakásra lelni, saját lakást venni, addig azt olvashatják az újságokban, hogy több tízezer lakás üresen áll Magyarországon. Itt a lehetőség arra, hogy egy eredményes, egy odafigyelő, a fiatalok érdekeit szem előtt tartó kormányzati politikával ezt a kérdést kezelni lehessen. Van tehát egy komoly probléma, van egy, az ifjúsági ügyek megoldására alkalmatlan kormány, és vannak eredménytelen megoldások. Persze jól fizetett kommunikációs tanácsadók mindig ki tudják találni, hogy a dolgok rendben vannak, de ez rajtunk, fiatalokon, higgyék el, nem sokat segít.

S nemcsak a munka világa, nemcsak az otthonteremtés területén vannak problémák a fiatalok viszonylatában, hanem a tanulás és az oktatás területén is sorra-rendre jelentkeznek a válságjelenségek. A könyvtárak nem tudják kifizetni a villanyszámlájukat, az egyetemek nem tudják átutalni a fizetéseket, és a hallgatóktól még az esélyt is elvették, merthogy, tisztelt képviselőtársaim, a fiatalok csak várják és várják az “Esélyt a tanulásraö Közalapítvány pályázati felhívását, de az nem érkezik. Úgy tűnik, már az esélyre sincsen pénz.

Persze a fiatalok helyzete akkor sem jobb sokkal, ha a szabad idő eltöltéséről esik szó. A Gyurcsány-kormány szisztematikusan megszüntette a szabadidős és ifjúsági programok támogatását, a 2002-ben még virágzó ifjúsági közösségi életet teljes egészében szétverték. De mit is várhatunk akkor, ha a tavalyi évben ifjúsági programok szintjén a legnagyobb támogatást egy olyan rózsadombi épület felújítása jelenti, amelyben nemzetközi miniszteri találkozókat rendeznek?

Persze gyalázatos a hozzáállás a drogpolitika területén is. Drasztikusan lecsökkentették a drogprobléma kiküszöbölésére és megelőzésére szükséges forrásokat. Mára a legfrissebb nagymintás ifjúságkutatás szerint a fiatalok a drogkérdést tartják az egyik legégetőbb problémának.

S akkor még hosszasan lehetne beszélni, tisztelt képviselőtársaim, arról, hogy az Állami Számvevőszék miként gondolkodik a sportcélú kifizetésekről. Egycsatornásították a sporttámogatások rendszerét, Gyurcsány Ferenc kézi vezérlésre állította a magyar sportfinanszírozást. Persze vannak egyesületek, akik kedvencek, vannak, akik sokszorosát nyerik a törvényileg elnyerhető maximumnak, és természetesen az ÁSZ-tól nem várható el, hogy sportpolitikai megállapításokat és megfogalmazásokat tegyen, az viszont egészen biztos, hogy itt is nagyon sok elmarasztalás van.

Több mint három év eltelt, reméljük, kevesebb, mint egy van hátra. Az ifjúságpolitika területén ezek után egy ifjúsági szervezeti vezető csak egy kérést fogalmazhat meg a kormányhoz: tovább, kérjük, ne rontsanak! (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Most kétperces hozzászólásokra kerül sor, és egyben elnézést kérek, mert már Szijjártó képviselő úr felszólalása előtt is megjelent a monitoron.

Elsőként megadom a szót Pichler Imre képviselő úrnak, Fidesz.

PICHLER IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretnék picit visszakanyarodni még Lezsák Sándor képviselőtársunk hozzászólásához. Ő aggódó gondolatait fejezte ki a kistelepülések kisiskoláival kapcsolatban. Oda jutottak az önkormányzatok, hogy vagy egymástól szinte ellopkodják a gyerekeket és elcsábítják különböző ígéretekkel, vagy pedig társuláshoz folyamodnak. Én egy ilyen társulási folyamatot szeretnék most önök előtt bemutatni egy nagyon rövid példával, hiszen ez a társulás sem felhőtlen, mert jogtalan kamattámogatási visszafizetésre kötelezné az állam azt az önkormányzatot, amelyik társult. Hobol község önkormányzata 2004 szeptemberétől csatlakozott a dencsházai székhellyel működő intézményfenntartó társuláshoz. Az általános iskola működtetéséhez járó normatíváról nem mondott le, hanem átadta az összeget Dencsházának, aki ezen a címen 2005-től igényelt támogatást. A költségvetési beszámolójában jogtalan igénybevétel utáni kamatfizetési kötelezettséget mutatott ki. Azt szeretném ezzel érzékeltetni, hogy ez a visszafizetési kötelezettség akkor nem áll fenn, ha a támogatást is átadta más önkormányzatnak, és nagyon remélem, hogy ezt tolerálni fogja majd a végén a kormány.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Szintén kétperces felszólalásra Ékes József képviselő úr következik, független.

ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm, elnök úr, a szót. Vojnik Mária képviselő asszony szavait szeretném visszaidézni. Képviselő asszony, örülök, és minden tiszteletem az öné, ön azt mondta, hogy az önkormányzatokon keresztül a helyi kórházak sokkal nagyobb támogatást kaptak. Egy dolgot a képviselő asszony mindig elfelejt, hogy mennyivel nőttek a közüzemi díjak. Nekem mindig eszembe jut az Európa Tanácson belüli viták egyik részlete. Amikor az eutanáziáról beszéltünk és vitatkoztunk az Európa Tanácson belül, egy svéd képviselő asszony úgy fogalmazott, hogy addig, amíg az egészségügy, a kórházak finanszírozása nem rendeződik normálisan, addig állami eutanázia van. Ezt mondom azért is, hiszen a múlt héten olvashattuk, a hírekben is hallhattuk, hogy a szívkatéterezés eszközei csökkentek. A másik oldalon pedig a transzplantációk száma Magyarországon oly mértékben nem nőtt, mint ahogy az kívánható lenne. Itt talán Kékesi képviselőtársamnak szeretném föltenni a kérdést: tudja-e, hogy mennyi megváltozott munkaképességű ember él Magyarországon jelen pillanatban? 650-700 ezer környékén. Ebből hányan dolgoznak? 32 ezren. Miért? Mert ez a kormány ebben az évben csökkentette a megváltozott munkaképességűek támogatási keretét 10 milliárd forinttal.

A másik ilyen kérdés, képviselőtársam, Magyarország lélekszáma csökken, nő a munkanélküliség. Vizsgálta-e valaki egyáltalán, hogy mennyi külföldi munkavállaló dolgozik jelen pillanatban Magyarországon? Tehát amikor a foglalkoztatás kérdését vizsgáljuk, akkor ezt tessék figyelembe venni!

A másik ilyen kérdés: bizottsági ülésen az ÁSZ képviselőinek is elmondtam, a kormány megengedte, hogy a nem mobilizálható vagyont az önkormányzatok felértékeljék. Ebből adódóan az önkormányzatok jóval nagyobb hitelhez is hozzájutnak. Ez azt jelenti, hogy a jövőjüket élik fel az önkormányzatok, ha oly mértékű hitelállományt vesznek fel a nem mobilizálható vagyon felértékelésének jóvoltából, hogy adott esetben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ha csődbe megy az önkormányzat, a nem mobilizálható vagyont nem értékesítheti. Itt szeretném államtitkár úr figyelmét is erre felhívni. Ezt is vizsgálni kell, mert az ÁSZ ebben az összefüggésben ezt nem tudta vizsgálni. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Tatai-Tóth András képviselő úrnak, MSZP.

TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azért kértem szót, mert nagyon elszomorított Szijjártó képviselő úr hozzászólása. Ha ez felvett póz, amit előadott, akkor azért, ha pedig ez az alaptermészete, akkor nagyon sajnálom, hogy az élet számtalan jó és rossz dolgából mindig csak az árnyoldalt, mindig a negatívumokat látja. Aggódom érte, mert így nem sok öröme lesz az életben. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem kell, mert én tudom, hogy nem így van.)

Ami hozzászólásának érdemi részére vonatkozott, nevezetesen, hogy kaptak-e a fiatalok a beszámolási időszakban, tehát 2004-ben az államtól kellő támogatást az életükre, életútjukra való felkészüléshez, ami az ifjúságpolitika alapvető célja, akkor el kell mondanom, hogy az önkormányzati költségvetésekből minden harmadik forintot az önkormányzatok az önkormányzati közoktatás fenntartására, tehát a gyermekeink oktatására, nevelésére fordítottak. Hogy ez nem kis összeg, 813 milliárd forint volt az előző évben, 2,7 százalékkal több egyébként, mint 2003-ban. Tehát az iskola-, óvodafenntartásra valóban a magyar állam a lehetséges forrásainak nagyon nagy részét fordította.

A kormányzat meghozta azokat az intézkedéseket már az előző évben is, és ez évben folytatta, amelyek segítik a fiatalok elhelyezkedését. Olyan képzést, olyan iskolát, olyan oktatási szisztémát alakítottunk ki, amely ahhoz segíti hozzá a fiatalokat, hogy alkalmazni képes tudást szerezzenek az iskolákban, és el tudjanak helyezkedni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

(13.10)

 

ELNÖK: Köszönöm. Szintén két percre megadom a szót Élő Norbert képviselő úrnak, MSZP.

ÉLŐ NORBERT (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szijjártó Péter képviselőtársamnak szeretném javasolni, hogy olvassa el a száz lépés programját, mert amiket felvetett, azokra gyakorlatilag mind megoldást kínál. A Start-program például a pályakezdő fiataloknak két évre lehetővé teszi, hogy a munkáltató 15, illetve 25 százalék tb befizetése mellett alkalmazza őket. Az eho eltörlése szintúgy a foglalkoztatást segíti, és nyilván az alacsonyabb bérűeknél nagyobb teher az eho. Az Útravaló-ösztöndíjprogram ugyanígy segíti a fiatalok pályára való bejutását. Állami kezességvállalás lesz a lakásokra harminc év alatt, hogy a fiatalok gyakorlatilag önerő nélkül tudjanak lakást venni. A Fészekrakó-programban a szocpol megint csak lehetővé teszi, hogy a fiatalok önerő nélkül vegyenek lakást. Ezenkívül bevezettük a lakbértámogatást és egyéb támogatási programokat, mind a száz lépés program keretében.

Úgyhogy még egyszer csak azt javasolom, hogy olvassák el, mert ez tényleg egy jó program.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Két percre megadom a szót Szijjártó Péter képviselő úrnak, Fidesz.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha megengedik és nem bántódnak meg, én a történet személyeskedő részébe nem kívánnék belemenni. Beszéljünk a fiatalokról!

Folyamatos kampány van. Észre kellene venni, hogy 2005 szeptemberének végénél tartunk. A parlamenti választások több mint három évvel ezelőtt voltak. Talán meg kellett volna oldani a problémákat. Képviselő úr, ne jövő időben beszéljünk, mondja el, hogy 2005 szeptemberéig mi valósult meg! Lehet száz lépést, ezer lépést, akárhány lépést emlegetni, de több mint három éve kormányoznak, és nem tudnak megoldásokat kínálni a fiataloknak annak érdekében, hogy az előttük lévő kihívásoknak meg tudjanak felelni.

Tatai képviselő úrnak annyit szeretnék mondani, bizonyára hatalmas erőfeszítéseket tesznek az önkormányzatok annak érdekében, hogy az iskoláikat, az oktatási intézményeiket fenntartsák. Minden tiszteletünk az önkormányzatoké, mert nehéz helyzetben vannak. Az persze más kérdés, hogy vannak törvényi kötelezettségek az iskolafenntartásokra. De nehogy már az ifjúságpolitikához soroljuk az oktatási kiadásokat, mert ilyen alapon a sportpolitikához sorolhatnánk a testnevelő tanárok bérét is! Beszéljünk ifjúságpolitikáról! Az oktatás egy kötelező feladat az állam és az önkormányzatok részéről. Az persze más kérdés, hogy vannak olyan iskolák, amelyeket ellehetetlenítenek - (Közbeszólásokra:) szót lehet kérni -, így például az egyházi iskolákat, ami szerintem nem szerencsés és nem túl korrekt eljárás.

Egyébként lehetne jó megoldást kínálni. A jó megoldás az lenne, ha a kormány a hároméves ígérgetés után az ifjúsági törvényt végre behozná a parlament elé. 2002-ben, 2003-ban, 2004-ben is megígérték, hogy az adott év végére lesz ifjúsági törvény. Szeretném mondani, talán nem újdonság, hogy 2005 van. Megígérték, hogy az idén lesz ifjúsági törvény. Hol van az őszi jogalkotási menetrendben? Sehol nincs! Pedig már törvényi garanciák kellenek, mert úgy tűnik, hogy a reklám, a kampány és a PR kevés.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Révész Máriusz képviselő úrnak, Fidesz.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Figyeltem azt az előző két hozzászólást, amely Szijjártó Péterre reagált, és nem is tudom, hogy ezek a hozzászólások mulatságosnak vagy éppen szánalmasnak nevezhetők-e.

Tatai-Tóth András képviselő úr az Ifjúsági Minisztérium megszűnése után jelentősen visszaesett ifjúságtámogatási költségekre azt mondja, hogy de az önkormányzatok jelentős összegeket fordítottak az óvodák és az iskolák támogatására. Képviselő úr, vegyük már egymás komolyan! Az egyik az Ifjúsági Minisztériumhoz tartozó terület volt - külön minisztérium volt rá -, erre ön elmondja az egyébként az Oktatási Minisztériumhoz és az önkormányzatokhoz tartozó területeket. Képviselő úr, a magyar parlamentben vagyunk, vegyük egymást annyira komolyan, hogy ha Szijjártó Péter képviselő úr az Ifjúsági Minisztériumról és az ifjúságpolitikáról beszél, akkor ön ne a bölcsődék, óvodák, iskolák dolgozóinak a bérét tegye mellé!

S hasonlóan mulatságos vagy szánalmas volt Élő Norbert hozzászólása is. Most, ugye, a 2004. évi zárszámadási törvény vitáját tárgyaljuk, tehát azt próbáljuk megbeszélni, hogy mi történt az elmúlt évben. Az Állami Számvevőszék hosszú jelentést tett le erről, hetven pontban sorolta a kifogásokat, amint hallottuk. Ezek után azt mondja a szocialista képviselő úr, hogy de hát a száz lépés programjában nagyszerű dolgokat találtunk ki, amik egyébként általában még be sincsenek terjesztve a parlament elé.

2004-ről van szó - 2004-ben önöknek az ezen a területen nyújtott teljesítményük katasztrofális volt. Nem jó, ha itt most oktatási költségeket mondanak, meg az sem, hogy majd 2006-ra - miután elvesztik a választásokat - éppen miket ígérnek.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Tatai-Tóth András képviselő úrnak, MSZP.

TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha Révész Máriusz úr itt lett volna a teremben, és meghallgatta volna, hogy miről beszél Szijjártó Péter, akkor most nem beszélne butaságokat. Révész Máriusz úrnak elmondom, hogy Szijjártó Péter a miniszterelnököt idézte, mert a miniszterelnök annak idején azt nyilatkozta, hogy a költségvetésből minden ötödik forint a gyerekekre, a fiatalokra kerül felhasználásra. Ha Révész Máriusz úr ebből azt hiszi, hogy ez az ifjúsági mozgalomra és a Fidelitas táboraira lesz kiadva, akkor nyilván téved. (Szijjártó Péter: Mert az úttörőmozgalom kapja meg.) A minden ötödik forint, Szijjártó képviselő úr, bizony csak úgy jön ki - az előző hozzászólásomban ezt szerettem volna önnek elmondani, Révész Máriusz úrnak pedig most mondom el, hátha még itt marad egy kicsit a teremben -, hogy a költségvetés minden ötödik forintja tartalmazza az önkormányzatok minden harmadik forintját és még sok egyéb más kiadást, amiből összejön az a minden ötödik forint, amiről a miniszterelnök beszélt. Csak miután Szijjártó úr ide nem illő kifejezésekkel minősítette beszédjében végig a kormányzat és a kormányfő munkáját, ezért gondoltam, hogy ebben a Házban tényszerűen olyan adatot is el lehet mondani, ami valóban benne van a beszámolóban, olyan számot is meg lehet említeni, amit a napirenden szereplő 2004. évi költségvetés valóban tartalmaz, és nemcsak egymást minősítgetni lehet, hanem az élet, a mindennapok dolgairól - amelyek az emberek, a gyerekeink mindennapi életét befolyásolják - is lehet itt néhány mondatot elejteni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Ismét két percre megadom a szót Szijjártó Péter képviselő úrnak, Fidesz.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha más pozitívum nincs is ebben a szóváltásban, annyi azért van, hogy legalább a fiatalokról és az ifjúság ügyéről beszélünk a parlamentben.

Tatai képviselő úr és Élő képviselő úr segítségét szeretném kérni, akik ebben a vitában felszólaltak, és a kormánypártok tiszteletreméltó álláspontját fogalmazták meg. Segítséget szeretnék kérni. 2002-ben, 2003-ban, 2004-ben és 2005-ben is elhangzott egy-egy ígéret: az esztendő végére lesz ifjúsági törvény. Szeretném megkérni önöket, inspirálják arra a kormány tagjait és főleg az ifjúsági tárca vezetőit, hogy ha háromszor nem is jött össze az ígéret teljesítése 2002-ben, 2003-ban és 2004-ben, elfelejtjük, nem fogjuk többet felemlíteni, de most itt van 2005, még nincs vége az évnek, decemberig van parlament, tessék behozni az ifjúsági törvény tervezetét, és vitázzunk róla. Vitázzunk azokról a garanciákról, amelyek a fiataloknak juttatandó támogatásokról és adott esetben a fiataloknak juttatandó versenyelőnyökről szólnak. Hozzuk ide és vitázzunk róla!

Nincs benne az őszi jogalkotási menetrendben. Nem tudom, hogy tudják-e az okát. Ha tudják, legyenek kedvesek, mondják el. Ha nem tudják, akkor pedig kérem, hogy inspirálják a kormány tisztségviselőit arra, hogy az ifjúsági törvény legyen itt a parlament előtt. Négyszer ígérték meg, legalább negyedikre teljesüljön.

ELNÖK: Visszatérünk a normál felszólalásokhoz. Megadom a szót Balogh József képviselő úrnak, MSZP.

BALOGH JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Javaslom, hogy térjünk vissza az eredeti napirendi témánkhoz, a 2004. évi zárszámadás értékeléséhez.

 

(13.20)

Az elhangzott vélemények alapján is le lehet szűrni, hogy a 2004. év egyáltalán nem volt könnyű, bár hozzászólás is utalt arra, hogy a 2004. évi költségvetés jóváhagyása előtt az Állami Számvevőszék is jelzett jelentős bizonytalanságokat és kockázatokat. Ezek az előrejelzések tagadhatatlanul bejöttek, hiszen az EU-ba való belépés számtalan olyan adminisztrációs, számbavételi bizonytalanságot hordozott magában, ami a bevételek tervezését eléggé megnehezítette. Jelentős kockázatokkal kellett számolni, és az év végén elkészült nyers mérleg is mutatta, hogy a bevételek számos tekintetben bizony nem jöttek be. Ehhez azt is hozzá kell számítani, hogy 2004-ben a Medgyessy-kormány ama bátor lépésének, amely szerint példátlan méretű béremeléseket hajtott végre 800 ezer ember számára, a terheit is tovább kellett viseli, illetve számításba kellett venni.

E körülményeket figyelembe véve, valamint még azt is, hogy a mesterségesen erős forint miatt a magyar mezőgazdasági és ipari export igen nehézkesen teljesült, igen komoly versenytársai voltak, ez akadályozta az export növelését, és mindez oda vezetett, hogy jelentős számban zártak be üzemek, kerültek nehéz helyzetbe gazdálkodó szervezetek, ami végül is a munkanélküliség számának némi növekedését eredményezte. Azt is látni kell azonban, hogy ez a folyamat a gazdasági versenyképességet hosszabb távon minden valószínűség szerint növeli, mert olyan gazdasági szerkezetváltást eredményezett, aminek előnyeit a későbbiek folyamán valószínűleg érezni tudjuk, amennyiben a külföldi tőkebefektetések által generált új munkahelyek meghaladják a bezárásra került vállalkozások munkahelyeinek számát.

A szocialista-liberális kormánynak e tekintetben mindig az volt az álláspontja, hogy próbáljuk segíteni a magyar kis- és közepes vállalkozások versenyképességét - különféle támogatásokat, hatalmas pénzeket fordítottunk erre 2004-ben és 2005-ben is. (Moraj a Fidesz padsoraiban.) Amennyiben így a versenyképességüket nem tudják megőrizni, mert a piaci kereslet nem mutatkozik olyan mértékben, ami az életük, a gazdasági menetük feltételeit biztosítaná, ennek megfelelően ezek sajnos bezárásra kerülnek - ezek gazdasági kényszerhelyzetek -, viszont újabb, versenyképes iparágak telepítésével, azok ösztönzésével biztosítsuk a munkaerő foglalkoztatását.

Nos, ilyen tekintetben is azért látványos eredmények voltak. Tagadhatatlan, hogy ez jelentős feszültségekkel és nehézségekkel járt, ezt a kormányoldal egyébként nem tagadja. Ha valaki figyelmesen elolvassa nemcsak az állami számvevőszéki jelentést, hanem ezt a sokoldalas kormányzati beszámolót, jól érzékelteti, és nem rejti el azokat a feszültségeket és problémákat, amivel a 2004. évben végig kellett küzdeni.

Aki most nézte a televíziót, mondjuk, 9 órától, tapasztalhatta, hogy nemcsak számszaki viták folynak, hanem igen erősen politikai síkra is terelődnek vélemények, ami önmagában véve nem baj, de ha a tárgyilagosság elemi feltételeit nélkülözik, akkor itt már komoly problémák lehetnek. Erre egy jó, pregnáns példa volt itt az előttem szóló, ugyancsak győri képviselőtársam hozzászólása. Ennek rezüméjét körülbelül úgy foglalnám össze, hogy hunyd be a szemedet, ha eredményeket látsz, azután kutassál olyan problémákat - sajnos, ilyen sok van -, amit az előző kormány sem tudott megoldani, nem tudott vele mit kezdeni, ezt szépen borítsd rá a jelenlegi kormányra, marasztald el, természetesen Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt pedig különösképpen, és nyilvánítsuk, mondjuk, alkalmatlan személynek. Én nem hiszem, hogy egy zárszámadási törvény tárgyalásának eddig el kell mennie, és nem hiszem, hogy a zárszámadási törvény megtárgyalásának valamiféle ilyen határozati formában kellene rögzülnie.

Egy dolgot mindenképpen javasolok képviselőtársaimnak figyelembe venni. Hogyha a magyar nemzeti jövedelem, a GDP, évente 3-4 százalékkal nő, akkor az ezt meghaladó igények kielégítését vagy hitelből lehet finanszírozni, vagy pedig nem lehet vele mit kezdeni. A Medgyessy-kormánynak ama bátor lépése, hogy 50 százalékkal merte emelni a béreket, minden évben és minden területen nem követhető, mert ezt az ország nem bírja ki, a teherbíró képességünk véges. Éppen ezért bizonyos megszorító intézkedésekre, takarékossági intézkedések meghozatalára is szükség van, aminek, tagadhatatlan, 2004-ben is voltak jelei, és tapasztalhatták a gazdálkodó szervek, de ez mindenütt így van, nemcsak az állami költségvetés vonatkozásában, hanem a vállalkozó szervezeteknél is rendszeresen hirdetnek takarékossági programokat, mert a jelentős tartalékokat fel kell tárni, és a pénzeket más irányba át kell csoportosítani.

Nos, önkormányzatoknál néhány kérdést azért hadd említsek! Szeretném lerögzíteni, hogy az önkormányzatok támogatása 2004-ben 2003-hoz képest nem csökkent, hanem nőtt. Igaz, hogy nagyjából az infláció növekedésével volt arányos ez a növekedés, de tény, hogy növekedtek az önkormányzati előirányzatok. Az pedig, ami 2003 év végén itt a parlamentben a 2004. évi költségvetés tárgyalásakor nagyon sokszor elhangzott, hogy csődhelyzetben vannak az önkormányzatok, csődbe fognak menni, hát kérem, ehhez képest egyetlenegy önkormányzat sem jelentett csődöt, ilyenről nekem tudomásom nincs - ha valakinek van, akkor szóljon -, mivel azért jelentős állami tartalékok, állami intézkedések vannak, illetve a tehetősebb önkormányzatoktól jelentős mértékű átcsoportosítást biztosít a költségvetés annak érdekében, hogy ilyen csődhelyzetek ne forduljanak elő.

Hogyha pedig azzal próbálnak az ellenzéki képviselőtársaink érvelni, hogy az önkormányzatok felélik a vagyonukat, nem tudok más tippet és javaslatot adni, mint hogy meg kell nézni a Pénzügyminisztériumban az önkormányzati költségvetések, zárszámadások összesített egyenlegét: ott a számviteli szabályok szerint kimutatható, hogy az önkormányzatok vagyona nem csökkent, hanem növekedett, és nem az átértékelési különbözet miatt, hanem növekedett. Az, hogy értékpapírokat, ingatlanokat eladnak, nem azt jelenti, hogy herdálják a vagyonukat, hanem hogyha felújításokra és újabb beruházásokra fordítják, akkor az nyilvánvalóan a vagyoni eszköz egy másik formáját jelenti, és nem azt, hogy valaki, valamely önkormányzat tönkremenne és csődbe menne.

Nem kívánom tagadni, hogy vannak nehéz helyzetben lévő önkormányzatok. Ezek számára ott van az önhiki, ott vannak a különféle pályázati lehetőségek. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) Érdekességként mondom, hogy az EU-s támogatások összege kétszeresére növekedett 2004-ben 2003-hoz képest, tehát összességében elfogadhatóan alakult az önkormányzatok pénzügyi helyzete, és csődhelyzetről, vagyonvesztésről, egy-két esettől eltekintve, nyilván nem lehet beszélni.

Hadd említsek még egy nem említett témát is, és ezzel zárnám a hozzászólásomat: jelentőset tudott a kormányzat előrelépni a területfejlesztési politikában. Az igaz, hogy a területfejlesztésre szorosan, közvetlenül szolgáló pénzek - most EU-s támogatásokról nem beszélek - nem növekedtek 2004-ben, viszont jelentős szervezeti, szervezési módosítások következtek be olyanformán, hogy a regionális fejlesztési tanácsok részére jelentős anyagi eszközök lettek átcsoportosítva a minisztériumoktól. Ezzel a regionális fejlesztési tanácsok önállóságát növelték, ami nyilván a hosszú távú céljainkkal összhangban áll.

Összességében én ilyen tárgyilagos megközelítést javasolok kedves képviselőtársaimnak, és javasolom, hogy a 2004. évi költségvetést a maga összetettségében és bonyolultságában végül is szavazza meg az Országgyűlés.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Most kétperces hozzászólásokra kerül sor. Elsőként megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, független.

ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Amit Balogh József elmondott, arra megkíséreltem nagyon odafigyelni, és azzal az összefüggéssel, amit Szijjártó Péter is mondott az előbb Élő Norbert képviselőtársunknak, csak egy példát: 2004-ben 10 679 mikro-, kis- és középvállalkozás pályázott különböző pályázati formákra, ennek pályázati összege 49,4 milliárd forint volt. Ebből tulajdonképpen 4935 vállalkozás szerződésében rögzített 20,6 milliárd forinttal köttetett meg a szerződés.

Tudja, hogy 2004-ben ezen vállalkozások mennyi forrást kaptak, és ebből hány kapott összesen? 790, és összevissza 2,3 milliárd forintot. A szerződésben rögzített 20,6 milliárddal szemben tehát 2,3 milliárdot kaptak meg. Itt jön az ígérethalmaz, amiről sokszor beszéltünk. Tudvalévő, hogy a magyar kis- és középvállalkozások adják az ország foglalkoztatásának több mint kétharmadát; nem a multinacionális cégek, a hazai kis- és középvállalkozások.

(13.30)

Ennek ellenére több, számos külföldi cég nagyberuházásaihoz több tíz milliárd forinttal járult hozzá a kormány. Tehát nem a hazai kis- és középvállalkozások, hanem általában a külföldi nagy cégek kapták meg a forrásokat.

És itt jön a másik nagy kérdés: kutatás-fejlesztésről, innovációról beszélünk. 2004-ben a kutatás-fejlesztésre mennyit fordított az ország? Hihetetlenül alacsony mértéket. És ebből soha nem lesz innováció. A szabadalmak nem itthon valósulnak meg, mert nem itthon valósulnak meg, mert nincs forrás azoknak a hazai vállalkozás szerinti megalapozott végrehajtásához vagy kialakításához.

Az önkormányzatok esetében egy dolgot higgyen el nekem: az önkormányzatok hihetetlenül alulfinanszírozottak. Önök nagyon sokat beszélnek az uniós forrásról - az kormányoktól független. Ne tessék belekeverni az ígéretekbe! Teljesen mindegy, milyen kormány van, ha jót tesz, a magyar gazdaság jól végzi a munkáját, akkor megkapja az uniós forrásokat. Nem kormánytól függ ez a kérdés.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Ódor Ferenc képviselő úrnak, Fidesz.

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Győri polgármester képviselőtársam hozzászólásához szeretnék kapcsolódni. Az önkormányzatok jó helyzetéről volt szó a 2004-es költségvetési évben. Egy nagy problémája van a világnak, hogy nemcsak nagyvárosokból és kormánypártiakból áll, hanem vannak kistelepülések és ellenzékiek vagy függetlenek. Ha ezek a kategóriák érvényesek egy-egy településre, akkor mindazokból a pénzekből, amelyekről képviselőtársam beszélt, szűkebben kapnak. A HVG című lapban is megjelent Észak-Magyarország regionális tanácsának döntése, amiből kiderül, hogy jelentős eltéréssel, 33 és 3 százalékos arányban kaptak a forrásokból a kormányhoz közel álló, illetve deklaráltan ellenzéki polgármesterek által képviselt települések az utak felújítására. Ez az egyik része, amire szerettem volna reagálni.

A területfejlesztési támogatásokra vonatkozóan megszüntették a hátrányos helyzetű megyék támogatását, regionális szintre vitték a pénzeket. Nem lett semmivel sem több bizonyos értelmű átstrukturálásban, tehát magyarul: azok a megyék, amelyek mindig gondokkal küszködtek, a támogatásokból nem kaptak többet, inkább kevesebbet. Ezek a források ott szűkítették a lehetőségeket.

Szabad legyen megjegyeznem még a támogatások mértékére vonatkozóan: amikor gondok vannak az önkormányzati támogatásban, ott megjelenik a gazdák támogatása is. Amikor olyan gondjaink vannak a Hernád völgyében, hogy több mint egy éve nem fizetik ki azt a pénzt, amit megítél a kormány, amit egy agrármegállapodásban elfogadnak, akkor az ottani gazdák megkérdezik, hogy mi miért vagyunk abban a helyzetben, hogy a miniszterelnök által ellenjegyzett megállapodás ellenére sem kapunk meg 1,2 milliárd forintot. Tehát ha az önkormányzatokról, a támogatásokról beszélünk, akkor ezt is be kell venni, a kistelepülések gondjait.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Ivanics Ferenc képviselő úrnak, Fidesz.

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Az előbbi hozzászólását azzal kezdte, hogy bizony a forint erőssége mennyire befolyásolja a magyar gazdaságot. Szeretnék szó szerint idézni a Magyar Európai Üzleti Tanács jelentéséből, amely a nyáron jelent meg. A következőt írja:

“A forint felértékelése jelentős lépés volt az infláció kezelésében, másrészről viszont egy leértékelés, a gyenge forint politikája szinte biztosan inflációs nyomást generálna a gazdaság nyitottsága és a kiskereskedelmi piacok szerkezete miatt. Még ha Magyarország kívül is maradna az európai monetáris közösségen, az egyensúlytalanságokat nem lehetne fenntartható módon kompenzálni leértékelésekkel, mivel az infláció nagyon gyorsan erodálja a versenyképességből fakadó nyereséget. Ezen túlmenően a magyar vállalatok zöme az importált alkatrészek és devizafinanszírozás miatt ki van téve az árfolyamkockázatnak, az importenergia árának pedig mindannyian. Ennek eredményeként a vállalati szektor nagyon keveset nyerne a gyenge forinton, még rövid távon is, hosszú távon pedig bizonyosan veszítene. Valójában az erős forint ellenére a magyar exportőrök piaci részesedése nőtt az eurózóna piacain.ö

Ennyit arról, amit képviselő úr hozzászólása kezdetén elmondott. Úgy hiszem, hogy ez a vita most már kellőképpen nyugvópontra kell hogy jusson. A Magyar Nemzeti Bank elnöke a Magyar Köztársaság érdekeinek megfelelően járt el, a magyar üzleti élet is ezt mondja. Szerintem felesleges a parlamentben továbbra is ilyen lózungokat hirdetni. Az üzleti jelentésben benne van világosan, hogy mi az, amit a magyar gazdaság érdekében rosszul tett a kormány. Ezt többen elismerték még a bizottsági ülésünkön is.

Az európai uniós csatlakozással kapcsolatban pedig az európai uniós források felhasználása meglehetősen el van maradva, ezt Baráth Etele miniszter úr is elismerte a bizottsági ülésen, és az, hogy az önkormányzatok mennyi pályázati lehetőséget nyernek, csak egy dolog, az európai uniós forrásokból. Sajnos, a többi oldalról kihátrált a kormány, és gyakorlatilag csak ezek a pályázati lehetőségek maradtak. Ez indokolja azt, hogy az önkormányzatok milyen sok pályázatot nyújtanak be, és ezért éri váratlanul a kormányt ezen pályázatok, például a SAPARD-pályázatok tekintetében.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Urak! Kérem önöket, a két perc az két perc legyen. Most megadom a szót tízperces időkeretben Kovács Zoltán képviselő úrnak, Fidesz.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! A zárszámadási vitában az imént már Balogh képviselőtársunk beszélt arról, hogy az önkormányzatok milyen helyzetben vannak. Szeretném a figyelmébe ajánlani azt, hogy az önkormányzatok közül mintegy egyharmadukat konszolidálni kellett. Az úgynevezett önhibáján kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok több mint ezren vannak, amelyek csak úgy tudnak megélni, hogy külön pénzt biztosít számukra a Magyar Köztársaság parlamentje az átlagos, normális működéshez, nincs fejlesztési lehetőségük, nincsenek grandiózus terveik, hanem egyáltalán a túléléshez. Ezeknek a feltételeit egyébként pont önök már 2003-ban és 2004-ben is jelentősen megszigorították, és így is több mint ezer önkormányzat került be az önhikis körbe. Ezért aztán azt mondani, hogy olyan nagyon nagy baj nincs, mert nem ment senki csődbe, az annak köszönhető, hogy van egy külön keret, amely ezt a konszolidációt elvégzi.

Még egy mutatószámot szeretnék elmondani itt a parlamentben, az pedig a következő. Az elmúlt évben 6 százalékos béremelést kellett volna az önkormányzatoknak biztosítani. A béremelés fedezetét eleve nem fedezte a normatíva, ez egy ajánlott béremelés volt. Mit gondolnak, hány önkormányzat tudta ezt megadni? Mindösszesen a 3200-nak a 25 százaléka, tehát az önkormányzatok 75 százaléka nem tudta megadni a béremelést tavaly. Az idén kötelező a béremelés, ha a kettőt együtt összeadjuk, komoly nehézségeket okozott a béremelés. Ráadásul a szeptemberi 3 milliárd forintnyi szépségflastrom, most 2005-ről beszélek, igazából nem nagyon segített, de természetesen minden pénz számít.

Amit mi akkor mondtunk, az mind valósággá vált. Ezt egyébként alátámasztotta az Állami Számvevőszék is, amely már akkor leírta az önök költségvetési tervezéséről, hogy a béremelés, illetve a szociálpolitikai feladatokkal kapcsolatos kötelező önkormányzati penzumokat nem fogja tudni teljesíteni. Ez így is volt, ezt egyébként a zárszámadás bizottsági vitájában az ÁSZ főigazgatója meg is erősítette.

A másik, amit elmondtunk, hogy nem nő az önkormányzatok pénzügyi-gazdasági önállósága 2004-ben. Ez így is történt, nem nőtt az önkormányzatok pénzügyi-gazdasági önállósága. Önkéntes többcélú kistérségi társulásnak lehetnek önkéntesen tagjai, de ebből a társult tagoknak érdemben nem volt előnyük. Olyan feladatokra kaptak sok esetben pénzt, amelyeket korábban nem terveztek, viszont ami igazából segített volna nekik, abból a bajból nem húzták ki ezeket az önkormányzatokat. Időnként egyébként úgy fogalmaztam, tekintettel arra, hogy a közigazgatási reform elmaradt, ezt már maga a belügyminiszter is beismerte, hogy ezek ilyen Patyomkin többcélú kistérségi társulások.

A harmadik dolog, amit mondtunk: nem került a parlament elé egy átfogó államháztartási reform sem, amely megfelelő módon és prioritások alapján szabályozta volna, hogy az önkormányzatok költségvetési forrásai konkrétan milyen feladatra, milyen nagyságrendben szolgálnak, és a források összhangjával hogyan lehet megteremteni ezt az egész kérdéskört. Ebben nem történt előbbre lépés. Különösen a hátrányos helyzetű térségekben és a kisebb településeknél volt érzékelhető egyébként a működési feszültség.

(13.40)

Az önhikiről már az imént szóltam. Hogy honnan volt forrás? - kérdezhetnénk. Forrás többek között hitelfelvételből volt, 74,4 milliárd forinttal nőtt az önkormányzatok hitelállománya. Ha ehhez hozzáadjuk az előző évi 62,2 milliárdot, akkor ez már megközelíti a 140 milliárdos hitelfelvételt 2003-ban és 2004-ben. Visszafizetésre mindösszesen 22 milliárd forintnyi nagyságrendben került sor.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Spóroltak is ebben az évben. Az államtitkár úr már a múltkor emlegette Kontrát Károly képviselőtársam nevét, valamint az én nevemet, hogy hány bőrt kívánunk lehúzni a 13. havi fizetéssel kapcsolatban itt a parlamentben. Én továbbra is azt tudom mondani, hogy önök, a kormánypárti többség elsinkófálta a 13. havi fizetést, mert ennek a fedezetét másra használták. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így van!) Erre vannak jegyzőkönyvi ígéretek, tisztelt hölgyeim és uraim: Gy. Németh Erzsébet hozzászólását, illetve sajtónyilatkozatát kell elolvasni, ahol arra hivatkozik, hogy bizonyos források megteremtését a 13. havi fizetés elhalasztásával fogjuk megteremteni.

Az Alkotmánybíróság az első lépést megtette: a szabálytalan 13. havival kapcsolatos jogszabályt kiigazította, de a fő lépés még hátravan ebben az ügyben. Ez jelentős tétel egyébként, több mint 80 milliárd forint. Erre egyébként szüksége lenne a közszférában dolgozóknak. A 37 ezer rendőr, tűzoltó az 1/12-edet kapta meg. A 11/12-ed náluk is hiányzik egyébként a büdzséből.

De ha együtt számolunk, akkor tudjuk, hogy ez így igaz, hiába ingatják kormánypárti képviselőtársaim a fejüket. Számoljunk együtt! A 2002. évre, amikor már önök készítették a költségvetést, 2003. januárban kapták meg a 13. havit; a 2003. évben készített költségvetés kapcsán 2004 januárjában. És utána ez a feladat átalakult nulladik havivá, de az már a 2005. évre vonatkozott, tehát kimaradt 2004. Négy év alatt három 13. haviról beszéltek - ez továbbra is hiányzik a zárszámadási kötelezettségből. (Dr. Kontrát Károly jelzésére:) És ahogy képviselőtársam itt mellettem megjegyzi, természetesen ami a legfontosabb: az emberek zsebéből.

Egy speciális problémára hívta fel az Állami Számvevőszék az önkormányzatokkal kapcsolatosan a figyelmet. Ezt szeretném itt a parlamentben is felvetni, és várom a választ a Pénzügyminisztériumtól. Állítólag már a múlt pénteken megkaptuk volna a levelet az önkormányzati bizottságba, de még a mai napig nem érkezett meg - a Belügyminisztériummal együtt készítenék. Ez az úgynevezett ökotám-rendszer. 620 millió forint elvonásra tesz javaslatot az Állami Számvevőszék, és több mint 100 önkormányzatot érint. (Göndör István közbeszól.) Ezt a problémát a parlamentnek orvosolnia kell valamilyen formában. El kell dönteni, hogy az Állami Számvevőszék javaslatát figyelembe veszi-e, mi lesz ezekkel az önkormányzatokkal, hogyha elvonásra kerül ez a pénz, illetve mi lesz magával ezzel a rendszerrel. Úgyhogy mint bizottsági elnök is mondom, sürgős választ kérek a Pénzügyminisztériumtól.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az önkormányzatok élete kapcsán az önkormányzatok napja, szeptember 30. előtt csak azt tudjuk mondani, amit a költségvetés vitájában már elmondtunk: nem egy aranykor elé nézett a költségvetés elfogadása után, 2004-ben az önkormányzati világ. Ezt a következő is alátámasztja: az Állami Számvevőszék készített 1993-tól mostanáig egy GDP-hez mért önkormányzati támogatási viszonyszámot. 19 százalékról 12 százalékra csökkent az önkormányzatok nemzeti bruttó termékből való részesedése. Ez jelentős, mintegy 50 százalékos csökkenés, hiába beszélünk arról, hogy nominálisan egyébként nőtt, de a feladatokhoz, a béremeléshez, a szociálpolitikai intézkedésekhez ez nem volt elegendő.

Ezért, tisztelt képviselőtársaim, ha igaz az a hír, amiről már Juhász Gábor belügyi államtitkár beszélt, hogy 2006-ra a költségvetésben újabb 100 milliárdot vonnak el, akkor önök lassan oda jutnak, hogy a kormányzásuk alatt 400 milliárdot vontak el az önkormányzati szférából. Ez nem engedhető meg, hiszen mindannyian - önök is, velem együtt - ebben a szektorban élnek, itt tanulnak a gyerekeink, itt élnek a szüleink, itt szeretnének tisztes időskort megélni, és mi is itt szeretnénk normálisan dolgozni, akik önkormányzati vagy közszereplést vállaltunk egyáltalán.

Ezért ezt a zárszámadást - az önkormányzatban dolgozókkal együtt - nem tartjuk elfogadásra alkalmasnak. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Most kétperces felszólalásokra kerül sor. Elsőként megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, független.

ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm, elnök úr, a szót. Talán meg kellene szívlelni, amit Kovács Zoltán képviselőtársam is mondott, hiszen a rendszerváltozás óta Pápa város polgármestere, és egy térségnek is a térségi társulási elnöke.

Mi történt az elmúlt időszakban? Hány ezer tanyasi világ szűnt meg? Hány óvodát zártunk be, közösen, mert a parlament döntése értelmében következtek be ezek? Hány bölcsődét, hány iskolát vontunk össze, vagy szűntek meg iskolák? Tehát ilyenkor fel lehet tenni azt a kérdést, hogy mi lesz a kis önkormányzatokkal. Tudok önöknek olyan példát mondani, Tüskevár polgármesterét, ahol lassan saját maga fog hitelezni az önkormányzatnak, mert egyszerűen képtelen kifizetni az önkormányzathoz érkező közüzemi számlákat. Naponta hív fel, hogy próbáljunk tenni a Belügyminisztériumnál annak érdekében, hogy a kis önkormányzatok helyzete valóban tudjon javulni. Képviselőtársaim, nem javul - romlik.

A másik, és nem véletlenül mondtam az Állami Számvevőszék kapcsán is, hogy az önkormányzatok által felvett hitelnagyságrend növekedése egy veszélyes, spirális, csőd közeli állapotot fog kialakítani az önkormányzatoknál.

És ami nagyon szomorú, megugrott az önkormányzatok hitelfelvételének a nagyságrendje, és ez nem mindig történik beruházásra, vagy felújításra, vagy egyéb más tevékenységre, hanem lassan - bizonyos mértékben - már pontosan a működési feltételek biztosítására kerül ráfordításra. És ami a legszomorúbb, hogy az önkormányzatok a visszafizetési kötelezettségüket általában - és ezt kérem a kormánytól, hogy vizsgálja meg nagyon komolyan - 2007-es kezdési időponttal vállalják.

Ez egy akkora veszélyt hordoz magában, hogy nemcsak a kistelepülések kerülnek csőd közeli állapotba, vagy kerültek csőd közeli állapotba, hanem azon önkormányzatok is, amelyek a nem mobilizálható vagyon felértékeléséből adódóan juthattak nagyobb hitelhez, de a visszafizetést a 2007-es évtől fogják elkezdeni. Képviselőtársaim, az nem elég, hogy az önkormányzatoknak május 1-jére meg ünnepekre adunk oda forrásokat, hogy ingyen sör meg ingyen virsli, mert az tulajdonképpen azt az éhséget meg azt a szomjúságot (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) lehet, hogy csak arra az egy napra fogja mérsékelni, de attól még a jövőt fogjuk felélni, és az önkormányzatok a saját jövőjüket fogják így felélni, és veszélybe sodorják az ott élő állampolgárokat. (Taps a függetlenek padsoraiból.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Jauernik István képviselő úrnak, MSZP.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Kovács képviselő úr itt sok érdekes dolgot mondott az önkormányzatokkal kapcsolatban, néhány dologban kell hogy vitázzunk.

Az önhikivel kapcsolatban. Képviselő úr, pontosan tudja, hogy amíg a forrásszabályozás döntő a magyar önkormányzati rendszerben, addig kell hogy legyen egy kiegészítő szabály, ez az önhiki-rendszer. Ez mindenütt van, mert a forrásszabályozás nem feladatfinanszírozás, és vannak olyan önkormányzatok - és nem véletlenül a kétharmados önkormányzati törvényben van benne -, hogy a működésképtelen helyzetbe került önkormányzatoknak a költségvetés kell hogy segítsen. Tehát ezzel a rendszerrel, én azt gondolom, nincs baj.

Hogy összességében az önkormányzati főösszeg fél százalékát éri el ez a 15 milliárd körüli összeg, ez azért azt mondja, nem ez a generális szabály itt. Ha a főösszeg fél százalékával lehet kezelni a problémát, akkor azt gondolom, ez helyén van. Volt, amikor az önkormányzatoknak nagyobb aránya volt önhikis, szigorítottunk feltételeket; most már azt lehet mondani, hogy körülbelül egy évtized óta ez az arány az, ami önhikis önkormányzati nagyságrend. És ezek az önkormányzatok azért kapják ezt a támogatást, hogy a működésük biztosítva legyen.

Az kissé nem pontos, képviselő úr, hogy itt nincs fejlesztés. A fejlesztési forrásokból ők is tudnak fejleszteni, természetesen nem léphetik túl, és a működési pénzüket nem fordíthatják fejlesztésre, de az úgy taxatíve nem igaz, hogy ezen településeken nincs fejlesztés. A fejlesztési forrásaikat, amik ugyanúgy a nagyvárosban is megvannak - meg a működési forrásaik -, csak azt fordíthatják erre.

A közigazgatási reformról szólt, képviselő úr. Hadd mondjam el, hogy a közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvény, a kistérségek létrejötte és a decentralizáció, ami a 2004. évi költségvetésben benne volt, azt gondolom, hogy egy közigazgatási reformfolyamat olyan nagy léptékű lépései, amelyek ha az előző négy évben meglettek volna, nagyon jó lett volna. Akkor semmi ilyen nem történt. Most erről beszámolhatunk, és ez nem rossz.

Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

 

(13.50)

 

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Csabai Lászlóné képviselő asszonynak, MSZP.

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak a tényszerűség kedvéért szeretném elmondani, hogy az önkormányzatok hitelállománya 1999 és 2001 között a háromszorosára nőtt, 300 százalékkal. Mondok néhány számot: 2000-ben '99-hez viszonyítva 22 százalékkal, 2001-ben 2000-hez viszonyítva 41 százalékkal, 2002-ben pedig 2001-hez viszonyítva 61 százalékkal nőtt, 2003-ban 28 százalékkal és 2004-ben 27 százalékkal. Tehát hogyha adósságspirálról beszélünk, akkor az 2001-ben kezdődött el, tisztelt képviselőtársaim. Ezek tényadatok, a Magyar Nemzeti Bank adatai.

A másik: ha azt nézzük, hogy mennyi az önkormányzatok hitelállománya a költségvetés főösszegéhez képest, akkor alig van különbség a 2001-es, illetve 2002-es és a 2004-es között, tehát a hitelállomány aránya nem romlott. Én ezzel nem mondom, hogy gond nélküli az önkormányzatok finanszírozása, de olyat nem kellene mondani, ami nem igaz, és ezek a számok pedig egyértelműen magukért beszélnek.

Ami pedig az önkormányzatok GDP-hez viszonyított arányát mutatja, szívesen ajánlom tisztelt képviselőtársaim kedves figyelmébe, hogy az ÁSZ vizsgálati anyagait nézzék át: a legrosszabb arány 1995 után 1999-ben és 2000-ben volt a GDP-hez viszonyított önkormányzati finanszírozásban. És amikor tisztelt képviselőtársaim azt mondják, hogy példa nélküli az önkormányzatok elvonása, akkor szeretném a figyelmükbe ajánlani az 1999. és a 2000. évet, amikor egyszer 1,9, egyszer pedig 2 százalékkal csökkentették az önkormányzatok állami támogatását.

Tehát én úgy gondolom, hogy természetesen lehet kritizálni a 2004. évi költségvetést, de érdemes lenne igazat mondani. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Jauernik István képviselő úrnak, MSZP.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Még két kérdésre hadd reagáljak. A hitelfelvételről a képviselő asszony itt előttem pontosan elmondta a tényszámokat. Tudni kell, hogy az önkormányzatoknál van egy hitelfelvételi korlát, ez a korrigált saját bevétel 70 százaléka. Ez egy nagyon jó szabály, mert nem teszi lehetővé azt, hogy az önkormányzatok eladósodjanak túlzott mértékben. Tehát nem korlátlanul vehetnek fel hitelt, az önkormányzatok csak eddig tudnak elmenni.

És még egy dolog, ami a biztonság kérdéséhez hozzátartozik: 2004 volt az első év, és ez a második év, amikor az európai uniós támogatásokat hitelből kell megelőlegezni az önkormányzatoknak, merthogy az Unióban egy utófinanszírozás van, az önkormányzatok hitelt kell hogy fölvegyenek erre a célra. Ez egy átmeneti hitel; valószínűleg az önkormányzati képviselők emlékeznek rá, hogy idén tavasszal elfogadtuk a törvénymódosítást, hogy nem is számít bele a korrigált saját bevételbe az ilyen célú hitel, de ma még meg ebben az évben igen. Tehát én azt gondolom, hogy itt a hitelnél a tendenciákat figyelni kell, mérni kell, de vészharangot kongatni nem érdemes, mert a törvény egyébként biztosítja a dolgot.

A 13. havi juttatással kapcsolatban: Kovács képviselő úrnak abban van igaza, hogy ha szétvesszük, és úgy korrekt, ha költségvetési szempontból nézzük a 13. havi béreket, akkor igen, itt egy év, a költségvetési elszámolás szempontjából egy év kimarad. Ha a közszolgák szemszögéből nézzük a dolgot, tehát a köztisztviselőnél, a közalkalmazottnál, a rendőrnél és a többinél nem sinkófált el senki egy évet, mert ott az év végén vagy decemberben, vagy januárban, minden év legutolsó vagy legelső hónapjában, tehát minden évfordulónál egyhavi bért megkaptak a közszolgálatban dolgozók.

Tehát költségvetési szempontból igaz, hogy 2004-re nem volt lekönyvelve (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), bár lehet, hogy épp a heti hírek miatt lehet hallani, hogy azt mégis vissza kell könyvelni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Kovács Zoltán képviselő úrnak, Fidesz.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Ha már az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű önkormányzatokról beszéltünk, nem mindegy, hogy azok száma ezer, vagy pedig mondjuk, ötven. Én azt mondtam, hogy nagyon sokan nem tudnak normális üzemmódban - idézőjelbe téve - működni, mert külön konszolidációs pénz kell ahhoz, hogy egyáltalán bért tudjanak fizetni, működni tudjanak. Fejlesztés, valóban, itt-ott előfordulhat, de ezek az önkormányzatok gyakorlatilag fejlesztésre nem gondolhatnak, mert kiesnek az öhikis rendszerből, érdemi fejlesztésre nem gondolhatnak.

Ami pedig Csabainé képviselő asszony felszólalását illeti, hadd mondjam el, hogy önök nem ezt ígérték. Önök azt ígérték, hogy ami esetleg rossz volt korábban - nem érdemes visszafele mutogatni -, azt ki fogják javítani. Ezeket az ígéreteket, hogy több pénzt az embereknek és az önkormányzatoknak, önök nem tartották be.

Hadd idézzem az ön figyelmébe - emlékeim szerint ön '94 óta polgármester, de '90-ben nyilván figyelte a vitát, ami a parlamentben volt -, hogy Horváth Balázs, akkori belügyminiszter expozéjában a következőt mondta: “A javaslat garanciális szabályként írja elő, hogy kötelezően ellátandó önkormányzati feladat- és hatáskörök meghatározásával egyidejűleg az Országgyűlés dönteni köteles az ezek ellátásához szükséges anyagi feltételekről, ezen belül a költségvetési hozzájárulás mértékéről és módjáról.ö - mondta az önkormányzati törvény megalkotásánál a belügyminiszter, az akkori belügyminiszter az expozéjában.

Ez az az elv, amire önök azt mondták, hogy teljesíteni fogják. Lamperth Mónika belügyminiszter azt mondta, hogy minden béremelés minden forintja fedezésre kerül - ezt önök nem tartották be. Tehát már a törvény megalkotásának a szellemében sem jártak el. Nem ezt ígérték. Arról beszélünk most, hogy önök mit ígértek, és hogyan nem tartották be ezeket az ígéreteket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Folytatjuk a kétperces hozzászólásokat: megadom a szót Ékes József független képviselő úrnak.

ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm, elnök úr, a szót. Jauernik képviselőtársamnak mondanám, hogy ha visszaemlékszik a 2004-es évben a SAPARD-pályázatoknak a visszásságára, nagyon sok kis önkormányzat a banktól megkapta a bankgaranciát ahhoz, hogy tudjon pályázni, benyújtották a pályázataikat, és a Belügyminisztérium közölte, hogy sajnos előreláthatóan az önkormányzat a felvett hitelt nem fogja tudni visszafizetni, tehát hitelképtelennek nyilvánította a belügyminiszter, és emiatt a pályázatát visszadobta. Nagyon sok ilyen önkormányzat volt. Számos önkormányzat fordult hozzám is, hogy próbáljuk meg ezt a kérdést orvosolni.

És a legnagyobb probléma itt van, hogy hiába pályáznának a kis önkormányzatok, ha egyszerűen az ön által mondott uniós forrásoknál is az előfinanszírozásra vehet fel hitelt, de esetleg képtelen megfelelni a hitel garanciális feltételeinek, vagy állami szinten próbálják meg ebben a kérdésben korlátozni. Számos ilyen önkormányzat volt. Számos olyan önkormányzat volt, hogy egyszerűen fel sem bontották a pályázatokat, sorra estek el a különböző pályázati lehetőségektől.

És amit Kovács Zoltán képviselőtársam is elmondott, egyet tessék nekünk is elhinni: mi is voltunk és vagyunk és vannak polgármesterek, vannak közöttünk nagyon sokan, akik térségi társulással foglalkoztak, regionális fejlesztésekkel foglalkoztak, és az előbb is elmondtam, hogy az uniós források a kormánytól függetlenek. Itt a kérdés az, hogy Magyarország a saját érdekei szempontjából milyen mértékben tud annak megfelelni, milyen mértékben tudnak az önkormányzatok, a vállalkozások, a civil szervezetek ezeknek a feltételeknek megfelelni.

Ha ebben az évben a civil szervezetek nem kapják meg a forrásokat, képviselőtársam, amire pályáztak és elnyerték, de forráshiány miatt tulajdonképpen le van állítva a civil szervezetek forrásbiztosítása, akkor fölteszem a kérdést, hogy jövőre hogyan tudnak pályázni.

És itt jön be az, egy parlamenti vitában (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) saját magam is elmondtam, hogy felhívtam egy Angliában tanuló fiatalembert, hogy haza kíván-e jönni. Azt mondta: nincs jövőkép, nincs biztonság. Ezen kellene változtatni. (Taps a Fidesz és a függetlenek soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót, szintén két percre, Lengyel Zoltán képviselő úrnak, Fidesz.

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Örülök, hogy Jauernik képviselő úr ennyire meg van elégedve az önkormányzatok helyzetével, de nagyon nagy különbség van a kommunikáció és a valós élet között. Kint vagyunk a vízből a pályázatokhoz biztosított kedvezményes hitelekkel.

Az élet írja a történetet. 2004-ben Magyarországon megtörténhetett az, hogy egy két települést összekötő út, ami egyébként létfontosságú, és ötven kilométerrel rövidíti le a távolságot, azért nem épülhetett meg, illetve csak részben, mert nem tudta a jobb kéz, hogy mit csinál a bal, nem tudták az egyik pályázati forrásnál, hogy mit csinál a másik, és mire a pályázatokhoz szükséges hiteleket meg tudták szerezni az önkormányzatok, addigra az egyik pályázati forrásnál kicsúsztak a határidőből, pontosabban nem is a határidőből, csak elfogyott a pénz, és nem adhattak már nekik.

 

(14.00)

Így történhetett meg az, hogy megépült az adófizetők pénzéből és az Európai Unió pénzéből 12 kilométer út, a közepén pedig van egy 2 kilométeres sártenger. Ablakon kidobott pénz. Senki nem tudja semmire használni, csak az embereket bosszantja.

Gratulálok, képviselő úr, a pozitív kommunikáció mögött ez a valós élet. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Most visszatérünk az előre jelzett felszólalókhoz. Elsőként megadom a szót Szűcs Erika képviselő asszonynak, MSZP, 10 perces időkeretben.

SZŰCS ERIKA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A társadalompolitikai célok teljesítésének szempontjából rendkívül fontos a költségvetés jóléti funkciókra tervezett előirányzatainak alakulása, és engedjék meg, hogy mivel én most a zárszámadás értékelésére készültem, elsősorban zárszámadási szempontból beszéljek a jóléti területen végbement folyamatokról.

A 2004. évi zárszámadás kapcsán mindenekelőtt leszögezhető, hogy a jóléti kiadások tervezése és a költségvetés végrehajtása ezen a területen kellő pontosságú volt, a feladatok finanszírozása közben gazdasági vagy társadalmi felszültség nem keletkezett. Természetesen vannak eltérések az előirányzatoktól, kisebb alul-, illetve felülteljesítések. Sajnálatos, hogy az alulteljesítés döntően a családi juttatások terén fordult elő, aminek döntő oka - a beszámoló és az ÁSZ-jelentés szerint is - a demográfiai folyamatok továbbra is kedvezőtlen alakulása. Ezt még az sem ellensúlyozta, hogy 2003-hoz képest bővült például a családi pótlékra jogosultak köre, hiszen a családi pótlékra való jogosultság kiterjedt a közoktatásban részt vevők 23 éves koráig. Kevesebb a felhasználás az anyasági támogatásnál és a gyesnél, kicsit magasabb az igénybevevők átrendeződése miatt a gyednél. Őszintén remélem képviselőtársaimmal együtt, hogy az új családtámogatási rendszer pozitívan fogja befolyásolni a népesedési folyamatokat, mert ez össznemzeti érdekünk.

(A jegyzői székben Vincze Lászlót Szűcs Lajos
váltja fel.)

Az időskorúak növekvő száma és életminőségének alakulása mindannyiunk felelőssége. A nyugdíjalap kiadásai a tervezett előirányzat fölött alakultak. A nyugdíjak reálértéke 2,1 százalékkal nőtt, a törvényben rögzített nyugdíjemelést, az özvegyi nyugdíjak emelését és a 13. havi nyugdíj kétheti részletének kifizetését is beszámítva. Az időskorúak helyzetét javítják az olyan személyes szolgáltatások, mint az idősek klubja, a házi segítségnyújtás és étkeztetés, melyek finanszírozása szintén zavartalan volt. Rendkívül népszerűek lettek az olyan személyes szolgáltatások, amelyek 2004-ben indultak, például a támogató szolgálat vagy a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás.

Az aktív korúak, de munkajövedelemmel nem rendelkezők esetén a jóléti szociális rendszer funkciója kettős. Egyrészt biztosítani kell a megélhetést, de úgy, hogy az ne fékezze vagy akadályozza a munkavállalási hajlandóságot. A meghatározó ellátási forma ezen a területen az úgynevezett rendszeres szociális segély, melynek keretében 2004-ben 147 ezer fő részesült ellátásban, 7 ezer fővel több, mint 2003-ban. Egyre jobban érződik azoknak az intézkedéseknek a hatása, amelyek a rendszeres szociális segély folyósítását valamilyen közcélú, közhasznú munkavégzéshez kötik. Bővült azon önkormányzatok köre, ahol ilyen lehetőséget szerveznek, és 2004-ben havonta átlag mintegy 25 ezer embert foglalkoztattak közcélú munkával, melynek finanszírozása szintén zavarmentes volt, és a szabályozás egyértelmű érdekeltséget is közvetít a munkák megszervezéséért felelős önkormányzatok felé. A támogatási előirányzat ezen a területen 2003-hoz képest 16,3 százalékkal nőtt, az egy napra jutó támogatás összege pedig 3500-ról 3700 forintra. A teljesítés kissé alacsonyabb volt, mint a tervezett.

Továbbra is képviseljük azt az elgondolást, hogy ebben a körben, azaz az aktív korú, munkajövedelemmel nem rendelkezők körében a szociális támogatásokat a foglalkoztatási rendszerrel való szoros összefüggésben kell alakítani, ahogyan azt a szociális törvény múlt év végi módosítása is kifejezte.

A családok jövedelmi helyzetének javítását szolgáló szociális ellátások keretében bizonyos átrendeződés tanúi lehetünk. A rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesíthetők száma 2003-ban 8 százalékkal, 2004-ben további 5,6 százalékkal csökkent, ami a családi jövedelemszint növekedését egyértelműen bizonyítja. Ugyanakkor gyorsan bővül az olyan új segélyezési formák igénybevétele, mint például a normatív ápolási díj - 2004-ben 17 300 fő - vagy a normatív lakásfenntartási támogatás, amely 37 ezer családot ért el.

Említettem már, hogy új, személyes szolgáltatások megjelenése bizonyítja a jóléti rendszerek minőségi változását. A támogató szolgálat, a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, a tanyagondnoki szolgálat a szociális ellátások modern, európai szemléletű továbbfejlesztését jelzik, amelyek valóságos esélyteremtési eszközök, pénzbeli ellátásokkal semmiképpen nem pótolhatóak.

A jóléti rendszerek működésében kiemelt jelentőségű a helyi önkormányzatok szerepe. A magyar önkormányzati rendszer és a korábbi szolgáltatásszervezés nem volt képes biztosítani a szolgáltatásokhoz való hozzáférésben az esélyegyenlőséget.

Nagyon nagy jelentőségű lépés volt a szociális ellátások kistérségi megszervezésére kiírt pályázat, amelynek hatásai különösen 2005-ben már jól érezhetőek, és a szociális szakma nagy egyetértésével találkozik. Az én tapasztalatom ezen a területen ez, ellentétben Kovács polgármester úr korábban elhangzott véleményével.

Összességében: a 2004. évi költségvetés a szociális területen több olyan új kezdeményezést indított el, amelyek a társadalom valós szükségleteit képezik le. A teljesítés adatai és körülményei átgondolt tervezésről és jó megvalósításról tanúskodnak.

Mindezek alapján támogatom a 2004. évi zárszámadás elfogadását. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Most megadom a szót Bernáth Ildikó képviselő asszonynak, Fidesz.

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Jól emlékszünk még azokra az ígéretekre - úgy gondolom, nemcsak mi, hanem a választók is -, amelyek többek között úgy hangzottak, hogy létbiztonság, a foglalkoztatottság bővítése, 400 ezer új munkahely megteremtése. Ezek voltak azok a Szocialista Párt által ígért ügyek, amelyekre a választók 2002-ben úgy szavaztak, hogy ám legyen, valósítsák meg az ígéreteket.

Mi történt az ígéretek megvalósításával? Ha megvizsgáljuk, elolvassuk az Állami Számvevőszék zárszámadásról szóló jelentését, akkor az Állami Számvevőszék is ugyanarra a következtetésre jut, amire jutnak nap mint nap az emberek, hogy egyre nehezebb elhelyezkedni, egyre nehezebb munkát találni. A Számvevőszék is azt állapítja meg, hogy alacsony a foglalkoztatottak száma, viszont magas azoknak a száma, akik sem a munkanélküliek, sem a foglalkoztatottak között nem szerepelnek.

Miért baj az, hogy alacsony a foglalkoztatottsági szint? Nemcsak azért baj ez, mert minden egyes családnak a biztonsága ezzel megrendül, minden egyes embernek komoly nehézséget, komoly problémát okoz a munka elveszítése, hanem azért is baj, tisztelt képviselőtársaim, mert az alacsony foglalkoztatási szint korlátozza a gazdaság növekedését, szűkíti az államháztartás bevételeit, ugyanakkor növeli a költségvetés terheit, és ezzel együtt korlátozza az adóterhek mérséklésének lehetőségét. Ezt a sommás megállapítást az Állami Számvevőszék jelentése tartalmazza.

(14.10)

És ez így igaz, hiszen ha folyamatosan nő a munkanélküliek száma, ugyanakkor a foglalkoztatottak száma nem növekedik abban az ütemben és mértékben, ahogy ezt önök ígérték, akkor világos, hogy a költségvetés terhei nőnek, hiszen a munkanélküli-ellátást meg kell oldani; erre a célra 78 milliárd forintot fizet a Munkaerő-piaci Alapból részben a munkanélküli-ellátórendszeren keresztül, részben pedig a rendszeres segélyeken keresztül az önkormányzatok részére ez a pénzügyi forrás.

Nagyon nehéz helyzetbe kerültek a hazai mikro-, kis- és közepes vállalkozások, hiszen az ígért adócsökkentés helyett 33 alkalommal emelték az adókat, a béreket terhelő járulékok ugyanakkor nem csökkentek, ezért egyre nehezebb a munkahelyeknek nemhogy a megteremtése, hanem egyáltalán a megtartása, megőrzése is. Pedig az ő helyzetbe hozásuk, az ő munkahelymegőrző, munkahelyteremtő képességük megtartása rendkívül fontos, hiszen ezek a vállalkozások adnak munkát a dolgozó emberek kétharmadának, több mint 800 ezer embernek.

Jó lenne, ha a kormány az adópolitikája kialakítása során törekedne az ígért biztonságra, hiszen ahhoz, hogy a gazdasági élet szereplői biztonságban tudjanak tervezni, biztonságban tudjanak fejleszteni, elsősorban arra van szükség, hogy ismerjék, hogy melyek a kormány szándékai; mi az, amit fejleszteni kíván, milyen pénzügyi források állnak rendelkezésre ahhoz, hogy pályázni tudjanak, ezt milyen feltételekkel írják ki számukra, és hogyan tudják a pályázatokat benyújtani, milyen idő alatt fogják ezeket elbírálni.

Ezzel kapcsolatban is elég szigorú megállapításokat olvashatunk az Állami Számvevőszék jelentésében, hiszen megállapítja, hogy azoknak az európai uniós forrásoknak a kihirdetése, amelyek 2004-ben megnyíltak, a benyújtott pályázatok elbírálása, a szerződések megkötése rendkívül hosszú időt vett igénybe. Egy pályázat benyújtásától a szerződés megkötéséig átlagosan öt hónap telt el. Volt olyan pályázó, nem is egy, aki egyszerűen már nem tudta a pályázatban megítélt összeget felhasználni, mert addigra idejét múlta a dolog.

Különösen nagy nehézséget okozott a megyei munkaügyi központoknál az a pénzmaradványképzés vagy pénzügyi forráselvonás, amely a foglalkoztatási alap decentralizált részét is érintette. 800 millió forintot vontak el a megyei munkaügyi központoktól, és csökkenteni kellett azokat a támogatási célokat, amelyek például a munkanélküliek, az inaktívak visszavezetését jelentették volna a munkaerőpiacra.

Ezeket a forrásokat, amelyek a foglalkoztatottság növelését, illetve a munkanélküliség csökkentését célozták volna, szintén csökkentette közel 2 milliárd forinttal, egészen pontosan 1,7 milliárd forinttal az egységes magyar munkaügyi nyilvántartás, rövidítve az EMMA bevezetése, ami azt a célt szolgálta, hogy amikor a munkavállaló elhelyezkedik, utána meg tudja nézni, hogy vajon, aki őt alkalmazza, bejelentette-e, és milyen bérrel jelentette be.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tudomása van-e a tárcának arról, hogy olyan adatokat tartalmaz ez a nagy garral meghirdetett nyilvántartási rendszer, amelyek a közelében nincsenek a valóságnak? Engem megkeresett jó néhány kft. ezzel a problémával, hogy olyan dolgozókat tüntettek fel a nyilvántartási rendszerben, akik vagy soha nem dolgoztak náluk, vagy pedig már tíz éve nem dolgoznak náluk. Na, ennyit sikerült 1,7 milliárd forintért elérni.

De hasonló problémákkal küzdöttek azok a vállalkozók is, akik munkahelyteremtő beruházás céljára kívántak pályázni, ugyanis a pályázati forrásokat jelentősen megkurtították. 2003-ban még 5,6, 2004-ben 2, 2005-ben pedig már csak mindössze 1,6 milliárd forint állt rendelkezésre erre a célra, legalábbis a foglalkoztatási alap megyékre leosztott összegében. Ehhez képest az igény több mint 7 milliárd forint volt. Ez különösen nem segítette elő a hátrányos helyzetű régiókban a munkahelyek teremtését, mert a csökkenő pályázati források nem teszik lehetővé, hogy olyan munkahelyek szülessenek, amelyek viszont akár a tartósan munkanélküli emberek számára is tudnának végre munkát biztosítani.

Befejezésül még szeretném megemlíteni azt a felháborító esetet, amikor is a vállalkozókat az európai uniós adószám kapcsán olyan… - nem is tudom megtalálni a helyes kifejezést, ami pontosan tükrözi az ő helyzetüket. Tulajdonképpen az történt, hogy az akkori pénzügyminiszter olyan ellenőrzést rendelt el áfaügyben, amely az Állami Számvevőszék megállapítása szerint - és most szó szerint idézem -: “előkészítetlen, indokolatlan és szakmailag téves volt.ö Ezzel viszont elérték azt, hogy sok kisvállalkozás eljutott a likviditása, a működőképessége végső határáig, mert nagyon sok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) kisvállalkozó a visszatérített áfából fizette ki a munkabért. Ezt akadályozta meg a pénzügyminiszter ezzel az intézkedésével, ezen túlmenően pedig többmilliárdos kiadást jelentett a kamatok kifizetése a költségvetés és minden adófizető számára.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, független.

ÉKES JÓZSEF (független): Nagyon köszönöm a szót, elnök úr. Talán itt szeretném emlékeztetni Kékesi képviselőtársamat, hogy feltettem azt a kérdést, hogy tudja-e, hogy hány megváltozott munkaképességű van Magyarországon - ugye, 650 ezer. Tízmilliárddal csökkent az állami támogatásuk erre az évre, és ami a legborzasztóbb, most hívott fel a megváltozott munkaképességűek szakszervezeti vezetője, hogy a 27/2004-es kormányrendelet alapján az APEH 90 napra leállította a kifizetéseket, mert a 2004-ben alakuló, megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató cégeknél az 1/12-es arányt veszik figyelembe, és ebből adódóan értelmezési problémák miatt leállítják.

A megváltozott munkaképességűek általában oly mértékben alacsony keresettel rendelkeznek, hogy ha nem kapják meg ezt a jogos térítést az elvégzett munkájuk után, akkor havonta 21-22-23 ezer forintból kell kijönniük. Tehát egyrészt nemhogy nem növeljük a megváltozott munkaképességűek esélyegyenlőségét, hanem adott esetben ilyen kormányrendeletekkel gátoljuk tulajdonképpen a normális tevékenységüket is.

Kérném államtitkár urat, ha lehetséges, a vita után ennek okvetlenül nézzen utána, mert emberi sorsokról van szó, családokról van szó, megélhetésről van szó; őszi időszakot kezdtünk, és nem mindegy, hogy ebben a megváltozott munkaképességűek tudnak-e élni, egyáltalán tejet vagy kiflit vásárolni. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Most tízperces felszólalásra kerül sor. Megadom a szót Németh Imre képviselő úrnak, MSZP.

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, ha a 2004-es költségvetést pénzügyi-támogatási szempontból megvizsgáljuk, kevés olyan terület van, amelyet nagyobb megpróbáltatás ért volna, mint az agrár- és vidékfejlesztés.

 

(14.20)

Ez nyilvánvalóan azért következett be, mert az Európai Unió közös agrárpolitikája hihetetlen mértékű kötelezettségeket ró az országra, és gondoljuk végig költségvetési szempontból is, a támogatások 47 százalékát már európai uniós forrásokból kellett megszerezni, és úgy biztosítani, hogy az a gazdák zsebében is maradhasson. Ez tehát komoly megpróbáltatás volt közhivatalnokok és gazdák számára egyaránt.

Úgy érzem, tudomásul kell azt venni, hogy tartalmában és időrendjében egy teljesen új rendszer kezdett el működni 2004-ben. Hogy milyen fontos, hogy erről beszéljünk, az épp egy ma délelőtti mezőgazdasági bizottsági ülésen ismét megvilágosodott számomra, amikor két, kisgazdából fideszessé vált országgyűlési képviselő terjesztett elő egy országgyűlési határozattervezetet, amelyben felül akarta írni az Európai Bizottság érvényes határozatát. Úgy hiszem, érthető, hogy ha a képviselők nem ismerik a rendszert, akkor a gazdáknak milyen megpróbáltatás az, hogy a jogszabályok dzsungelében, az új támogatási rendszerben el tudjanak igazodni.

Természetesen, ha gazdasági oldalról vizsgáljuk a kérdést, akkor azt is tudomásul kell venni, hogy a tavalyi esztendőben 55 százalékos támogatás mellett egy nyitott piacon kellett versenyezniük, és ahogy a folyamatok mutatják, bár erre nagymértékben rányomta a bélyegét a 2003-as óriási természeti katasztrófa, melynek következtében az exportárualapjaink elapadtak, az import növekedett, mégis azt kell mondani, hogy érdemes levonni ezeket a tanulságokat.

Az előzményekkel természetesen csak olyan mértékig kívánok foglalkozni, amelyek meghatározták a 2004-es esztendőt. Az egyik képviselőtársam a közelmúltban elmondott felszólalásában a SAPARD-ügyet hozta fel példaként, éppen ezért ezeket a pályázatos rendszereket venném először górcső alá. Szeretnék mindenkit emlékeztetni, hogy a SAPARD-program tervezése '98-ban indult meg, tisztelt hölgyeim és uraim, és ez a program 2000 és 2004 között kellett volna működjön Magyarországon kétéves pénzügyi megállapodásokkal. Mi történt e tekintetben? Az előző kormány időszakában még a hivatal működését sem sikerült jóváhagyatni Brüsszellel. A terv ugyan elkészült, túl sok köszönet azonban nem volt benne, hiszen ha aszerint végeztük volna a munkánkat, akkor jó, ha a pénz felét fel tudjuk használni. A hivatalt 2002 novemberében tudtuk akkreditáltatni, és akkor kiírt pályázatok mentén kezdtünk el dolgozni.

Éppen ezért tartom furcsának az Állami Számvevőszék ez irányú megállapítását, amelyik a SAPARD-program tekintetében azt mondja, hogy “Az MVH regionális és megyei egységei nem voltak felkészülve ilyen nagy tömegű pályázat feldolgozására, elkövették azt a hibát, hogy 2004. augusztus 31-én, ameddig szerződést kellett kötni, pénzügyi keret hiánya miatt a pályázatok közel felét érdemi bírálat nélkül elutasították.ö Érdemes azért egy kicsit ezt részletesebben megvizsgálni!

Mint említettem, 2002 őszén tudtuk kiírni a pályázatokat, amelyek nagyságrendjében 2003-ban érkeztek be. Meddig lehetett beadni a pályázatokat? Az európai uniós csatlakozás időpontjáig. Tehát vizsgáljuk meg időhorizontját tekintve az ügyet! Egy négyéves előcsatlakozási pénzfelhasználást alig másfél év alatt képesek voltak a gazdák lekötni, úgy, hogy négyszeresen túligényelték a pénzügyi lehetőséget. A pályázatok több mint felét az utolsó másfél hónapban adták be, és 2004. augusztus 31-éig az összes pályázat meg lett kötve úgy, hogy 5 milliárdot átcsoportosítottunk a nemzeti vidékfejlesztési terv pénzügyi fedezetéből, és 10 százalékkal túlvállalhattuk a rendszert, 64 milliárd forint értékű szerződést kötöttünk. Mi ez, ha nem sikertörténet, hölgyeim és uraim? Elsősorban a termelők, a vidékfejlesztés sikere, hogy négy év helyett másfél év alatt képesek voltak lekötni ezt az összeget. És ha a mai állapotot vesszük figyelembe, akkor azt tudom mondani önöknek, hogy 38 milliárd forintot már le is hívtak ebből az összegből, és egészen biztos vagyok benne, hogy a csaknem három év késlekedés ellenére az utolsó pénzügyi megállapodás záró időpontjáig, 2006 végéig az összeget száz százalékban fel is tudjuk használni, köszönhetően a 10 százalék túlvállalásnak. Tehát erre ezt a bírálatot leírni… - úgy gondolom, hogy nem a reális szemüvegen keresztül történt az értékelés.

De lépjünk tovább! Az agrár- és vidékfejlesztési operatív program a folytatása ennek az előcsatlakozási ügynek. Ezt csak akkor tudtuk megkezdeni, amikor befejeztük a SAPARD-program szerződéskötését, tehát majdnem fél év késéssel. A kerete 113 milliárd forint ennek a hároméves programnak. Nézzük meg, hogy alig több mint egy év után, nevezzük másfél évnek, hol tartunk ebben a programban! 81 milliárd forint támogatási ígérvényt az irányító hatóság jóváhagyott, tehát ezek a beruházások megkezdődtek, ezek a beruházások folytatódnak. 5960 darab pályázat érkezett be. Ez az általam említett támogatási igény valamivel kevesebb mint 3 ezer pályázatra lett kiadva. A beérkezett igények csaknem 60 százalékkal meghaladják a lehetőségeket.

Van egy hároméves programunk, a fele idő sem telt el, több mint 70 százalékban lekötöttük, dolgozunk vele, és meg vagyok róla győződve, hogy az év végéig az összes szerződést megkötjük, és ennek megfelelően fel tudjuk használni az összegeket. Mi ez, hölgyeim és uraim, ha nem azon vállalkozók dicsérete, akik képesek ilyen innovációs tevékenységre, hogy eredményes pályázatokat tudnak beadni és javuló színvonalon?

Azért, hogy ne legyen ilyen szép a kép, a reális értékelés kedvéért azt is el kell ismernem, hogy a nemzeti vidékfejlesztési tervvel bizony komoly nehézségeink voltak. Egyrészt azért, mert a korábban kialakult nemzeti agrár-környezetvédelmi program feltételeit akartuk ráerőltetni erre az európai uniós rendszerre, és nem akarták a szakértők tudomásul venni, akik Brüsszelben dolgoznak, hogy ezt a bonyolult rendszert Brüsszel nem fogadja el. Még a mai formában is azt kell mondanom, hogy sajnos túlságosan bonyolult, és a legingoványosabb talaj a támogatások tekintetében; nyugati kollégáimtól hallom, hogy a legnagyobb veszteségek, a legnagyobb büntetések ezen a területen vannak. Tehát annak a 32 ezer pályázónak, aki ez irányú igényét beadta - és csaknem 26 ezer az, aki eredményes támogatási kérelmet nyújtott be, hiszen ez nem pályázat -, annak felhívnám innen is a figyelmét, hogy nagyon tartsa be azokat az előírásokat, amelyek az adminisztrációra vonatkoznak, mert többet lehet veszíteni ezen az ügyön, mint amennyit szerettek volna rajta nyerni. E vonatkozásban a pénzek átutalása az elkövetkezendő időben van napirenden.

A “mi mennyi?ö kérdése tekintetében a legnagyobb összegű támogatások a közvetlen kifizetéseknél vannak, és az ÁSZ jelentésében is le van írva, hogy az adott naptári év végéig mennyi összeg lett kifizetve. Szeretném, ha mindenki tudomásul venné, ha eddig nem tette, hogy az európai uniós támogatási rendszer egy utófinanszírozású rendszer. Épp az általam említett országgyűlési határozattervezetben volt benne az, hogy november 1. és december 31. között kerüljön kifizetésre. Mivel a luxemburgi reform a régebbi tagországoknál az idei évben kerül bevezetésre, ezért a régi tagországok kérték, hogy a december 1. és április végi kifizetési határidőt hosszabbítsák meg június 30-ára, mert nekik hozzá kell nyúlni az információs rendszerükhöz, nem akarnak hibát véteni, mert annak súlyos ára van. Az elmúlt hónapokban 200 millió eurót fizettek vissza a régi tagországok! Ez 50 milliárd forint, hölgyeim és uraim, 50 ezer millió forint, azért, mert adminisztrációs hibákat vétettek, és egy meghatározott nagyságrendnél nagyobb hibát követtek el.

Úgy gondolom, az a realitás, hogy az adott határidőig Magyarországon kifizetésre került a pénzek 99 százaléka, ez egyértelműen bizonyítja a rendszer működőképességét.

Az az elméleti vita pedig, hogy most a gyorsaságon vagy a pontosságon van a hangsúly: szeretném hangsúlyozni, hogy az adott határidőn belül a pontosságon van a hangsúly, mert a tavalyi évet az Európai Unió még nem akkreditálta számunkra, még előtte vagyunk ennek a történetnek. Nyilvánvaló, ez fogja eldönteni, hogy ez egy sikeres esztendő volt-e, a gazdák zsebében marad-e a támogatás, vagy a csatlakozó országokból kinek mennyit kell visszafizetni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Én meg vagyok róla győződve, hogy a kapkodással és a felelőtlen kifizetéssel szemben a felelős magatartás ez az eljárás volt, és e vonatkozásban ez a későbbi időkre is, úgy gondolom, tanulsággal szolgál. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Csigavér!)

Sajnos az időm lejárt, köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

(14.30)

ELNÖK: Elsőként megadom a szót Kékkői Zoltán képviselő úrnak, Fidesz.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Németh Imre képviselőtársam a mai bizottsági ülésre hivatkozott, hogy mi nem ismerjük az európai uniós előírásokat. Most úgy olvasom föl, hogy ez a zárszámadási törvényre is vonatkozik, tehát azzal kapcsolatos, és felolvasom a miniszter úrnak, hogy hogyan szól az európai uniós előírás. “2004. október 16-ától kell áttérni az egységes területalapú támogatási rendszerre, és ez az időpont egyben a 2004. évi, gazdáknak járó kifizetések kezdete is.ö Az 1. cikk - a 2199/2003. EK rendelet 8. cikke helyébe a következő rendelkezés lépett. “Támogatások kifizetésére évente egyszer kerül sor a 2004. október 16. és 2005. április 30-a közti időszakban.ö Mikor kezdődött meg nálunk a kifizetés? Miért voltak ezek a tüntetések? Éltünk-e ezzel a lehetőséggel, amit az Unió biztosított számunkra? Nem éltünk.

Hogyan lehet sikeres évről beszélni, miniszter úr, mikor ha csak a fő számot nézem, módosított előirányzat 338 milliárd forint, teljesítve 270 milliárd forint. 58 milliárd forint hiányzik a mezőgazdaságból. Hadd mondjak egy részt, amelyikbe a top-up nemzeti támogatások tartoztak önök szerint, és azt mondták, hogy benne van a folyó kiadások és jövedelmek támogatási sorban, 105 milliárd forint volt betervezve, teljesítve 90 milliárd forint volt. Itt is 15 milliárd forinttal kevesebbet használtunk föl a lehetőségekhez képest. Itt is előre lehetett volna hozni a kifizetéseket. De ön említette a SAPARD-ot is, mint sikert. Ha megint nézem a zárszámadási törvényt, 2004 eredeti előirányzat 18 milliárd forint. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Teljesítve 14 milliárd forint. Hol lehet itt sikeres évről beszélni? Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, független.

ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm, elnök úr, a szót. Németh Imre képviselőtársam, nem bántóan kívánom mondani, csak furcsa a helyzet, ön felhozta a SAPARD kérdését. Ugye, visszaemlékszik ön is arra az időszakra, hogy a PHARE-pénzek felhasználása milyen óriási terhet rótt az Orbán-kormányra ’99-ben? Ugye, vissza tetszik rá emlékezni? Közel 34 milliárdot kellett volna visszautalni az Európai Uniónak, ha ’99-ben nem teljesíti sikeresen az Orbán-kormány a felhasználást és a pályáztatás formáját. Nem is erről van szó. Nem ezen kellene ebben a Házban vitatkozni, képviselőtársaim. Visszaemlékszünk arra, amikor december 5-e után Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr is meghirdette, hogy a nemzeti fejlesztési tervben négypárti egyeztetések fognak megindulni? Tessék nekem megmondani, képviselőtársam, azóta mi történt ebben a kérdésben - semmiféle előrelépés!

(Dr. Kis Zoltánt a jegyzői székben Podolák György váltja fel.)

Amikor az ellenzéki képviselők beadják a módosító indítványaikat, önök sorra lesöprik. Talán pontosan célszerű lenne a nemzeti fejlesztési tervet, a következőt 2007-től 2013-ig olyan négypárti konszenzussal megalkotni, hogy ezekbe a hibákba, amit ön is mondott, amit én is mondtam, amit Kékkői Zoltán képviselőtársam is elmondott, az ország ne tudjon belefutni.

Nem szabad arrogáns kormányzati politikát folytatni, nem szabad hitegetni, hanem valóban többpárti egyezséggel olyan hosszú távú programot, fejlesztési tervet megalkotni, amelyben sikeressé tud válni az ország, és akkor mondhatjuk az ír példát, a spanyol példát, a portugál példát, lehetne sorolni tovább, de sajnos nem itt tartunk, hanem megpróbáljuk egymás fejéhez vágni azt, amiben adott esetben, az adott körülmények között az ország gazdasági helyzete nem engedett lépést tenni bizonyos kérdésekben. Ezeket kellene reálisabban látni, és adott esetben konzultálni a parlamenten belül és a pártok között is. Ez jelenti a biztonságot egyébként az állampolgárok számára. Mert azzal, hogy hitegetünk, biztonsága egy állampolgárnak sem lesz.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Most több kétperces felszólalásra kerül sor. Elsőként megadom a szót Nógrádi Zoltán képviselő úrnak, Fidesz.

NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselő úr a SAPARD-ot sikertörténetnek minősítette. Úgy gondolom, egy kicsit korrektül kell bánnunk ezzel a történettel. Hadd keljek védelmére az ÁSZ-jelentésnek, bár gondolom, hogy nem kell ezt megtennem, hiszen mindannyian úgy gondoljuk, hogy igaza van az ÁSZ-jelentésnek, amikor elmarasztalja a SAPARD-intézményrendszer működését. Legyünk korrektek, és tekintsük sorrendjében a dolgokat!

2001 végén, 2002 elején már előzetes akkreditációval rendelkezik a SAPARD-hivatal. Arról nem tehetünk, hogy az új kormány személyzetpolitikai törekvéseknek megfelelően szétzavarja a SAPARD-intézményt, kinevezi azt az új vezetést, amelyet aztán Gráf miniszter úrnak kell elbocsátania azért, hogy egyáltalán történjen valami SAPARD-ügyben. Ezt követően önök a SAPARD-program kapcsán többször változtatták az áfaelszámolás körülményeit, emiatt 2003-ban már iszonyatos mértékben lecsökkent a pályázatok száma, utána ismét változtatták az áfaelszámolás szabályait, rátettek egy nagyon erős kampányt, aminek eredményeképpen nagy mennyiségű pályázat érkezett be az MVH-hoz, amit aztán nem tudott lekezelni az MVH, és nagy tömegében érdemi bírálat nélkül utasította el, ami aztán bírósági pereket eredményezett a későbbi ügymenetben. Sikertörténet ez lehet a vidékfejlesztőknek, de semmiféleképpen sem a kormánynak, ha megnézzük a jelenlegi kifizetéseket és megnézzük ezeknek az arányát, és azt, hogy hány száz vállalkozó és önkormányzat van most amiatt nagyon nehéz pénzügyi helyzetben, mert a SAPARD-kifizetések még mindig váratnak magukra.

Tisztelt Képviselő Úr! Még egy megjegyzés: ön kifogásolta az Orbán-kormány SAPARD-tervvel kapcsolatos tevékenységét. Tisztelt Miniszter Úr! Az a kormány, amelyik a nemzeti vidékfejlesztési tervet nyolcadik-kilencedik variációban nem tudta elfogadtatni, miután volt egy elfogadott SAPARD-terv és voltak európai uniós jogszabályok, ne kritizálja az előző kormány ilyen irányú tevékenységét, mert előkészített formában kapta meg ezt a feladatot. Nyolcadik-kilencedik variációban elfogadtatni a nemzeti vidékfejlesztési tervet nem nagy dicsőség, és az intézményrendszer, ami e mögé állt és az egész elszámolás rendje pedig most sem hozta meg az AVOP-nak azt a sikert, amit elvárna tőle az egész vidék.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Gőgös Zoltán képviselő úrnak, MSZP.

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Amit most Nógrádi Zoltán képviselőtársam elmondott, annak a valóságtartalmát nehéz lenne számszerűsíteni. De igazából azt gondolom, hogy itt két dolog hangzott el. Mikortól lehetett volna a SAPARD-támogatásokat juttatni a magyar gazdáknak? 2000-től. Ki volt 2000-től 2002-ig kormányon? Kiírta-e a SAPARD-pályázatokat? Fölállította-e az intézményrendszert? Erre válaszoljon, képviselőtársam!

A másik: Kékkői képviselőtársammal ezt a vitát a bizottsági ülésen lefolytattuk, és biztos, hogy nem fogjuk tudni egymást meggyőzni. Ott sem tudtuk. Hogy egy jogszabály szerint mikor lehet elkezdeni egy kifizetést, nem azt jelenti, hogy akkor el is kell kezdeni. Akkor lehet elkezdeni egy kifizetést, ha annak a feltételei adottak, és az európai uniós jogszabály semmilyen felmentést nem adott azzal kapcsolatban, hogy milyen ellenőrzéseket kell végezni, mielőtt kifizetjük. Azt hiszem, hogy ha nem kell visszafizetni a gazdáknak ezekből a pénzekből, akkor az már önmagában siker, hiszen eddig még minden országban kellett. Tehát amikor ő azt követeli, hogy egy nap alatt fizessük ki 210 ezer termelőnek a területalapú támogatásokat, én azt gondolom, nem tudja, mit beszél.

Egy dolgot a 2004-es évről hadd olvassak már fel az Agrárgazdasági Kutató Intézet jelentéséből, még mielőtt mindenki eltemetné ezt az évet. “A magyar gazdaság növekedéséhez, a GDP-bővüléshez a mezőgazdaság teljesítménynövekedése alapvetően hozzájárult. A mezőgazdaságban megtermelt hozzáadott érték volumene 2004-ben 36,3 százalékkal volt több, mint a megelőző évben. Megtörik a rendszerváltás óta tartó folyamat, hogy az ágazat aránya a nemzetgazdaság GDP-termeléséből folyamatosan csökken. 2004-ben mintegy 0,3-0,4 százalékos aránynövekedés prognosztizálható.ö (Lengyel Zoltán: Prognosztizálható!) Miről beszélnek itt, képviselőtársaim?! Miért alázzák le ezt az ágazatot azzal, hogy itt minden rossz, meg soha semmi nem jól működik? Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Lengyel Zoltán képviselő úrnak, Fidesz.

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Jó volt a zárszó, Gőgös képviselő úr - minden rossz. Úgy gondolom, arcpirító dolog 2005-ben arról beszélni, hogy mi volt 2002 előtt, és hogy az azóta eltelt időben mit nem sikerült a kormánynak végrehajtani.

Nos, nagyon sok minden van, amit a mezőgazdaság szempontjából nem sikerült a kormánynak végrehajtani. 2004 abszolút nem sikeresztendő volt. Lehet retorikailag kozmetikázni, lehet róla szép dolgokat mondani, lehet róla szép statisztikákat gyártani. Miniszter úr, a gazdákat kell megkérdezni: 2004-et nem tartják ők sem sikeresnek. A gazdák is ugyanazt érezték, mint ami az Állami Számvevőszék jelentésében volt. A gazdák is ugyanazt érezték, hogy nem megy, késve megy, nincsen meg időben, kevesebbet kapnak. Nem beszélve arról, mi volt 2004 nyarán. Nem győztük összeadni a hatalmas számokat, minden héten egy-egy sajtótájékoztatón egy újabb ígéret 10 milliárdokról a mezőgazdaság számára.

 

(14.40)

 

Ha összeadjuk a tavaly nyári ígéreteiket, 500 milliárd forint alatt nem áll meg a mezőgazdaság költségvetésének főösszege. És helyette mi volt a valóság? Az, hogy katasztrofális évet zártak a gazdák 2004-ben. (Gőgös Zoltán: Miért mondod ezt, Zoli?) Azért, mert a gazdák mondják ezt, nem pedig a kutatóintézet.

Nem akarom az időt húzni, de még egy rövid mondatot engedjenek meg: Gőgös képviselő úr, próbálja meg munkáltatóként azt mondani a dolgozóknak, hogy nem akkor fizetünk, amikor annak a határideje van, hanem akkor, amikor a feltételek adottak. Úgy gondolom, elég furcsa hangulat alakulna ki. Ez a szituáció sem más, mert a támogatást igénybe vevők jelentős része munkáltató, akik a fizetéseket ki kell hogy adják és a közterheket be kell hogy fizessék.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Németh Imre képviselő úrnak, MSZP.

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Bevallom őszintén, hogy Nógrádi képviselő úr hozzászólásán csodálkoztam a legjobban, mert őt úgy ismertem, mint aki elég mélyen foglalkozik ezzel a rendszerrel. Szeretném elmondani, hogy a SAPARD Hivatalnál előzetes akkreditációról szó sem volt, ilyen nem létezett. 2002 nyarán nagy nehezen kaptunk engedélyt arra, hogy a pályázati rendszer vonatkozásában a kiírási előkészületeket megtegyük, s csak azzal a feltétellel, tisztelt Nógrádi képviselő úr, hogy az önök által egy minisztériumi főosztályként létrehozott SAPARD Hivatalt - amelyet kénytelenek voltak egész eljárásrendjében átalakítani - stabilizáljuk, és a pályázatok elbírálása, kezelése, jóváhagyása és ellenőrzése vonatkozásában tiszta helyzetet teremtsünk. Az Európai Unió képviselői világosan megmondták, hogy egy olyan szervezetre, mint amit önök kiépítettek, nem bízzák rá a pénzüket. Más bizalmi probléma is volt az önök agrárvezetésével kapcsolatban, csak ezt nem akarom most a viták élezése miatt felemlegetni. Tehát a tények egyértelműek e vonatkozásban, ezen nem is érdemes vitatkozni. Az N+2-es szabályt pedig ön is ismeri a kifizetések tekintetében.

Szeretném azt is elmondani, hogy az utófinanszírozási rendszeren belül - itt számok is előjöttek - 2004-ben valóban volt likviditási problémájuk a gazdálkodóknak, amin mi a csatlakozási hitelprogrammal kívántunk segíteni. 2003-ban nagyon komoly árbevétel-kiesés volt, 203 milliárd forint előcsatlakozási hitelt vehettek igénybe, 154 milliárd forintot effektíve költségvetési vonatkozásban kifizettünk, és a következő év elején visszafizettük azt az 50 milliárd forintot, amit faktorálásként vettek igénybe - ez a 200 milliárd már önmagában több, mint amennyit önök valaha is adtak -, és ezt követően az 50 milliárddal együtt összesen 160 milliárd forint került kifizetésre, tehát több mint 300 milliárd forint a 2004. év után. Egyszer kellett ezt a fáziskésést ledolgozni, a rendszer így fog beállni, mert az elkövetkezendő időszakban is ezek a határidők működnek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Martonosi György képviselő úrnak, Fidesz.

DR. MARTONOSI GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Németh Imre képviselőtársam, volt miniszter úr felszólalása késztetett engem is megszólalásra. Németh képviselő úr, volt miniszter úr beszélt arról, hogy a földalapú támogatás kifizetése milyen nagy siker a kormány részére. Szeretném emlékeztetni miniszter urat, de bizonyára emlékszik rá, hogy 2004-ben 8 ezer forint előleget adtak a gazdáknak egy bankon keresztül, amely bank a kamatokat nyilván elvette a mezőgazdaságtól, ami körülbelül másfél milliárd forint kiesést jelent. Ekkora veszteséget szenvedtek el a gazdálkodók ezzel az akcióval. De ez még semmi!

Nyilván emlékszik rá, hogy 2004 októberében ön és az államtitkára nagy sajtóhadjárattól kísérve jelentette be, megegyeztek az Unióval abban, hogy előrehozzák az uniós támogatások kifizetését. Aztán októbertől decemberig gyakorlatilag nem történt semmi, úgy jöttünk át a 2005. évbe, hogy jó, ha 10 százalékát kifizették ezeknek az összegeknek. Nem véletlen volt februárban az a gazdatüntetés, ami alapján aztán önöknek a megállapodást meg kellett kötni, és a kifizetéseket előre kellett hozni.

De ez még nem jelent semmit, miniszter úr, mert például az én térségemben még az idén nyáron is volt olyan gazdálkodó, aki nem kapta meg ezt a támogatást. De mi lesz jövőre, miniszter úr? Nemrég volt Makón egy rendezvény, egy hagymafesztivál, amelyen a minisztérium egyik helyettes államtitkára volt jelen, aki azt mondta, szeretnék megoldani azt, hogy az idei évre járó uniós támogatást már december 1-jétől ki lehessen fizetni, miközben a magyar költségvetési forrásból biztosított 30 százalékos támogatást majd jövőre akarják kifizetni. Mit beszél itt maga sikertörténetről, miniszter úr! Az lenne a sikertörténet, ha a magyar költségvetési forrást a tárgyévben megkapnák a gazdák, és az uniós kifizetést akkor teljesítenék, amikor arra lehetőség van.

Amikor sikerekről beszélünk, akkor ezeket a tényeket ne hagyjuk figyelmen kívül!

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Ismét két percre megadom a szót Németh Imre képviselő úrnak, MSZP.

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Képviselő úr, nagyságrendjében és időrendjében is reálisan kell számba venni a dolgokat. Amit ön említett, az valós dolog. Még a csatlakozás előtt 8 ezer forintot azért hagytunk jóvá, hogy nemzeti támogatásként oda tudjuk adni a gazdáknak, bár ez a top-up terhére ment költségvetési szempontból. 4 százalék kamatot ők vállaltak, 4 százalékot pedig a költségvetés. Emlékezzen vissza, ezzel annyi területalapú támogatást fizettünk ki, amennyit önök a megelőző években soha nem fizettek ki, mert ez 200 ezer gazdálkodónak volt, a nagyságrendje pedig meghaladta a 45 milliárd forintot. Az önök időszakában viszont 30 milliárd forintnál nem volt több a területalapú támogatás, amit az adott évben megkaptak.

De hogy kitérjek arra is, amit a kifizetések időrendje vonatkozásában mondott: ez a valós helyzet. Ugyanis mi történt október végén, amikor elkezdtük fizetni a dolgokat? Befejeződött a magyar ellenőrzés, amelyre jött az európai uniós felülvizsgálat. 25 százalék hibát állapítottak meg, és az európai uniós ellenőrök azt mondták, uraim, ha önök ezzel a hibaszázalékkal fizetik ki a pénzt, akkor jobb is, ha nem fizetik ki, mert vissza is adhatják büntetésként. Mit kellett csinálni? Területazonosítási egységenként egyenként felül kellett vizsgálni. És tudja, mi volt a leggroteszkebb az egész folyamatban? Az, hogy önök és bizonyos gazdaszervezetek azokat a gazdákat vitték az utcára, akiknek segíteni kellett volna abban, hogy a hibákat kijavítsák, és ezzel háromszor annyi gazda kifizetését blokkolták. Ez volt a leggroteszkebb az egész folyamatban.

Természetesen reménykedünk abban, hogy az említett felülvizsgálat lehetővé tette, hogy több tíz milliárd forint támogatás a gazdák zsebében maradjon. Ön határidőről beszélt; a határidő április 30. volt, és határidőn belül 99 százalékban megtörtént a területalapú támogatások kifizetése. Ez akkor lesz sikeres, ha ez a pénz ott is marad a gazdák zsebében. Az első évben három év lemaradás után csak elismerés illeti azokat az embereket, akik végigküzdötték, hogy a kifizetést végre lehessen hajtani.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Kékkői Zoltán képviselő úrnak, Fidesz.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Amit Nógrádi Zoltán képviselőtársam a SAPARD-dal kapcsolatban elmondott, az teljesen igaz és helytálló. Azt kérem volt miniszter úrtól, hogy olvassa el, nézzen utána. Nem akarom felolvasni önnek, hogy hogyan álltunk, és milyen helyzetben voltunk. Önök júniustól novemberig nem tudták volna megvalósítani! (Dr. Németh Imre: Dehogynem!) Ha ilyen gyorsan dolgoztak, akkor a kifizetéseket egyéb területeken is végre tudták volna hajtani. Nem tudták végrehajtani! Azért sikerült önöknek novemberben véglegesíteni, mert a felkészülés jó volt.

A másik dolog: Gőgös képviselőtársam megint az időpontra hivatkozott. Tudjuk jól, hogy november 1-je a kifizetések kezdetének az időpontja. Az Uniótól erre kaptunk október 16-ra előfizetési pénzt. (Dr. Németh Imre: December 1-je!) December 1-je, és október 16-tól kezdhettük volna a kifizetést. Nem azért kaptuk, hogy csak a végén lehet kifizetni. Már október 16-án meg lehetett volna kezdeni a kifizetést.

Bár rövid az időm, még egy érdekességre szeretném felhívni a figyelmet. Beszéltünk az úgynevezett nemzeti kiegészítő támogatásról. Az FM-fejezetben olvasható, hogy nemzeti kiegészítési támogatás címén 9 ezer forint/hektár támogatást kaptak a gazdák. Volt miniszter úr, ön írta alá a 87-es FVM-rendeletet. Mi van abban? Mennyi járt volna a gazdáknak? 11 ezer forint. Önök 2 ezer forinttal kevesebbet fizettek ki a gazdáknak hektáronként, mint amit a rendelet engedélyezett volna. Arra ne hivatkozzon, hogy nem lett volna rá fedezet! A 105 milliárddal szemben csak 90 milliárdot használtak fel. Hol van ez a hektáronkénti 2 ezer forint? Ön írta alá azt a rendeletet! Annak idején írásos kérdésben megkérdeztem, hogy mennyi jár, és ön akkor azt a választ adta, hogy 11 ezer forint fizethető ki. Ezzel szemben azt olvassuk, hogy 9 ezer forintot kaptak nemzeti kiegészítés címén.

Még egy érdekes dolog: sokat hallottak az “Igyál tejetö programról. De már letelt a két percem, majd egy következő kétpercesben térek ki erre. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

(14.50)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Szintén két percre megadom a szót Martonosi György képviselő úrnak, Fidesz.

DR. MARTONOSI GYÖRGY (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Nem akarom azt felhozni, hogy önök a koppenhágai tárgyalásokon milyen gyalázatos eredményt értek el az uniós támogatásokkal kapcsolatban, ilyen szempontból tehát, ha így nézzük a dolgokat, akkor önnek nem illik visszamutogatni a 2002-es, még az uniós életünket megelőző időszakra - ez az egyik.

A másik: tavaly május 1-jén csatlakoztunk az Unióhoz. Önöknek több mint fél évük volt ahhoz, hogy azt a Vidékfejlesztési Hivatalt létrehozzák, amely a kifizetéseket bonyolítja és ellenőrzi. Nade mivel voltak önök elfoglalva? (Folyamatos moraj az MSZP padsoraiban.) Én mondom: Csongrád megyében azzal voltak elfoglalva, hogy a hivatalban megtalálják azokat a kádereket, akik ezt a lebonyolítást végzik. Csongrád megyében az egyik szocialista képviselőtársunk sógornője a hivatalvezető. Ha önök a szakmai munkával törődtek volna, nem a káderek kiválasztásával, akkor biztos, hogy elég lett volna az idő arra, hogy ezt a kifizetést tisztességesen, becsületesen megcsinálják október végéig.

Ez az egyik; de van itt másik, miniszter úr, mégpedig az a másik összefüggése ennek a dolognak, hogy önök ezt a pénzt nem tervezték be a tavalyi évi költségvetésbe, mint ahogy nem tervezték be az idei évi költségvetésbe sem. Nem véletlen az, hogy tologatják egyik évről a másikra, és nemcsak a 13. havi béreket tologatják, hanem ezeket a kifizetéseket is. Ez a helyzet, miniszter úr. Nem volt meg a fedezete ennek a kifizetésére, ezért próbálkoznak itt mindenféle banki trükkökkel és mindenféle átcsoportosításokkal. Ez a valóság, ezt kell beismerni, ezt kell megváltoztatni, és akkor minden rendben lesz.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Németh Imre képviselő úrnak, MSZP.

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Valóban csak vázlatosan; Koppenhágáról beszélt, képviselő úr. Szeretném emlékeztetni, hogy a csatlakozási tárgyalások huszonhárom fejezetét önök zárták le - erről ennyit. A top-up kifizetés az európai uniós SAPS-hoz kapcsolódik, és ugyanabban a rendben lehet kifizetni. A 2004. év után több mint 300 milliárd került kifizetésre, az önök négy éve alatt egyik esetben sem érte el a 200 milliárd forintot; nyilvánvaló tehát, egy utófinanszírozási rendszerben a tervezés is megint más. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiban.)

Nézzük a mértékeket, amit Kékkői képviselőtársam felvetett! Mennyi területalapú támogatás lett kifizetve ilyen értelemben az ígéreteknek megfelelően? Képviselő úr is tudja, hogy bázisterületet kellett bevallanunk: ez 4 millió 355 ezer hektár volt, hiszen a célunk az volt, hogy a gazdák által leigényelt szint alá menjünk, mert így nem vesztünk pénzt. Nézze meg a lengyel példát: 10 milliárdot vesztettek, hogy rosszul lőtték be ezt a kérdést. És ön most a szemünkre hányja, hogy 4 millió 355 ezer hektár helyett közel 4 millió 800 ezer hektárra fizettünk ki a gazdákra pénzt?! A száz százalék pénzt kifizettük arányosítva, így 33 310 forint esett összességében az európai uniós SAPS- és top-up támogatásokkal együtt a gof-területen gazdálkodóknak, és természetesen, aki zöldterületen gazdálkodik, annak 16 310 forint esett.

Úgy gondolom, hogy az összeg száz százaléka ki lett fizetve, és reményeim szerint ez úgy lett kifizetve - visszatérve az ön által felvetett időpontra -, van egy elméleti kezdési időpont: akkor lehet kifizetni pénzt, hogy egy adott területazonosítási egységben hibátlan az elszámolás. Még két-három tizedes többlettel sem nyúlhatott bele a hivatal, hanem a gazdáknak maguknak kellett korrigálni. Élesben kellett az első évben működtetni egy országos informatikai rendszert; ahogy a fejlesztések történtek, az adatfeltöltés azzal párhuzamosan ment. Úgy gondolom, hogy a végső határidő betartása és az összeg száz százalékának kifizetése önmagáért beszél.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Lengyel Zoltán képviselő urat illeti a szó két percre, Fidesz.

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A költségvetés főösszegével 2004-ben mezőgazdaság ügyében nem volna szabad ilyen hangnemet megütni, tisztelt Németh képviselő úr. Talán nem kellene más tollával ékeskedni, nem kellene olyan évet összehasonlítani korábbiakkal, amikor már belép az Európai Unió is; ez valahogy nem helyes. Arról kellene inkább beszélni, hogy mennyivel kevesebbet kaptak 2004-ben, az EU-csatlakozást követően a magyar gazdák, mint azok, akik korábban bent voltak az Unióban, és mit kellene tennünk közösen annak érdekében, hogy ezt a különbséget csökkentsük. Azt hiszem, hogy ez lenne a vita helyes hangneme és helyes útja, nem pedig a visszafelé mutogatás, és a hatalmas nagy lufiszámok bemondása.

Ugyanilyen hatalmas nagy mellénnyel mondták a költségvetés tervezésekor, hogy a nemzeti kiegészítésre megvan a fedezet. Év végére kiderült, hogy nincsen meg, majd a következő év. Utófinanszírozás van, tudjuk. Lett volna rá technika, meg lehetett volna oldani, azt mondták, hogy megvan a pénz rá; nem volt meg rá a pénz. 300 milliárdos költségvetésről beszél Németh képviselő úr még ma is, holott tudjuk, kezünkben van a zárszámadás, az ÁSZ-jelentés, hogy 270 milliárd forintnál állt meg a mezőgazdasági fejezet költségvetése. Kevesebb lett majdnem 30 milliárddal, mint ami januárban be lett tervezve, amire azt mondták, hogy ez is benne van, az is benne van, meg amaz is benne van. Talán abba kellene hagyni ezt a parttalan vitát, és a reális talajon kellene tovább folytatni a beszélgetést.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Németh Imre képviselő urat illeti a szó két percben, MSZP. (Tállai András: Az utolsó csepp véréig küzd.)

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Tisztelt Képviselő Úr! Azért az egy furcsa dolog, hogy ön a mi szemünkre hányja azt, hogy a régi tagországokhoz képest mennyi támogatást kapunk. Úgy gondolom, hogy ez akkor lenne jogos, ha a velünk együtt csatlakozó országok közül valaki is jobban járt volna, mint Magyarország az agrár- és vidékfejlesztési támogatások tekintetében. Bár önök sokszor hoztak fel erre példát - nem akarok országokat említeni, akinek a kifizetését említették -, a végső elszámolás azt mutatja, hogy a magyar gazdálkodók, akár északi szomszédunkat vagy még északibb barátunkat vesszük figyelembe, több mint 30 százalékkal nagyobb fajlagos támogatást kaptak hektáronként. Úgy gondolom, hogy ez azért nem nevezhető annak a kategóriának, hogy itt a magyar gazdálkodók relatív helyzete romlott a csatlakozás kapcsán.

Szeretném, ha ön is megértené, és ha önök kerülnek kormányra, akkor sem fog az Európai Unió kifizetési rendszere megváltozni: jelenleg is december 1-je és következő év. Most ez egy rendkívüli időszak az átállás, a luxemburgi reform miatt, hogy június 30-áig történik meg a kifizetés, ugyanis a régi tagországok már megtanulták, hogy abban az esetben, hogyha ez az elszámolás nem pontos, súlyos milliárdok, tízmilliárdok esnek áldozatul azáltal, hogy a feltárt hiba arányában az Európai Unió kirója a büntetést, és természetesen ezt minden tagországtól lefogja, illetve kötelező neki befizetni. Ez pedig két dolgot vonhat maga után: vagy az adófizetők fizetik meg Magyarországon, vagy kiveszik a gazdák zsebéből.

Mi azt az utat választottuk, hogy bár meglehetősen nemtelen támadások értek bennünket, mi a pontosságra helyeztük a hangsúlyt, mert nem szerettük volna kivenni a gazdák zsebéből azokat a milliárdokat, amelyek ennek következményei lettek volna. Én úgy gondolom, hogy értékeljük reálisan ezt az esztendőt, és akkor le tudjuk vonni a tanulságokat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Kékkői Zoltán képviselő urat illeti a szó, Fidesz.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen. Miniszter Úr! Ön keveri az úgynevezett nemzeti támogatást és a SAPS-támogatást. A SAPS-támogatásra valóban 4 millió 355 ezer hektárra szól a támogatási keret. Ön a saját rendeletét nem ismeri! A saját rendeletében benne van, a 24. §-ban: a nemzeti kiegészítő támogatás 3 520 790 hektárra jár. Ebben a rendeletben olvasható, hogy ezen a jogcímen legfeljebb 11 ezer forint vehető igénybe. Ha most megnézzük az FVM-fejezetet, és az FVM-fejezet 6. oldalán elolvassuk a nemzeti kiegészítési támogatásra vonatkozó részt, akkor az olvasható, hogy nemzeti kiegészítés támogatás jogcímén 9 ezer forint/hektár támogatást kaptak a gazdák - 9 ezer forintot -, ön pedig a rendeletben 11 ezer forintot engedélyezett, tehát 2 ezer forinttal becsapták a gazdákat.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Lengyel Zoltán képviselő úrnak, Fidesz.

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Szeretnék valamit pontosítani. Nem kértem számon senkin azt, hogy miért kapnak kevesebbet a magyar gazdák, mint a korábban uniós tagállamokban lévő társaik. Senki nem ezt kérte számon. Teljesen másról van szó, miniszter úr - bocsánat, Németh Imre képviselő úr. (Tállai András: Jár neki a megszólítás.) Arról van szó, hogy kevesebbet kaptak a magyar gazdák, önök elhalmozták őket ígéretekkel, megvádoltak mindenkit azért, hogy a magyar gazdák rosszabbul jártak, de nem tettek annak érdekében semmit az égadta világon, hogy pontosan megkapják a pénzüket és annyit, amennyi jár nekik, illetve annyit, amennyit ígértek nekik. Részemről ezt a vitát itt be is fejezném, mert azt hiszem, hogy teljesen felesleges ezt a kört tovább futnunk.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Martonosi György képviselő urat illeti a szó két percben.

(15.00)

DR. MARTONOSI GYÖRGY (Fidesz): Még egy reagálás a miniszter úr fölszólalására, amelyben azt mondta, hogy azért kellett leállítani tavaly októberben az uniós kifizetéseket, mert rengeteg hiba volt. A hiba abból fakadt, hogy nagyon sok hibás blokktérképet adtak ki az önök hivatalából; ebből fakadt egy csomó hiba, úgyhogy ezt ne a gazdákra kenje, hanem éppen az intézményrendszer késői fölállítása és rossz, hibás működése következtében történt ez meg.

De beszélt ön itt a támogatásokról is, és összehasonlította a magyar mezőgazdasági támogatásokat a csatlakozó országok támogatásával. Hát akkor hadd mondjam el, hogy itt nagyarányú piacvesztés következett be az elmúlt időszakban; éppen azok a csatlakozó országok jöttek be hatalmas árumennyiséggel a magyar piacra, amelyek együtt csatlakoztak Magyarországgal: Lengyelország, Csehország, Szlovákia. Tessék bemenni az üzletekbe, akkor meglátja, hogy milyen árudömpinget, árumennyiséget hoztak ide, a magyar piacra.

De önöknek sokkal nagyobb bűnük is volt, mint hogy az uniós csatlakozás ilyen veszélyeire nem készítették fel a gazdákat. Az is egy hatalmas bűnük volt, hogy azt az élelmiszer-egészségügyi ellenőrző rendszert sem tartották meg, nem fejlesztették, amelyik alkalmas lett volna arra, hogy kiszűrje azokat a romlott, fertőzött, hibás, nem megfelelő minőségű árukat, amelyekkel elárasztották a magyar piacot, és ezzel nyilván piactól, értékesítési lehetőségtől fosztották meg a magyar gazdákat. Tehát az önök legnagyobb hibája itt, az intézményrendszeren belül van; azt a kormányzati irányítómunkát nem végezték el, amellyel a magyar gazdákat fölkészíthették volna az uniós csatlakozás várható piaci kihívásaira. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Németh Imre képviselő urat illeti a szó két percben, MSZP.

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm. Az utóbbi felszólalással kezdtem. Képviselő úr, emlékeztetném önt, hogy az intézményrendszer építése 2000-ben kezdődött el a csatlakozó országokban. Mi 2002 nyarán egy használhatatlan tanulmányt kaptunk, amelyre az európai uniós szakértők azt mondták, hogy szinte lehetetlen megcsinálni ennyi idő alatt, de próbáljuk meg behozni a lemaradásokat. Ennyit az intézményépítésről.

Valóban a blokktérképekben is volt hiba, de 80 százalékban a túligénylések okozták a problémát.

Amit Kékkői képviselőtársam mondott, azt nem is tudom hova tenni, hisz úgy gondolom, hogy teljesen egyértelmű a dolog e vonatkozásban. Szeretném elmondani, hogy a top-up nemzeti támogatására rendelkezésre álló összeg 93 milliárd forint, ezt 2005 tavaszán, visszafizetve az 50 milliárd faktorálási pénzt és a többit, a nemzeti borítékok arányában száz százalékban kifizettük. Miről beszél, képviselő úr? Hogy a terület nem pontosan annyi, mint a tervezés időszakában volt? Ön idézte, hogy legfeljebb 11 ezer forint. Ha a legideálisabb helyzet állt volna elő, ez akkor következik be. Hogy most a szarvasmarhatartók, a juhtartók kapták, vagy éppen a tej kiegészítő támogatására adtuk oda a pénzt? Önök mondják, és magam is úgy érzem, hogy az állattartók többet érdemelnének az ágazati arányok helyreállítása tekintetében.

Ami pedig az élelmiszer-biztonságot illeti, nyugati szakértők elismerik, hogy mekkora mértékű élelmiszerbiztonság-növekedés történt Magyarországon több mint 250 élelmiszer-ipari üzem bezárásával, amelyek nem feleltek meg a higiéniai feltételeknek, és természetesen azon határellenőrző intézmények kiépítésével, amelyeket az elsőtől az utolsóig a mi kormányunknak kellett megtenni. Nyilvánvaló, hogy a piaci helyzet alapvetően az önök által említett 2003-as áruhiányból fakadt. Nézzék meg a mérleget, hogy mi volt a legnagyobb: takarmány- és élőállat-behozatal. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Magyarországnak még a tavalyi évben is 1,2 milliárd euró aktívuma van a kereskedelemben. A gátakat ennek tükrében kéne megszabni, és a bejelentéseket ennek tükrében megtenni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Most visszatérünk a rendes kerékvágásba. Megadom a szót Sisák Imre képviselő úrnak, MDF.

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy idézőjelbe tett sikertörténet után most beszéljünk egy picikét talán az önkormányzatokról. Tisztelt Képviselőtársaim! A 2004. évi költségvetés elfogadása előtt, sőt elfogadásakor is azt mondták: a 2004. esztendő sikertörténet lesz az önkormányzatok számára. Tisztelt képviselőtársaim, szeretnék felidézni néhány dolgot a 2004. évi költségvetés elfogadását megelőző időszakból.

Az Állami Számvevőszék jelentésében azt olvashatjuk, hogy a Belügyminisztérium és a Pénzügyminisztérium az önkormányzati költségvetés 2003-ról 2004-re történő pénzügyi forrásait illetően abban egyezett meg, hogy az önkormányzatoknak mintegy 133,8 milliárd forinttal több forrás juthat a 2004. esztendőben. A Belügyminisztérium nem tartotta elégségesnek ezt a forrást, és még további 116 milliárd forintos nagyságrendű támogatást javasolt bérpolitikai intézkedésekre, az európai uniós pályázatokhoz kiegészítő pályázati forrásokra, illetve cél- és címzett támogatásokra, valamint más egyéb önkormányzati feladatokra. Aztán, ahogy a költségvetés benyújtása előtti időszakhoz elérkeztünk, azt tapasztalhattuk, hogy a Pénzügyminisztérium valahogy azon kapta magát, hogy ez a költségvetés így nem lesz elfogadható, és a korábbi, általa is javasolt 133,8 milliárd forintos összeghez képest mindösszesen már csak 72,9 milliárd forintos nagyságrendű összeget javasolt a 2004. évi költségvetési támogatás növekményeként.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ezzel együtt a Pénzügyminisztérium egyértelművé tette, hogy 2004-re az önkormányzatok bérpolitikai intézkedéseihez egyetlen forint támogatást nem kívánnak biztosítani, illetve azt is egyértelművé tették, hogy a bázishoz képest 20 milliárd forintos csökkentést javasolnak az önkormányzati költségvetésben. Mint ilyenkor lenni szokott, az önkormányzati szövetségek és az önkormányzatok óriási támadást intéztek a benyújtást megelőzően az állami költségvetés ellen. A hét önkormányzati szövetség egyértelművé tette: nem fogadható el számukra, hogy az energiaköltségek növekedésére az önkormányzatok nem kapnak központi forrást a 2004. esztendőben.

Pedig emlékezzünk vissza, akkor emelték önök sikeresen az energiahordozók áfáját; a villamos energiát 12 százalékos áfa helyett 25 százalékos áfával sújtották, a szemétszállítás és a szennyvízszolgáltatás áfáját 13 százalékról 15 százalékra emelték, a gáz áfáját 13 százalékról 15 százalékra emelték. A költségvetés benyújtásakor ezt a 72,9 milliárd forintos többletet még 10 milliárd forinttal megtoldották, és egy költségvetési trükkel a költségvetési tárgyalások kapcsán plusz 43 milliárd forintot tettek hozzá az előzőleg mesterségesen lecsökkentett önkormányzati költségvetéshez. Ez azt jelentette, hogy a Belügyminisztérium és a Pénzügyminisztérium előzetes javaslatával ellentétesen az önkormányzatok úgy kezdték a 2004. esztendőt, tisztelt képviselőtársaim, hogy 116 milliárd forinttal kevesebb forrást kaptak a szükségesnél. Tették ezt önök akkor, amikor a 2002-ben végrehajtott 50 százalékos közalkalmazotti bérfejlesztésnek már 2003-ban is kevesebb mint 50 százalékát adták oda a magyar önkormányzatoknak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előzőekben említettem, hogy bérpolitikai intézkedésekre önök nem szántak egyetlen forintot sem a magyar önkormányzatok részére. Erről már a délelőtt folyamán is beszéltem, és azt gondolom, teljesen egyértelmű, hiszen az Állami Számvevőszék vizsgálata állapította meg azt, hogy az önkormányzatoknak egy jelentős része, döntő többsége nem volt képes meglépni azt a 6 százalékos bérfejlesztést, amit önök ajánlottak. Az ÁSZ vizsgálata azt támasztja alá, hogy mindösszesen 832 önkormányzat volt az, aki meg tudta lépni a 6 százalékos bérfejlesztést, 2335 önkormányzat pedig képtelen volt pénzügyi helyzeténél fogva ezt a lépést megtenni. Tisztességtelen és megalázó volt ez az ajánlat az önkormányzatok számára, hiszen a 6 százalékos bérfejlesztésből önök 1 százalékot javasoltak az önkormányzatok részére, 5 százalékot pedig az önkormányzatoknak kellett megteremteni. Aztán átvágták a gordiuszi csomót: azon önkormányzatok, akik ezt 2004-ben nem lépték meg, 2005-ben rá lettek kényszerítve, tisztelt képviselőtársaim.

Ebben az esztendőben lépték meg önök a nulladik havi bérintézkedést is; 2004-ben egyszerűen elfeledkeztek a közalkalmazottakról és a köztisztviselőkről. Nem történt ez másért, csakis azért, hogy a költségvetés, az államháztartás hiányát kozmetikázzák; 45 milliárd forintot emeltek ki a magyar közszférában dolgozó mintegy 510 ezer közalkalmazottnak, köztisztviselőnek a zsebéből, tisztelt képviselőtársaim.

(15.10)

Tisztelt Képviselőtársaim! Normatív támogatás és személyi jövedelemadó-kiegészítés: a normatív állami támogatás, mint tudjuk, az önkormányzati rendszer megalkotása óta mindösszesen három évben biztosította egy-egy önkormányzati kötelező feladat ellátását, többek között az alapfokú oktatásról, óvodai nevelésről, általános iskolai oktatásról szóló normatíva 1993-ig többé-kevésbé fedezte a tényleges kiadásokat. Manapság eljutottunk oda, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy-egy óvodába járó gyermek esetében, ahol több mint 500 ezer forint az egy gyermek egész éves ellátására fordított önkormányzati kiadás, az önkormányzatok részére mindösszesen 225 497 forint… (Csabai Lászlónénak:) Tisztelt Képviselő Asszony! Meg kell nézni a normatív állami támogatást, össze kell szépen adni az alaptámogatást és a kiegészítő támogatásokat, és meglátja, hogy igazam lesz, 225 497 forint, amit az állam adott ehhez az ellátáshoz, 44 százalék az, ami ténylegesen állami támogatásként egy óvodáskorú gyermek részére megadatik, 56 százalék, amit, kérem szépen, az önkormányzatoknak kell biztosítani. Ugyanez az általános iskolai oktatásnál 72-28 százalék, itt az állam már jobban helytáll.

Ingyenes tankönyvtámogatás, iskolatej és más egyéb: 2004-ben iskolatejről nem beszélhetünk, ingyenes tankönyvről még kevésbé. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha kiszámolják, átlagosan az általános iskola 1-8. osztályában a tankönyv ténylegesen 10 027 forintba kerül. Ezek nem valami szupertankönyvek és nem kiegészítő, plusztankönyvek, ez az alaptankönyv, ami szükségeltetik az általános iskolában. Ehhez az általános iskola 1-8. osztályában a 2400 forintos plusz iskolai könyvtár kiegészítéssel egyetemben 5850 forintot biztosítanak önök. 2004-ben az önkormányzatoknak, már amennyiben nem kívánták a szülőkre áthárítani az önök által ingyenesnek nevezett tankönyv kifizetését, 4177 forintot kellett megfizetni minden egyes gyermek részére.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt is említették még önök, hogy 2004 a fejlesztések éve lesz az önkormányzatok esetében. Aztán, miután mi ezt megbíráltuk, majd jött egy bizonyos Draskovics nevezetű pénzügyminiszter, aki 180 milliárd forintot húzott meg az állami költségvetésből, 4,2 milliárd forintot egy kardvágással elvont a cél- és címzett támogatásokból. Amikor ezt szóvá tettük, azt mondták, hogy nade, kérem szépen, ez csak zárolás, ezt majd vissza fogják kapni az önkormányzatok. Gondolom, egy nyomozó kutyát kellene szerződtetni rendőrrel együtt, hogy megkeressük ezt a 4,2 milliárd forintot, mert ez a pénz azóta sem jött vissza.

Sőt, tisztelt képviselőtársaim, önök eltörölték forráskoordináció címén a fejlesztésekhez korábban kiegészítő támogatásként biztosított környezetvédelmi alap célelőirányzatot, a vízügyi alap célelőirányzatot, a megyei területfejlesztési tanácsokhoz telepített, decentralizált vízügyi alap célelőirányzatot, környezetvédelmi alap célelőirányzatot, majd a KÖVICE-t törölték el, tisztelt képviselőtársaim, úgyhogy 2004-ben átlagosan 70 százalékos támogatást biztosítottak, mondjuk, egy-egy szennyvízberuházáshoz.

Persze, voltak egyes meg kettes önkormányzatok. Mert ha az Állami Számvevőszék anyagát a 2004-es költségvetés vizsgálata kapcsán megnézik, és a 200. oldalt fellapozzák, akkor láthatják, hogy az a bizonyos belügyminiszteri külön keret azért egyes önkormányzatokat megtalált. Volt, akit nemcsak egyszer, hanem kétszer, sőt háromszor is, változatlan feltételekkel benyújtott kérelmek esetén a kormánypárti önkormányzatokat ezzel segítették ki, tisztelt képviselőtársaim. A 2004-es zárszámadás egyértelműen katasztrófát mutat az önkormányzati területen.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban. - Domokos László: Jól megmondtad!)

ELNÖK: Kétperces felszólalásokban kívánnak reagálni a képviselő úr felszólalására. Csabai Lászlónénak adom meg a szót.

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha én visszaemlékszem az elmúlt hat év ÁSZ-vizsgálati anyagára, akkor azt kell hogy megállapítsam (Dr. Kovács Zoltán: Az előző évekre kellene visszaemlékezni.), hogy az önkormányzatokra vonatkozóan - sajnálom egyébként, hogy elment az ÁSZ elnöke - a mostani zárszámadásról szóló törvény anyagában a legmegengedőbb vagy a legsimább az ÁSZ megállapítása. Gyakorlatilag az ÁSZ azt állapítja meg az önkormányzatokról, hogy törvényesen működtek, kivéve a közműfejlesztési problémát, ami kialakult az elmúlt években, nem 2004-ben, hanem 2001-ben indult, és azóta senki nem tudott ennek a végére járni. Egyéb vonatkozásában törvényes az önkormányzatok működése.

Nem tárt fel az ÁSZ-vizsgálat olyan kifogásokat, ami igazán nagy változtatásra vonatkozóan igényelne intézkedést. Föltár ugyanolyan vizsgálati eredményeket, amelyet körülbelül négy éve állandóan mond, és egyetlenegy kormány nem tett ennek érdekében semmit. Amikor azt mondja, hogy a költségvetési törvény és az ágazati törvények nincsenek összhangban, ez gyakorlatilag minden ÁSZ-anyagban benne van. Feltárja az ÁSZ-vizsgálat azt, hogy az önhiki körülbelül ugyanolyan számmal jelentkezett 2001-ben, 2002-ben, 2003-ban, mint 2004-ben. Ha önök megnézik a beszámolót, akkor azt lehet tapasztalni, hogy 1 százalékkal több az önhikire fordított összeg, mint 2003-ban, és 2 százalékkal több, mint 2002-ben.

Akkor miről beszélünk, hogy itt ilyen borzasztó nagy változások vannak? Sajnos, vannak hibák, ezek a hibák kísérik az önkormányzatokat, közösen kellene megoldanunk ezeket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Németh Zsolt független képviselőnek adom meg a szót.

NÉMETH ZSOLT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha az önkormányzatokra vonatkozóan a 2004-es évet elemeznénk, akkor engedjék meg, hogy Hofi Gézát idézzem egy jellemző mondat erejéig. Azt mondanám, hogy a 2004-es év átlagos és közepes volt az önkormányzatok szempontjából. Ugyanis sokkal rosszabb volt, mint a 2003-as, de most már tudjuk, hogy sokkal jobb, mint a 2005-ös. (Derültség.) A 2005-ös évet azonban a 2004-es évi adósságok alapozták meg; hogy 2005-ben az önkormányzatok ellehetetlenednek, az bizony a múlt év számlájára írható.

Egyetlenegy dolgot emeljek ki, amit Sisák képviselő úr is említett: a múlt évi béremelés és annak hatásai. Az önkormányzatok jelentős része ezt nem lépte meg, sőt a többsége nem lépte meg, azonban akik ezt megtették, azoknak szembesülniük kellett az ez évi hatásával, ha, mondjuk, az önhibáján kívül forráshiányos támogatásra is számítottak. Hiszen ezáltal az ő költségszintjük az átlagtól jelentősen eltért, aminek folytán az önhiki-rendszer ebben az évben ezeket a költségeket kiválóan visszamínuszolta.

Tehát 2004-et a legkevésbé se említsük az önkormányzatok szempontjából sikeresnek. Ez volt az az esztendő, amikor az önkormányzatok legfontosabb partnereivé a számlavezető bankok váltak, és elindult az a folyamat, amely a folyószámlahitelek folyamatos növekedéséhez vezetett.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Sisák Imre jelentkezett kétperces felszólalásra.

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ellenzék, úgy gondolom, egyébként szívesen működne együtt a kormánypártokkal az önkormányzatok helyzetének javítása érdekében. Szívesen vennénk ezt az ajánlatot Csabai képviselő asszonytól. A baj az, úgy látszik, hogy képviselő asszony a saját kormányára egyáltalán nincs hatással. Mert amikor az ellenzéki képviselők benyújtják módosító indítványaikat, na nem úgy, hogy van egy bal lába, jobb lába pedig nincs - magyarul, azt mondjuk, hogy ezt kell megnövelni, és nem mutatjuk meg, nem mondjuk meg, hogy honnan kell erre a forrást megteremteni -, ezeket a képviselői módosító indítványokat egy az egyben elfogadás nélkül hagyják.

Persze, a 2005. évi költségvetés elfogadásakor már lehetett sikerélményünk, egy képviselőtársunk egy helyesírási hibát javítandó vagy névelőt javítandó, kérem szépen, benyújtott egy módosító indítványt, ezt önök már elfogadták.

(15.20)

De, tisztelt képviselőtársaim, miért nem fogadták el például - az önkormányzatok helyzetét javítandó - azt a hét önkormányzati szövetség által önök részére tett javaslatot, amely azt mondja, hogy a továbbiakban elkerülhetetlen és lehetetlen helyzetet teremt egyébként az önkormányzatok számára, ha a közüzemi kiadások emelkedését nullaszázalékos dologi automatizmussal társítják. Vagy éppen azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy az önkormányzatoknak a köztisztviselők 13. havi bérét teljes egészében a saját forrásaikból kell kigazdálkodni. Vagy azt, hogy most sem találjuk egyébként a 7,5 plusz 4,5 százalékos közalkalmazotti bérfejlesztés fedezetét sem, mert nincs benne egyszerűen a költségvetésben, tisztelt képviselőtársaim.

Egyébként ez egy jó ajánlat, hogy éppen az önkormányzati helyzetet javítandó, azt javasolják, hogy közösen próbáljunk meg tenni valamit. Tisztelt képviselőtársaim, meglátjuk, hogy a 2006. évi költségvetés ezt tükrözi-e az önkormányzatok számára, illetve majd a módosító indítványaink (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) benyújtásánál önök hogyan viselkednek.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces felszólalásra jelentkezett Csabai Lászlóné képviselő asszony.

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Valószínű, hogy néhány képviselőtársam nem volt itt, amikor a Magyar Nemzeti Bank számadatairól adtam tájékoztatást, ezért kénytelen vagyok elismételni.

2000-ben 1999-hez képest 22 százalékkal nőtt az önkormányzatok hitelállománya; 2001-ben 2000-hez viszonyítva 41 százalékkal; 2002-ben 2001-hez viszonyítva 61 százalékkal; 2003-ban 2002-höz viszonyítva 28 százalékkal; és 2004-ben 2003-hoz viszonyítva 27 százalékkal. Tehát amikor tisztelt képviselőtársam azt mondja, hogy 2004-ben indult el az önkormányzatok hitelállománya kapcsán az önkormányzatok ellehetetlenítése, akkor ebben nem mond igazat, mert az adatok - nem az én adataim, a Magyar Nemzeti Bank által kiadott adatok - nem ezt bizonyítják. Nem ezt bizonyítja továbbá azért sem, mert az önkormányzatok hitelállománya az önkormányzatok főösszegéhez viszonyítva nem nőtt. Ez körülbelül ugyanazon a szinten van, mint 2002-ben.

Ezzel én nem mondom azt, hogy az önkormányzatok jó állapotban vannak. Igen, az önkormányzatoknak nagyon súlyos terheik vannak, amit majd a következő időszakban kell az önkormányzatoknak visszafizetniük. De ha ezt a pénzt, ennek jelentős részét európai uniós pályázatok felhasználására fordítjuk, fejlesztésekre fordítjuk, akkor igenis jó célt szolgáltunk.

Nem valósult meg az az előrejelzés sem, hogy az önkormányzatok milyen nagy mértékben fogják a vagyonukat felélni. Pontosan az ÁSZ-vizsgálat és a költségvetési beszámoló tartalmazza, hogy a vagyoni bevételek 3,3 százalékkal nőttek 2004-ben. Tehát ez sem felel meg a valóságnak.

Nem jött be az a szám sem, hogy itt majd 10 ezres létszámmal fog a létszám csökkenni, mert összesen 8700 munkavállaló veszítette el az állását; ez egyébként arányos azzal a létszámcsökkenéssel, ami sajnálatosan az általános és a középiskolákban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) létszámcsökkenésként jelenik meg. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Kovács Zoltáné a szó.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Csabainé képviselő asszony egy dologról nem beszélt, hogy a korábbi ciklushoz képest annyiban változott a helyzet, hogy az 50 százalékos béremelést nem fedezték le. Ez egy jelentős béremelés volt. Nem teremtették meg hozzá a fedezetet, noha nem ezt ígérték, hanem azt mondták, hogy megteremtik a fedezetet, minden fillérjét. Nem tették meg.

A másik, hogy ahogy nőtt a vagyon, a forgalomképtelen vagyon, mert csatornában, útban, járdában nőtt az önkormányzatok vagyona, a forgalomképes vagyonuk pedig csökkent, mert el kellett hogy adják, hogy be tudják fejezni a megkezdett beruházásaikat. Plusz még vettek fel hozzá hitelt.

Mit ígértek önök, képviselő asszony? 100 milliárddal konszolidálják az önkormányzatokat - mondta Lamperth Mónika belügyminiszter. Ehelyett mit csinálnak most? 100 milliárdot elvesznek. (Taps a Fidesz padsoraiban. - Sisák Imre János: Szabad felhasználású pénz!)

ELNÖK: Sisák Imréé a szó.

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy látszik, kedves Csabainé képviselő asszony, nem egy és ugyanazon anyagokból dolgozunk. Nagyon sajnálom, hogy a számomra alapvetéseket tartalmazó állami számvevőszéki anyagokat ön nem tanulmányozza. Ha ezt tenné, akkor valószínűleg nem tenne olyan kijelentéseket, amiket az előbb.

Azt mondja a képviselő asszony, nem igaz az, hogy folytatódott az önkormányzatok vagyonfelélése, és sokkal nagyobb ütemben, mint korábban. Tisztelt Képviselő Asszony! Állami Számvevőszék, 2004. évi költségvetési javaslat, 123. oldal VIII/2. fejezet, helyi önkormányzatok. Szó szerinti idézet, képviselő asszony: “Az ÁSZ vizsgálata támasztja alá, hogy az önkormányzatok jelentős része felélte, működtetésre fordította az önkormányzati lakások értékesítéséből befolyt összeget.ö Előtte egyébként arról szól a történet, hogy a vagyonfelélés tovább folytatódott, nem csak a lakás területén. “A vagyon értékesítéséből származó források működtetésre történő felhasználásának veszélyére figyelmeztet, hogy az önkormányzatok költségvetésének GFS-rendszerű egyenlege a választás évének számító 2002. évben 105 milliárd forint, a 2003. évi eredeti előirányzatok szerint 189 milliárd forint hiányt mutat.ö

Tisztelt Képviselő Asszony! Ön polgármester, tehát pontosan tudja egyébként, hogy az önkormányzatok helyzete hogyan alakult. Nem is értem meg, hogyan fogalmazhat meg a valóságtól teljesen elrugaszkodó és eltérő véleményt, tisztelt képviselő asszony. Úgy gondolom, nem arra kellene törekedni, hogy megpróbáljuk fényezni a mundért, hanem arra kellene törekedni, tisztelt képviselő asszony, hogy a valós önkormányzati pénzügyi-gazdasági helyzetet elemezve megpróbáljunk annak érdekében valamit tenni, hogy az önkormányzatok helyzete 2005-ről 2006-ra (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) ténylegesen, érzékelhetően javuljon.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Németh Zsolt független képviselő úrnak adom meg a szót.

NÉMETH ZSOLT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Természetesen én nem tartom hibának azt, ha az önkormányzatok a fejlesztéseikhez hitelt vesznek fel, ez teljesen normális. Szerintem bármely családnál is normális, ha a családi ház építéséhez, autóhoz hitelt vesznek fel.

Ott van a gond, ha a napi működést kell biztosítani, és én kifejezetten a folyószámlahitelekről beszéltem. Ennek a növekedése pedig minden tapasztalatom alapján bizony megáll.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a függetlenek padsoraiból.)

ELNÖK: Jauernik István képviselő úr következik.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon érdekes az a kérdés, hogy mire volt elég az önkormányzatok pénze 2004-ben, és mire nem. Egy dolog a polgármesterek, a képviselők érzése, és más dolog, hogy mit mutatnak a számok. (Dr. Kovács Zoltán: Nekünk is van szívünk! - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: És kik kormányoznak?)

A számok azt mutatják, hogy az önkormányzatoknál a működési bevételek és kiadások egyenlege plusz 144 milliárd forint, magyarul a működési bevételük 144 milliárd forinttal több volt, mint a kiadásuk. A fejlesztési egyenleg mínusszal zárult. Itt az ÁSZ-ra tetszik hivatkozni, képviselő úr; az ÁSZ pontosan leírja, hogy az önkormányzatok nagyon ügyesen és jól oldották meg a működési szabad forrásaik fejlesztésre történő átvitelét. Ez egy nagyon jó dolog. Én is azt mondom, amit a polgármester asszony mondott, hogy ez nem azt jelenti, amit mondtam, hogy a működésiből tudtak fejleszteni, ezért nagyon jó volt a helyzetük - nem. Nagyon szigorú gazdálkodást kellett az önkormányzatoknak folytatniuk, de meg tudták oldani a feladatot.

És ha azt mondják, hogy a létszám- meg a bérgazdálkodás, akkor érdemes ezeket a számokat nézni, amelyek tényszámok. Erről azt mondja 2004 végén, hogy 1,7 százalékkal csökkent a létszám, a köztisztviselőké több mint 500-zal emelkedett, és a köztisztviselőknél például sikerült 6,3 százalékkal emelni az átlagbért a 2003. évhez képest; és a közalkalmazottaknál is, amit önök mondtak, hogy mivel nem tudták kifizetni, 2,6 százalékkal emelkedett. Nagyon nagy volt a szórás. Volt, ahol több mint 6 százalékot emeltek, és volt, ahol nem tudtak egy fillért sem emelni. Az önkormányzatok között nagyon nagy a különbség. Egy-egy önkormányzat példájából átlagot nem lehet vonni, viszont lehet vonni egy zárszámadási törvénynél az átlagból.

Tehát én azt mondom, hogy az önkormányzatok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) szigorúan, nehéz feltételek között, de megoldották a feladatukat 2004-ben.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Sisák Imréé a szó.

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Tisztelt Képviselő Úr! Végre valami olyat mondott, aminek értelme is van. Így van, borzasztó eltérő az önkormányzatok helyzete. Nem mondtam mást én sem, képviselő úr, egyértelműen elmondtam: 832 önkormányzat volt képes - pontosan az ÁSZ-vizsgálattal, az ÁSZ-jelentéssel is alátámasztottan - a 6 százalékos, közszférában végrehajtandó bérfejlesztés meglépésére.

(15.30)

Az összes többi, az nem, tisztelt képviselőtársam! És ami egyébként katasztrófa, hogy azok az önkormányzatok, akik meglépték a 6 százalékos bérfejlesztést, és azok, akik nem, amennyiben önhiki-támogatást igényeltek, ez az algoritmizált levezetésnél hátrányosan érinti őket. Nem lehet figyelembe venni, tisztelt képviselő úr. Ez olyan egyébként, mint a pirruszi győzelem, tudja, képviselő úr, még egy ilyen csata, és elveszünk, szóval ennyire jó vagy rossz az önkormányzatok helyzete.

Azt hiszem, hogy itt az ellenzéknek és a kormánypárti képviselőknek is egyértelműen le kell szögezni, nem tartható tovább az, amit 1996-tól minden kormány egyébként folyamatosan művel, hogy nullszázalékos dologi automatizmust adunk az önkormányzatoknak. Ez, tisztelt képviselőtársaim, tarthatatlan, tarthatatlan, és az is tarthatatlan, tisztelt képviselőtársaim, hogy forráskoordináció címén önök az önkormányzati beruházásokhoz folyamatosan alacsonyabb összegű támogatást biztosítanak.

Tudomásul kell venni, hogy egy sor cél- és címzett támogatáshoz nem lehet társítani európai uniós forrást, önök pedig egyébként a fejlesztési lehetőségeket teljesen beszűkítették. A területi kiegyenlítő keret 2002-től teljesen változatlan nagyságrendet mutat, ugyanaz a 10,6 milliárd forint áll rendelkezésre. Ugyanígy a céljellegű decentralizált előirányzat ugyanazt a 6,3 milliárd forintos nagyságrendet mutatja, és a 2004. évben sem a területi kiegyenlítő keret, sem a CÉDA nem lett teljes egészében a fejlesztésekhez felhasználva, nem biztosították ezt, tisztelt képviselőtársaim. Azt gondolom, hogy az önkormányzatok helyzete rendkívül rossz.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Csabai Lászlónénak adom meg a szót.

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Nagyon rövid leszek. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én még sosem mondtam önnek meg a képviselőtársam se, hogy ön nem mond értelmes dolgokat. És én kérem tisztelettel, hogy ne mondja a képviselőtársamnak, hogy ez az első, amikor értelmes dolgot mondott. Legfeljebb mi azt mondjuk, hogy nem mindenben mondanak igazat, és akkor ezen lehet vitatkozni, de ne minősítsük egymást! Nem tudom, hogyha az ön testületében így beszélnének, akkor nem utasítaná-e őket helyre. Azt gondolom, hogy el kell felejteni ezeket a megjegyzéseket. (Sisák Imre János: Ott az elnök, ez az ő feladata.)

A másik megjegyzésem: ahelyett, amit itt most csinálunk egész nap, ha arról beszélnénk, hogyan lehetne megoldani, hogy az önkormányzatok között ne legyenek ekkora különbségek, hogy lehetne megoldani az önkormányzatok finanszírozását úgy, hogy a 22 megyei jogú város között személyi jövedelemadóban és iparűzési adóban egy főre vetítve 20 ezer forint különbség van, amely egy Tatabánya nagyságú városnál 1,2 milliárd forintot jelent, ami szinte behozhatatlan hátrány ennek a településnek, akkor ennek lenne igazán értelme, mert akkor előrébb tudnánk vinni az önkormányzatok finanszírozását és az önkormányzatok helyzetét. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: A kétperces felszólalások után folytatjuk az írásban előre jelentkezettek sorát. Keller László képviselő úr következik.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hat órája vitázunk itt a 2004. évi zárszámadásról, és nincs könnyű helyzetben az az állampolgár, aki szeretné részleteiben is megismerni, hogyan sikerült végrehajtani a 2004. évi költségvetést.

A nagy terjedelmű törvényjavaslat és a kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés bemutatása itt az Országgyűlésben különösen nehéz feladat. Különösen nehéz ez akkor, amikor az ellenzék teljesen egyoldalúan, a kedvezőtlen mozzanatokat kiemelve a költségvetés végrehajtását országrontásként prezentálja itt a plenáris ülésen. Szerintem akkor járunk el helyesen, ha a megismertetést tárgyszerűen végezzük, úgy, ahogy ezt kormánypárti hozzászólók Göndör Istvántól kezdve Csabai képviselő asszonyon keresztül végrehajtották.

A 12. zárszámadás vitáját kísérem végig 1994 óta, s most a legfontosabb megállapításom az, hogy a kormány által beterjesztett törvényjavaslat metodikájában, szakmai kimunkálásában ismét előrelépést mutat a korábbi évek beszámolóihoz képest. Ez így természetes, az államigazgatás egyre részletesebb, mélyebb elemzését adja a megelőző esztendőknek. Felelősen csak úgy lehet a 2004. év teljesítéséről beszélni, ha a pozitív folyamatokról úgy szólunk, hogy nem tévesztjük szem elől a kedvezőtlen történéseket sem.

Akkor, amikor a 2004-es esztendőt terveztük, már világosan látszott, hogy a gazdaságpolitikában határozott fordulatra van szükség. Bár a legfontosabb makrogazdasági mutatókat 2003 végén a fordulathoz igazítottuk, de már akkor látható volt, hogy a teljesülésükhöz még markánsabb intézkedésekre lenne szükség. S ha értékelésünk kiinduló tételeként ezt elfogadjuk, akkor nem csodálkozhat azon az ellenzék sem, hogy év közben több költségvetési kiigazításra kényszerült a kormány; és itt őszintén kell beszélni az okokról.

A 2001-2002-re elfogadott kétéves költségvetés alultervezett inflációval 2002 tavaszára megteremtette az osztogatás pénzügyi fedezetét, majd amikor társadalompolitikai céljainknak 2002-2003-ban alárendeltük a költségvetés-politikát, tudnunk kellett, hogy ennek következményeit közösen kell kezelni. Nem lehet azt eljátszani az ellenzéknek, hogy amikor a költségvetési bevételek mérséklése, a kiadások növelése érdekében fogalmazta meg elvárásait, akkor mindennek a következményeit már nem akarja szeretni, nem akar osztozni a korrekció felelősségében. (Domokos László: Négy évig ezt csináltátok.)

Pedig az önkorrekciós lépések, amelyekre 2004-ben a kormány rászánta magát, bátor és szükségszerű lépések voltak. 2004-ben, különösen a második félévben nem a népszerű intézkedéseket kereste a kormány, hanem olyanokra szánta rá magát, ami a gazdasági növekedést elősegítette, segítette a konjunktúra adta lehetőségek kihasználását, s kedvezőbb foglalkoztatási szerkezetet eredményezett. Bár a hiány kedvezőtlenebb lett a tervezetthez képest, erről őszintén beszéltünk itt a hatórás vitában, a hiánycsökkenés mértékére büszkék lehetünk, úgyszintén a 4,2 százalékos gazdasági növekedésre.

Amikor a 2004-es esztendőt értékeljük, nekünk nem az ellenzék elvárásainak teljesüléséről kell számot adni, hanem arról, hogy a célkitűzéseket hogyan teljesítettük. Ebben pedig, úgy érzem, jól teljesítettünk. Biztosítottuk az európai uniós projektek finanszírozását, példátlan mértékű autópálya-építést valósítunk meg. Igaz, zökkenőkkel, de új irányt vett az önkormányzatok együttműködése, és a fordulat ellenére nagyobb gondoskodást érezhettek a nyugdíjasok, a gyermekes családok, az önálló otthonra várók. Azoknak, akik megkérdőjeleznék az utóbbi állításomat, álljon itt néhány számadat:

A családi támogatásra 308 milliárdot, a jövedelempótló és jövedelemkiegészítő szociális támogatásokra 134 milliárd forintot, összesen 442 milliárd forintot fordított 2004-ben a költségvetés. És vessük össze ezt a számot, a 442 milliárd forintot azzal, amit lakástámogatásra fordítottunk. A tervezett 128 milliárd forinttal szemben 204 milliárd forintot, többször elmondtuk ebben a vitában, és persze, ha nem avatkozunk bele a folyamatokba, akkor nyilván ez a 204 milliárd forint lényegesen magasabb lenne, de az arányokra kérem, figyeljenek: szociális ellátásokra 442 milliárd és lakástámogatásra 204 milliárd forint. Talán így más megvilágításba kerül a tervezett hiánytól való eltérés is mindenki számára.

Az utóbbi hetekben sokat beszélünk az állami vagyon kezeléséről, az eddigi vitában még nem nagyon került elő. 2004 ebből a szempontból is figyelemre méltó év volt. A 307 milliárd forintos bevétel az utóbbi évek legmagasabbika úgy, hogy közben nőtt az átláthatóság az értékesítéseknél, a nyílt pályáztatás, versenyeztetés volt a megvalósítás eszköze. A társadalombiztosítás két ága jelentős hiánnyal zárta ugyan a múlt évet, az Egészségbiztosítási Alapnál 327, a nyugdíjnál 38 milliárd forint volt a hiány, de azt rögzíteni kell, hogy az egészségügyi ellátórendszer működése konszolidált, kiszámítható volt, a hiány finanszírozása nem az intézményrendszert terhelte, illetve terheli ebben az évben.

Az önkormányzatok finanszírozása minden költségvetés-tárgyalásnak, zárszámadásnak központi témája. Ez így van a mai vitában is, nagyon sokat beszéltünk az önkormányzatok finanszírozásáról. Az én megítélésem szerint a törvényjavaslat indokolása helyénvaló. Hadd idézzem ide azt, amit az indokolás erről ír, tisztelt képviselőtársaim: összességében megállapítható, hogy az önkormányzatok mértéktartó gazdálkodással fenntartották működőképességüket, teljesítették lakossági közszolgáltatási feladataikat, nem növekedett az adósságrendezési eljárás alá vont önkormányzatok száma.

 

(15.40)

Ha valaki mindezt megkérdőjelezi, akkor javaslom tanulmányozni az indokolás táblázatait a működési, valamint a fejlesztési bevételek és kiadások egyenlegéről.

Itt Sisák képviselő úr normatív támogatásokkal összefüggő számadatokat emelt ki, én meg három számot szeretnék idehozni, a helyi adóknak az alakulását: 2002-ben 297 milliárd forint, 2003-ban 323 milliárd forint, 2004-ben pedig 367 milliárd forint. És ott, ahol van helyi adó - én tudom, hogy nem minden településen van helyi adó, de ott, ahol van -, ez a többlet a fejlesztésekben igenis megjelenik, és látható a településeken.

És ehhez, tisztelt képviselőtársaim, nem szabad elfelejteni az Országgyűlésnek azt a 2002-es döntését, már az új kormány által beterjesztett döntést, amelynek következtében immáron harmadik éve kevesebbet von el a költségvetés az adóerő-képesség miatt, mint azt tette 2002 előtt. Erről ne feledkezzünk meg, tisztelt képviselőtársaim! És nem véletlen, hogy a saját választókörzetemben… - mert hála istennek, az én választókörzetemben van jelentős iparűzési adó és az elvonás kisebb, több településen soha nem látott mértékű fejlesztést tudnak megvalósítani az önkormányzatok.

Eddig átfogó, általános véleményt fogalmaztam meg a zárszámadással kapcsolatban, de az önkormányzatok értékelésénél egy konkrét ügyről mindenképpen szeretnék szólni. Számos önkormányzat szeretné települését csatornázottá tenni, lehetőleg a leggyorsabban és külső források felhasználásával. Ez természetes, de az már nem, hogy ezt bármilyen módon, akár a törvényeket kijátszva próbálják elérni.

Az Állami Számvevőszéknek a vizsgálatáról már néhányan szóltak itt ezzel kapcsolatban, amely a következő megállapításokat tette. A vizsgált önkormányzatok - mert hiszen nem minden önkormányzatot vizsgált az Állami Számvevőszék - 81 százaléka azonos beruházásfinanszírozási módszert alkalmazott, ez a bizonyos Ökotám 2000 rendszer. A szerződéssel alátámasztott várható összköltség a vizsgált önkormányzatoknál 17,9 milliárd forint volt, amely 6,8 milliárd forint kiszámlázott önkormányzati bevételt tartalmaz. A kiszámlázott önkormányzati bevételek nélkül a beruházások 11,1 milliárd forint felhasználásával megvalósíthatók lettek volna, mondja az Állami Számvevőszék. Csak a 2004. évre vonatkozóan huszonegy önkormányzat esetében 620 millió forint közműfejlesztési támogatás jogtalan igénybevételét állapította meg az Állami Számvevőszék.

Idő hiányában azzal szeretném zárni a mondanivalómat, hogy köszönetet kell mondani az Állami Számvevőszéknek azért, mert volt ereje és volt bátorsága végigmenni ezen a - nevezzük fehérgalléros bűnözésnek - folyamaton, feltárta mindazt a szabálytalanságot, amit föl lehetett tárni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: És te hányat tártál föl?) És én arra szeretném felhívni az Országgyűlésnek a figyelmét, hogy generális felmentés ebben az ügyben nem adható, és a további szerződéskötéseket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és szabálytalan kifizetéseket pedig meg kell akadályozni minden körülmények között.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalások következnek; elsőként Jauernik Istvánnak adom meg a szót.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Keller képviselő úr (Domokos László: Vitatják, amit mondtál!) szólt az ökotám-rendszerrel megvalósult csatornaberuházásokról. Az önkormányzati bizottság ülésén is jelentős időt szenteltünk ennek a kérdésnek a megvizsgálására.

Egyetértünk a Számvevőszék megállapításával, és azt is nagyon fontosnak tartjuk, hogy a rendszer működését, a rendszerben lévő anomáliákat minél előbb meg kell szüntetni. A bizottság azt kérte az illetékes szaktárcáktól, hogy tegyenek konkrét javaslatot a zárszámadási törvény lezárása előtt, hogy milyen jogszabályi módosításokat kell végrehajtanunk.

Ugyanígy a másik téma nem került szóba, de kell hogy szóljunk arról, hogy az önkormányzatokat 2004-ben is igen jelentős természeti károk érték, ezen károk helyreállítására nagy pénzeket kellett fordítani. Ezek a pénzek rendelkezésre álltak a 2004. évi költségvetési törvény szerint, a vis maior alapot többször kellett feltölteni, erről lehet olvasni a törvényjavaslatban, az ÁSZ-jelentésben is.

Ugyanakkor az ÁSZ fölhívta arra a figyelmet, amin nagyon el kell nekünk gondolkodni, hogy a Wesselényi Miklós Ár- és Belvízi Alap nem működik. Nem működik, az állam beleteszi a törvényben szabályozott pénzeket, ugyanakkor a magyar lakosság nem él azzal a lehetőséggel, hogy törvényt hoztunk arra, hogy árvízvédelmi károk esetén, amire a biztosító nem köt szerződést, vagy irreálisan durva feltételek mellett kötne szerződést, méltányos összeg befizetésével lehetne kezelni ezeket a károkat.

Én azt gondolom, hogy át kell tekintenünk ezt a kérdéskört, és az emberek öngondoskodásra való rászoktatásával ennek az alapnak a működését helyre kell állítanunk. Nagyon fontos, hogy a bekövetkezett károkat helyre tudjuk állítani, de nem mindegy, hogy milyen pénzből tesszük ezt.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tállai András képviselő úrnak adom meg a szót.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Itt a vita vége felé - néhány perc van még a tévéközvetítésből - szeretném elmondani, hogy úgy gondolom, talán a mai vitából kiviláglott az, hogy milyen fontos az, hogy egy kormány hogy kezeli az adott évi költségvetést, hogyan tervezi meg, hogyan hajtja azt végre, és amikor nem sikerül mindezt végrehajtani, a kormánypárti képviselők elvtelenül hogyan próbálják megvédeni a lehetetlent. (Derültség az MSZP soraiban.)

Én azt gondolom, hogy ez a költségvetés jó példa arra, hogy egy kormányzat hogyan játssza el a választók előtt a hitelét, jó példa arra, hogy hogyan nem lehet megvalósítani egy költségvetést, hogyan lehet az államadósságot jelentősen növelni, hogyan lehetséges az, hogy egy költségvetési hiánymértéket hétszer változtatnak meg egy adott évben, hogyan vesztheti el a kormány a hitelét nemcsak a vállalkozók előtt az áfavisszatartással, a közalkalmazottak előtt a 13. havi bér megszüntetésével 2004-ben, a mezőgazdasági vállalkozások előtt azzal, hogy nem fizetik ki számukra a szükséges támogatásokat, hogyan játssza el a becsületét az Európai Unió előtt, hogyan akarja félrevezetni most már nemcsak az egész társadalmat, hanem az Európai Uniót is.

Én úgy gondolom, hogy a 2004-es költségvetés bebizonyította az országnak azt, hogy a szocialista-szabad demokrata kormányzat képtelen felelősen kezelni a magyar állami költségvetést. Bebizonyította azt, és az Állami Számvevőszék a jelentésében teljes egészében alátámasztotta, hogy ezt a költségvetést rosszul tervezték, ezért aztán végrehajthatatlan lesz, ezért történt az, hogy 2004-ben gazdaságiminiszter-csere történt, pénzügyminiszter-csere és miniszterelnök-csere is történt.

Szeretném végül még arra fölhívni a figyelmet, hogy az SZDSZ-nek, úgy látszik, van kritikája: a mai vitában egyetlen felszólalást nem mondtak el, nyilvánvalóan azért, mert ők úgy érzik, hogy ebben a kérdésben is az ellenzéknek van igaza. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönjük szépen. (Taps a Fidesz és a függetlenek soraiban.)

ELNÖK: Csabai Lászlóné képviselő asszony következik.

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársam utalt arra, hogy 2004-ben mennyit fordítottunk lakástámogatásra. Szeretném azzal kiegészíteni, hogy ez az összeg 250 százalékkal nagyobb, mint az előző kormány 2001. évi lakástámogatása volt. Ez azt jelenti, hogy 2004-ben 43 ezer lakás épült, illetve ennyinek adták meg a használatbavételi engedélyt. Ez annyi, mint a 2000-ben és 2001-ben épült lakások összessége, tehát két évben épült az előző kormány idején ennyi lakás, mint 2004-ben.

Természetesen nem mondom azt, hogy ezzel jó a helyzet a lakásfronton, hiszen sem az előző kormány, sem a jelenlegi kormány lakástámogatási rendszere nem tudott eljutni a legrászorultabbakhoz, azokhoz a többgyermekes családokhoz, akik ma a legkiszolgáltatottabbak. Hogy ebben mégis történt néhány pozitív lépés, arról szeretnék szólni.

Azzal, hogy a lakásépítési támogatást, az úgynevezett szocpolt 2003-tól megelőlegezi a kormány, ezzel lehetőséget biztosítunk a fiatal házasoknak a saját erő megteremtéséhez.

 

(15.50)

 

Azzal, hogy a szociálpolitikai támogatást két év alatt a duplájára emeltük - egy gyereknél négyszeresére, két gyereknél duplájára, három gyereknél meg majdnem a duplájára -, szintén a gyerekes családoknak nyújtottunk támogatást. Az állampapírhozamhoz kötöttük az állami támogatás mértékét, ami azt eredményezte, hogy a jegybanki kamatok, az állampapírhozamok változása eredményeként ma körülbelül ugyanannyi a hitelkamat a lakásvásárlásnál, mint ami volt 2002-ben, tehát egy 2004-es kilengés után megint helyreállt ez a finanszírozási rendszer. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Én pozitívnak ítélem meg a panelprogram kiterjesztését, és különösen ettől az évtől kezdve ennek a finanszírozását. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Nógrádi Zoltán képviselő úrnak.

NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy kell még ejtsünk egy szót az Állami Számvevőszék jelentésének egyik legfajsúlyosabb tényezőjéről, az európai uniós egyenlegünkről, a Magyar Köztársaság költségvetésének nettó befizetői státusáról az Európai Unió közös kasszájába. Azért kell erről beszélnünk, mert világossá kell tennünk, hogy egy kormányzati tehetetlenség, egy túlzott államháztartási hiány, rossz politikai döntések sorozata veszélyeztetik az európai integrációnk hatékonyságát.

Ennek az eredménye az lett egyértelműen, költségvetési szempontból rögzítve, hogy a magyar adófizetők többet fizettek be az Európai Unió közös kasszájába, mint amennyit onnan igénybe tudtak venni. Ez azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy a magyar adófizetők támogatták a közös politikákat, támogatták az Európai Unió fejlettebb országait, a magyar gazdák támogatták a francia, a dán és a holland gazdákat, a magyar vállalkozók támogatták adójukból a német, az angol vállalkozókat, ők viszont nem kaptak támogatást megfelelő mértékben az európai uniós forrásokból. Ezért lett az ország olyan státusban, ezért került olyan helyzetbe a költségvetés, mint amit az Állami Számvevőszék rögzített.

Mielőtt azonban ezt politikai felhanggal illetnék, szeretném fölhívni a figyelmüket egy nagyon komoly jelentésre. A Magyar Európai Üzleti Tanács jelentése értelmében ennek az oka a következő. A Magyar Európai Üzleti Tanács cégvezetőkből, topmenedzserekből álló, politikailag független testület, a következőt írja, és kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy ezt figyeljék, mert ez komoly következményekkel járhat a kormányzati működésre: “A jelenlegi kormányzati struktúra munkamódszerében és szervezeti felépítésében alkalmatlan arra, hogy a nemzeti fejlesztési terv programját kezelje. Magyarországnak esélye sincs arra, hogy az európai forrásokat hatékonyan használja föl.ö Független, üzletemberekből álló grémium által rögzített, sommás vélemény. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Kérem, vegyék komolyan az Állami Számvevőszék által megállapított költségvetési nettó egyenleget, és közben elemezzék, hogy milyen kormányzati tehetetlenség mozgatja azt a rendszert, ami ezt az eredményt hozza ki.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Göndör István képviselő úré a szó.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Nógrádi Képviselő Úr! Igen, a mai napon ilyeneket hallottunk, amiket ön elmondott, tényleg rettentő sok valótlanságot (Felzúdulás a Fidesz soraiban.), és nem hajlandók elismerni azt a felelősségüket, hogy mennyiben felelősek azért a helyzetért, ami kialakult. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Németh Imre erről tartósan, sokat beszélt, és bízom benne, hogy újra fog reagálni az ön által elmondott gondolatokra. (Tállai András közbeszól.) Kedves Tállai Képviselő Úr! Reggel óta csak azt hallottuk, ön és néhány kollégája fantasztikusan aggódnak a hiány nagysága miatt, a kollégái pedig egyfolytában csak arról beszéltek, hogy mire kellett volna még többet költeni. Csak senki nem jelölte meg, hogy mire költöttünk sokat, honnan kellett volna elvenni forrásokat.

Ehelyett azt hallottuk, nem jó, ha növekszik a gazdaság, nem jó, ha növekednek a nyugdíjak, nem jó, ha nőnek a bérek, nem jó, ha az export növekedik. Szóval, ez így nem működik, képviselő urak! (Tállai András: Ti mondtatok ilyet!) Azt gondolom, amit ez a zárszámadási dokumentum mindannyiunk számára bemutat, hogy sikerült megőrizni az egyensúlyi feltételeket, és közben valóban megvalósult egyfajta szociális fordulat a gazdaságpolitikai kiigazításon túl. Úgy, ahogy Kékesi Tibor elmondta: az export olyan mértékben növekedett, ami korábban nem volt tapasztalt, javult a külkereskedelmünk egyensúlya és mérlege, javult a családtámogatási rendszer, növekedtek a nyugdíjak, és a családoknál a gyermeket nevelő családok sokkal több forráshoz jutottak, mint az azt megelőző négyéves időszakban.

Én azt kérem önöktől, hogy még egyszer lapozzák figyelmesen ezeket a köteteket, és fogadják el ezt a zárszámadási beszámolót.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Lasztovicza Jenő képviselő úr kap szót.

LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én úgy gondolom, hogy Göndör képviselő úr egy tegnap vagy két héttel ezelőtt leírt sablont olvasgatott itt fel (Derültség a Fidesz soraiban.), mert az a lényeg, hogy az emberek mit éreznek. Ha a képviselő úr járná a választókerületét, akkor nagyon tisztában lenne azzal, hogy mi a probléma. (Tállai András: Ezért nem jelölték!) De úgy látszik, hogy nem jár, mert a helyi, nagykanizsai Szocialista Párt sem önt jelöli, lehet, hogy azért, mert nem elégedettek a munkájával, és nem először, hanem harmadszor.

Ha a képviselő úr tisztában lenne a mai magyar valósággal, nagyon jól tudná, hogy a magyar kis- és középvállalkozások menekülnek az országból Románia, Erdély felé és Szlovákia felé. Miért? Mert a mostani kormány megbízhatatlan, kiszámíthatatlan. Nem volt három éve olyan adótörvény-tervezetük meg költségvetésük, amely egy évet kibírt volna. Folyamatosan módosítják, változtatják, ráadásul az elvonásokat növelik. Beszéljen a képviselő úr a kis- és középvállalkozásokkal! Szüntetik meg, számolják fel Magyarországon a cégeiket. Mit gondol, miért nő a munkanélküliség? Még az önök által irányított Statisztikai Hivatal szerint is nő a munkanélküliség. Azért, mert olyan gazdasági környezetet teremtettek, amiben már lehetetlen élni. Leírja az Állami Számvevőszék is, hogy törvénytelen volt az, hogy visszatartották az áfát. Hát ez vicc! Így akarunk az Európai Unióban bent lenni, hogy kormányunk szegi meg a törvényeket, az általuk előírt szabályokat?!

Képviselő úr, maguk tudják a legjobban, hogy amit az elmúlt három évben csináltak, szinte tudatosan tönkretétele a magyar gazdaságnak. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Molnár Albert államtitkár úr következik.

MOLNÁR ALBERT pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Urak! Tisztelt Országgyűlés! Én figyelemmel hallgattam ezt a hat órát, és igyekeztem azokat a gondolatokat összeszedni, amelyek segítenek nekünk, hogy a következő évben esetleg még kevesebb hibával dolgozzunk, hisz az Állami Számvevőszék megállapítása arról szólt, hogy alapvetően javult az államháztartás átláthatósága, a magyar a gazdaságról alkotott kép, amelyet az államháztartás tartalmaz, alapvetően stabil és megbízható. Ugyanezeket az adatokat kapjuk az Európai Unióból. Nem csodálkozunk, hogy az ellenzék mást mond, neki más a célja természetesen, de végig levertük az objektivitás cölöpét, és azokat a számokat, amikről szó van, önök sem cáfolták meg.

A 2004-es évben már a fenntartható, jó szerkezetű gazdasági pályára állt a magyar gazdaság, és 4,2 százalék fölötti gazdasági növekedést hozott. Fellendült az export, 17 százalékkal többet exportáltunk az elmúlt évben, és 14 százalék volt mindössze az import növekedése, szűkült az olló. Ez a folyamat 2005-re is kivetítődött, hiszen 2005 első félévében feleannyi volt a külkereskedelmi hiány, mint 2004-ben. Ezen lehet mosolyogni, nagyon sok embernek a munkáját tartalmazza, amin ön mosolyog, Tállai úr. 3 millió 909 ezer ember dolgozik ma Magyarországon. A kormányváltáskor 3 millió 860 ezer volt, tehát éppen 40-50 ezerrel többen dolgoznak ma, mint amikor önök nekünk átadták a kormányt. (Sisák Imre János: Mennyivel nőtt a munkanélküliek száma?) A munkanélküliek száma is nőtt, de nőtt a munkában lévők száma is.

Én nagyon kevés olyan ötletet kaptam, amit a kollégáimnak el tudok mondani. Kérem, hogy a két törvény tárgyalása után még mondjanak nekem olyan dolgokat, amelyeket valóban tudunk hasznosítani.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tállai András képviselő úré a szó.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy látom, előkerült a reggeli cédula, mert reggel ugyanezt tetszett elmondani, erre már reagáltunk egyszer, nem kívánok még egyszer.

 

(16.00)

Azt szeretném elmondani, hogy 2004 a magyar állampolgároknak az adóemelés, a reálbércsökkenés éve volt, a vállalkozások megnyomorításának az éve volt, beleértve a mezőgazdasági vállalkozásokat és egyéb vállalkozásokat.

Ismerjük, hogy támadás indult a családok ellen, mert növekedett a személyi jövedelemadó-terhelés; adókedvezmények megvonása, egészségügyi hozzájárulás. Támadás indult a családok, a nyugdíjasok ellen (Göndör István nevet.), mert fölemelték az áfát 12-ről 15 százalékra, a villamos energia esetében 12-ről 25 százalékra. Támadás indult a közalkalmazottak ellen, mert elcsenték a 13. havi bérüket. Támadás indult a vállalkozások ellen, mert 380 milliárd forint áfát nem fizettek ki nekik határidőre. (Derültség az MSZP soraiban.) Ezen lehet mosolyogni. Támadás indult a mezőgazdasági termelők ellen azért, mert köztudott, hogy nem került határidőre kifizetésre (Dr. Németh Imre: Határidőre kifizetésre került!) akkor, amikor a legjobban szükségük lett volna rá. Támadás indult az egész állami intézményrendszer ellen, hiszen a zárolások 2004-ben már elkezdődtek, magyarul: a költségvetésbe beért pénzek elköltését már 2004-ben elkezdte a kormányzat. Négy szigorító intézkedést hozott maga Draskovics pénzügyminiszter úr annak idején.

Úgy gondolom, sajnos 2004 kihatással van a 2005. és 2006. évre, az egész kormányzati ciklusra. Ez azt jelenti, hogy nem teljesítették a 2003. évet: egy pénzügyminiszter bukott; nem teljesítették a 2004. évet: még egy pénzügyminiszter bukott; nem fogják tudni teljesíteni a 2005. évet: abba pedig egy egész kormány fog belebukni. (Domokos László: Alkalmatlanok!) 2004 a bizalomvesztés, a hitelvesztés és a reményvesztés éve volt. Elvesztették az Európai Unió és a magyar társadalom bizalmát (Keller László: Lejárt az idő!), elvesztették az emberek reménykedését is. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Sajnos, ez a 2004. év eredménye a Medgyessy-Gyurcsány-kormány tükrében. (Jauernik István: A Fidesz vesztette el a reményét, meg te! - Bánki Erik közbeszól.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ahogy a vita elején jeleztük, az általános vitát 16 órakor elnapoljuk, ezt most megteszem. Folytatására és lezárására ma este kerül sor.

Soron következik a számvitelről és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/17337. számon, az állami számvevőszéki véleményt pedig T/17337/1. számon, a gazdasági bizottság ajánlását T/17337/2. számon kapták kézhez.

Megadom a szót Molnár Albert államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, 15 perces időkeretben.




Felszólalások:   9-12   13-275   275-293      Ülésnap adatai