Készült: 2020.07.10.19:30:48 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

232. ülésnap (2005.06.01.),  1-141. felszólalás
Felszólalás oka politikai vita lefolytatása
Felszólalás ideje 5:13:19


Felszólalások:   1   1-141   141      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Mindannyiukat nagy tisztelettel köszöntöm.

A Házszabályban előírt szükséges számú aláírás csatolásával Áder János és képviselőtársai, Fidesz: “Mit teljesített három év alatt a Medgyessy-Gyurcsány-kormány az oktatás, az egészségügy, a szociálpolitika, az ifjúságpolitika és a kulturális politika területén?ö címmel politikai vita megtartását kezdeményezték. A politikai vita kezdeményezésére irányuló indítványt V/16024. számon kapták kézhez.

A vitában elsőként a kormány képviselőjének nyilatkozatára kerül sor 40 perces időtartamban. Ezt követően az egyes képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalására kerül sor 20-20 percben, majd a további képviselői felszólalások következnek, a frakciók rendelkezésére álló időkeretben. Az üléstermi információs táblán az érdeklődők folyamatosan figyelemmel kísérhetik, hogy az egyes frakciók mennyi időt használtak fel. Végül a kormány képviselője 15 percben válaszol a vitában elhangzottakra.

Tisztelt Országgyűlés! Emlékeztetem önöket a Házszabály egyes rendelkezéseire, amelyek az időkeretes vita szabályait tartalmazzák. A vita közben a felszólaló kormánytag beszédideje a kormánypárti képviselők idejébe számít. Vita közben a kétperces felszólalásokat a személyes érintettségre történő reagálás kivételével bele kell számítani az időkeretbe. Az ügyrendi felszólalásokat nem kell az időkeretbe beleszámítani.

Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy az időkeret felhasználását időmérő szoftveren rögzítjük. Kérem a jegyzőket, hogy folyamatosan kísérjék figyelemmel a felhasznált időtartam számítógépes rögzítését.

Mielőtt megkezdenénk a vitát, felkérem a jegyzőt, ismertesse az egyes időkereteket.

PETTKÓ ANDRÁS jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A vitára rendelkezésre álló négyórás időkeret megoszlása a következő: az MSZP képviselőcsoportjának 84 perc, a Fidesz képviselőcsoportjának 84 perc, az SZDSZ képviselőcsoportjának 36 perc, az MDF képviselőcsoportjának pedig 33 perc áll rendelkezésére; a független képviselők 3 percben ismertethetik álláspontjukat.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt megkezdenénk a politikai vitát, egy technikai hiba következtében rossz sorrendben kerültek elém a papírok. Annak a fontos formális kötelezettségemnek nem tettem eleget, hogy nem nyitottam meg a mai ülést, úgyhogy, ha megengedik, akkor ezt megteszem.

Természetesen köszöntöm mindannyiukat és az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 35. ülésnapját megnyitom. Szokásainknak megfelelően bejelentem, hogy az ülés vezetésében Béki Gabriella és Pettkó András jegyzők lesznek segítségemre.

(Béki Gabriella elfoglalja a jegyzői széket.)

Tisztelt Országgyűlés! Most a kormány nyilatkozatára kerül sor a politikai vita keretében, összesen 40 perces időkeretben, amelyet Bozóki András, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma minisztere, Rácz Jenő egészségügyi miniszter, Korózs Lajos szociális és családügyekért felelős államtitkár, Arató Gergely oktatási minisztériumi államtitkár, Mesterházy Attila ifjúsági ügyekért felelős államtitkár ismertet.

Tisztelt Országgyűlés! Elsőként megadom a szót Bozóki András úrnak, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma miniszterének.

DR. BOZÓKI ANDRÁS, a nemzeti kulturális örökség minisztere: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A rendszerváltást követő években a magyar kultúra a tönkrement állam és a még kialakulatlan piac közé szorult. Ez a helyzet szükségképpen rosszat tett a kultúrpolitikának, nemcsak hazánkban, hanem az egész térségben. Az alakuló piacgazdaság szereplői nem rendelkeztek, és sokan ma sem rendelkeznek mecénás tudattal, mert nem érezték és nem érzik, hogy a versenyt és annak a minőségét a legnagyobb mértékben éppen az ország kulturális állapota szavatolja.

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának létrehozásával az előző kormányzat, tehát még az Orbán-kormányzat ráirányította a figyelmet a terület válságos helyzetére - helyesen tette. Az 1998-2002 közötti kultúrpolitika gazdasági alapjait azonban a korábbi szocialista-szabad demokrata kormányzat eredményei teremtették meg. Az Orbán-kormány kihasználta a lehetőségeket, többek között felépült a Nemzeti Színház, és létrejött a Millenáris Park. A kulturális tárca kormányváltás utáni vezetői azonban ezekből az előnyökből sajnálatos módon már kevésbé részesülhettek, a kiadások nyomán a pénz elfogyott. Ráadásul ebből a megcsappant forrásból kellett és kell mind a mai napig finanszírozni az előző kormány által vállalt kötelezettségeket, a korábbi álmokat.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az egyéni jólét és a verseny között azért nincs ellentmondás, mert a kettő között a társadalmi esély teremt kapcsolatot, és ezt a kultúra biztosítja. A kultúra ugyanis összekapcsolja a verseny és az esély követelményeit. A kultúra, az egész magyar társadalom, de tágabb értelemben az egész nemzet kultúrájának a támogatása nélkül az esélyteremtés nem lehetséges. A kultúra egyszerre minőség és lehetőség. A versenyképességet és a jólétet, a szociális biztonságot egyaránt a kultúrából merítjük. Ugyanis kultúra nélkül nem létezik sem a versenyhez szükséges minőség, sem pedig a felzárkózáshoz szükséges szolidaritás és tudás. A kultúra támogatása ezért jelent távlati befektetést mindenki számára. Ha valaki nem tudná, a kultúra a legnagyobb üzlet.

Mindezek jegyében a következőkben megpróbálom összefoglalni az elmúlt három évben a kulturális területen elért főbb eredményeinket, természetesen a teljesség igénye nélkül. Elsőként kell említenem a magyar audiovizuális ipar reformjának meghatározó jelentőségű lépéseként, hogy 2004-ben a Magyar Országgyűlés a képviselők teljes egyetértésével elfogadta a mozgóképről szóló törvényt. 2004 júniusában létrejött a Filmiroda, és ami a legfontosabb, a 2004-ben bemutatott filmek száma számottevő mértékben meghaladta a korábbiakat.

A sajtószabadság védelmében hozzájárultunk a közszolgálati médiumok törvényes működéséhez, és eltöröltük a készülékhasználati díjat, továbbá több alkalommal kísérletet tettünk a médiatörvény érdemi módosítására. Sajnos, ez utóbbi kezdeményezéseinket együttműködési hajlandóság hiányában mindeddig nem koronázta siker. A közkultúra fejlesztésének részeként elindítottuk a vidéki kultúrafejlesztés céljait szolgáló közkincsprogramot, a múzeumok állandó kiállításainak megújulását biztosító Alfa-programot, valamint az Európa-terv keretében ingyenessé tettük az állami múzeumok állandó kiállításainak látogatását.

(9.10)

Ez utóbbi intézkedés minden ellenkező várakozással szemben a látogatók számának jelentős növekedését idézte elő az érintett kiállítóhelyeken.

Bebizonyítottuk azt is, hogy számottevő igény van a magas kultúrára: a Monet-kiállítást 200 ezren, a “Fények és árnyak - négy évszázad francia mesterműveiö című kiállítást pedig 300 ezren látták. További kiállítások, mint például a Van Gogh-kiállítás 2006-ra vagy a spanyol-magyar dinasztikus kiállítás 2008-ra előkészítés alatt állnak. Tény, hogy ezeket a nagy kiállításokat mindeddig nem sikerült a vidéki nagyvárosokba is eljuttatni, de nem mondtunk le erről a törekvésünkről.

Ugyanakkor időközben országos jelentőségűvé váltak a budapesti, majd idén, tehát 2005-től a vidéki múzeumokat is népszerűsítő rendezvények, többek között a múzeumi majális és a múzeumok éjszakája.

A könyvtári szakterület korszerűsítésen megy keresztül, a magyar könyvtárak úgy kell működjenek, mint európai társaik. A kistelepülések könyvtárainak fejlesztése, a mozgókönyvtári ellátás kialakítása folyamatban van annak érdekében, hogy ne csak a fővárosban lehessen a legjobb könyveket, munkákat kézbe venni és elolvasni.

Elértük, hogy a könyvek áfája 2004-től 12 százalékról 5 százalékra csökkenjen, idén pedig a Nagy Könyv program keretében sikerült olyanok körében is népszerűsíteni az olvasást, akiknek egyébként kevesebb érdeklődésük van az írott művek megismerésére.

Elkészült és átadásra került a rendszerváltás utáni korszak legnagyobb kulturális beruházása, a Művészetek Palotája. Ez több cikluson átnyúló fejlesztés volt, de hát a kultúra nem is osztható fel politikai ciklusokra. Elvégeztük a kulturális tárca által közvetlenül fenntartott művészeti intézmények és gazdasági társaságok feladat- és feltételrendszerének felülvizsgálatát. Itt nemcsak a konkrét igényeknek megfelelő minőségi fejlesztést könnyítettük meg, hanem a támogatások számonkérhetőségét is, éppen a források átláthatóságának biztosítása érdekében.

Igyekeztünk figyelmet fordítani a zenei élet komolyzenén kívüli területeire is, így többek között létrehoztuk a tehetséges fiatal dzsesszmuzsikusok számára kiírt ösztöndíjat. Ez a díj, a Lakatos Ablakos Dezső-ösztöndíj és a hozzá hasonló kezdeményezések számomra különösen fontosak, mert hiszem, hogy a nemzeti kultúra nemcsak a régmúlt kultúráját jelenti, hanem a velünk élő kortárs alkotók és előadók teljesítményét is a megújuló kultúra jegyében.

A nemzeti kulturális örökség élő örökség. A mögöttünk álló három esztendőben a kulturális kormányzat igyekezett jelentős figyelmet fordítani a határon túli magyarság és a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetére is, külön kiemelve a roma közösségek kulturális felzárkóztatását. Ennek jegyében elkészítettük a határon túli magyar közösségekre is kiterjedő Kárpát-medencei magyar kulturális katasztert, valamint növeltük a kulturális támogatások mértékét mind a határon túli magyarság, mind pedig a hazai kisebbségek körében.

A kormány méltányolja és folytatta az előző kormányzat törekvését, hogy a jelentősebb nemzeti évfordulóinkról történő megemlékezés állami keretek között valósuljon meg. Ennek érdekében hoztuk létre a Nemzeti Évfordulók Titkárságát, és így részesülhetett méltó megemlékezésben az elmúlt években Balassi Bálint, Deák Ferenc, idén József Attila, valamint tavaly a Rákóczi-szabadságharc.

Ami az örökségvédelmi területet illeti, éppen napjainkban zajlik a kulturális örökség védelméről szóló törvény módosításának a vitája.

Röviden tudok csak említést tenni idő hiányában a magyar kultúra külföldi megjelenéséről. Kiemelkedő siker volt a “Magyar Magicö, az angliai megjelenésünk Londonban és Nagy-Britannia tíz városában, valamint a tavalyi hollandiai magyar kulturális évad, a “Partra, magyar!ö, és idén kerül megrendezésre az oroszországi magyar, illetve a magyarországi orosz kulturális évad.

Nem feledkezhetünk meg a külföldi magyar intézetek teljesítményéről sem, amelyek az elmúlt időszakban több mint háromezer programot valósítottak meg. Megkezdtük a felkészülést, és folyamatosan bonyolítjuk az “Európa kulturális fővárosaö programban való részvételt, valamint a kapcsolódó pályázatokat. Örömmel látom, hogy ebben az ügyben vidéken komoly társadalmi érdeklődés, már-már mozgalom jelent meg az érintett városokban.

Végül, de nem utolsósorban engedjék meg, hogy ha érintőlegesen is, de említsem az újonnan a tárcához került egyházi területet, ez korábban a MeH-ben volt, a Miniszterelnöki Hivatalban, és most visszakerült a tárcához, ahol az egyházakkal létrejött hatályos megállapodások nyomán az állam és az egyház viszonya, valamint a lelkiismereti szabadság jogállami védelme a megfelelő egyensúlyba és együttműködésbe került. Valamennyi releváns egyházzal tárgyalásban állunk.

Időszűke miatt nem tudok kitérni több részletre. Összefoglalásként engedjék meg, hogy csupán annyit mondjak: a szocialista-szabad demokrata kormányzat kulturális tárcája az elmúlt három évben azon dolgozott, hogy a kulturális élmények megszerzése, a művelődés, a haza és a világ megismerése minél kevésbé múljon az emberek vagyoni helyzetén, ne legyen másodrendű állampolgár az, aki vidéken született, akinek kevesebb jövedelem áll rendelkezésére. Mert hisszük, hogy a kultúra, a tudás megszerzése nem lehet csak a versenyben elért szerencse gyümölcse, hiszen a kultúra minden emberé. Egyúttal azon voltunk és vagyunk, hogy a magyar kultúra vívmányai eljussanak a világba, más országok és népek kulturális teljesítménye pedig megismerhetővé váljék Magyarországon.

Összefoglalásul, ha három szóba kellene sűrítenem a kulturális kormányzat tevékenységét, különös tekintettel arra is, hogy a ciklusban harmadik kulturális miniszterként szólhatok önökhöz, célom hármas: esélyegyenlőség, tisztesség és alternatíva. Kulturális esélykiegyenlítés Budapest és a vidék, a gazdagok és a szegények viszonylatában, tisztesség, vagyis a korrupció elkerülése, az összeférhetetlenségi helyzetek kimondása és a fair eljárás biztosítása a különböző pályázatoknál, kuratóriumoknál, valamint alternatíva, ami azt jelenti, hogy nemcsak a már bevett, elfogadott, történetileg igazolt tárgyak, alkotások minősülnek a nemzeti kulturális örökség részének, hanem a kortárs művészek, alkotók velünk együtt élő munkái, alkotásai, tevékenységei is.

A nemzeti kulturális örökség élő örökség, ezt próbáljuk a magunk eszközeivel megmutatni az ország lakóinak.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Dr. Kosztolányi Dénes: És köszönjük a Pesti Műsor szerkesztőségének!)

ELNÖK: Most megadom a szót Rácz Jenő egészségügyi miniszter úrnak.

 

(9.20)

DR. RÁCZ JENŐ egészségügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt három év alatt három politikai vitanap volt, amely kizárólag az egészségügyről szólt, további három olyan volt, amelyben az egészségügy kérdése hangsúlyozottan jelen volt. Ha ehhez hozzászámítom az ellenzéki pártok által igen tekintélyes számban benyújtott interpellációkat, kérdéseket, azonnali kérdéseket, továbbá az írásban megválaszolt kérdéseket, valamint az egészségügyet érintő, napirend előtti felszólalásokat, akkor az az érzés alakul ki bennem, hogy a problémák felvetése területén az ellenzéki képviselők hathatós segítségével már kellő prioritást kapott az egészségügy a parlamentben. Remélem, egyszer a megoldások oldalán is ugyanilyen bőven lesznek javaslatok.

Tisztelt Országgyűlés! A 2002. évi kormányváltáskor két szempont volt irányadó a munkánk megkezdésekor. Az első az elfogadott kormányprogram egészségügyi fejezetének megvalósítása, a második az átvett egészségügyi ellátórendszer feszültségeinek enyhítése. A 2002. év sajnos lényegében a tűzoltással telt el. Nem lehetett mást tenni az első száz nap programjában: a társadalombiztosítás és az egészségügyi ellátórendszer akut gondjait kellett orvosolni.

Az egészségügyi közkiadások 2002. évi eredeti, vagyis a polgári kormány által beterjesztett költségvetése az egészségügyi közkiadásokat 629 milliárd forintban határozta meg. Ezt kellett még ugyanebben az évben mintegy 110 milliárd forinttal kiegészíteni. Ez emelkedett a 2003. évi költségvetésben 910 milliárdra, és ez az összeg ebben az évben már 980 milliárd. Ez azt jelenti, hogy három év alatt több mint 1000 milliárd forint többletforrás került az egészségügybe. Az ellenzéki képviselők közül bizonyára sokan mondják, hogy még ez is kevés. Azt kell mondani, hogy igazuk van. Ennél sokkal több forrást is betehettünk volna az egészségügybe. A gond csak az, hogy az elosztható források nem növekedtek olyan mértékben, hogy ez újabb 100 milliárd forint emelést tett volna lehetővé.

Megjegyzem azonban, hogy az eddigi politikai vitanapok elsősorban a kiadási oldalról szóltak, és ritkábban beszéltünk a bevételek, a közteherviselés alakulásáról. Azt hiszem, mindenkinek el kell jutnia ahhoz a felismeréshez, hogy az egészségügy rendbetétele nem jelentheti csupán a kiadási oldal növekedését anélkül, hogy a bevételi oldalt ne rendeznénk össze.

Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügyi rendszerbe bekerült többletforrások döntő részét 2002 szeptemberében az 50 százalékos béremelések fedezetére használtuk föl. Ez differenciált béremelés volt, amely egyben azt is jelentette, hogy az orvosok jelentős körében például a béremelés megközelítette a 100 százalékot. Ennek jelentőségét akkor látjuk, ha összehasonlítjuk az Európai Unió tíz csatlakozott országát. 2001-ben az utolsó helyen álltunk a bérek tekintetében, mára már csak Málta, Szlovénia és Ciprus előz meg bennünket. Ez a béremelés nem volt halasztható, és enélkül biztosan a jelenleginél sokkal nagyobb feszültségek alakultak volna ki az egészségügyben. Ez tette lehetővé, hogy több mint 4 ezer ápoló visszatért az egészségügybe, és jelen pillanatban, ha feszültségek árán is, de az egészségügyi ellátórendszer működőképességét biztosítani tudjuk.

Szintén nem volt halasztható az egészségügyi intézmények felhalmozott adósságának a konszolidációja sem. A konszolidációs programban részt vevő mintegy 30 intézmény döntő többsége sikerrel vette az akadályt, és ennek következtében nagy részüknél lehetőség volt arra, hogy az eredeti programnak megfelelően egyéb célokra felhasználhassák a konszolidációs hitelként nyújtott támogatási összegeket. Régi igényt teljesítettünk akkor is, amikor pályázatot írtunk ki az intézmények komfortjának javítására, a döntően vizesblokkok felújítását jelentő milliárdokra bizony nagy szükségük volt a kórházaknak.

A polgári kormánytól egy lyukas gyógyszerkasszát örököltünk, és még 2002-ben több mint 50 milliárd forint többletforrást kellett biztosítanunk ahhoz, hogy a lakosság gyógyszerellátását semmi se veszélyeztesse. Ugyanakkor meg kellett állítanunk a gyógyszerkiadások dinamikus emelkedését, hiszen 2002-ben még csak 153 milliárd volt a gyógyszerkassza tervezett kiadása, amely mára a duplájára növekedett. 2004-ben átlagosan 15 százalékkal csökkentettük a gyógyszerárakat, a kormány azonban tisztában volt azzal, hogy tartós eredmény csak akkor születhet, ha a gyógyszerellátás főszereplőivel tartósan sikerül megállapodni. Ez a konszenzus létrejött, a hároméves szerződést a kormány és a gyártók aláírták. Ezenkívül be kellett vezetnünk a jogszabályok területén az eurokonform társadalombiztosítás támogatási rendszerét, mely teljesen átlátható és nyilvános módon folytatja le a gyógyszerek befogadását. Határozottan kijelenthetem önöknek, hogy a gyógyszerellátás területén a gyártók és a forgalmazók jogos törekvéseit is elismerő, szilárd, időálló rendszert alakítottunk ki.

A gyógyítás feltételeinek javítása azonban nem merül ki az említett többletforrások biztosításával, nem beszéltem még a 48,5 milliárd forintnyi 31 intézményt érintő címzett támogatásról. Ehhez további 8 intézmény 7,1 milliárd forinttal járulhat hozzá, ha ők is bekapcsolódnak a címzett támogatásba a parlament döntése alapján. A céltámogatások összesen 2,6 milliárd forintot jelentettek, ezenkívül 596 sikeres pályázat volt, amelyekkel szakmai fejlesztés keretében 2,3 milliárd forintot biztosítottunk az intézményeknek. 2004-től 40 milliárd forintos egészségfejlesztési hitelprogram áll rendelkezésünkre. A nemzeti fejlesztési terv keretében 22,6 milliárd forintot fordíthatunk az egészségügyi infrastruktúra fejlesztésére.

Tisztelt Országgyűlés! Amikor az egészségügy fejlesztése érdekében tett intézkedésekről beszámolunk, akkor az egyik legnehezebb feladat ismertetni a szakmai munkák eredményeit. A megújított szakmai kollégiumok megkezdték a szakmai protokollok, illetve eljárási rendek kialakítását. Ezek ugyan nem látványos munkálatok, ugyanakkor nélkülözhetetlenek az egészségügy megújításában. Két program folytatását deklaráltan vállaltuk az előző kormányzat egészségpolitikai törekvéseiből. A nemzeti népegészségügyi program, illetve a sürgősségi ellátás fejlesztési kérdésében, azt hiszem, alapvető nézetkülönbség nincs a kormánypárti és az ellenzéki képviselők között.

Tisztelt Országgyűlés! Bár még rövid az előtörténete a száz lépés program keretében meghirdetett, a magyar egészségügy megújítását jelentő 21 lépésnek, de már ennek is vannak az önök számára kézzelfogható eredményei. A gyógyszerpiac szabályozásáról szóló törvényjavaslatról már szóltam; hamarosan megkezdődhet a vitája a társadalombiztosítási terhek igazságosabbá tételét szorgalmazó törvényjavaslatnak. Rendező elv, hogy mindenki után fizessen valaki egészségbiztosítási járulékot, mindenki a tényleges jövedelme alapján járuljon hozzá a kiadásokhoz, és ugyanakkor az a réteg, amelyik nem rendelkezik ilyen jövedelemmel - például gyerekek, nyugdíjasok -, azok után pedig az állam tegye be a szükséges forintokat. Meggyőződésem, hogy a biztosítási elv következetes érvényre juttatása a bevételi és a kiadási oldalon szilárd egyensúlyi alapot teremt meg az egészségügy megújításához. Elkészült a nemzeti rákellenes program, amit ígértünk, ezt hamarosan széles körű szakmai és társadalmi vitára tudjuk bocsátani. Láthatják tehát, hogy az ígéreteinknek megfelelően lépésről lépésre haladunk előre.

Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügyről rendezett politikai vitanapok szinte egyáltalán nem jelentettek sajnos többletet az előttünk álló feladatok megoldásában. Ennek ellenére optimista vagyok. Még mindig azt remélem, hogy a mai nap arról fog szólni, mely kérdésekben tudunk összefogni a betegek, az új, igazságosabb, biztonságosabb és átláthatóbb magyar egészségügy érdekében.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Korózs Lajos szociális és családügyekért felelős államtitkár úrnak.

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! “Azt, amit gondolunk, ezerféleképpen elmondhatjuk, de azt, ami van, csak egyféleképpenö - mondta Jozeph Joubert; tehát nézzük, mi van, mi történt az elmúlt három évben a szociális területen.

Az előző kormánytól örökölt 2002-es költségvetés eredeti előirányzatához képest 2003-ban már 2000 milliárd forinttal többet költöttünk, 2004-ben 2900 milliárddal, az azt követő évben pedig 3400 milliárddal. Tehát összesen 8300 milliárd forinttal költött többet az állam a közszolgáltatásokra, jóléti és gazdasági feladatokra.

Az elmúlt években az állami támogatások közül - az előző vitanapon is említettem volt - a legdinamikusabban a lakástámogatásra fordított összegek nőttek. 2003-ban 87, 2004-ben 144 milliárd forinttal több volt az állami kiadások összege a lakástámogatások terén. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt három évben 200 milliárd forinttal több pénzt költöttünk lakástámogatásra, otthonteremtésre.

Különösen büszke a szociálliberális kormány arra, hogy megszüntette az előző kormányzat számunkra elfogadhatatlan és igazságtalan lakástámogatási rendszerét. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból. - Dr. Kosztolányi Dénes: Bravó!) Az intézkedések sora szolgál arra, hogy a közpénzekből végre azok kapnak segítséget - gyermeket nevelő fiatal párok -, akik az állami támogatás nélkül nem tudnának, nem is gondolhatnának az otthonteremtésre. A kamattámogatások igazságosabbá tétele mellett ezt szolgálja a szociálpolitikai támogatások kétszeresére növelése és megelőlegezése. A lakáscélú hitelhátralékok esetében intézkedéseink révén a törvény által meghatározott 18 hónap futamidőt és a legfeljebb 200 ezer forintos támogatási összeget a szociális törvény 2005. április 1-jei módosításával a futamidőt illetően 60 hónapra, a támogatott keretösszeget pedig 400 ezer forintra növelte a kormányzat.

 

(9.30)

A fiatalok lakáskölcsönéhez állami kezességvállalást kapcsoltunk. A szociálpolitikai kedvezményt egy gyerek után 900 ezer forintra, két gyermek után 2,4 millió forintra, három gyermek után 3,8 millió forintra emeltük. A lakbértámogatással is támogatja a kormányzat a rászorultakat, hiszen a lakbér 30 százalékáig állami támogatást lehet érte kapni. 2003-ban 85, 2004-ben 88 milliárd forinttal többet fordítottunk a gyermekek közvetlen támogatására. Két év alatt a gyermekes családokhoz 173 000 millió forinttal több támogatás jutott, mint azt megelőzően.

Nézzük akkor, ha megvan a lakás, népesítsük be a lakásokat gyerekekkel! A gyerekek nevelésének megkönnyítése érdekében a kormány a következő intézkedéseket tette 2002 óta. Míg a Fidesz elfelejtette a családi pótlékot négy éven keresztül emelni, mi az első évben 28 százalékkal, a rá következendő két évben az inflációt meghaladó mértékben emeltük a családi pótlékot. Ez azt jelenti, hogy több mint 40 százalékkal emelkedett az elmúlt három évben a családi pótlék. 2003-ban 50 százalékkal emelkedett az anyasági támogatás, bizonyára önök tudják, hogy a minimálnyugdíj 150 százalékáról 225 százalékára emeltük az anyasági támogatást, és persze, kedves képviselőtársaim, jó volt látni azokat a boldog édesanyákat, akik megkapták az emelt anyasági támogatást. 2003-tól kiemelt támogatást kapnak az ikreket szülők, az anyasági támogatás gyerekenként a duplájára, 300 százalékra nőtt, a szülő a gyermek hatéves koráig jogosult a gyesre, méghozzá kétszeres összegben, ez természetesen az ikreknél van. Aztán volt egy intézkedés, amely az édesapáknak adott segítséget, illetve a családoknak, és jó volt látni azokat a boldog apukákat, akik köszönik szépen a kormány intézkedését, mely szerint öt napot a gyermek születése után pótszabadság formájában otthon tölthetnek.

A rászorulók ingyenes tankönyvellátására 2003-ban megindult program keretében a tartósan beteg, fogyatékos gyermekeket nevelők, a három- és többgyermekes családokban élő gyermekek, az egyedülálló szülők gyermekei, a rendszeres gyermekvédelmi támogatásra jogosult valamennyi gyermek részesülhet ingyenes tankönyvellátásban. Kiemelten figyeltünk az iskolai étkeztetések támogatására, hiszen rögtön az első intézkedésünk eredményeképpen az Országimázs Központ megszüntetéséből felszabaduló közel 5 milliárd forintot a gyermekétkeztetésre fordítottuk. 2003 szeptemberében az óvodába járók, 2004-től a bölcsődében is ingyen kaphatják a rászorulók az étkezést, és 2005. szeptember 1-jétől kiterjesztjük a támogatott étkezést az általános iskola alsó tagozatába járó gyerekek számára is. Külön százmilliókat fordítunk arra, hogy nyáron a gyermekek számára megoldatlan étkezést biztosítani tudjuk.

Kedves Képviselőtársaim! Egy mondás szerint, ha nem teheted, amit akarsz, akkor azt kell akarnod, amit tehetsz. Én úgy gondolom, a kormánynak az elmúlt három évben megadatott, hogy azt tegye, amit igazán akart: segíteni a rászorultaknak, sikeres családokat, sikeres országot építeni. A tetteknek azonban ezzel nincs vége. A kormány meghirdette a száz lépés programját, amelynek komoly, a családokat kedvezően érintő kihatásai is lesznek, mint ahogy ez tíz nappal ezelőtt itt a parlamentben elhangzott.

Végezetül: szeretném megköszönni a Fidesznek ezt a kezdeményezést, hiszen volt lehetőségünk arra, hogy elmondhattuk, hogy mit csinált a szociálliberális kormány az elmúlt három évben.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Arató Gergely oktatási minisztériumi államtitkár úrnak.

ARATÓ GERGELY oktatási minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Három évvel ezelőtt a szocialista-szabad demokrata kormányzat világos társadalmi kép alapján aktív és cselekvő kormányzásba kezdett. Ennek a programnak az egyik sarkköve az oktatás, egy igazságosabb, modernebb oktatási rendszer megteremtése, amely minden gyereknek esélyt, minden társadalmi csoportnak felemelkedési lehetőséget, az országnak képzett, kulturált embereket, piacképes, modern munkaerőt biztosít.

Néhány szót mégiscsak el kell vesztegetnünk arra, hogy mi volt az az örökség, amelyet 2002-ben átvettünk. Mit mutatnak a számok? Azt mutatták a nemzetközi vizsgálatok, hogy Magyarországon az oktatási rendszer szelektív, kevés felhasználható tudást ad. Azt mutatták a számok, hogy egy roma gyereknek ötvenszer kevesebb esélye van bejutni a felsőoktatásba, mint a többséghez tartozó társának. Azt mutatták a számok, hogy a kistérségek kistelepüléseinek iskoláiban 30 százalékkal alacsonyabb a teljesítmény, mint az országos átlag. Azt mutatták a számok, hogy a gyerekek fele az általános iskola végére nem sajátítja el az értelmes olvasásnak azt a szintjét, amelyik a sikeres munkaerő-piaci megfeleléshez kell. Azt mutatták a számok, de ami ennél is szomorúbb, azt mutatták a pedagógus kollégáim tapasztalatai, azt mutatták a szülők tapasztalatai, és azt mutatták a munkaerőpiac visszajelzései. Mert, tisztelt képviselőtársaim, azok a gyerekek, akik ma pályakezdő munkanélküliként kerülnek az utcára, a Fidesz-kormány idején, 4-5 évvel ezelőtt kezdték meg iskolai tanulmányaikat egy zsákutcás képzésben.

A problémák okai természetesen mélyebbek, mint hogy egy kormányzati ciklus munkájával lehetne őket leírni, a rendszerváltás történetében az elmúlt 15 év társadalmi és gazdasági folyamataiban gyökereznek. De ezeket a problémákat elmélyítette az az oktatáspolitika, amelyik sutba vágta az előtte levő tíz év reformfolyamatait, sok-sok iskola és szakértő munkáját. Amikor kormányra léptünk, két alapvető célt hirdettünk meg az oktatás területén. Az egyik ezek közül az, hogy használható tudást kapjon minden gyerek, a másik pedig az, hogy minden gyerek esélyt kapjon, mert minden gyerek fontos, minden gyerek érték.

Nézzünk hát néhány lépést! Az első a kompetencia, tehát képességalapú, felhasználható tudást adó oktatási programok kidolgozása. Európai uniós támogatással egy olyan programot indítottunk el, ahol a pénz 40 százalékát a programok kidolgozására, a pénz többségét pedig a programok elterjesztésére, arra költjük, hogy ezek az új módszerek, új ismeretek megjelenjenek minden egyes osztályteremben, minden egyes tanárnál.

És, igen, képviselőtársaim, ilyen sikertörténet a kétszintű érettségi bevezetése, amellyel lehetővé tettük azt, hogy a középiskolában megszerezhető tudás alapján kerüljenek be a gyerekek a felsőoktatásba, megszabadítottuk a közoktatást attól a tehertől, amelyet a túlzott akadémikus követelmények jelentettek, és lehetővé tettük azt, hogy kimeneti oldalról is a modernizációt támogassa ez a fajta vizsga. Ilyen a nyelvoktatás és digitális írásbeliség elterjesztése. Ilyenek azok a lépések, amelyeket már megtettünk azért, hogy a szakképzés közelebb kerüljön a munkaerőpiachoz, és ilyen az az újabb 14 lépés, amit a miniszterelnök úr hétfőn jelentett be, és amelyik lehetővé teszi azt, hogy világosabb képet kapjunk arról, hogy a szakképzés hogyan szolgálja a munkaerőpiac igényeit, és azok a gyerekek, akik kikerülnek ebből a szakképzésből, munkát, megélhetést, jó fizetést, lehetőséget kapjanak a sikeres életre, a sikeres munkaerő-piaci elhelyezkedésre.

Itt is köszönetet kell mondanom a pedagógus kollégáinknak, az iskoláknak, az önkormányzatoknak, akik támogatják ezeket a reformokat. Ha vitatkozunk is nagyon sokat sokfajta körben, szakmai körben ezekről a kérdésekről, mindig azt érezzük, hogy abban az alapvető célban, hogy egy modernebb, használhatóbb tudást adó iskolarendszerünk legyen, minden szereplő egyetért - kivéve néhány politikai szereplőt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A felsőoktatás területén az új felsőoktatási törvény, amely reményeink szerint rövidesen hatályba léphet, lehetőséget teremt arra, hogy minden egyes diák felhasználható tudást kapjon, lehetőséget teremt arra, hogy növekedjék az egyetemek gazdasági autonómiája, gazdasági szabadsága, és lehetőséget teremt arra, hogy jobban érvényesüljön a hallgatók választási lehetősége és jogai. Regionális egyetemi tudásközpontokat alakítunk ki, ahol összefoghat egymással az egyetemi tudás, az egyetemi ismeret, a kutatóintézetek és a piaci szereplőknél meglévő igény, ismeret, lehetőség.

 

(9.40)

Jelentős összegeket fordítunk az oktatási infrastruktúra fejlesztésére. Száraz számok helyett hadd emeljek ki inkább néhány példát! A Budapesti Műszaki Főiskola épületét tegnap adta át az oktatási miniszter úr; 2,8 milliárd forint szolgálja 1200 hallgató jobb képzését. A Gulner Gyula Általános Iskola tornatermét a XVIII. kerületben 200 millió forint hitelből a XXI. század iskolája program keretében valósította meg az önkormányzat. A szatmárcsekei általános iskola 100 millió forintot kapott arra, hogy 150 tanulója számára jobb lehetőségeket teremtsen. A Zala megyei Csapi Hátrányos Helyzetű Gyerekek Általános Iskolája Szakiskola és Kollégiuma 630 millió forintot kapott azért, hogy jobb lehetőséget teremthessen ezeknek a diákoknak, és elindult a debreceni PPP-kollégium beruházása, sok száz hallgató számára teremtve európai szintű diákszállást és tudományos hátteret.

Tisztelt Ház! Sokat vitatkoznak önök velünk azon, hogy mi történik a közoktatás és az oktatás finanszírozásában. Érdemes néhány számot kiemelni ezek közül. A 2001. évi 522 milliárd forintról az oktatás összes kormányzati ráfordítása 807 milliárd forintra emelkedett. Ez 17,7 százalékos fogyasztói árnövekedést figyelembe véve is 31 százalékos, tehát közel egyharmad résznyi reálértékbeli ráfordításbővülést jelent. Önök azt mondják, hogy ezt a költséget az önkormányzatokkal fizettetjük ki, a valóság azonban az, hogy az önkormányzati közoktatás körében a teljes ráfordításbővülés 58 százalékos, az állami normatívák emelkedése pedig 65,5 százalékos.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Még egy kérdésről mindenképpen fontos szólnunk. Ez a kormányzat fontos céljaként tűzte ki azt, hogy gyorsítópályákat, többletlehetőségeket nyújtson azoknak a diákoknak, akik különösen nehéz helyzetben vannak az oktatás területén. Emeljünk ki ezek közül néhány programot! 7,7 milliárd forint szolgálja azokat a programokat, amelyek az integrált nevelést teszik lehetővé, ennek a pedagógiai módszereit és infrastrukturális fejlesztését. Az Útravaló-program keretében közel 20 ezer diák és az őket felkészítő pedagógusok kapnak lehetőséget arra, hogy jobb képzést, nagyobb esélyt adjanak. Az Utolsó padból program keretében azokat a diákokat helyeztük vissza az általános iskolába, akiket méltánytalanul raktak olyan iskolába, ahol egyébként nem kaptak volna megfelelő esélyt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Számos vád éri ezt az oktatáspolitikát azért, mert azt mondják, hogy ez egy túl liberális oktatáspolitika, és igen, tisztelt Ház, ez valóban liberális oktatáspolitika, mert figyelemmel van a gyerekek, a szülők, a tanárok jogaira, de egyben ez baloldali oktatáspolitika is, mert az esélyteremtést, a felzárkóztatást, a modernizációt tűzi ki célul. Tisztelt Ház! Ez európai oktatáspolitika, mert az európai uniós versenyben kívánja Magyarországot sikeressé tenni a felnövekvő gyerekeken keresztül, és nemzeti oktatáspolitika, mert a legfontosabba, a gyerekekbe, a jövőbe fektet be.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az utolsó szó még egyszer a köszönetnyilvánításé. Köszönet mindazoknak, akik részt vesznek ennek a programnak a megvalósításában, köszönet a tanároknak, a szülőknek, a diákoknak, az önkormányzatoknak. Mi szövetséget ajánlottunk azért, hogy jobb, korszerűbb, modernebb oktatásunk legyen, és ma is szövetséget ajánlunk.

Szövetséget ajánlunk minden tanárnak, minden oktatónak, minden politikusnak, aki modernebb, jobb oktatást, több esélyt akar a gyerekeinknek. Szövetséget ajánlunk tehát önöknek is. Kérem, éljenek vele!

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Mesterházy Attila ifjúsági ügyekért felelős államtitkár úrnak.

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tekintettel arra, hogy kicsit rövidebb az időm, ezért próbálom a mondandómat is lerövidíteni. Először hadd kezdjem egy idézettel! Egy Churchill-idézet jutott az eszembe, amikor ezt a vitanapot az ellenzéki képviselők kezdeményezték. Ez a Churchill-idézet úgy hangzik, hogy “nem bosszant a kritika még akkor sem, ha a hangsúly kedvéért figyelmen kívül hagyja a tényeketö.

Azt gondolom, az előttem elhangzottak számos olyan tényt soroltak föl itt a parlamentben, ami arról szól, hogy mit tett a kormány ezeken a területeken, szociális területen, az oktatás területén, érintőlegesen az ifjúság területén, és nagyon jó, hogy erre van egy lehetőségünk, hogy ezt elmondhassuk itt a parlamentben. Készült egy kutatás, egy Ifjúság 2000 elnevezésű kutatás, most elkészült a 2004-gyel kapcsolatos kutatás is, és egy jelentős különbség van a két kutatás között. Amíg az Ifjúság 2000 kutatás adatai azt mutatták ki, hogy a fiatalokat a holnapi, a napi egzisztenciális problémáik érdeklik a leginkább, a mindennapok gondjai érdeklik, addig a 2004-es kutatásban egy jelentős változás következett be.

A fiatalok számára a legnagyobb problémát a társadalmi problémák jelentik. Tehát amíg a 2004-es kutatásban első helyen szerepeltek a munkahelyteremtéssel, az otthonteremtéssel, családalapítással, az oktatással kapcsolatos problémák mint őket foglalkoztató kérdések, addig most az első helyen a kábítószer-problémával kapcsolatos kérdések szerepelnek. Tehát megfigyelhető egy olyan változás, hogy a fiatalok pozitívabban ítélik meg a saját élethelyzetüket, és egy európai uniós trendbe kezd belesimulni a magyar fiatalok vélekedése ezekről a kérdésekről, amelyek arról szólnak, hogy egyre inkább odafigyelnek a társadalmi problémákra, és csak másodsorban foglalkoznak természetesen továbbra is ezekkel az imént említett fontos kérdésekkel. Mivel a kormányzatban az ifjúsági ügyeket nem csak egy tárca képviseli, hiszen az ifjúságpolitika egy horizontális politika, ezért az előttem szólók már érintették ezeket a kérdéseket, amelyek az oktatással, a munkahelyteremtéssel, otthonteremtéssel, családalapítással kapcsolatosak. Én egy ötödik pontot hadd emeljek ki, amiben konkrét feladata van a tárcánknak, ez a szocializáció, a fiatalok közösségi életének szervezése és az ehhez nyújtott segítség.

A kormány be fogja terjeszteni a parlament elé az ifjúsági törvény tervezetét, aminek az a lényege, hogy egy kiszámíthatóbb környezetet teremtsünk a fiatalok közösségi életének, pontosabban meghatározzuk, hogy mik az önkormányzatok feladatai ezen a területen, és hogy feladathoz kötötten most már az önkormányzatoknak támogatást, forrást is adjunk ezekhez az önként vállalt feladatokhoz. Két célja van ennek az ifjúsági törvénynek. Az egyik az, hogy a fiatalok részvételét a döntéshozatalban, a döntés-előkészítésben minél szélesebb körben biztosítsa, a másik pedig, hogy az önkormányzatok számára egy pontosabb feladatmeghatározást adjunk, ami alapján megfelelő eszközöket és keretfeltételeket lehet biztosítani városonként, településenként a fiatalok számára. Ettől azt várjuk, hogy kiszámíthatóbbá válik az ifjúsági munka, kiszámíthatóbbá válik a civil szektorban működő ifjúsági szervezetek tevékenysége, és nagyobb lehetősége lesz a fiataloknak hallatni a hangjukat, és az érdekeiket érvényesíteni a mindenkori kormánnyal szemben.

Ha ezt a 20 másodpercet még arra felhasználhatom, annyit hadd mondjak személyes véleményként - tisztelt képviselő urak, különösen ellenzéki képviselőtársaim, annyit hadd mondjak el -, hogy ez a kormány nem szégyelli elismerni azt, hogy az előző kormánynak is voltak hasznos és jó kezdeményezései. Mi abban hiszünk, hogy aki az ifjúság területén bármit tud tenni a fiatalok élethelyzetének és életminőségének a változásáért, azt meg kell hogy tegyük közös összefogással együtt, és nem szabad engedni a demagógia csábításának. Ha sikert érünk el közösen, örömmel osztozom az ellenzéki képviselőkkel közösen ezen a sikeren, hiszen a cél az kell hogy legyen, hogy napról napra jobban éljenek a fiatalok Magyarországon.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerinti 20-20 perces időkeretben. Ezek közben kétperces felszólalásokra nem kerül sor. Megadom a szót Burány Sándornak, az MSZP-képviselőcsoport nevében felszólalni kívánó képviselőnek.

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az országgyűlési képviselők és általában a politikusok szívesebben beszélnek a jövőről, nem egy képviselőnek már a jelen problémáinak boncolgatása is problémát jelenthet, és általában nem nagyon szeretünk beszélni a múltról. A mai vitanap témájánál, választásánál fogva arra kötelez bennünket, hogy nézzünk szembe azzal, amit eddig tettünk, amit a kormányok eddig tettek.

Kezdjük tehát az előzményekkel, ha már ma ez a dolgunk! A 2002-ben megalakult Medgyessy-kormány volt a második olyan demokratikusan megválasztott kormánya a Magyar Köztársaságnak, amelynek mozgásterét nem kötötték teljesen gúzsba azok a kényszerpályák, kötelékek, amelyeket a gazdaság rossz helyzete a korábbi kormányokra rákényszerített. A rendszerváltás utáni kormányok közül az Antall-kormány, a Boross-kormány komoly gazdasági nehézségekkel kellett hogy számoljon, az elosztás mikéntjéről akkor még kevesebbet lehetett beszélni.

 

(9.50)

1994-ben Horn Gyula kormánya volt az első, amelynek számot kellett vetnie ezekkel a kényszerpályákkal, és megtette azokat az intézkedéseket, melynek következtében a gazdaság újra növekedésnek indult. Először 1997-ben enyhült a szorítás, és 1998-ban az akkor megalakult Orbán-kormány volt az első olyan szabadon választott kormánya a Magyar Köztársaságnak, amely már arról is beszélhetett, azt is tervezhette, hogy a gazdasági növekedésből származó többletbevételeket milyen mértékben adja a társadalomnak, az embereknek.

Ha ebből a szempontból vizsgáljuk az 1998-2002 közötti időszakot, akkor azt kell mondanunk, hogy az akkori kormány tevékenysége csalódást okozott. Ennek a kormánynak az elosztási politikája ugyanis úgy nézett ki, hogy miközben növekvő bevételekkel számolhatott a gazdasági növekedés miatt, ebből vagy elvonás lett, vagy befagyasztás, és amit végül is adott, azt megítélésünk szerint rosszul adta. Miközben növekedtek a lehetőségek és a bevételek, az Orbán-kormány rögtön csökkentette a nyugdíjemelés mértékét, elvont a nyugdíjasoktól több mint 50 milliárd forintot. (Dr. Kontrát Károly: Miről szól a vitanap?) Első intézkedéseként a minimálbért, a legalacsonyabb keresetű munkavállalók jövedelmét megadóztatta. Intézkedései között a közszféra béreit évekre befagyasztotta. Ugyanez történt a családi pótlékkal is, mely négy éven keresztül egy fillérrel sem emelkedett.

Természetesen az Orbán-kormány adott is, de amit adott a családtámogatási rendszeren belül, azt megítélésünk szerint rosszul adta. Oda adta a legtöbbet, ahol a legtöbbet kerestek a családok. Ezt a családtámogatási rendszert nevezték 2002-ben a szociálpolitikusok perverz családtámogatási rendszernek.

Ez volt tehát az az örökség, amely 2002-ben, az első hónapokban számvetésre késztette az akkor megalakult szocialista-szabad demokrata kormányt, a Medgyessy-kormányt.

Mit tett ilyen kihívások mellett ez a kormány? Nos, a szocialista-szabad demokrata kormány pontosan az ellenkezőjét tette annak, mint amit a Fidesz csinált. Nem csökkentette a nyugdíjemelés mértékét, hanem növelte azt, visszaadva mindazt, amit az előző kormány elvett a nyugdíjasoktól. Ennek következtében a Medgyessy-kormány első két évében a nyugdíjak vásárlóértéke mintegy 17 százalékkal emelkedett, szemben az Orbán-kormány első két teljes évével, amikor ez a növekedés kevesebb volt, mint 5 százalékos. Azt mondhatjuk tehát, hogy ha a nyugdíjasok oldaláról nézzük a kormányok tevékenységét, akkor bizony a Medgyessy-kormány első két évében közel négyszer olyan mértékben nőtt a nyugdíjak vásárlóértéke, mint az Orbán-kormány első két évében. (Birkás Tivadar: Mennyi hitelt vettetek fel erre?)

A Medgyessy-kormány egyik első intézkedése volt az, hogy a minimálbért újra adómentessé tette, ezáltal a legalacsonyabb jövedelmű munkavállalók fizetését, ha úgy tetszik, kiegészítette, lemondva az állami bevételek egy részéről. És szakítva azzal a korábbi gyakorlattal, amely a közszférában bérbefagyasztást jelentett, a közszférában 50 százalékos béremelést valósított meg. Ezek voltak a legelső intézkedései.

Nézzük ezen belül a családtámogatás rendszerét! Itt bizony komoly dilemmával kellett szembenéznünk. Világos volt számunkra, hogy az a családtámogatási rendszer, amely a legtehetősebbeknek adja a legtöbb állami támogatást, igazságtalan. Azzal is tisztában voltunk, hogy az se jó tendencia, az se jó gyakorlat feltétlenül, hogy a családtámogatási rendszer két-három évente radikálisan megváltozik. Kellene az országnak, a családoknak egy kis nyugalom, kiszámíthatóság, hogy a legfontosabb szociálpolitikai rendszerek, az állami támogatások rendszere lehetőség szerint igazságos legyen, és hosszú távon is változatlan maradjon. Ez komoly dilemma volt. Ezt a dilemmát akkor úgy döntöttük el, hogy magához a családtámogatási rendszerhez, annak szerkezetéhez nem nyúltunk hozzá, viszont azt az igazságtalanságot, hogy négy éven keresztül a családi pótlék nem emelkedett, azonnal megszüntettük. Ennek következtében - ahogy már elhangzott - az első időszakban a családi pótlékra fordított összeg mintegy 40 százalékkal nőtt, ellentétben azzal, hogy előtte négy éven keresztül semmit nem emelkedett. Ez természetesen sok pénzbe került. De legyünk tisztában azzal is, tisztelt képviselőtársaim, hogy mindaz az eredmény, amit ezekkel az emelésekkel elértünk, még mindig nem jelenti azt, hogy elégedettek lehetünk akár a nyugdíjak vásárlóértékével, akár a családtámogatásokra fordított összegekkel.

Engedjék meg nekem, képviselőtársaim, hogy egy rövid kitérőt tegyek. Egyik kedvenc filmem Kusturica Macskajaj című alkotása. Ebben a filmben szimpatikus és antipatikus szélhámosok, sőt gengszterek próbálják alakítani saját maguk és családjuk jövőjét. Ebben a filmben mondja az egyik, egyébként antipatikus rosszfiú azt a mondatot, hogy “tudod, amit nem tudsz megoldani pénzzel, azt oldd meg sok pénzzelö. Csak a helyzet az, tisztelt képviselőtársaim, hogy a társadalom működése különbözik - tegyük hozzá, szerencsére - az alvilág működésétől. Itt azért nem olyan egyszerű a képlet, hogy amit nem tudtunk megoldani valamennyi pénzzel, az adófizetők zsebéből kivéve adók formájában a pénzt, oldjuk meg még több pénzzel. A mozgástér, még ha bővült is az elmúlt nyolc évben, azért adott mindnyájunk számára. Világos tehát, hogy ha egy igazságosabb családtámogatási rendszert akarunk teremteni, akkor nem egyszerűen sokkal több pénzt kell adni a családoknak, hanem bizony hozzá kell nyúlni az igazságtalan elosztás szerkezetéhez is.

Mi a baj ezzel az igazságtalan családtámogatási szerkezettel? Nem egyszerűen az, hogy igazságtalan abban a tekintetben, hogy azoknak ad, akiknek a legtöbb van, és azoknak adja a kevesebbet, akik a legkisebb jövedelemmel rendelkeznek. Egy másik nagyon fontos hiányossága, hogy az alacsony jövedelmű emberek esetében nem ösztönöz munkavállalásra. S ezen a ponton beszéljünk nyíltan! Azoknak az embereknek, akik a munkájukat elvesztették, a mostani rendszerben kétféle választási lehetőségük van. Ha megnézzük az országban tapasztalható gyakorlatot, akkor azt látjuk, hogy ez a kétféle választás a tettekben is világosan megmutatkozik. Az egyik választás úgy szól - ez az aktívak választása -, hogy a családtámogatásból rájuk eső pénzt felvéve, azt szociálpolitikai segélyekkel kiegészítve, a munkanélküli-járadékkal kiegészítve szert tesznek annyi jövedelemre, amelyet alkalmi munkával és feketén munkát vállalva kiegészítve lényegében azt meghaladó jövedelemhez jutnak, mint azok, akik elmennek dolgozni, de keveset keresnek, mert minimálbéren foglalkoztatják őket, még akkor is, ha egyébként minden szempontból két hasonló, azonos nagyságú és azonos településen élő családról beszélünk.

De sajnos - és erről is nyíltan kell beszélnünk - a családfenntartóknak van egy másik típusa is, amelyik még feketemunkával sem feltétlenül egészíti ki a szociális támogatásoktól remélt vagy kapott összeget, beéri azzal a nagyon szerény, szegény életszínvonallal, ami jut neki, és azt mondja, annyival több pénzért, amennyit akkor kapna, ha tisztességesen munkát vállalna, bizony nem megy el dolgozni sem feketén, sem legálisan. Lényegében a szociális támogatásokból él, és megelégszik ezzel a rendszerrel.

Ezen a rendszeren változtatni kell. Újra meg kell teremtenünk azt az érdekeltséget, amely azokat a családfenntartókat, akiknek meglenne a lehetőségük, hogy elmenve egy céghez munkát vállaljanak, erre is ösztönzi a családtámogatási rendszer. És ez a tervbe vett családtámogatási rendszer másik fő vonása, és ennek a kulcsa a családi pótlék drasztikus, mintegy kétszeresére történő emelése.

Befejezésül csak néhány számadat erről. Az új rendszerben egy kétgyermekes család mintegy 24 ezer forint családi pótlékra számíthat, ami közel kétszerese a korábbinak. A háromgyerekesek esetében ez az összeg 42 ezer forintra növekszik. Nem mondom el a táblázat minden elemét, de természetesen azt még érdemes hozzátenni, hogy ott, ahol a szülők egyedül nevelik egy, kettő, három, esetleg több gyermeküket, a családi pótlék még annál is több lesz, mint amit az előbb mondtam.

Összegezve tehát, tisztelt képviselőtársaim, az elmúlt három évben a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány, a szocialista-szabad demokrata kormány sokat tett azért, hogy a korábbi rossz elosztási rendszeren változtassunk. Jelenleg azzal a dilemmával szembesülünk, hogy ez bár sok, de még mindig nem elég. Magához a rendszerhez kell hozzányúlnunk annak érdekében, hogy a családoknak több pénz jusson, és a családokat ez a családtámogatási rendszer ne a munka elkerülésére, hanem a munka vállalására ösztönözze.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Pokorni Zoltánnak, a Fidesz képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek.

POKORNI ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Hölgyek és Urak! Egy órája kezdtük el a vitanapot, melynek az a célja, hogy lássuk, mit teljesített az elmúlt három esztendőben a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány az oktatás, az egészségügy, a szociális, a kulturális terület, az önkormányzatok, az ifjúság, a környezetvédelem terén.

(10.00)

Ellenzéki felszólaló eddig nem szólalt fel, a kormány számolt be az eddigi munkájáról, illetve a kormánypártok értékelték a helyzetet, de már megtudtuk, hogy az ellenzék kritikája elrugaszkodik a tényektől, rosszindulatú, alantas. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Hagyjuk ezt; azt gondolom, ezek a kiszólások, örökké az ellenzékkel foglalkozó kormányzati, kormánypárti reflexek önmagukat minősítik.

Egy ilyen vitanapnak dolga és lehetősége, hogy pontonként sorra vegye, mi teljesült mindabból a tervből, amire önök megbízatást kaptak három évvel ezelőtt, aminek a teljesítésére szegődtek, amire a választók bizalmát kérték. Elmondják majd kollégáim, képviselőtársaim, hogy mi az, amit hiányolunk, hol van a tízezer kollégiumi hely; hol van az olcsóbb diákhitel; hol van a mindenkinek járó ingyenes tankönyv, ingyenes étkezés; hol van az ingyenes utazás; hol van a nyolcvan rendőrőrs; hol van a filmeseknek ígért 8 milliárd, amiből csak 3,3 maradt; hol van a költségvetés egy százalékát kitevő, ifjúságra, kultúrára fordítandó pénz; hol van a sport területén a GDP egy százalékára vonatkozó ígéret - reálértékben a 2002-es összeg alig 60 százalékát sem éri el az idén sportra fordított összeg.

Nyilván ez fontos, hogy sorra vegyük, mennyi pénzt költöttek önök egy-egy fontos területre, mennyit ígértek, mekkora itt a különbség, milyen ígéretekkel vesztegették meg a választókat három évvel ezelőtt, és ezekből az ígéretekből mi az, ami nem teljesült. Nyilván lesznek méltányos képviselőtársaim, akik elmondják azt is, mi az, ami teljesült, üsse kő, történtek itt az elmúlt három évben nyilván értelmes dolgok is.

De egy ilyen vitanap, gyakorlatilag a kormányzati ciklus vége felé járva, alkalmas talán arra is, hogy felüssük a fejünket, a sok apró kockakő meredt bámulása után megnézzük azt is, hova vezet ez az út, mi végre ez az egész, hova jutunk.

 

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Emlékezetes talán önöknek, mostanában is még érettségi tétel Kazinczy Ferenc: “Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted, / Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot.ö Hogy kell-e önöknek szántani és vetni, ezt az agrárium területén dolgozók majd elmondják, hogy ezzel hogyan is állunk (Derültség és taps a Fidesz soraiban.), de egy bizonyos: nem elég jót akarni, azt jól is kell csinálni.

Jól - sok értelemben. Itt a parlamentben általában a jogászi, alkotmányossági szempontok jönnek elő; ez a minimum, amit egy kormánytól, kormánypártoktól elvárhatunk, hogy azt a jót, amit szeretne, alkotmányos értelemben is jól tegye, megfeleljen az alaptörvény szellemének, betűjének. Nos, e tekintetben mutatkoznak problémák, nem ártana kicsit szerényebben, kicsit óvatosabban, visszafogottabban nyilatkozni itt a három év elteltével. Arató képviselő úr nagyon határozottan hirdetett itt programot; azt gondolom, a visszafogottság dicséretes emberi erény, szükség van erre az oktatás területén.

Jól abban az értelemben is, hogy mik azok a hosszú távú célok, amiket ezek a területek szolgálnak. Két héttel ezelőtt a Gyurcsány-kormány, a Medgyessy-kormány teljesítményét alapvetően gazdaságpolitikai szempontból értékeltük, javult-e vagy romlott az ország állapota, a gazdaság állapota. Azt láttuk, hogy naponta tízmilliárd forinttal nő a jövő felélése, az eladósodottság mértéke, naponta 120 ember veszíti el a munkáját, most már 3 százalék alatt van a gazdasági növekedés. Lefelé hajló, romló mutatókat látunk. Most az a feladatunk, hogy megnézzük, hogyan állunk nem a szűken vett gazdaságpolitikával, hanem a társadalmi tőke, az emberi tőke tekintetében. Ez az, ami talán összeköti az egészségügyet, a kultúra területét, az oktatás területét, a környezetvédelmet, ifjúságot, sportot.

Számos mutató van, amivel ezt értékelni és mérni szokták egy országban, hogyan élnek, hogyan élik fel önmagukat az emberek, hogy mennyire egész, mennyire boldog, kiteljesítő az életük. Ezeket a mutatókat szakemberek majd sorolják, mennyi az önpusztító viselkedés Magyarországon, hányan fordulnak az alkohol, kábítószerek, pótszerek felé, mennyi ideig élnek a magyar emberek, egybevetve más, boldogabb, nyugodtabb sorsú nemzetekkel. E tekintetben Magyarországon nem javult, hanem bizony romlott, továbbra is romlott a helyzet az elmúlt három évben.

Csökkent az az emberi és társadalmi tőke, ami nélkül nem lehet sikeres egy ország, nem lehet sikeres a gazdasága sem. Önök itt emlékeztettek a '98 és 2002 közötti időszakra, és való igaz, akkor a sok apróbb, kisebb-nagyobb ágazatpolitikák mellett egy meghatározó törekvésünk volt, többek között a 2000. év, a magyar millenniumra való méltó megemlékezés, hogy mindazt, amit az 1000 esztendő, 1100 esztendő magyarsága jelent, azt valamilyen módon aktivizáljuk, az ebben rejlő energiaforrást a mai Magyarország számára láthatóvá és érzékelhetővé tegyük. Önök akkor ezt visszaforduló, poros magyarkodásnak tekintették, de ma már jól látszik, hogy erre az energiára, a nemzeti identitásra szüksége van a XXI. századi magyar társadalomnak.

E tekintetben bizony elégedetlenek vagyunk a Megyessy-Gyurcsány-kormány kultúrpolitikájával, ahol a nemzeti örökség gyakorlatilag elveszett, az erre fordított források tizedére-huszadára csökkentek; elégedetlenek vagyunk, és igen kritikusan szemléljük a Medgyessy- és Gyurcsány-kormány oktatáspolitikáját, amelyik elfelejti, hogy nem egyedüli feladata az elszigetelt egyes ember, az individuum lehetőségeinek, képességeinek növelése, kiteljesítése, hanem legalább ilyen feladata a közösség kulturális újrateremtése.

 

(10.10)

15 évvel ezelőtt, a rendszerváltozás hajnalán Magyarország azzal az igénnyel lépett föl, hogy jogállamot kell építeni. Ma azt gondolom, 15 év elteltével, a célt pontosabban meg tudjuk fogalmazni, egy kultúrállamot kell építeni. A jog a bizalmatlanság eszköze és a bizalmatlanság műfaja, abból indul ki, hogy az emberek megsértik, megszegik-e a szabályokat. Durva eszköz ahhoz, túlságosan durva eszköz ahhoz, hogy az életünk finomabb, de meghatározó viszonyait pontosan szabályozza és beállítsa, ennek a kultúra az eszköze. A kultúra a bizalom műfaja, ez az, ami összeköt bennünket, ez az, ami meg tudja teremteni azt a társadalmi erőt, társadalmi tőkét, ami nélkül nem lehet sikeres egy ország, egy nemzet. Lehet élni természetesen e nélkül a bizalom nélkül is, de rossz. Lassú, pazarló, drága egy ilyen gazdaság és egy ilyen társadalom.

Ezt a kulturális tőkét, ezt a társadalmi tőkét az elmúlt három évben az önök kormánya számos kisebb-nagyobb, egyébként rokonszenvvel is figyelhető intézkedése ellenére, de alapvetően nem növelte, hanem fölélte, nem erősítette, hanem csökkentette. Nőtt a bizalmatlanság, nőtt a különbség, nőtt a széthúzás gazdagok és szegények, városon és falun élők, fiatalok és idősebbek vagy akár más-más meggyőződésűek, a politika iránt más-más elkötelezettségűek között.

Azoknak az ágazatpolitikáknak, amiket itt ma önök milliókat, milliárdokat sorolva igazolni akarnak, végső soron az a célja, hogy a magyar társadalomnak, a magyar nemzetnek, beleértve a határon túliakat is, ezt a képességét, az összefogásra való képességét, az egymás iránt érzett bizalmát erősítse, és ne gyengítse. Föl lehet sorolni számos kisebb programot, lehet sorolni a milliókat és a milliárdokat, de ha nem jól és nem jó cél irányába használják ezeket föl, akkor mindez csak üres fecsegés. Kazinczyt idéztük az elején “Szólj, s ki vagy, elmondom. - Ne tovább! ismerlek egészen. / Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés.ö Akárhány milliárdot, akárhány paragrafust idéznek, ha annak a célja nem ezt az irányt követi, akkor mindaz csak üres fecsegés marad, nem jól és nem jó irányba fölhasznált összegekről van szó. Önmagában az nem érdem, hogy egy kormány sok pénzt költ. Milyen célra, milyen értékeket erősítve teszi azt meg - ez minősíti az eltelt három évet.

Ne felejtsük el, Magyarország most, 2005-ben az európai uniós tagsága egy éve után gyökeresen új helyzetben van. Sokan azt, amiről mi itt beszélünk, az összetartozásra való képességet, az identitást, az azonosságtudatot afféle XX. századi, XIX. századi, múltbéli dolognak tekintik. Ne felejtsék el, a XXI. századba lépett Európai Uniónak egy új helyzettel kell szembesülnie. Gyakorlatilag most szembesül azzal a legtöbb európai ország, s köztük Magyarország is, hogy a nemzetállamoknak nincs, gyakorlatilag nincs hatósági, állami eszközük, hogy állampolgárait otthon tartsa. Nincs vámintézkedés, nincs határátkelés.

Természetesen ma még a nyelvi korlátok, sőt a nyugat-európai országok szűkkeblűsége munkaerőpiacukat zárva tartja, de egy-két év, egy-két évtized, és azzal szembesülünk, ha nem teszünk valamit, hogy a legjobbjaink, a gyerekeink, a legtehetségesebb fiataljaink elmennek; máshol nemcsak több pénzt, de több lehetőséget, sikeresebb életet, erősebb közösséget, egy jövőorientáltabb boldogabb világot keresve elhagyják ezt az országot. Nincs eszközünk, hogy itt fogjuk őket. Nincs más eszközünk, csak az összetartozás képességének, erejének a kialakítása, “az a gyémánt-szeretetet, / Mi a szívekre veretettö, ennek a megerősítése.

A nemzeti kultúra, az oktatás, az ifjúságpolitika, ennek az eszközei, a sport ezt a célt kell szolgálják. Nem lesz, lehet itt beszélni a nyugdíjak emeléséről, 10-20 év múlva nem lesz, aki majd kifizesse, megtermelje az önök nyugdíját. Ha ezt a képességét a nemzetünknek nem tudjuk megerősíteni, és nem erre az irányra fordítjuk a figyelmünket, amikor a társadalmi tőkét, a humán tőkét, az emberi erőforrásra fordított programokat számba vesszük, akkor Magyarország itt a XXI. század elején mérhetetlen felelőtlenül viselkedik. Nem a XIX. századról, nem a XVIII. századról, Kazinczy idejéről van szó. A jövőnkről van szó, hogy erős, összefogásra képes és önmagát kulturálisan is megújítani képes ország lesz-e itt, ezen a helyen, vagy pedig szétesik, és valóban csak lakosságról, állampolgárokról és adófizetőkről költségvetési tételeket látunk-e magunk előtt.

Ez az, amit érdemes meggyőződésünk szerint ma számba venni. E tekintetben mi úgy ítéljük meg, hogy az elmúlt három év nem jól és nem jót cselekedett; nem kétségbe vonva egyes miniszterek, államtitkárok, sőt egyes képviselők jó szándékát. De mint tudják, a pokolba vezető út is ezzel a bizonyos jó szándékkal van kikövezve.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Az SZDSZ képviselőcsoportja jelezte, hogy a vezérszónoklatra rendelkezésre álló időkeretben két képviselő kívánja a frakció álláspontját ismertetni. Elsőként megadom a szót Gusztos Péter képviselő úrnak.

GUSZTOS PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Feszült figyelemmel hallgattam Pokorni Zoltán képviselő úrnak az üres fecsegésről és a tények egymáshoz való viszonyáról elmondott szavait. És eszembe jutott, oktatáspolitikáról fogok beszélni jórészt, hiszen liberális miniszter vezeti az oktatási tárcát, és a liberális frakció különösen fontosnak tartja, hogy erről a területről beszéljen; szóval, ha ennek a tárcának a működéséről kezdek gondolkodni, és az üres fecsegés és a tények és a számok egymáshoz való viszonyára jó példát szeretnék keresni, akkor eszembe jut az, hogy a tárca egyik első intézkedése az volt, illetve az új kormány egyik első intézkedése az volt, hogy az Országimázs Központ majd ötmilliárdos költségvetését a gyermekétkeztetési támogatás rászorultsági elven való kiterjesztésére fordította (Taps a kormánypárti padsorokban.), mindezt valamikor a kormányzása első hónapjában tette.

Nagy érdeklődéssel figyeltem azt is, amikor Pokorni Zoltán Kazinczyt idézve a nem jót és nem jól cselekvő mostani kormánytöbbséget mezőgazdasági munkára buzdította, bár persze jó ellenzéki képviselőként kétségbe vonta azt is, hogy akár erre alkalmasak lennének a mostani kormánypárti képviselők, és így rögtön megértettem a nem jót és nem jól szavak után, hogy vajon miért mondta azt Orbán Viktor néhány hónappal ezelőtt, hogy talán a mai világban inkább agronómus vagy traktoros lehetne belőle, ellentétben a nyolcvanas évekkel. (Derültség a kormánypárti padsorokban.)

Az oktatáspolitika, ahogy azt Arató Gergely államtitkár úr is elmondta, kettős meghatározottságban, kettős determinációval folyik a kormányzati ciklusban; egy markáns liberális éle van a magyar oktatáspolitikának, és egy markáns baloldali jellege is van. Itt a közös nevező elsősorban az esélyek növelése, ha tetszik, az esélyegyenlőtlenségek csökkentése, kiküszöbölése.

(10.20)

Ebben a hozzászólásban megpróbálok mind a közoktatási, mind pedig a felsőoktatási területen végrehajtott változtatások tekintetében azokra a lépésekre koncentrálni, amelyek ezekbe az irányokba mutattak, vállalva mindazokat a vitákat, amelyek például a liberális oktatási miniszter és a liberális frakció által szorgalmazott, a magyar oktatás poroszos rendszerét némiképp fellazító liberálisabb pedagógiai elvek mellett, illetve körül alakulnak ki. Hiszen ha visszaemlékezünk a közoktatási törvény ciklus eleji módosítására, amelyet Arató államtitkár úr is érintett hozzászólásában, annak az egyik első lényeges vagy legfontosabb vitapontja pontosan ez az úgynevezett kompetenciaalapú oktatás, a készségek fejlesztése. A készségek fejlesztésének nagyobb szerepe volt, amely egy nagyon fontos modern pedagógiai gondolat. Sajnálatos, hogy Magyarországon ilyen komoly politikai természetű vitákat váltott ez ki a liberális-konzervatív dimenzióban. Hiszen nagyon fontos, hogy az oktatási rendszerben részt vevő diákok… - mindig oktatási rendszerről, struktúrákról vitatkozunk, és két dolgot hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mi van azokkal a fiatalokkal, akik résztvevői, alanyai, tárgyai - nem is tudom, hogy kell mondani - ennek az oktatási rendszernek, illetve, hogy maga az oktatási rendszer a társadalom szövetén belül milyen szerepet kell betöltsön.

Hiszen ha azt mondjuk, hogy Magyarországon olyan oktatási rendszer volt és van, amely nagymértékben alkalmas a mai napig is sajnos arra, hogy konzerválja vagy adott esetekben növelje a társadalmi különbségeket, hogy az esélyek egyenlőségének megteremtésére nem igazán alkalmas; mindaddig, amíg ez az állapot fennáll, addig bőven van mit tenni. Ebben, azt gondolom, akár lehetne egy nemzeti egyetértés is a liberálisokon és a szocialistákon túlmenően, a konzervatívokra is kiterjedően.

Sajnos, nincsen ilyen, hiszen ezeket a pedagógiai hangsúlyváltásokat, amelyek, még egyszer mondom, a készségfejlesztés nagyobb szerepének az erősítésére utaltak a közoktatási törvényben, vehemens konzervatív támadás érte. Vehemens konzervatív támadás érte azokat az elképzeléseket, amelyek akár a buktatás, akár a házi feladat, a tanulói terhek átalakításának ügyében felmerültek, vagy akár a tanulók szöveges értékelésével kapcsolatban felmerültek. Pedig ezek nagyon fontos dolgok. Nagyon fontos mind a túlterheltség csökkentése a diákok esetében, mind pedig az értékelés árnyaltabbá, cizelláltabbá tevése. Azt gondolom, hogy meghaladott az a pedagógiai szemlélet, amely 6-9 éves gyerekeket 1-5-ig tud csak osztályozni.

Ha a liberális elemeket keresem a közoktatási reformban, nagyon fontosnak tartom, hogy egy komoly antiszegregációs jogalkotásba kezdett a tárca. A hátrányos megkülönböztetés tilalma bekerült a közoktatási törvénybe, és ez nekünk, liberálisoknak egy nagyon fontos ügyünk. Azt gondoljuk, hogy nemcsak nekünk nagyon fontos ez az ügy, természetesen, hanem fontos ez a kisebbségi sorban élő romáknak Magyarországon, és nagyon fontos ez a többségi társadalomnak is. Hiszen a szegregált oktatás semmire nem jelent megoldást, és a magyar oktatási rendszerben a mai napig számos példa van a szegregált oktatásra.

A közoktatási törvény új passzusai alapján meg lehet semmisíteni minden olyan intézményi döntést, amely akár egyetlen gyermeket, akár gyermekek egy csoportját faja, neme, vallási hovatartozása, családi helyzete vagy bármely más oknál fogva hátrányosan különböztet meg. Ez összhangban van a kormánykoalíció által szintén ebben a három évben elfogadott antidiszkriminációs törvény rendelkezéseivel.

Ha nem egy jogi, hanem egy strukturális, illetve finanszírozási esélyteremtő lépést nézünk, nagyon fontosnak tartottuk és tartjuk a világnyelvprogramot, hiszen Pokorni Zoltánnak igaza van abban, hogy az Európai Unió nagyon komoly kihívásokat jelent Magyarország számára, és ahogy azt Magyar Bálint oktatási miniszter szokta mondani rendszeresen, némán nem tudunk versenyképesek lenni az Európai Unióban.

Az a döntés, amely a középiskolák nagy számánál, most már, ha jól tudom, majdnem ezer középiskolánál talált meghallgatásra, amelynek értelmében nulladik évfolyamokon kifejezetten nyelvet tanulva kezdhetik el a középiskolát a fiatalok a világnyelvprogram keretében, egy nagyon fontos döntés volt, és ennek a hatásai természetesen nem csupán a közoktatási rendszerben jelentkeznek, hanem a Magyar Köztársaság, vagy ha nem a formális közjogi megközelítést vesszük, más kifejezéssel: a magyar nemzet versenyképességét növelő nagyon fontos döntésről van szó, amelyet én magam semmiképpen nem minősítenék üres fecsegésnek.

A felsőoktatásban is egy nagyon fontos változás következett, következik be. Erről rövidebben fogok beszélni, már csak azért is, mert az ismert tények miatt itt egy alkotmánybírósági döntés van hátra. Leginkább ezzel a részével foglalkoznék, itt is azzal, hogy miért támogatták a liberálisok ezt az oktatási reformot. Nagyon fontosnak tartjuk az ország versenyképességét, nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy Magyarország, Pokorni Zoltán volt miniszter úr minisztersége idején csatlakozott az úgynevezett bolognai folyamathoz, amely azt szolgálja, hogy az Európai Unióban egy egységes felsőoktatási tér jöhessen létre, hiszen az Európai Uniónak mint gazdasági közösségnek alapvető célja, hogy az egyik meghatározó gazdasági ereje, gazdasági szereplője legyen a világgazdaságnak. Az Európai Unióban megszületett a felismerés, hogy ez csak egy egységes felsőoktatási térrel lehetséges, amelyben magas szintű oktatást, versenyképes tudást kapnak a fiatalok, amely átjárható az Európai Unió nemzetei között a különböző diákok számára, és a magyar felsőoktatási reform ezt szolgálja.

Azok a viták, amelyek a felsőoktatási autonómia bővítésével vagy korlátozásával kapcsolatosak, hosszúak és valószínűleg nem is zárultak még le. Minden bizonnyal az Alkotmánybíróság is el fogja mondani a magáét ebben a dologban. A liberális frakció nagyon örül annak, hogy a felsőoktatási törvény a gazdasági zsákban futástól, a költségvetési szorításból némiképp felszabadította az egyetemeket, főiskolákat, és megteremtette a gazdasági autonómiát, a gazdasági vállalkozói szellem megjelenésének a lehetőségét a magyar felsőoktatásban, mert azt nagyon fontosnak tartjuk. Hiszen a magyar felsőoktatási intézményeknek egyrészt versenyképes tudást kell nyújtaniuk a magyar felsőoktatás hallgatóinak, másrészt pedig a nemzetgazdaság részeként képesnek kell lenniük arra, hogy nagyszámú külföldi hallgató befogadására legyenek alkalmasak Magyarországon.

Zárásképpen röviden arról szeretnék beszélni, amivel kezdtem, hogy keveset beszélünk a hallgatókról, a diákokról akkor, amikor az oktatásról beszélünk. Azt gondolom, hogy ebben az elmúlt három évben több olyan lépés volt, amely a hallgatói jogok, a diákjogok kiterjesztésének irányába hatott, és hosszasan lehetne sorolni egyébként azokat az anyagi, finanszírozási jellegű döntéseket is, amelyek kedvezően érintik a diákokat. Azt gondolom, hogy ha most csak az első felére koncentrálok az előbbi mondatnak, akkor az, hogy a diákönkormányzatok például a szülőkkel egyetemben a középiskolának azon döntéseivel szemben, amelyek a családokat anyagilag, pénzügyileg érintik, véleményezési, egyetértési joggal rendelkeznek, az például egy nagyon haladó és modern és demokratikus gondolat.

Az, hogy az egyetemi, főiskolai hallgatóknak megadtuk azt a lehetőséget, hogy akár bíróságon keressenek jogorvoslatot akkor, amikor a hallgatói jogaik csorbulnak, megint csak egy nagyon fontos dolog. De több más ilyen is van. Biztosan ebben a vitában hosszan fogunk még ezekről beszélni; például arról a döntésről, hogy nem az első diplomát finanszírozza az állam a magyar felsőoktatás hallgatóinak, hanem egy diplomát finanszíroz, ami lehetővé teszi azt, hogy ha valaki az első diplomáját költségtérítéses hallgatóként szerezte meg, akkor utána részt vehessen egy államilag finanszírozott képzésben. Hosszan lehetne vitatkozni arról, és azt gondolom, jó érveink vannak ebben a vitában, hogy a felsőoktatási reform a szabad intézményválasztás, a külföldi tanulás tekintetében mekkora lehetőségeket ad a magyar felsőoktatás hallgatóinak.

Még egy anyagi természetű dolgot a végére: az, hogy a ciklus elején a szocialista-liberális kormánykoalíció bevezette a diplomás-minimálbért, illetve az, hogy most a felsőoktatási reform keretén belül a minimálbér összegéig adómentessé tette a felsőoktatási törvény módosítása a hallgatói munkák jelentős körét, azt mutatja, hogy a kormánykoalíció, még egyszer mondom, nemcsak a szavak, hanem a kézzelfogható anyagiak tekintetében is mindazoknak, akik a tudásban keresik a boldogulást, segíteni szeretne, hiszen azt valljuk közösen, hogy a magyar felsőoktatás fejlesztése, a magyar közoktatás fejlesztése, a magyar oktatási rendszer versenyképesebbé tétele közös érdeke valamennyiünknek.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(10.30)

ELNÖK: Most megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, aki szintén az SZDSZ vezérszónokaként szólal meg.

BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A politikai vitanap mindig mérlegkészítésre indít bennünket. A hagyományos szereposztás szerint ilyenkor a kormánypárti oldal mondja, hogy mi mindent tett a kormány, az ellenzéki oldal pedig azt hajtogatja, hogy mi mindennel elégedetlen. Én szeretném ezt a hagyományos szereposztást kicsit átlépve egy kiegyensúlyozottabb mérlegkészítés irányában megfogalmazni a saját összegzésemet.

Hogy mi mindent tett a kormány például a szociálpolitika terén, arról egy vázlatos, felsorolásszerű összefoglalót hallhattunk az államtitkár úrtól. Nem szólt arról, hogy mi mindent nem tett a kormány ezalatt a három év alatt, ami mögöttünk van. Jó lenne, hogyha a tárgyszerű felsorolást az ellenzéki oldal nem vonná kétségbe, mert tényeket sorolt, ezeket tényleg tette a kormány. Lehet ezekre mondani, hogy kis lépések, kisebb-nagyobb lépések, de mindegyik azt célozta, hogy a különböző rétegeknek az életkörülményeit megpróbálja javítani.

Amikor a családi pótlék jelentős mértékű emeléséről döntött a kormány, ezt tette, amikor néhány, speciális élethelyzetben lévő rétegre gondolva megváltoztatta a korábbi szabályozást, ezt tette, amikor az ikreket nevelőknek nagyobb összegű támogatást adott, vagy az apáknak odaadta az öt napot a gyermek születése után, amikor döntött a tankönyv ingyenes igénybevételi lehetőségéről, illetve a gyermekétkeztetés támogatásának a kiszélesítéséről, mindig ilyen lépéseket tett, és ezek, azt gondolom, helyénvaló lépések, és ezt el kell ismerni.

Nagyon sok mindent tett a nyugdíjasokért, azt gondolom, hogy erején felül, mert például a 13. havi nyugdíj bevezetése igen megerőltető anyagi terhet jelent a kormánynak, de megígérte és megtette, és azt gondolom, hogy ebben az országban két és fél millió nyugdíjas élvezi ennek az előnyét. És kis lépéseket tett a hajléktalanellátás javítása irányában, és lépéseket tett valóban a lakástámogatási rendszer korrekciója irányában. Ezek a lépések valóban elsősorban korrekciós jellegű lépések voltak.

Amikor azt mondtam, hogy szólni akarok arról is, hogy mit nem tett a kormány, akkor arra gondoltam, hogy a szociálpolitikában nem hajtott végre nagyívű fordulatot. Nem hajtotta végre azt a baloldali fordulatot, amit egyébként a Medgyessy-kormány már megígért, nem csinált reformot, jóllehet nekilátott ennek a munkának, a szociális tárcánál nagyon komoly koncepcionális háttér-, előkészítő munka indult el ennek irányában. Hiszen az egész segélyezési, szociális ellátási rendszerünket ideje alaposan újragondolni, ideje megfogalmazni, különösen, hogy az Unió tagországa lettünk, valamilyen szociális minimumot, ahonnan indítani kellene mindenki számára a megélhetést, az ellátást.

Időszerű lenne szakítani azzal a máig hagyományosan alkalmazott megoldással, hogy az egy főre jutó jövedelem alapján mérünk családokat, osztogatunk támogatásokat, támogatásra való jogosultságot, vagy nem, fogyasztási egységekben lenne célszerű gondolkodni. És még egyszer mondom, ez a típusú reform, előkészítő munka elindult a szociális tárcánál - és aztán egy kicsit abbamaradt. Azt gondolom, hogy a kormány ezek alatt az évek alatt dolgozott, de nem tett csodát, és irreális dolog bármelyik kormánytól azt várni, hogy egy-két-három év alatt csodát tegyen.

A társadalom állapotát mérő paraméterek között vannak objektív mérőszámok, és vannak szubjektív, a társadalom mentális állapotára utaló jelek. Ezek a mérőszámok azonban rövid távon, egy-két év vonatkozásában nem mozdulnak el nagyon érzékelhető módon.

A jövedelemdifferencia távolságával szoktuk mérni a szegénység növekedését vagy csökkenését, mérni szoktuk a gyermekszegénységet, tíz részre osztva az országot, tíz decilisre osztva az országot, hogy az alsó decilis és a fölső decilis távolsága mekkora, hogy a gyermekek nagyobb mennyiségben hol helyezkednek el. Mérni szoktuk objektív mérőszámmal a munkanélküliséget, illetve a foglalkoztatást. Ezek a mutatók nagyon-nagyon piciket mozognak hónapról hónapra.

És sokkal nehezebben mérhetőek azok a kérdések, amikről Pokorni Zoltán beszélt előttem, amelyek a társadalom mentális állapotát írják le, hogy tudniillik hogyan alakul az öngyilkosságok száma, hogy hogyan alakul az alkoholfogyasztás, az alkoholizmus terjed-e vagy csökken, vagy éppen a drogfogyasztás hogyan alakul.

Én azt gondolom, hogy egyértelműen megállapítható, ha mérleget készítünk, hogy ugrásszerű javulás nem következett be ezek alatt az évek alatt; de talán azt is egyértelműen meg kellene tudnunk állapítani közösen, hogy drámai romlás sem. Azt gondolom, hogy ha az ellenzék képes lenne arra, hogy a tetteket és a tényeket reálisan értékelje, akkor teremthetnénk olyan hangulatot és olyan helyzetet, ahonnan eredményesebben lehet tevékenykedni.

Teljesen homályos, hogy miről beszél Pokorni Zoltán, amikor azt mondja, hogy a célok rosszak. Hiszen mik ennek a kormánynak a céljai? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Az esélyegyenlőség javítása? A munka megbecsülése? Igazságosabb újraelosztás? Miért rosszak ezek a célok? A társadalmi szolidaritás növelése?

Nos, azt gondolom, hogy a legnagyobb hiba, amit a politikában is, mint ahogy bárhol máshol az életben elkövethetünk, a jó szándék, a másik fél, a vitapartner jó szándékának a kétségbe vonása.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Pokorni Zoltán: Ezt az egyet nem vontam kétségbe!)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Az MDF képviselőcsoportja ugyancsak jelezte, hogy a frakció álláspontját a vezérszónoki körben két képviselő szeretné ismertetni. Elsősorban megadom a szót Csáky András képviselő úrnak. Képviselő úr!

DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Államtitkár Úr! A mai nap, úgy gondolom, abban egyet kell hogy értsünk, hogy a magyar jövőről szól. Mert akkor, amikor az oktatásügyről, szociálpolitikáról, egészségügyről beszélünk, akkor nemcsak a máról, hanem a jövőbe mutató irányokról is kell beszélni, és ezért nagyon jó lenne, ha a kormány is nagyobb létszámban képviseltetné magát. Rácz miniszter úr az expozéjában rendre utasított minket, azt mondta, hogy a problémafelvetésekben nagyon jók vagyunk, és reméli, hogy a megoldásokban is vitézkedni fogunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! - akik most a kormánypárti oldalon bólogatnak. Az ellenzék számára két lehetőség adódik arra, hogy az elképzeléseinek érvényt próbáljon szerezni.

Az egyik az, hogy itt a Házban törvényjavaslatokat nyújt be, illetve az adott törvényekhez módosító javaslatokat nyújt be. Nem akarom az időt húzni azzal, hogy hány törvényjavaslatot önök nem engedtek be ide a Ház elé, még csak tárgyalásra sem. Lehetne beszélni a tb-felügyeletekről szóló törvényről, lehetne beszélni a családorvosok képviseleti jogáról, és több százra tehető azon módosító javaslatok száma, amelyek pozitív irányba, a javítás irányába mutattak, de önök ezeket mind lesöpörték az asztalról.

(10.40)

Miniszter úr ezt követően egy számsort kezdett el ismertetni, hogy mennyivel több forráshoz jutott az egészségügy. Úgy gondolom, hogy akik figyelemmel kísérik, az állampolgárok, nem is nagyon értik; egy bizonyos összeg felett tulajdonképpen értékelhetetlenné válik az egész. Tudom, hogy az államtitkár asszony érti (Dr. Vojnik Mária: A képviselő úr is.), de úgy gondolom, lényegtelen az, hogy tulajdonképpen nekünk mi a véleményünk. Mi a lakosság véleménye? - azt hiszem, ebben egyetértünk, hogy az a fontosabb.

Hadd idézzek egy nagyon friss, ezzel kapcsolatos felmérést, és gondolom, hogy sem a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Menedzserképző Központját, sem a felmérést végző Szonda Ipsost nem fogja senki azzal vádolni, hogy valamelyik irányba is elfogult lenne. Felmérést végeztek, hogy milyen a lakosság elvárása, mi a lakosság véleménye a magyar egészségügyről. Vannak strukturális, minőségbeli elvárások, de a panelok összegzése az, amit tapasztalunk mi is, és nem hiszem, hogy ebben a Házban egészségpolitikával foglalkozó van olyan, aki azt meri állítani, hogy ma akár az egészségügyben vagy akár a lakosság körében elégedettek az ellátórendszerrel.

Elégedetlen a magyar lakosság az egészségügyi ellátórendszerrel, és ennek két fő okát látják. Erről is szó volt ma itt: az, hogy a tb-járulékot nem fizetik, másrészt az, hogy rossz a kormány egészségpolitikája. Be is lehetne fejezni itt az egészet, mert úgy gondolom, hogy ez a lényeg.

Az elmúlt időszak egészségpolitikájával kapcsolatban Béki Gabriella azt mondta, hogy ne csak negatívumokat, hanem pozitívumokat is mondjunk. Az egészségüggyel kapcsolatban pozitívumként azokat a momentumokat lehet megjelölni, amelyeket nem tett meg a kormány. Nem verte szét az egészségbiztosítást, jóllehet hihetetlen nagy nyomás nehezedett rá a több-biztosítós modellt illetően, ezért mindenféleképpen köszönet jár. Nem vezette be a térségi egészségszervező szolgálatról és a regionális egészségfejlesztésről szóló törvényt, tulajdonképpen ezért is köszönet jár, de hihetetlenül sok energiát és időt kötött le ez a koalíción belüli belső küzdelem, és tulajdonképpen pozitívumként lehet értékelni azt is, hogy most már, úgy a ciklus vége felé belátták azt, amit a Magyar Demokrata Fórum is kezdetektől fogva mondott, hogy az irányított betegellátási modellt is be kell fejezni. Igaz, hogy ehhez kellett az Állami Számvevőszék lesújtó kritikája.

Én most nem sorolom föl azt, hogy a kormányzati ciklus elején mit ígértek önök. Azt, hogy a nemzeti össztermékből való részesedés fokozatosan növekedni fog, és fölzárkózunk az Európai Unióhoz, az ápolónők hűségjutalmát. Megvallom őszintén, kifejezetten örülök annak, hogy az ingyen gyógyszereket nem vezették be; ez a szakmában is elég furcsa véleményeket alkotott, és vannak tapasztalataink az ingyen gyógyszerek értékéről. Nem beszélek arról, hogy sem ápolásbiztosítást, sem önálló baleset-biztosítást nem csináltak. Nem beszélek arról, hogy a programjukban megígérték, hogy a köztestületek szerepét megerősítik a magyar egészségügy területén belül, ehhez képest lényegében a Magyar Orvosi Kamarát funkcionálisan lehetetlen helyzetbe hozták, és a mostani időszakban a Gyógyszerész Kamara sem azt a véleményt formálja meg, hogy nagyon jó a hangulata.

Azt mondták, hogy folytatni fogják azt, ami jó volt az előző kormányzati ciklusban. Azt el kell hogy ismerjék, és el is ismerték szavakban, hogy az előző ciklus népegészségügyi programja szakmailag megalapozott, jó volt, mindezek ellenére leállították, felülírták, újat vezettek be. Retorikailag lényegében nagyon nem haladt előre a népegészségügyi program. Nem is haladhatott, mert mindeközben olyan finanszírozási rendszert vezettek be a volumenkorláttal, ami kifejezetten ellentétes, amit tehát az egyik oldalon erőltettek, azt a másik oldalon lehetetlenné tették.

Az, hogy a száz lépés programjában ismételten előtérbe kerül - meglátjuk, hogy mit hoz a jövő. Bízzunk benne őszintén, hogy sikerülni fog az, amit önök elképzelnek. Pedig ha az elmúlt tíz év pozitívumát lehet a magyar lakosság egészségügyi állapotát illetően fölhozni pozitívumként, az az, hogy több mint 3 évvel nőtt az átlagéletkor, ez pozitívum. Egyetlenegy oldal, egyetlenegy kormány sem sajátíthatja ki ezeket az eredményeket, viszont azt figyelembe kell vennie, ha a lakosság átlagéletkora növekszik, öregszik a lakosság, akkor az egészségügyi szükségletek nőnek.

Egy jól kezelt daganatos beteg, akinek az átlagéletkora 5-6-8 évvel megnő, az bizony az egészségügyi ellátási szükségleteket növeli, tehát ezt előre lehet tudni. Mindezek ellenére az intézményeink most már évről évre, azt lehet mondani, hogy hónapról hónapra lehetetlenebb helyzetbe kerülnek. Ismertek mindenki előtt a szakmában - és most már, gondolom, a közvélemény előtt is, hisz a sajtó is foglalkozott ezzel - azok a felmérések, amelyek az egészségügyi intézményeink adósságállományával foglalkoznak, hogy rövid idő alatt, negyedév alatt 9 milliárddal növekedett az adósságállomány; most már valahol közelít a 30 milliárd felé.

A miniszter úr pozitívumként értékelte, és tulajdonképpen pozitívumként is kell értékelni a száznapos program keretében adott bérnövekményt, de az egész ciklust kell értékelni. Korábban már az államtitkár asszonynak is átadtam az előző kormányzati időszakra, az egészségügyre vonatkozó bérfejlesztéseket, van még mit hozzátenni az eddigiekhez ahhoz, hogy az előző időszak bérnövekedési ütemét el tudják érni. A különbség az, hogy ehhez önök teljes egészében a forrásokat nem biztosították.

Attól a pillanattól kezdve, ahogy az alapdíjba és a német pontba beépítették a béreket, attól a pillanattól kezdve kiderült, hogy az nem elegendő, hogy ahhoz bizony a tulajdonosnak pótolni kell. Az önkormányzatoknak sincs pénzük, ezért létszámleépítések indultak el, naponta olvassuk, hogy egészségügyi intézményekből bocsátanak el embereket.

Hölgyeim és Uraim! Nem az a lényeg, hogy mi mit mondunk, hanem az a lényeg, hogy az ágazatban dolgozók mit éreznek, az a lényeg, hogy az állampolgárok mit éreznek akkor, amikor 3-4 hónapra kapnak egy-egy időpontot, akkor, amikor fél-egy napokat kell várniuk a rendelőben ahhoz, hogy az ellátáshoz jussanak. Nem rugaszkodom el a valóságtól, ha azt mondom, hogy a magyar egészségügy állapota sokkal rosszabb helyzetben van, mint a kormányzati ciklus elején.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Sisák Imre képviselő úrnak, az MDF képviselőcsoportja másik vezérszónokának. A képviselő urat illeti a szó.

SISÁK IMRE JÁNOS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! A szociálpolitikában és a családpolitikában rendkívül fontos az állandóság. Ugyanis a gyermekvállalás szempontjából ha négyéves ciklusonként változtatjuk a szociál- és családpolitikát, az bizonytalanságot szül, és a gyermekszületésszám csökkenéséhez vezet.

(10.50)

 

Sokszor elmondtam már ebben a Házban, 2003-ban 94 647 gyermek született, ez 1945 után a második legrosszabb év, és az, hogy 2004-ben 95 100 gyermek született ebben az országban, csakis annak köszönhető, hogy a szélesebb, termékeny '70-es korosztályok éppen most jutottak el ide.

Miért mondom azt egyébként, hogy a bizonytalanság rendkívül rosszat tesz a gyermekvállalás szempontjából? Nos, azt gondolom, ezeket mindenképpen alá kell támasztani megfelelő indokokkal. Mielőtt azonban ehhez hozzákezdenék, azt hiszem, egy dolgot pozitívumként mindenképpen el kell ismerni. Valóban, 1998 és 2002 között a családi pótlék nem emelkedett. Ez 2002-t követően jelentős mértékű növekedést mutatott.

Mi az, ami egyébként negatív tendenciaként mutatkozik? Volt egy sikeres iskolatejprogram a polgári kormány időszakában. Önök 2002-ben ennek véget vetettek. Az ellenzéki pártok, akár a Magyar Demokrata Fórum, akár a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség hiába tett kísérleteket, önök csakis 2004. szeptember 1-jén voltak hajlandóak bármit is lépni. Mit léptek? Az iskolában az iskolatejprogram az egypoharas tej vonatkozásában 26 forint, az önkormányzatokkal fizettetik meg a 15 százalékos áfáját. Az óvodában sokkal rosszabb ettől a helyzet, hiszen csakis a 8 forint 80 filléres európai uniós támogatást biztosítják, minden óvodás gyermek részére 21 forint 20 fillért fizetnek meg az önkormányzatok akkor, amikor a szociális kiadásokra szánt összegek nem növekednek megfelelő módon.

Önök azt mondták, hogy jelentős mértékben javítják a rászorult gyermekeknek járó juttatásokat. Azt mondták, a polgári kormány időszakában csak átkereszteltük a szociális juttatásokat. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez nem felel meg a valóságnak, és mindjárt számadatokkal is alátámasztom. 1998 előtt rendszeres nevelési segélyről beszéltünk, majd pedig kiegészítő családi pótlékról. Ez a jelenlegi rendszeres gyermekvédelmi támogatás elődje. Mennyi is volt 1998-ban, az önök kormányzása végén ez az összeg? Havonta a rászorult gyermekek 2740 forintot kaptak. 2002-ben mennyivel zártunk? 4200 forinttal. Milyen nagyságrendű emelkedés ez, tisztelt képviselőtársaim? 53,2 százalék. Önök rendkívül büszkék arra, hogy a rászorult gyermekek támogatását növelik. Mennyi most a rendszeres gyermekvédelmi támogatás összege? 5434 forint. Mennyivel növekedett az önök kormányzása időszakában? 1234 forinttal. Milyen nagyságrendű emelkedés ez? 29,3 százalék. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor értékelünk dolgokat, akkor tessék mindenről korrekt módon beszélni! Ki vezette be egyébként az egyhavi kiegészítő családi pótlékot? A polgári kormány. Milyen nagyságrendű volt ez az összeg? Megegyezett a kiegészítő családi pótlék egyhavi összegével. Mikor vezettük ezt be? 2000-ben, mégpedig a 134/2000-es kormányrendelet nyomán.

Tisztelt Képviselőtársaim! Volt már száznapos program, és most van száz lépés programja. Önök azt mondják, hogy duplájára emelik a családi pótlékot. Én azt gondolom, hogy korrekt módon el kell mondani és meg kell magyarázni a magyar társadalomnak, hogy tulajdonképpen mi is történik. Egygyermekes család esetében 2006. január 1-jétől 11 ezer forint lesz a családi pótlék. Azt mondják önök, duplájára emelkedik. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha korrektek akarunk maradni, akkor elmondjuk, hogy ez nem így van. Mennyi az egy gyermek után járó családi pótlék? 5100 forint. Mennyi a rendszeres gyermekvédelmi támogatás összege? 5434 forint. Mennyi ennek a kettőnek az összeget, tisztelt képviselőtársaim? Bizonyosan összeadták: 10 530 forint. Mennyivel is emelkedik, kérem tisztelettel, a családi pótlék ezek szerint? 470 forinttal.

Ha megnézzük, hogy milyen nagyságrendű adókedvezmény jár, akkor tudjuk, hogy egy gyermek után 3 ezer forint. Tisztelt Képviselőtársaim! Mi is derült ki egyébként a napokban? Hogy nem a felsőközéposztály jár csak rosszul, hanem a legrászorultabbak is, és egy rétegről, az alsó középosztályról végképp ne feledkezzünk el: ők borzasztóan rosszul járnak, tisztelt képviselőtársaim. És arról se feledkezzünk meg, hogy a rászorultaknak az aktív foglalkoztatottak termelik meg azt az összeget, amiből a szociális juttatásokat lehet finanszírozni. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Kétgyermekesek esetében mi a helyzet? Itt már 370 forinttal emelkedik csak egyébként ez az összeg, a három- és többgyermekesek esetében 770 forinttal. De ha egy alsó középosztályba tartozót nézünk a három- és többgyermekeseknél, akkor megint modellezhetjük a dolgot: a családi pótlék 7800 forint, a rendszeres gyermekvédelmi támogatás 5434 forint, a családi adókedvezmény pedig 10 ezer forint. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ezt összeadjuk, ez több mint 23 ezer forint. És önök most tulajdonképpen ezt a többszörösére emelt családi pótlékot hogyan is változtatják? 7800-ről 14 ezer forintra, plusz, ha 4 ezer forintot hozzáteszünk a megmaradó adókedvezményből, akkor 18 ezer forint. Hány ezer forinttal is csökken egyébként mindezek után a három- és többgyermekes családok támogatottsága, tisztelt képviselőtársaim? Adják össze a számokat, vonják ki, és aztán megbizonyosodhatnak róla, hogy igazat mondtam-e vagy sem.

Úgy gondolom egyébként, ezen hibáikat már elismerték, hiszen a Nagycsaládok Országos Egyesülete jó néhány javaslatát befogadták. Nekem az a véleményem, hogy minden egyes, a gyermekeket képviselő civil szervezettel le kellene ülni tárgyalni, meg talán a parlament négy pártjának is egy asztalhoz kellene ülni, mert, tisztelt képviselőtársaim, a gyermekvállalás és a gyermekek nevelése nem négyéves ciklusonként változik, az egy húszéves befektetés. Ha a pékek nem sütnek, akkor azonnali intézkedés szükségeltetik, mert az embereknek szükségük van a kenyérre. De ha egy gyermek nem születik meg, azt csak húsz év múlva fogjuk észrevenni, és tisztelt képviselőtársaim, tudjuk, ugye, hogy ennek beláthatatlan következményei lesznek. Mert, ha kevesebb az aktív dolgozók, az aktív foglalkoztatottak száma, akkor valószínűleg kisebb az a jövedelem, amit meg tudunk termelni az életkor kitolódásával egyre nagyobb számban országunkban élő nyugdíjasok részére. Ez pedig egyértelműen a nyugdíjkorhatár emeléséhez és hasonló intézkedésekhez vezet, tisztelt képviselőtársaim.

Önök több programot is megfogalmaztak. Többek között azt mondták, hogy a kormány a családi adókedvezmény intézményét úgy fejleszti tovább, hogy ez a jelentős támogatás eljusson azokhoz is, akik ma ezt még kisebb jövedelmük miatt nem élvezhetik. Ha ez a vitanap két héttel ezelőtt van, akkor azt mondhattam volna, hogy jó és rossz dologról is számot adhatunk, mert a családi adókedvezmény, a gyermekek után járó adókedvezmény intézményét nem törölték el, mint a Bokros-csomag idején, de az elmúlt három év alatt teljesen elinflálódott ez az adókedvezmény. Ma már nem erről szól a történet. Önök Bokros Lajos nyomán járva a gyermekek után járó adókedvezményt csak töredékesen tartják meg, és rendkívül nehéz helyzetbe hozzák a családokat.

Önök rendkívül büszkék az ingyenes étkeztetésre és az ingyenes tankönyvjuttatásra. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha korrektek szeretnénk maradni, akkor mindent tisztességesen mondunk el. Ma az általános iskola 1-8. osztályában 12 602 forintba kerül átlagosan a tankönyv. Ha ehhez az iskolai könyvtáraknak juttatott 2400 forintos normatív támogatást is figyelembe vesszük, összességében 7800 forintot juttatnak. 4262 forintot vagy a családoknak, vagy az önkormányzatoknak kell megfizetni. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez nem ingyenes tankönyv! Az ingyenes étkeztetés ugyanígy levezethető.

Én azt gondolom, ha a szociálpolitikában és a családpolitikában ténylegesen a gyermekszegénység ellen akarunk küzdeni, akkor a kormányzó pártoknak a civil szervezetek és az ellenzéki pártok véleményét is meg kell fogadni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! A vezérszónoki felszólalások végére értünk.

Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, a frakciók írásban történt, előzetes jelentkezésének megfelelően, a frakciók részére biztosított időkeretek felhasználásáig.

Elsőként megadom a szót Halmai Gáborné képviselő asszonynak, MSZP.

(11.00)

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Németh László szerint a műveltségre törekvés célja, hogy az ember megértse helyét, lehetőségeit, s ezáltal létét szép és hasznos szereppé tudja alakítani. Mindig, amikor a jövőre gondolunk, alapvető célunk kell hogy legyen a hosszú távon fenntartható, versenyképes társadalom, amelyben a mindenütt jelen levő kultúra kiemelt szerepet kell hogy kapjon. Mindig mindenütt keressük a legfontosabb területet, így a kultúrán belül is. Márpedig itt, mint ahogy az oktatásban sem, nem szabad sorrendet állítani, hiszen maga az oktatás a jövő nemzedékek, a kultúra pedig a jövő boldogabb és egészségesebb társadalmának záloga. Igazi szemléletváltás kell. Tévút volt bármikor is a kultúrát maradékelven támogatni, inkább erőforrásként, a jövőbe való befektetésként kezelni, a verseny mellett esélyt teremteni, nem látványvezérelten kirakatokban, hanem a mindennapok részeként. Hiszen a kultúra minden területe fontos, csak vannak, amelyek már képesek akár a piacon is megélni, őket csupán helyzetbe kell hozni; a hétköznapok világát, a köz kultúráját azonban folyamatosan karban kell tartani. Meg kell teremteni az esélyegyenlőséget ezen a területen is, és a kultúra sokszínű, mint maga az ember.

Sokféleképp közelíthetjük a témát tehát az elmúlt három év mérlegében. Nézhetjük a művészetek, a film, a színház, a megőrzendő örökség szempontjából, de oda kell figyelnünk a közművelődés, a közgyűjtemények, a hagyományok őrzésének és továbbvitelének szempontjaira is. Nézhetjük az alkotók és befogadók, a kereslet és kínálat oldaláról, vagy górcső alá vehetjük a számokat is. És úgy gondolom, mindegyik területen mutathatunk eredményeket, és van miről elszámolni. De mint ahogy a társadalom egészében, itt is kimutathatók a megrögzött vagy eltorzult szerkezetekből, arányokból adódó problémák. Vegyük sorra! Előreléptünk a magyar filmek támogatásában, a törvényi keretek megteremtésében, az artmozik újrafelértékelődésében, s talán mindezeknek köszönhetően nőtt a magyar filmek száma, és nőtt a nézőszám is. Az előbbi a korábbi években 20-25 körül volt évente, 2004-ben 28 magyar alkotás született. 2003-ban összesen 684 ezren váltottak jegyet magyar filmekre, 2004 első tíz hónapjában ez a szám megközelítette a másfél milliót. Ez azt jelenti, hogy a magyar filmközönség részesedése a megelőző évi 5 százalékról 10 százalékra, a duplájára emelkedett. Komoly együttműködés eredményeként létrejött a filmtörvény és egy olyan adókedvezmény-rendszer, amelynek eredményeképp a szakma jelentős többlettámogatáshoz jutott. Persze tudjuk, hogy meg kell oldani az immár megnövekedett forrás törvényes, szakmailag indokolt, értékelvű elosztási rendszerét is.

A művészeti területen elkészült az utóbbi évek legnagyobb kulturális beruházása. Megkezdte működését az európai, sőt világszínvonalúnak mondható Művészetek Palotája, ahol helyet kapott a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, a Ludwig Múzeum, és megkezdte működését a Nemzeti Hangversenyterem és a Fesztivál Színház. Persze ebben az esetben is, mint ahogy a Nemzeti Színháznál, nem az a legfontosabb cél, hogy idejöjjenek a világ minden tájáról csodálni ezt a modern és korszerű alkotást, hanem az, hogy benne a legmagasabb minőségben tudjuk megmutatni a magyar kultúrát, s hogy a hazai kulturális kincs minél szélesebb palettája kapjon bemutatkozási lehetőséget.

És néhány dolog, amire büszkék lehetünk: 2004-től új támogatási formaként az infrastruktúrával rendelkező képző- és iparművészeti alkotótelepek fenntartására és működtetésére új 50 milliós költségvetési előirányzatot teremtettünk. 2003-tól támogatást nyújtunk a kiemelkedő jazzrendezvényeknek. Elértük, hogy a könyvek áfája 12 százalékról 5 százalékra csökkent. A jelenleg is futó Nagy Könyv program pedig magát az olvasást népszerűsíti. Az önkormányzatok által fenntartott színházak központi támogatása 2003-ban 60 százalékkal, a hivatalos zenekaré pedig 100 százalékkal nőtt. A hagyományos kőszínházi struktúra megőrzése mellett kiemelt szerepet kapott az innovatív, alternatív színházi műhelyek támogatása. Léptünk előre, a színházakat ma egyre többen látogatják, de tudjuk, hogy még adósak vagyunk a művészek jogállását rendező törvényekkel, és ezáltal a megbecsülésüket tisztázó jogszabályokkal. De mint ahogy az elején is említettem, az embereknek mindennap szüksége lenne az elérhető tudásra és információra életük minden szakában. Szükségük van közösségekre, az alkotás, az önkifejezés lehetőségére, és ezt helyben is meg kell teremteni.

Maradva a közkultúránál: új és az esélykiegyenlítést szolgáló programok indultak el a múzeumok területén a miniszter úr által is említett Alfa-programmal, valamint a 24 állami múzeum látogatásának ingyenessé tételével, a most meghirdetett közkincsprogram pedig kimondottan a vidékre, a helyben élő értékek megőrzésére irányul. Mert valóban újra kell gondolni a struktúrát, és néhány strukturális változás: harmadik éve működik a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumán belül a kulturális turizmus osztály, s talán ennek is köszönhetően a kultúra mint versenyképességet jelentő tényező jelent meg már az első nemzeti fejlesztési tervben. Erre is szükség volt ahhoz, hogy a falufejlesztés és -megújítás, a vidék szellemi és tárgyi örökségének védelme és megőrzése intézkedés keretében több mint 2 milliárd forint jutott erre a területre. A regionális operatív programok keretében támogathatóvá vált a természeti értékek és a kulturális örökség turisztikai célú fejlesztése 19,6 milliárd forintos kerettel. Az “élhetőbb faluértö program keretében, ami legalább annyira kulturális, mint szociális, 30 millió forintot nyerhettek el hátrányos helyzetű települések. A fiatalok programjaihoz, közösségi tereik bővítéséhez pedig 5 milliárd forint értékben kerültek meghirdetésre pályázatok.

De nehogy azt gondolja bárki is, hogy ezek a jól hangzó tények és számok elégedetté tesznek bennünket. Nos, nem így van. Nem gondoljuk, hogy a Medgyessy-Gyurcsány-kormány megoldotta volna a kultúra támogatásának gondjait, csupán annyit jeleznek a számok, hogy a 2002. évi 60,584 milliárd forintról 2005-re 107,232 milliárd forintra nőtt tárcán belüli és a felsorolt további források jó célokat szolgáltak. Elmozdulás történt a közkultúrára való odafigyelés, a felelős örökségvédelem területén, és talán többször, több helyen több alkalommal sikerült ráirányítani a figyelmet sokszínű értékeinkre. Mert hisszük: egy nép kultúrája elég jelentős kell legyen mindannyiunk értékrendjében ahhoz, hogy képesek legyünk pártérdekek fölé emelkedve együttműködni. Adjon nekünk ehhez elég bölcsességet Seneca gondolata, aki azt mondta: “valamint a színjátékban, úgy az életben sem az a fontos, hogy milyen soká, hanem az, hogy helyesen szerepeltél-e.ö

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Most kétperces felszólalásokra kerül sor. Elsőként megadom a szót Tatai-Tóth András képviselő úrnak, MSZP.

TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azért kértem szót, mert Pokorni Zoltán vezérszónoklatában fölvázolta a XXI. század nemzethalál-vízióját (Derültség az MSZP soraiban.) az országban uralkodó légkör, a bizalmatlanság, az összetartozásra való képtelenségünk okán. Azért kértem szót, hogy erről elmondjam a véleményemet. Én azt tapasztaltam az elmúlt három évben, hogy ezt a hangulatot elsősorban azok a hozzászólások erősítették, amelyeket Pokorni úr az imént produkált, kezdve a szavazatok újraszámlálásától a szélsőséges megnyilvánulások felkarolásáig, “a haza nem lehet ellenzékbenö című indulatkeltő kijelentések hangoztatásáig, és azon világvége hangulat gerjesztése, amit fideszes politikusok rendszeresen elkövetnek itt az Országgyűlésben és szerte a hazában.

Mindezek alapján - jót és jól, mondta Pokorni Zoltán -, ha ez volt a céljuk, hogy ilyen hangulatot gerjesszenek az országban, akkor jogos volt a hozzászólása - ezt jól csinálták. De meggyőződésem szerint nem tettek jót az országnak ezzel a stílussal, ezzel a kétarcú politizálással ártottak a hazának.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, SZDSZ.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azért kértem két percben még szót, mert sajnos a vezérszónoki körben kifutottam az időből, és nem tudtam egy számomra fontos kérdést még szóba hozni.

Arról beszéltem párhuzamosan, hogy mit tett és mit nem tett a kormány, de szólni szerettem volna nagyon röviden arról is, hogy mit fog még tenni ez a kormány, vagy ha jobban tetszik, mit tesz éppen most a száz lépések keretében.

 

(11.10)

 

Ez a téma vaskosan érinti a szociálpolitika, egészen pontosan a családtámogatások kérdését. A Gyurcsány-kormány rászánta magát, hogy tényleg reformértékű átalakítást hajtson végre a családtámogatások tekintetében. Azt gondolom, nagyon nagy hiba és mulasztás volt már a Medgyessy-kormány részéről, hogy nem az első év elején hozott ilyen döntést, hozott meg ilyen intézkedéseket.

Azt a családtámogatási rendszert, amely máig életben van, a szakma, a szociálpolitikusok nem véletlenül nevezik úgy, mint ami megvalósít egy perverz újraelosztást. Oda csoportosít át több állami pénzt és támogatást, ahol nagyobb a jólét, és onnan vesz el, ahol sokkal inkább nagyobb a szükség. Azt gondolom, hogy súlyos adósságot törleszt a Gyurcsány-kormány, amikor kormányzásának az utolsó negyedévében még van bátorsága ehhez a kérdéshez hozzányúlni, van bátorsága létrehozni egy egységes családipótlék-rendszert, egybeolvasztva a rendszeres gyermekvédelmi támogatást és az adókedvezményt, így lehetővé téve, hogy egy egységes, alanyi jogon járó, magasabb összegű családi pótlék minden gyermek háztartásába eljusson.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Ugyancsak két percre megadom a szót Csontos János képviselő úrnak, MSZP.

CSONTOS JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is Pokorni Zoltán képviselő úr hozzászólásához szeretnék kapcsolódni. Sajnálom, hogy elment már a teremből.

Pokorni Zoltán említette, hogy a demokratikus koalíció nem foglalkozik múltunk, hagyományaink ápolásával és megőrzésével. Ez nem igaz! Szeretném tájékoztatni Pokorni Zoltán képviselő urat, hogy én mint Hajdú-Bihar megyei képviselő Kelet-Magyarországon személyesen vettem részt a Bocskai-szabadságharc négyszáz éves évfordulója eseményeinek szervezésében, valamint szeretném tájékoztatni a képviselő urat, hogy Kassától Kolozsvárig több száz rendezvényt szerveztünk az elmúlt években. Közel egy tucat szobor és emléktábla avatására került sor, nagyon sok tudományos tanácskozásra került sor, és rövidesen avatjuk Kismarján Bocskai István családjának sírhelyét.

Ezen túl szeretném tájékoztatni képviselő urat, az sem igaz, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma nem foglalkozott ezzel a kérdéssel. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal nagyon sok konkrét lépést tett az elmúlt években. Ezek közül szeretném megemlíteni a fertődi Esterházy-kastély helyreállítását, amelyre közel félmilliárd forintot fordítottunk, más kastélyprogramokra közel 200 millió forintot, a népi műemlékek programra közel 100 millió forintot, Árpád-kori kistemplomok helyreállítására közel 100 millió forintot, kényszer-helyreállításokra a műemléki többletköltségekből közel 70 millió forintot, határon túli magyar emlékhelyekre közel 100 millió forintot. És most készülünk arra, hogy a Műemlékek Állami Gondnoksága 14 műemlékegyüttest vegyen át a Kincstári Vagyoni Igazgatóságtól.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Révész Máriusz képviselő úrnak, Fidesz.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Béki Gabriella feltette a kérdést, hogy mit tett a kormánykoalíció és mit nem. Egy fontos dologra szeretném felhívni a figyelmet: eltörölte például azt, hogy a családi pótlék, az iskoláztatási támogatás csak akkor járjon a családoknak, ha a gyerekek iskolába járnak. Azt hiszem, ez nagyon súlyos hibája volt ennek a kormánykoalíciónak, hiszen miből lesz így integráció. Éveken keresztül fizetjük a családi pótlékot, eljut a gyerek tizennyolc éves koráig, és nem végezte el a harmadik osztályt sem.

A másik dolog, amiről Béki Gabriella beszélt, hogy igazságosabbá fogják tenni a családtámogatási rendszert, és az adókedvezményeket folyamatosan támogatásként vette számításba ő is. Szerintünk nem támogatás az, ha valakitől, éppen azért, mert hasznos közfeladatot ellát, kevesebbet vesz el az állam.

De hadd hívjam fel a tisztelt kormánykoalíciós képviselő urak és hölgyek figyelmét arra, hogy Gyurcsány Ferenc önmagával is ellentmondásba keveredett, hiszen azt mondta, hogy aki bébiszittert tart vagy kertészt, uszodatakarítót, netán bejárónőt, az majd adókedvezményt fog kapni annak érdekében, hogy legalizálja ezt a munkát. Mi is akkor az igazságosság, tisztelt képviselőtársaim, önök szerint? Önök szerint az a társadalmi igazságosság, ha a gyerekek utáni adókedvezményt elvesszük az emberektől, és adókedvezményt adunk azoknak a lakótelepi rászorultaknak, akik kertészt tartanak, uszodatakarítót, bejárónőt, vasalónőt... Ez az önök társadalmi igazságossága. Beszéljék meg Gyurcsány Ferenccel, hogy legalább önmagával ne keveredjen ellentmondásba!

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Garai István képviselő úrnak, MSZP.

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Pokorni képviselőtársam hozzászólására szeretnék reagálni annyiban, hogy a munkanapokkal korrigált GDP-növekedés 3,5 százalék. Ezzel a számmal neki, illetve a Fidesz-frakciónak már csak azért is csínján kellene bánni, mert annak idején Matolcsy György 7 százalékos gazdasági növekedéssel delejezte a választópolgárokat, s ha ezt számszakilag lefordítjuk, akkor láthatjuk, hogy itt több száz milliárd forintos ígéret nem teljesüléséről van szó.

Nagyon örülök annak, hogy Csáky András elmondta, az átlagos életkor növekedett Magyarországon. Valószínűleg nem egyeztetett Pokorni képviselő úrral, mert ő ennek pont az ellenkezőjét mondta az előbb említett nemzethalál víziójának a felfestésekor.

Az előző ciklus egészségügyi béremelésének a részleteibe nem megyek bele, mert Gógl képviselőtársamnak egyszer tettem egy könnyelmű ígéretet, de azért annyit elmondanék, hogy egy középkorú szakorvos valamikor 1979-ben 3600 forinttal kezdte és 73 500 forinttal fejezte be a Fidesz regnálása végén. A közalkalmazotti bérkategória szerint most 175 ezer forint a fizetése. Ez azt jelenti, hogy ez a három év nagyobb fizetésemelést hozott, mint az előző tizenvalahány esztendő összességében. Az más kérdés, hogy abszolút vagy relatív értékben - ezen lehet vitatkozni - ez mennyit ér.

Sisák Imre említette a tankönyvtámogatás mértékét. 2002-ben ez 3,2 milliárd forint volt, az idei költségvetésben 8,6 milliárd forint van rá, ez majdnem háromszorosa a polgári kormány által nyújtott támogatásnak. A mértékén szintén lehet vitatkozni a korrektség tükrében, ahogy képviselőtársam mondta, de azon nem, hogy ez majdnem háromszor annyi, mint amennyit önök fordítottak a mintegy 16 milliárdos tankönyvpiac kompenzálására, illetve támogatásra. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Balogh Miklós képviselő úrnak, MSZP.

DR. BALOGH MIKLÓS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Pokorni Zoltán szerint a szocialisták, liberálisok nemcsak az oktatást tették, illetve teszik tönkre, hanem a kultúrát is elveszejtik. Szó szerint azt állította, hogy elveszett a kultúra, huszadrendű kérdéssé vált. Ez az állítás hamis és valótlan. Szeretném elmondani, hogy mi olyan kultúrbarbárok voltunk, hogy felépítettük a Művészetek Palotáját annak az alapító okiratnak a szellemében - amit Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr az átadási ünnepségen meg is említett -, hogy az Orbán-kormány idején tették le az alapkövet. Szép alapító okirati gondolatok vannak: a jelen alapító okirat nyomán születendő létesítmények legyenek tanúbizonyságai az évszázadokon átívelő emberi alkotóerőnek és kreativitásnak s a többi. Mi nem Fidesz-kultúrmódon hagytuk ott a gödröt az Erzsébet téren. Azt gondolom, ezzel fényesen bizonyítottuk, hogy természetes módon valótlan ez az állítás, a kultúrát nagyon fontosnak tartjuk. Egy olyan frakcióban, amelyben Kósa Ferenc és Vitányi Iván szimbolizálja ezt a dolgot, nem kell különösebben bizonygatnunk, hogy mennyire hamis és valótlan ez az állítás.

Ezenkívül Csontos képviselőtársam már említette, hogy a hagyománytisztelet terén is igen komoly dorgálást kaptunk. Én ott voltam Söjtörön, amikor a kormány elfogadta a nemzeti emlékezet programot. (Révész Máriusz: És ebédeltél is ott.) Ez az, hogy csak az jut eszetekbe, képviselőtársaim, amit igyekeztetek elterjeszteni. Deák Ferenc szülőfalujáról van szó. Csak azt szeretném megemlíteni, hogy az elmúlt időszakban a Deák-évre is rendkívül sokat fordított a kormány: a söjtöri emlékház felújítására 43 millió forintot, a kehidai Deák-kúriára 40 milliót, a mauzóleumra Budapesten 100 milliót, Deák-ösztöndíjat alapított. S végezetül azt szeretném mondani, hogy azóta újkori zarándokhellyé vált Söjtör és Kehidakustány, olyan sok ember fordul meg az emlékmúzeumban, aminek örülnünk kell. Úgyhogy ha ezt nem eredménynek tartják, azt nagyon sajnálom.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

(11.20)

ELNÖK: Kettő percre megadom a szót Sisák Imre képviselő úrnak, MDF.

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért nem feltétlenül csak önök lehetnek büszkék egyébként az átlagos életkor 3,3 évvel történő kitolódására, ugyanis ez az anyag, amit a népegészségügyi program kapcsán adtak közre, azt mondja, hogy az elmúlt nyolc évben nőtt 3,3 évvel a magyar lakosság átlagéletkora. Tehát azért egy picikét vissza is tekintsünk!

Garai képviselő úr, mindezek mellett, ugye talán arra nem vagyunk büszkék, hogy csak 95 100 gyermek született az elmúlt évben, 132 500 magyar állampolgár halt meg, magyarán, az elmúlt esztendőben ismét 37 400 magyar emberrel kevesebb él ebben az országban. Na, ezért kellene a négy parlamenti pártnak és mindenkinek tennie valamit, hogy egyrészt az elhalálozási arány csökkenjen, másrészt a születésszám növekedjen.

Tisztelt Képviselő Úr! Azt gondolom, nem kell velem vitatkozni, csak vissza kell tekinteni, hogy mit is ígértek 2002-ben: ingyenes tankönyvet az általános iskolában és a középiskolákban. Ez már redukálódott a Medgyessy-kormány programjában az általános iskolára, és ott is csak a rászorulti rétegre. Én ezzel egyetértek, hogy a világ összes pénze nem lett volna elég az önök ígéretére, na de, kérem tisztelettel, önök ígérték, és az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó.

Tisztelt Garai Képviselő Úr! Meg kell nézni az általános iskolában - teljesen mindegy, hogy Magyarországon hol nézi ezt meg -, hogy mennyi az általános iskola 1-8. évfolyamán az önök által ingyenesnek nevezett tankönyv. Még egyszer szeretném elmondani: 12 602 forint átlagosan. Ez úgy Nógrád megyére igaz, gondolom, az ország többi megyéjénél is ugyanez lehetséges.

Mennyi egyébként az átlagosan nyújtott tankönyvtámogatás az általános iskola 1-8. osztályában? 7800 forint. Mennyi is akkor az, amit az önkormányzatnak vagy a szülőnek kell fizetnie? 4262 forint. Tisztelt Képviselő Úr! Ez több mint 35 százalék. Így ingyenes az önök által juttatott tankönyv!

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Kettő percre megadom a szót Arató Gergely államtitkár úrnak.

ARATÓ GERGELY oktatási minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Az ingyenes tankönyvtámogatás rendszerét illetően egyrészt arra szeretném felhívni a figyelmét, azt ígértük a ciklus elején, hogy ezt felmenő rendszerben vezetjük be, minden évben magasabb korhatárra jutunk; most így a ciklus végére el fogunk jutni a középiskolákig is. (Sisák Imre János: Ingyen?) Tehát azt gondolom, képviselő úr, ha megismerkedik az ebben az évben elfogadott költségvetéssel, akkor ebben megtalálhatja ezeket a számokat.

Ami pedig a tankönyvcsomagok árát illeti: örömmel vállalom azt, ha a képviselő úr bemutatja nekem, hogy milyen tankönyvcsomagra gondol. Minden létező változatot végigvizsgáltunk akkor, amikor az összeget megállapítottuk. Hozzá kell tennem, hogy a gyerekeknek az ingyenesség jár, nem döntés kérdése, azonban valóban igazítani kell ezt a támogatást - igazítjuk is minden évben - a tankönyvek árához.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Most visszatérünk az előre jelzett képviselői felszólalásokhoz. Megadom a szót Gógl Árpád képviselő úrnak, Fidesz.

DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Végül is egy ciklus számvetése az, ami előttünk van, ami két kormányról szól, három miniszterről, és ha az utóbbi programot is figyelembe vesszük, legalább négy programról.

Béki Gabriella említette, hogy kiegyensúlyozott eredményt, kudarcot kell mérlegre tenni. Igen, azt hiszem, hogy az ellenzéknek ez a mai nap is arra adatott, hogy a ciklus végén számvetést végezzünk. A számvetés nyilván talál eredményeket is, és talál kudarcokat is. Ha úgy csoportosítjuk, hogy mi volt az, amit ígértek, de nem tettek meg, az tételesen felsorolható, és aztán amit ígértek, de megtették, az is egy csoport; és az is elemezhető, hogy vajon előreléptünk-e, mert itt a lépések mostanában divatosak, és lépéssel lehet előrehaladni, lehet helyben járni, körbe járni, de néha visszalépni is.

Akik megítélik ezt a négy programot és a megvalósulást, azt gondolom, egyrészt a jelen helyzetben egészségügyhöz, egészségrendszerben működők… - de a jövő is, amit a 21 pont leír, de szól a tényleges jövőnkről. Magam még elégedett is lehetnék, mert a sürgősségi rendszert, az egészségügyi fejlesztési rendszert, de még az irányított betegellátási modellt is, bár nem modellként, valahol hasznosították, néha kicsit későn.

Amit ígértek és nem tettek meg: itt már a hűségjutalomról volt szó, az ingyen gyógyszerekről volt szó. A gyógyszerköltségek növekedésének megállítása: itt visszautalnék miniszter úrnak a lyukas kamrájára, azt kell mondjam, hogy az a lyuk csak tágult, mert a nagyobb összeg ellenére még mindig nincs rendben a gyógyszerkassza. Az egészségügyi intézmények konszolidációja: 2 milliárd áll szemben azzal a közel 30 milliárdos adóssággal, ahol ma az intézmények állnak.

Tételes ígéret volt a parlagfüves területek csökkentésére, mégpedig negyedére csökkentésére. Azt hiszem, hogy ez így tételesen meg sem valósult, de még az eszközei is másképp alakultak.

A népegészségügyi program korszerűsítése és a pénzügyi fedezet biztosítása: azt kell mondjam, hogy a szűrés területén nem történt előrelépés, a kórházi háttér biztosítottsága pedig a finanszírozás befagyasztása miatt még csökkent is, és ha nagyon aktív lesz a szűrés a jövőben, el is lehetetlenül. Azt kell mondjam, hogy ezt 2002-ben vállalták, és egy évvel a ciklus vége előtt ezek már teljesíthetetlenek.

Mi az, amit tettek, és kicsit sajnos, hogy tették? Felrúgták először a polgári kormány gyógyszer-megállapodását. Ha visszaemlékeznek, az egy hároméves megállapodás volt, az infláció kétharmadával lehetett volna a gyógyszerárakat emelni; és ez egy hosszabb távú, stabil megállapodás volt, amit elő lehetett volna készíteni továbblépésre, és akkor nincsen az a kaotikus állapot, ami kialakult a gyógyszerfronton többször is. Az, hogy a rendeletben csökkent és csökkentették néhány gyógyszercsoport támogatását, ez nemhogy a hozzájárulás mértékét növelte, nemhogy könnyített volna betegeken - itt döntően nyugdíjasokról van szó -, hanem még a terheiket növelte is.

A degresszív finanszírozást jeleztem. A degresszív finanszírozás volt az, ami nemhogy konszolidálta, hanem visszalökte a kórházakat, és egyre több kórház - és ez a Kórházszövetség anyaga - került a csődhelyzet közelébe.

Beszélhetünk még egy tettükről, amikor a megelőző ciklus kórháztörvényét hatályon kívül helyezték. Ha visszaemlékeznek arra a napra, az az egyik szégyene volt az elmúlt ciklusnak, amikor egy nap kétszer foglalkoztunk egy törvénnyel, hogy biztos, ami biztos, ne léphessen hatályba a kórháztörvény. Tettek egy kórháztörvényi javaslatot, amit az Alkotmánybíróság megsemmisített - azóta sem került elő a kórházak rendezettségét biztosító törvény.

Igazán a december 5-ei népszavazás egyik eleme volt - csaknem érvényes szavazatarányokkal - az évtizedek alatt kialakult infrastruktúra stabilitásának a megtartása.

Az intézményeken túl a tárcánál már egy birtokba vett továbbképző központ, a Club Aliga kérdését addig juttatták, hogy most privatizálják, és az onnan befolyt pénz lesz talán a forrása az előrelépésnek.

Hogy hogyan lehet megoldani a 180 ezer, egészségügyben továbbképzésre és ellenőrzött továbbképzésre kötelezett bentlakásos rendszerét, erre nem láttam javaslatot.

 

(11.30)

Ötévente két hetet kell 180 ezer embernek eltölteni valahol. Hol fogja ezt eltölteni? Nem tudjuk. A mozgó mentőautókban biztos nem, amire a pénzt szánják, amennyiben el lehet kótyavetyélni pár milliárdért ezt a bázist.

A 2004-2005-ös költségvetést, ha elemezzük, és itt szóba került az, hogy tűzoltásra volt szükség 2002-ben az örökölt helyzetből: kérem, '98-ban, a Bokros-csomag után, amit átvettünk, ott rendezni kellett három olyan területet, a fogorvoslást, a sportegészségügyet, szanatóriumi kezelést, amit a Bokros-csomag tönkretett. És ha visszaemlékeznek a reálérték-csökkenésre a Horn-kormány utolsó két évében, és az összegek kivonására, akkor világos lehet önök számára, hogy a 2004-es, 2005-ös év visszajutott oda, hogy reálértékben csökkent a költségvetés.

A mentőszolgálatról tételesen el lehet mondani, hogy a költségvetés értéke, a reálértéke 2004-re 8,5 százalékkal csökkent. A légi mentés visszafejlődött, eltűntek, felszívódtak azok a helikopterek, amelyeket a HM-től átvettünk. Hogy hol van, vagy ki értékesítette és hogyan? - jó volna tudni. A parlagfű-mentesítésre, amellyel negyedére csökkent volna a parlagfű területe, csupán az az 1 százalék volt biztosított az elmúlt évben, amit a lakosság ad.

A népegészségügyi program összegszerűen, érdemben nem változott. 2004-ben úgy tűnt már, hogy elindul fölfelé, mert 1100 millió forint volt rajta. Kérem, ez 2005-re már csak 927 millió.

Számomra a jogszabályalkotás is egy kérdés. A kórháztörvényt már említettem, de a gyógyszerárak befagyasztásáról szóló törvényt is megsemmisítette az Alkotmánybíróság. Most van a parlament előtt egy új gyöngyszem - a reklámtörvény tilalma, amely a dohányzásról szól -, amely az ipari miniszter hatáskörébe teszi a kivételteremtést. Nagyon szokatlan, megkérdezi ugyan az egészségügyi minisztert, de vétója nincs ehhez.

Azt hiszem, hogy amivel a miniszter úr befejezte, azzal kell nekem is befejeznem, mert összefogást kért az előrelépés ügyében. Úgy gondolom, hogy a sürgősség, az onkológia, a járulékrendezés, a gyógyszerfront rendezése, kitüntetetten a közgyógyellátás, mindez olyan kitűzött cél, ahol az összefogás megteremthető az előrelépés érdekében. Számomra csak egyetlen furcsaság van, hogy az államelnök úr és az Akadémia elnöke több mint egy éve megnyitott egy egészségügyi kerekasztalt, ahol példát lehetne adni az összefogásra az előrelépés érdekében, és ezen a kerekasztalon, amely minden hónapban ülésezik, évente összegez néhány témát, sőt az alapelveket, ezen egy szereplő nem vett részt: a mostani kormányzat és a koalíció. Így nehéz egységet és előrelépést biztosítani.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Most kétperces felszólalásra kerül sor, megadom a szót Kárpáti Zsuzsa képviselő asszonynak, MSZP.

KÁRPÁTI ZSUZSA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A mai vitanapra is jellemző az ellenzék részéről az a farizeusság, ami szinte minden vitanapot végigkísért. Mind Gógl képviselőtársamnak, mind Pokorni képviselőtársamnak a figyelmébe szeretném ajánlani, hogy miközben rendkívüli módon aggódnak a népegészségügyi programért, és aggódik Pokorni képviselőtársunk az emberi tőkéért, és azért, hogy vajon hányan fordulnak az alkohol és a drog felé, eközben az önök kormányzási ideje alatt a kétéves költségvetésben egyetlen fillér többletforrás nem került a népegészségügyi programra. Ezt sajnos nekünk kellett biztosítani, és nekünk kellett, igaz, hogy négypárti konszenzussal, de elfogadtatni egy olyan népegészségügyi programot, amely tartható, és amely mögé gyakorlatilag a finanszírozást mögé lehetett állítani.

És hogy mi jellemző még az ellenzékre ezeken a vitanapokon? Engedjenek meg egy szemelvényt, mert igaz, hogy az előző kormánynak is több egészségügyi minisztere volt, hát úgy látszik, ez a tárca ilyen. Mikola Istvántól szeretném idézni: “De végigment a gyógyszertár-privatizáció, megvalósult, élvezzük ennek minden örömét.ö - majd megjutalmazta saját gyógyszerész testvérét. (Zaj, közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Ez volt jellemző, a családi klientúra kormányzása, szemben a mi demokratikus koalíciós kormányzásunkkal. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.)

Ehhez képest mi megígértük a kormányprogramban - olvasom -: az árszabályozásban megfelelő eljárási rendet vezetünk be. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Nem sikerült!) Ezt tesszük a gyógyszerkérdésben. A százalékos támogatást megtartva egyes életmentő, illetve az idősek számára nélkülözhetetlen gyógyszerek kiemelt támogatására a jelenleginél rugalmasabb lehetőséget teremtünk. Ezt tesszük a jelenlegi rendszerben. A csontritkulásra és a szív-, érrendszerre ható gyógyszerek esetében 90 százalékos, képviselőtársaim, a támogatás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és úgy ítéljük meg, és ezt mutatják, ezt támasztják alá a kutatások is, hogy a befogadott gyógyszerek száma ebben a ciklusban hatszorosára emelkedett, sokkal nagyobb a választék, és azok az emberek jutnak hozzá a gyógyszerekhez (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), akiknek fontos ez, pontosan az idősek. Ebben értünk egyet Gógl képviselőtársammal.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Mézes Éva képviselő asszonynak, SZDSZ.

DR. MÉZES ÉVA (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a magyar liberálisok szemével kell visszanézni az elmúlt három évre, az egészségügy vonatkozásában a Szabad Demokraták Szövetségének választási programját, illetve annak is az egészségügyi részét kell először megemlítenem, mert úgy érezzük, most is büszkén vállalhatjuk azt, és az abban leírtak most is ugyanolyan aktuálisak, mint akkor voltak. Egy rövid mondatot hadd idézzek: “A magyar egészségügy részeiben megreformálhatatlan, gyökeres változásra van szükség. E változás legfontosabb célja nem lehet más, mint a lakosság egészségi állapotának gyors és hatékony javítása, az egészségügyi ellátórendszer szerkezetének és finanszírozási rendszerének egyidejű megváltoztatása.ö

Amiben egészen biztos vagyok: az egészségi állapot javítása mindannyiunknak egyformán a célja. Amiben nem vagyunk egészen egyformák, az a gyorsaság. Én azt látom a problémák egyikének az elmúlt három évben, hogy az a munka, ami folyt az egészségügyi kormányzásban, ami szerintem egy nagy munka volt, szinte folyamatosan nagy munka volt, de nem volt elég határozott, kicsit bizonytalankodó volt, és így nagy felületet adott azoknak a támadásoknak, amik végül is bizonyos törvényeket egészen ellehetetlenítettek, másokat pedig megkurtítottak.

Akkor is és most is azt gondoljuk, hogy a szabályozott piac intézményeinek a megteremtése volna az egyik legfontosabb kérdés abban, hogy az egészségügytől mérhető változást vagy javulást várhassunk. Ebben próbált annak idején az intézményi törvény lépést tenni, amit mi természetesen kevésnek tartottunk. Mindettől függetlenül támogattuk, mert úgy érezzük, hogy az elmúlt évre is az jellemző, hogy a dolog szinte megy a maga útján, a privatizáció működik a háziorvosok esetében már majdnem száz százalékban, a patikáknál szintúgy. A járóbeteg-ellátás nagy része is átalakult már különféle közhasznú és egyéb társaságokká, tehát tulajdonképpen a tőkebeáramlás valamilyen szinten működik, de nincs meg egy rendszer, nincs meg az a szabályozottság, hogy egy önkormányzati kórház jól működik Zalaegerszegen, de nem működik jól az ország egy másik részén, ugyanígy a privatizált járóbeteg-rendelő itt jól működik, egy másik helyen nem működik olyan jól. Tehát nem tudjuk megadni azt az esélyegyenlőséget a betegeknek, hogy mindenki számára ugyanaz a színvonal elérhető legyen, vagy legalábbis hasonló színvonal.

A privatizációnak és a magántőkének az egészségügybe való bevonását mi kezdettől fogva hangoztattuk. Úgy érezzük, hogy ebben sem volna igazán, elméletileg nagy különbség a kormánypártok között, csak a módszer és ennek is a leszabályozottsága az, ami várat marára, és ami meglassítja. Természetesen tudnunk kell, hogy ehhez hozzájárulnak bizonyos financiális problémák is, a bizonytalanság ebben is ott van.

 

(11.40)

 

Tehát az, aki tőkét akar befektetni a magyar egészségügybe, nem igazán tudja, hogy mire számíthat, hiszen a gazdaság általános változásához képest, az aktuális költségvetéshez képest nem lehet hosszabb távra tervezni.

Visszatérve még egy pillanatra az eredeti gondolatomhoz, tehát a választási programunkhoz, azt gondolom, hogy mi is kiálltunk amellett akkor, hogy a diplomás-minimálbér valósuljon meg, illetve emelkedjen meg. Bármennyi viharon is ment át ez azóta, és bármennyire is nehézségeket okozott a költségvetésben, most is azt állítom, hogy arra szükség volt, mert az egészségügynek a működőképessége, azt gondolom, csak ezzel együtt volt ilyen szinten is fenntartható.

Nagyon fontos, amiben tulajdonképpen a kormányzó pártok egyet is értenek, azt gondolom, hogy a definitív ellátás minden alacsonyabb szintre való helyezését inspiráljuk. Tehát ez azt jelentené, hogy a körzeti orvosok végezzenek el egy olyan munkát, amivel a betegségek ellátásának nagy részét megteszik. Ha ez nem sikerül, akkor egy járóbeteg-ellátó végezze el ezt, és csak a legeslegszükségesebb esetben kerüljenek a betegek a legdrágább ellátási formába, a kórházakba.

Mindannyian ezt akarjuk, és valahogyan ez mégsem sikerül. Még mindig ugyanaz van, hogy a kórházak pörgetik a teljesítményüket azért, hogy a létüket egyáltalán biztosítani tudják, a járóbeteg-ellátók ugyanúgy pörgetik a teljesítményüket, mivel teljesítményfinanszírozás van, és nincs meg az a kontroll, amely a betegek érdekeit és a gazdaság érdekét is igazán képviselné.

Hogy hogyan szerveződik manapság minálunk az egészségügy, arról mindenkinek megvan a maga véleménye. Mi, szabad demokraták mindenféleképpen azt gondoljuk, hogy az elmúlt három évben fenntartott, sőt létszámában felszaporított irányított betegellátási rendszer mellett mi továbbra is ki szeretnénk állni. Úgy látjuk, hogy az irányított betegellátásban szereplő körülbelül 1200 orvos és körülbelül 2 millió ember, akik a résztvevői ennek a rendszernek, mindenképpen egy magasabb nívójú ellátásszervezésben vesznek részt. A kormányzat bizonytalanságban tartja az irányított betegellátási rendszert, tehát ez a tendencia semmiképpen sem vezet jóra, és bármennyire jónak tartjuk azt a gondolatot, hogy az irányított betegellátás tapasztalatait be kell vinni az általános egészségügybe, mi úgy érezzük, hogy ha ezt a nívót hagyjuk visszasüllyedni a nagy átlagba, akkor ezzel nem nyer a magyar egészségügy.

Tehát az irányított betegellátás mint egy optimális betegút-szervezés, mint egy hatékonyabb ellátás, mint a körzeti orvosok kapuőr szerepének az erősítése, a szorosabb ellenőrzés a gyógyszerellátásban, a betegútkövetésben és ennek a számonkérése, illetve egy olyan érdekeltségi rendszer felállítása, hogy aki ezeket a szabályokat betartja, az esetleg anyagi előnyökhöz is jut, szerintünk mindenféleképpen a továbbiakban is nagyon fontos és példaértékű.

Az örökös téma, amiről mi, szabad demokraták beszélünk, az, hogy a finanszírozásnak a megváltoztatása nélkül az egészségügyben igazi változást nem várhatunk. Azt gondoljuk továbbra is, és most, amikor a 21 lépés az egészségügyre vonatkozóan kimondja azt, hogy az országos egészségpénztárnak valódi biztosítóként kell működnie, még jobban azok a gondolatok kívánkoznak ki belőlünk, hogy vannak olyan biztosítók, amelyek ezt profi módon művelik, a munkájukat profi módon végzik, érdekeltek abban, hogy a munkájuk jó legyen, és az életünknek már nagyon-nagyon sok területét átadtuk nekik, hogy intézzék, és nem is kételkedtünk abban, hogy az életbiztosításunk, a vagyonbiztosításunk vagy egyebek jó kezekben vannak-e. Csak ezt az egészségügyi finanszírozást nem akarjuk kiengedni a kezünkből, nem akarjuk, hogy közelebb kerüljön az emberekhez, és nem igazán értjük azt, hogy ennek milyen igazi akadályai vannak.

Úgy gondoljuk, hogy ha a biztosítási munkálatokat a versengő biztosítók - ezt a szót szoktuk használni -, amelyek értünk versenyeznek, mint ahogy ez most is így van más szakterületeken, az egészségügy vonalán is ezt megtennék, attól még államilag garantált az, hogy mit adnak ezek a biztosítók, és mi elvárható tőlük, természetesen a járulékbefizetések és a gazdaság állapotának a pillanatnyi helyzetétől függően. Tehát ez az elképzelésünk, egyáltalán, hogy ez így felmerül, hogy a biztosítási alap, úgy érzem, hogy esetlegesen ismételten teret kap, ezt mi nagyon fontosnak tartjuk, és szeretnénk, ha ezt a gondolkodásmódot a képviselőtársaim is továbbgondolnák.

Ha kell, akkor erről nyissunk vitát, és beszéljük meg újra meg újra, meg újra, de mi továbbra is egyértelműen ebben látjuk azt, hogy a magyar egészségügy európaibb, a magyar betegellátás színvonala európaibb legyen.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Sisák Imre képviselő úrnak, MDF.

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mit is teljesített a Medgyessy-Gyurcsány-kormány az elmúlt időszakban az oktatáspolitikában? Szeretnék idézni a “Cselekedni most és mindenkiértö programból.

“4.3. pont. Felemeljük a kistelepüléseken élő kisiskolások oktatását, nevelését szolgáló finanszírozási normákat. Ösztönözzük a településeket a közös összefogáson alapuló megoldásokra. Az ilyen kezdeményezésekhez megfelelő szabályozási hátteret, megvalósításukhoz pénzügyi feltételrendszert hozunk létre.ö Tisztelt Képviselőtársaim! Mi is történik a kistelepülések iskoláival, alapfokú oktatási intézményeivel? Ezek százával kerülnek bezárásra az önök jótékony intézkedéseinek a hatására. Önök valóban megemelték a normatívát a kistelepülések iskolái, óvodái részére, tisztelt képviselőtársaim? Nem, pontosan az ellenkezőjét tették.

Mit próbáltak önök bevezetni? Kötelező erővel a társulást. Az már egy másik kérdés, hogy ez abba a körbe tartozó kérdéskör volt, amikor az alkotmánynak ellentmondó döntéseket hoztak, így az Alkotmánybíróságnak nem volt más dolga, mint hogy megsemmisítse ezt a törvényt, mert a XXI. században azért a közigazgatási hivatal mégse kezdeményezzen már eljárást azon önkormányzat ellen, aki nem akar önként, illetve kötelezően társulni. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormányprogramnak ez a része megbukott.

De mit is tettek egyébként önök a többi önkormányzattal? Ha már a kistelepüléseknek nem emelték a közoktatási normatíváját, akkor miért nem tették ezt legalább a nagyobb településekkel? Hadd mondjak egy 10 ezer lélekszámú várost, tudják, Pásztóról jöttem. Egy óvodás gyermek egész évi ellátása 512 737 forintba kerül. Arató államtitkár úr, mennyi is az egy óvodáskorú gyermekre jutó állami normatíva? 212 444 forint, segítek, ha netalántán nem lenne meg az adat. Tudja, az önkormányzat saját erőből, illetve a bevételeiből 270 835 forintot tesz hozzá egy óvodáskorú gyermek ellátásához. Hány százalék ez az állami normatíván fölül? A tényleges kiadások 52,8 százaléka. Érdemes elgondolkodni a kormányprogram ezen részén.

Az általános iskolában valamivel jobb a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, itt már csak 365 708 forintba kerül egy gyermek ellátása, az állami normatíva 274 848 forint, 91 467 forintot kell hozzátenni saját erőből, 25 százalék. A kötelező önkormányzati alapfeladatokhoz százszázalékos állami finanszírozást kellene biztosítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Lépjünk tovább! Ingyenes tankönyvről már beszéltünk. Természetesen a részlegesen támogatott tankönyvvásárláshoz önök az előzőekben a rendszeres gyermekvédelmi támogatás nem megfelelő nagyságrendű emeléséből teremtették meg a forrásokat. Az előzőekben említettem, hogy a polgári kormány időszakában 52,3 százalékkal, az önök időszakában pedig csak 29 százalékkal növekedett a rendszeres gyermekvédelmi támogatás.

De hogy is néz ki az ingyenes étkeztetés? Tisztelt Képviselőtársaim! Az óvodában az ingyenes étkeztetéshez biztosított normatíva 60 ezer forint. Mennyi ténylegesen az étkeztetés havi költsége? Több mint 77 ezer forint. Mennyivel kell az önkormányzatnak kiegészítenie? Több mint 17 ezer forinttal, 29 százalékkal. Ez valahogy nem az ingyenes étkeztetés, tisztelt képviselőtársaim.

Az általános iskolai napközi 50 százalékos normatívája 30 ezer forint. Mennyi az étkezés tényleges költségének az 50 százaléka? 43 938 forint. Hány százalékkal is kell hozzájárulnia az önkormányzatnak? Több mint 49 százalékkal, több mint 13 ezer forinttal, tisztelt képviselőtársaim, és ezen felül van még az 50 százalékos szülői térítési díj.

 

(11.50)

 

Mi a helyzet a kollégium esetében? Az 50 százalékos térítési normatíva 30 ezer forint úgyszintén. Mennyi az étkezés tényleges költségének az 50 százaléka? 67 987 forint. Hány százalékát kell hozzátenni az önkormányzatnak, tisztelt képviselőtársaim? 126 százalékot. Úgy gondolom, ezen feltétlenül érdemes elgondolkodni.

És azért, amikor Kárpáti Zsuzsa képviselő asszony azt emlegeti, hogy Mikola István a testvérét kitüntette, ez elég szegényes dolog. Azért, tisztelt képviselőtársam, hadd mondjam már el önnek, a Mikola István nevű egészségügyi miniszternek a polgári kormányzás időszakában sikerült egy, az alkotmánynak és minden más egyéb jogszabálynak megfelelő kórháztörvényt elfogadtatni a parlamentben, önöknek meg egy dolog sikerült: ezt hatályon kívül helyezni, aztán pedig egy alkotmányellenes törvényt megalkotni. Jó lenne ezeken a dolgokon elgondolkodni, és nem olcsó viccekkel operálni itt a parlamentben.

Tisztelt Képviselőtársaim! A nyolc lépés, ami a családtámogatásról szól, kérem szépen, azt gondolom, nyolc, a családokat tönkretevő lépés. Merthogy azzal egyetért a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja, hogy a szegénységet kezelni kell, és a szociálpolitikai eszközrendszert e tekintetben mindenképpen bővíteni szükséges, nade nem a családpolitika feláldozásával, tisztelt képviselőtársaim.

Önök azt mondták - a Medgyessy-kormány programjában benne volt -: “Arra törekszünk, és úgy alakítjuk át a szociálpolitikai és családtámogatási rendszert, hogy a gyermekvállalás ne jelentsen automatikusan gyermekszegénységet.ö Hát, tisztelt képviselőtársaim, úgy gondolom, hogy ezek a lépések mostanában nem követhetők nyomon az önök politikájában.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem történik más, mint mindent összesöpörnek, a szociális juttatásokat, az adókedvezményt, a családtámogatási törvény alapján járó juttatásokat, aztán ezt utána szétosztják, és azt mondják, duplájára növeljük a családpolitikát. (Sic!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Olyan ez, mint amikor az elefánt bemegy a porcelánboltba - tudjuk a következményeket. A családtámogatási rendszer igazságosabb átalakítása körülbelül úgy fog kinézni - persze, még van hat hónapjuk, hogy átgondolják -, mint amikor az elefánt kijön a porcelánboltból. Gondolkodjanak el ezen!

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék és a függetlenek soraiban.)

ELNÖK: Kettő percre megadom a szót Arató Gergely államtitkár úrnak.

ARATÓ GERGELY oktatási minisztériumi államtitkár: Ha már megtisztelt a képviselő úr azzal, hogy megszólított, akkor engedje meg, hogy néhány tárgyi ügyben megpróbáljak a segítségére lenni.

Először is arra kell felhívnom a figyelmét, hogy a szövegértő olvasás a kormányprogram esetében is hasznos műveltségterület, hiszen a kormányprogramban nagyon világosan arra vállaltunk garanciát, hogy az együttműködés, a kistérségi együttműködés támogatásával fejlesztjük a kistelepülések iskoláit, arra vállaltunk garanciát, hogy többletforrást adunk ezeknek az együttműködéseknek. Ebben az évben 10 plusz 9 milliárd, összesen 19 milliárd forint szolgálja azt, hogy ez a fajta kistérségi oktatási modell sikeres lehessen.

Ez azt jelenti, hogy az encsi kistérségben 124 millió forint szolgál arra, hogy iskolabuszokkal és intézményfenntartó mikrotársulásokkal lássák el a feladatot, mondjuk, ezzel szemben a marcali kistérségben, ahol azt választották, hogy minden településen megtartják az első négy osztályt, ott ehhez a programjukhoz kapnak 65 millió forintot, éppen azért, mert azt gondoljuk, hogy a kistérségekben jobban tudják, hogy hogyan kell ott megszervezni az oktatást, jobban tudják azt, hogy hogyan kell kihasználni az összefogásban rejlő lehetőségeket, és mi ezt kívánjuk támogatni.

Ami az önkormányzatok oktatási kiadásait illeti, már említettem, most újra el kell mondanom, hogy az oktatási ráfordítások ezen a területen összességében 58 százalékkal növekedtek az elmúlt négy évben, az állami normatívák viszont 65 százalékkal, tehát jobban nőttek az állami normatívák, mint a teljes ráfordítás. Ez azt is jelenti, hogy az önkormányzatok ráfordítása arányában valamelyest csökkent - nem túlságosan sokkal, körülbelül 3 százalékkal csökkent - az, amit az önkormányzatoknak kell kifizetniük.

Már egy előző hozzászólása vagy interpellációja kapcsán is elmondtam, és újra ezt tudom mondani, azt nagy örömmel hallom, hogy az ön településén az önkormányzat többet tud hozzátenni, hogy az ön települése nemcsak egyharmadot, hanem ennél jóval többet tesz hozzá az óvodai nevelés költségeihez. Ez valószínűleg azt bizonyítja, hogy szerencsére ennek az önkormányzatnak bizonyosan vannak szabad forrásai, amit oktatásra tud költeni. (Sisák Imre János: Tévedés!)

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Korózs Lajos államtitkár úrnak.

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Képviselőtársaim! Én figyelmesen hallgattam még a vezérszónoki felszólalását is Sisák Imre képviselő úrnak, de csak arra a következtetésre tudtam jutni, hogy a családi pótlékot a családi pótlékkal lehet összehasonlítani, a rendszeres gyermekvédelmi támogatást a rendszeres gyermekvédelmi támogatással. Abban meg végképp nem láttam semmilyen korrelációt, hogy az iskolatej fogyasztása hogyan függ össze a gyermekvállalási kedvvel. Hát, ezt nem tudom. (Derültség az MSZP soraiban.)

Szóval, itt annyi mindenről beszélt képviselőtársam, hogy igazából nem láttam az alfáját és az ómegáját. Mert ha arról van szó, hogy volt egy családtámogatási rendszer, ahol 680 ezer gyerek rendszeres gyermekvédelmi támogatást kapott, és van több mint kétmillió gyerek, aki családi pótlékot kap, és csinálunk egy olyan családtámogatási rendszert a száz lépés programban, ahol a családi adókedvezmény egy részének a rendszerbe való beterelése, a rendszeres gyermekvédelmi támogatás és a családi pótlék lényegesen több jövedelemhez juttatja, társadalmi jövedelemhez juttatja a gyermekeket nevelő családokat, akkor arra nem lehet azt mondani, hogy kevesebbet kapnak és rosszabbul járnak.

Én elővettem néhány olyan számítást, amely alapján, ha egy egyedülálló, gyermekét egyedül nevelő hölgy minimálbéren volt foglalkoztatva, adókedvezményt igénybe sem tudott venni eddig a napig, illetve amíg el nem fogadjuk a törvény módosítását. A gyerekét egyedül neveli, hatezer forint családi pótlékra jogosult, és nem kap gyermekvédelmi támogatást. Ez a 6 ezer forint az intézkedéseink következtében a jövő évtől 12 ezer forint lesz. Erre nem lehet azt mondani, hogy rosszabbul jár az, aki 12 ezret kap a jövő évtől kezdve, mint az idén 6 ezret.

De mondhatom tovább, hogy éppen a minimálbér fölött foglalkoztatott, 65 ezer forintot kereső személy tudott 1440 forintot visszaigényelni, vagy tud most, és kap 6 ezer forint családi pótlékot, összesen az ő jövedelme a gyerek után 7440 forint (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), a jövő évtől kezdve meg 12 ezer forint lesz. Hát akkor 4560 forinttal csak többet kap a gyermeke után!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Sisák Imre képviselő úrnak, MDF.

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Önnek egy problémája van, hogy nem figyel a vitára és arra, amit én elmondtam. Egy dolgot szeretnék megkérdezni - nagyon rövid leszek -: tessék mondani, megszüntették 2002-ben az iskolatejprogramot? Megszüntették. Nem mondtam ehhez képest semmi mást.

Tisztelt Képviselőtársam! Mit mondtam? Összevetettem a családi pótlékot és a rendszeres gyermekvédelmi támogatást? Tévedés! Vicc! Nem erről beszéltem, arról beszéltem, hogy a polgári kormány időszakában 2740 forintról 4200-ra növekedett, tehát 53,2 százalékkal növekedett a rendszeres gyermekvédelmi támogatás, az önök időszakában pedig 4200 forintról 5434 forintra, tehát 29,3 százalékkal.

Államtitkár Úr! Figyeljen oda, és utána szóljon hozzá! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Szintén két percre Korózs Lajos államtitkár urat illeti a szó.

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: A rendszeres gyermekvédelmi támogatás növekedését én egy percig nem vitattam, de akkor melléteszem azt is, hogy ha már összehasonlítjuk, akkor hasonlítsuk össze a családi pótlék összegét. A családi pótlékot... (Sisák Imre János: Államtitkár Úr! Elismerem, ez egy új intézkedés volt!) Kedves Képviselőtársam! Önök négy éven keresztül a huncut fillérrel nem emelték a családi pótlékot! Ez a családi pótlék ez év végére 47 százalékkal fog emelkedni 2002-höz képest. Ehhez képest, ha ezt az egészet összeadjuk, akkor itt tízmilliárdokkal több jutott a családoknak az elmúlt években.

Nem beszélve arról, amit elfelejtett az előbb hozzátenni, hogy ön pontosan tudja, hiszen a miniszterelnök itt a múlt héten elmondta, hogy azon túlmenően, hogy egységes családtámogatási rendszert fogunk kialakítani, melléteszünk egy 20 milliárdos keretet, amely arra hivatott, hogy a segélyezési formában, ha valamilyen úton-módon bizonyos családtípusokban, amely nem több az összes család 5-6 százalékánál, esetleg valamilyen differenciával segíteni kell, akkor ezt a 20 milliárd forintot a következő évi költségvetésben a segélyezési rendszerbe oda fogjuk tenni.

Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Ismét két percre megadom a szót Sisák Imre képviselő úrnak, MDF.

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Államtitkár Úr! Ugye, ismeri a miniszterelnök által elmondott szöveget? 4. oldal, azt mondja: “felerészben önkormányzati eszközök átcsoportosításával teremtjük meg a 20 milliárd forintotö. Mit tesznek önök hozzá, államtitkár úr? Korrekten, tisztességesen!

Aztán még egy dolgot: tessék mondani, mi történt a családi adókedvezmény intézményével, a gyermekek után járó adókedvezménnyel? Teljes mértékben el fogják törölni, három év alatt pedig elinflálták.

Ódákat zengtek a lakástámogatási rendszerről. A polgári kormány időszakában új lakás építésére, kérem tisztelettel, 2,5 százalékos hitelkamat, használt lakás vásárlására 4,5 százalékos hitelkamat.

Mennyi ez a szoclib kormány idejében? 6,5 és 9,5 százalék. Mit tettek önök a visszaigényelhető 400 ezer forintos áfával, államtitkár úr? Eltörölték. Mit tettek önök az önkormányzati telkek értékesítésénél? 25 százalék áfát rátettek.

Államtitkár Úr! Csak korrekten és az igazat! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban. - Göndör István: Meg szocpol támogatás, meg minden!)

(12.00)

ELNÖK: Ismét Korózs Lajos államtitkár urat illeti a szót kétperces időtartamra.

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Képviselőtársam! Vegyünk akkor egy olyan példát, hogy ha valaki keresett 250 ezer forintot, volt három gyereke, akkor kapott 25 200 forint családi pótlékot, és a három gyerek után kapott 30 ezer forintot havonta. Így kapott a gyermekei után 55 200 forintot.

Ne tessék már nekem azt mondani, hogy az egy igazságos rendszer, hogy ha valakinek több százezer forintos fizetése van, vagy mondjuk, félmillió forintos fizetése van, az kap a három gyereke után a félmillió forintos fizetése után 55 200 forintot, az - hogy mondjam önnek? - igazságosabb, mint aki a minimálbér után foglalkoztatottan kap a három gyereke után 23 400 forintot? Egy szociáldemokrata kormány igenis a 23 400 forintot kapó családot fogja a jövőben támogatni, és megszerzi azt az örömet a jómódú, gazdag polgárainak, hogy ha esetleg három vagy több gyereket nevel, legyen lehetősége az ő jövedelméből fölajánlani azoknak az embereknek, akik rászorultak.

Úgy gondolom, sokkal igazságosabb az a rendszer, ahol a 23 400 forinthoz adunk további támogatást, mint az, ahol az 53 400 forinthoz adunk további támogatást.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Révész Máriusz képviselő úrnak, Fidesz.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Korózs Lajos példáját vegyük figyelembe! Azt mondta, hogy van egy család, ahol 250 ezer forintot keres a családfő. Nevelnek három gyereket, talán a felesége gyesen van otthon. Mennyi ebben a családban, államtitkár úr, az egy főre jutó bruttó jövedelem? 50 ezer forint. Ezt a családot, államtitkár úr, ön gazdagnak meri nevezni, ahol harmincegynéhány ezer forintból kell megélni?! Ezeket a családokat hozzák önök, államtitkár úr, lehetetlen helyzetbe! Pontosan ez a probléma! Ez a hihetetlenül álságos dolog az önök családpolitikájában! Tisztelt Államtitkár Úr! Meg tudna ön élni harmincegynéhány ezer forint egy főre jutó jövedelemből? Meg tudna élni?

Államtitkár Úr! Tony Blair szociáldemokrata kormányfőként van számon tartva. Angliában Tony Blair kétszeresére növelte a családi adókedvezmény összegét kormányzásának legelején. Bizonyára azért, mert nem volt szociáldemokrata? Tisztelt Államtitkár Úr! Schröder kancellár Németországában, aki szintén, ha jól tudom, szociáldemokrata, az történik, hogy más adótábla van az egyedülállóknak, más adótábla van a házaspároknak és a gyermeket nevelő házaspároknak, ugyanis mindenkinek teljesen természetes - önökkel és Gyurcsány Ferenccel ellentétben -, hogy azoktól az emberektől, akik a jövedelmükből gyerekeket nevelnek, méltánytalan ugyanannyi adót elvonni, mint azoktól, akik nem nevelnek gyerekeket. Ezt minden szociáldemokrata tudja önökön kívül Európában. Azok a valódi szociáldemokraták. Önök pedig azt mondják, hogy az a társadalmi igazságosság, ha azoktól a családoktól, akik két vagy három gyereket nevelnek, ugyanannyit szedünk be, hogy járuljanak hozzá a köz költségeihez, mint azoktól az emberektől, akik kizárólag magukra fordítják ezt a pénzt.

Tisztelt Államtitkár Úr! Hol van itt az igazságosság? Arról már nem is beszélek, hogy lesz, aki önöktől ezek után adókedvezményt fog kapni, aki uszodatakarítót, bejárónőt, bébiszittert és kertészt fog alkalmazni. Ez az önök igazságossága. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Azt hiszem, beszéljenek az európai szociáldemokratákkal, és akkor kicsit előrébb fognak tartani! (Nagy taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Török Zsolt képviselő úrnak, MSZP.

TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az MSZP-SZDSZ-kormány fókuszában a gyermekes családok és a fiatalok állnak. Most, az elmúlt percekben viszont értékrendek vitájáról volt szó.

Valóban, Áder János családja az elmúlt időszakban kétszer annyi támogatást kapott havonta, mint egy munkanélküli család. (Sisák Imre János: Ne személyeskedj!) Áder János vagy Orbán Viktor, vagy Pokorni Zoltán családja valóban háromszor annyi támogatást kapott, mint egy minimálbérből élő család - azonos számú gyermekek esetén. Ez szerintem nem igazságos.

Ha egy parlamenti képviselőre azt mondják, hogy sokat keres, akkor… (Dr. Fónagy János: Az én kétgyerekes lányom kevesebbet kapott miattad!) Kiabálóversenyben is lehet indulni, tisztelt képviselőtársam, azt is el fogjuk indítani. (Az elnök csenget. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hazudozás! - Dr. Kontrát Károly: Gyalázat!) A tehetségek felkarolása a programunk középpontjában áll. A kiabálás tehetségét is fel fogjuk kutatni.

A következő időszakban szerintem a családtámogatás rendszerében is valószínűleg előre fogunk lépni, éppen ezért azt gondolom, érdemes erre odafigyelni, és esetleg az önök véleményét meghallgatva minél jobbá tenni ezt. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

De nézzük is, mi történt eddig! Akik szemünk fényeit, a gyermekeinket okítják, nevelik óvodákban, általános iskolákban, iskolákban (Révész Máriusz: Hány gyereked van?!), azok 2002-ben 50 százalékos béremelésben részesültek. Nem gondolom, hogy irigyelni kell tőlük ezt a pénzt, ahogy többen kiabálnak esetleg hangosan, hanem azt gondolom, hogy büszkének kell lenni arra, hogy a gyermekeinkre vigyázó, nevelő pedagógusok jobb körülmények közé kerülhettek. (Halász János: Mindjárt fütyülünk is!)

Vagy a családi pótlék már sokat emlegetett mértéke míg az elmúlt négy évben nem emelkedett egy fillérrel sem, addig az elmúlt időszakban a mi kormányzásunk idején több mint 40 százalékkal emeltük. De már elhangzott az is, hogy az ikrek esetében hat évig jogosult a kismama a gyesre, és egyébként pedig dupla gyest kap ebben az időszakban.

De a szociálpolitikai kedvezmény, amely az otthonteremtést támogatja, az is radikális mértékben emelkedett az elmúlt időszakban. Ha jól emlékszem, az előző négy évben a ciklus elején is még 200 ezer forint volt egy gyermek után a szociálpolitikai kedvezmény, és a ciklus végén is 200 ezer forint volt ez a kedvezmény. Ha jól tudom, a kettő különbözete nulla forint. Ez sikertörténet lehet az önök számára, mi viszont azt tartjuk sikertörténetnek, hogy a szociálpolitikai kedvezmény radikális mértékben megemelkedett az elmúlt időszakban.

 

(Az elnöki széket dr. Deutsch Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A legrászorultabbak esetében az igazságosság elvét figyelembe véve próbálunk segíteni azokon, akiknek az ingyenes vagy a kedvezményes étkezéssel vagy az ingyenes tankönyvellátással segítségükre tudunk lenni abban, hogy a gyermekek ne érezzék azt, hogy ők más családba születtek, mint azok, akik esetleg jobb módú családba születhettek.

Aztán ahogy nőnek a gyerekek, előbb-utóbb fiatalkorúvá serdülnek, és olyan gondokkal néznek szembe, hogy nyelvvizsgázni szeretnének. Igen, ma már ingyenes a nyelvvizsga. Igen, az ECDL, a számítógépes alapfokú vizsga is ingyenessé vált, és igen, a diákhitel is továbbra is jár.

A diákhitel mértékéről persze többen vitatkoznak, úgy látom, hogy ezeket az urakat Járai Zsigmonddal kell egy kicsikét összeültetni, és kell hogy beszélgessenek arról, hogy a diákhitel mértéke mitől is függ. Az új felsőoktatási törvény, amelyet nemrég fogadtunk el, elfogadása révén a hallgatói támogatások mértéke jelentős mértékben emelkedhet. Ugyanígy a lakhatási és kollégiumi támogatás is jelentős mértékben emelkedhet a felsőoktatásban részt vevők esetében. A hallgatói önkormányzatok normatív támogatása vagy a hallgatói jogok biztosítása mind-mind a fiatalok érdekét szolgálja.

Természetesen a szakképzés területén is újabb lépésekre van szükség. Azok a fiatalok, akik munkásként szeretnék majd kenyerüket keresni, valószínűleg jobban járnak, ha a munkaerőpiacon használható tudásra tesznek szert a szakképzés rendszerében.

Az Útravaló-program pedig a tehetségek felkarolását szolgálja az esélyegyenlőség elvének figyelembevételével. Azon fiatalok, akik a családi indíttatásuknál fogva nem biztos, hogy megtehetik, hogy plusztanárt fogadjanak maguk mellé, korrepetálást vegyenek igénybe, azok számára az Út a középiskolába, az Út az érettségihez, az Út a szakmához vagy az Út a tudományhoz programok nyújtanak segítséget. Több ezer fiatal számára szeretnénk segítséget nyújtani ahhoz, hogy az általános iskolát befejezze, hogy az érettségit megszerezze vagy esetleg versenyképes tudásra tegyen szert, még ha ezt a szülői háttér miatt nem is tudná megtenni.

De ugyanígy a szabadságjogok egyik érvényesülési formája az, amikor 138 év után a sorkatonaságot eltöröltük. Valóban, értékrendbeli különbség van köztünk, hiszen mi az esélyegyenlőség, a szolidaritás, az igazságosság vagy éppen a sorkatonaság eltörlésével a szabadság eszményei mellett állunk ki.

Ugyanígy vannak köztünk értékrendbeli különbségek, ami miatt nem kell haragudni egymásra, egyszerűen figyelembe kell vennünk, hogy más és más értékrendből indulunk ki, amikor a Start-programot indítjuk. A Start-program, amely a pályakezdő fiatalok elhelyezkedésének segítésére jött létre. Azt mondjuk, hogy a munkaadók számára kedvezményeket biztosítunk akkor, ha fiatalokat alkalmaznak. De ugyanígy az üdülés területén is a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány révén több mint 700 millió forintos támogatást sikerült már eddig kiosztani, és további 800 millió forintra nyílik lehetőség ebben az évben, ahol szakmunkástanulók, családok vagy éppen a nyugdíjasok vagy más rétegek is kaptak eddig támogatásokat, mint említettem, több mint 700 millió forint mértékben.

Mi, szociáldemokraták, szabad demokraták azt gondoljuk, hogy esélyt kell biztosítani a jövőnek, a gyermekes családoknak, a fiataloknak. Esélyt a jövőnek, előnyt a jövőnek!

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Dr. Fónagy János: Kérdezd már meg a mögötted ülő kollégádat, hogy Ózdon ebből mi az igaz! - Dr. Vojnik Mária: Rájuk a családi adókedvezmények vonatkoznak, képviselő úr?)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra megadom a szót Harrach Péter képviselő úrnak, Fidesz.

(12.10)

HARRACH PÉTER (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt három év szociálpolitikai intézkedéseiről nehéz lenne azt állítani, hogy átgondolt szociálpolitikai program alapján történtek. Azt el kell ismerni, hogy szociális típusú szavazatvásárlások voltak, ez kétségtelen. De ha még egy mondattal kellene jellemezni ezt az időszakot, akkor egy baloldali pénzügyminiszter klasszikus mondását említeném: nincs az a béremelés, amit én ne tudnék elinflálni. Valóban, a kormány hároméves tevékenységének jelmondata is lehetne ez, hiszen teljesültek ígéretek - persze volt, ami nem. De amik teljesültek: például 19 ezer forintos nyugdíjajándék, 13. havi nyugdíj, 20 százalékos családipótlék-emelés. Azonban mindenki érzékelte azt, hogy ennél nagyobb volt az energia-, a gyógyszer- és az élelmiszerár-emelés. Egyik kezével adott, a másikkal egy kicsit többet elvett.

Két sajátos kormányzati technikát meg kell említenünk, mert naponta találkozunk vele. Az egyik a kormányzati számtan. Kezdte Magyar Bálint, aki kitalálta az átlaggyerek fogalmát. Tudjuk, hogy átlaggyerek és átlagnormatíva nincsen, de van gimnazista, óvodás s a többi - ezzel nagyon jól lehetett manipulálni. A másik a most bevezetésre kerülendő - reméljük azért, nem történik meg - családtámogatási rendszer, ahol 98 százalék jól jár, 93 jár jól, ehhez hasonló számokat hallottunk. Nem kell ehhez más, csak bizonyos tételeket kihagyni a számításból, erre még vissza fogok térni. De úgy gondolom, Korózs Lajos államtitkár úr vezeti ezt a kormányzati matematikai diákolimpiát. Korózs Lajos bevezette például az éves költségvetési tételek helyett a hároméves összesített tételt. Ez egy nagy ötlet volt, olyan nagy, hogy ezzel már nem is kívánok vitatkozni, mert azért erre a szintre nem megyek le. Néha ezek a számok úgy tűnnek, mintha a teljes magyar államháztartás számait emlegetnék, megdöbbentő összegek hangzanak el - a realitáshoz, a valósághoz semmi köze.

Másik sajátsága a kormányzati tevékenységnek, hogy a szavak és a tettek önálló életet élnek, és ezek a szavak bizony egészen a demagóg lebutítástól a hamleti magasságokig emelkednek, de ott is csak szó, szó, szó marad, és nem sok közük van a tettekhez. Néha úgy tűnik, hogy a szívszakasztó együttérzés kifejezései mintha nem találkoznának az érzéketlenséget tükröző intézkedésekkel, vagy a melldöngető büszkeségek szavai mellett az újabb és újabb kudarcok tényeivel találkozunk. Úgy tűnik, ereszt a léggömb, és ezt valamivel el kell fedni.

De nézzük talán a tényeket! Mik azok, amik nem teljesültek az ígéretekből? Önök beszéltek 70 éven felülieknek bevezetendő, egyedülálló idősek pótlékáról, emelt szintű ellátásról a fogyatékos gyermekeket és felnőtteket gondozóknak, az adókedvezmény karbantartásáról, vagy például a gyed felső határának emelése szintén nem történt meg. A 10 ezer forinttal növelt gyermekgondozási segélyről sem tudunk semmit. Az ingyenes étkeztetés és tankönyv már szerepelt a mai nap.

Viszont történtek olyan intézkedések, amikről nem volt szó. Nem volt szó a lakásépítési kedvezmény megszorításáról, és itt nem csupán az adójóváírásra gondolok, hanem a 15 millióra csökkentett felső határra is. Nem volt szó az akadálymentesítési program leállításáról, a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására szánt 10 milliárdos forrásmegvonásról, és folytathatnám sok, ehhez hasonló tétellel, ami nem szerepelt az önök programjában, és mégis megvalósult.

De ma, azt hiszem, a legtöbb szó esett a családtámogatási rendszer átalakításáról, és emellett én sem mehetek el szó nélkül. Mi a probléma ezzel? Említettem a léggömb eresztését, amit valamivel el kell fedni, és ez az ötletszerű tevékenység, a tevékenység látszatának a felmutatása, ami egy ilyen rendszer esetében nagyon komoly veszélyeket rejthet, főleg akkor, ha családkép nélkül nyúl valaki ehhez a rendszerhez, mert felborul, és a megvonások olyan bizonytalanságot keltenek, ami jogosan - és ne vegyék riogatásnak - a gyermekvállalási kedv további csökkenéséhez vezethet. Ezt nem én mondom, ezt folyamatosan a demográfusok mondják.

Olyan számok hangzottak el, amelyek számomra a valósághoz semmiféle kapcsolatot nem jelentenek. Próbáljunk meg néhány családtípust megnézni! Először talán a rászoruló vagy jövedelem nélküli, vagy alacsony jövedelmű családokat, ahol a háromszintű, háromágú támogatási rendszerből a családi pótlék mellett a rendszeres gyermekvédelmi támogatás kerül kifizetésre, nem pedig az adókedvezmény. Egy egygyermekes családról van szó. Családi pótlék 5100 forint, rendszeres gyermekvédelmi támogatás 5434 forint, a 13. havi egy hóra eső része 425 forint, illetve az egy hóra eső része a gyermekvédelmi támogatásnál 453 forint. Ezekkel a tényekkel nem lehet vitatkozni. Ha hozzátesszük - mivel januárról van szó - az inflációkövető emelkedést, akkor ott is van 570 forint. Ha összeadjuk, 11 982 forintot kap a jelenlegi rendszer szerint egy hónapra egy egygyermekes család. Az új rendszer szerint 11 ezer forintot kapna. Itt 982 forintos mínusz jelentkezik.

Nem kívánom az összes adatot felolvasni, csak a családtípusokról még egy-két szót. A kétgyermekes, kis jövedelmű családok 2467 forinttal, a háromgyerekes, kis jövedelmű családok pedig 3161 forinttal fognak kevesebbet kapni, mint a jelenlegi rendszer szerint. Magyarul: a kis jövedelmű családok rosszabbul járnak, mint most.

Erre önök azt mondják, hogy van egy 20 milliárdos szegénykassza. Nem a rendszerben van - hanem hol van? Az osztogatható pénzek között. Közeledik a választás, januárban kezdődik a rendszer. Én kíváncsi vagyok, hogy mi marad ebből a választás után, és a 13. havi megvont juttatások pedig már a választások után következnek. Az érzékelhető jövedelemvesztést akkor fogják az emberek elszenvedni.

De nézzük meg az úgynevezett nagy jövedelmű családokat! Itt valóban két típus jól jár, az egy- és kétgyermekes családok. Az államtitkár úr által gazdagnak nevezett, adókedvezményt igénybe vevő családoknál valóban növekedik a támogatás. De hát nem ellentétes ez a szavakkal? Én nem mondom, hogy baj, hogy önök adnak a polgári középrétegnek. Adjanak! De ne mondjanak mást! Mennyivel kap többet egy egygyermekes, adókedvezményt igénybe vevő család? 8951 forint helyett 11 ezer forintot kap. Ez, akárhogy is nézem, több mint 2 ezer forint többlet. Kétgyermekes család 22 504 forint helyett 24 ezer forintot kap, 1500 forinttal több. Viszont a háromgyerekesek már itt is rosszul járnak: 58 100 helyett 54 ezer forintot, tehát 4 ezerrel kevesebbet kapnak. Vagyis kik kapnak kevesebbet? A kisjövedelműek és a nagycsaládosok. Hol van itt az igazságos változtatás? Ezért kellett felrúgni egy rendszert? Ezért kell bizonytalanságot kelteni a társadalomban, a családokban? Ezért kell szociális problémának kezelni a magyar családok helyzetét, nem pedig családtámogatási rendszerrel segíteni őket, azzal a rendszerrel, amely szerint minden gyermek egyforma, és a gyermeket önmagáért szeretjük, és minden gyermekért felelősséget érzünk?

Én úgy gondolom, hogy ez a fajta felelőtlen, csupán a látszattevékenységet igazoló belenyúlás a rendszerbe a magyar társadalom egészének ártana. Én csak abban reménykedem, hogy saját pártjában lesz, aki lefogja Gyurcsány Ferenc kezét.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

(12.20)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kétperces hozzászólásra következik Csákabonyi Balázs képviselő úr, MSZP.

DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Harrach Péter képviselő úr kiragadott néhány problémát a nyugdíjasokkal kapcsolatos kérdéskomplexumból, és mindjárt szeretném azt elöljáróban elmondani, hogy messze nem értek egyet azzal, hogy bizonyos szavazatszerző intézkedésekről beszél, és itt említi azt a régi 19 ezer forintos dolgot. Én nem tudom, hogy milyen szavazatszerző intézkedés lehet a ciklus első évének első hónapjaiban adott valamilyen kis kárpótlás (Révész Máriusz közbeszólása.) azokért az elszenvedett veszteségekért, amelyeket az 1999-ben történt intézkedéseivel bizony az Orbán-kormány okozott a nyugdíjasoknak. Említette a 13. havi nyugdíjat is, de ugyanakkor hozzátette azokat az áremelkedéseket, amelyek szerinte elinflálták ezeket az összegeket.

Szeretném felhívni a képviselő úr szíves figyelmét arra, hogy végeredményben a fogyasztói kosár szerinti nyugdíjemelkedés, a reálnyugdíj-emelkedés értéke minden évben jelentős mértékű volt, összességében már most jelentősebb, mint a Fidesz-kormány első négy éve alatt, holott akkor bizonyos gazdasági mutatók kedvezőbben alakulhattak, és abból adódóan kedvezőbb elbírálást is adhattak volna.

Említette a 70 év felettieket. Nos, kormányprogramunk úgy fogalmaz, hogy a 75 év feletti egyedül élőknek kell javítani az élethelyzetén, és mint ahogy a képviselő úr is nagyon jól tudja, már törvénybe van iktatva, hogy 2006. január 1-jétől kezdődően az egyedül élő 75 év felettiek szociális támogatása a nyugdíjminimum 90 százalékáról 130 százalékra emelkedik. Ez már törvényben van, és így is lesz. Itt is betartottuk választási ígéreteinket.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra következik Béki Gabriella képviselő asszony, SZDSZ.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Harrach Képviselő Úr! Azért jelentkeztem kétpercesre, mert mindaz, amit elmondott, nagyon tárgyszerű és nagyon korrekt volt, nagyon pontos volt. Ezért mindenképpen szeretnék rá reagálni.

Amikor ezt az új modellt próbáltuk kialakítani, kiszámolni, nagyon sokféle programot készítettünk. De minthogy nagyon sokféle családtípus van, és volt a jelenlegi rendszerben két olyan körülmény, amit nagyon nehéz volt kisimítani, kiigazítani, igazságosabbá tenni, ha tetszik, valóban nem sikerült úgy az egységes családi pótlékot megemelni, hogy azzal fillérre pontosan mindenki jól járjon.

A két gubanc a régi rendszerben a következő volt. Az egyik az, hogy az adókedvezmény formájában a három- és többgyerekes családok lényegesen magasabb támogatást élveztek, mint az egy- és kétgyerekesek. Egy- és kétgyerekesnél volt 3-4 ezer forint, a három- és többgyerekeseknél 10 ezer forint, és ezt az ugrást nagyon nehéz volt áthidalni. A másik az, hogy az adójóváírás technikája az alacsony jövedelműek, a minimálbér környékén keresethez jutók számára az adókedvezmény lehetőségét lenullázta, mert nem tudták a két kedvezményt párhuzamosan igénybe venni.

Következésképp való igaz, ebben az új szisztémában azok az anomáliák benne vannak, amikről képviselő úr beszélt, de erre az a válasz, hogy a legszegényebbek, a régi rgyt-sek számára a segélyezési rendszerben továbbra is az a terv, hogy szülessen valamilyen kompenzáció. A miniszter asszony tényleg hősies küzdelemben elérte, hogy mintegy 20 milliárdos keret áll majd rendelkezésére arra, hogy a rendszeres szociális segélyből élők támogatásához “gyerekölábat illesszen, tehát ne csak alanyi jogon ki-ki maga kapja az ellátást, hanem attól függően, hogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) családban gyermeket nevel-e, valamilyen plusztámogatást kapjon; és akkor még nem beszéltem az ingyentankönyvről meg az ingyenétkeztetésről, ami a legszegényebbekhez valóban eljut.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra következik Harrach Péter képviselő úr, Fidesz.

HARRACH PÉTER (Fidesz): Engedjék meg, hogy néhány mondatban reagáljak az elhangzottakra. A nyugdíjemeléssel kapcsolatban: kétféle emelés van, az egyszeri juttatás és a százalékos emelés. Én úgy gondolom, a nyugdíjasoknak jobb a minden hónapban megjelenő, például éves kötelező emelés fölött adott 3 százalék, amit igyekeztünk megtartani. De ha az egész rendszert nézzük és a négy évet összeadjuk, a minisztérium adatai szerint a polgári kormány idején 22 százalék körüli volt a nyugdíjemelés, míg a 2006-ig tervezettet is beszámolva 18 egész egynéhánytized százalék a jelenlegi kormány idején. Ezek tényszámok, ezek után nem érdemes vitatkozni a nyugdíjemelés mértékéről. Ez az egyik kérdés.

A családi pótlékról két mondat. A családi pótléknak egy sajátos tartozéka volt a gyermekvédelmi támogatás, ami a legszegényebbeknek járt. Ennek az emelése valóban szociális érzékenységre vall.

A szegénykassza: úgy gondolom, a probléma ezzel az, hogy nem a rendszeren belül van, viszont a kommunikációikban éppen az jelenik meg, hogy mi a szegényeket támogatjuk. Ez már a szociális ellátás, segélyezés rendszerén belül van, nem beszélve arról, hogy az önkormányzatoktól vonják el ennek felét.

A háromgyerekes családok fokozott támogatása teljesen indokolt, hiszen a családtámogatási rendszernek nem csupán a családok helyzetének javítása a célja, hanem van egy demográfiai helyzetet javító célja is, vagyis a harmadik gyerek vállalására való ilyenfajta ösztönzés. Ez pedig nemcsak hogy megengedett, de azt hiszem, a jelenlegi helyzetben megtartandó is, ezért nem tudok egyetérteni a háromgyermekes és többgyermekes családok támogatásának tervezett csökkentésével.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Göndör István képviselő úr, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy bővített mondat: Harrach képviselő úr, én enyhén tisztességtelennek tartom, ön is tudja, hogy mit jelent a svájci index. Az önök kormányzásának idején az infláció átlagos mértéke évente 9 százalék körül volt; ilyen alacsony meg az infláció még soha nem volt, mint amilyen most vagy a múlt évben.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra következik Csákabonyi Balázs képviselő úr.

DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Méltatlannak tartom azt, hogy itt számháborúba bocsátkozzunk, de a tisztesség kedvéért engedtessék meg nekem az, hogy a nyugdíjemelkedések mértékének a képviselő úr által említett adatai megítélésem szerint nem pontosak és nem precízek. Ugyanis mindeddig az elmúlt ciklusukra 16 százalékos reálnyugdíj-emelkedésről beszéltek, most ez 22 százalék lett, de ez nyilván csak akkor lehetett 22 százalék, ha ebbe beszámítják a két választási évet, a ’98-as választási évet, plusz a 2002-es választási évet is, amelyet mi soha nem szoktunk így számolni (Derültség a Fidesz soraiban. - Halász János: Ne viccelj!), és például a 2002-esnél tisztességesen elismerjük a Fidesz-kormány akkori cselekedeteit, amelyek nem vitásan abban az évben egy magasabb emelést eredményeztek. De összességében ma a három évünk már több, mint az elmúlt négy esztendő emelkedése volt.

Még valami arról a plusz 3 százalékról. Ez kompenzálni akarta azt, hogy ’99-ben önök január 1-jétől a 30 ezer forintot meghaladó nyugdíjban részesülőknek 18,4 százalék emelés helyett mindössze 11 százalékot adtak, és 7,4 százalékot vettek el egész életükre kiterjedően. Ebből két évre vonatkozóan nagy kegyesen visszaadtak 3-3 százalékot, tehát összesen 6 százalékot három évre. Vannak számítások - Harrach képviselő úrral erről már többször beszélgettünk és vitatkoztunk is -, az összes veszteség az elmúlt három évben az önök ’99. január 1-jei intézkedése miatt 101 milliárd forint veszteség volt, ezzel szemben önök azt mondják a Rozsdy főosztályvezető-helyettes úr által kidolgozott adatok alapján, hogy 36 milliárd pluszt adtak. Ez a számítás nem igaz.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Harrach Péter képviselő úrnak, Fidesz.

(12.30)

HARRACH PÉTER (Fidesz): Egy gondolat, ha ilyen kedvesen elvitatkozunk. A 22 százalékos, a polgári kormány idején történt emelést és a 18 százalékos négyéves valóságos és tervezett emelést nem én számítottam ki, hanem az apparátus - de ne bántsák érte őket, képviselő úr. Ígérje meg, hogy nem bántják őket! Most számolták ki, az önök kormányzása idején, és a minisztériumból a lehető leghivatalosabb úton kaptuk meg. (Dr. Vojnik Mária: Benne van a 19 ezer a 2002-es adatokban.) Tessék, az államtitkár asszony egyetért vele. Nem akarom az időmet vitára használni, de tényekről van szó. S mindaz, ami közben mint vád elhangzott, az vád marad.

Az eddig emlegetett 16 százalékos összeg hogyan áll össze, képviselő úr? Az egyik évben iksz százalék, a másikban más? Azt ön is tudja, hogy nem lehet négy évet összeadni, hanem a kezdetet és a véget kell összehasonlítani, mert a nyugdíjszámításnál ez már úgy érvényesül, mint a kamatoskamat-számítás, ezért nem az egyes évek összeadásáról, hanem a kiindulópont és a végpont számításáról van szó. Mind a két ciklus számításánál ezt a módszert alkalmazta az apparátus.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra megadom a szót Tóth István képviselő úrnak, MSZP.

DR. TÓTH ISTVÁN (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormányváltáskor a legfontosabb egészségügyi feladat az ellátórendszerben felhalmozódott feszültségek oldása volt. Ezért volt az első lépés az egészségügyi dolgozók bérében mutatkozó egyenlőtlenségek, hiányok rendezése. Az átlagosan több mint 50 százalékos béremelésnek köszönhetően megállt a szakdolgozók kritikussá váló pályaelhagyása, és fennmaradt a működőképesség. Az adósságkonszolidáció harminc intézménynek segített az adósságcsapdából való kijutáshoz, 2003-ban 15 milliárdot fordított a kormány szakmai programokra, 15 milliárd forintos gép-műszer beszerzés történt, és tizenkét intézményben indult címzett támogatásból rekonstrukció.

2003 áprilisában szakmai és politikai konszenzussal lett elfogadva a népegészségügyi program. A 2 milliárdos kórházkomfortprogram eredményeképpen 207 intézményben sikerült ápolási eszközöket biztosítani. A korábbi 2-3 milliárd forintos éves növekedéshez képest 2004-ben a háziorvosi ellátás plusz 14 milliárd forintot kapott. 96 háziorvosi központi ügyelet fejlesztésére negyedmilliárd forintot, 78 sürgősségi fogadóhely, illetve betegellátó osztály kialakítására pedig 300 millió forintot költött a tárca. Bővült a szűrések és gondozások köre, elmozdulás történt az egynapos sebészet felé. Megindult az egészségügyi ápolás és a szociális szolgáltatások integrálása. Elkezdődött a gyógyászati segédeszközök kölcsönzése. 2004-ben 40 milliárdos egészségügyi fejlesztési hitelprogram lett elfogadva. Elkészült a sürgősségi ellátás új rendszere, közel ötven mentőállomás lett felújítva, tíz új állomás épült, új rohamkocsik álltak be, és folyamatos a mentőgépkocsik cseréje. Nőttek az informatikára, a gyógyfürdői szolgáltatásokra, a drogprevencióra, a hajléktalanok egészségügyi ellátására fordítható források. Új szív-érrendszeri és onkológiai centrumok kezdték el működésüket, megalakult az Egészségügyi Szakdolgozók Kamarája, elkészült az új minimumfeltételekről szóló szabályozás, a szakképzési rezidensi rendszer átalakítása, és megvannak az uniós jogharmonizációnak megfelelő szabályozások.

Tisztelt Ház! A felsorolt, korántsem teljes, de így is szép számú intézkedések, a kétségtelenül kisebb-nagyobb eredmények ellenére mégis jogosan érezzük azt, hogy az egészségügy így nem jó. Pont fél éve, az akkori vitanapon Gyurcsány miniszterelnök úr is így kezdte beszédét: “nem vitatható, a magyar egészségügy beteg, a betegség legegyértelműbb tünete a magyar állampolgárok elégedetlensége.ö Igen, elégedetlenek a szervezetlenség, a kiszolgáltatottság, a sokszor személytelen ellátás miatt, szenvednek a hálapénztől. A kapacitásokban, hozzáférhetőségben észlelt súlyos területi egyenlőtlenségek, a torz forráselosztás, a szakemberhiány pedig az esélyegyenlőséget kérdőjelezi meg. Az állam, a politika állandó kudarcként éli meg a feszültségeket, a gondok újratermelődését. Az ellátók frusztráltak a teljesíthetetlen elvárások, a leterhelések miatt, magasabb uniós béreket akarnak, és közben foggal-körömmel védik valós és vélt érdekeiket. Tehát mindenki elégedetlen, mindenki változást akar.

De mi kell az érdemi változáshoz? Csak vázlatosan néhány gondolat. Politikai akarat. A szakmai mellett a politikai alapelvekben való megegyezés. Szemléletváltás. Le kell számolni a “több pénzt az egészségügybe, és ez önmagában mindent megoldö szemlélettel. Ezt igazolja, hogy a rossz szerkezetben juttatott jelentős többletforrás - elhangzott, három év alatt plusz 60 százalék, ezermilliárd - sem hozott lényegi javulást. Be kell látni, el kell fogadni, hogy a közfinanszírozhatóság az ország gazdasági folyamataitól függ, és az a realitás, hogy a növekvő befektetés, a több munkahely, a több bér és az ebből adódó növekvő járulék- és adóbevétel teszi lehetővé a növekvő egészségügyi ráfordítást. Fordított sorrend nincs. Az egészségügy a működés, a tulajdonviszonyok tekintetében nem maradhat a gazdasági alapfolyamatoktól eltérő irányban, s végül ki kell mondani, közpénzből csak a tényleges szükségleteket lehet kielégíteni, és nem az igényeket.

Erre, a korszerűbb szemlélet irányába történik egyre több lépés, főleg az utóbbi hetekben. Ilyen a regionalitás, a gyógyító-központúságot az egészség-központúság váltja fel. A kormány deklaráltan nem az egészségügy ügyéért, hanem a több egészségért, az igazságosabb hozzáférésért, a jobb ellátási színvonalért, illetőleg a forráselosztás érdekében kíván tenni. Ezt a célt szolgálja a huszonegy lépés. Itt a biztosítási elv erősítése, a járulékfizetés rendbetétele, a sürgősségi ellátás, a háziorvosi és járóbeteg-ellátó rendszer fejlesztése a preferálás célja.

Az egészségügy tehát változást akar. De ahogy Hegel mondja, ha változást akarunk, valamin változtatni is kell. Ez egy folyamat, a változás részesei mi vagyunk, s annyi változik, amennyit mi magunk változunk és változtatunk.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Kontrát Károly képviselő úrnak, Fidesz.

DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kárpáti Zsuzsa képviselőtársam figyelmébe ajánlom - hozzászólására is reagálva - azt a gyakorlatot, amelyet 2002 nyarán Kiss Péter kancelláriaminiszter úr követett, amikor is a Vas Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatóját - aki egyébként jól látta el a munkáját - kirúgatta, és helyette sógorát nyomta be ebbe a tisztségbe. Azóta Vas megyében a köztisztviselők és hivatásosok körében elterjedt az a félelmes mondat, hogy vajon hány sógora van még Kiss Péternek. De az élet nem áll meg. Most azt látjuk, hogy Szilvásy György korábbi BM közigazgatási államtitkár, jelenleg miniszterelnöki kabinetfőnök pedig a testvérét szeretné a BM kórház főigazgatói székébe juttatni, és a törvényesen működő jelenlegi főigazgatót Lamperth Mónika segítségével szeretné eltávolíttatni. Ajánlom tisztelt képviselőtársam szíves figyelmébe ezt a gyakorlatot, amit mi elfogadhatatlannak tartunk, és visszautasítunk.

Ami pedig a mai vitanaphoz érdemben kapcsolódó hozzászólásomat illeti: a mai vitanap tárgya az oktatás, az egészségügy, a szociálpolitika és a kultúra területén mutatott hároméves tevékenység. Úgy gondolom, ha ezt értékeljük, akkor nem kerülhetjük meg azt a kérdést - ha ezeket a közszolgáltatásokat, közfeladatokat az önkormányzatok látják el -, hogy az önkormányzatok helyzete hogyan alakult. Sisák képviselőtársam érintette az alapvető kérdéseket, a normatívák helyzetét, de azt gondolom, szembesíteni kellene a kormánypártokat és a kormányt az ígéretekkel, illetve azzal a helyzettel, hogy honnan is indultunk.

Ha visszagondolunk 2002-re, akkor azt mondhatjuk, hogy az önkormányzati rendszer 2002-re kiheverte a Bokros-csomag okozta sokkot, és 2002 tavaszán egy fejlődő, reálértékben növekvő támogatást tudhatott maga mögött. Az önkormányzatok 2002-ben bátran tervezhettek.

Azt is figyelembe kell venni, hogy milyen ígéretek hangzottak el a kormánypártok részéről egyrészt a választási kampányban, másrészt a kormányprogramban. Szédületes ígéretek hangzottak el, tisztelt képviselőtársaim. Engedjék meg, hogy néhányat idézzek ezek közül. “Egyet biztosan ígérni tudok, annak a közalkalmazotti béremelést illető csomagnak, ami most az Országgyűlés asztalára kerül, minden egyes forintja az önkormányzatok számára a központi költségvetés által fedezve lesz.ö Ezt Lamperth Mónika belügyminiszter mondta. Elhangzott a mai vitában, de tapasztaljuk is, hogy az önkormányzatok részére - 2002-t nem számítva - sem 2003-ban, sem 2004-ben, sem 2005-ben nem lett finanszírozva ez a béremelés.

 

(12.40)

Ennek az lett a következménye többek között, hogy ezt az önkormányzatoknak részben saját vagyon értékesítéséből - ahol volt - kellett finanszírozni, másrészt pedig hitelfelvételből, és ebben az elmúlt hároméves időszakban az önkormányzati hitelállomány megduplázódott. Ez önmagában is baj, de az még különösebben problémát okoz, hogy ezeket a hiteleket nem beruházásokra vették fel az önkormányzatok, hanem a működés finanszírozására.

Aztán: “Javítjuk a vidéken élők helyzetét, minden megfelelő méretű településen központi forrásokból fedezzük az alapfokú oktatás, az egészségügyi és a szociális ellátás, a kulturális alapszolgáltatás költségeit.ö Szintén az MSZP választási programjában szerepelt ígéret. Valamint Medgyessy Péter egy közismert és be nem tartott ígéretét idézném fel: “Megerősítjük az önkormányzatok pénzügyi-gazdasági önállóságát.ö

Aztán folytatva a sort: “Felszámoljuk az önkormányzatok pártszínek szerinti megkülönböztetését, újraindítjuk a pártsemleges, közös, kormányzati, önkormányzati fejlesztési programot.ö Ez szintén az MSZP programjában szerepelt. És ha konkrétan ezt az ígéretet vesszük figyelembe, és összevetjük a 2005. évi címzett támogatási javaslattal, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a 78 támogatott beruházásból 40 szocialista, 8 szabad demokrata irányítású, egy MDF-MSZP irányítású önkormányzat kap címzett támogatást, míg összesen négy fideszes polgármester vezette település kap támogatást.

Ha az összegeket nézzük a nyertes pályázatoknál, akkor azt látjuk, hogy a szocialista városok 27 milliárd 500 millió forinttal lesznek majd gazdagabbak, míg a szabad demokrata vezetésű települések 2 milliárd 800 millió forintot nyertek. A szétosztott 46 milliárd 500 millió forintból tehát a kormánypárti települések 30 milliárddal gazdagodtak. Ezzel szemben áll az a négy fideszes település, amely 2 milliárd 600 millió forintot kap, a független polgármesterek által irányított települések pedig 13 milliárd forintot kapnak majd a címzett támogatásnak köszönhetően.

Tehát, tisztelt Országgyűlés, ez a helyzet is, illetőleg ezek a tényadatok is azt bizonyítják, hogy ezt az ígéretet sem tartotta be a kormány.

Aztán itt szólni kell arról a folyamatról, amely részben összefügg az előbb elmondottakkal, és összefügg azzal is, amit a kormány programjába emelt, hogy sorozatos létszámleépítésekre és létszámcsökkentésekre kényszerítette az elmúlt három évben az önkormányzatokat.

Ezen túlmenően az elmúlt év egyik nagy “vívmányaö volt az, hogy a tizenharmadik havi illetményt megszüntették, ezzel a lépéssel több mint 700 ezer közszolgálatban dolgozónak az egyhavi illetményét vonták el. Úgy gondoljuk, hogy ezt nem szabad tudomásul venni. Illetőleg nemcsak mi gondoljuk ezt, hanem tudomásunk szerint a hivatásos állományúak, és nem csak a hivatásos állományúak pert is indítottak. Azt is tudjuk, hogy a Belügyminisztérium már tervezi ennek a forrását. Reméljük, hogy sor kerül ennek a kifizetésére, hiszen a közalkalmazottak, köztisztviselők, hivatásosok megérdemlik azt, hogy a tizenharmadik havit 2004 vonatkozásában is megkapják. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség ezt teljes mértékben támogatja.

Nagyon röviden szeretném érinteni azt a környezetet, amelyben az oktatást, az egészségügyi szolgáltatást, szociális ellátást, kulturális ellátást szolgáltatják az önkormányzatok, és még egy fontos terület: a közbiztonság. Sajnos azt kell mondani, hogy az elmúlt évben ebben is negatív folyamatnak lehettünk a tanúi, hiszen hosszú évek óta először 2004-ben újra nőtt az ismertté vált bűncselekmények száma, nőtt az erőszakos bűncselekmények száma, nőtt a garázda jellegű bűncselekmények száma, a testi sértések száma, az emberölések száma. Úgy gondolom, hogy ez a folyamat sem véletlen; annak köszönhető, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány korábbi ígéretei ellenére nem biztosította a rendőrség működéséhez szükséges forrásokat, és ma ott tartunk, hogy ez a helyzet áll elő, és a rendőrség évek óta, mióta ez a kormány működik, adósságokkal küzd. Az elmúlt év végén ennek az adósságnak a mennyisége a 4 milliárd forintot közelítette, ma, a 2005. évben is közel 400 millió forint adóssággal küzd a rendőrség; és a 6 százalékos illetményemelés forrásait úgy tudta kigazdálkodni, hogy több száz főt el kellett bocsátani a testületből. Úgy gondolom, hogy ma ez sem megengedhető.

Tisztelt Országgyűlés! Ezzel kapcsolatban még egy negatív tendenciáról kell beszámolni, ami nem az anyagi forrásokat, az anyagi feltételeket érinti, hanem azt, ami május 20-án, a Bibó-szobor avatásán történt. Nevezetesen ma újra azt tapasztaljuk - és nemcsak ennél, hanem korábban, 2002-ben a Berkecz Máriával szemben lefolytatott törvénysértő eljárás során is -, hogy a rendőrségre az MSZP megpróbál politikai nyomást gyakorolni. Ennek voltunk tanúi május 20-án, ezért nem engedte az MSZP-s többség napirendre tűzni a rendészeti bizottságban ennek a kérdésnek a megtárgyalását. S ha ezt vesszük, akkor azt mondhatjuk, hogy ebben a tekintetben is negatív a hároméves kormányzati tevékenység szaldója.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kárpáti Zsuzsa képviselő asszony, MSZP.

KÁRPÁTI ZSUZSA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha már képviselő úr így megemlegetett, akkor szeretném a figyelmébe ajánlani, hogy először pontosan és alaposan tájékozódjon a tényekről, hiszen a BM kórház élén álló főigazgató fideszes országgyűlési képviselő volt, a Pest megyei 1. számú választókörzetben indult, a szobi térségben. Ha itt arról a folyamatról lenne szó, amit képviselőtársam emlegetett, akkor bizonyára nem egy kormányzati ciklus végén történik meg az ő lecserélése vagy a felmentése - feltehetően szakmai okok állnak a háttérben. Ellenben az ő kinevezése körüli dolgokat szeretném szíves figyelmébe ajánlani.

De azt gondolom, hogy ennek a mai politikai vitanapnak nem ez a témája, és azt gondolom, hogy nagyon sok olyan dolog elhangzott képviselő úr részéről, amiben szintén egy kicsit alaposabb körültekintésre hívnám fel a figyelmét, nevezetesen arra, hogy például a béremelés vonatkozásában az önkormányzatok két helyről is kaptak pénzt, egyrészt kapták az egészségbiztosítóból az egészségügyi ellátásokra vonatkozóan, másrészt emelt normatívát kaptak a szociális ágazatra vonatkozóan, és harmadrészt az adókból, például a súlyadóból is hagytunk természetesen a települési önkormányzatoknál nagyobb összeget. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez nem elégséges, azonban úgy gondoljuk - és ezt az irányt vette fel a Medgyessy-kormány -, hogy feladathoz rendelten adjuk a támogatást és az összegeket az önkormányzatoknak.

Ehelyütt szeretném megemlíteni azt is, hogy például az egyházi fenntartású szociális és egészségügyi intézmények vonatkozásában igen jelentős mértékű az a támogatás, a normatív alapú támogatás, amit ezek az intézmények kapnak. Az önkormányzati intézmények kapnak 100 százalékot ápolási-gondozási tevékenység végzésére, az egyházi intézmények pedig 140 százalékos támogatást. Tehát erre a legkevésbé sem lehet azt mondani, hogy ez a kormányzat nem gondoskodik a finanszírozási forrásokról.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra megadom a szót Szabados Ákos képviselő úrnak, MSZP.

SZABADOS ÁKOS (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt három évben a szociális ellátások területén számos lépést tettünk. A három év alatt több mint 8000 milliárd forinttal költött többet az állam a közszolgáltatásokra, jóléti és gazdasági feladataira. Eddigi lépéseinkkel azokon is segíteni kívántunk, akik a 2002 előtti években nem kaptak elegendő figyelmet. Megpróbáltunk a leginkább veszélyeztetett csoportokra összpontosítani, így bővítettük az ingyenes, illetve kedvezményes étkeztetésben, valamint ingyenes tankönyvellátásban részesülő gyermekek körét. Míg 2002-ben 3,5 milliárd, addig már 2003-ban 7,5 milliárd forintot fordítottunk ezekre a feladatokra. Ez legalább 500 ezer gyermeket érintett.

Természetesen tudjuk, hogy egy összetartó társadalomban nem csak egy rétegre kell gondolnunk, éppen ezért is tettünk annyi lépést a családi pótlék emeléséért, melyet minden gyermeket nevelő család megkaphat. Összességében a 2001. évhez képest 43 százalékkal emelkedett a családi pótlék összege, ami 61 milliárd forint többletjuttatást jelent a gyermekes családok részére. A gyermeket vállaló családok kiemelt támogatására emeltük meg közel 50 százalékkal az anyasági támogatást.

A jogszabályalkotás során igyekeztünk mindvégig előbbre helyezni a szegénységben élő emberek, családok támogatására irányuló javaslatokat.

 

(12.50)

Figyelembe vettük, hogy a családok jelentős részének mekkora terhei halmozódtak fel az évek során, ezért indítottuk el az adósságkezelési szolgáltatást, mely idén áprilistól kezdve még magasabb szinten képes támogatást nyújtani az eladósodott családoknak. Azok érdekében, akik 1989 előtti hiteleikből adódóan kerültek adósságcsapdába, 1100 millió forintos hitelkonszolidációs programot indítottunk el. De hogy megelőzzük a problémát, ennek érdekében 2004-ben bevezetésre került a normatív lakásfenntartási támogatás, melyre mindenki jogosult, aki az adott feltételeknek megfelel. A növekvő lakásrezsi-kiadások miatt 2005. január 1-jétől úgy módosultak az ellátás feltételei, hogy szélesebb körben és nagyobb összegben kaphassanak támogatást.

Itt kell megemlíteni, hogy a Fészekrakó-programmal olyan lakáspolitikát indítottunk el, mellyel a korábbinál szélesebb rétegekre kiterjedő támogatást tudtunk biztosítani. Azok, akik számára a lakbér terhei nehezen elviselhetőek, lakbértámogatást kaphatnak. Azoknak a fiataloknak, akiknek első lakásuk megszerzése gondot okoz, adhat segítséget az otthonteremtési támogatás. Ahogyan azt a szociális tárca államtitkára mondta a legutóbbi vitanapon, a lakásvásárlás megkönnyítése és az elérhető árú bérlakáspiac kialakulása a foglalkoztatás növeléséhez szükséges mobilitásnak is elengedhetetlen feltétele. Tudjuk tehát, hogy ezzel összefüggő probléma a munkahely kérdése is. Ezért adtunk kedvezményeket azoknak a munkaadóknak, akik korábban tartósan munkanélkülieket, pályakezdőket, illetve a gyesről, gyedről, ápolási díjról újra munkába állókat támogatták, illetve támogatják.

A munkavállalás megkönnyítéséhez a gyermekek napközbeni ellátására is többet szánunk, hiszen megemeltük a családi napközik és bölcsődék normatíváját is a legutóbbi költségvetés során. Sok intézkedést hoztunk azok számára is, akik már nyugdíjba vonultak. Bevezettük a 13. havi nyugdíjat, megemeltük az özvegyi nyugdíjakat. Három év alatt 1700 milliárd forinttal jutott több erre a feladatra.

Mindezek mellett kiemelten foglalkoztunk a cigányság helyzetével, hiszen több olyan program is elindult, ami közvetlenül vagy közvetve kíván segíteni helyzetükön. Az egyik ilyen a társadalmi összetartozásért nevű program, mellyel az előítéletek csökkentése a cél, valamint elindult a telepfelszámolási program is. 2004-ben elfogadta a parlament a szociális törvény módosítását. Ezt a folyamatot a száz lépés programja még inkább fokozza, igazságosabbá és hatékonyabbá kívánjuk tenni a szociális ellátórendszert.

A kormány a lassú korrekciók helyett most határozott lépésekre szánta el magát, amelyek, ha nem is tudnak orvosolni minden gondot, de alapvetően változtatják meg a családtámogatás mai rendszerét, átláthatóbb és igazságosabb támogatást nyújtanak a gyermeket nevelő családoknak. Nyolc lépésben kialakítjuk az új családtámogatási rendszert, így létrehozzuk a mindenkinek egyformán járó, azaz alanyi jogú családi pótlék rendszerét, mely során közel kétszeresére emeljük a családi pótlék összegét. Emelt összegű családi pótlékot kapnak a gyermekeiket egyedül nevelő szülők, a rendszeres gyermekvédelmi támogatás beépül az új, egységes családtámogatásba. A szociális segélyezési rendszer átalakításával szolgáljuk leginkább a rászorultak felzárkóztatását. A gyermek egyéves korától az édesanya a gyes teljes összegének megtartása mellett is teljes munkaidős állást vállalhat. A teljes munkaidőben munkát vállaló édesanyák jövedelmének adóztatása során a gyest a mai szabályoknak megfelelően adóterhet nem viselő járandóságként kell majd figyelembe venni.

Mi három év alatt a szociálpolitika területén is egy olyan társadalom irányába tettünk lépéseket, amely nem szorít ki embereket a támogatásokból csak azért, mert nem jutnak munkához, amely elismeri azt, hogy minden gyermek egyformán fontos, amelyben az előítéletek csökkentése közös ügyünk.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra megadom a szót Halász János képviselő úrnak, Fidesz.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt három évben a szocialista kormány miatt sok csalódás érte a kultúrát szerető embereket. Görgey minisztert könnyű volt elfelejteni, mert botrányain kívül nem volt semmi, ami megragadhatott volna az emlékezetben. Görgey után jött Hiller István, aki már a Népszabadság szerint is a bazi nagy bejelentések minisztereként működött. Ezek után nem csoda, hogy nagy várakozással fogadtuk Bozóki András miniszteri kinevezését, bíztunk abban, hogy most jön egy új ember, aki tesz is valamit a kultúráért.

Ezért is figyeltem érdeklődéssel Bozóki miniszter úr itteni felszólalását, ráadásul ő volt az első, aki ma a kormány nevében szólásra emelkedett, és beszélt sok mindenről. Például azt mondta, hogy a polgári kormány idején a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma megteremtésével - mert akkor jött létre ez a minisztérium - a polgári kormány a terület válságos helyzetére irányította a figyelmet. Téved, miniszter úr, nagyon nagyot téved, miniszter úr. A polgári kormány arra irányította rá a figyelmet, hogy a kultúra nemzetstratégiai kérdés, és így is kezelte azt, akár a minisztérium létrehozásával, akár az állami források jelentős bővítésével, amit évről évre megtett. Válságos helyzet most van. Valóban, a figyelmet rá kell irányítani a kultúra válságos helyzetére, amibe önök hozták a magyar kulturális életet.

Miről beszél, miniszter úr? Sikereket is mond; nem akarom eltagadni, hogy vannak olyan lépések, amelyek előremutatóak voltak, és nem akarom eltagadni azt sem, hogy igenis van állami támogatása a kultúrának, és valósulnak meg beruházások, vannak színházi előadások és így tovább. Csakhogy nem mondják el az igazat! Nem mondják el önök az igazat. Azt mondják, hogy a könyvek áfáját 12 százalékról 5 százalékra csökkentették. Gratulálunk, nagyszerű, egyetértünk vele. Ezenkívül még 15 kulturális szolgáltatás van, annak az áfáját 12 százalékról 25 százalékra emelték. Ez a helyzet. A teljes igazság tehát, hogy a kulturális szolgáltatások közül van egy, a könyvek áfája, nem jelentéktelen dolog, amely esetén csökkenés volt, az összes többinél emelkedés történt.

A mozgóképtörvényről beszélnek itt önök. Ez egy közös siker, a parlament egyhangúlag fogadta el. Nagyon büszkék lehetünk erre itt, parlamenti képviselők. És figyelünk is arra, hogy ez hogy hatályosul. Ha a hároméves programról beszélünk, nem felejthetjük el, hogy az utóbbi másfél évben már azt kellett figyelnünk, hogy ez a törvény hogyan valósul meg. És a minisztérium? A kormány? A kormány tevékenysége e tekintetben kívánnivalót hagy maga után, merthogy több végrehajtási rendeletet nem készítettek el. Ez is a teljes igazsághoz tartozik, és most nem is beszélnék a botrányokról ezen a területen, és nem beszélnék arról a pénzhiányról, ami az ígéretek ellenére itt felhalmozódott, azaz nem adták oda azt a támogatást, amit ígértek.

Beszél a közkincsprogramról is sok mindenki, több hozzászóló mondta, hogy ez a vidéki kulturális élet nagyon fontos fejlesztése. Csak azt felejtik el elmondani, hogy 200 millió forintot szánnak most erre a programra. A polgári kormány idején csak a vidéki kis művelődési házak felújítására 500 millió forintot fordítottunk, és még a tartalmi programok költségvetését nem is említettem. Az a helyzet, hogy lehet szép neveket adni programoknak, de nem szabad elfelejteni, hogy ez kisebb, kevesebb segítség a vidéki művelődés ügyének, mint ami korábban volt. Van most is támogatás, de kevesebb, mint korábban volt, nem több, mint ahogy önök mondják.

Az Alfa-programról beszélnek mint a magyar múzeumügyet megváltó programról. Ez is egy szemfényvesztés, ha akarom, bazi nagy bejelentés annak idején Hiller István részéről, és szomorú vagyok, hogy Bozóki András nem néz a dolgok mélyére, és még ebben a dologban is hitt Hiller Istvánnak. Merthogy mi van a magyar múzeumügyben, ha a költségvetést nézzük? 2002-ben több mint 4 milliárd forintot fordítottunk a magyar múzeumügyre. A 2002-es költségvetés, amit a polgári kormány fogadott el, ilyen kondíciókat tartalmazott. Most, 2005-ben Alfa-programmal, múzeumi felújítási keretekkel, ingyenes belépőjegyek ellentételezésével együtt összesen 3,6 milliárd forint van a költségvetésben. Tehát több mint 10 százalékkal csökkentették a magyar múzeumügyre fordított állami forrásokat, Alfa-program ide vagy oda, nagyon szép név, nagyon fontos, hogy van benne költségvetési támogatás, és nagyon jó, hogy vidéki múzeumokhoz is jut el belőle fejlesztés, csak ez kevesebb, mint a korábbi időszakban volt. Akárhogy is próbálják azt mondani az új elnevezéssel, mintha előrelépés történt volna, nem, a számok egészen mást mutatnak.

A címzett támogatások is szóba kerültek ma. Ezek azok a támogatások, amelyeket önkormányzatok kapnak évről évre, többéves beruházási programjaikra. A kulturális területen az adott támogatás nem több, mint a polgári kormány idején volt, de aránytalan.

 

(13.00)

Aránytalan, mert immár a második év következik, amikor színházaknak nem adnak semmilyen felújításra. Függetlenül attól, hogy kormánypárti vagy ellenzéki vezetésű önkormányzatról van szó, a magyar színházügyet leértékelték, a színházi infrastruktúra fejlesztésére ilyen típusú állami pénzt egy fillért nem szánnak most már évek óta önök. Ez nagyon nagy probléma, és ráadásul olyan gond, amit kezelni kell, és kezelnünk kell a következő években.

Ígéretekről persze itt beszélnek, és mondják, hogy mennyire értik önök azt, hogy nagy probléma van, és most azért megígérik, hogy így lépnek tovább, úgy lépnek tovább, és milyen szép lesz majd ezután. De ígértek önök eddig is. Nézzük meg, mit ígértek a színházi élet területén, meg nézzük meg, mit ígértek a műemlékvédelem területén, és mit ígértek a kulturális alapszolgáltatások tekintetében!

A színházaknál azt ígérték, hogy 2002-től átalakítják a támogatási rendszert, és az állam által adott támogatás, ami az önkormányzati támogatással együtt adja a színházak összbevételét, olyan lesz, hogy ha az önkormányzat ad egy forintot, az állam is ad egy forintot. Ehhez képest most az a helyzet, hogy az állam az önkormányzati egy forintokhoz csak 30 fillért ad. 70 százaléka oda lett az ígéretüknek.

A műemlékvédelem területén azt írták a kormányprogramban, hogy jelentős anyagi ráfordításokkal segítik nemzeti kincseink méltó megőrzését. Vannak programok, amiket megvalósítanak most is, mert nem nulla forintot adnak még egyelőre, szerencsére. De a nemzeti örökség programban 2002-ben még majdnem 2 milliárd forint volt, most, 2005-re már csak 150 millió forint van. Persze, van valami, és el lehet mondani, hogy ezt is megcsináltuk és azt is megcsináltuk. De mennyivel kevesebb ez? A tizedrésze annak, mint amit önök ígértek.

 

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Vagy a kulturális alapszolgáltatások tekintetében is azt mondták, hogy a jóléti rendszerváltás szocialista programjának művelődéspolitikai prioritása ez a dolog, és a kulturális alapszolgáltatás területén már majd az összköltségvetés, az éves költségvetés 1 százalékát garantálják, hogy odaadják. Tudják, mennyi ez most 2005-ben? 0,46 százalék, még a fél százalékot sem éri el. Az a helyzet, hogy ezt az ígéretet sem sikerült betartani. És nem felújítunk valamit, ezek nem egyszeri ígéretek, átfogó, a terület egészét érintő ígéretek.

Ez a probléma önökkel, hogy ígéretszegő kormányuk van. Nem tartják be, amit ígértek, és így sajnos abban a helyzetben vagyunk, hogy nehéz elhinni azokat a szép szavakat, amiket most mondanak. De ami a legjellemzőbb az önök munkájára, azt nem is tudják, hogy micsoda. (Derültség az MSZP soraiban. - Közbeszólások az MSZP soraiból: Majd mindjárt megtudjuk! - Halljuk! - Pokorni tudja!) Igen.

A kulturális miniszter, az előző, aki az önök elnöke, a Szocialista Párt elnöke most, egy kulturális stratégiát alkotott, létrehozott egy stratégiai tanácsot, egy kulturális stratégiát alkotott. Azt írta nekem Bozóki úr, hogy elkészült a magyar kulturális stratégia. Jó pénzért megcsinálták, minket meg sem kérdeztek. Igaz, hogy a kormányzást elkezdeni talán a stratégia birtokában kellett volna, és nem sutba vágni kellett volna a kormányzati ígéreteket, de 2004 végére, 2005-re, a ciklus végére csináltak egy stratégiát. Jött az új miniszter, aki most megírta, hogy ő pedig létrehozott egy új kulturális stratégiát alkotó testületet, még több pénzért, és ez a testület most készít egy újabb - nem tévedés, egy újabb - kulturális stratégiát. Szóval, ennek a kormánynak van egy kulturális stratégiája az előző minisztertől, és most írják az új kulturális stratégiát, mert jött egy új miniszter, de az előző is megvan.

Ilyenek önök, tudnak anyagokat gyártani, de közben a kultúra sajnos rosszul jár. És persze ezt csak önök csinálják, meg sem kérdeznek mást arról, hogy talán mit kellene tenni, pedig ezek ciklusokon átívelő programok kellene hogy legyenek. Ez a szomorú, önök erre nem figyelnek. Láthatjuk, az a kormányzati tehetetlenség, az a kormányzati ígéretszegés, ami itt három éven át zajlott, a kultúrának is nagyon-nagyon sokat ártott. Ezen kell majd változtatnunk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Halmai Gáborné, az MSZP képviselő asszonya. Parancsoljon, öné a szó.

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Nagyon örülök annak, hogy a megszólalása elején Halász János képviselő úr valóban elismert néhány dolgot. Mi is így teszünk, hiszen az én hozzászólásomban is említettem a korábbi időszak eredményeit és a mostaniét is, és azt is felvetettem, hogy nem kell különbséget tenni a kultúra különböző területei között.

Az pedig, hogy összességében milyen program címén vagy mennyi a pénz, azt a tényekkel tudjuk bizonyítani. Például a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában a közgyűjteményekre szánt 2002. évi eredeti összeg 5 milliárd 748 millió, 2005-ben 12 milliárd 314,6 millió forint. Valamint azt is hozzá szeretném tenni, amit szintén említettem a hozzászólásomban, hogy talán a legfontosabb eredménynek és stratégiai kérdésnek tartjuk azt, hogy ma komplexen van értelmezve a kultúra, rengeteg közös program van az ifjúsági területtel, közös program van a szociális területtel. A turizmusban olyan források nyíltak meg a nemzeti fejlesztési tervben a kultúra stratégiai céllá való emelése kapcsán, amelyek azért jelentős forrásokat mozgósítottak a terület számára.

Nem vagyunk elégedettek, folytatni szeretnénk a regionális kulturális stratégiai programot. A közkincsprogramnak egyik eleme például az, hogy a régiókban is szülessenek úgynevezett közkincstanácsok a regionális fejlesztési tanácsok mellett. Ez meg is valósult konkrétan a mi régiónkban. Tehát sok helyütt folyik a tervezés, mint ahogy az eredeti stratégiai tervezés időszakában is nagyon sok civil szervezet is részt vett a meghívott szakértőkön kívül.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kétperces felszólalásra következik Halász János, a Fidesz képviselője. Parancsoljon!

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vártam, hogy Halmai Gáborné talán megmondja azt, hogy most melyik kulturális stratégiát kell majd érvényesnek tekinteni, azt, amit elkészítettek, vagy azt, amit most, ahogy az elkészült, újrakezdtek, vagy esetleg a kormányprogramot. Jó lenne, ha valamit csinálnának is. Nagyon szépek ezek a regionális dolgok, de a helyzet a következő.

Ha már szóba hozta az idegenforgalom ügyét és a komplex együttműködéseket, csak a nyári fesztiválokat tekintsük. Önök a költségvetésben mind a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, mind a Gazdasági Minisztérium költségvetéséből egy-egy milliárd forintot így elvontak, amelyek éppen az ön által most nagyon fontosnak tartott kulturális és idegenforgalmi együttműködéseket segítették volna, és gyakorlatilag lenullázták ezt a területet.

Már megint beszélnek róla, hogy milyen szép, de a számok egészen mást mutatnak. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Balogh Miklós, a Szocialista Párt képviselője.

DR. BALOGH MIKLÓS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Halász János képviselőtársam azt mondta, hogy sok csalódás érte a kultúrát szerető embereket. Én úgy látom, hogy őt érte nagy csalódás amiatt, mert a szocialista-szabad demokrata kormány sikereket ér el a kultúra területén, és úgy gondolom, hogy pontosan a Hiller István által vezetett minisztérium volt az egyik legsikeresebb. Nem véletlenül emelte őt a Szocialista Párt elnökéül, tehát a kultúrembert, a kultúrából jött embert. (Derültség a Fidesz soraiban.)

Szeretném elmondani Halász János képviselő úrnak, hogy ha délelőtt itt lett volna (Halász János: Itt voltam, Miklós!), meghallgathatta volna. Bozóki András miniszter úr elmondta azt a nemzeti kulturális stratégiát (Halász János: Melyiket?), amit Hiller István idejében dolgoztak ki. Tehát tartja magát hozzá, úgyhogy nincsen probléma.

Azt pedig szeretném elmondani, hogy Görgey Gáborról, ha olyan nagy kultúrembernek tartja magát, nem szabad úgy beszélni; egy komoly író, egy komoly, nagy európai szellem. Azt, hogy milyen hivatalnok volt, el lehet mondani, de úgy általában nem szabad olyan szinten egy (Szórványos taps az MSZP soraiban.) komoly íróról beszélni. Úgyhogy ezt kérném, jó? (Halász János: Jaj! De én a miniszterről beszéltem!) Jó, jó.

Az Alfa-programot is említette. Nem részletezte az Alfa-program sikereit, mert abba azért nem mert belemenni, pedig nagyon sok komoly és valós tényt szokott elmondani, és én azt becsülöm is, mert bennünket is arra sarkall, hogy pontosak legyünk, nézzünk utána a dolgoknak, és ez helyes. De nem mondta el, hogy az Alfa-program keretében, amelyik 820 intézményt érint, milyen változások történtek, hogy a látogatók száma növekedett-e vagy csökkent-e, hogy bevezettük 24 intézménybe az ingyenes belépést. Akkor elmondhatta volna, hogy igen, növekedett, 11 millió 500 ezer; azelőtt a 10 milliót, ha elérte. Azért ez elég szép eredmény. Azt is elmondhatta volna, hogy az a két nagy, a Monet-kiállítás meg a Fény és árnyék (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy 200 ezer, meg 300 ezer embert vonzott. Azért azok nem csalódtak annyit, úgy gondolom, a kulturális politikánkban, mert nagyon élvezték azokat a szép kiállításokat.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Szabó Zoltán, a Szocialista Párt képviselője. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A demokratikus koalíció kormánya (Derültség a Fidesz soraiban.) az igazságos és versenyképes Magyarország megteremtését tűzte ki céljául. (Halász János: Kiről, miről beszélsz? Éppen most vesztek össze! Nem tudtok elnököt választani!) Az igazságos és versenyképes Magyarország sokak szerint ellentmondás, egy ország vagy igazságos lehet vagy versenyképes. Ez azonban manapság nem így van. A kiélezett globális versenyhelyzetben az igazságosság mindenekelőtt a versenyképesség minél szélesebb körű megteremtését jelenti.

 

(13.10)

Aki pedig versenyképességet mond, az oktatást mond, képzést mond, továbbképzést mond, élethosszig tartó tanulást mond. (Halász János: Csak ki ne mondd a csúnya szót!)

Tisztelt Ház! Az elmúlt évek során, bármit is károgjanak ellenzéki képviselőtársaink, Magyarország versenyképessége sokat és látványosan javult. A lisszaboni stratégia felmérésében, félidős felmérésében megállapították, hogy a 25 európai uniós tagország közül az elmúlt öt esztendőben Magyarország versenyképessége javult a legtöbbet, sajnos még mindig nem eleget, hiszen még mindig csak valahol a 17., 18. helyen vagyunk a 25 ország közül, de a legtöbbet Magyarország versenyképessége javult ez alatt az idő alatt. (Halász János: Nem igaz! - Révész Máriusz: Ez nem igaz!)

Nem baj, tisztelt képviselő úr, ha meg tetszik nyomni ott a jobb oldali gombot, aztán a mellette lévőt, akkor majd tetszik szót kapni! Egyébiránt pedig nyugodtan tessék vitatkozni az Európai Unió Bizottságával, amelyik ezt a megállapítást tette, bizonyára ön sokkal okosabb, tájékozottabb és műveltebb az Európai Unió Bizottságánál!

A kormány oktatáspolitikai területen sokat tett ennek érdekében: megkönnyítettük az iskolatáskát, vagyis csökkentettük a tanulók túlterhelését mindjárt az elején, éles ellenzéki tiltakozás közepette - az idő igazolta ezt a lépést. Megnyújtottuk az alapozó képzést, tekintettel a PISA-felmérés eredményeire és tekintettel arra a nemzetközi összehasonlításra, hogy a PISA-felmérésben az alapvető készségek és kompetenciák elsajátítása ott bizonyult a legsikeresebbnek, ahol ez az alapozó képzés a magyarországi négy esztendővel szemben hosszabb, öt- vagy még inkább hatesztendős.

Az igazságosság és versenyképesség egyidejű erősítését, megteremtését szorgalmazták azok a programpontok, amelyeket még a választási programban fogalmaztunk meg; annak érdekében, hogy minden rászoruló gyerek óvodába járjon, járhasson hároméves korától kezdve, meghirdettük az óvodások ingyenes étkeztetését.

Tisztelt Ház! Ez a program költségszinten mindenesetre teljesült, ma abból a költségből, amit az étkezési támogatásra fordítunk, a teljes ingyenes óvodai étkeztetést meg lehetne teremteni. Úgy láttuk azonban célszerűnek és igazságosnak, hogyha az óvodában a rászorulók ingyenes étkeztetését teremtjük meg, de ugyanakkor kiterjesztjük ezt a programot az iskolába járókra is, mert iskolába járni is nehéz üres hassal, nem csak óvodába.

Hasonlóképpen az iskolakezdési támogatást, az iskolai tankönyvek ingyenességét hirdettük meg. És ugyanezen elv alapján ugyanez a helyzet ma: a ráfordított összeg alapján minden általános iskolás megkaphatná ingyenesen a tankönyveket, úgy láttuk azonban helyesnek és igazságosnak, hogy valamennyi rászoruló kapja csak meg, de ők ne csak az általános, hanem a középiskolában is. Ugyancsak az esélyt, az igazságosságot szolgálja a megnövelt családi pótlék és az, hogy az iskolakezdési támogatást megemeltük.

Megszüntettük, tisztelt Ház, és az eszközben tulajdonképpen még egyet is értett a Ház két oldala, a lépésekben, az időzítésben sajnos nagyon nem, de mindenesetre a kétszintű érettségivel és a felvételi vizsga eltörlésével megszüntettük azt a húzó hatást, amit az egyetem az egész közoktatási rendszerre gyakorolt, amelynek következtében nemcsak az egyetemre volt felvételi vizsga, de a gimnáziumban, aztán az általános iskolában, és ma már ott tartottunk, hogy egyes óvodákban is felvételi vizsgát tartottak. Azt, hogy minden iskola fölfelé tanítson, minden iskola arra készítsen föl, hogy a következő iskolába való belépésért folyó versenyben hogyan tudjon helytállni a tanuló, ennek a nagyon káros, mind pedagógiailag, mind társadalmilag, az esélyegyenlőség és igazságosság szempontjából nagyon káros folyamatnak véget vetettünk.

Megindult egy komoly iskolafelújítási program, amely lehetővé tette, hogy a közoktatási intézményeket, különösen az elmaradottabb térségekben található közoktatási intézményeket fokozatosan a XXI. század igényeihez igazítsuk, és folytatódott - mára tulajdonképpen be is fejeződött - az iskolák elektronizálásának a programja, vagyis az, hogy minden iskolába jusson el az internet, minden iskolába jusson el az a lehetőség, hogy a tanulók az elektronika legmodernebb vívmányainak segítségével, a legmodernebb módon tudjanak tájékozódni, tanulni, segítse őket a tanulásban ez az eszköz.

És végül, tisztelt Ház, átalakítottuk, elfogadtuk most, a legutóbbi hetekben a felsőoktatási törvényt, és ennek az átalakításnak, ennek a módosításnak az eredményeként a magyar felsőoktatás is versenyképesebbé válik, a magyar felsőoktatás beleilleszkedik az Európai Felsőoktatási Térség követelményeibe, a magyar felsőoktatás ahhoz az angolszász típusú felsőoktatáshoz idomul, amely a világ legsikeresebb kétszáz egyetemének 83 százalékában működik, és amelynek a megteremtését az Európai Unió miniszterei Bolognában elhatározták. Megindult egy olyan felsőoktatási fejlesztési program, amely a felsőoktatás infrastruktúráját szabja hozzá részint a XXI. századi követelményekhez, részint pedig a megnövekedett, három-négyszeresére növekedett hallgatólétszámhoz.

Vagyis azt mondhatjuk, tisztelt Ház, hogy a közoktatás és a felsőoktatás területén a kormány megindította az országot annak a modernizációnak és annak a versenyképességnek az útján, amelynek birtokában Magyarország belátható időn belül igazságosabb lehet.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra jelentkezett Révész Máriusz, a Fidesz képviselője.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Én csodálom azt a szemérmetlenséget, amit Szabó Zoltán itt előadott. Minden gazdasági, nemzetközi gazdasági elemző cég azt mutatja - erről Varga Mihály részletesen beszélt egy vagy két héttel ezelőtt -, hogy Magyarország versenyképessége drámai mértékben romlott. Nem a Fidesz mondja, nemzetközi gazdasági elemző cégek mondják.

Ön arról beszél, hogy igazságosabb lett az érettségi rendszer. Az ombudsmantól kezdve, képviselő úr, mindenki elismeri, hogy az a pontszámítási rendszer, még nem is a vizsgabotrányról, az érettségi botrányról beszélek, hanem a pontszámítási rendszer igazságtalan és alkotmányos aggályokat vet fel.

Ön arról beszél, hogy a felsőoktatási törvény milyen nagyszerű és igazságosabb lesz. A felsőoktatási törvény nagy valószínűséggel nem állja ki az alkotmányosság próbáját, Mádl Ferenc köztársasági elnök úr az Alkotmánybírósághoz fordult, és én azt hiszem, hogy eddig, amikor oda fordult, akkor mindig jogosnak találta az Alkotmánybíróság az észrevételeit.

Tisztelt Szabó Zoltán! Ön arról beszél, hogy iskolafelújítási programot csinálnak ebben az országban? Hitelt vehetnek fel az önkormányzatok iskolafelújításra. És nem iskolafelújítási program van, hanem iskolabezárási program van az önök kormányzása alatt.

Tisztelt Képviselő Úr! Ha röviden össze akarom foglalni, akkor önök egy igazságtalanabb, ám lényegesen versenyképtelenebb Magyarországot hoztak létre az elmúlt három évben. (Taps az ellenzék és a függetlenek soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Ékes József független képviselőnek. Parancsoljon!

ÉKES JÓZSEF (független): Nagyon köszönöm, elnök úr, a szót. És talán nem Szabó Zoltánnal szeretnék vitatkozni, de az elmúlt öt hónap folyamán a parlamentben nagyon sokszor hallottuk, és talán a miniszter asszony is mondta, hogy Magyarországon nőtt a gyermekszegénység. Ha a gyermekszegénység nőtt, akkor nőtt önmagában a szegénység is.

Sisák Imre elmondta: nőtt a szociálisan rászorultak száma, nőtt a hajléktalanok száma. A tegnapi vitanapon elhangzott: nőtt a munkanélküliek száma. Nőtt Magyarországon az államadósság, nőtt Magyarországon az önkormányzatok adóssága, a vagyon felélése. A múlt héten az egészségügyi miniszter úr mondta, hogy Magyarországon nőtt a depressziósok száma. Ezelőtt pár hónappal láthattunk egy statisztikát, amelyben az volt, hogy a 18 év alatti, nyugtatókon élők száma nőtt.

Csökkent Magyarországon a gyermekszületések száma. Nőttek a vállalkozások terhei, az áfaterhek viszont a nemzetközi versenyképességet rontják. Nő, egyre több az olyan személyek száma, akik külföldön kísérelnek meg elhelyezkedni. Akkor valami mégiscsak nem stimmel.

Rengeteg olyan programról hallottunk az elmúlt három év folyamán, amelyeknek csodálatos és hangzatos nevei vannak. Akkor ez a sok növekmény, negatív növekmény mégis miből adódik? Ezt a kérdést kellene önmagunknak feltenni; és arra, amit Pokorni Zoltán elmondott az elején, talán nagyon sokan nem figyeltek oda.

(13.20)

Ha ezek a tendenciák így növekszenek, és az Európai Unió által számított demográfiai következmények is bekövetkeznek - mondjuk, ötven év múlva 7,5 millió vagy 8 millió magyar lesz -, akkor milyen belső feszültségek alakulnak ki? Itt jön be a nemzettudat kérdése. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Talán ebben kellene a parlamentnek sokkal többet és többször vitatkoznia. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ügyrendi kérdésben kért szót Mátrai Márta, a Fidesz képviselő asszonya. Parancsoljon!

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Televíziónézők! A mai politikai vitanapot azért hirdettük meg, mert szerettük volna, ha a tárcáktól, a kormánytól választ kapunk arra, hogy mit teljesített a kormány ebben a három évben. Láthatjuk azonban, hogy erre esély sincs, mivel a kormány nem tiszteli meg a mai politikai vitanapot. (Keller László: Itt van az államtitkár asszony!) Az ügyrendi kérdésben azt kifogásolom, hogy egyedül csak az Egészségügyi Minisztérium politikai államtitkára van itt...

ELNÖK: Bocsánat! Mi a javaslat, képviselő asszony? (Dr. Vojnik Mária: Ez nem ügyrendi kérdés!)

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): ...nincs itt az oktatás, a nemzeti kulturális örökség, nincs itt az ifjúsági, a szociálpolitika - senki nincs itt a minisztériumok, a kormány képviseletében! (Dr. Vojnik Mária: Én képviselem a kormányt, nyugodjon meg!) Kik fognak válaszolni azokra a kérdésekre, amelyek a három év kormányzati munkájával kapcsolatban az ellenzék oldaláról és az állampolgárok oldaláról jogosan felmerülnek?

Erre szeretnék választ kapni. Ez az ügyrendi felvetésem. (Nagy taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Képviselő asszony, nekem mint a Házszabályért felelős levezető elnöknek ilyen szituációban is értelmeznem kell. Ez a felszólalása nem volt ügyrendi jellegű. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Így van!) Figyelmeztetnem kell, hogy ettől a lehetőségtől - mivel az ügyrendi kérés megelőzi az összes többi felszólalási igényt - a jövőben tartózkodjanak, hiszen ez nem volt ügyrendi jellegű fölvetés. (Felzúdulás az ellenzéki padsorokban.) Nagyon sajnálom, ez a megállapításom, és figyelmeztetem önöket, hogy a jövőben ne éljenek az ilyen fajta lehetőségekkel, úgyhogy köszönöm szépen, nem tekintem ügyrendinek, képviselő asszony, sőt, inkább figyelmeztetem. (Dr. Mátrai Márta és Sisák Imre közbeszólnak.)

Kétperces felszólalásra megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, parancsoljon!

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Arra, amit elmondtam, Révész Máriusz gyakorlatilag azt válaszolta, amit az óvodában szokás, hogy “de nem is!ö. Erre persze mondhatnám, hogy “de mégisö, de nem mondom, mert azt gondolom, hogy a tisztelt Házhoz méltatlan a vitának ez a színvonala.

Annyit azért megjegyeznék Révész Máriusz úrnak, hogy az Európai Unió Bizottságának jelentésével szemben nekem nemcsak az ő, de még akár Varga Mihály szava sem perdöntő.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Török Zsoltnak, az MSZP képviselőjének. Parancsoljon!

TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előbb népesedéspolitikai kérdésekről esett szó, amely szerint egyre kevesebb gyermek születik. El kell keserítenem önt, képviselő úr, viszont a kedves tévénézőket és a tisztelt Házat pedig örömteli eseményről kell tudósítanom, miszerint az elmúlt évben több gyermek született, mint az azt megelőző években, és az idei évben is ez a tendencia folyamatosan fokozódik. Pontosan az első hónapban az azonos év azonos időszakával összehasonlítva több gyermek született, mint azt megelőzően, és így tovább, és így tovább (Taps a kormánypártok padsoraiban.), hiszen valószínűleg kedvezően értékelik a folyamatokat.

Köszönöm szépen. (Egy hang az MSZP soraiból: Nem lesz nemzethalál?)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Felszólalásra következik Szalay Ferenc, a Fidesz képviselője.

Parancsoljon, öné a szó.

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Török Zsolt úr, nagy boldogság valóban, hogy az MSZP ilyen hatással van a gyermekszületés számára, ez tényleg nem semmi. Örülünk egyébként a dolognak, örülünk a dolognak, de ezt azért mégsem kellett volna kisajátítani, azt gondolom. Mert azért ebben az országban van néhány olyan kérdés, amiben jó lenne, ha egy kicsit máshogy tetszenének vélekedni.

De miért is van ilyen vitanap? Azt szeretném elmondani önöknek, hogy nagyon nagy kínban lennénk mi itt az ellenzéki oldalon, ha önök igazából annak tekintenék ezt a vitanapot, amit Burány Sándor képviselőtársuk mondott, hogy elmondhatják azt, hogy mi történt a három évben. Kis kiegészítéssel, mondjuk, úgy kezdve, hogy hogyan kezdték önök, milyen ígéreteket tettek le az asztalra, mi volt a kormányprogram, mi volt a választási stratégia. Abban a pillanatban mi itt nem tudnánk miről vitatkozni önökkel, hiszen valószínű, hogy ennek mentén haladva meg is valósítottak volna néhány dolgot.

A probléma az, hogy ma nem történt meg ez! Nem teszik le azt, hogy honnan indultak, hova jutottak, és hova szeretnének még egy év alatt jutni. Ebből állandóan vita van.

Mátrai Márta elmondta: önök nem hajlandóak, nem képesek arra válaszolni, hogy igazából mi is kellett volna, hogy történjen a három évben. Ha egy ígéretüket teljesítik, azt az ígéretüket, hogy ami jó, azt továbbviszik, akkor nem lenne miről beszélni, mert akkor mi is mellé állnánk különböző dolgoknak. Nem tették, sőt ellene mentek sok mindennek, ami jól működött az elmúlt időszakban, és azt gondolom, hogy ez így nem jó.

Hihetetlen bizonytalanságot gerjesztettek ezzel az országban. Sok mindenki beszélt sok területről. Bizonytalanságban vannak szülők, gyerekek, családok, önkormányzatok, mindenki. Azért, mert azt látják önöktől, hogy ígéretek ígéretek hátán, megvalósítatlan ígéretek, és még fokozzák egyébként ezzel a száz lépés programmal, még ráfejelnek a dolgokra. Teljesen úgy gondolják, hogy ez az ország mindent elfelejt.

Miről szól ez? Azt gondolják, hogy három év alatt elfelejtette az ország azt, hogy önök miről beszéltek három évvel ezelőtt - majd most megismétlik újra. Bizonytalanságot, céltalanságot, kilátástalanságot okoztak az országban. Céltalanságot. Nincsenek közös célok az országban! Az emberek nem tudják azt, hogy merre megy az ország, mi az az egyenes vonal, ami mellé mindenki csatlakozhatna. (Tatai-Tóth András: Pokorni ezt szebben mondta.) Jól indultak egyébként, jól indultak. A jóléti rendszerváltás programját elmondták, és mi is azt mondtuk, hogy ez viszonylag rendben van. Az első száznapos programot még mi is megszavaztuk - utána szanaszét esett az egész. Nem tudják, hogy merre megy a világ, a stratégiák nem működnek.

Az én feladatom, és örömmel vállaltam egyébként, hogy az ifjúságpolitikáról beszélek egy kicsit, és az ifjúságpolitika még bizonyítja is ezt a kérdést, egy kicsit jobban megvilágítja.

Mesterházy államtitkár úr elmondta, hogy leteszik az asztalra ebben az évben az ifjúsági stratégiát. Három éve tetszenek ezt ígérni. Három év alatt sikerül letenni egy ifjúsági stratégiát az asztalra. Nem biztos, hogy jó.

Nézzük meg, hogy az ifjúság, a fiatalság mit érez ebben az országban akkor, amikor a pályakezdők munkanélkülisége növekszik. A tegnapi ifjúsági és sportbizottsági ülésen Török Zsolt úr is ott volt, ugye? Mit mondott a minisztérium? 2003 óta két egész valahány tized százalékról huszonvalahány százalékra nő a pályakezdő munkanélküliek száma. Hol tartunk ebben az országban?

A lakáshoz jutás feltételeit igen-igen szigorú módon és nagyon-nagyon - mondjuk úgy - galád módon elvették az ifjúságtól. Sokkal, de sokkal nehezebben juthatnak hozzá, és sokkal kevesebben a lakáshoz. Mit éreznek? Nem foglalkozik velük az ország.

A bérek színvonaláról ne is nagyon beszéljünk. A felsőoktatás átszervezése szintén bizonytalanságot hozott. Nem tudják, mire vállalkoznak azok, akik most egyetemre és főiskolára jelentkeznek; a kábítószer-problémáról nem is beszélve. Ugyancsak Mesterházy úr elmondta, hogy a legnagyobb gond a 2004-es ifjúságkutatásban az, hogy a kábítószer-probléma mekkora az országban. Ez az ifjúság legnagyobb gondja és baja. Mit tettek önök kábítószerkérdésben? Föllazították a szabályozókat. Ma Magyarországon ezért nagy probléma a kábítószer kérdése az ifjúságon belül, mert nem tudják, hogy pontosan mire számítsanak, és milyen veszélyekkel kell majd szembenézniük a későbbiekben. Ez felelőtlenség, azt gondolom.

Bizonytalanok a házasság intézményében. Ez is ebből a 2004-es ifjúságkutatásból jön elő. Nem értékelik igazából a házasságot mint intézményt. Mi következik ebből? Az következik belőle, hogy a család szerepe megkérdőjeleződik a mai ifjúság gondolkodásában, és Pokorni úr erre a kérdésre elég szépen rávilágított. Hol van az a felelős országvezetés, aki arról beszél, hogy a nemzeti öntudat, a magyarságtudat erősödjön, és ennek kapcsán a család szerepét erősítsük, erősítsük a magyarság szerepét? Nem ezt csinálják önök, borítanak föl mindent! Azt gondolom, hogy nem jó.

Konkrét ígéretek: ingyenes utazás az oktatás helyére a lakóhelytől; a diákhitelek kamata csökkenni fog; az otthonteremtési támogatást könnyítik; ingyenes jogosítvány lesz; 10 ezer kollégiumi férőhely fog születni; játszótereket építenek. Tessenek megmondani, hogy ebből mit tetszettek megcsinálni! Ezekből mit tetszettek megcsinálni?! Ne én mondjam már meg, mondják meg önök! És még nagyon sok minden nem valósult meg.

Azt hiszem, hogyha az ifjúság szemszögéből nézzük ezt az országot, nem biztos, hogy nagyon boldognak kell lenni a mai ifjúságnak a kilátástalanság miatt.

Három gondolatot mondanék a sportról. A sportról mint a kultúra részéről szeretnék beszélni, amelyet önök messze nem tekintenek ennek a területnek a részének - messze -, talán ez a terület az, a sport területe, amiben csak ártottak három év alatt. Kizárólag ártottak! A többi területen biztos lehet pozitívumokat is mondani. Elmondtam már többször, most csak slágvortokban. Megszüntettek egy minisztériumot, a minisztériumok között tobzódik a sport, már csak az Esélyegyenlőségi Minisztériumba nem került be. Olyan államtitkára van ma a sportnak, aki azt mondja a sportbizottsági ülésen, hogy nem az MSZP sportkoncepciójának, sportstratégiájának megvalósítására szerződött. Önök is elgondolkodtak ezen a bizottsági ülésen. Mit jelent ez? Hogy a kinevezett államtitkár sem tudja pontosan, hogy mi a feladata, nemhogy még önök!

6,1 milliárd forinttal csökkent a sporttámogatás. 6,1 milliárd forinttal. Pokorni úr elmondta, 60 százalékkal kevesebb a reálértéke ennek a támogatásnak, mint 2002-ben volt.

 

(13.30)

 

A MOB jogosítványait elvették, a MOB hatásköreit elvették, forrásait elvették. (Tatai-Tóth András közbeszól.) A diáksport-támogatást, az eddigi kötött normatívát nem kötött normatívává tették, és az oktatási szakemberek majd elmondják, hogy ez mit jelent az oktatási intézményekben, amelyek az önkormányzatoktól nem kapják meg a megfelelő forrásokat a működésükre; majd világítanak belőle, takarítanak belőle, meg nem lehet tudni, hogy mit csinálnak belőle ahelyett, hogy az egészséges életmód feltételeit biztosítanák. Azt gondolom, ez megint csak nem normális dolog. A mindennapos testnevelés lehetősége öt óra volt hetente alsó tagozatban. Önök ezt háromra csökkentették, és ezt is játékórának nevezik. Az ígéreteik persze arról szóltak, hogy az oktatási rendszer egészében a mindennapos testnevelést bevezetik.

A szabadidősporttól 50 százalékot vettek el, a Wesselényi Közalapítványt nem támogatják - kivéve természetesen az ösztöndíjakat -, de erről sem szeretnék többet beszélni, mert az ember egészen egyszerűen rosszul érzi magát, hogy nem tud jót mondani. Aki ezt a műsort nézi, azt látja, hogy két teljesen különböző vonulat él ebben a parlamentben. Az egyik azt mondja, hogy minden jó, a másik azt mondja, hogy nem jó, és önök nem képesek azt megérteni, hogy ha egy picit is önkritikusak lennének, akkor lehetne valóban úgy szólni az emberek felé innen, a parlamentből, hogy valóban a megvalósítás irányába menjünk. Úgyhogy nem örülök ennek a vitanapnak. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem kellett volna kezdeményezni!) Jobb lett volna, ha tényleg önkritikusan értékelik a három évet.

Köszönöm szépen. (Közbeszólások. - Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Van persze lehetőség további fölszólalásokra is, képviselőtársaim. Benyomjuk a gombot, és akkor én szót adok, most például Török Zsoltnak kettő percben.

Öné a szó, parancsoljon!

TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Köszönöm, elnök úr. A pályakezdő munkanélküliséget említette képviselőtársam. Valóban nagyon sok a pályakezdő munkanélküli, valóban növekedett az arányuk, mégpedig annak a képzési struktúrának az eredményképpen, amely az önök kormányzása idején honosodott meg. Akár a felsőoktatásban a tömeges képzés elindítása, akár a képzésnek az az improduktív módja, ami az elmúlt időszakban kialakult az önök kormányzása idején, valóban oda vezetett, hogy ilyen magas a pályakezdő munkanélküliek aránya. De ilyenkor nem siránkozni kell, nemzethalálról beszélni, hanem arról kell beszélni, hogy mit lehet tenni.

Éppen ezért a szocialista-szabad demokrata kormány a pályakezdők elhelyezkedésének könnyítése érdekében elindította a Start-programot, ahol a munkaadókat támogatjuk akkor, ha pályakezdő fiatalokat foglalkoztatnak. De ugyanígy a fiatalok számára - mondta, hogy amit ígértünk, mi teljesült belőle, amit már említettem ez elején is - a számítógép-kezelői vizsga ingyenes, a nyelvvizsga ingyenes, a sorkatonai szolgálatot eltöröltük 138 év után. A sporttámogatás mértéke valóban csökkent például a beléptetőrendszerre elpazarolt, milliárdos nagyságrendű összegek mértékével, aminek nem tudom, mi lett a sorsa, de érdemes lenne megkérdezni erről az ön párttársát.

Valóban, benyújtásra kerül a következő időszakban az ifjúsági törvény, amely a fiatalok önrendelkezési jogának szabályozásában és demokráciatanulásában is jelentős előrelépést jelent, amelynek eredményeképpen hazánkban a fiatalok több jogosítványhoz juthatnak majd a későbbiekben.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces felszólalásra következik Szabó Zoltán, az MSZP képviselője.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én nem gondolom, hogy Szalay képviselő úr nagyívű felszólalását itt részleteibe menően kellene kivesézni, egy dologra azért felhívnám a figyelmét. Azt állítani, hogy az ifjúság elbizonytalanodott és kilátástalanná vált azért, mert ma már nem kell biztosnak lennie egy 16 éves gyereknek abban, hogy ha mégiscsak elszív egy spanglit, akkor három évre börtönbe kerül, azért ez enyhén szólva nevetséges, képviselő úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szalay Ferenc, a Fidesz képviselője következik, kettő percben. Parancsoljon!

SZALAY FERENC (Fidesz): Nem akartam szólni, de az a nevetséges, Szabó úr, hogy ön még mindig itt tart. Az a nevetséges, hogy ön nem látja az országot. Beszél ön emberekkel - szülőkkel, gyerekekkel - itt, Magyarországon kábítószerügyben? Szégyenteljes, hogy ezt most el merte mondani. Szégyenteljes! A fő problémájuk az a gyerekeknek - nem tudom, hány ilyen fórumon vett részt -, hogy igazából hogyan tudják majd kikerülni, a szülőknek az, hogy a gyereküket hogyan tudják megmenteni a kábítószertől.

Döbbenetes! Ha erről lehet beszélni ebben az országban, kérem, Szabó úr, nem tudom, hogy ezt ön hogyan fogja a lelkiismeretével elszámolni. Szégyen! (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólásra következik Turi-Kovács Béla, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, öné a szó.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem nehéz kitalálni, hogy ha a sor legvégén tartunk, ha a második vitanap folytatódik, és minisztérium még nem fordult elő, melyik ügy lehet, amelyikben szólni szeretnék - a környezetvédelem ügye. Én azt gondolom, tisztelt Ház, hogy érthető az, hogy ha európai recesszió van, ha Magyarországon nő a munkanélküliség, ha Magyarországon a fiatal, most elhelyezkedni kívánó embereknek nincs munkahelye, akkor sok minden nagyon fontos, de azért arra kérek mindenkit, most így elöljáróban képviselőtársaimat is, kicsit azért a jövővel is foglalkozni kell, s a jövő, akár tetszik, akár nem, a környezetvédelemben van jelen. Ott van jelen, és ha azt teljesen elfelejtjük, és teljesen mellőzzük, és ha már úgy néz ki, hogy végképp nem lesz fontos senkinek, akkor attól tartok, hogy valami olyasmi fog elkövetkezni, ahol lehet, hogy lesz munka, lehet, hogy lesz már megélhetési lehetőség, csak nem lesz érdemes élni.

Tisztelt Ház! Pedig nagy ígéretekkel indultunk. Olyan ígéretekkel, ahol 12 pontba fektette le az új kormány a zöldszervezetek felé, hogy mit fog tenni. Itt van a 12 pont, akinek igénye, szívesen odaadom, és ha abból egyet fölfedez, amit teljesítettek, akkor azt kell mondanom, hogy bravó, mert akkor nagyon ügyes, mert a zöldszervezetek még egyet se tudtak fölfedezni. Nem helyes úgy szerződést és megállapodást kötni, hogy eleve tudom, hogy nem teljesíthető. És nem helyes úgy kormányprogramot létrehozni, kihirdetni, hogy az a valótlanságon alapszik. Hadd idézzem egy mondatát! “A Tisza és mellékfolyói teljes körű árvízvédelmi rendszerét kiépítjük.ö Ez akkora mondás, mint a 23 millió román, amely el fogja özönleni Magyarországot. Mindenki tudta akkor is, amikor elmondták, hogy ez nem teljesíthető, valótlan. Aztán a Vásárhelyi-terv ügye. Ó, tisztelt Ház, helyes az, hogy még beszélünk Vásárhelyi-tervről? Dehogy! Most már erőműről kell beszélni! Arról az erőműről, amely a Tisza felső szakaszán fog megépülni, azokról az erőművekről, amelyekre pedig a 12 pontban egy külön mondat van: erőművet pedig, vízi erőművet pedig nem fogunk építeni. Benne van! Kérdezem én: akkor most miről tetszenek tárgyalni? Az az igaz, vagy amiről tárgyalnak? Ha csak erről lenne szó, ez is rettenetes.

De azt kell megnézni, hogy hova fejlődtek a dolgok az eltelt három esztendőben! Én most már arra kérem önöket, hogy próbáljuk meg egymást komolyan venni, és három év kormányzás után a három évről beszélni, mert erről szól ez a nap. Nos, három év után azt kell mondanom, hogy 2004-ről 2005-re terjedően ennek a tárcának a költségvetése 60 százaléka az előző évinek. Persze, erre ilyenkor azt szokták mondani, hogy nincs semmi baj, a költségvetési tételek benn vannak a gazdasági, a földművelésügyi, az egészségügyi és lehet sorolni, különböző tárcákban. De az már nem a környezetvédelem. Könyörgöm, akkor már afelé haladunk, amit egyébként a tárca vezetése, mintha jó szívvel venne: a környezetvédelmi tárca felszámolása irányába. A két miniszter rengeteget tett ezért.

Azok az átszervezési procedúrák, amelyeknek az eredményeként kiváló szakemberek, tegyük hozzá, kiváló baloldali szakemberek is elbocsátásra kerültek, azt hiszem, védhetetlenné teszik a tárca helyzetét. Nem véletlen, hogy mellőznek minden megszólalást, amely komoly helyen történik. Kimerül az egész ügy a madárröptetésben, a különböző megnyitókban, és kimerül az állatkert különböző részlegeinek a meglátogatásában. Ez nem helyes. Én úgy gondolom, ezen változtatni kell, mindannyiunk érdekében kell változtatni, tisztelt Ház.

Azért engedjenek meg még valamit! Ha az egyes szakmai területeket nézzük, mit mondott az ÁSZ a nagy-nagy szervezeti átalakításról? Fontos dolgot mondott; azt mondta: nincs biztosítva a feltétele annak, hogy a kárelhárítás megtörténjen adott szituációban, mert a feltételek nem biztosítottak, nemcsak a személyiek, a szervezetiek sem. Ezt az ÁSZ állapítja meg. Azt mondja: a vízügyek úgy felelősek a felügyeletük alá tartozó vízi létesítményekért, hogy azok hatósági erejű védelmét nem láthatják el, jogellenes helyzetben eszköztelenek. Nem én mondom, az ÁSZ mondja. És itt már nemcsak arról van szó, hogy zöld lelkek vagyunk, vagy kevésbé zöldek, hanem a biztonságunkról van szó.

Abban nem kellene reménykedni, hogy minden évben el fog maradni az árvíz. Én szívesen és készséggel fohászkodok azért, hogy maradjon el, mert ez a közös érdekünk, de garancia erre nincs. És, ha nem teremtjük meg azokat a feltételeket, amelyeket jól láthattunk jó néhány helyen, még a kisebb árvizek és a kisebb lezúduló kártételek esetén is, hogy milyen szerencsétlen és nehézkes az elhárítás, akkor nagyon nagy baj következik az elkövetkezendő esztendőkben.

A környezetvédelem az én meggyőződésem szerint ott szenvedte el a halálos csapást, amikor a következő fejlődésen ment keresztül a környezetvédelmi támogatási rendszer. Kezdetben volt a KAC, még szocialisták indították, mi is folytattuk. Aztán lett belőle az SZDSZ révén KÖVICE, aztán most lett belőle semmi - merthogy most a semmi van.

(13.40)

Azt gondolom, tisztelt Ház, a semmit nem lehet folytatni. Ezt abba kell hagyni. Ha azt akarjuk, hogy a jövőben legyen környezetvédelem, márpedig akarni kell, akkor ebben közös erőfeszítéseket kell tenni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Nézem a táblát: MSZP 6 perc 55 másodperc; Fidesz 5 perc 23 másodperc; SZDSZ 1 perc 27 másodperc; MDF 1 perc 47 másodperc, és a függetleneknek 41 másodperce van.

Közben az írásban előre jelentkezett fölszólalók sora elfogyott. Amennyiben élni kívánnak a fölszólalási lehetőségükkel, kérem, gombnyomással jelezzék.

Kettőperces fölszólalásra jelentkezett Török Zsolt, a Szocialista Párt képviselője. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Köszönöm szépen. Képviselőtársaim! A mai vitában többen említették a családtámogatási rendszer átalakuló részeit, amelyben, azt gondolom, a legnagyobb problémát egy értékrendbeli gond okozhatja az ellenzék tisztelt képviselőinek. Ez pedig az, hogy a munka becsületét, a munkások becsületét nemcsak azzal lehet visszaadni, ha egy villáskulccsal a színpadra áll valaki, hanem azzal, ha megfelelő módon támogatjuk őket. A jelenlegi igazságtalan támogatási rendszerhez képest egy új, igazságos családtámogatási rendszer áll fel, amelynek eredményeképpen a legnagyobb nyertesei az új családtámogatási rendszernek pontosan a minimálbérből élők, illetve a bérből élők, az alkalmazottak, akik a kétkezi munkájukból élnek meg, a munkások, a melósok, bárhogy fogalmazunk; azok, akik egy gyermek után jövőre 5 ezer forinttal, két gyermek után 10 ezer forinttal, három gyermek után pedig akár 15 ezer forinttal is többet kaphatnak.

Még egyszer említem, a családtámogatási rendszer legnagyobb nyertesei pontosan azok a munkások, akiknek az igazi rangját és a munka rangját akkor lehet visszaadni, ha megbecsüljük őket.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Soltész Miklós, a Fidesz képviselője következik, kettő percben öné a szó, parancsoljon!

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Török Zsolt, illetve a szocialisták jobb lenne, ha figyelembe vennék a számításokat is. Azok a családok, akik nem kapnak adókedvezményt, azonban van rendszeres gyermekvédelmi támogatásuk, egy gyermek után jövőre havonta több mint 900 forinttal, majd’ 1000 forinttal fognak kevesebbet kapni. Azok a családok, ahol két gyermek van, ugyanilyen felállásban 2500-zal; azok a családok, ahol három gyerek van, 3160 forinttal; azok a családok, akik jelenleg családi adókedvezményben részesülnek, dolgozni tudnak, dolgozni akarnak, havonta 4-5 ezer forinttal, ha nem még többel kevesebbet fognak kapni gyermekenként.

Mit beszélnek önök igazságosságról? Miről beszélnek önök, amikor egyik oldalról megnyomorítják azt a legszegényebb réteget, akik nem tudnak dolgozni, és szociálpolitikai segítségre szorulnak, és kevesebbet fognak kapni, a másik oldalról pedig megnyomorítják azokat a családokat, akik azt a szociálpolitikai összeget előteremtik az országnak, amiből szociálpolitikát lehet csinálni. Önök ezt verik szét most a döntésükkel. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Amennyiben több képviselő nem kíván élni a felszólalás lehetőségével, le fogom zárni a vitanapot.

Mátrai Márta, a Fidesz képviselője jelentkezett. Parancsoljon, öné a szó, képviselő asszony.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mai politikai vitanapunkon arra szerettünk volna reális választ kapni, hogy mit tett a kormány az elmúlt több mint három év alatt. Beszéltek róla, de a valóságot sajnos az állampolgárok, akik figyelemmel kísérték, nem ismerhették meg. Nos, én szeretném a tényeket összefoglalni, és ha valami kimarad, akkor remélem, hogy majd arra a képviselőtársaim fognak figyelmeztetni.

Mi is történt a három év alatt? Hová jutott az ország, hova jutottak a magyar emberek? Hárommillió szegény országa lettünk. 2004-ben 3 millió magyarnak kellett megélnie a minimálbér felénél kisebb egy főre jutó összegből. Nőtt a gyermekszegénység. 470 ezer gyermekes család él az egy főre jutó 23 200 forintból. Drasztikus mértékben nőtt a munkanélküliség. A mutató 7,1 százalék. Az álláskeresők száma lassan eléri a 300 ezret. Csökkent a reálbér, nyolc év óta először 2004-ben. Áremelkedési hullám söpört végig az országon 2002-től. 50 százalékkal nőtt a földgáz ára (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem igaz!), pedig megígérték, hogy nem lesz gázáremelés. 30 százalékkal nőtt a villamos energia ára. A gyógyszerek árát már nem is tudják követni az idős emberek. A szív- és érrendszeri gyógyszerek nemhogy nem lettek ingyenesek - államtitkár asszony mosolyog, pedig ez rémesen komoly -, hanem majdnem száz százalékkal nőttek. Ma már nem tudják megfizetni az emberek, és főleg az idősek, a nyugdíjból élők. A diákbérletek ára 70 százalékkal nőtt. A benzin ára olyan mértékeket öltött az országban, hogy elképesztő a benzinturizmus, ami hatalmas kiesést jelent az országnak. (Derültség az MSZP soraiból. - Göndör István: 2000-ben magasabb volt, mint most.) A fuvarozók versenyképessége drámaian csökkent.

Adóemelés: 33 adóemelést hajtottak végre ez alatt a három év alatt, nyolc új adót vezettek be, ami egyszerűen felháborító. Az államadósság olyan drámai méreteket ölt, hogy az ország megítélése már nemzetközi szinten is katasztrofális. (Zaj az MSZP soraiból.) 4000 milliárddal nőtt az ország államadóssága. Minden magyar állampolgárt a csecsemőtől a legidősebb emberig 1,3 millió forint adósság terheli, ami annyit jelent, hölgyeim és uraim, hogy naponta minden magyar állampolgárnak 500 forinttal nő az adóssága. A személyi jövedelemadó 90 százalékát az adósság törlesztésére kell fordítani. Jóléti rendszerváltást ígértek a 2002-es választási kampányban. Az emberek bizalmat ezért szavaztak a szocialistáknak; visszaéltek vele, becsapták az embereket. Jó lenne egyszer végre most már színt vallani, legalább így a ciklus vége felé!

De nézzük a családtámogatási rendszert! Az elmúlt három évben nem emelték a gyed felső határát. Azt ígérték, hogy 10 ezer forinttal emelik a gyes összegét, de a reálértékét sem őrizték meg. Nem lett ingyenes az étkeztetés a bölcsődékben, iskolákban, óvodákban, nem lett ingyenes a tankönyvellátás, a lakásépítési kedvezmények drasztikus szigorítása történt, a felvehető maximális összeget, a 30 millió forintot 15 millióra csökkentették. (Zaj, felzúdulás, közbeszólások az MSZP soraiból.) Az adójóváírás igénybevétele öt évre csökkent, a 240 ezer forint igénybevételét pedig 120 ezerre csökkentették. A méltányossági nyugdíj 2004. január 1-jétől nem háromévenként, hanem ötévenként igényelhető. Az özvegyek nem kapták meg az 50 százalékos emelést, 250 ezer ember kimaradt a rendszerből; államtitkár asszony, sajnálom, hogy ön ezt nem tudja. A nyugdíj 3 százalékos többletét elvették az idős emberektől, 2002-ben 18 ezer, 2003-ban 18 ezer, 2004-ben 20 ezer forintot. (Dr. Vojnik Mária: Ez arcátlanság, amit művel.)

De nézzük, hogy mi lett a száz lépés programmal! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) A száz lépés program is sajnos a családoknak, illetőleg az alacsony keresetűeknek (Zaj, felzúdulás az MSZP soraiból, közbeszólások: Idő! - Göndör István: Kinek az idejéből beszél a képviselő asszony?) a terheit növeli. Úgyhogy nagyon bízom abban, hogy mivel még nem nyújtották be, és a bizottságok sem tudták tárgyalni (Az elnök ismét csenget.), ezért a kormány ezt megfontolja, átdolgozza, mert a családokat nem hozhatja még nehezebb helyzetbe.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A Fidesz képviselőcsoportja mínusz 21 másodpercen áll (Dr. Vojnik Mária: Olyan nincsen. Olyan van?), tehát elfogyott a keretük.

Megadom a szót Nyul Istvánnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének, kettő percben. Öné a szó, képviselő úr.

DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a lehetőséget. Úgy érzem, hogy a legjobbkor kell reagálnom Mátrai Márta képviselő asszony szavaira. Vártam, hogy a nyugdíjasokról szó essék, de azt vártam, hogy valóban a reális, valós számok tükrében. Az önök kormánya nagyon sokat mulasztott, nagyon sok társadalmi igazságtalanságot követett el a nyugdíjas-társadalommal szemben. Intézkedéseink között első helyen volt a 19 ezer forint visszafizetése. Az a méltányossági nyugdíj, amiről tetszett beszélni, 2001-ben gyakorlatilag megszüntetésre került, ma 250 ezer ember kapta vissza a méltányossági nyugdíját. Az özvegyi nyugdíj két szakaszban 50 százalékos emelésre került, 580 ezer embert érintett. A 13. havi nyugdíj három hete kifizetésre került, ez 3 millió embert érintett.

Nagyon nagy számok ezek, tisztelt képviselő asszony, amelyek realitások, tényleges adatok; és még egy adat - nem kell matematikai készség hozzá -, 40 ezer volt az átlagnyugdíj 2001-ben, most a 60 ezer forintot meghaladja. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Sisák Imre, a Demokrata Fórum képviselője következik, 1 perc 47 másodperces időkeretben.

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Elhangzott itt a vitában, hogy szemünk fénye a gyermek, én pedig azt mondom, hogy a pedagógusok a nemzet napszámosai. Régi mondás. De tisztelt képviselőtársaim, ha ezt önök nemcsak mondják, hanem így is gondolják, akkor tessék mondani, az általános iskolai normatíva az 512 767 forintos kiadással szemben miért csak 212 444 forint, miért kell 52 százalékot az önkormányzatoknak hozzátenni.

(13.50)

Miért csak 275 ezer forintot tesznek a 375 ezer forintos általános iskolai normatívához? - ha szabadna megkérdeznem.

Önök örömüket fejezik ki azért, mert 95 100 gyermek született 2004-ben. Tisztelt Képviselőtársaim! Én ezzel nem lennék ilyen elégedett. Tessék megnézni a Népességtudományi Kutató Intézet munkatársainak a jelentését: ez a számadat csak azért következett be, mert a széles, termékeny ’70-es korosztályok most jelentkeznek a születésszámnál. Node, tisztelt képviselőtársaim, 2002-ben hány gyermek is született ebben az országban? 96 804. Mit mondtam, tisztelt képviselőtársaim? Azt mondtam, a bizonytalanság a családokat elbizonytalanítja, nem vállalnak gyermeket. 96 804 mínusz 95 100, tessék szépen kiszámolni!

Tisztelt Képviselőtársaim! A mai vitanap egyértelműen megmutatta, hogy önöknek abszolút nincs fogadókészségük a családtámogatási és szociálpolitikai támogatási rendszer tisztességes, korrekt átalakítására. Önök nem tesznek mást, mint a szociálpolitikai eszközrendszert, az adókedvezményeket és a családtámogatást összeboronálják, amiből zagyvaság jön ki. A legrászorultabb családok nagyon rosszul járnak, csakúgy, mint az alsó középosztály. Gondolják meg, van még hat hónapjuk, azt gondolom, figyelmeztetés ez erre.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Magyar Demokrata Fórum mínusz 16 másodpercen áll, tehát az ő időkeretük is elfogyott.

Göndör István, a Magyar Szocialista Párt képviselője kért szót. Parancsoljon, öné a szó.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mit mond számunkra, a kormánykoalíció számára a mai politikai vitanap? A Fidesz a mai napig nem volt képes arra, hogy fölismerje a saját hibáit, hogy miért váltották le önöket a választópolgárok, hanem megpróbálják a mi ígéreteinket negatívan beállítani. A mai nap indulhatott volna úgy is, ahogy Pokorni Zoltán mondta, hogy jót és jól. De kiderült-e a mai vitanapon, hogy mi lenne a jobb, és mit kellene másképp csinálni? (Dr. Mátrai Márta: Arról kellett volna beszélni, hogy mit csináltak.)

Elmondom; két dolog történt, kedves képviselő asszony. Volt olyan képviselő, aki kritizálta a közalkalmazottak, köztisztviselők béremelését. Ezek szerint ez önöknek nem tetszik, ezt el lehet fogadni. Aztán kiderült számunkra, hogy megengedhetnek maguknak olyat - és konkrétat mondok, képviselőtársaim -, ha egy középiskolai érettségin a szökőévet mint korrekciós tételt nem veszi figyelembe az érettségiző diák, akkor megbuktatják. Pokorni úr ezt tette a GDP-vel. De mondhatok mást is. Amikor Mátrai Márta az egyéves reálbért nézi, ugye tudja a képviselő asszony, hogy a 13. havi bért januárban fizették ki. Elég, ha bólint. Csak ezt kellett volna figyelembe venni a reálbérszámításnál, képviselő asszony, semmi mást. Ez lehetne a záloga annak, hogy tudunk tisztességesen beszélni közös célokról és közös dolgokról.

Képviselőtársaim, a kormányváltás után azt tettük, hogy lehetőség szerint megteremtsük a gazdasági alapjait egy növekvő gazdaságnak, annak, amiről ma beszéltünk: kultúra, oktatás, gyerekek. Annak a családnak beszélhetünk kultúráról és oktatásról, ahol gond, hogy lesz-e ebéd vagy lesz-e vacsora. E nélkül lehet folytatni látvány által vezérelt politikát - mint amiről Pokorni úr beszélt -, de ez nem vezet sehova.

Szóba hozhatnám a lakáskérdést is. Örömmel várnám majd a zárszámadás tárgyalásakor, hogy önök közül feláll valaki, és azt mondja, bocsánat, tényleg igaz, 200 milliárd forinttal költünk többet ma a lakástámogatási rendszerre, mint a Fidesz által a legmagasabb évben, az utolsó évben. Lehet azt mondani, hogy ez kevés. Sok dolog van, amiben mi is szeretnénk sokkal többet adni, de meg kell beszélni, képviselő hölgyek és urak, hogy miből vegyük el. Ma lehetett volna arról beszélni, hogy valamilyen más elosztási elvet akarunk, vagy aki mást akar, az mondja meg. De önökben nincs tisztesség ahhoz, hogy felálljanak, és azt mondják, onnan vegyük el, és oda tegyük át. Önök csak azt mondták, ez is legyen több, ez is legyen több, ez is legyen több, utána pedig felálltak mások, és azt mondták, hogy milyen nagy a hiány. De nem beszéltek arról, hogy soha nem látott mértékben épülnek az autópályák, tehát beruházás van, fejlesztés van. A benzinár, kedves képviselő asszony, ugyanilyen volt, sőt magasabb volt 2000-ben, mint ma - tessék megnézni -, sőt idézhetném Orbán Viktor akkori szavait, hogy a jövedéki adó egész másról szól, nem arról, hogy ezen változtatni kellene. (Soltész Miklós: Mi nem is emeltük! Ti emeltétek meg 2002-ben! - Dr. Mátrai Márta: Felrúgták a megállapodást! - Soltész Miklós: 2002-ben ti emeltétek meg. Ezt már elfelejtettétek?)

Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetlenegy dolog volt, amiben közös sikerről beszéltek, és ez a filmtörvény. Tehát van példa arra, hogy lehetne korrekt vitával sikereket együtt elérni. S az az öt téma, ami ma napirenden volt - mert Turi-Kovács képviselő úr témája nem szerepelt a címben, ez meglepetés volt, tisztelem, örülök, hogy ezt elmondta, később tudunk majd reagálni az ön felvetéseire -, a mi listánk, ha mi állítottuk volna fel, sokkal hosszabb lenne, mint amit önök elmondtak, de tudjuk, hogy a takarónk ma eddig ér. És az a sok kis lépés, amit tettünk, együtt adja az egy nagyot.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Magyar Szocialista Pártnak 13 másodperce maradt, ezenkívül még van a függetleneknek és a Szabad Demokraták Szövetségének is lehetősége. S élni is fognak vele, mert Ékes József független képviselő úr szót kér. 41 másodpercig öné a szó.

ÉKES JÓZSEF (független): Nagyon köszönöm a szót, elnök úr. Ma tulajdonképpen azt hallottuk, hogy mindenben az ellenzék a hibás, a Fidesz a hibás, de nem hallottunk a jövőképről. Arról hallottunk, hogy az elmúlt három évben dőltek a milliárdok. Annyi programot soroltak fel, hogy össze se lehet számolni azokat; nőtt ugyan az államadósság, romlottak a mutatóink. Kóka miniszter úr Brüsszelből azt üzente, hogy Magyarországra dőlni fog a pénz. Hát ez a jövőkép a fiataloknak. Telefonon megkérdeztem egy Angliában tanuló fiataltól, hogy haza kíván-e jönni. Azt mondta, hogy jelenleg itthon nincs jövőkép, ezért inkább kint marad pázsitot nyírni.

Kedves képviselőtársam, ez a szomorú. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Függetlenek: mínusz 6 másodperc.

Béki Gabriella, a Magyar… - a Szabad Demokraták Szövetségének képviselő asszonya következik. Parancsoljon!

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Szabad Demokraták Szövetsége - Magyar Liberális Párt. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy a mai vitanap kezdeményezői túl sokat markoltak akkor, amikor az oktatást, a kultúrát, az egészségügyet, a szociálpolitikát, az ifjúságot, mindent idehoztak, ettől lett csapongóbb és szerteágazóbb a vita. Azt kell mondanom, hogy: “Akár egy halom hasított fa, / hever egymáson a világ, / szorítja, nyomja, összefogja / egyik dolog a másikát / s így mindenik determinált.ö

A körülményeink foglyai vagyunk. A kormány nem képes arra, hogy egy-egy elemet kiragadva valami csodát csináljon, különösen a társadalmi problémák kezelése ügyében. Azt kell mondanom, hogy ez a kormány - amelyik 2002-től működik - nagyon sok olyan korrekciós lépést tett, ami az emberek életkörülményeinek a javítását célozta. És nagyon fontosnak tartom, hogy az utolsó évre is van energiája és bátorsága további ilyen irányú lépéseket megtenni. Megnyugtatom Sisák képviselőtársamat, mert úgy aggódik, hogy a legrosszabb helyzetben lévő családok pórul járnak a családtámogatási rendszer változásával, hogy nem így lesz. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A magyar liberális párt, az SZDSZ ideje mínusz 12 másodperc.

Egy képviselőcsoportnak van még 13 másodpercben lehetősége, és élni kíván vele Garai István Levente. Parancsoljon, öné a szó 13 másodpercben.

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Sisák képviselőtársamnak nagyon köszönöm a 2002-es pozitív demográfiai adatokat, mert azok a gyerekek még a szocialista ciklusban fogantak a jövőbe vetett bizalom hatására. Nagyon reméljük, hogy a száz lépés programja következtében hasonló pozitív változások lesznek a demográfiai mutatókban az elkövetkezendő időszakban.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Magyar Szocialista Párt: mínusz 12 másodperc. Mindenkinek elfogyott az ideje.

 

(14.00)

A vitát le fogom zárni, úgyhogy sajnos most már nincs lehetőség felszólalni.

Tisztelt Országgyűlés! A felszólalások végére értünk. A kormány kormányülését tartja, viszont itt van velünk Vojnik Mária, az Egészségügyi Minisztérium politikai államtitkár asszonya. Kérdezem tőle, hogy kíván-e 15 perces időkeretben válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Vojnik Mária jelzésére:) Úgy látom, hogy igen. Államtitkár asszony, öné a szó.

DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Hölgyek és Urak! A 29. politikai vitanapon vagyunk túl ebben a ciklusban, és akinek még volt maradék illúziója a mai nap reggelén arról, hogy egy politikai vitanapot fel lehet arra használni, hogy kormány és ellenzék között közös ügyeink intézésében valamifajta konszenzus vagy annak a látszata megteremthető, az a vitanap során, de különösen a vita vége felé, Mátrai Márta képviselőtársam hozzászólása után újra csak szegényebb lehetett egy illúzióval.

Végignézve mindazokat a témákat, amiket képviselőtársaim a politikai vitanap kezdeményezésekor az Országgyűlés elé igyekeztek hozni, hogy mit tett a Medgyessy-Gyurcsány-kormány három év alatt az oktatás, az egészségügy, a szociálpolitika, az ifjúságpolitika és a kulturális politika területén, a vitanap kezdetén a kormány nyilatkozatában a tárcavezetők, illetve a politikai államtitkárok röviden összefoglalták mindazokat a megtett lépéseket és kezdeményezéseket, amelyek jellemezték az elmúlt három évben a működésünket, amelyeket talán egy mondatba összefoglalhatnánk a méltányosság, az igazságosság, a társadalmi szolidaritás felé tett szocialista, szociáldemokrata, liberális kormány lépéseiként is.

Kormánypárti képviselőtársaim ezeket alátámasztották számokkal, érvekkel, tényekkel, nem tagadva azokat a nehézségeket sem, amelyekkel meg kellett küzdenünk nemcsak a kormányváltás pillanatában, hanem azzal a gazdasági környezettel, amelytől nem szakadhatunk el, ha reálisan nézzük meg, a saját lehetőségeinket és a tennivalónkat is ebbe ágyazzuk bele.

Voltak olyan ellenzéki képviselőtársaim, akik a méltányosság igényével indították hozzászólásukat, és voltak olyanok, akik természetesen egy már szerencsére a parlamentből kikopott párt annak idején tett képviselői megjegyzését hozták vissza - legalábbis szellemükben -, miszerint ez a szakmázás, amit mi itt művelünk, hogy egészségpolitikáról, szociálpolitikáról, családtámogatásról beszélünk, az valamifajta bolsevik csökevény. De az ember ne tagadja meg magát, azért a szakpolitikáknál mégiscsak helyes, ha mi a szakmapolitikák alapvető premisszáira is támaszkodni tudunk.

Mik azok a hozzászólások, amelyek különösen érdekesek vagy reakcióra érdemesek voltak, azokon túl, amelyekre kormánypárti képviselők már válaszoltak? Az egyik a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség vezérszónokának, Pokorni úrnak irodalmi idézetekkel is megerősített hozzászólása, amelyik igazából a politikai vitanap végén, ellenzéki képviselőtársaim hozzászólása után különösen aktuálisnak tűnik: nékem is üres fecsegőt fest az üres fecsegés.

Rengeteg felesleges, a realitásokat nélkülöző megszólalás volt ma a parlamentben (Dr. Mátrai Márta: Tények!), és ezért úgy gondolom, hogy az erőforrásainkat nemesebb ügyekre is fordíthattuk volna; mert hiszen Pokorni úr azt mondta, hogy a humán tőke, a kulturális tőke az a társadalmi erő, amit talán a közös jövőnk építésében mozgósítani tudunk. Őszintén sajnálom, hogy egyetlen javaslat sem hangzott el képviselőtársaim részéről, az ellenzéki padsorokból, amelyik ezt a tőkét erősítette volna a jövőre nézve.

Csáky képviselő úr foglalta össze az egészségügyi, népegészségügyi programban véleménye szerint megtett vagy elhalasztott, elszalasztott lépéseket. Azt gondolom, hogy ezekről érdemes tartalmi vitákat folytatni természetesen, hiszen a képviselő úr hozzászólása nem nélkülözte a tárgyszerűséget, ez egy üdítő színfolt volt a mai napon. Ám volt néhány olyan tény, amelyet ha nem is rótt fel nekünk, de amit megtettünk már, és amit nem vett figyelembe a hozzászólásában. Azt gondolom, hogy például az egészségügyi szakdolgozók kamarájának megalapítása, a béremelések üteme és mértéke, azok a lépések, amelyek a konszolidáció, a gyógyszerkassza vagy az egészségügyi intézmények működésének feltételei javítását szolgálták, azok nagyon drága, nagyon sok közösségi forrást igénylő lépések voltak, és ezeket nemhogy nem kell szégyellni, de talán közös győzelemnek is mondhatjuk, hiszen legtöbbször az ellenzéki képviselők is hozzájárultak a politikai vitákban, hogy ezeket a döntéseket meghozhassuk.

Őszinte csalódással éltem meg Harrach Péter képviselőtársam hozzászólását, aki visszatért ahhoz a régi hagyományához, hogy a szocialista-szabad demokrata kormány nyugdíjasoknak nyújtott, nekik jogosan járó juttatásait újra szociális típusú szavazatvásárlásoknak minősítette. Milyen rövid út vezet a panelprolik támogatása, a szavazatszerzés, a munkástagozatokon keresztül a szociális típusú szavazatvásárlásokig! És itt visszatértek magukhoz, képviselőtársaim, mert a vita hevében elfogyott a kultúrmáz, amivel leöntötték ezt az eléggé ájtatos szövegét, és visszajutottak oda, hogy amit mi adtunk, ami a nyugdíjasoknak járt, amit önök elvettek, amikor törvénytelenül változtatták meg (Dr. Mátrai Márta: Ez nem igaz! - Göndör István: Így van!) a nyugdíjak folyósításának mértékét (Dr. Mátrai Márta: Mert ez hazugság! Ez nem igaz!), amikor a nagyobb jövedelműek nyugdíjából fizették ki az alacsonyabb nyugdíjúaknak járó nyugdíjemelést. (Szórványos taps az MSZP soraiból.) Emiatt veszítettek átlagosan 19 ezer forintot a nyugdíjasok. Tudja, képviselő asszony, hogy mit hagytak ránk? Negyvenezer elintézetlen (Dr. Mátrai Márta: 320 milliárd forint!) szociálissegély-kérelmet, amit szerencsére Nyul képviselőtársam gyorsan kiigazított, hogy visszahoztuk a méltányossági nyugdíjrendszer intézményét.

Ha a képviselő asszony nem tudja, akkor három év után én elmondom, hogy azért visszaállítottuk az özvegyi nyugdíj rendszerét is. Mi erre nagyon büszkék vagyunk, ezt megérdemlik tisztes munkában megőszült, idős hozzátartozóink, barátaink és ismerőseink. És lehet, hogy mi szavaztuk meg, aki mellettünk szavazott, jól tette, és nemhogy nem szégyelljük, hanem azt gondolom, szégyellje magát az, aki ezt szociális alapú szavazatvásárlásnak minősíti. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Úgy van! - Taps ugyanonnan.)

Ami pedig a családtámogatásokat illeti: nem tettünk mást, csak visszaállítottuk annak a mindig is vallott elvnek a megvalósítását, hogy nekünk minden gyermek egyformán fontos, és lépésenként visszaállítjuk ezt az esélyegyenlőséget, mert önök úgy változtatták meg a családi támogatások rendszerét - nem beszélve most néhány ilyen keresztelőről -, hogy akinek többet keres a szülője, az többet ér, képviselő úr. Mert a magas keresetű képviselő gyereke többet ért, mert több adókedvezményt lehetett utána igénybe venni.

 

(14.10)

 

És a szegény ember gyereke kevesebbet ért, mert neki nem volt igénybe vehető adókedvezménye. Ez egy világnyi különbség köztünk, és ezt a különbséget mi büszkén vállaljuk. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

És azt mondja a képviselő úr, hogy azért az nem helyes dolog, hogy mi nem adjuk ingyen a tankönyvet, miközben azt mondjuk, hogy ingyen adjuk a tankönyvet, mert a képviselő úr kiszámolta, hogy 11 ezer forintos a tankönyvcsomag (Sisák Imre János: 12 600 forint.), és mi ebből csak hétezer forintot juttatunk. Tudja, képviselő úr, mennyivel több ez a hétezer forintnyi juttatás? Hétezer forinttal, mert önök semennyit sem adtak! (Taps a kormánypárti padsorokban.) És én azt gondolom, hogy erre is nagyon büszkék vagyunk.

Ahogy büszkék vagyunk arra, hogy az egészségügyi ellátórendszer talpon maradt, mert istenuccse! hogy önök alatt ránk omlott volna. Ezért kellett a gyógyszerkasszába a kormányváltást követő száz napon belül beletenni több mint százmilliárd forintot. Hát azt mondja Sisák képviselő úr, hogy az MDF-esek persze hogy nem szavazták meg - ő erre büszke. (Sisák Imre János: Nem mondtam ilyet!) Én meg arra, hogy megszavaztuk. Ez nagyon helyes. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Az MDF ugyanis ezt nem szavazta meg, képviselő úr, ezt rendszeresen el szokták mondani.

Ahogy mi nem igazán büszkék vagyunk az egészségügyi dolgozók átlagos és a közalkalmazottak 50 százalékos béremelésére, hanem azt mondjuk, hogy elkerülhetetlen és halaszthatatlan volt, mert anélkül ez a szakma már nem lenne művelhető. (Sisák Imre János: És a hűségjutalommal mi van?) Engedelmével, képviselő úr, azt mondta a képviselő úr a hozzászólásában, hogy vannak megtett intézkedéseink, amelyeket elkerülhetetlenül meg kellett tenni, és voltak olyan intézkedéseink, amelyeket a választási programban ígértünk, és nagyon örül, hogy nem tettük meg - de, szó szerint azt mondta a képviselő úr, olvassa vissza magát a jegyzőkönyvben, hogy na de az ígéret szép szó. És ugyan Sisák képviselő úr azt mondta a hozzászólásában, hogy isten ments, hogy megadtuk volna az egészségügyi dolgozóknak, az ápolóknak a hűségjutalmat, de hogy jövünk mi ahhoz, hogy nem adtuk meg. (Sisák Imre János: Ez hazugság! Ilyet nem mondtam, ez hazugság. Nem is beszéltem róla.) Azt mondta, hogy ígéret szép szó. Tessék elolvasni saját magát a jegyzőkönyvben, én ugyanis jegyzeteltem. (Dr. Szabó Zoltán: Ő viszont nem tudja, mit beszél. - Sisák Imre János: Hazudik!)

Hogy a közoktatásban és a közkultúrához való hozzáférésben ugyancsak tett a kormány lépéseket az esélyegyenlőség és a méltányosság nevében, azt gondolom, erre is büszkék lehetünk.

Sok dolgot nem tudtunk még megtenni, erre való a kormány száz lépés programja. Mi előkészítünk egy olyan lépéssorozatot, amelyben igazságosabb, méltányosabb szolgáltatások és hozzáférések lesznek a közszolgáltatásokban, a közteherviselés erősödni fog, és azok vállalnak nagyobb terhet, akik ezt most is megtehetnék, de nem teszik, és azoknak fogunk többet juttatni, akik az élet boldogabbik részéből ma még csak kevesebbet élvezhetnek. Ezért még sok vitanapon fogjuk egymást győzködni. Őszintén remélem, hogy ellenzéki képviselőtársaim részéről ha nem is több méltányosságot, de legalább több tárgyszerűséget a jövőben majd remélhetünk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Tisztelt Országgyűlés! A politikai vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Napirendi pontunk tárgyalásának a végére értünk. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Horváth János képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából, de ha jól látom, nincs a teremben. Nem tudom, hogy számíthatunk-e a képviselő úrra - nézek reménykedve a fideszes képviselőkre, tudnak-e róla valamit. (Jelzésre:) Akkor nem számíthatunk a képviselő úrra ezek szerint.

Tisztelt Országgyűlés! Emlékeztetem önöket, hogy a tegnapi napon a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitáját az elnök további módosító javaslatok benyújtása érdekében a tegnapi ülésnapon nem zárta le. Az általános vitát lezárom. A részletes vitára bocsátásról következő ülésünkön határozunk.

Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés következő, várhatóan háromnapos ülését 2005. június 6-ára, hétfőre összehívom.

Megköszönöm munkájukat, a hét további napjaira jó munkát, a hétvégére jó pihenést és lehetőleg jó időt kívánok mindannyiuknak.

Az ülést berekesztem. Viszontlátása! (Taps.)

 

(Az ülés 14 óra 15 perckor ért véget.)

 

 

 

 

 

 

Béki Gabriella s. k.

Pettkó András s. k.

jegyző

jegyző

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kiadvány hiteléül:

 

 

 

Dr. Soltész István

az Országgyűlés főtitkára




Felszólalások:   1   1-141   141      Ülésnap adatai