Készült: 2020.07.12.15:39:07 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

212. ülésnap (2005.04.11.),  217-227. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 30:05


Felszólalások:   217   217-227   227      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a határozathozatalok következnek. Ennek során nem döntünk az ajánlás 2., 3. és 4. pontjairól, valamint a kiegészítő ajánlás 1. pontjáról, mert azok nem kapták meg a szükséges bizottsági támogatást. Az előterjesztő az ajánlás 1. pontjában, valamint az új változatban kiadott kiegészítő ajánlás 2. pontjában foglalt indítványokat támogatja.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a támogatott javaslatokat. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a támogatott javaslatot 331 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 10 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Határozathozatalunk végére értünk. A zárószavazásra következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a „ Nemzeti stratégia a kábítószer-probléma visszaszorításáraö című dokumentumban foglaltaknak az Európai Unió készülő drogstratégiájával való összehangolását előkészítő eseti bizottság létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat záróvitája és zárószavazása. Szitka Péter MSZP-s képviselő önálló indítványát H/11437. számon, az egységes javaslatot pedig H/11437/20. számon kapták kézhez a képviselők.

Mivel az egységes javaslathoz módosító javaslatok is érkeztek, így most záróvitára kerül sor. A benyújtott módosító javaslatról az alkotmányügyi bizottság H/11437/22. számon ajánlást készített, amelyet kézhez kaptak.

Megnyitom a záróvitát az ajánlás 1. pontjára. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni ötperces időkeretben. (Nincs ilyen jelzés.)

Felszólalási szándékát senki nem jelezte, ezért a záróvitát lezárom.

 

(18.30)

Tisztelt Országgyűlés! Most a módosító javaslatról döntünk. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e az előterjesztő módosító javaslatát a H/11437/22. számú ajánlás 1. pontja alapján, amelyet az alkotmányügyi bizottság támogat. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 341 igen szavazattal, 1 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Most a zárószavazás következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a H/11437. számú határozati javaslatot az egységes javaslat imént módosított szövege szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 340 igen szavazattal, 1 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett a határozati javaslatot elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a személyi javaslat megtárgyalása.

Az Országgyűlés elnöke a Házszabály 19. § (2) bekezdés g) pontjának megfelelően személyi javaslatot terjesztett elő H/15680. számon. Ebben azt kezdeményezi, hogy az Országgyűlés a honvédelmi bizottságba Tóth István helyett Hende Csabát, a környezetvédelmi bizottságba pedig Hende Csaba helyett Nagy Andort válassza meg a bizottság tagjává.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, egyetért-e a személyi javaslattal. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a személyi javaslatot 338 igen szavazattal, 1 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta.

Engedjék meg, hogy az Országgyűlés és a magam nevében a megválasztott bizottsági tagoknak eredményes munkát és sok sikert kívánjak. (Rövid szünet.)

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a II. világháború során és az azt követő időszakban a másik ország területére került kulturális értékek visszaszolgáltatásával kapcsolatos kérdések rendezéséről a Magyar Köztársaság és az Oroszországi Föderáció között címmel előterjesztett országgyűlési határozati javaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést H/15450. számon, a külügyi bizottság ajánlását pedig H/15450/3. számon kapták kézhez.

Megadom a szót Bársony András államtitkár úrnak, a Külügyminisztérium politikai államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 15 perces időkeretben.

BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Köztársaság Országgyűlésének asztalán fekvő határozati javaslat arról szól, hogy végre megnyíljék a lehetősége annak, hogy a Magyarországról a II. világháború során jogellenesen külföldre, a volt Szovjetunió területére vitt műkincsek visszaszolgáltatásra kerüljenek.

Tisztelt Országgyűlés! Oroszországban ma már létezik olyan törvény, amely jogalapot biztosít az orosz hatóságok számára többek között a sárospataki könyvtár Oroszországban, Nyizsnyij Novgorodban lévő állományának visszaszolgáltatására. Az orosz szabályozás azonban kimondja, hogy csak olyan országok esetében szolgáltathatók vissza a II. világháború során elrabolt műkincsek, amelyekkel viszonosság áll fenn. Azaz Magyarország esetében akkor kerülhet sor a Magyarországról elvitt műkincsek visszaszolgáltatására, ha a magyar jogrendben valamilyen módon megjelenik az, hogy a Magyar Köztársaság hatóságai is mindent megtesznek annak érdekében, hogy a Magyarországon fellelhető orosz tulajdonok visszakerüljenek jogos tulajdonosaik kezébe. Magyarországon ilyen jogszabály pillanatnyilag nincs. Jóllehet a két ország között számtalan kétoldalú egyezmény van, amely utalást tartalmaz arra, hogy a két ország hogyan rendezi ilyen jellegű vitáit, ugyanakkor azt is látni kell, hogy az orosz jogszabályok értelmében az általános törvényi felhatalmazás mellett a konkrét ügyek az orosz állami duma hatáskörébe kerültek. A duma abban az esetben hajlandó a konkrét ügyben pozitív döntést hozni, ha a Magyar Országgyűlés kinyilvánítja azon elkötelezettségét, hogy a Magyarországon esetleg fellelhető, jogellenesen Magyarországon lévő, a volt Szovjetunióba tartozó és ma oroszországi tulajdonosok vélhető tulajdonában lévő vagy oda kerülő műkincsek ugyanúgy visszaszolgáltatásra kerülhetnek, mint az ott lévő magyar tulajdonok.

Éppen ezért a kormány azt kéri az Országgyűléstől, hogy erősítse meg ezzel az országgyűlési határozati javaslattal azt a szándékát, hogy amennyiben ilyen műkincsek Magyarországon feltalálhatók, akkor a reciprocitás alapján ezt az eljárást a maga számára kötelezőnek tekinti, és ezeket a tulajdonokat esetlegesen visszaszolgáltatja. Ugyanakkor hozzá kell tenni azt is, hogy az orosz hatóságok Magyarország irányában pillanatnyilag konkrét megkereséssel még nem éltek, konkrétan Magyarországon fellelhető műkincsek tekintetében még nem fogalmaztak meg ilyen igényt.

Mindezek alapján a miniszterelnök úr ez év eleji oroszországi, Putyin elnöknél tett látogatása következményeként vélelmezhető az, hogy ha a Magyar Országgyűlés elfogadja ezt az előterjesztést, úgy az orosz duma május 9-ét, a II. világháború lezárásának 60. évfordulóját ünnepelendő meghozza azt a határozatát, amely révén a sárospataki könyvtár állománya véglegesen visszakerülhet Magyarországra. Ezért kérem, hogy az előterjesztést támogassák.

Köszönöm. (Taps.)

ELNÖK: Megadom a szót Kocsi Lászlónak, a külügyi bizottság előadójának, ötperces időkeretben.

KOCSI LÁSZLÓ, a külügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A külügyi bizottság megtárgyalta az országgyűlési határozati javaslatot, azt egyhangúlag alkalmasnak találta az általános vitára, és elfogadásra javasolja.

Itt meg is állhatnék, főleg a kialakult helyzetre tekintettel, három mondatot mégis hadd fűzzek hozzá, mert talán lényegesek lesznek a következő percekben. Az első az, hogy ennek a határozatnak valójában az és csak az a célja, hogy eleget tegyen annak az oroszországi jogos és jogi elvárásnak, hogy Magyarországon törvény, jogszabály rendezze ezen kulturális javak visszaadásának a kérdését, hiszen náluk az illetékes törvény arról beszél, hogy ők is csak olyan országoknak származtatnak vissza ilyen értékeket, amely országok ezt belső jogszabályban vállalják. Tehát ennek az országgyűlési határozatnak ez és kizárólag ez a célja és rendeltetése.

(18.40)

Másfelől azt is rögzíteni kell, hogy semmiféle olyan pluszkötelezettséget nem vállal ezzel a magyar fél, amit eddig ne vállalt volna, sem általánosságban, sem pedig konkrétan, hiszen államtitkár úr szólt arról, hogy semmiféle olyan konkrét igény nincsen, ami eddig ismeretlen lett volna és ne teljesítettük volna. Harmadrészt pedig semmiféle kötelezettséget nem jelent semmiféle harmadik fél tekintetében a Magyar Köztársaság részéről, azaz a Magyar Köztársaság Országgyűlése csak annyit vállal és annyit tesz, hogy elhárítja azt az akadályt, azt az éppen most meglévő, még létező akadályt a Református Kollégium könyveinek visszaszerzése elől, amely úgy tűnik ebben a pillanatban, hogy valóban az utolsó akadály. Én és a bizottság valamennyi tagja szeretnénk, ha ez az akadály elhárulna, és végre-valahára az országba ezek a könyvek visszatérnének.

Ezért azt kérem képviselőtársaimtól, hogy támogassák ezt az országgyűlési határozatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Halmai Gábornénak, a kulturális bizottság előadójának, szintén ötperces időkeretben.

HALMAI GÁBORNÉ, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kulturális és sajtóbizottság 2005. április 4-ei ülésén a fent nevezett törvényjavaslatról tárgyalt, és azt elfogadásra ajánlja az Országgyűlésnek.

Úgy, ahogy a korábbiakban is kiderült, sokkal nagyobb a jelentősége ennek a törvényjavaslatnak, mint ami elsőre látszik. Az, hogy a restitúciós törvény Oroszországban lehetővé tette a műtárgyak visszakerülését, még nem volt elegendő ahhoz, hogy a jelen esetben említett református egyház 172 kötetes könyvtára Magyarországra visszakerüljön. Ehhez egy határozati javaslatban kellett a magyar félnek megfogalmaznia azt, hogy az orosz föderáció felé ugyanezt a kötelezettséget vállalja, és bár korábban más nemzetközi egyezményekben ez a kötelezettség már fennállt, az orosz félnek határozott kérése volt, hogy ez egy külön határozati javaslatban kerüljön megfogalmazásra.

Maga az orosz restitúciós törvény nem tartalmazza az egyházi javak, illetve a nácizmus üldözötteinek tulajdonát képező kulturális értékeket, azaz nem tartoznak ezek a törvény hatálya alá. Ezért volt fontos, hogy Magyarország, amikor benyújtotta igényét közel 4 ezer műtárgyra két nagy kötetben, ebben elkülönítésre került a sárospataki könyvtár állománya. Ez tette ugyanis lehetővé, hogy erről külön tárgyalásokat lehessen folytatni. Így tehát a mai napon egy korábban már meglevő jogi kötelezettségünket erősítjük most meg, és ezzel a megerősítéssel lehetőséget kapunk arra, hogy nemzetközi viszonylatban is elsőként jussunk hozzá azokhoz a műtárgyakhoz, amelyek Magyarországot jogosan illetik meg. Ezt tette lehetővé a februári találkozás, amikor a miniszterelnök úr Moszkvában tárgyalt, és az akkor elkezdett tárgyalásoknak a mai határozati javaslattal abba a fázisába tudunk érni, amikor a mi részünkről a törvényi helyzet már tisztázott. Innentől valóban csak arra van szükség, hogy az orosz duma a másik oldalon beterjesztett törvényjavaslatot is megszavazza. Ebben az esetben, még egyszer mondom, elsőként hozzá tudunk jutni ezekhez a kincsekhez.

Ennek függvényében bizottságunk egyhangúlag támogatta a határozati javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, 8-8 perces időkeretben. Először az írásban jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, elsőként Balla Mihály képviselő úrnak, Fidesz.

BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mindenekelőtt le szeretném szögezni, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség a maga részéről kész azt a döntést meghozni, amely valóban hozzájárul a II. világháború után a Szovjetunióba elhurcolt műkincsek hazahozatalához.

Örülünk annak, hogy a kérdésben előrelépés történt, hiszen emlékszünk még arra, hogy annak idején Martonyi János külügyminiszter úr is rengeteget tett a sárospataki könyvtár hagyatékának a visszaszerzéséért. Mégis kicsit értetlenül állunk az előtt, hogy a februárban lezajlott tárgyalásokat követően eltelt több hónap, és most nagy gyorsasággal kell ezt a döntést meghozni. Az a helyzet, hogy nehéz elképzelni azt is, hogy a képviselők néhány perces mérlegelés után felelősen tudnának dönteni ebben a kérdésben.

Elvártuk volna vagy elvárnánk azt is, hogy a kormány felvilágosítsa a magyar parlamentet arról is, hogy ez a döntés más esetekben is teremt-e precedenst. Mivel ezekre a kérdésekre alapos választ várunk, és az adott esetben élni szeretnénk a módosítás és a viszonosság lehetőségével, szeretném jelezni, hogy a Házszabálytól való eltéréshez ezért nem járultunk hozzá, ugyanakkor a sürgősségi tárgyaláshoz hozzájárultunk, és készek vagyunk megszavazni a határozatot a megfelelő tájékoztatás esetén. A módosítási javaslatunkról majd a részletes vitában beszélünk, de ennek egy nagyon fontos pontja lenne, mégpedig az, hogy ez nemcsak Magyarország számára lenne kötelezettségvállalás, hanem a viszonosság megközelítésében az orosz föderációnak is lenne egy ilyen feladata.

Még egy kérdést tennék fel, és talán ez majd a részletes vitához is fog kapcsolódni, vagy lehet, hogy választ fogunk kapni rá a közeljövőben, hogy pont egy ilyen időszakban miért kell ezen az állomáshelyen nagykövetet cserélni; pontosan most, egy ilyen fontos ügy, lehetne azt is mondani, hogy már évtizedes ügy végén nagykövetet cserél a Külügyminisztérium. De mindezek mellett üdvözöljük és támogatjuk ezt a határozati javaslatot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Halász János képviselő úrnak, Fidesz. (Jelzésre:) A képviselő úr nem kíván élni a lehetőséggel.

Megadom a szót Hörcsik Richárd képviselő úrnak, Fidesz.

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk lévő országgyűlési határozati javaslat egy nagyon érzékeny, mondhatni, fájdalmas történelmi sebet kíván orvosolni. Pontosabban ez a határozati javaslat egy olyan jogi keretet szeretne létrehozni a kölcsönös viszonosság alapján, amely hitünk szerint elősegítené a kulturális értékek II. világháború óta húzódó visszaszolgáltatását Magyarország és Oroszország között.

Tisztelt Képviselőtársaim! A vita mostani általános szakaszában az egész ügyet felszínre hozó témáról, azt is mondhatnám, hogy az apropóról szeretnék szólni. Ez az apropó nem más, mint a Sárospataki Református Kollégium könyvtárából elhurcolt 172 könyv, amelyek jelenleg az oroszországi Nyizsnyij Novgorod állami könyvtárában pihennek. Reménységünk szerint ez az országgyűlési határozati javaslat elősegíti azt, hogy a duma végre külön törvényben dönthet még ebben a hónapban, hogy vissza fogják szolgáltatni az említett könyveket.

Pár évvel ezelőtt attól volt hangos a magyar sajtó, hogy Toma András személyében hazakerült az utolsó hadifogoly. Most talán év végén arról írnak majd a lapok, hogy hazakerült az első, hadifogságban lévő könyv, illetve műkincs. Mert a sárospataki kollégiumi könyvek a jéghegy csúcsát jelentik. Itt most 172 kötet hazaszállításáról beszélünk, holott a probléma súlyosságát jelzi, hogy egyes szakértői vélemények szerint közel 100 ezer magyarországi műkincs került egykori szovjet tulajdonba. A magyar restitúciós szakértői csoport néhány évvel ezelőtt 250 milliárd forintra becsülte a Magyarországról elhurcolt 100 ezer műtárgy értékét. Ebből most csak 172 könyv kerül haza. Mi lesz a többi sorsa?

Aztán a pataki könyvek rávilágítanak az elhurcolt műkincsek máig tisztázatlan jogi hátterére. Bármennyire is nehéz kimondani, ezek a könyvek nem képezhették hadizsákmány tárgyát. Ezek és a többi műkincs elvitele ellentétes volt a nemzetközi egyezményekkel, egyebek mellett a világháborút lezáró békeegyezmények is világosan megállapították, hogy műkincseket, különösen, amelyek magántulajdonban vannak, nem lehet hadizsákmányként lefoglalni. Időközben ráadásul az orosz fél is elismerte, hogy ezek a könyvek az orosz duma 2000 májusában hozott törvénye alapján - idézem - „ azon kulturális javak közé tartoznak, amelyek vallási szervezetek vagy magán jótékonysági intézmények tulajdonát képezték, és kizárólagos vallási vagy jótékonysági célokat szolgáltak, és nem szolgálták a militarizmus, a nácizmus érdekeitö, vagyis még a duma törvénye alapján is ezek a könyvek nem képeztek és képeznek föderációs tulajdont.

 

(18.50)

Tisztelt Képviselőtársaim! Habent sua fata libelli - a könyveknek is megvan a maguk sorsa, tartja az ókori mondás. A pataki könyvek elmúlt 60 éves sorsa is jól példázza a két ország közötti műkincsprobléma sajátos természetét. Mert lassan a könyvek visszaszerzésének is önálló története van immár, ami 1945 májusában kezdődött, sajnos még a mai napig nem ért véget. Lássuk ezeket nagyon röviden!

A kollégium 174 tételből álló, ritkaságokat tartalmazó könyvgyűjteményét az aranypénzgyűjteménnyel együtt a háború előtt egy budapesti kereskedelmi bank trezorjában helyezte el. Innen ’45 januárjában a műkincsek begyűjtésére szakosodott szovjet katonák, az úgynevezett trófeabizottság hurcolta el Moszkva felé, talán akkor, amikor éppen ott írták alá a magyar fegyverszüneti egyezményt. A kollégium vezetése 1945-ben és ’46-ban mindent elkövetett, hogy nyomára bukkanjanak a könyveknek, de hiába. Akkor még azt hitték, hogy ezek a könyvek Németországban vannak.

Ezután következett a második periódus, a nagy hallgatás kora. Érdekességképpen azért megjegyzem, hogy az elhurcolt műkincsekről azért jöttek bizonyos információk, például a hatvani gyűjteménnyel kapcsolatban, de ezek csak a felső pártvezetéshez jutottak el. Majd 40 évi hallgatás után a gorbacsovi peresztrojkának és a sajtónyilvánosságnak köszönhetően felröppen a hír: a könyvek nem Nyugaton, hanem Keleten vannak; kiderült, hogy a kutatók és a restaurátorok fel tudták fedezni Nyizsnyij Novgorodban. Ez a harmadik korszak, máig tartó fejezet, a halogatások kora.

A pataki könyvek egyébként a példás összefogást is szimbolizálják. A rendszerváltozás óta ez ügyben megmozdult szinte a fél világ, emlékszem, 1991-ben az amerikai kongresszus jó néhány képviselője, a református egyház és az orosz ortodox egyház feje, a pataki diákok, nagykövetek és természetesen a magyar és orosz szakemberek kiválóságai. Közülük is itt kell megemlítenem a néhai könyvtárigazgatót, Szentimrey Mihályt és Mayer Ritát, aki a restaurációs bizottság magyar társelnöke volt. És végül a ’90 óta hivatalban levő kormányokat is meg kell említenem, amelyek mind-mind megpróbáltak erőfeszítéssel eredményt elérni, de ezek a kormányok rengeteg ígéretet is kaptak, ’93-ban Mádl Ferenc, ’97-ben Kovács László, majd Martonyi János külügyminiszterek, majd magasabb szinten Medgyessy Péter és végül Gyurcsány Ferenc miniszterelnökök. Az üzenet mindig az volt: a pataki könyvek már hamarosan hazajönnek.

Habent sua fata libelli - a könyveknek is megvan a saját sorsuk. A református kollégiumban ezek a könyvek évszázadokon keresztül a régi feljegyzések szerint szolgáltak, a deákok tudása gyarapításának a szolgálatában álltak. Ma ezek a könyvek Nyizsnyij Novgorodban immáron 50 éve bezárva, olvasatlanul is, de tovább szolgálnak. Reménységünk szerint a két ország közötti kapcsolatok normalizálását szolgálják.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni az általános vitában. (Nincs jelentkező.) További felszólalási szándékot nem látok. Megkérdezem az államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. Az államtitkár úr jelzi, hogy nem kíván válaszolni.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, most a részletes vitára bocsátásról döntünk. Indítványozom, hogy az Országgyűlés a határozati javaslatot bocsássa részletes vitára. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés az előterjesztést 271 igen szavazattal - Balogh képviselő úr jelzi, hogy a gépe nem működött (Az eredményjelző táblán 270 igen szavazat jelenik meg.) -, tehát 271 igen szavazattal, 3 ellenszavazat és 3 tartózkodás mellett részletes vitára bocsátotta. (Jelzésre:) Pontos szavazási végeredmény: 272 igen szavazat, 4 nem szavazat és 3 tartózkodás.

Tisztelt Országgyűlés! Határozathozatalaink végére értünk, most két perc technikai szünetet rendelek el. (Rövid szünet.)

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a 2003. évi XXXIV. törvénnyel egységes szerkezetben kihirdetett, az áruknak TIR-igazolvánnyal történő nemzetközi fuvarozására vonatkozó, Genfben 1975. november 14-én kelt vámegyezmény módosításának kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/15449. számon, a külügyi bizottság ajánlását pedig T/15449/1. számon kapták kézhez a képviselők.

Megadom a szót Dióssy Gábor államtitkár úrnak, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium politikai államtitkárának, a napirendi pont előadójának.




Felszólalások:   217   217-227   227      Ülésnap adatai