Készült: 2020.07.12.19:10:22 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

206. ülésnap (2005.03.09.),  1-127. felszólalás
Felszólalás oka politikai vita lefolytatása
Felszólalás ideje 5:05:50


Felszólalások:   1   1-127   127      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen lévő képviselőket és mindazokat, akik figyelemmel kísérik munkánkat a televízió, a rádió és az internet nyilvánossága előtt.

Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 9. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Füle István és Hende Csaba jegyzők lesznek segítségemre.

Tisztelt Országgyűlés! A Házszabályban előírt, szükséges számú aláírás csatolásával Áder János és képviselőtársai, Fidesz, “Lendületesen, lefelé a lejtőn - nagy bajban az önkormányzatok!ö címmel politikai vita megtartását kezdeményezték. A politikai vita kezdeményezésére irányuló indítványt V/14515. számon kapták kézhez.

A vitában elsőként a kormány képviselőjének nyilatkozatára kerül sor, 40 perces időtartamban. Ezt követően az egyes képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalására kerül sor, 20-20 percben. Majd a további képviselői felszólalások következnek, a frakciók rendelkezésére álló időkeretben.

Az üléstermi információs táblán az érdeklődők folyamatosan figyelemmel kísérhetik, hogy az egyes frakciók mennyi időt használtak fel. Végül a kormány képviselője 15 percben válaszol a vitában elhangzottakra.

Tisztelt Országgyűlés! Emlékeztetem önöket a Házszabály egyes rendelkezéseire, amelyek az időkeretes vita szabályait tartalmazzák. A vita közben felszólaló kormánytag beszédideje a kormánypárti képviselők idejébe számít. Vita közben a kétperces felszólalásokat a személyes érintettségre történő reagálás kivételével bele kell számítani az időkeretbe. Az ügyrendi felszólalásokat nem kell az időkeretbe beszámítani.

Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy az időkeret felhasználását időmérő szoftverrel rögzítjük. Kérem a jegyzőket, hogy folyamatosan kísérjék figyelemmel a felhasznált időtartam számítógépes rögzítését.

Mielőtt megkezdenénk a vitát, felkérem jegyző urat az egyes időkeretek ismertetésére.

DR. FÜLE ISTVÁN jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A vitára rendelkezésre álló négyórás időkeret megoszlása a következő: az MSZP képviselőcsoportjának 84 perc, a Fidesz képviselőcsoportjának 82 perc, az SZDSZ képviselőcsoportjának 36 perc, az MDF képviselőcsoportjának pedig 32 perc áll rendelkezésre. A független képviselők 6 percben ismertetik álláspontjukat.

ELNÖK: Köszönöm, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a kormány nyilatkozatára kerül sor, összesen 40 perces időkeretben, amelyet Lamperth Mónika belügyminiszter asszony és Katona Tamás pénzügyminisztériumi államtitkár ismertet.

Elsőként megadom a szót Lamperth Mónika belügyminiszter asszonynak.

DR. LAMPERTH MÓNIKA belügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A vitanapnak örülök, és köszönöm, hogy kezdeményezték. A vitanap címének már kevésbé tudok örülni, mert az ellenzék immár sokadszor azt próbálja sugallni, mintha a baloldali kormányzás alatt rossz lenne e hazában élni. De hát nem így van.

Van okunk azonban ünnepelni, mert a tanácsrendszert felváltva, 15 éve, az 1990-es őszi választásokon született meg az új magyar demokrácia helyi hatalmi ága, az önkormányzati rendszer. Az önkormányzati rendszer kiállta az idő próbáját. A közjogi gondolkodást átalakítva olyan alkotó energiák szabadultak fel, amelyek segítségével óriási lemaradást sikerült pótolni a közszolgáltatások terén és a helyi társadalom egészében.

Bátran állíthatom, hogy az éppen aktuális kormányzat színétől függetlenül, az önkormányzatiság és az önkormányzatok fejlődtek; a hazai társadalmi folyamatok pozitív alakítói voltak és pozitív alakítói ma is. Bár a politikai csaták az önkormányzatokat sem kerülik el, itt inkább jellemző a helyi demokrácia kívánatos működési módja, a helyi ügyek, az emberek érdekében történő összefogás.

Nem tartanám szerencsésnek, ha az önkormányzatok működését pusztán pénzügyi oldalról kívánnák a kezdeményezők értékelni. Az önkormányzatiság ennél sokkal többet jelent, és sokkal többet is érdemel. A cél, hogy az emberek érdekében működjön egy helyi közösségi döntések meghozatalára alkalmas demokratikus felépítmény.

A cél jó színvonalon megvalósult. Gondoljuk végig, hogy e bonyolult rendszer jogi, szervezeti, pénzügyi eszközeinek kialakítása és folyamatos karbantartása milyen hatalmas munkát jelentett e másfél évtizedben a politika és a közigazgatás szereplőinek egyaránt.

Vizsgáljuk meg, ha kérdésként fogalmazzuk, a helyi önkormányzatok európai chartájának tételeit, tudunk-e igennel felelni ezekre. Ez azért is fontos, mert a Helyi Önkormányzatok Európai Chartája nagyon komoly hatást gyakorolt a magyar önkormányzati rendszer kialakítására. Emlékezzenek csak vissza, képviselőtársaim, hogy amikor a rendszerváltás után ennek a vitája itt a parlamentben lefolyt, ezeket az értékeket és az önkormányzati chartában megfogalmazott elveket a magunk számára is kötelező elvként fogadtuk el, akartuk elfogadni, és ehhez igazítottuk demokratikus önkormányzati rendszerünket.

Tehát tegyük fel ezeket a kérdéseket, hogy a helyi önkormányzati chartának megfelel-e a mi önkormányzati rendszerünk.

Első tétel: a helyi önkormányzatok jogszabályi keretek között maguk szabályozzák, igazgatják-e a helyi lakosság érdekében a közügyek lényegi részeit? Erre a kérdésre a válaszunk: igen.

A jogot olyan testületek gyakorolják-e, akiknek tagjait általános választójogon alapuló, szabad, titkos szavazással választják? A válasz: igen.

Vannak-e a testületeknek felelős végrehajtó szervei? Igen.

Biztosított-e az állampolgárok közvetlen részvételének lehetősége a közügyek intézésében, mint népszavazás, népi kezdeményezés? Igen.

Rendezett-e az önkormányzatok feladat- és hatásköre? Igen, de vannak további tennivalóink.

Teljes és kizárólagos-e a helyi önkormányzatok hatásköre? - ami azt jelenti, hogy más közigazgatási szerv nem vonhat el tőle hatáskört. A válasz: igen.

Jogosultak-e a nemzeti gazdaságpolitika keretein belül megfelelő saját pénzügyi forrásokra, amelyekkel saját hatáskörben szabadon rendelkeznek? A válasz: igen.

Arányban állnak-e pénzügyi forrásaik az alkotmányban és jogszabályokban meghatározott feladataikkal? Igen, de el kell ismerni, hogy szűkösen.

A pénzügyileg gyengébb önkormányzatok védelmére vannak-e kiegyenlítő eljárások? Igen, vannak.

Tehát azt gondolom, képviselőtársaim, hogy büszkék lehetünk arra, amit ezen a téren elértünk.

Önkormányzati rendszerünk az alkotmány 1990. évi módosítása és az önkormányzati törvény elfogadása óta nagy utat járt be. A tanácsi rendszer helyi hatalomgyakorlása helyett mára a szolgáltató önkormányzat jelent értéket. (Zaj a Fidesz soraiban.) Csak megvártam, amíg a képviselőtársaim üdvözlik egymást, mert egy picit hangosan tették, és talán másokat érdekel, amit mondok. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Dr. Áder János: Ne aggódjon, miniszter asszony, figyelni fogunk!)

Az állam mindenhatóságát felváltotta a helyi autonómia, a közszféra, a piaci szereplők, a civil társadalom önálló feladatmegoldása. A szabályokkal körülbástyázott, lelketlen, nehézkes, bürokratikus működésből jórészt kilábaltunk, eljárásaiban rugalmasabb, humánus, de a törvényes, jól szabályozott, hatékonyabb működés felé változik a rendszer. Hiszem: az önkormányzati rendszer nem függetleníthető sem az ország gazdasági teljesítményétől, sem a politikai, társadalmi intézményrendszer különböző elemeitől.

Csak hogy néhány jellemző példát mondjak: az első ciklusban a nagy állami privatizációban az önkormányzatok is részt vettek, annak pozitív és negatív jellemzőivel és felhangjaival együtt. A második ciklusban, a '90-es évek közepén történt kényszerű költségvetési megszorításokat az önkormányzatok sem kerülhették el. Az Orbán-Torgyán-kormány különbségtevő támogatási módozatát az önkormányzatok nagy része bánta.

 

(9.10)

Végül az Európai Unióhoz való csatlakozás közösségi jogharmonizációt igényelt, és az uniós támogatások fogadásához szükséges belső szellemi és anyagi felkészítés elkezdődött.

Beszélni kell arról is, hogy az évek során felhalmozódtak az önkormányzati rendszerben olyan problémák, amelyek javarészt a közigazgatási rendszer egészében jelentkező működési gondokból fakadnak. Egyik megelőző kormány sem vállalta a szükséges reform elindítását - az Orbán-Torgyán-kormány sem. Az önkormányzati rendszer szétaprózott, túlzottan központosított az újraelosztás; ezek és a feladatfinanszírozás problémái, a települések teljesítőképességében mutatkozó egyenlőtlenségek mind abba az irányba mutatnak, hogy korszerűsíteni kell a közigazgatást. Ennek a munkának neki kellett látni.

Mi más utat járunk e tekintetben, mint amire a Fidesz készül. Valamennyien olvashatták a híradásokban, hogy Varga Mihály képviselő úr egy konferencián szó szerint a következőt mondta: „ 3200 önkormányzat működik Magyarországon, Svédországban ez a szám 300 fölött van, Nagy-Britanniában 600 fölött, tehát itt egy kicsit szétaprózott ez a rendszer, itt szerintem valamilyen módon olyan átalakítást érdemes elindítani, amely gazdasági szempontból koncentrálja az önkormányzatok erejét.ö És azt, utalt vissza egy korábbi hozzászólásra, amit a miniszter úr mondott, hogy a kistérségi program indult el, helyes iránynak tartja, azonban kevesli, és az önkormányzatok számának csökkentésében látja a megoldást. (Dr. Áder János: Ilyet nem mondott, ez hazugság! – Közbeszólás az MSZP-frakció soraiból: Ezt mondta! – Dr. Áder János: Nem mondott ilyet!) Én azt gondolom, mi más úton akarunk járni, mi azt a korszerűsítési programot akarjuk végigvinni, amely a kistérségi rendszer kialakítását jelenti. (Dr. Áder János: Nem a Népszabadságból kellene tájékozódni, vagy nem csak abból! Ott van a Népszabadságnál a helyreigazítási kérelem!)

Tisztelt Országgyűlés! Kormányunk célja a szolgáltató, ügyfélközpontú közigazgatás megteremtése (Dr. Kosztolányi Dénes: Szomorú, hogy maga a belügyminiszter hazudik ebben az országban!), a korszerűsítés elvei pedig a települési autonómia megerősítése mellett a kormányzati hatáskörök decentralizációjában és a feladatellátások integrációjában fogalmazódott meg. A decentralizáció során 2004-ben 23 milliárd forint került a minisztériumoktól a regionális fejlesztési tanácsok hatáskörébe. A költségvetésben ez már 58 milliárd forint, amelyből másfél milliárd forintot a településihulladék-közszolgáltatás fejlesztésére, 10 milliárd forintot belterületi közutak burkolatfelújítására lehet felhasználni.

Azt akarjuk, hogy a legkisebb településen élők és gyermekeik elérhető közelségben magas színvonalú oktatásban, egészségügyi és szociális ellátásban részesüljenek; esélyeiket, lehetőségeiket ne korlátozzák egy-egy kistelepülés szűkösebb erőforrásai; a fejlesztésekhez egyesíteni tudják erőiket; az igazgatási ügyeket gyorsan, szakszerűen intézzék az itt lakók számára. Ezért ösztönözzük, hogy fogjanak össze, és közösen javítsanak a szolgáltatások színvonalán. A kistelepülések túlélését az összefogás garantálja, ezért az a kormány álláspontja, az az álláspontunk, hogy a közös feladatellátás, a kistelepülések pénzügyi ösztönzése a közös feladatellátásra, ez a jövő útja, ez jelent megoldást a kistelepülések számára, és még véletlenül sem az önkormányzatok megszüntetése.

A térségi modellkísérletek és a már megalakult társulások is bizonyítják, hogy nem veszít senki, ezzel mindenki nyer: a kistelepülések jobb minőségű szolgáltatást kapnak, a városok szerepe pedig felértékelődik. A társulás nem vesz el feladatot a várostól, több város együttműködése esetén pedig munkamegosztás alakulhat ki. Ennek érdekében fogadtuk el a kistérségek önkéntes társulásáról szóló törvényt. Tavaly 7,7 milliárd forintos pályázati alapot hoztunk létre a társulások ösztönzésére, eredményeként a 168 statisztikai kistérségből év végére 118 helyen alakították meg a többcélú kistérségi társulást, valamint 39 helyen a területfejlesztési társulást. Ehhez további 9 milliárd forint járul, amely a már megalakult társulások által vállalt feladatok normatív finanszírozásra szolgál. Az újonnan megalakuló társulások számára, tehát azoknak a társulásoknak a számára, amelyek az idén alakulnak meg, ismét egy pályázati rendszer áll majd rendelkezésre 6,4 milliárd forintos pályázati összeggel. Szakmai műhelyeinkben elkészült a regionális önkormányzatok felállítására vonatkozó koncepció. Felkérésemre a dél-dunántúli régióban - reményeim szerint a közeljövőben - indul az önkormányzatok regionális szintű társulása.

Az Országgyűlés elfogadta a közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvényt, amely az ügyfélközpontú közigazgatás kialakítását célul tűzve, 47 év után újraszabályozza ezt a területet, és egy korszerű, az ügyfelek szempontjait szem előtt tartó, teljes mértékben ügyfélközpontú, új közigazgatási hatósági eljárás fog hatályba lépni november 1-jén. Jelenleg folyik a közigazgatás felkészítése a hatálybalépésre, és arra, hogy korszerű, magas színvonalú, gyors, pontos, szakszerű kiszolgálásban részesüljenek az állampolgárok. (Dr. Kosztolányi Dénes: Mennyi pénzből?!)

Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzatok állami támogatása 1991-ben 237 milliárd forint volt. Tíz év alatt, 2001-re, évi 795,3 milliárdra nőtt, tehát tíz év alatt igen jelentős a növekmény. 2005-ben ez a támogatás már 1350 milliárd; ebben persze a leglényegesebb elem a 2002-ben végrehajtott 50 százalékos közalkalmazotti bérfejlesztés hatása, amely az önkormányzati rendszerben is megjelenik bértömeg formájában. A kormány javaslatára a decentralizálás jegyében 2003-tól a személyi jövedelemadó helyben maradó része 5-ről 10 százalékra emelkedett, a gépjárműadó pedig teljes egészében a beszedő önkormányzatnál marad, ezzel is segítve az útfelújítás pénzügyi forrásainak megteremtését. 2002-ben 14,5 százalékkal, 2003-ban 16,5 százalékkal, 2004-ben pedig 0,3 százalékkal nőtt az állami hozzájárulás reálértéke. 2004-hez hasonlítva a 2005-ös évben 100 milliárd forint körüli támogatásnövekmény várható - ez közel 8 százalékos növekedés, az inflációs prognózist is figyelembe véve 3,5 százalékos reáltámogatás-növekedést jelent.

A helyi önkormányzatoknak az Európai Unióból származó forrása 23 milliárd forintról 54,4 milliárd forintra nő; a 2005-ös évre ez két és félszereződő nagyságrendet jelent. Az uniós társfinanszírozásban, illetve hazai forrásból megvalósuló fejlesztéseket szolgáló fejezetektől átvett pénzeszköz várhatóan 60 milliárd forint lesz. Az így több mint 1460 milliárd forintot kitevő támogatás növekménye csaknem 11 százalékkal haladja meg az előző évi előirányzatot.

A következőkben az önkormányzatokra fordított állami juttatásokból kiemelek néhány fontos tételt. A szociális feladatok ellátására közel 30 milliárd forint a támogatásnövekmény. A helyi tömegközlekedés támogatását első ízben a 2004-es költségvetés vállalta, akkor közel 9 milliárd forint összegben, 2005-ben ez 15 milliárd forintra emelkedett. A belterületi szilárd burkolatú utak burkolatfelújításához - ezt úgy hívja az önkormányzati köznyelv, hogy kátyúpénz - 10 milliárd forint áll rendelkezésre, ami 2005-ben 30 százalékkal túlléphető, illetve 2006-ra 50 százalékos mértékig vállalható rá kötelezettség. A helyi önkormányzatok saját forrását is tekintve így közel 35 milliárd forintos útfelújítás valósulhat meg. Az uniós támogatásokhoz szükséges önerő biztosítására rendelkezésre álló előirányzat 3 milliárd forinttal, 7,4 milliárd forintra nő.

A közoktatásban az esélykiegyenlítés folytatása, a korszerűbb taneszközök, felszerelések beszerzése, az informatikai fejlesztés élvez prioritást. Tovább bővül az ingyenes tankönyvellátásban részesülők köre, az erre fordított pénz 4 milliárd forinttal több, mint tavaly. A decentralizált döntéshozatal érdekében jelentősen emelkedtek a fejlesztési tanácsok jogkörébe utalt források, idén ez 58 milliárd forintot jelent, amelyből 42 milliárd forint az önkormányzatok fejlesztési, felújítási feladatait szolgálja.

(9.20)

Az önkormányzatok jelentős fejlesztési lehetőséget nyertek el a cél- és címzett támogatások rendszerében: 2002-2004-ben a központi költségvetés több mint 200 milliárd forint támogatást nyújtott, amely alapján mintegy 300 milliárd forint összértékben történtek beruházások. További jelentős pályázati lehetőséget jelentett a bérlakásprogram, a lakóépületek energiamegtakarítási programja, a települési szilárdhulladék-közszolgáltatás fejlesztési programja.

Tisztelt Országgyűlés! Nem akarok ennél részletesebben beszélni finanszírozásról, hiszen a kormányzati munkamegosztásban Katona Tamás államtitkár úr erről részletesen fog beszélni. Csak mindenesetre szerettem volna néhány példával a hangsúlyait megmutatni annak, hogy az önkormányzati finanszírozáspolitikában melyek azok az igen fontos kérdések, amiket a kormány prioritásnak tart.

Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzatok fontos partnerei a kormánynak, nincsenek jelentős, őket érintő döntések az önkormányzati szövetségekkel történő egyeztetés nélkül. Ezúton is szeretném megköszönni a szövetségek vezetőinek az eddig tanúsított partnerséget, a korrekt viszonyt. Ha valahol, hát az önkormányzatiságban nincs helye a becsontosodott, hátra-hátratekintgető szemléletnek. Itt közvetlenül tetten érhető a polgárok igénye a helyi demokrácia kiteljesítésére, a modernizációra, a sokszereplős együttműködési rendszerre, a nyílt közigazgatásra, az informatika bevonására, az állami decentralizációra, a minőségi szolgáltatásokra.

Nincs tehát létjogosultsága a vitanap címében feltett kérdésnek. A magyarországi önkormányzati rendszer stabil, betölti hivatását, a közigazgatás korszerűsítése napirenden van, az önkormányzatok fejlődnek. Kormányunk ismeri a polgárok önkormányzati szolgáltatásokkal kapcsolatos igényeit, és ennek megfelelően cselekszik.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm. Most megadom a szót Katona Tamás pénzügyminisztériumi államtitkár úrnak.

DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A belügyminiszter asszonnyal egyetértésben magam is úgy gondolom, hogy egy parlamenti vitanap lehetőséget ad arra, hogy a parlamenti pártok meghallgassák a kormánynak az adott területről szóló értékelését, beszámolóját, majd kifejtsék saját álláspontjukat, vitassák a más álláspontot képviselő pártok értékelését, összességében pedig bármilyen törvény- vagy jogszabály-alkotási kötöttség nélkül megvitassák azt, hogy az önkormányzatok számára mi a leghasznosabb, mi a legfontosabb.

Attól tartok, a Fidesz javaslata ettől a szellemtől eltér, hiszen a napirend megfogalmazásánál már abból indultak ki, mi az a végső következtetés, amely az ellenzéki pozíció szempontjából a leginkább kedvező, mi az a végső üzenet, amely leginkább tartalmazhatja a kormány kritikáját. Attól tartok, ennek szellemében született meg a vitanap hangzatos és indulatos címe is, mert szerintem ez indulatos, mintha a lefolyt vagy pláne a még le sem folyt vitát egymondatos konklúzióban akarták volna megfogalmazni.

A kormány és a Pénzügyminisztérium nevében ennek ellenére kijelenthetem, hogy az önkormányzatok nem a lejtőn vannak, és általában nem igaz az, hogy az önkormányzatok nagy bajban lennének. A Fidesz problémafelvetése valóban létező, élő gondok egyoldalú, de felnagyított változatát fogalmazza meg, ezért aránytalan és megalapozatlan. Meggyőződésem szerint az önkormányzatok helyzetének, ezen belül a finanszírozásuknak a kérdése sokkal mértéktartóbb és arányosabb megközelítést igényelne.

A rendszerváltás egyik alapvető célja és értéke éppen az, hogy megszűnt a mindenható állam hamis mítosza. Az ország lakosságának jelentős része távol él a központi hatalomtól. A kiépülő demokrácia lehetőséget és mozgásteret kínált a helyi ügyek helyi intézésének, az önkormányzatiság erősítésének. A 2002-ben kormányra került demokratikus koalíció a rendszerváltásnak ezt az eredeti üzenetét és küldetését kívánta és kívánja továbbvinni, ennek szellemében bővíti az önkormányzatok jogkörét és lehetőségeit, beleértve a pénzügyi lehetőségeit is.

A köztársaság kormánya vállalta, hogy konkrét lépéseket tesz a közigazgatás további átalakításáért, elősegíti, hogy egy-egy térség jövőjét meghatározó fejlesztési döntések a régiók, kistérségek szintjén szülessenek meg. A helyi felelősségvállaláshoz forrásokat kell biztosítani, a forrásteremtéshez és a források hatékony felhasználásához pedig a helyi önkormányzatok felelős gazdálkodása teremtheti meg a hátteret.

Nézzük, milyen pénzügyi-gazdasági feltételekkel gazdálkodhatnak ma a helyi önkormányzatok! 2005-ben a helyi önkormányzatok pénzforgalmi szemléletben több mint 2900 milliárd forint hitelek nélküli bevételekkel gazdálkodhatnak. Ez az összeg 7-8 százalékkal több, mint 2004-ben volt. Tudom, hogy most sokan azt mondják, ez még mindig kevés, és tudom, hogy a legtöbb helyen valóban nem mindenre elegendő az idei összeg sem. De vitathatatlan az a tény, hogy a 7-8 százalékos növekedés az elmúlt évek gyakorlatát tekintve kiemelkedő növekedési ütemnek felel meg.

Az állami költségvetés igen jelentős összegekkel támogatja a helyi önkormányzatokat. Ezekhez a pénzekhez a személyi jövedelemadóból átengedett hányadot, valamint az Európai Unióból kapott támogatásokat is hozzá kell adni. Ezek összege 2005-ben 1465 milliárd forint, amely csaknem 11 százalékkal haladja meg az előző évi előirányzatot. Akkor tessék mondani, miért vannak lejtőn vagy pláne nagy bajban az önkormányzatok?!

Az említett növekmény csaknem fele normatív módon jár, és folyó kiadásokhoz kapcsolódik, nagyobb részük azonban pályázatok útján elnyerhető forrásokat jelent. Egyébként ez utóbbiak összege csaknem 30 százalékkal nőtt 2004-hez képest. Akik nehézségnek - és nem ami valójában: kihívásnak - tekintik azt, hogy ezekhez a pénzekhez nem automatikusan, hanem pályázatok útján lehet hozzájutni, azok téves álláspontot képviselnek, hiszen a pályázati rendszer az egyik legalkalmasabb módszere annak, hogy forrásjuttatás eredményes helyi gazdálkodással és helyi felelősségvállalással párosuljon.

Az állami költségvetés jelentősen hozzájárul az önkormányzatok által fenntartott nagy ellátórendszerek finanszírozásához, ezek közül a legjelentősebb - ahogy a belügyminiszter asszony is említette - a közoktatás. 2005-ben az oktatási célú alapnormatívák összege 5 és 6,6 százalékos mérték között bővült. Például egy negyedik osztályos tanuló után 2004-ben 193 ezer forint költségvetési támogatás járt, ez az idén 204 ezer forint, ami 5,7 százalékos növekedést jelent. Ez tovább növelhető 214 ezer forintra, ha az önkormányzat megvalósítja a hatékony oktatásszervezési követelményeket.

A közös intézmények fenntartása, különösen a kisebb önkormányzatok esetében hatékonyabb gazdálkodást és jobb munkaszervezést jelent. Ennek ösztönzésére külön normatívát rögzítettünk, amely a 2004. évi 36 400 forinttal szemben 2005-ben már 45 ezer forint lett. Ez, akárhogy is nézzük, csaknem 24 százalékos növekedés, amivel érdemes a kisközségeknek élniük. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy ez a növekmény jól példázza azt, hogy a kormány hogyan juttatja érvényre a kormányprogramban megfogalmazott céljait az önkormányzatok közös intézményeiről.

A közoktatáshoz hasonlóan növekedtek a költségvetési források a szociális intézmények finanszírozására is. Az időskorúak, a fogyatékosok és a szenvedélybetegek ellátását végző intézmények normatívái különböző mértékben, 4 és 6,5 százalék között emelkednek 2005-ben. A bölcsődék támogatására idén csaknem 263 ezer forintos normatívát állapított meg a költségvetés, ez 26 százalékos növekedést jelent. A családi napközi normatívája 2005-ben viszont meghaladja a 156 ezer forintot, ami 50 százalékos növekedés 2004-hez képest. Ezek a növekedési ütemek többszörösen meghaladják az infláció ütemét. Miért lennének akkor lejtőn az önkormányzatok?

Igaz, számos önkormányzat számára ez a növekmény nem elegendő, legtöbbször azért nem, mert a normatívák fajlagosan növekednek ugyan, de az oktatottak és eltartottak számának csökkenése miatt az intézmény nem ilyen mértékű ellátmánybővülést tapasztal. Ezért is érdemes többcélú kistérségi társulásokat létrehozni, ami a jelenlegi szabályozás szerint a normatíván túl is jelentős ösztönzésben részesül.

Az önkormányzatok finanszírozásában az összforrásoknak mintegy 25 százalékát teszik ki a helyi bevételek, ezek prognosztizált bővülése idén körülbelül 10 százalék. Várhatóan nőni fognak a helyiadó-bevételek is, amelyek idei összege 33 milliárd forintra becsülhető.

 

(9.30)

Ezek, tisztelt Országgyűlés, igen jelentős számok, amelyek kétségessé teszik azt az állítást, hogy a költségvetés nem biztosítana megfelelő forrásokat az önkormányzatok részére.

Igaz, vannak olyan feladatok is, amelyek forrását az önkormányzatoknak maguknak kell kigazdálkodniuk. Ilyen például a 6 százalékos bérfejlesztés az igazgatásban. Erre és még néhány más feladatra saját hatáskörben meghozott intézkedésekkel kell előteremteni a pénzt. Együttesen ez az igazgatási bér 10 százalékát teszi ki, ennyit kell tehát saját erőfeszítéssel helyben megszerezni.

2005-re a 6 százalékos, a 2004. évre tervezetten felüli keresetemelkedéssel számoltunk a közszolgáltatások egyéb területein. Ennek háromnegyed részét a központi költségvetés állja, ami közel 38 milliárd forintot tesz ki.

Felhasználom az alkalmat arra, hogy tájékoztassam a tisztelt Országgyűlést, hogy a központosított illetmény-számfejtési rendszerben nyilvántartottak esetében a 2005. évi költségvetési törvény szerinti, tehát az emelt illetmény megállapítása a köztisztviselők 74 százalékánál, a közalkalmazottak csaknem 88 százalékánál már megtörtént február végéig. Ez összességében közel 400 ezer foglalkoztatott magasabb besorolását jelenti. A folyamat a helyi költségvetési rendeletek elfogadásához kapcsolódóan várhatóan április elején befejeződik.

Talán helyénvaló, ha itt kritikusan megemlítek egy statisztikai adatot is. 2004-ben az önkormányzatok nem teljeskörűen valósították meg a tervezett 6 százalékos béremelést. Elgondolkodtató, hogy míg az igazgatásban 12 százalék volt a rendszeres személyi juttatások növekedése, addig a közoktatásban csak 3,1 százalék, a szociális szférában pedig csak 4,2 százalék.

Gyakorlatilag nem csökkent az önkormányzatok alkalmazotti létszáma, ami bizony arra utal, hogy a helyben eldönthető, a hatékonyságot növelő kérdésekben az önkormányzatok kevésbé kezdeményezőek, mint a központi költségvetéshez benyújtható igények tekintetében. A helyi önkormányzatok létszámcsökkentési döntéseihez kapcsolódó kiadásainak támogatására a korábbi éveknél sokkal jelentősebb összeggel járul hozzá a költségvetés. 2005-ben ennek a folyamatnak a támogatására már 13,5 milliárd forint áll rendelkezésre. Ez az összeg szolgál a prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló 2004. évi CXXII. törvény szerinti munkáltatói kifizetések forrásául is.

A kormány nagy figyelmet fordít arra, hogy az önkormányzatokban dolgozók érdekképviseletével folytatott egyeztetések eredménye tükröződjék a költségvetés számaiban. Az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanácsban folytatott bértárgyalásokon született megállapodás következtében az Országgyűlés a bérhordozó normatívákba az eredetileg tervezetteken túl további mintegy 14 milliárd forintot épített be, és ezen túl a helyi önkormányzatokat 8,4 milliárd forint kiegészítő támogatás illeti meg, az általuk fenntartott költségvetési szerveknél foglalkoztatott közalkalmazottak 2003. évi tényleges rendszeres személyi juttatásainak arányában. A támogatás folyósítása havonta, időarányosan történik.

A kormány tartja az OKÉT ülésén tett ígéretét, és amennyiben szeptemberben az önkormányzatok helyzete ezt indokolttá teszi, 3 milliárd forint további forrást biztosít számukra. Mindezek tulajdonképpen a 2005-től hatályba lépő új, a közalkalmazotti törvényben és a köztisztviselői törvényben megjelenő kereseti garanciák alkalmazását segítik elő.

A kormánynak összhangban meghirdetett programjával eltökélt szándéka, hogy az önkormányzatoknak növekedjék a mozgástere, jogszabályi és pénzügyi helyzetük nagyobb lehetőséget biztosítson számukra, hogy a lakosság gondjait, problémáit helyben oldják meg. Ennek a folyamatnak egyik része a klasszikus önkormányzati tevékenységet érinti, de szándékaink szerint túlmutat azon.

A 2005. évi költségvetés egyik fő érdeme, hogy áttörést hozott a fejlesztési támogatások decentralizációjában. A központi döntési körben működő programok köre és mértéke szűkült, és csak a valóban országos jelentőségű, több tárca együttműködését igénylő fejlesztésekre korlátozódik.

Az idei költségvetésben első ízben jelennek meg a regionális és a megyei területfejlesztési tanácsok döntési körébe tartozó decentralizált programok előirányzatai, a tárcák szakmai fejlesztési támogatásával azonos súllyal, elkülönítetten, eredeti előirányzatként. A decentralizált előirányzatok mértéke minden eddigit meghalad, 58,2 milliárd forintot tesz ki. Erről a hatalmas összegről részben a regionális fejlesztési tanácsok, részben pedig a megyei területfejlesztési tanácsok döntenek. A decentralizált területfejlesztési támogatásokból 42 milliárd forint a lakosság életkörülményeit közvetlenül befolyásoló önkormányzati fejlesztési és felújítási feladatokat szolgálja.

A területfejlesztési támogatások bővülése stabilizáló hatású az önkormányzatok gazdálkodására, és fejlesztési tevékenységük ösztönzését szolgálja. A támogatások jelentős része, mintegy kétharmada az önkormányzatok infrastrukturális és intézményi fejlesztéseit, valamint a helyi gazdaság fejlesztését és munkahelyteremtés céljait szolgálja. Ez külön is fontos célkitűzése a kormánynak.

Tisztelt Országgyűlés! Az előzőekben vázoltam azokat a legfontosabb összefüggéseket, és ismertettem azokat a sarokszámokat, amelyek az önkormányzatok döntési lehetőségeit és pénzügyi helyzetét is meghatározzák 2005-ben. Nem vitatom, hogy különösen az ország egyes térségeiben, így Észak-Alföldön vagy Észak-Magyarországon az így kialakított önkormányzati finanszírozás sem ad elegendő mozgásteret minden helyi szükség megoldására, különösen azonnali megoldására, minden helyi gond ez évi orvoslására vagy minden helyi elképzelés azonnali megvalósítására. A kormány tudatában van annak, hogy bár 2005 jelentős előrelépést jelent az önkormányzatok finanszírozásában, marad még tennivaló, és minden gondot és problémát az idén sem tudunk megoldani.

A kormány az idén is külön segítségben fogja részesíteni az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került önkormányzatokat. Mégis a kormány és az önkormányzatok közös erőfeszítéseinek eredményeképpen az idei évet tekinthetjük egyfajta pozitív fordulatnak is. A magyar gazdaság töretlen fejlődése, az uniós csatlakozásból fakadó előnyök kihasználása, a kormány kiszámítható gazdaságpolitikája biztos hátteret jelentenek az önkormányzatok megerősödéséhez.

Remélem, hogy a mai vitanapon elhangzó szempontok és gondolatok további támpontot és segítséget nyújtanak az önkormányzatok finanszírozási fejlesztéséhez.

Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a figyelmet, és remélem, hogy itt a vitában sikerül majd továbblépni az önkormányzati helyzet kialakításában.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 20-20 perces időkeretben, ezek közben kétperces felszólalásokra nem kerül sor.

Elsőként megadom a szót Kovács Tibornak, az MSZP képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. Képviselő úr, öné a szó.

KOVÁCS TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Kudarc, kilátástalanság, koncepciótlanság, avagy a becsapott önkormányzatok - hallhattuk egy évvel ezelőtt itt a parlamentben a Fidesz által kezdeményezett vitanapon. “Lendületesen lefelé a lejtőn - nagy bajban az önkormányzatok!ö - ez a mai vitanap címe. A kormány képviselői már utaltak arra, hogy mi ezzel a megállapítással vagy sugalmazással nem értünk egyet, de azért az ördög nem alszik, és elkezdtük lapozgatni a megyei és a helyi sajtót, hogy ugyan azok a képviselőtársaink, akik ezt a vitanapot ily módon kezdeményezték, vajon hogyan nyilatkoznak az otthoni dolgaikról, milyen megállapításokat tesznek a saját önkormányzataik működéséről. Csak néhány kiragadott példáról van szó, ezt hosszan lehetne még természetesen sorolni.

Debrecen példája: egymilliárdos állami támogatással ötmilliárdért kongresszusi központ épül, jégcsarnok épült 750 millió forintért, elkészült a villamospálya rekonstrukciója. Balatonfüreden ötmilliárd forintért a reformkori városközpont felújítása történik állami támogatással (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Ne szórakozz!), kongresszusi palota... (Taps, derültség, moraj a Fidesz padsoraiban. - Dr. Áder János: Itt van a polgármester!)

(9.40)

Tisztelt Képviselőtársaim! Erről a polgármesterek nyilatkoztak a helyi lapokban. (Balla György: Ez ígéret volt!) Erről a polgármesterek nyilatkoztak a helyi lapokban, ezt nem mi találtuk ki, keressék meg önök is. (Közbeszólások és derültség a Fidesz padsoraiból, többek között: Ez órási! - Egészen elképesztő!)

ELNÖK: (Megkocogtatja a csengőt.) Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenkinek lesz lehetősége akár megcáfolni is az elhangzottakat. (Dr. Áder János: Vigyázzon, mert ránk szakad a födém! - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból, Kovács Tibor felé: Miről beszélsz?) Kérem, képviselő úr, folytassa!

KOVÁCS TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Edelényben megszűnik a szemétszállítás díja; Kaposvárott élményfürdő épül 1,4 milliárd forintért, 5 milliárd forintért egyetemi fejlesztés valósul meg; Szarvason sportcsarnok átadására került sor (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Ne az újságot olvassátok! - Dr. Áder János: Már az előbb abba kellett volna hagyni! Egyre rosszabb!), 1 milliárd forintot nyert az önkormányzat a város fejlesztésére.

Tisztelt Képviselőtársaink! Ezek a számok nem arra utalnak, mintha az önkormányzatok valóban azon a lejtőn lennének, amit önök emlegettek. Még egyszer szeretném hangsúlyozni (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból, többek között: Nem sikerült felkészülnötök a vitára! - Balogh József: Mit kiabáltok? Hallgassátok már meg! - Dr. Áder János: Nem kell itt hazudozni!) Még egyszer szeretném hangsúlyozni: ezt önök nyilatkozták a helyi sajtóban, nem mi mondjuk. (Balogh József: Hallgassátok végig! - Dr. Áder János: Lehet, hogy téged nem zavar!)

Én azt szeretném kérni önöktől, hogy a mai vitanap ne értelmetlen vádaskodásokról szóljon… (Balogh József az elnök felé: Utasítsa rendre a kiabálókat, legyen szíves! - Derültség és taps a Fidesz padsoraiból. - Az elnök megkocogtatja a csengőt. - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Orvost!)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban megkérem önöket, hogy az előadót hallgassák végig, utána mindenkinek megadatik, hogy akár meg is cáfolja a hozzászólót, de annak, azt hiszem, nincs értelme, hogy egymás szavába kiabáljunk.

Kérem, képviselő úr, folytassa!

KOVÁCS TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Én megértem képviselőtársaimat, hogy fel vannak ezen háborodva, mert hiszen ezek az adatok nem támasztják alá azokat az állításokat, amelyeket önök itt próbálnak sugalmazni a parlamentben. (Dr. Áder János: Az a jó!)

Egy vitanap keretében sort kellene kerítenünk arra is, hogy elemezzük az önkormányzatok elmúlt 15 évét. Természetesen nincs mód minden tekintetben felsorolni az elért eredményeket, csak néhány dolgot szeretnék kiemelni. Mindenképpen elmondhatjuk azt, hogy az önkormányzati rendszer a demokrácia olyan alapintézménye, ahol elkezdtük megtanulni a demokratikus működést, a demokratikus döntéshozatalt és a felelősséget, amivel tartozunk a választóinknak, és amit számon is kérnek rajtunk.

Elmondhatjuk azt, hogy nincs olyan önkormányzat, ahol az elmúlt 15 évben a szolgáltatások színvonala ne javult és ne változott volna. Természetesen nem gondoljuk azt, hogy minden rendben van, és nincsen szükség változtatásokra.

Erről döntött egyébként a kormányprogram elfogadásakor is az új kormány, és 2002-ben meghatározta azokat az új irányokat, amelyeket meg kívántunk valósítani. Ezek célja elsősorban az volt, hogy megfelelő és magas színvonalú szolgáltatást tudjanak nyújtani az önkormányzatok a településen élőknek, illetve függetlenül attól, hogy milyen nagyságú és lehetőségű településen élnek az emberek, ne érje őket e tekintetben hátrányos megkülönböztetés.

Tehát melyek voltak azok a legfontosabb célok, amelyeket a kormányzat megfogalmazott? Egyrészt korszerű, ügyfélközpontú közigazgatás elérése. A korszerűsítés elvei pedig a következők voltak: a települési autonómiák megerősítése - mi erről nem olyan módon gondolkodunk, mint ahogy például Varga Mihály képviselő úr nyilatkozott a hét végi konferencián, bármennyire próbálják ezt most már letagadni, és másként beállítani. A szó szerinti jegyzőkönyvek egyébként rendelkezésre állnak.

A második ilyen terület: a kormányzati hatáskörök decentralizációja, illetve az önkormányzati feladatok áttekintése és felülvizsgálata. A harmadik pedig: új feladatellátási formák megteremtése, amelyek segítik az önkormányzatokat az egyes feladatok ellátásában. A következőkben erről a három dologról szeretnék kicsit részletesebben beszélni.

A kormány képviselői már részletesen szóltak azokról a konkrét számadatokról, amelyek például az elmúlt évhez viszonyítva az önkormányzati források növekedéséről számolnak be. Én csak két tételt szeretnék kiemelni. Az állami támogatások és átengedett bevételek összességében mintegy 8 százalékkal növekedtek az elmúlt évhez képest. Ezt egészítik ki egyébként az európai uniós forrásból rendelkezésre álló mintegy 55 milliárd forint, illetve a hazai forrásból, a költségvetés forrásaiból fejlesztési célokra rendelkezésre álló források. Ez mindent összevetve mintegy 11 százalékos forrásnövekedést jelent az önkormányzatoknál.

Kétségtelen tény, tisztelt képviselőtársaim, hogy a legnagyobb problémát és gondot a bérek finanszírozása jelenti az önkormányzatoknál. Az az állítás abszolút nem állja meg a helyét, hogy ennek nagy részét az önkormányzatoknak kell finanszírozniuk. Inkább fordított a helyzet: a kisebbik tétele az, ami az önkormányzatokat terheli, a nagyobb részét a költségvetés normatív módon odaadja az önkormányzatoknak. Ugyanakkor belátható az is, hogy semmilyen más olyan eszköz nincs az önkormányzatok, illetve a kormányzat kezében, amivel a hatékonyság növelését tudnák ösztönözni.

Jelentősen növekedtek azok a decentralizált források, amelyekkel a regionális területfejlesztési tanácsok rendelkeznek. Itt követjük azt az európai uniós direktívát, amely abba az irányba mutat, hogy helyben szülessenek meg a döntések, helyben dönthessék el azt, hogy hol és milyen fejlesztésekre van szükség. Itt közel 60 milliárd, pontosabban 57,1 milliárd forint áll a regionális területfejlesztési tanácsok rendelkezésére.

Az önkormányzati önállóság biztosítása nyilvánvalóan úgy képzelhető el, hogy a szükséges forrásokat biztosítjuk a működéshez. Az MSZP-frakció támogatásával jó néhány olyan normatíva bevezetésére került sor az ez évi költségvetésben, amelyek korábban nem voltak, de az önkormányzati feladatok megoldásában segítenek. Erről már részletesen beszélt a belügyminiszter asszony is.

Csak szeretnék kiemelni ezek közül néhányat: ilyen a tömegközlekedési feladatellátáshoz történő hozzájárulás mintegy 15 milliárd forinttal; a települési önkormányzatok szilárd burkolatú útjainak felújításához rendelkezésre álló források - mindent egybevetve, a saját forrásokkal együtt ez mintegy 35 milliárdos fejlesztést tesz lehetővé (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Hol?), természetesen azokkal a determinációkkal együtt, amiről a miniszter asszony beszélt. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Gazdálkodj okosan!)

Hogy az önkormányzatok egyetlen fillért se veszíthessenek el az európai uniós forrásokból, mintegy 7 milliárd forint önerő-kiegészítés áll rendelkezésre a költségvetésben. Úgy gondolom, hogy ez elegendő forrás ahhoz, hogy az önerőt biztosítsa az önkormányzati pályázatokhoz.

Kiegészítette ezt a címzett és céltámogatások rendszere, amely 2002-2004 között mintegy 200 milliárd forintos fejlesztést indított el az egyes önkormányzatoknál. Természetesen lehet arról vitatkozni, hogy a központi beruházásoknak ez a leghatékonyabb megvalósítási módja, de erről nyilvánvalóan ezen a vitanapon még ejthetünk szót.

Tehát összességében elmondhatjuk azt, hogy a működési kiadások tekintetében az önkormányzatoknak valóban vannak problémái és nehézségei, de a fejlesztési források az elmúlt évekhez képest jelentősen növekedtek. Ebből jelentős fejlesztéseket valósíthatnak meg az önkormányzatok.

A másik terület a decentralizáció, illetve a feladatok felülvizsgálata. Egyrészt szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat arra, hogy az elmúlt évben elfogadtuk - 49 év után éppen időszerű volt - az új közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvényt, amelynek a célja az, hogy az önkormányzatok a lakóiknak megfelelő színvonalú és hatékony szolgáltatást tudjanak nyújtani.

Ismert az a tény is, hogy az elmúlt 15 évben számos jogszabály számos feladatot rótt az önkormányzatokra, amelyekhez a forrásokat nem minden esetben biztosította a mindenkori kormányzat.

(9.50)

Úgy gondoljuk, hogy ezek némelyike átgondolatlan is volt, így fontosnak tartjuk, hogy folytatódjon az a deregulációs folyamat, amelyet a költségvetés tárgyalásakor már elindítottunk. Arra gondolunk, hogy felül kell vizsgálni azokat az önkormányzati feladatokat, amelyeket a kistelepülési önkormányzatok vagy szakember hiányában, vagy a feltételek hiánya miatt egyszerűen nem tudnak ellátni, és nem tudnak ezeknek a kihívásoknak megfelelni.

Végül szeretnék mondani néhány gondolatot az önkormányzati társulásokról. Erről részletesen szólt a miniszter asszony. Nem tekintjük ezt olyannak, amely minden bajra, problémára megoldást nyújt, de mindenképpen lehetőséget teremt az önkormányzati önállóság mellett arra, hogy bizonyos feladatokat szövetségben, társulás formájában lássanak el az önkormányzatok. Senki nem gondolt arra, hogy ezt erőszakosan kényszerítenénk az egyes önkormányzatokra, de meggyőződésünk, hogy ezen az úton haladva jelentős eredményeket tudunk elérni.

Ugyanakkor szeretném itt felhívni a kormányzat figyelmét is arra, hogy ez a szabályozás bizony nem egyszerűen áttekinthető és nem minden tekintetben rugalmas. Csak egy példát említenék: ha az oktatási normatívák felhasználása tíz-tizenkét önkormányzat összefogásával sem valósítható meg, akkor célszerű lenne a szabályozásban egy olyan rugalmasságot tenni, ami az egyedi önkormányzati helyzetek megoldására is lehetőséget teremtene. Mindenképpen szükséges ezzel a problémával foglalkozni. Nem könnyű megtalálni azt a szabályozási módszert, amely minden önkormányzat számára elfogadható és eredményre vezet, de ahhoz, hogy a hit és a bizalom ezekben a társulásokban megerősödjön, ilyen szabálymódosításokra mindenképpen szükség van.

Még egy dologra szeretnék emlékeztetni. Az utóbbi napokban felerősödött a vita a különböző adóreformokról és adómódosítási elképzelésekről. Mi csak egy olyan változtatási rendszert tudunk elfogadni, amely az önkormányzatok számára nem jelent hátrányos finanszírozási lehetőséget. Inkább abban kell gondolkodni, hogy kibontakoztassa az önkormányzatoknak az egyedi megoldási lehetőséget, és lehetőséget teremtsen az önkormányzatoknak új finanszírozási források bevonására.

Összegezve és nem elvéve képviselőtársaim elől a szót: szeretném kérni a képviselő urakat, hogy ne vádaskodásokkal és egymásra mutogatással teljen el a mai nap úgy, ahogy azt az utóbbi vitanapokon már megszoktuk, hanem pontosan annak érdekében, hogy az önkormányzatokon tudjunk segíteni, és az önkormányzati problémákat tudjuk megoldani, olyan megoldási javaslatokat fogalmazzanak meg, amelyekre - mint ahogy a belügyminiszter asszony is nyilatkozott már e tekintetben - a kormányzat fogadókész.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Tisztelt Ház! A Fidesz képviselőcsoportja jelezte, hogy a frakció álláspontját két képviselő ismerteti a rendelkezésre álló időkeretben.

Először megadom a szót Kovács Zoltán képviselő úrnak.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A belügyminiszter asszony azzal kezdte hozzászólását, hogy jó a helyzet, az önkormányzati világ egy sikertörténet. Gondolom, olvasta a mai Népszabadságot: “Rosszkedvünk hosszú teleö. Nem akarom elvenni az önök kedvét, de az önkormányzatoknak nemcsak a tele rossz, hanem az egész éve rossz. Felszólalása, tisztelt belügyminiszter asszony, engem arra az egykori vizsgázóra emlékeztetett, akitől, amikor bement a vizsgára, megkérdezték, hogy mit húztál, és ő azt mondta: az időt. (Derültség az ellenzéki oldalon.) Pedig számtalan alkalommal vetettünk fel kérdéseket itt a parlamentben a vitanapokon, és mondtuk azt, hogy vannak önkormányzati témák, amelyeket vitassunk meg - elbeszéltünk egymás mellett. Hallottunk számokkal való bűvészkedést a kormány képviselőjétől, és Kovács Tibortól reggeli lapszemlét, kissé hamis adatokkal, hiszen Balatonfüred - de a polgármester úr ezt nyilvánvalóan el fogja mondani - nemhogy 5 milliárd forint támogatást, de egyetlen fillért sem kapott.

Tisztelt Ház! Az elmúlt év végén a költségvetés tárgyalásakor sokszor éles vitákat folytattunk az önkormányzatok helyzetéről, arról, hogy mi fog velük történni 2005-ben. Önök itt a baloldalon védték a mundér becsületét - ez érthető a kormánypárti képviselőktől -, mi pedig elmondtuk, hogy majd eljön az igazság pillanata, amikor az önkormányzatok január, február vagy március hónapban elkészítik költségvetésüket, és elfogadják azt. Mit hallunk ma? Az önkormányzati szféra panasszal teli. Csak hogy néhány idézetet olvassak: “Nincs pénzük az önkormányzatoknak béremelésreö, “Önkormányzatok: egyre több feladat, egyre kevesebb pénzö, “Több ezer alkalmazottat küldhetnek el az önkormányzatoktólö, “Leépítésre szorítják a helyhatóságokatö, “Áremelés - mindenki számolö. Ezek a főcímek, a tartalmi idézetek pedig Dióssy László és Zongor Gábor egykori - jelenlegi kormánypárti - képviselőktől származnak. Ezek az idézetek egyébként - ha részleteiben megnézzük őket - alátámasztják az ellenzéki képviselők által elmondottakat.

Pedig mit ígértek önök itt a baloldalon ezelőtt néhány évvel? Biztosan mindenki emlékszik erre a plakátra: több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak. Aztán: hátrányos helyzetű települések támogatása - kiikszelve; elegendő pénz a feladatok ellátásához - kiikszelve. Akkor még sokan nem gondoltuk mi magunk sem, akik önkormányzati szerepre is vállalkoztunk, hogy mindez csak üres duma, mint ahogy a mostani kormányzás is, és semmi nem történik.

Mit is ígértek még önök? Belügyminiszter asszony kétszer 50 milliárdot, egyszer felzárkóztatásra, egyszer pedig fejlesztési többletforrásokra. Hol van ez a pénz? Egy fillért sem láttunk belőle! Belügyminiszter asszony arról beszélt, hogy a béremelés - amelyet mi is támogattunk egyébként - minden fillérje lefedezésre kerül; így hangzott az idézet. Nos, ez három hónapra történt meg 2002-ben, azóta a többletnek nyomát sem látjuk. Hol a pénz? Arról is beszéltek, hogy javítják a vidéken élők helyzetét, fedezik az alapfokú oktatás, az egészségügyi és szociális ellátás, valamint a kulturális alapszolgáltatás költségeit. Ha csak a kistelepülésekre gondolunk, ezeknek nyomát sem leljük, de erről majd képviselőtársam a kistelepülésekkel kapcsolatosan el fogja mondani a véleményét.

Megígérték, hogy nem lesz energiaár-emelés, sőt gázáremelés - Medgyessy Péter húsz évre ígérte meg, hogy nem lesz gázáremelés -, miközben az intézmények energiatöbblete - vannak itt polgármesterek baloldalról is, akik tudják - közel 40 százalékkal nőtt.

Megerősítjük az önkormányzatok pénzügyi, gazdasági önállóságát, ígérték. Belügyminiszter asszony ma arról beszélt, hogy az önkormányzatiság milyen jó dolog. Ezzel egyetértünk, ezért küzdöttünk hosszú éveken keresztül. Mára azonban szinte a tanácsrendszer jött el, helyhatóságokká degradálták financiális módon az önkormányzatokat. Nincs önkormányzatiság, a helyben keletkező ügyeket nem lehet helyben megoldani, központi állami feladatokat kell helyi pénzből fedezniük az önkormányzatoknak.

Az önkormányzati forrásszabályozás, a támogatási rendszer gyakorlatilag nem változott. A közalkalmazotti és a köztisztviselői béremelésre nem adtak többletpénzt, de még az eredeti 50 százalékos emelést sem voltak hajlandók lefedezni, nemhogy a mostani megemelt bértöbbletet.

Tisztelt képviselőtársaim, milyen lehetőségük van az önkormányzatoknak ennek a kiegyenlítésére? Más bevételek terhére egyenlítik ezt ki. Adókat, díjakat, árakat emelnek. A maradék vagyonukat értékesítik. A kistelepüléseken szinte alig van értékesíthető vagyon. Hitelt vesznek fel. Elbocsátják dolgozóikat, bezárják intézményeiket. Ezt egyébként nemcsak én mondom, nemcsak mi, ellenzéki képviselők mondjuk, hanem ezt mondják egykori kormánypárti képviselők, érdek-képviseleti szövetségi vezetők is. S mit mond egy független szervezet, az Állami Számvevőszék? Azt mondja, hogy 2004-ben 832 önkormányzat - az összes önkormányzat mintegy negyede - tudta a béremelést kifizetni. Az idei kötelező szabályozás miatt az önkormányzatok mintegy háromnegyedénél a tavalyit és az ideit egy összegben kell hogy kifizessék; erre nem látunk lehetőséget.

 

(10.00)

Szeretnék idézni egy MSZP-s polgármestert, aki már a negyedik ciklusban tölti be Várpalota első vezetői tisztét. A megyei lap általában az MSZP-s képviselőket jól szokta idézni, másokat nem, de Leszkovszki Tibor a következőt mondja: „ Az óvodáknál a költségek 44,8 százalékát, az iskoláknál 58,3 százalékát fedezi a normatíva, vagyis az állami hozzájárulás. A különbséget a városnak saját bevételeiből kell fedezni.ö Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt nem ellenzéki képviselők mondják: szocialista polgármester.

A hitelállomány megkétszereződött az elmúlt évben az önkormányzatoknál, már közel félezer milliárd az önkormányzati hitelállomány. Az önkormányzatok közel fele egyébként átlépi vagy a felső határ közelében van a kötelezettségvállalások tekintetében. Ami pedig a legnagyobb baj, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy ennek jó részét ma már működésre kell hogy felvegyék, nem fejlesztésre fordíthatják, hiszen ebből nem teremtődik új érték, energiaár-emelésre, béremelésre kell hogy kifizessék.

Mindebből mi következik? Az is következik, tisztelt képviselőtársaim, hogy komoly felelősség terheli a bérmegállapodás aláíróit az önkormányzatok részéről. Nem véletlen egyébként, hogy a bérmegállapodás aláírói kezdeményezik a kormánnyal az új tárgyalást, hogy történjék valami a finanszírozás oldaláról.

Az Állami Számvevőszék a következőt mondja: „ Az állami támogatások, hozzájárulások, valamint az átengedett szja továbbra sem nyújt fedezetet a kormányprogramból adódó bér- és szociálpolitikai többletkiadások fedezetére.ö Ezt az Állami Számvevőszék mondja, nem az ellenzéki képviselők.

Apropó, személyi jövedelemadó. Ezzel kapcsolatban elhangzott az ígéret, be is váltották, hogy öt százalékkal megemelték. Most mi történik? Most a személyi jövedelemadó 17,2 százalékát ismeretlen célra zárolták, oly módon, hogy ez be sem folyt az önkormányzatokhoz. Ilyenre a legnagyobb katasztrófák idején került sor. Most ilyenről nem tudok, ezért úgy gondolom, hogy ezt minél előbb fel kell szabadítani, és az önkormányzatoknak oda kell adni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk álló feladatokat illetően egyetértek Kovács Tiborral, egyetértek a belügyminiszter asszonnyal, hogy nézzük át, mi hiányzik. Nem csak olyan számokat kell mondani, ami átfut az önkormányzati költségvetésen, az önkormányzatokat ez nem gazdagítja. Ilyen például a tűzoltóság támogatása, amely bruttó összegben megjelenik az önkormányzati támogatásban, de egyébként nem használhatja fel saját intézményei működtetésére. (Jauernik István: Az nem az övé!) Ezeket kell áttekintenünk, ehhez kell önöknek - elsődlegesen a kormányoldalon - forrást teremteniük, mert a második félévre ellehetetlenül az önkormányzati szféra.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Lenne még miről beszélni, de azt gondolom, hogy ez a délelőtt erre szánatott, nyugodtan beszélhetünk még az intézményi körről, a kistelepülések problémájáról, arról, hogy az önhibáján kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok száma az összes önkormányzat egyharmada, pedig sokkal szigorúbb feltételeket állapítottak meg önök az önkormányzatok számára, sokkal nehezebb a pályázat az önhikis rendszerben. Így is egyharmada normális módon nem tud kijönni a pénzéből. Ezeken kell változtatni, különben az állam egyik legnagyobb alrendszere, az önkormányzatok teljesen ellehetetlenülnek, tönkremennek.

A következő kérdéskörökről Kósa Lajos képviselőtársam beszél, illetve képviselőtársaim majd felszólalásaikban megerősítik az általam elmondottakat.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm. Most megadom a szót Kósa Lajos képviselő úrnak. A képviselő urat illeti a szó.

KÓSA LAJOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Azt a felkérést kaptuk a kormánypárti hozzászólóktól, hogy folytassunk komoly és a tényekre koncentráló vitát. Nem lesz könnyű, mert az a produkció, amit ők előadtak, a közgazdasági egyetem első szemeszterén sem lenne elegendő. Ugyanis aki egy szervezet helyzetét csak azon keresztül akarja megítélni, hogy annak mennyi a bevétele, és a kiadásokról, a kiadások növekedéséről nem mond egy szót sem, az egyszerűen nem ért a dolgához. Persze mondhatjuk, hogy amilyen állapotban van az ország, nem véletlen az, hogy a Pénzügyminisztériumot képviselő államtitkár úr úgy volt képes beszélni húsz percet, hogy egyetlenegy mondatot nem mondott arról, hogy az önkormányzati rendszernek ugyan nőttek a bevételei, de ennél jóval nagyobb mértékben nőttek a kiadásai. Azt volt képes mondani, hogy nem érti az önkormányzatokat, hiszen az önkormányzatok szemmel láthatóan nem hajtották végre a létszám-racionalizálást, miközben ő maga tudja a legjobban, hogy ma már nincsen olyan önkormányzat az országban, ahol azokat a létszámokat tudnák tartani az intézményekben, amit az ágazati törvények előírnak: függetlenített szabadidő-szervező, könyvtáros, a kutyákat számláló biztos. Ma már azt is előírják, hogy a medvének is ezer négyzetméter kell, különben be kell zárni az állatkertet. Megjegyzem, az embereknek minimális négyzetméter nincs előírva, csak a medvéknek. (Derültség és taps a Fidesz soraiban.)

Most mondják meg, ilyen viszonyok mellett hogyan lehet tartalmas vitát folytatni? Az, aki nem veszi tudomásul azt, hogy az önkormányzatoknak nemcsak bevételei vannak, hanem feladatai meg kiadásai, az tényleg nem érti, hogyan működik az önkormányzati rendszer. Márpedig, ha megnézzük azt, hogy mibe kerül az önkormányzatoknak az intézmények fenntartása, a város tisztaságának a biztosítása, az utak karbantartása, akkor azt látjuk, hogy a költségeik jobban növekedtek, mint a bevételeik, és ez okozza azt a helyzetet, hogy ma már az önkormányzati rendszer a szakadék szélén táncol. Mindenütt, a nagyvárosoktól a kisvárosokig, a kistelepülésekig olyan mértékű a kiadásnövekedés, hogy már a fejlesztéseket is elhagyják azért, hogy a működést tudják biztosítani; és nem egy-két helyen, hanem tömegével vannak olyan önkormányzatok, ahol már a működéshez vesznek fel hitelt, márpedig, ha az önkormányzatnak a működéshez kell hitelt felvenni, akkor tényleg onnan már nincsen tovább hová hátrálni.

Éppen ezért azt gondolom, hogy az önkormányzati rendszernél csak akkor lehet valamilyen előrevivő gondolkodás, ha arról is beszélnénk, hogy vajon az önkormányzatok feladatait jól határoztuk-e meg, és tudjuk-e biztosítani a jelen gazdasági helyzetben, a jelen költségvetési helyzetben ezt a feladatmennyiséget, vagy nézzünk szembe a tényekkel, és mondjuk azt, hogy emberek, nézzünk bele a tükörbe! Tudta biztosítani az akadálymentesítést a rendszer? Törvény írta elő! Nem tudta. Megjegyzem, a Belügyminisztériumban sem biztosították az akadálymentességet. De ez azért van, mert nem tudjuk biztosítani. Ezért nem kellene egy olyan változtatást csinálni, hogy átgondoljuk, az önkormányzatoknak nem minden intézményt kell akadálymentesíteni, hanem arra kötelezzük őket, hogy minden általuk nyújtott szolgáltatást biztosítsanak a nehézségekkel élők számára is? Mert lehet, hogy ezt olcsóbban meg lehet csinálni egy nagyvárosban, mint mind a kétszáz közintézményt akadálymentesíteni.

Nem beszéltek az FVM-mel? Ők azt közölték az elmúlt év végén, hogy eddig négyhavonta kellett a kóbor kutyákat megszámlálni a településeken, most kéthavonta kell. És akkor mi történik? Nő a sintértelepek kapacitása? Miért is kell erre közbeszerzési pályázatot kiírni, amit egyébként mindenki úgy ír ki, hogy ezt nehogy valaki megnyerje, mert nem tudja ezt a szolgáltatást biztosítani? Tucatjával vannak azok a szolgáltatások, amelyeket nem tudunk biztosítani, mert értelmetlenek.

Ha erről lett volna szó, kedves belügyminiszter asszony, kedves államtitkár úr, akkor azt mondom, hogy lehetett volna valamilyen előremutató vitát folytatni, mert tényleg az a kérdés, hogy Magyarország a jelen körülmények között, a jelen helyzetben fenn tudja-e tartani az önkormányzati rendszernek ezt a szolgáltatási szintjét. Ehhez képest volt itt minden egyéb. Önmagában az abszurd, hogy valaki azt üvölti a teremben, hogy azonnal vigyék ki az üvöltőket. Szerintem ne vigyék ki őt se (Derültség a Fidesz soraiban.), mert a parlament arra való, hogy vitatkozzunk, még akkor is, ha valaki magából kikelve üvölt.

Az is furcsa, amikor azt mondja az MSZP vezérszónoka, hogy ne egymásra mutogassunk, hanem a tartalmi kérdésekről beszéljünk, miközben a felszólalását azzal kezdi, hogy felsorolja, mit olvasott össze, hogy az ellenzéki városokban milyen fejlesztések vannak. Szeretném elmondani önnek, kedves Kovács úr, hogy például az a jégcsarnok, amit Debrecenben építettek, azt egy magánbefektető építette a saját pénzén. Én ugyan megpróbáltam volna rávenni arra, mondja azt, hogy ezt a Gyurcsány-kormánynak köszönheti, de nem lettem volna nagyon sikeres, mert amikor értesült arról, hogy az üzleti tervét hogyan borítja az önök által elhatározott áramdíjemelés, akkor mindent mondott volna a Gyurcsányról, csak dicsérő szavakat nem, így aztán erről letettem. (Derültség és a taps a Fidesz soraiban.)

(10.10)

De engedje már meg, hogy ezt hadd ne tulajdonítsa már ön a kormány sikerének! Az önkormányzatok úgynevezett PPP-programban csinálnak már egy csomó mindent, amikor az önkormányzatok által ellátandó szolgáltatásokat, feladatokat a magántőke valósítja meg. Megjegyzem, ennél a magyarországi gyakorlat hallatlanul rossz. Egy ilyen vitanapon arról kellett volna beszélni a kormányzati oldalnak, hogy hogyan kellene azt a kérdést szabályozni, hogy a PPP-programok keretében megvalósult beruházások, legyenek azok államiak, önkormányzatiak, ne olyan tragikus feltételek mellett valósuljanak meg, amikor a programok zöme arról szól, hogy a biztos haszon a befektetőé, a kockázatot meg a közszféra vállalja a pénztelensége miatt, mert ilyen helyzetbe kényszerítik.

A minap néztem az RTL műsorában azt a műsort, amit Győr útjainak az állapotáról készítettek, aminek az volt a konklúziója, megszólalt ott egy csomó ember a közútkezelő kht.-tól a városképviselőig, hogy Győr útjai tragikus állapotban vannak. Én őszintén sajnáltam a város vezetését, mert lévén, hogy kormánypárti, nem tudta elmondani, hogy: de kedves tévénézők, a polgármesterek nem gonoszságból nem foltozzák be a kátyúkat, nem azért, mert azt szeretnék, hogy zötykölődjenek az utakon az autók, hanem azért, mert olyanok a feltételek, hogy ma már minden pénzt elvisz az intézményrendszer fenntartása, és már kátyúzásra sincs elég pénz.

Az önkormányzati feladatok ellátásának a színvonala azért csökken, mert önök olyan bérfejlesztésbe hajszolják bele a rendszert, amit természetesen nem a saját kontójukra kell megvalósítani, hanem majd az önkormányzatok megvalósítják, amire persze nincsen pénz. Megint nem beszélnek arról, hogy amikor a bérfejlesztéshez az önkormányzati rendszerben támogatást ad a központi költségvetés, akkor a támogatást csak 40 százalékban kell érteni, mert amiről Kovács Zoltán képviselőtársam is beszélt, úgynevezett államháztartási céltartalékba önök kötelezően elvonták a pénz 60 százalékát.

Ha megnézzük, hogy ennek mi az indokoltsága, világos, ilyet katasztrófahelyzetben kell csinálni. Most akkor ezek szerint az a katasztrófahelyzet, hogy szocialista kormányzata van az országnak - értem. (Derültség és taps az ellenzék soraiban.) De az a cinizmus, amit ezzel kapcsolatban önök elmondanak, tényleg arra a felnőttre emlékezteti az embert, aki ad egy tábla csokoládét a gyereknek, de gyorsan több mint a felét letöri és a zsebébe teszi, és azt mondja, ugye, kisfiam, hogy kaptál tőlem egy tábla csokoládét. Az a gyerek nem gondolja azt, hogy egy tábla csokoládét kapott, az nem gondolja azt. Ne gondolják azt, hogy ezt a helyi önkormányzatok nem tudják! Az önök saját emberei is tudják.

Éppen ezért azt gondolom, hogy ha van ennek a vitanapnak bármifajta értelme, akkor az lehetett volna, vagy talán az lehet, hogy arról beszélünk, ami a magyar önkormányzati rendszert feszíti. Ilyen finanszírozás mellett ezt a rendszert így üzemeltetni nem lehet. Miközben a kormány úgy csinál, mintha Bajorországot irányítaná, és minden egyes jogszabályt, normatívát harmonizál az EU-követelményekkel, eközben nem veszi észre, hogy ennek a költségét még a bajor állam sem tudja állni. És önök nem Bajorországot vezetik, hanem most már a sereghajtó országa vagyunk az Európai Unióba újonnan csatlakozott országoknak. A sereghajtói! Nem lehet azt nem észrevenni, hogy még a bajorok sem vezették be a HACCP egészségügyi élelmiszer-biztosítási rendszert, mert drágának találták. Persze mi szolgalelkűen bevezetjük, olyan kiadásba hajszolva az önkormányzatokat, amit megint már csak hitelből lehet finanszírozni, kedves képviselőtársaim.

Úgy gondolom, hogy ha egy kormány nem hajlandó figyelembe venni azt, hogy az általa vezetett egyik legnagyobb államháztartási rendszer, az önkormányzati rendszer, ami a legtöbb szolgáltatást biztosítja az állampolgároknak, végveszélyben van, hanem arról beszél, hogy minden rendben van, akkor ez a kormány alkalmatlan az ország, de az önkormányzati rendszer igazgatására. Alkalmatlan! És ha ezt önök nem látják be, akkor sajnos ez nemcsak az önök katasztrófája lesz, hanem az önkormányzati rendszeré, mert ez a rendszer így tovább nem tud működni.

Nagyon kérem a kormányoldal képviselőit, hogy gondolkodjanak azon, amikor erről a rendszerről beszélünk, mert a baj sokkal nagyobb annál, hogy kézlegyintéssel el lehetne intézni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Gulyás Józsefnek, az SZDSZ képviselőcsoportja nevében felszólaló képviselőnek. Képviselő urat illeti a szó.

GULYÁS JÓZSEF az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem először tartunk az önkormányzatok működéséről, az önkormányzati rendszer alapkérdéseiről vitanapot itt a parlamentben. Az elmúlt évben két alkalommal is kezdeményezett már vitát a Fidesz, és amióta ellenzékben van, úgy látjuk, előszeretettel él ezzel a technikával, szeret olyan dolgokat is számon kérni a kormányon, a kormánykoalíción, amelyeket kormányzó pozícióban maga nemhogy nem képviselt, hanem kifejezetten az ellenkezőjét cselekedte.

Kudarc, kilátástalanság, becsapott, tömegesen csődbe jutó önkormányzatok - hallhattuk tavaly például. Nos, a beígért tömeges csődhelyzetek elmaradtak, a hangulatkeltéssel azonban, ahogy ezt a mai vitanap is mutatja, úgy látszik, együtt kell élnünk. Persze az is igaz, hogy az egyre bővülő pályázati források mellett az önkormányzatok működési kiadásaira, feladatellátására nincs elegendő forrás. Tisztában vagyunk azzal, hogy az elmúlt időszakban nem lett nagyobb az önkormányzatok mozgástere. Csakhogy az is igaz, hogy a szabad demokraták erről őszintén szoktak beszélni.

El kell mondani, hogy az elmúlt másfél évtizedben a különböző kormányzatok, települések eltérő módon éltek a lehetőségekkel, az adottságaikkal, és ennek megfelelően hatásfokkal is használták ki a rendelkezésükre álló mozgásteret. Vannak sikeres, jól fejlődő és a versenyben helytálló önkormányzatok. Álláspontunk szerint szükség van a felzárkózást lehetővé tevő programokra, de nem fogadható el, hogy a kiegyenlítés nevében a prosperáló, jól fejlődő önkormányzatok visszafogására kerüljön sor, hogy e településektől forrásokat vonjunk el. Nem fogadható el, mert a gazdasági versenyképességet erősítő önkormányzatok visszafogásával egy egész térség esélyeit rontjuk, az ország versenyképességét, teljesítőképességét is csökkentjük.

Nem kívántuk, és most sem kívánjuk ebben a vitában rózsaszínűre festeni az eget. Nem mondjuk azt, hogy a javuló kilátások közepette dúskálnak az önkormányzatok a bővülő forrásokban. Cserébe azonban több őszinteséget várunk az ellenzéki oldalon. A magyar önkormányzati rendszer tárgyilagos megítélése nélkül csak rossz válaszokat adhatunk a felmerülő kérdésekre. Az önkormányzati rendszer szükséges reformjának az érdemi megvitatása helyett minősítő, megbélyegző politika retorika áldozatává tehetjük a rendszert, és ennek a retorikának áldozatává válhatnak maguk a települések, az érintett szereplők is.

Arra kérem a tisztelt Országgyűlést nem először, hogy hagyjuk el a hangulatkeltő elemeket, és beszéljünk nagyobb tárgyilagossággal az önkormányzati rendszer alapkérdéseiről. Az elmúlt ciklusban ugyanis az akkori kormánypártok, a mai ellenzéki pártok, a Fidesz és az MDF egyaránt részesei voltak annak a politikának, amellyel az önkormányzatok gazdasági mozgásterét jelentősen korlátozta a kormány. Ma már nem akarnak a jobboldalon emlékezni arra, hogy a 2001-2002. évi költségvetés vitájában dr. Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke a helyi önkormányzatok költségvetési kondícióit illetően milyen éles kritikát fogalmazott meg. Bizony a központi bérintézkedések fedezetét 2001-ben sem biztosította az akkori kormány. Erre legalább azoknak a polgármestereknek illene emlékezni, akik most az ellenzéki padsorokban ülnek, és annak idején megszavazták azt a költségvetést. Az Állami Számvevőszék akkori jelentésében olvashattuk azt is, hogy az önkormányzatok központi költségvetési kapcsolatokból származó bevétele az 1994. évi reálértékének 80 százalékát sem éri el. Folytathatnák a sort, de azt gondolom, hogy kevesebbet kellene a múltról beszélni, és többet kellene azzal foglalkozni, hogy mit tudunk tenni az önkormányzati reform, az önkormányzatok működőképességének megőrzése érdekében.

Tisztelt Országgyűlés! Akik jól ismerik ennek a rendszernek a működését és a finanszírozás problémáit, és képesek szakmai, illetve tárgyilagos válaszokat adni a felmerülő kérdésekre, azok tudják, hogy az önkormányzati rendszer átfogó reformja, a hatáskörök, a feladatok, a finanszírozás újragondolása ugyan elodázható különböző technikákkal, például megfelelő politikai támogatás hiányában, de ennek következményeit a falvakban, a városokban élők többsége fogja megszenvedni.

A kormány a programjával összhangban megkísérelte, hogy előkészíti az önkormányzati rendszer reformját. Bár az érdemi szakmai munka, az érdemi szakmai előkészítő munka, az érdekegyeztetés megindult, de viszonylag hamar kiderült, hogy az alapkérdésekben nincs egyetértés a politikai pártok és a szereplők között. Ugyanakkor az elmúlt napokban a sajtóban felröppent a hír, hogy a korábbi és a mostani pénzügyminiszter hamar egyetértésre tudnának például jutni abban, hogy túl sok az önkormányzat, túl sok az autonómia Magyarországon. Varga Mihály, a Fidesz vezette kormány korábbi pénzügyminisztere egy neves közgazdászokból álló fórumon kifejtette, hogy az állami kiadások visszafogására konkrét javaslatok is léteznek és rendelkezésére állnak.

(10.20)

Ő úgy gondolja, hogy túl sok az önkormányzat. Szerinte, ha Svédországban 300, Nagy-Britanniában 600 önkormányzat működik mindösszesen, akkor a nálunk működő 3200 önkormányzat mindenképpen felesleges, mindenképpen túlzó.

Tromfolt is válaszában Draskovics pénzügyminiszter úr a tanácskozáson, és azt mondta, hogy ha a Fidesz részéről ez a javaslat komoly, akkor akár már másnap üljenek tárgyalóasztalhoz. Most nem tudunk, nem értesültünk még arról, hogy a tárgyalások megkezdődtek volna, azonban el kívánom mondani, hogy ezzel a felvetéssel mélyen nem értünk egyet.

A liberálisok szerint nem az önkormányzatok száma sok. Nem a rendszerváltáskor létrejött helyi közösségi döntéshozatalt kell felszámolni, hanem az államigazgatásban és az önkormányzati rendszerben is meglévő pazarló struktúrákat. Szerintünk nem attól drága a magyar önkormányzati rendszer, hogy valamennyi településen vannak választott képviselők, és biztosított a helyi ügyek megvitatásának és a települési érdekek artikulálása, hanem attól, hogy drága, pazarló hivatalokat tartunk fenn a közigazgatási rendszer különböző szintjein.

A közigazgatás ésszerűsítése nem jelentheti az önkormányzati elv csorbítását, az SZDSZ éppen ezért nem támogatja a helyi autonómiák, döntési kompetenciák megnyirbálását. Ugyanakkor a kiadások visszafogásának, csökkentésének lehetséges és vállalható, sőt a kormány által felvállalandó iránya a párhuzamos struktúrák, a fölösleges döntési szintek, hivatalok megszüntetése.

Konkrétan ilyen ügy lehet a megyei önkormányzatok, a megyei közigazgatási szint megszüntetésének kérdése. Álláspontunk szerint a megyei önkormányzatok, hivatalok további fenntartását álságos érvek, önös érdekek éltetik. A megyei önkormányzatok által ellátott feladatok és hatáskörök könnyedén telepíthetők más önkormányzati szintekre úgy, hogy a feladatellátás nemhogy romlana, hanem a színvonala éppen javulhatna.

Mindaz, amiről most beszélek, egyébként a 2002-ben elfogadott kormányprogram részét képezte. Igaz, azóta a megyei önkormányzati rendszer többségében döntően a legnagyobb kormányzó párt került pozícióba, álláspontunk szerint azonban ez nem elégséges ok arra, hogy visszalépjünk az önkormányzati reform egy alapkérdésében, és lemondjunk a regionalizmus elvéről, a regionális önkormányzati rendszer megvalósításáról és a finanszírozás reformjáról.

Persze, tudható, hogy a valódi reformhoz kétharmados többség kell. Tudjuk, hogy az önkormányzati rendszer átfogó megújításához nincs meg a megfelelő politikai akarat, szándék és partnerség az ellenzéki oldalon. Ebből azonban nem következik, hogy egy olyan ügyben állapodjon meg a két nagy párt, amely az önkormányzatok és az önkormányzatiság alapértékeit kérdőjelezi meg a kistelepülések szintjén. Azt gondoljuk, hogy a reform előkészítéséről nem mondhat le a kormány, azon tovább kell dolgozni.

Ennek részeként az adórendszerünk felülvizsgálatával együtt ki kell munkálni az önkormányzati rendszer finanszírozásának reformját, ez a reform nem jelentheti a források kivonását, nem eredményezheti az állami újraelosztás bővülését, hanem a források helyben hagyásával az intézmény modernizációját, a szolgáltatások javítását, a helyi infrastruktúra fejlesztését, közművesítést, az úthálózatok felújítását, bővítését kell elérnünk. Ugyanezt a célt szolgálhatja a kistérségi társulások megerősítése, ösztönzése.

Ha nincsen jelen a térségben elérhető módon a korszerű iskola, ha versenyképtelenné tesszük a kisvárosainkat, lemondunk a térségek önszervező erejéről, akkor az alulfinanszírozott rendszer szereplőinek versenyfutását nézhetjük tovább az apró forintokért, a különböző pályázati forrásokért.

Közös érdekünk, hogy az iskolai, szociális, egészségügyi feladatellátásban, valamint a kulturális intézményrendszer területén fokozottabb szerephez, jogosítványokhoz és ezzel párhuzamosan forrásokhoz jussanak a kistérségek, mert emelt szintű oktatás, ellátások, szolgáltatások, javuló infrastrukturális viszonyok hiányában valóban elnéptelenedik a vidék, valóban elnéptelenednek a falvaink.

Azt gondoljuk, hogy a további késlekedésnek a települések, falvaink, városaink lakói lesznek a vesztesei. Manapság azok beszélnek a legtöbbet falurombolásról, akiknek a legnagyobb a felelősségük azért, hogy eltékozolták, rontották a vidéken élők esélyeit rövid távú politikai megfontolások mentén. A falvakban, kisvárosokban élő emberek életminőségének javításáért sokat tehetünk, különösen akkor, ha egyetértünk elsőként abban, hogy nem vezetjük őket félre. Ne beszéljük rá őket például olyan iskolák fenntartására, ahol csak összevont osztályokban, megfelelő nevelési, oktatási eszközök hiányában, valamint elegendő, jól képzett pedagógusok hiányában folyik a tanítás. Versenyképes tudást kell adnunk a gyerekeknek, a jövő generációnak, hogy magára találjon, és versenyképes legyen a vidék.

Ahhoz, hogy sikeresen felemelkedjenek, felzárkózzanak elmaradott térségeink, hogy sikeres legyen Magyarország a térségünk országainak kiélezett versenyében, arra is szükség van, hogy javítsuk Budapest pozícióit az Európai Unió nagyvárosainak versenyében. A fővárostól korábban elvont és valójában vissza nem adott forrásoknak, az infrastrukturális fejlesztések elodázásának nem az a koalíciós városvezetés lett a vesztese, és lesz a vesztese, amelyik most ezt a fővárost vezeti, még csak nem is önmagában a fővárosban és az agglomerációban élők, hanem az egész ország, mert ha tartósan kihagy a motor, akkor előbb-utóbb le fog állni a gépjármű. Ha nem tud ismét húzóerővé válni Budapest és a központi régió, akkor alulmaradunk a térségből csatlakozott országok versenyében.

Tisztelt Országgyűlés! Az a feladatunk és a felelősségünk, hogy az önkormányzati reform alapkérdéseiben egyetértsünk, közösen találjuk meg a kérdésekre a jó válaszokat. Ehhez mi, liberálisok szívesen nyújtjuk be javaslatainkat, és partnerek vagyunk. Azt kérjük, legyenek önök is partnereink.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Gémesi Györgynek, az MDF-képviselőcsoport nevében felszólaló képviselőnek. Képviselő urat illeti a szó.

DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon sok minden hangzott el az előző néhány percben, és tulajdonképpen ha ezt kívülről hallgatja valaki, akkor valóban azt érzékelheti, mintha a különböző oldalakon vagy a két oldalon ülők nem értenék egymást.

Elhangzott a kormánynak a maga véleménye, és felmerült bennem a kérdés, hogy a kormány tagjai konzultáltak-e polgármesterekkel a beszédük elkészítése előtt, konzultáltak-e azokkal a képviselő-testületi tagokkal, akik a soraikban ülnek, és megbeszélték-e azt, hogy azokat, amikről ők beszélnek és amivel próbálják egy kicsit fényezni a kormányzati munkát, azok valóban a mindennapi életben, reálisan hogyan és mint tükröződnek vissza.

Lehet számokat mondani, lehet igazolni bizonyos cselekedeteket, lehet azt mondani, hogy ilyen és ilyen nagyságrendben növekedett az önkormányzatok támogatása, de egész egyszerűen nem kell mást csinálni, mint elolvasni az ÁSZ jelentését az elmúlt három esztendőben a költségvetéssel kapcsolatban, annak önkormányzati fejezetét érintően, és elég világosan láthatjuk azt, hogy mennyire csökkent az önkormányzatok támogatásában az állami részvétel reálértéke.

A 2002-es 50 százalékos béremelés - mindig menjünk oda vissza, nem mintha ezen változtatni lehetne, viszont az is igaz, hogy - egy nagyon komoly kormányzati propagandának volt a része. Ez az 50 százalékos béremelés szintén le van írva ebben az ÁSZ-jelentésben, ennek a fedezete az önkormányzati szférában az állami részről nem volt meg. Meg kell nézni az ez évi ÁSZ-jelentést, ebben is elég világosan látszik az, hogyan és mint vélekedik az ÁSZ az önkormányzati többletfeladatokhoz szükséges és adott források tekintetében.

És akkor én előveszem a saját magam kis költségvetését, és megnézem a számokat, amiben az van benne, hogy 2005-ben a többlet állami támogatás Gödöllő tekintetében 270 millió forint, a többlet állami feladat pedig 330 millió forint. Ehhez hozzáteszem azt a 119 millió forintot, amit a központi céltartalék képzése miatt nem kap meg az önkormányzat, és ennek következtében elég világos és elég szépen ki lehet számolni azt, hogy a felét sem kapja meg a többletfeladathoz Gödöllő város önkormányzata, amire azt szokták mondani, hogy egy nagy, jól működő és szép bevételekkel rendelkező önkormányzat.

Nem hiszem, hogy mások egyébként másképp vélekednének, ezeket a számokat kell egymás mellé rakni, és elég világosan látszik az, hogy a többletfeladathoz - a céltartalékképzés leszámításával - a felét sem vagy csak a felét kapják meg az önkormányzatok 2005-ben. Ez szépen rárakódik az előző évi terhekre, az előző évi előttünk görgetett terhekre, aminek nem volt meg a konszolidációja, aminek a konszolidációjáról volt szó; belügyminiszter asszony is ígéretet tett egy bizonyos 50 milliárdos nagyságrendre 2002-ben, nem láttuk ezt a pénzt, aztán a későbbiek során is volt erről szó. Inkább elment abba az irányba a megoldások kidolgozása, hogy próbáljuk az önkormányzatok feladatait közösen ellátni, erre jött létre a többcélú kistérségi társulási törvény, ami olyan, amilyen.

(10.30)

Megítélésem szerint ez egyébként alkalmatlan annak a szándéknak a megvalósítására, ami miatt létrejött, egészen egyszerűen azért, mert ha egy rendszert kivéreztetek, ha nincs benne a pénz, ha sok szegény van, és azokból összerakok csoportokba sok szegényt, az nem fog jobban működni. Legfeljebb a húzótelepülést húzza vissza, azt fogja levinni arra a szintre, amilyen a többi, a húzótelepülésnek meg nem lesz meg az a motivációja, hogy a feladatait úgy lássa el, ahogy eddig ellátta, hogy bevételeket csináljon, mert egész egyszerűen szétteszi a kezét: én miért csináljam? Én miért telepítsek oda cégeket, miért rongáljam az önkormányzat infrastruktúráját? Miért küzdjek, hogyha a kormányzaton lévők fogják magukat, és a költségvetési mutatók alapján egyrészt elveszik az adóerő-képesség formájában, másrészt odateszik azokat a terheket is, amelyek a környéken lévő települések évek óta felhalmozott pénzügyi és gazdasági terheit jelentik.

Nézzük meg a hitelállományt - ezek mind számok, tisztelt képviselőtársaim, és ezekkel vitatkozni nem lehet -, növekedett az elmúlt időszakban. Választókörzetemben Pécel közel 500 millió forintos hitelének a fele működési célú hitel, erről is volt szó. A polgármester és a képviselő-testület szétteszi a kezét: el akarom látni a feladatokat. Erre elhangzik a kormányzat részéről, hogy: igen, létszámot kell csökkenteni, ésszerűsíteni kell az intézményhálózat működését, és sorolhatnám tovább. Nincs lehetőség létszámcsökkentésre, igen tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, olyan törvények működnek ma az önkormányzati igazgatás és feladatellátás területén, amelyek olyan kötelező létszámokat írnak elő, amely létszámokból nem lehet már csökkenteni, mert ha csökkent az önkormányzat, vagy a feladatellátás sérül, vagy pedig törvényt fog sérteni.

Megítélésem szerint egyébként ma már nincs olyan önkormányzat, ahol nincs ilyen jellegű úgynevezett törvénysértés, ahol nem a kellő, törvényben előírt létszámmal látja el a feladatot. De meg lehet csinálni azt is, hogy fogjuk magunkat, és az óvodáknál - nem kell azokat bezárni, hanem - azt mondjuk, hogy nem 12 órát tart nyitva az az óvoda, hanem csak tíz órát. Meg lehet csinálni azt is, hogy a gyerekeket nem 3 éves kortól visszük az óvodába, hanem 5 éves kortól, hiszen ez a kötelező feladat. Meg lehet csinálni azt is, hogy az általános iskolákban nem fogjuk a nyelvoktatást csoportbontásban csinálni, nem fogunk tagozatokat csinálni, hanem csak a kötelező feladat ellátására törekszik a település, és akkor valóban ki lehet szedni azokat a „ tartalékokatö, amire egyébként a kormányzat utal, hogy igen, a hatékony feladatellátás tekintetében ezeknek az intézményeknek ilyen és ilyen formában ebből a pénzből ki kell jönniük. 55 és 60 százalékát sem fedezi ma már a közoktatási normatíva az önkormányzati feladatellátásban, a közoktatási feladat ellátásában.

Visszatérve erre a kérdésre: mondhatunk statisztikákat, mondhatunk számokat, tehetjük egyiket a másik mellé, de amikor odamegyünk a végrehajtás helyszínére, ahol az ott lévő polgármesterek a költségvetésüket a képviselő-testülettel megszavaztatják, akkor bizony szembesülnek azzal, hogy nincs lehetőség az olyan típusú megoldásokra, amit a kormányzat egyébként előír.

Itt csak zárójelben említem meg, hogy továbbra is úgy érzem: az önkormányzati szféra érdekei a kormányzattal szemben a képviselet szempontjából nem kerülnek meghallgatásra. Az önkormányzati érdekszövetségek vezetői zömében kormánypárti országgyűlési képviselők. A miniszterelnök úr tárgyalt polgármesterekkel - írta a sajtó -, de elfelejtettek tárgyalni olyan polgármesterekkel, akik netalán a patkó másik oldalán ülnek, vagy netalán nem is parlamenti képviselők, hanem otthon más színben indultak a választásokon. Csabai Lászlóné képviselőtársam egyébként, aki itt van, a megyei jogú városok képviseletében aláírta a bérmegállapodást; nem volt rá felhatalmazása, képviselő asszony, én magam a Magyar Önkormányzatok Szövetsége részéről nem adtam ilyen felhatalmazást. Mindamellett pedig olyan jellegű, gyors döntést és aláírást vitt véghez képviselőtársam, ami kimeríti a nem teljes mértékben korrekt eljárás folyamát és metódusát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nincsenek tartalékok, az önkormányzati rendszer ki van vérezve. Panaszkodhatunk reggeltől estig, tarthatunk még öt-tíz ilyen önkormányzati vitanapot, nem lesz jobb a helyzet, mert nincs pénz a rendszerben. És ha egy kivéreztetett, legyengített önkormányzati szféra van, és azzal próbálunk valamilyen formában feladatokat ellátni, azzal próbálunk uniós versenyeknek megfelelni, nem fog menni. Hiányzik még egyébként egy csomó minden a korábbi ígéretekből akár a közigazgatási reformmal kapcsolatosan, akár a különböző társulások létrehozásával kapcsolatos, valóban korrekt folyamatok, korrekt és hatékony működést elősegítő háttérdöntések kapcsán. Az az igazság, hogy az elmúlt három esztendő e tekintetben valóban nem telt el hatékonyan, ezt kell kijelentenem, és nagyon nehezen tolerálható az, hogy a három esztendő tehetetlensége kapcsán a korábbi négy esztendő működésére utalunk vissza.

Néhány konkrét dolgot szeretnék még megemlíteni, ami igazolja azokat a gondolatokat, amelyeket elmondtam. Nagy lendülettel jelentette be még a miniszterelnök úr - egyébként erről a szószékről -, hogy most aztán az önkormányzati utak felújítása valóban meg fog oldódni a kátyúzással, hiszen 10 milliárdos keretet fog erre biztosítani, illetve ő azt mondta, hogy 1 forint plusz 1 forinttal próbálja ezt a helyzetet segíteni. Szeretnék egy konkrét adatot mondani, és akkor nyilván érzékelni fogják, mire gondolok: ebből a 10 milliárd forintos keretből - amire talán a belügyminiszter asszony vagy az államtitkár úr, nem tudom pontosan, azt mondta, hogy 30 százalékkal még megemelhető - a közép-magyarországi régió 4,8 milliárdot kapott: ebből a főváros egyébként 4,2 milliárdot, Pest megye pedig 600 milliót. Elég világosan látszik - ugyanúgy, mint a közlekedési normatíva tekintetében -, hogy itt nyilván politikai alku született a koalíciós partnerek között, ami egyáltalán nem az önkormányzati szféra feladatainak és problémáinak a kezelését, hanem a politikai alku formájában az együttműködés hatékony helyzetét eredményezte és jelentette. A közlekedési normatíva tekintetében ugyanígy érzékelhető a főváros dominanciája. A kistérségi, a kisvárosi feladatellátáshoz szükséges normatíva tekintetében hasonlóan nincsenek meg a feltételek a feladatok ellátásához.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kívánok panasznapot tartani az önkormányzatok tekintetében, azt gondolom, elég világosan látja ezt a kormányzat; az egy másik kérdés, hogy önmagát nyilván igazolnia kell, hogy egy-egy ilyen vitanap alkalmával igazolnia kell az elmúlt három év működését. A Magyar Demokrata Fórumnak az lenne a javaslata, hogy valóban nézzen egy picit vissza a három esztendőre, és a következő egy vagy valamivel több mint egy esztendőben próbálja meg stabilizálni, próbálja meg valamilyen formában konszolidálni az önkormányzatok működését, és most már ne babráljon olyan kérdésekkel, amelyek egyébként ebben az időben nem valósíthatóak meg. Adjon egy picivel több pénzt az ígéretének megfelelően, hogy a települések nyugodtan és békességben el tudják látni a feladataikat, aztán majd meglátjuk, hogy kit igazol a 2006-os választás.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Mielőtt az írásban előre jelentkezett felszólalókra kerülne sor, kétperces hozzászólásra megadom a szót Káli Sándor képviselő úrnak, MSZP.

KÁLI SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Ház! Először talán le kellene szögezni azt, hogy a mindenkori kormányzatok és a mindenkori önkormányzatok között mindig is egy jelentős feszültség van. Én mindig szeretek belegondolni a másik oldal gondolkodásába is, ilyen szempontból önkormányzati tisztségviselőként a másik oldalon állok, és nagyon óvnék attól, hogy csak abból induljunk ki, hogy ég a ház. A ház nem most kezdett el égni, ez egy örök probléma. Szerencsére - életem egyik szerencséje - hosszabb ideig Németországban dolgoztam, ahol lényegesen jobb körülmények között is hasonló a viták tematizálása, ott is állandóan ellentét feszül a költségvetési pénzek és a felhasználható összegek között.

Még egyet szeretnék elmondani: nagyapám tanácsa volt, hogy aki sír, attól el kell venni. Én tehát nagyon óvnék itt attól mindenkit, hogy tovább sírjon, mert még nehezebb helyzetbe kerülhet. De amikor arról beszélünk, hogy egy város, akkor beszélnünk kellene egy kicsit arról is, hogy az önkormányzataink érdekképviselete hogyan néz ki.

 

(10.40)

Hiszen az, hogy Magyarországon hét érdekképviselet vagy ilyen forma van, amelyek egyáltalán városok, települések érdekeit próbálják képviselni, az mindig önkormányzati pozíciókat is gyengít. Teszem ezt azért, mert azt kell mondanom, hogy a költségvetés előkészítése először nálunk is nagyon viharos hangulatot teremtett, de azt is látni kell, hogy például a Megyei Jogú Városok Szövetsége nagyon erőteljesen és sikeresen érvelt amellett, hogy csak néhány dolgot mondjak, hogy egyrészt a biztosított jövedelemkülönbség mérséklése megtörténjen. Ez megtörtént. Megtörténtek a települési igazgatási kommunális összegek támogatásai, a közoktatási normatívák emelkedtek. Nagyon lényegesnek tartom városunk számára, miután elég különleges helyzetű város vagyunk völgyfekvésünk miatt, hogy a helyi tömegközlekedési feladathoz is támogatást kaptunk.

ELNÖK: Képviselő úr, két percre adtam meg a szót, nagyon sokan vannak, akik előre írásban jelentkeztek.

KÁLI SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Ismét kétperces hozzászólásra adom meg a szót Hajdu László képviselő úrnak, MSZP.

HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az a kérdés ma, a politikai vitanapon, hogy mi az igazság. Az önkormányzatok felelős vezetőiként szóltak itt többen hozzá, nyilván úgy, hogy maguk is úgy gondolják, hogy az a település, amelynek a vezetői, az jól van igazgatva, azon a településen a közszolgáltatások rendben működnek, azon a településen a vagyon működtetése, üzemeltetése, fejlesztése nem visszafelé, hanem, ha léptékben esetleg korlátozottan, de előre megy. Úgy gondolom, hogy úgy szólunk itt hozzá a mai napon, hogy az önkormányzatoknak, bár nincs az a pénz, amit el ne tudnánk költeni, ebből a pénzből a településeinket tudjuk működtetni. Nyilván sokkal többet el tudnánk szinte minden feladatra költeni, a pénz a korábbi ciklusokban is mindig korlátozottan állt rendelkezésre, hiszen a közpénz kerül visszaosztásra, és az a bizonyos közpénz csak ebben a korlátozott formában kerülhet el hozzánk.

A hozzászólásokban kicsit élesebb hangokat hallottam polgármester-kollégáktól is vagy képviselőtársaimtól is. Úgy gondolom, lehet benne sok igazság. De azt is el kell ismernünk mindegyikőnknek, hogy mégis működik az oktatás, azokkal az anomáliákkal, amelyeket felsoroltak, színvonalasan és jól mindegyik településen. Működik az egészségügy, és az önkormányzatok állnak az élén, a szociálpolitika teljes egészében az önkormányzatok helyi politikájának függvénye, hogy hogyan tud alakulni. És úgy gondolom, hogy a sport, a kultúra és minden egyéb is az önkormányzatoktól függ.

És mindezt jól oldják meg az önkormányzatok, tehát az az igazság, hogy jól működnek az önkormányzatok.

Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, a frakciók írásban történt előzetes bejelentésének megfelelően.

Elsőként megadom a szót Balogh József képviselő úrnak, MSZP.

BALOGH JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is csak abból tudok kiindulni, hogy egy évvel ezelőtt nagyjából ugyanilyen időpontban, nagyjából ugyanilyen témában együtt ültünk, és próbáltuk az önkormányzati rendszer pénzügyi problémáit elemezni, értékelni. Ugyanez volt az alapképlet, hogy ellenzéki képviselőtársaink ellehetetlenülésről, kritikus pénzügyi helyzetekről beszéltek. Ma már abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a hasonló hangvételek, amelyek tavaly ilyenkor elhangzottak, nagyjából felmérhetőek, hogy mennyiben igazolódtak, vagy mennyiben nem.

Bár az éves zárszámadás még nem készült el, tehát pénzügyileg minden nem látható, azonban azt megállapíthatjuk, hogy egyetlenegy önkormányzat sem csukta be a kapuit 2004-ben, valamennyi működik még. Van, amelyik nyögvenyelősen és nagyon nehezen, de tény, hogy alapvető funkcióikat el tudják látni. Ugyancsak katasztrofális helyzetként értékelték azt, hogy olyan mértékű hitelfelvételekre kerül sor, amit az önkormányzatok már nem fognak tudni visszafizetni, hát ez a jóslás sem jött be.

Ami viszont hasonló a tavalyi év minősítéséhez: tény, hogy vannak olyan visszatérő problémáink, amelyek az elmúlt 15 évben minden évben témát jelentettek, nevezetesen, hogy az iskolák fenntartásában milyen arányban vállaljon az állam finanszírozást, milyet az önkormányzatok. Ez a téma itt eddig is többször fölmerült. Hozzáteszem, biztos vagyok benne, hogy a következő 15 évben is ezen örökös viták fognak folyni. Tehát vannak visszatérő problémáink, amelyekről persze beszélni kell, apró lépésekkel tudunk csak előrehaladni, és meg kell kísérelni a tökéletességhez vezető utat.

A másik problémakör, hogy minden évben vannak olyan természetű gondjaink, amelyek az adott évre jellemzőek. Ebben az évben is vannak, ezek közös gondjaink, ezt nem is vitatom. Vannak olyan ez évi intézkedések, kényszerhelyzetek, amelyek éppen úgy sújtanak akár kormánypárti, akár ellenzéki várost, a politikai színezettől függetlenül. Tény és elismerjük, hogy valamilyen formában kezelni kell a béremelésekkel kapcsolatos témát, a létszámgazdálkodással kapcsolatos ügyeket. Ez ebben az évben elég komoly terhet jelent számunkra, ezt senki nem vitatja. A másik dolog a tartalékolási kötelezettség, a harmadik pedig, ami sajnos visszatérő ügy, a gyermeklétszám csökkenéséből adódó mindenféle finanszírozási nehézség.

De hozzáteszem, hogy mindezt csak a kormány asztalára letenni, itt örökösen követelni nem tűnik korrektnek. A kormány a maga eszközeivel vagy kereteket biztosít arra, hogy az önkormányzatok számára mozgásteret biztosítson, és az önkormányzatoknak kell ezeket a kérdéseket megoldani. Mert azért az nem járható, hogy ha egy iskolában egy osztályba 4-5 gyereket íratnak be, ott fenntartsuk az oktatást, még akkor is, ha települések között vannak ilyen anomáliák. Előbb vagy utóbb, ahogy a világon ezt kezelik és megoldják, az önkormányzatoknak megfelelő együttműködéssel ezeket a kérdéseket valamilyen formában kezelni kell. A kormány ezekben az években, ebben a költségvetésben is, különböző olyan pénzalapokat hozott létre vagy olyan konstrukciókat, szervezeti formákat alkotott, amelyek lehetővé teszik a rendezés kereteit, de ezeket a kérdéseket az önkormányzatoknak kell megoldani. És itt hiába követelőzünk ilyen ügyekben a kormánnyal szemben, ez a mi felelősségünk, hogy ezeket megoldjuk.

Utalnék arra, hogy többcélú kistérségi társulásokat hozott létre a kormány, jelentős anyagi eszközöket biztosított. Ez egy keretlehetőség, amivel ha nem élnek, itt lehet követelőzni, akkor nem fogunk ebben az ügyben előrejutni. Ugyancsak ebben az évben a kormány létrehozta a hátrányos helyzetű, szerény anyagi körülmények között létező önkormányzatok számára a saját pályázati forrást pótló támogatási keretet. Ezzel a lehetőséggel is élni kell; illetve azon önkormányzatok számára, amelyek elhatároznak valamilyen létszámcsökkentést, szintén központi alap biztosítja az ezzel kapcsolatos terhek viselésének részbeni vagy teljes egészbeni ellentételezését.

Összességében azt mondanám, hogy azt ne vonjuk kétségbe, hogy az önkormányzati szféra számára 11 százalékkal több pénz áll rendelkezésre. Az tény, hogy ebben az évben jelentős hangsúlyváltások is vannak az önkormányzati területen, bizonyos területeken ez kikényszeríti a takarékoskodást, vagy éppen, ha úgy nevezzük, a spórolást - ugyanakkor mit kapunk ennek fejében? Ahogy átnéztem jó néhány önkormányzat ez évi előirányzatait, szembetűnő volt, hogy a felhalmozási célú kiadások lényegesen megnövekedtek. Azt is látni kell, igaz, hogy nemcsak a saját forrásokból, hanem pályázati pénzekből, állami támogatásokból. Győr esetében ez közel 30 százalékos növekedést jelent, de láttam olyan önkormányzatot is, ahol közel 50 százalékkal növekedtek az ilyen célú előirányzatok. Azon városokban, ahol nagy arányú csatornaépítés, csatornahálózat-építés folyik, a nagyságrend eléri az 50-60 százalékot is.

(10.50)

Az igaz, hogy ez nem az önkormányzatok saját pénzéből történik, állami támogatásokból, de ez is a közösből megy, uraim! Ez is benne van a 11 százalékban!

Hogyha elhatározta ez a kormány, hogy a nagyvárosok régóta húzódó csatornázási problémáit rövid időn belül meg kell oldani - Győr nem ez az eset, mert mi '98-ban befejeztük a város teljes csatornázását -, a nagyvárosok, akár Debrecen vagy akár Szeged esetében én is azt mondom, hogy ezt meg kell oldani, ehhez anyagi erőket kell átcsoportosítani, ezt is az önkormányzatok kapják. Mi, győriek ezt tudomásul vesszük, hogy mi ilyen pénzt nem kapunk, mert ezzel a munkával már végeztünk.

Na most, én azért a következő politikai problémát is látom itt az elhangzott vélemények alapján, hogy sokszor elbeszélünk egymás mellett, az ellenzék mondja a magáét, és nem hajlandó ezekről a tényekről tudomást venni. Igen ritkák azok az együttérzést biztosító átszólások a másik területre, amit Kósa kollégám volt szíves itt Győr városa irányába együtt érző formában tolmácsolni. Én ezt a filmet egyébként nem láttam, hogy Győrben mennyi a kátyú - tényleg sok a kátyú. De azért két apró megjegyzésem lenne, és lett volna, hogyha engem ebben az ügyben annak idején megkérdeznek, hogy azért február végén, március elején sajnos a fagykárok kátyúit eltüntetni egyelőre nem lehet, ezt Budapesten sem lehet megcsinálni, mert ez kidobott pénz, mert meg lehet csinálni három hétig nagy pénzért, aztán utána nem ér az egész semmit.

A másik: én azért elmondtam volna, és most elmondom a kedves Kósa kollégának, hogy azt is elmondtam volna, hogy egyrészt kátyúzásra lesz elegendő pénzünk, mert 800 millió forint az ez évi út-híd keretünk, de azért ilyen kevés, mert az Orbán-kormány által kitalált adóerő-képességi mutató alapján sok-sok száz millió forintot elvisznek tőlünk, és lehet, hogy ezt a sok-sok száz millió forintot éppen Debrecen városára telepítik át. Én ezt egyfajta szolidaritási adónak tekintem.

Önmagában véve el tudom fogadni, hogy ilyen átcsoportosításra szükség van, de azért, mivel voltál szíves a győri kátyúkra utalni, én ezt is elmondtam volna, hogy azért nem tudunk kátyúzni többek között, mert lehetséges, hogy éppen Debrecenben dekkol az a pénzünk, amit mi adóbevételek formájában... (Moraj a Fidesz soraiban.) Ez is az igazsághoz tartozik, uraim! Ne vonjátok kétségbe! Adóbevételek formájában, mondjuk, lehet, hogy éppen Debrecenben kötnek ki.

Nos, kérem, én változatlanul azt mondom, hogy vegyük tudomásul és fogadjuk el a valamit valamiért elvet, hogy ez a kormány azt hirdeti meg, hogy 2005-ben nagyobb arányú és nagyobb összegű fejlesztéseket valósít meg az önkormányzatok területén. Ez a 11 százalékból nem fog kijönni.

Az a mértékű fejlesztési, felhalmozási célú kiadási program, ami meg lett hirdetve valamennyiünk örömére, bizony-bizony ennek fejében nekünk takarékoskodni is kell, spórolni is kell, hogy látható jelei és kézzelfogható eredményei legyenek minél nagyobb mértékben a nagyobb arányú, 2005-re meghirdetett önkormányzatokat érintő fejlesztési programoknak.

Ennek azért megvan a maga kialakult rendszere, lényegesen több pénz felett diszponálnak a regionális fejlesztési tanácsok. Az is igaz, hogy ezek egy része nem tényleges többletpénzt jelent, hanem a minisztériumokban történő decentralizálás eredménye, mert a regionális fejlesztési tanácsok ilyen tekintetben megkapták olyan pénzek elosztásának jogkörét, amit eddig a minisztériumok osztottak el, de ezen túlmenően még mindig több pénz van a regionális fejlesztési tanácsok részére, a költségvetésben mindez nyomon követhető. Én itt számokat nem idézek, tévedni nem szeretnék, a kedves tévénézők meg, gondolom, már unják a milliárdokat, mert a lényeg mégiscsak az, hogy a regionális fejlesztési tanácsok részére jelentős többletpénzt biztosít a kormányzat.

Még egy témát azért említenék: ugyancsak parlamenti döntés született a tekintetben, hogy az állam által nem hasznosított ingatlanok önkormányzatok részére történő átadásával kapcsolatos eljárást egyszerűsítette a költségvetési törvény, nevezetesen megszüntette a minisztériumoknak az egyetértési jogkörét, pontosan azért, hogy eggyel kevesebb adminisztrációs akadály legyen ennek a kormányzat által támogatott programnak a megvalósítása útjában. Ezt már érzékeljük. Én azt mondom, hogy ezzel is az objektumi feltételeket tudjuk javítani az önkormányzatok esetében, akár az önként vállalt, akár a kötelezően ellátandó feladatok vonatkozásában egyaránt.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Most kétperces hozzászólásokra kerül sor: elsőként megadom a szót Kósa Lajos képviselő úrnak, Fidesz.

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A tavalyi évben Debrecen önkormányzata a költségvetésnek több mint félmilliárd forintot volt kénytelen visszafizetni a Medgyessy-kormány által meghatározott adóerőképesség-számítási rendszer megváltoztatásaképpen, ezért aztán semmiképp sem áll meg az a helyzet, hogy Győr városa Debrecent finanszírozná egyfajta szolidaritási alapon, sokkal inkább Vasasszonyfát, Söptét, Bedőt, Toldot és azt a sok ezer nyomorgó települést, ahol tényleg nemhogy adóerő-számítás sincs, hanem adóbevétel sincs.

Amennyiben természetesen Győrnek mégis olyan szándéka van, hogy Debrecent kívánná finanszírozni, azt hálásan vesszük, és a számlaszámomat a vita végén megadom a polgármester úrnak.

Köszönöm szépen. (Derültség és taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces időkeretben megadom a szót Szakács Imre képviselő úrnak, Fidesz.

DR. SZAKÁCS IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én csak annyiban szeretném kiegészíteni az elhangzottakat, hogy itt úgy tűnik, mintha csak most, a 2005. évben lenne problémája az önkormányzatoknak, hiszen ahogy a szocialista párti polgármester urak, képviselőtársaim is elmondták, az egyik legnagyobb probléma, hogy a közalkalmazotti béremelést nem finanszírozza le a központi költségvetés.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ha ez csak most, a 2005. évben lenne probléma, talán nem is ülnénk itt, hiszen az önkormányzatok talán ezt még meg tudnák oldani. A nagyobb probléma az, hogy már 2004-ben is hiánya volt az önkormányzatok jó részének és 2003-ban is. Azaz ezekben az elmúlt években sem kapták meg azokat a szükséges központi forrásokat, amelyeket egyébként az alkotmány alapján is kellene a mindenkori kormánynak az önkormányzatok felé biztosítania, hogy a nyakukba varrt kötelező feladatokat - iskola, óvoda, egészségügy, kulturális, szociális ellátások - biztosítsák. Ez nem történik meg, és bizony ez a trend most már ott van, hogy a 2005. évben a harmadik nagyon nehéz év elé nézünk.

A Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzatnak 2003-ban a tizenvalahány éves fennállása óta először kellett 170 millió forintos hiánnyal elfogadni a költségvetését, 2004-ben ez már 270 millió forint volt, ebben az évben pedig 600 millió forint. Jól érzékelhető az a trend, ami folyamatosan az eladósodás felé sodorja az önkormányzatokat. Plusz emellett természetesen, hogy el tudjuk látni a kötelező feladatokat, finanszírozni tudjuk a dolgokat, egyfajta vagyonfelélésben is vagyunk, hiszen nemcsak a hitelt veszi fel adott esetben az önkormányzat, hanem eladja az ingatlanvagyonát, eladja a vállalkozói vagyonát, és rossz esetben - márpedig ez történik - ezt működésre fordítja, azaz feléli. A probléma itt kezdődik, hogy ez nem ebben az évben volt először, ideje, hogy a kormány tegyen is valamit ez ügyben.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a függetlenek soraiban.)

ELNÖK: Ismét kétperces felszólalásra kerül sor: megadom a szót Varga Mihály képviselő úrnak, Fidesz.

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A belügyminiszter asszony itt az expozéjában egy állítást tulajdonított nekem. Én elkértem a konferencia hiteles szöveges jegyzőkönyvét, amiből kiderül, hogy éppen ellenkezőleg, azzal szemben, amit a belügyminiszter asszony beszélt, a gazdasági megerősítéséről beszéltem az önkormányzatoknak. Helyreigazítást kértünk már hétfőn a lapoktól, a belügyminiszter asszony mégis fenntartja ezt az állítását. Ezt nyilván azért teszi meg, mert bűntudata van a településekkel szemben, főleg a kistelepülésekkel szemben, ahol iskolabezárásra, vasúti jegypénztárak megszüntetésére, orvosi ellátás felszámolására, posták bezárására került sor. Arra kérem a belügyminiszter asszonyt, hogy ezt az állítását vonja vissza. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék és a függetlenek soraiban.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Gulyás László képviselő úrnak, MSZP.

GULYÁS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tekintettel arra, hogy a két választókerület majdnem határos, Varga Mihály képviselőtársamé és a miénk, ő említette ezt az ominózus kijelentést. Én szeretnék felmutatni egy tegnapi Heves megyei hírlapból egy idézetet, amely arról szól, hogy azt mondja: “Az elnök kilép a Fideszből. Varga Mihály fideszes országgyűlési képviselő, volt pénzügyminiszter úr pénteki kijelentése Magyarországon olyan mértékben sérti a vidéki kistelepülések lakóinak érdekeit, tiporja sárba az egyenlőséget és követi a vidékellenes politikát, amely alapján következő döntést hoztam meg: a mai nappal lemondok a pétervásárai választókerület Fidesz-elnöki posztjáról, valamint egészen addig, amíg a Fidesz ezt az irányt követi.ö

(11.00)

Ezt Ivády Gábor úr, a Fidesz pétervásári választókerületének elnöke jelentette be, hangsúlyozom, a Heves Megyei Hírlapban.

Tisztelt Képviselő Úr! Úgy gondolom, hogy egy területi vagy megyei fideszes vezetőnek a szavára lehet adni, és figyelembe kell venni, mint ahogy önök is többször kérték tőlünk, hogy ha a Fidesz részéről elhangzik egy állítás vagy kijelentés, azt ne vonjuk kétségbe. Ezt majd önöknek kellene egymás között rendezni, és azt követően, ha rendezték ezt az ominózus hozzászólást, elszólást vagy javaslatot, akkor utána lehet helyreigazítást kérni, és akkor majd értesülni fogunk. (Dr. Kovács Zoltán: Megtörtént a helyreigazítás!) Amennyiben majd megtörténik, akkor tessenek szívesek lenni Ivády Gábor úrral, a volt pártelnökükkel közölni, és akkor remélem, hogy arról is értesülni fogunk.

Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Garai István Levente képviselő úrnak, MSZP.

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kritikai, önkritikai elemekkel egyetértek, ugyanakkor meg kell említenem azt, hogy '98 és 2002 között is számos költségvetést volt szerencsém végigcsinálni Kiskunfélegyházán, nagyon kerestük a béremelések és a minimálbér-emelés forrását, soha nem találtuk, és sok minden egyéb normatíva reálértéke ugyanúgy nem emelkedett sajnos, mint ahogy önök most hellyel-közzel jogosan kritizálják, ezekben az években is van mit tenni ezen a területen.

Ugyanakkor teljes mértékben egyetértek Balogh képviselőtársamnak azon megjegyzésével, hogy nemcsak a működési költségek emelkedését, hanem a különböző felhalmozási lehetőségeket is figyelembe kell venni. Megemlíteném, hogy Kiskunfélegyházán az előző ciklusban akár a kórház-rekonstrukciót, akár iskola-rekonstrukciókat folyamatosan visszatartotta, illetve elutasította a Fidesz-kormányzat. Ebben a parlamenti ciklusban ilyen jellegű fejlesztésekre ígérvények és már megnyert pályázatok formájában több mint 6 milliárd forint áll, illetve állt rendelkezésünkre; arányosítva csak annyit mondanék, hogy a városunk költségvetése alulról súrolja a 10 milliárd forintot. Tehát azért vannak lehetőségek az önkormányzatok számára, hogy bizonyos feladatokat és nehézségeket megoldjanak, csak nyilván ezzel élni kell, és tudni kell vele élni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm. Most megadom a szót Juhos Katalin képviselő asszonynak, Fidesz.

DR. JUHOS KATALIN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma már sokszor hallottuk azt a szót itt a teremben, hogy kátyú, és persze mindennap találkozunk is vele az utcákon. Hadd kezdjem azzal, hogy egy kis történetet hallottam tegnap este. Egy japán hölgy levelet küldött édesanyjának Tokióba, és ebben a levélben azt írja: Budapest gyönyörű, már több ezer fotót készítettem, de itt annyira rosszak, elképesztően rosszak az utak, hogy már mindenki traktorral jár. (Derültség, taps a Fidesz padsoraiban. - Kovács Tibor: Ezt megtervezte a Fidesz!)

Mielőtt cinikus megjegyzéseket tennének tisztelt képviselőtársaim erre a kis történetre, tudniuk kell, és bizonyára tudják is, hogy a pesti ember elkeseredéséből születnek a legjobb viccek, legjobb történetek, és nem a gazdákról, hanem Budapestről szól ez a történet. Arról a Budapestről, amelyről Magyarország felelős miniszterelnöke évértékelőjében mindösszesen öt mondatot mondott. Öt mondatot szánt Budapest fővárosnak, Magyarország, a nemzetünk központjának. És milyen öt mondatot? Mert az sem mindegy, hogy mi ez az öt mondat. Ebben ez van: megvalósítjuk a mostaninál versenyképesebb, sikeresebb, otthonosabb, a hétköznapokban is biztonságot nyújtó és szerethető Budapestet, felújítjuk az utakat, rendbe tesszük a lakótelepeket, korszerűsítjük a panellakásokat, befejezzük a 4-es metrót, és elkezdjük az ötödik vonal építését.

Ezt mondta Magyarország miniszterelnöke itt a parlamentben. És akkor hogy is van ez? Akkor most nem szerethető Budapest? Akkor most valóban nem épültek metróvonalak? Akkor most nagyon nagy bajban van a Fővárosi Önkormányzat?

Ezekhez a mondatokhoz még egy dolog hozzátartozik: tulajdonképpen úgy érezhetjük, hogy ez az egymásra mutogatás ékes példája. Hiszen talán emlékeznek, képviselőtársaim, Demszky Gábor főpolgármesternek arra a mondatára, amikor azt mondta, hogy az Orbán-kormány legrosszabb éve is jobb volt Budapest számára, mint a szocialista kormány bármely eddigi éve. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Sokkal jobb!) Természetesen. Szocialista képviselőtársaim ilyenkor persze azt mondhatják, hogy Demszky Gábor még a kákán is csomót keres. Ők tudják legjobban ugyanis, hogy hogyan lehet ezt megtenni: olcsón venni és drágán eladni. De most nem erről van szó, hanem arról van szó, hogy Budapest a Gyurcsány-kormány és az MSZP-SZDSZ-es városvezetéstől fuldoklik, mert nagyon nagy bajban van a főváros, valódi, komoly bajban van.

Ha csak vázlatpontokban, alapmondatokban szeretnék erre utalni, akkor azt kell mondanom, hogy fuldoklik a főváros, fuldoklik Budapest a közlekedési dugóktól, a meg nem épített metrók számától, fuldoklik a csatornázatlanságtól, a tisztítatlan szennyvíz mennyiségétől, a kutyapiszoktól, a légszennyezéstől. Fuldoklik Budapest a kátyúktól, amikről már ejtettünk itt szót, és amikről, emlékeztetem önöket, Demszky Gábor tavaly év közepén azt ígérte, hogy 2004 júliusára valamennyi kátyú el fog tűnni Budapest útjairól; nem a január-februári időszakra, hanem a nyári hónapokban.

Budapest fuldoklik a zöldterületek számának csökkenésétől, a négyzetméterek, a felszámolt parkok és a beépített területek számától.

(Az elnöki széket dr. Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Fuldoklik a Gyurcsány-kormány 2005-ös megszorító költségvetésétől, amely ugyanúgy sújtja Budapestet, a Fővárosi Önkormányzatot, mint bármelyik másik önkormányzatot az országban. Ugyanakkor fuldoklik abban a költségvetési szorításban is, amely a Fővárosi Önkormányzat költségvetését jelenti, amely egy eladósodott, vagyont felélő, mondhatnám: elherdáló fővárosi költségvetést jelent mindannyiunk számára. És fuldoklik és kormány- és kormányfői megbízottak számától. Fuldoklik a főpolgármester-helyettesek számától, mert ebből is van bőven Budapesten, csak felelős városvezetést nem látunk, felelős kormányzati intézkedéseket nem látunk.

Fuldoklik attól Budapest ma, hogy a legdrágább város Kelet-Európában. Nem én mondom ezt, hiszen a Világgazdaság is megírta, hogy Budapest a legdrágább kelet-közép-európai város, ugyanakkor az egy lakosra jutó vásárlóerőt tekintve Ljubljana, Prága és Riga is megelőzi, mert minden drága mindenki számára: a Fővárosi Önkormányzat számára, a kerületi önkormányzatok számára, azok intézményei számára. Drága a távfűtés, drágák a közüzemi díjak, az emberek számára drága a tömegközlekedési jegyek ára, drága az otthonfenntartás ára, és ezért Budapest fuldoklik.

Bármit mondott, ígért és beszélt a miniszterelnök, Budapest fuldoklik a panellakások lerobbantságától és attól, hogy semmiféle program, felújítási szándék vagy forrás a felújításukra és feljavításukra nincs.

Fuldoklik Budapest, ahogy minden más önkormányzat is az elbocsátás előtt vagy alatt álló közalkalmazottak és köztisztviselők számától. De legfőképpen fuldoklik attól a 15 éves - mert tudjuk, önök is tudják, én is tudom - MSZP-SZDSZ-es vezetésű városvezetéstől, annak a semmittevésétől, és fuldoklik attól a dumaözöntől, amit tényleg mostanában állandóan hallunk, csak beszéd, beszéd, beszéd. Pedig higgyék el nekem, hogy a fővárosiak ígérgetés, beszéd helyett valódi cselekvést, valódi önkormányzatot szeretnének Budapesten is. A kormány által régiós fővárosként elképzelt, ahhoz támogatást nyújtó önkormányzatot szeretnének Budapesten. Szeretnének önjelölt főpolgármester-jelöltek helyett több pénzt a fővárosiaknak, több valódi felelősséget, mert higgyék el nekem, hogy nemcsak Párizs, hanem Budapest is megér egy misét.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Gy. Németh Erzsébet képviselő asszonynak, aki kétperces felszólalásra kért lehetőséget.

GY. NÉMETH ERZSÉBET (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Nem is lesz ez két perc. Azt gondolom, Juhos Katalin hozzászólására egyetlenegy gondolat rímel; ez pedig az: fuldoklik a Fidesz attól, hogy 15 éve nem képes a fővárosban eredményesen szerepelni, és a fővárost irányító kormányzati tényezővé lenni. (Taps a kormánypárti oldalon.)

(11.10)

Két számot szeretnék, tisztelt képviselő asszony, elmondani önnek. Az önök kormányzása alatt 2000-ben, amikor önök állították össze a költségvetést, a főváros az előző évi, a ’99. évi összeg 81 százalékát kapta meg a központi állami költségvetési támogatásból.

2004-ben, amikor már Medgyessy-kormány volt, akkor az előzőnek, a 2003. évinek, ami szintén egy magasabb összeg volt, a 128 százalékát kapta meg a főváros. Én azt gondolom, hogy ez a két szám önmagáért beszél, és nyugodjon meg: 2006-ban is ilyen irányítása lesz a fővárosnak - főpolgármesterrel.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. – Dr. Juhos Katalin: De nem engem kell meggyőzni, Demszky Gábort kell meggyőzni!)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Bőhm András képviselő úrnak, az SZDSZ képviselőcsoportjából. Önt illeti a szó. (Zaj és közbeszólások a Fidesz padsoraiból, többek között: Ne csak a bevételi oldalról beszéljen… - Az elnök megkocogtatja a csengőt.)

DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Én nem arra készültem, hogy Budapestről beszéljek (Dr. Kontrát Károly: Miért nem?), de a Fidesz iménti felszólalója persze elérte azt, hogy majd arról is szóljak néhány mondatot… (Dr. Kontrát Károly: Kistelepülésről beszélj!)

ELNÖK: (Megkocogtatja a csengőt.) Elnézését, kérem, képviselő úr. Kétperces felszólalásra minden képviselőnek lehetősége van. Kérem szépen, jelzőgombbal jelezze a felszólalási szándékát! Megadom a szót. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Nekem egyébként azért tetszett nagyon ez a közbeszólás, bármiről is szólt, mert a tartalmára nem figyeltem oda, csak a hangerejére, mert az ember azt gondolná egy politikai vitanapról, hogy az a politikáról szól, és a boldogabb országokban a politika valami színvonalat is kell hogy képezzen.

Tehát amikor az önkormányzatiságról beszélünk, ami valóban a rendszerváltás egyik legfontosabb vívmánya, akkor érdemes, hogy ha már ezt a politikai vitanapot megtartjuk, és napirendre tűztük, akkor emlékezzünk vissza rá, hogy 1990-ben a rendszerváltó erők mit gondoltak erről. Azt gondoltuk, hogy megváltoztatjuk a tanácsrendszert, valódi önállóság keletkezik, az embereknek, az ott élőknek beleszólási lehetőségük lesz, a demokratikusan választott testületek önállóan gazdálkodnak. Én azt gondolom, hogy a legfontosabb része az egész demokratikus intézményrendszer-változtatásának ez kellene hogy legyen.

Akkor, amikor itt a különböző politikai erők vitája akörül jár, hogy ki felelős, akkor, amikor azt kell hogy hallgassuk, hogy Debrecen és Győr polgármestere egymással veszekszik, hogy melyik jár jobban, akkor, amikor a Fidesz igazából kígyópolitikát folytat ezzel az egész vitával - és pillanatokon belül mindenki számára ki fog derülni, hogy a kígyó önnön farkába harap -, akkor nem fogunk előbbre jutni. Ha a Pest megyében élő gödöllői polgármester sokallja a Budapestnek járó utakat - és akkor én most mondjam el, hogy Pest megyének miért jár annyi, amennyi? Higgyék el nekem, hogy minden pénzügyminiszter fülének a legszebb zene az, amikor azt hallja, hogy az önkormányzati politika résztvevői egymással viaskodnak, mert erre vannak rákényszerítve.

És amikor egy politikai vitanap színvonalát kérem számon, akkor azt kérem, hogy gondolkodjunk el a dolog lényegén, azon, hogy mit akartunk, hol tartunk, és milyen helyzetet teremtünk saját magunknak. Vissza kell mennünk a Fidesz-kormányhoz. Meggyőződésem, hogy a Fidesz-kormány teremtette meg a baráti és nem baráti önkormányzatok kategóriáját. Ettől kezdve elfelejtettünk arról beszélgetni, hogy milyen is az az önkormányzati finanszírozási rendszer, aminek a reformját időnként magunk elé tűzzük. Megítélésem szerint, és biztos vagyok benne, a rendszerből alapvetően az hiányzik, hogy szülessen meg egy olyan önkormányzati finanszírozási törvény, nevezzük ezt bárminek, aminek egyetlen fontos feladata van: normatív módon szabályozza le, definiálja, határozza meg, hogy melyek azok a feladatok, amelyeket a különböző szintű önkormányzatoknak el kell látniuk. Ehhez vegye számba pontosan, normatív alapon, mindazokat az állami finanszírozási lehetőségeket, amelyek nyújthatóak. És onnantól kezdve nem kell vitatkoznunk, nem kell elmagyaráznunk, hogy 55, 60 vagy 65 százalékot fedez-e a normatíva.

Ebben a törvényalkotási vitában meg lehet határozni, hogy mik a kötelező, mik az önként vállalt feladatok, és ezekhez milyen költségvetési forrás áll rendelkezésre. Meg kell szüntetnünk, hogy adóerő-képességi viták kapcsán a különböző politikai színezetű képviselők egymást gyilkolják. Egész egyszerűen a mindenkori költségvetés keretei között kell meghatározni mindazokat a kötelezően ellátandó feladatokat, ami az önkormányzatok dolga.

És itt nemcsak pénzügyi vitáról beszélünk, hanem politikáról beszélünk, mert bármiféle politikai önállóság alapja a gazdasági önállóság. Ha az önkormányzatok ki vannak szolgáltatva valamiféle központi akarat kapcsán lobbiúton vagy más módon elérhető lehetőségeknek, akkor megszűnik az önállóság - akkor az a vita van, tisztelt képviselőtársaim, amit itt folytatunk le egymással, és ezt követően csinálni fogunk.

Miért beszélek a Fidesz-kormányról? Azért beszélek erről, mert Budapest anyagi helyzetét az iménti Fidesz-felszólaló, Juhos Katalin képviselő asszony ékes szavakkal ecsetelte; ő pontosan tudja, hogy Budapesttől milyen forrásokat vont el a Fidesz-kormány valamennyi költségvetési intézkedése. A Fidesz országgyűlési képviselője találta föl az adóerő-képesség szabályait, amivel Budapest anyagi helyzetét gyökeresen és alapvetően rontotta. A Fidesz országgyűlési képviselője találta fel, hogy az illetékbevételek felét a fővárostól el kell vonni. A Fidesz országgyűlési képviselőcsoportjának egyetlen hangja nem volt, amikor a tömegközlekedés összeomlás előtt volt, hogy ebben az államnak valamilyen hozzájárulással részt kell vennie. Nem igaz, hogy Juhos Katalin erről nem tud! Nem igaz, hogy a Fidesz országgyűlési képviselői, akik itt ülnek, vagy a tévében esetleg figyelik a műsort, erről nem tudnak. Ezért mondtam én azt, hogy a Fidesznek ez az érvelése az a kígyópolitika, amikor a kígyó a saját farkába harap.

De a történet persze nincs azzal megoldva, hogy elmondjuk egymásnak, hogy melyik kormány alatt mi történt az önkormányzatokkal. Mert bizony az is hozzátartozik, anélkül, hogy kötelező kormányzati lojalitási köpenyt akarnék ölteni magamra, hogy a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormány nagyságrendekkel többel vett részt például a főváros támogatásában. Nem örülök a támogatás szónak, mert azt vallom, hogy normatív módon finanszírozni kell, és ez kötelezettsége a mindenkori kormánynak - ilyen törvényünk azonban nincsen. De hogy a tömegközlekedés nem dőlt össze Budapesten, hogy az útjavítások meg fognak történni, és eltűnnek a kátyúk Budapest útjairól, az ennek a kormánynak köszönhető.

És akkor, amikor Juhos Katalin viccet csinál a kátyúkból, és Demszky Gábornak rója fel, hogy ezek itt vannak, és ezért traktorral kell járni, mondja a japán hölgy... - Kósa polgármester úr elmondta, hogy miért vannak más városok útjain is kátyúk: mert nincs rá költségvetési pénz, mert nincs rá elegendő forrás. Ez a város összeszorított fogakkal fogja megoldani, hogy tavaszra ezek a kátyúk eltűnjenek.

De egészen biztos vagyok benne, hogy ha nem működik valamiféle önkormányzati politikai szolidaritás, és a pártok választóvonalain túlmenően nem működik szolidaritás, hanem ezt fogjuk űzni napról napra, hétről hétre, akkor nem lesz előremenetel.

És akkor, amikor az önkormányzattól elvárjuk azt, hogy önállóan gazdálkodjon, racionális lépéseket tegyen meg, én el szeretném mondani Juhos Katalin képviselő asszonynak, hogy a Fidesz fővárosi frakcióvezetője a maga kitűnőségében Kupper András - nincs olyan nap, nincs olyan hét, hogy a város ésszerű racionalizálási szándékaival szemben föl ne lépjen. Ha a kórházak racionalizálására kerül sor, akkor Kupper András, fehér köpenyben vagy anélkül, megjelent a tüntetők élén. Ha az iskolákkal kapcsolatos ésszerű intézkedésekre szánná rá magát a város, akkor az önök tisztelt budapesti frakcióvezetője ez ellen a maga módján fel fog lépni. Politikailag hasznos-e? Ezt majd a választások el fogják dönteni. Ésszerű? Nyilvánvalóan nem. Megfelel az önkormányzati érdekeknek? Nem, azokat súlyosan sérti.

Tehát addig, amíg ilyen viszonyokat teremtünk egymás között, addig ne várjuk azt, hogy normális, ésszerű módon előre lehet lépni, bármilyen színezetű kormány is kerül hatalomra ebben az országban.

Tehát én elsősorban azt szeretném kérni, hogy az egységes törvényalkotás felé mozduljunk el; ne kockáztassuk azokat az eredményeinket, amelyekről 1990-ben azt hittük, hogy elértünk; és a legolcsóbb, legvásáribb poénok és politikai pillanatnyi hasznocskák érdekében ne áldozzuk fel azokat a politikai célokat, amelyekben sokan együtt hittünk még 1990-ben.

Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót kétperces felszólalásra Kósa Lajos képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Azt hittem, hogy Bőhm András úr hozzászólása, amiben újra azt hiányolta, amit már több kormánypárti képviselő is, hogy valami előremutató is legyen ebben a vitában, akkor úgy fog folytatódni, hogy: kedves képviselőtársaim, lássuk be, a főváros működtetése a jelenlegi feltételek között lehetetlen.

(11.20)

Mert a főváros működését meghatározó fővárosi önkormányzati törvény és a főváros és a kerületek viszonya olyan struktúrát alkot, amire nincs még egy példa a világon, és azt könnyen be lehet látni, hogy ebben a működési szerkezetben nem is lehet ezt a feladatot megoldani. Akkor sem lehetne, ha Demszky Gábor egy csodálatos polgármester lenne, sőt senki nem tudná megoldani, mert ez a rendszer nem egyszerűen azért rossz, mert rossz emberek működtetik, hanem azért, mert rosszul találtuk ki 1990-ben. Szembe kell nézni ezzel a helyzettel!

Ehhez képest csodálkozom azon, hogy erről egy árva szót sem hallottunk. Pedig ténylegesen arról kellene vitatkozni, ki hogyan képzeli el a kerületek és a főváros munkamegosztását, jól van-e az úgy, hogy a főváros az egyetlen település jószerivel, ahol például az állami közútkezelő kht.-knak semmiféle feladatvállalásuk nincs, miközben a fővároson dübörög át a magyarországi tranzit 70 százaléka. Lehet-e ezt így finanszírozni? A másik oldalról viszont azt is meg lehet kérdezni, hogy nézzük csak meg, hol van olyan vidéki város, ahol a kormány közpénzen tart fenn kulturális intézményt, sportpályát. Egy vidéki városban mindenkinek magának kell ezt kitermelni, a fővárosban pedig a főváros lakóit szolgáló múzeumok, színházak, sportpályák állami pénzen működnek. Tehát tényleg ezek a fő problémák!

Csak azért kívántam ezekre rávillantani két percben, mert nem lehet komolyan venni azt a sirámot, hogy itt nem folyik komoly szakmai vita, amikor kormánypárti oldalról a kormánypárti felelősségről ezeket a kérdéseket még csak fel sem vetik, nem is érintik. Akkor tényleg az a helyzet, hogy ilyen hozzáállással nem lehet előrevinni a dolgot. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Sisák Imre képviselő úrnak, az MDF képviselőcsoportjából. Önt illeti a szó.

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Ház! Szívesebben állnék itt, ha azt mondhatnám a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőjeként és gyakorló polgármesterként, hogy a helyzetünk sokkal jobb, mint az elmúlt esztendőben vagy az azt megelőző időszakban. Tisztelt képviselőtársaim, sajnos a tények nem ezt mutatják.

A mai napon az önkormányzatokkal összefüggésben a fejlesztési lehetőségekről többször is hallhattunk. Elhangzott, hogy az önkormányzatok soha nem látott mértékű decentralizált fejlesztési forrásokat vehetnek igénybe. Tisztelt képviselőtársaim, ezeket a forrásokat a területfejlesztési tanácsok, a megyei fejlesztési tanácsok és a regionális fejlesztési tanácsok oszthatják el. 58,2 milliárd forint, 40 milliárd forint egyértelműen az önkormányzatoknak.

Vegyünk alapul egy konkrét példát, ne csak a nagy számokat emlegessük! Egy céltámogatott szennyvízberuházás milyen feltételekkel működhetett 2001-ben és hogyan, milyen feltételekkel tud megvalósulni, mondjuk, az idén? 2001-ben történetesen a környékünkön egy céltámogatással megvalósuló szennyvízberuházás 92 százalékos állami támogatásból készült el, az önkormányzatnak és a lakosságnak összességében 8 százalékos önrészt kellett felmutatnia. Mi a helyzet 2005-ben? Tisztelt képviselőtársaim, miközben azt mondják, hogy soha nem látott nagyságrendű fejlesztési források állnak rendelkezésre, a céltámogatott beruházások esetében - és ezek nem egyedi önkormányzati ügyek - rendelkezésre áll, mondjuk, 40 vagy 50 százalékos céltámogatás, tehát állami forrás.

Aztán hogyan is működik a rendszer? Megszületett a 25. és a 27. számú kormányrendelet, és ez azt mondja, az önkormányzatoknak rendkívüli nehézséget okozva, hogy a regionális fejlesztési tanácsok szintjén működő térségi és regionális fejlesztési célelőirányzat, valamint a megyei területfejlesztési tanácsok szintjén működő céljellegű decentralizált előirányzat és területi kiegyenlítő keret igénybevétele kizárja egymást. No de tisztelt képviselőtársaim, akkor hogy is lesz az önkormányzatoknak ebből az elérhető tényleges 85 százalék állami forrás? A válasz nagyon egyszerű: sehogyan sem. Milyen helyzet alakul ki ezzel, tisztelt képviselőtársaim? Az, hogy az önkormányzatoknak, illetve a lakosságnak a korábbi 8, 10, 15 százalékos önrész helyett 30, 40, 50 százalékos önrészt kell finanszíroznia. Na de - kérdezem én - miből?

Azt halljuk, hogy soha nem látott mértékben nőtt a fejlesztési források nagyságrendje. Tisztelt képviselőtársaim, ugye, ezt senki nem gondolja komolyan, még a kormánypárti padsorokban sem? A 2005-ös költségvetési törvény vitája kapcsán több módosító indítvánnyal próbáltam felhívni a figyelmet arra, hogy a területi kiegyenlítő keret és a céljellegű decentralizált előirányzat összege 2002-től egyetlenegy forinttal sem változik. A 2005-ös költségvetésben ugyanaz a 16 milliárd 873 millió forintos nagyságrendű keret áll rendelkezésre, mint ami a 2004-es vagy éppen a 2003-as költségvetésben.

Persze mondhatjuk, hogy van egy segítség, hiszen az önkormányzatok európai uniós fejlesztési lehetőségeihez van egy több milliárd forintos keret az állami költségvetésben. No de hát hogyan is alakult ez az elmúlt esztendőben? Október 31-ig azok az önkormányzatok jelentkezhettek be erre a forrásra, amelyek ténylegesen európai uniós fejlesztésekhez vették igénybe ezt a forrást. Aztán a Belügyminisztériumnak november 15-ig fel kellett volna mérnie, hogy melyek azok az önkormányzatok, amelyek hazai fejlesztési célokhoz kívánják ezt a forrást felhasználni. Megtörtént ennek a költségvetési törvényben elrendelt célnak a megvalósítása? Tisztelt képviselőtársaim, nem. Mert annak ellenére, hogy volt maradvány, a hazai fejlesztésekhez egyszerűen egyetlen forint sem lett biztosítva.

Mi a helyzet az idei esztendőben? A dátumokat tekintve ugyanaz, azt viszont tudjuk, hogy a cél- és címzett támogatással megvalósuló beruházásoknál egyéves határidő van a fejlesztések megkezdésére, de mire oda jutunk, hogy ezeket a forrásokat igénybe tudnánk venni, ez a határidő el fog telni. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném felhívni a kormány tagjainak a figyelmét arra, hogy e tekintetben talán érdemes lenne elgondolkodni, és a 25., valamint a 27. számú kormányrendeletet feltétlenül módosítani. Persze lehet, hogy a kormány asztalától nézve ez a kérdés nem olyan fontos, de mi, önkormányzatok nem tudunk a lakossággal 40-50 százalékos önrészt egyetlen beruházásnál sem felmutatni. Nem lehetséges az, hogy a lakosságra egy-egy szennyvízberuházás megvalósításánál, mondjuk, 500 ezer forint nagyságrendű érdekeltségi egységre jutó önrészt rójunk ki akkor, amikor önök a közműfejlesztési hozzájárulások visszaigényléséről szóló kormányrendeletet úgy módosították, hogy ha az érdekeltségi egység a 150 ezer forintot meghaladja, akkor még rászorultsági alapon sem lehet igénybe venni ezeket a forrásokat.

Azt mondjuk, hogy az önkormányzatoknál rendelkezésre álló források 2004-ről 2005-re 11 százalékkal bővültek. Tisztelt képviselőtársaim, szívesen leülnék egyszer és elbeszélgetnék a Belügyminisztérium, valamint a Pénzügyminisztérium képviselőivel arról, hogy hogyan is számolták ki ezeket az adatokat. Most két példát hoznék, mert azt gondolom, nem biztos, hogy a nagy számok visszaadják a tényleges helyzetet és a valóságot.

Az általános iskolai oktatásra szánt normatív támogatás összege 2004-ről 2005-re 5,83 százalékkal nőtt. Hol itt a 11 százalék? Az óvodás korú gyermekek nevelésére szánt normatíva 5,36 százalékkal nőtt, tisztelt képviselőtársaim. Nem az én számadataim ezek, hanem az Állami Számvevőszék vizsgálati anyagából valók. Nézzünk egy konkrét példát! Mint említettem, gyakorló polgármester vagyok. Pásztón egy óvodás korú gyermek egészéves nevelése 512 737 forintba kerül. Az önkormányzati támogatás és az intézményi működési bevétel 270 835 forint. Hány százalék ez, tisztelt képviselőtársaim? 52,8 százalék. Mennyi az állami normatíva? 212 444 forint. Magyarán: minden egyes pásztói gyermek neveléséhez az önkormányzatnak más egyéb forrásaiból 52,8 százalékot kell hozzátenni. S ez nem pásztói sajátosság, tisztelt képviselőtársaim, a kistelepüléseken ennél sokkal rosszabb a helyzet, ott körülbelül 60:40 százalékos arányt figyelhetünk meg.

(11.30)

Az önkormányzati törvény 8. §-a a kötelező önkormányzati alapfeladatok között nevesíti az alapfokú oktatásról és az óvodai nevelésről való gondoskodást.

Az általános iskolánál már valamivel jobb a helyzet, ott 365 708 forintba kerül egy gyermek nevelése. Az állami normatíva 274 848 forint, az önkormányzati önerő és az intézményi működési bevétel 91 467 forint. A saját forrás 25 százalék minden egyes gyermek esetében. A kistelepüléseknél országosan ettől sokkal rosszabb a helyzet.

Miért emeltem ki ezt a két normatívát, tisztelt képviselőtársaim? Azért, mert 2005-ben a közalkalmazottak részére a költségvetési törvényben biztosított átlagos 9 százalékos bérfejlesztés forrása az önök által leírtak és elmondottak szerint a nagy bértartalmú normatívákban található, magyarán: az oktatási normatívákban. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen számadatok esetében, tessenek nekem megmondani, melyek is ezek a magas bértartalmú normatívák? Hol a bérfejlesztés fedezete?

Tisztelt Képviselőtársaim! Pásztó város esetében a feladatmutatóhoz kötött normatív állami támogatás teljes növekménye a 2005. esztendőben 45 millió 332 ezer forint. Ehhez képest, tisztelt képviselőtársaim, a 9 százalékos átlagos bérfejlesztés összege meghaladja a 69 millió forintot. Ha a teljes normatívanövekedést a közalkalmazottak bérfejlesztésére fordítjuk, akkor is 21 millió forint nagyságrendű a hiány, tisztelt képviselőtársaim.

Na és hol van akkor a nulladik havi bér vagy a tizenharmadik havi? Azért kereszteltük át, mert talán szégyelljük, hogy az elmúlt esztendőben a közalkalmazottak és a köztisztviselők zsebéből kivettünk egyhavi bért? Tisztelt Képviselőtársaim! Ha egyszer 2004-ben nem fizettük ki a 13. havi bért, akkor talán eltűnt ez az összeg, ugye? Persze, lehet hogy másként vélekedik a közalkalmazott, aki nem kapta meg ezt a bért, és másképpen vélekedik kormánypárti oldalon bárki más.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenesetre egy bizonyos: 2005-ben sem a köztisztviselők, sem a közalkalmazottak nulladik havi bére az önkormányzatok részére nincs megfinanszírozva. Lassan mondom, hogy jól megértsük: nincs megfinanszírozva. Mint ahogy nincs megfinanszírozva az az összeg sem, amely a köztisztviselők bérfejlesztését szolgálná. (Domokos László: Úgy van!)

Elmondta győri polgármester kollégám azt, hogy kérem tisztelettel, a létszámleépítéshez milyen komoly összegeket biztosít az állam, és a prémiumévek törvény végrehajtásához milyen összegeket biztosít a kormányzat. Tisztelt Képviselőtársaim! Én ezzel nem büszkélkednék, 2004-ben még csak 6 milliárd forint volt a létszámleépítésre biztosított keret, most a központosított előirányzatok között 13,6 milliárd forint szerepel.

Ugye, Szabó Endrét, a SZEF elnökét ismerik? Szabó Endre úr azt mondta, hogy 2003-ban és a 2004-ben 20 ezer közalkalmazott és köztisztviselő leépítésére került sor, ne tovább! Ha nézzük ezt a 13,6 milliárd forintot, úgy tűnik, hogy a ne tovább továbbhalad, és a létszámleépítés soha nem látott mértéket ölt.

Elgondolkodtak önön azon, hogy minden általános iskolában minden 400 tanuló után szabadidő-szervezőt kellene kötelezően alkalmazni? Elgondolkodtak azon, hogy kötelezően belső ellenőrt kellene alkalmazni? Hogy a munkavédelmi feladatokra újabb embereket kellene felvenni? Miből, tisztelt képviselőtársaim, amikor a 2005-ös állami költségvetés a leépítések költségvetése? (Domokos László: Igaz!)

Tisztességes az, hogy a prémiumévek program keretében a közalkalmazott, köztisztviselő életét megkeserítve a juttatásainak a 60 százalékát akarjuk adni? Ez a tisztes kivezetés a közalkalmazotti és köztisztviselői jogviszonyból? Tisztelt képviselőtársaim, én teljesen másképpen vélekednék.

Belügyminiszter asszony azt mondta, hogy az önkormányzatoknál marad 2003-tól a gépjárműadó teljes bevétele, mind a száz százalék. De, tisztelt képviselőtársaim, nem emlékezünk arra véletlenül, hogy mi is hangzott el ebben az ülésteremben? Felsorolták a kormánypárti képviselők, hogy a közalkalmazottak 50 százalékos bérfejlesztésének a fedezetéhez melyek is tartoznak hozzá. Ugye, nem feledkezünk el arról, hogy még a gépjárműadó teljes bevételét is ide sorolták? Mindezek után persze fel lehet vetni egy-egy televíziós műsorban, hogy felelősségre vonná-e ön a polgármestereket azért, mert az utak állapota ilyen vagy olyan, de, tisztelt képviselőtársaim, amikor a gépjárműadó bevételét is működésre kell fordítani, akkor ezt a kérdést nekünk, úgy gondolom, nem lehet feltenni.

Még egyetlen példa: azt mondtuk az elmúlt esztendőben, hogy a kormányoldalról érkező, és az önkormányzatoknak többletforrásokat biztosító 14,7 milliárd forint mekkora javulást eredményez. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel talán szintén nem szabadna dicsekedni, mert akkor, amikor az önkormányzati igazgatási és kommunális feladatok ellátására szánt normatív támogatás összegét 2004-ről 2005-re 5 milliárd 162 millió forinttal csökkentettük, aztán ennek a 14,7 milliárd forintos többletnek a keretében adtunk másfél milliárd forintot, akkor joggal vetődik fel a kérdés, hogy most adtunk vagy elvettünk. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyértelműen elvettünk, merthogy 2004-hez képest az önkormányzatok igazgatási és kommunális feladataira szánt normatíva összege a 2005-ös esztendőre a 77,5 százalékára csökkent.

Aztán még egy példa: elhangzik itt, hogy az a helyes, ha összefogunk mindenféle feladat ellátására, társulásokat hozunk létre. Ilyen volt a körzetközpontként működő önkormányzatok gyámhivatali, építéshatósági feladatai, valamint okmányirodai feladatainak ellátása is. Mi is a helyzet? Az elmúlt esztendőben 6 millió 837 ezer forintot kaptunk, 2005-ben pedig kétmillió forintot. Tessék mondani, akkor támogatjuk a társulásokat, vagy teljesen másképpen gondolkodunk!? Egyharmadára csökkent a társulásban ellátott feladatok támogatása.

Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor az önkormányzatok támogatását, támogatottságát értékeljük, talán ezekre a kérdésekre, konkrét kérdésekre is ki kell térni, mert ezek, amelyeken keresztül jobban megérthetjük, hogy javult vagy romlott az önkormányzatok helyzete. Márpedig a Magyar Demokrata Fórum megítélése egyértelműen az, hogy 2005 nem az önkormányzatok éve, és akkor még finoman fogalmaztam.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Nógrádi Zoltán képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. (Molnár Gyula: Miért?)

NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim!

ELNÖK: Elnézését kérem, képviselő úr, Font Sándor független képviselő úr következett volna, aki bejelentette, hogy cserélni kíván a Fidesz képviselőjével, ezért ő következik a sorban. Köszönöm a megértését. Önt illeti a szó.

NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, nem szabad egyetértenünk azzal a kormánypárti képviselői érveléssel, hogy teljesen természetes dolog az, hogy az önkormányzatoknak nagyon súlyos működési problémáik vannak, és működési hiánnyal kell küzdeniük.

Azt, hogy az érdekképviseleteink a hátunk mögött milyen megalázó alkukat kötöttek kormányzati szinten a 2005-ös költségvetés kapcsán, majd jelezni fogják az érdekképviseletekből való tömeges kilépések. Úgy gondolom, hogy elég érdekes visszajelzés lesz ez.

Azonban fel kell hívnunk egy nagyon súlyos körülményre a figyelmet, amely egyértelműen a Gyurcsány-, Medgyessy-kormány találmánya: az a körülmény, amely mentén bevonják és bevonták a helyi bevételeket a központi feladatok finanszírozásába, azokat a helyiadó-bevételeket, aminek bevonásával arcul csapták tizenöt év gazdaságfejlesztését, arcul csapták azokat az önkormányzati intézkedéseket, amelyekkel a településeknek a helyi igényeknek megfelelő fejlesztések önerejét kellett volna megteremteni.

Nos, sajnos számtalan példa mutatja azt, ha egy település véletlenül több adóbevételt tud beszedni, akkor az rögtön megjelenik az állami támogatások visszavonásában. Pedig a fejlesztés és a fejlesztési források önerejének megteremtése nagyon komoly lehetőséget jelent a jelenlegi rendszerhibák enyhítésében, hiszen az önkormányzati rendszert újjá kell építeni, új alapokra kell helyezni, és ezekben az infrastrukturális fejlesztések komoly szerepet játszhatnak.

Ma már bizonyított, hogy az állam és a központi költségvetés nem áll a helyzet magaslatán, nem tud vagy nem akar helytállni azokért a közfeladatokért, amelyeket az önkormányzatokra hárított. Így tehát kénytelenek az önkormányzatok a maguk módján megteremteni ehhez a feltételeket, és ehhez egyik jó eszköz lehet az európai uniós források rendszere. Azonban ezzel kapcsolatosan majdnem egy évvel a csatlakozásunk után el kell hogy mondjuk, hogy a települések java része vesztese ennek az egy évnek, és vesztese az európai uniós csatlakozásnak is. Mondhatjuk ezt főleg a kistelepülésekről, amelyeknek esélyük sincs, és úgy tűnik, hogy 2006-ig esélyük sem lehet arra, hogy hozzájussanak bármiféle forráshoz, egyrészt önerő hiányában, másrészt pedig azon lehetőségek hiányában, hogy a pályázatokat úgy kellett volna kialakítanunk, hogy elérhetőek legyenek a kistelepülések számára.

(11.40)

De azok sem lehetnek felhőtlenül boldogok, akik azon szerencsés kevesek közé tartoznak, akik pályázatokat nyertek, hiszen a SAPARD-forrásokat megnyert települések tömegesen panaszkodnak, hogy lassan csődbe sodorja őket a kifizetetlenség, csődbe sodorja őket az európai uniós források kifizetésének elhúzódása, komoly banki hiteleket kell fölvenni, hiszen mondvacsinált okkal olyan szabálytalansági eljárásokat indítanak velük, elszámolásaikkal szemben az intézmények, amelyek tovább húzzák a kifizetéseket. Érthető, hiszen ez tovább súlyosbítaná az államháztartási hiány mértékét. Ami viszont nem érthető, hogy miért kell emiatt az önkormányzatoknak szenvedniük, és nagyon komoly banki hitelekkel finanszírozni, előfinanszírozni ezeket a fejlesztéseket.

A regionális operatív program, regionális fejlesztések területén sem más a helyzet. Egyrészt az említett nemzeti fejlesztési tervben súlyosan alulértékelt az önkormányzatok lehetőségrendszere más területekhez képest. Kíváncsi lennék, hogy ilyenkor a Belügyminisztérium milyen módon képes vagy szándékozik az önkormányzatok érdekképviseletére egy következő időszak nemzeti fejlesztési tervének összeállításában. Mintegy 100 milliárd forintos lehetőséggel állt szemben az önkormányzati rendszer az elmúlt időszakban, illetve jelen pillanatban is, azonban ha megnézzük a statisztikákat, látható, hogy ez a 100 milliárd forint még hosszú ideig nem fog eljutni az önkormányzatokhoz. A 100 milliárd forintból mindössze 17 milliárd forintot kötöttek le szerződéssel, és ebben is az igen jó pártpolitikai pozícióban lévő Pécs városa viszi több milliárd forinttal a prímet, míg kifizetés szintjén egyetlenegy önkormányzat még európai uniós forrásból, regionális fejlesztési forrásból egyetlenegy fillért sem kaphatott. Ezzel együtt 1400 pályázat áll sorban értékelésre, ezzel együtt 1400 pályázat került tartaléklistára azért, hogy a professzionális szinten működtetett állami protekcionizmus működhessen az elbírálás rendszerében, és háttérbe lehessen sorolni azokat az önkormányzatokat, amelyek valamilyen feltétel mellett nem kapcsolódnak közvetlenül a kormányzati érdekekhez.

De ha véletlenül megnyer egy önkormányzat egy fejlesztési forrást, és véletlenül sikerül szerződést kötnie, akkor sincs könnyű helyzetben, hiszen nincs olyan likviditási helyzete, amellyel meg tudná finanszírozni ezeket a forrásokat. 20 százalékos banki kamatot is kell fizetni a megelőlegezett források után, ami nagyon komoly veszélyforrása a következő időszaknak. Rossz pályázati rendszer, és mindeközben sehol nem találjuk azokat a kormányzati intézkedéseket, amelyek segítenék az önkormányzatokat abban, hogy hozzájussanak ezekhez a forrásokhoz.

Arra szeretném fölhívni a figyelmet és leginkább a Belügyminisztérium figyelmét, hogy ha úgy gondoljuk, hogy 2007-től lehetőséget kell teremteni az önkormányzatoknak, hogy forrásokat tudjanak megszerezni, akkor ennél jóval hatékonyabb cselekvő intézkedésre van szükség, nem pedig arra a sok-sok sikerpropagandára és beszédre, amit most tapasztalunk.

Összefoglalva: európai uniós ügyekben az önkormányzatok jelentős részének az a véleménye, hogy az európai uniós források úgy viselkednek, mint a Jeti, mindenki beszél róla, de még nagyon kevesen látták, hogyan lehet ez hasznos lehetőség az önkormányzatoknak a nehéz helyzetből való kilábaláshoz.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Molnár Gyula képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából. Önt illeti a szószék.

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Hölgyek és Urak! Én is arra gondoltam, amikor reggel jöttem befelé, hogy egy olyan fontos, mindannyiunk számára húsba vágó témáról fogunk beszélni, hogy talán sokkal több felelősség, sokkal több tisztelet és talán emelkedettebb lesz itt a hangnem ma a tisztelt Házban. Nagyon hajlok arra, amit Bőhm András megpróbált megfogalmazni, úgyhogy ha nem sértődnek meg, nem csatlakoznék azokhoz a szólamokhoz, amelyek eddig elhangoztak, megpróbálnék valóban arról beszélni, hogy mit gondoltunk, mit tettünk és mit szeretnénk tenni a következő időszakban.

Egy rövid kitérőt azért engedjenek meg! Én nagyon örültem annak, néhányan már majdnem kimondták azt a tételt, amiben szerintem talán meg tudnánk állapodni, hogy nem egy év, nem két év, nem három év következménye az, ami ma a magyar önkormányzati rendszerben kialakult, akár finanszírozás szempontjából, akár abból a szempontból nézzük, hogy milyen feladatok, milyen kötelezettségek keletkeznek, és ahhoz vannak-e források. Annyira jó lenne, ha lenne bátorság bennünk, hogy a 14 esztendő dolgairól szóljunk! Hiszen olyan szép még a rendszerváltás első gondolata, amikor mindenki azt mondta a választási kampányban, hogy a helyben keletkezett jövedelmek maradjanak helyben. Aztán mindjárt az első kormány azt mondta, hogy 50 százalék, a második azt mondta, hogy 25, és a harmadik kormány - nem is nevezzük most nevén - azt mondta, hogy 5 százalék. Aztán lett 10, és most 17 százalék. Tudom, hogy nem ez a megoldás, de mégis arról van szó, hogy talán ezt ebben a körben mondjuk ki: van felelősség, persze ezzel párhuzamosan van feladat is.

Hogy fuldoklik-e valaki, azt szerintem bízzuk rá. (Derültség az MSZP soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ezt elegánsan meg is tettétek.) Az világosan látszott, ezt elmondta a fővárosi frakcióvezető asszony, Gy. Németh Erzsébet, hogy az egész téma úgy került elő, hogy a Fidesz komoly problémája az, hogy ebben a városban olyan emberek élnek, akik jól emlékeznek arra, hogy mi is történt az elmúlt időszakban. Tehát én azt mondom, hogy hagyjuk rá az emberekre, hogy majd eldöntsék, hogy az, ami történik, számukra elfogadható avagy sem. Én azt mondom, hogy ha fel tudják saját magukat menteni attól, hogy versenyeznek egymással, hogy nagyobbat vagy nagyobbat mondjanak, akkor talán lesz arra energia és kapacitás, hogy azzal foglalkozzunk, ami a dolgunk. Elment közben Kósa Lajos (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Meg a belügyminiszter is!), én azt mondom neki, hogy az a cukrosbácsi, akit ő itt megidézett, ha a fővárosra gondolt, nagyon örültünk volna mi, fővárosiak ’98 és 2002 között, ha legalább azt a fél tábla csokoládét megkaptuk volna attól a cukrosbácsitól.

De tényleg azt szeretném mondani, hogy egy picit tekintsünk előbbre, egy picit nézzünk távolabb, és mivel szóba jött a főváros, talán nem illetlenség, ha én is néhány szót ezzel kapcsolatban szólok. Ha a jövőt nézzük, akkor váltsunk pár szót arról, hogy hogyan is látjuk ennek a kétszintű közigazgatásnak a jövőjét, és ha a kérdést elvileg az asztalra helyezzük, akkor próbáljuk meg a választ is megfogalmazni. Mondják ki, mondjuk ki azt, hogy ha a patkó egyik oldalán önök, a Fidesz csatlakoznak a liberális párthoz, aki egy kisebb fővárosban gondolkozik, akkor azt kell mondjuk, hogy a mi véleményünk más, de készek vagyunk róla vitatkozni. A mi véleményünk más, mi azt mondjuk, hogy ez a város már így is kisebb, mint ami Európában szokásos. Mi úgy gondoljuk, hogy a város fejlesztése önmagában és a régióval együtt képzelhető el. (Domokos László: Álvita!) Beszéljünk a hatáskörökről, beszéljünk arról, ami szándékaink szerint lehetséges: egy erős, fejlesztésekben erős, működésben erős főváros és a polgároktól nem eltávolodó helyi kerületi egységek. Ha ebben meg tudunk állapodni, mi készek vagyunk arra, hogy akár 2006-ig, akár a 2006-os megalakuló parlament asztalára helyezzük le azt a koncepciót, amely alkalmas lehet arra, hogy egy új, működőképes, hatékonyabb fővárost tudjunk előállítani.

Itt van a forrásmegosztás kérdése. A forrásmegosztási törvény bizonyos szempontból nyugodtabb helyzetet teremtett, de mi tudjuk, a törvény végrehajtása környékén mindig kiderülnek apró dilemmák. Az a kérésem, hogy ha egyetértenek abban, hogy tekintsünk előre, támogassák azt a javaslatunkat, amit rövidesen be fogunk nyújtani, amely az adatok korrekcióját lehetővé teszi utólag is, a tudhatóan hibás adatok változtatását lehetővé teszi. Ezt a módosítást elkészítettük, rövidesen benyújtjuk. Kérjük önöket, hogy konzultálva a fővárosi kollégáikkal - nincsenek olyan sokan, de azért nagyon felkészültek ezen a területen - váltsanak velük szót, és kérem, hogy álljanak ebben a kérdésben mellénk.

Az is jó lenne, ha amikor a jövőről beszélünk, akkor az adóreform kapcsán mondják el a véleményüket, ne kritizáljanak, mondják el a véleményüket, hogy így jó vagy nem jó, vagy ha nem jó, akkor mi lenne a jobb. Ha az iparűzési adó helyett - ami valóban a versenyképesség egyik komoly korlátja a fővárosban és a helyi önkormányzatokban - mást fogunk csinálni, más típusú adónemek lesznek, akkor mit és milyen mértékben tudnak önök támogatni? Tehát szerencsés lenne, ha legkésőbb 2006-ig kialakítanánk azt, hogy az önkormányzatok finanszírozására van-e más lehetőség, mint a mai, amit nagyon plasztikusan említett, ismét Bőhm Andrásra hivatkozom abban, hogy hogyan, miképpen lehet kijátszani egymással szemben az önkormányzatokat.

Vagy váltsunk szót a közép-magyarországi régió jövőjéről, hiszen ez is egy nagyon kényes és fontos kérdés. Nagyon hallgat ma erről mindenki, a törvénymódosítás, a törvényjavaslat itt van előttünk. Végig kellene gondolni azt, hogy amennyiben igaz az az állítás, hogy a főváros fejlettsége okán nem részesül az uniós pénzekből, akkor hogyan, miképpen lehet azt elérni - kezdeményezzük közösen, támogassanak ebben minket önök is -, hogy a nemzeti fejlesztési pénzek egy jelentős része a fővárosban kerüljön elköltésre. Próbáljuk meg azt megérteni, és nagyon kérem önöket, hogy értsék jól, hogy hagyjuk azt a hamis szembeállítást, amelyik valamilyen formában a főváros vagy a vidék dolgát megpróbálja szembeállítani. Egy erős, versenyképes főváros igenis nagyon komoly lehetőség és eredmény az ország számára. A debreceni színházat és a múzeumot is támogatja az állam, és debreceni emberek, nagyon helyesen, járnak budapesti múzeumokba és színházakba, tehát nem szabad ezt a hamis szembeállítást megtenni.

(11.50)

Dolgozzunk ezen együtt, a kormány fejlesztési kabinetje március végén, április elején kizárólag Budapesttel fog foglalkozni. Az a kérésem, hogy ha ebből a szempontból érdemi ügyekről hallanak, jó szívvel álljanak mellé.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Kétperces felszólalásra kért lehetőséget Csabai Lászlóné, az MSZP képviselőcsoportjából.

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Ház! Sok mindenről lehetne beszélni, de csak két témáról szeretnék szólni; az egyik a hitel. Nem felel meg a valóságnak, hogy 20 százalékos kamattal lehet hitelt felvenni. 8,5 százalékkal lehet, fejlesztési hitelt pedig a Magyar Fejlesztési Banktól 5,5 százalékkal lehet felvenni. Tehát valaki rossz helyen kereskedik, hogy ha 20 százalékos kamattal akar hitelt felvenni.

De a Magyar Nemzeti Bank adatát szeretném elmondani, hogy a legnagyobb hitelnövekedés '98-2002 között valósult meg az önkormányzati szférában, amikor 250 százalékos volt a hitel növekménye, 2002-2004 között pedig 50 százalékos növekmény volt. Tehát ez azért elég egyértelműen bizonyítja, hogy az előző ciklusban milyen volt az önkormányzatok helyzete, és a mostani ciklusban milyen az önkormányzatok helyzete.

Természetesen ezzel nem mondom azt, hogy jó helyzetben vannak az önkormányzatok, de az adatokat azért nem kellene letagadni.

A másik, hogy mindig arról beszélünk, hogy milyen az önkormányzatok helyzete, én pedig arról szeretnék beszélni és arról szeretnék sokkal többet hallani, hogy javult-e az emberek helyzete, hogy jobb utakon tudnak-e járni, hogy elér-e az autópálya Nyíregyházára, Szegedre, Miskolcra, Debrecenbe és a többi nagyvárosba, hogy tudtunk-e iskolát építeni - mert tudtunk iskolát építeni -, hogy valóban vannak-e műjégpályák, mert most legalább hat nagyvárosban épült műjégpálya, és még lehetne folytatni a sort. Erről bizony nem beszélünk, mert úgy gondolom, hogy nem az a kérdés, hogy az önkormányzat most hogyan tudja a pénzét előteremteni. Persze, az is nagyon fontos, nekem polgármesterként nagyon fontos. A városlakónak az a fontos, hogy megkapta-e az 50 százalékkal növelt bért, és ezzel jobb helyzetbe került-e, tudott-e lakást venni, kocsit venni, tudta-e a lakását felújítani, és bizony az adatok azt bizonyítják és a közvélemény-kutatási anyagok is azt bizonyítják, hogy az emberek 20 százaléka vett lakást, 28 százaléka felújította a lakását, az elmúlt évben az emberek 18 százaléka megvette az első autóját.

Ezek az adatok teljesen egyértelműen bizonyítják, hogy egy picit jobb helyzetbe kerültünk; nem jó helyzetbe, de egy picit jobb helyzetbe. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Bőhm András képviselő úrnak, az SZDSZ képviselőcsoportjából.

DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Molnár Gyula képviselő úr felszólalására szeretnék röviden reagálni, amennyit a két perc megenged. Tehát egyrészt mondanám, hogy a liberális pártnak nincs olyan elmélete, ami azt mondaná, hogy kisebb fővárost akar. Tehát ennek a meghirdetése nem történt meg, a vitatása is fölösleges. A liberális pártnak az az álláspontja, hogy a hatásköröket kellene jobban szétosztani és az ügyek vitelét megfelelőbben vinni.

A másik, amit ennél lényegesebbnek tartok, azt gondolom, hogy sokáig nem követhető az a gyakorlat a fővárosban rendkívül erős pozíciókkal rendelkező MSZP részéről, hogy beszélgetésre hívjon vélemény kifejtése nélkül. Tehát a kétszintű várossal kapcsolatban lehet azt mondani, hogy ez a fajta működés jó, lehet azt mondani, hogy rossz, és ha rossz, akkor milyen megoldási javaslat van.

A központi régió ügyében lehet azt mondani, hogy elképzelésünk van, és ehhez kérünk vitázó partnereket, azt kevésbé lehet ma már mondani, bár megértem, hogy az MSZP-n belül az utóbbival kapcsolatban vannak ellentétes nézetek, csak arra hívom fel a figyelmet, hogy az biztosan nem működik, hogy amennyiben hallanak tőlünk észrevételeket, akkor szívesen várjuk a vitában való részvételt. Én például erre szívesen jelentkezem a magam részéről, de azt gondolom, hogy nem úszható meg a vélemény kifejtése.

Tehát lassan dönteni kell úgy a központi régió ügyében, mint a város kétszintű igazgatásának kérdéseiben. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Bóka István képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Azért az MSZP-SZDSZ-koalíció bizonyos választási ígéretekkel nyerte meg a 2002-es parlamenti választásokat, és bizonyos választási ígéretekkel nyerte meg a 2002-es önkormányzati választásokat. Két markáns ígéret volt, amiről úgy gondolom, hogy nem szabad elfeledkeznünk. Az egyik az, hogy több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak. (Dr. Gruber Attila és Nógrádi Zoltán felmutat egy-egy iratot.) Ezt az ígéretet, elismerem, bravúrosan, ügyesen teljesítették, hiszen úgy növelték a települési önkormányzatok bevételeit, hogy egyben a mozgásteret szűkítették, a bevételekhez képest a kiadások jóval nagyobb mértékben növekedtek.

A másik markáns ígéret volt, amit, úgy gondolom, szintén nem szabad elfelejtenünk, és hogy ez az ígéret mennyire köszön vissza napjainkban, egyáltalán mennyire köszön vissza a 2003., a 2004. és a 2005. évi költségvetések tekintetében, az az, hogy az önkormányzati többletfeladatokat maradéktalanul le fogjuk finanszírozni. Milyen önkormányzati többletfeladat maradéktalan lefinanszírozása történt meg az elmúlt három évben? Milyen többletfeladatot finanszíroztak maradéktalanul? - kérdezem tisztelettel.

2004 decemberében még bármit lehetett mondani a központi költségvetés vitája során a helyi önkormányzatok finanszírozásával kapcsolatban, bár akkor is valamennyien láttuk, hogy működési oldalról - hangsúlyozom: működési oldalról - nagyon-nagyon nagy a baj, komoly problémák lesznek 2005-ben. 2005 január-februárjában többségében elfogadásra kerültek a helyi önkormányzati költségvetések, eljött az igazság pillanata. Kiderült az, amit láttunk 2004 decemberében: a bérpolitikai intézkedések önkormányzati lefinanszírozása nem történt meg; maradéktalanul nem történt meg.

Különösen nagy a gond és a probléma természetesen más településtípusoknál is, de például a kisvárosok esetében, amely kisvárosok rendelkeznek gyakorlatilag a teljes önkormányzati intézményhálózattal, gyakorlatilag majdnem minden feladatot ellátnak. A feladatot el kell látni, nincs hová hátrálni. Túl sok ésszerűsítésre már nincsen mód a 2005. év tekintetében, annak ellenére, hogy jobb meggyőződésünk ellenére létszámleépítéshez kell nyúlni a kisvárosok esetében.

A 2005. év szerintem sokkal rosszabb, mint a 2003. év volt, amikor az 50 százalékos béremelés finanszírozása nem történt meg a központi költségvetés részéről, hiszen 2003-ban legalább megpróbálták megmagyarázni, hogy az önkormányzati saját bevételek növekményéből megvan a többletfedezet. Egy bérhiki-rendszer került kidolgozásra, hogy legalább valamilyen tessék-lássék módon tudjuk kezelni ezt a kérdést.

2005-ben ma már erről sem beszélhetünk. Kísérletet sem tesznek arra, hogy működési oldalról a bérpolitikai intézkedések hatása lefinanszírozásra kerül. Soha nem gondoltam, tisztelt képviselőtársaim, hogy a 2003. évet, a 2004. évet önkormányzati szempontból visszasírom. Soha nem gondoltam, hogy ez fog bekövetkezni.

A környezetemben néhány közelben lévő kisvárostól kértem adatokat, hogy milyen az ő 2005-ös költségvetésük. Néhány adattal szeretném önöket megismertetni. Siófok: 2005-ben a működési költségvetési egyensúlyát 92 státus leépítésével tudja megvalósítani. 92 család! Közel 10 százalékos státusleépítés Siófokon, tisztelt képviselőtársaim.

A közalkalmazottak önkéntesen vállalták munkahelyük megőrzése céljából, hogy lemondanak a munkaadói juttatások 50 százalékáról és a nyugdíjpénztári befizetésekről.

(12.00)

Sümeg egy Veszprém megyei kisváros: az állami támogatás 2005-ben - a zárolást figyelembe véve - 14 millió forinttal csökkent. A bérnövekmény 2005-ben, 2004-hez képest 60 millió forint. Mínusz 14 millió és plusz 60 millió forint - mindenki tud számolni.

Vagy egy tipikusnak mondható város, Tapolca: 54 millió forinttal nőtt az állami támogatás 2005-ben 2004-hez képest. Ezzel szemben 170 millió forinttal nőttek meg a bérek és a bérterhek. Amennyiben a zárolás nem kerül felszabadításra, úgy Tapolcától 150 millió forintot vont el működési oldalról ez a kormány. Ha a kórház nélküli költségvetését számoljuk, az 4 milliárd forint, amiben a fejlesztés benne található. Ez azt jelenti, hogy 4 százalékos forrásszűkülés történt Tapolca esetében. Ez általános a kisvárosoknál, és attól félek, hogy általános valamennyi helyi önkormányzatnál is. Érdekes a kötelező tartalékolás ügye. Ügyes és bravúros, olyan, mint a mesebeli lány helyzete; hoztam is valamit, hiszen benne van a költségvetésben, de valójában nincs meg, és vélelmezzük azt, hogy nem is fogjuk megkapni a 2005. év során. (Kovács Tibor: És amikor a Fidesz zárolta? - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Akkor éppen árvíz volt. Most meg szocialista kormány van.)

Érdekes dolog a decentralizáció kérdése, hiszen nagyon sokszor arról beszélnek, hogy decentralizálni kell a forrásokat, azokon a szinteken elosztani, ahogy az a legracionálisabb.

A 10 milliárd forintos önkormányzati útfelújítási program: miért kellett ezt a régiókhoz decentralizálni? Miért nem lehetett normatív módon a települések között elosztani? Miért nem lehetett esetleg kötött normatívával megoldani ezt a kérdést? Miért nem lehetett?! Miért kellett a régióhoz tenni? Talán, hogy bizonyos önkormányzatok ne kaphassanak ebből támogatást? (Kovács Tibor: Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Neked elég nagy van!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az a véleményem, hogy a működési bevételek és a működési kiadások tekintetében nagyon nagy gond van a települési önkormányzatok finanszírozásában. Közös felelősségünk, hogy valamit tegyünk ezért. Sürgős szükség van ezért, úgy gondolom, a zárolás feloldására, és körülbelül 20-30 milliárd forint működési bevétel szükséges a települési önkormányzatok számára. Lassan úgy gondolom, nem tudunk beszélni önkormányzatiságról, szabadon felhasználható pénzeszközökről.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Mádi László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Csabai Lászlóné beszélt az otthonteremtés témaköréről, s látni kell, hogy az a Fészekrakó-program, aminek most történt meg az indulása, lényegében megbukott. 50 ezer igénylőből 500 tudott hitelkérelmet benyújtani, 100 emberből egyetlen ember problémáira tudtak megoldást találni. Mi lesz a többi 99-cel, mi lesz a nagy tömegekkel? Sajnos azzal, hogy tönkreverték, szétverték azt az otthonteremtő támogatási rendszert, amely a polgári kormány idején létrejött, lényegében ide juttatták az otthonteremtésre vágyó embereket: 100 emberből 1 - a többi 99-cel mi lesz?

Az önkormányzatoknál tartunk, egy nyíregyházi adatot hadd mondjak! Sajnos, a város devizakötvénnyel együtt vett összes adósságállománya 7,5 milliárd forint, ami egy főre jutóan a nagyvárosok között talán a legmagasabb összeg. Azért lehetne talán cifra nyomorúságnak nevezni Nyíregyháza költségvetését, mert ott fejlesztések vannak, de óriási működésbeli hiányok, óriási működésihitel-felvételek is. Ez lényegében cifra nyomorúság, amely jól mutatja, hogy a felszín mögött milyen óriási problémák és feszültségek húzódnak meg.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Németh Zsolt képviselő úrnak, a függetlenek csoportjából.

NÉMETH ZSOLT (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tavaly az önkormányzatok helyzetére a következő tanmesét adtam elő:

Meghirdettem fiaim körében a több pénzt a gyereknek programot, hogy több zsebpénzt fogok adni. Ezért fölemeltem 20 ezerről 22 ezer forintra a zsebpénzüket. Persze, nem ám csak úgy, vannak ebben kötelező feladatok: meg kell venni a bérletet, be kell fizetni a menzát s a többi. Most aztán viszont kitaláltam, amellett, hogy egy kicsit zárolok is belőle, hogy azt kellene csinálni, hogy beíratom a gyereket még külön angolórára, ennek az ára 4 ezer forint. De ez a háládatlan kölyök meg jön tiltakozni, hogy miféle dolog az, hogy a múlt évben 20 ezer volt, most igaz, hogy 2-vel megemeltem, de 4 ezer forint az angol különóra, 18 ezer forint marad csak. De most már nem vág át, mert ez demagógia, kérem szépen! Több pénzt az önkormányzatoknak, több pénzt a gyereknek program teljesítve: 10 százalékkal növeltem.

Ezt a történetet az idén nem tudom már előadni, mert nincsen több pénz. Tehát amit Bóka képviselő úr elmondott, bizonyos településkategóriákban igaz, nem növekedett, kisvárosokban nem növekedett az állam által átadandó összeg. Példát tudnék mondani: a tavalyi teljesített működési főösszeg alatt terveztünk kisvárosban költségvetést működési szinten. Ennek ellenére az állam által átadott pénz alig 2-3 millióval növekedett csupán, és 127 millió a hiány. Ennek ellenére évről évre egyébként a működési kiadások dinamizmusa 80-110 millió körül nőtt, évről évre - idén nem. Leépítések révén is a tavalyi szint alatt terveztünk, aminek kérdéses egyébként a teljesítése.

Még egyszer hangsúlyozom: van olyan településkategória, hogy nem nőtt az állam által átadott pénz. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Melyik? Név szerint mondd!)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra minden képviselőnek lehetősége van. Képviselő úr, tessék szíves megnyomni a gombját!

Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Gazda László képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából.

GAZDA LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A területfejlesztés és a vidékfejlesztés, különösen a decentralizáció és a vidékfejlesztés kapcsolatáról szeretnék szólni, tekintettel az atomizált önkormányzatokra, amelyeknek ideje volna összefogni, és ezért ezt a véleményemet is szeretném kifejteni.

Hétfőn a miniszterelnök úr új vidékpolitikáról beszélt, ennek az alapelveit is elmondta: a partnerség, civilség, a falu és a vidék depolitizálása, de fontosabbnak tartom, amit utána kijelentett, hogy úgy kell a vidék jövőjére összpontosítani, hogy a források felhasználásáról ne Budapesten, hanem vidéken, helyben döntsenek. A lényeget fogta meg.

A rendszerváltást követően jó magyar szokás szerint kiöntöttük a gyermeket a fürdővízzel, veszni hagytuk, és félredobtuk azt a már 1930-as években fejlett fejlesztési, tervezési struktúránkat, struktúráinkat, amelyeket átalakítva megúszhattuk volna a '90-'94 közötti országjáró területfejlesztést, amely például Nyíregyházának 1993-ra autópályát ígért, a '98-2002-es évek közötti zsebből osztogatást, amit a mai napig sokan Széchenyi-tervként emlegetnek, pedig a '90-es évek közepén úgy tűnt, hogy magunkra találtunk.

Az 1996-os XXI. törvény a területfejlesztésről Európában is egyedülálló volt. A két-, majd a hárommegyés felzárkóztatási politika kialakította a megyei területfejlesztési intézményrendszert, programalkotásra ösztönözte a megyéket, benne a településekkel és önkormányzatokkal. Decentralizációs források biztosításával forráskoordinációra késztette a megyéket, amelyek már képesek voltak - és ez nagy szó - integrált terület- és vidékfejlesztésre.

Időközben a hárommegyés, majd kísérletként az öt-, majd hétmegyés kiszélesítéssel... - források nélkül ellehetetlenítették, majd visszaállt “a minisztériumok mindent jobban tudnakö hatalma.

A vidék helyzete pedig igen súlyos. A vidéki önkormányzatok helyzetét különösen ebből a szempontból érdemes megítélni és megélni.

(12.10)

Vidéki térségben él ma a lakosság kétharmada; az európai 15-öknél csak 17,5 százaléka. Az aprófalvakban a munkanélküliség a 75 százalékot is meghaladja, és fokozatosan kialakul a második generációs munkanélküliség, és ez a súlyos. Az ország mélyszegénységben élő 10 százalék körüli lakosságának több mint fele vidéken él, és a falvak lakosságának 20-30 százaléka a felzárkózás esélye nélkül éli meg mindennapjait, egyharmada kiöregedő, kihaló. A kevésbé iskolázott fiatalság konzerválja a társadalmi leszakadást. Ez 15 év problémája.

Hogyan lehet ezen változtatni? Az önkormányzatok mit tehetnek, különösen, ha összefognak? Nem akarok kevesebbet állítani, mint azt, hogy az első és legfontosabb, hogy a terület- és vidékfejlesztés ismét váljanak édestestvérekké, és azt, hogy ha a terület- és vidékfejlesztés nemzeti forrásait túlnyomórészt decentralizáljuk, és a központban csak a válságkezelés forrásai maradnak, az segíthet a helyi önkormányzatok helyzetén is; ha kialakul és működik a település kistérségi, megyei, regionális terület- és vidékfejlesztési intézményrendszere mint egységes hálózatszerű intézmény; és végül, ha átalakul az önkormányzati finanszírozás rendszere, sokkal takarékosabbá és hatékonyabbá válik.

A Fidesszel ellentétben mi nem az önkormányzatok számát akarjuk csökkenteni, hanem azt akarjuk, hogy a kisebb-nagyobb térségek, együtt élő településcsoportok, kistérségek, megyék, régiók fogjanak össze a partnerség jegyében. Feladataikat jellegüktől függően közösen szervezzék meg, hatékonyan, jobb minőségben, sokkal olcsóbban, mint ma. Mert ma az elkülönülő önkormányzatoknál - aki önkormányzatoknál dolgozik, az tudja - együtt van jelen a pénztelenség és a pazarlás. Hallhattunk arról, hogy megszűnnek az iskolák, a falvak elsorvadnak, csak arról nem, hogy az együtt élő településcsoport képes egy értelmes munkamegosztásra, képes minőségi felső tagozatos iskolát fenntartani, ahol a gyermekek nyelveket tanulhatnak, sportolhatnak, kibontakoztathatják képességeiket, miközben az óvoda, az iskola alsó tagozata minden faluban megmarad. Arról sem hallunk, hogy a gyenge minőségű iskolák cselédsorra kárhoztatják a falvakban élő gyermekeket, elzárva előlük az érvényesülés útját a világban.

A Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormány elindult azon az úton, amely kiteljesítheti egy jó terület- és vidékfejlesztés lehetőségeit. A kormányzati struktúra átalakult, már esélyt ad a továbblépésre. Megerősödtek a regionális fejlesztési tanácsok és munkaszervezeteik, sorra alakulnak a kistérségi területfejlesztési tanácsok, és valósággá válhat, hogy az az intézményrendszer, amely nagyon sokat segíthet a helyi önkormányzatokon, kialakulhat. A 2005-ös költségvetésben a központi nemzeti forrásokra már csak 7,4 milliárd forint áll rendelkezésre, ugyanakkor azoknak a decentralizált forrásoknak az összege, amelyekkel a régiók rendelkeznek, 58,2 milliárd forint. És itt igazat adok Sisák képviselő úrnak, hogy a TFC és a TEKI esetében a kormányrendeleteket módosítani kell, ebben az esetben fejezhetjük be a szennyvízberuházásainkat.

Az EU-források igénybevételét segítő önerő-kiegészítés 7,4 milliárd forint. Jelentős forrásokhoz juthatnak a kistérségek és a többcélú kistérségi társulások, céljaikat közösen valósíthatják meg. Ez a forrás mintegy 15,4 milliárd forint. Ezek mind olyan források, hogy ha a helyi önkormányzatok összefognak, akkor hatékonyabban, olcsóbban dolgozhatnak, jobban kiszolgálhatják azokat az embereket, akik a településeken élnek, hiszen az emberek a lényegesek. Ezek mind reményt adnak arra, hogy ha 2006-ban tovább tudunk lépni, és a vidéket felnőttként kezeljük, akkor elindíthatjuk azt a vidékfejlesztést, amire Magyarországnak szüksége van.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Potápi Árpád képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

POTÁPI ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony, a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Sok mindenről beszéltünk ma, de azt hiszem, a gazdaság helyzetét még igazából nem érintettük. Úgy gondolom, hogy az MSZP-liberális kormány gazdaságpolitikája, vagy inkább az, hogy nincs gazdaságpolitikája, meghatározza az önkormányzatok sorsát is. 2002-ben arról hallhattunk, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány 400 ezer új munkahelyet teremt. Ezzel szemben azt láthatjuk, hogy 30 ezerrel kevesebb a munkahelyek száma, mint 2002-ben. Tavaly a KSH adatai szerint is nőtt a munkanélküliség. Valójában ez azt jelenti, hogy vannak olyan térségek, vannak olyan városok, ahol a munkanélküliek száma megduplázódott. Hadd említsem saját városomat, Bonyhádot, ahol 2002-ig 6-7 százalékos munkanélküliségről beszélhettünk, ez ma 13-14-15 százalék.

Ennek a városnak a példája nem egyedüli, hiszen az egész dél-dunántúli régió nagyon nehéz helyzetben van, és mindenhol azt láthatjuk, hogy a munkanélküliek száma növekedik. Úgy gondolom, hogy amíg a kormány nem változtat a gazdaságpolitikáján, amíg nem tér vissza például a Széchenyi-tervhez, addig a vidék felemelkedése és az önkormányzati lét javulása nem várható. Az önkormányzatok nem tudják a helyi adóbevételeiket növelni.

Arról már nincs is időm beszélni, hogy szociálpolitikai intézkedésekben mit jelent ez, mi van a romaprogrammal, amelyet a kormány hirdetett meg 2002-ben, és semmi sem valósult meg belőle.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Katona Tamás államtitkár urat illeti a szó.

DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Ha az önkormányzatok gazdaságáról beszélünk, az kétségtelenül érinti az ország gazdaságpolitikáját is. A tényektől azonban nem célszerű eltekinteni. Érzékelem, hogy van egy sajátos Fidesz-számtan, ahol már az előjeleket is időnként összekeverik. A Statisztikai Hivatal olyan adatokat nem adott ki, hogy nőtt volna a munkanélküliek száma. A foglalkoztatottság nem csökkent, hanem valamelyest nőtt. Nem olyan mértékben, mint szeretnénk, de nőtt a foglalkoztatottság, és a munkanélküliség ennek arányában, ahogy tegnapelőtt is jeleztem, az Európai Unióhoz képest elfogadható mértékű.

Ez egy strukturális gond, hogy mekkora a munkanélküliség, és nyilvánvalóan ezt egyik évről a másikra nem lehet javítani, de a foglalkoztatottak száma ma sokkal magasabb, mint öt évvel ezelőtt volt. Azt gondolom, ez lényeges, ez a gazdaságpolitikának köszönhető. Egyébként az ország gazdaságpolitikája olyan, hogy lehetővé teszi a gyors növekedést. Tavaly 4 százalékkal nőtt a bruttó hazai termék. Lehet mondani, hogy sereghajtók vagyunk, ezt több képviselő is mondta, csak rossz helyről nézik, attól tartok. Az adatok ezt, ahogy mondtam, nem támasztják alá.

És még valamit, talán a Széchenyi-tervről egy dolgot hadd mondjak. Itt sokféleképpen minősítették, egy elemet említek meg. Önök bevezették a Széchenyi-tervet, majdan a következő két évben a gazdasági növekedés üteme látványosan, érzékelhetően csökkent. Ennyit a Széchenyi-terv eredményességéről. Vagyis megnyugtathatom képviselő urat, nem óhajtjuk a Széchenyi-tervet újra bevezetni, mi sikeres gazdaságpolitikát akarunk folytatni, és azt is folytatunk.

Köszönöm szépen, elnök asszony, a lehetőséget.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Csabai Lászlóné képviselő asszonynak, az MSZP képviselőcsoportjából.

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Gazda László fogalmazta meg legegyértelműbben az önkormányzatok helyzetét. Egyszerre van jelen egy pénzszűke és egy olyan lehetőség, ami a fejlesztéseknél nagyságrendű fejlesztési lehetőséget biztosít a települések számára az előző időszakhoz képest. Ezt a frusztrált állapotot éljük meg nap mint nap mindazok, akik az önkormányzatban dolgozunk, akár vezetőként, képviselőként vagy a hivatal dolgozóiként.

Nagyon sajnálom, hogy Varga Mihály képviselőtársunk mintegy megtagadta azt, amit mondott, ahelyett, hogy megmagyarázta volna azt, hogy mit akart mondani. Ha azt akarta mondani, hogy nincs szükség háromezer-kétszáz-egynéhány gazdálkodó önkormányzatra, ahol irodák vannak, polgármesteri hivatalok vannak, önálló intézmények vannak, és azt mondta volna el, hogy szükség van döntéshozó önkormányzatokra, hogy a településeken döntsék el, mi legyen a település sorsa, és arra van szükség, hogy az intézmények, a polgármesteri hivatal hatósági munkája centralizáltan történjen, akkor ez lehetett volna olyan kiindulási pont, amiről érdemes vitatkozni.

(12.20)

Azt gondolom, hogy ha erre ment volna el a mai vita, akkor a vita végén azt mondhattuk volna, hogy ez egy jó tanácskozás volt, és ebből úgy tudunk kijönni, amiből profitálnak a kicsi és a nagy települések egyaránt.

Én azért sajnálom, hogy nem errefelé ment el a vita, hanem inkább egy ilyen vádaskodás volt, mert szükség lenne arra, hogy mindenki, aki az önkormányzati szférában dolgozik, az végre végiggondolja azokat az önkormányzati feladatokat, amiről Kósa Lajos meg mások is beszéltek, hogy mit lehetne csökkenteni, és végiggondolja, hogy hogyan lehetne a munkánkat racionalizálni. Azt gondolom, hogy ennyi pénzből is sok mindent meg lehetne oldani, és természetesen örülnénk annak, hogyha több pénz lenne. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót Szakács Imre képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

DR. SZAKÁCS IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én itt figyeltem a vitát kezdettől fogva, vádaskodást nem érzek, nem láttam. Én azt látom, hogy panaszkodás van, az önkormányzati tisztségviselők elmondták, hogy milyen helyzetben vannak.

Arra, hogy milyen helyzetben vagyunk mi Győr-Moson-Sopron megyében, a legjobb példa, hogy a múlt pénteken a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat, szocialista párti képviselő segítő igen szavazatával, tiltakozásul az alulfinanszírozás ellen, március 19-ére az intézményeink egy napra történő bezárását rendelte el. Ez olyan tiltakozó lépés, amihez egy önkormányzat már csak az utolsó pillanatban nyúl, amikor más lehetősége nincsen. És itt, a tévé nyilvánosságán keresztül is szeretném a polgármester asszonyokat, urakat felhívni, hogy aki úgy érzi, hogy hasonló helyzetben van, tehát a kötelező feladatok ellátásához nem elég a forrása, az csatlakozzon ehhez a felhíváshoz. Győr-Moson-Sopron megyéből nagyon sok kistelepülés jelezte már, hogy csatlakozik ehhez.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Gyimesi Endre képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A bonyhádi képviselőtársam megszólalására adott államtitkári válasz késztet szólásra.

Valóban, a legfontosabb kérdés a gazdaság kérdése az önkormányzatok számára is, ezért külön felháborító az a 2004. január 1-jei törvényi változtatás, ami alapján áfakötelessé vált egy csomó olyan államháztartási támogatásokon alapuló beszerzés, amely korábban nem így volt. Így ha európai uniós forráshoz jut egy önkormányzat vagy annak cége, akkor ennek a beruházásnak a megvalósítása, finanszírozása jelentős mértékben megdrágul. Nem beszélve arról a szomorú tényről, hogy az Európai Unió rendkívül felháborodottan vette ezt a döntést, hiszen első szavuk az európai uniós biztosoknak az volt a kohéziós alap kapcsán, amikor nálam is megjelentek, hogy nem az államot kívánták támogatni, hanem egyes projekteket kívántak támogatni.

Tehát rendkívül fontosnak tartom, hogy ezt a szakmailag megalapozatlan jogszabályi környezetet, kérem, hogy oldjuk fel, mert ebben az esetben az önkormányzatok sokkal kevesebb nagyberuházást tudnak megvalósítani egy olyan gazdasági helyzetben, amelyről képviselőtársaim beszéltek, ahol a bérfejlesztésre nincs meg a fedezet, ahol bizonytalan a közalkalmazotti kör 2004. évre vonatkozó 13. havi juttatása egytizenketted részének a jogossága, ezt nem tudják megadni az intézmények, ahol a belső ellenőrök kötelező beállítása pluszfeladatokat jelent, ahol a munkába járás pluszfeladatokat jelent, és még sorolhatnám tovább azokat a ránk rótt pluszfeladatokat, amelyekhez az önkormányzatok pluszforrást nem kaptak.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Németh Zsolt képviselő úrnak, a függetlenek képviselőcsoportjából. (Jelzésre:) Németh Zsolt képviselő úr jelzi, hogy nem kíván felszólalni.

Halmai Gáborné képviselő asszonynak adom meg a szót, az MSZP képviselőcsoportjából.

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Azt gondolom, azért jöttünk ma, hogy közös problémáinkra közös megoldásokat találjunk.

Tény, hogy az önkormányzatok problémája nem új keletű: kormányzati szinten már 1988-ban foglalkoztak a falu helyzetével. Az akkori falufejlesztési program alapvető célkitűzése volt, hogy tudatosítani kell a közvéleményben a vidékre irányuló veszélyeket, és a falufejlesztést már akkor mozgalommá kívánták fejleszteni. Ahelyett, hogy a veszély tudatosult volna, a rendszerváltás idején a demokratikus választásokra épülő önkormányzatok képében új remény keletkezett, ami rövid időre elfedte a problémát. Mindenki abban reménykedett, hogy jobb gazda kezébe kerülve hízik a jószág, hogy az új, most már a piacgazdaság törvényei szerint épülő, növekvő gazdaság és a helyi figyelem együttesen elegendő lesz megoldani a vidék, a falu problémáját.

Néhány tény azonban elég gyorsan kiderült: a gazdaság kiindulópontja a tőke, amiből minden szinten, különösen az önkormányzatoknál hatalmas volt a deficit, a korábban központosított intézményrendszer minden szinten kiépülve nemhogy olcsóbbá, karcsúbbá, közelibbé tette volna az adminisztrációt, hanem felszaporította, drágábbá tette azt. Az állami vállalatok hatalmas munkaerő-felvevő képességét nem tudta kiváltani a sokszínű vállalkozói szféra, így egyre inkább a közhivatalok, önkormányzatok váltak a legbiztosabb munkahellyé, amihez azután mindenki ragaszkodott. A megváltozott gazdasági szerkezet új tudásokat, újfajta munkaerő-szükségletet keletkeztetett, miközben a korábban a nagyvállalati szférához igazodó szakképzési rendszer teljesen szétzilálódott, a tartósan munkanélküliségre kényszerült réteg nemcsak tudásbeli, de szociális és mentális problémákkal is küzd.

A nehézségek ma már jól láthatók, mint ahogy látszik az is, hogy igazi, átfogó reformok, az egyes területek újragondolása nélkül a problémák csak eltolódnak. Igaz ez egyaránt az egészségügyre, az oktatási rendszerre vagy a közigazgatásra. Hogy szükség van a közigazgatás reformjára, a helyi közszolgáltatások elérhetőségének, minőségének javítására és ugyanakkor racionálisabb működtetésére, ezt itt is kevesen vitatták. Mindenki inkább úgy fogalmaz, hogy a feladatátadás legyen arányos a finanszírozással. Ezt kell továbbgondolni.

A jelen egyik legfontosabb kérdése tehát: fenntartás vagy fejlődés? Ahogy azt a mi kistérségünkben élő polgármesterek is megfogalmazták: működtetés vagy fejlesztés? Mindkettőre nem jut, pontosabban: fejlesztések, korszerűsítés nélkül csak konzerválni lehet a jelenlegi lemaradást, forráshiányt, a fejlesztések viszont munkahelyeket teremthetnek, vonzzák a befektetést, további lehetőséget teremtenek akár magasabb szintű közszolgáltatásra vagy a rászorulók támogatására is. Az igazi választ tehát a ma már nemcsak a természet- és környezetvédelemben, hanem a gazdaságban is használatos fenntartható fejlődés adja meg, ehhez kell átgondolni újra a finanszírozást.

Az már szintén nem vita tárgya, hogy egyes önkormányzati feladatok jobb minőségben oldhatók meg társulásban, ezt korábban jól működő önkéntes társulások is bizonyították. De hogy pontosan melyek legyenek ezek, hogy melyik településen szerveződjenek a közszolgáltatások, arról azért folyik a vita, mert óhatatlanul érdekeket sért, és az elengedett funkciók helyett újakat kell a településnek kitalálnia, okosan kell használnia a megmaradt kiüresedett infrastruktúrát, és gondoskodni kell újabb munkahelyekről, foglalkoztatási lehetőségekről.

Hatalmas feladat ez, felülről nem is lehet megoldani. Az önszerveződés, önkormányzás időszakát követnie kellene az önfelfedezés, önmegvalósítás időszakának, már csak azért is, mert ahogy itt többször elhangzott, egyszerre vannak jelen a nehézségek és a lehetőségek. Magam is szembetalálkoztam azzal a problémával, hogy mindenki tudja és érzi, hogy több pénz kell, hogy több pénz is lehet, de úgy gondolja, hogy mások alakítják ki a fejlesztési irányokat, mások döntenek a fejlesztési lehetőségekről, hogy nem találkoznak az érintettek, a helyi gazdasági élet és a civil szféra, a szakmák és a politika fejlesztési elképzelései. De ezen csak közösen változtathatunk.

A hazai források mellett az Európai Unió adta lehetőségek most új távlatokat nyithatnak, hiszen már az előző évben is 76,5 milliárd forint pozitívum állt rendelkezésre infrastruktúra-fejlesztésre, szerkezetátalakításra, humánerőforrás-fejlesztésre. Ha valamikor, akkor most nagyon sok múlik azon, hogy a helyi képviselők, testületek milyen ismeretekkel, milyen kapcsolatrendszerrel bírnak, hogy mennyire képesek felismerni a saját településükben rejlő lehetőségeiket, hogy tudják-e a saját közösségükben, térségükben együttműködésre késztetni a vállalkozói és a civil szférát, hiszen csak így juthatnak forrásokhoz.

Szükséges, hogy valamennyi település megtalálja a helyét, szerepét, a rá illő, rá szabható funkciót, amelyekre természeti adottságaiban, társadalmi hagyományaiban, az ott élők tudásában és akarata szerint is alkalmas.

(12.30)

Hogy ez a jövőkép milyen, hogy milyen fejlesztések jelenthetik a kitörési pontokat, ez felülről biztosan nem látható. Szükség van tehát egy olyan rendszer kialakítására a vidékfejlesztésben, a közigazgatási rendszer korszerűsítésével összhangban, ahol van, aki összehangolja a lentről jövő igényeket az általános társadalmi és gazdasági célokkal, ahol a valóban elérhető forrásokról hiteles, jól feldolgozott információk eljutnak a vidéken élő emberekhez is, ahol a megvalósításhoz szükséges tudás megszerezhető a helyben élők, a gazdálkodók és vállalkozók, a civilek és az önkormányzati képviselők számára egyaránt. Az Európai Unióban háromféle jövőkép készül: egy Brüsszelnek, egy a kormánynak és egy saját magunknak. Egyik sem lehet eredményes a másik nélkül.

Szeretnék néhány jól összefogott gondolatot idézni a legveszélyeztetettebb településekért tenni akaróktól. Feladatot kell adni az embereknek és arculatot a tájnak. Minden kistelepülés-csoportba kellene egy, a közösségfejlesztés technikáiban is jártas szakember; legjobb, ha ez helyi kötődésű. Össze kell egyeztetni a jövő szempontjait a jelen igényeivel. Nem maradhat település közösségi tér, információhoz, tájékoztatáshoz való hozzájutás, helyi közszolgáltatások és az ezt segítő szakemberek nélkül. De hogy melyik településen ezt milyen, már meglevő intézmény tudja felvállalni, azt az ott élők mondhatják csak meg felelősséggel. Azaz nincsen más lehetőség, közös problémáinkra közös megoldásokat kell találnunk. Igen, ehhez segíthet hozzá az elmúlt évben elinduló folyamat, amely ugyan nem kétharmados törvénnyel, de feles törvénnyel elindította azt a lehetőséget, hogy a kistérségben élő települések megtalálják a maguk funkcióját, hogy a helybeliekkel közös jövőképet alakítsanak ki.

Azt gondolom, azért kell itt most a parlamentben is felszólalnunk, hogy az a rendszer, amely elindult, még közelibb legyen, még kevésbé adminisztratív legyen, még inkább teret adjon azoknak a lehetőségeknek, ahol a helyben megfogalmazott célok, a helyi teljesíthető jövőképek valóban valódi finanszírozásra találnak.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Hargitai János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én csak a kistelepülések önkormányzatairól szeretnék szólni, de nem tudom, hogy van-e ennek értelme, öntől kérek erre biztatást, ugyanis azon az önkormányzati vitanapon, amit többnyire csak a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára kísér végig, kistelepülési érdekek megjelenítőjeként eleve halálra vagyok ítélve. Tehát amikor az önkormányzati probléma csak fiskális kérdés, akkor az ezer főnél kisebb települések érdekében mondani valamit, nem tudom, van-e értelme - én mégis megkísérlem.

Amikor önök azt gondolták, hogy egyetértésben vannak a nemzettel, és meghirdették ezt a programot, akkor minden magyarországi településnek felemelkedést ígértek. Nézzük meg, hogy az elmúlt három év, ami alatt önök kormányoznak, hogyan érintette elsősorban a kistelepülések világát. Persze, határoljuk be, hogy mit értünk kistelepülések alatt. Erre többféle definíciót adhatnék; a legegyszerűbb talán azt mondani, hogy ismerve az ország településszerkezetét a magyar települések több mint 50 százalékán, pontosan 53 százalékán ezer főnél kevesebb ember él. Még egyszer mondom, a magyar településeknek több mint a fele ilyen.

Önök mintha valamilyen, számomra felfoghatatlan okból megpróbálnák felfordítani ezt a településszerkezetet, és egyszerűen azt éreztetik velünk, akik kistelepülésen élünk, hogy valahogy ránk nincsen szükség. Másként mondva: a kormány nem tud biztosítani ezeken a településeken önkormányzati szolgáltatásokat, mert ez önök számára nem tűnik kellően ésszerűnek, nem tűnik finanszírozhatónak.

A miniszterelnök úr mondhatja azt itt a parlamentben, hogy vegyük tudomásul, hogy vége a Kádár-rendszernek, a Kádár-kornak, én mégis azt mondom önöknek, hogy újra itt van a hetvenes évek szelleme, mert a hetvenes évek erőszakolt körzetesítését egyszer már megéltük és túléltük mi, kistelepülésen élők, és most újra ezzel a folyamattal találjuk magunkat szembe, talán még erőszakoltabb és erőltetettebb módon, mint ahogy ezt a hetvenes években önök tették. Szelényi Ivánnal és Ladányi Jánossal mondom, rájuk hivatkozva, hogy akkor is nagy volt ennek a társadalmi ára, és ennek az esztelen folyamatnak, amit önök elindítottak, ugyanígy nagy lesz a társadalmi ára, amit mindannyiunknak meg kell fizetnünk.

Nem a körzetesítések ellen vagyunk - a körzetesítések alatt persze ilyenkor azt értem, hogy bizonyos önkormányzati szolgáltatásokat a kicsik közösen lássanak el -, mindaz, ami ésszerű, eddig is támogattuk, és a továbbiakban is támogatjuk; az ellen vagyunk, hogy mindezt egy kicsit alkotmányellenesen és az önkormányzati törvény ellenében tegyük. Tudomásul kell önöknek venni, hogy az úgy nem működik, hogy az alkotmányban rögzített önkormányzati alapjogokat kiüresítve, pénzügyi elvonásokon keresztül kényszerítenek bele minket olyan társulásokba, amelyeket nem helyeselhetünk.

Azzal kezdték a működésüket, hogy azonnal befagyasztották a kistelepülési normatívát. Ennek már mindjárt az indulásnál is jelzés értéke volt. Akkor persze álmodni nem mertünk arról, hogy egyszer majd büntető normatívát is bevezetnek ellenünk, a kistelepülések ellen, megbontják az oktatási normatívát alap- és kiegészítő normatívára, és ezt a kiegészítő normatívát csak azoknak adják és azoknak szánják, akik nagyok, akik amúgy is tehetősebbek, a kicsiktől pedig elvonják.

Álmodni nem mertük volna akkor, amikor önök egyetértésben gondolták magukat a nemzettel, hogy az önök kormányprogramjából az következik, hogy a kicsi településekről minden intézményt ki akarnak vonni, és ezt azóta kőkeményen képviselik. Amikor ezeket a járási szervezeteket, a többcélú kistérségi társulásokat létrehozzák, akkor mi, a kistelepülésen élők - mondjuk, az ezer fősnél kisebb településen élők - jól tudjuk, hogy az óvodáink és az alsó tagozatos iskoláink feladásáról is szólnak ezek a törvények.

Ráadásul a törvény ellenében szól az 5/2002-es kormányrendelet, ami nem szorgalmi időszakban, hanem most, a tavaszi időszakban, április 1-jével - hogy egy határnapot mondjak - kényszerít bele minket abba, hogy feladjuk az önálló oktatási intézményeinket. Igaz, hogy ez szembemegy a közoktatási törvény 102. §-ával, de önöket nyilvánvalóan nem zavarja.

Hogy a postáink megszűnnek - több száz posta megszűnt ezeken a kistelepüléseken -, azt is nehéz tudomásul venni, és főleg nehéz tudomásul venni, hogy városokban élő képviselők aggódnak a kistelepülésekért; olyan városokban élő képviselők, akik most is itt hangoskodnak a parlament padsoraiban, akik még sosem futottak a mobilposta csodálatos szolgáltatásai után. Nekünk, kistelepülésen élőknek azonban már többször volt ebben részünk.

Leépül a tömegközlekedés, vasúti szárnyvonalak szűntek meg az elmúlt három év alatt, a Volán szolgáltatásai is egyre inkább ritkulnak. Az ember azt gondolná, hogy ilyenkor legalább az egyéni közlekedést ösztönzik; de azt sem ösztönzik, azzal is büntetik a vidéken élőket, mert az egyéni közlekedési lehetőségeket is megnehezítik. A Pécsről Magyarmecskére közlekedő pedagógus, aki nem tud tömegközlekedési szolgáltatásokat igénybe venni, az év vége óta nehezebben, drágábban jut el a munkahelyére, mert önök hátrányosan változtatták meg a személyi jövedelemadó-törvényt is.

A jegyzői hatáskörök felülvizsgálata is zajlik, ez persze még nincs a parlament előtt. Ennek eredménye lesz az, hogy minden lehetséges hatáskört, amit majd valahol, bizonyos műhelyekben kitalálnak, a kistelepülési jegyzőtől önök elvonják, és beviszik egy leendő járási székhely településre.

Önök arra is képesek lesznek, hogy kitalálják azt, hogy azt a bonyolult problémát, ami a közterületen lévő fák kivágásának jogi problémáját jelenti, miért kell elvinni egy városi székhely település jegyzőjéhez, és miért ne lehetne otthagyni a kistelepülés jegyzőjénél, ugyanis a felülvizsgálat erre is kiterjed.

Mindezek olyan folyamatok, amelyeknek beláthatatlan lesz a következménye. Ha szimbolikusan akarnék fogalmazni, tisztelt szocialista és szabad demokrata képviselőtársaim, akkor azt kellene mondanom, hogy önök nekünk, kistelepülésen élőknek vagy kistelepülési önkormányzati vezetőknek csak a temetési szolgáltatások működtetését szánják. Ez persze egy fontos szolgáltatás, mert minden emberi életút vége végül is a temető, de ameddig elérjük a temetőt, addig mi is szeretnénk önkormányzati szolgáltatásokat élvezni, és amit ésszerű a saját településünkön élvezni, azokat a saját településeken szeretnénk élvezni.

 

(12.40)

 

Ezért azt gondolom, hogy fel kellene hagyni most már azzal a politikával, ami egyértelműen bünteti a falvakban élőket, egyértelműen bünteti a kistelepüléseken élő polgárokat. Azt gondoljuk, hogy hangzatos és soha nem teljesülő ígéretek, duma és mellébeszélés helyett tettekre lenne szükség, mert az alkotmány nekünk, akik kistelepüléseken élünk, esélyegyenlőséget ígér, de amit önök az önök három éve alatt tettek, az minden, csak nem az esélyegyenlőség irányába mutató lépés, hanem attól eltávolodó lépés. Ezt pedig egy jogállamban, amire önök is felesküdtek, nem lehetne tenni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Juhász Gábor államtitkár úrnak.

JUHÁSZ GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Mindössze Hargitai János képviselő úr figyelmét szeretném arra felhívni, és természetesen mindenkiét, aki a vitát figyelemmel kíséri, hogy a Belügyminisztérium figyelme lankadatlan a vita folyamán, hiszen a miniszter asszony a kezdetétől itt volt. És én előbb érkeztem meg a kormányülésről, mint ahogy ő eltávozott, igaz, tíz percre biológiai okok miatt én magam is távol voltam, de akkoriban éppen három államtitkár ült itt mellettem. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Egy!)

Tehát azt szeretném mondani Hargitai Jánosnak, hogy figyelmesen hallgattam, igaz, a szemem nem az arcán pihentettem, de ez talán érthető és elfogadható ok. És kérem, hogy ragadjon le a tényeknél, és ne ragadtassa el magát a saját szavaitól.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Móring József Attila képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

MÓRING JÓZSEF ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Csatlakoznék a Hargitai János által elmondottakhoz. A kis falvak önkormányzatai most már fizetnek a Volán-társaságoknak, hogy a busz egyáltalán bemenjen a településekre, ellenkező esetben sok helyen csak a madár jár.

A körzeti megbízottak autójába az önkormányzatok veszik a benzint, sőt javíttatjuk is, ha azt akarjuk, hogy a rendőr a tolvajok nyomába eredhessen. A katasztrófavédelmi igazgatóságoknak is az önkormányzatok fizetnek. És a legújabb gyönyör, amit minden önkormányzat élvezhet, hogy a hivatásos tűzoltó-parancsokságok fejlesztéséhez és működéséhez is pénzt kérnek. Nem tudom, talán a következő lépés a mentők szolgáltatása lesz, amit majd fizetnünk kell. Nem tudom, önök szerint ez rendjén van-e így, nem tudom, hogy miért bünteti a kormány a falvakat. Miből fizessenek a leszegényedett, tönkretett, elsorvasztott önkormányzatok? Már mindent eladtunk, amit lehetett, minden lehetséges hitelt felvettünk, és higgyék el, szavakból csak légvárakat lehet építeni.

Már elhangzott, hogy bezárnak a posták, bezárják a kisiskolákat, megszűnnek a hivatalok, ritkulnak a buszjáratok, elgazosodnak és megszűnnek a vasúti szárnyvonalak. Én magukkal ellentétben úgy gondolom, hogy Magyarország nincs lendületben, Magyarország önkormányzatai nincsenek lendületben, még csak lendülőfélben sem, sokkal inkább lenn, összedőlőfélben.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Engem megindított Hargitai János hozzászólása, mert ismerem őt, és meg vagyok győződve arról, hogy amiket elmondott, azoknak egy részét ő maga is tudja, hogy az elfogadott és hatályos törvényekben nem úgy van, ahogy elmondta.

Én nem örülök ennek, képviselő úr. Ön hangulatot csinált. Csak apróságokat mondanék: a tömegközlekedési normatíva nem a városoknak jár, hanem pont a kistelepüléseknek. A postatörvényt nem ez a kormány, hanem az előző fogadta el, de én mondok önnek példát: én 48 kistelepülésen kérdeztem meg, hogy mi a véleményük. A 48-ból mindössze három ezer lakos fölötti lakosú településen, ahol nem is veszélyeztetik a postát, mondták azt, hogy sokkal jobb a mobilposta, mert jön. Egyetlenegy dolog van, ami ellen kifogásuk van: nyugdíj-kifizetési napon az időpont nehezen számítható ki.

Amiről fontos lenne, hogy beszéljünk egymással, mi, akik közül sokan kistelepülésben vagyunk érdekeltek, hogy igenis mi legyen a tartalma a kistelepülési szolgáltatásoknak, és hogy a közös adóforintjainkból, képviselő urak, hogyan tudjuk ezt a legjobban megoldani a mai informatikai feltételekkel. És én tudok olyan települést, amelyik igen, bezárta az iskoláját, mert nem az önkormányzat, hanem az ott lakók döntöttek azzal, hogy a gyerekeket átvitték a másik település iskolájába, és előállították azt a helyzetet, hogy 7 főről is tovább csökkent a gyereklétszám.

És anélkül, hogy hangulatot keltenénk, igenis tudnunk kellene beszélni erről, hogy tényleg szabad-e ilyen körülmények között intézményeket fenntartani, vagy olyan önkormányzatot, ahol maga a jegyző mondja azt, hogy nem lenne szabad a hivatalt fenntartani, mert hetente egyszerűen nem jön annyi ügyfél, amennyien egy napot kitöltenének. Tehát vagy tudunk erről őszintén beszélgetni, vagy komoly problémáink vannak.

Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm. Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy baj van: önök sok tekintetben a múltról beszélnek, és a mai kérdésekre kellene választ adni. Nagyanyám erre azt szokta mondani: kisfiam, csak annyit nézzél hátra, amiből okulhatsz, mert ha sokáig nézel hátra, akkor orra buksz.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A hároméves kormányzás alatt sokat néztek hátra, és nem előre. Önök azt ígérték a választásokkor, hogy több pénzt az önkormányzatoknak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Békés megye képviselője vagyok. Békés megyében a kistelepülések és a települések önkormányzatai ellehetetlenültek a működésüket illetően. Hiteleket vettek föl, eladósodtak, a szolgáltatásaikat le kellett építeni; leépülés tapasztalható a megye önkormányzatainál, és veszélybe került a vidék népességmegtartó képessége.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Úgy gondolom, hogy önök nagyot hibáztak: megígérték azt, hogy bért fejlesztenek. Mit tettek ez ügyben? Azt, hogy az 50 százalékos béremelést három hónapig finanszírozták le; azóta ez a depresszió beindult az önkormányzatoknál, hiszen minden béremelést az önkormányzatokkal finanszíroztatnak. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az történt, hogy a településeink a saját adóbevételeikből finanszírozzák a működést, a bérfejlesztést, és semmi nem marad a fejlesztésekre.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezt a folyamatot meg kell állítani. Ne beszéljenek mellé, mert az egész csak egy duma - duma, duma és önámítás. Szíveskedjenek az önkormányzatok, amelyek feladatai nagyon fontosak, működéséhez szükséges forrásokat biztosítani az állami költségvetésből - nem ezt tették!

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Font Sándor független képviselőnek.

FONT SÁNDOR (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tudom, emlékeznek-e rá, nem is olyan régen, közel egy évvel ezelőtt úszott egy hajó itt a Dunán, valami „ hazugsággyárö volt rá felírva, hogy meg kellene állítani.

És nekem most az az érzésem, hallgatva a kormánypárti képviselők eddigi felszólalásait az önkormányzati kérdésben, hogy ez a hajó szépen beúszott ide, a Parlamentbe, önök meg rajta tetszettek felejtődni ezen a hajón. Úgyhogy most már tényleg ideje lenne, hogy ezt a hazugsággyárat le kellene állítani - legyenek szívesek erről leszállni -, amit itt az önkormányzatokhoz fűznek az állításaikkal.

De hogy ezt megpróbáljam bebizonyítani, teszem ezt Soltvadkert város önkormányzatának költségvetési előterjesztésével, amelyet az SZDSZ-es polgármester terjesztett elő, az ő neve szerepel aláíróként. Az az SZDSZ-es polgármester, aki már kétszer volt egyéni körzeti jelöltje az SZDSZ-nek, csak hogy a szoros kötődését mutassam a kormányoldalhoz. Ő mondja a beterjesztésében, hogy a számok alapján látható, hogy összességében a 2005. évben mindössze 300 ezer forinttal növekedett nettó értékben a központi támogatás, de ha figyelembe vesszük a kötelező tartalékképzést, ez 6 millió forinttal kevesebb. Ez ugyanaz a szám, amit önök az előbb kifogásoltak Németh Zsolt képviselőtársamnál Vasvár esetében - nézzenek utána -: ő azt állította, hogy ott is szinten tartás van, de ha a kötelező tartalékképzést még hozzátesszük, akkor egy nagy mínusz, több milliós mínusz van a 2005. évre betervezve.

Azt mondja az előterjesztés: megállapíthatjuk, hogy az állami finanszírozás a 2003. év szintjén van. Azt mondja az előterjesztés: a központi támogatások kapcsán hároméves összehasonlításban azt állapítottuk meg, hogy az állami finanszírozás minden területen csökkent az előző évhez viszonyítva, az összes kiadás arányában. Azt mondja az előterjesztő, az SZDSZ-es polgármester: nagyságrendileg a legnagyobb költségelvonás a településigazgatástól van, ahol 2003-ról 2004-re 3 százalékos - ez 20 millió forintot jelentett nekünk -, 2005-re további 5 százalékos csökkentést hajtottak végre, ami nálunk történetesen 33 millió forintot jelent. Megjegyzem, az önkormányzatunk nem egészen 1 milliárdos költségvetésű, néha túllépjük, akkora nagyságrendű a költségvetésünk.

És tovább mondjam: az egészségügyi feladatok finanszírozását már csak részben látja el a MEP, tehát saját forrással kell kiegészítenünk, és az oktatási intézményeknél 2003-ról 2004-re a csökkentés fokozódott. A 2005. évre az óvodáknál ez 2 százalék, az iskoláknál 3 százalék, ami Soltvadkert önkormányzatánál történetesen 7 és 16 millió forintot jelent.

(12.50)

Összességében megállapítja, hogy a központilag biztosított források 2005-ben nem biztosítanak fedezetet sem a 6 százalékos béremelésre, sem a tizenharmadik havi fizetésre, sem az önkormányzatok általános működésére, ami azt jelenti, hogy a tervezett 892 millió forintos kiadással szemben önök 824 millió forintot biztosítanak központi forrásból, azaz 68 millió forintos hiánnyal nézünk szembe.

Szeretném megjegyezni, hogy önök 2002-ben a győzelmüket követően egy kormányprogrammal álltak elénk. A kormányprogramban külön fejezetet szenteltek az önkormányzatok finanszírozásának. Remélem, mindenki ismeri ezt a művet, remélem, mert ebből kellene most is tanulniuk. Azt írják benne, hogy önkormányzat-finanszírozás: a jövőben új vagy többletfeladat előírásakor a teljes fedezetet biztosítani fogjuk az önkormányzatok részére. Hál' istennek ezek nyomtatásban jelentek meg. Aztán még egy: az szja-n belül duplájára növeljük a szabad rendelkezésű, úgynevezett helyben maradó részt. Erről sokat hallhattunk - azonnal elvonták utána. És ami a legszebb, talán a koronája az egész műnek: a kormány megvalósítja az anyagilag független önkormányzati rendszert, amely az autonóm önkormányzatok feltétele.

Azt hiszem, az eltelt három év fényesen bizonyítja, hogy az a bizonyos „ hazugsággyárö-hajó ide beúszott. Legyenek szívesek erről leszállni, és elolvasni azt, amit ígértek, és ha nem tudják betartani azokat, akkor mondják azt, hogy tévedtünk, mi kormányzati oldalon nem vagyunk képesek betartani a saját ígéreteinket, és távozunk ebből a rendszerből - ez a parlamenti rendszer. Ez valószínűleg 2006-ban fog bekövetkezni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadnám a szót, de nincs jelentkező. Tisztelt Képviselőtársaim! A következő felszólaló Mikes Éva, a Fidesz képviselőcsoportjából. (Nem tartózkodik az ülésteremben. - Dr. Kovács Zoltán: Nógrádi László következik, elnök asszony.) Köszönöm.

Megadom a szót Nógrádi László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

NÓGRÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A vitát hallgatva egyre szaporodnak a kérdőjelek az eredetileg kijelentő mondat végén: 2005 az önkormányzatok éve. Tényleg? 2005 az önkormányzatok éve? Mely önkormányzatoké? Biztosan nem a magyar vidéki kistelepülésieké.

A Gyurcsány-kormány 2005. évi költségvetésének legnagyobb vesztesei a kistelepüléseken élő emberek. A kormány intézkedései a falvak teljes elnéptelenedéséhez vezetnek. Az önkormányzatok döntő része önhikis, még arra sincs elegendő forrás, hogy a kötelezően ellátandó feladatokat elvégezzék, az alapvető közszolgáltatásokat biztosító intézményeket működtessék. Nincs fedezet a központilag előírt bérfejlesztések kifizetésére. Bár az önhiki a közalkalmazottak 6 százalékos bérnövekményét elismeri - de mi van a többivel? Még a tavalyit sem tudták megadni az önkormányzatoknak. A tizenharmadik havi illetmények forrása szintén hiányzik a rendszerből. Hallom előre a választ: állítólag már benne van az emelt normatívákban. Abban a normatívában, amely összegében a legtöbb településnél nem éri el a tavalyi nagyságot. Igaz, a gyereklétszám, a lakosság csökken falun és városon egyaránt.

De ettől még szeretném a tényekre is felhívni a figyelmet. Településigazgatásra, kommunális feladatokra 2004-ben 1607 forint volt lakosonként, 2005-ben 1254 forint van lakosonként. Körzeti igazgatási feladatokra, amit preferálnak, a kistérségek megalakulását forszírozzák: 2004-ben 6 837 100 forint volt, 2005-ben 3,5 millió van. 3 337 100 forinttal kevesebb, mint 2004-ben! Ez jelentené azt, hogy 2005 az önkormányzatok éve?

De nézzük, hogyan áll a kis falvak kulturális felemelkedése, felzárkóztatása. Csak egy példa: a csoportos zeneoktatásra szánt pénz 9 ezer forint/tanuló összeggel csökkent az idén. Tanulói könyvvásárlásra van 2400 forint/tanuló, de ennek a 30 százalékát visszatartják a tartós könyvekre, 70 százalékát kapják meg a diákok. Alsó tagozatban tanulónként 3600 forinttal segítik a gyermekvédelmi támogatásban részesülő többgyermekes családokat, miközben az alsós osztályokban a könyvek ára meghaladja a 9 ezer forintot. Felső tagozatban 7200 forint támogatást kap a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő, illetve nagy családban élő tanuló, miközben a könyv ára meghaladja a 13 ezer forintot. Hol itt az ingyenes tankönyv, hol itt az iskolák segítése?

Mi a megoldás? Bezárni az iskolákat? Az eddigi öt-hét falu helyett tizenöt-húsz település tartson fenn egy általános iskolát? A gyerekeket utaztassuk negyven-ötven kilométert olyan vidéken, ahol a tömegközlekedés maximum két Volán-járatot jelent naponta? A hétéves gyereket reggel 5-kor rántsuk ki ágyából, hogy esetleg már este 6-ra hazakerülhessen? Hallom a választ: ott az iskolabusz, amit a többcélú kistérségi társulások fejlesztési pályázatán lehetett elnyerni. Ahhoz, hogy Lenti kistérségben megoldott legyen a diákok utaztatása, tíz darab kisbusz is kevés lenne.

Képviselőtársaim, az elmúlt rendszer politikája folytatódik. 2005 központi szabályozása: ha nincs 50 százalék gyereklétszámod az iskolában, nem kapsz önhikit. Ha nem éri el a 65 százalékot a kihasználtság, nem vagy jogosult kiegészítő normatívára. Ha 75 százalék alatti a kihasználtság, nem kaphatod meg a kínkeservvel megalakított többcélú kistérségi társulás működési támogatását. Ahány támogatás, annyi szabály, köztük a legszigorúbb a többcélú társaságokra vonatkozik, miközben a kormányzat ezek megalakulását szeretné ösztönözni. Ez lenne az a sikertörténet, amit belügyminiszter asszony bejelentett a kistérségi társulások elnökeinek? Lehet, hogy anyagi haszonnal jár a kisiskolák bezárása, a posták megszüntetése, a közlekedési járatok csökkentése, de nem hiszem, hogy a zalai mikrotérségi központként funkcionáló települések önkormányzatának anyagi ellehetetlenítése megoldaná az államháztartás pénzügyi problémáit. Erkölcsi kára, faluromboló hatása ezzel szemben felülmúlja azt. Sorsdöntő nemzeti kérdés, hogy ezt megértsük.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót kétperces felszólalásra Jauernik István képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Font Sándor képviselő úr hozzászólására szeretnék reagálni. Azt gondolom, hogy nagyon kemény vádakkal illette a kormánypárti képviselőket Font képviselő úr. Sajnálom, hogy már nincs itt. Azt mondta, hogy itt hazugsághajó van és egyéb. Szeretném, ha konkrétan megnevezné, hogy melyik kormánypárti képviselő hazudott itt és milyen témában. Azt gondolom, az úgy korrekt, ha megnevezi, hogy kire gondolt, és megmondja, hogy milyen témában, mikor hazudtunk mi itt. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Kosztolányi Dénes képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Fővárostól sújtva - így jellemezhető egy jajkiáltásban a kerületek mai helyzete. A kerületek elkeseredetten, egyre fásultabban és reménytelenebbül szemlélik a fővárosban kibontakozott politikai ütésváltást. A két egymást hirigelő fél az MSZP és az SZDSZ. Érdekes bokszmérkőzésnek vagyunk tanúi, olyannak, amelyen a nézők is bent ülnek a ringben, a köteleken belül, és így számtalan pofont kapnak a verekedőktől. Ezeket a pofonokat rendszerint a kerületek kapják. A közönség folyamatosan távozik, nem nézi tovább a mérkőzést: körülbelül 300 ezren költöztek ki Budapestről az elmúlt években. Bíró nincs. Kormányzati következetességgel dr. Lamperth Mónika belügyminiszter budapesti ügyekben néma. Megszoktuk, talán jobb is így.

Nézzünk egy-két közelmúltbeli történést! Kormánybiztos került a főpolgármester fölé-mellé. Az MSZP-s megváltó egyébként kerületi polgármester is Budán, a XI. kerületben.

(13.00)

Eggyel nőtt a főpolgármester-helyettesek száma. Azt mondhatjuk, hogy az első menet döntetlen.

Felröppen az ötlet, legyen kisebb Budapest. Ezt a kék versenyzők dobják be. Ne legyen! Az egykori budapesti peremkerületek „ Gyűrűszövetségö néven újabb önkormányzati tömörülést alakítanak. Előny a piros saroknál.

Váljon ketté, azaz alkosson külön régiót Budapest és Pest megye. Tizenkét MSZP-s képviselő önálló, dühös indítványa. Egyikük itt ül, Keller úr. Lehet, hogy tizenkét dühös emberről van szó.

Ugyanakkor a parlament leveszi napirendjéről a budapesti agglomerációs területrendezési terv törvényjavaslatát. Egy vélemény az MSZP részéről, polgármesteri vélemény: „ Budapest minden törvényi felhatalmazás nélkül, egy merev ragaszkodásból nem engedett fejlesztéseket, különösen nem engedte meg a fejlesztéseket a peremkerületekben. Adózás az agglomerációs településeken van, a szolgáltatást pedig Budapesten vásárolják meg.ö Igen erős pofonok a harmadik menet elején a piros versenyzőktől.

Edzői vélemény a piros sarokból: „ A város elérkezett a működőképesség határához.ö Nem a főedző mondja, hanem a segédedző, az MSZP budapesti alelnöke, egyébként II. kerületi polgármester.

„ A fővárosi forrásmegosztásról szóló törvény módosításra szorulö - ez övön aluli ütés volt a kék sarok versenyzőjétől, ezért a hatáskörét el is vonták, éppen csak meg tudta őrizni az eddigi hivatalát.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Politikai szétesés a IX. kerületben. És hír az V. kerületből: két gimnáziumát, az Eötvös József Gimnáziumot és a Veres Pálné Gimnáziumot adja fel, mond le a fenntartásukról a kerület.

Steiner urat, az V. kerületi polgármestert nem láttam a mai vitában; biztosan magyarázatot adna arra: már az V. kerületben is csőd van? (A Fidesz soraiból: Húha! - Az hát!) Valószínűleg.

Bizony, nincs pénz. De hát hol a lé? A kormányduma helyett nézzük meg a tényeket. Nézzünk bele a fővárost és a kerületeket osztottan megillető bevételek 2005. évi megosztásáról szóló rendelettervezet bizottsági vitájába.

2005. február 9., első vélemény, költségvetési ügyosztály. Az állításokkal szemben a költségvetési ügyosztály a következőket terjeszti elő: “Az előző évekhez képest is kisebb részesedésben részesülnek a megosztott forrásokból a kerületek. Hat kerületnél nominálisan is csökken az összeg, mínusz számok vannak az I., a VI., a VII., a IX., a XXI., a XXII. kerületnél. Néhány kerületnél ez a tízszázalékos csökkenés is oda vezetett, hogy abszolút mértékben is csökkentek ezek az összegek. Az abszolút mérték érteke 6 milliótól 156 millió forint közé esik. A 6 millió a XXII. kerületnél van, a 156 millió pedig a XXI. kerületnél. A csökkenés mintegy 3 százalék körülbelül mindenhol.ö Tisztelt Országgyűlés! Mindenütt csökkent a forrásmegosztásból a kerületekhez jutó összeg átlagosan 3 százalékosan.

Történt egy újabb trükk is: a költségvetési törvény 51. § (2) bekezdése előírja az államháztartási tartalék egy részének önkormányzatoknál történő megképzését. Felmerült a kérdés: milyen törvényi felhatalmazás alapján osztja a főváros a rendeletében ezt az államháztartási tartalékot? Dr. Tiba Zsolt főjegyző válasza: “Ez hiányzó pénz. Egy üres vödröt sem lehet másképp számításba venni, ezért az arányokat tartjuk az üres vödör elosztásánál is.ö Mind jogi, mind szakmai, mind morális alapon úgy gondolja, hogy nem szabad a teljes tartalékot, tehát az üres vödröt áthárítani a kerületekre, hanem közösen kell viselni a terheket, és ez egy fontos alapelv - így a főjegyző úr. Üres vödör mint alapelv? Gratulálok a fővárosnak!

Egyébként a kerületekben ez úgy néz ki, hogy a 17,25 százalék helyett a forrásmegosztás deficitarányos volta miatt a törvényi mérték helyett 29,3 százalékosak ezek az elosztások.

Szóba került az, hogy az útépítésre fordított forintok mellé visszakapják-e a plusz egy forintot az állami költségvetéstől az önkormányzatok. Felmerült, hogy a forrásmegosztás nem tartalmazza ezt a tételt. A következő volt a válasz - hol az egy forint plusz egy forint? -, költségvetési ügyosztály: “A 2004. évi tervadatok alapján a számítások: erről még akkor nem volt szó.ö Tiba úr válasza: “Kérem szépen, más úton kell megérkeznie ennek a pénznek, a kerületeknek kell megküzdeni a központi költségvetéssel.ö Tehát a forrásmegosztás a kormányprogramot sem hajtja végre.

És még egy adalék a fővárosi forrásmegosztáshoz. A mellőzött, kitaszított Atkári János a következőket mondja: “Ebben a tekintetben rendkívül sajnálatos, hogy a novemberben előterjesztett forrásmegosztási rendelet módosítását a közgyűlés nem tárgyalta és nem fogadta el, mert ebben az esetben jogszabályok szerint a hibák korrigálhatók lehettek volna, a korrekció megtörténhetett volna. A jogszerűtlensége ebben az esetben sajnálatos módon rávetül a 2005. évi forrásmegosztásra. Tehát a leghatározottabban állítom: a 2005-ös forrásmegosztási rendelet jelen előterjesztés formájában nem tekinthető jogszerűnek.ö

Ennyit a főváros és a kerületek viszonyáról. Arról nem is beszélve, hogy szintén a jegyzőkönyv mondja, hogy az adatok nyilvánvalóan eltérnek a valóságtól.

Folyik a bokszmeccs, tisztelt Országgyűlés, tántorognak a versenyzők, majdnem összeesnek. Én azt javaslom: dobják be a törölközőt!

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Mielőtt egy kétperces felszólalásra Bőhm Andrásnak megadnám a szót, szeretném bejelenteni, hogy az SZDSZ tíz percet átadott saját idejéből az MSZP-nek.

Tehát Bőhm Andrásé a szó.

DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Kosztolányi úr mindig tesz arról, hogy Budapest ügyében válaszolni lehessen neki. Ő a piros és a kék sarokról beszélt. Azt nem mondom, hogy sajnálom, csak tényként mondom, hogy a Fidesz, amelynek ön a képviselője, valóban csak nézőként vesz részt a főváros munkájában és küzdelmeiben. Jó helyre szól a jegye! Ez azért van így, mert a Fidesznél nagyobb frakcióval rendelkezik úgy a Szabad Demokraták Szövetsége, mint a Szocialista Párt Budapesten, és én nem tudom azzal önt biztatni, hogy 2006-ban megint nem csak a nézőtérről fognak figyelni.

Tőlem nem áll az távol, ezt sokan tudják, hogy valóban az MSZP-vel folytatunk vitákat, de ez a felszólalás azért időszerűtlen, mert hosszú-hosszú évek óta az egyetlen alkalom, hogy olyan költségvetés született meg, hogy nyilvánosság előtt egyetlen veszekedő mondat nem hangzott el, és idén februárban Budapestnek költségvetése van.

Amit a forrásmegosztásról elmondott, és volt szíves az eddig ellenségnek tisztelt Atkári Jánosra hivatkozni: hadd mondjam azt, ő éppen azt kifogásolja - mellesleg némi joggal -, hogy Budapesten a kerületek sokkal-sokkal több pénzt kaptak ebből a forrásmegosztásból, ismert előzmények után, mint ami szerinte őket megillette volna. Tehát más típusú ez a vita. És biztos vagyok benne, hogy Atkári János nem üdvözölné az ön dicséretét, biztos, hogy nem lenne büszke arra, hogy ilyen összefüggésben őrá hivatkozás történik.

Tehát annyit, hogy a főváros persze csomó gonddal, küzdelemmel folytatja a dolgát, az is biztos, hogy a kék és piros sarokban sokszor lesz vitatkozás, mindenesetre azt próbáljuk meg, hogy a város ügyei jobban menjenek, és még egyszer mondom, nem tudom azzal biztatni, hogy a következő évben megint nem közelről fogják figyelni, hogy Budapesten hogyan folynak az ügyek.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szintén két percben kért szót Kovács Tibor képviselő úr, MSZP.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném még egyszer emlékeztetni ellenzéki képviselőtársaimat, hogy amit a vezérszónoklatomban elmondtam - és utaltam azokra a fejlesztésekre, amelyek egyes településeken megvalósultak -, akkor azokat a polgármestereket és képviselőket idéztem, akik annak a településnek a polgármesterei voltak, és a helyi sajtóban ők dicsekedtek el ezekkel a fejlesztésekkel. Nem nagyon elegáns dolog, tisztelt képviselő urak, hogy otthon fényezzük magunkat ezekkel a fejlesztésekkel, itt pedig valamiféle más és tragikus képet kívánunk festeni és beállítani az önkormányzatok helyzetéről.

Hangsúlyozni szeretném természetesen, hogy mindazok a problémák, amelyek a működtetéssel kapcsolatban itt az elmúlt órákban elhangzottak, megalapozottak, és gondolkodni kell, hogyan lehet ezeket a problémákat megoldani. De nem elégséges, tisztelt képviselő urak, csak a problémákat sorolni, és nem megoldási javaslatokat tenni. Itt sajnos azon túl, hogy több pénz kellene az önkormányzatoknak, megoldási javaslatok igazából nem nagyon hangzottak el, egy-két kivétellel. Sisák képviselő úr utalt arra, hogy jogszabályi módosítások - ezt én is a vezérszónoklatomban kihangsúlyoztam, hogy szükség van jogszabályi módosításokra azért, hogy áttekintsük az önkormányzati feladatokat, hogy valóban azt kell-e és ott kell-e elvégezni, ahol azt a jelenlegi előírások tartalmazzák. (Babák Mihály: Három éve csináljátok!)

(13.10)

Úgy gondolom, és itt utalnék Bóka képviselő úr azon megjegyzésére, hogy azok a megállapodások, amelyeket az érdekképviseletekkel kötött a kormányzat - a bérmegállapodásokra gondolok -, nem voltak hiábavalóak, mert ha jó munkavégzést várunk el a közalkalmazotti, köztisztviselői szférában (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ahhoz meg kell fizetnünk az ottani szakértelmet és az ottani munkavállalókat is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. - Babák Mihály: Szórványos taps.)

ELNÖK: Sisák Imre képviselő úré a szó két percben.

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Kovács Képviselő Úr! Hogy szaporítsuk a megoldás irányába vivő javaslatokat, szeretném javasolni önöknek, hiszen önöknek van módja erre, hogy a költségvetési törvény 151. § (4) bekezdésében a kormánynak biztosított jogkörben lépjenek, és azt a bizonyos 17,25 százalékos, személyi jövedelemadóból képzett céltartalékot szabadítsák fel, s az önkormányzatok helyzete máris javulni fog.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiból.)

ELNÖK: Mivel több írásban előre jelentkezett felszólaló nincsen, ezért megadom a szót Toller László képviselő úrnak, MSZP.

DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt önkormányzatokban érdekelt Polgármester Kollégáim! Mielőtt még valaki szóvá tenné, jelzem, a vita döntő többségét figyelemmel kísértem, tehát tudom, hogy ki miről szólt és milyen hangnemben, éllel és milyen hangvétellel. (Derültség a Fidesz soraiban.) Néhány gondolatot azért engedjenek meg a vita általános jellegéhez, nem megelőzve Jauernik István képviselőtársam összefoglalóját.

Ez a második komoly, de azt hiszem, ha a költségvetéseket is beleszámítjuk, akkor negyedik, ötödik komoly politikai vitanap az elmúlt 4-5 évben az önkormányzatiságról. Ennek állandó visszatérő refrénjei vannak, az egyik: az önkormányzatok alulfinanszírozottak. Ez a hír igaz, de 15 éve igaz. A másik, hogy az önkormányzatok vagyont vesztenek azért, hogy megéljenek. Ez a hír látszólag igaz, valójában nem igaz, az önkormányzati vagyon sokszorosára nőtt 1990 óta Magyarországon. Mert mindenki elfelejti azt, hogy akárhogy is kormányzott bárki, mindig megvoltak a címzett és céltámogatások, a települések fejlődtek központi, helyi forrásból is, újabban uniós forrásokból (Babák Mihály: Hitelből.), jelentős vagyongyarapodása van az önkormányzati szférának. Az is igaz, ami elhangzott a vitában, hogy az önkormányzatok feladatai és a feladatok finanszírozása nincs összhangban. Igen, nincs 15 éve összhangban egymással, mindig az aktuális költségvetések határozták meg, hogy milyen súlyúak voltak.

Volt egy másik dolog is, hadd szabadjon megjegyeznem képviselőtársamnak: tartósan állítódik az minden évben, hogy az önkormányzati szféra alulreprezentált a kormányprogramokban, illetve az éves költségvetésekben. Annál alulreprezentáltabbat, mint a Fidesz kormányprogramja volt 1998-ban, nem tudnék mondani, hiszen nem volt egy oldal, ami az önkormányzatokra vonatkozott rész, ebben pedig semmi olyan nem volt, ami reform értékű javaslat lett volna, és semmi olyan nem volt, amihez kétharmados megítélés kellett volna, tehát szándék sem volt arra, hogy a parlament egészének segítségét hívják az önkormányzatok jobb szabályozása érdekében. Ehhez az állandó polémiához mindig hozzátartozott, hogy bizony ez a kormány így tevékenykedett az önkormányzatokkal kapcsolatosan, a másik pedig máshogy.

Képviselőtársaim, lehet ezen vitatkozni. Ha előveszik a számokat, akkor valójában - minden ellenkező híresztelés ellenére - jelentősen több forrást kaptak ebben a kormányzati ciklusban az önkormányzatok akár az éves költségvetéseket tekintve is, még akkor is, ha leszámítom az egyszer juttatott 50 százalékos bérjuttatást, ami az önkormányzati szféra forrásoldalát növelte, jelentősen több forrást kaptak, mint bármely kormányzati ciklusban. Jelentősen több fejlesztési forráshoz is jutottak az önkormányzatok ebben a három esztendőben, mint bármelyik kormányzati ciklusban. Tessék összeadni, nagyon egyszerű, meg lehet számolni részben a költségvetésből, részben pedig a zárszámadásból, hogy hogyan történtek a felhasználások.

Az egy másik kérdés, hogy amíg az önök ciklusában a nemzetközi vagy európai uniós forrásokhoz jutás lehetősége jelentősen korlátozott volt, részben objektív, részben felosztási szubjektív okokból, addig most ebben a három évben megnőhetett a hozzájutható források száma. Tehát amikor arról beszélünk, hogy ez a kormány mit ront - semmit. A korábbiakhoz képest profi módon teljesített az önkormányzati szférában, szerintem viszont ez kevés. Kevés, mert minden önkormányzati szövetség három éve egyetért abban - és erről Káli Sándor képviselőtársam szólt a Megyei Jogú Városok Szövetségét kiemelve -, hogy három területen az önkormányzatiságban előre kellene lépni. Ehhez az önök segítsége kellett volna, mi még meg fogjuk tenni az idén. Egy: 15 évesek az önkormányzatok. Jusson már eszébe végre valakinek Magyarországon, a mi szövetségünknek, hozzáteszem, eszébe jutott, hozzáteszem, a kormány tanácsadó testületének vezetőjeként a miniszterelnök úrnak is javasoltam, tekintsük át az önkormányzatok 15 évét. Nem ilyen erkölcsi, politikai alapon, hogy igen, a legjobb, a demokrácia legnagyobb őrzői voltak, a demokrácia legbiztosabb alapjai. Ez igaz, ezt mindenki tudja, mindenki el is fogadja, ebben nincs is vita közöttünk. Abban viszont igen, van vita, hogy nézzük meg, hogy hogy néz ki a folyamatos forrásszabályozás, milyen arányok és aránytalanságok voltak az elmúlt 15 éves belső szabályozás tekintetében, és nézzük meg, hogy valójában igazak-e azok a tételek, amikre itt visszautaltam. Például mindenki az aprófalvak finanszírozásával foglalkozott, ma is elhangzott jó néhány képviselőtársam részéről.

Drága Barátaim! Tisztelt Polgármester Kollégáim! Nézzük meg! Az aprófalvak egyetlen kormányzati évnek nem voltak vesztesei a finanszírozás tekintetében. A nagyvárosok viszont általában - odaadom önöknek az anyagot, megkutattuk, megnézettük - 15-20 százalékos forráshiánnyal számolhattak minden költségvetési évben, függetlenül attól, hogy ki volt kormányon. S akkor el kell gondolkodni. El kell gondolkodni, hogy a kisváros, a nagyváros és a falu és a nagyváros közötti munkamegosztásban milyen újabb arányokat, alkotmányos arányokat kellene létesíteni. Önökön is múlik, hogy elfogadjuk-e ezt a tételt. Meg kell nézni, hogy az önök által sokat kritizált kistérségi kérdés úgy vetődik-e fel, hogy sorvasszuk a kisfalvakat vagy az egészséges üzemmódra átállás kérdését vetjük fel vele. Önök pontosan ugyanúgy tudják, hogy egy csomó olyan feladat van kistelepülések hatáskörében, amit nem tudnak ellátni vagy már nem életszerű az ellátása. Tizenöt évvel ezelőtt a rendszerváltáskor a kistelepüléseknek nagyon fontos politikai tevékenység jutott, a demokráciát újra nekik is meg kellett tanulni. De ne haragudjanak, amikor létesültek ezek az apró iskolák, mindenki tudta, hogy a 20 fős iskolából két év múlva nem lesz csak háromfős, de felépítettük őket. Most meg azt kérik, hogy finanszírozzuk. Mindenki tudta, hogy az úthálózat fejletlen. Arra egyetlen kormány nem adott a pénzt, a megyei útalapokat, azt hiszem, ’92-ben megszüntették, mert már elfogyott a központi támogatás.

Sorolhatnám az összes ilyen kérdést, ami az önkormányzatiságot végigkísérte. Arra kérem önöket, ha ennyire kreatívak a kritikában, működjenek együtt abban legalább, amikor ezt szakmailag feldolgozzuk - és gondolom, a Belügyminisztérium ezt a munkát el fogja végezni -, hogy ezt a munkát végezzük el. Ezután jöhet, amivel élénken foglalkozunk, az önkormányzat finanszírozási reformja, külön munkabizottságot alakítottunk rá, és az adóreform is ebbe a körbe tartozik. Kérem, segítsenek! Semmi gond nincs. De nem úgy, mint a kistérségekkel kapcsolatosan, amikor vitatkoztak, az összes hátrányt felsorolták, Alkotmánybírósághoz fordultak a megoldás tekintetében, most viszont azt mondják, hogy ez megszünteti a helyi önállóságot, de a pénzt, azt nagyon szeretik, ami a kistérségbe megy - érdekes ellentmondás. Ezeket oldjuk fel együtt a jövőben!

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Mikes Éva képviselő asszonynak, két percben.

DR. MIKES ÉVA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A mai napon nagyon sok tényt hallottunk, nem panasznap volt ez, hanem a tények felsorakoztatása, és mivel én nem kistelepülésről jöttem, hanem nagyvárosból, hadd mondjam el: még a nagyvárosoknál is az a helyzet, hogy például Pécs esetében ahhoz, hogy intercityjárattal össze legyen kötve az esti órákban is Budapesttel, ha emlékeim nem csalnak, 10 millió forinttal kell a városnak hozzájárulni - ugye, polgármester úr? (Dr. Toller László: Körülbelül.) Tehát lassan jobban járunk, ha hajtányt bérlünk majd öten-hatan, és akkor talán megvalósul majd a MÁV megfelelő közlekedése.

De visszatérve a lényegre, Toller képviselőtársam is nagy ívben arról beszélt, hogy milyen koncepciók készülnek, és ha az elmúlt évek sajtónyilatkozatait egymás mellé tesszük, az hosszú köteteket tesz ki: koncepciók, nyilatkozatok, felhívások, sajtónyilatkozatok. Ugyanakkor, ha megnézzük azt, hogy mi kerekedett ki ebből, akkor azt kell látnunk, hogy nagyon kevés esetben láthattunk normaszövegeket, és ezen nagyon kevés esetben is vagy ezek az előterjesztések öt vagy hat mutáción estek át, és alapjaiban változtak meg, amikor a Ház elé kerültek, vagy pedig helyből, alapból alkotmánysértők voltak.

(13.20)

Az előttem szóló is foglalkozott azzal, hogy az Alkotmánybírósághoz fordultunk a kistérségi társulások ügyében. Egyébként az Alkotmánybíróság meg is állapította, hogy alkotmánysértő a törvény.

Önök folyamatosan beszélnek önkormányzati reformról, noha az önkormányzatok olyan jellegű újragondolására lenne szükség, ami a demokráciát, a demokratizmust nem sérti, a hatékonyságot azonban növeli, de ez semmifajta valós cselekedetben nem nyilvánul meg, semmifajta normaszöveg úgy nem táratik az Országgyűlés elé, amiről érdemben egyeztetni lehetne, és semmifajta olyan munka nem folyik, amire hivatkozhatnának, hogy alapvetően óhajtják ezeket a problémákat orvosolni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Szintén két percben Toller László kíván válaszolni.

DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Az utóbbi mondatát nem igazán értettem, képviselő asszony, hiszen együtt voltunk legutóbb egy olyan konferencián, ahol szakmai anyagok vitájáról volt szó, és önök is tudják azt, hogy az Idea-program első néhány gondolatát vagy legalábbis egy közigazgatási reformban való gondolkodás kísérletét az ön állítása szerint önök kezdték, mi viszont elég eredménnyel folytattuk, ma is mondom, hogy bizony nincs ma az önkormányzatiságnak olyan területe, ami nincs megkutatva, amire nincsenek széles körben tanulmányok. Abban igaza van, hogy normaszövegeket kellene, legalábbis kísérleteket kellene már végezni arról, hogy a normaszövegek kerüljenek be ide a parlamentbe, és egyetértek önnel, tényleg nem az önök felelőssége az, hogy ezek idekerüljenek. Be fogjuk terjeszteni ebben az évben azokat a kétharmados törvényjavaslatokat, amihez lehet viszonyt kialakítani, és hosszú távon gondolkodjunk együtt a regionalitásban, a kistérségben, a településekben, a finanszírozásban és így tovább, nem késő. Ha mindig arra várunk, hogy egy új kormányzati ciklus kezdődjön, akkor úgy járunk, mint az eddigi 15 évben.

Még egy dolog: szívesen vettük ezt a szolgáltatást azért, mert azt mondtuk, hogy ez példaértékű lehet, hogy ha többletszolgáltatást kér egy település, akkor fizessen érte. Ez európai norma, európai elv.

A másik kérdés az, hogy van-e a MÁV olyan állapotban - és nincsen -, hogy ezt a szolgáltatást korrektül tudja fogadni, mert nincsen hozzá se utasszámlálás, semmi és így tovább, és az egyedi igényeket így lehet kielégíteni. Nem ez a jövő útja, viszont tetszettek volna támogatni a regionális közlekedés kialakításával kapcsolatos javaslataimat, Fidesz (Dr. Hargitai János: A tiéd lett volna egyedül!, a Volán-vállalatok önkormányzati tulajdonba vételével vagy pedig akár a vasutak önkormányzati tulajdonba vételével, vagy a regionális tulajdonba vételével kapcsolatban, és akkor lehet, hogy előbbre járnánk. (Dr. Hargitai János: Pécsről volt szó!) Ez a Pécs-fóbia pedig, nem is értem, képviselő úr, ott veszek igénybe minden szolgáltatást, naphosszat ott vagyok bent a városban, nem tudom, hogy miről beszél.

ELNÖK: Göndör Istvánnak adom meg a szót normál felszólalásra.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ott folytatnám, ahol Toller képviselő úr befejezte, hogy valóban sokan vagyunk, akik '90 óta rendelkezünk önkormányzati tapasztalatokkal, nagyon sokan vannak polgármesterek, akik megfelelő tapasztalatokkal rendelkeznek, és ha tudnánk higgadtan beszélni arról, hogy valóban mi legyen a feladata, mi legyen a szolgáltatás, a közszolgáltatás tartalma, akkor biztos, hogy előre tudnánk lépni. De az, ami a közigazgatási reform körül történt - és ebben szeretnék hivatkozni Mikes Évára is, mert többször ültünk az asztalnál -, én az együttműködési készség minimumát láttam csak, az a minimum viszont ahhoz is kevés volt, hogy egy megfelelő normaszöveg kerülhessen úgy az asztalra, hogy elfogadja ez a Ház.

Tehát nem lehetett mást tenni, mint ezt az utat választani, amit mi tettünk, hogy a többcélú kistérségek felé léptünk, és megteremtettük ezt a lehetőséget. A példa mutatja azt, hogy nagyon sok önkormányzat, kistérségi menedzser, vidékfejlesztési menedzser fáradozik azon, hogy ezt összehozzák, és ahol már léptek, már lehet látni, hogy jobb minőségű szolgáltatást tudnak biztosítani.

Néhány dologra szeretnék reagálni, és örülök, hogy Kósa képviselő úr visszajött - amikor az adóerő-képességről beszélt. Azt gondolom, képviselő urak, és ezért mondjuk mi azt, hogy itt eredendően a hangulatkeltésről van szó, mert miközben egyik oldalon szó esett arról, hogy az adóerő-képesség miatt a nagyvárosok némi forrásról le kell hogy mondjanak, de ez nem másért történik, hanem pont azért, hogy a kicsiknek tudjunk - és abban is egyetértek sok képviselőtársammal - nem eleget, de folyamatosan mindig többet biztosítani a hátrányos helyzetű térségeknek és a hátrányos helyzetű kistelepüléseknek.

Kell hogy beszéljünk olyan dolgokról, amiről ma nem sok szó esett: a területfejlesztés kérdése. A területfejlesztésről a költségvetésben több helyen szerepel olyan tétel, ami kifejezetten azt preferálja, aki hátrányos körülmények között van valamilyen oknál fogva, és számukra próbálunk segíteni. Szóba jött, de nem elég hangsúllyal: bizony megoldottuk azt, hogy az európai uniós pályázatokhoz az önrészhez segítséget nyújtsunk a központi költségvetésből a Belügyminisztériumon keresztül.

Az iskolabusz kérdését feszegette Nógrádi képviselő úr. Tudnia kell, hogy nemcsak iskolabuszprogram van, van falugondnoki buszprogram is, tehát tényleg megpróbál a költségvetés segíteni. De nem tudunk egyik napról a másikra mindent megoldani, de az irány, amerre megyünk, azt hiszem, hogy jó, csak nincs egyszerre annyi forrásunk. Vagy ha ennél gyorsabb tempót akarunk, akkor valakinek meg kellene mondani, hogy honnan vegyük el azt a forrást, ami ehhez feltétlenül kellene.

Ugyanígy a tömegközlekedés: azt hiszem, hogy kellő önmérséklettel, de büszkék lehetünk arra, hogy törvénybe iktattuk, hogy a menetrend kialakításánál nem lehet megkerülni az önkormányzatokat. Tehát igaz, hogy kevés, mert ott a Volán is törekszik a gazdaságos működésre, de nem lehet megkerülni sem a kis önkormányzatot, sem a kistérséget egy menetrend-kialakításnál.

Még két dolgot, képviselőtársaim: többen, Babák Mihály, Csabai képviselő asszony beszéltek a működtetés és fejlesztés közötti ellentmondásokról. Egyvalamiről nem beszélt senki: az a mérhetetlenül nagy fejlesztési bumm, amit indukálna a településeken élők igénye, az holnap, holnapután még magasabb működtetési költséget követel.

És amit a végére hagytam: Nógrádi képviselő úr beszélt arról, hogy intézményeket bezárnak; csak megint ugyanaz, amiben Hargitai képviselő úrral is némileg összekülönböztem. Tudom, hogy gyakorló polgármesterként ő is tudja, hogy az, aki bezárja az intézményét, legyen az iskola vagy óvoda, igaz, hogy elesik a bérhiki-támogatástól, de a forrásai megmaradnak. A forrásai megmaradnak, mert a forrásait nem kell egy rendkívül gazdaságtalanul működő intézménybe betenni. Ezekből a forrásokból igenis lehet falufejlesztést végrehajtani, és erre számos olyan példa van, ahol a polgármester, az önkormányzat felelősen gondolkodik. Ott a faluközösség észrevette, hogy néhány millióval több jutott a teleházra, a sportpályára, a köztér kialakítására és sok apró dologra.

Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Jauernik István képviselő úr, MSZP.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A vitanap vége felé közeledve, talán meg lehet húzni valamilyen mércét, a vitanap eredményét. Azt gondolom, hogy minden beszélgetésnek van haszna. Ha a mai napra visszatekintünk, akkor úgy ítélem meg, hogy igen, keveredtek valós problémák felvetései, keveredtek elgondolkodtató hozzászólások olyan hozzászólásokkal, olyan állításokkal, amelyek igen, pontatlanok voltak, hamisak voltak, de ez benne van a pakliban.

Azt gondolom, hogy a mai beszélgetésnek azért talán leszűrhetjük azt a tanulságát, hogy kiderült az, hogy amit a vitanap kezdeményezői a címben állítottak, amit sugalltak, az nem úgy van, az nem igaz. Az is kiderült - nem is kiderült, hanem megint megerősítésre került -, hogy az önkormányzati rendszer igen sok gonddal, problémával küszködik, és ezek a problémák nem most keletkeztek, hanem már évek óta meglévő problémák, és a problémák egy része megoldódott, a másik része pedig újratermelődött vagy fokozódott is.

(13.30)

Talán abban is meg tudunk egyezni, hogy országgyűlési képviselőknek, valamennyiünknek felelőssége van az önkormányzati rendszert illetően. Nemcsak azért, mert az önkormányzati rendszer az, amely a lakosságnak az úgynevezett közszolgáltatást biztosítja, hanem azért is, mert tudjuk, hogy az önkormányzati törvény kétharmados törvény, és ellenzék nélkül itt, ezen a területen nemigen lehet változtatni a jelenlegi szabályokon.

Persze, én tudom azt, hogy az ellenzéki képviselőknek teljesen más a felelősségben a nagysága, mint a kormánypártiaknak. Kormánypártiaknak, nekünk sokkal nagyobb a felelősségünk.

Azt is tudom, hogy az ellenzéknek az a dolga, hogy bíráljon, kritizáljon. Természetesen az is nagyon hasznos dolog, ha jó javaslatokat tesz. Nos, néhány ilyen azért elhangzott a mai napon. De mielőtt erről szólnék, engedjék meg, hogy néhány pontatlanságot konkrétan is hadd hozzak ide.

Első körben a hol a pénz, mennyi a pénz, van pénz, nincs pénz, kivéreztetve, elvonva, lecsökkentve - ez a kérdéskör. Én azt gondolom, az tény és nem lehet vitatni, hogy az önkormányzatok 2005-ben lényegesen nagyobb pénzzel rendelkeznek, mint a korábbi években. A pénz egy részét kapják, úgymond, az államtól, központi költségvetési kapcsolatokból. Ha ezt nézzük, ami egyértelműen a kormány és a kormánypártiak döntésén múlik, akkor azt kell látni, hogy 2001-ben ez az előirányzat 795 milliárd forint volt, 2005-ben 1349,8 milliárd forint. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: A kiadási oldala.) Nem. Ez az előirányzat, amit az önkormányzatok megkapnak normatív átengedett szja-részben. Ezek az előirányzatok, képviselő úr. Ez több mint 67 százalékkal növekszik az Orbán-kormány utolsó évéhez képest, az ez évi előirányzat. Ez számszerűen 554 milliárd forinttal több. Ennyi pénzzel többet kapnak most az önkormányzatok. Ebbe nem kavartam bele egyáltalán semmiféle gépjárműadót, semmiféle helyi adót, nem. Ez az, amit tételesen megkapnak az önkormányzatok. A Magyar Közlönyben megjelent, visszaellenőrizhető, számolható.

Pontatlanságok, amelyek elhangzottak:

Többen szóba hozták az önhiki kérdését, Kovács képviselő úr is, Nógrádi képviselő úr is. Nagyon nem kívánok ebbe belemenni meg értékelni, de azok megint tényszámok, hogy a legtöbb önhikis önkormányzat 2002-ben volt. Ekkor 1279 önkormányzat részesült önhikis támogatásban. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Könnyű volt hozzájutni, most pedig nehéz.) Önhikiről beszélek. 2003-ban ez csökkent, 2004-ben tovább csökkent. Tehát van egy tendencia.

Képviselő Urak! Beszélhetünk sok mindenről, de önök olyat állítottak, hogy növekszik. Nem növekedett, az utolsó három évben csökkent. Persze, ha van idő, beszéljük meg ennek a tartalmát, a részleteit, azt is, hogy a feltételek hogyan szigorodtak, jogos-e az a szigorítás vagy nem. Erről érdemes beszélni, képviselő urak; én a tényeket mondom. (Kósa Lajos: Nem összehasonlítható a kettő.)

A településüzemeltetési normatívát többen szóvá tették. Képviselőtársaim! Az úgy nem jó, ha kiragadunk egyet az egészből, mert tény, hogy ott a normatívák elején a második normatíva csökken, de ott a végén van egy 31-es normatíva, amely 516 forintos. Ha ezt hozzáadják, akkor azt gondolom, nyugodtan elszámolhatunk egymással, szembenézhetünk egymással, hogyan alakultak a normatívák.

Szóba került, hogy vissza kell fizetni. Nemcsak itt hangzott el, Kósa úrtól, hanem több polgármester is mondja. Igen, azt mondom, jó az, hogy el kell számolni a pénzzel. Debrecenben miért kell visszafizetni? Azért kell visszafizetni - kicsit bonyolult a rendszer, de szerintem mindenki megérti -, mert Debrecen szja-kiegészítést kap, mert Debrecen lakóinak a személyi jövedelemadója olyan, hogy nem éri el az Országgyűlés által meghatározott szintet, ezért kiegészítést kap. De később kiderült, hogy Debrecenben jobb a helyzet. Ezért nem Debrecennek lesz jobb a helyzete, hanem kevesebb szja-kiegészítést kap. Tehát én azt gondolom, hogy amikor Győr polgármestere és Debrecen polgármestere beszélt itt, akkor bizony ezek a kérdések jogosan fölmerülnek, erről érdemes beszélni.

Most ránézek az órára, nagyon eltelt az idő. Szerettem volna még sok dologról beszélni.

Nem örülök annak, amikor Kovács képviselő úr a tűzoltókról úgy beszél, mintha az nem önkormányzati intézmény lenne. Lehet, hogy csak nem pontosan fogalmazott. Vagy Kósa úr, amikor azt mondja, hogy 60 százalékot vontak el. Kósa úr tudja, hogy 20 milliárdnál többet kap a központi költségvetésből, és ennek csak a 2,2 százaléka kerül zárolásra. Egy egész más számnak a 60 százalékát zárolták. De jó, ha pontosan fogalmazunk, mert aki figyel bennünket, esetleg félreérti a dolgokat.

Képviselőtársaim! Én azt gondolom, jó lett volna olyanokról beszélni, mi okozta azt, hogy ez az év ilyen. Én azt gondolom, ennyi pénzből sokkal jobb költségvetése lehetett volna az önkormányzatoknak. A problémát én abban látom, hogy 2005-ben is továbbmentünk azon az úton, hogy egyre inkább feladatfinanszírozássá válik az önkormányzati finanszírozási rendszer. Egyre több a kötöttség, beszéljünk csak a bérekről, az aszfaltozásról, a tömegközlekedésről és nagyon sok szociális feladatról. Ezek jó célok, nem mondom, hogy nem jók, de nem lenne szabad a parlamentnek ezeket kötelezően előírni, mert adott településnél lehet, hogy nem az a legfontosabb.

Nagyon jó lenne, ha megfogadnánk Eötvös József tanácsát. Engedjék meg, hogy fölolvassam, mit mondott ő a XIX. század végén: Azon kiadásoknál, amelyek szigorúan nézve a község, megye vallási vagy más nemű társulatok körét illetik, ezek jóval nagyobb igénnyel állnak elő, ha ezen kiadásokat az állam vállalta magára. A község, ha önállóan rendelkezik, sohasem veszti szem elől a költségpontot, s ennélfogva gazdálkodik. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Ezt a tanácsot, azt gondolom, a jövőre nézve nagyon érdemes megfogadnunk, és ennek (Az elnök ismét csenget.) megfelelően alakítani az önkormányzati finanszírozási rendszert.

Elnök Úr! Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: Sisák Imre jelentkezett, MDF-frakció. Öné a szó.

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hallgattam, hallgattam Jauernik képviselőtársam mondandóját, és azon gondolkodtam, innentől kezdve az önkormányzatoknál elérkezett a Kánaán ideje.

De, tisztelt képviselő úr, ugye, ha a valóságot tekintjük, akkor ön is tudja pontosan, hogy 2002 után azért csökkent egyébként az önhibáján kívül hátrányos helyzetű települési önkormányzatok száma, mert önök az önhiki algoritmizált levezetését oly mértékben szigorították, hogy azt az önkormányzatok egy jelentős része, függetlenül attól, hogy jelentős működési hiánnyal küszködik, nem tudja igénybe venni.

Tisztelt Képviselő Úr! Egy költségvetésnek nemcsak bevételi… Képviselő Úr! Önhöz beszélek, jó lenne, ha figyelne! (Jauernik István: Figyelek.) Egy költségvetésnek tehát nemcsak bevételi, hanem kiadási oldala is van. Amikor ön azt mondja, hogy mennyivel kaptak több forrást az önkormányzatok, azt is meg kellene vizsgálni, hogy mennyivel kaptak több feladatot és hatáskört, tisztelt képviselő úr. Ön gyakorló önkormányzati képviselő, tudja ezt a dolgot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy vitanapnak akkor van értelme, ha annak eredményei is vannak. Le kell szögezni, hogy az önkormányzati rendszer csak akkor mutat javuló helyzetet, ha a négy parlamenti párt egyszer le tud ülni egy asztalhoz, és mindenféle politikai indulattól mentesen, józanul gondolkodva ki tudja jelenteni, hogy államháztartási és önkormányzati reformra van szükség. Mert ha nincs elegendő forrás, akkor az önkormányzati feladatokat és hatásköröket át kell tekinteni.

Az 1990. évi LXV. törvény fölött elment az idő. Ott, abban a bizonyos 8. §-ban a kötelező és nem kötelező önkormányzati feladatoknál tisztázni kell, hogy van-e elegendő forrás. Mindannyian tudjuk, hogy nincs. Éppen ezért a törvényt módosítani kell. Mindaddig, amíg erre nem kerül sor, vitázhatunk itt, a parlamentben; ott lenn az önkormányzatok egyértelműen azt fogják mondani, hogy nincs elegendő pénz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hogy ne csak a jelenlegi meg a korábbi parlamenti ciklusokra tekintsünk vissza: egyetlen kormány sem kívánta megoldani 1996-tól azt, hogy az úgynevezett dologi automatizmuson változtasson. Nagy badarság azt gondolni, hogy az önkormányzatok 1996-tól képesek kigazdálkodni a közüzemi díjak emelkedését.

(13.40)

Most önök vannak kormányon, nem visszamutogatni kell, hanem igenis a 2006. évi költségvetés elfogadásánál a dologi automatizmuson változtatni kell. Nem szabad és nem lehet belemagyarázni a normatívanövekedésbe, mert a két dolognak egymáshoz abszolúte semmi köze nincs. De ha egyszer adottak egy év költségvetési lehetőségei, akkor legalább azon a költségvetési éven belül próbáljunk meg józanul gondolkodni és az önkormányzatokon segíteni!

Tisztelt Képviselőtársaim! Tudjuk, hogy a közalkalmazotti bérek fejlesztésére nincs meg a forrás, még az sem, amit önök mondanak, a költségvetés önkormányzatok részére juttatott forrásaiban. 2005. január 1-jén az a bizonyos 7,5 százalékos bérfejlesztés megvolt, szeptember 1-jén még itt van a 4,5 százalékos bérfejlesztés. Nagy tisztelettel arra kérem önöket, hogy az önök kormánya próbálja pozitív irányba befolyásolni, hogy legalább a szeptember 1-jén esedékes 4,5 százalékos bérfejlesztéshez adjanak megfelelő forrásokat az önkormányzatoknak. Ez egy.

Kettő: említettem a 2004. évi CXXXV. törvény 52. §-ának (4) bekezdését. Önök azt mondják, csökken az infláció, a gazdasági növekedés töretlen. Hát, tisztelt képviselőtársaim, akkor tessenek gyorsan a kormánynak azt tanácsolni, hogy szabadítsa fel a személyi jövedelemadó normatívához nem kötött részének azt a 17,25 százalékos nagyságrendjét! Ez javíthat az önkormányzatok pénzügyi helyzetén.

2004-2005 a fejlesztések éve. Tessék ezt bebizonyítani! Módosítsák a 25-ös meg a 27-es kormányrendeletet, illetve az európai uniós támogatásokhoz biztosított forrást. Ne 85 százalékot, de legalább 70 százalékos támogatást kapjanak az önkormányzatok! Ez nem ellenzék és nem kormánypárt kérdése, ez minden magyar önkormányzatot sújt.

Az lett volna szerencsés, ha ezekről a jobbító, javító intézkedésekről beszélünk a mai napon, mert ez javíthat az önkormányzatok helyzetén.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Úgy látom, egy dologban nincs különbség az ellenzék és a kormánypártok között: az idő túllépésében. Próbáljuk meg tartani az időkeretet!

Következik Kovács Zoltán képviselő úr, Fidesz-frakció.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Összefoglalót két percben nem nagyon lehet mondani, de a vitanap címét alátámasztandó, álljon itt néhány idézet. “A legnagyobb nehézséget a közalkalmazottak és köztisztviselők béremelésének kigazdálkodása jelenti, mivel ezeket nem fedezik teljesen az állami normatívák.ö “Nem történt meg a várt érdemi elmozdulás az önkormányzatok költségvetésének szerkezetében.ö “Ebben az évben változatlanul működési gondokra lehet számítani, főként, mert sok helyhatóság már felélte eladható vagyonát, korábban racionalizálta működését.ö - mondta Zongor Gábor, aki valamikor ott ült önök között, az MSZP padsoraiban.

Ugyancsak egy másik, önökkel együttműködő partner, Dióssy László - a testvére éppen most lett a Gazdasági Minisztérium politikai államtitkára - a következőket mondta: “Annyi már most is megállapítható, hogy mivel a dologi kiadásokhoz, idetartozik például az iskolák, kórházak, egyéb önkormányzati tulajdonú intézmények energiaellátása, az idei költségvetés nem rendel pluszforrást, a többletet maguknak kell kigazdálkodniuk az önkormányzatoknak. Egyes önkormányzatok csak hitelből tudják majd finanszírozni a többletköltséget, vagy emelni kell a helyi adót. A béremeléseknek a központi költségvetés csak kétharmadát állja, az önkormányzatoknak működésre kell kölcsönt felvenniük, forráshiány miatt elsuhannak az uniós pályázati fejlesztési lehetőségek. Az önkormányzatok a korábbi években már megtették azokat a lépéseket, létszámleépítés, iskola-összevonás, amelyek tartalékforrásokat szabadítottak fel.ö És még lehetne néhány idézetet az uraktól itt elmondani.

Engedjék meg, mivel azt kérték, hogy mondjunk javaslatot, mi megismétlünk két javaslatot, amit a költségvetési vitában már elmondtunk. Az egyik: haladéktalanul szabadítsák fel az szja zárolását. Abban a pillanatban a kistelepüléseknél 20-50 milliós forrás szabadul fel, amiből a bérhiányt lehet fedezni. A másik, Sisák képviselő úr elmondta a két kormányrendelettel kapcsolatos döntési javaslatát, hogy 70 százalékra vagy 80 százalékra nőjön az állami támogatás - akkor valóban a fejlesztés évéről beszélhetünk az önkormányzatoknál.

A másik, hogy jogszabály-módosítással az önhiki feltételeit enyhítsék. Erre is volt javaslatunk a költségvetési vita során, és ha ezt enyhítik, több működésképtelen önkormányzat kerülhet bele ebbe a körbe. Ezek nem nagy tételek, felülről nyitott kasszáról van szó.

Szíveskedjenek ezeket a javaslatainkat megfogadni, és akkor már volt értelme a mai vitanapnak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Végül Gulyás Józsefnek adom meg a szót, SZDSZ.

GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nehéz eldönteni, hogy mennyiben volt értelme ennek a vitanapnak. Azt gondolom, persze, mondhatjuk azt, hogy volt értelme, hiszen elmondhatták a szereplők, a különböző felek az álláspontjukat annak megfelelően, hogy a patkó melyik oldalán foglalnak helyet. Az a várakozásom sajnos beteljesült, hogy alapvetően a hangulati, retorikai elemek határozták meg ennek a vitának a lényegét, és viszonylag kevés olyan javaslat és konkrétum volt, ami az önkormányzati rendszer lényegét érintette.

Azt tudom mondani, igaztalan az a vád, hogy a kormánypárti képviselők között túlnyomórészt csak az hangzott el, hogy az önkormányzati rendszer szereplői milyen jól érzik magukat a bőrükben. Nem igaz. Kovács Tibor képviselőtársam, jómagam és mások is beszéltünk arról, hogy nincsenek könnyű helyzetben az önkormányzatok. Reálisan látjuk az önkormányzatok helyzetét, látjuk azt, hogy a feladatok, a működőképesség területén milyen problémák vannak. Ezzel együtt emlékeztetni szeretnék arra, hogy a 2005-ös költségvetési vita során egy meghatározott mozgástérből kiindulva kellett döntenünk arról, hogy milyen forrásokat biztosítunk az önkormányzatok működőképességéhez. Azt gondolom, abban a vitában is kiderült, amint sajnos most is, hogy az ellenzéktől nem kaptunk olyan érdemi muníciót, javaslatot, hogy többletforrásokat… (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Most mondtuk.) Nem olyan javaslatra gondolok, képviselő úr, ami több pénzről szól, hanem olyanokra gondolok, hogy honnan biztosítsunk több forrást az önkormányzatok részére a költségvetés egészén belül. (Babák Mihály: A kormányprogram ígérete. - Domokos László: Céltartalékból.) Ami a tartalékképzést illeti, ez egy olyan eleme volt a költségvetésnek, amelyet a szabad demokraták vitattak, és nem tartják jónak ennek az elemnek a jelenlétét a 2005-ös költségvetési évben. Ezzel együtt azt gondoljuk, hogy meg kell várnunk a 2005-ös év első negyedévének adatait, és annak fényében érdemes visszatérni ennek a kérdésnek a megválaszolására. Arra, mondjuk, hogy ezekkel a tartalékképzési kötelezettségekkel mi legyen, mi legyen ennek a sorsa.

Azt gondolom, amiről több szó kellett volna hogy essék, hogy az önkormányzati reform ügyében hogyan menjünk tovább. Arra szeretném biztatni a kormányt, a belügyminisztert, hogy az a program-előkészítő munka, amely félbe maradt, megrekedt, az folytatódjék. Ne úgy legyen vége a kormányzati ciklusnak, hogy a reformok tekintetében nincsenek előkészített, kimunkált anyagaink!

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mivel a frakciók időkerete felhasználásra került, ezért a felszólalások végére értünk.

Megadom a szót Juhász Gábor államtitkár úrnak, aki válaszolni kíván. (Juhász Gábor mutatja, hogy dr. Katona Tamás válaszol.) Bocsánatot kérek, Katona Tamás államtitkár úr kíván válaszolni a vitában elhangzottakra.

DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Juhász Gábor államtitkár úrral abban állapodtunk meg, hogy ketten foglaljuk össze a vitát, és nem az ábécé rendjében.

ELNÖK: Rendben van, 15 perces időkeretük van.

DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Fölmerült itt már, a vita vége felé, hogyan ítéljük meg a vitanap tapasztalatait, egyáltalán hogyan ítéljük meg ennek a mai vitának az érdemi részét. Nyilván akkor járunk el helyesen, ha azt ítéljük meg, hogy segítettünk-e ezzel az önkormányzatoknak vagy nem.

Attól tartok, nem könnyű itt igennel válaszolni, mert amikor a tisztelt ellenzéki képviselők javaslatot tettek erre a vitanapra, és erre céloztam bevezetőmben is, megfogalmazták ezt a talán kicsit túlzottan is hangzatosnak tűnő címet, akkor ebből egyértelműen kiderült, hogy itt inkább PR-fogásról van szó. És most a vita egyértelműen megmutatta, hogy ennél is nagyobb baj van, mert ha ez csak PR lett volna, azt mondom, hogy rendben van. De amikor Kósa Lajos képviselő úr a felvezetőjében mint egyik vezérszónok megfogalmazta a véleményét a maga szelíd stílusában, akkor látszott, hogy itt komoly gond van. Itt egy alapvető mértékvesztés van, úgy érzem, a tisztelt ellenzék részéről.

(13.50)

Egészen döbbenetes módon értékelik az ország helyzetét, ez alapvető tévedés egyébként, és ez három éve tart. Úgy gondolom, hogy ebből nem könnyű kikeveredni, ezt én megértem, hogy ez most már nem egyszerű, de ebből kifolyólag aztán az önkormányzatok helyzetét sem tudják reálisan megítélni. Mert persze van probléma bőven, de ilyen mértékvesztéssel erről reálisan beszélni, attól tartok, nem lehet.

A lényeget egyébként a vitanap célját illetően éppen Szakács Imre fideszes képviselő fogalmazta meg, amikor azt mondta, hogy az önkormányzatok itt panaszkodni szeretnének. Valóban, ezt panasznapnak tekintették, csak az a baj, hogy sok szempont nem merült fel reálisan. Többször felhívtam erre a tisztelt képviselők figyelmét, és újra meg kell tennem, hogy a tények tiszteletét azt azért talán az ország közvéleménye is elvárja önöktől. Ha ezt nem teszik, és nyilvánosan és látványosan szembemennek a tényekkel, akkor nem lehet helyes következtetésekre jutni.

Van egy olyan vonulata is ennek a vitának, amely meg abból áll, hogy most megfogalmazzák az igényeket, amelyek nyilvánvalóan nem reálisak, és ezzel próbálják szembeállítani a kormányt. Milyen igényekre gondolok? Például arra, hogy már tíz hónapja tagjai vagyunk az Európai Uniónak, és van még jó néhány önkormányzat, amelyik nem érte utol Ausztriát, és még nem kapott iksz milliárd eurót, pedig tíz hónap eltelt. Kérem szépen, valóban eltelt tíz hónap, sok mindent tettünk, de azért ahhoz, hogy Ausztriát utolérjük, még kell néhány év; ezért, Nógrádi Zoltán képviselő úr, attól tartok, nem jól látja. Tehát azért mondom azt, hogy ez a mértékvesztés olyan arányú önöknél, tisztelt ellenzéki képviselők, hogy így aztán nem lehet megfelelően értékelni a helyzetet.

Jó néhány vaskos tévedést azért kénytelen vagyok megemlíteni. Sisák képviselő úr úgy gondolja, hogy nem kaptak 13. havi illetményt a közalkalmazottak és köztisztviselők. Ez nagy baj. Remélem, hogy ezt nem a pásztói tapasztalatai mondatják önnel, mert az súlyos törvénysértés lenne. A Kincstár adatai szerint szerencsére (Domokos László közbeszólása.) tavaly év elején is megkapták a 13. havi illetményüket a köztisztviselők és közalkalmazottak, és az idén januárban is megkapták ezt a 13. havi illetményt. (Sisák Imre János: És a 2004. év? - Dr. Hargitai János: Egy év elveszett!)

Az önkormányzatok helyzetének megítélésénél, azt gondolom, nagyon fontos, hogy nem önmagában kell értékelni az önkormányzatok pozícióját, hanem azt kell megvizsgálni, hogy azok a szolgáltatások, amelyeket a lakosságnak, az adott helyi önkormányzat területén élő népességnek nyújtanak, azok fejlődtek-e vagy sem, és az adatok szerencsére azt támasztják alá, hogy az önkormányzati szolgáltatások fejlődtek. Ezt egyébként az is alátámasztja, hogy az önkormányzati finanszírozásban előre tudtunk lépni. Egyetlenegy olyan év volt egyébként a tizenöt év alatt, amikor az önkormányzatoknak nyújtott támogatás reálértékben csökkent, egyetlen ilyen év volt, az 1999-es. Az összes többi évben, szerencsére, ha szerény mértékben is, de reálértékben is nőtt az önkormányzatoknak a finanszírozása. (Dr. Kovács Zoltán: Pedig te is éltél a Bokros-csomag idején!)

Tehát ezért azt gondolom, itt elég sajátos az a helyzetértékelés, ami egy ilyen érdekes Fidesz-számtanon múlik: hogy hogyan alakul a helyzet, az attól függ - gondolják önök -, hogy kormányon vagyunk-e vagy ellenzékben, és akkor aszerint kell az előjeleket kitenni. Sajnos ez a matematika szabályaival nem látszik szinkronban lévőnek.

Természetesen vannak komoly gondok, az, hogy nem tudtunk a szociálpolitikában annyit előrelépni, mint amennyit szerettünk volna, ez igaz, ezért is korrigáltuk, illetve módosítottuk a szociális törvényt, és a jövő évben jelentősen előre tudunk lépni, de e tekintetben is előreléptünk.

Ami nem spórolható meg természetesen, az az, hogy racionálisabban kell gazdálkodni az önkormányzatoknak. Sajátos dolog, ahogy fölvetik többen is, hogy a költségvetés nem biztosít kellő forrást a feladatokhoz. Tudomásul kell venni, hogy nagyjából az önkormányzatok a költségvetésből kapják a finanszírozásuk felét, a másik felét más forrásból, nemcsak államháztartáson kívüli forrásból, de más forrásból is. Ezért nem lehet csak a normatívákkal azonosítani a támogatást, mert ez tévedés és nem megfelelő.

Ami valós probléma, hogy hogyan aránylik egymáshoz a kisvárosok, a nagyobb települések finanszírozása, hogy abban van-e különbség, hogy hogyan finanszírozzuk ezeket a településeket. Itt tudomásul kell venni, hogy bizonyos települések bizonyos funkciókat csak társulásban tudnak hatékonyan ellátni, és hozzáteszem, hogy ez nem anyagi kérdés csupán, sőt megkockáztatom, hogy nem elsősorban. Az, hogy húszfős iskolába jár-e egy gyerek, befolyásolja a jövőjét, és nem pusztán arról van szó, hogy akkor olcsóbban finanszírozzuk.

Tehát ilyen módon az, hogy mondjuk, az V. kerület vagy pedig a főváros működteti azt a két nagynevű gimnáziumot, amely kétségtelenül az V. kerület területén van, miközben a főváros egész területéről járnak oda gyerekek, ez nem a szolgáltatás színvonalát jelenti (Dr. Kosztolányi Dénes: Nagyon nem mindegy!), úgyhogy ez alapvető félreértés. Mint ahogy az is, hogy úgy fogjuk föl a dolgot, hogy Budapest veszített a lakosságszámából. Ez egy nemzetközi tendencia, hogy a nagyvárosok népessége csökken, mert az agglomerációba költöznek az emberek világszerte. Ezzel nem érdemes szembemenni, úgy gondolom.

Tehát a legfontosabb az, hogy a finanszírozás szerkezete legyen megfelelő, és ebben én tartom azt, amit mondtam a bevezetőmben is, hogy igenis szükség van a hatékonyságjavító intézkedésekre, nem lehet ugyanabban a szerkezetben finanszírozni az önkormányzatokat, mint korábban, és igenis ezt a központi költségvetés is elvárhatja, a kormányzat elvárja. Nem úgy, hogy az önkormányzatok helyett és felett, de nyilván az önkormányzatokkal együtt kell megtalálni a megfelelő megoldást. Ennek egyik fontos eleme az államháztartási reform, amelyből jó néhány elem hosszú ideje várat magára.

Az előző ciklusban sem történt sajnos semmi, mi ennek ellenére ebben lépni fogunk (Domokos László: Mikor?), és pontosan ezért olyan fontos, hogy egy egyébként az államháztartás méretét tekintve csökkenő államháztartáson belül az önkormányzati finanszírozás ne csökkenjen olyan mértékben, mint ahogy például az önök adójavaslatából ez esetleg következne. Vagyis az a célunk, hogy az államháztartáson belül úgy tudjuk finanszírozni az önkormányzati rendszert, ami nem azt jelenti, hogy felülről várják az önkormányzatok csupán a segítséget, hanem egy olyan struktúra alakulhat ki, ami lehetővé teszi azt, hogy az önkormányzatok által nyújtott szolgáltatások minősége javuljon, mert ez a cél.

Köszönöm szépen a figyelmet, és akkor államtitkár-kollégám folytatja. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Juhász Gáboré a szó. (Dr. Hargitai János: Öt percben? Már nem lenne szabad megszólalni!)

JUHÁSZ GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Ahogy így körbejártuk az önkormányzatok finanszírozását, ennek kapcsán a mai vita két olyan problémakört is felszínre hozott, amelyben nyilván a közeljövőben vagy a közepesen távoli jövőben, de a parlamenti pártoknak meg kell egyezni.

Az egyik ilyen az önkormányzati feladatok felülvizsgálata, hiszen ez közvetlen befolyással bír a finanszírozásra, a másik pedig a kötelező létszámelőírások kérdésköre, ahol el is kezdődött egy enyhítés a maga természetes módján.

Ugyanakkor szeretném kiemelni, hogy talán a mai napon nem kapott kellő hangsúlyt a megoldási javaslatok közül az önkormányzatok együttműködésének az ösztönzése, amely már a közeljövőben hozhatna megnyugtató megoldást jó néhány égető problémára.

Szintén a közeljövő megállapodásai közé kell hogy tartozzon az európai uniós támogatások igénybevételének módja, illetve hogy hogyan és miképpen veszik majd igénybe a települések nemcsak 2006-ban, hanem 2007 és 2013 között, a nemzeti fejlesztési terv második szakaszában azokat a lehetőségeket, amelyeket az Unió biztosíthat.

Meg kell egyeznünk a közigazgatás korszerűsítésének tárgykörében is, és szeretném önöknek mondani, hogy a nem tényeken alapuló, szenvedélyes vita nagyon megnehezíti ezt a megegyezést.

Jó néhány olyan vitakérdés elhangzott, amelyet részben a képviselőtársak érintettek is itt a végén, inkább csak átfutnék rajtuk. Az egyik ilyen, hogy van-e elég pénz a béremelésre, a másik ilyen, hogy megkapták-e azt a bizonyos kétszer 50 milliárd forintot az önkormányzatok. Én úgy gondolom, hogy mind a kettőre, ha a statisztikai adatokat nézzük, akkor elég világos válasz van: igen. És azt kell önöknek mondanom, hogy ha mondjuk, a mai Napi gazdaság főcímét nézzük, akkor az azt mondja, hogy gazdag adóévet zártak a települések, ugyanis tavaly 14,1 százalékkal több helyiadó-bevételt értek el, mint tavalyelőtt.

(14.00)

Vagyis csak szeretném mondani, nyilván aki éppen a gazdálkodás kényszerében van, az kevesli az összes pénzt, mások ezt nem feltétlenül így látják, és ez nem is egyfajta kormány- vagy kormánypárti vélemény, hanem egyszerűen csak egy újság-, igaz, szakújságcím.

Arra a kérdésre, hogy a kétszer 50 milliárddal mi lett: bizony megkapták már a ciklus első két évében az önkormányzatok, hiszen a működés terén a 2002 őszi béremelés, jövedelemkiegyenlítés, illetve a tömegközlekedés támogatásánál megvolt, valamint a fejlesztéseknél is.

Van néhány olyan dolog, amelyet ez a kormány biztosított először az önkormányzatoknak. Ilyen a tömegközlekedési normatíva: 2004-ben 9 milliárd, 2005-ben 15 milliárd. Ilyen az utak burkolatfelújítására szánt pénzösszeg; ebből ebben az évben körülbelül 35 milliárd összköltségű felújítás kezdődhet meg, benne az önkormányzati résszel is.

A települések közlekedési normatíváját szintén ez a kormány vezette be, tehát amikor önök bírálják ennek a kormánynak a tevékenységét, ezekre azért illene önöknek emlékezni.

Arra a kérdésre, hogy sok önkormányzat hitelt vesz fel, elsősorban fejlesztési célú hitelt annak érdekében, hogy minél sikeresebb legyen és minél inkább fejlődjön, Csabai Lászlóné képviselőtársam elég korrekt választ adott, ehhez sokat hozzátenni nem szeretnék. Ő is éppen a Nemzeti Bank adataira hivatkozott, miszerint az alacsony kamatozású devizahitelek olyan mértékben jelennek meg az önkormányzatoknál fejlesztési lehetőségként, amiről én közgazdaként is azt gondolom, hogy ennek inkább örülni kellene.

Ami a kistelepülések kapcsán szóba jött, miszerint már nincsen értékesíthető vagyon, emlékeztetnék rá, hogy ez egy majd' minden ciklusban visszatérő probléma. Igen, aki előbb adja el a vagyonát, annak előbb-utóbb elfogy. De nem mindenkinek most fogyott el, van, akinek évekkel ezelőtt elfogyott már, és úgy gondolom, ebben az is nagy szerepet játszik, hogy egy-egy önkormányzat hogyan sáfárkodik a maga vagyonával.

Szóba került a gázáremelés. Szeretném önöknek elmondani, hogy a kormány tavaly is és az idén is kompenzálja az önkormányzatoknál a gázáremelést.

Egy elvi típusú probléma is a mai napon előtérbe került: az a kérdés, hogy úgy tűnik a hozzászólások alapján, hogy a Fidesz inkább az önkormányzatok számát szeretné csökkenteni (Derültség a Fidesz padsoraiban.), a szocialisták pedig elsősorban az önkormányzati hivatalok hatékonyságán szeretnének változtatni. (Dr. Kovács Zoltán: Melyik felszólalásban hallotta, amikor itt sem volt?) Úgy gondolom, hogy ebben a Belügyminisztérium álláspontját világosan el kell mondani: mi nem pártolunk semmi olyan elképzelést, ami az önkormányzatok számának csökkenésével járna. (Dr. Hargitai János: Öt perc alatt képtelen voltál valamit mondani!)

Végezetül meg kell köszönjem képviselőtársaimnak, akik most is folyamatosan figyelemmel kísérik az én hozzászólásomat, de azért különösen köszönöm Kovács Tibor képviselő úrnak, Gulyás József képviselő úrnak, Gémesi György képviselő úrnak vagy Balogh József úrnak, Bőhm András úrnak vagy Sisák Imrének azokat a néha-néha indulatokkal fűtött, de tárgyszerű megjegyzéseit, amelyekkel nagymértékben hozzájárultak a mai vitanaphoz. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét. - Sisák Imre János: Lejárt az idő!)

Tisztelettel köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A politikai vitát lezárom, napirendünk tárgyalásának végére értünk.

A házbizottságban történt megállapodásnak megfelelően az Országgyűlés következő, kétszer kétnapos ülését 2005. március 21-ére, hétfőre összehívom. Tehát a jövő héten nem lesz parlamenti ülés, viszont alkalmunk lesz arra, hogy nemzeti ünnepünket méltó módon, emelkedetten, a nemzet egységét és hagyományaink tiszteletét kifejezően megünnepeljük.

Az ülést berekesztem. Mindenkinek jó munkát és jó pihenést kívánok.

(Az ülés 14 óra 4 perckor ért véget.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Dr. Hende Csaba

Dr. Füle István s. k.

jegyző

jegyző

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kiadvány hiteléül:

Dr. Soltész István

az Országgyűlés főtitkára




Felszólalások:   1   1-127   127      Ülésnap adatai