Készült: 2020.07.08.14:35:49 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

117. ülésnap (2003.12.09.),  37-95. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 2:19:29


Felszólalások:   36   37-95   95-146      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm képviselőtársaimat, átveszem az ülés vezetését. Szeretném kérni, hogy aki úgy érzi, nincs már dolga a teremben, az rövid úton hagyja el, mert szeretnénk folytatni a munkát.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és a hozzá kapcsolódó jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Szili Katalin és más képviselők önálló indítványát a T/6473. számon, a bizottságok ajánlásait pedig a T/6473/2. és a T/6473/3. számokon kapták kézhez a képviselők.

Először megadom a szót Hegyi Gyula képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, 15 perces időkeretben. Képviselő úr, fáradjon föl! (Általános, folyamatos zaj.) Figyelmet kérek!

HEGYI GYULA (MSZP), a napirendi pont előadója: Tisztelt Képviselőtársaim! Azt szeretném kérni, hogy aki leküzdhetetlen vágyat érez, hogy meghallgassa az előterjesztést, hallgassa meg az előterjesztést.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap tárgyaltuk azt a népi kezdeményezést, amelyben több mint 300 ezer állampolgár kérte a Magyar Országgyűlést, hogy a büntető törvénykönyvet egészítse ki az állatkínzás tilalmáról szóló törvényszakaszokkal.

Előterjesztőként, képviselői egyéni indítványként az ember életében kivételes pillanat, hogy a büntető törvénykönyv kiegészítésére tehet javaslatot, különösen olyan körülmények között, amikor esély is van ennek az elfogadására.

Dr. Szili Katalin, Gusztos Péter, Gulyás József képviselőtársaimmal együtt készítettük el azt a törvényjavaslatot, amelyhez az Igazságügyi Minisztérium munkatársai is komoly segítséget nyújtottak. Hozzá kell azonban tenni, hogy a legnagyobb segítséget azoktól a civil szervezetektől kaptuk, amelyek javasolták, hogy ezt a törvénymódosítást készítsük el. Ez a törvényjavaslat nem készülhetett volna el több százezer honfitársunk nélkül, akik aláírásukkal kezdeményezték ezt a javaslatot, és ahogyan a tegnapi vitában már szó esett róla, a nagykorú állampolgárokon túl a kiskorú állampolgárok külön íveken gyűjtöttek aláírásokat. Ennek nyilván nincs közjogi jelentősége, de még inkább kifejezi, hogy milyen fontos kérdésről beszélünk. Azt gondolom, ebben a kérdésben valóban a társadalom, a civil szféra képviseletében járunk el itt, és bárcsak minél több olyan törvényjavaslat lenne, amely mögött ilyen komoly társadalmi támogatás van.

Az állatkínzás elleni küzdelem mindig és mindenütt a civil társadalom része és ügye volt, nemcsak Magyarországon, hanem szerte Európában, a művelt világban elmondható, hogy először lelkes, olykor megmosolygott aktivisták kezdték el, és évek, évtizedek múlva vált a törvényhozás részévé. Újabb évtizedek kellettek ahhoz, hogy az állatkínzás tilalma rögzüljön a civilizált társadalmakban, és már ne csak törvény, hanem az emberi szokásrend is ellentmondjon neki.

Másfelől el kell mondani, hogy az állatkínzás elleni küzdelem nemcsak és kizárólag az állatokról, az élővilág kevéssé fejlett egyedeiről szól; az állatkínzás elleni fellépés egyben az emberi társadalom önvédelmét is jelenti. Minden kriminológiai tapasztalat arra mutat, hogy azok a szadista bűnözők, akik állatkínzással kezdik úgynevezett bűnözői karrierjüket, később védtelen embertársaik ellen is fordulnak sorozatgyilkosokként, de ahogyan Bárándy miniszter úr itt utalt rá, diktátorok életrajzában is fellelhető, hogy gyermekkorukban notórius állatkínzók voltak.

Az ember és az állat hosszú évezredek óta él együtt egymással, kialakult az ember és az állat együttélésének a kultúrája. A hagyományos társadalmakban természetesen nem léteztek általános törvények az állatkínzás ellen, de minden társadalomban voltak olyan állatok, amelyek kiemelt megbecsülésre számítottak - az egyiptomi kultúrában például a macska -, és tulajdonképpen ezeken a kiemelt állatokon keresztül adták meg a tiszteletet minden állatnak, az állatuniverzum minden tagjának.

A mi törvényjavaslatunk középutat jelent az állatvédők talán túlzottan idealista kívánságai és a között a gyakorlat között, amelyben eddig éltünk. Tudni kell, hogy a nyugati világban, elsősorban Amerikában vannak olyan radikális állatvédő egyesületek, amelyek az állati jogok nevében az állatok igényeit, jogait vagy vélt jogait az ember természetes szokásai, értékei, értékrendje fölé állítanák. A mi törvényjavaslatunk nem esik ilyen túlzásba, és nem eshetünk persze olyan túlzásokba sem, mint az orosz anarchizmus néhai képviselője, Kropotkin herceg, aki valaha úgy vélte, hogy az igazságos társadalomban olyan béke lesz majd, hogy az oroszlán és a bárány együtt fognak játszani. Bennünk ilyen idealizmus sem él természetesen. Olyan törvényt szeretnénk elérni, amelynek elfogadása és alkalmazása után lépésről lépésre kicsit emberségesebb és jobb lesz a világ, amely körülvesz minket.

A magyar jogrendben az első természetvédelminek vagy bizonyos értelemben állatvédelminek nevezhető jogszabályt 1729-ben hozták: egy királyi dekrétum volt a vadászat és madarászat szabályozásáról. Elsődleges érdeke természetesen a vadállomány fenntartása és gyarapítása volt. A jogászok körében eléggé ismert a Csemegi-kódex vagy más néven az 1878. évi V. törvény, az első magyar büntető törvénykönyv. Ebben a bűncselekmények három kategória szerint kerültek csoportosításra: bűntett, vétség és kihágás. Az akkori jogrend szerint még létezett kihágási büntető törvénykönyv, kihágási Btk. is, és a kihágási Btk. büntette az állatkínzást a következő definíció szerint: “aki nyilvánosan botrányt okozó módon állatot kínoz vagy durván bántalmazö, az a Csemegi-kódex szerint kihágást követett el.

A szabálysértési jogszabályok, amelyek később kikerültek a Btk.-ból, lényegében ezt a megfogalmazást vették át, idővel azonban egyre kevesebb és kevesebb hatékonysággal büntették, illetve szabályozták. Ezért alakult ki egy igen jelentős társadalmi igény arra, hogy az állatkínzás ismét kerüljön be a Btk.-ba, most már nem a kihágási Btk.-ba, hanem az új, egységes büntető törvénykönyvbe.

Szeretném hangsúlyozni előterjesztőtársaim nevében is: nem az a célunk, hogy a börtönöket új rabokkal töltsük meg, hanem az, hogy a társadalmi tudatot formáljuk, emberségesebb és szelídebb világ alapjait teremtsük meg azzal, hogy az állatoknak méltó védelmet adunk.

Egyébként azt gondolom, ahogyan már utaltam is rá, hogy az állatkínzás elleni védekezés az egészséges emberi önvédelem kategóriájába tartozik, hiszen mindannyian azt szeretnénk, hogy szelídebb, békésebb világban éljünk, amelyben a szadizmus nem kap semmilyen bátorítást, amelyben nyilvánvalóvá tesszük, hogy az állatokkal szembeni kegyetlenség, szadizmus is ellentétes a mi emberi értékrendünkkel.

A törvényjavaslatunknak három lényeges, alapvető pontja van, három alapvető, kardinális kérdésben változtatja meg a büntető törvénykönyvet. Ezekről szeretnék a következőkben szólni. Az első az állatviadalok tilalma; a második az állatkínzás tilalma; a harmadik pedig az orvvadászat és az orvhalászat tilalma.

Az állatviadalok szervezését kutyák esetében eddig is tiltotta a törvény, most minden gerinces állat esetében büntetni rendeli az új jogszabály. Ebben a tekintetben az állatviadalok szervezését, fogadás szervezését, fogadás kötését három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetné a jogszabályunk; állatviadal céljára gerinces állat tartását, tenyésztését, kiképzését, idomítását vagy forgalmazását pedig két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetnénk.

Szeretném elmondani: noha nem volt a büntető törvénykönyv része, az állatviadalokat vagy más néven állathecceket már a XIX. század elején emberiességi okokból betiltották. Akik színháztörténettel foglalkoznak, tudják, hogy Magyarországon az első színházak Pest-Budán állatheccek céljaira is szolgáltak, pontosabban azok bevételéből fedezték azt a pénzt, amelyből azután a tragédiákat elő tudták adni.

(17.00)

A második, ami a törvényjavaslat központi eleme - nyilván erről fog a legtöbb szó esni a következő időkben -, a tulajdonképpeni állatkínzás tilalma. Törvényjavaslatunk az állatkínzást szó szerint a következőképpen definiálja: “Aki gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozzaö, nos, aki ezt elköveti, az állatkínzás bűntettét, illetve vétségét követi el.

A mi elképzelésünk szerint ennek a vétségnek a büntetési tétele két évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka vagy pénzbüntetés. Azt gondoljuk, hogy ez megfelelő rugalmasságot ad a bírói gyakorlatnak arra, hogy a valódi tetthez arányítsa a büntetést.

Tudom, hogy ebben a kérdésben állatvédő egyesületek, mások részéről rengeteg módosító indítvány, észrevétel lesz. Ezért szeretném hangsúlyozni - mielőtt a jogi fogalmak csűrése-csavarása elkezdődne -, hogy az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény részletesen meghatározza az állatkínzás fogalmát, hogy mi számít annak, csak nem rendelt mellé büntetőjogi szankciót. A mi törvényjavaslatunk nem változtatja meg a minősítést, kizárólag büntetőjogi szankciót rendel mellé.

Az állatkínzás tényállás másik része, hogy aki “Állattartóként háziasított emlős állatot vagy az ember környezetében tartott veszélyes állatot elűzi, elhagyja vagy kitesziö, nos, az is elköveti az állatkínzás vétségét, ugyanolyan büntetési tétellel.

Érdemes hangsúlyozni azt a jogi különbségtételt, amit teszünk. Elhajtást, tehát állatok kitételét csak emlős állatok esetében tilalmazná a törvényjavaslatunk; a veszélyes állatok elűzését azonban minden esetben. Itt egyértelműen az ember védelméről van szó: kígyó, skorpió, mérges pók esetében a kitétel nyilván nemcsak az állatnak okoz károsodást, hanem az ember számára életveszélyt jelent. Ez is azt bizonyítja, hogy törvényjavaslatunk egyszerre védi az állatokat és az embereket.

A harmadik nagy tétel, amiről tudom, hogy komoly társadalmi vita lesz: az állatkínzással megegyezően büntetné törvényünk azt, aki “a vadászati törvény által tiltott vadászati eszközzel vagy tiltott vadászati módon vadászik, illetve a halászatról szóló törvény által tiltott halfogási eszközzel vagy módon halászik vagy horgászikö.

Kétféle ember van, szokták mondani: aki vadász, vagy nem vadász, horgász, vagy nem horgász. Én nem vagyok sem vadász, sem halász, sem horgász, úgyhogy kizárólag az előterjesztő szempontjából tudom ezt megvizsgálni, és azokat a szakkérdéseket, amelyeket majd nyilván a vadászok, horgászok elénk hoznak, csak egy szempontból tudjuk elbírálni mint előterjesztők, hogy a vadászatról és a halászatról szóló törvény szabályozza, hogy mi tiltott és mi nem tiltott, és mi ezt a szabályozást fogadjuk el a törvényjavaslatunkban.

Egyébként a megengedett vadászati és halászati eszközök és módszerek is okozhatnak fájdalmat az állatoknak, pontosan életük kioltása a vadászat és a halászat célja. Úgy gondoljuk azonban, hogy a társadalmi gyakorlatot alapvetően nem lehet megváltoztatni, bár nyilván vannak állatvédők, akik szívük szerint a vadászat minden formáját betiltanák.

Ugyanez vonatkozik olyan cselekményekre is, mint az úgynevezett kényszertakarmányozás, népi nevén a libatömés, amely szintén egy kegyetlen bánásmód. Mi előterjesztőként azonban abból indulunk ki, hogy egyik napról a másikra a magyar társadalmi gyakorlatot nem lehet megváltoztatni. Remélhetőleg e törvény olyan módosítására is sor kerül egyszer, amely mindenfajta kegyetlen bánásmódot megszüntet az állatokkal szemben.

Szeretném hozzátenni azt, hogy máris módosító indítványok ötlete merült fel a sajtóban képviselőtársaink részéről. Például az állatpornográfia - amelyre sokan tiszta ésszel nem is gondolnánk, hogy létezik - tilalmazására is képviselőtársaink helyesen fölhívták a figyelmet.

Az előterjesztésben a megadott idő vége felé két dolgot szeretnék még elmondani. Az egyik - egy kormánypárti képviselő túlságosan ne udvaroljon a kormány tagjainak, de távollétében talán elmondhatom -: nagyon sokat köszönhetünk Bárándy Péter miniszter úrnak, aki jogászként, közismert jogi szakemberként is a téma mellé állt, és komoly segítséget adott nekünk az Igazságügyi Minisztérium apparátusával együtt.

A másik pedig, egy személyes megjegyzést engedjenek meg: 10. éve vagyok országgyűlési képviselő, első ízben terjeszthetek elő egyéni képviselői indítványként egy javaslatot ilyen horderejű kérdésben. Nagy megelégedésemre és boldogságomra szolgálna, ha az állatvédő társadalmat sikerülne ezzel a törvényjavaslattal megajándékozni, és életünket egy kicsit humánusabbá, szelídebbé tenni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A kormány nevében megadom a szót Hankó Faragó Miklós igazságügyi államtitkár úrnak, 10 perces időkeretben.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ritkán tudja azt mondani az igazságügyi tárca képviselője, hogy örül annak, ha a büntető törvénykönyv módosítása napirendre kerül. Én mégis most azt mondom, örülök, hogy ez a törvényjavaslat itt fekszik előttünk (Folyamatos zaj. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.), mert egy nagyon fontos kérdésről kezdünk el ma tárgyalni.

A büntető törvénykönyv módosítása, ahogyan azt már Hegyi Gyula képviselő úr is röviden említette, az állatkínzásra, az orvhalászatra, orvvadászatra, az állatviadalok tartására vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz. Mindenki pontosan tudja a szakmában azt, hogy a büntető törvénykönyvet módosítani csak különleges, nagyon indokolt esetekben szabad, és főleg rövid terjedelemben, egy-egy tényállást érintve ezt tényleg nagyon megfontoltan kell tenni. Én csak arra szeretnék utalni, hogy amikor 1998-ban a parlament elé került az állatvédelemről szóló törvény, talán már akkor is - sőt biztos vagyok benne - indokolt lett volna a büntető törvénykönyv módosítását mellé beterjeszteni. Ez akkor, az utolsó egyeztetések egyikén született döntés alapján elmaradt. Ezt akkoriban a parlamenti vitában többen is észrevételeztük. Talán ha akkor elénk kerül egy büntetőtörvénykönyv-módosítás, egy kicsit jobban elősegítette volna a jogszabályváltozás, hogy változzon a szemlélet is a társadalomban ezen a téren.

Jobb későn, mint soha jelszóval én úgy gondolom, hogy még időben vagyunk. Pár hónappal az európai uniós tagságunk előtt, úgy gondolom, megbecsülésünk, az európai országokhoz való tartozásunk kifejeződése is lehet az, hogy az európai fejlett országokhoz hasonlóan immáron majd nálunk is büntetendő lesz az állatok bántalmazása a büntető törvénykönyv alapján.

Jelentős mértékben változóban van az állatvédelemmel kapcsolatos szemlélet a világban. Ennek - nagyon röviden összefoglalva - azt tudnám mondani a lényegeként, hogy az egyedkímélő állatvédelem az, amely ma már világszerte, úgy gondolom, elterjedt. Nem azért kell az állatokat védeni, mert esetleg valaki másnak a tulajdona egy állat, vagy nem azért, mert másokban megbotránkoztatást kelt, ha valaki bántalmaz egy állatot, hanem azért, mert az állatok érezni, örülni, szenvedni képes élőlények, akiknek tiszteletben kell tartani az életét és az egészségét. Úgy gondolom, ez az az ok, amiért például a Hegyi Gyula képviselő úr által idézett kihágási kódexhez képest ma már más szemléletet képviselünk.

A büntetőjog csak végső eszköz, ahogyan azt már említettem, ezt mindannyian tudjuk. Most az hiszem, ezt a végső eszközt mégis meg kell ragadnunk és alkalmaznunk kell; már csak azért is, mert több mint 350 ezer aláírás gyűlt össze néhány hét alatt ezzel a népi kezdeményezéssel kapcsolatban. Meg kell mondanom őszintén, én ennek a 350 ezer aláírásnak nagyon nagy jelentőséget tulajdonítok, már önmagában annak a ténynek, hogy ma Magyarországon voltak ennyien, akik hajlandók voltak a nevüket adni egy ilyen kezdeményezéshez - azokban biztosan mélyen szántó gondolatok is kialakulnak ezzel a problémakörrel kapcsolatban.

(17.10)

S ha ezen mások is elgondolkodnak, akkor már nagyon érdemes volt belekezdeni ebbe az aláírásgyűjtésbe, aminek természetesen az apropója egy szerencsétlen állat kegyetlen halála volt, és még néhány utána következő eset késztette a kezdeményezőket arra, hogy ezt az aláírásgyűjtést elkezdjék.

Ebben a tekintetben nagyon sok jogharmonizációs kötelezettségünk már nincs, hiszen a kormányzat - a korábbiak is, a jelenlegi is - megtette azokat a lépéseket, amelyeket ezen a téren az európai uniós csatlakozásunk kapcsán meg kellett tenni. Ezek alapvetően a haszonállatok szállítására és tartására vonatkozó rendelkezések, azaz az Európai Unióban nincsenek előírások, legalábbis jogharmonizációs kötelezettség a tagállamok tekintetében, nem feltétlenül áll fenn az egyedkímélő állatvédelemmel kapcsolatos szabályokra vonatkozóan az említetteken túl. Mégis, ha az Európai Unió tagállamait vesszük alapul, akkor megállapíthatjuk, hogy már az 1820-as években az Egyesült Királyságban létezett törvény az állatvédelemre vonatkozóan, és néhány évvel később meg is alakult az első állatvédő szervezet. Mi egy kicsit ugyan lemaradtunk ebben a szabályozásban, de már a múlt század, mármint az 1800-as évek vége felé, a korábban szintén említett kihágási kódex 86. §-ában találunk rendelkezéseket állatvédelmi tárgykörben.

Tehát ez a 350 ezer aláírás azt igazolja, hogy Magyarországon örvendetes módon megváltozóban van a szemléletmód az állatokhoz való viszonyunk tekintetében. Erre nagyon nagy szükség van, mert én biztos vagyok benne, hogy mindannyian így gondoljuk, az itt jelen lévő képviselőkkel kapcsolatban legalábbis biztosan gondolom, ne fűzzünk túlzott reményeket a büntető törvénykönyv megváltoztatásához. Fontos és kell, de a büntető törvénykönyv megváltozott szakaszának alkalmazása csak a legkirívóbb esetekben válik majd lehetővé. Azokban az apró, hétköznapi ügyekben, amelyek még csak szabálysértési eljárást sem vonnak feltétlenül maguk után, hiszen léteznek szabálysértési tényállások ebben a tekintetben, nem indulnak majd eljárások. Azokban az apró ügyekben, amikor csak felvonyít egy kutya, vagy azt látjuk, hogy egy oldalára fordított hordóban lakik egy egyméteres láncra kötve egy kutya, és télen hihetetlenül hideg van a hordóban, nyáron pedig elviselhetetlen forróság, és nem is biztos, hogy a lánca elér az ivóvizéig, akkor bizony, azt kell mondanom, a teendő alapvetően nem a büntető törvénykönyv alkalmazásában, hanem az oktatásban, a nevelésben, a gyerekek szemléletének megváltozásában keresendő. Azt hiszem, arra is nagyon nagy szükség lesz, hogy elérhessük majd a társadalomban azt, hogy azok, akik nem kívánnak állatot tartani, netán nem is szeretik különösebben az állatokat, normálisan együtt tudjanak élni azokkal, akik rajonganak az állatokért, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy körülöttük állatok legyenek. Nagyon sok konfliktusnak forrása ez ma még, ezen a téren is változtatnunk kell. Változtatnunk kell a veszélyes állatokra vonatkozó tartás szabályain is, nemcsak a jogszabályokon, hanem a tényleges tartási körülményeken, a szemléletmódon ebben a tekintetben is.

A kormány tehát szívesen támogatja ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását, és szeretnék még arra utalni, hogy az előkészítő munkálatokban, bár a képviselő úr néhány dicsérő mondattal erre is kitért, szeretném megemlíteni a környezetvédelemi tárcának, a földművelésügyi tárcának az együttműködését, amely mindvégig folyamatos volt, és természetesen mindannyian köszönettel tartozunk érte. Az aláírók között is jó egynéhány kormánytagnak a nevét megtalálhatjuk, ha valaki végignézné esetleg ezeket az aláírásokat, és tudom, hogy országgyűlési képviselők is nagy számban aláírták, és azt is pontosan tudom, hogy képviselői indítványok születtek már a nyár folyamán; itt ül velem szemben Gusztos Péter képviselő úr, aki az SZDSZ nevében nyújtott be ilyen indítványt, mellette Hegyi Gyula képviselő úr, aki szintén egy másik változatot. Tehát a korábbi törekvések most egy egységesnek tűnő javaslatban összpontosulnak, nagyon remélem, hogy egy alkalmas változatot fogunk tudni végül is elfogadni; biztosan módosító javaslatok kezdeményezése fog születni különböző helyekről. Én itt kellő óvatosságra intenék mindenkit, a büntető törvénykönyv egy rendkívül érzékeny jogterület, illetve jogág, ehhez hozzányúlni csak a legnagyobb gondossággal szabad.

Nagyon remélem, hogy a hatályba lépő törvény is alkalmas lesz arra, hogy betöltse majd a megújult feladatát, de leginkább abban reménykedem, hogy a szemléletmódon gyökeres változást tudunk majd elérni, és akkor már érdemes volt egyáltalán vitatkoznunk erről az ügyről.

A kormány tehát a javaslatot támogatja és elfogadásra javasolja.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP, az SZDSZ és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Most a környezetvédelmi bizottság előadója következik; ötperces időkeretben Herczog Edit képviselő asszonynak adom meg a szót.

HERCZOG EDIT, a környezetvédelmi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Még az ötperces időkeretet sem fogom teljes mértékben kihasználni.

Szeretném tájékoztatni a parlamentet, hogy a környezetvédelmi bizottság múlt szerdai ülésén megtárgyalta és 18 igen, 8 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta a javaslatot. A bizottságban mindkét oldalon nagy aktivitást tapasztaltunk, gyakorlatilag minden jelen lévő képviselő megszólalt.

Három fő gondolat köré csoportosultak a hozzászólások.

Az első ilyen gondolatkör, hogy csak az állatvédelmi törvényhez kapcsolódjon a rendelkezés, vagy azt meghaladó mértékben is vizsgálja meg a büntetés, illetve a szabályozás lehetőségét.

A második nagy gondolatkör ahhoz kapcsolódott, hogy más bűncselekményhez mérten a büntetés mértéke megfelelő-e. Ezt egyes képviselők túlzónak találták; ezt majd a kisebbségi véleményt ismertetők bizonyára elmondják. A többségi vélemény azonban az volt, hogy igen, ezt büntetni kell, és úgy gondoljuk, hogy ez helyes lépés volt. Ehhez kapcsolódóan elhangzott az is a többségi véleményt megfogalmazók köréből, hogy talán nem véletlen, hogy egy időben történik ennek a javaslatnak a tárgyalása azzal a felvonulással, amit a nők az erőszak ellen szerveztek, és talán az sem véletlen, hogy nem olyan régen fogadtunk el a nőkkel szembeni családon belüli erőszakkal kapcsolatban is törvénykezést. A többségi véleményt megfogalmazó képviselők úgy fogalmazták ezt meg, hogy nem csak és kizárólag a tárgya fontos ennek a büntető törvénykönyvnek, miszerint az állatokról van szó, hanem az erőszakot elkövető ember az, aki a központjában áll, hiszen aki képes erőszakot elkövetni vétlen állatok ellen, az képes lehet másfajta erőszak elkövetésére is.

A bizottsági megfogalmazott véleményeknek a harmadik legfontosabb vonulata az volt, hogy megtudtuk, hogy a környezetvédelmi bizottságnak gyakorlatilag minden tagja tart állatot, minden tagja nem fajtatiszta, hanem utcáról befogadott állatokat tart, kivéve egy képviselőt, aki úgy fogalmazott, hogy egy igazi állatvédő semmilyen állatot nem tart.

Még egyszer szeretném tehát megerősíteni, hogy a bizottság általános vitára alkalmasnak találta 13 igen és 8 tartózkodás mellett a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP, az SZDSZ és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottságban kisebbségi vélemény is megfogalmazódott; ennek elmondására megadom a szót Gyapay Zoltán képviselő úrnak, öt percben.

GYAPAY ZOLTÁN, a környezetvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A bizottságok sorában azt már megszokhattuk, hogy kormánytól teljesen függetlenül a környezetvédelmi bizottság az, ahol a pártálláspontokat a lehető legkevésbé vesszük figyelembe, és a munkánkra, a feladatunkra, a céljainkra koncentrálunk; így történt ez e törvény általános vitára való alkalmasságának a tárgyalása esetében is. Ahogy Herczog Edit képviselő asszony említette, egy különösen személyes hangú vitáról volt szó, ahol szinte valamennyi képviselő megnyilvánult, és személyes élményeivel is hozzájárult a tárgyalásnak a lényeges pontjaihoz.

Hogy a kisebbségi álláspontot nagyon röviden megpróbáljam összefoglalni, az talán úgy fogalmazható meg, hogy egyetértünk az előterjesztők jó szándékával, egyetértünk a népi kezdeményezést aláíró 350 ezer ember jó szándékával, de az a megoldási mód, ahogy négy képviselőtársunk a Btk. törvénymódosítási javaslatát elkészítette, nem alkalmas az általános vitára. Nagyon sok érvet felsorolhatnék, és egypárat hadd is tegyek meg.

Ha már említésre került a 350 ezer aláíró, akkor megfogalmazhatjuk, hogy ők jó szándékkal egy egyszerű kérdést tettek fel, egy egyszerű kérést fogalmaztak meg: az Országgyűlés legyen olyan kedves, módosítsa a büntető törvénykönyvet, hogy az állatkínzás a későbbiekben büntethető legyen.

(17.20)

Ez egy nagyon rövid, egyszerűnek tűnő, de annál bonyolultabb, és annál mélyebb tartalmat megkövetelő kérdés. Hogy egy általános hasonlatot mondjak, a honvédelemre szokták azt mondani, hogy az sokkal fontosabb annál, mint hogy katonára bízhatnánk ennek az ügynek vezetését. Itt pont fordítva van: az állatvédelem, az állatkínzás elleni szankció lehetőségeinek a megoldása sokkal fontosabb annál, mint hogy politikusra bízhatnánk az előterjesztést.

Az Igazságügyi Minisztérium munkatársai, ahogy hallottuk, nagyon sok segítséget adtak a törvénymódosító javaslat előkészítésében, de meggyőződésünk, hogy szerencsésebb lett volna, ha maga az Igazságügyi Minisztérium készíti elő, és akkor ennek a folyamatában talán megfelelő alapossággal és mélységgel merül el az egyes részletkérdésekben. Ismétlem: részletkérdésekben, hiszen az előterjesztés és az előterjesztő - itt ma Hegyi Gyula képviselő úr, a bizottsági ülésen Gusztos Péter képviselőtársunk volt az előterjesztő - mindannyiszor nagyon jól megfogalmazta a jogi környezetet, annak múltját, jelenlegi környezetét, nemzetközi környezetét, a társadalmi elvárásokat, viszont a rendelkező rész inkább olyan, ami megítélésünk szerint a jó szándékot és az említett jogi környezetekbe való beleillesztést nem szolgálja jól.

Herczog Edit képviselő asszony a többségi álláspontot képviselve úgy fogalmazott, hogy jól szolgálja az előterjesztés ezeket a célokat; megítélésünk szerint nem jól szolgálja. Az alkalmazandó büntetési tételek pedig nemhogy nem jól vannak meghatározva, hanem éppenséggel inkább aránytalanságról beszélhetünk az egyes büntetési tételek megfogalmazása területén. Emiatt nagyon jogosan tartunk attól, hogy ha ez a törvény így kerül elfogadásra, akkor végrehajthatatlan lesz. Az imént dr. Hankó Faragó Miklós államtitkár úr is megfogalmazta ezt az aggályát, hogy csak a legkirívóbb esetekben érjük el a célt. Az apróbb esetekkel, ami pedig a társadalmat nagyon sokszor nap mint nap irritálja, semmire sem fogunk menni. Hölgyeim és uraim, éppen az a 350 ezer ember, aki jó szándékkal aláírta ezt a népi kezdeményezésről szóló aláíró ívet, fog a legnagyobbat csalódni. Nem lehet 350 ezer ember véleményével játszani, ők komoly lépésekre várnak, amik alapján komoly eredményeket is remélnek elérni. Ez a törvénytervezet így, ahogy van, erre nem alkalmas.

Jómagam ugyan megpróbálkozom - a büntető törvénykönyv igazi, mély ismerete, hozzáértése nélkül - néhány, szintén jó szándékú módosító javaslatot benyújtani. Kérem, nézze el nekem mindenki, ha netán az sem éppen a cél legjobb irányú (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) útjához vezet, de ez ebbe talán belefér.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Még egy bizottsági vélemény ismertetésére kerül sor, a mezőgazdasági bizottságéra.

Megadom a szót Orosz Sándornak, öt percben.

DR. OROSZ SÁNDOR, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mezőgazdasági bizottság december 3-án tárgyalta a T/6473. számú törvényjavaslatot, önálló képviselői indítványt, és mint hajdanában magának az állatvédelmi törvénynek, mondhatjuk így: az atyja, foglalkozott vele.

A bizottsági ülésen is szó esett az igen szép számú aláírásgyűjtésről, de itt el kell mondani, hogy az állatvédelmi kérdésekben, az állatvédelmi jogalkotásban a nyilvánosságnak igen nagy a szerepe, és ezen belül is a parlamenti nyílt napoknak, hiszen 1997-ben volt egy parlamenti nyílt nap az állatok védelméről, az állatokról. Ennek következményeként is felgyorsultak az események, és a mezőgazdasági bizottságon keresztül elfogadásra került az állatvédelmi törvény. Majd tavaly, éppen a környezetvédelemi bizottság összehívásában, volt a második állatvédelmi nyílt nap, ahol igen erőteljesen megfogalmazódott az az igény, amit egyébként a népi kezdeményezés is célul tűzött ki. És most itt állunk a Btk. módosítására irányuló javaslat előtt.

A bizottságban leginkább - értelemszerűen - a 2. §-ról volt szó. Sokan úgy gondolják, hogy a mezőgazdászok, az úgynevezett haszonállattartók ellenérdekeltek - nem erről van szó. A valódi állattartó, a vidéken élő ember nem ellensége az állatnak, szereti és tiszteli őket. Köztük az olyan jellegű események és fejlemények, amelyeket büntetni rendel a Btk. módosításával az indítvány, vélhetőleg most is sokkal kisebb számúak, mint másoknál, az állatokkal kevésbé kapcsolatban élő embereknél.

Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a bánásmód kérdése nagyon lényeges ügy lesz, és a tartási követelmények, tartási körülmények kérdése a mezőgazdasági bizottsági ülésen is igen komoly hangot kapott. Megfelelő életfeltételeket kell biztosítani az ember által az állatnak, ez az ő felelőssége. Ez felelőssége az agrárállattartónak, de felelőssége mindazoknak az embereknek, akik nem haszonállatként, hanem úgynevezett társállatként tartják az állataikat, embertelen körülmények között, nemcsak vidéken; azt gondoljuk, hogy ott van gyakrabban, de sajnos igen gyakran előfordul a városokban a panelkutyák, panelmacskák, más panelállatok esetében is, erre is jó felhívni a figyelmet.

Nagyon fontos a parlamenti vitában - és ez bizottsági tapasztalat, jómagam alelnöke vagyok a környezetvédelmi bizottságnak, és az ottani vita alapján is tudom mondani -, hogy bizony az állatok védelméről szóló törvény ismerete talán még nem olyan magas fokú, hogy annak birtokában értelmesen lehetne párbeszédet folytatni. Bízom benne, hogy a parlamenti vita során sikerül olyan ismereteket terjeszteni, amivel az állatok védelméről szóló törvény társadalmi ismerete is bővül.

Szóba került, hogy a Btk. egy nagyon finom szövet, ebbe pontosan kell beilleszteni minden új bűncselekmény-kategóriát. Felmerült a bizottság ülésén is, hogy az állatvédelmi szervezetek a bűntetti kategóriában gondolkodnak, szemben az előterjesztők vétségi formációjával. Ez értelemszerűen egy olyan kérdés, amelyikben, azt gondoljuk mi magunk is, nem a társadalom, hanem valóban a hozzáértő szakma és a büntetőjogászok értékelése kell hogy érvényesüljön.

Azt gondolom, a társadalmi szemléletformálás az elsődleges célja ennek a törvényjavaslatnak, hiszen nem lenne helyénvaló, ha állatkínzásért büntetendő emberek sokaságával próbálnánk megtölteni a dutyikat. A tárgyalás - a népi kezdeményezés okán - az Országgyűlésnek jogi kötelezettsége. Személyes meggyőződésem, és ebben a mezőgazdasági bizottság tagjai osztották a véleményemet, hogy a Btk. vonatkozó módosításának az elfogadása viszont morális kötelezettsége is a Háznak.

Mindezt annak alapján mertem a bizottság nevében bátran állítani, hiszen az általános vitára való alkalmasságról tartott szavazás során az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága egyhangúlag támogatta a képviselői önálló indítványt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások következnek. Arra kérem képviselőtársaimat, hogy a napirendi ajánlás szerinti tízperces időkeretet tartsák be. Ezalatt a vezérszónoki körben kétperces hozzászólásokra nem kerül sor.

Elsőként megadom a szót Szili Katalin elnök asszonynak, az MSZP képviselőcsoportja nevében.

 

(17.30)

 

DR. SZILI KATALIN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Érdeklődve hallgattam az eddigi felszólalásokat.

Engedjék meg, hogy a bevezetőmet két idézettel kezdjem. Az egyik úgy szól: “Az isten az állatokat azért adta az embernek, hogy azokat használja, nem pedig hogy kínozza. De erkölcsi tekintetben igenis fontos ezen törvény, mert látjuk, hogy sokan az állatkínzáson kezdették kegyetlenségöket, és ezáltal szívük megfásolván, általmentek az emberkínzásra.ö

Ez 1843. szeptember 9-én hangzott el, az akkori büntető törvénykönyvi vitában, de ajánlanék még egy idézetet tisztelt képviselőtársaim figyelmébe, ami úgy szól: “Az állatkínzást a műveltebb nemzetek törvényhozásai büntetéssel sújtják, mert az erkölcsiség szabályainak durva megsértései közvetve a jogrendet is veszélyeztetik, ilyen nemű cselekmények elvadítják a kedélyt, és másoknak botránykő-okoztatást szolgálnak.ö Ez pedig 1879-ben a XL. törvénycikkben a büntetőtörvény ezen szakaszához fűzött indokolás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban benyújtottuk képviselőtársaimmal együtt a büntető törvénykönyvnek egy módosítását, ami mindösszesen hat szakaszt tartalmaz. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy ennek a törvénynek megvan a maga alapja is, hiszen az 1998-ban alkotott XXVIII. törvény már szól az állatok védelméről és kíméletéről, és ebben, úgy, ahogy azt az államtitkár úr is elmondta, a preambulum már megfogalmazza, hogy az állatok érezni, szenvedni, örülni képes élőlények. Hozzátenném azt is, hogy ez a törvény meghatározza az állatkínzás fogalmát is.

Tudjuk azt, hogy van szabálysértési törvényi tényállás, azt is tudjuk, hogy az elmúlt esztendőben összesen 9 darab szabálysértési eljárásra került sor, összesen 300 ezer forint értékben. Viszont kérdezem én önöktől, mit tesz a törvényalkotó akkor, ha hall ilyen esetről, mint ami éppen ebben az esztendőben volt: Fadd-Dombori határában halálra kínoztak egy gazdátlan ebet. Mondhatnám a következő esetet: Komló határában megkínzott német juhász tetemét találták, amin nyilvánvalóan megvoltak a kínzás külsérelmi nyomai; egy gazda medvecsapdát állított fel a szomszéd kutyáinak és macskáinak, és utána vasvillával kínozta az elkapott állatokat; de mondhatnám azt a felháborító esetet, ami egy hipermarket tulajdonosának utasítására a dolgozót arra késztette, hogy kéthetes kiscicákat szemétprésen préseljen le.

Képviselőtársaim, ugye önök is hallották ezeket az eseteket? Nyilvánvaló, hogy el kell gondolkodnunk azon, hogy megfelelő-e az a szabályozás, ami jelenleg érvényben van; megvan-e annak a szankciónak a megfelelő speciálpreventív vagy generálpreventív hatása. Én úgy gondolom, nincs. Éppen ezért megfogalmazható az is, igenis kell hogy legyen ebben az országban egy olyan általános erkölcsi követelmény, ami önmagában megfogalmazza azt, hogy a körülöttünk lévő állatokat nem tesszük ki sem kínzásnak, sem bántalmazásnak; kell, hogy a társadalomnak legyen olyan értékítélete, ami nyilvánvalóan következményeket fűz a hasonló magatartásához, és azért benne van ebben az is, tisztelt képviselőtársaim, hogy a társadalom felelősségtudatát is növelni kell ezen a területen. És van egy negyedik szempont: ha körülnézünk Európában, hogy mit tartalmaz a német, az osztrák, a francia, az olasz vagy a svéd szabályozás a többi között, ez benne van egyébként az indokolásban, ha figyelmesen elolvasták, akkor mindegyik nyilvánvalóvá teszi, hogy szankcionálja a kegyetlenkedést és a bántalmazást az állatokkal szemben.

A negyedik szempont tehát az, hogy hazánk megítélését ezen a területen is javítanunk kell. Másként megfogalmazva: egy önmagára kicsit is adó és éppen az Európai Unió kapujában lévő társadalom számára szükséges, hogy ezen a területen megtegye azt, ami ahhoz kell, hogy ne csak a szankció rettentse el az embereket, hanem meglegyen ennek a maga preventív hatása is.

Én, tisztelt képviselőtársaim, nem mondanám azt, hogy a 350 ezer aláírás csak egy jó szándékú kezdeményezés. Mi ez, ha nem ennek a társadalomnak az értékítélete? Mi ez, ha nem felhívás a törvényalkotókhoz, hogy ezen a területen lépni kell, és figyelemmel arra, hogy ez ennek az országnak már régi adóssága; hiszen már az állatvédelmi törvényt követően meg kellett volna tenni - ahogy ez a szabálysértésben megfogalmazásra került - azokat a lépéseket, amelyek ezeknek a büntetőjogi törvényi tényállásba foglalását jelentik.

Arról, hogy milyen módon kívántuk ezt megfogalmazni és ennek a törvényi tényállását megalkotni, Hegyi Gyula képviselőtársam a felvezetőjében szólt, és nagyon köszönöm az Igazságügyi Minisztériumnak, hogy ezt a mi idézőjelben mondott jó szándékú kezdeményezésünket felvállalta, és a jogászai segítségével olyan formába öntötte, ami már parlamenti vitára alkalmas.

Elismerem, hogy a látencia rendkívül nagy ma is, amikor van szabálysértési törvényi tényállásunk, de abban nem vagyok biztos, hogy a szabálysértésben történő megfogalmazás elegendő is ahhoz, hogy azokat az eseményeket, cselekményeket, amikről nap mint nap mi magunk is, akár a sajtóból, akár ismerősök útján vagy éppen állatvédő civil szervezetektől tudomást szerzünk... - emellett elmehetnénk, és csak éppen egy kívánság megfogalmazását tehetnénk.

Éppen nekünk, politikusoknak ebben az ügyben felelősségünk van, túl azon, amit egyébként jogszabályi kötelem előír számunkra, hogy a népi kezdeményezés elfogadásától 3 hónapon belül ebben törvényt kell alkotnunk. Én bízom abban, hogy ez nemcsak emiatt történik, nemcsak amiatt, mert az Európai Unióhoz csatlakozunk, hanem amiatt is, mert a mi erkölcsi követelményeinkkel, társadalmi elvárásainkkal azonos, hogy ez ilyen megfogalmazásban a büntető törvénykönyvbe kerüljön.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egyszer Devecseri Gábor azt mondta: “Ami a bikaviadalt illeti, én bikapárti vagyok.ö Hozzátennék egy másik gondolatot: az ember úgyis meg tudja védeni magát. Ebben a tekintetben, ebben a vitában én magam hadd legyek szintén a bántalmazásnak kitett állatok pártján, és hadd kérjem azt önöktől, úgy, ahogy az egy európai parlamenthez illő és tőle elvárható, és ahogy azt a társadalom tőlünk is elvárja, támogassák ezt a törvénytervezetet, illetőleg a módosítást.

Ha 125 évvel túl is vagyunk azon, amit a bevezetőmben mondtam, azt gondolom, hogy gondolkodásban nem igazán jutottunk még túl. Ebben legyenek a segítségünkre!

Elnök Úr! Képviselőtársaim! Államtitkár Urak! Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök asszony. Most megadom a szót a Fidesz vezérszónokának, Gyapay Zoltán képviselő úrnak, tízperces időkeretben.

GYAPAY ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hadd kezdjem egy személyes vonatkozással: Hegyi Gyula képviselőtársam mint előterjesztő itt, a pulpituson megjegyezte, hogy tíz éve képviselő, és először lehet egy ilyen fontos törvénytervezet előterjesztője.

(17.40)

Én hat éve vagyok képviselő, és először beszélek erről a pulpitusról mint vezérszónok; egy biztató tapssal, kérem, segítsenek nekem. (Taps. - Dr. Szili Katalin: Bravó!) Megtiszteltetés, köszönöm szépen. Ez után a minden oldalról hallatszó taps után nehéz szívvel mondanám azt, hogy az imént hallott szocialista vezérszónok nagyon szép, megható beszédet mondott, de sajnos, demagóg vezérszónoklat volt, ezért nem mondom.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Nehéz a helyzetem, hiszen a vezérszónokoknak egy 5-10 perc ki szokott jutni abból, hogy az előterjesztések jogi összefüggéseit, történelmi, jogi múltját, nemzetközi jogi összefüggéseit, a társadalommal, a társadalmi szervezetekkel való összefüggését, támogatását boncolgassák. Ezt - ahogy már itt említettem - a környezetvédelmi bizottság kisebbségi előadójaként már megtettem, az előterjesztők ezt már minden szinten többször is boncolták, így igazából azt hiszem, hogy erre abszolút nincs szükség.

Említettem azt is, dr. Hankó Faragó Miklós politikai államtitkár úr is megjegyezte azt, hogy ez az előterjesztés esetleg a jéghegy csúcsán segíthet, hiszen néhány kirívó, komoly, a sajtóban is nagy port felverő ügyön kívül félő, hogy nem fogunk eredményt elérni, ha így fogadjuk el ezt a törvénytervezetet, ahogy az előterjesztés tartalmazza.

Hadd kapaszkodjam bele inkább az államtitkár úrnak abba a mondatába, ahol kifejtette, hogy az esetek többsége területén inkább ennek a törvénytervezetnek és magának a népi kezdeményezésnek az a lehetséges eredménye, hogy szemléletformálást tudunk elérni. Leginkább gyermekeink esetében fontos az, hogy szemléletváltozásra sor kerüljön, de azért megkérdezhetjük, hogy nagyon rossz helyzetben van-e Magyarország, a magyar társadalom az állatokkal való bánásmód szemléletében.

A magam részéről meg vagyok győződve arról, hogy ha belegondolunk, akkor megfogalmazhatjuk azt, hogy nem vagyunk annyira rossz helyzetben, mint ahogy az előterjesztett javaslatból és az eddigi hozzászólásokból az előterjesztők részéről hallhattuk és talán esetleg abból érezhettük volna. Magyarországon az emberek többsége falun él, úgy, ahogy jómagam is községben élek, polgármester is vagyok ráadásul, így egy kicsit majd ebből a szemszögből is szeretném megnézni ezt a dolgot. A falusi embernek az állatokhoz való viszonya nagyon régi kapcsolaton alapszik, amely valóban az állat és az ember együttéléséről szól, immár évezredek, sőt évtízezredek óta. Ennek az alapja pedig nem más, mint az állatok szeretete. Ha ezt így megfogalmazzuk és a gondolatmenet elejére visszavetítjük, akkor elmondhatjuk, hogy a magyar társadalom elsöprő többségére az állatok szeretete a jellemző. Sajnos, ez a szeretet néha az ellenkezőjére fordul, hiszen szeretetből veszünk meg esetleg gyermekünknek húsvétra egy ajándékba szánt nyuszit, aztán amikor gyermekünk megunja a nyuszit, akkor magunk ugyan sajnálva, de nem tudunk szegény állattal mit csinálni, kitesszük valahová, hátha jobb sorsa lesz szegénynek. A többes szám első személyt csak azért mondom, hogy ne másokkal példálózzam. Viszont hogy az elénk terjesztett jogszabály ezt a cselekményt, ezt a tevékenységet, egy szeretetnek, jó szándéknak a végén egy tehetetlenségből adódó cselekményt ugyanolyan büntetési tétellel, akár két évig terjedő szabadságvesztéssel sújtsa, azt hiszem, vagy talán nyugodtam mondhatom: biztos, hogy az íveket aláíró 350 ezer ember többségében a kérdést olvasva nem ez fogalmazódott meg, ebben biztos vagyok.

Ha elgondolkodunk azon, hogy talán a szemléletváltásra, a szemléletváltás feltételeire kellene a hangsúlyt fektetni, jogilag és anyagilag annak a lehetőségeit erősíteni, akkor talán tovább is tudjuk gondolni, hogy például az imént említett egyszerű nyuszis esetben mennyire egyszerű lenne a megoldás, és nem kellene két évre börtönbe vonulni egy apának. Többek között meg lehetne oldani, lehetne segíteni, hogy az állatorvosok az úgynevezett elaltatást, az állatoknak egy nagyon békés, barátságos injekcióval végzett elaltatását - nem tudok jobb szót használni itt, ezen a pulpituson - hozzáférhetőbbé, olcsóbbá, elérhetőbbé tennék, ez nagyon sokat segítene.

A nyuszi esetében ez azért kicsit még mindig vad dolognak tűnik; sokkal jobb lenne, ha a menhelyeken való elhelyezés lehetősége javulna. Több menhely kellene, és nemcsak kutyáknak, hiszen általában ez a helyzet van. Jobb propaganda kellene a már sokat emlegetett társadalmi szervezeteknek, amelyek hajlandóak és állatszeretetükből kifolyólag áldozni is tudnak arra, hogy kitett állatokat befogadjanak. Hogy ne ki kelljen tenni az állatokat, hanem ha tudnánk, hogy a környéken, a közelben hol van ilyen menhely, hol van ilyen társadalmi szervezet, szegény állatok zömét úgyis autóból teszik ki, akkor ezen az autóúton pár kilométerrel tovább menve, társadalmilag hasznos tevékenységet lehetne folytatni azzal, hogy a feleslegessé vált állatot átadjuk azoknak, akik utána azt hasznosítani tudják.

A környezetvédelmi bizottság kisebbségi előadójaként el kellett volna mondanom, csak időm nem volt rá, az is elhangzott a vitánk során, hogy az állatok szeretetéből néha az is adódik, hogy túlszaporulat van kiskutyák, kismacskák vagy más állatok esetében. Az is elhangzott - az előterjesztők részéről fogalmazódott meg -, hogy minden állattartó legyen felelőssége teljes tudatában; aki nem képes arra, hogy a szaporulatot valahogy szabályozza, az ivartalanítsa azt az állatot. Ha az ivartalanítást is jobban hozzáférhetővé tennénk, azaz olcsóbbítanánk vagy akár ingyenessé tennénk állatszeretetünkből kifolyólag, akkor az állatorvosok tevékenységén keresztül ezt is meg tudnánk oldani, és nem kellene két évig terjedő szabadságvesztés fenyegetésével az embereket riogatni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A büntetőjog általában egy hierarchia csúcsán helyezkedik el. Amikor már végképp nem tudunk mit kezdeni a társadalom szemléletével, az egyéb lehetőségekkel, azok biztosításával, magyarul: csődöt vallottunk, kudarcot vallottunk, mint emberek, kudarcot vallottunk, mint jogalkotó országgyűlési képviselők, akkor lép vagy léphet be a büntetőjog kérdése, ahol valóban a legeslegsúlyosabb szankciókat alkalmazzuk bizonyos cselekmények elkövetésére.

A törvényjavaslatban vannak olyan részek, ahol ezt a “különös kegyetlenséggelö kifejezést - és azért hangsúlyozom ezt a kifejezést, mert lehet, hogy be kellene építeni ebbe a törvénytervezetbe, úgy, ahogy emberekkel kapcsolatban benne van a büntetőjogban a különös kegyetlenséggel elkövetett különböző bűncselekmények szigorított büntetési lehetősége -, ezt az állatok esetében is meg kellene fontolni, hiszen a már sokat emlegetett kirívó esetek, a jéghegy csúcsa általában ezt takarja, és az emberek, a társadalom felháborodását is általában ez a különös kegyetlenség váltja ki.

Igaz ez az állatokkal való versenyekre is, de talán azért mégis különbséget kellene tenni az ezekben részt vevő személyek büntetése között. Kérdezem például, hogy ugyanolyan büntetési tétellel kell-e sújtani azt, aki egy ilyen kutyaversenyen fogad valamelyik kutyának a győzelmére; ugyanolyan büntetési tétellel kell sújtani, mint azt a tenyésztőt, aki ezt a kutyát kitenyésztette, beidomította és elhozta erre a vad, véres, különös kegyetlenségű eseményre? Ugyanúgy kell büntetni azokat az üzéreket, akik ezeket a kutyákat felvásárolják, veszik és kereskednek vele?

Tisztelt Képviselőtársaim! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Az időm lejárt. Bízom benne, hogy a legfontosabb kételyeinket felvetettük a törvénytervezettel kapcsolatban. Támogatandónak találjuk, de kérem az előterjesztőket és mindenkit, hogy módosító javaslatokkal és azok befogadásával, amelyekről beszéltem, a különös kegyetlenséggel elkövetett legkirívóbb esetekre tartsák csak meg, és a kisebb súlyúakra, ha mindenképpen meg kell tartani, akkor az államtitkár úr által említett szabálysértés fogalmát talán vissza kellene hozni az ő esetükre.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

(17.50)

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces hozzászólásra jelentkeztek, de jelzem, hogy csak a vezérszónoki kör után tudom megadni a szót erre. Most pedig az SZDSZ vezérszónoka, Gusztos Péter képviselő úr következik. Megadom a szót tíz percben.

GUSZTOS PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd kezdjem a felszólalásom magam is a demagógiával, amennyiben demagóg dolgot jelent az, ha érzelmekkel, érző módon beszélünk állatok szenvedéseiről. Szeretnék idézni picikét hosszabban dr. Fuér Angélától - aki az egyik legnagyobb magyar állatvédő szervezet, a Fehér Kereszt Állatvédő Liga vezetője - egy, az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának 2002 októberében rendezett nyílt napján elmondott hozzászólásából. A nyílt nap egyébként “Az állatok életkörülményei Magyarországonö címet viselte.

“Egy állatvédő kollégámnak, Király doktornak éppen intézkednivalója volt a gyepmesteri telepen, amikor a dögkút felől sírást hallott. Kérdőn nézett a gyepmesterre, aki csak a vállát vonogatta. Odaszaladt, elhúzta a kút tetejét, és az élesen bevilágító napfényt egy kétségbeesett szempár tükrözte vissza. Amíg a feje fölött látta az ég kékjét, némi reménysugár költözött ebbe a szempárba. Egy halálra ítéltben, akinek a dolgok rendes menete szerint már halottnak kellett volna lennie, felvillant az élet reménysugara. A kolléga szólt a gyepmesternek, hogy intézkedik, ne csináljon semmit, de mire egy-két óra múlva visszatért, már lelőtték a szerencsétlent.

Tisztelt hölgyeim és uraim - mondja még mindig Fuér Angéla a bizottsági ülésen -, nem tudom, észrevették-e, szándékosan nem mondtam, hogy milyen élőlény volt ebben a kútban. Kutya? Macska? Vagy valami vadállat? Szerintem teljesen mindegy. Élőlény volt, ez számít, egy érezni, szenvedni képes élőlény. Horribile dictu megkérdezem: lehetett volna ember is? Vagy talán már nem emlékszünk azokra a borzalmakra, amikor embereket lövettek halálra különböző indokokból, és a golyózáporban mindig maradt egy-egy, aki csodával határos módon életben maradt, és a halomra lőtt tetemek alól sértetlenül került elő? Vajon mit érezhetett az a kutya - mert kutya volt ez az élőlény -, amikor másodszor is megvillant a feje fölött az ég kékje? Talán arra gondolt, hogy megmenekült, vagy talán még hozzá sem szokott a szeme a világossághoz, amikor már elérték a halált hozó lövések? A dögkútból már nincs visszaút, de rajtunk, embereken, önökön, akik törvényt hoznak, önökön, akik ezt végrehajtják, rajtunk, állatvédőkön, akik harcolunk ezért, és mindannyiunkon, akik betartjuk ezeket a jogszabályokat, rajtunk múlik, hogy ne legyenek dögkutak, és ne legyenek kóbor állatok.

Mit tehetünk tehát? Az egyik legfontosabb eszközünk ehhez a jog. Olyan törvényeket és jogszabályokat kell alkotni, amelyek hathatósan biztosítják az állatok védelmét, és ezáltal kielégítik azt a természetes érzületet, mely együttérzéssel fordul minden szenvedő felé, legyen az bármilyen élőlény, és amelyik kíméletet tanúsít az állatvilággal szemben, amelyből származott. Javaslataink a következők - csak az elsőt fogom felolvasni, tisztelt képviselőtársaim -: először is javasoljuk az állatkínzás büntető törvénykönyvbe való emelését.ö

Ezt mondta a legnagyobb magyar állatvédő szervezet vezetője a környezetvédelmi bizottság ülésén, jó egy évvel ezelőtt.

A fejlett európai országokban - ahogy ez itt már korábban elhangzott, hosszan lehetne sorolni ezeket - az állatkínzás bűncselekmény, amelyet különböző mértékű szabadságvesztéssel is büntethetnek. Én a tegnapi ülésen, amikor a népi kezdeményezést tárgyaltuk, felidéztem azt is, hogy van olyan ország, Németország, ahol 2002 óta az alkotmányban szerepel a jövő nemzedék jogainak megóvása céljából az állatok védelme. Mindenhol a fejlett társadalmakban, ahol az állatkínzás bűncselekménynek minősül, az állatok védelmének büntető törvénykönyvbe iktatása esetében elfogadták a dogmatikai párhuzamot a környezetkárosítással és a természetkárosítással. A büntetési tételek is ezekhez a bűncselekményekhez igazodnak Nyugaton, illetve nemcsak Nyugaton, hanem a környező szomszédos országokban is.

Tegnap azt is elmondtam - ezért ezt most nem kívánom részletezni -, hogy a magyar alkotmányból is levezethető az állatok védelmének intézményi kötelezettsége, hiszen a magyar alkotmány a természeti élet védelméről, a természet bizonyos véges javainak a védelméről rendelkezik, és van olyan alkotmánybírósági határozat, amely ezt úgy értelmezi, hogy az állam kötelességeinek magukban kell foglalniuk az élet természeti alapjainak védelmét, és ki kell terjedniük a véges javakkal való gazdálkodás intézményeinek kiépítésére.

A már sokat hivatkozott állatvédelmi törvény preambulumában nagyon helyesen leszögezi - lehet, hogy Gyapay képviselőtársam által szintén demagógnak tartott módon - szó szerint, hogy az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége. Ezt mondja az az állatvédelmi törvény, amelyet 1998-ban 294 igen és 23 tartózkodó szavazat mellett, ellenszavazat nélkül fogadott el ez a Ház, vagyis 77 százalékos volt az igen szavazatok aránya.

Az állatvédelmi törvény részletesen meghatározza azt, hogy mit tekint állatkínzásnak: az állat szükségtelen, fájdalmat okozó bántalmazása vagy ilyen hatást eredményező beavatkozás, bánásmód, valamint szükségleteinek olyan mértékű korlátozása, amely tartós félelmet vagy egészségkárosodást okozhat, továbbá az öröklődő betegségben szenvedő állategyed tenyésztése, szaporítása tekinthető állatkínzásnak.

Az állatvédelmi törvény egyébként megfogalmaz tilalmakat, amelyekhez megszületésük óta az Országgyűlésnek gyakorlatilag kötelessége lett volna a tilalmak megszegésére vonatkozó szankciókat is rendelni, mondjuk, a büntető törvénykönyvben. Ezek a tilalmak a következők: a kínzás, az emberre vagy állatra uszítás, illetőleg állatviadalra idomítás, a kényszer-takarmányozásra fogás, a kíméletet nem biztosító módon való mozgatás, szállítás, elhelyezés, teljesítőképességet felismerhetően meghaladó teljesítményre kényszerítés és természetellenes és önpusztító tevékenységre szoktatás.

Ezek azok a dolgok, amelyeket egy hatályban lévő, 77 százalékkal elfogadott törvény tilalmaz ma Magyarországon, a Magyar Köztársaságban ez a jog, és a büntető törvénykönyv ezen elkövetési magatartásokhoz, ezen tilalmak megszegéséhez a mai napig nem rendel szankciókat.

Szeretném elmondani - és ebben a vitában később még lesz lehetőségünk, hogy erről beszélgessünk -, hogy nem egyedi esetekről van szó. Az, hogy a fadd-dombori ügy volt az, amiről valamennyien értesültünk, nem jelenti azt, hogy évente egy-két ilyen ügy van. Én magam, amikor nyáron benyújtottam az első önálló képviselői indítványt ebben a tárgykörben, egyeztettem civil szervezeti vezetőkkel. Nyugodtan mondanom, hogy a két tucat, legfontosabb állatvédő civil szervezet képviselőivel találkoztam, és megkérdeztem őket, hogy hozzávetőlegesen hány ilyen esetről tudnak beszámolni. Azt mondják az állatmenhelyeket működtető civil szervezeti vezetők, hogy hetenként 3-4 súlyos eset került be hozzájuk. Nem a kitett állatokról beszélek, hanem a súlyosan bántalmazott, megkínzott állatokról. Tessék összeadni, hány menhely van, hány hét van egy évben. Nem egy fadd-dombori eset van.

Egyébként pedig a népi kezdeményezést, amely a Magyar Köztársaság történetében az elmúlt 13 évben messze a legsikeresebb népi kezdeményezés volt, azt hiszem, nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni, mondván, hogy ezek az emberek nem tudták, hogy mire adják az aláírásukat, mert az aláírásukat egészen pontosan arra adták, hogy egyetért-e ön azzal, hogy az állatkínzás bűncselekménynek minősüljön Magyarországon. Nem az volt a kérdés, hogy egyetért-e azzal, hogy a mostaninál egy picikét szigorúbban legyen büntetve. Az volt a kérdés, hogy egyetért-e ön azzal, hogy az állatkínzás bűncselekménynek minősüljön Magyarországon.

Én két-három dologra szeretném nagyon röviden felhívni a figyelmet. A javaslat egyrészt szigorú abban a tekintetben, hogy nemcsak azt mondja, hogy azokat a cselekedeteket rendeli büntetni, amelyek az állat maradandó egészségkárosodását vagy halálát okozzák, hanem minden olyan cselekedetet, amely alkalmas erre, vagyis nem kell a maradandó egészségkárosodásnak vagy halálnak, pusztulásnak bekövetkezni ehhez. Ugyanígy nagyon fontosnak tartom, hogy nemcsak a bántalmazás, hanem a folytatólagosan elkövetett, hasonló jellegű cselekedet, vagyis a bánásmód is ilyen elbírálás alá esik. Én úgy is mondom - ha megengedik ezt a személyes kitételt -, mint szintén egy kitett kutya gazdája, aki nagyon jól tudja, hogy az állatnak nagyon komoly pszichés, lelki sérüléseket is lehet okozni, nagyon örülök annak, hogy a kitétel, az elhajtás is szerepel ebben a javaslatban.

(18.00)

Itt szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy a büntető törvénykönyvről beszélünk. Vagyis azok, amiket itt olvasnak ebben a javaslatban, mind-mind a szándékos elkövetési magatartásokra vonatkozik. Tehát, aki elveszíti a kutyáját, mert mondjuk - elhangzott a bizottsági ülésen ilyen példa - kinyitja a kertkaput, amíg beáll az autóval, és a kutya elszalad, vagy aki elveszít egy állatot, vagy bármilyen más módon gondatlanságból vagy nem szándékosan követi el ezt a bánásmódot, az nem lesz büntethető. Tehát ilyen értelemben sem életszerűtlen ez a javaslat.

Végül engedjék meg, hogy elmondjam azt, ez a népi kezdeményezés, amelyről tegnap tárgyaltunk, és amelyet egyhangúlag fogadott el és szavazott meg ez a Ház, formálisan csak arra kötelez bennünket, hogy beszélgessünk, tárgyaljuk meg ezt a kérdést. De van benne egy erkölcsi és van benne egy politikai felszólítás részünkre, ez pedig az, hogy változtassunk a jogszabályokon. Önök azt mondják, hogy sok esetben életszerűtlen ez a szabályozás. Meg kell nézni, Nyugat-Európa majd' minden országában működik hasonló, sőt az általunk tervezettnél sok helyen jóval szigorúbb, még egyszer mondom: jóval szigorúbb szabályozás.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az MDF vezérszónoka következik. Megadom a szót Horváth Balázs képviselő úrnak.

DR. HORVÁTH BALÁZS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum megfelelő módosítások mellett az önálló törvényjavaslatot támogatni fogja.

Az első és alapvető gondom az volt a törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy szerkezetileg hogyan illeszthető a magyar jogrendszerbe. 1991 óta folyik az a szakmai vita, hogy az ilyen jellegű elkövetési magatartásokat, azok elbírálását és kvázi üldözését nem célszerű-e a közigazgatáshoz telepíteni, tehát ezt az egész rendszert ne telepítsük-e a jegyzőhöz. Engem a miniszteri indokolás és a mostani gazdasági és politikai helyzet meggyőzött abban a kérdésben, hogy módosítanunk kell a Btk.-t, és valóban úgy tűnik, hogy ha közigazgatási keretek közé szorítjuk magatartások üldözését és büntetését, pönalizálását, megfelelő eredményt nem lehet elérni, a jegyzők technikai felszereltsége, személyi állománya okából. De mindez nem jelenti azt, hogy továbbra is ne maradtak volna bennem kételyek, elfogadva e szerkezeti megoldást.

Azzal azonban nem értek egyet, hogy a normaszöveg tökéletes. Egy-két anomáliára felhívnám az önök figyelmét. Rögtön az első paragrafus, a 266/A. azt mondja, hogy aki “fogadást szervez vagy fogadást kötö, ezt a bűntettet elköveti. Akkor, amikor ötpercenként hallom a parlamentben, folyik a rádióból, a televízióból, az újságból a jogharmonizációval kapcsolatos előadás-sorozat, szinte énekelnek már a riporterek, akkor, amikor az én szakmai meggyőződésem szerint is a jogharmonizáció keretében sokkal többet engedtünk, mint amit kellett volna, e vonatkozásban figyelmen kívül hagyunk egy rendkívül fontos körülményt. (Dr. Kis Zoltán felé:) Kettőt azért elmondok, államtitkár úr.

Spanyolországban a bikaviadal szabályos, szabad. Az uniós csatlakozást követően bármelyik spanyol ember telepíthet ide egy fogadóirodát, egy ekkora kis képernyő kell hozzá (Kezével mutatja.), meg négy gomb. Ez a spanyol ember itt, Magyarországon, mert fogadást szervez, ön vagy én pedig a bikaviadalra fogadást kötök, e törvény alapján, ha ezt így, ebben a formájában elfogadnák, büntetendő lenne. Pontosan ezért, e vonatkozásban a Magyar Demokrata Fórum be fog nyújtani egy módosító indítványt, hogy valóban, a jogharmonizáció jegyében a Btk. eme módosítása megfeleljen az európai gyakorlatnak, és tolerálja azt a rettentő módon elítélendő magatartást, hogy bikaviadalt rendeznek Spanyolországban, Portugáliában pedig kakasviadalt; ő is - ne haragudjanak a szerkezetért - gerinces állat.

A másik, szintén jogi fenntartásom, a (2) bekezdés a) pontja így kezdődik: “Gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz...ö és a többi. Minden büntetőtörvényi tényállás normaszövegéből ki kellene gyomlálnunk a lehetőségekhez képest a tágítható tartalmú, a különböző értelmezésekre okot adó jelzős szerkezetet. Pontosan ezért, e vonatkozásban kérem majd az előterjesztők támogatását: vegyük ki az “indokolatlanulö szót, és a magyar kodifikáció évszázados hagyományainak megfelelően be kell rakni egy harmadik bekezdésbe egy büntethetőséget kizáró okot, nevezetesen azt, hogy aki jogszabályi felhatalmazás alapján, amit az állatvédelmi törvény 14. §-a megad, pusztulását okozza - ezt rendesen meg kell majd fogalmazni -, tehát megöl egy állatot, az nem büntethető. Ez egy teljesen tiszta tényállás, és akkor nem fogunk találkozni esetleg olyan bírósággal, ahol a lágyszívű bírónak az az álláspontja, hogy a selyemmadzagon vezetett kismalacot nem szabad húsvétra - nem húsvétra, mikorra... (Gőgös Zoltán: Szilveszterre!), igen, szilveszterre megölni, mert az indokolatlan, és akkor börtönbe zár engem. Tehát tisztítsuk meg ezt a normaszöveget, ez egy kodifikációs probléma.

Ami számomra egyébként az egész törvénytervezetben - elfogadva és valóban megköszönve az Igazságügyi Minisztérium alapos munkáját és majdan a parlament alapos munkáját - viszont már komoly gond, az a következő. Ha önök, ha mi ezt a törvényt elfogadjuk, és szavazatainkkal támogatjuk, akkor a rendkívül erős társadalmi igény következtében nagyon kemény, komoly munka zúdul rá a rendőrségre, a bűnüldöző szervekre. Percenként jelennek majd meg a kutyák kínzását észlelő állatvédők, az én lányom is ötpercenként fog szaladgálni a rendőrségre - a nagyobbik legalábbis, akinek állatmenhelye van -, és mindenkit fel fognak jelenteni. Hallatlan nagy munka lesz. Botrányosnak tartom azt, hogy a költségvetési törvény úgy fut majd keresztül, hogy ehhez megfelelő személyi, szerkezeti, szervezeti, technikai hátteret nem biztosítunk költségvetési forrás formájában a bűnüldöző hatóságnak, a rendőröknek. Kérem, gondolják meg, ha ez a törvény működni fog, akkor kellenek speciális állatszállító járművek, nem egy olcsó dolog. Iszonyú tömegű szakértőre lesz szükség, hihetetlen pénze megy el a rendőrségnek a szakértőkre. Úgyhogy itt gondoskodni kellett volna a költségvetési háttér biztosításáról.

Végül a teremtésről és az elmúlásról, tisztelt Ház. Bár nem szoktam patetikus vagy legalábbis szubjektív vallomást tenni a nyilvánosság előtt, de azért hadd meséljek életem egyik legboldogabb részéről, időtartamából egy rám maradt történetet. Akkor, amikor Nagyvázsonyban jószerivel lovak között éltem, volt egy remek military lovunk, öreg volt, igencsak baja volt, nyomott mindegyik lábára. A lovasiskola vezetője, amikor kivettük a versenyzésből, a következővel búcsúztatta - ott maradt a ló -, hogy az “öregnek nálam mindig kenyere leszö. Az öregnek - ez a ló - nálam mindig kenyere lesz. Azt hiszem, hogy ebben a szellemben kell eljárnunk, és a törvényt is megfogalmazni. Ez azért nagyon fontos, mert - akkor elmondom a végét is - akkor, amikor a négy lábán már nem tudott állni a ló - (Dr. Kis Zoltán felé:) ön ismerte, hogy kiről van szó -, akkor ki kellett irtanunk. És az a lovas parasztember kiirtotta azt a lovat (Dr. Kis Zoltán: Helyes!), akiről évekkel ezelőtt azt mondta, hogy az öregnek nálam mindig kenyere lesz.

Köszönöm a figyelmüket. (Dr. Kis Zoltán tapsol: A megszólítás nagyon jó! - Taps az SZDSZ és az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A vezérszónoki kör végére értünk.

Kétperces hozzászólók jelentkeztek többen is. Először Répássy Róbert képviselő úrnak adom meg a szót, Fidesz.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Szeretném leszögezni, hogy amit elmondok véleményként, az a saját képviselői véleményem, a frakciónk véleményét a vezérszónok tolmácsolta.

Tisztelt Ház! Mindenekelőtt szeretném elmondani, hogy bánjunk óvatosan a népi kezdeményezésre való hivatkozással. Ha jogszerűen aláírásgyűjtésbe kezdhetnének Magyarországon a halálbüntetés támogatói, valószínűleg 350 ezernél is több aláírás érkezne ebben az ügyben, tehát óvatosan bánjunk a népi kezdeményezésre való hivatkozással.

(18.10)

A cél, amelyet ez a törvényjavaslat megfogalmaz, szerintem nemes, de a javaslat előterjesztői túllőttek a célon, ez meggyőződésem, ebből a vitából is ezt tudtam leszűrni. Azokat a túlzásokat, amiket a javaslat tartalmaz, módosító indítványokkal korrigálni szükséges, és egy szemléletmódbeli váltásra is szükség van. Mégpedig azon kellene elgondolkodni, képviselőtársaim, hogy jogszerűen szabad fájdalmat okozni az állatnak, csak jogszerűtlenül nem lehet? Gondoljanak arra, hogy jogszerűen, élelmezési célból vagy más, sporthorgász vagy sportvadászati célból milyen fájdalmat lehet okozni az állatnak! Miért van az, hogy jogszerűen lehet fájdalmat okozni?

Az Országgyűlésnek vizsgálnia kell megítélésem szerint a törvény végrehajtásának a következményeit is. Meggyőződésem szerint a törvény hatálybalépését követően ezres nagyságrendben várhatóak feljelentések, ami - közvádas bűncselekményről lévén szó - súlyos terhet ró majd a hatóságokra. Gondoljanak abba bele, hogy ha eddig a szomszédban egy olyan állat volt, amelyet a szomszéd nehezen viselt, akkor most majd a szomszédot azért fogja feljelenteni a szomszéd, hogy az állatot kínozza, és ki fog vonulni a rendőrség, és ezt meg fogja vizsgálni. Gondoljanak bele abba, hogy ez hányszor fog előfordulni!

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Újabb kétperces hozzászólásra adom meg a szót Halmai Gáborné képviselő asszonynak, MSZP.

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Tolna Megyei Állat- és Természetvédelmi Alapítvány lakóhelyemen, választókerületemben dolgozik. Ismerem őket, ismerem a munkájukat. Nemcsak ez a népi kezdeményezés volt az, ami révén ők ismertté váltak, hanem azért, mert amiről itt ma a Házban sokat beszéltünk, a szemléletformálás, ők ezért nagyon sokat tesznek. Működtetnek állatmenhelyet, őket hívják ki a környékben akkor, ha egy állat valahova beszorul, beesik, segítenek a közhatóságoknak. Amikor beszéltem velük erről a kezdeményezésről, azt mondták el, hogy amikor már túl voltak azon az aláírásszámon, amely a népi kezdeményezés benyújtásához szükséges, azért folytatták, mert ez egy szemléletformálás volt, mert azokkal az emberekkel, akikkel találkoztak az asztaloknál az aláírás közben, pontosan erről tudtak beszélni, hogy mi az, amiben tovább kell lépni, mi az, amiben a szabálysértéseken túl, úgy, ahogy Gusztos Péter mondta az előbb a pulpitusról, vannak dolgok, amelyeket szankcionálni kell. Munkájukat az elmúlt években több nemzetközi és hazai elismerés kísérte.

Azt hiszem, nagyon fontos elismerés lesz az, ha ez a törvény megszületik, mert arra lesz példa, hogy a munkájukat komolyan vesszük, hogy abban a társadalmi szerepmegosztásban, amelyben helye van az egyénnek, a civil szerveződéseknek, a politikusnak és a közhatalmat gyakorlóknak, az ő szerepük is nagyon fontos. Valamint arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy számomra, ha ezt meg akarnám fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy a szemléletformáláson túl nagyon fontos, hogy amit ők elérni kívánnak, az közösségi normává váljon. Valahol erre szolgál az, hogy minden szinten a megfelelő jogszabályt, törvényt segítő eszközöket vagy lehetőségeket biztosítjuk a számukra.

Azt hiszem, ez a kezdeményezés méltó, amelyet innen is köszönök nekik. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Most további hozzászólások következnek a jelentkezések alapján. Felhívom a figyelmet, hogy 8 perces időkeretben állapodtak meg a házbizottságban a képviselőcsoportok.

Először Illés Zoltán képviselőnek adom meg a szót, Fidesz.

DR. ILLÉS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Hölgyeim és Uraim! Egy politikai erő a véleményem szerint akkor jár el helyesen, ha politizálását elvi alapokon is és szavazatmaximalizálás alapján is folytatja. A magam részéről mind az elvi alapokról, mind a szavazatmaximalizálásról annyit említenék, nem kicsinyelném le, nem sajnálnám le azt a 350 ezer aláírást, amely megszületett ebben a témakörben, tárgykörben, sőt azt is merészelem állítani, ha nem ennyi ideig kellett volna - helyesen - gyűjteni ezeket az aláírásokat, és folytatódna az aláírások, a kezdeményezésre szóló aláírások gyűjtése, ez a szám magasabb lenne.

Ami pedig az elvi alapokat illeti, először is szeretném tisztázni mindenkivel, hogy ez a törvény nem az állatok szállításáról szól, nem is az állatok tartásáról szól, de nem is az állatok leöléséről szól, és ilyenformán például azt, hogy egy disznót a parasztgazda nem kínoz egy kicsit a leölés előtt, azt hiszem, mindenki beláthatja, és innentől kezdve a disznóölés nem ennek a törvénynek a témakörébe tartozik, nem ezen törvény hatálya alá tartozik, hanem az állatvédelemről szóló törvény hatálya alá tartozik, amely a mai diskurzusunknak nem témája.

A teremtett világban az ember mint tudatos lény felelőssége az álláspontom szerint egyetemleges. A hangsúly a tudatos lényen van, hiszen az összes többi élőlény nem tudatos, de ahogy az állatvédelmi törvény pontosan leírja: éreznek, szenvednek vagy örülnek, hiszen ezt mindnyájan láthatjuk. A teremtett világban az ember felelőssége egyetemleges, de azt is tudom állítani önöknek, hogy nincs olyan épeszű ember, aki ne szeretné a tiszta környezetet, vagy ne szeretné a szép természetet, ne szeretné az állatokat. Ugyanakkor számos olyan esettel találkozunk, amikor embertársunk örömét leli abban - milyen lélek lehet ez, kérdezem önmagamtól -, vagy csak szórakozásból kínozza az állatokat. Ez sem elvi alapon, sem erkölcsi alapon nem elfogadható. Tehát egy politikai erő akkor jár el helyesen - mondom én -, amikor elvi alapokon is politizál, és szavazatmaximalizálást is figyelembe vesz. Erkölcsi alapon nem elfogadható az állatok kínzása, bármilyen ideológiai oldalról is közelítjük meg a témát. Ez nem ideológiai kérdés, hanem egyszerűen az ember jó szándékából, akaratából, természetéből fakad, hogy minden ilyesmire, minden ilyen emberi cselekedetre nemet kell mondani.

Tudjuk természetesen, hogy szabálysértés van ebben a témakörben jelen pillanatban, de én azt állítom, hogy a szabálysértés nem visszatartó erejű, nem elrettentő erejű, ezért igenis szükség van véleményem szerint a büntető törvénykönyv ide vonatkozó passzusainak módosítására, azzal a szankcionálási lehetőséggel, hogy bizony szabadságvesztéssel jár ilyen cselekmények elkövetése. Mert miről is van szó? Mint ahogy hallhattuk, maradandó egészségkárosodást és halált okoz, ugyanakkor szabályozza azt is, hogy folyamatos cselekedet történik akár ebben a tekintetben.

Nos, a folyamatos cselekedet kapcsán a kitétel és az elhagyás az a két fogalom, amelyet a törvény említ, és itt, miközben a magam részéről támogatom a törvény elfogadását, mégis egy gyenge pontjára szeretnék ezen törvénytervezetnek rámutatni. Ugyanis természetesen tudva, hogy nincs olyan törvény, amely minden élethelyzetet pontosan szabályozni tud, nincs olyan törvény, amely mindenki számára egyforma módon elfogadható, itt a szándékosság tekintetében némi aggályom van, nevezetesen a kitétel és elhagyás kapcsán el tudom képzelni, hogy azok a személyek, akik ezt elvégzik, természetesen arra fognak hivatkozni, hogy ők nem szándékosan tették. És ebben az esetben esetleg a szándékosság bizonyítása komoly nehézségeket okoz. De ez a gyöngeség, amelyre rámutattam, engem nem abba az irányba késztet cselekednem vagy beszélnem, hogy azt mondjam, nem jó a törvénytervezet, hanem inkább úgy gondolom, hogy ezen a pontján lenne érdemes közösen gondolkodnunk a javítás, jobbítás érdekében.

Hölgyeim és Uraim! Félremagyarázásnak tartom azt, hogy például elhangzott itt most az előterjesztés után a vezérszónoklatok sorában, hogy a fogadót bünteti majd ez a törvény. Nem a fogadót bünteti, hanem igazából magát az illegális és állatkínzásra vezető verseny megtartását. Ugyanakkor hála istennek, mondom én, hogy Magyarországon nincs bikaviadal, és köztudott, hogy az Európai Unión belül Portugáliában és Spanyolországban pont a népszokások figyelembevétele miatt engedték vagy átmeneti jelleggel engedték meg.

 

(18.20)

 

Mint ahogy népszokás Magyarországon szilveszterkor malacot sütni és enni, de ismételten hangsúlyozom, ezt nem az állatkínzással kapcsolatos törvénynek kell szabályoznia, sőt az állatvédelemmel kapcsolatos törvény sem szabályozza, hiszen élelmezési célból történik a malac leölése. Persze, senkit nem kényszerít senki arra, hogy szilveszterkor malacot egyen, és csak azért teszik azok, akik tehetik, mert az a népszokás áll mögötte, hogy a malac elfogyasztása a következő évben szerencsét hoz annak az egyénnek. Milyen mögöttes gondolatok vannak annak az egy állatnak a leölése tekintetében? De még egyszer hangsúlyozom: itt nem az állatkínzásról van szó.

A növekvő feljelentések kapcsán szintén aggodalmakat hallottunk. Azt gondolom, nagyon nagy baj lenne, ha ebben az országban a feljelentések száma ezen törvénytervezet elfogadása után megugrana. Nem állítom, hogy nem életszerű annak a feltételezése, hogy az üvöltő kutyák kapcsán valaki feljelentést tesz, de esetleg kiderülhet, nem véletlenül ugatnak azok a kutyák; mondjuk, azért, mert olyanok a tartási körülmények, amelyek abban a pillanatban már az állatvédelemmel kapcsolatos törvény idevonatkozó passzusait vonják maguk után, és bizony, a rendőrségnek eddig is intézkednie kellett volna. A pitbulltörvény szintén erről szólt. Olyan eseteket szabályozott, amelyek a magyar joggyakorlatban már ha szabad ezt mondanom - érvényesülnek.

De ezen túl hadd említsem azt is, hogy képviselőtársaim közül nagyon helyesen vezérszónokunk a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség részéről elmondta, nem általános jelenségről van szó az állatok kínzása kapcsán. (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.) Nem hiszem, hogy növekedne akár a feljelentések, akár az elszállítás ilyen jellegű igénye.

Elnök úr, köszönöm a szólás lehetőségét. 1991 óta zajlik ez a vita, hogy legyen-e ilyen törvény vagy sem. Örömmel vagy irigységgel kellene tekintenem, hogy most a parlament elé kerül. Mind a kettő: örülök is neki, és irigy is vagyok, hogy ez idáig nem sikerült, és most viszont sikerülni fog a parlament előtt ezt a témát megtárgyalni. Köszönöm, hogy hozzászólhattam. (Taps a kormánypártok és az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Herczog Edit képviselő asszonynak adom meg a szót.

HERCZOG EDIT (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Elnök Úr! Képviselőtársaim! Annyi minden elhangzott erről a törvényről pró és kontra, teljesen nyilvánvaló, a kormányoldal támogatja ezt a törvényt, ezért engedjék meg, hogy egy kicsit talán rendhagyó felszólalást tegyek itt az általános vita kapcsán. A végén talán egyet fognak érteni azzal, hogy megéri.

Saint-Exupéry A kis herceg című könyvében így szól az egyik főszereplő, a Róka: “Jól csak a szívével lát az ember.ö Egy ilyen szívvel való látásra hívnám meg önöket, emlékezzenek egy kicsit a gyermekkorukra: A rút kiskacsa, A kacorkirály, A brémai muzsikusok, A békakirály, A kígyó-királykisasszony, Bogáncs, Kele, Hú, Vuk, Csí, Mirza, Csutak, a szürke ló, Anyám tyúkja, A tudós macskája. Vagy említhetnék újabbakat: Micimackó, Malacka, Füles és a barátaik, Vackor, Donald kacsa, Mikiegér, Z, a hangya, Frakk és természetesen Lukrécia és Szerénke, Kukori és Kotkoda, vagy a legutóbbi, éppen a mozikban most bemutatott Pizsi és Némó, a hal.

Gondolkodjunk el egy pillanatra, hogyan lehet az, ami olyannyira természetes és magától értetődő minden gyermeknek, hogy az állat szeretnivaló, barátságra érdemes társ és barát, hogyan jutunk el felnőttkorban először odáig, hogy ez egyszerű gazdaságossági kérdés, mibe kerül, mennyi hasznom van belőle; azután később odáig, hogy az én házam az én váram, ez nem az én dolgom, ezzel nekem nincs tennivalóm, a közöny következik. És azután eljuthatunk odáig, hogy előfordul napi szinten az állatkínzás, és eljuthatunk odáig, hogy erről a magyar parlamentnek törvényt kell hoznia.

Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar népi hagyományt jól leírják a magyar népmesék. A magyar népmesék egyik legfőbb emberi tanulsága, amely legalább három állattal kapcsolatos jótéteményen keresztül fogalmazódik meg, úgy szól, hogy jótett helyébe jót várj. Meggyőződésem, hogy azok a parlamenti képviselők, azok a civilek, akik kezdeményezték ezt a törvényt, aláírást gyűjtöttek, jótettük helyébe jót várhatnak. Persze, nem úgy, hogy holnap valamilyen anyagi előnyhöz jutnak, hanem az életük egy kicsit szebb, egy kicsit jobb lesz, és nyugodtan elmesélhetik az általam említett főszereplők történeteit gyermekeiknek és unokáiknak. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, Fidesz.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kezdem azzal a mondattal, hogy a cserkésztörvények között, amit a '30-as évek óta mondok, az egyik cserkésztörvény így szól: “A cserkész szereti a természetet, jó az állatokhoz, és kíméli a növényeket.ö

Most innen, az Országgyűlés fórumáról szólítom meg azokat, akik hallgatnak bennünket, azért, mert ma cserkészek, vagy valamikor cserkészek voltak. Tehát a cserkész szereti a természetet, jó az állatokhoz, kíméli a növényeket; ez része volt a magyar világnak, a magyar életnek, a magyar jóérzésnek. Arra, hogy most erről itt törvényt alkotunk, én bólintok, jó, de ne gondoljuk azt, hogy most találjuk fel a spanyolviaszt. A jó érzés, ahogy hallottuk, magam is jól tudom, benne van a parasztemberben.

Vigyázzunk ugyanakkor arra - szeretném magunkat emlékeztetni, és majd a törvények végrehajtóit -, hogy bizony van itt valami olyan, amire vigyázni kell, mert lehet, hogy valaki túlzott szentimentalizmusból vagy pedig bosszúvágyból olyasmiket mond a szomszédjáról, hogy megverte a macskáját vagy valamit - erre már a vezérszónoklatokban hallottam utalást -, de én is szeretném ezt aláhúzni, mert ez nemes, jó szándékú valami, de megadja a lehetőséget arra, hogy itt-ott síkos lejtőre csússzon a társadalom vagy a kis közösség, vagy a szomszédság. Erre jó lesz vigyázni. Gondolom, a módosítók során erre majd többen vigyázunk is.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm. Ismét kétperces hozzászólásra adom meg a szót Karakas János képviselõ úrnak, MSZP.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): A képviselő asszony hozzászólása kapcsán jutott eszembe az a gondolat, hogy jó, hogy itt van Lévai Katalin miniszter asszony. Tulajdonképpen azt mondom, az állatkínzás bizonyos deviáns magatartás. Aki belerúg a kutyájába, lehet, hogy megpofozza az asszonyt is. Mind a kettő büntetendő cselekmény, és mind a kettő mindenféleképpen elítélendő társadalmilag is.

A törvény egyik célja maga az elrettentés, a másik a figyelemfelhívás arra, hogy ezt a cselekményt kerüljük el. Úgy érzem, a törvénytervezet mostani általános vitája során még alakulni fog, de maga az alapcél jó és támogatandó, ezért is örülök ennek az előterjesztésnek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Gyapay Zoltán képviselõ úrnak ismételt hozzászólásra adom meg a szót.

GYAPAY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Megint csak hadd untassam önöket egy személyes dologgal, azzal az egyszerű ténymegállapítással és közléssel, hogy jómagam amatőr terepíjász vagyok. Velem is sokszor előfordul - az amatőrt nem véletlenül hangsúlyozom, nem sokszor van időm gyakorolni -, hogy a cél előtt vagy a cél mögött hull a nyílvesző a földre.

Úgy látom, az előterjesztők hozzám hasonlóan néha túllőttek a célon az előterjesztésükben, néhol pedig fogalmuk sem volt, hol van valamilyen cél, néhol pedig a cél előtt lehullott a vesszőjük.

Túllőttek a célon például a büntetési tételek meghatározásában vagy az általuk javasolt megállapításában, ezt már többször ragoztuk. Talán ismét hadd citáljam ide Horváth Balázst a spanyol bikaviadalokkal; azt, aki Magyarországon az interneten vagy egy fogadóirodán keresztül egy spanyolországi bikaviadalra fogad, talán ne büntessük két évig terjedő… - bocsánat, itt talán háromévi szabadságvesztés van rögtön az első passzusoknál. Büntessük három évvel azt a Magyarországon a magyar jogrend alapján büntethető valakit, aki - már többedszer hangsúlyoztam - különös kegyetlenséggel harci kutyákat tenyészt, harci kutyákká nevel, lehet, hogy nem is olyan vad kutyákat, ezekkel kereskedik.

(18.30)

Azokat igenis büntessük a büntető törvénykönyv teljes szigorával, sújtsunk le rájuk, és dugjuk őket dutyiba! Talán még kevés is nekik az a három év. Tehát van, ahol növelni kellene inkább, logikusan, van, ahol pedig csökkenteni kellene a büntetési tételen.

Ahol fogalmuk sem volt, hol a cél - maradjunk megint csak a terepíjászatnál -, valószínűleg nem mindenki tudja, hogy az íjjal, nyílvesszővel való vadászás egy engedélyezett vadászási módszer, semmi nem tiltja. Az íj ráadásul nem is számít lőfegyvernek, az tart, aki akar. A vadászszövetségeknél lehet vizsgát tenni, íjjal, nyíllal való vadászásról vadászengedélyt lehet kapni, és ezzel állatokat lehet vadászni, magyarul: gyilkolni és ölni. Erről pedig tudni kell - kis apró, technikai részletkérdés -, hogy a vadásznyílvessző végén a hegy nem hegy, hanem egy legalább 25 milliméter átmérőjű, éles pengékből álló késsorozat, ami bőséges vérzést okozva, elvérzéssel öli meg az állatot. Hogy aztán ez meddig tart, nem tudom, mert én csak célba szoktam lőni, állatokra nem, de feltételezem, hogy egy jó darabig bizony a szerencsétlen állat, főleg, ha nem a legjobban találják el - az pedig íjjal, nyíllal vadászásnál előfordulhat -, sokáig szenved az a szerencsétlen vad az erdőben, mire megtalálják, végeznek vele, vagy meg sem találják, és kiszenved magától.

Ezzel miért nem foglalkozik valamilyen szinten ez a jogszabály? Vehetjük állatkínzásnak, kicsit extrém módon lehet állatkínzásnak venni; de ez miért nem számít például valami olyasminek, amit, ha nem is büntetni, de esetleg be kéne tiltani?

Nem foglalkozott az előterjesztő - magyarul: fogalma sincs, hol a cél - például azzal a helyzettel, maradjunk megint csak a vadászatnál, a sörétes vadászatnál, hogy vajon hány kacsát kell lepuffantani a Hortobágyon ahhoz, hogy ez valamilyen formában sértse bárkinek a jó ízlését, a méltóságát (Közbeszólás.), a társadalmi közegnek a hozzáállását s a többi. Közben mondják nekem a hátam mögött, mi az, hogy. Lehet, hogy függ attól, ki puffantja le azt a rengeteg kacsát, de kérdezem, miért nem lehet - lehet, hogy túlzás a mészárlás fogalmát bevezetni egy büntető törvénykönyvbe, vagy akármilyen jogszabályba, állatvédelmi törvénybe vagy bármibe, de nem valóságtól elrugaszkodott ötlet -, miért nem foglalkozunk ezzel a kérdéssel.

Ne haragudjanak, de Herczog Edit hozzászólása még jobban meggyőzött arról, hogy az előterjesztők és az ő támogatóik demagógok. Ugyanis megható, gyönyörű dolgokat mondanak a 350 ezer ember kedvéért, meg ahányan ennél sokkal többen vannak, az ő kedvükért mondanak ilyen szépeket. Közben elfeledkeznek arról, hogy az egyik legkomolyabb, legszigorúbb és emiatt a legjobban odafigyelést kívánó törvényről, a büntető törvénykönyvről szóló törvény módosításáról beszélünk, hölgyeim és uraim. Itt embereket börtönbe fognak csukni olyan cselekedetekért, két évre be fogják csukni azt a húsvéti nyuszit kitevőt, amit fönt vezérszónokként említettem, aki kiteszi a 8-as főútvonal mentén, Öskün ezt a nyulat - ott vagyok polgármester -, az bizony két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, ha elcsípi valaki, rábizonyítja, és a bíróság jogerősen el fogja ítélni, két évet fog ülni.

Ha már beszéltem egy kicsit Ösküről és a polgármesterségemről, volt már arról is szó, hogy a szabálysértések fogalma jelenleg is érvényes, legfeljebb nem pontos, legfeljebb nem végrehajtható. Lehet, hogy pont az állatok védelme, az állatok kínzása, az állatok szaporulata, az állatoktól való nem szerencsés megszabadulási módok esetében nem pontos, de a legrosszabb az, hogy végrehajthatatlan.

Illés Zoltán képviselőtársam úgy fogalmazott, hogy a szabálysértés nem elrettentő erejű. Ez így általában igaz, de azért igaz, mert a szabálysértések általában nem felderíthetőek, nem bizonyíthatóak, magyarul: a szabálysértéseknek a többsége nem lesz megbüntetett, bebizonyított és jogerős szabálysértés.

Ha már a környezetvédelmi bizottság kisebbségi előadója is voltam, akkor hadd jegyezzem meg, és ha már Ösküt is emlegettem: ha illegális hulladéklerakás esetén Öskü jegyzője kimegy bejelentés alapján, és megtalálja az illegálisan lerakott szemétkupacban az oda azt kihordó személyi igazolványát, és ez sem elég ahhoz, hogy szabálysértésért egyáltalán felelősségre vonja, mert nem bizonyító erejű... Ellophatták tőle azt a nyamvadt személyi igazolványt, bizonyítsa be Öskü jegyzője, hogy azt ő maga dobta ki!

Hölgyeim és Uraim! Az állatvédelem nagyon fontos dolog, millió más, nagyon fontos dolog van. Ugyanúgy nem tudunk a büntetési lehetőségekkel élni, mint ahogy itt sem fogunk tudni sem a szabálysértésekkel, ahogy nem is tudtunk eddig sem, sem az ennél sokkal komolyabb büntetőjogi tételekkel.

Még egy szó a demagógiával kapcsolatban. Gusztos Péter úgy fejezte be hozzászólását, hogy a 350 ezer aláírásról nehogy azt gondolja bárki - főleg én, gondolom -, hogy ez nem azt jelenti az Országgyűlés számára, hogy beszélgessünk róla, hanem azt jelenti, hogy igenis, a büntető törvénykönyvet ez alapján a jogos igény alapján módosítsuk.

Igaz, képviselőtársam, kedves Országgyűlés, igaz. Módosítsuk a büntető törvénykönyvet, de a saját felelősségünknek is a teljes tudatában! Tudjuk azt, hogy nemcsak 350 ezer emberről beszélünk (Az elnök a csengő megkocogtatásával figyelmeztet az időkeret leteltére.) akár politikai tényezőként, akár szemléletformáló, jogos igényt megformáló embertömegként, hanem azokkal az emberekkel is foglalkozzunk, akik az általunk figyelmetlenül és sajnos emiatt felelőtlenül, túlságos szigorral módosított büntető törvénykönyvvel életeket, családok életét tehetjük tönkre, ami sajnos állatok életének a tönkretételéből adódik, de embereknél ér véget.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tömegesen jelentkeznek kétperces hozzászólásra képviselőtársaim, pedig már úgy tűnt, hogy éppen elfogynak a jelentkezők. Ezért felhívom a figyelmet arra, hogy még rengeteg munka van hátra, és a jelen levő képviselők közül is többen olyan napirendekre várnak, amelyek majd 11 órakor kerülnek sorra. Tehát szeretnék mindenkit önmérsékletre kérni, különösen a kétperces hozzászólások indulata tekintetében.

Orosz Sándor képviselő úrnak adom meg a szót, MSZP, két percben.

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igyekszem megfogadni intelmeit, bár azt gondolom, nagyon fontos kérdésről van szó.

Az ember mindenevő, egyébként pedig csúcsragadozó, de ezt a kérdést annak idején elrendeztük az állatvédelmi törvényben, elrendeztük a vadászatról szóló törvényben, elrendeztük, a halászatról, horgászatról szóló törvényben. Tehát a Btk. módosítása kapcsán minden elvarratlannak gondolt gondolatot nem érdemes idehozni. Érdemes áttanulmányozni ezeket a már elfogadott törvényeket.

Hozzáteszem: én mindig a vadnak drukkolok. Ennek ellenére én is jóízűen megeszem a vadból készült ételeket. Azt gondolom, nem szabad farizeus módon eljárni, és nem is az élet ellen szól még Btk. módosítása sem. Arról azonban szól, hogy meg lehet gondolni, hogy vannak dolgok, kérdések, amit lehet másként is csinálni. Nem feltétlenül kell embertelenül eljárni, amikor lehet emberségesen is; az ebbe az irányba való elmozdulást is tudja jelenteni.

Ami pedig a jogásziasabb megközelítést illeti, én úgy gondolom, való igaz, az orvhalászat és az orvhorgászat például tilalmas, jelenleg is tilalmas. Csapnivaló az eljárás ezekkel kapcsolatosan. Másnap kimegy, miután, mondjuk, megbüntették, és kétszer annyit - ugyancsak orv módon és engedély nélkül - ellop mástól, és ebből kifizeti a mindenféle bírságokat.

Azt gondolom, egy fontos lépés ez a Btk.-módosítás, mert ez a meg nem engedett eszközzel és módon való halászatot és horgászatot, csakúgy mint a vadászatot is, büntetni rendeli. Azt gondolom, szélesedik (Az elnök a csengő megkocogtatásával figyelmeztet az időkeret leteltére.) a paletta. Ennek van egy olyan hatása, hogy a kicsit a hierarchia lejjebb lévő lépcsőjén lévő eljárásokban is komolyabban fognak eljárni ezekben a kérdésekben.

Köszönöm a figyelmüket.

 

(18.40)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az előbbi felhívásom nem maradt hatástalan, úgyhogy már csak egy kétperces hozzászóló maradt; Herczog Editnek adom meg a szót, MSZP.

HERCZOG EDIT (MSZP): Ha tudtam volna, elnök úr, akkor én is visszavontam volna…

ELNÖK: Ezt még mindig megteheti.

HERCZOG EDIT (MSZP): …de azért engedjék meg, hogy elmondjam mégis, hogy én hiszek abban, hogy ez a törvény visszatartó erejű lesz. Én nem értek egyet azokkal, akik azt gondolják, hogy feltétlenül börtönbe kell vonulni annak, aki állatot kínoz. Én hiszek abban, hogy ez csökkenteni fogja az állatkínzást. És ha már az előbb nem mondtam, akkor most hadd fejezzem be azzal, hogy bizony a magyar népmesék tanulsága szerint soha nem lehetett még csak a fele királyság sem azé, aki ezt nem tudta egész pontosan, úgyhogy aki nem fogja ezt a törvényt megszavazni, az a fele királysággal is játszik.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hegyi Gyula képviselő úrnak adom meg a szót.

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Előterjesztőként Gusztos Péter képviselőtársam fog a vita végén szólni, én néhány rövid megjegyzést tennék - és ígérem, utoljára ebben a vitában - mindenképpen ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban.

Amit elmondtak a képviselőtársaim, elsősorban a Fidesz néhány képviselője, hiszen nem mindenki egyféleképpen nyilatkozott, azzal kapcsolatban szeretnék néhány hozzászólást tenni.

Az egyik az, hogy megnövekednek a feljelentések. Akármilyen bűncselekményt a Btk.-ba beillesztünk, nyilvánvalóan lesznek, akik alaptalan feljelentésekkel állnak elő - ez ugyanúgy igaz a családon belüli erőszakra; sajnos tragikusan tapasztaljuk, hogy a pedofília vádjával sokan visszaélnek, mások pedig csúnyán visszaélnek; nők elleni erőszak - akármilyen Btk.-módosítást csinálunk, nyilvánvalóan lesznek alaptalan feljelentők, ezt nem lehet kikerülni.

A másik, felhívnám a képviselőtársaim figyelmét arra, bár magam nem vagyok jogász, de az a tény, hogy a mi büntetési tételünk nullától kettő, illetve nullától három évig terjed, a bíróknak nagyon nagy mérlegelési lehetőséget ad. Nyilvánvaló - különösen az állatkínzás tényállásánál, ahol szabadságvesztés, közérdekű munka vagy pénzbüntetés a lehetséges büntetési tétel -, hogy aki első alkalommal kitesz egy nyulat, azt másképp fogja megítélni az adott bíróság, mint olyan esetben, amikor visszatérő, visszaeső, különös közbotrányt okozó állatkínzás esete forog fenn.

Ami a vadászatot és egyéb kérdéseket illeti, én személy szerint nem vagyok vadász, és nem sok könnyet ejtenék, ha a vadászatot Magyarországon törvényen kívül helyeznék. De egy társadalmi valóságban élünk, és ebben a társadalmi valóságban a vadászatnak vagy a halászat engedélyezett formáinak nagy történelmi hagyománya van, emberek százezrei számára örömet okoz, és természetesen része a gazdasági életnek is. Azt gondolom, hogy egy ilyen törvény akkor helyes, ha középúton próbál járni a társadalom különböző csoportjainak az állatokhoz való viszonyában.

Az előterjesztői szónoklatban nem akartam részletesen beszélni róla, de aki tanulmányozza a modern nyugat-európai, amerikai szellemi áramlatokat, az tudja, hogy vannak olyan szélsőséges állati jogi aktivisták, akik az embereket kipusztítanák a Földről azért, hogy az állatok szabadabban élhessenek a maguk szokásai szerint a Földön. Ez nyilvánvaló őrültség, idáig a mi törvényjavaslatunk nem megy el. De azt gondoljuk, hogy az is helytelen és elfogadhatatlan, ha semmit nem teszünk, hiszen az a szabálysértési kódex, amely létezett, valójában nem akadályozta meg az állatkínzást. Szili Katalin képviselőtársam elmondta, hogy egy évben kilenc esetben szabtak ki büntetést; nem hiszem, hogy van köztünk, aki elhinné, hogy Magyarországon egy esztendő alatt csak kilenc esetben fordul elő állatkínzás. Azért is szükséges ez a szabályozás, hogy valamilyen módon valóban visszaszorítsuk ezt a cselekményt.

Ha azzal a szemlélettel, amit Gyapay képviselőtársam - akivel máskor többször egyetértünk a környezetvédelmi bizottságban - mondott, hogy úgyse tudnak majd élni a büntetésekkel, meg úgyse fogják végrehajtani, nem érdemes meghozni, ha ezzel a mentalitással ülnénk be a parlamentbe, akkor szinte mindenre elmondhatnánk azt, hogy nem érdemes belekezdeni, mert majd a jegyző és a bíró, valaki nem tudja végrehajtani. Akkor minek hozunk törvényeket? A törvényeket annak a reményében hozzuk, hogy azokat alkalmazni fogják, továbbá, hogy egy erkölcsi világrendet kialakítsunk, a társadalmi tudatot formáljuk, és mi ebben a szellemben hozzuk meg ezt a lépést.

Ennyit szerettem volna mondani, és ahogy említettem már, a zárszót Gusztos Péter képviselőtársam fogja megejteni.

Köszönöm. (Dr. Orosz Sándor tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gyapay Zoltán ügyrendi kérdésben jelentkezett.

GYAPAY ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Úr! Lehet, hogy rossz gombot nyomtam meg, személyes érintettség okán szeretnék szót kérni…

ELNÖK: Akkor viszont a megfelelő sorrendben majd megadom a szót, tehát kérném a türelmét a képviselő úrnak.

Soltész Miklós úrnak adom meg a szót.

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Előre szeretném bocsátani, hogy gyerekkorom óta természetkedvelő és természetjáró vagyok, természetjárásaim során nyúllal, őzzel, szarvasbikával, vaddisznóval, sőt medvével is találkoztam nemegyszer, eddig mindig megúsztam, fegyver nélkül voltam. Éppen ezért engem is felbőszít azoknak az embereknek a felelőtlen és undorító - nyugodtan mondhatom ezzel a szóval - magatartása, amikor állatokat kínoznak, illetve állatokat úgy terelnek ketrecek közé, hogy arra fogadásokat kötnek, sportot űznek belőlük, és élvezik azoknak a kínzását. Természetesen itt meg kell különböztetni azokat a száz- vagy több száz éves népi hagyományokat, melyek, hála istennek, nem hazánkra, de más országokra jellemzőek.

Azonban nem értem teljesen Herczog Editnek a hozzászólását, legalábbis ezt a kétpercesét, hiszen akkor, amikor a kábítószerügyben a Btk. módosításáról volt szó, és mi amellett érveltünk, hogy igenis, a szigorítás jelent visszatartó és visszataszító erőt, ebben az esetben, úgy látszik, pont azt szeretnék, ha most lenne elrettentő és szigorító erő, a kábítószerügyben pedig enyhíteni kellene.

Még két gondolat. A kistelepüléseken, én úgy gondolom, sajnos végrehajthatatlan ez a törvény, hatalmas feljelentgetési hullám fog elindulni, amely senkinek sem jó; szomszédok, akik egymással haragban vannak és nem szeretik egymást, egymást fogják egzecíroztatni, a jegyzők, a rendőrség és mindenki más pedig bosszankodni fog ez ügyben, mert semmi eredményt nem tud felmutatni.

Még egy gondolat: nagyon örültem az ön felsorolásának, Bogáncstól Vukig nagyon kedvesek, és nagyon szeretem ezeket a rajzfilmeket, illetve ezeket a meséket (Az elnök jelzi az idő leteltét.), de Donald kacsát ne soroljuk ide: az nem az állatról szól, az az előbbre jutásról, a pénzszerzésről, a mással való kibabrálásról szól.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Karakas János képviselő úrnak adom meg a szót, két percben.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök úr, ígérem, hogy nem fogok többet szólni…

ELNÖK: Helyes.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): …de amit Gyapay Zoltán felvetett, tény és való, sokszor küszködünk, törvényhozók, azzal a gonddal, hogy törvényt kellene már arra is hozni, hogy a törvényt be kell tartani. Ez tény, probléma, örök probléma marad megítélésem szerint.

Ugyanakkor attól én nem tartok, amitől ön, hogy ha valaki kiteszi Öskü határában a nyuszit, akkor azt két évre le fogják csukni. De nem tudom, hogy gondolt-e arra, ami szerepel a javaslatban, hogy háziasított állatot elűz. Nem tudom, hogy ön, ahol polgármester, találkozott-e már téli időszakban csapattá alakult ebekkel, amelyek veszélyesek már nemcsak a kinti állatokra, hanem az emberre is. Én tapasztaltam ilyet, és komoly problémát okozott, igaz, nem Öskün, hanem egy városban, Monoron, de itt volt ilyen gond, és meg is haraptak sajnos gyerekeket. Tehát biztos, hogy differenciálni fog majdan az, aki ezzel az üggyel fog foglalkozni. Biztos, hogy lehet hozni ehhez megfelelő olyan háttérrendelkezéseket, iránymutatásokat, amelyekkel ki lehet küszöbölni, hogy szegény fehér, piros szemű nyuszi után ne kelljen két évet csücsülni.

Egyenlőséget vont ön a nagyterítékű vadászat és az orvvadászat között majdhogynem. Én hadd mondjam, hogy kimutatták, hogy egy vadkacsa vagy egy fácán, ha minimum három darab sörét éri egyszerre az állatot, magától a stressztől elpusztul, tehát igazából nem szenved. De a nagyterítékű vadászatoknak, jelentem, évszázados múltja van Magyarországon, apróvadból elég jó a helyzet nálunk, ebből adódóan is van ez a nagy vadászati múlt, különösen, ha tenyésztett állatról van szó (Az elnök jelzi az idő leteltét.), az megint csak vizsgálat kérdése. De egy fél mondatot: ha valaki apróra vágott ólomgolyóval akar őzre vadászni, gondoljuk végig annak a hatását - az bonyolultabb és borzalmasabb, mint egy íjjal megölni egy őzet.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gyimesi József képviselő úrnak adom meg a szót.

DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy kicsit inkább jogászként vizsgáljam meg ezt a törvényjavaslatot, hiszen mégiscsak a büntető törvénykönyv módosítását tervezik az előterjesztők.

(18.50)

A büntetőjog egy elég szigorú normarendszer, tehát az emberi magatartások, cselekvések és mulasztások közül azokat szabályozza tényállások megalkotásával, amelyek súlyos sérelmet okozhatnak a közösségi viszonyokban, a közösség tagjainak életében, egészségében, testi épségében. És ha így vizsgáljuk, akkor ezzel a tényállással, különösen az állatkínzással kapcsolatos tényállással az a fő probléma álláspontom szerint, hogy ugyan szankcionálhatjuk azt a magatartást, amely szerint állattartóként háziasított emlősállatot vagy az ember környezetében tartott veszélyes állatot valaki elűz, azt elhagyja vagy kiteszi, ezt nyilváníthatjuk bűncselekménnyé, de azt hiszem, ennek a felderíthetősége, bizonyíthatósága egyenlő a nullával. Ez azért fontos, mert a büntetőjogi tényállásokat azért alkotjuk meg, hogy az ezt megvalósító magatartások üldözendők legyenek az igazságszolgáltatás részéről.

Nem kívánom itt az általános vitában részletesen elemezni ezeket az elkövetési magatartásokat, de mondjuk, a kóborló eb gazdájának felkutatása, és annak a magatartásnak a bizonyítása, hogy a gazda az adott ebet elűzte, elhagyta vagy szándékosan közterületre kitette, vagy pedig egyszerűen az eb a szabadságot választotta, ez rendkívül nehéz lesz, és annak a büntetőjogi kapcsolatnak a bizonyítása is, amely a tanúsított magatartást az állat gazdájához, úgymond, az elkövetőhöz fűzi.

Az idő majd bizonyítani fogja mindazt, amit elmondtam, mert véleményem szerint ennek a tényállásnak a bizonyítására nem fog a nyomozó hatóság vállalkozni, és ha vállalkozik is, ezek nyomozást megszüntető határozattal fognak zárulni. Mégis helyesnek tartjuk a (2) bekezdés b) pontjában megjelölt magatartás pönalizálását, éspediglen azért - utalt erre egyébként az előttem szóló szocialista képviselő is -, mert potenciálisan az állat elhagyása, elűzése vagy kitétele az emberi életet, egészséget és testi épséget is veszélyezteti. Ezt a veszélyhelyzetet is büntetni rendeljük a tényállás megalkotásával. De csak a veszélyhelyzetet, hiszen ha az állat ténylegesen az emberi életben vagy egészségben, testi épségben sérülést is okoz, azzal már egy másik bűncselekmény törvényi tényállását valósítja meg ezáltal az állat gazdája, amelynek egyébként a felderítése, bizonyítása és büntetőjogi megítélése ugyancsak nem megfelelő a jogrendszerünkben.

Nagyon megható az emberi életet kioltó kutyát ketrecben látni, és néhány kereskedelmi televízió jóvoltából azért izgulni, hogy most a kutya tekintetében a bűnösség, a szánalom vagy a háborodottság jeleit felfedezzük vagy nem fedezzük fel. És akkor szinte megosztja a társadalmat az a kép, hogy most vajon a kutya életét ki kell-e oltani majd hatósági eljárás keretében, vagy egy állatmenhelyre kell őt tenni, néha feledve azt, hogy az emberi mulasztás vagy szándékos magatartás okozta azt, hogy a kutya egy másik ember életét kioltotta.

Ezek nem elhanyagolható kérdések, mert ismereteim szerint évente közel húsz ember életét oltják ki az így szabadjára hagyott kutyák, illetve az egyébként a megfelelő körülmények között, vagy éppen nem megfelelő körülmények között, láncon tartott kutyák. Tehát nap mint nap találkozunk ilyen híradásokkal, és azért is helyes, hogy egy kicsit ezzel a zavaros tényállással azt a veszélyhelyzetet is büntetni rendelik vagy rendelni szándékoznak az előterjesztők, amely azáltal jött létre, hogy a háziállatot, tehát az ebet tartó gazda az ebtartással felhagy, és azt az ebet bűnös módon kiengedi, elűzi, és ezáltal az emberi életre nézve egy veszélyhelyzetet hoz létre. Ilyen módon tehát ezzel azonosulni tudunk.

Én azt javasolnám tisztelettel, hogy azért a büntető törvénykönyvet lapozzuk kicsit át, nézzük meg az arányosság elvét, hogy milyen súlyú más cselekmények esetében rendeli a törvényhozó szabadságvesztés büntetés kiszabását, mert fontos azért az emberi magatartások büntetőjogi értékelésénél, hogy a büntető törvénykönyvben is a büntetési tételek kifejezzék az egyes magatartások, mulasztások és cselekvések közötti büntetőjogi megítélésbeli különbözőséget.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Elnézést kérek Gyapay Zoltántól, az előbb kellett volna megadnom a szót, de most akkor megadom két percben.

GYAPAY ZOLTÁN (Fidesz): Ha kell, megbocsátok, elnök úr, köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. (Derültség.)

GYAPAY ZOLTÁN (Fidesz): Egyébként, hogy tévedésemet beismerjem, én azt hittem, hogy Hegyi Gyula képviselőtársam előterjesztőként végszót kapott, és már csak ez az egy mód van nekem, hogy személyes érintettség miatt hozzászólhassak. Elnézést kérek.

ELNÖK: Úgyhogy csalárd szándék van a dolog mögött...

GYAPAY ZOLTÁN (Fidesz): Elnézést, a csalárd szándék miatt a Btk. majd valahogy bosszút áll rajtam.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék néhány tévhitet eloszlatni kormánypárti képviselőtársaimból. A demagógia szót most már nem használom, mert úgy látom, ez bosszúra serkentett itt egy csomó embert. Hadd mondjam egyszerűen azt, hogy úgy látom, nem figyeltek, nem tetszettek figyelni. Elmondtam, hogy szeretjük az állatokat, elmondtam, hogy éppen ezért támogatjuk a népi kezdeményezést, támogatjuk a 350 ezer ember elképzelését, támogatjuk a büntető törvénykönyvről szóló törvénytervezet elfogadását, illetve bocsánat, a törvény módosítását támogatjuk.

Éppen én vagyok, azt hiszem, a jó példa arra, hogy miért nem annak a négy embernek kellett volna benyújtani ezt a törvényt, aki benyújtotta. A jó példa éppen Gyimesi kollégám, aki a joghoz és talán a büntetőjoghoz is értő emberként pontról pontra jogi megfogalmazásokkal végig tudta boncolni, hogy mi az, amivel egyetértünk, mi az, amivel úgy egyetértünk, hogy el is tudjuk fogadni a büntető törvénykönyv módosítását, és mi az az egy-két kérdés, ami miatt nem. Nem elutasítjuk az önök tervezetét, hanem vannak benne rossz részek, amire felhívtuk a figyelmet; ami végrehajthatatlan, tisztelt képviselőtársaim, az végrehajthatatlan akkor is, ha mi belefeketedünk. A szabálysértési lehetőséget csak kilenc esetben képes egy ország évente végrehajtani. Csupán jeleztem, hogy akkor a büntető törvénykönyv szempontjából is lehet, hogy csak kilencet fogunk tudni végrehajtani. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.)

Csupán erre szerettem volna felhívni az Országgyűlés figyelmét; a büntető törvénykönyv módosítását támogatjuk. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most következik az előterjesztő zárszava. Gusztos Péter képviselő úrnak adom meg a szót.

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt kérdezi több ellenzéki képviselő, hogy miért “indokolatlanulö, miért fogalmaz így a jogszabály, és ez mit is jelent pontosan. Szeretném rögtön tisztázni, egyébként nincs szükség arra, hogy ezt a büntető törvénykönyvben körülírjuk, hiszen az állatvédelmi törvény leírja, hogy mit tekint indokolt, illetve indokolatlan életkioltásnak, illetve fizikai ráhatásnak. És hogy miért teszi ezt az állatvédelmi törvény, azt is szeretném megválaszolni: azért, mert az állatvédelmi törvény életszerű. Azt mondja ugyanis, hogy “az állat élete elfogadható ok vagy körülmény esetén kioltható. Ilyen elfogadható oknak vagy körülménynek minősül különösen az élelmezési cél vágóállat esetében, a prém termelése a hagyományosan e célból tartott állat esetében, az állományszabályozás, a gyógyíthatatlan betegség, illetve sérülés, a fertőző betegségek kontrollja, valamint az azok ellen való védekezés, a kártevők irtása, a másként el nem hárítható támadás megakadályozása és a tudományos kutatás.ö Ezt felsorolja az állatvédelmi törvény. Visszautalnék még egyszer a vitában korábban elmondottakra: ellenszavazat nélkül fogadta el '98-ban ez a Ház ezt az állatvédelmi törvényt, ami ezt pontosan szabályozza.

 

(19.00)

Ami a frakcióvéleményt illeti, Gyapay képviselő úr legutolsó felszólalására reagálva azt kell hogy mondjam, előterjesztőként most már teljesen zavarban vagyok, hogy mi is a Fidesz frakciójának álláspontja. Két bizottságban egyhangúlag támogatták, a környezetvédelmi bizottságban Illés képviselő úr kivételével, aki megszavazta ezt, tartózkodtak.

A vita elején azt mondták a tartózkodásra, hogy ellenszavazat, most azt mondják, hogy támogatják a népi kezdeményezést, de nem konkrétan ezt a módosítást, aztán végül a törvénymódosítást is támogatják, miközben a vitában sokszor arról beszéltek, hogy a szabálysértési körnél kellene maradni, és nem a Btk.-nál. Nagy valószínűséggel ennek a javaslatnak a részletes vitája át fog csúszni a tavaszi szezonra. Arra kérem önöket, hogy ha máskorra nem, addigra valamifajta egyértelmű frakcióálláspontot alakítsanak ki. (Dr. Horváth János: Mi a baj? Az, hogy véleményünk van? - Az elnök csenget.)

A büntetési tételek aránytalanságával kapcsolatban szeretném elmondani, hogy jogász képviselőtársam is felszólalt ebben az ügyben. Ha elolvasta a jogszabályt, akkor tudja, hogy azt írja ez a jogszabálytervezet, hogy szabadságvesztés vagy közérdekű munka vagy pénzbüntetés. Tehát ez a jogszabály egyáltalán nem jelenti azt, hogy valaki kiteszi a húsvéti nyuszit, és két évig terjedő szabadságvesztést fog kapni. Ha megpróbálnám megkeresni azt, hogy hogyan definiálnám a demagógiát, akkor itt megtalálnám. Aki erre a jogszabályra azt mondja, hogy ez alapján a húsvéti nyuszit kitevő felelőtlen apukát két évre be fogják zárni, az szerintem közel van ehhez a határhoz.

Túllövés a célon - ebben a tárgykörben szeretném elmondani, hogy ezt ne csak nekünk tessenek célozni. Többször elmondtuk a vitában: két-három minisztériummal, szakértőkkel, több évtizedes tapasztalattal rendelkező minisztériumi emberekkel és - még egyszer mondom több tucatnyi civil szervezettel egyeztettünk folyamatosan az elmúlt jó néhány hónapban. Ha tehát itt valami probléma van, akkor nem mi négyen tévesztettünk célt. Egyébként pedig én sem a túllövéssel, sem pedig a céltévesztéssel nem értek egyet - természetesen - előterjesztőként.

Szeretném végigvenni azokat a pontokat, ahol nagy örömmel várjuk a pontosító és javító szándékú módosító javaslatokat. Ilyen lehet ez a kitétel és elhagyás, ahol még egyszer szeretném elszögezni, hogy a javaslatunk a szándékos elkövetést bünteti, a gondatlan vagy más, nem szándékos elkövetést nem rendeli büntetni. Szeretném elmondani azt a példát, hogy van olyan város - ha jól tudom, például Bécs -, ahol a következő évtől kötelező a hobbiállatok fülébe a bőr alá egy csipet beültetni az állattartónak, amin rajta vannak az adatai. Vannak olyan rendszerek, ahol ez egyértelműen nyomon követhető, hogy ha megtalálnak egy állatot, az kitől származik, és minden bizonnyal ez a bizonyításban is sokat segít.

Ami az íjra vonatkozik, nem volt teljesen pontos, amit a képviselőtársam mondott, mert paradox módon a szerszámíjjal való vadászat tiltott vadászati eszköz, holott az sokkal nagyobb hatásfokkal és gyorsabban öli meg az állatot, mint az a fajta íjjal való vadászat, amit képviselőtársam mondott. Én bizonnyal támogatni fogok egy olyan törvényjavaslatot, amely a vadászati törvényt ilyen értelemben módosítja.

A tömeges vadászattal kapcsolatban nem én vagyok az a kormánypárti képviselő, akinél kérdés lenne az, vajon mi a véleménye akárminek a tömeges vadászatáról, de szerintem ez nem ennek a törvényjavaslatnak a tárgykörébe tartozik.

Egyik ellenzéki képviselőtársam azt mondta, hogy ne tegyünk úgy, mint akik feltalálják a spanyolviaszt. Az előterjesztés indokolásában itt is elmondtuk, hogy a Csemegi-kódextől kezdődik a magyar jogtörténetben ennek a gondolkodásnak a hagyománya. A mi változtatásunk azért jelent fontos előrelépést, mert nem a köznyugalmat, a közrendet tartja védendő jogi tárgynak, hanem az állat életét, az állat egészségét önmagában.

Ami a fogadáskötésre vonatkozik: nincs jogharmonizációs kötelessége az országnak ebben a tekintetben. Magyarország rendelkezhet úgy, hogy Magyarországon bikaviadalra fogadni bűncselekménynek minősül, és én azt is szeretném, ha mi így rendelkeznénk. Sajnos, nincs már itt Horváth Balázs. Ő azt mondta, hogy a nemzeti szuverenitásból túl sokat adtunk föl. Én erre azt tudom mondani, hogy ez egy olyan terület, ahol van nemzeti szuverenitásunk, semmi nem indokolja, hogy ezt föladjuk.

Többen beszéltek a szemléletváltásról. Herczog Edit képviselő asszony és ellenzéki képviselők is nagyon szemléletesen beszéltek, én mindenkivel egyetértek, és felhívnám a figyelmüket arra, hogy az oktatási miniszter találkozott állatvédő civil szervezeti vezetőkkel körülbelül egy hónappal ezelőtt, és arról kezdtek tárgyalásokat, hogy a Nemzeti alaptantervben hogyan lehet ezt a szemléletváltást megjeleníteni.

Egy nagyon fontos dologra szeretnék még reagálni: ez a tömeges feljelentések kérdése. Annak idején született egy rossz jogszabály, ez az úgynevezett pitbulltörvény volt, ami egyértelműen betarthatatlan volt, mégsem születtek benne tömeges feljelentések, ezt senki nem mondhatja.

Egyébként pedig az a helyzet, hogy ha a kereskedelmi televíziókra hivatkozunk, akkor szeretnék a figyelmükbe ajánlani egy tegnapi hírt. A család kutyája okozott nagyon súlyos sérüléseket - egy tegnapi hír szerint okozott súlyos sérüléseket - egy kislánynak, ha jól emlékszem, egy 11 éves kislánynak. Az állatot, egy nagytestű, farkas-kaukázusi keverék kutyát - Macinak hívják - hosszú évek óta egy-másfél méteres pórázon, lehetetlen körülmények között tartják, és a szomszédoknak eddig nem volt lehetőségük arra, hogy feljelentést tegyenek ezek ellen az emberek ellen, akik így tartják ezt az állatot, hogy az adott esetben a saját gyermekükre is veszélyes. Itt ér össze az állatok védelme és az emberi élet védelme ebben a dologban.

Zárásképpen két dolgot szeretnék még önöknek elmondani. Az egyik az, hogy Illés Zoltán és Hegyi Gyula képviselőtársaimmal egy konferencia résztvevői voltunk néhány héttel ezelőtt, amit az ELTE Jogi Karának tudományos diákkörei szerveztek, egészen pontosan a Büntetőjogi TDK szervezte ezt a konferenciát. Állati jogok a vadászattól az állatvédelemig, ez volt a címe. Aki a vadászat, a halászat, az állatvédelem területén közigazgatási jogban, bármiféle jogterületen szakértőnek számít, aki élt és mozgott, jelen volt ezen a kétnapos konferencián: gyakorló bírók, egyetemi tanárok, elméleti és gyakorlati szakemberek és ezzel foglalkozó egyetemi hallgatók, büntetőjogi TDK-sok. Egyértelmű volt az a vélemény, hogy a büntető törvénykönyv módosítására szükség van.

Végezetül a szabálysértés kérdéséről, hogy miért van rá szükség. Például azért, hogy lehessen bizonyítani és lehessen komolyan büntetni ilyen esetekben, mint amit az előbb mondtam, ahol az állat kínzása nemcsak az állatnak jelent fájdalmat, hanem veszélyt jelent magára az emberre is.

Egyébként - ez a legutolsó dolog -, ami a kitételre vonatkozik. Az előterjesztők nevében mondhatom, hogy mi önmagában azért is támogatjuk ezt a javaslatot, mert tudjuk azt, hogy az állatoknak pszichés fájdalmat, lelki kínzást is lehet okozni a kitétellel, de nemcsak ezért javasoljuk ezt. Magyarországon állatvédő szervezetek szerint minimum egy-, de inkább kétmillió a kóborló macskák és kutyák száma.

Azt gondolom, hogy ha van egy ilyen jogszabály, akkor, ha máshogy nem, a büntetőjog erejével elindíthat egy olyan szemléletváltozást, hogy a hobbiállattartók, ha a szaporulattal nem tudnak mit kezdeni, akkor ivartalanítsák az állatot és a többi. Ezekben a kérdésekben mind-mind egyetértettünk ebben a vitában.

Sok heves vagy személyes megjegyzés volt ebben a vitában. Azt gondolom, az, hogy az alapvető célban egyetértünk és hogy a tegnapi napon úgy szavazott a Ház, hogy ellenszavazat nélkül és azt hiszem, talán 1 tartózkodással megszavaztuk ezt a népi kezdeményezést, reményt ad arra, hogy ha akár heves viták árán is, a módosító javaslatok után mégiscsak konszenzussal fogadjuk el ezt a törvényjavaslatot.

Ebben bízva köszönöm meg valamennyiüknek a vitában való részvételt, és az előterjesztők nevében mondom, hogy természetesen nyitottak vagyunk a módosító javaslatokról való tárgyalásra, mert azt szeretnénk, hogy ebből jó és hasznos törvény szülessen.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Az előterjesztéshez érkeztek módosító javaslatok, ezért a részletes vitára bocsátásra, valamint a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/5585. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/5585/53. számon kapták kézhez.

Indítványozom, hogy a részletes vita három szakaszból álljon. Felkérem Balogh jegyző urat, hogy ismertesse a javasolt vitaszerkezetet.




Felszólalások:   36   37-95   95-146      Ülésnap adatai