Készült: 2020.07.08.11:56:26 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

100. ülésnap (2003.10.28.),  21-155. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita megkezdése
Felszólalás ideje 8:40:37


Felszólalások:   17-20   21-155   155-251      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés együttes általános vitájának megkezdése. Az előterjesztéseket T/5601. és T/5601/1. számon, a költségvetési bizottság ajánlását pedig T/5601/2. számon kapták kézhez.

Megadom a szót László Csaba pénzügyminiszter úrnak, a napirendi pont előadójának, az ajánlás szerint 50 perces időkeretben. Öné a szó, miniszter úr.

DR. LÁSZLÓ CSABA pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Tisztelt Ház! Önök Magyarország első uniós költségvetését tartják a kezükben. Az elmúlt években kitartó munkával, kormányoktól függetlenül és pártállásra való tekintet nélkül mindenkinek rendkívül sok munkája fekszik abban, hogy végre ezt elmondhatjuk. Örülök, hogy én lehetek az, aki ezt a költségvetést beterjeszthettem önök elé, és engedjék meg, hogy köszönetet mondjak mindenkinek, aki elősegítette a csatlakozási folyamatot. Azon vagyunk, és bízvást mondhatom, hogy ez a költségvetés minden esélyt megad arra, hogy Magyarország sikeres legyen a csatlakozási folyamatban, és tartós, fenntartható gazdasági növekedést érjen el a következő években.

Október vége van, szokásosan a költségvetési expozé ideje, de talán érdemes egy pillanatra kitérni arra, hogy tegnap este több mint tízórás tárgyalás után az Érdekegyeztető Tanácsban éjfél után megállapodás született. Ez azt jelenti, hogy a gazdaságpolitikában, nemcsak a monetáris politikában, ahol az inflációs célkitűzésről sikerült megegyezni a Magyar Nemzeti Bankkal, a költségvetésnél, ahol reményeim szerint december közepére egy jó költségvetést fogadhat el a parlament, hanem a jövedelempolitikában, a bérpolitikában is október végére megállapodás született. Tegnap éjszaka sikerült egy olyan megállapodást kötnünk, amelynek alapján a versenyszférában 7-8 százalékos lesz a bérajánlás, 53 ezer forint lesz a minimálbér, és ezt mind a munkaadók, mind a munkavállalók támogatják. Azt gondolom, az Érdekegyeztető Tanácsban született megállapodás fontosságát nem lehet eleget hangsúlyozni.

Október végén egy jól működő cégnél már a jövő évi üzleti terven gondolkodnak, már azon spekulálnak, hogy milyen beruházásokra, milyen befektetésekre van szükség, hogy a versenyképességet, a hatékonyságot tudják növelni. Ahhoz, hogy kiszámítható, stabil gazdasági környezetet tudjunk teremteni, ehhez segít ez a megállapodás, amelyik az éjjel megszületett, és amely összhangban van a benyújtott költségvetési törvényjavaslattal is, amely összhangban van azzal is, amit az antiinfláció elérése érdekében közösen a Magyar Nemzeti Bankkal célul tűztünk ki. Azt hiszem, hogy ebbe a keretbe illesztve könnyebb lesz a költségvetési törvényjavaslatról is tárgyalni, és mind a vállalkozóknak, mind az állampolgároknak egyértelműbb és könnyebb lesz a jövő évet előkészíteni.

A költségvetési vita kapcsán a bizottságokban, a sajtóban természetesen már elindult a vita az elmúlt hetekben, és mondhatom, hogy vannak, akik sajnos gazdasági válságról, megszorításokról, az EU-val szembeni nettó befizető pozícióról, egyes gazdasági ágazatok haldoklásáról vizionálnak.

(8.50)

Mindez tévedés, és nem több egyszerű hangulatkeltésnél. A magyar gazdaság egy alapvetően egészséges, jó kondíciójú emberhez hasonlítható, akit súlyos fertőzés döntött le a lábáról. Ez a fertőzés nem kezdte ki a szervezetét, állapota mindvégig stabil maradt, és hamarosan elhagyhatja a kórházat. Egy egészséges szervezet számára is nagy kihívás egy komoly fertőzés, nehéz volt a tavalyi év is. Nehéz és olykor nagy akaraterőt kíván a felépülés és a rehabilitáció is, így nehéz év lesz a 2004 is. De ma már tudjuk, hogy helyes volt a diagnózis, jól választottuk meg a terápiát, hiszen a magyar gazdaság állapota határozottan javult az elmúlt időszakban. 2003-ban elindítottunk egy gazdaságpolitikai fordulatot, mert tudtuk, hogy e nélkül a magyar gazdaság menthetetlenül belekerül az adósságspirálba. Most, amikor a 2004-es költségvetés vitáját megkezdjük, elmondhatjuk, hogy ennek a fordulatnak az eredményeit már elismeri a piac, de nem állíthatjuk, hogy már mindenki tudja, miért érdemes továbbmenni ezen az úton.

Engedjék meg, hogy előbb felvázoljam ezért, hogy hol tartunk és hová megyünk, és csak ezután ismertessem önökkel, hogy ez a költségvetés miképp segít abban, hogy ennek az útnak sikeresen a végére is érjünk. A magyar gazdaság rosszkor volt rossz állapotban, amikor 2002-ben az új kormány megkezdte programjának végrehajtását. Rossz állapotban volt, mert az előző kabinet egy anticiklikus gazdaságpolitika köntösébe bújtatva végtelenre nyúlt és minden korábbinál több pénzbe kerülő választási kampányt folytatott. A gazdasági növekedés lassulását az egekig szökő államháztartási túlköltekezéssel sem lehetett megállítani, megjegyzem, ez nem is sikerülhetett. A kétéves költségvetés elleplezte a duzzadó államháztartási hiányt, az ebből fakadó inflációs nyomást pedig a hatósági árak befagyasztása és a túlzottan erős forint ellensúlyozta. Amikor 2002-ben kitisztáztuk a költségvetést, rekord magas államháztartási hiánnyal és ennek megfelelően megugró államadóssággal szembesültünk. Nyilvánvaló volt, hogy ez az út tovább nem járható.

Az önök előtt fekvő költségvetés végrehajtásával 2004-ben már nem emelkedik tovább az államadósság, a magyar gazdaság pedig minden esélyt megkap arra, hogy jövőre már egyensúlyi növekedési pályán mozoghasson. Nehéz volt az út idáig, hiszen ahhoz, hogy ezt elmondhassuk, 2003-ban is takarékosan kellett bánni a forrásokkal, de fel kellett oldani a felhalmozódott szociális és bérfeszültségeket. Az államháztartási deficitet a felére kellett csökkenteni úgy, hogy a versenyképesség növelése érdekében bevételi forrásokról is le kellett mondanunk. Kordában kellett tartani az inflációt, de a hatósági áras körben pótolni kellett a felhalmozódott forráshiányokat is, és néhány helyen rákényszerültünk emiatt áremelésekre is.

Összetett, ellentmondásoktól sem mentes nehéz feladat volt, de már látjuk az első eredményeket. A magyar gazdaság növekedését tavaly még táplálta a lakosság és az állam túlzott fogyasztása, az év második felében 3,7 százalékig emelkedett a növekedés, 2003-ban a növekedés egyelőre még lassúbb, mint gondoltuk, de a növekedés szerkezetében már látszanak a kedvező változások. Egyre inkább növekednek a versenyszféra beruházásai, és ez mind reményt keltő a növekedési ütem későbbi gyorsulását illetően. A kivitel s ezen belül az ipari export gyorsuló ütemben növekszik, az év első nyolc hónapjában már 6,6 százalék volt az előző év azonos időszakához képest.

Az inflációban az exportőröknek kedvező, a korábbinál gyengébb árfolyam hatása nem okozott törést, éppen ezért az idei nyári áremelkedés mértéke alulmúlta a piaci várakozásokat, és szinte kizárólag a hatósági áras termékek áremelkedésének következménye volt. A maginfláció szeptemberben mindössze csak 4,5 százalék volt. Emlékeztetem a tisztelt képviselőket arra, hogy tavaly a költségvetési vita kapcsán számtalanszor hangzott el az a kritika, hogy idén az infláció meg fog ugrani, idén az infláció kezelhetetlen mértékben fog nőni, és 2003-ban nemcsak ezeket a kritikákat, de az elmúlt hónapokban minden piaci várakozást alulmúlt az infláció alakulása. A 2002-ben összesen 9,8 százalékkal még visszaeső feldolgozóipari beruházások 2003 első negyedévében 4,4, második negyedévében pedig közel 4 százalékkal emelkedtek. Ez a lehető legjobb jele a növekedés későbbi gyorsulásának. Ha tavaly volt sok figyelmeztető adat a gazdaságpolitikában, akkor ezek közül, azt gondolom, messze a legnagyobb aggodalomra okot a feldolgozóipari beruházások csökkenése adta, ezért is különösen fontos az, hogy idén az előzőekben elmondottaknak megfelelően már nőttek a feldolgozóipari beruházások.

A foglalkoztatottak számának csökkenése is megállt, sőt egyre többen találnak maguknak új munkahelyet. A működőtőke-beáramlás szintje továbbra is alacsony, de az elmúlt hónapokban már 600 millió euróval emelkedett, és év végére biztosan meg fogja haladni az 1 milliárd eurót. Külön öröm, hogy e beruházások között ma már nemcsak gyártósorokat találunk, hanem más, sokkal inkább magas hozzáadott értékű beruházásokat is, kutatási és fejlesztési központot létesít Magyarországon például a Glaxo, vagy a Bosch, ügyviteli adminisztrációs tevékenységet telepít ide a General Electric, az ING vagy éppen az Avis. Ezek a jelek mind azt mutatják, hogy a magyar gazdaság útban van a kilábalás felé, de ezek csak jelek, még nem visszafordíthatatlan folyamatok, hiszen a magyar gazdaság még magán hordozza a betegség tüneteit is, a visszaesés pedig súlyos következményekkel járhat.

A fizetési mérleg hiánya még mindig jelentős összegű, a külső gazdasági környezet sem kedvező még eléggé, a lakossági fogyasztás növekedését pedig idén még nem sikerült egészséges szintre mérsékelni. Tovább kell tehát járnunk a megkezdett utat, tovább kell csökkenteni az államháztartás hiányát, még több levegőt kell adni a vállalkozásoknak, és meg kell óvnunk a beteget közérzetének romlásától is.

Sokan sok helyütt tették már fel a kérdést, miért sietünk az eurózónához való csatlakozással. Miért akar Magyarország az elsők között csatlakozni az eurózónához, megéri-e esetlegesen nagy terheket vállalnunk ezért? Rossz ez a kérdés, hölgyeim és uraim. Nem a csatlakozásért vállaljuk, hogy kordában tartjuk az államháztartás hiányát, hogy végrehajtjuk az államháztartás reformját, és eközben alacsonyan tartjuk az inflációt. Mindezt saját magunkért tesszük, azért hogy a magyar gazdaság ismét egészséges növekedési pályára álljon. Tudjuk, hogy a gazdaság szereplői is ezt akarják, és tudjuk, hogy velük karöltve átjuthatunk a nehézségeken. Az tiszta szerencse, hogy az általunk választott kezelés pontosan ugyanaz, mint ami elvezet bennünket az eurózóna-csatlakozáshoz.

Az önök előtt fekvő törvényjavaslat tehát olyan helyzetbe hozhatja a magyar gazdaságot, amelyet kár volna elszalasztani. Az eurózóna-csatlakozás ugyanis a Magyar Nemzeti Bank számításai szerint például 0,7-0,9 százalékot adhat hozzá a gazdasági növekedéshez. Az eurózóna-csatlakozás segíthet abban, hogy Magyarország újra a reformországok élvonalába kerüljön, és ha a vállalkozásokat kérdezzük, ha a magyar embereket kérdezzük, látható, hogy egyre inkább ők is fogják használni a következő években a mindennapjaikban az eurót, szerintem a lábukkal is fognak szavazni a következő években, hogy Magyarország minél hamarabb csatlakozhasson az eurózónához. Nem kellene erről lemondanunk. Erről is szól ez a költségvetés, ehhez is kérem az önök támogatását.

Hölgyeim és Uraim! A jó menedzser takarékoskodik mindenütt, de a következő évek termelését megalapozó többletberuházásokra és karbantartásokra soha nem sajnálja a pénzt. Ezt tesszük mi is. A kormány és a két koalíciós párt felvállalt mindent, ami e program végrehajtásához szükséges. Felelős pénzügyminiszterként megerősítem azokat az észrevételeket, amelyek szerint a bürokratikus kiadások lefaragásával a kormány valójában egy államháztartási reformot hajt végre. Igen, reform ez, de nem felülről vezérelt. A központi államigazgatási körön kívül minden intézmény úgy oldja meg a reformmal kapcsolatban rá háruló feladatokat, ahogyan azt legjobb tudása szerint meg tudja valósítani.

(9.00)

Helyben lehet pontosan ismerni a lehetőségeket, helyben lehet ezért a legjobb döntéseket is meghozni. Ezt nevezik autonómiának. E lépések eredményeképpen összesen mintegy 200 milliárd forinttal csökkennek a bürokratikus kiadások. Az így felszabaduló források átcsoportosítása szintén reform értékű. Magyar költségvetés soha olyan koncentráltan nem áldozott még egy-egy kiemelt területre, mint a jövő évi. E reformnak köszönhetően az államháztartás hiánya nem haladja meg a GDP 3,8 százalékát, mégis minden kiemelten fontos területre lényegesen több pénzt fordíthatunk, mint eddig. Engedjék meg, hogy röviden bemutassam ezeket a kiemelt területeket. Nyilván a legfontosabb területből három-négyet találunk a költségvetésben, de rengeteg olyan terület, százasával, több ezer olyan önkormányzat van, amely szintén többletforrásokhoz juthat majd a jövő évi költségvetésben.

Hölgyeim és Uraim! Ez a költségvetés tartalmaz minden olyan forrást, ami az európai uniós támogatások igénybevételéhez szükséges, vagy akár csak közvetetten is hozzájárul a sikeres csatlakozáshoz. Van pénz a források igénybevételét segítő intézményrendszer kialakítására, és van pénz az uniós forrásokhoz társuló önrészre is. A 2004. évi költségvetési politika kedvezményezettjei mindazok a beruházások, amelyek a jövőbeni növekedést alapozzák meg. Ezek közül kiemelkedik az autópálya-építés és az országos közúthálózat fejlesztése, de külön kitérek majd az önkormányzati beruházásokra és a lakásépítési támogatások alakulására is.

Ugyancsak kedvezményezettjei ennek a költségvetésnek a vállalkozások, amelyek a korábbinál nagyobb és könnyebben elérhető adókedvezményekkel, alacsonyabb társasági adóval járulhatnak hozzá a gazdasági növekedés fellendüléséhez.

Kedvezményezettjei ennek a költségvetésnek a rászoruló családok és az idősek. Megőrizzük, sőt több helyen továbbfejlesztjük mindazokat a támogatásokat, amelyeket a kormányváltást követő jóléti rendszerváltáskor megteremtettünk. A kormány tartja magát ahhoz, hogy a szociálpolitikai támogatások lehetőleg minden rászorulót elérjenek, de csak a rászorulók vehessék igénybe azokat.

Nézzük részletesen a legfontosabb stratégiai területeket!

Jövőre 165 milliárd forint európai uniós forrás felhasználásával számolunk, amelyhez a központi költségvetés a magyar adófizetők forintjaiból 71 milliárd forintot meghaladó összegű központi költségvetési finanszírozást biztosít. A támogatások közül kiemelendőek a felzárkóztatási célú, úgynevezett strukturális támogatások, amelyek az Unió költségvetéséből 93 milliárd forinttal járulnak hozzá a beruházások növekedéséhez és az ország hátrányosabb helyzetű térségeinek felzárkóztatásához. E pénzeszközöket a nemzeti fejlesztési terv és az úgynevezett kohéziós alapstratégia szerint lehet felhasználni, ami garantálja, hogy az uniós forrásokat nem ad hoc jelleggel, találomra kiválasztott beruházások támogatására fordítjuk, hanem egy átgondolt, az ország hosszú távú érdekeit szem előtt tartó és több évet átfogó stratégia alapján használjuk fel. Magyarország 2004-2006 között az Unió költségvetéséből egyösszegű pénzforgalmi visszatérítést is kap, 2004-ben ez az összeg közel 44 milliárd forint lesz. Így a költségvetési törvény tervezete több mint 200 milliárd forint európai uniós forrás fogadásával számol.

De nem minden európai uniós forrás jelenik meg a költségvetésben, hiszen az Unió a tagállam költségvetésétől függetlenül, kötelező tagállami társfinanszírozás nélkül, közvetlenül is nyújt támogatásokat. A 2004. évre jutó agrárpiaci támogatások összege közel 18 milliárd forint, a közvetlen termelői támogatások összege pedig meghaladja a 76 milliárd forintot. Ugyancsak nem jelenik meg a költségvetésben az a 12 milliárd forint, amit hat kutatás-fejlesztési keretprogram keretében nyerhetünk el. E támogatások túlnyomó többségét az Európai Bizottság csak 2005-ben folyósítja, éppen ezért az önök előtt fekvő javaslat biztosítja azt a lehetőséget, hogy az állam e támogatásokat maradéktalanul megelőlegezze a támogatottaknak.

Az európai uniós tagság természetesen nemcsak jogokkal, hanem kötelezettségekkel is jár. Magyarország 2004-ben 122 milliárd forinttal járul hozzá az Unió költségvetéséhez, és ezt kiegészíti a vámbevételek Európai Uniót megillető része, 33 milliárd forint. Ebből következően az uniós befizetések és támogatások egyenlege pozitív kell hogy legyen. A költségvetésben megjelenő és azon kívüli tételek a bevételi oldalon közel 315 milliárd forintot tesznek ki, míg a kiadási oldalon a vámbefizetések elmaradásával együtt is csak 155 milliárd forint áll. Szó sincs tehát arról, hogy Magyarország nettó befizető lenne. A támogatások lehívása érdekében intézményfejlesztésre 7,5, a programok előkészítésére 11 milliárd forint jut, de az önkormányzatok sikeres pályázataihoz is 9,4 milliárd forinttal járulhat hozzá majd a költségvetés.

Tisztelt Ház! 2004-ben a tervezett ütemben tovább folytatódik az autópályák építése és a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztése. A jövő évi költségvetés biztosítja az országos közúthálózat fejlesztésének, fenntartásának és üzemeltetésének hosszú és középtávú feladataihoz szükséges finanszírozásához összesen 307 milliárd forintot, még egyszer hangsúlyozom, 307 milliárd forintot - soha ekkora összeg még a költségvetésben erre a területre nem került előirányzásra.

A kormány beruházásai között kiemelt helyen szerepel a Vásárhelyi-terv végrehajtása is. Ennek első ütemére 8 milliárd forintos előirányzat szerepel a költségvetésben, amely a kutatásra, tervezésre, valamint egy tározó kiviteli munkáira is fedezetet nyújt. Emellett természetesen folytatódnak a Duna és a Tisza árvízvédelmi műveinek és a belvízvédelemnek a beruházási munkálatai is.

Sokszor siratták az utóbbi hetekben az önkormányzatokat, de kevés szó esett arról, hogy a kormány kiemelten kezeli az önkormányzati beruházásokat is. Csak kevesen ismerték fel a hozzászólók közül ellenzéki oldalról, hogy az államháztartási reform egyik legfontosabb vonása az, hogy a kormány kiemelten fontos célként kezeli a helyi beruházásokat is. Ezek támogatására 2004-ben 57 százalékkal fog több pénzt reményeink szerint biztosítani a költségvetés. Ezáltal az önkormányzati körben pontosan ugyanolyan átalakítások történhetnek meg, mint a központi költségvetési körben. Az önkormányzati beruházások növelése és az önkormányzati ellátórendszer kiegyensúlyozott működése érdekében a helyhatóságok a működési támogatásoknál is növekedést tapasztalhatnak, a javaslat szerint 7,9 százalékkal több támogatásban részesülnek, mint 2003-ban. A vállalkozások érdekében csökkentett iparűzési adó miatti bevételkiesést ellensúlyozza a belföldi gépjárművek után fizetendő adótétel 20 százalékkal történő emelése.

Amint ígértem, röviden kitérek a lakásépítési támogatásokra is. Tavasszal, amikor bejelentettük a lakástámogatási rendszer átalakítását, azonnal beindult a bírálatok özöne. Tállai képviselő úr ezzel kapcsolatban például egyenesen azt nyilatkozta, hogy a kormányzati tervek miatt leáll a lakásépítési rendszer. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a lakásépítési kedv nem csökkent, a hitelezés szeptemberben rekordokat döntögetett, ugyanígy elkezdődött most a pánikkeltés, de ugyanígy be is fog bizonyosodni, hogy ez nem indokolt, sőt jövő ilyenkor már világosan látható, hogy a leginkább rászorulók a lakáshoz jutásban esélyeiket növelő módon továbbra is új lakásokhoz tudnak jutni. A 2004. évi költségvetés mintegy 40 százalékkal több forrást biztosít a lakáspolitikai célok megvalósítására, mint 2003-ban. Jövőre elindul a 15 éves nemzeti lakásprogram megvalósítása, amely programnak célja, hogy hazánkban megfelelő színvonalú és megfizethető legyen a lakáskínálat, a lakhatás feltételeinek javításával emelkedjen az életminőség, és egyben igazságos, arányos és fenntartható lakástámogatási rendszer működjön. 2004. április 1-jétől tovább emelkedik az eltartott gyermekek után járó lakásépítési kedvezmény összege, így jövőre szociálpolitikai támogatás címén az egygyermekes családok 300 ezer, a kettőgyermekesek 400 ezer, a háromgyermekesek 500 ezer, a négy gyermeket eltartók pedig 800 ezer forinttal több támogatásban részesülhetnek majd. Ezzel automatikusan növekszik a két gyermekig megelőlegezhető kedvezmény összege is.

Tisztelt Képviselők! Amint azt a bevezetőben is említettem, a kormány mindent elkövet, hogy növelje a vállalkozások mozgásterét. 2004-ben nem emelkednek, hanem csökkennek a vállalkozásokat terhelő adók. Ezt szolgálta egyébként a tegnapi, Érdekegyeztető Tanácsban született megállapodás is. A társasági adó mértéke 18-ról 16 százalékra csökken, jelentős forrásokat hagyva ezáltal a nyereséges vállalkozásoknál.

(9.10)

Jövőre megnövekszik az eva választásának lehetősége a 25 millió forintnál nem nagyobb árbevételű cégek előtt. Az eva nemcsak az állam szempontjából volt sikeres, hanem mindazon vállalkozások szempontjából is, akik ezt választották. Az új adónem sikere egyértelműen arra ösztökélt bennünket, hogy nyissuk meg az egyszerű adózás feltételeit még több vállalkozás számára.

Megkezdtük a helyi iparűzési adó rendszerének átalakítását is. Bővülnek a különböző beruházási adókedvezmények, és több helyütt egyszerűsödik azok igénybevétele. Jelentősen gyorsítjuk az amortizációt: a vállalkozások a 2003-ban vagy 2004-ben vásárolt új gépek és szellemi termékek beszerzési értékét két év alatt írhatják le. Ez normál esetben 3 vagy 7 év lenne.

A középvállalkozásokra is kiterjesztjük azt, az eddig csak mikro- és kisvállalkozásoknak járó kedvezményt, hogy új tárgyi eszköz beszerzésekor a társaságok csökkenthetik az adóalapot az eszköz értékével, emellett az adóévre eső értékcsökkenést is elszámolhatják.

A versenyképesség javítása érdekében – és ez talán az egyik legfontosabb lépés – a fejlesztési adókedvezmény feltételei is kedvezőbbek lesznek. Ezt eddig 5 évre lehetett, 2004-től viszont 10 évre lehet igénybe venni. A beruházás minimális összege eddig 10 milliárd forint volt, 2004-től 3 milliárd forint lesz. A hátrányos helyzetű térségekben a kedvezmény igénybevételének feltétele az eddigi 3 milliárd forinttal szemben 1,5 milliárd forintos beruházás lesz, és a létszámfeltételek is enyhébbek lesznek a korábbiaknál. A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása esetén a változás az, hogy jelenleg a minimálbér felével, jövőre a minimálbér teljes összegével csökkenthető az adóalap. A veszteség elhatárolásának ötéves korlátja is megszűnik.

Tisztelt Ház! A 2002. évben hivatalba lépő kormány első intézkedéseivel szociálpolitikai reformot hirdetett, és ennek eredményeiből most sem kívánunk engedni. Akkor 20 százalékkal emelkedett a családi pótlék, bevezettük a 13. havi családi pótlékot, megteremtettük a gyes nyugdíj melletti igénybevételének lehetőségét, 50 százalékkal emeltük az anyasági támogatást, és 5 nap többletszabadságot adtunk a kispapáknak.

2004-ben biztosítjuk ezen juttatások reálértékének megőrzését. A családi pótlék 5,5 százalékkal nő, a nyugdíjminimumhoz kötött ellátások, az anyasági támogatás, a gyes, a gyed és a többi nyugdíjszerű szociális ellátás 6,3 százalékkal emelkedik, de az ezekre fordított kiadások összességben ennél nagyobb mértékben nőnek. A legrászorultabb családokat megillető rendszeres gyermekvédelmi támogatás mértéke 4600 forintról 5100 forintra emelkedik, ami több mint 10 százalékos növekedést jelent. A nyugdíjasok 2004 elején 6,3 százalékos nyugdíjemelésben részesülnek, novemberben pedig kézbe vehetik már nemcsak az 53., de az 54. heti nyugdíjat is.

Sajnálatos módon már a költségvetés beterjesztése előtt megkezdődött a hangulatkeltés, aminek középpontjában a nyugdíjak reálértékének kérdése állt. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy e helyről is világossá tegyem: 2004 novemberében a most és jövőre is hatályos törvények szerint a nyugdíjasok fogyasztási szokásaira épülő nyugdíjas fogyasztói árindex alapján történik meg az esetlegesen szükséges korrekció, amely természetesen január 1-jéig visszamenőleges lesz abban az esetben, ha az infláció magasabb annál, mint most terveztük. Tehát az 54. heti nyugdíjjal és a január 1-jétől bekövetkező nyugdíjemeléssel együtt jövőre a nyugdíjak vásárlóértéke jelentős mértékben emelkedhet.

2002-ben a saját nyugdíjjal rendelkező özvegyek elhunyt házastársuk nyugdíjának 20 százalékát kapták meg özvegyi nyugdíjként. Ez az ellátás idén már az elhunyt nyugdíjának 25 százaléka, 2004-ben pedig 30 százaléka lesz.

A 2004. évi költségvetésben először kerülnek bemutatásra a gyermek- és ifjúsági célú kiadások, kedvezmények 18 éves korig. A kormány gyermekbarát politikájának megfelelően dinamikusan emelkednek a gyermek- és ifjúsági feladatokra, a gyermekek életszínvonalának javítására, esélyegyenlőségük megteremtésére szolgáló előirányzatok összegei.

Amíg 2003-ban 985 milliárd forintot fordítunk erre a célra, addig 2004-ben már közel 1100 milliárdot. Ez azt jelenti, hogy az összes Magyarországon megtermelt jövedelemnek immár 19 százalékát fordítjuk a jövő generációira. Ezek közül kiemelendő a hátrányos helyzetű gyermekek ingyenes táboroztatása, a játszótér-fejlesztési program, a sulitejprogram országos szintű kiterjesztése, az Európa-tervben megjelenő ingyenes balesetbiztosítás, az első nyelvvizsga, valamint a középületek és a közigazgatás gyermekbaráttá tételének megkezdése. Mindezeket egészíti ki a gyermek- és ifjúsági ellátások előirányzatának jelentős növelése, ami magában foglalja az étkeztetés és a tankönyvellátás kiemelt támogatását, a lakásépítési kedvezmény növelését.

Hölgyeim és Uraim! Ahogyan azt az Állami Számvevőszék is megállapította, a bevételi oldalon minden előirányzatnál a végsőkig mentünk el, reális számokat terveztünk be. A számvevők egyes tételek teljesülését még így is kockázatosnak találták. A kiadási oldalon minden intézmény, így az önkormányzatok is megkapják azokat a forrásokat, amelyek feladataik ellátásához szükségesek, de az adóforintokkal 2004-ben minden intézménynél jól kell sáfárkodni. Ez kemény követelményt jelent mindenki számára. Élen jár a kiadások csökkentésében a központi kormányzat, amely esetében külön előterjesztés szabályozza a 2004-ben szükséges megtakarítási intézkedéseket, a hivatali gépkocsik számának csökkentésétől az állami középvezetői szint létszámának mérsékléséig.

Magyarországon a parlamenti vita megkezdése előtt még sohasem volt ennyire közügy a költségvetés, mint ezen az őszön. Úgy gondolom, hogy ez így van jól. Azt remélem, hogy a képviselő urak és hölgyek megértik ennek a jelentőségét. A Magyar Országgyűlésnek a következő napokban azt kell bebizonyítania ország-világ előtt, hogy felelősséggel, az ország távlati céljait szem előtt tartva, olykor a népszerűtlen lépésektől sem visszariadva tud döntést hozni.

Tavaly a költségvetési vitában még ellenzéki oldalról olyan javaslat hangzott el, hogy növeljük meg a költségvetés hiányát. Az eddigi bizottsági viták alapján úgy látom - és ezt mindenképpen biztatónak tekintem a költségvetési vita későbbi időszakát tekintve -, hogy az ellenzék idén elfogadja a költségvetési politikának azt az alapjellemzőjét, hogy az államháztartás hiánya jövőre 3,8 százalék legyen. Bízom benne, hogy ez azt eredményezi, hogy a költségvetési vitában olyan javaslatok születnek majd, amelyek valóban további megtakarításokat eredményezhetnek, és jó kompromisszumokat jelenthetnek.

Végezetül engedjék meg, hogy köszönetet mondjak a költségvetési törvény előkészítéséért a kormányzat, a Pénzügyminisztérium apparátusának és mindazoknak, akik a tanácsaikkal, ötleteikkel, javaslataikkal segítettek abban, hogy a 2004. évi költségvetés szigorú, de igazságos maradjon.

Sok ilyen tanácsot kaptunk; igyekeztünk ezeket már a tervezés során figyelembe venni. Az elmúlt hetek tapasztalatai ugyanakkor azt mutatják, hogy még számos jó kezdeményezés érkezhet az országgyűlési képviselőktől is. Szokásosan több száz, ezer, akár 1821 módosító indítványra is lehet számítani. Mi készen állunk arra, hogy ezeket egyenként megvizsgáljuk, és megpróbáljuk megtalálni a jó kompromisszumokat. A kormány nevében ígérhetem, hogy támogatni fogunk minden olyan javaslatot, ami figyelembe veszi az államháztartás 3,8 százalékos hiányára vonatkozó korlátot, és igazságosabbá teszi a költségvetési törvényt.

Kérem, vegyék figyelembe, hogy a Magyar Nemzeti Bankkal közösen olyan makrogazdasági pályát vázoltunk fel, és hitelesítettünk a 2005-ös inflációs cél elfogadásával is, amely erre a költségvetésre, erre a hiányra épül.

Szeretnék külön köszönetet mondani az Állami Számvevőszék elnökének és munkatársainak, akik áldozatos munkával, néha rendkívül gyors munkával ellenőrizték a költségvetés tervezését, és észrevételeikkel, megállapításaikkal segítették a munkánkat, és ha kellett, éjszakába nyúlóan, öt órán keresztül vettek részt a költségvetési bizottságban velünk együtt a vitában.

Tisztelt Képviselők! A költségvetés kapcsán egy dolgot érdemes végiggondolni. Van egy szomáli bölcsesség, amely azt mondja, hogy a szerencse sem segít, ha nem segítesz magadon.

 

(9.20)

Ez a költségvetés pontosan ezt szolgálja, hogy ne csak várjuk azt, hogy jobbá váljon ennek az országnak a sorsa, hanem mi magunk is tegyünk ezért - ez a költségvetés ezt szolgálja, ennek az elfogadásával ezt segíthetjük. Kérem ezért, hogy javaslataikkal, később pedig szavazataikkal támogassák Magyarország első uniós költségvetésének törvényerőre emelkedését. Ez a költségvetés megteremti a lehetőséget arra, hogy Magyarország ismét egészséges növekedési pályára álljon, és az euró 2008-as bevezetésével kiaknázzon minden olyan lehetőséget, amit egy kicsi, nyitott gazdaság az európai uniós tagságtól remélhet.

Ennek hatására Magyarországon egy fenntartható, egészséges, stabil gazdasági növekedés alakul ki, és ez segítheti azt, hogy az állampolgárok életszínvonala a következő években - a kormányprogramban megfogalmazott céloknak megfelelően - stabilan, fenntarthatóan növekedni tudjon.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Kovács Árpád úrnak, az Állami Számvevőszék elnökének, a napirendi ajánlás szerint 30 perces időkeretben.

DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék tizennegyedik alkalommal készítette el véleményét a költségvetésről. A közel másfél évtized alatt elhangzott véleményekből és az elnöki expozékból is jól követhető mindaz, amit elértünk, és amivel nem sikerült megbirkóznunk. Azt hiszem, abban mindnyájan egyetérthetünk, hogy a magyar társadalom és gazdaság az európai fejlettségi színvonalhoz való felzárkózás útján halad. Az első olyan költségvetésről van most szó, amellyel az ország az Európai Unióba indul; olyan költségvetésről, amelynek - kinyilvánított céljai szerint - a versenyképesség, a fenntartható, egyensúlyi növekedési pályára állás előmozdítása, az esélyegyenlőség jelentik a fő, összehangolt cselekvésre mozgósító, rendező elveit.

Aligha igényel komolyabb érvelést, hogy a kormányok talán legfontosabb, legnagyobb formátumú terve, gazdaságfejlesztési dokumentuma az állami költségvetés, ami esetünkben most egyben az ezredfordulót követő, újszerű kihívásokra adandó válasznak is az egyik meghatározó tényezője.

A költségvetés, a nemzet gazdálkodási terve sajátosan tükrözi és egyben befolyásolja a társadalmi és gazdasági mozgásokat, megújulási törekvéseket, a jobbító szándékokat és az alkotó erőt, miközben természetesen tükrözi és befolyásolni, megoldani igyekszik a gazdaság problémáit, feszültségeit is.

Éppen ebből adódik, hogy a költségvetés kidolgozását szolgáló szakmai alapvetés és a konkrét tervezés mindig, de nálunk, ahogy mondani szokás: itt és most különösen összetett és felelősségteljes szakmai tevékenység, ami az erre hivatott szervezetek együttműködését igényli. Maga a költségvetés végső soron a dokumentum kidolgozóinak hozzáértését, és élnék a kifejezéssel: szakmai-technológiai fegyelmének színvonalát is tükrözi.

E bonyolult munka szervezésével, a költségvetési tervezés során igényelt együttműködéssel is összefügg - remélem, nem értik félre -, hogy sajátos érzésünk lehet, mert évről évre, és most is ezzel szembesülünk, a fokozatos javulás megannyi megnyilvánulása ellenére a költségvetési törvényjavaslatokat és parlamenti előterjesztésüket visszatérő, tipikus hiányosságok is jellemzik. Ezek sorában említhető, korántsem a teljesség igényével, hogy a javaslatok mellé rendszerint nem készülnek a szabályozás indokoltságát megalapozó és az elvárt hatásokat körvonalazó tanulmányok; többnyire elmaradnak az intézmény korszerűsítését szolgáló állami feladat-felülvizsgálatok; a tervezést megkönnyítő normatívák kidolgozására a fejezetek felügyeleti szervei kevés érdemi lépést tesznek.

Mindemellett, jelzéseink és ajánlásaink ellenére, a költségvetési törvényjavaslat dokumentumának tartalma, szerkezete összeállításának metodikája sincs egyértelműen meghatározva. Az államháztartási törvénynek a költségvetés előterjesztésére vonatkozó előírásait a törvényjavaslatok csak részlegesen teljesítik.

A 2004. évi költségvetési javaslat és a hároméves előretekintés ezzel együtt azt mutatja, hogy a költségvetési politika a maga eszköztárával középtávon törekszik az államháztartás finanszírozási szükségletét mérsékelni, a külső és a belső egyensúly romlását megfékezni. Ez már csak azért is bonyolult és nem azonnal, egy csapásra megoldható feladat, mert ez idő szerint az államháztartás, a vállalkozási szféra és a lakosság, tehát mindhárom belföldi szektor finanszírozási igénye nagyobb, mint a megtakarításaik.

A kibontakozást, a költségvetés pozícióját erőteljesen befolyásolja a közigazgatás korszerűsítésének, az egészségügyi, az oktatási, a védelmi ágazatok reform léptékű modernizációja kibontakozásának, az ezeket megalapozó koncepciók, programok teljes körű kialakításának késése. Így a költségvetési tervezésnek különösen bonyolult, esetenként egymást keresztező prioritásokkal nehezített feladatokat kellett megoldania. Az Állami Számvevőszék úgy látja, hogy ilyen körülmények között a Pénzügyminisztérium sajátos helyzetben volt, amikor törvényjavaslatát összeállította.

A törvényjavaslat - kinyilvánított célja szerint - szem előtt tartja, hogy az államháztartás relatív súlyának mérséklése néhány év távlatában egy kisebb, mondhatni: karcsúbb, de mindenképpen korszerűbb és hatékonyabb államháztartás és közigazgatás megvalósítását célozza. Ez, ha a törekvése megfelelő szakmai megalapozással, körültekintő hatástanulmányokra támaszkodik, és a közigazgatás újabb és újszerű feladataira is kellő hangsúlyt helyez, hozzájárulhat a versenyszféra működési feltételeinek kedvezőbbé tételéhez, a tőkevonzó és befektetésösztönző képesség javításához, és ezáltal az export- és beruházásvezérelt növekedési pályára álláshoz.

Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék, amint azt már az előző években is hangsúlyoztam, megkülönböztetett gondossággal véleményezi a költségvetési javaslatot, annak megalapozottságát, és magát a költségvetési tervezési folyamatot is kiterjedt helyszíni ellenőrzésekkel követi nyomon, hogy a megvalósíthatóság kockázatainak minél teljesebb figyelembevételével alakítsa ki véleményét a költségvetési előirányzatok realitásáról. Eközben azzal kell kényszerűen együtt élnie, hogy roppant kevés az ideje az elmélyült véleményalkotásra - annak feltételeit, a rendelkezésre álló időt a hatályos jogrendszer nem szabályozza. Ilyen körülmények között, mint most is, általában csak a törvényjavaslat fő kötete állt az Állami Számvevőszék rendelkezésére véleménye kialakításához. Ez a szakmai elemzés részletezettségének, elmélyültségének markáns korlátozó feltétele.

Éppen ezért az írásos anyagunkban is rámutatunk arra, hogy a költségvetési, illetve a zárszámadási törvényjavaslat kidolgozására irányuló munkafolyamatok egymáshoz való viszonyának átgondolására és érdemi megújítására van szükség, mert enélkül az elmélyültebb számvevőszéki véleményalkotás feltételei sem állnak rendelkezésre, nem is beszélve arról, hogy a parlament döntéshozatala is nehezebb. Csak valamelyest ellensúlyozza ezeket a gondokat ma, hogy a Pénzügyminisztérium és a szakminisztériumok munkatársaival, vezetőivel évek óta kialakult, szervezett keretekben megvalósuló kooperációban igazán jó, partneri, és megkockáztatom itt a plenáris ülésen is: emberi a viszony.

A vázolt nehézségek elsősorban azért jelentenek kockázati tényezőt, mert a költségvetés és a megtárgyalását előmozdító számvevőszéki vélemény egyaránt a nemzetgazdaság és végső soron a társadalom stabilitásának biztosítását van hivatva szolgálni, amihez természetesen sok különböző, nemritkán egymásnak ellentmondó követelmény teljesítése szükséges.

Az Állami Számvevőszék a költségvetési politikát nem vizsgálja és nem minősíti, ugyanakkor a költségvetési javaslat vonalvezetését tükröző alapvető célokat és összefüggéseket nagy hangsúllyal veszi figyelembe a véleménye összeállításakor.

(9.30)

Hiszen a fő célok és rendező elvek kiérlelt ismerete mindenképpen előfeltétele annak, hogy a törvényben megszabott számvevőszéki kontroll valóban előremutató és megvalósítható észrevételeket fogalmazzon meg, mert csak ebben az esetben töltheti be a számvevőszéki vélemény azon misszióját, hogy érdemben hozzájáruljon a lehető legjobban megalapozott költségvetési törvény elfogadásához. Ez ma szinte kizárólag képviselői és bizottsági módosító indítványok útján valósulhat meg.

A költségvetés tervezésének és zárszámadásának az előzőekben szorgalmazott újragondolásában az is vezérelt bennünket, hogy észrevételeinket minél nagyobb arányban már tükrözzék az önök elé terjesztett törvényjavaslatok.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A helyszíni ellenőrzéseinkre is támaszkodva arra a következtetésre jutottunk, hogy a központi költségvetés fő bevételi előirányzatainak megalapozottsága az előző, 2003. évvel összehasonlítva lényegében nem változott. A költségvetési törvényjavaslatban szereplő előirányzatok indoklásának egy része - a 2003. évi tervezési időszakban tapasztaltakhoz hasonlóan - jóval a Pénzügyminisztérium munkaprogramjában rögzített határidő után készült el. A személyi jövedelemadó-előirányzat indokolása még munkaanyag formájában sem állt az ellenőrzés rendelkezésére. A lakossági vámbefizetés előirányzatának szöveges indokolása el sem készült. Közvetlenül a törvényjavaslat benyújtása előtt is még indokolás nélkül változtak az előirányzatok.

Az viszont előrelépést jelent, hogy az adótörvény tervezett változásai az Európai Unió tagállamainak gyakorlatát is figyelembe veszik. Az ellenőrzés a társasági adó előirányzatát az adócsökkentés ellenére - mint erre a miniszter úr is utalt - magas kockázatúnak ítélte, mert az adózás előtti eredményt növelő, valamint csökkentő tételek egyenlegének tervezett összegére számítási anyagot a tervezési dokumentumok nem tartalmaztak.

Az ellenőrzés az egyszerűsített vállalkozói adó, a bányajáradék, az energiaadó és a lakossági illetékek előirányzatát megalapozottnak, a személyi jövedelemadóét pedig megvalósíthatónak minősítette. A vám- és importbefizetések körében a rendelkezésünkre bocsátott dokumentáció nem volt elegendő a tervezett előirányzat teljesíthetőségének megítéléséhez. A fogyasztásiadó-bevételek teljesíthetőségét magas kockázatúnak tartottuk, de az évi várható adatok időközben bekövetkezett kedvező módosulása folytán most azt közepes kockázatúnak ítéljük. Megjegyzem, a többi adónem teljesíthetősége is kisebb-nagyobb kockázatot hordoz.

Tisztelt Országgyűlés! Nézzük ezek után, mi jellemzi a kiadási előirányzatokat! A fejezetek felügyeleti szerveinél és intézményeiknél - a helyszíni ellenőrzésünk lezárásáig - a dologi kiadások felülvizsgálata és egyéb takarékossági intézkedések kimunkálása megkezdődött, de annak várható költségvetési hatásait ebben a tervezési fázisban nem számszerűsíthették.

A fejezeti kezelésű előirányzatok meghatározása a tervezési köriratban foglaltaknak megfelelően, számításokkal alátámasztva történt. Kiemeljük, hogy a beruházásokra kiadott támogatási irányszámok jelentősen elmaradtak a fejezetek igényétől. A javasolt beruházási keret sok esetben még szinten tartásra sem elengedő, így a tervek szerint a beruházások lassítása és halasztása lesz a jellemző 2004-ben. Az előző évhez hasonlóan a fejezetek 2004-ben jellemzően nem terveztek új, induló beruházásokat. Ez hosszabb távon is kedvezőtlenül hat az állami feladatok megfelelő színvonalú ellátására.

A tervezési körirat a 2005-2006. évi irányszámok kialakításához a további évekre nem határozott meg támogatáscsökkentésre vonatkozó mértéket. A 2004. évi költségvetési támogatás összegére vonatkozó döntés hiánya miatt a további évek irányszámait reálisan nem lehet megítélni.

Az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítási alapok esetében az alapkezelők és a Pénzügyminisztérium közötti egyeztetésekről, az egyes előirányzatok változásairól csak részleges ismeretekkel, tapasztalatokkal rendelkeztünk véleményünk összeállításakor. A tervezés peremfeltételei menet közben többször és nagyságrendileg is változtak.

A Munkaerő-piaci Alap tervezési rendszere a korábbi évekhez képest alapvetően nem változott, a 2004. évi előirányzatok sem tükrözik azt a szemléletváltást, amit a foglalkoztatáspolitika és az uniós követelmények egyaránt megkívánnak. Az Egészségbiztosítási Alap mindenkori költségvetésének biztonsága szempontjából meghatározó a három kiadási előirányzat, a gyógyító-megelőző ellátás, a gyógyszertámogatás, valamint a gyógyászati segédeszközök nagysága, tervezésének megalapozottsága.

A közszféra többi területéhez hasonlóan a gyógyító-megelőző egészségügyi ellátás tervezett összegében nem vettek figyelembe bér, illetve dologi jellegű kiadási többletet. Az ellentmondásokra, az alultervezés veszélyeire már több évre visszamenőleg felhívtuk a figyelmet. Ezt tesszük ezúttal is. Valószínűsítjük a zárt előirányzatok megemelésének bekövetkeztét 2004-re is. Ez ráirányítja a figyelmet arra, hogy most már aligha halasztható a finanszírozás új alapokra helyezése. A Nyugdíj-biztosítási Alap bevételi előirányzatait a munkáltatói járulékbevételek kivételével megalapozottnak tartjuk.

Az önkormányzati feladatok és a rendelkezésükre álló források között évek óta fennálló feszültségek oldása nem történik meg. A széles körű feladat- és hatáskörhöz nem kapcsolódik megfelelő mértékű pénzügyi forrás. A finanszírozási reform előkészítésében érdemi előrelépés nem tapasztalható annak ellenére, hogy az önkormányzatok egyharmada forráshiányos, számuk növekszik. Hiba lenne azonban ezt egyoldalúan a Belügyminisztériumnak vagy a Pénzügyminisztériumnak felróni, ez egy sokkal szélesebb politikai kérdés, amire az Állami Számvevőszéknek kötelessége felhívni a figyelmet.

A kisebb korrekciók nem hoztak érdemi elmozdulást a területi kiegyenlítődésben, az önkormányzatok pénzügyi egyensúlyi helyzetének javításában, a közszolgáltatási feladatok ellátásában. Az önkormányzatok feladat- és hatásköri rendszerének felülvizsgálatára, átfogó módosítására, a differenciált hatáskör-telepítésre több éve szorgalmazott javaslataink ellenére sem került sor. Tervezetek készültek; magunk is csak az újságokból, illetve a parlamenti bizottsági üléseken az általános vita keretében értesültünk arról, hogy a kormány mintegy 30 milliárd forinttal növelni szándékozza az önkormányzatok részére átadott forrásokat.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A törvényjavaslat eddigi vitáiban az érdekegyeztetések során és a bizottsági üléseken is nagy hangsúlyt kapott az önkormányzatok várható pénzügyi helyzetének megítélése. Ennek mérlegeléséhez a vitázók a legkülönbözőbb viszonyítási alapokat használták. Mi a költségvetési törvényjavaslat véleményezésekor évek óta azt mutatjuk be, hogy a központi költségvetésből juttatott források reálértéke egy meghatározott évhez viszonyítva hogyan alakul. Ezek a számítások azt jelzik, hogy a kondícióromlás nem egy év terméke, hanem több mint egy évtizeden át tartó folyamat eredménye.

Mindez számszerűsítve azt jelzi, hogy 1993-hoz viszonyítva a 2004-re benyújtott javaslatban a központi költségvetésből származó források reálértéke 90 százalékra, a GDP-ből való részesdésük 18 százalékról 12 százalékra csökkent, miközben az önkormányzati feladatok köre folyamatosan bővült. Az önkormányzatok 2004. évi forrásszabályozásának kidolgozásakor a főbb célok finanszírozásának igénye a támogatásokon belül belső szerkezeti átalakítást tett szükségessé. A hiány mérséklése érdekében a támogatások nem azonos mértékben növekednek az egyes céloknál, néhány területen reálértékük csökken. Az intézmények működéshez nyújtott normatív támogatás a várható inflációt el nem érő mértékben növekszik.

Kedvező viszont, hogy kiemelt támogatásban részesülnek az önkormányzati közszolgáltatások színvonalát növelő beruházások - erre a miniszter úr és a miniszter asszony is utalt -, az európai uniós pályázatok előkészítése és az ehhez szükséges önerő biztosítása.

(9.40)

Emellett a javaslat számol az önkormányzatoknál és intézményeiknél a takarékossági, hatékonyságnövelő, valamint az önkormányzatok egyéb, saját bevételeket növelő intézkedéseivel is. Évek óta tartó folyamat, hogy a forrásszabályozás a helyi önkormányzatok saját bevételeinek növekvő hányadát veszi figyelembe a kötelező önkormányzati feladatok, működési kiadások finanszírozásában. Ezáltal szűkülnek a saját forrás tekintetében a fejlesztési lehetőségek, várhatóan 2004-ben is növekszik az önkormányzatok eladósodottsága.

Az önkormányzatok szempontjából az is kedvezőtlen, hogy a közszféra béremeléséhez szükséges fedezetnek csak egy töredéke épült be a támogatásba; a korábbi évek gyakorlatának megfelelően az inflációs hatások központi ellentételezése most is elmarad; az általános forgalmiadó-törvény módosítása miatt várható áremelkedésekre sem áll rendelkezésre központi támogatás. Egyes ágazati, szakmai törvényekben a 2004. évre megfogalmazott feladatokat - mint a fogyatékos személyek akadálymentes közlekedésének kialakítása, a közétkeztetést biztosító konyhák kötelező minőségbiztosítási rendszere, a növényvédelmi feladatok, a temetői létesítmények és közművek megépítése - át kell ütemezni, halasztani kell.

Az ÁSZ a 2004. évi költségvetés véleményezése kapcsán ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy a jogbiztonság, a költségvetési fegyelem ellen hat az a 2002-ben alkalmazott sajátos, az Országgyűlés költségvetési jogát csorbító jogtechnikai megoldás, amely az államháztartási törvény pótköltségvetésre vonatkozó előírásának alkalmazását felfüggesztette.

Tisztelt Országgyűlés! Első közelítésben a költségvetési törvényjavaslat vitájától távol esőnek tűnhet annak megemlítése, hogy alig néhány nappal ezelőtt az Állami Számvevőszék adott otthont az Országgyűlés támogatásával - amelyet ezúttal is tisztelettel megköszönök - a legfőbb állami ellenőrző intézmények nemzetközi szervezete, az INTOSAI kormányzótanácsa ülésének és a szervezet ötvenéves működése alkalmából rendezett tudományos ülésszaknak. Az előadások és a vita ismételten rávilágítottak arra, hogy a parlamenti ellenőrző szervezetek ENSZ keretében működő szupranacionális szervezete, az INTOSAI mindinkább együttműködő partnerévé válik a globális világot átfogó olyan kulcsintézményeknek, mint a Világbank, a Világkereskedelmi Szervezet és a Nemzetközi Valutaalap. Az ülésszakon az is hangsúlyozottan jutott kifejezésre, hogy az új évezred társadalmi-szociális koordinációja nem épülhet tekintélyuralomra; visszaszorul a tradicionális államigazgatási bürokrácia is, előtérbe kerül a megújuló, modernizálódó állam korábbiaktól markánsan eltérő módszerekkel és institucionális megoldásokkal operáló szerepvállalása; mindinkább dominánssá válik a közháztartás és a magánszféra gazdasági kooperációjára támaszkodó, a stabilitási szempontokat is érvényre juttató piaci mechanizmus.

Korántsem mellékesen, a költségvetési összefüggéseket sem elhanyagolva említem, hogy több más indíték és cél mellett a nemrég elfogadott úgynevezett üvegzseb-törvénycsomag is kapcsolódik a közháztartásnak az üzleti szféra felé való nyitásához. Ehhez - mint ismeretes - igazodik a számvevőszéki ellenőrzés terrénumának a kiterjesztése is. Végül, de nem utolsósorban jelzem a szóban forgó ülésszakon is elhangzottak alapján, hogy az előbbiekben vázoltakkal egyidejűleg a társadalmi koordináció új dimenziója, az etikai követelmények gyorsuló térnyerése is megkülönböztetett figyelmet érdemel.

A globalizálódás, a felgyorsuló világméretű változások körülményei között az állam szerepének megváltozása, a forradalmian új technológiai és informatikai megoldásokat is adaptáló, szabályozott piac, a társadalom és a gazdaság újszerű koordinációs erőtere megváltoztatja a pénzügyi kontrollmechanizmusok államszervezetben elfoglalt helyét és feladatstruktúráját. Olyan változásokat indukál, amelyekre reagálva - és ezt igen jelentős eredménynek tekintem - nálunk is felgyorsult az Európai Unió igényeihez is igazodó pénzügyi ellenőrzési rendszer kialakítása, az intézményfejlesztés és metodika korszerűsítése. Így a hazai pénzügyi ellenőrzési rendszer minden bizonnyal teljes mértékben alkalmassá válik az uniós előírások teljesítésére. Amennyiben ez csak késéssel, érzékelhető késéssel teljesülne, az messzemenő gazdasági konzekvenciákkal és szankciókkal is járna - ezt megfelelő formában az Európai Unió részéről is értésünkre adták.

Éppen ezért szeretném megragadni az alkalmat, hogy a tisztelt képviselő hölgyek és urak figyelmébe ajánljam: kísérjék fokozott figyelemmel, igényeljék és támogassák, hogy a 2003 augusztusában elfogadott középtávú gazdaságpolitika alapján, a jövő évi költségvetés előkészületi anyagaiban foglaltaknak is megfelelően, igazodva az EU Bizottság költségvetési főigazgatóságával egyeztetett, a kormány által ez év júliusában elfogadott ellenőrzés-fejlesztési stratégiához, a kormány tegyen mielőbb konkrét lépéseket a kormányzati pénzügyi ellenőrzés működési feltételeinek és létszámproblémáinak rendezésére.

Tisztelt Országgyűlés! Bár a költségvetés egy évre szól, egyrészt formálója, másrészt függvénye is a hosszabb távú társadalom- és gazdaságpolitikának, ilyen összefüggésben a költségvetés megalkotása és a parlamenti képviselők felelősségteljes döntése egyben sajátos értékválasztás is. Ebből következik, hogy nem egyszerűen csak egyfajta rövid távú költség-haszon szemléletet kell tükröznie a költségvetésnek, hanem perspektívában is a társadalmi-gazdasági stabilitás, a kiszámíthatóság, a kiegyensúlyozottság és a biztonság garanciája is legyen, annál is inkább, mert a közpolitikai döntések többsége az államháztartás keretei között valósul meg, azokat a költségvetés finanszírozza. Ennyiben a költségvetés bizonyos fokig a politikai döntéshozatal tükre is, éppen ezért tekinthető - mint már említettem - a kormány talán legfontosabb gazdasági dokumentumának, s így válik érthetővé, hogy minél megbízhatóbb és átláthatóbb a költségvetés - ami egyébként országunk, nemzetgazdaságunk good-willjeként is folyamatos jellemző -, annál jobbak az esélyeink a nemzetgazdaság működési hatékonyságának, versenyképességének javítására.

E gondolatok jegyében említem, hogy sokan és sokféle indíttatással hivatkoztak a római mondásra: salus rei publicae suprema lex est - vagyis a haza üdve a legfőbb törvény. A költségvetés mindnyájunk számára - ha szabad ilyen fennkölt kifejezést használnunk - a haza üdvét szolgálja. S ha ez így van - márpedig ez aligha kétséges -, akkor a maga módján ezt szolgálja a kormányzat, és ezt szolgálja az Állami Számvevőszék is, amikor törvényi kötelezettségének teljesítésével, kritikai véleményével a költségvetési vita során az Országgyűlés, az önök munkájának segítésére szolgál, szíves figyelmükbe ajánlva a 2004. évi költségvetési javaslathoz fűződő észrevételeit.

Teljes mértékben osztom a parlament zárszámadási vitájában legutóbb elhangzott azon képviselői véleményt, amely szerint az átlátható, jól ellenőrizhető, világos és törvényeknek megfelelő költségvetés az egyetlen, ami megalapozhatja a gazdaság megfelelő fejlődését, a jól működő szociálpolitikát, mindazt, ami Magyarország érdekeit szolgálja. Biztosíthatom önöket, hogy az Állami Számvevőszék eddig is, a jövőben is e cél érdekében dolgozik kritikájával, segítő észrevételeivel.

A pénzügyminiszter úrhoz kapcsolódva magam is megköszönöm a Pénzügyminisztérium és a minisztériumok munkatársainak a közreműködést, és természetesen minden munkatársamnak, vezetőtársaimnak, hogy ma ez az anyag itt elhangozhatott.

Megköszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottságok összefoglalt véleményét a költségvetési bizottság előadója 40 percben fejtheti ki; ezt követően kerül sor az összefoglalt kisebbségi vélemény ismertetésére, szintén 40 percben.

Először megadom a szót Szabó Lajosnak, a költségvetési bizottság alelnökének, a bizottság előadójának.

SZABÓ LAJOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az alkotmány- és igazságügyi bizottság ülésén szót kapott dr. Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és dr. Polt Péter legfőbb ügyész is, akik a bíróságok, illetve az ügyészség fejezet főbb számait, valamint a Pénzügyminisztérium által készített javaslattól eltérő költségvetési igényeiket ismertették.

(9.50)

A bizottság fontosnak tartotta kiemelni azt, hogy az a tény, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács gyakorlatilag a kormánytól függetlenül nyújtja be költségvetését, jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy megvalósuljon Magyarországon a mindenkori végrehajtó hatalomtól független igazságszolgáltatás intézménye.

A bizottság tagjai szerint a bíróságok, illetve az ügyészség igényei reálisak, bár a kormány javaslatai önmagukban is előrelépést jelentenek a korábbi évekhez képest, hiszen az ügyészség mintegy 50 százalékos támogatásnövekedési igényével szemben közel 40 százalékos támogatást mintegy megajánl a kormány az ügyészség fejezetnél. A bíróság fejezetnél is az OIT által igényelt több mint 47 százalékos támogatási igénnyel szemben közel 35 százalékos támogatásnövekedést szintén megajánl a kormány.

Összességében tehát a bíróságok támogatása idén és jövőre összesen 83 százalékkal emelkedik, amely egy olyan jelentős támogatásnövekedés, melynek alapján sokkal jobb körülmények között dolgozhatnak a bíróságok 2004-ben, mint az elmúlt évben tehették.

Az egészségügyi bizottság többsége üdvözölte az egészségügyi költségvetésben megjelenő hangsúlyeltolódásokat, melyek megerősítik az alapellátásban a háziorvosi praxisokat - szűrés, gondozás, gyógyszerfelírás, ösztönző információs rendszer -, a védőnői szolgálatokat - bérfejlesztés -, továbbá erősítik a mentési és az ügyeleti tevékenységet a szolgáltatások átszervezése révén. A javaslat növekedést irányoz elő a gyógyászati segédeszközök kölcsönzése vonatkozásában, ami lehetővé teszi a fejlesztések megvalósítását.

Az egészségügyi költségvetés a fekvő- és járóbeteg-ellátás szinten tartását biztosítja. Fontosnak tartja az informatikai fejlesztésekre fordítható összegek növelését a javaslatban, hiszen ez megkönnyíti és áttekinthetőbbé teszi, racionalizálja mind az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, mind pedig az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium költségvetését. Ez elősegítheti a közpénzek racionalizáltabb felhasználását.

Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságban a többségi vélemény képviselői készséget mutattak az adatvédelmi biztos javaslatának támogatására, és a bizottság elvi döntést hozott a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány költségvetési támogatásának emelésére irányuló módosító javaslat benyújtásáról is.

A kormánypárti képviselők elmondták, azt elismerik, hogy többfajta lehetséges leosztás lehetne, de várják az ellenzék konstruktív javaslatait a bizottság hatáskörébe tartozó kisebbségi pénzek ügyében, mivel elsődlegesen ezek nem növekednek, szemben az egyházi tételekkel.

A fogyatékosok támogatásával kapcsolatban elmondták, hogy ismereteik szerint az igaz, hogy a fogyatékosok érdekvédelmi szervezeteinek támogatása csökken, de összességében nő a fogyatékosügyre fordítandó támogatás, szoros összefüggésben az esélyegyenlőséggel. Konkrét ígéret hangzott el az egyik legsúlyosabb fogyatékkal élők, a vakok támogatásának növelésére.

Azt európai integrációs ügyek bizottság örömmel vette tudomásul, hogy a törvényjavaslat általános indoklásában külön melléklet foglalkozik az EU-csatlakozással kapcsolatos költségvetési adatokkal. Sajnálattal állapította meg azonban - összhangban az Állami Számvevőszék véleményével -, hogy az EU-csatlakozással kapcsolatos táblázatokból nem állapítható meg egyértelműen az uniós források összege.

A 2004. évi költségvetési törvény tervezetében megjelenő EU-források összesen közel 209 milliárd forintot tesznek ki. Az ehhez társuló hazai társfinanszírozás mintegy 71,5 milliárd forint. A költségvetésen kívüli tételek, az EU-költségvetésből közvetlenül az adott pályázóknak nyújtott összegek összesen körülbelül 106 milliárd forintot jelentenek. Ezzel szemben Magyarország az Unióba történő belépéssel köteles lesz az uniós szabályok alapján megállapított hozzájárulás teljesítésére, melynek összege 2004-ben 122 milliárd forint. Ez magában foglalja az áfaalapú, a GNI-alapú hozzájárulást, valamint az úgynevezett brit korrekció finanszírozásából fakadó hozzájárulást.

Az államháztartás körét meghatározó európai szabvány szerint a kedvezményezetteket közvetlenül megillető támogatásokat ugyan nem kell elszámolni a kormányzati költségvetésben, ugyanakkor az agrárpiaci támogatások, közvetlen termelői támogatások, valamint belső politikák jogcímén nyújtott támogatások túlnyomó többsége csak 2005-ben kerül az Európai Unió költségvetéséből átutalásra, azonban e források már 2004-ben a gazdálkodók részére megelőlegezésre kerülnek. Felmerült a képviselőkben a kérdés, hogy nem okoz-e ez likviditási problémát.

A foglalkoztatási és munkaügyi bizottságban kiemelésre került, hogy a versenyképességet növelő intézkedések - társaságiadó-csökkentés, az adózás előtti nyereség 25 százalékos beruházási célú felhasználása - élénkítő hatásai és a strukturális alapokból nyerhető támogatások együttesen kedvező hatást fejtenek majd ki a foglalkoztatási szint emelésére, a munkanélküliség kezelésére.

A gazdasági bizottságban különösen jó többségi visszhangot kapott a közműfejlesztésre szánt mintegy 300 milliárd forint jelentősége, mely egyértelműen minden idők leggyorsabb úthálózat-fejlesztését teszi lehetővé. Ezen az összegen belül nemcsak a gyorsforgalmi úthálózatra fordítandó közel 200 milliárd érdemel figyelmet, de az a 87 milliárdos UFCE-keret is, amely az állami tulajdonú alsóbb rendű országos közutak fejlesztésre, üzemeltetésére szolgál, és amely 60 százalékkal több, mint az ez évi összeg.

Mindenképpen említésre méltó a vállalkozások versenyképességét a társasági adó csökkentésén túl szolgáló azon elhatározás, hogy minden európai uniós pályázaton nyertes pályázathoz rendelkezésre álljon a társfinanszírozás szükségelte összeg. Ez 160 milliárd forintot jelent.

Feltétlenül megemlítendő az a tény, hogy a 2004. évi az első olyan költségvetés, amelyben az európai uniós források is megjelennek, és amelynek makroszámai tükrözik, hogy az eurózónához való csatlakozásunk feltételeit ez a kormány igyekszik előkészíteni és megteremteni.

A gazdasági bizottság többsége kifejezte azon reményét, sőt mi több, meggyőződését, hogy ez a költségvetés olyan gazdasági környezetet eredményez, hogy még bizonyos más területeken jelentkező megszorításaival is alkalmas lesz olyan gazdasági környezet kialakítására, amely a következő évek költségvetéseinek előterjesztését és elfogadását könnyebbé teszi.

A bizottság tagjai tisztában vannak azzal, hogy az önkormányzatok közvetlen támogatására jutó 756 milliárd forint - kiegészítve az ígért 30 milliárddal - nem kis pénz, azonban világos, hogy a régi elmaradásokat nem lehet egyszerre pótolni. Hangsúlyosan hangzott el a gazdasági bizottság vitájában, hogy mindent meg kell tenni az európai uniós pénzek sikeres lehívásának érdekében.

A honvédelmi bizottsági többség megállapította, hogy a honvédelmi tárca költségvetési tervjavaslatának összeállítása során elsődlegesen került megfogalmazásra a NATO-tagságból és a nemzetközi kötelezettségekből, a védelmi felülvizsgálat megállapításaiból, az önkéntes haderőre történő áttérésből adódó feladatok végrehajtása.

A fejezet kiadási előirányzatainak 2003. évihez viszonyított növekménye lehetővé fogja tenni a személyi állományt érintő kiadások, illetményfejlesztés, haderőfejlesztés, a sorállomány kiváltása, valamint a Gripen-bérleti díj és egyéb járulékos kiadások finanszírozását. A kiadási előirányzatok oly fontos honvédelmi feladatokra biztosítanak fedezetet, melyek Magyarország és a szövetség fegyveres védelme, részvétel a nemzetközi válságkezelésben és az új típusú kihívások kezelésében, valamint a békeidőben is végzett honvédelmi feladatokkal, a haderő-átalakítással, illetve a személyi állományról történő fokozott gondoskodással vannak összefüggésben.

Az idegenforgalmi bizottságban a többség hangsúlyozta, hogy a jövő évi költségvetés tervezetében az idegenforgalom szempontjai érvényesülnek, a főbb makrogazdasági mutatókkal összhangban a jövő évben is húzóágazat az idegenforgalom. Tekintettel arra, hogy 2004-ben már az EU-források is lehívhatók, ez pluszforrásokat jelent az ágazat részére mind a turisztikai vonzerő fejlesztése, mind a turisztikai befogadóképesség javítása terén. Ennek megvalósulását jól megalapozza a pályázat-előkészítő alapra beadott nagy számú, színvonalas projektötlet. Jól nyomon követhető a költségvetési tervezetből az is, hogy a nemzeti fejlesztési terv egyes programjai keretében is lehetőséget kap a szakma a fejlesztésekre.

A MEH-ben koncentrált EU-források biztosíthatják az átláthatóságok, az átfedések elkerülését, a programok koordinációját. Az előző évek fejlesztésére alapozva nagyon hatásos marketingmunka szükség, amely a Magyar Turizmus Rt. költségvetési támogatásával biztosított.

Az ifjúsági és sportbizottság üdvözli, hogy a költségvetés gyermekekre és fiatalokra fordított összege átlag felett, összesen 9,7 százalékkal növekedik. Ez a tétel tartalmazza a családtámogatások növekedését, az ingyenes tankönyv, valamint az ifjúsági és óvodai étkeztetés rendszerességének kiterjesztését.

A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium fejezete a 2004. évben bővül a 2003. évhez képest, elsősorban a saját bevételek növelése révén. A megnövekedett költségvetés forrásul szolgál a minisztérium legfontosabb lépéseinek megtételére, így: olimpiai felkészülés, úszó Eb létesítményfejlesztéséhez szükséges forrás, sportlétesítmény-fejlesztés, diák- és szabadidősport, gyermek- és ifjúsági táborozás, játszóterek, ifjúsági klubok, ifjúsági házak fejlesztése.

(10.00)

A minisztérium kifejezte szándékát, hogy a források elosztása továbbra is a sport-köztestületekkel, a gyermek- és ifjúsági alapprogram tanácsával és a regionális ifjúsági tanácsokkal egyeztetett módon történjen meg.

Az informatikai és távközlési bizottsági többség megállapította, hogy a következő időszakban az információs társadalom fejlesztésére fordítható összeg - lehántva róla a különböző működési dolgokat - 27 milliárd, amely 17 százalékos növekedést jelent az előző évihez képest. Mindazon nagyon fontos célok, amelyeket a minisztérium elkezdett és ebben az esztendőben elindított, a jövő évben folytathatók. Az egyik ilyen a közhálóprogram. A közhálóprogramra a költségvetésben 4 milliárd forint található. A közhálóprogram célja alapján minden egyes közintézményben széles sávú internet-hozzáférés lesz elérhető, és ez a tervek szerint 2005 végére 7300 intézményben bekötésre kerül.

Nagyon fontos az e-Magyarország-pontok felállítása. Van egy olyan kommunikációs gondolat, miszerint 2004. május 1-jére 2004 településen 2004 e-Magyarország-ponton tudnak az emberek az EU-ról tájékozódni. Az ehhez szükséges 2 milliárd forintos forrás is rendelkezésre áll a költségvetésben. Hasonlóan fontos a NAVA-program és a nemzetközi digitális adattár felállításával kapcsolatos program finanszírozása. Mind a kettőnél ahhoz, hogy a program működjék, folytatódjék, a szükséges pénzek biztosítottak. Az elektronikus aláírás elterjesztéséhez szükséges 2,5 milliárd forint is szerepel a költségvetésben.

Fontos kérdés lesz, hogy a következő esztendőben melyek azok a területek, amelyekhez uniós források rendelkezésre állnak. Az egyik ilyen terület az információs társadalom lehet. Az a 4-4,5 milliárd forint, ami ma saját erőként pályázati pénzként rendelkezésre áll a minisztériumban, megsokszorozható akkor, ha megfelelő módon pályázunk. A célok világosak: az elektronikus gazdaság fejlesztése - ebbe beletartozik az e-közbeszerzés kérdése is -, a tartalomfejlesztés, továbbá a közigazgatás-fejlesztés és az infrastruktúra bővítése.

A környezetvédelmi bizottság többsége jó érzéssel fogadta, hogy a 2004. évi költségvetési javaslat már felépítésében is figyelemmel van az Európai Unió 6. környezetvédelmi akcióprogramjában megfogalmazott irányokra. Az EU-csatlakozásból adódó finanszírozási, társfinanszírozási feladatok a MEH-en belül találhatóak meg. A 2004. évi költségvetés jelentősen növeli a cél- és címzett támogatások összegét és ezen belül a csatornázásra és szennyvíztisztításra rendelkezésre álló összegeket.

A kulturális és sajtóbizottság ülésén a többség megállapította, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatás támogatását a törvényjavaslatban a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvénynek megfelelően tervezték, és a kormány ismételten kéri az Országgyűlés felhatalmazását a készülékhasználati díj átvállalására. A tárca költségvetése mintegy 17 százalékkal nő, ami - figyelembe véve a gazdaság egészének helyzetét - jó pozíciót jelent. A kultúra területén egyetlen beruházást sem kell leállítani, három ütemben átadásra kerül a Millenniumi Városközpont kulturális tömbje.

A költségvetés biztosítja a pénzügyi feltételeket a filmtörvény várható 2004. évi hatálybalépéséhez, a filmszakma támogatása 1,5 milliárd forinttal növekszik. Az Európa-tervnek megfelelően 2004. május 1-jétől a kulturális tárca felügyelete alá tartozó múzeumok látogatása ingyenes lesz, és az ezzel járó bevételkiesést a költségvetés pótolja az intézményeknél.

Néhány kritikus pontra kormánypárti képviselők is felhívták a figyelmet, jelezve, hogy ott módosítást tartanak szükségesnek. Kiemelten foglalkoztak az áfa-visszatérítés lehetőségének megszűnésével, illetve az ezzel kapcsolatos kompenzáció elmaradásával, amely érzékenyen érinti a kulturális intézményeket. Kormánypárti módosító javaslat várható az MTI Rt. költségvetésének növelése érdekében, mivel az nominálisan nem emelkedett.

A külügyi bizottság megvizsgálta és megtárgyalta a törvényjavaslat külügyi és a határon túli magyarság támogatásával kapcsolatos részeit. A bizottság úgy foglalt állást, hogy a törvényjavaslat megfelelően garantálja a vizsgált feladatokhoz szükséges anyagi forrásokat.

A mezőgazdasági bizottságban a többség hangsúlyozta, hogy a 2004. évi agrárköltségvetésről összességében megállapítható, hogy a termelők 156,9 milliárd forint nemzeti és 136,2 milliárd forint európai uniós támogatásban részesülnek. Ez a 2003. évi eredeti előirányzatokhoz képest 58 milliárdos növekedést jelent, és 36 milliárddal meghaladja az agrárágazat fejlesztéséről szóló törvény előírásait. Helyesen járt el az előterjesztő - került megállapításra a bizottságban -, hogy az EU-források kezelését részben az Államkincstár, részben a Miniszterelnöki Hivatal biztosítja. Ebből következik, hogy az FVM-fejezetek 2003. és 2004. évi összehasonlítása értelmetlen, hiszen ezen támogatások teszik ki a teljes összeg több mint 40 százalékát. A 156,9 milliárdos hazai finanszírozás tartalmazza a közvetlen támogatások 30 százalékos kiegészítését, az áthúzódó feladatok kezelését és a nemzeti támogatásokra szánt forrásokat. Véleményük szerint, mivel az uniós támogatások nagyobbik része, 94 milliárd forint normatív, még az egyébként szigorú feltételekkel megszerezhető források 50-60 százalékos lehívása esetén is megfelelő támogatásnövekedés biztosítható.

A SAPARD-pályázatok sikere biztosíték arra, hogy a megfelelő gépberuházási támogatás is rendelkezésre áll, ráadásul 40 százalékos támogatottsági szint mellett. A speciális EU-utófinanszírozás miatt, ami a támogatások egy részének 2005. évre történő áthúzódását jelenti, kezelni kell a 2004. évi likviditási problémák megoldását. A törvény lehetőséget ad a Kincstár számára, hogy ezt az előlegfizetési lehetőséget az MVH-nak juttatott kamatmentes hitellel biztosítsa. Az ÁSZ megállapításaival, amelyek szerint a forrás nem elégséges a nemzeti támogatások jelenlegi teljes körének fenntartására, egyetértenek, de azt is figyelembe kell venni, hogy a támogatás egy része az Unió szabályai miatt eleve nem adható. Ennek ellenére úgy ítélik meg, hogy a különböző banki technikákkal a probléma kezelhető, figyelembe véve, hogy a kiadások egy része a 2004-es költségvetést nem terheli. Feszültségeket látnak az EU-támogatások lehívásához szükséges intézményrendszer finanszírozása körül. Erre a problémára az ÁSZ-jelentés is kitért. Az induló uniós évben a gazdák képzését alapvetően állami feladatnak tekintik, ezért szükséges ennek a forrásnak a növelése.

A nemzetbiztonsági bizottság ülésén megállapítást nyert, hogy a beterjesztett 2004. évi költségvetési törvényjavaslatban a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok tekintetében a támogatási és kiadási előirányzatok a 2003. évi eredeti szintnél 10 százalékkal magasabbak. A javasolt költségvetésből a szolgálatok több többletfeladatot tudnak végrehajtani. Természetesen a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok 2004. évi költségvetése feszültségeket is tartalmaz. Ilyen például, hogy az átlagosan a közszférában nyújtható 6 százalékos illetményemelésből a költségvetés 4 százaléknyi fedezetet tartalmaz, a további 2 százalék előteremtésén a szolgálatok dolgoznak. A dologi kiadások infláción felüli növekedésének kigazdálkodása is jelentős megszorításokat igényel. A beruházásoknál elsősorban az épületek rekonstrukciója, felújítása területén jelentős és indokolt igények maradnak kielégítetlenül. Ez a költségvetés elegendő a szolgálatok működésének takarékos gazdálkodás melletti fenntartására, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat nagy fejlesztési projektjének folytatására és néhány területen további fejlesztésre.

Az oktatási és tudományos bizottság többsége megállapította, hogy a normatív támogatás idei szintje megmarad, sőt néhány területen növekszik, bővül. A közoktatási törvény módosítása megteremtette a középiskolák számára a nyelvi, informatikai előkészítő évfolyamok - nulladik év - indítási lehetőségét. Az előkészítő évfolyamok részére 66 ezer forint/fő kiegészítő normatív támogatás jár, amivel a jelenleg két tannyelvű osztályok finanszírozási szintjét érik el. A támogatás a 2004-2005. tanévben vehető igénybe az új osztályokat indító iskolákban. A pedagógus-szakvizsga és továbbképzés támogatása 15 ezer forintra nő. A 2002. évi 50 százalékos béremelés a pedagógusbér-rendezés első lépése volt, amit 2004-ben a pótlékok emelése követ. 2004 szeptemberétől a kiemelt munkavégzésért járó illetménykiegészítés, a minőségi pótlék összege 3900 forintról 4400 forintra, 12,8 százalékkal nő.

(10.10)

Az osztályfőnöki pótlék összege átlagosan háromszorosára nő szeptembertől.

2004-ben 8 milliárd forintra nő az ingyenes tankönyvtámogatás kerete, ezáltal 700-750 ezer diák ellátása válik ingyenessé. 22,6 milliárd forintról 27 milliárd forintra nő az ingyenes és kedvezményes étkezés támogatása, aminek eredményeképpen félmillió gyermek kaphat 50 százalékos kedvezményes, illetve ingyenes ellátást. A felsőoktatásban 33 ezer forintról 50 ezer forintra, 50 százalékkal nő a hallgatók lakhatási támogatása, jelentősen javítva mintegy 135 ezer hallgató lakhatási körülményeit. A felsőoktatási intézmények mentesülnek a bevételeik után fizetendő 5 százalékos központi elvonástól, ezáltal 1,5 milliárd forint marad az intézményeknél, amit felújításra használhatnak fel.

Több mint háromszorosára, évi 600 ezer forintra nő az adó- és járulékmentes hallgatói munkadíj felső határa, ami jelentős támogatás a hallgatók intézményen belüli foglalkoztatásához. A szakképző iskolák tanulóit foglalkoztató vállalkozások adókedvezménye 6 ezer forintról a minimálbér 20 százalékára nő, amely jelenleg 10 ezer forint. A tanulók részére kifizetett díjazás a minimálbér 15 százalékáig adómentessé válik akkor is, ha őt tanulószerződés nélkül foglalkoztatják. Az iskolaszövetkezetek adózása kedvezőbbé válik, csak abban az esetben kell társasági adót fizetniük, ha a tagok osztalékot vesznek fel.

Az önkormányzati bizottsági többség kifejtette, hogy a beterjesztett törvényjavaslat biztosítja az önkormányzatok 2004. évi feladatainak végrehajtásához a legszükségesebb forrásokat. A helyi önkormányzatok 2004. évi finanszírozását az alábbi prioritások jellemzik: az önkormányzati közszolgáltatások színvonalának javítását szolgáló beruházások, a közigazgatási korszerűsítés elindítása, az európai uniós fejlesztési források hatékony felhasználása. A legfőbb prioritásból eredően az önkormányzati fejlesztések hazai támogatása 57 százalékkal nő. A fővárosi 4-es metró építéséhez a központi költségvetés a kiadások közel négyötöde mértékéig járul hozzá. Jelentősen emelkedik a címzett és céltámogatások előirányzata. Új, 9,4 milliárd forint összegű előirányzat szolgál a helyi önkormányzatok EU-s pályázataihoz szükséges önerő biztosítására, amely 0,6 milliárd forinttal kapcsolódik a projekt-előkészítéshez.

A közigazgatási rendszer korszerűsítésével kapcsolatos első lépésként a kistérségi fejlesztések és kistérségi társulások ösztönzésére 9,5 milliárd forint áll rendelkezésre. A nagy ellátórendszerekben - a közoktatásban, a szociális ellátásban - tovább folytatódik az esélykülönbség mérséklése. Folytatódik a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő, három- vagy többgyermekes családokban élő, tartósan beteg vagy fogyatékos óvodás gyermekek és tanulók 50 százalékos, és ugyanebben a körben a kollégiumi, externátusi ellátásban részesülő tanulók 30 százalékos kedvezményes étkeztetése. Az önkormányzati szociális gondoskodás bővítése keretében kialakításra kerülnek a házigondozói körzetek, támogatást kapnak az önkormányzatok jelzőrendszeres figyelőszolgálat kialakítására és működtetésére, valamint az otthon nyújtott ellátásban a koruk, illetve egészségi állapotuk miatt gondoskodást igénylő gyermekek ellátásának biztosítására.

Az önkormányzati forrásszabályozás alapvetően változatlan marad. A központi költségvetési kapcsolatokból származó támogatások, hozzájárulások az átengedett személyi jövedelemadóval együtt 1220 milliárd forint, ami 7,9 százalékkal haladja meg a 2003. évit. A helyben maradó személyi jövedelemadó 14,5 százalékkal, a közszolgáltatásokhoz, az önkormányzatok egyes feladataihoz igényelhető központosított előirányzatok 22,5 százalékkal nőnek az idei évhez viszonyítva. Legjelentősebb változás az, hogy a jövedelemkülönbségek mérséklésére szolgáló előirányzat felosztása során az adóerő-képesség számítása a társasági adóbevallásból származó információk helyett az önkormányzatok által tervezett iparűzési adóalap figyelembevételével történik. Ezzel az elosztási rendszer átláthatóbbá és igazságosabbá válik.

Különös figyelmet kell fordítani az egyes településkategóriák közötti arányos forráselosztás biztosítására. Az Állami Számvevőszék véleménye korrekt és megalapozott, ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ez a vélemény a benyújtott törvényjavaslathoz készült, és a már bejelentett forrásbővülés után megítélésünk szerint az önkormányzatok feladatai és a rendelkezésre álló források közötti feszültségkülönbség 2004-ben nem nő tovább.

A rendészeti bizottság többsége tudomásul vette, hogy 2004 a takarékosság éve, különös tekintettel az állami kiadásokra, és úgy ítélte meg, hogy a bizottság feladatkörébe tartozó szervekre vonatkozólag ez a takarékosság a lehetőségekhez képest differenciáltan és méltányosan érvényesül. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy a jövő évi költségvetés tartalmaz forrásokat arra, hogy a rendőrség létszámát növelni lehessen, így több rendőr lehessen az utcán. Támogatja a bizottság azt a törekvést, amit a rendőri és minisztériumi vezetés egyaránt érvényesít, hogy a növekvő létszám elsősorban a végrehajtó szervek állományát, ezen belül konkrétan a városi kapitányságok létszámát differenciáltan növelje. A bizottság megerősítette azt a törekvést, hogy mindezek mellett természetesen folytatni kell egy kiegyensúlyozott és nem erőltetett, a folyamatos működést nem veszélyeztető szerkezeti, strukturális és működésbeli változtatást a rendvédelmi szerveknél. A bizottság aggályát fejezte ki a rendvédelmi szervek működését illetően.

A számvevőszéki bizottsági többség szerint a törvényjavaslat fejlesztési célú, jelentős volumenű kiadásai eredményeként várhatóan rendkívül pozitív változások következhetnek be. Az államháztartási oldalon - közlekedés, távközlés, rendvédelem, igazságszolgáltatás, lakásügy, társadalombiztosítás, jóléti és kulturális terület - jelentős kiadásnövekedést tervez a kormány. Nő a nyugdíjak reálértéke, a családokkal kapcsolatos támogatások is jelentős mértékben emelkednek. Ugyanakkor elfogadható, hogy a költségvetési törvényjavaslatnak kétségkívül vannak fogyatékosságai. A fejlesztés pozitívumai a működési problémákat bizonyára nem fogják ellensúlyozni, ezért ezen a területen módosító javaslatokkal korrekciókra feltétlen szükség lesz. Az önkormányzatok esetében mintegy 20-30 milliárd forintos további ráfordítások látszanak reálisnak. Ezeknek a rendkívül alacsony oktatási és más normatívákban kell majd megjelenniük. Kormánypárti véleményben megfogalmazódott az a törekvés, hogy a törvényjavaslat módosító javaslatokkal olyan állapotba hozható, amely meg fog felelni az ország érdekeinek.

A szociális és családügyi bizottsági többség hangsúlyozta: a jóléti kiadások továbbra is a legnagyobb szelete az államháztartásnak. A GDP-n belüli arány várhatóan 28 százalék körül fog alakulni, ami azt jelenti, hogy a jóléti kiadások közel 9,4 százalékkal növekednek. Ez mintegy 486 milliárd forintnyi plusz, amelyből a nyugellátás kiadásai a 2003. évi előirányzathoz képest 188 milliárd forinttal, a szociális támogatások 58,7 milliárd forinttal, a jóléti szolgáltatások 30,5 milliárd forinttal, valamint a családtámogatások több mint 18 milliárd forinttal emelkednek.

2004-ben a 13. havi nyugdíjból immár kétheti nyugdíjat kapnak az időskorú emberek, ami újabb 2 százalékkal emeli a nyugdíjakat. Így az egész évben összesen 8,4 százalékos nyugdíjemelésre kerül sor, amely a fogyasztói árak 5,8 százalékos növelése mellett a vásárlóérték 2,6 százalékos emelkedését jelenti.

A szociális támogatások, segélyek összegeinek emelkedése is a vásárlóérték feletti lesz. Ebben a körben az ellátások emelésén jelentősen túlmutató kiadásnövekedést jelent a fogyatékossági támogatás, valamint a politikai rehabilitációval összefüggő ellátások jogosultjainak nagyszámú növekedése.

A költségvetés kiemelt támogatott csoportja a gyermek, mivel a kormány számára fontos az esélyteremtés. A gyerekeket érintő költségvetési pénzek nagyságában 2003-hoz képest összességében mintegy 9,5 százalékos növekedés várható. Ezen belül is a középfokú oktatási tevékenység, szolgáltatás 56,8 százalékkal, az étkeztetés 33,7 százalékkal, anyasági ellátások 24,6 százalékkal, lakáscélú kedvezmények 21,7 százalékkal, a gyermekgondozási és egyéb családi támogatások 16,6 százalékkal emelkednek.

A társadalmi szervezetek bizottságában a többség különösen méltányolta, hogy a 2004. évben a civil szervezetek jelentős központi támogatásban részesülnek a kormányprogramnak megfelelően, és ez növekedő mértékű. Ezt garantálja a nemzeti civil alapprogram 6,1 milliárd forintos előirányzata, amely az ide vonatkozó törvényben előírt év közbeni korrekció szerint ennél több is lehet. A civil szervezetek pozíciói jelentős mértékben javulnak, azzal együtt, hogy az egyes szakminisztériumoknál tervezett nevesített támogatások részben, tárcánként eltérő mértékben csökkennek. A csökkenteni javasolt támogatások esetében a bizottság többségi véleményét megfogalmazók is szükségesnek és lehetségesnek tartottak későbbi módosításokat.

(10.20)

A területfejlesztési bizottságban a többség által megállapítást nyert, hogy a kormány által kitűzött gazdaságpolitika, amely az adótörvényekben, valamint a 2004. évi költségvetésben általánosan és a költségvetésen belül a területfejlesztési célokban megjelenik, azt a célt szolgálja, amit a kormány kitűzött, és amit ez a bizottság is erőteljesen hangsúlyoz és fontosnak tart: nevezetesen az ország területi különbségeinek csökkentését.

A költségvetési és pénzügyi bizottságban a többség kifejtette, hogy a kormányprogramnak megfelelően a törvényjavaslat nemcsak a jövő évi költségvetést tartalmazza, hanem a gazdaság három évre előre meghatározott kereteit is. A javaslat értelmében a költségvetés hiányát a következő három évben oly módon kívánja csökkenteni, hogy az GDP-arányosan 2004-ben 3,8, 2005-ben 2,8, 2006-ban pedig 2,6 százalék legyen. A javaslat ezen keretek mellett 5,5-6 százalékos inflációval, 6-8 százalékos exportnövekedéssel és 1-1,5 százalék körüli foglalkoztatásnövekedéssel számol.

A költségvetési javaslat a makrogazdasági keretek mellett tükrözi a kormányprogramban megfogalmazott prioritásokat és kiemelt célokat: az országos közúthálózat, ezen belül a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztése, az uniós programokhoz szükséges, kormányzati kötelezettségvállalással fedezett források biztosítása, az önkormányzati szolgáltatások színvonalának javítása, a legrászorultabb rétegek támogatása. Kiemelt célként kezeli a javaslat a vállalkozások gazdasági feltételeinek javítását, a 4-es metróberuházást, a bérpolitikát, az agrár- és területfejlesztést.

A javaslat a kiemelt célok és prioritások mellett és azokkal összhangban számos új elemet is tartalmaz. A 2004-es az első olyan költségvetés, amely a 2004. május 1-jén megvalósuló európai uniós tagságot figyelembe veszi. A javaslat tartalmazza mind az EU-költségvetéshez való hozzájárulásunkat, mind pedig az Uniótól kapott visszatérítést, valamint az EU-alapokból felhasználni tervezett forrásokat. A strukturális alapok és a kohéziós alap forrásai a MeH fejezetén belül, az úgynevezett operatív programok célelőirányzataiban jelennek meg. A költségvetésben megjelenő EU-források és visszatérítés mintegy 200 milliárd forintot tesznek ki.

Az uniós csatlakozás kapcsán történő leglényegesebb változást az agrárágazatban tapasztalhatjuk. A csatlakozási egyezmények alapján az ország évről évre növekvő összegű támogatáshoz juthat hozzá, az agrárágazat szereplői ezen forrásokat a jövőben a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal közvetítésével vehetik majd igénybe. Az agrártámogatások két elkülönülő részre oszthatók. Egy részük a költségvetésben meghatározott előirányzatok felhasználását jelenti, míg másik részük az uniós közvetlen támogatás, amely nem érinti a költségvetést.

A források elosztása tekintetében a költségvetési tervezés törekszik a gazdaság szereplői által elvárt takarékos állam létrehozására, a központi szervek működési kiadásainak visszafogására és a közpénzek reális, végrehajtható, az eddigieknél átláthatóbb és ellenőrizhetőbb elosztásának megvalósítására. A tervezet valamennyi fejezete esetében elsőbbséget élvez az EU-csatlakozás feladatainak teljesítéséhez szükséges, valamint a társfinanszírozáshoz szükséges pénzügyi feltételek biztosítása.

Összességében elmondható, hogy a költségvetési törvényjavaslatnak az eddigieknél több célt kell megvalósítania, több feladathoz kell forrást találnia, hiszen mint tudjuk, ez az első olyan költségvetés, amelyet az ország uniós tagállamként kell hogy figyelembe vegyen. Mindezek alapján a bizottsági többségi vélemények a benyújtott törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartják.

Külön szeretnénk köszönetet mondani az ÁSZ most is alapos, meghatározó és korrekt munkájáért, amely nagyban segíti a képviselők további munkáját.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: A kisebbségi vélemény ismertetője Varga Mihály bizottsági elnök úr. Öné a szó.

VARGA MIHÁLY, a költségvetési és pénzügyi bizottság elnöke, a kisebbségi vélemény ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én egy idézettel szeretném kezdeni a parlament ellenzéki képviselőinek véleményét. “Ha tapsvihart akarsz magadnak biztosítani a képviselőházban, úgy tarts egy dicsérő beszédet általában a takarékosságról, általánosságban. Ha pedig biztos vereséget akarsz szenvedni, javasolj megtakarítást valamely tételnél.ö

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, ez a rövid mottó László Csaba jelenlegi pénzügyminisztertől származik. Ma reggel már volt alkalmunk meghallgatni az ennek a szellemében elkészült expozét. Megtudhattuk, hogy ez a létező költségvetések legjobbika. Kár, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy tavaly is ezt hallottuk, a 2003-as költségvetésnél. (Göndör István: Ez a bizottsági vélemény, képviselő úr?) Igen, ez a bizottság véleménye, azt ismertetem, képviselő úr. Kérjen szót, és azt gondolom, az elnök úr önnek is meg fogja adni. Tehát kár, hogy tavaly is ezt hallottuk. Nyilván a 2005-ös a még jobb, a még szebb és a még pontosabb költségvetések egyike lesz, amennyiben sor kerül rá. Bár bennünket kicsit elbizonytalanított az a szomáliai példa, amit a miniszter úr az expozéban mondott. Azt gondoljuk, a magyar gazdaság még az elmúlt másfél év után sincs abban a helyzetben, hogy szomáliai hasonlattal kelljen élni a következő évi költségvetés beterjesztésekor.

Elöljáróban a kisebbségi vélemények összegzéseként én is szeretném megköszönni az Állami Számvevőszék véleményét. Szeretném megköszönni azt is, hogy az elnök úr a bizottsági üléseken következetesen képviselte azt az álláspontot, amelyet a kollégái a jelentés elkészítésekor megtettek.

Egy mondatot hadd emeljek ki ebből a jelentésből, amely jól mutatja, hogy az Állami Számvevőszék az elmúlt évek legkritikusabb és leghatározottabb véleményét készítette el. “Elfogadhatatlan, hogy a költségvetés kialakításakor nem egyértelműek a prioritások, és a parlament gumijogszabályként kezeli az államháztartási törvényt.ö Ezt Kovács Árpád elnök úr mondta a számvevőszéki bizottság ülésén. Áttanulmányozva a 2004-es beterjesztett költségvetést, ezzel minden pontban egyetértünk.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy gazdasági napilap tegnapi száma “A hitelesség forog kockán a 2004-es költségvetés tárgyalásakorö címmel jelent meg. Jó lesz tehát vigyáznunk, főként a kormánynak, de az ellenzéknek is - érzékelteti a hír -, mit mondunk, mert különben baj lehet. Nos, amikor a parlament ellenzéki pártjainak kisebbségi véleményét megfogalmazom, bár igyekszem tekintettel lenni erre az elvárásra, mégis olyan véleményt kell elmondanom, amely alapvető problémának tartja a hiteltelenséget, a korábbi ígéretek be nem tartását, a szavak jelentésének kifordítását, megváltoztatását, azt a kormányzati arroganciát, amely úgy véli, ha valamit sokszor és hangosan elmondunk, akkor azt elhiszik az emberek, sőt még akár igaz is lehet. (Kuncze Gábor: Az előző négy évről beszélsz?)

 

(10.30)

Mindenekelőtt azzal kezdeném, hogy abba a helyzetbe, amelyben ma van a magyar gazdaság, nem véletlenül jutottunk. Kuncze Gábornak szintén javaslom, hogy kérjen szót (Kuncze Gábor: Meglesz!), és akkor nem kell közbekiáltásokkal zavarnia a parlament kisebbségi véleményének elmondását. Tehát abba a helyzetbe, amelybe ma kerültünk, nem véletlenül jutottunk. Nem a vak szerencse vagy a véletlenek sorozata okozza, hogy másfél évvel a kormányváltás után az összes makrogazdasági mutató, talán az egy inflációt leszámítva, ma rosszabb képet mutat a magyar gazdaságról, mint a kormányváltás pillanatában. Kisebb a gazdasági növekedés, nagyobb az államadósság, több a munkanélküli, gyárbezárások követik sorozatban egymást, a folyó fizetési mérleg hiányának növekedése a legpesszimistább várakozásokat is felülmúlja. Ezzel párhuzamosan az államháztartás hiánya is terven felüli, lényegében szeptemberben elérte az egész évre tervezett mértéket; gyakorlatilag egy nullszaldós negyedév szükségeltetne ahhoz, hogy ebben az évben a kormány által megadott prognózishoz valósuljon meg az államháztartás alakulása.

A központi költségvetés hiánya már meg is haladta az éves előirányzatot, a társadalombiztosítási alapok szintén az éves szintet érik el. A bizottsági ülésen több képviselő meg is fogalmazta, hogy talán nem volna-e szükség pótköltségvetésre. A költségvetési bizottság ülésén az egyik képviselő úgy fogalmazott, hogy reméljük, azért csúszott két órát a költségvetési javaslat megtárgyalása, mert közben már a Pénzügyminisztérium a pótköltségvetésen dolgozott. Sajnos, a kormány előterjesztője kiábrándított bennünket, de nem lep meg a dolog, hiszen 2002-ben ugyanez történt, lényegében felfüggesztették az államháztartási törvény hatályát a pótköltségvetés esetében, és miközben szintén a tavalyi esztendőben erre lett volna szükség, a kormány saját maga által elfogadott és támogatott javaslat szerint erre nem került sor. Mi okozta ezt a jelentős romlást? Mi az oka annak, hogy ma a romló adatok ismeretében az emberek rosszabbnak ítélik meg a kilátásaikat, mint 2001 szeptemberében, a közvéleményt sokkoló New York-i terrortámadás után?

Itt van előttem az ellenzéki elfogultsággal nem vádolható GKI Gazdaságkutató Rt.-nek az Európai Unió támogatásával készült 2003. szeptemberi felmérése, amely lényegében általános pesszimizmust mutat. A felmérés szerint megállíthatatlanul esik a lakosság és az üzleti szféra bizalmi indexe. A válaszadók saját pénzügyi helyzetüket az augusztusihoz hasonlóan látták, de a következő 12 hónapban nem számítanak érdemi változásra. Ezzel szemben az ország gazdasági helyzetének megítélése tovább romlott, a jelentésből a legtöbb lap egyébként azt emelte ki, hogy mind az üzleti, mind a fogyasztói válaszadók a munkanélküliség további növekedésére számítanak.

Ahhoz, hogy megértsük, miért is kerültünk ebbe a helyzetbe, hogyan jutottunk el idáig, mindenképpen szükséges az elmúlt időszak kormányzati döntéseiről és hibáiról is szólni. Nyilván tisztában vagyunk azzal, hogy a kormányzatok tevékenysége egymásra épül. Mindegyik kormány örököl valamit az előző kormánytól, mindegyik kormány az előző kormány munkáját folytatja, vagy azt szakítja meg. Nem gondoljuk tehát, hogy az, ami az elmúlt másfél évben történt, csak és kizárólag ennek a kormánynak a bűne, de határozott véleményünk az, hogy jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy ma ezzel az általános pesszimizmussal, romló gazdasági tendenciákkal kell számolnunk.

A helyzet megértéséhez lépjünk egy kicsit vissza! Tény, hogy külgazdaságra érzékeny országként kedvezőtlen volt számunkra a világgazdaság 2000 második felétől kezdődő recessziója. Ez a recesszió, ha eltérő mértékben is, de 2000 második féléve óta hat a magyar gazdaságra, befolyásolja exportpiaci lehetőségeinket, és ezen keresztül hat a beruházási feltételekre is. A magyar gazdaságpolitika ebben a helyzetben két dolgot tehetett: vagy széttárja a karját, és azt teszi, amit a jelenlegi kormány csinál, azaz vár a kedvezőbb világgazdasági környezetre, a világgazdasági fellendülésre, vagy bízva abban, hogy a visszaesés nem lesz túlságosan tartós időben és kiterjedt a gazdaságot érintően, megpróbálja gazdaságpolitikai korrekciókkal a növekedést stabilizálni és tartóssá tenni.

A Fidesz-kormány 2000 második fele után ez utóbbi megoldást választotta. Nem várt a csodára, nem bízott csak abban, hogy az európai vagy a német gazdaság növekedése majd megoldja a mi problémánkat is. Emlékezzünk csak a nemrégiben elhangzott kijelentésekre, miszerint a magyar gazdaság növekedése úgyis csak 1-1,5 százalékkal térhet el a németétől, tehát kvázi bízzunk a német pénzügyminiszterben; nem, a Fidesz-kormány az azonnali cselekvést választotta, és azonnali korrekciós lépéseket tett.

Emlékeztetnék arra, hogy 2001 szeptemberében, a New York-i terrortámadás után egy keresletösztönző gazdaságpolitikai csomagot fogadtunk el. Ez a keresletösztönző csomag azonban nem a belső fogyasztás növelésétől remélte a gazdasági növekedés megőrzését, hanem a beruházások ösztönzésére helyezte a hangsúlyt. Ösztönözte a további lakásépítéseket, kedvezményes hiteleket kínált a munkahelyteremtő vállalkozásoknak, növelte a költségvetésből az infrastrukturális beruházásokra fordítható összegek nagyságát, itt elsősorban az autópálya-építésekről volt szó, de ebben a Széchenyi-plusznak nevezett gazdaságpolitikai csomagban volt exporttámogatás és adókedvezmény-növelés is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nehéz megbecsülni ennek a csomagnak a hatását, de a szakértői vélemények szerint körülbelül 1-1,5 százalékkal növelte a gazdaság növekedési rátáját. Nyilván ebben a növekedésben szerepe volt a Széchenyi-terv más programjainak is. Szeretnék itt arra emlékeztetni, hogy 30 féle különböző program segítette a hazai kis-, közepes és nagyvállalkozókat. A Fidesz-kormány tehát tartotta magát ahhoz a korábbi vállalásához, hogy a stabil növekedés megteremtése érdekében tartja az egyensúlyt a beruházások, fejlesztések, munkahelyteremtések támogatása és az életminőséget javító lépések között.

Tisztelt Ház! Túlságosan sok időt nem vesztegetnék arra, hogy mit ígért ezzel kapcsolatban Medgyessy Péter miniszterelnök; tény, hogy ígéret hangzott el a Széchenyi-terv vállalkozókat támogató programjainak folytatására. Mi történt ezzel szemben? Már 2002 nyarán, a kormány első döntései között állította le a Széchenyi-tervet, kiürítették, csak néhány jelképes program maradt meg annak érdekében, hogy Medgyessy Pétert mégse hozza a kormánydöntés kényelmetlen helyzetbe.

A Medgyessy-kormány azonban a programok leállításánál is súlyosabb gazdasági hibát követett el. 2002 második felében, már a kormányváltás után, még mindig olyan döntéseket hozott, mintha éppen egy világgazdasági konjunktúra kellős közepén lennénk. Gazdaságpolitikai tény, hogy minden kormány gazdasági döntései illeszkednek a politikai, választási ciklusokhoz. Lehet erről nem beszélni, lehet ezt tagadni, de attól még a tény tény marad. A Medgyessy-kormány ezzel ellentétben 2002-ben olyan gazdaságirányítási döntéseket hozott, mintha még javában tartana a választási kampány. Zárójelben jegyzem meg, hogy talán ekkor még ők is előrehozott választásokra készültek, vagy úgy gondolták, hogy a gazdasági problémák növekedése is megéri azt az árat, hogy az önkormányzati választáson a szocialista képviselők és jelöltek jól szerepeljenek. Nos, ennek a döntéshozatalnak lett a vesztese a magyar gazdaság.

Ebbe a kampány jellegű döntéssorozatba illeszkedett az a jövedelempolitikai lépéssorozat is, amely a növekedés feltételei közül elsőbbséget adott a belső fogyasztásnak. A következmények ismertek: irdatlan méretű államháztartási hiány, a tavalyi esztendőben 9,6 százalék, az államadósság jelentős megugrása, több mint 2000 milliárd forintos növekedés egy év alatt, valamint az önkormányzatok drámai mértékű vagyonfelélése és eladósodása.

A Medgyessy-kormány kétlelkűségét mutatja egyébként ebben a kérdésben, hogy a mai napig egymásnak ellentmondó állításokat fogalmaz meg a bérnövekedéssel kapcsolatban. Hol azt halljuk, hogy derék dolog volt kisöpörni az államkasszát, megvolt erre a fedezet, erről egyébként itt, a parlamentben is hangzott el beszéd, éppen a most, jelenleg politikai államtitkár Veres János - akkor még képviselő - úrtól, hol azt a baljóslatú mondatot halljuk a miniszterelnöktől, hogy vége a jóléti államnak, vagyis hamis ígéret volt a jóléti rendszerváltás kampányszlogenje. Ez az ellentmondás egyébként a most beterjesztett anyagban is tetten érhető, elég felütni az általános indoklást, ahol a kormány beismeri, hogy a 2003-ban meglévő kedvezőtlen jelenségek, szerkezeti aránytalanságok, egyensúlyi problémák egyik oka éppen a reálbér-növekedést okozó intézkedés volt.

Világos tehát, tisztelt képviselőtársaim, hogy ilyen módon csak egészségtelen szerkezetű, átmeneti növekedés valósulhat meg, amely a pénzügyi egyensúly felborulásával, ikerdeficit kialakulásával, az infláció növekedésével járhat együtt. Ezeket a problémákat felerősítették a kormány hibás gazdasági döntései. Ilyen döntés volt a kormányzat által kezdeményezett, a jegybank által elfogadott nyári forintleértékelés, amely súlyos zavart okozott a pénz- és tőkepiacon.

(10.40)

A befektetők bizalmatlanná váltak, a kamatok rendkívüli magasságba emelkedtek. Örömteli tény és dicséretes dolog, hogy a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára legalább beismerte a kormány nevében ezt a hibát, júliusban erről egyébként a lapoknak nyilatkozott.

Ha már itt tartunk, engedjenek meg egy rövid megjegyzést az államadósságra vonatkozóan, hiszen ez a bizottsági ülések többségén elhangzott. Megszokhattuk már, hogy másfél év távlatából is a visszafelé mutogatás, a múlt emlegetése öleli át a kormány magatartását, ezért szeretnék erre a pontra is kitérni.

A kormány képviselői sokszor elmondják, hogy az államadósság megugrásáért az előző kabinet felelős. Meggyőződésem, hogy ezt a propagandaszöveget ők sem hiszik el. A pénzügyminiszter úr úgy fogalmazott a költségvetési bizottság ülésén, hogy a költségvetésen kívüli tételek - ezek közül is elsősorban az autópálya-építés költségei - okozták az adósságnövekedést. Hadd tegyem fel az emlékezetes kérdést, amit már hallhattunk itt, ebben a házban: hiszi is, vagy csak mondja?

Komolyan gondolja valaki, hogy 2000 milliárd forintba került az autópálya-építés utolsó esztendeje? Komolyan gondolja valaki, hogy a Medgyessy-kormány döntései eddig egy fillérbe sem kerültek? Talán a pénzügyminiszter úr tájékoztathatná kormánypárti kollégáit, hogy az Európai Unió nemzetiszámla-rendszere, azaz az államháztartási elszámolások rendszere másfajta számbavételt vár el, mint a korábban - egyébként világbanki ajánlásra - alkalmazott GFS-86 rendszer. A Magyar Fejlesztési Banknál vezetett autópálya-finanszírozás tehát azért nem volt a központi költségvetés rendszerében elszámolva, mert korábban másfajta rendszert alkalmaztunk, és erre nem volt szükség.

Az pedig külön vitakérdés, hogy az autópálya-építések tétele mekkora volt. A mi véleményünk szerint és a számszaki adatok szerint is körülbelül 350-400 milliárd forint volt; a 2000 milliárd forintos növekedésért tehát többségében a Medgyessy-kormányt terheli a felelősség.

Ugyanígy azt is megkérdezhetném a miniszter úrtól, vajon szükségszerű volt-e az elmúlt időszakban az állam által vállalt garanciákat és kezességeket beönteni a költségvetésbe. Ezzel ugyanis jelentős mértékben megnövelték a hiányt és így az államadósságot is, ugyanakkor időt sem hagytak arra, hogy kiderüljön, tud-e vagy sem az adós fizetni.

Szeretnék arra emlékeztetni, hogy ezeknél a kezességeknél voltak olyan önkormányzatok, amelyeknél a kezességi garanciát többszörösen, több tízszeresen vagy éppen százszorosan meghaladó vagyoni tételek vannak. A kormány számára tehát jól hangzó szlogen volt ezeket beönteni a központi költségvetésbe és ezzel növelni az államadósságot, de csak találgatni tudunk, találgatni lehet, hogy ezekkel a döntésekkel mekkora kár érhette az adófizetőket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Térjünk vissza a 2004-es költségvetési anyaghoz! Amikor a parlamenti képviselők ezzel kapcsolatos véleményüket megfogalmazzák, egyáltalán nem lehetnek biztosak abban, hogy amiről beszélnek, az még a meglévő kormányálláspont vagy már a tovatűnő múlt része. Lassan az a helyzet alakul ki, hogy nem lehet hozzászólni a költségvetéshez, annyi minden változott meg a beterjesztés óta. Egyfajta ötletbörzének lehetünk tanúi, ahol a koalíciós pártok naponta írják át azt, amit a kormánypropaganda mint korszakos javaslatot beharangozott. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Nem diktatúra van!)

Vasárnap este a kormány előterjesztője még kioktatta az ellenzéki képviselőket a táppénzt érintő szocialista elképzelések ügyében, miszerint nem tud semmiféle új javaslatról. Hétfőn reggel már minden lap arról számolt be, hogy az egyik szocialista kabinet rehabilitációs járadékot javasol a táppénzbajok megoldására. Számunkra ebből is csak annyi derült ki, hogy még a kormány tagjai sem tudják követni ezeket a felmerült módosításokat.

Tény - és szeretnék erre szintén kitérni, mert bizottsági üléseken több alkalommal elhangzott -, hogy megdöbbentő az az adok-kapok, amely a kormánypárti frakciók - elsősorban persze a szocialista frakció - és a kormány között kialakult. Úgy tűnik sok esetben, mintha a Köztársaság téri pártközpont írná a költségvetést, és az, amit a kormánytól beterjesztett anyagként kapunk, egyfajta tájékoztatásként szolgálna csak.

Nézzünk tíz olyan esetet, ahol a kormány és a szocialista frakció közötti álláspont-módosulás vesztese mindig a kormány volt! Itt van ez előbb már említett táppénz esete. Kiderül a költségvetés elolvasásakor, hogy itt bizony jelentős szigorításra készül a kormány. Egyes szakértők azt is felvetik, hogy talán nem véletlenül, hiszen a jövő évi jelentős mértékű, a közszférán belüli létszámleépítés megakadályozására - miszerint táppénzbe meneküljenek az emberek majd a leépítés után - célszerű ezt a kormány számára logikus lépést megtenni.

Mi történik? Fölmerül most egy kabinet részéről, a szocialista frakcióból, hogy ezt módosítani kell. Nagy valószínűséggel várható, hogy a kormány ebben a kérdésben meghátrál. Itt van az 53. heti nyugdíj kérdése. Vonatkoztassunk el attól a kérdéstől, hogy egyhavi plusznyugdíjat ígért a kormány. Az hangzott el korábban a kormány részéről, hogy 2004-ben kerül sor ennek a kifizetésére. Jön a jótékony szocialista frakció, és mi történik? 2003-ban, idén novemberben sor kerül a kifizetésre.

Itt van a távhőszolgáltatás magasabb áfája. Ne felejtsük el, hogy akármelyik variáció valósul meg - akár a kormányé, akár a Köztársaság téré -, mindenképpen növekedni fog a távhő adótétele, de tény és való, hogy a kormány itt is magasabbat javasol, majd a frakció javaslatára illemtudóan meghátrál.

Szerepel ezek között a lakáshitelek adókedvezménye is. Itt az a meglepő dolog történik, hogy még az ezzel megbízott kormánymegbízott sem tud a kormány előzetes elképzeléseiről. Most megy az adok-kapok ebben a kérdésben. Tartunk tőle, hogy ennek a vesztese mindenképpen az a 200 ezer ember lesz, aki lakáshitelt vett föl az elmúlt években, bízva abban, hogy ehhez adókedvezmény is társul.

Vannak olyan tételek, amelyeknél örülünk annak, hogy az ellenzéki hozzászólások is segítették a kormányt abban, hogy elálljon az elég furcsa ötletétől. Ilyen volt a 2 százalékos ingatlanadó ötlete. Nem hisszük azt, hogy egy minisztériumi tisztviselő leül az asztal elé, majd önmagának papírra veti, hogy esetleg szükség volna az ingatlanadó bevezetésére 2 százalékos mértékben. Ne legyünk ennyire naivak, tisztelt képviselőtársaim! Nyilvánvaló, hogy erre a kormány megfelelő illetékeseitől kapott megbízást, miszerint készüljön olyan koncepció, amely az ingatlanadó bevezetésének a lehetőségét vázolja föl. Szerencsére ennek a döntésnek a visszavonására azóta már sor került.

De ugyanilyen ötlet volt a nyugdíjak megadóztatásának ötlete. Itt is emlékeztetnék arra, hogy már egész konkrét elképzelések voltak. Szegény jószívű és őszinte Máté Dániel el is magyarázta az újságíróknak, hogy majd ha erre sor kerül, bruttósítani kell a nyugdíjakat, és a nyugdíjasok az adó után levont nettó nyugdíjat fogják megkapni. Magyarul, konkrét számítások készültek arra, hogy ez a forgatókönyv megvalósuljon. Örülünk annak, hogy éppen a nyilvánosság erejével és az ellenzéki hozzászólásokkal is ennek a módosítására sor került, és erre az intézkedésre nem került sor.

Lehetne folytatni a sort az önkormányzati támogatásokkal, az szja felső kulcsának ötletével, amelyet szocialista körökben favorizálnak; lehetne folytatni a sort a szőlőtermelőket, bortermelőket sújtó jövedékiadó-emeléssel, és így tovább.

Az az összefoglaló véleményünk tehát, hogy mi is kaptunk egy költségvetési anyagot, nyilván nem a véglegest, és nem azért, mert a parlament ezt még tárgyalni fogja, hanem már készülnek azok a módosítások - nem a Pénzügyminisztériumban, hanem a Köztársaság téren -, amelyek majd a végleges változatát adják meg ennek az anyagnak.

A másik általános megjegyzésem arra vonatkozik, hogy a Medgyessy-kormány olyan feladatnak tekinti a 2004-es költségvetést, amelyet kommunikációval, propagandával kell megoldani. Emlékeztetünk rá, hogy a nyáron Kovács László pártelnök már megrótta a Pénzügyminisztériumot, miszerint a kormány népszerűségvesztését a sajtószóvivő kommunikációs hibái okozzák. Egy időre még huzavona is kialakult a kormányon belül. Nem hisszük, hogy szegény, szerencsétlen Máté Dániel tehetett arról, hogy sorra láttak napvilágot a kormány embereket hergelő ötletei ingatlanadóról és más egyebekről; nyilván kormányzati berkekben történtek ilyen jellegű hibák.

Amit viszont most tapasztalunk, az több mint megdöbbentő, sőt egyenesen komikus.

 

(10.50)

 

Miközben a kormány szerint takarékosságról, valójában persze megszorításról van szó, aközben a kormány tagjai egymás után pattannak a mikrofonok elé, és mondják el, hogy mennyire elégedettek a költségvetés számaival, és hogy soha nem is álmodtak annyi pénzről, mint amennyire 2004-ben számíthatnak. Vagy az egyik igaz, tisztelt képviselőtársaim, vagy a másik igaz, sőt az is elképzelhető, hogy egyik állítás sem igaz. De az biztos, hogy a kettő egyszerre nem lehet igaz, mert vagy takarékoskodnak és megszorítanak, vagy pedig minden miniszter csillogó szemmel nyilatkozza a mikrofonba, hogy neki ennyi pénze még az életben nem volt. (Derültség a Fidesz padsoraiból.)

Tisztelt Kormánytagok! Nem lehet az embereket lekommunikálni. Hiába beszél a munkaügyi miniszter foglalkoztatási sikerről, ha 30 ezerrel több munkanélküli van, mint egy éve, és éppen a lekommunikálás napján jelentik be, hogy például Bonyhádon - gyárbezárás miatt - újabb 300 embert tesznek az utcára, újabb 300 embert küldenek el. Hiába tartja Kökény Mihály személyes sikerének az egészségügy 2004-es költségvetését, ha az érintettek, az orvosok, az ápolónők folyamatosan tiltakoznak, tüntetnek a romló körülmények miatt, ha a Magyar Kórházszövetség szerint - őket idézem - az intézményeknek jövőre juttatott bérkeret csak leépítés mellett biztosítja a reálérték megőrzését. A sort hosszan lehetne folytatni - elmondták ezt helyettünk pedagógusok, elmondták a rendőrök és más intézmények képviselői.

Néhány szót az uniós csatlakozás kérdéséről: ma már megfogalmazhatjuk, hogy a szocialista kormány a csatlakozás előtti másfél évet elvesztegette, nem fejlesztett, elmaradtak az állami beruházások. Pusztán azzal törődött, hogyan lehetne a polgári kormány által vitt gazdaságpolitika eredményeit gyorsan és hatékonyság nélkül elosztogatni. A szocialista kormány ebben az ügyben struccpolitikát folytatott, költekezése közben nem vette észre, nem akarta észrevenni, hogy a világgazdasági recesszió miatt egyedül a magyar kormányra hárul a gazdaság belső motorjainak működtetése. Ennek a kormányzati rövidlátásnak minden magyar állampolgár kárát látja, hiszen az ország pénzügyeinek igazgatása több, mint a gazdaság által megtermelt javak puszta szétosztogatása.

Alapvető közgazdasági tétel, hogy az életszínvonal folyamatos növelésének lehetőségét a gazdaságnak kell biztosítania, ehhez pedig beruházni, fejleszteni kell, új munkahelyeket kell teremteni, vagyis a gazdaság szereplői aktív gazdaságpolitikát várnának ettől a kormánytól. Ezzel kapcsolatban a kormány felelőtlenségről tett tanúbizonyságot, amikor nem készítette fel a magyar kis- és középvállalatokat az uniós versenyre, veszélyeztetve ezzel munkahelyek ezreit.

A koncepciótlanság még szembetűnőbb, ha az újonnan belépő országok gazdaságpolitikáját vesszük szemügyre. Például amit az ír gazdaságpolitika csinált a csatlakozás előtti utolsó évben, az teljes ellentétben áll a jelenlegi magyar gyakorlattal. Az írek a csatlakozás előtti utolsó évben nem növelték a vállalkozások adóterheit, szemben a jelenlegi magyar gyakorlattal, amely kétszeresére növeli a cégautóadót, háromszorosára a rehabilitációs hozzájárulást, bevezeti a vállalkozásokat terhelő ökoadót és innovációs hozzájárulást. Nem emelték az élőmunka költségeit, mivel ez rontja a versenyképességet, ellentétben a szocialista kormánnyal, amely a csatlakozás évében teszi ezt. Jelentős gazdaságösztönzést valósítottak meg, szemben a szocialista kormánnyal, amely több mint 25 százalékkal csökkenti a kormányzati beruházások nagyságát, és több milliárddal csökkenti a vasútfejlesztésre szánt összeget, feleannyit szán közútfejlesztésre, mint a polgári kormány 2002-ben. Az írek ösztönözték a megtakarítások növekedését, szemben a szocialista költségvetéssel, amely megszünteti a megtakarítások ösztönzését segítő konstrukciót, lásd éppen a most tárgyalt befektetési adóhitel megszüntetését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Utaltam már a versenyképességre. A versenyképesség egyébként is kulcsszó a lekommunikáló szocialista kormány számára, de talány marad, hogy mit tesznek ennek érdekében. Segíti-e a versenyképességet, ha a vállalkozások átlagos társaságiadó-terhelése az idei 9,9 százalékról jövőre 10,1 százalékra nő? Nyilván nem. Segíti-e a versenyképességet, ha a személyi jövedelemadó átlagos terhelése 20,9 százalékról jövőre 21,1 százalékra nő? Nyilván nem. Segíti-e a versenyképesség javítását, ha az állami újraelosztás és a jövedelemcentralizáció mértéke nő? Nyilván nem, hölgyeim és uraim. Azt gondoljuk, hogy ezek olyan evidenciák, amelyek ellentétesek a versenyképesség sokat hangoztatott elvével.

A költségvetési bizottság ülésén az egyes ágazatok támogatásának csökkentését firtató ellenzéki képviselők azt a választ kapták a minisztertől, hogy ne foglalkozzanak 20-30 milliárd forintokkal, sokkal fontosabbak a kamat-, a jövedelem- és az árfolyam-politikai lépések. Ne foglalkozzunk tehát azzal, hogy az egészségügyi fejezet költségvetése, az elmúlt öt évben először, reálértéken számítva is csökkent. Ne foglalkozzunk azzal, hogy a fogyatékosszervezetek, az orvosi kamara vagy a gyógyszerész kamara támogatása csökken. Ne törődjünk azzal, hogy a 2003-as 40 százalékos csökkenés után 2004-ben tovább csökken a turisztikai célelőirányzat összege, 5 milliárd forinttal. Ne lepődjünk meg azon sem, hogy a sportlétesítmények kezelésére, fejlesztésére szolgáló összegek szintén drasztikusan csökkennek.

Milyen akkor ez a költségvetés, tisztelt hölgyeim és uraim, ha az apróbb tételekkel nem foglalkozunk? Mindenekelőtt egy ponton meg kell dicsérnem a kormányt: meg kell dicsérnem abból a szempontból, hogy ennek a költségvetésnek a tervezése mégiscsak alaposabb, mint ahogy az az ideinél, a 2003-asnál történt. Alaposabb abból a szempontból, hogy a 2003-as költségvetésről nagyon hamar kiderült, hogy nem tartható. Nem tartható, hiszen 4,4 százalékos gazdasági növekedésre készült, a költségvetés erre van kiszámolva, hölgyeim és uraim: 4,4 százalékra. Mennyi is volt legutóbb a gazdasági növekedés mértéke? 2,4 százalék - bizony, 2,4! Ekkora tévedés azért az elmúlt 13 esztendőben nem fordult elő, amikor a növekedést kellett megbecsülni a következő év költségvetéséhez. (Moraj az MSZP padsoraiból.)

Ugyancsak reméljük, nem fordul elő, hogy a hiány mértéke szeptemberre eléri az éves tervezett előirányzatot. Már szóltam arról, hogy mind az államháztartás, mind az alrendszerek szintjén, a központi költségvetésben, a társadalombiztosításban a hiány szeptemberre elérte az egész évre tervezett mértéket. Még egyszer megkérdezzük: dolgozik a kormány pótköltségvetésen? Az államtitkár úr mosolyog, ebből arra következtetek (Dr. Veres János: Biztos, hogy nem lesz erre az évre! Nem indokolt. Nem szükséges.), hogy pótköltségvetés akkor sem lesz, ha a hiány a csillagos égig növekszik. (Dr. Veres János: Nem növekszik a hiány.) Megszoktuk már ebben a tekintetben - 2002 erre jó példa volt -, hogy ezt a kormányt nem zavarja az általa módosított államháztartási törvényi előírás.

2004 ebből a szempontból, de csak tervezési szempontból jobb, de kétségtelen, hogy nem hibátlan. Helyes szerintünk az, hogy a monetáris politikában összhang kezd kialakulni a kormány és a jegybank között. Kár, hogy közel két évig erre nem volt lehetőség. Kár, hogy másfél éven keresztül a szocialista frakció erőit részben az kötötte le, hogy a jegybankelnök személyét hogyan lehet támadni. Göndör képviselőtársam csóválja a fejét, de szeretném arra emlékeztetni, hogy pont az idén januárban, éppen a PM politikai államtitkárának, az akkor még képviselő Veres Jánosnak a kezdeményezésére fogadtak el (Dr. Veres János: Ma is képviselő!) a szocialista képviselők egy olyan állásfoglalást, amely bírálta és támadta a jegybank elnökét. Olvassa el azt a tájékoztatót! (Göndör István: Teljesen jogos!) Reméljük, hogy ez egyszer s mindenkorra véget ér, és a független intézmények támadása a kormány következő időszakában már nem kap prioritást.

Szintén helyesnek tartjuk, hogy a kormány az érdekképviseletekkel megállapodásra törekszik a 2004-es költségvetés tekintetében - kár, hogy véleményünk szerint ez a megállapodás formális megállapodás. (Dr. Veres János: Olvasta?) Kedves Államtitkár Úr! Ez sajnos így van, hiszen az érdekképviseletek nem egy képviselője ott ül a szocialista frakció tagjainak sorában (Dr. Veres János: Miről beszél? - Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Miről beszélsz?) - bizony ezt a megállapodást önmagukkal kötötték, meg is ünneplik. Mi ehhez, azt gondolom, nem kívánunk asszisztálni. (Csizmár Gábor: Nem is ismeri a képviselő úr, miről beszél?) Az eredménye ennek a megállapodásnak az emberek szempontjából rossz, hiszen olyan megállapodást kötöttek, amely a kormány korábbi álláspontjától lényegében csak csekély mértékben tér el. (Dr. Veres János: Ez fáj!)

Helytelen viszont, és elfogadhatatlan, hogy ez a költségvetés egyszerre akar adóterhet növelni, és egyszerre megszorításokat tenni, támogatásokat elvonni.

(11.00)

 

Ilyen mértékű adóteher-növekedés az elmúlt tíz évben példátlan volt. Ezt a bizottsági ülésen meg is kérdeztük a kormány előterjesztőjétől, aki kikerülte a választ, nem válaszolt az ellenzéki képviselők ebbéli felvetésére.

Csak hadd idézzem föl címszavakban! A lakáshitel-kedvezmények megvonása: 200 ezer lakáshitel-felvevőt érint a kormánynak ez a döntése. Nem erről volt szó, az ígéretek nem erről szóltak. Milyen lakásépítési program az, ahol egyrészről elvonják a hitelkedvezményeket adóban az emberektől, ugyanakkor a telekáfát 0-ról 25 százalékra növeli a kormány? Ezzel kívánja segíteni a lakásépítéseket? (Kuncze Gábor folyamatosan hangosan beszélget.)

A jövedéki adó emelése. Itt már elhangzott, hogy a szőlősgazdák vesztesei ennek az esztendőnek és a jövő évi költségvetésnek, de az alkoholtermékek mellett bizony a dohánytermékek adója is növekedik, több mint 30 százalékos mértékben. Itt már különböző számítások hangzottak el arra vonatkozóan, hogy ez milyen mértékű áremelést jelent 2004-ben.

És itt van a kedvezmények további megvonása, a nyugdíjjárulék adókedvezményének eltörlése, amely szintén az emberek reáljövedelmét csökkenti.

S itt van az általános forgalmi adó növelése. Szeretnék csak néhány tételt idézni, amelynek adómértéke 2004-ben növekedni fog: humán gyógyszerek, vitaminok (Kuncze Gábor közbeszól. - Az elnök csenget.), a közoktatásban használt tankönyvek és CD-ROM-ok. Elnök úr, engem nem zavar, ha Kuncze Gábor folyamatosan beszél. (Derültség.) Még színesíti is a beszédemet, úgy gondolom tehát, ezt neki megköszönöm ezúton is. Ha megengedi, akkor folytatom.

Tehát nő a közoktatásban használt tankönyvek adótétele. Növekszik az újságok, a lapok, a folyóiratok adómértéke. Az élelmiszerek, húsfélék, gabona, cukor, zöldségek, gyümölcsök, gyógyászati segédeszközök, kötszerek, orvosi műszerek, a szemüveg adótartalma fog például növekedni; a szállodai szolgáltatás áfaterhe növekedni fog, diákétkeztetés, kábeltelevízió, a rádió-műsorszórás adótétele; szennyvíz-, hulladékkezelés; különböző verseny- és élsportok lebonyolításának adóterhe jelentősen növekszik.

És itt van a pelenka áfája, amely azokkal a kijelentésekkel össze nem mérhető, amely a gyermekek évéről, a gyermekek támogatásáról szól. Igen, ez a kormány a pelenka általános forgalmi adóját is jelentős mértékben növelni fogja. Bizottságunk kisebbségi véleményeként elmondhatom, hogy több képviselő is javasolta a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség részéről, hogy a pelenkák áfája ne növekedjen, ha valóban családbarát intézkedésekről kíván a kormány beszélni.

Ez a költségvetés tehát, tisztelt képviselőtársaim, elvesz, elad, eladósít és elbocsát. Ez a költségvetés bizony elvesz a nyugdíjasoktól; elvesz egyhavi nyugdíjat az energia, a fűtés, a villany, az élelmiszerek és a gyógyszerek adójának növelésével. Elvesz a gyermekes családok százezreitől a lakáshitel adókedvezményének megvonásával, elveszi több mint 50 ezer köztisztviselői és közalkalmazotti család biztos megélhetését, amikor ezek az emberek jövőre majd utcára kerülnek. És elveszi a jövedelmük adómentességét a minimálbérből élőktől is. Elad, amikor gyorsított privatizációval a nemzeti tulajdonban lévő vállalatokat kívánja továbbra is értékesíteni; ugye, ebben az anyagban már szerepel a Szerencsejáték Rt. és más cégek eladásának lehetősége. És eladósít, amikor eladósítja az önkormányzatokat, eladósítja a településeket, növeli ezek vagyonfelélését, és azt az adóterhet, ami rájuk hárul.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A bizottságok kisebbségi véleményeként tehát azt mondhatom el, hogy a Medgyessy-kormány másfél évet elvett az ország életéből azzal, hogy hatalomra kerülése óta nem dolgozott ki semmiféle gazdaságpolitikát, a gazdaság irányítását a sodródás és a tanácstalanság jellemzi. Olyan kormányzati gazdaságpolitikát kell kidolgozni, amely az ország gazdasági lehetőségeit hasznosítja, és az emberek boldogulását hatékonyan elősegíti; ösztönzi és megkönnyíti a kis- és középvállalkozások tevékenységét, támogatja őket; növeli az ország, a hazai vállalkozók, a gazdák versenyképességét; megvédi a magyar vállalkozókat és a gazdákat attól, hogy tönkremenjenek az uniós csatlakozás után; biztos megélhetést nyújt mindenki számára.

Ez a költségvetés, a 2004. évi költségvetés nem ilyen, ezért a parlament fideszes és MDF-es képviselői ezt nem tudják elfogadni, nem támogatják.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.

ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 40-40 perces időkeretben, közben kétperces felszólalásokra nem kerül sor.

Megadom a szót Lendvai Ildikónak, a Magyar Szocialista Párt frakcióvezetőjének, az MSZP képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő asszonynak. Parancsoljon, öné a szó.

LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, alelnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én is emlékszem, volt már magyar pénzügyminiszter, aki a parlamentben a költségvetési vita kezdetén minden idők legjobb költségvetésének nevezte a beterjesztett tervezetet. (Derültség a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások az ellenzéki oldalon.) Kollégám csak abban téved, hogy őt nem László Csabának, hanem Járai Zsigmondnak hívták. Aztán kiderült, hogy több százalékkal alultervezte az inflációt. Azóta mindnyájan óvatosabban fogalmazunk. Ezt tette a pénzügyminiszter úr is, és ezt teszem én is.

Elegendő az is, ha egy költségvetés megfelelő, a szó eredeti értelmében: ha megfelel, vagyis felel az adott kor kérdéseire, most éppen az uniós csatlakozás által fölvetett kérdésekre. Ha megfelel az adott gazdasági körülményeknek és a nemzet, az ország céljainak is, úgy, hogy képes ezt a kettőt, az adott körülményeket és az ország céljait egy útvonallal összekötni. Nos, sok vitánk volt és lesz is még ezzel a költségvetéssel. De az már látszik, hogy ebben az értelemben megfelelő lesz. Megfelel nemcsak a szocialista képviselőcsoportnak, némi jobbítás után, de megfelel az emberek és megfelel a nemzet, az ország érdekeinek is. Megfelel, mert képes fontossági sorrendet állítani, és fő céljait megfelelően határozza meg. A két fő cél, amellyel képviselőcsoportunk egyetért: az építkezés célja és a szociális segítség, más szóval az esélyadás célja.

De mit jelent az, hogy megfelel, meg kell hogy feleljen a költségvetés az egyes ember érdekeinek is? Erről kevesebbet szoktunk beszélni, hogy mit jelentenek a számok az egyes ember életében. Bizonyára néha közülünk is nézni szokták önök is, van egy népszerű tévévetélkedő, az a címe: Ön is lehet milliomos. Ez minden magyar állampolgár vágya. Azt kevesebbet emlegetjük… (Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Az elnök csenget.) Szeretném fölhívni kedves képviselőtársaim figyelmét a jegyzőkönyv kedvéért is, hogy az ember a jelenlétét és az érdeklődését nemcsak közbekiáltással demonstrálhatja, hanem például értelmes tekintettel is. Kis tanulással minden elsajátítható. (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.)

Nos, a vetélkedő nyomán azt viszont kevesebbet emlegetjük, hogy ma itt minden egyes magyar állampolgárnak éppen egymillió forintjáról beszélünk. Körülbelül ennyi esik a kiadásokból fejenként mindenkire. Az összes államháztartási kiadás közel 10 ezer milliárd forint, ha ezt a majdnem 10 millió magyar állampolgárral elosztjuk, mindenkire egymillió forint esik. Természetesen a saját pénzükről van szó, ők fizették be, nyilván nemcsak a magánemberek adójából, hanem társasági adók, helyi adók, járulékok és egyéb adók formájában.

Ez az egymillió forint a legtöbb magyar embernek nagyon sok pénz, még ha igényeinkhez képest kevés is. Éppen ezért az a normális, ha a felhasználása körül éles viták vannak. Normális, ha éles viták vannak a költségvetés előkészítése és parlamenti tárgyalása idején, nemcsak a kormány és az ellenzék között, hanem az is normális, ha hosszú viták előzik meg a beterjesztést a kormányoldalon belül és a különböző érdekképviseletekkel is. És még az is normális, hogy a parlamentben a vita itt tovább csiszol a tervezeten.

Sokkal nagyobb baj, ha egy mégoly jó és megfelelő tervezetet készterméknek tekintünk, mint ha vitatkozunk rajta. Amely képviselő nem vesz részt felelősen a vitában, aki a vitákat annak jelének tartja, hogy a Köztársaság téren írják a költségvetést, az valószínűleg jobb, ha egy poroszos hadseregben vagy egy engedelmességet követelő vezérpártban keresi a helyét, és nem a magyar parlamentben. (Derültség és taps az MSZP soraiban.)

(11.10)

A vita szükségessége persze nem mentség és most sem volt mentség arra, ha félkész ötletekkel és értelmetlen huzakodással riogatjuk a közvéleményt. Ha ezt tettük, és amikor ezt tettük, elnézést kérünk érte. De azt nem ígérhetem, hogy viták, értelmes és felelős viták a továbbiakban nem lesznek. Mert ez egy felnőtt ország, kérem; tudja, hogy a kérdésekre különböző válaszok adhatók, és nem olyan könnyű a legjobb választ megtalálni. Én már gyerekkoromban is utáltam, ha a legérdekesebb témáknál a szüleim azt mondták nekem, hogy “nicht vor dem Kind!ö, ne a gyerek előtt, és kiküldtek a szobából. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Cenzúrázták…) Nos, nem lehet az egész országot a szobából kiküldeni. Értük vitatkozunk, az ő véleményüket képviseljük, természetes tehát, hogy a vita előttük folyik.

A dolgunk persze az, hogy ez a vita felelős legyen. Az a bizonyos fejenkénti egymillió forint nem könnyen jött pénz, és nem is mehet el könnyen. A felelős vitának pedig megvannak az illemszabályai. Nem illik például egyszerre kisebb adót és több kiadást követelni. Utoljára Csurka István volt - nem szívesen emlegetem, de ténykérdés - a magyar parlamentben, aki ezt a dilemmát egy csettintéssel úgy oldotta fel, hogy indítsa be a kormány a pénzjegynyomó gépeket. Nos, talán éppen ezért, ma ő nincs itt köztünk a parlamentben.

Nem illik egyszerre ostorozni az államigazgatás bürokratikus vízfejét, és közben aggódni a létszámcsökkentés miatt. Nem illik siratni a magyar gazdákat, és közben elfeledkezni arról, ki szabadította rájuk Torgyán Józsefet. Nem illik a családokat riogatni, és közben elfeledkezni a családi pótlék befagyasztásáról. Nem illik soha nem látott jövedelemkoncentrációról beszélni - mint az előbb történt (Kuncze Gábor elhagyja az üléstermet. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ezt már Kuncze se bírja!) -, amikor az ugyanúgy 44 százalékos, mint 2002-ben volt, és nem emlékszem, hogy az akkori pénzügyminiszter akkor ezen nagyon zokogott volna. Ráadásul az újraelosztás mértéke, vagyis a kiadások nemzeti jövedelemhez viszonyított aránya még csökkent is a 2002-es szinthez képest.

Nem illik - hasonlóképpen - a hazai és csakis a hazai vállalkozók megkülönböztetett támogatását követelni, azt mindig kevesellni, akármekkora, ugyanakkor még a választási szórólapokat is külföldön nyomatni, Magyar Postának nem fizetni. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból.) Nem illik az adózók zsebének kiforgatásáról beszélni, elhallgatva azt, hogy 2002-ben az Orbán-Torgyán-kormány által tervezett utolsó költségvetési évben az átlagkeresetek minden száz forintját 38,3 forint adó és járulék terhelte, 2004-ben ugyanez a szám 35,9 forint. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: A különbség elmegy áfára!) Akkor nem tetszettek sírni, ma miért?!

És természetesen van, amit kormányoldalról sem illik; nem illik kormányoldalról kezdettől nem világosan beszélni arról, mi a helyzet, mik a célok, mik az eszközök, és miért éppen ezek azok. De úgy látom, ezeken az illetlen korszakokon kormányoldal és ellenzék talán mára már túl van. Talán mindkét oldalról készek vagyunk a valódi, felelős vitára. Hiszen örömmel hallottam tegnap a Fidesz, a legnagyobb ellenzéki párt sajtótájékoztatójáról, hogy nem kívánja növelni a költségvetési hiányt, helyette 400 milliárd forint átcsoportosítására tesz javaslatot. Ha valóban így van, ezt köszönjük, mert ez azt jelenti, hogy visszavonják az elmúlt hónapok összesen nem 400, hanem 1500 milliárd forintra rúgó ötleteit, hogy visszavonják azokat a módosítókat, amelyek önmagukban az adótörvényekhez beadva már több mint 400 milliárddal csökkentenék a bevételeket.

Mi az, ami viszont illik? Illik végiggondolni, mit akar az állampolgár azzal, hogy mi történjen a milliójával. Minden közvélemény-kutatás azt mutatja, hogy az emberek az államháztartástól azt várják, hogy segítsen gondoskodni a gyerekekről, a nyugdíjasokról, ne hagyja magukra a szegényeket. Az elemzők és a közgazdászok pedig - helyesen - még azt is várják, hogy teremtse meg mindennek a forrását is, vagyis segítse a beruházást és az építkezést.

Nos, számos ponton kell még javítani ezt a tervezetet, de szögezzük le: a fő arányokat a tervezet ezeknek az elvárásoknak megfelelően határozza meg. Próbáljuk megint ezt áttekinthető pénzösszegekre lefordítani. Minden száz forintból az államháztartás 18-20 forintot fordít a nyugdíjakra, körülbelül ugyanannyit a gyerekekre, vagyis iskolára, gyerek- és családtámogatásra; minden száz forintból 10-et az egészségügyre, 10-et a rászorulók támogatására, vagyis munkanélküliek, betegek ellátására, 15 forintot pedig a jövendő források érdekében a gazdaságra és az építkezésre.

Aki tollat fog, és otthon egy kockás papíron tervez, nehezen juthat alapvetően más arányokra. Csodák tehát nincsenek. Különbségek persze vannak, és legyenek is abban, hogy mire és hogyan fordítják a gyerektámogatásra vagy az építkezésre szánt összegeket, hogy hogyan használják fel a fő számokat. Ezek a különbségek helyénvalók. Ezért vannak különböző pártok és politikai eszmerendszerek. Sőt, az volna a helytelen, ha egy kormány nem vállalná fel tudatosan a saját gazdaságpolitikáját és társadalompolitikáját, hiszen erre választották meg.

Az előző miniszterelnök úr egyszer azt mondta - nem mondom, akkor nem voltam elragadtatva tőle, ma már tetszik a mondat -, úgy fogalmazott: a többség rájött, hogy ha rossz vonatra szálltunk, nem segít, ha jó irányban kezdünk el rajta futni. Azt mondom, igaza volt. Mindenkinek a maga választotta irányba és a választók által megerősített irányba kell vezetnie ezt a vonatot. Ennek megfelelően kell a váltót állítani és a vágányt is kiválasztani.

Mit jelent ez a mostani kormány, mit jelent a Szocialista Párt gazdaságpolitikája és társadalompolitikája tekintetében? Éppen ezt fejezi ki a költségvetés két legfőbb célja, gazdaságpolitikában az építkezés, társadalompolitikában pedig az esélyadás, a szociális segítség.

Miben különbözik ez az elődök kormányzati filozófiájától? Az előző kormánynak is volt módja kipróbálni gazdaságpolitikai elképzeléseit, ezek nyilván jó szándékúak voltak, soha nem a szándékokat vonom kétségbe. Módja van erre a mostaninak is. Az előző kormány fő célja a 7 százalékos gazdasági növekedés volt. Kár, őszintén sajnálom, hogy végül ennek a felét sem sikerült elérni. Kár az is, hogy problémák adódtak, hogy 2000-től a mutatók romlani kezdtek, hogy a fogyasztás élénkítése nem volt tartós csodaszer. Lehet, hogy ennek a kormánynak, a mi kormányunknak már előbb kellett volna átállítani azt a váltót és kiigazítani a gazdaságpolitikát. Sok közgazdász ezt várta tőlünk. De ez sok okból nem történhetett meg. Hiszen azon a bizonyos vonaton utasok vannak, azok emberi körülményei és jóléte is fontos. Érthető, ha úgy gondoltuk, előbb erről kell gondoskodnunk.

De most megtörténhet a jó vágányra állítás. És ennek szükségességét az előbb - helyesen - védelembe vett Magyar Nemzeti Bank elnöke, a volt pénzügyminiszter ismétli a leghangosabban. Sőt, ő még szigorúbb is, mint amilyen én mernék lenni. Ő azt mondja, hogy a bérek, a reálbér-növekedés még így is túl magas, noha vállalható. Ő azt mondja, a kiadásokat még inkább vissza kéne fogni. Ha ezt túlzásnak is tartom, abban egyetértünk, hogy a vágányátállítás szükséges. Azért szükséges, hogy nagyobb sebességre lehessen végre kapcsolni.

Ezt szolgálják az adótörvényekben a fejlesztési kedvezmények, a társasági adó csökkentése, a befektetés és a munkahelyteremtés nagyobb kedvezményezése, ezért az uniós felkészülésre fordítandó források, ezért lett a költségvetés rekordere az útépítés, a közúti közlekedés azzal, hogy több mint 80 százalékkal növekszik az erre szánt összeg. Ezért tervezünk közel 300 milliárdot az agrárvállalkozók versenyképességének javítására. Ez több mint kétszer annyi, mint a hasonló ciklus megfelelő évében, 2000-ben volt, és másfélszer annyi, mint 2002-ben volt, az Orbán-Torgyán-kormány utolsó évében. Ezért van az, hogy a mindig nehéz helyzetben levő önkormányzatok támogatásában elsősorban a beruházási támogatást növeljük látványosan.

Az útépítés egyébként mindig jelképes eseménye volt a magyar reformkorszakoknak, többet jelentett, mint önmagában az út. Petőfi még “Száz vasutat, ezeret!ö kívánt, mert ahogy ő mondta: “Ezek a föld erei,/ Bennök árad a műveltségö. Ami akkor a vasútépítés volt, az most az útépítés. Ebben az infrastrukturális hálózatban árad most a műveltség, az új, modern európai tudás.

 

(11.20)

Ezért beszélünk, merünk beszélni az építkezés költségvetéséről. És nincs kétségem aziránt, hogy most is megkapjuk majd az ellenzéki vezérszónoklatokban a szokásos igekötőket, hogy építkezés helyett leépítésről, adás helyett eladásról van szó. Végül is érthető, hogy egy leköszönt és eltávozott kormány előszeretettel viseltetik ezen igekötők iránt.

Természetesen mi is szoktunk felelni a szójátékokra, mi is kimutatjuk, hogy ez a költségvetés miben megerősít, miben megtart, miben megtakarít, miben megépít. Az igekötők háborúja végül is jó célt szolgál, ha szemléletessé akarja tenni gazdasági és társadalmi törekvéseink különbségét. De a lényegben talán mégiscsak egyet tudunk érteni: a lényeg az, hogy a váltóátállítás célja, értelme a munkahelyteremtés, a vállalkozások segítése, az építkezés, az uniós források kihasználása.

A közgazdászok, a gazdasági elemzők általában szigorúak voltak az Orbán-kormánnyal, és szigorúak voltak eddig a Medgyessy-kormánnyal is. Most köztük az egyik legszigorúbb az elmúlt napokban mégis azt írta: három éve először végre jó irányba fordult a költségvetés, mert nagyobb ütemben nőnek a beruházási és tőkejellegű kiadások, két és félszer nagyobb ütemben, mint az egyéb kiadások. Jó irányba fordult, mert radikálisan csökken a költségvetési deficit, és ezt a szocialista frakció támogatja, nem kíván a deficit növelésére vonatkozó módosító indítványokat beadni. Jó irányba megy a költségvetés azért is, mert most először takarékoskodik az államigazgatás jelentős mértékben saját magán.

Ha már egy emberre számoltam ki a költségeket, akkor azt mondhatom, hogy most mindenki évi 20-30 ezer forinttal kevesebbet költ az államigazgatásra, és ez jó, ezt is támogatjuk. Mert építkezés közben minden normális család takarékoskodik - kérdés persze, hogy kin és min. Rendes családban ügyelnek arra, hogy ne a nagymama és ne a gyerek viselje az építkezés legnagyobb terhét, nekik ugyanis nem egyszerűen ugyanúgy kell élniük, mint eddig, hanem valamivel jobban is - ez a költségvetés is ügyel erre. Az elosztható többlet a tavalyihoz képest az államháztartásban körülbelül ezermilliárd forint - egy emberre lebontva megint: fejenként százezer forint. Ebből a legtöbbet a költségvetés az építkezés mellett a nyugdíjakra, az 53., 54. heti nyugdíj kifizetésére, a gyerektámogatásokra és a szociális juttatásokra fordítja, és ez nagyon rendben van.

Itt tudniillik fel kell vállalni a kormány saját társadalompolitikáját: ez egy baloldali liberális kormány, én egy baloldali párt nevében beszélek. Ennek a társadalompolitikának a lényege a leszakadók felemelése, az esélyadás azoknak, akik eddig vesztesek voltak. Igen, lehetnek másfajta kormányzati filozófiák is, nem vitatom azoknak a koherenciáját sem. De ez a kormány most ezt vállalta fel: felvállalta, hogy az esélyadással, az eddig vesztesek segítésével csökkenti az igazságtalan társadalmi és területi különbségeket, ennek érdekében igenis átcsoportosít és bővít a nehezebben élők javára. Lehet másképp is, de minket erre választottak meg. Ez különbözik a konzervatív társadalompolitikától és különbözik a hagyományos, a régi, a lejárt baloldali társadalompolitikától is, amely a szociális támogatást elsősorban segélynek és nem esélyadásnak fogta fel.

A különbségek természetesek, ezért megértettük, ha nem is helyeseltük, hogy az Orbán-Torgyán-kormány a családi adókedvezményt állította a családtámogatás középpontjába, és módosító javaslataival, ha jól értem, most is ezt emelné elsősorban. Azt az adókedvezményt, amiből minél nagyobb a jövedelmed, annál többet vehetsz igénybe, míg ha rokkantnyugdíjasként, munkanélküliként, gyesen lévőként, kis fizetésűként nevelsz gyereket, akkor alig vagy egyáltalán nem jut neked belőle. Ez különösen akkor baj, ha - mint 1998 és 2002 között történt - befagy a családi pótlék. Mi ehelyett egy másik társadalompolitikát választottunk, ennek jegyében nem az adókedvezményeket növeljük, hanem újra a családi pótlékot, és ennél is nagyobb mértékben a legszegényebb 750 ezer gyerek gyermekvédelmi támogatását 11 százalékkal.

Volt egyszer egy, talán nem véletlenül nő politikus, aki a háztartásból vette a példát az amerikai testületben, parlamentben, kongresszusban, és azt mondta, hogy a társadalompolitika lényege a következő: tegyétek a lekvárosüveget az alsó polcra, hogy a kisember is elérhesse. Nos, a magyar lekvárosüvegben közös termésünk eredménye van. A mi társadalompolitikánk lényege ugyanez: tegyük az alsó polcra, hogy a kisember mindenképpen hozzáférhessen.

Ez vezet minket a lakástámogatások tekintetében is. Megint csak megértettem, ha nem is helyeseltem az Orbán-Torgyán-kormány logikáját, amely elsősorban a hitelképes emberek lakásépítését támogatta kamattámogatással és adókedvezménnyel - ez sokaknál fontos és hasznos kezdeményezés volt, ott meg is kell őrizni. De az már furcsa társadalompolitikára vall, hogy ha egy 60 milliós villát 30 milliós hitellel és 30 milliós önrésszel építő ember havi 170 ezer forint kamattámogatást... (Dr. Répássy Róbert: Magyar Bálintról van szó? - Dr. Kovács Zoltán: Vagy Horváth Csabáról! - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Én őszintén sajnálom, ha a fideszes frakcióvezető úr néhány embernek nem adott alkalmat valamiért, hogy majd hozzászólásban fejtse ki a véleményét - ő tudja, miért nem vállalta ezt a kockázatot (Zaj.) -, de ha már így történt, akkor kérem, hogy ezt ne közbekiabálással pótolják.

Nos, tehát furcsa társadalompolitikának tartom, magam nem helyeselném, hogy egy ilyen ember havi 170 ezer forint kamattámogatást és mellé havi 20 ezer forint adókedvezményt (Dr. Répássy Róbert bólogat: Bizony!), tehát összesen 190 ezer forint támogatást kapjon havonta a nála szegényebbek adójából. Ez tudniillik minden hónapban több mint négy minimálbéres nettó keresete; nem tudjuk helyeselni, hogy négy minimálbéres dolgozzon azért, hogy valaki kedvezménnyel építhesse a 60 milliós házát. (Dr. Répássy Róbert: Bizony!) El kell gondolkodni, hogy ez helyes-e.

Ezért maradt ugyan a 15 milliós hitelig a kamattámogatás, és marad, részlegesen marad széles körben az adókedvezmény, de amit jelentősen megnövelünk, az nem ez, hanem a gyermekek után járó szociálpolitikai támogatás, mert a nehezebben élőknek ez az igazi segítség. Ennek összege 2004-ben egy gyerek után éppen négyszer annyi, mint az Orbán-Torgyán-kormány utolsó évében, két gyerek után pedig már kétmillió forint, ezzel már egy fiatal pár nagyobb tőke nélkül is legalább elkezdheti a lakásépítést. (Zaj.)

Türelemmel várok, kedves képviselőtársaim, tudniillik olvastam az újságban, hogy a Fidesz új píárcsapata beosztotta önöket szimpatikus, szimbolikus és kritikus antipatikus kommunikátorokra. Azt az egyet nem tudtam, hogy az utóbbi csoportba a nyilvános felvétel éppen itt zajlik. Készséggel kivárom, amíg a hozott pontszámokat összesítik, és utána folytatom. (Derültség a kormánypárti sorokban. - Moraj a Fidesz soraiban. - Dr. Répássy Róbert: És a patikusok hol vannak?) Még további jelentkezők szeretnék jegyzőkönyvezni magukat a kritikus antipatikus kommunikátori csoportba, ezt is türelemmel megvárom.

De a dolog lényege az, hogy választani kell: ha az elosztható többlet szűkös, akkor vagy a jobb jövedelműeknek arányosan jobban kedvező családi adókedvezményt növelem, vagy a mindenkihez eljutó családi pótlékot és a gyerekek szegényebb felének segítő gyermekvédelmi támogatást - mi az utóbbit választjuk. Ilyenkor vagy nagy kedvezmény jut a drága házakra, vagy magas szociálpolitikai támogatás a gyermekek után a lakást építő fiatal pároknak, a kettő együtt nem megy - mi itt is az utóbbit választjuk.

Tudatosan tesszük, mert ez egy baloldali párt dolga, ezért szoktak és ilyenkor a világban baloldali pártokat kormányra juttatni - Magyarországon ez történt. Ezért választottuk a rászoruló gyerekek tankönyvellátásának és étkeztetésének bővítését, ezért van a fogyatékkal küzdőknek munkát adók nagyobb kedvezménye, ezért a munkaerőpiacon legnehezebben boldoguló ötvenesek elhelyezkedésének támogatása, ezért a hajléktalanok segítésére szánt összegek növelése.

Egy gazdagabb országban mondták egyszer: nem vagyunk elég gazdagok ahhoz, hogy megengedhetnénk magunknak a szegénységet - ez igaz ránk is. És ránk igaz még egy mondat: nem vagyunk elég sokan ahhoz, hogy megengedhetnénk magunknak akár egyetlen ember elkallódását, embertelen körülmények között való küszködését. Magyarország még nem gazdag ország, de annyira nem szegény, hogy benne gyereknek éhezni, szegénynek utcán megfagyni kelljen. Erre van pénz, hogy ez ne így legyen, és erre lesz pénz a jövőben is.

(11.30)

Mert ez a valódi értelme annak, hogy építkezünk, hogy segítjük a munkahelyteremtést, a beruházást, az uniós felkészülést, hogy nagyobb adókedvezményeket adunk a befektetőknek. Azért adjuk, hogy fejlődő gazdaság, hogy több munkahely és több pénz legyen belőle, több pénz, amiből még a csökkenő adók mellett is jut a szegénység felszámolására, az esélyadásra, az öregek, gyerekek, rászorulók segítésére. És ezt ez a költségvetés is megteszi, hiszen az építkezésnek csak akkor van értelme, ha a ház, ami elkészül, lakható lesz; és az építkezés mellett ennek a költségvetésnek ez a másik fő célja: a lakhatóbb, igazságosabb és otthonosabb Magyarország. Ezért kell, hogy minden takarékosság ellenére ki-ki megőrizze azt az életnívót, amit eddig elért, és a legnehezebben élők javíthassanak is rajta.

Ezért, az igazságosabb közteherviselés és a nagyobb szolidaritás, a szegények érdekében megteremthető források érdekében tettünk módosító javaslatokat az adótörvényekhez és teszünk a költségvetéshez is. Ezért tartjuk fenn, az igazságosabb közteherviselés érdekében azt a javaslatunkat, amely az évi ötmillió forint jövedelem fölött, vagyis havi 400 ezer forint kereset fölött 40 százalékos adókulcsot alkalmazna, amelynek bevételét a költségvetésben a nehezen élők javára fordítanánk.

Értjük mások szempontjait e tekintetben a koalíción belül és kívül is. Értjük és fontosnak tartjuk magunk is az adócsökkentést. Az erről folyó vita nem rossz vita, hanem értelmes vita, felnőtt politizálás, amelyben ki-ki képviselte és képviselni is fogja értékeit. De hátha sikerül meggyőznünk egymást, hátha a többi frakció is elhiszi nekünk, hogy javaslatunk elfogadása esetén még a magas jövedelműek adója sem emelkedne, hiszen az alsó három adókulcs leszállítása őket is kedvezően érintené, legfeljebb az ő adójuk nem csökkenne olyan mértékben, mint azoké, akiknek valóban minden fillérre szükségük van.

A mi javaslatunk adócsalásra sem buzdítana, hiszen a legfelső adókulcs eddig is 40 százalékos volt, csak eddig még több emberre vonatkozott, mint most 2004-ben vonatkozna.

Egyébként érdekes véletlen, de a mi javaslatunk szerint nem véletlen, hogy ez az évi ötmillió forintos jövedelem, ahol a határt meghúznánk egy magasabb adókulcs esetében, körülbelül a képviselők többségének átlagjövedelme körül van. (Dr. Répássy Róbert: A minisztereknek!) Mi most azt mondjuk, annak, aki annyit keres, mint mi magunk vagy annál is többet, nem kell olyan mértékben csökkenteni az adóját, mint másokét.

Hasonló célt szolgál annak a javaslatunknak a fenntartása is, amely a nyugdíjjárulék fizetését tenné arányosabbá a jövedelmekkel, magasabbra emelve azt a plafont, amely fölött már nem kell járulékot fizetni. Ez a költségvetés szempontjából ebben a vitában nyilván azt eredményezi, hogy az így befolyt többletet a szegényebbek segítésére, az elektromos áram árának szociális kompenzációjára és a lakosságot szolgáló önkormányzati források bővítésére szeretnénk fordítani.

Számos javaslatunkat persze - kormánypártnak ez az előnye - már sikerült beépíteni a költségvetésbe vagy az adótörvények előterjesztésébe. De a parlamentnek az a lényege, hogy mindig lehet és kell továbbjavítani a tervezeten, ezért vannak, lesznek további módosító indítványaink, hiszen tanultunk a társadalmi szervezetek, az érdekképviseletek, az önkormányzatok és az ellenzék javaslataiból is. Örömmel fogadjuk, hogy tegnap megállapodás született az érdekegyeztetésen, készek vagyunk a megállapodásnak megfelelő módosító indítványokat elkészíteni, benyújtani és elfogadni.

Államtitkár úr itt hagyott nekem egy hajnalban aláírt megállapodást, külön kérte, hogy Varga Mihály képviselő úrnak adjam át, ha esetleg mégis át akarja tanulmányozni a tényeket is, akkor legyen megfelelő segédanyag hozzá.

Éppen az ellenzék, önkormányzatok, társadalmi szervezetek részéről elhangzott javaslatok alapján magunk is fontosnak tartjuk - és módosító indítványokat kezdeményezünk - az önkormányzatok helyzetének javítását. Egy 25-30 milliárdos többletre teszünk javaslatot, amelyben benne van a tömegközlekedés támogatása is. Tudom, ezt ellenzéki politikusok is szükségesnek tartják, nyilván ennél nagyobb mértékben, de hogy megint csak az előző kormány egy pénzügyminiszterét idézzem: nem a szándékokról vitatkozunk, hanem a lehetőségekről. A szándékaink ugyanazok: az önkormányzatok helyzetének javítása addig a lehetőségig, amíg ezt a költségvetés bevételei megengedik.

Készülő és elkészült módosító javaslataink egyik csoportja tehát az önkormányzatokat segítené. Másik csoportja az igazságosabb szociális viszonyokat szolgálja, ezért nyújtunk be javaslatot, ahogy már említettem, az elektromos áram árterheinek szociális kompenzációjára, a fogyatékosszervezetek támogatásának növelésére - örömmel hallom, hogy ezt a képviselő úr is igényli -, és ezért nyújtunk be módosító indítványt a táppénzviszonyok megfelelő rendezésére, amely a táppénz értékét megőrzi a betegek számára, és másfajta támogatást vezet be a munkát keresők számára. Őszintén remélem, hogy ezek a javaslataink támogatást nyernek az ellenzék körében is.

Módosító indítványaink harmadik csoportja a reformokat szolgálja. Ezért adunk be módosító indítványt a közigazgatási és területfejlesztési reform érdekében a költségvetési összegek decentralizációjára. Megmondom őszintén, nagyon szükségesnek tartjuk nemcsak a koalíciós társ, nemcsak az ellenzék, hanem az egyes kormánytagok támogatását is, hiszen azt, hogy a kormány nemcsak általában reformelkötelezett, hanem az egyes miniszterek is megteszik ezt, az fogja legjobban bizonyítani, hogy képesek az eddig saját rendelkezésük alatt álló összegek egy részének decentralizálására is.

Természetesen számolunk a költségvetésben az adótörvényekhez benyújtott módosító indítványaink hatásával is, ezek a vállalkozások terheit csökkentették tovább, illetve a szociális kedvezményeket, a diákok utazási kedvezményét és a lakásépítők adókedvezményét növelték. E javaslatok célja ugyanaz, mint a költségvetés egészéé: az építkezés és a szociális segítség, az ország lakhatóbbá tétele építéssel és a szolidaritás szálainak erősítésével, mert a költségvetés ugyan forintokról szól, de nemcsak a forintokról, hanem ezekről a célokról is. Ezért kell felelősen felhasználnunk mindenki egymillió forintját - ránk bízták, hogy jól forgassuk. Nem a saját pénzünk, nem a parlament pénze, de a saját felelősségünk és a parlament felelőssége, hogy mit teszünk vele. Ezért kérem a támogatást a benyújtott költségvetés tervezetéhez és annak jobbítását célzó költségvetési módosító indítványainkhoz.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető asszony. Most pedig megadom a szót Áder János frakcióvezető úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. Parancsoljon, öné a szó, frakcióvezető úr.

DR. ÁDER JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Frakcióvezető Asszony! Engedjenek meg első mondatként egy személyes megjegyzést. Éjfél után, amikor elhagytam a Fehér ház épületét, láttam, hogy frakcióvezető asszony, Lendvai Ildikó szobájában még ég a villany. Gondoltam, buzgón dolgozik a beszédén; arra számítottam, hogy a korábban megszokott, humorral fűszerezett beszédet hallhatunk majd, szó lesz Róbert gidáról, Zsebibabáról, Micimackóról, esetleg más, számunkra fontos figurákról. Sajnos, csalódnom kellett, mert ilyenek nem fűszerezték ezt a beszédet, maradt a lehetetlenre való vállalkozás, védeni azt a költségvetési tervezetet, amely ezer sebből vérzik.

Tisztelt Országgyűlés! Történelmi évfordulók keretezik az Országgyűlés költségvetési vitáját, gondoljunk csak a néhány napja ünnepelt '56-os forradalomra vagy Deák Ferenc születésének kétszázadik évfordulójára. Egy-egy ilyen évforduló alkalmat ad a töprengésre és arra, hogy elgondolkodjunk e jeles évfordulók máig ható üzenetén.

Negyvenhét évvel ezelőtt éppen egy keddi napon, egészen pontosan október 30-án a Magyar Nemzetben megjelent egy cikk, amelynek a címe az volt, hogy “A hazugságok ideje lejártö. Talán érdemes felidéznünk ennek a cikknek néhány gondolatát.

(11.40)

“Ha azt kutatjuk, hogy az elmúlt években mit gyűlölt legjobban ez a nép, első helyen kell mondanunk a hazugságot. A hazugság pohara csordultig telt. A helyzet ismeretében nyugodtan állíthatjuk, hogy nem elsősorban a rossz gazdasági helyzet, a szűkölködés, az életszínvonal korlátozottsága vezetett a nemzet felkeléséhez, nem ezek a dolgok izzították fel a magyar szíveket, hanem egyebek mellett, de talán mindenekelőtt a hazugság gyűlölete. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy nem háborította fel az embereket a nemzeti vagyon bűnös tékozlása, a gazdasági egyenlőtlenség és az, hogy ez a gazdag ország nem tud nyugodt megélhetést biztosítani fiainak. De abból a tényből, hogy az anyagi követelések a tüntetések és a felkelés idején háttérbe szorultak, valamint abból, hogy senki nem tört más vagyonára, következik a tény, hogy a tüntetés, a felkelés politikai jellegű volt. A nép felkelt és kimutatta felháborodását a hazugságokkal szemben.

Az elmúlt években fájt az embereknek, hogy alacsony az életszínvonal, de még jobban fájt, ha azt mondták, hogy magas. Fájt az embereknek, hogy semmibe veszik nemzeti mivoltukat, de még jobban fájt, hogy azt mondták, nemzeti, nemzetibb és legnemzetibb politikát folytatnak. Fájt az embereknek, hogy békekölcsönnel terhelik a népet, de még jobban fájt, hogy azt mondták, ez a kényszerkölcsön önkéntes. A munkást sértette a normarendezés, de vérig sértette, hogy azt mondják, ez az ő érdeke, ezt ő kérte. Hagytuk, hogy a hazugság pókhálója szője be közéletünket és magánéletünket. És hiába volt minden kérés, kérdés, figyelmeztetés, tiltakozás s a végén követelés, nem okultak belőle. Nem okultak belőle még a tragikus órákban sem, amikor a nemzet már fegyvert ragadott kezébe, hiszen a rádión keresztül ellenforradalmárnak, csőcseléknek és ki tudja, még mi mindennek bélyegezték azokat, akiknek nem volt más bűnük, mint hogy magyarok akartak lenni, és igazságot követeltek.ö Eddig az idézet.

Talán érdemes lenne okulni a mai szocialista hatalomgyakorlóknak is e 47 évvel ezelőtti gondolatokból. Igen, e 47 évvel ezelőtti gondolatokat érdemes lett volna megszívlelni nemcsak a 2004-es költségvetés tervezetének készítésekor, hanem korábban is, akkor, amikor Medgyessy Péter a választási programját állította össze, és akkor, amikor a második szocialista-szabad demokrata kormány a programját elkészítette. Márpedig ha az önök választási és kormányprogramban foglalt ígéreteit és a 2004-es költségvetés rideg számait összevetjük, jól látható, hogy az ígéretek és a tettek között ég és föld a különbség. A Fidesz-frakció tagjai - úgy, ahogy azt az Állami Számvevőszék is tette - ízekre fogják szedni a költségvetés tervezetét, és bizonyítani fogják, hogy az előttünk lévő tervezet a leépítés költségvetése.

A frakció első felszólalójaként én csak néhány kiemelt kérdéssel kívánok foglalkozni, távollétében is szembesíteni kívánom Medgyessy Pétert választási ígéreteivel, bizonyítani fogom, hogy Medgyessy Péter rútul becsapta választópolgárait.

Nézzük, milyen kérdésekkel érdemes foglalkozni! Mit ígért Medgyessy Péter a családoknak? Mit ígért Medgyessy Péter a gyerekeknek? Mit ígért Medgyessy Péter a fiataloknak? Mit ígért Medgyessy Péter a szülőknek? Mit ígért Medgyessy Péter a nyugdíjasoknak? Mit ígért a fogyatékkal élőknek? Mit ígért az önkormányzatoknak? Mit ígért a mezőgazdaságból élőknek? Mit ígért az autópályán közlekedőknek? Mit ígért a Tisza mentén élőknek, és mit ígért az allergiás betegségben szenvedőknek?

Mit ígért Medgyessy Péter a családoknak? Több pénzt, jóléti rendszerváltást és létbiztonságot. És mit mond most Medgyessy Péter? Szó szerinti idézetek következnek. “2004-re nem tudjuk vállalni azt, hogy az életszínvonalat tovább javítjuk. A hagyományos jóléti állam kora lejárt.ö Emlékeznek rá? Augusztus 19-én hangzott ez el, az ünnep előestéjén, füttykoncert fogadta ezt a bejelentést. Nem lesz jövőre reálbéremelés. A közalkalmazottaknál a minimális inflációt sem elérő 6 százalékos béremelés fedezetét elbocsátásokkal kívánják biztosítani.

Mit ígért Medgyessy Péter a gyermekeknek? “Megőrizzük az elmúlt évek családtámogatási rendszerének eredményeit, és a szolidaritási hálót megerősítve átalakítjuk a társadalmi újraelosztás rendszerét.ö Később már kormányfőként a következőket mondta: “A gyerekekről szólnak kormányom legfontosabb tettei ebben az esztendőben és a jövőben is.ö És mi a valóság? A családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok normatív támogatása 5 százalékkal csökken, ez reálértékben több mint 10 százalékos értékvesztést jelent. A bölcsődei ellátás és a családi napközi normatívája szintén legalább 6-8 százalékos reálérték-csökkentést szenved el jövőre. Immáron második éve nem emelkedik a családi adókedvezmény egyetlen fillérrel sem, és a gyed összegének felső határa sem nő jövőre sem, egyetlen fillérrel sem.

Mit ígért Medgyessy Péter a fiataloknak? Itt egyetlen kérdést érdemes csak talán kiemelnünk ebből, hiszen több ígéret is vonatkozott a fiatalokra, a lakásépítés, otthonteremtés. Nézzünk néhány idézetet! “Hadd kezdjem rögtön azt - a nyelvtani hibákért nem én vagyok a felelős, szó szerinti idézetről van szó (Derültség az ellenzék soraiban.) -, ami nekem tetszett az elmúlt négy évben. Nos, az egyik a fiataloknak a lakáshitel. Ez egy jó dolog. Mi tovább fogjuk csinálni. És amit még szeretnék, az az, hogy egy szélesebb kör számára tudjuk biztosítani azt, hogy hozzá tudjanak jutni, mert ez egy viszonylag szűk kör.ö Később a következőt mondta: “Az MSZP semmit sem akar megszüntetni, semmit sem akar elvenni az emberektől, hanem tovább szeretné bővíteni a kedvezményes lakáshitel-támogatásokat.ö

Burány Sándor is nyilatkozott ebben a kérdésben, a következőképpen: “Az eddigi kedvezményeket meg kívánjuk tartani, de kiegészítenénk azokat 2002 után.ö Sőt, Szili Katalin is csatlakozott a nyilatkozókhoz: “Nem szüntetjük meg a kedvezményes lakáshitelt, sőt kiterjesztjük a bérlakásokra is.ö Megtartjuk, kiegészítjük, kiterjesztjük - ezek voltak az önök választási ígéretei.

Ehhez képest mi a valóság? Csökkentették a kamattámogatás mértékét, szigorították, szűkítették a hitelhez jutás lehetőségét, az adókedvezmény mértékét a legjobb esetben is a felére csökkentették, és van, akitől teljes mértékben elvették, elveszik jövőre. A bérlakásépítésre pedig az idei 20 milliárd forintról 7 milliárd forintra csökken a támogatás összege, azaz egyharmadára csökkentik a bérlakásépítésre szánt összeget. Mindeközben - és ennek láthatók már jól a következményei - az építőipar és az építőanyag-ipar drámai zuhanásban van, míg tavaly 20 százalékos növekedést produkált ez az ágazat, az idén már mínusz 2 százalék, és ki tudja, mi lesz jövőre.

Mit ígért Medgyessy Péter a szülőknek? Legfőképpen munkahelyeket, új munkahelyeket. Hadd idézzek a kormányprogramból! “A kormány több munkalehetőséget, bővülő foglalkoztatást teremt, így segíti, hogy a bérek közelítsenek az európai színvonalhoz.ö Konkrét számok is elhangzottak. Emlékezzünk csak Kovács László szavaira! Szintén szó szerinti idézet: “A programban - mármint az MSZP programjában - 300-400 ezer új munkahely megteremtése szerepel.ö

És mi a valóság? Burány Sándor, aki szintén nincs jelen a költségvetési vita kezdetén, egy 2003. október 7-én kiosztott sajtóanyag szerint 2006-ig már csak 100 ezer új munkahely létrejöttével számol. Az elmúlt esztendőt vagy a lassan mögöttünk lévő esztendőt folyamatos gyárbezárások kísérték. Nem volt olyan hét, hogy jelentős létszámú elbocsátások ne történtek volna az ország különböző pontjain. Jövőre önök a közigazgatásból mintegy 8 ezer ember elbocsátását tervezik, és az önkormányzatokat pedig mintegy 50 ezer ember elbocsátására fogják kényszeríteni. A közmunkaprogramtól 2002-höz képest 1,6 milliárd forintot vesznek el, ez 25 százalékos csökkentést jelent.

Mit ígért Medgyessy Péter a nyugdíjasoknak? Legfőképpen méltó időskort. És mi a valóság? A kormány rossz gazdaságpolitikája következtében jövőre nő az infláció, legalább 50 százalékkal fog nőni még a Pénzügyminisztérium számításai szerint is.

(11.50)

Más számítások ennél drámaibb növekedést mutatnak. Hat éve nem fordult elő, hogy az infláció ilyen mértékben nőjön, sőt, hogy egyáltalán nőjön, tehát egy hatéves tendencia szakad meg a következő esztendőben.

Drasztikus adóemeléseket tervez a kormány. A vitáját ezeknek a törvényeknek részben már lefolytattuk, tehát nem riogatásról van szó, nem Máté Dániel elszólásáról van szó, hanem a kormány elképzeléseiről van szó. Ezek a drasztikus adóemelések leginkább a nyugdíjasokat érintik majd hátrányosan. A nyugdíjasoknak az ideinél jóval többet kell fizetniük 2004-ben gyógyszerre, élelmiszerre, a lakás rezsijére. Összességében egyhavi nyugdíjat vesznek ki a nyugdíjasok zsebéből. Erre a Bokros-csomag óta nem volt példa.

Mit ígért Medgyessy Péter a fogyatékkal élő honfitársainknak? Szó szerinti idézet ismét: “Szociálpolitikánkat a társadalmi igazságosság, a fenntartható szociális gyarapodás, a gyengék védelme és a szolidaritás vezérli.ö És mi a valóság? A fogyatékosok nappali ellátásának normatívája befagyasztásra kerül jövőre, ami legalább 6-8 százalékos reálérték-csökkenést jelent. A fogyatékos személyek bentlakásos intézményi ellátásának keretösszegét 44 százalékkal kívánják csökkenteni. A fogyatékosok sportjának fejlesztése a felére csökken. És valamennyi - hangsúlyozom, valamennyi - fogyatékos-érdekvédelmi szervezet, a Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Szövetsége, az Értelmi Fogyatékosok Országos Érdekvédelmi Szövetsége, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége, valamint a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége támogatását is közel egynegyedével kívánják csökkenteni jövőre. Ez néhány tízmillió forintos csökkentést jelent. Tisztelt Ház, tisztelt kormánypárti képviselők, ekkora a baj, hogy ezektől a fogyatékosszervezetektől, érdek-képviseleti szervezetektől el kell vonni 20-30 millió forintot?

De ne feledkezzünk meg a szocialisták egyik leglátványosabb választási ígéretéről sem: arról, hogy nem lesz gázáremelés. Mit is ígért Medgyessy Péter, mit is ígért Kovács László és mit is ígért Lendvai Ildikó? Medgyessy Péter, szó szerinti idézet: “Kérem szépen, nem lesz gázáremelés, egyáltalán. Most mondom. Húsz évre, hány évre ígérjem meg? Nem lesz gázáremelés.ö Április 18., 2002. Kovács László nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy nem emelik a lakossági gázárakat. 2002. április 15. Lendvai Ildikó lassan mondta - megjegyeztük mindannyian -, hogy az ország minden választópolgára megértse. Megértettük, megjegyeztük, frakcióvezető asszony! A mondat így szólt: “nem lesz fogyasztói gázáremelésö. Ezeket az idézeteket önök már hallhatták a Ház falai között, de Medgyessy Péter örök érvényű mondatait tanulmányozva egy újabb gyöngyszemre bukkantam, hadd osszam meg önökkel ezt is, ez a következőképpen hangzik: “Gazdaságilag megalapozott számítások alapján vállalom, hogy az új kormány azonnal visszaállítja a rászorultak villany- és vízellátását, kifizeti helyettük felgyülemlett közüzemi adósságaikat.ö (Taps a Fidesz padsoraiból. - Varga Mihály: Éljen!) Értem, hogy Medgyessy Péter miért nem jött be a költségvetési vita kezdetére. Megértem. Megértem; valóban nehéz lett volna ezekkel a korábbi mondataival szembesülni.

No de mi a valóság a gázáremelés ügyében és a villanyáram-emelés ügyében? Nézzük először a villanyt! Februártól a villamos energia árát a Medgyessy-kormány az infláció több mint kétszeresével emelte. Majd augusztustól ismét az infláció kétszeresével növelte a villanyáram árát. A következő év elejétől pedig az általános forgalmi adót fogja megemelni 12 százalékról 25 százalékra, ami összességében egy év alatt 30 százalékos áremelést eredményez. Ezek az önök jóléti rendszerváltásai.

És mi van a gázzal? Nem lesz fogyasztói gázáremelés, ezt mondták önök. Ehhez képest 2003. május 15-étől a földgáz ára a lakossági fogyasztóknál 12 százalékkal nőtt, az egyéb fogyasztóknál pedig 15 százalékkal emelkedett. Most pedig, október 15-étől, tehát néhány nappal ezelőttől átlagosan 16,4 százalékkal emelték a földgáz árát, és az önkormányzatoknak 40 százalékkal kell többet fizetniük a gázszámláért, mint eddig. Ennek a kompenzációjára jövőre a következő évi költségvetés tervezetében egyetlen fillér nem szerepel. Ezt nevezik önök jóléti rendszerváltásnak.

S ha már az önkormányzatoknál tartunk: mit ígért Medgyessy Péter? Ismét szó szerinti idézet: “Megerősítjük az önkormányzatok pénzügyi, gazdasági önállóságát. A kormány megvalósítja az anyagilag független önkormányzati rendszert, amely az autonóm önkormányzat feltétele.ö Ez a kormányprogramban van. De rövidebben is fogalmazhatok, hiszen gigantplakátok ezrei hirdették az országban: “Több pénzt az önkormányzatoknak!ö (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Így történt!) És mi a valóság? Drámai mértékű lett az önkormányzatok működési hitelállománya az elmúlt esztendőben, és a vagyonfelélés szintén soha nem látott méreteket öltött. Több mint 200 milliárd forintnyi önkormányzati vagyont kellett az önkormányzatoknak azért eladni, hogy a napi működés feltételeit biztosítani tudják. Jövőre 6 százalékos létszámcsökkentésre kényszeríti a költségvetés és a kormány az önkormányzatokat, és jó néhány normatíva is csökkenni fog. Mondok ebből néhányat: csökken az okmányirodák támogatása, a falugondnoki szolgáltatásra fordított összeg jelentősen csökkenni fog, és az egyes szociális intézmények támogatása is csökkenni fog az önkormányzatok esetében.

Tisztelt kormánypárti Képviselők! Nem kell elfogadni természetesen ezt a kritikát, amit a Fidesz-frakció tagjai mondanak önöknek. De miért nem hallgatnak legalább az Állami Számvevőszékre? Miért nem tanulmányozzák legalább az Állami Számvevőszék jelentését figyelmesen? Hadd idézzek önöknek ehhez néhány mondatot. “A finanszírozási reform előkészítésében érdemi előrelépés nem tapasztalható, annak ellenére, hogy az önkormányzatok egyharmada forráshiányos, számuk növekszik.ö - mondja az Állami Számvevőszék. Egy másik mondat: “Az önkormányzat hatáskörébe tartozó intézmények, feladatok működéséhez nyújtott normatív támogatás a várható inflációt el nem érő mértékben, 2,5 százalékkal nő 2004-ben.ö Mekkora inflációt terveznek önök? 6 százalékot. És mennyivel növelik ezt a támogatást? 2,5 százalékkal. Számolják ki a különbséget! Következő mondat: “Az alacsony jövedelmi háttérrel rendelkező önkormányzatoknál nem teremthető forrás a 2004. évi keresetek reálértékének megőrzésére, ezek számára nem tartalmaz megfelelő támogatási keretet a költségvetési törvényjavaslat.ö Nem ellenzéki riogatásról van szó, hanem az Állami Számvevőszék véleményéről. S még egy mondat: “Az önkormányzatok jelentős részénél várhatóan folytatódik a vagyon felélése és az eladósodás.ö De önök nem hallgatnak az Állami Számvevőszékre sem.

Miért nem hallgatnak akkor legalább az ötszáz tiltakozó polgármesterre, akik végső kétségbeesésükben az Országgyűlés elnökéhez fordultak, mert már nem bíznak Medgyessy Péter ígéreteiben? De rájuk sem hallgatnak. Akkor miért nem hallgatnak legalább a saját önkormányzati vezetőikre? Miért nem hallgatnak Dióssy Lászlóra, Zongor Gáborra vagy Demszky Gáborra? Miért? Zongor Gábor itt ült az önök frakciójában az előző ciklusban. Most a Települési Önkormányzatok Szövetségének főtitkára. Miért nem konzultálnak vele? (Göndör István: Mi konzultálunk!) Dióssy László szabad demokrata városvezető, Veszprém polgármestere. Ő egyébként mit mondott? Azt mondta, hogy tüntetést is képes szervezni azért, hogy ezt a költségvetést megváltoztassa. És miért nem hallgatnak Demszky Gáborra, aki már tavaly is azt mondta, hogy a 2003-as költségvetés az önkormányzatok szempontjából rosszabb, mint az Orbán-kormány legrosszabb költségvetése. Miért nem beszélnek velük, legalább miért nem hallgatnak rájuk?

Mit ígért Medgyessy Péter a mezőgazdaságból élőknek? Szintén szó szerinti idézet következik: “Kormányom felvirágoztatja a mezőgazdaságot és a magyar vidéket.ö Ezek után még két politikai megállapodást írt alá a kormány nevében, az egyiket, ha jól emlékszem, Medgyessy Péter, a másikat Kovács László, amiben azt vállalta a kormány - négypárti megállapodásról volt szó, hangsúlyozom még egyszer, és a kormány is aláírta ezt -, hogy a mezőgazdaságból élők versenyfeltételeit javítani fogja az uniós csatlakozást megelőzően.

(12.00)

Ehhez képest mi a valóság? Legalább 70-80 milliárd forint hiányzik ebből a költségvetésből ahhoz, hogy ez a cél megvalósuljon.

Mit mondtak Koppenhága után? Mit mondott Medgyessy Péter és Kovács László? Azt mondták, hogy 25 százaléknyi támogatást kapunk majd az Európai Unióból, de ezt a saját pénzükből, a mi adófizetőink pénzéből majd 30 százalékkal kiegészítjük, és ez milyen nagy siker, és hogy ennek a fedezete meglesz. Szó szerinti idézet következik: “Mi tudjuk azt, hogy milyen nagy a felelősségünk a magyar mezőgazdaságból élőkkel szemben, ezért ezt a 25+30 százalékot biztosítani fogjuk,ö - mondta Medgyessy Péter - „ a kifizetés módja pedig olyan lesz, hogy azzal valóban föl lehessen venni mindenfajta támogatást.ö És mi a valóság? A valóság az, hogy a következő esztendőben ehhez a 30 százalékhoz a magyar gazdák nem fognak hozzájutni, a költségvetés ennek a forrásoldalát nem biztosítja. A mezőgazdasági bizottság ülésén maga a kormány képviselője ismerte el, hogy legjobb esetben ennek az összegnek az egyharmada áll majd rendelkezésre. Ez a valóság.

Ráadásul kérdéses, hogy ezekhez a pénzekhez egyáltalán hozzáférhetnek-e majd a magyar gazdálkodók, ugyanis az Európai Bizottság legfrissebb jelentéstervezetében - ami valószínűleg november elején fog megjelenni, de már a BruxInfóban egyébként olvasható - a következő mondatok szerepelnek. A jelentéstervezet leszögezi: Magyarország egyértelműen az utolsók között foglal helyet. Négy területen marasztalja el súlyosan a Medgyessy-kormány agrárpolitikáját, és kifejezetten nyugtalanítónak tartja a helyzetet. Mi ez a négy pont? 1. Súlyos késedelemben van az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer kiépítése, ami nélkül nem hívhatók le a brüsszeli támogatások. 2. Aggasztó, hogy a magyar kormány alig tíz hónap alatt akarja működőképes állapotba hozni a kifizető ügynökségeket, amire a legfejlettebb tagállamoknak is legalább egy-másfél évre volt szükségük. 3. A Medgyessy-kormány mulasztásai miatt Brüsszelben nem látják biztosítottnak a vidékfejlesztési támogatások tervének elfogadását sem. 4. Feszítő ellentmondások vannak az állategészségügy és az élelmiszer-biztonság területén.

Ez a brüsszeli dokumentum azt is kilátásba helyezi, hogy a Medgyessy-kormány késlekedésének és mulasztásainak az lehet a következménye, hogy működőképes intézményrendszer hiányában nem juthatunk hozzá az európai uniós pénzekhez. Ennek a cáfolatát próbálta adni László Csaba pénzügyminiszter úr expozéjában, csak hát ez a dokumentum, ami tegnap jelent meg egyébként, éppen az ő szavait cáfolja. Talán érdemes lett volna a vitára felkészülés jegyében ezt a dokumentumot is áttanulmányozni.

És még egy idézet, ami a mezőgazdasággal kapcsolatos, szintén szó szerinti idézet, szintén Medgyessy Pétertől származik: “Meghagynánk a mezőgazdaságban a családi gazdaságok támogatását is, amely jelenlegi állapotában csak minden településről egy-két családnak oldja meg a gondjait. Én a támogatás nélkül maradt százezrek gondjával is foglalkozni fogok.ö - mondta Medgyessy Péter. És mi a valóság? Megszüntették ezt a támogatási formát, és jövőre sem fognak egyetlenegy fillért sem adni erre. Ez a valóság.

Ma részben a pénzügyminiszteri expozéban, tegnap a napirend előtti felszólalások keretében és korábban a sajtóból is meglehetősen sokat hallottunk arról, hogy a kormány egyik fő kitörési pontot jelentő területe az infrastruktúra-fejlesztés, ezen belül az autópálya-építés és a gátépítés. Egy kormányszóvivői iroda által kiadott közlemény, ami augusztus 14-én került a nyilvánosság elé, a következőképpen fogalmaz erről: a jövő évi költségvetés olyan területeken teremti meg az előrelépés lehetőségét, amelyek az egész ország szempontjából fontosak, mint például az autópálya-építések és a Vásárhelyi-terv. Mit ígért korábban Medgyessy Péter a választási programjában? Szó szerinti idézet: “800 kilométer új autópályát és autóutat építünkö - ígérte ezt 2002-ben Medgyessy Péter. Mit ígért a Tisza mentén élőknek? “2004-benö - kérem, figyeljenek: 2004-ben, tehát a következő esztendőben - „ befejezzük a Tisza és mellékfolyóiö, tehát nemcsak a Tisza, hanem a mellékfolyók “teljes körű árvízvédelmi rendszerét, valamint a Duna-Tisza kiszáradását gátló hálózat megépítését. Zöld folyosót hozunk létre.ö - szó szerinti idézet. És mi a valóság? Mi a valóság az autópálya-építések kapcsán? Az elmúlt másfél évben nem volt olyan hónap, amikor a megépítendő autópályák tekintetében ugyanazt a számot mondták volna. 800, 426, 390, 400, 300, 270, 290 - szinte minden hónapban más számot mondtak, amikor az a kérdés felmerült, hogy hány kilométert kívánnak majd önök építeni.

A másik egy nagyon, tulajdonképpen nyugodtan mondhatom, hogy arcátlan próbálkozás, amivel most már nem először találkozhatunk: az elmúlt évek, évtizedek autópálya-építéseit is a saját eredményükként akarják önök feltüntetni. Mert hogyan is valósul meg ez a 800 kilométer autópálya-építés az e területet felügyelő és a területért felelős miniszter szerint? Nézzük, hogy Csillag István mit mond erről, az Info Rádiónak nyilatkozott. A riporter kérdése a következő volt: “A választási kampányban 800 kilométer autópályát, autóutat ígértek. Tartható ez?ö Csillag István válasza: “Ugye, először is nem mi ígértük, bocsánatot kérek érte.ö (Derültség a Fidesz soraiban.) Valóban, ezt Medgyessy Péter ígérte, de mintha egy kormányban lennének. Folytatódik a válasz: “Tehát az SZDSZ egy meghatározott szakmai programot vallott, aminek az összhossza persze nincs távol a 800 kilométertől.ö (Derültség és közbeszólások a Fidesz soraiban.) “Mi most azt gondoljuk, hogy két dolog van, amit a kormány meg tud ígérni, az egyik, hogy ennek a ciklusnak a végére a használt és átadott gyorsforgalmi utaknak, autópályáknak az összhossza több lesz, e terv szerint 900-nál is több kilométernyi lesz.ö Még egyszer ezt a mondatot, milyen szép is a magyar nyelv: a ciklus végére a használt és átadott gyorsforgalmi utak, autópályák hossza több lesz, mint 900 kilométer. Egy kis számtani művelet kellett csak: az előző húsz év autópálya-építéseit, autópályáit össze kellett adni azzal, amit majd önök meg kívánnak építeni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ügyes! - Taps a Fidesz soraiban.) “A másik, ami a kivitelezésben van, és amit átadnak, az is több lesz, mint 800 kilométer, hiszen így jön ki.ö Hát, hacsak úgy nem, miniszter úr! Hacsak úgy nem! (Derültség a Fidesz soraiban.)

A riporter kicsit kukacoskodó volt, és aztán megkérdezte: “De hát hány kilométer olyan autópályát, illetve autóutat adnak át, amely beruházások már a Medgyessy-kormány idején kezdődtek el?ö Erre az ön válasza a következő volt: “Körülbelül úgy gondoljuk, hogy ez olyan 270-280 lehet.ö (Derültség a Fidesz soraiban. - Dr. Répássy Róbert: Egyenes beszéd!) A végén tényleg az lesz, mint amit egyébként Fábry Sándortól hallhattunk, hogy amikor majd bajban lesznek azzal, hogy ténylegesen teljesítik-e a 800 kilométer autópálya megépítését, akkor külön mérik a sávokat, aztán amikor így se jön ki, akkor oda-vissza mérik a sávokat - csak vigyázzanak, nehogy a végén bontani kelljen! (Derültség és taps a Fidesz soraiban.)

Nos, nézzük csak, hogyan állunk a másik jelentős programmal! De még mielőtt ezt néznénk: a jövő évi költségvetésben rendelkezésre álló összeg legfeljebb 100 kilométer autópálya megépítésére elegendő a mostani árak szerint. És a Medgyessy-kormány a jövő esztendőben csak olyan szakaszokat fog átadni, amit az Orbán-kormány kezdett el építeni, illetve aminek az építését az Orbán-kormány készítette elő. Ezt önök majd természetesen a saját választási eredményükként, a saját teljesítményükként fogják bemutatni a nyilvánosság előtt, természetesen komoly-komoly médiaháttérrel.

De nézzük a másik programot, a gátépítést, a Vásárhelyi-tervet! Mit is ígért Medgyessy Péter? Idézzük, mert tényleg olyan szép ígéret volt ez: 2004-ben - hangsúlyozom még egyszer, tehát a következő esztendőben - a Tisza és mellékfolyói teljes körű árvízvédelmi rendszerét, valamint a Duna-Tisza köze kiszáradását gátló hálózatot megépítik. Ez az ígéret. És mi a valóság? Gátépítésre és tározók építésére önök összesen 12 milliárd forintot terveznek jövőre. Ha a tározókat nem is építik meg, és csak gátakat fognak építeni, ebből körülbelül 30 kilométernyi gátat lehet megépíteni, Medgyessy Péter ígéretében pedig ennek a hússzorosa szerepelt. A hússzorosa, tisztelt miniszter úr!

Na, és mi lesz a zöld folyosóval? (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Készül Ferihegyen. - Derültség a Fidesz soraiban.) El se tudom gondolni… (Taps a Fidesz soraiban.)

Noch dazu, azt azért ne felejtsük el, hogy 1999 és 2001 között több mint 200 kilométer töltést építettek a polgári kormány idején, és csak a Felső-Tiszán ebből 105-öt.

(12.10)

Tehát valóban, a mérce magasra van téve, át kéne ugrani, pláne, ha már erre vállalkoztak, nem alatta szaladgálni. (Derültség az ellenzék padsoraiban.)

Nos, tisztelt Országgyűlés, ígért Medgyessy Péter egyébként az allergiában szenvedőknek is fontos programpontokat. Nézzük, hogyan szólt ez a szó szerinti ígéret: “Megszervezzük, hogy négy év alatt negyedére csökkenjen a parlagfűvel borított területek nagysága.ö Tehát négy év alatt a negyedére csökkenjen a parlagfűvel borított terület.

És mi a valóság? A parlagfű irtására nincs elkülönített összeg a költségvetésben. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Gyalázat!) Tegyük fel, hogy önök ezt a pénzt a népegészségügyi programból akarják finanszírozni. Akkor fel kell tennünk azt a kérdést, hogy akkor miért csökkentették a népegészségügyi programra szánt összeget 25 százalékkal. Tegyük fel, hogy a népegészségügyi program 1,5 milliárdját teljes egészében csak a parlagfű irtására akarják fordítani, ez akkor is kevesebb, mintegy a negyede annak, mint amelyre egyébként szükség lenne.

Hogyan fog teljesülni ez a választási ígéret? Magyarországon egyébként több mint 2 millió ember szenved allergiás betegségben, ezeknek a többsége a parlagfűtől. A cél helyes, mi tudjuk támogatni, de nem lehet megelégedni azzal, hogy fölállítunk egy parlamenti bizottságot, de pénzt erre nem fordítunk, márpedig az idén sem volt pénz erre, és jövőre sem lesz. Ez a valóság.

Tisztelt Országgyűlés! Az elején azzal kezdtem a mondanivalómat, hogy fontos évfordulók környezetében zajlik ennek a költségvetésnek a vitája, Deák Ferenc születésének kétszázadik évfordulójával is példálóztam. Önök szeretnek ezeken az ünnepeken megjelenni, szeretnek a haza bölcsének fényében sütkérezni, pedig tulajdonképpen csak egyetlen dolgot, egyetlen mondatát kellene Deák Ferencnek megjegyezniük. Ez a mondat így hangzik: “Hazudni nem szabad.ö S Medgyessy Péternek mondanám, ha itt lenne, aki szintén ezzel a mondattal próbálkozott - egyébként nem túl nagy sikert aratva augusztus 19-én -, hogy, miniszterelnök úr, nem beszélni kell erről, hanem eszerint cselekedni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr.

Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt megadnám a szót Kuncze Gábornak, a tegnapi napon az ülést vezető elnök az adózás rendjéről szóló törvényjavaslat részletes vitáját úgy zárta le, hogy a kapcsolódó módosító javaslatok benyújtására ma 12 óráig van lehetőség. Az elnöki óra szerint 12 óra 13 perc van. Mindezekre való tekintettel tájékoztatom önöket, hogy a meghosszabbított határidő lejárt.

Most megadom a szót Kuncze Gábor frakcióvezető úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. Parancsoljon, öné a szó.

KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Áder János képviselőtársam, frakcióvezető úr azzal fejezte be, hogy köszöni, hogy meghallgattuk. Mondhatnám, nagyon szívesen, én meghallgattam, és azt tudom mondani, hogy az általa elhasznált mintegy 33 perc nem volt elegendő arra, hogy a Fidesz nevében egyetlenegy javaslatot megfogalmazzon a jövő évi költségvetéssel kapcsolatban. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Csak egyet - nem vagyok nagy igényű, egyet kellett volna.

Szembesítette a Házat a korábban elhangzott ígéretekkel, ami helyes dolog egy ellenzéki vezérszónok részéről. Még helyesebb lett volna, ha hallunk valamit a sajtótájékoztatókon egyébként bejelentett alternatív költségvetéssel kapcsolatban. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Várd ki a végét!) Miután erről nem hallhattunk semmit, az embernek az a várakozása támad, hogy ez megint egy ugyanolyan blöffgyűjtemény lesz, mint amilyen az idei költségvetéshez beadott fideszes módosító javaslatok összessége volt. Ezért azután most már különös izgalommal várom, mi lesz ezeknek a módosító javaslatoknak a tartalma. Fel fogjuk a közvélemény figyelmét hívni arra, hogy a Fidesznek ismét nincsen semmilyen mondanivalója a jövő évvel kapcsolatban. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nem hallottad!)

Ami pedig magát a költségvetés készítését illeti, természetesen egy kormányzat akkor jár el helyesen, ha szembenéz a valósággal, ha szembenéz azokkal az objektív körülményekkel és azokkal a determinációkkal, amelyek meghatározzák a költségvetés kereteit, és ha ezekkel szembenézett, akkor ezeknek megfelelő választ ad a költségvetés készítése során. És azt gondolom, nem árt ismét ezeket a determinációkat sorra venni.

Mindjárt az első, amelyről egyébként itt már szó volt, a világgazdaság helyzetének alakulása. Ez azért érdekes, tisztelt képviselőtársaim, mert egy ilyen kicsi, nyitott gazdaság, mint amilyen a magyar gazdaság, egyszerűen nem függetlenítheti magát ezektől a körülményektől. Rögtön hozzá kell tennem: ráadásul, ha egy ilyen gazdaságtól azt várjuk, hogy fejlődjön és növekedjen, akkor éppen a nyitottsága miatt ez nem történhet másként, mint export vezérelte pályán - erre a későbbiek során majd még vissza fogok térni -, merthogy tisztelt képviselőtársaim, a külső konjunktúra lanyhulása - ez egyébként a legújabb kori magyar gazdaságtörténelmünk során már számtalanszor bebizonyosodott - nem helyettesíthető a belső kereslet felpumpálásával.

Ezt azért tartom szükségesnek elmondani, mert Varga Mihály képviselőtársunk az imént megint büszkén mondta, hogy 2000 után a kormány reagált, élénkítette a belső keresletet, és hurrá, ennek milyen áldásos következményei lettek. Most persze tekintsünk el attól, hogy, mondjuk, 2000-ben az 5 százalékot meghaladta a gazdasági növekedés, amikor meg önök átadták a kormányzást, 2,7 százalék volt, vagyis úgy tűnik, az áldásos körülményeket illetően is van vitánk egymással.

De ne felejtsük el, hogy ennek azután különböző következményei lettek. Először is: ennek a következtében növekedett az import, amelynek persze két következménye volt. Egyrészt a magyar vállalkozások ezekkel az importtermékekkel találván szembe magukat piacaikat vesztették, ez összefügg a forint árfolyamának mesterséges alakításával is. Másrészt ennek következtében nőtt az ország külső eladósodása. De ez a mesterséges belső keresletélénkítés járt a megtakarítások csökkentésével, amelynek azután persze olyan következménye volt, hogy ez ilyen módon nem fedezte az egyébként növekvő hiányt, ami persze szintén az élénkítés következménye volt. Ennek is az lett a másik következménye, hogy nőni kezdett az ország külső eladósodása. Említettem, ennek következménye volt a hiány növekedése, és mindezekkel együtt, mindezek eredményeként a külső finanszírozási igény növekedett, és ezért van az, hogy az eladósodás ismét elkezdett növekedni; nem most, tisztelt képviselőtársaim, hanem az előző kormány utolsó időszakában.

Ha már itt tartunk, és itt a különböző ígéretekkel szembesítette az ellenzék például Medgyessy Péter miniszterelnököt, azzal, amit a kampányban mondott, két dologra azért hadd hívjam fel a figyelmet. Egyrészt abban a kampányban az én emlékeim szerint meglehetősen nagy ígéretverseny zajlott a két nagy párt között, ami a végén összeadva 1700-1800 milliárd forintnyi összeget mutatott, amiről már akkor is lehetett látni, hogy finanszírozhatatlan lesz. Ebből például szerencsés lenne olyan tanulságokat levonni, hogy ezt nem szabad, mert ezek majd teljesíthetetlen ígéretekként jelennek meg, és természetesen a választópolgárok félrevezetéseként, bár erre a kérdésre is vissza fogok térni a későbbiek során.

Mindenesetre a kormányzat, ahogy említettem, ha számba akarja venni a körülményeket, akkor nemcsak a külső körülményekkel kell kalkulálnia, hanem az elmúlt három év gazdaságpolitikájának a következményeivel is szembe kell néznie. Mert vitathatatlan, tisztelt képviselőtársaim, hogy a gazdaság teherbíró képességével nem számoló intézkedések sorozatát figyelhettük meg az elmúlt három évben. Ennek a következtében milliók életkörülményei javultak, és ez az egyik oldalon örvendetes. A másik oldalon azonban a bérek, a fogyasztás és a jólét növekedése nem kötődött semmilyen többletteljesítmény-elváráshoz, ennek következtében pedig a többlet felhasználásának nem volt meg a többletteljesítményekből származó forrása.

 

(12.20)

És valójában ez az a helyzet, amivel most a kormányzatnak számolnia kell, amit nem hagyhat figyelmen kívül senki, aki a jövő évi gazdaságpolitikáról vagy a jövő évi költségvetés-politikáról gondoskodik.

Ennek az egyik következménye a versenyképesség romlása, és ennek a versenyképességnek a romlása eredményezte aztán azt, hogy egyes cégeket be kellett zárni. Itt megint a magukra büszke ellenzéki képviselőtársaim figyelmét hadd hívjam fel arra a tényre, hogy ebben szerepet játszott a bérek gyors növekedése, szerepet játszott a forint mesterségesen erősen tartása, és szerepet játszottak az előbb említett folyamatok együtt a versenyképesség romlását eredményezvén - ez megint csak nem az elmúlt másfél év gazdaságpolitikájának következménye. És a versenyképesség romlásával függ össze az is, hogy a befektetők szándékaink ellenére elmaradtak, aminek aztán megint csak további egyensúlyi pozíciót rontó hatásai vannak. Természetesen determinációként kell kalkulálni a jövő évi költségvetést illetően a béremelések áthúzódó hatásával, merthogy ezek több száz milliárd forinttal terhelik meg a jövő évi személyi jellegű kiadásokat.

És itt hadd tegyek az ígéretekkel és azok teljesítésével kapcsolatban megint egy mellékmegjegyzést. Való igaz, mindkét nagy párt a választási kampányban - hogy úgy mondjam - elgaloppírozta magát. A miniszterelnök úr számára két választási lehetőség volt. Az egyik: rámutatni arra a tényre, hogy bizony, a gazdaság nem olyan állapotban van, mint ahogy azt a Fidesz hazudta éveken keresztül (Moraj a Fidesz padsoraiban.), és ha ennek következményeivel szembenéz, akkor ezek a lépések nem tehetők meg; vagy pedig állja a szavát, végrehajtja a száznapos programot, ezen keresztül megkísérli visszaszerezni a politika iránti bizalmat, de tudja, hogy abban az esetben, ha a várt világgazdasági konjunktúra, élénkülés elmarad, akkor ennek a következményeivel egyszer majd szembe kell nézni. Ez a szembenézés ideje, tisztelt képviselőtársaim. A miniszterelnök úgy döntött, hogy állja a szavát a száznapos programot illetően. Nem biztos, hogy ezt kifogásolni kell.

Megint hadd utaljak vissza arra, hogy volt egyszer ’98-ban is egy kampány, önök végezték, nagyon szép ígéretek hangzottak el. (Ujjaival nullát formálva mutatja:) Ennyit teljesítettek belőle. Ezt - a jegyzőkönyv kedvéért mondom - nullának kell értelmezni. (Derültség.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Determináció - bár hadd tegyem hozzá, hogy ezt én inkább a pozitív oldalon említeném - az uniós csatlakozás. Ez több szempontból is befolyásolja a költségvetés alakulását, hiszen egyrészt meg kell teremteni az uniós források fogadására vonatkozó intézményrendszert, egyáltalán a fogadást, és meg kell teremteni a társfinanszírozást. És itt megint hadd utaljak az Áder János által elmondottakra; ez sok területen igaz lesz egyébként az ő szavait illetően.

Önök mit tettek vajon az uniós csatlakozás intézményrendszerének kiépítése érdekében? Semmit! Mit tettek önök például a nemzeti fejlesztési terv kialakítása érdekében? (Dr. Kovács Zoltán: Több mint húsz fejezetet lezártunk. - Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Még nagyobb semmit! Semmit nem tettek önök annak érdekében, hogy ez a rendszer kialakulhasson. Hiába csóválja a fejét, képviselőtársam, mondjon csak egy darab intézményt, amit erre létrehoztak! És mindezt ennek a kormánynak kell rohamtempóban bepótolnia! Nyilván önök vagy nem gondolták, hogy EU-csatlakozás lesz, vagy pedig önöket a kérdés különösebben nem foglalkoztatta, ettől azonban a probléma létezik. A költségvetés ilyen módon is determinált, és természetesen ezt az intézményrendszert ki kell alakítani.

S van még egy determináció, tisztelt képviselőtársaim, ez pedig az, hogy ha a források változatlanul alakulnak vagy netán szűkülnek, ilyen körülmények között azokat nem lehet megfelelő módon, hatékonyan, nagyon megváltoztatva elosztani, csak abban az esetben, ha érdemi, gyökeres változtatásokat hajtunk végre azokon a rendszereken, amelyek ezeket a pénzeket felhasználják. Vagyis elveiben is újragondolt rendszerekre van szükség, és ez járulhat hozzá a korábbi arányok megváltoztatásához.

Ezért nagy probléma, tisztelt képviselőtársaim, hogy számos területen tizenhárom éve maradnak el a reformok, hogy nem történnek meg azok a nagy rendszerátalakító lépések, amelyek lehetővé tennék - érdemi módon most már -, hogy a szűkösen rendelkezésre álló forrásokat másként vagy akár jobban osszuk el, vagy akár másként, jobban, hatékonyabban használjuk fel. Ezért baj, hogy rendre elmarad az állam, a közigazgatás reformja, például az egészségügyi szolgáltatások reformja vagy egyéb közszolgáltatások reformja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek a determinációk, és egy felelős kormánynak igenis szembe kell néznie ezekkel a problémákkal, nehézségekkel, és a jövő alakítása és megalapozása érdekében vállalnia kell a mégoly népszerűtlen intézkedéseket is. Ki kell mondani, hogy az eddigi gyakorlat nem folytatható. A jóléti rendszerváltás eddigi eredményei megőrzendőek, megőrizhetőek, ugyanakkor azonban most jelentős továbblépésre nincs lehetőség. Én egyetértek a miniszterelnök úrral abban, hogy volt bátorsága ezt kimondani.

És tudomásul kell venni azt is, tisztelt képviselőtársaim, hogy szigorú takarékosságra van szükség minden területen, ahol az lehetséges, egész egyszerűen azért, mert felelősek vagyunk az adófizetőknek, hogy mire költjük el a pénzüket, hogy feleslegesen szórjuk-e, vagy meggondoljuk, hogy mire költjük; egész egyszerűen azért, mert a másik oldalon meg azt nem lehet játszani, hogy folyamatosan, újra és újra az ő terheiket növelve akarjuk betömködni a különböző lyukakat. (Babák Mihály: Pedig ez volt!) Hát ez megy, tisztelt képviselőtársaim, így van, ’98 és 2002 között is már ez ment, és ez folytatódik… (Közbeszólásra:) Ne tessék már mondani nekem! (Az elnök csenget.) Akkor meg kell nézni, hogy ’98 és 2002 között növekedtek-e a terhek! Igen, növekedtek! Nõtt-e a központosítás? Igen, növekedett. (Domokos László: Ki nyerte a választást?) Csökkent-e az önkormányzatok támogatásának reálértéke? Igen, csökkent! Ez volt az önök elmúlt négy éve! Hiába próbálják itt rózsaszínre festeni! A festék, amibe mártogatnak, már az sem az, amire önök gondolnak!

Elég az hozzá, tisztelt képviselõtársaim, hogy a jövedelmek és a juttatások növekedésének a jövõben összhangban kell lennie a gazdaság teljesítõképességével. (Dr. Kosztolányi Dénes közbeszólására:) Tudom, hogy ezt például Kosztolányi képviselõtársam nem érti, de attól ez még így van, és ennek így is kell lennie. Ha nagyobb jövedelmet és nagyobb juttatásokat akarunk - márpedig természetesen akarunk -, akkor ehhez nagyobb növekedésre van szükség.

És íme, elõállt, hogy miért is van szükség arra, hogy most, a jövõre nézve a gazdaságnak adjunk prioritást. Azért, mert csak egy növekvõ, egészséges, fenntartható növekedési pályán mozgó gazdaság képes arra, hogy megtermelje azokat a többleteket, amelyeket aztán a gazdaság adta keretek figyelembevétele mellett szétosztva lehet jobb helyzetet teremteni a különbözõ területeken. Ez fordítva nem megy. Ha ezt tesszük, akkor ennek olyan következményei lesznek, mint amilyenekkel például most szembe kell nézni, és mint amilyenek következtében olyan intézkedésekre van szükség, amelyeket a költségvetés tartalmaz, és amelyeket önök kifogásolnak.

Ezzel szemben azt kell mondanom, hogy ez a költségvetés most valóban reális makroökonómiai helyzetelemzésre épül, szembenéz az elõbb felsorolt problémákkal, és általában figyelembe veszi azokat, ezekre kíván valamilyen választ adni. A cél a gazdaság versenyképességének fokozása, a gazdaság fenntartható növekedési pályára történõ állítása, éppen a jövõ megalapozása érdekében, és természetesen az európai uniós csatlakozás zökkenõmentességének elõsegítése érdekében.

Ha ebbõl a szempontból tanulmányozzuk a költségvetést, akkor világosan megmutatja, hogy az állami feladatellátás belsõ arányai megváltoztak. Mert ha a közösségi szolgáltatásokat nézzük - itt van a központi közigazgatási kiadások legnagyobb része -, akkor az összkiadáson belül ez 2002-ben 9,4 százalékot képviselt, ezzel szemben a jövõ évi költségvetésben 8 százalékot. Ez is mutatja, hogy amit mond a kormányzat - takarékos állam -, az megvalósul. A jövõ évtõl ebbe az irányba történnek lépések.

(12.30)

Ez persze azt jelenti másrészről, hogy a központi közigazgatás kiadásait mintegy 200 milliárd forinttal csökkenti a költségvetés az idei évhez képest. De hát a takarékosság jegyében ilyen lépéseket fel kell vállalni.

Ugyanakkor azonban azt is mondtam, hogy az életszínvonal eddig elért eredményei megőrizhetőek és megőrzendőek. Ezt mutatja az is, ha a jóléti funkciókat nézzük, hogy összességében jóléti kiadásokra mennyit költ a költségvetés, akkor ez az eddigi összkiadáson belüli 56 százalékos arányról 60 százalék fölé emelkedik 2004-ben, 2003-hoz képest több mint 9 százalékkal, az inflációt meghaladó mértékben növekszik. Ha számszerűsíteni kell, összességében 500 milliárd forinttal költ többet jóléti kiadásokra a költségvetés a jövő évben, mint az idei évben tette. Ezért merem bátran állítani, hogy az eddig elért eredmények valóban megőrizhetőek.

Végül érdemes szót ejteni a gazdasági funkciókról, mert a másik fontos cél a fenntartható növekedési pályára állítás, a versenyképesség fokozása. Ezekre a feladatokra összességében 20 százalékkal költ többet a költségvetés. Tehát valóban világosan látszik a prioritás. Ebben benne van a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztése. Itt megint hadd térjek vissza az Áder János képviselőtársam által elmondottakra. Ha, mondjuk, a kormányzat a jövő évben 1 centiméter autópályát átad, ebben az esetben összehasonlíthatatlanul több autópályát épített az elmúlt két évben (Derültség a kormánypárti padsorokban.), mint amennyit az Orbán-kormány az első két évében épített. (Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Dr. Mátrai Márta: Szégyen!)

Azután ha majd összehasonlítjuk 2002 és 2006 időszakát a '98-2002-es időszakkal, akkor megint azt tudjuk majd mondani, hogy arányaiban többszörös autópálya-építés történt ebben a ciklusban, mint az önök időszakában; megint csak azzal együtt is, hogy természetesen itt is folyik a múlt megszépítése, csak a helyzet az, hogy a valóság ezzel szemben más. Ezt mondanám azért is, mert Áder János szorgalmazta, hogy nem szabad hazudni. Akkor kezdje mindjárt magánál! (Derültség a kormánypárti padsorokban.)

Egyébként pedig megindul a 4-es metró építése, az említett Vásárhelyi-terv kivitelezése megtörténik. Kérdezem, hogy mi történt e téren például az elmúlt négy évben, hogy a metróról már ne is beszéljünk. Bár a kérdésre szívesen visszatérek majd, ha már Áder János annyira szorgalmazta, hogy konzultáljak Demszky Gáborral; konzultáltam, az eredményeket majd ismertetni fogom. És természetesen többet költ a költségvetés az önkormányzati beruházásokra is. Való igaz tehát, hogy a költségvetés fő prioritása, még egyszer, a beruházás- és exportvezérelt növekedéshez való visszatérés, egész egyszerűen azért, mert ez jelentheti csak hosszú távon is a fenntartható növekedési pályán maradást.

Tisztelt Képviselőtársaim! Van egy másik feladat is, a hiány csökkentése az egyensúly javítása érdekében. Nos, a hiány mértékét a jövő évi költségvetés nagyon szigorúan 3,8 százalékban szabja meg. Ennek egyrészt az az értelme, hogy forrásokat szabadít fel a magánszféra számára, vagyis ezek felhasználásán keresztül például ösztönözi a beruházásokat, amire megint csak nagyon nagy szükségünk van a jövőt illetően, illetve elősegíti az eurózónához történő csatlakozásunkat. A miniszter úr expozéjában pedig hallhattuk, hogy ennek a gazdaságra nézve milyen pozitív hatásai vannak. A hiány csökkentésére történő törekvés vagy ennek szándéka nyilván tükröződik abban, hogy a költségvetés a másik oldalon persze szigorú kell hogy legyen.

Érdemes szót ejteni az adó- és járulékváltozásokról, mert ha az előbbi szempontokat végiggondoljuk, ebből a szempontból vesszük figyelembe a jövőt, akkor nyilvánvalóan olyan adó- és járulékpolitikát kell felépítenünk, amely megalapozza továbbra is a jólét gyarapodását, amely biztosítja az egyensúly fenntartásához szükséges bevételeket, és amely hozzájárul a befektetések ösztönzéséhez, a versenyképesség javulásához. Ha ebből a szempontból nézzük, akkor persze meg lehet fogalmazni kételyeket és kívánalmakat, helyesen, de végül is ebbe az irányba mozdul el a szabályozás.

Hozzáteszem, hogy mi, szabad demokraták nagyobb léptékű csökkentést szerettünk volna, tartanánk szükségesnek, egész egyszerűen azért, mert ha körülnézünk a környezetünkben, ha azt nézzük, hogy versenytársaink milyen lépéseket tesznek, világos, hogy nekünk is ebbe az irányba kell a szükséges lépéseket tenni, ha velük versenyben akarunk maradni, ha velük ezt a versenyt tartani akarjuk. Ezért mondjuk azt is, hogy a terhek csökkentése politikájának folytatódnia kell a jövőben is, és a ciklus egészét kell jellemeznie. Ez nagyon fontos feltétele versenyképességünk erősítésének és a gazdaság erősítésének. Persze, ennek is van feltétele, és ezt sem szabad eltagadni; feltétel a szigorú takarékosság a jövőben is, és feltétel ott, ahol már megérett a helyzet, a reformok megindítása. E téren a közigazgatásban talán most érdemi elmozdulás történhet az elkövetkezendő években, és talán az egészségügy terén is lesz ilyen elmozdulás. Legalábbis a jövő évi költségvetésből ez részben kiolvasható.

Én is, mint az eddigi felszólalók, külön szeretnék említést tenni az önkormányzatok helyzetéről. Egész egyszerűen azért kell ezzel, helyesen, kiemelten foglalkozni, mert a lakosság az önkormányzatokon keresztül kapja mindazokat a szolgáltatásokat, amelyek az életminőségét helyben meghatározzák. Azután egyáltalán nem mindegy persze, hogy az önkormányzatok milyen körülmények között gazdálkodnak. Először is hadd mondjam el, most már 13 éve figyelemmel kísérve a különböző költségvetési vitákat, mindig is vita volt az önkormányzatok finanszírozása körül. Így volt ez tavaly is, tavalyelőtt is, így lesz természetesen az idén is, és így lesz feltehetően jövőre is.

A mi frakciónk is úgy ítéli meg, hogy itt módosításokra van szükség. Azokat a többleteket, amelyeket fel lehet lelni, az önkormányzatok finanszírozásának, finanszírozási helyzetének javítására, a költségvetésben ma meglévő feszültséggócok felszámolására kell fordítani, éppen a magasabb színvonalú szolgáltatások biztosítása érdekében. Általában igaz ez az oktatási normákra, és általában igaz ez a működési normatívák jelentős részére. Frakciónk az eddig megismert forrásokon túl is keres forrásokat annak érdekében, hogy kellően megalapozott módosító indítványokat nyújthassunk be ezen a téren.

Nem szeretném szembeállítani a fővárosi és a vidéki önkormányzatokat egymással, mert ez igazságtalan lenne. Arról nem is beszélve, hogy természetesen egy többmilliós nagyvárosnak, mint amilyen Budapest, egészen más típusú problémái vannak, mint az önkormányzatok másik részének. De érdemes szót ejteni a tömegközlekedési támogatásról, ami nemcsak fővárosi probléma, hanem általában vidéki nagyvárosi probléma.

Egyszerűen az önkormányzat által üzemeltetett vagy fenntartott közlekedési vállalatok finanszírozása nincs benne az önkormányzati finanszírozási rendszerünkben. Ezek a vállalatok a jegyárakból nem tarthatóak el, mert a lakosság azt nem tudná megfizetni, veszteséges fenntartásuk természetesen lehetetlen. Ezért kell a központi költségvetésből hozzájárulni, és ezért szorgalmazzuk, hogy a normatívák közé ismét épüljön vissza a tömegközlekedés normatív állami támogatása. (Babák Mihály közbeszól.) Úgy tűnik, hogy erre a megállapodás már megszületett, ezért ez a jövőben megvalósulhat.

Hadd beszéljek megint egy kicsit a Fővárosi Önkormányzat költségvetéséről, ha már Áder János képviselőtársam ezt a kérdést ennyire poentírozta. Ő elfelejtette elmondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Fővárosi Önkormányzat problémái abból adódnak, hogy két ponton nagyon jelentősen megkurtították. Az egyik az adóerő-képesség, és ezen keresztül még a többiekhez képest is aránytalan elvonása az iparűzési adóbevételek jelentős részének, a másik pedig az illetékbevételeken történő osztozkodás megváltoztatása.

(12.40)

A kettő együttes hatásaként a Fővárosi Önkormányzat mintegy 20-30 milliárd forinttal kevesebb pénzzel gazdálkodhat immáron évek óta. És ez az a pénz, amit hiányol a Fővárosi Önkormányzat vezetése, és ez az, amiről Áder János megfeledkezett, elfelejtette elmondani, hogy a főváros lehetetlen helyzetének okozója elsősorban az előző kormányzat ezekkel az intézkedésekkel, hogy már azon egyéb intézkedésekről ne beszéljünk, amelyek a fővárosi beruházásokat lehetetlenítették el az elmúlt négyéves ciklusban, például úgy, hogy a főváros nem részesülhetett a címzett támogatásokból, és például úgy, hogy a 4-es metró szerződését felbontották. (Dr. Gyimesi József: Bírósági döntés volt!)

Most itt képviselőtársam hivatkozik arra, hogy a bíróság azt mondta, hogy ez rendben volt. És akkor ettől lett metró? Vagy közlekedjünk a bírósági határozatokkal? Vagy hogy van ez? Milyen indokolás ez? (Közbeszólások, köztük dr. Répássy Róbert: Így lesz metró? - Az elnök csenget.) Egész egyszerűen, önöknek volt egy fővárosellenes politikájuk (Dr. Áder János: Ez nem igaz, ezt már Demszky sem mondja!), és ennek a következményei érződnek most a fővároson, és éppen a jövőbeni fejlesztések megalapozása és a felvett hitelek törlesztése érdekében kell a főváros költségvetésével kiemelten foglalkozni. Egyébként pedig a magasabb színvonalú szolgáltatások nyújtása érdekében nő a cél-, címzett támogatások összege. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból.) Szó volt már arról, hogy a területfejlesztési eszközrendszer mintegy 40 milliárd forintos átcsoportosításával a decentralizált döntéshozatal elősegítése történik meg, és egyébként történnek lépések a közigazgatási reform irányába is, elsősorban a kistérségi együttműködés ösztönzésére gondolok.

De összességében azt kell mondanom, hogy világosan látszik, hogy a legnagyobb szükség a közigazgatás reformjára és az önkormányzati finanszírozási rendszer átalakítására van, éppen azért, mert a jelenlegi keretek között ez a rendszer érdemben már nem változtatható meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! A vitában képviselőtársaim hozzászólnak majd a szociálpolitika kérdésköréhez, amiben már most elöljáróban el kell mondanom, hogy mi a rászorultsági elv irányába történő elmozdulást tartanánk fontosnak, az oktatás, gazdaság, környezetvédelem, egészségügy kérdéseihez, az agrárium kérdéseihez. Itt megint visszatérnék Áder János felszólalására: mi történt az elmúlt négy évben az agrárium területén? Semmi, tisztelt képviselőtársaim, valójában az agrárium rosszabb helyzetbe került négy év után (Dr. Áder János: Ez nem igaz! Ez sem igaz!), mint amilyenben önök azt 1998-ban átvették. A mai problémáinkban ez játssza valójában a döntő súlyt, meg persze az is, el kell ismernie mindenkinek, teszem hozzá, hogy a mezőgazdaság soha nem tudott a politika pillanatnyi, rövid távú érdekérvényesítő képessége nélkül működni, ez meg az elmúlt 13 évet jellemzi, és valójában ezért van az, hogy a magyar mezőgazdaság esélyeinek megteremtése érdekében annyira sokat kell tenni.

Részletesen foglalkozunk majd az önkormányzatok helyzetével, és természetesen - erről itt még nem esett szó, de én fontosnak tartom kiemelni - az informatika, általában az információs társadalom fejlesztése irányába történő elmozdulással, mert akárhogy is nézzük, nem szokott a Házban különösebben téma lenni, de mégiscsak ez jelenti a jövőt, ez az az eszközrendszer, ami a végén majd az esélyegyenlőséget illetően is jelentős eredményeket lesz képes felmutatni.

Ugyanakkor azonban nem szabad leragadnunk, tisztelt képviselőtársaim, kizárólag a jövő évi költségvetésnél, mert azt gondolom, hogy beszélni kell a következő évekről is, beszélni kell arról, hogy mi lesz ezután. Hiszen azt helyesen mondta az egyik előttem felszólaló, hogy a kormányzati munka persze egy folyamatos tevékenység, ha valaki valamit jól csinált, akkor azt a következő kormányzat is élvezni fogja, ha meg valamit elrontott, akkor azt a következő kormánynak kell helyrehoznia, és így van ez az egymást követő évek költségvetés- és gazdaságpolitikáját illetően is.

Nos, én biztos vagyok benne, hogy az idei évet követően jövőre is folytatódnia kell a fordulatnak a gazdaságpolitikában, ez persze jelenti majd továbbra is a szigorú takarékosságot, de még egyszer mondom, ez azért is kell, mert az adófizetők pénzével továbbra is felelősen kell bánnunk. Zöld utat kell adni a gazdaságnak, olyan módon például, hogy tovább csökkentjük a gazdaságra nehezedő terheket, legyenek azok adóterhek vagy járulékterhek. Természetesen bővíteni kell a befektetési ösztönzőrendszert annak érdekében, hogy Magyarország továbbra is vonzó terep legyen a befektetők számára.

És itt megint egy megjegyzést szeretnék tenni: nem jók azok a szövegek, amelyek időnként megjelennek, és amelyek a Magyarországon befektető külföldiekkel kapcsolatos negatívumokat tartalmazzák, mert tudomásul kell venni, hogy a nyitott gazdaság igényli ezeket a befektetőket, igényli az általuk teremtett munkahelyeket, igényli az általuk idehozott fejlett technológiát, szervezési módszereket, és természetesen igényli azokat a piacokat is, amelyeket biztosítanak a számunkra. És ezért kell az ösztönzőrendszert tovább bővíteni, miközben természetesen bővíteni kell a hazai kis-, középvállalkozások támogatási eszközrendszerét is, legyen szó akár piacra jutásról, legyen szó akár tőkepótlásról vagy feltőkésítésről, vagy legyen szó akár a fejlesztéseket és a piacszerzést megalapozó hitelek kérdésköréről.

És végül, de egyáltalán nem utolsósorban minden területre igaz, hogy fel kell készülni a reformok folytatására, a nagy rendszerek átalakítására, mert visszatérnék arra, amit a beszéd elején mondtam: szűkülő forrásokat vagy változatlan mennyiségű forrásokat nem lehet változatlan szerkezet mellett más módon elosztani, csak akkor, ha ezeket a rendszereket és szerkezeteket megváltoztatjuk. Ezért is fontos a közigazgatás átalakítása, az önkormányzati finanszírozási rendszer átalakítása, az egészségügyi rendszer átalakítása, és ahogy azt már említettem, a szociálpolitikában a rászorultság elvének az érvényesítése. Azokat kell támogatni, akik arra rászorulnak, a többiektől meg nem kell elvenni a pénzt - az adóikat kell csökkenteni - arra a célra, hogy utána visszaosszuk nekik, nem biztos, hogy ennek ők különösebben örülnek.

Még egyszer összefoglalva, tisztelt képviselőtársaim, a költségvetés tehát megítélésünk szerint reális helyzetelemzésen alapul, megfelelő válaszokat tartalmaz a problémákra, ezen keresztül alkalmas arra, hogy a magyar gazdaságot a fenntartható növekedési pályára állítsa, és azon meg is tartsa. Mi ennél határozottabb intézkedéseket is szívesen láttunk volna, de látható, hogy a jelenlegi keretek mellett ezekre volt lehetőség.

A beszédemben már említett és képviselőtársaim által a jövőben ismertetendő módosító indítványok benyújtásával és azok elfogadása után frakciónk a költségvetés elfogadását támogatja, és azt elfogadásra ajánlja az Országgyűlésnek.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Most pedig megadom a szót Font Sándornak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. Parancsoljon, öné a szó.

FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A jóléti állam ideje lejárt - ez Medgyessy Péter gondolata volt, és e gondolatot a baloldali kormány meg is valósítja a benyújtott költségvetés segítségével. Egy évvel ezelőtt a tisztelt kormány által beterjesztett költségvetési vita során úgy fogalmaztam, hogy az a száz nap alkonya. Véleményünk szerint az is volt.

A felelőtlenül, kellő megalapozottság nélkül végrehajtott 2002 közepi, az önkormányzati választások megnyerése érdekében eszközölt parttalan osztogatás messze meghaladta a magyar nemzetgazdaság teherbíró képességét. Már akkor nyilvánvaló volt, hogy az enyhe megszorításokat tartalmazó, közkiadási szempontból pazarló és a gazdaság versenyképességének erősítéséről megfeledkező 2003. évi költségvetés nem termeli meg az osztogatás fedezetét, és az ország lecsúszik a fenntartható növekedési pályáról.

 

(12.50)

 

Az eredmények ismertek. Az elmúlt tíz hónap alatt az összes makrogazdasági mutató látványosan romlott, a társadalom- és gazdaságpolitikát sodródás jellemzi. A kormány, az MSZP-SZDSZ felelőtlenségének, felkészületlenségének árát a lakosság, az elbocsátásra váró köztisztviselők és közalkalmazottak tízezrei, a vállalkozások, vagyis az ország fogja megfizetni. (Dr. Géczi József Alajos: Jól meg van írva!)

A kormány mindemellett egészen nyár közepéig nem akarta tudomásul venni, amit az országon belül és kívül pártszimpátiától függetlenül minden közgazdász tudott: baj van, sürgős beavatkozás szükséges az elkövetett hibák helyrehozása érdekében. A miniszterelnök a szekszárdi hídavatáson még ekkor is folytatta osztogató retorikáját, igaz, ekkor már csak a kilincsek és villanykapcsolók elérhetőségéről beszélt, merthogy ennyi maradt a perspektívából. (Derültség az ellenzéki sorokban.) Aztán megkezdődött az eszmélés, a 2004. évi adó- és költségvetési tervek kaotikus elkészítése. Tavaly úgy éreztük, hogy azt a költségvetést már nem lehet alulmúlni, de sajnos most is tévedtünk; most egy újabb szociálliberális költségvetés tervezete van előttünk, és így most már láthatjuk, hogy ehhez képest tavaly egy gazdaságpolitikai gyöngyszemet tárgyalhattunk meg.

Mi is jellemzi ezt a költségvetési törvénytervezetet? A társadalom- és gazdaságpolitika koncepciótlansága; a tényektől való elrugaszkodás, azok nem ismerete; az előkészítettség, az átgondoltság hiánya; a makroparaméterek ismételten rossz prognózisa; ragaszkodás a lehetetlenhez, a hamis jóléti retorikához; napi rögtönzés a lyukak betömésére; elképzelés hiánya a versenyképesség növelésére; a szerényebb jövedelmű rétegek terheinek átlagon felüli növelése, a népesedés- és családpolitika súlyos problémáinak figyelmen kívül hagyása; a lakosság egészségi állapotának az egészségügy alulfinanszírozásán keresztül történő elhanyagolása; a nyugdíjak konszolidációjáról való megfeledkezés; az önkormányzatok önállóságának pénzügyeken keresztüli korlátozása, a vidék Magyarországának ellehetetlenítése; az EU-csatlakozás előtt az agrártársadalom gondjainak figyelmen kívül hagyása; általában a nemzeti vállalkozások gondjainak figyelmen kívül hagyása most, a csatlakozás küszöbén; a közigazgatás, az intézményi rendszer nem kellő felkészítése az EU-követelmények teljesítéséhez, a strukturális és kohéziós alapokból igénybe vehető források megszerzéséhez; tanácstalanság az államháztartási reformban, a közigazgatási logisztikában; a fűnyíróelv előkészítetlen alkalmazása a közszektorban; zavaros, társadalom- és versenypolitikai szempontokat figyelmen kívül hagyó, nagymértékű módosítások az adórendszerben.

Összességében: az adó- és járulékterhek súlyos növelése; a centralizáció és újraelosztás jelentős emelése, azaz a piac szerepének és motiváló hatásának indokolatlan csökkentése; az elmúlt másfél év elkövetett hibáinak elhallgatása, a tanulságok figyelmen kívül hagyása; a kormányon belüli, a koalíción belüli, a kormány és a kormányfrakciók közötti egyeztetés, egyetértés hiánya és az ebből eredő káosz; az államadósság növelése, az állami és önkormányzati vagyon felélése.

És mindezek mellett a költségvetési törvényjavaslat legfőbb eleme a csodavárás, nevezetesen, hogy a nemzetgazdaság helyzete mindezek ellenére jelentősen javulni fog. Kérdezem én: mitől?

Tisztelt Ház! Itt természetesen csak néhány fontos elemet soroltam fel a költségvetési tervezet jellemzőiről, a sor még folytatható lenne. Alapvetően ez egy komoly restrikciót tartalmazó költségvetés, ami, őszintén szólva, a kormány elhibázott politikája és gyenge gazdaságpolitikai felkészültsége következtében bizonyos mértékig indokolt. A tisztelt kormány ezt valószínűleg a nála megszokott, hagyományőrzésen alapuló, dialektikus szóalkotással jóléti restrikciónak nevezi, hogy pozitív hangulatot adjon a negatív fordulatnak. A miniszterelnök Szent Istvánkor mindenesetre igazat szólt, amikor azt mondta, hogy a jóléti állam ideje lejárt - sajnos csak Magyarországon, és szerencsére csak 2006-ig, erről szól ez a törvényjavaslat.

A költségvetés a közszektor megtakarításairól is beszél. A maga kapkodó és szervezetlen módján ennek érdekében a kormány tesz is valamit, ugyanakkor az újraelosztási arány jelentősen emelkedik, és az állami működés funkcióira 10,9 százalékkal több van 2004-re beállítva, ami nem kis ellentmondás az ígéretekkel szemben. A gazdaság dinamizálására, a gazdasági teljesítmények növekedésére azonban csak szerény elképzelések vannak a már évek óta megszokott útépítési ígéreteken kívül. Egy jó gazdaságpolitika hasonló helyzetben adócsökkentést, államháztartási költségcsökkentést és kínálatösztönző gazdaságélénkítést tervezne, természetesen átgondoltan és nem improvizatív módon. A törvényjavaslat elfogadása következtében szerencsés esetben lassul a gazdaság állapotának romlása, de mást nem várhatunk - ettől a kormánytól eddigi tevékenysége alapján már ez is szinte várakozáson felüli eredmény.

Tekintsük át röviden a költségvetés sarokszámait! Ezek megítéléséhez feltétlenül szükséges lenne pontosabban ismerni a 2003-as jelen esztendő várható végszámait, ami ma, úgy látszik, nehezen megoldható feladat a kormány számára. A makroszámokkal kapcsolatos előrejelzések a kormány gyenge teljesítményének következtében az év folyamán hónapról hónapra változtak, de főleg romlottak.

A kormány az év elején teljesen irreálisan 4,5 százalékos éves növekedést várt. Az MDF jelezte, hogy ennek az osztogatás ellenére sincs meg a keresleti alapja, a beruházások pedig forrás hiányában mind a központi költségvetési, mind az önkormányzati szektorban jelentősen lelassulnak majd; a vállalkozói szektor pedig elbizonytalanodott, a beruházásait visszafogja, nettó hitelezői pozícióba került, és nem várhatók exportsikerek sem.

Miből következne tehát a jelentős növekedés? A kormány egy darabig kitartott kedvenc száma mellett, a 4,5 százalék mellett, majd 4 százalék, ősszel 3,5 százalék - a legutóbbi napokban megírt kötetben már 3-3,5 százalékról beszél csak, a második negyedévig 2,4 százalékos, az elmúlt tíz esztendő mélypontját jelentő növekedés után ez egy kicsit naivnak tűnik.

Az MDF szakértői úgy vélik, a növekedés inkább 3 százalék alatt, mint felette lesz, és ezt a vélekedést számos független gazdasági elemző is osztja. Ennek következtében az önök által 2004-re tervezett 3,5 százalékos növekedést is célszerű lenne 3 százalékosra módosítani. Igaz - csakúgy, mint tavaly -, a kötetben ismét megjelenik a kormány azon reménye, hogy a hazai gazdaság növekedésére meghatározó, befolyást gyakorló világgazdaság élénkülésében bízik. Ennek vannak jelei az USA-ban és Távol-Keleten, de Európában és ezen belül Németországban ez még nem mutatkozik, így a kormány egy csodavárás állapotába került, és ezt tükrözi a költségvetése.

A másik fontos kérdés az államháztartás hiányának várható alakulása. Az inkább vágyakat, mint realitást tükröző 4,5 százalékos, 2003. évre tervezett hiányt ma már túlléptük. A pénzügyminiszter a várakozásokat előbb 4,8 százalékra, majd - idézem -: “ennél valamivel többreö módosította -, hogy mennyire, ezt sosem tudtuk meg. Az MDF úgy véli, hogy a hiány 2003 végén 5,5-6 százalék körül fog alakulni, és ez illuzórikussá teszi a 2004-re várt 3,8 százalékos elvárást. Szerencsés esetben a 2004. évi várható államháztartási hiány 4,5-4,8 százalék körül lesz.

A várható infláció is alul van becsülve a költségvetési törvényjavaslatban. Az áfakulcsok változása, a jövedéki adók módosítása, az új adók bevezetése, az energia, a közlekedés, egyes szolgáltatások és más fogyasztói árak emelése, a forint árfolyamának tervezett alakulása, az államháztartás várhatóan magas hiánya mind azt mutatja, hogy az infláció a tervezett 5,5-6 százaléknál magasabb lesz: 6,5-7,5 százalékos áremelkedést valószínűsítünk.

A fentiek következtében a költségvetésben szereplőnél alacsonyabb beruházási, állóeszköz-felhalmozási hányadot valószínűsítünk, mert a nemzetgazdaság egyensúlya, a tervezettnél alacsonyabb növekedés, a magas hiány, a rosszul megtervezett kiadások következtében nem várt, pontosabban a kormány által nem várt problémákat fog okozni, és ezért - csakúgy, mint az idén - az állami beruházásokat, ezen belül különösen a tervezett autópálya-építést fogják visszafogni.

A költségvetés egyik legnagyobb vesztese a jelenlegi tervezet szerint a helyi önkormányzatok; költségvetésükből ma mintegy 100 milliárd forint hiányzik ahhoz, hogy feladataikat az elvárt színvonalon meg tudják oldani, és a béreket fizetni tudják. Az sem valószínű, hogy a lakástámogatások drasztikus csökkentése, a telekárak 25 százalék áfával való megterhelése továbbra is az elmúlt évekhez hasonló lendületben fogja tartani a lakásépítést.

 

(13.00)

A költségvetési törvényjavaslat 2004. évi foglalkoztatásbővítési előirányzata indokoltan szerény, nulla növekedést prognosztizál a foglalkoztatottak számában. Várakozásaink szerint ez a szinttartás nem reális, a foglalkoztattak száma 2004-ben csökkenni fog. Igaz, hogy nem ismerjük a közszektor tervezett létszámcsökkentésének pontos számát, ezt a kormány világosan - újabb szokásainak és bizonytalanságának megfelelően - nem fogalmazta meg, de tudjuk, hogy a központi közigazgatás és háttérintézményeinek tizedelése megkezdődött, és az önkormányzatokkal szembeni elvárás 6 százalékos leépítés. Mindezek következtében mintegy 50-60 ezer ember kerülhet utcára 2004-ben. Tudjuk, hogy a Magyar Posta Rt. és a MÁV is jelentős létszámleépítést tervez, és a nagy külföldi cégek kivonulása sem fejeződött még be.

A beruházások várható alakulását és azok munkahelyteremtő hatását már érintettük. Negatív várakozásokat tesz indokolttá, ha megnézzük a GKM beruházásösztönzési, turisztikai, valamint kis- és középvállalkozási célelőirányzatát, ami a korábbiakhoz képest - különösen reálértéken - jelentős csökkenést mutat. 2004-ben tehát komoly foglalkoztatási gondok elé nézhetünk.

A kormány az elmúlt évek megalapozatlan bérpolitikája után most csak a bérek szinten tartását tervezi. Ez a bérpolitika ugyanúgy rossz, mint az előző két év kétszámjegyű bérnövekedése volt. Egyetértünk azzal, hogy a bérnövekedés csak a termelékenység és a GDP növekedésének megfelelően mehet végbe, de ezeket ugyanakkor követni is kellene.

A jövedelemcentralizáció a tervek szerint 1,4 százalékkal, 44,2 százalékra növekszik, ami egyértelműen az adó- és járulékterhelés jelentős növekedésének a következménye. A kormány tehát feladta adócsökkentési programját. Az állam szerepe a gazdaságban tovább növekszik, az államháztartás költségei magasak maradnak, ezt mutatja az újraelosztás GDP-n belüli arányának a tervek szerinti 0,7 százalékos növekedése.

Amennyiben a hiány meghaladja a tervezettet, és ez valószínűleg be fog következni, akkor az újraelosztás mértéke 50 százalék fölé fog kerülni. Az államháztartás bevételei folyó áron 14 százalékkal, kiadásai 12 százalékkal fognak nőni. Állami működési funkcióra 10,9, jóléti kiadásokra 9,2 százalékkal többet javasol a költségvetésben. Mindez nem jó hír a piacgazdaság működése, az ország motivált fejlődése szempontjából, és nagyon távol áll a kormányprogram, illetve a koalíciós pártok programjainak ígéreteitől, ez egy jelentős visszalépés, és ez nem haladás.

Tisztelt Ház! Az adókról és a járulékokról feltétlenül szükséges beszélni, hiszen ez a bevételi oldalát adja a költségvetésnek. A benyújtott és most tárgyalt, az adókról és járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvényjavaslat, illetve az ehhez kapcsolódó új adókról szóló törvények mutatják legjobban a kormány felkészületlenségét és tanácstalanságát.

A nyár óta tartó felelőtlen ötletbörze az osztogatás következtében keletkezett 600-800 milliárd forintos költségvetési lyuk betömésére világosan mutatja, hogy a kormány képtelen átgondolni a társadalom és a gazdaság helyzetét, képtelen tervezni, előre gondolkodni. Ez a folyamat, amit nyár óta megélt az ország lakossága, mutatja legjobban, és ezt erősítik meg a költségvetés kiadási oldalának tervszámai is, hogy a Szocialista Pártnak sosem voltak és ma sincsenek világos értékpreferenciái. A szocialista felfogásra általában jellemző kisember-központúság egyszerűen eltűnt. Ez így egy jövőkép nélküli, pusztán a hatalomért küzdő szövetség, amit jobbára csak a múlt köt már össze.

A kormány még ma sem hagyott fel az elképesztő következményekkel járó, átgondolatlan forráskereséssel, a lakosság, különösen a szerényebb jövedelmű rétegek felelőtlen riogatásával. Az elvonási ötletbörzével minden társadalmi réteget sikerült megrémíteni. Ezek közé a javaslatok közé tartozik a nyugdíjasok jövedelmének magasabb adóztatása, a kistulajdonosokat és nagyokat érintő 2 százalék ingatlanadó, energiaárak és azok 25 százalék áfája, a tervezett visszalépés az szja-kulcsokban, a lakáshitel plafonjának variációi, a tömegközlekedés 25 százalék áfája, újabb adókulcsok bevezetése s a többi.

Ide sorolom a költségvetési törvényjavaslat 98. §-ában szereplő, minden szolidaritási meggondolást nélkülöző táppénzcsökkentési gondolatot is, beleértve a passzív táppénzjogosultság időtartamának tervezetét is. Ennél az elképzelésnél csak annak az ország lakosságát egységesen táppénzcsalónak nevező indokolása volt az elképesztőbb. Elképesztő felelőtlenség, tisztelt képviselőtársaim, hogy az ország lakosságának közismerten rossz egészségi állapota mellett egy ilyen, minden állampolgárt érintő kérdést csak úgy hirtelen, érdemi indoklás nélkül elő lehet vezetni a kormányzatnak. Amit itt elmondanak, az a közigazgatás tehetetlenségének, felkészületlenségének és az önök társadalmi érzéketlenségének a beismerése.

Egy ilyen javaslatról tárgyalunk, miközben a kormánypropaganda a jóléti ráfordítások növekedéséről, az esélyegyenlőség javításáról szól. Hozzáteszem, és ez is a fokozott szolidaritás érzéketlenségéhez tartozik, hogy az egészségügyet egyértelműen diszpreferálja ez a költségvetés, a táppénzhelyzet tehát nem javul, hanem romlani fog. Remélem, végül nem fog kiderülni, hogy ezért a javaslatért is valamelyik szóvivőnek kell vállalnia a felelősséget, normál körülmények között ugyanis a költségvetési törvényjavaslatért a miniszterelnök és annak kormánya felel.

Mindez mutatja, hogy a kormány valóban nem látta az ország év eleje óta rohamosan romló makrogazdasági helyzetét, ő volt egyedül, aki elhitte saját demagóg szólamait, és nem gondolkozott egy koherens, a stabilitás és növekedés irányába mutató új gazdaság- és társadalompolitika kialakításán. Ma úgy tűnik, hogy a felsorolt adómódosítási gondolatokat elvetették, de valamennyien tudjuk, hogy ezek az intézkedések többé-kevésbé előkészítettek, és bármikor újra elővehetők.

A ténylegesen benyújtott adóváltozási törvényjavaslatok sem jobbak az elvetetteknél, végül is 700-800 milliárd forint sarc elvtelen megszerzését célozzák meg. Azért elvtelenek ezek a módosítások, mert érdemi társadalom- és gazdaságpolitikai üzenetük nincs, az adóztatás szerkezete nem közeledik az EU országainak bevételi arányaihoz.

Nagyarányú változás történik a magyar adóztatásban, több új adót vezetnek be. A törvényjavaslatok visszalépést jelentenek a rendszerváltás óta kialakult adórendszerben. Az elvonás most ugyanolyan parttalan, mint az osztogatás volt 2002 közepén, csak most a vélt, gyengébb ellenállás irányába megy, észrevétlenségre törekszik. Összefoglalva: az adómódosításokról megállapítható, hogy ilyen mértékű adóemelésre a rendszerváltás óta eltelt közel 15 esztendőben még nem volt példa.

A kormány saját bevallása szerint 550, az MDF elemzése szerint 700-800 milliárd forintot kíván elvonni az új adó- és járulékrendszerben a magyar társadalomtól, hogy a saját maga által okozott nemzetgazdasági problémák egy részét orvosolja. Ez minden állampolgár számára, beleértve a ma születetteket és legidősebbeket is, átlagosan 70-80 ezer forint többletterhet fog jelenteni 2004-ben, ha ez egyáltalában elegendő lesz a helyzet megoldására. Elképzelhető, hogy a reáljövedelmek lépést fognak tartani az újra felszökő inflációval, de a kiadások között az adókötelezettségek teljesítése sokkal többet fog kitenni, mint eddig. Mindennek következtében az elfogyasztható javak, a megtakarítások és befektetések mennyisége a lakosság esetében szűkülni fog, más szóval: a reáljövedelmek csökkenni fognak. Ezt restrikciónak nevezik.

Az intézkedések különösen sújtani fogják a szerényebb jövedelmű rétegeket, ezektől jövedelmük arányában nagyobb elvonásra kerül sor, és megpróbáltatásokat jelentenek a középosztály, különösen az alsó középosztály számára. A gyermekeket nevelő családokról a kormány intézkedéseiben megfeledkeznek, ők a nagy vesztesek közé sorolhatók.

Tisztelt Képviselőtársaim! Melyek a fontosabb bevételi adóváltozások? A koalíció most elég sajátosan azért ünnepelteti magát, mert a kormány akarata ellenére nem enged visszavonni egy 2002-ben hozott és csak 2004. január 1-jén hatályba lépő szja-kulcsváltozást. Szerencse, mert különben egy igen érdekes kormányzati gyakorlat alakulhatott volna ki a következő két esztendőben: a kormány rendszeresen hoz egy év távlatában életbe lépő vonzó törvényt, ünnepelteti magát, majd amikor eljön a hatálybalépésének az ideje, gyorsan visszavonja azokat. Mindenesetre úgy tűnik, most az szja-kulcsokhoz nem nyúlnak, ami, mondjuk, 140 milliárd forint adómegtakarítást jelent a lakosságnak. De csak jelentene, a visszavonás másként történt: 1 százalékkal növekszik a társadalombiztosítási befizetés, törlik a nyugdíjjárulék- és nyugdíjpénztári befizetés és szolgáltatás kedvezményét, nem valorizálják a családi adókedvezményt és másokat, harmadára csökken a lakáscélú hiteltörlesztés adókedvezménye.

Tehát a kedvezménycsökkenés összesen 126,7 milliárd forint lesz, a járulékemelés 74,6 milliárddal forinttal terheli a lakosság jövedelmét, vagyis a 140 milliárdos adócsökkentéssel szemben 201 milliárd többletelvonás áll ebben a költségvetésben.

 

(13.10)

Vajon ezen mit ünnepel, tisztelt képviselőtársaim, a jelenlegi kormány?

A magyar társadalom terheit leginkább növelő tétel az áfakulcsok módosítása. Az áfán keresztül történő jövedelemelvonási többlet minimum 250 milliárd forint lesz. A pénzügyminiszter úr nyilatkozata szerint az áfaemelés egyes rétegekre gyakorolt hatása csak tized százalékokkal tér el. Ez egészen nevetséges állítás, hiszen a szerényebb jövedelmű rétegek fogyasztásának szerkezete érdemben tér el a jómódúakétól. A pénzügyminiszter úr talán még emlékezhet tanulmányaiból az Engel-törvényre - ez nem Engels-törvény, hangsúlyozom -, az Engel-féle keresletkielégítési görbére, és most éppen a kedvezményes, a szociálpolitikai meggondolásokból ide sorolt termékek adókulcsa növekedett meg, a magas kulcs változatlan maradt. Az érintett termékek a szegényebb rétegek, a gyermekeket nevelő családok, a nyugdíjasok fogyasztásában 40 százalékkal többet tesznek ki, mint a felső egyharmad esetében, vagyis újabb elszegényedési folyamatot indított el a kormány.

Tisztelt Ház! Én itt a tervezett adómódosításoknak csak néhány fontos elemét emeltem ki. Úgy vélem, hogy ez is elegendő annak belátásához, hogy ennek az új adórendszernek a törvénytisztelő emberek körében csak egészen kivételes esetben lehet nyertese, de véleményünk szerint nem lesz olyan.

Az adóváltozások kevésbé érintik a vállalkozásokat, ezen belül is a nagyvállalkozásokat. A társasági adó 18 százalékról 16 százalékra csökken, ami 40 milliárd forint megtakarítást jelent, azaz jelentene, az új adók azonban ezt semlegesítik, mivel az innovációs adó 24 milliárdot, az új ökoadók 25 milliárdot, az energiaadó 13 milliárdot, a cégautóadó kétszeresre történő emelése újabb 13 milliárdot von el tőlük. A területen kívüliséget élvező cégek adója nem növekszik. Az elvonás tehát a vállalkozások esetében is nagyobb lesz, mint a kulcsváltozás kedvező hatása. A természetbeni juttatások szja-köteles körbe kerülnek, ami a cégek számára drága megoldás, kedvezőtlen munkatársaik motiválása szempontjából. A cégbejegyzési illeték minden vállalkozási formára vonatkozóan jelentősen emelkedik, és fix összegű lesz. Ez igen nagy terhet jelent a vállalkozásoknak, és a magas költségek következtében indokolatlanul beszűkíti a mozgásterüket a cégek rugalmas változása terén is. A párt- és kormányprogramokkal ellentétben nem folytatódik a Horn-kormány által bevezetett és nagy terhet jelentő egészségügyi hozzájárulás csökkentése sem az ígéretekkel szemben. Most már csak az a kérdés ezek után, hogy mitől lesz versenyképes a vállalkozás és egyáltalán Magyarország.

A költségvetés kiadási oldalairól néhány szóban. Az elmúlt három év költségvetési politikája nem segítette elő az egészséges gazdasági növekedést, a nemzetgazdaság letért a stabil növekedési pályáról. Az elmúlt évek túlzott keresletélénkítő politikájának korrekcióját, visszafogását most a kormány a személyi jövedelmek visszafogásával és a fogyasztás adóterheinek növelésével kívánja ellensúlyozni a költségvetés bázisának csökkentése mellett. Mivel az adó és más elvonások 7-800 milliárd forintot, a költségvetés kiadáscsökkentése elvben 300 milliárd forintot jelent, a visszafogás összességében körülbelül 1000 milliárd forint lesz. Ez a GDP 5 százaléka. Ezt más országokban kemény restrikciónak nevezik, nálunk valamiért jóléti fordulatnak.

A költségvetési kiadások tervezésekor nem álltak a PM rendelkezésére azok a reformkoncepciók, amelyek megvalósítása a következő év, évek feladata, mondja az ÁSZ, és így különösen bonyolultnak minősíti a tervezőmunkát. Ezzel mi is egyetértünk, és ez egyben minősíti a kormány munkájának a színvonalát is.

Fontos koalíciós ígéret az olcsó állam létrehozása. Az előterjesztett javaslatot olvasva azonban azt látjuk, az olcsó állam drágább lett. Az állami működési funkció kiadási előirányzatai, mint már korábban említettem, 10,9 százalékkal, azaz 150 milliárddal nőnek. Ezen belül a törvényhozó és végrehajtó szervek előirányzata 14 százalékkal emelkedik, vagyis a bürokrácia örvendetesen virulens marad. Az MSZP-SZDSZ-kormányzat egy éve alatt drágább lett az állam, 2003 augusztusáig 35 ezer fővel nőtt a közszektorban foglalkoztatottak száma. Ennek a 2003. évi költségvetést terhelő többletköltsége több mint 100 milliárd forintra tehető. Augusztusban hirtelen szemléletváltás történt, most gyors, az elbocsátandók számára és minden tisztességes ember szemében fájdalmas, drága, fűnyíróelv alapú, várhatóan 50-60 ezer embert és családját érintő leépítés kezdődik, sok helyütt már meg is kezdték ezt. A kormány nemrégiben tárgyalt a közszolgáltatók átalakításának koncepciójáról, és várhatóan egy év múlva készül az új törvény, ami a jelenlegi öt törvény és 110 végrehajtási utasítás helyébe lép majd. Tavaszra kell felmérni, hogy milyen feladatok hárulnak az államra, és ehhez kell a létszámot majd megtervezni. A tizedelés ezt azonban megelőzi. Kérdés, hogy ésszerű-e ez így. Normális munkavégzés mellett előfordulhat-e ilyen fordított sorrend? Várható-e, hogy a négyévente szokásos kirúgásokat figyelembe véve kialakul egy színvonalas magyar köztisztviselői, közalkalmazotti réteg? Ép ésszel a válasz az, hogy nem. Ilyen körülmények között különösen elfogadhatatlan, hogy a törvényben nem jelenik meg az előírt bontású létszámkeret.

S néhány szó a jóléti politikáról. A kormány érdemi lépéseket nem kíván tenni a romló népesedési folyamatok és a társadalom legszegényebb rétegét jelentő, gyermekeket nevelő családok helyzetének javítására. Családpolitika helyett szegénypolitikát folytat a kormány, pedig egymástól függetlenül mindkettőre talán szükség lenne. A családi pótlék és a gyermekeknek járó támogatások összesen 6,5 százalékkal növekednek, ezen belül a családi pótlék csak 5,5 százalékkal, úgymond, reálértéken marad, holott a kormányprogram ennek folyamatos növelését ígérte. Ezt 2004-ben legalább 20 százalékkal emelni kell, ha már a családi adójóváírás emelését ellenzi a koalíció. A lakástámogatást már érintettem; összességében a kamattámogatási rendszer feltételeinek durva romlása miatt itt is csökken a támogatás. A bérlakásprogram 7 milliárdos támogatása szerény. A gyermekvállalási szabadságról visszatérő szülők részmunkaidős foglalkoztatása tárgyában nem történt semmilyen előrelépés.

A nyugdíjak emelése a svájci indexálás szerint történik, januártól alacsony paraméterekkel, de ebben, ha kell, lesz kiigazítás az év folyamán. Ez legfeljebb a törvények betartását jelenti, és belátom, a zárszámadási tapasztalatokat is figyelembe véve, ez nem kis dolog a mai kormánytól, de szociális érzéketlenséget is mutat sajnos. Az MDF javasolja, hogy a kormány 2004. V. hó 1-jei időponttal hajtson végre egy mindenki számára egységes, havi 10 ezer forint emelést jelentő konszolidációt, építse ezt a költségvetésbe; ez a közalkalmazottaknál és köztisztviselőknél, a minimálbérből és más területen élőknél már megtörtént.

Az egészségügy a költségvetésben egyszerűen elfelejtődött. A konszolidált egészségügyi ráfordítások 1,5 százalékkal növekednek, vagyis 5 százalék körüli csökkenéssel számolhatunk az ellátásban 2004-ben. A GDP-arányos ráfordítás 4,8 százalékról 4,4 százalékra csökken, holott a kívánatos egy jóléti államban 6,5-7 százalékos lenne. A kórházi tevékenységek, a közegészségügyi tevékenységek ráfordításai nominálértéken is jelentősen csökkennek, csak a háziorvosi és gyermekorvosi szolgálat helyzete javul. Ez azért lehet így, mert a betegeknek mint csoportoknak nincs kellő erejű érdekérvényesítő képessége. Várom, hogy a szűkmarkúság indoklásaként az illetékes politikus most a szimulánsok országának nevezzen majd mindenkit.

A társadalombiztosítási alapok hiánya a központi költségvetés támogatása nélkül tovább növekszik, 599 milliárd forint, és a 2004. év végi adat már ma is láthatóan rosszabb lesz; elég, ha csak a 2003. évi ténylegeshez képest növekedést nem tervező gyógyszerkasszára gondolunk. Ez a koncepció így botrányos. Három lehetőség van: vagy az állami gyógyszertámogatás marad, és a lakosságnak lesz drágább, vagy a beteg nem vesz gyógyszert a kormány nagyobb dicsőségére, vagy végül az állam mégis a zsebébe, azaz a zsebünkbe nyúl. Ne feledjük el, az áremelkedést nemcsak a gyártók generálják, az állam 5 százalékos áremelést hajtott végre áfakulcs formájában!

(13.20)

Ideje lenne felülvizsgálni a rendszert, hatékonyságát, feladatait és finanszírozását, meg kellene kezdeni az alapok reform értékű átalakítását, mert a jelenlegi rendszer nem nélkülözi a szürrealista elemeket sem. Időnként a kormányok csökkentik a járulékot, de ez csak látszatmegoldás, mert csak az alapok hiánya növekszik meg, amit a költségvetés a társadalom más adóiból pótol.

Néhány szó a gazdasági funkciókról: a gazdasági területen az idei évhez képest a ráfordítások valamelyest emelkednek, de nominálértéken így sem érik el a 2002. évi szint 80 százalékát sem; vagyis reálértéken a két év előttinek 70 százalékán fognak megvalósulni. A megvalósítás fő területei a GKM és az FVM. A mezőgazdaság összetett problémáit külön felszólalásban fogjuk össze, én csak annyit mondok, hogy ez a törvény egyik leggyengébb, legdrámaibb fejezete. A GKM-fejezet 2004. évi költségvetési előirányzata összességében rendkívül elnagyolt, fontos gazdasági célokra csökkenő ráfordításokat tervez, sok bizonytalanságot tartalmaz, és utólagosan nehezen számon kérhető részeket tartalmaz.

Fontos területe a versenyképesség erősítésének a beruházás és fejlesztés ösztönzése. A korábbi gazdaságfejlesztési és regionális gazdaságépítési célelőirányzatokat összevonta a szociálliberális kormány, és beruházásösztönzési célelőirányzatnak nevezi. A GKM ezen keresztül reálértéken a 2002. évi támogatásnak - ami 21,6 milliárd forint - kevesebb mint a felét, 12,8 milliárd forintot biztosít 2004-ben a vállalkozások számára. A szöveges értékelések szerint a célelőirányzat a kormány beruházáspolitikáját alátámasztó eszközrendszer egyik alappillére. Kérdezem én, hogy hogyan. Szerény kis pillér a gazdaság helyzetéhez képest. A számok összevetése a célelőirányzat hangzatos feladataival nem mutat egyensúlyt.

A turisztikai célelőirányzat esetében a törvénytervezet alapján nem egyértelmű, hogy a célelőirányzat csak a költségvetési források szűkössége miatt csökken, vagy az előző évek ráfordításainak hatásvizsgálata is szerepet kaphatott ebben. Ez az előirányzat 2002-ben 28 milliárd, 2003-ban 19 milliárd forint volt, 2004-ben 12,8 milliárd a tervezett előirányzat. Az MDF nem tartja elfogadhatónak, hogy a GDP közel 10 százalékát adó, a foglalkoztatás szempontjából fontos turisztika támogatása érdemi indoklás nélkül összezsugorodjék.

A kis- és középvállalkozói célelőirányzat hároméves alakulását végigkövetve látható, hogy a kormány a KKV-szektort is elsősorban a deklarációk szintjén kedvezményezi csak. A működési költségvetések sora: 2002-ben 21,2 milliárd, 2003-ban 20 milliárd, a 2004. évi előirányzat 12,9 milliárd forint - ennyit a kis- és középvállalkozásoknak. A ráfordítási lehetőségek reálértéken természetesen még nagyobb csökkenést mutatnak, vagyis a szektor 2004-ben, az EU-csatlakozás évében nem sok jóra számíthat, és lehet, hogy így vesztese is lesz annak.

Talán az elmondottak is elegendőek ahhoz, hogy lássuk, az előző és a jelenlegi kormány közötti különbség óriási, a versenyképesség javítását és a magyar gazdaság helyzetét teljesen másként ítélte meg, és arra teljesen más választ adott. Míg a polgári kormány egy kilábalást és lendületet adott, addig a jelenlegi kormány csak a szűkítésre gondol. Jövőre a fejlesztések támogatása és a száznapos program jóléti kiadásainak értékmegőrzése élvez elsőbbséget - nyilatkozta pénzügyminiszter. Mint láthattuk, sajnos sem egyik, sem másik cél nem valós, a költségvetés ezekről egyáltalán nem szól. Valójában eléggé átgondolatlan szerkezetben, a nemzetgazdaság megbomlott egyensúlyának helyrecibálása folyik harsány és demagóg jelszavak hangoztatása mellett.

Ezt a költségvetési törvényt természetesen ebben a formában a Magyar Demokrata Fórum nem fogja támogatni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a további képviselői felszólalásokra kerül sor, a képviselőcsoportok rendelkezésére álló további időkeret terhére és alapján.

Először az írásban előre jelentkezett felszólalóknak adom meg a szót, ennek megfelelően Kárpáti Zsuzsannának, a Magyar Szocialista Párt képviselő asszonyának. Parancsoljon, öné a szó.

KÁRPÁTI ZSUZSA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miután meghallgattuk az ellenzék részéről a jó magyar kesergőt a költségvetés kapcsán, engedjék meg, hogy - mielőtt az állampolgár nagyon komolyan búra adná a fejét - néhány optimista mondatot is csepegtessek az állampolgárokba.

A 2004. évi költségvetési törvényjavaslat kidolgozására olyan gazdasági körülmények között került sor, amelyek kedvezőtlenül befolyásolták a nemzetgazdaság növekedését. A költségvetés pozícióit befolyásolta a kormány azon szándéka, hogy az egészségügy területén is folytassa a reform- és modernizációs programot, hiszen a kormányprogram szerint az egészségügy prioritást kapott. A 2004. évi költségvetés a jóléti fordulat eredményeinek megőrzését és megerősítését szolgálja azzal, hogy a társadalombiztosítási és jóléti szolgáltatások 12,5 százalékkal, mintegy 250 milliárd forinttal növekednek. Az egészségügyi és szociális ellátásban hangsúlyeltolódások várhatók, és ez tükröződik a költségvetésben.

A 2004. évi költségvetésben az ésszerű pénzfelhasználás és a lakosságnak a helyben nyújtott szolgáltatások erősítése történik meg az egészségügyi és szociális szektorban. Így nevezetesen: fejlesztésre kerül a házi gondozás, a jelzőrendszeres segítségnyújtás támogatása, összesen másfél milliárd forinttal került beállításra a költségvetésbe. De a védőnői szolgálatok feladat- és hatáskörének a növelése, az ehhez rendelt finanszírozás növelése is megtörténik. Az otthoni szakápolás fejlesztésére 750 millió forint fejlesztés lett előirányozva. A háziorvosi rendszer szakmai megerősítése a szűrés-gondozás és az ésszerű gyógyszerfelhasználás, -felírás finanszírozási forrásaival történik meg. Az irányított betegellátási modellkísérletet pedig összesen most már közel kétmillió lakosra terjesztjük ki, amely egyaránt a betegek érdekeit szolgálja. Kiemelném, hogy megkezdődik a gyógyászati segédeszközök kölcsönzési rendszerének települési szintű kiépítése, és az egynapos sebészeti ellátások Egészségbiztosítási Pénztár által történő befogadása 2004 februárjától megkezdődik.

Fontos tény az is - és ez a költségvetésben jól látszik -, hogy folytatódik az intézmények fejlesztése. Ez magában foglalja egyrészt az egészségügyi infrastruktúra fejlesztését, úgymint a komfortosítási program folytatását, a műszercsereprogram folytatását, a mentőszolgálat és sürgősségi betegellátási program folytatását. Összesen 12 önkormányzati kórház rekonstrukciójára állított be a kormányzat a 2004. évi költségvetésben forrásokat. A mentés területén is előrelépés várható, hiszen az Európa-terv keretében összesen 60 új rohamkocsi állhat majd munkába.

És a betegek: a betegjogi és az ellátottjogi képviselők országos rendszerének kialakítására és működésének elindítására a minisztériumi fejezet kezelésében 300 millió forintot kíván biztosítani a kormány. Az intézmény felállítása szintén a betegek elsődlegességét hangsúlyozza az egészségügy ellátórendszerében. És a betegek ellátása érdekében történik meg a minőségbiztosítási rendszerek fejlesztése, a minőségi indikátorrendszer kidolgozása, a betegek, a minőségbiztosítás érdekében az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnál, ahol a külső minőségügyi rendszert ellenőrzik, a szakfelügyeleti rendszer átszervezése és megerősítése megtörténik. Az a 15 milliárd forintnyi hitelkeret, amelyet igénybe vehetnek az egészségügyben dolgozók a kórházak, rendelőintézetek átalakításához, szintén a jobb betegellátást szolgálja.

Ugyanakkor meg kell állapítanunk azt is, hogy sajnálattal tapasztaltuk, hogy az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium költségvetésében a társadalmi szervezetek támogatásának mértéke csökken. Ez akár a fogyatékkal élőket tömörítő társadalmi szervezetek, akár azon segítő szervezetek esetében is így van, akik hátrányos helyzetben lévő embertársainkon segítenek.

 

(13.30)

Ezek az előirányzatok lényegesen kevesebbek a 2002. évi teljesítésnél és a 2003. évi előirányzatnál. Ezt a helyzetet a Magyar Szocialista Párt frakciója úgy kívánja orvosolni, hogy mintegy 100 millió forintos átcsoportosítással ezeket az előirányzatokat meg kívánja növelni a költségvetési törvény elfogadásáig.

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)

 

Egyet kell értenünk az Állami Számvevőszék jelentésében foglaltakkal, mely szerint az államháztartási törvény 86. § (9) bekezdésében foglaltak szerint, ha a pénzügyi tervekből, az előrejelzésekből és a rendszer működéséből megállapítható, hogy az alapok bevételei tartósan nem fedezik a várható kiadásokat, a kormánynak a társadalombiztosítás működési, ellátási és finanszírozási rendszerét módosító, a bevételek és kiadások egyensúlyát helyreállító, a járulékok emelésével vagy egyes ellátások mérséklésével járó javaslatot kell tenni az Országgyűlésnek. Ezért egyet tudunk érteni az 1 százalékpontos járulékemeléssel, ugyanakkor az Állami Számvevőszék jelentésében foglaltak közül azzal is egyet kell értenünk, hogy az évek óta fennálló eladósodást és forráshiányt valamilyen módon meg kell állítani. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem ezalatt a kormányzati ciklus alatt keletkezett probléma, hanem a rendszerváltás óta görgetett probléma.

Az egészségügyben dolgozókról. Sarkalatos kérdés az egészségügyben foglalkoztatottak jövedelme is, mint ahogy az a pénzügyminiszteri expozéban elhangzott - idézem -: fel kellett oldani a szociális és bérfeszültségeket. Nos, 2002 őszén 50 százalékos béremelésben részesült 650 ezer közalkalmazott. Jelentős részük egészségügyi, szociális ágazatban foglalkoztatott orvos, ápoló, szakdolgozó. 2004-ben reálkeresetük megőrzi az elért eredményt, és szerényebb növekedés is várható. Ehhez a 4 százalékos bérelőirányzat-növekedés és az a 10 milliárd forintnyi rendkívüli munkavégzésre beállított összeg, amely az Egészségbiztosítási Alapban beállításra került, nyújthat fedezetet.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Látható, hogy a 2004. évi költségvetés a jóléti fordulat eredményeinek a megőrzését és megerősítését szolgálja, ésszerű pénzfelhasználás mellett és a lakosságnak helyben nyújtott szolgáltatások priorálásával. Ezért tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő asszony felszólalását. Köszöntöm képviselőtársaimat; közben átvettem az elnöklést Mandur László alelnök úrtól.

Balla Mihály képviselő úr következik felszólalásra, de Gógl Árpád képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából, kétperces hozzászólásra kért lehetőséget. Öné a szó, képviselő úr.

DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Kénytelen vagyok reagálni. A jóléti fordulat megőrzését és a helyben járó szolgáltatások fejlesztését mondta indító mondatként Kárpáti képviselő asszony. Kérem, azt hiszem, a jóléti fordulatról az augusztus 19-ei mondat után sokat nem kell beszélnünk. A helyben járó szolgáltatások fejlesztéséről pedig csak annyit, hogy ebben az évben, 2003-ban a helyben járó szolgáltatásokból 90 millió forint átcsoportosításra került máshova, mert az otthonápolási kassza nem tudta felhasználni, mert vagy felkészületlen, vagy rosszul tervezett.

A másik elem, ami a beszédben szót kapott, egy biztonságot adó ellátás. Hogyan beszélhetünk biztonságot adó ellátásról ott, ahol a gyógyszerkassza jövő évi tervezése nem éri el az idei felhasználást? Tehát a 253 milliárdot nem éri el a jövő évi tervezet, azaz a pontos számítás szerint a nyugdíjasok, akik döntően igénybe veszik a szolgáltatást és a gyógyszereket, egynegyedével fognak többet fizetni, mint amennyit az idén, és ezt nem fogják pótolni semmilyen kommandós vagy egyéb módszerek, amelyek a doktorokat kényszerítenék arra, hogy úgy válasszanak gyógyszert, hogy abból nekik visszapótolt összegük legyen. Megrendítik a bizalmat az orvos és a beteg között egy ilyen technikával, és még csak célt sem érnek el.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tekintettel arra, hogy nincs több kétperces felszólalás, Balla Mihály képviselő urat illeti a szó, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Csillag István miniszter úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja részéről.

Öné a szó, képviselő úr.

BALLA MIHÁLY (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásomban elsősorban nem azzal szeretnék foglalkozni, hogy a kormány gazdaságpolitikájának következtében a 2004. évi költségvetésben is megerősíti, hogy elveszi mintegy 50 ezer köztisztviselői és közalkalmazotti család biztos megélhetését; hogy újabb adóemelésekkel sújtja a családokat, a nyugdíjasokat; hogy a gyorsított privatizációval eladja a még nemzeti tulajdonban lévő vállalatokat, hogy az államháztartás pazarlásait ezekkel a bevételekkel fedezze; és nem azzal - bár a számok makacs tények -, hogy a kormányzati politika eladósítja az önkormányzatokat, a városokat, a falvakat, melyek már működési költségeiket sem bírják kigazdálkodni, bár mindez a jövő évi uniós csatlakozás tükrében aggasztó. Hozzászólásomban általában külügyi, integrációs, nemzetpolitikai kérdésekkel foglalkozom, hangsúlyozottabban a költségvetési részekkel, amelyeken véleményünk szerint változtatnunk, jobbítanunk kell.

Tisztelt Ház! Magyarország meghatározó eseménye lesz a teljes jogú európai uniós tagság, amely a magyar külpolitikában is új fejezetet nyit. A Külügyminisztérium a feladatait ehhez a tényhez igazítva, a jövő évi célokban e szerint határozta meg: a nemzeti érdek képviselete - bár frakcióm szerint a nemzeti érdekek érvényesítése lenne a helyesebb cél -, a határon túli magyar közösségekért vállalt alkotmányos felelősség gyakorlása, a külgazdasági kapcsolatok továbbfejlesztése, szomszédságpolitika. Ezekkel az elvi célokkal alapvetően egyetértünk, de ha a “hogyanö-okat és a “milyen áronö-t is megvizsgáljuk, akkor már több kérdésben nem tudjuk elfogadni a kormányzati törekvéseket.

Létszámleépítés. A Külügyminisztérium költségvetése is tartalmazza a fűnyíró elvű leépítést. Felvetődik a kérdés: Európai Unióhoz csatlakozás diplomaták nélkül, miközben a diplomáciai feladatok nemhogy csökkennének, hanem halmozottan nőnek? Meggyőződésünk, hogy a leépítéssel a kormány többet árt a magyar érdekeknek, mint amennyit megtakarít a költségvetésnek, ha egyáltalán megtakarít. Nem is beszélve azokról és családjaikról, akik elveszítik biztos megélhetésüket.

Bár a külügy költségvetése alapvetően működési költségvetés, a lehetőségek korlátai közt fogalmazza meg az előirányzataikat, nem értjük, hogy miért kell közel 1 milliárd forintot különböző kommunikációs célokra fordítani. Németh Zsolt elnök úr bizottsági kérdését idézném ide: miért kell ennyi pénzt elkommunikálni? Reméljük, nem a jövő évi európai parlamenti választások kormánypárti kampányát akarják ebből finanszírozni. - hangzott a kérdés.

De nézzük tovább! Tekintsünk bele a nemzetpolitikai kérdésekbe a határon túli magyarság támogatásáról szóló tételeken keresztül! Csökkentést, elvonást és be nem váltott ígéreteket láthatunk. Csökkent a határon túl működő tájékoztatási irodáknak jutó támogatás, bár ezek támogatására határon túli vezető politikusok is felhívták a figyelmet, hogy legalább az eddigi mértékben megmaradjon a támogatás.

2002-ben a júliusi MÁÉRT-ülésen Medgyessy Péter miniszterelnök megígérte, hogy létrehozzák Budapesten a magyarok házát. A költségvetés azóta sem tartalmazza ezt a címszót és a hozzá tartozó forrásokat. Pedig a közelgő uniós csatlakozás miatt különösen aktuális, hogy a kormány ígéretének megfelelően létrehozza az intézményt, hogy a határon túli magyarok érdekképviseletét és kapcsolattartását ilyen formában biztosítsa.

(13.40)

Az erdélyi magyar egyetem működési és fejlesztési kiadásait 2004-re 214 millió forinttal szándékozik a kormány csökkenteni. Érthetetlen ez a törekvés. A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény módosításakor a kormány bővítette az oktatási-nevelési támogatásban részesülők körét, de nem rendelt mellé elegendő forrást.

Tisztelt Ház! A 2004. évi költségvetés az első költségvetés, amely már az európai uniós csatlakozás jegyében készül, ezért sok kérdés fogalmazódik meg a különböző tételek, a különböző címek alapján. Megállapítható, hogy a miniszterelnökség egybevonta a különböző alapokhoz rendelhető forrásokat, melyre az Állami Számvevőszék sem talált indokot, magyarázatot, s a források megjelölése áttekinthetetlen, átláthatatlan.

Pontosan mennyit is kapunk normatív alapon? Mennyi a megpályázható összeg? Milyen a különböző programokhoz - ha vannak egyáltalán ilyenek - a pályázók hozzáférése? Megfelel-e a költségvetés a koppenhágai megállapodásnak, a kritériumainak? Az indokolásokból nem derülnek ki a válaszok.

Mi a megosztás a Miniszterelnöki Hivatal és az FVM nagy összegei és a kisebb összegű jogcímek között? Nehezen meghatározható a nemzeti önrész, nem olvasható ki a sarokszámokból. Ez költségvetési kockázatot jelent, tisztelt Ház, nem is beszélve a pályázati úton lehívható támogatásokról.

A kis- és középvállalkozásokhoz milyen formában érkeznek a pályázati források? Hol vannak a kész programok, amelyeken keresztül le lehet hívni ezeket a támogatásokat? Például az ÁSZ jelentése is megállapítja többek közt az önkormányzatok lehetőségeivel kapcsolatban, hogy a központosított előirányzatok olyan új címekkel, az európai uniós fejlesztési pályázatok saját forrásainak a kiegészítésével a kistérségi fejlesztések és társulások támogatására szolgáló előirányzatok bővülnek, amelyek igénybevételi szabályai nem meghatározottak. Tehát nem tudni, hogyan fog alakulni ezeknek a pályázatoknak az intézményi háttere. Tehát összességében átláthatatlan a tervezetben az Európai Unióval kapcsolatos nemzeti források, nemzeti részek megjelölése.

Tisztelt Ház! Mivel ebben a kérdésben még biztosan lesz több hozzászóló a frakciónkból, ezért úgy gondolom, el kell mondanunk azt, hogy ez a költségvetési javaslat az európai uniós források megjelölése tekintetében nem azt mondom, hogy nem áll a helyzet magaslatán, hanem alapvetően nem átgondolt, nem áttekinthető. Meggyőződésünk, hogy a módosító javaslatainkkal jobbá tehető ez a költségvetés, ezért a következő időszakban véleményünket módosító javaslatok formájában is megfogalmazzuk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Hozzászólásra következik Csillag István miniszter úr, aki a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja időkeretére kíván szólni; őt követi majd Herényi Károly képviselő úr, frakcióvezető úr.

Öné a szó, miniszter úr.

DR. CSILLAG ISTVÁN gazdasági és közlekedési miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A szabad demokraták azért támogatják a 2004. évi költségvetési javaslatot, mert a versenyképesség, a munkahelyek teremtését szolgáló programok megalapozását és helyreállítását szolgálja.

A 2004. évben ugyanazt a gazdaságpolitikát kell folytatnunk, mint amit hazánk 1995 és 2000 vége között folytatott, és amihez az idei év jelentett visszatérést. Ebben az időszakban, amely 1995 és 2000 között eredményes volt, a gazdaságpolitikát az jellemezte, hogy kiszámíthatóvá vált a gazdaság szereplői, az üzleti szektor számára, hogy a terhek hogyan alakulnak, az jellemezte, hogy miért és mikor használják fel az adófizetők pénzét, és a hiteles gazdaságpolitika egyben a valutastabilitás, tehát a valuta-értékőrzés alapjául szolgál.

Nyilván ebben a periódusban is az volt a jellemző, hogy a különböző részpolitikák között az összhang megvolt. A 2004. évi költségvetés annak próbálja megvetni az alapját, hogy helyre tudjuk állítani ezt a megbomlott összhangot. A megbomlott összhang jellemezte ugyanis 2000 és 2003 között azt a periódust, amelyet magunk mögött hagytunk. Ebben az időszakban mesterséges jövedelempolitikai eszközökkel pótolta az előző kormány a kieső keresletet. Ennek következményeképpen a fiskális politika, a költségvetés-politika már nem folytathatta, nem folytatta tovább az átlátható költségvetés-készítés gyakorlatát. Gondolok arra a kétéves költségvetés-készítésre, amely miatt nehéz volt már az idei évet is mihez viszonyítani, és elmaradtak azok az adópolitikai intézkedések, amelyek szükségesek lettek volna ahhoz, hogy hazánk a környező országokkal felvehesse a versenyt, befektetőket - hazai befektetőket, külföldi befektetőket - fogadhasson annak reményében, hogy a befektetéseik nyomán a jövedelmeik megtérülnek. Nyilván ennek volt a következménye az is, hogy a jövedelmek kiáramlását igyekezett a jegybank magas kamatokkal megakadályozni, aminek következményeképpen a forint iránti kereslet nőtt, megerősödött a forint, és ez egyben elvette a kedvét az exportőröknek, hiszen elvette tőlük a jövedelmet, elvette a jövedelmet a további beruházásoktól.

Ebben a periódusban, amit megélünk - és 2004-ben pedig különösen -, az a gazdaságpolitika és az a költségvetés-politika, amelyet a költségvetés tartalmaz, a visszatérés költségvetése az 1995 és 2000 közötti időszakhoz. Ez egyben azt jelenti, hogy versenyképesekké váljunk a környező országokkal, újra az jellemezze hazánkat, hogy itt fektetik be a külföldiek és a hazai vállalkozások a legtöbb tőkét, ahelyett, hogy viszonylag költséges külföldi nyaralások, tanfolyamok formájában éljék fel a jövedelmeiket, munkahelyeket hoznak létre.

A versenyképes költségvetés politikája a munkahelyek teremtésének a politikája. Munkahelyet úgy lehet teremteni, ha a jövedelmeket beruházásra fordítják, ez pedig azáltal válik lehetségessé, hogy az adópolitika kedvezményezi a beruházókat. A jövedelmek felhasználását szolgálja az is, ha kiszámítható és a kereslet-kínálati viszonyokat tükröző a forint árfolyama, azaz az exportőrök abból a bevételből, amelyet elérnek külföldön, képesek nagyobb jövedelmekre szert tenni, és így beruháznak.

Lényegében ennek a gazdaságpolitikának a következményeit szemlélhetjük már ma is, és nyilván ez fog megerősödni akkor, amikor a 2004. évi költségvetés a költségvetési hiány csökkentését vallja, nem öncélúan, hanem azért, mert ahhoz a kétféle stabilitáshoz, ami eddig hazánkat jellemezte, egy harmadikat szeretne hozzátenni.

Az első stabilitás a politikai stabilitás, hiszen ebben a térségben hazánk az egyetlen ország, ahol a kormányok ki tudták tölteni a saját periódusaikat, és ahol minden nehézség ellenére is a legkisebb volt a sztrájkok száma. A második stabilitás az intézményi stabilitás. Hazánkban alakultak ki először azok a gazdasági intézmények, mint amelyek a fejlett európai országokat is jellemzik.

(13.50)

Ez a kettő együtt tette hazánkat versenyképessé. Ennek a versenyképességnek egy harmadik eleme az, ha kiszámíthatóvá válik, hogy a költségvetés hiánya milyen, azaz nem kényszerül rá a kormány arra, hogy újra és újra stabilizációs intézkedésekkel állítsa helyre a befektetők bizalmát, mint ahogy a mai kormány erre kényszerült a 2000-től folytatott gazdaságpolitika miatt. Tehát amit mi most javasolunk, a munkahelyek megtartása és növelése érdekében: a visszakanyarodás ahhoz a gazdaságpolitikához, amely 2000. év végéig - még a Fidesz-kormány alatt is - eredményesen folytatta az előző szociálliberális koalíció liberális gazdaságpolitikáját.

A versenyképesség helyreállításának három eleme van. Az egyik, amiről szóltam, a kiszámítható gazdaságpolitika, a deficit mérséklése, ezáltal a valuta vásárlóerejének fenntartása. A másik nyilván az, hogy olyan adópolitikai intézkedésekre kerüljön sor, hogy az adófizetők pénzéből megérje beruházásokat, munkahelyeket teremteni, beruházásokat indítani.

Az adópolitika keretei közé tartozik az, hogy a beruházók számára a versenyképességi tanács és a különböző üzleti szektorok érdekképviseleteitől származó javaslatokat figyelembe véve a kormány nagyon sok ponton módosította az adótörvényeket. Az adótörvények módosítását jelentette, hogy a társasági nyereségadó 18-ról 16 százalékra mérséklődött, aminek következtében a térségben képesek a beruházók, a munkáltatók állni a versenyt, tehát ezzel több jövedelmet költhetnek, használhatnak fel beruházásokra.

Idetartozik az, hogy a fejlesztési adókedvezményekről szóló törvényeket a környező országokhoz hasonló mértékűre módosítottuk, azaz alacsonyabb beruházások esetében már a viszonylag nagyobb méretű, magyar tulajdonú vállalatok is igénybe vehetik ezt, hiszen 10 milliárdról 3 milliárd forintra csökkent átlagos esetben, 1 milliárd forintra csökkent 3 milliárd forintról a hátrányos helyzetű térségekben eszközölt beruházások után igénybe vehető, beruházási célú fejlesztési adókedvezmény. Az adókedvezmény időtartama, ami alatt igénybe vehető, tíz évre nőtt.

Idetartozik, hogy nemcsak a nagyberuházók, hanem a hazai kisberuházók, kisvállalkozások számára is nőtt a beruházásokra, munkahelyteremtésre igénybe vehető, adókedvezményt élvező jövedelmek aránya. Azaz nemcsak a mikro- és a kisvállalkozások, hanem a középvállalatok is igénybe vehetik az új beruházásokhoz igénybe vehető adókedvezményt.

Idetartozik az, hogy a kisvállalkozások esetében a szakképzést szolgáló kiadásaikat nagyobb mértékben számolhatják el, mint az a korábbi időben történt. Például 5 millióról 6 millió forintra emelkedik a kisvállalkozók ilyen célú adókedvezménye. Idetartozik az, hogy a helyi iparűzési adó alapját kedvezőbben állapíthatják meg, illetőleg rugalmasabban próbálhatják a különböző költségeiket, így a pénzügyi költségeket elszámolni. A kisvállalkozók számára a beruházások érdekeltségét állítja helyre az a javaslat, amely az egyösszegű vállalkozói adó, az egyszerűsített vállalkozói adó felső adóhatárát 15 millió forint/éves bevételről 25 millió forintos bevételre emeli.

Idetartozik az, hogy a kiemelten fontos K+F beruházások esetében - ha ezekre egyetemi központok területén kerül sor - adókedvezményt vehetnek igénybe ugyanúgy a vállalkozások, mint ahogyan egyébként ezt a nagyberuházók vehetik igénybe. Idetartozik az, hogy kialakult egy olyan, a beruházásokat kedvezményező hitelrendszer és finanszírozási rendszer, amit négyfokozatúnak mondunk és hívunk, amelynek keretében hosszú lejáratra is igénybe vehetik ma már nem csupán a külföldi tulajdonú, nagyon jó besorolású munkáltatók a fejlesztésre ezt a hosszú lejáratú kölcsönt, hanem magyar tulajdonú vállalkozók is 15 évre eladósodhatnak annak a reményében, hogy ez a beruházás a későbbiek során bőségesen megtérül a jövedelmekből.

 

(Balogh Lászlót a jegyzői székben dr. Vidoven Árpád váltja fel.)

 

Azt gondoljuk, hogy több a megtakarítók száma és aránya, mint az adófizetőké. Arra van tehát szükség, hogy a vállalkozások versenyképessége érdekében a megtakarítókhoz találjanak utat, ezért kell kamattámogatással és a célelőirányzatoknak a megtakarítók igénybevételéhez történő eljutást szolgálnia. Az a tény tehát, hogy a célelőirányzatok - mint a kis-, középvállalati célelőirányzat vagy a beruházásösztönző célelőirányzat - ilyen célokat szolgálnak, éppen azt szolgálja, azért teremtettük ezt meg, hogy a nagyobb arányban rendelkezésre álló megtakarítói pénzt használják a kisebb arányban és célzottan felhasználható adófizetői pénz helyett.

Balla képviselő úr helyesen állapította meg, hogy a következő év lesz az uniós csatlakozás első éve, csak azt nem vette észre - és talán még Áder frakcióvezető úr is elkövette ezt a hibát -, amikor elfeledkezett arról, hogy a kisvállalkozók, a középvállalatok felkészülését nemcsak a nemzeti támogatási programok szolgálják, amit a célelőirányzatok testesítenek meg, hanem a különböző operatív programok is. Ha ezt is figyelembe vesszük, az operatív programoktól nyerhető támogatás révén a kis- és középvállalatok számára elnyerhető források nominálisan is nagyobbak, mint az idei évben, amikor kizárólag nemzeti támogatást vehettünk igénybe.

Ha abból indulunk ki, hogy ugyanígy most következik el az első olyan év 2000 után vagy 2000-től fogva, amikor a közutak helyreállítására többet tudunk fordítani, mint az előző két évben bármikor, akkor ez is a versenyképességet szolgálja, hiszen az egy- és kétszámjegyű utakon el lehet jutni oda, azokhoz a munkaerőforrásokhoz, amelyek elsősorban a nehezebben megközelíthető helységekben és Kelet-Magyarországon keresztül voltak elérhetőek. Az a 88 milliárd, ami erre a célra az útfejlesztési célelőirányzatban áll rendelkezésre - és az ehhez társuló közel 5 milliárd az operatív programban, a közlekedésfejlesztési prioritás keretében -, messze felülmúlja azt az utolsó “békeévetö, a 2000. esztendőt, amikor még léteztek ilyen előirányzatok. Ha pedig a versenyképesség fokozása keretében arról is megemlékezünk, hogy a versenyképesség egyik legfontosabb feltétele, hogy el lehessen jutni az ország keleti részeibe, ahol rendelkezésre áll a munkaerőforrás, és ennek a legfontosabb biztosítéka a gyorsforgalmi program, akkor az az év, amiben ma vagyunk, amikor 84 kilométeren épül autópálya, ez az egyetlen év egymagában több, mint az előző négy évben, az előző négyéves ciklusban megépült összes autópálya együttvéve, aminek az átadására azonban sajnálatos módon nem kerülhetett sor. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mi kezdtük el!)

És mint ahogy Áder képviselő úr is pontosan tudja, hogy ejtőernyővel nem lehet autópályát építeni, ezért kénytelen vagyok továbbra is azt mondani, amit tegnap mondtam, hogy mi csak annyi autópályát építhetünk meg, amennyit elődeink előkészítettek nekünk, és annyit fognak az utódaink megépíteni, amennyit elődeinkként… - elődeikként mi készítünk elő. (Dr. Répássy Róbert: Ez bonyolult! – Az elnök csenget.)

A bonyolultság a folyamatosságban van. Tudniillik az utak az ország folyamatosságát és nem a kormányok idejét jelentik. (Közbeszólások. - Az elnök csenget.)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr, a felszólalását. Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy Herényi Károly képviselő úr jelezte, hogy bizottsági ülésen van, így csere történik. Sümeghy Csaba képviselő úr következik, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Kékesi Tibor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Öné a szó, képviselő úr.

(14.00)

DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az eddigi vitából azt a következtetést kellett leszűrnöm, hogy a koalíció képviselőinek az a kényszerképzete támadt, hogy ha ezt a költségvetést dicsérik, akkor ez a költségvetés ettől jobbá válik. Nekem az jut az eszembe, amikor a gyerek este az erdőbe megy, és nagyon fél, ezért elkezd fütyülni, hogy a füttyszóval eloszlassa a félelmét. Hát az nem fog eloszlani, ahogy a költségvetés sem fog megjavulni attól, hogy ezt önök dicsérik.

Ez a költségvetés nem tud megjavulni több szempontból. Egyrészt, mert olyan környezetből kellett építkeznie, mint a hihetetlenül nagy mértékű költségvetési hiány, a folyó fizetési mérleg soha nem látott hiánya, és az ezzel párosuló, ezt kiegészítő állami eladósodás kérdése. Hölgyeim és uraim, ezek a folyamatok együttesen elindították azt, hogy a magyar gazdaság olyan mélyrepülésbe kezdett, amiből a kilábalás borzalmasan nehéz, és erre eszközöket a 2004. évi költségvetés nem tartalmaz. Nem tartalmaz, és nem is tartalmazhat azért, mert önmagában a költségvetést alapvetően meghatározó számokban, így a GDP-ben és az inflációban alapvetően téved, mint ahogy tévedett a 2003-as költségvetésnél is. Ugyanis ezek a számok, a tervezettek és az alakuló tényszámok köszönő viszonyban sincsenek egymással.

Nem örömteli ez a helyzet, képviselőtársaim, mert megingott a magyar gazdaság szereplőinek bizalma a magyar gazdaságot irányítókban, és még nagyobb baj, hogy megingott a külföldi tőke befektetőinek a bizalma is a magyar gazdaságban. Soha nem fordult még ilyen elő, Csillag miniszter úr dicsekvő állításaival szemben sem, a magyar gazdaságban először fordult elő, hogy negatív tőkehiány jelentkezett, tehát a kimenő tőke lényegesen nagyobb, mint a bejövő aktív tőke.

Hölgyeim és Uraim! A helyzetet súlyosbítja, hogy hét hónapra vagyunk az európai uniós csatlakozástól, és úgy gondolom, ilyen rövid idő alatt egy kormánynak egy költségvetés előterjesztésekor kutya kötelessége lenne, hogy az állampolgárok biztonságáról gondoskodjon, hogy a gazdasági élet szereplőinek, a vállalkozásoknak, vállalatoknak azt a versenyképességi feltételt biztosítsa, amely a csatlakozás időpontjában az állampolgárokat és ezeket a vállalkozásokat érni fogja.

Sajnos, átgondolt gazdaságpolitika hiányában ennek nyomait sem lehet megtalálni, ezért el kell mondjam, hogy tulajdonképpen három dolgot kellett volna megtenni. Az egyik, hogy olyan központi támogatási rendszert kellett volna életbe léptetni, amire a mai, többször megdicsért gazdaságfejlesztési programok alkalmatlanok. A másik, hogy egy ágazatspecifikus, az európai uniós csatlakozást közvetlenül szolgáló pályázati rendszert kellett volna kidolgozni. A harmadik, hogy mindenféleképpen meg kellett volna kezdeni az európai uniós csatlakozás technikai feltételeinek oktatását a magyar vállalkozók számára. Természetesen ez sem történt meg.

Ebből az következik, hogy bár Magyarország osztja a többi tíz országgal a sorsát, amelyek csatlakoznak az Európai Unióhoz, abban a helyzetben van, hogy sikeresen csak akkor tud csatlakozni az Unióhoz, ha saját fejlesztési alapokkal rendelkezik, és olyan modernizációs beruházási programokat tud megvalósítani, amelyek adekvátak a jelenlegi európai uniós országokkal. Természetesen ennek nyomait sem látjuk, annak ellenére, hogy a velünk együtt szereplő kilenc másik országban, illetve ezek döntő többségében ezek a programok, ezek a távlati célokat szolgáló, fejlesztési alapú beruházások elindultak; annak ellenére, hogy ezekben az országokban a GDP és általában a gazdasági közérzet lényegesen jobb, mint Magyarországon, holott két-három évvel ezelőtt büszkén mondtuk ki, hogy Magyarország élen jár nemcsak a tőkebehozatalban, hanem ezen a területen is. Ez a büszkeségünk most már legfeljebb csak az MSZP-s, SZDSZ-es képviselők szavaiban jelenik meg, a valóságban sajnos már nem.

Hölgyeim és Uraim! Nézzük, a gazdaság szereplői hogyan állnak ma. A gazdaság szereplői azok a vállalatok és vállalkozások, amelyek tulajdonképpen a javakat megtermelik. Ezek döntő része tőkeszegény és eladósodott. Nagyon egészségtelen átrendeződés ment végbe a mikro-, kis-, közép- és nagyvállalatok között. Hozzá kell tegyük, hogy a legérzékenyebb réteg, a kis- és középvállalkozói réteg 60 százaléka hitelképtelen, ugyanis nem tud olyan ingatlan- és egyéb fedezetet fölmutatni, hogy a bankok számára érdemes lenne hitelezésre. Ez meg is jelenik a banki hitelezési politikában, ugyanis ezek a kis- és középvállalatok az össz kihelyezett hitelnek 7 százalékát kapják Magyarországon.

Szembe kell néznünk két olyan ténnyel, amiről soha nem esik szó, de ez a költségvetés nagyon alkalmas lenne arra, hogy erről beszéljünk. Nevezetesen: nem igaz, hogy a magyar export azért esett vissza, mert különböző árfolyam-politikai ingadozások voltak Magyarországon. A magyar export azért esett vissza, mert azokba az ágazatokba, nevezetesen a könnyűiparba vagy a gépgyártásba, ahol a magyar export húzóágazat volt és döntő részt képviselt, a Távol-Kelet betört, és a ma már fejlett technikájával és technológiájával, a lényegesen olcsóbb munkaerővel megelőzte a magyar exportőröket. Hozzáteszem, arra sincs intézkedés, ami ennek a fordítottja, hogy ugyanúgy szivárog be a Távol-Keletről, különösen a könnyűipar területén, olyan árudömping, amely a magyar ipart tönkreteszi, és erre a kormánynak semmiféle elképzelése nincs, hogy a magyar ipar védelmében bármiféle érdemi intézkedést tudjon tenni. Mi következik ebből? Egyértelműen az következik, hogy olyan iparágak mennek tönkre, amelyek Magyarországon tradicionális, hosszú évszázadokra visszanyúló hagyománnyal, és főleg, ami nagyon lényeges, a foglalkoztatás zömét megoldó lehetőségekkel rendelkeztek. Ide soroljuk a már említett könnyűipart, feldolgozóipart, ezen belül is a textil-, textilruházati ipart, a bőr- és cipőipart, a bútoripart.

Hölgyeim és Uraim! A Fidesz-frakció három határozati javaslatot nyújtott be az elmúlt időszakban, amelyek ezeket a kérdéseket akarták rendezni. A kormány mind a hármat elutasította, úgyhogy ezekre nem kerülhetett sor. Szeretném elmondani önöknek, hogy nem tudja a kormány kezelni ezeket a problémákat, nem tudja kezelni azokkal a programokkal, amelyeket Csillag miniszter úr az előbb elmondott. Szeretném felvilágosítani önöket, hogy a kormány által nagyra tartott gazdaságfejlesztő programok úgy működnek, hogy a Smart Hungaryből eddig kifizetésre került 3,6 milliárd forint, és 19 cég kapta ezt meg. Az Európa-hitel felhasználása, amit a miniszterelnök úr nagy örömmel jelentett be itt, a Házban, jelenleg 5,6 százalékos, és ha az összes gazdaságfejlesztési programot veszem, leszámítva a mikrohiteleket és a Széchenyi-kártyát, akkor tulajdonképpen elmondhatjuk, hogy ezek abszolút kudarcot vallottak, nem működnek. És ezek azt a szomorú tényt vetítik előre, hogy Magyarországon a vállalkozások, vállalatok csatlakozása nagyon nehéz lesz az elkövetkezendő időben.

Szeretném elmondani, nem igaz, hogy a társasági adó csökkentésével és egyéb kedvezményekkel a vállalkozásokat segítették volna az uniós csatlakozásban. Ugyanis 70 milliárddal több az a teher, amit a vállalkozásoknak egyéb úton kell fizetniük, így az energiaadó, a környezetterhelési díj, az energiaárak emelése, jövedéki adó, és így tovább, és így tovább. Tehát tulajdonképpen gesztus értékű intézkedéseket tettek, ugyanakkor a vállalatok helyzetét lényegesen nehezítették, és nagyobb terheket róttak rájuk.

Hölgyeim és Uraim! Úgy gondolom, hogy az adókon és a versenyképességet szolgáló intézkedések hiányán túl még egy dologról kell beszéljünk. Nemcsak azokat nem valósította meg a kormány, ami pénzbe került volna, és lehetett volna arra hivatkozni, hogy nincs pénz. Hiszen gondolom, a gazdasági programok nagyon gyenge igénybevételét három dolog determinálja: az egyik az, hogy nagyon rossz pályázatok vannak, a másik, hogy nagy az érdektelenség, és a harmadik az, hogy megingott a kormány gazdaságpolitikájában a bizalom. De nem tette meg azokat a lépéseket sem, amelyek az európai uniós oktatást, tehát a csatlakozási oktatást szolgálták volna. Nem fogják elhinni: eddig 20 ezer vállalkozót részesítettek a Gazdasági Minisztérium által is elismert oktatásban, 800 ezer vállalkozóból! Úgy gondolom, ehhez különösebb kommentárt nem kell fűzni, mint ahogy ahhoz sem, hogy ha megemlíteném, hogy Ausztriában az európai uniós fölkészülést bizonyítvánnyal zárták le a vállalkozók 65 százalékánál.

(14.10)

Úgy gondolom, itt megállhatok, és azzal a szomorú ténnyel kell hogy befejezzem, hogy sajnos Ausztriában is a csatlakozás azt hozta, hogy 5-10 százalék körül a kis-, középvállatok megszűntek, mert nem bírták azt a kiélezettebb versenyt, amit az Unió hozott. Ezzel a felelőtlen és kötelességtudatot mulasztó kormányzati magatartással, ami egyrészt a támogatásokban, másrészt a felkészítésekben megmutatkozik, könnyen elképzelhető, hogy a magyar vállalkozói, vállalati réteg mint nagy vesztes úgy fog kikerülni ebből, hogy 15-20 százalékos arányban fog megszűnni ezeknek a vállalkozásoknak a száma.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását, és kétperces időkeretben megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr! (Domokos László: Provokál! Már előre megmondom!) Kérem képviselőtársaimat, hogy a hangos megjegyzéseiktől kíméljék a Házat!

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Ez a költségvetés rossz, mondta Sümeghy képviselőtársunk, rossz, mert olyan körülmények között született, hogy nem is születhetett jobb költségvetés. Majd ezt követően felsorolta ezeket a körülményeket, amelyekkel én nagyban-egészben egyet is értek: a magas költségvetési hiány, az állami eladósodás, a gazdasági mélyrepülés, a megingott bizalom. Sümeghy képviselő úr csak azt felejtette el hozzátenni, hogy mindezek a körülmények a Fidesz-kormány áldásos közreműködésének az eredményeként alakultak így, vagyis amit most a jelenlegi kormány szemére hány, annak gyökere mindenekelőtt abban a gazdaságpolitikában rejlik, amelyet az Orbán-kormány által 2000-ben végrehajtott gazdaságpolitikai fordulat jellemez, illetőleg abban az eszement költekezésben, amelyet az Orbán-kormány a 2002. év első felében, egészen pontosan a bukása és a távozása közötti bő egy hónapban végrehajtott.

Ennek következtében tehát a körülményeket, amelyek között a kormány ezt a költségvetést benyújtani volt kénytelen, és amelyekre Sümeghy képviselő úr utalt, és amelyekkel én tulajdonképpen egyetértek, ezeket a körülményeket jórészt az Orbán-kormány hozta létre.

Sümeghy képviselő úr azt is elmondta, mit kellett volna tennie ennek a kormánynak ahhoz, hogy ez egy jó költségvetés lehessen, és felsorolt három jellegzetesen olyan eszközt, amely az Orbán-kormány eszköztárához tartozott. Sümeghy képviselő úr tehát gyakorlatilag azt mondta, hogy ez a költségvetés akkor lenne jó költségvetés, ha ezt az Orbán-kormány nyújthatta volna be. Én tudom, hogy ezt önök így gondolják, tisztelt képviselőtársaim, de hát közben sajnos a választók - az önök szempontjából sajnos - másképpen döntöttek.

Mindazonáltal azt kell mondanom, hogy az Orbán-kormány által benyújtott költségvetések és az Orbán-kormány gazdaságpolitikája eredményezte azt, hogy a 6,5 százalékos 2000. évi első negyedévi növekedés (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) lement 3 százalék alá, úgyhogy lehet, hogy nem lenne olyan jó, ha ezt is az Orbán-kormány nyújtotta volna be.

Köszönöm. (Dr. László Csaba tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Gruber Attila képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nem kívánom a kétperces időkeretet kihasználni, de Szabó Zoltán képviselőtársamnak, azt hiszem, olyan kétpercese volt, ami a költségvetés vitáját nem javítja, nem viszi előbbre, és azt hiszem, hogy ez a visszamutogatás akkor lenne hiteles a szájából, ha még további előző kormányokra, akár a Horn-kormányra, akár pedig a Kádár-rendszer évtizedeire is vonatkozna.

Úgyhogy én nagyon kérem a tisztelt képviselőtársakat, hogy a költségvetéssel foglalkozzunk, és ne felesleges, ráadásul hamis bűnbakkeresésben törjünk ki.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces időkeretben Molnár Albert képviselő úr kért szót, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Engem is Sümeghy Csaba felszólalása késztet megszólalásra, mert azt gondolom, és ha ő is megnézi a statisztikai adatokat, akkor nagyon sok tévedés hangzott el; remélem, hogy ezt nem direkt tette.

2000 első negyedévében 6,6 százalék volt Magyarországon a gazdasági növekedés, míg 2002 első negyedévére ez 2,9 százalékra csökkent. Azt gondolom, hogy mindenki, aki ezekből a számokból tud olvasni, abból kiolvashatja, hogy az a fajta gazdaságpolitika nem volt folytatható, amit a Fidesz 2000-től folytatott, úgy is mondhatnám, hogy ez megbukott.

2001-ben “csakö 13 százalékkal erősödött a forint, gyakorlatilag a magyar gazdaság húzóágazatát, az exportálókat 13 százalékos veszteség érte, 13 százalékos jövedelmezőségveszteséget írhattak az exportálók. Mert ha a Fidesz gazdaságpolitikája sikeres lett volna, akkor ez a fajta ütemcsökkenés nem következik be. Egyébként a magyar gazdaság növekedése ma is az Európai Unió átlagának több mint kétszerese, tehát én azt gondolom, hogy ez nem rossz, és ha a versenytársainkhoz hasonlítjuk a gazdasági növekedési ütemet, akkor mind a cseh, mind a szlovák, mind a lengyel gazdasághoz gyakorlatilag hasonló a szám.

Úgyhogy erre a néhány módosításra vagy erre a kiigazításra szeretném felhívni a Ház figyelmét.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy jeleztem, Kékesi Tibor képviselő úr következik felszólalásra, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd a Fidesz képviselőcsoportjából Surján képviselő úr.

KÉKESI TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy költségvetés készítésekor szükségszerű, hogy a kiemelt célokat rögzítsük, és éppen ezért én úgy gondolom, illúzió, hogy azokat a terepeket, azokat a területeket, amelyeket ebben az évben a költségvetés ugyan nem részesít jelentős lemaradásban a többi területhez képest, de nem tud preferálni, próbáljuk meg kiegészíteni olyan szintre, mintha ezek is kiemelt célok lennének. Nem lehetséges egy költségvetésben minden területet minden évben kiemelt célként kezelni.

A költségvetés meghatározza azokat a preferenciákat, amelyek a 2004-es esztendőre kiemelt célokként megjelenhetnek. Én ebből kettőt emelnék ki, kettővel foglalkoznék, és picit át is fogalmaznám a magam szája íze szerint ezeket a célokat.

Az első kérdéskör tehát az, hogy megindul-e a gazdasági növekedés, megindul-e az ország gazdasága azon a pályán, ami egy egészséges makrogazdasági pályát jelent. Ebben a tekintetben - és erről nem beszéltünk eddig - egy újszerű és a kormány által korábban ígért megoldással találkozunk; nemcsak a 2004. évi gazdasági folyamatot, hanem előrevetítve, a 2003. évet is benne foglalva, egy négyéves makrogazdasági pályát rögzít le oly mértékben, hogy annak legfontosabb elemét, a költségvetés GDP-hez viszonyított arányát a törvény szövege maga rögzíti, tehát ilyen értelemben törvényerőre is emeli.

Először van ilyen a jogszabályok, a költségvetési törvények történetében előttünk, éppen ezért nagymértékben meg kell becsüljük. Úgy gondolom, hogy azt a takarékosságot, azt a befektetői bizalmat, azt a kiszámíthatóságot mindenképpen erősíti, amire szüksége van ennek az országnak ahhoz, hogy a gazdasági növekedés tartósan megindulhasson.

Úgy gondolom, nem hangzottak el különösebb érvek ennek a makropályának a leírásával kapcsolatban, nem hangzottak el különösebb kifogások ezeknek a tételeit illetően. Néhány, egész pontosan három helyen hallottam bizonyos kritikákat, döntően a 2003. év tekintetében. Ezekre reagálnék is.

Az első ilyen, hogy az ez évre tervezett GDP hiánya nem fogja elérni az egyébként számításba vett mértéket. Ha most elszakadunk attól, hogy valóban, a költségvetés készítésekor még egy más szám került alkalmazásra, a mostani gazdaságpolitikát leíró sarokszám szerint 3-3,5 százalékos a gazdasági növekedés várható üteme ebben az évben, ez annyit jelent, hogy a ma tudott, lezárt második negyedév utáni 2,6 százalék mindössze 0,4 százalékra van a várt sávtól. Azért nem riadnék meg túlságosan ennek a teljesíthetőségétől.

A másik ilyen szám, ami forgalomban van, az az inflációt érintő szám. Itt a 4,8-5 százalék foglaltatik benn a 2003. évre, és az utolsó lezárt negyedéves szám 4,4 százalékot mutat, a jegybank éppen ma közismertté vált előrejelzése 4,6-4,8 százalékot mutat, tehát azt hiszem, hogy itt is egészen jó úton haladunk afelé, hogy ezeket a makrogazdasági számokat teljesítsük.

A harmadik ilyen szám a munkanélküliségre vonatkozik. Itt erre az évre 5,8-6 százalékos mértéket irányoz elő a költségvetési táblázat, és azt látjuk, hogy az első két negyedév után 5,8 százalékon áll a munkanélküliség, csökkenő mértékben, miközben a legfrissebb adatok már 5,7 százalékos munkanélküliségi rátát mutatnak.

(14.20)

Az egy évvel ezelőtti munkanélküliségi adatokhoz képest pedig azt látjuk, hogy megszűnt 90 ezer munkahely, miközben 90 ezerrel több a foglalkoztatotti létszám, tehát összességében 180 ezerrel több új munkahely keletkezett - még egyszer mondom, ennek a szaldója azonban persze a fluktuáció miatt csak 90 ezer. Úgy gondolom, hogy ez is nagyon helyénvaló módon alakul, tehát semmi különösebb problémánk nem kellene hogy legyen, és - mint látom - nincs is, tehát végre találtunk egy olyan területet, ahol ezek szerint konszenzus van a költségvetés készítésével kapcsolatban.

A terület másik fontos része a gazdasági növekedés szempontjából, hogy a költségvetés maga mit tesz. Itt már korábban hallottunk arról, hogy az adótörvényeknél és egyéb területen milyen lépések történtek a gazdasági növekedés beindítása érdekében; én néhány apróbbnak is nevezhető, de nagyon lényeges dolgot megneveznék: az első a gazdaság fejlesztése, a beruházások területe, és ezen belül az autópálya-építés.

Mivel itt a miniszter úr már maga elemezte ezeket a tényeket, én csak ezeket a nagyon imponáló számokat mondanám el, hogy autópálya-építésre 207 milliárd forint van a költségvetésben; autóút-felújításra 88 milliárd forint van a költségvetésben; tervezésre 10 milliárd forint van a költségvetésben. Mindazonáltal én ösztönözném a kormányzatot a tekintetben, hogy találjon a költségvetés mellett más olyan forrásokat, technikákat, amivel a gazdasági növekedés van vagy nincs típusú kérdésnek a javítására, ennek az autópálya-építésnek a fokozására lehetőségeket tud találni.

De ugyanez a terület az önkormányzatoknál is megjelenik, csak néhány számot mondva: a közcélú munkavégzésre 2,1, a címzett és céltámogatásoknál 7,7-del több, az európai uniós pályázatokra 9,5, a kistérségek fejlesztésére 9,4 és a budapesti 4-es metró építésére 15,8 milliárd forint van a költségvetésben, ez 44,5 milliárddal több, mint a korábbi ilyen célú előirányzatok. És még úgy megemlítem: szintén szó volt már a Vásárhelyi-tervről, ami 8 milliárdos összeggel szintén egy sajátos infrastruktúra fejlesztésére és így a gazdasági növekedés ösztönzésére alkalmas.

A másik ilyen terület, amit röviden az európai uniós gazdasági pozíciónak neveznék, az, hogy nettó befizető vagy nettó kedvezményezetti pozícióba kerül-e a magyar gazdaság. E tekintetben azt gondolom, hogy nem tudunk az európai uniós szemlélettől elvonatkoztatni, mert más a költségvetési év, más a kiadások szembeállítása, és más a likviditási probléma ezen a területen.

Nos, ha csak abból indulunk ki, hogy Magyarországnak a mai tudásunk szerint a költségvetésben 122 milliárd forint a befizetési előirányzata, és a közvetlen termelői kifizetések 76 milliárdja és az egyszeri visszatérítés 44 milliárdja mint 120 milliárd áll szemben ezzel, tehát a fix tételeken keresztül már bemutattuk, hogy egyensúlyminimum van, és akkor a folyamatban lévő, tehát a korábbi időszakról áthúzódó PHARE- és SAPARD-pályázatoknak a biztosan menő pályázataiból származó pénzekről nem beszéltünk, és még nem beszéltünk természetesen a kohéziós és a strukturális alapokból várható, a pályázatokra ez évben keletkező bevételekről.

Ennek következtében tehát még a pozíciót egyébként több tétel is javítja, itt udvariasan megemlíteném, hogy éppen Surján képviselő úr kezdeményezésére 600 millió euróval többet oszt el az Európai Unió a csatlakozó országok között, ami 18 milliárddal több bevételt jelent Magyarország számára is. De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy 7 milliárd euróval valószínűleg szufficites lesz, többlet keletkezik az európai uniós költségvetésben, és ez valószínűleg pozitív értelemben, csökkentve a mi befizetési kötelezettségünket, ismét egy - mondjuk így - nyereséghez juttatja Magyarországot.

A likviditási kérdéshez pedig csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy természetesen mivel a költségvetési év eltér, a termelői támogatások sem érkeznek meg teljes mértékben ebben az esztendőben, hiszen bár decemberben megkezdődnek, de januárra áthúzódnak, nyilván a 30 százalék fizetése is ezekhez a kifizetésekhez kell hogy igazodjon, így gondolom, hogy a költségvetésben jelen pillanatban rendelkezésre álló pénz erre a célra elegendő kell legyen. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy az egyszeri visszatérítés és a hároméves, tehát nem a 2004. évre, hanem a következő EU-s költségvetésből hátralévő három évre juttatott pénzösszegek 10 százaléka a belépéskor, tehát május hónapban rendelkezésre fog állni, így tehát likviditási probléma sem keletkezik az EU-s pénzek felhasználása tekintetében.

Én úgy gondolom, hogy ezek olyan szempontok, amelyek mellett nem mehetünk el, ezek olyan szempontok, amelyek megerősítenek bennünket, hogy ez a költségvetés megfelelő és alkalmas a 2004. évi folyamatok kezelésére, ezért én is annak elfogadását javasolom.

Köszönöm a szót, köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A sorrendet és a távolléteket is figyelembe véve Répássy Róbert képviselő úr következik felszólalásra, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Gúr Nándor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt kezdődött itt, az ország Házában annak a törvénynek a vitája, amelyben a szocialista-szabad demokrata kormány ígéretet tett a harmadik hatalmi ág pénzügyi függetlenségére.

Az ellenzék által is támogatott törvényjavaslat arra jelentett garanciát, hogy az igazságszolgáltatás szervei, a bíróságok és az ügyészség saját maguk állíthatják össze költségvetésüket, anélkül, hogy abba a végrehajtó hatalom, a kormány beleszólna. A kétharmados törvény megszületett, végrehajtására most kerül sor először. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke és a legfőbb ügyész előterjesztette költségvetési javaslatát, a kormány pedig a bíróságok esetén 6 milliárd forinttal, az ügyészség esetén pedig több mint 1,5 milliárd forinttal kívánja megrövidíteni az igazságszolgáltatást.

A kormány magatartása ebben az esetben sem szól másról, mint egy újabb, immáron sokadik választási ígéret be nem tartásáról. A döntés a parlament kezében van: garantálja-e az igazságszolgáltatás pénzügyi függetlenségét, úgy, ahogyan azt a politikai konszenzussal meghozott törvény biztosítja, vagy megkurtítja a bíróságok és az ügyészség költségvetését, úgy, ahogyan azt a kormány akarja? Ha ez utóbbi következik be, leszögezhetjük: hiába kapnak jelentősen megnövekedett feladataikhoz a jelenleginél több pénzt az igazságszolgáltatás szervei, Medgyessy Péter ígérete számukra is csak annyit ér, mint a lassan mondott gázáremelés ígérete a nyugdíjasoknak vagy a minimálbéren élőknek.

Tisztelt Ház! Az igazságügyi tárca költségvetésére egyszerre jellemző a pénzhiány és a pazarlás is. A miniszter nehezen tudta palástolni csalódottságát azon a rendkívülinek mondott sajtótájékoztatón, melynek célja eredetileg a jó hírek közreadása lett volna. Túlzottan jól mi sem állunk, mondta a miniszter a kormányprogram ígéreteinek és a parlament által elfogadott törvények rendelkezéseinek végrehajtásából fakadó többletfeladatokhoz képest elenyésző növekedést mutató költségvetés ismertetésekor. A növekedés elosztása ugyanakkor pazarlást is mutat, az új intézmények közül van, amelyik kedves a miniszternek, van, amelyik nem, és ez sajnos meg is látszik a költségvetésükön.

Tisztelt Ház! A 2004-es költségvetés egyik igazi nyertese a Miniszterelnöki Hivatal - ennyit az olcsó állam ígéretéről. Bár a szocialisták propagandagyára és kádertemetője ebben az évben élte fénykorát, a kancellária jövőre sem panaszkodhat a többi minisztériumhoz képest.

 

(14.30)

 

2003-ban a Miniszterelnöki Hivatal személyi és dologi kiadásai kétszer akkora összeget tettek ki, mint az Orbán-kormány utolsó évében. Ez a költség jövőre is másfélszerese lesz a szocialisták által sokat bírált előző kormány Miniszterelnöki Hivataláénak.

A kormánypropaganda jövőre hárommilliárdjába kerül az adófizetőknek, pedig nincs millennium, nincs európai uniós népszavazás, csak európai parlamenti választás lesz, mégpedig kampánnyal, amire a kormánypártok nem akarják saját pénzüket pazarolni. Hol van már az Országimázs Központ elleni vöröskeresztes háború?! Most ezt úgy nevezik, hogy lakossági tájékoztatás 800 millió, ünnepi rendezvények egymilliárd, EU-kommunikáció 800 millió, és végül EU-csatlakozás 400 millió. Az úgynevezett közpénzügyi államtitkár, aki ellenzéki korában még az Országimázs Központ legnagyobb ostorozója volt, most majd úgy bólogat a hárommilliárdra, mint az a bizonyos bólogató kutya a Lada hátsó ablakában. (Derültség a Fidesz soraiban.)

Tisztelt Országgyűlés! Az általam elmondottak is alátámasztják, nem magán kíván spórolni a Medgyessy-kormány, leépítés csak ott lesz, ahol nem sérti a kormány politikai érdekeit, de ott aztán nincs is kegyelem. Volna viszont egy javaslatom: ha már a kormány el akarja küldeni az állami alkalmazottak egytizedét, akkor kezdje magán, ebben a mai és a holnapi vitában több olyan miniszter alkalmatlansága is felmerül, aki nyugodtan beleeshet a tíz százalékba. Ajánlom javaslatomat a miniszterelnök úr figyelmébe.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Gúr Nándor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Örömmel állok itt és beszélek, és hallgatom önöket akkor, amikor a 2004-es költségvetésről, annak a tervezéséről szólunk, már csak azért is, mert ez azt mutatja, hogy a szocialista-liberális kormány minden évben költségvetést tervez, és minden évben át akarja tekintetni azt, hogyan is zajlik majd a jövő, mire milyen forrásösszegeket lehet fordítani; nem úgy, mint annak előtte, amikor kétéves költségvetések működtek ebben az országban, kerülve netán még a konfliktushelyzetek kialakulását is.

Azt gondolom, hogy ennek a költségvetés-tervezetnek a legfontosabb kérdéskörei közé tartozik a versenyképesség megalapozása. Már csak azért is, mert a fejlesztéseken, beruházásokon keresztül a foglalkoztatottság mértéke is tovább javulhat, azt a fajta trendet, ami az elmúlt másfél évben megíródott, tudja továbberősíteni a kormány. A beruházások ösztönzésének nagyon sok válfaja van. Ebben a költségvetésben is akár a csökkenő fejlesztési adókedvezmények értékhatárának a megjelenítésével vagy éppen a foglalkoztatási kötelezettségek mértékadó számadatainak úgymond a csökkentésével lehet beruházásösztönzési folyamatokat életre hívni.

A foglalkoztatás bővítésére vonatkozó kezdeményezések, törekvések jellemezték 2003-at is, és a 2004-es esztendőben is ez irányba halad a kormány, hiszen nem mindegy, hogy egy országban hányan állítják elő a produktumot, a hozamot hányan szülik meg, hiszen a terhek megoszlása e tekintetben rajzolódik ki.

Fontos az is, ami a versenyképesség vonatkozásában talán az önök számára is mértékadóan és elfogadható módon kezelhető, hogy a társasági nyereségadó mértéke 18-ról 16 százalékra csökken, vagy éppen az, hogy az adózás vonatkozásában - a táblázatok vissza tudják ezt igazolni - mindenki nyertese ennek a folyamatnak, hiszen az átlagjövedelmet szerző emberek vonatkozásában az adóterhek minden száz forint után két forinttal csökkennek.

Azt gondolom tehát, hogy ezek - és még példaként említhetném az eva értékhatárának a kibővítését vagy éppen a foglalkoztatás bővítéséhez közvetlenül hozzárendelhető gyes, gyed és az 50 év felettiek, tartós munkanélküliek körében lévők foglalkoztatásához kapcsolódó egészségügyi hozzájárulás lenullázását, annak a befizetésétől való eltekintetést - mind-mind olyan helyzetet teremtenek, ami a versenyképességet növeli.

De ilyenképpen lehet megfogalmazni vagy megemlíteni azt is, ami a megváltozott munkaképességűek munkában való létét, helyezését és ott tartását segítheti. Csak a példa kedvéért említeném meg: míg 2002-ben mintegy 19 milliárd forint volt az a pénzeszköz, ami a Munkaerő-piaci Alapon belül e tekintetben megfogható volt, most a 30 milliárd forintos nagyságrendet haladja meg. Vagy éppen a versenyképesség részét képezi az is, hogy a szakképzésben részt vevő tanulók után milyen kedvezmények hívhatók le, hogyan és miképpen számolhatók el. Ami tavaly, illetve ebben az esztendőben 6 ezer forintos mérték volt maximum, az jövőre a költségvetés szerint a minimálbér 20 százaléka, az meghaladja a 10 ezer forintos mértéket. Látható módon tehát a munkaadókat is motiválttá lehet abban tenni, hogy magasabb képzettségi szinttel és gyakorlati tapasztalattal felruházott emberek sokasága kerüljön ki a kezük alól, és ők ebben érdekeltek legyenek, hogy valóban a kezük alól kerüljön ki.

De ugyanígy igaz ez a felnőttképzés tekintetében is. Ha belegondolunk csak abba, hogy míg a korábbi esztendőkben a felnőttképzés vonatkozásában nem volt lehetőség se arra, hogy a saját maguk által, a gazdálkodó szervezetek által foglalkoztatottak tekintetében - saját forrásokat, hozzájárulási pénzeket kiváltva - a saját képzésekhez lehessen igazítani, addig mára ez úgy igaz, hogy mintegy 60-65 ezer ember érintetté válik ebben a történetben egy adott esztendőben, és mintegy négymilliárd forintnyi pénzeszköz gyakorlatilag nem a központi büdzsébe kerül, hanem a saját képzések felhasználásához. Magyarul, ezzel azt akartam érzékeltetni, hogy a versenyképesség fokozásának nem egy, nem két, hanem számtalan útja van, és ebből a számtalan útból számosat érintettem és még sokat nem, ami a költségvetésen keresztül visszaköszön.

Mindezek mellett, a versenyképességhez hozzáilleszthetően fontosnak tartom azt, hogy olyan infrastruktúra-fejlesztési folyamatok fognak zajlani ebben az országban, amelyek hosszú idő óta nem voltak látottak. Ennek a hatása nyilván az, hogy a tőke, legyen az magyar vagy külföldi tőke, nyilván a hátrányosabb helyzetű, az infrastruktúrával korábban kevésbé megáldott térségek irányába intenzívebben mozdul meg.

Ennek a költségvetésnek azt is az értékei közé sorolom, ami az európai uniós csatlakozással kapcsolatos additív, kiegészítő forrásokat jelöli meg, hiszen ezek teremtenek alapot ahhoz, hogy új, friss pénzeket lehessen behozni az országba, ami a foglalkoztatás stabilitását, vagy mondhatom azt is, a foglakoztatási szint arányát, az aktivitás növelését hordozza magában. Mindezek mellett nem elhanyagolható az sem, hogy a társadalmi kirekesztés csökkentését is ezen pénzügyi források felhasználásával meg lehet alapozni és erősíteni lehet.

Összességében egy mondattal, ha foglalkoztatáspolitikáról van szó, akkor azt szeretném még elmondani önöknek, hogy míg 2003-ban mintegy 212 milliárd volt az a pénzeszköz, ami megjelent, addig ez mára jóval több, mára ez mintegy 15 százalékos mértékű növekményt hordoz magában.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket, és ezen gondolatok jegyében ajánlom a költségvetést elfogadásra önöknek.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen a felszólalását, képviselő úr. Hozzászólásra következik Turi-Kovács Béla képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Herczog Edit képviselő asszony, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Talán nem érdektelen, ha most a költségvetés tárgyalása során visszaemlékszünk néhány veretes mondatra, amely többek között így kezdődött: “Én, Medgyessy Péter egységet ajánlok a nemzetnek (Dr. Szabó Zoltán: Egyezséget!), hogy Magyarország gazdag és virágzó ország legyen.ö Majd így fejezte be: “Erre szavamat adom.ö

Ez a veretes mondat a környezetvédelem számára 2003-ban megkezdte az építkezést; megkezdte az építkezést azért is, hiszen volt egy másik nagyon fontos fejezetcím is a kormányprogramban, mely úgy szólt: “A környezetvédelemben fordulatot érünk el.ö A fordulatot sikerült elérni: 2003-ban megkezdődött egy leépülés, és ha 2004-et túléli a környezetvédelmi ágazat, akkor azt mondhatjuk, hogy a haldokló rendkívül erős szervezettel bír. A környezetvédelmi beruházások gyorsítását, összhangban az EU-felvételi tárgyalásokon született megállapodásokkal, végrehajtjuk - ehhez képest a mostani a költségvetés reálértéken 19,6 százalékkal tartalmaz kevesebbet a környezetvédelem számára. Ez az, ami az építkezést biztosítani fogja.

Ígéret: a szennyvízelvezetést a ciklus végéig, a 10 ezernél több lakosú települések csatornázását költségvetési eszközökkel megtámogatjuk, végrehajtjuk, befejezzük, a kisebb települések hasonló beruházásait is támogatjuk.

 

(14.40)

Kérdezem, hol van ebben a költségvetésben erre vonatkozó támogatás. Nagy figyelemmel fogom hallgatni, aki ezt meg fogja nekem mutatni.

A környezetvédelmi alap célfeladatok, az úgynevezett KAC 31 milliárd forintról indult 2002-ben, ma sikeresen elérte a 26 milliárd 922 millió forintot. Ha ez az emelkedés így folytatódik, akkor igaza lesz annak a kedves barátomnak, aki ilyenkor azt szokta mondani, hogy ez az, ami nőttön fogy.

Jelentős forrásokat kap a hulladékkezelés, mondták; felszámoljuk az illegális hulladéklerakó helyeket. A 2004. évi költségvetés törvényjavaslata egyetlen fillért sem tartalmaz a veszélyeshulladék-károk elhárítására, semmilyen forrást nem biztosít erre. Megkérdezem, mennyire igaz szintén a miniszterelnök szavához kötött ígéret, amely szerint a nagytétényi veszélyes hulladékot ártalmatlanítják és elszállítják, megsemmisítik. Ehelyett a környezetvédelmi tárcától érkezett egy halva született ötlet, amely szerint az a legjobb, ha a veszélyes hulladékot beépítik, ha máshová nem, majd az utakba.

Aztán mind szélesebb körben alkalmazzuk a biológiai szennyvíztisztítást - ez tényleg jó kezdeményezés, elindult még 2001-ben, de kérdezem, hogy hol folytatódott. Hol van ennek a forrása? Elindult a minisztérium szervezeti átalakítása. Tisztelt Ház! Talán kevesen figyeltek fel arra, hogy a kormány Söjtörön nemcsak fogadta az őt ott szeretettel köszöntőket, hanem határozatokat is hozott. Ilyen határozat volt többek között az, hogy oly módon egyszerűsíti az eddigi környezetvédelmi rendszert, hogy 14 vadonatúj dekoncentrált hivatalt fognak létrehozni, már csak azért is, mert a vízügynek szüksége volt valamilyen hatósági feladatokat ellátó szervezetre. De megkérdezem: hol van ennek ezen a költségvetésen belüli forrása? Miből kívánják ezt megoldani?

Nézzük meg, hogy néznek ki a dologi kiadások, hiszen azért ez egy jellemző szám: a dologi kiadások a központi igazgatásnál 55,1 százalékkal kisebb forrásokat tartalmaznak, mint az elmúlt esztendőben, a területi szervezeteknél ez 21,1 százalékkal kevesebb. De azt gondolom, nem érdektelen, ha azzal is foglalkozunk, hogy az európai uniós csatlakozás kapcsán szerződésben vállaltuk, hogy ezer fővel megnöveljük a környezet- és természetvédelemben foglalkoztatott szakemberek számát. Ehhez képest, ha a következő évben végrehajtják a 10 százalékos létszámcsökkentést, ez nyolcszáz fővel történő csökkentést jelent; majdnem elértük az ezer főt - a másik irányba.

Aztán nézzük meg, hogy mi történt eddig! Eddig állítólag még nem volt ilyen takarékos költségvetés, ennek ellenére a 2003. évben 75-85 fő közötti - nem teljesen egyértelmű a minisztérium kimutatása - létszámcsökkentést hajtottak végre. Ennek még akár örülni is lehetne, ha a feladatok közben nem nőttek volna, hanem, mondjuk, csökkentek volna.

Aztán nézzük azt, hogy vajon mit lehet majd a vízügy területén tenni. A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése első ütemének megvalósítására 8 milliárd forint áll rendelkezésre ebben a költségvetésben. Ebből a 8 milliárd forintból 7,7 milliárd az, ami valójában a tárcától került elvonásra. Még csak nem is pluszpénz az, ami itt megjelenik. Akkor megkérdezem, mit lehet ebből a 8 milliárd forintból elvégezni. Nagyjában-egészében 20 kilométer gát helyreállítását lehet végrehajtani, miközben 600 kilométerről lenne szó. De azt kell mondanom, ez még nem annyira kétségbeejtően nevetséges, mint a következő szám, amelyik azt mondja, hogy a tározós vízrendezés támogatására 100 millió forint áll rendelkezésre. Nem tudom, hogy mit akarnak csinálni, valamelyik város szélén egy kis lubickolót, esetleg kacsaúsztatót, mire szánták ezt a 100 milliót, de hogy ez komolytalan, az teljesen biztos.

És most nézzük azt is, ami minden tárcánál az utolsó mentsvár. Hiszen nemcsak a jobboldali, a baloldali sajtó is azt írta, hogy három olyan ágazat van, amely ágazatok mindegyike a legnagyobb vesztesek között szerepel: az önkormányzatok, az agrárium és a környezetvédelem. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Így van!) Az előző kettő csak azért van nagyon szerencsés helyzetben, mert a környezetvédelmi veszteségek messze meghaladják az összes többiét. De mi az a mentsvár, amiről beszéltem? A MEH, kedves barátaim, tisztelt hölgyeim és uraim! A MEH-nél vannak elhelyezve azok a nagy pénzek, mondják, amelyek majd alkalmasak arra, hogy fogadjuk az Európai Unióból 2004-ben ide be nem érkező forrásokat. Majd fogadjuk azokat a 2004-ben ide beérkező forrásokat, amelyek az elmúlt esztendőben - ezt nem én mondom - az ÁSZ megállapítása szerint összesen 8 százalékát tette ki annak, mint amit vártunk volna. Ez a környezetvédelemben ennél kevesebb, mert a debreceni nagy hulladéktározóra fog beérkezni - várhatóan ez év végéig - összesen 300 millió forint.

Akkor mire is van itt 23 milliárd forint elhelyezve? A vésztartalékra, de nem a környezetvédelemre. Mi beadtunk egy módosítót, és én nagyon remélem, hogy az államtitkár úr lelkesen fog bólogatni, és nem a fejét csóválja, amikor azt mondjuk, hogy jelenjen meg 23 milliárd forint a környezetvédelmi tárcánál, és ha nem érkeznek be a pénzek, akkor ezt a környezetvédelmi tárca beruházásokra tudja fordítani. Nem olyan rossz a javaslat - tisztelettel javaslom, hogy ezt majd szavazzák meg képviselőtársaim. Úgy gondolom, akkor ez valós pénz lesz, és nem virtuális pénz, ami nem jelent mást, mint hogy a számokkal megpróbáljunk bűvészkedni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A környezetvédelem területén, mindannyian tudjuk, nemcsak nálunk, az egész világon óriási bűvészkedés folyik. Bármilyen baj van, szokás a fenntartható fejlődés gondolatára hivatkozni. Ezt teszik akkor is a kormányoldalon, amikor például adókat kívánnának kivetni és behajtani. Erről szól az az adó, amelyet szeretnek ökoadónak nevezni, és amely a valóságban azonban nem más, mint egy egyszerű és közönséges adósarc. Szeretik ezt az ökoadó szót, hiszen ez valahogy jobban cseng a fülekben, mintha csak azt mondanám, hogy többet kell fizetni a csatornadíjért, meg hogy többet kell fizetni a vízért - ez nem hangzik jól. Ökoadó - ez így jól hangzik.

Kedves Barátaim! Ezt el kell felejteni, mert a világon ma komoly tudósemberek - és vége lesz a fügefalevélnek - már nem a fenntartható fejlődésről, hanem a fenntarthatóságról beszélnek. A különbségről most nincs idő értekezni, de én azt hiszem, ez a fülekbe be fog menni előbb vagy utóbb, és ezt a fügefalevelet le lehet húzni. És aki adót akar emelni, annak azt kell mondania, hogy adót akarok emelni. Aki díjakat akar emelni, annak meg kell mondania, hogy díjakat akarok emelni, és a költségvetésen belül nem a környezetvédelemre kell hivatkozni.

És nézzük még a természetvédelmet, amely, azt gondolom, mindannyiunk számára szívügy, mert a hulladék kellemetlen, a természet kellemes. A természetvédelem területén, kedves hölgyeim és uraim, a csökkenés, azt kell mondanom, nemhogy rohamos, hanem ha így folytatódik, a következő költségvetés után sok mindent elfelejthetünk. A védett területek védettségének fenntartása kapcsán az elmúlt esztendőkben 800 millióról lementünk 600 millióra, most azonban még ezt is csökkentették 500-ra. Megkérdezem, mire lesz ez elég. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ezt a programot feladták. Számon kérhetném, és számon is kell hogy kérjük közösen: vajon hol van az Alföld-program, vajon hol van a Nagykunságot olyannyira érintő - azt a Nagykunságot, amely már a kiszáradás határán van - program? Hol vannak azok a programok, amelyek eddig már elindultak, és amelyek már, ha nehézkesen is, de haladtak, és ebből a költségvetésből egyszerűen kimaradtak?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Lehet, hogy nem a környezetvédelem az, amely azonnal a porba sújtja az embert, de ha igaz - és én azt gondolom, hogy igaz -, hogy a jobb környezetért való küzdelem, hogy az egészségesebb környezet mindannyiunk közös célja és érdeke, akkor erre forrásokat is kell biztosítani. Az évről évre történő elvonás azt igazolja, hogy a környezetvédelem ma már nem más, mint az ott megjelenő kis pénzeknek az utóbbi elosztása. Én arra kérem a kormánypárti képviselőtársaimat, hogy azokat a módosító indítványainkat, amelyek forrásokat kívánnak biztosítani ennek a tárcának, támogassák. Ha igazán úgy gondolják, hogy a környezetvédelem a szívügyük, akkor úgy kell szavazniuk, hogy annak a végén a forrás a tárcánál meg is jelenjen.

(14.50)

Ha ez nem így lesz, akkor előbb vagy utóbb azt kell mondanom, hogy fölösleges erről beszélgetni, legyen a MEH-nek egy ilyen osztálya, úgyis a MEH lesz az, ami ezekben az ügyekben a döntéseket meghozza. Fügefalevelet ne tegyünk elé, hanem akkor mondjuk ki kerek perec, hogy nem akarunk környezetvédelmet. Mi akarunk, és szeretném, ha önök is akarnának. Támogassák ezért majd az indítványainkat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben kért felszólalási lehetőséget Göndör István képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Most majd megindokolják.) Igen, megindokolom, mert nagyon furcsa az, amit Turi-Kovács Béla képviselő úr elmond, és ahogy önök a bizottsági szakaszban is sokszor elmondták, igenis kívánatos az, hogy az európai uniós források maximumát lehetőség szerint le tudjuk hívni.

Tisztelt Képviselő Úr! Ehhez kell a társfinanszírozás. Az, amiről ön beszél, badarság, mert ön is látta, tehát a beszédének egy szakaszában elismerte, hogy a forrás megjelenik a Miniszterelnöki Hivatalnál, utána azt mondta, hogy ezt tegyük vissza a tárcához, és majd elköltik egészen más dolgokra. Igen, ebből már csak egyet tetszett kihagyni, hogy év végén meg majd eljövünk és megmondjuk, hogy nem állt rendelkezésre a társfinanszírozáshoz a megfelelő forrásoldali pénz.

Azt gondolom, képviselő úr, az, amit a kormány most fölvállalt ezzel, hogy egy helyen jeleníti meg ezt a pénzt és vállalja... - és itt már nem lesz döntögetés, itt elegendő az, hogy bárki pályázzon és jó pályázatával nyerjen, akkor mehet ehhez a kasszához, és a megfelelő önrészt igénybe veheti. Tehát nem kell alávetni magát különböző döntési mechanizmusnak és procedúrának. Azt gondolom, hogy ez a megoldás szolgálja legjobban azt a megoldást, hogy a maximumot próbáljuk meg. Tudjuk, hogy nem működik, ön is, én is, mindannyian. De legalább próbáljuk meg, és teremtsünk feltételeket ahhoz, hogy a maximumot vegyük igénybe. Azt gondolom, hogy az a gyakorlat, amit önök alkalmaztak, még törvényt is hoztak rá, hogy ősszel visszagyűjtötték az önkormányzatoktól azokat a forrásokat, amelyeket a négy, öt meg hat helyről való pályáztatás miatt, ha egy helyről nem jött be... - a többit meg visszaszedték ősszel. Na, ezt mi nem akarjuk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kis Zoltán államtitkár úr kért két percben felszólalási lehetőséget.

DR. KIS ZOLTÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársam! Ön, amikor átadta a miniszteri (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Az MSZP adott időt? - Nincs ideje az SZDSZ-nek!) megbízatását… (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Mondja, államtitkár úr, a felszólalását! Tisztelt Képviselőtársaim! Ne indítsanak vitát az államtitkár úr felszólalásáról! Két percben a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja rovására szólhat. (Közbekiáltások a Fidesz soraiból: Akkor szólni kell! - Be kell jelenteni.) Bejelentettem. Államtitkár úr, folytassa a felszólalását! (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Zoli, most erre büszke vagy? - Negyvennyolcban vagy, Zoli!)

DR. KIS ZOLTÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár: Kezdhetem?

ELNÖK: Persze.

DR. KIS ZOLTÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Akkor kérném szépen a két percet indítani. Tisztelt Képviselőtársam! Amikor ön átadta a miniszteri megbízatását - és azon a megbeszélésen a miniszter asszonnyal részt vettünk -, ön is panaszosan tette szóvá, milyen nagy probléma az, hogy a környezetvédelmi pénzek több helyen jelennek meg, nem egy helyen koncentrálódnak, és bizony sokszor még a társfinanszírozás is problémás, mert az Európai Uniótól elnyerhető pénzeknél az önerő biztosítása részben központi költségvetési forrásból, részben területfejlesztési alapból, részben regionális alapból és nem utolsósorban a Környezetvédelmi Minisztérium pénztárcájából kerül ki. Nos, most ez az első lépés, amit ön kifogásol. Azt hiszem, ez már jó lépés, hogy azokat a pénzeket, amelyeket az európai uniós pályáztatáshoz társfinanszírozási alapon kívánunk - itt most kifejezetten az ISPA vonatkozásában, majd később ezt átveszi a strukturális, a regionális és a kohéziós alap is -, úgy megjeleníteni, hogy a pályázatok kiegészítsék egymást.

Csak egy példát mondok, itt van ez a kelet-pesti hulladékkezelési rendszer, ott van az a 3,6 milliárd forintnak megfelelő euró, ami már egy megnyert támogatás. Ön indította ezt el, ön küldte ki Brüsszelbe, és tekintettel arra, hogy nincs helyszín, most ez a pénz veszendőbe mehet esetleg, ha novemberig nem találunk megfelelő… (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét. - Közbeszólás az ellenzék soraiból: Lejárt a két perc.) Bocsánatot kérek, egy percnél kezdtem el, de akkor köszönöm szépen.

ELNÖK: Megkérdezem a technikai személyzetet, visszaállították-e az államtitkár úr óráját. (Közbekiáltások: Nem! - Jelzésre:) Nem állították vissza. Még 30 másodpercig akkor öné a szó. (Zaj.) Az volt a kérés, hogy állítsák vissza az órát, úgyhogy kérem, hogy ezt figyeljék, ez nem történt meg. (Varga Mihály: Adunk mi is időt, hadd mondja! - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Vasárnap kellett volna! - Vasárnap hajnalban kellett volna! - Derültség.) Kérem képviselőtársaimat… (Zaj, derültség a Fidesz soraiban.) Nagyon örülök, hogy ilyen vidám légkörben zajlik...

DR. KIS ZOLTÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár: Igen, Kovács képviselő úrnak igazán van oka a vidámságra, hiszen Pápa most nyert el egy igen komoly támogatást a szennyvízkezelési programra az adófizetők pénzéből. Ez is példázza, hogy nem diszkriminál a kormány ellenzéki és kormánypárti önkormányzatok között, mint ahogy ezt önök tették. (Folyamatos zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból. - Dr. Kovács Zoltán: 50 ezer ember!)

Nos, miniszter úr, a szándék a továbbiakban is az, hogy ezek a pénzek koncentrálódjanak, sőt a Belügyminisztériumnál, a Foglalkoztatáspolitikai Minisztériumnál és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnál, valamint a nálunk lévő pénzekre is a későbbiekben egy közös alapot kell létrehozni, ami a környezetvédelmet és a vidékfejlesztést egységesen kezeli. (Domokos László: Közös lónak túros a háta.) Ennek az első lépcsője az, amit ön most kifogásol, és ami miatt megint azt szeretnék, hogy a tárcákhoz szétosztogatott (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) kicsi pénzek egymás mellett menjenek el.

Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy dologról szeretném önöket tájékoztatni a további viták elkerülése érdekében. A Házszabály 53. § (3), illetőleg (4) bekezdése rendelkezik időkeretnél a felszólalási rendről. Ennek értelmében a vita közben felszólaló kormánytag beszédideje a kormánypárti képviselők idejébe számít be. Nincs ezen, azt gondolom, a továbbiakban vita. Köszönöm szépen. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Csak az SZDSZ-nek nem volt ideje! - Három percet beszélt az SZDSZ pluszban vagy mínuszban!)

Tisztelt Képviselőtársaim! A “kormányö-ból nyilvánvaló, hogy ezzel a Magyar Szocialista Párt… (Zaj.) Hangsúlyozom még egyszer, szó szerint azt mondja: vita közben felszólaló kormánytag beszédideje a kormánypárti képviselők időkeretébe számít be. Azt gondolom, ez magyarul van, és teljesen világos. Nyilvánvaló, hogy a 3 perc 25 másodpercet a Szocialista Párt képviselőcsoportjáéból kell leszámítanunk. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból: De nem történt meg.) Meg fog történni, képviselőtársaim. Gondolom, nem tőlem kérik, hogy ezt végrehajtsam, ezt a technikai személyzet meg fogja tenni az utasításomra.

Köszönöm szépen. (Zaj. - Babák Mihály: Jó, értjük. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem kiabált senki. - A patkó két oldalán ülő képviselők egymással beszélgetnek.)

Felszólalásra következik kétperces időkeretben Turi-Kovács Béla képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. (Dr. Kovács Zoltán az MSZP padsorai felé: Aki a parlamentben káromkodik, jobb, ha csöndben marad.)

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Ha szabad, elkezdem, mert ketyeg az órám. Szóval, tisztelt Ház, az, hogy az előbb fölszólaló frakcióvezető-helyettes úr nem ismeri ezeket a szabályokat, amelyek az ISPA és a kifizetések kérdésében vannak, az nem baj (Közbeszólás az MSZP soraiból: Más sem ismeri.), az államtitkár úr, úgy gondolom, igen. Nagyjában-egészében az ő válaszából ez ki is derült. Miről van szó? És miért mondom, hogy ez virtuális pénz, és miért mondom azt, hogy itt nem arról van szó, hogy valahova összerakták a pénzt, és majd milyen jó lehet ezt elosztani? Szó sincs róla!

Azt mindannyian tudjuk: ahhoz, hogy ezt a pénzt ki lehessen fizetni, a következőképpen történik egy ISPA-programnál is. Meg kell tervezni, el kell Brüsszelben fogadtatni, szerződni kell, tendert kell kiírni, és attól számítottan két év múlva körülbelül majd megérkeznek az első forintok, amelyek itt leketyegnek. Miről beszélgetünk akkor, kedves Göndör képviselőtársam? Tájékozódni kell, meg kell nézni, hogy miről is beszélgetünk. Arról beszélünk, tisztelt képviselőtársam, hogy itt bekerült a talonba, bekerült az FVM részéről is egy nagy kalap pénz, amely 2004-ben biztos, hogy nem lesz kifizetve. Annál is inkább, mert hiszen az FVM kész sincs azzal a fogadásra alkalmas háttérintézménnyel, amire szüksége lenne. (Zaj. - Göndör István: El tetszett mulasztani a megcsinálást. - Az elnök csenget.) Hol van, ez kérem?! Majd 2005-ben esetleg. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Másfél éve ti kormányoztok!)

Nos, tehát én azt gondolom, kedves képviselőtársaim, hogy beszéljünk egyenesen. A költségvetésnek - és ezt az ÁSZ maga is észleli - arról kellene szólni, hogy az úgy legyen áttekinthető és világos, hogy azt a parlament ellenőrizhesse. De az, amiről most itt beszélgetünk, az ellenőrizhetetlen pénzek tárcáktól történő elvonása utáni eldugásáról szól. Arról szól, tisztelt képviselőtársaim, hogy hogyan lehet úgy pénzeket kumulálni, hogy azokat holtbiztosan 2004-ben nem kell felhasználni. Ha egyszer minden jóslat szerint a következő esztendőben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a Környezetvédelmi Minisztériumnál 3 milliárd forintnál több nem jöhet be, akkor miről beszélünk a 23,9 milliárd forintnál? A tartalékokról. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces időkeretben megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

(15.00)

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A költségvetési pénzek eldugásának gyakorlatát nem a Medgyessy-kormány, hanem az előző kormányzat vezette be azáltal (Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Az elnök csenget.), hogy különböző költségvetési forrásokat a Fejlesztési Bankhoz helyezett ki, és ezáltal vált áttekinthetetlenné a költségvetési források elköltése. Az, hogy ezek a források benne vannak a Miniszterelnöki Hivatal fejezetében, lehetőséget teremt a képviselő úr számára, hogy minden esetben figyelemmel kísérje ezen források felhasználását.

Egyébként még egy megjegyzést szeretnék ehhez a dologhoz tenni. Ha az előző kormányzat egyetlenegy lépést is tett volna a tekintetben, és erre Kuncze Gábor frakcióvezető úr már a hozzászólásában utalt, ha azt az intézményrendszert, ami egyébként az európai uniós források fogadását kell hogy biztosítsa, önök létrehozták volna vagy legalább a kezdeti lépéseket megtették volna, akkor ennek a kormányzatnak nem kellett volna rohammunkában a nemzeti fejlesztési tervet elkészítenie (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szegény kormány!), nem kellene rohammunkában az intézményrendszert létrehoznia, ha ezeket önök a kormányzati idejük alatt elkészítették volna, és nem most, ezen a kormányon kérnék ezt számon.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy köszöntsem Jan Peter Balkenende miniszterelnök urat, aki a Holland Királyság miniszterelnöke, és munkalátogatáson van Magyarországon. (Taps.) Köszöntöm őt is és a delegáció valamennyi tagját, és kívánok önöknek eredményes tárgyalásokat Magyarországon. Köszönöm szépen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tóth Gábor képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából kért kétperces felszólalásra lehetőséget. A képviselő urat illeti a szó.

TÓTH GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Az Északkelet-Pest megyei régiós kommunális hulladéklerakó kapcsán, illetve ennek vetületében én igen-igen csak sajnálatomat tudom kifejezni a Környezetvédelmi Minisztériummal kapcsolatosan, hiszen egyetlen kormánynak sem kedvenc gyereke a környezetvédelem, itt meg azt lehet mondani, hogy talántán a zabigyerek kategóriában nevesíthető.

Előre szeretném jelezni, hogy mint a környezetvédelmi bizottság ülésén is elmondtam, és a kormánypárti képviselőtársaim is egyetértettek velem ebben a dologban, sok olyan fejezete van jelen pillanatban a brüsszeli pénzeknek, amelyek tényszámként vannak nevesítve a költségvetésben, amit a magam részéről fikciónak tartok. Hiszen nálunk már lényegesen reprezentatívabb EU-s országok sem tudják százszázalékos keretösszegben ezeket a lehetőségeket kihasználni, például Portugália, Spanyolország esetében az 50-60 százalékos sikeres pályázat is adott esetben már jónak mondható, miközben nálunk az alapok sincsenek meg ehhez.

Az elmúlt időszakban volt szerencsém részt venni az FVM illetékes államtitkár urával, aki momentán már nincs a pozíciójában, egy bizonyos fórumon, ahol elmondta, hogy mintegy nyolcvan-egynéhány millió forintot terveznek az önkormányzatok részére majdan szétosztani ahhoz, hogy adott esetben az önkormányzatok indítsák azokat a pályáztatási és pályázati lehetőségeket, amelyeket adott esetben majd szeretnének felsőbb szinteken, akár Brüsszel felé eljuttatni. Ez ad absurdum, egy struktúrának valahol az alapjaiban kellene meglenni, és ekkora pénzösszegekkel ezeket nem lehet működőképessé tenni; miközben úgy néz ki, hogy haknibrigádok kezdenek összeállni, és pályázatokat készíteni, akár önkormányzatoknak, akár falusi vállalkozásoknak, és nyomorult embereket akár hitelekbe belekényszeríteni ahhoz, hogy adott esetben esetlegesen relatív sikerrel pályázhassanak valamerre.

Tehát a magam részéről, miután az időkeretem elfogyott, csak ennyiben akartam ebben a verzióban ezt nevesíteni; viszont az Északkelet-Pest megyei lerakó kapcsán (Az elnök jelzi az idő leteltét.) sajnos még egyéb élményeim is vannak.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Kis Zoltán államtitkár úr kért ismételten két percben felszólalási lehetőséget. Ahogy a képviselőtársaim is látják a monitoron, a Szabad Demokraták Szövetségének időkerete a Szocialista Párt képviselőcsoportjának az időkeretébe beszámításra került. A frakcióvezető-helyettes urat kérdezem, hogy akkor további két percet a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja időkerete terhére (Jelzésre:) az államtitkár úr felszólalására biztosítanak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Közben átadom az elnöklést Harrach Péter alelnök úrnak. Kívánok önöknek további eredményes vitát. Viszontlátásra! (Taps.)

 

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

DR. KIS ZOLTÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár: Köszönjük szépen. Köszönöm szépen, elnök asszony; tisztelettel köszöntöm az elnök urat.

Tóth Gábor felszólalására annyit, hogy az előkészítő alapban, ami a pályázatok futtatására, valamint a pályázatok előbírálására vonatkozik, 500 millió forint van elkülönítve, és emellett még a tárcánál van 180 millió forint, tehát lényegesen több, mint amit mondott.

Turi-Kovács Bélát hadd dicsérjem, mire kellenek ezek a pénzek - de ezt most teljesen komolyan mondom. A 2000-ben és 2001-ben elfogadott, tehát az ön minisztersége alatt elfogadott hét programnak 2003-ban és 2004-ben kezdődik meg a kivitelezése, ezek EU-s programok. Hajdú-Bihar megyei, miskolci térségi, szegedi regionális, szolnok-törökszentmiklósi térségi, Duna-Tisza közi regionális, Sajó-Boldva völgyi regionális szilárd hulladéklerakó rendszer, a Tisza-tó hulladékgazdálkodási rendszer, 2002-es program indul 2004-ben, ami 17 darab hulladékkezelési programot indít el. A szennyvízkezelésnél ugyancsak az ön idejében indult el, és 2004-ben 70 milliárd forint értékben folytatódnak európai uniós támogatással Győr, Szeged, Pécs, Sopron kivitelezési munkái, most meg is kezdődnek; Szombathely, Kecskemét, Debrecen szennyvíztisztítási programjának megvalósítása elkezdődik, ez tendereztetés; Európában is egyedülálló és a legnagyobb európai uniós kohéziós alapból történő beruházás közel 40 milliárd forintnak megfelelő összeggel a budapesti központi szennyvíztisztító telep, ami 2004-ben indul el, és a csatornázási területekre az egyedi szennyvízkezelési nemzeti megvalósulási program, amelyet önök készítettek elő, 2003 októberében lett elfogadva, ez 2004-ben a végrehajtásban elindul.

Tehát ez a 23,9 milliárd forint potenciálisan ezeknek a programoknak (Az elnök jelzi az idő leteltét.) a futtatására van a Miniszterelnöki Hivatalban.

Köszönöm.

ELNÖK: A következő kétperces felszólaló Szabó Zoltán képviselő úr, MSZP.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is felháborítónak tartom, hogy a környezetvédelmi célú európai uniós támogatások fogadására még nem százszázalékos az intézményrendszer, holott az Orbán-kormány igazán mindent megtett ezek kiépítésére.

Pepó Pál kétéves minisztersége, a konferenciabusz, a Környezetgazdálkodási Intézetben libériás inasok által felszolgált szarvasgombás libamáj, az ugyanoda vásárolt három zongora és Gordos Dénes úr dalainak CD-n történő kiadása nyilván mind ezt a célt szolgálta.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Folytatjuk a felszólalások sorát. Herczog Edit következik, MSZP-frakció. Öné a szó.

HERCZOG EDIT (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A vita heve után egy sokkal szerényebb felszólalással szeretnék hozzájárulni a költségvetési vitához, annak is külügyi fejezetével szeretnék foglalkozni. Teszem ezt azért, mert bár a költségvetés szinte száz százalékban belföldi ügynek tekinthető, mégis van néhány olyan közérdeklődésre számot tartó változás, amit érdemes ebben a vitában is megfogalmazni.

A Külügyminisztériummal kapcsolatos költségvetési előirányzat 56,7 milliárd forint a költségvetés tervezete szerint, amely 8,8 százalékkal, azaz 4,6 milliárd forinttal meghaladja a 2003. évi összeget. Ismerve a kormány elhatározását a szigorú takarékoskodásról, érdemes megvizsgálni, mivel is magyarázható egy, a reálérték-növekedésnél nagyobb mértékű emelkedés a tárcánál.

A számokat alaposan megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy a tárcánál a takarékoskodás eredményeként tervezték a 10 százalékos kormányzati célt megtakarításként. A Külügyminisztérium költségvetésének növekedése elsősorban az Európai Unióval kapcsolatos, szigorúan külügyi többletfeladatok ellátására elegendő és szükséges. E külügyi feladatok három nagy csoportban nevezhetők meg.

Az első a Brüsszelben található magyar EU-képviselet fejlesztése, amely magában foglalja a 2003-ban megvásárolt épület felújítási költségét, valamint az EU-szakdiplomaták költségeit, ugyancsak annak a költségeit is, hogy az Európai Unióban megválasztott parlamenti képviselőinknek is lesznek irodái ebben az épületben.

A második az európai uniós tagságból eredő, a schengeni normáknak megfelelő műszaki, technikai, biztonsági és informatikai követelmények kialakítása.

A harmadik cél az Ukrajnával és Szerbia-Montenegróval szemben kötelező vízumkényszer kapcsán az ingyenes és térítésmentes vízumkiadás, valamint a vízumkiadás technikai és személyi feltételeinek biztosítása. Érdemes megemlíteni, hogy Ukrajnában Beregszászon, Ungváron és Kijevben válthatók majd ki az ingyenes, térítésmentes vízumok, Szerbiában pedig Belgrádban és Szabadkán válik ez lehetővé.

(15.10)

A fenti három célt - az EU-ban megfelelő, Magyarországhoz méltó képviselet fenntartása, az ország alapvető érdekében a biztonságos információáramlás hatékonyságának növelése, illetve hogy az Ukrajnában és Szerbiában élő magyarok anyaországba utazását a lehető legkisebb kényelmetlenség mellett megvalósíthassák - közmegegyezés kell hogy övezze. Azt gondolom, az is övezi.

Kérem, engedjék meg, hogy a költségvetés általános vitájában a külügyminisztériumi fejezet egyik legkisebb tételével, egy 1,1 milliárdos tétellel önállóan is foglalkozzam. Teszem ezt azért, mert fontos indikátor szerepe van ennek a milliárdnak.

A világ fejlett, fejlődő és szegény országait aszerint is megkülönböztetjük a hagyományos makrogazdasági mutatók mellett, hogy a nemzetközi segélyezésben adományozó vagy adományozott országokhoz tartoznak-e. Magyarország az EU-ba lépve vált e tekintetben: adományozott országból az adományozó országok státusát élvezi. Ezzel eleget tesz annak az EU politikai követelménynek, amely ránk is vonatkozik. Ez úgy szól, hogy az Európai Unióban a nemzeti össztermék 0,33 százalékát nemzetközi segélyezésre kell fordítani. Természetesen, bár derogációt Magyarország nem kért annak idején, az elvárás velünk szemben ennél sokkal kisebb, 2006-ra a nemzeti össztermék 0,1 százalékát várják el tőlünk az Európai Unióban. Ehhez képest ez az egymilliárd forint igazán képletesnek tekinthető.

Hogy külön megemlítem ezt a tételt, ezt három dolog miatt teszem. Ahogy említettem, ez a fejlett országok közé emeli Magyarországot, és ennek nemzetközi megítélésünk szempontjából óriási a jelentősége, amit fontos itt, e Ház falai között elmondani. A második oka, hogy elmondom, hogy az 1999-ben elfogadott, tehát még az előző kormány koncepciója alapján elfogadott kormányhatározat, amelyhez 2001-ben pénzt is rendeltek, lehetővé tette az intézményrendszer kialakulását. Ez az intézményrendszer kialakult, napjainkban alakult meg ennek egyik állomásaként egy társadalmi tanácsadó testület, amelyben olyan prominens személyiségek működnek együtt, mint Göncz Árpád, Kádár Béla, valamint részt vesz benne a gyáriparosok szövetsége, a gazdasági kamarák, a civil szervezetek és a parlamenti pártok egy-egy képviselője is. A harmadik oka, hogy megemlítem itt ezt, hogy minden olyan forint, amely megsokszorozható, értékesebb, mint ha csak egy egyszer elkölthető forintról van szó a költségvetésben. A nemzetközi fejlesztési forintok ilyen forintok, hiszen egyrészt nemes, humanitárius, a magyar külpolitikai fő irányokkal összhangban lévő célokat szolgálnak, másrészt a magyar civil szervezetek és vállalkozók árbevételét képezik, amennyiben kizárólag ők használják fel ezeket az összegeket; ebben a tekintetben a nemzetközi segélyezés hasonlít a külföldi tőkebefektetésekhez. Harmadrészt a legtöbb projekt megvalósításában a magyar hozzáadott érték egy nálunk fejlettebb országban, partneri kapcsolatban kerül felhasználásra, és úgy gondolom, hogy ez Magyarország nemzetközi tekintélyét ugyancsak emeli.

A költségvetési vitában tett hozzászólásomat ehhez az utolsó ponthoz csatlakozva szeretném befejezni. Vörösmarty Mihálytól szeretnék önöknek idézni; érdemes lenne ezt a vita során nekünk is betartani. Ez így szól: “Szólj, gondolj, tégy jót s minden szó, gondolat és tett / Tiszta tükörként fog visszamosolygani rád.ö

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: A következő felszólaló Herényi Károly képviselő úr, MDF-frakció.

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Néhány nappal ezelőtt, vagy másfél hete sor került egy vitanapra, amikor a kormány szinte teljes létszámban felvonult. Én tegnap napirend előtt arról beszéltem, hogy a kommunikációs teljesítmény és a valós teljesítmény között a kormány esetében milyen különbözőségek vannak. A mai nap ezt meglehetősen fényesen igazolja. A miniszterelnök úr nincs itt, a pénzügyminiszter úr hol itt van, hol nincs. És itt van három és fél igazi államtitkár. Köszönjük szépen. (Közbeszólások a kormánypárti és ellenzéki padsorokból: Ki a fél?)

Meglehetősen nagy bajban van a kormány, amikor ezt a törvényt elő kell terjesztenie, mert ilyenkor a vezérszónoklatokból, különösen a kormánypárti vezérszónoklatokból sok mindent le lehet vonni. Például lehet következtetni a költségvetés tartalmi részére, ha megnézzük, hogy a beszéd hány százaléka volt visszanéző, a múltat idéző és a visszahivatkozó. Sajnos a két kormánypárti vezérszónok meglehetősen nagy részt szentelt arra, hogy az előző polgári kormány hibáira vezesse vissza azokat a gazdasági következményeket, amelynek előidézői pontosan ők.

A költségvetési törvényről csak annyit - mert az előbb elhangzott itt a szerénység szó -, hogy talán néhányan ismerik Churchill esetét, aki ellenzéki pozícióban egyszer egy nagyon hosszú munkáspárti miniszterelnöki expozé után, amelyet sir Attlee tartott, felállt, és a válasza csak ennyi volt: sir Attlee rendkívül szerény ember, és erre minden oka meg is van. Körülbelül így vagyunk mi ezzel a költségvetéssel, mert sajnos meglehetősen középszerű ez a költségvetési törvénytervezet. Én nem mondom, hogy a kormány olyan, mert a tagjai egyébként kitűnő adottságú személyiségek, csak a testület nem képes valami hasonló jellegű és kvalitású produktumra, mert ez sajnos nem ezt tükrözi.

Ez a közepesség sajnos rányomja a bélyegét a kormányzat tavaly július óta végzett gazdaságirányítási tevékenységére. Az irányító és jelentős személyi jövedelemmel járó pozíciók gyors elfoglalását követően az arra jogosítvánnyal, sőt kötelezettséggel rendelkező szocialista és szabad demokrata beállítottságú szakemberek gyakorlatilag semmilyen érdemleges gazdaságpolitikai jelentőségű intézkedést nem tettek. Még nagyobb baj az, hogy semmi jele sincs annak, hogy az államapparátus és a szakértői háttér tétlensége csak látszólagos lenne, valójában pedig a nagy reformokat megelőző információgyűjtési, modellalkotási és hatásvizsgálati munkáikat végzik. A mostani költségvetési törvény szakmai alapjainak gyengesége azt mutatja, hogy nincs érdemleges javulás az előkészítő munkában, az adatoknak, a feldolgozott modellbe rendezett, összefüggéseiben is megvizsgált gazdasági elemzéseknek a politikai lózungokat nem sikerült a kommunikációból kiszorítania. Az állam részére végzett közgazdasági elemző és szintetizáló munka súlyos mennyiségi és minőségi fogyatékossága sajnos nagy baj az ország közelebbi és távolabbi jövőjére nézve.

Amit a költségvetési törvény tartalmaz, azt egy közepes európai vállalat igazgatósága szakmai és informatív megalapozottság hiányában elutasítaná és a készítőknek átdolgozásra visszaadná, valamint kilátásba helyezné a készítők alkalmatlanság címén történő elbocsátását. A gazdasági társaság működésének példáját csak a rosszul végzett munka következményeinek érzékeltetése céljából vetettem fel, mégis egyre gyakrabban az az érzésünk, hogy a gazdaságirányítás parancsnoki posztjain lévők az országot egy vállalatnak tekintik, és úgy is akarják üzemeltetni. Ez nem is lenne baj, de sajnos nem egy jó, hosszú távra tervező, küldetéstudattal, filozófiával és stratégiával rendelkező tulajdonosként teszik ezt, hanem a rá bízott vagyon gyarapításával, az alkalmazottak sorsának alakulásával nem törődő menedzserként.

A szakmai hibák. Az előterjesztés szabályai szerint a 2003. és a 2004. évi költségvetés előirányzatait összehasonlításra alkalmas módon kell a képviselők elé tárni. Ez egy konszolidált szituációban, akkor is, ha a költségvetés terv- és tényszámai között az eltérés számszakilag és szerkezetileg egyaránt kicsi, jó módszer a változások nyomon követésére, a kormányzati szándékok megismerésére. A költségvetések és zárszámadások sorozatából összeállhat a kép arról, hogy egy politika honnan hová akarja irányítani az ország szekerét. A jelenlegi szituáció azonban nem nevezhető konszolidáltnak, a 2003. évi költségvetés teljesülése nagymértékben tér el a tervszámoktól, és az eltérés mind a fejezetek között, mind a fejezeteken belül összegszerűen és szerkezetileg is jelentős. A 2004. évi költségvetés tehát nem a 2003. évi tervvel, hanem a ténnyel összehasonlítva mondana igazán sokat a kormány szakértelméről és valódi szándékairól.

A további problémánk ezzel a költségvetéssel az, hogy a költségvetési előterjesztésnek három olyan alapvető hibája van, ami miatt egy korrekt parlament ezt nem szavazná meg, illetve egy korrekt kormány azt nem is terjesztené a parlament elé. Ezek a hibák a következők. A költségvetés gazdasági környezetének - GDP, GNP, infláció, árfolyam, foglalkoztatottság és egyebek - alakulására vonatkozóan az előterjesztők figyelmen kívül hagyták a szakemberek előrejelzéseit, függetlenül attól, hogy azok MSZP vagy SZDSZ közeliek voltak vagy sem.

 

(15.20)

Ezek az előrejelzések a tervezetben szereplőnél csak lényegesen kisebb bevétel elérését és nagyobb kiadások felmerülését prognosztizálják. A törvényjavaslat szövege és a számszaki adatok között súlyos ellentmondások feszülnek.

A harmadik: az egyes költségvetési fejezetekhez, illetve azon belül címekhez rendelt összegek - előre nagy biztonsággal láthatóan - nem fedezik a korábban vállalt kötelezettségeket, kötelezettségnek tekintve természetesen a fejezet, illetve a cím által lefedett intézményekben dolgozók javadalmazását is. Nincs megoldási javaslat az alulfinanszírozás következtében előálló helyzet, például fizetésképtelenségi láncreakció elindulására és kezelésére. Ezeket a hibákat a 2003. évi tényszámok tovább fogják súlyosbítani, sőt az elvonások következtében átgondolatlan változások a társadalom széles rétegeit érintő, akár hosszú távon is káros hatású folyamatok elindítói lehetnek.

A gazdaságpolitikai célrendszer bizonytalansága és karakternélkülisége, azaz a cselekvésnek és az intézkedésnek irányt szabó politikai elképzelés hiánya egy olyan költségvetést eredményez, amelyikbe ötvözve tovább folytatódnak a késő kádári idők eladósító helyben járásának és a kártékony, monetarista dogmatizmus bokrosi szélsőségének legrosszabb hagyományai. Így adódhat elő, hogy a megtakarítás ösztönzése helyett a jövőről való saját felelősségű gondoskodást szolgáló, korszerű felhalmozási formákhoz adott kedvezményeket megszüntetik, és ezzel egyidejűleg az adóterheket 25 százalékkal megnövelik. Megjegyzem, hogy a járadék jellegű bérbeadásból - hiszen erről van szó -, osztalékból és egyebekből származó jövedelmek több mint 70 százalékát a nyugdíjas korosztály tagjai kapják meg, ezek adójának megemelése tehát az idősek bevételeit jelentősen csökkenti.

Az EU-csatlakozással járó kötelezettségek ellenére a közlekedés fejlesztésére - és itt nemcsak autópályáról és autóútról, de a vasútfejlesztésről, a kombinált teherfuvarozást szolgáló létesítmények megvalósításáról, a schengeni határ átbocsátó kapacitásának bővítéséről az ország keleti és déli határán - az előző évi összegnél reálértékben kevesebb jut.

Az agrárium részére olyan EU-forrású támogatások kerültek előirányzatba, amelyeknek lehívási feltételei - például táblamélységű termelési nyilvántartás, területi és mennyiségi kvóták meghatározása - teljességgel hiányoznak. Ezek megteremtésére egyetlen fillér sincs előirányozva, de ha lenne is, 2004 végéig technikailag sem teremthetők meg ezek a feltételek.

A közszférában tervezett létszámleépítésből származó jelentős megtakarításokat irányoztak elő, holott szakmailag köztudott, hogy az elbocsátások az első évben nem csökkentik, hanem növelik a kiadásokat. Ez még vállalati szinten is így van, hát még a közszférában, ahol a felmondási idő hosszabb, a végkielégítés mértéke pedig nagyobb, továbbá jelentkeznek az egyéb kiadások is, például a munkanélküli-segély, betegállomány és egyebek.

Az előterjesztésben több helyen is a versenyképességnek mindössze két paraméterét, a béreket és az árfolyamot említik, azokat is hibás kontextusban. Közgazdaságilag és más szakmák szerint is az előterjesztésben foglaltakkal szemben a versenyképesség és a bérszínvonal között nem fordított arányú az összefüggés, hanem a párhuzamosság a jellemző. Általában a magas bérszínvonalú országok az igazán versenyképesek. Az árfolyam esetében sem igaz az, hogy az erős deviza önmagában rontja a versenyképességet. A valóság az, hogy a hazai fizetőeszköz stabilitása és az alacsony kamatszint együttesen versenyképesség-növelő hatású.

A költségvetésnek mint a gazdaságirányítás legfőbb megnyilvánulási formájának a versenyképesség növelésére - a munkaerő költségének alakításán és az árfolyam befolyásolásán túl is - több, jelentős eszköze van. Ezekről az előterjesztésben egy szó nincs. Annál elkeserítőbb, hogy a deklarációkkal ellentétben a tervezett változások az ugyanazon nettó jövedelemhez tartozó növekvő alkalmaztatási költséggel elsősorban a versenyképességet valójában hordozó minőségi munkaerőt drágítják.

Lássunk egy konkrét példát! Az idegenforgalmi bizottság tagjaként természetesen az idegenforgalommal foglalkozó fejezet rendkívül fontos számomra. Az idegenforgalmi bizottság ülésén nem szívesen cseréltem volna - el is mondtam - kormánypárti képviselőkkel. Egészen más volt a helyzet kormánypártinak lenni az előző ciklus idején. Néhány számot hadd soroljak fel! Az első polgári kormányzati évben körülbelül 6 milliárd forint volt a költségvetési finanszírozása, támogatása az idegenforgalomnak. A következő esztendőben ez 8,4 milliárd lett, az utolsó két esztendőben, amikor kétéves költségvetést fogadtunk el, 28,5 milliárd forint jutott évenként idegenforgalmi fejlesztésre. Az első MSZP-szabad demokrata esztendő 19 milliárd forintra csökkentette ezt az összeget, és ebben az esztendőben ezt tovább csökkentették még körülbelül 5 milliárd forinttal, és 14 milliárd forint jut egy olyan ágazat fejlesztésére, ami egyébként a nemzeti jövedelem közel 10 százalékát teremti meg, és ami közel 300 ezer embernek, ha a családjaikat is figyelembe vesszük, egymillió embernek ad megélhetést.

Milyen támogatás, milyen vállalkozásösztönző magatartás ez egy olyan kormánytól, amely így deklarálja magát, és szavakban - de csak szavakban - sokat tesz azért, hogy a vállalkozók hangulata és körülményei javuljanak? Erre azt mondták ott, a bizottsági ülésen is, hogy igen ám, megnyílnak majd az európai uniós források; persze, hogy megnyílnak. Az idegenforgalom részére - amely egyébként kevéssé támogatott Brüsszelben, mert nemzeti feladatként fogalmazzák meg, és kevés olyan lehetőség van, ami európai uniós pénzből hozzáférhető - mindösszesen körülbelül 800 millió forint hívható le, ami 200 millió forint kormányzati hozzátétellel legfeljebb 1 milliárddal növelheti azt az 5 milliárdos csökkenést, illetve a kettő közötti különbséget, még így is 4 milliárdot veszít ez a tárca.

Olyan helyzetben, amikor arra lenne szükség, hogy lehetőleg fejlesszünk, az utolsó esztendőben, ami az európai uniós csatlakozást megelőzi, amikor még lehetőségünk van a lemaradásokat, amikor még lehetőségünk van a versenyhátrányokat valahogy a saját költségvetésünkben kiküszöbölni, akkor ennek a törekvésnek a nyomát sem látjuk, legfeljebb verbális szinten, az előterjesztők szájából hallva azt. A költségvetésben leírva nem nagyon tud olyat mutatni nekem kormánypárti képviselőtársam vagy az előterjesztő, amely a verbálisan elővezetett célokat és szándékokat számszakilag is megalapozná. Különösen igaz ez az idegenforgalom területére, ahonnan nagyon jelentős, két esztendő alatt közel 25 milliárd forint elvonást eszközöltek, ami egyszerűen megengedhetetlen és elfogadhatatlan.

Ahogy a dolgok jelenleg állnak, nem tartom kizártnak egy, a költségvetést is alapjaiban megrázó csődhullám kialakulását. Jó lenne, ha a Pénzügyminisztérium illetékesei a tanácsadókkal együtt az öntömjénezés helyett vetnének néhány pillantást a nagyobb termelő vállalatok mérlegbeszámolóira, a veszteségesség ellenére töretlenül növekvő nettó államháztartási befizetéseire, és a tőkekivonást magyarázva nem hátra és nem a Magyar Nemzeti Bankra mutogatnának, hanem az előidéző okok között felismernék az elvonási rendszer mind tarthatatlanabbá váló fogyatékosságait is.

Az elmondottak alapján, gondolom, mindenki számára világos, hogy a Magyar Demokrata Fórum számára ez a költségvetési törvény még a módosításaival is - mert szerintünk ez módosításokkal nem javítható - elfogadhatatlan, és elfogadását a Magyar Országgyűlés számára nem javasoljuk. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak, MSZP-frakció.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Megmondom őszintén, hogy az elmúlt napokban - különösen a bizottsági üléseken, de a mai napon is - csodálattal hallgattam néhány képviselőt, aki szemrebbenés nélkül vette a bátorságot ahhoz, hogy olyan dolgokat kérjen számon ezen a kormányzaton, amit az előző kormányzat egyszerűen nem csinált. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Tipikus példája ennek Áder képviselő úr, frakcióvezető úr felszólalása, aki sorozatosan olyan dolgokat kért számon a mostani kormányzaton, amit még véletlenül sem csinált az előző kormányzat idején. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: 2004-ről beszélünk! - Mit ígértetek?) Képviselő urak, van még elég idejük, fölállhatnak, elmondhatják a véleményüket, miután én befejeztem a hozzászólásomat.

A bizottsági vitákban, illetve a mai napon én nem hallottam egyetlenegy olyan megjegyzést sem, vagy csak nagyon keveset, amely arra utalt volna, hogy önök, ellenzéki képviselők nem értenek egyet azokkal a legfontosabb célokkal és célkitűzésekkel, amelyeket a kormányzat megfogalmazott, amelyekkel együtt ezt a költségvetést benyújtotta a Háznak.

(15.30)

Ezt követően eléggé érdekes az, hogy képviselőtársaim olyan javaslatokat fogalmaztak meg, amelyek egyrészt az adóterhek csökkentésére, másrészt a kiadási tételek növekedésére, növelésére vonatkoztak. Ha ezt józan paraszti ésszel egyszerűen átgondoljuk, nem kell hozzá különleges közgazdasági ismeret, ez a feltétel eléggé nehezen biztosítható, ellenben nem hallottam olyan javaslatot, hogy hogyan lehetne növelni azokat a bevételeket, amelyekkel azokat a többletigényeket, amelyeket az ellenzéki képviselő urak megfogalmaztak, biztosítani lehetne. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem átlátható a költségvetés, azért!)

A képviselő urak továbbra sem tudják megállni - csak a televízió nézőinek mondom -, hogy közbekiabáljanak, és megvárják amíg sorra kerülnek, és válaszolni tudjanak az általam elmondottakra. (Vincze László: Ne hisztizz, beszélj! Mit hisztizel?)

Úgy gondolom, hogy egy felelősen gondolkodó kormány a lehetőségek figyelembevételével dönthet a terhekről… Az MSZP-frakció az elmúlt hetekben azon dolgozott, és a következő hetekben azon fog dolgozni, hogy ezek a terhek, az adóterhek minél kevésbé növekedjenek, elviselhető mértékűek legyenek, ne jelentsenek a versenyképesség szempontjából a gazdasági társaságoknak olyan hátrányokat, amelyek megakadályoznák a későbbiekben az európai uniós csatlakozást követően a versenypozíciók megerősítését. (Folyamatos közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Úgy gondolom, hogy egy felelősen gondolkodó kormány nem követheti azt a gyakorlatot, amit követett az előző kormányzat – és itt nem visszamutogatásról van szó, tisztelt képviselőtársaim, hanem egyszerűen arról a tényről, hogy ez a kormány törvénytisztelő kormány (Felzúdulás a Fidesz soraiban: Ugyan már! - Dr. Kontrát Károly: Dehogynem! Azt csinálod!), ez a kormány az előző kormány által meghozott intézkedéseket végre kívánja hajtani, azokat meg kívánja valósítani, és például azokat a döntéseket, amelyeket a Széchenyi-terv kapcsán, különböző útépítések és egyebek kapcsán az előző kormányzat az utolsó heteiben, amikor már ügyvezető kormányként működött, meghozott, ennek ellenére ez a kormányzat végre fogja hajtani, és meg fognak épülni.

Azok az ellenzéki képviselő urak, akik esetleg most polgármesterként dolgoznak - például Tállai képviselő úr -, egyetlenegyszer sem jelentették be itt, a Parlament épületében, hogy annak az elkerülő útnak, ami például Mezőkövesdet kerülné el, a megépítésére nincs szükség, ezeknek a forrásait is ennek a kormányzatnak kell megteremtenie. A vidék Magyarországa számára azok a programok, amelyek megfogalmazódnak ebben a költségvetésben, úgy gondolom, elsődleges fontosságúak. Egyetlenegy ellenzéki képviselő sem kérdőjelezte meg azt, hogy nincs szükség autópálya-építésre (Babák Mihály: M5!), nincs szükség azoknak a közutaknak a korszerűsítésére (Babák Mihály: 44-es!), amelyek 10-12 év óta eléggé elhasznált állapotban vannak.

Ma már vidéken a legtöbb ember véleménye az, hogy a vidéki fejlődés és előrelépés egyik legfőbb akadálya az, hogy ezek az utak és az úthálózatok olyan állapotban vannak, ami a továbbiakban már tűrhetetlen és felújításra szorulnak. Ehhez szükségesek az európai uniós források, amelyek fogadásához szükséges intézményrendszer létrehozásáról az előzőekben már egy kétperces hozzászólásban beszéltem. Ennek a kormányzatnak kellett az elmúlt hetekben, hónapokban rohamszerűen (Közbekiáltások a Fidesz soraiból: Másfél év!) ezeket az intézményrendszereket létrehozni ahhoz, hogy működőképesek legyenek. (Egy hang a Fidesz soraiból: Az elmúlt 40 év!)

Egy másik témakörről is szeretnék beszélni, amely a vidéki Magyarországot ugyanolyan súllyal érinti… (Közbeszólásra): Úgy látom, a képviselő urak nem tudnak megnyugodni. Vegyenek be talán nyugtatót, és akkor kevésbé lesznek idegesek. (Az elnök csenget. - Egy hang a Fidesz soraiból: Valamit halljunk!))

ELNÖK: Képviselő úr, nézzen rám, én figyelek. (Derültség a Fidesz soraiban.)

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Néhány gondolatot szeretnék még elmondani arról a szociális programról, támogatási programról, amely a gyerekek támogatásáról, a családok támogatásáról, a lakásépítés további támogatásáról szól. (Folyamatos közbeszólások a Fidesz padsoraiból, többek közt: Gyurcsány!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem hangzott el egyetlenegy olyan vélemény sem azzal kapcsolatban, hogy az az elképzelés, amit mi a lakástámogatási rendszer átalakításával kapcsolatban megfogalmaztunk, elfogadhatatlan. Az én választókörzetemben példa nincs arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy valaki 30 millió forintos bankhitelt vett volna fel a lakásépítéséhez. (Dr. Répássy Róbert: Magyar Bálint!) Ezzel szemben sokkal többen vannak olyanok (Dr. Répássy Róbert: Ezzel szemben Magyar Bálint!), akik a szociálpolitikai támogatás növelésében érdekeltek ahhoz, hogy a lakásépítésüket meg tudják kezdeni, sokkal többen voltak azok, akik 5-6 millió forintot vettek igénybe a lakás felépítéséhez. Őket ennek a rendszernek a megváltoztatása semmilyen tekintetben nem érinti, ezáltal sokkal igazságosabb rendszer jön létre ezen a területen is (Dr. Répássy Róbert: Mondd el Magyar Bálintnak! Sokkal igazságosabb!), sokkal több forrás áll rendelkezésre azok számára, akik új lakást szeretnének maguknak építeni. (Egy hang a Fidesz padsoraiból: Gyurcsány, új lakás? – Babák Mihály: Egyharmaddal csökken a forrás!)

Lehetne sorolni még azokat a költségvetési tételeket, amelyek a vidék Magyarországát pozitívan érintik. Sajnálom, hogy önök nem találtak ilyen tételeket, és nem tudtak egyetlenegyet sem az eddigi vitákban elmondani.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban. – Babák Mihály: Konkrét dolgokat mondjál!)

ELNÖK: Kérem a tisztelt képviselőket, hogy tartózkodjanak a felszólaló képviselők bosszantásától! (Derültség a Fidesz padsoraiban.) Surján László képviselő úrnak adom meg a szót.

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Egy CD-lemez van a kezemben. (Felmutatja. – Dr. Kis Zoltán: Kitől?) Önök gondolhatják, hogy ez az idei évi költségvetés, de nem az. Ez csak egy költségvetésnek látszó tárgy, mint ahogy a tartalma is csak egy költségvetésnek látszó előterjesztés. Költség van benne, vetés, a valós fejlődés ígérete viszont hiányzik. Nem építés, hanem leépítés!

Az európai uniós tagság új feladat, új kihívás, és a kormány nem volt képes ennek megfelelni. Nézzük a részleteket! A kohéziós alap 2004. évi kerete a 17. táblázat tanúsága szerint 71 milliárd 520 millió forint. Euróban számolva ez 280 millió! Nagy pénz! Az ember elképzeli, hogy ebből a társfinanszírozással együtt megépülhetne jó 50 kilométer autópálya, vagy felgyorsulhatna a vasút rekonstrukciója. De ne örüljünk! Mindez csak álom. A kohéziós alap valós összege a tíz új tagállam részére sincs 58 millió euró. Ennek 11,5-14 százaléka juthat Magyarországnak, ez 2004-ben mindössze 2 milliárd forint. Ebből nem lesz hosszú autópálya!

Az előterjesztő is tudja, hogy becsapja az olvasóit. A részletes indoklásban elárulja magát: „ A 16-17. számú mellékletek az uniós értelemben vett kötelezettségvállalási összegeket, valamint a kapcsolódó hazai társfinanszírozást mutatják be.ö - eddig az idézet. Uniós értelemben vett kötelezettségvállalás? Mit jelent ez? A már elnyert, de a tárgyévben még fel nem használható összeget. Azaz ennek semmi köze nincs a jövő évi költségvetéshez. Ez az összemosás durva szakmai hiba, közönséges becsapás.

Most a 2004. évi költségvetés készül. A választóknak joguk van tudni, mire számíthatnak jövőre. A kormány azonban nem mer a szűkös 2 milliárdról beszélni, gyáván lapít a távlatos 72 milliárd mögött. A részletes indoklásban azután leépítik az előterjesztéssel felkeltett csalóka reményeket.

De ezzel még nincs vége a 17. táblázat furcsaságainak. Az indoklás szerint e táblázatban ott van a kapcsolódó hazai társfinanszírozás. De nincs ott! Miért nincs? Talán a kormány nem akar pályázni az útépítésre, vasút-korszerűsítésre, környezetvédelemre?

(15.40)

Talán a költségvetésbe rejtett számtalan leépítéshez hasonlóan ezt a lehetőséget is leépítik? De van más gond is. Kötelezettségvállalási keretként igazak-e a közölt számok? Az Európai Unió költségvetése szerint a tíz új tagállam számára a kohéziós alapban közel 2,9 milliárd euró kötelezettségvállalás van. Ez mintegy 739 milliárd forint, amelyből legalább 84 és maximum, legfeljebb 103 milliárd jut hozzánk. Tehát 84 legalább, azaz semmiképpen nem 71,5. A kormány a lehetséges kötelezettségvállalásokból eltüntetett, leépített mintegy 20 milliárdot. Miért? Hogyan lehetne komolyan venni egy olyan előterjesztést, amely össze-vissza dobálódzik a milliárdokkal?

Kedves kormánypárti Képviselőtársaim! Tavaly az önök egyik szavazata szabad kezet adott bizonyos gyanús brókerüzelmekhez. Idén legyenek óvatosabbak! Ne vállalják a balek szerepét! Részletekbe menően vizsgáljanak meg minden szót! Most csak egy egyszerű táblázatot elemeztem, s lám, ebben is mennyi a hiba és a súlyos gyanú.

A 39. § szerint, ha megszavazzák, az Országgyűlés felhatalmazza a kormányt, hogy a központi költségvetés terhére bizonyos nemzetközi bankokkal és a német újjáépítési hitelbankkal kötendő hitelszerződéseknél összegszerű korlátozás nélkül kezességet, kötelezettséget vállaljon. Ez azt jelenti, hogy amennyiben valakinek van egy életképes fejlesztési terve, és elnyeri a bankhitelt, a törlesztésre a magyar állam garanciát vállalhat - ha akar, ha a pályázó kedves neki. Miért törlesztene ezek után a garanciával megtámogatott szerencsefia? Majd fizet a költségvetés! A hálás vállalkozó bizonyára tudja, hogy merre van a Köztársaság tér, sőt az új székházban is ismeri majd az ügyeletes Kulcsár telefonját. Mindezt összeghatár nélkül?!

Hogy ezt a föltételezést rosszindulat szülte? Sajnos, inkább az alapos gyanú. Remélem, a kormánypártok képviselői is átérzik: ilyen szabad kezet felelős parlament nem adhatna még egy Kulcsár-mentes kormánynak sem.

Sok a bizonytalanság az uniós pályázatok lebonyolításához szükséges intézmények körül. Erről Áder János szólt már ma délelőtt, és azt gondolom, hogy a BruxInfoban megjelent fenyegető üzenetek nagyon-nagyon rossz képet vetítenek elő, azt például, hogy a mezőgazdasággal kapcsolatban semmiféle támogatás nem érkezhet be Magyarországra. Reméljük, hogy ez nem így lesz. A kormány mindenesetre arra a feladatra kényszerül, ami a magyarokat általában jellemzi, hogy mögöttünk megy be a forgóajtón, és előttünk jön ki. A magam részéről kívánom, hogy ez neki sikerüljön, de a kormány csak most kap felhatalmazást, hogy rendeletben állapítsa meg a támogatások pénzügyi lebonyolításának szabályait. Október vége van! Januártól már elvben lehetne pályázni. Ébresztő! Figyelmeztetem önöket, hogy 2002-ben megnyerték a választásokat! (Közbeszólás az MSZP soraiból.) El kellene kezdeni kormányozni, legalább néha, két kampányakció között.

A sok zűrzavarnak, felemás lépésnek, homályos rendelkezésnek, át nem látható költségvetési tételeknek az oka részben a tudatlanság. Az egyik bizottsági ülésen a pénzügyminiszter úr nagy átéléssel mondta a költségvetés uniós elemeiről: nehéz terület, a képviselőknek is meg kell tanulniuk. Tanuljuk, pénzügyminiszter úr! A kormánynak még nem sikerült megtanulnia! Tagjai nincsenek tisztában az Európai Unió költségvetési rendjével. Az egyik államtitkár a közrádióban azt találta mondani, hogy Koppenhágában mindent forintra, fillérre elrendeztek. Én az új tagállamoknak járó támogatás növelését szorgalmaztam, ő kijelentette: csak az úgynevezett inflációs növekményről lehet szó. Nem igaz! Az Unió költségvetéséből 58 százalékról az Európai Parlament dönt, véglegesen csak decemberben. Hogyan tudná a kormány ezt kihasználni, ha nem is ismeri a döntési mechanizmusokat?

Egy másik államtitkár az én 600 millió eurós bővítési javaslatomról azt találta mondani, hogy az nem új pénz, csak a 2005-2006-os összegek előrehozása. Ez sem igaz! Az Európai Parlament nem is szokott ilyen módosítást javasolni! A többlet forrása új pénz, a hétéves költségvetésben megszabott elvi lehetőség és a jövőre beállított összegek közti különbség.

Nehéz lesz jó eredményt elérni, ha a kormánynak a témában nyilatkozó államtitkárai az alapismeretekkel sincsenek tisztában. A pénzügyminiszter úr a minap egy kérdésre válaszolva írásba adta, hogy az Unió költségvetése nem felel meg a koppenhágai megegyezésnek. A strukturális alapoknál vagy 200 millió euró hiányzik. Miért? Hogyan? A megállapodás nem kötelező? Szerintem többet lehet ugyan adni, de kevesebbet nem! Hol volt a kormány, amikor a Tanács a kérdést tárgyalta? Mit tett? Mit szólt hozzá? Bambán tűrte? Netán megköszönte, hogy nem kell annyi pénzzel bajlódnia? Így védik a nemzeti érdeket? Ha a Tanácsban nem értek el eredményt, miért nem szóltak nekünk, parlamentben dolgozó képviselőknek?

Nem! Tisztelt Ház! Így nem lehet dolgozni! Így nem lehet országot vezetni! Ez a kormány alkalmatlan arra, hogy az Európai Unió adta körülmények között vezesse az országot! (Közbeszólások.) Ez persze nem csoda. A kormány tagjai számára az Unió évekig ellenség volt, mára barát lett, de ma is összetévesztik a Szovjetunióval. Engedelmeskedni járnak Brüsszelbe, mint hajdan Moszkvába.

Az Európai Unió nem szovjet diktatúra! Európa az érdekek ütköztetéséből megszülető, mindkét fél szempontjait figyelembe vevő megegyezések világa. Önök az ilyen összeütközésekre gyávák! És még a gyengécskén sikerült koppenhágai megegyezést is sikerült leépíteniük. Ha van még önökben a magyar polgárok iránti felelősség, távoznak. Egy gyors lemondás még megmenti a becsületet. (Taps az ellenzéki padsorokban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Úristen! - Dr. Kis Zoltán: Egyenes beszéd!)

ELNÖK: Két percben megadom a szót Keller László képviselő úrnak, MSZP-frakció. (Körömi Attila: Most jelenti be a lemondását!)

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Zaj. - Az elnök csenget.) Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Számomra megdöbbentő volt ez a harsány és ne haragudjon a kifejezésért, de demagóg kirohanása a költségvetéssel szemben. (Közbeszólások. - Zaj.) Én arra gondoltam, hogy ön köszönetet fog mondani a magyar kormánynak azért, mert az önök késlekedését, ami a nemzeti fejlesztési terv megalkotását illeti, elvégezte. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Igaz, hogy nagyon kevés idő maradt arra, hogy az európai uniós források alapját, a nemzeti fejlesztési tervet megalkossuk, de ez a kormány ezt elvégezte. Tehát most, 2004. január 1-jén van miről tárgyalni, van mire pályázatokat benyújtani, van mihez kapcsolódni.

A másik, nyilván sokáig aludt ma délelőtt, képviselő úr, ezért nem volt ideje meghallgatni a pénzügyminiszter expozéját (Közbeszólások, köztük dr. Gyimesi József: Mikor jöttél be?), a lemezt meg valószínűleg elfelejtette berakni a számítógépébe… (Dr. Répássy Róbert: Medgyessy Péter sem volt itt!) Kérjenek már szót, elnök úr, legyen olyan kedves, mert így nem lehet beszélni. (Az elnök csenget.) Mert ha itt lett volna reggel a pénzügyminiszter úr expozéján, akkor világosan értelmezhette volna mindazt, amit nem sikerült a CD-lemezről önnek értelmeznie. A pénzügyminiszter úr világosan elmondta azt, hogy milyen európai uniós forrásokat vonhat be a hazai fejlesztésekbe a magyar kormányzat, elmondta azt, hogy ezekhez milyen hazai forrásokat társít a magyar költségvetés. Elmondta azt is, hogy milyen összegek azok, amelyek egyébként a magyar vállalkozókhoz jutnak, de nem jelennek meg a költségvetésben. Gondolom, erről is akkor képet kaphatott volna a képviselő úr. És elmondta azt a mérleget, ami az európai uniós befizetéseket és az Európai Uniótól kapott támogatások egyenlegét jelenti.

Nagyon sajnálom, képviselő úr, hogy ön ebbe a vitába meglehetősen későn és meglehetősen agresszíven kapcsolódott be, jobb lett volna, ha ezt tárgyszerűen teszi, de ehhez persze ismeretekre lett volna szükség.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások az ellenzéki padsorokból, köztük dr. Répássy Róbert: Végre egy ember, aki nem agresszív! - Derültség az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót két percre Surján László képviselő úrnak.

(15.50)

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. “A Bizottság előzetes költségvetési tervezetében megjelenített kifizetési előirányzatok összege ténylegesen alatta marad a koppenhágai tárgyalások során megegyezett kifizetési ütemterv szerint számított összegnek, ez mintegy 201 millió euró eltérést jelent.ö - írta üdvözlettel László Csaba. Erről kellett volna beszélni, mert ez az, ami engem fölháborít, és ez az, ami önöket alkalmatlanná teszi az ország vezetésére, hogy ezt szó nélkül lenyelték! (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Két percben szót kért Veres János államtitkár úr. Öné a szó.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Ne tegyen a képviselő úr olyan kijelentést, amely tényeknek nincs a birtokában, és az alapján ítéletet mond. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Idézett!) Nem az idézetre gondoltam (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mert az makacs dolog!), hanem amit utána mondott. (Moraj a Fidesz soraiban.) Ugyanis a képviselő úr azt mondta utána, amiről meggyőződésem szerint nem lehet információja ilyen tartalommal, ahogyan fogalmazott, és a valóságot nem is fedi le, amit ön mondott, ugyanis... (Dr. Kontrát Károly: Igaz vagy nem igaz?) Nem igaz! Nem igaz, képviselő úr. (Körömi Attila: Mi nem igaz?)

Az nem igaz, amit a képviselő úr itt állított, nevezetesen, hogy szó nélkül hagyta volna bárki azt, amire a képviselő úr hivatkozott. (Dr. Kontrát Károly: Akkor mégis igaz!) Nem igaz, képviselő úr. (Körömi Attila: De ki mondta és hol?) Nem igaz. (Dr. Répássy Róbert: Ki és hol?) Tehát ebből következően... (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Halljuk!) Ebből következően... (Moraj és közbeszólások a Fidesz soraiban. - Dr. Répássy Róbert: A folyosón mondta?)

ELNÖK: Bocsánat, figyelmet kérek - nem öntől, a képviselőktől! (Közbeszólás az MSZP soraiból: Csak erélyesen!)

DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Surján képviselő úrnak pontosan tudnia kell, hogy mi ilyenkor az eljárásnak a rendje. Ha tudja ezt, képviselő úr, akkor szerintem aszerint cselekedett a magyar kormány. (Dr. Répássy Róbert: Ne titkolózzál, mondjad már! - Derültség az ellenzéki padsorokban.) A magyar kormány kellő mértékben kihasználta az összes lehetséges eszközét a diplomáciában (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Demagógia!) - ha a képviselő urakat nem érdekli a dolog, akkor beszélhetnek másról is -, amit lehetősége van ilyenkor annak érdekében ilyenkor megtenni, hogy a pontosan rögzített összegek szerepeljenek az EU megfelelő költségvetési előirányzataiban.

Itt most azonban a 2004. évi magyar költségvetésről folyik a vita, nem arról, amit a képviselő úr megpróbál ide, ebbe a vitába behozni. Ebben a vitában mi nem tudunk arról vitatkozni, aminek a vitapartnerei nincsenek jelen. Éppen ezért, ha a képviselő úr ebben a kérdésben szeretne segíteni Magyarországnak, a magyar kormánynak, a megválasztott magyar kormánynak, a magyar parlamentnek, hogy a következő időszakban több forrással rendelkezzen, akkor nagyon szívesen vesszük, ha a képviselő úr ebben segíteni fog európai parlamenti munkája során is. De azt kell mondjam, hogy olyan következtetést ne vonjon le, ami nem megalapozott. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Surján László képviselő úr válasza következik két percben.

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): 50 milliárdot veszített el a kormány, én ebből 18-at visszahoztam - felkérés nélkül.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban. - Kuncze Gábor: Visszahoztad, de miért nem fizetted be? - Derültség a kormánypárti sorokban.)

ELNÖK: Következik Veres János államtitkár úr.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Örülök neki, hogyha a képviselő úr 18 milliárdot visszahozott. Szeretnénk látni a 18 milliárdot, és szeretném mondani, hogy nem vesztette el... (Moraj az ellenzéki padsorokban.) Szeretném mondani, hogy nem vesztett el Magyarország 50 milliárdot, erről szó nincs, és arról a 18 milliárdról pedig tudomásom szerint végleges döntés még nem született, az én ismereteim szerint első olvasatban született egy részdöntés. Ha ebben egyetértünk, képviselő úr, akkor azt gondolom, hogy a mértéktartó fogalmazás jogosan lehet mindkettőnknek sajátja.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönjük az élénk vitát, bizonyára a fárasztó költségvetési vita közben ez jól jött mindenkinek. Folytatjuk a felszólalások sorát: Papp József képviselő úr következik.

PAPP JÓZSEF (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési törvényjavaslat kapcsán az önkormányzatokról szeretnék beszélni. A törvény e részének vitája már elkezdődött, mielőtt a törvényt benyújtották volna. (Folyamatos zaj.) Én nagyon örülök, hogy az ellenzéki képviselők ilyen ovációval fogadnak minden kormánypárti felszólalást. (Dr. Répássy Róbert: Félreértetted! - Derültség az ellenzéki sorokban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Inkább a beszédet mondjad!) Vitatkoztunk már legendákkal, vitatkoztunk álhírekkel, születésükkor elvetett ötletekkel, de most már itt az előterjesztés.

A mai vitában, én úgy látom, a Fidesz képviselői egy hamis kérdést akarnak megválaszoltatni velünk, azt a kérdést, hogy szeretjük-e ezt a költségvetést. Én nem akarom az államtitkár urat sem megsérteni, de kétlem, hogy van egészséges ember, aki egy költségvetést szerethet. (Derültség az ellenzéki sorokban.) A kérdés az, hogy szeretjük-e azt a világgazdasági helyzetet, amiben élünk. Önök nevethetnek, én '94 óta vagyok polgármester, én korábban sem, az önök költségvetését sem szerettem. Van olyan költségvetés, amivel egyet tudok érteni, van, amivel vitatkozom, és van, amikor van módom a költségvetésen jobbítani, és elősegíteni azt, hogy annak a szférának, amiben évek óta dolgozom, jobb legyen.

Az önkormányzati politikusok, akik ott kezdték a politikát az önkormányzatban, nem mindjárt a parlamentben, azok a napi tapasztalataikból, én azt gondolom, sokkal inkább tudják, hogy mennyire nehéz a szükséges és a lehetséges összehangolása, hiszen bárki bármikor fel tudja sorolni, hogy mire van leginkább szükség, mi nagyon fontos azon a területen, ahol ő dolgozik. De az igazi felelősség a szükséges összevetése a lehetségessel, hiszen fel kell ismerni a kereteket, fel kell ismerni a feltételeket.

Tán önöknek furcsa, de amikor az önkormányzati bizottságban az általános vitára való alkalmasságát tárgyaltuk a törvényjavaslatnak, akkor azt mondtuk, hogy általános vitára ez a javaslat alkalmas, elfogadásra még nem. Hiszen az már a frakcióvezetőnk délelőtti beszédéből is látszott, hogy ez a költségvetési javaslat is, mint egyébként mindegyik más, vitában érik, és ebben a vitában a miniszterelnök úr október 21-én bejelentett önkormányzati forrásbővülést eredményező nyilatkozatával már azt mondjuk, hogy elfogadásra is alkalmas, nemcsak az általános vitára.

A 2004. évi finanszírozást az önkormányzatok szempontjából az alábbi prioritások jellemzik: az önkormányzati közszolgáltatások színvonalának javítását szolgáló beruházások, a közigazgatás korszerűsítésének elindítása és az európai uniós fejlesztési források hatékony felhasználása.

Én azt gondolom, példaértékű az, hogy az önkormányzati fejlesztések hazai támogatása 57 százalékkal nő az előző költségvetési évhez képest, ezen belül jelentősen emelkedik a címzett és céltámogatások előirányzata: 50 helyett 76 önkormányzat kezdhet jövőre címzett állami támogatásból beruházásba, több önkormányzat kap többet.

Nagyon fontos új előirányzat az a 9,4 milliárd forint, ami a helyi önkormányzatok európai uniós pályázataihoz szükséges önerőt biztosítja, illetve ahhoz járul hozzá, és legalább ilyen fontosnak tartom azt a 600 millió forintot, amely projekt-előkészítésekre szolgál. Nagyon fontos üzenete ez a költségvetési törvényjavaslatnak, hogy ne vesszen el egyetlen jó ötlet sem csak azért, mert aki kitalálta, az szegény. És egy üzenet értékű eleme önkormányzati szempontból a költségvetési törvénynek: a közigazgatási rendszer korszerűsítésével kapcsolatosan első lépésként a kistérségi fejlesztések és a kistérségi társulások ösztönzésére előirányzott 9,5 milliárd forint.

Ma délelőtt, reggel a napirend előtti hozzászólásomban már említettem azt, hogy ki mit üzen az önkormányzatoknak. Mit üzennek ma az ellenzéki pártok, amelyek próbálják belehajszolni a 3200 magyar önkormányzatot a fenntarthatatlan önellátásba? Ezzel a modernizáció ellen dolgoznak, és elmondhatják, hogy persze ebben a struktúrában minden pénz kevés. Mi az együttműködésben látjuk a jövőt, és már a költségvetésben is megjelenik a kistérségi együttműködés.

Meggyőződésem, hogy egy költségvetési törvényben a jelenlegi intézményhálózat fenntartásával nem oldhatók meg a felgyülemlett problémák. Várjuk együttműködésüket a közigazgatás korszerűsítésében is. Költségvetés, fejlesztések, működési kiadások, mindez nem öncél, minden azért van, hogy a közszolgáltatások minősége javuljon. Ennek csak egyik eszköze a költségvetés, a másik a hatékony működés, a közös feladatellátás. Én abban bízom, hogy ezt minél többen ismerjük fel.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra jelentkezett Kovács Zoltán képviselő úr, Fidesz-frakció. Öné a szó.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Papp Képviselő Úr! Ön rózsaszínre festi az eget, hiszen rózsaszínű pártban van, érthető a két színnek az egymásba kapcsolódása.

(16.00)

De az önkormányzatok ennél rosszabb helyzetben vannak, tisztelt képviselő úr. Nem én mondom, az Állami Számvevőszék elnöke mondta, sőt le is írták, hogy a működésre 2,5 százalék növekedés van a költségvetésben.

Az önkormányzatoknak napi problémáik lesznek a következő évben, elbocsátásokra kerül sor, iskolákat, intézményeket kell majd bezárni, tizenhárom év óta először csökkennek a normatívák, ezért úgy gondolom, hogy ez a költségvetés ezekkel a számokkal semmiképpen nem tartható. A közalkalmazotti béremelés többletfedezete nincs kiegyenlítve az önkormányzatoknál; erre szükség van, az ez évi szintre hozásra is és a jövő évi fedezetre is, különben az önkormányzatok lehetetlen helyzetbe kerülnek.

Kérem a képviselő urat, hogy értékelje át a véleményét, és az önkormányzatok érdekében tett ellenzéki javaslatokat önök támogassák, akkor jobb lesz az önkormányzatok helyzete (Dr. Surján László: Úgy van!) 2004-ben. (Dr. Kontrát Károly: Igaza van! - Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Simicskó István képviselő úrnak, Fidesz-frakció.

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Bár Medgyessy Péter miniszterelnök úrtól a parlamentben nem olyan régen megtudhattuk - őt idézve -, hogy “korlátozott 2004 mozgástereö, bizonyára a miniszterelnök úr nem arra gondolt, hogy 2002 és 2003 közé korlátozódott 2004 mozgástere, hanem arra gondolt, hogy gazdasági értelemben, pénzügyi értelemben korlátozott lehet Magyarország mozgástere. Ennek ellenére az “építkezés éveö elnevezést viseli a kormány költségvetési előterjesztése.

Nézzük meg, kedves képviselőtársaim, hogy a kormány hogyan kíván állítólagosan építkezni a Magyar Honvédség háza táján! A Honvédelmi Minisztérium költségvetése 310 milliárd forintról 350 milliárd forintra nő. Ez mindösszesen 11,6 százalékos növekedést jelent. Gyakorlatilag ez az egyetlenegy erénye ennek a költségvetésnek. Azonban mit jelent mindez reálértékben, mit jelent mindez a valóságban, kérdezhetnénk sokan, hiszen valóban jelentős összegről van szó, 350 milliárd forint elköltése nem egyszerű feladat, ezért nézzük meg, hogy ez mit tartalmaz ténylegesen.

Mindenképpen érdemes elsőként megemlíteni azt, hogy a megnövekedett adók, illetékek, járulékok, a vámok gyakorlatilag ezt a költségvetési növekményt szinte teljes egészében felemésztik. A Magyar Honvédség nagy fogyasztó, már 1 százalék járulékemelés is jelentős milliárdokat von el a honvédség fejlesztésétől.

Több ezer katonát bocsát el a tárca. A létszámleépítések és az elbocsátások miatt a Honvédelmi Minisztériumnak 13,3 milliárd forintnyi összeget kell kifizetnie korengedményes nyugdíjazott katonák számára. Több száz 40 év körüli katonától is megválnak, illetve olyanoktól, akiknek éppen nincs meg a 25 év szolgálati ideje, és így a végkielégítések is több milliárd forintot vonnak el a tárcától, illetve a fejlesztési lehetőségektől, és emésztik fel a honvédelmi költségvetés jelentős részét. Azt mondhatjuk, hogy a Magyar Honvédség fejlesztésére fordítható pénzeket döntően erre fogja fordítani a tárca.

A honvédelmi költségvetés elnagyoltan szerkesztett, tudniillik nem tér ki a haderő-átalakítás jövő évi feladataira, a létszámleépítés szervezetenkénti és állománycsoportonkénti megoszlására, a haditechnikai beszerzések és ingatlanberuházások kiemeltebb tételeit sem részletezi.

A védelmi felülvizsgálat végrehajtására azonban szerepel egy tétel, nem kis tétel, 20 milliárd forint. Ezen belül mintegy 5 milliárd forintnyi összeg személyi kiadásokra, juttatásokra fordítandó a költségvetési tervezetben. Ez számunkra érthetetlen, nem tudjuk igazából, hogy mi szükség van arra, hogy egy ilyen típusú program végrehajtására egy külön szervezetet akar létrehozni a tárca, hiszen személyi juttatásokra 5 milliárd forintot akar fordítani, ez megdöbbentő számunkra, ezért ez elfogadhatatlan.

Nem tartalmazza a honvédelmi költségvetési törvényjavaslat az Országgyűlés által megszavazott 50 fős katonai kontingens Afganisztánba küldését sem; úgyszintén nem tartalmazza az Irakban szolgálatot teljesítő szállító kontingensünk meghosszabbított időtartamát sem.

Sajnálatos az, hogy drasztikusan leépíti a honvédelmi kormányzat, és ez a költségvetésben is tükröződik, a Katonai Felderítő Hivatalt és a Katonai Biztonsági Hivatalt is. A két katonai titkosszolgálat tevékenysége jelentős mértékben korlátozott lesz ennek hatására. Sajnos, a költségvetésben mintegy 30 százalékos csökkentést élhet meg a Katonai Felderítő Hivatal, és 15 százalék körüli a Katonai Biztonsági Hivatal költségvetési összegekben kifejezhető csökkenése. Ez mind-mind jelentős mértékben gondot fog jelenteni a szolgálatok működésében, amikor persze azt halljuk a kormány részéről, hogy a terrorizmus elleni küzdelem ma már a legfontosabb és a legnagyobb kihívás, amire meg kell felelnünk és a válaszokat meg kell találnunk. Mit tesz ekkor? A költségvetésben csökkenti a katonai titkosszolgálatokra szánt összegeket, amelyek pedig a NATO által is elismerten tevékenykedtek a terrorizmus felszámolása érdekében.

A költségvetési törvényjavaslat felszámolja azt az eddigi gyakorlatot is, miszerint a Magyar Honvédségnél feleslegessé vált ingatlanokat, inkurrens anyagokat átadja az ÁPV Rt.-nek, helyette a Honvédelmi Minisztérium saját hatáskörben akarja ezeket osztogatni vagy értékesíteni. Ugyanakkor a tárca egyáltalán nem számol a költségvetésben az ebből származó saját bevétellel. Ez is igen sajátos és érdekes.

Összességében nem indokolja áttekintően semmi, hogy a létszámban, szervezetében és technikai eszközökben jelentősen leépülő hadsereg miért igényel többletforrásokat az előző évi dologi, beruházási és fejlesztési tételekben jelentkező logisztikai kiadásokra. Az építkezés helyett, azt mondhatjuk, a leépítés folyamata zajlik a Magyar Honvédségnél, és ez a költségvetésben jelentős mértékben tükröződik.

Ezzel szemben nyilvánvaló, hogy szükség van egy jó kommunikációra. Ezzel igyekszik is élni a tárca, leplezve a hiányosságokat és a problémákat. Ez a jó kommunikáció, ez a jó menedzselés arról szól, hogy a NATO és a magyar társadalom felé ügyesen eladja és a NATO-elvárásoknak megfelelő reformnak állítsa be a Magyar Honvédség drasztikus létszámcsökkentését, a leépítését, a laktanyák bezárását, a hagyományos fegyvernemi kultúrák felszámolását és megszüntetését.

Mi az igazság akkor valójában? A honvédelmi költségvetés fejezetének áttekintése kapcsán jogosan merülhet fel bennünk a kérdés, nemcsak azért, mert már Cicero is megfogalmazta, hogy a természet az emberbe helyezte az igazság keresésének vágyát, hanem mert szeretnénk tudni, hogy ezt a 350 milliárd forintot ténylegesen hatékonyan, eredményesen és jó célokra költi-e a kormányzat. Ezért nézzük meg, és azt hiszem, levonhatjuk a konzekvenciákat, ha végigtekintjük a számokat, és nem túlzok, amikor azt mondom, hogy ez a költségvetés egy álságos költségvetés, hiszen az adófizetők 350 milliárd forintját nem fejlesztésre, hanem leépítésre fordítja. A honvédelmi kormányzat gyakorlatilag óriási pénzekért, hiszen 350 milliárd forint nem kis összeg, liliputi, törpe hadsereget hoz létre. Jogosan kérdezhetnénk, hogy ekkora pénzből miért nem lehet egy normális, ütőképes, elrettentő erejű, hadra fogható Magyar Honvédséget felépíteni. Azt hiszem, hogy nemcsak bennem merül föl ez a kérdés, hanem a Magyar Honvédség katonáiban is ez a kérdés megfogalmazódott, és ez a csalódás is, amit sajnos a kormány elmúlt másfél évében érzékelhettek a katonák irányában.

Hagyományos fegyvernemi kultúrák felszámolásával, legyengítésével torzóvá zsugorítják, silányítják a Magyar Honvédséget. A Honvédelmi Minisztérium részéről szép és hangzatos kijelentések hangzanak el, ütőképes, erős, NATO-elvárásoknak megfelelő Magyar Honvédségről beszélnek, ehelyett azonban egy törpe hadsereget hoznak létre. Nyilvánvaló azonban, ez is látszik a tervezetekből, bár a költségvetésben tényleg nem szerepel az afganisztáni és az iraki misszió meghosszabbítása, hogy grandiózus expedíciós célok és tervek fogalmazódnak meg a kormányzat részéről. Ez abban is megmutatkozott már, amikor önök a Gripen-szerződést felülbírálták, és a költségvetésben ezt jelentős mértékben tükröztetik is, hiszen nem értjük mind a mai napig, és szerintem senki ebben az országban nem érti, hogy mi szüksége van az országnak, a Magyar Honvédségnek 14 darab levegőben utántölthető, Föld körüli pályára állítható Gripenre. Nekünk nem voltak ilyen grandiózus terveink. Nyilvánvaló, az a többletköltség, ami minimum 60-70 milliárd forintot jelent majd, elosztva persze a következő kormányokra is, ez nem célszerű, ezért ezt nem is tudjuk elfogadni, és nem is tudjuk támogatni.

Lesznek viszont út- és hídépítő zászlóaljak is, és ugyanakkor lesz egy kiváló elrettentő erejű víztisztító százada is az országnak, ami bizonyára ütőképessé és hatékonnyá teszi majd a Magyar Honvédséget, elrettentve mindenkit attól, hogy esetlegesen Magyarországot bárminemű fenyegetés érje.

Bizonyára a NATO-ban is nagy érdeklődéssel fogadják majd azt a tényt, hogy Magyarország képtelen lesz saját önvédelmét ellátni, ezért Magyarország jövőbeni védelmét a NATO-nak kell majd kizárólag garantálni.

(16.10)

Már ezért is nagy szerencse, hogy a jövőbeni NATO-tag szomszédaink a szövetségeseink lesznek, hiszen ha bármi baj érné Magyarországot, bizonyára ők is szívesen segítenek majd. Mellesleg egyébként azt jegyzem meg, a washingtoni szerződés is abból indul ki, hogy minden tag a saját védelmét erősítse, és ezen keresztül lehet elrettentő erejű az egész szövetség. Az az igazság, hogy mások a világban tudják, amit sajnos önök nem tudnak, mégpedig azt, hogy minden ország sorsa elsősorban a saját erejében rejlik. Mások tudják, amit önök nem, hogy az állam biztos alapja a jól működő társadalom és gazdaság mellett egy erős hadsereg.

A nemzetek versenyében ezt gyakorta halljuk, látjuk és tapasztaljuk a világban, egy nemzet számára fontos a hatékony érdekérvényesítő képesség. Ehhez első lépésként nemzeti önbecsülésre van szükség, viszont a kormánytól mindannyian hallhattuk az új jelszót: tanuljunk meg kicsik lenni. A mostani költségvetés honvédelmi fejezetéből láthatjuk és megtapasztalhatjuk majd, milyen lesz gyengének lenni. Sajnos, így építkezik a szocialista kormány 2004-ben Magyarországon.

Ezért mi módosító javaslatokat fogalmaztunk meg és nyújtottunk be az elmúlt napokban, amelyek elsődlegesen azt a célt fogalmazzák meg, hogy a Magyar Honvédség az alkotmányban és a honvédelmi törvényben foglalt országvédelmi képességeit el tudja látni. Ennek érdekében nem tartjuk indokoltnak, úgy is mondhatnám, hogy elfogadhatatlannak tartjuk a hagyományos fegyvernemi kultúrák felszámolását és leépítését. Ezért az egyik módosítójavaslat-csomagunk arra vonatkozik, hogy a pécsi tüzérdandár megmentését megcélozzuk, erre fogalmaztunk meg célkitűzést, pénzeket szeretnénk erre orientálni és csoportosítani.

A másik nagyon fontos célkitűzés az, hogy az illetményemelésekre fordítson a tárca nagyobb figyelmet és pénzösszegeket, hiszen arról beszélünk már mindannyian évek óta, hogy jó lenne, ha a katona szakmai pálya elismert lenne a magyar társadalom körében, magas presztízsű hivatás lenne, sok képzett ember is a katonai pályát választaná. Ez emelné a katonai szakma presztízsét, tekintélyét Magyarországon belül, és ez mind-mind hozzájárulna ahhoz, hogy minél előbb ki tudnánk alakítani és létre tudnánk hozni egy professzionista Magyar Honvédséget. Ezért tartjuk fontosnak az illetményemelést, amit egyébként folytatni kellene, hiszen az Orbán-kormány időszakában átlagosan 70 százalékkal emeltük a katonák illetményét, ezt a gyakorlatot kellene egyébként követni. Erre vonatkozik majd a másik módosító csomagunk.

A harmadik pedig: a katonai titkosszolgálatok költségvetésének legalább a szinten tartását szeretnénk elérni, pontosan azért, hogy azokat a feladatokat, amelyeket eddig el tudtak látni a katonai titkosszolgálataink, a jövőben is el tudják látni, az ország biztonsága érdekében.

Én arra kérném önöket, hogy a módosító javaslatainkat - pontosan azért, mert az ország biztonságát erősítenék, ezt a célt fogalmaztuk meg a költségvetés módosító javaslatainak a benyújtásakor - támogassák majd a szavazáskor.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: A kormány nevében soron kívül kap szót Iváncsik Imre államtitkár úr.

IVÁNCSIK IMRE honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Simicskó Képviselő Úr! Teljesen természetesnek tartom, hogy más a nézőpont a kormányzati felelősség oldaláról nézve, és más a nézőpont egy ellenzéki képviselő szemüvegén át. Néhány megállapítását azonban ezzel együtt is meglepetéssel hallgattam, hiszen a különböző nézőpontokat természetesnek tartva, úgy gondolom, fontos is, hogy a költségvetési vitában a kormány jól fontoljon meg minden egyes megállapítást, ami elhangzik.

Most a végén kezdem, az utolsó kérésére való reagálással: biztosítom önt arról, hogy nagyon figyelmesen fogjuk tanulmányozni a módosító javaslatokat, és minden olyan javaslatot támogatni fogunk, ami beilleszthető abba az egységes elgondolásba, amelyet nem kis munkával alakítottunk ki.

Vitatkozva önnel, az a határozott meggyőződésünk, hogy a tárca költségvetésének a növekménye érzékelhetően lényegesen nagyobb, mint a költségek növekedése, tehát tényleges, valós és reális növekményt tartalmaz, aminek az elköltése valóban nagy és közös felelősségünk, hiszen itt nagyon komoly milliárdokról van szó, amelyekkel tételesen el kell számolnunk az adófizetőknek.

Csodálkozom, képviselő úr - lehet, hogy még rövid volt az idő -, hogy olyan dolgokat hiányol, amelyek benne vannak az előterjesztésben, így például a főbb haditechnikai beszerzések felsorolása a XIII. fejezet 15. oldalán található, a központi beruházások felsorolása pedig a 49. oldalon olvasható. Mint ahogy arra a felvetésre, arra az ellenzéki kérdésre is választ adtak a kormány képviselői a bizottsági ülésen, hogy az iraki misszió esetleges meghosszabbításának, illetve az Afganisztánba küldendő, nem a NATO-parancsnoki állományból küldendő képviselők többletének a fedezete a miniszteri és vezérkari főnöki tartalékban szerepel - ez 5 milliárd forint a költségvetésben, tehát erre a fedezet rendelkezésre áll.

Örülök annak, hogy a képviselő úr aggódik a szolgálatok tevékenységével kapcsolatban. Mi magunk is nagyon fontosnak tekintjük a szolgálatok munkáját, viszont az fontos - és azt hiszem, jó volna, ha erre szánnánk időt, akár egy bizottsági ülésen is, ha ezt szükségesnek tartják -, hogy megnézzük, milyen feladatokat építünk le és csökkentünk. Olyan feleslegessé váló feladatokat csökkentünk például a Felderítő Hivatalnál, amelyek a korábbi szomszédokkal kapcsolatos elektronikai megfigyelésre vonatkoznak, vagy ésszerűsítjük az állomáshelyek számát, csökkentjük, összevonjuk, mint ahogy ez minden más kormányzati szervnél is történik. Ezek azonban csak olyan mértékűek, ami a működést nem gátolja, nem akadályozza, és természetesen semmilyen módon nem fenyegeti az ország biztonságát.

Annak nagyon örülök, ha a képviselő úr úgy ítéli meg - és köszönöm az elismerést -, hogy jó a kommunikációja a tárcának. Ennek a megítélése nem a mi dolgunk. Magunk mindent igyekszünk elkövetni annak érdekében, hogy a tényeket megismertessük a választópolgárokkal, és részletes tájékoztatást adjunk minden olyan kérdésben, amely a közvéleményre tartozik.

Az átalakítást egyéves költségvetésen számon kérni kicsit furcsa a számomra, hiszen a képviselő úr is pontosan tudja, hogy ez egy olyan sokéves folyamat, amelynek jelentős lépéseit lehet ebben az évben megtenni. El is készítettünk egy, a képviselő úr által is ismert olyan programot, amely tíz évre előre vázolja azokat a lehetséges lépéseket, amelyeket egyetértés esetén meg tudunk majd lépni a következőkben.

Én úgy gondolom, hogy liliputi, törpe hadsereg kifejezést használni azért is megalapozatlan, hiszen ha a konkrét létszámadatokat megnézzük, azokból világosan kiderül, hogy a honvédség létszáma nagyságrendben nem változik, gyakorlatilag ugyanakkora marad, bizonyos szerény létszámcsökkenés mellett. Ez a létszámcsökkenés azonban jóval kevesebb, mint ami bármelyik előző felülvizsgálat esetén történt.

A Gripenekkel kapcsolatban magam azt gondoltam, hogy túl vagyunk már a vita jelentős részén. Sajnálom, ha az a valóság, ahogy a képviselő úr látja, hogy szinte senki sincs Magyarországon, aki tudná, hogy itt miről van szó. A Föld körüli pályára állítás újfent emlegetése megint egy érdekes színfolt, azonban itt arról van szó - és bocsánat, hogy kénytelen vagyok visszafelé utalni arra, amit tudom, hogy önök kifogásolnak, de ez esetben ez nélkülözhetetlen, hiszen az önök kormánya idején született a döntés a Gripen-beszerzésről -, hogy az eredeti döntés is szükségtelen volt. Hiszen olyan képességű gépeket előállítani, amelyeket önök béreltek volna, lényegesen olcsóbban lehetett volna, a meglévő MiG-ek korszerűsítésével. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból, többek között: Miért?) Így van, kedves képviselőtársaim: 78 milliárd forintot dobtunk ki az ablakon azzal, hogy a Gripenek bérletéről önök döntést hoztak, mégpedig olyan képességek mellett, amelyek nem elégítik ki azokat a követelményeket, amelyeket az önök által egyszerű többséggel elfogadott országgyűlési határozat tartalmaz. Ez volt az az örökség, amellyel nekünk számolni kellett.

És ha önök terhelésről, költségvetési kiadásokról beszélnek, hadd mondjam el, hogy az önök által jóváhagyott terv szerint 2003-ban és 2004-ben is 30-30 milliárd forintos nagyságrendű összeget, azaz összesen 60 milliárd forintot kellett volna fizetni, a mi ütemezésünk szerint pedig 10,7 és 11,7 milliárd forintot, tehát lényegesen kevésbé terheli a költségvetést ez a változat. És egy mindenoldalú együttműködésre valóban alkalmas gépet kapunk, ami minden szövetségesi együttműködésben használható lesz.

Kifejezetten szeretném cáfolni és határozottan megnyugtatni az ország közvéleményét: a Magyar Honvédség alkalmas a feladatai ellátására, szó sincs arról, hogy a saját önvédelmünket képtelenek lennénk ellátni.

 

(16.20)

Szeretném arról is tájékoztatni a közvéleményt, illetve képviselő urat megnyugtatni, hogy a kormánnyal azonos nézőponton a szövetségeseink is ugyanúgy látják, hogy a fejlesztések jó irányban haladnak. Természetesen a NATO-val és a szövetségesekkel egyeztetett módon hoztunk meg minden előkészítő lépést és döntést, és mindent ennek megfelelően fogunk a parlament elé terjeszteni.

A hatékony érdekvédelemmel kapcsolatban pedig azt ajánlom kedves képviselő úrnak, hogy ha Brüsszelben vagy bármely szövetségesünknél jár, érdeklődjön az előző kormányzat idején érvényesülő honvédelmi érdekérvényesítés megítéléséről a szövetségesek körében. Én már jó néhány rémtörténetet és anekdotát hallottam, és nem volt jó érzés hallgatni, higgye el! Nem hiszem, hogy egy költségvetési vitában bele kellene bonyolódnunk a haderő szerkezetébe, hogy most a pécsi dandárt mentsük vagy esetleg egy másik alakulatot. Ettől függetlenül természetesen a benyújtott konkrét javaslat függvényében kell majd erről dönteni. Az illetményemelést mi magunk is fontosnak tartjuk és tervezzük.

Még egyszer szeretném megerősíteni, hogy a biztonsági szolgálatok a szerint az átalakítás szerint, amelyet velük egyeztetve tervezünk, kifogástalanul és elégségesen el fogják tudni látni azokat a biztonsági feladatokat, amelyek az ország számára nélkülözhetetlenek. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Két percben megadom a szót Simicskó István képviselő úrnak, Fidesz-frakció.

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Nekem eszembe jutnak azok a szavak és kijelentések, amelyek a 2002-es választási kampányban az MSZP politikusai részéről a honvédség irányába ígértek között szerepelnek, többek között az, hogy nem lesz létszámcsökkentés, nem lesznek elbocsátások a honvédség háza tájáról, nem lesz további laktanyabezárás. Úgy látom, hogy ebben a költségvetésben benne rejlik az, nem az, amit önök ígértek, hanem pont az ellenkezője. Sajnos, drasztikus létszámcsökkentés és laktanyabezárás folyamata indul el.

A kommunikációhoz annyit hadd tegyek hozzá, hogy valószínűleg azért említhetjük a kommunikációt viszonylagosan jónak a Honvédelmi Minisztérium részéről, hiszen egy 25 fős kommunikációs igazgatóságot, egy imázsközpontot hozott létre Juhász Ferenc. Ez bizonyára nem kis pénzbe kerül, biztos, hogy ennek megvan az értelme. Én jobban szeretném, ha ezt a pénzt inkább a csapatokra fordítanák, mint hogy most egy 25 fős gárda álljon föl, és jól kommunikáljon a tárca. Az is nagyon fontos, de nem ez a legfontosabb, főleg amikor szűkös keretekre hivatkozik a tárca.

A másik dolog: a védelmi felülvizsgálatra nem tért ki az államtitkár úr; 5 milliárd forint van a védelmi felülvizsgálat végrehajtásán belül személyi juttatásokra. Nem a minisztérium apparátusa hajtja végre a védelmi felülvizsgálatot, a védelmi felülvizsgálatra, önmagában ennek az elvégzésére 20 milliárd forint van, számomra érthetetlen, hogy miért kell még 5 milliárd forint. Ezt kinek akarják kifizetni, milyen személyi juttatásról van szó ebben az esetben? Ez sem tiszta.

Végezetül pedig hadd mondjam el; már idéztem a miniszterelnök urat, Medgyessy Pétert az elején is, amikor fölszólaltam, szeretném még egyszer idézni őt, aki azt mondta - ha már az európai uniós csatlakozás is fölmerült -, pontosan a Prodi úrral folytatott tárgyalások során, ahogy kilépett a tárgyalószobából, azt nyilatkozta, el kell érnünk, hogy a jelenlegi helyzethez képest ne változzon a mostani szituáció. Azt hiszem, hogy ha ezt el tudnánk érni a Magyar Honvédség háza táján, hogy a jelenlegi helyzethez képest a mostani szituáció ne változzon, már eredményt értünk volna el, de sajnos változik a helyzet, rosszabbodik a katonák helyzete.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Szintén két percben kért szót Mádi László képviselő úr, Fidesz-frakció.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Simicskó István képviselőtársam a leépítés példáját mutatta be a honvédség esetében. Én azt gondolom, hogy sajnos ez a leépítés nemcsak itt, hanem az élet más területein is világosan tetten érhető, ilyen például a lakástámogatás. A lakástámogatás kapcsán három csapás érte az elmúlt időszakban a szocialista kormány idején a magyar polgárokat.

A kamattámogatás csökkentése mellett a jövő évi költségvetés a bérlakásépítések vonatkozásában drasztikus leépítést irányoz elő. Ez a leépítés azt jelenti, hogy a tavalyi évhez képest, amelyben 20 milliárd volt a költségvetési forrás, a jövő évi költségvetés mindösszesen 7 milliárdot tervez erre a célra. Tehát két év alatt egyharmadára csökken a bérlakásépítésre fordítandó pénzügyi forrás, miközben ha vannak rászorult emberek, akkor ők azok, akiknek nincsen önálló lakásuk, és az ő lakhatási problémáinak megoldásában segít rengeteget a bérlakások építése. A szocialista ígéretek egyébként évi 8 ezer bérlakásról szóltak, és négy év alatt pedig 25 ezer bérlakás építését tervezték. El kell mondjam, hogy 1600 bérlakás építhető a jövő évi költségvetési forrásból. Tehát, tisztelt képviselőtársaim, mindazokat, akik a választóknak - szocialista képviselőkre gondolok, Szabolcs-Szatmár Bereg megyében Csabai Lászlónéra vagy másokra - azt ígérték, hogy a bérlakások építésében előrelépés lesz, arra kérem, hogy támogassák az indítványomat, amely legalább a szinten tartást irányozza elő a jövő évre.

A harmadik csapás a személyi jövedelemadó-kedvezmény drasztikus csökkentése. Háromnegyedét vonják el a polgároktól, ennyit vesz ki Medgyessy Péter, Csabai Lászlóné és a többi szocialista képviselő azzal, ha megtámogatja a szocialista kormány indítványát, a magyar polgárok és a magyar családok zsebéből.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Juhászné Lévai Katalin képviselő asszonynak, MSZP-frakció.

DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy először arra reagáljak, amilyen kirohanást itt az európai uniós támogatások kapcsán az általam oly igen tisztelt Surján képviselőtársam tett. Én őt európai gondolkodású, európai stílusú embernek ismertem eddig, és nagyon sajnálom, hogy pontosan egy ilyen közös ügyünkben, amiben, azt gondolom, legalább a közös felelősségnek meg kellene nyilvánulnia egy-egy költségvetési vitában vagy bármilyen parlamenti megszólalásban, ilyen minősíthetetlen magatartást tanúsított.

Úgy vélem, hogy az állampolgárok, akik nézik ezt a költségvetési vitát, nagyon rossz példát látnak a mi részünkről akkor, amikor ebben a valóban nagyon fontos nemzeti kérdésben nem tudunk közös nevezőre jutni, és nem az hallik ki a hozzászólásokból, hogy hogyan tudnánk a kihívásoknak közösen megfelelni, a jobbító szándék... Úgy vélem, hogy ez a magatartás még akkor is megdöbbentő, ha több éve itt ülök a padsorokban. A magatartáshoz és a felelősségvállaláshoz csak annyit, hogy odakint, amikor az Európai Unióban képviseljük Magyarországot, akkor illik együtt megjelenni a magyar érdekeknek, és bizony megkérdőjelezhető, hogy elegáns-e az a magatartás, amikor a magyar miniszterelnök kinn tartózkodik, és önök hazautaznak.

De a költségvetési vitához visszatérve csak néhány prioritáshoz szeretnék hozzáfűzni gondolatokat. A mozgástér adott, azt gondolom, hogy a források és a felhasználás arányai megfelelően szolgálják azokat a prioritásokat, amelyeket a kormány kitűzött. Egyetértek azzal, hogy mindenképp meg kell őrizni a 2003-as évben elért jóléti vívmányokat - fontosnak tartom azt, hogy az építés és a fejlesztés prioritást élvez -, a vállalkozások versenyképességének a növelését és a tartós egyensúly megteremtését.

A foglalkoztatáspolitika oldaláról két dologgal szeretném kiegészíteni az eddig elhangzottakat. A versenyképesség egyik lehetséges javító tényezője a felnőttképzés fejlesztése, amely először jelenik meg külön törvényi formában 2004-ben, s azt gondolom, hogy a források jelentős bővítésével nagyon jelentősen hozzá fog járulni a magyar munkaerő versenyképességének a javításához. A szakképzettséggel nem rendelkezők és a fogyatékosok számára a támogatás többszörösére emelkedik. Míg 2003-ban 475 millió forintból 5340 főt tudtunk képzésben részesíteni, addig 2004-ben 2 milliárd 900 millió forint áll rendelkezésre, és ez 21 ezer fő képzését jelenti, ami, azt gondolom, valóban egy jelentős előrelépés.

Az idén mintegy 60 ezer fő saját munkavállalót képeztek a vállalkozások, az így elszámolt képzési költség 3 milliárd 800 millió forint volt. 2004-ben a képzésbe bevont munkavállalók száma már 65 ezer főre nő, és a felhasznált támogatás pedig 4 milliárd 100 millióra fog emelkedni.

(16.30)

Az építés éve is és költségvetése is 2004; ez különösen fontos abból a szempontból, ha az infrastruktúra-fejlesztést és annak a területeit vizsgáljuk. Kelet-Magyarországról nézve, azt gondolom, a patkó másik oldalán ülő képviselőtársaim is megerősítik azt, hogy csak üdvözölni lehet, hogy az autópálya-építésre és a gyorsforgalmi utak építésére és útépítésre 150 milliárddal több költségvetési forrás jut. Úgy vélem, hogy ezek a fejlesztések nagyban hozzá fognak járulni ahhoz, hogy az országnak ez a fele is felzárkózzon, illetve a versenyképesség javításához hozzátartozik az, hogy egyrészt az elérhetőségünk javul, másrészt pedig, azt gondolom, a befektetőknek a megtelepedése, a foglalkoztatásbővülés kiemelt területe lehet ez.

Fontosnak tartom azt is elmondani, hogy számunkra, Kelet-Magyarország számára is az egyik kiemelkedő tényező, hogy hogyan tudunk az európai uniós forrásokkal gazdálkodni, ezen belül is a foglalkoztatás szempontjából, a foglalkoztatásbővítés szempontjából talán a legfontosabb a humánerőforrás-fejlesztés és az ahhoz kapcsolódó európai uniós források megnyerése. 2004-ben az Európai Unió támogatásával 236 milliárd forintnyi fejlesztés valósul meg különböző programokban, a humánerőforrás-fejlesztésbe ebből közvetlenül 62,6 milliárd forint jut, ebből Magyarország 49,6 milliárd forint támogatásra számíthat a PHARE-programokból, illetve a csatlakozás évétől pedig a strukturális alapokból. A támogatások felhasználásához szükséges, közel 13 milliárd forintnyi hazai forrást a költségvetés biztosítja. A nemzeti fejlesztési terv és annak operatív programjai szolgálnak alapul a strukturális alapok és ennek a forrásainak az igénybevételéhez is.

A strukturális alapok forrásaiból a humánerőforrás-fejlesztés operatív program részesedik a legnagyobb mértékben, 28 százalékkal, ez a 2004-2006 közötti időszakra 667 millió eurót, azaz 183 milliárd forintot jelent. Többen emlegették itt az ír csodát. Az írek erre a területre fordították az EU-s forrásoknak a legnagyobb részét. Azt gondolom, hogy ez a költségvetés 2004-ben biztosítja azokat a hazai forrásokat, amelyekkel a humánerőforrás-fejlesztés és egyéb, a foglalkoztatást szolgáló fejlesztések mind előcsatlakozási, mind pedig európai uniós más forrásokból biztosíthatók. Én úgy vélem, hogy ebben mindenképpen közös nevezőre kell jutnunk a parlament valamennyi tagjával, és azt szeretném kérni, hogy ehhez, ha lehet, akkor újabb módosító indítványokkal segítsük hozzá a 2004-es költségvetést, hogy valóban ezekkel a lehetőségekkel minden magyar állampolgár és magyar munkavállaló egyformán tudjon élni. Köszönöm még egyszer.

És Surján Lászlót arra kérem, hogy a közös felelősség vezérelje minden hozzászólásában.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Úgy tűnik, az MDF ki akarja használni az időt, és élni akar a 9 másodperccel. Megadom a szót Ékes Józsefnek.

ÉKES JÓZSEF (MDF): Köszönöm, elnök úr. Egyet, képviselő asszony: nem minden Európa tanácsi képviselő tagja az európai parlamenti megfigyelői státusszal rendelkező képviselőknek.

A másik pedig az, hogy nem kellene lekicsinyíteni a Surján László által elért 600 milliós európai parlamenti növekedést.

Röviden ennyi. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Folytatjuk az előre jelentkezett felszólalók sorát. Körömi Attila képviselő úr következik, Fidesz-frakció.

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A hírek és a kormány is azt kommunikálta, azt ismerte el, hogy a legnagyobb leépítés és a legnagyobb elbocsátás a honvédelmi tárcát fogja érinteni. Ezt a Fidesz-frakció által vállalható és részletesen kibontott, ehhez tartozó hozzászólásunkat Simicskó képviselő úr az előző hozzászólásában elmondta.

Én arra szeretnék utalni, hogy a kormány ezzel a példátlan lépésével tulajdonképpen nem csupán - a csupán szót idézőjelbe tenném - a választási ígéreteit szegte meg, mármint hogy nem lesz leépítés a honvédelmi tárcánál sem, hanem jogilag is erősen aggályos ez a lépés, ugyanis a 61/2000. (VI.21.) számú országgyűlési határozatban 11 pontban és 19 alpontban foglalta össze akkor az Országgyűlés a honvédelem hosszú távú stratégiai teendőit, a haderőreform hosszú távú stratégiai lépéseit. Ezt az országgyűlési határozatot 2000 júniusában a Szocialista Párt frakciója is kivétel nélkül támogatta. Ezt a határozatot úgy tudta akkor elfogadni a parlament, hogy hosszas, csaknem egyéves egyeztető tárgyalásokat folytatott akkor a polgári kormány kijelölt tárgyaló delegációja az ellenzékkel, és bizony elég kíméletlen kommunikációs csaták után, de mégiscsak a parlament egyezséggel tudott pontot tenni ennek a vitának a végére. Magyarul, a szocialista kormány jelenleg is hatályban tartja a 61/2000-es határozatot, amely szöges ellentétben van az önök által benyújtott költségvetés honvédelmi tárcát érintő fejezetével, ugyanis ez a haderő-átalakítás kifejezetten hosszú távra gondolkodik, és megkérdőjelezi annak a sikerét, hogy az önök kapkodó és leépítő költségvetésével sikerül-e biztonságosan átalakítani a sorozott haderőt szerződéses haderővé. Ugyanis amikor ez az elfogadott határozat napvilágra került, akkor a honvédségben, a honvédség állományában hónapról hónapra növekedett a szerződéses katonák jelentkezési szándéka; vannak olyan laktanyák és dandárok, ahol csaknem százszázalékos a feltöltöttség, és ennek a honvédelmi tárcának ez a költségvetése tulajdonképpen a honvédelem stratégiai átalakításába vetett hitet bombázza szét a jelenleg is szolgálatot teljesítő szerződéses állománynál, és azoknál, akik esetleg ilyen szolgálatot vállaltak volna a jövőben.

Simicskó képviselő úr részletesen elmondta a kifogásainkat. A benyújtott módosító javaslatok során lesz módunk arra, hogy kitérjünk külön a szerződéses és hivatásos állomány elhelyezési körülményeinek, javadalmazásának jobbító szándékú módosítására, lesz módunk arra, hogy kifejtsük a véleményünket, mekkora kárt okozhat az ország biztonságának a katonai titkosszolgálatoknál tervezett 30, illetve 10 százalékos leépítés. Ezért én azzal szeretném befejezni a hozzászólásomat, hogy a honvédelmi tárca vezetője, Juhász miniszter úr dicsekedett leginkább a kormány részéről azzal, hogy ennek a benyújtott költségvetésnek a fő nyertese a honvédelmi tárca. Én szeretném módosítani az ő szavait, nyilván ő sem így gondolta; ennek a benyújtott javaslatnak a nyertese a honvédelmi miniszter úr, mert a helyén tudott maradni, a vesztese pedig a tárcája, mert példátlan méretű leépítés és akár ingatlanelkótyavetyélés is lehet ennek a költségvetési javaslatnak a vége, ugyanis a tárca a több mint 40 milliárdos többletet arra kapja a kormánytól, hogy a leépítést finanszírozza 40 milliárdos költségből. Ez egyszerűen példátlan és támogathatatlan a részünkről.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Halmai Gáborné képviselő asszony, MSZP-frakció.

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetés általános vitájának mai vége felé szeretnék egy szerintem stratégiai ágazatról, a kultúra területéről szólni.

Ma már nagyon gyakran elhangzik több terület kapcsán is a jövőbe való beruházás szándéka és szükségessége. Mondhatjuk, minden olyan törekvés, amely a családokat segíti, amely a gyermekek esélyegyenlőségéhez járul hozzá, a jövőnek szóló beruházás; vagy ha a gazdaság területéről vesszük a példát, nyilvánvaló, hogy az autópályák építése segíti a gazdaság előremozdulását. Ugyanakkor a humán infrastruktúra fejlesztése még mindig talán kevésbé megfogható, kevéssé egyértelműsíthető feladat, pedig mi, akik a kultúra területén dolgozunk, évek, évtizedek óta pontosan tudjuk, hogy az erre a területre irányuló beruházások gyakran más erőforrásokat is ki tudnak váltani.

 

(16.40)

Hogy a kultúra olyan társadalomfejlesztő erő, amely nagyon jól konvertálható. Mert a gazdaság fejlődéséhez - a nyersanyagok és a tőke jelenlétén túl - természetes módon szükséges az innováció, a képzett munkaerő, a kreatív ember. És mi itt, Magyarországon ezekben az alapképességekben mint erőforrásokban gazdagok vagyunk. A kérdés, hogy mennyire tudjuk bevonni ezeket a jövő építésébe. Természetesen azt is tudjuk, hogy ugyanúgy, ahogy az autópályák esetében, ahhoz, hogy azok valóban lendítsenek a gazdaságon, a rávezető utaknak is meg kell épülniük. Ugyanúgy a kultúra területén is egyaránt fontos az alkotás, a közvetítés és a befogadás feltételeinek kialakítása, fenntartása és fejlesztése.

Amikor tehát a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának költségvetéséről beszélünk, nemcsak arról kell szólnunk, hogy a minisztérium költségvetése 16 százalékkal emelkedett, hanem arról is fontos beszélni, hogy ezen a területen, mint ahogy másutt is, megmaradtak az elinduló folyamatok. Hogy ez a költségvetés, bár nem elegendő ahhoz, hogy ezt a jövőképet igazán alátámassza, de az elindított beruházásokat megtartotta, és azok mellé újakat társított. Hogy ez a költségvetés, legalábbis a kultúra területén, a meglevő beruházások mellett folytatja a múzeumi rekonstrukciót, sőt, hogy ne csak az alkotás oldaláról és annak bemutatásáról, hanem a befogadás oldaláról is beszéljek, azt mondhatom, hogy a közösségfejlesztési hálózat építéséhez is nagyban hozzájárul. Ennek a hálózatnak a fejlesztésére, azaz a revitalizációra a 2001-es költségvetés először 200 millió forintot, a 2003-as már 700 millió forintot, a mostani költségvetés pedig 800 millió forintot irányoz elő. S ha minden területet végignézünk, ugyanezeket tapasztaljuk.

Összességében tehát azt szeretném mondani, hogy amikor a költségvetési javaslatot általános vitára alkalmasnak tartom, azzal nem azt jelzem, hogy elégedettek lennénk azzal, ami a tervezetben áll. Hanem azt mondom, hogy láthatók olyan fontos irányok, melyek meggyőződésem szerint szolgálják a kulturális területet és ezzel a társadalom fejlődését. Azt mondom, hogy a nehéz gazdasági helyzet ellenére sem állított meg fontos folyamatokat (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.), hogy törekszik a kulturális alkotások létrejöttének feltételeit is segíteni, ugyanakkor nem feledkezik meg a köz művelődéséről. Ezért tehát alapja lehet egy kulturált vita kiindulási pontjának.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy a független képviselők a rendelkezésükre álló időkeretet átadták a Fidesz képviselőinek.

Megadom a szót Varga Mihály képviselő úrnak.

(Nagy Nórát a jegyzői székben Béki Gabriella
váltja fel.)

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném összefoglalni az első napot a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség frakciója részéről.

Azt hiszem, hogy nagy reményeink, illúzióink nem lehettek azzal kapcsolatban, hogy az elmúlt napok, az elmúlt hetek gyakorlatát követve a kormányoldal nyilván mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy bebizonyítsa a magyar emberek számára: ennél jobb költségvetést nem lehetett volna elkészíteni, és ha van is egy-két apró hibája ennek a költségvetésnek, ezért nyilván a gonosz ellenzék vagy az előző kormány a felelős.

Nos, a mai napon azért az is kiderült szerencsére, hogy egy vezérszónoklati hozzászólásban negyven percen keresztül nem lehet visszafelé mutogatni, nem lehet negyven percen keresztül csak az ellenzékről beszélni. Örülök annak, hogy a kormányoldalról is voltak olyan hozzászólók, akik elismerték, hogy ennek a költségvetésnek vannak olyan feszültségpontjai, vannak olyan problémái, amelyeket meg kell próbálni, akár itt, a parlamentben - ha már a kormányzati előkészítés során nem sikerült - orvosolni. Azt gondoljuk azonban, hogy ennek vannak határai. Nyilván lehet azon próbálkozni, kísérletezni, hogy megpróbáljunk kisebb tételeket itt közös nevezővel rendezni. Ilyennek tartjuk a fogyatékossággal élők problémáját; néhány tízmillió forintot elvett a kormány ezektől a szervezetektől is. Ilyennek tartjuk az Orvosi Kamara, a Gyógyszerészkamara támogatásának megvonását. Ilyennek tartjuk azt a problémát, hogy a turisztikai célelőirányzat összege az idei 40 százalékos csökkenés után jövőre tovább fog csökkenni, tehát egy egész ágazatot sújt az a megszorító intézkedés, amelyet a kormány 2004-re tervezett. Ezeken nyilván lehet segíteni.

Nagyobb gondnak tartjuk azt, hogy azon a lépéssorozaton, amelyet az adótörvényekben a kormány már elindított, sajnos már nincs módunk segíteni, hiszen a viták végére értünk. De kiderült az, amit nagyon jól tudtunk vagy sejtettünk: olyan mértékű adóteher-növekedés készül 2004-ben, ami az elmúlt tíz évben nem fordult elő. Igen, mind a társasági adóban, mind pedig a személyi jövedelemadóban tehernövekedés lesz 2004-ben. Nem segítenek azok a jó szándékú, de hatásában csekély, szerény lépések, amelyeket a kormány bejelentett, és amelyeket a kormányzati propaganda egyébként számos és számtalan alkalommal elismétel. Sokkal súlyosabban érinti a vállalkozót az osztalékadó emelése, mint az a lehetőség, hogy ha hárommilliárd forintos beruházást csinál, akkor majd kap ehhez adókedvezményt. Sokkal súlyosabban érint egy magyar kisvállalkozót az, hogy a cégautók adóját duplájára emelik, sokkal súlyosabban érinti az, hogy a cégbejegyzési illeték mértékét megnövelik, hogy a rehabilitációs hozzájárulás összege háromszorosára emelkedik, mint az a lehetőség, hogy ha egy halmozottan hátrányos helyzetű térségben majd egymilliárd forint fölött beruház, akkor ehhez adókedvezmény társul. Ezt egyébként a kormányzati anyag is elismeri. Elismeri, hiszen arról szól, hogy a 9,9 százalékos átlagos társasági adóteher után jövőre ez 10,1 százalék lesz, szja-ban pedig a 20,9-ről 21,1 százalékra növekszik ez a teher. (Göndör István: Ez nem igaz!) A terhek növekednek; olvassa el, képviselő úr, az Állami Számvevőszék jelentését, amely ezt szintén megismétli a jelentés anyagában.

Ezen sajnos nem tudunk segíteni. De lehet rá kísérletet tenni. S azt gondolom, ezt meg kell próbálnia az Országgyűlésnek. Nem fogadható el, hogy a kormány az elmúlt másfél év kormányzati hibáit, gazdaságirányítási baklövéseit most adóemeléssel és egy jelentős megszorító csomaggal kívánja orvosolni. Ehhez a Fidesz-frakció nem fog asszisztálni.

További problémának tartjuk azt, hogy itt ma nem hangzottak el olyan javaslatok, amelyek különböző területek és ágazatok számára valamilyen lehetőséget nyújtanának. Ma hosszú vitát folytattunk arról, hogy mi vár a mezőgazdaságban élőkre, mi vár az agrárszektorra. Elhangzott a mai nap folyamán - sajnáljuk, hogy a miniszter úr akkor nem volt jelen -, hogy még az ellenzéki elfogultsággal igazán nem vádolható MOSZ is nagyon kritikus állásfoglalást tett közzé e költségvetéssel kapcsolatban. Azt fogalmazták meg, hogy a következő évben jó, ha 131 milliárd forint mehet az agrárszektor közvetlen támogatására. Ez pedig a korábbi bevállalt ígéretek szerint - miszerint egy csomó, 80-90 milliárd forintos összeg majd jövőre kerül kifizetésre ebből a keretből, tehát már el van költve a pénz gyakorlatilag (Dr. Németh Imre: Nincs elköltve!) - pusztán arra lesz elég, hogy vagy az országgyűlési határozatot tartsa be a kormány és a 30 százalékot adja oda a gazdáknak, és akkor nem ad pénzt a tejtermelők, a baromfiágazat vagy éppen a sertéstartók támogatására, vagy fordítva. De az biztos, hogy az ágazat rosszul jár. Nem mi mondjuk, miniszter úr, ezt a MOSZ főtitkára, Horváth Gábor állította. (Dr. Németh Imre: Ő is tévedhet!) Azt gondolom, hogy ő szakavatottabb annál, és talán elfogulatlanabbul tudja megítélni az ágazat problémáját (Dr. Németh Imre: Ezt először hallom!), mint ön, aki egyébként itt, a parlamentben is időnként az arrogáns és kioktató stílusával, azt gondoljuk, inkább politikai természetű válaszokat szokott adni az ágazat problémáira.

Összességében tehát problémának tartjuk, hogy sem a mezőgazdaságban, sem a családok támogatásában, sem az adóteher csökkentésében itt ma érdemi javaslatok nem hangzottak el. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség frakciója részéről azt tudom mondani, hogy mi ilyen jellegű módosító indítványokat fogunk elkészíteni és benyújtani. Kérjük majd hozzá a parlament valamennyi képviselőjének támogatását, mert azt gondolom, valamennyiünk közös célja, hogy az életminőséget, az életszínvonalat 2004-ben is javítani tudjuk, a magyar gazdaság pedig olyan tartós növekedési pályára tudjon állni, amely megteremti a forrásokat egy sikeres európai uniós csatlakozáshoz.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Kuncze Gábor képviselő úr kíván élni az SZDSZ hátralevő idejével.

(16.50)

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A rendelkezésemre álló idő tulajdonképpen elegendő lesz az ellenzék, a Fidesz által megfogalmazott javaslatok összefoglalására, ugyanis ilyeneket egész egyszerűen nem hallottunk az elmúlt időszakban. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem figyeltél!) Nem azért, mert nem figyeltem, hanem mert nem voltak ilyenek. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem voltál itt!) Valószínű, hogy az a javaslatcsomag, amiről beszélnek, ugyanúgy blöff és hazugság lesz, mint ahogy az is az, ahogy a felszólaló képviselő mögé mintegy mozgóbüfé módjára csoportosulnak a képviselőtársai. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mögötted ki van?) Én valóban érdeklődéssel várom az önök módosító javaslatait.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők soraiban. - Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! (Zaj. - Csenget.) A költségvetési vita mai első szakasza ezzel lezárult. Búcsút veszünk a televíziónézőktől is, és folytatjuk immár az új időkeretben a vitát.

Elsőként kétperces felszólalásra megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, Fidesz-frakció.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzati szféra nagyon fontos szféra, mert tízmillió embernek nyújt különböző helyi, települési szolgáltatásokat. Azt mondta Medgyessy Péter miniszterelnök úr, hogy több pénzt az önkormányzatoknak. Tisztelt Hölgyek, Urak! Itt a szavak és a tettek elválnak a beterjesztett költségvetési törvényjavaslat kapcsán, ugyanis a 2004. évi költségvetési év böjti költségvetés és fogyókúrás, mégpedig úgy fogyókúrás, hogy attól tartok, hogy elfogyunk ebben a fogyókúrában.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az ÁSZ megállapítása szerint a 3200 önkormányzat egyharmada forráshiányos. Kétszeresére nőtt az önkormányzati szférában az eladósodás. 200 milliárd forint értékű vagyont adtak el, hogy működni tudjanak.

Tisztelt Hölgyek, Urak! 6 százalékos inflációval tervez a kormány a 2004. évi költségvetési törvényjavaslatban, és az önkormányzatok finanszírozását 2,5 százalékkal emeli. Az oktatásban a 90 százalékos állami hozzájárulást lecsökkenti 80 százalékra. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! Lehet, hogy villanykapcsolóra fogja futni, de hogy nem fogja futni villanyra és gázra sem az önkormányzatoknál, ez nyilvánvalóvá vált. Lehet, hogy a bérfejlesztést sem tudjuk végrehajtani, ugyanis a bérfejlesztés lehetősége két dologból oldható meg. Egyszer abból - és ez a legfontosabb -, hogy 6 százalékot el kell bocsátani az önkormányzatnál a közszférában dolgozók közül, tisztes állampolgárokat kell munkanélkülivé tenni azért, hogy az ott maradóknak bért tudjunk majd emelni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kistelepülések, különösen a gazdaságilag depressziós megyékben komoly gondokkal küszködnek. Én úgy gondolom, hogy ebben az eladósodásban nem tudunk partnerek lenni. Tisztelt Hölgyek, Urak! Lévai képviselő asszony azt mondta, hogy közös a felelősségünk. Ebben mi felelősséget nem vállalunk.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces felszólalásra jelentkezett Varga Mihály képviselő úr. (Varga Mihály: Nem, visszalépek.) Visszavonja.

Akkor folytatjuk az előre jelzett felszólalások sorát. Korózs Lajos képviselő úr következik, MSZP-frakció. Nincs a teremben? (Göndör István: Helyette volt Lévai Katalin, bocsánat.) Nyakó István képviselő úr, MSZP-frakció. (Jelzésre:) Magda Sándor képviselő úr, MSZP-frakció.

DR. MAGDA SÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 2004. évi költségvetési vitában nagyon sok vélemény hangzik el arról, hogy ez milyen mértékben segíti az európai uniós csatlakozást, és milyen mértékben segíti a vidéken élők, a mezőgazdaságból élők jövőképét. Én azt hiszem, minden olyan anyag, ami egy jövőre épít, gyakorlatilag számon kérhető attól a kormánytól, amely igen megalapozottan készítette el az államháztartás lehetősége alapján a 2004. évi költségvetési tervét.

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium feladatainak ellátására 2004-ben közel 400 milliárd forint kiadás fordítható. Ez tartalmazza az EU-ból és a nemzeti forrásból származó agrártámogatásokat, valamint az FVM és intézményei finanszírozását. A teljes összeg azonban nem jelenik meg a tárca költségvetésében, mivel a csatlakozás utáni EU-s kifizetések és piaci intézkedések finanszírozása a kincstári egységszámlára történik. Az agrár- és vidékfejlesztési operatív program kiadásait pedig a Miniszterelnöki Hivatal költségvetése tartalmazza. Az FVM 2003. évi költségvetésének kiadási főösszege 338,1 milliárd forint volt. Így az FVM 2004. évi feladatainak ellátásához az előző évinél 62 milliárd forinttal, vagyis 18,3 százalékkal nagyobb összeg áll rendelkezésre. A tárca költségvetését, illetve az FVM feladatainak ellátásához a rendelkezésre álló összegeket különböző táblázatokban adtuk közre. Ezt a vitáink során gyakorlatilag megtárgyaltuk különböző bizottságokban.

Az agrár- és vidékfejlesztés támogatásáról szólva mindenképpen szeretném kiemelni azt, hogy a két érték összege, mégpedig a központi költségvetésből biztosított 156,9 milliárd forint biztosítása, és az EU-ból már várható források értéke együttesen 293 milliárd forint. Ezen az elmúlt időszakban nagyon sok vita folyt. Egy tény: a magyar mezőgazdaság, a vidék céljaira ennél nagyobb összeg az elmúlt időszakban gyakorlatilag nem állt rendelkezésre.

Természetesen tudomásul kell venni, hogy ez a támogatás csak abban az esetben áll a gazdálkodók rendelkezésére, ha együttesen biztosítjuk azt, hogy a rendelkezésre álló intézményrendszerünkkel - amelyről miniszter úr ma délelőtt is a parlamentben tájékoztatást adott - lehetőséget teremtünk a gazdálkodók, a regisztrált gazdálkodók számára, hogy éljenek azzal a lehetőséggel, ami biztosíthatja számukra az európai uniós támogatások megszerzését.

Mi miként látjuk ennek a lehetőségét? Azt gondoljuk, és úgy látjuk, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium az elmúlt másfél év során mindent megtett annak érdekében, hogy ezek a lehetőségek valóra váljanak. Természetesen ehhez az intézményrendszer mellett szükséges egy olyan szaktanácsadási rendszer biztosítása is, amely a magyar gazdálkodókat, a magyar gazdákat ahhoz segíti, hogy a rendelkezésre álló területeiket, a rendelkezésre álló erőforrásaikat olyan mértékben hasznosítsák, hogy azt az Európai Unió elfogadja, illetve az Európai Unióban a regisztrációt követően már szeptemberben egy pozitív visszajelzésre kerüljön sor.

Mi, a szocialista munkacsoport és ezen belül a frakció megerősítésével azt tudjuk mondani: ez a költségvetés ugyan nagyon sok kívánnivalót követel meg a gazdálkodóktól, kívánnivalót követel meg azoktól az irányítóktól, akik az európai uniós követelményeknek megfelelően kell hogy képviseljék a magyar mezőgazdaságot, de mindenesetre úgy látjuk, hogy lehetséges ezeknek a számoknak a teljesítése. Sőt, úgy gondoljuk, hogy a 293 milliárd forint talán túl is teljesíthető abban az esetben, ha - egyetértve ellenzéki képviselőtársaimmal - arra törekszünk az elkövetkezendő időszakban, hogy a gazdálkodók minél jobb pozícióban, minél felkészültebben kopogtathassanak azon az ajtón, ahonnan az Európai Unióból számukra a megfelelő támogatások rendelkezésre állnak.

(17.00)

Erről a helyről is szeretném biztosítani önöket arról, hogy természetesen a kormány a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium munkájának előkészítése alapján megtesz mindent azért, hogy arra a vitatott kérdésre, hogy a 30 százalék rendelkezésre fog-e állni a termelőknek, vagy a 25 százalékot megkapják-e, nyugodtan, biztonsággal kijelenthetjük, hogy azoknak, akik az európai uniós feltételeknek megfelelnek, az európai uniós előírásoknak megfelelően ez a pénz rendelkezésükre fog állni. Természetesen ehhez folyamatosan együtt kell munkálkodni - talán soha olyan mértékben, mint az elkövetkező fél évben - az ellenzéknek és a kormánypártnak. Mit szeretnék javasolni, és mit kérünk? A szocialista munkacsoport részéről azt szeretnénk javasolni, hogy az európai uniós pályázatainkat gyakorlatilag minél teljesebb mértékben készítsük el.

Úgy látjuk, hogy a 293 milliárd forint rendelkezésre áll, és a 293 milliárd forintot fel tudjuk használni. Ezért, tisztelt Ház, elnök úr, miniszter úr, mi, a munkacsoport részéről biztonsággal tudjuk ajánlani azt, hogy ez a 293 milliárd forint talán soha nem adott olyan nagy lehetőséget a vidékfejlesztésre, a vidéken élő agráriusok számára, mint a 2004. évben erre talán most lehetőséget látunk. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Kétpercben kért szót Németh Imre miniszter úr. Öné a szó.

DR. NÉMETH IMRE földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök, hogy egy kicsit korábban érkeztem a következő napirendre, mert egyik ámulatból a másikba kellett esnem. (Moraj a Fidesz padsoraiban.) Egyrészt megértem azt, hogy Varga Mihály azt a szervezetet, amelynek a nevét az elmúlt négy évben ki sem ejtette a száján, hiszen leprásnak tekintette őket, megdicséri a Házban, ezért már érdemes volt ma eljönni. (Felzúdulás a Fidesz padsoraiban.) A másik pedig, hogy ha valakitől elvárható lenne, hogy a költségvetést szerkezetében is átlássa, úgy gondolom, hogy Varga Mihálytól elvárható lenne.

Nyilvánvaló, hogy a következő évi agrárköltségvetés feszes és takarékos. Vannak kockázatai. Miben rejlenek ezek a kockázatok, tisztelt képviselőtársaim? Abban, hogy az agrár-intézményrendszert öt év alatt kellett volna felkészíteni arra, hogy képes legyen az európai uniós forrásokat fogadni, és önök három év alatt egy félévnyi munkát sem végeztek el, tehát az utolsó két évben több mint négyévnyi munkát kell elvégezni. Ebben valóban vannak kockázatok, de jó úton haladunk az önök hátrányának ledolgozásában.

A másik tényező a determinációk ügye. Magyarországon sikerült bevezetni az áthúzódó pénzek rendszerét olyan mértékben, hogy 50 milliárdok csúsztak át egyik évről a másikra. A jövő évben – önök is tudják – a közös agrárpolitika keretében nem lesznek olyan támogatási jogcímek, amelyekre a döglött lovakat át lehetne húzni, tehát valakinek ki kell fizetnie a révészt. Ezzel az átállással a mi kötelességünk az, hogy a múlt ígéreteit betartsuk, és a jövő évben a gazdálkodók megkapják azokat a forrásokat a korábbi ígéretek alapján, amelyek eddig nem lettek számukra kifizetve.

A 30 százalék ütemezését illetően pedig azt tudom önöknek mondani, hogy tévedni fognak, ugyanis a Medgyessy-kormány biztosítani fogja a mezőgazdasági termelők számára (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) olyan ütemben és mértékben, ahogy ezt az európai uniós szabályok lehetővé fogják tenni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Folytatjuk a kétperces felszólalásokat. Vincze László képviselő úr következik, Fidesz-frakció.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz) (Nem a saját mikrofonját használja.) Elhiszem, tisztelt képviselőtársaim, hogy Németh Imre miniszter úr ideges, amikor…

ELNÖK: Hajtson végre egy mikrofoncserét, képviselő úr! (Megtörténik.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Elhiszem, hogy Németh Imre miniszter úr ideges, amikor Varga Mihályról beszél, hiszen a pornyomába sem léphet szakmailag (Derültség a Fidesz soraiban.), és az a handabandázás, amit most itt előadtak a képviselőtársával együtt, mindennek a netovábbja, amikor a közel 90 milliárdos hiányt, amit a mezőgazdaságnál beterveztek, pozitívumnak igyekeznek beállítani.

Ez semmi másra nem elég, mint arra, hogy összeomlik az egész agrárium az önök asszisztálása mentén, és tulajdonképpen, amikor hivatkozás volt a MOSZ-ra - a félreértések tisztázása végett -, úgy értelmeztem, hogy még az az érdekvédelmi szervezet is, amelynek a bábáskodását önök végezték az évek során is, ellentétben van ezzel a költségvetési förmedvénnyel, nem beszélve a gazdakörökről és egyebekről.

Tulajdonképpen az önök soraiból Pásztohy képviselő úr is úgy nyilatkozott, hogy bizony a hiányt 100 milliárdos hitellel igyekeznek kiváltani, tehát van hiány, ezzel önök elismerték. És hogy mennyire mínuszos a költségvetés tervezése? 10 százalékos csökkenés van az agrárkutató intézményeknél – csak szemezgetek a dolgokból –, vagy a tangazdaságok esetében 40 százalékos csökkenés van betervezve és így tovább.

Vagy kiemelhetem az iskolatejprogramot, ahol csupán 800 milliót tetszettek egy közel 8 milliárdos programra betervezni. Nem tudom, hogy miből fogják ezt megoldani. Mindenesetre az a handabandázás, ami itt folyik - és elleplezése és a mínusznak plusszá való beállítása -, ezt még számtanként sem tudom (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) elfogadni, nemhogy a termelők, a magyar gazdák.

Visszautasítjuk ezt a költségvetést, és módosítókkal szeretnénk javítani. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Németh Imre miniszter úr kért két percre szót.

DR. NÉMETH IMRE földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Azon nem lepődöm meg, hogy ön nem érti ezt a költségvetést, de úgy gondolom, hogy tornatanár létére két számot ki tudhatna vonni egymásból (Felzúdulás az ellenzéki padsorokban. – Tóth István: Szégyelld magad! – Közbekiáltások a Fidesz soraiból: Förmedvény! Mit képzelsz?! – Dr. Mátrai Márta: Szégyen!) - akkor természetesen ilyet nem mondhatna.

Önök 2002-ben 197 milliárd forintot szántak az agráriumnak. A következő évben 293 milliárdos keret van még akkor is, ha a három kasszát össze kellene tudni adni. Ez, tisztelt képviselő úr, több mint 50 százalékos növekedés. Ha a 10 százalékos inflációt figyelembe vesszük, akkor is nagyon jelentős reálérték-növekedés. Igazából nem tudom, miről beszél. (Közbekiáltások a Fidesz padsoraiból.) Összekeverte a szezont a fazonnal. A 100 milliárdos hitelcsomag ugyanis egy európai uniós átállási hitel, amely épp a jövő év sajátosságait veszi figyelembe (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és a termelők tőkehelyzetét fogja javítani. (Közbekiáltás a Fidesz padsoraiból: Mit szólnak ehhez a testnevelő tanárok?) Nagyon sajnálom, képviselő úr, át kell lapozni a költségvetést.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Borkó Károlynak adom meg a szót, a Fidesz-frakcióból, két percben.

BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Olyan fokon folyik itt az agrárköltségvetés tömjénezése, hogy ha így haladunk, előbb-utóbb füstmérgezést kapunk.

Néhány példát mondanék arra, hogy mennyire körültekintő ez a költségvetés. Éppen a mai, nem éppen Fidesz közeli Népszabadságban jelent az meg, hogy az agrártárca elfelejtette betervezni az erdőtelepítési támogatásokat, illetve betervezett valami kis minimálisat. Ennek révén, ha nincs szerencsénk, és nem sikerül valami módosítóval javítani ezen a gyönyörű költségvetésen, akkor van arra esély, hogy 70-80 millió erdészeti csemetét fognak elégetni jövő tavasszal a csemetetermelők, körülbelül 1 milliárd forint értékben. Ennyit erről a pompás költségvetésről.

Ahhoz képest, hogy a nemzeti fejlesztési tervben állítólag szerepel – illetve a költségvetésben is szerepel – 333 millióval az erdőtelepítési támogatás, ami a mai évi teljesítésnek körülbelül 20 százalékára elég, a kétéves költségvetésnek körülbelül 10-15 százalékára elegendő. (Gőgös Zoltán: 6,2 milliárddal szerepel.)

A körültekintő és az Európai Unióban jártas kormányzat nem vette azt figyelembe, nem vette a fáradságot, hogy nemzeti forrást vonjon be, és külön soron szerepeltesse az erdőtelepítési támogatást, holott tudni illik azt, hogy az Unióban olyan nemzeti támogatási programok nem indulhatnak az uniós csatlakozás után, amelyek a csatlakozás évében nem működtek. (Gőgös Zoltán, egy papírt felmutatva: Látod ezt?) A jövő évre ilyen nemzeti forrás külön soron a költségvetésben nincs betervezve.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

(17.10)

ELNÖK: Ügyrendi kérdésben kért szót Vincze László képviselő úr, Fidesz-frakció.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Azt megszoktuk már Németh Imrétől, hogy bennünket sérteget, el is fogadjuk talán, de testnevelő tanár kollégáim nevében kikérem nagy tisztelettel (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Így van! - Gőgös Zoltán: Ez nem ügyrend!) az ön kijelentését, aki gopakozik itt a normatív és egyszerűsített támogatások körül (Dr. Veres János: Hol az ügyrend?), hiszen mindenki tudja a történetét annak, hogy hogyan tárgyaltak önök és hogyan pánikoltak az EU-ban.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban. - Gőgös Zoltán: Ez nem ügyrend.)

ELNÖK: Kétperces felszólalás következik, Kékkői Zoltán képviselő úr, Fidesz-frakció.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Úgy érzem, a miniszter úr sokszor nincs tisztában azzal, hogy mit mond. Emlékeztetni szeretném egy régebbi mondására, ami lényegében kapcsolódik a költségvetéshez is: “Az előzetes állásfoglalások alapján az a helyes, amit Gőgös képviselő úr mondott, hogy a 30 százalékos nemzeti kiegészítést az egyszerűsített rendszerben nem használhatjuk fel. Ez viszont egyértelművé teszi, hogy Magyarországnak mit kell választania, hiszen egy időben kétféle rendszert nem lehet fenntartani. Ha az európai uniós szakértők ezt írásban is megerősítik - márpedig ezt mondták -, akkor egyértelmű, hogy Magyarországnak a normatív rendszert kell választania.ö

Ez augusztus 27-éig így volt. Akkor a miniszter úr bejelentette, hogy mégis úgy döntöttünk, hogy az egyszerűsített támogatási formát fogjuk választani. Most nem tudom, hogy a költségvetés mikor készült, a normatív vagy az egyszerűsített támogatást vette-e figyelembe.

De nézzünk egy nagyon érdekes számot ebből a költségvetésből! A költségvetésben az osztatlan földtulajdonok kimérésének költségei soron százmillió forinttal találkozunk. A miniszter úr annak idején, amikor a 2003-as költségvetést tárgyaltuk, azzal érvelt, hogy nincs pénz 2003-ban az osztatlan közös tulajdonú földek megszüntetésére, ezt a 2004-es költségvetés fogja biztosítani. Mintegy 5-6 milliárd forintra lenne ehhez szükség. Most önök százmillió forinttal állították be. Biztos emlékszik rá, hogy akkor módosították a '93. évi II. törvényt a földrendező és földkiadó bizottságokról, amelyben ez olvasható: “A sorsolási jegyzőkönyv alapján 2004. január 1-jétől kezdődően az illetékes körzeti földhivatal - az állami költségvetés terhére - változási vázrajzokat fog készíteni.ö

Önök 5 milliárddal szemben 100 milliót állítottak be. Erről beszélt Varga Mihály képviselő úr.

Köszönöm.

ELNÖK: Két percre megadom a szót Lengyel János képviselő úrnak, Fidesz-frakció.

LENGYEL JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. 2004-ben a mezőgazdaság és a vidék helyzete sokkal bonyolultabb, mint ahogy azt itt a költségvetés kezelni akarja, annál az egyszerű oknál fogva, amit a költségvetés készítése során nem vettek figyelembe. 2003-ban olyan tragikus helyzet volt a mezőgazdaságban, a téli fagykár, a tavaszi fagykár még tetőzte, hozzátéve a nyári aszályt, hogy a mezőgazdaságból élők tőketartalékaikat felélték. 2004-ben szinte nincsen az újrakezdésnek és újraélesztésnek lehetősége.

A vidék elválaszthatatlan a mezőgazdaságtól. Ismerve, tudva azt a gondot, hogy az önkormányzatok egyharmada már falhoz van állítva, a másik egyharmada olyan helyzetben van, hogy már bérhiteleket vesznek fel 1-2-3 hónapra, a harmadik egyharmada pedig rövid időn belül lesz falhoz állítva, majd január 1-jétől kezdve, amikor nem lesz finanszírozva a gázár emeléséből adódó költségvetési probléma.

A következőt szeretném ezzel ecsetelni még: nagyon sok önkormányzat van olyan helyzetben, hogy egyedüli eltartó egy kistelepülésen belül, és más eltartó nincsen. Ha ezek a mezőgazdaságból élők eltartottakká válnak, akkor tovább nehezítik majd az önkormányzatok helyzetét.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Ékes József jelentkezett, két percben öné a szó.

ÉKES JÓZSEF (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr, és talán Németh Imre miniszter úrnak szeretném mondani, néha kicsit érdemes lenne szerényebbnek lenni bizonyos képviselőkkel szemben használt jelzőkkel kapcsolatban. Nem biztos, miniszter úr, hogy ön adott esetben mindenben über okos, ez sem biztos.

Szeretném, ha esetleg majd Tabajdi Csabával, parlamenti képviselővel konzultálna, hogy ezelőtt három héttel Brüsszelben a biztos úr részéről azon a konzultáción, amelyen magyar képviselők is kint voltak, mi hangzott el; nem akarom ecsetelni. Nem akarom, de érdemes lenne Tabajdi Csabával is konzultálni. Bizonyos kérdésekben szomorú a helyzet, ezt, azt hiszem, ön is tudja és érzi.

A másik pedig a visszafelé mutogatás kérdése. Ha jól tudom, '98 áprilisában kezdődtek el a fejezetek tárgyalásai, amelyek a tavalyi év végével kerültek lezárásra. A tavalyi év szeptemberéig egyáltalán nem volt biztos és tiszta, hogy Magyarország csatlakozása mikor következik be; mert nem volt biztos. Reménykedtünk, hogy 2004-ben Magyarország csatlakozik, de a fejezetekből akkor még mindig hat rész volt vissza, amelyeket a szocialista kormány zárt le. Tessenek visszaemlékezni a PHARE-pénzek felhasználására! És amikor nekiállunk visszafelé mutogatni, mi történt egyáltalán a PHARE-pénzek felhasználásával?

Ma délelőtt ön is itt volt, amikor a napirend előttit próbáltam elmondani, minden uniós forrás utófinanszírozás elvén működik. (Gőgös Zoltán: Erről beszéltünk!) Amikor beszélünk mezőgazdasági támogatásról, beszélünk vidékfejlesztésről, akkor nagyon pontosan oda kell tenni azt a kormányzati garanciát, azt az önrészt, amit egyrészt az önkormányzatoknak, gazdálkodóknak hozzá kell rakni, és a programnak bizonyos szakaszát és részét teljesíteni kell ahhoz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy valóban eredményes is tudjon lenni. És ahhoz olyan garanciák kellenek, amelyekben a pénzügyi elszámolás is teljes egészében meg tud valósulni.

Azért is mondom és azért is kérem, hogy ebben a tekintetben inkább legyünk óvatosabbak a kijelentéssel, ne okozzunk túlzott optimizmust senki részére, hanem valóban úgy készüljünk fel, hogy ne negatív jelzőkkel illessék a magyar rendszert, és nehogy az legyen a következménye, hogy valami oknál fogva a folyósítás meg fog akadni. Mert akkor hullik igazán önre is, meg a kormányra is az a negatív állampolgári megítélés, hogy csak beszéltünk, csak beszéltek, és a végrehajtás területén bizonyos dolgok nem történnek meg.

Ezért is szeretném kérni, és főleg a vidékfejlesztésnél át kellene gondolni, hogy az utóbbi lépések a vidékfejlesztés területén mit jelentenek uniós felfogás szerint, és abba az irányba kellene a kistelepülések polgármestereit, jegyzőit felkészíteni, hogy mind a vidékfejlesztésre, mind a megtartóképességre, mind a szociális, munkahely-teremtési kérdésekre maximálisan fel tudjanak készülni, hisz az FVM-hez hozzátartozik maga a vidékfejlesztési terület is. És én tényleg kérnék mindenkit arra, hogy ne egymásra alkalmazzunk jelzőket, mert nem biztos, hogy a képviselő úr által elmondottban, ha esetleg maga a miniszter úr nem is érti meg, rossz szándék vagy adott esetben a miniszter úr lejáratása fogalmazódik meg.

Köszönöm a figyelmünket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Rugalmasan kezeltem a formákat, a képviselő úr kétperces felszólalásra kért szót, de az időkeret terhére időközben átminősítettük ezt a felszólalást.

Nem látok több jelentkezőt. (Jelzésre:) Kuncze Gábor kér szót az SZDSZ nevében mégis, öné a szó. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Halljuk! Halljuk!)

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék három elhangzott felszólalásra reagálni. Az egyik Babák Mihály képviselőtársamé, amely egy teljesen rendben levő felszólalás, arra hívja fel a figyelmet, hogy az önkormányzati költségvetésben vannak feszítő gondok. Ezekkel egyetértünk, persze vitát folytatunk a pozícióból adódóan a mértékéről, de ilyenkor mindig el kell azért mondani, hogy itt kibontakozik már egy megoldás, ami mintegy 30 milliárd forinttal, és ha még lehet többletforrásokat találni, még többel próbálja meg azokat a feszítő gondokat enyhíteni, amelyek kétségkívül a szabad demokraták és a szocialisták szerint is benne vannak az önkormányzati költségvetésben, és természetesen erre keressük a megoldásokat, két okból is.

(17.20)

Egyrészt mert mindnyájan fontosnak tartjuk, hogy az önkormányzatok megfelelő működőképessége fennmaradjon, hiszen ők nyújtják a lakosságnak a szolgáltatásokat; másrészt azért is, mert az elmúlt tizenhárom évben maguk az önkormányzatok jelentős mértékben járultak hozzá az ország fejlődéséhez, gyarapodásához, egyrészt a döntéseikkel, mert reményeink szerint olyan döntéseket hoztak, amelyek megfeleltek a helyi lakosság igényeinek, másrészt meg azoknak a forrásoknak a feltárásával, amelyek ott helyben voltak feltárhatóak, ezek többletként adódtak hozzá a központi támogatásokhoz, és ebből jött ki egy végrehajtható program, ami összességében hozzájárult az ország fejlődéséhez.

Az, hogy az ellenzék kritikát fogalmaz meg az önkormányzati költségvetésekkel kapcsolatban, természetes dolog. Én voltam már ellenzékben is, kormányon is, úgyhogy meg tudom érteni ezeket a kritikákat. Hadd mondjak annyit, hogy azért 2001-2002-ben nagyobb mértékben voltak kénytelenek az önkormányzatok az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok támogatására pályázni, mint például az idén, 2003-ban - legalábbis egyelőre az adatok ezt mutatják.

A másik megjegyzésem: többször elmondtam már, de nem árt újra és újra elismételni, hogy az elmúlt négy évet is vizsgálva - meg persze az azt megelőző éveket is - azért arra kell rájönnünk, hogy a normatívák reálértéke '98 és 2002 között is folyamatosan romlott, ráadásul az ott bevezetett szabályozás az önkormányzatok önálló mozgásterét is szűkítette, mert a személyi jövedelemadónak egy lényegesen kisebb részét hagyta hátra. Mert a viták mindig arról szólnak, hogy hogy lehet azt a kevés pénzt - relatíve persze kevés pénzt - valahogy elosztani, ami rendelkezésünkre áll. De önmagában a felszólalás kritikai részével természetesen a kormányoldalon is egyetértenek, azért keresik a megoldásokat.

Ami az adócsökkentésügyben a Varga Mihály által elmondottakat illeti, hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy az ÉT-ben született megállapodás például azt jelenti, hogy nem emelkedik a forrásadó, ezt ő is tudhatta már nyilván, mert megkapta, ezért aztán erre nem kellett volna hivatkozni.

Ami meg az EU-pénzekkel kapcsolatos megjegyzéseket illeti, azt hiszem, közös érdekünk olyan megoldások megtalálása, amelyek lehetővé teszik, hogy ezekhez a forrásokhoz hozzájussunk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Két percre kért szót, de csak tizenöt másodperce van Tóth Istvánnak, Fidesz-frakció.

TÓTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Sajnálom, hogy Kuncze Gábor véleménye jelentéktelenné válik ebben a költségvetési vitában, ez a folyamatos visszamutogatás értékelhetetlen. Az viszont értékelhető, hogy az SZDSZ két minisztériuma nagyívű bukást szenvedett (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mind a Környezetvédelmi, mind a Gazdasági Minisztérium. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Már csak az MDF-nek van lehetősége: egy percben Ékes Józsefé a szó.

ÉKES JÓZSEF (MDF): Nagyon köszönöm, elnök úr, és most megpróbálom a kilenc másodpercet visszaspórolni, amit az előbb nem tudtam felhasználni.

Nagyon meglep Kuncze Gábor véleményalkotása, ezt mondom azért is, hisz szerényen mondta el a dolgokat, csak egy dolgot elfelejt ő is: a szolgáltatási díjak növekedését. A másik oldalon pedig az önkormányzatok az áfát nem kérhetik vissza, tehát áfaalanyokká válnak, és a jövő évi áfanövekedésből adódóan az önkormányzatok terhei, a dologi kiadásai oly mértékben meg fognak növekedni, hogy ahhoz az a 30 milliárd, amit Medgyessy Péter miniszterelnök úr megígért, még csak a dologi kiadások fedezésére, pluszfedezésére sem lesz elég a 3160 önkormányzat és intézményeik esetében. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Ezzel a költségvetés mai vitájának a végére értünk. Megköszönöm minden képviselőtársamnak, aki higgadt és érvelő tudott maradni; aki pedig nem tudott uralkodni az idegein, az lehetőséget kap a folyosón, hogy bocsánatot kérjen attól, akit esetleg megbántott, még ha az csak egy tornatanár is. Köszönöm szépen.

Az általános vitát elnapolom, folytatására holnap reggel nyolc órakor kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az agrárgazdaság 2002. évi helyzetéről szóló jelentés, valamint a jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig. Az előterjesztéseket J/5719. és H/5985. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Németh Imre földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának, a napirendi ajánlás szerint húszperces időkeretben. Öné a szó.




Felszólalások:   17-20   21-155   155-251      Ülésnap adatai