Készült: 2019.12.14.01:21:13 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

266. ülésnap (2017.12.12.), 50. felszólalás
Felszólaló Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:24


Felszólalások:  Előző  50  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem tagadom, azért jöttem ma, hogy egy olyan aspektusra is megpróbáljak rávilágítani, amelyről nagyon kevés szó esik. A magyar kormányt rengeteg támadás éri, belföldön, külföldön egyaránt, amely egyoldalúan azzal vádolja, hogy a kormány, Magyarország valamiféle olyan zárat képzel el az országhatárnál, amely képes arra, hogy végérvényesen megszüntesse azt a migrációt, amely egy világméretű mozgást jelent, egy olyan népmozgást, amely népmozgásnak a vége kiszámíthatatlan. Én azt gondolom, nagyon téved, aki azt gondolja, hogy a kormány nem gondolkodik ennél nagyobb távlatokban és sokkal messzebbre hatóan.

Arról van szó, tisztelt Ház, hogy itt nekünk azt kell elérni, hogy egyfelől a saját határainkat biztonsággal megvédjük; ezért mindent megtettünk az elmúlt időszakban, meg kell tenni a következőben is. De van egy nagy feladatunk: meg kell győzni Európát arról, hogy az a feladat, amelyet mi magunkra vállaltunk, és amely Magyarország tekintetében pótolhatatlanul szükséges, az Európára is szükségszerű. Meg kell győzni Európát arról, hogy nem elégséges, mi tudjuk, egyetlen ország esetében még a biztonságos határ sem. Tisztában vagyunk azzal, hogy Európa határai nem nálunk kezdődnek, és nem is nálunk végződnek. És azzal is tisztában vagyunk, hogy a mi jövőnk Európával szorosan összefügg több mint ezer éve, és minden bizonnyal így marad ez a következőkben is. Következésképpen meg kell találni azokat a módokat és módozatokat, amelyek Európát arra bírják, hogy az önvédelem erejével képes legyen élni. Ezért folynak meggyőződésem szerint azok a viták, amelyek az Európai Unió különböző szervezeteiben hosszú ideje, újra és újra mindig azzal végződnek, hogy értetlenül állnak a magyar álláspont előtt.

Végre meg kellene érteni, hogy hosszabb távú gondolkodásra is szükség van. Egyfelől szükség van Európa határainak sürgős közös védelmére, másfelől meg kell tenni azokat a lépéseket, amelyek a migráció lehetőségét a lehető legkisebbre szűkítik.

Mire gondolok? Elsősorban arra, hogy vannak ennek gazdasági feltételei, amelyekben elsősorban az erős európai gazdasági hatalmak tudnak sokat tenni, és van ennek egy másik aspektusa: el kellene indítani végre egy olyan felvilágosítási ‑ és azt kell mondanom ‑, megvilágosítási programot, amely megérteti azokkal az emberekkel, akik közül nagyon sokan áldozatok, megérteti, hogy ha ők elindulnak, ha ők mindent pénzzé tesznek, ha az addigi életüket felszámolják, akkor egy olyan bizonytalan helyzetbe indulnak el, aminek a vége nagy valószínűséggel az, hogy visszajutnak ugyanarra a pontra, ahonnan elindultak, csak még nagyobb nyomorúságba.

Ezt meg kell értetni, Európának minden eszköze megvan erre. Olyan felvilágosító eszközök állnak ren­delkezésekre a gazdag államok esetében, amelyekkel mi nem rendelkezünk, de amelyeket igyekszünk magunk, úgy, ahogy tudunk, pótolni. Világossá kellene tenni, hogy nemcsak arról van szó, hogy gaz­dasági segítséget kell nyújtani, de meg is kell értetni, hogy az ő jövőjük csak ott biztonságos, ahol szü­lettek, ahová tartoznak, ahová kultúrájuk, ahová a családjuk, ahová minden köti őket. Feladni mindent, és én azt gondolom, ez az, amit nagyon sokan nem értenek, hogy milyen fájdalmas dolog ez. Magyarok sokan megélték ezt 1956 után, az én baráti körömben is, akik feladtak mindent, mert rémülettel elindultak a határ irányába. Azt gondolták, hogy majd tárt karokkal fogadják őket. Hát, menedéktáborba fogadták őket! És ezt követően nem a diplomájuknak, nem a képzettségüknek megfelelően, ha­nem amit el tudtak érni nagy nehezen, ott tudtak bol­dogulni. Pedig ők egy azonos kultúrába keveredtek, azonos kultúrába kerültek. Kérdezem én: azok az emberek, akik elindulnak valahonnan, egy muszlim kultúrából, vagy akármilyen más kultúrából, ami a mienktől idegen, milyen lehetőségekkel érkeznek ide?

Azt kell megértetni Európa vezetőivel, és a kormány meggyőződésem szerint ezért is vállalja az ütközeteket, azt kell megértetni ezekkel a kormányokkal, amelyek elkezdték behívni ezeket az embereket, hogy ne járjanak el úgy, ahogyan annak idején ‑ hadd idézzem őt ‑ Marx mondta a tőkésekről, hogy még a kötelet is eladnák, amivel felakasztják őket. Ne tegyék ezt, mert az a kötél, amiről szó van, az mindannyiunkat érinthet!

Következésképpen, azt hiszem, Európának fel kell ébredni, Európának meg kell védeni a saját határait, és áldozni kell arra, hogy azok az emberek, akik most kényszerűen elindulnak, ott maradjanak a szülőhelyükön, ott boldoguljanak, ott legyen nekik életlehetőségük.

Én meg vagyok arról győződve, hogy ez a határozat azt a célt kívánja szolgálni, hogy világossá tegyük az Európai Unió irányában: ez nem az Európai Unióval szemben, hanem az Európai Unióért születik, mindannyiunkért. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)




Felszólalások:  Előző  50  Következő    Ülésnap adatai