Készült: 2021.03.07.09:41:01 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

7. ülésnap (2010.05.26.), 103. felszólalás
Felszólaló Dr. Mikola István (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 6:23


Felszólalások:  Előző  103  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Figyeltem, a felszólalások közben többen érintettek népegészségügyi vonatkozású kérdéseket, legutóbb Szilágyi László LMP-s képviselőtársam tette ezt meg. Szeretném neki is mondani, hogy ez a kormányprogram nagyon sok mindenben visszanyúlik a 2001-2002-es időszakhoz, például amikor az egészséges nemzetért népegészségügyi program született.

Akkor, amikor a dohányzás visszaszorítását kérte számon ezen a mostani kormányprogramon, eszembe jutott, hogy mi elkezdtük a dohányzás visszaszorítását először is az Egészségügyi Minisztériumon, ahol megtiltottam a dohányzást, mert ha füstöl az Egészségügyi Minisztérium épülete, akkor reménytelen a helyzet. De rögtön eszembe jutott az is, hogy megkíséreltük ezt a Parlamentben is, de nem sikerült.

Itt is szeretném a képviselők figyelmét felhívni arra, hogy ha ezt a programot, amelyben a népegészségügyi vonatkozások kiemelten szerepelnek - hiszen tragikusak a népegészségügyi megbetegedési, halálozási, születéskor várható átlagos élettartam, csecsemőhalandósági és egyéb mutatóink -, javítani akarjuk, akkor ezt sajnos magunkon kell kezdeni, és nem akarok itt ironizálni, milyen füstök gomolyognak itt a Parlament folyosóján, egyébként nem megy. A lakosságot sem tudjuk egészségtudatos magatartásra vezetni, ha nem magunkon kezdjük a népegészségügyi irányultságnak és a programnak magának a megvalósítását.

Én azt gondolom, hogy ebben a programban kidomborodik az, hogy csak testében, lelkében ép, szellemében kiművelt emberrel lehet gazdasági, társadalmi prosperitást elérni, és még inkább csak így lehet fenntartani. Éppen ezért a népegészségügyi vonatkozások szerepelnek kiemelten ebben a programban.

De ha már visszanyúltam a 2001-2002-es időszakhoz, a polgári kormány időszakához, akkor szeretném megemlíteni, hogy született jó néhány olyan szabályozás abban az időben, amelyeket újra elő kell venni. Így például valaki felvetette, hogy a külső források bevonására lesz-e lehetőség. Igen, a 2001. évi CVII. törvény szigorú szakmai feltételek között lehetőséget adott az egészségügyben külső források bevonására. Vagy megalkottuk azt a jogállást, ami ebben a programban is szerepel, a szabad szellemi foglalkozású orvos jogállást, amely lehetőséget ad az orvosnak, a jó orvosnak, aki jól gyógyít, boldogulni és gazdaságilag is gyarapodni. Ezeket sajnos az elmúlt nyolc évben mind eltörölték, a népegészségügyi programtól a kórháztörvényig, a szabad foglalkozású orvoslásig, a térítésmentes fogmegtartó kezelésekig, a gyógyszerpiaci megállapodásig, amelyben a gyógyszerpiac minden szereplőjével egyezséget kötöttünk, hogy nem mehet a profitjuk a mindenkori inflációs ráta kétharmada fölé. De folytathatnám ezt a sort a magyarországi gyógyszertárak repatriálása programjával, a gyógyszerészeknek a betéti társasági konstrukcióban a többségi tulajdon biztosításával, vagy éppen számukra a menedzsmentjogok biztosításával.

Ebben a programban a sorok között ki lehet olvasni azt is, hogy nagyon nehéz feladatra vállalkozik az új kormány, amikor meg akarja menteni az egészségügyet, hiszen az elmúlt nyolc évben nagyon sok időt veszítettünk, hiszen a modern egészségügyben a professzionális rendszerben a legnagyobb probléma az, hogy hogyan lehet az orvosi lehetőségek - csillagászati sebességgel fejlődő orvosi lehetőségek - és a gazdasági megengedhetőség között valamiféle konfliktuskezelő menedzsmentet alkalmazni. Ez a legnehezebb kérdés. A nyolc év alatt az orvostudományok messze elszaladtak a nemzetgazdasági megengedhetőségtől, tehát az olló nyílik, a megoldás egyre nehezebb, de ma a világ ismer egy olyan technológiai rendszert, ezt népegészségügyi trendekre alapozott egészségpolitikának, egészségstratégiának hívják, amellyel kezelni lehet ezt a nagy ellentmondást az orvosi lehetőségek és a gazdasági megengedhetőség között.

Persze, a program ennek a szakmai mélységeiről már nem szól, de nyilvánvaló, hogy ennek a konfliktuskezelő rendszernek az alkalmazásából következik az, hogy bizony az esélyegyenlőség, az egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés esélyét megadva figyelembe kell venni, hogy szétszakadt az ország. A népegészségügyi helyzetben tragikus körülmények vannak a Magyarországon belüli térségek között, éppen ezért fel kell zárkóztatni a leszakadt térségeket, tehát térségenként fel kell vázolni a népegészségügyi trendeket - bírjuk az adatokat -, és ezekről prioritásokat kell felállítani, és a kapacitáskiosztást, az egészségügyi kapacitások elosztását és a finanszírozást ezekre a térségi népegészségügyi trendekre alapozott prioritásokra kell felépíteni, mintegy ezeknek az alapján kell megcsinálni. Ez egy nagyon nehéz, de ismert technológiai rendszer, amelyet követni fog az új kormány is, hiszen a világon ez az egyetlen bevált technológia ennek az előbb említett konfliktusnak a kezelésére.

Még nagyon röviden szeretnék egy szót szólni arról, hogy figyelembe kell venni, hogy az elmúlt nyolc évben agyagba döngölt és mindenféle gazembernek elmondott orvos és az orvostársadalom mindenképpen rehabilitációra szorul, már csak azért is, mert az ellátás minősége és a gyógyítás költséghatékonysága orvos nélkül -, aki a tolla hegyén, amikor receptet ír, vizsgálatot utalványoz, költi el a pénzt - nem megy a dolog. Tehát az orvost rehabilitálni kell, az orvosoknak a hivatásrendi, köztestületi munkája lehetőségét biztosítani kell. Mi megtettük annak idején ezt, hiszen a kötelező orvoskamarai tagsággal az orvosokat magunk mellé tudtuk állítani. Nem könnyű társaság, tudom, nem könnyű az ő beleegyezésüket a programhoz megnyerni, hiszen ők gyógyítani akarnak, és a korlátokat, legyenek azok anyagi korlátok, természetesen nehezen viselik.

Én azt gondolom, hogy örülhetünk annak, hogy az egészségügy és a népegészségügy kiemelten szerepel ebben a kormányprogramban minden gazdasági, társadalmi fejlődés, prosperitás feltételeként, és azt gondolom, hogy reményekkel kell hogy eltöltsön bennünket ez, hiszen tudunk majd a következő kormányzati időszakban az egészségüggyel mit kezdeni, tudjuk az ellátás színvonalát, az esélyegyenlőséget, a gyógyulás esélyét a betegeknek megadva biztosítani.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)




Felszólalások:  Előző  103  Következő    Ülésnap adatai