Készült: 2021.05.12.15:28:30 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 345 1999.11.09. 4:14  344-346

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A kisebbségek helyzetéről kormánybeszámoló tegnap lefolytatott parlamenti vitája alapján, kérem, engedjék meg, hogy néhány, a vitában elhangzott gondolatra röviden reagáljak.

Öröm és egyben a kormányzati kisebbségpolitika támogatásának jele volt számomra az, hogy a beszámolót az Országgyűlés négy bizottsága is megtárgyalta, majd az általános vitára való alkalmasság kérdésében mind a négy bizottság ellenszavazat és tartózkodás nélkül döntött. A tegnapi korrekt hangvételű szakmai vita alapján bízom abban is, hogy a mai szavazás is ezt az általános támogatottságot fogja tükrözni.

A vitában felvetett problémák döntő többsége az oktatási és a kulturális területet érintette. Mivel ezek a témák szorosan véve is szakmai jellegűek, és az ide vonatkozó fejezetek háttéranyagait a szaktárcák készítették elő, ezért javaslom, és különösen Jakab Róbertné képviselő asszony figyelmét hívom fel arra, akinek nagyon konkrét és igencsak megszívlelendő észrevételei voltak, hogy mielőbb vegye fel a kapcsolatot ezzel a két tárcával. Természetesen a magam részéről hivatalból is jelezni fogom Pokorni és Hámori miniszter uraknak a felmerült tisztázandó kérdéseket.

Kiemelkedő fontosságúnak tartom Tabajdi képviselő úr felszólalását. Felvetései, amelyek többek között a nyelvvesztés problémájára, az intézményátvétel, az önkormányzati modell és a többcsatornás finanszírozás továbbfejlesztésének szükségességére hívták fel a figyelmet, a mi beszámolónkban is hangsúllyal szereplő kulcskérdések. Éppen ezek azok a területek, ahol a kisebbségi törvény és a kapcsolódó jogszabályok továbbfejlesztésre szorulnak. Ez a munka a dr. Hargitai János képviselő úr vezette ad hoc bizottságban - többek között éppen Tabajdi képviselő úr aktív részvétele mellett - ütemesen folyik. Információim szerint még ez év decemberében el is készül a törvénymódosítás első tervezete, ez pedig biztosítani fogja a megkezdett egyeztetések tárgyszerűbb alapokon történő folytatását mind a politikai, mind a kisebbségi, mind pedig a szakmai szférában.

Ami a középtávú cigány-intézkedéscsomag és a 2000. évre vonatkozó akciótervek finanszírozási kérdéseit illeti - ezzel a kérdéskörrel szintén több felszólaló foglalkozott -, álláspontom szerint ma még korai volna bármiféle véglegesnek látszó kijelentést tenni. A cigányügyi tárcaközi bizottság november 3-i legutóbbi ülésének egyik célja éppen az volt, hogy a 2000. évi költségvetési törvénytervezetben megjelenő források mellett gondoskodjunk a legszükségesebb források biztosításáról a szaktárcák belső költségvetéseinek lebontása során. Hangsúlyozni kívánom, hogy ezt a munkát az Országos Cigány Önkormányzattal egyetértésben, egyeztetve, az ő közreműködésükkel folytatjuk.

 

(18.00)

Tisztelt Ház! A parlamenti képviselet ügyében a felszólalt képviselők pontosan ismerik az elmúlt tíz év próbálkozásait, törekvéseit és történéseit. A polgári kormánynak nincs meg a szükséges parlamenti többsége e kérdéskör megoldásához, a konszenzus pedig rendkívül lassan formálódik. Ilyen körülmények között válaszom csak arra szorítkozhat, amit a beszámoló zárófejezete is tartalmaz: "A választójogi reformfolyamat keretében rendezni kell a kisebbségek parlamenti képviseletét, megszüntetve ezáltal az évek óta fennálló alkotmányos mulasztást.

A parlamenti képviselet szabályozásáig meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy a kisebbségek képviselői más módon bekapcsolódhassanak a törvényhozás munkájába." Bízom benne - és ezt a bizakodást erősíti a tegnapi vitában felszólalók részéről tapasztalt tárgyszerű és korrekt hangnem -, hogy rövidesen létrejöhet a hazai kisebbségek parlamenti képviseletéhez szükséges politikai konszenzus.

Mindezek alapján kérem a tisztelt Házat, hogy a kisebbségek helyzetéről szóló kétéves kormánybeszámolót elfogadni szíveskedjék. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 347 1999.11.09. 4:13  346-348

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Ebben a témakörben a közvélemény kiemelt figyelme mellett lezajlott vitának voltunk tanúi. Ennek zárásaként engedjék meg, hogy összefoglaljam a kormány álláspontját, illetve röviden reagáljak az elhangzott jelentősebb felvetésekre.

A kormány egyetért azzal, hogy a hatályos 1979. évi 11. törvényerejű rendeletet a jogállamiság követelményei, illetve tartalmi és formai okok miatt indokolt immár törvénnyel felváltani. Alapvető koncepcionális változtatásokat tervezünk, minderre azonban csak átgondoltan, szakmai viták lefolytatását és átfogó hatásvizsgálatok elvégzését követően kerülhet sor. Ez az előkészítő munka már hosszabb ideje folyik az Igazságügyi Minisztériumban.

Hangsúlyozni kívánom azt, hogy a Döcher-ügy, illetve a legutóbbi két szörnyű tragédia előtt már felvetődött, hogy a büntetés-végrehajtási kódex enyhébb végrehajtásra vonatkozó szabályait szigorítani kell azért, hogy a társadalmat a bűnözőkkel szemben hatékonyabban megvédhessük. A közelmúlt szomorú eseményei azonban gyors és határozott lépésekre sarkallták a közbiztonságért felelős kormányt. Ezért emeltük ki a büntetés-végrehajtási szabályok reformjából az evsz szabályait, és ezért nyújtottuk be a szigorításra vonatkozó javaslatot, illetve szigorítottunk az evsz-t érintő IM-rendeleten. Jó érzéssel nyugtázhatjuk, hogy ezeket az intézkedéseket a közvélemény is rokonszenvvel fogadta.

Tisztelt Ház! A vitában többen kifogásolták, hogy alkotmányos jogok és ezen belül a védelem jogai sérülnek azzal, hogy az elítélt és a védője a jövőben nem kérheti közvetlenül a büntetés-végrehajtási bírótól az evsz alkalmazását. Ezzel kapcsolatban szeretném elmondani először is azt, hogy az evsz alkalmazása nem alanyi joga az elítéltnek, másodszor pedig az elítélt erre irányuló kérelmét az általános kérelemhez, illetve panaszhoz való jog keretében előterjesztheti, s ehhez jogi képviselőt is igénybe vehet. Amennyiben a büntetés-végrehajtási intézet a kérelmet nem támogatja, úgy az elítélt a büntetés-végrehajtás országos parancsnokához vagy a büntetés-végrehajtás feletti törvényességi felügyeletet ellátó ügyészhez fordulhat. Attól sem kell tartani, hogy a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka az elítélttel kapcsolatos valamilyen személyes okból ne intézkedne szakszerűen, mert az igazságügyi tárca a kérelmek ügyintézését folyamatosan vizsgálja és ellenőrzi.

A vitában felmerült az is, hogy méltánytalan, ha az előzetes letartóztatás tartamát csak akkor lehet majd beszámítani az evsz alkalmazásához szükséges időtartamba, ha ez a szabadságvesztés foganatba vételét közvetlenül megelőzi. Ezzel kapcsolatban eddigi érveinket megerősítve arra utalok, hogy az elítélt személyiségét a szabadságvesztést foganatosító büntetés-végrehajtási intézetnek kell megismernie. Mivel az előzetes letartóztatás alkalmazására nem ott kerül sor, így a büntetés céljának elérése szempontjából releváns, az elítéltre vonatkozó információk nem állnak az úgynevezett letöltőház rendelkezésére, így az emiatt nem tud felelősségteljes döntést hozni az evsz alkalmazásáról.

Támogatjuk azt a képviselői módosító indítványt - Pokol képviselő úr indítványa ez -, amely szerint a fegyházbüntetésre ítélt személy abban az esetben se élvezhesse az evsz előnyeit, ha a szabadságvesztés végrehajtása alatti fokozatenyhítés folytán börtön fokozatba kerül. A kétszeres enyhítés ebben az esetben az ítéletben kiszabott fegyház fokozatra tekintettel indokolatlan, meg nem szolgált kedvezmény, emellett következményeiben - és erre szomorú példákat láthattunk sajnos - a társadalom számára is veszélyes lenne.

Kérem a tisztelt Házat, hogy a társadalom fokozott védelme, az állampolgárok biztonsága érdekében az előadott érvek alapján az előttünk fekvő törvényjavaslatot a kormány által támogatott módosító indítvánnyal együtt elfogadni szíveskedjék. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 372 1999.11.09. 1:30  371-373

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hazánk nemzetközi szerződésekkel törekszik rendezni a bíróságok és más igazságügyi szervek közötti együttműködést. Ebbe a folyamatba illeszkedik a Magyar Köztársaság és az Egyiptomi Arab Köztársaság között 1996. március 26-án aláírt polgári jogsegélyegyezmény. Az egyezmény szabályozza a magyar és az egyiptomi bíróságok és igazságügyi hatóságok közötti jogsegélyforgalom kereteit és feltételeit.

A bíróságok hivatalos iratok kézbesítése, valamint a bizonyításfelvétel vagy más ajánlási cselekmények foganatosítása iránt jogsegélykérelmeket intézhetnek egymáshoz, és ennek során a központi igazságügyi szervek útján érintkeznek egymással. Az egyezménynek köszönhetően a jogsegélyforgalomban az egyébként jelentős időveszteséggel járó diplomáciai út betartására a jövőben nem lesz szükség.

Kiemelendők az egyezmény azon rendelkezései, amelyek a bírósági határozatok kölcsönös elismerését és végrehajtását teszik lehetővé. E szabályozási tárgykörök alapján is láthatjuk, hogy az egyezmény szervesen illeszkedik meglévő kétoldalú jogsegélyegyezményeink sorába.

Az egyezményt egyébiránt az Országgyűlés a 45/1999. számú országgyűlési határozatával már megerősítette.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot elfogadni szíveskedjék. Köszönöm. (Taps a Fidesz és az MDF soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 361 1999.11.11. 5:19  358-362

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Röviden szólnék az iskolatejprogram előzményeiről.

Számos, a közelmúltban készült tanulmány rámutat arra, hogy a gyermekek táplálkozási szokásai hazánkban rendkívül súlyos hiányosságokat mutatnak, amint arra ön is helyesen utalt. Az UNICEF magyarországi bizottsága felkérésére 1996-ban készített tanulmány megállapítja, hogy a gyermekek mintegy 60-70 százaléka kalciumhiányban szenved, tejfogyasztásuk, ami a legnagyobb mértékű és a legkönnyebben hasznosítható kalciumforrás, radikálisan csökkent. Az iskolák túlnyomó részében nincs lehetőség tejvásárlásra, ha van büfé, az akkor is nagyon drága, és a gyermekek többsége számára elérhetetlen.

E hiányosságok kiküszöbölésére 1990-től kezdődően több esetben felmerült az iskolások kedvezményes vagy ingyenes tejjel történő ellátása. Ezek a kezdeményezések általában regionálisak voltak, és igen kevés kivételtől eltekintve állami beavatkozás nélkül bonyolódtak. Ezek az akciók az anyagi eszközök kimerülésével rendre meg is szűntek.

A különböző kezdeményezések tapasztalataiból az szűrhető le, hogy az iskolai tejfogyasztás a termék árának csökkenésével arányosan emelkedik. Példaként megemlíthető az a kísérlet, amit 1996-ban végeztek el, és ennek során az derült ki, hogy míg a teljes árú iskolatejet, illetve kakaót a tanulók 20-30 százaléka fogyasztotta, addig az 50 százalékos árcsökkenéssel forgalmazott hasonló terméket immár a tanulók 60-70 százaléka igényelte.

Röviden szólnék az iskolatejprogram céljáról. A program célja a gyermekek egészségi állapotának javítása, a későbbi tejhiányból fakadó betegségek megelőzése, továbbá a tejfogyasztás népszerűsítése az iskolás korú gyermekek körében egy országos iskolatejprogram megvalósítása során.

A program megvalósításának folyamatáról és jelenlegi helyzetéről röviden. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium kezdeményezésére 1998. szeptember 1-jétől Szabolcs-Szatmár-Bereg megye valamennyi iskolájában kísérleti jelleggel megindult az iskolatej-akció, melynek lényege, hogy minden tanítási napon minden tanuló a bölcsődétől a nyolc évfolyamos gimnázium negyedik évfolyamáig bezárólag térítésmentesen 1 darab 2 deciliteres iskolatejet vagy ízesített tejitalt kap.

A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 13/1999. számú FVM-rendelete biztosította az iskolatej-akció kiterjesztését további négy megyére, úgymint Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Heves, valamint Somogy megyékre, illetve Székesfehérvár városra. Mindennek költségeit 1999-ben a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, az érintett önkormányzatok, valamint a Tej Terméktanács közösen vállalta.

Az FVM 1 milliárd forinttal a költségek 70 százalékát, míg az önkormányzatok 30 százalékát állták. Az utóbbi tételhez a Tej Terméktanács további 200 millió forinttal járult hozzá.

Röviden elmondanék néhány számot. 1998. szeptember 1-jétől '99. szeptember 1-jéig a programnak köszönhetően Borsod-Abaúj-Zemplén megyében összesen 176 059 gyermek, Hajdú-Bihar megyében összesen 83 737 gyermek, Heves megyében 43 405 gyermek, Somogy megyében 45 624 gyermek, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében összesen 91 623 gyermek, míg Székesfehérvár városban 5000 gyermek részesült a térítésmentes iskolatej-ellátásban.

Az FM már hivatkozott rendeletének módosításáról megjelent 83/1999. számú FVM-rendelet értelmében ez év szeptemberétől további 162 millió forint vissza nem térítendő támogatás mellett kiterjesztették az akciót Bács-Kiskun megyére is, ahol további 80 940 gyermek részesül a térítésmentes iskolatej-ellátásban.

A fentiek alapján látható, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium saját pénzeszközeinek felhasználásával nagymértékben támogatja e kiemelt fontosságú ügyet, amelyre a már elkülönített 1 milliárd 162 millió forint saját forráson túl további anyagi fedezetet biztosítani nem tud.

Sajnálatos módon éppen ezért Jász-Nagykun-Szolnok megye bevonására az akcióba a költségvetési keret szűkössége miatt egyelőre nincs lehetőség. Kérem megértő tudomásulvételét. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 365 1999.11.11. 5:17  362-366

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bauer Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kissé furcsának találom, hogy éppen a Szabad Demokraták Szövetsége képviselője szólal fel a bírói függetlenséget mintegy megvédendő az igazságügy-miniszterrel és a miniszterelnökkel szemben. Épp az önök részéről furcsa ez, akik az Orbán-kormány időszakában a mindeddig egyetlen súlyos és látványos támadást intézték az igazságszolgáltatás ellen.

Igen, képviselő úr, az önök pártjának tagjai és szimpatizánsai fütyültek és hurrogtak akkor, amikor az ismert bankár, Kunos Péter ügyében a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletet hirdetett Kunos bűnösségét megállapítva. (Bauer Tamás: Ez nem igaz!) Az önöket rendszeresen méltató cikkírók sercegtették tollaikat, és az önökhöz közel álló "szakértők" - idézőjelben - nyilatkoztak és kérdőjelezték meg a jogerős bírói ítéletet. (Bauer Tamás: Ez nem igaz!) Nem baj, nem dőlt össze a világ, de az ámuló néző és olvasó bizony kapkodhatja a fejét: ki támadja tehát a független igazságszolgáltatást?

A bíróságok igazgatásának teendőit a több mint kétharmad részben bírákból álló Országos Igazságszolgáltatási Tanács látja el hazánkban. Ez a szervezet Európában egyedülálló formában jött létre, egy nem vitásan rosszabb megoldást messze nem a legjobbal felváltva. Talán ez okozhat önben olyan téves képzetet, hogy a bírói önigazgatást, az ítélkező munkát és annak időszerűségét illetően egyesek számára a jog minden, a kötelezettség semmi. Ez azonban súlyos tévedés!

A kormány ugyanis felelős az alkotmányos rend és az állampolgárok jogainak védelméért, a törvények végrehajtásáért. E felelősségi körében a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság előtt Magyarországot a kormány, és ráadásul épp az Igazságügyi Minisztérium képviseli azokban a perekben, amelyeket állampolgáraink a bírósági eljárások visszásságai miatt indítanak. A magyar bírósági eljárások rendkívüli elhúzódása miatt a magyar állam már több esetben nagy összegű kártérítés fizetésére kényszerült a bíróság ítélete alapján. A kártérítéseket persze nem az OIT költségvetéséből, hanem a kormány pénzeszközeiből, végső soron tehát az adófizetők pénzéből kell megfizetni.

Ezért tehát az igazságügyi miniszter, akinek az OIT tagjaként kötelessége mindent megtenni az eljárások gyorsítása érdekében, semmilyen szempontból nem szolgáltatott okot arra, hogy ön őt a bíróságok függetlensége iránt érzett aggódás hangjába burkolva alaptalan vádakkal illesse. A miniszter asszonynak az OIT tagjaként a Kovács Mihály ügyének soron kívüli tárgyalása érdekében előterjesztett indítványát a testület vita nélkül, egyhangúlag megszavazta. Az ítélkezés lassúságának kritikája sohasem az ítéletek tartalmának bírálata, mert az valóban megengedhetetlen volna.

Meggyőződésem, hogy csak a bírói kar maga lehet képes arra, hogy feloldja a bírósági szervezet működésében rejlő ellentmondásokat. A miniszter asszony éppen ennek érdekében javasolta ez év november 3-án, a testület e havi ülésén, hogy az OIT a két évnél régebbi bírósági ügyek elhúzódásának okát vizsgáltassa meg. Ezt a javaslatát is egyhangúlag fogadta el a testület. Az pedig hogyan is lenne elvitatható az igazságügy-minisztertől, hogy akár a nyilvánosság előtt is kifejthesse a bíróságok működését érintő olyan bíráló véleményét, amely hangsúlyozottan nem a bíróság érdemi ítélkező tevékenységét érinti?

Képviselő Úr! Solt Pál elnök úr az 1999. október 12-én, az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága előtt tartott meghallgatáson maga jelentette ki, hogy a bíróságok nem bírálhatatlanok. Engedje meg, hogy néhány szó szerinti idézettel éljek ebből a jegyzőkönyvből; egyébként, ha jól emlékszem, ön is részt vett ezen a meghallgatáson. (Bauer Tamás bólint.)

Az elnök úr szó szerint a következőket mondta: "Ami már most azt a kérdést illeti, hogy a bíróságok bírálhatók-e, az a válaszom, hogy természetesen igen. Nyitottak vagyunk, várjuk a bírálatokat. A bírói kar nem tévedhetetlen, tárgyszerű, higgadt bírálatra mindenkor fogékony." - mondta a Legfelsőbb Bíróság és az OIT elnöke.

Úgy vélem, ő eddigi tevékenységével már bizonyította, hogy nincs nála harcosabb és elkötelezettebb védelmezője a bírói függetlenségnek. Képviselő úr, kérem, ne legyen pápább a pápánál!

Köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 48 1999.11.29. 2:06  29-61

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hack Péter Képviselő Úr! Az ön által elmondottakhoz három ponton szeretnék nagyon röviden kapcsolódni. Ha a 80 ezer rendbeli parkolójegy-csalási cselekménysorozatot leszámítjuk, akkor is jelentős javulás van a bűnözési statisztikában. Ezt ön pontosan olyan jól tudja, mint én. Pontosan olyan jól tudja, hogy például a gépjárműlopások tekintetében az idei évben a számok lényegesen kedvezőbbek, mint voltak a tavalyi vagy akár a tavalyelőtti számok.

A következő kérdésem: felrója a kormánynak, hogy már másodszor módosítjuk hivatali időnk alatt a büntető törvénykönyvet. Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném az ön emlékezetébe idézni - aki 1994-98 között a jogalkotásért is felelős alkotmányügyi bizottság elnöke volt -, hogy az önök kormányzati időszaka alatt éppen 17 alkalommal került módosításra a büntető törvénykönyv. Ebből két esetben az Alkotmánybíróság döntése módosította a Btk.-t, de 15 alkalommal az Országgyűlés maga. Úgy hiszem, hogy a ciklus időarányos részét tekintve még messze vagyunk az önök módosítási teljesítményétől, de egyben azt is mondom, hogy nem számszerűségi kérdésekről van itt szó. Nem volna szerencsés a mi szemünkben a szálkát keresni, amikor a saját tevékenységük idején a gerendát sem látták.

Ami pedig azt illeti, hogy 30 ezer újabb szabálysértés keletkezik a törvényjavaslat elfogadása folytán, ami plusz bírói álláshelyeket igényelne, ez egy alapvetően téves megközelítés, képviselő úr, hiszen ezzel a 30 ezer üggyel jelenleg is bírák foglalkoztak. A jövőben nem bűncselekményként, hanem szabálysértésként fognak vele foglalkozni, ugyanakkor a 30 ezer ügyre eső bírói munkaidő felszabadul. Tetszik érteni? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Tehát itt pluszlétszámot igényelni teljességgel indokolatlan.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 60 1999.11.29. 6:04  29-61

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nagyon röviden szeretnék a vita eddigi menetével kapcsolatban néhány észrevételt tenni.

Két markáns ellenzéki álláspont fogalmazódott meg a vitában, az egyiket az MSZP és az SZDSZ képviselte. Ez arról szólt, hogy oktalan, felesleges, szükségtelen és nem is célravezető az a fajta szigorítás, amelyet a kormány büntetőpolitikájában végrehajt, és amelynek egyik terméke ez az előttünk fekvő jogszabály is. A másik, ugyancsak markáns véleményt a MIÉP igen tisztelt képviselője fogalmazta meg, aki kevesellte az előttünk lévő törvényjavaslatban megnyilvánuló szigort. Nagy tisztelettel és némi megnyugvással kell megállapítanom, tisztelt Ház, úgy tűnik, hogy a kormány a Horatius által is megénekelt arany középúton halad, hiszen egyfelől az ellenzéki pártok egy része túlságosan szigorúnak, míg másik része túlságosan enyhének találja a javaslat rendelkezéseit.

Ami Vastagh képviselő úrnak azt a gondolatát illeti, hogy a kormányt az a tévhit vezetné, miszerint a büntető jogszabályok szigorítása önmagában gyógyírt jelent a bűnözésre mint társadalmi jelenségre, ki kell ábrándítanom Vastagh képviselő urat, aki ugyan most nincs a teremben (Dr. Csákabonyi Balázs: Bizottsági ülésen van!); a kormánynak nincs ilyen tévhite, a kormány pontosan tudja, hogy több egyszerre ható tényező eredményezheti a bűnözés visszaszorulását. Ezek közül azonban, nem kétségesen hisszük azt, hogy a megfelelően határozott, megfelelően szigorú büntetések igenis hatékony visszatartó erőt jelentenek mind általánosságban, mind pedig az egyes potenciális elkövetőkre nézve.

Csúsztat az, és ez már a tavalyi vitában is többször elhangzott, aki úgy próbálja beállítani, hogy a kormány ahelyett szigorítja a büntetéseket, hogy növelné a felderítés hatékonyságát, a rendőrség bűnüldöző munkáját, vagy hogy javítana a megelőzésre irányuló állami erőfeszítéseken. Nem erről van szó. A kormány azon a nézeten van, hogy az eredményesebb bűnfelderítés, valamint az eredményesebb bűnmegelőzés a szigorúbb büntetésekkel együtt vezethet arra a kívánatos eredményre, hogy valóban csökken az elkövetett bűncselekmények száma.

Abban kétségtelenül igaza van Vastagh képviselő úrnak, ha már nem sikerült e három tényező együtthatásával megelőzni egy bűncselekményt, akkor a legfontosabb feladata az államnak az kell legyen, hogy a bűncselekmények áldozatainak helyzetét kívánja vagy próbálja meg javítani. E tekintetben emlékeztetnék arra, hogy a kormány rendeletet alkotott, amellyel a Belügyminisztérium keretében működő Bűnmegelőzési Közalapítványra ruházta ezt a feladatot, és ez a munka, bár még csak kezdeti lépéseinél tart, de mindenféleképpen előrelépés ahhoz képest, hogy az előző kormány idején csak tervezgetések folytak e tekintetben.

Ami azt illeti, hogy vajon az Egyesült Államok büntetőpolitikája helyes-e vagy sem, úgy gondolom, ezt nem a Magyar Országgyűlésben kell megvitatnunk, erről nyilván az Egyesült Államok kongresszusában fognak dönteni. Az ténykérdés, és én most csak tényeket mondok, hogy az Egyesült Államokban valóban nagyon kemény büntetőpolitikát vezettek be. Ezek a szigorítások oda vezettek, hogy öt év alatti szabadságvesztés büntetést már nemigen szabnak ki, és olyan intézkedések vannak, ha egy bűnelkövető háromszor követ el szándékos erőszakos bűncselekményt, akkor minden további mérlegelés nélkül életfogytig tartó szabadságvesztéssel sújtják. Lehet, hogy ez okozza, lehet, hogy más, de ténykérdés, hogy az Egyesült Államokban az elmúlt öt-tíz évben jelentősen javultak a bűnügyi statiszták, és nem bűncselekményi értékhatár-változtatások eredményeként, mert ilyenre nem került sor.

Ma már beszéltünk arról, hogy a kormány hivatalba lépése óta érzékelhetően - mindenféle trükköket és egyedi eseteket is figyelmen kívül hagyva -, bizonyítható módon javultak a bűnözési statisztikák. Az ellenzék nem erről beszél, ezt még csak egy jóleső félmondattal sem nyugtázza, most az a sláger, ezt hallottuk Vastagh képviselő úrtól, hogy sokan vannak a börtönökben meg hogy még többen lesznek a börtönökben a hatályba lépett szigorítások eredményeképpen. Tényleg úgy érzem magam, mint a nyuszi a sapkával: ha rossz a közbiztonság, rosszak a számok, sok bűncselekményt követnek el, akkor azért náspángolnak el minket; ha javul a bűnügyi statisztika, ha javul az állampolgárok biztonságérzete és a közbiztonság, de sokan vannak a börtönökben, akkor az a baj. Azt hiszem, el kellene dönteni, hogy vajon lehetségesnek tartanak-e az MSZP-s képviselők egy olyan ideális állapotot, amikor senki sincs börtönben, és csodálatos jó a közbiztonság állapota. Szép volna, ha el lehetne ilyet érni, de sajnos az emberiség elmúlt néhány ezer éves története, valami egészen másról tanúskodik, tisztelt ellenzéki képviselők.

Röviden, a már vita közben elmondottakkal együtt ennyiben kívántam reagálni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 62 1999.11.29. 5:44  61-221

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Ígérem, hogy nem fogom kimeríteni az időkeretet.

Tisztelt Országgyűlés! Az államszervezetre vonatkozó egyes törvényi rendelkezések, továbbá az ingatlan-nyilvántartásról rendelkező törvény, valamint a halászatról és a horgászatról szóló törvény módosítását célzó törvényjavaslat a közigazgatás korszerűsítésére irányuló elképzelésekkel összhangban született.

Az új szabályok a bányászatról, a mérésügyről, valamint a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvény módosítására irányuló rendelkezéseket is tartalmaznak. A javaslat elfogadásával egyes országos hatáskörű szervek, így a Magyar Bányászati Hivatal, az Országos Mérésügyi Hivatal és a Magyar Szabadalmi Hivatal jogállása megváltozik, és a jövőben központi hivatalként működnek tovább.

A törvényjavaslatnak a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló törvény kiegészítésére irányuló rendelkezései a jelenlegi bizonytalan jogi helyzetet oldják fel. Egyértelművé teszi, hogy a jogszabályban államtitkári, helyettes államtitkári besorolású személynek minősített köztisztviselőkre, valamint a kormánybiztosra, a kormány által irányított országos hatáskörű szerv vezetőjére és annak helyettesére, továbbá a miniszter felelősségi körén belül működő központi közigazgatási szervet helyettes államtitkárként vezető személyekre a közszolgálati jogviszony megszüntetése és a fegyelmi felelősség tekintetében a törvény szabályait kell alkalmazni.

 

(17.10)

 

A módosítással elérni kívánt cél, hogy az érintett személyi kör esetében a közszolgálati jogviszony megszüntetésére, a közigazgatási államtitkárokhoz hasonló feltételek mellett, az ok megjelölése és indoklási kötelezettség nélkül kerülhessen sor. Ez a megoldás a közszolgálati jogviszonnyal járó védettség tekintetében nem jelent jogsérelmet az érintettek részére, ugyanis számukra egy másik közigazgatási szervnél kell megfelelő vezetői állást felajánlani. A javasolt szabályozás biztosítaná a bizalmi elv érvényesülését anélkül, hogy a bizalom esetleges megszűnése esetén a köztisztviselőt megillető védelem elve csorbát szenvedne.

Tisztelt Ház! Az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvénytervezet módosítása a törvény néhány pontatlan rendelkezésének helyesbítésére, valamint a kihirdetése óta bekövetkezett jogszabályi változások átvezetésére irányul. Ennek keretében a törvényjavaslat rendelkezik arról, hogy a jóhiszeműen szerzett jogokat nem csupán védelmezni, hanem vélelmezni is kell. Pontosítja az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető jogok körét, összhangot teremtve a termőföldről, valamint a halászatról és a horgászatról szóló törvények szabályaival.

Rendelkezést tartalmaz a törvényjavaslat az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető tényekre vonatkozóan, illetve arra, hogy a tények bejegyzésének elmaradásához fűződik-e joghatás. Részletesen megállapítja a javaslat az ingatlan-nyilvántartás alapjául szolgáló okiratok tartalmi kellékeit, továbbá fontos rendelkezéseket tartalmaz arra vonatkozóan is, hogy mikor kell a földhivatal határozatát kézbesítettnek tekinteni.

Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügyről szóló törvény szerint a dajkaterhesség megengedésére vonatkozó szabályok 2000. január 1. napján lépnének hatályba. A törvényjavaslat ezeknek a rendelkezéseknek a hatályon kívül helyezését javasolja. A dajkaterhesség ugyanis csak nagyon kevesek problémáját lenne képes megoldani, miközben a házasságról, a családról és a gyámságról szóló törvénynek a származás megállapítására, valamint a családi jogállásra vonatkozó szabályainak alapvető megváltoztatását tenné szükségessé. A törvény kihirdetése óta a dajkaterhességgel kapcsolatban több ellenvélemény fogalmazódott meg, és megállapítható az is, hogy az orvosi, etikai és jogi problémákra figyelemmel a dajkaterhesség mint olyan, nemzetközi szinten sem támogatott. Ezekre a körülményekre figyelemmel a törvényjavaslat a dajkaterhességre vonatkozó szabályok hatályon kívül helyezése mellett egyértelművé teszi, hogy a dajkaterhesség alkalmazása tilos, és úgynevezett reprodukciós eljárásként csak az egészségügyi törvényben meghatározott módszerek alkalmazhatók.

Tisztelt Ház! A halászatról és a horgászatról szóló törvénnyel szemben a hatálybalépése óta eltelt alig két év alatt számos kritika fogalmazódott meg, különösen a halászati jogra vonatkozó rendelkezései miatt. Az önkormányzatok és más tulajdonosok részéről is kifogásként merült fel, hogy a törvény nem egységesen szabályozza a tulajdon- és a halászati jog viszonyát. Indokolatlan különbséget tesz a tulajdonosok között, valamint az államnak privilegizált helyzetet biztosít, lehetővé téve számára a tulajdonában nem álló vizeken a halászati jog gyakorlását. A tervezett módosítást elsősorban ezek az alkotmányossági aggályok indokolják.

A törvényjavaslat módosítja a horgászjegy kiváltásának szabályait, és az egyesülési jogról szóló törvénnyel összhangban ennek feltételéül immár nem írja elő a kötelező horgászszervezeti tagságot. Szabályozni tervezi ugyanakkor a halászati igazgatás körében a gyakorlatban felmerült egyes további kérdéseket is.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 126 1999.11.29. 13:40  61-221

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Rendkívül érdekes és tartalmas vita folyik egy hallatlanul fontos kérdésről, amely, bevallom, igen sok fejtörést okozott nekünk.

Miután itt elhangzott, hogy az Igazságügyi Minisztérium nem alkalmas bizonyos szakmai feladatok megoldására, azért hadd mondjam azt el, hogy a törvényjavaslatokat az Igazságügyi Minisztériumban igen magasan képzett kodifikátorok, többek között bírók és a jogi szakma egyéb kiválóságai készítik, úgyhogy az ő nevükben, tisztelettel bár, de engedje meg Fodor képviselő úr, hogy a szakmai alkalmatlanságra való célzásait visszautasítsam.

A konkrét esetben sem az történt, hogy ne tudtuk volna, vagy ne tudták volna ezek az érintett szakemberek - mert sehol sem a politikusok dolgozzák ki a jogszabályokat, még az Igazságügyi Minisztériumban sem -, ne tudták volna a kollégák megoldani azt a rendkívül nehéz és valóban bonyolult jogi feladatot, amelyet az 1997-es egészségügyitörvény-módosítás utolsó pillanatban képviselői módosító indítvánnyal szabályozott dajkaanyasági kérdésköre jelentett. Valójában elkészült ez az előterjesztés, később ki fogok rá térni, hogy milyen változatokban és milyen meggondolásokból, amely egyik változatában szabályozta volna a dajkaanyasággal összefüggő valamennyi fontos kérdést.

Ahogy az lenni szokott - a képviselő úr volt miniszter, tudja, hogyan működik ez -, egyeztetésre került ez a javaslat, és minket két vélemény gondolkoztatott el igen erősen. Ez a két vélemény egy irányba mutatott. Az egyik vélemény a Legfelsőbb Bíróság véleménye volt, amely a részletes indokolás mellett azt javasolta, hogy inkább hagyjuk ki, iktassuk ki az egészségügyi törvényből a dajkaanyaság kérdését, mivel ez a szabályozás idő előtti, azt a civilizált államok többsége tiltja, és nem támogatja az Európa Tanács szakértői bizottsága sem.

 

(19.00)

Azok az orvosi, etikai és jogi problémák, amelyeket a pótanyaság felvet, nem kellően kiérleltek még a törvényi szabályozáshoz, és mindez nem szolgálja a kiskorú gyermek érdekét. Ez egy idézet volt a Legfelsőbb Bíróság üggyel kapcsolatos véleményéből. Tehát nem a kormány alkalmatlan közegei vélekedtek ekképpen.

A másik, igen elgondolkodtató vélemény a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia püspökkari titkárságától érkezett, amely kifejtette, hogy a béranyaság törést hoz létre a genetikus, a kihordási és a felnevelési szülőség között, és sérti a gyermek jogait. A meddő házaspárok örökbefogadással juthassanak továbbra is gyermekhez - mondta a püspöki kar.

Most már az ügy érdemére rátérve szeretnék röviden szólni arról, hogy a dajkaterhességgel összefüggő leglényegesebb kérdés, hogy a dajkaterhességből származó gyermek esetében kit tekintsen a jog a gyermek anyjának. Ez a probléma azért is különösen jelentős, mert hatályos családjogunk a származás megállapítása körében az anyaság kérdésével valójában csak érintőlegesen foglalkozik.

Az anyaságot a törvény, szemben az apasággal, melyet úgynevezett megdönthető vélelemként szabályoz - ismerjük ezt, arról van szó, hogy lehet bizonyítani az ellenkezőjét -, az anyaság vélelmét tényként és nem vélelemként kezeli. Ennek értelmében a gyermek anyja az, aki őt megszüli. Az anyaság megállapítása iránti perre éppen ezért csak egészen kivételesen, talált gyermek esetén kerülhet sor, vagy abban az esetben, amikor idegen név alatt, lopott személyazonossági igazolvánnyal történik a szülés.

További rendkívül neuralgikus pontja a dajkaanyaság szabályozásának, hogy amíg a többi reprodukciós eljárás esetén az ivarsejtet vagy embriót adományozók és a reprodukciós eljárásban részt vevő házastársak és élettársak nem ismerik egymást, figyelemmel arra, hogy az adományozás anonim módon történik, egészségügyi intézmény útján, addig a dajkaterhesség valamennyi szereplője ismert, egymással kapcsolatban, sőt, rokoni viszonyban áll.

Ennek következtében, megfelelő törvényi rendezés hiányában az is előfordulhat, hogy a megszületett gyermeket mind az embriót létrehozó pár, mind pedig a dajkaanya és annak esetleges férje magának követeli. Ez egy súlyos jogi kérdés. Abban az esetben, ha a dajkaanya azt mondja, hogy kérem, én nagyon megszerettem kilenc hónap alatt ezt a szívem alatt növekvő magzatot, és én szeretném felnevelni, hiszen én vagyok az anyja, ezt egy törvényi vélelemmel kezelni lehet, és azt lehet mondani, hogy a genetikai anya az anya, hiszen végül is a női és a hímivarsejt egyesülése a meghatározó biológiai szempontból.

Ilyen esetben a törvény erejénél fogva a gyermeket megszülő, őt megszerető, hozzá ragaszkodó szülőanyához el lehet küldeni a végrehajtót, végső soron rendőri kísérettel, a csecsemőt - hogy úgy mondjam - le lehet tépni az őt megszülő anya emlőjéről, és oda lehet adni a genetikai anyának. Ez jogilag ragyogóan kezelhető, képviselő úr.

Az igazi probléma akkor kezdődik - és ez az a pont, ami megítélésem szerint ebben a vitában a legfontosabb -, hogy vajon mi történik akkor, hogyha a megszületett gyermeket egyik fél sem kívánja megtartani, sem az őt megszülő nő, sem pedig az a pár, amelyik genetikailag szülőnek tekintendő. Milyen esetben fordulhat ez elő? Akkor, tisztelt Országgyűlés, ha fogyatékos, ha sérült gyermek születik. Persze, fogyatékos gyermekek születnek normális úton is, normális családban, csak ott nem kérdés, hogy kinek a kötelessége ezt a gyermeket felnevelni, ki tartozik érte jogilag és erkölcsileg felelősséggel.

Abban az esetben azonban, ha dajkaanyaság útján jön a világra, és kiderül, hogy a gyermek nyitott gerinccel születik, vagy mongolidióta - vagy nem is tudom, milyen fogyatékosságot mondjak -, természetes módon, hiszen emberek vagyunk, rokonokról van szó, fel fog merülni a felelősség kérdése. Vajon miért ilyen ez a gyermek? Azért-e, mert az a genetikai állomány, amely őt létrehozta, eleve ezt a hibás genetikai kódot adta tovább - nyilván ezt fogja mondani a sérült gyermeket megszülő nő -, vagy pedig esetleg a terhesség során a szülőanya önhibájából olyan károsító hatások érték a magzatot, amelyek okozati összefüggésbe hozhatók a bekövetkezett rendellenességgel?

Mi legyen a teendő? Milyen eljárásban és milyen per során fogják azt bizonyítani, hogy ki lesz köteles a sérült gyermeket felnevelni? Ez az igazi dilemma, tisztelt Országgyűlés, és ez az a kérdés, amire nem a magyar Igazságügyi Minisztérium, nem a magyar Legfelsőbb Bíróság, erre a jogászok sehol a világon nem tudtak megfelelő választ adni!

Elhangzott itt a nemzetközi tendenciára való hivatkozás. Ez egy nagyon szépen hangzó szlogen. Én azért hadd mondjam el pontosan, hogy a dajkaterhesség orvosi, etikai és jogi problémáira figyelemmel az államok túlnyomó többsége kifejezetten tiltja a dajkaterhességet, vagy legalábbis hallgat róla, tehát nem engedélyezi azt. A hallgatás a helyzet például Hollandiában és Litvániában.

Ugyanakkor például Svájcban az alkotmány mondja ki, hogy a dajkaterhesség minden formája jogellenes. Az alkotmányban van rögzítve! Németországban is tilos a dajkaterhesség, az örökbefogadási eljárásról szóló német törvény alapján egyébként még a dajkaanya-közvetítés is jogellenes. A skandináv országok ugyancsak tiltják a dajkaterhességet, ugyanígy a béranyaságot.

Az Egyesült Királyságban ugyanakkor lehetséges a dajkaterhesség, erre a képviselő úr helyesen utalt, melynek szabályait az érintettek szerződésben rögzíthetik, a gyermek sorsát örökbefogadással rendezik.

Az Egyesült Államokban elég ellentmondásos a szabályozás, egy '89-ben készített modell-törvényjavaslat a tagállamok számára kiindulópont lehet. Ez két megoldást vázol. Az egyik megoldás arról szól, hogy a törvény kimondja, hogy a dajkaterhességre irányuló szerződés semmis; ezt az utat követte azon tagállamok többsége, amelyek úgy döntöttek, hogy jogszabályi szinten szabályozzák ezt a kérdést, tehát semmissé minősítik az ilyen szerződéseket. A másik, megengedő változat esetén részletesen rendezni kell a dajkaterhességre vonatkozó szerződés legfontosabb szempontjait.

A mai nap egy másik vitájában a büntető jogszabályok módosítása kapcsán szó került már arról, hogy az Egyesült Államok példája nem igazán követendő számunkra, hiszen ott nagyon szigorúak a büntetések, és nagyon sokan vannak börtönben.

Én most azt mondom, hogy vegyük inkább az európai példákat, és vegyük, mondjuk, alapul az Európa Tanács ad hoc szakértői bizottságának 1989-ben készített jelentését a biomedicina fejlődésének az asszisztált humán reprodukcióval összefüggő etikai kérdéseiről. Ez a jelentés nem támogatja a dajkaterhességet. Rögzíti, hogy a dajkaterhesség közvetítése, hirdetése tilos, a dajkaterhességre irányuló szerződés bírói úton nem érvényesíthető.

Tisztelt Országgyűlés! Ezek voltak azok a dilemmák, amelyeket az Igazságügyi Minisztérium az egyébként kidolgozott jogi megoldás véleményeztetése során megkapott, amelyeket megfontolt, és amelyeket megfontolásra ajánlott a kormánynak.

Én sem állítom, hogy a zsebünkben van a bölcsek köve. Azt azonban állítom, hogy a dilemmák túlságosan jelentősek ahhoz, hogy most szabad folyást engedjünk egy valójában igen-igen súlyos veszélyeket rejtő folyamatnak. Nem arról szól a kormány törvényjavaslata, hogy a gyermekre vágyó szülőktől el akarnánk venni egy lehetőséget. Arról van szó, hogy ez a lehetőség pillanatnyilag sem adott, ilyen hatályos törvény soha nem volt Magyarországon, és a kormány úgy látja, hogy ennek a feltételei sem adottak.

Én azt javaslom, hogy fogadják el ezt a törvényjavaslatot. A tudomány fejlődhet, a jogi megítélés is változhat, jelenleg azonban nem érettek a feltételek.

 

(19.10)

 

Nem akarnék hangulatot kelteni, de a püspöki kar és a Legfelsőbb Bíróság véleménye pozitív irányban erősített meg; a Társaság a Szabadságjogokért nevű szervezet véleménye - amelyre Fodor képviselő úr már hivatkozott, és akiknek a brosúráját itt látom képviselő úr kezében - pedig még inkább megerősített abban, hogy jó úton járunk. Már képviselő úr is fölemlítette a drogkérdést ennek az ügynek a kapcsán. Bizonyos összefüggést én is látok, azt nevezetesen, hogy éppen egy évvel ezelőtt vitatkoztunk e Ház falai között arról, hogy vajon szabadságjog-e a drogfogyasztás, mert az én testem az enyém, vagy pedig egy rendkívül veszélyes társadalomellenes cselekmény. És meg kell mondanom, hogy abban az időszakban éppen ez a Társaság a Szabadságjogokért nevű szervezet egy formailag is hasonló brosúrát bocsátott közre, amelyben a kormánynak a drogkérdésben végrehajtani tervezett szigorító politikáját ellenezte.

Engem, ha nem veszik zokon, a püspöki kar és a Legfelsőbb Bíróság véleménye mellett éppen ez az ellenkezés győz meg arról, hogy jó úton járunk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 132 1999.11.29. 0:43  61-221

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Nem fog két percig tartani, csak szeretném még egyszer elmondani, mert úgy látszik, hogy Fodor képviselő úr nem értette meg. Én nem azt mondtam, hogy a tárca szakértői ki tudták volna dolgozni, ha a tárca akarja a törvényjavaslatot, én azt mondtam, hogy kidolgozták a törvényjavaslatot, amely véleményeztetésre került, és a véleményeztetés során kaptunk igen megfontolandó javaslatokat, amelyek arra indítottak, hogy ne a ténylegesen kidolgozott törvényjavaslatot terjesszük be, hanem magát a jogintézményt iktassuk ki az egészségügyi törvényből.

Tehát megnyugtathatom a képviselő urat, nem egyszerűen képes az Igazságügyi Minisztérium a munka elvégzésére, el is végezte azt. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 146 1999.11.29. 1:26  61-221

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Horváth képviselő úr felszólalása után nem nagyon tudok mit mondani még ebben az ügyben. Azt hiszem, nagyon sok kétkedőt meggyőzött az ő egyszerre szenvedélyes és egyszerre érvelő felszólalása. Egy dologra azért még szeretnék utalni, mert a vitában ez még nem hangzott el, és ilyen típusú ellenérveket sorozatosan kapunk.

Ennek a kormánynak az egyik legnagyobb gondja, a leginkább szívén viselt kérdés az igen sanyarú népesedési helyzet javítása. Világosan le kell azt szögezni, hogy nekünk minden megszületendő magyar gyermek nagyon fontos, a kormány egész politikájának a tengelyében a családtámogatások rendszere áll, ami arról szól, hogy igenis vállaljanak több gyermeket a magyar családok, és azokat fel is tudják nevelni.

 

(19.50)

Ezért kérem, hogy gyermekellenességgel és a gyermekre vágyók jogos igényeinek semmibevételével önök, éppen önök minket ne vádoljanak, mert három éve van annak - nem, most már négy is -, hogy azt a Bokros-csomagot, amely drasztikusan megnehezítette a gyermeket nevelő családok helyzetét Magyarországon, önök előterjesztették és elfogadták!

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 156 1999.11.29. 1:07  61-221

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök asszony. Faragó képviselő úrnak mondanám, hogy sajnos nem tudunk 2000 februárjában visszatérni erre a kérdésre, mert 2000. január 1-jével egy új jogi helyzet áll be, és ennek a jogi helyzetnek a megakadályozása, meggátlása - hogy tudniillik meggyőződésünk szerint nem szabad engedni hatályba lépni az egészségügyi törvény eme átgondolatlan, '97-es módosítását - kényszerít minket arra, hogy most kérjünk ebben döntést.

Azt pedig magam is sajnálom, hogy ilyen csekély érdeklődés mellett folyik ez a rendkívül fontos és alapvető emberi értékeket - és jogon és politikán túlmutató értékeket is - érintő ügy, és ha megbántottam azzal, hogy politikai kérdést hoztam be, azért én most megkövetem önt. De hadd mondjam azt, erről nem az előterjesztő, nem a kormány tehet, hogy a képviselők - ismerve a napirendet - egy rendes ülésnapon ilyen csekély figyelemmel tüntetik ki ezt a vitát.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 164 1999.11.29. 1:20  61-221

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Elnök Úr! Mécs képviselő úr felvetésére csak azt tudnám mondani, hogy egy új közlekedési szabályozás kísérleti jellegű bevezetése minden bizonnyal megengedhető és elképzelhető. Szeretném önnek példaként elmondani, hogy a mai kormány is fontolgatja azt, hogy a jövő esztendőtől kísérleti jelleggel vezet be bizonyos lakástámogatási szabályozást, új elemeket ebben a szabályozásban. A dajkaanyaság kérdésében azonban megítélésem szerint nem engedhető meg semmiféle kísérletezés; itt, ha tetszik, szó szerint életről és halálról van szó.

Itt arról van szó, hogy ha megfelelő jogi szabályozás nélkül születik egy fogyatékos gyermek, akit mindenki eltaszít magától, akkor vajon nyugodtan alhatunk-e mint törvényalkotók, mint emberek, illetve hogy mint jogalkalmazók tudunk-e bármiféle emberséges és jogszerű megoldást találni. Nagyon súlyos dilemma ez - én itt nem látom megengedhetőnek a kísérletezést.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 168 1999.11.29. 0:47  61-221

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Hogy tovább fűzzem a dilemmák és a kérdések sorát, én is feltennék a tisztelt ellenzéki képviselőknek egy kérdést: vajon miképpen volna kezelhető és hogyan látnák megoldhatónak azt a helyzetet, ha a dajkaanya netán belehal a terhesség okozta szövődményes betegségbe vagy magába a szülésbe?

 

(20.10)

Miképpen lehetne kezelni azt a helyzetet, ha a dajkaanya olyan károsodást szenved a terhesség vagy a szülés következtében, amely maradandó fogyatékosságával jár? Vajon kártérítésre kötelezhető bárki ebben az esetben? Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 172 1999.11.29. 0:56  61-221

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Bauer Képviselő Úr! A példa, amelyet ön felhozott, nemcsak sértő, nemcsak bántó, hanem rendkívül rossz is. A prostitúció az emberiséggel egyidős, igen negatív társadalmi jelenség. Az a törvény, amelyet az Országgyűlés elfogadott, a prostitúció kordában tartásáról és korlátozásáról szól. Most pedig egy olyan javaslatról tárgyalunk, amely azt célozza, hogy egy rendkívül ellentmondásos, bár mély erkölcsi és emberi dilemmákat felvető, de tisztázatlan és kiforratlan jogi szabályozás egyáltalán hatályba se lépjen. Ha már a prostitúció példájánál tartunk, és azt analóg módon alkalmazni kívánnánk, akkor azt kellene mondani, hogy most arról döntünk, hogy ne is legyen prostitúció. Ezért nem jó az ön példája, képviselő úr.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 184 1999.11.29. 2:03  61-221

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Szinte röstelkedem, hogy ennyiszer emelkedem szólásra, de Orosz Sándor képviselő úr egy kérdést tett fel, amelyre illik válaszolni.

A képviselő úr azt mondta, hogy csak ül itt, és hagyja, hogy hasson rá a vita. Talán nem figyelt oda eléggé alaposan az érvekre. A dajkaterhesség esetében ugyanis arról van szó, hogy szemben a sok tízezer éve rendszeresen előforduló esetekkel, hogy tudniillik fogyatékos gyermek születik, meghal szülés közben az anya, vagy megrokkan, ugye, ezeket az eseteket a jogrendszer és az ember történelmileg kialakult erkölcsi rendszere tökéletesen kezelni tudja. Ez, hogy úgy mondjam, az élet egyik igen sajnálatos kockázati tényezője. De teljesen világos, hogy ebben az esetben a sorson kívül nincs senki más, akit felelőssé lehetne tenni.

A dajkaanyaságban éppen az a borzasztó, hogy ilyen helyzetekben felmerül az, vajon azért lett-e a gyermek fogyatékos, mert a genetikai szülők génállományából törvényszerűen ez következett, vagy pedig a dajkaanya szervezetében rejlett valamilyen objektív ok, amelynek következtében a gyermek fogyatékos lett, vagy netán a dajkaanya szervezetében ilyen objektív ok nem volt, de a terhesség során olyan életvitelt folytatott, amely oksági összefüggésbe hozható a gyermek fogyatékos voltával. És ugyanezt végiggondolhatja a dajkaanya szülés során bekövetkezett halála vagy esetleg súlyos egészségkárosodása kapcsán is. Ezért ördögi ez a probléma, ezért mondjuk azt, hogy ebbe az utcába nem kellene belemennie a magyar törvényhozásnak.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 196 1999.11.29. 1:36  61-221

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Most már igen félve kérek csak szót, de miután Mécs képviselő úr utalt a szervátültetésekkel kapcsolatban annak idején felmerült rendkívül komoly jogi vitákra, amelyek szinte évtizedekig tartottak, és hellyel-közzel, itt-ott még ma is tartanak, akkor csak egy dologról feledkezett meg.

Mondjuk, a veseátültetés esetén két felnőtt ember, rendszerint vérrokonok közötti tranzakcióról van szó. Már ez is nagyon komoly aggályokat vet fel. A dajkaanyaság esetében azonban egy minimum három-, de inkább négy- vagy ötpólusú jogviszony alakul ki, ami egyben erkölcsi viszonyulás is. Tudniillik eleve az egész ügynek a tárgya az a gyermek, aki még magatehetetlen, dönteni nem tud, hanem az ő megszületéséről történik a döntés. De szereplője ennek a jogviszonynak a dajkaanya férje vagy partnere, és szereplője természetesen a genetikai anyának a férje is mint genetikai apa.

Ezért alapvetően különbözik ez a helyzet a szervátültetések problémájától. Az is éppen elég nehézséget okoz. Ez a helyzet pedig, amint arról egész este beszéltünk, egyenesen megoldhatatlannak tűnik, és úgy gondolom, hogy ez a felismerés tükröződik a világ jogrendszereinek azon többségében, amely kifejezetten tiltja a dajkaanyaság megtörténtét.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 387-389 1999.11.30. 4:24  386-392

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! (Képviselők távoznak az ülésteremből.)

ELNÖK: Államtitkár Úr! Egy kis türelmét kérem mindaddig, amíg tisztelt képviselőtársaim halaszthatatlan közfeladataik ellátása miatt elhagyják az üléstermet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy nem értünk a mai napon a szavazás végére, kérem tehát figyelmüket. Megkérem államtitkár urat...

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon rövid zárszót mondok, úgyhogy nem kellene messzire menni, mert utána szavazni kell.

A közel két hónapos parlamenti vita tapasztalatait összegezve elöljáróban egy rövid számvetést engedjenek meg nekem.

Azt, hogy a kormány, illetve az ellenzék számára egyaránt fontos kérdés az igazságszolgáltatás jövője, jól jelzi, hogy a két javaslathoz összesen mintegy 140 módosító indítvány érkezett, köztük 16 bizottsági módosító javaslat és több mint 50, az ellenzék soraiból érkezett módosító indítvány. Ezek a számok is mutatják tehát, hogy mind az ellenzéki, mind a kormánypárti honatyák felelősséget éreznek az igazságszolgáltatás jövője iránt. Ez kifejezésre jutott annak a hatpárti konszenzuson alapuló bizottsági módosító indítványnak a megszületésében is, amely a törvény kétharmados részeit teszi az ellenzék számára is elfogadhatóvá.

 

(21.20)

Senki sem vitathatja, hogy ez a konszenzus a kormánypártok részéről gesztus értékű politikai lépés, ami egyértelműen kifejezésre juttatja a kormánynak azt a szándékát, hogy az igazságszolgáltatási reformot folytassa.

Ehhez a gondolathoz kapcsolódva - különösen most, a módosító javaslatokról való szavazás előtt - hangsúlyoznom kell azt is, hogy éppen ennek a törvényjavaslatnak a parlamenti vitája cáfolja azt az ellenzéki pártok részéről igen gyakran hangoztatott állítást, amely szerint a kormány politikai meggondolásból, öncélúan, úgymond, izomból elutasít minden jobbító szándékú ellenzéki módosító javaslatot.

Örömömre szolgál, hogy megemlíthetek néhány olyan módosító indítványt, amely mutatja, hogy igenis kialakulhat véleményazonosság a kormány és az ellenzék között, akár jelentős kérdésekben is.

Az ellenzéki pártok részéről megértésre talált - és ezt őszintén nagyra értékelem - a kormánynak az a szándéka, hogy a polgári peres eljárás gyorsítása érdekében ne csak a felek számára előírt határidőket szigorítsuk, hanem a bíróságok számára is írjunk elő egyes eljárási cselekményekre szoros és szigorú határidőket. Az SZDSZ részéről benyújtott módosító indítványok még a törvényjavaslatnál is szorosabb határidők megállapítását szorgalmazzák, amelyek közül a kormány támogatja például azt, hogy az első tárgyalás kitűzésére a törvényjavaslat szerinti hat hónap helyett már négy hónapon belül kerüljön sor.

Szintén támogatja a kormány az MSZP részéről benyújtott módosító indítványok közül azt, amely a polgári bíróság által kiszabható, legfeljebb 500 ezer forintos rendbírság felső határát a pertárgy értékéhez igazodóan maximálni javasolja. Ez azért jó és elfogadható javaslat, mert egyszerre érvényesül a szankció szigorítására irányuló kormányzati szándék, ugyanakkor mindez a méltányosság keretei között marad.

A módosítások közül hangsúlyos kérdés a büntetőeljárási szabályok hatályba léptetése. Célszerű és indokolt, hogy a parlamenti elfogadást követően a jogalkalmazóknak megfelelő időt biztosítsunk ahhoz, hogy fel tudjanak készülni. Ezért a törvényjavaslat büntetőeljárási szabályok módosítására vonatkozó része a kormány egyetértésével 2000. március 1-jén lép hatályba.

Tisztelt Országgyűlés! Ezúton is megköszönöm a kormánypárti és az ellenzéki képviselők rendkívül aktív közreműködését, valamint külön tisztelettel és köszönettel tartozunk az alkotmány- és igazságügyi bizottságnak, amely munkájával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ma este sokkal kiérleltebb és jobb törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványokról szavazhatunk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 393 1999.11.30. 1:37  392-394

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Nem valamennyi felvetésre, az idő előrehaladta miatt...

Egyetlen kérdést vagyok kénytelen kiemelni zárszavamban, mégpedig azt, hogy az adatvédelmi biztos úr kifogásolta a statisztikai törvény tervezett módosításának azt a szakaszát, amely lehetővé teszi, hogy a KSH statisztikai célból egyedi adatokat vegyen át a különböző hatósági és gazdasági nyilvántartásokból. A biztos úr véleménye szerint ezzel a KSH korlátozás nélkül bármilyen adathoz hozzájuthat, ami sérti a személyes adatok védelméhez fűződő alkotmányos alapjogot.

A biztos úr álláspontja véleményünk szerint félreértésen alapulhat, a statisztikai törvény említett módosítása ugyanis nem teszi lehetővé, hogy a Központi Statisztikai Hivatal bármely adathoz korlátozás nélkül jusson hozzá. Leszögezzük, hogy a KSH csak az országos statisztikai adatszolgáltatási programban vagy nemzetközi kötelezettségvállalásban szereplő adatgyűjtések teljesítéséhez szükséges és az ott meghatározott adatokat veheti át, mégpedig kizárólag csak a törvényben meghatározott nyilvántartásokból, ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik.

Az átvett adatok védelmét pedig a statisztikai törvény szigorú garanciális szabályai biztosítják. Az említett módosítás az Európai Unió statisztikai szabályaival harmonizálja a magyar statisztika szabályait. Kérem, hogy ennek figyelembevételével a módosító indítványokat támogatni, majd pedig a törvényjavaslat egészét is támogatni szíveskedjenek. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 387 1999.12.01. 4:51  384-388

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A "polgárőrség" összefoglaló elnevezés alatt azokat az egyesülési jog alapján létrehozott társadalmi szervezeteket értjük, amelyek egy-egy település vagy településrész közbiztonságának javítására, a rendőrség tevékenységének támogatására jöttek létre. Az ilyen céllal létrehozott szervezetek társadalmi jelentőségét mutatja az is, hogy hazánkban közel 1100 ilyen szervezet tevékenykedik mintegy 40 ezer fős tagsággal.

A problémát az jelenti, hogy a polgárőrszervezetek, illetve tagjaik szélesebb jogosítványokkal való felruházása érinti az adott szervezetek jogállását, felelősségét, a velük szemben támasztható jogi követelményeket.

Gondot okoz az is, vajon mennyiben gyakorolhat magánszervezet közhatalmi jogosítványokat. Az intézkedési jogosultságok többsége egyértelműen közhatalmi jellegű, amelyekkel az egyesülési jog alapján létrejött társadalmi szervezeteket alkotmányosan nem lehet felruházni. Az állampolgári és emberi jogok korlátozása csak fokozott felelősség és kellő képzettség mellett gyakorolható. Ehhez további feltétel a megfelelő szervezeti rendben érvényesülő kontroll, a szervezeten belüli és kívüli irányítás és nem utolsósorban a törvényességi felügyelet. Nem lehet cél, és az alkotmánynak sem felelne meg, hogy fegyveres magánszervezetek, erőszak legális gyakorlására feljogosított egyesületek jöjjenek létre.

Nem felejthetjük el, hogy a polgárőrség, ellentétben például a közterület-felügyelettel, társadalmi szervezet. Ezenkívül számos egyéb tényező miatt sem lenne szerencsés az ön által felvetett jogosítványokkal felruházni ezen szervezeteket. Ilyennek tekinthető, hogy a közterület-felügyeletről szóló törvény alapján a közterület-felügyelő eljárása során közhatalmat gyakorol, közigazgatási hatáskörben jár el, hatósági jogköre van, intézkedéseivel a polgárok alapjogait korlátozhatja. Ezért köztisztviselő a közterület-felügyelő; ennek megfelelően köztisztviselői vizsgát tesz. Feladatkörében eljárva hivatalos személy, kinevezéséhez képesítési követelmény a közterület-felügyelői vizsga letétele is. Intézkedésre csak akkor jogosult, ha az előírt feltételeknek megfelel.

A polgárőrszervezetek és -egyesületek tagjai természetesen nem rendelkeznek ilyen vagy ehhez hasonló felkészültséggel. Ezért számukra a közterület-felügyelői intézkedési jogkörök átadása nem járható út, öntevékeny közreműködésük viszont nélkülözhetetlen a helyi közbiztonság javításában. Ezt egyébként a közterület-felügyeletről szóló törvény is megerősíti, melynek alapján a közterület-felügyelet jogosult együttműködni a polgárőrség helyi szervével.

A rendőrségről szóló törvény módosítása alapján a polgárőrszervezet tagjainak a közbiztonság javítására irányuló és a rendőrséggel együttműködési megállapodás szerint végzett tevékenysége közfeladat. A rendőri szervek vezetői időben felismerték, hogy a polgárőrszervezetek tevékenysége szervesen kapcsolódik a rendőrség alapfeladatához, azt jól kiegészíti. Ennek alapján a rendőri szervek és a polgárőrszervezetek együttműködési megállapodásokat kötöttek.

A megállapodások szerint a rendőrség híradás-technikai eszközöket biztosít a polgárőrök szolgálatellátása idejére, közös szolgálatokat szerveznek, a rendőrség részt vesz a polgárőrszervezetek tagjainak képzésében. A polgárőrök jelzik a rendőrség felé az általuk észlelt jogsértéseket, a bűncselekmény elkövetését lehetővé tevő körülményeket.

Szeretném megemlíteni, hogy a polgárőrök természetesen megtehetik mindazt, amit bármely magyar állampolgár megtehet, vagyis a tetten ért bűnözőt elfoghatják, és a jogos védelem Btk.-ban rögzített hatályainak túllépése nélkül, a saját maga vagy mások ellen intézett vagy közvetlenül fenyegető támadást az elhárításhoz szükséges, tehát arányos mértékben és erővel elháríthatják.

A jogalkotás a maga eszközeivel természetesen honorálja a polgárőrség tagjainak önzetlen, akár saját testi épségüket is kockáztató tevékenységét. Szeretném megemlíteni, hogy az Országgyűlés éppen most tárgyalja - tegnap folyt le az általános vita - a büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslatot, amely a közfeladatot ellátó személy részére biztosított fokozott büntetőjogi védelmet kiterjeszti a polgárőrökre is.

E helyről is a kormány nevében ezúton megköszönöm valamennyi polgárőr áldozatos munkáját, és csatlakozom a képviselő úrnak a polgárőrök irányában iméntiekben hangoztatott jókívánságaihoz.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 170 1999.12.06. 2:44  155-207

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! A vita felesleges gerjesztésének szándéka nélkül röviden szeretnék két dologra reagálni. Ön úgy interpretálta az általános vitában általam elmondottakat, mely szerint én azt mondtam volna, hogy a dajkaterhesség által felvetett problémák jogi szempontból, jogtechnikailag uralhatóak és megoldhatóak. Úgy hiszem, nem ezt mondtam.

Én azt mondtam, hogy a jog természetesen nagyon sokféle szabályozást le tud írni, ki tud dolgozni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek a megoldások elfogadhatóak lennének. Nem akarom most a példákat sorjázni; nyilván öntől nem várható el, hogy az én akkori negatív példáimat elsorolja. Én csak egy dolgot vetnék fel, amit akkor is elmondtam.

Természetesen lehet azt jogszabályba foglalni, hogy a gyermeket megszülő dajkaanya, ha megszereti azt a gyermeket, és nem akarja odaadni a genetikai szülőknek, abban az esetben erre a törvény kötelezze őt, és adott esetben rendőrt meg végrehajtót lehessen oda küldeni, és a gyermeket a szülő anyjának az emlőjéről le lehessen tépni. Én ilyen összefüggésben beszéltem arról, hogy a jog persze mindent képes kezelni. Az egy másik kérdés, hogy morálisan és emberileg ez számomra és számunkra egy elfogadhatatlan helyzet volna.

Még egy mondatot arról, hogy a Katolikus Püspöki Kar véleménye miképpen jött számba ebben az ügyben. Én a véleményezők közül egyébként kettőt emeltem ki, a püspöki kar mellett a Legfelsőbb Bíróságot is, amely szintén a kormány előterjesztésével értett egyet. Ez úgy van, hogy különféle szervezetek kapják meg, egyesületek, civil szervezetek és egyházak is, igen, megkapják a különféle törvényjavaslatok tervezeteit, és erről kifejtik a véleményüket. Szó sincs arról, hogy bárkire bármit rá akarnának erőszakolni! Tehát az ön felvetése, mely szerint az egyházaknak csak a saját híveikkel szemben van kompetenciájuk, adott esetben nem értelmezhető. Csupán arról volt szó, hogy az egyházakat - amint az a jogalkotási törvény szerint egyébként kötelezettségünk - megkérdeztük, hogy az adott ügyben mi a véleményük, és ők a törvénynek megfelelően a véleményüket mondták el.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 188 1999.12.06. 2:23  155-207

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Három rövid megjegyzést tennék a Bauer képviselő úr által elmondottakhoz. Kezdjük a végén!

Kérem, itt nem már meglévő és kialakult jogviszonyokba való váratlan, úgymond, rajtaütésszerű beavatkozásról van szó, hanem arról, hogy egy még létre sem jött, meg sem született jogi lehetőséget, az általános vitában részletezett és általam most igazán megismételni nem kívánt okokból, nem kívánunk engedni hatályba lépni.

A második az, hogy javaslom, a képviselő úr tanulmányozza alaposabban a 42/1995-ös alkotmánybírósági határozatot, amelyre hivatkozott. Ez az a határozat, amely a Bokros-csomagról azt állapította meg, hogy önmagában azért, mert több mint húsz, egymással semmiféle összefüggésben nem álló törvényt módosít, még nem tekinthető alkotmányellenesnek. Idézem pontosan: "Az Alkotmánybíróság nem tekintette ab ovo alkotmányellenesnek a húsz, egymással csak igen nehezen fellelhető, távoli összefüggésben álló, sokféle szakterületet felölelő törvények egyidejű, egy jogszabályban rendkívül rövid idő alatt történő módosítását." Kimondta, hogy maga az a tény nem alkotmányellenes, ha egy jogszabály egyszerre több jogszabályt módosít.

A harmadik megjegyzésem az, hogy a képviselő úr hiányolja az összefüggést a törvénycsomagban szereplő témák között. Az 1-3. §-okban országos hatáskörű szervek jogállásáról van szó.

Ez a kérdés kétségkívül kapcsolódik az ingatlan-nyilvántartáshoz, halászatról és horgászatról szóló törvényekhez is, továbbá a törvényjavaslatnak ezen részei, valamint a többi részek - így az egészségügyi törvény javasolt módosítása is - a tekintetben is összefüggenek egymással, hogy 2000. január 1-jén hatályba lépő, illetve azok megváltoztatását igénylő szabályokról van szó. (Az elnök jelzi az idő leteltét.)

Csak szeretném még az utolsó mondatomban elmondani, az egy általános jogszabály-szerkesztési megoldás, hogy évek óta harminc-negyven törvényt módosít egyszerre minden költségvetési törvény - soha fel sem merült, hogy ez alkotmányellenes volna.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 28 1999.12.07. 5:10  21-29

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Rendkívül érdekes okfejtést hallottunk az elmúlt hetekben, hónapokban zajlott vita megvilágításáról, melynek tárgya valóban a bírói függetlenség volt, és annak bizonyos mértékig a politikai hovatartozástól függő megítélése. Úgy értem ezt, hogy az ellenzéki pártok egyes képviselői megnyilatkozásaikban sok esetben nem a hatályos törvényekből, hanem úgy tűnik, politikai érdekeikből indultak ki, amikor a kormányhoz tartozó politikusok megnyilatkozásait értékelték.

Szeretnék kapcsolódni a képviselő úrhoz a Btk. szigorításával összefüggő szavai kapcsán. Emlékezetes az, hogy 1989 óta mintegy háromszorosára növekedett hazánkban az elkövetett bűncselekmények száma, az akkori 200 ezres szintről mintegy 600 ezerre emelkedett az ismertté vált bűncselekmények száma. Ehhez képest a '90-es évek elejétől - miközben egyre több bűncselekményt egyre nagyobb kárt okozva, egyre elvetemültebb módon követtek el - a bíróságok által kiszabott büntetések különös módon egyre enyhébbek lettek. Ez statisztikai tény, ez volt a kiindulópontja a kormány új büntetőpolitikájának, amely az 1999. március 1-jén hatályba lépett Btk.-novellában öltött elsőrendűen testet.

Ennek a büntetéskiszabásra vonatkozó része valóban azt tartalmazza, amire Pokol képviselő úr is utalt, nevezetesen, hogy a bíróságoknak a büntetések kiszabása során a Btk.-ban rögzített büntetési tétel középmértékéből kell kiindulni. Hogy egy érzékletes példát mondjak, a rablás alapesetének a büntetési tétele 2-8 évig terjed a Btk.-ban. Az imént általam jelzett enyhülő büntetéskiszabási tendencia oda vezetett, hogy hivatalba lépésünkkor az átlagos rablási cselekményekre 2 és fél év körüli büntetéseket szabtak ki a statisztika szerint a bíróságok. A kormány úgy gondolta, hogy a törvényhozó akaratának az felel meg, ha kötelezettségévé teszi a bíráknak, hogy adott esetben az 5 éves középmértékből induljanak ki, és ha vannak a vádlott javára szóló enyhítő körülmények, úgy térjenek el lefele ettől az 5 éves mértéktől, de ha vannak súlyosító körülmények, akkor az 5 évnél súlyosabb büntetést szíveskedjenek kiszabni.

Ez a példa pontosan rámutat a törvényhozó és a bírói hatalom összefüggésére, arra az alkotmányos tételre, annak a helyes értelmezésére, amelyet Pokol képviselő is idézett, hogy tudniillik a bírák ítélkező tevékenységükben függetlenek, és csak a törvénynek vannak alávetve - de a törvénynek alá vannak vetve! És a törvényt, tisztelt Ház, ebben az Országgyűlésben hozzák, és ennek az Országgyűlésnek a többségi akarata nyilvánul meg a büntetőtörvényekben is.

Ha szabad még egy gondolatot mondanom, az elmúlt hetekben az igazságügy-miniszter asszony és az OIT elnöke között lefolytatott vitákról szeretném azt elmondani, hogy ismert módon az Országos Igazságszolgáltatási Tanács látja el a bíróságok igazgatását, és ennek a tanácsnak az igazságügy-miniszter is tagja. Az OIT ma az a fórum, ahol az igazságügy-miniszter mint a kormány képviselője találkozhat a bírói hatalmi ág képviselőivel és az igazságszolgáltatást érintő kérdéseket megvitathatja. OIT-tagként nemcsak joga, hanem kötelessége is elősegíteni azt, hogy a testület minél eredményesebben láthassa el tevékenységét, és köteles az igazságügy-miniszter feltárni a bíróságok működésével és igazgatásával kapcsolatos esetleges nemkívánatos jelenségeket, és javaslatot tenni azok megszüntetésére.

A miniszter asszony az OIT tagjaként Kovács Mihály ügyének soron kívüli tárgyalása érdekében előterjesztett indítványát az OIT egyhangúlag szavazta meg, sőt az OIT legutóbbi ülésén éppen a miniszter asszony javaslatára arról döntöttek, ugyancsak egyhangúlag, hogy a két évnél régebben húzódó bírósági ügyek elhúzódásának okát külön, tételesen, ügyenként indokolt megvizsgálni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Úgy gondolom tehát, hogy nem két hatalmi ág ütközött, hanem az OIT két tagja fejtett ki eltérő véleményt a nyilvánosság előtt, és ez nagyon is helyénvaló volt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 155 1999.12.07. 2:04  152-160

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Az Igazságügyi Minisztérium csaknem teljes apparátusa a mai délelőttöt egy igen érdekfeszítő társasjátékkal töltötte, amelynek barkochba a neve.

Azt találgattuk, vajon mit is fog kérdezni képviselő úr, ugyanis meg kell mondanom, hogy az ön által feltett kérdés - ami úgy hangzik, hogy minden relatív, avagy a sürgősség relativitása a bársonyszékből nézve - egész egyszerűen nem korrekt. Egyrészt nem felel meg a Házszabály 119. § (2) bekezdésében írott azon követelménynek, hogy a tárgyat legalább fel kell tüntetnie a képviselőnek, amikor azonnali kérdést intéz, hogy a válaszadó legalább nagyjából el tudja helyezni, vajon mire is fog ez a kérdés vonatkozni. Megítélésem szerint ön ezt a házszabályi kötelezettséget megszegte.

S itt be is fejezhetném a válaszadást, de tisztelem önt annyira, hogy a rendelkezésemre álló egy percben megpróbálok az ön által feltett mintegy húsz kérdésre válaszolni.

A kérdésfeltevése tele volt csúsztatásokkal. Miközben a bíróságokkal való igazságügy-miniszteri kapcsolatot firtatja, eközben rendőrségi ügyszakban lévő ügyek iránt érdeklődik, holott ön nagyon jól tudja, hogy az Igazságügyi Minisztériumnak sem a rendőrségre, de még kevésbé a független ügyészségre semmilyen hatásköre nincs.

Ami pedig Kovács Mihály ügyét illeti, szeretném elmondani, hogy ezek a cselekmények 1991-ben és '92-ben történtek. Ez egy sok száz millió forintos csempészeti ügy. Az ön megítélésére bízom, hogy ma, kilenc évvel később vajon indokolatlan-e az eljárás folytatásának, legalábbis az elsőfokú ítéletig való eljuttatásának a követelése az igazságügy-miniszter részéről, aki egyébként ezt mint az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagja tette meg, mint egy tag a 15 tag közül. Bármelyik tagnak joga van minden egyes, általa indokolatlanul elhúzódónak tekintett ügyben soronkívüliséget kérni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 159 1999.12.07. 0:51  152-160

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselő Úr! Ön pontosan tudja, ha a rendőrség működésében talál kivetni- vagy kifogásolnivalót, úgy a Házszabály és alkotmányos rendünk értelmében a belügyminiszter úrhoz kell és lehet fordulnia. Ami pedig Kovács Mihály ügyét illeti, szeretném önt tájékoztatni arról, hogy amikor az idén tavasszal kilenc éve húzódó büntetőügyben - amúgy törvényben biztosított jogánál fogva - az igazságügy-miniszter kérte a soronkívüliség elrendelését, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács nemhogy nem tekintette ezt illetéktelen beavatkozásnak, nemhogy nem tekintette egy másik hatalmi ág ellen intézett illetéktelen támadásnak, hanem egyhangúlag - képviselő úr, megismétlem: egyhangúlag - elrendelte az ügy soron kívüli intézését.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

(14.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 227 1999.12.07. 4:07  224-230

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Valóban, a rendszerváltozás teremtette meg a bírói függetlenség személyi és szervezeti feltételeit hazánkban, napjainkra a bíróságok már szervezetileg is teljes mértékben elkülönültek a másik két hatalmi ágtól. A bíróságok igazgatási teendőit a több mint kétharmad részben bírákból álló Országos Igazságszolgáltatási Tanács végzi.

Azonban minden egyes, okkal közfelháborodást kiváltó ítélet vagy elhúzódó eljárás miatt az ostor a kormányon csattan ma is. A kormány ugyanis felelősséggel tartozik az alkotmányos rend és az állampolgárok jogainak védelméért, valamint a törvények végrehajtásáért.

Az OIT ma az a fórum, ahol az igazságügyi miniszter mint a kormány képviselője találkozhat a bírói hatalmi ág képviselőivel, és az igazságszolgáltatást érintő kérdéseket megvitathatja. Neki mint az OIT tagjának nemcsak joga, hanem kötelessége is elősegíteni azt, hogy a testület minél eredményesebben láthassa el tevékenységét, feltárja a bíróságok működésével, igazgatásával kapcsolatos esetleges nemkívánatos jelenségeket, és javaslatot tegyen azok megszüntetésére, illetve jövőbeni megelőzésére. (Folyamatos zaj.)

Dávid Ibolya miniszter asszonynak az OIT tagjaként Kovács Mihály ügyének - ő az egyébként, aki Kunos Péter vádlott-társa volt egy másik ügyben - soron kívüli tárgyalása érdekében előterjesztett indítványát a testület vita nélkül, egyhangúlag megszavazta. Sőt, az OIT legutóbbi ülésén szintén a miniszter asszony javaslatára döntött arról egyhangúlag, hogy a két évnél régebbi bírósági ügyek elhúzódásának okát megvizsgálják, és erről az érintett megyei bírósági elnökök rendszeresen jelentést tesznek a tanácsnak.

Ezért hát nem vitatható el az igazságügyi minisztertől az a jog, hogy a nyilvánosság előtt kifejthesse és ezáltal nagyobb nyomatékot adjon a bíróság működését érintő véleményének. Tanulságként leszűrhető az ügyből, hogy lényegében az OIT két tagjának álláspontja ütközött, és nem a két hatalmi ág képviselőjének ádáz harcáról volt szó.

Solt Pál elnök úr ez év október 12-én az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága előtt maga is kijelentette, hogy a bíróságok nem bírálhatatlanok. Idézem az elnök úr szavait: "Ami most már azt a kérdést illeti, hogy a bíróságok bírálhatók-e, az a válaszom, hogy természetesen igen. Nyitottak vagyunk, várjuk a bírálatokat." - mondta Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke. Ezt mintegy megerősítve, a minap egy sajtótájékoztatón Solt elnök úr kijelentette, hogy a bírói kar nem tévedhetetlen, a tárgyszerű, higgadt bírálatra fogékony.

Éppen ezért az igazságügy-miniszter, akinek az OIT tagjaként kötelessége mindent megtenni az eljárások gyorsítása érdekében, nemcsak egyes eljárások ügyében, hanem általánosságban is, semmilyen szempontból nem szolgáltatott okot arra, hogy ön a bíróságok függetlensége iránt érzett aggódás hangjába burkolt, alaptalan vádaskodásokkal illesse őt.

Kérdéseire válaszolva tehát elmondhatom:

1. A miniszter asszony nagyon is tisztában van az igazságszolgáltatás törvényes működéséért viselt felelősségével, ezért viseli szívén az ítélkezés gyorsításának kérdését.

2. A kormányban a törvényesség betartását szolgáló eszközrendszer érdekében fogalmazódott meg az elképzelés az ügyészség kormány alá rendeléséről. Szó sem volt tehát arról, és ilyen fel sem merülhet, hogy a bíróságok felügyeletét lássa el a kormány vagy a kormány nevében az igazságügy-miniszter. Az ügyészség - számos mértékadó európai államban is létező - kormány alá rendelésének legfőbb indoka egyébként a hatalmi ágak egyensúlyának biztosítása, természetesen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a bírói függetlenség sérelme nélkül.

Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 306 1999.12.07. 2:00  305-307

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy ne hagyják el a termet, a töredékét sem fogom felhasználni az ajánlás szerinti időnek. (Taps.) Köszönöm szépen.

Az egyezmény létrehozásának és a csatlakozás indoka a bűnözés nemzetközivé válása. Ma a bűnözés gyakorlata az, hogy az egyik államban bűncselekmény útján szerzett jövedelmet, vagyoni előnyt a bűnelkövetők más államba menekítik, és ott pénzügyi tranzakciók révén tisztára mossák, s így legalizálják. Ez ellen a büntetőeljárást folytató állam egyedül csak korlátozott sikerrel tud fellépni. Az Európai Unió a tagság feltételéül szabja ennek az egyezmények a ratifikálását is, amelyet hazánk vállalt.

Az egyezményt hazánk külügyminisztere 1997. november 6-án írta alá a parlamenti megerősítés fenntartásával. Az egyezmény két részre oszlik, egyrészt elkülöníti azokat a feladatokat, amelyeket a szerződő államok saját jogukban hajtanak végre a pénzmosás megelőzésére, illetve azokat a jogsegély jellegű nemzetközi kötelezettségeket, amelyeket a pénzmosás elleni harcban vállalnak. Minden állam köteles szabályozni a bűncselekményből származó jövedelem elkobzását, a jövedelem felkutatását, azonosítását és ennek érdekében a banki, pénzügyi nyilvántartásokhoz történő hozzáférést.

A nemzetközi együttműködést szabályozó III. fejezet leszögezi, hogy a szerződő felek a lehető legszélesebb körben együttműködnek egymással a bűncselekményekből származó jövedelmek elkobzására irányuló eljárásokban. A határozati javaslat mellékletében található fenntartások biztosítják az összhangot a belső jog és a szerződésben vállalt kötelezettségeink között.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem a határozati javaslat támogatását és elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 117 1999.12.13. 1:44  40-188

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Teljesen egyetértve a Salamon képviselő úr által elmondottakkal, szeretném az általa elmondottakat nagyon röviden kiegészíteni.

A Szent Korona a kincstári vagyon része mint kiemelkedő, pótolhatatlan értékű vagyontárgy. Valóban, eddig a Nemzeti Múzeum gyakorolta a vagyonkezelői jogot, de ezt a jogot az államháztartási törvény alapján a vagyonkezelő átadhatja más állami szervnek a Kincstári Vagyoni Igazgatóság hozzájárulásával. Pontosan ez történt, hiszen a vagyonkezelői jogot a múzeum szerződésben adta át az Országgyűlés Hivatalának, így jelenleg a hivatal a vagyonkezelő.

Ki kell azt emelni, hogy a szerződés részét képezik a muzeális tárgyakért felelős állami hatóság, a Kulturális Örökség Igazgatóságának műtárgyvédelmi feltételei. Gyakorlatilag tehát a hatályos jogszabályoknak mindenben megfelel az az előkészületi tevékenység, amelyet itt a képviselők némileg sérelmeztek.

Természetesen a törvény elfogadása után a Szent Korona és a hozzá tartozó koronázási ékszerek elhelyezésének megváltoztatása már csak az Országgyűlés döntésével lesz lehetséges, figyelemmel arra a módosító javaslatra is, amelyet Balsai István képviselő úr nyújtott be, és amely a Szent Korona-testület ide vonatkozó rendelkezési jogát a kormány eredeti javaslatával szemben kiiktatni tervezi.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 121 1999.12.13. 0:36  40-188

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Bauer képviselő úr, azt hiszem, hogy nem pontosan tetszett érteni az általam elmondottakat: az imént úgy fogalmazott, hogy a kormány eddigi lépései jogszabályba nem ütköznek. Nem erről van szó: kifejezett törvényi felhatalmazáson alapulnak a kormány előkészületi lépései. Ez a törvényi alap, ez a támadhatatlan és vitathatatlan jogalap az államháztartási törvény, valamint a kulturális javak védelméről szóló törvény.

Ennyiben szerettem volna pontosítani az ön szavait. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 125 1999.12.13. 2:07  40-188

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök asszony. Avarkeszi képviselő úr felszólalására szeretnék reagálni.

Az imént arról beszéltem, hogy a kormány előkészületi cselekményeinek mi a jogalapja. A mi meggyőződésünk azonban az, hogy a Szent Korona a kincstári vagyonhoz tartozó muzeális tárgyak közül kiemelkedő jelentőségű. Azt is mondhatnám, hogy nem kerülhet azonos jogi elbírálás és rezsim alá, mint egy földből kiásott rozsdás kard például. Éppen ezért szükséges és elengedhetetlen - és ez egy sarokpontja a mi meggyőződésünknek -, hogy a Szent Korona elhelyezését éppen azért, hogy megváltoztassuk a jelenlegi, kissé méltatlan helyzetet, amikor is egyszerű kormánydöntéssel lehet mozgatni a Szent Koronát, ezt megváltoztassuk, és a jövőben törvényi alapja legyen a Szent Korona őrzésére és elhelyezésére vonatkozó minden kérdésnek.

Tehát éppenséggel a Szent Korona iránti tiszteletünk és a Szent Korona jelentőségéről való meggyőződésünk vezet minket akkor, amikor ragaszkodik a kormány ahhoz és ragaszkodnak a kormánypártok ahhoz - nincs itt semmiféle bizonytalanság meg ellentmondás -, hogy január 1-jén a törvény erejénél fogva, törvényi felhatalmazás alapján, a Magyar Országgyűlés székházában, a magyar Országházban, annak is a Kupolacsarnokában kerüljön méltó elhelyezésre a magyar Szent Korona. Ez lesz az a hely, ahol - és ezt megígérem önnek, képviselő úr - sokkal többen fogják évente felkeresni, mint amennyien ma a Nemzeti Múzeumban teszik és tették ezt. Szeretném, ha egy év múlva majd erre a számszerűségi kérdésre visszatérnénk. Én biztos vagyok abban, hogy lényegesen meg fogja haladni ebben a házban a korona látogatóinak a száma a Nemzeti Múzeumban történő látogatók számát. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 147 1999.12.13. 1:57  40-188

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Dornbach Képviselő Úr! Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy itt most a törvényjavaslat részletes vitája folyik, és nem egyes parlamenti képviselők sajtónyilatkozatainak a vitája, úgyhogy a koronára tett eskü kérdésének felemlítését nem tartom a tárgyhoz tartozónak.

Ismételten elmondom - ez elhangzott már a miniszteri expozéban is -: a törvényjavaslat sem nyíltan, sem burkoltan nem irányul a Szent Korona-tan felélesztésére, és nem irányul a Szent Korona alkotmányos pozíciójának a megváltoztatására.

Másodszor: korábbi felszólalásomban említettem már, hogy a jelenleg hatályos, egyébként az ügy súlyához méltatlanul alacsony szinten szabályozó törvények alapján a Magyar Nemzeti Múzeum az Országgyűlés Hivatalának adta át szerződésileg, szakhatósági hozzájárulással a vagyonkezelői jogot. Ezen megállapodás alapján az Országgyűlés Hivatala, és annak természetszerűleg az elöljárója, a házelnök úr intézkedhetett és intézkedett is a Szent Korona elhelyezésének előkészületei tárgyában.

Ezért e helyről nagyon határozottan visszautasítom azt a csúsztatást, amely szerint itt a kormány bármifajta intézkedést tett volna! A kormány nem tett, nem is tehetett ilyen intézkedést, tehát, ha úgy tetszik, akkor a Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettesre való célzást is, tisztelettel bár, de nagyon határozottan vissza kell utasítsam!

Köszönöm. (Dr. Salamon László tapsol.)

(18.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 167 1999.12.13. 2:05  40-188

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Bauer képviselő úr imént hallott okfejtésének egyetlen eleme sem megalapozott. Az alkotmány 30/A. §-ának (1) bekezdése rendelkezik a köztársasági elnök feladatkörének részleteiről. E bekezdés utolsó m) pontja a következőképpen szól. "A köztársasági elnök dönt mindazokban az ügyekben, amelyeket külön törvény a hatáskörébe utal." Az alaptörvényünk tehát külön törvényről szól, és nem tesz említést arról, hogy a szóban forgó törvény elfogadásához vajon egyszerű vagy minősített többség szükséges-e.

Tekintve, hogy az alkotmány minden esetben megjelöli, ha az adott törvényalkotási tárgykör szabályozásához minősített többség szükséges, ebből a contrario következik az is, hogy ilyen kifejezett rendelkezés hiányában a köztársasági elnök részére feladatot bármilyen, vagyis akár egyszerű többséggel elfogadandó törvény is megállapíthat. A hatályos jogrendszerben is számos példa található arra, hogy az alkotmány 30/A. § (1) bekezdés m) pontja alapján külön törvényi feladatot határoz meg a köztársasági elnök számára, így például a szabálysértésekről szóló 1999. évi törvény 116. § (3) bekezdése az elzárás felfüggesztése tekintetében, a területszervezési eljárásról szóló 1999. évi XLI. törvény 2. §-a a várossá nyilvánítás, a községalapítás, -egyesítés megszüntetése tekintetében is. Továbbá a felsőoktatási törvény, a tisztességtelen piaci magatartásról szóló törvény is hasonlóképpen rendelkezik.

A kormány tagjának ellenjegyzése fogalmilag csak akkor merülhet fel, ha az adott ügy kormányzati kompetenciába tartozik. Miután a Szent Koronával kapcsolatos rendelkezési jog a törvényjavaslat értelmében az Országgyűlést, illetve a Szent Korona-testületet illeti meg, és e tekintetben a kormánynak nincs hatásköre (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), a tárgyalt esetben az ellenjegyzés fel sem merülhet.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 171 1999.12.13. 1:08  40-188

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Nem kívánnám megismételni azokat az érveket, amelyeket az iménti felszólalásomban már elmondtam. Idő hiányában nem tudtam egy kérdésre reagálni, ez a hatalom megosztása, a hatalmi ágak elválasztásának a kérdése, amelyre Bauer képviselő úr utalt. Alkotmányellenesnek véli, hogy ebben a testületben különböző hatalmi ágak képviselői foglalnak helyet.

Felhívnám a képviselő úr szíves figyelmét arra, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, amely egyébként egy független hatalmi ág igazgatási tevékenységére hivatott, annak irányítását látja el, és 1997-ben, az önök kormányzása idején, alkotmánymódosítás útján jött létre, pontosan arról szól, hogy ott különböző hatalmi ágak képviselői egyaránt és egyenjogúan, azonos értékű szavazattal foglalnak helyet, ezért tehát nem kivételes és nem precedens nélküli ez a megoldás.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 175 1999.12.13. 0:30  40-188

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Bauer képviselő úr már megelőlegezte, hogy biztosan kijavítom. Nem tévedett a képviselő úr. A kegyelmi eljárás részletes szabályait javaslom tanulmányozni, van kormányzati feladat- és hatáskör e tekintetben, ugyanis az igazságügyi miniszter tesz előterjesztést a köztársasági elnöknek a kegyelem megadása vagy a kegyelem elutasítása tekintetében.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 185 1999.12.13. 2:16  40-188

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hack Péter képviselő úr kifogásolta érvelésemet az alkotmány 30/A. § (1) bekezdés m) pontjával összefüggésben, amikor is kifejtettem azt, hogy a kormány tagjainak ellenjegyzése fogalmilag egyáltalán csak akkor merülhet fel, ha az adott ügy kormányzati kompetenciába tartozik.

Az Alkotmánybíróság értelmezte a köztársasági elnök döntési hatáskörét és ezzel összefüggésben az ellenjegyzés intézményét. Ezt úgy definiálta az Alkotmánybíróság, hogy mintegy ezzel vállalja át a kormány a politikai felelősséget a köztársasági elnök döntéseiért.

Vannak ugyanakkor a köztársasági elnöknek olyan önálló politikai döntései, amelyekhez nem szükséges az ellenjegyzés. A kormány hatályos törvényeink alapján mindig ott gyakorol ellenjegyzési jogot, ahol az elnöki döntésre a kormány tesz előterjesztést, ahol tehát a döntéssel kapcsolatban van kormányzati hatáskör. Erről beszéltem, amikor arra utaltam, hogy a Szent Korona-testületben folytatott tevékenység tekintetében nincs kormányzati kompetencia és nincs kormányzati döntés-előkészítési hatáskör. Ebből következően az olyan elnöki döntéseknél, amelyek nem érintenek kormányzati kompetenciát, az Alkotmánybíróság értelmezésére tekintettel fogalmilag kizárt az ellenjegyzés.

És hogy mondjak mindjárt egy konkrét példát, amely az m) pont hatálya alá tartozik, ugyanakkor nem kívántatik meg hozzá miniszteri vagy miniszterelnöki ellenjegyzés, hadd utaljak az ügyészségi törvényben foglalt azon rendelkezésre, amely szerint például a köztársasági elnök dönt az ügyészségek illetékességi területéről. Nos, ehhez a köztársasági elnöki döntéshez sem szükséges miniszteri ellenjegyzés, mivel a kormánynak az ügyészséggel kapcsolatban nincsen hatásköre. Annak ellenére ez a helyzet, hogy az alkotmány 30/A. § (2) bekezdése az érintett pontok között az m) pontot valóban nem sorolja föl.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 51 1999.12.14. 2:36  50-54,226-233

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő javaslat több jogterület egyidejű módosítását irányozza elő. Számos kifogás érkezett ellenzéki oldalról a vita során, azt állítva, hogy ez a megoldás nem alkotmányos.

Hadd emlékeztessek ehelyütt arra, hogy az Alkotmánybíróság, egyébként a Bokros-csomagként elhíresült, a családokra tragikus hatást gyakorolt törvénycsomag vizsgálata alapján hozott határozatában nem tekintette alkotmányellenesnek a sokféle szakterületet felölelő törvények egyidejű, egy jogszabályban történő módosítását. Kijelenthetjük tehát, hogy nem alkotmányellenes az előttünk fekvő javaslat pusztán amiatt, mert egy jogszabállyal több jogszabály módosul.

Az Alkotmánybíróság által megkívánt vagy legalábbis helyesnek tartott egyéb követelmények, így az előkészítés és szerkesztés racionális rendje, a viszonylag könnyen átlátható jogtechnikai megoldások, a felelős döntés meghozatalára rendelkezésre álló megfelelő idő, a módosult jogszabályok mielőbbi egységes szerkezetben történő közzététele biztosíthatók és biztosítottak a javaslat esetében. A kormány azokat a módosító javaslatokat támogatja, amelyek a törvényjavaslatban foglaltak pontosítását célozzák. E körbe tartozik az ingatlan-nyilvántartás, továbbá a halászatról és horgászatról szóló törvények módosítását érintő javaslatokhoz benyújtott módosító indítványok egy része.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslattal összefüggésben az egyik legnagyobb vitát a dajkaterhességnek az egészségügyről szóló törvényből történő tervezett kiiktatása váltotta ki. Igen sok olyan, a dajkaterhesség lehetőségének tiltására irányuló felszólalás hangzott el jogi, illetve orvosi végzettségű képviselők részéről, amelyek megerősítették azt a kormányzati álláspontot, hogy a dajkaterhesség 2000. január 1-jei hatálybalépése elhibázott rendelkezés lenne. A dajkaterhesség megengedése álláspontom szerint mindenképpen helytelen lépés volna, nem csupán jogi megfontolásokból, hanem erkölcsi, etikai szempontból is. A kifejtettekre figyelemmel kérem, hogy a tisztelt Ház e tekintetben is a kormány által benyújtott törvényjavaslat eredeti rendelkezéseit fogadja el.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Köszönöm a figyelmüket, és kérem, hogy a szavazás során az elhangzott indokokra is legyenek figyelemmel. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 172 1999.12.14. 3:55  169-175

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony és Képviselő Úr! Nem kívánok foglalkozni azzal, hogy valójában egy, az Igazságügyi Minisztérium irányítása, felügyelete alá nem tartozó szerv dolgozója milyen iratot írt alá vagy nem írt alá. Nem foglalkozom továbbá azzal sem, hogy a politikai jó ízlés vagy a politikai célszerűség miképpen vonatkozik erre az esetre. Engedjék meg, hogy tisztán a jog keretei között maradjak a válaszban.

Én azt gondolom, hogy az interpelláló képviselők teljes mértékben félreértik vagy félremagyarázzák az alkotmány szövegét, és abból célzatosan idéznek. Az alkotmány 3. §-a az idézetteknél ugyanis jóval többet mond; idézem akkor teljességében a 2. és a 3. §-t is: "A pártok közreműködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában. A pártok közhatalmat közvetlenül - hangsúlyozom, közvetlenül - nem gyakorolhatnak. Ennek megfelelően egyetlen párt sem irányíthat semmiféle állami szervet. A pártok és a közhatalom szétválasztása érdekében törvény határozza meg azokat a tisztségeket, közhivatalokat, amelyeket párt tagja vagy tisztségviselője nem tölthet be." - mondja az alkotmány.

Az interpelláló képviselők félreértelmezésében közvetlen pártirányítást jelent, ha állami szervekben pártok tagjai, képviselői ülnek. A területfejlesztési tanács ugyanis, vitán felül, állami szerv. E véleményük abszurditását kiválóan érzékelteti, ha az alkotmányból valóban az következne, amit ők állítanak, akkor sem az Országgyűlésben, sem a kormányban, sem az önkormányzatok képviselő-testületeiben nem működhetnének pártok tagjai.

Az alkotmány pontosan fogalmaz, amikor a pártok közvetlen hatalomgyakorlását tiltja. Ez pedig azt jelenti, hogy egyetlen párt sem lehet hivatalból, jogszabály előírása alapján tagja az állami szerveknek, egyetlen párt sem lehet az alkotmány vagy más jogszabály által deklarált módon a társadalom vezető ereje - erre ugye volt példa -, ez ugyanis pártállami hatalomgyakorlást jelentene.

Ugyanakkor az alkotmány meghatározza a közvetlen hatalomgyakorlás tilalmának garanciáját is, ez pedig az összeférhetetlenség szabályozása, tudniillik a törvény maga megmondja, hogy melyek azok a tisztségek, funkciók, amelyek összeférhetetlenek a párttagsággal; egy sor ilyen van, ezeket most nem sorolom fel. Ebből viszont az is következik, hogy mindazok a tisztségek, közhivatalok, amelyekre a törvény nem mondja ki az összeférhetetlenséget, betölthetők párttagok által is, vagyis ilyen esetben alaptalan a közvetlen hatalomgyakorlás tilalmának sérelméről beszélni.

Az alkotmány meghatározza azokat a módokat is, ahogy a pártok, amelyek - szintén az alkotmányból idézem - részt vesznek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában, képviselőket küldhetnek a különböző közhatalmi szervekbe. Ez lehet választás, de lehet delegálás is. A területfejlesztési törvény a területfejlesztési tanácsokba bizonyos számú tag küldését, meghatározott szervezetek - például önkormányzati társulások vagy önkormányzatok, például fővárosi kerületek - esetében delegálás útján rendeli.

A delegátusok kiválasztásának a módját a törvény nem határozza meg, ugyanis az a politikai élet, a politikai egyeztetés világába tartozik, és a küldő szerv eljárási szabályai irányadók rá, nem ez a törvény.

Ha ezt az interpelláló képviselők alkotmányellenesnek tekintik, akkor szerény véleményem szerint a politikai intézményrendszer működésének alapvető eljárását kérdőjelezik meg.

Kérem a válaszom szíves elfogadását. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 234 1999.12.14. 2:16  233-237

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr, nem panaszkodhatom a hangerőre, és ígérem, hogy rendkívül rövid leszek.

Tisztelt Ház! A részletes vita lezárásaként szeretném röviden összefoglalni az önök előtt fekvő törvényjavaslat benyújtásának indokait, mert ennek tükrében válhatnak világossá a számos módosító indítvánnyal kapcsolatos kormányzati álláspont okai is. A javaslat célja nem az egy éve hatályba lépett, a Btk. átfogó, novella jellegű módosítását jelentő 1998. évi LXXXVII. törvény korrekciója, hanem az e törvény által nem érintett joganyag kisebb terjedelmű módosítása. Örömünkre szolgál, hogy a javaslat szükségességét az Országgyűlés jelentős többsége elfogadta, s a képviselők a vita során nagy érdeklődést mutattak, amelyet a számos módosító javaslat benyújtása is bizonyít.

A kormány támogatja azokat a módosító javaslatokat, amelyek a bírósági munkateher könnyítését, illetve a racionális bírósági munkaszervezést teszik lehetővé. Ilyenek például azok a módosító javaslatok, amelyek a vádirat benyújtásáig tennék lehetővé az adó- és társadalombiztosítási csalás és az ehhez szorosan kapcsolódó bűncselekmények esetében a tartozás kiegyenlítését a büntetéstől való mentesülés érdekében.

A kormány támogatja továbbá azokat az indítványokat, amelyek a szabálysértési törvény módosítására vonatkoznak abból a célból, hogy egyértelművé tegyék a szabálysértési ügyekben eljáró hatóságok - ideértve a bíróságokat is - feladatait. Végül, de nem utolsósorban a kormány támogatja az egyes rendelkezések pontosabb megfogalmazását célzó, illetve az adott rendelkezésen belül az összefüggések szempontjából jobb elhelyezést célzó indítványokat is.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat - elfogadása esetén - jelentősen javít a Btk. időszerűségén, amely ezáltal alkalmasabb lesz a társadalmat fenyegető bűncselekmények üldözésére és az elkövetők hatékonyabb felelősségre vonására. Emellett nagyobb lesz az összhang a Btk. egyes rendelkezései és az annak tartalmat adó háttérszabályok között is.

Mindezek alapján kérem a tisztelt Házat, hogy az általunk támogatott módosító javaslatokkal fogadják el a törvényjavaslatot. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 258 1999.12.14. 0:05  257-259

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! A kormány támogatja a határozati javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps és füttyszó a kormánypártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 82 1999.12.20. 0:29  80-83

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Mécs Imre Képviselő Úr! Engedje meg, hogy a kormány nevében - úgy is, mint annak a generációnak a tagja, amelyik még nem is élt akkor, amikor mindaz, amiről ön beszélt, valóság volt, véres valóság - megköszönjem, hogy ma este ezekről a súlyos időkről ilyen méltóképpen megemlékezett.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 86 1999.12.20. 2:58  83-86

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Bauer Képviselő Úr! A kérdés címe immáron tizenötödik alkalommal: "Háttal Európának". Valóban, felmerül bennem is a kérdés, hogy mi számít európai megnyilatkozásnak egy parlamentben. Én úgy gondolom, hogy a tényektől való teljes elrugaszkodás semmiképpen sem európai megnyilvánulás.

Tisztelt Képviselő Úr! Amiről ön beszélt, annak még az ellenkezője sem igaz. Ezért azok a veszélyek, amelyeket ön itt hirtelen széles ecsetvonásokkal felfestett, természetesen légből kapottak és valótlanok. Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy ezúton tájékoztassam az Országgyűlést és a magyar közvéleményt arról, hogy mi a valós helyzet abban az ügyben, amelyről Bauer képviselő úr az imént olyan megejtően dús fantáziával értekezett.

A helyzet az, hogy ez a bizonyos makett, amelyről a képviselő úr beszélt, a színházi és építész szakmai testület által megvitatásra került, azt funkcionálisan egyébként kiválónak minősítették, esztétikailag nem értékelték. Ettől függetlenül - és már ez is nyilvánosságot kapott, és ezért nem értem Bauer képviselő úr felszólalását - Schwajda György kormánybiztos úr meghívásos pályázatot fog kiírni az új Nemzeti Színházra. Tehát szó nincs arról, hogy pályázat nélkül kapná meg valaki a tervezési megbízást - ilyenről tehát szó sincs! A szakma, az építész szakma és a színházi szakma támogatását egyébként, a kormány bízik ebben, a folyamatos egyeztetéseknek köszönhetően minden bizonnyal bírni fogja.

Annyit mondanék még - és igazán nem akarom kihasználni a rendelkezésemre álló öt percet -, hogy ha tetszik ez Bauer képviselő úrnak, ha nem tetszik, 2002. március 15-én valamennyien ott fogunk ülni az új Nemzeti Színház nyitóelőadásán. Már most invitálom a kormány nevében Bauer képviselő urat, kérjük, hogy ő is jöjjön el és legyen ott. S ha tetszik, ha nem tetszik, ennek a beruházásnak a költsége nagyságrenddel lesz kisebb, mint az előző kormány által az Erzsébet téren megvalósítani kívánt objektumé, nevezetesen 1997-es árakon bele fog férni a 10,7 milliárd forintos költségvetési előirányzatba - ha tetszik, ha nem tetszik.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 6 1999.12.21. 4:34  3-6

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Köszönöm a szíves érdeklődést és ezt a felfokozott várakozást.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Vancsik Képviselő Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Egy kis műfaji tévesztés van: a napirend előtti felszólalásra a kormány képviselője reagálhat, ön azonban a Kisgazdapártnak tett fel egy kérdést. Engedje meg, hogy ehelyett... (Közbeszólás az MSZP soraiból: A koalíciónak!) azzal kezdjem a felszólalásomat, hogy számomra úgy tűnik, kísértet járja be a parlamentet, Aczél György kísértete. (Varga Mihály: Úgy van! - Taps a kormánypártok soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Liebmann Kataliné!) Nagyon régóta nem hallottunk olyan felszólalást ebben a Házban, amely egy irodalmár, egy történész által megjelentetett könyv tartalmát bírálja, és azt kifogásolja, hogy hogyan jelenhetett meg ilyesmi.

Tisztelt Képviselő Úr! Ha kimegy ide a folyosóra, ott talál egy sajtóasztalt. Azon az asztalon többek között a Szabadság című lapot is megtalálja. Ez a Magyar Szocialista Munkáspárt másik jogutódja, a Munkáspárt, vagyis a kommunista párt lapja. (Derültség, taps a kormánypártok soraiban.) Én nagyon helyénvalónak találom, hogy ez az újság itt hozzáférhető, mert én Voltaire-rel - önnel szemben - azt vallom, hogy nem értek önnel egyet, de az életemet is feláldozom azért, hogy ön és bárki más a véleményét szabadon kifejthesse. (Vancsik Zoltán: Ez történt!)

Most már az ügy érdemére rátérve: a kormány álláspontját a benyújtott törvény, annak preambuluma, indokolása, a parlamentben elhangzott miniszteri expozé és a vitában tett miniszteri és államtitkári felszólalások tartalmazzák. Ezenkívül figyelembe vehetők még a kormánypárti képviselők felszólalásai. Ön egy olyan személy levelét pertraktálta itt, aki sem nem képviselő, sem nem kormánytényező. Innentől kezdve engedje meg, hogy Liebmann Katalin elnök asszony kérdésével ne foglalkozzam a továbbiakban. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Pedig kellene!)

Egyértelműen elhangzott a vitában, és nagyon örülök annak, hogy kompromisszumos javaslatra előrelépés is történt ebben az ügyben, hogy a kormány a Szent Korona-tannak semmifajta alkotmányos újjáélesztését nem kívánja, a törvényjavaslat semmi ilyesmit nem céloz. Egyetlen célja ennek a törvénynek, amit remélem, hogy ma délután jó néhány szocialista képviselő is meg fog szavazni - mélyen bízom ebben -, hogy az ezeréves államalapításról a Magyar Országgyűlés méltó módon emlékezzék meg, és a magyar Szent Koronát és a hozzá tartozó koronázási jelvényeket azok közül a méltatlan körülmények közül, amelyek között '78 óta őrzik, kiemeljük, és végre méltó helyre állítsuk - és ez a méltó hely pillanatnyilag az Országgyűlés Kupolacsarnoka. Ott lesz mindenkinek módja, minden magyarnak határokon belül, határokon túl a Kárpát-medencéből és a nagyvilágból, hogy az előttünk álló millenniumi évben oda elzarándokolva erőt meríthessen az új évezred feladataihoz a Szent Korona látásából. Nagyon bízom abban, hogy ez a döntés a magyar nemzeti tudat megerősödéséhez és ezáltal Magyarország nemzeti felemelkedéséhez jelentős mértékben hozzá fog járulni.

Most már röviden a könyvről. Rendkívül helytelennek tartom - és ezt Dávid Ibolya miniszter asszony jelezte is az Országgyűlés Hivatala felé -, hogy előfordulhatott az, hogy egy parlamenti párt adományából, egy irományból csak a Ház egyik oldala részesedett. Ez megengedhetetlen, ezt el kell kerülni, és nem Liebmann Katalinnak vagy a Kisgazdapártnak kell felróni, hanem az Országgyűlés Hivatalát kell arra megkérnünk, hogy a jövőben ilyen ne forduljon elő.

Rosszallása jeléül Dávid Ibolya miniszter asszony a neki juttatott példányt egyébként az ügyet igen helyénvaló módon felvető Pető Ivánnak juttatta el néhány sor kíséretében, aki ezt köszönettel el is fogadta. Gondolom, hogy Pető Iván úr nagyon sok értékes gondolatot fog ebből a könyvből magáévá tenni. (Derültség.)

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 12 1999.12.21. 5:07  9-12

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Kuncze Gábor Frakcióvezető Úr! Engedje meg, hogy a kormány nevében nagy tisztelettel megköszönjem azokat a szívből jövő (Varga Mihály: Őszinte!) és őszinte jókívánságokat, amelyeket ön az imént felszólalása során eljuttatott hozzánk. Biztosíthatom, hogy ha lehet, még ennél is melegebben és őszintébben kívánunk a Szabad Demokraták Szövetségének, a Magyar Igazság és Élet Pártjának és a Magyar Szocialista Pártnak, minden tagjának, szavazójának és szimpatizánsának is nagyon boldog új esztendőt és kellemes ünnepeket. (Horn Gábor közbeszólására:) Természetesen a saját választóinkat nem említettem, mert az udvariasság arra kötelezett, hogy először az ellentábort említsem meg.

Ami mármost a felszólalását illeti, én úgy gondolom, a miniszterelnök úr kijelentése a rendszerváltás befejeződéséről arra utalt, hogy az elmúlt tíz év lázas átalakulási folyamata többé-kevésbé lezárult. Mit érthetett ezalatt a miniszterelnök úr? Nyilván azt, hogy kialakult az a szilárd, alkotmányos és demokratikus jogállami rendszer, amelynek a szabályai hál' istennek ma már a politika és az élet egyéb szférájának minden tevékenységét meghatározzák Magyarországon. És gondolt nyilván arra is, hogy kialakult az a piacgazdasági, működő gazdasági modell, amelynek áldásaiból - a várható gazdasági fellendülés hatására - a közeli esztendőkben remélhetőleg egyre több és több honfitársunk fog érezhetően részesedni. A harmadik eleme pedig ennek a befejeződött folyamatnak a külső körülmények igen kedvező, mondhatnám azt is: történelmünk elmúlt évszázadaihoz képest páratlanul szerencsés alakulása, amelynek a lényege az, hogy Magyarország ma tagja a világ legerősebb katonai szövetségének - ez olyan biztonságpolitikai szituációt, olyan biztonsági helyzetet teremt számunkra, amit nagyon-nagyon régóta nem élvezhetett ez az ország -, és Magyarország a legjobb úton van afelé, hogy beléphessen a fejlett európai államokat tömörítő Európai Unióba.

Úgy gondolom, hogy az elmúlt másfél évben nagyon sok minden történt az említett területeken, és nem visszalépések, hanem előrelépések. Ön felemlítette az egészségügy reformjának a kérdését. Itt csak egy dologra szeretnék emlékeztetni: éppen a mai napon is napirenden van a praxisjog privatizálásának a kérdése, amely az egészségügyi alapellátást alapjaiban fogja megreformálni és jó irányba fordítani. De elmondhatom azt is: ön visszalépésről beszélt a regionalizmus kérdésében is, ami nem igaz, hiszen elfogadtunk egy törvényt, törvényt hozott a Ház a területfejlesztési tanácsok felállásáról, ami egy óriási lépés abba az irányba, hogy igazodjunk az Európai Unió területfejlesztési modelljéhez.

(9.30)

A regionalizmus kérdéséhez még annyit, hogy az új kormány kifejezetten megjelenítette a vidékfejlesztést az egyik minisztérium alapvető feladatkörei között, amit önök nem tettek meg.

A parlament eldurvult hangnemével és az ez iránt viselt közös felelősséggel kapcsolatban nem akarnám rontani az ünnepi hangulatot, de ugye, nem gondolja a frakcióvezető úr sem, hogy egyes szocialista képviselőknek azért kell a Parlamentben és a Parlament falain kívül is a legotrombább, legtrágárabb módon káromkodniuk, mert a kormány, teszem azt, a közigazgatás reformjában valami nekik nem tetsző lépést "követett el".

Ebben az adventi, megbékélő hangnemben szeretném még egyszer azt a reményemet kifejezni, hogy az előttünk álló 2000. évben hatékony egyeztetéseken alapuló, valóban előrevivő, kompromisszumkereső, megállapodásokra törekvő és megállapodásokat meg is találó munkamódszert tudunk kialakítani. Biztosíthatom arról a frakcióvezető urat, hogy ez rajtunk nem fog múlni, eddig sem múlt rajtunk.

Szeretnék emlékeztetni csupán két dologra a hátralévő harminc másodpercben. Éppen egy évvel ezelőtt volt szerencsém vezetni az alkotmánynak a csapatmozgásokkal összefüggő módosítására irányuló hatpárti tárgyalásokat; ez a NATO-csatlakozás folytán szükségszerűvé vált. Aláírtuk a megállapodást, majd fél óra múlva egy teljesen mondvacsinált és egészen más okból itt, a parlamentben önök felborították - szocialista képviselőkkel együtt - ezt a megállapodást. Örömmel jelentem be (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy ma 10 órakor ez a hatpárti tárgyalás egyéves szünettel újra folytatódik, és nagyon bízom abban, hogy meg fogunk állapodni ebben az alapvető biztonságpolitikai kérdésben.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 194 2000.02.07. 6:10  193-217

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szokatlan, ám járható utat választott a kormány, amikor a büntetőeljárási rendelkezéseket érintő két rövid módosítás miatt önálló törvényjavaslatot terjesztett a tisztelt Ház elé.

A Magyar Közlöny 1999. szeptember 8-i és november 26-i számaiban egy-egy olyan alkotmánybírósági határozat jelent meg, amely indokolttá tette az eljárási jogszabályok gyors módosítását. A 26/1999. számú határozat 2000. március 31. napjával megsemmisítette az előzetes letartóztatás egyik hivatkozási alapját. A 35/1999. számú határozat pedig 2000. február 29. napjáig adott időt arra, hogy a parlament egy, a korábbi Btk.-módosításhoz kapcsolódó átmeneti szabály hiányát pótolja.

Megemlítem, hogy ebben az időszakban már a tisztelt Ház előtt volt az 1999 júliusában beterjesztett, úgynevezett táblacsomagról szóló törvényjavaslat, amely jelentős Be.-módosítást is tartalmazott, valamint az az októberben beterjesztett törvényjavaslat, amely az értékhatárokat módosította. A Házszabály azonban nem teszi lehetővé, hogy a benyújtott törvényjavaslat tartalmán összefüggés nélkül túlterjeszkedő módosító javaslatot meg lehessen tárgyalni. Egyébként tavaly december végén a parlament mindkét említett törvényjavaslatot elfogadta.

Ez az a technikai ok, ami miatt külön törvényjavaslat készült, ugyanakkor ez érdemben arra is módot ad, hogy ne terheljük a Be.-t olyan kiegészítéssel, amelynek érvényesülése nyilvánvalóan időleges - konkrétan a törvényjavaslat első szakasza szerinti módosításról van szó. Ezt az tette szükségessé, hogy az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Országgyűlés mulasztást követett el, ennek folytán pedig alkotmányellenes helyzetet idézett elő azzal, hogy az emlékezetes kábítószer-jogszabályok hatálybaléptetésével egyidejűleg nem alkotott átmeneti szabályokat is.

Mint ismeretes, az 1999. március 1-jétől hatályos szabályozás szerint a nem kábítószerfüggő fogyasztónak, csekély mennyiséget tartónak, illetve megszerzőnek nincs alanyi jogon lehetősége arra, hogy a büntetőjogi felelősségre vonást elkerülje. A módosítás után ez csak a kábítószerfüggő személynek... (A mikrofonja nem működik.) Elnézést, nincs hang! (Bekapcsolják a mikrofont.) Köszönöm szépen. A módosítás után ez csak a kábítószerfüggő személynek van fenntartva. Az alkotmánybírósági döntés alapján ezt, az úgynevezett elterelés lehetőségét - függetlenül a különbségtételtől - minden olyan esetben biztosítani kell, amikor az elkövetés időpontja 1999. március 1-je előtti. Ehhez képest a már megkezdett elterelés eljárásjogi következményeit biztosítani kell, ide értve az eltereléssel élés lehetőségét is.

A Btk. 2. §-a szerint a bűncselekményt az elkövetés idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni. A Be. 15. § (1) bekezdése alapján pedig a büntetőeljárást a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő törvény szerint kell lefolytatni. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Be. 15. §-a vonatkozásában a jogalkotás mulasztott. A törvényjavaslat 1. §-a, orvosolva ezt a mulasztást törvényi rendelkezéseket pótol. Miután azonban ezek értelemszerűen csak időlegesen szükségesek, nem a Be.-t módosítja, hanem a kiegészítéseket e törvény önálló tartalmává teszi.

Tisztelt Ház! A másik hivatkozott alkotmánybírósági határozat felhívta a figyelmet arra, hogy az előzetes letartóztatásnak alkotmányosan nem igazolható oka, ha bármilyen újabb bűncselekmény elkövetésétől lehet tartani. Nem a bűnismétlés veszélyének sommás elhagyásáról alkotott véleményt a testület, hanem arról, hogy ez a kockázat nem jöhet szóba a kényszerintézkedésnél, ha szabadságvesztéssel nem fenyegetett bűncselekményről van szó. A taláros testület álláspontja világos, egyértelmű, és abban jut kifejezésre, hogy 2000. március 31. napjával a vonatkozó kitételt megsemmisítette. A törvényjavaslat arra irányul, hogy a szabályozásban a letartóztatásnak ezt az okát az indokolt változtatással újrafogalmazza. Eszerint a terhelt előzetes letartóztatásának helye lehet akkor, ha alaposan feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén - itt következik az új feltétel - szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követne el.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat ezenkívül olyan szabályok hatályvesztéséről rendelkezik, amelyek további megtartása indokolatlan és szükségtelen.

(20.20)

Tisztelt Országgyűlés! Ez a javaslat semmiképpen nem nevezhető a büntetőjogszabály-módosítások szaporításának. Nem másról van szó, mint arról, hogy a kormány megfelelő időben kívánja elősegíteni azt, hogy a parlament eleget tegyen az Alkotmánybíróság határozatainak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 200 2000.02.07. 1:24  193-217

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Csákabonyi Képviselő Úr! Ígérem, nem fog két percig tartani, amit mondani szeretnék, de muszáj reagálnom az ön szavaira, amelyekkel száz százalékban egyetértettem.

Valóban, az a több mint ötszáz ponton történő módosítás, amely a büntető törvénykönyvet az elmúlt tíz évben érte - mert szinte így kell fogalmaznunk -, a jogalkalmazók munkáját rendkívüli mértékben megnehezíti, nem is beszélve a jogkereső közönségről. Márpedig a megismerhetőség, egyáltalán az erkölcsi normává ivódás éppen a büntetőjog vonatkozásában alapvető jogbiztonsági követelmény is volna.

Éppen erre a kialakult helyzetre figyelemmel döntött úgy a kormány, hogy egy új büntető törvénykönyv megalkotása időszerű. Tehát nem egyszerűen a megalkotott különös részi tényállások felülvizsgálatáról, hanem teljesen új büntető törvénykönyv megalkotásáról van szó, erre van szükség. E vonatkozásban az Igazságügyi Minisztérium elkészítette a munkatervet, ennek megfelelően terveink szerint 2002 tavaszára ön és valamennyi képviselő a kezébe veheti az új büntető törvénykönyv első tervezetét.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 220 2000.02.07. 0:06  217-275

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormány támogatja az előterjesztett határozati javaslatot.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 284 2000.02.08. 0:48  283-285

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szeretném megköszönni a kormány nevében azt a kitüntető együttműködést és gondoskodást, amely - tárgyához méltóan - övezte ezt a törvényjavaslatot. Éppen a bizottságban és a plenáris ülésen kialakult egyetértésre figyelemmel engedjék el nekem, hogy most részletesen elemezzem a benyújtott módosító indítványokat, legyen elég annyi, hogy valamennyi módosító indítványt jobbító szándék vezette, és a kormány minden szakmailag támogatható módosító indítványt támogat a vita során.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 161 2000.02.29. 4:12  158-164

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselő úr maga is igazságügyi szakértő, jól ismeri ezt a területet. Az a gond, amelyet interpellációjában pontosan és reálisan mutat be, valóban sürgős megoldást igényel.

Már 1998-ban elkészítettük az igazságügyi szakértői díjszabás átalakításának koncepcióját. A feltárt tények alapján a szakértői díjak átlagosan négy-ötszörös emelésére lett volna valójában szükség, amely mintegy 1,5 milliárd forintos költségvetési kihatást jelentett volna. A költségvetés korlátozott teherbíró képessége miatt azonban csak a halaszthatatlanul szükséges, az áremelkedéseket legalább követő díjrendezés megvalósítását tűzhettük ki célul. A helyzet reális megítéléséhez azt is el kell mondani, hogy a szakértői díjak emelésének költségvetési fedezete nem az Igazságügyi Minisztérium, hanem döntően a Belügyminisztérium, a bíróságok és az ügyészségek fejezeteiben kell hogy biztosításra kerüljön. Ide tartoznak ugyanis azok a polgári és büntetőügyben eljáró hatóságok, amelyek az igazságügyi szakértők semmi mással nem pótolható, rendkívüli jelentőségű munkáját az általuk lefolytatott eljárásokban igénybe veszik, s így a szakértői díjak máshonnan meg nem térülő hányadát finanszírozni kötelesek.

A szakértői díjak általunk legutóbb 1999 szeptemberében javasolt 50 százalékos emelésével az érintettek szakmai szempontból egyetértettek, saját költségvetésükből mégsem tudták azonban vállalni a fedezet előteremtését, hanem ahhoz központi kiegészítő forrást igényeltek volna. Ezt azonban a költségvetés pozíciója végül mégsem tette lehetővé. Ami a piacon elérhető díjakat illeti, felhívnám azért a figyelmet arra, hogy az igazságügyi szakértők díjazása hatósági kirendelés esetében Európában sehol sem történik a piaci díjak és a piaci árak függvényében. Korlátokat szabnak a jogszabályok, a költségvetési források, illetve a peres felek teherbíró képessége is.

Tisztelt Országgyűlés! Tavaly decemberben módosította az Országgyűlés a polgári perrendtartást, megteremtve a szakértői munkaterv jogintézményét. Ha a szakértői munka várható nagysága indokolja, akkor a jövőben a szakértőnek a fél kérésére előzetesen tervet kell majd készítenie az elvégzendő feladatról, illetve annak várható költségkihatásáról. Ha a fél ezen terv ismeretében is kéri a szakértői bizonyítás lefolytatását, akkor viszont a teljes, a szakértő által megjelölt díjösszeget köteles letétbe helyezni. Ezáltal megakadályozhatóvá válnak reményeink szerint azok a gyakran rosszízű viták, amelyek utólagosan folynak a szakértői díjak reális összege körül.

A törvény arról is rendelkezik, hogy a jövőben a bíróságnak a szakértő munkájának befejezését követő 30 napon belül ki kell utalnia, illetve döntenie kell végzésében a letétbe helyezett szakértői díjról. Ezáltal biztosítható, hogy a szakértők valóban reális időben hozzájussanak a jól megszolgált díjukhoz. Az Országgyűlés a törvénnyel együtt elfogadta azt a határozatot is, amely előírja a kormánynak, hogy 2000. június 30-áig vizsgálja felül az igazságügyi szakértői tevékenység szabályozását, illetőleg terjesszen elő törvényjavaslatot ebben a tárgyban. Ez a törvény szabályozza majd a szakértői működés teljes spektrumát, és természetesen a szakértői díjazás általános kérdéseit is ezen új jogi szabályozás keretei között kell megteremteni.

Szeretném bejelenteni, hogy a napokban megkezdi működését az a kodifikációs bizottság, amelyet e tekintetben létrehoztunk. Természetesen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) mulaszthatatlan ezzel együtt is 2001-ben a szakértői díjak emelése, amelyhez ezúton kérem az ön és a tisztelt Ház támogatását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 12-14 2000.03.21. 5:18  9-14

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Kuncze Gábor Képviselő Úr! Hadd kezdjem a végén! Ön hivatkozott a Házszabályra, engedje meg, hogy én is azt tegyem. A Házszabály 51. §-ának (1) bekezdése szigorúan előírja azt, hogy a napirend előtti felszólalás esetében a felszólalás tárgyát és okát meg kell jelölnie a felszólalni kívánó képviselőnek. Ez természetesen nem történt meg. (Bauer Tamás: A törvények betartásáról beszélt végig.) Legyen szabad utalnom az alkotmányügyi bizottság 1996. december 18-ai állásfoglalására, amely egyebek között ilyen esetekben az elnök számára még azt is lehetővé teszi, hogy egyáltalán szót se adjon. (Dr. Kis Zoltán: Nem is adott soha!) Nyilvánvalóan a kormány képviselőjétől nem lehet azt elvárni, hogy öt percben reagáljon az ön által felvetett mintegy kilenc ügyre (Dr. Kis Zoltán: Nem reagálni kell! Csinálni kellene rendesen, Csaba!), de azért én megpróbálom, képviselő úr, hogy nagyon röviden reflektáljak. Egyébként magam is úgy gondolom, hogy saját magunkon kell kezdeni a szabályok, így a Házszabály betartását is (Mádai Péter: Kivéve a Szájert!), úgyhogy ezt ajánlom képviselő úr igen tisztelt figyelmébe.

Ami a tegnapi napon elhangzottakat illeti, arra nem kívánok bővebben kitérni. Magamnak van erről személyes véleményem, magam például meg vagyok győződve arról, hogy a Magyar Köztársaság katonapolitikai és geopolitikai helyzete jelenleg nem teszi azt lehetővé, hogy az általános hadkötelezettség vagy a sorkötelezettség megszüntetésre kerüljön. Úgy gondolom, osztozom Hugo Grotius mondásában, aki a középkor egyik ismert nemzetközi jogásza volt, és ő fogalmazta meg azt, hogy "Si vis pacem, para bellum!", vagyis magyarul: "Ha békét akarsz, készülj a háborúra!"

De szeretnék röviden a közbeszerzési törvényről is szólni, mert már két perc eltelt. Tisztelt Képviselő Úr! Az a lehetőség, amellyel a kormány most él az autópálya-építések ügyében, az 1995-ben, vagyis az önök kormányzása idején megalkotott közbeszerzési törvény 1. §-ának d) pontján alapul. Ez a pont azóta változatlan. Én úgy emlékszem, hogy ön is megszavazta ezt a pontot, tisztelt képviselő úr. Ez a pont pedig arról szól, hogy a kormánynak mérlegelési joga van, hogy amennyiben kezességvállalással történik ez a beruházás, vajon a közbeszerzési törvény szabályait rendeli-e alkalmazni vagy azoktól eltekint.

A kormány ebben az esetben úgy döntött, hogy eltekint ettől, mert erre nagyon nyomós célszerűségi indokai vannak. (Kuncze Gábor: Ez a szégyen! - Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Betartja a jogszabályokat? - Varga Mihály: Városháza! Mi van a Városházán?) Mi autópályákat kívánunk építeni, képviselő úr, gyorsan szeretnénk építeni, és olcsón szeretnénk építeni. Erre nekünk az önök által megalkotott törvény határozott lehetőséget nyújt. Tehát törvénysértésről beszélni olyankor, amikor kifejezetten az önök által meghozott törvény szabályai alapján jár el a kormány, ezt egyenesen nem is kívánom minősíteni. Egyébként pedig, hogy a korrupciónak milyen összefüggései vannak a közbeszerzési eljárásokkal, erre nézve sok mindenről lehetne mesélni, például arról a budapesti városházi botrányról, amelynek az ügyében épp a héten hoztak elsőfokú ítéletet. (Zaj. - Közbekiáltások az SZDSZ és az MSZP soraiból. - Kuncze Gábor, dr. Kiss Zoltán: A főpolgármester feljelentése alapján! Nagyon helyesen!) Közbeszerzési eljárásban sértették meg a szabályokat...

 

ELNÖK: Képviselőtársaim! Kérném szépen, hogy őrizzék meg a nyugodtságukat!

 

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: ...és követtek el súlyos korrupciós cselekményeket. (Zaj.) Tehát azt hiszem, a kormánynak az a törekvése, hogy az 1997-es árak alatt legalább 5 százalékkal fogad el ajánlatot (Bauer Tamás: Haha!) autópálya-építésre, ez mintegy 800 millió forint/kilométeres építési költséget jelent. Azok az autópályák, amelyek az önök idejében épültek: hadd utaljak arra, hogy például az M0-ás körgyűrű felső szakasza, ez 8 km-es szakasz volt, és 23 milliárd forintba került, képviselő úr, ez csaknem 3 milliárd forint/kilométeres költséget jelent. (Varga Mihály: Lotz, hol voltál?) Úgy gondolom, hogy ennél mi mindenféleképpen olcsóbban fogjuk megépíteni az autópályát.

Még egy gondolatot, mert valóban nagyon kevés az idő, a médiatörvényről. Szerintem ez a vita nem a helyes mederben folyik, itt nem arról kell beszélgetni, hogy vajon az Alkotmánybíróság határozatát hogyan kell érteni, vagy hogy a legfőbb ügyész nyilatkozatát hogyan kell interpretálni. Egy biztos, az Alkotmánybíróság határozottan kimondta, hogy az az egyébként nem szerencsés helyzet, hogy csak egy oldalból állnak fel pillanatnyilag a kuratóriumok, a médiatörvény 55. §-ának (8) bekezdésére figyelemmel még mindig kisebb veszélyt jelent a véleménynyilvánítás szabadságára, mintha a kuratóriumok egyáltalán nem alakultak volna meg. (Csige József: De miért nem?) Természetesen az lenne a helyes (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ha mielőbb teljes létszámban fölállhatnának a kuratóriumok, ebben az ellenzéki pártok megegyezésére, vagy ha ez nem lehetséges, akkor megítélésem szerint (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) esetleg a médiatörvény módosítására van szükség.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 133 2000.03.21. 4:17  130-136

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr!

Felhívnám szíves figyelmét arra, hogy még csak egy éve és nyolc hónapja, nem két éve van hivatalban ez a kormány. Ez alatt az egy év és nyolc hónap alatt olyan természeti csapásokkal kellett szembenézni, mint amilyen a belvíz és az árvíz volt, közben volt egy háború is a határaink mentén. Mindezek a nehézségek oda vezettek, hogy jelentős költségvetési átcsoportosításokra volt szükség, megszorításokat kellett végrehajtani. Ezzel magyarázható, hogy csak most kerül sor annak az autópálya-építési programnak a felgyorsítására, amelyről ön is beszél, és amelyet ön is fontosnak tartott.

Kérdéseire nagyon röviden megadom a választ: igen, lehetséges. Lehetséges a közbeszerzési törvény rendelkezéseinek mellőzése adott ügyben. A második kérdésére a válasz az, hogy szó sincs közpénzek ellenőrizetlen osztogatásáról. Erről szó nem lehet, és engedje meg, hogy magát a feltételezést is a legnagyobb tisztelettel, ám a leghatározottabban a kormány nevében vissza is utasítsam.

A közpénzek elköltését a közbeszerzési törvény 1995. évi hatálybalépése óta ez a törvény határozza meg, és megmondja, hogy mikor kell közbeszerzési eljárást alkalmazni, és mikor nem kell. Hangsúlyozom, hogy ezt a törvényt önök alkották, az önök kormányzati ciklusában született meg. A törvény szabályai a gazdálkodó szervezetekre csak bizonyos feltételek fennállása esetén vonatkoznak. Egyik ilyen eset, ha a gazdálkodó szervezet állami támogatásban részesül. Ennek egy speciális esetköre, ha a támogatás formája a kormány általi kezességvállalás. Ebben az esetben tényleges közpénzfelhasználásra csak akkor kerül sor, ha utóbb a gazdálkodó szervezet nem képes megfizetni tartozását, és ezért a költségvetés kell hogy végső soron helytálljon.

Ezért a közbeszerzési törvény 1995 óta változatlan 1. §-ának d) pontja, amelyet önök alkottak, és amelyet tudtommal ön is megszavazott, tisztelt képviselő úr, azt írja elő, hogy a kormány kezességvállalása esetén csak akkor köteles egy cég alkalmazni a közbeszerzési törvényt, ha a kezességvállalásról szóló kormányhatározatban a kormány így rendelkezett.

A kormány tehát törvény adta lehetőséggel élt, amikor a törvény mellőzéséről döntött, mivel számára ezt a jogszabály lehetővé tette. A döntés indokai kifejezetten gazdaságiak. Az utóbbi évek autópálya-építéseivel kapcsolatos eljárások európai viszonylatban is drága megoldásokhoz vezettek. Például az M1-es autópálya Mosonmagyaróvár és Hegyeshalom közti része világrekorder, már ami a bekerülési költséget illeti. De beszélhetnék az M0-ás körgyűrű egy 8 kilométeres szakaszáról is, ami 23 milliárd forintba került. No, ennél lényegesen olcsóbban szeretnénk megépíteni az autópályákat. (Folyamatos zaj.)

Sokat lehetne beszélni arról, hogy a hazai versenyeztetési gyakorlat vajon miért olyannyira ellentétes az Európában elfogadott, nyílt közbeszerzési eljárással, amelyben az ajánlattétel után egyáltalán nem lehet már alkudozni. A hazai ajánlattevők nem veszik tudomásul, hogy ha nyerni akarnak, azonnal a legkedvezőbb ajánlatukat kell megtenniük. Ez a helytelen gyakorlat jóhiszemmel és bizonyos naivitással magyarázható úgy is, hogy miért olyan irreálisan magas egyes gazdasági ágakban a beérkező ajánlatok összessége. Gyanakvóbb emberek már azt is feltételezhetik, hogy netán esetleg a versenytörvénybe ütköző összefonódások is előfordulhatnak.

Mindenesetre nagyon fontos, hogy az illetékes szervezetek kikényszerítsék az európai normáknak megfelelő tendereztetési gyakorlattal összhangban lévő eljárást, és meg kell vizsgálni, a versenytörvényben előírt szankciók alkalmazásával meg is kell akadályozni a versenyt korlátozó, tiltott tevékenységeket.

Lényeges szempont végül a gyorsaság, az időtényező is. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Mi nemcsak olcsón, hanem gyorsan is szeretnénk autópályát építeni. Összefoglalva tehát: az önök által elfogadott törvény adott lehetőséget a kormánynak erre a minden szempontból támadhatatlan és törvényes eljárásra.

Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 410 2000.03.21. 3:10  405-410

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Nem könnyű megszólalni, és főleg nem könnyű azzal az eleganciával, ahogy Györgyi Kálmántól megszoktuk. Méltatlan szavakat hallottunk az imént, egy országgyűlési képviselő minősíthetetlen jelzőkkel illette a köztársaság egyik legfontosabb közjogi méltóságát.

Az én véleményem az, hogy Györgyi Kálmán legfőbb ügyész úr kiemelkedő szerepet játszott abban, hogy az ügyészség a rendszerváltozás során megújult, és a pártállam hatalmi szervéből az alkotmányos jogállam egyik kulcselemeként működő, politikamentes intézménnyé formálódott. Vezetése alatt az ügyészség mindvégig a jogállami követelményeknek megfelelően és eredményesen látta el az alkotmányban megszabott jogvédelmi funkcióját. Mindezt azért szükséges elmondani, mert a legfőbb ügyész úr sajnálatos lemondásával kapcsolatos véleményformálás során is indokolt szem előtt tartani azt a teljesítményt, amelyet Györgyi Kálmán az ügyészség élén eltöltött tíz év során nyújtott.

Tisztelt Országgyűlés! Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló '94. évi LXXX. törvény 20. §-ának (5) bekezdése szerint a legfőbb ügyész a köztársasági elnök útján, az Országgyűlés elnökéhez intézett nyilatkozatával bármikor, indokolás nélkül lemondhat a megbízatásáról. A törvény szerint tehát a legfőbb ügyésznek nincs indokolási kötelezettsége. Ha a legfőbb ügyész úrnak az a személyes döntése, hogy lemondásának indítékait nem kívánja nyilvánosságra hozni, e döntését mindannyiunknak tiszteletben kell tartanunk.

Fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy az ügyészség nem tartozik a kormány alárendeltségébe, miután az alkotmány szerint a legfőbb ügyész személyén keresztül a parlamentnek felelős. A kormánynak ezért semmiféle eszköze nincs arra nézve, hogy a legfőbb ügyész úr lemondásában esetlegesen szerepet játszó körülmények tekintetében, különösen azok ismerete nélkül bármit is tegyen. A kormány tiszteletben kívánja tartani Györgyi Kálmán legfőbb ügyész úr döntését, és nem kíván méltatlan módon véleményt nyilvánítani a kérdésben, annak leszögezése mellett, hogy a legfőbb ügyész úr lemondását a magam részéről igen sajnálatosnak tartom, őt mint volt tanáromat és mint legfőbb ügyészt is rendkívül nagyra becsülöm, és különösen nem szeretném kommentálni azokat a méltatlan szavakat, amelyek az ő személyét az imént itt érték.

Köszönöm szépen. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 28 2000.03.23. 2:21  13-29

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Egy olyan törvényjavaslat parlamenti vitájának befejezéséhez közeledünk, amely a koncessziós eljárásokról emlékeztető készítésének előírásával és a szerződések legfontosabb adatainak közérdekű adattá minősítésével egyrészt elősegíti a közérdekű adatok nyilvánossága alkotmányos elvének megvalósulását, másrészt növeli a közvagyonnal való gazdálkodás átláthatóságát, tehát egyszersmind csökkenti a korrupció lehetőségét.

Örömömre szolgál, hogy az általános vita során az összes frakció szükségesnek találta a törvényjavaslatot, másfelől megállapította, hogy az alkalmas is a kitűzött cél megvalósítására. Ez egyben az Igazságügyi Minisztérium munkájának igen-igen jóleső elismerése a pártok részéről.

A legjobb törvényjavaslathoz is lehet azonban olyan módosító javaslatokat benyújtani, amelyek egyértelműbbé teszik a szöveget, és fokozzák az intézkedések hatékonyságát, így történt ez a jelen esetben is. Különösen előremutatónak tartjuk azt a módosító javaslatot, amely egyértelművé teszi, hogy a koncessziós szerződések elbírálásáról készült emlékeztetőben foglaltak valójában már a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi törvény hatálybalépése óta közérdekű adatnak minősülnek, tehát ezen időpontig visszamenőleg kell az emlékeztetőket elkészíteni és biztosítani a betekintés jogát. Nem vitatom, hogy ez nem lesz könnyű munka, Csákabonyi képviselő úr, de meg kell próbálni. A köznek joga van ahhoz, hogy utólag is információkat szerezhessen arról, hogy az előző kormányzati ciklusban és az azt megelőző ciklusban vajon kik, milyen szempontok alapján, mennyire tisztakezűen, mennyire korrekt módon döntöttek a közvagyon felhasználásáról.

A kormány mindazokat a módosító javaslatokat örömmel fogadja és támogatja, amelyek a törvénymódosítás céljával összhangban vannak vagy a javaslatot továbbfejlesztik ebben az irányban. Engedjék meg, hogy a kormány nevében megköszönjem azt a kitüntető figyelmet, amelyet ennek az igen fontos törvényjavaslatnak szenteltek.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiból. - Dr. Fenyvessy Zoltán tapsol.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 32 2000.03.23. 9:21  29-105

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A Mátrai Márta, Fidesz, Molnár Róbert, Független Kisgazdapárt és Csáky András, Magyar Demokrata Fórum, képviselői önálló indítványaként benyújtott, a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról szóló 1995. évi LXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot a kormány támogatja és üdvözli.

A javaslat régóta időszerű kérdés megoldására irányul. Arra ugyanis, hogy a közhatalmi szerveknek, illetve a közfeladatot ellátó intézményeknek miként kell a nemzeti jelképekhez viszonyulniuk. Mikor beszéljünk e kérdésekről, ha nem ma? Mikor, ha nem az államalapításunk ezeréves évfordulóján? A hazát és a nemzetet jelképező ősi, mindnyájunk számára szent szimbólumok minden időben a magyar hazához és a magyar nemzethez való köteles hűségre emlékeztetnek valamennyiünket.

Mégis, ebben a nagy jubileumi évben, amely egyben szent év az egész keresztény világban, ha lehet, még aktuálisabb ennek az ősi kötésnek a megerősítése. A háromszínű zászló, a piros-fehér-zöld magyar trikolór hitem szerint ugyanúgy egyetértést, békességet, az összetartozás biztos tudatát sugározza ellenállhatatlan erővel, miként a Szent Korona is. Ugyanazt a furcsa torokszorítást érezte az az immár több mint százezer ember, aki január 1-je óta, amikor is ünnepélyes keretek között a Szent Koronát itt elhelyeztük, az Országház kupolacsarnokában felkereste a Szent Koronát, mint amelyet mi érzünk mindnyájan, amikor olimpiai győzelem díjkiosztásakor avagy éppen március 15-i ünnepségen felkúszni látjuk a magyar lobogót az árbocra.

Nemcsak kenyérrel él az ember, mondja az evangélium. Nemcsak a kézzel megfogható dolgok fontosak, nemcsak az ésszel megérthető, értelemmel felfogható dolgok irányítják életünket és a világot. Emberségünket, magyarságunkat, egész életünket azok a törvények, amelyek a szívben lakoznak, legalább olyan erővel és érvénnyel igazgatják. Leginkább e törvények létének és áldásos hatásának köszönhetjük, hogy bár a józan ész szabályai szerint már rég el kellett volna tűnnünk, mégis, megfogyva bár, de törve nem él nemzet e hazán.

Tisztelt Országgyűlés! A köztársasági címer használata a jelképtörvény alapján általánosan elterjedt, és folyamatosan tapasztalható mind a középületekben, mind azok helyiségeiben, és természetesen az írásos dokumentumokon is. Ugyanakkor ettől teljesen eltérő a gyakorlat a Magyar Köztársaság zászlajának használata tekintetében. A közintézmények és közhivatalok szinte kizárólag a nemzeti ünnepeken tűzik ki épületeikre a zászlót. Ennek oka az lehet, hogy a jelképtörvény alapkoncepciója szerint a Magyar Köztársaság címere elsősorban az államiság jelképeként funkcionál, míg a Magyar Köztársaság zászlaja és lobogója a nemzetet kifejező jelkép. Ennek megfelelően a jelképtörvény a címer használatát szigorúbb szabályokhoz köti, míg a zászló használata tekintetében alapvetően megengedő jellegű. A jelképtörvény e sajátosságai arra irányulnak, hogy e két nemzeti jelkép funkciója megfelelő elhatárolást nyerjen, és eligazítsa a nemzeti jelképek tekintetében a lakosságot és a társadalom szervezeteit.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a közszféra szervei részére csak a címer használata indokolt. A zászló kitűzése annál inkább is támogatandó e szervezetek épületein, mert nemcsak a magyar államiság kifejezése fontos, hanem az államszervezet nemzeti jellegének hangsúlyozása is egyre fontosabb kell hogy legyen mai világunkban, amikor a globalizáció, a nemzetekfelettiség erősödő folyamata lépten-nyomon tapasztalható. E folyamatoktól elzárkózni nem lehet, mert az alapvető nemzeti érdekeinkkel nem férne össze, hiszen a Magyar Köztársaság deklarált és részben már meg is valósult célja az euro-atlanti integrációba való bejutás.

Alapvető nemzeti érdekünk viszont magyarként való megmaradásunk is. Ennek a világban érvényesülő fogyasztói és tömegkultúra nem kedvez. Szerencsére elmondhatjuk, hogy messze vagyunk attól a sorstól, amely a százmilliós szláv közegben élő legközelebbi nyelvrokonainkat, a néhány ezres lélekszámú szibériai finnugor népeket, a hantikat és mansykat az elmúlt században és ma is folyamatosan fenyegeti. E népek az elmúlt 80 évben a kulturális kihalás szélére kerültek, saját anyanyelvi iskolák és értelmiség nélkül, illetve a hagyományos életmód felbomlásával. De éppen a nyelvrokonaink példáján okulva tudatában kell lennünk annak, hogy a tömeges kulturális és fogyasztói hatások olyan változások előidézői is lehetnek, amelyek alapjaiban rendíthetik meg egy nemzet identitását, önazonosságába vetett hitét. Ma, amikor a fiatalság nagy része Los Angelestől New Yorkig, Londontól Helsinkiig és Moszkváig, Madridtól Budapestig és Prágáig ugyanolyan ruhában jár, ugyanannál a gyorsétteremláncnál étkezik, és ugyanazt a zenét hallgatja, különösen fontos, hogy minden lehetőséget megragadjunk a nemzeti identitás megőrzésére és felmutatására.

Ebben az összefüggésben szemlélve a kérdést a kormány üdvözli azt a kezdeményezést, amely a most tárgyalt törvényjavaslatban is megnyilvánul, s amely nemzetünk köztiszteletben álló jelképe, a köztársasági zászló állandó jellegű kitűzésére kívánja kötelezni a közhatalmi szerveket és egyéb közintézményeket.

A közhatalmi szervek, az állami, önkormányzati szervek és hivatalok épületein kitűzött zászló azt jelenti az állampolgár számára, hogy nem csupán a hatalom épületébe, hanem az őt mint a nemzet tagját szolgáló nemzeti intézménybe lép be. Ha ez a gondolat áthatja mind az állampolgárokat, mind pedig a közhatalmi szervek tisztviselőit, jó okunk van abban reménykedni, hogy mindez hozzájárulhat a közhatalom működésének és a törvény tiszteletének a megerősödéséhez. Ez pedig forintban ki sem fejezhető haszonnal járhat a nemzet egésze és további fejlődése szempontjából. Ha tehát egy ilyen hatásnak csak a legkisebb esélye is látszik, azt az esélyt nem szabad elszalasztani.

Ugyanilyen fontos más közintézmények esetében is a zászló folyamatos jelenléte. Gondoljunk csak az iskolákra, ahol a jövő magyarsága, a jövő nemzedékei nevelődnek. Ha a gyermekeknek mindennapos élményük lesz a magyar zászlóval való találkozás, és a nevelők a zászló tiszteletére buzdítják őket, nemzeti érzéseik kifejlődése az egész nemzet javára szolgálhat, például akkor, amikor majdan az Európai Unió tagjává vált Magyarország polgáraként, mondjuk, olyan döntés elé kerülnek, hogy a hazánkban elsajátított ismereteiket itthon, vagy éppen idegenben kamatoztassák.

 

 

(10.40)

 

 

S ha majd nemzeti jelképeink tisztelete egy új Szent-Györgyi Albertet vagy egy új Gábor Dénest érő ilyen kísértésekkel szemben csak egy kicsit is segít a haza, az itthon maradás javára elbillenteni a mérleg nyelvét, akkor kötelességünk mindent megtenni ennek érdekében.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat ezeket a célokat jól szolgálja. Rendelkezései megfelelően illeszkednek a jelképtörvény szabályai közé, úgy is fogalmazhatunk, hogy kibontja annak rejtett tartalmát. A javaslat körültekintően határozza meg azt a szervezeti kört, amelyet a zászló folyamatos kitűzésére kötelez. Külön meghatározza azokat a legfőbb közjogi méltóságokat, akiknek nemcsak a hivatala épületén, hanem a rezidenciáján is folyamatosan kitűzve kell lennie a zászlónak, vagy felvonva a lobogónak. A zászló-, illetve lobogóhasználat egységessége céljából pedig helyesen rendelkezik arról, hogy a szükséges részletszabályok megalkotására a nemzeti kulturális örökség minisztere kap felhatalmazást.

Meg kell említenem, hogy a jelenlegi, talán mondhatom így, egészségtelenül felfokozott politikai légkörben jóleső volt tapasztalni, hogy a javaslat jelentőségét nemcsak a kormánypártok, hanem az ellenzék pártjai is átérezték, és az általános vitára bocsátását támogatták. Remélem, hogy ez az egy irányba mutató politikai akarat a javaslat tárgyalása s megszavazása során is fennmarad. Erre utalnak egyébként az eddig benyújtott első módosító javaslatok is, amelyek részint mind az öt közjogi méltóság rezidenciája vonatkozásában előírnák a zászló kitűzését, részint pedig az a fontos módosító javaslat, amelyről már szó esett, ez ugyanis a hatálybalépés időpontját 2000. augusztus 20. napjában jelölné meg.

Mindezek a javaslatok jobbító szándékúak, ezért a támogatásuk megfontolandó.

Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 54 2000.03.23. 1:50  29-105

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem fogom kihasználni a két percet. Egyetlen dologra szeretnék rávilágítani. Tökéletesen egyetértek Mécs Imrével abban, hogy az önkéntességnek döntő szerepe van, és kizárólag ez kaphat teret az egyes ember vonatkozásában. Ez a törvényjavaslat azonban nem arról szól, hogy akár az iskolás gyereket, akár a felnőttet, a szüleit vagy bárki mást bármire is köteleznénk; hanem itt arról van szó, hogy állami szerveket, közintézményeket ruházunk fel egy kötelezettséggel, amelynek alapján - a törvény alapján - a nemzeti zászlót ki kell hogy tűzzék. Ugyanis egy közintézmény, egy közhivatal nem úgy működik, hogy van egy belső meggyőződése meg egy lelkiismerete, és annak alapján aztán vagy kirakja a zászlót vagy nem. Egy közhivatal tipikusan úgy működik, hogy minden egyes lépését, a legapróbb részletekig is jogszabályokban kell előírni, mert ez a működésének, a létének az alapelve. Nem lehet rábízni a hivatalvezetőre, hogy ha úgy gondolja, tegye ki a zászlót. Hova is jutnánk, ha a földhivatal vezetőjének kellene azt elbírálnia, hogy helyes-e az, ha ő éjjel és nappal kitűzve tartja a nemzeti lobogót?!

Képviselő Úr! Ilyen a világon sehol nincsen! Mindenütt, Izraeltől az Egyesült Államokig, Horvátországtól Franciaországig, elhangzott már, kötelező érvényű állami jogszabályok írják elő - sehol sem az állampolgár számára, de - mindenütt az állami szervek számára a nemzeti lobogó kötelező használatát.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 76 2000.03.23. 2:06  29-105

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Bauer képviselő úr megszólított, és visszautalt a felszólalásomra. Én arról beszéltem, tisztelt képviselő úr, hogy az én meggyőződésem szerint a nemzeti lobogó és a Szent Korona nagyon hasonlít abban, hogy ugyanúgy békességet, összetartozást és egyetértést hirdet és sugároz a magyarok között.

Úgy gondolom, hogy most nem kellene visszatérnünk a Szent Korona-törvény vitájára. (Bauer Tamás: Nem én tértem vissza!) Annyit jegyeznék meg nagy tisztelettel, hogy úgy tűnik, a magyar nép a lábával szavaz e törvény mellett, hiszen január 1-je óta alig néhány hét telt el, és immár több mint százezer ember zarándokolt el a Magyar Országgyűlés Kupolacsarnokába a Szent Koronához. Ez engem megnyugvással tölt el, és azt a biztos tudatot erősíti bennem, hogy joggal lehetünk valamennyien büszkék arra, akik ennek a törvényjavaslatnak a megalkotásában részt vettünk, hogy helyes döntéshez segítettük az Országgyűlést.

Amennyiben valakinek azonban ellenérzése van a Szent Korona mint szimbólum ellen, ugyanakkor egyetért és ugyanúgy emelkedett érzelmeket ébreszt benne a háromszínű nemzeti zászló, mint bennem, én ennek szívből örülök. Úgy gondolom, hogy neki is van egy kapaszkodója, erőforrása, van egy magasztos élmény, érzés, amelyből erőt meríthet. És én hiszem, hogy ennek a népnek szüksége van, ha valaha szüksége lehetett, akkor most van a legnagyobb szüksége ilyen kapaszkodókra és ilyen erőforrásokra, hiszen óriási veszélyek, hatalmas kihívások várnak erre az országra. Azt hiszem, hogy ez a törvény, amelynek a vitája most éppen folyik - és arra is büszke vagyok, hogy ebben a vitában is részt vehetek (Az elnök csenget.) -, ez igenis ilyen erőforrásul szolgálhat.

Köszönöm szépen. (Polonyi Kornél tapsol.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 497 2000.04.12. 1:35  474-499

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Szeretném tájékoztatni az Országgyűlést arról, hogy a mai napon Herényi Károly képviselő kapcsolódó módosító javaslatot nyújtott be, amelynek lényege szerint a törvényjavaslat 21. §-ának új (2) bekezdésében a kormány kapna arra felhatalmazást, hogy a zászlóhasználat körébe tartozó kérdéseket, a zászló gondozásának, cseréjének kérdéseit, valamint az országzászló állítására vonatkozó előírásokat rendeletben szabályozza.

Ennek a kapcsolódó módosító javaslatnak az a mögöttes indoka, ha úgy tetszik, hogy a kormány úgy gondolja, ebben a rendeletben, amelyet ki fog bocsátani, egyfelől meghatározza a különböző méretű települések által adekvát módon állítható országzászlók típusterveit, és egyben olyan kötelezettséget vállal, hogy mindazon önkormányzatoknak, amelyek saját elhatározásukból, tehát nem a törvény kötelező parancsa folytán, de saját elhatározásukból országzászlót kívánnak állítani, úgy a felállítással kapcsolatos költségek 50 százalékát a kormány meg fogja téríteni.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP és az FKGP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 503 2000.04.12. 3:05  500-503

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Nagy öröm számomra, hogy sokan vagyunk ebben a Házban, akik Veres Pétert és a népi írókat közös örökségünkként tiszteljük.

Engedjék meg, hogy elmondjam: amikor Veres Péterről szólok, talán nem is elsősorban az íróról beszélek, mint inkább az egész életén keresztül a magyarság igazságát kereső emberről. Illyés Gyula "a kételkedő embernek" nevezte, s halálhírére ezeket a sorokat írta: "Nyomtuk tamásként tollunk mi mindig önszívünk sebébe, nem tintalébe."

Veres Péter, mint oly sokan a népi írók közül, élete delén kiábrándult a szocializmusból. Életműve is azt bizonyítja, hogy soha nem is tartozott a radikális baloldaliak közé. Bár a történelmi tényeket ismerve ez teljességgel érthető is, hiszen az a tény, hogy a háború utáni koalíciós időkben honvédelmi miniszterként meg kellett élnie, hogy az ÁVH rágyújtja egy vidéki kormányház épületét, nos, ez joggal tette óvatossá.

Ennek ellenére sokszor szándékosan használta a nevét úgy a konszolidálódó Kádár-rezsim, mintha ő mindenben egyetértene a rendszerrel. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy 1956 után semmivel sem vállalt többet, mint Illyés Gyula, Németh László vagy éppen Kodály Zoltán. Öregkorában a "Bölcs és balgatag őseink" című könyvében, egyértelműen csak a nemzetre koncentrálva, a László Gyula által feltételezett kettős honfoglalás mezsgyéjén haladva, a magyarság őstörténetének szálait bogozgatja, s próbál visszamenni írásos adatok alapján a honfoglalás előtti és a közvetlenül azt követő időkre.

A Kortárs című folyóirat fennállásának tizedik évfordulóján a Kossuth rádió által közvetített ünnepségen a következőket mondta: "Mint ahogyan Szent István korában a magyarság megmaradásának egyetlen módja a kereszténység felvétele volt, úgy napjainkban a kényszerszocializmusé." - majd egy hatásszünet után megismételte ezt a mondatot. Kényszernek tartotta tehát a szovjet típusú társadalmat. Az akkori rádióhallgatók zöme igazi, bátor tettként könyvelte el ezt a kijelentését.

Sajnálom, hogy nincs ma olyan könyvkiadónk, amelyik ennek a nem mindennapi írónak az életművét is felvállalná. Remélem, hogy az értékeinket - s Veres Péter, a nemzetért, a magyar parasztságért aggódó író ilyen érték - egyszer majd helyére teszi a könyvkiadás is: a teljesen magánkézben lévő és piaci szempontok alapján működő könyvkiadás.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 513 2000.04.12. 2:44  510-513

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Természetesen a gazdasági miniszter úr helyett, az ő kérésére adom meg az ő válaszát.

A képviselő úr által felvetett, a vezetékes energiaszolgáltatás területén tapasztalt nehézségek és visszásságok nem általánosak. Nem vitatom, hogy emberi mulasztásból, szervezetlenségből, a hírközlési infrastruktúra nem megfelelő kiépítettségéből adódóan egyes szolgáltatási területeken e hiányosságok fennállnak. A vezetékes energiaszolgáltatók már átálltak, illetve a jövőben átállnak a fogyasztások éves tényleges leolvasására. E számlázási rendszer lényege, hogy a részszámlák összege a tárgyévet megelőző év azonos időszakának tényleges fogyasztásai alapján kerül kitöltésre. Az éves elszámolás során kerül kibocsátásra az úgynevezett elszámoló számla. Ennek alapján határozzák meg az éves tényleges fogyasztás, valamint az év közben befizetett részszámlák egyenlegét, az esetleges pótlólagos befizetést, illetve visszatérítést. A fogyasztónak év közben bármikor lehetősége van részszámlák módosítására. E módosító fogyasztói bejelentések megtehetők személyesen, írásban, illetve telefonon. Magas elszámoló számla esetén a szolgáltató fogyasztói kérelemre részletfizetési kedvezményt is ad. Ez több hónapos időtartamra is szólhat.

A tisztelt képviselő úr által feltett kérdésre a következő választ adom:

Ma kezdődött meg az új villamosenergia-törvény országgyűlési általános vitája. A kormány javaslatának sarkalatos pontja a villamosenergia-piac fokozatos megnyitása, a piaci verseny erősítése. Remélem, hogy ennek eredményeként a szolgáltatóknál mindinkább a fogyasztók minőségi ellátásának követelménye érvényesül. Az energiaszolgáltatók elemi érdeke, hogy piacukat megőrizzék, jelenlegi fogyasztóikat megtartsák, illetve újakat szerezzenek.

A Magyar Energia Hivatal a jövőben a garantált szolgáltatások bevezetésével törekszik a szolgáltatási színvonal növelésére, illetve a fogyasztók védelmére. Ennek keretében a szolgáltatás megfelelő színvonalának biztosítására paraméterek, ellenőrizhető mutatószámok kerülnek előírásra. Célja, hogy az energiaszolgáltatók tulajdonosi döntésen alapuló szervezeti átalakításai, a foglalkoztatottak létszámának csökkentése ne ellátásiszínvonal-romlást, hanem költségmegtakarítást és szolgáltatásiszínvonal-javulást eredményezzen.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 517 2000.04.12. 1:37  514-517

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Természetesen a közlekedési miniszter úr helyettesítésében adom meg az ő válaszát Kékkői Zoltán képviselő úrnak.

A kormányprogram a közutak fejlesztését tartalmazza. Ez a közúti fejlesztés az elmaradott térségek szempontjából igen fontos és jelentős kérdés. Ott, ahol a forgalom nagysága nem igényel gyorsforgalmi utat, ott is szükség van a településeket elkerülő korszerű úthálózatra. Mindezekre tekintettel annak ellenére, hogy a gyorsított autópálya-fejlesztési programnak nem része a 67-es számú főút fejlesztése, ugyanakkor ezt a fejlesztést az országos területrendezési terv is tartalmazza, az útépítés előkészítésére tervek készültek, a horvát féllel pedig tárgyalásokat folytat a szaktárca.

A pénzügyi lehetőségeket reálisan számításba véve azt mondhatom, hogy a Szigetvár és a horvát határ közötti 35 kilométer hosszú új útvonal ütemezett kiépítése, amelynek megvalósítása mai áron mintegy 20 milliárd forintból lenne lehetséges, várhatóan legkorábban a 2002. évtől kezdődhet meg.

Kérem válaszom szíves tudomásul vételét. Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
134 289 2000.04.13. 4:25  286-298

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ebben a ciklusban nem túl gyakori módon azt jelenthetem, hogy a kormány támogatja a javaslat napirendre tűzését, és egyetért annak időszerűségével. Ha úgy tetszik, az Igazságügyi Minisztérium felülvizsgálta a korábban a tárgyban elfoglalt indítványát, nem utolsósorban a képviselő asszony és más képviselők bizottsági vitákban elhangzott érveinek súlya alatt.

 

(20.20)

 

Amikor azt mondom, hogy a javaslat napirendre tűzésével egyetértünk, akkor szándékosan fogalmazok így, mert arról nincsen szó, de ez normális is, hogy a javaslat minden pontjával, minden megoldási módjával egyetértenénk.

Azok az indokok, amelyeket képviselő asszony a gazdasági élet oldaláról elmondott, kétségtelenül fennállnak. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a gazdasági folyamatok változása nemcsak a kamat mértékének, hanem a kamatszabályozás technikájának módosítását is szükségessé teszi. Azok a változások, amelyeket átélünk folyamatosan a gazdasági életben, a százalékosan meghatározott fix kamatok megállapítása helyett sokkal inkább egy indexálási rendszer kialakítását indokolnák. A legmegfelelőbb és más jogszabályoknál, például a közbeszerzésekről szóló törvénynél is követett jogtechnikai megoldás az lehet, ha a módosítás a 2000. évre vonatkozó törvényes kamatmaximumokat határozza meg, azzal azonban, hogy az éves költségvetési törvényben szerepel a továbbiakban minden évben az adott évre vonatkozó kamatmaximum. Azt követően pedig, ha majd az infláció remélhetőleg a mostaninál is sokkal alacsonyabb mértéken stabilizálódik, a Ptk. újabb módosításával ismét vissza lehetne térni a hosszú távra rögzített kamatmaximumok rendszeréhez.

Tisztelt Országgyűlés! Tudomásom szerint előkészületben van egy idevonatkozó módosító indítvány, amely a holnapi napon feltehetőleg benyújtásra fog kerülni. Ez a módosító indítvány tételesen a következő rendelkezéseket tartalmazza: a kamat mértéke az évi költségvetési törvényben meghatározott kamatmérték, mondja majd a 232. § (2) bekezdéséhez fűzött módosító indítvány. Ugyanígy a 301. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott kamat mértéke is az évi költségvetési törvényben kerül meghatározásra. A 2000. év vonatkozásában ez a módosító javaslat azt fogja tartalmazni, hogy a 232. § (2) bekezdésében, tehát a törvényes kamatra vonatkozó alapvető szabály körében a 2000. évi kamat mértéke 12 százalék éves szinten, a 301. § (1) bekezdése, vagyis a késedelmi kamat tekintetében ugyancsak 12 százalék, és a 301. § (2) bekezdése vonatkozásában a pluszkamat, tehát az alapkamat fölötti összeg 2000. évi mértéke 4 százalék volna.

Úgy gondolom, ha ez a módosító indítvány benyújtásra kerül, akkor azt a kormány majd támogatni tudja, és remélem azt, hogy képviselő asszony egyet tud érteni mint indítványtevő ezzel a módosító indítvánnyal, és akkor nem lesz akadálya annak, hogy teljes egyetértésben meghozott Ptk.-módosítás történjen az MSZP képviselőinek indítványára.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
134 293 2000.04.13. 1:14  286-298

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Nem fogok két percig visszaélni a tisztelt Ház türelmével. Csak nagyon röviden szeretnék érvelni amellett, hogy az éves költségvetési törvényben történő ügyleti és késedelmi kamatmeghatározás rendkívül rugalmasan alkalmazkodik az adott időszak gazdaságpolitikai célkitűzéseihez, hiszen a kamatszabályozás nem vitásan a gazdaságirányítás egyik fontos eleme.

Ugyanakkor semmiféle jogbizonytalanságot nem okoz, hiszen naptári évre szól, és január 1-jétől december 31-éig - elnézést kérek a matematikai ismeretekkel hozzám hasonlóan gyengébben felvértezett bírókollégáktól - bizony még a jogászoknak sem eshet nehezére napra kiszámítani az adott időszakra eső kamatot, a költségvetési törvényben meghatározott mértékben. Ezért kérem, hogy ezt az álláspontot úgy az előterjesztő, mint a kormánypártok támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
134 303 2000.04.13. 5:39  300-303

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én ugyan nem készültem Bauer képviselő úr napirendi utáni felszólalására, mert a polgári törvénykönyv módosításának vitájára érkeztem, de engedje meg, hogy néhány tényállítására mégiscsak reagáljak.

A képviselő úr a felszólalása elején kifogásolta azt, hogy egyes kormánypárti politikusok mintegy egymással felelgetve kritizálni merik az ellenzéket. Én úgy gondolom, hogy ez elég normális jelenség egy többpárti demokráciában; az ellenzék a kormánypártokat bírálja, a kormánypárt meg az ellenzéket - hát így megy előre a világ, ez a demokratikus vita lényege.

A képviselő úr hivatkozott arra, hogy Répássy Róbert, a Fidesz frakcióvezető-helyettese a héten napirend előtt igyekezett bemutatni a mostani kormány jogalkotási termékei és az előző kormány azonos időszakban, tehát a működése első két évében alkotott törvényei, úgymond, jogalkotásai termékei alkotmányos volta közti különbségeket. És Bauer képviselő úr most kifogásolta ezt az összehasonlítást.

Én úgy gondolom, hogy nem kell szégyenkeznie a polgári kormánynak amiatt, hogy hivatalba lépése óta mindössze két általa előterjesztett törvény kapcsán állapított meg alkotmányellenességet az Alkotmánybíróság. Itt azonban meg kell azt jegyezni, hogy az egyik eset ezek közül a szervezett bűnözés elleni törvénycsomag ügye volt, ahol maga a kormányfő fordult az Alkotmánybírósághoz, és kért előzetes normakontrollt, tehát nem egy teljesedésbe ment alkotmánysértő jogszabály alkotásáról volt szó, hanem a kormány maga revíziót gyakorolt a jogszabály felett.

A másik eset a közjegyzőkről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat vitája kapcsán történt meg. Itt azért arra hívnám fel a figyelmet, hogy az Alkotmánybíróság által megsemmisített passzus nem a kormány javaslatából származott, hanem egy képviselői módosító indítványból. Egyébként ez a képviselői módosító indítvány azt a helyes és az Alkotmánybíróság által sem vitatott célt célozta meg, hogy tudniillik van még a közjegyzői karban néhány fő - országosan nem éri el a számuk a tízet -, akik a korábbi pártállami időszakban szokásban volt módszer alapján felmentést kaptak a jogi szakvizsga letétele alól, és az előterjesztő képviselő úgy gondolta, hogy elő kellene írni ezeknek a közjegyzőknek, hogy tegyék le a jogi szakvizsgát. Magát ezt a tényt az Alkotmánybíróság nem is kifogásolta, csak azt az egy pontot, egy jogcímet tartotta sérelmesnek, amely szerint a módosító indítvány 9 hónapos határidőt adott volna minderre.

Képviselő Úr! Én úgy gondolom, hogy ez a jogalkotási eredmény ahhoz képest, hogy a Horn-Kuncze-kormány 1994 és '96 között megalkotott törvényei közül 18-at - ismétlem: 18-at! - semmisített meg az Alkotmánybíróság, úgy gondolom, nem arra ad alapot, tisztelt képviselő úr... (Bauer Tamás: Nem a törvényt, csak egyes helyeit!)

Képviselő úr, említettem, hogy a közjegyzőkről szóló törvény módosításáról szóló törvénynek egyetlen pici pontját - ugye a kettőből is ez az egyik - mondta alkotmányellenesnek az Alkotmánybíróság, tehát ha azt vizsgáljuk, hogy melyik kormány jogalkotása volt alkotmányos és melyik, úgymond, taposta lábbal az alkotmányosságot, akkor úgy hiszem, a számok tükrében a 18:2 arányt figyelembe véve bárki levonhatja a kellő következtetést.

Kérem szépen, az igazságszolgáltatás eljárását az ön által említett esetben a kormány tagja nem bírálta. Ön a bírói függetlenség elvét, úgy hiszem, nem helyesen értelmezi. Természetesen a bírói eljárásokra vonatkozik ez az alkotmányos alapelv; mint tudjuk, az ügyészség nem minősül önálló, független és bírálhatatlan hatalmi ágnak - amúgy a bíróságok sem bírálhatatlanok, de most nem akarok ennek a részleteibe belemenni. Aminthogy önnek az a megjegyzése, hogy a jogalkalmazás alkotmányosságát is vizsgálni kell, nyilvánvaló szakmai tévedés; a jogalkalmazásnak nem az alkotmányosságát, hanem a jogszerűségét szokták vizsgálni a felettes szervek, illetve a független bíróságok.

Egyebekben, miután elfogyott az idő, nincs már módom reagálni az ön felvetéseire. Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
135 6 2000.04.14. 8:09  1-45

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahogyan más nemzetek történetét, úgy Magyarország históriáját is végigkísérte a hon védelmének nagy ügye. Nemzetünk, amely a kalandozások kora után létrehozta máig is fennálló államát, nem a hódító, hanem a honvédő küzdelmek jegyében élte le elmúlt ezer esztendejét. Tengernyi vér ömlött ki azért, hogy ez az ország ezer éven át megmaradt magyarként. E megmaradás lehető legszilárdabb biztosítása a jövőre nézve is mindnyájunk legfőbb közös kötelessége.

A harmadik évezredbe érve egy nagy erejű, a mai világ legkorszerűbb értékrendjét magáénak valló katonai szövetség tagjaként az eredménytelenségnek, a katonai vereségnek még csak a kockázatát sem engedhetjük meg magunknak.

Tisztelt Ház! Amint az mindnyájunk előtt ismert, a Magyar Köztársaság kormánya a NATO-csatlakozásunkhoz szükséges jogi előfeltételek megteremtésére másfél éve nyújtotta be az alkotmánymódosításról szóló törvényjavaslatát. Előbb széles körű konszenzus alakult ki a parlamenti pártok között, majd az ellenzéki pártok kihátráltak a megállapodásból. Lányi Zsolt képviselő úr ezt követően több mint egy esztendeje, 1999 januárjában nyújtotta be az ügyre vonatkozó kompromisszumos törvényjavaslatát. A kormány, ismét csak az Igazságügyi Minisztérium és a Honvédelmi Minisztérium közös koordinálásával, újabb hatpárti tárgyalást kezdeményezett.

E tárgyalásokon a felek nem a kormány indítványát, hanem Lányi képviselő úr javaslatát tekintették tárgyalási alapnak. Minderre még 1999 novemberében került sor. E javaslathoz, tehát a Lányi-féle javaslathoz nyújtották be azokat a módosító javaslatokat, amelyekben a politikai erők túlnyomó többségének egyetértése ölt ismét testet. Ha más eredménye nem volna ezeknek a tárgyalásoknak, csak önmagában az, hogy az egymással gyakorta élesen szemben álló politikai pártok az ország érdekében félre tudták tenni ellentéteiket, és bölcs kompromisszumot kötöttek egy kétharmados kérdésben, nos, már akkor is bízvást óriási jelentőségűnek minősíthetjük a megállapodást. Öröm és büszkeség tölti el az Igazságügyi és a Honvédelmi Minisztérium vezetőit és munkatársait, mert a maguk módján hozzájárulhattak annak létrejöttéhez.

Emlékszünk még, tisztelt Ház, a pártok konszenzusára, kézfogására 1998 őszén is ugyanebben az ügyben. Emlékszünk arra a koccintásra, amely szinte jelképezte, hogy közös ügyeinkben bízhatunk egymásban, és a nemzet nagy kérdései nem osztják meg a politikai erőket. A haza biztonsága ugyanis olyan közös ügyünk, amely igen rosszul tűri a pártoskodást.

Tisztelt Ház! Említettem az előbb a kézfogás és a pohárcsendülés önmagán túlmutató jelentőségét. Olyan események ezek, amelyekre úgy emlékszünk, mint a megegyezés és a bizalom kifejezőire. Szerencsére egyre inkább a feledés homályába borul mindaz, ami miatt ez az ügy a mai napig a parlament adóssága kellett hogy maradjon.

Ne róják utóbb föl nekem a tisztelt képviselők, de mégis azt mondom, hogy az alkotmány módosítására irányuló egyezséget egy ehhez képest jelentőségében hozzá sem mérhető, személyi természetű napi politikai kérdés utalta ideiglenesen az irattárba.

Végül néhány szót az alkotmánymódosítás és a honvédelmi törvény ehhez kapcsolódó módosításának hasznosságáról és értelméről. A hatályos alkotmány, néhány kivétellel, az Országgyűléshez telepíti a csapatmozgások engedélyezését. Ez a szabályozás egy olyan korban született, amelyben még a Varsói Szerződés tagjai voltunk, de a demokratikus politikai erők már megjelentek, és e szabályozással a pártállam maradványai iránti bizalmatlanságukat fejezték ki, lévén, hogy 1989 őszén még ez utóbbiak gyakorolták a végrehajtó hatalmat.

Így érthető volt az az igény, amely a nemzet és az állam szuverenitásának megőrzésére irányult, és ezt a katonai függetlenség egyfajta deklarálásával is ki kívánta fejezni. Ma már mindez a múlté. A kölcsönös bizalomra épülő NATO-tagság ésszerű intézkedéseket követel. Ezeknek a hatályos alkotmányszöveg inkább a fékje, semmint a segítője. Megnehezíti szövetségesi kötelezettségeink teljesítését, és mindez csak a hatáskörök ésszerű megosztásával, az Országgyűlés és az annak felelős kormány közötti felparcellázásával oldható fel.

A hatáskörök ilyen elhatárolásának ésszerű alapjául a fegyveres erők tevékenységének célja és annak veszélyessége látszik. E megfontolások alapján az Országgyűlés hatáskörében kell maradnia a fegyveres erők úgynevezett alkalmazási kérdésének, ideértve a harci tevékenységet és a békekikényszerítésben való részvételt. Ugyancsak a parlament lehet az egyetlen döntő fórum a külföldi fegyveres erők hazai, valamint a hazánk területéről kiinduló alkalmazásának engedélyezésére, továbbá a külföldi fegyveres erők magyarországi és a magyar fegyveres erők külföldi állomásoztatásának engedélyezésére.

Ezek azok a döntések, amelyek túl azon, hogy a Magyar Köztársaság szuverenitását is meghatározó módon érintik, az átlagost meghaladó kockázati elemeket is tartalmaznak. Ezért az ezekre vonatkozó döntéseknek széles körű konszenzuson, a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmados többségén kell alapulniuk a jövőben is.

Egyéb kérdésekben viszont a parlamentnek felelős kormány az, amely a honvédelmi tevékenységek engedélyezésére jogosítványt kapna, ideértve a külföldi fegyveres erők országon való átvonulását, a kiképzések, hadgyakorlatok Magyarországon, illetve külföldön történő tartását, külföldi, illetve magyar fegyveres erők részvételével. Az csak természetes, hogy a kormánynak ez a jogosítványa származtatott jog, hiszen az Országgyűléstől ered, és az alkotmányon alapul.

Korábbi javaslatunkhoz képest új, de a modern hadászat követelményeinek értelemszerűen megfelelő - és hogy úgy mondjam, a koszovói háború által is inspirált - elem, hogy a hazánkat - ne adja isten - érő, váratlan támadás esetén ne csak a hazai légvédelmi és repülőerők, hanem a szövetséges repülőerők is bevethetők legyenek. Ugyancsak biztosítani célszerű a támadás elhárítása érdekében már a váratlan támadást megelőzően is a szövetséges repülőerők őrjárati tevékenységét. Ez a tevékenység fegyverhasználati jog nélkül gyakorolható a magyar kormány kérésére.

Tisztelt Ház! Éppen azért, hogy még csak fel se langyosítsuk az ezt megelőző áldatlan vitát, talán kiindulhatunk abból, hogy a mindenkori magyar kormány ezekkel a felhatalmazásokkal felelősséggel él majd. Biztosítéknak ennél több, azt hiszem, nem is várható.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő T/667. és T/2373. számú törvényjavaslatok nemcsak érdemesek mind az Országgyűlés, mind az egész nemzet támogatására, de azokat támogatni egyben kötelességünk is. Azért merészelek ilyen határozott kijelentéseket tenni, mert teljes bizonyossággal tudom: e törvényjavaslatok elfogadása nagy lépést jelent afelé, hogy a jövőben nekünk magunknak és fiainknak ne meghalni kelljen a hazáért - mint tette azt oly sok hősünk -, hanem végre élhessünk a hazáért. Ez sem kisebb feladat. Isten adjon erőt hozzá mindnyájunknak!

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
135 22 2000.04.14. 2:17  1-45

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Végtelenül kellemetlen helyzetben vagyok, mert nem kenyerem választott parlamenti képviselőket helyreigazítani, de kénytelen vagyok ezt megtenni.

Kapronczi képviselő úr az imént igen súlyos ténybeli tévedésre építette fel a felszólalását, és engedje meg, hogy nem annyira az ön - ez távol álljon tőlem - kioktatásának a szándékával, de a közvélemény, a rádióhallgatók és a jegyzőkönyv számára is feltétlenül tisztázzuk azt, hogy szó sincs arról, amit ön mond képviselő úr. Fel sem vetődik, hogy külföldi fegyveres erők, külföldi csapatok magyarországi állomásoztatásának engedélyezése az előttünk fekvő javaslat alapján a kormány hatáskörébe kerülne! Ennek pontosan az ellenkezőjét indítványozta Lányi képviselő úr is.

Ha el tetszik olvasni a T/667. számú törvényjavaslat 1. §-át, amely az alkotmány 19. § (3) bekezdés j) pontját módosítja, az utolsó sorban meg tetszik találni az állomásozás szót, és ugyanezen szakasz (6) bekezdésében pedig egyértelműen szerepel, hogy az országgyűlési képviselők szavazata szükséges ehhez, mégpedig kétharmados többségben. Ugyanígy intézkedik a 667/3. számú módosító javaslat is, amelyet több párt képviselői írtak alá, ugyane vonatkozásban a parlament hatáskörét állapítja meg.

Tehát az a tetszetős szónoki teljesítmény, az a kép, amit ön felvázolt, valótlan alapra épül, képviselő úr. Szó nincs arról, amit ön mond - még egyszer leszögezem -, külföldi fegyveres erők magyarországi állomásozásáról, legyen az bármilyen rövid idejű állomásozás - itt egyébként logikai ellentmondás is volt az ön szavaiban -, mint ahogy nincs szó magyar csapatok külföldi állomásozásáról sem, nincs szó mindezek kormány hatáskörében történő engedélyezéséről, mindezt a jövőben is a parlament kétharmados többsége fogja engedélyezni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
135 32 2000.04.14. 0:39  1-45

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Megint szabadkoznom kell, és megint kellemetlen helyzetben vagyok Az imént a MIÉP igen tisztelt képviselőjének tárgyi tévedéseit kellett helyreigazítanom, most kénytelen vagyok ugyanezt megtenni a Szabad Demokraták Szövetsége részéről felszólalt Bauer Tamás képviselő úrral is, aki azt mondta, hogy nem obstrukció volt, hanem nemmel szavaztak a kormány javaslatára.

Képviselő úr, egyáltalán nem történt szavazás ebben a kérdésben. A kormány javaslatáról nem szavazott az Országgyűlés. A kormány a múlt héten vonta vissza a saját, eredeti javaslatát, úgyhogy csak a történeti hűség kedvéért kellett ezt megjegyeznem. Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
135 40 2000.04.14. 1:51  1-45

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Kapronczi Képviselő Úr!

Magam sem tekintem személyes jellegűnek az imént közöttünk lezajlott pengeváltást. Azt azonban alapvetően fontosnak tartom, nehogy olyan képzet keletkezhessék bárkiben, a közvéleményben, azokban, akik most hallgatják a rádiót, vagy sajtóhíreket fognak olvasni erről a vitáról, vagy netán olvassák az önök sajtóorgánumait... Jó lenne, ha nem jelenne meg olyan valótlanság, ami arra irányul, mintha a MIÉP-en kívül a többi parlamenti párt abban állapodott volna meg, hogy a jövőben a kormány hatáskörébe kerül idegen fegyveres erők magyarországi állomásoztatásának engedélyezése. Erről ugyanis szó sincs, és ez különösebb jogászi felkészültséget nem igényel, hogy valaki az ellenkezőjéről meggyőződjék.

Lányi képviselő úr javaslata és a hozzá benyújtott közös, többpárti módosító indítvány egyértelműen rögzíti az alkotmány 19. § (3) bekezdés j) pontjában, hogy a külföldi csapatok magyarországi állomásozása, a magyar csapatok külföldi állomásozása természetesen a jövőben is - a jövőben is! - a parlament kétharmados döntést igénylő hatásköre marad.

 

(11.00)

 

Senkiben, ismétlem: senkiben, sem a kormányban, sem a többpárti javaslatot előterjesztőkben ezzel ellentétes szándék nem volt, nincs, és maga a javaslat semmilyen olyan értelmezésre nem ad lehetőséget, mint amilyen értelmet ön tulajdonított neki.

Köszönöm szépen. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 243 2000.05.02. 1:58  240-243

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy rögtön a válasszal kezdjem: igen, látok módot arra, hogy a szlovén rádió szolgáltatása a jövőben állami támogatásban részesüljön.

Ismert tény, hogy a hazai szlovén kisebbség vezetői évek dolgoznak a rádió megvalósulásáért. Az eredeti tervek még egy független kereskedelmi rádió létrehozását célozták, a médiatörvény azonban szerencsés módon új helyzetet teremtett, melynek nyomán az Országos Szlovén Önkormányzat közhasznú társasága az elmúlt esztendőben megkapta heti 8 órás műsorszolgáltatási jogosítványát. Az, hogy a rádió mielőbb működjön, olyan fontos cél, amelyet a Szlovén és a Magyar Köztársaság egyaránt figyelemmel kísér. Ezzel a magyarországi szlovén kisebbség - egyetlenként a hazai nemzetiségek közül - saját rádióadóval rendelkezhetne.

Ennek érdekében a kormány közreműködött a műsorszolgáltatói jog megszerzésében, továbbá a kormány a kisebbségi tárcaközi bizottság útján két esetben összesen 8 millió forinttal támogatta a szükséges építészeti megvalósítást, a kisebbségi intervenciós keretből pedig kifejezetten erre a célra további 2 millió forint megítéléséről döntöttek. E keret egyébként egész évre kevesebb, mint 40 millió forintot tartalmaz az összes magyarországi kisebbséget, beleértve a cigányságot is érintő, felmerülő problémák gyors orvoslására.

Mindemellett azonban további forrásokat is fel kell tárnunk, mert a folyamatos működéshez az egyszeri támogatás nem lesz elegendő. A cél ezért egy olyan új finanszírozási mód megteremtése, amelyben az országos kisebbségi önkormányzatok céltámogatásként kapnák az egyes intézményeik működését biztosító központi ellátást, így országos önkormányzata révén nyerne támogatást a szlovén rádió is. Ehhez az új modellhez számítunk valamennyi országgyűlési képviselő, köztük a képviselő úr szíves támogatására is.

Köszönöm figyelmüket, kérem válaszom tudomásulvételét. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
140 4 2000.05.05. 6:51  1-27

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Régi adósságát törleszti a parlament, amikor tárgyalni kezdi az öt legfőbb közjogi méltóság tiszteletdíjáról és juttatásairól rendelkező törvényjavaslatot. A rendszerváltoztatás jogi alapját képező, 1989. október 23-ai átfogó alkotmánymódosítás ugyanis már tartalmazta, hogy a köztársasági elnök tiszteletdíjáról és juttatásairól alkotmányerejű törvényben kell rendelkezni.

Az 1990 júniusában elfogadott újabb alkotmányrevízió megszüntette ugyan az alkotmányerejű törvény kategóriáját, de a kérdéses előírás lényege érdemben nem változott a mai napig sem. Eszerint a hatályos rendelkezés értelmében a tárgykör törvényi szabályozásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Szabályozási kötelezettségének az Országgyűlés azonban csak részben tett eleget, mert egy 1992-ben alkotott törvény csak a köztársasági elnök tiszteletdíját állapította meg. A kétharmados tárgykör további elemeit részben kormányrendelet szabályozza, egyes kedvezmények azonban lényegében szokásjogi alapon érvényesülnek. Mindez alkotmányossági szempontból egyáltalában nem tekinthető kielégítőnek és rendjénvalónak.

Történtek ugyan kísérletek a szükséges törvényi szabályozás megalkotására - legutóbb 1995 februárjában nyújtották be a T/529. számú törvényjavaslatot - azonban az Országgyűlés nem tűzte napirendre a kérdést. Most, amikor az első szabad választások tizedik évfordulóját ünnepeljük, mindenképpen indokolt ezt a mulasztást orvosolni. Aláhúzza e törvényjavaslat aktualitását, hogy a közeljövőben új köztársasági elnököt választ az Országgyűlés - reményeim szerint óriási többséggel fog ez megtörténni -, éppen ezért a jogállamiságnak az felel meg, ha az új köztársasági elnök hivatalba lépése előtt a köztársasági elnöki jogállás lényeges elemét képező juttatásrendszer átfogóan, törvényi szinten nyer rendezést.

A törvényjavaslat, címéből is kitűnően, nemcsak a köztársasági elnök juttatásainak témakörét vonja hatálya alá, a másik négy kiemelkedő jelentőségű közjogi tisztségviselő esetében is hagy kívánnivalót maga után a hatályos szabályozás. Kiemelendő, hogy e közjogi tisztségviselők esetében tiszteletdíjuk, illetve juttatásaik tekintetében a jogrendszer elszórtan és sok esetben töredékesen tartalmaz előírásokat. Mindezekre tekintettel indokolt, hogy az érintettek járandóságait egy törvény átfogó jelleggel szabályozza.

A kormány e kérdéskör korszerű rendezését kiemelt feladatának tekinti, és ennek végrehajtása érdekében az Igazságügyi Minisztérium előkészítette a vonatkozó törvényjavaslat tervezetét. A kormány döntése értelmében a törvényjavaslatot két fordulóban is hatpárti egyeztetésre bocsátottuk. Az egyeztetés eredményeképpen a parlamenti frakciók képviselői egyetértésre jutottak a törvény tartalmát illetően. A pártok konszenzusos elképzeléseinek megfelelően az Igazságügyi Minisztérium által átdolgozott tervezettel kapcsolatban a frakciók úgy döntöttek, hogy azt hatpárti javaslatként kívánják a parlament elé terjeszteni. Bár a törvényjavaslat alapvetően a kormány és ezen belül is az Igazságügyi Minisztérium munkálkodásának eredménye, a kormány nevében kijelenthetem, hogy örömünkre szolgál az a széles körű politikai egyetértés, amely lehetővé tette a javaslat hatpárti előterjesztését. Ez úton is szeretnék köszönetet mondani valamennyi frakciónak, illetőleg a frakciók képviselőinek az egyeztetések során tanúsított rendkívül konstruktív hozzáállásukért és jobbító, pontosító javaslataikért.

A törvényjavaslat tartalmát illetően a következők kiemelését tartom lényegesnek.

A kormány üdvözli, hogy a törvényjavaslat abból kiindulva, hogy az alkotmány nem állít fel merev rangsort a közjogi méltóságok között, úgy rendelkezik, hogy a hivatali idejük alatt teljesen egységes juttatások és azonos összegű tiszteletdíj illeti meg őket. Ezáltal megszűnik az az igen nehezen magyarázható különbség, mely szerint a Legfelsőbb Bíróság elnökének jelentősen, mintegy 25 százalékkal magasabb az illetménye jelenleg, mint a másik négy közjogi méltóságé.

Teljes mértékben egyetértünk azzal is, hogy a törvényjavaslat a hatálya alá tartozó közjogi méltóságok megbízatási idejének leteltét követő időszakra biztosított juttatások körét szűkíti. Ezáltal érvényesül az a nemzetközi gyakorlatból ismert alapelv, hogy az adott közjogi tisztséghez tapadó juttatások fő szabályként addig járnak, amíg a hivatali idő tart, és ezen túlmenően a korábban betöltött tisztségre tekintettel csak szűk körben indokolt bizonyos juttatások fenntartása, még csökkentett mértékben is.

E körben fontosnak tartjuk azt is - mint arról előttem Rubovszky képviselő úr az előterjesztők, az alkotmányügyi bizottság és a legnagyobb kormánypárti frakció nevében egyaránt helyesen szólt -, hogy a javaslatnak nincs és nem is lehet visszaható hatálya. Vagyis a korábban leköszönt közjogi méltóságoknak a megbízatásuk megszűnésekor hatályban volt szabályok szerint járó juttatások továbbra is megmaradnak. Az új szabályozás ily módon csak a törvény hatálybalépésekor hivatalban lévő, illetve az ezt követően hivatalba lépő közjogi méltóságok tiszteletdíjára és juttatásaira vonatkozik.

A kormány egyetért azzal is, hogy a javaslat a megbízatás megszűnését követő időszakra járó juttatások tekintetében bizonyos megkülönböztetést tesz a közjogi méltóságok között. Ennek legfontosabb eleme, hogy a nemzet egységét kifejező köztársasági elnök részére biztosítja megbízatásának megszűnését követően a legszélesebb körű juttatásokat. A javaslat tehát a köztársasági elnököt tekinti elsőnek az egyenlők között, és ezzel összhangban tisztségének megszűnését követően a mindenkori köztársasági elnöki tiszteletdíjnak megfelelő összegű havi juttatásban részesíti. Ezen túlmenően a javaslat a társadalmi és a gazdasági élet alapvető kereteit meghatározó Országgyűlés, illetőleg a kormány első emberének is a megbízatásuk lejártát követő időre valamelyest kedvezőbb szabályokat határoz meg, mint az Alkotmánybíróság elnökének, illetve a Legfelsőbb Bíróság elnökének.

Tisztelt Országgyűlés! A kifejtettekre figyelemmel a kormány nevében javasolom a törvényjavaslat elfogadását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
140 18 2000.05.05. 1:44  1-27

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnézést kérek, hogy újra szót kértem, de Mécs képviselő úr szavaihoz feltétlenül kapcsolódnom kell, s rá kell mutatnom arra, hogy a törvényjavaslat kizárólag a volt köztársasági elnök részére biztosít juttatást hivatali ideje megszűnése esetére is, és azt mondja, hogy a volt köztársasági elnököt a mindenkori hivatalban lévő köztársasági elnök illetményével megegyező összegű juttatás illeti meg. Tehát nem nyugellátásban részesül - adott esetben megvan ennek a sajátos és igen figyelembe veendő oka is a törvényi szabályozásban -, hanem az aktív köztársasági elnök juttatásával azonos összeget kap.

Az természetes, hogy a törvényhozónak ugyanakkor el kell kerülnie olyan helyzet keletkezését, hogy a volt köztársasági elnök összességében magasabb összegű jövedelmet élvezzen, mint a hivatalban lévő köztársasági elnök. Ezért tartalmaz egy olyan korlátozást - megítélésem szerint teljesen logikus módon, s itt nem értünk egyet Mécs Imrével - a törvényjavaslat, hogy tudniillik amennyiben más kereső foglalkozást folytat a volt köztársasági elnök, legyen az egyetemi tanári, szerkesztői vagy egyéb jellegű munkavégzésre irányuló jogviszony, abban az esetben az onnan nyert jövedelmét figyelembe kell venni, s ezt a jövedelmet egészíti ki a jövőben a szabályozás a mindenkori hivatalban lévő köztársasági elnök illetményének szintjére.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
140 68 2000.05.05. 12:28  67-99

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. számú törvényerejű rendelet módosítására legutoljára az elmúlt évben, az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának tekintetében került sor. Joggal merül fel a kérdés: mi indokolja és mi alapozza meg az újabb módosítás szükségességét? A válasz röviden az, hogy az elítéltek és az előzetesen letartóztatottak sajtónyilatkozatainak rendje sajnos alulszabályozott.

A szabadságvesztésre ítéltek és az előzetesen letartóztatottak véleménynyilvánítási jogára vonatkozó hatályos szabályozást a már említett büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló tvr., valamint a 6/1996. számú IM-rendelet tartalmazza. A Bvtvr. vonatkozó szakasza szerint az elítélt a véleményét olyan formában nyilváníthatja, amely nem zavarja a büntetés-végrehajtási intézet rendjét és biztonságát.

Az IM-rendelet értelmében a fogva tartott jogai gyakorlása során, így a nyilatkozattételi joga gyakorlása során sem sértheti a közérdeket, mások jogait, nem veszélyeztetheti az intézet rendjét és biztonságát. Jelenleg e két rendelkezés alapján dönt a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka arról, hogy engedélyezi-e adott esetben a sajtó részére történő nyilatkozattételt. Amennyiben elutasítja a kérelmet, akkor az e döntése elleni panasz elbírálására jelenleg nincs megfelelő jogi fórum.

Az említett jogszabályok amúgy nem teljeskörűen és nem kielégítően rendezik a fogva tartottak sajtó útján közlésre szánt nyilatkozataival kapcsolatos kérdéseket, másrészről nem jelentenek kellő szabályozási szintet sem az egyes jogkorlátozások miniszteri rendeletben történő rögzítésével. Látható, hogy az ügyben különböző érdekek és jog védte elvek ütköznek egymással. Ezt az ütközést kell most többévnyi mulasztást pótolva feloldanunk.

Tisztelt Ház! A véleménynyilvánítás szabadságát már maga a sajtótörvény is korlátozza, így az alkotmányos rend, a bűncselekmények elkövetésére való felhívás, a közerkölcsök, valamint mások személyhez fűződő jogainak védelme érdekében. A véleménynyilvánítással kapcsolatban megóvandó érdekeket más jogszabályok is tartalmazzák, így a polgári törvénykönyv személyiségvédelmi rendelkezései, a sajtó-helyreigazítási jog és a büntető törvénykönyv idevágó tényállásai is. Azonban ezek a korlátozások sem terjednek ki az összes fontos védendő érdekre, azok szankciórendszere pedig csak utólagos eszköz, míg a fogva tartottak esetében a sajtó útján történő véleménynyilvánítás korlátozása egyfajta megelőző funkciót tölt be.

A sajtó részéről egyre nagyobb az igény a közvéleményt is foglalkoztató bűncselekményeket elkövető személyek megszólaltatására. Egyes fogva tartottak maguk is kezdeményezik sajtószereplésüket, különféle, nem mindig méltánylandó megfontolások által vezérelve. A sajtó és a fogva tartottak részéről 1996-ban összesen 189 ilyen kérelem volt, 1997-ben már 402, 1998-ban 650, 1999-ben pedig 954, ami több mint ötszöröse az 1996-os adatnak. Az emelkedés tehát száz százalék évente.

Tisztelt Országgyűlés! Az állam büntetőhatalma a legmarkánsabban a büntetés-végrehajtásban nyilvánul meg. A büntetés jogi alapját a jogerős bírói határozat tartalmazza. Maga a megbüntetés ténylegesen jogelvonó, jogkorlátozó jellegű, és jellegéből adódóan alkotmányos alapjogot vagy alkotmányosan védett jogot és érdeket érint. A véleménynyilvánítás szabadságának kitüntetett szerepe van az alkotmányos alapjogok között, azonban összhangban az alkotmánnyal és vállalt nemzetközi kötelezettségeinkkel, mégis határok közé szorítható. Ezzel kapcsolatosan eligazítást, illetve felhatalmazást nyújt számunkra az Európai Emberi Jogi Egyezmény. Ez egyes kiemelt érdekek tekintetében lehetővé teszi a véleménynyilvánítás korlátozását, törvényben meghatározott módon.

 

 

(10.50)

 

Röviden ismertetném: a törvényjavaslat 37/B. §-ának (1) bekezdésében szabályozzuk ezeket az érdekeket; a nemzetbiztonság, a közbiztonság, mások jó hírneve vagy jogai védelme, a bűnözés megelőzése, az államtitok, a szolgálati titok és egyéb bizalmas adat közlésének megakadályozása, a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása, valamint a büntetés-végrehajtási intézet rendje és biztonsága azok az érdekek, amelyeknek védelme céljából a nemzetközi egyezménnyel összefüggésben, arra tekintettel is az elítélt sajtó útján történő véleménynyilvánítása korlátozható. E korlátozás mércéje hatályos alkotmányunk szerint az elkerülhetetlenség, a szükségesség és az arányosság.

Az előzőekben vázoltak szerint az elítéltek nyilatkozataira vonatkozó új szabályozást a Bvtvr. módosításával lehetett megoldani; olyan módon tehát, hogy az egyezmény szellemét követve nevesítjük a védendő érdekeket, amelyeket az elítéltek nyilatkozatai nem sérthetnek. Meg kellett határozni továbbá a nyilatkozatok megtételének, illetve közzétételének eljárási szabályait is. Mivel pedig alkotmányos alapjog korlátozásáról van szó, szükséges volt továbbá jogorvoslati lehetőséget biztosítani arra az esetre, ha a nyilatkozat tételéhez vagy közzétételéhez az arra jogosult személyek nem járulnának hozzá.

Ennek megfelelően a javaslat kétlépcsős jogalkalmazást tesz lehetővé: az első lépcső maga a büntetés-végrehajtás, amely lefolytatja az engedélyezési eljárást, a második lépcső pedig a bírói út, amely biztosítja az esetlegesen jogsértő döntések, határozatok megváltoztatását, orvoslását. E körben az előzetesen letartóztatottakra vonatkozó szabályok természetszerűleg különböznek az elítéltekre érvényes előírásoktól. A különbség lényege az, hogy a nyilatkozat megtételéhez, valamint a közzétételhez az ügyész, míg a vádirat benyújtása után a bíróság előzetes hozzájárulása szükséges. Azonban a döntés előtt az ügyésznek vagy a bíróságnak a fogva tartó intézet rendjét és biztonságát érintő kérdésben be kell szereznie a fogva tartásért felelős parancsnok véleményét is.

Tisztelt Ház! A nemzetközi gyakorlatot is áttekintve kiemelhető, és ezt maga a strasbourgi bíróság is elismeri, hogy a tagállamok szabadsággal rendelkeznek a megfelelő intézkedések megválasztása során. Az európai esetjog világosan mutatja, hogy a tagállamok kormányainak és hatóságainak a nemzetbiztonság, a közbiztonság avagy a bűnözés megelőzése érdekében a véleménynyilvánítás és az információközlés szabadságát korlátozó intézkedések bevezetésére széles körűek a lehetőségei. Az ezek érdekében tett intézkedések, vagyis a véleményszabadság korlátozása szükségességét az adott tagállam döntheti el. Megállapítható, hogy a bíróság egyre nagyobb autonómiát biztosít a tagállamoknak a véleménynyilvánítás és az információ szabadsága elé emelhető korlátozásokra. A bíróság szerint, amennyiben a véleménynyilvánítás szabadságának korlátja csak az állampolgárok bizonyos csoportjaira vonatkozik, de a megkülönböztetett bánásmódra alapos és objektív indok áll fenn, és a felhasznált eszközök nem aránytalanok a szándékolt céllal, ebben az esetben nem beszélhetünk tilalmazott hátrányos megkülönböztetésről.

A bíróság szerint a személyek különböző csoportjaira a társadalomban betöltött szerepük alapján eltérő szabályok vonatkozhatnak. Ezeket kötelezettségeikkel és felelősségükkel összefüggésben kell vizsgálni. A fogva tartottakra is kiterjed a véleménynyilvánítás szabadsága, de törvényben kell meghatározni a korlátozásokat. Ott kell megindokolni azt is, hogy miért minősülnek azok szükséges intézkedésnek egy demokratikus társadalomban, különösen a börtönrend védelme vagy az ottani bűnözés megelőzése érdekében.

A börtönben lévők helyzetének elkerülhetetlen következménye a sajtó útjáni véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása, mert azt szeretném kiemelni már az expozéban is, hogy a törvényjavaslat a véleménynyilvánítás számos lehetősége és formája közül pusztán egyetlenegyet, a sajtó útján történő nyilatkozattételt korlátozza; és azt sem parttalanul, nem zárja ki ezt a lehetőséget sem teljesen, csak bizonyos fontos érdekekre figyelemmel, lásd közbiztonság, bűnözés megelőzése s a többi, korlátozza. Ugyanakkor a fogva tartottak számtalan jogszerű módon nyilváníthatják véleményüket mind az intézeten belül, mind pedig kifelé, számos formában érintkezhetnek a külső és belső világgal, nevelőikkel, társaikkal, látogatóikkal, védőjükkel szóban és írásban, jogaikat, helyzetüket érintő véleményükről eszmét is cserélhetnek.

Tisztelt Ház! A módosítás előkészítése során azt is tanulmányoztuk, hogy néhány demokratikus jogállamban miként szabályozzák ezt a kérdéskört. Hollandiában a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka adhat engedélyt a fogva tartottak és a média közötti beszélgetésre. A fogva tartott nyilatkozata nem sértheti az intézet rendjét és biztonságát, mások jogait, jó hírnevét, valamint a közbiztonságot. Amennyiben a beszélgetést engedélyezik, akkor a parancsnok és a média megállapodást köt, amelyet a fogva tartott is aláír.

Más példa: az Egyesült Királyságban a büntetés-végrehajtási jogszabályok meghatározzák, hogy külső személyek, így a sajtó munkatársai is csak a miniszter engedélyével léphetnek be az intézetbe, csak az ő engedélyével beszélhetnek a fogva tartottakkal, illetve készíthetnek felvételeket, jegyzeteket.

Vegyünk egy másik példát: Németországban az észak-rajna-vesztfáliai tartományi szabályozás szerint az elítéltek estében az intézet parancsnoka, az előzetesen letartóztatottak esetében pedig az illetékes bíró adhat engedélyt a nyilatkozat tételére, illetve kép- és hangfelvételek készítésére. Az engedély megtagadható többek között akkor is, ha az sérti az intézet rendjét és biztonságát, vagy ha a fogva tartottat szenzációhajhászás vagy kíváncsiság tárgyává tenné - jellegzetes példák, és nem valahonnan a távolból, hanem innen Európából. Az általunk választott megoldás egyébként a holland modellhez áll a legközelebb. Ugye, nem is kell emlékeztetnem arra, hogy Hollandia egyike Európa legliberálisabb jogállamainak.

Tisztelt Ház! A javaslatnak van három olyan szakasza, amely az elzárás végrehajtását érinti. Ennek indoka, hogy a közelmúltban lépett hatályba a szabálysértésekről szóló törvény. Az új szabálysértési törvény és a Bvtvr. között néhány ellentmondás keletkezett, például az elzárás félbeszakítása, valamint az elrendelő hatóság tekintetében, és ezeket feltétlenül fel kell oldani. Egyéb tekintetben az elzárás végrehajtását illetően a javaslat új rendelkezéseket nem tartalmaz, hanem a Bvtvr. korábbi módosításait iktatja be a XI. fejezetbe.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottakra figyelemmel kérem a törvényjavaslat támogatását, és köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps. - Erkel Tibor tapsol.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
140 86 2000.05.05. 8:56  67-99

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon röviden szeretnék néhány elhangzott kérdésre reflektálni. Felmerült több ellenzéki felszólalónál is, hogy miért nem az új büntetés-végrehajtási törvény előterjesztésével kopogtatunk a parlament kapuján. Szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat, hogy ennek az átfogó kodifikációs munkának az előkészületei folynak, sőt, maga a munka is folyik. Ennek eredményeként 2002 folyamán gondoljuk előterjeszthetőnek az új büntetés-végrehajtási törvényt, hiszen a '79. évi 11. számú törvényerejű rendelet bizony-bizony valóban megérett már a hatályon kívül helyezésre, és arra, hogy egy vadonatúj, korszerű, a harmadik évezred követelményeinek megfelelő komplett új törvény váltsa fel.

A Szocialista Párt Avarkeszi képviselő úr által elmondott álláspontjával kapcsolatban valóban úgy gondolom, hogy szorul bizonyos módosításra a törvényjavaslat. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a parancsnok számára is határidőt kell szabni a kérelem elbírálására. Úgy gondoltuk, hogy a rendeleti szintű szabályozás erre megfelelő lesz. Gondolom, a képviselő úrnál is csak inkább szónoki fordulat volt annak a feltételezése, hogy netán majd az igazságügy-miniszter egy olyan rendeletet fog közzététetni a Magyar Közlönyben, amely a bv-parancsnokot adott esetben arra is feljogosítja, hogy majd sohanapján hozza meg a döntését, az elkövető szabadlábra helyezését követő időben. De el tudom fogadni azt, ha ez a kétely akár csak a leghalványabb formában is felmerül, úgy ennek rendezési módja - garanciális megfontolásokból is -, helyesen, a törvényben való rögzítés. A magam részéről egyetértek azzal is, hogy az előzetes letartóztatásban lévőknél, amennyiben ügyészi döntésre kerül sor, úgy a bírói jogorvoslatra valóban meg kellene nyitni az utat.

A Hack képviselő úr által elmondottakat itt-ott elhűlve hallgattam. Tisztelettel utalnék arra, hogy a törvényjavaslat nem a sajtóhoz való fordulás jogát szünteti meg, nem ettől a jogtól fosztja meg az elkövetőket, illetve az elítélteket és az előzetes letartóztatásban lévőket. Viszont azok az emberi jogi bírósági esetek, amelyekre a képviselő úr hivatkozott, ilyenfajta indokolatlan jogfosztásokat és korlátozásokat tartalmazó esetekben születtek. Őszintén sajnálom, hogy sem Hack képviselő úr, sem pedig Avarkeszi képviselő úr nem nyilatkozott abban a vonatkozásban, amely pedig a nemzetközi kitekintés kapcsán mind általam, mind pedig talán még részletesebben Varga István MDF-es képviselő úr által felemlítésre került - több európai jogállam gyakorlatát ismertettük; ezek közül részletesen Hollandiáét is, amely modellként szolgált. A különbség az, hogy az általunk javasolt megoldás több ponton enyhébb, kisebb jogkorlátozást tartalmaz, mint Hollandia jogrendszere.

Azt a kérdést kell feltennem, hogy vajon a felszólaló képviselők ne tudnák, hogy Hollandia ugyanazoknak a nemzetközi jogi kötelezettségeknek a kötelezettje, mint a Magyar Köztársaság. Ugyanazokat az emberi jogi egyezményeket és ENSZ-alapelveket fogadta el, mint Magyarország. Nem oldották fel a felszólaló ellenzéki képviselők azt az ellentmondást, amely ebből a vitathatatlan tényből fakad, mert az általuk elmondott heves ellenvélemények egyben azt is jelentik, hogy Hollandia vonatkozó törvényes rendjét ugyancsak az emberi jogokat sértőnek és nemzetközi kötelezettségeket sértőnek tekintenék. Nem gondolom, hogy Hollandiát ilyen szempontból - mint valóban az egyik legliberálisabb európai államot, különösen, ami a büntetés-végrehajtási rendszerét illeti - bárki is elmarasztalással illethetné.

Hack képviselő úr egy sor költői kérdést tett fel. Én próbálnék e költői kérdésekre röviden válaszolni. Természetesen a nyilatkozattételhez való hozzájárulás megtagadása esetén úgy az írott, mint az elektronikus sajtónak - a kérdésben említett televíziós társaságnak is - joga van a bírósághoz fordulni; teljesen egyértelműen kiderül a törvényjavaslatból, hiszen kétlépcsős megoldást tartalmaz a törvényjavaslat, mint már említettem. Először születik egy döntés arról, hogy egyáltalán sor kerül-e az interjú engedélyezésére, majd döntés születik arról, hogy az így elkészült interjú közzététele lehetséges-e. Mindennek keretet ad a sajtószerv és a büntetés-végrehajtási parancsnok között létrejövő szerződés.

Feltette a költői kérdést Hack képviselő úr abban a tekintetben is, hogy vajon van-e kártérítési kötelezettsége a sajtóval szemben a büntetés-végrehajtásnak. Természetesen, képviselő úr, jól tudja, hogy Magyarországon minden természetes és jogi személynek van kártérítési kötelezettsége, amennyiben a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében foglalt konjunktív törvényi feltételek megvalósítása esetén másnak jogellenesen kárt okoz.

Végezetül Hack képviselő úr egy szofisztikus kérdéssel utalt arra a beszéde elején, hogy vajon a jelenlegi gyakorlat, amely ugyancsak tartalmaz engedélyezési elemet, törvényes-e, mert ha igen, akkor minek van szükség e törvény megalkotására; ha pedig nem, akkor ugyebár törvénysértést követ el a büntetés-végrehajtás parancsnoka. Amennyiben Hack képviselő úr figyelmesen hallgatta volna az expozét, már abból is tudni lehetne - ha egyébként ez nem volna ismert -, hogy egyfelől a büntetés-végrehajtási tvr. nyújt lehetőséget a nyilatkozattételi jog korlátozására, másfelől pedig a 6/1986. számú igazságügy-miniszteri rendelet, amikor kimondja, hogy az elítéltek jogaikat - így a véleménynyilvánítási jogokat is - csak mások jogainak és törvényes érdekeinek sérelme nélkül gyakorolhatják.

Azt mondhatnánk tehát, hogy valóban nincs szükség e törvényjavaslatra, törvényre, hiszen jogszabályokban rögzített lehetőséggel él a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka, amikor egyes nyilvánvaló esetekben jogsértő sajtónyilatkozatok megtételét, illetve közzétételét nem engedélyezi, és így arra nem nyújt lehetőséget.

 

(12.00)

 

Azonban azt is elmondtam az expozéban, hogy éppen az általunk vállalt nemzetközi kötelezettségek teszik elengedhetetlenné, hogy a szabályozás szintjét is megfelelően határozzuk meg, hiszen ha van bírálat alá vonható eleme a jelenlegi jogi helyzetnek, az éppen az, hogy egy igazságügy-miniszteri rendelet és nem törvényi szintű szabályozás adja meg ezt a jogot a büntetés-végrehajtási parancsnoknak. Tehát kérem, hogy e tekintetben is szíveskedjék a válaszomat elfogadni.

Köszönöm szépen. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
140 92 2000.05.05. 2:14  67-99

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hack képviselő úrnak tényleg nagyon röviden szeretnék néhány kérdésre válaszolni.

 

(12.20)

 

Nem életszerű a harmadik nap és a negyedik nap kezdetű problematika.

Amennyiben egy sajtószerv sérelmezi, hogy megtagadták az interjúkészítésére irányuló kérelmét, nyilvánvalóan bírósághoz fog fordulni.

A negyedik napon bírósághoz forduló sajtószerv tekintetében nem tudunk nyilatkozni, hiszen benne van a törvényjavaslatban, hogy a kérelemben, illetve megkeresésben meg kell jelölni a nyilatkozat tárgyát. Most abban nem tudok állást foglalni, hogy vajon a másik sajtószerv ugyanazt az elítéltet milyen kérdésben kívánja meghallgatni. Ha ugyanabban a kérdésben, mint amely tekintetben elutasította az előző tévétársaságot a bv-parancsnok, és feltéve azt az életszerűtlen helyzetet, hogy ezt a tévétársaság tudomásul vette, nyilvánvalóan lehetőség van az Igazságügyi Minisztériumhoz mint felügyeleti szervhez fordulni, és erre az egyébként feloldatlan ellentmondásra ráirányítani a felügyelő szerv figyelmét.

És ez már átvezet a másik kérdésre, a kártérítés problematikájára. A képviselő úr előtt is ismert, hogy amennyiben valaki önkényesen, tehát megfelelő indok nélkül, szelektálva a sajtószervek között gyakorolja a parancsnoki hatáskörét, ezzel megsérti a jogszabályt, és ezzel jogellenessé is válik a cselekménye. Ezért mondtam azt, hogy ha a Ptk. 339. § (1) bekezdésében foglalt konjunktív feltételeknek eleget tesz, akkor nyilvánvalóan van kártérítési kötelezettség, e tekintetben tehát meg tudom nyugtatni.

Az utolsó kérdés: a kirendelt védők működése valóban sok kívánnivalót hagy maga után Magyarországon, ezt az ügyet azonban nem tartom összekapcsolhatónak a sajtónyilatkozatok kérdésével. Sehol a világon a megfelelő ügyvédi ténykedést és kirendelt védői ténykedést nem tudja a sajtónyilvánosság helyettesíteni, mert teljesen más dologról, teljesen eltérő funkciókról van szó.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
140 104 2000.05.05. 5:56  99-109

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Miután Hack Péter képviselő úr azt a véleményét fejezte ki, hogy nem tartja szerencsésnek, ha egy ilyen fontos kérdésben, mint az alkotmány módosítása nem a kormány, hanem egy képviselői önálló indítvány előterjesztésére kerül sor, a történeti hűség kedvéért tájékoztatnom kell a Házat és a közvéleményt arról, amit már az alkotmányügyi bizottság legutóbbi ülésén is Hack képviselő úr hasonló kifogására elmondtunk, hogy tudniillik a kormánynak megvolt a maga benyújtott törvényjavaslata ebben a tárgykörben, továbbá ennek árnyékában létezett Lányi képviselő úr azonos tárgyú, de eltérő megoldásokat tartalmazó javaslata.

Miután hatpárti politikai egyeztető tárgyalásokra került sor, ahol egyébként szinte valamennyi kérdésben teljes körű konszenzus jött létre, a megállapodásnak egyik, némiképpen formai eleme volt az, hogy a módosító indítványokat a pártok nem a kormány javaslatához nyújtják be, hanem Lányi képviselő úr javaslatához. E megállapodást tiszteletben tartva a kormány mintegy előzékenyen és udvariasan háttérbe lépett a saját javaslatával, melyet azóta vissza is vont, hogy a Házszabály vonatkozó rendelkezése értelmében nehogy megelőzze Lányi képviselő úr indítványát, amely adott esetben alapindítványnak minősül. Ennyit tehát a történeti hűség kedvéért.

A részletes vita érdemében szabad legyen elmondanom, hogy a benyújtott törvényjavaslatokról folyó hatpárti egyeztetéseken széles körű konszenzus alakult ki a módosító indítványokkal kapcsolatban, melyeket a kormány és az Országgyűlés illetékes bizottságai is egyértelműen támogatnak.

 

(12.50)

 

Ezek a módosító javaslatok egyrészt szövetségi kötelezettségünk zökkenőmentes teljesítését, a csapatmozgások egyszerűsítését célozzák, másrészt azzal, hogy a szövetséges légierőnek váratlan támadás veszélye esetén őrjáratozási jogot, váratlan támadás esetén pedig beavatkozási lehetőséget biztosítanak, fokozzák hazánk biztonságát.

Tisztelt Ház! Mécs Imre képviselő úr két olyan módosító javaslatot nyújtott be, amelyet sem a kormány, sem az illetékes bizottságok nem támogatnak. Néhány szóval szeretném ezekkel kapcsolatban a kormány álláspontját ismertetni. Az egyik, a képviselő úr által ma itt elsőként említett módosító javaslat szerint a fegyveres erők alkalmazásáról szóló döntéshez a többpárti módosító javaslatban megfogalmazotthoz képest - amely a jelen lévő képviselők kétharmadát írja elő, döntését teszi szükségessé - Mécs képviselő úr az összes országgyűlési képviselő kétharmadának szavazatát igényelné.

A széles konszenzussal megfogalmazott és a kormány által támogatott módosító javaslat, mármint a többpárti módosító javaslat egyszerűsíti az eredeti törvényjavaslatban szereplő döntési mechanizmust. Ugyanakkor tekintettel van arra is, hogy miután a fegyveres erők alkalmazása az ország szuverenitását nagymértékben érintő döntés, ahhoz széles körű politikai konszenzusra van szükség. Az tehát, hogy ilyen döntés csak a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával hozható, álláspontom szerint kielégítő és megnyugtató garanciát jelent az ellenzék számára is. Nem tekinthető megalapozottnak az az érv, hogy ilyen komoly döntés ad absurdum a képviselők egyharmadának szavazatával is meghozható. Őszintén remélem, hogy ilyen döntésre a Magyar Országházban soha nem lesz szükség, azonban ha mégis, akkor a képviselők nyilvánvalóan tisztában lesznek felelősségükkel, és remélhetőleg teljes létszámban vesznek részt a döntéshozatalban, és ebben a pillanatban a kettőnk álláspontja közötti elméleti különbség a gyakorlatban el fog enyészni. Nos, tehát ez az oka annak, hogy a kormány miért nem támogatja Mécs képviselő úr vonatkozó indítványát.

A másik ügyről röviden: az alkotmány módosítani javasolt 40/C. §-a szerint a szövetséges fegyveres erők légiereje az ország területének oltalmazása érdekében a kormány engedélyével végezhet őrjáratot. Ilyen esetben a kormány a külföldi fegyveres csoportoknak Magyarország területére történő váratlan betörése esetére vonatkozó alkotmányos szabályokat kell hogy megfelelően alkalmazza, amely szabályokat az alkotmány 19/E. §-a fogalmazza meg.

A képviselő úr másik kapcsolódó módosító javaslata a "megfelelő" kifejezés elhagyására irányul. Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy a négypárti módosító javaslatnak a "megfelelő" szövegrész, illetve kifejezés használatával az volt a célja, hogy a kormány tevékenysége ne terjedjen ki olyan széles körre, mint azt a váratlan betörés esetére a köztársasági elnök által jóváhagyott védelmi terv megfogalmazza. Ezzel a megszorítással a kormány is egyetértett. A "megfelelő" kifejezés hiányában a rendelkezést úgy kellene értelmezni, hogy a szövetséges fegyveres erők nemcsak az alkotmány 19/E. §-a esetén, hanem azt megelőzően, már az őrjáratozás során jogosultak lennének külön engedély nélkül fegyvert használni. A hatpárti egyeztetésen - figyelemmel országunk szuverenitása biztosításának kiemelkedő jelentőségére - a felek szándéka nem erre irányult, ezért a módosító javaslatot a kormány, legnagyobb sajnálatára nem tudja támogatni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
141 298 2000.05.22. 5:20  295-298

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Amennyiben ön valóban nem kapott másfél hónapig választ az Igazságügyi Minisztériumtól egy levelére, úgy az megbocsáthatatlan és megengedhetetlen. Ezt ki fogom vizsgálni, és az eredményéről rövid úton, a leghamarabb értesíteni fogom önt.

Ami az ügy érdemét illeti, én is szeretném önt arról tájékoztatni, hogy az igazságügy-miniszter jogalkotásban betöltött feladatkörét a jogalkotási törvény, valamint az igazságügy-miniszter feladat- és hatásköréről szóló kormányrendelet határozza meg, mégpedig igen részletesen. A jogalkotási törvény értelmében a jogszabály tárgya szerint hatáskörrel rendelkező miniszter felelős a jogszabály előkészítéséért, így különösen azért, hogy a szabályozás szükséges, és a tervezett megoldások a kitűzött cél elérésére alkalmasak. Az igazságügy-miniszter pedig azért felelős, hogy a jogszabály összhangban álljon más jogszabályokkal, megfeleljen a jogpolitikai elveknek, illeszkedjen be az egységes jogrendszerbe, és feleljen meg a jogalkotás szakmai követelményeinek. E törvényi rendelkezéseknek megfelelően részletezi a statútumunkról szóló kormányrendelet, hogy pontosan milyen feladatokat kell a jogszabálykészítés során az igazságügy-miniszternek elvégeznie.

Ezt röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy a törvényjavaslatok tervezetét az előterjesztő az igazságügy-miniszterrel együtt készíti el, a kormányrendelet tervezetét a szakminiszter az igazságügy-miniszterrel egyetértésben terjeszti a kormány elé, míg a miniszteri rendelet tervezetével kapcsolatban az igazságügy-miniszternek úgynevezett véleményezési joga van.

Tehát összefoglalva: az igazságügy-miniszter a kifejezetten igazságügyi tartalmú jogszabályok kivételével nem a jogszabályok szakmai tartalmáért felelős, mert ez a felelősség a szakminisztert terheli, hanem azért felelünk, hogy a szakmai elképzelések beilleszthetőek legyenek a jogrendszerbe, és a jogszabályszerkesztés szakmai követelményeinek maradéktalanul megfeleljenek.

Mindebből, tisztelt képviselő úr, az ön tárgybeli felszólalásával kapcsolatban, amelynek lényege, ha jól sejtem, akkor holnap azonnali kérdésként, majd újabb napirendi utáni felszólalásként is ismételten el fog hangzani, gondolom, hogy lesz még alkalmunk tehát e tekintetben kifejteni az érveinket.

 

 

(22.40)

 

Tehát a mezőgazdasági bizottság feladatkörébe eső termékértékesítési rendszer kidolgozása természetesen a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium feladatkörét képezi, mert ott is dolgoznak jogászok, ott is van jogi főosztály. Természetesen az Igazságügyi Minisztérium a vonatkozó törvényeknek és kormányrendeleteknek megfelelő szakmai közreműködést ebben is, mint minden más esetben ki fogja fejteni és el fogja végezni.

Miután még van néhány percem, ezért szólnék arról is - a Szekszárdi Húsipari Vállalat szomorú előtörténetét ismerjük -, Dávid Ibolya igazságügy-miniszter nemcsak egyéni országgyűlési képviselő Tolna megyében, hanem nyilván egy magasan képzett ügyvéd is, és gondolom, hogy már a korábbi eljárásban is szakszerű és okszerű jogi tanácsokat tudott adni a hozzá segítségért fordulóknak.

A tekintetben, hogy a jogszabályok lehetőséget adnának a csalásra, én nem osztom a képviselő úr véleményét, tekintettel arra, hogy a polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 417-422. §-ai a felvásárlásokkal kapcsolatos alapvető szabályokat meghatározzák. Ezeknek az a lényege, hogy a megrendelő köteles a terményt, terméket, illetőleg állatot átvenni és az ellenértéket megfizetni. A jogszabály tehát nem ad arra lehetőséget, hogy a felvásárló szervezet ne fizesse ki az ellenértéket. Más oldalról megfogalmazva: nemcsak a polgári törvénykönyv idézett rendelkezését sérti az a fajta magatartás, amelyre ön utalt, de abban az esetben, ha bizonyítható módon eleve azzal a csalárd szándékkal vásárolta fel a felvásárló a terményt, hogy azt amúgy sem fogja kifizetni, mindezért büntetőjogi felelősséggel is tartozik, mert ez a magatartás a büntető törvénykönyvben megfogalmazott csalás törvényi tényállását is kimeríti.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Zsikla Győző tapsol.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 16 2000.05.23. 3:21  13-16

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Ön a napirend előtti felszólalásának tárgyát, okát nem jelölte meg házszabályszerűen, nyilván nem is számít érdemi válaszra az ön által elmondott kérdések kapcsán. (Dr. Hankó Faragó Miklós: Akkor nem hangozhatott volna el!) Annyit azért megjegyeznék, hogy a Házszabály szerint országos jelentőségű kérdésekben lehet napirend előtti felszólalást tenni; nyilvánvalóan egy helyi önkormányzat belső ügyei, különösen ami az önkormányzat saját önkormányzati újságjának kérdését illeti, nem tartoznak ebbe a körbe.

Ön azonban tett néhány megjegyzést - és engedje meg, hogy csupán ezekre reagáljak - a demokráciát fenyegető, a kormány által ön szerint elkövetett lépésekről; ön szólt arról, hogy a kormány az Alkotmánybíróság és - idézem - "a független bíróság ítéleteit átértékeli". Nagyon szeretném, ha a képviselő úr akár egy más fórumon is megjelölné, hogy mire gondol, mert fogalmilag tartom nehezen elképzelhetőnek, hogy egy bíróság jogerős ítéletét miképpen tudná bárki is átértékelni. A jogerős ítéleteket végre kell hajtania mindenkinek, a kormánynak is és minden magyar állampolgárnak - és úgy hiszem, hogy ez történt.

Az Alkotmánybíróság döntéseivel kapcsolatban pedig úgy gondolom, nem árt emlékeztetni arra a tisztelt Házat és a közvéleményt, hogy a jelenlegi kormány működésének első két évében vagy közel két évében mindössze két olyan kérdés volt, amelyben az Alkotmánybíróság kritikát gyakorolt a kormány jogalkotási tevékenysége fölött. Ezek közül az egyik kérdés a szervezett bűnözés elleni törvénycsomaggal függött össze, itt azonban a kormány maga fordult az Alkotmánybírósághoz, és kérte az Alkotmánybíróság állásfoglalását. A másik kérdés egy képviselői módosító indítvány alkotmányellenessé minősítése volt a közjegyzői törvénynek egy egészen periférikus, a szakvizsgával nem rendelkező közjegyzők kötelező szakvizsgaszerzésével kapcsolatban, ahol is nem magát a rendelkezést nyilvánították egyébként alkotmányellenesnek, hanem azt a határidőt tartották alkotmányellenesen túl rövidnek, amely idő alatt a korábbi rendszerben szakvizsga letétele alól különféle érdemek alapján felmentést kapott közjegyzőknek a jogi szakvizsgát meg kell szerezniük.

Ha ezt összehasonlítjuk az önök 1994-96 közötti kormányzati időszakával, akkor azért rá kell mutatni arra, hogy mintegy tizenhárom esetben semmisítette meg az Alkotmánybíróság az önök által alkotott törvényeket. Úgy gondolom, hogy az alkotmány tisztelete és a jogalkotás törvényessége szempontjából egy ilyen összehasonlítás fényében a mai kormánynak egyáltalán nincs mit szégyenkeznie.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 107 2000.05.23. 2:06  104-111

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Az ön által hivatkozott témakörben számos miniszteri szintű rendelet került kiadásra az elmúlt hét esztendőben. El kell azonban mondani, hogy nemcsak a 273/1997. számú kormányrendelet hivatkozott 1. §-ának (3) bekezdés b) pontja, hanem az 1993. évi VI. törvény 17. §-ának (3) bekezdése is módot ad - mint az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény - az ön által hivatkozott jogszabályban fel nem sorolt termékekre, valamint az ott meghatározott mértéken túli támogatások tekintetében arra, hogy a támogatás igénybevételének feltételeiről a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter ugyan a pénzügyminiszterrel és a gazdasági miniszterrel egyetértésben, de a miniszteri rendeletet saját nevében, egyedül kiadva hozzon rendelkezést.

 

(13.30)

 

Átvizsgálva ezeket az 1993 óta kiadott rendeleteket, megállapítható, hogy egy részük az ön által hivatkozott kormányrendelet, más részük pedig az 1993. évi VI. törvényben foglalt felhatalmazás alapján került kiadásra.

Általánosságban el kell mondani, hogy az Igazságügyi Minisztérium a jogszabályok véleményezése során, a jogalkotási törvény szabályai alapján eljárva, nagy hangsúlyt helyez annak ellenőrzésére, hogy a kiadásra kerülő jogszabályok a jogalkotásról szóló törvényben foglaltak szerint kerüljenek megalkotásra. Az egyik legfontosabb szempont annak vizsgálata, hogy a jogszabály megalkotására annak megalkotója rendelkezik-e hatáskörrel, megfelelő felhatalmazással, valamint azt is mindig megvizsgáljuk, hogy a felhatalmazás keretein vajon nem terjeszkedik-e túl az adott jogszabály.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 111 2000.05.23. 1:02  104-111

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Az ön azonnali kérdésének szövegéből természetesen nem derült ki, hogy ön konkrétan a 12/2000. számú rendeletre gondol, így nyilvánvalóan csak általánosságban tudtuk megközelíteni az előttem lévő négyoldalas jogszabálylista alapján ezt a kérdéskört.

Általánosságban el kell azt mondani, hogy annak bizonyára oka volt, hogy 2000 áprilisában Dávid Ibolya igazságügy-miniszter Stumpf István kancelláriaminiszterhez fordult, kérve azt, hogy hasson oda a miniszter úr, hogy az a fajta, sajnos időnként előforduló jogalkotási gyakorlat, amely szerint az igazságügy-miniszternek történő véleményezésre megküldés után olyan további módosításokat hajtanak végre, amelyeket már nem mutatnak be, illetőleg figyelmen kívül hagyják az igazságügy-miniszter szakmai véleményét, lehetőség szerint a jövőben ne forduljon elő.

Kérem válaszom tudomásulvételét. Köszönöm. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 115 2000.05.23. 2:07  112-121

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Rendkívül nehéz és valamennyiünket mélyen érintő problémát vetett fel. Jogászként megközelítve a helyzetet két oldalról tudnék javaslattal élni, természetesen azt hangsúlyozva, hogy az Igazságügyi Minisztérium csak és kifejezetten az igazságügyet szorosan érintő jogszabályok előkészítéséért felel. Ön is jelezte a felszólalásában, hogy inkább az FVM-től várná a választ, de a kérdés így lett beadva, és az elnök úr ezért nekem adott szót a válaszra.

A szerződéskötés szabadságának elvét nem tudjuk érinteni, ez alkotmányos gazdasági rendünk egyik alapja, arra azonban én a magam részéről lehetőséget látok, hogy a fedezet előzetes biztosítására kötelezzük jogszabály, például kormányrendelet útján a megrendelőt, amely rendszer egyébként a Ptk. 1993-as módosításakor hatályon kívül helyezett 14/1978. számú minisztertanácsi rendelet idejében, vagyis annak alapján még ismert és gyakorlati volt.

A másik lehetőség: amennyiben már felszámolási eljárás folyik, úgy tájékoztatnám, hogy az Igazságügyi Minisztérium ez év áprilisában tárcakörözésre bocsátott egy törvénytervezetet, amelynek egyik rendelkezése valamennyi kis- és mikrovállalkozó, így a mezőgazdasági vállalkozók követeléseit is a kielégítési rangsorban lényegesen, két pozícióhellyel előbbre kívánná sorolni a jelenlegi helyzetnél, és így például az államot megillető adó- és társadalombiztosítási követeléseket is megelőznék a kisvállalkozókat illető tartozások kifizetései.

A tekintetben, hogy félelmek vannak a konkrét ügyben a vagyon elherdálása és kimentése kapcsán, utalnék arra, hogy a felszámolót (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), illetve az őt felügyelő cégbíróságot kell e tekintetben kérdésükkel megszólítaniuk.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 121 2000.05.23. 0:24  112-121

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Rend a lelke mindennek, viszontválaszra viszontválasz jár. Az Igazságügyi Minisztérium minden erejét latba vetve segíteni és támogatni fogja Torgyán József miniszter urat, hogy azt a kérést, amelyet ön az ő minisztériumához intézett, a lehető legteljesebb mértékben teljesíteni tudja.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

(13.40)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 344 2000.05.23. 1:53  343-345

DR. HENDE CSABA igazságügy-minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Napjainkban egyre súlyosabb problémát jelent a korrupció szerte a világban. A Világbank szerint a vesztegetésre fordított pénzösszegek évente mintegy 80 milliárd dollárt tesznek ki. Az egyezmény alapos előkészítő munka eredményeként született meg, abból a felismerésből, hogy a külföldi hivatalos személyek megvesztegetése súlyosan veszélyezteti a demokratikus intézmények működését.

Az egyezmény kötelezi aláíróit, hogy nemzeti jogalkotásukban nyilvánítsák bűncselekménnyé a külföldi hivatalos személyek megvesztegetését, a hazai hivatalos személyeket érintő megvesztegetéshez hasonlóan. Az egyezmény célkeresztjében a jogtalan előnyt felajánló, ígérő, vagy adó személy áll, tehát a korrupció aktív formáját rendeli büntetni.

Kiemelést érdemel, hogy a hivatalos személyek körét a dokumentum szélesen vonja meg. Ide sorolhatók a jogalkotási, közigazgatási, igazságszolgáltatási tisztséget viselők, a közfunkciót ellátók és a közcélú vállalkozások, valamint a nemzetközi szervezetek tisztségviselői is. A Magyar Köztársaság az egyezményt 1997. december 17-én aláírta, és ezt az Országgyűlés határozatával megerősítette. A büntető jogszabályok módosításáról szóló 1998. évi LXXXVII. törvény az egyezmény által megkívánt leglényegesebb jogalkotási feladatoknak az 1999. március 1-jei hatálybalépéssel eleget tett. Az egyezményi célokhoz szükséges további jogalkotási munka, így a jogi személyek felelősségének megteremtését célzó Btk.-módosítás előkészítése is folyamatban van, és ez a törvényjavaslat rövidesen a tisztelt Országgyűlés elé kerül.

Tisztelt Ház! Mindezek alapján kérem önöket, hogy szíveskedjenek támogatni a törvényjavaslatot.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
143 10 2000.05.24. 30:52  1,7-10,77-111

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Csakúgy, mint a korábbi években, ezúttal is bele kell néznünk - törvényhozóknak és végrehajtóknak egyaránt - abba a tükörbe, amelyet az országgyűlési biztosok elénk tartanak.

A kormánynak együttesen egymást követően van alkalma a három nagy terület biztosainak beszámolójáról véleményt mondani. Álláspontunk kifejtését természetesen az országgyűlési biztos asszony és általános helyettese beszámolóinak értékelésével kezdjük.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az Országgyűlés jogvédő intézménye, amelyről az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg: "A parlamenti ellenőrzés szervei, közöttük a parlamenti biztosok a mai parlamentáris rendszerű állam parlamenti ellenőrzésének olyan intézményei, amelyek feladata, hogy a végrehajtó hatalom tevékenysége során a törvények uralmát és az állampolgárok jogvédelmét biztosítsák. Ez az igény és követelmény a modern demokráciákban általánosan megjelenik, tekintettel a közigazgatás rendszerint szakismeretben, létszámban, államvezetési tapasztalatokban és technikában is megnyilvánuló informális túlhatalmára, illetőleg az abban rejlő veszélyekre."

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és hivatala az előttünk fekvő több mint 600 oldalas beszámoló tanúsága szerint igen alapos munkát végzett az elmúlt évben is, meg sem kísérelem részleteiben elemezni és értékelni ezt a 600 oldalt, mindössze elismerésemet és nagyrabecsülésemet fejezem ki az abban foglalt munka iránt.

Mindenekelőtt alapvető jelentőségűnek kell tartanunk az általános hatáskörű országgyűlési biztosnak azt a megállapítását, hogy "a jogállam alapvető intézményei megfelelően működnek, és a hatóságok tevékenysége összességében érvényesíti és elősegíti az alkotmányos jogok védelmét". A biztos asszony is nyilván nem véletlenül idézte szó szerint a jelentésnek ezt a részét az iménti előadásában, tehát egyetértünk abban, hogy ez valóban kulcsmomentuma a jelentésnek.

Jól jelzi az ombudsmanok helyzetének egyre szélesebb elfogadottságát és beágyazottságát a társadalom alapvető intézményei közé, hogy a vizsgált hatóságok a korábbi évek tapasztalataival összevetve egyre fokozódó mértékben pozitív módon viszonyulnak az országgyűlési biztos tevékenységéhez és javaslataihoz. A számszerű adatok ezt hűen tükrözik. Érzékelhető, hogy a korábbi években tett ombudsmani ajánlásokat mind több alkalommal fogadják el a címzett hatóságok. A '95-98-as évek átlagában, tehát a '95 és '98 közötti évek átlagában ez az ajánlások mintegy 52 százalékára vonatkozott, míg 1999-ben már csaknem 64 százalékot tett ki. A korábbi évekkel szemben tavaly már nem fordult elő az a sajnálatos eset sem, hogy a megkeresett szerv ne válaszolt volna a biztosok kezdeményezéseire.

Mindezzel összefüggésben ugyancsak érdemes idézni még egy mondatot az országgyűlési biztos és helyettese beszámolójából. Érdekes, hogy ugyanezt a mondatot a biztos asszony is külön kiemelte az iménti előadásában, ez a mondat pedig így hangzik - idézem -: "politika és érzelemmentes szakmai döntéseket hoztunk, amelynek során külső befolyásnak nem voltunk kitéve". Ez a megállapítás azért érdemel figyelmet, mert egy újabb metszetben ad képet arról, hogy az ombudsmani intézmény rendkívül rövid idő, mindössze öt év alatt meggyökeresedett a magyar alkotmányos intézmények között. Mind a vizsgált hatóságok, mind az állampolgárok, illetve a társadalom szervezetei elfogadták, sőt, nagy becsben tartják a parlamenti ellenőrzés ezen intézményét, pártatlan és objektív alapokon folytatott tevékenységét.

Eme általános közmegítélés egyik megnyilvánulása, hogy tevékenységük megengedhetetlen befolyásolására nem tapasztalhatók még csak törekvések, még csak kísérletek sem. Általánosítva ezt a megállapítást megkockáztathatjuk, hogy ez a társadalom politikai érettségének, a politikai kultúra és a közéleti kultúra fejlődésének jeleként is felfogható. Meg kell mondanunk azt is, hogy ez a megbecsülés nem kis részben az országgyűlési biztosi megbízatást betöltő személyeknek, az ő személyes kvalitásaiknak köszönhető.

Több helyen megjegyzi a beszámoló, hogy az ügyek mind bonyolultabbá válnak, mind több rétegű vizsgálatra és elemzésre van szükség. Ez sajnos korunk jelensége, amelyben élünk, és - idézőjelben - megnyugtatásként hadd utaljak arra, hogy valamennyien, akik a jogharmonizációs munka mindennapos folyamatában részt veszünk, már látjuk, hogy az európai jogközelítés előrehaladtával a felmerülő ügyek a maihoz képest még sokkal bonyolultabbá fognak válni. A jogi szabályozások mind több rétege, mind sűrűbb szövete jön majd létre.

Nyilvánvaló az is, hogy minél több jogi szabályt kell betartania az állampolgárnak és a hatóságnak, óhatatlanul annál nagyobb az esélye a jogalkalmazási hibák és a rossz gyakorlatok kialakulásának. Az ennek folytán esetleg megsértett jogszabály pedig bármely távolról is, de mindenképpen érinti az állampolgárok alapvető jogait. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy a mind szövevényesebbé váló ügyek megítélése is egyre nehezebbé válik. Ez ugyanúgy igaz a hatósági jogalkalmazásra, mint a bíróságok, ügyészségek eljárására, de természetesen az országgyűlési biztosok tevékenységére is.

 

 

(10.30)

 

A beszámoló összefoglalóan megállapítja, hogy az alkotmányos jogok érvényesítése során a hatóságok leggyakrabban a tisztességes eljárás követelményét sértik meg, és jogos sajnálkozással állapítja meg, hogy az ilyen visszásságok aránya évek óta nem változik, vagyis nem csökken. Ha ennek okait vizsgáljuk, sajnos esetenként olyan objektív korlátokat találunk, amelyek leküzdésére egy évtized sem volt elegendő. Csak egy példát hadd idézzek fel!

A beszámoló egy konkrét esettel kapcsolatban elfogadhatatlannak minősíti a hatóság védekezését, amely arra hivatkozott, hogy egy szabálysértési ügy elévülésére a hatóság leterheltsége, az elintézendő ügyek magas száma és a személyi-tárgyi feltételek hiányosságai miatt került sor. Ezt a megállapítást, ha nem veszik tiszteletlenségnek, érdemes párhuzamba állítani a beszámolónak az Országgyűlési Biztosok Hivatala panaszügyintézésével kapcsolatos tevékenységéről szóló részével, az ugyanis lényegében ugyanezt fogalmazza meg, de immár a másik oldalról. Idézem: "Az országgyűlési biztos és általános helyettese irányítása alatt dolgozó munkatársak további belső tartalékokkal nem rendelkeznek, a hátralékok számottevő csökkentése még az új beadványok alacsonyabb száma mellett sem várható."

Mindez tehát arra mutat, hogy mindenfajta tömeges hivatali ügyintézés - az objektíve fennálló szűk keresztmetszetek miatt - szinte megszüntethetetlenül együtt jár bizonyos selejttel, vagyis kényszerűen párosulhat olyan diszfunkcionális működéssel, amely a legjobb szervezés és a legnagyobb odaadás mellett sem számolható fel teljes mértékben, figyelemmel az adott külső feltételekre. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindebbe bele kellene törődnünk, ellenkezőleg: mindent meg kell tenni az ilyen esetek számának és súlyának csökkentésére, de sajnos tudomásul kell vennünk, hogy a tökéletességet sem a társadalom egésze, sem annak legnagyobb szervezete, az állam nem fogja soha elérni.

Az országgyűlési biztos és általános helyettese vizsgálatai túlnyomó többségükben a hatóságok jogalkalmazási gyakorlatában tapasztalt, az alkotmányos jogokat sértő elemeket fedtek fel. Ugyanakkor számos esetben a jogalkalmazási gyakorlat hibáit az egyértelműbb jogi szabályozás megteremtésével látják kiküszöbölhetőnek, más esetekben pedig magát a jogi szabályozást vagy annak hiányosságait minősítik az alkotmányos jogok szempontjából visszásnak. Mindezek kiküszöbölése érdekében a tavalyi évben 213 ajánlást fogalmaztak meg a jogalkotó szervek részére.

Időbeli korlátok miatt nincs módon arra, hogy valamennyi ajánláson vagy akár azok legjelentősebb elemein végighaladjak, ezért csak utalok rá, hogy a beszámoló külön is kiemeli az Országgyűlésnek címzett, a törvényalkotásra vonatkozó ajánlásokat. Ezek között a biztos asszony és általános helyettese a tisztességes eljáráshoz fűződő garanciák hatékony biztosítása, az összeférhetetlenség megszüntetése és a jogbiztonság érdekében ismételten javasolják a rendőrségen fogva tartott személy rendkívüli halála, valamint a rendőr lőfegyverhasználata kivizsgálásának ügyészi hatáskörbe utalását.

Tisztelt Ház! Az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága több ízben foglalkozott már e kérdéskörrel. A módosított szabályozás ezekben az esetekben kötelezi a rendőrséget az ügyész haladéktalan tájékoztatására, és további garanciákat is megfogalmaz. Mindezen túlmenően a legfőbb ügyész is utasítást adott ki az ügyészi szervek részére az említett esetek fokozott figyelemmel kísérésére és a rendelkezésre álló garanciák érvényesítésének maradéktalan megkövetelésére. Egészen bizonyos vagyok abban, hogy az országgyűlési biztos általános helyettesének legfőbb ügyésszé választása ennek a már korábbi, legfőbb ügyész által kiadott utasításnak a - hogy úgy mondjam - aggályos gondossággal való végrehajtására irányuló ügyészségi törekvést csak erősíteni fogja.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa akkor és ott tudomásom szerint elfogadta az alkotmányügyi bizottság állásfoglalását. Ennek ellenére a most kifejtett véleménye szerint a probléma nem oldódott meg, mondván: a jogszabály-módosítások továbbra is rendőri hatáskörben hagyták a fogva tartott rendkívüli halálesetének kivizsgálását.

Tisztelt Ház! A kormány álláspontja ez ügyben változatlan. Nem lehet a kivizsgálást az ügyészség kizárólagos nyomozati hatáskörébe utalni, hiszen ebben a körben nem nyomozati, hanem államigazgatási eljárásról van szó, az ügyészség pedig nem államigazgatási szerv. Más oldalról nem tekinthető eleve összeférhetetlennek, hogy a rendőrségen történt rendkívüli haláleset kivizsgálása rendőrségi keretek között történik, az ilyenfajta megközelítés eleve megkérdőjelezné bármifajta szervezeten belüli felülvizsgálat létjogosultságát. Ezen túlmenően azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy maga az ügyészségi nyomozás is a rendőrség igénybevételével történik, hiszen az adott esetben szükséges speciális szakértelem - például orvos szakértő vagy éppen fegyverszakértő - csak a rendőrség kötelékében van meg, így tehát az ügyészségi nyomozási hatáskörbe utalás esetében sem lehetne teljesen kizárni az eljárásból a rendőrséget.

Miután a korábbi alkotmányügyi bizottsági vizsgálat és elemzés során feltárt összefüggések alapján a megfelelő jogszabály-módosításokra sor került, megítélésünk szerint a kérdés megnyugtató rendezése megtörtént. Mindezekre tekintettel az ismételten megtett ajánlással - legnagyobb sajnálatunkra - nem tudunk egyetérteni.

Az országgyűlési biztos asszony vizsgálatot folytatott a mozgáskorlátozottak emberi és állampolgári jogai érvényesülésének helyzetéről, különösen akadálymentes közlekedésükről a közhasználatú épületekben. A vizsgálat alapján a biztos asszony több ajánlást tett, többek között az igazságügy-miniszter részére is. Ebben kezdeményezte, hogy az igazságügy-miniszter gondoskodjon arról, hogy a különböző tárcákhoz tartozó hatóságok és a szakhatóságok vonatkozó ágazati előírásai, valamint a kötelező szabványok egyöntetű fogalmakat használjanak. Ehhez kapcsolódóan javasolta az egymásnak ellentmondó vagy egymást kizáró szabályok jövőbeni kiküszöbölését.

Az ajánlással kapcsolatban mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a jogalkotási törvény alapján az igazságügy-miniszter és a szakminiszter minden esetben megosztott felelősséget viselnek a jogszabály előkészítéséért. Az igazságügy-miniszter e körben éppenséggel azért visel felelősséget, hogy a jogszabály összhangban álljon az alaptörvénnyel, a jogrendszer egészével és ezen belül más jogszabályokkal. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni a szakminiszter felelősségét sem, aki a jogalkotási törvény szerint a jogszabály előkészítéséért felelős, e területen pedig különösen azért, hogy a szabályozás valóban szükséges legyen, a tervezett megoldások pedig alkalmasak legyenek a kitűzött cél elérésére. Ezért az érintett miniszterek a jogszabály-előkészítés terén folyamatosan és intenzíven együttműködnek egymással. Megjegyzem, hogy az együttműködésnek ebbe a körébe a tárcák számos esetben bevonják az országgyűlési biztosokat is, és az ombudsmanok véleményét, javaslatait túlnyomó többségében el is fogadják. A jogszabály-előkészítésért felelős miniszterek a kormány programjában célul kitűzött minőségi jogalkotás követelményét szem előtt tartva fokozott figyelmet fordítanak a jogi szabályozások összhangjára, és e körben a fogalomrendszerek koherenciájára is.

A biztos asszony javasolja a kerékbilincs alkalmazásával és a jármű elszállításával kapcsolatos szabályok kiegészítését is oly módon, hogy lehetővé váljon a mozgáskorlátozott személy parkolási engedéllyel ellátott személygépkocsija elszállításának méltányossági alapon történő mellőzése. A javaslattal az érintett tárcák alapvetően egyetértenek, és már megindult a vonatkozó jogszabály-módosítás előkészítése is.

Az ajánlás által érintett, az épített környezet átalakításáról és védelméről szóló 1997. évi törvény '99. évi módosítása során a törvénybe beillesztett "közhasznú építmény" fogalmáról megállapítható, hogy valóban nem túl szerencsés e kategória ilyen meghatározása. A "közhasznú építmény" törvénybeli fogalma megítélésem szerint akkor felelne meg maradéktalanul a szabályozási célnak, és akkor nem merülne fel kétség a kategória értelmezése körül, ha egyértelműen vagylagos jelleggel szerepelnének a fogalmat alkotó egyes elemek.

Mindezekre figyelemmel - egyetértve a biztos asszony ajánlásával - kezdeményeztük a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszternél a mozgáskorlátozottak részére az akadálymentes közlekedés és megközelíthetőség lehetőségének megteremtését a középületek teljes körére. Indítványoztuk az ezt maradéktalanul biztosító és az érintett építmények kezelőinél, valamint tulajdonosainál az akadálymentesítésre kötelező "közhasználatú építmény" fogalom kidolgozását. E keretben szükséges az építési törvény megfelelő módosítása, illetve a vizsgált kérdéskörrel kapcsolatos egyéb építésügyi jogszabályi fogalmak felülvizsgálata.

 

 

(10.40)

 

Tisztelt Országgyűlés! Az időbeli korlátokra figyelemmel az általános biztos és helyettese jelentését a továbbiakban nem érinteném a felszólalásomban, mindössze annyit teszek még meg, hogy a kormány nevében azt javasoljam a tisztelt Háznak, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és helyettesének beszámolóját fogadja el.

Engedjék meg, hogy áttérjek a sorrendben másodikként elhangzott beszámolóra, Kaltenbach Jenő nemzeti és etnikai kisebbségi jogi biztos úr '99. évi beszámolójára.

Jogrendszerünk a kisebbségi jogok biztosítása terén két olyan, az Európa Tanács égisze alatt született nemzetközi szerződés ratifikációjával erősödött meg, mint a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény, amelyet a '99. évi XXXIV. törvény hirdetett ki, továbbá a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartája, amelyet az 1999. évi XL. törvény tett a corpus juris részévé.

E két nemzetközi egyezmény jogformáló hatása már rövid távon is meghatározó. Ezzel összefüggésben említést érdemel, hogy a kisebbségi charta polgári eljárási jogra vonatkozó, talán legfontosabb követelményét az Országgyűlés egészen rövid idő alatt, szinte a kisebbségi charta ratifikációjával egy időben teljesítette is. Nevezetesen a polgári perrendtartás egyes rendelkezéseit módosító '99. évi CX. törvény a kisebbségi chartához igazította a polgári perrendtartásunk nyelvhasználatra vonatkozó szakaszát. Beiktatta azt a szabályt, hogy a bírósági eljárásban - nemzetközi egyezményben meghatározott körben - mindenki jogosult az anyanyelvét, a regionális vagy a kisebbségi nyelvét használni.

Tisztelt Ház! A nemzeti kisebbségi jogok érvényesülése, illetve a kisebbségek aktív közéleti részvételének átfogó megteremtése érdekében 1999-ben a nemzetközi emberi jogi szervezetek keretében több szakértői konferencia is zajlott. A kormány értékelése szerint a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa eredményesen képviselte a Magyar Köztársaság érdekeit az Európa Tanács rasszizmus és intolerancia elleni bizottságának plenáris ülésén.

A kisebbségi jogok összeurópai szabályozásának jövőjére tekintettel is feltétlenül ki kell emelni a svédországi Lund városában megrendezett konferenciát. Ennek jelentőségét országgyűlési biztos úr is méltatta. Azonban az ügy súlya miatt, ha ismétlésnek tűnik is, magam is el kell mondjam, hogy a Lund-deklarációban megfogalmazott ajánlások vezérfonalszerűen érintik a kormányzati, valamint az alacsonyabb szintű regionális, helyi döntések meghozatalához szükséges participáció kérdését. Foglalkoznak a választási rendszerek alakításával a hatékony közéleti részvétel biztosítása érdekében, a fennakadás nélküli társadalmi párbeszéd fenntartásáért pedig intézményes formában működő tanácsadó és konzultatív testületek létrehozását javasolják. Ennek alapján indult meg a gondolkodás a szükséges jogszabályok kidolgozásáról vagy a jelenleg hatályos jogszabályok módosításáról.

Országgyűlési biztos úr is nagy terjedelemben foglalkozott felszólalásában azzal a nem új keletű problémával, amelyet 1999-ben a megszokottnál is több nemzetközi és hazai szervezet, illetve fórum tűzött napirendjére, ez pedig a diszkrimináció kérdésének áttekintése. A beszámoló írott anyagában is kiemelt szerepet és helyet kapott ez a témakör.

Engedjék meg, hogy a diszkriminációval kapcsolatos álláspontomat röviden ismertessem.

Mind a jogtudományi, mind a jogalkalmazói gyakorlat szaktekintélyei között jelentős azoknak a száma, akiknek álláspontja szerint az emberi jogok, valamint a nemzeti kisebbségi jogok védelme és érvényesülése szempontjából szükséges lenne egy úgynevezett antidiszkriminációs törvény megalkotása. A most tárgyalt beszámoló is rávilágít arra, hogy a nemzeti és etnikai jogok országgyűlési biztosa az önálló diszkriminációellenes törvény elkötelezett támogatója.

Az ombudsman úr szakmai álláspontjának messzemenő tiszteletben tartása mellett meg kell jegyezni, hogy a kormány az ilyen irányú törvényalkotást több okból sem tartja indokoltnak. Elsősorban azért nem, mert az önálló diszkriminációellenes törvény nem volna illeszthető az egységes jogrendszerhez. Antidiszkriminációs törvények jellemzően csak az angolszász, illetve a common law által meghatározóan befolyásolt jogrendszerekben vannak. A kontinentális jogrendszerek - így hagyományosan a Magyar Köztársaság jogrendszere is ilyen - más jogi gondolkodás alapján épülnek fel. A kontinentális Európában csak egészen ritka kivételként találunk példát az ilyen törvényhozói aktusra.

Ez megítélésem szerint pontosan rávilágít a felvetett kérdés lényegére. Ugyanis a társadalmi diszkrimináció, hangsúlyozottan a hátrányos megkülönböztetés magától értetődően nem kizárólag az angolszász jogrendszerben működő államokban jelentkező probléma. Európa nagy része mégsem egy önálló törvényhozói aktussal, hanem más módszerrel, mégpedig hagyományosan az alkotmányba integrált generál klauzulával - lásd a magyar alkotmány 70/A. és 70/B. §-ait - oldják meg a diszkrimináció jogi szabályozását.

Ezen túlmenően a jogrendszer egyéb részeiben jogáganként szerepelnek voltaképpen koherens rendszert alkotó szabályok, így utalnék a polgári törvénykönyv 76. §-ára, amely a személyhez fűződő jogok megsértésének egyik esetköreként példálózik a magánszemélyek bármilyen hátrányos megkülönböztetésével, a 84. § pedig tételes felsorolásba rendezve határozza meg azokat a polgári jogi igényeket, amelyeket a személyhez fűződő jogában megsértett fél érvényesíthet.

A büntető anyagi jogszabályok között is van olyan rendelkezés, olyan diszpozíció, amely a negatív diszkrimináció megelőzésére, megbüntetésére, illetve reparálására hivatott. Nevezetesen a Btk. 174/B. §-a, amely kifejezetten a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport elleni erőszak potenciális elkövetőjének büntetőjogi felelősségét megalapozni hivatott konkrét törvényi tényállás.

Mivel pedig a foglalkoztatási diszkrimináció az egyik legsúlyosabb és az alkotmányban is külön megnevesített esetkör, amely diszkrimináció a hátrányt szenvedett egzisztenciális viszonyait is alapvetően érintő megkülönböztetési forma, a munka törvénykönyvének 5. §-a erre tekintettel megtilt a munkaviszonnyal kapcsolatban minden olyan megkülönböztetést, amely nem a munka jellegéből vagy természetéből fakad.

El kell tehát mondanom, hogy a magyar antidiszkriminációs jogi szabályozás egységes, összehangolt egészet alkot, annak ellenére, hogy nincs egyetlen olyan törvény, amely összefoglalná a diszkriminációellenes normákat. Amennyiben pedig a társadalmi folyamatok azt megkívánják, természetesen a kérdés által érintett jogszabályokban további részletszabályozásra is van lehetőség.

A diszkriminációellenes törvény elképzelésével, illetve bármely tisztán jogi megoldással kapcsolatban indokolt kiemelni azt is, hogy a hátrányos megkülönböztetés ellen nem elsősorban a jog eszközével kell küzdeni. Sokkal inkább széles körű társadalmi összefogással, amelyben a kormány, az önkormányzatok, a kisebbségi önkormányzatok és a civil társadalom is aktívan részt vesznek. A jogi szabályozásnak olyan ultima ratiónak kell lennie, amely mintegy végső eszközként állítja helyre a megsértett jogokat.

Tisztelt Országgyűlés! Külön kell szólni a nemzeti és etnikai kisebbségi törvény módosításának témaköréről. Az e körben 1993-ban született törvény módosításának szakmai előkészítése jelenleg is folyik. A módosítást az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága keretében a kifejezetten erre a feladatra alakított ad hoc bizottság irányítja. A kisebbségi biztos úr és a hivatala által a beszámoló mellékleteként csatolt önálló törvényjavaslat e módosítás szakmai egyeztetéséhez nagyon értékes segítséget nyújt. Ezt mi sem példázza jobban, mint az a tény, hogy a törvénymódosítás normaszövegének megfogalmazásánál számos esetben éppen az említett és a biztos úrék által kidolgozott törvényjavaslat rendelkezéseit vette alapul az ad hoc bizottság. Ezúton is kifejezem köszönetünket ezért a segítségért.

A kisebbségi törvény módosítása keretében, azzal összefüggésben az ad hoc bizottság még a tavaszi ülésszakban napirendre tűzi a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési képviseletének évek óta húzódó kérdését is. Ennek szakmai vitájában várhatóan megtárgyalásra kerül a beszámolóban ismertetett képviseleti modell is.

A kérdéssel foglalkozik továbbá az Országgyűlés választójogi reform bizottsága is, hiszen a kisebbségek országgyűlési képviseletét csak a választási rendszer egészében komplex módon elhelyezve lehet vizsgálni, illetve szabályozni.

 

(10.50)

 

Összességében: a Kaltenbach Jenő biztos úr beszámolójára való reagálás zárszavaként hadd fejezzem ki köszönetemet a kormány és az Igazságügyi Minisztérium nevében. Teszem ezt azért az együttműködésért, amelyet biztos úr és munkatársai az elmúlt év során is a kormányzat irányában tanúsítottak. A magam részéről meg vagyok győződve arról, hogy a kialakult eredményes kapcsolatot a következő években is meg tudjuk őrizni.

Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy végül, de egyáltalán nem utolsósorban - az elhangzott jelentések sorrendjéhez igazodva - az adatvédelmi biztos úr tavalyi jelentéséről szóljak. Az adatvédelmi biztos jelentésének bevezetője alapján örömmel tájékoztathatom a tisztelt Országgyűlést, hogy az Európai Unió adatvédelmi munkabizottsága nyilvánosságra hozta azt az állásfoglalását, mely szerint Magyarország az Európai Unió tagállamain kívül Svájc után másodikként kapta meg azt a minősítést, mely szerint az Európai Unió irányelvei követelményeinek megfelelő védelmet biztosít a személyes adatok körében. Ezt hazánk nemzetközi elismertségének jelentős fordulataként értékelhetjük.

1999-ben a biztos úr esetei között a legnagyobb érdeklődést kiváltó ügyek az információszabadsággal és a titokvédelemmel voltak összefüggésben. E körben a kormányt leginkább érintő témakör a kormányülések dokumentálásával és annak nyilvánosságával kapcsolatos ajánlás volt. Ebben az adatvédelmi biztos úr olyan törvényi szintű szabályozást ajánlott, amely alkalmas a kormány működésének tartalmi dokumentálására és az állampolgárok, a kutatók akár késleltetetten érvényesülő jogának biztosítására, a közérdekű adatok megismerésére. A kormány az ajánlást részben elfogadta, és a kérdés rendezése érdekében törvénymódosítási javaslatot nyújtott be az Országgyűléshez. Ennek tárgyalása után az adatvédelmi biztos javaslatának figyelembevételével került elfogadásra a titoktörvény módosításának végleges változata.

A kormány elfogadta az adatvédelmi biztosnak az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló törvénnyel kapcsolatos ajánlását is. Az ajánlás olyan kérdéseket vetett fel, amelyek az információs önrendelkezési jog gyakorlásával összefüggésben merültek fel, és a törvény végrehajtása során valós problémákat okoztak. Az ajánlásban foglaltak figyelembevételével, valamint a Történeti Hivatal által jelzett jogalkalmazási problémák rendezése céljából a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter felelőssége mellett megkezdődött a kodifikációs munka. Ennek eredményeként a törvény ilyen irányú módosítására várhatóan még ez évben javaslatot fog tenni a kormány.

Az adatvédelmi biztos 1999. évi tevékenységére vonatkozó statisztikai adatok szerint továbbra is csökkent a panaszok száma. Nőtt ugyanakkor a hivatalból végzett vizsgálatok száma. Általános tapasztalat, hogy tavaly is tovább nőtt az állampolgárok elégedetlensége a magánszektorban működő adatkezelők, így különösen a bankok, a biztosítóintézetek, a mobilszolgáltatók és a direkt marketing cégek tevékenységével kapcsolatosan.

Az állami adatkezelő szervek tevékenységével összefüggésben megkezdődött több, az adatvédelmet érintő kormányzati terv megvalósítása. Ezek többsége megfelelő jogszabályi háttérrel rendelkezik.

A rendőrség tevékenységével kapcsolatban problémaként merült fel, hogy a rendőrség egyes szervei a törvényi előírásoktól eltérő módon, a jogszabályokban előírt adatkezelési követelményeket figyelmen kívül hagyva végzik tevékenységüket. Ez a kérdés nyitott és rendezésre vár.

Ma már összességében azonban nyugodtan elmondhatjuk, szinte teljeskörűen kialakult az európai követelményeknek megfelelő adatvédelmi szabályozás. A továbblépés igénye tehát e törvények végrehajtásában és a piaci szféra önszabályozási tevékenységének erősítése terén merül fel.

Megelégedéssel jelenthetem ki azt is, hogy - bár előfordultak, és nyilván a jövőben is elő fognak fordulni véleménykülönbségek - az adatvédelmi biztos úrral a kormány és ezen belül az Igazságügyi Minisztérium kiegyensúlyozott partneri kapcsolatot alakított ki. Ez is biztosítéka a további eredményes együttműködésnek, melyben bízva kérem önöket a beszámoló elfogadására.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
143 40 2000.05.24. 2:08  1-5,7,9-57

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Én is csak két percben Bauer képviselő úr szavaira reagálnék. Én is némi megengedő mosollyal engedtem el a fülem mellett Hegyi Gyula képviselő úr szavait, azonban Bauer képviselő úr valóban a kormány kétéves jogalkotási tevékenységét tette mérlegre és vont le abból álláspontom szerint hamis konklúziót.

Nem szeretnék újólag utalni arra ebben a Házban, már többször megtörtént, hogy vizsgáljuk csak meg az elmúlt két év jogalkotását az alkotmánybírósági döntések tükrében, és hasonlítsuk össze a '94 és '96 közötti periódus jogalkotási minőségével ebből a szempontból, mert akkor megállapíthatjuk, hogy két kérdésben - egyik kérdésben egyébként a kormány javaslatára történt Alkotmánybírósághoz fordulás - semmisített meg jogi normát, törvényt az Alkotmánybíróság, és mintegy 13 alkalommal az önök kormányzása idejére eső periódusban.

De hogy konkrétan rátérjek az emberi jogi kérdésekre, úgy gondolom, hogy a kormány valamennyi jogalkotási aktusa az emberi jogok erősítése irányába hatott. Talán ott van köztünk különbség, hogy kinek az emberi jogait tekintjük elsődlegesnek, mert amikor például a büntetés-végrehajtási törvény módosítása sorra került és bizonyos indokolatlan kedvezmények, bizonyos indokolatlan eltávozások lehetősége megvonásra került - épp azon sajnálatos események fényében, amikor is eltávozáson lévő elítéltek igen súlyos, élet elleni és megerőszakolásos cselekményeket követtek el -, én úgy gondolom, hogy a potenciális áldozatok emberi jogait tartotta a kormány szem előtt.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
143 48 2000.05.24. 0:55  1-5,7,9-57

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Nem fogok két percig beszélni, elnök úr. Bauer képviselő úr az érvelésem egy részét, úgy látszik, elengedte a füle mellett. Én arról beszéltem elsősorban, hogy az emberi jogok védelmének értelmezésében nyilván van közöttünk nézőpontbeli különbség.

Én úgy vélem, hogy az állampolgároknak emberi joguk a biztonságos, bűnözéstől mentes élet is, és ennek egyik eszköze az ön által példaként fölhozott büntetés-végrehajtási törvény szigorítása körében az is, hogy olyan személyeket, akik súlyos bűncselekményeket követtek el, semmilyen körülmények között nem engedünk eltávozásra, és nem tesszük lehetővé számukra, hogy újabb súlyos, személy elleni erőszakos bűncselekményeket kövessenek el. Ezt mondtam, képviselő úr.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
143 90 2000.05.24. 1:33  1,7-10,77-111

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Azért vagyok kénytelen szót kérni, mert Fodor Gábor képviselő úr az iménti felszólalásában súlyosan félrevezette a közvéleményt és a tisztelt Házat, amikor a kormányülések dokumentálásáról beszélt, és azt különféle barokkos jelzőkkel illette, mármint a kormány magatartását.

Abból a tételből indult ki, szó szerint idézem: "egyáltalán semmiféle feljegyzés nem készül a kormányülésekről" - ugye, jól idézem, képviselő úr? (Dr. Fodor Gábor: Jól.) Ehhez képest a kormányülésekről "Összefoglaló" néven részletes dokumentáció készül, amely tartalmazza az egyes napirendi pontokat, azok tárgyát, a vitában részt vevő személyeket (Derültség.) és a döntés részletes tartalmát. Ehhez képest természetesen el kell azt mondani, hogy a kormány ülése az írásbeli előkészítés alapján történik, a kormány-előterjesztésekben ott szerepelnek mindazok az érvek és ellenérvek, amelyeket a kormány mérlegel a döntés meghozatala során. E tekintetben tehát semmiféle sérelem nem éri sem az utókort, sem pedig a történelmi kutatásokat. (Közbeszólás: Nem akarja rögzíteni!)

Azt kérem tehát, a tisztelt Ház rögzítse ezt, hogy az a kitétel, mely szerint egyáltalán semmiféle feljegyzés nem készül a kormányülésekről - Fodor Gábor képviselő úr ezt mondta -, ez teljes egészében valótlan.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
147 167 2000.06.13. 3:46  164-169

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Ismert tény, hogy a helyi önkormányzatokról szóló törvény és a gáztörvény módosításáról szóló '93. évi törvény szerinti önkormányzati vagyonjuttatás csak részben és késedelmesen történt meg. A részvényjuttatásra vonatkozó rendelkezéseket, annak mértékét és megosztását az önkormányzatok joggal kifogásolták. Az aggályokat az Alkotmánybíróság megalapozottnak tartotta, és a szabályt megsemmisítette. Megállapította, hogy az érintett önkormányzatoknak az elmaradt juttatás értékének megtérítésére keletkezett joguk van.

Elvárhatják tehát vagy az olyan bírósági eljárást, amely elvezet az őket megillető juttatás értékének megállapítására, vagy egy olyan törvény megalkotását, amely a jogszabály erejével biztosítja az elmaradt juttatás értékének megtérítését. A kormány az 1998 decemberében meghozott döntésével ez utóbbi megoldást választotta. E körben az egyes önkormányzatokat megillető vagyon felmérése, a még nem teljesített részvényjuttatás meghatározása, végül az elmaradt, illetve a késedelmes részvényjuttatás miatti önkormányzati igények meghatározása szakértői feladat volt.

 

(14.30)

 

Ismert, hogy egy konzorciumot bízott meg a kormányzat ennek a feladatnak az elvégzésével, melyet közbeszerzési eljárásban választottak ki. Ez a konzorcium munkája során úgy az önkormányzatokkal, mint a gázszolgáltatókkal és az állami szervekkel is együttműködött. A szakvélemény elkészítése során tájékoztatta az önkormányzati érdekszövetségeket a számítási és piaci értékelési módszertanról. Ennek alapján készítettük el a törvénytervezetet, amelyben arra tettünk javaslatot, hogy a törvény önkormányzatonként számszerűen tartalmazza az esedékes járandóságok értékét. Megítélésem szerint ez szolgálja valójában az önkormányzatok érdekeit. Belátható ugyanis, ha az érdekeltek egyedileg érvényesítenék igényüket, az minden bizonnyal a kifizetések elhúzódásához vezetne. Az időmúlás nehezítené a bizonyítási eljárásokat, és azok költségigénye is indokolatlanul magas lenne.

A törvénytervezet a tényleges járandóságok kifizetését részben készpénzben, részben állampapírban az ÁPV Rt.-re bízza, de számára nem ad mérlegelési jogkört, hiszen maga a törvény rögzíti majd kinek-kinek a pontos járandóságát. E megoldás további előnye - és itt válaszolok az első kérdésére -, hogy az önkormányzatok számára feleslegessé teszi az igényérvényesítéssel járó eljárási képviseletet és jogi munkát, létalapját veszti tehát mindazok törekvése - bármennyire is szeretnék -, akik sikerdíj fejében magasabb járandóság elérését helyezik kilátásba.

Tisztelt Képviselő Asszony! Válaszom a második kérdésére a következő. Tárcánk a kormánytól azt a feladatot kapta, hogy a törvénytervezetet az illetékes minisztériumokkal együttműködve dolgozza ki. Jelentem, hogy a munkát időben elvégeztük, az elkészült tervezetet még áprilisban megküldtük az országos önkormányzati érdekképviseleti szerveknek és más érintetteknek. Mindez azt jelenti, hogy időhúzásra senkinek nem lesz módja, hiszen az egyeztetés ilyenkor szokásos menetrendje után, a kormány általi elfogadást követően hamarosan önök előtt fekszik majd ez a bizonyos törvényjavaslat. A célunk az, hogy a törvény mielőbbi elfogadásával az önkormányzati igények - megalapozott, objektív és egységes számítások alapján - most már végleges rendezésre kerüljenek. A magam részéről reményt látok arra, hogy a törvény szerinti járandósághoz hamarosan, a törvény elfogadását követő rövid idő után valóban hozzájutnak az önkormányzatok.

Kérem, hogy szíveskedjék elfogadni a válaszomat. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
147 215 2000.06.13. 3:41  212-217

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Amiről interpellációjában beszélt, az egy valós és reális probléma, hiszen 1989-ben, '90-ben, illetve '92-ben három úgynevezett semmisségi törvény is született. Azonban valóban nem nyert orvoslást azok sérelme, akiket adott esetben koholt vádak alapján kizárólag köztörvényi bűncselekmény miatt ítéltek el. Az egyik legfájóbb példa magamnak is Tóth Ilona hős orvostanhallgató ügye, akit köztörvényi bűncselekmény miatt ítéltek halálra és végeztek ki.

Az Igazságügyi Minisztérium 1998-ban hozzálátott ennek a gondnak az orvoslásához. Nem egyszerű szakmai problémáról van szó, meg kell mondjam, ennek részleteivel azonban nem szeretném terhelni a tisztelt Házat. Csak annyit szeretnék jelenteni, hogy nyugodt szívvel elmondhatom, hogy találtunk egy olyan megoldást, amely mind jogilag korrekt, mind pedig alkotmányosan vállalható. A jogi megoldás lényege, hogy lehetővé válna az olyan elítélés újbóli bírósági útra terelése, amelynek alapeljárásában az ítéletet lényegesen befolyásoló megalapozatlanság vagy szabálysértés merült fel. Az ügyész és az érintettek, illetve még élő hozzátartozóik indítványa folytán kerülne az ügy újra a bírósághoz, a bíróságnak pedig módja lenne a meghozott ítélet felülbírálatára. A szükséges közigazgatási egyeztetések, valamint a kormány döntése után tudjuk a parlament elé terjeszteni javaslatunkat.

A kérdés második felére adott válasz tulajdonképpen következik az elmondottakból. A semmisségi törvények azon az elven alapulnak, hogy a semmisség alá eső bűncselekmények miatti eljárások és elítélések eleve törvénytelenek és igazságtalanok voltak. Így ezekben az esetekben nem szükséges annak vizsgálata, hogy vajon annak idején hamis vagy hamisított bizonyítékot az eljárásban felhasználtak-e. Más a helyzet a semmisségi törvények hatálya alá nem eső elítélések esetében, ilyenkor ugyanis annak felismerése, hogy a korábbi elítélés során felhasznált bizonyítékok hitelt érdemlőek voltak-e, egyedül az erre hivatott bíróság feladatkörébe tartozik. Ilyenkor a vallomások, a szakvélemények, az eljárás során tett nyilatkozatok és az egyéb bizonyítékok egyenként történő vizsgálata és azok összefüggéseiben történő értékelése alapján lehet csak megnyugtató következtetést levonni a tényállásról.

A lényeg tehát - és erről szólt a válaszom első része -, hogy biztosítani lehessen ezt a bizonyos bírósági utat, hiszen a mai szabályozás - amint arra ön nagyon helyesen utalt - általában elzárja a sérelmet szenvedetteket a bírói jogorvoslattól. Éppen ezért a törvényjavaslattal meg fogjuk nyitni annak lehetőségét, hogy maguk az érintettek vagy haláluk esetén hozzátartozóik az elítélt szabadságharcos becsületének helyreállítása érdekében a független magyar bírósághoz fordulhassanak.

Természetesen lehetőség lesz arra is, hogy az említett személyek körén kívül eső személy, élve alkotmányos jogával, az ügyészséghez forduljon, és kérje, hogy az ügyészség mint erre feljogosított szerv, tegye meg a szükségesnek tartott indítványt.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
147 221 2000.06.13. 3:38  218-224

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Már a kormányprogram is világosan tartalmazta, hogy a kormány következetesen fel fog lépni a korrupcióval szemben, szűkíteni fogja a korrupcióra lehetőséget nyújtó alkalmak körét, és intézkedni fog a hatóságok korrupt tagjainak kiszűrésére. Nem ismeretlen tehát az elvárás, melyet ön megfogalmazott, és nem ismeretlenek az Európai Bizottság éves jelentésében foglaltak sem. Egyszerűen arról van szó, hogy tárcánk mindezt valóban komolyan veszi.

Az igazságügy-miniszter húsz pontról beszélt, de a gazdasági élet képviselőivel folytatott konzultációink nyomán elképzelhető, hogy a teendők és a pontok köre még bővülni fog. A tervezett intézkedéseket átfogó helyzetfelmérésre és kockázatelemzésre alapozzuk. Az ez irányú kutatások eddigi eredményei egyébként már a közvélemény elé lettek tárva.

A konkrét kérdéseire rátérve: a parlamenti bizottságok alakítása kizárólag a parlament akaratán múlik. Én úgy gondolom, hogy az állam intézményeit azért tartjuk el közpénzből, hogy tegyék a dolgukat. A stratégia tervezett intézkedései arra irányulnak, hogy az állam szolgái és intézményei valóban szolgálják az államot és a közjót. Legyen átlátható, kimutatható, ellenőrizhető és számon kérhető a közpénzekkel való gazdálkodás. Megvannak az ellenőrzési és számonkérési intézmények, és a nyilvánosságot sem nélkülözzük szerencsére. Ezért azután nem az a kérdés, hogy mindezt pótolni kell-e, hanem az, hogy ezek az intézmények megfelelően működjenek. A stratégiában erre fordítunk kiemelt figyelmet, és úgy gondolom, hogy mindig ehhez képest merül fel a parlamenti bizottság alakításának kérdése.

A közbeszerzési jogszabályok felülvizsgálata szerepel a stratégia pontjai között. Erre nézve nagyon fontos a gazdasági élet képviselőinek álláspontja, akikkel folyamatosan egyeztetünk. A sajtó révén már ugyancsak közismert, hogy a jogi személlyel szembeni hatékony szankcionálás kialakítása ugyancsak szerepel terveink között. Ennek megtörténtével a társasági forma adta lehetőséget törvényellenesen kihasználó személyek felelősségre vonásához következetesen tapadni fog az olyan szankcionálás, amellyel visszanyerhető az okozott veszteség. Ha pedig valaki hitelképessége vagy hitel-visszafizetési szándéka tekintetében mást megtéveszt és ezzel kárt okoz, akkor csalást követ el, és az okozott kárt ugyancsak köteles megtéríteni; a törvény ma is így szól, ez tehát nem stratégiai kérdés, hanem a következetes jogalkalmazás ügye, egyszerűen érvényt kell szerezni e tekintetben a törvénynek.

Tisztelt Képviselő Úr! A rendelkezésemre álló idő nem teszi lehetővé, hogy az összes további pontról részletesen szóljak. Engedjen meg még egy gondolatot: a korrupció elleni fellépés sikere nem pusztán szakmai kérdés. A korrupcióval szembeni fellépéstől a polgárok a demokráciába vetett bizalmuk és az igazságérzetük visszaigazolását várják, ezért az csak akkor lehet hiteles, ha arra, aki minderről beszél, a korrupció gyanújának árnyéka sem vetül, továbbá, ha nem használjuk fel arra, hogy másnak a sakkban tartása végett taktikázzunk vele, és végül, ha számot vetünk azzal, hogy semmilyen tekintély nem lehet méltó arra, hogy a vele szembeni eljárástól való tartózkodás miatt a polgárok bizalmát kockáztassuk.

Köszönöm a figyelmét. Kérem válaszom elfogadását. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
147 245 2000.06.13. 2:50  242-247

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A nemzeti földalap intézményének létrehozásával kapcsolatos kérdésére röviden válaszolva: azt egyértelműen szükségesnek tartom. A földművelésügyi tárca a vonatkozó törvényi szabályozás előkészítését az általános birtokrendezésről szóló törvénytervezettel párhuzamosan már évekkel ezelőtt megkezdte. Az általános birtokrendezésről szóló tervezetet a kormány a múlt év nyarán megtárgyalta, a parlamenthez történő benyújtására azonban ez ideig nem került sor.

A két törvény tartalmi összefüggésére tekintettel ugyanis olyan kormányzati döntés született, miszerint az általános birtokrendezésről, valamint a nemzeti földalapról szóló törvényjavaslat beterjesztése csak egyidejűleg lehetséges.

A nemzeti földalappal kapcsolatos egyes kérdések további tisztázást igényelnek, ami a tervezetek együttes benyújtását ez ideig valóban megakadályozta. Önnek abban teljesen igaza van, hogy a nemzeti földalapra vonatkozó egyes elgondolások eltérő változatokat fogalmaztak meg. Van olyan tervezet, amely a nemzeti földalapot az Országgyűlés alá, illetve részben az Országgyűlés, részben a kormány alá rendelt szervként, vagy a kormány irányítása, illetve az FMV irányítása alatt álló szervként, továbbá közhasznú társaságként határozza meg. Látható tehát, hogy további szakmai és politikai egyeztetésre van szükség megítélésünk szerint, tekintettel a szabályozás társadalmi jelentőségére és politikai súlyára.

A fentiekből következően a kérdés megfelelő törvényi szabályozását és a rendezés érdekében szükséges, egymással összefüggő szabályok együttes beterjesztését támogatja az igazságügyi tárca.

A korrupció megfékezését alapvető célunknak tekintjük, erről ma már volt módom a Házban szólni. Ismert, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetével együttműködve az Igazságügyi Minisztérium a kormány felhatalmazása alapján nemzeti korrupcióellenes stratégia kidolgozásán dolgozik.

A nemzeti földalap létrehozása értelemszerűen csak a vonatkozó törvényi szabályozás megalkotása útján lehetséges. Maga a szervezet sem állítható fel a törvény hatálybalépése előtt - azt hiszem, ez nem szorul bővebb magyarázatra.

A kérdéssel összefüggő valamennyi szabály egyidejű kidolgozása álláspontom szerint a megfelelő vagyonkezelés, illetve működés egyik legfontosabb garanciáját jelenti, amely elengedhetetlen a közbizalom fenntartása érdekében.

Kérem, hogy szíveskedjék elfogadni a válaszomat.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
147 339 2000.06.13. 0:04  338-340

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! A kormány támogatja az előterjesztést. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
147 341 2000.06.13. 0:05  340-342

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! A kormány támogatja a javaslatot. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 10 2000.08.23. 4:56  7-10

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Kuncze Gábor Frakcióvezető Úr! Egyetértek abban, hogy mindent el kell követnünk a politikai élet, a közélet és különösen a parlament tekintélyének megóvása érdekében.

Engedje meg, hogy ennek fényében vizsgáljam azt a körülményt, hogy egy nagyon jeles jubileumhoz közeledünk ezzel a címmel, hogy A parlament működése ebben a ciklusban. Ma ön éppen kilencedszer szólalt fel (Kuncze Gábor: A következő a tizedik lesz.), és nekem is már sokadszor van alkalmam válaszolni. A következő lesz a tizedik jubileumi felszólalás. (Dr. Kis Zoltán: Szomorú, hogy nem érted.) Nem akarom idézni Karinthy Frigyest, mert ő azt mondta, hogy "Maga mindent kétszer mond, kétszer mond". Itt azt kellene mondani, hogy maga mindent tízszer mond, tízszer mond. (Taps a Fidesz soraiban.) Nyolcszor elmondtuk már, kedves képviselő úr, hogy a háromhetes ülésezés kérdése nem a kormányra tartozó ügy. Az Országgyűlés munkarendje a parlament belső ügye. (Moraj az SZDSZ soraiban.) Napirend előtti felszólalásra a Házszabály szerint a kormány képviselője reagálhat. Már ez önmagában mutatja, hogy a napirend előtti felszólalás célja az, hogy olyan kérdéseket vessen fel, melyek a kormány kompetenciájába tartoznak. (Moraj az SZDSZ soraiban. - Horn Gábor: Ez nem igaz! - Dr. Pető Iván: Nem reagál.)

Éppen ezért azt kell mondanom, hogy ennek a témakörnek az újból és újból való idehozatala, annak ellenére, hogy elmondunk minden esetben minden ide vonatkozó érvet, nem annyira a Házszabállyal való élést, mint inkább annak lehetőségeinek politikai indítékból való kihasználását jelenti.

Szeretném elmondani, tisztelt képviselő úr, hogy például az Európa Parlament is háromhetenként ülésezik, nem hetenként. (Derültség az MSZP soraiban.) Szeretném elmondani azt is, hogy téves az ön hivatkozása - és ezt sokadszor mondom el -, amikor azt állítja, hogy az Alkotmánybíróság 1999. év végi határozatában a háromhetes ülésezési rendet alkotmányellenesnek minősítette volna. Ez egyszerűen nem igaz! Az Alkotmánybíróság ilyen megállapítást nem tett.

Szeretném még elmondani önnek azt, hogy a parlament folyamatos ülésezésének egyedül üdvözítő formáját én még nem találtam meg. Nyilvánvaló, hogy a parlamenti pártoknak kell a Házszabály megfelelő módosítása útján megtalálni ezt a módszert, és ebben önöknek is - mint ellenzéki pártnak - megvan a maguk felelőssége.

Ami azonban azt illeti, hogy a parlament működése gyengül, hogy az ülésezés ideje lerövidül, e tekintetben szeretném elmondani, hogy a parlament teljesítménye javult, és jelentősen több új törvényt, illetve törvénymódosítást fogadott el és tárgyalt meg az Országgyűlés (Moraj az MSZP és az SZDSZ soraiban.), mint abban az időszakban, amikor még heti ülésezés volt.

Kedves Képviselő Úr! Ön nagyon gyakran beszél arról, hogy ez a kormánytöbbség a parlament működését harmadolta. Ez nem így van. (Horn Gábor: Erről ne beszéljünk!) Először is, ha azt vesszük, hogy a parlamenti bizottsági ülések is a parlament működéséhez tartoznak, és ezeknek az időtartama lényegesen magasabb, már látjuk, hogy nem valós. De ha csak a parlamenti plenáris ülések időtartamát tekintjük, akkor azt állapíthatjuk meg - ehhez nem kell túlságosan nagy matematikai felkészültség -, hogy a korábbi időszakhoz képest, amikor hetente két, legfeljebb három napot ülésezett a parlament, a háromhetenkénti ötnapos ülésezés semmiképpen sem számít egyharmadra való csökkentésnek.

Ami pedig a statisztikai adatokból kiviláglik: az ülésezés tényleges időtartama - a plenáris ülésekről beszélek - legfeljebb mintegy 10 százalékkal csökkent. Tehát a parlamenti ellenőrzési szerep gyakorlására rendelkezésre álló időt jelentősen csökkentnek nem lehet tekinteni.

Ami pedig a mentelmi gyakorlat szükséges megváltoztatását illeti, nagyon köszönöm, hogy a frakcióvezető úr jelen felszólalásában nyilvánosan csatlakozott Dávid Ibolya igazságügy-miniszter, a Magyar Demokrata Fórum elnökének ide vonatkozó és a nyár közepén megtett kezdeményezéséhez, amely pontosan arról szól, hogy a parlamenti képviselők mentelmi jogának biztosítása közvádas és köztörvényes ügyekben egyáltalában nem indokolt, hiszen ezek az ügyek tipikusan nem függenek össze a képviselői munkájukkal, és annak zavartalanságához nem elengedhetetlenek.

Köszönöm a képviselő úr szíves támogatását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 58 2000.08.23. 1:38  19-87

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Miután az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban tett kezdeményezés kérdése fölmerült, szeretnék kapcsolódni és visszautalni Nagy Sándor képviselő úr expozéjára is, aki abbéli meggyőződésének adott hangot: "Így természetesen nem azt a következtetést vonjuk le, hogy javaslatunk okafogyott lenne, sokkal inkább azt, hogy már korábban kellett volna ezt a kezdeményezést megtennünk, mert akkor ezek a lépések valószínűleg korábban megtörténtek volna. Az ugyanis tény, tisztelt képviselőtársaim, hogy mindezekről a lépésekről mi csak az ülést előkészítő házbizottsági ülésen szerezhettünk tudomást, igaz, ott is csak szóban. Emiatt aztán nehezen tudunk szabadulni attól a feltételezésünktől, hogy az MSZP kezdeményezése igen jelentős szerepet játszott e lépések megtételében, és akkor már nem volt hiábavaló ez a kezdeményezés."

Szeretném még egyszer elmondani az időrendet: az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Dávid Ibolya igazságügy-miniszter javaslatára július 4-i ülésén tárgyalta a soronkívüliség elrendelését - ezt követően egyébként sajtótájékoztatón jelentették be, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács helyt adott ennek a kérésnek -, és több mint egy hónappal később, augusztus 8-án kelt és került benyújtásra az MSZP idevonatkozó indítványa.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 195 2000.08.23. 4:07  192-198

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Elöljáróban engedjen meg annyit, hogy leszögezzem: az Igazságügyi Minisztérium eddig sem engedte és a jövőben sem fogja megengedni azt, hogy bárki is megpróbálja, úgymond, kifelejteni a Felvidékről áttelepített magyarokat a kárpótlásból.

Meg sem kísérelem a rendelkezésemre álló négy percben az ügyben fennálló nem csekély jogi és nemzetközi jogi problémák részletes taglalását és bemutatását. Az ügyhöz méltatlan is volna kizárólag jogász szakmai alapon válaszolni.

Mindnyájan tudjuk, hogy '91 óta időről időre felvetődik a lakosságcsere által kényszerrel átköltöztetettek kárpótlása. Ez az eddigiekben sem a szándék hiánya miatt hiúsult meg. Mindnyájan tudjuk, hogy a sértetteknek ezt a csoportját nem lehet elkülöníteni a párizsi békeszerződés 29. cikkelye (3) bekezdésében megjelölt, valamint az egyéb nemzetközi szerződésekkel érintett sértettek különféle csoportjaitól. Csakis együtt kezelheti meggyőződésem szerint a jogalkotás valamennyiük sérelmét. Alkotmányos követelmény ugyanis, hogy a jog azonos mércét alkalmazzon az azonos sérelmek orvoslására.

Egészen nyilvánvaló az is, hogy a vesztes háború után az állam felelőssége más, mint amikor saját jogsértő magatartásával ő maga okozott sérelmet vagy szenvedést ártatlan embereknek. A képviselő úr most a szóban előterjesztett szövegében utalt az erkölcsi kárpótlásra, annak szükségességére - én ezzel maximálisan egyetértek. Nos, ez az az ügy, ahol a magyar államot erkölcsi kárpótlási kötelezettség semmiképpen sem terheli. Ha valakit, akkor egy másik államot terhel ilyen kötelezettség.

Remélem tehát, hogy senki, főleg a képviselő úr nem kétli szándékaink tisztességét és együttérzésünket az áttelepítettekkel és utódaikkal szemben. Tudatában vagyunk annak, hogy a magyarság a volt Csehszlovákia területén az említett szerződéstől függetlenül is elszenvedett olyan sérelmeket, amelyeket nem lehet csak a lakosságcserére hivatkozva kárpótolni. Emlékezzünk arra, hogy 1945 nyarán megfélemlítési akciók sora sújtotta őket. Elkergették azokat, akik 1938 előtt nem rendelkeztek csehszlovák állampolgársággal. Mindezt egyetlen, kézben vihető csomaggal tették. Közmunkára terelték a városi férfilakosságot, Pozsony és más nagyvárosok magyar férfilakosságát internálótáborokba zárták, és elegendő volt az internáláshoz egy olyan feljelentés is, amelyben az állt, hogy az illető, úgymond, ellensége a szlovák népnek. Ilyen váddal 43 ezer magyar ellen indult eljárás Csehszlovákiában. Az elítélteket a vagyonelkobzás után egyszerűen átzavarták Magyarországra.

Tisztelt Képviselő Úr! Ön felelősségből fogalmazta meg interpellációját. Én ugyancsak felelősséggel azt tudom erre mondani, hogy ha a kérdést nem lehet a jogosultakat egységes mércével mérve és a kárpótlás eredménye tekintetében is tisztességes és méltó módon megoldani, akkor arra kell válaszolnunk, hogy vajon szabad-e hiú ábrándokat kelteni és kergetni.

Közeli példát említenék. Amikor az előző kormány által elkülönített 3 milliárd forintot osztottak el és fizettek ki az életelvesztéses kárpótlásokra, amely kárpótlás kiterjedt a holokauszt áldozatai mellett például az 1956-os sortüzek áldozataira is, nos akkor volt olyan jogosult, aki az elhalt hozzátartozója után - miután több személy jelentett be egy elhalt után igényt - 3000, azaz háromezer forintot kapott. Ez teljes joggal keltett felháborodást, képviselő úr.

Kormányzati felelősséggel tehát csak úgy lehet dönteni a lakosságcsere által érintettek kárpótlásáról, ha garantáljuk a szakmailag kifogástalan, erkölcsileg elfogadható és összegében nem megalázó megoldást. E körülmények között - elismerve az igények jogosságát - felelőtlenség lenne számot adnom közeli és gyors megoldásról.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 34 2000.09.04. 5:29  31-34

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Magyarország biztos intézményi háttérrel rendelkező demokrácia, biztosítja a jogállamiságot, az emberi jogokat, valamint a kisebbségek jogainak tiszteletben tartását és védelmét. Magyarországon egyetlen kisebbség, így a romák sem szenvednek üldöztetést. Az 1993-ban elfogadott kisebbségi törvény, az e törvény alapján 1994-től kiépült kisebbségi önkormányzati rendszer, a tevékenységét 1995-ben megkezdő nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa, vagyis a kisebbségi ombudsman, a Magyar Országgyűlés, a kormány illetékes szerveivel és a civil szféra szervezeteivel együtt nemzetközi téren is egyedülálló, osztatlan elismerést élvező kisebbségvédelmi rendszer egymásra épülő, szerves részeit alkotják. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

Ha bármely kisebbséghez tartozó személy vagy csoport úgy érzi, hogy jogait megsértették, szabadon igénybe veheti a hazai jogorvoslati lehetőségek egész sorát. A közigazgatási és a rendőri hatóságok, az ügyészség, a bíróság, az Országgyűlés kisebbségi ügyekkel foglalkozó állandó bizottsága, a kisebbségi ombudsman és az Alkotmánybíróság mellett az elmúlt évtizedben állami támogatásban részesülő kisebbségi jogvédő civil szervezetek egész sora kezdte meg tevékenységét. Mindezen hazai fórumok rendelkezésre állnak, és a sokszínű szabad sajtóval együtt segítik az esetleg sérelmet szenvedettek jogérvényesítését. Éppen ezért nem tartom indokoltnak - bár a jogi lehetőséget természetesen nem vitatom el -, hogy a zámolyi roma családok hazai fórumok helyett a Strasbourgban székelő Európai Emberi Jogi Bírósághoz fordultak - egyébként számos valótlan tényállítást is tartalmazó - panaszbeadványukkal.

A cigányság helyzetének rendezése valóban összeurópai társadalmi probléma. A Magyar Köztársaság e téren tett erőfeszítéseit a nemzetközi közvélemény mindeddig méltányolta. Engedje meg, tisztelt képviselő úr, hogy ennek illusztrálására egy nemrégiben megkapott levelet olvassak fel. A levelet az ENSZ főtitkára, Kofi Annan úr írta, címzettje dr. Dávid Ibolya, a Magyar Köztársaság igazságügy-minisztere. A levél ide vonatkozó részei így szólnak:

"Tisztelt Miniszter Asszony! New Yorkba hazatérve szeretném szívből megköszönni azt a meleg fogadtatást, melyben a közelmúltban tett budapesti látogatásunkkor részesítette az általam vezetett delegációt. Különösen hálás vagyok azért, hogy találkozhattam önnel, valamint a magyarországi roma közösség három képviselőjével. Más európai és Európán túli országok számára is példaértékű a magyar kormány azon törekvése, miszerint a legmagasabb szinten igyekszik a kisebbségi ügyekkel foglalkozni, valamint megpróbálja előmozdítani a kisebbségi közösségek képviselői közti párbeszédet. Farkas úr szavai" - itt Farkas Flóriánról, az Országos Cigány Önkormányzat elnökéről van szó; a következőt írja tehát Kofi Annan: - "egyértelműen meggyőztek arról, hogy e hozzáállásnak köszönhetően bizalom ébredt a roma közösségben az önök kormányának törekvései iránt.

 

 

(16.00)

 

Támogatom önöket abban, hogy folytassák úttörő munkájukat a magyarországi kisebbségi közösségekkel való együttműködés terén. Hadd köszönjem meg ismét, hogy rendkívül gyümölcsöző budapesti látogatásom során ön és a kormány többi tagja készek voltak ennyire nyíltan megvitatni velem a romákkal kapcsolatos kérdéseket." - dátum, aláírás, Kofi Annan, az ENSZ főtitkára. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

Tisztelt Képviselő Úr! A kormány középtávú romaprogramot hajt végre és finanszíroz. Ennek keretében az idei, tehát a 2000-es költségvetési évben a költségvetésben nevesítetten megjelölt roma célú források mintegy 7,2 milliárd forintot tesznek ki. Ezek közül - tényleg csak példálózva, mert szorít az idő - meg kell említeni a roma oktatási programokra szánt 1,7 milliárd forintot, a tehetséges, szegény sorsú cigány tanulók ösztöndíjára fordítandó további 100 millió forintot, a tartósan munkanélküli romák felzárkóztató képzésére fordított 529,5 millió forintot; a romák részvételére a közmunka- és közhasznúmunka-programokban 1 milliárd 541,5 millió forint, de szociális földprogramra is 85,5 millió forint, közalapítványi roma pályázatokra félmilliárd forint, a Gandhi Közalapítvány részére 200 millió forint és így tovább. A roma helyi kisebbségi önkormányzatok támogatására pedig 431 millió forintot fordítunk idén közpénzből. Ezen az összegen felül részesülnek természetesen a hazai romák állampolgári jogon a további sok-sok milliárd forintra rúgó segélyekben és egyéb támogatásokban.

Hazánk azonban sem rövid, sem közép-, sem hosszú távon nem kínálhat mást (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) a romáknak, mint tanulást és munkát. Meggyőződésünk szerint a felzárkózásukhoz, valódi társadalmi integrációjukhoz semmilyen más út nem vezet.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 189 2000.09.04. 6:49  188-208

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügyi szolgáltatók és a betegek közötti, az egészségügyi szolgáltatással összefüggésben okozott károk megtérítése iránti perek száma folyamatosan emelkedik. A nemzetközi tapasztalatok is arra utalnak, hogy az ilyen jogviták esetében a jövőben is az ügyek számának és a kártérítési igények nagyságának növekedésével kell számolni. Ugyanakkor ezeknek a vitáknak a polgári perben történő rendezése a felek számára rendkívül megterhelő. Ezért az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 34. §-a a betegek és az egészségügyi szolgáltatók közötti jogviták peren kívüli rendezésére egy sajátos jogintézményt és sajátos eljárást hozott létre. Eszerint a felek kezdeményezhetik a vita közvetítői tanács előtt történő rendezését.

Tekintettel az újszerű megoldásra és a kérdés nagy jelentőségére, az egészségügyi törvény a közvetítői eljárás szabályainak és a közvetítői tanács összetételének meghatározását külön törvény rendelkezéseire bízta. Ez a külön törvény elfogadása esetén a most tárgyalandó javaslat lesz.

 

 

(22.00)

 

 

Tisztelt Országgyűlés! A jogviták peren kívüli rendezésére a polgári eljárásjog jelenleg is lehetőséget nyújt. Mégis ezt a lehetőséget a peres felek a tapasztalatok szerint rendkívül ritkán veszik igénybe. A törvényjavaslat ezért a peren kívüli megegyezéseket külön eljárási szabályok megalkotásával és megfelelő adminisztratív háttér felállításával kívánja elősegíteni.

A jogviták peren kívüli rendezésére általánosságban két módszer adódik. A nyugat-európai államokban és az Egyesült Államokban mindkettő alkalmazására találunk példát.

Az egyik az úgynevezett arbitrációs típusú eljárás, amelynek során egy választottbíróság-szerűen működő testület bírálja el az ügyet. Ennek legfőbb előnye, hogy a felek szabadon választják meg az eljáró tanácsot, az eljárási szabályok valamelyest egyszerűbbek, mint a rendes bírósági eljárásban, és ez jelentősen meggyorsíthatja az ügy lezárását. Ugyanakkor az arbitrációs eljárás sok tekintetben hasonlít is a bírósági eljáráshoz. A választottbíróság ugyanúgy bizonyítást folytat le, vizsgálja a jogellenességet és a felróhatóságot, megállapítja a kártérítés összegét és így tovább. A beteg és az egészségügyi szolgáltató közötti jogviták ilyen rendezése tehát valójában nem jelent túlzottan sok könnyebbséget a felek számára. Az ilyen ügyek esetében ugyanis, ha már egyszer a jogvita külső személy általi eldöntését választják a felek, mégis célszerűbb a bírósághoz fordulni, és annak hagyományos eljárására szorítkozni.

A másik lehetséges megoldásként az úgynevezett mediációs típusú eljárás bevezetése mutatkozott. Ebben a közvetítői tanács nem vizsgálja a felróhatóságot, a jogellenességet, nem állapít meg felelősséget és kártérítési összeget sem, hanem csupán mediálja, azaz közvetíti a felek egyezségét, annak létrejöttét. A tanács legfontosabb feladata az, hogy a feleket hozzásegítse a jogvita egyezséggel történő lezárásához. A törvényjavaslatunk ezt a megoldást tartalmazza. Ennek során a követelés egészben vagy részben teljesíthető a felelősség elismerése nélkül, akár annak érdekében is, hogy a jogvita ne kerüljön a nyilvánosság elé.

A mediációs eljárás fontos eleme a titoktartási kötelezettség. Ez az eljárás tárgyában mind a feleket, mind a közvetítőket, mind a szakértőket terheli. Ha a felek egyezségre jutnak, akkor ez, illetve az elhangzottak, szemben a bírósági eljárással, csak a felek együttes rendelkezése alapján kerülhetnek nyilvánosságra. Ezzel a szolgáltató a bírósági eljáráshoz képest sokkal előnyösebb helyzetbe kerül. Megegyezés esetén ugyanis nem kell szembenéznie az ügy médiavisszhangjával, ami a jó hírnevét esetlegesen csorbíthatná. A sérelmet szenvedett félnek is előnyös a mediációs eljárás, hiszen így lényegesen gyorsabban és lényegesebb kisebb eljárási költséggel juthat a követelt összeghez.

Tisztelt Országgyűlés! A jelen javaslat a közvetítés folyamatára nem állít fel részletes szabályokat, csak a garanciális szempontból alapvető kérdéseket rendezi. A közvetítői eljárás adminisztrációját a területi igazságügyi kamarákhoz telepíti, és a közvetítői névjegyzékbe való felvételt, a névjegyzék vezetését a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamarára bízza. Meghatározza a névjegyzékbe való felvétel képesítési, szakmai, gyakorlati feltételeit, úgymint jogi, orvosi egyetemi vagy egyéb felsőfokú egészségügyi végzettség, a speciális közvetítői tanfolyam elvégzése, büntetlen előélet, valamint cselekvőképesség.

Az előterjesztés biztosítja a szolgáltató felelősségbiztosítójának az eljárásban való részvételét, észrevételezési jogát, és a jogvita speciális jellege miatt lehetőséget nyújt szakértő igénybevételére is.

A javaslat nem engedi meg az ügyek elhúzódását, éppen ezért konkrét határidőt állapít meg az eljárás befejezésére. Ha az első üléstől számított négy hónapon belül a felek nem tudnak egyezséget vagy részegyezséget kötni, az eljárás célját veszti, ezért azt meg kell szüntetni.

A szabályok rendelkeznek az eljárás során kötött egyezség végrehajthatóságáról és meghatározzák az eljárás költségelemeit. A költségek viselésének fő szabálya a felek megegyezése; a költségviselés csak megegyezés hiányában történik a törvényjavaslatban foglalt szabályok szerint.

Eme új típusú szabályozás majdani gyakorlati működése tapasztalatainak felhasználásával a közvetítői eljárás mint pert megelőző, illetve perpótló technika, más jogterületeken is megvalósítható lesz reményeink szerint. Mindehhez egyfajta mintául szolgálhat a jelen előterjesztés.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy mindezekre figyelemmel támogassa az egészségügyi közvetítői eljárásról szóló törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 211 2000.09.04. 5:13  208-211

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! A parlament munkarendjével kapcsolatos változások az ellenzék folyamatos sértettségét és kritikáját váltották ki. Szinte nem volt olyan hét, amikor napirend előtti vagy utáni felszólalások ne hangzottak volna el ez ügyben.

 

 

(23.20)

 

 

A kérdés minden vonatkozását megvitattuk már, nincsenek új érvek, nincsenek új szempontok, csak a már sokszor hallott vádak ismétlődnek.

Az úgynevezett olajügyi rendkívüli ülésnap reggelén éppen az ön frakcióvezetője, Kuncze Gábor képviselő úr szólalt fel ugyancsak a háromhetes parlamenti ülésrend tárgykörében, és az Országgyűlés tekintélyét féltette - ismétlem még egyszer, az olajügyi vita reggelén - a túl ritka ülésezéstől. Nem vagyok próféta, nem tudtam neki azt válaszolni, amit már este válaszoltam volna, hogy éppenséggel egyes ülések járulnak hozzá a parlament tekintélyének igen mélyre történő alászállásához.

Nos tehát, mondhatnánk azt is, hogy ez a kisszerű vita a parlament belügye, amellyel kapcsolatban a kormánynak nem is volna oka megszólalni, az Országgyűlés törvényalkotó munkáját ugyanis érdemben nem befolyásolta a háromhetes munkarendre való áttérés. A statisztikák bizonyítják, hogy lényegében ugyanolyan arányban végzi el munkáját a parlament, mint az egyhetes ülésezés időszakában. (Az iratait rendezgető Bauer Tamáshoz:) Ha gondolja, képviselő úr, folytatom - mert én odafigyeltem önre.

Az ismételten felmelegített vitában azonban az ellenzék rendre elfeledkezik egy lényeges vonatkozásról, arról, hogy az Alkotmánybíróságnak a parlament munkarendje kérdésében hozott határozata új helyzetet teremtett, és ma már a vitát nem lehet ugyanarról folytatni, mint az Alkotmánybíróság határozatát megelőzően. Az Alkotmánybíróság döntése előtt ugyanis a Házszabály értelmezéséről, a parlament többéves gyakorlatáról és annak megváltoztatásáról volt szó.

Az Alkotmánybíróság döntése után már csak arról lehet szó, hogy a Házszabály alkotmányellenességét vajon hogyan lehet kiküszöbölni. Az Alkotmánybíróság ugyanis 4/1999. számú határozatában azt állapította meg, hogy az Országgyűlés működésének folyamatossága az alkotmányban előírt rendes ülésszakok szabályozásából eredően alkotmányos követelmény. A folyamatosság akkor biztosított, ha az Országgyűlés úgy állapítja meg az ülésezés rendjét, hogy a rendes ülésszakok alatt az ülések az ésszerű időtartamot meg nem haladóan követik egymást. Annak eldöntése, hogy az egyes ülések milyen rendszerességgel kövessék egymást, az Országgyűlés és nem az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. Megállapította a határozat azt is, hogy mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet okozott, hogy a Házszabály a jogbiztonság követelményeinek nem megfelelő módon szabályozta a rendes ülésszakokon belüli ülésezési rendet.

Ma már tehát nem az a kérdés, hogy vissza kell-e, illetve vissza lehet-e térni a hetenkénti ülésezési rendhez - most egy pillanatra kérném a képviselő úr figyelmét -, a Házszabály munkarendi szabályainak alkotmánysértő jellege folytán ugyanis a Házszabály megfelelő módosítása nélkül a hetenkénti ülésezésre való visszatérés sem lenne semmivel sem alkotmányosabb, mint a jelenlegi munkarend. Ahhoz tehát, hogy a parlament munkarendjét az Alkotmánybíróság határozatában előírt követelménynek megfelelő alkotmányos alapokra helyezzük, a Házszabály konszenzusos, kétharmados többséggel elfogadott módosítását kell elérni. Ezért tehát nemcsak a kormánypártok, hanem az ellenzéki pártok is felelősséget viselnek, hiszen nélkülük, egyetértésük nélkül nem alkotható meg az Alkotmánybíróság által előírt házszabály-módosítás.

Nem elegendő tehát napirend előtti és utáni felszólalásokban ostorozni a kormánypártokat, mintha az ellenzéknek semmiféle felelőssége nem lenne a kialakult alkotmánysértő helyzet megszüntetésének elhúzódásában. Az lenne a konstruktív magatartás, ha az ellenzéki pártok komolyan törekednének arra, hogy az ügyrendi bizottság keretében alakult albizottságban kölcsönös támogatásra számot tartó kompromisszumok kidolgozásában vegyenek részt.

Egyébként pedig ami a nyilvánosságtól való elzárását illeti a parlament munkájának: a képviselő úr nagyon jól tudja, hogy egyrészt a televízió, másrészt a rádió közvetíti, harmadrészt pedig az írott média képviselői (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) részt vesznek, ilyenkor éjszaka ugyan már nem, de nagyon gyakran és igen nagy számmal a parlament ülésein. Tehát nincs elzárva a parlamenti munka a nyilvánosságtól.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 266 2000.09.05. 0:55  265-267

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. A gazdasági kamarákról szóló törvény értelmében 2000. október 31. napjával megszűnik a kötelező gazdasági kamarai tagság. A törvényjavaslat e rendelkezéshez kapcsolódva határozza meg a kötelező kamarai tagság november 1-jével történő törlésére és az önkéntes tagsággal kapcsolatos adatok bejelentésére vonatkozó cégeljárási szabályokat. Figyelemmel a törvényben meghatározott időpontra, a javaslatot még október hónapban szükséges volna kihirdetni.

Mindez feltétlenül indokolttá teszi az összesen két szakaszból álló szakmai, illetve technikai jellegű törvényjavaslatnak a Házszabály 124-128. §-aiban meghatározott kivételes és sürgős eljárásban történő tárgyalását.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a kivételes eljárást támogatni szíveskedjék. Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 296 2000.09.05. 1:31  295-309

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A korrupció elleni büntetőjogi egyezmény ratifikálásával Magyarország újabb nagy lépést tesz a bűnözés, elsősorban a nemzetközi bűnözés elleni küzdelemben. A korrupció elleni harc érdekében az egyezményben részes államok kötelezettséget vállalnak arra, hogy megteszik mindazokat a jogalkotási és egyéb intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a szerződésben megjelölt korrupt tevékenységeket, magatartásokat egységesen bűncselekménnyé nyilvánítsák. E cselekményekre hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetéseket és intézkedéseket határoznak meg, gondoskodnak továbbá arról, hogy a korrupció elleni küzdelemre specializált személyek és hatóságok az állam rendelkezésére álljanak.

Az egyezmény ratifikációja jól illeszkedik az ENSZ főtitkárhelyettese és az igazságügy-miniszter által az ENSZ korrupció elleni globális programjának keretében aláírt egyetértési megállapodásban vállalt kötelezettségeinkhez is. E megállapodás alapján az ENSZ megbízásából a hazai korrupciós helyzetet elemző vizsgálatsorozatot végeztettünk el. E vizsgálat eredményeit is figyelembe véve szeptember végén, október elején a kormány elé kerül az az intézkedéscsomag, mely a korrupció elleni hatékonyabb fellépés érdekében szükséges intézkedéseket tartalmazza. E készülő stratégia 25 pontban sorolja fel a főbb tennivalókat, erről azonban majd a maga rendjén, a maga idejében szólunk.

 

(18.00)

 

Most mindenesetre arra kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa a határozati javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 308 2000.09.05. 9:18  295-309

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Nem számítottunk rá, a bizottsági tárgyalásokat követően pedig különösen nem, hogy ilyen heves plenáris vita fog kitörni eme ártatlan nemzetközi szerződés tárgyában.

Engedjék meg, hogy reagálva erre a vitára, először is sajnálkozásomat fejezzem ki, hogy túlságosan rövidre fogtam az expozémat, és kihúztam az előkészület alatt álló nemzeti korrupcióellenes stratégiára vonatkozó tartalmi közlendőimet, mert nem kívántam a Házat ezen a viszonylag késői órán egy olyan kérdéssel terhelni, amely ugyan szorosan összefügg a napirenden lévő javaslattal, azonban annak tárgyát mégsem képezi. De miután itt több felszólaló is kifogását hangoztatta a kormány gyakorlatával és főleg a kormány általuk vélelmezett szándékaival kapcsolatban, hadd utaljak például az összeférhetetlenség kérdésére. Ebben a készülő korrupcióellenes stratégiában felülvizsgálni javasoljuk például az önkormányzati képviselőkre, a polgármesterekre, a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjaira, valamint a köztisztviselőkre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályokat, valamint szeretnénk elérni azt, hogy az összeférhetetlenség megállapítása területén a munkáltató mérlegelési jogköre, hogy tudniillik megengedi-e bizonyos tisztségek egyidejű betöltését, szűküljön.

Kovács Kálmán képviselő úr szavaira annyiban reagálnék, hogy amennyiben a tisztelt képviselő úrnak gyanúja van bizonyos korrupciós cselekmények elkövetése tekintetében, akkor én is arra tudom kérni - miként ma már egyszer itt elhangzott az igazságügy-minisztertől -, hogy szíveskedjék a bűnüldöző szervekhez fordulni ezzel a gyanúval, és aztán ezek a szervek fel fogják kutatni a törvény által szabott kötelezettségüknek megfelelően a gyanút megalapozó vagy az azt cáfoló bizonyítékokat. Fényes példáját láthattuk ennek az úgynevezett olajügyben, ahol a Legfőbb Ügyészség igen dicséretes gyorsasággal bizonyos nyilvánosság előtt elhangzott inszinuációk és vádaskodások tekintetében megállapította azok alaptalanságát bizonyítékok alapján. Tehát képviselő úr, meg tudom nyugtatni önt, Magyarország egy működő jogállam, működnek a bűnüldözésre szolgáló szervek, és semmiképpen sem a parlamentben kell korrupciós ügyeket emlegetni és azok tisztázását sürgetni. A törekvéssel egyébként tökéletes mértékben egyetértek. (Állandó zaj.)

Az ön által itt kifogásolt fenntartásokról szeretném elmondani azt, hogy azok semmiféle összefüggésben nincsenek, és a legerőltetettebb módon sem hozhatók kapcsolatba az ön által konkrét példaként felvetett autópályaüggyel, az állítólagos tűzijátéküggyel és a Postabank kérdésével. Miről van szó? A határozati javaslat tárgyát képező egyezmény szankcionálni rendeli a külföldi államok hivatalos személyeinek passzív vesztegetését is - tehát amikor, mondjuk, megvesztegetik a nigériai köztisztviselőt -, azonban fenntartási lehetőséget biztosít az erre vonatkozó rendelkezések tekintetében. E fenntartási lehetőséggel él a javaslat, tudniillik ezen bűncselekmény esetében minden részes államnak megvannak, illetve meg kell legyenek azok a saját büntető jogszabályai, amelyek alapján el tud járni az elkövetővel szemben - tehát Nigéria a nigériai köztisztviselővel szemben -, így a passzív oldali elkövető sem marad büntetlenül.

A külföldi köztisztviselő passzív vesztegetése esetén saját országának okoz kárt, Nigériának, hogy a példánál maradjunk - és elnézést kérek minden nigériai köztisztviselőtől, de maradjunk ennél a példánál -, a bizonyítékok is ott, tehát Nigériában szerezhetők be a legkönnyebben. Semmi nem indokolja, hogy az eljárást sokkal drágábban - vegyük például a nigériai bennszülött nyelvekről való tolmácsolás költségeit - egy másik országban, például Magyarországon folytassák le.

Tisztelt Képviselő Úr! A külföldi tisztviselők passzív vesztegetésének szankcionálása alapvetően és elsősorban az adott külföldi állam - vagyis Nigéria - közéletének tisztaságát védi, és a világ összes állama vonatkozásában nincs olyan közös érdek, amely az adott állam akarata ellenére megkívánná egy másik államtól, teszem azt, hazánktól, hogy annak hivatalos személyét a passzív vesztegetés miatt megbüntesse. Erről van szó. Ezt el kellett mondanom, nehogy levegőben maradjanak kérdések és félreértések keletkezzenek, hogy vajon milyen fenntartásokat kívánunk fűzni ehhez a határozati javaslathoz.

Egyébiránt, amennyiben az SZDSZ igen tisztelt képviselője módosító indítvánnyal kíván élni, és azt kívánja, hogy a magyar bíróságok a burundi és a nigériai köztisztviselők tekintetében is büntetőeljárásokat folytassanak le, módja van idevonatkozóan módosító indítványt előterjeszteni.

A Bauer képviselő úr által elmondottakkal kapcsolatban már utaltam az összeférhetetlenségre; azért utalnék arra, hogy széles körben üdvözölt új közbeszerzési törvényt terjesztett elő ez a kormány, és ez az Országgyűlés el is fogadta ezt a közbeszerzési törvényt, amelyet mindenütt a korrupció elleni harc és a korábban meglévő kiskapuk becsukásának szándékaként üdvözölnek, és annak tényét senki nem vitatja. Azt én nem vitatom, tisztelt képviselő úr, hogy közbeszerzési ügyekben előfordul korrupció, de kérem önt, hogy ne mindent a jogszabályokon kérjen számon. Tehát - hogy egy vulgáris példát mondjak - a Btk. még soha nem fogott meg egyetlen tolvajt sem. Kérem, hogy ne ezt az előterjesztést kritizálja akkor, amikor önkormányzatoknál, egyéb helyeken valóban vannak továbbra is korrupt jelenségek.

Ami pedig azt illeti, hogy a sajtó elleni fenyegetések - idézem önt -, illetve a parlamenti ellenőrzés meghiúsítása valós probléma lenne Magyarországon: nem tudom, hogy ki, mikor és hol fenyegette meg a sajtó bármelyik munkatársát, illetőleg hogy a sajtót mint egészet bárki fenyegetésben részesítette volna, hogy ön ezt mivel tudja alátámasztani. Azt nyilván nem tekinthetjük sajtó elleni fenyegetésnek, ha valaki, akit egyes sajtószervek eléggé el nem ítélhető módon, valótlanul, megalapozatlan módon, a becsületet, a jó hírnevet romboló módon korrupciós cselekmény elkövetésével vádolnak, ez az illető, legyen ez akár vezető politikus, a bírósághoz fordul, és a bíróság annak rendje-módja szerint - utalnék megint arra, hogy hála Istennek működő jogállamban élünk - megállapítja a jogsértés tényét.

 

(18.30)

 

Ezt még az Élet és Irodalom nevű újság munkatársai sem tekinthetik a sajtószabadság elleni támadásnak, vagy netán a sajtó elleni úgymond fenyegetésnek, ahogy ezt ön elmondta, képviselő úr. Egyébként pedig, ha kétségei ébrednek korrupciós kérdésekben, ugyanazt tudom önnek tanácsolni, amit Kovács Kálmán képviselő úrnak már elmondtam: szíveskedjék az erre hatáskörrel rendelkező nyomozó hatóságokhoz fordulni!

Hegyi Gyula képviselő úr azt mondta, hogy Magyarország közepesen korrupt ország. Nem tudom a képviselő úrnak ezt az állítását megerősíteni. A Transparency International nevű nemzetközi szervezet, amely a korrupció elleni nemzetközi küzdelem NGO-szervezete, több mint száz országból álló listát állít össze rendszeresen. Ezen a listán Magyarország a korruptság szempontjából a 35. helyen volt két évvel ezelőtt. Az elmúlt időszakban javult a helyzetünk. Tehát nem igaz az, amit a képviselő úr mondott, hogy a helyzet romlott volna, mert Magyarország a 33. helyre jött fel ezen a listán. Persze nagyon jó lenne, ha még előkelőbb helyen lehetnénk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 310 2000.09.05. 1:03  309-313

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Rendkívül rövid expozét fogok tartani, abban a reményben, hogy az ezt követő vita is rövid lesz.

Tisztelt Országgyűlés! 2000. július 1-jén hazánk tekintetében hatályba lépett az Európa Tanács égisze alatt létrejött, a pénzmosásról, a bűncselekményből származó dolgok felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról szóló egyezmény.

Az egyezmény alapján a szerződő felek a lehető legszélesebb körben együttműködnek egymással a bűncselekményekből származó jövedelmek elkobzására irányuló eljárásokban. Ennek keretében például vállalják olyan átmeneti intézkedések, így például a zár alá vétel megtételét, amelyek megakadályozzák a bűncselekményből származó vagyoni előnnyel való bárminemű rendelkezést. Ezen túlmenően végrehajtják a megkereső államban hozott, elkobzást kimondó határozatot is.

Tisztelt Országgyűlés! Miután a Ház '99. december 10-én egyhangúlag erősítette meg az egyezményt, kérem a kihirdetésről szóló törvényjavaslat támogatását és elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)