Készült: 2021.05.06.05:28:46 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
215 368 2001.06.12. 0:54  367-369

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat vitájában elhangzott hozzászólások támogatták a Honvédelmi Minisztérium és a honvéd vezérkar integrációját. Ez az integráció szükségessé teszi az alkotmány kis mértékű módosítását. A Magyar Honvédség parancsnoka funkció megszűnésével ugyanis változik az alkotmányban rögzített összetételű Honvédelmi Tanács tagjainak köre. A jelenlegi alkotmánymódosítás kizárólag ezt a változást rögzíti.

Még egyszer szeretném megköszönni a pártok frakcióinak kompromisszumkészségét, amely lehetővé tette a haderőreform alkotmányjogi hátterének megteremtését. A széles körű konszenzus meglétét egyébként szemléletesen bizonyítja az is, hogy a törvényjavaslathoz módosító indítvány egyáltalán nem került benyújtásra.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az alkotmánymódosítást szavazataikkal támogatni szíveskedjenek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 24 2001.06.19. 3:24  21-24

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Jó páran vagyunk e teremben azok, akik ismertük és tiszteltük, becsültük és szerettük Kéri Kálmán vezérezredes urat. Ismertük tiszteletre méltó munkásságát és folt nélküli, becsületben eltöltött katonaéletét. Tiszteltük szaktudását és hajlott korában is pengeéles elméjét, becsültük szorgalmáért, bámulatra méltó állóképességéért, szerettük bölcs emberségéért; mi, akkori fiatalok külön is azért a figyelemért és törődésért, amellyel felénk fordult és hihetetlenül gazdag katonai tapasztalatait igyekezett nekünk átadni. Persze, mint minden nagy embernek, neki is voltak ádáz ellenfelei. Határozott arcélű és politikai karakterű kis-nagyemberként - hiszen emlékszünk jól: testőrmértékkel mérve kis ember volt - gyakran kivívta azok haragját, akik általában sem szeretik a magyar hagyományt, benne a magyar katonahagyományt és annak képviselőit meg különösen nem.

 

(10.50)

 

Ezért aztán gyakori támadásoknak volt kitéve ebben a Házban. Az egyik legemlékezetesebb volt a parlament 1990. májusi nyitó ülésén a korelnöki beszéde. Ennek kapcsán elmondták horthysta, fasiszta szélsőségesnek és minden egyéb elképzelhetőnek. Olyannyira erősen támadták, hogy egy másik nagy halottnak, Antall Józsefnek kellett őt itt, ebben a Házban megvédenie. Engedjék meg, hogy röviden idézzek Antall József egykori beszédéből, és azt hiszem, ez az igazi méltatás ezen a napon.

"Kéri Kálmán az a katona, az a tábornok, aki vezérkari tisztként a második világháború alatt azok közé tartozott, akik nagybaconi Nagy Vilmos honvédelmi minisztersége alatt is, majd a német megszállás időszakában is a Hitler-ellenes vonalat képviselte a magyar hadseregben. Nem véletlen az, hogy 1944. március 19-én éjszaka Kéri Kálmán volt az a vezérkari tiszt, aki tartotta a kapcsolatot a visszatérő kormányzói vonattal - amely Magyarországra tért vissza -, és figyeltette a bevonuló német csapatokat, és ő volt az, aki értesítette azokat a vezetőket és rajtuk keresztül azokat, akik riasztották '44. március 19-én éjszaka a baloldali politikusokat, és akinek igen sokan köszönhetik az életüket azok közül, akiket figyelmeztetett. Az sem véletlen, hogy Kéri Kálmán kapta azt a megbízatást, hogy '44. október 15-én, a fegyverszüneti kísérletnél ő menjen át tárgyalni a szovjet hadseregparancsnokkal, és aki '44. október 16-a után Moszkvában folytatta a tárgyalásokat. Majd visszatérve, még a háború időszakában, mint tulajdonképpen első vezérkari főnöke a megalakuló magyar honvédségnek, szervezte a magyar hadsereget. Majd a háború befejezésével letartóztatta a GPU, Baden bei Wienbe vitte, majd egy időre szóló szabadlábon levés után Recskre került. Úgy gondolom, ezt az életutat főbb állomásaiban el kellett ahhoz mondani, hogy a gyanú árnyéka se merülhessen fel, hogy Kéri Kálmán a második világháború alatt melyik oldalon állt."

Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm, hogy meghallgattak. Kéri Kálmán vezérezredes úr emlékét kegyelettel megőrizzük.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, az MDF és a MIÉP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 89 2001.06.19. 1:17  86-95

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Nem látok összefüggést a kérdése két része között. (Derültség az MSZP soraiban.) Ha ön azt a kérdést teszi fel, hogy korrupció-e az, ha valaki állami megrendelést kap, és abból az őt megrendeléssel ellátó személynek visszaoszt és előnyt juttat, akkor, úgy hiszem, hogy elegendő Tocsik Márta nevét megemlíteni. Ez bizony korrupció, és a bíróságok az ilyen ügyekben - és egyéb bűnüldöző hatóságok - el is járnak.

Hogy a Felcsút labdarúgói milyen reklámfeliratokat viselnek a mezükön, ne haragudjon, ezt nem tudom összefüggésbe hozni az iménti kérdéssel. Nyilván annak a cégnek a reklámját viselik, amely cég az adott futballklubot és nem az egyes játékosokat szponzorálja. Ez már a futball világában csak így szokott lenni.

Egyebekben a konkrét kft.-re vonatkozó kérdéséhez nincs mit hozzáfűznöm, nem kormányzati kompetencia, hogy egy kft. mikor milyen tevékenységi kört jegyeztet be a cégbíróságon.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 95 2001.06.19. 1:11  86-95

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Az ön által elmondottak egyre összefüggéstelenebbnek tűnnek, egyre inkább olybá tűnik, hogy ön - ne haragudjon - hetet-havat összehord (Karakas János: Követ...), kamuból eladott bányáktól futballcsapatok utazásáig, nem létező állami megbízásokig.

A kérdése, amelyet írásban feltett, valóban úgy hangzott, hogy komolyan gondolta-e a kormány a korrupció elleni fellépést. Ha ezt kérdezte volna meg, akkor nyilván válaszoltam is volna, mert el tudtam volna mondani önnek, hogy idén jelent meg a március 14-i Magyar Közlönyben az a 27 pontból álló, a korrupcióellenes nemzeti stratégiát tartalmazó kormányhatározat, amely többéves előkészítő munka után valóban nemzetközi viszonylatban is párját ritkítja; a Hágában három héttel ezelőtt megtartott korrupcióellenes globális fórumon igen nagy feltűnést keltett a világ jelen lévő 120 országának delegátusai előtt a magyar kormány úttörő és kiemelkedő munkássága ezen a téren.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
219 8 2001.08.13. 2:19  5-8

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! A kormányprogram a mielőbb megvizsgálandó törvényalkotási feladatok sorában célul tűzte ki a kisebb létszámú és hatékonyabb Országgyűlés kialakításának feladatát és az ehhez kapcsolódó választási reformot. A széles körű konszenzust igénylő kérdésre tekintettel a kormány kezdeményezésére az Országgyűlés 1999 februárjában létrehozta a választási rendszer reformját előkészítő eseti bizottságot. A bizottság rendszeresen ülésezett. A pártok képviselői és szakértői megismerték a pártok által a választójogi rendszer reformjával kapcsolatban kialakított álláspontokat.

A rendszeres működés ellenére azonban nem alakult ki a szükséges egyetértés a pártok képviselői között a választójogi rendszer korszerűsítésére. A bizottság működését az Országgyűlés hat hónapban állapította meg, azonban a konszenzus kialakításának reménye érdekében a határidőt végül meghosszabbították. Ennek ellenére a bizottság működését egy jelentés és egy határozati javaslat benyújtásával 2000. december 31-én befejezettnek nyilvánította. A jelentést és az országgyűlési határozati javaslatot egyébként az Országgyűlés napirendjére is vette, azonban ezek tárgyalása még nem fejeződött be.

Tisztelt Ház! A választási rendszer reformja nemcsak a kisebb létszámú Országgyűlés összetételére vonatkozó szabályok módosítását veti fel, hanem hazánknak fel kell készülnie az európai uniós parlamenti választással kapcsolatos szabályok megalkotására, amely az alkotmány módosítását és a választójogi törvények módosítását igényli. E feladatunknak legkésőbb 2001. december 31-éig eleget kellene tennünk. Az Országgyűlés ugyancsak adós a kisebbségek parlamenti képviseletére vonatkozó szabályok megalkotásával is.

A fentiek is mutatják, hogy a választójogi rendszer korszerűsítésével folyamatosan kell foglalkozni, amelynek szakmai szintű előkészítése folyamatosan meg is történik, azonban az új szabályok elfogadásához mindenképpen szükséges lenne az országgyűlési képviselők minősített többségének döntése, ezért a politikai megegyezés elengedhetetlen.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 52 2001.09.03. 13:28  51-129

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Kölcsey Ferenc mondatával kezdeném expozémat, aki Parainesis című művében így ír: "Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig a lehetségig mívelni kötelesség." Ennek a kötelességünknek teszünk eleget, amikor benyújtjuk a törvényjavaslatunkat.

A nyelv védelme és tudatos ápolása elsőrendű nemzeti feladat. A történelem lassú sodrásában a magyar nyelvnek mindig volt elegendő ideje és ereje, hogy a jövevényszavakat a maga képére formálja, olyannyira, hogy ma már számos szavunkról nem is érezzük, hogy nem magyar eredetű. Az utóbbi fél évszázad, különösen pedig az elmúlt évtized, előnytelen változásokat hozott ezen a téren. A korábbi bezártság megszűnése, a tömegkultúrák akadálytalan behatolása erőteljes nyomokat hagyott nyelvünkön, és ennek a folyamatnak csak az elején vagyunk.

Miközben a nemzet felemelkedéséhez elengedhetetlen, hogy minél szorosabban kapcsolódjunk a világ fejlettebb részeihez, az ezzel járó nem kívánt mellékhatások próbára teszik a magyar nyelvet is. Bár a nyelvészek és a lelkes nyelvművelők tudatosan igyekeznek a nyelvet fejleszteni, ma sincs megfelelő szavunk például a szoftverre és a fájlra, hogy csak a leggyorsabban fejlődő technikai szaknyelvre utaljak, de számtalan más példát is lehetne említeni. Szerencsés, és egyben szellemes ugyanakkor, új honlap szavunk, mely már gyökeret is eresztett, ez azonban csak egy ritka, egyben üdítő kivétel.

A tömegkultúra megjelenése hazánkban a szellemi és tárgyi kultúra minden területén érzékelhető, az öltözködésben és a zenei ízlésben éppúgy, mint a nyelvben. Budapest belvárosától a legeldugottabb kisközségig tapasztalható, hogy a reklámok, az üzletek feliratai egyre több helyen idegen kifejezéseket tartalmaznak, és gyakoriak immár az olyan feliratok, amelyekben magyar szó elő sem fordul.

 

 

(18.10)

 

A rádió és a televízió is rendszeresen sugároz immár ilyen reklámokat. Közismert tény, hogy a gyerekek és a fiatalok úgy nézik a tévéreklámokat, mint szüleik a korábbi évtizedekben az esti mesét. Általános tapasztalat, hogy romlik a felnövekvő ifjúság szókincse és stílusa, s ennek egyik oka éppen a reklámok káros hatása. Nagy mennyiségben záporoznak tehát ránk az idegen nyelvi hatások, és a magyar nyelv önfejlődése immár nem képes felvenni ezt az egyenlőtlen versenyt, ezért széles körben fogalmazódott meg: valamit tenni kellene e jelenségek térnyerése ellen.

A nyelvművelő-társadalom, a nyelvészek már régóta szorgalmazzák a hathatós fellépést, nemrégiben pedig a hazai és a külföldön élő nagy magyar tudósokat tömörítő Magyar Professzorok Világtanácsa tett közzé felhívást a magyar nyelv védelme érdekében. De nemcsak ők, a tudomány emberei érzik a veszélyeket, hanem minden magyar ember, aki anyanyelvének helyes használatára érzékeny. Komoly igény nyilvánul meg a nyelvvédelem iránt. Ennek sokféle öntevékeny társadalmi egyesületi formája mellett a törvényalkotással szemben is jogos igények fogalmazódtak meg. Grétsy László professzor úr, a nyelvészeket és a nyelvvédőket képviselve tolmácsolta a kormányzatnál ezt az igényt, és egyben javaslatot tett a reklámok, üzletfeliratok és más közterületi tájékoztató feliratok nyelvhasználatának szabályozására.

Nincs mit titkolni azon, sőt nagyon is büszkék vagyunk arra, hogy a törvényjavaslat fő szabályozási elveit szinte készen kaptuk a nyelvészektől. Örömünkre szolgál, hogy egy valós szakmai és társadalmi igénynek megfelelő, egyben tudományosan is megalapozott és a kormány törekvéseivel is messzemenően összhangban álló törvény megalkotására van lehetőségünk; hadd utaljak csak ebben a körben a kormányprogram magyar nyelvre vonatkozó bekezdésére.

Fontos hangsúlyozni, hogy a most benyújtott törvényjavaslat nem nyelvtörvény. Semmi köze a térségünk egyes országaiban az elmúlt években megalkotott rossz emlékű nyelvtörvényekhez, azok ugyanis a nemzetállam hivatalos nyelvét kívánták védeni, és gyakran a kisebbségi nyelvek, sokszor éppen a magyar nyelv ellen irányultak. Ezek a nyelvtörvények tehát mások ellen szólnak, a mi tervezetünk pedig senki ellen sem, hanem csakis édes anyanyelvünkért kíván tenni. Nem a másokét akarjuk bántani vagy tiltani vele, hanem a magunkét védelmezni.

A kormány törvényjavaslata nem érinti a magyarországi kisebbségek nyelvi jogait, hanem a magyart védi az idegen nyelvi hatások ellen. A javaslat világosan és egyértelműen rögzíti: a benne foglalt követelmények nem érintik a kisebbségek jogairól szóló törvényben foglalt azon jogokat, amelyek a települések, közterületek, közintézmények feliratainak kisebbségi nyelven való megjelenítésére vonatkoznak. Ez a hatályos szabályozásunk egyébként Európa-szerte pozitív példaként szolgál.

Kiemelem, hogy a törvényjavaslatnak sajátos alkotmányos vonatkozása is van. Felmérések bizonyítják, hogy a magyar lakosságnak sajnos ma még mindig csak 12 százaléka beszél idegen nyelvet, ami értelemszerűen azt is jelenti, hogy a lakosság 88 százaléka kizárólag magyarul ért. Az alkotmány 61. §-ában szabályozott információszabadság alapjoga pedig csak akkor érvényesülhet, ha a szöveges információkat a polgárok azon a nyelven fogadhatják be, amelyet értenek.

A közérdeklődésre számot tartó közlemények megismeréséhez való jog sérül, ha nyelvismeret hiánya miatt az információ nem értelmezhető a polgárok széles tömegei, adott esetben többsége számára. Ha pedig nem értelmezhető, akkor a törvényhozásnak kell a lehetséges alapjogsérelem okait kiküszöbölni.

A törvényjavaslat, tisztelt Ház, azt követeli meg, hogy a reklámok és az üzletfeliratok szövegét magyarul kell megjeleníteni. Ez alól csak egyes értelemszerű kivételeket határoz meg, ilyenek például az idegen nyelvű sajtótermékekben, rádió- és tévéműsorokban közzétett reklámok. Nem tiltja meg azonban a szabályozás, hogy idegen nyelvű szöveg szerepeljen a reklámokon, feliratokon, de szigorúan megköveteli, hogy ilyen esetben ugyanott, azonos észlelhetőséggel, tehát azonos méretben és terjedelemben a magyar nyelvű szöveget, a magyar nyelvű megfelelőt is meg kell jeleníteni. Ugyanezt a követelményt fogalmazza meg a javaslat a közterületi, illetve a középületeken és a közforgalmú közlekedési eszközökön lévő nem reklámcélú feliratokkal szemben.

A törvényjavaslat nem hagyja figyelmen kívül, hogy a magyar nyelv számos kifejezése már rég meghonosodott idegen szó. Ezeket a törvényjavaslat magyar szavaknak, kifejezéseknek ismeri el. Azért, hogy erre hivatkozással ne lehessen megkerülni a törvényt, a javaslat előírja, hogy ha vita merül fel, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetétől kell szakvéleményt kérni. Ez biztosítja, hogy a vitás kérdésekben a legmagasabb szintű, tudományosan megalapozott, egységes szemléletű állásfoglalások szülessenek.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat gondot fordít a követelmények betartásának ellenőrzésére, és ha kell, szigorú betartatására is. Ennek érdekében a reklámok esetében a fogyasztóvédelem szervezetét, a közlekedési eszközök felirataival összefüggésben a közlekedési hatóságot, a többi felirat tekintetében pedig az önkormányzati jegyzőket ruházza fel hatósági jogkörrel.

A törvény lényeges rendelkezése, hogy a követelmények bevezetésére megfelelő alkalmazkodási időt hagy. A reklámok esetében, amelyek viszonylag rövid időre szólnak, a törvény hatálybalépésétől számított négy hónap elteltével, míg az általában hosszabb időre szánt egyéb feliratok esetében egy év eltelte után kell teljesíteni a törvényben foglalt követelményeket. S ha mindehhez hozzászámítjuk a törvényjavaslat hatályba léptető rendelkezései között szereplő azon rendelkezést, amely szerint a törvény kihirdetése és hatálybalépése között további hatvan nap telik el, akkor mindnyájan láthatjuk, hogy egy igen tág, igen hosszú alkalmazkodási, felkészülési időt hagy a törvényjavaslat - és reméljük, majd a törvényhozó is - a kereskedőknek, a reklámoztatóknak, hogy teljesítsék a követelményeket. Ez tehát, ha úgy tetszik, a törvényhozó előzékenysége a jogalanyokkal szemben.

Szeretnék nagyon röviden - miután az általános vitára való alkalmasság körében számos parlamenti szakbizottság már állást foglalt - az eddigi bizottsági vitákban elhangzottakra is reagálni. Megelégedésre ad okot az, hogy az általános vitára való alkalmasság vizsgálata során két bizottság is, így az önkormányzati és az oktatási bizottság egyhangúlag támogatta a javaslatot.

A gazdasági bizottság ülésén felmerült, hogy a kormány a javaslatával indokolatlanul növelné az önkormányzati jegyzők feladatait. Ezzel kapcsolatban szeretném kiemelni és tájékoztatni a tisztelt Házat, hogy a törvényjavaslat előkészítése során négy önkormányzati érdekszövetséget kerestünk meg - egyébként is szokatlanul széles körben egyeztettük a törvényjavaslatot -, s ezek az érdekszövetségek kivétel nélkül, tehát a legkülönfélébb pártállású önkormányzati szövetségek is egyetértettek, nem kifogásolták a törvényjavaslatot, sőt a Megyei Jogú Városok Szövetsége kifejezetten üdvözölte és támogatta azt.

Az oktatási bizottság ülésén felvetődött, hogy vajon a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete eleget tud-e majd tenni a javaslatban rögzített szakértői feladatának. Számunkra rendkívül megnyugtató, hogy az imént említett széles körű egyeztetés során természetesen megkerestük a Magyar Tudományos Akadémiát is, és az MTA főtitkára nemcsak hogy egyetértett a törvényjavaslattal, hanem külön is üdvözölte azt, hogy a Nyelvtudományi Intézet szerepet kap a törvény végrehajtása során.

Tisztelt Ház! A bizottsági vitákban olyan kritika is elhangzott a törvényjavaslatunkkal kapcsolatban, hogy csak nagyon szűk körű szabályozást ad, sokkal szélesebb körben kell előírni nyelvi követelményeket. A kormány nem osztja ezt a véleményt, mert úgy véli, hogy aki sokat markol, az keveset fog. Nincs értelme olyan szabályozásnak ezen a nagyon kényes és nehéz területen, amely túlzó elvárásokat támasztana, és a mai viszonyaink között betarthatatlan lenne.

 

(18.20)

 

Jelenleg tehát az a reális cél, hogy a nyelvünket leginkább fenyegető veszélyek ellen védelmet nyújtó, végrehajtható szabályozás szülessék.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat igen mértéktartóan szabja meg azt a kört, amelyben a nyelv védelme érdekében szabályozást indokolt adni. Azokra a területekre vonatkozóan ír elő kötelezettséget, amelyeken a legsúlyosabb mértékű nyelvrontás tapasztalható, s ahol a nyelvtudomány, ismétlem, egybehangzó véleménye szerint a leghatékonyabban lehet és egyben múlhatatlanul szükséges fellépni a nemkívánatos idegen nyelvű hatások ellen.

Bízva abban, hogy a törvényjavaslat olyan magasztos nemzeti célt fogalmaz meg, amely mindazok szívügye, akiknek fontos a magyar nyelv s vele a magyar nemzet megmaradása, kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot vitassa meg és fogadja el.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 72 2001.09.03. 2:37  51-129

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Hogy maradjunk az épp elejtett fonalnál, számtalan ártalmas csacsiságot hallottunk az imént képviselő úrtól. Azt azért elvártam volna, hogy elolvassa a törvényjavaslatot, ha egyszer hozzászól, és meghallgatja az expozét, és akkor rögtön világossá válik, hogy a hazai nemzeti kisebbségek nyelvhasználati jogait egyáltalán nem csorbítja és nem érinti ez a javaslat - ez az első.

A második: a "Tovariscsi, konyec!" plakátról. Az nem gazdasági reklám, kérem szépen, az politikai reklám, arra nem vonatkozik a törvény. "Test the West", német plakát - kérem, Németországban ötven éve tanítják rendkívül magas szinten az angol nyelvet, mindenki érti, miről van szó. Magyarországon más a helyzet.

A harmadik: a Sacra Corona egy film címe, azt nem kell magyarul feltüntetni, nem beszélve arról, hogy Magyarországon nagyon hosszú ideig a latin hivatalos nyelv volt, és egy olyan korszakról szól ez az igen kitűnő film, amelyet ön egyébként is bírált, amikor még ez volt a helyzet.

Kazinczyék módszerét alkalmazzuk - kérem, amikor Kazinczy és társai nyelvújító mozgalmat indítottak, akkor nem volt egy magyar szellemű és magyar elvű állam, akkor Magyarország nem volt szuverén állam; nem volt olyan magyar állam, amely a közhatalom eszközeivel felléphetett volna a magyar nyelv védelmében.

Nem igaz az, valótlant állít ön akkor, amikor azt mondja, hogy az idegen nyelvek használatának megakadályozása e törvényjavaslat célja. A törvényjavaslat világos, igenis lehet idegen nyelvet is használni, de magyarul is fel kell tüntetni mindent annak a 88 százaléknak az érdekében, aki nem beszél idegen nyelvet.

Negyedszer: igenis van olyan közérdekű közlés, amely csak idegen nyelven olvasható. Tessék megnézni például egy Nyugatról importált autóbusz közlekedésbiztonságra és egyéb dolgokra vonatkozó közleményét! Nagyon gyakran előfordul, hogy a magyar tulajdonos elfelejti a német vagy az angol szöveg megfelelőjét feltüntetni.

Németül szóló álláshirdetés - köze nincs a témánkhoz, képviselő úr, nem vonatkozik az álláshirdetésre a törvény; jó lett volna, ha elolvassa. Ami pedig azt illeti, hogy aki "Zimmer frei" feliratot használ, német vendéget akar, én nem tudom, hogy egy konvertibilis forint esetében mi jelentősége van annak, hogy német vagy magyar a vendég, és nem tudom, ha valaki a "Zimmer frei" feliratú házba bekopog, és véletlenül magyar az istenadta, vajon a szálláskiadó el fogja őt zavarni?

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a MIÉP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 76 2001.09.03. 1:55  51-129

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tényleg, ismétlem magam, de még egyszer elmondom, hogy az álláshirdetésekre nem vonatkozik a törvény - az nem gazdasági reklám. A gazdasági reklám az, amikor valaki valamit el akar adni magyarul és egyszerűen. Az teljesen természetes, ha én egy munkáltató vagyok, és szeretném megkívánni azt, hogy egy idegen nyelvet jól ismerő munkatársam legyen, akkor eleve vagy azt mondom, hogy az angol nyelv tárgyalóképes tudása alkalmaztatási feltétel, vagy eleve angolul vagy németül adom fel a hirdetést. Ezt a jogot egyáltalán nem is érinti ez a törvény.

Egy percre még visszatérve, elfelejtettem arra reagálni, hogy Bauer képviselő úr szerint két-három nyelvűvé válik hamarosan értelmiségünk. Azt hiszem, magyar anyanyelvű marad ez az értelmiség, reméljük, hogy két-három nyelven dolgozni, munkát végezni lesz képes. Ennek a kívánatos célnak az elérését egyáltalán nemhogy nem gátolja ez a törvényjavaslat, semmi köze nincs ehhez, tisztelt képviselő úr. Ne keverjük össze ismét a szezont a fazonnal!

Elhangzott itt korábbi felszólalásban, hogy vajon miért van szükség önálló törvényre. Azért, mert egy önálló törvény kiemeli és láthatóvá teszi azt a célt, amely a szabályzott területeket összefogja. Egyébként pedig a három területet azonosan szabályozzuk, ugyanakkor a közterületen, középületen, közforgalmú eszközön lévő feliratok vonatkozásában nincs olyan törvényi szabályozás, amely módosítható lenne. Már ez önmagában megalapozza dogmatikailag egy önálló törvény megalkotását.

Az pedig, hogy "Zimmer frei, mert én csak német vendéget fogadok" - tisztelt képviselő úr, ez pontosan ugyanolyan, mint amikor a cigányembert kidobják a kocsmából, és nem szolgálják ki. Hát mi az, hogy én csak német vendéget fogadok?!

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 86 2001.09.03. 0:51  51-129

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Szíves elnézést kérek ezen a késői órán a rádióhallgatóktól, elnök úrtól, minden képviselőtől, de úgy látszik, hogy Bauer képviselő úr nem érti.

Ez a törvényjavaslat nem arról szól, hogy a magyar értelmiségnek majd milyen nyelven kell kommunikációképesnek lennie az Európai Unióban. Ez a törvényjavaslat arról szól, tisztelt képviselő úr, hogy ez itt Magyarország, ez itt Budapest, és Mari néninek, ha feljön a tanyáról és megy a Nagykörúton, akkor ne legyen már olyan érzése, hogy Hongkongban vagy nem tudom én, hol van, hanem tudja azt, hogy a cipőboltban cipőt árulnak, mert ki van írva, hogy cipőbolt. Nem érti azt, hogy second hand, kedves képviselő úr, neki ki kell írni, hogy használt ruha. És neki joga van ahhoz, hogy értse a saját hazájában az üzletek feliratait! Semmi köze ennek a magyar értelmiség versenyképességéhez!

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 92 2001.09.03. 0:57  51-129

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Elnézést kérek, elnök úr, mindenkitől. Én most már tényleg nem tudok mást feltételezni, mint hogy Bauer képviselő úr szokott polihisztori felbuzdulásában megint hozzászól egy törvényjavaslathoz, anélkül, hogy elolvasta volna.

Ha a képviselő úr előveszi a törvényjavaslatot, és elolvassa a címét, az úgy szól: "A magyar nyelvnek a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények közzététele során való használatáról". Ki mondta, hogy a magyar nyelv védelméről szól? Most ön felró nekünk valamit, kedves képviselő úr, ahelyett, hogy elolvasta volna a törvényjavaslat címét. Természetesen a magyar nyelvet a használatának a szabályozásán keresztül védeni kell, de ön azt állítja, hogy mi nyelvvédelmi törvénynek hívjuk, holott ez a magyar nyelv használatáról szóló törvény, úgyhogy, kérem, ezt még egyszer ne mondja el.

Köszönöm. (Taps az FKGP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 18 2001.09.04. 4:55  15-18

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Úgy vagyunk ezzel a dologgal, mint a régi viccel, hogy Moszkvában nem autókat osztogatnak, hanem autókat fosztogatnak. A képviselő úr ezt pontosan tudja, de úgy tűnik, hogy a tények nem nagyon látszanak zavarni őt.

Téved, képviselő úr, amikor azt mondja, hogy nem létezik ilyen gyakorlat Magyarországon. Téved, amikor azt állítja, hogy a kormány ilyenfajta gyakorlatot be kívánna vezetni! Igenis létezik! Lehet erről vitatkozni, hogy jó vagy rossz, hogy bankokban, oktatási intézményekben, bankautomatáknál, benzinkutaknál vannak ilyen kamerás biztonsági megfigyelőrendszerek.

Tisztelt Képviselő Úr! Ha jól tudom, ön az ELTE jogi karának oktatója. Ugye? (Dr. Fodor Gábor bólint.) Az ELTE jogi karán a folyosókon vannak ilyen kamerák. Felhívom a szíves figyelmét, hogy a munkahelyén nézzen körül, és ne mondjon olyat a parlamentben, hogy ilyesmi nincsen a magyar oktatási intézményekben. Van ilyen, a probléma az, hogy nincsen szabályozva.

Engedje meg, hogy hadd hivatkozzam dr. Majtényi László volt adatvédelmi biztosra, akinek a szakmai kompetenciáját úgy hiszem, hogy ön mint az SZDSZ képviselője - legalábbis a közelmúltban és a jelenben folyó viták erre vallanak - nem igen vitathatja el. A 2000. december 20-ai dátumú beszámolójában a 220. és a 221. oldalon találja meg az erre vonatkozó fejtegetéseket és ajánlásokat, amikor is az adatvédelmi biztos elmondja, hogy törvényi szabályozási hiány van, és hogy ebben a hiányhelyzetben felismerve azonban azt, hogy léteznek ilyen rendszerek, és vannak olyan érdekek, amelyek indokolttá tehetik ezeknek a létesítését, milyen feltételeket kell a berendezések telepítőinek, létesítőinek betartaniuk. Például olyanokat, hogy törvényi felhatalmazás nélkül rejtetten nem működtethetnek ilyen berendezést; aztán közterületen, tehát olyan alkalommal, amikor az érintettek hozzájárulása nem beszerezhető, milyen feltételek érvényesülnek és így tovább.

Ön nagyon jól ismeri a nemzetközi gyakorlatot, az Európai Unióban is foglalkoznak ezzel a kérdéssel, hiszen Európa minden országában léteznek ilyen rendszerek. A kérdés nem az, hogy egy bankban biztonsági megfigyelőrendszert lehet-e működtetni, a kérdés az, hogy szabályozni kell azt, tisztelt képviselő úr, hogy az így keletkezett feltételeket ki kezelheti, hogyan kell azokat megsemmisíteni és mire használhatók fel. Tehát ez a tárca - hangsúlyozom - szakmai előtervezete, amelyről még semmifajta politikai döntés nincsen, tehát nemhogy a kormány nem döntött és foglalkozott ezzel a kérdéssel, de az Igazságügyi Minisztérium miniszteri értekezlete, a tárca politikai vezetése sem foglalkozott még ezzel. A tárca szakmai apparátusa az adatvédelmi biztos felhívását, ajánlását hallotta meg, hogy itt joghiány van, és itt valamit szabályozni és lépni kell.

Engedje meg, hogy elmondjak egy személyes példát! Én szombathelyi vagyok, a szombathelyi főtéren az elmúlt esztendőkben csak az édesanyámat meg a feleségemet lopták meg zsebtolvajok, de nemcsak kettőjüket a szombathelyi polgárok közül. Teljesen egyetértettem azzal (Bauer Tamás: Másról beszél!), amikor törvényi felhatalmazás alapján rendőrségi térfigyelő rendszer létesült, és kamerás megfigyelőrendszer van ma Szombathelyen, és azóta radikálisan visszaesett a zsebtolvajlások száma. (Dr. Kis Zoltán: Az más!)

Amiről ön beszél, hogy a mosdóban meg személyiségi jogsérelem lehetőségét felvető egyéb helyeken kamerák létesülnek, ebben teljesen egyetértek, ilyen berendezések létesítésére természetesen nincs alkotmányosan lehetőség. Szeretném tehát még egyszer elmondani önnek, hogy semmiféle Nagy Testvérről nincs szó, ahogy Majtényi László egy írásában fogalmazott, a "kis testvérekről" van szó, az ő megfigyelési tevékenységüket kell adott esetben szabályozni. Erre nézve európai uniós jogharmonizációs kötelezettségünk is van, hiszen ezért kell hozzányúlni az adatvédelmi törvényhez, és ha hozzányúlunk ehhez a törvényhez, akkor nagyon nehéz úgy tennie egy felelős kormányzatnak, mintha egy probléma nem létezne.

Ön ebből a hamis premisszából indul ki, képviselő úr, ön valótlant állít!

 

 

(9.20)

 

Ön nap mint nap az ELTE jogi karán láthatja ezeket a kamerákat, de azt mondja, hogy nincsenek ilyen kamerák, hanem a kormány akar ilyeneket létesíteni. Nos, kérem, ez az a csúsztatás, amiről az említett szovjet korszakbeli vicc jutott eszembe, tehát Moszkvában nem autókat osztogatnak, hanem autókat fosztogatnak.

Köszönöm a szíves figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban. - Bauer Tamás közbeszólása.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 237 2001.09.04. 2:24  234-240

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Bizonyára elkerülte a képviselő úr becses figyelmét, de a pártja, vagyis az SZDSZ által korábban az említett tárgyban benyújtott törvényjavaslat óta az Országgyűlés már elfogadta azt a törvényt, amely nemcsak maradéktalanul orvosolja az ön által felvetett problémát, de azon jócskán túl is megy.

Az Országgyűlés ugyanis tavaly év végén módosította a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényt, mégpedig úgy, hogy az önök által javasoltnál jóval szélesebb körben tiltja a közérdekű adatok nyilvánosságának korlátozását üzleti, illetve banktitokra hivatkozva. A 2000. évi CXXIV. törvény 40. §-ában bevezetett módosítás vonatkozik a központi költségvetés készfizető kezességvállalásával, a központi költségvetést terhelő egyéb állami garanciavállalással kapcsolatos, a költségvetésre vonatkozó, továbbá a központi költségvetést érintő pénzügyi szolgáltatással, kiegészítő pénzügyi szolgáltatással közvetlenül kapcsolatos adatokra. (Bauer Tamás: Az autópályákra, a Postabank konszolidációjára nem?!) Ez a törvény 2001. január 1-jével hatályba is lépett.

Ez a szabályozás ma már általánosabban és szélesebb körben fedi le azokat a területeket, amelyeket az önök, egyébként elég szűkre szabott javaslata érintett. Népiesen szólva, képviselő úr, ez a luk nem luk; de mondhatnám azt is, hogy ahol nincs, ott ne keress. Ezért hát semmiféle késedelemben nem vagyunk - hogy a kérdésére válaszoljak - az ön által felemlített ügyben, sőt már réges-régen túlteljesítettük az önök igényét.

Egyebekben elmondom, hogy a kérdéskör valóban megnyugtató, mindenre kiterjedő rendezését amúgy sem az egyes esetekre vonatkozó ad hoc szabályozás szolgálja, hanem csakis egy olyan megoldás, amelyben a közérdekű adatok nyilvánosságát szabályozó törvény ad általános szabályokat a kifogásolt területre is. Ez a törvényjavaslat az igazságügyi tárcánál most áll előkészítés alatt.

Kérem, hogy szíveskedjék a válaszomat elfogadni. (Taps a Fidesz és az MDF padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 280 2001.09.04. 1:14  279-281

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hazánk részese az elítélt személyek átszállításáról szóló, a '94. évi XX. törvénnyel kihirdetett európai egyezménynek. Ezen egyezmény alapján az egyik tagállamban a bíróság által kiszabott, szabadságvesztéssel járó büntetésre ítélt személy kérelmére és kifejezett hozzájárulásával a büntetés végrehajtását át lehet adni egy másik államnak.

Az egyezmény alkalmazása során azonban két olyan esetcsoport is felmerült, amely a kiegészítő jegyzőkönyv formájában rendezést igényelt. Gyakran előfordult, hogy a szabadlábon védekező terhelt a jogerős ítélet végrehajtása előtt elhagyta az ítélkező államot és visszatért az állampolgársága szerinti államba. Másodszor pedig rendezést igényelt az olyan személyek helyzete is, akikkel szemben a bíróság kiutasítás mellékbüntetést alkalmazott, vagy közigazgatásilag rendeltek el intézkedést, mely szerint büntetésük letöltése után el kell hagyniuk az ítélkező államot. A kiegészítő jegyzőkönyv elfogadása ezekre az esetekre nyújt megoldást.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy szavazatukkal támogatni szíveskedjenek a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
222 56 2001.09.05. 7:10  51-280

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A közbeszerzési törvény preambulumában megfogalmazott és szabályrendszerében tükröződő alapvető célja, hogy elősegítse, illetve biztosítsa a közpénzek felhasználásának átláthatóságát, széles körű, nyilvános ellenőrizhetőségét, a verseny tisztaságát és az államháztartás kiadásainak ésszerűsítését.

A törvényben meghatározott célok érvényesülésének biztosításra hivatott Közbeszerzések Tanácsának egyik fontos feladata az Országgyűlés évenkénti tájékoztatása, különösen a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól, valamint tevékenységéről. Az elmúlt évek közbeszerzési tapasztalatait és a tanács tevékenységét összegző beszámolók figyelemre méltó megállapításai közül kiemelném a következőket:

1. Jelentősen növekedett a közbeszerzési eljárások összértéke.

 

 

(12.40)

 

Másodszor: különösen fontosnak tartom, hogy a közbeszerzési törvény 1999. évi módosítása eredményeként a közbeszerzési eljárások összértékén belül jelentősen növekedett a széles körű nyilvánosságot és átláthatóságot biztosító úgynevezett nyílt eljárások részesedése.

Ezzel párhuzamosan visszaszorultak a tárgyalásos eljárások, a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárások részaránya pedig egészen radikálisan, kevesebb mint felére csökkent.

Negyedszer: ezek a trendek a kis- és középvállalkozások közbeszerzési piacra jutását is növelték, mivel megállapítható, hogy ezek a vállalkozások a nyílt közbeszerzési eljárásokban szerepeltek a legeredményesebben. Ez a tendencia és ez az eredmény a kormánynak a hazai, a magyar kis- és középvállalkozókat támogató politikájával teljes egészében egybevág és egy irányba mutat.

A beszámoló további, figyelemre érdemes része a közbeszerzési statisztika és annak értékelése, valamint a Közbeszerzési Döntőbizottság tevékenységére vonatkozó megállapítások. Ezek közül csak néhányat emelnék ki:

A döntőbizottság előtti ügyek száma ugrásszerűen nőtt. A jelentős növekedéshez hozzájárult, hogy a törvény '99. szeptember 1-jén hatályba lépett módosítása felhatalmazta immár a döntőbizottság elnökét eljárás kezdeményezésére.

A közbeszerzési eljárások és a jogorvoslati eljárások arányát vizsgálva megállapítja a beszámoló, hogy az önkormányzatok és azok intézményei ellen benyújtott jogorvoslati kérelmek aránya a legmagasabb, ez több mint 40 százalékát teszi ki az összes kérelemnek, míg ez az arány a központi költségvetési szerveknél a legalacsonyabb, alig több mint 10 százalék, a közszolgáltatóknál pedig több mint 13 százalékot mutatott.

A Közbeszerzések Tanácsának 2001. évi beszámolója javaslatokat is tartalmaz a közbeszerzési törvény módosítására. Az érdemi természetű módosító javaslatok többnyire beépültek a közbeszerzési törvény tervezett módosításai közé, melyeket a pénzügyeket szabályozó egyes jogszabályok módosításáról szóló T/5001. számú törvényjavaslat tartalmaz. Ezen módosítások kialakítása során figyelembe vettük számos érdekképviseleti szerv javaslatát is. Ez a kisebb terjedelmű törvénymódosítás az elmúlt évek gyakorlati tapasztalataira épül. A módosítási javaslatok közül engedjék meg, hogy néhányat kiemeljek, figyelemmel az imént hallott beszámolóban foglaltakra, valamint az országgyűlési határozattervezetre is.

A gyakorlatban problémát okozott a költségvetési szervek által nyújtott támogatások felhasználására vonatkozó szabályok és a közbeszerzési törvény egyes rendelkezéseinek viszonya. A javaslat arra irányul, hogy jogosult legyen eljárni e törvény alapján az a szervezet, amely a támogatási igényét már benyújtotta, azzal, hogy ebben az esetben a közbeszerzési törvény egyes rendelkezéseihez képest speciális szabályokat is megállapítanánk. Egyben a támogatás fogalmának meghatározása is módosításra kerülne.

A gyakorlatban felmerült az üzleti titok és a nyilvánosság viszonyának, vagyis az üzleti titok védelme és a közérdekű adatok nyilvánossága alkotmányos követelménye érvényesülésének egyértelmű rendezése a közbeszerzésekben. A törvényjavaslat ezért a szűk körben esetleg felmerülő üzleti titok védelmének biztosítása mellett egyértelművé teszi, hogy a nyertes ajánlattevővel kötött közbeszerzési szerződés nyilvános, és annak tartalma közérdekű adatnak minősül.

A javaslat további szigorításokat vezet be a szankciók terén, egyben egyértelművé teszi, hogy jogsértés esetén a bírság kiszabása kötelező. A javaslat továbbá az említett bírság alsó határa tekintetében differenciálást valósít meg. Ha a jogsérelem a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzésével valósul meg, a kiszabandó bírság legalább a minimális bírságösszeg kétszerese. Mindezekről természetesen mód lesz általában is és részleteiben is vitát folytatni e falak között, amikor - amint említettem - a pénzügyeket szabályozó egyes jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat vitájára kerül sor.

A közbeszerzési törvény átfogó, a jogharmonizációs követelményeknek is maradéktalanul megfelelő felülvizsgálatát a kormány 2002-ben tervezi elvégezni, figyelemmel arra is, hogy az Európai Unióban szintén folyamatban van a közösségi közbeszerzési szabályok revíziója. E munka keretében a továbbiakban is támaszkodni fogunk a Közbeszerzések Tanácsának megállapításaira, illetve javaslataira, úgyszintén az Állami Számvevőszéknek a közbeszerzési törvény végrehajtásának ellenőrzése körében megfogalmazott tapasztalatait, javaslatait is hasznosítjuk.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány támogatja és elfogadásra ajánlja a közbeszerzési tanács 1998., 1999. és 2000. évi jelentéseit. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
222 283 2001.09.05. 4:32  280-283

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A pénzügyminiszter úr által előkészített választ megbízásából bátorkodom ismertetni.

A válasz a folyamatok előzményének, illetve hátterének felvázolásával kell hogy kezdődjék. A kormány elkötelezett az Európai Unióhoz, majd ezt követően a gazdasági és monetáris unióhoz való mielőbbi csatlakozásban. Szem előtt tartva az Európai Unió tagországaihoz történő reálgazdasági konvergenciát, az ott érvényesülőnél lényegesen magasabb gazdasági növekedési ütem állandósítását, egyben határozottan törekszünk a gazdaság nominális - infláció, kamatok - jellemzőinek közelítésére is. Ennek érdekében összehangolt intézkedéseket hoztunk a tartós dezinfláció elősegítésére, ami egy-két éven belül lehetővé teszi az árstabilitás elérését. A rugalmas és hatékony alkalmazkodást a monetáris és árfolyam-politika eszközeivel az eddigieknél erőteljesebben támogatjuk.

Az elmúlt néhány hónap során a kormány és az MNB koordinált intézkedésekkel az európai uniós követelményeknek megfelelő monetáris rendszer kialakítását több, egymásra épülő lépésben valósította meg. Ezek között említhető az árfolyam ingadozási sávjának kiszélesítése, az inflációs célkövetésre épülő monetáris rendszer működtetése, a forint teljes konvertibilitásának megvalósítása.

E lépések záróakkordjaként 2001. október 1-jétől a csúszó leértékelés megszűnik. Az árfolyamsáv kiszélesítésének, a forint felértékelődésének az az alapvető célja, hogy ez hozzájáruljon a makrogazdaságilag, és egyben a vállalkozások számára is kívánatos alacsony inflációs mérték, illetve a stabil árak eléréséhez. Az első eredmények már látszanak.

Az infláció növekedési üteme májushoz képest júniusban 1,4 százalékponttal, 9,4 százalékra csökkent. Ezen időszakban az árak összesen 0,4 százalékkal emelkedtek. Az év végére az infláció 8 százalék alá csökken. A gazdasági növekedést az árfolyam erősödése érdemben nem csökkentette, a külső feltételek képviselő úr által is említett kedvezőtlen alakulása mellett is, mintegy 4,5 százalékos növekedést várunk.

Az elmúlt években létrejöttek azok a gazdasági alapok, amelyek a vállalkozások számára jó lehetőséget biztosítanak a további dinamikus növekedésre. Nyilván fel lehet sorolni nehéz helyzetben lévő gazdálkodó szervezeteket, képviselő úr ezt megtette, de ugyanígy sorolhatnánk sikeres társaságokat is, amelyek közül nem egyet magam is ismerek.

Számottevően javult a versenyképesség, erősödött az üzleti szektor forráshelyzete és profitabilitása, ezen túlmenően kedvező irányban változott a magyar gazdaság fő versenytársaival szembeni pozíciója. A sávszélesítés és az árfolyam sávon belüli pozíciójának erősödése által okozott átmeneti - hangsúlyozom: átmeneti - kedvezőtlen hatást gyorsan ellensúlyozza a bekövetkező jelentős dezinfláció, illetve a gyors termelékenységnövekedés.

A kormány az egészséges gazdasági tendenciák érvényesülésének biztosítása mellett indokoltnak tartotta azt is, hogy elsősorban a hazai kis- és középvállalkozói szektornak a szigorodó monetáris politikához történő alkalmazkodását elősegítse. Ezzel kapcsolatos intézkedéseit ez év augusztus 29-én tette közzé. Például: a turisztikai hozzájárulás megszüntetése, a mikrohitelprogram összeghatárának megduplázása, és az áfa-visszatérítés felgyorsítása. Minderről a miniszterelnök úr is szólt évadnyitó parlamenti beszédében.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Összefoglalásul még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy nem lehetséges a gazdaság tartós felzárkóztatása erős hazai valuta nélkül. Az erős forint a záloga annak, hogy Magyarország elfoglalja méltó helyét a nemzetek rangsorában.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Vincze László tapsol.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 18 2001.09.25. 5:16  15-18

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást mint állami feladatot kizárólag a bíróságok gyakorolják az alkotmány értelmében. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról egy 1997-es törvény szól. Az önálló hatalmi ágat képviselő bírói szervezet mind a szakmai, mind az igazgatási tevékenység irányítása tekintetében a törvényhozó és a végrehajtó hatalomtól függetlenül működik. A bírói döntést a politikailag semleges bíróságok a többi hatalmi ágtól függetlenül hozzák meg törvényben szabályozott eljárásukban.

Az egyes bírák mint az igazságszolgáltatási feladatot ellátó jogalkalmazók függetlensége azt jelenti, hogy a bírák a jogszabályok alapján meggyőződésük szerint döntenek, az ítélkezési tevékenységükkel összefüggésben nem befolyásolhatók és nem utasíthatók. Az így hozott egyedi bírói döntés végleges, az érintettekre kötelező és végrehajtható.

A törvény előtt természetesen minden magyar állampolgár egyenlő. A bírói hatalom egyetlen alkotmányos korlátja az, hogy a törvényeknek és más jogszabályoknak alá van rendelve. A bírósági ügy érdemébe az igazságügy-miniszter semmilyen formában és módon nem avatkozhat be. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló említett törvény megszüntette az igazságügy-miniszter igazgatási jogosítványait, és e feladat ellátására hozta létre a kétharmad részben választottbírákból, egyharmad részben pedig delegált tagokból álló Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot. Ez az a szerv, amely a bírói függetlenség alkotmányos elvének megtartásával ellátja a bíróságok igazgatásának központi feladatait, figyelemmel kíséri az igazgatásra vonatkozó szabályok érvényesülését, az eljárási határidők és az ügyviteli szabályok megtartását.

Az OIT delegált tagsága, úgy, mint az igazságügy-miniszter, két országgyűlési bizottság képviselő tagjai, a legfőbb ügyész és a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, alkotmányos garanciák mellett lehetővé teszik, hogy más hatalmi ágak képviselői is részt vegyenek a bírósági szervezet működtetésében, anélkül azonban, hogy más hatalmi ágakkal bármiféle összefonódás jönne létre.

 

(9.10)

 

Tisztelt Képviselő Úr! A bevezető részben próbáltam érzékeltetni önnel, a Házzal és valamennyi állampolgárral, nézővel, hallgatóval, aki követi ezt az ülést, hogy a kormány lehetőségei mire terjednek ki, és mire nem terjednek ki. Azt tudom önnek mondani, hogy Princz Gábor úrnak az én szerény megítélésem szerint különösebb oka az önelégült kávészürcsölésre nincs, hiszen a nyomozati eljárás ellene folyamatban van, ügyészi felügyelet mellett. Az ügy értesüléseim szerint hamarosan lezáródhat.

Egyetértek önnel abban is, hogy az ön által felhozott ügyek, a Postabank-, a CW Bank-ügy kapcsán, bizony fel kell vetni a politikai felelősséget is, és meg kell kérdezni, hogy hogyan hívták akkor a Magyar Köztársaság pénzügyminiszterét, amikor ezek az ügyek megtörténtek, amikor ezek a százmilliárdos veszteségek a magyar államot, vele valamennyi magyar adófizetőt érték. (Dr. Kis Zoltán közbeszól.) Medgyessy Péternek hívták a pénzügyminisztert. (Kuncze Gábor: Miért nincs vizsgálóbizottság  - Dr. Kis Zoltán: Három éve kérjük, hogy vizsgáljuk ki!)

Ön felemlítette azt is, hogy Kunos Péter nem töltött elég időt a rács mögött. Szeretném emlékeztetni önt arra, hogy annak idején meglehetősen nagy vitát váltott ki a közvéleményben, és különösen ellenzéki oldalról vitatták az igazságügy-miniszternek azt a döntését, amellyel a köztársasági elnök Kunos Péter számára nyújtott kegyelmi elhatározását nem jegyezte ellen. Ennek volt köszönhető az, hogy Kunos Péter, a bűncselekményt elkövetett bankár, börtönbe kellett hogy vonuljon, először az elmúlt tíz évben, a rendszerváltoztatás óta. (Közbeszólások az SZDSZ soraiban.)

Az M3-as autópályával kapcsolatos ügyet is felemlítette, földlopásnak szokás ezt a... (Kuncze Gábor: Becseréltétek a Schlecht Csabára!) Képviselő úr, szívesen megvitatom önnel ezt a kérdést majd külön, most Rozgonyi képviselő úrnak válaszolok, nem Kuncze Gábornak. (Közbeszólások az SZDSZ soraiban.) Az M3-as autópálya kérdésében földlopásról szoktak beszélni; nem lopás történt, hanem engedély nélküli bányászkodás, e tekintetben a Strabag Rt. ellen büntetőeljárás folyt, illetve az ő képviselői ellen; a tavalyi esztendőben a Legfőbb Ügyészség, illetve az ügyészségi szervezetek megszüntették ezt a nyomozást. Értesüléseim szerint ennek a döntésnek a felülvizsgálata (Az elnök jelzi az idő leteltét.) folyamatban van, miután az ügyészségi megszüntető határozatnak nincs kötő ereje, nincs jogereje, ezért erre mód és lehetőség van. A Cereol-ügyben pedig még nincs írásba foglalt ítélet, tehát arról nem tudok nyilatkozni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 22 2001.09.25. 2:39  19-22

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm, hogy a felszólalásom tartalmát ön előre meg kívánja határozni (Szórványos taps az MDF soraiban.), egyelőre nem élek ezzel a lehetőséggel. Nyilván voltak ügyek, amikor voltak vizsgálóbizottságok. (Közbeszólások.)

Én szeretném felhívni az ön figyelmét arra, hogy a kormány hatáskörébe, ügykörébe a parlamenti bizottságok felállítása nem tartozik, ez egy parlamenti ügy. (Kuncze Gábor: Akkor tessék leülni! Nem kell válaszolni!) Miután megszólított a képviselő úr, kénytelen vagyok ezt a tényt megvilágítani, hogy nem a kormány dönti azt el, még csak nem is az Igazságügyi Minisztérium vagy annak szerény képviselője, hogy a parlamenti képviselők felállítanak-e egy vizsgálóbizottságot avagy sem.

Én azt tudom javasolni - minden állampolgárnak, aki valamilyen panasszal hozzám fordul, ezt szoktam javasolni -, hogy amennyiben visszásságról, bűncselekményről, visszaélésről szerez tudomást, akkor forduljon az erre rendszeresített, jogállami módon, megbízhatóan működő magyar hatóságokhoz (Varga Mihály: Így van!), a rendőrséghez, az ügyészséghez és a bírósághoz. (Bauer Tamás közbeszól.) Nem akarom most elmondani, mert nem nagy dicsőség az (Kuncze Gábor: A politikai felelősséget ki vizsgálja?), hogy milyen magas állású embereket is eljárás alá von ez a kormánytól nyilvánvalóan függetlenül működő intézményrendszer. Az ezt megelőző felszólalás kapcsán volt módom elmondani, ezért nem ismétlem meg, hogy a kormánynak mennyire csekély, egyáltalán mennyire semmi a befolyásolási lehetősége ezen intézményrendszer kapcsán. (Közbeszólások az SZDSZ soraiban: Szegény Orbán Viktor! Semmi befolyása a dolgok menetére! - Akkor miért van?) Csak ha önök ezt a törvényes utat járják, akkor annak a konzekvenciáit is vállalni kell ám.

Én szeretném a tisztelt Házat emlékeztetni arra, hogy amikor Eörsi Mátyás, az önök SZDSZ-es képviselőtársa feljelentést tett Simicska Lajos ellen, és utána Simicska Lajos e tekintetben viszontváddal élt, akkor bizony Eörsi képviselő úr a képviselői mentelmi jog paravánja mögé bújt. (Felzúdulás az SZDSZ soraiban.)

 

 

(9.20)

 

Akkor nem volt hajlandó szembenézni (Nagy felzúdulás az SZDSZ soraiban. - Dr. Szent-Iványi István: Kérte, hogy adják ki!) a hamis tényállítások és a hamis vádaskodás törvényes következményeivel. (Kuncze Gábor: Elnök úr, kérem figyelmeztetni az államtitkár urat, hogy nem mond igazat!) Mert, tisztelt Országgyűlés, Magyarországon a hamis vád nagyon súlyos bűncselekmény, és ezt bárki elkövetheti, aki mást hatóság előtt bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol. Akár kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztést is lehet ezért kapni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. - Kuncze Gábor: Hány vizsgálóbizottság is volt? Még egy favágó is meg tudná mutatni egy kezén! - Derültség az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 215 2001.09.25. 3:36  212-218

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Az alkotmány 2. § (2) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a szuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja. A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény rendelkezése értelmében a választási eljárásban kifogással megtámadott döntés tekintetében a bíróság nem peres eljárásban, három hivatásos bíróból álló tanácsban határoz.

Képviselő úr a konkrét esetben a népfelség korlátozásának veszélyét látja abban, hogy a bírói kontroll során eltérő jogértelmezésekre kerülhet sor. Tekintsünk most el attól, hogy ön - nyilván idő hiányában - igencsak töredékesen ismertette a bírói döntések indokait, és így az összkép megtévesztőre sikerült. Szükséges hát, hogy a bírói függetlenség alkotmányos elvének a sajátosságaira rávilágítsak. Megjegyzem, ezt a mai napon egy ízben az ön frakciótársa napirend előtti felszólalása kapcsán már volt módom megtenni.

Az igazságszolgáltatást hazánkban kizárólag a bíróságok gyakorolják. Az önálló hatalmi ágat képviselő bírói szervezet mind a szakmai, mind az igazgatási tevékenység irányítása tekintetében a törvényhozó és a végrehajtó hatalomtól függetlenül működik.

A bírói döntést a politikailag semleges bíróságok a többi hatalmi ágtól függetlenül hozzák meg, törvényben szabályozott eljárásban. Az egyes bírák a jogszabályok alapján meggyőződésüknek megfelelően döntenek, ítélkezési tevékenységükkel összefüggésben nem befolyásolhatók és nem utasíthatók.

Képviselő úr előtt is ismert, hogy a törvény 1997-ben megszüntette az igazságügy-miniszternek a bírósági igazgatással kapcsolatos jogosítványait, és e feladat ellátására létrehozta a kétharmad részben választott bírákból, egyharmad részben delegált tagokból álló Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot. Ez az a szerv, amely a bírói függetlenség alkotmányos elvének megtartásával ellátja a bíróságok igazgatását, figyelemmel kíséri az eljárási határidők és az ügyviteli szabályok megtartását.

Végül az interpellációban felvetett ügyről engedjen meg néhány szót. Összességében arról tájékoztathatom önt, hogy a rendelkezésünkre álló információkból nem tűnik ki a népfelség korlátozása. Mint már megjegyeztem, az ügy ismertetése torzítóan egyoldalúra sikeredett az ön előadásában. Számos más okból is megszületett az a döntés, amely az ügyben végül is irányadó. A minisztérium természetesen nem mondhat véleményt konkrét bírósági határozatokról, azokat nem kritizálhatja, és főként nem bírálhatja felül.

Tájékoztatom képviselő urat, hogy az Igazságügyi Minisztériumnak mint az OIT tagjának, nincs tudomása olyan jogértelmezési problémáról, amely esetleg felveti az Országos Igazságszolgáltatási Tanács beavatkozásának szükségességét. Amennyiben ezt a képviselő úr mégis szükségesnek tartja, kérem, jelezze azt közvetlenül az OIT-nál. Jelzem egyébként, hogy jogegységi eljárásnak esetleg helye lehet az ügyben, a vonatkozó törvényi előírások betartása mellett.

Továbbmenőleg arról sincs tudomásunk, hogy felmerült volna a választási eljárásról szóló sürgős felülvizsgálata az eset kapcsán. Amennyiben a képviselő úr szerint ez mégis indokolt volna, úgy kérem, hogy akár képviselői önálló indítvány formájában, akár az ügyben hatáskörrel rendelkező Belügyminisztériumnál kezdeményezze azt.

Kérem válaszom szíves elfogadását

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 324 2001.09.25. 1:17  323-325

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az igazságügyi szakértői tevékenységről és a kapcsolódó jogszabályok módosításáról szóló törvénytervezet az igazságügyi reform újabb jelentős állomása, egyben a kormányprogram teljesítéséhez is hozzájárul.

Az igazságügyi szakértők helyzetének és a tevékenységükre vonatkozó szabályozás törvényi rendezése mára már elkerülhetetlen. A törvényjavaslat kizárólag szakmai kérdéseket szabályoz, úgymint az igazságügyi szakértővé válás, a működésük keretei és így tovább. A javaslatnak nincs közvetlen költségvetési kihatása. Erre tekintettel nem indokolt, hogy több bizottság is megtárgyalja azt. A törvényjavaslat 2003. január 1-jén lépne hatályba, együtt más, az igazságszolgáltatást érintő törvényekkel. Az ezen javaslatokhoz való szoros kapcsolódása miatt szükséges, hogy a tárgybeli javaslat is ezen az ülésszakon elfogadásra kerüljön.

Ezen túlmenően, az Országgyűlés arányos munkaterhére figyelemmel is indokolt a törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása. Ezért kérem, hogy azt támogatni szíveskedjenek.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 326 2001.09.25. 0:54  325-327

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés határozatban kérte fel 1999-ben a kormányt, hogy vizsgálja meg a polgári jogi jogviták bíróságon kívüli rendezésének további lehetőségeit. Ennek megfelelően az igazságszolgáltatási reform folytatása keretében készítettük el a közvetítői tevékenységről szóló törvényjavaslatunkat.

A törvényjavaslat célja - röviden - a bíróságok tehermentesítése. Ez egyben az uniós csatlakozásunk egyik politikai kritériuma is, valamint az Unió tagállamai közti igazságügyi együttműködés alapfeltétele. A javaslatunk mindehhez kíván hozzájárulni. Miután több szakmai bizottság előtt megtárgyalást nem indokolt, ezért javasoljuk az Országgyűlésnek, hogy kivételes eljárásban tárgyalja meg a javaslatot.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 465 2001.09.25. 4:58  462-465

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Az Európai Unióhoz való csatlakozással a magyar jog és az európai közösségi jog sajátos szimbiózisa jön létre. Tekintettel az integráció alapvető céljaira, valamint arra, hogy a tagállamok jogrendszerének egyre jelentősebb részét határozza meg a közösségi szabályozás, az Európai Unió felismerte azt, hogy a keretei között megalkotott joganyag egyszerűsítésére, polgárközelivé tételére kell törekednie.

Magyarországon csaknem egy évtizede folyik a jogközelítés, az úgynevezett jogharmonizáció az Európai Közösségekkel, valamint tagállamaival létrehozott társult viszony keretében. Az európai közösségi joganyag így folyamatosan és fokozatosan épül be a magyar jogrendbe. A csatlakozásra való való felkészülés tehát alapvetően a harmonizált magyar jogszabályok alapján történik, illetve kell hogy történjen.

Éppen a megfelelő felkészülés érdekében teremtjük meg az Európai Közösség számos olyan jogszabályával is az összhangot, amely a csatlakozástól hazánkban közvetlenül akalmazandó lesz. Folyamatosan zajlik emellett az uniós joganyag magyarra fordítása is.

A már ellenőrzött, ám még nem hivatalos fordítások folyamatosan hozzáférhetőek az Igazságügyi Minisztérium honlapján. Tehát azt a közzétételi kötelezettséget, amelynek szükségességére a képviselő úr utalt, ilyen formában a magunk részéről folyamatosan teljesítjük. Mindezek ellenére kétségtelen, hogy az Unióhoz való csatlakozás ügye, annak következményei feltétlenül minél szélesebb körű tájékoztatást igényelnek.

A költségvetési és Phare-támogatással egyre több olyan általános és szakmai ismeretterjesztő kiadvány, műsor készül, rendezvény kerül megszervezésre, amely eligazítást nyújt az integrációra való felkészülés és a közösségi jog tárgykörében.

Az érdekképviseleti szervezetek, gazdasági és szakmai kamarák szintén már jó ideje felismerték, hogy az integrációs témák megvitatása elengedhetetlen. Emiatt számos népszerűsítő kiadványt jelentettek meg és konferenciát tartottak a témában.

Zajlik eközben a köztisztviselők és az igazságszolgáltatásban részt vevők európai integrációs képzése. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy nyilván nem lehetnek illúzióink, nem gondolhatjuk, hogy az Európai Unió irányelvei és rendeletei a széles közvélemény, az úgynevezett "egyszerű" emberek körében a csatlakozás időpontjáig közismertté válnak. Azt hiszem, akkor is nagyon elégedettek lehetünk, ha a jogalkalmazókat sikerül felkészítenünk erre a feladatra.

Ma már az egyetemek jogi karainak tanrendjében szerepelnek az Európai Unió működésével, felépítésével, jogrendjével kapcsolatos alap-, illetve részletes ismeretek. Megemlítem, hogy a közeljövőben tervezzük a jogi szakvizsgáról szóló igazságügy-miniszteri rendelet olyan módosítását, amely szerint a jövőben a jelölteknek az uniós joganyagból is részvizsgát kell majd tenniük.

Mindezek az eredmények és folyamatok véleményünk szerint, bár nem elegendőek a képviselő úrral egyezően megállapított cél elérésére, azonban azt kell mondanom, hogy az irány jó, és az erőfeszítéseket fokozni kell.

A tekintetben, hogy valamiféle "magyarázom a mechanizmust" típusú televízióműsort indítanánk, ki kell ábrándítanom a képviselő urat, ennek sem a jogi, sem a financiális feltételei nincsenek meg a mai médiavilágban. Az igazságügyi tárca és azt hiszem, az egész kormányzat minden egyes politikusa és köztiszviselője készséggel áll rendelkezésre erre a legnemesebb értelemben vett jogpropaganda-tevékenységre. Közreadjuk az Európai Unió jogát, de a mai médiaviszonyok között nincs arra lehetőség, hogy műsoridőt vásároljunk, és mintegy közérdekű reklámként ezeket az ismereteket terjesszük.

Természetesen nem kizárólag a közigazgatás, a minisztérium felelőssége ez a jogi ismeretterjesztés, ebben a média szereplőinek, a média aktorainak legalább olyan nagy felelőssége van, és mi ebben is készek vagyunk velük együttműködni.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
226 176 2001.09.26. 9:02  163-226

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A vita ezen szakaszában is úgy érzem, hogy szólnom kell. Hogy Bauer képviselő úrnak mondjak néhány példát, ő nem látott még kizárólag angol nyelvű reklámot; "Let's make things better", szól az egyik, általam megnevezni nem kívánt cég óriásplakátja, kizárólag öles angol betűkkel ez van ráírva. "Leasure and pleasure", szól egy másik, ruházati termékeket gyártó cég reklámja. Nem akarom a cégeket mondani, tudnám mondani, de felesleges itt pellengérre állítani egyetlen vállalatot is. A képviselő úr figyelmébe ajánlom, hogy számos olyan üzletfelirat van, hogy second hand shop, illetve jeans mode, ami az angol és a német szöveget keveri össze, aztán számtalan olyan reklám van, ezek a legborzasztóbbak, amelyek a magyar szavakat keverik össze az angol szavakkal, és egyfajta ilyen gyarmati típusú nyelvhasználatot eredményeznek. Nem mondom meg annak a világcégnek a nevét, amely cég az általa gyártott, egyébként kitűnő üdítőitalt "Maximum íz, no cukor" szlogennel hirdeti. Eléggé borzasztónak találom.

Képviselő úr, ki kell menni a Nagykörútra, és a megastore-tól elkezdve a különféle pubokig rengeteg feliratot fog találni, amelyben magyar szó egyáltalán nem szerepel. (Dr. Fenyvessy Zoltán: Butikokat is dögivel.)

Amiért azonban szót kértem, ez a kisebbségi nyelvhasználat ügye. Ezt Bauer képviselő úr és Kósáné Kovács Magda elnök asszony is érintette. Teljesen világos a törvényjavaslatból, annak az indokolásából, a preambulumából és magából a szövegből, hogy az előterjesztőket semmiféle olyan szándék nem vezette, hogy a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek nyelvhasználati jogait akár a legcsekélyebb mértékben is korlátozza. Kifejezett rendelkezés szerepel a törvényjavaslatban, megengedem, hogy a vita tanulságait levonva ez a rendelkezés módosításra szorul, de azt kérem mindenkitől, hogy az előterjesztő szándékát, e tekintetben elfoglalt kiinduló pozícióját ne vonja kétségbe, mert ez méltatlan lenne valamennyiünkhöz. Különösen fájdalmasan érintené az igazságügyi tárcát egy ilyen vád, amely minisztérium a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal felügyelete révén erősen elkötelezett a kisebbségi jogok oltalmazása és védelme ügyében.

Nem akarok én most azzal foglalkozni, hogy mennyivel más a magyarországi helyzet, mint, mondjuk, a felvidéki vagy az erdélyi magyarság kérdése, hiszen tudjuk jól, hogy ott tömbben él a magyarság, ott bizony nagyon gyakran előfordul, hogy az államnyelvet nem beszélik egyáltalán vagy nem beszélik megfelelően az ottani magyar testvéreink. Tudjuk azt is, hogy nálunk a kettős, sőt többes identitás a jellemző a kisebbséghez tartozó polgártársaink vonatkozásában, és semmiféle nyelvi nehézség nem jelentkezik. Gyakorlatilag nincsenek olyan települések, ahol a kisebbségiek többségben lennének, egy-két települést szoktak említeni, de valójában azt kell mondani, hogy a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek szórványban élnek. Most a cigányság kérdését nem említem, mert az bizonyos értelemben más megítélés alá esik.

Ismert az is, hogy Magyarország elfogadta a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, az elsők között ratifikálta azt, és ismert az is, hogy Magyarország a nyelvhasználati, a kisebbségi nyelvi jogok biztosítása terén már a nemzetközi sztenderdet tartalmazó szerződés elfogadása előtt olyan szintet ért el, hogy gyakorlatilag semmiféle teendője ebből a nemzetközi szerződésből nem származott, hiszen már azt meghaladó jogokat biztosított.

Ismert az is, hogy ennek a nemzetközi szerződésnek az egész szövegezéséből, szellemiségéből az tűnik ki, hogy természetesen mindenütt a kisebbségi nyelv védelmét, a többségi nyelv melletti használatát preferálja, hiszen ez az a védendő cél, ami miatt a szerződés megszületett. Mindezzel valóban nem is kívánok hosszasan foglalkozni.

A vita tanulságait levonva, úgy érzem, hogy módosítani kell az álláspontunkat, és el kell fogadni azokat a megfontolandó érveket, amelyek a bizottsági vitában az emberi jogi bizottságban is elhangzottak. Természetesen a dolog nem problémamentes, hiszen a hazai kisebbségi nyelvek egyik legjelentősebbike a német nyelv, amely ugyanakkor világnyelv, ugyanakkor az Európai Unió egyik tagállamának is a nyelve, és tudjuk jól, hogy az Európai Uniónak az egyik alapelve a diszkriminációmentesség. Tehát nagyon vékony vagy keskeny pallón kell végigmennünk akkor, amikor úgy akarunk belsőleg sem diszkriminatív szabályokat hozni, amely tehát egyik hazai kisebbségünket sem hozza hátrányos helyzetbe, miközben nem akarunk az európai uniós követelményekkel és elvekkel sem szembekerülni.

Éppen Kósáné Kovács Magda elnök asszony volt aki, aki - elolvastam természetesen a bizottság jegyzőkönyvét - nagyon helyesen utalt arra, hogy teljesen más a helyzet a német feliratokkal egy dél-baranyai községben, mint mondjuk Balatonföldváron. Azt a módot kell megtalálnunk, hogy hogyan tudjuk abban a dél-baranyai faluban biztosítani a nyelvi jogok teljességét az ott élő németségnek, anélkül azonban, hogy az elburjánzó "Zimmer frei"-őrületet, mondjuk, a Balaton partján a maga káros mivoltában tovább kellene tűrnünk.

 

 

(17.10)

 

Azt hiszem, az elnök asszony is a "Miért kellene tűrnünk a balatonföldvári állapotokat?" kifejezést használta e tekintetben a bizottságban, úgyhogy teljesen egyetértek vele a megközelítés hőfokát illetően is.

Azt hinném, Bauer képviselő úr javaslata, amely bizonyos százalékos kvótához köti a kisebbségek jelenlétét, azért nem igazán járható út, miután nincsen regisztráció. Ezen túlmenően pedig nyilván nem lehet előírni - ez teljes félreértése volna az ügyeknek -, hogy kisebbségi nyelven is kötelezően tüntessünk fel valamit. Éppen elég, ha a törvényjavaslat lehetővé teszi azt, hogy ahol kisebbségiek élnek, ott a kisebbségi nyelvet használhassák, ha akarják, üzletfeliraton is, kisebbségi intézményen is, meg az intézmény falain belül is, úgy, hogy ne legyen nekik kötelező magyarul is feltüntetni. Ebben tökéletesen egyetértek az elnök asszonnyal.

Mármost az a kérdés, hogy a települések körét hogyan lehet lehatárolni. Nekünk volna erre egy továbbgondolásra érdemes javaslatunk, amelyet én most esetleg egy kapcsolódó módosító vagy újabb bizottsági módosító formájában szíves továbbgondolásra felajánlok az elnök asszonynak. Az elv itt az lenne, hogy azokon a településeken, ahol kisebbségi önkormányzat működik, az adott kisebbség nyelvén megjelenített feliratra - legyen az üzlet, legyen az kisebbségi intézmény épületén vagy épületében, létesítményén vagy létesítményében -, ott e törvény rendelkezéseit ne kelljen alkalmazni. És természetesen megmaradna a törvény eredeti szövegéből az a passzus is, amely visszautal a kisebbségi törvényre, amely egy kétharmados törvény, amely eleve bizonyos, az üzleteket fel nem ölelő körben megadja és biztosítja a kisebbségi nyelvhasználat lehetőségét. Azt hiszem, ez lenne ebből a vitából a kivezető út, és kérem, hogy ebben működjünk együtt.

Nagyon köszönöm a konstruktív megközelítést, az értékes munkát és észrevételeket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
226 198 2001.09.26. 2:07  163-226

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tényleg csak nagyon röviden: a vitában eddig háromfajta álláspont hangzott el, az igazság valahol középütt van, és én úgy érzem, hogy az arany középutat megint a törvényjavaslat tartalmazza.

Zakó képviselő úr javaslata arra irányul, hogy a magyar nyelvet preferáljuk nagyobb méretben, vagy az idegen nyelvű szöveg fölött legyen. Ez túlzásnak minősül, hiszen ez semmiképpen sem cél; egyfajta hierarchiát a nyelvek között hogy is akarhatna a törvényhozó kifejezni?

Amit Takács képviselő úr mond, hogy ugyanolyan jól olvasható legyen, ez, ha nem haragszik, képviselő úr, tautológia, hiszen benne van a törvényjavaslat 1. §-a (2) bekezdésében, hogy legalább ugyanolyan jól érzékelhetőnek kell lennie a reklámnak, és ez mint gyűjtőfogalom a legalább ugyanolyan jól olvashatóságot is magában foglalja, csakúgy, mint a legalább ugyanolyan jól hallhatóságot vagy a legalább ugyanolyan jól láthatóságot és így tovább. Tulajdonképpen itt az összes érzékszervünket felsorolhatnám.

Az pedig, amit Ivanics és Ughy képviselő urak javasolnak, éppen az ellentettje Zakó képviselő úr javaslatának, mert nem azt kívánnák meg, hogy legalább ugyanolyan jól érzékelhetően és legalább ugyanolyan méretben jelenjék meg a magyar nyelvű közlés, mint az idegen nyelvű szöveg, hanem csak azt kívánják, hogy olyan mértékben jelenjen meg a magyar, hogy az a reklámhordozók sajátságainak megfelelően jól olvasható vagy érthetően hallható legyen, ez adott esetben lehet az egytizede is az idegen nyelvű szöveg méretének, mint arra egyébként Takács képviselő úr a dohányreklámok kapcsán utalt. Egyébként a legalább ugyanolyan jól érzékelhetőség lefedi azt a problémát is, amelyet a színkombináció kapcsán oly érzékletesen Takács képviselő úr már elemzett.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
226 206 2001.09.26. 2:33  163-226

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A 49. pont alatt feltüntetett oktatási bizottsági módosító indítványnak azzal a részével, amely a Magyar Tudományos Akadémiát, illetőleg annak elnöke által kijelölt tanácsadó testületet kívánja állásfoglalási joggal felruházni, a magam részéről teljes mértékben egyetértek.

Meg kívánom jegyezni, hogy a törvény-előkészítés szakaszában tárcánk természetesen egyeztetett a Magyar Tudományos Akadémiával, és az Akadémia főtitkára akkor egyetértett abban a szakaszban a Nyelvtudományi Intézet nevesítésével. Nagyon fontos kérdés az, hogy a Tudományos Akadémia, az MTA mindenképpen vegyen részt a törvény végrehajtásában, legyen egyfajta megfellebbezhetetlen legfőbb testülete a magyar nyelv védelmének és használatának, hiszen emlékezzünk csak vissza, a múlt század közepén pontosan a magyar nyelv védelme és művelése érdekében hozták létre dicsőséges elődeink.

A szövegfordítás nyelvhelyességére, illetőleg Takács képviselő úr javaslatát, a helyesírási ellenőrzés szabályaira vonatkozó törvényi kötelezést nem tudjuk támogatni. Fájdalom, de a helyesírási és a nyelvhelyességi szabályok kívül esnek a törvényhozási kompetencia körén. Ezek csak követendő zsinórmértékként, ha úgy tetszik, bizonyos foglalkozási körökben akár erkölcsi követelményként is kell hogy érvényesüljenek, de semmiféleképpen nem kodifikálhatók álláspontunk szerint.

Egyébiránt többször elhangzott a vitában, hogy a jogszabályokat magyarosabban kellene megalkotni. Felhívom a figyelmet arra, hogy a hatályos jogalkotási törvény szerint is a magyar nyelv szabályai szerint és közérthetően kell megfogalmazni a jogszabályokat. Reméljük, hogy ez a törvényi felhívás a jövőben nem marad pusztába kiáltott szó. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
226 210 2001.09.26. 2:30  163-226

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány támogatja a törvényjavaslat 2003. január 1-jén történő hatálybalépését. Az eredeti javaslat egyfajta többlépcsős megoldást alkalmazott.

Már a kormány eredeti javaslata is messzemenően igyekezett, ha úgy tetszik, előzékenynek mutatkozni, igazi előzékenységet tanúsítani az üzletek tulajdonosai, illetőleg a reklámoztatók kapcsán, amikor mindenképpen el kívánta kerülni egy olyan helyzet veszélyét is, amikor is a törvényjavaslat korai hatálybalépése bárkit, a gazdasági élet bármely szereplőjét felesleges kiadásokba ver, neki kárt okoz például olyan módon, hogy a törvény hatálybalépése után a korábban legyártatott plakátjait, reklámanyagait, leforgatott televíziós vagy rádiós reklámját nem tudja majd felhasználni. Ezt tehát eleve szerettük volna elkerülni, és az egységes későbbi hatálybalépés ezt a célt jól szolgálja.

Abban nem értek egyet Tóth András képviselő úrral, hogy az értelmező rendelkezés elnevezés az 5. § vonatkozásában helytelen lenne, hiszen idegen nyelvű szövegről beszél a törvény. Meg kell magyarázni, hogy az a befogadó jelleg, amelyről Kósáné Kovács Magda képviselő asszony már olyan érzékletesen beszélt, azzal is jár, hogy számos, valóban idegen nyelvből származó szöveg mára már beépült a magyar nyelvbe, sőt ez a folyamat jelenleg is tart, napról napra folyik.

 

 

(18.10)

 

 

Ma is vannak olyan kifejezések, amelyek a garashoz vagy a mozihoz, vagy más hasonló nyelvújítási leleményekhez hasonlóan éppen napjainkban keletkeznek; ahogy az e-mail-t lassacskán egyre több helyütt "emil"-nek kezdik nevezni. Rendkívül szellemesnek találom, és csak pártolni lehet az ilyenfajta nyelvi önfejlődést.

A törvényre azért van szükség, mert a nyelvi befogadókészség, a nyelv felszívóképessége, alkalmazkodóképessége, a ránk zúduló idegen nyelvi hatások közepette már nem elégséges.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
226 216 2001.09.26. 1:06  163-226

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Kiss Gábor Képviselő Úr! Nagyon kemény kritikát fogalmazott meg, és én most nagyon könnyű helyzetben is lehetnék, ha elmondanám, hogy egy rendkívül neves nyelvész professzorral vizsgáltattuk át ezt a szöveget, és így látszólag szabadulhatnék a felelősség alól - de ezt nem tehetem, mert én vagyok az előterjesztő, ez az én felelősségem.

Mint ahogy az is az én felelősségem itt és most, hogy az okos szót és a jó szándékot meghalljam, érkezzen az bármilyen politikai irányból is. Képviselő úr feltette azt a kérdést, hogy mi az, ami nem tetszik a kormánynak.

Képviselő Úr! Nagyon is tetszik, és leginkább az a hevület és az az elkötelezettség tetszik, amely higgye el, nemcsak önt, hanem minket is fűt. Ígérem, hogy felül fogjuk vizsgálni az álláspontunkat, és nagymértékben készek vagyunk az ön javaslatait elfogadni.

Köszönöm szépen. (Taps. - Dr. Kiss Gábor: Köszönöm szépen.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
230 12 2001.10.15. 5:18  9-12

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Ön a bevezetőjében azt mondta, hogy országos jelentőségű és kiemelt fontosságú ügyekben lehet napirend előtt szót kérni, és amiről ön beszélni fog, ezek nem ilyen kérdések. Én vitába szállok önnel: ezek bizony ilyen kérdések. Ezek a mindennapi ügyek azok, amelyek valóban sok ember életét megkeserítik; azonban szeretném felhívni a figyelmét arra is, hogy az elmúlt esztendőkben ez az életérzés, amely átsütött az ön felszólalásán, ez a "kilátástalannak érezzük az életünket, minden borzasztó, minden rettenetes ebben az országban", no ez az, ami megszűnt, tisztelt képviselő úr. (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiban: Neked!) Az összes szociológiai felmérés - kérem, hogy a vonatkozó szakirodalmat tessenek majd elolvasni - azt mutatja, hogy a nyolcvanas évtized közepétől olyannyira jellemző magyar pesszimizmus, hála istennek, megfordul, és egyfajta bizakodó, derűlátó világkép kerül többségbe.

Nem azt mondom, hogy nincsenek nagyon nehéz helyzetben lévő emberek; bizony vannak, és arra kell törekednünk, hogy ezek száma minél inkább csökkenjen. Csak azt mondom, hogy hála a gazdaság kitűnő fejlődésének és azoknak az intézkedéseknek, amelyek azért nyilván sok ember korábban joggal keserű szája ízét édesítették meg - és ezek, mi tagadás, a kormány nevéhez is fűződnek -; gondoljunk csak a családtámogatási rendszerre; gondoljon arra, tisztelt képviselő úr, hogy korábban, aki vállalta a harmadik gyereket, az ezzel magát a szegénységet vállalta. Ma, hála a kormány által beterjesztett és a parlament által megszavazott családtámogatási rendszernek, a helyzet az, tisztelt képviselő úr, hogy ha vállalja valaki a harmadik gyereket, akkor azt vállalja, hogy több pénz áll a házhoz (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.), több pénz marad a családi kasszában, természetesen feltételezve azt, hogy az illető családnak megfelelő adóköteles jövedelme van. (Derültség, közbeszólások az MSZP soraiban.) De beszélhetnék arról is, hogy egy 1945 óta folyamatosan megoldatlan kérdésben, ez pedig a lakáskérdés, igazi áttörést sikerült elérni az elmúlt esztendőkben; mostanra már 6 százalék alá csökkent a lakáshitelek kamata, és ez megmutatkozik mind a kiadott építési engedélyekben, mind pedig a felépített lakások számában.

Néhány konkrét dologról beszélt ön. Én megemlítem még a minimálbér ügyét, amely soha nem látott mértékben emelkedett az elmúlt években. Pontosan annak a rétegnek a helyzetén segített ez, akit ön olyan őszinte vehemenciával itt most a védelmébe vett. Ne felejtse el, hogy idén január 1-jétől 40 ezer forint a minimálbér, és jövő év január 1-jétől pedig az érdekegyeztetés során kialakult kompromisszumnak megfelelően 50 ezer forintra fog emelkedni. Aki most minimálbért keres, annak minden oka megvan a derűlátásra, mert jelentősen többet fog keresni jövő év január 1-jétől.

Én nem hiszem, hogy egyes szolgáltatóknál az elmúlt évtizedekben és alapvetően az államszocializmus időszakában kialakult magatartásmód sokáig tartható lenne. Ön itt felemlítette a Matávot. Tisztelt Képviselő Úr! Ez a fajta hatósági fellépés egy szolgáltató részéről mindig a monopóliumhoz kapcsolódik. Hát ön ne tudná, hogy december 31-ével megszűnik a Matáv monopóliuma, és egy lesz a sok telefonszolgáltató közül? Nyilvánvalóan a helyzetének megfelelően fog majd a Matáv magatartása is átalakulni.

Az emberek nem ismerik a bűnügyi statisztikát - mondja ön -, csak azt tudják, hogy nincsenek biztonságban. Képviselő Úr! 1998-ban, amikor hivatalba léptünk, 600 ezer fölött volt az ismertté vált bűncselekmények száma ebben az országban. 1999-ben 505 ezerre csökkent ez a szám, 2000-ben 450 ezerre, és szeretném önnek elmondani, hogy 2001 első féléve további jelentős mértékű javulást ígér a 2001. esztendőre. (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Hogy a kórházakban négy kórteremre jut egy WC: igen, vannak olyan, alapvetően a múlt századból származó kórházaink - mert jelentős középületeink többségét még a Monarchiában építették meg az elődeink -, ahol bizony ez a helyzet. Százéves lemaradást kellene pótolni, tisztelt képviselő úr - igyekezni fogunk. Amennyiben a választóktól bizalmat kapunk, akkor annak a népegészségügyi programnak a keretében, amelyről Mikola miniszter úr az imént szólt, nyilván lehetőség lesz a higiénikus körülmények javítására is.

Nem akarok számokat ismertetni arról, hogy az önök kormányzása idején milyen mértékben csökkent a nyugdíjak reálértéke, de arra jól emlékszem, és a mai napig becsülöm önt azért, hogy a Bokros-csomag elfogadása után ön lemondott a miniszteri pozíciójáról - igen, mert a nyugdíjasokat 20 százalékkal kurtította meg az a kormány. (Az elnök jelzi az idő leteltét.) Ez a kormány 15 százalékos reálnyugdíj-emelést adott eddig. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 16-20 2001.10.16. 5:20  13-20

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Képviselő Úr! Tekintettel arra, hogy a mai napra ugyanebben a témában ön az igazságügy-miniszterhez egy interpellációt is intézett - a rókáról lehetőleg több bőrt kell lerántani, ezt tudjuk (Dr. Kóródi Mária: Több milliárdot!) -, ezért kérem, engedje meg, hogy az előbb elhangzott napirend előtti felszólalásra is én válaszoljak.

Napirend előtt az Országgyűlés Házszabálya szerint országos jelentőségű, halaszthatatlan ügyben lehet felszólalni. Persze az ön által felhozott ügyekkel is foglalkozni kell, hiszen az átláthatóság és a közéleti tisztaság mindnyájunk közös érdeke. De nem itt és főleg nem így kell ezzel foglalkozni, megvan ugyanis ennek a törvényben pontosan rögzített és megnyugtatóan szabályozott rendje, de erről talán majd később szólnék. (Dr. Világosi Gábor: Nem csak törvény van, hanem etika is!) Értelmetlen és csakis botránypolitizálásnak tudom minősíteni, hogy ilyen kérdéssel töltjük a Ház drága idejét (Dr. Világosi Gábor: Az a botrány, hogy ilyet csináltok!), miközben nagyon fontos, valóban országos jelentőségű (Az elnök csenget.), valóban halaszthatatlan kérdéseket szabályozó, az emberek életét közvetlenül befolyásoló beterjesztett törvényjavaslatok várnak megvitatásra, illetve elfogadásra. (Keller László: Csak a Rigler befolyásol!)

A teljesség igénye nélkül hadd említsek fel ezek közül néhányat. Ilyen a korrupció elleni törvénycsomag minden egyes darabja (Keller László: Hol van?), ilyen a honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvény, ilyen a felnőttképzési törvény, de a harcászati repülőerők fejlesztéséről szóló határozat is nagyon fontos ebben a kiélezett nemzetközi helyzetben. (Bauer Tamás: Délután is ismételje el!) Ilyen az agráriumot érintő törvénycsomag, a földtörvény módosítása, a nemzeti földalapról szóló törvény vagy éppen a gyermekek helyzetéről és életkörülményeik javításáról szóló előterjesztés, és még sorolhatnám ezeket, de engedje meg, hogy ne tegyem.

A képviselő úr a kormány válaszát várja egy olyan ügyben - már ha ügyről egyáltalán beszélhetünk, ezt én nem tudom megítélni -, amelyik nem a kormányra tartozik. (Bauer Tamás: Szó sincs róla! - Dr. Kóródi Mária: A gazdasági miniszterre! - Dr. Világosi Gábor: Itt sincs!) Rigler úr ugyanis nem válaszolhat az ön felszólalására, képviselő úr, a Házszabály szerint. (Bauer Tamás: De még válaszolhat!)

Szeretném felhívni szíves figyelmét arra, hogy a kormánynak, illetve az igazságügy-miniszternek az az alkotmányos kötelessége, hogy megteremtse azt a jogi környezetet, amely lehetővé teszi az esetleges visszaélések elleni hatékony fellépést. Álláspontom szerint a képviselő úr által érintett kérdés jogi háttere teljes mértékben rendezett. Ön előtt is ismert a képviselők jogállásáról szóló törvény, amely az ön által felhozott esetleges problémára - ha van probléma - feltétlenül megoldást nyújt. A törvény részletesen felsorolja mindazokat az eseteket, amelyek összeférhetetlenség megállapítására okot adnak, és egyben megadja az eljárási szabályokat is, hogy ilyen esetben hogyan kell eljárni. Engedje meg, hogy ebből röviden idézzek.

Ennek megfelelően összeférhetetlenségi eljárást bármely országgyűlési képviselő kezdeményezhet (Dr. Szent-Iványi István: Már elindítottuk!), a képviselő vagyonnyilatkozatával kapcsolatos eljárást pedig az Országgyűlés elnökénél bárki, tehát nemcsak képviselő kezdeményezhet. (Bauer Tamás: Megtörtént!) A képviselői összeférhetetlenségre vonatkozó bejelentést bárki írásban megteheti (Bauer Tamás: Megtörtént! - Szalay Gábor: Már megtörtént!) a mandátumvizsgáló bizottság elnökénél, mellékelni kell az összeférhetetlenségi ok megállapításához szükséges bizonyítékokat. Ennek alapján az ügyet az Országgyűlés mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottsága harminc napon belül kivizsgálja (Bauer Tamás: Ez még nem történt meg!), az adott ügy kivizsgálására tagjai sorából sorsolással három tagú vizsgálóbizottságot hoz létre; további részletes szabályokat pedig az Országgyűlés Házszabálya tartalmaz.

Emlékeztetem önt és mindenkit arra, hogy a képviselők vagyonnyilatkozata nyilvános. Mindenki köteles feltárni vagyoni helyzetét és a vagyongyarapodás forrásairól is nyilatkozni és elszámolni, nincs ez másként a jelen esetben sem. Azt hiszem, az elmondottak tökéletesen rávilágítanak arra, hogy miért idő előtti és miért enyhén szólva felesleges itt a parlament plénumán ezzel a kérdéssel foglalkozni, különösen akkor, ha ön délután még egy interpellációt is el fog erről mondani. (Csige József: Nem esik olyan jól, ugye?)

Kicsit meglep, hogy az SZDSZ részéről kapja a kormány ezek szerint ezt a támadást. Szeretném, ha egy kicsit visszaemlékezne a képviselő úr a Tocsik-ügyre (Felzúdulás, derültség az MSZP és SZDSZ soraiban. - Szalay Gábor: Tudsz mást mondani? - Közbeszólások: Na végre!), amikor virágzott az önök által vezérelt privatizáció körül a korrupció, bíróság elé került az SZDSZ pénzügyeit intéző egyik vállalkozó - Budai úrnak hívják. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Székházügy! - Szalay Gábor: Melyik? A Fidesz-MDF-székház? - Az elnök csenget.) Megítélésem szerint először mindenkinek a saját háza táján kellene söprögetni, és emlékeztetnék arra, hogy a vagyongyarapodásról szóló elszámolásról...

 

ELNÖK: Államtitkár úr!

 

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: ...a szervezett bűnözésről...

 

ELNÖK: Államtitkár úr!

 

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: ...és az összeférhetetlenség szigorításáról szóló törvényt az SZDSZ nem szavazta meg.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 183 2001.10.16. 3:25  180-186

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Örömmel tölt el, hogy ilyen elkötelezetten kísérik figyelemmel a gázközműigények kielégítésének sorsát, az idén júliusban hatályba lépett törvényből keletkezett további feladatok elvégzését. Ha ezt a törődést, az önkormányzatok érdekei iránti égő aggodalmat és harcos kiállást úgy vagy hét évvel korábban, az önök kormányzása alatt tanúsították volna, még ennél is jobban tudnék örülni, mert akkor nem maradt volna ránk, nem szakadt volna a nyakunkba az egész ügy megoldása. De mert akkor ezt elmulasztották, ezért ránk maradt a jogos önkormányzati igények kielégítése. Ezt a feladatot - s ezt büszkén jelentem az Országgyűlésnek - határidőben, 2001. szeptember 14-ével maradéktalanul teljesítettük.

Afelől is szeretném megnyugtatni önöket, hogy nem vagyunk késedelemben az újabb törvényjavaslat előkészítésében, és a feladatok kijelölésének módja is mindenben megfelel - az önök állításával ellentétben - a jogszabályi előírásoknak. A kormányhatározat nem késedelmesen jelent meg, abban minden, a kormányra tartozó és háruló feladat fel van sorolva. A határozat csak a feladatok kormányzati szervek közti szétosztását tartalmazza, külsőkre - adott esetben az önkormányzatokra - vonatkozó rendelkezés nincs benne, éppen ezért az ilyen határozatok szokásos megjelenési formája a 2000-es kormányhatározat, és ezért nem teszik közzé ezt a Magyar Közlönyben. Ugyanakkor a határozat nyilvános, a Határozatok Tárában megjelent és bárki elolvashatja.

Tájékoztatom az interpelláló képviselőket arról, hogy az Igazságügyi Minisztérium áttekintette azokat a döntést igénylő kérdéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a kompenzáció összegét meg lehessen tervezni.

Konkrét kérdéseikre válaszom a következő.

1. Az új törvénynek nemcsak - amint azt önök mondták - a kistelepülések igényeit kell rendeznie, hanem minden érintett települését. A törvény előkészítése minden egyes, 1995 előtt a gázellátásba bevont település adatainak áttekintését, az érintettek meghatározását, igényeiknek a gázszolgáltató társaságok adataival történő összevetését igényli. Véleményem szerint eddig is világos volt és reálisan soha fel sem merült, hogy még ebben a kormányzati ciklusban - amelyből mindössze néhány hónap van hátra - kifizessük ezeket az igényeket, bármennyire is szeretnénk.

2. Az önkormányzati igények kielégítését szolgáló döntési folyamatok felgyorsítása szándékunkban áll. Ezért készít elő az Igazságügyi Minisztérium és a többi illetékes minisztérium egy kormány-előterjesztést az előzetes döntést igénylő jogi, szervezeti és pénzügyi kérdésekről.

3. A Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter fogja - az ÁPV Rt. bevonásával - kiírni az igényfelmérés szakértői feladatainak elvégzésére a közbeszerzési eljárást.

4. A jogszabály-előkészítésbe természetesen ugyanúgy be fogjuk vonni az országos önkormányzati érdekképviseleti szövetségeket, amint azt korábban is tettük, és ugyanúgy, ugyanazzal a tisztelettel és nyitottsággal várjuk javaslatukat és fogadjuk segítő közreműködésüket.

Kérem válaszom szíves elfogadását. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 233 2001.10.16. 3:47  230-236

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Legyen ön is milliárdos - idézte egy tévévetélkedő címét a képviselő úr. Nekem valahogy az ön felszólalását hallgatva egy másik tévévetélkedő címe jutott eszembe, tudja melyik: a "Fele sem igaz". (Derültség, taps a kormánypártok soraiban.)

Rigler képviselő úr a sajtóban már tételesen cáfolta az ön vádjait, ezt majd elintézik egymás közt, ez nem rám tartozik, aztán majd kiderül, mi az igaz, és mi a rágalom mindebből, amit itt hallottunk. Az igazságügy-miniszter annak a felelőse, hogy olyan jogi környezetet biztosítson, amely alkotmányos, megfelel a hazai és nemzetközi jogállami elvárásoknak, és megteremti annak a lehetőségét, hogy mindenki elszámoltatható legyen, és az elszámoltatott is jogszerű választ adhasson a feltett kérdésekre. Amikor idén márciusban a kormány meghatározta azokat a jogalkotási intézkedéseket, amelyeket a korrupció elleni fellépés érdekében szükségesnek tartott, akkor ezeket a célokat tartotta szem előtt. A kormányhatározatból eredő törvényjavaslatok tartalma önök előtt ismert, hiszen önök döntöttek és fognak dönteni azokról. Ezek mind-mind azt célozzák, hogy a felelősség, felelőtlenség, felelősségre vonás lánca hiánytalan és zárt legyen.

Tisztelt Ház! Az országgyűlési képviselők és hozzátartozóik a törvény alapján a mandátumuk megszerzésekor, majd naptári évente, illetve megbízatásuk megszűnésekor vagyonnyilatkozatot kötelesek tenni. Ennek elmulasztása szankciókkal jár. A jogi szabályozás oldaláról minden feltétel biztosított ahhoz, hogy a képviselők vagyoni helyzete hatékonyan ellenőrizhető legyen, hiszen az Országgyűlés elnökénél bárki - ismétlem, bárki - kezdeményezhet vizsgálatot.

A képviselő úr második kérdésére tehát az a válaszom, hogy a kormány nem tervezi a képviselők vagyonnyilatkozatával kapcsolatos szabályok módosítását, mert az egyrészt megfelelő, másrészt a szabályozási tárgykör az Országgyűlés kompetenciájába tartozik. El kell mondanom azonban, hogy a korrupció elleni harc jegyében számtalan egyéb intézkedést tett a kormány, és ezzel válaszolok majd a képviselő úr első kérdésére. A vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget kiterjesztette a kormány nem képviselő tagjaira, a politikai államtitkárokra, én éppen ma adtam le a saját vagyonnyilatkozatomat (Taps az SZDSZ soraiban.), a köztisztviselőkre, a bírákra, az ügyészekre, a rendvédelmi szervek magas rangú tisztjeire, az igazságügyi alkalmazottakra és családtagjaikra. A most tárgyalandó, a Ház előtt fekvő egyik törvényjavaslat a vagyonnyilatkozatot kiterjesztené a köztársasági elnökre, az alkotmánybírákra, az országgyűlési biztosokra, a helyi önkormányzati képviselőkre és a polgármesterekre, a Magyar Nemzeti Bank, az Állami Számvevőszék, a Gazdasági Versenyhivatal s a többi vezetőire és helyetteseire.

További intézkedésként a büntetőjogi jogalkotás keretében a Ház előtt fekvő előterjesztésünk módosítja az elévülésre vonatkozó szabályokat úgy, hogy az elkövető személyi mentességi ideje nem számít be. Súlyosbítja a vesztegetésre vonatkozó büntetési tételeket, a vesztegetőnek büntetlenséget biztosít akkor, ha cselekményét felfedi a hatóságok előtt. A korrupciós ügyről tudomást szerző hivatalos személyt szankcionált feljelentési kötelezettség fogja terhelni a jövőben.

Úgy vélem tehát, tisztelt képviselő úr, hogy a kormányzat a maga részéről minden szükséges lépést megtett az korrupció elleni eredményesebb küzdelem érdekében. Bárcsak elmondhatnánk ezt az önök pártjáról, az SZDSZ-ről! De sajnos önök nem szavazták meg sem a vagyongyarapodásról való elszámolást, sem az összeférhetetlenség megszigorítását.

Kérem a válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
232 2 2001.10.17. 25:28  1-29

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt három évben a büntető törvénykönyv két nagyobb módosítása mellett két kisebb terjedelmű törvény szólt a Btk. módosításáról. Az önök előtt fekvő törvényjavaslat 86 szakaszból áll, amelyek közül 78 a Btk. módosítását, illetve kiegészítését javasolja.

Megkérdezhetnék, tisztelt képviselő hölgyek és urak - mint ahogyan többen meg is kérdezték a bizottsági vitában -, hogy miért van szükség ismételten a büntető törvénykönyv nagy terjedelmű módosítására. Erre a választ a törvényjavaslat 86. §-a adja meg, amely tíz olyan európai uniós jogforrást sorol fel, amelyekkel a törvényjavaslat rendelkezései harmonizáló szabályozást tartalmaznak. De választ ad kérdésükre a törvényjavaslat indoklása is, amely a hivatkozott paragrafusban felsorolt közösségi jogi normákon túl további tíz ENSZ-, illetve Európa tanácsi egyezményre hivatkozik az egyes rendelkezések kapcsán.

Az önök előtt fekvő törvényjavaslat középpontjában tehát az európai uniós elvárásoknak és az Egyesült Nemzetek Szervezete által kidolgozott büntetőjogi egyezményeknek megfelelő jogszabályi rendelkezések megteremtése áll.

A nemzetközi elvárásoknak való megfelelés különösen fontos jelenleg, mivel hazánk ez év őszén zárja le a csatlakozási folyamaton belül a bel- és igazságügyi együttműködésről szóló fejezet tárgyalását. Ez adja tehát a törvényjavaslat aktualitását azzal együtt, hogy az Igazságügyi Minisztériumban már elkezdődtek egy új büntető törvénykönyv előkészületi munkálatai. Az új kódex előkészítése hosszú időt, két-három évet vesz igénybe, így annak az összesen húsz nemzetközi dokumentumnak megfelelő jogi környezet kialakításával, amelyek a Magyar Köztársaságot kötelezik büntetőjogának megváltoztatására, egyszerűen nem várhatunk az új kódex megalkotásáig.

Tisztelt Ház! E bevezető után szeretnék rátérni a törvényjavaslat legfontosabb rendelkezéseinek ismertetésére. A külföldi bíróság ítéletének érvényére vonatkozó, már régen elavult szabályokat a Btk. 1998. évi módosítása során váltotta fel korszerű szabályozás. Az azóta eltelt idő alatt azonban világossá vált, hogy a magyar jognak nemcsak a külföldi ország bíróságainak ítéleteit kell elismernie, hanem a törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződéssel létrehozott, illetve az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatával létrehozott nemzetközi büntetőbíróságok ítéleteit is. Ezért a törvényjavaslat egy ilyen tartalmú rendelkezéssel egészíti ki a Btk.-t.

Szólnom kell - már csak azért is, mert ez a bizottsági viták során felmerült - a törvényjavaslat azon rendelkezéséről, amely a büntethetőség elévülésének határidejére vonatkozó rendelkezéseket egészíti ki. Eszerint az elévülés határidejébe nem számít bele az az idő, amely alatt a büntetőeljárást azért nem lehetett lefolytatni, mert az érintett személyes mentessége ezt megakadályozta.

Magyarországon jelenleg mentelmi joga, illetve a büntetőeljárást akadályozó személyes mentessége van az országgyűlési képviselőnek, az alkotmánybírónak, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának, az ő általános helyettesének, a kisebbségi jogok országgyűlési biztosának, az adatvédelmi biztosnak, az Állami Számvevőszék elnökének és alelnökeinek, valamint a bíráknak, az ügyészeknek és a bírósági ülnököknek.

A mentelmi jog intézményét az alkotmány 20. §-a alapján az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény 5. §-a szabályozza akként, hogy a képviselőt csak tettenérés esetén lehet őrizetbe venni, és ellene csak az Országgyűlés előzetes hozzájárulásával lehet büntetőeljárást, valamint szabálysértési eljárást indítani vagy kényszerintézkedést alkalmazni.

Ezt a szabályozást veszi át az alkotmánybírákra, az ombudsmanokra és az Állami Számvevőszék vezetőire vonatkozó törvény is, míg a bírák és az ügyészek esetében nem mentelmi jogról, hanem arról van szó, hogy ellenük büntetőeljárást csak a kinevezésre jogosult hozzájárulásával lehet indítani.

A sérthetetlenség jogintézménye arra hivatott, hogy megóvja a mentelmi jog alanyát attól, hogy fontos közéleti tisztségének fennállása alatt ellene a büntetőjogilag üldözendő cselekmények miatt büntetőeljárást lehessen indítani. A javaslat ebből kiindulva rendelkezik arról, hogy a mentelmi jog, illetve személyes mentesség nem lehet gátja e jog megszűnése után a büntetőeljárás lefolytatásának.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatnak a büntetések és intézkedések körében bevezetni javasolt rendelkezéseiről külön nem kívánok szólni, ezek vagy jogtechnikai, vagy a törvényjavaslat más rendelkezéseivel összefüggésben lévő módosító javaslatok. A szankciórendszert érintő módosítások közül azonban mégis kiemelést érdemel a vagyonelkobzásra vonatkozó hatályos szabályozás teljes megváltoztatása, ideértve annak a büntetőtörvényen belüli szerkezeti elhelyezkedését is.

A vagyonelkobzás jelenleg mellékbüntetésként szerepel a Btk.-ban, ám a törvény 1988. évi módosítása óta e mellékbüntetés tényleges tartalma az intézkedésekhez közel álló tartalmat mutat.

A javaslat egyértelművé teszi, hogy a vagyonelkobzás a bűncselekmény során megszerzett vagyon elvonását szolgálja, és ezzel a szabályozási javaslattal összhangot kíván teremteni a Btk. és több nemzetközi jogi dokumentum között. A javaslat átveszi azt a több külföldi büntetőkódexben érvényesülő rendelkezést, amely szerint a szervezett bűnözés keretében elkövetett bűncselekmények esetében el kell kobozni mindazt a vagyont, amelyet az elkövető a bűnszervezetben való részvételének ideje alatt szerzett. E rendelkezés alól a javaslat csak akkor enged kivételt, ha bizonyított, hogy a vagyont nem bűnös úton szerezték.

Kriminológiai közhely, hogy a bűnözés - elsősorban a vagyon elleni és a gazdasági bűnözés - profitorientált tevékenység. Ez fokozottan igaz a szervezett bűnözésre, amelynek egyik, ha nem a legfontosabb eleme a profitszerzés. A szervezett bűnözés a bűncselekmények elkövetéséből származó hasznot megpróbálja a legális gazdaságba forgatni, ezáltal azt legalizálni. Ezért a szervezett bűnözés ellen akkor lehet a legeredményesebben fellépni, ha annak vagyoni alapjait rendítjük meg.

A javaslat tehát úgy rendelkezik, hogy a bűnszervezetben való részvétel alatt szerzett minden vagyont - ellenkező bizonyításig - vagyonelkobzás alá esőnek kell tekinteni. A bizonyítás sikertelenségének kockázatát ebben az esetben az elkövető viseli. Ha vagyonának törvényes eredete kétséges, vagyis egyértelműen nem bizonyított, hogy az törvényes eredetű, úgy a vagyonelkobzást ki kell mondani.

A javaslat e rendelkezése azonban mégsem jelenti teljesen a bizonyítási teher megfordítását, sem a javaslat, sem a büntetőeljárási törvény módosításáról szóló törvényjavaslat nem hárítja át a bizonyítási terhet a büntetőeljárás alá vont személyre. Továbbra is érvényesül tehát az az alapelv, hogy a bűnösség bizonyítása a büntetőügyekben eljáró hatóságokat terheli.

Tisztelt Ház! A javaslat egyik meghatározó eleme a bűnszervezet fogalmának átalakítása, amely jogharmonizációs kötelezettségen alapszik. A bűnszervezet hatályos fogalma nem felel meg a hazánk által aláírt nemzetközi jogi dokumentumoknak, ezért a módosítás az Egyesült Nemzetek határon átnyúló szervezett bűnözés elleni egyezményének, illetve az Európai Unió dokumentumaiban írt fogalomnak való megfeleltetést célozza.

Míg a hatályos jog a bűnszervezet fogalmát a bűnszövetség fogalmára építve, ahhoz kapcsolja, a javaslat önállóan határozza meg a bűnszervezet fogalmát. Figyelemmel a bűnszervezetnek a javaslatban szereplő meghatározására, a bűnszervezet keretében elkövetés megállapítható akkor, ha három vagy több személy hosszabb időre, abból a célból szerveződött, hogy ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel fenyegetett bűntetteket összehangoltan kövessen el, és egy személy legalább egy bűntettet vagy annak kísérletét el is követi.

(9.20)

 

A csoport azon tagjai, akik más bűntettet nem követtek el, bűnszervezetben részvétel miatt lesznek büntetendők.

A módosítás folytán a Btk. nem bizonyos bűncselekmények minősítő körülményeként határozza meg a bűnszervezet keretében történő elkövetést, hanem általános részi rendelkezéssel írja elő, hogy minden esetben, amikor az 5 évi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményt bűnszervezet keretében követik el, a büntetési tétel felső határa a kétszeresére emelkedik, az így megállapított felső határ azonban a 20 évet nem haladhatja meg. A javaslat által választott megoldás meghatározó eleme még, hogy a bűnszervezetben részvételt önálló, sui generis bűncselekményként rendeli büntetni.

A bűnszervezetben részvétel előkészületi jellegű tényállása már a bűntett bűnszervezet keretében elkövetésére felhívással, a közös elkövetésben való megállapodással, avagy bármilyen, az elkövetést könnyítő vagy segítő feltétel biztosításával megvalósulhat.

És most röviden a korrupcióról. Az elmúlt évtizedben sorra születtek a különböző nemzetközi szervezetekben a korrupcióval szembeni harmonizált, hatékony büntetőjogi fellépés céljával készült egyezmények, így az Európa Tanács korrupció elleni büntetőjogi egyezménye, az OECD egyezménye a vesztegetésről a nemzetközi üzleti kapcsolatokban, az Európai Unió tagállamainak tisztviselőit és az Európai Közösségek tisztviselőit érintő korrupció elleni küzdelemről szóló egyezmény. Ez a nemzetközi aktivitás jelzi, hogy a nemzetközi szervezetek tagállamai alapvetően átértékelték a korrupciós jellegű bűncselekményeknek a demokratikus társadalom alapértékeit veszélyeztető jellegének súlyát és jelentőségét, és kiemelt figyelmet fordítanak a korrupcióval szembeni büntetőjogi fellépés hatékonyságának növelésére.

A vesztegetési bűncselekményekkel szemben növekedett a társadalom érzékenysége, az ilyen bűncselekmények társadalmi elutasítottsága. Erre figyelemmel, széles körű helyzetfelmérésre alapozva, a korrupció elleni küzdelem területén született nemzetközi ajánlásokat, egyezményeket feldolgozva ez év márciusában a kormány a korrupcióval szembeni kormányzati stratégiáról határozatot fogadott el. E határozat keretei közé illeszkedik a korrupcióval szembeni fellépéssel kapcsolatos módosítások körében a javaslat néhány alábbi rendelkezése, úgymint:

Egy tételkerettel emeli a közélet tisztasága elleni bűncselekmények büntetési tételeit, ezzel egyidejűleg meghosszabbítva e bűncselekmények elévülésének határidejét. A felderíthetőség és a bizonyíthatóság javítása érdekében olyan, büntethetőséget megszüntető okot illeszt be, amelynek célja megtörni a vesztegetés aktív és passzív oldali elkövetői közötti érdekközösséget. A hivatalos személyek esetében indokolt, hogy az állam szolgái, amennyiben hitelt érdemlően tudomást szereznek még le nem leplezett vesztegetésről, azt jelentsék az állam illetékes hatóságainak. A javaslat ennek érdemében szankcionálni rendeli az e speciális feljelentési kötelezettségüknek eleget nem tevő hivatalos személyeket.

A javaslat új rendelkezésként szabályozza a vallási tisztelet tárgyaira elkövetett lopás és rongálás cselekményeit. Az utóbbi időben sajnálatos módon elszaporodtak a sírok, a síremlékek, a vallási tisztelet tárgyát képező, illetve a vallási szertartások végzésére szolgáló tárgyak elleni támadások. Erre tekintettel a javaslat fokozott büntetőjogi védelmet biztosít a vallási tisztelet tárgyára elkövetett lopás, illetve az ilyen tárgyra, valamint sírra, síremlékre elkövetett rongálás esetében. Ennek megfelelően a javaslat a lopás minősített eseteként nevesíti a kulturális javak körébe tartozó tárgy mellett a vallási tisztelet tárgyára, illetve a vallási szertartás végzésére szolgáló tárgyra elkövetett lopást is. Ez a megoldás azt jelenti, hogy az ebbe a körbe tartozó tárgyakra elkövetett lopás akkor is bűntettnek minősül és 3 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett, ha az adott tárgy értéke kisebb mértékű, azaz a 200 ezer forintot nem haladja meg. Ezekben az esetekben a fokozott védelmet indokolja az is, hogy az ilyen tárgyak az állampolgárok alkotmányban biztosított vallásszabadságának a gyakorlásához kapcsolódnak, továbbá az a tény is, hogy a nagy nyilvánosság számára hozzáférhető helyeken e tárgyak a lopással szemben nehezen védhetők.

Hasonló kiemelt védelemben részesíti a javaslat a sírt, a síremléket, a vallási tisztelet tárgyát vagy a vallási szertartás végzésére szolgáló tárgyat az ilyen tárgyak vonatkozásában elkövetett rongálás esetén. A sírrongálás, a vallási tisztelet tárgya, illetőleg a vallási szertartás végzésére szolgáló tárgyak tekintetében elkövetett rongálás az emberek kegyeleti érzését, vallásos meggyőződését is sérti. Ez indokolja, hogy hasonló védelemben részesüljenek, mint a kulturális javak körébe tartozó tárgyak, régészeti lelőhelyek vagy műemlékek.

Röviden a gazdasági bűncselekményekről. A javaslat az időközben a háttérjogszabályokban bekövetkezett módosításokra, valamint a nemzetközi elvárásokra tekintettel módosítja több gazdasági bűncselekmény tényállását. A javaslat a jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének tényállásában - a jogbiztonság erősítése érdekében - az "állam által biztosított gazdasági előny" fordulatot elhagyja, és pontosan meghatározza, hogy mely cél jelleggel nyújtandó pénzügyi támogatás vagy más gazdasági előny megszerzése büntetendő, egyidejűleg pontosan meghatározza a bűncselekmény elkövetésének módját is.

E bűncselekmény nagy hasonlóságot mutat a javaslat 70. §-ával, a Btk.-ba új bűncselekményként beiktatott, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése elnevezésű bűncselekménnyel. Az új tényállás felvételével az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény büntető rendelkezéseinek megfelelő szabály került a Btk.-ba. A két bűncselekmény külön-külön tényállásban történő szabályozásának indoka, hogy az előbb említett egyezmény rendelkezései megkívánják annak az esetnek a szankcionálását is, amikor az Európai Közösségek költségvetése úgy károsul, hogy az elkövető a Közösségek felé történő tájékoztatási kötelezettségének nem vagy megtévesztésre alkalmas módon, hiányosan tesz eleget. További indok a külön tartásra, hogy az egyezmény megkívánja a vállalkozások vezetőinek büntetőjogi felelősségre vonása lehetőségének biztosítását, amennyiben a szubvenciós csalást a vezető ellenőrzése vagy felügyelete alatt dolgozó személy követte el.

Szintén jogharmonizációs célból került sor a pénzhamisítás törvényi tényállásának módosítására. Az Európa Tanács kerethatározatot bocsátott ki a pénzhamisítással szembeni büntetőjogi védelem erősítéséről, tekintettel az euró közelgő bevezetésére. A javaslat a kerethatározat rendelkezéseinek megfelelően úgy módosítja a tényállás szövegét és ezzel összefüggésben a Btk.-ét, hogy a pénzhamisítás ne csak a forgalomban lévő, hanem a jövőben egy meghatározott időponttól forgalomba kerülő, azonban az elkövetéskor már ismert formájú pénz hamisítására is alkalmazható legyen.

A pénzmosás tényállását az 1994. évi IX. törvény 23. §-a iktatta be a Btk.-ba, amely azóta több esetben módosult. 2000. július hó 1. napján hatályba lépett a 2000. évi CI. törvény, amely a pénzmosásról, a bűncselekményből származó dolgok felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról szóló, Strasbourgban, 1990. november 8-án kelt egyezményt hirdette ki. A hatályos szabályozás az egyezmény rendelkezéseinek megfelel, ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a megelőző bűncselekmény elkövetőinek mentesülése a pénzmosás miatti felelősségre vonás alól az egyezmény értelmében lényegében az államok számára biztosított fenntartási lehetőségnek tekinthető.

Az egyes államok pénzmosással szembeni fellépését vizsgáló szervezetek értékelési gyakorlata során kialakult elvárás a megelőző bűncselekmény elkövetői által megvalósított pénzmosás szankcionálhatóságának megteremtése, az úgynevezett saját jövedelemre elkövetett pénzmosás. Magyarország jogi megoldását 1998. október 12-16. között vizsgálta meg az Európa Tanács pénzmosás elleni intézkedéseket vizsgáló szakértői csoportja, és ajánlásként fogalmazta meg a saját alapok tisztára mosása szankcionálásának lehetőségét.

 

 

(9.30)

 

A javaslat erre tekintettel koncepcionálisan alakítja át a pénzmosásnak a Btk. 303. §-ában foglalt tényállását, megteremtve a megelőző bűncselekmény elkövetőinek büntethetőségét a pénzmosás miatt is.

Az elkövetési magatartások úgy módosulnak, hogy lehetővé tegyék a megelőző bűncselekmény elkövetőinek pénzmosás miatt történő felelősségre vonását. A pénzmosás tényállásának védett jogi tárgya a szervezett bűnözés elleni minél hatékonyabb küzdelemhez fűződő társadalmi közösségi érdek. A szervezett bűnözés hazai és nemzetközi elterjedésével jelentős pénzeszközök és anyagi javak halmozódnak fel a szervezett bűnözői csoportok kezében.

E csoportok a bűnös úton szerzett pénzek jelentős részét a legális gazdaságban próbálják befektetni, aminek célja, hogy a bűnös úton szerzett pénz azonosságát és eredetét elleplezzék, és így azt legális forrásból származónak tüntessék fel. A piszkos pénzek megjelennek a bankok és egyéb pénzügyi intézmények hálózatában, ezért a pénzmosás büntetendővé nyilvánítása védi az előbb említett intézmények, illetve a legális gazdaság törvényes működésébe vetett bizalmat.

Tisztelt Ház! Röviden szólnék az informatikai bűncselekményekről. Az Európa Tanács informatikai bűnözésről szóló egyezményének hivatalos elfogadására 2001 őszén kerül sor. Az egyezmény aláírására először egy 2001 novemberében Budapesten megrendezésre kerülő konferencia keretében nyílik lehetőség. Az egyezmény végleges szövege már megállapításra került. Az egyezmény büntetőjogi rendelkezéseivel összhangban lévő hazai szabályozás megteremtése érdekében a tervezet új tényállást iktat a számítógépes csalás helyébe.

Az új bűncselekmények jogi tárgya egyfelől a számítástechnikai rendszerek megfelelő működéséhez, és a bennük tárolt feldolgozott, továbbított adatok megbízhatóságához, hitelességéhez, valamint titokban maradásához fűződő érdek. Másfelől azonban szoros kapcsolatot lehet kimutatni a hagyományos gazdasági bűncselekményekkel is e tényállás kapcsán, mivel a számítástechnikai rendszer zavartalan működése, illetve az adatok hozzáférhetősége, sértetlensége és titkossága elleni bűncselekmények egyben a vagyoni, illetve a gazdasági viszonyok sérelmét is eredményezhetik.

Az új tényállás, az új formában megjelenő számítógépes csalás mellett szankcionálja a számítógépes rendszerbe történő jogosulatlan belépést, a számítógépes rendszerben tárolt feldolgozott adatok megváltoztatását, törlését vagy hozzáférhetetlenné tételét is.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat 51. §-a a hatályos Btk. 261. §-ában szereplő terrorcselekmény bűntettének törvényi tényállását javasolja módosítani. A módosítási javaslat a terrorista bombatámadások visszaszorításáról New Yorkban 1997. december 15-én elfogadott ENSZ-egyezmény rendelkezéseit vette alapul. Az egyezményt az Országgyűlés idén szeptember 4-én erősítette meg, az erről szóló országgyűlési határozatot a Magyar Közlöny szeptember 7-én tette közzé.

A kormány szeptember 4-ei ülésén döntött az alapul fekvő törvényjavaslat elfogadásáról és az Országgyűléshez történő benyújtásáról. Egy héttel később, szeptember 11-én az Amerikai Egyesült Államok két nagyvárosa ellen terrortámadást intéztek. A terrortámadás emberiségellenes, esztelen és barbár cselekedet, amelyre nem lehet indokot találni. A civilizált világ egyértelműen felsorakozott a terrorizmus elleni koalíció mellett. A terrortámadás hatására az Európai Unión belül megkezdődött a terrorizmus elleni küzdelem hatásosabb eszközeinek megteremtésére irányuló jogalkotás. Ennek jeleként az Európai Bizottság kerethatározat-tervezetet készít elő a terrorizmus elleni fellépésről, valamint az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti kiadatási eljárásokról.

Az Európai Tanács utasította a bel- és igazságügyi tanácsot, hogy legkésőbb a 2001. december 6-7-ei ülésén hozza meg a szükséges intézkedéseket a fenti jogszabályok elfogadása érdekében, és ezzel teremtse meg a terrorizmus fogalmának egységes meghatározását, valamint a személyek közvetlen átadásának lehetőségét az igazságügyi hatóságok között. A tervezet szerint a tagállamok 2002. december 31-éig kötelesek lennének a megfelelő belső jogszabályokat megalkotni. Ez pedig azt jelenti hogy a belső büntető anyagi jogi szabályok terén is szükséges újragondolni a terrorizmussal kapcsolatos szabályozást, ideértve mind a hatályos, mind pedig a Btk.-t módosító javaslat által tartalmazott szabályokat, mivel ezek a tényállások a szeptember 11-ei események előtt kerültek kialakításra.

Felgyorsult a hazai jogalkotás is. A Külügyminisztérium intézkedési tervet dolgozott ki a terrorizmus elleni harc európai politikájához, valamint akcióterveihez történő csatlakozásunk végrehajtásáról. A kormány benyújtotta az Országgyűlésnek a terrorizmus elleni küzdelemről, a pénzmosás megakadályozásáról szóló rendelkezések szigorításáról, valamint az egyes korlátozó intézkedések elrendeléséről szóló T/5216. számú törvényjavaslatot, kérve annak kivételes eljárásban történő sürgős tárgyalását. Sajnos, ez a tegnapi döntés alapján nem lehetséges. (Bauer Tamás: De lehet! Csak a parlament plénuma előtt!)

Tisztelt Országgyűlés! A szeptember 11-ei terrortámadások a jogban is új helyzetet teremtettek, a terrorcselekmények eddig érvényes jogi fogalmai kérdőjeleződtek meg, amely kérdésekre a választ az Egyesült Nemzetek, az Európa Tanács és az Európai Unió is keresi. A kormány a fent említett T/5216. számú törvényjavaslatban azokat a legsürgetőbb jogalkotási teendőket javasolja elvégezni, amelyek a nemzetközi elvárásoknak történő minimális megfelelést jelentik.

A Btk. módosítására vonatkozó előttünk fekvő törvényjavaslat nem számolhatott a szeptember 11-ei terrortámadással és azzal, hogy ennek nyomán a nemzetközi fórumok a terrorizmussal kapcsolatos joganyagaikat felülvizsgálják. A terrorcselekményre vonatkozó hazai büntetőjogi szabályozás teljes reformja akkor lesz elvégezhető, ha a nemzetközi szervezetek a terrorizmus elleni harccal kapcsolatos követelményeiket már egyértelműen kialakították, az a Magyar Országgyűlés és kormány számára már ismert és rögzült tartalmú.

Ezért a kormány támogatna egy olyan módosító javaslatot, amely a törvényjavaslat 54. §-át elhagyni javasolná, figyelemmel arra, hogy az Európai Unió kerethatározata, az Európa Tanács és az ENSZ jövőben megalkotandó dokumentumainak ismeretében tárgyalhassa majd a magyar parlament a terrorcselekményre vonatkozó büntetőjogi szabályozás megreformálását.

Tisztelt Országgyűlés! Az expozé bevezető részében húsz olyan nemzetközi dokumentumra hívtam fel figyelmüket, amelyek rendelkezéseinek megfelelő jogszabályi viszonyok megteremtése áll az önök előtt lévő törvényjavaslat középpontjában. Azt gondolom, hogy e rendelkezések elfogadása pártállástól függetlenül mindnyájunk közös érdeke. A kormány ennek érdekében nyitott a javaslat rendelkezéseinek jobbítását, pontosítását célzó módosító indítványok elfogadására. Ugyanakkor számunkra csak azok a módosító javaslatok fogadhatók el, amelyek úgy módosítják a törvényjavaslatot, hogy az nem jelenti egyben e nemzetközi egyezmények rendelkezéseinek történő megfelelés csorbítását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
232 22 2001.10.17. 24:40  1-29

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném megköszönni a vitában eddig elhangzott értékes véleményeket. Mind a kormánypárti, mind az ellenzéki oldalról hangzott el kritika és hangzott el egyetértés, hangzottak el téves álláspontok megítélésem szerint, és hangzottak el megfontolandó és helyes felvetések.

Annak rendkívüli módon örülök, hogy egy dolgot nem vitatott el senki, ez pedig a következetesség. A javaslatban tükröződő következetesség, amely a kormány meghirdetett büntetőpolitikájának töretlen folytatását jelenti.

Vita arról bontakozott ki, hogy vajon ez a büntetőpolitika helyes-e. Vajon értelmes dolog-e feszesebb, szigorúbb, az elkövető egyéni felelősségét jobban hangsúlyozó szabályokat hozni a büntetőjog területén? Ezt a vitát, tisztelt Országgyűlés, 1998 ősze óta változó hevességgel, de folyamatosan folytatjuk. 1998 őszén, amikor a középmértékes büntetési tételt tartalmazó és a szervezett bűnözés és a kábítószerrel kapcsolatos bűnelkövetések vonatkozásában igen jelentős szigorításokat hatályba léptető új büntető novella vitáját folytattuk, általában azt mondták az ellenzéki oldalról, hogy semmi értelme ennek a tendenciának, ez nem fog eredményre vezetni, ez felesleges, mi több: az országot kelet felé taszító irány. Nos, hogy mi van keletre és mi van nyugatra, az persze relatív. Hankó Faragó képviselő úrnak mondom, a mai vita kapcsán ő idézett egy korábban elhangzott véleményt: tőlünk keletebbre szigorúbbak a büntetések, tőlünk nyugatabbra enyhébbek. Ez nem igaz, képviselő úr, mert ha valahol nagyon szigorú büntetési rendszer van, akkor az az Egyesült Államok. Aztán az Egyesült Államok - fogadjuk el! - nem keletre fekszik tőlünk, hanem jócskán nyugatra. (Dr. Fenyvessy Zoltán: Attól függ, hogy merre megyünk!) Persze elindulhatunk a földgolyón másik irányba is, és akkor kelet felé is elérjük az Egyesült Államokat; ezt Kolumbusz Kristóf megpróbálta India vonatkozásában az ellenkező módon.

Azt szokták még fölhozni, hogy nem lesz eredményes ez a politika, egyébként is ehelyett a bűnmegelőzésre, ehelyett a bűnüldözés hatékonyságára kellene fektetni a hangsúlyt. Akkor is elmondtuk, azóta is minden alkalommal elmondjuk, hogy nem gondoljuk azt, hogy a szigorú, határozott büntető jogszabályok pótolják a bűnmegelőzési tevékenységet, hogy azok pótolják a rendőrség és a bűnüldöző szervek munkájának a javítását. Mindezt együtt kell meglépnünk, tisztelt Országgyűlés, és mindez együtt vezethet el a kívánatos eredményhez.

Aminthogy azzal sem vitatkozom, amit Avarkeszi képviselő úr elmondott, hogy a bűnös jelenségek, így többek között a korrupció okainak a feltárására kell törekedni, és az okokat kell megszüntetni. Teljesen egyetértek a képviselő úrral, csak hát a képviselő úr ezt most a Btk. vitájában kéri számon, nem a kormányon, magán a Btk.-n. Ez olyan, mintha egy tengeralattjáróval szemben olyan követelményt támasztanánk, hogy miért nem repül magasabban. Nyilván a büntető törvénykönyv az utólagos reagálásnak az eszköze, az okok megszüntetését a Btk.-n számon kérni nem lehet, ez értelmetlen és logikátlan.

A vita tehát idestova három éve tart közöttünk, és hála istennek az idő közben azt bizonyította be, hogy a mi törekvéseink, a mi politikánk igenis eredményes volt, igenis nagyon jelentős eredményeket hozott. Meg kell mondanom, rendkívül különös az az ellenzéki megközelítés, amely éppen tegnap reggel egy napirend előtti felszólalásban Katona Béla úr részéről abban nyilvánult meg, hogy a bűnügyi statisztikáktól függetlenül az emberek nem érzik magukat eléggé biztonságban, fenyegetve érzik magukat a lakókörnyezetükben, nem elég hatékony az állami jogvédelem. A másik oldalról meg megkapjuk azt a kritikát, hogy brutális, indokolatlanul szigorú büntetőpolitikát folytatunk. El kellene dönteni, hogy most akkor melyik oldalon állunk: a bűncselekmények által fenyegetett egyszerű emberek, az úgynevezett kisemberek érdekeit védjük, itt-ott demagóg eszközökkel is, vagy pedig a bűnözők jogai fölött sopánkodunk? Vagy afölött sopánkodunk, hogy a szervezett bűnözésben, vagyis a maffiacselekményekben és a maffiatevékenységben részt vevő bűnelkövetőket a jövőben túlságosan súlyos büntetés fogja fenyegetni? Hát ezt boncolgatta itt Hankó Faragó képviselő úr hosszasan! Aggódik amiatt, mert a maffiózókat, a szervezett bűnözőket szerinte túlságosan szigorúan, aránytalanul szigorúan kívánjuk büntetni. Különös ellentmondás ez, és csak utalok rá, hogy ezt az ellentmondást az ellenzéki oldalnak kellene a saját gondolkodásában feloldani.

Ami már most a büntetőpolitikánk igazolását illeti, amit én annak vélek. Tisztelt Országgyűlés! Sok mindenen lehet vitatkozni, a számok azonban makacs dolgok. 1998-ban, amikor átvettük a kormányzást, 600 ezer fölött volt az adott évben ismertté vált bűncselekmények száma Magyarországon. 1998 őszén folytattuk le azt a heves vitát, amelynek eredményeképpen a szigorításokat bevezető törvényjavaslat hatályba lépett '99. március 1-jén. Ez volt az a pont, amitől kezdve a bíróságoknak valóban a korábbi gyakorlathoz képest lényegesen súlyosabb büntetéseket kellett kiszabniuk, és meg kell mondjam, a statisztikánkból az is kiderül, hogy a bíróságok ezt a törvényi parancsot teljesítették is. Ez volt az az időpont, amikor például a tényleges életfogytiglant, tehát a legsúlyosabb bűnelkövetőkre a valóban életük fogytáig tartó szabadságvesztés kiszabásának a lehetőségét megteremtettük. Az eredmények, tisztelt Országgyűlés, már 1999-ben megmutatkoztak. 1999-ben 505 ezerre csökkent az előző évi több mint 600 ezerről az ismertté vált bűncselekmények száma. A 2000. évben ez a szám tovább javult, és immár csak 450 ezer bűncselekmény elkövetése vált ismertté. És a 2001. évben, tisztelt Országgyűlés, az első féléves adatok alapján, összehasonlítva a 2000. év első félévével, további mintegy 10 százalékos csökkenés mutatható ki. (Dr. Avarkeszi Dezső: A KSH szerint 2,5 százalékos a növekedés!) Nem lehet azt mondani, tisztelt Országgyűlés, hogy ezek az intézkedések nem hozták meg a maguk eredményeit.

Itt vitába szállok a MIÉP igen tisztelt képviselőjével, Fenyvessy képviselő úrral, aki azt mondta, hogy az állam számára a legolcsóbb megoldás a büntetések szigorítása és a szigorú büntetőpolitika. Nem igaz, képviselő úr. Vannak ennél sokkal olcsóbb, ám kevésbé hatékony módszerek is. Miért mondom ezt? Teljesen világos, hogy a hosszabb tartamú szabadságvesztések kiszabásának gyakorlata azt is jelenti, hogy a bűnözést élethivatásszerűen folytató személyek, a megrögzött bűntettesek, hogy Csemegi Károly szavát használjam, bizony hosszabb időt töltenek el a rács mögött. Amíg bent vannak, addig nincsenek kint. Ez az egy biztos. Az már kevésbé, hogy meg lehet-e őket javítani, át lehet-e őket nevelni. Én inkább tamás vagyok e tekintetben, de természetesen az erre vonatkozó erőfeszítéseket a büntetés-végrehajtás keretében és össztársadalmi szinten is meg kell tenni.

 

 

(11.20)

 

Ez azonban azt is jelenti, hogy a börtönnépesség száma jelentősen megemelkedett. Míg 1998-ban 13 ezer körül mozgott a fogva tartottak száma, ez a szám jelenleg 17 ezer. Rendkívül drága a börtönök fenntartása, rendkívül nagy a zsúfoltság a büntetőintézetekben. Új börtönök építésére van szükség. A kérdés úgy merül fel, hogy vajon a csökkenő bűnözés, a javuló közbiztonság megéri-e ezt az árat. Ezt a kérdést nem most, nem e vita keretében kell talán megválaszolnunk, de a következtetéseket mindenki talán saját maga levonhatja. Ennyit tehát arról a kérdésről, ami az ellenzéki felszólalások egyik fő vonulata volt, a szigorítások ügye.

Avarkeszi képviselő úr képviselőtársát idézte - ami elég szokatlan itt a Házban -, és egy Csemegi Károlyt kért számon rajtunk. Csemegi Károlyokat ezerévente egyszer ad az Úr egy népnek. Mi a múlt században kaptunk egyet. Reméljük, hogy már közöttünk van, már megszületett az új Csemegi; na nem itt, ebben a teremben, de valahol már készül, és majd a segítségünkre lesz, az utódainknak is segítségére lesz a büntető jogalkotás területén.

Amit a bűnszervezettel kapcsolatban mondott, a bűnszervezet keretében, illetve tagjakénti elkövetés tekintetében, azzal sajnos nem tudok egyetérteni, hiszen a bűnszervezetben való részvétel elég képlékeny és nehezen körülhatárolható forma, és ennek sajnos ilyennek is kell maradnia. A hierarchizáltság, a munkamegosztás bonyolítja ezt a fogalmat, ezért nem lehet a jelenleg meglévő definíciót alkalmazni, és ezért kell újat alkotni.

A bűnszervezet keretében történő elkövetésen, amint az kiderül a javaslat 19. §-ához fűzött indokolásból - a 20. oldal (5)-(6) bekezdése -, a következőt értjük: a bűncselekmény tettesként, társtettesként, felbujtóként, bűnsegédként való elkövetéséhez kapcsolódik, és átfogja a bűnszervezeten belül a szervező, irányító, közreműködő és segítő szerepeket egyaránt. A "tagjaként" való elkövetés azt feltételezné, képviselő úr, hogy a bűnszervezet valamiféle bejegyzett egyesület, ahol van egy tagfelvételi nyilatkozat, és oda be lehet lépni, s a bíróság előtt majd bizonyítjuk, hogy ő tagja volt, ő meg nem volt tagja. Ez nem működik, képviselő úr, ez nem lehetséges.

A lelkészek közfeladatot ellátó személyek lesznek. Igen, képviselő úr, hiszen az egyházaknak, valamennyi történelmi egyháznak, a zsidó felekezettől a katolikus egyházig ez egybehangzóan kifejezett kívánsága volt. Különösen vidéki helyen, egyedül, szerény körülmények között élő lelkészek, papok bizony nagy bizonytalanságban érzik magukat, bizony szükségük van arra a kis megnyugtatásra, arra az állami intézkedésre, amely az ellenük elkövetett bűncselekményeket a jövőben szigorúbban fogja büntetni.

Abban én önnel egyetértek, hogy ettől önmagában nem fog csökkeni a papok sérelmére elkövetett bűncselekmények száma, azonban azt a fajta megközelítést sem tudom osztani, amelyet ön sugallt, hogy a taxisoknak e körbe való bevonása után nőtt a sérelmükre elkövetett bűncselekmények száma - mintha összefüggés lenne a két dolog között. Nem erről van szó - elvi kérdésről van szó. Ha a taxis közfeladatot lát el, akkor százszor inkább azt lát el a lelkész, s ez vonatkozik a postásra, a mentősre, és még tudnánk sorolni a példákat.

Visszatérnék még nagyon röviden Kósáné Kovács Magda felszólalására, amelyben volt egy támogatható elem. Természetesen az állami szerv hiányára helyesen utalt, vissza fog kerülni módosító javaslattal költségvetési szervként a vesztegetés tényállásába. Ez valóban egy elírás.

A büntetési tételt illetően feltehetően nem értette meg a törvényjavaslatot. Nincs olyan szabály a javaslatban, hogy a hivatali vesztegetést enyhébben büntetnék, mint a gazdasági vesztegetést. Mind a kettőt megfelelő súllyal méri meg a javaslat.

Többen kifogásolták, így elsőként Kósáné Kovács Magda, a közösség elleni izgatás, a gyűlöletbeszéd szankcionálásának a kérdését. Én nem szeretnék most hosszasan arra utalni, hogy a Szocialista Párt - ha jól emlékszem - egy munkacsoportot is létrehozott vagy egy évvel ezelőtt ennek a kérdésnek a vizsgálatára, és az volt a konklúzió, ami a sajtóban is megjelent, hogy a hatályos alkotmányi keretek között nem lehet módosítani és nem lehet megváltoztatni a vonatkozó szabályozást. Ez szakmai körökben eléggé elterjedt álláspont. Egyébként az Alkotmánybíróság számos határozatát szokták e tekintetben idézni, amikor is az Alkotmánybíróság a véleményszabadság körében egy igen liberális, rendkívül toleráns álláspontot foglalt el.

Kétségtelen az is, hogy a legutóbbi idők fejleményei arra indították a legfőbb ügyész urat, hogy kezdeményezze az igazságügy-miniszternél egy egyeztető folyamatnak, egy szakértői egyeztetésnek a megkezdését, mert lát szakmai lehetőséget arra - a korábban uralkodónak mondható szakmai véleményekkel szemben, melyek, mint jeleztem, korábban a Szocialista Párt gondolkodását is áthatották -, a legfőbb ügyész úr lát lehetőséget a Btk. megfelelő módosítására. Ez az egyeztetés megindult, az igazságügy-miniszter természetesen készséggel vesz részt felkészült szakemberei útján ebben a munkában. Rendkívül bonyolult kérdésről van szó, végleges eredmény még nincs. Amint eredményre jutnak a szakemberek, természetesen nem lesz akadálya a javaslat beterjesztésének. Itt jelezném, hogy maga az emberi jogi bizottság - amelynek az elnöke itt felszólalt - szavazott le egy, a kisebbségi biztos úr által készített jó szándékú, ám a szakmai mércét meg nem ütő javaslatot ebben a témakörben.

Bauer képviselő úr a büntetési tételkeretek kérdésében szintén tévedett. Ő is utalt arra, hogy keletre és nyugatra mi van, hogy nyugatra enyhébbek a büntetések. Szeretnék utalni a már hivatkozott terrorcselekményekről szóló európai uniós kerethatározat-tervezetre. Ez a határozat olyannyira negligálja a szuverenitást, hogy maga meghatározza a büntetési tételkereteket, és igen magasan határozza meg: 10-től 20 évig terjedő keretben határozza meg a büntetési tételt.

Répássy képviselő úr szólt a vesztegetés feljelentésének szankcionálásával kapcsolatban. Én a javaslatát támogatni tudom, az erre irányuló módosító javaslatot be fogjuk fogadni.

Boda képviselő asszony a gazdasági bűncselekmények gyakori módosítását vetette fel. Teljesen igaza van, az új Btk. keretében gondolkodunk ezen is.

Hankó Faragó képviselő úr felemlítette még a Stumpf és Pintér miniszter urak egy évvel ezelőtti nyilatkozata és a mostani törvényjavaslat indokolása közötti látszólagos ellentmondást. Tisztelt Képviselő Úr! Abban az időszakban valóban nagy eredményeket sikerült elérni a szervezett bűnözés elleni harcban. (Dr. Hankó Faragó Miklós mosolyog.) Hogy mást ne mondjak... - képviselő úr mosolyog, de emlékeztetem arra, hogy ebben az időszakban sikerült azt a Szemjon Mogiljevicset kiszorítani az országból, aki amúgy és egyébiránt az ezt megelőző időszakban szinte háborítatlanul szervezhette és irányíthatta bűnszervezetét, és végezhette azt a bűnös tevékenységet, amelyet Kelettől Nyugatig az egész világ az egyik legveszedelmesebb szervezett bűnözői csoportnak tekintett. Ez egy olyan harc, ami hasonítható a terrorizmus elleni küzdelemhez is. Állandó csata folyik, ebben lehet részsikereket elérni, de ezt az ezer fejű hidrát: a maffiát, a szervezett bűnözést természetesen nem remélhetjük, hogy belátható időn belül véglegesen legyőzhetjük.

Ezért tehát rendkívüli mértékben indokolt, hogy a szervezett bűnözéssel kapcsolatos jogi szabályozást folyamatosan a legújabb tapasztalatokhoz és a nemzetközi tendenciákhoz is igazítsuk. A nemzetközi tendencia egyébként a szigorítás ebben a körben is. Utalhatnék arra is, hogy Stecura nevű ismert maffiózót a közelmúltban sikerült végre rács mögé juttatni, és folyik ellene is az eljárás. Tehát vannak eredmények, és persze vannak további szabályozási kényszerek is.

 

 

(11.30)

 

A képviselő úr a nemzetközi egyezmények és a bűnszervezet fogalmának tervezett szabályozása közti ellentmondást véli. A nemzetközi egyezmények is ellentmondanak egymásnak, képviselő úr, ezek sem egyértelműek, és ennek megfelelően kell mindegyiket teljesítenünk, ami nem egy egyszerű feladat. A bűncselekményi kör egyébként be van határolva, nem igaz az, amit ön e körben mondott, ötéves bűntett a behatárolás.

Horváth Balázs képviselő úr érintette a bűnszervezet és a bűnszövetség kapcsolatát, mi nem találunk a Btk.-ban ilyen ellentmondást, majd készséggel állunk a megvitatása elé.

A mentelmi jog kérdése is többeknél felmerült, én köszönöm mindazoknak, akik támogatják a javaslatot. Hiszen miről van szó? Jelenleg, ha csak az országgyűlési képviselőket vesszük, bizony elvileg előfordulhat az a lehetőség, hogy valakit egy közvádra üldözendő, tehát nem a képviselői szólásszabadság körébe tartozó bűncselekmény miatt eljárás alá vonnak, azonban valamilyen okból a kiadásához szükséges kétharmados többség nem születik meg. És ha az illetőt például kétszer megválasztják, tehát egyszer újraválasztják, akkor egészen jelentős súlyú bűncselekmények is el tudnak évülni, hiszen az elévülés, mint tudjuk, a büntetési tétel felső határához igazodik a Btk.-ban, de legalább három év az időtartama.

A javaslatunk azt a célt szolgálja, hogy figyelemmel a képviselői munka zavartalan végezhetőségéhez fűződő rendkívül nagy érdekre, amelyet a történelemben kialakult mentelmi jog intézménye testesít meg, de ugyanakkor a törvény előtti egyenlőség ugyancsak fontos és történelmileg kialakult követelményét egyszerre szem előtt tartva és érvényesítve egy olyan új szabályt alkossunk, amely nyugodni rendeli az elévülési időt a mentelmi jogot keletkeztető időszakra, tehát adott esetben az országgyűlési képviselői időszak tartamára. Azonban lehetővé válik a büntetőeljárás lefolytatása, tehát ugyanazon eljárásnak a lefolytatása, amely bárkivel, bármelyik magyar állampolgárral szemben a törvény kötelező parancsa folytán lefolytatandó, amint ez a jogviszony, ez a státus megszűnik.

Természetesen azon el kell gondolkodni, és itt ugyancsak hangzottak el a vitában megfontolandó elemek, hogy vajon minden típusú bűncselekmény esetében szükséges-e, lehetséges-e, indokolt-e ez az új szabályozás, vagy pedig ki kellene esetleg venni azokat a bűncselekményeket, amelyek miatt egyébként igen helyénvalóan a mentelmi bizottság általában nem szokta kiadni a képviselőket, ezek a különböző becsületsértési rágalmazások, tehát a verbális cselekmények. Ezen el kell gondolkodni, hozzátéve persze azt is, hogy ha valaki innen a pulpitusról, amint az elhangzott, egy ilyen verbális bűncselekményt követ el, akkor vajon évekkel később ugyan milyen szankciót alkalmazna vele szemben a bíróság, tekintettel az időmúlásra is; illetőleg felvethető, hogy a magánvádló vajon évekkel később szükségesnek tartaná-e a már mentelmi joggal nem bíró személy bírósági felelősségre vonását. De azért vitatkozunk, hogy a vita során ezeket a szempontokat még mérlegelni tudjuk.

Horváth Balázs képviselő úr a fogolyszökés tekintetében is, azt hiszem, tévedett, itt a "kivonja" kifejezés kifejezetten az ideiglenes kivonásra vonatkozik. Nyilván nem lehet azt gondolni, hogy egyórás késés valósítja majd meg a bűncselekményt. Az ideiglenes kivonásra a Btk.-ban számos példa van, így például kibúvás a szolgálat alól vagy például az önkényes eltávozás. Ami a pénzmosás tényállásához fűzőtt kritikáját illeti, azt nem is nagyon értem, az ügyvéd általi elkövetés mint minősített eset 1994 óta szerepel a Btk.-ban.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
232 30 2001.10.17. 12:46  29-45

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A jogi személlyel szembeni büntetőjogi intézkedések alkalmazását lehetővé tenni kívánó javaslat eddig a magyar büntetőjogban ismeretlen, új jogintézmény bevezetéséről rendelkezik. A hatályos magyar Btk. szerint bűncselekményt csak természetes személy, tehát élő ember követhet el. A büntetőjogi felelősség egyéni felelősség. Ezt a jogi helyzetet a magyar jogi irodalom általában elfogadja, és a mértékadó szerzők egészen a legutóbbi időkig egyetértéssel idézték a societas delinquere non potest római jogi elvét.

Ugyanakkor a jogi személyek büntetőjogi felelősségének problémája már jóval régebben felmerült. A nemzetközi büntetőjogi társaság 1929-es kongresszusán például már foglalkozott a kérdéssel, és egy igen figyelemreméltó zárónyilatkozatot fogadott el, amelyet most az idő rövidségére tekintettel nem idézek. A jogi személy büntetőjogi felelősségre vonhatóságáról szóló viták hosszú ideig folytatódtak, azonban a kontinentális büntető jogalkotás tekintetében ezen a területen konkrét előrelépés sokáig nem történt.

A legújabb jogfejlődés azonban merőben új irányt vett. A jogi személy büntetőjogi felelősségét már régóta elfogadó angolszász államok mellett a kontinentális Európa országai is egymást követően vizsgálják felül korábbi elutasító álláspontjukat. Hollandia még 1976-ban, Norvégia 1991-ben, Izland 1993-ban, Franciaország '94-ben, Finnország '95-ben, Belgium '99-ben vezette be a jogi személy büntethetőségét. Anglia és Wales 2000-ben szélesítette e felelősség körét. Svédország '86-ban, Spanyolország '95-ben vezetett be sajátos szankciót a jogi személyekkel szemben. Nem büntetőjogi, hanem közigazgatási jogi szankciót alkalmaznak jogi személyekkel szemben Németországban, Olaszországban, Portugáliában és Svájcban.

A kelet-közép-európai régióban először Szlovénia hozott törvényt e kérdésről '96-ban. Tervezetek készültek Horvátországban, Litvániában, Észtországban, Csehországban, Romániában és Lengyelországban is. A jogi személy ilyetén felelősségének bevezetését tervezi a szlovák büntető törvénykönyv 2000-ben elfogadott koncepciója is. A magyar büntetőjog fejlődésére hagyományosan számottevő befolyással levő Ausztriában, Németországban és Svájcban is oldódni látszik a korábbi elvi elutasítás, és valószínűleg hamarosan ott is törvényi szabályozás születik meg.

A jogi személy büntetőjogi felelősségének térhódítását nemzetközi egyezmények és az Unió jogi aktusai is előmozdították. E kérdésről az alábbi nemzetközi egyezmények rendelkeznek: az OECD keretében létrejött, '97. november 21-én elfogadott, a külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni küzdelemről szóló egyezmény; az Európa Tanács '99. január 27-én kelt korrupció elleni büntetőjogi egyezménye; az 1997. július 19-én felvett második jegyzőkönyv az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezményhez; az ENSZ keretében létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezmény, valamint kiegészítő jegyzőkönyvei.

Törvényjavaslatunk az előzőekben felsorolt nemzetközi kötelezettségeinknek megfelelően önálló törvényben, a büntető törvénykönyvtől és a büntetőeljárásról szóló törvénytől elkülönítve szabályozza a jogi személlyel szembeni büntetőjogi intézkedéseket, azok alkalmazásának feltételeit és eljárási rendjét. A Btk. csak erre az új törvényre utaló szabályt tartalmaz.

A javaslat által választott anyagi jogi konstrukció lényege abban áll, hogy a természetes személyek meghatározott körbe tartozó bűncselekményeit e személyeknek a jogi személyhez való kapcsolata alapján a jogi személynek számítja be. A természetes személyek vagy vezető tisztségviselői a jogi személynek, akik maguk követik el a szándékos bűncselekményt, vagy kötelességük teljesítése esetén az alkalmazott részéről a szándékos bűncselekmény elkövetését megakadályozhatták volna, vagy a jogi személyen kívül álló személy követi el a szándékos bűncselekményt, azonban ennek eredményeként a jogi személy ténylegesen gazdagodik.

A jogi személy felelőssége a szándékos bűncselekményt megvalósító személyhez való kapcsolatán, illetve azon a tényen alapul, hogy a jogi személy a szándékos bűncselekmény folytán gazdagodott, vagyoni előnyhöz jutott. A jogi személy felelőssége és a természetes személy felelőssége egymás mellett érvényesül. A természetes személy elkövető büntetőjogi felelősségre vonása nem zárja ki a jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazását. A jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedés folytán pedig nem enyészik el a természetes személy büntetőjogi felelőssége.

 

 

(11.50)

 

 

A jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazására akkor kerülhet sor, ha a természetes személlyel szemben szándékos bűncselekmény miatt a bíróság büntetést szabott ki. A törvényjavaslatban meghatározott intézkedések akkor is alkalmazhatók, ha az elkövető a halála vagy kóros elmeállapota folytán nem büntethető.

A jogi személlyel szemben a következő szankciók, intézkedések alkalmazhatók: a jogi személy megszüntetése, a jogi személy tevékenységének korlátozása és a pénzbírság.

A jogi személy megszüntetése a legsúlyosabb joghátrány. A jogi személyt a bíróság akkor szüntetheti meg, ha azt kimondottan bűncselekmény elkövetésének leplezése céljából hozták létre, illetve ha a jogi személy tényleges tevékenysége bűncselekmény elkövetésének leplezését szolgálja. Kizárt azonban a megszüntetés alkalmazása, ha ennél jelentősebb társadalmi érdek fűződik a jogi személy további működéséhez. Ez nem zárja ki természetesen a további jogszerű működés ellenőrzését és a másik két büntetőjogi intézkedés alkalmazását.

A tevékenység korlátozása azt kívánja biztosítani, hogy szándékos bűncselekmény elkövetése esetén a jogi személy ne vehessen részt olyan tevékenységben, amely fokozott megbízhatóságot igényel, vagy amely az állam által biztosított gazdasági előnyt jelent. Kizárható továbbá a jogi személy minden olyan tevékenységből, amelyből a bíróság döntésétől függően ez szükséges. A kizárást a törvény 1-3 évig terjedő időtartamban teszi lehetővé. A jobb egyéniesítést szolgálja az a megoldás, hogy a kizárás egyszerre több tevékenységre is elrendelhető.

A pénzbírság célja elsősorban a bűncselekménnyel elért vagy elérni kívánt vagyoni előny elvonása, illetve a további jogsértések megelőzése az elrettentésen keresztül. Ezt jelzi a kiszabható pénzbírság összege, amelynek alsó határa 500 ezer forint, míg a felső határa a bűncselekménnyel elért vagy elérni kívánt vagyoni előny értékéhez igazodik, annak legfeljebb háromszorosa lehet.

A javaslat hatálybalépésének időpontja az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk időpontja. Erre az időpontra a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvényt felváltja a már elfogadott és az előttünk fekvő T/5061. számú javaslattal módosításra kerülő 1998. évi XIX. törvény. Erre figyelemmel azokat a sajátos eljárási rendelkezéseket, amelyek a jogi személyekkel szemben alkalmazható büntető intézkedések eljárási keretei, az új Be. rendszeréhez és rendelkezéseihez képest indokolt meghatározni.

A javaslat kiindulópontja szerint a jogi személynek nincs önálló büntető anyagi jogi jogalanyisága, tehát a jogi személy nem válik a Btk. értelmében vett elkövetővé. A javaslat alaptétele az, hogy a jogi személy a büntető anyagi jog szerint nem elkövető, ebből következően a büntetőeljárásban sem lehet terhelt.

A javaslat II. fejezetébe felvett eljárásjogi rendelkezések ezért a jogi személyt nem terheltként vagy - ami még következhetne a büntetőeljárás dogmatikája szerint - egyéb érdekeltként kezelik, hanem teljesen új konstrukció létesül a büntetőeljárási jogban is. A javaslat, abból kiindulva, hogy a jogi személy csak képviselője útján képes jogviszonyokban részt venni, nem a jogi személy jogállásáról rendelkezik, hanem a jogi személy törvényes képviselőjét, illetve az eljáró ügyvédet mint perbeli képviselőt ruházza fel a büntetőeljárási jogosultságokkal. Ezt úgy teszi meg, hogy a jogi személy törvényes, illetve perbeli képviselőinek büntetőeljárási helyzete a jogi személy sajátosságából adódó eltérések kivételével leginkább a védő eljárási helyzetéhez hasonlít.

A javaslat kiindulási alapként kezeli azt a tételt, hogy a jogi személy sajátos büntetőjogi felelőssége fő szabályként nem önálló, hanem származékos. A jogi személy büntetőjog szankcionálására a javaslatban meghatározott kivételekkel csak akkor nyílik lehetőség, ha van olyan természetes személy, akivel szemben büntetőeljárást lehet folytatni. E természetes személy a hagyományos értelemben vett büntetőjogi felelősségéhez kapcsolható a jogi személy büntetőjogi szankcióval sújtása. Ebből következik, hogy a büntetőeljárás a természetes személlyel szemben folyik, az eljárásnak a természetes személy az alanya, a jogi személlyel szemben a hagyományos értelemben vett büntetőeljárás nem folyik.

A jogi személy az eljárásban fő szabályként annak a természetes személynek az eljárási helyzetét osztja, akire tekintettel a jogi személlyel szemben az intézkedés szükségessége, lehetősége felmerül.

Ha a természetes személy ellen a terhelt elleni büntetőeljárás bármilyen okból megszűnik, a büntetőeljárás a jogi személlyel kapcsolatban sem folyhat tovább. E szabály alól a javaslat - amint azt már említettem - két kivételt fogalmaz meg. Az egyik az, amikor kóros elmeállapot, a másik pedig, amikor az elkövető halála miatt kellett megszüntetni a büntetőeljárást. Ezekben az esetekben azonban tovább folyhat az ügy a jogi személlyel szemben, feltéve, hogy a bűncselekmény elkövetése a jogi személy javára vagyoni előny szerzését eredményezte.

A javaslat tehát - még egyszer leszögezve - azon az elven áll, hogy a jogi személy szankcionálásának lehetősége szorosan tapad a természetes személy felelősségre vonásához. E megfontolásból következően mind elvi, mind célszerűségi okok miatt az tűnik a legjobb megoldásnak, ha a természetes személy ellen folyamatban lévő büntetőeljárás keretében történik meg a jogi személy szankcionálása is.

A büntetőjogi felelősségre vonás rendjét a természetes személyekkel szemben a büntetőeljárási törvény szabályozza. Tehát annak az eljárásnak az alapvető és részletes szabályait, amely eljárásban a jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazásáról a bíróság dönt, értelemszerűen a mindenkori büntetőeljárási törvénynek kell tartalmaznia.

A javaslat ezért csak azokat az eljárási rendelkezéseket szabályozza, amelyeket a jogi személy sajátosságából, újdonságából fakadóan szükségképpen meg kellett tennie. Ugyanakkor mind szerkezetében, mind fogalomhasználatában kifejezi, hogy a jogi személlyel szembeni büntetőjogi intézkedés alkalmazásakor az új Be. rendelkezései az irányadók, ha e javaslat eltérően nem rendelkezik.

Tisztelt Ház! Végezetül: a bizottsági viták során elhangzott, a jogi személyek megszüntetésével kapcsolatos felvetésekre szeretnék reagálni. A jogi személyek megszüntetése esetén valós problémaként merülhet fel a kérdés, hogy mi történik azoknak a jóhiszemű harmadik személyeknek az igényeivel, követeléseivel, akik a megszüntetendő jogi személlyel polgári jogi ügyletbe bocsátkoztak, nem tudva a jogi személy illegális, a megszüntetésre alapul szolgáló tevékenységéről.

A jogi személy megszüntetése esetén természetesen a vonatkozó gazdasági jogi és polgári jogi szabályokat szükséges alkalmazni. Ugyanakkor nem vitatja a kormány azt, hogy a teljesen új jogintézmény megteremtésével kapcsolatban felmerülhetnek olyan kérdések, amelyek további jogágak gondolkodását is igényelhetik. E gondolkodás és az esetlegesen felmerülő jogi megoldások tökéletesítése elől természetesen a kormány sem zárkózik el a részletes vita során.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
232 47 2001.10.17. 24:00  46-68

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A kodifikált büntető perjog idén december 22-én ünnepli a 105. születésnapját. 1896 decemberében hirdették ki a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. évi XXXIII. törvénycikket, amely fél évszázadig volt hatályban. A jelenlegi '73. évi I. törvény '74. január 1-je óta alkalmaztatik.

A hatályos Be. - bár '74 óta számos alkalommal módosították - szerkezetében és számos megoldásában ma is magán viseli annak a korszaknak a jegyeit, amelyben megalkották, ezért a rendszerváltozást követően azonnal felmerült a büntetőeljárás reformjának igénye. Az új büntetőeljárási törvény kidolgozásának munkálatai 1991-ben kezdődtek meg, és a kormány az elkészítendő kódex legfontosabb elveit a Be. koncepciójáról szóló 2002/94. határozatában rögzítette.

Az Országgyűlés a büntetőeljárásról szóló '98. évi XIX. törvényt '98. március 10-i ülésnapján fogadta el. E törvény összességében egy modern büntetőeljárási jog alapjait rakta le. Figyelemmel van nemcsak a magyar jogtörténet haladó hagyományaira, hanem a Magyarország által vállalt nemzetközi jogi kötelezettségekre, így elsősorban az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény, valamint az annak alapján kialakult strasbourgi emberi jogi bírósági gyakorlat is ilyennek minősül. A törvény több olyan, az 1973. évi I. törvényben nem szereplő jogintézményt emelt be a kódexbe, amelyek addig csak a büntetőeljáráshoz kapcsolódó alacsonyabb szintű szabályokban vagy más törvényekben voltak megtalálhatók.

Az erények mellett azonban nem hallgatható el, hogy a törvénytervezet szakmai vitája során nem vették kellő súllyal figyelembe azokat az észrevételeket, amelyek a kódex új, többnyire a magyar jogi hagyománytól idegen elemeinek gyakorlati alkalmazhatóságára vonatkoztak. Ebben a körben említhető például a bírósági tárgyaláson a kihallgatás rendjére vonatkozó új szabályozás vagy egyes új, külön eljárásként kodifikált jogintézmények, mint például a tárgyalásról lemondás.

A bírói és az ügyészi kar 1997-től folyamatosan ellenezte a törvény jogorvoslati rendszerére vonatkozó új szabályozást. A törvény - alapul véve a már idézett kormányhatározatot és azt a tényt, hogy a parlament '97 nyarán módosította az alkotmányt, újraalkotta a bírósági és az ügyészségi szervezetről szóló törvényeket, és ezzel megteremtette a négyszintű bírósági szervezetet - bevezette a kétfokú rendes jogorvoslati rendszert. Ezzel szemben a Legfelsőbb Bíróság a négyszintű bírósági szervezet megteremtése mellett is az egyfokú rendes jogorvoslat fenntartását javasolta.

Az Országgyűlés 1998 végén hatályon kívül helyezte az ítélőtáblák felállításáról rendelkező '97. évi LXIX. törvényt, és elfogadta a hatályos '73. évi I. törvény módosítását, amely az új kódexből átemelte a tanúvédelemmel és a titkos nyomozással kapcsolatos legfontosabb rendelkezéseket.

Az országos ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvény nagy terjedelemben módosította a '73. évi I. törvényt, az új törvényből átvéve bizonyos, az eljárás gyorsítását célzó rendelkezéseket. Az igazságügyi szervezet és az eljárási jogok további korszerűsítésének feladatait előíró 102/99. országgyűlési határozat pedig arról rendelkezett, hogy a kormánynak 2001. június 30-ig törvényjavaslatot kell az Országgyűlés elé terjesztenie, amelyben javaslatot tesz a Be. módosítására, és a hatálybalépését jogilag előkészíti. A kormány az önök előtt lévő törvényjavaslat benyújtásával teljesítette a parlamenti határozatot.

A javaslat kiindulópontként kezeli, hogy a jelenlegi előírásoknak megfelelően a törvényt az ítélőtábla felállításával egy időben, 2003. január 1-jén hatályba kell léptetni.

 

 

(13.30)

 

 

A '73. évi I. törvényt az elmúlt évek során ért módosítások lényegében az elfogadott, de hatálybalépésében elhalasztott új kódex rendelkezései közötti szelektálás eredményeként születtek meg. 1998-ban a Be. elfogadásával maga az Országgyűlés döntött úgy, hogy az új kódex hatálybalépése előtt még szükséges a hatályos törvény módosítása.

A Be. javaslattal módosított szövegének hatályba léptetése esetén széles szakmai egyetértés teremthető meg. Mindezen érvek alapján a javaslat szerint a Be.-t be kell vezetni, de a bevezetése előtt a jelen törvényjavaslat szerint módosítani kell, mert csak ez biztosítja, hogy a jövőben korszerű és széles szakmai konszenzuson alapuló eljárási kódex alapján legyen biztosított a büntetőügyek eredményes, tisztességes és gyors elintézése.

Tisztelt Ház! Mind a Be.-vel szemben megfogalmazott kritikai észrevételek, mind pedig a kihirdetés óta eltelt időszakban bekövetkezett jogszabályváltozások nagy része technikai, szövegpontosító jellegű vagy alkotmánybírósági határozatból következik.

A törvényjavaslat benyújtását elrendelő országgyűlési határozat a Be. felülvizsgálatának egyik szempontjaként jelölte meg a törvény elfogadása óta eltelt időben bekövetkezett jogszabályváltozások figyelembevételét. '98. március 10-e, az új kódex elfogadása óta a hatályos büntetőeljárási törvényt tizenhárom esetben módosította az Országgyűlés. Jelenleg is a Ház előtt van a tanúvédelemről szóló törvényjavaslat, amely a hatályos eljárási törvényt javasolja módosítani. 1998-tól a hatályos büntetőeljárási törvényt érintette még az Alkotmánybíróság több határozata is. Egyértelmű, hogy az előbbiekben felsorolt jogszabályi változások, illetve az Alkotmánybíróság határozatai folytán szükségessé vált törvénymódosítások abba a körbe tartoznak, amelyek az országgyűlési határozat idézett rendelkezése alá vonhatók, tehát azokat az előkészítés során figyelembe kellett venni.

A kormány e javaslattal egy időben terjesztette önök elé a Btk., a '78. évi IV. törvény módosítását jelentő törvényjavaslatot. A büntető anyagi jogszabályoknak a hangsúlyozottan az európai közösségi joghoz harmonizálás érdekében történő módosításáról szóló javaslat többek között új bűncselekményeket iktat be a Btk. XV. fejezetébe, amelyek miatt például az ügyészség kizárólagos nyomozási hatáskörére vonatkozó rendelkezéseket e javaslat, tehát a Be.-módosítási javaslat módosítja.

A Btk. módosításáról szóló törvényjavaslat tartalmazza azt is, hogy a jelenleg mellékbüntetésként a Btk.-ba felvett vagyonelkobzás jogintézményét a tervezet a jövőben büntetőjogi intézkedéssé alakítja át, ugyanakkor az elkobzás szabályai közül hatályon kívül helyezi az elkobzás alá eső érték és a vagyoni előny megfizetésére kötelezést. Az anyagi jog változásai a legtöbb esetben kihatnak az eljárási jogra is, így a bizonyítás érdekében megtehető kényszerintézkedéseknek, az eljárás során hozható határozatok tartalmának, illetve az eljárási törvényben megállapított hatásköröknek a szabályozására is.

Az új kódex felülvizsgálatának további szempontjai olvashatók az országos ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló '99. évi CX. törvény általános indoklásában. Idézem: "Büntető ügyszakban a jelenlegi büntetőeljárási törvény helyébe lépő már kihirdetett, de még nem hatályos új büntetőeljárási törvény addig nem léptethető hatályba, amíg az ítélőtábla felállítására sor nem kerül. Az új büntetőeljárási törvény bevezetésének időpontja 2003. január 1. napja. Az új Be. hatálybalépésének elhalasztása módot ad egyes rendelkezéseinek finomítására, széles szakmai elfogadottságának megteremtésére és az alkalmazásra való felkészülésre."

Tisztelt Országgyűlés! A 102/99. országgyűlési határozat nemcsak a Be. módosítását írja elő, hanem azt is, hogy felül kell vizsgálni a bírósági ügyvitel szabályait, és ennek során vizsgálni kell a többszintű szabályozás lehetőségét. A javaslat ezért a jelenlegi, igazságügy-miniszteri utasítási formában kiadott bírósági ügyviteli szabályzat szabályai közül azokat, amelyek törvényi szintű szabályozást igényelnek, beépíti az eljárási kódexbe.

A javaslat rendelkezéseinek további csoportját képezik azok a szabályok, amelyek a Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiuma még hatályban lévő állásfoglalásainak a törvénybe illesztését célozzák. Mivel az új bírósági szervezeti törvény hatálybalépése óta új kollégiumi állásfoglalások már nem hozhatók és a hatályban lévők sem módosíthatók, kérdéssé vált, hogy mi történjék azokkal a büntető kollégiumi állásfoglalásokkal, amelyek az új törvény rendelkezéseivel nem ellentétesek, hanem a korábbi Bsz. hatályon kívül helyezése miatt átvezetésük nem lehetséges.

A javaslat kiindulópontja az, miszerint önmagában azért, mert a korábbi Bsz.-t új szabályozás váltotta fel, még nem indokolt, hogy az e kollégiumi állásfoglalásokban kifejtett jogtételek a feledés homályába vesszenek. Ezért a javaslat a büntető kollégiumi állásfoglalások azon rendelkezéseit, amelyek a Be. hatálybalépése után is alkalmazhatóak lennének, beiktatja az eljárási törvény rendelkezései közé. Ezáltal biztosítható, hogy a Legfelsőbb Bíróság korábbi elvi irányító tevékenysége során a jogalkalmazói gyakorlatot jelentős mértékben befolyásoló szabályanyag ne vesszen el véglegesen.

Tisztelt Ház! A Be. szabályozási elveit a már említett '94-es kormányhatározat döntötte el, amely nyolc pontban sorolta fel azokat a csomópontokat, amelyek mentén el kellett készíteni az új törvény tervezetét. A most előttünk fekvő javaslat a '94-ben meghatározott szabályozási elvektől két ponton tér el.

 

 

(13.40)

 

Ennek indokai a következők. A koncepciót alapul véve, az új törvény a felek rendelkezési jogát a bírósági tárgyalás tekintetében akként kívánta erősíteni, hogy szakított a magyar jog hagyományos szabályozásával, amely a vádlottak, tanúk és szakértők kihallgatását a tanács elnökének feladatává teszi. Helyette bevezette az angolszász jogokban ismert keresztkérdezéses modell enyhített formáját: a felek általi kihallgatást. E modell szerint a vádlottat először az ügyész, a tanúkat és a szakértőket pedig az hallgatja ki, aki a megidézésüket és kihallgatásukat indítványozta.

Ez a tárgyalási mód egyébként természetesen csak a teljes szereplős, úgynevezett főtárgyaláson lenne alkalmazható; azokban az esetekben, amikor a tárgyalás az ügyész vagy a védő távollétében zajlik, a kihallgatás továbbra is a tanács elnökének feladata lenne. Azonban maga a törvény zárja ki ennek a kihallgatási rendszernek az alkalmazását fiatalkorúak esetében, a magánvádas és a bíróság elé állításos eljárásban, valamint a tárgyalásról lemondás alapján folytatott ügyben.

A büntetőbírósági tárgyalás fő feladatának: a perbeli igazság megállapításának elméletileg mind a hagyományos kontinentális, mind pedig az új Be. szerinti, az angolszász jogi kultúrában alkalmazott tárgyalási módszer eleget tesz. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azonban azt, hogy a Be. továbbra sem szakít azzal az elvvel, hogy a büntetőeljárást folytató állami szervek - köztük a bíróság is - kötelesek az anyagi igazság kiderítésére. Ebből az elméleti tételből következik, hogy a bíróságnak továbbra is kötelessége a tényállás felderítése, tehát a bíróság feladata e téren a Be. eredeti elképzelése szerint sem változott volna.

Az elvi követelményeknek való megfelelés mellett azonban jelentős gyakorlati érvek szólnak a hagyományos tárgyalási modell fenntartása mellett. A javaslat elfogadja azt az érvet, hogy a bíróságok és az ügyészségek jelenlegi ügyszáma mellett a felek általi kihallgatás rendszere a gyakorlatban az eljárások indokolatlan elhúzódásához vezetne. A bíróságnak csak áttételes lehetősége lenne a felek által felteendő kérdések számát befolyásolni és az ügyre nem tartozó körülményeket érintő kérdéseket kiszűrni. Mindez pedig azt eredményezheti, hogy a tárgyalások tervezhetetlenné válnak, az ügyben többször kell a tárgyalást elnapolni. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a felek általi kihallgatás rendszere éppen azokban az ügyekben érvényesülne, ahol a tárgyaláson az ügyész és a védő jelenléte kötelező.

Ezért a javaslat a felek általi kihallgatásra vonatkozó szabályozást megváltoztatja, és továbbra is fenntartja a hatályos jogi szabályozást, amely szerint a bírósági tárgyaláson kihallgatandó személyeket főszabályként a bírósági tanács elnöke hallgatja ki, ugyanakkor az ügyész és a védő indítványára a tanút és a szakértőt a bíróság engedélyével keresztkérdezés alá lehet majd vetni.

A másik olyan kérdés, amelynél a javaslat eltért az új törvény előkészítése során követett elvektől, a rendes jogorvoslatok rendszere. A Be. bevezette a kétfokú rendes jogorvoslatot. A javaslat abból indul ki, hogy sem az alkotmány, sem nemzetközi kötelezettségvállalásaink, sem pedig az Alkotmánybíróság elmúlt egy évtizedes ítélkezési gyakorlata nem írja elő kifejezetten a másodfokú büntetőbírósági határozat rendes jogorvoslattal történő megtámadása megteremtésének kötelezettségét. Az Országgyűlés azonban 1998-ban hatályon kívül helyezte az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról rendelkező törvényt. '97-98-hoz képest tehát, amikor távlatilag öt ítélőtábla felállításával lehetett számolni, a jelenlegi jogi helyzet alapján csak az országos ítélőtábla kezdi meg a működését 2003-ban. Ezzel a ténnyel mindenképpen számolni kell akkor, amikor az új bírósági szint hatáskörét az eljárási jog megállapítja.

Tisztelt Ház! Az Igazságügyi Minisztérium felkérésére a Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiuma megszervezte az új Be. maga idejében elmaradt szakmai vitáját, és ennek eredményeként 2000 októberében a Legfelsőbb Bíróság és a megyei bíróságok megfogalmazták a Be. módosítására vonatkozó elvi elképzeléseiket. A bírói kar döntő többsége a kétfokú rendes jogorvoslat ellen, a hatályos 1973. évi I. törvény szerinti jogorvoslati rend fenntartása mellett foglalt állást.

Mindezek alapján a javaslat, kiindulva abból, hogy 2003-ban nem öt, hanem egy ítélőtábla kezdi meg a működését, egyrészt átalakítja az eredeti törvény szerinti bírósági hatásköröket, és a kihirdetett törvényben szereplő széles megyei elsőfokú bírósági hatáskört csökkenti. Másrészt elfogadva azt, hogy a jelenlegi kétfokú rendes jogorvoslati rendszer bevezetése sem alkotmányos, sem tervgazdasági szempontok alapján nem időszerű, a kihirdetett törvény kétfokú rendes jogorvoslati rendszerét egyfokúvá alakítja át.

A Be. eredetileg elfogadott normaszövegéhez képest a harmadik jelentős változás, amely az egész törvény rendszerét érinti, a rendkívüli jogorvoslatok kérdése. A Be. a kétfokú rendes jogorvoslati rendszer mellett tágította e rendkívüli felülvizsgálatként kodifikált perorvoslati lehetőséget is, új rendkívüli jogorvoslatként iktatta be a törvényesség érdekében emelhető jogorvoslatot. Ez a jogintézmény a valaha volt törvényességi óvás és a hatályos felülvizsgálati eljárás közötti űrt hivatott kitölteni.

Mivel a gyakorlati tapasztalatok szerint a felülvizsgálati eljárás törvényi előfeltételei túlságosan szűken vannak meghatározva, törvénysértő jogerős ítéletek nagy számban fordulnak elő úgy, hogy semmilyen jogi lehetőség nincs a törvénysértés kiküszöbölésére. A javaslat alapvetően fenntartja a '73. évi I. törvény által ismert felülvizsgálatot és a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslatot, ám lényeges eltéréseket állapít meg a részletszabályokat illetően.

A felülvizsgálati eljárás szabályai szerint felülvizsgálatnak van helye az elsőfokon jogerőre emelkedett határozattal szemben is. A gyakorlat bizonyította, hogy a jelenlegi felülvizsgálati okok nem képesek orvosolni a törvénysértően jogerőre emelkedett határozatok viszonylag nagy hányadát, nevezetesen az elsőfokon jogerőre emelkedett, ám anyagi jogi jogszabálysértést tartalmazó határozatokat. Ezen a helyzeten indokolt változtatni, ezért a javaslat a felülvizsgálati okok kisebb bővítése mellett lehetővé teszi, hogy az elsőfokon jogerős határozatok ellen is legyen lehetőség rendkívüli jogorvoslat igénybevételére.

A javaslat a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslatot a '73. évi I. törvény szabályozásánál szélesebb körben engedi meg. Eszerint a legfőbb ügyész bármely jogerős bírósági határozat ellen jogorvoslatot jelenthet be, hogyha az más jogorvoslattal nem támadható meg. E jogorvoslat azonban a terheltre csak akkor hat, ha a törvénysértés megállapításából a felelősség enyhébb megítélése következik.

Tisztelt Ház! Végezetül szeretném a figyelmükbe ajánlani a javaslat egy olyan új jogintézményét, amely méltán válthat ki szakmai érdeklődést. Ez a jogintézmény az audiovizuális kihallgatási technika. A javaslat a bírósági eljárás általános szabályai közé iktatja be a jogintézményt, igazodva a magyar jogi terminológiához, azt zárt célú távközlő hálózat útján történő tárgyalásként megnevezve. Ennek lényege, hogy a bírósági tárgyalás lebonyolítására egy zárt láncú, az igazságszolgáltatási igények kielégítését szolgáló, az összeköttetés közvetlenségét, a mozgóképet és a hangot egyidejűleg továbbító rendszer felhasználásával kerül sor. Az így megtartott tárgyaláson a kihallgatandó személyek fizikailag nincsenek jelen a tárgyalóteremben, hanem más helyszínen vannak, és ez az említett rendszer biztosítja a bírósággal az összeköttetést.

Ezen intézménynek a tanúvédelem, az áldozatvédelem, valamint az eljárás biztonságos és gyors lefolytatása mellett fontos szerepe lehet a nemzetközi jogsegélykérelmek teljesítésében is. Az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös büntetőjogi segítségnyújtásról szóló egyezmény 10. cikke szabályozza a videokonferencia, azaz a zárt célú távközlő hálózatok felhasználásával nyújtott bűnügyi jogsegély intézményét. Zárt célú távközlő berendezések útján történő kihallgatásra vonatkozó szabályokat azonban nemcsak a bűnügyi jogsegélyre vonatkozó nemzetközi egyezmények tartalmaznak, hanem a magyar szabályozás megalkotásának fő indokaival azonos célokat meghatározó, európai uniós és Európa tanácsi jogi normák is.

A büntetőeljárásban alkalmazható audiovizuális eszközök szempontjából az Európa Tanács '97. szeptember 10-i, a tanúk megfélemlítéséről és a védelem jogairól szóló ajánlásának van jelentősége. Az általános elvekről szóló részében kimondja, hogy a tanúknak olyan alternatív lehetőségeket kell biztosítani a vallomástételre, amelyek megkímélik őket a vádlottal való szemtől szembeni találkozástól. Az ajánlás lehetőséget lát ezek alapján például a különálló helyiségben történő vallomástételre is.

A javaslat e nemzetközi dokumentumokat is figyelembe véve határozza meg azokat az eseteket, amikor a tanács elnöke hivatalból vagy kérelemre elrendelheti a tanúnak, illetve a vádlottnak zárt célú távközlő hálózat útján történő kihallgatását. A jogintézmény alkalmazására elsősorban a gyermekkorú tanúk és a személy elleni erőszakos bűncselekmények sértettjeinek kihallgatása során kerülhet sor.

 

 

(13.50)

 

A megkeresés útján történő, sokszor igen hosszadalmas és az alapeljárás elhúzódását eredményező tanúkihallgatások helyett a javaslat lehetővé teszi, hogy a bíróság az említett zárt célú hálózat útján hallgassa ki azt a tanút, akinek a tárgyaláson való megjelenése egészségi állapotára vagy más körülményre tekintettel aránytalan nehézséggel járna. Természetesen a bíróságnak a jövőben is módja lesz, amennyiben az szükséges, személyes megjelenést elrendelni.

Tisztelt Országgyűlés! A javaslat a büntetőeljárási törvényt módosítja, amely nem igényli az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatát, ennek ellenére tartalmaz néhány olyan rendelkezést, amelyhez mégis minősített többség szükséges. A javaslat több rendelkezése tartalmaz a jogorvoslati jogot korlátozó vagy kizáró szabályokat, ezek közt azonban mindössze három olyan van, amely tényleges, érdemi jogkorlátozást tartalmaz:

A javaslat 60. §-a, ahol is a személyi védelem elrendelésének a kérelmezési joga van feltüntetve, e tekintetben a javaslat kizárja a jogorvoslati jogot. A 87. § szerint a vádirat benyújtásáig az ügyész, azután pedig a bíróság - indokolt kérelemre - hozzájárulhat ahhoz, hogy az útlevélhatóság a terhelt külföldre utazását meghatározott időre, illetve úti célra engedélyezze, azonban az e tárgyban döntő határozat kapcsán kizárja a jogorvoslati jogot. A 265. § a tárgyalásról lemondás alapján folytatott eljárásban hozott, a bűnösséget megállapító, a váddal egyező tényállás, valamint a vádirati minősítéssel egyező minősítés esetében kizárja a fellebbezési jogot.

A javaslat rendelkezéseivel összefüggésben módosítani szükséges a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló '97. évi LXVII. törvény egy rendelkezését, ez is minősített többséget igényel. Végül a javaslat módosítani kívánja a külföldre utazásról szóló '98. évi XII. törvény több rendelkezését, ezek is kétharmadot igénylő javaslatok.

Tisztelt Országgyűlés! A büntetőeljárási jog kodifikációja éppen tíz éve kezdődött el. A '97-98-ban megalkotott új Be. legfőbb erényének azt tartom, hogy olyan eljárási jogot hozott létre, amelyben az eljárás valamennyi szereplőjének megvan az igényérvényesítési lehetősége; a legnagyobb hibájának viszont azt tartom, hogy a jogintézményeire vonatkozó szabályozás kialakításakor elmaradt a perfektualizáció. Az önök előtt lévő törvényjavaslat kompromisszumos megoldása a lehetőségekhez és a körülményekhez képest hű marad a kodifikáció '94-ben kialakított elveihez, ám figyelembe veszi az egyértelmű jogalkalmazói elvárásokat is.

Kérem, hogy szavazataikkal támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
232 70 2001.10.17. 4:56  69-83

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ígérem, hogy nem fogom igénybe venni a rendelkezésemre álló időkeretet.

Az információs társadalom kiépülése jövendőnk záloga, hazánk versenyképességének kulcsfontosságú tényezője. Az információs társadalom kialakulása lendítő erővé válhat a gazdasági életben, a kultúrában, a tudományban, az oktatásban és a közigazgatás korszerűsítésében. Elősegítheti a polgárok és a civil szervezetek jobb tájékozódását is.

A rendszerezett ismereteket vagy más elemeket tartalmazó adatbázisok az információs társadalom létrejöttének és működésének létfontosságú eszközei. Az adatbázisok előállítása többnyire számottevő emberi, műszaki és pénzügyi ráfordítást igényel, miközben másolásuk az előállítási költségek töredékéből megoldható. A ráfordítások a magas szintű és hatékony jogi védelem híján nem térülnének meg, és ezért az adatbázisok előállítása elmaradna. Nos, ez az a káros eredmény, amelynek elhárítását célozza a Ház előtt fekvő törvényjavaslat.

Javaslatunk célja az adatbázist előállítók külön jogi védelmének bevezetése a szerzői jogról szóló '99. évi LXXVI. törvény módosítása útján. Hazánk az Európai Unióhoz való csatlakozásra irányuló tárgyalásokon az adatbázisok jogi védelmét szabályozó 96/9/EK számú európai parlamenti és tanácsi irányelvvel összeegyeztethető szabályozás megteremtését vállalta a 2001. évre. A javaslat ezzel az irányelvvel teljes mértékben összeegyeztethető szabályozást teremt.

A javaslat az adatbázis-előállítók részére külön jogi védelmet vezet be. E védelem jogosultja az adatbázis előállítója, azaz az a természetes vagy jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, aki vagy amely kezdeményezte az adatbázis létrehozását és gondoskodott az ehhez szükséges ráfordításokról. Az adatbázis előállítóját a javaslat által biztosítani kívánt jogok akkor illetik meg, ha az adatbázis tartalmának megszerzése, ellenőrzése vagy megjelenítése jelentős ráfordítást igényel. E védelem alapján az adatbázist előállító hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy az adatbázis tartalmának egészét vagy jelentős részét kimásolják vagy újrahasznosítsák. A védelmi idő 15 év.

Figyelemmel a tárgykörnek a szerzői jogi szabályozáshoz való szoros kötődésére, valamint az egyeztetésbe bevont érdek-képviseleti és társadalmi szervezetek véleményére, a szabályozást a szerzői jogi törvényen belül egy külön fejezetben, a szomszédos jogokkal közös cím alatt helyeztük el. A szabályozás a szerzői jogi törvény fogalmi és dogmatikai rendjére épül.

A szerzői jogi törvénybe illeszkedő szabályozás a hazai jogrendszer sajátosságait jobban figyelembe vevő jogharmonizációt eredményez, s egyben a joggyakorlat biztonságát, kiszámíthatóságát is szolgálja. A javaslatnak a szabad felhasználásra és a jogszerű felhasználókra vonatkozó szabályai a legteljesebb mértékben biztosítják a kutatás, az oktatás és a nagyközönség, valamint az adatbázist előállítók közti érdekegyensúlyt.

A javaslat a közösségi irányelv által biztosított valamennyi lehetőséggel élve rendelkezik az adatbázisok szabad felhasználásáról. E körbe tartozik az adatbázisok jelentős részének magáncélú másolása, az iskolai oktatás vagy tudományos kutatás céljából történő kimásolása, illetve a bírósági és a hatósági eljárásjogban történő felhasználása.

A javaslat kifejezetten rögzíti, hogy az adatbázisok szerkesztőinek és előállítóinak a szerzői jogról szóló törvényben szabályozott jogai nem érintik a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló jogszabályok érvényesülését. A javaslat széles körű szakmai és érdek-képviseleti egyeztetésen alapul, ami garantálja a javaslat megalapozottságát és az abban foglaltakat érintő konszenzust. Az előállítók számára biztosított hatékony jogi védelem hozzájárul az adatbázisok létrehozására fordított erőforrások, befektetések megtérüléséhez. Ösztönzi a nemzetgazdaság számára nélkülözhetetlen információhordozók és adatfeldolgozó rendszerek kiépítését.

Minderre figyelemmel kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy szíveskedjék támogatni a törvényjavaslatot. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
232 84 2001.10.17. 10:56  83-105

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt fekvő módosítást nem az általános felülvizsgálat vagy a koncepcionális változtatások szándéka indokolta, hanem egy alkotmánybírósági határozat tette szükségessé, ennélfogva célja és terjedelme is korlátozott.

Az Alkotmánybíróság 7/2001. számú határozatával ugyanis megsemmisítette a törvény azon rendelkezéseinek egy részét, amelyek az ombudsmani vizsgálat alá vonható, a törvényben a "hatóság" gyűjtőfogalmával jelölt szervek körét határozzák meg; törölte az "államhatalmi" és az "igazságügyi szerv", továbbá a "bíróságon kívüli jogvitát kötelező érvénnyel eldöntő szerv" meghatározásokat. Tette mindezt azért, mert e kifejezések tartalmát a jogbiztonságot sértő mértékben bizonytalannak ítélte. Az indokolás a hatásköri szabályokat értelmezve azt is kifejtette, hogy az országgyűlési biztosok az Országgyűlés szervei, ezért hatáskörük az Országgyűlés közhatalmi tevékenységének vizsgálatára nem terjedhet ki. Az említett rendelkezéseket az Alkotmánybíróság 2001. december 15. napjával semmisítette meg, időt és lehetőséget adva ezzel a jogalkotónak az alkotmányos követelményeknek megfelelő rendelkezések megállapítására.

Tisztelt Ház! Az Alkotmánybíróság határozata körültekintő elemzés elvégzését tette szükségessé. Bár a határozat a törvény egyetlen rendelkezésének néhány elemét érintette, ezek alapvető jelentőségűek, mert az ombudsmanok hatáskörének terjedelmével, annak egyértelmű meghatározásával vannak összefüggésben. A javaslat tervezetét széles körben egyeztettük, az országgyűlési biztosok pedig közvetlenül és tevékenyen részt vettek a jogszabály előkészítésében.

A benyújtott törvényjavaslat a velük folytatott többszöri, szóbeli és írásbeli egyeztetés eredményeként alakult ki, javaslataik döntő többségét tükrözi.

A javaslat legfontosabb vonása, hogy a hatályos törvény szerinti megközelítésmódot megőrizve, az Alkotmánybíróság iránymutatását követve pontosabban határozza meg az országgyűlési biztosok által vizsgálható szervek körét.

Mindenekelőtt le szeretném szögezni, hogy a javaslatnak nem célja az eddigi hatáskörök szűkítése, de ugyanígy azok bővítése sem. Azokban az esetkörökben, ahol bizonytalanság merülhet fel az értelmezés során, alapvetően az ombudsmanok által eddig követett törvényértelmezés és gyakorlat figyelembevételével törekedtünk a meghatározás egyértelműségére.

Az Alkotmánybíróság határozata alapján elvégzett elemzés során bizonyossá vált, hogy az ombudsman által vizsgálható szerveket nem lehet egyedileg meghatározni, az államszervezet fejlődése ugyanis újabb és újabb szerveket hoz létre, míg másokat megszüntet; az egyedi jellegű felsorolás gyakori törvénymódosítást igényelne, ennek elmaradása pedig számtalan jogértelmezési problémát okozna. Ezért a továbbiakban is csak az lehet a járható út, ha a törvény általános jellegű meghatározást ad. Ez az általános meghatározás egyes esetekben a szervtípust, máshol pedig a feladatkört jelöli meg megkülönböztető ismérvként, az általános jellegű meghatározás ugyanakkor bizonyos esetekben óhatatlanul igényli a jogalkalmazói értelmezést.

Annak érdekében tehát, hogy az eltérő értelmezéseknek a lehető legszűkebb tere legyen, a javaslat kettős meghatározással él a törvényjavaslat szervi hatályának rögzítésekor: egyrészt tartalmaz egy pozitív felsorolást a vizsgálható szervekről, illetve feladatokról, másrészt - és ez újdonság - tartalmaz egy negatív felsorolást is. Ez utóbbi azokat a szerveket sorolja fel, amelyeket az országgyűlési biztos semmiképpen sem vizsgálhat, még abban az esetben sem, ha netán olyan tevékenységet végeznek, amely a pozitív felsorolás körébe tartozóként is értelmezhető volna. Csakis ezzel a megoldással lehet összeegyeztetni a szükségképpen általános jellegű szervi meghatározást az Alkotmánybíróság határozatának azzal a parancsával, hogy a szabályozás kellően egyértelmű legyen. A negatív taxációs megoldás emellett különösen a jogkereső állampolgárok egyértelmű tájékoztatásának szempontjából indokolt és előnyös, mert egyértelmű eligazítást nyújt az országgyűlési biztosnak az alapvető jogokat érintő hatásköréről, illetőleg annak korlátairól.

A javaslatnak az ombudsman hatáskörét szervezeti oldalról megalapozó "hatóság" fogalmából kiemelném a következőket:

A vizsgálható hatóságok között változatlanul szerepelnek a közigazgatási feladatot ellátó szervek, a közigazgatási jogkörben eljáró egyéb szervek, a fegyveres erők és a nemzetbiztonsági szolgálatok. Külön nevesíti a javaslat a helyi önkormányzatokat, a kisebbségi önkormányzatokat - amelyeket az ombudsmanok egyébként eddig is az önkormányzatok körébe tartozónak értelmeztek és ekként vizsgáltak -; az alkotmánybírósági határozat által bizonytalannak ítélt "rendészeti szerv" helyett pedig a más törvények által alkalmazott "rendvédelmi szerv" gyűjtőfogalom kerül a törvénybe - tudjuk, hogy nagy számú korábbi terminológiában a fegyveres testület tartozik ebbe a körbe.

Új elem a javaslatban a nyomozó hatóság mint az ombudsman által vizsgálható szervezet nevesítése. A nyomozó hatósági funkció az alapvető jogok szempontjából igen nagy fontosságú, mert ez az a közhatalmi megnyilvánulás, amely súlyos alapjogi visszásságok forrása is lehet. A nyomozó hatóságok kifejezett szerepeltetése egyértelmű helyzetet teremt e szervek vizsgálatának kérdésében, világossá teszi, hogy az ombudsmannak nemcsak a közigazgatási feladatkör vagy a rendészeti szervi minőség alapján, hanem kifejezetten a nyomozati jogkörre tekintettel is van vizsgálódási jogköre. Ezért külön kiemeli a javaslat a nyomozást végző ügyészségi szervet is, hiszen az ügyészségi nyomozás tartalmilag ugyanolyan tevékenység, mint más nyomozó hatóságoké. Ugyanakkor világossá teszi a javaslat azt is, hogy az ügyészség csak e tevékenysége körében vizsgálható.

A pozitív hatásköri felsorolás végül nevesíti a kötelező tagság alapján működő köztestületet is, e köztestületek ugyanis ellátnak tagjaik felett olyan, szakmai és etikai jellegű felügyeleti jogkört is, amely nem sorolható be aggálytalanul a közigazgatási jogkörök közé, de ezek esetében is felmerül az alapjogi sérelem veszélye.

 

 

(Dr. Vidoven Árpádot a jegyzői székben
dr. Szabó Erika váltja fel.)

 

Az ombudsman által vizsgálható szervek körének negatív oldalról való meghatározása az Alkotmánybíróság határozatainak gondolatmenetét veszi alapul. Az Alkotmánybíróság korábban a bíróság tekintetében mondta ki, hogy azt az országgyűlési biztos nem vizsgálhatja. Az Alkotmánybíróság a jelen törvényjavaslat alapjául szolgáló határozatában az Országgyűlés vizsgálhatóságát zárta ki. Megsemmisítette az "igazságügyi szerv" kategóriáját is, mert tisztázatlan e fogalom tartalma, gyakorta ebbe a körbe értik ugyanis az igazságszolgáltatás szerveit, noha a bíróság eleve nem vizsgálható.

 

 

(17.00)

 

Elemzésünk kimutatta, hogy az igazságszolgáltatáshoz kapcsolódóan működő egyes szervek feladatköre is olyan, amely megkérdőjelezi az országgyűlési biztos jogkörét. Ilyen elsősorban a közjegyző és a bírósági végrehajtó. Mindkettő ugyanis nem peres eljárásokat folytat le, vagyis tevékenységük a tágan értelmezett igazságszolgáltatási funkció fogalomkörébe tartozik.

Megállapítottuk, az országgyűlési biztosok eddigi gyakorlata is ezt mutatta, eddigi tevékenységük során ugyanis egyszer sem vizsgálták a végrehajtókat és a közjegyzőket.

A törvényjavaslat a negatív listát tehát azoknak a szerveknek a köréből meríti, amelyeknél fogalmilag kizárt az ombudsman jogköre. Rögzíti, hogy az Országgyűlés, a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék, a bíróság, az ügyészség - kivéve annak nyomozó szervét -, valamint a közjegyző és a bírósági végrehajtó nem minősül a törvény "hatóság" fogalmába tartozónak, így az országgyűlési biztos nem vizsgálhatja tevékenységüket.

Tisztelt Országgyűlés! A javaslat a törvénynek az alkotmánybírósági határozat által nem érintett részei tekintetében is tartalmaz néhány módosítást. Így pontosítja a törvénynek az országgyűlési biztos által kérhető tájékoztatásra vonatkozó szabályait. Ezenkívül kiemelem azokat a rendelkezéseket, amelyek a törvény megalkotása óta nyomozati, illetve titkos információgyűjtési jogot nyert szervek irataiba való betekintés korlátait és az ilyen iratokkal kapcsolatos eljárás rendjét szabályozzák. A törvény ugyanis jelenleg az 1995. évi állapotnak megfelelően tartalmazza a nyomozó hatóságok iratai tekintetében az országgyűlési biztos vizsgálati jogának korlátait. Az azóta ilyen jogkört nyert szervek hasonló iratai tekintetében azonban nem rendelkezik. A törvénymódosítás abból indul ki, hogy a jogbiztonság megköveteli az azonos jellegű tevékenységet folytató szervek azonos kezelését, az ombudsmani vizsgálhatóság szempontjából is.

Ahogyan a nyomozóhatósági jogkör megléte irányadó a vizsgálhatóság során az ügyészség esetében, ugyanúgy az iratok vizsgálhatóságánál is az egységes megközelítés alkalmazása indokolt. Erre figyelemmel a törvényjavaslat az APEH, a vám- és pénzügyőrség és az ügyészség nyomozati és titkos információgyűjtő tevékenységéhez szabja a törvény garanciarendszerét. Ennek során a rendőrségre irányadó hatályos szabályozást alapul véve fogalmazza meg az újonnan bekerült szervekre vonatkozó rendelkezéseket.

Tisztelt Országgyűlés! Összességében elmondható, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvény módosítására irányuló törvényjavaslat célja az Alkotmánybíróság határozata által jelzett bizonytalanságok feloldása. Ismételten hangsúlyozom, hogy a törvényjavaslat messzemenően figyelembe veszi a hivatalban lévő ombudsmanok törvényértelmezését, hat éve követett gyakorlatát és javaslatait.

Mindezek alapján kérem a tisztelt Házat, hogy a tárgybeli törvényjavaslatot elfogadni szíveskedjék. Köszönöm figyelmüket.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
235 24 2001.11.05. 4:07  21-24

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Az egyesülési jogról szóló '89. évi II. törvény 2. §-ának (2) bekezdése szerint az egyesülési jog gyakorlása nem sértheti az alkotmány 2. §-ának (3) bekezdését, nem valósíthat meg bűncselekményt és bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével.

A pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló '89. évi XXXIII. törvény 1. §-a szerint e törvény hatálya azokra a társadalmi szervezetekre terjed ki, amelyek nyilvántartott tagsággal rendelkeznek, és amelyek a nyilvántartásba vételüket végző bíróság előtt kinyilvánítják, hogy e törvény rendelkezéseit magukra nézve kötelezőnek ismerik el.

A párttörvény határozza meg a pártok vagyonának és gazdálkodásának szabályait. A törvény 4. §-ának (2) bekezdése szerint - a törvényben írt kivételektől eltekintve - a párt részére költségvetési szerv, továbbá állami vállalat, állami részvétellel működő gazdasági társaság, közvetlen költségvetési támogatásban vagy költségvetési szervi támogatásban részesülő alapítvány, továbbá önkormányzat vagyoni hozzájárulást nem adhat, és a fentiekben felsoroltaktól a párt vagyoni hozzájárulást nem is fogadhat el.

A törvény 6. §-a részletesen meghatározza azt is, hogy a párt költségeinek fedezése, vagyonának gyarapítása érdekében milyen gazdálkodó tevékenységet folytathat. Ez egyben azt is meghatározza, hogy milyen tevékenységeket nem folytathat, hogy mit tilos a pártnak végeznie. A megengedett tevékenységek közül csak megemlíteném, hogy lehetséges kiadványok megjelentetése és terjesztése (Dr. Kis Zoltán: Bányászat, útépítés...), a pártot szimbolizáló jelvények és más ilyen célú tárgyak árusítása és pártrendezvények szervezése.

A párt vállalatot, illetve egyszemélyes kft.-t alapíthat, más gazdasági társaságban azonban részesedést nem szerezhet.

A párt pénzeszközeit értékpapírba fektetheti. Van azonban egy szoros kivétel: a párttörvény szerint részvényt nem vásárolhat, nem szerezhet.

A párt gazdálkodásáról minden évben köteles a törvényben meghatározott tartalmú beszámolót a Magyar Közlönyben közzé tenni.

A párt gazdálkodása törvényességének ellenőrzésére kizárólagosan az Állami Számvevőszék jogosult, államigazgatási szerv a pártot nem ellenőrizheti. Az Állami Számvevőszék kétévenként ellenőrzi azoknak a pártoknak a gazdálkodását, amelyek rendszeres költségvetési támogatásban részesülnek; ilyenek kivétel nélkül a parlamenti frakcióval rendelkező pártok is. Ha a Számvevőszék azt észleli, hogy a párt gazdálkodása körében jogellenesen járt el, felhívja a törvényes állapot, törvényes működés helyreállítására, súlyosabb törvénysértés esetén pedig, ha a párt nem tesz eleget a felhívásnak, akkor az Állami Számvevőszék elnöke indítványozhatja a bírósági eljárást.

Az egyesülési törvény alapján a párt törvénysértése esetén az ügyész keresetet indít a párt ellen. A bíróság az ügyész keresete alapján a legsúlyosabb esetben feloszlathatja a társadalmi szervezetet, így a pártot is, ha annak működése bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást valósít meg vagy az alkotmány 2. § (3) bekezdésébe ütközik.

Tisztelt Országgyűlés! Látható, hogy a hatályos törvényi szabályozás megfelelő anyagi jogi és eljárási lehetőségeket biztosítva, az eljáró szerveket pontosan meghatározva nyújt visszatartó erejű garanciákat. Mindez szavatolni képes a törvényt esetleg megsértő párttal, pártokkal szembeni határozott és szükséges mértékű, arányos fellépést. Minderre tekintettel a kormány nem tervezi a párttörvény e részének módosítását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 16 2001.11.06. 5:18  13-16

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. (Keller László: Kérjél elnézést!) Tisztelt Elnök Úr! Letörölhetetlen szégyenfolt (Bauer Tamás: Az, igen!) - mondta Szalay képviselő úr. Én is azt hiszem, hogy elég mélyre jutott ezzel a felszólalással. (Bauer Tamás: Államtitkár úr! - Közbeszólás: Ha a végére ér!) Még el sem kezdtem, képviselő úr, várja meg a végét. (Bauer Tamás: Már elkezdte!) Ezelőtt tizenkét évvel arra szövetkeztünk mi, magyar demokraták és a Szabad Demokraták Szövetsége is, hogy egy alkotmányos jogállamot építsünk fel ebben az országban. (Bauer Tamás: Önök az ellenkezőjét csinálják! - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Hallgasd végig!) El is fogadtunk a Kerekasztalnál kialkudva egy új alkotmányt, egy jogállami alkotmányt (Bauer Tamás: Amit minden héten megsértenek!), amely 2. §-ának legfontosabb rendelkezéseként kimondja, hogy a Magyar Köztársaság demokratikus jogállam. (Bauer Tamás: Nyolc évig!)

Ebben a demokratikus jogállamban... - kérek egy kis vizet Bauer képviselő úrnak, rosszul van, úgy látom (Bauer Tamás: Én jól vagyok!) - az igazságszolgáltatás az erre rendelt alkotmányos szervek feladata, és ez bizonyos alkotmányos alapelvek mentén zajlik. Csak így történhet, hiszen a történelmi tapasztalat megtanított minket arra, képviselő úr, hogy az ezektől való eltérés csakis diktatúrához vezethet. (Bauer Tamás: Ez történik most!)

A legalapvetőbb büntetőeljárási alapelv az ártatlanság vélelme. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Huhú!) Senkit nem lehet ártatlanságának bizonyítására kötelezni, és senkiről nem szabad (Dr. Kóródi Mária: A Rogánt kérdezd meg! - Keller László: Ezt a Rogán egész másképp mondta!) és nem is illik előre megállapítani a bűnösséget, és aztán kétségbeesetten keresni mindehhez a bizonyító anyagot.

Képviselő Úr! Ön ezzel a felszólalásával megsértette Schlecht Csabának - akit én nem ismerek (Dr. Takács Imre: Juj, juj, juj! - Moraj.) - az ártatlanság vélelméhez fűződő alkotmányos alapjogát, súlyosan megsértette az ügyészséget. A Fővárosi Főügyészség egy 15 oldalas határozatban bírálta el azt a panaszt, amit többek között Eörsi Mátyás és Magyar Bálint, az ön két frakciótársa, bár külön-külön, de szó szerint azonos tartalommal terjesztett elő.

 

 

(9.10)

 

Ezt a határozatot dr. Somodiné dr. Varró Erika csoportvezető ügyész írta alá. (Bauer Tamás: És ki írta? - Dr. Veres János: Ki utasította?) Számos más személy is panasszal fordult a rendőrség nyomozást megszüntető határozata ellen, nem akarom most őket név szerint felsorolni. Ez a 15 oldalas határozat pontról pontra az összes érvvel, az összes váddal elszámol, azokat tételesen megcáfolja, (Dr. Veres János: Az adóhiánnyal számoljon el!), és nekem úgy tűnik, hogy teljes szakmai korrektséggel hozza meg a döntését.

Képviselő úr, ez a határozat önöknek is rendelkezésükre áll. A korrekt az lett volna, ha ön most itt feláll és azt mondja, hogy kérem, ennek a határozatnak a 13. oldalán vagy a 12. oldalán inkorrekt megállapítások vannak, jogtalanságok szerepelnek ebben a határozatban. Nem, ön nem ezt teszi. Ön fölállítja azt a tételt, amelyet már a sajtó segítségével persze egy ideje sulykolnak, hogy Schlecht Csaba csakis bűnös lehet (Bauer Tamás: Nem, csak cinkos!), és ha ez netán nem bizonyosodna be, erről csakis a nyomozó hatóságok és az ügyészség tehet.

Képviselő úr, amellett, hogy ön Schlecht Csabát és az eljáró ügyészt és az eljáró bűnügyi szakembereket megsérti, sokkal súlyosabb sérelmet is okozott a felszólalásával. (Dr. Kóródi Mária: Lesz nemulass!) Ön a magyar igazságszolgáltatásba vetett bizalmat akarta megrendíteni (Felzúdulás az SZDSZ és az MSZP soraiban  - Dr. Szent-Iványi István: Azt már megrendítettétek!), és ez sajnos önnek sikerült is ezzel a felszólalással. (Kovács Kálmán: És az rendben van, hogy eltűnik ennyi pénz?!) Ez végtelenül nagy sérelme az alkotmányos rendnek, és ez, képviselő úr, valóban - ahogy fogalmazott - letörölhetetlen szégyenfolt.

Én nem akarok most belemenni ennek a határozatnak a taglalásába, hiszen önök ma még interpellációt fognak intézni a legfőbb ügyész úrhoz, és remélem, hogy abban az interpellációban egy kicsit tárgyszerűbben, az igazsághoz egy kicsit közelebb álló módon fognak majd fogalmazni és foglalkozni ezzel a kérdéssel, és akkor majd a legfőbb ügyész úrnak lehetősége lesz a szakmai ellenérveket megadni. Végtelenül szomorú vagyok, és nagyon sajnálatosnak tartom, hogy erre a felszólalásra sor került.

Még annyit: ön több tekintetben is valótlanságot állított itt, azt mondta, hogy megfellebbezhetetlenül lezárult a nyomozás. Képviselő úr, nyilván szakmai felkészületlensége okából mondott ilyet, a nyomozást megszüntető határozatnak nincsen úgynevezett anyagi jogereje. Tehát a nyomozást megszüntető határozat ilyen értelemben nem köti még magát az azt meghozó szervet sem. Szó szerint benne van a határozat 16. oldalán az utolsó mondat: "A sérelmezett határozat helyesen utalt arra, hogy újabb tények, adatok vagy bizonyítékok birtokában az eljárás az elévülési időn belül folytatható." (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Tehát ön még valótlant is állított itt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 2 2001.11.08. 13:43  1-29

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A rendszerváltoztatás óta hazánkban a jogalkotás hatalmas kihívásokkal került szembe. A jogi normáknak egyrészt a változó társadalmi-gazdasági körülményekhez, másrészt az európai követelményrendszerhez történő igazítása új jogszabályok tömegének megalkotását kívánta. Ennek keretében a polgári perrendtartásról szóló törvény is számtalan módosításon esett át. A módosítások legfőbb célja szinte minden esetben a polgári peres eljárások gyorsítása és a jogorvoslati rend korszerűsítése volt.

Az új szabályok megalkotása során figyelembe kellett venni azt is, hogy az Európa Tanács miniszteri bizottsága az elmúlt évek során több ajánlást fogadott el a bíróságok túlterheltségének megszüntetésére, a bírói munka csökkentésére és a polgári eljárások egyszerűsítésére. Több ajánlás hangsúlyozza, hogy az igazságszolgáltatás lassúsága, a bírósági ügyhátralék jelentősen sérti a hatékony és tisztességes igazságszolgáltatáshoz való jogot. A miniszteri bizottság által a tagállamok részére meghatározott, az igazságügyi politikájukban érvényesíthető elvek átvétele és az ennek megfelelő jogintézmények bevezetése, a javasolt intézkedések megtétele hazánkban folyamatosan történik.

Tisztelt Ház! Az eddig megtett lépések a polgári eljárások korszerűsítése, az eljárások gyorsítása, egyszerűsítése irányában a polgári perrendtartás szinte valamennyi területét érintették. Ezek részletes felsorolásától most idő hiányában eltekintenék.

E módosításokat követően most a rendkívüli jogorvoslat, vagyis a felülvizsgálat rendjének korszerűsítése van napirenden. A felülvizsgálat intézménye mindig is a polgári perjogi kodifikációs tanulmányok egyik legvitatottabb és legtöbb érdeklődést kiváltó kérdése volt. Kezdetben a jogegység megteremtésére szolgált, majd fokozatosan az egyéni jogvédelemnek is eszközévé vált.

A rendszerváltoztatást megelőzően a polgári perrendtartás nem tartalmazta e jogintézményt, azt az 1992. évi LXVIII. törvény iktatta be újra a Pp. rendszerébe, az 1952 előtt érvényesülő modelltől némiképpen eltérő koncepció alapján. Ma a felülvizsgálati kérelem olyan, csak jogszabálysértésre alapítható, alanyi jogon igénybe vehető rendkívüli jogorvoslat, amelynek elbírálása során a Legfelsőbb Bíróság orvosolja a jogsérelmet a peres felek viszonyára is kiterjedő hatályú határozatában.

Ennek két módja van. Ha a szükséges adatok rendelkezésre állnak, megváltoztatja az ítéletet, ha nem, megsemmisíti és új eljárásra visszaadja az ügyet. A felülvizsgálat azzal, hogy alapvetően csak jogkérdésekben biztosít döntési jogot, a jogbiztonságot és a jog továbbfejlesztését szolgáló fontos jogintézmény. Bár a felülvizsgálatra vonatkozó szabályok korábban többször pontosításra kerültek, a jogintézmény jelenlegi formájában ennek ellenére nem felel meg a jogalkotó által kitűzött céloknak. A felülvizsgálatot ugyanis a jogkereső állampolgárok harmadik bírósági fórumnak tekintik, amelynek következtében az ítéletek jogereje gyakran bizonytalanná válik, és a Legfelsőbb Bíróság munkaterhe is jelentős mértékben növekedett. Mindez szükségessé tette a felülvizsgálati eljárásra vonatkozó szabályok újragondolását.

Tisztelt Országgyűlés! Ismert, hogy a felülvizsgálat szabályainak koncepcionális megváltoztatására már az 1997. évi törvénymódosítás is kísérletet tett. E szabályozás lényege az volt, hogy ha a felülvizsgálati kérelemben vitatott követelés a 200 ezer forintot nem haladta meg, felülvizsgálati kérelmet csak akkor lehetett előterjeszteni, ha azt a Legfelsőbb Bíróság külön határozattal megengedte. A törvény rögzítette azokat az eseteket, amelyek fennállásakor az engedély megadása kötelező volt.

Bár a szabályozás elve helyes volt, alapvetően helyesnek tekinthető, az így kialakult eljárási rend lényegében megkettőzte a Legfelsőbb Bíróság feladatát, mivel az engedély kérdésében való döntéshez teljes egészében át kellett tekintenie az ügyet. Ezért az új rendszer összesen két évet élt meg.

2000. január 1. napjától az újabb módosítás már csak a vagyonjogi ügyekben állapított meg egy abszolút kizárást jelentő értékhatárt 500 ezer forint összegben. Ez a látszólag praktikus új szabályozás elsősorban azért aggályos, mert a felülvizsgálat jogalkotói megengedése körében nem a követelés értékének, hanem a jogalkalmazás egységességéhez fűződő igénynek kell irányadónak lennie.

Mindezekből kiindulva leszögezhető, hogy a felülvizsgálati eljárás lefolytatását a jogalkotónak akkor lehet és kell biztosítania, ha a konkrét eljárás keretében hozott jogerős határozat a jogvita érdemi része vonatkozásában törvénysértő és a jogegység biztosítása vagy a joggyakorlat továbbfejlesztése szempontjából a határozat olyan elvi jelentőségű jogkérdést vet fel, amelyben a legfőbb bírói fórum állásfoglalása szükséges és egyben arányos lépésnek minősül.

Az új szabályozásban a jogerőnek és a jogbiztonságnak kellő súlyt adva a felülvizsgálatot csak kivételes esetben kell lehetővé tenni, olyan szempontrendszert kialakítva, ami minden pertípus esetében érvényesíthető. Azokat az eseteket, amikor a felülvizsgálatra valamely okból nem kerülhet sor, az eljárási törvényben kell meghatározni. Az önök előtt fekvő törvényjavaslat ezen elveket szem előtt tartva készült el.

Tisztelt Országgyűlés! Az új szabályozás célja most is a perek ésszerű időn belül történő jogerős befejezésének elősegítése. A felülvizsgálatnak ezért a polgári perben csak akkor van helye, ha a formális jogbiztonságnak, illetve a jogerőnek a korlátozására a szükségesség, arányosság alkotmányos tételét alkalmazva kerül sor és ennek biztosítására a törvény megfelelő garanciákat ad.

A törvényjavaslat a hatályos szabályozáshoz képest jelentős koncepcionális módosításokat tartalmaz. Így a felülvizsgálati kérelem benyújtásához a jövőben nem elegendő csupán jogszabálysértésre hivatkozni, szükséges lesz az is, hogy a jogerős határozat az ügy érdemére kiható módon legyen jogszabálysértő. A törvény segítséget nyújt a bíráknak annak eldöntésében, hogy vajon mi nem tekinthető az ügy érdemére kiható jogszabálysértésnek. Ha ilyen nem állapítható meg ugyanis, a felülvizsgálat szóba sem jöhet. A törvényjavaslat szerint nem tekinthető ilyennek például az a jogszabálysértés, amely a jogerős határozatnak a kamatfizetésre, a perköltség összegére vagy viselésére vonatkozó, illetve a meg nem fizetett illeték, vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére kötelező részének meghozatala során történt.

A törvény nem ad taxatív felsorolást, csak a legtipikusabb esetek említése történik meg. A felülvizsgálati kérelem benyújtásának azonban csak egyik feltétele, hogy a jogerős határozat az ügy érdemére kiható módon jogszabálysértő legyen. További feltétel, hogy a bíró a határozat meghozatalakor kötelezően alkalmazandó jogegységi határozatot figyelmen kívül hagyjon, vagy hogy a joggyakorlat továbbfejlesztése az ügy kapcsán felmerült elvi jelentőségű jogi kérdésben a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalását tegye szükségessé. A hatályos szabályozással egyezően a felülvizsgálati kérelem a jövőben azon érdemi végzések esetében is benyújtható lesz, amelyek a felsorolt feltételeknek megfelelnek, azonban a korábbiaktól eltérően a törvényjavaslat kizárja az egyezséget jóváhagyó végzés elleni felülvizsgálatot. A törvényjavaslat változatlanul meghatározza a felülvizsgálatból kizárt ügyek körét is, azzal az új elemmel, hogy a jövőben az összes ilyen esetet csak és kizárólag a polgári perrendtartásról szóló törvény tartalmazhatja.

 

(8.10)

 

Mivel a felülvizsgálat lehetősége kiterjed a nem peres eljárásokban hozott határozatokra is, e körben a törvény felsorolja azokat a nem peres eljárásban hozott érdemi határozatokat, amelyek ellen nincs helye felülvizsgálatnak.

Koncepcionális változást jelent a szabályozásban, hogy a felülvizsgálati kérelem tartalmi megvizsgálását a jövőben a Legfelsőbb Bíróság nem tanácsban végzi. A hatályos szabályozás szerint ha a kérelem megvizsgálása során formai hiba található, a tanács elnöke, tartalmi hiba esetén pedig a Legfelsőbb Bíróság tanácsa dönt. A tervezett szabályozás alapján mind a formai hibák kiküszöbölését, mind pedig az előzetes tartalmi vizsgálatot a Legfelsőbb Bíróság hivatásos bírája mint egyes bíró végzi el. A feltételek fennállásának vagy fent nem állásának jó része egyszerűen megállapítható. Az egyes bíró nem külön erre a feladatra kijelölt bíró lesz, hanem akár az ügy elbírálására illetékes tanács bírája is lehet, aki - ha a felülvizsgálati kérelmet nem utasította el és a felülvizsgálati eljárásra sor kerül - az ügy előadó bírájává válhat. A jövőben tehát a bírósági tanács a Legfelsőbb Bíróságon már csak olyan ügyben ül össze, amelyben az előzetes vizsgálatot lefolytató bíró úgy ítélte meg, hogy a felülvizsgálati ok fennáll.

Jelentős újdonsága a javaslatnak - és ez is nyilvánvalóan a perek ésszerű határidőn belül való befejezése irányába hat -, hogy az előzetes bírói vizsgálatra a javaslat tehát törvényi határidőt állapít meg. Ez a felülvizsgálati kérelemnek a Legfelsőbb Bírósághoz való érkezésétől számított 60 nap, amely az esetleges hiánypótlásra engedélyezhető 15 nappal meghosszabbodhat. Új szabály, hogy a felülvizsgálati eljárást a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálat elrendelésétől számított hat hónapon belül folytatja le. Mind az egyes bíró, mind pedig a Legfelsőbb Bíróság tanácsának eljárására előírt ügyintézési határidőket csak 2003. január 1-jétől kell alkalmazni, így a javaslat kellő felkészülési időt biztosít a Legfelsőbb Bíróság részére.

Tisztelt Országgyűlés! Az eljárások ésszerű időn belül történő befejezéséhez, illetve a jogerőhöz fűződő érdekkel egyenrangúan fontos szempont, hogy a felek garanciális jogait a törvény megfelelően biztosítsa. Ennek egyik eszköze, hogy a felek jogait és kötelességeit érintő rendelkezéseket magában a törvényben kell elhelyezni. A törvényjavaslat ezért a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 123/1973. számú IM-utasításból - amelyet szakmai körökben röviden Büsz.-nek emlegetnek, és a jövőben én így fogom - a javaslat átemeli azokat a szabályokat, amelyek közvetlenül érintik a feleket, illetve a bírósági eljárással érintettek garanciális jellegű jogaira, ezek feltételeire és korlátaira vonatkoznak, vagy pedig a jogok érvényre juttatásának szabályait állapítják meg.

Ezek a következők: a törvényjavaslatban ekként végrehajtott módosítások egyik csoportját a jegyzőkönyvre vonatkozó rendelkezések adják. A módosítások kisebb része a jegyzőkönyv teljességét biztosító kiegészítő rendelkezéseket tartalmazza, nagyobb része pedig a jegyzőkönyv kijavítására, továbbá a hangfelvétel útján rögzített jegyzőkönyv írásba foglalására vonatkozó szabályokat iktatja be.

A Pp. rendelkezései jelenleg nem tartalmaznak rendelkezést az eljárás során keletkezett iratok elvesztésének vagy megsemmisülésének esetére. Az erre vonatkozó szabályokat eddig kizárólag a Büsz. tartalmazta, éppen ezért szükséges volt e szabályok törvényi szintre emelése. A javaslat kiegészítő jellegű szabályokat tartalmaz azokra az esetekre, amikor a bíróságnak saját területén kívül megkeresés útján kell valamely eljárási cselekményt foganatosítani. Így pontosan meghatározza azokat az adatokat, amelyeket a megkereső bíróságnak a megkeresett bírósággal közölnie kell, illetve 15 napos elintézési határidőt állít fel a megkeresés elintézésére.

Eddig szinte kizárólag a Büsz.-ben kerültek elhelyezésre a jogerő megállapítására vonatkozó szabályok is. Tekintettel arra, hogy ezeknek a rendelkezéseknek a felekre is kiható hatálya van, törvényben történő elhelyezésük elengedhetetlen. Új rendelkezés ebben a körben - amely gyakorlati szakemberek javaslatára épült be a törvényjavaslatba -, hogy a jövőben a bíróság a jogerőről minden esetben értesíti az érdekelteket.

Tisztelt Országgyűlés! Az elkészült törvényjavaslat mind a polgári eljárások ésszerű határidőn belül történő befejezésének, mind a jogorvoslat korszerűbb rendjének, mind pedig a bírósági eljárással érintett felek garanciális jogainak biztosítására vonatkozóan - meggyőződésem szerint - megfelelő szabályozást nyújt. Ennek fényében kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a javaslatot elfogadni szíveskedjék.

Köszönöm a figyelmüket.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 28 2001.11.08. 3:14  1-29

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Igen, röviden szeretnék. Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Rendkívül röviden és nem is a teljesség igényével legyen szabad néhány gondolatot elmondanom.

Az ellenzéki felszólalók általában a múlt tényeiből indultak ki. Azt hiszem, bizonyos értelemben fordítva ülnek a lovon. 1998-99-ben hosszú viták után az Országgyűlés demokratikus módon hozott egy döntést, amelynek számos következménye van, amely következményeket a jogalkotásnak egyértelműen le kell vonnia. Azt hiszem, a "mi lett volna, ha öt ítélőtábla feláll" kérdés most már tudománytalan és teljesen felesleges feltenni. Megvolt annak a megfelelő indoka, amelynek alapján az Országgyűlés döntött és megváltoztatta az 1997-es döntést.

Amiből én kiindulnék az ellenzéki képviselő urak helyében, az inkább az a körülmény volna, hogy a Legfelsőbb Bíróság és a szakma ezzel a törvényjavaslattal egyértelműen egyetért, ez az ő álláspontjukat tükrözi. Jó volna, ha ezt figyelembe vennék, és nem próbálnának ezzel ellentétben, szinte álságos módon egyidejűleg a Legfelsőbb Bíróság ügyvédjeként feltűnni.

Ami még említést érdemel mint konkrétum: Hankó Faragó Miklós képviselő úr mondta azt, hibaként felróva, hogy ez a törvényjavaslat minden elemében rendkívüli jogorvoslattá kívánja átalakítani a felülvizsgálatot. A képviselő úr felrótta azt is, hogy valamifajta avítt szocialista szemléletet tükröz ez a törvényjavaslat. Ugyan távol áll tőlem, de azért Kádár János is mondott figyelemre méltó és megfontolandó gondolatokat. Ő mondta például, hogy a krumplileves az legyen krumplileves. A képviselő úr figyelmét felhívom arra, hogy a polgári perrendtartás fejezetének, ahol a felülvizsgálatot találjuk, az a címe, hogy "Rendkívüli jogorvoslatok". Ehhez képest azt felróni, hogy ez a javaslat végre azzá akarja tenni a felülvizsgálatot, amiről a történet szól, ahova tartozik - jelesül rendkívüli jogorvoslattá -, úgy gondolom, nem helyes álláspont.

Köszönöm szépen. A vita későbbi szakaszában a többi felvetésre is reagálni fogok. Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 30 2001.11.08. 6:44  29-117

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A demokratikus társadalom csak akkor tudja megfelelően teljesíteni feladatait, ha jogállami keretek között szervezetten és az egyének számára átláthatóan működik. A közmegbízatást betöltőknek, a közvagyonnal gazdálkodóknak e feladatukat a legjobb tudásuk és képességük szerint, tisztességesen és befolyásolástól mentesen, a társadalom tagjainak megbecsülését és bizalmát kiérdemelve kell teljesíteniük. Tevékenységük során fokozott elvárásoknak kell megfelelniük, és magánérdekeik nem befolyásolhatják a közfeladat ellátását. Olyan jogszabályi környezetet kell tehát teremteni, amely ezt a követelményt hatékonyan tudja garantálni. A közfeladat befolyásolástól mentes végzésének biztosítását és ellenőrzését szolgálja a szóban forgó tisztségek betöltése kapcsán irányadó összeférhetetlenségi szabályrendszer, illetve a tisztséget betöltő és közvetlen hozzátartozói vagyoni helyzetének feltárására vonatkozó kötelezettség.

Az említett két jogintézményre vonatkozó szabályrendszer ily módon egymással szoros összefüggésben áll. Erre figyelemmel áttekintettük a jogrendszer egészét, és megvizsgáltuk, hogy a közhatalmi feladatot ellátókra, illetve a közpénzek felett döntési joggal rendelkező személyekre milyen összeférhetetlenségi, illetve vagyonnyilatkozat-tételi szabályok vonatkoznak. A vizsgálat eredményeként elkészítettük azokat a törvénymódosításokat, amelyek megalapozzák, hogy teljeskörűen és egységes elvek alapján legyen biztosított annak intézményi garanciája, hogy az érintett személyek közmegbízatásukat befolyástól mentesen végezzék.

A hatályos szabályok áttekintése alapján megállapítható, hogy a fent említett személyek esetében az összeférhetetlenség szabályozása egységes elveken nyugszik és kellő részletességű. E tárgykörben kizárólag az alkotmánybírák tekintetében indokolt a módosítás, mert esetükben csak a közjogi összeférhetetlenség rendezett, az úgynevezett gazdasági összeférhetetlenségre viszont nincsenek előírások. A javaslat pótolja ezt a hiányt. A vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség szabályozása tekintetében azonban a szóban forgó személyi kört illetően már lényegesen több hiányosság tapasztalható.

Tisztelt Ház! Az országgyűlési képviselők, a kormánytagok, a politikai államtitkárok s immár a bírák, az ügyészek, a köztisztviselők, az igazságügyi alkalmazottak, a fegyveres erők és a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjainak vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettsége rendezett, illetőleg rendezése folyamatban van, gondolok itt a katonák jogállásáról szóló törvényre. Hiszen emlékezetes, hogy az Országgyűlés a köztisztviselői törvény, valamint a képviselői jogállási törvény módosítása során új és a korábbinál lényegesen szigorúbb szabályozást fogadott el, s ezzel kifejezésre juttatta a korrupció elleni küzdelem iránti elkötelezettségét.

Nincs azonban vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettsége számos más, részben kiemelkedő közjogi tisztséget viselő személynek, így például a köztársasági elnöknek, az alkotmánybíráknak, az országgyűlési biztosoknak, az Állami Számvevőszék és a Magyar Nemzeti Bank vezetőinek, a polgármestereknek és az önkormányzati képviselőknek sem. Nem kell továbbá vagyonnyilatkozatot tennie jelenleg a közvagyonnal gazdálkodók jelentős részének, így többek között a közalapítványok, köztestületek vezetőinek, a közbeszerzési biztosoknak, az állami, önkormányzati támogatások döntés-előkészítésében részt vevő, egyébként köztisztviselőnek nem minősülő személyeknek.

Jogos társadalmi igény ugyanakkor, hogy vagyoni helyzetéről minden jelentős közmegbízatást teljesítő, illetve közvagyonnal gazdálkodó személy egyaránt számot adjon. Ez az a bizonyos üvegzsebűség, amelyről oly sok szó esett már ebben a Házban az elmúlt tíz esztendőben, és az elhangzott szavakhoz képest oly kevés történt. Legfőbb ideje, hogy az Országgyűlés fontos és elhatározó lépéseket tegyen.

A javaslat ennek érdekében a vonatkozó törvények megfelelő kiegészítésével kimondja az említett tisztségviselők vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségét. A törvényjavaslat szabályozási elve alapján a hatálya alá tartozó személyi körből fő szabályként azok, akik választással kerülnek az adott tisztségbe, az országgyűlési képviselőkhöz hasonló szabályok szerint tennék meg vagyonnyilatkozatukat. Azok vagyonnyilatkozat-tételét pedig, akik kinevezéssel nyerik el megbízatásukat, a köztisztviselőkre vonatkozó szabályok határozzák meg. A javaslat a szabályozási módszert tekintve egyrészt utaló szabállyal rögzíti, hogy az adott köztisztviselő az országgyűlési képviselőkre vagy a köztisztviselőkre vonatkozó törvényi előírások szerint teszi meg nyilatkozatát. Emellett az adott tisztség jellemzői miatt szükséges eltéréseket - ilyen lehet például a nyilatkozat tételének időpontja vagy nyilvánossága, illetve az ellenőrző szerv - kifejezett rendelkezéssel határozza meg.

Kiemelést érdemel, hogy az önkormányzati képviselők és a polgármesterek tekintetében külön részletszabályok és mellékletként külön vagyonnyilatkozat került beépítésre a jogállásukat szabályozó, amúgy kétharmados törvénybe. Az önkormányzati területen kialakított szabályok az országgyűlési képviselőkre vonatkozó rendelkezések szerkezetét és tartalmát követik, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek jogállásából eredő sajátosságokhoz igazítva az előírásokat.

A törvényjavaslatot előzetesen a lehető legszélesebb körben, minden érintett szervnek és személynek megküldtük véleményezésre. A tervezett szabályozással - és ezt nagyon szeretném hangsúlyozni - az érintettek messzemenőkig egyetértettek.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek, mert a tervezett szabályozás a befolyásmentes és átlátható közszolgálat iránti jogos társadalmi igénynek kíván megfelelni azzal, hogy egységes elvek alapján teljes körűvé teszi a közhatalmi feladatokat ellátó, valamint a közvagyonnal gazdálkodó tisztséget betöltő személyek összeférhetetlenségére, illetve vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségére vonatkozó szabályokat. Kérjük tehát támogatásukat.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 48 2001.11.08. 2:06  29-117

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Kovács Tibor képviselő úr két felszólalásában is abszurdnak nevezte a köztársasági elnök és az ombudsmanok vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségét. Szeretném még egyszer elmondani, hogy az érintettek nem találták abszurdnak, hanem egyetértettek a javaslattal, tisztelt képviselő úr.

Ön téved akkor, amikor azt mondja, hogy a közpénzzel rendelkezőkre és a közvagyonnal gazdálkodókra vonatkozik a törvény, és hogy jön ide a köztársasági elnök és az ombudsman. Tessék elolvasni a törvényjavaslat címét: az egyes közhatalmi feladatokat ellátókra is vonatkozik. Nyilvánvalóan, ahol közhatalmat gyakorolnak, ott korrupciós veszély van, és az érintetteknek igenis érdekük, és nyilvánvalóan ezért értenek egyet azzal, hogy mindenfajta gyanút maguk felől elhárítsanak, és ezáltal a közélet tisztaságához is hozzájáruljanak.

Ami azt illeti, hogy a képviselő úr egyes személyi kategóriákat, a közvagyonnal gazdálkodó további személyeket hiányol ebből a törvényjavaslatból: én megnyugtathatom önt, képviselő úr, ön nem tud olyan szigorú rendszert és olyan széles személyi kört elképzelni vagy javasolni, amivel én nem értenék egyet. (Kovács Tibor: Akkor miért nincs benne?) Tehát ne tessék azt feltételezni, hogy a kormány bárkit is szándékosan ki akar hagyni ebből a körből. A kormánynak nincs ilyen szándéka, a kormánynak éppenséggel az a szándéka, hogy egy zárt, mindenkire kiterjedő rendszert alakítson ki az alkotmányosság messzemenő figyelembevételével. Mert ez a kormány valóban elkötelezett a korrupció elleni küzdelemben, és a bűnös úton szerzett vagyongyarapodás napvilágra kerülésével egyben visszatartó erőt is kíván gyakorolni.

Ami a Számvevőszék levelét illeti, mi reagáltunk erre a levélre, képviselő úr, és jelentősen módosítottuk a javaslatot. Ami már most a kérdés, hogy a közhasznú szervezetek tekintetében mit tegyünk: a Számvevőszék ellenőrizze, ellenőrizze valamilyen más szervezet, egyáltalán ne ellenőrizzük őket. Ez a három alternatíva van, ezt majd a vita során el fogjuk dönteni.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 52 2001.11.08. 2:03  29-117

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Az imént nem volt elég időm, hogy mindenre reagáljak Kovács képviselő úrnak.

Magyarország korrupciós helyzete bár megnyugtatónak nem mondható, azonban drámai kép felfestésére sincs okunk, nem teszik ezt a nemzetközi szervezetek sem, sőt Magyarország megítélése nemzetközi összehasonlításban - és ezt mindig el kell mondani - az elmúlt néhány esztendőben kifejezetten javult. Ugyanakkor minden vizsgálat megállapítja azt, hogy Magyarországon a korrupciónak, a létező korrupciónak a leginkább fertőzött területe bizony az önkormányzatok világa, tisztelt képviselő úr. Ott is kifejezetten az önkormányzati közbeszerzések és egyéb beruházások területe az, amely kiemelt figyelmet érdemel.

Ilyen körülmények között - azt hiszem, ön nyilván tudatában van ezeknek a tényeknek - igen meglepőnek találom, hogy ön a polgármesterek és az önkormányzati képviselők vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségét kifogásolja. Ez meglepő azért is, mert a parlamenti képviselőkre vonatkozó hasonló törvény vitája során minden oldalról elhangzott, hogy de miért nincs vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségük az önkormányzati tisztségviselőknek. Nos kérem, itt van a javaslat - most ez sem tetszik.

Képviselő úr! Amikor ön azt mondja, hogy egyes kitelepüléseken nagyon kicsi a költségvetés: teljesen mindegy, képviselő úr, van vagyona annak az önkormányzatnak, hoz döntéseket, közhatalmat gyakorol, és ez az adott település költségvetési volumenével össze nem hasonlítható kérdés, össze nem vethető kérdés. Ha egyszer egy egységes rendszerben gondolkodunk, akkor igenis mindenkire kiterjedő kötelezettséget kell megállapítani, mert akkor jutunk el a megnyugtató eredményhez.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 56 2001.11.08. 2:05  29-117

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Üdvözlöm a képviselő úr felfogását és az ügyhöz való hozzáállását. Óriási fejlődést tapasztalok ahhoz képest, hogy ellenzéki oldalról a köztisztviselői törvény kapcsán milyen felszólalások hangzottak el. Félelemben tartást, fenyegetést meg egyéb oktondiságokat hangoztattak, hogy ez a közszféra dolgozóit megalázza és nem tudom, milyen helyzetbe hozza. (Bauer Tamás: Bizony megalázza!) Hála istennek, hogy ilyeneket már nem hallunk a legnagyobb ellenzéki párttól, ez mindenképpen üdvözlendő.

Egy másik kérdés, és nagyon szeretném, ha nem értene félre, képviselő úr, vagy nem támadna félreértés a szavaim nyomán: mint mondtam, nem tudnak olyan szigorú szabályozást javasolni és olyan széles személyi kört, amellyel ne értenék egyet és amellyel a kormány ne értene egyet. Egy másik kérdés, hogy ebben a törvényben gazdálkodó szervezetekre, azok alkalmazottaira kiterjedő szabályokat nyilvánvalóan nem tudunk, hiszen más a jogviszony, más a jogállás, ezek az emberek a munka törvénykönyvének hatálya alatt állnak, és nem a közszféra részei. Nem is beszélve a médiáról, a médiatörvény módosítása hosszú ideje húzódó, akut probléma. A médiatörvény módosítása kapcsán kell megoldani az önök által említett személyek problémáját. Nem hiszem, hogy a médiatörvényt most ebbe a törvényjavaslatba be tudnánk hozni vagy érdemes lett volna ezzel kísérletezni.

Ezért tehát a tekintetben tudom a nyitottságunkat hangsúlyozni, hogy azon a hosszú úton, amelyen elindultunk, ami kezdődött az országgyűlési képviselőkkel, folytatódott a köztisztviselőkkel, menet közben kiegészült a bírákkal, ügyészekkel, igazságügyi alkalmazottakkal, rendvédelmi szervek dolgozóival, amely folyamat folytatódik, hiszen a magas beosztású katonatisztekre is a most tárgyalás alatt álló törvény elfogadása után ki fog terjedni; ezen az úton nyilván tovább kell lépni, és azokra a további személyi körökre, amelyek most ebben a törvényben még nem rendezhetők, ugyanezeket az intézkedéseket meg kell hozni. Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 60 2001.11.08. 1:06  29-117

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Elnök úr, köszönöm a szót. Kovács képviselő úr szavainak egyetlen szegmensére még nem tudtam reagálni. Azt a rémképet festette fel, hogy általános iskolák szülői közössége által szokásosan létrehozott alapítványok vezetőinek is, akik egy-két százezer forinttal gazdálkodnak évente, a jövőben rendszeresen bonyolult vagyonnyilatkozatot kell tenniük. Szó nincs erről, a képviselő úr vagy félreérti, vagy szándékosan félremagyarázza a törvény rendelkezéseit, hiszen a törvényjavaslatból kiderül, nem valamennyi közhasznú szervezet vezető tisztségviselőinek kell vagyonnyilatkozatot tenni, hanem a közhasznú szervezeteknek csak egy részére terjed ki ez a kötelezettség. Itt a közalapítványokról, illetve a köztestületekről szó. Tudjuk jól, hogy a közalapítványok száma egyrészt viszonylag csekély, másrészt nem néhány százezer forinttal, hanem adott esetben néhány százmillió forinttal gazdálkodnak az ott hivatalban lévő vezető tisztségviselők. Csak erre szerettem volna rámutatni.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 66 2001.11.08. 2:12  29-117

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Képviselő úr, azt hiszem, az élet ennél egyszerűbb. Ha valaki korrupt, közhatalmat gyakorló személy, hogyan tudja a legkönnyebben elkerülni ennek a napvilágra kerülését? Úgy, hogy rábeszéli a házastársát, akire amúgy mindent ráíratott, hogy te, galambom, tagadd meg a vagyonnyilatkozat-tételt, s akkor, ahogy ön mondja, nem volna szankciója a dolognak, magára az érintette nézve se, és az egész rendszer kijátszható volna.

 

(11.00)

 

Nem, ezt egy ponton lehet megfogni, képviselő úr, a köztisztséget betöltő személy tekintetében kell a szankciónak érvényesülni. Nincs erre más megoldás.

Szeretném még fölhívni a figyelmet arra, hogy az államháztartási törvény folyamatban lévő módosítása 13. §-ában az állami pénzek felhasználásával érintett személyek jelentős része, hogy úgy mondjam, lefedetté válik, tehát ajánlom képviselő úrnak figyelmébe ezt, kicsit megnyugtatásul is.

Az Alkotmánybíróság vonatkozásában azért tér el az eljárási szabály, azért kellett kivételt tennünk, egyébként a fő szabályt erősítő kivételt, mert az Alkotmánybíróság az Országgyűlést ellenőrzi, nagyon furcsa lenne, ha ugyanakkor az alkotmánybíráknak a vagyonnyilatkozatát meg az Országgyűlésben kezelnék. Az ombudsmannál csak a nyilvánosságra hozatal, a nyilvánosság kérdésében tér el. Erre a pici disztinkcióra azért gondoltuk, hogy szükség van, és ez nem bontja meg a logikai rendet, hiszen az ombudsmannak nagyon szűk körű kivételtől eltekintve hatósági jogköre még sincs, tehát az ő közhatalom-gyakorlása egy picikét mégis más minőségű, mint a törvénnyel érintett egyéb személyek.

Utolsó kérdés: mi van akkor, hogyha több minőség ütközik? Ma is van ezt feloldó szabály. Felhívom a figyelmét arra, hogy például a köztisztviselői törvény hatálya alá is tartozó miniszterek képviselői mivoltukban, e minőségükben megtett vagyonnyilatkozattal eleget tudnak tenni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) a vagyonnyilatkozati kötelezettségnek. Egyébként pedig a funkcióhalmozás nem szerencsés. Ha valaki több sapkát hord, akkor bizony többször kell nyilatkozni erről adott esetben. Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 74 2001.11.08. 1:27  29-117

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Érdekes ez a kibontakozó vita. Én szeretnék utalni arra, hogy a köztisztviselői törvény próbálja kezelni és rendezni ezt a problémát, amikor a hozzátartozó szándékos mulasztásáról beszél, nyilvánvalóan nem lehet felróni a tisztséget viselőnek sem egy adott esetben vétlen mulasztást a házastárs részéről. Azt azonban a magam részéről nem tartom megfelelő okfejtésnek, amely szerint valaki szándékosan megsérti a törvényt, mert hiszen törvény kötelezi a hozzátartozót is ennek a nyilatkozatnak a megtételére, és aztán ezek után az ő közvetlen hozzátartozóját úgymond vétlennek tekintsük ebben a mulasztásban.

Gondolkozzunk valóban életszerűen, ez egy család, kérem, egy férj meg egy feleség. Hogyha a férj polgármester, ha közös háztartásban él a gyerek is, nyilvánvalóan ennek a családnak, ennek a gazdasági és érzelmi közösségnek és egységnek a része. Szeretném én megnézni azt a feleséget, aki jóhiszeműen az ő alkotmányos jogaira hivatkozva a szankció ismeretében meg fogja tagadni a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget. Ott valami nagyon nincs rendben, és azt kell mondjam, képviselő úr, hogy ez nem a törvénynek a hibája adott esetben, hanem ott azzal a házassággal nincs valami rendjén. Akkor pedig lehet, hogy a házasságot kell rendezni, és nem a polgármesterségről kell lemondani.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 80 2001.11.08. 2:20  29-117

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, tényleg csak nagyon röviden. Képviselő úr a közalkalmazottak vonatkozásában a miniszterek szabályozási kompetenciáját találta önkényesnek, hogy tudniillik ők határozhatják meg, hogy az ágazatukhoz tartozó közalkalmazottak mely köre essék a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség alá. Képviselő úr, egyetlen dologra hívnám fel az ön nagyrabecsült figyelmét. A közalkalmazottak tekintetében az ágazati miniszter nemhogy ezt határozza meg a hatályos jogrend alapján, hanem még azt is, hogy melyek az alkalmazási feltételek. (Dr. Hankó Faragó Miklós közbeszólására:) Pontosan erről van szó, képviselő úr. Tehát a miniszternek - mint többen a kevesebb - benne lévő jogosítványát vitatni, ez nem tűnik jogilag koherensnek és logikus elgondolásnak.

Ami pedig azt illeti, végre visszajött az ellenzéki hang, amelyet hallottunk a köztisztviselői törvény vitája során is a félelemkeltés, kiszolgáltatottság tekintetében. Hála istennek, a nagyobbik ellenzéki párt részéről már nem hallottunk ilyesmit.

Ami azonban azt illeti, hogy megzsarolhatóvá válnak egyesek, nos, döbbenten hallom az ön ezzel kapcsolatos okfejtését. Miről van szó? Ha valakinek a vagyonnyilatkozatából kiderül az, hogy legális úton nem igazolható vagyonszaporulata van, akkor nyilván vele szemben felmerül a korrupció gyanúja. Őt elvileg azzal zsarolhatja a vagyonnyilatkozatát ismerő elöljárója, hogy tud erről a tényről, ám nem teszi meg a törvény által előírt lépéseket, nem teszi meg a büntető feljelentést, hanem valamilyen más eszközként használja fel az így birtokába jutott ismeretet.

Képviselő úr, itt két bűncselekményről van szó. Egyrészt egy korrupcióról, amit az érintett követ el, amivel szemben a törvény erejével fel kell lépni; a másik esetben pedig az elöljáró bűncselekményéről, a zsarolásról van szó, amivel szemben ugyancsak el kell járniuk a hatóságoknak, például az érintett és megzsarolt személy feljelentése alapján.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 88 2001.11.08. 2:10  29-117

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tóth András képviselő úr megszólított. Természetesen nyitottak vagyunk mindenféle, a törvényt jobbító javaslat előtt, és örülök, hogy ebben a vitaszakaszban remélhetőleg utolsónak szánt felszólalásában - már csak azért használom ezt a szót, hiszen még nagyon sok munkánk, közös munkánk is van ma - felcsillantotta az egyetértés és a megállapodás lehetőségét. Mi a magunk részéről ez előtt eddig is nyitottak voltunk, a jövőben is nyitottak leszünk. A pártok közötti egyeztetés elsődleges fóruma nyilvánvalóan az Országgyűlés, az Országgyűlés bizottságai és plénuma, de mi ezen kívüli egyeztetést is elképzelhetőnek tartunk. Az is világos volt előttünk, hogy egy előzetes, hosszas egyeztetési procedúra - a parlament munkaterhét figyelembe véve - időbelileg nem lesz megoldható, éppen ezért szeretném hangsúlyozni, hogy az egyeztetés előli elzárkózásnak semmiféle szándéka nem volt bennünk.

Ugyanakkor azt is meg kell jegyeznem, hogy a törvény szerkezetéből világosan kitűnik, hogy abban a nem várt esetben, ha a kétharmados támogatást igénylő részekben nem jön létre az ellenzék támogatása, a feles többséggel elfogadható szabályok abban az esetben is megállnak a maguk lábán. Ebben a sajnálatos helyzetben azt kell majd mondanunk, hogy a szükséges politikai konszenzus hiányzott, nem tudtuk megtalálni a végszavazásig azokat a közös pontokat és megoldásokat, amelyekben egyetértünk, és ezért a törvény által kitűzött céloknak csak egy részét tudjuk megvalósítani. De mint mondtam, ez amúgy is egy hosszú út, még nagyon sok lépése van hátra. Ha most nem sikerül, majd sikerül egy következő alkalommal.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 92 2001.11.08. 2:01  29-117

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A képviselő úr minősítéseit természetesen visszautasítom; egy tárgyszerű vita keretébe nem valók ezek az érzelemtől fűtött megjegyzések.

Ha már a szakmai kérdéseknél tartunk, képviselő úr, és az Alkotmánybíróság alapjogi tesztjére hivatkozik, jó lenne, ha legalább két kulcsszót megjegyezne: az arányosság mellett a szükségesség ez a körülmény, de ön ezt nem említette; ön alkalmasságot és minden egyebet emlegetett itt. Aki nem tud arabusul, az ne beszéljen arabusul... Az alkotmányjog egy elég bonyolult kérdés, és az ön közgazdasági ismereteit nem vitatom, de jó lenne, ha meghagyná az alkotmányjogi érvelést, mondjuk, Wiener György képviselő úrnak vagy Hankó Faragó Miklós képviselő úrnak, akik viszont elolvasták ezeket a bizonyos alkotmánybírósági határozatokat, és tudják, hogy az alkotmány 8. § (2) bekezdése körében minek a vizsgálatára hívta fel a figyelmet az Alkotmánybíróság.

Hogy arányos és szükséges-e, nos, ezt minden esetben meg kell vizsgálni. Mi meg vagyunk győződve arról, hogy ez egy arányos jogkorlátozás, és egyben a korrupcióellenes küzdelem sikerre vitele érdekében szükséges is. Ha ebben vita van köztünk, akkor nyilván lesz majd valaki, aki elmegy az Alkotmánybírósághoz, és akkor a taláros testület mindezt mérlegeli.

Kedves Képviselő Úr! A korrupciós gyanú kivizsgálását senki nem tudja ebben az országban megakadályozni, független igazságszolgáltatás működik. Valótlant mond ön akkor is, amikor azt állítja itt, hogy a kormány ellenőrizetlenül rendelkezik közpénzekkel: a kormányt ellenőrzi az Országgyűlés, ellenőrzi az Állami Számvevőszék.

A minősítéseit pedig már, azt hiszem, a bevezetőben is visszautasítottam. Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 98 2001.11.08. 1:15  29-117

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Én a cikket még nem olvastam, majd pótolni fogom. Nyilván a mai lapokban jelent meg, és reggel óta itt ülök. Engedje meg, hogy erre ne reagáljak.

A személyi kört sem tudjuk, mondja a képviselő úr. Tudjuk a személyi kört, hiszen nyilvánvalóan számba vehetőek - a közalkalmazottakat most egyelőre leszámítom - azok a pozíciók, amelyekre a törvény kiterjed. Ami a közalkalmazottakat illeti, rájuk nézve a törvény konkrét, nevesíthető, ebből következően alapjog-korlátozást egyáltalán elvileg megvalósítható rendelkezést nem is tartalmaz. Ez most egy üres halmaz, tisztelt képviselő úr. Magyarán szólva az alkotmányosság és az alapjogi teszt kérdése, a végrehajtási rendeletek ezeknek a bizonyos miniszteri rendeleteknek a vonatkozásában lesznek majd felvethetők, ott lesz megkérdezhető, hogy az a miniszter, aki megalkotta a maga rendeletét az egészségügyre, az oktatásra, a büntetés-végrehajtásra és a többi, vajon megfelelt-e egyrészt a törvényi felhatalmazásnak - mert van egy formális jogszerűségi kritérium is -, másrészt a tartalmi, alkotmányossági követelménynek. Ezt a vitát akkor tudja majd eldönteni az Alkotmánybíróság.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 102 2001.11.08. 1:39  29-117

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Teljesen komolyan mondom, tisztelt képviselő úr. Hadd hívjam fel a figyelmét, ön is jogászember (Tóth András: Nem vagyok az, államtitkár úr!), ha ön valamiféle közpénzek költésével kapcsolatos törvénysértést feltételez az adott film forgatása körül, akkor ez a törvénysértés, ami lehet cselekedet vagy mulasztás, bizonyosan a büntető törvénykönyvbe is ütközik. Mert közpénzt vagy szabályosan használnak fel, és akkor rendben van, vagy jogellenesen használnak fel, és akkor az vagy sikkasztás, vagy hűtlen kezelés, de legalábbis hanyag kezelés, vagy valamelyik másik büntető törvénykönyvi különös részi tényállást valósít meg.

A képviselő úr azt kérdezte, hogy hova forduljon, mit tegyen még, minden lehetőséget kimerített. Nem merített ki minden lehetőséget, tisztelt képviselő úr, tegyen konkrét büntető feljelentést. Ha önnek ismerete van arról, hogy valaki közpénzeket ellopott, elsikkasztott, hűtlenül kezelt, ha önnek valamilyen adattal alátámasztott gyanúja van, akkor a büntetőügyben eljáró hatóságok nyilvánvalóan meg fogják tenni a szükséges lépéseket. Ha pedig nem teszik meg, akkor azt egy megindokolt határozatban fogják megtagadni, és el fogják mondani, hogy amit ön állított, az még valósága esetén is miért alkalmatlan a büntetőeljárás megindítására. Ez a jogi helyzet, tisztelt képviselő úr.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 108 2001.11.08. 1:16  29-117

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselő Úr! Nem tudok egyebet mondani, a képviselők jogállásáról szóló törvény minden állami szervet kötelez arra, hogy a képviselőtől származó bejelentéseket vizsgálja meg, és arra 30 napon belül érdemi választ adjon. Amennyiben bűncselekmény alapos gyanúja merül fel, akkor a büntetőeljárási törvény 119. §-a alapján pedig minden hivatalos személy, illetve állami szerv köteles megtenni a büntető feljelentést is, természetesen, ha van alapos gyanú, ha a bejelentésben szereplő tény alkalmas ennek a megállapítására.

Ami pedig az ön által felhozott példákat illeti, inkább az én álláspontomat erősíti, hiszen ezek is azt mutatják, hogy az igazságszolgáltatás malmai őrölnek. (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Több ezer éve tudjuk, hogy ezek a malmok általában elég lassan őrölnek, de jobb későn, mint soha. Abban önnek teljesen igaza van, hogy jó lenne lerövidíteni ezt az időt, és akkor adott esetben a közvagyont érő fosztogatás, veszteség csökkenhetne. Ebben közöttünk tehát nincsen vita, és én eddig is partner voltam, és ezután is partner leszek ebben a törekvésben.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 119 2001.11.08. 6:05  118-130

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Ígérem, hogy sokkal rövidebb leszek.

Tisztelt Országgyűlés! Annak a törvényjavaslatnak, amely önök előtt fekszik, alapvetően az a célja, hogy végrehajtsa az Alkotmánybíróság 6/2001. III. hó 14-én hozott határozatát. Eszerint, és most idézet következik: "Az Országgyűlés, jogalkotói feladatának elmulasztásával alkotmányellenes helyzetet idézett elő azáltal, hogy nem teremtette meg maradéktalanul az egyesülési szabadság érvényesülését biztosító mindazon jogszabályi feltételeket, amelyek megfelelő védelmet nyújtanak a nyilvántartásba-vételi eljárás indokolatlan elhúzódásával szemben. Az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2001. december 31-éig tegyen eleget."

A jelenlegi szabályozás értelmében a társadalmi szervezetek és alapítványok nyilvántartásba vételére soron kívül kerül sor. Ennek ellenére a 2000. évben befejezett 982 ügyből mindössze 47-ben született döntés 3 hónapnál rövidebb idő alatt, 483 ügy befejezése 12-24 hónapig terjedő időt vett igénybe, 100 esetben pedig 2 évet is meghaladó időtartamú volt az eljárás. A probléma azonos, ezért egyforma eljárási rendet dolgoztunk ki a társadalmi szervezetek és az alapítványok nyilvántartásba vételére.

Ennek során a cégeljárási gyakorlatban már bevált megoldásokat vettük át. Az Alkotmánybíróság az idézett határozata indokolásában ugyanis a következőképpen foglalt állást: "A bíróság nem találta alkotmánysértőnek azt, hogy a jogszabályok eltérően szabályozzák a társadalmi szervezetek és a gazdasági társaságok létrehozását." Az eljárás indokolatlan elhúzódását a törvényjavaslat azzal akadályozza meg, hogy a bíróság döntésére határidőt állapít meg. A bíróságnak 60 napja lesz a törvényjavaslat értelmében arra, hogy döntsön a bejegyzésre irányuló kérelemről. Ha e határidő alatt nem születik döntés, a bíróság vezetőjének további 8 napot biztosít a törvényjavaslat a szükséges intézkedések megtételére, így például a megbetegedett bíró helyett az ügy átadására más bírónak.

Abban az esetben pedig, ha a 69. napig sem került sor a kérelem elbírálására, a nyilvántartásba vétel a törvény erejénél fogva létrejön, a kérelem szerinti tartalommal. Az ilyen nyilvántartásba vétel joghatálya teljes mértékben azonos lesz a bíróság érdemi döntésének joghatályával. A társadalmi szervezet vagy alapítvány azonban csak a határozat jogerőre emelkedése után kezdheti meg a működését. A nyilvántartásba vételről, akár a bíróság döntésén, akár az említett automatizmuson alapult, az ügyészt minden esetben értesíteni kell. A tervezett szabályozás így az ügyészi fellépés biztosításával is megakadályozza azt, hogy a törvényi előfeltételeknek nem megfelelő társadalmi szervezetek vagy alapítványok működhessenek.

Tisztelt Országgyűlés! Nyilván önök is tapasztalták, hogy a hatályos szabályok néhány ponton nagyon megnehezítik, egyes esetekben lehetetlenné teszik az alapítványok működését. Az alapítványi szabályozás egyik legégetőbb problémája, hogy az alapító halála, jogi személynél megszűnése után nincs lehetőség az alapító okirat módosítására, holott például a közhasznúsági fokozat elérése érdekében ez szükséges volna.

 

 

(12.30)

 

A törvényjavaslat ezért lehetővé teszi, hogy az alapító saját halála, megszűnése esetére vagy más okból átengedje az alapítói jogok gyakorlását másnak. Emellett a bíróság lenne feljogosítva arra, hogy alapító és alapítói jogok gyakorlására kijelölt személy hiányában az alapítói jogokat maga gyakorolja.

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

A javaslat azt is lehetővé kívánja tenni, hogy az alapító a kezelő szerv, a kuratórium kijelölését meghatározott feltételhez vagy időtartamhoz kösse.

Tisztelt Országgyűlés! Az Alkotmánybíróság egy másik határozata, a 21/2001. számú, a közhasznú szervezetekről szóló '97. évi CLVI. törvény rendelkezéseit érinti. Az egyszemélyes alapítású közhasznú társaságoknál, ahol közgyűlés, taggyűlés nem működik, nem értelmezhetőek ugyanis a törvény egyes szabályai. A javaslat ezért az egy tagból, személyből álló legfőbb szervek esetében is a több tagból, személyből álló legfőbb szervekre vonatkozóhoz hasonló eljárási rendet és nyilvánosságot biztosít. A javasolt megoldás értelmében a tag köteles döntése előtt a felügyelő szerv, illetve az ügyintéző és képviselő szerv véleményét a létesítő okirat előírása szerint ülésen szóban vagy írásban beszerezni. Az ülésről készült jegyzőkönyvek, illetve az írásos vélemények nyilvánosak.

Az említett alkotmánybírósági határozatokban foglaltak érvényesítése, a társadalmi szervezetek és alapítványok nyilvántartásba vételi eljárásának lerövidítése érdekében a törvényjavaslat elfogadása feltétlenül szükséges és indokolt.

Az egyes cég-, csőd- és felszámolási eljárásokra vonatkozó részeit a javaslatnak számos megfontolandó kritika érte a bizottsági üléseken a viták során. Ezért szeretném jelezni már most, hogy e tekintetben a kormány nyitott a jobbító szándékú módosító javaslatok előtt. A gyakorlatban tehát azt is el tudjuk képzelni, hogy eme súlyosan vitatott rész nélkül, kizárólag az élet által megkövetelt praktikus változtatások, illetve az alkotmánybírósági döntés szabta kötelezettségek teljesítésére szorítkozzék az elfogadandó törvény. Mindezt azért bocsátottam előre, hogy az általános vita várható hevességének egy kissé élét is vegyem.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot a szükséges módosításokkal egyetemben támogatni és elfogadni szíveskedjék.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 138 2001.11.08. 5:35  131-151

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Csak nagyon röviden: '98 ősze óta folytatjuk ezt a vitát, vajon értelmes-e, helyes-e a mi büntetőpolitikánk. Úgy gondolom, az elért eredmények meggyőzhettek minket arról, hogy igenis helyes.

(Dr. Hankó Faragó Miklós felé:)

Ami mármost az ön által idézett statisztikai adatokat illeti, szeretném felhívni a figyelmet, hogy itt az ismertté vált bűncselekményekről van szó. Tehát sok esetben egy adott bűncselekményi kategóriánál az emelkedés, akár a drasztikus emelkedés éppen az ön által hiányolt hatékony felderítő munka eredménye is lehet.

Különösen igaz ez a vesztegetés tekintetében, amiről szólt már Gyimesi képviselő úr. Abban a szakmai közvélemény teljesen egyetért, hogy ha van bűncselekmény, ahol a rejtve maradó - hogy mondjuk ezt latin szóval -, latens cselekmények száma nagyságrendekkel nagyobb, mint a felderített, napvilágra került ügyek száma, nos, ez pontosan az a cselekmény. Ez tehát tipikusan ilyen bűncselekmény.

Ami a kábítószerrel visszaélés eseteit illeti: kérem szépen, van növekedés. A világon mindenütt van. Én annak örülök, hogy viszont azt a növekedési tendenciát, azt az iszonyatos görbét, amely évről évre megduplázta a kábítószerrel visszaélés elkövetett esetszámait, nos azt feltehetőleg, minden bizonnyal az általunk bevezetett, e bűncselekményi kategóriát drasztikusan és gyökeresen újraszabályozó intézkedéseknek köszönhetően sikerült megállítani. Vagyis, ha nem alkottuk volna meg a kábítószerrel visszaélést, a kereskedelmet és a fogyasztást egyaránt igen erőteljesen visszaszorító büntető jogszabályainkat, akkor nem 21, hanem adott esetben 121 százalék lenne a növekedés, amint azt a "fejlett" világ tapasztalatai az előző évtizedekben egyértelműen mutatták.

De vegyük az embercsempészést: 40 százalékos a növekedés. Igen, képviselő úr, mert hála istennek, a határőrségünk egyre több, az országot illegális módon elhagyni, illetve ide illegális módon bejönni akaró személyt tartóztat fel. És ne feledjük el, hogy az afgán menekültek tömegeinek megjelenése tükröződik ebben a magas számban, hiszen nem a szeptember 11-i események, és különösen nem az azt követő amerikai tálibellenes csapások hatására indult meg Afganisztánból a menekültáradat, hanem éppenséggel a tálib rendszer elől. Most már több mint egy éve - teljesen érthető módon - az egész nyugati világ irányába menekülnek az afgán emberek.

Amit ön a bűnmegelőzésről mondott: megint azt a téves logikát vetíti elő, mintha mi azt mondanánk, hogy a hatékony felderítés és a bűnmegelőzés helyett elegendő lenne szigorítani a Btk. büntetési tételeit. Képviselő úr, sokadszor mondom el: soha ilyet nem gondoltunk, nem is mondtunk. Mi azt gondoljuk, hogy egyszerre kell megerősíteni a bűnmegelőzési tevékenységet, a rendőrség bűnfelderítő tevékenységét, és megerősíteni és hatékonyabbá tenni a büntetési rendszert. Igen, szigorítani kell a büntetéseket. De nem egyedüli gyógyírként, hanem a teljes arzenált egyszerre kell bevetni a bűnözés mint társadalmi jelenség ellen.

Képviselő úr hozott egy extrém példát: a terrorcselekmény büntetési tételeinek emelése vajon milyen hatást gyakorol a World Trade Centernek repülőgépet nekivezető terroristák tekintetében. Hát őket nyilván nem fogja visszatartani a bűncselekmény elkövetésétől, hiszen ők öngyilkos merénylők. Aki kamikáze módra föláldozza az életét, azt sem öt-, sem tíz-, sem százéves börtönbüntetés fenyegetésével nem tudom hatékonyan visszatartani. De, képviselő úr, ön is tudja, hogy a terroristák szervezetben működnek. És a szervezetnek igen kis részét képezik ezek az öngyilkos terroristák, akik magát a terrorcselekményt végrehajtják; mondhatnám azt is, hogy ők csak a jéghegy csúcsa. Alattuk van egy rendkívül jól konspirált, nemzetközi szinten tevékenykedő bűnszervezet, amelynek tagjait viszont már - lehetőség szerint - meg kell fogni, és olyan hosszú időre be kell csukni, amilyen hosszú időre csak lehet, képviselő úr. És ők ennek a terrorcselekménynek igenis a társtettesei vagy a részesei, felbujtói vagy bűnsegédei, és rájuk is az alapcselekmény büntetési tétele lesz a Btk. alapján irányadó.

Tehát amikor ön azt mondja, hogy nincs értelme a terrorizmus egésze elleni küzdelemben a büntetési tételek szigorításának, akkor nagy tisztelettel bár, de ismételten vitába szállok önnel. Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 150 2001.11.08. 1:03  131-151

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm elnök asszonynak ezeket a szavait. Pontosan arra akartam kérni, hogy éljen a tárgyra térésre vonatkozó figyelmeztetési jogával. Miután azonban elhangzottak különböző kijelentések, hadd reagáljak.

Wiener képviselő úr, a Tocsik-ügynek bizony kifejezetten korrupciós jellege volt, befolyással üzérkedés miatt folyt a büntetőeljárás. Képviselő úr, tudomásom szerint ez még a korrupciós bűncselekmények körébe tartozik.

Ami pedig az autópályákat illeti: Avarkeszi képviselő úr, ennek valóban nem itt van a helye, ezt számtalanszor megvitattuk már, de még egyszer elmondom, hogy magyar vállalkozók építik, számtalan magyar kisvállalkozó hazai munkalehetőségek megteremtésével. És ez volt a célja annak, hogy a törvényes lehetőséggel élve, közbeszerzés nélkül került sor ennek a munkának az odaítélésére. Ennek semmi köze nincs a korrupcióhoz, tisztelt képviselő úr. A korrupció valami egészen más.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 154 2001.11.08. 18:03  151-187

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Balogh képviselő úr három okot említett helyesen a törvényjavaslat megalkotásának indokaként. Engedje meg, hogy én egy negyedik és ötödik okot is hozzátegyek ehhez, teljesen egyetértve azzal, hogy ha egy törvényjavaslatot vagy törvényt nem muszáj módosítani, akkor azt muszáj nem módosítani. Itt azonban az a helyzet, hogy ok van fölösen.

Negyedik okként talán arra hivatkoznék, hogy az egész szakmai közvélemény vagy szinte az egész, de különösen a bírói testületet reprezentáló Legfelsőbb Bíróság és az OIT irányadó személyiségei, valamint az ügyészséget reprezentáló Legfőbb Ügyészség nem tartotta megfelelőnek a '98. évi XIX. törvény rendelkezéseit, és hivatalba lépésünktől fogva megalapozottan annak alkalmazási nehézségeit hangsúlyozta. Talán itt említem meg azt is, hogy az a tudósi kör, akikre számos hivatkozás történt az általános vita megelőző szakaszában, ma is a törvényjavaslat mögött áll, e mögött a törvényjavaslat mögött is ott áll, és felsorakozik a koncepcionális változások mögött. (Dr. Hack Péter: Ez nem igaz.)

Azonban rátérnék az ötödik okra, ami miatt kénytelenek voltunk beterjeszteni ezt a törvényjavaslatot... Hack képviselő úr azt mondja, hogy nem igaz. Én hadd hivatkozzam csak Király Tibor akadémikusra: ő egyetért ezzel a törvényjavaslattal, ami a jogorvoslati rendszer reformját és a felek általi kikérdezést illeti, én legalábbis ilyen tájékoztatást kaptam a kollégáimtól. (Dr. Hack Péter: Írásban ellenkező...)

Ami viszont az ötödik és talán a legnyomósabb ok, és ezt kénytelen vagyok elmondani; általában az udvariasság tiltja az ilyenfajta hivatkozásokat, de hát az előző vitán - a jegyzőkönyvben is olvasható módon - Hack képviselő úr hibátlan, csodálatos alkotásnak minősített az új Be.-t, és annak kidolgozóit - kissé talán szerénytelen módon - Deák Ferenchez, Szemere Bertalanhoz és Szalay Lászlóhoz hasonlította, míg a jelen javaslat kidolgozóit eléggé dehonesztáló megjegyzésekkel illette. Ezért tehát kénytelen vagyok hivatkozni az ötödik okra is, tisztelt Balogh képviselő úr, ez pedig azoknak a rendkívül durva és alapvető szakmai hibáknak a kijavítása, amely hibákat sajnos a '98-as törvény kidolgozói elkövettek. Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, ha nem is lesz rövid a felszólalásom, de mégis az elhangzottakra figyelemmel hadd ismertessem ezt, hogy tájékozódjék a szélesebb közvélemény is.

Nos tehát, az elfogadott törvény nem rendelkezett az iratok lefordításáról, holott szinte már túlzóan biztosította az anyanyelv használatának a jogát. Ezt a hiányosságot a javaslat 5. §-a pótolja.

Az elfogadott törvény nem volt összhangban az ügyészségről szóló 1972. évi V. törvény rendelkezéseivel, mivel az ügyész jogait hézagosan sorolta fel. Ezt a törvényjavaslat 15. §-a korrigálja.

Az elfogadott törvény hiányos szabályozást tartalmazott arról, hogy az ügyész kizárása esetén milyen eljárási szabályok érvényesülnek. Ezt a javaslat 19. és 20. §-ában pótolja.

A törvény teljesen elhibázott szabályozást tartalmaz a sértett képviseletével kapcsolatosan. Ügyvédkényszert vezet be, amely nem veszi figyelembe az állampolgárok méltányos érdekeit. Ezen a javaslat 39. §-a változtat, és visszatér a hatályos szabályokhoz, amely szerint a sértett képviseletét a nagykorú hozzátartozó is elláthatja.

Az ügyész által érvényesíthető polgári jogi igény terjedelmének szabályozásánál nem vette figyelembe a törvény az Alkotmánybíróság 1/1994. számú határozatában foglaltakat, amelynek alapján az ügyész keresetindítási jogát korlátozni kell. Ezt a javaslat 37. §-a korrigálja.

Az elfogadott törvény hézagos rendelkezést tartalmazott a kézbesítés szabályairól, nem szabályozta kellően a hirdetményi kézbesítést, továbbá egyáltalán nem rendelkezett a büntetőügyben keletkezett iratokról történő másolat adásáról. E hibákat a javaslat 44. és 45. §-a pótolja.

Alkotmánybírósági határozat szól az államtitkot és szolgálati titkot tartalmazó iratok büntetőeljárási megismerhetőségével kapcsolatban, amely kifejti, hogy a hatályos szabályozás alkotmánysértő. A törvény ezen alkotmánybírósági határozatot egyáltalán nem vette figyelembe (Dr. Hack Péter: Később született, mint a törvény.), amit a 46. §-ban pótolni kell. Úgy hiszem, hogy körülbelül azonos időben született a két javaslat, tehát az eljárás már folyamatban volt akkor, amikor a törvényjavaslatot megalkották, képviselő úr.

De rátérve a csupán akár technikainak is mondható hiányosságokról az érdemi, valóban mélyebb tartalmat is hordozó szakmai kérdésekre.

 

(14.50)

 

Érdekes módon a törvény nem tartalmazza azt a szabályt, hogy a bizonyítás során a tényállás alapos és hiánytalan felderítésére kell törekedni. Felteszem a kérdést, hogy ez vajon nem célja-e a büntetőeljárásnak. Nem a felek általi kikérdezés, és a kétfokú jogorvoslat az, tisztelt Országgyűlés, amely a büntetőeljárási törvény gerincét adja, hanem az, hogy az anyagi igazság kiderítését előírjuk. Ezt a javaslat 50. §-a pótolja.

Továbbá a törvény teljesen elhibázott módon tartalmazza a tanúzás alóli mentesség feloldásának szabályait, nem veszi figyelembe más törvények rendelkezéseit, ezért például az államtitokról szóló törvény rendszerét megbontja. A javaslat korrigálja ezt a hibát is. A törvény, átvéve a hatályos büntetőeljárási törvény fogyatékos szabályozását, nem rendezi a tanú személyes adatainak zártan kezelése esetén követendő további szabályokat, ezért a javaslat itt is kénytelen volt kiegészíteni az önök által kidolgozott törvény rendelkezéseit. Az újabb szakértő kirendelését szabályozó rendelkezések életidegenek, nem veszik figyelembe a realitásokat, ezért a szakvélemény kiegészítését, illetve az újabb szakértő kirendelését szabályozó rendelkezéseket is bizony módosítani kell.

A törvény megszüntette a terhelt azon alapvető jogát, hogy a védekezését összefüggően előadhassa. Ez egyszerűen példa nélküli a magyar büntető jogalkotásban, tisztelt Hack képviselő úr, és a terhelt védekezési jogát alapvetően befolyásolja. A javaslat ezért e szabályokhoz is kénytelen volt hozzányúlni.

Nos, a kényszerintézkedések körében a törvény több elhibázott rendelkezést is tartalmaz. Ezek közül kiemelendő, hogy nem teszi lehetővé, hogy az ügyész előzetes letartóztatás elrendelésére vonatkozó indítványa esetén a bíróság enyhébb kényszerintézkedést is elrendelhessen, vagyis gyakorlatilag a terhelt hátrányára hoz jogkorlátozó intézkedést. A javaslat 77. §-a pótolja ezt a hiányosságot, javítja ezt a hibát, tisztelt képviselő úr. Szintén a kényszerintézkedések köréből emelendő ki, hogy a törvény összemossa a lakhelyelhagyási tilalmat és a házi őrizetet, amelyet javaslatunk immár újra két különálló jogintézményként szabályoz a 82. és a 83. §-ában.

Továbbá: az úti okmány elvételére vonatkozó szabályozás egyáltalán nem vette figyelembe a külföldre utazásról szóló, a törvénnyel egy időben elfogadott '98. évi XII. törvény rendelkezéseit. Ezt a hibát a javaslat 87. §-a orvosolja.

Aztán életidegen szabályozást tartalmaz a törvény a házkutatás és a lefoglalás szabályozása körében, ezt a javaslat 88-96. §-ai szakaszai javítják.

Továbbá, teljesen újra kellett írni a biztosítási intézkedésként bevezetett új, a zár alá vételt megelőző ideiglenes kényszerintézkedést - javaslat 99. §-a.

Elhibázott rendelkezést tartalmaz a törvény a nyomozó hatóság és az ügyész által meghozható határozatok tekintetében, amikor tételesen fel kívánja sorolni a nyomozás során meghozható határozatokat. Nem sikerült természetesen a teljes körű szabályozás, ezért a 102. §-ban javaslatunknak ezt a rendelkezést is korrigálnia kellett.

Továbbá - bár a törvény hangsúlyozza, hogy az ügyész a nyomozásban a jelenleginél lényegesen több jogot gyakorol -, a törvény nem tartalmaz rendelkezést arról, hogy a nyomozó hatóság a nyomozás elrendeléséről az ügyészt értesíteni köteles. Alapvető hiba, képviselő úr! A törvény bevezette ugyan a nyomozó hatóság egyéb adatszerző tevékenységéről szóló rendelkezést, azonban a szabályozás nem átgondolt, nincs összhangban a rendőrségi törvény előírásaival. A javaslat 108. §-a ezt is korrigálja.

Az önök által elfogadott törvény a bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtés szabályait beemelte ugyan a Be.-be, de nem volt figyelemmel a rendőrségi törvény szabályaira; a rendelkezések rosszul szerkesztettek, több ponton elnagyoltak, ezért a javaslat a teljes címet kénytelen volt elejétől a végéig újraszabályozni.

Továbbá, az önök által alkotott törvény nagyot markolt, de keveset fogott a különösen védett tanú jogintézményeinek bevezetésével, mivel félig átvette az Európai Tanács Miniszteri Bizottságának ajánlásában foglaltakat, félig azonban nem; éppen azt a felét nem, amely a védelem jogainak a garantálását hivatott biztosítani. Ezért a javaslat az e jogintézményre vonatkozó szabályozást is felülvizsgálta.

Itt térnék vissza Hankó Faragó képviselő úr imént, talán még a Btk.-vitában elhangzott azon meglehetősen hangzatos, ám minden alapot nélkülöző kijelentésére, hogy ez a kormány nem törődik a garanciális jogokkal, csak szigorít, de a védelem jogait nem biztosítja. Kérem, egy korábbi jogfosztást, jogmegvonást most adunk vissza a védelemnek.

További hibák: a törvény tartalmaz ugyan egy rendelkezést, amely a nyomozási bíró eljárásában lehetővé teszi a zárt láncú televíziós hálózat útján történő kihallgatást, azonban a részletszabályokkal hibás módon adós maradt, ezáltal alkalmazhatatlanná vált a törvény, éppen ezért a 146. §-ban a javaslatunk ezt is bátorkodik szerény módon pótolni.

A mai napon szó volt már arról, hogy bár az igazságszolgáltatási reformot az előző kormány megkezdte, és látványos szervezeti-jogi változásokat tervezett, azonban a részletekkel adós maradt. Márpedig az ördög, mint tudjuk, mindig a részletekben bújik meg, és ezért ránk várt annak a felismerése, hogy a bírósági ügyvitel szabályainak egy része nem az igazságügy-miniszteri utasítás szintjére tartozik - amint azt önök nem észlelték, és nem kodifikálták a törvényben -, hanem immár törvényi szabályozás után kiált. A javaslat teljesíti ezt az alkotmányos garanciális követelményt is, úgyhogy ismét egy pont, amelyet Hankó Faragó képviselő úrnak szíves figyelmébe ajánlanék.

Ugyanígy az igazságszolgáltatási reform következetlensége, hogy a Legfelsőbb Bíróság korábbi testületi állásfoglalásainak sorsáról nem tartalmazott használható szabályozást. Az előző kormánynak, bár módja ugyanúgy lett volna, mint nekünk, nem vizsgálta meg a több évtized alatt kialakult felsőbb bírósági joggyakorlatot, és nem tette a törvény részévé azokat a kollégiumi állásfoglalásokat, amelyek az új törvény keretei között is a maguk hasznos, megalapozott mivoltában fenntarthatók. Javaslatunk a bírói kar teljes egyetértésével ezt a hiányosságot is pótolja.

Aztán, a bírósági eljárás általános szabályait illetően is több hiányosságot pótolunk. Meglepő módon, a törvényben például nincs rendelkezés arról, hogy az ügydöntő határozatban a bíróságnak a vádról határoznia kell. Tényleg szónokias kérdést lehetne feltenni: hogy fordulhat elő, tisztelt képviselő hölgyek és urak, hogy egy tízéves kodifikációs folyamat végén kell szembesülni azzal, hogy a legelemibb büntetőeljárási alapelvet, a vádelvet az oly korszerűnek tartott, és a megalkotói által, Hack képviselő úr által oly sokszor az egekbe földicsért '98-ban elfogadott törvény egyáltalán nem tartalmazza? Alapvető, durva hiba, képviselő úr!

Nem is kívánnék hosszasan foglalkozni olyan részletkérdésekkel, hogy a bírósági határozatok megszerkesztésére vonatkozó szabályok miért nem felelnek meg nemcsak a gyakorlati igényeknek, de a törvény egyéb rendelkezéseinek sem. Például nincs rendelkezés arról, hogy az eljárás megszüntetése esetén a bíróság határozatának rendelkező része ezt a kijelentést tartalmazza - lásd 155. § -, de megemlítem, hogy az ügydöntő határozat kézbesítésére vonatkozó szabályokat is teljesen át kellett írni a javaslatban - a 159. §-t ajánlanám a képviselő úr figyelmébe.

Azt azonban - ha a részletekkel nem is foglalkozunk behatóan - igen nagy hiányosságnak taratom, hogy a bírósági eljárás formái, a tárgyalás, a nyilvános ülés, az ülés és a tanácsülés közötti elhatárolást a törvény nem végezte el a másodfokú eljárás során. Alapvető, súlyos hiányosság!

Végül pedig a képviselő úr figyelmébe szeretném ajánlani az Alkotmánybíróság 19/1999-es határozatát, amelyben a testület megállapította, hogy az új Be. 327. §-ának (2) bekezdése alkotmányellenes. E rendelkezés azt tartalmazza, hogy a háromévi szabadságvesztéssel nem jogerősen elítélt vádlott előzetes letartóztatását a bíróság az ügyész indítványára köteles elrendelni. E szabály a bírói függetlenséget és a kényszerintézkedéseknél megkívánt szükségességet, arányosságot, ennek az alapjogi tesztjét az Alkotmánybíróság megítélése szerint figyelmen kívül hagyja, annak nem tesz eleget, azt nem elégíti ki.

 

(15.00)

 

Fájdalom, hogy ebben a hibában közösen osztozunk, mert igaz, hogy ezt a rendelkezést mi magunk is átvettük, mi magunk is alkalmazhatónak tartottuk, de nem lehet elfeledkezni arról, hogy - és itt válaszolok arra, hogy vajon miért Hack képviselő úrnak adresszálom ezt a felvetést, miért neki címzem az Alkotmánybíróság fent említett határozatára vonatkozó felvetésemet - az ön által vezetett alkotmányügyi bizottság szavazta be a törvénybe ezt az alkotmánysértő rendelkezést. Ennyit tehát arról, hogy ki és milyen színvonalon készítette elő, illetve alkotta meg a büntetőeljárási törvényt.

Minderre a 16 perces felszólalásra azért voltam kénytelen, képviselő úr, mert ön a vita korábbi szakaszában a valóságnak és talán a korrektségnek nem teljesen megfelelő módon, az alapul előttünk fekvő, elfogadott törvényt a magyar jogalkotás egyik csúcsaként állította be; mint már mondtam, megalkotóit, így nyilván önmagát is, Deák Ferenchez, Szemere Bertalanhoz hasonlította egy történelmi analógia kapcsán, minket meg azokhoz (Olvassa:) a kicsinyes, korlátolt, őskonzervatív értetlenekhez hasonlított, akik ön szerint megbuktatták az 1843-as reformjavaslatot.

Ha az előző vitában nem süllyedtünk volna a személyeskedés ilyen szintjére, akkor nyilván elegánsan átsiklottam volna azokon a hibákon, amelyeket mi így is meg úgy is, kötelességünkből fakadóan, kijavítunk a törvényjavaslatban. De ezek után kénytelen voltam felmutatni azt, hogy ennek a törvényjavaslatnak, amit mi előterjesztettünk, a megalkotásának számos oka volt; egyáltalán nem az volt az oka, hogy visszatérjünk a sztálinista büntetőeljáráshoz, mint azt ön itt elmondta, tisztelt képviselő úr, hanem az egyik legfontosabb oka az volt, hogy az önök által elkövetett, védhetetlen, hatalmas és nagy tömegű szakmai hibát kijavítsuk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP-frakció soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 166 2001.11.08. 2:11  151-187

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én nem gondolom, hogy a felszólalásom méltatlan lett volna. A mások szakmai hitelének folyamatos kétségbe vonása, degradálása, a rendkívül bántó történelmi párhuzamok megvonása igenis, tud rendkívül méltatlan lenni, ezért voltam bátor az 1843-as büntető perrendtartással kapcsolatban a Hack Péter képviselő úr által a legutóbbi vitaszakaszban elmondottakat igenis a jegyzőkönyvből idézni, tisztelt képviselő úr. (Dr. Hack Péter: Az oldalszámot tessék mondani!) Mondom rögtön az oldalszámot, tehát ezek a minősítések és ezek a hasonlítások a 35 512. oldal második hasábján találhatóak. (Dr. Hack Péter: Szó szerint! Ebben nincs ilyen!) Ha megengedi, nem olvasom fel szó szerint, mert azért mazochista nem vagyok, tehát a kormány és a kormányoldal szidalmazását meghagyom önnek (Dr. Hack Péter: Köszönöm.) mint lehetőséget és mint műfajt.

Felszólalásom oka és indoka az volt, amit most tettem meg, mert e vita eddigi részében ellenzéki oldalról, az önök oldaláról egy olyan rendkívül hamis beállításban szerepelt az egész ügy, hogy van itt egy tökéletes, hibátlan, csodálatos, a szakma csúcsait jelentő büntetőeljárási törvény, és aztán van egy gonosz kormány, aki ezt a csodálatos kristályépítményt a maga alantas, gonosz politikai céljaitól vezéreltetve most szét akarja zúzni.

Képviselő Úr! Én 17 percben azért soroltam fel nem csupán technikai, nem apró kodifikációs hibákat - azok persze hogy vannak -, hanem igen jelentős tartalmi, érdemi kérdéseket, és azért voltam bátor arra utalni, hogy ön, aki olyan büszke volt arra, hogy az alkotmányügyi bizottság elnökeként igen komoly részt és felelősséget vállalt ebben a munkában, azért egy kicsikét a realitásokhoz közelebb helyezze az álláspontját.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 172 2001.11.08. 2:08  151-187

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Én arra vagyok büszke, hogy ügyvéd lehettem egy olyan korszakban, amikor a mi szakmánk a jogállam kiépítésével párhuzamosan a legszebb időszakát, a virágzását élte. Az lehetne véletlen is, hogy a képviselő úrral szinte azonos, sőt teljesen azonos helyszíneken űztük ezt a gyönyörű mesterséget.

Visszafelé haladva, és csak nagyon röviden reflektálnék, mert két percre kértem szót: a 80. §-ban arról van szó, hogy ha bebizonyosodik, ha bizonyítható, és a bíróság ezt bizonyítottnak látja, hogy egy ügyvéd közreműködik a védence szökésének a megszervezésében, vagy a tanúk befolyásolására vagy megfélemlítésére irányuló tevékenységben közvetítőként, vagy akár fenyegetőként részt vesz, nos, ebben az esetben (Dr. Hack Péter: Akkor büntetőeljárást kell indítani.) nem tehet egyebet a törvény, mint hogy az ilyen védő és az ilyen gyanúsított, az ilyen terhelt közötti kapcsolattartást valamilyen módon korlátozza, egy magasabb cél, azon magasabb szempont érdekében (Dr. Hankó Faragó Miklós: Eljárást kell indítani.), tisztelt képviselő úr, hogy ne szökjön meg a terhelt, hogy tanúkat ne félemlítsenek meg, hogy ne próbáljanak befolyásolni.

Kérem, nem véletlenül kezdtem a büszkeség okával. Abban a korszakban, amikor mi kezdtük az ügyvédi pályát a képviselő úrral együtt, fel sem merült volna ez a gondolat. Mára azonban sajnálatos módon az ügyvédi kar, és ezt mindnyájan tudjuk, rettenetesen felhígult. (Dr. Hankó Faragó Miklós: Máskor is.) Nem akarom felsorolni azt a rengeteg sajnálatos és szomorú esetet, ahol ügyvédek gyakorlatilag a bűnszervezet tagjaként vagy külső segítőjeként működtek közre bűncselekmények elkövetésében.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 180 2001.11.08. 2:28  151-187

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Hack képviselő úr felrója nekünk, hogy semmit nem teszünk az ügyek gyorsítása érdekében. Bizony nagyon nehéz kérdés ez. Emlékezhet rá, képviselő úr, hogy amikor polgári jogi, polgári eljárásjogi tárgyú törvényjavaslatokat vitattunk, számos, eljárást gyorsító és egyszerűsítő intézkedést, mi több, a bíróságok számára határidőket írtunk elő. Elég, ha a mai napon tárgyalt, a felülvizsgálat újraszabályozását érintő törvényjavaslatra utalok, ahol egyrészt az előzetes vizsgálatra van egy szoros határidő, másrészt pedig az érdemi döntésre van egy hat hónapos határidő.

A büntetőeljárások ebből a szempontból valóban bonyolultak, egyrészt más a bíróságok helyzete, másrészt viszont - ahogy arra a képviselő úr helyesen utalt - kényes egyensúlyt kell fenntartani a különböző érdekeltek között, és nagyon nehéz volna prioritásokat meghatározni. A sértett érdeke ugyanolyan fontos, mint amilyen fontos a védelem vagy a terhelt alkotmányos jogai érvényesüléséhez fűződő érdek, de legalább ilyen lényeges és közérdeknek minősíthető a büntetőügyekben eljáró hatóságok hatékony és gyors munkavégzési lehetősége, hiszen más vitákban - amikor a büntető anyagi jogról vitatkozunk - önök azt szokták mondani, nem az a jó megoldás, ha szigorítjuk a büntetési tételeket, hanem az, ha megteremtjük annak lehetőségét, hogy nagyon gyorsan el tudjuk ítélni azokat, akik bűncselekményt követnek el. Valóban, ez is nagyon lényeges szempont.

Azt hiszem, önmagában azzal, hogy a második fellebbezési fórumot ebben a törvényjavaslatban megszüntetjük, nagyon jelentőset lépünk előre, mert lényegesen rövidítjük az eljárások időtartamát. Erről persze vannak mindenféle, kissé fals viták, de gyakorló ügyvédek vagyunk, azért azt ne vitassuk el, hogy egy két rendes jogorvoslati fórum igénybevétele melletti eljárás sokkal hosszabb, mint egy rendes jogorvoslat.

Úgyhogy kérem, hogy fontolja meg, mérlegelje és vizsgálja felül e tekintetben az álláspontját.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 198 2001.11.08. 11:21  191-207

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azért, hogy az ülésünket figyelemmel követő rádióhallgatók is értsék, miről is szól Wiener képviselő úr említett módosító javaslata: természetesen nincs köztünk vita a tekintetben, hogy az APEH, tehát az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal egy rendkívül fontos hatóság, amelynek a működése során fokozott figyelmet kell fordítani a jogállami normák betartására és az eljárás alá vontak, az adóalanyok jogainak a szavatolására. Vita köztünk abban van, hogy Wiener képviselő úr az APEH nyomozó hatóságát a többi nyomozó hatóságtól meg kívánja különböztetni, erre egy alkotmánybírósági döntést használ alátámasztásul, és a többi titkos információgyűjtésre feljogosított nyomozó hatósághoz képest fokozottabb, ám megítélésünk szerint teljesen értelmetlen iratbetekintési jogot kíván biztosítani az APEH tekintetében.

Ezeket az iratbetekintési korlátozásokat, kérdéseket a törvényjavaslat 5. §-ának (2) bekezdése tartalmazza. Itt olyan kérdésekről van szó, mint az APEH nyomozó hatóságával titkosan együttműködő magánszemélyek azonosítását lehetővé tevő dokumentumok, vagy az APEH nyomozó hatósága által titkos információgyűjtésre használt eszközök és módszerek működésének és működtetésének műszaki-technikai adatait tartalmazó dokumentumok, illetve az ezen műszaki eszközöket alkalmazó, működtető személyek azonosítását lehetővé tevő dokumentumok. Magyarán szólva, az APEH-hal együttműködő titkos informátorok és az APEH titkos technikai eszközeit kezelő személyek személyi adatainak a nyilvántartása többek között ennek a listának a tartalma.

Teljesen értelemszerű, hogy az ombudsmani vizsgálódások, tekintettel arra, hogy a funkció gyakorlásához felesleges ezen titkos adatok ismerete, egyetlen nyomozó hatóság esetében sem terjednek ki ezen adatokra. Amennyiben az ombudsman tájékoztatást kér a panasz által érintett körben e dokumentumok tartalmáról, úgy természetesen a törvény alapján, a titokvédelem szabályait figyelembe véve, a titoktartást meg nem sértve, megkapja ezt az írásos tájékoztatást az eljáró szerv vezetőjétől.

Azonban az MSZP által fölvetett igény valójában nem is igazán érthető, tehát nem tudjuk, miért akarják, hogy egy ilyen rendkívül bizalmas adatbázis egy újabb külső szerv számára megismerhetővé váljon. Ez nagyon komoly veszélyeket, titokvédelmi veszélyeket is rejt magában. Természetesen kiindulhatunk abból, tisztelt képviselő úr, hogy titoktartási kötelezettség terheli az ombudsmant és a munkatársait is, de indiszkréciót azért már követtek el olyan körben is - és itt egyáltalán nem személy szerint az ombudsmanokról van szó, hanem az ő hivatalukban dolgozó megszámlálhatatlanul sok munkatársról -, államtitoksértést vagy rendkívül súlyos következményekhez vezető indiszkréciót olyan személyek, sőt tipikusan olyanok szoktak elkövetni, akiket egyébként titoktartási kötelezettség terhel. Ez az a veszély, ami miatt az álláspontunk az, hogy a többi nyomozó hatóságtól megkülönböztetni értelmetlen és felesleges az APEH nyomozó hatóságát. Itt nagyon komoly eljárások folynak, több milliárd forintos tétjei vannak ezeknek az eljárásoknak, és bizony kevesebbért is öltek már embert, képviselő úr.

 

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

 

Szeretném elmondani azt is, hogy az Alkotmánybíróságra való hivatkozás sem igazán helytálló. Az Alkotmánybíróság a kétharmados elfogadás hiánya miatt semmisítette meg az APEH-et titkos információgyűjtésre feljogosító törvényi rendelkezéseket, 2002. december 31-ig időt hagyva a törvényhozásnak a kellő többségű, vagyis kétharmados szabályozás elfogadására.

Képviselő úr, jó reményem van arra, hogy ebben a törvényi határidőben ez a szabályozás a megkívánt többséggel elfogadható lesz; nagyon sok jel mutat arra, hogy ennek nem lesz akadálya.

Kiemelendő, hogy az Alkotmánybíróság kifejezetten és kizárólag formai okból semmisítette meg ezeket a rendelkezéseket. Az ön által részben már idézett 31/2001-es alkotmánybírósági határozat indokolása kifejezetten kimondja a következőt: "Az Alkotmánybíróság szerint az a törvényhozói cél, hogy az adóbűncselekmények hatékonyabb felderítése érdekében az APEH rendelkezzék bizonyos titkos eszközökkel és módszerekkel, önmagában alkotmányossági szempontból nem kifogásolható. Az Alkotmánybíróság jelen határozatában formai okból a minősített többséghez kapcsolódó garanciális rendelkezések megsértése miatt állapított meg alkotmányellenességet."

Nem szeretnék most abba belemenni, képviselő úr, mert elvinne minket a vita fő tárgyától, hogy vajon mennyire megalapozott, mennyire helyes az Alkotmánybíróságnak ez a döntése. Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy az elmúlt évek egyik legszélesebb szakmai körben vitatott határozata volt ez. Mindenesetre a mostani vita szempontjából a lényeges, hogy az ön, az MSZP azon érvelése nem helytálló, amely szerint az alkotmányellenesen titkos információgyűjtő tevékenységet végző APEH védelme az ombudsman közvetlen vizsgálódásától szintén alkotmányellenes lenne az általam imént már példálózóan megemlített dokumentumkörben, ahol megítélésem szerint valóban nincs az ombudsmannak semmiféle hivatali teendője.

 

 

(Dr. Szabó Erikát a jegyzői székben Herényi Károly váltja fel.)

 

 

Az önök érvelése az Alkotmánybíróság döntésével két okból sem egyeztethető össze. Az Alkotmánybíróság 2002. december 31-ig hatályban hagyta az APEH-re vonatkozó, ön által vitatott törvényi rendelkezéseket, és az APEH említett jogkörével kapcsolatban tartalmi alkotmányellenességet nem állapított meg, tekintettel arra, hogy igen nyomatékos közérdek fűződik ahhoz, hogy az adót senki ne kerülhesse el, senki ne titkolhassa el, és aki adót csal, azt érje utol a törvény büntető keze.

 

 

(17.00)

 

Amerikában van egy mondás, tisztelt képviselő úr, ez úgy szól, hogy az életben csak két biztos dolog van, az egyik a halál, a másik az adó. Erre az alapra épül az Egyesült Államok, és azt hiszem, minden demokratikus jogállam. Adót csalni a legnagyobb, legsúlyosabb megítélésű bűnök egyike. Természetesen mi még nem tartunk itt, már ami a közfelfogást és a közvélemény tudati kérdéseit illeti, de ha végiggondoljuk, hogy az adófizetésnek és a közteherviselésnek milyen alapvető erkölcsi tartalmú következményei is vannak és milyen erkölcsi tartalmat hordoz, akkor azt hiszem, az általam imént tett, talán sokakat meglepő kijelentés igazsága, mely szerint az adócsalás a legsúlyosabb bűnök egyike, könnyen beláthatóvá válik.

A másik oldalról pedig el kell mondanom önnek azt is, képviselő úr, hogy a jogrendszer és az állami szervezetrendszer egységessége és a jogbiztonság megköveteli - megköveteli! -, hogy az azonos jellegű feladatot ellátó szervezetek, jelen esetben a titkos információgyűjtési jogkört gyakorló szervezetek e tevékenységüket illetően azonos kezelésben részesüljenek. És ez irányadó kell hogy legyen az ombudsman általi iratbetekintés vizsgálhatósági köre szempontjából is. A jogbiztonságot sértené, ha az ilyen jogkörrel felruházott szervezetek közül kizárólag az APEH iratait vizsgálhatná korlátozás nélkül az ombudsman, szemben a rendőrség, a határőrség, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a vám- és pénzügyőrség, illetve az ügyészség hasonló jellegű irataival, amelyeket közvetlenül - mint az már többször elhangzott - nem vizsgálhat.

Tisztelt Képviselő Úr! A törvényjavaslatnak nagyon széles körű szakmai egyeztetése volt, nagyon sokféle véleményt, álláspontot beszereztünk. Azzal az illúzióval, mondjuk, már elég régen le kellett számolnunk, hogy az ellenzéki pártoktól kétharmados ügyekben támogatást kaphatunk, azonban számomra sokkal fontosabb, hogy a törvény fő rendelkezéseit illetően maguk az országgyűlési biztosok egyetértésüket nyilvánították.

De ami az ön módosító indítványai szempontjából a leglényegesebb kérdés, képviselő úr: azt az igényt, amelyet ön megfogalmaz, az ombudsmanok nem fogalmazták meg. Az ombudsmanok nem kérik azt, hogy a többi nyomozó hatóságtól eltérően ők az APEH titkos információs bázisaira szabad bejárást kapjanak, ezt csak ön és a Magyar Szocialista Párt kéri. Nagyon érdekes szempont ez, és valóban ön feltette a kérdést, hogy vajon miért ez a kormány álláspontja. Én most elmondtam, hogy mi a mi álláspontunk, nyíltan feltártam annak indokait.

Bennem az a kérdés bujkál, hogy vajon miért köti a Magyar Szocialista Párt ennek a látszólag jelentéktelen részletkérdésnek a szája íze szerinti eldőltéhez az egész törvény elfogadását, és ezzel az alkotmánybírósági határozat érvényesülését, és az ombudsmani rendszer e nagyon fontos, az állampolgári jogok biztosítása szempontjából alapvető jelentőségű jogintézmény továbbfejlesztését biztosító törvény elfogadását. Vajon miért, tisztelt képviselő úr?

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 204-206 2001.11.08. 2:45  191-207

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Röviden.

 

ELNÖK: Megadom a szót.

 

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon röviden szeretnék reagálni. Egyetértek az urakkal abban, hogy indiszkréció bárhol előfordulhat. Értsenek velem egyet abban, hogy az indiszkrécióra vezető alkalmak számát lehetőség szerint ne szaporítsuk egy ilyen rendkívül kényes helyen, mint amilyen a titkos pénzügyi nyomozások kérdése.

Amúgy szeretném megjegyezni, hogy 1995-ben egészítették ki az ombudsmantörvény mellékletét a határőrségnél folytatott titkos nyomozások irataiba való betekintési korlátozással. Tehát az előző kormány idején bizony született nyilvánvaló, teljesen egyértelmű és számomra elfogadható okból ilyen irányú rendelkezés.

Szeretnék arra utalni, hogy az ombudsman nem a titkosszolgálatok ellenőrző és felügyelő hatósága a magyar alkotmányos rendben. Egészen más a feladata: az állampolgárok alkotmányos jogainak védelme alapvetően és alkotmányos visszásságok feltárása nem hatósági eszközökkel, nem kötelező erejű ajánlások nyilvánosságra hozatalával.

Kérem szépen, a titkosszolgálatokat és a titkos eszközöket csak azért mondom, mert Hankó Faragó képviselő úr olyan képet vázolt fel, amely szerint Magyarországon a titkosszolgálati működés, illetve a titkos eszközökkel való nyomozás valamiféle hivatali önkény keretei között zajlana. Kérem, erről szó nincsen. Ezeket a szerveket, ezeknek a tevékenységét egyrészt a bíróságok konkrét esetekben engedélyezik. Tehát egy bíró vállal felelősséget a tevékenységért, bizonyos esetekben az igazságügy-miniszter, és van egy nemzetbiztonsági bizottsága a Magyar Országgyűlésnek is, amely a vonatkozó törvényes rendelkezések szerint igen hathatós és egyértelmű felügyeletet gyakorol.

Én nagyra becsülöm az Egyesült Államok jogrendjét, magam is híve vagyok az átlátható kormányzati működésnek. De azt nem gondolnám, hogy az ön által hivatkozott törvény alapján az Egyesült Államokban, mondjuk, az FBI-jal együttműködő titkos ügynökök listáját pertraktálnák és olvasgatnák arra nem hivatott személyek, illetve hatóságok.

Tisztelt Képviselő Úr! Úgy hiszem, hogy ezek nem helyes és nem megalapozott hivatkozások. Köszönöm szépen a figyelmet, ennyiben kívántam reagálni.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 210 2001.11.08. 0:20  207-215

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt előterjesztő Képviselő Úr! A kormány a törvényjavaslatot annak helyes megfogalmazása és helytálló indokai alapján teljes mértékben támogatja.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
240 8 2001.11.12. 4:10  5-8

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Engedje meg, hogy elöljáróban röviden vitába szálljak önnel. (Bauer Tamás: Jujjuj!) Ön azt mondta, hogy a demokratikus jogállam alapja a tisztességes igazságszolgáltatás. Ha bárki elmegy a bécsi Hofburgba, akkor láthatja, hogy a Habsburg császárok székhelyén egy díszkapu fölött a következő felirat olvasható: "Iustitia est fundamentum regnum". Ez a latin kifejezés azt jelenti, hogy az igazságosság, az igazságszolgáltatás az állam alapja. Bizony így van ez, nemcsak a demokratikus jogállamokban, hanem minden államban. (Bauer Tamás: De még a Fidesznél is!) Különösen így kell lennie persze a demokratikus jogállamokban.

Így volt ez nálunk is, és ennek köszönhetjük azt, hogy a mi népünk, amely hosszú évszázadokon, évezredeken át vándorolt, amíg el nem jutott a Kárpát-medencébe, végül is meg tudott itt maradni. Sokat beszéltünk arról az elmúlt millenniumi esztendőben, hogy vajon ez a történelmi csoda minek köszönhető. Ez a csoda nyilvánvalóan Szent István művének, a magyar államnak köszönhető és az ő utódainak, a nagy törvényhozó, országépítő és törvénykező királyainknak is. Az ő művükön nyugszik az állam, és az állam ereje az igazságszolgáltatáson is nyugszik. (Szili Sándor: Ezt mondta Rákosi is!)

Amikor a képviselő úr kifogásolja azt, hogy egyesek támadják vagy kritizálják az igazságszolgáltatást, én ezt önmagában nem tartom hibának, ezt mi is gyakran megtesszük (Bauer Tamás: Igen?), hiszen vannak konkrét ügyek, ahol bizony indokolt szót emelni, mert amit ember alkot és amit ember működtet, az soha nem hiba nélkül való; azonban a kritikának mindig tárgyszerűnek és mindig jobbító szándékúnak kell lennie. Ami nem elfogadható, az az, hogy gyűlölettől és görcsös hatalomvágytól elvakult politikusok kidagadó nyaki erekkel elkezdik gyalázni az ügyészeket, a bírókat és a rendőröket, a nyomozókat, ha véletlenül valamely ügyben nem olyan eredményre vezet az eljárás, mint amit ők jó előre belekódoltak a közvéleménybe, és amit sulykolnak folyamatosan a rendelkezésükre álló sajtó útján is. Amikor nincs szó érvekről, amikor nincsenek konkrét felvetések, hanem csak az a meglepetés éri őket, hogy az igazságszolgáltatás eléggé bonyolult, sok esetben többesélyes tevékenység, ahol szabadon védekezik a vádlott, és netántán néha a védekezése eredményes is; ebben az esetben, akik őt előre bűnösnek bélyegezték, azok nem önvizsgálatot tartanak, nem megkövetik a hamisan megvádolt személyt, nem hamut hintenek a fejükre, hanem elkezdik az igazságszolgáltatási hatóságokat szidni.

"Justitia est fundamentum regnum" - idéztem a latin mondást -, nincs ez másként nálunk sem.

 

 

(12.30)

 

 

Aki az igazságszolgáltatás ellen intéz nemtelen politikai célokból alaptalan támadásokat, az kétséget kizáró módon az állam alapjait támadja meg. Hiszen nemzeti megmaradás, miként a mögöttünk hagyott ezredévben, a jövőben sem lesz erős magyar állam nélkül, az állam pedig csak akkor lehet erős, ha a polgárok joggal meg lesznek győződve arról, hogy az igazság szolgáltatására és szolgálatára hivatott és rendelt szervek híven teljesítik kötelességüket. Én hiszem, hogy ez így van, és hiszem, hogy minden nemtelen támadás ellenére így is marad.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
240 20 2001.11.12. 5:24  17-20

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr, és köszönöm a csendkérést is, mert Kovács László szavait sajnos nehéz volt követni a teremben uralkodó zaj miatt. (Szabados Tamás: Mert a frakciótársaid üvöltöznek!) Azt azért elkaptam ebben a hangzavarban is (Az elnök ismét csenget.), hogy példátlan módon Kovács László megdicsérte a zárszámadási törvényjavaslatot, és legalább annyit elismert immár, hogy számos jó és pozitív, az emberek érdekeit valóban szolgáló intézkedést is tartalmaz. No, innen már csak egy lépés a teljes egyetértés, munkálkodjunk ezen a jövőben is egyesült erővel!

Visszafelé haladva, tisztelt frakcióvezető úr: a Szabadi-ügyet hozta ön szóba. Meg kell mondanom, engem mint jogászt rendkívüli módon megdöbbentett az, hogy a Szocialista Párt képviselőinek nagy része tartózkodott, ennek ellenére a Ház mégiscsak teljesítette a legfőbb ügyész kérését. Érthetetlen, hogy önök a tartózkodásukkal - ami a nem szavazatnak egy kissé udvariasabb formája - a Legfőbb Ügyészség által megfogalmazott tényállás és indítvány megalapozottságát vonják kétségbe, éppen olyan ügyben, amelyben - mint arra ön is hivatkozott - korábban már önök is éltek a gyanúperrel, és hangot is adtak a gyanújuknak e Ház falai között. Nos, ez az a logikai ellentmondás, tisztelt frakcióvezető úr, amelynek a logikus feloldását én eddig még nem tapasztaltam az önök okfejtésében.

Ami pedig a Szabadi Béla által elmondottakat illeti, nos kérem, mint egykori gyakorló ügyvéd is elmondhatom, hogy a büntetőeljárás nagyon nehéz dolog. Aki büntetőeljárás súlya alatt áll, bizony nagyon nehéz helyzetben van, és védekezik minden, a törvény által számára lehetővé tett, sőt időnként még a törvény által tiltott módon is. Az embernek megértéssel kell fogadnia ezeket a védekezés közben elhangzó vádakat, és csak azt kívánhatom mindenkinek, aki gyanúba keveredik - legyen az politikai közszereplő, legyen az a parlament falain kívüli személy -, hogy önmaga tisztázása vezessen eredményre, és lehetőleg olyan eszközöket használjon fel a védekezése során, amelyekkel másokat nem gyaláz, mások becsületét nem tiporja a sárba, és másokat nem illet alaptalan vádakkal. Nota bene, a büntető törvénykönyv és a büntetőeljárási törvény is úgy fogalmaz, hogy a terhelt, vagyis a gyanúsított és a vádlott szabadon védekezik, mást azonban bűncselekmény elkövetésével hamisan nem vádolhat. Ezt ajánlom mindenkinek a szíves figyelmébe, és ennek fényében kellene a Házban vagy azon kívül elhangzó gyanúsítotti nyilatkozatokat is mindenkinek értékelnie.

Ami a hamis látszatok keltését és a jogállamisággal szembeni föllépést illeti: nekem ma már a Házban módom volt beszélni arról, hogy mi az, amit én a bűnnél is veszélyesebbnek tartok, egyenesen hibának tartom, ez pedig a jogállamiság alapját képező közbizalom, az igazságszolgáltatás rendjébe, pártatlanságába és megbízható működésébe vetett közbizalom megingatása és megrendítése. Tartok tőle, hogy ebben az ellenzéki oldal képviselői jártak elöl és jeleskedtek az elmúlt időszakban. Ha keltett ebben a Házban valaki, úgymond - az ön szavával élve -, hamis látszatokat, akkor bizony a Háznak arról az oldaláról történtek ilyen hamislátszat-keltések.

Tisztelt Frakcióvezető Úr! Az Alkotmánybíróság nagyon fontos, a parlamentet ellenőrző jogállami intézmény. Közös erővel, a rendszerváltoztatás egyik alapintézményeként a '89-es alkotmánymódosítással született meg ez a gondolat, és nagyon jó, hogy van Alkotmánybíróság, hiszen amit ember alkot, amit ember elhatároz, ember kidolgoz, abba bizony csúszhat hiba.

 

 

(13.00)

 

 

Kell legyen egy olyan fölöttes hatóság, ha úgy tetszik, még az Országgyűlés fölött is, amely az alkotmányosság őreként az esetleges hibákat kiszűri.

Nagyon sajnálatos, hogy a mi jogalkotási tevékenységünkben is volt néhány apró hiba. A szervezett bűnözés elleni törvényre hivatkozott a tisztelt képviselő úr; itt hangsúlyoznám, hogy az Alkotmánybíróság nem a törvény céljait, nem a törvényben megfogalmazott konkrét intézkedéseket, hanem csupán az eljárásjogi hibát kifogásolta, azt, hogy egyébként kétharmados többséget igénylő kérdésről csupán feles, 50 százalék plusz 1 szavazatos többséggel született meg a döntés. A nézetkülönbség tehát - ismétlem - eljárásjogi jellegű volt, ami ugyanolyan hiba, de mennyivel nagyobb hiba volt az (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amikor az előző ciklusban jóval nagyobb számú törvényjavaslatot, az MSZP-kormány által meghozott törvényjavaslatot tartalmi okból semmisített meg az Alkotmánybíróság.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
240 177 2001.11.12. 2:10  174-177

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A polgári kormány eltökélt a tekintetben, hogy a kommunista diktatúrák áldozatainak sorsán, életén kézzelfogható módon úgy javítson, hogy az méltó legyen az általuk elszenvedett sérelmek nagyságához.

A képviselő úr kérdésében foglalt célok megegyeznek a kormány álláspontjával. Tájékoztatom a képviselő urat, hogy a kérdésében megjelölt személyek mindegyike részesült már valamilyen juttatásban. Az ötvenes évek munkaszolgálatosai a munkaszolgálatuk időtartamától függően eltérő mértékű nyugdíj-kiegészítésben részesülnek. A hadiözvegyek és hadiárvák a hadigondozásról szóló törvény alapján egy összegű kompenzációhoz jutnak, illetve hadigondozási járadékot kapnak.

A három éven aluli szabadságelvonást elszenvedett személyek, illetve hozzátartozóik szintén eltérő mértékű nyugdíj-kiegészítésben, valamint kárpótlásban részesülnek, illetve részesültek. A három évet meghaladó, tehát tartós időtartamú szabadságelvonást szenvedettek részére járó juttatásról rendelkező 2000. évi, tehát e kormány által meghozott 267. számú kormányrendelet alapján juttatásra jogosult személyek jelentős havi ellátást kapnak: aki legalább három évet volt, annak havi 20 ezer, legalább öt év esetében 30 ezer, tíz év felett 40 ezer, és halálos ítélet esetében - melyet ugye nem hajtottak végre - havi 50 ezer forint nyugdíj-kiegészítés jár.

 

 

(15.30)

 

A Felvidékről kitelepítettek jóvátételének kérdését a kormány egy új koncepció alapján újragondolja, és ennek megfelelően megtesszük a normaszöveg kidolgozásához szükséges további lépéseket.

Emlékeztetem önt arra, hogy törvényben rehabilitáltuk az '56-os forradalom utáni megtorlásban koholt köztörvényes vádak alapján, ám valójában politikai és forradalmi cselekményeik következtében elítélt személyeket, és semmissé nyilvánította az Országgyűlés törvényeiben az őket sújtó megkülönböztetést. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) A tiszti nyilatkozat aláírói tekintetében újra felállítottuk a HM-ben a rehabilitációs bizottságot, amely erkölcsi kárpótlást nyújt.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 309 2001.11.27. 1:23  308-312

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvény módosítását az Alkotmánybíróság határozata teszi szükségessé, amely a jogbiztonságot sértően bizonytalan tartalmúnak ítélte a ombudsmantörvény "hatóság" fogalmának egyes elemeit. Az e fogalom tartalmát újraszabályozó törvényjavaslat vitája során közeledtek az álláspontok abban, hogy mely szervezeti kört vizsgálhassa az ombudsman. Ennek jegyében a kormány támogatja Vastagh Pál képviselő úrnak azt a javaslatát, amely a közjegyzők és a végrehajtók tevékenységének országgyűlési biztosi vizsgálatát is lehetővé teszi.

 

 

(18.40)

 

 

Nem voltak ugyanakkor támogathatók a titkos információgyűjtést végző szervezetek egységes ombudsmani ellenőrzésének elvét megtörő javaslatok. Megítélésem szerint a támogatott módosító javaslatokkal kiegészített törvényjavaslat eleget tesz az Alkotmánybíróság határozatában meghatározott követelményeknek, maradék nélkül.

Tisztelt Ház! Kérem, hogy a javaslatot elfogadni szíveskedjenek. Döntésük meghozatalakor szíveskedjenek mérlegelni azt is, hogy a módosítás elmaradása esetén - az Alkotmánybíróság határozata folytán - 2001. december 15. napjától az állampolgári jogok országgyűlési biztosának hatásköre a megsemmisített rendelkezések következtében szűkülni fog.

Köszönöm figyelmüket.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 313 2001.11.27. 1:02  312-316

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló javaslat részletes vitájának lezárásával egy olyan törvény elfogadásának kapujába érkeztünk, amely a magyar büntetőjogban eddig ismeretlen, valóban új jogintézmény bevezetéséről rendelkezik. Ez a jogintézmény az angolszász jogrendszerrel rendelkező országok mellett ma már számos kontinentális európai államban ismert.

A törvényjavaslat elfogadásával jogharmonizációs és nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeinknek teszünk úgy eleget, hogy ez a lehető legnagyobb mértékben összhangban álljon a nemzeti jog alapelveivel. A törvényjavaslat alapos előkészítését jelzi, hogy ahhoz viszonylag kevés számú módosító javaslat érkezett, ezek nagy része is lényegében a szöveg nyelvhelyességi pontosítását célozta, a javaslat koncepcióját azonban nem érintette.

Mindezekre tekintettel kérem a tisztelt Házat, hogy a törvényjavaslatot a kormány által támogatott módosító indítványokkal együtt elfogadni szíveskedjék.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 64 2001.11.28. 2:53  49-147

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Nem csoda, hogy egyidősek vagyunk Hankó Faragó képviselő úrral, és ugyanazokkal a játékszerekkel játszottunk gyerekkorunkban. Nekem is a piros vízipisztoly jutott példaként eszembe; kérem szépen, a büntetőjog ismeri az alkalmatlan eszköz fogalmát. Természetesen a törvényjavaslat a lőfegyver utánzatáról beszél, a vízipisztoly nem utánzata, legfeljebb egy öt-hat éves gyermek szemében a lőfegyvernek.

Ebből a szempontból tulajdonképpen az a szubjektív körülmény, amelyre Lezsák képviselő úr felhívta a figyelmét, hogy vajon kiben kelt riadalmat, egy kicsikét háttérbe szorul, mert az objektív mérce lesz a lényeges. Ha valaki egy repülőgépet egy piacon már kapható, a parabellum pisztolyra megszólalásig hasonlító játékszerrel térít el, ennek a társadalomra veszélyessége semmivel nem kisebb, képviselő úr, mintha abban a pisztolyban valóban kilőhető golyók lennének, ha ez valóban működőképes pisztoly, hiszen tudjuk, hogy például a repülőgép-eltérítések során a lőfegyvereket a legritkább esetben használják, hiszen azzal az elkövető a saját maga életét is veszélyeztetné, hiszen akár a gép lezuhanásához vezető eredményt is okozhat.

Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a bíróság mérlegelési lehetősége megmarad a fegyveresen történő elkövetés minősítő körülménykénti értékelése mellett is, hiszen az összes elkövetési körülmény, az, hogy mennyire komoly az az eszköz, mennyire hasonlít a megtévesztésig a valódira, az bizony értékelés alá kerülhet. Nem biztos, hogy a hallgatók pontosan értik, hogy miről is beszélünk, nem biztos, hogy mindenki tudja, hogy egy rablás alapesetben ugyan súlyosan minősül, azonban a fegyveresen történő elkövetés abban a pillanatban felminősíti. Tehát míg 2-8 évig terjedő szabadságvesztés az egyik, úgy akár 10-15 évig vagy 5-10 évig terjedő szabadságvesztés is lehet a fegyveres elkövetés.

Tehát nagyon nem mindegy az a körülmény a büntetés kiszabása szempontjából, amiről beszélünk, de miután eléggé tágas mind a két kategória, van módja a bíróságnak ezen belül ezeket a nüánszokat is értékelni, hogy valaki egy vízipisztollyal próbálkozott, mert az eleve alkalmatlan, és akkor nem fegyveresen követte el; hogy valaki egy messziről pisztolynak látszó, ám közelről, ahogy a bankpénztáros orra alá tartották, már felismerhetően nem valódi eszközzel követi el a bűncselekményt, vagy pedig egy megszólalásig a valódihoz hasonlító (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) eszközt használt.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 70 2001.11.28. 1:16  49-147

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Természetesen félreértett Hankó Faragó képviselő úr. Az alkalmatlan eszköz az utánzathoz képest alkalmatlan. Tehát magyarul: mint utánzat is alkalmatlan, mert nem arról van szó, hogy az egyik eszköz, ami alkalmas, az kilő golyót, a másik, amelyik alkalmatlan, az nem lő ki. Akkor igaza lenne önnek, mert a parabellum tökéletes műanyag utánzata ugyanúgy alkalmatlan a lövöldözésre, mint a vízipisztoly, sőt a vízipisztoly alkalmasabb, hiszen abból legalább a vízsugár előtör. És ha már itt fantáziálunk, akkor nyilván meg lehet tölteni sósavval azt a vízipisztolyt vagy kénsavval, és ha azt valakinek az arcába spriccelik, az bizony elég komoly gondokat tud okozni.

De visszakanyarodva: én csupán arra utaltam, hogy a törvényjavaslat a lőfegyver utánzatával való fenyegetést követeli meg. Ha nem alkalmas az a dolog, adott esetben a duci piros vízipisztoly arra, hogy felnőtt emberek között - mondjuk, akár hat év fölötti személyek között - hihető legyen róla, hogy az egy lőfegyver, akkor ez egy alkalmatlan eszköz. Én csupán erről beszéltem, képviselő úr.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 82 2001.11.28. 2:04  49-147

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Nagyon köszönöm a szót. Mélységesen egyetértek Csákabonyi képviselő úr gondolataival, és a magunk részéről szintén indokoltnak tartjuk, hogy ne csak a - közhasználati szóval - kegyelet céljára rendelt dolgok megrongálása, hanem eltulajdonítása is pönalizálásra kerüljön.

Azonban az a véleménye a szakértőinknek, hogy a védendő jogi tárgyak körének pontosabb meghatározása helyes cél, ugyanakkor a beiktatni kívánt "kegyelet tárgya" kifejezés a vonatkozó tényállások tekintetében meghatározatlan és bizonytalan jogfogalomnak tűnik, amely mögött meghúzódható különböző jelentéstartalmak a jogalkalmazás során nehézségekhez vezethetnek. Ezért nem támogatjuk ebben a formában ezt a módosító javaslatot.

Ugyanakkor érzékeljük azt a problémát, hogy mind a lopás, mind a rongálás megfogalmazása tekintetében a védelmet igénylő jogi tárgyak részletező, pontosabb megfogalmazására igenis szükség van. Éppen ezért egy olyan módosítást tudunk elképzelni, amely a Csemegi-kódex által használt, igen pontos fogalomrendszerhez visszanyúlva a halott emlékére rendelt, illetve a halott testén lévő tárgy kifejezések védelmi jogi tárggyá nyilvánítását célozza. Ez egy kicsikét túl is megy a sírköveken, a kereszteken és a szobrokon, hiszen a halott földi maradványairól, például annak az ujjáról gyűrűt lehúzni ugyanolyan gyalázatos és elrettentő cselekmény.

Mi köszönjük a képviselő úrnak a gondolatébresztő felvetését, mert lám, még ezen túlmenő gondolatokat is keletkeztetett. Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 86 2001.11.28. 0:44  49-147

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. A kollégáimtól kapott tájékoztatás szerint a 29. ponthoz fűzött ajánlás szövege vélhetően tévedésen alapul, az önkormányzati bizottság ülésén ugyanis a kormány képviselője nem értett egyet ezzel a javaslattal, viszont a bizottsági ülés jegyzőkönyve még nem készült el. Itt valami ügyviteli tévedés lehet. Gondolom, a képviselő úr az önkormányzati bizottság ülésén nem vett részt személyesen, viszont nekem a kolléga, aki ott volt, jelzi, hogy téves álláspont került rögzítésre.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 92 2001.11.28. 2:59  49-147

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hankó Faragó Képviselő Úr! Nem tudom, hogy az eddigi parlamenti szereplésemből levonhat-e olyan következtetést, hogy nem hallgatom meg az észérveket. A mai napon több példa volt már rá, hogy okos ellenzéki felvetésre egyetértőleg nyilatkoztam, tehát nem vezetnek presztízsszempontok. Érdemi szempontból szeretnék hozzászólni az önök által a 29. ponthoz fűzött véleményre.

Azt gondolom, hogy a közigazgatás korrupciómentes működése, a korrupciós esetek felderítése a demokratikus társadalom működésének egyik alapfeltétele. A korrupcióval szembeni hatékony büntetőjogi fellépés érdekében éppen ezért indokolt, hogy a hivatalos személyek, amennyiben ilyen cselekményeket észlelnek, azokat jelentsék az állam illetékes hatóságainak. Egyetértek azzal a megszorítással, amit Répássy Róbert képviselő úr fűzött ehhez a törvényi tényálláshoz, jelesül, hogy csak a hivatalos eljárása során szerzett, hitelt érdemlő tudomás legyen olyan körülmény, amely feljelentési kötelezettséget keletkeztet. Ön arról beszélt, hogy egy ilyen szabály megmérgezi a munkahelyi légkört, és mételyt terjeszt a munkahelyeken. Képviselő úr, én azt hiszem, egy ilyen szabály éppenséggel elejét vehetné annak, hogy végezetesen megromoljék a munkahelyi légkör, hogy a korrupció mételye - annak felszámolására vonatkozó határozott törvényi parancs nélkül - tovább burjánozzék, már ha a métely egyáltalán tudna burjánozni.

Arról van tehát szó, hogy ha ma egy hivatalban egy vezető vagy egy beosztott tudomást szerez arról, hogy a beosztottja vagy a főnöke korrupciós bűncselekményt követett el, nos, két malomkő között kezd el őrlődni, képviselő úr. Van egyrészt a jó munkahelyi légkörre vonatkozó (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) - kérek elnök úrtól még egy fél percet - elvárás meg a kollegialitás elvárása, s ezzel szemben ott áll a másik erkölcsi parancs, ez pedig az esküből fakadó közhivatalnoki föllépés parancsa. Ez az a konfliktus, ami megmételyezi és megrontja a munkahelyi légkört, és a büntetőjog itt adhat segítséget, amikor egyértelműen és világosan kijelöli a követendő eljárást. Innentől kezdve nem kell őrlődnie, nem kell mételyeződnie és rossz munkahelyi légkörben vergődnie annak, aki ilyet észlel, hanem pontosan tudja, hogy milyen kötelezettséget ró őrá a törvény a köz érdekében, mindnyájunk érdekében, a korrupciómentes hivatali és közélet érdekében. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 100 2001.11.28. 2:37  49-147

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Nagyon érdekes vita alakul ki erről a pontról. A feljelentgetés természetesen valami egészen más, képviselő úr. Itt nem a házmesterek feljelentgetéséről van szó, hanem arról, hogy egy közhivatalban, egy minisztériumban, egy önkormányzati hivatalban valaki tudomást szerez arról, hogy a kollégája vesztegetésbe keveredett, kenőpénzt fogadott el, és netán még a kötelességét is megszegte, mert jogtalan előnyben részesített egy hátránnyal sújtott valakit.

Nem arról van szó, képviselő úr, hogy most hozzuk létre a törvényi kötelezettséget, hiszen - ha jól emlékszem - a Be. 119. §-a ma is tartalmazza a hivatalos személyek vonatkozásában az általános feljelentési kötelezettséget a tudomásukra jutott valamennyi bűncselekmény tekintetében. Csak az a probléma, hogy ennek az általános szabálynak nincs valódi szankciója, pontosabban: csak munkajogi szankciója van, hiszen a munkaköri kötelezettség vétkes megszegése mint általános feljelentési kötelezettség elmulasztása is értékelhetővé válik.

De ez a - hogy mondjam? - gyakorlatilag szankció nélküli norma és a tényleges észlelés keletkezteti azt a konfliktushelyzetet, amiről a vita korábbi szakaszában már egy-két érdekes gondolatot kicseréltünk, és ennek a konfliktushelyzetnek a feloldását teszi lehetővé ez a szabály. Innentől kezdve a közhivatalnok - legyen az főnök vagy beosztott - tudni fogja, hogy neki mi a kötelessége, mert ha nem teszi meg, maga követ el bűncselekményt. Ez a világos jogi helyzet, ez a tiszta képlet, ami eligazító mindenki számára.

A hitelt érdemlőség tekintetében pedig utalnék arra, hogy a képviselő úr - a többi ellenzéki képviselővel együtt - általában azt hányja a szemünkre, hogy a bírói mérlegelést szeretnénk szűkíteni. Utalok arra, hogy a hitelt érdemlőség fogalma a magyar jogban meglehetősen régóta és széles körben használt és a bírói gyakorlat által esetről esetre értelmezhető kategória. Nem lesz ez másként itt sem, hiszen valójában itt a Btk.-ról beszélünk, itt nem arról szólunk, hogy a köztisztviselő mit miként értékel, hanem arról, a bíróság majd hogy fogja megítélni, hogy a bizonyítottan a tudomására jutott tények a hitelt érdemlőség szempontjából vajon elegendőek voltak-e.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 104 2001.11.28. 2:16  49-147

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen Csákabonyi képviselő úr felszólalását. Bizony, súlyos dilemmák merülnek fel ezekben az esetekben. Mi van akkor, ha nem János bácsi jön azzal, hogy igen hálás lennék azért a garázsépítési engedélyért, hanem, mondjuk, egy jelentős üzletember jön azzal, hogy adnék önnek 1 millió dollárt vagy 100 ezer dollárt - maradjunk a 100 ezer dollárnál, képviselő úr -, ha egy kicsikét megsürgetné vagy netán a törvényi feltételek hiányában is kiadná azt a bizonyos engedélyt, ami nem egy garázsra szól, hanem, mondjuk, egy hatalmas gyár vagy netán egy szálloda felépítésére.

Képviselő Úr! Ebben az esetben dilemma elé kerül az ügyintéző ma, hogy vajon mit is tegyen, mit kell őneki tennie. A törvény ma is azt mondja, hogy a Be. 119. § alapján meg kell tegyed a feljelentést. Ma is meg kell tegye, képviselő úr, nem most akarjuk ezt bevezetni. A kérdés csupán az - amiről beszélünk -, hogy most sui generis delictumként - ahogy a latin mondja -, tehát önálló külön bűncselekményként beleírjuk-e a Btk.-ba azt, hogy aki ezt a most is létező törvényi parancsot megszegi, nem teljesíti, az ezáltal önmaga is büntetendő cselekményt követ el. Ezzel a jogalkotó világosan kifejezésre juttatja, hogy az eddig számon nem kért, betartani hatékony eszközökkel nem kényszerített, de meglévő törvényi kötelezettséget a jövőben mindenkin be fogja vasalni, minden közhivatalnokon.

A közhivatal egy érdekes dolog, hatalmat jelent, közhatalmat mások fölött. Jelent jó fizetést, jelent most már egy stabil előmenetelt, és járnak hozzá bizonyos nagyon határozott kötelezettségek, amelyeket a köz érdeke, a korrupciómentes, tiszta, átlátható közélet érdekében kell megkövetelni és kikényszeríteni, hatályosabban és hatékonyabban, mint ahogy az eddig történt.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 110 2001.11.28. 1:51  49-147

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Hát, bizony kínos dolog följelenteni a saját kollégánkat. Ötven évet eltöltöttünk a szovjet megszállást követően a hol keményebb, hol puhább kommunista diktatúrában (Dr. Hack Péter: Nem azt követően, az alatt!), aztán a rendszerváltoztatás ideje óta is eltelt tíz esztendő, és ezt nagyjából olyan viszonyok között éltük meg, amikor kialakult ez a kelet-balkáni álláspont, hogy korruptnak lenni nem bűn, az államét ellopni nem bűn, én elnézem neked, te elnézed nekem, kéz kezet most, és ebben a kis langyos melegben szépen elvagyunk. Dehogy is jelentgetjük föl egymást! Mi is lenne abból, kérem szépen, ha itt egyszer minden napvilágra kerülne?! Salamon Bélának nem véletlenül volt olyan nagysikerű az a híres jelenete, hogy "ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni!", és mindenki rögtön megrémült, mert mindenkinek vaj volt a fején. De meg lehetett tenni azt, hogy nem nyitom ki a számat, és cserébe elvárom, hogy velem kapcsolatban se nyissa ki senki.

Igen, kérem, ez a törvényjavaslat új világot, új korszakot jelent, a korrupció elleni küzdelem nyílt sisakkal való, határozott fölvállalását jelenti. Ilyen értelemben valóban korszakhatár, és ilyen értelemben nem érdemtelen az, hogy ilyen hosszan vitatkozunk erről, sőt lehet, hogy még egy hosszabb vitát, egy alaposabb kitárgyalást a parlament még ennél is több, igen tisztelt tagjának az aktív részvétele mellett bizony megérdemelt volna.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórvány taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 116 2001.11.28. 1:22  49-147

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. A mérlegelés kapcsán több felszólaló, aki a kis korrupciót és a bácsit hozta elő, kimondatlanul bár, de azt a tételt fogalmazta meg, hogy van kicsi, elnézhető, eltűrhető korrupció vagy annak kísérlete. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Nem, nem! - Dr. Hankó Faragó Miklós: Nem, ez nem igaz!)

Az én álláspontom az, hogy a korrupció veszélyes "betegség", veszélyesebb, mint a lépfene; inkább a rákra hasonlít: egyre burjánzik, ha nem vágjuk ki egy határozott mozdulattal, amikor a legkisebb gócot is megtaláljuk. Szóval ezt a veszélyes rákot csírájában kell elfojtani, és ha kell - igen -, tűzzel és vassal. Ez a mi politikánk, ez a mi álláspontunk, nincs kis korrupció, nincs nagy korrupció. Ezért ez az erkölcsi dilemma, amely a mérlegelés lehetőségéből látszólag adódik Kiss Gábor képviselő úr gondolkodásmódjában, a mi fejünkben nem létezik. Mindenfajta korrupciót csírájában el kell fojtani és üldözni kell. Semmiféle erkölcsi konfliktust egy egészségesen gondolkodó, esküjéhez híven eljáró köztisztviselőben egy ilyen szabályozás nem keletkeztet.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 122 2001.11.28. 9:30  49-147

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon sok megfontolandót hallottunk Hack Péter képviselő úrtól. Én azért ott szeretném kezdeni, hogy nem a bonbonos korrupcióról szól ez a javaslat, bár itt erről esik a legtöbb szó. A Btk. ezen módosítása, ha úgy tetszik, szigorítása az államélet, a közigazgatás tekintetében minden szintjét és minden nagyságrendjét a korrupciónak, ha úgy tetszik, egyaránt üldözi. Nyilván más megítélés alá esik egy minisztérium vagy egy országos főhivatal magas beosztású tisztségviselője által elkövetett korrupció, mint a földhivatali ügyintéző által elfogadott doboz bonbon. Az azonban biztos, hogy ha nincs elkülönítve az erre egyébként minden józan megokolás szerint rászolgáló, teszem azt, ügyvédeknek egy külön ablak, egy külön sor vagy egy külön ügyintézési idő, abban az esetben, ha a többi, ügyét intézni kívánó állampolgárral azonos sorba kellene beállniuk, és ezt a sorállást megspórolják némi apró ajándék, egy kis üveggyöngy adása árán, ezzel bizony jogtalan hátrányt okoznak azoknak, akik ezáltal hosszabb ideig kénytelenek tölteni az ő ugyancsak drága idejüket abban a hivatalban, és egy jogtalan előnyt szereznek maguknak, tehát a korrupció kétségkívül megvalósul; kis, hétköznapi korrupció. Kétségkívül nem lehet azonos mércével mérni, mint a több száz milliós ügyeket, azonban a büntető törvénykönyv azért tartalmaz bírói mérlegelési lehetőséget, hogy egy adott eljárás során igenis érvényre lehessen juttatni ezeket a különbségeket.

Egyet nem lehet tenni, hogy azt mondjuk: ezzel több kárt okoznánk, ezzel ne is foglalkozzunk, hagyjuk ezt, ez olyan apróság! Mert, képviselő úr, a pici rákos sejtből lesz a nagy, egész szervezetet elöntő rákos daganat. Tehát az első adandó alkalommal meg kell ragadni a lehetőséget, hogy ezt a rákos sejtet, ha nyilvánvalóan nem is tűzzel-vassal, mert egy kis daganatot nem tűzzel és vassal szokás gyógyítani - emlékezzünk szegény Szent Ferencre, akit tüzes vasak halántékához szorításával próbáltak a maga bajából kigyógyítani, és végül ebbe halt bele -, hanem pici műtéttel, apró, finom plasztikai beavatkozással kell eltávolítani. Ezt a képet, azt hiszem, így már mindenki érti.

Természetesen téves az a szembeállítás, amely azt mondja, hogy a bonbonos korrupciót fel kell jelenteni, a fegyveres rablást meg nem kell feljelenteni, hiszen a képviselő úr helyesen hivatkozott arra, hogy mind a kettőt fel kell jelenteni. Csak az a probléma, hogy egy köztisztviselő egy fegyveres rablásról általában nem szerez autentikus módon tudomást, de ha mégis megtenné, mint egyszerű, becsületes állampolgár is feljelentést fog tenni, ez nem okoz problémát a közélet és a közhivatalok világa területén.

A korrupció az, ami a már hosszasan tárgyalt dilemmákat felveti, előhívja, és ami ezt a zavaros, ingoványos közvilágot okozza, hogy szóljak, ne szóljak; megromlik a munkahelyi légkör, ha én most bejelentem, hogy tudok arról, hogy a kollégám elfogadott 10 millió forintot és abból vett egy sportkocsit - édes istenem, megromlik a munkahelyi légkör. Tessék mondani, ez olyan fontos? Szerintem a munkahelyi légkört igazából az rontja meg, ha én ebben a dilemmában őrlődve végül is nem úgy járok el, ahogy az nekem kötelességem lenne - már most is kötelességem, állampolgárként is erkölcsi kötelességem, köztisztviselőként meg már most is jogi kötelességem. Ebben segít ez a törvényjavaslat, tisztelt képviselő úr.

Mit jelent a "hivatalos eljárása során"? Azt hiszem, kétféleképpen értjük ezt a kifejezést. Mert hiszen én úgy értem, hogy hivatalos eljárása akkor van a köztisztviselőnek, amikor köztisztviselőként, pontosabban: hivatalos személyként - ez egy tágabb kör, tehát amikor hivatalos személyként - van jelen akkor, amikor tudomást szerez valamiről, tehát ilyen értelemben ha a hivatalomban hallok meg valamit, akkor azt én hivatalos eljárásom során tudtam meg. A képviselő úr egy szűkített értelmezést alkalmaz, és egy kicsit az államigazgatási eljárási törvénynek a kategóriáját hozza ide - szerintem helytelenül, de mindegy, ez értelmezési kérdés -, hogy amikor én mint köztisztviselő az adott, egyedi közigazgatási ügyben eljárva szerzek tudomást valamiről. Ez szerintem egy téves felfogás, biztosan nem ezt akarja mondani a jogalkotó, biztosan nem ezt akarja mondani a módosító javaslatot ily értelemben előterjesztő Répássy képviselő úr. De mivel ez a fajta értelmezés itt felvetődött a képviselő úr részéről, hajlok arra, hogy ez a definíció bizony nem jó, mert egy büntetőjogi kategóriának egyértelműnek és csak egyféleképpen értelmezhetőnek kell lennie.

 

 

(12.10)

 

Nem akarom most kitalálni a jó megszorító feltételt, de arra gondoltam itt hirtelen, hogy ha úgy szólna a jogszabály, hogy az a hivatalos személy, aki hivatalos minőségében hitelt érdemlő tudomást szerez arról, és akkor mindjárt tudjuk, hogy miről van szó. Mert én ugyan köztisztviselő vagyok éjjel és nappal, de nem mindig és nem a nap 24 órájában járok el hivatalos személyi minőségemben; de amikor a hivatalomban vagyok, vagy azzal kapcsolatos ügyet intézek, akkor biztosan hivatalos személyi minőségem van. Ha viszont az utcán megyek és látom azt, hogy egy autóstársam - eléggé el nem ítélhető módon - a gyorshajtását némi készpénzzel váltja meg az utcán posztoló rendőrnél, nos, abban az esetben nem hivatalos minőségemben vagyok ott, hanem mint egyszerű állampolgár. Lehetséges, hogy ez a jó definíció, de ismét mondom, hogy ez egy hirtelen ötlet volt csupán.

A hitelt érdemlőség és a hamis vád összefüggése: nem akarok ebbe belemenni, van gondatlan hamis vád és a gondatlanság általános részi definícióit is ismerjük, képviselő úr, tehát nyilvánvalóan van egyfajta mérlegelési tevékenység az adott feljelentési kötelezettséggel terhelt hivatalos személy részéről, hogy vajon hitelt érdemlő-e az a tudomás, amit én szereztem. Nyilván, ha a takarítónő - most elnézést kérek - pletykál valamit, az még nem egy hitelt érdemlő tudomás, de ha én, mondjuk, az ügyféltől hallom meg azt, akár egy ultiparti során, akármikor, hogy ő ennyi és ennyi pénzt adott az én kollégámnak, az én beosztottamnak azért, hogy megkapja azt az építési engedélyt, ami egyébként neki nem járt volna, másnap én bemegyek a hivatalba, előveszem azt az aktát, és látom, hogy valóban a jogszabályi feltételek hiányában kapta meg az építési engedélyt az illető, nos, ez már eléggé hitelt érdemlő tudomásszerzés, és folytathatnánk a sort.

Tradíció nálunk a korrupció. Igen, vannak jó hagyományok. Én konzervatív emberként a hagyományokat rendkívüli módon tisztelem, a jó és a helyes hagyományokat, az ilyen káros betegségeket, társadalmi mételyeket, rákos jelenségeket, mint a korrupció, azt viszont nem vagyok hajlandó egyetlen percig sem eltűrni és támogatni, akkor sem, ha már - mint tudjuk - Rómában gyakorolták, bár Rómának is egy hanyatló korszakában, képviselő úr. Nyilvánvalóan sokat olvashatunk erről Tacitusnál és az egyéb ókori szerzőknél, hogy bizony, azért volt egy olyan felívelő szakasza a római köztársaságnak, amikor a tiszta erkölcs valóban alapja lehetett egy világbirodalom felemelkedésének; de nem akarok erről hosszasan értekezni.

Köszönöm szépen a figyelmüket, és nagyon köszönöm azt a sok megfontolandó, okos gondolatot, ami itt ma elhangzott. Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 130 2001.11.28. 2:16  49-147

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Kitűnő felvetés hangzott el Hack Péter képviselő úrtól, és lassan itt hályogkovács módra bonyolult büntetőjogi problémákat és büntetőeljárási problémákat próbálunk egymásnak feltett példázatok és jogesetek tükrében röptében megoldani. Ez általában nem szokott szerencsés lenni, és ritkán, csak egészen nagy elmék esetében szokott támadhatatlan eredményre vezetni.

 

 

(12.20)

 

 

Ezzel együtt igaza van abban, hogy az én példám abból a szempontból jó, hogy a valamit meghallani, a valamiről értesülni, meg hiteltérdemlően tudomást szerezni valamiről, nemcsak két különböző dolog, de az egy többmozzanatos meggyőződési folyamat is lehet, sőt tipikusan az. Hiszen a gyanúok általában korrupciós ügyben úgy keletkezik bennem, hogy valamit hallok, valamit csicseregnek a madarak. De - miután mindig, mindenütt és szinte mindenkiről csicseregnek ilyesféléket a madarak - ismerjük a hivatali életet és az emberi természetet, ezt általában az ember nem szokta komolyan venni. Ehhez kell valamiféle megerősítés, amely szinte a bizonyossággal, a bizonyosság erejével kapcsolódik össze a hallomásból szerzett információval. E tekintetben igenis jó a példám, hiszen valamit hallani lehet a mosdóban is, lehet az ultipartin is és a vállalati üdülőben is vagy bárhol másutt.

A feljelentési kötelezettséget a hitelt érdemlő tudomásszerzés alapozza meg. Nagyon jó a kérdés a tekintetben, hogy mi történik, ha valaki ezt a mendemondát nem ellenőrzi le. Ez az elöljárójának lesz egy komoly dilemma, hogy munkajogi szempontból hogy vonja le ennek a konzekvenciáit, illetve bizonyítási kérdés lesz, hogy vajon csak hivatkozik-e arra az illető, hogy kérem, én ezt nem vettem komolyan, vagy pedig nyilvánvalóan tudnia kellett annak a szóbeszédnek a megalapozottságáról magából a munkafolyamatból következően. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 134 2001.11.28. 1:51  49-147

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Képviselő Úr! Szeretném megnyugtatni önt, hogy efféle világmegváltó - vagy úgy is mondhatnám, aufklérista - illúziók nem élnek bennünk. Nem hisszük azt először is, hogy a büntetőjog általános gyógyírt jelenthetne a társadalmi problémákra. Sosem gondoltuk azt, hogy a társadalmi egyenlőtlenségeket a Btk. megfelelő módosításával egy csapásra el lehetne törölni, és különösen nem gondoljuk azt, hogy a társadalmi egyenlőtlenségekből fakadó társadalmi igazságtalanság is ily módon orvosolható lenne.

Ön valóban nem szakembere a büntetőjognak, ezért veszem magamnak a bátorságot, hogy tájékoztassam arról, hogy a büntető törvénykönyv a vesztegetésnek több színterét és több fajtáját is büntetni rendeli, a privát emberek közötti gazdasági vesztegetést csakúgy, mint a hivatali vesztegetést. Amiről most vitatkozunk, az egyetlen picike szűk kérdés, ez a hivatalos személyek kérdése, akik nagyon sokfélék, az önkormányzati képviselőktől a parlamenti képviselőig, a községi jegyzőtől a minisztérium közigazgatási államtitkáráig terjedő szféra. Nos, az ő jogi helyzetüket az észlelt, általuk hiteltérdemlően tudomást szerzett, tudomásukra jutott korrupció tekintetében a jelenleginél egyértelműbbé kell tenni, és a manapság tapasztalható, sok évtizede tapasztalható maszatolást egy világos, kőkemény szabályrendszerrel felváltó helyzettel kívánjuk helyettesíteni.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 140 2001.11.28. 1:29  49-147

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Azt kell mondjam, hogy az ön aggálya nemcsak reális, hanem a való életben a dolgok általában így működnek. (Dr. Hankó Faragó Miklós: Most még inkább így fognak.) Tehát ez a kéz kezet mos. Lehetőleg mindazokat, akik potenciális feljelentők, érdekeltté kell tenni, be kell vonni. Bizony a korrupciós láncolatok így alakulnak ki, képviselő úr. Na, ezeket kell megtörni! (Dr. Hankó Faragó Miklós: De ez nem töri meg.) Ezek soha nem teljes körűek, és nagyon nagy különbség van ám a között a dilemma között... - gondoljunk csak bele, képzeljük magunkat egy köztisztviselő helyébe.

 

 

(12.30)

 

Hatalmas távolságra van az a dilemma, hogy én most a tudomásomra jutott korrupciót, a kollégám megvesztegettetését feljelentsem-e - nos, ettől, mint Makó Jeruzsálemtől, oly messze van az, hogy én magam szintén korrupttá váljak.

Nagyon szeretnénk - és talán ez a törvényjavaslat éppen ebben segít - egy korábbi időpillanatban, amikor még az első erkölcsi dilemmával találkozunk, a jog egyértelmű parancsa által egyértelmű és világos segítséget, támaszt adni a dilemma elé került köztisztviselőnek, és őt a jó irányba elindítani, ahonnan már valóban nincs visszatérés, mert a becsület útjáról már nem tud a becstelenség és a korrupció útjára lépni.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 159 2001.11.28. 10:22  148-235

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szokásomtól eltérően most egy kicsit hosszabban fogok felszólalni, miután rendkívüli súlyú és jelentőségű kérdésről van szó, amelyben a kormány álláspontját a Ház előtt meg kell fogalmaznom.

Egyetértek Hack és Gyimesi képviselő urakkal abban, hogy az eljáráshoz kell igazítanunk a fórumrendszert, és azt is hozzáteszem, hogy a saját korábbi téves felfogásunkhoz, a saját hibáinkhoz - érintse az bármelyik oldalt - nem szabad következetesen ragaszkodnunk.

Engedjék meg, hogy az 1997. évi bírósági szervezeti törvény indokolásából idézzek néhány gondolatot. Azt tartalmazta akkor a miniszteri indokolás, hogy "Az újabb bírósági szervezeti szint létrehozását a Legfelsőbb Bíróság feladatának, hatáskörének módosítása is szükségessé teszi. A változást az az igény alapozza meg, hogy a Legfelsőbb Bíróság az eddigieknél hatékonyabban láthassa el az ítélkezés irányításából eredő kötelezettségeit, ami szükségessé teszi az egyedi ügyekben való döntési hatáskör szűkítését, elsősorban a fellebbezési ügyek elvonásával és azoknak az új bírósági szintre, a táblabíróságokra való telepítésével." Mintha Hack képviselő úr az imént kárhoztatta volna a Legfelsőbb Bíróság tehermentesítésére irányuló jogalkotói akaratot. Hangsúlyozom, az 1997. évi törvény indokolásából voltam bátor ezt a gondolatot idézni.

Nos, ebből az idézetből is láthatjuk, hogy az új bírósági szint - mármint az ítélőtábla - felállításának nem az a lényege, hogy egy vagy több ítélőtábla áll fel, hanem az, hogy a Legfelsőbb Bíróságot alkalmassá tegye az alkotmányban meghatározott feladatának teljesítésére. Az új Be. módosításáról rendelkező törvényjavaslatunk elveti a Be. által bevezetni szándékozott kétfokú rendes jogorvoslatot, és kisebb korrekciókkal fenntartani javasolja a hatályos eljárási törvény szerinti egyfokú rendes jogorvoslati rendszert.

A törvényjavaslat e megoldása egyáltalán nem függ össze azzal, hogy egy vagy több ítélőtábla működik-e 2003-tól. Akár egy, akár több ítélőtábla felállításával számolva a büntetőeljárási törvény jogorvoslati rendszere lehet egyfokú is és lehet kétfokú is. A kormány nem elsősorban azért döntött az egyfokú jogorvoslati rendszer fenntartása mellett, mert egy ítélőtábla felállításával számolt, hanem azért, mert a kétfokú jogorvoslati rendszer bevezetését sem nemzetközi jogi, sem alkotmányossági, sem büntetőjogi szakmai indokok alapján nem találta szükségesnek.

Engedje meg a tisztelt Ház, hogy ebben a kérdésben csak felvillantsak egy 1992-ben készült tanulmányt, amelyet a Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiumának vezetője írt. Ez a tanulmány a következő tételeket tartalmazza. "A jogászi közvélemény úgyszólván egységes abban, hogy a törvényességi óvás intézményét ki kellene iktatni a büntetőeljárás-jogunkból, és lehetővé kellene tenni, hogy az eljárás egyes részvevői alanyi jogon támadhassák meg a másodfokú bíróság határozatát. Ezzel összefüggésben kifejezetten vagy hallgatólagosan abból indulnak ki, hogy a törvényességi óvási eljárás helyébe lépő új eljárásnak harmadfokú eljárásnak kell lennie, vagyis vissza kellene állítanunk a régi eljárásjogunkból ismert kétfokú fellebbezési rendszert."

Ehhez képest megállapítja a bíró, hogy "miért tartsuk meg az egyfokú fellebbezési rendszert", mert ő nyilvánvalóan emellett teszi le a garast. "Az egyfokú és a kétfokú fellebbezési rendszer előnyeivel és hátrányaival bőven foglalkozik a jogirodalom." - mondja. "Aligha lehet in abstracto, egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy közülük melyik a jobb. Mindezt a törvényhozónak a gyakorlati igényeket alapul véve kell megfontolnia. Abból kell kiindulni tehát, melyik fellebbezési rendszer felel meg jobban a magyar igazságszolgáltatás jelenlegi és jövőbeni (teszem azt, 10-15 éven belüli) helyzetének. Itt feltétlenül figyelembe kell venni a bűnözés várható alakulását. A bűnözés az utóbbi években erőteljesen növekszik, és ez az irányzat előreláthatóan folytatódik." - mondja 1992-ben. "Ebből következik, hogy nőni fog a bírósági munkateher, és fennáll a bírósági eljárások elhúzódásának veszélye. Nem lehet kétséges, hogy a kétfokú fellebbezési rendszer mindenképpen a jelenleginél hosszadalmasabb büntetőeljárást feltételez, hiszen az ügydöntő határozat nem a másodfokú, hanem csak a harmadfokú eljárás befejezésével emelkedik jogerőre. Aligha lenne célszerű éppen most, amikor egyébként is nő a bírósági munkateher és az eljárások időtartama egyre hosszabb, olyan új fellebbezési rendszert bevezetni, amely tovább ronthatna ezen a helyzeten. Ezt fölösleges fényűzésnek tartanám, s csak akkor védhető az ilyen megoldás, ha az egyfokú fellebbezéssel plusz felülvizsgálati eljárással szemben a harmadfokú eljárás olyan többletet nyújtana a jogállami garanciákat illetően, amelyek legalábbis kiegyenlítik ezeket a praktikus hátrányokat. Erről azonban véleményem szerint nincs szó, az egyfokú fellebbezési rendszer is kellő törvényességi garanciákat adhat, szükség esetén pedig a felülvizsgálati eljárásban mód van a törvénysértések kiküszöbölésére."

Egy kicsit a nemzetközi jogi összefüggéseket is szeretném érinteni. Az Európai Emberi Jogi Egyezmény eredetileg nem is szólt a jogorvoslatról, azt a Strasbourgban 1984. november 22-én kelt hetedik kiegészítő jegyzőkönyv 2. cikke biztosítja. Eszerint "Annak, akit bíróság bűncselekmény miatt elítélt, joga van arra, hogy a bűnössége megállapítását, illetőleg a büntetés kiszabását tartalmazó ítéletet felsőbb bírósággal felülbíráltassa. E jog gyakorlását - ide értve azokat az okokat is, melyekre alapítva a jogok gyakorolhatók - jogszabályban kell szabályozni." Ez volt az 1. pont. A 2. pont pedig így szól: "E jogot korlátozni lehet a jogszabályok által meghatározott kisebb jelentőségű bűncselekmények esetében, vagy abban az esetben, amikor a szóban forgó személy ügyét első fokon a legfelsőbb bírói fórum tárgyalta, vagy amikor a felmentő ítélet ellen benyújtott jogorvoslat folytán hoztak bűnösség megállapítását tartalmazó ítéletet."

Szó sincs tehát arról, hogy nemzetközi kötelezettségvállalásaink miatt be kellene vezetni a kétfokú rendes jogorvoslatot. Sőt, az Európa Tanács miniszteri bizottsága 1987. évi 18. ajánlásának bevezetőjében felhívja a figyelmet arra, hogy a büntetőügyek elbírálásának késedelme rossz fényt vet a büntetőjogra, és károsan befolyásolja az igazságszolgáltatás működését. Ez tehát az a pont, ahol az Európa Tanács miniszteri bizottsága, Hack Péter képviselő úr és jómagam véleménye tökéletes mértékben egybeesik. A véleményünk ott tér el, hogy vajon a kétfokú rendes jogorvoslat megnyújtja-e, tovább nyújtja-e szükségtelenül az eljárások tartamát, mint amiről én az imént idézett legfelsőbb bírósági kollégiumvezetővel egyetemben meg vagyok győződve, avagy pedig éppenséggel rövidíti, amint azt Hack képviselő úr a vitában hangoztatja.

Visszatérve a miniszteri bizottság ajánlására: eszerint a tisztességes eljárás megköveteli az ésszerű időn belüli meghallgatást, megköveteli, hogy a bűncselekménnyel vádolt személy ne legyen huzamos időn keresztül a bűnösség gyanúja alatt. Az eljárás késedelme nehezíti a bizonyítást, növeli a költségeket, kedvezőtlenül érinti a sértetteket, és arra a nemkívánatos eredményre vezet, hogy időben igen távolra kerül egymástól a bűncselekmény elkövetése és a büntetés. Ebben is egyezik a véleményünk Hack képviselő úréval, aki a kocsmai verekedés kapcsán hívta fel erre a veszélyre a figyelmet.

Az ajánlás felhívja a figyelmet, hogy a büntető igazságszolgáltatás késedelme nem csupán többleterőforrásokkal orvosolható - tehát nem csupán újabb és újabb bíróságok felépítésével és üzembe állításával, hogy fordítsuk le a mi viszonyainkra ezt a kérdést -, hanem speciális eljárási formák és megoldások bevezetésével is.

Negyedszer szólnék arról, hogy miképp is vélekedik erről a kérdésről a magyar Alkotmánybíróság gyakorlata.

 

(13.20)

 

Egyértelműen megállapíthatjuk, hogy nincs olyan alkotmánybírósági határozat, amelyből az következne, hogy a büntetőügyekben be kellene vezetni a kétfokú jogorvoslatot. Az Alkotmánybíróság 9/1992-es határozata számot vetett a törvényességi óvás jogintézményét szabályozó rendelkezések megsemmisítésének következményeivel is. A határozat kiemelte: "A törvénysértő vagy megalapozatlan határozatok orvoslását a fellebbviteli és a perújítási rendszeren belül is meg lehet oldani. Az alkotmány 57. § (5) bekezdése szerint a jogorvoslathoz való jog követelményét az egyfokú fellebbezési rendszer is kielégíti, de a törvényhozó ezen túlmenő jogorvoslati lehetőséget is adhat." (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm, akkor egy újabb felszólalást fogok majd kérni. Köszönöm, elnök úr.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 163 2001.11.28. 10:17  148-235

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. A bevezetőben elnézést kértem azért, hogy hosszabb leszek, így részletekben leszek hosszabb. És mondtam még valamit az előző felszólalásom elején, ami arról szólt, hogy a hibáinkhoz ne ragaszkodjunk csökönyösen, kövessük el őket bármelyik oldalán is ennek a Háznak és bármely időszakában a rendszerváltoztatás óta eltelt jogállami kormányzásnak, jogállami államberendezkedésnek. Nyilván a '94-ben az Antall-kormány által (Dr. Hack Péter: Boross!), vagyis már a Boross-kormány által hozott kormányhatározat vonatkozó és Hack képviselő úr által idézett mondata is motoszkált bennem, amikor ezt az önkritikus mondatot megfogalmaztam. De nyilván utaltam azokra a hibákra is, amelyek későbbi kormányzati időszakban, jelesül a Horn-Kuncze-kormány időszakában követődtek el, és amelyeknek a korrigálása ránk maradt. Engedje meg, hogy ezen a nyomvonalon tovább haladjak.

Az imént idéztem egy alkotmánybírósági döntést, szeretnék azért még egyet. A 49/1998. számú határozat felhívta a figyelmet arra, hogy a büntetőeljárás szempontjából is törvényes az Alkotmánybíróságnak a polgári perrendtartás tekintetében kifejtett álláspontja, amely szerint a hatályosnál sokkal részletesebb és bonyolultabb perrendtartási szabályozás sem tud garanciát adni arra, hogy minden eseti bírósági döntés tökéletesen megfeleljen az anyagi igazság követelményének.

Végül ebben a körben szeretnék azért egy kicsit európai kitekintést is alkalmazni. Azért beszélek ennyit az ítélőtábla és az egyfokú, illetve kétfokú rendes jogorvoslat kérdéséről, mert hiszen arra hangzott el javaslat mind a bizottsági vitában, mind pedig Csákabonyi képviselő úr részéről most itt a plénumon, hogy a kormány az alkotmánybírósági döntésre tekintettel vonja vissza átdolgozásra ezt a törvényjavaslatot. Ezért vagyok kénytelen rámutatni arra, hogy ez súlyos hiba lenne. Van hiba ebben a történetben, ez a hiba orvosolható is, de nem az a hibaorvoslás módja, amit a képviselő úr javasolt.

Nos, tehát szeretném e tekintetben ismertetni - mert ez még itt a vita során nem hangzott el a Házban -, hogy az európai államok közül egyfokú büntető jogorvoslati rendszer van az Egyesült Királyságban, Írországban, Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában, Olaszországban, Dániában, Belgiumban, Ausztriában, Lengyelországban, Szlovéniában, Szlovákiában, Észtországban, Lettországban és Litvániában; míg Svédországban, Norvégiában és Finnországban egy érdekes rendszer van, ott a legfelsőbb bíróság dönt arról, hogy elfogadja-e a harmadfokú jogorvoslat iránti kérelmet. Kétfokú perorvoslati rendszert szabályoz mindehhez képest Németország, Hollandia, Csehország és Románia büntetőeljárás-joga. Azt mondhatjuk tehát, hogy 15 usque 18 európai állam gyakorlata áll szemben 4 másik európai állam gyakorlatával, a most módosítani tervezett, az előző kormány által és az előző parlamenti többség által elfogadtatott törvényjavaslat pedig a kisebbséghez, a négy tagból álló európai csoporthoz kívánta volna kapcsolni Magyarországot. Nem kétséges, hogy ennek voltak magyar jogtörténeti előzményei is, de azt hiszem, ez sem mellékes ebből a szempontból.

Ami már most az ítélőtábla és ítélőtáblák kérdését illeti, ezzel kapcsolatban nagyon alapos és hosszú vitákat folytattunk le az 1999-es évben ennek a Háznak a falai között. Én igazán szeretnék tartózkodni attól, hogy felmelegítsem ezt a vitát, ez nagyjából fölösleges is, azonban mégis utalnom kell arra, hogy azért javasoltuk egy országos ítélőtábla felállítását, mert a '98-as és a '99-es ügyforgalmi adatok azt mutatták, hogy mintegy 11 ezer ügyben kell majd eljárnia összesen az így létrehozandó új fellebbviteli bíróságnak, részben polgári, részben büntető ügyszakban. Ebből magában következett, hogy a tervezhető ügymennyiség nem indokolta több ítélőtábla felállítását.

Hangsúlyoznom kell, hogy ez a számvetés, ez a 11 ezer ügyre vonatkozó számvetés még abból indult ki, hogy kétfokú rendes jogorvoslat lesz a büntetőeljárási törvényben. Tekintettel azonban arra, hogy a kormány mérlegelte és az imént általam részletezett megokolásokból felülvizsgálta az új Be.-nek ezt a nézetünk szerint hibás és felesleges fellebbezési fórumot teremtő intézkedését, ebből már következik, hogy a '99-ben általunk megadott ügyforgalmi adatok lényeges változáson, mégpedig csökkenésen mennek át.

Miről van szó konkrétan? Azzal számoltunk, hogy összesen 3843 büntetőügy kerül az ítélőtáblához. Ebből a helyi bíróságról 1856 ügy felkerülésével számoltunk a táblára mint második fellebbezési fórumra, míg a megyei bíróságról 1987 ügy került volna fel. Ebből következik, hogy az új rendszerben - az akkori adatokat fixnek véve - már csupán 1987 ügy, tehát a számított ügymennyiségnek a fele lenne reálisan várható.

 

 

(13.30)

 

 

Ehhez képest szeretném felidézni az akkori vitának azt a szegmensét, hogy már akkor sem kaptunk érdemi és tárgyszerű kritikát és bírálatot az elgondolásunk számszaki megalapozása tekintetében. Nem is lehetett, hiszen az Országos Igazságszolgáltatási Tanács bocsátotta rendelkezésre ezeket az ügyforgalmi statisztikákat, és ebből világosan kiszámolható volt, hogy az akkori kétfokú rendes jogorvoslattal számolva a fővárosi ítélőtáblán összesen 1350 büntetőügy érkezésével lehetett volna számolni, a debreceni ítélőtáblánál 943, a győrinél 627, a pécsinél már csak 429 és a szegedinél 494 üggyel. Már akkor teljesen nyilvánvaló volt, hogy ha figyelembe vesszük és abból indulunk ki, hogy legalább egy háromtagú tanácsot fel kell állítani minden ítélőtáblán, és ötven és száz között van az ügymennyiség, amit elvárhatóan egy másodfokú tanácsnak be kell tudnia fejezni havonta - a vita során Hack képviselő úr nagyon helyesen utalt arra, hogy a másodfokú eljárás sokkal kevésbé időigényes, mint az elsőfokú, ennek az indokait is helyesen megadta itt -; ha ebből kiindulunk és durván megfelezzük a várható ügymennyiséget, akkor még inkább világossá válik, hogy több ítélőtábla felállítása egyenesen pazarlás és teljes mértékben felesleges. Mert amíg mondjuk a pécsi ítélőtáblának - vegyünk egy átlagot - havonta nyolcvan befejezést számítunk, ezzel a teljesítménnyel öt hónapig lett volna munkája, tisztelt Ház, az új, most módosítandó fellebbviteli szabályozás alapján pedig már csak két és fél hónapi munkája lenne. És akkor megkérdezik tőlünk majd, tisztelt Ház, az állampolgárok: és tessék mondani, a fennmaradó kilenc-tíz hónapban mit fog csinálni a bíróság, a lábát fogja lógatni vagy malmozni fog? Több büntetőügy ugyanis nem lesz, hála istennek csökken a bűnözési tendencia. (Dr. Hack Péter: Nem csökken!) Összességében azért csökken, amiben persze lehetnek hullámhegyek, hullámvölgyek, de majd erről egy külön vita keretében szívesen kicserélhetjük a véleményünket. Én most ebbe nem szeretnék belemenni.

Ha adottnak vesszük tehát, hogy ennyi ügyérkezés van, ennyit fel kell dolgozni egy bírói tanácsnak, akkor felmerül a kérdés: vajon szabad-e, értelmes-e több ítélőtáblát felállítani, még akkor is, tisztelt Ház, ha ezt önök az előző ciklusban élvezett több mint kétharmados többségük birtokában, azzal élve egy téves, hibás koncepció alapján belekodifikálták az alkotmányba? Ebből az következik, hogy ki kell dobnunk az adófizetők pénzét az ablakon? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Nem inkább az, hogy a korábbi tévedést kell felülvizsgálni, és nem kell ragaszkodnunk a korábbi tévedésünkhöz?

Köszönöm szépen. Később folytatom.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 167 2001.11.28. 2:15  148-235

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Valóban a kérdés gyökerénél vagyunk, képviselő úr. Ön kétezer ügyről beszélt, amelyeket a korábbi jogszabály-módosítással a megyei bíróságok elsőfokú hatásköréből a helyi bírósághoz telepített a törvény. Ha netán visszatelepítenénk ezt a kétezer ügyet a megyei bíróságok elsőfokú hatáskörébe, egy egyfokú rendes jogorvoslat esetében, számolva azzal, hogy az ügyek 80 százaléka befejeződik első fokon - számoljunk csak egy kicsit! -, ez azt jelenti, hogy körülbelül nyolcszáz fellebbezéssel lehetne számolni. Ha ezt a nyolcszáz ügyet hozzáadom az imént általam elmondott statisztikához, és megfelelően elosztom a különböző, ön által felállítandó ítélőtáblák között, semmivel nem vagyok előbbre, legfeljebb ott tartok, hogy nem háromhavi, hanem négyhavi munkája van az egyes ítélőtáblák büntetőtanácsainak, tisztelt képviselő úr.

Ezért mondom azt, hogy fordítva tetszenek ülni a lovon. Nem az a kérdés, hogy önök a kétharmadukkal élve, az akkori ellenzék ellenszavazata vagy tartózkodása - teljesen mindegy - mellett az alkotmányba több ítélőtáblát kodifikáltak. A kérdés az, hogy vajon nem az-e a megoldás, hogy ezt a téves premisszából kiinduló téves döntést kell korrigálni. Az Alkotmánybíróság 2002. december 31-ig megadta a lehetőséget arra, hogy ezt a felek és az akkori kormány, a majdan hivatalba lépő kormány és a majdani ellenzék újra átgondolja, újra mérlegre tegye, és annak megfelelően hozza meg azt a döntést, amely a magyar igazságszolgáltatás rendszerének és a jogkereső közönségnek egyaránt megfelelő.

Nem lehet csak abból kiindulni ennek elbírálása során, tisztelt képviselő úr, hogy a bírósági szervezetrendszer számára mi a kedvezőbb. Nem lehet a hatásköröket önkényesen és felelőtlenül tologatni. Nem lehet oda nem tartozó ügyeket megyei bírósági hatáskörbe tenni, hiszen ez rengeteg terheltnek, tanúnak és más érintett személynek többletköltséget, többletterhet, utazási kényelmetlenséget okoz. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 173 2001.11.28. 2:05  148-235

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Természetesen nem engedtem el a fülem mellett a képviselő úr szavait, csak utaltam arra, hogy a hatáskör-tologatás, ez az ismert hatáskör-áthelyezési játék nagyon szórakoztató az igazságügyi politikával foglalkozó embereknek, köztük bírósági vezetőknek is, de az állampolgárokat nem igazán ez érdekli.

Abban nem vitatkozom önnel, hogy nagyon nehéz helyzetben vannak a helyi bíróságok - azt már vitatom, hogy semmit ne tettünk volna ezen a téren. Hiszen ez a kormány javasolta azt, hogy a helyi bírák nagyobb anyagi megbecsülést kapjanak, ez a kormánytöbbség fogadta el azt a törvénymódosítást - önök is megszavazták, merthogy kétharmados szabályról volt szó -, amelynek értelmében 10 százalékos illetménypótlékot kapnak a helyi bíróságok.

Amit röviden mondani akarok a tekintetben: két dolgot lehet csinálni, ha túl sok ügy van, és túlságosan elhúzódnak ezek az ügyek egy bírósági szinten. Az egyik, hogy elviszem az ügyeket, ez az ön javaslata; a másik, hogy megerősítem ezeket a bíróságokat, ez meg az én szerény javaslatom lenne. Ez az a kérdés, amelyről itt most biztos nem tudunk megállapodni, hiszen nem ennek a törvénynek a tárgya az, hogy milyen létszámfejlesztésekkel, milyen beruházásokkal, informatikai fejlesztéssel, képzéssel lehet ezt a kívánatos állapotot előidézni. Ha megengedik, a jogkereső állampolgárok érdekében én inkább ezt az utat választanám.

Az utazási nehézség csak az egyik indok; azt is napestig tudnánk mondani, hogy fontos, hogy helyben, ahol ismerik az elkövetőt, ismerik a sértettet, ott folyjék a büntetőeljárás, hiszen akkor nagyobb a prevenciós hatás - és így tovább.

A képviselő úr rosszul hallotta, én nem tettem semmilyen javaslatot az alkotmánybírósági döntés végrehajtása tárgyában. Én csupán szerényen megkérdeztem azt, hogy ha valaki egy nyilvánvalóan téves... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm szépen, később folytatom.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 178 2001.11.28. 2:05  148-235

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Két perc persze mindig rövid arra, hogy az ember mindent elmondjon, ami lényeges. Persze, nemcsak pótlékot adtunk mi a helyi bíráknak - hangsúlyozom, nem bírói fizetésemelésről beszéltem -, hanem a helyi bírák megkülönböztetett javadalmazásáról, jövedelempozícióinak javításáról volt szó a bírói kar többi rétegéhez képest, tehát ez igenis a helyi bíróságok helyzetét javító intézkedés volt. De ide sorolhatnám a bírósági ügyintézői képzés beindítását, ami nem kétségesen a mi időnkben indult el, aminek az lesz az értelme, hogy ezek a magasan képzett, diplomás, ám ítélkező tevékenységre nem képesített személyek nagymértékben le tudják majd venni a bírák válláról az adminisztratív terheket, vagyis a bírónak több ideje marad az érdemi ítélkező tevékenységre; vagyis adott idő alatt több ügyet tud majd érdemben elintézni, vagyis nőni fog a befejezések száma. Ezt én nagyon lényeges elemnek tartom, továbbá azokat az informatikai fejlesztéseket is annak tartom, amelyekhez, mint ön is tudja, jórészt a kormány és a Legfelsőbb Bíróság elnöke közötti megállapodással kerültek külön pénzforrások biztosításra.

De szeretnék még visszatérni egy korábbi kérdésre, mert erre valahogy soha nem marad időm. Nagy kérdés áll előttünk: melyik utat válasszuk? Ragaszkodunk-e - csak azért, mert beleírtuk annak idején a kétharmadunkkal az alkotmányba - ahhoz, hogy üresen őrlő igazságszolgáltatási malmokat állítsunk fel, ahol 2-3-4-5 havi munkája van a bíráknak; vagy közösen bölcsen felülbíráljuk ezt az álláspontunkat, és azt mondjuk, hogy annyi felsőbíróságra van szükség, amennyit a célszerűség, az ésszerűség megkövetel? Amit ön mond, képviselő úr, az egy rendkívül formalisztikus szempont, az abból indul ki, hogy márpedig így van az alkotmányban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), többes számban, akkor több kell hogy legyen. Nem erről van szó. (Dr. Hack Péter: Nem én mondom, ezt az Alkotmánybíróság mondja!)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 194 2001.11.28. 0:32  148-235

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az idő nagyon előrehaladt, ezért igen röviden csak azt szeretném jelezni, hogy az iratokhoz csatolás kérdéskörében mind Hack Péter, mind Hankó Faragó Miklós képviselő urak által előadott érvekkel maximálisan egyetértek. Kapcsolódó módosító javaslatot be tudunk fogadni. Egyértelmű, hogy a benyújtáshoz kötni a jogkövetkezményt helyesebb, mint az iratokhoz csatoláshoz.

Úgyhogy köszönöm az indítványokat. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 198 2001.11.28. 2:09  148-235

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Ez a konszenzus napja, sok tekintetben egyet tudunk érteni. Az 54. pont kapcsán szeretném jelezni, hogy a felismerésre, bemutatásra vonatkozó javaslattal érdemben egyet tudunk érteni, technikailag azonban nem jó a javaslat, ezért kapcsolódó módosító javaslatot be fogunk majd fogadni. Ugyanígy az 59. pont vonatkozásában, ahol is a terhelt és a védő közti kapcsolattartás sajátos esetköréről van szó. Én örülök annak, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége nem vonja kétségbe, hogy vannak olyan esetek - erről nagy sikerű filmeket is forgattak -, amikor az ügyvédnő szerelmes lesz a terheltbe, és segít megszöktetni. Hadd ne mondjam, nyilván ezek életszerű, bár elég ritkán előforduló helyzetek. Bízzunk abban, hogy az ügyvédi kar erkölcsi színvonala mihamarabb olyan magasságokba fog hágni, hogy valóban elméleti lehetőség marad ez a szabályozás. Ugyanakkor azt tudom mondani, hogy a kapcsolódó módosító javaslatot egyébként már Horváth Balázs képviselő úr be is nyújtotta, tehát a magam részéről támogatni tudom az idevonatkozó indítványt.

A házkutatás tekintetében szintén Horváth Balázs képviselő úr módosító javaslata támogatható a részünkről. Ez azt tartalmazza, hogy az ilyen helyszínen, az ilyen különlegesen szenzitív, érzékeny helyszínen végrehajtott házkutatáson csak ügyész lehet jelen, úgyhogy érdemben mindhárom felvetését a képviselő úrnak mint helyénvaló felvetést és a garanciális jogok érvényesítése szempontjából helyénvaló, ugyanakkor a büntetőeljárás sikerét nem veszélyeztető javaslatot, üdvözölni tudjuk. (Dr. Hack Péter tapsol.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 212 2001.11.28. 1:23  148-235

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, csak a legutóbbi gondolat kapcsán szeretnék röviden hozzászólni.

Azt hiszem, hogy valami félreértés lehet. A jogi helyzet ugyanis az, hogy a törvényjavaslat szerint a terhelttel szemben folytatott titkos adatszerzésnek nem akadálya, ha az kívülálló személyt is elkerülhetetlenül érint. A módosító javaslattal elhagyni indítványozott rendelkezés éppen az eljáró védő érdekében teremt egy kivételt az említett általános szabály alól azzal, hogy az ügyvédet nevesítetten kiveszi a megkerülhetetlenül érintett személyek általános köréből, és esetében - csak idézem - a folyamatban lévő üggyel összefüggő bűncselekmény gyanúja esetén teszi lehetővé a titkos adatszerzést.

 

 

(15.10)

 

Ez a rendelkezés tehát éppen a védő előnyös, nyilvánvalóan szükséges megkülönböztetését szolgálja, ezáltal korlátozva a védő magánlakásában, illetve irodájában történő titkos adatszerzés lehetőségét. Amennyiben helyt adnánk az önök módosító indítványának, annak az lenne az egyenes következménye, hogy a védővel szemben is az általános szabályokat kellene alkalmazni.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 218 2001.11.28. 0:48  148-235

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Rendkívül fontos kérdést érintett Csákabonyi képviselő úr, és nem véletlen, hogy többször visszatérünk ugyanerre a problémára. A helyzet az, hogy nekem is igazam van, meg neki is igaza van. Én is úgy látom, hogy önmagában a gyanú felmerülése nem lesz elegendő, és a védői titokra, a védelemhez való jogra mint alkotmányban garantált jogra tekintettel itt további garanciára van szükség. Úgy gondolom, hogy az alapos gyanú kellene hogy megjelenjék ebben a normaszövegben, és akkor már a magam részéről egy kapcsolódó módosító indítványt ilyen értelemben tudnék támogatni.

Köszönöm szépen.

 

 

(15.20)

 

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 222 2001.11.28. 2:20  148-235

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Időkímélés okából csak a 109. pont alatti indítványhoz szólnék hozzá.

Attól tartok, hogy a saját helyzetünk picit elvakít minket. Biztos, hogy többen vagyunk ebben a teremben olyanok, akik voltunk már szenvedő alanyai ilyen típusú, nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazásnak vagy becsületsértésnek; ez borzalmas dolog, rettenetes érzés, különösen egy közszereplőnek, netán egy választási kampány közepén, pláne ha a rivális kampányaktivistái aztán a gyalázkodó újságcikket beszórják a választókerület minden egyes postaládájába - látom, Hankó Faragó képviselő úr bólogat. Bizony négy évig tartott, amíg az embernek sikerült azt a pert - kártérítéssel - megnyerni, de istenem, az ember néha könnyen is keres pénzt, és az így szerzett kártérítés, hála a jóistennek, adómentes is.

Röviden tehát: minket ez nagyon érdekel, nekünk ez nagyon fontos, hiszen nagy nyilvánosság előtt általában közszereplőket szoktak megrágalmazni, egészen elvétve fordul elő, hogy úgynevezett normális polgár ilyen helyzetbe keveredjék. Ha elfogadnánk a képviselő úr javaslatát, akkor olyan helyzet állhatna viszont elő, hogy az ott előírt soronkívüliségi határidők miatt, azok betartásának törvényi kényszere által más, úgymond normális ügyeket, adott esetben egy sokvádlottas rablásos ügyet, ahova megidéztek harminc tanút, el kellene napolni, el kellene halasztani amiatt, hogy a politikus urak egymással kapcsolatos, mondjuk így: gyalázkodási ügyeit a bíróság a törvényi határidőben le tudja tárgyalni. Nagyon megfontolandó, hogy ennek milyen visszhangja lenne, hogy ez vajon a (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) politikusok közmegítélésének a javítását szolgálná-e, vagy pedig rongálná.

S még egy dolgot szeretnék mondani: nem házszabályszerű az indítvány, képviselő urak, nincs megnyitva ebben a részében a törvény.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 226 2001.11.28. 1:14  148-235

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Csupán röviden, még egyszer utalnék rá, hogy nekem mint egykori érintettnek, és a teremben ülő minden politikusnak, akik vagy voltak vagy leendő sértettjei ilyen cselekményeknek, nyilvánvalóan tetszik az, hogy hamar kaphatnak orvoslást.

Azonban mélyebb összefüggései is vannak: a szakértők álláspontja az, hogy ez bizony komoly torlódásokat okozhatna - pláne, ha figyelembe vesszük a növekvő gyalázkodási tendenciákat - a rendes bírósági ügymenetben. Tekintettel arra - és én ezt a szót már kimondtam, nehéz lenne visszaszívnom, jegyzőkönyvben van -, hogy ez az indítvány most nem házszabályszerű, éppen ezért pusztán formai okból sem támogatható, és tekintettel a hosszabb, alaposabb végiggondolást igénylő mivoltára, azt javaslom, hogy egy önálló indítvány keretében térjünk vissza erre az ügyre, üljünk le, ne hagyjuk magunkat a saját fenyegetett helyzetünk által befolyásolni, és minden oldalról nyugodtan, higgadtan vizsgáljuk meg egy más alkalommal ezt a kérdést.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 245 2001.11.28. 2:56  242-292

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Rendkívüli mértékben csodálkozom a személyemet érintő felvetésén Tóth András képviselő úrnak. Ő azt mondja, hogy a kormányzati álláspont és az én, a vitában korábban elhangzott szavaim között ellentmondás lenne. Képviselő úr, ön vagy nem figyelt az elmúlt plenáris ülésen, vagy pedig valami szándéka van ezzel a felszólalással.

Elmondtam a következőket, és ez a 2001. november 8-i ülésnapról készült jegyzőkönyv 36 759. oldalán szerepel. Idézem pontosan: "Egy másik kérdés, és nagyon szeretném, ha nem értene félre, képviselő úr, mint mondtam, nem tudnak olyan szigorú szabályozást javasolni és olyan széles személyi kört, amellyel ne értenék egyet és amellyel a kormány ne értene egyet. Egy másik kérdés, hogy ebben a törvényben a gazdálkodó szervezetekre, azok alkalmazottaira kiterjedő szabályokat nyilvánvalóan nem tudunk, hiszen más a jogviszony, más a jogállás, ezek az emberek a munka törvénykönyvének hatálya alatt állnak, és nem a közszféra részei. Ezért tehát a tekintetben tudom a nyitottságunkat hangsúlyozni, hogy azon a hosszú úton, amelyen elindultunk, ami kezdődött az országgyűlési képviselőkkel, folytatódott a köztisztviselőkkel, menet közben kiegészült a bírákkal, ügyészekkel, igazságügyi alkalmazottakkal, rendvédelmi szervek dolgozóival, amely folyamat folytatódik, hiszen a magas beosztású katonatisztekre is a most tárgyalás alatt álló törvény elfogadása után ki fog terjedni; ezen az úton nyilván tovább kell lépni, és azokra a további személyi körökre, amelyek most ebben a törvényben még nem rendezhetők, ugyanezeket az intézkedéseket meg kell hozni."

Ezt mondtam, képviselő úr, és ezzel tökéletesen összhangban van a kormány képviselőjének az alkotmányügyi bizottságban tett nyilatkozata, ahol is a 16. szám alatt feltett módosítójára úgy nyilatkozott, hogy az ÁPV Rt. részvénytársasági formában működő gazdálkodó szervezet, ezek vezetői vagyonnyilatkozatának szabályozása nem e törvényjavaslat feladata, függetlenül attól, hogy milyen tulajdonban vannak, illetve hogy milyen nagyságú közvagyonnal gazdálkodnak.

E kérdés a korrupcióellenes stratégia következő lépéseként külön törvényben kerülhet rendezésre, az indítványban felvetett két szervezet mellett minden olyan gazdálkodó szervezetre kiterjedően, amely nagy összegű közpénz felett rendelkezik, közvagyonnal gazdálkodik. Ezért nem támogatjuk ezt a javaslatot. Tehát ön a közhatalmat gyakorlók körébe akarja beemelni két gazdálkodó szervezet vezetőjét. Mi azt mondjuk, hogy ez nem helyes, mert a szezont a fazonnal nem kellene összekeverni.

Ugyanakkor nagyon töredékes is az ön javaslata, hiszen nem csak ezen a két helyen folyik közvagyonnal való gazdálkodás. Tehát egy külön törvényben egy sokkal szélesebb személyi körre igenis meg kell teremteni a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 249 2001.11.28. 1:50  242-292

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Igazán utoljára fogok szólni ebben a témakörben. Képviselő úr, a közalapítványok ügye - amelyekre ön példaként hivatkozik - teljesen más történet, mint a részvénytársaságok kérdése. A gazdasági társaságokról szóló törvény részletesen meghatározza az adott részvénytársaságon belüli jogviszonyokat, a menedzsment és a tulajdonos viszonyát, a felügyelőbizottság és a menedzsment viszonyát; nem akarok ebbe hosszasan belemenni. Lényeges az, hogy a hivatali típusú közszférába - és azért egy közalapítvány mégiscsak ebbe a körbe tartozik, leginkább a dolog szociológiai és jogi természeténél fogva is - nyilvánvalóan nem illeszthető bele a részvénytársasági formában működő Magyar Fejlesztési Bank vagy az ÁPV Rt.

Én kérem, hogy ebben mint szakmai kérdésben értsünk egyet, és fogadja el tőlem, hogy a következő törvényjavaslatban amelyet következő lépésként ki fogunk dolgozni... - hiszen elmondtam többször, nagyon hosszú folyamatról van szó, amely igen kínkeservesen indult. Emlékezzünk vissza, hogy az országgyűlési képviselők vagyonnyilatkozatának újraszabályozása milyen harcokat és vitákat váltott ki, hogy milyen nehezen lehetett elfogadtatni, hála istennek, ma már az MSZP részéről nem halljuk az ellenkező hangokat, a köztisztviselők vagyonnyilatkozatát; most már a rendőrök és a katonák köre is belekerült ebbe. Most egy hatalmas újabb lépést teszünk azokra nézve, akik eddig a rendszerből kimaradtak, és ezt a munkát, ezt a folyamatot folytatni tudjuk.

 

 

(16.50)

 

 

De azt számon kérni ezen a törvényjavaslaton, hogy egy csapásra miért nem old meg mindent, kérem szépen, ez nem korrekt, és szakmailag sem megalapozott.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 253 2001.11.28. 2:08  242-292

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Megszegem a szavamat, mert azt mondtam, hogy nem fogok a továbbiakban felszólalni, de az a helyzet, hogy valóban úgy tűnik, hogy itt egy politikai ürügy kereséséről van szó, annak az ürügynek a megkereséséről, hogy az ellenzéki párt részéről, a Szocialista Párt részéről folyamatosan jönnek a korrupciós vádak, folyamatosan jön a szemrehányás, hogy a kormány semmit nem tesz a korrupció ellen.

Ehhez képest a büntető törvénykönyv módosításával vagy akár a jelen törvénnyel, meg a már elfogadott hasonló tárgyú törvényekkel soha nem látott lendülettel folyik a korrupcióellenes jogalkotás. Soha, képviselő úr, ilyen mennyiségben, ilyen széles fronton - ha úgy tetszik - még a korrupció mint kóros társadalmi jelenség elleni küzdelmet egyetlenegy kormány sem vette fel. Ezt majd a történelem igazolni fogja, képviselő úr, és nem is várom öntől, hogy ezt most megerősítse. Nos, nyilvánvalóan meg kell keresni az ürügyeket, hogy az ebben a harcban születő újabb törvényeket milyen hivatkozással lehessen mégis ellenezni, hogyan ne kelljen mégis megszavazni.

A képviselő úr figyelmét felhívom arra, hogy a 13. §-ban nem gazdálkodó szervezetek vezető tisztségviselőiről van szó, akiknek a jogviszonya a gazdasági társaságokról szóló törvényben szabályozott, hanem az államháztartásról szóló törvényben meghatározott, döntés-előkészítésben és ellenőrzésben részt vevő személyekről szól. Az ellenőrzöttek köre tehát a feladathoz van kötve és nem a státushoz. Ez a nagy különbség, képviselő úr. De ezt a szakmai vitát tényleg felesleges folytatnunk.

Megértettem, tudomásul vettem, és a kormány tudomásul veszi, bár megérteni nem tudja, hogy a Szocialista Párt ezt a törvényjavaslatot nem fogja támogatni. Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 263 2001.11.28. 1:20  242-292

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Továbbfűzve Rubovszky képviselő úr gondolatát: annál inkább sem kellene pápábbnak lennünk a pápánál, merthogy az ajánlás 19. pontjában szereplő és az alkotmányügyi bizottság által előterjesztett módosító javaslatot, amely az Állami Számvevőszék feladatkörét érinti, nos, elárulom a képviselő úrnak: ezt az Állami Számvevőszék munkatársai fogalmazták meg, azzal teljes mértékben egyetértenek. Ez a módosító javaslat leszűkíti azon közalapítványok körét, amelyek vezető tisztségviselőinek a vagyonnyilatkozatát az Állami Számvevőszék ellenőrizni lesz köteles, és kizárja ebből a körből a helyi önkormányzat által alapított közalapítványokat, vagyis egy lényegesen szűkebb személyi körre terjed ki. Az Állami Számvevőszék úgy ítélte meg, hogy ez egyrészt belefér a törvényi felhatalmazásába, másrészt belefér az általa elvégezhető és áttekinthető feladatoknak a körébe.

Kérem a képviselő urat, hogy ezt a tájékoztatást szíveskedjék tudomásul venni.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 269 2001.11.28. 1:59  242-292

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Fenyvessy képviselő úrnak mondanám, hogy a korrupcióveszélynek való kitettség szempontjából valóban nem nagyon van különbség attól függően, hogy valakit választottak avagy kineveztek egy tisztségre. A személyes viszonyai átláthatósága iránti követelménynek már különbözőnek kell lennie, és ezt tükrözi a törvényjavaslat.

Tehát akit választottak, legyen az országgyűlési képviselő, legyen az köztársasági elnök, vagy legyen az ombudsman adott esetben, annak a közbizalom megtestesítőjeként a köz, a nyilvánosság felé kell mindenkoron prezentálnia azt, hogy ő bizony vagyoni szempontból, a korrupció szempontjából rendben van. Míg akit kineveznek, annál az elöljáró, a kinevező az, aki felé ugyanezeket a körülményeket minden időben igazolnia kell tudni a kinevezettnek. Ez a megkülönböztetés alapja.

Ha szabadna még Tóth képviselő úrhoz visszamenni egy pillanatra, nagyon jól mondja: semmi különbség nincs aközött, hogy sok emberre vonatkozik a törvény vagy kevés emberre; de ki mondta, hogy helyes álláspont tükröződik az ön által felolvasott levélben? Itt van a picike csúsztatás a dologban, az az álláspont természetesen jogi értelemben nem helytálló, itt a köztisztviselői törvény szabályait kell alkalmazni, és nem a számvevőszéki törvény, hanem a köztisztviselői törvény adja meg a lehetőséget arra, hogy az érintett személy hozzájárulása jogosítsa fel az adatkezelőt az ő személyes adatainak kezelésére. Ez a válasz a kérdésére.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 273 2001.11.28. 2:02  242-292

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Tóth Képviselő úr! Azt hiszem, hogy Takács Albert helyettes ombudsman úr önnel együtt téved, amikor ugyanazon jelenség két lábáról beszél. Itt két különböző kérdésről van szó. Az egyik kérdés: a meghatározott tisztséget betöltők vagyonnyilatkozata az adott személy indokolatlan vagyongyarapodását hivatott feltárni. A világ számos országában, majdnem minden fejlett országában alkalmaznak hasonló eszközt erre a célra. Ez azt támasztja alá, hogy a vagyonnyilatkozat mint jogintézmény igenis megfelelő eszköz a kívánt cél eléréséhez, azaz a vagyongyarapodás kimutatásához.

 

 

(17.20)

 

 

Ha mással nem, azzal mindenesetre, hogy a fenyegetettség hatásával a korrupció adásának-elfogadásának lehetőségét tudja csökkenteni. Tehát nem öncélú alapjogi korlátozásról van szó, hiszen a korrupció visszaszorítása össztársadalmi érdek.

Az átlátható közigazgatás és a közpénzekkel való átlátható gazdálkodás a korrupcióellenes küzdelem másik oldala, és semmiképpen nem keverhető össze az egyén szempontjából releváns vagyonnyilatkozattal. Magyarországon egyébként a közérdekű adatok nyilvánossága az alkotmányban biztosított olyan alapjog, amelynek megvalósulását szigorú törvényi szabályok biztosítják. A magyar szabályozást - jelzem - elsők között vezettük be Európában. A skandináv országokat ne számítsuk ide, mert ők vagy kétszáz évvel megelőzték a többi európai államot. Amennyiben a közérdekű adatok nyilvánosságának törvényi szabályait, amelyek egyáltalán nem hiányosak - tehát e törvényi szabályok egyáltalán nem hiányosak -, mégis megsértenék, megfelelő jogorvoslati lehetőségeket lehet ma Magyarországon igénybe venni, ezeket bárki, beleértve akár az állampolgári jogok országgyűlési biztosait is, igénybe veheti, és számára nyitva állnak.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 277 2001.11.28. 1:46  242-292

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Természetesen a vagyonnyilatkozat nyilvánossá tétele nem oldaná meg a problémát, és nem is volna adekvát a kinevezett tisztségviselőkkel kapcsolatban. Abban önnek igaza van, hogy a kinevezőnek sincs joga minden napját azzal kezdeni, hogy lapozgatja a kinevezett vagyonnyilatkozatát. Ez nem is cél. Különben is különböző időszakonként kell csak vagyonnyilatkozatot tennie az illetőnek. A köztisztviselői törvény, az új Ktv., amely modellje és anyajoga, úgymond, ennek az előttünk fekvő szabályozásnak is, rendkívül precízen, részletesen, nagyon finoman cizellált módon szabályozza azt, hogy az elöljáró, a hivatali felettes, adott esetben itt a kinevező milyen körülmények fennállása, milyen gyanúk megfogalmazódása esetén végezheti el ezt a bizonyos ellenőrzést.

Úgy gondolom, hogy a szükséges közbizalom megteremtését elősegítő átláthatóság és a személyiségi jogok védelme közötti finom összhangot sikerült ebben a törvényben, a köztisztviselői törvényben kialakítani, megalkotni. Ez most megnyugtatónak tűnő szabályozás. Természetesen, miután egy új jogintézményről van szó - a puding próbája az evés lesz -, majd meglátjuk néhány év múlva, hogy vissza kell-e térni esetleg ennek a szabályozásnak a korrekciójára. De most azt kérem a képviselő úrtól, fogadja el, hogy ez a nagyon finoman kiegyensúlyozott rendszer elviekben tökéletesen működőképesnek bizonyulhat.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 283 2001.11.28. 2:11  242-292

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Hogyan lehet kockázatosabbá tenni a korrupciót? Ezt a harmadik lábat nem látja a képviselő úr semmi módon a kormány tevékenységében megjelenni.

Tisztelt Képviselő Úr! Ma a második napirendi pontja ennek az ülésnapnak a büntető törvénykönyv módosítása volt. Csak a mai napon, csak ezen előterjesztés keretében három olyan rendkívül jelentős intézkedést tudok önnek felsorolni - ezek jó részét egyébként éppen arról az oldalról opponálják és ellenzik -, amelyek kifejezetten arról szólnak, hogy tegyük igenis kockázatosabbá, veszélyesebbé és ezáltal kevésbé vonzóvá a korrupciót.

1. Jelentősen szigorítjuk a korrupció büntetési tételeit.

2. Az összes hivatalos személyt egy új kötelezettséggel terheljük meg, és egy új szankciót állítunk emellé, ez pedig arról szól, hogy az a hivatalos személy, aki eljárása során korrupcióról értesül, köteles megtenni a büntető feljelentést, mert ha nem teszi meg, önmaga követ el súlyos megítélésű bűncselekményt.

 

 

(17.30)

 

3. Megtörjük a büntető törvénykönyv módosításával azt az érdekközösséget, ami a megvesztegető meg a megvesztegetett között fennáll, hogy tudniillik a törvény egyformán bünteti mind a kettőt, és ezért a jelenlegi jogi helyzetben egyik sem érdekelt a hatóságokkal való együttműködésre és a bűnös tevékenység feltárására. Ezért olyan magas a látencia, többek között ezért olyan kevés az ismertté vált korrupciós bűncselekmény. Ezzel a módosítással egy sajátos büntethetőséget megszüntető okot teremtünk meg a büntető törvénykönyvben. Az a megvesztegető vagy akár megvesztegetett, aki együttműködik a hatósággal, és a hatóság tudomására még nem jutott korrupciós cselekményt feltárja, büntetlenséget kaphat, képviselő úr. Csak a mai napról hirtelen három olyan intézkedést mondtam, amit ön az imént a szemünkre hányt, hogy semmit nem teszünk.

Köszönöm szépen.