Készült: 2024.03.28.11:38:49 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

140. ülésnap (2011.11.23.),  165-295. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita folytatása és lezárása
Felszólalás ideje 3:22:26


Felszólalások:   1-165   165-295   281      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönjük szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Ezennel a vitát elnapolom, és annak érdekében, hogy házszabályszerűen lehessen benyújtani a módosító javaslatokat, ezért ma 18 órakor fogjuk lezárni majd a vitát, tehát ma 18 óráig az általános vitát le nem zártnak tekintjük, még ha most tovább is megyünk egy másik napirendi pont tárgyalására.

Ez után a bejelentés után áttérünk a következő napirendi pontunkra, ami a nemzeti köznevelésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és majdan lezárása. A törvényjavaslatot T/4856. számon megismerhették.

Engedjék meg, hogy közben a Főtitkárság tájékoztatása szerinti meghívottak megérkezését üdvözölve köszöntsem a páholyban ülő vendégeinket, akik figyelemmel kísérik a mostani munkánkat.

Emlékeztetem egyúttal önöket, hogy a miniszteri expozé és a bizottsági vélemények, a vezérszónoki felszólalások a frakciók részéről már az általános vita előző napján elhangzottak, így ezekre nem kell hogy sort kerítsünk. Hétfőn az Országgyűlés az előterjesztés 8 órás időkeretben történő tárgyalásáról döntött, ebből a mai napon 3 órás időkeret áll majd a frakciók, illetve a független képviselők rendelkezésére.

Felkérem Stágel Bence jegyző urat, hogy ismertesse az időkeret megoszlását a frakciók között.

DR. STÁGEL BENCE jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A 3 órás időkeret megoszlása a következő: a Fidesz képviselőcsoportjának 61 perc, az MSZP képviselőcsoportjának 33 perc, a KDNP képviselőcsoportjának 29 perc, a Jobbik képviselőcsoportjának 32 perc, az LMP képviselőcsoportjának 20 perc, a független képviselőknek pedig 5 perc áll rendelkezésre.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Akkor megnyitom az általános vita folytatását. Megadom azon képviselőknek a szót, akik előre írásban bejelentkeztek, elsőként mindenekelőtt Lezsák Sándor alelnök úrnak.

Tájékoztatom az Országgyűlést, akik nem voltak itt reggel, hogy a mai napot azzal kezdtük, hogy az Országgyűlés szabályzatának megfelelően hozzájárult a parlament, hogy miközben egyébként a mai napon levezető elnök is lesz, de emellett természetesen szólhasson is a vitában.

Úgyhogy ezzel a parlamenti hozzájárulással adom meg elsőként Lezsák Sándor alelnök úrnak a szót.

Öné a szó.

LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Eötvös József parlamenti beszédének egyikében így érvel: "Általános tapasztalás bizonyítja, hogy ahol a népoktatás magasabb fokra emelkedett, ez mindenütt csak az állam közbejöttével sikerült, s valóban alig fogja valaki kétségbe vonni, hogy valamint az egyháznak érdeke, sőt kötelessége, hogy a gyermekekből jó keresztényeket neveljen, éppúgy kötelessége az államnak az is, hogy ott, ahol a szülők vagy az egyház a gyermekek oktatásáról nem gondoskodnak, az állam vállalja magára ezt a felelősséget."

Tisztelt Országgyűlés! A mintegy másfél évszázada elhangzott gondolatokról eszébe jut az embernek a most előterjesztett törvényjavaslat körüli vita. Ebben a vitában elhangzott az a vád, hogy a törvényjavaslat államosítja a közoktatást. Vegyük végre tudomásul, hogy a gyermekek nevelése és oktatása megköveteli az állami feladatvállalást, és olyan arányban követeli meg, amilyen mértékben mások azt nem képesek megfelelően ellátni. Vagyis az állam nem tesz egyebet, mint azt, hogy a nemzet jövője érdekében feladatot és felelősséget vállal magára, mert ez a kötelessége. A törvényjavaslat megfelel ennek a követelménynek.

Az államnak kötelessége az is, hogy a társadalom életében fontos ügyekben ésszerű rendet alakítson ki. Azzal, hogy a törvényjavaslat a köznevelésről szól, eleve jelzi, hogy a közoktatási rendszert a nevelés eszközének is kell tekinteni, és eszménye a nevelő iskola, ahol nemcsak ismereteket közvetítenek, hanem jobb magyar honpolgárokat akarnak nevelni. Egyúttal le kell számolni azzal az álliberális szemlélettel, amely egyszerűen szolgáltatásnak tekintette az iskolai oktatást. Végre most a törvény egész szellemisége elutasítja ezt az álláspontot, és nem engedi üzletközpontnak nézni a magyar iskolát, ahol vásárlói igények vagy igénytelenségek szerint szolgálják ki a tanulókat, illetve a szülőket. Rendet tesz tehát elsősorban éppen abban, amit a szocialista-liberális oktatáspolitika szemléleti szinten is lezüllesztett, és képtelenül torz gyakorlatot eredményezett.

A törvényjavaslat törekszik arra, hogy a pedagógustársadalom hosszú ideje alaposan megtépázott tekintélyét helyreállítsa, és a pedagóguspálya becsületét, vonzását növelje a pedagógus szemében is. Lehet hinni vagy kételkedni abban, hogy az ország gazdasági helyzete mit enged meg most vagy később a pedagógusok anyagi helyzetének a javítására, de ez a törvényjavaslat nagyon helyesen megelőlegezi az állam kötelességvállalását ebben a vonatkozásban is.

Tisztelt Országgyűlés! Csak támogatni tudom a törvényjavaslat rendelkezését a kisiskolák, illetve a kistelepülések iskolái érdekében. Arra kell törekedni, hogy mindenütt, ahol csak lehetséges, meg kell tartani és erősíteni az általános iskola alsó és felső tagozatának a létét is. Klebelsberg gondolata ma is érvényes: az iskola akkor van jó helyen, ha a gyerek gyalog is el tud menni az iskolájába. Fontos, hogy a gyerek ameddig csak lehetséges, maradjon helyben, a szülők és a helyi kapcsolatok körében, mert ez a nevelése, nevelődése érdekében is nagy előnyt jelent. Ahol utaztatásra van szükség a települések között, ott inkább a pedagógus utazzon, mint a gyerek.

Az ismereteket illetően a törvényjavaslatnak nem kell többet rendelkeznie, mint amennyit most tesz. A Nemzeti alaptanterv ad majd választ arra, hogy mi legyen az a közműveltségi anyag és a nemzeti kultúránkból kiemelt értékek sora, amelyik feltétlenül és kötelezően része kell legyen a köznevelés rendszeréből kilépő fiatal műveltségének. A kompetenciák divatossá tett hangsúlyozása helyett e törvényjavaslatban is, majd pedig a Nemzeti alaptantervben is a tárgyi ismeretek, az általános műveltség legfontosabb elemeinek elsajátításáról és az alapvető erkölcsi és honpolgári erények fejlesztéséről kell beszélni, és ennek megfelelően kell alakítani a Nemzeti alaptanterv és a kerettantervek anyagát. Így fog ez történni, és erre a kormányzat és ez a tanügyi szakmai vezetés garanciát jelent.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Következik Nyakó István képviselő úr, MSZP.

NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Államtitkár Úr! Gratulálok a mai kinevezéséhez (Czene Attila: Köszönöm.), idedobták önt - de hát akkor kezdjük!

Ha valaki mostanság nagyközönség előtt kommunistázik valakire, míg a megtámadott azzal vág vissza, hogy az előbbi még a komcsinál is rosszabb, nos, akkor joggal gondolhatná a kívülálló megszeppent hallgató, hogy itt bizony ádáz ellenfelek, kibékíthetetlen ellenségek eldurvult vitájáról lehet csak szó. De nem, ez itt Magyarország, ez itt a való világ, ez itt egy pártszövetség vezetőinek a keresztény békesség jegyében zajló konzultációja, ez itt a köznevelésről szóló törvény vitája.

Az államtitkár asszony néhány napja összemosta Pokorni úr személyét az utódpárttal, mondván, képviselő úr restaurálni akarja az elmúlt időszakot. Jogos felháborodásában Pokorni képviselő úr helyre tette az államtitkár asszonyt a következőkkel: ettől még a Kádár-kor kommunistái is okosabbak voltak. Ezek után talán nem meglepő, hogy az idei, több szempontból is izzasztó nyár vezető híre a következő volt: Pokorni Zoltánt, a Fidesz alelnökét tisztázta Hoffmann Rózsa vádjai alól a polgári párt etikai bizottsága.

Mindannyian megkönnyebbültünk e hazában Battonyától Nemesmedvesig, pedig azt hittük, deresre vonják Pokorni urat, mert olyanokat mondott a köznevelésről, lánykori nevén a közoktatásról, amit az érintett szakszervezetek, szakmai szervezetek, azaz minden normális és jóakaratú ember: fenntartható, korszerű, versenyképes oktatást.

Tisztelt Ház! Mi lenne fontosabb mindannyiunk számára, mint gyermekeink korszerű, versenyképes, az esélyegyenlőtlenségeket kiegyenlítő és végül, de nem utolsósorban fenntartható oktatásának megteremtése.

(15.20)

Van-e ebben a Házban olyan ember, aki azt mondja, hogy a szakszervezeteknek nincs igazuk, a szakértők hazudnak, Pokorni képviselő úr pedig nem tudja, mit beszél? Szerintem nincs. Akkor mondjuk azt együtt, hogy aki gyermekeink boldogulásáért tenni akaró gondolatok hallatán a földre köp, annak köszönjük szépen, nincs tovább együttműködés.

S még egy figyelmeztetés Kövér László házelnök úrtól a mai vitához: "Egy világnézeti rétegpárttal nehéz tárgyalni." Hölgyeim és Uraim! Nekünk már volt dolgunk világnézeti rétegpárttal. Annyit mondhatok, hogy jobb ma egy kiadós összeveszést megélni, mint holnap egy rossz kompromisszum következményeit túlélni. Az senkinek sem jó.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Na, ez aztán szép volt.)

ELNÖK: Földi László képviselő úr következik, KDNP. (Jelzésre:) Bocsánat, elnézést, képviselő úr, közben most látom, hogy van egy kétperces bejelentkezőnk, az előbb még nem láttam. Pánczél Károly képviselő úr két percben. (Dr. Hoffmann Rózsa megérkezik az ülésre.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nyakó képviselő úr ízetlen megjegyzésére szeretnék reagálni, arra, hogy Czene Attila államtitkár úrra azt mondta, hogy idedobták nekünk ebben a törvényi vitában. Én nagyon örülök annak, hogy Czene Attila államtitkár úr itt van, aki a Nemzeti Erőforrás Minisztériumán belül a sportért felelős államtitkár, mert egyébként egy olyan történelmi dolog történt, ha elolvasta a képviselő úr a törvénytervezetet, hogy végre a mindennapos testnevelés ügye áttörte a falakat, végre beláthatjuk azt majd a törvény elfogadásakor mindannyian, hogy 15 perces játékos foglalkozásokkal a mindennapos testnevelés nem váltható ki. Azt gondolom, hogy maga a testnevelés, a sport jót fog tenni a nevelés ügyének is, jót fog tenni az egészségnek is, és inkább erre költsünk, mint majdan később a gyógyításra.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Akkor most következik Földi László képviselő úr, KDNP.

FÖLDI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal talán mindenki egyetért, hogy szükség van a teljes oktatási rend szerkezeti átalakítására, hiszen Magyarország jövője és versenyképessége a tét. Abban is van talán egyetértés, hogy a közoktatás jelenlegi formájában nem képes a munkaerőpiacot kiszolgálni, a diákok számára az esélyegyenlőséget megteremteni, valamint biztosítani a pedagógusok anyagi és erkölcsi megbecsülését.

Ebből adódóan tehát valamennyiünk célja közös. Talán eltérés abban lehet közöttünk, hogy az átalakítást milyen módon és milyen ütemben végezzük el. A kormány a köznevelés ügyét nemzetstratégiai kérdésként kezeli, ezért a törvénytervezet legfontosabb célja az előbb említett esélyegyenlőség, versenyképesség és a társadalmi felzárkóztatás megteremtése, hiszen Magyarország sikere azon múlik, milyen alapot tudunk adni gyermekeink jövőjére nézve az oktatásban. (Czene Attila távozik az ülésről.)

A magyar állampolgárok adóforintjaiból működtetett közoktatási rendszerben minden gyerek számára biztosítani kell a szükséges fejlődési lehetőséget. Egy 2009 nyarán végzett Tárki-kutatás eredményei azt bizonyítják, hogy a mai Magyarországon érték- és normazavaros, bizalmatlan társadalomban élünk, éljük meg mindennapi életünket. Nem vagyunk tisztában teljes egészében az értékeinkkel, nem bízunk az intézményeinkben és talán lassan már egymásban sem.

A nemzeti identitás kialakítása, valamint az általános normakövető magatartás és társadalmi bizalom megteremtése kulcskérdés a magyar nemzet jövőbeni sikeressége szempontjából. A XIX-XX. század iskolái még többnyire építhettek arra, hogy a gyermekek életük első hat évét családi körben tölthették el, és elsajátíthatták az alapvető közösségi értékeket és viselkedési szabályokat, s arra is, hogy a családi kapcsolatokon keresztül megszületik bennük a helyi kisközösséghez való kötődés érzése is.

Az elsődleges szocializáció folyamata azonban mára társadalmi szinten töredezetté és ellentmondásossá vált. Az intézményes nevelés természetesen nem tudja átvenni a családok szerepét, de mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy szakmailag jól felkészült és hivatástudattal rendelkező pedagógusok csökkenteni tudják a családi szocializációból eredő versenyhátrányokat.

Az elmúlt húsz év oktatási rendszere a fenntartás és finanszírozás tekintetében szétzilálódott, ezért újjá kell szervezni azt. Ennek megfelelően a köznevelési törvény megerősíti, hogy az intézmények fenntartása általános szabályként az alaptörvényből is fakadóan állami feladat, de ugyanakkor az önkormányzatoknak van lehetőségük visszaszerződni, visszavenni ezt a fenntartási lehetőséget.

Az intézkedés célja az állami felelősség és a hozzá tartozó jogkörök megbillent egyensúlyának helyreállítása, hiszen jelenleg a tehetős önkormányzatok többletszolgáltatásokat tudnak nyújtani a tanulóknak és többletjuttatásokat a pedagógusoknak, ezzel szemben a szegényebb, alacsony helyi bevétellel rendelkező települések még a minimumkövetelményeket sem tudják teljesíteni.

Jelen helyzetben a kiegyenlítő szerepet a társadalmi igazságosság és az oktatási esélyegyenlőség jogcímén az állam tudja betölteni, de nem igaz azon állítás, hogy az állam teljesen elveszi az önkormányzatoktól a fenntartói jogokat, például az óvodai ellátás továbbra is a települési önkormányzatok feladata marad, és lehetőség nyílik arra, hogy az általános iskola, a középiskola, alapfokú művészeti iskola és kollégium fenntartását a 2000 főnél nagyobb lakosságszámmal bíró települések köznevelési szerződéssel visszavehessék az államtól. Ez azért is fontos, mert a helyi közösséghez való tartozás segíti a nemzeti közösségbe történő integrációt

A tankötelezettségi korhatár 16 éves korra történő leszállítása nem növeli a munkanélküliséget. A tankötelezettség 16 éves korra csökkentéséből nem következik egyenesen az, hogy az iskolarendszernek ki kell löknie magából a tanulókat, azonban nagyon fontos hangsúlyozni: mostantól lehetőség nyílik arra, hogy azokat, akik nem hagyják magukat taníttatni, nevelni, ki lehessen emelni ebből a közösségből.

Az információs társadalom világában nagyon fontos a kétkezi munka tisztelete is, hiszen tényleges termelés nélkül nem lehet fenntartható gazdasági növekedést elérni. A leszakadó társadalmi rétegek gyermekei számára vagy a tanulás iránt motiválatlan, az első szakma megszerzése előtt lemorzsolódó tanulóknak is biztosítani kell a megfelelő munkaerőpiacra való bejutást.

A pedagógusok kötelező óraszáma nem emelkedik 32-re. A kötelező heti óraszám 80 százaléka lesz a kötött munkaidő, és csak a kötelező munkaidő 55-65 százalékát teszi majd ki a tényleges nevelő-oktató munkával lekötött idő. Ezt követően az intézményvezető csak a kötött munkaidő 25-15 százaléka fölött rendelkezik. Ebből adódóan a kötött munkaidő fennmaradó részében a pedagógus csak a szakfeladatához kapcsolódóan a nevelés-oktatást előkészítő, nevelés-oktatással összefüggő egyéb feladatokat, tehetséggondozó és felzárkóztató feladatokat és tanulói felügyeletet láthatja el.

A kötött munkaidő tanórával le nem kötött részében rögzített feladatok pontosítása indokolt, mert az eseti helyettesítés alkalmazása számos esetben aránytalan többlettanítást jelenthetne egyes pedagógusok számára, ennek a bérjellegű juttatásokban történő megjelenése nélkül.

Felröppent a hír, és nagyon sokan beszélnek arról, hogy a kormány, így az oktatási kormányzat is iskolabezárásokat, tömeges nevelői elbocsátásokat tervez, és ez benne van a törvényben. Ez nem igaz. (Moraj az ellenzéki padsorokban. - Közbeszólás: Háttértanulmány!) Az viszont igaz, hogy a következő tíz évben valóban sok pedagógus el fogja érni a nyugdíjkorhatárt és nyugdíjba vonul, illetve a drasztikusan csökkenő gyereklétszám bizony már ma is nagyon komoly problémákat okoz. Ugyanakkor az is igaz, hogy a természettudományos képzés területén még nagyon komoly munkaerőhiány is felléphet, hiszen matematika, fizika vagy éppen kémia szakos tanárt lassan már nem lehet még nagyítóval sem találni.

(15.30)

A pedagógusi hivatás tekintélyvesztése mélyponton van, ami mára a köznevelés megújulásának gátjává vált. Egy nemzetközi kutatás eredményei szerint a tanári teljesítmény és a bérezés között egyértelmű összefüggés van, tehát a jelenlegi alacsony fizetések mellett nem valósulhat meg az egészséges verseny a munkahelyekért. Ha nem változtatjuk meg alapjaiban a közoktatás szerkezetét, akkor konzerváljuk a jelenlegi helyzetet, amelyet néha motiválatlan, kontraszelektált vagy másod-, harmadállásokat vállaló, leterhelt és fáradt pedagógusok fognak elvégezni.

Ahhoz, hogy elérjük, a legjobbak válasszák ezt a pályát, szükség van komoly költségvetési hozzájárulásra. A pedagógusi hivatás vonzóvá tétele érdekében már a képzés elején megfelelő ösztöndíjakkal kell a gyerekeket, a diákokat erre ösztökélni. A végleges megoldást a pedagógusok életpályamodelljének a megalkotása jelenti, amely elősegítheti, hogy megszűnjön a kontraszelekció, emelkedjenek a bérek, ezáltal a pedagógusi szakma presztízse. Az új törvény a megemelt követelmények mellett magasabb bérezésűvé teszi a pedagógus-életpályát.

Magyarországon az oktatás egésze több mint két évtizede külső, objektív szakmai kontroll nélkül működik. Nem fenntartható állapot az, hogy a tanár becsukja maga mögött az osztályterem ajtaját, és azt tanít, úgy tanít, amit és ahogyan akar. Természetesen nem a tanszabadság felszámolását követelem, hanem az oktatás-nevelés minőségének és hatásfokának objektív ellenőrzését. Hosszú idő után ismét megvalósulhat az oktatás külső szakmai ellenőrzése az új köznevelési törvény által. Ennek célja a versenyhelyzet teremtésén át a szakmai színvonal emelése, a szakmai munka segítése és a minőségi oktatás megteremtése, a korszerű mérésértékelés módszereinek felhasználásával.

Befejezésül szeretném hangsúlyozni, hogy az új munkaidő-szabályozás bevezetése csak a 2013 szeptemberében induló pedagógus-életpályamodell megalkotásával párhuzamosan képzelhető el. Ez a kormány szándéka is, hiszen minőségi többletmunka csak magasabb és kiszámíthatóbb pedagógusi bérek mellett képzelhető el.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces bejelentkezőnk van Hiller István képviselő úr személyében, MSZP.

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, a színvonalas felolvasóülést szeretném megszakítani egy percre, mert olyan dolgot szeretnék röviden tisztázni a Magyar Országgyűlésben, ami, azt gondolom, hogy megemlítésre érdemes. Tisztelt államtitkár asszonyhoz fordulok.

Tegnap, államtitkár asszony, ön egy televízióműsorban interjút adott. Ebben az interjúban az oktatásban érdekelt egyik szakszervezet elnökére olyan megjegyzést tett, amit hatalomban levő politikus, egyáltalán politikus nem tehet. Én nem kételkedem abban, hogy ön demokrata, ugyanakkor azt kell mondjam, államtitkár asszony, hogy túllépett egy határon. Az oktatásért felelős államtitkár, akinek valós hatalom van a kezében, nem fenyegetheti egy vitapartnerét, nem fenyegethet meg egy szakszervezeti vezetőt, nem mondhatja ezt egy több mint harminc éve tanító emberre, hogy ilyen embert nem engednék gyerekek közé.

Államtitkár asszony, a köznevelésről nevezték el ezt a törvényt. Azt gondolom, hogy a vita hevében sok minden megtörténhet, ugyanakkor - még egyszer mondom - a kormányzó hatalom képviselője, az oktatásért vagy - amit ön és önök annyiszor hangsúlyoznak - a nevelésért felelős államtitkár ilyet nem tehet. Én ennek a szakszervezetnek nem vagyok tagja, nem is voltam, sőt, miniszterként nagyon sok vitám volt velük, de ilyet Magyarországon oktatásért felelős államtitkár, miniszter nem tett és nem tehet.

Tisztelt Államtitkár Asszony! Azt hiszem, hogy meg kell követnie a szakszervezet elnökét. Kérem, tegye meg!

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Hoffmann Rózsa államtitkár asszony jelentkezett, és ilyenkor soron kívül övé a szó kettő percben.

DR. HOFFMANN RÓZSA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Én a köznevelési törvény vitájára jöttem, de miután személyesen megszólítottak, úgy gondolom, hogy reagálnom kell. Az új köznevelési törvény egyik nagyon fontos változtatása éppen az lesz, hogy értékelvű nevelést akarunk az oktatásban megvalósítani. Az az értékrend, amelyre Európa kialakult, az igazat igaznak mondja, a hazugot pedig hazugnak.

Én a tegnapi interjúban azt mondtam, megfontolandó, hogy olyan ember, aki hazudik, mégpedig többször, gyerekek közé engedhető-e. Ezt a kijelentésemet fenntartom, ugyanis az illető úr, akinek a nevét nem akarom megismételni, nagy nyilvánosság előtt többször is valótlanságot állított a köznevelési törvénnyel kapcsolatban, azaz hazudott. A személyes véleményem elmondtam, ezt fenntartom. Ha az igazság bárkit bánt, akkor azért talán nem kell bocsánatot kérnem. Az igazság attól még igazság, a hazugság pedig hazugság.

Pont ezt a világot szeretnénk megváltoztatni az iskolában és az egész országban, hogy ne következmények nélküli ország legyünk, ahol nyugodtan lehet bármit mondani, pláne közszereplőnek. Én csak néven neveztem a valóságot. Sajnálom, ha nem csomagoltam egy kicsit szebben, ezért megkövetem az illető urat. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Ezzel együtt én továbbra sem személyes érintettség kapcsán, hanem a vita kétperces hozzászólásaiba beillesztett módon veszem ezt a hozzászólást. Az általános vitánál vagyunk, a köznevelési törvény kapcsán beszélt Hiller úr, és én úgy ítéltem meg, hogy belefér ebbe a határba. Ahogy látom a képernyőt, ez még folytatódik. Mindenképpen arra kérem a képviselő hölgyeket, urakat és államtitkár asszonyt, hogy tényleg maradjunk a köznevelési törvénynél.

Ferenczi Gábor, kétperces, Jobbik!

FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Földi László képviselő úr által mondottakon akadtam fenn kissé. Ugyanis, ha jól értettem - de lehet, hogy majd elkérem a papírját, hogy jól jegyzeteltem-e le az ön által mondottakat -, ön azt mondta, hogy a pedagógusok alacsony bérezése miatt nincs versenyhelyzet a pedagógusok jobb kiválasztásának érdekében.

Tisztelt Képviselő Úr! Ezzel ön megsértette azokat, akik az alacsony bér ellenére is a pedagóguspályát választják. Ön ezzel azt mondja, hogy akik a pedagóguspályán vannak, azért nem teljesítenek olyan jól, mert nem eléggé küzdenek azért, hogy magasabb bért kapjanak. Én ezt a pedagógustársadalom nevében kikérem magunknak, és kérem, hogy vonja vissza az ön által mondottakat.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megyünk tovább. Ferenczi Gábor képviselő úr rendes hozzászólóként is be van jelentkezve. Ismét öné a szó, ön következik.

FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nehéz egy ilyen momentum után visszazökkenni a törvényjavaslat szakmai értelmezésébe. Kérem önöket, engedjék meg, hogy felhívjam figyelmüket az előszavában hangzatos és nemzeti szlogeneket hangoztató közművelődési törvénytervezet néhány liberális elemére.

Az egyik a bukás kérdése. Tavaly módosító javaslatot is benyújtott a Jobbik Magyarországért Mozgalom annak érdekében, hogy ne bukhasson meg a tanuló úgy, hogy akárhány tantárgyból pótvizsgára mehessen. Az új tervezet alapján azonban megmarad a régi rendszer, miszerint bármennyi tantárgyból köteles az iskola pótvizsgára engedni a tanulót. A mi elképzeléseink szerint három tantárgy esetében a nevelőtestület hatáskörébe kellene utalni a javítóvizsga lehetőségének a megadását, három tantárgy felett pedig automatikus osztályismétlés következne. Három tantárgyból is csak akkor tehetne a tanuló pótvizsgát, ha a tantestület által látottak alapján a tanulónak nem voltak fegyelmi problémái, nem volt túl sok igazolatlan hiányzása, azaz ha ez mindenképpen indokolt.

Tanárként sajnos azt kellett tapasztalnom, hogy a számos tantárgyból megbukott diákok nem képesek felkészülni a nyár folyamán az egész éves anyagból.

(15.40)

Itt szinte kivétel nélkül osztályismétlés lenne a pótvizsga vége, ha az iskolákat nem kényszerítették volna rá arra, hogy a statisztikákat mesterségesen kozmetikázzák, feljavítsák, a tanulókat ezért átengedjék. Többször előfordul, hogy a tanulók, rádöbbenve, hogy nem képesek felkészülni a vizsgáikra, egyszerűen meg sem jelennek a javítóvizsgán. Mindezek alapján nyilvánvalóvá válik, hogy mindez felesleges terhet ró a nevelőtestületre és az iskola adminisztrációjára.

A másik problémakör a deviáns viselkedést tanúsító gyermekek kérdése. A liberális Magyar Bálint-i oktatáspolitika mindenáron ezen gyerekek integrációját erőltette a normális diákok közé, ezzel azonban éppen az ellenkezőjét érték el, hiszen mindez szegregációhoz vezetett. Rengeteg szülő vette ki a gyermekét azokból az iskolákból, ahol a deviáns diákok ellehetetlenítették a tanítást, gyakran terrorban tartották diáktársaikat, s ezek a diákok a jövő évi költségvetésből ismételten 120 milliárd forintos támogatást kapnak, ahelyett, hogy a Jobbik által javasolt bentlakásos iskolarendszert hoznák létre számukra, ahol a hétköznapi közegükből kikerülve rendet, tisztességet és jó erkölcsöt tanulhatnának.

A harmadik kérdés pedig a vallás- és világnézeti oktatás. Remélem, egyetértünk abban itt a tisztelt Házban, hogy Magyarország ma még egy keresztény értékrendre épülő ország. Az új köznevelési törvénytervezet azonban kimondja, hogy az intézmény nem nyilváníthat ki vallási és világnézeti elkötelezettséget. Engedélyezi ugyan, hogy fakultatív módon egyházi jogi személy által szervezett hitoktatáson részt vehessenek a gyerekek, de úgy gondolom, amíg törvényi szinten nem mondjuk ki, hogy gyermekeinket keresztény szellemben hazafias nevelésben részesítjük, addig a magyar fiatalok mentalitásában, hazájukhoz fűződő viszonyában, hazaszeretetében, ragaszkodásában, közösségben való gondolkodásában semmilyen pozitív változást nem érhetünk el. Ha nem deklaráljuk a keresztény értékrend, valamint a keresztény erkölcsi normákon alapuló oktatás fontosságát a törvényben, akkor azt kell mondanunk, hogy a törvénytervezet éppen ezért is kudarcot vall, nemzeti köznevelési törvénynek pedig éppen ezért nem nevezhetjük.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Ellenzéki oldalról vissza a kormánypárti padsorokba. Kara Ákos képviselő úr következik, Fidesz.

KARA ÁKOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Én a kistelepülések szemszögéből, mivel választókerületemben 52 települést, 50 falut és 2 kisvárost képviselek, ebből a szemszögből szeretném a gondolataimat röviden megosztani a köznevelési törvény tervezetével kapcsolatban.

Hosszú és több alkalomra nyúló egyeztetés, megbeszélés volt az érintett települések polgármestereivel, szakembereivel, erről megemlékeztem a múltkori bizottsági vélemény során. Arra szeretnék itt emlékeztetni, hogy az alapvetés mindenhol, minden megbeszélésen, minden egyeztetésen, minden szakmai konzultáción az volt, hogy megújulásra van szükség, tehát egy szükséges megújulási folyamatról kell beszélnünk. Azután az is elhangzott, magam is elmondtam már a bizottságban is, hogy azért nincs könnyű feladatunk, mert nagyon sokféle értéket és - jó értelemben mondom a következő kifejezést - nagyon sokféle helyi érdeket kell majd megjelenítenünk a törvényben. Az elmúlt vitarészek arról győztek meg, hogy ez valóban így van, de hitem szerint sikerrel fogunk majd járni ebben.

Ezeken a kistelepüléseken, amelyeket képviselek, amelyekről beszélek, már jól működő fenntartó és intézményfenntartó társulások működnek. Ezeknek a működtetését, ezeknek az együttműködését szeretnénk látni lehetőségként a következőkben. Az elmúlt esztendőben ezek a vidéki települések az értékőrző és értékteremtő pedagógiai tevékenység mellett a racionális gazdálkodás és működtetés szempontjait figyelembe véve megteremtették ezt a jó szakmai, és azt is mondhatom nyugodtan, mert ismerem a viszonyokat, jó emberi együttműködést. Én külön fontos szempontnak tartom, hogy ezeknek az együttműködéseknek a jövőbeli működése, működtetése során a megyei, aztán a majdani járási határokat átjárhatónak tudjuk, tehát átléphetőek legyenek, hiszen - csak példaként, érvként szeretném mondani - most, jelenleg öt olyan intézményfenntartó társulás, közösség működik, mert most a jövő szempontjából ez a szó a fontos, ahol megyehatárt, illetve majdani, tervezett járáshatárt lépnek át. A szakmai érv mellett tehát az életszerűséget kérdőjelezném meg, ha ezt később majd nem tudnák érvényesíteni, de hitem szerint a szándék, a törvénytervezet szándéka ezzel egybevág.

Engedjék meg nekem, hogy zárásképpen - a kistelepülések érdeke mellett, az értékőrző, értékteremtő tevékenységük mellett szóltam - hadd szóljak még a szakmámhoz, a munkámhoz egyéb módon kapcsolódó fontos szempontról. Én hiszem azt, hogy az új köznevelési törvény a magyar és egyetemes értékek mellett tehát a foglalkoztatásban, a munkaerőpiacon hasznosítható tudás és képesség megszerzését, illetve, lévén, hogy olyan korosztályról beszélünk, ennek megalapozását fogja majd segíteni. Én azt gondolom, ennek a törvénynek erre nagy hangsúlyt kell majd fektetnie, nagy hangsúlyt kell helyeznie a mindennapi működtetésben, a törvény mindennapi működtetésében; hiszem, hitem szerint ez így lesz.

Köszönöm a szót, elnök úr, köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Földi László képviselő úr, KDNP, kétperces hozzászólás.

FÖLDI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársam! Mondom a kedves jobbikos képviselőtársamnak a következő három és fél sort, amit az előbb elmondtam.

Egy nemzetközi kutatás eredményei szerint a tanári teljesítmény és a bérezés között egyértelmű összefüggés van. Tehát a jelenlegi alacsony fizetések mellett nem valósulhat meg az egészséges verseny a munkahelyekért.

Köszönöm a szót, elnök úr.

ELNÖK: Akkor vissza az ellenzéki padsorok közé, csak közben változott a bejelentett felszólalók listája, ezért vártam egy pillanatra; de közben kétpercesünk is van, Ferenczi Gábor képviselő úr, Jobbik.

FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak nagyon röviden. A képviselő úr egy nemzetközi kutatást mondott el támogatólag itt a plenáris ülésen. Azt gondolom, a magyar kutatásokra meg a magyar helyzetre kellene alapoznia a felszólalását. Továbbra is azt kérem öntől, hogy változtasson ezen a szemléleten.

Igenis, kikérem a magyar pedagógusok nevében azt, hogy a jelenleg a pályán lévők munkáját valaki degradálja.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Következik Szabó Timea képviselő asszony, LMP.

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én most viszonylag röviden a halmozottan hátrányos helyzetű, köztük a roma gyerekek helyzetéről szeretnék néhány szót szólni az új köznevelési törvény tükrében. Ezt természetesen nem abban a szellemben tenném meg, ahogyan Ferenczi Gábor jobbikos képviselőtársam tette; már azért sem reagálnék az ő hozzászólására, mert annyi nemzetközi egyezménybe ütközik az általa elmondott vélemény, hogy azt hirtelen meg sem tudom számolni, és ehhez képest az én véleményem nem számottevő.

Azt már sokszor elmondtuk, hogy a Fidesz mintha a szegénységet a büntetőpolitikával és a juttatások megvonásával kívánná úgymond orvosolni, továbbmélyítve a kettészakadt ország két felét elválasztó szociális árkot, de a kormány romastratégiája alapján egy ideig azt remélhettük, hogy a társadalmi felzárkóztatásért elkötelezett szakpolitikusok felülkerekedhetnek a kormányon belül. A jövő évi költségvetés tervezete, a szakképzés átalakításáról szóló törvény és főleg az előttünk fekvő köznevelési törvény alapján sajnos az egyértelműen illúzió volt. A jövő évi költségvetésben GDP-arányosan ismét jelentősen csökken az oktatásra szánt összeg, tegnapelőtt pedig a miniszterelnök úr épp itt a Házban ismerte el, hogy a törvény bevezetéséhez szükséges pluszforrásokat nem tudják biztosítani.

Tisztelt Ház! Álljunk meg itt egy szóra! Itt nem egyszerűen arról van szó, hogy erre nincs pénz, hanem arról, hogy a köznevelési törvény értelme vész el, ha nincsenek erőforrások az eddig is alulfinanszírozott kistelepülési iskolák feltőkésítésére; idejár a roma gyerekek többsége. Az új köznevelési rendszer az iskolák államosítása mellett eddig mindig az esélyteremtő, a kisiskolákat is felkaroló állam számunkra is rokonszenves szlogenjével érveltek. Ebből nem lesz semmi, ezt most már önök is elismerték.

Mi lesz helyette? Lesz úgynevezett Híd-program és 16 évre leszállított tankötelezettség. Mindkettő azt üzeni, a kormány lemond a problémásnak tartott, halmozottan hátrányos helyzetű, többségében roma tanulókról. Lemond, mert akkor a Híd-program kezdi el csak fejleszteni őket 14, 15, 16 évesen, amikor szinte már késő, ahelyett, hogy a korai fejlesztést, a bölcsődei, óvodai hozzáférést, a differenciált pedagógiai módszereket, a fejlesztőpedagógusokat biztosítanák az együttnevelés keretei között. A Híd-program bevezetésének és a leszállított tankötelezettségi korhatárnak drasztikus hatásai lehetnek, a munkaerőpiacon az értéktelen iskolai végzettséggel rendelkező fiatalok számának megugrását eredményezhetik.

(15.50)

A törvénytervezet nem tartalmaz garanciákat arra nézve, hogy a Híd-programban a munkavállaláshoz szükséges valós ismeretek átadására kerül sor, és drasztikusan csökkenti annak esélyét, hogy a legkevésbé képzett rétegek szakképzettséghez, érettségihez, megfelelő idegen nyelvi tudáshoz és számítógépes ismeretekhez jussanak. Emellett a szegény családok számára az iskoláztatás időbeli kitolódása vállalhatatlan anyagi többletterheket jelent. Itt utalnék a Földi László képviselőtársam által elmondottakra, mélységesen nem értek egyet ebből a szempontból az ön által elmondottakkal.

A Híd-program egy olyan zsákutcás intézményrendszert hoz létre, amely a szakképzetlen, végzettséggel nem rendelkező fiatal munkaerő újratermelését vetíti előre, ahelyett, hogy a szakképzettséget, érettségit nyújtó középfokú intézményekben erősítené az alapkészségek oktatását, és megteremtené a fejlesztés feltételeit. A Híd-program intézményes lehetőséget ad a középfokú oktatási intézmények pedagógusai számára, hogy megszabaduljanak a legnehezebben nevelhető gyerekektől. Ezzel tulajdonképpen az állam lemond a tanulási problémás, nehezen kezelhető tanulók oktatásáról, munkaerő-piaci integrálásáról.

Az alapfokú iskolát befejező, tanulási kudarcos tanulók fejlesztésére a Híd-program nem alkalmas, ehelyett kiterjedt iskolapszichológusi, fejlesztőpedagógusi és utazó gyógypedagógusi hálózat kialakítására lenne szükség. A kormányzati romastratégiában is emlegetett korai fejlesztésre és mentorálásra kellene koncentrálni. A tankötelezettség ügyében az LMP népszavazást is kezdeményezett. Az úgymond gyenge tanulmányi eredményt mutató, illetve magatartás- és részképesség-zavaros tanulók esetében is akkor járunk el felelősen, ha ahelyett, hogy képzettség nélkül elengednénk őket, hiszen 16 évesen még a szakiskolát sem végzik el, korai fejlesztésben, bölcsődei, óvodai, tanórai fejlesztésben részesítjük őket, ezzel adva esélyt, hogy felzárkózzanak, ezzel biztosítva, hogy a munkaerőpiacon hasznosítható végzettséggel hagyják el az iskolarendszert.

A szakképzési koncepcióban önök azt is elárulták, hogy a gimnáziumi férőhelyek csökkentésére készülnek, méghozzá drasztikusan, 40 százalékkal. A közhiedelemmel szemben az utóbbi időben a romák és hátrányos helyzetűek egyre nagyobb arányban jutottak be középiskolába. Ez a pozitív tendencia ezzel várhatóan vissza fog fordulni. Kérem, gondolják ezért ezt újra. A szegregált kis létszámú osztályokat, ha elfogadják Lázár János egyik, már benyújtott módosító indítványát, talán megússzuk. Mi arra kérjük önöket, a többi szegregációs elemet is gyomlálják ki a készülő törvényből. Ha már itt tartunk, vigyázó szemünket, és ilyet is ritkán mondunk, Hódmezővásárhelyre vessék. Mert a közoktatási integráció területén, más területen ugyan nem, ez kell hogy legyen a követendő példa. A Hoffmann Rózsa-féle sajnos ennek az ellenkezőjét ígéri. Tehát kérem, a saját képviselőtársuk és frakcióvezetőjük városára nézzenek ebből a szempontból.

Összefoglalva, tisztelt képviselőtársaim, a mégoly kiváló romastratégia is csak addig ér valamit, amíg a kormány egészének politikája nem az ellenkező irányba hat. A romastratégia írott malaszt, ami tény, a szegénységellenes politika minden szinten, a köznevelési törvényben is. Ezzel nemcsak a roma és más hátrányos helyzetű gyerekeknek és szüleiknek ártanak, de mindannyiunknak, az egész országnak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Számos kétperces bejelentkezőnk van. Z. Kárpát Dániel nyomta először a gombot, Jobbik.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előző LMP-s támadás után meg kell védenem képviselőtársamat. Az LMP soraiból az hangzott el, hogy nemzetközi egyezményekbe is ütközik az, amit Ferenczi Gábor kollégám, képviselőtársam mondott. Azért tisztázzuk, itt egy olyan tanárember kijelentését kell minősítenünk, aki legalább 10 évet töltött abban a rendszerben, amiről mi most beszéltünk. Idézem, hogy ő mit mondott. Ő azt mondta, hogy a normális többségre, a gyermekek között lévő normális többségre kell fordítsuk azokat az összegeket, pénzforrásokat, amikről itt beszélünk. Azért kell adott esetben megteremteni a lehetőségét annak, hogy kiemeljünk egy deviáns kisebbséget a többségből, hogy ezen többség jogait, előmeneteli lehetőségeit ne csorbítsuk.

Az, hogy az LMP-nek mindenről a hátrányos helyzetű és roma gyerekek jutnak eszébe, egyébként ne tegyünk egyenlőségjelet a kettő közé, mert nincs egyenlőségjel ezek között, az az önök problémája. Mi itt most köznevelésről beszélünk.

És egy nagyon fontos momentumra hadd hívjam föl a figyelmet. Az előterjesztésben is szerepel az úgynevezett új nemzeti középosztály kiépítése, és nagyon sokszor elhangzott itt, hogy milyen alapfeltételei lennének ennek. Ami véleményem szerint hosszú távú kihatással is leginkább rendelkezne, az pontosan a pénzügyi, fogyasztóvédelmi alapismeretek kimunkált, kötelező jelleggel és minden iskolában történő tanítása, okítása lehetne. Hiszen ez egy olyan eszköz, ami egyértelmű ráhatással bír arra nézve, hogy fiatal felnőtt korban, majd később dolgozó felnőtt korban az ember milyen hitelt vesz fel, mire hagyja rábeszélni magát, egyáltalán a spekulatív, spekulációkkal foglalkozó bankrendszer rá tudja-e beszélni azokra a konstrukciókra, amelyek eredményeképpen most több tízezer, több százezer magyar család van bajban.

Tehát egy kicsit szélesebb kiterjesztésben vizsgáljuk a problémát, és sokkal szívesebben beszélnénk mi ezekről a szakmai kérdésekről ahelyett, hogy azon kellene vitatkoznunk, hogy egy, a szakmájában már bizonyított, tisztességes tanárember szavait ki tudják-e forgatni vagy pedig nem.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Pósán László képviselő úr, kétperces, Fidesz!

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz). Köszönöm szépen, elnök úr. Ferenczi Gábor szavaira szeretnék röviden reflektálni. Azt mondta, hogy a tanárok lebecsülése, ha azt szóba hozzuk, hogy az iskolákban azért nem mennek rendben a dolgok. Azt gondolom, nem a tanárokat kívánva ezzel megbántani, de arra mégiscsak érdemes lenne odafigyelni, hogy általános iskolában, valamikor 3-4. osztály táján elkezdődik az a folyamat, ami 5.-től fölerősödik, amikor a gyerekeknél a motiváltság jelentős mértékben visszaesik. Hogy ez pedagógiai módszerekkel javítható-e vagy ott vannak problémák, ezt hirtelenjében nem tudom megmondani, mert jómagam nem vagyok tanító. De azt tudom, hogy itt komoly problémák vannak, és számos más európai országgal összehasonlítva, nálunk ez a visszaesés vagy ez a fajta problémajelentkezés erőteljesebb.

Érdemes a nemzetközi összehasonlításokra figyelni, mert ha csak bezárkózunk, és önnönmagunkat nézzük, akkor hajlamosak vagyunk elhinni arról, ami gyenge, hogy jó. Az összehasonlítás mércéje legyen az európai mérce, szerintem ez helyénvaló. Számos országban, ahol a közoktatási rendszer különböző mutatói jobbak, mint nálunk, a gyerekeknek ez a fajta motiváltságuk erőteljesebb, de az is tény és való, hogy más pedagógiai módszereket is használnak. Ezeket érdemes akkor eltanulni.

Szabó Timeának pedig röviden csak azt szeretném jelezni, hogy azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy a 18 éves korhatár mennyit javított egyébként az alfabetizáció mértékén. Nekem az az érzésem, hogy semmit. Tehát látványos előrelépés ezen a téren azért, mert a korhatárnál egy kötelező mércét magasabbra helyeztünk durván tíz évvel ezelőtt, érdemi előrelépés nem történt. Az, hogy a tankötelezettség korhatára hol van meghúzva, nem azonos azzal, hogy meddig lehet az iskolarendszerben bent lenni. Ez két külön műfaj.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Babák Mihály képviselő úr, két percben!

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzeti köznevelési törvényjavaslat egy megújuló Magyarország nagyon fontos állami feladatát rendezi. Tisztelt Szabó Timea Képviselő Asszony! Én megszoktam önöktől, az LMP-től, hogy mindent mindennel összekevernek, és mindent másként akarnak tenni, holott a közoktatásnak és köznevelésnek hagyományai vannak, jól kijárt hagyományai. Csak tudja, ez az egész liberális gondolkodás, ami az elmúlt 21 évet jellemezte, az integrált, szegregált és mindenféle fogalom, ezzel már annyi kárt csináltak, hogy nem igaz, a magyar közoktatásban. Önök ezt támogatják. Bocsásson meg, ez etnobiznisz volt Magyarországon, sokat meggazdagodtak belőle, jó, ha tudják.

Úgy gondolom, hogy Magyarországon minden megszületett gyereknek esélyt kell adni ahhoz, hogy értelmes felnőtt ember legyen, a magyar közoktatással és közneveléssel, mélyen tisztelt hölgyek, urak. Azonkívül pedig minden gyereket nem egy szintre kell nevelni és tanítani, hanem a saját plafonjára. Ezt a pedagógusoktól tanultam. Mert minden gyerek biológiailag más és más, a saját plafonjára kell adni lehetőséget. Szóval, úgy gondolom, hogy nem a szakképzési törvény van napirenden, hanem a nemzeti köznevelési törvény.

Még egy dolgot hadd mondjak el, tisztelt képviselőtársam, és ne vegye rossz néven, nem flegmáskodok, de a Ménesi úton az igazgatásszervezést a következőképpen tanították: cél, feladat, szervezet, feltétel. Most hogy jön össze ez a költségvetéssel, a pénzhiánnyal, amikor egy dologban rendet szeretnénk tenni, méghozzá okos rendet a gyerek érdekében? Ez a gyerek érdeke, és utána jön a pedagógus érdeke is, a rend, a tanulás feltételeinek biztosítása, a nevelés hangsúlyozása. Ez nagyon fontos dolog. Hogy jön ide a Híd-program, ami a szakképzés nagyon fontos momentuma lehet, a nemzeti köznevelési tervhez? De hát önök mindig mindent mindennel összekevernek, mindenről ugyanaz jut az eszükbe. Kérem, bocsásson meg, de legyen már szakszerű!

Köszönöm, hogy mondhattam. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

(16.00)

ELNÖK: Gúr Nándor képviselő úr, ugyancsak kétperces, MSZP.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Babák képviselőtársam esélyekről, esélyegyenlőségről beszél. Hát sajnos azt kell mondjam, hogy beszélni már tud róla, de a cselekedetek nem ezt igazolják vissza a kormányoldalról. (Osztolykán Ágnes tapsol.) Egyszerűen azért, mert ha belegondol az elmúlt másfél év történetébe a családbarát kormány intézkedései kapcsán, akkor mondjuk, a gyermekek kedvezményei hol, mely családokban jelennek meg - hát a gazdagokban igen, a szegényebb családokban, a nem tehetős családokban pedig nem.

No szóval, azt szeretném mondani, hogy sokan mondják, kettészakított ez az ország régóta. Ebben a másfél évben még inkább megerősödött ez a folyamat, és ehhez hozzájárul mindaz, amit önök csinálnak, akár a tankötelezettség 18 évről 16 évre történő leszállításával együtt is, hiszen ez azért az esélyek elvesztését jelenti vagy hordozza magában. Szociális összefüggései is vannak ennek a történetnek, és nagyon egyszerű olyan pozícióból beszélni erről a történetről, aki nem látja vagy nem éli meg ezeket a helyzeteket.

Tudja, mondok egy személyes példát, Borsod-Abaúj-Zemplén megyei képviselőként, ahol az ország 33 leghátrányosabb kistérségéből 10 van - érti, ugye? 33-ból 10! Ez nyilván azt jelenti, hogy ezekben a kistérségekben az élet nem oly egyszerű. Nem oly egyszerű, és hogyha itt nincsenek pozitív diszkriminációk, ha itt nincsenek életesélybeli lehetőségek, akkor nyilvánvaló, hogy a kilábalás, az onnan való kilépés esélyei is a nullával egyenértékűek. Szóval, önök ezeket a folyamatokat erősítik, és nem segítik. Ez nem cigánykérdés vagy romakérdés, nem. Ez a mélyszegénységben, a nyomor szintjén élő emberek számára nyújtandó vagy nyújtható dolgok kérdése.

Hát ezen kellene elgondolkodni, és akár a köznevelés tekintetében is - vagy a szakképzés vonatkozásában, amit az előbb tárgyaltunk - ezekben kellene illeszkednie a lépéseknek.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Bebes István képviselő úr, Fidesz, kétperces.

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Gúr képviselő úr, azt gondolom, hogy a köznevelési törvény pont azokat a problémákat próbálja kezelni, amelyek az elmaradott térségekben jelen vannak, többek között azt, hogy az elmaradott térségek sokkal nehezebben tudnak intézményeket fenntartani, és ez a törvény pontosan azt a lehetőséget biztosítja számukra, hogy továbbra is megmaradjanak ezek az intézmények azokban a térségekben.

Ami pedig miniszterelnök úr szavait illeti, azt gondolom, képviselő asszony - Szabó képviselő asszony -, hogy rosszul figyelt egy pillanatra. Tehát miniszterelnök úr pontosan érzékeltette azt, hogy egyrészt a következő éves költségvetésben megvannak azok a feltételek, amelyeket a köznevelési törvénnyel kapcsolatosan a költségvetésnek biztosítania kell. Két helyen kell figyelnie, képviselő asszony: az egyik hely a normatív támogatások része, a másik pedig az európai uniós forrásoknak az odarendezése, amely pontosan ennek a törvénynek az alapjait tudja szolgáltatni. Azt gondolom, így kell értelmezni a miniszterelnök úr szavait.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Szabó Timea képviselő asszony, ugyancsak kétperces, LMP!

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm szépen. Nem biztos, hogy mindenre fogok tudni reagálni. Jobbikos képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy nem mindenről a roma gyerekek oktatása és a roma gyerekek jutnak eszünkbe. Szeretnék mindenkit emlékeztetni a Balog Zoltán által is közzétett adatokra, miszerint 20-30-50 év múlva nagyjából ugyanannyi roma iskolás gyerek lesz, mint nem roma iskolás gyerek ebben az országban. Tehát hogyha bárki itt azt gondolja ebben a pillanatban, hogy mi itt valami elhanyagolható kisebbségről és egy jelentéktelen ügyről beszélünk, nem tudom, hol él pontosan.

Ha Babák képviselőtársam szerint az integrált-szegregált kérdés valami vicc, akkor ismételten felhívnám a figyelmét a Lázár János által egyébként nagyon jól működtetett modellre Hódmezővásárhelyen. Ő sem valami viccként kezelte ezt a dolgot, illetve azt mondta - hadd idézzem -, hogy a szegregált oktatás szerinte valami nagyon jól menő lukratív biznisz, amiből sokan meggazdagodtak. Hát én nem tudom, hogy ez valóban az a terület lenne, ami annyira jövedelmező lenne, és hogyha ön szerint nincs összefüggés aközött, hogy egy állam mennyit fordít köznevelésre, közoktatásra, és aközött, hogy egyébként milyen lesz abban az országban az oktatás minősége, akkor én kérem meg önt, hogy legyen szakszerű. (Babák Mihály közbeszól.)

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Igen tisztelt Babák urat tájékoztatom, hogy 46 perce van a Fidesznek, tehát bekiabálás helyett bármennyiszer szívesen adok két percben szót. (Babák Mihály: De nem mondott igazat.) Tessék kifejteni ezt mikrofonba, hogy a jegyzőkönyvben is megörökíthessék, rajtam nem fog múlni, hogy szót adjak.

Osztolykán Ágnes képviselő asszony következik, LMP, két percben.

OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): Köszönöm szépen a szót. Én is Babák úrra reagálnék, és nagyon elszomorodtam, hogy sajnos a vita idáig ment. Tehát ön azt mondja, hogy mi mindent összekeverünk, mi nem vagyunk szakszerűek. Azt gondolom, hogy annak a háttércsapatnak a nevében, amely hajnali fél hatig gyárt módosító javaslatokat... (Babák Mihály Kontur Pállal beszélget.) De kérem, figyeljen rám, képviselő úr, mert önhöz beszélek! Fél hatig gyártják a módosító javaslatokat, és fontos véleményeket és gondolatokat fogalmaznak meg egy vitában, én - azt gondolom - soha nem álltam fel itt felkészületlenül, és a múltkori általános vitában is, az LMP lehet, hogy nem ugyanolyan véleményt képviselt, mint önök, de azt, hogy szakszerűek vagyunk, és végiggondoljuk azt, amit mondunk, azért nem lehet megkérdőjelezni.

Azt gondolom, nagyon könnyen el lehet kenni ezt a szegregált és integrált kérdést. Ha visszaemlékeznek, akkor magam mondtam el azt, hogy igen, az integrációnak voltak nehézségei. Igen, az integráció, ha nehezen, ha göröngyös úton is, de elkezdi meghozni azt, amiért ezt kitalálták. Ezt nem én találtam ki. Amikor arról beszél, hogy az integrációnak nincs sikere, és az integráció nem fontos, és a mi gyerekeinket külön kell oktatni... (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) Maguknak van egy csomó idejük, hadd beszéljek én! Jó? Köszönöm szépen. Mikor azt mondják, hogy a mi gyerekeinket külön kell oktatni, miért kell külön oktatni? Mivel tudja ön bizonyítani azt, hogy az én gyerekem vagy az ön gyereke között milyen alapvető különbségek vannak? Vannak közöttük társadalmi és gazdasági különbségek, de tények és kutatások bizonyítják azt, hogy ha ezeket a gyerekeket egy osztályban, egy légtérben, egy közegben oktatjuk, akkor ezek a gyerekek segíteni fogják egymást. Gondoljon bele, mi lenne akkor, hogyha mondjuk ebben a köznevelési törvényben lenne egy nulladik évfolyam a szemüveges gyerekeknek! (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból. - Taps az LMP padsoraiban)

ELNÖK: Én megvárom. Tényleg nagyon sok idő van, tehát bőven bejelentkezhetnek, időkeretes vita, nincs belőle probléma, ráadásul a köznevelési törvényről van szó, tehát szerintem érdemes lenne valami fazont adni a beszélgetésnek, hogy a neveltetésünk és modorunk megfelelő legyen a témához.

Ezzel együtt bőven van kétperces hozzászóló minden oldalról. Most Révész Máriusz képviselő úrnak adom meg a szót, kettő percben.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt időszakban nagyon sokat beszéltek az integrációról, ugyanakkor, ha megnézzük azokat az adatokat, amelyeket a magyar oktatás most, 2010-11 környékén fel tud mutatni, akkor egészen drámai a helyzet. Nemzetközi összehasonlításban kiugróan nagyok Magyarországon a gyerekek közötti eltérések, gyakorlatilag a gyerekek életesélye ma Magyarországon akkor eldől, amikor az édesanyja kézen fogja, és beíratja őt az első osztályba, és ezen mindenképpen változtatni kell, és a törvény egyébként, ha alaposan elolvassák, ezt a célt ki is tűzte maga elé.

Mert mi is történt az MSZP-SZDSZ kormányzása idején? Azt mondták, hogy az állami normatíva aránya csökkenjen, a helyben maradó adóbevételek növekedjenek. Ez egyenesen elvezetett oda, hogy azokon a településeken, amelyekről éppen Gúr Nándor képviselőtársam beszélt, egészen tragikus helyzetbe kerültek az oktatási intézmények, hiszen épp a legszegényebb településeken lévő önkormányzatoknak nem volt pénzük az oktatási intézményekre.

Úgyhogy amikor önök felállnak, és az esélyegyenlőség zászlaját lobogtatják itt a parlamentben, akkor el kellene gondolkodni, hogy hogyan jutott ez az ország ide. Hogyan jutott oda, hogy a PISA-felmérés szerint egyébként az OECD-országok közül itt, Magyarországon van a legnagyobb különbség az oktatási rendszeren belül? És pontosan, hogyha ez nem így történt volna, akkor valószínűleg Magyarországon nem vetődött volna fel az a gondolat, hogy az önkormányzatoktól az államnak át kell vennie az iskolákat. Ezt azért kell megtenni, hogy ezek az esélykülönbségek eltűnjenek vagy legalábbis lényegesen összehúzódjanak.

Sok mindent lehet mondani erre az oktatási törvényre, de egyébként azt, hogy nem az esélyegyenlőtlenségek jelentős csökkentése érdekében fogalmazott meg a minisztérium számos elképzelést, ezt az egyet egyébként csak az meri állítani, aki nem olvasta el figyelmesen a törvényt. (Novák Előd: Úgy bizony!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Meg kell nézni, hogy milyen állapot van Magyarországon, és hiába hivatkoztak önök integrációra (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), teljesen egyértelmű, hogy így tovább ez nem mehet, ha esélyt akarunk adni a következő generációknak, akkor változtatni kell. (Babák Mihály: Úgy van! - Mágori Józsefné: Éljen! - Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces, Gúr Nándor képviselő úr, MSZP!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Önök a lehetőségekről beszélnek - Bebes, Babák képviselőtársaim -, arról beszélnek, hogy majd az európai uniós támogatások, és közben a garanciák tekintetében meg semmit nem nyújtanak.

(16.10)

Emlékszem, a hétfői napon Hiller képviselőtársam, miniszter úr Orbán Viktor miniszterelnököt azonnali kérdezte és kérdezte, hogy hogyan van akkor ezzel a majdani 700 milliárd forintos nagyságrendű többletköltség-kiadással kapcsolatosan, mi a viszonya a miniszterelnöknek, tudja-e garantálni. És a miniszterelnöknek mi volt a válasza? Ott ültek, többen egy kicsit, és azt mondta a miniszterelnök, hogy szeretném, szeretném - ugye? Nem volt olyan válasza, hogy de igen, és garantálom, hiszen ez fontos, hiszen a köznevelés, a közoktatás és - mehetek tovább - a szakképzés és minden egyéb más olyan fontossággal bír Magyarország életében a leendő munkaerőpiac szempontjából és sok minden egyéb más tekintetében, hogy..., igen, vannak rá garanciák. Nincsenek. Nem ad garanciát a miniszterelnök, nem adnak garanciát önök. Lehetőségekről beszélnek, olyanokról, amelyek csak kecsegtetnek, de semmi biztosítékot nem hordoznak magukban. És közben, Révész Máriusz képviselőtársam, közben államosítanak, közben a megyei önkormányzati vagyont (Babák Mihály és Cseresnyés Péter közbeszól.), 180 milliárd forint körüli adósság fejében azt a több mint ezermilliárd forintot elkaszálják, azt magukhoz viszik - nem akarok feltételezésekbe bocsátkozni, hogy miért teszik (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) -, és az önkormányzatokat ilyen értelemben gyakorlatilag kiebrudalják ebből a kérdéskörből. Nincs esélyük sem arra, hogy majd a későbbiekben mértékadó módon beleavatkozzanak az ügyekbe.

No tehát ne lehetőségekről, önök garanciákról beszéljenek, önök biztosítékokat adjanak, önök azt biztosítsák, hogy a köznevelés tekintetében és mindenhol Magyarországon, igen, amiről beszéltek, mindenhol, a kistelepülések szintjén legalább olyan mértékben, mint ahogy az előző 8 évben biztosítottak voltak a feltételek, legyenek, és ne úgy, hogy 11 iskolában, ha jól emlékszem, Pest megyében még fűtés sem volt (Az elnök csenget.) a szezon beindításának a kezdetekor.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Z. Kárpát Dániel következik, Jobbik, két perc.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az LMP-t szeretném nagyon röviden megnyugtatni, azért nagyon röviden, mert a kormánypártoknak köszönhetően nincsen elég időnk kifejteni a saját álláspontunkat. A Jobbik igenis ezen a világon él, és megnyugtathatom kedves képviselőtársaimat, hogy egyáltalán nem tartja elhanyagolható kérdésnek a cigány származású és/vagy halmozottan hátrányos helyzetű gyermekekkel kapcsolatos problémákat. Ismerjük a katasztrofális népesedési trendeket; annak érdekében pedig mindent megteszünk, hogy 2050-re egészséges, a többségi társadalmat is gyarapító, jól képzett magyar gyermekek tömegei járhassanak az iskolákba.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Endrésik Zsolt képviselő úr, Jobbik, két perc.

ENDRÉSIK ZSOLT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is az LMP amazonjaira akarok reagálni. (Derültség, közbeszólások.) Néhány amerikai film dereng fel itt a tudatomban, amelyek utolsó mondata mindig úgy hangzik, hogy azért, mert néger vagyok? (Derültség az LMP soraiban.) Itt senki nem cigányozott, én úgy hallottam, gondolom, mások is... (Osztolykán Ágnes: Én sem! - Derültség az LMP és a kormánypártok soraiban.) Alapvetően az integráció és a szegregáció kérdésében, az integráció egyik oldalt megoldódott, mert a tanulni vágyó, előrelépni akaró többséget egy zűrös kisebbség lerontja, ilyen szempontból az integráció sikeres volt.

Egy másik dolog, ami nagyon zavar az utóbbi időben, hogy nagyon elharapózott ez a "roma" és "nem roma" megnevezés. Mivel középfokú lováricigány-nyelvvizsgával rendelkezem, tudom azt, hogy a "roma" kifejezés "ember"-t jelent, és akkor most nem tudom, hogy emberekről és nem emberekről van szó ebben a kérdésben?

Köszönöm. (Taps a Jobbik és a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Adom tovább a szót, és csak óvatosan próbálom jelezni, hogy nagyon leragadtunk, tehát hogyha esetleg egy kicsit tovább tudnánk lépni a köznevelési törvény általános vitájának más szeleteihez is - de ehhez nekem nincsen közöm természetesen, csak látom a bejelentkező képviselők listáját. Megyünk tovább. Kétperces, Osztolykán Ágnes képviselő asszony!

OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Nem fogok reagálni az elhangzottakra, mert azt gondolom, hogy nem tartoznak a szakmai vitához; a folyosón szívesen elmondom a véleményemet. (Derültség és közbeszólások a kormánypártok soraiban.)

Révész Máriusz képviselőtársamra szeretnék reagálni. Én azt gondolom, hogy ha ön azt gondolja és azt látta ki ebből az előttünk álló köznevelési törvényből, hogy az arra fókuszál, hogy a meglévő esélykülönbségeket vagy esélyhátrányokat kiküszöbölje, és a jelen törvényt, a jelen hatályos közoktatási törvényt afelé mozdítsa el, hogy itt egy viruló, esélyegyenlő rendszer legyen, ahol teljesen mindegy az, hogy az ország mely pontján és milyen iskolában kezdi meg valaki a tanulmányait, akkor máris ellentmondott magának azzal, hogy azon múlik egy gyerek sorsa, amikor az anyukája megfogja a kezét, és beviszi az általános iskolába. Mi itt Budapesten talán egy kicsit könnyebb helyzetben vagyunk, mert tudunk választani, és el tudjuk vinni akármilyen iskolába a gyerekeinket; ha azt akarjuk, hogy egy liberális szellemű iskolába járjon, akkor elvihetjük a Waldorf-iskolába, ha nem annyira azt akarjuk, akkor egy másik iskolába. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) De az a szülő, aki mondjuk, munkanélküli, és az ország keleti csücskében él (Révész Máriusz közbeszól.), ahol mondjuk, a faluban egyetlenegy iskola van, ahol ez a szellem fog megvalósulni, ami ebben az oktatási törvényben van, ami egy poroszos és nem az esélyegyenlőséget segítő rendszer lesz, akkor nem ez fog történni.

Amíg még mindig megtartjuk azokat az elemeket, mint a nulladik osztály, ami egy nyíltan szegregált oktatási forma, akkor ne mondjuk azt, hogy arra irányítjuk ezt a törvényt, hogy az esélyeket kiegyenlítsük. Mellesleg megkérdezném, hogy ha annyira nem tartják elfogadhatónak és jónak a Lázár frakcióvezető úr által fennen Európában hirdetett programot, akkor vajon miért (Az elnök csenget.) és mik vannak abban a módosítóban, amelyet ő beadott, amelynek a hátterében állítólag az fogalmazódik meg, hogy amíg a nulladik osztály lehetősége benne van ebben a törvényben (Az elnök csenget.), addig ő azt nem fogja megszavazni. (Babák Mihály: Lejárt az idő!)

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. Bebes István képviselő úr következik, Fidesz, kétperces.

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Muszáj arról beszélnünk - hogy Gúr képviselő úrra hivatkozzak -, hogy honnét is indultunk ki. Hát nem azokból az alapvetésekből, amelyekben Lamperth Mónika több pénzt ígért az önkormányzatoknak, vagy Lendvai Ildikó garantálta nekünk, hogy nem lesz gázáremelés, hanem abból indulunk ki, hogy van egy 2012-es költségvetés, és a miniszterelnök úr, én azt gondolom, erre tett garanciát, amely biztosítja a köznevelési törvényhez szükséges költségvetési feltételeket.

A másik része pedig, amit önnek szeretnék mondani, hogy önök kilúgozták az önkormányzatokat, és azok bizony sajnálatos módon nem tudnák fenntartani az intézményeket. Ez a köznevelési törvény pont ezt a lehetőséget próbálja meg biztosítani, hogy ott is lehessen megfelelő oktatást adni, ahol, én azt gondolom, erre kevésbé lenne lehetőség az elkövetkezendő időben.

Köszönöm.

ELNÖK: Gúr Nándor képviselő úr, kétperces.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Bebes képviselőtársam, tudja, honnan indultunk el? Onnan, amikor a miniszterelnök azt mondta, hogy 1 millió új munkahely, radikális adócsökkentés, tudja? Nem a 10 százaléknak, a 90 százaléknak! (Babák Mihály: Van is! - Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) És akkor hozzáteszem, inkább arról kellene beszélni, hogy akkor hol van a jogbiztonság, hogyha elkobzásra kerülnek az ingatlanok az önkormányzatoktól. (Cseresnyés Péter: Milyen elkobzás? - Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Hol van? Hol van a jogutód nélküli helyzetekben a biztonsága azoknak az embereknek, akik ott alkalmazásban állnak? Ezek is fontos kérdések!

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Révész Máriusz képviselő úr, két perc.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Kedves Osztolykán Ágnes Képviselő Asszony! Szeretném elmondani, hogy a nehéz helyzetben lévő kistelepüléseken lévő iskolák színvonala, anyagi biztonsága jelentősen növekedni fog, és az ott élő gyerekek szempontjából ez hasznos lesz. (Babák Mihály: Erről van szó!) Erről szól a törvény. (Babák Mihály: Bizony-bizony!)

Köszönöm szépen. (Babák Mihály: Erről szól a történet! - Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Ipkovich György képviselő úr, MSZP.

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzattól az államhoz való átcsoportosítása az oktatási feladatoknak önmagában forráskivonás az oktatásból. Önkormányzati tapasztalataim azt mutatják, hogy egy önkormányzatot két dologgal lehet kifeszíteni anyagilag: az útépítéssel és az iskolafenntartással. Ezek azok a kérdések, amelyekben mindenféle erőforrást megmozgat az önkormányzat. Bebes képviselőtársam pontosan tudja, hogy egy város, amikor eldönti, hogy iskolaváros akar lenni, vagy nem akar iskolaváros lenni, pluszforrásokat csoportosít az oktatásba. Ezek a pluszforrások, képviselőtársam, most el fognak veszni. Idegen tulajdonba nem fog invesztálni az önkormányzat. (Bebes István közbeszól.)

Továbbmegyek: pontosan tudnia kell mint határszéli településnek, hogy bizonyos területeken éles harc folyik az oktatási rendszerünkben Ausztria és Magyarország között. A Vas megyei gyerekek nagy része Burgenlandba jár tanulni, odajár továbbképzésre, elveszik a magyar oktatás számára. Pontosan a határ menti önkormányzatok mozgósítottak minden forrást, hogy visszafordítsák ezt a folyamatot. Szombathely például a kétnyelvű, angol-magyar nyelvű oktatás érdekében tett meg mindent, mert így tudtunk versenyképesek lenni oberwarti és rohonci iskolákkal. Ezek a lehetőségeink most elvesznek, ezek a lehetőségek elenyésznek. A kormány nem lesz arra figyelmes, hogy egy határszéli önkormányzatot, Sopron, Szombathely, Kőszeg önkormányzatát (Göndör István közbeszól.) mi fogja fenyegetni vagy mi feszegeti az oktatásfejlesztés terén! Ezek az eszközök ki lesznek véve az önkormányzatból, de ki lesznek véve azok a költségvetési források is, amelyeket eddig az önkormányzat beletett az oktatási rendszerbe.

(16.20)

ELNÖK: Szabó Timea képviselő asszony, LMP, két perc!

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót. Révész Máriusz képviselőtársamtól kérdezném nagy érdeklődéssel, hogy honnan veszi ezt, hogy a kistelepülési iskoláknak most több pénz fog járni, ugyanis én nem találtam ezt a sort a 2012-es költségvetésben. Kérem, mutassa ezt meg nekem, mert akkor mi leszünk a legboldogabbak, tényleg, ha valóban a kistelepülési iskoláknak több pénz fog járni, amikor százmillió forint megvonásról tudunk egyelőre. Illetve azt hiszem, az is öntől hangzott el korábban, de ebben már nem vagyok teljesen biztos, hogy az elmúlt nyolc évben tönkretették az oktatási rendszert. Erről valóban lehet vitatkozni, de inkább arról szeretnénk, ha a vita folyna, hogy a jövőben hogyan fog ez alakulni.

Eddig sem voltak olyan ösztönzők beépítve a rendszerbe, amelyek azt serkentették volna, hogy gyengébb, rosszabb minőségű iskolákban felkészült pedagógusok tanítsanak, kistelepülésekre elmenjenek dolgozni, tanítani, ezt most sem látjuk a jelenlegi tervezetben, úgyhogy sem az anyagi, sem pedig a szakmai feltételeit nem látjuk annak, amit ön mond.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Akkor vissza az eredeti felszólalói listához; Endrésik Zsolt képviselő úr, Jobbik.

ENDRÉSIK ZSOLT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Jómagam is pedagógusként dolgoztam 1998-2010 között, én is egy paidagogosz vagyok, ez a görög szó azt jelenti, hogy tanító rabszolga, ez már önmagában jelent valamit.

1998 és 2010 között végigéltem a Pokorni Zoltán, Magyar Bálint és Hiller István neve által fémjelzett ámokfutást, mert erre nem tudok mást mondani. Néhány évente, mint a hullámvasúton, a rajta utazó emberek hol új tantervekbe csöppentek bele, jött a NAT, a kerettanterv, hol újabb programok követték egymást. Rengeteg ígéretet hallottunk ezen időszak alatt. Már akkor megjelent a Fidesz vezérvonalában az életpályamodell, ami akkor nem tudott megvalósulni.

Véleményem szerint azt lehet erről mondani, ha annak idején, 2002-ben a Fidesz meglépi azt, hogy a közalkalmazottaknak, köztük a pedagógusoknak az anyagi helyzetét, megbecsülését rendbe hozza, akkor valószínűleg a 2002-es választásokon nem az MSZP kerül a kormányra, és lehet, hogy az ország sem itt tartana.

Az életpályamodell: rengeteg ígéret van ebben, Gloviczki Zoltán helyettes államtitkár szerint drámai mértékű béremelés várható. Maga a kifejezés is elég érdekes. Tudjuk azt, hogy a főiskolát végzettek a minimálbér 180, az egyetemet végzettek a minimálbér 200 százalékát kapják majd meg, ha esetleg oda kerül az ország sorsa. Jelenleg azt el kell mondanunk, hogy a pedagógusok átlagbére körülbelül 100 ezer forinttal alatta van a diplomás-átlagbéreknek, a megbecsülés még máig is jóval a meglévő szint alatt van.

Igaz, 2002-ben bekövetkezett egy nagymértékű bérkompenzáció, amikor 50 százalékkal megnövelték a pedagógusbéreket. Ez annak idején nagyon jól jött nekünk, ezt azért el kell árulnom, viszont utána megindult a bűnbakképzés, aminek a levét a pedagógustársadalom még a mai napig issza, ránk fogva, közalkalmazottakra és pedagógusokra, hogy miattunk ment tönkre az ország annak idején, mert a mi fizetésünket megemelték.

Sajnos azt kell mondanom, hogy 2007 óta a pedagógusbérek be vannak fagyasztva, ez azért már elég hosszú történet, és ha továbbtekintünk, még körülbelül ennyi évnek kell eltelnie, hogy újra pedagógusbér-emelés következhessen be. Leghamarabb ezt 2013-ra prognosztizálják, de az ország jelenlegi gazdasági helyzete alapján ez lehet, hogy csak 2014-ben vagy 2015-ben fog megvalósulni. Sajnos, a pedagógustársadalom szinte egésze anyagilag oly mértékben tönkrement, hogy nem tudom, ki fogják-e még bírni ezt a néhány éves időszakot.

Az életpályamodellre tekintve néhány fontos megállapítást kell tennem. Sajnos, a frissen végzetteknek nem fog túl nagy perspektívát nyújtani ez az életpályamodell. Lényegében két éven keresztül szinte páriaként lehet rájuk tekinteni, és közel 8-10 évnek kell eltelnie, míg olyan szintre emelkedik, hogy tényleg egy megbecsült pedagógus válhasson belőle. Tehát nem valószínű, hogy hatalmas tömegeket fog majd vonzani a pedagóguspálya ezzel a változtatással is.

50 év fölött pedig sajnos az a nagy helyzet, hogy a pedagógustársadalom közel fele 50 év fölötti, és ha jól tudom az adatokat, tíz éven belül a pedagógustársadalom több mint egyharmada nyugdíjba készül vagy nyugdíjba vonulásra vár, ami szintén egy hatalmas terhet fog majd jelenteni a kasszára.

Amit még ki lehet olvasni itt a sorok között, valószínűleg várható lesz majd a nyári szünetnek bizonyos mértékű megkurtítása, aztán az óraszámemelés, igaz, ezen már most is ment a vita, valószínűleg ez óraszámemelésnek tűnik, szintén Gloviczki Zoltán egyik mondatát emelném ki: a munkáját tisztességesen ellátó pedagógus ma is eltölt 32 órát az iskolában.

Ez egy jó megállapítás, de akkor tegyük kötelezővé ezt a 32 órás óraszámot? És a maradék 8 órában - mert elméletileg 40 órás a pedagógusok munkahete is - kell majd a családokkal foglalkozni, családlátogatásra járni, felkészülni, kutatni, dolgozatokat javítani? Több felmérést végeztettek el velünk az elmúlt években, aminek az eredményét azért nem annyira publikálták, hogy a pedagógusok többségénél a heti reális munkavégzés 50 óra környékén van. Heti 50 óra, bent az iskolában, vagy ezen kívül, az iskolán kívüli elfoglaltságokra gondolva itt.

Két igen fontos tényező, nem tudom, lesz-e ennek háttere, meglesz-e az infrastruktúrája, hogyan lesz ez addigra kidolgozva: a mindennapos testnevelés megvalósítása. Igaz, benne van a törvényjavaslatban, hogy heti 5 óra ez az időszak, amiből viszont csak 3 órát rögzítenek, azaz biztos, hogy egy héten belül három nap lesz testnevelésóra, de a maradék kettőt tanórán kívüli foglalkozásokra fogják tenni, ami nem biztos, hogy a maradék napokra fog bejönni, így nem tudom, hogy a mindennapos testnevelés meg fog-e állni ilyen téren.

Lesz-e elegendő sportlétesítmény? Tényleg rengeteg uszodára, sportcsarnokra lenne szükség, hogy ezt a rengeteg gyereket, akik majd délután sportolni akarnak, vagy kötelezően kell sportolniuk, ezeket el tudjuk helyezni. Szintén a feltételét, hátterét még nem nagyon látom, hogy az egész napos iskola hogyan oldható meg.

Van egy sajnálatos tény, amit szintén észrevettem, az igazgatói kinevezésekkel kapcsolatban. Sajnos, eddig is úgy volt, hogy a fenntartó, az önkormányzat vagy a megyei önkormányzat döntött az igazgatók kinevezéséről, most ezt majd a kormányhivatalok fogják végezni. Sajnos, megint az érintett felek, azaz a tantestület nem dönthet lényegében az igazgatói kinevezésekkel kapcsolatban.

Külön kiemelendő még az alkotói évnek a bevétele ebbe a törvényjavaslatba, ami tízévente egy évet irányoz elő a pedagógus II. beosztás fölött, de fizetés nélkül. Ez egy elég érdekes tényező. Az Európai Unió 12 országában van hasonló rendszer, aminek a többségében azért valamilyen juttatást kapnak a pedagógusok, miközben vagy továbbképzik magukat vagy kutatnak, vagy egyéb más hasznos dologgal töltik az idejüket, és közben feltöltődnek. A magyar pedagógustársadalomban rengeteg kiégett és a munkájába belefásult tanár, pedagógus van, akiknek ez tényleg felüdülést jelenthetne a későbbiekben.

(16.30)

Egy dolog nagyon nem volt kidolgozva, erre is szintén kíváncsi leszek, hogy az érettségi feltételeként megszabott 50 órás közösségi szolgálatot majd hogyan képzeli el a kormányzat.

Végszóként tényleg megint egy idézetet hoznék. A pedagógusok nem a nemzet napszámosai, hanem a nemzet lámpásai. Ezt Hoffmann Rózsa államtitkár asszony mondta a tavalyi pedagógusnapon. Sajnos azt kell mondanom, hogy ha érdemben radikálisan nem tudunk változtatni a helyzeten, akkor ezek a lámpások szépen lassan ki fognak hunyni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Spaller Endre képviselő úr következik, KDNP.

SPALLER ENDRE (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Az önkormányzatokban időnként nem biztos, hogy megvan az a kellő tudás és az a kellő tapasztalat, amelyekkel az oktatási rendszert, a helyi oktatási rendszert teljeskörűen lehet felügyelni. (Moraj az MSZP és a Jobbik soraiból.) Nem minden településen van ez így. Emlékszem rá helyi önkormányzati képviselőként, hányan és kik szóltak hozzá a pedagógiai tantervekhez, kik értékelték az iskolai szakmai munkát, kik vettek részt iskolai látogatásokon. Nem biztos, hogy minden önkormányzatban megvan erre a képzettség.

Ha tovább nézzük a budapesti problémákat, akkor láthatjuk, hogy nagyon sok gyerek nem ott jár iskolába, nem abban a kerületben vagy nem azon a településen, ahol ő valójában lakik. Ez már csak azért is előfordulhat, mert szemben az utca túloldalán időnként már másik kerület van, ámde a finanszírozás úgy működik, hogy minden kerület csak annak a költségnek nagyjából a felét kapja meg állami normatívában, ami az iskola fenntartásához kell. Éppen ezért nagyon sok önkormányzat azt a stratégiát választotta, hogy a helyieket ellátta, de a többieket nem engedte be akkor sem, ha közelebb volt neki a másik kerületi iskola, mint az, ahol ő valójában körzetes.

Ezt a problémát mindenképpen meg kell oldani ebben a törvényben, de ugyanígy felhívnám a figyelmet egy problémára, hogy most pedig a megyék közötti átjárhatóságot kell majd növelni.

Utalnék arra, hogy egy Pest környéki településről is meg kell oldani, hogy a gyerekek bejárjanak Pestre, úgy kell megoldani a finanszírozást.

Nagy a mobilitás. A gyermekek jönnek-mennek, a családok költöznek, hosszú az a nyolc év, amit egy helyben el kellene hogy töltsenek a gyermekek, egy iskolában. Ugye, ma már ez nem nagyon divat, különösen itt, a városban nem. Itt a valódi probléma, hogy a gyermekek mást tanulnak az egyik helyen, és mást tanulnak a másikban. Vagy tanszabadság, vagy átjárhatóság. Ez a törvény, azt hiszem, világosan leteszi a garast amellett, hogy inkább átjárható legyen. Az egységes kerettantervek ezt a célt szolgálják.

Elmondták az iskolaigazgatók, hogy ha egy pedagógus alkalmatlanná válik, akár csak ideiglenesen is, nincsen eszköz arra, hogy ezt valami úton-módon objektíven közölje vele. Nincsen erre mérőeszköz. Feltétlenül fontos éppen ezért visszaállítani azt az értékelési és minősítési rendszert, amely korábban volt, és amely felügyeli a pedagógusokat.

Az integráció tekintetében itt mindig elhangzik, Gúr képviselőtársam is mondta, hogy hogyan van ez Borsodban, meg a hátrányos helyzetű településeken. Én visszakérdeznék, hogy miért, hogy van ez Budapesten. Itt vajon azt mondhatjuk-e, hogy itt - ahol egyébként nagyon sok integrált iskola van - meg van oldva a probléma? Pontosan azt látom, hogy ennek a törvénytervezetnek nem az a baja, hogy nem foglalkozik az integrációval, hanem egy kicsit komplexebben kezeli, és azt mondja, hogy annak ellenére, hogy van integráció, annak ellenére, hogy a szomszéd utcában esetleg egy egyetem működik, van digitális tábla, olyan EU-konform játékok az udvaron, amelyek milliókba kerülnek, ennek ellenére sem biztos, hogy megvalósul a felzárkóztatás. Ez a törvénytervezet, még egyszer mondom, komplexebben kezeli ezt a kérdést, és szerintem ez egy óriási előnye.

Van itt még egy kérdés, hogy valójában kiket is szolgál ki az iskola, mondjuk, a délutáni oktatás során manapság. Elmondhatjuk-e, hogy valóban azok veszik igénybe délután az iskolát, akik erre a leginkább rászorulnak, akiket fel kellene zárkóztatni? Én nem látom, hogy valójában ők vennék ezt igénybe. Sajnos nem ők veszik, de nem is az elit, akik el tudják vinni magánórára a gyerekeket, hanem a kettő között valahol. Azt látom, hogy a délutáni képzés, amit erre fordítunk, akár önkormányzatként, akár államként, azt bizony ma nemcsak a felzárkóztatásra fordítjuk, ami szerintem egy probléma.

A megoldás az állami szerepvállalás egyértelmű növelése. Szerintem le kell számolni azzal a rendszerváltáskori félelemmel és hittel, hogy az állam feltétlenül rosszul végzi a dolgát, a települések pedig jól, csak azért, mert helyiek. Azt gondolom, hogy ennél sokkal bonyolultabb a helyzet.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Ipkovich György képviselő úr, MSZP.

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Spaller képviselőtársam, remélem, csak viccnek szánta, hogy az önkormányzatok nem értenek az oktatásszervezéshez. Huszonegy éve csinálják teljes mellbedobással. Tudom állítani, hogy értenek hozzá, sőt, az a vita, amely az önök padsoraiban kibontakozott, az önkormányzati oktatásszervezés és a tisztán elméleti között, amit megtestesít az államtitkár asszony, illetve a polgármester úr, nem véletlenül a polgármester felé hajlok én mint volt önkormányzati ember.

A másik pedig, hogy azt teljesen természetesnek veszem, hogy a gyerekek nem mindig oda járnak iskolába, ahol laknak. Hát verseny van ebben a szférában, képviselőtársam! Pontosan az volt eddig a lényeg, mondjuk, egy iskolavárosnak minősülő városban, hogy minél több gyerek jöjjön oda. Szombathelyen például 65 százalék volt a nem szombathelyi gyerekek aránya a középfokú oktatási rendszerünkben. Hát ez volt a célunk, hogy elcsábítsuk, és ezt a szabad versenyt önök most megszüntetik egy uniformizált állami képzéssel, ezért nem támogatjuk az előterjesztésüket.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Michl József képviselő úr, KDNP, kétperces.

MICHL JÓZSEF (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy részt szeretnék idézni magából a törvényből, mert az igazgató kinevezésével vagy megbízásával kapcsolatban szintén valószínűleg valami mást olvastak a képviselőtársaim. Nagyon pontosan fogalmaz a törvény szövege, amikor azt mondja, hogy az intézmény vezetőjét az oktatásért felelős miniszter bízza meg öt évre, és az egyetértését gyakorolja abban az esetben, ha egyházi és magánintézményről van szó. Azt gondolom, hogy ez egy óriási előrelépés, hiszen az igazgatót egy olyan szintre emeli fel ez az új törvényi lehetőség, amelyen jelenleg például az egyetemek rektorai vagy a főiskolák főigazgatói vannak, hiszen őket a köztársasági elnök, illetve a miniszterelnök nevezi ki.

Egy települési iskolaigazgató, akit a miniszter fog megbízni, egészen más hozzáállással fogja tudni végezni a munkáját. Azt gondolom, már csak az erkölcsi hozzáállását tekintve is lényegesen nagyobb erővel tudja kifejteni a munkáját. Tehát én ezt a megoldást nagyon-nagyon jónak tartom és üdvözlöm.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Spaller Endre képviselő úr kétperces hozzászólásra következik.

SPALLER ENDRE (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Ipkovich képviselőtársam, ha önnek ilyen példái vannak, akkor szerintem az önök padsorában is ül olyan polgármester, akivel ezt megoszthatná, aki egy iskolát tarolt le csak azért, mert a kerületiek aránya túl kevés volt. Egy gimnáziumot felszámolt ezért. Ha ez valóban így működne ebben az országban, hogy verseny van, és igyekszünk odacsábítani a máshol lakó gyerekeket is, akkor talán a saját padsoraiban is terjesztenie kellene ezt a pozitívumot. Sajnos én ezt nem így látom, hogy ez így lenne. (Göndör István: El kell menni vidékre!) Köszönöm szépen.

A többi felvetésére nem reagálnék; egy részét nem is hallottam, az az igazság. Köszönöm.

ELNÖK: Következik Kaufer Virág képviselő asszony rendes hozzászólásra - nem mintha a többiek rendetlenek lettek volna -, előre bejelentkezett felszólalóként.

KAUFER VIRÁG (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Két dologról szeretnék nagyon röviden az időkeretünkből adódóan beszélni. Az egyik a pedagógusokat sújtó intézkedések, a másik pedig a közoktatási rendszer tervezett hatása az iskolapadból kikerülő fiatalok foglalkoztathatóságára.

A pedagógusok munkahelyen történő tartózkodásának törvénnyel történő meghatározását indokolatlannak és bizonyos mértékig megalázónak tekintjük. Ma Magyarországon a heti kötelező munkaidő 40 óra. A 2010-ben készült OM-Tárki-PDSZ kutatás egyértelműen megállapította, hogy a pedagógusok átlagos heti munkaidő-terhelése 51 óra, amely közel 30 százalékkal magasabb, mint amennyi az ország többi munkavállalójára jellemző.

(16.40)

Ez az 51 óra 22 kötelező tanóra megtartása mellett értendő. Ezt akarják most önök tovább növelni, és az eredmény nem lehet más, mint a titkos hatástanulmányban is kiszámolt többezres pedagóguselbocsátás. A 62. § 5. és 6. pontjának alkalmazása esetén a pedagógusok óraszáma ugyanis jelentősen növekedni fog, így munkaterhelésük továbbfokozódik. Ez, tisztelt államtitkár asszony, jelentősen sérti az "egyenlő munkáért egyenlő bér" elvét, amely jelen pillanatban még benne van az alkotmányban, hiszen azonos feladatot végzők esetén nem azonos mennyiségű munkáért, vagyis többletmunkáért azonos illetmény jár majd.

A társadalomban a pedagógusszakma anyagi megbecsülése rendkívül alacsony. Az előterjesztők célja, amely ennek a tendenciának a határozott megváltoztatását célozza, igen tiszteletre méltó, de az előbb jelzett pontok törvénybe iktatása ennek ellenkezőjét fogja majd elérni.

Endrésik Zsolt képviselőtársam beszélt részletesen az életpályamodellről, ezért én csak röviden egészíteném ezt ki az LMP szempontjából.

Orbán miniszterelnök úr ugye sokadik őszödi beszédét tartotta hétfőn itt a parlamentben (Felzúdulás a kormánypártok soraiban.), és elárulta, ami nyílt titok volt: a pedagógus-életpálya finanszírozhatatlan, nincs pénz a 700 milliárdos csomagra. Ezzel azt is elárulta, hogy azt az alkut, amit önök a pedagógustársadalommal meg akartak kötni - több munkáért több pénz jár majd -, már megkötése előtt megszegték. Ez a "több munkáért több pénz" lett volna az az életpályamodell, amiről önök beszéltek, és a párhuzamosan bevezetett óraszámnövelés lett volna a lényege. Mi maradt ebből? A törvény megmutatja: több munka, de több pénz nem lesz.

Megjegyzem, a pedagógus-életpályamodell - egyetértve ismét jobbikos képviselőtársammal - szakmailag elhibázott, mert nem a pályakezdőket ösztönzi, nem szolgálja azt a célt, hogy a legtehetségesebb fiatalok válasszák a pedagógushivatást, mert csak 20-30 pályán töltött év után jelentene ez igazi vonzerőt. De ez mindegy is, hiszen a költségvetésből úgysem jut sem a fiatalabb, sem a tapasztaltabb pedagógusok érdemi béremelésére. Ami tény: a hivatalos KSH-adatok szerint az idei első félévben 10 százalékkal csökkent az oktatásban dolgozók reáljövedelme. Ezek után azt gondolom, képviselőtársaim, nem véletlen, hogy a Pedagógusok Szakszervezete levélben fordult hozzánk - és gondolom, önökhöz is -, hogy kérjük fel Hoffmann Rózsa államtitkár asszonyt, vonja vissza ezt a törvénytervezetet.

Röviden most a gyermekek jövőjéről szólnék, vagyis foglalkoztathatóságuk elősegítéséről a köznevelési törvény tervezete alapján. Önök a kompetenciafejlesztés háttérbe szorításával, a pedagógiai autonómia csökkentésével, a problémás tanulókkal foglalkozó pedagógiai munka nem megfelelő elismerésével, a korai fejlesztés, az utazó gyógypedagógiai és iskolapszichológusi hálózat háttérbe szorításával, a szakképzésben oktatott közismereti tárgyakra jutó órakeret lecsökkentésével hozzájárulnak ahhoz, hogy ahogy eddig is, ezután is funkcionális analfabéták, a jövendő munkanélküliek tömegei hagyják majd el az iskolapadot.

Aki itt volt délelőtt a szakképzés rendszerének átalakításáról szóló vitán, tudja, hogy többször elhangzott ez a probléma, és nemcsak ellenzéki képviselők szájából, hanem kormánypárti képviselők szájából is. Jelen pillanatban ma Magyarországon az írni, olvasni, tanulni alig tudó diákok kiáramlása az általános iskolákból megnehezíti a szakképzés reális megvalósítását. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Czomba államtitkár úr említette a szakképzési vitánál, hogy ez ugye nem a szakképzési vitához tartozó probléma, hanem a köznevelési vita problémája és a köznevelés szabályozásának a kérdése, ezért gondolom, hogy erről most nagyon fontos beszélni ennek a vitának a keretein belül.

Ugyanakkor a helyzeten még tovább ront az, hogy a szegregált oktatási formákat - amiről ugye egy komolyabb vitát lefolytattunk az előbb - helyezik önök előtérbe a köznevelési törvénytervezetben; ilyenek a kis létszámú fejlesztőosztályok, amivel egyébként Magyar Bálint próbálkozott korábban, de megbukott ez az elképzelés, vagy említhetném itt a délelőtt sokat emlegetett Híd-programot is.

És persze nagyon fontos pont, ami szintén érinti mind a szakképzési reformot, mind a képzett, dolgozni tudó, tanulni és vállalkozni tudó fiatalok képzésének a szempontjait, az, hogy önök leszállítják ebben a köznevelési törvényben a tankötelezettség korhatárát 16 évre. Képviselőtársaim, gondoljanak csak bele: jár két évet szakiskolába egy tanuló, és egy, azaz egyetlenegy évvel a képesítés megszerzése előtt azt mondják neki, hogy most már nyugodtan mehetsz, vége a tankötelezettségednek, menj dolgozni. Ha őt addig nem segítette az iskola, ha bukdácsolt, ha nem kapott egyéni fejlesztést, majd valószínűleg boldogan otthagyja az iskolát, hogy megkezdje több évtizedre is kinyúlható munkanélküli és alkalmi munkából tengődő pályafutását. Az eldobható, kiszolgáltatott munkaerő-termelésbe a köznevelési koncepció is ilyen formában beilleszkedik: leszállítja majd az írni, olvasni alig tudó, egyéni fejlesztésből kimaradt gyerekeket, hogy a kamarák és a kisvállalkozók kezdjenek velük valamit a szakképzés keretein belül.

Ez a probléma, tisztelt képviselőtársaim, fölmerült a szakképzési vita során, igenis olyan diákok mennek a szakképzésbe, a szakiskolákba ma Magyarországon, akik komoly tanulási problémákkal szenvednek, és ezzel a szakképzésnek kellene valamit kezdenie. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból, köztük: Ezért kellene megszüntetni!) A jelenlegi köznevelési törvénytervezet, amely előtt van, ezt a problémát nem fogja megoldani (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), de a szakképzési törvény tervezete sem természetesen. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Elfogyott az idő!) Egész...

ELNÖK: Képviselő asszony, bocsánat! Elfogyott az LMP ideje.

KAUFER VIRÁG (LMP): Köszönöm szépen; azt hiszem, a lényeget sikerült elmondanom. Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiból.)

ELNÖK: Én köszönöm. Én hagytam volna, de a Házszabály meg a képviselők többsége, azt hiszem, ezt rögtön észrevette volna.

Megyünk tovább, Pánczél Károly képviselő úr következik, Fidesz.

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kivételesen megfogadva elnök úrnak azt a tanácsát, hogy foglalkozzunk a köznevelés ügyével - mintegy fél órával, háromnegyed órával tette ezt -, szeretnék ráerősíteni arra, hogy a nemzeti köznevelési törvény a címében is hangsúlyozza a nevelés fontosságát, és őszintén remélem, hogy ugyan a törvény nem erre hivatott, de majd az új Nemzeti alaptanterv és a ráépülő kerettantervek hangsúlyozottan fognak szerepet adni az elkövetkezendő időszakban a nevelésnek.

Szeretnék megosztani önökkel egy idézetet, volt már, hogy a parlamentben ezt elmondtam, de nem lehet elégszer megismételni. Az idézet úgy szól: "Társadalmasodásra és nemzeti öntudatra nevelni kell, nem tanítani. Az iskolában kevesebbet kellene tanítani, többet nevelni." Ez a tragikus sorsú Teleki Pál miniszterelnöktől származik; ugye több mint hetven esztendeje hangozhatott el ez az idézet, de azt gondolom, napjainkban is megfontolandó.

Az új NAT-ban és kerettantervekben kell megjelenni ezeknek a fontos nevelési céloknak. Ott ugye szerepelni fognak majd, reményeink szerint, a kötelező műveltségi elemek, az elvárható tudás, és emellett azok a nevelési célok, amelyeket, azt gondolom, mind ellenzékiek, mind kormánypártiak szerintem fontosnak tartunk: hazaszeretet, nemzet, tisztesség, becsület, a közösség élménye, a közösséggé formálás megjelenjen mint nevelési terület; illetve amiről például Z. Kárpát Dániel is beszélt, hogy legyen fogyasztóvédelem, legyenek pénzügyi és gazdasági ismeretek, vagy legyen például környezettudatosság. Ezek mind olyan fontos területek, amelyekről azt gondolom, hogy a törvény szelleme kapcsán majd a NAT-ban és a kerettantervekben is meg kell jelenniük.

A neveléshez szeretném kapcsolni a következő ügyet, az egész napos iskolának az ügyét. A valódi egész napos iskolát - és nem napközit - én nagyon jónak tartom. Ma is már sok iskolában működik, ahol egész napra el van osztva a terhelés, jut idő az ismétlésre, jut idő a gyakorlásra, jut idő a nevelésre. Fontosnak tartanám, ha valóban mélyen igyekszünk változtatni a köznevelési rendszeren, hogy ez az egész napos iskola hangsúlyos elem legyen.

Szeretném felhívni az államtitkár asszony figyelmét a következő fogalomra, a "kiemelt oktatási körzet" fogalmára. Annak idején már ellenzékből is többször javasoltuk azt, hogy bizony Magyarországon vannak leszakadó térségek, vannak szociális hátrányokkal küzdő, elszegényedő települések, ezeket kellene kiemelt oktatási körzetnek tekinteni, és itt kellene ösztönözni arra az iskolákat, anyagilag is, mellé tenni kiváló, jó programokat, hogy az egész napos oktatást bevezessék.

(16.50)

Ha elfogadjuk azt a tételt, hogy a mélyszegénységből való kiemelkedéshez, a leszakadásból való kiemeléshez hozzájárul az oktatás, akkor a legelmaradottabb térségeinkben kellene bevezetni - nevezzük őket kiemelt oktatási körzeteknek - az egész napos iskolát, hogy valóban a nevelés és az oktatás világa felemelkedést nyújthasson sok-sok magyar gyermeknek.

A másik témakör, amiről szeretnék beszélni, az a fenntartás ügye. Jónak tartom azt, hogy a törvényjavaslatból az derül ki, hogy az állam nagyobb szerepet vállal az oktatásban. Eddig is egyébként az állam feladata volt az ingyenes közoktatás biztosa, csak húsz évvel ezelőtt úgy alakult ki a rendszer, hogy mindezt átadta mint kötelező feladatot az önkormányzatoknak. A baj abból származik, hogy ma már eljutottunk oda, hogy az oktatás minőségére leginkább az hat, hogy az önkormányzatnak milyenek az anyagi lehetőségei. Két nappal ezelőtti hír, hogy egy kistelepülésen nincs fűtés az óvodában és az iskolában. Megengedhetetlen az, hogy a kedvezőtlen földrajzi adottságok, van-e iparűzési adó vagy nincs, van-e gépjárműadó-bevétel vagy nincs, szabja meg azt, hogy milyen az oktatás minősége. Tehát az állami szerepvállalás növekedése mindenféleképpen üdvözítő.

Úgy jutottunk ide, hogy valamikor a normatíva majdnem fedezte az oktatási költségeket. Talán Hiller képviselő úr, aki most csóválja a fejét, emlékszik a közoktatási törvény azon paragrafusára, hogy az előző évi ráfordítás 90 százalékánál nem lehet kevesebb a normatíva, majd ez lett 80 százalék, majd amikor jött az MSZP-SZDSZ-kormányzás, akkor azt a garanciális elemet is kivették a törvényből, hogy a normatíva nem lehet kevesebb, mint az előző évi. Kivették a törvényből, majd onnantól kezdve egy új teljesítménymutatós számítási trükkel a normatíva elkezdett úgy csökkenni, hogy ma a kiadások 50 százalékára elegendő csak.

Úgyhogy azt gondolom, hogy a fenntartásban igenis az államnak sokkal nagyobb szerepet kell vállalni. Az ma még vitatott, hogy a pedagógusbéreken és -járulékokon túl mit fog finanszírozni az állam, vajon finanszírozza-e a dologi kiadásokat is, vagy ott marad az önkormányzatnál. Sok még a bizonytalanság, ez nem tesz jót egyébként az ügynek, jó lenne erről többet tudni.

Az életpályamodellel kapcsolatban csak egy gondolatot: én azt tartom nagyon jónak ebben az új életpályamodellben, hogy végre elszakad attól a bértáblától, ami csak az életkorra és a végzettségre koncentrált, és most megjelenik mellette a minőség is és a minősítés is. Ez is az előrelépés egyik záloga. Ehhez kell egy külső ellenőrzés és értékelés. Az, ami 26 éve nincs a magyar oktatásban. Sok mindent ellenőriztek a magyar közoktatásban az elmúlt húsz évben. Agyonellenőrizték az alapító okiratokat, az szmsz-eket, a házirendet és nagyon sok alapdokumentumot, de igazából a pedagógiai munka rendszeres ellenőrzése és értékelése nem történt meg.

Zárszóként szeretném felhívni a figyelmet arra, elsősorban kormánypárti képviselők figyelmét, az államtitkárság figyelmét arra a felelősségre, hogy rendkívül nagy a felelősségünk a törvényhozásban, hiszen évtizedekre határozhatjuk meg az oktatás és benne gyermekeink jövőjét, és nem szabad arról elfeledkezzünk, hogy ebben az egész történetben végül is a legfontosabb a gyermek.

És ha egy idézettel kezdtem, akkor két idézett mondattal hadd zárjam a felszólalásomat. Sütő András teszi fel a kérdést: "Mit csináltál a rád bízott tálentumokkal? Nincs más számonkérés, csak a gyerekeink tekintetében."

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces, Varga Zoltán képviselő úr, MSZP.

VARGA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Pánczél Károly Képviselőtársam! Ön azt mondja, hogy mindig csökken a normatíva; azt gondolom, hogy akkor lett volna korrekt, ha önök most azzal kezdik a törvénykezést, hogy az önök által legjobbnak ítélt normatíva összegét a közoktatás mellé odateszik, de önök sem ezt tették. Tehát ilyen tekintetben szerintem ezt a vitát nem kellene tovább folytatni.

A legnagyobb probléma az, és erről ön is beszélt, hogy az elmaradott térségekben és a hátrányos helyzetű térségekben tényleg komoly gondok és finanszírozási problémák vannak, de nem lehet a kivételre szabályt alkotni. Azt gondolom, hogy önök most azt tették, ahelyett, hogy ezt a problémát megoldanák nyilván finanszírozással és többletfinanszírozással, onnan is elveszik ezeket a létesítményeket, iskolákat, ahol azt gondolom - ezt önök is meg kell hogy erősítsék -, ahol az elmúlt húsz évben ez jól működött, és tényleg minőségi oktatás volt. Tehát azt gondolom, hogy ez így nem korrekt.

És persze teljesen mindegy, hogy önkormányzati vagy állami lesz a fenntartása, az az anyagi lehetőségtől fog függni. De önök látják a 2012-es költségvetésben a szeptember utáni finanszírozás forrását? Mert én nem látom. Akkor mondják meg, hogy hol van az a forrástöbblet, amivel az önkormányzati iskolákat, amelyeket átvesz az állam, hasonló minőségben, hasonló anyagi kondíciókkal finanszírozni fog, hacsak az önkormányzatoktól majd 2012-ben ezt a forrást el nem fogják vonni.

Tehát azt gondolom, abban önnek igaza van, hogy ebben a törvényben nagyon sok hiányosság van; az önök felelőssége az, hogy ezt a törvényt egyáltalán, ha lehet, tegyék jobbá.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Baráth Zsolt képviselő úr, Jobbik.

BARÁTH ZSOLT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Van, aki az úton jár, van, aki beszél róla. Én 33 évig jártam ezen úton, most megpróbálok néhány percben beszélni róla, annál is inkább, mivel elnök úr bekonferálta, hogy vannak itt az üléstermen kívül is pedagógusok, és gyanítom, hogy értő fülekre talál az a rövid párperces gondolatom a nemzeti köznevelési törvényjavaslattal kapcsolatban.

Szeretném fölhívni a következőre a figyelmet ugyanis. A törvény 3 éves kortól szándékozik a köznevelés alá vonni a gyermekeket, óvodás kortól tenné kötelezővé a részvételt. A gyermekek alapszocializációja 3 éves korára befejeződik, mint tudjuk. Ezért sok esetben gyakorlatilag a mentális devianciák és intellektuális lemaradások korrekciója és a felzárkóztatás válik a pedagógusok elsődleges feladatává.

Lehet azon vitatkozni akár azon alapon, hogy származási, biológiai vagy szociális tényezők hatnak-e az intelligencia minőségének megnyilvánulásaira és jellemzőire, de sok esetben felesleges. A társadalmi egyenlőtlenségekkel foglalkozó vizsgálatok tárgyszerűen bizonyítják, hogy az egyén státusát, társadalmi hierarchiában elfoglalt helyét a születés pillanatában élvezett privilégiumok határozzák meg.

A szociális helyzet determinálja az egyéni képességek fejlődésének irányát, aminek céltendenciái határozzák meg a célkvalitásokhoz szükséges értelmi képességeket, természetesen a biológiai adottságok határai között. Vagyis a társadalmi státusesélyek átörökítésének folyamatában biológiai és szociális tényezők egyaránt szerepet játszanak. A szociális, családi háttér határozza meg az iskolai teljesítményeket és az egyén által elérhető magasabb kvalifikációt.

Az intelligens magyar állampolgárok felnevelésének alapvető feltétele az óvoda- és iskolaérettségi mutatók javításán túl az élet- és státusesélyek javítása a korai és minőségi nevelés által, amit a szegénységben és nagyrészt tudatlanságban élő szülők szociális, valamint intellektuális hátrányaikból adódóan képtelenek megfelelően ellátni. A nem etnikumspecifikus korai szocializációs beavatkozást sürgeti a gyermekszegénység és a velejáró éhezés terjedése is.

Az elemi szocializációs helyszín konzerválja az életvitelt, és ellene hat minden változtatási szándéknak. Így azok a szülők, akik nem képesek elfogadni és betartatni a tolerálandó és alapvető emberi és társadalmi normatívákat, képtelenek gyermekeikbe nevelni a legelemibb szabályokat és erkölcsi normákat. Ilyen esetben az állam intézményi rendszerének kell átvenni a lehető legkorábban a gyermekek szocializációját, ami a visszaélések elkerülése érdekében a szülő gyakorlati bevonását igényli, ami infrastrukturálisan napközi jellegű anya-csecsemő intézményeket, szociális munkásokat, szakképzett gyermekgondozókat, hathatós védőnői szolgáltatást és egyéb tárgyi feltételeket követel meg. Az intézmény igénybevételét pedig kötelezővé szükséges tenni minél korábban, akár a gyermek egyéves korától, minden olyan család részére, etnikumtól függetlenül, amelyben visszaeső bűnöző és/vagy intellektuálisan leépült vagy retardált valamely szülő, valamint a gyermek testi és/vagy lelki épsége reális veszélynek van kitéve.

Minden szülő felelős gyermeke biológiai és lelki épségéért. Ezért azokat a szülőket, akik ezt nem képesek tudomásul venni, és elhanyagolják az említett intézmény, majd gyermekeik óvoda- és későbbi iskolalátogatását, szankcionálni kell, mert az állam is felelős minden állampolgáráért születésétől haláláig.

Sem a szülők, sem a társadalom nem szemlélheti kívülállóként azokat a represszív és regresszív folyamatokat, amelyeknek előidézésében együtt és külön-külön egymás cinkostársai, és akár felbujtóként, akár tettestársként vagy áldozatként, de funkcionális részesei.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

(17.00)

ELNÖK: Ismét a kormánypárti oldal következik, Pichler Imre László képviselő úr, Fidesz.

PICHLER IMRE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Államtitkár Asszony! Igyekszem rövidre fogni a mondandómat. Az oktatásügy jövőnk megalapozásának egyik, ha nem a legfontosabb eszköze, minősége nemzeti sorskérdés. Nyilvánvalóan először meg kell szerezni, fejleszteni kell a tudást, az innovációs képességet, alaposan meg kell ismerni a világot, a korunkat meghatározó globalizáció kérdéseit. Tehát mindenekelőtt jelentősen fokozni kell a beruházást az emberi tőkébe, hiszen tudjuk, hogy a tudás az egyetlen olyan termelési tényező, amelynek a hozadéka nem csökken. Sajnos, 2003 óta ez a tényező folyamatosan romlott. Úgy gondolom, hogy nagyon is megérett az oktatási törvény agyonmódosított változata egy felülvizsgálatra, és szükség van egy új köznevelési törvény elfogadására.

Szeretnék egy kicsit visszautalni arra, hogy mi történt az elmúlt nyolc évben. Egy 2001 végén az Oktatási Minisztérium megbízásából készült, a felnőtt lakosságot, valamint a pedagógusokat reprezentáló kutatás eredménye szerint a közvélemény elégedett volt az Oktatási Minisztérium tevékenységével, és úgy ítélte meg, hogy a tárca az esélyteremtés, az oktatás színvonalának és anyagi javítása terén lényegesen többet tett, mint elődje. A kormányváltást követően, 2002 őszén az Oktatási Minisztérium egyik háttérintézménye, az Országos Közoktatási Intézet megrendelésére a Szonda Ipsos által végzett kutatás tapasztalatai megerősítették a Tárki eredményeit. A vizsgálatból kiderült, hogy a megkérdezettek többsége elégedett az oktatással. 41 százalékuk szerint az oktatás színvonala Magyarországon az elmúlt években javult, és csak 19 százaléka szerint romlott. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez 2002 őszén volt.

A kutatási eredmények alapján is szembetűnő, hogy a meghatározó oktatáspolitikai kérdéseket tekintve - iskolaszerkezet, tantervi szabályozás, pedagógusbérek, felsőoktatás, diákhitel bevezetése - viszonylagos egyetértés alakult ki a társadalomban, azaz a többség a megkezdett fejlesztések folytatására voksolt. Sajnos, nem így történt, a folytatás elmaradt, hiszen 2003-ban - a szocialista képviselőknek szeretném mondani - az akkori költségvetés már általánosságban sem biztosította a 2002. szeptemberi bérintézkedés fedezetét. Ugyanakkor a kistelepüléseket még nehezebb helyzetbe hozta azáltal, hogy a kiegészítő normatíva egyetlen fillérrel sem emelkedett. A költségvetésben eredetileg nem tervezték a társulások további támogatását sem.

Míg a balliberális kormányzás nyolc éve alatt közel 100 milliárd forintot vontak ki az oktatásból, addig a mostani kormány a köznevelési törvénytervezet elfogadásával azt vállalta, hogy 100 milliárdos többletforrást von be az ágazatba, mert az oktatást az ország felemelkedése egyik legfőbb eszközének tartja. Iskolabezárásokra sem készül a kormány, ezt szeretném hangsúlyozni. Ellenkezőleg: ahol igény mutatkozik rá, ott újranyitja azokat a kisiskolákat, amelyeket a szocialisták az elmúlt két ciklusban bezárattak. Az adatok szerint az elkövetkező tizenkét évben a pedagógusok egyharmada nyugdíjas korba lép, így a gyerekszám csökkenése ellenére is szükség lesz annyi tanárra, ahány a rendszerben van, sőt, egyes területeken azon kell gondolkodni, hogyan tudjuk pótolni a hiányzó pedagógusokat.

Végül a mindennapos testnevelésről szeretnék mondani két mondatot. A testnevelés és a sport a nevelés, a gyermekek testi, fizikai képességeinek és személyiségformálásának legfőbb eszköze. Az iskola a testnevelés és a sportélet jó megszervezésével, sikeres működtetésével döntően meghatározhatja az iskolát elhagyó, majdan felnőtté váló nemzedék életmódjának és értékrendjének kialakítását.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A következő hozzászóló Hegedűs Lorántné képviselő asszony, Jobbik.

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Én a köznevelési törvény kapcsán egy kérdést szeretnék önhöz intézni, amely a köznevelési törvény egészét érinti, összefüggésben a helyi önkormányzatokról szóló törvénnyel.

Mint tudjuk, a helyi önkormányzatokról szóló törvény a Ház előtt van, már vitatjuk azt is, és ez nem tekinti az önkormányzatok feladatának a közoktatást. Mint tudjuk, ez úgy történne, hogy a pedagógusbéreket minden alkalommal az állam vállalja, és az átvett intézmények fenntartását is természetesen az állam fogja vállalni. Ugyanakkor a nagyobb önkormányzatoknak lehetőségük lesz arra, hogy "visszabéreljék" ezeket az intézményeket. Abban az esetben, ha a visszabérlés megtörténik, akkor a fenntartását már az önkormányzatnak kell vállalnia, míg a pedagógusbéreket továbbra is az állam állja. Nagyon kisarkítva a dolgot, üzleti szempontból az államnak az érné meg, hogy minél több önkormányzat visszabérelje a saját intézményét. Ezért nem érthető igazán, hogy miért történik az intézmények ide-oda tétele.

A mi gondolkodásunk és az önök gondolkodása között valószínűleg ott van a különbség, hogy a tulajdonjog kapcsán nem azonos módon gondolkodunk. Félő, a kormányzat úgy gondolja, hogy mindezek az intézmények az önkormányzat tulajdonából is ki lesznek véve, és úgymond csak az eredeti tulajdonát bérelheti vissza az önkormányzat. Nagyon kérem államtitkár asszonyt, hogy erre a kérdésre adjon tisztázó jellegű választ, mert akárhol tesszük fel ezt a kérdést - akár bizottsági ülésen, akár valamilyen konferencián -, érdemi választ soha nem tudnak adni arra a kérdésre, hogy marad-e a tulajdonjog az önkormányzatoknál vagy sem. Ez az egyik.

A másik pedig egy rövid kérdés. Államtitkár asszony nyilván tisztában van azzal, hogy a T/5001. számú iromány az egyes törvények alaptörvénnyel összefüggő módosításáról sok ponton a jelenleg hatályos 1993. évi LXXIX. törvényt módosítja, és a törvényjavaslat benyújtója meglepően felgyorsítja a közoktatási intézmények átadásának folyamatát az egyházak számára, de számtalan más ponton is módosítja a közoktatási törvényt. Üdvözöljük ezt a javaslatot, csak egy kicsit furcsának tartjuk, hogy ezt miért nem lehet egyszerre, egy időben tárgyalni a köznevelési törvénnyel, mert nem tudjuk szétválasztani, különválasztani ezt a két problémakört. Köszönöm szépen és kérem, hogy válaszoljon a kérdésemre. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: László Tamás képviselő úré a szó, Fidesz.

LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Abból a helyzetből indulok ki, ami szerintem ennek a közoktatási törvénynek a vitája, médiavisszhangja és az itteni vita kapcsán is elmondható: ez egy olyan jelentőségű átalakítás, ami talán a Trianon utáni klebelsbergi közoktatási fordulattal mérhető össze. Az akkori helyzetben miről volt szó? Meg kellett erősíteni azt a közoktatást, amelyben nem biztosítottak a maradék ország utolsó szegletében is megfelelő minőségű közoktatást. Ezt meg kellett teremteni. Klebelsberg létrehozott hihetetlen mennyiségű tanyasi iskolai osztályt, létrehozott számtalan olyan dolgot, ami a közoktatási rendszert megerősítette. Most is ugyanilyen helyzetben vagyunk. Az elmúlt ötven év is nagyjából a Klebelsberg idején megfogalmazott és elért eredményekből épült.

(17.10)

Csak az utóbbi 20 évben történtek olyan változások, amelyek újból ennek a fordulatnak a megteremtését igénylik.

Egy picikét arról beszélnék, amiről a viták nagyon nagy mértékben zajlanak, ez pedig az, hogy ki hogyan tartsa fenn az intézményeket, kinek mi a dolga ebben a rendszerben. Általában a vita oda csúcsosodik ki, hogy az állam vagy az önkormányzat, akkor azt gondolom, a törvény sem erről szól, a törvény is arról szól, hogy mindenki a legjobbat csinálja a maga helyén. Az állam is a maga helyén a legjobbat csinálja, és az önkormányzat, amennyiben a fenntartási feladatokat felvállalja, szintén a maga helyén csinálja a legjobbat.

Mit tud a legjobban az állam? Az állam a legjobban törvényalkotásban, szabályozók alkotásában, normatívákban, költségvetési forrásokkal való szabályozásban, tantervben, pedagógus-életpályában és hasonló dolgokban tud nagyon jó lenni, az ellenőrzésben, ami szintén teljesen kikopott a mai helyzetben, ezekkel foglalkozik a köznevelési törvény, amelynek már a címét is klebelsbergi fordulatnak gondolok a mai helyzetben. Az, hogy a nevelés prioritását hangsúlyozza, valójában egy óriási választ ad a mai társadalmi, családi és mindenféle politikai helyzetre.

Mi lehet az igazi feladata annak az önkormányzatnak, amely képes arra, hogy a köznevelési intézményeit fenntartsa? Az a kerület, amelyből jövök, 35 köznevelési intézményt tart fenn, 21 óvodát, 10 általános iskolát, 4 középiskolát, tehát egy óriási intézményfenntartó terület, települési önkormányzat vagyunk, és úgy fogalmazok mindig, hogy az önkormányzatnak intézmény értelme van, ott tudjuk a legerőteljesebb társadalmi kapcsolatokat kiépíteni. Az önkormányzat igazi feladata a jelenlét, az ottani jelenlét, ahol működik, ahol dolgozik maga az önkormányzat. Én úgy gondolom, ez a fenntartói feladatokban rengeteg olyan újdonságot kell hogy jelentsen e törvény kapcsán, amit végre kell hajtanunk, és végig kell mennünk egy olyan úton, amelynek ez a törvény csak a kezdete, ezt a jelenlétet kell megerősíteni.

Higgyék el, ez az egész rendszer átalakításra szorul. Ez a törvény megteremti ennek az alapját, és úgy gondolom, olyan irányban fogunk haladni, hogy ha összefogunk, és együtt csináljuk, ez valóban egy újabb klebelsbergi fordulatot eredményez.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces bejelentkező, Hiller István képviselő úr, MSZP.

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Amikor elkezdtük ennek a törvényjavaslatnak a vitáját, és az államtitkár asszony elmondta emlékezetes expozéját is, Klebelsbergre hivatkozott. Szerintem valóban fontos néhány összefoglaló gondolatot erről a dologról ejteni, este meg Kosáry Domokost, Benda Kálmánt, talán még Glatz Ferencet is a kezükbe venni.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A trianoni békediktátum miatt Magyarország nem költhetett hadikiadásra. Az országnak csökkentett volt a költségvetési lehetősége, belső átcsoportosításban is. Ebben a valóban belsőleg megbélyegzett helyzetben helyes döntés volt, hogy oktatásra és kultúrára nagyobb költségvetési figyelmet fordítottak, ami egyébként a mai számítási fogalomhasználati rendszerünk szerint a GDP 11,5 százalékát jelentette. Nyilván önök is olvasnak a magyar oktatásügyről átfogó elemzéseket, 4 százalékot költünk a GDP-ből oktatásra, ebben az Európai Unió felső középmezőnyébe tartozunk. Ugyanakkor el kell mondani, amit a képviselő úr az előbb felemlített, mert a mondatot folytassuk: amikor Magyarország felmondta a győri programmal, a fegyverkezési programmal azt, amit Trianon előírt, fél éven belül az oktatáskultúrára fordított GDP-arány 11,5 százalékról 4 százalék alá esett.

Tehát tisztelettel kérem, ne mondják, hogy a helyzet hasonló, mert akkor katasztrófa előtt áll Magyarország! Tudniillik, ha a helyzet hasonló, akkor egyharmadára fog esni az oktatási, kulturális költségvetés. Klebelsberg progresszív, kitűnő gondolkodású ember volt, de teljesen más katonai, teljesen más költségvetési körülmények között.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Köszöntöm képviselőtársaimat.

Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Dúró Dóra képviselő asszony a Jobbik képviselőcsoportjából. Öné a szó.

DÚRÓ DÓRA (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Már nagyon sok szó esett itt a felzárkóztatásról és annak fontosságáról, úgyhogy azzal kapcsolatban szeretném a Jobbik álláspontját ismertetni önökkel, hiszen egy valóban nagyon fontos problémáról van szó. Ezt, a felzárkóztatás célját kívánja elérni a Híd-program is, ami megtalálható a köznevelési törvény tervezetében, azonban több visszásságot is észleltünk ezzel kapcsolatban. Elsősorban a Híd II.-programról szeretnék beszélni, amelybe azok a tanulók kerülnek, akik nem kívánják folytatni középfokú iskolában a tanulmányaikat, tehát elvégezték az általános iskolát, de még nem érzenek motivációt arra vonatkozóan, hogy középiskolában folytassák a tanulmányaikat.

Hallhattuk már itt több képviselőtársamtól is, hogy milyen képzettséggel és milyen kompetenciákkal kerülnek ki a gyerekek az általános iskolából, sokszor még a szakiskolába is úgy nyernek felvételt, illetve úgy kezdik meg szakiskolai tanulmányaikat, hogy gyakorlatilag funkcionális analfabéták, tehát gondolhatjuk, akik még motivációt sem éreznek a tanulás iránt, ők milyen helyzetben lehetnek, és milyen tudással rendelkezhetnek. Úgy érzem, nagyon késő tanulásra motiválni ilyen fiatalokat 15 éves korukban. Elvégzik az általános iskolát úgy-ahogy, ezt is nagyon jól tudjuk, sok esetben ez hogyan történik, de a szűk időkeret miatt nincs módom ezt kifejteni, és nincs motivációjuk arra, hogy továbbtanuljanak, tehát nem a tanulást tekintik életcéljuknak, és valószínűleg nem a munkát, amit tanulással tudnának megalapozni.

Minden szakértő egyetért abban, hogy mind a motivációkat, mind pedig a fejlesztéseket minél korábban érdemes elkezdeni. Minél korábban fejlesztjük, motiváljuk a gyerekeket, annál hatékonyabb eredményeket tudunk elérni. Ezért tartom igen későinek azt, hogy 15 évesen, egy évvel az önök által bevezetetett tankötelezettségi korhatár letelte előtt kezdjük el tanulásra motiválni azokat a gyerekeket, akikről nagyon valószínű, már sokkal korábban kiderül az, hogy nincs motivációjuk a tanulás iránt. Ez a program tehát valószínűsíthető, hogy nagyon kevéssé lesz hatékony, és nem fogja beváltani a hozzá fűzött reményeket.

A Jobbik szeretné a saját, felzárkóztatásra vonatkozó javaslatait is viszontlátni a törvényben, illetve a későbbiekben megvalósítani, ez pedig a bentlakásos iskolák rendszere. Ennek a logikája hasonlít az egész napos iskolák logikájához. Hogyha egy tanulónak nincsenek meg a körülményei otthon, a családjában arra, hogy tanuljon, illetve a családjában nem azt a példát látja, hogy a tanulás, a munka megélhetési forrás, akkor az állam igyekszik megteremteni ezeket a lehetőségeket. Erről szólna az egész napos iskola is, hogyha úgy hoznánk meg a törvényt, hogy valóban a szegényebb rétegek és a családilag nem a tanulásra ösztönző környezetből kikerülő gyerekek vegyenek részt az egész napos iskolában, ehhez hasonló a bentlakásos iskola is.

A Zala megyei Csapi nevű községben működik egy ilyen bentlakásos iskola, sőt, már óvoda is, tehát már 3 éves kortól bentlakásos formában nevelik ott a gyerekeket. Látogatást tettem néhány szakértővel, és az igazgató úrral is volt szerencsém találkozni, aki elmondta, megerősítve az én meggyőződésemet is, hogy minél korábban kerülnek be a gyerekek a bentlakásos iskolába vagy óvodába, annál jobban formálható a személyiségük, annál jobb eredményeket tudnak elérni. Ő azt mondta, hogy aki a felső tagozatba kerül be egy olyan családi háttérrel ebbe az iskolába, amelyről az előbb, a korábbiakban már beszéltem, már akkor is nagyon nehéz eredményeket elérni, hogy tanulásra motiválják, vagy valóban szakképzettséget szerezzen. Ebben az iskolában egyébként nemcsak óvodai és általános iskolai nevelés folyik, hanem szakképzettséget is szerezhetnek a gyerekek. Ezt a modellt nagyon jónak tartom.

(17.20)

Tehát gyakorlatilag második otthonukká válik így az iskola, amit 3 éves koruktól 17-18 éves korukig is az otthonuknak tekinthetnek. Nagyon kérem államtitkár asszonyt, hogy fontolják meg ennek lehetőségét, illetve a felzárkóztatásnak ezt a formáját is tegyék lehetővé.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Felszólalásra következik Ékes József képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezelőtt pár évvel, amikor egy városban egy dózer egy aránylag új iskolát ledózerolt, és a helyére egy Interspart épített, akkor az embernek fájt a szíve. Belegondoltam a somlóvásárhelyi iskolába, amely 117 százalékon működik, és a gyermekek több mint fele cigány gyermek. Ebben az iskolában érdekes mód hihetetlen mértékben, rettentő tisztességesen tudnak viselkedni a gyerekek, és aránylag nagyon jó a tanulmányi eredményük is. Ez az iskola, ahogy mondtam, 117 százalékon működik, ott tart, hogy fejlesztési forrásokat egyáltalán nem kapott, és életveszélyes maga a tetőszerkezet.

De nem erre próbáltam rávilágítani. Kaufer Virág képviselőtársam elmondta, hogy mi nem jó ebben a törvényben, hiszen az LMP végig azt mondta, hogy semmi az égvilágon, egy eleme sem jó ennek a törvénynek, a végén pedig elmondta, hogy milyen rosszak a hazai mutatószámok a köznevelés, oktatás területén. Akkor kell változtatni? Ugye, kell változtatni. Érdekes mód itt nagyon sokan felvetették a járásokon való átjárás lehetőségét. Tisztelt Képviselőtársaim! Én szeretnék a saját településeimből kiindulni. Kislőd, Városlőd, Farkasgyepű, Csehbánya igazi sváb település, tehát német ajkú település, együtt működtetnek intézményt. Senki nem fogja bezárni és megszüntetni. A járások tehát átjárhatók lesznek.

Veszem Magyarpolány esetét, amelyik Noszloppal együtt működtet intézményt. Ráadásul Veszprém megyében talán az egyik legfejlettebb művészeti képzéssel rendelkezik. Közel ezer gyerek jár egy kistelepülésre művészeti oktatásra. Senki nem fogja megszüntetni, ugye, államtitkár asszony? (Dr. Hoffmann Rózsa bólogat.) Itt jön a riogatás Varga képviselőtársamtól. Dettó ugyanaz, mint amit Korózs Lajos művelt. Szeretném majd a tanárok, pedagógusok figyelmét felhívni, hogy az összes médium tele volt azzal, hogy megszüntetik az özvegyi nyugdíjat. Ugye, nem lett megszüntetve az özvegyi nyugdíj? Varga képviselőtársam azt mondta, hogy bezárják az iskolákat. Nem lesznek bezárva az iskolák. (Gúr Nándor: Majd meglátjuk.) Én kardoskodni fogok azért, hogy Somlóvásárhelyen, Kertán, Magyarpolányban, Kislődön, Városlődön működjenek az iskolák.

A másik, amit Hegedűs képviselőtársam, képviselő asszony is felvetett a maga részéről, itt nem visszabérlésről van szó, hanem visszaszerződésről van szó. Amelyik település úgy gondolja, hogy azokkal a feltételekkel, ahogy idáig is magas színvonalon tudta működtetni az iskoláját, ezután is azt fogja csinálni, megvan a mód és lehetőség arra, hogy visszaszerződje, és minden további nélkül az intézményt saját maga is fönn tudja tartani. Tehát szeretném még egyszer kihangsúlyozni, hogy az a riogatás, amit az elmúlt időszakban önök csináltak minden egyes területen, a szakképzésnél, az önkormányzati rendszer átalakításánál vagy az oktatási rendszer átalakításánál, egyszerűen képtelenség, hogy milyen hihetetlen mértékben és mekkora energiát áldoznak arra, hogy ezt a riogatást az önök részéről széles körben az állampolgárok vagy a pedagógusok irányába közvetítsék.

Nem erről van szó. Arról van szó, hogy valóban olyan oktatási rendszere legyen Magyarországnak, amely versenyképes a világban, de mellette megtanít tisztességre, megtanít hazaszeretetre, megtanít újból sportolni, és számos olyan új dolog kerül visszavezetésre az oktatási rendszerbe, ami valóban egy gyerek fejlődését fogja teljes egészében biztosítani. Azt szeretném kérni mindenkitől, hogy fejezzük be ezt a riogatást, mert Magyarországnak sem az oktatása, sem a gazdasági, pénzügyi helyzete nem azt követeli meg tőlünk, parlamenti képviselőktől, hogy ezt a tempót így próbáljuk meg mindenki irányába sugallni, hogy egyfajta félelmet keltsünk, hanem tényleg abba az irányba kellene elmozdulni, hogy egyfajta optimizmussal próbáljuk meg úgy rendezni Magyarország sorsát, hogy valóban minden területen a fejlődés irányába tudjon lépni. (Dr. Hiller István közbeszól.)

Köszönöm a figyelmüket. És szomorúnak tartom, hogy Varga képviselőtársam is, aki miniszter volt, így fogalmazott, amikor a legtöbb iskolát zárták be az alatt az időszak alatt, amikor önök kormányon voltak, és ellehetetlenítették az önkormányzatokat a forráskivonásokkal.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Göndör István: Nem olvasta képviselő úr ezt a tervezetet?) Meg lehet nyomni a kétpercest, és lehet rá válaszolni. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt folytatnánk munkánkat, szeretném jelezni, hogy kik következnek felszólalásra: Kiss Sándor, Balázs József, Göndör István, Babák Mihály, Hiller István, Ivanics Ferenc, Kőszegi Zoltán, Bebes István és Mágori Józsefné. (Göndör István: Mi már gombot nyomtunk, először az írásban bejelentkezettek következnek.)

Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Kiss Sándor képviselő úr.

DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Elolvasva ezt a törvényjavaslatot, egy dolgot nagyon hiányolok belőle, megmondom őszintén, a pedagógusok védelmét. Szerettem volna, ha sokkal hangsúlyosabban megjelenik ebben a törvénytervezetben az, hogy a pedagógus fokozott védelmet élvez. Ha csak mennyiségre valaki megnézi a megfelelő szakaszt, akkor elég hosszú a pedagógus kötelezettsége, de a joga sokkal rövidebb, és a jogaiban is főleg az önképzésre való jog és egyéb ilyen jogok jelennek meg.

Kérem az államtitkár asszonyt, hogy ha beérkeznek ilyen módosító javaslatok, amelyek sokkal hangsúlyosabban jelenítik meg a pedagógusok jogait... - én nem azt mondom, hogy szent és sérthetetlen a pedagógus, de valamilyen szinten igen. Nyilvánvaló, hogy ők is követnek el hibát, ők is emberek, azért van a fokozott hatósági ellenőrzés. De azok a nemtelen támadások, akár fizikai, akár erkölcsi, akár verbális támadások, amelyek érik a mindennapokban dolgozó pedagógusokat, és nemcsak a munkájuk során kell elviselni a pszichikai megterheléseket, hanem még sok helyen ezeket a támadásokat is el kell viselni. Kérem önöket, hogy tegyenek még be egy-két szakaszt, erre fokozottabban ügyelve. Lehet, hogy másoknak ez fura, amit mondok, de bizony vidéken ez nagyon fontos dolog.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Balázs József képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Megadom a szót.

BALÁZS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is azzal szeretném kezdeni, mint több képviselőtársam itt az előzőekben, hogy nagyon sok félinformáció, nagyon sok tévinformáció kering az új köznevelési törvényről. Én az elmúlt időszakban a választókerületemben leültem pedagógusokkal, intézményvezetőkkel, és áttekintettük a törvény lehetőségeit. Örültek a konzultációnak, hiszen így nem médiából, nem rémhírekből informálódtak, hanem tényleg áttekintettük, hogy miről is szól az új köznevelési törvény tervezete.

Fontosnak tartom, hogy azok, akik végrehajtói lesznek a törvénynek, a köznevelési törvényt előrelépésnek, támogatandónak és az oktatás megújítása fontos állomásának tartják. Le is írták nekem, és ebből kiemelnék néhány fontos dolgot. Nagyon fontosnak tartják a pedagógusok, hogy a szolgáltatás, az eddig szolgáltató intézmény helyett egységes követelményrendszer lesz mind a diákok, mind a tanárok számára, az általános műveltség és a tárgyi tudás területén egységes követelményrendszer alakul ki. Ezáltal a jelenlegi tanszabadság helyett egy átjárhatóság kerül biztosításra.

Szintén rémhírként terjengett, különösen kistelepüléseken, hogy a 2 ezer fő alatti iskolák veszélybe kerülnek. Szeretném azt elmondani, hogy mondjuk, olyan kistelepülésen, ahol minden erejükkel megfeszülnek azért, hogy az iskolát fenntartsák, és azért imádkoznak, hogy a szegény önkormányzat másnap ki tudja-e fizetni a gázszámlát vagy nem, alig várják azt, hogy végre az állami fenntartás jöjjön, a biztonság és a stabilitás jöjjön.

(17.30)

Rémhír az is, hogy nem lesz alsó tagozat, megszűnnek a kistelepüléseken. A törvény világosan fogalmaz arról, hogy ahol legalább nyolc szülő igényli, ott működnie kell az alsó tagozatot ellátó tagiskolának.

Fontos az is, az előbb egy ellenzéki képviselőtársam mondta, hogy nem szerepel benne a pedagógushivatás megbecsülése, de éppen ők írták le, alá is írták, hogy örülnek, hogy végre az eddigieknél markánsabban, erőteljesebben szerepel a pedagógushivatás megbecsülése.

Döntően, akikkel én konzultáltam, kistelepülési, községi iskoláknak voltak a pedagógusai, intézményvezetői. Engedjék meg, hogy a pozitívumok mellett, amiket elmondtak, egy észrevételt is tegyek a törvénytervezettel kapcsolatosan. A jelenlegi iskolarendszerben nagyon sokfajta szerveződés jött létre az elmúlt években, intézményi társulások, többcélú kistérségi társulások, amelyek mögött eltérő nagyságú települések vannak, vagy olyan alapfokú művészeti iskolák, ahol egy-egy település a törvénytervezetben megjelent 2 ezer fős határnak az egyik alatta van, a másik fölötte van. Az egyik település szeretné majd saját maga működtetni az iskoláját, a másik kisebb, és ezáltal nem látják ezen intézményi társulásoknak a jövőjét. De ugyanez vonatkozik több helyen alapfokú zeneművészeti vagy művészeti iskolákra, ahol az a jellemző, hogy egy város a fenntartó, és sok tagiskola működik a környező községekben. Ezek olyan rendezendő dolgok, amelyeket szerintem a törvény végleges elfogadásakor vagy más kapcsolódó törvényekben világossá kell tennünk a jelenlegi intézményfenntartó többcélú kistérségi társulások irányába.

Összességében azt gondolom, én a pedagógusok véleményét tolmácsolva azt tudom mondani, hogy előrelépésnek, támogatandónak tartják, partnerként tekintenek az oktatási kormányzatra, és örülnek, hogy Magyarország megújításának, az oktatási rendszer megújításának részesei lehetnek.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Babák Mihály képviselő úr, Fidesz-képviselőcsoport.

Egyben, mielőtt megkezdi a képviselő úr a beszédét, szeretném bejelenteni, hogy az előbb az ülésvezetés arra törekedett, hogy érdemi vita bontakozhasson ki, ezért kívántuk az MSZP képviselőinek a lehetőséget megadni, hogy bekapcsolódjanak a vitába. Természetesen visszaállítottuk az eredeti sorrendet, tehát most már az írásban előre bejelentett képviselők következnek.

Öné a szó, képviselő úr. (Gúr Nándor: Csak a Házszabály szerint.)

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Kedves Államtitkár Asszony! Nem lózunggal kezdem, de megújuló Magyarországra van szükség. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az, ami volt, rossz, tapasztalhatjuk mindenhol. Ennek az országnak minden tekintetben meg kell újulnia. Sehol sincs rend, minden jogág, minden állami szolgáltatás elavult (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Szarvason.), és annyi ellentmondás gyűlt föl, hogy egyszerűen hozzá kell látni a tisztelt Háznak - és ehhez kellett a kormány, amelyet én nagyon nagyra értékelek -, hogy a megújuló Magyarországon megújítsa az összes állami szolgáltatást és az állam feladatát.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A rendszerváltás egyik nagy hibája az volt, hogy nagyon szisztematikusan az állam magát államtalanította. Semmiért nem volt felelős kormány, nem volt felelős állami feladat. Nagyanyám azt mondaná, hogy a lovak közé dobta a gyeplőt a rendszerváltás, és ennek következményeképpen az állami közoktatás, köznevelés az állam kezéből kicsúszott.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Csak egy kis történelmi visszapillantás, nem kell túlságosan messzire mennünk, az emlegetett Klebelsberg Kunóra is hivatkozva: én még gyerekkoromban állami általános iskolába jártam - a háború előtt egyházi iskolák voltak és állami iskolák. Ezt követően jött a nagy államosítás, megszűntek az egyházi iskolák, erkölcsi, nevelési veszteségekkel, és sok egyéb más ellentmondással, voltak állami iskolák. Jött a rendszerváltás, és megszűnt az állam köznevelési, közoktatási feladata.

Mélyen tisztelt Hölgyek, Urak! Itt az ideje pontosan annak, és nagyon nagyra értékelem az államtitkár asszony munkásságát e tekintetben, mert az államot a köznevelésben felelőssé teszi ez a törvény. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ott a helye, hiszen egy társadalomnak, egy államnak gondoskodnia kell a felnövekvő nemzedék neveléséről és oktatásáról.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az államtalanításnak nagyon sok rossz következménye volt. Mindenki jól élt belőle, csak épp a gyerekre jutott a legkevesebb pénz. Gondoljanak csak vissza a sok pedagógiai programra, sok műintézményre, amely az oktatás környékén jól lefejte a közoktatás forrásait. Az állam költségvetésből bizonyos becslések szerint egyharmada jutott el a gyerekig - jó, ha tetszenek tudni -, a többi valahol kézen-közön eltűnt. Annyi tudálékoskodó és tudálékos ember gyűlt össze a közoktatás formációjában, hogy egyszerűen nem volt már fontos a nyugodt nevelés és oktatás az iskolákban, hisz meg kellett felelni azoknak a kautéláknak, amelyeket a ráérő emberek állami közpénzen az oktatás idegesítésére találtak ki.

Hölgyek, urak, olyan köröket tettünk az állami köznevelésben és közoktatásban, hogy az ország majdnem belepusztult, a második pedig az, hogy a gyerekeink neveletlenek maradtak alkalmasint, és nem biztosítottuk azt a kötelességünket, hogy a felnövekvő nemzedék, a gyerek megkapjon mindent ahhoz, hogy értelmes emberként élhesse majd az életét. És ebben a gyereken kívül nagy vesztes volt a pedagógus.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Úgy gondolom, hogy ennek a liberális gondolkodásban, amely a közoktatást körbevette és általában az államtalanítást, ebben rendet kell tenni, és az államnak felelősnek kell lenni bizonyos feladatokért. Én úgy gondolom, hogy az eredményt látjuk, rendet kell tenni, ennek az országnak minden jogágában, minden szolgáltatásában meg kell újulnia, és az államnak feladatokat kell vállalnia. Mélyen tisztelt Hölgyek, Urak! A képzőművészetben van egy mintapélda a liberális gazdaságról, Rembrandt Éjjeli őrjárata. Ez a festmény csodálatos, de a mondandója régen lejárt - jó, ha tudják, nem aktuális. Az államnak mindig is lesznek és vannak kötelességei.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom e törvényjavaslat kapcsán, hogy a közoktatásban rendet tesz, az államtitkár asszony rendszerezett és rendszerszemléletű átalakítást fogalmaz meg. Tiszták a fogalmai, érthetőek, és ebben mindenki tudja a saját dolgát. Én úgy gondolom, hogy ez időszerű változás volt, mint minden tekintetben, akár a nyugdíjrendszer rendezetlensége, akár az igazságszolgáltatás, akár a közbiztonság, akár a katasztrófavédelem, mind-mind kisepert állami feladat, amely a liberalizmus és a liberális gondolkodás és rendszerváltás áldozatává vált.

Mélyen tisztelt Hölgyek, Urak! Sok mindent szeretnék még mondani e kérdés kapcsán, de egyet szeretnék elmondani önöknek. Ebben a törvényben is, és szeretném, hogy a gondolkodásukban is mindenkor a megszületett gyermek érdeke a legfontosabb, ezt követi csak, de utána mindjárt azonnal a pedagógus érdeke. Két érdek van az oktatásban, semmi más nem fontosabb, a gyerek érdeke és a pedagógus érdeke. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A pedagógus hivatásszakma, aki azt hivatásszerűen végzi, az aranyat ér.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Legyünk azon, hogy a köznevelési törvénnyel álljon helyre a rend, kapjanak gyeplőt a lovak, és legyen biztonságban a felnövekvő nemzedék a nevelés, oktatás oldaláról.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra következik Ivanics Ferenc képviselő úr, a Fidesz-képviselőcsoportból. Megadom a szót.

IVANICS FERENC (Fidesz): Elnézést, elnök úr, egy technikai megszólalásom lenne. Az előbb felolvasta, hogy kik szólalnak hozzá a vitában, és úgy olvasta, hogy Babák Mihály, Hiller István és Ivanics Ferenc következik. Hiller István itt van a teremben, előre be van jelentve; kormánypárti hozzászóló volt, nem értem, hogy miért nem szólal meg most. (Babák Mihály: Ő elmondta már. Az előbb ők kaptak szót, most te jössz.) Én nem szeretném elvenni... Elméletileg ő jön. (Kőszegi Zoltán: Elnök úr, megy az idő!) Köszönöm.

Elnézést, az órát vissza lehet állítani? Ez technikai jellegű hozzászólás volt.

ELNÖK: Sajnos nem lehet, képviselő úr. Megadtam a szót.

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm, akkor nem kérek szót. Köszönöm. (Derültség az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Kőszegi Zoltán képviselő úr, Fidesz-képviselőcsoport.

(17.40)

KŐSZEGI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, bár én is furcsállom, hogy az MSZP-nek még itt marad meg a 16 perce, aztán ócsárolja a hátralévő időszakban a törvényt. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

Szeretnék először néhány dologra rávilágítani. Az ellenzéki képviselők többször hangoztatták a társadalmi felzárkóztatást, az esélyegyenlőtlenséget, a rendszerben rejlő eddigi hibákat, a 18 éves korhatár leszállítását, és sorolhatnám még, mennyi mindent. Sajnos tudomásul kell venni, hogy az LMP-sek közül egyetlenegy képviselő nincs már itt, az általuk szakértőnek nevezett emberkék, akik a háttérben irogatják a felszólalásaikat, azokat felolvasták, aztán szépen elmentek; igazából nem kíváncsiak ők erre, és nem akarnak változtatni a jelenlegi rendszeren, sőt, konzerválni akarják - ez megdöbbentő.

Nagyon sok mindent szerettem volna mondani, azonban mivel az idő nagyon kevés, és még vannak mögöttem fideszes képviselők, akik szeretnének szólni, engedjék meg, hogy egy történetet hadd mondjak el, amely nekem arról jutott eszembe, ami itt a vezérszónoki felszólalásokból és az ellenzéki, különösen az MSZP-s és az LMP-s felszólalásokból kicsengett, ez a történet pedig így hangzik: egy vonatra többen felszállnak, ez a vonat késéssel indul, mindenki feszült, mindenki ideges ezen a vonaton, tudják, hogy probléma van, a vasúttal gondok vannak, útközben megáll a vonat, technikai problémák, műszaki okok miatt, a vasút felújításra szorul, állandó problémák jellemzik ezt a vonalat. Mindenki nagyon ideges ebben a vonatban, a vasúti kocsiban, amikor megszólal egy gyermek síró hangon, az egyik kocsiban nagy sírás keletkezik. Mindenki rendkívül ideges, az addigi feszültség tovább fokozódik, és elkezdenek üvöltözni az utasok, hogy valaki hallgattassa már el ezt a gyereket. Erre kilép a kocsiból egy apa, egy gyászba öltözött apa, és azt mondja, hogy elnézést, az édesanyját tegnap temettük el; az édesanyját tegnap temettük el, hogyha valaki tud segíteni, segítsen elhallgattatni ezt a gyereket, segítsen ennek a gyereknek, és segítsen nekem.

Tisztelt ellenzéki Képviselők! Tisztelt MSZP-sek! Tisztelt LMP-sek különösen! Önök a vezérszónoki felszólalásaikban és minden felszólalásukban azt a rendszert éltetik, amely az embereket feszültté teszi, ami az egész rendszerben működőket, a gyerekeket, a pedagógusokat, a szülőket már teljesen kizsigerelte, ezen túl a fenntartókat, az önkormányzatokat is teljesen kizsigerelte, segítségért kiált már a rendszer, sír a gyerek, segíteni kellene, el kellene csendesíteni, lehetőséget kellene neki adni arra, hogy a tragédia, a rendkívül rossz helyzet ellenére békésen, nyugodtan és eredményesen fel tudjon nőni, fel tudjon cseperedni, és valamit a társadalom javára az asztalra le tudjon tenni. Szeretném önöket arra kérni, hogy ha lehet, akkor tegyenek ezért. Az eddigi munkájukkal csak ellene tettek, ezt a rendszert felborították, ezt a rendszert a liberális, baloldali szemléletükkel tönkretették. Ha hozzá tudnak tenni valamit, tegyenek; ha nem, akkor ne lázítsák fel ezt a társadalmat, a síró gyereket ne hibáztassák azért, ami kialakult! Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Bebes István képviselő úr, Fidesz-képviselőcsoport.

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilván jó lett volna egy-két ellenzéki hangot is hallani, de tudomásul vesszük ezt a sorrendet. Mindenesetre én arra szeretnék utalni a nemzeti köznevelésről szóló törvény tervezete kapcsán, hogy fő szabály szerint itt az állam feladata lesz a köznevelés, valamint ezt a kormányhivatalokon keresztül látja el, és erről sokan megfeledkeznek, amikor a törvény szövegét esetleg megpróbálják visszaadni számunkra. A köznevelési feladatok közül az óvodai nevelésről továbbra is a települési önkormányzat fog gondoskodni. Én tehát azt gondolom, hogy a helyzet abból a szempontból fontos, hogy a kötelező feladatok esetében az önkormányzathoz is kerül feladat, valamint az állam is ezeknek a feladatoknak az ellátásáról gondoskodik.

Arra szeretnék emlékeztetni, és én azt gondolom, Pánczél Károly képviselőtársam jól idézte az elmondott hozzászólásában azokat a gondolatokat, amelyek ahhoz fűződnek, hogy ha visszamegyünk, 2002-ben még az önkormányzatok esetében - és szeretnék számot hozni az önök részére - durván 78 százalékot tett ki az állam finanszírozás, és 22 százalékot kellett hozzátenniük az önkormányzatoknak.

Aztán ez 2006-ban már 70 és 30 százalék volt. 2010-re pedig, tehát a mostani időszakra - mert hiszen körülbelül ugyanez a helyzet -, 55-60 százalék az állami finanszírozás, valamint 45-40 százalék, amit az önkormányzatoknak hozzá kellett tenniük, és ők igyekeztek ezt a feladatot megfelelőképpen ellátni, annak ellenére, hogy az alatt a 8 év alatt nagyon sok állami forrást vontak ki a köznevelésből, és az önkormányzatoknak nagyon sok forrást kellett hozzátenniük.

Én azt hiszem, hogy ebből kell kiindulni, amikor ennek a törvénynek a tárgyalását előtérbe helyezzük, hiszen az önkormányzatok pontosan annak a 8 évnek a hatására teljes mértékben kivéreztették saját magukat annak érdekében, hogy az oktatási intézményeiket fenn tudják tartani, és bizony sok esetben azokon a helyeken, ahol erre már további források nem lehetségesek, még erőn felül is megpróbálták ezt a feladatot vállalni. Ezt a feladatot próbálja meg a következő időszakban az állami finanszírozás lehetővé tenni azokon a területeken is, ahol a továbbiakban nem lenne lehetőség a működtetésre, nem lenne lehetőség arra, hogy megfelelő finanszírozást tudjanak biztosítani a települések. Ezeknek a helyére lép az állam, és én azt gondolom, helyesen próbálja meg ezt a feladatot ezeken a területeken a továbbiakban is ellátni. Én úgy hiszem, hogy ez egy komoly feladatátvállalás, és biztos vagyok abban, hogy az államtitkár asszony, valamint ez a törvény, amelyet ő fémjelez, ezt a feladatot jól meg is fogja oldani.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Mivel az írásban előre bejelentett felszólalások végére értünk, megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Türelmesen kivártam soromat, teszem ezt azért, mert nekem nem a kormánypárti képviselőkkel van vitám, hanem a kérdéseimre választ szeretnék kapni az államtitkár asszonytól, akinek lesz lehetősége a zárszavában ezt elmondani.

Az első kérdésem a világnézeti nevelés, amiről beszéltek. Nekem van személyes tapasztalatom arról, hogy mit jelent, amikor egy kisfaluban csak egyfajta és világnézeti iskola van.

A következő, hogy 16 óráig kötelező iskolában lenni. Nagyapaként, szülőként tudom, tisztelt államtitkár asszony, hogy mennyit kell foglalkozni a gyerekekkel, mikor hazajönnek a napköziből. Ön most azt feltételezi, hogy ezt majd 16 óra után még megteszik ezekkel a kisgyerekekkel?

A kisiskolák bezárása. Minden képviselőtársamnak ajánlanám figyelmébe, hogy 14 főben van osztályonként meghatározva a minimumlétszám. Mi lesz azzal a kisiskolával, amelyben valamelyik évfolyamon nincs 14 gyerek, csak mondjuk, 8? Nincs rá javaslat.

Szeretném tudni, hogy a nyelvi oktatással, az előkészítő nulladik osztályokkal mi lesz. Ma már beszéltem a szakképzési törvénynél arról, hogy mennyire fontosnak tartom a nyelvi képzést.

Még a tanulólétszámhoz hadd térjek vissza! Miközben az általános iskolában azt mondják, hogy átlagosan 23 fő lehet, de a maximum 27, egy 8 osztályos gimnáziumban a minimum 28, államtitkár asszony. Tessék már mondani, ki fog foglalkozni ennyi gyerekkel?! Mi lesz azzal a tízéves gyerekkel, aki bement a nagygimnázium első évfolyamára?

Pedagógus-előmenetel és lehetőségek. A terhelésük nőni fog, mert az óraszám nő, ami azt jelenti, hogy csökken a túlóráik száma, amivel eddig ki tudták egészíteni a jövedelmüket. De szeretném önöknek elmondani, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy a legszélesebb réteg, a pedagógusok vesztették a legtöbbet a 16 százalékos egykulcsos személyi jövedelemadóval és a gyerekkedvezménnyel. Pedagógus-házaspárok nem tudják a két gyerek után igénybe venni az adókedvezményt. Tessék már nekik valahogy ezt akkor elmagyarázni!

Babák képviselő úrtól csak azt kérdezném, hogy az, hogy egy pedagógus kreatív, újítani akar vagy önállóságra törekszik, szóval ezt én nem nevezném gyeplőbedobásnak. Ez egy lehetőség, erre lenne szüksége a társadalomnak. (Babák Mihály: Ki beszélt erről?! Te semmit nem értesz!)

Kérdésem van, államtitkár asszony. Itt, a törvényben szerepel a minőségbiztosítás, de annak a feltételei miért nincsenek benne? (Babák Mihály közbeszól.) Azért, mert lehet, hogy ez majd egy esetleges szempontrendszer szerint történik, amit senki nem ismerhet? Én a '70-es évek elején álltam a katedra másik oldalán (Babák Mihály: Szegény gyerekek!), tudom azt, amikor a minősítőnek a jegyzőkönyvben egyetlenegy szakmai kérdés nem volt, hanem csak kizárólag formai, hogy hol volt a gyerek táskája vagy a sapkája. Ezt is lehet minősítésnek nevezni.

(17.50)

Aztán szeretném tudni, hogy az 50 óra közösségi szolgálattal mi történik - vagy ez egy színjáték lesz? Vagy valaki ezt le fogja igazolni? Tehát már a 18 éves kor előtt is rákapatjuk a gyerekeket arra, hogy hogyan kell ügyeskedni?

Tehát azt gondolom, hogy ez így szörnyű.

A másik, szeretném tudni: az intézményalapítás valóban csak egy üres halmaz? Ugyanis az a feltétel, ami itt szerepel, hogy megyei fenntartás, intézményhálózat, köznevelési fejlesztési program, ezekkel mind nem ütközhet - akkor hogyan akarhat valaki egy alapítványi minőségi iskolát csinálni?

Szeretném végre tudni, hogy a fenntartó valóban most kicsoda. A képviselői hozzászólásokból is lehetett hallani, hogy egyik helyen az önkormányzat fizeti a villanyt, a gázt, a másik helyen meg minden állami feladat; én a törvényből azt olvastam ki, hogy csak a pedagógusok bére lesz állami feladat.

A befejező mondatom: nagyon köszönöm Dúró Dórának azt az elismerést, amit a csapi iskoláról elmondott, csak szeretném a figyelmébe ajánlani jobbikos képviselőtársaimnak, hogy ezt az iskolát Hiller István minisztersége alatt és Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége alatt hozták létre, és lett ilyen sikeres.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Babák Mihály: Szűzanyám! Hogy nem szakad rád a plafon! - Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Kőszegi Zoltán képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

KŐSZEGI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Két dologra szeretném felhívni a figyelmet. A 18 éves korhatárral kapcsolatban senki nem beszél arról, hogy azok a gyerekek, akik 16 éven felüliként bent vannak a rendszerben, mennyire lehetetlenítik el a többi gyerek oktatását, pedagógusokat tesznek tönkre. Tehát én üdvözlöm azt, hogy ez a korhatár le lesz csökkentve.

Szeretném államtitkár asszony figyelmét felhívni arra a felvetésre, hogy a kiemelt oktatási körzetekre valóban oda kellene figyelni az esélyegyenlőség megteremtése érdekében; az önkormányzatoknál pedig szeretném kérni, hogy legyen partnere az önkormányzatoknak abban, hogy ahol normális, jó modellek vannak és működőképes modellek, ott az önkormányzatokkal együtt az állam tudja működtetni az intézményeket.

Szeretném a Fidesz-frakció nevében megköszönni államtitkár asszonynak a kiállását, a kitartását, és azt kívánom, hogy ez a törvény minél nagyobb arányban legyen megszavazva, és eredményesen szolgálja a társadalmunkat.

Köszönöm szépen. (Babák Mihály: Úgy van! - Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Földi László képviselő úr, a KDNP képviselőcsoportjából.

FÖLDI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A közösségi szolgálat már a bizottsági ülésen is elhangzott, és most is képviselő úr szájából. Sokan megijednek ettől az 50 órás közösségi szolgálattól.

Az én egyik gyerekem a négyből olyan iskolában tanult, ahol első-második évben - gimnáziumról beszélek - volt közösségi szolgálat, úgy hívták, hogy szeretetszolgálat, ahol is a gyerekek idős hölgyet meglátogattak, segítettek neki bevásárolni. Elvitték a gyerekeket a rokkantak intézetébe, hogy ismerkedjenek meg beteg, rokkant gyerekekkel, elvitték őket az elfekvő osztályokra, kórházba, hogy a beteg embert is ismerjék meg, mert ma tapasztalhatjuk a gyerekeknél, hogy félnek a betegtől, félnek a rokkantaktól, egyszerűen nincsenek tapasztalataik, nincsenek ismereteik.

Meggyőződésem, hogy egy ilyen jellegű bevezetés a köznevelésbe hihetetlenül jót tesz a gyerekeknek, hiszen sokkal többet ér talán, mint amikor állandóan szegregációról, meg nem tudom, miről beszélünk. Itt nincs szegregáció, mert a beteg az beteg, a sérült gyerek az sérült gyerek. Én nagyon is pártolom ezt, a saját gyerekemnél tapasztaltam ezt, pártolom ennek a bevezetését a magyar közoktatásba. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra következik Cseresnyés Péter képviselő úr, Fidesz-képviselőcsoport. Megadom a szót.

CSERESNYÉS PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szóltam volna a mai napon hozzá, mivel az előző vitaidőszakban én már néhány szót mondtam a köznevelési törvénytervezetről, de Göndör István képviselőtársam felszólalása után egy rövid, 20 másodpercet mégis igénybe veszek a vitából.

Ugyanis azt szeretném, ha a csapi diákotthon létét és alapítását nem kötné kormányzati ciklushoz, főképp nem az önökéhez, hiszen ez az intézmény a '70-es években létrejött már. Ennek egy továbbfejlesztett változata, amit annak idején, az előző ciklusban csináltak, és az, hogy mennyire eredményes, erről lehet vitát nyitni, erről lehet beszélni (Göndör István: Amit 2002-ig nem támogattak.), de nem kell kisajátítani egy olyan dolgot, amelyik már évtizedek óta működött, és működik jelenleg is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. - Göndör István: 1998 és 2002 között csak háromszor utasították el a költségvetésben!)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik normál időkeretben Hiller István képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából.

Megadom a szót.

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Azt hiszem, hogy egy fontos téma fontos vitájának vagyunk az általános vitát lezáró perceiben. Nemcsak azért fontos, ahogy ezt többen elmondták, mert a téma az országunk jelenének és jövőjének egyik meghatározó területe, hanem az elmúlt másfél-két év kormányzása, politikatörténete szemszögéből is egy fordulópont.

Itt történt meg először, ebben a vitában, és ezt mindannyian tudják, hogy a vélemények közötti különbség, az a bizonyos szakadék, ami húzódik, az nem kormánypárt és ellenzék között tátong, hanem különböző nézeteket, különböző elveket valló emberek között.

Ezek a nézetcsoportok nem úgy hasadnak, ahogy a jelenlegi kormánypártok és a jelenlegi ellenzéki pártok, hanem vannak, akik ha pedagógiai, oktatáspolitikai nézetükben nem is azonosak, de irányukban hasonlót mutatnak, és van egy teljesen más irányzat, amely az én felfogásom szerint úgy akarja előrevinni a dolgokat, hogy abban a múltat idézi meg.

Ezt pontosan tudják, hogy önök között éppúgy vitát okoz, kormánypártokon belül, mint ahogy más véleményt hozunk mi, ellenzékiek, a demokratikus ellenzék a jelenlegi felfogás szerint.

Mint ahogy nagyon helyes, hogy meghívást kaptak az oktatáspolitika különböző vezető tanácsadó testületeinek tagjai; tisztelettel üdvözlöm önöket, akik itt vannak az Országházon belül, és azokat a társaikat, akik itt vannak az Országházon kívül, a Kossuth téren. Azokat a tanárokat, pszichológusokat, egyetemi professzorokat, közgazdászokat, akik napok óta sátrat verve a Kossuth téren, fogadóórát tartanak, akikkel önök fontos munkát végeztek, gondolom, végeznek a jelenben és a jövőben, a társaság fele itt, az Országházon belül, a társaság másik fele fogadóórát tartva a Kossuth téren, az Országház előtt.

Fontos ez a vita a tekintetben is, mert úgy hozta a sors, hogy a költségvetés tárgyalásával gyakorlatilag párhuzamosan folyt és folyik. Így aztán ami megjelenik a törvényszövegek, az elképzelések, a szavak szintjén, az jó esetben a számok nyelvén is testet ölt.

Ebben a költségvetésben, tisztelt hölgyeim és uraim, semmilyen nyoma nincsen annak, hogy 2012-ben önök képesek lesznek elindítani azt a folyamatot, amelyet a törvényben szövegben elindítanak. Márpedig ezt önök is tudják, amikor a naptárt nézik, tanéveket számolva eltelt a ciklus fele, van önöknek még egy teljes tanévük, meg a következő, ami már belelóg a választási évbe. Így aztán, mivel a költségvetési évek és a tanévek metszik egymást, nem elég azt mondani, hogy jövőre ennek nincsen kiadása; ezt egyébként önök is pontosan tudják, hogy ha mélyen belegondolnak, természetesen jövőre, 2012-ben komoly költségvetési hatása van ennek.

Csak egy példára szeretném felhívni a figyelmüket. Önök államosítják a magyar önkormányzati iskolarendszert. 2012 szeptemberétől, azaz az év egyharmadában már állami finanszírozással kell hogy működjenek az iskolák. Azt a költséghányadot, amit idáig az önkormányzatok beletettek a magyar közoktatás finanszírozásába, úgy kell kiszámolni, hogy az úgynevezett egyházi kiegészítő normatívát beszorozzák az önkormányzati fenntartású közoktatási rendszerben tanuló diákok számával.

(18.00)

Ha ezt a műveletet elvégzik, akkor ki fog jönni, hogy körülbelül 330-340 milliárd forintról van szó. Ennek az egyharmada a jövő év szeptember, október, november, december, ez mintegy 110 milliárd forint. Ennek az előállításáról sem a költségvetésük nem mond egy szót sem, sem az adótörvény, amelyet hétfőn fogadott el az Országgyűlés, nem mond egyetlen szót sem.

Önök úgy viszik bele a magyar közoktatást egy új, önök által jónak vélt rendszerbe, hogy annak a finanszírozásáról már az első évben nem gondoskodnak, nem gondoltak rá, vagy ezt nem tudták elérni. Én értem, hogy az önkormányzatokkal szemben az iparűzési adó, a helyben maradó szja, illetve a gépkocsisúlyadó összegéből kell majd elvonni, ezért itt fognak ülni az Országgyűlésben, és valamikor tavasszal, ha ez a költségvetés a tavaszt megéri, az adótörvényeket módosítaniuk kell, hogy a magyar közoktatást tudják finanszírozni, mert helyből hiányzik belőle 110 milliárd forint. Semmilyen plusz, semmi olyan, hogy beteszünk még akár egy forintot! Ahogy a jelenlegi rendszerben működik, azzal, hogy átalakítják, ezzel az átalakítással mínusz 110 milliárdról indul. Önök is egészen pontosan tudják.

Más tekintetben a hétfői nap, azt hiszem, a törvény tárgyalásában fordulópont volt. Úgy gondolom, az ország miniszterelnöke tisztességgel beszélt, elmondta, hogy mi várható. Elmondta, hogy szeretné, ha rendelkezésre állna az az összeg, amit saját kormányának háttérintézménye e törvény végrehajtásához szükségesnek tart, de ezt nem tudja garantálni.

Azt mondta, hogy szívesen tenné, de hogy garantálja, ezt nem tudja megmondani. Következésképpen beszélünk egy törvényről, amelynek van egy költséghatása, ezt egyébként önök mutatták ki - megjegyzem, szerintem igazuk van -, ugyanakkor arra garanciát vállalni, tisztelt államtitkár asszony, minthogy ön az oktatásért felelős, a finanszírozásért nem vállalhat felelősséget, ezért a pénzügyekért felelős miniszter, illetve az ország miniszterelnöke vállalhat felelősséget. Erről szólt a kérdés. A válasz nagyon világos volt. Attól tartok, beleviszik a rendszert, az oktatásügyet Magyarországon egy olyan felfogásba, amikor a régit lebontják, lerombolják, az új felépítéséhez pedig nincsen és nem lesz pénzük.

Azt gondolom, ez felelőtlenség. Politikai, szakmai és finanszírozási felelőtlenség. Én ezért azt mondom és azt javaslom, hogy míg a vitában idő van, látva, hogy mi folyik a költségvetésükkel, higgyék el, az, amit az oktatáspolitikában tesznek, nem kisebb gond, mint amit a gazdaságpolitikában tettek. Jelképesen ugyanúgy vissza kell jönniük az oktatásügyben is az IMF-hez, mint ahogy másfél év után most visszakuncsorognak az IMF szervezeteihez. Ez folyik az oktatáspolitikában. Kérem ezért, vonják vissza ezt a tervezetet még időben, és tárjanak az Országgyűlés elé egy olyat, amely alkalmas a magyar közoktatás irányítására. Ez nem az.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr.

Tisztelt Országgyűlés! A szakképzésről szóló törvényjavaslatot az általános vita végén arra tekintettel, hogy a módosító javaslatok beadására a Házszabály előírásainak megfelelően kerülhessen sor, nem zártuk le. A képviselőtársaim módosító javaslataikat benyújtották, így az általános vitát lezárom. A részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt folytatnánk a vitát, bejelentem, hogy három perc szünetet rendelek el. (Rövid szünet.)

Tisztelt Országgyűlés! A szünet végére értünk. Folytatjuk munkánkat. Kérem, foglalják el helyüket.

Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Michl József képviselő úr, a KDNP képviselőcsoportjából. Megadom a szót.

(A jegyzői székben Hegedűs Lorántnét Szilágyi Péter váltja fel.)

MICHL JÓZSEF (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hiller miniszter úr felszólalásával összefüggésben szeretnék csak néhány nagyon pici dolgot megemlíteni. Abszolút értem, hogy a miniszter úrnak ez a mostani törvény miért nem tetszik. Ezt ő el is mondta a bizottsági ülésen az első vitanapon is. Én ezt maximálisan tiszteletben is tartom. Azt sajnálom csak, hogy nem olvasta el az egész törvényt a miniszter úr. Nézve a parlament honlapját és ott látva a módosító indítványokat, a miniszter úr kéri, hogy a szöveg a 45-82. §-ig kerüljön törlésre. Ebből arra következtettem, hogy az előtte és utána lévő részekkel ő legalábbis egyetért, merthogy a többit a képviselőtársai kérik törölni.

(18.10)

Azt gondolom, hogy ez a hozzáállása mindenképpen jelzi vagy aláhúzza azt a véleményét, amit mondom, elmondott, ugyanakkor viszont azzal a sok-sok korábbi döntésével, lépésével és korábbi munkájával nem cseng össze ez a mostani hozzáállása.

Én csak egyet szeretnék kiemelni, amiről itt képviselőtársaimmal is beszélgettünk az előbb: a miniszter úr idejében történt az a módosítása például a közoktatási törvénynek, hogy a szülőnek nem volt joga megtudni, hogy az iskolában mi történik a gyermekével. Ez a hozzáállás emblematikusan jelképezte az elmúlt időszak oktatáspolitikáját. Mi pontosan ennek az ellenkezőjét szeretnénk ebben az új törvényben megfogalmazni és megteremteni, és ezért értem, hogy ez miniszter úrnak abszolút nem találkozik (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) a gondolkodásmódjával és gondolkodásával, és ezért nem szeretné ezt a törvényt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Mágori Józsefné, a Fidesz képviselőcsoportjából, a rendelkezésre álló időkeret terhére. Megadom a felszólalás lehetőségét.

MÁGORI JÓZSEFNÉ (Fidesz): Köszönöm a szót. Hiller Istvánnak szeretném mondani, hogy azok, akik kint a Parlament előtt tüntetnek, a Hálózat a Tanszabadságért, nekem is írtak egy levelet, és meghívtak. Azt írták, hogy szakértők, pszichológusok tárgyalnak azokkal, akik odamentek. Hát, énnekem nem volt szerencsém: egy zenebohóc fogadott, és körülbelül tíz darab néző, és a zenebohóc a konzervativizmust - mondjuk így - gúnyolta; hát én evvel nem sokra tudtam menni. Úgyhogy megkérem, hogy erre ne hivatkozzon, mert nem igaz a levél tartalma.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Karvalics Ottó képviselő úr, a KDNP képviselőcsoportjából. Megadom a szót.

KARVALICS OTTÓ (KDNP): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Hallgatva itt a pró és kontra véleményeket, amelyek a törvénnyel kapcsolatban elhangzottak, és eljutottak odáig, hogy vonjuk vissza, ennek ellenére még mindig úgy gondolom, hogy a képviselőtársaim ezeket a véleményeket jobbító szándékkal terjesztették be vagy mondták el. (Babák Mihály közbeszól.) Igen.

Én mint a közoktatásban nem dolgozó, de a működtetéssel virgolódó vezető, polgármester egy kisvárosban, ahol középiskola, szakképző, általános iskola, bölcsőde, óvoda és mintegy 650 közalkalmazott van, aki ott dolgozik oktatói és fizikai létszámban, úgy döntöttem, hogy meghívom őket. Nem a szakmai véleményekre vagyok kíváncsi, hanem a bent dolgozók, az ott dolgozók, őket érintő, tehát a közvetlenül tapasztalatot szerző emberek véleményére vagyok kíváncsi, a dolgozók véleményére, ezért megkértem az igazgatókat, az érdeklődő pedagógusokat és a fizikai állományt, mindazokat, akiket az oktatás vagy egyáltalán a közneveléssel kapcsolatos dolog érint, hogy beszéljük meg a közneveléssel kapcsolatos dolgokat, és mondják el a véleményüket.

Érdekes dolgok jöttek ki: az, amit itt elmondtak önök, annak nagy része ott nem hangzott el. Kettő dolgot tudtam leszűrni: a kiszámíthatóságot és a biztonságot, tehát kiszámíthatóságra várnak az oktatási intézményekben és biztonságra; ez a kiszámíthatóság és biztonság lehet szakmai. Ugye, elhangzott az, hogy mit kaptak az előző nyolc év alatt, aminek ideje alatt az oktatást liberális szemlélettel átalakították. Hát elmondták: kaptak egy nagyon nagy szabadságot, amelyikkel éltek és vissza is éltek, majd mondom a példát, hogyan jutott el idáig az oktatás; eltérő oktatási módszereket, mindenki kiválaszthatta, hogy hogyan oktat, és ebből olyan dolgok adódtak, hogy két párhuzamos osztályban teljesen másképp oktatták a gyerekeket, tehát még a két osztály is nehezen volt átjárható, nemhogy egyik intézményből a másikba, nemhogy az ország más területein lévő intézményekbe; kaptak egy olyan tankönyvtömeget, amelyik szinte kezelhetetlen. Ugyancsak ebben a párhuzamos osztályban több mint 10 ezer forint volt az oktatási tankönyvek különbsége árban. Lehet-e terhelni a szülőket? Meg lehet-e nekik magyarázni, hogy ugyanabba az intézménybe járó, ugyanabba a párhuzamos osztályba járó gyereknél 10 ezer forintnál több vagy akár több tízezer forint is lehet a különbség, amit neki ki kell adni. Nem kapták meg azt a szakmai segítséget, amit tulajdonképpen ez az átalakítás elvett tőlük, azt a kapaszkodót, azt az ellenőrzést és egyben szakmai segítséget, amire támaszkodhattak volna; várják ezt mind vissza.

Abban a köznevelési törvényben, amelyet most tárgyalunk, és elfogadásra javasoljuk, tulajdonképpen bent van: megkapnának egy keretet, amely kereten belül az ország egész területén nagyjából egyformán lehet dolgozni, mégis van szabadság, mozgástér; van biztonságérzetük a szakmai vonalon, mert visszajön az ellenőrzés, és visszajön az, hogy kérdezhetnek és segítenek nekik. A másik dolog az, hogy az ország területén - teljesen mindegy, hogy egy leghátrányosabb térségben vagy egy fejlett térségben - a gyerekeink ugyanazt az oktatást, nagyjából ugyanazt a minőségi oktatást kapják, és ez az esélyegyenlőség országon belül. Ma ez nem így van.

Kellene egy finanszírozási biztonság is, tehát egy pénzügyi biztonság. Elmondták, hogy mit hozott nekik a normatív támogatás: hozott egy alulfinanszírozást, ahol a komoly adóbevétellel rendelkező városok egy olyan versenyt provokáltak, hogy a kevésbé fizetőképes és anyagiakkal rendelkező települések kénytelenek voltak belemenni, hogy az ott lévő - és teljesen jogosan - gyerekek ne kapjanak rosszabb oktatást, ezért a városukban kimutathatóan 1,4 milliárdot fordítottak 2007 és 2010 között normatívakiegészítésre; ez nagyon komoly probléma. Tehát ezeket kapták. A 16 éves korhatárral se volt problémájuk, a munkaidőt eddig is ledolgozták, ez volt a véleményük.

És azt kérném a miniszter úrtól, hogy ne visszavonatni akarja, nyolc éve volt rá, hogy ezt megtegye. Nyolc év alatt elvitték abba az irányba, amelyikbe mi nem szeretnénk vinni. Úgy gondolom, hogy meg kellett volna nyerni a választást, és csinálhatták volna tovább, most engedjék meg, hogy az irányt meg a vázat mi szabjuk meg, és ehhez segítsenek. Úgy gondolom, hogy a nálunk lévő pedagógusok ezt a törvényt támogatják.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Hiller István képviselő úrnak. Öné a szó.

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Őszintén örülök, hogy a vita lezáró részében az dominál, hogy mi történt az én miniszterségem alatt, és nem az, hogy mi van ebben a törvényben. Ez szerintem egy helyes meglátás, ezt vizsgálni megfelelő, legalábbis pozitívabb és érdekesebb, izgalmasabb intellektuálisan, mint ennek az egyébként, azt gondolom, szakmailag kellőképpen ki nem dolgozott törvénynek a témáit felvetni.

Önök egy idő után - azért, mert sokszor mondták - valóban elhitték, amit egyébként a kampányban alkalmaztak, hogy tudniillik az oktatás terén is mondták, mondták, mondták, hogy romokban az ország. Elmondok én is egy példát önöknek. A miniszterségem utolsó néhány hónapjában elkészült már jó néhány olyan iskola, amit a nemzeti iskolafelújítási program keretében újítottunk fel. Egy alkalommal egy, az önök pártjához tartozó polgármesterrel adtuk át az egyébként valóban csodálatos iskolát, ahol a kisváros apraja-nagyja ott volt. A szöveg, a polgármester úr szövege arról szólt, hogy romokban az ország. Az MTI tudósítója kettőnkhöz jött oda, hogy miről számoljon most be, hogyan mondja el a tudósításában, hogy arról szólt a beszéd, hogy romokban az ország, amiért egyébként a tudósítás miatt odament, az meg egy iskola korszerűsítése és modernizálása.

Na, az a helyzet, hogy ilyen iskolafelújításból elkészítettünk több mint háromszázat, ennek jó részét, döntő többségét az államtitkár asszony adta át már. Ha csak ennyit tesznek ebben a megmaradt fél ciklusban, már ez elég. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Uniós forrásból!) Igen. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét. - Babák Mihály: Nem a ti érdemetek volt!)

Köszönöm szépen, folytatom.

(18.20)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kettőperces felszólalásra következik Varga László képviselő úr. (Varga László: Folytassa Hiller István! Folytatni akarta. - Babák Mihály: Lépjél vissza!) Megadom a szót.

VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Szeretném a rendelkezésre álló másodperceket arra használni, hogy megköszönjem államtitkár asszonynak azt a több mint egyéves kemény küzdelmet, ami e mögött a törvény mögött van, és áldást kérek erre a törvényre és államtitkár asszony életére. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra következik Hiller István képviselő úr, MSZP.

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Szeretném megerősíteni azt a véleményemet, hogy lehet különböző csoportok, pártok, személyek között egy ideológiai-világlátási különbség. Kulturált emberek ezt elfogadják, és a másik nézetét tiszteletben tartják. Azt gondolom, hogy ez megtörténhet pontosan egy olyan vitában, ami az oktatásügyről szól. De ha valamivel nem értek egyet, akkor is lehet az szakmailag megfelelő és kidolgozott. Azt kell mondjam önöknek: kérem, fontolják meg, ez a törvény szakmailag nem jó, nem kidolgozott, nem érett.

Államtitkár asszony tegnap a nyilvánosság előtt ismerte el, egyébként én elhiszem neki, amit mondott, hogy ő nem hazudott, hanem egész egyszerűen nem tudott arról a háttértanulmányról a kormány államtitkáraként, amit a kormány a saját háttérintézményében az ő területéről csinált. Én is azt gondolom, hogy amikor azt mondta, hogy annyira titkos, hogy én sem tudok róla, igazat mondott, és tegnap megerősítette. Ez azonban, azt kell mondjam, egy törvény elfogadását lehetetlenné teszi. Az nem megy, hogy a kormány államtitkára a nyilvánosság előtt őszintén beismeri, hogy ő a saját maga által előterjesztett törvény háttértanulmányát nem ismerte, úgy tették rá a nevét, hogy ő erről nem tudott - önök meg ezt a törvényt, amiről a kormányuk államtitkára a háttérszámításokat nem ismerte, fogják elfogadni?

Azt gondolom, hogy itt különbségeket kell tenni. Arra kérem önöket: fontolják meg. Fontolják meg, még időben legyen kellő erejük ahhoz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy visszalépnek ettől a törvénytől. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A frakciók időkerete letelt. Megkérdezem Hoffmann Rózsa államtitkár asszonyt, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Hoffmann Rózsa bólint.) Megadom a szót, államtitkár asszony.

DR. HOFFMANN RÓZSA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ebben az összegzésben csak néhány dologra reagálok, lévén, hogy a Fidesz és a KDNP képviselőcsoportjának tagjai nagyon sok részletkérdésre választ adtak, autentikus választ, amit ezennel is köszönök. Mégis szükségesnek tartom, hogy néhány fontos gondolatot összegzésként elmondjak.

Nem nagyon emlékszem rá, hogy törvény ennyi alátámasztás nélküli negatív minősítő jelzőt kapott volna, mint ez a köznevelési törvény. Különösen fájdalmas ez olyanok szájából, akik a tudomány emberei lévén, kötelességük lenne állításaikat bizonyításokkal alátámasztani. Természetesen nem fogom felsorolni ezeket a jelzőket; egyik sem nyert igazolást itt a parlamenti vitában.

Külön fájdalmas az, amikor országgyűlési képviselők a törvény szövegének nem ismeretéből fakadóan olyan téves állításokat fogalmaznak meg a plenáris ülésteremben, amellyel félrevezetik a hallgatóságot, a nézőket, dezinformálnak, vagy ha úgy tetszik, divatos szóval: riogatnak. Ezek közül gyűjtöttem össze egy csokorral, és néhányra rámutatnék anélkül, hogy megnevezném a képviselőt, aki mondta; az Országgyűlés jegyzőkönyve ezeket pontosan tartalmazza.

Nézzük tehát! Elhangzott a falusi iskolák elsorvasztása. Kérem a tisztelt képviselő urat, aki ezt mondta, hogy olvassa el a 89. § (1) bekezdését, ahol tételesen benne van, hogy 8 gyermek esetén az alsó tagozat működhet a faluban. Az egyebekről, többiről nem is beszélek.

Tankötelezettség. 16 éves korban kilökjük a gyerekeket az iskolából, szegregálás, antidemokratikus és hasonló jelzők hangzottak el. Szeretném elmondani: Európa 19, most már Magyarországgal együtt majd 20 országában 16 éves kor a tankötelezettség, köztük olyan országokban, mint Finnország, Franciaország. Lehet-e állítani, hogy ezek az országok nem eléggé demokratikusak? Mindössze 4, ha Magyarországot kivesszük, 3 országban 18 éves csak a tankötelezettség. Miért olyan szörnyű tragédia? Talán ezekben az országokban az utcán kallódnak a 17 vagy 18 éves gyerekek? Nem, dehogyis. Ők már sokkal korábban felismerték ennek a döntésnek az esetleges hasznát, amellyel most mi megpróbálkozunk.

Elhangzott, hogy csökkenteni akarjuk a gimnáziumi férőhelyek számát. Kérdezem, hogy melyik törvényhelyből következtetnek erre. Inkább nézzék meg az 50. § (2) bekezdését, amelyben csak arról szólunk, hogy minőségi követelmények szerint, felvételivel lehet a középiskolába bejutni. Ezzel akarjuk a klebelsbergi eszmét megvalósítani, hiszen még Klebelsberg nevét is megkérdezte az illető képviselő úr; ezzel akarjuk, mert minőségi oktatást akarunk a középiskolában, és a gimnáziumban azoknak a gyerekeknek van helyük, akik legalább az írás, olvasás, számolás kompetenciájával rendelkeznek.

Elhangzott, hogy meg akarjuk szüntetni a fontos testületeket, mint a Köznevelési Tanács vagy a Közoktatáspolitikai Tanács. Gondolják, hogy meghívtuk volna a tanács képviselőit, ha ez volna a szándékunk? Inkább javaslom, hogy nézzék meg az 1158/2011. V. hó 23-án keltezett kormányrendeletet, amely úgy szólt, hogy ne nevesítsünk olyan tanácsadó testületeket, amelyekben kormánytisztviselők is helyet foglalhatnak, márpedig ezek ilyen testületek. Ezeken a testületi üléseken egyébként elmondtuk, hogy nem akarjuk őket megszüntetni, csak a nevesítésüktől tekintettünk el.

Leveszi a pedagógusokról a törvényünk a döntés felelősségét - állította valamelyik képviselő úr. Kérem szépen, nézzék meg a törvényt: a pedagógiai program, szervezeti-működési szabályzat, házirend és a fontos iskolai dokumentumok elfogadása ettől kezdve a testület, a nevelőtestület dolga lesz, és nem igényel semmiféle szakértői véleményt. A testület elfogadja, miután autentikus, képzett, szakértelemmel rendelkező, felelősségteljes személyeknek tekintjük a pedagógusokat; mindössze az igazgató jóváhagyása szükséges, hiszen egy dokumentumot valakinek jóvá kell hagyni.

Miért nincs a pedagógusok védelme ebben a törvényben? Meglátásunk szerint ebben és egyéb törvényekben benne van, és az egész szellemiségéből az fakad, hogy a pedagógusokat védjük.

Mindennapos testnevelés. Megint téveszmék hangzottak el kérdés formájában. Felhívnám az illető képviselő urak figyelmét a 27. § 11. pontjára vagy a 97. § 6. pontjára, amely egyértelműen rendelkezik a mindennapos testnevelésről, és nem játékkal akarja helyettesíteni az órákat.

Az egyik legfájdalmasabb vagy legszomorúbb bírálatáradat az esélyegyenlőség vagy a felzárkóztatás témáját érintette, tele ellentmondással, önellentmondással is. Szeretném megjegyezni: vajon gondolják-e azok, akik ezt kifogásolták, hogy az Országos Kisebbségi Bizottság 8 igen és 1 tartózkodás mellett vajon elfogadta volna-e ezt a törvényt, támogatta volna-e, amennyiben úgy gondolja, ahogy az itt felszólaló ellenzéki képviselők, hogy nem biztosítja a kisebbségek jogait?

A szegregált jelzőnek semmiféle értelme nincs. Miért emlegetnek a képviselő asszonyok nulladik osztályt, amikor nincs benne a törvényben? Vagy éppen az a párt, amelyik ezt emlegeti, indokolatlannak tartja másrészt mai felszólalásában azt, hogy a pedagógusok tartózkodjanak benn délután 4 óráig az iskolában? Hogy a csudába zárkóztassuk fel a leszakadt gyerekeket, ha nincs, aki felzárkóztassa, mert nincs bent a pedagógus? Pont ez az intézkedés az egyik legfontosabb biztosítéka annak, hogy erre képzett, értő, gyerekeket szerető tanárok fognak a leszakadóban levő gyerekekkel foglalkozni, hogy ne szakadjanak le.

(18.30)

És sorolhatnám azokat az egyéb intézkedéseket, amelyek új lehetőséget nyitnak meg, így a Híd-programot és egyebet, ami a törvényben benne van.

Nincs minőségbiztosítás a törvényben? Akkor visszakérdezek: a pedagógusok minősítése vajon mi? Többször elhangzott, mindannyian tudjuk, hogy az iskolai, a kollégiumi és az óvodai munkának a legfőbb garanciája a jól képzett pedagógus. Ezért vezetjük be a pedagógus-életpályát, ezért van szó a pedagógusok minősítéséről, mégpedig szakmai kritériumok mentén, ami, higgye el, képviselő úr, jobb minőségbiztosítás, mint az, ami kialakult, ahol papírok özönét, erdőnyi fa kivágása után keletkezett papírok özönét állítja ki az iskola azért, hogy biztosítsa, bemutassa a maga szabályrendszerét. Ez a lesz a legjobb minőségbiztosítása a közoktatás rendszerének.

A fenntartás kérdés formájában is elhangzott. Rettenetesen sok téveszme tapad hozzá. Az, hogy az önkormányzati törvény nem nevesíti kötelező feladatként, nem jelenti azt, hogy nem tarthatják fenn az iskolát, csak nem az ő kötelező feladatuk. Itt nem az önkormányzati törvényről van szó, de kérem a képviselő asszonyt, aki ezt feltette kérdésként, hogy nézze meg a köznevelési törvény vonatkozó paragrafusát, igen, az önkormányzatok fenntarthatnak ilyen iskolákat.

Végül a finanszírozás kérdéseiről; ennyi ellentmondó felszólalás ritkán hangzik el. Egyrészt nem felel meg a valóságnak az, hogy csökken a ráfordítás, mert nem csökken. Másrészt Hiller képviselő úrral már több szópárbajt vívtunk a parlament patkójában, s ő mindig elmondta azt, amit most is, én pedig mindig elmondtam, hogy a 2012-es költségvetésre nézve nem jelent pluszfeladatot a köznevelés rendszerének a biztosítása. Egyszerűen a számok összekeverése zajlik, ami megint csak megtéveszti a közvéleményt. Egyébként az egész költségvetés, a 2012. évi költségvetés nem csökkenti a köznevelés ráfordításait, miközben, bocsánat, de meg kell mondanom, az önök idejében évente 10 milliárd nagyságrenddel csökkent követhető módon a normatívák csökkentésével.

Többen hivatkoztak miniszterelnök úr hétfői válaszára. Nekem nem tisztem, hogy idézzem őt, de nem tehetem meg, hogy mégis ne említsem; több képviselőtársam is emlékszik rá. Igen, megvan a szándék a közoktatás sokkal nagyobb ráfordítására. De kérdezem: van-e felelős politikus ezen a világon vagy itt Európában ma, 2011. november akárhányadikán, aki teljes biztonsággal, politikai felelősségének teljes súlyával merné, tudná azt mondani, hogy persze 2013-ban milliárdokkal több lesz? Miniszterelnök úr szándéka egyértelmű volt, a kormány annak tudatában fogadta el ezt a törvényt, hogy tudta, hogy többletráfordítást igényel. Ha most nem tesszük meg ezeket a lépéseket, akkor a közoktatás mélyrepülése tovább folytatódik.

Ugyanakkor megkérdezték mások, hogy hol vannak a költségvetési garanciák. Tessék megnézni, a törvény 88-89. §-ában ott vannak azok a garanciák, amelyek eddig is benne voltak. A közoktatás költségvetését mindig is az éves költségvetési törvény biztosította. Ez most is benne van a törvényben.

Ugyanakkor mások pedig keveslik azt az összeget, amit a pedagógusok béremelésére fordítunk. Hogy lehet ezt összehozni? Százezer forinttal alatta marad, mondta valaki, igen, a pedagógusok bére az értelmiségi átlagbérnek. Pont ezen akarunk változtatni. Hogy lehessen a köznevelést megújítani, hogy lehet fejlődést előhozni, ha a pedagógusok bére itt marad?

Elég szomorú állapot az, kedves képviselők és érdekvédők, hogy ahelyett, hogy azt mondanák, végre egy kormány, amelynek határozott, eltökélt szándéka, hogy ezen az áldatlan helyzeten változtat, hogy a pedagógusokat a méltó helyére emeli, és kérem, fogjunk már egyszer össze itt háromszázhatvan-akárhányan, és keressük meg a feltételeket akár hazai költségvetési forrásból, akár európai uniós forrásból - mert bizony ez is itt van -, és adjuk meg végre a nemzet napszámosainak azt, ami hat évtizede kijár nekik, és amit hat évtized alatt elvettek tőlük, mert ez a helyzet tarthatatlan. Ahelyett, hogy ilyen szavakat lehetett volna hallani az elmúlt hónapokban, a fanyalgást, a jajgatást hallottuk, hogy honnan lesz erre pénz. Én bízom ebben a kormányban, bízom abban a gazdaságpolitikában, amely az elmúlt évben megóvta az országot attól, hogy összeomoljon, miközben a környezetünkben lévő országok borotvaélen táncolnak, s ne felejtsük el, hogy vannak és lesznek olyan források, amelyeket erre biztosítani akar a kormány. Ez határozott szándéka, én csak ezt tudom idézni.

Ezenkívül sajnos ismét elhangzott az, hogy majd 2012-ben megnöveljük a pedagógusok terheit. No, amikor volt pedagóguskolléga a pedagógusok terheiről beszél, az már eleve szomorú. Ez egy hivatás, ez egy olyan feladat, amit az a tanárember, aki erre vállalkozott, örömmel végez, és nem teherként cipeli a hátán. De soha nem volt róla szó, hogy óraszámot emelünk, vagy felemeljük a munkaidőt vagy akármit, és majd csak később emeljük a fizetést. Ezek azok a szándékos dezinformációk, amelyek nem méltóak azokhoz, akik a közéletben szót kérnek.

Körülbelül ennyi az, amit itt röviden zárszóként el tudtam volna mondani. Befejezésül őszinte köszönetet mondok a Fidesz-KDNP-képviselőcsoport mindazon tagjainak, akik megértették ennek a törvénynek az üzenetét, akik nemcsak itt a parlamentben és nemcsak a bizottsági munkákban, nemcsak az előkészítő munkákban a társtörvényekkel kapcsolatban, hanem azokon a fórumokon, amelyeket szervezünk, amellyel kapcsolatban most is idejött hozzám több képviselő és elmondta, hogy milyen jó a visszhangja, hogy megértették a pedagógusok, hogy támogatják, hogy mellettünk állnak, nos ez az az összefogás, amire szükség van. Nagyon szépen köszönöm az eddigi együttműködésüket, továbbra is számítunk rá.

Azt tudom ígérni, hogy valamennyi módosító indítványt alaposan megvizsgáljuk, mint ahogy eddig is megvizsgáltuk. A közoktatási törvényhez mindig rengeteg módosító indítvány érkezett. A 2003-as törvényhez, amely nem vadonatúj törvény volt, mint a mienk, hanem csak egy módosítás, ha jól emlékszem Magyar Bálint volt akkor a miniszter, ön politikai államtitkár volt, a parlamenti kimutatások szerint ötszáz módosító indítvány érkezett. Ez mutatja a felfokozott társadalmi érdeklődést. Egyáltalán nem tragédiaként éljük meg, hogy ennyi módosító indítvány van. Minden olyan módosító indítványt támogatni fogunk, amely a törvény alapkoncepciójába illeszthető. A visszavonásra pedig nem engem kellene felszólítani, hanem a kormányt, amely beterjesztette, a kormány viszont nem fogja visszavonni ezt a törvényt, mert meg van győződve ennek jóságáról és előrevivő módjáról.

Tisztelettel kérem a további együttműködésüket a ránk váró nem könnyű további bizottsági és egyéb munkában, és bízom benne, hogy az országnak egy hónapon belül végre egy olyan köznevelési törvénye lesz, amely a rend, a munka, a biztonság, a család és azon értékek mentén épül fel, amelyre ez az ország igent mondott tavaly áprilisban.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megköszönöm államtitkár asszonynak a zárszóban elhangzott részletes válaszait. Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. A törvényjavaslatot T/4864. számon megismerhették. Emlékeztetem önöket, hogy a vita megkezdésekor a miniszteri expozé, a bizottsági vélemények és a vezérszónoki felszólalások már elhangzottak. A módosító javaslatok benyújtására holnap az ülésnap végéig van lehetőség.

Hétfőn az Országgyűlés az előterjesztés tízórás időkeretben történő tárgyalásáról döntött. Ebből a mai napon négyórás időkeret áll a frakciók, illetve a független képviselők rendelkezésére. Felkérem Hegedűs Lorántné jegyző asszonyt, hogy ismertesse a mai napra rendelt időkeret felosztását.




Felszólalások:   1-165   165-295   281      Ülésnap adatai