Felszólalás adatai

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Több témához is hozzá kívánok szólni, de elsősorban az elcsatolt területeinken élő magyarokkal kapcsolatos rendelkezésekhez, így az Alapvetés D. pontjában foglaltakhoz, illetve a választójog kérdésköréhez.

Szeretném leszögezni, a Jobbik álláspontja továbbra is változatlan azzal a korábban sokszor támadott és sokat vitatott úgymond választási jelszavunkkal kapcsolatban, amely úgy szólt, hogy "Magyarország a magyaroké" és "Magyarország a magyar nemzet hazája". Ezzel együtt úgy gondoljuk és jogosnak tartjuk azokat az észrevételeket, amiket több határon túli magyar szervezet megfogalmazott a KMKF-en, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán, olyan szervezetek egyébként, amelyek feltétlenül nincsenek egymással ideológiailag közös platformon, és a Fideszhez fűződő viszonyuk is különböző; gondolok itt egész konkrétan az RMDSZ-re, illetve a Magyar Koalíció Pártjára. Mind a két párt felvetette és kritizálta az önök által az alkotmány bevezetőjében megfogalmazott XIX. századi államnemzeti koncepciót. Az alkotmány úgy kezdődik, hogy "mi, a magyar nemzet tagjai". A fent nevezett pártok komoly kritika tárgyává tették ezt a kitételt, méghozzá azért, mert pont ezek a kitételek azok, amelyeket ők az elmúlt húsz évben folyamatosan sérelmeztek és kritizáltak a román és a szlovák alkotmányban. A szlovák alkotmány is pont ezzel a mondattal kezdődik: "mi, a szlovák nemzet", gyakorlatilag kirekesztve az alkotmányból a lakosság 10 százalékát kitevő magyarokat.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Hallhattunk egy teljesen abszurd és elképesztő állásfoglalást, illetve magyarázkodást Semjén miniszterelnök-helyettes úrtól, amihez Kalmár képviselőtársam a KDNP-ből csatlakozott. Ők megpróbálták megmagyarázni, hogy miért más Magyarországon a nemzetfelfogás, mint a határon túl, és ez a jelen lévő határon túli magyar szervezetek képviselői egy részének finoman fogalmazva is meglehetősen erős nemtetszését váltotta ki. Szeretném hangsúlyozni, hogy amit ott a kormánypárti képviselők megfogalmaztak a magyar államnemzeti koncepcióval kapcsolatban, az egy XIX. századi magyar államnemzeti koncepció, amely azt mondja, hogy mindenki, aki az ország területén él, az magyar, és mindenki, aki az ország területén él, az a magyar nemzet része. A Jobbik se gondolja úgy, hogy mindenki, aki az ország területén él, a magyar nemzet része. Nem tudom, hogy az ország területén élő nemzeti kisebbségeket önök megkérdezték-e, hogy ők a magyar nemzet részének tekintik-e magukat. Az egészen biztos, hogy a romániai magyarság nem tekinti magát a román nemzet részének, és a szlovákiai magyarság sem tekinti magát a szlovák nemzet részének, és most szándékosan a "Románia" és "Szlovákia" kifejezést használtam, a saját eddigi gyakorlatomtól meglehetősen eltérően. Ezzel kapcsolatban több javaslat is elhangzott, amelyek megfontolását magam is javaslom önöknek.

Ami pedig az Alapvetések D. pontját illeti: a magyar alkotmány eddig meglehetősen szűkszavúan csak annyit állapított meg, hogy a Magyar Köztársaság hatályos alkotmánya kimondja, a Magyar Köztársaság felelősséget érez a határon kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását. Csupán ennyi volt az, ami a sztálinista alkotmányba, annak is csak a módosításába bekerült.

(11.00)

Nos, kedves képviselőtársaim, mi úgy látjuk, hogy az a módosított verzió, amit önök előterjesztettek, lényegében ezen a mostani megfogalmazáson nem lép túl. Vannak benne nagyon szép kifejezések, ilyenek, hogy felelősséget visel - nem a felelősség vállalása jelenik meg egyébként, amelyet szintén több határon túli magyar szervezet az önök irányába megfogalmazott, pusztán csak felelősségviselés, nem felelősségvállalás -, Magyarország elősegíti, Magyarország támogatja, Magyarország előmozdítja.

Ebből a megfogalmazásból, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, egy, az eddigieknél legfeljebb nagyobb figyelemmel lévő magyar állam képe bontakozik ki, de semmiképpen sem egy cselekvő, védelmező, a határon túli magyar közösségek jogaiért kiálló és azért aktívan fellépő állam képét látjuk.

Önök nem támogatták azt a jobbikos javaslatot, hogy kerüljön be az alkotmányba az, hogy Magyarország támogatja a határon túli magyar közösségek önrendelkezési törekvéseit. Senki nem indokolta meg önök közül azt, hogy miért nem. Kíváncsiak vagyunk rá. Érdemes lenne rajta elgondolkodni.

Számos helyen fogalmaz az önök alkotmánytervezete úgy, számos olyan területre beépíti sarkalatos törvény megalkotásának a kötelezettségét, amely területeket eddig kétharmados törvény nem szabályozott. Ennek ellenére önök úgy gondolják, hogy a határon túli magyarokkal kapcsolatos magyarországi állami felelősség és feladatvállalás nem olyan súlyú kérdés, amelyet sarkalatos törvénynek kellene szabályoznia.

Mi úgy gondoljuk, ezzel kapcsolatban egyébként a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösségnek, a muravidéki magyarok érdekképviseletének volt egy javaslata az önök irányába, amelyet egyébként szintén nem fogadtak meg, amely kimondta volna és azt javasolta volna, hogy ezt a kérdéskört szintén sarkalatos kétharmados törvény szabályozza.

Szeretnék felvetni még egy javaslatot, ez a Székely Nemzeti Tanács eredeti felvetése volt, és ezt dolgozta át némileg a Magyar Koalíció Pártja - és ezt önök szintén nem fogadták el -, ez pedig az lett volna, hogy ebbe a D. pontba kerüljön be egy olyan javaslat, miszerint Magyarország a határon túli magyar közösségek jogainak védelmét és e jogok intézményi garanciáinak a megteremtését és fejlesztését államközi együttműködés tárgyának tekinti. Önök ezt a javaslatot sem tartották támogatásra méltónak, sőt önök semmilyen olyan javaslatot nem tartottak támogatásra méltónak, amelyből egy olyan magyar állam képének kellett volna kibontakoznia, amely egyáltalán bármilyen kötelezettséget rótt volna a magyar államra a határon túli magyar közösségekkel kapcsolatban.

Az alkotmánytervezetnek ez a pontja, annak ellenére, hogy szépen emelkedett, stílusos, és tényleg egy picivel többet mond, mint a meglévő, az eddigi kereteken nem lép túl. Semmilyen kötelezettséget Magyarország számára nem állapít meg azzal kapcsolatban, hogy hogyan lépjen fel, hogyan tudja megvédelmezni a határon túli magyar közösségeket, vagy az ő jogaikat hogyan kívánja biztosítani vagy e jogok biztosítását valamilyen formában kikövetelni.

Akkor még egyetlenegy dologra hadd utaljak. Úgy gondolom, szép és méltó dolog, hogy a jelnyelv védelme bekerül az új alkotmányba, a magyar jelnyelvé, bocsánat. Úgy gondolom azonban, hogy a magyar kultúrának van még egy olyan fontos része, amelyet ebben a pontban meg lehetne említeni, és amelynek alkotmányos védelmét elő lehetne írni, ez pedig a székely magyar rovás.

A székely magyar rovás őseinknek egy olyan szellemi alkotása, amely gyakorlatilag a rovások íráscsaládjának egyedül a mai napig fennmaradt tagja, és ez nemzeti önazonosság-tudatunknak egy egyre meghatározottabb eleme. Tisztelettel kérem önöket, fontolják meg, nem lenne-e méltó a székely magyar rovás arra, hogy szintén az alkotmányban rögzítsék, és alkotmányos védelmet kapjon.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)