Felszólalás adatai

DR. PÁLINKÁS JÓZSEF, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mindenekelőtt köszönöm ezt a korrekt szakmai vitát. Úgy érzem, hogy akadémiai országgyűlési beszámoló talán még nem kapott ilyen figyelmet a Házban.

A felvetett kérdések mindegyikére nem fogok válaszolni, mert akkor hosszú ideig ülnénk itt. Egy dolgot az elején, amit a bevezetőmben is elmondhattam volna, és a tudománnyal, a tudomány hitelességével foglalkozik, Karácsony képviselő úr felszólalása indított arra, hogy ezt megemlítsem. A Magyar Tudományos Akadémia jelenleg készít "Magyar tudományos művek tára" címén egy olyan adatbázist, amelyben minden magyar kutató alkotása, eredményei közhitelesen jelen lesznek. Tehát nem úgy - ez is elhangzott -, hogy sokszor bemondásos alapon történik az eredmények nyilvántartása, itt egy közhiteles adatbázist hozunk létre.

A beszámolóval kapcsolatos pozitív megjegyzéseket köszönöm, a kritikákat még inkább.

(16.50)

Úgy érzem, az LMP részéről hangzott el jó néhány olyan részletes kritikai megjegyzés, amelyekre itt szívesen válaszolok, de még szívesebben látom az LMP képviselőit a Magyar Tudományos Akadémián, vagy megyek el én az LMP frakcióülésére, örömmel és szívesen tisztázom ezeket a kérdéseket. Bizonyára van közöttünk nézeteltérés a meritokrácia kérdésében, a tudományban van egyfajta meritokratikus szemlélet. Itt nyilván megint csak a meritokrácia és a nyitottság egyensúlyának kell érvényesülnie. Számos tudománytörténeti példát tudnék hozni a meritokrácia és az új gondolatokra való nyitottság helyes egyensúlyára, persze a helytelen egyensúlyára is.

A tudomány és a társadalom közötti kapcsolatot rendkívül fontosnak érzem, képviselő úr. A Mindentudás Egyeteme újraindul, újraindul annak az internetes formája, tehát egy interaktív formája, ugyanakkor a megelőlegezett beszélgetésünkben majd arra is kitérünk, hogy én természetesen a veszélyét is látom annak, hogyha egy internetes fórumon mindenki elmondhatja a véleményét, és az tudományos véleménynek tűnik, tehát világosan meg kell különböztetnünk a kísérletekkel, tényekkel alátámasztott tudományos állítást a véleménytől. A véleménynek is helye van, a tudományos állításoktól azonban meg kell különböztetni.

A törzstagokkal kapcsolatban Pósán képviselő úr már válaszolt.

A fiatal kutatók lehetőségei: én elnöki munkám kezdete óta azon vagyok, hogy a fiataloknak lehetőséget biztosítsak. Nem tértem ki arra, hogy arra kértem akadémikustársaimat és egyetemi professzorokat, ajánljanak a figyelmembe egy, maximum két kiemelkedő képességű fiatalt a munkatársaik közül. Ebből én az Akadémián létrehoztam a fiatal kutatók testületét. Számos kérdést, így például a stratégiai programokat velük is megvitatom - igazi szellemi felüdülés vitát folytatni ezekkel a fiatalokkal -, és ilyen módon igyekszem őket az Akadémia munkájába bevonni.

A társadalomtudományok kérdése és a modern társadalomtudományok helye az Akadémián: a képviselő úrnak sok vonatkozásban igaza van, az Akadémia egy konzervatív intézmény. Ahhoz, hogy a modern társadalomtudományok hogyan tudnának erősebben megjelenni az Akadémián, hogy a modern társadalomtudományok képviselői olyan akadémiai kreditekkel rendelkezzenek, hogy ők az Akadémia doktorai közé kerülhessenek, és az Akadémia tagjaivá választhassák őket, el kell telnie egy kis időnek. Azt remélem, ahogyan az idei akadémiai tagválasztásnál, úgy az elkövetkezendőknél is egyre többen fiatalabb korban kerülnek az Akadémia tagjai közé. Ez természetesen tudományterület-függő. A matematikában általában fiatalabb korban választanak valakit akadémiai tagnak, mint mondjuk, a történelemtudomány területén.

A zöldkönyvet az Akadémián mutattuk be, nem tudom, a képviselő úr ott volt-e. Azt hiszem, az abban foglaltak egy korrekt elemzést adnak, az ebből következő teendők pedig természetesen politikai döntések. Abban a könyvben nagyobbrészt tudományosan alátámasztott tények szerepelnek. Persze, abban is van vélemény, hiszen ott is megjelentek vélemények, tehát nem mondható el, hogy abban minden állítás tudományos tény.

Szeretnék valamit tisztázni az akadémiai reformmal kapcsolatban. Az akadémiai reform szó egy szleng, arra vonatkozik, hogy a Magyar Tudományos Akadémián hogyan és milyen módon alakítsák át az Akadémia menedzsmentjét. Az alatt, hogy az akadémiai reform lezárult, én azt értem, hogy az akadémiai törvény elfogadásával az a kérdés, hogy milyen a munkamegosztás az Akadémia főtitkára, elnöke és főtitkárhelyettese között, mi a szerepük az Akadémia különböző testületeinek, az elnökség döntést hoz, vagy csak tanácsot ad az elnöknek - jelen esetben döntést hoz -, és az Akadémia egyszemélyi vezetés, az elnök vezetése alatt áll, ezt értem én az alatt, hogy ezeket a vitákat lezártuk.

Azt, hogy az Akadémián nagyon sok változásra van szükség, higgye el, talán én látom a legjobban. Ezeknek a változásoknak a közepén tartunk, vagy nem tudom, hogy pontosan a közepén tartunk-e, mondjuk akkor úgy, hogy az első részében tartunk, és a Műegyetem területén megvalósuló program, amelyben a Kémiai Kutatóközpont, az Enzimológiai Intézet, a Pszichológiai Intézet, a Geokémiai Kutatóintézet egy helyen, egy egyetemi környezetben valósul meg, ezt a programot folytatni szeretnénk a kormány támogatásával. Ezek az átalakítások az Akadémián mind megtörténnek, és remélem, abban is megtörténnek az átalakítások, hogy az új tudományterületeken, illetve azokon a területeken a tudomány egy kicsit valóban úgy működik, hogy berakja dobozokba, hogy kémia, fizika, biológia, és ha valaki olyan területen dolgozik, ami pontosan nem illeszthető be egy dobozba, akkor kis nehézsége támad, hogy ő most a kémia területén nyújtsa-e be a disszertációját vagy a fizika területén. Szándékosan mondok ilyen példát, bár ilyen viszonylag kevés van, de a társadalomtudományokban ez már egy kicsit gyakoribb.

Azt hiszem, ebben a bizottsági rendszerben, nevezzük így, a beskatulyázásban ezt sokkal nyitottabbnak, dinamikusabbnak kell tekintenünk.

Köszönöm Volner János képviselő úr részletes és számomra igen imponáló szavait, amelyek a tudományos életnek olyan részleteiről szólnak, amelyekkel mindannyian találkozunk a tudományos munka során. A költség-haszon elemzésre vonatkozó részt feljegyeztem magamnak. Valóban, a Frascati-kézikönyvben ez ugyan nincsen benne, de remélem, a következőben majd benne lesz, és meg kell szüntetnünk azt, hogy valami bemondás alapján kutatási eredménynek minősüljön. Itt hadd tegyek egy megjegyzést arra, hogy természetesen az innovációs alap felhasználása rendkívül fontos dolog. Történt néhány olyan dolog ennek kapcsán is, amelyben megkérdőjelezhető, hogy az a tevékenység, amit kutatásként elszámoltak, kutatás-e, de hiba csak ott nem történik, ahol semmit nem dolgoznak. Ezeket a hibákat persze ki kell küszöbölni. Azt gondolom, az nem kutatási tevékenység, ha valamelyik nagyáruház felméreti, hogy pattogatott kukoricából fogyott-e több vagy sós mogyoróból. Azt gondolom, ennek a tudományos kutatáshoz semmi köze sincs, és ha ezt elszámolják kutatás-fejlesztésként, akkor nem járnak helyes úton.

A költségvetés: a beszámolómban szándékosan nem kezdtem, mondjuk úgy, anyagi sírás-rívással. Azt gondolom, a kormány letett az asztalra egy új Széchenyi-tervnek nevezett dokumentumot, abban azt írják, hogy 1,5 százalékra kívánják emelni a kutatás-fejlesztés támogatását. Én azt kérem a kormánytól, hogy fokozatosan, de a fokozatosant már 2011-ben kezdjük el, mert mindig azzal volt a baj, hogy megtörtént az ígéret, azután az első évben ezért nem, a második évben azért nem, a harmadik évnél pedig már kiderült, hogy gyakorlatilag költségvetés-technikai dolog miatt sem lehetséges. Én azt hiszem, ez a növekedés reális, és felesleges lenne 2 százalékot vagy 3 százalékot mondani. Egyébként maguknak a tudományos kutatóknak is jobb, ha ez a növekedés fokozatos, mert a tudományba egyszerre beöntött nagyon sok pénz nem biztos, hogy jól hasznosul.

A fiatalokról többször szó volt. Azt gondolom, az Akadémia ma nagyon sok mindent tesz, és talán nem mondják rám azt, hogy a saját tevékenységemet fényezem, de az akadémiai munkám során a fiatal kutatók lényegesen előtérbe kerültek.

(17.00)

Annyit szeretnék még megjegyezni, hogy természetesen az Akadémián létezik egy Bolyai-ösztöndíj, amely a posztdoktori kutatásokat támogatja, létezik egy fiatal kutatók ösztöndíja, amely szintén a fiataloknak jelent lehetőséget.

Kolber István említette, és többen is kitértek explicit vagy implicit módon a korábbi parlamentben meglévő kutatási és innovációs eseti bizottságra. Én magam is támogatom ennek a bizottságnak az újraindítását. Ez egy lehetőség arra, hogy a parlament plenáris ülésén kívül olyan kérdéseket részletesen megbeszéljünk, amelyeket itt a képviselők fölvetettek, és nagyon sokan nagyon hozzáértően vetettek fel.

Valóban igaz az, hogy a publikációs tevékenységnél a számok mellett, hogy hány darab, a minőséget is figyelembe kell venni; szintén Volner János hozzászólására reagálok. A Magyar Tudományos Művek Tárának nevezett rendszer - nyilván mindennek adunk betűszót, és ezt MTMT-nek nevezzük most már betűszóval, de igyekszem nem betűszavakat használni; én sem szeretem, ha betűszavakat használnak, olyanokat, amiket nem értek -, a Magyar Tudományos Művek Tárában, azt hiszem, 96 féle megkülönböztetése lesz a tudományos műnek, tehát világosan elválik majd a tudományos mű, mondjuk, a publicisztikától. Ebben egyébként a sajtóban is megjelenő vitám volt társadalomtudósokkal. A publicisztikát nagyszerű dolognak tartom, néha magam is gyakorolom, mostanában keveset, de azokat nem sorolom föl a tudományos tevékenységeim között.

Valóban mintegy hat egyetemtől származik a tudományos teljesítmény egy jelentős része. Ez egy összetett kérdés, nem szeretnék erre most részletesen kitérni. Én ezt mindössze a tudományos teljesítmény szempontjából vizsgáltam.

Balczó képviselő úrnak válaszolok arra, hogy a tudományos tevékenység mellett számos nagyon hasznos tevékenység van, és nagyon egyetértek azzal, hogy azok a felsőoktatási intézmények vagy főiskolák, amelyek meg tudták találni a gyakorlati képzésben a helyüket, és nem törekedtek, mondjuk úgy, olyan tudományosság látszatát kelteni, amivel valójában nem rendelkeznek, sokkal több hasznot hajtanak, mint azok, amelyek megpróbálnak a tudományosság látszatát keltve úgy tenni, mintha Magyarországon sok-sok kutatóegyetem vagy sok-sok olyan egyetem jöhetne létre, amely bent lesz az európai rangsorok valamelyikében.

A stratégiai programokról még annyit szeretnék elmondani - nem hoztam föl magammal azt a könyvet, amit mutattam -, hogy hamarosan megjelenik az élelmiszer-biztonsággal és az energetikával foglalkozó stratégiai bizottsági anyag egy könyv formájában. Nem arról van szó, hogy fél oldalban leírnánk valamit, egy részletes elemzés készül, és ezt a parlamenti képviselők számára éppúgy rendelkezésre bocsátjuk, mint bárki más számára.

Szabó Rebeka érdekes kérdést vetett föl. Szívesen beszélnék róla hosszan, röviden fogok. A tudomány célja valóban nem pusztán a technikai fejlődés és az anyagi jólét növelése. Azt hiszem, hogy a tudomány célja - engedtessék meg nekem John Kekesre hivatkozni - a John Kekes-i értelemben vett jó élet, amihez sok minden hozzátartozik, nemcsak az, hogy nagyobb lesz a televíziónk képátmérője, hanem sok más olyan kérdés is, amely az életminőségnek nem anyagi természetű része. Azt, hogy a társadalom ezen nyomasztó kérdéseiről milyen formában tudunk párbeszédet folytatni, ki kell találnunk. Az Akadémia és én személyesen erre a párbeszédre készen állok, és nagy örömmel tekintenék egy ilyen párbeszéd elé. Mert valóban sok kérdés nyomasztja a társadalmat, és ezekről a kérdésekről nyíltan és világosan kell beszélni, olyan nyíltan és világosan, ahogy itt most a parlamentben beszéltünk erről.

Az akadémiai törvényben ez a 200 fő - hadd mondjam el a történetét! Eredetileg ez úgy szerepelt, hogy az Akadémia 70 év alatti tagjainak száma nem haladhatja meg a 200 főt, és ezt a francia akadémia mintájáról vettük. Ott az van, hogy a tagjainak száma nem haladhat meg egy bizonyos számot; ilyenkor nézik, hogy az akadémikusok közül mikor huny el valaki, és akkor lehet új tagot választani.

Amikor '93-ban elkezdték és '94-ben elfogadták ezt a törvényt, akkor mi azt gondoltuk, hogy ha 200-ban szabjuk meg ezt a számot, akkor ha elég fiatalon választanak akadémikust, akkor beáll egy ésszerű szám anélkül, hogy arra kellene várni, vagy ha nem is várni, de azt kellene tekintetbe venni, hogy egy akadémiai tag elhalálozik-e vagy nem. Sajnos ez a dolog nem működött, mert egyre idősebb korban kezdtek akadémiai tagokat választani, és az Akadémia tagjainak száma növekedett, ezért van most benne ez a kettősség. Ez nem diszkrimináció, nem ez gátolta meg, hogy több tagot válasszunk idén, hanem a 365-ös szám limitált, nem a 200-as. Ezt ki-ki interpretálja, ahogy ezt gondolja.

Az NKTH-pályázatok természetesen nem tartoznak az Akadémia kompetenciájába, ugyanakkor az egész pályázati rendszert át kell tekintenünk, és ebben az áttekintésben jómagam és az Akadémia szakértői készséggel állnak rendelkezésre.

Ágh Péternek: nőtt valóban a kutatócsere száma, és ez nagyszerű dolog, de nagyon fontos az - és ebben kérem a segítségüket -, hogy a fiatal kutatók számára karrierlehetőséget, kilátást teremtsünk meg, mutassuk meg nekik azt, hogy Magyarországon van számukra pálya, van számukra lehetőség. Ennek többféle módszere van, az általunk elkezdett módszert én jónak tartom, és azt javaslom majd a költségvetésnél és kérem is a kormánytól, hogy ez ennek mentén történjen.

Az Akadémia lehet ennek a letéteményese, a kidolgozott módszer a kiválasztásra, azt hiszem, átlátható és korrekt, a módszert bárkinek szívesen bemutatom. Ugyanakkor ahhoz, hogy több kutatót tudjunk hazahozni, többletforrásra van szükség.

Nem kérünk óriási többletforrásokat. Ne higgye valaki azt, hogy százával tudjuk hazahozni ezeket a fiatalokat. Amikor hat fiatalt hazahoztunk, huszonkilencen pályáztak, a következő évben öten jöttek haza, akkor is harminc körüli volt a pályázók száma, a meghirdetett pályázatra harminc körüli kutató jelentkezett. Tehát azt gondolom, hogy egy évben tizenöt kutatónál többnek nem tudunk ilyen kiemelt körülményeket biztosítani, és azzal is legyünk tisztában, hogy nem biztos, hogy minden évben van ennyi kiemelkedő kutató, akit haza tudunk hozni, ugyanakkor ezt a programot mindenképpen folytatni kívánja az Akadémia.

Az eddigi forrásokat az Akadémia költségvetéséből különítettem el. Természetesen minden ilyen dolog konfliktussal jár. El tudják képzelni, hogy az intézetek természetesen azt mondták, hogy ezt a pénzt ne vegyem el tőlük. Mondtam, nem veszem el, csak átcsoportosítjuk azok számára, akik többet teljesítettek. (Novák Előd: Ki mondta?)

(17.10)

Most viszont többletforrásra van szükség; gyakorlatilag félmilliárd forintot csoportosítottam át az Akadémia költségvetésében erre a programra.

Rozgonyi Ernő felvetésére: az Akadémia semmilyen tudományos vitától nem zárkózik el - tudományos vitától. De az Akadémia nem helye a, mondjuk úgy, hogy érzelmeken alapuló, adott esetben megalapozatlan véleménycserének. Nem szívesen adunk helyt annak, hogy egymással szemben álló, érzelmi alapon megnyilvánuló véleményeket cseréljenek az akadémiai falak között, fölhasználva a tudományosságnak a, mondjuk úgy, hogy támogatottságát vagy a tudományosság látszatát. Ugyanakkor biztosíthatom önt, képviselő úr, arról, hogy beszélni mindenről lehet, és tudományos vitát, megalapozott, tényekre alapozott tudományos vitát az Akadémián bármikor folytatni lehet. Abban, hogy ennek mikor és hogyan vannak meg a személyi feltételei, abban pedig megértést kérek, mert természetesen a tudománnyal foglalkozók is emberek, és a tudománytörténet nagyon sok példát ad arra, hogy bizony a személyek és nézeteik befolyásolják a tudományos eredményeket is. Hangsúlyozni szeretném tehát, hogy mindenre nyitottak vagyunk, ugyanakkor ez a vita csak a tudomány eszközeivel dolgozhat, amelyek meglehetősen szigorúak.

Végül: én azt nem nehezményeztem, hogy nem került a parlament napirendjére a beszámoló. Nyilvánvaló volt számomra is, hogy a választási időszakban vagyunk, és előfordulhat, hogy egy ilyen vitát ott és akkor nem tudunk lefolytatni. Most, így a vitát látva talán jobb, hogy ezt a vitát most folytattuk le. Akkor is szívesen lefolytattuk volna. Azt azért megjegyzem, hogy az előző két beszámolót, ha jól emlékszem, 2007-ben, négy év beszámolóját összevontan vitattuk meg, mert a parlament nem tűzte napirendre, ezért is köszöntem most meg a parlamentnek, hogy ezt a beszámolót napirendre tűzte.

Önöknek pedig még egyszer megköszönöm a korrekt szakmai vitát. Azt gondolom, hogy a következő beszámoló elkészítéséhez hasznos szempontokat adott. És még egyszer mondom, ha bármelyik frakció részletkérdésekről kíván tárgyalni, akkor az Akadémia elnökeként szívesen állok rendelkezésére.

Nagyon szépen köszönöm. (Taps.)