Készült: 2020.02.28.01:37:56 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

161. ülésnap (2000.09.28.), 339. felszólalás
Felszólaló Tállai András (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:53


Felszólalások:  Előző  339  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy az ellenzéki képviselőtársam utolsó mondataihoz nincs mit hozzáfűzni (Keller László: Nem is lehet!), hiszen egyetlenegy olyan csomagot nyújtottak be az Országgyűlés elé, ami 14 pontból áll, és nem hiszem, hogy erre a 14 pontos módosító javaslatra ne lett volna elegendő idejük abban a több mint 160 percben. Egyébként ezt - úgy gondolom - meg is tették.

De mit is lehet ahhoz az adó- és járuléktörvény-javaslathoz benyújtani, aminek egyértelmű célja az, hogy segítse a családokat, segítse a kis- és közepes vállalkozásokat?

Maga az előterjesztés is erről szól. Hiszen ami a családokat illeti: mindannyian tudjuk, hogy jelentős adókedvezmény-bővülést fog jelenteni azoknak a családoknak, akik gyermeket nevelnek, akik jövedelemmel rendelkeznek, akiknek van munkájuk, és azoknak természetesen legfőképpen, akik akarnak is dolgozni.

Jelentős előrelépés lesz az elkövetkezendő évben - ha a minimálbér növekedése valóra fog válni, a 40 ezer forintos, illetve az azt követő évben az 50 ezer forintos minimálbér valóság lesz -, hogy a legalacsonyabb jövedelműek is teljes mértékben igénybe fogják tudni venni a családi adókedvezményt.

 

(16.30)

 

Tehát az az irány, amelyre a polgári kormány törekszik az adótörvénycsomaggal is, illetve a koalíciós képviselőtársak a módosító javaslataikkal, az egyértelmű. Az a cél, hogy támogassuk a családokat, és úgy támogassuk a családokat, hogy ugyanakkor teljesítményre ösztönözzük, orientáljuk őket. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Helyes!) Ezt nem lehet egy év alatt, nem lehet két év alatt megvalósítani, ehhez nyilván több évre van szükség, és ezt az irányt kritizálják erősen tisztelt képviselőtársaink. Megértem őket, hiszen egy ellenzéknek mindig bírálnia kell, nem mondhatja azt, hogy ez a támogatási irány helyes.

Hogy miért nem az érveiket hallhattuk? Ez örök vita közöttünk. Ezt nemcsak az adó-, járuléktörvénynél fogjuk hallani, hanem valószínűleg a költségvetési törvény tárgyalása során is; és minden egyes alkalommal elmondják kedves képviselőtársaim, hogy ők ezzel nem értenek egyet.

A módosítások másik iránya a kis- és középvállalkozások segítése. A vita során elmondtam, hogy a társaságiadó-törvényben, amelyet 1996-ban fogadott el a parlament, jelentős beruházási adókedvezmények kerültek meghatározásra. Tessék fellapozni - önök fogadták el -, kinek kedveznek ezek az adótörvények, ezek a beruházási adókedvezmények. Ugyanúgy adókedvezményt adtak abban a törvényben önök is, mondhatnám azt, hogy a nagy multinacionális cégeknek, és tesszük most ezt a kis- és középvállalkozásoknál, amelyek alkalmazotti létszáma 50 fő alatt van, illetve nyereségesek, és azt beruházásra, fejlesztésre fordítják. Ennek a maximális összege 10 millió forint, tehát ez 1,8 millió forint adómegtakarítást jelent. Ez elviekben több mint 700 ezer vállalkozást érinthet. Érintheti azt, amelyiknek 300 ezer forint bevétele van, és érintheti azt is, amelyiknek 300 millió forint bevétele van. Mi tehát széles rétegnek adunk kedvezményt, és szeretnénk ezzel azt elérni, hogy ezek a vállalkozások ezekből a forrásokból munkahelyet teremtsenek, visszaforgassák fejlesztésre a meglévő forrásaikat, illetve hogy fejlesztésre ki tudják egészíteni a külső és a belső pénzforrásaikat. Ez a kedvezmény, ha a 10 millió forintos adóalapot igénybe tudja venni, 1,8 millió forint, ami azt jelenti, hogy egy 10 milliós beruházáshoz 1,8 millió forintot kap a kormánytól, az államtól az adott vállalkozó.

Hallhattuk, hogy ez az irány nem helyes. Önök szerint az a helyes irány, amikor 1 milliárd forintos esetre van beruházási kedvezmény, csak az 500 főt foglalkoztató cégekre van kedvezmény - mi ezt nem tartjuk helyesnek. Azt mondjuk, hogy adjunk a kicsiknek is, hiszen a magyar gazdaságot alapvetően a kisvállalkozások viszik.

Ami pedig a módosító javaslatokat illeti: valóban vannak olyan kérdések, amelyekben egyetértünk. Azt látom, hogy többnyire egyetértünk. Abban nem értünk egyet, hogy melyek a lehetőségek. Nyilván a kormány mögött álló képviselők felelőssége az, hogy mennyit tudnak elosztani és azt mire tudják elosztani. Az adó-, járuléktörvény vitájának tényleges sajátossága, hogy itt lényegében csak az államháztartás bevételeinek a szűkítése, faragása van a kezünkben eszközként. Itt nem kell megmondania a javaslattevőnek azt, hogy ha adócsökkentést szeretne elérni, akkor azt milyen áron szeretné elérni. Ebben kedves képviselőtársaink nyilvánvalóan éllovasok, hiszen nincs mellette az a felelősségük, hogy megmondják, egy 100 milliárdos módosítócsomag igazából mibe is kerül és a társadalom mely rétegét hozza hátrányos helyzetbe. Ezt most nem kell itt megmondani. Nekünk viszont gondolnunk kell erre, és ezért vállalni kell a felelősséget, és nyilvánvalóan olyan módosító javaslatokat kell beadnunk, amelyeknek megtaláljuk az ellenpárját is; megtaláljuk azt, hogy ezt miből, hogyan fogjuk tudni kigazdálkodni. Mert önök azt nem mondták el - csak mindig azt hangsúlyozták, hogy a fix összegű egészségügyi hozzájárulást szeretnék csökkenteni, amit egyébként önök találtak ki -, azt elfelejtették hozzátenni, hogy a módosítócsomagban benne van az a javaslatuk, amikor sem 2001-re, sem 2002-re nem akarják csökkenteni a társadalombiztosítási járulékot, tehát a jelenlegi szinten próbálják... (Dr. Vojnik Mária és dr. Veres János ingatja a fejét.) Tessenek megkeresni, azt hiszem, 238-as a sorszáma! Ezt sem a képviselő asszony, sem egyetlenegy képviselő nem indokolta meg, hogy ezt miért teszik, mindig csak a pozitív elemeit mondták el a módosító javaslataiknak.

Tételesen végig lehet rajtuk menni; egyértelműen politikai célzatú javaslatok. Egyértelműen azt szeretnék velük mondani, hogy: ha erről mi dönthetnénk, akkor még többet szeretnénk adni. Mi is szeretnénk még többet adni! Igen, szeretnénk változtatni az adótáblát; szeretnénk az adókulcsokat változtatni; szeretnénk még több családi adókedvezményt adni és még nagyobb minimálbért szeretnénk adni; és a kisvállalkozóknak pedig nem 10 millió forintos határnál, hanem esetleg 20-nál vagy még magasabb összegnél meghatározni az adókedvezmény mértékét.

A mi felelősségünk az, hogy tudjuk, hol a határ, tudjuk, hogy mit milyen áron teszünk. Nem szeretnénk, ha a jövő évi költségvetés tárgyalásánál arról kellene vitáznunk, hogy a benyújtott törvényjavaslatot hol csorbítjuk, hol fogunk elvenni, milyen társadalmi rétegtől veszünk el. A nyugdíjasoktól? - kérdezem én. Vagy tessenek megmondani, az autópálya-építéstől? Vagy honnan vegyünk el, az egészségügytől? Az oktatástól? Nem hiszem, hogy olyan lehetőségeink vannak, amelyek nagy mozgásteret biztosítanának.

Természetesen a fantáziával egy adótörvény módosítása kapcsán senkinek nem lehet gondja, problémája. Egyértelmű a cél: mindenkinek az a célja, hogy minél kevesebb "jusson" - idézőjelben - az államnak, de a legfőbb cél az, hogy a polgárok zsebében minél több maradjon. Itt valóban közös a célunk. A mi felelősségünk annyival több, hogy nekünk tudni kell azt, ez mibe kerül és mibe nem.

A Szocialista Párt módosítócsomagja 100 milliárd forint bevételkiesést jelent az államháztartásnak, és akkor még csak az adótörvény változtatására gondolok; s akkor még nem beszéltünk a társadalombiztosítási járulék azon hatásáról, hogy két év alatt közel 300 milliárd forintot vesz ki a vállalkozások zsebéből. Ugyanakkor pedig hallhatjuk azokat a hangzatos szólamokat, hogy így vagy úgy szeretnénk támogatni mi is a kisvállalkozásokat. Tessenek megmondani, hogy ebben a módosító javaslatban milyen olyan módosítás van... Egyet valóban elismerek, az előbb hallhattuk, hogy azoknak a veszteséges vállalkozásoknak az áfáját ne két hónap múlva adjuk vissza, hanem egy hónap múlva - valóban van benne egy módosító javaslat, elnézést kérek! (Dr. Veres János: Ilyen nem hangzott el!) De talán nem tetszenek azt mondani, hogy az a módosító javaslat, amikor azt mondják, hogy a következő évben ne csökkentsük a társadalombiztosítási járulékot egyetlen százalékkal sem, az vállalkozáspárti?! Biztosan nem tetszenek ezt mondani, ugye? (Dr. Veres János: Miről beszél?) Mert ez így nem igaz. Tehát nagyon érdekes dolog ez...

Ami az áfa kulcsának a változtatását illeti, teljes felelőtlenségről tesznek tanúbizonyságot. Tudniillik arról nem beszélnek, hogy amely termékek és szolgáltatások most 12 százalékos áfakörben vannak, az Európai Unióban kötelezettséget vállaltunk arra, legfőképpen az energiaszektorban, hogy normál kulcsba fogjuk tenni őket. Tehát ez most azt jelenti, hogy 12-ről levinnék 10 százalékra, ami elvileg azt jelentené, hogy kevesebbet kellene fizetnünk a vízért, a gázért, a villanyért, azt azonban nem teszik hozzá, hogy amikor levisszük kevesebbre, amikor belépünk az Unióba vagy azt megelőzően, akkor már vissza kell tennünk a normál kulcsba, ami most 25 százalék - vélhetőleg ez is csökkenni fog -, ez milyen jelentős emelkedést fog majd ugyanennek a polgárnak jelenteni. Persze most lehet azt mondani, hogy most 12-ről 10-re, mert most ellenzéki pozícióban vagyunk, és az nekünk nem kerül semmibe, hogy leírjuk a papírra, nem kerül semmibe, hogy belemondjuk a tévé nyilvánosságába, hogy ez lenne a helyes út. Igen, ez lenne a helyes út, de ennek a következményeit is fel kell vállalni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hasznos volt a mai vita; az valóban érzékelhető, hogy közös célunk van. Az a közös célunk, hogy az ország lakosságának megteremtsük azokat a feltételeket, hogy jobban éljen. Abban azonban, hogy ezt milyen formában és milyen eszközökkel teremtjük meg, sem a felelősségünk nem egyforma, sem pedig a gondolkodásmódunk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  339  Következő    Ülésnap adatai