Készült: 2024.03.28.11:52:29 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 342 2002.09.17. 5:21  341-342

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Igen tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A rendszerváltás óta minden kormány kinyilatkoztatta, hogy a mezőgazdasági termelést magángazdálkodási formákra alapozza. A jelenlegi termelésszerkezet működtetői részint még magukon hordozzák a múlt jegyeit, másfelől életképes gazdaságok látszanak kibontakozni abban a közegben, ahol a részleges kárpótlás következményeként tömeges nagyságrendben jutottak termőföldtulajdonhoz az ország polgárai.

A mai mezőgazdaság magán hordozza az átalakulás legkülönbözőbb jegyeit a gazdálkodói minőségtől a spekulációs kalandorságig, nem is beszélve az érzelmi megnyilatkozásokról. De túl az érzelmeken, hagyományaink és a jövő európai gazdálkodási formái minőséget kell hogy teremtsenek már a fenntartható mezőgazdasági termelésben is. Az ország termőtájai, hagyományai, történelmileg kialakult tájegységei speciális helyzeteket teremtettek az ott élők számára, és ezzel összefüggtek életkörülményeik, amelyek mára még differenciáltabban jelentkeznek.

Különleges tájegységünk a Duna-Tisza-közi alföldön a homokhátság, amely történelmi viharaink során mindig állta a próbát, és ha kellett, a puszta szerepét töltötte be, kedvezőbb időkben mezőgazdasági paradicsommá vált.

 

 

(18.20)

 

 

Nemcsak gazdasági értelemben vált ez a táj aranyhomokká, kultúrtörténetileg is kiemelkedő jelentőséggel bírt. Társadalmi tekintetben pedig, minden modernizációt mellőzve, jórészt nélkülözni tudta a nagybirtokrendszert, és az állattenyésztésben, a tartási módokban, a növénytermesztési, a kertészeti ágazatokban, ha magán is viselte a kor jegyeit, de kiválót alkotott, önszerveződéssel, a talpon maradás küzdelmében.

Az elérhető pozitív diszkrimináció azonban hódoltsági körülmények között sem volt nélkülözhető. A homokhátságban élő és ott lakó nép csökönyösen újra kezdte építeni a gazdaságát ma is, mint már többször a történelem során, szívósan megküzdött az adminisztratív nehézségekkel, tervezett, és nekilátott a családi gazdálkodás újbóli létrehozásának, melynek egyik sarokköve a tanyasi életforma valamilyen változata. Emlékeiben még él a hagyomány, zsigereiben az alkotás vágya, álmaiban a holnap gazdasága.

A privatizációs folyamatok az évek során azonban mostoha sorba juttatták a vállalkozás bajnokait. A tőkenélküliség mellett megjelentek a nyomott felvásárlási árak, a spekulánsok, a nyomasztó piacnélküliség és ennek koronájaként a halasztott fizetések, majd a csődhelyzetes felvásárló cégek trükkjei folytán sokak jogos követelése veszett el kilátástalan reménytelenségben. E jelenségek a piacgazdaság torzszülöttjei, és méltatlan hozzánk, hogy a történelem néhai eredeti tőkefelhalmozásának hitványságai kísértetiesen megismétlődjenek a fejlett piacgazdaság szomszédságában. Ilyen körülmények között beszélni sem lehet bővített újratermelésről.

A létbizonytalanság közegében élnek a homokhátsági állattartó gazdák, akik segélykiáltással hívják fel az igen tisztelt kormány figyelmét helyzetük tarthatatlanságára. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy az alacsony aranykorona-értékű területek gabonatermesztési gyakorlata fenntarthatatlan, mint például a rozs, esetleg a tritikále termése a betakarítás költségeit sem fedezi, és csak kényszerű szükségből vagy talajvédelmi okokból szerepel a vetésforgóban.

Felmerül az ugaroltatás valamilyen formája, mert a területek egy részén szinte biztos a ráfizetés. Indokoltnak látjuk hosszabb távra is beépíteni a támogatások rendszerébe az ugaroltatás gondolatát, a hazai fehérjenövények termelésének támogatását, mint például a lucerna és a gyepek felújítását, valamint a gyeptelepítési program beindítását.

A tömegtakarmányok termelésének előmozdítására is törekednünk kellene, amit az idei aszály várható következménye is indokolttá tesz. A vázolt gondok megoldásában, illetőleg az abban való közreműködésben a falugazdász-hálózat komoly segítséget nyújthatna, mint közvetlen kapcsolattartó és ellenőrző szervezet. Kíséreljük meg érzékeltetni, hogy komoly gondjaik közepette nem lesznek magukra hagyatva a gazdák, a piaci haramiáknak legyen miért reszketniük, és ne a gazdálkodóknak kelljen aggódniuk, indokolatlanul tönkremenniük a mindennapos helytállásuk mellett.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 288 2002.10.01. 4:07  287-290

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Különleges tájegységünk a Duna-Tisza közi Alföldön a homokhátság. Ezen belül a közép-homokhátsági terület vízgazdálkodási adottságait tekintve hátrányos helyzetű térség, amelyet hol a vízhiány, hol pedig a vizek kártételei sújtanak. Az átmeneti időszakokban sokszor e két hatás egyszerre van jelen a térségben.

Az 1970-es évek elején megalakult Kiskunsági Nemzeti Park napjainkig egyre nagyobb kiterjedésű terület védelem alá helyezését érte el ebben a térségben. A területhasználatban más változások is történtek. A mezőgazdasági nagyüzemek egyre kisebb súlyt képviselnek, ezzel párhuzamosan növekedett a magángazdaságok aránya. A változó körülmények miatt feszültség keletkezett a vízgazdálkodás, vízkárelhárítás és természetvédelem, a természetvédelem és a mezőgazdaság között. A feszültség fő oka egyrészt a vízgazdálkodási infrastruktúra nem kiegyensúlyozott, elsősorban a kárelhárításra koncentráló fejlesztése, másrészt a kialakult vízjogi helyzet megválasztására irányuló szándék megalapozatlansága, illetve az igények törvényes úton való érvényesítésének elmaradása volt.

A program célja a vázolt konfliktusok feloldását segítő szabályozások és műszaki megoldások kidolgozása, alkalmazása és megvalósítása. A megoldás egyenlő súllyal képviseli a vízkárok mérséklését, valamint a természeti és környezeti feltételek javításával is együtt járó gazdálkodás kialakításának lehetőségeit. Megvalósulása esetén mérséklődnek a vízkárok, javulnak a helyi természetes vízkészletek megtartásának lehetőségei, javul a talajvízháztartás.

A programban olyan műszaki megoldás szerepel, amely biztosítja a természetvédelmi területek ökológiai vízigényét, a természetes vízkészletek megtartását, egyúttal szolgálja a vízkár-elhárítási célú tározás lehetőségét is. A fejlesztés egyik legnagyobb jelentőségű eredményeként prognosztizálható, hogy a természetes vízkészletek a területen tárolhatók lesznek, és azokkal pótolhatók a természetvédelmi jelentőségű vizes élőhelyek. A vízválasztó közelében levő tározók beszivárgási területeknek számítanak, így az ott elszivárgott víz táplálja a talajvizet, és ezáltal mérsékli a talajvízszint süllyedését a Duna-Tisza közi hátság érintett térségében, továbbá növekszik a mélységi vizek felé irányuló leszivárgás is. Megoldódik a vízkárelhárítás tározószükséglete is.

A vizes élőhelyek környezetében kedvezőbben alakul a mikroklíma, valamint javulnak a mezőgazdasági termelés feltételei is. A rendszer összekötése a Duna-völgyi főcsatornával száraz időszakokban lehetővé teszi a vizes élőhelyek vízhiányának kiegyenlítését. Ugyanez a rendszer alkalmas arra is, hogy mintegy ötezer hektár mezőgazdasági területet öntözővízzel lásson el.

A közép-homokhátsági vízgyűjtő fejlesztésével érintett területek Bács-Kiskun megyében, a Duna-Tisza közi hátság középső részén, a Duna vízgyűjtőjében fekszenek, a Fülöpszállás-Szabadszállás-Kerekegyháza-Jakabszállás-Orgovány-Csengőd által határolt részen. Lehetséges második üteme Kecskemét és Kiskunfélegyháza térségét érinthetné.

Igen tisztelt Államtitkár Úr! Az említett térségeknek rendkívül nagy szükségük lenne e program megvalósítására, ez ott számukra már létkérdés. Ebben kérem az ön, illetve tárcája segítségét.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 313 2003.03.17. 5:20  312-313

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én is kifogásolom, hogy Németh Imre FVM-miniszter nincs jelen, és így csupán csak elmondani tudom a választókörzetem dohánytermelőinek problémáját. Választ valószínűleg most nem fogunk kapni.

Az ULT Magyarország Rt. - korábban Nyidofer Rt. - 1994 óta termeltet dohányt térségünkben. A cég országos termeltetést hirdetve létrehozta a Duna-Tisza-közi, dunántúli körzetet, amely kilenc megyét foglal magában. Ezek közül a Duna-Tisza közén négy megyében folyik termeltetés: Bács-Kiskun, Csongrád, Jász-Nagykun-Szolnok és Pest megye, amelyek közül Bács-Kiskun megye termeltetés szempontjából a legnagyobb.

1994-től a gazdasági környezet miatt évről évre fokozatosan csökkent az ország dohánytermő területe és termeltetett mennyisége. Míg 1994-ben országosan 11 430 tonna dohányt vásároltak fel, addig 1995-ben csak 9837 tonnát, és 1996-ban már csak 7062 tonna dohány felvásárlására kerülhetett sor. Az 1996-os esztendőben volt az utóbbi évek legalacsonyabb termésmennyisége, e mélypontot követően a Nyíregyházi Dohányfermentáló Rt. óriási összegeket szánva a termelés fejlesztésére, bővítésére, a Dohány Terméktanáccsal és a cigarettagyárakkal karöltve hatalmas fejlesztésekbe kezdett, amely kezdeményezések maximális elismerésnek örvendtek.

Ekkor folyamatosan keresték, toborozták a termelőket, bővítették a termelést. Ettől az időponttól az újságban, a rádióban elhangzott nyilatkozatok minden esetben 15 ezer tonna magyar dohány termeléséről szóltak - mint a hazai cigarettagyárak által igényelt és feldolgozható dohánymennyiség. A termelők felé a cég szakemberei olyan információkkal éltek, hogy még most lépjenek be a termelésbe, mert az EU-csatlakozást követően már nem lesz rá lehetőségük, és a kvóta meghatározásánál a csatlakozás előtti három év átlaga számít.

Ezek az érvek, fejlesztési lehetőségek, a dohányfelvásárlási árak stabilizálódása, valamint a folyamatos technológiai fejlődés azt eredményezték, hogy az országosan termeltetett dohánymennyiség 1999-ben körülbelül 15 ezer tonnára nőtt. Ebből a mennyiségből az ULT Magyarország Rt. 12 ezer tonna dohányt vásárolt meg, amiből körülbelül 1230 tonna esik a Duna-Tisza-közi régióra.

Termelőink számos esetben hitel nélkül, saját forrásból fejlesztve hozták létre gazdaságaikat. A kialakult termelői kör többségét családi gazdaságok alkotják számos kedvezőtlen adottságú térségben. Az említett termelői bázist az a veszély fenyegeti, hogy a hosszú évek kiváló munkájától függetlenül eleshetnek a szerződés és a további dohánytermesztés lehetőségétől.

 

 

(20.30)

 

 

A kialakult problémát az okozza, hogy a világpiaci árcsökkenés mellett az itthoni dohánygyárak nem a hazai dohányt részesítették előnyben, tehát a dohányszükségletük jelentős részét külföldről szerezték be. Az így fennmaradt készleteket viszont az ULT Magyarország Rt. jelenleg képtelen értékesíteni. A részvénytársaság fermentáltdohány-árai nem tudják felvenni a versenyt a külföldi fejlett országokból származó támogatott, illetve a fejlődő országokból származó olcsó dohányokkal, így a megtermeltetett felvásárolt és feldolgozott anyag raktáron marad. Ez a raktáron maradó készlet az oka, hogy a cég ezzel a mennyiséggel számolva kevesebbet kíván termeltetni a következő esztendőkben.

Ez az a pont, ahol állami beavatkozást kell kérnünk ahhoz, hogy ez a sokakat a termelésben gátló és kvótát csökkentő készlet az országból kikerüljön, és a világpiacon elhelyezhető legyen, mely mennyiség tulajdonképpen csak egy csepp a világ dohánytengerében. Az alacsonyabb termeltethető mennyiség ugyanis automatikusan azt hozná magával, hogy a Magyarország által a polgári kormány idején bejelentett 15 ezer tonnás kvótaigény redukálódna, ami már ugye redukálódott is, és számos család lehetetlen helyzetbe kerülne.

Ismerve a mezőgazdaság jelenlegi helyzetét, problémáit, kizártnak tartom, hogy ezek a dohánytermesztő gazdák mindannyian más kultúra felé orientálódva pótolni tudnák a megélhetésükhöz alapvetően szükséges jövedelmüket. Ezért kérném az igen tisztelt miniszter urat, ha jelen lenne, hogy ezeknek az embereknek valamilyen megoldást eszközölni szíveskedjen.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 564 2003.04.14. 5:22  563-564

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A sertéspiacon rég nem látott zűrzavar alakult ki, intenzív árzuhanás figyelhető meg, amely nincs összhangban az állatok tartásának költségeivel.

A Bács-Kiskun megyei háztáji sertéstartó gazdák szerint most már végleg betelt a pohár, elvárják, hogy valamit tegyen érdekükben a kormány a jelenleg uralkodó káosz megszüntetésére. A felvásárlási árak az önköltséget sem fedezik, de olyankor a felvásárlók még ezt is sokallják. A gazdák úgy gondolják: kettős árrendszer alakult ki.

A nagyüzemi sertéseket úgy-ahogy felvásárolják, de jelen esetben a háztáji sertések felvásárlásánál van nagyobb probléma. Az elmúlt héten egyes felvásárlók 180-185 forintot fizettek, azonban erre a hétre már csak 170 forintos kilogrammonkénti árat ajánlottak a sertésekért. Nyilvánvaló tehát, hogy veszteséget szül a gazdák számára a 280 forint/kilogrammos előállítási árral szembeni elképesztően alacsony, 170 forintos felvásárlási ár.

Természetesen, valamennyi magyar sertéstartó gazdának az a célja, hogy jószágát kellő időben, megfelelő áron tudja eladni, sajnos, ez azonban mostanság nem lehetséges. Elfogadhatatlan mindaz, ami a háztáji sertéstartó gazdákkal történik, az, hogy a felvásárlók kényük-kedvük szerint szórakozhatnak velük, kiszolgáltatott helyzetbe hozzák őket, azokat az embereket, akik mindig is ellátták az országot jó minőségű sertéshússal. Számukra nemcsak jövedelemkiegészítés, hanem megélhetési forma is az állattartás.

A tavalyi évben 260-280 forint volt a felvásárlási ár, az idei 170-180 forinttal szemben. Ki tudja, hol van a végeláthatatlan mélypont?

Tisztelt Miniszter Úr! - ha itt lenne. Hol van az a határ, amikor a kormány végre tesz valamit? Hány vidéken élő családnak kell még tönkremennie? Tudniillik egyetlen gazdasági ágazat sem bírja ki azt, hogy végtermékük ára a tavalyi évhez képest szinte a felére essen, a mezőgazdaság pedig különösen nem. A háztáji sertéstartó gazdáknak ez teljes csődöt jelent, hiszen a nagyüzemben nevelt sertésekért a felvásárló minőségi felárat fizet, amelynek következtében ők némi hasznot tudnak termelni. Ugyanakkor az egyéni gazdálkodó által nevelt, biosertésnek is bátran nevezhető állatoknál a minőségi felárat sem lehet érvényesíteni.

A gazda nem tudja elkísérni az állatot a vágóhídra, és ahhoz, hogy a minősítéshez kikötött 20-25 darabszámot elérje, legalább 50 darabos hízóállományra lenne szükség.

 

(2.10)

 

Ebben az esetben azonban már megint nem a háztáji termelőről beszélünk, hiszen akinek 50-100 darabos hízóállománya van, ő érvényesíteni tudja a felárat, de jelen esetben nekünk nem erről kell beszélnünk. Az a háztáji családi gazda, aki, köztudomású, jó minőségű, bőven almozott, meleg tartásban nevelt, acélos húsú, ízes sertéseket tenyészt, csűrt-csavart jogszabályok alapján ki van szolgáltatva a felvásárlóknak.

Tisztelt Miniszter Úr! Ezen gazdák között sokan vannak olyanok, akik a jószágtartást jövedelemkiegészítésként végzik, mivel rendkívül alacsony, népiesen szólva téesznyugdíjjal rendelkeznek. Sajnos, őket ez a mostani, drasztikusan leromlott állapot még súlyosabban érinti.

A körzetemet járva nagyon sokat beszélgetek őszinte tekintetű, kemény munkában elkérgesedett kezű idős emberekkel. Kimondhatom, hogy nekik nemcsak a pénztárcájukat, hanem a lelküket is legalább annyira súlyosan érinti a mostani helyzet, hiszen a rendszerváltást megelőző kormányok idején ők azért kaptak nagyságrendekkel kevesebb nyugdíjat, mert téesztagok, illetve téeszdolgozók voltak. Ebből fakadóan járt nekik a háztáji föld, aminek a terméséből hizlalhattak, baromfit nevelhettek. Mára azonban nem jövedelmező a sertéstartás, és nem jövedelmező a baromfitartás sem, mindeközben a vidéki állattartó gazdáknak is a családjukat valamiből el kell tartani. Mindennek a tetejébe a kormányzat ez idáig nem segített rajtuk abban, hogy a nehéz munkával végzett állattartásuk jövedelmező lehessen. Ezek az emberek most végső elkeseredésükben az utcára készülnek, hogy jogaikat érvényesíthessék, hogy családjuk megélhetését biztosítani tudják.

Tisztelt Miniszter Úr! - ha itt lenne. Magáénak érzi-e ön és a kormány a mezőgazdaságból élő gazdák problémáját? Mit kíván tenni a kormányzat a háztáji sertéstartó-ágazat válságának megoldása érdekében?

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 276 2003.04.15. 4:28  275-276

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Különös tájegységünk a Duna-Tisza-közi Alföldön a homokhátság, ezen belül a közép-homokhátsági terület vízgazdálkodási adottságait tekintve hátrányos helyzetű térség, amelyet hol a vízhiány, hol pedig a vizek kártételei sújtanak. Az átmeneti időszakokban sokszor e két hatás egyszerre van jelen a térségben. Az 1970-es évek elején megalakult Kiskunsági Nemzeti Park napjainkig egyre nagyobb kiterjedésű terület védelem alá helyezését érte el ebben a térségben.

A területhasználatban más változások is történtek. A mezőgazdasági nagyüzemek egyre kisebb súlyt képviselnek, ezzel párhuzamosan növekedett a magángazdaságok aránya. A változó körülmények miatt feszültség keletkezett a vízgazdálkodás, vízkárelhárítás és a természetvédelem, a természetvédelem és a mezőgazdaság között. A feszültség fő oka egyrészt a vízgazdálkodási infrastruktúra nem kiegyensúlyozott, elsősorban a kárelhárításra koncentráló fejlesztése, másrészt a kialakult vízjogi helyzet megválasztására irányuló szándék megalapozatlansága, illetve az igények törvényes úton való érvényesítésének elmaradása volt.

A program célja a vázolt konfliktusok feloldását segítő szabályozások és műszaki megoldások kidolgozása, alkalmazása és megvalósítása. A megoldás egyenlő súllyal képviseli a vízkárok mérséklését, valamint a természeti és környezeti feltételek javításával is együtt járó gazdálkodás kialakításának lehetőségeit. Megvalósulása esetén mérséklődnek a vízkárok, javulnak a helyi természetes vízkészletek megtartásának lehetőségei, javítja a talajvízháztartást.

A programban olyan műszaki megoldás szerepel, amely biztosítja a természetvédelmi területek ökológiai vízigényét, a természetes vízkészletek megtartását, egyúttal szolgálja a vízkár-elhárítási célú tározás lehetőségét is. A fejlesztés egyik legnagyobb jelentőségű eredményének prognosztizálható, hogy a természetes vízkészletek a területen tárolhatók lesznek, és azokkal pótolhatók a természetvédelmi jelentőségű vizes élőhelyek.

A vízválasztó közelében lévő tározók beszivárgási területnek számítanak, így az ott elszivárgott víz táplálja a talajvizet, és ezáltal mérsékli a talajvízszint süllyedését a Duna-Tisza-közi hátság érintett térségében. Továbbá növekszik a mélységi vizek felé irányuló leszivárgás is. Megoldódik a vízkár-elhárítási tározó szükséglete is. A vizes élőhelyek környezetében kedvezőbben alakul a mikroklíma, valamint javulnak a mezőgazdasági termelés feltételei is. A rendszer összekötése a Duna-völgyi főcsatornával száraz időszakokban lehetővé teszi a vizes élőhely vízhiányának kiegyenlítését, ugyanez a rendszer alkalmas arra is, hogy mintegy 5 ezer hektár mezőgazdasági területet öntözővízzel lásson el.

A közép-homokhátsági vízgyűjtő fejlesztésével érintett területek Bács-Kiskun megyében, a Duna-Tisza-közi hátság középső részén, a Duna vízgyűjtőjében fekszenek a Fülöpszállás, Szabadszállás, Kerekegyháza, Fülöpháza, Jakabszállás, Orgovány, Csengőd által határolt részen. Lehetséges második üteme Kecskemét és Kiskunfélegyháza térségét érinthetné. Ezek évszázadokon keresztül kialakult természetes víztározók, tehát itt nem kell mesterségesen újabb víztározókat kiépíteni, csupán a már meglévőket kellene vízzel feltölteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Az említett térségnek rendkívül nagy szüksége lenne e program megvalósítására, ez ott számunkra létkérdés, ebben kérném a kormány segítségét.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 30 2003.05.12. 2:35  29-39

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A sertéspiacon rég nem látott zűrzavar alakult ki, teljesen összeomlott az ágazat. Már hetek óta jelezzük a Fidesz-frakcióból: egyre gyakoribbak a demonstrációk, amelyeken már az összes ágazati, érdek-képviseleti és politikai szervezet is részt vesz, kifejezve elkeseredettségét.

Alföldi választókörzeteink sertéstartói végső kétségbeesésükben már tevékenységük feladását fontolgatják. Betelt a pohár, államtitkár úr! Tisztában van azzal a tárca, hogy mit jelent ez a vidéki gazdálkodók, vállalkozók életében, akik az állattenyésztésre tették életüket, maguk és családjuk egzisztenciája függ a sertéstartás jövedelmezőségétől? És ez a válság hetek óta tart, amely előre látható volt.

A szocialista kormány tehetetlensége és sokakat felháborító közömbössége miatt a felvásárlási ár mélyen alatta van az előállítás költségeinek. Nyilvánvalóan veszteséget jelent minden egyes leadott vágósertés, kilónként már a közel száz forintot is eléri a veszteség mértéke. Elviselhetetlen, hogy a tavalyi termelői ár felére essen vissza az értékesítési ár. Ki tudja, hogy mi várható még, meddig tart még ez a káosz.

Mit tesz a kormány? Hazánk EU-csatlakozásának küszöbén hány magyar termelő családnak, hány sertéstartó vállalkozásnak kell még tönkremenni ahhoz, hogy végre valós megoldás születhessen? A földművelésügyi tárca hozzáállását ma már minden szakmai szervezet bírálja. Van-e a kormánynak füle arra, hogy végre meghallja a több százezer család és vállalkozó segélykiáltását?

Intézkedés hiányában eltűnik a magyar családok asztaláról a hazai ízlésnek megfelelő sertéshús. Államtitkár Úr! Nem kérünk a bizonytalan minőségű import termékből! Választási körzeteinkben a termelő családok és vállalkozók már úgy látják, hogy tudatos az időhúzás a sertéságazat tönkretételére. Ez a szándékuk, államtitkár úr? Várom megtisztelő válaszát.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 234 2003.05.12. 5:14  233-240

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A sertéspiacon rég nem látott zűrzavar alakult ki. Intenzív árzuhanás figyelhető meg, mely nincs összhangban az állatok tartásának költségeivel. A sertéstartó gazdák elvárják, hogy valamit tegyen érdekükben a kormány, a jelenleg uralkodó káosz megszüntetésére.

A felvásárlási árak az önköltséget sem fedezik, de olykor a felvásárlók még ezt is sokallják. A gazdák úgy gondolják, kettős árrendszer alakult ki. A nagyüzemi sertéseket úgy-ahogy felvásárolják, de jelen esetben a háztáji sertések felvásárlásával van nagyobb probléma. Az elmúlt héten egyes felvásárlók 170-180 forintot fizettek, azonban erre a hétre már csak 150-160 forintos kilogrammonkénti árat ajánlottak az élő sertésekért. Nyilvánvaló tehát, hogy veszteséget szül a gazdák számára a 280 forint/kilogrammos előállítási árral szemben elképesztően alacsony 150 forintos felvásárlási ár.

Természetesen valamennyi magyar sertéstartó gazdának az a célja, hogy jószágát kellő időben, megfelelő áron tudja eladni. Sajnos azonban ez mostanság nem lehetséges. Elfogadhatatlan mindaz, ami a háztáji sertéstartó gazdákkal történik, az, hogy a felvásárlók kényük-kedvük szerint szórakoznak velük, kiszolgáltatott helyzetbe hozzák őket, azokat az embereket, akik mindig is ellátták az országot jó minőségű sertéshússal. Számukra nemcsak jövedelemkiegészítésként szolgál, hanem megélhetési forma az állattartás. Tavaly 260-280 forint volt a felvásárlási ár, a mostani 150-160 forinttal szemben. Ki tudja, hol van a végeláthatatlan mélypont?

Tisztelt Államtitkár Úr! Hol van az a határ, amikor a kormány végre tesz valamit? Hány vidéken élő családnak kell még addig tönkremennie? Tudniillik egyetlen gazdasági ágazat sem bírja ki azt, hogy végtermékük ára a tavalyi évhez képest szinte a felére essen, a mezőgazdaság pedig különösen nem. Ma Magyarországon 350-400 ezer ember foglalkozik sertéstartással, több mint 50 százalékuk, körülbelül 220 ezer gazda tartozik azok közé, akik maximum öt-tíz sertést hizlalnak évente. Az ő sertéseiket nem minősítik, nem kapnak minőségi felárat, nem kapnak tartási támogatást sem, csak egy felvásárlási jegyet, és ezen a héten már csak 150 forintot kilogrammonként. Mindezt megcsinálják azzal a családi gazdával, akiről köztudomású, hogy jó minőségű, bőven almozott, melegtartásban nevelt, ízes sertéseket tenyészt. Ők azok, akik csűrt-csavart jogszabályok alapján teljesen ki vannak szolgáltatva a felvásárlóknak.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ezek között a gazdák között sokan vannak olyanok, akik a jószágtartást jövedelemkiegészítésként végzik, mivel rendkívül alacsony, népiesen szólva téesznyugdíjjal rendelkeznek. Sajnos, őket a mostani, drasztikusan leromlott állapot még súlyosabban érinti.

A körzetemet járva nagyon sokat beszélgetek őszinte tekintetű, kemény munkában elkérgesedett kezű idős emberekkel. Bátran kimondhatom, hogy nekik nemcsak a pénztárcájukat, hanem a lelküket is legalább annyira súlyosan érinti a mostani helyzet, hiszen a rendszerváltást megelőző kormányok idején ők azért kaptak nagyságrendekkel kevesebb nyugdíjat, mert téesztagok, illetve téeszdolgozók voltak. Ebből fakadóan járt nekik a háztáji föld, aminek a terméséből hizlalhattak, baromfit nevelhettek. Mára azonban nem jövedelmező a sertéstartás, nem jövedelmező a baromfitartás, mindeközben a vidéki állattartó gazdáknak is a családjukat valamiből el kell tartani. Mindennek a tetejébe a kormányzat ez idáig nem segített rajtuk abban, hogy a nehéz munkával végzett állattartásuk jövedelmező lehessen. Ezek az emberek most végső elkeseredésükben az utcára készülnek azért, hogy jogaikat érvényesítsék, hogy családjuk megélhetését biztosítani tudják.

Tisztelt Államtitkár Úr! Magáénak érzi-e ön és a kormány a mezőgazdaságból élő gazdák problémáját? Mit kíván tenni a kormányzat a háztáji sertéstartó ágazat válságának megoldása érdekében?

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Várom államtitkár úr válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 327 2003.05.27. 3:43  326-327

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Csak üdvözölni lehet azt, hogy a kormány, átlátva a kedvezőtlen térségben gazdálkodó mezőgazdasági termelők szorult helyzetét, segítségükre siet azzal, hogy a 46/2003. (IV. 3.) kormányrendelet megalkotásával a mezőgazdasági termelők eladósodásának csökkentése, a regionális válságok okozta piacvesztés, az évek óta ismétlődő elemi károk, az agrárolló folyamatos nyílása miatti feszültségek mérséklése, a mezőgazdasági foglalkoztatottsági szint fenntartása érdekében az éven túli lejáratú hitelek részbeni csökkentését célzó kedvezőtlen térségi hitelkonstrukciót hirdetett meg. De még meg sem száradt a tinta az április hónapban aláírt kormányhatározaton, hibái máris kiütköztek, és egyik rendelkezése határozottan visszatetszést keltett az érintettek körében.

A kormányrendelet 4. § (2) bekezdése szerint csak azok az igénylők nyújthatnak be pályázatot, akiknek a (2) bekezdés b) pontja szerinti hitelállománya eléri a 2 millió forintot. Ez a korlátozás diszkrimináló, és kizárja azokat a mezőgazdasági termelőket, akik ennél kisebb összegű hitelt, például 1 millió forintot vettek fel. Ezek az emberek őstermelők, családi gazdálkodók, akik mindig is ellátták az országot jó minőségű zöldségfélékkel, gyümölccsel, gondosan fölnevelt állatok húsával.

Választókörzetemből kétségbeesett hangvételű leveleket kaptam olyan, a földjükből megélni próbáló gazdáktól, akik csak 1 millió forintnyi kölcsönt vettek fel, de az utóbbi három évben alig volt valami termésük, és minden tartalékuk elfogyásával törlesztési nehézségeik támadtak. A földet pedig továbbra is művelni kell, akár van terméseredmény, akár nincs. Ezek a gazdák mindig is művelték a földjeiket, és ezután is meg fogják művelni, függetlenül a természeti adottságoktól és a piaci viszonyoktól.

 

 

(20.40)

 

Tisztelt Miniszter Úr! Az eladósodott mezőgazdasági termelőknek adott esetben az egymilliós tartozás visszafizetése is okozhat olyan gondokat, mint a magasabb kölcsönt igénylőknek például 15 millió forint visszafizetése.

A támogatási programban való részvételnek amúgy is sok feltétele van, és méltánytalan, hogy még a hitelállomány összegének meghatározása is útját állja annak, hogy a gazdálkodók problémája kedvező megoldást nyerjen. Semmi sem indokolja ezt a gazdálkodói körökben méltán felháborodást keltő diszkriminációt, mert ez ellentmond a kormány fennhangon hirdetett szlogenjének, miszerint a mezőgazdaság minden szereplőjére egyformán figyelmet fordítanak.

Kérném az igen tisztelt miniszter urat, sürgősen tájékoztasson arról, hogy mit tesznek a diszkrimináció megszüntetése érdekében, illetve lát-e lehetőséget a kormányrendelet módosítására, ami lehetővé teszi a kétmilliós hitelállomány alatti gazdálkodók problémájának megoldását.

Várom a választ. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 104 2003.06.23. 3:05  103-109

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A baromfipiacon rég nem látott zűrzavar alakult ki, az alacsony felvásárlási ár nem áll összhangban a baromfi tartásának költségeivel. Régóta jelezzük, hogy a baromfiágazatban súlyos problémák vannak, melyeket már régen meg kellett volna oldani. A baromfitartó gazdák végső kétségbeesésükben már tevékenységük feladását fontolgatják.

Betelt a pohár, miniszter úr! Tisztában van ön azzal, hogy mit jelent ez a vidéki gazdálkodók életében, akik a baromfitartásra tették fel életüket, és a maguk, valamint családjuk egzisztenciája függ a baromfitartás jövedelmezőségétől? A szocialista kormány tehetetlensége és sokakat felháborító közömbössége miatt a felvásárlási ár mélyen alatta van az előállítás költségeinek. Minden leadott baromfi kilogrammonként már 14 forint veszteséget jelent a termelőknek, és ki tudja, mi várható még. A gazdák kritikus helyzetbe kerültek, mert az alacsony felvásárlási ár miatt saját rezsiköltségeiket sem tudják kigazdálkodni, ezért hátrányos helyzetbe kerülnek, és az európai uniós versenyben eleve hátránnyal indulnak.

Tisztelt Miniszter Úr! Egyre inkább úgy látszik, hogy a növénytermesztés és az állattenyésztés felzárkóztatása szándékosan kimaradt a kormány programjából. A gazdálkodókat és az állattenyésztéssel foglalkozó családokat fosztják meg minimális megélhetésüktől, és hozzák lehetetlen helyzetbe, mert a baromfi előállítási költsége jóval meghaladja a felvásárlási árat.

Van-e a kormánynak füle arra, hogy meghallja több tízezer vállalkozó segélykiáltását? Miniszter úr, önök a választási kampány során több száz millió forintért teleplakátozták az országot a meghirdetett szlogennel: több pénzt az embereknek! Kérdezem öntől, vajon a baromfitartó kisgazdálkodók nem emberek. Hol marad az ígéret beváltása? Önök nem több pénzt adnak az embereknek, hanem éppen kiveszik a zsebükből.

 

(14.00)

 

Miniszter úr, nem értünk egyet a hazai baromfiágazat elsorvasztásával, és nem kérünk a bizonytalan minőségű importcsirkéből. Választási körzeteinkben a broilercsirke tartásával foglalkozó családok és vállalkozók úgy látják, hogy az időhúzás tudatosan a baromfiágazat tönkretételére irányul.

Kérem a miniszter urat, segítse a magyarországi broilercsirketartókat abban, hogy ne veszteséget produkáljanak, hanem a tevékenységük tisztességes megélhetést biztosítson a számukra.

Tisztelettel várom megnyugtató válaszát, köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 276 2003.06.23. 4:18  275-278

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány döntése értelmében 2003. június 16-i határidővel az 5. számú főútvonalról letiltották a 7,5 tonna összsúlyt meghaladó tehergépkocsikat, kivéve a célforgalmat, és az M5-ös autópályát határozták meg számukra mint igénybe vehető utat.

 

(19.30)

 

A tehergépkocsi-vezetők egy része, leginkább a belföldi szállításban részt vevők, valamint a sódert szállítók nem az autópályát, hanem a Ladánybenén áthaladó 5202-es számú utat használják kerülőútként. Ennek az az oka, hogy olyan magas az autópálya díja, hogy nem tudják azt megfizetni a fuvarozók.

Az elmúlt pár nap az alábbi negatívumokat hozta Ladánybene életében. Az 5202-es számú út melletti lakosok nyugalmát nagymértékben zavarja a hajnali órákban sokszor konvojszerűen Budapest irányába, délután pedig vissza, nagy sebességgel haladó tehergépkocsik zaja. Korábban ilyen nem volt.

A faluközpontban, közvetlenül a fenti út mellett egy kereszteződés által határolt, erre kialakított részen a hét majdnem minden napjának a délelőttjén piac működik, ahol igen sok a gyalogos. A megnövekedett forgalom nagymértékben zavarja a piac működését, és jelentős veszélyt jelent a gyalogosokra és az óvodába, iskolába járó gyermekekre. A fenti úton a piactér mellett, valamint vele szemben, az út mindkét oldalán az útkereszteződésnél buszmegálló van, a buszról leszálló gyalogosokat is veszélyeztetik a megengedett sebességnél általában jóval gyorsabban és nagy számban közlekedő teherautók.

Az 5202-es számú út nem ilyen mértékű tehergépkocsi-forgalomra lett méretezve, sem szélessége nem felel meg - keskeny -, így már pár nap után látszik az úttesten a megnövekedett forgalom rongáló hatása, töredezik az úttest széle. A Bács-Kiskun Megyei Állami Közútkezelő Kht. csak a legszükségesebbeket, a téli igénybevételt követő kátyúzást tudta elvégezni forráshiány miatt. Az úttest szélei gyengék, a tehergépkocsi-forgalmat károsodás nélkül nem viselik el, mivel az útpadka nem kiépített, a víz alámossa az úttest szélét, amely a nehéz gépjárművek súlya alatt berepedezik, elválik. Már tapasztalható a károsodás.

A házak közel fekszenek az úttesthez, így fennáll annak a veszélye, hogy az érintett házak falai kezdenek repedezni. Már most többen panaszkodnak, hogy zörögnek az ablakok, rázkódnak a bútorok, amikor elhaladnak a tehergépkocsik.

Kérem az államtitkár úr segítségét, szakmai intézkedését arra vonatkozóan, hogy a tehergépkocsi-forgalom ténylegesen a kerülőútként kijelölt autópályát vegye igénybe, természetesen a fuvarozók szűk anyagi lehetőségeit figyelembe véve, kiadásaikat azzal nem növelve. Kérem továbbá, hogy a megnövekedett forgalom miatt az 5202-es számú út Ladánybene belterületi szakaszán már eddig keletkezett hibákat szíveskedjenek kijavíttatni, az úttestet szíveskedjenek kiszélesíttetni és az útpadkát megerősíttetni. Ezt a határozott igényüket szíveskedjenek kiemelt fontosságúként kezelni, mert az érintett lakosság felháborodott, folyamatosan érkeznek a panaszok, a lakosok azonnali megoldást sürgetnek a rövid időn belül balesetveszélyessé váló 5202-es számú út forgalmának csökkentése érdekében.

Várom a megnyugtató válaszát az államtitkár úrnak, és köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 303 2003.09.08. 5:09  302-305

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Szabadszálláson 42 éve folyik jó színvonalon, jó kiképzőállománnyal kiképzés. Az épületek a Magyar Honvédség keretein belül is a legnagyobb befogadóképességűek közé tartoznak, hiszen 2500 fő sorállományú, illetve 1200 fő szerződéses állományú katona befogadására képesek. Ehhez 39 oktatóterem, kiváló makettek, különböző technikai eszközök, oktatógépek, számítógépek és személyi anyag áll rendelkezésre a kiképzés színvonalának biztosítására. A kiképzéshez szükséges gyakorlóterek, lőtér is a laktanyától könnyen elérhető távolságra van.

A laktanya felszámolása, illetve leépítése nemcsak Szabadszállás város életében, hanem a térség és közvetve a régió szempontjából is végzetes gazdasági, társadalmi következményekkel jár. Bács-Kiskun megye és ezen belül Szabadszállás térsége gazdaságilag és a munkanélküliség szempontjából is súlyos és hátrányos helyzetben van. A régió egyik legjelentősebb munkáltatójának és felvásárlójának megszűnése a város amúgy is súlyos munkanélküli-helyzetét tovább rontaná, Szabadszállás és a környező települések beszállítóin keresztül a térség gazdasági helyzetét is megingatná.

A hátrányos kistérség munkaerő-gazdálkodásáról szóló kimutatások jelzik, hogy a munkanélküliségi ráta a megyében 9,2 százalékos, a kunszentmiklósi kistérségben, amelynek Szabadszállás is része, 12,4 százalékos, ez lélekszámban 1448 regisztrált munkanélkülit jelent, amely szám mintegy 500-zal emelkedne a fenti intézkedés megtételével. Ez a 2000 munkanélküli a térségben már kezelhetetlen lenne.

Tisztelt Miniszter Úr! Önök a választási kampány idején 3000 új munkahely létesítését ígérték az ott élő választópolgároknak. Csak emlékeztetném, hogy ez merőben eltér attól. Ha csak katasztrófavédelmi szempontból vizsgáljuk a térséget, akkor egy árvízveszélyes Duna-mellékről, egy belvízveszélyes homokhátságról és egy hóakadályokkal sújtotta térségről beszélünk. Egyetlen árvízveszélyes helyzet, mint például a tavaly augusztusi, a honvédség gyors beavatkozásának eredményeképpen több mint egymilliárd forintos kár elhárítását tette lehetővé. Ugyancsak eredményesen közreműködtek a Dunavecse-Szalkszentmárton-Tass védvonalon is, ahol ugyancsak termőterületek, termés, üdülőövezet esett volna az árvíz áldozatául. Mivel a kiképzőközpont olyan eszközökkel rendelkezik, amelyek ezeknek a feladatoknak sürgős ellátását lehetővé teszik, ezért ez a térségben élők számára valóságos létbiztonságot nyújt. Szabadszállás, Kunszentmiklós térsége egy esetleges paksi katasztrófa esetén kitelepítési célterület.

 

 

(23.00)

 

Az itt élő lakosság teherbíró képessége önmaga eltartásához is rendkívüli erőfeszítéseket igényel. Szeretném felhívni a figyelmét, ha erre még 30-40 ezer főt szükségszerűen rá kellene telepíteni, milyen katasztrófahelyzetet idézne elő. A honvédség alkotmányos kötelezettségei közé tartozik az általam felsorolt valamennyi terület, ön ezeknek a feladatoknak az ellátásától nem tekinthet el.

Tisztelt Miniszter Úr! Az ön által vezetett tárca nemcsak katonai akciók végzésére, nemcsak támadás elhárítására, hanem a haza általános védelmére és az itt lakók biztonságos életére nézve is felelősséggel tartozik. Mindezen feladatoknak az itteni kiképzőközpont kiválóan megfelel. Kérem önt, hogy döntésükkel ezt az egyensúlyi állapotot, ezt a harmonikus együttélést ne borítsák fel.

Tisztelt Miniszter Úr! Kérem önt, változtassák meg az alföldi kiképzőközpont bezárásával kapcsolatos elképzeléseiket. Egyúttal önt mint a Magyar Köztársaság honvédelmi miniszterét, tizenhét önkormányzat nevében tisztelettel meghívom Szabadszállásra a laktanya további sorsáról szóló megbeszélésünkre. Kérem, fogadja el a meghívásunkat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 464 2003.09.22. 5:17  463-464

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A honvédelmi miniszter úrnak, sajnos, csak távollétében tudom a megszüntetni kívánt alföldi kiképzőközponttal kapcsolatban a következő súlyos hibákra felhívni a figyelmét.

Bács-Kiskun megye 4. számú választókerülete polgárai és a gazdálkodó emberek nevében visszautasítom azt a sértő, cinikus hangvételű válaszát, amit 2003. szeptember 8-án az általam felvetett kérdésekre adott; az alföldi kiképzőközponttal kapcsolatban csirkeóllal és kacsaneveldével példálózni, ez sérti a Magyar Honvédség méltóságát is.

A miniszter úr kacsanevelde-építési példája azért is sántít a szabadszállási kiképzőközpont esetében, mert itt már semmit nem kell építeni, ezt a bázist évről évre a követelményeknek megfelelően, az adófizető állampolgárok pénzéből az állam folyamatosan fejleszti. Ez a mai napig is folyik, több tíz millió forintos beruházás formájában humán központ építése zajlik jelenleg is. Így az alföldi kiképzőközpont a miniszter úr által is felvázolt honvédség jövőképének mindenben megfelel a szerződéses állomány kiképzéséhez, így a jövő hadseregének a felkészítéséhez itt minden építés nélkül adott. Nem úgy, mint a megtartani kívánt tapolcai kiképzőközpontban, ahol mindezt az adófizetők pénzén ezután kell majd felépíteni.

Miniszter Úr! Ön azt állítja, a katona kiképzése fajlagosan a tapolcai kiképzőközpontban messze a legolcsóbb. Ezzel szemben a valós számok a következők: az alföldi kiképzőközpont a szerződéses katonák közel kétharmadát adja évente, többet, mint a másik kettő együttvéve, közel azonos költségvetésből, de mindez úgy, hogy a szabadszállási kiképzőközpont költségvetését a Bács-Kiskun megyében már korábban bezárt összes katonai objektum, mint például a kalocsai, a bajai és több kisebb őrzése is terheli. Ha ezt a terhet a honvédelmi tárca nem számítaná a szabadszállási kiképzőközpontnál a kiadási oldalba, még nagyobb hatékonysági mutatókat kapnánk.

Miniszter úr azon kijelentésének, hogy a haderőreformmal kapcsolatban ne a politikai, hanem a szakmai érvek döntsenek, ellentmond a következő tény: még 2003. április 15-én a honvédség évértékelő értekezletén Sütő tábornok úr a vezérkari főnök felhatalmazására a következő, szakmailag minden szempontból alátámasztott kijelentést tette: Szabadszállás és Szombathely megmarad, Tapolca megszűnik, mely döntést az április elején befejeződött, a laktanyákban végzett hosszas felmérésre, szakmai indokokra hivatkozva hoztak meg.

Ezek után 2003. július 28-29-30-án egy újabb felmérést végeztek a laktanyákban. A július 30-án késő délután befejezett felmérés eredményei alapján már július 31-én délelőtt kész volt a teljes haderőreform-tervezet, melyet a honvédelmi bizottság kihelyezett táborfalvai ülésén, a felmérések befejezésének másnapján elő is tártak, amiben éppen ellenkező felmérési eredményt tettek közzé, vagyis a kiképzőközpontok közül a tapolcai marad meg, tehát Szabadszállás, Szombathely megszűnik. Ezt a hirtelen döntést aznap este a televízióban be is jelentette a miniszter úr. Ettől kezdve nemhogy szakmai érvekkel nem indokolták a tervezetet, még hivatalos értesítést sem kaptak az érintettek. Nyilvánvaló, hogy egy előre elkészített koncepcióval állunk szemben, az előző nap késő délután befejezett felülvizsgálat csak látszatintézkedés volt.

Miniszter úr, ön kacsaneveldével példálózik, amikor esetlegesen egy kacsaneveldét sem tudna irányítani. S mivel ez nem egy kacsanevelde, hanem a Magyar Köztársaság egyik legjelentősebb kiképzőközpontja, ezért ön nem felel meg a feladatoknak, amiért felszólítom miniszteri mandátumának a lemondására. Miniszter úr, mondjon le, és adja át a helyét egy olyan embernek, aki ezekkel a feladatokkal nemcsak példálózik, hanem azokat el is tudja látni. Miniszter úr, ha nem megy, mondjon le, hogy tovább működhessen a szabadszállási kiképzőközpont!

Várom megnyugtató válaszát, és köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Kékkői Zoltán József tapsol.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 135 2003.09.23. 3:44  134-135

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény rendelkezik arról, hogy a helyi közcélú vízi létesítmények kezelése, illetve a közcélú vízi munkák vízgazdálkodási társulat útján is elláthatók.

A közcélú vízi létesítmények, illetve a vízi munkák költségeit vízi társulat esetén a tagok, a társulati érdekeltségi szabályok szerint, vízi társulat hiányában az érdekeltek érdekeltségük arányában kötelesek viselni. A Duna menti és Kiskunsági Vízgazdálkodási Társulat az illetékességi területén megkereste az önkormányzatokat, hogy a levelükhöz mellékelt listán található gazdálkodó emberek érdekeltségi hozzájárulás tartozását azok adók módjára hajtsák be. A gazdálkodók tartozása széles határok között változik, pár ezer forinttól egészen a százezer forintot is meghaladó mértékig terjed. Megállapítható a lista alapján, hogy általában azoknak a gazdáknak van nagyobb összegű tartozása, akik azért nem tudták befizetni a hozzájárulást, mert egyáltalán nem képződik nyereség a munkájuk eredményeként, sőt a többségnek vesztesége termelődik, és csak a föld szeretete hajtja őket, hogy műveljék birtokaikat.

A homokhátságon élő gazdák kivétel nélkül jogtalannak tartják az érdekeltségi hozzájárulás kifizetését, mert a csatornákban hosszú évek óta nincs víz, habár arra égetően szükség lett volna ezen a nyáron is, továbbá a csatornák gondozása is, amire hivatkoznak a vízgazdálkodási társulat munkatársai, látszattevékenységben merül ki. Vízpótlást elősegítő tevékenységet a homokhátságon a Duna menti és Kiskunsági Vízgazdálkodási Társulat nem tud végezni. A gazdálkodásból megélni szándékozó embereket a homokhátságon nemcsak az időjárás viszontagságai sújtják, ami önmagában is komoly próbatétel számukra, hanem a kormányzat érzékenységet, differenciálást nélkülöző intézkedései is.

Ezek a gazdák, akik a földet annyira szeretik, hogy még ráfizetés árán is megművelik azt, megbecsülést, tiszteletet érdemelnek, joggal várják el, hogy segítsen rajtuk a kormányzat, könnyítse a terheiket, ne pedig újabb terheket rakjon rájuk. Most és gyorsan kell segíteni ezeken az embereken, a helyzetük már most olyan rossz, hogy a segítség nem tűr halasztást.

 

(19.00)

 

Kérem miniszter úr segítségét, kezdeményezze a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosítását, hogy az aszály sújtotta területeken ne kelljen vízgazdálkodási érdekeltségi hozzájárulást fizetniük a gazdáknak. Kérem továbbá, hogy a kormány végre dolgozzon ki tervet a vízutánpótlás biztosítására a homokhátságon. Víz nélkül teljesen reménytelenné válik a gazdálkodók túlélési esélye.

Várom megtisztelő válaszát, és köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 290 2003.10.06. 4:17  289-292

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Különleges tájegységünk a Duna-Tisza közi alföldön a homokhátság, ezen belül a közép-homokhátsági terület vízgazdálkodási adottságait tekintve hátrányos helyzetű térsége, melyet hol a vízhiány, hol pedig a vizek kártételei sújtanak. Az átmeneti időszakokban sokszor e két hatás egyszerre van jelen a térségben.

Az 1970-es évek elején megalakult Kiskunsági Nemzeti Park napjainkig egyre nagyobb kiterjedésű területvédelem alá helyezést ért el ebben a térségben. A területhasználatban más változások is történtek: a mezőgazdasági nagyüzemek egyre kisebb súlyt képviselnek, ezzel párhuzamosan növekedett a magángazdaságok aránya. A változó körülmények miatt feszültség keletkezett a vízgazdálkodás, vízkárelhárítás és természetvédelem, a természetvédelem és a mezőgazdaság között. A feszültség fő oka egyrészt a vízgazdálkodási infrastruktúra nem kiegyensúlyozott, elsősorban a kárelhárításra koncentrálódó fejlesztése; másrészt a kialakult vízjogi helyzet megválasztására irányuló szándék megalapozatlansága, illetve az igények törvényes úton való érvényesítésének elmaradása volt.

A program célja a vázolt konfliktusok feloldását segítő szabályozások és műszaki megoldások kidolgozása, alkalmazása és megvalósítása. A megoldás egyenlő súllyal képviseli a vízkárok mérséklését, valamint a természeti és környezeti feltételek javításával is együtt járó gazdálkodás kialakításának lehetőségeit. Megvalósulása esetén mérséklődnek a vízkárok, javulnak a helyi, természetes vízkészletek megtartásának lehetőségei, javítja a talajvízháztartást. A programban olyan műszaki megoldás szerepel, amely biztosítja a természetvédelmi területek ökológiai vízigényét, a természetes vízkészletek megtartását, egyúttal szolgálja a vízkár-elhárítási célú tározás lehetőségét is. A fejlesztés egyik legnagyobb jelentőségű eredményének prognosztizálható, hogy a természetes vízkészletek a területen tárolhatók lesznek, és azokkal pótolhatók a természetvédelmi jelentőségű vizes élőhelyek.

 

 

(21.20)

 

A vízválasztó közelében lévő tározók beszivárgási területeknek számítanak, így az ott elszivárgott víz táplálja a talajvizet, és ezáltal mérsékli a talajvízszint süllyedését a Duna-Tisza közi hátság érintett térségében, továbbá növekszik a mélységi vizek felé irányuló leszivárgás is. Megoldódik a vízkárelhárítás tározószükséglete is. A vizes élőhelyek környezetében kedvezőbben alakul a mikroklíma, valamint javulnak a mezőgazdasági termelés feltételei is. A rendszer összekötése a Duna-völgyi főcsatornával száraz időszakokban lehetővé teszi a vizes élőhelyek vízhiányának kiegyenlítését. Ugyanez a rendszer alkalmas arra is, hogy mintegy ötezer hektár mezőgazdasági területet öntözővízzel lásson el.

A közép-homokhátsági vízgyűjtő fejlesztésével érintett területek Bács-Kiskun megyében, a Duna-Tisza közi hátság középső részén, a Duna vízgyűjtőjében fekszenek, a Fülöpszállás-Szabadszállás, Kerekegyháza-Jakabszállás-Orgovány-Csengőd által határolt rész. Lehetséges második üteme Kecskemét és Kiskunfélegyháza térségét érintené.

Igen tisztelt Államtitkár Úr! Az említett térségnek rendkívül nagy szüksége lenne e program megvalósítására, ez ott számunkra létkérdés. Ebben kérném az önök segítségét.

Várom megnyugtató válaszát, és köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 202 2003.10.15. 5:02  201-202

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr!

Különleges tájegységünk a Duna-Tisza-közi Alföldön a homokhátság, mely történelmi viharaink során mindig állta a próbát, és ha kellett, a puszta szerepét töltötte be. Kedvezőbb időkben mezőgazdasági paradicsommá vált. Nem csak gazdasági értelemben vált ez a táj aranyhomokká; kultúrtörténetileg is kiemelkedő jelentőséggel bírt. Társadalmi tekintetben pedig, minden modernizációt mellőzve jórészt nélkülözni tudta a nagybirtokrendszert, és állattenyésztésben, tartási módokban, növénytermesztési, kertészeti ágazatokban, ha magán is viselte a kor jegyeit, kiválót alkotott önszerveződéssel a talpon maradás küzdelmében. Az elérhető pozitív diszkrimináció azonban hódoltsági körülmények között sem volt nélkülözhető.

A privatizációs folyamatok az évek során azonban mostoha sorsra juttatták a vállalkozás bajnokait. A tőkenélküliség mellett megjelentek a nyomott felvásárlási árak, a spekulánsok, a nyomasztó piacnélküliség, és ennek koronájaként a halasztott fizetések. Majd a csődhelyzetes felvásárló cégek trükkjei folytán sokak jogos követelése veszett s veszik el a kilátástalan reménytelenségben.

E jelenségek a piacgazdaság torzszülöttjei, és méltatlan hozzánk, hogy a történelem néhai eredeti tőkefelhalmozásának hitványságai kísértetiesen megismétlődjenek a fejlett piacgazdaság szomszédságában. Ilyen körülmények között beszélni sem lehet bővített újratermelésről.

A létbizonytalanság közegében élnek a homokhátsági állattartó gazdák, akik segélykiáltással hívják föl a kormány figyelmét helyzetük tarthatatlanságára. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy az alacsony aranykorona értékű területek gabonatermesztési gyakorlata fenntarthatatlan, mint például a rozs, esetleg tritikále termése a betakarítás költségeit is alig fedezi, és csak kényszerű szükségből vagy talajvédelmi okokból szerepel a vetésforgóban.

 

(14.20)

 

Felmerül az ugaroltatás valamilyen formája, mert a területek egy részén szinte biztos a ráfizetés, és nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ha veszett a balta, vesszen a nyele is. A jelenlegi szaktárca a mezőgazdasági támogatások széles körét vázolja elénk. Természetesen tudott, hogy minden igényt kielégíteni nem lehet, de indokoltnak látjuk hosszabb távra is beépíteni a támogatások rendszerébe az ugaroltatás gondolatát, a hazai fehérjenövények támogatását, mint például a lucerna, és a gyepek felújítását, valamint gyeptelepítési program beindítását.

A szűkös támogatási keret ellenére a tömegtakarmányok termelésének előmozdítására is törekednünk kellene, amit az idei aszály várható következményei is indokolttá tesznek. Környezetvédelmi, területfejlesztési, vidékfejlesztési tervekbe is beilleszthető módon javíthatnánk a gazdálkodás körülményeit és eredményeit. Az ugaroltatás rendszere az Unió területén jelenleg is gyakorlat. A gyepgazdálkodás hazai alkalmazása nem új keletű, komoly gyakorlatot szereztünk e téren akár a felújítás, akár a telepítés területén. Talajhoz és éghajlati körülményekhez igazodó keverékeket tudunk alkalmazni. Agrárgazdasági, vidékfejlesztési és területfejlesztési stratégiánkban a húshasznú szarvasmarha és juh létszámának növelése szerepel, és ezzel együtt az állattartás és takarmányozás feltételeinek javítása is. Összhangba kellene állítanunk ezt az állami szándékot a termelők lehetőségeivel és akaratával.

A piacszabályozás területén az agrárrendtartásról szóló 1993. évi VI. törvény az agrárszektort elkülöníti a versenyszabályozás rendszerétől, feljogosítja a kormányt, illetve az agrárkormányzatot piaci intézkedések, beavatkozások megtételére, a piacvezérlés intézményeinek működtetésére. A vázolt gondok megoldásában, illetőleg az abban való közreműködéssel a falugazdász-hálózat komoly segítséget nyújthatna mint közvetlen kapcsolattartó és ellenőrző szervezet, ha önök egyáltalán megtartják őket.

Kíséreljük meg érzékeltetni, hogy komoly gondjaik közepette nincsenek magukra hagyatva a gazdák, a piaci haramiáknak legyen miért reszketniük, és ne a gazdálkodóknak kelljen aggódniuk, indokolatlanul tönkremenniük a mindennapos helytállásuk mellett.

Köszönöm a figyelmüket.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 282 2003.10.21. 4:23  281-282

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt napokban elkeseredett hangvételű leveleket kaptam a választókerületemben élő, gazdálkodó emberektől, akik azt panaszolják, hogy termeltetési szerződést kötöttek egy integrátor termeltetővel, ami alapján a megtermesztett árut le is szállították, de annak szerződésben kikötött ellenértékét csak töredékben kapták meg, és futnak a pénzük után.

A történet ugyanis arról szól, hogy a kistermelők 2002-ben integrációs mezőgazdasági termeltetési szerződést kötöttek egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kereskedelmi kft.-vel mint integrátor termeltetővel. A termeltetési szerződésben az integrált termelők meghatározott mennyiségű zeller termelését vállalták. A szerződésben a felek úgy állapodtak meg, hogy a leszállított terményért járó összeg első részét a beszállításkor, második részét 2003. március 31-éig, harmadik részét pedig 2003. május 30-áig fizeti meg az integrátor termeltető.

Az első rész kifizetése még meg is történt valahogy, de a második és a harmadik részlettel a mai napig adós a kft. A zeller vételárának kifizetése ugyanis már 2002-ben döcögött, és kiderült, hogy a fenti kft.-t felszámolták, és annak vagyonát átmentették egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei részvénytársasághoz, és csak akkor kapnak pénzt, ha a zellert annak telephelyére szállítják. Ez meg is történt, de ennek ellenére hónapokon keresztül hitegették a termelőket a kifizetés felől.

Ezután lejárt a harmadik fizetési terminus is, eredménytelenül. Ezt követően a termelők kaptak egy olyan értesítést, amelyben azt közölték, hogy a kft. anyagi helyzetére tekintettel tartozásátvállalási megállapodást kötött a részvénytársasággal, amelyben az rt. kötelezettséget vállalt arra, hogy a kft. árubeszállításból eredő tartozását helyette majd megfizeti.

Mivel ezután sem történt semmi, a termelők ügyvédhez fordultak, és ügyvédi felszólítással követelték a pénzük megfizetését. A felszólításra válasz nem érkezett, és ezért különböző módon érdeklődtek a pénzük után, mire a részvénytársaságtól egy úr azt közölte velük, hogy ő fizetési hajlandóságot mutat, de ha akarnak, pereskedhetnek is évekig, és ráadásul, ha a peres utat választják, akkor a per illetékét is ki kell fizetniük.

 

(18.00)

 

Azt is közölte, hogy ha a részvénytársaságot felszámolják, akkor sem jutnak a pénzükhöz a sorban állás miatt. Ebben persze igazság van, mert a csődeljárásról szóló törvény ezeket a követeléseket tényleg a legvégére sorolja, és addigra már semmi pénz sem marad.

Tudomásom szerint jogállamban élünk, és a jogállamiságot többek között az jellemzi, hogy az állampolgárok szerződéses biztonságot élveznek, vagyis ha termelési szerződést kötnek az általuk megtermelt áru értékesítésére, akkor a szerződés nemcsak rájuk kötelező, hanem a termeltetőre is. Már a római korban ismerték a pacta sum servanda elvét, vagyis azt, hogy a szerződéseket be kell tartani. A termelők ugyanis nem rendelkeznek kellő tőkével, és csak akkor tudnak létezni, ha a leadott terményeikért időben megkapják a teljes szerződéses összeget. Ha ez nem így történik, akkor menthetetlenül tönkremennek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A késői óra ellenére itt és most szerettem volna felhívni az önök figyelmét erre a problémára, aki változtatni tudna vagy akarna a kisárutermelők helyzetén. Nagy itt a baj, úgy érzem, képviselőtársaim, és pontosan akkor, amikor az Európai Unióba történő belépésünk már a küszöbön van. Várnám az illetékes miniszter úr megtisztelő válaszát.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 278 2003.10.29. 4:55  277-278

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az ország szívében lévő kunszentmiklósi térség tejtermelő gazdáinak kilátástalan helyzetére szeretném felhívni a figyelmet.

A tejtermelők által teljesített és a tulajdonukat képező tejkvótát a tejfeldolgozók kezelték, természetesen úgy, ahogy azt a gazdasági érdekeik szerint legjobbnak vélték, függetlenül attól, hogy a tejtermelők soha nem vállalkoztak a termékeiket megvásárló feldolgozók kezeseinek lenni.

A Tej Terméktanács elvette a tejtermelőtől a tulajdonát képező tejkvótáját, mivel azt 1999. december 31. előtt egyes termelő sohasem kapta kézhez. A névre szóló kvóta kiadása csak 2000. január 1-je után lett bevezetve, addig csupán összesített listán szereplő teljesítések és kvótamennyiségek léteztek.

A Tej Terméktanács figyelmen kívül hagyta azon körülményt, hogy a tej termelője egészséges, hatósági szerv által bevizsgált állománnyal, azonosító számmal ellátott tehenekkel, adóazonosítóval, őstermelői igazolvánnyal, egyesek regisztrációs számmal rendelkeztek, nyilvántartást vezettek és természetesen adóztak. A Tej Terméktanácsnak ehhez kellett volna kötnie a tejkvóta birtoklását.

(20.30)

Azt gondolom, minden tejtermeléssel foglalkozó gazdát megilletett volna a tejkvóta az általa teljesített tejtermeléshez igazítva, azonban nem minden termelőnek került ez kiosztásra. A feldolgozóktól és a tejbegyűjtőktől függő termelők így a szabályozott, illetve az illegális piacra kerültek, ahol legalább 20 forinttal kevesebbet fizettek a tejük literéért. Minthogy ez a függőség a mai napig meghatározó, így kiszolgáltatottságuk százszázalékosnak mondható.

További függőséget jelent az egyéni gazdálkodással foglalkozó tejtermelők sorsát, jövőjét illetően, hogy az FVM a tejtermelők helyzetét meghatározó nyilvántartást sajnos egy nyereségérdekeltségű vállalkozásra bízta, tőle tette függővé az egyéni gazdálkodással foglalkozó tejtermelők sorsát, jövőjét. Annak a feldolgozónak, aki az élelmiszerek kezeléséről szóló HACCP-rendszer bevezetését követően megjelent a piacon a reggeli italával, nos a reggeli ital köszönő viszonyban sincs a tejjel, csupán a már állati takarmányozásra sem használható melléktermékét csomagolta és értékesíti a hatóságok hozzájárulásával, kiszorítva a valódi tejet a piacról. És ezután beszélünk tejtúltermelésről akkor, amikor az ország tejelő szarvasmarha-állománya az 1998-as évhez viszonyítva több százezer darabbal csökkent.

A helyzet enyhítésére az FVM úgy rendelkezett, hogy visszavásárolja a kvótákat literenkénti 25 forintos áron. Mivel azonban nagyon kevesen éltek a lehetőséggel, 2003 júniusában elrendelte a kvótás tejtermelők 5 százalékos kvótakorlátozását, ennek hatására pedig a kvótával rendelkező termelő is év végére a feketepiacra kényszerült. Egy későbbi rendeletben pedig az került kihirdetésre, ha illegális tejfelvásárláson vagy -feldolgozáson érik a feldolgozót, akkor kizárhatják a Tej Terméktanácsból. Azonban e rendelet is inkább nehezíti a termelők helyzetét, hiszen akkor viszi magával az összes beszállító tejtermelőit is.

Miniszter Úr! Hogyan tűrhetik önök el, hogy egyes emberek valamilyen módon hozzájuthatnak a tejkvótához, holott egyetlen tehenük sincs, ezek kihasználják a kvótától megfosztott termelők helyzetét, bérbe adják azt, és óriási hasznot zsebelnek be, miközben a termelő megélhetési gondokkal küzd, mialatt neki a kifizetett tejár - ha egyáltalán megkapja - az önköltségét sem fedezi. Minek kell még történnie ahhoz, hogy önök észbe kapjanak? Hol van a szakértői kormány? Ugyanis az említett rendelkezésekkel sajnos korántsem születik megoldás a tejtermelők kilátástalan helyzetére.

Távollétében Németh Imre miniszter urat kérem tejtermelőink helyzetének mihamarabbi rendezésére. Várom megnyugtató válaszát, nyilván írásban.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 247 2003.11.10. 0:39  246-247

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt ellenzéki Képviselőtársaim! Felháborodva látom azt, hogy kormánypárti oldalról, illetve kormányoldalról nincsenek a teremben. A magyar tejtermelő gazdákért szerettem volna szólni az FVM-hez, de mivel néhány perccel ezelőtt eltávozott Szanyi Tibor, már nincs a teremben, más formáját választom a felszólalásnak. Írásban fogom elküldeni neki a felszólalásomat.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
118 164 2003.12.10. 5:24  163-164

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A sertéspiacon rég nem látott zűrzavar alakult ki, intenzív árzuhanás figyelhető meg, mely nincs összhangban az állatok tartásának költségeivel. A sertéstartó gazdák szerint most már végleg betelt a pohár. Elvárják, hogy valamit tegyen az érdekükben a kormány a jelenleg uralkodó káosz megszüntetésére. A felvásárlási árak az önköltséget sem fedezik, de olykor a felvásárlók még ezt is sokallják. A gazdák úgy gondolják, kettős árrendszer alakult ki. A nagyüzemi sertéseket úgy-ahogy felvásárolják, de jelen esetben a háztáji sertések felvásárlásával van nagyobb probléma. Az elmúlt héten egyes felvásárlók 210-220 forintot fizettek, azonban erre a hétre már csak 200 forintos kilogrammonkénti árat ajánlottak, a túlsúlyos sertésekért viszont csak 160-170 forintot kilogrammonként.

Nyilvánvaló tehát, hogy veszteséget szül a gazdák számára a körülbelül 280 forint/kilogrammos előállítási árral szemben elképesztően alacsony, 220, illetve 160 forintos felvásárlási ár. Természetesen valamennyi magyar sertéstartó gazdának az a célja, hogy jószágát kellő időben, megfelelő áron tudja eladni. Ez sajnos azonban mostanság nem lehetséges.

Elfogadhatatlan mindaz, ami a sertéstartó gazdákkal történik, az, hogy a felvásárlók kényük-kedvük szerint szórakoznak velük, kiszolgáltatott helyzetbe hozzák őket, azokat az embereket, akik mindig ellátták az országot jó minőségű sertéshússal. Számukra nemcsak jövedelemkiegészítésként szolgál, hanem megélhetési forma az állattartás.

A tavalyi évben 260-280 forint volt a felvásárlási ár, az idei 160-220 forinttal szemben. Ki tudja, hol van a végeláthatatlan mélypont? Hol van az a határ, amikor a kormány végre tesz valamit? Hány vidéken élő családnak kell még tönkremennie? Tudniillik egyetlen gazdasági ágazat sem bírja ki azt, hogy a végtermékük ára a tavalyihoz képest szinte a felére essen, a mezőgazdaság pedig különösen nem. A sertéstartó gazdáknak ez teljes csődöt jelent. A gazda nem tudja elkísérni az állatot a vágóhídra, és ahhoz, hogy a minősítéshez kikötött 20-25 darabszámot elérje, legalább 50 darabos hízóállományra van szükség. Az a családi gazda, aki köztudomásúan jó minőségű, bőven almozott, melegtartásban nevelt, ízes húsú sertéseket tenyészt, csűrt-csavart jogszabályok alapján ki van szolgáltatva a felvásárlóknak.

Tisztelt Miniszter Úr! Ezen gazdák között sokan vannak olyanok, akik a jószágtartást jövedelemkiegészítésként végzik, mivel rendkívül alacsony, népiesen szólva tsz-nyugdíjjal rendelkeznek. Sajnos, őket ez a mostani, drasztikusan leromlott állapot még súlyosabban érinti.

A körzetemet járva sokat beszélgetek őszinte tekintetű, kemény munkában elkérgesedett kezű emberekkel. Szomorúan kell kimondanom, hogy nekik nemcsak a pénztárcájukat, hanem a lelküket is legalább annyira súlyosan érinti a mostani helyzet, hiszen a rendszerváltást megelőző kormányok idején ők azért kaptak nagyságrendekkel kevesebb nyugdíjat, mert tsz-tagok, illetve tsz-dolgozók voltak. Ebből fakadóan járt nekik a háztáji föld, aminek a terméséből hizlalhattak, baromfit neveltek. Mára azonban nem jövedelmező a sertéstartás, nem jövedelmező a baromfitartás, mindeközben a vidéki állattartó gazdáknak is valamiből el kell tartaniuk a családjukat.

Mindezek tetejébe a kormányzat ez idáig nem segített rajtuk abban, hogy a nehéz munkával végzett állattartásuk jövedelmező lehessen. Ezek az emberek most végső elkeseredésükben a tejtermelőkkel, a baromfitartókkal együtt az utcára készülnek azért, hogy jogaikat érvényesítsék, hogy családjuk megélhetését biztosítani tudják.

Igen tisztelt Németh Imre Miniszter Úr! Milyen lelkiismerettel várja ön a karácsonyt, miközben a gazdálkodó családok megélhetése az önök könnyelműsége miatt teljesen kilátástalan helyzetbe került? Magáénak érzi-e ön és a kormány a mezőgazdaságból élő gazdák problémáját? Mit kíván tenni a kormányzat a sertéstartó ágazat válságának megóvása érdekében? Gyurcsány Ferenc szavaival: Mi az hogy? Amikor a sertés, a baromfi és a tejtermelő gazdák sorsáról van szó, az FVM részéről senki sincs jelen a tisztelt Házban.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Font Sándor tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 351 2004.02.23. 5:37  350-351

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Sajnálom, hogy az FVM részéről nincsen jelen senki, de a jegyzőkönyvön keresztül üzennék az igen tisztelt Németh Imre miniszter úrnak.

A sertéstartóknak, baromfitartóknak és tejtermelő gazdáknak az utcára kellett vonulniuk ahhoz, hogy a szocialista kormányzat meghallja segítségkiáltásukat. A sertés-, a baromfi- és a tejpiacon rég nem látott zűrzavar alakult ki, a felvásárlási árak az önköltséget sem fedezik, de olykor a felvásárlók még ezt is sokallják. A nagyüzemi sertéseket úgy-ahogy felvásárolják, jóval az önköltségi ár alatt, a háztáji sertések felvásárlásánál még nagyobb a probléma. Egyes felvásárlók 210-220 forintot kínálnak a kissúlyú sertések kilogrammjáért, a túlsúlyosakért még ennél is jóval kevesebbet, 180-190 forintot élősúly/kilogrammonként. Ki tudja, hol van a végeláthatatlan mélypont? A gazdák szerint most már végleg betelt a pohár, elvárják, hogy valamit tegyen az érdekükben a kormány a jelenleg uralkodó káosz megszüntetésére.

A tejtermelő gazdák helyzete is kilátástalan. A tejbegyűjtőktől és a feldolgozóktól függő termelők egy része az illegális piacra került, ahol legalább 20 forinttal kevesebbet fizetnek a tejük literéért, persze, ha azt egyáltalán kifizetik. Ugyanis némely feldolgozó már hathavi felvásárolt tej árának kifizetésével van elmaradva.

További függőséget jelent az egyéni gazdálkodással foglalkozó tejtermelők számára, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium a tejtermelői nyilvántartást sajnos egy nyereségérdekeltségű vállalkozásra bízta. Tőle tette függővé a tejtermelők sorsát, jövőjét. A Tej Terméktanács elvette a tejtermelőktől a tulajdonukat képező tejkvótát. Figyelmen kívül hagyta azt a körülményt, hogy a tej termelője egészséges, hatósági szerv által bevizsgált állománnyal, azonosító számmal ellátott tehenekkel, adóazonosítóval, őstermelői igazolvánnyal, egyesek regisztrációs számmal rendelkeztek, nyilvántartást vezettek, adóztak. A Tej Terméktanácsnak ehhez kellett volna kötni a tejkvóta birtoklását.

Azt gondolom, minden tejtermeléssel foglalkozó gazdát megilletett volna a tejkvóta az általa teljesített tejtermeléshez igazítva. Azonban nem minden termelőnek került ez kiosztásra. Az élelmiszerek kezeléséről szóló HACCP-rendszer bevezetését követően megjelent a piacon a reggeli ital - amely köszönő viszonyban sincs a tejjel -, kiszorítva a valódi tejet a piacról. És ezután beszélünk tejtúltermelésről, akkor, amikor az ország tejelő szarvasmarha-állománya az 1998-as évhez viszonyítva több tízezer darabbal csökkent.

Miniszter úr, hogyan tűrhetik önök el, hogy egyes személyek valamilyen módon hozzájuthatnak a tejkvótához, holott egyetlen tehenük sincs? Ezek kihasználják a kvótától megfosztott termelők helyzetét, bérbe adják azt, és óriási hasznot zsebelnek be, miközben a valódi tejtermelő megélhetési gondokkal küzd. Minek kell még történnie ahhoz, hogy önök észbe kapjanak? Hol van a szakértői kormány? Miniszter Úr! Felszólítom, hogy haladéktalanul kezdje meg a megfelelő mennyiségű kvóta biztosítását a tejtermelők részére, mindenekelőtt azoknak a gazdáknak, akik nem rendelkeznek kvótával alanyi jogon. Biztosítsa az agrárkormányzat, hogy a tej felvásárlási ára 72 forint/liter alá ne csökkenjen. A magyar fogyasztói társadalom egészséges tejjel való ellátása érdekében korlátozza a tejpótlékok, mesterséges tejek forgalmazását.

Önök, miniszter úr, a választási kampány során több száz millió forintból teleplakátozták az országot a meghirdetett szlogennel: több pénzt az embereknek. Kérdezem öntől: vajon a baromfitartó, a sertéstartó és a tejtermelő gazdák nem emberek? Önök nemhogy több pénzt adnának az embereknek, hanem éppen pénzt vesznek ki a zsebükből! Felszólítom miniszter urat, segítse a magyarországi baromfitartókat, sertéstartókat és tejtermelő gazdákat, hogy tevékenységük tisztességes megélhetést biztosítson. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Azt gondolom, tisztelt miniszter úr, már akkor is sokat segítene a magyar mezőgazdaság helyzetén, ha ön és Szanyi Tibor lemondana. (Vincze László: Medgyessyvel együtt!) Ezt akarják a magyar gazdák, és ezt javaslom önöknek én is.

Köszönöm a figyelmüket. (Vincze László tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
163 291 2004.09.13. 3:54  290-291

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Bács-Kiskun megyei önkormányzat Kék Duna Szociális Otthonában történt szemérem elleni erőszak miatt nyomoz a megyei rendőr-főkapitányság; lemondott az otthont vezető igazgatónő. Solton és térségében a legtöbben úgy tudják, hogy azért, mert az intézet egyik dolgozója orálisan elégíttette ki magát az otthonban élő szellemileg sérült női lakók közül három-négy húszévessel. Vannak, akik viszont nem egy, hanem két férfiról tudnak, mások pedig úgy vélik, hogy egyikük nem vett részt közvetlenül a cselekményekben, csupán falazott társának.

Tóth Borbála, az intézet lemondott igazgatónője nem nyilatkozik. Egyetlen információt mondott el, hogy a lemondásának nincs köze az otthonban kialakult jelenlegi helyzethez.

Egyes információk szerint az intézet mikrobuszainak vezetői környékezték meg a fiatal ápoltakat, nemcsak az otthon területén, hanem a gondozottak bajai nyaralása során is. Néhányukat orális szexre vették rá apró ajándékokkal, de híresztelések szerint olyan gondozott is akadt, akivel közösültek.

Száz értelmi fogyatékos felnőtt beteg él a Kék Duna gondozóotthonban, egyikük jelentette az esetet az igazgatónőnek. Mivel az ott ápolt betegek gondnokság alatt állnak, az otthonban dolgozóknak nemcsak etikátlan, de tilos is velük bárminemű bensőséges testi kapcsolatot kialakítani. Korlátozott cselekvőképességük miatt akkor is erőszaknak számít a velük létesített szexuális kapcsolat, ha abba netán beleegyeztek volna.

A Bács-Kiskun megyei közgyűlés alelnöke először belső vizsgálatot rendelt el, amiből rájöttek, hogy a vádak nem alaptalanok. Mivel nem jutottak eredményre, ezért a rendőrséghez fordultak. Jelenleg a tanúk és a sértettek kihallgatása folyik, szakértők, orvosok, pszichológusok bevonásával.

Solton sokan úgy vélik, hogy az ügyben azért nem történt komolyabb előrelépés, mert az egyik gyanúsított rokoni kapcsolatban áll egy, a soltiak által ismert befolyásos személlyel, aki egyébként a helybéli szocialistákhoz közeli személy. E gyanújukat alátámasztja, hogy a rendőri konspiráció részeként még a napi jelentésben sem szerepeltették a feljelentést, illetve a nyomozás elrendelését.

Tisztelt Miniszter Asszony! Az ügy jelenlegi helyzete azért is aggodalomra ad okot, mert olyan szellemileg sérült női lakókról van szó, akik nem tudják magukat megvédeni, és ráadásul a hírek szerint a gyanúsított jelenleg is munkaviszonyban áll, még csak fel sem függesztették az állásából.

Tisztelt Miniszter Asszony! Úgy vélem, nem engedhető meg, hogy egy ilyen szörnyű bűneset kimenetelére bármilyen befolyást gyakorolhasson az elkövető soltiak által ismert személlyel való rokoni kapcsolata. Ön szerint tehát miért nincs még mindig vizsgálati eredmény a szociális otthonban történt szemérem elleni erőszak ügyében?

Várnám a választ, de sajnálattal tapasztalom azt, hogy a kormány részéről a világon senki nincs jelen a Házban. Ezért holnap kénytelen leszek még egyszer elmondani.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
164 58 2004.09.14. 4:04  57-58

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Bács-Kiskun megyei önkormányzat Kék Duna Szociális Otthonában történt szemérem elleni erőszak miatt nyomoz a megyei rendőr-főkapitányság. Lemondott az otthont vezető igazgatónő; Solton és térségében a legtöbben úgy tudják, hogy azért, mert az intézet egyik dolgozója orálisan elégíttette ki magát az otthonban élő, szellemileg sérült női lakók közül három-négy huszonévessel. Vannak, akik viszont nem egy, hanem két férfiről tudnak, mások pedig úgy vélik, hogy egyikük nem vett részt közvetlenül a cselekményekben, csupán falazott társának.

Tóth Borbála, az intézet lemondott igazgatónője nem nyilatkozik. Egyetlen információt mondott el: a lemondásának nincs köze az otthonban kialakult jelenlegi helyzethez.

Egyes információk szerint az intézet mikrobuszainak vezetői környékezték meg a fiatal ápoltakat, nemcsak az otthon területén, hanem a gondozottak bajai nyaralása során is. Néhányukat orális szexre vették rá apró ajándékokkal, de egyes híresztelések szerint olyan gondozott is akadt, akivel közösültek. Száz értelmi fogyatékos felnőtt beteg él a Kék Duna gondozóotthonban, egyikük jelentette az esetet az igazgatónőnek.

Mivel az ott ápolt betegek gondnokság alatt állnak, az otthonban dolgozóknak nemcsak etikátlan, de tilos is velük bárminemű bensőséges testi kapcsolatot kialakítani. Korlátozott cselekvőképességük miatt akkor is erőszaknak számít a velük létesített szexuális kapcsolat, ha abba netán beleegyeztek volna.

A Bács-Kiskun megyei közgyűlés alelnöke először belső vizsgálatot rendelt el, amiből rájöttek, hogy a vádak nem alaptalanok. Mivel nem jutottak eredményre, ezért a rendőrséghez fordultak. Jelenleg a tanúk és a sértettek kihallgatása folyik, szakértők, orvosok, pszichológusok bevonásával.

Solton sokan úgy vélik, hogy az ügyben azért nem történt komolyabb előrelépés, mert az egyik gyanúsított rokoni kapcsolatban áll egy, a soltiak által ismert befolyásos személlyel, aki egyébként a helybeli szocialistákhoz közeli személy a helyiek szerint. E gyanújukat alátámasztja, hogy a rendőri konspiráció részeként még a napi jelentésben sem szerepeltették a feljelentést, illetve a nyomozás elrendelését.

Igen tisztelt Belügyminiszter Asszony! Az ügy jelenlegi helyzete azért is aggodalomra ad okot, mert olyan szellemileg sérült női lakókról van szó, akik nem tudják magukat megvédeni, és ráadásul a hírek szerint a gyanúsított jelenleg is munkaviszonyban áll, még csak fel sem függesztették állásából.

Tisztelt Miniszter Asszony! Úgy vélem, nem engedhető meg, hogy egy ilyen szörnyű bűneset kimenetelére bármilyen befolyást gyakorolhasson az elkövetőnek a városban jól ismert politikai személyiséggel való rokoni kapcsolata.

Ön szerint tehát, miniszter asszony, miért nincs még vizsgálati eredmény a szociális otthonban történt szemérem elleni erőszak ügyében? Várnám a belügyminiszter asszony válaszát, de sajnálattal tapasztalom, hogy nincs itt, és azt hiszem, felháborító az, amit a belügyminiszter asszony most cselekszik. A magyar választópolgárok dolgoznak a munkahelyeiken, a gazdák dolgoznak a földjeiken, és joggal várnák el azt, hogy megtudják, hogy mi történt Solton, és erre föl a belügyminiszter asszony, nem tudjuk, hol van.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 340 2004.09.21. 3:36  339-342

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kék Duna Szociális Otthonában történt szemérem elleni erőszak miatt nyomoz a megyei rendőr-főkapitányság. Lemondott az otthont vezető igazgatónő. Solton és térségében a legtöbben úgy tudják, hogy azért, mert az intézet egyik dolgozója orálisan elégíttette ki magát az otthonban élő, szellemileg sérült lakók közül három-négy húszévessel. Vannak, akik viszont nem egy, hanem két férfiről tudnak, mások pedig úgy vélik, hogy egyikük nem vett részt közvetlenül a cselekményekben, csupán falazott társának.

Tóth Borbála, az intézet lemondott igazgatónője nem nyilatkozik. Egyetlen információt mondott el: lemondásának nincs köze az otthonban kialakult jelenlegi helyzethez.

(22.30)

Egyes információk szerint az intézet mikrobuszainak vezetője környékezte meg a fiatal ápoltakat. Néhányukat orális szexre vette rá apró ajándékokkal, de híresztelések szerint olyan gondozott is akadt, akivel közösült.

Száz értelmi fogyatékos felnőtt beteg él a Kék Duna gondozóotthonban, egyikük jelentette az esetet az igazgatónőnek. Mivel az ott ápolt betegek gondnokság alatt állnak, az otthonban dolgozóknak nemcsak etikátlan, de tilos is velük bárminemű bensőséges testi kapcsolatot kialakítani. Korlátozott cselekvőképességük miatt akkor is erőszaknak számít a velük létesített szexuális kapcsolat, ha abba netán beleegyeztek volna.

A Bács-Kiskun megyei közgyűlés alelnöke először belső vizsgálatot rendelt el, amiből rájöttek, hogy a vádak nem alaptalanok. Mivel nem jutottak eredményre, ezért a rendőrséghez fordultak. Jelenleg a tanúk és a sértettek kihallgatása folyik, szakértők, orvosok, pszichológusok bevonásával.

Solton sokan úgy vélik, hogy az ügyben hosszú ideig azért nem történt komolyabb előrelépés, mert az egyik gyanúsított rokoni kapcsolatban áll egy, a soltiak által ismert befolyásos személlyel, aki egyébként a helybéli szocialistákhoz közeli személy a helyiek szerint. E gyanújukat alátámasztja, hogy a rendőri konspiráció részeként még a napi jelentésben sem szerepeltették a feljelentést, illetve a nyomozás elrendelését.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az ügy jelenlegi helyzete azért is aggodalomra ad okot, mert olyan szellemileg sérült női lakókról van szó, akik nem tudják magukat megvédeni. Úgy vélem, nem engedhető meg, hogy egy ilyen szörnyű bűneset kimenetelére bármilyen befolyást gyakorolhasson az elkövetőnek a városban jól ismert politikai személyiséggel való rokoni kapcsolata.

Ön szerint, államtitkár úr, a solti Kék Duna Szociális Otthonban mégiscsak történt bűncselekmény? Hiszen a múlt héten az állítólagos elkövetőt mégiscsak előzetes letartóztatásba helyezte a rendőrség. Miért kellett három hónap ahhoz, hogy ez az előrelépés megtörténjen?

Abban pedig reménykedünk, hogy az állítólagos elkövető MSZP-s kapcsolatai miatt nem fog kiváltságokban részesülni.

Várom államtitkár úr megnyugtató válaszát, és köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 102 2004.10.05. 3:12  101-102

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Aranyháromszög a tulajdonosi körnek, Bermuda-háromszög a libatenyésztőknek, avagy hogyan lehet több száz család pénzét eltüntetni a Hajdú-Bét, Novofarm, Pannon Liver csődháromszögben? 2004 augusztusában megszületett az a kezességi szerződés, amely biztosította, hogy a Hajdú-Bét Rt. mezőgazdasági alapanyag-beszállítói hozzájuthassanak a működésüket szolgáló hitelekhez. Az állam 2,8 milliárd forint összeghatárig százszázalékos készfizető kezességet vállalt, és százszázalékos mértékű kamattámogatást biztosított. Ezek a tények nagyon jól hangzanak, nagyon úgy tűnhet, hogy a kormányzat mindent megtett az önhibájukon kívül csődhelyzetbe jutott termelők megsegítésére. Csakhogy itt is és most is a részletekben van a stikli elhantolva.

A Hajdú-Bét Rt. alapanyag-beszállítói között a legnagyobbak: a részvénytársaság tulajdonát képező Novofarm Rt. és a Pannon Liver Kft., akik viszont további több száz kistermelővel, családi vállalkozással vannak termeltetési, felvásárlási szerződésben. Mindhárom gazdasági társaság tulajdonosi köre cég- és személyi szinten átfedi egymást, fineszes kapcsolt vállalkozási és szerződéses rendszerben működtek. Vélhetően az állam készfizető kezessége mellett, mint a Hajdú-Bét beszállítói, a Novofarm és a Pannon Liver hozzájutott a Hajdú-Bétben bent ragadt követeléshez. Azok a kistermelők és családi vállalkozások viszont, akik a két cégen keresztül voltak beszállítói, alapanyag-ellátói a Hajdú-Bétnek, a mai napig egy fillért sem kaptak.

Miniszter Úr! Ha önök továbbra is így állnak az ügyhöz, várhatóan soha nem fognak pénzükhöz jutni, soha, mert a cégek tulajdonosai mindhárom gazdasági társaságot csődbe, majd felszámolásba vitték; tevékenységüket új cégnév alatt változatlanul tovább folytatják. Önök, miniszter úr, a választási kampány során több száz millió forintért teleplakátozták az országot a meghirdetett szlogennel: több pénzt az embereknek. Kérdezem önöktől, vajon a libatenyésztők és gazdálkodók nem emberek. Hol marad az ígéret beváltása?

Tisztelt Miniszter Úr! Kérdezem, hogy mit kíván tenni a kormányzat a Hajdú-Bét és kapcsolt vállalkozásai csődháromszögének tényleges kárvallottai megsegítése érdekében. Kérem tájékoztatását az állami kezességvállalás keretében kifizetett pénzekről, különös tekintettel a Hajdú-Bét kapcsolt vállalkozásaira.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket, és várnám miniszter úr válaszát, ha itt lenne.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
174 200 2004.10.13. 3:02  199-200

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ez év augusztusában megszületett az a kezességi szerződés, amely biztosította, hogy a Hajdú-Bét Rt. mezőgazdasági alapanyag-beszállítói hozzájussanak a működésüket szolgáló hitelekhez. Az állam 2,8 milliárd forint összeghatárig 100 százalékos készfizető kezességet vállalt, és 100 százalékos mértékű kamattámogatást biztosított.

Ezek a tények nagyon jól hangzanak, nagyon úgy tűnhet, hogy a kormányzat mindent megtett az önhibájukon kívül csődhelyzetbe jutott termelők megsegítésére. Csakhogy itt is és most is a részletekben van a stikli elhantolva. A Hajdú-Bét Rt. alapanyag-beszállítói között a legnagyobbak: a részvénytársaság tulajdonát képező Novofarm Rt. és a Pannon Liver Kft., amelyek viszont további több száz kistermelővel, családi vállalkozással vannak termeltetési, felvásárlási szerződésben.

(18.30)

Mindhárom gazdasági társaság tulajdonosi köre cég és személyi szinten átfedi egymást. Fineszes kapcsolt vállalkozási és szerződéses rendszerben működtek. Vélhetően az állam készfizető kezessége mellett, mint a Hajdú-Bét beszállítói, a Novofarm és a Pannon Liver hozzájutott a Hajdú-Bétben ragadt követeléshez. Azok a kistermelők és családi vállalkozások viszont, akik a két cégen keresztül voltak beszállítói, alapanyag-ellátói a Hajdú-Bétnek, a mai napig egy fillért sem kaptak.

Tisztelt Miniszter Úr! Ha önök továbbra is így állnak az ügyhöz, várhatóan soha nem is fognak a pénzükhöz jutni. Soha, mert a cégek tulajdonosai mindhárom gazdasági társaságot csődbe, majd felszámolásba vitték, tevékenységüket új cégnév alatt változatlanul tovább folytatják.

Tisztelt Miniszter Úr! Kérdezem, hogy mit kíván tenni a kormányzat a Hajdú-Bét és kapcsolt vállalkozásai csődháromszögének tényleges kárvallottai megsegítése érdekében. Kérem tájékoztatását az állami kezességvállalás keretében kifizetett pénzekről, különös tekintettel a Hajdú-Bét kapcsolt vállalkozásaira.

Várnám a miniszter úr válaszát, ha itt lenne, de sajnálattal tapasztalom, hogy amikor egy ilyen fontos kérdésben, mint a magyarországi libatenyésztők ügye, segítségkérés hangzik el az Országgyűlésben, az FVM minisztere nincs az ülésteremben, hogy megválaszoljon a fölvetett problémára.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 144 2004.10.19. 4:50  143-144

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Különleges tájegységünk a Duna-Tisza-közi Alföldön a homokhátság, ezen belül a közép-homokhátsági terület vízgazdálkodási adottságait tekintve hátrányos helyzetű térség, melyet hol a vízhiány, hol pedig a vizek kártételei sújtanak. Az átmeneti időszakokban sokszor e két hatás egyszerre van jelen a térségben. Az 1970-es évek elején megalakult Kiskunsági Nemzeti Park napjainkig egyre nagyobb kiterjedésű terület védelem alá helyezését érte el ebben a térségben.

A területhasználatban más változások is történtek. A mezőgazdasági nagyüzemek egyre kisebb súlyt képviselnek. Ezzel párhuzamosan növekedett a magángazdaságok aránya. A változó körülmények miatt feszültség keletkezett a vízgazdálkodás és természetvédelem, a természetvédelem és a mezőgazdaság között. A feszültség fő oka egyrészt a vízgazdálkodási infrastruktúra nem kiegyensúlyozott, elsősorban a kárelhárításra koncentráló fejlesztése, másrészt a kialakult vízjogi helyzet megválasztására irányuló szándék megalapozatlansága, illetve az igények törvényes úton való érvényesítésének elmaradása volt. A program célja a vázolt konfliktusok feloldását segítő szabályozások és műszaki megoldások kidolgozása, alkalmazása és megvalósítása.

A megoldás egyenlő súllyal képviseli a vízkárok mérséklését, valamint a természeti és környezeti feltételek javításával is együtt járó gazdálkodás kialakításának lehetőségeit. Megvalósulása esetén mérséklődnek a vízkárok, javulnak a hely természetes vízkészletei megtartásának lehetőségei, javítja a talaj vízháztartását. A programban olyan műszaki megoldás szerepel, amely biztosítja a természetvédelmi területek ökológiai vízigényét, a természetes vízkészletek megtartását, egyúttal szolgálja a vízkár-elhárítási célú tározás lehetőségét is. A fejlesztés egyik legnagyobb jelentőségű eredményének prognosztizálható, hogy a természetes vízkészletek a területen tárolhatók lesznek, és azokkal pótolhatók a természetvédelmi jelentőségű vizes élőhelyek.

A vízválasztó közelében lévő tározók beszivárgási területnek számítanak, így az ott elszivárgott víz táplálja a talajvizet, és ezáltal mérsékli a talajvízszint süllyedését a Duna-Tisza-közi hátság érintett térségében. Továbbá növekszik a mélységi vizek felé irányuló leszivárgás. Megoldódik a vízkárelhárítás tározószükséglete is. A vizes élőhelyek környezetében kedvezőbben alakul a mikroklíma, valamint javulnak a mezőgazdasági termelés feltételei is. A rendszer összekötése a Duna-völgyi főcsatornával száraz időszakokban lehetővé teszi a vizes élőhelyek vízhiányának kiegyenlítését. Ugyanez a rendszer alkalmas arra is, hogy mintegy 5 ezer hektár mezőgazdasági területet öntözővízzel lehessen ellátni.

A közép-homokhátsági vízgyűjtő fejlesztésével érintett területek Bács-Kiskun megyében a Duna-Tisza-közi hátság középső részén, a Duna vízgyűjtőjében fekszenek, a Fülöpszállás, Szabadszállás, Kerekegyháza, Jakabszállás, Orgovány, Csengőd által határolt részen. Lehetséges második üteme Kecskemét és Kiskunfélegyháza térségét érintené. Ezek évszázadokon keresztül kialakult természetes víztározók, itt, azt hiszem, nem kell mesterségesen újabb víztározókat építeni, csupán a meglévőket kellene már vízzel feltölteni.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Az említett térségnek rendkívül nagy szüksége lenne e program megvalósítására, hiszen ott számunkra már létkérdés. És amit sajnálok a fölszólalásban, hogy a kormány részéről újabb megfutamodás tapasztalható, nemhogy válaszolnának a fölvetésre, hanem délután 3 órakor a kormány részéről nincs az Országgyűlésben senki.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 472 2004.11.03. 5:03  471-472

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kunszentmiklósi tejtermelő gazdák képviselőinek 2004. február 18-án dr. Szanyi Tibor politikai államtitkár kijelentette, hogy az önhibájukon kívül tejkvótájuktól megfosztott termelők visszanyerhetik tejkvótájukat, azok, akik bizonylatokkal - felvásárlási jegy, ENAR-nyilvántartás -, személyi jövedelemadó-bevallással bizonyítani tudják, hogy az elmúlt időszakban és ma is tejtermeléssel foglalkoznak, azt ipari célra feldolgozónak, kereskedőnek értékesítették, illetve lakóhelyükön saját terméküket a lakosság céljára bocsátották áruba.

Nem értem, hogy a 122/2004. (VII. 29.) FVM rendelet által biztosított tejkvótabérlési lehetőség rendelete miért tartalmaz olyan feltételeket, amely kizárja a gazdák jelentős részét az igénylésből, részben a Tej Terméktanács nyilvántartásának hiányossága, másrészt a felvásárlók, feldolgozók magánakcióinak folytán. A 2000 előtti időszakban személyre szólóan senki sem kapta kézbe az általa termelt tej bizonyítványát, azt a feldolgozók vezették, tartották nyilván. 2000. január 1. után kaptak tejkvóta-igazolást a Tej terméktanácsi tagságot vállaló, önálló termelők először, ha a felvásárlójuk is legális, a Tej Terméktanács rendelkezéseit betartó működést folytatott.

A kistermelők zömét alkotó egyéni gazdálkodók ebből a körből kiszorultak, vagy azért, mert a leszállított tejük után levont Tej terméktanácsi díj nem került kifizetésre, vagy a felszámolt tejüzemek vagyonrészeivel a tejkvótákat is kisajátították egyesek. Így a Tej Terméktanács adatbázisa elég hiányos, és az állami teljesítményvizsgáló kft. ezt az adatbázist veszi figyelembe a tejkvótabérlés elbírálásánál. Sajnos, így az önhibájukon kívül tejkvóta nélküli gazdák ezen rendelet segítségével sem tudnak maradéktalanul tejkvótához jutni az említett hiányosságok miatt.

Az egyéni gazdának kell bizonyítania, hogy a bürokrácia útvesztőiben hol veszett el a tejtermelési joga, amiről soha nem mondott le, ennek a gazdától, tehéntől elidegeníthetetlennek kellett volna lennie. Mindeközben a gazdának őstermelői igazolványa volt, adóazonosító számmal rendelkezett, adóbevallásokat adott a tejből befolyó jövedelméről, állatállománya regisztrált, ENAR-ral ellátott, minőségi termelése havi rendszerességgel bevizsgált volt. Miért nem elég ez bizonyítéknak? Sajnos, a tejkvóta nélküli gazdák így semmilyen pályázaton nem indulhatnak, hiszen önök szerint illegális termelést folytatnak; 40 forint plusz áfáért nem tudják megvenni a tejkvótát. De hogyan is tudná megfizetni a szegény ember a kvótavásárlást, amikor a tejnek nagyon alacsony az ára? És ráadásul sokszor hónapokig nem vagy egyáltalán meg sem kapják az ellenértéket a leadott tej után. Így sajnos megélhetésük veszélyben van.

A másik vitatott pont, hogy a tejkvótarendelet ütközhet a személyi jövedelemadó törvénnyel. A személyi jövedelemadó törvény szerint a családi őstermelőnél, ahol minimum két főnek mezőgazdasági tevékenységgel kell foglalkoznia, elválhat az állattulajdonos személye annak személyétől, akinek a nevére érkezik a tejbevétel. Sajnos, a tejkvótarendelet szerint ennek a két személynek azonosnak kell lennie. Ezek hiányában újabb termelők esnek el a tejkvótabérléstől.

Akár a libatenyésztők, akár a sertéságazat, a gyümölcstermesztők, akár a tejtermelők helyzetét nézzük, a gazdák léte nagyon bizonytalan. Tisztelt Miniszter Úr! Ha itt lenne Németh Imre, az FVM minisztere (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nincs itt a kormány!), szerettem volna megkérdezni tőle, hogy mi a célja a kormányzatnak a gazdálkodókkal. A nemzeti vidékfejlesztési tervek idején szabad-e ilyen bizonytalanságban tartani a magyar föld gondozóit, ápolóit? Én azonnali állami beavatkozást tartok szükségesnek, és írásban várom miniszter úr válaszát.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Közbeszólás: Hol a kormány?)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 215 2004.11.09. 6:52  19-246

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Most, amikor az agrárgazdaság 2003. évi helyzetéről szóló jelentést tárgyaljuk, a Medgyessy-Gyurcsány-kormány regnálásából már több mint két év telt el, de mondhatnám úgy is, hogy hála a jó istennek, hogy már két év eltelt. Hosszú és nehéz időszak volt ez a magyar gazdák számára. A jelentés is, de a mindennapok tapasztalata alapján is ez sajnos mára egyértelművé vált.

Ha már az agrárgazdaság 2003. évi helyzetéről szóló jelentést tárgyaljuk, akkor essék szó, azt gondolom, a homokhátság problémájáról is. Nagyon sajnálom, és határozottan kifogásolom azt, hogy a mezőgazdasági vízgazdálkodásról alig több mint egy oldalon esik csak szó, azonban ha végignézzük az elmúlt évet, rögtön rájövünk, hogy a szinte semmiből, a semmiről nem is lehetett volna többet írni.

2003-ban a Magyar Országgyűlés az egyes területi folyamatok hatásairól szóló határozatát elfogadta. Ez a határozattervezet négypárti egyetértéssel került az Országgyűlés elé, amelyben az Országgyűlés felkérte a kormányt, hogy tekintse át a Duna-Tisza közi homokhátság vízpótlásáról szóló 1995. évi országgyűlési határozat végrehajtását, és az elkövetkezendő időszakban teljesítendő feladatokat. A tavalyi esztendőre vonatkozó költségvetés mintegy 135 millió forint erejéig próbálta megteremteni a vízügyi beruházás első lépését, de az Országgyűlésnek ez a szándéka meghiúsult, semmi sem teljesült ebből az előirányzatból. Így a Duna-Tisza közén élő emberek, akik joggal igénylik és várják a segítséget a kormánytól, a problémájukkal magukra maradtak.

Tisztelt Államtitkár Úr! A homokhátság vízpótlásával összefüggő vízgazdálkodási tevékenységük azzal merül ki, hogy a már több éve kiszáradt csatornákból a vízgazdálkodási társulatok útján kivágatják a netán ott fakadó cserjéket, évente egyszer kaszáltatják azokat, továbbá a csatornákhoz tartozó műtárgyakat lefestetik, s közben arra várnak, hogy a Mindenható egyszer majd csak feltölti azokat vízzel.

A Duna-Tisza közének vízgazdálkodási problémáiról, valamint a megoldási lehetőségekről számos tanulmány és terv készült. Többek között az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság és a Kiskunsági Nemzeti Park gondozásában egy fejlesztési program, amely a közép-homokhátság vízgazdálkodási problémáival foglalkozik; feltárja a jelenlegi helyzetet, megvalósíthatóságot ad egyrészt a víz visszatartására, a csapadékból és keletkezett használt vízből, másrészt a vízpótlásra is megoldást ad.

A program célja a probléma feloldását segítő műszaki megoldások kidolgozása, alkalmazása és megvalósítása. A megoldás egyenlő súllyal képviseli a vízkárok mérséklését, a természeti és környezeti feltételek javítását és az ezzel együtt járó gazdálkodás kialakításának lehetőségeit. Megvalósulása esetén mérséklődnek a vízkárok, javulnak a természetes vízkészletek megtartásának lehetőségei, javul a talajvízháztartás. A programban olyan műszaki megoldás szerepel, amely biztosítja a természetvédelmi területek ökológiai vízigényét, a természetes vízkészletek megtartását, egyúttal szolgálja a vízkár-elhárítási célú tározás lehetőségét is.

A fejlesztés egyik legnagyobb jelentőségű eredményének prognosztizálható, hogy a természetes vízkészletek a területen tárolhatók lesznek, és azokkal pótolhatók a természetvédelmi jelentőségű vizes élőhelyek. A vízválasztó közelében lévő tározók beszivárgási területeknek számítanak, így az ott elszivárgott víz táplálja a talajvizet, és ezáltal mérsékli a talajvízszint süllyedését a Duna-Tisza közi hátság érintett térségében. Továbbá növekszik a mélységi vizek felé irányuló leszivárgás. Megoldódik a vízkárelhárítás tározószükséglete is. A vizes élőhelyek környezetében kedvezőbben alakul a mikroklíma, valamint javulnak a mezőgazdasági termelés feltételei is.

A rendszer összekötése a Duna-völgyi főcsatornával száraz időszakokban lehetővé teszi a vizes élőhelyek vízhiányának kiegyenlítését. Ugyanez a rendszer alkalmas arra is, hogy mintegy ötezer hektár mezőgazdasági területet öntözővízzel lásson el. A közép-homokhátsági vízgyűjtő fejlesztésével érintett területek Bács-Kiskun megyében, a Duna-Tisza közi hátság középső részén, a Duna vízgyűjtőjében fekszenek, a Fülöpszállás, Szabadszállás, Kerekegyháza, Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Jakabszállás, Orgovány, Csengőd által határolt részen.

(16.50)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek évszázadokon keresztül kialakult természetes víztározók, itt nem kell már mesterségesen kialakított újabb víztározókat kiépíteni, csupán a már meglévőket kellene vízzel feltölteni.

Államtitkár Úr! Az említett térségeknek és az ott élőknek rendkívül nagy szükségük lenne e program megvalósítására, hiszen ez ott számukra létkérdés. Az agrárgazdaság 2003. évi jelentésében ilyen és egyéb, az ott élő gazdálkodók létfeltételeinek biztosítását elősegítő javaslattal nem találkozhattunk. Ahhoz, hogy a jelentést elfogadhassuk, hathatósabb intézkedéseket kellett volna a magyar gazdák érdekében tenniük.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 182 2004.12.06. 2:05  181-184

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Asszony! Szomorú nap lesz Szabadszálláson 2004. december 31-e: aznap ugyanis bezár az ország utolsó szülőotthona. A szabadszállási bababarát otthon a Bács-Kiskun Megyei Kórház szülészeti részlegeként működik. Tíz települést lát el, de az sem ritka, hogy Pest megyéből is érkeznek ide szülni kismamák.

A bezárás gondolata már évekkel ezelőtt felmerült, de akkor még a helyiek közbenjárására sikerült megmenteni; sajnos, csak mostanáig. Úgy tűnik, az év végével ez az otthon is megszűnik. A bezárás indokaként a veszteséges működtetést, a pénzhiányt és a születésszám csökkenését említették. Szabadszállás polgármestere szerint ezzel szemben az intézmény tavaly nem veszteséggel, hanem nyereséggel zárta az évet. A további működéshez állítólag több tíz millió forintos fejlesztésre és új orvosokra volna szükség. Erre sajnos nincs pénze a településnek, és nincs pénze a megyének sem.

A szülőotthonok legnagyobb részét a Bokros-csomagot követően a szocialista ágyszámleépítések során zárták be, akkor még a szabadszállási otthon megmenekült. Most azonban már hiába próbálták meg a kistérség polgármesterei elérni, hogy a szülőotthon tovább működhessen, és hiába próbálták megőrizni a dolgozók munkahelyét. Pedig a helyieket most minden leépítés fokozottan érzékenyen érinti, hiszen az év végén a több száz embernek munkát adó szabadszállási katonai kiképzőközpontot is bezárják.

Tisztelt Államtitkár Asszony! Végleg bezár a szabadszállási szülőotthon, hazánk utolsó szülőotthona? Mi lesz az épülettel, és mi lesz az otthonban dolgozókkal?

Várom válaszát. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 247 2004.12.20. 4:57  246-249

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony, a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Különleges tájegységünk az Alföldön a homokhátság, amely történelmi viharaink során mindig állta a próbát, és ha kellett, a puszta szerepét töltötte be. Kedvezőbb időkben mezőgazdasági paradicsommá vált. Nemcsak gazdasági értelemben vált ez a táj aranyhomokká, kultúrtörténetileg is kiemelkedő jelentőséggel bír. Társadalmi tekintetben pedig minden modernizációt mellőzve magán viselte a kor jegyeit. Kiválót alkotott önszerveződéssel a talpon maradás küzdelmében.

Különösen igaz ez a mozgó homokbuckák vonulata mellett elhelyezkedő Fülöpházára is, amely 1948 óta önálló település. Sajnos azonban a község önkormányzata évek óta önhibáján kívül hátrányos helyzetű. Ebből adódóan a költségvetés összeállításakor az alapfeladatok működtetéséhez szükséges költségvetési fedezet sincs meg. Minden évben külön pályázatot nyújt be Fülöpháza önkormányzata, és így részesül önhikis támogatásban.

A településen a közoktatási intézményekből egy-egy működik, egy általános iskola és egy óvoda. Az intézményenkénti 50 százalékos kihasználtságot a 2004. évi költségvetési évben is nehezen, csak külön intézkedéssel tudták biztosítani, így váltak jogosulttá az önhiki teljes összegére. Az említett külön intézkedés osztályösszevonást jelentett, két osztályt kellett összevonni a fülöpházi iskolában.

A 2005. évi költségvetési törvényjavaslat 6. számú mellékletében, ami a helyi önkormányzatok működőképességének megőrzését szolgáló kiegészítő támogatásokról szól, a közoktatási célú normatív hozzájárulások mutatószámainak kimunkálására szolgáló útmutatóban szereplő átlaglétszám-követelményeknek azonban már nem tudnak az intézményeik megfelelni.

Az átlaglétszám-követelmények: a 2004/2005-ös tanévben a közoktatási törvény 3. számú mellékletében meghatározott átlaglétszámok 50 százaléka. A 2005/2006-os tanévben az első és ötödik évfolyamon, valamint az óvoda első évfolyamán - a 3-4 éves korosztályt jelenti - az 50 százalék 70 százalékra kerül emelésre. Fülöpházán jelenleg 44 alsós és 32 felsős tanuló van az iskolában. A következő tanévben a várható létszám: 45 alsós és 34 felsős. Közülük az első osztályosok várható száma 9 fő, ami a 2005/2006-os tanévben 16 fő kellene hogy legyen.

Az óvodában egy csoport működik: a 3-4-5 éves korosztályban jelenleg összesen 22 fő. A várható létszám a 2005/2006-os tanévben 17 fő. Közülük a 3-4 évesek, akik az első nevelési évbe tartoznak, 8 fő. Ezzel szemben a 2005/2006-os tanévben ez 15 fő kellene hogy legyen.

Az iskolába, óvodába több kilométerről, a távoli tanyavilágból, a dűlőutakról a tanyagondnoki gépkocsi hordja be a gyerekek egy részét. Így a fülöpházi gyerekek számára még egy további utazás nagyon megterhelő lenne. Az teljességgel elképzelhetetlen, hogy egyetlen közoktatási intézmény se működjön Fülöpházán.

Államtitkár úr, az oktatással kapcsolatos szigorú intézkedéseik kedvezőtlenül hatnak a vidéken, a szétszórt tanyavilágban, a kistelepülésen élő családok számára.

 

(18.10)

Az iskola, óvoda megszűnése, nem megfelelő színvonalon történő működtetése a település elhagyására motiválja az ott élni szándékozókat. A nagy kiterjedésű tanyavilággal rendelkező települések esetében az intézményfinanszírozás lenne célszerű, és nem a létszámnormatívára alapozott finanszírozás.

Államtitkár Úr! Fülöpháza szorgalmas polgárai, családanyák, családapák azt várják önöktől, hogy gyermekeik iskolája, óvodája megfelelő színvonalon továbbra is működhessen. Kérem, ne lehetetlenítsék el hibás intézkedéseikkel Fülöpházát és a hozzá hasonló gondokkal küszködő kistelepüléseket!

Várom megnyugtató válaszát, és köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
234 195 2005.06.07. 5:04  194-195

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az ország szívében lévő kunszentmiklósi térség tejtermelő gazdáinak kilátástalan helyzetére szeretném felhívni Gráf József miniszter úr figyelmét.

1999. december 31-ig a tejtermelők által teljesített és a tulajdonukat képező tejkvótát a tejfeldolgozók kezelték úgy, ahogy azt a gazdasági érdekeik szerint a legjobbnak vélték, függetlenül attól, hogy a tejtermelők soha nem vállalkoztak a termékeiket megvásárló feldolgozók kezeseinek lenni. A Tej Terméktanács elvette a tejtermelőtől a tulajdonát képező tej kvótáját, mivel azt 1999. december 31. előtt egyes termelők sohasem kapták kézhez. A névre szóló kvóta kiadása csak 2000. január 1-je után lett bevezetve, addig csupán összesített listán szereplő teljesítések és kvótamennyiségek léteztek.

A Tej Terméktanács figyelmen kívül hagyta azt a körülményt, hogy a tej termelője egészséges, hatósági szerv által bevizsgált állománnyal, azonosító számmal ellátott tehenekkel, adóazonosítóval, őstermelői igazolvánnyal, egyesek regisztrációs számmal rendelkeztek, nyilvántartást vezettek, adóztak. A Tej Terméktanácsnak ehhez kellett volna kötnie a tejkvóta birtoklását. Minden, 1997-ben tejtermeléssel foglalkozó gazdát megilletett volna a tejkvóta az általa teljesített tejtermeléshez igazítva, azonban - értesülésem szerint - nem minden termelőnek került az kiosztásra. A feldolgozóktól és a tejbegyűjtőktől függő termelők így az illegális piacra kerültek, ahol legalább 25 forinttal kevesebbet fizetnek a tejük literéért. Minthogy ez a függőség a mai napig meghatározó, így kiszolgáltatottságuk százszázalékosnak mondható.

További függőséget jelent az egyéni gazdálkodással foglalkozó tejtermelők sorsát, jövőjét illetően, hogy az FVM a tejtermelő helyzetét meghatározó nyilvántartást sajnos egy nyereségérdekeltségű vállalkozásra bízta, tőle tette függővé az egyéni gazdálkodással foglalkozó tejtermelők sorsát, jövőjét. Annak a feldolgozónak, aki az élelmiszerek kezeléséről szóló HACCP-rendszer bevezetését követően megjelent a piacon a reggeli italával, amely köszönő viszonyban sincs a tejjel, csupán a már állati takarmányozásra sem használható melléktermékét csomagolta és értékesíti a hatóságok hozzájárulásával, kiszorítva a valódi tejet a piacról… - és ezután beszélünk tejtúltermelésről akkor, amikor az ország tejelő szarvasmarha-állománya 1998-hoz viszonyítva 420 ezerrel csökkent.

A helyzet enyhítésére az FVM úgy rendelkezett, hogy visszavásárolja a kvótákat literenkénti 25 forintos áron. Mivel azonban nagyon kevesen tudtak élni a lehetőséggel, 2003 júniusában elrendelte a kvótás tejtermelők 5 százalékos kvótakorlátozását, ennek hatására pedig a kvótával rendelkező termelő is év végére a feketepiacra került. Egy későbbi rendeletben pedig az került kihirdetésre, hogy ha illegális tejfelvásárláson vagy tejfeldolgozáson érik a feldolgozót, akkor kizárhatják a Tej Terméktanácsból. Azonban e rendelet is inkább nehezíti a termelők helyzetét, hiszen akkor viszi magával az összes beszállító tejtermelőt is.

Tisztelt Miniszter Úr! Hát hogyan tűrhetik önök el, hogy egyes emberek valamilyen módon hozzájuthatnak a tejkvótához, holott egyetlen tehenük sincs? Ezek kihasználják a kvótától megfosztott termelők helyzetét, bérbe adják azt, és óriási hasznot zsebelnek be, miközben a termelő megélhetési gondokkal küzd, mialatt neki a kifizetett tejár az önköltséget sem fedezi. Szanyi Tibor, az FVM akkori politikai államtitkára személyesen ígérte meg a Kunszentmiklós környéki tejtermelő gazdák képviselőinek, hogy részükre elegendő tejkvótát biztosít. Az ígéretből azóta sem lett semmi, sőt az ígérgető Szanyi Tibor sincs már a helyén. Minek kell még történnie ahhoz, hogy önök észbe kapjanak? Hol van a szakértő kormány? Ugyanis az említett rendelkezésekkel sajnos korántsem született megoldás a tejtermelők kilátástalan helyzetére.

Arra kérem a tisztelt miniszter urat, hogy mihamarabb intézkedjen a kunszentmiklósi tejtermelő gazdák megélhetésének érdekében. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

(21.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 98 2005.06.15. 3:12  97-100

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az országban lévő baromfitartók, tojástermelők kilátástalan helyzetére szeretném felhívni a miniszter úr figyelmét. A baromfi-, illetve tojáspiacon rég nem látott zűrzavar alakult ki: az alacsony felvásárlási ár nem áll összhangban a baromfi tartásának költségeivel. Mi a Fidesz-frakcióból már régóta jelezzük, hogy a baromfiágazatnál is súlyos problémák vannak, melyeket már régen meg kellett volna oldani.

Kerekegyháza baromfitartó gazdái végső elkeseredésükben már tevékenységük feladását fontolgatják. Az ország tojástermelésének egyébként körülbelül 15 százalékát a kerekegyházi gazdák állítják elő, amire mi ott nagyon büszkék vagyunk.

Miniszter úr, betelt a pohár! A nagyon jó minőségű magyar tojás előállítási költsége körülbelül 14 forint 50 fillérbe kerül darabonként. Ezzel szemben a nagybani piacokon 10-11 forintért kínálják a kétes minőségű francia, spanyol, illetve lengyel tojást. Tisztában van-e ön azzal, hogy mit jelent ez a vidéki gazdálkodók életében, akik a tojástermelésre tették fel életüket, és maguk, valamint családjuk egzisztenciája függ a tojástermelés jövedelmezőségétől?

A szocialista kormány tehetetlensége és sokakat felháborító közömbössége miatt a felvásárlási ár mélyen alatta van az előállítási ár költségeinek. Minden megtermelt tojás több forint veszteséget jelent a termelőnek, és ki tudja, mi várható még.

Tisztelt Miniszter Úr! A növénytermesztés és állattenyésztés, a baromfitartás felzárkóztatása, úgy látszik, egyre inkább szándékosan kimarad a kormány programjából. Van-e a kormánynak füle arra, hogy meghallja a magyar tojástermelők segélykiáltását?

Miniszter Úr! A választási kampány során önök több száz millió forintért teleplakátozták az országot a meghirdetett szlogennel: “Több pénzt az embereknek!ö Kérdezem öntől: vajon a jó minőségű magyar tojást előállító gazdáink talán nem emberek? Hol marad az ígéret beváltása? Önök nem több pénzt adnak az embereknek, hanem hagyják tönkremenni őket. Miniszter úr, nem értek egyet a hazai tojástermelők elsorvasztásával, és nem kérünk a bizonytalan minőségű importtojásból sem. A magyar fogyasztók és családok asztalára jó minőségű magyar tojás kerüljön!

Kerekegyháza térségében a tojástermeléssel foglalkozó családok úgy látják, hogy a kormány tétlenkedése tudatosan a tojástermelők tönkretételére irányul. Kérem a tisztelt miniszter urat, segítsék a magyar tojástermelőket problémáik megoldásában, hogy a jól elvégzett tevékenységük tisztességes megélhetést biztosítson számukra.

Várom miniszter úr megtisztelő válaszát. Köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 303 2005.06.27. 3:27  302-303

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! A nemzeti vidékfejlesztési terv jogcímei között több, pályázat útján igénybe vehető támogatás került meghirdetésre. Ezek közül két olyan jogcímről beszélnék, melyek Bács-Kiskun megyét, ezen belül is az én választókerületemben élő gazdálkodók zömét érinti.

Ugyanis Bács-Kiskun megye a kedvezőtlen adottságú térségek közé tartozik, ezért a kedvezőtlen adottságú térség pályázati támogatásra benyújtott igényei közül a statisztikák szerint minden harmadik pályázó Bács-Kiskun megyei. A 151/2004. (X.13.) FVM rendelet alapján, mely a kedvezőtlen adottságú térségek kompenzációs támogatása igénybevételének részletes szabályait taglalja, a támogatási kérelmek beadási határideje 2004. november 26. volt.

Az 1957. évi IV. törvény az államigazgatási eljárás keretében 30+60 napot engedélyez az ügyintézésre. Sajnos ezt az időintervallumot az MVH már többszörösen túllépte, ezáltal gazdasági versenyhátrányba kerültek azok a gazdálkodók, akik a KAT kötelezettségei miatt többletköltséget vállaltak, ezért a késedelmes kifizetések miatt nehéz, esetenként súlyos anyagi helyzetbe kerültek.

Kérdésessé vált, hogy mikor és milyen körülmények között tudja az MVH a kifizetési kötelezettséget teljesíteni, és tudomása van-e arról, hogy a fentiekből eredő gazdasági károkozásért perek sorozata előtt állhat az FVM. Hivatkozván ismét az 1957. évi IV. törvényre: az államigazgatási szerv hallgatása a kárfelelősség alapjául szolgálhat.

Súlyos problémák vannak az agrár-környezetgazdálkodási jogcímekre meghirdetett pályázatok bírálatát és a pályázatok kiértesítését illetően is. A fentit a 150/2004. (X.12.) FVM rendelet szabályozza. A támogatási kérelmek benyújtási határideje ebben az esetben is 2004. november 26-a volt. Az MVH a törvény által engedélyezett ügyintézési idő keretein belül nem tett eleget kötelezettségeinek, ugyanis információim szerint a mai napig nem bírálta el a pályázatokat, és nem értesítette ki a pályázókat azok eredményéről.

Mondanám a tisztelt Gráf József miniszter úrnak: hol van tehát az a pont, amikor a minisztériuma hatáskörébe tartozó államigazgatási szerv sorozatos mulasztása miatt gazdálkodók ezrei kerültek válságos anyagi helyzetbe? Mikor tesz végre hathatós intézkedéseket annak érdekében, hogy a nehéz körülmények között, de a körmük szakadtáig is gazdálkodó emberek hozzájussanak a megigényelt, számukra már létkérdéssé vált támogatáshoz?

Várom a válaszát, és köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 273 2005.07.04. 4:54  272-275

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Most, amikor 2005. július 4-ét írunk, és a magyar gazdák súlyos helyzetéről tanácskozunk, a Medgyessy-Gyurcsány-kormány regnálásából már több mint három év telt el, de mondhatnám úgy is, hogy hála a jó istennek, hogy már három év eltelt, mert hosszú és nehéz időszak volt ez a három év a magyar gazdák számára. Káosz vagy némi szándékosság is van a dolog mögött? - kérdezik a vidéken élők. Tény, hogy a kialakult körülmények úgy körbezárták a gazdálkodókat, hogy elveszti szerepét, amire hivatott, amire vállalkozott, amiért falun él, amiért oda született és nem utolsósorban, amiből meg is kellene élnie.

Súlyos megélhetési gondokkal küzd több ezer milliárd értékű földtőke mellett a magyar vidék. A magyar agráriumnak nincs olyan szektora, ami ne lenne válságban. A jó minőségű magyar mezőgazdasági termékek, termelvények nem kellenek, azokat a szocialista-SZDSZ-es kormány semmibe sem nézi. Jön az országunkba a kétes eredetű külföldi áru. Hozzák a dán sertéshúst; hozzák a tejport a magyar tejporhegyek tetejére; hozzák Brazíliából a csirkehúst; Franciaországból, Romániából a tojást; Argentínából, Kínából a mézet; Lengyelországból a zellert; Dél-Amerikából a paprikaőrleményt; más országokból a fehérpaprikát, ami hungarikum, és még sorolhatnám.

A kérdés az: miért éri meg nekik idehozni a termelvényeiket? Nyilván azért éri meg nekik idehozni, mert nem védjük igazán a jó minőségű magyar árut, s nem védjük a magyar termelőket. De hol van ilyenkor a dumakormány? Hol van Gyurcsány Ferenc például, amikor a magyar gazda létéről, a nemzet jövőjéről van szó? Ez esetben olyan kormányzati intézkedéseket kellene sürgősen hozni, ami biztos védelmet ad a magyar mezőgazdasági termelvények piacra jutásához. Ez nemzeti kérdés. Ameddig nem tudja a kormányzat ezt a megoldást elfogadni, addig sajnos a leépülés továbbra is folyamatban marad.

Most egy újabb csapás vár a felső-kiskunsági tejtermelő gazdákra, ugyanis 2005. augusztus 10-én valószínűleg bezár az Új-Mizo Rt. kecskeméti üzeme, ahová a felső-kiskunsági gazdák nagy része el tudja adni a megtermelt tejet. Az rt. összeolvad a szegedi központú Sole Hungária Rt.-vel, és a termelő tevékenységet össze akarják vonni.

 

(18.00)

 

A több száz milliós beruházással fejlesztett üzemből a gépeket várhatóan Szegedre viszik, s az üzem valószínűleg megszűnik. A kecskeméti térség egyetlen jelentékeny tejfeldolgozójának felszámolása újabb nagy csapás lesz azokra a gazdacsaládokra, amelyek tejhasznú teheneket tartanak. Sajnálatos, hogy a szocialista-SZDSZ-es kormányzat ezeket az embereket leírta, s nem törődnek az érdekeikkel. Hagyják, hogy egyes nagymenő cégek a még több profit megszerzése érdekében azt tesznek a gazdacsaládok ezreinek rovására, amit akarnak. 1997-ben még csaknem 2,6 milliárd liter tejet termeltünk az országban, ma már csak a felét állítjuk elő. Az EU a belépéskor 1,9 milliárd liter nemzeti kvótát ismert el, napjainkban mégis gondot okoz a gazdacsaládoknak a tej értékesítése. Az egykori falusi tejbegyűjtőknek mára már csak 5 százaléka maradt meg. A kereskedelemben megjelentek a növényi és állati zsírokból gyártott tejimitátumok. A Mizo Rt. a múlt év tavaszán tejporral fizette meg a tejtermelő gazdáktól elszállított teljes értékű tej árát.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ahhoz, hogy a vidék ne ürüljön ki, a gazdacsaládok ne menjenek tönkre, igazán nem kellene a kormányzatnak sokat tennie, csupán oda kellene figyelnie a folyamatra, és a megfelelő intézkedéseket azonnal megtenni, most éppen a Mizo üzem bezárása ellen. Államtitkár úr, ne hagyják, hogy bezárják ezt az üzemet! Ne hagyják, hogy a tejtermelő gazdacsaládok ezrei földönfutóvá váljanak!

Várom államtitkár úr válaszát, és köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
282 243 2005.12.19. 3:53  242-243

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Juhász Ferenc miniszter úrnak címeztem a felszólalásomat, nagyon sajnálom, hogy nincs jelen. Egy esetlen ballépés a százból, Szabadszállás ügyében - mondják a szabadszállásiak.

Igen tisztelt Miniszter Úr! Ön 2003-ban a szabadszállási Alföldi Kiképző Központtal kapcsolatban kacsaneveldével példálózott. Azt állította, hogy ha egy kacsanevelde fenntartása nem gazdaságos, akkor azt költségkímélés miatt át kell telepíteni gazdaságosabban termelő helyszínre. Ez lett az ön számára a tapolcai laktanya.

Miniszter Úr! Önnek nemcsak kacsatenyésztőként, hanem juhászként is felkopna az álla, ami nem is lenne nagy baj, csak ön más pénzével, az adófizetők milliárdjaival gazdálkodik. Az ön hozzá nem értését, ami katonai, szakmai körökben hírhedt, mi fizetjük meg. Mindezt azért - önt idézve -, mert a katona kiképzése fajlagosan a tapolcai kiképzőközpontban messze a legolcsóbb.

Tisztelt Miniszter Úr! Felélénkítendő az emlékezetét, röviden vázolom az akkori katonai vezérkari véleményt. A vezérkari főnök felhatalmazására 2003. április 15-én a honvédség évértékelő értekezletén elhangzott, hogy Szabadszállás megmarad, Tapolca megszűnik. Ezt a döntést az április elején befejeződött, a laktanyákban végzett hosszas felmérésre, szakmai indokokra hivatkozva hozta meg egy erre hivatott szakmai testület. Ezt a miniszter úr figyelmen kívül hagyta, és bezáratta a szabadszállási Alföldi Kiképző Központot, amit súlyos milliárdokért több száz kamionnal, illetve teherjárművel egyszerűen átköltöztetett Tapolcára.

Természetesen egy-két hónap alatt kiderült, hogy a szakmai érvek a valóságot tükrözték, a katonák - önnel ellentétben - értenek a honvédelemhez, tehát Tapolcán nem lehet NATO-kiképzési feladatot végrehajtani. Tapolcáról így aztán újabb adófizetői milliárdok segítségével hónapok múlva mindent Szentendrére költöztettek, amiről azonban a szakmai vezetés megint csak tudja, hogy alkalmatlan a kiképzésre.

Tisztelt Miniszter Úr! Meddig lesz még az ön kacsaneveldéje egyúttal vándorcirkusz is? 2004-ben megállapítottam önről, hogy bizony egy kacsaneveldét sem tudna irányítani, nemhogy a Magyar Honvédséget. Az idő engem és a katonai vezérkart igazolta. Az ön haderőreformja egy szakmai érvekkel alá nem támasztható, előre elkészített koncepció, amely nem honvédelmi célokat, hanem önös érdekeket szolgál. Önös érdekeket fog szolgálni a Szabadszálláson magára hagyott, milliárdokat érő kiképzőbázis is? Pedig ez még a mai napig is alkalmas lenne egy professzionális hadsereg felderítő, gépesített lövész, őr és kommendáns, vegyvédelmi, logisztikai, gép- és kerekes harcijármű-vezető szakterületen történő kiképzéshez, amit ön sehol máshol nem tudott megvalósítani.

Az idő itt is igazolni fog, csak azért az adófizetők megint újabb milliárdokat fizetnek, pontosabban, ráfizetnek. Meddig szórja, kedves miniszter úr, az adófizetők pénzét még?

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
283 372-374 2006.01.30. 3:56  371-376

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Röviden összefoglalom Kunszentmiklós, Tass, Dunavecse szélessávú internetpályázatának történetét.

2005 kora tavaszán találták meg a GVOP 4.4.2-es pályázati ablakban a hátrányos helyzetű kistérségek szélessávú internetelérését célzó uniós pályázatot. Nagyon jó pályázatírói és szakhatósági együttműködés eredményeképpen 1-es sorszámmal fogadták be pályázatukat. A rövid hiánypótlási listának azonnal eleget tettek.

Idegőrlő hónapok következtek, hiszen az eredeti pályázati kiírás szerint a beérkezési határidő folyamatos, és a bírálat is folyamatosan történt volna a pályázati keret erejéig. Nemcsak hogy az értékelési határidőt nem tartották be, de menet közben megváltoztatták a pályázati prioritásokat is. (A képviselő mobiltelefonja folyamatosan zavarja a hangosítóberendezést.)

A pályázat két város, Kunszentmiklós és Dunavecse, illetve Tass település szélessávú internetbehálózását célozta meg. Az erre elnyerhető és igényelt 250 millió forint egy teljesen kiépített rendszert eredményezett volna a fejállomástól a fogyasztói csatlakozó pontok kiépítéséig...

ELNÖK: Képviselő úr, a rádiótelefonját ki kellene kapcsolnia! (Megtörténik.) Köszönöm szépen.

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Az elnyerhető és igényelt 250 millió forint egy teljesen kiépített rendszert eredményezett volna a fejállomástól a fogyasztói csatlakozópontok kiépítéséig. A rendszer a szélessávú internet mellett alkalmas a kábeltelevízió, a riasztórendszer és a pánikgomb kiépítésére is. Ebben a térségben, ahol 20 százalék fölött van a tényleges munkanélküliség, sok a magányosan élő idős személy, óriási biztonságot nyújtott volna részükre a kiépítendő rendszer. Az e-közigazgatás alapfeltétele ugyancsak a szélessávú internet kiépítettsége. A támogatásoknak köszönhetően a rendszer jóval olcsóbban elérhetővé tenné ezeket az infrastrukturális eszközöket, ami a távmunka végzésének is előfeltétele.

A kunszentmiklósi szakiskolában évente huszonöten végeznek informatika szakon középiskolai szinten, foglalkoztatásuk jórészt megoldatlan. Pályázatuk 2005. december közepéig a nyertesek között szerepelt, majd december 13-án hallották a hírt, hogy a bírálóbizottság kivette a nyertes pályázatok közül. Hangsúlyozom, hogy az 1-es sorszámmal regisztrált, az eredeti kiírásoknak tökéletesen megfelelő pályázat volt. Ha közben megváltoztatták a bírálati szempontokat, miért nem adták vissza átdolgozásra vagy hiánypótlásra?

S végül: az elutasított pályázók kivétel nélkül írásban megkapták az okokat, ők azonban a mai napig nem kapták kézhez, hogy fellebbezéssel élhessenek a döntés ellen. Ez vagy azt jelenti, hogy meredeknek tartják ennek a pályázatnak az elutasítását, és egy jelentős ráhatással a még meglévő ötmilliárd forintból - ez egyébként még húsz pályázatra elegendő pénz - mégis nyertesnek minősítik, vagy a büntetősorozat folytatódik, amit a fideszes városi létükért folyamatosan elszenvednek.

Tisztelt Államtitkár Úr! A segítségüket kérem abban, hogy ez a pályázat továbbra is a nyertes pályázók között szerepeljen, hiszen Kunszentmiklósnak és az érintett településeknek minden tekintetben szükségük van a szélessávú internet kiépítésére.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
285 310 2006.02.06. 3:54  309-312

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Mennyire vállalkozásbarát ez a kormány? A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 41/A. §-a alapján a munkaadó a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatási rehabilitációjának elősegítése érdekében rehabilitációs hozzájárulásra köteles, ha az általa foglalkoztatott átlagos statisztikai állományi létszám a 20 főt meghaladja, és a megváltozott munkaképességű személyek száma nem éri el a létszám 5 százalékát.

Ha ez a kormány igazán vállalkozásbarát politikát hirdet, akkor inkább ösztönöznie kellene a munkáltatókat: minél több embernek adjanak munkát, nem pedig egy külön adóval sújtania, ha nem tud alkalmazni megváltozott munkaképességű személyt, mivel a vállalkozás jellege ezt nem engedi meg. A vállalkozók régen is elfogadták, és elismerik a hatósági ellenőrzések szükségességét, azonban úgy tűnik, ma már bevett gyakorlat, hogy egyszerűen csak bíráló szavakkal kell illetni a kormányt egy nagyobb társaságban, és máris jön a figyelmeztetés: jobb lesz, ha csöndben maradsz, mert ha így folytatod, még APEH-ellenőrzés is lehet a vállalkozásodnál.

Ezen reagálások, fenyegetések egyre inkább sűrűsödnek, és ezek a fenyegetések rendszerint be is következnek. Információim vannak arról, hogy a hatóságok azért adnak a látszatra, és több mindenkit ellenőriznek, de érdekes módon eljárásokat, büntetéseket csak közismerten jobboldali vállalkozóknál alkalmaznak, aránytalan büntetési tételekkel lehet találkozni. Minőségvédelmi bírság esetén a kifogásolt tétel értékének másfélszerese vagy a kifogásolt tétel értéke, jelölési hiba esetén pedig a kifogásolt tétel értékének 60 százaléka a bírságösszeg, de minimum 50 ezer forint. Tehát egy 20 forintos csokoládé esetében is legalább 50 ezer forint a büntetés. Emellett már fenyegetéssel is fölér az, hogy több százezer és egymillió forintig is büntethetnek ilyen esetekben.

Van olyan vállalkozás is, ami 2006 januárjában három hatósági ellenőrzést is kapott. Már zaklatásnak lehet minősíteni ezt a sűrűséget, főként ha névtelen bejelentőre építenek sok esetben ezek a hatóságok. Vannak olyan vállalkozások is, amelyekről köztudott, hogy milyen szabálytalanságokat követnek el, bejelentés nélkül alkalmaznak dolgozókat, vagy a törvényben előírt helyett az évi szabadságot 10 napban állapítják meg, s őket több év óta a hatóságok érdekes módon nem találják meg. Régebben a hatóság figyelmeztetett, segített, és csak ez után büntetett. Most nem figyelmeztetnek, hanem egyből büntetnek, a lényeg a minél több pénz beszedése azoktól, akik nem hisznek ennek a kormánynak.

Azon vállalkozóknak, akik megkerestek engem ez ügyben, egyöntetű véleményük az, hogy a kormány a megfélemlítés módszereként alkalmazza ezeket a hatósági ellenőrzéseket.

Az érintett vállalkozók azt szeretnék elérni, hogy hagyják őket becsületesen dolgozni és dolgoztatni, és ne politikailag, kézi vezérlésű hatósági kontroll legyen felettük.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Várom államtitkár úr válaszát. (Szórványos taps.)