Készült: 2020.02.18.07:53:04 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

185. ülésnap (2016.11.10.), 96. felszólalás
Felszólaló Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 14:38


Felszólalások:  Előző  96  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HOFFMANN RÓZSA, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Közhelyszámba megy, de annál igazabb az a kijelentés, hogy rendkívül gyorsan változó világban élünk, változnak a külső és belső körülmények, a szabályok, új eszközök jelennek meg, és ezt a gyorsuló változást a törvényalkotásban, a szabályozásban is követni kell, különösen az oktatásról szóló törvényekben, hiszen az oktatásnak hosszú idők óta megvan az a kettős feladata, hogy nemcsak követni kell az eseményeket, hanem a jövőt is elő kell készíteni.

A Kereszténydemokrata Néppárt álláspontja szerint ez a beterjesztett törvénymódosítás ezeknek az időközben bekövetkezett változásoknak a visszhangját tartalmazza, szemben az előttem szóló ellenzéki képviselő úrral, aki igyekezett úgy beállítani, de ez nem sikerült neki, mert tényekkel nem tudja bizonyítani, hogy egy ötéves kudarcos oktatáspolitika korrekciójának a kezdete. (Zaj az MSZP soraiban.) Rá fogok mutatni egy-két ilyen pontra. Amikor ilyen zaj követi egy képviselő szavait, akkor már sejthetjük, hogy egyetértenek vele, csak éppenséggel így adnak hangot az ellenvéleményüknek. Kérem, hallgassanak végig csendben, én is ezt fogom tenni. Rámutatnék néhány olyan pontra, ami az elmúlt években bekövetkezett változásokra adott helyes válasz ebben a törvénymódosításban.

A magyar politikának talán a legfontosabb eleme az a nemzetpolitika, amely mintegy szimbolikusan megjelent 2010-ben az egységesen megszavazott állampolgársági törvényben és egyéb mozzanatokban. Hiszen ahhoz, hogy Magyarország erős legyen, erősödjék és erős maradjon, elengedhetetlen az, hogy a Magyarországon kívül élő magyarok is erősödjenek, és ugyanezt a jogot, lehetőséget, bizalmat megadjuk a Magyarországon rekedt vagy más módon itt élő nemzetiségeinknek. Ezért ez a törvénymódosítás nagyon helyesen reagál azokra a hiányokra, amelyek eddig valamilyen oknál fogva kimaradtak a törvényből, hogy tudniillik bevezeti a kiegészítő nemzetiségi nyelvoktatást mint alapfeladatot azokban az intézményekben, ahol ezt végzik, hogy rendelkezik arról, hogy az ilyen intézmények intézményi tanácsába meg kell hívni a nemzetiségi önkormányzatok képviselőit, és az is nagyon helyes, hogy részben a felsőoktatásra kacsintva a 20. §-ban, ahol nem létezik vagy nem elégséges az a hazai szakképzés, amely biztosítaná a nemzetiségi iskolákban a megfelelő pedagógus-utánpótlást, lehetővé teszi, hogy határon túli pedagógusok is végezhessék a munkát.

A második ilyen fontos csomag a gyermekekről szól. Való igaz, hogy szó szerint az a fogalom, hogy a gyermekek mindenekfelett való érdeke kimaradt a 2011‑es törvényből, de meglátásom szerint ez rágódás a szavakon. Hiszen aki veszi a fáradságot, hogy nemcsak ilyen szólamokat hangoztat, hanem végigolvassa figyelmesen a törvényt, és annak egyes paragrafusait értelmezi a maga számára, annak pontosan látnia kell, hogy az egész 2011-ben megalkotott, köznevelésről szóló törvény a gyermekek érdekeit szolgálja, hiszen éppen azért neveztük át köznevelési törvénynek a korábbi közoktatási törvénnyel szemben, mert a gyermek, a kisgyermek és az ifjú bizony olyan, még fejlődésben lévő egyén, akinek a nevelése állami feladat. És semmi olyat nem tudnak kimutatni a ’11‑es törvényből, ami ez ellen szól. Most azon lovagolnak, hogy a miniszteri vagy államtitkári expozéban előkerült ez a kifejezés. Megértem persze az ellenzéki képviselők görcsös igyekezetét, hogy mindenáron azt bizonyítsák be, hogy kudarcot vallott a korábbi oktatáspolitika, de ez nem igaz, ezt tudja tanúsítani az ország sok ezer iskolájának sok tízezer pedagógusa és sok százezer gyermeke.

A gyerekek érdekeit szolgálja ebben a törvénymódosításban, és az időközben bekövetkezett változásokra adott jó válaszról szól a 16. §, amelyből kiolvasható az, hogy a nem magyar állampolgárságú ‑ értsd alatta: akár a migráns gyerekek ‑ is­ko­láz­tatását is biztosítani kell. Jó érzéssel olvashatjuk ezt a szöveget. Az Európa Tanácsban éppen most tárgyalunk egy olyan jelentést, amely a kíséret nélkül maradt migráns gyerekek jogainak biztosításáról, így oktatási jogairól is szól. Büszkén kihúzhatjuk majd magunkat Strasbourgban, amikor beszámolhatunk arról ‑ egyébként már én is jeleztem a strasbourgi parlamentben ‑, hogy Magyarország fölkészül arra, bármilyen kevés számú migráns gyerek van is itt az országban, hogy minden jogot és minden lehetőséget megkapjanak.

Ugyancsak a gyermekek mindenekfelett való érdekét szolgálja az, hogy a magántanulói státuszt rendezte a törvényjavaslat a 15. §-ban, igyekezvén kikerülni azt a helyzetet, hogy ellenőrizetlen, esetleg nem megfelelő szakmai színvonalú intézményekben teljesítsék a tankötelezettségüket azok a magyar gyerekek, akiket a szüleik valahová külföldre visznek. Tehát ez is megnyugtató.

Nagyon helyeselhető a 12. § azon rendelkezése is, hogy a fegyelmi eljárásokban hogyan kell segítenie a kormányhivatalnak azokat a családokat, ahol a szülő esetleg nem tud egy iskolaváltásról szóló döntés után más iskolát keresni a gyermeknek, hiszen a tankötelezettséget teljesítenie kell, ez nemcsak kötelessége, hanem joga is minden gyereknek, még akkor is, ha olyan súlyos fegyelmi vétséget követett el, ami miatt más iskolába helyezik.

Ugyancsak a gyermekek mindenekfelett való érdekéről szól a 4. §, amely határozottan kimondja azt az evidenciát, amit évek vagy évtizedek óta betartott vagy mindig is igyekezett betartani a mindenkori oktatási kormányzat, azt tudniillik, hogy az érettségi szabályok változásának időben kell megtörténnie, legalább két évvel az előtt, hogy a gyerekeknek, a fiataloknak joguk, módjuk legyen felkészülni az új követelményekre, elvárásokra. Ami persze nem zárja ki, hogy akár négy évvel korábban is meg lehet hozni a rendelkezéseket. Ez azt jelenti, hogy ha mondjuk, a napokban dönt az oktatási kormányzat egy érettségiszabály-változásról, akkor ‑ most 2016-ot írunk, 2017-ben kell jelentkezni az érettségire ‑ leg­közelebb a ’19‑es érettségiben lehet érvényesíteni ezeket a változásokat. Igen, ez is a gyerekek mindenekfelett való érdekét szolgálja.

Én biztosan állíthatom azt, hogy egy törvény sokkal inkább szolgálja a gyermekek mindenekfelett való érdekét akkor, ha a részletszabályokban olyan megállapításokat tesz, olyan döntéseket hoz, amelyek valóban a gyermekek érdekét szolgálják, mintha szépen deklarálja ezt a mondatot, de olyan intézkedéseket tesz a törvényben, amelyek a gyerekek érdekei ellen szólnak. Erre számos példát láttunk az előzőekben, de most nem az a dolgom, hogy a korábbi oktatáspolitika kritikáját elmondjam.

(15.30)

A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ átszervezését másképp látjuk természetesen, mint az ellenzéki képviselők. 2013-ban döntött úgy az Országgyűlés és a kormány meg az oktatáspolitika, hogy az állami fenntartásba vételhez szükséges létrehozni egy olyan intézményt, amely a feladatokat ellátja. Ez tény, ez 2013 nyarán történt meg. 2014. január 1-jén már működőképes volt a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ. Vagyis pár hónap leforgása alatt állt fel az a nagy szervezet, amelynek az évtizedes berögződéseket megmásítva az állami fenntartásba vétel feladatait el kellett látnia. Ilyen gyors munka eredményeképpen működőképes volt már januárban a szervezet.

Sosem állítottuk, én magam sem állítottam, hogy a működés hibátlan volt. Hiszen rendkívül gyor­san kellett lépni, hogy időben elkészüljön. Az elkövetkezett hónapok megmutatták a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ működésének hiányosságait. Erre rárakódott egy költségvetési hiány. Erről szólt a 2016. január 1-jével kezdődött tiltakozássorozat. Ez is tény.

Az viszont nem tény, hogy tízezrek vonultak többször az utcára. De ne vitatkozzunk utólag a számokon. Azok a pedagógusok, azoknak a sokasága, akik akkor a nemtetszésüknek ilyen módon adtak hangot, ma békében és nyugodtan tanítanak az iskolákban. Csöndben vannak, mert tudják, hogy sok tízezer forint fizetésemelést kaptak, és azt is tudják, hogy a köznevelési kerekasztalon, amit államtitkár úr vezet, módjuk, lehetőségük van arra különböző szervezetek révén, hogy a véleményüknek hangot adjanak, és nemcsak hogy hangot adjanak, hanem azokat meghallgassák.

Az, amit most ebben a törvénytervezetben olvashatunk, hogy tudniillik november 30-ra majd föláll, januártól pedig működik a KLIK és a dolgozóinak mi lesz a jogállása, éppen ezeknek a tárgyalásoknak az eredményeképpen került be a törvénybe. Az ellenzéki pártoknak kezdettől fogva nem tetszett az állami intézményfenntartó, és nem tudok elképzelni olyan szervezeti felállást, és nevű intézetet, amely az állami fenntartás feladatait elvállalja, végzi, és amelyet ne illetnének kritikával. Mert eleve attól a szótól, hogy állam, és az állam gondoskodik és felelősséget vállal, és segít, valamilyen reflex folytán egyes ellenzéki politikusoknak és pártoknak már mindjárt viszket a tenyerük, és akkor elkezdenek csúnyákat vagy olyan dolgokat mondani, amik nem felelnek meg a valóságnak.

Azt kívánom, hogy ez a mostani átszervezés történjék meg sikeresen. Tudok róla, hogy már hónapokkal ezelőtt elkezdődött, hiszen a tavaszi köznevelési kerekasztali tárgyalásokon már kirajzolódtak a körvonalak. Ez nem tegnap pattant ki az államtitkár úr fejéből vagy a kormány fejéből, és ahhoz, hogy január 1-jétől valóban gördülékenyen, jól működjék az új KLIK, ami örömömre megőrizte Klebelsberg Kunó kultuszminiszter nevét, teljes erővel és kapacitással kell ezt a munkát végezni. Szeretném remélni, hogy az új KLIK-ben nagyobb hangsúlyt helyeznek majd a munkatársak és a vezetés is a szakmai feladatokra, mert azért ne felejtsük, hogy a gyerekek mindenekfelett való érdeke nemcsak azt kívánja, hogy elegendő pénz legyen a feladatokra, hanem arra is, hogy a pedagógiai munka megfelelő szakmai színvonalon folyjék.

A felsőoktatási törvény módosításáról is szól, hasonlóképpen olyan változásokat vezetne be, amelyeket az idő produkált. Itt is a gyermekek, a fiatalok érdekeinek képviseletét érhetjük tetten, a 30. §-ban például, amelyet, ha jól emlékszem, Vinnai Győző képviselőtársam is említett. Nagyon helyes, hogy a fogyatékkal élő fiatalok támogatási idejét meghosszabbította ez a törvényjavaslat, és bízom benne, hogy ebből valóban törvény lesz és így is lesz. Mert a társadalmunkban nagy örömünkre erősödik az a szemlélet, és ez visszatükröződik a jogalkotásban is, a mindennapi életben is, hogy a fogyatékkal élő emberek különös gondoskodást, segítséget, az átlagtól eltérő támogatást igényelnek, hiszen nehezített körülmények között élnek. Erre van szükségük ahhoz, hogy teljes jogú állampolgárként élhessék meg az életüket.

Üdvözöljük a két új egyetemet, amelyek nem újak, csak az elnevezésben és bizonyos szerkezeti változásban nyilvánul meg, a Magyar Táncművészeti Egyetemet és a Soproni Egyetemet. A Kereszténydemokrata Néppárt értelemszerűen támogatja a törvénymódosítást. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)




Felszólalások:  Előző  96  Következő    Ülésnap adatai