Készült: 2020.02.19.08:22:41 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

185. ülésnap (2016.11.10.), 140. felszólalás
Felszólaló Bangóné Borbély Ildikó (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 13:31


Felszólalások:  Előző  140  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Hát, akkor kezdeném a szülőtartással. Szeretnék nagyon sok kérdést feltenni, államtitkár úr. Az Alaptörvényt, amire önök hivatkoznak, annak idején nem merték népszavazásra bocsátani. Teljesen egyet lehet érteni azzal, ami az Alaptörvényben van, hogy a szülőnek kötelessége a gyereket eltartani, a gyereknek meg kötelessége a szülejét eltartani, normális ember így gondolkodik. Most következik az be, amitől akkor féltünk, hogy miért fog ez a mondat szerepelni az Alaptörvényben. Az Alaptörvényre hivatkozni… Államtitkár úr, mondják meg konkrétan, hogy ki akarnak vonulni bizonyos ellátórendszerekből, mert nem akarják fizetni. Államtitkár úr, nem kellett volna 3000 milliárd forint nyugdíj-takarékossági, nyugdíjpénztári pénzt ellopni, és talán akkor lenne majd később miből gondoskodni a szüleinkről, csak nem kellene előbb a pénzt ellopni, utána meg arra hivatkozni, hogy a gyereknek kötelessége a szülejét eltartani, a szülőnek meg a gyerekét.

Államtitkár úr, kérdéseket teszek fel. Egy szülőnek van négy gyereke, a négy gyerek közül egy roppantul gazdag, viszont legálisan nincs jövedelme, mert minimálbéren van a vállalkozásában bejelentve. A másik gyereke a négyből, az egyik egy házaspár, akinek az egyik tagja pedagógus, a másik köztisztviselő, van még egy kicsi, nekik is van még valami mellékállásuk, és aránylag jól keresnek ‑ akkor ők fogják a szülőtartást fizetni? Mert hogyan fogja, államtitkár úr, bebizonyítani, hogy a másiknak megvan a legális jövedelme? (Czibere Károly: Nem én fogom!) Vagy a bíróság.

Államtitkár úr, önök éveken keresztül azt mondták, hogy családbarát kormány. Milyen éket fognak családok közé verni ilyen perekkel? Hát, végiggondolták maguk ezt a törvényt?! És az is nevetséges, hogy csütörtök este 7 órakor, amikor a kutya nem nézi meg ezt a parlamenti közvetítést ‑ már amúgy sem nézik, mert nem lehet ‑, egy salátatörvénybe eldugva tesznek bele egy ilyen horderejű módosítást. Hogyan fordulhat az elő, hogy egyáltalán eszükbe jut, úgy, hogy szerintem egyáltalán nincs kidolgozva? Ja, majd pereket indítanak a családok Magyarországon, és járnak majd a bíróságra. Tudja, ki fog jól járni? Az állam meg az ügyvédek, azon kívül senki más ebben az országban. Családokat fognak egymással szembefordítani.

És hogyan fogják bebizonyítani azt a tételt, mondjuk, hogy vannak olyan családok, ahol az édesapa vagy az édesanya nem olyan mértékben volt jó szülő, viszont ő vagy egy harmadik személy majd pert fog indítani, hogy fogják bebizonyítani, hogy ő nem látta el a szülői kötelezettségét, államtitkár úr?! Akkor azt kell mondani: az állam kivonul ebből a rendszerből, mert nem akar erre pénzt fordítani, és akkor majd lesz valami, csak be kell vallani az igazat.

(19.10)

Államtitkár úr, sok minden volt már ennek a Parlamentnek a falai között, itt kell elmondani ma, azért érinti a szociális törvényt, az ön államtitkártársa volt az, aki azt mondta, hogy azért vannak Magyarországon hajléktalanok ‑ Nyitrai államtitkár úr mondta ‑, mert azok szeretnek az utcán élni. Hát, ő mondta, államtitkár úr, ez hangzott el! (Czibere Károly: Nem ez hangzott el!) Meg sok minden volt már, hogy gyerekek is csak azért éheznek, mert így szeretik, mert életforma.

Államtitkár úr, nagyon nagy darázsfészekbe nyúlnak bele, és én azt gondolom, hogy a legrosszabb az, hogy itt családok fognak széjjelszakadni, családok fognak pereskedni, családok fognak megharagudni egymásra, és egyáltalán egy átgondolatlan törvénytervezet van egy salátatörvényben. Mondom: így csütörtök este, jól eldugva, nehogy valaki hallja vagy észrevegye, hogy mi történik a Parlament falain belül.

Néhány észrevétel még a törvénymódosításról. Az, hogy lehetővé teszik a gondozási szükséglettel nem rendelkezők esetén is a házi gondozást, amennyiben fizetik a teljes térítési díjat, szakmai kérdéseket vet fel, államtitkár úr. Miközben ez a módosítás szélesíti a hozzáférést, felvetődik, hogy mennyiben fogja leterhelni a gondozó szolgálatokat, akik nagy eséllyel inkább fognak kevésbé rászoruló, ám az ellátást teljes mértékben megfizetni tudó személyeket keresni gondozni. Ezt hívják lefölözésnek, ami egy újabb rés a piacosítás felé. Az is kérdés, hogy ez mennyiben helyes egy szociális alapszolgáltatásnál. Bár az is igaz, hogy a jogosultsági szabályok korábbi szigorításával ma olyanok sem számítanak gondozási szükséglettel rendelkezőnek, akik korábban beletartoztak ebbe az ellátórendszerbe.

Nem világos, hogy miért kell meghatározni a maximálisan ellátható létszámot a házi gondozás esetén, illetve a személyes ellátásra vonatkozóan. Az sem érthető, hogy miért éppen 35 ezer főben korlátozzák ezt, amikor a KSH legutóbbi szociális statisztikai évkönyve szerint 2014-ben összesen 133 ezer fő ellátott volt. Mi lesz 100 ezer emberrel, államtitkár úr? Vagy csak aki meg tudja fizetni, az kapja meg, aki meg nem tudja megfizetni, az meg úgy járt ‑ majd a gyerek kifizeti a szülőtartást!

Nem egyértelmű, hogy miként kell érteni a 35 ezer fős korlátot, mert az indoklás szerint ez csak a növekedésben érintett szolgáltatókra vonatkozik, és csak a személyi gondozást igénylőkre. Ugyanakkor azt nem tudjuk, hogy jelenleg mennyien vannak ilyenek az ellátottak közül.

Eközben a jövő évi költségvetési törvény módosításával, ami a javaslat végén szerepel, az indoklás gyönyörűen levezeti, hogy alapvetően milyen szociálisan érzéketlen ez a kormány, hiszen maga is elismeri, hogy a segítségnyújtás kapacitásának befagyasztása éppen a magas szükségletű igénybevételt kérőket szorítaná ki az ellátásból. Kérdés, hogy ez mennyiben enyhül a módosítás révén.

A szociális diagnózis nevű valamiről már több válaszban is ódákat zengtek, államtitkár úr, ám most válik világossá, hogy ez valóban nincs is még sehol. 2017-től tervezett bevezetését is elhalasztják egy évvel. Az indoklás a következőket írja: „A szociális diagnózis bevezetése előtt szükséges annak gyakorlatban történő modellezése és a jogalkalmazók felkészítése.” Ez miről fog szólni, államtitkár úr?

Meglehetősen drasztikus lépésnek tűnik, hogy azonnal megszüntethető egy alapszolgáltatás, nem kell 15 napot várni vele, ha a jogosultság jogszabály-módosítás miatt szűnik meg. Igaz, hogy a házi segítségnyújtás esetén nem kell a mostani módosítás miatt a már ellátottakat felülvizsgálni, csak a soron következő módosításkor, de ez akkor is érintheti majd az ellátásban részesülőket a későbbiekben.

Az átmeneti elhelyezést nyújtó ellátások megszüntetésének szakmai magyarázata nem tűnik túl kidolgozottnak. A javaslat így indokolja ezt: a profiltisztítás és a szolgáltatások igénybevételének rugalmasabbá tétele érdekében hosszabb távú célként fogalmazódott meg, hogy az átmeneti szolgáltatási formák mint önálló szolgáltatási típusok kerüljenek kivezetésre a szociális ellátások rendszeréből. De hogy mégis kinek a részéről fogalmazódott meg mindez, az nem világos, ahogyan az sem, hogy mitől lesz rugalmasabb így a rendszer.

Nem világos, hogy a hajléktalanok átmeneti szállásaként létrehozott külső férőhely esetén miért érheti el a térítési díj az érintett jövedelmének 60 százalékát, a családok átmeneti otthona esetén pedig csak 40 százalékát.

Érdekes, hogy a gyerekházak esetében a szünidei étkeztetéshez képest nem szűkítik a célcsoport körét, hanem éppen bővítik azzal, hogy a hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek helyett a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosult gyermekek és a szüleik szerepelnek a jövőben a célcsoport tagjaiként.

Nem világos, hogy mit értenek az alatt, hogy a jövőben a gyermekjóléti szolgáltatás a kialakult veszélyeztetettség megszüntetése érdekében akár személyes közreműködéssel is segíti az egyéb gyermekjóléti alapellátások önkéntes igénybevételét.

A helyettes gyermekvédelmi gyám intézményének bevezetése egyértelmű elismerése annak, hogy a nemrégiben bevezetett gyermekvédelmigyám-rend­szer jelen formájában nem volt átgondolt és működőképes sem. Kérdés, hogy elegendő lesz‑e az eddigi 19 helyett 38 gyermekvédelmi gyám a több tízezer vagy akár még több érintett gyermek megfelelő ellátásához, vagy ez csak egy újabb tapasz a repedező gyermekvédelmi rendszeren.

Kérdés, hogy mit szólt az adatvédelmi ombudsman ahhoz, hogy a jövőben a gyermekvédelmi rendszer szereplői jogosultak lesznek kezelni a gyermekek fényképeit, a róluk szóló mozgóképeket, valamint a hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetére vonatkozó adatait.

Döbbenetes, hogy 2016 novemberében jönnek rá, hogy a nevelőszülők számára szükséges képesítés megszerzése, a 2014-ben kitalált képzés, ami nagy botrányt kavart Magyarországon, a mai napig nem indult el, és ezért kitolják annak határidejét két évvel. Kérdés, hogy hová ment el eddig az erre szánt pénz, illetve miként dolgozhattak akkor éveken át a már főfoglalkozású nevelőszülők a megfelelő és szükséges képesítés nélkül. Mindez szolgálja‑e tényleg a gyermekek érdekeit?

Azt láthatjuk ennél a salátatörvénynél, hogy a kormány ismét tovább szűkíti a szociális ellátásokat. Mindezzel az arra rászoruló idős, beteg és fogyatékos embereket szorítják ki az alapszolgáltatásokból, illetve az egyéb elhelyezést nyújtó ellátásokból.

A szülőtartás Alaptörvényen alapuló bevezetésével a kormány végérvényesen beismeri, hogy lemondott az idős emberek felett érzett felelősségéről, mindenki csak magára vagy a családjára számítson. A Fidesz a jóléti állam helyett megteremti a rosszléti államot.

A gyermekvédelmi rendszert érintő néhány kedvező módosítás ellenére sem látszik valódi áttörés, főként nem olyan, amely a gyermekvédelmi rendszer hatékony működéséhez szükséges forrásokat biztosítaná és a szakemberek megbecsülését biztosítaná.

Több módosítás csupán az elmúlt hat évben rendezett ámokfutás okozta károk tűzoltására szolgál. Ugyanakkor félévente kényszeresen módosítanak bizonyos rendelkezéseket, valódi koncepció nélkül. A kormánynak fogalma sincs arról, hogy mit kellene tenni annak érdekében, hogy Magyarországon egyetlenegy gyermek se éljen nélkülözésben, hogy egyetlen rászoruló se maradjon ki a szociális ellátásokból.

A salátatörvényben vannak pontok ‑ ahogy elmondtam a kritikámban is ‑, amiket lehetne támogatni, csak államtitkár úr, mindig raknak be olyan módosításokat, ami majd nagyon nagy társadalmi ellenállást fog kiváltani.

Én azt gondolom, hogy át kellene gondolni legfőképpen a szülőtartás intézményét. Tényleg, államtitkár úr, csak nyugtasson meg bennünket, hogy nem fognak családok egymásnak menni emiatt, nem lesznek olyan perek, amelyek, államtitkár úr, ne kelljen kimondanom, hogy miért indulnak. Harmadik személy hogyan indít majd, vagy csak a szülő fog indítani pert eltartásképpen? Harmadik személy, járási hivatal, olyan is indíthat majd, hogy eltartási szerződést köt egy idegen ember az idős emberrel, majd úgy dönt, hogy neki az a jövedelem nem elegendő, és behajtja a gyerekeken? Elő fog ez fordulni, államtitkár úr? Mi fog ebben az országban lezajlani?

Tudom, államtitkár úr most csóválja a fejét, csak életszerű kérdéseket teszünk fel. Életszerű kérdéseket, és nyugtasson meg bennünket, hogy nem fognak családok csak azért egymásnak menni, mert egy félresikerült törvényt be akarnak vezetni! Hozzáteszem: teljesen rendben van, hogy egy szülőnek kötelessége a gyerekét felnevelni, egy gyereknek pedig, ha megteheti, gondoskodnia is kell a szüleiről. Azt gondolom, hogy ezt a magyar családok többsége így is gondolja. Csak, államtitkár úr, megfelelő megélhetés kell hozzá, megfelelő szociális biztonság, és akkor minden rendben van. El tudjuk a gyerekeinket tartani, és tudunk gondoskodni a szüleinkről.

(19.20)

Csak most nagy többségében abból a kis nyugdíjból gondoskodnak még mindig az unokáikról a mai nagyszülők. Úgyhogy én nagyon félek ettől a szülőtartás intézményétől, és várom államtitkár úr válaszát, hogy mit fog a kérdéseinkre válaszolni. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  140  Következő    Ülésnap adatai