Készült: 2020.02.18.07:58:10 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

185. ülésnap (2016.11.10.), 130. felszólalás
Felszólaló Vágó Sebestyén (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 11:17


Felszólalások:  Előző  130  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

VÁGÓ SEBESTYÉN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: (A mikrofonja nem működik.) Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Nem értem, főleg, hogy ilyen érdekes helyzet… (Megigazítja a mikrofonját.) Most már jó.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Először egy olyan dolognak szeretnék hangot adni, amit nem értek; főleg, hogy a helyzet iróniája az, hogy a mai napon két egymást követő napirendi pont közül az egyik a nyugdíjbiztosítással foglalkozó, a másik az egyes szociális és gyermekvédelmi törvények módosítása. Ehhez képest az első rész, amivel a nyugdíjbiztosítással foglalkozó törvényjavaslat, salátatörvény foglalkozik, az a bölcsődei ellátás, ami egy gyermekvédelmi rendszerbe tartozó intézményhálózat. Nem értem, hogy ezt miért kellett így, miért nem egyeztettek előtte. Már tudom, hogy nincs jelentősége, mert salátatörvény és több törvényt is módosít, csak az elegancia kedvéért lehet, hogy érdemes lett volna kicsit átfésülni és a bölcsődére és az örökbefogadásra vonatkozó részeket inkább a következő napirendi pontban kellett volna tárgyalni. De ez csak egy zárójeles megjegyzés volt.

A bölcsődei ellátással kapcsolatban, mint már sokszor hangoztattuk, a jelenlegi térítésidíj-rend­szer­rel nem értünk egyet. Úgy gondoljuk, hogy ezen változtatni kell, nagymértékben csökkenteni kell. Ugyanis nagyon sok esetben kialakult olyan helyzet, hogy a szülőnek mérlegelnie kellett. Mérlegelnie kellett, hogy ha vissza kíván térni a munka világába, munkát kíván vállalni, a megemelt bölcsődei térítési díjjal ‑ bár ebben most már szabadsága van az intézménynek vagy akár a településnek, tehát nagyon sok esetben mérlegelnie kellett, hogy a megemelt térítési díjjal ‑ akkora veszteséget okoz, amiért már nem érdemes visszatérni a munka világába. Főleg, ha olyan emberről beszélünk, aki a szociális területről érkezett, középfokú végzettséggel, meggondolja, hogy egy 70-80 ezer forintos fizetés érdekében kifizesse‑e azt a magas térítési díjat vagy nem. Nagyon sok esetben sajnos nem így dönt.

Azzal, hogy bevezetik annak a lehetőségét, hogy előnyt élvezzenek bizonyos csoportok, még valamilyen formában egyet is lehet érteni. Egyet lehet érteni azzal, hogy a nagycsaládosok beletartozzanak ebbe körbe. Még egyet lehet érteni azzal is, hogy a hátrányos helyzetű és a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek is beletartozzanak ebbe a körbe, ugyanis szakmailag indokolható és megmagyarázható, hogy ennél a csoportnál, ezeknél a gyerekeknél sokat számít az, hogy egy óvó-védő környezetben legyenek, hogy rendes napi ellátást kapjanak, illetve még azt is el lehet mondani, hogy a gyermekvédelmi rendszer, a gyermekvédelmi szolgáltatás látókörében legyenek ezek a gyermekek. Mindezt meg lehet érteni. Csak ha a jelenlegi bölcsődei férőhelyszámokat nézzük, kevés lesz. Tudom, hogy átalakítási folyamat van éppen, átalakulóban van a rendszer, de még így is nagyon kevés lesz a bölcsődei férőhelyek száma. Ha a bölcsődei férőhelyek számát, illetve a várólistákat figyelembe vesszük a bölcsődei ellátás igénylésénél, akkor azt mondhatjuk, hogy ez az intézkedés nagyon sokszor olyan szülőket fog kiszorítani a bölcsődéztetés lehetőségéből, akik munkavállalás céljából szeretnék ezt az ellátást igénybe venni a gyermekeik számára. Tehát mindez jó és jóra vezető intézkedés lehet, de csak abban az esetben, ha egy drasztikus férőhelyszám-növelés párhuzamosan beindul, akkor támogatható, sőt szorgalmazható ez az intézkedés.

A másik az, hogy a védelembe vett gyermekek is előnyt élvezzenek a bölcsődei felvételnél. Ezen már lehet vitatkozni szerintem. Ugyanis értem, hogy ez egyfajta motiváció is lehet a védelembe vett gyermek szüleinek, hogy bölcsődébe adják a gyermeket, csak azt gondolom, hogy őket nem motiválni kell, hanem valamiféle kényszerítő eszközöket kell alkalmazni, hogy akár egy ilyen gyermekvédelmi intézkedést is igénybe vegyenek. Úgy gondolom, hogy ha már egy gyermek eljut arra a szintre, hogy védelembe kellett venni, akkor ott már kitapintható a gyerek veszélyeztetettsége és úgy gondolom, hogy őt nem ilyen előnyökkel meg nem a térítési díj alóli mentességgel kell motiválni, hanem egyéb eszközökkel kell rávenni arra, hogy akár a bölcsődei szolgáltatást is igénybe vegye. Ezért ebben a formában vitatkoznék ezzel.

Az örökbefogadás utánkövetésével kapcsolatos változtatásokkal egyetértek. Úgy gondolom, hogy az örökbe adott gyermekek biztonsága, megfelelő szociális és egészségügyi, illetve pszichés fejlődése érdekében erre szükség van. Ki lehet szűrni olyan eseteket, amikor az örökbefogadásnál a döntés nem volt eléggé megalapozott vagy rossz döntés született.

A nyugdíjrendszert érintő változtatásokkal kapcsolatban előttem szóló képviselőtársam elmondta, hogy ezek nagy része adminisztratív jellegű intézkedés. Foglalkozik külön a nyugdíj mellett munkát vállalók helyzetével, illetve egyértelműsít bizonyos dolgot, hogy a szolgálati időbe nem számít bele az az időszak, amit nyugdíjfolyósítása mellett munkavégzéssel töltöttek. Ezzel még egyet is lehet érteni, viszont ez megnyit egy olyan kérdést, amit a változtatások során többször emlegettünk, hogy bizonyos szakmákban a kizárás alkalmazása, tehát hogy a munkavállalónak döntenie kell, hogy vagy a nyugdíját kéri, vagy a bérét, a kettő együtt nem folyósítható, nagyon tragikus állapotokat idézett elő, és vannak olyan intézmények, vagy olyan területek, ahol ennek az orvoslása még mindig nem történhetett meg.

Konkrétan arra gondolok, hogy érintette ez a szociális ágazatban dolgozó embereket is. Nagyon jól tudjuk, mint már az előbb említettem, hogy milyen bérhelyzet van a szociális ágazatban. Nagyon jól tudjuk azt, hogy még akár intézményvezetői szinten is a nyugdíja magasabb lett egy ilyen dolgozónak, mint amit munkabérként kapott volna. Így egyértelmű, hogy ha kettő közül választania kellett, akkor ő inkább a nyugdíjat választotta. Csak itt kerültünk egy olyan helyzetbe, mivel mondtam, hogy ez az intézményvezetőket is érinthette akár, hogy nagyon sok esetben megfelelő utód nélkül lett az az intézmény, nem volt idő arra, hogy kinevelje akár az utódját, betanítsa azt, aki továbbiakban az intézményvezetés feladatait el fogja látni. Ezek voltak majdnem hogy a legsúlyosabb esetek, de nagyon sok esetben nemcsak a vezetői szinten, hanem egyéb dolgozói szinten is pótolhatatlan munkatársakat veszítettek el. Ez is nagyon sok esetben, ha szociális ágazatról beszélünk, visszavezethető a rossz bérkörülményekre, ugyanis sok helyen ‑ csúnya szóval élve ‑ majdnem halászhálóval kell fogni azokat, akik hajlandóak a szociális területen dolgozni.

Nagyon kevesen vállalják azt, hogy ilyen bérkörülmények mellett, ilyen életszínvonal mellett ezt a megterhelő, mind fizikailag, mind szellemileg, mind pszichésen megterhelő munkát végezzék. Tehát nagyon sok esetben választás elé állították ezeket az embereket, és már mondtam az előbb, a bérhelyzet miatt a nyugdíjuk sok esetben magasabb volt, mint a munkabérük lett volna, inkább nyugdíjba mentek, és így ez az ágazatban nagyon sok betöltetlen státuszt okozott. Vannak olyan területek, akár földrajzi, akár szakmai területek is, ahol a mai napig nem tudták ezt pótolni.

Úgy gondolom, hogy ez egy elhamarkodott lépés volt, és úgy gondolom, hogy ezt a kizárást nem kellett volna megtenni, vagy legalábbis azt mondom, hogy többnek kellett volna lenni annak a területnek, és nemcsak az egészségügynek, hanem más területeknek is, ahol mentességet élveztek volna a nyugdíjasok, akiknek most jelen helyzetben választaniuk kell. Az, hogy automatikussá válik az emelés, és nem kell kérvényezni ezen emberek számára, akik egyidejűleg munkát is végeznek és nyugdíjban is részesülnek, üdvözlendő, ugyanis egy nagyon nagy adminisztrációs terhet vesz le ezeknek az embereknek a válláról.

(18.00)

A nyugdíjemelés kérdésében, úgy gondolom, hogy ugyanúgy, mint számtalan más kérdésben, radikális változásokra lenne szükség. Mi egészen máshogy képzeljük el a nyugdíjemelés rendszerét, mint ahogy a mai rendszerben működik. Az egy kérdés, hogy a nyugdíjemelés mértékének valóban van‑e köze a tényleges inflációhoz. Én úgy gondolom, hogy nagyon alulfinanszírozott, és a százalék mindig nagyon alacsony ahhoz képest, ami a tényleges infláció volt abban az évben, a bőrön tapasztalható, nem a statisztikai adatok alapján kiszámolt infláció, hanem a mindennapi életben tapasztalható infláció mértékéhez képest.

Egy másik igazságtalanságot is tartalmaz ma a rendszer, ez pedig konkrétan az, hogy százalékban határozza meg a nyugdíjemelést, tehát ugyanazt a százalékot kapja egy több százezres nyugdíjjal rendelkező ember, aki akár kommunista luxusnyugdíjat is kaphat, ezt csak úgy zárójelben jegyezném meg, mint az az ember, aki kis nyugdíjból tengeti az életét és próbál talpon maradni, mondhatnám azt is, hogy próbál életben maradni.

Ezzel kapcsolatban a mi javaslatunk az, és kormányra kerülésünk során ezt meg is fogjuk valósítani, ez pedig nem más, mint a sávos nyugdíjemelés bevezetése. Tehát az, aki forint szempontjából, forintra átfordítva kis nyugdíjjal rendelkezik, nagyobb összegű emelést kapjon, mint az, aki akár több százezer forintos nyugdíjjal is rendelkezik, mert ez azt 1‑2 százalékos emelést, majdnem hogy azt is mondhatnánk, hogy aki nagyon magas nyugdíjjal, kiemelt nyugdíjjal rendelkezik, meg sem érzi, és azt is mondhatjuk, hogy aki nagyon kis nyugdíjjal rendelkezik, számára nagyon sok esetben ez csak pár száz forintos emelést jelent, ő sem érzi meg, az ő életszínvonalán, az ő élethelyzetén sem változtat pozitívan igazán nagy mértékben.

Ezért mondjuk azt, hogy az egyetlen jó megoldás lenne az, hogy a jelenlegi, központilag meghatározott százalékos nyugdíjemelés helyett be kellene vezetni a sávos nyugdíjemelést, és ez nagyon sok emberen, kis nyugdíjból élő emberen segíthetne.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Dr. Lukács László György tapsol.)




Felszólalások:  Előző  130  Következő    Ülésnap adatai