Készült: 2020.10.28.16:04:50 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

239. ülésnap (2001.11.09.),  47-61. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 34:07


Felszólalások:   41-47   47-61   61-123      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr a felszólalását. Megkérdezem képviselőtársaimat, ki kíván még felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Tekintettel arra, hogy több jelentkező nincsen, a részletes vitát lezárom.

Megkérdezem Sió László oktatási minisztériumi politikai államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra.

Államtitkár úr jelzi, hogy nem kíván most válaszolni a vitában elhangzottakra.

Tisztelt Képviselőtársaim! A módosító javaslatokról történő határozathozatalra következő ülésünkön kerül sor.

(11.20)

 

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) számú országgyűlési határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája. A bizottsági önálló indítványokat T/4982. és H/4998. számon kapták kézhez.

Most az előterjesztők felszólalásaira kerül sor, a napirendi ajánlás értelmében összesen 20 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Isépy Tamás képviselő úrnak, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnökének. Öné a szó, elnök úr.

 

DR. ISÉPY TAMÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztés rövid lesz, és a rövidség remélhetőleg hozzájárul majd a törvényjavaslat egyhangú elfogadásához.

Most már a harmadik ciklust töltjük itt a parlamentben, és megállapíthatjuk, hogy a jogrendünk és különösen a saját házunk tája, tehát az Országgyűlés egy kicsit nincs felkészülve a politikai abszurditásokra. Most a képviselői jogállási törvény, valamint a Házszabály módosítására irányuló javaslat egy-egy aknát kíván felszedni. A mostani ciklus kezdő időpontjában fordult elő, hogy néhány képviselő késedelmesen nyújtotta be a záró vagyonnyilatkozatot. Ennek a szankciónak a szabályozása végrehajthatatlannak minősült, ugyanis késedelmi kamatot kellett megállapítani, és a késedelmi kamat mértéke a jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része, az alapja a vagyonnyilatkozatban megállapított vagyonérték. Ennek a baja csak az volt, hogy a képviselői vagyonnyilatkozatban nincs vagyonérték, tehát néhány napos késedelemnél szakértőt kellett volna igénybe venni a jegybanki alapkamat figyelembevételével a kamat kiszámításához, amit egy év után lehetett volna érvényesíteni - ez nyilvánvalóan mutatja ennek a törvényjavaslatnak a végrehajthatatlanságát.

A mentelmi bizottság akkor az ügyrendi bizottsághoz fordult azzal, hogy mit csináljunk. Többe kerül a leves, mint a hús, ha szakértőt kell kirendelni a vagyonérték megállapítására 10-15 napos mulasztás miatt. Az ügyrendi bizottság azt válaszolta, hogy feloldhatatlan a koherenciazavar, törvénymódosításra van szükség. Tehát ez az indoka a most beterjesztett törvényjavaslatnak, amely leegyszerűsíti: addig nem kapja meg a jogállási törvény és a tiszteletdíjról szóló törvény alapján a lejárt mandátumú képviselő a tiszteletdíját, amíg be nem nyújtja a vagyonnyilatkozatot. Kész, le van egyszerűsítve, nem kell nem létező vagyonérték alapján kamatot számítani.

Ugyanez vonatkozik a Házszabályra is: ott is a mentelmi bizottság kénytelen volt az ügyrendi bizottsághoz fordulni, ugyanis nem lehetett a vagyonnyilatkozattal kapcsolatos eljárás miatti panaszok ügyében lefolytatni az eljárást, olyan ellentmondás volt a jogállási törvény és a Házszabály rendelkezései között. A mentelmi bizottság hat pontban foglalta össze az aggályait, és kért választ az ügyrendi bizottságtól, amelyik a Házszabály értelmezésére jogosult. Azt válaszolta rá az ügyrendi bizottság, hogy módosítani kell a Házszabályt.

Tehát most a képviselők asztalán fekvő törvényjavaslat úgy a jogállási törvénynek, mint a Házszabálynak ezeket a rendelkezéseit kívánja értelmezhetővé tenni. Persze, az egész Házszabály és az egész törvényjavaslat módosításra szorulna, de egyelőre meg kell elégednünk azzal, hogy a kétharmad ennek a taposóaknának a felszedéséhez jött össze, és ezért kérem a két javaslatnak, úgy a törvényjavaslatnak, mint a Házszabály módosítására irányuló javaslatnak az elfogadását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Salamon László elnök úrnak, aki az ügyrendi bizottság előadója.

Öné a szó, bizottsági elnök úr!

 

DR. SALAMON LÁSZLÓ, az ügyrendi bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Isépy Tamás az imént tulajdonképpen már elkezdett beszélni az ügyrendi bizottság előterjesztésének az indokairól is.

Az ügyrendi bizottság az egyes országgyűlési képviselők vagyon-, jövedelem- és érdekeltségi nyilatkozatának vizsgálatára irányuló, valamint az ezekkel összefüggésben kezdeményezett összeférhetetlenségi eljárás kapcsán valóban a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság megkeresésére vizsgálta a Házszabály említett eljárásra vonatkozó szabályait.

Valóban úgy van, ahogy mondotta a képviselő úr az imént, az ügyrendi bizottság a 63/1998-2002. számú eseti állásfoglalásában, 2001. március 1-jén egyhangúlag arra a megállapításra jutott, hogy a mentelmi bizottság megkeresésében felvetett több kérdés, a Házszabály ellentmondásos rendelkezései következtében, értelmezéssel nem válaszolható meg. Az ügyrendi bizottság ezért szükségesnek tartotta a vagyonnyilatkozati eljárásra vonatkozó szabályozás módosítását. Ennek tesz most eleget a bizottság; ennek előmozdítása érdekében terjesztette az Országgyűlés elé az önök előtt fekvő, H/4998. számú országgyűlési határozati javaslatot.

A javaslat mindenekelőtt kiküszöböli azt az ellenmondást, amelynek következtében a jelenleg hatályos jogi helyzet szerint az összeférhetetlenségi, illetve a vagyon-, jövedelem- és érdekeltségi nyilatkozattal kapcsolatos eljárások nem különíthetők el világosan egymástól. Így a javaslat az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény rendelkezéseinek megfelelően, a törvény szövegének átvételével definiálja a vagyonnyilatkozati eljárás célját, rögzítve, hogy az a vagyonnyilatkozatban foglaltak valóságtartalmának ellenőrzését jelenti.

A javaslat, továbbá a Házszabály jelenlegi 131/F. § (4) bekezdésében említett, a mentelmi bizottság elnöke által elrendelendő eljárást a jövőben nem összeférhetetlenségi, hanem vagyonnyilatkozati eljárásként nevezi meg. Ezzel a jelenleg fennálló értelmezési zavar fő okát megszünteti. Az előterjesztés az előbbieken túlmenően több ponton is egyszerűbbé, ésszerűbbé és átláthatóbbá kívánja tenni a vagyonnyilatkozati eljárást. Egészében véve, a Házszabálynak az ügyrendi bizottság önálló indítványa szerinti mostani módosításával olyan eljárás kialakítását valósíthatjuk meg, amelynek segítségével maradéktalanul lehetségessé válik az országgyűlési képviselők vagyoni, jövedelmi és érdekeltségi helyzetének nyilvánosság előtti ellenőrzése.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előterjesztés arra is figyelmet fordít, hogy az összeférhetetlenségi eljárás, illetve a vagyonnyilatkozattal kapcsolatos eljárás ne legyen felhasználható alaptalan zaklatásra. Ezért a javaslat ismételt összeférhetetlenségi eljárást csak akkor enged kezdeményezni, ha a korábbi, összeférhetetlenséget nem eredményező eljárásban vizsgált tényekhez képest új tény merül fel. Hasonlóképpen, az ismételt és nyilvánvalóan alaptalan vagyonvizsgálati eljárás kezdeményezésének a javaslat ugyancsak útját állja. Így például egy lefolytatott vagyonvizsgálat alapján a már kivizsgált és valótlannak bizonyult tényállás ismételt állítása nem szolgálhat új vagyonvizsgálati eljárás alapjául.

Végezetül arra kívánok utalni, tisztelt Országgyűlés, hogy az önálló indítvány kialakítására alapos egyeztetés során került sor. Ezt követően az ügyrendi bizottság egyhangú döntéssel határozott ennek a javaslatnak az Országgyűléshez történő benyújtásáról. A pontosság kedvéért utalok arra, hogy a Magyar Szocialista Párt delegátusa egy részkérdésben a fenntartását hangoztatta ugyan, de ezzel együtt maga is támogatta az előterjesztést, így figyelemmel arra, hogy a lényegi kérdésekben az ügyrendi bizottságban a követendő szabályozást illetően egyetértés alakult ki, jó esély van arra, hogy ez a házszabály-módosítás megszülessen.

A fent előadottakra tekintettel az előterjesztő képviseletében, tehát a bizottság képviseletében kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az önálló indítványt vitassa meg, és fogadja el. Köszönöm a figyelmüket.

 

(11.30)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, bizottsági elnök úr. Megkérdezem a további, hatáskörrel rendelkező bizottságokat, van-e kijelölt bizottsági előadójuk. (Senki sem jelentkezik.) Nincsen.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most az írásban előre jelentkezett felszólalóknak adom meg a szót, a napirendi ajánlás szerint 10-10 perces időkeretben. Kérdezem Salamon László képviselő urat, hogy kíván-e ismételten felszólalni a Fidesz képviselőcsoportja nevében. (Dr. Salamon László bólint.) Igen. Öné a szó, képviselő úr.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. A parlamenti szokások nem teszik lehetővé, vagy illetlen dolog, hogy bizottsági előadóként pártvéleményt mondjak, de azért gyakorlatilag mégis könnyű a helyzetünk, hiszen arra utaltam, hogy egy hatpárti egyetértést képviselünk mi itt most Isépy Tamás kollégámmal együtt, amiből következik, hogy amit mi bizottsági előadóként az imént kölcsönösen elmondtunk, azzal azonosulunk úgy is, mint a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselői. Ezért fölmentve érzem magam, hogy akár a törvényjavaslat, akár a vele együtt tárgyalandó, illetőleg most tárgyalás alatt lévő országgyűlési határozati javaslat részleteit illetően további érvelésekbe bocsátkozzam.

Egyetlenegy dologra szeretnék rámutatni. A bizottságok, amikor abból a szempontból vizsgálták egymás előterjesztéseit, hogy általános vitára alkalmasnak ítélik-e a javaslatot, ebben a vitában felmerültek észrevételek, amelyek - föltételezem - a mai vitában elmondásra kerülnek majd más felszólaló képviselőtársaink részéről, amelyek részletkérdéseket illetőek és szakmai természetűek. Én most csak jelzem előre: tudunk arról, hogy lesznek ilyen észrevételek, és szeretnék ehhez annyit rögtön hozzátenni általánosságban, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt minden, a javaslatokat jobbító módosító javaslat megfontolására és indokolt esetben való elfogadására kész, tehát ez irányban is teljesen nyitottak vagyunk.

Ezzel a megjegyzéssel és ennek előrebocsátásával együtt jelezzük azt, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója mindkét előterjesztést támogatja, és az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlja.

Köszönöm a figyelmüket.

 

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását, és megadom egyben a szót Tóth András képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Dornbach Alajos képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

 

TÓTH ANDRÁS (MSZP, országos lista): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Azt gondolom, ez azon kivételes alkalmak egyike, amikor túl nagy politikai vitát itt, a tisztelt Ház falai között nem folytatunk. Azért nem folytatunk, mert sikerült a törvényjavaslat és a házszabály-módosítási javaslat előkészítése során kialakítani azt a politikai akaratot, amely politikai akarat ennek a kérdésnek a parlamenti elfogadásához szükséges.

A történések, amelyeket részben Isépy elnök úr és Salamon elnök úr elmondott, tárgyszerűek: gyakorlatilag '94-ben, illetve alapvetően '97-ben alakult ki az az intézményrendszer, amely a vagyonnyilatkozati eljárással összefüggésben leírásra került, majd ez az intézményrendszer egészen 2000-ig egy olyan intézmény volt, amellyel senki nem foglalkozott. Amikor első alkalommal hozzá kellett nyúlni és konkrét ügy kapcsán az intézményrendszert működtetni kellett volna, valóban kiderült, hogy a leírt normák nem alkalmasak arra, hogy ennek alapján a szándékolt eljárást le lehessen folytatni. Ennek következtében valóban az a helyzet állt elő, hogy a Magyar Országgyűlésnek szembe kellett nézni azzal, hogy az országgyűlési képviselők vagyonnyilatkozatával kapcsolatos eljárások törvényi és házszabályi rendelkezései végrehajthatatlanok. Annak érdekében, hogy ezek az intézmények gyakorlati értékűek legyenek, szükséges mind a két módosítást elvégezni: az 1990. évi LV. törvény és a Házszabály vonatkozó rendelkezéseit.

A három bizottság által kiküldött albizottság készítette elő a munkát. Ennek következtében tényleg az az értékelhető és üdvözlendő kivételes alkalom van, hogy politikai egyetértés kíséri ennek az ügynek a vitáját és remélhetőleg elfogadását is.

Mindazonáltal szeretném azért elmondani, hogy néhány kérdésben még előttünk vannak olyan munkák, amely munkák elvégzése szükséges ahhoz, hogy a mai ismereteinknek és mai lehetőségeinknek megfelelően ez a két módosítás be tudja tölteni azt a funkcióját, amelyet szántunk neki. Ezekkel szeretnék inkább foglalkozni az ismétlés elkerülése végett is, pontosan annak érdekében, hogy a további egyeztetések és kidolgozó munka alapjául ezek tudjanak szolgálni.

Az egyik kérdés azzal foglalkozik és azzal függ össze, hogy az országgyűlési képviselőnek csatolnia kell közvetlen hozzátartozója vagyonnyilatkozatát. Ez azt jelenti, hogy a képviselőre egy olyan feladatot ró a jogszabály, amely egyrészt rajta múlik, neki csatolni kell, ugyanakkor a közvetlen hozzátartozó számára a mi jogértelmezésünk szerint ez önmagában kötelezettséget nem feltétlen kell hogy jelentsen. Mondhatja - és lehet, hogy ezzel sokan vitatkoznak, de a mi álláspontunk szerint mondhatja - egy közvetlen hozzátartozó, hogy ő nem kíván valamely ok miatt vagyonnyilatkozatot tenni a férje vagy a felesége részére. Ennek megfelelően az a része a javaslatnak, hogy köteles csatolni, abból a szempontból egy olyan feltételhez kötött, ami nem rajta múlik, hogy van-e vagyonnyilatkozat, amit csatolni tud hozzá.

Ez a kérdés a tegnapi másik törvényjavaslat vitája kapcsán is fölmerült, amikor köztisztséget betöltők, közvagyonnal gazdálkodók vagyonnyilatkozatával kapcsolatban vitatkoztunk. Ott az volt a válasz, hogy mindenkinek kutya kötelessége a törvényt betartani. Ez egy jó válasz, csak azt gondolom, hogy önmagában gyakorlati értékkel nem biztos, hogy rendelkezik. Mi azt mondjuk - és erre vonatkozóan módosító indítványt szeretnénk benyújtani, illetve nyújtottunk már be -, hogy el kell fogadni, tudomásul kell venni, hogy szélső esetben lehet ilyen helyzet, hogy nem tud mit benyújtani a képviselő, de ebben az esetben nem értenénk azzal egyet, hogy a képviselőt felmentsük ennek a kötelezettségnek a teljesítése alól, hanem úgy kell szabályozni a kérdést, hogy ebben az esetben a vagyonnyilatkozatot nem adó hozzátartozója helyett a képviselőnek kell a vagyonnyilatkozatot a hozzátartozó vagyonára vonatkozóan a legjobb tudomása szerint elkészíteni és benyújtani. Ez az alapgondolatunk, nézzük meg közösen, hogy ez így jó-e, de mindenféleképpen azt gondolom, hogy a kérdést valamilyen módon meg kell oldani annak érdekében, hogy ez az ellentmondás ne feszüljön a további végrehajtás során.

A másik kérdés kisebb jellegű, technikainak tűnik, de rendezni kell. Ez arról szól, hogy annak a képviselőnek, akinek a mandátuma lejár és nem választják újra, záró vagyonnyilatkozatot kell tenni, amihez szintén mellékelni kell a közvetlen hozzátartozók vagyonnyilatkozatát vagy vagyonnyilatkozatait, ha több hozzátartozó van, amelyet a jelenleg hatályos szabályok szerint zárt anyagként a mentelmi bizottság tárol. Nem volt korábban szabályozva, hogy ennek a vagyonnyilatkozatnak a sorsa mi legyen akkor, ha a képviselő mandátuma megszűnt. Hiszen a képviselő vagyonnyilatkozata nyilvános, azzal nincs gond, ott nincsenek archiválási, titokvédelmi és egyéb szabályok; de a hozzátartozónál rendezni kellett, hogy mi legyen ezzel a vagyonnyilatkozattal. Az előterjesztő azt írta le, hogy a mandátum megszűnését követő harmincadik napon ezt a vagyonnyilatkozatot a nyilvántartásból törölni kell, egyszerűen fogalmazva: be kell zúzni. A probléma a következő. Harminc nappal a mandátum megszűnte után be kell adni egy olyan hozzátartozói vagyonnyilatkozatot, amelyet ugyanevvel a határidővel be is kell zúzni. Értelmetlennek tartjuk. Valami módon a dolgot rendezni kell. Az egyik rendezési mód - és ebben, gondolom, még egyeztetni kell -, hogy nem kérjük a záró vagyonnyilatkozatnál a hozzátartozóit, hiszen meg kell szüntetni. Akkor minek kérjük, ha utána megsemmisítjük? Vagy ha van funkciója, ha van valami kifutási idő - és ebben nyilván a mentelmi bizottság tud majd véleményt nyilvánítani -, hogy szükség lehet a képviselő mandátumának megszűnte után erre, akkor meg adjunk egy olyan értelmes határidőt; amíg még ezzel dolgozni kell, addig legyen ott, és ne harminc napon belül, hanem mit tudom én, egy év múlva vagy fél év múlva szűnjön meg.

 

(11.40)

 

A mai szabályozás nem életszerű. Ezt szerettem volna ezzel összefüggésben jelezni.

A harmadik felvetésem azzal összefüggő, amit Salamon elnök úr, képviselőtársam is jelzett, ez a bizonyos zaklató vagy ismételt vagyonnyilatkozati eljárás kezdeményezése. Itt szeretnénk egy kicsit pontosítani a normaszöveget egyrészt magában a Házszabályban, másrészt úgy gondoljuk, hogy a másik lábát is meg kell teremteni ennek a módosításnak oly módon, hogy ezt a kérdéskört rendezni kell a jogállási törvényben is. Hiszen a jogállási törvény ma azt mondja ki, hogy bármely képviselő esetében bárki kezdeményezhet vagyonnyilatkozati eljárást. Ezzel egyetértünk, ez így jó, hiszen pontosan az a funkciója, hogy az üvegzsebűség, a képviselő vagyoni helyzete a nyilvánosság előtt bármikor ellenőrizhető legyen. S ha valakinek okkal van föltételezése bármely képviselővel szemben, hogy a vagyonnyilatkozatával kapcsolatban a valóságtartalom nem biztosan úgy van, mint ahogy az a nyilvános nyilatkozatban megjelenik, akkor tehessen bejelentést.

De ennek van egy másik oldala, amit rendezni kell. Bizony előfordulhat az, hogy bármelyik képviselőnek haragosa, ellenfele, nem tudom kije van, és zaklató jelleggel megalapozatlan, nyilvánvalóan megalapozatlan kezdeményezéssel él. Ebben az esetben a mai szabályok szerint minden kezdeményezést végig kell futtatni, és el kell végezni a vagyonnyilatkozati eljárást.

A mi javaslatunknak az a célja, és a pontosítás arra vonatkozik, hogy a valóban, nyilvánvalón zaklatót; ha valakiről azt mondják, hogy Tóth András megvette a Lánchidat, és nincs benne a vagyonnyilatkozatában, azt le lehet írni, de nem hiszem, hogy ezt adott esetben komolyan vizsgálni kellene. Legyen meg a joga a mentelmi bizottság elnökének, hogy azt mondja, hogy ez a kezdeményezés nyilvánvalóan megalapozatlan. A másik a zaklató jellegű, amikor valaki rendszeresen, heti rendszerességgel valamely képviselőre minden új tény vagy adat nélkül gyártja a kezdeményezéseit. Ebben az esetben is legyen lehetőség ezeknek a rendezésére, mégpedig oly módon, hogy mind a két anyagban - tehát a törvényben is, és a Házszabályban is - a kérdés korrekt módon rendezhető legyen.

Tisztelt Ház! Én azt gondolom, hogy ez a munka elvégezhető még ebben az időszakban, tehát reményeink szerint az őszi ülésszak végéig a házszabály-módosítás és a törvénymódosítás elvégezhető. Mi azon vagyunk, de ezeknek a módosításoknak a figyelembevételét fogjuk kérni. A hátralévő munkában is fölajánljuk az együttműködésünket ennek az ügynek a rendezése érdekében.

Köszönöm a meghallgatást. (Szórványos taps.)

 

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását, és megadom a szót Dornbach Alajos képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. DORNBACH ALAJOS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az előttem felszólalókkal egyetértek mindabban a kérdésben, amit érintettek. Lényegében hatpárti egyetértésen alapul ennek a két módosító javaslatnak az előterjesztése. Ennek a szükségessége nem vitatható. Az sem kétséges, hogy néhány pontosítás nem ártana, tehát javítana ezeknek az előterjesztéseknek a minőségén.

Én azonban egy más összefüggést szeretnék megvilágítani, és ez kicsit túlterjed a két módosító javaslat témáján, de szorosan a két jogforrás, a képviselői jogállásról szóló törvény és a Házszabály vizsgálóbizottságokra vonatkozó rendelkezéseit érinti. Nevezetesen: a jogállási törvény kimondja, hogy az állami szervek a vizsgálóbizottságoknak minden adatot kötelesek rendelkezésre bocsátani, minden együttműködést kötelesek biztosítani, sőt még azt is részletesen szabályozza, hogy államtitok esetében a bizottságok az államtitok tárgyát miként ismerhetik meg és azt miként kötelesek kezelni.

Állampolgárok esetében a törvény nem tartalmaz rendelkezést. A Házszabály 131/B. § (4) és (5) bekezdése, de főként az (5) bekezdés egy fontos rendelkezés, amely azt mondja, hogy a vizsgálóbizottság adatokat kérhet be, és bárkit meghallgathat. Már az elmúlt ciklusokból is ismerjük, hogy a parlamenti bizottságok ilyen próbálkozásai hány esetben futottak zátonyra. Mert máshol a Házszabály általában a bizottságokat, mindenféle parlamenti bizottságot feljogosít arra, hogy bárkitől beszerezhetnek adatokat és információkat, és bárkit meghallgathatnak. Semmiféle szankciót nem tartalmaz sem a jogállási törvény, sem a Házszabály arra az esetre, ha, mondjuk, a meghallgatásra meghívott állampolgár vagy bármely jogi személy képviselője megtagadja az együttműködést, nem jelenik meg; vagy megjelenik, de a feltett kérdésekre érdemi választ nem hajlandó adni, a becsatolni kér iratokat, adatokat nem bocsátja a bizottság rendelkezésére. Márpedig enélkül, ha ennek nincs szankciója, ha ezek a lehetőségek a bizottságok számára nem kikényszeríthetőek, akkor álságos jogszabályi rendelkezéssel állunk szemben. Ebben az esetben a bizottságok működése ellehetetlenül, céljukat nem tudják betölteni.

Még egy fontos összefüggésre hívnám fel a figyelmet. A jogalkotásról szóló törvény rendelkezései szerint az állampolgárok széles köreit érintő, tehát az állampolgárok jogaira, kötelességeire kiható jogszabály csak törvény lehet. Itt a törvény nem, csak a Házszabály - ami egy országgyűlési határozat - teszi kötelezővé közvetve az állampolgároknak a nyilatkozattételi kötelezettséget, mert csak azt mondja, hogy a bizottság adatokat kérhet be és bárkit meghallgathat. Azt már nem tartalmazza, hogy az állampolgár köteles eleget tenni, de főként ennek van egy jogelméleti problémája, hogy állampolgárokra ilyen kötelezettséget az országgyűlési határozat róhat-e vagy sem.

A jogalkotási törvényünknek hiányossága, hogy az országgyűlési Házszabályt tartalmazó országgyűlési határozatot mint sajátos, úgynevezett sui generis jogforrást nem emeli ki a jogszabályi hierarchiából, mert ha föléje emelné a hierarchiában a törvénynek, abban az esetben közvetve ez az állampolgárokra nézve kötelező lenne. De hangsúlyozom, az előző érvemet ismételem: a kötelezettség megszegése esetére a szankció elmaradása, illetve a kikényszerítő eszköz alkalmazásának a lehetetlensége öncélúvá teszi a rendelkezést. Ez nyilvánvalóan ebben a ciklusban már nem valószínű, hogy megoldható lesz, de ez az Országgyűlésnek még egy, a jövőben megoldandó, fontos kötelezettsége.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Salamon László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Amiről Dornbach Alajos beszélt, tulajdonképpen egy valós és reális probléma, és azt sem vitatom, hogy érintkezik egy kicsit a most tárgyalt témával, mert hiszen a mentelmi bizottság a vizsgálati eljárásában szükségesnek ítélheti kvázi bizonyítás - hogy így mondjam - felvételét, ez is részét képezheti a vitás kérdések tisztázásának. Tehát ilyen értelemben van összefüggés, a probléma reális és jogos.

Amit a képviselő úr kérdésként feltesz, azt én még határozottabban alátámasztom: állampolgárokat országgyűlési határozati javaslattal, házszabályi rendelkezéssel semmire sem lehet kötelezni. Nem véletlen, hogy a Házszabály így fogalmaz. Valóban, nem kötelezhetők állampolgárok házszabályi rendelkezéssel semmire. Ez törvénynek kell hogy tárgyát képezze. Csak a teljesség kedvéért jelzem, hogy én jegyzek egy olyan törvényjavaslatot, ami a Ház tárgysorozatában van, és ami ennek a kérdésnek a rendezésére irányul. Valóban szembe kell azonban néznünk azzal a helyzettel, hogy ebben a ciklusban már nem lesz mód ennek a törvényjavaslatnak az elfogadására. Tehát mindannak a kérdéskörnek a rendezése, amiről Dornbach Alajos beszél, indokolt és jogos, de egész egyszerűen abban a keretben, ami itt most előttünk fekszik - tehát a képviselői jogállásáról szóló törvényben, illetőleg a házszabály-módosításban - ezt legjobb akaratunkkal sem tudjuk megoldani.

 

 

(11.50)

 

 

Tehát lehet erről beszélni, vagy szóba lehet ezt hozni, nem vitatom az indokoltságát, de ezekben az előterjesztésekben egyszerűen nincs lehetőség ezeknek a megoldására. De meg kell oldani, ebben egyetértünk.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak két percben megadom a szót Tóth András képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

 

TÓTH ANDRÁS (MSZP, országos lista): Elnök asszony, köszönöm a szót. Szintén Dornbach képviselőtársam felvetésére szeretnék reagálni. Osztom Salamon képviselőtársam véleményét, hogy reális, valós probléma, annyival toldanám meg, hogy mindannyian tudjuk, az alkotmányban benne van, alkotmányos rendelkezés, hogy az országgyűlési bizottságok által kért adatokat mindenkinek kötelessége rendelkezésre bocsátani. Tehát az a sajátos helyzet van, hogy van egy alkotmányos rendelkezés, van házszabályi rendelkezés is valamilyen módon, de a kettő között a törvényi rendelkezés hiányzik (Dr. Salamon László: Szankció sincs!), se kényszerítő erő nem áll rendelkezésre, se szankció, hogy ezt rendesen lehessen kezelni, és valóban az állampolgár részére egy normális jogkövető magatartást tudjon előírni, illetve szükség esetén ezt ki lehessen követelni.

Mindazonáltal úgy vélem, sajnos nem az utolsó alkalom lesz ez, hogy a Magyar Országgyűlés ezzel a kérdéskörrel foglalkozik. Most eljutottunk egy olyan állapotig, olyan stációig, hogy azok a kérdések, amelyekben sikerült a politikai egyetértést kialakítani, megvitathatók, korrigálással - azt tartom - elfogadásra készek és alkalmasak.

Nyilván azokra a kérdésekre, amelyek ezen túl megoldatlanok, vagy amelyek a mostani szabályok keretei között majd megjelennek mint új jellegű problémák, később vissza kell térni, de én is úgy látom, hogy ennek realitása már csak a 2002-2006 közötti ciklusban van. Tehát most ennek a javaslatnak a konkrét tárgyalása vagy figyelembevétele nehezen képzelhető el, hiszen attól tartok, hogy szétfeszítené a politikai megállapodás kereteit. Én ezt most nem tartanám célszerűnek, azt gondolom, hogy tartsuk meg most ezt, ez érték, hogy idáig eljutottunk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Nem érkezik jelzés.) Tekintettel arra, hogy több felszólaló nem jelentkezett, megkérdezem az előterjesztőket, hogy kívánnak-e reagálni a vitában elhangzottakra. (Dr. Salamon László és dr. Isépy Tamás jelzi, hogy nem.) Képviselő urak, elnök urak jelzik, hogy nem kívánnak most válaszolni a vitában elhangzottakra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vita lezárására, a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében a mai ülésnap végén kerül sor.

 

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, valamint az orvosi tevékenység végzésének formáiról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. Az előterjesztést T/5047. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/5047/1-3. számokon kapták kézhez.

Tisztelt Képviselőtársaim! Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, a napirendi ajánlás értelmében 10-10 perces időkeretben; elsőként Kökény Mihály képviselő úrnak, bizottsági elnök úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 




Felszólalások:   41-47   47-61   61-123      Ülésnap adatai