Felszólalás adatai

Tehát megpróbálták megakadályozni azt az akkori rabtartók, hogy mi itt, akár hatvan évvel később a parlamentben megemlékezzünk az ottani áldozatokról, a szenvedésükről, a kitartásukról és a becsületükről. Hatévi fegyházbüntetést szabtak ki az akkori büntető jogszabályokban, ha valaki bármikor ezekről a táborokról beszél. Ha tehát a kommunista időszakban valaki bárhol, nemcsak a parlament falain belül, hanem bárhol máshol elkezdett volna erről beszélni, akkor az hatévi fegyházbüntetéssel volt fenyegetve. Azt is megígértették a szabaduló rabokkal, hogy azt is feljelentik, aki egyáltalán kérdez arról, hogy mi volt, mi történt Recsken. Azt kérték tőlük, mondják azt, hogy a Szovjetunióban voltak egy tanulmányúton, ami félig igaz, hiszen magyar gulágnak is szokás nevezni, a gulág mintájára szervezték meg Magyarországon ezeket a munkatáborokat.

Hallgatsz a sírig, vagy te kerülsz a sírba - ez volt az utolsó üzenet, amit hatvan évvel ezelőtt adtak azoknak az embereknek, akik ott voltak, ott dolgoztak a kőbányában. Óriási kegyetlenkedések közepette kellett hogy megéljék hétköznapjaikat. Ahogy képviselő úr is mondta, állandó éhezés mellett, ami a sok kínzás mellett állandó, folyamatos szenvedést okozott az ott lévőknek. Bízom benne, hogy aki itt van a parlamentben, szinte mindenki járt már ott, és az láthatta, hogy ott, Recsken azok a vermek is rekonstruálva vannak, akár vizes, akár száraz verem, ahová bedobták őket, hogy akár napokig feküdjenek ott gúzsba kötve. Ott pontosan be van mutatva egy felépített barakkban a gúzsbakötés mikéntje, hogy hogyan próbálták ezeket az embereket akár napokig ilyen állapotban tartani, holott ezt az emberi szervezet maximum 2-3 óráig bírja tartós károsodás nélkül.

Nos, tehát ilyen körülmények között nemcsak az egykori, hogy úgy mondjuk, jobb helyzetben lévő osztály tagjai voltak, hiszen bár a proletárdiktatúra elvileg a szegény néprétegek életének jobbítását tűzte ki céljául szavakban, de valójában volt itt mindenki. Voltak itt valóban az előző rendszerben lévő földbirtokosok vagy politikusok, de ugyanígy voltak munkások, értelmiségiek, sőt a hadsereg katonái is.

(9.10)

Sokszor a belső pártfúziós leszámolási vitákat is így rendezték: azok a szociáldemokraták vagy azok a más pártokhoz tartozók is - parasztpártiak vagy mások -, akik nem voltak hajlandóak a Magyar Dolgozók Pártjába egyesülni, sokszor Recsken végezhették. De nagyon sokféle történettel került valaki oda; Faludy György ír le néhány történetet Recskről, hogy hogyan lehetett oda kerülni. Fazekas Gyulát például - egy paksi állatorvos - három hétig verték a börtönben, hogy mondjon neveket annak az összeesküvésnek a tagjairól, akikről ő soha semmit nem hallott. Bár állította három hétig - miközben folyamatosan verték -, hogy semmit nem tud ezekről a nevekről, három hét múlva jöttek oda hozzá, hogy elnézést kérnek, összekeverték egy másik Fazekas Gyulával, de ilyen állapotban haza nem engedhetik, ezért elküldték Recskre, hogy ott legyen kényszermunkatáborban.

Faludy György leírja Kóré és Kerek uraknak a történetét, akik szintén az ÁVO látókörébe kerültek. Egy ávós hadnagy elment először a Kóré-családhoz, és kérdezte, hogy van-e krumplivermük, majd miután megmutatta, hol van, letartóztatta, mert kulák, és elküldte Recskre. Majd ugyanúgy elment a szomszédba Kerekékhez, és megkérdezte, van-e krumplivermük; mondta, hogy nincs, amire azt mondta, hogy szabotőr, mert nem termel krumplit, és ugyanúgy Recskre került, tehát teljesen mindegy, hogy ki mit mondott. De volt olyan kereskedelmi attasé, aki egy sikeres ankarai üzletkötés után itthon jutalomban részesült, tejben-vajban fürösztötték, majd egy ávós hadnagy elé vezették, aki hazaáruló csirkefogónak nevezte, és csak azután vitte el Recskre, miután a diplomata útlevelét saját maga két-három óra alatt megette.

Különböző történetekkel különböző emberek jutottak ide, de jól mutatta a diktatúra szélsőségét, jól mutatta a diktatúrának az emberi méltóságot teljes mértékben megalázó mivoltát. Úgy gondolom, hogy akik ezt túlélték, akik ott valamilyen módon megpróbálták a rájuk kirótt, egy-két-három évig vagy hosszabb ideig tartó szabadságvesztést és kényszermunkát elszenvedni, azok igencsak megérdemlik, hogy nemcsak ezen a napon, de mindennap fejet hajtsunk előttük, hiszen az ő szenvedésük a mi szabadságunkat alapozta meg.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon, a Jobbik és az LMP soraiban.)