Készült: 2020.10.27.10:42:39 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

169. ülésnap (2000.11.06.),  86-100. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 58:15


Felszólalások:   46-86   86-100   100-114      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vita lezárására a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében a pénteki ülésnap végén kerül sor.

Soron következik az okmánykiadással és -nyilvántartással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/3120. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/3120/1-4. számokon kapták kézhez. Megadom a szót Kontrát Károly államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, az ajánlás szerint húszperces időkeretben.

 

(17.40)

 

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A közúti közlekedési nyilvántartásról szóló törvény rendelkezései szerint a járművezetésre jogosító okmányok, valamint a gépjárműtörzskönyvek és forgalmi engedélyek kiállításával, cseréjével és pótlásával kapcsolatos feladatokat 2001. január 1-jétől a körzetközponti települési önkormányzat jegyzője végzi. A nyilvántartóval közvetlen informatikai kapcsolatban álló okmányirodák veszik át a kérelmeket, adják ki az okmányokat, és ellátják az ezzel összefüggő adatkarbantartást és adatellenőrzést.

Az egységes közlekedési igazgatás kialakítása megkívánja a vezetői engedély visszavonásának és a jármű forgalomból történő kivonásának az okmányirodákhoz telepítését. A rendőrhatóság által végzett igazgatási tevékenység átadását jelentő megoldás további lépéseket jelent a közigazgatás korszerűsítésének irányába is.

Az egységes igazgatási rendszerben a nyilvántartóval az okmány kiadása és visszavonása esetén is a jegyző tartja a kapcsolatot. Így az ügyintézés az okmányellátástól a visszavonásig egy kézbe kerül, hatáskörmegosztás nélkül biztosítva a központi nyilvántartás adatkarbantartásának lehetőségét. A jegyző kibővült hatáskörében meghatározott feladatainak csak akkor tud törvényesen eleget tenni, ha az általa kezelhető adatok körét és az adatforrást a törvény meghatározza. Ezért szükséges a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló törvény, valamint a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló törvényerejű rendelet, továbbá a bűnügyi nyilvántartásról szóló törvény egyes rendelkezéseinek módosítása. Ezenkívül a javaslat biztosítja, hogy BM Központi Hivatal elsőfokú hatáskörben eljárva részt vegyen a járművezetői engedély kiadásában, ha az ügyfél a kérelmét közvetlenül a hivatalnál nyújtja be.

A bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló törvény alkalmazásának tapasztalatai alapján felmerült annak igénye, hogy a jogszabály kimondja: a daktiloszkópiai és fénykép-, valamint DNS-profilnyilvántartásba nem kell felvenni azt, akivel szemben a büntetőeljárás magánvádas eljárás keretében folyik. A törvény alapján a daktiloszkópiai és fényképnyilvántartásba a szándékos bűncselekmények, a DNS-profilnyilvántartásba pedig csak meghatározott szándékos bűncselekmények elkövetőit kell felvenni.

A törvény tartalmazza azt is, hogy az említett két nyilvántartásba felveendő személyekkel kapcsolatos adatokat az a nyomozóhatóság közli a nyilvántartás kezelőjével, amelyik a gyanúsítottat büntetőeljárás alá vonta. E bűncselekményeknek sajátos kategóriáját képezik a magánindítványra üldözendő deliktumok, közöttük is azok, amelyekkel kapcsolatban magánvádas eljárásnak van helye.

A büntetőeljárási törvény értelmében a magánvádas bűncselekmények elkövetőit nem a nyomozóhatóság, hanem a bíróság vonja eljárás alá. Mivel a bíróság nem nyomozóhatóság, a magánvádas bűncselekmények elkövetői nem kerülnek be a daktiloszkópiai és fényképnyilvántartásba. Jelenleg ezt a szabályt csak jogértelmezéssel lehet a törvény szövegéből levezetni.

A jogbiztonság követelménye azonban megkívánja azt, hogy a törvény külön jogértelmezést nem igénylő módon közvetítse ezt a jogalkotói szándékot. A javaslat ennek megfelelően egyértelműen tartalmazza, hogy sem a daktiloszkópiai és fénykép-, sem a DNS-profilnyilvántartásba nem kell felvenni azoknak a bűncselekményeknek az elkövetőit, akikkel szemben magánvádas eljárásnak van helye.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy a törvényjavaslatot vitassák meg és fogadják el.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MDF és a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, a bizottságok részéről van-e felszólalni kívánó képviselő? (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok.

Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, a napirendi ajánlás szerint 10 perces időkeretben. Elsőként Szabó Erika képviselő asszony következik, a Fidesz képviselője.

DR. SZABÓ ERIKA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az okmánykiadással és -nyilvántartással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló, előttünk lévő törvényjavaslat egy olyan folyamat részeként kerül a tisztelt Ház elé, amit a kormány egy, a közigazgatás korszerűsítését, továbbfejlesztését célzó határozatában már 1999-ben deklarált.

Ebben a kormányhatározatban a Fidesz vezette polgári kormány arra szólította fel az érintett minisztereket, valamint a központi közigazgatási szervek vezetőit, hogy vizsgálják meg annak lehetőségét, miként lehetne a megyei hivatalok elsőfokú hatósági jogkörét az ügyfelekhez közelebbi szintre vinni.

A kitűzött cél tehát a közigazgatás olyan jellegű átalakítása volt, ahol fokozottan érvényesül a decentralizáció, a települési önkormányzat jegyzőjének szerepe felértékelődik, hatásköre bővül, és ahol az eljárások ügyfélbarát jellege érvényesül.

Jelen törvényjavaslat előzményeként került sor 1999-ben a polgárok személyi adatainak kezelésével összefüggő egyes törvények módosítására. Ennek keretén belül a 95/46. számú EU-tanácsi irányelvhez igazodva törvényben határoltuk el az adatkezelő és adatfeldolgozó fogalmát, és rendelkeztünk az adatfeldolgozó felelősségéről is.

Az európai uniós gyakorlathoz való közeledés folyamatában szükségessé vált az új, korszerűbb biztonsági követelményeknek is eleget tevő okmánycsalád bevezetése. Az okmány-korszerűsítés tárgyát a Belügyminisztérium hatáskörébe tartozó biztonsági okmányok, a személyazonosságot igazoló, az úti, gépjárművezetői, valamint a gépjármű-azonosító okmányok képezték.

Kormányhatározat rendelkezett arról, hogy az okmányokkal kapcsolatos lakossági ügyintézésnek decentralizáltan, körzetközponti illetékességgel kell megvalósulnia. A célszerűség követelményeinek eleget téve az okmányirodákat a városi, fővárosi, kerületi önkormányzatok jegyzőinél helyzeték el.

Sokáig a polgárok egyes okmányaikat csak különböző hatóságoknál, például rendőrségnél szerezhették be, adott esetben eltérő ügyfélfogadási időben, más-más kérelem kitöltésével. Az okmánykiadás új, egységes rendszerében ezek a problémák megszűnnének. A feladatok okmányirodákhoz telepítése 2000-ben és 2001-ben fokozatosan valósul meg. 2000. január 1-jétől az útlevél, a személyazonosító igazolvány, a személyi azonosítót és a lakcímet igazoló hatósági igazolvány kiadásának ügyintézését az okmányirodák végzik. Idén november 1-jétől az okmányirodák hatásköre annyival is bővült, hogy átvették a gazdasági kamaráktól a vállalkozói igazolványok kibocsátásával kapcsolatos feladatokat.

Az 1999-es közlekedési nyilvántartásról szóló törvény értelmében 2001. január 1-jétől a polgárok az okmányirodáknál intézhetik a közlekedési okmányokkal, így a vezetői engedéllyel, gépjárműtörzskönyvvel, forgalmi engedéllyel kapcsolatos ügyeiket is.

2001-től a jelenlegi 152 helyett 244 városban fogadják az okmányirodák a polgárokat. Az új okmánykiadási rendszer technikai, informatikai, képzési feltételeihez szükséges anyagi eszközöket a költségvetés a Belügyminisztérium fejezetén belül tartalmazza.

Az előttünk lévő törvényjavaslat elsősorban pontosításokat, részletező meghatározásokat fogalmaz meg az okmánykiadással és -nyilvántartással összefüggő egyes törvények módosítása kapcsán. A jegyző jogszerű működéséhez szükséges törvényi garanciák beiktatása elengedhetetlen egy jogállam szabályozási rendjében.

A kibővült hatáskör következtében a jegyzőre hárult pluszfeladatok ellátása érinti az állampolgárok személyes adatait, amelyet a magyar alkotmány védelemben részesít. A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény rendelkezései szerint személyes adat csak akkor kezelhető, ha azt a törvény az adatkezelés céljának megjelölésével elrendeli.

Az Alkotmánybíróság az információs önrendelkezési alapjog gyakorlásának feltételeként és egyben legfontosabb garanciájaként meghatározta a célhoz kötöttség fogalmát, és szintén mint alapvető garanciával, foglalkozott az adattovábbítás, adatkezelés alapvető kérdéseivel. Eszerint az adatkezelésre feljogosított szervek a birtokukban lévő adatokat csak törvény által meghatározott esetben és körben juttathatják el más adatkezelő szervhez. A jegyző az adatkezeléssel kapcsolatos feladatainak csak abban az esetben tud törvényesen eleget tenni, amennyiben a törvény meghatározza az adatforrást és az általa kezelhető adatok körét.

 

(17.50)

 

Ez indokolja a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló törvény, a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló törvényerejű rendelet, valamint a bűnügyi nyilvántartásról szóló törvény érintett szakaszainak módosítását, pontosítását.

A törvényjavaslat taxatív felsorolást tartalmaz arra nézve, hogy a körzetközponti feladatokat ellátó települési önkormányzat jegyzője milyen feladatok ellátására köteles a közlekedési nyilvántartásról szóló törvény alapján. Az egyes feladatok megfogalmazása már az egységes közlekedési igazgatás kialakításának szellemében történt, mivel a jegyző kezében összpontosul az ügyintézés egész folyamata, az okmányok kiadásától azok visszavonásáig.

Meghatározza továbbá a javaslat, hogy a jegyző pontosan milyen adatokat kezelhet, mennyi ideig, illetve, hogy nyilvántartásából kik, mely szervek kérhetnek adatokat. Ezáltal a törvényjavaslat eleget tesz az adatkezelésre vonatkozó alkotmányos követelményeknek. A javaslat szerint az ügyfél járművezetői engedély és személyazonosító igazolvány kiadása iránti kérelemmel nemcsak a jegyzőhöz fordulhat, hanem közvetlenül fordulhat a BM Központi Hivatalához is. A hivatal az országos nyilvántartást vezető központi szerv, amely ilyenkor elsőfokú hatáskörben járna el, és a sürgősséggel benyújtott kérelem teljesítésének rövidebb időn belül eleget tudna tenni.

Nem csupán a közlekedési nyilvántartást érintő törvény, hanem a szabálysértési és a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló törvények módosítása is indokolt e törvénycsomagban, mivel jegyzői hatáskörbe került a járművezetéstől való eltiltással kapcsolatos feladatok ellátása is. Eddig a jogerős és végrehajtható határozatokról a bíróság a rendőrhatóságot értesítette. A jövőben a végrehajtás technikai feladatait ellátó jegyző számára szükséges biztosítani a jogerős döntést tartalmazó információkat.

A módosító törvénycsomag érinti végül a bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló törvényt, és a törvény végrehajtásának gyakorlati tapasztalataiból kiindulva kíván javítani a törvény adatnyilvántartásra vonatkozó rendelkezésein. A módosító szövegrész pontosan meghatározza, hogy mely bűncselekménycsoportok elkövetése esetén kerül be a büntetőeljárás alá vont személy a hatóság daktiloszkópiai, fénykép-, illetve DNS-profilnyilvántartásába. A nyilvántartásba való felvételt, figyelemmel az elkövetett bűncselekmények tárgyi súlyára, mi csak a szándékosan elkövetett bűncselekmények esetén tartjuk indokoltnak.

A javaslat értelmében a magánvádas eljárásra tartozó bűncselekmények elkövetőit nem kell szerepeltetni sem a daktiloszkópiai és fénykép-, sem a DNS-profilnyilvántartásokban. Ez a rendelkezés tulajdonképpen logikailag eddig is kikövetkeztethető volt a büntetőeljárásról szóló törvényből, azonban a jogbiztonság követelményének eleget téve szükségesnek látjuk ennek a rendelkezésnek a beiktatását a törvény szövegébe is.

Az 1973. évi I. törvény értelmében a magánvádas bűncselekmények elkövetőit nem a nyomozóhatóság, hanem a bíróság vonja eljárás alá. Az okmánykiadással és nyilvántartással összefüggő egyes törvények módosítása kedvező irányt mutat. Egy újfajta közigazgatás képét vetíti elénk, amely nem központi hivatalok útján, hanem helyi szerveken keresztül teremt kapcsolatot a polgárokkal.

Jó ez a törvénymódosító csomag, mert figyelembe veszi az Európai Unió adatvédelemmel kapcsolatos szabályozását, és ügyel a személyes adatok alkotmányunk által is deklarált védelmére.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy mindezekre tekintettel támogassák a törvényjavaslatot.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Lamperth Mónika, az MSZP képviselő asszonya.

 

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ezt a törvénytervezetet, amelyet most az államtitkár úr az expozéban, illetve Szabó Erika kormánypárti fideszes képviselőtársam most bemutatott nekünk, és mindenféle szépet és jót elmondott róla, azt gondolom, mégsem fogják a magát polgárinak nevező kormány sikerkönyvének legfényesebb lapjaira írni. Sőt, azt gondolom, hogy Pintér Sándor belügyminiszter úr sem fogja ezt a törvénytervezetet a jogalkotási csúcsteljesítményei között nyilvántartani.

Tisztelt Országgyűlés! Helyes az a célkitűzés, hogy a kormány egy korszerű okmánycsaládot akar bevezetni, korszerű, és minden európai szabálynak megfelelő személyi igazolványt, útlevelet, vállalkozói igazolványt, gépjárműokmányokat - ez helyes. Helyes az a célkitűzés is, hogy az állampolgárok lehetőleg egy helyben, kulturált körülmények között kapják meg az okmányokat, jussanak hozzá azokhoz a szolgáltatásokhoz, amelyek fontosak - ezek az okmányirodák, ez is helyes.

De ami itt a végrehajtásban történik, az enyhén szólva is kívánnivalót hagy maga után. Miután Szabó Erika képviselőtársam a sikerjelentését elmondta e történetnek, nekem ellenzéki képviselőként természetesen az a kötelességem, hogy felhívjam a figyelmet azokra az anomáliákra, amelyek megítélésünk szerint meglehetősen súlyosak, és bizony a végrehajtás igen komoly problémáival szembesítenek e törvénytervezetnél is.

A 2000. január 1-jétől létrehozott okmányirodák indulásakor rengeteg probléma volt, gondolom, erre nem kell önöket külön, részletesen emlékeztetni, hiszen akkor a sajtó is hírt adott arról, hogy az okmányirodák előtt hosszú tömött sorokban várakozó állampolgárok azért nem jutottak hozzá a szolgáltatáshoz, mert a felkészületlen számítógépes rendszer lefagyott. Nem jutottak hozzá adatokhoz, információkhoz, mert azok a köztisztviselők, akik az önkormányzatoknál dolgoztak, legjobb tudásuk ellenére is, minden igyekezetük ellenére is csak annyit tudtak mondani az állampolgároknak, hogy majd vissza kell jönni néhány nap múlva, mert számukra teljesen ismeretlen okból a rendszer nem működik.

Ma én azt gondolom, hogy egy felkészült kormány, amelyik ilyen diadaljelentéseket hoz az Országgyűlés elé, kellene hogy szóljon néhány szót e végrehajtási problémák kiküszöböléséről is. Annál is inkább, mert ezekkel a problémákkal az okmányirodáknál a jövőben is számolni kell, hiszen most is kerülnek oda olyan feladatok, amelyek, úgy tűnik, végrehajtásra teljesen felkészületlenül kerülnek az okmányirodákhoz.

Engedjék meg, hogy ilyen példaként elmondjam, hogy november 1-jétől odakerültek a vállalkozói igazolványokkal kapcsolatos feladatok és hatáskörök. Október 15-étől a kamarák már befejezték az ezzel kapcsolatos tevékenységüket, és most, amikor végre kellene hajtani a törvényt, most szembesül azzal a Belügyminisztérium, hogy nincsen ehhez megfelelő program, hogy egyszerűen nem tudják végrehajtani, és nem tudják kiadni az igazolványokat - komoly és súlyos problémák vannak ezzel kapcsolatban. (Dr. Kontrát Károly ingatja a fejét.) Az államtitkár úr csóválja a fejét, hogy nem így van, majd biztos meg fogja ezt cáfolni.

De az biztos, hogy így volt, tisztelt államtitkár úr, hogy amikor január 1-jétől a közlekedési feladatok is átkerültek, szembesültek azzal az önkormányzatok, hogy december 15-e után már a rendőrségen nem adtak ki gépjárműokmányokat, és a kéthetes torlódást az önkormányzatoknak kellett valamilyen módon levezetni. Ebből rendkívül súlyos problémák és konfliktusok voltak az önkormányzatoknál.

Ugyancsak szeretnék arra emlékeztetni, hogy amikor '99 végén a Belügyminisztérium, egyébként helyesen, széles körben tájékoztatta arról a választópolgárokat, hogy január 1-jétől a személyi igazolványokat már az önkormányzatoknál kell intézni, az okmányirodáknál, decemberben nem adtak már ki régi okmányokat - ez önmagában még talán nem lehet probléma -, de úgy is elküldték az állampolgárokat, például azokat a 14. évüket betöltő személyeket is, akiknek utána már úgy kellett kiváltaniuk a személyi igazolványt, hogy le kellett szurkolniuk az 1500 forint illetékbélyeget, miközben ők nem tehettek arról, hogy egy ilyen hatáskörátadással kerültek ilyen helyzetbe.

Az önkormányzatokat felkészületlenül érte ez a feladat a tekintetben is, hogy nem kapták meg az ehhez szükséges megfelelő pénzt. Minden ellenkező híreszteléssel szemben konkrétan bizonyítani tudjuk önkormányzatokkal, számadatokkal - Budapest XVI. kerület, XV. kerület, Nyíregyháza önkormányzata -, hogy nem kapták meg a szükséges pénzeszközöket és a szükséges felszereléseket.

Szeretnék az állításaim bizonyítékául egy levelet felolvasni, amelyet a Belügyminisztérium helyettes államtitkárának írt az egyik önkormányzat - meg is mondom, hogy melyik: a XV. kerületi önkormányzat - 2000. október 19-én, a következő szöveggel. "Tisztelt Államtitkár Úr! Sajnálattal értesítem, hogy 2000. október 10-én személyes ígérete ellenére a budapesti XV. kerületi önkormányzat az okmányiroda kialakításához központilag biztosítandó 10 millió forintot a mai napig nem kapta meg. Ugyanakkor másnap a projektirodától telefonon kértem annak sürgős intézését, hogy legalább a bútorokat megkapjuk - ezek sem érkeztek meg.

 

(18.00)

 

Az okmányiroda vállalkozói részének november 1-jei indítását ez akadályozza, hiszen ezt az ügyfélszolgálati irodát egy másik épületbe kellene költöztetni, a meglevő berendezések hátrahagyásával, de mivel a bútorok nem érkeztek meg, a költöztetést nem tudjuk végrehajtani. Ha az ügyfélszolgálat legkésőbb október 25-éig nem költözik el, nem tudjuk átalakíttatni az okmányirodát a kívánalmak szerint, tehát november 1-jén a vállalkozói engedélyek kiadását nem tudom elkezdeni. Ezért nem értem a Belügyminisztérium azon értesítését, hogy október 27-én sor kerül a főpróbára.

Tisztelt Államtitkár Úr! Bízva a rengeteg ígéretben, most szembesülnöm kell ismételten azzal, hogy semmi sem teljesül időben abból, amit a Belügyminisztérium megígér. Újra csak nekünk kell valamilyen megoldást találni, mert nem kapjuk meg időben a kellő segítséget. Kérdezem öntől, ha még sem informatikaihálózat-építés, sem gépek, sem bútorzat, sem pénz nincs, miképp oldja meg az önkormányzat a több hetet igénybe vevő átállást. Sürgős és azonnali intézkedést kérek." A XV. kerületi önkormányzati hivatal aláírásával.

Tisztelt Államtitkár Úr! Azért olvastam föl ezt a levelet, hogy amikor a Belügyminisztérium ilyen törvénytervezetet és ilyen módosítást idehoz, akkor azt gondolom, szembesülnie kell azzal is, hogy a végrehajtásban milyen feladatokat kellene elvégezniük, milyen feltételeket kellene megteremteni ahhoz, hogy az önkormányzatok tisztességesen el tudják látni azt a feladatot, amit a jogszabályból megkapnak.

Hozzáteszem, hogy amikor most a kormány észlelte, hogy néhány illetékességi és hatásköri szabályt módosítani kell ennél a törvénymódosításnál, valószínűleg helyesen járt el. Tehát mi nem tagadjuk azt, hogy itt ezt a néhány technikai módosítást, amelyről hosszan beszélt képviselőtársnőm is, el kell végezni, tehát nem ezzel van a problémánk. Hanem azzal van a problémánk, hogy ebben a törvénytervezetben összecsomagolt a Belügyminisztérium mindent, ami eszébe jutott, és belegyömöszölte egy olyan törvénybe, amiben a koherencia meglehetősen nehezen található meg.

Én szeretnék itt arról a szabályról is beszélni röviden, amelyről ugyancsak államtitkár úr is és Szabó Erika is beszélt. Ez a bűnügyi nyilvántartás módosítására vonatkozó szabály: az ominózus rabosítási szabály. Én csak szeretném a tisztelt rádióhallgatók figyelmébe idézni, hogy amikor a bűnügyi nyilvántartásról szóló törvényt módosította az Országgyűlés, akkor módosító indítványban az ellenzéki képviselők fölhívták arra a figyelmet: nem lesz az jó, hogy mindenféle bűncselekmény esetében, magánvádasoknál is lehetőség lesz arra, hogy azonnal a rendőrségen szemből fénykép, profil, tenyérlenyomat, ujjlenyomat készül, és minden, amit egyébként a köztörvényes bűncselekményeket elkövető személyeknél eljárásként foganatosítani kell - akkor a kormány erre a füle botját nem mozgatta. Amikor a nyilvánosság előtt ebből botrány lett, mert újságírókat magánvádas feljelentés alapján odacitáltak, rángattak és méltatlan eljárásnak tették ki őket a rendőrség előtt - a rendőrség, hozzáteszem, azt tette, amire a törvény kötelezte -, akkor a kormány rájött arra, hogy hoppá, itt valamit módosítani kellene. Vastagh Pál szocialista országgyűlési képviselő önálló indítványt nyújtott be ennek a megváltoztatására. Hozzáteszem, volt ilyen módosító is, amikor tárgyaltuk, csak önök nem vették ezt figyelembe. Az önálló képviselői indítványt az Országgyűlés kormánypárti többsége elutasította, majd most fogja magát a kormány, és ugyanezt a szakaszt szó szerint, mint amit Vastagh Pál benyújtott, belegyömöszöli egy ilyen vegyes felvágott törvénytervezetbe, és benyújtja mint saját ötletét.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mi pártoljuk azt, hogy ezt a szabályt megváltoztatják, örülünk, hogy a kormány belátta tévedését, örülünk annak, hogy ezt a szabályt meg fogják változtatni - csak ezt a sumákolós módszert nem pártoljuk. De hát mindegy, ha már ebbe a törvénybe tették bele, üsse kavics, majd itt fogja megszavazni az MSZP is ezt a szakaszt.

A törvény egészét azonban nem fogjuk megszavazni a következő miatt. Az önkormányzati törvény előírja a kormány számára (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - befejezem, az utolsó mondatom, köszönöm, elnök úr -, hogy minden olyan új feladatot, amelyet az önkormányzatok számára kötelező feladatként ad, forrásokkal kell ellátni, ennek pénzügyi fedezetét meg kell teremteni.

Tisztelt Országgyűlés! Ennek a feladatcsomagnak, amelyik itt van most előttünk ennél a törvénymódosításnál, nincs meg a fedezete az önkormányzatoknál. (Az elnök ismét csenget.) Ezért a Szocialista Párt ezt a törvénymódosítást nem fogja megszavazni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Lezsák Sándor úr, az MDF képviselője. Megadom a szót.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportja egybehangzóan helyesli és üdvözli ennek a törvénytervezetnek a legnagyobb horderejű változtatását: azt, hogy ismét egy lépéssel közelebb kerülnek a lakossághoz a közigazgatási feladatok és szolgáltatások.

A korábban a rendőrhatóság által végzett igazgatási tevékenységek átadása az okmányirodák tevékenységi körébe tovább közelíti az országot a fejlett demokráciák és a közigazgatás korszerűsítésének irányába. Több mint egymillió, gépjármű vezetésére jogosító igazolvány tulajdonosának a korábban szokásos eljárási procedúráját, megpróbáltatásait könnyíti meg az, hogy a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény a járművezetésre jogosító okmányok, valamint a gépjárműtörzskönyvek és forgalmi engedélyek kiállításával, cseréjével, pótlásával kapcsolatos feladatokat 2001. január 1-jétől a körzetközponti települési önkormányzat jegyzőjéhez telepíti. A szabályozás alapján a jövőben a jegyzővel közvetlen kapcsolatban álló okmányirodák végzik a kérelmek átvételét, az okmányok kiadását, továbbá az ezzel összefüggő adatkarbantartást és adatellenőrzést. A gépjármű-vezetői engedélyek visszavonásának vagy a jármű forgalomból történő kivonásának az okmányirodákhoz történő feladatátadása a jövőben egy egységes közlekedésigazgatás kialakítását jelentheti, amelyben a nyilvántartóval mind az okmány kiadása, mind visszavonása esetén a jegyző tartja a kapcsolatot. Így az ügyintézés az okmányellátástól a visszavonásig egy kézbe kerül, és egyben hatáskörmegosztás nélkül is biztosítja a központi nyilvántartás adatkarbantartásának lehetőségét.

A törvényjavaslatban felsorolt feladatok okmányirodákhoz történő telepítése nem jelentheti azt, hogy elsőfokú hatósági feladatokat ne láthasson el a jövőben a nyilvántartásokat vezető központi szerv. A törvényjavaslat, helyesen, gondoskodik arról, hogy - különös tekintettel a sürgősséggel benyújtott kérelmek teljesítésére - az elsőfokú eljárásban a központi szervek is részt vehessenek.

Tisztelt Ház! Az év első felében feltűnést és nagy sajtóvisszhangot keltett egy rendőrségi eljárás, melynek keretében ujj- és tenyérnyomatot, továbbá arckép- és profilképfotót készítettek egy szándékos bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt, magánvád keretében büntetőeljárás alá vont személyről. A rendőrség a hatályos törvényekkel összhangban járt el, mivel a törvények nem tesznek különbséget a magánvádas és a közvádas büntetőeljárások lefolytatása között. Az Igazságügyi Minisztérium akkor itt a Házban is ígéretet tett a kifogásolt eljárás törvényi orvoslására, és erről is intézkedik ez a törvényjavaslat. Eszerint a központi daktiloszkópiai és fényképnyilvántartásban kell nyilvántartani mindazon személyek adatait, ujj- és tenyérnyomatát, továbbá arcképét, akiket szándékos bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt büntetőeljárás alá vontak, kivéve azokét, akikkel szemben magánvádas bűncselekmény miatt előterjesztett magánindítvány alapján indult eljárás, függetlenül attól, hogy az ügyész átvette-e a vád képviseletét vagy nem.

A személyiségi jogoknak ebben a törvényjavaslatban garantált védelme magában hordoz egy veszélyt: azt ugyanis, hogy a későbbiekben a magánvádas bűncselekmények elkövetői nem kerülnek be a daktiloszkópiai és fényképnyilvántartásba. Hangsúlyozom még egyszer: a magánvádas bűncselekményekről beszélek. A bíróság ugyanis nem nyomozóhatóság, azaz nem intézkedhet arról, hogy bűnösség megállapítását követően kiknek az adatait kell a továbbiakban központilag nyilvántartani, és kikét nem kell.

 

(18.10)

 

Lehet, hogy erről a nyilvántartási kötelezettségről a jövőben az Országgyűlésnek kell döntenie, hiszen a magánvádas bűncselekmények elkövetése is lehet olyan veszélyes a társadalomra nézve, hogy sok esetben nem lehet mellőzni a bűnmegelőzést szolgáló adatnyilvántartást.

Tisztelt Ház! Hadd utaljak még egy hiányérzetemre. Már a középkori Magyarországon is tudták azt, hogy a személy azonosítása és a lakóhely egymással összefüggenek. Nem véletlenül utaltak lakóhelyükre már a legkorábbi okleveleink aláírói, nem véletlenül valamely településre, megyére, víznévre vagy tájegységre utal családneveink egynegyede. Nem értek egyet azzal a törvényjavaslat indoklásában is megfogalmazott állítással, miszerint: "az új, korszerű személyazonosító igazolvány nem tartalmazza a polgár lakcímadatát". Véleményem szerint nem szolgálja sem a magánszemélyek egymás közötti szerződéseinek, sem a magánszemélyek és a hatóságok közötti ügyiratoknak a hitelességét és jogbiztonságát az, hogy a személyazonosító igazolvány nem tartalmazza az egyik legalapvetőbb és legfontosabb személyi adatot, a lakcímet. Véleményem szerint nem attól lesz korszerű egy személyazonosító, hogy minél kevesebb személyazonosításra alkalmas adatot tartalmaz.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat gondoskodik arról, hogy a hatóságok a személyazonosítás célját szolgáló valamennyi hatósági igazolvány kiadására irányuló eljárásban ellenőrizhessék a kérelmező polgár személyazonosságát. A lakcím vagy az aláírás elhagyása a személyazonosítást szolgáló igazolványból tehát nem csökkenti az állampolgároknak a hatóságoktól történő függését, ahogy ezt annak idején gyakran indokolták, hanem éppenséggel megnöveli, hiszen éppen az alig használható személyi igazolvány a hivatkozási alap a hatósági bürokratikus eljárások megnövelésére; például arra - ahogy nemrég olvashattunk erről -, hogy csak három hónapon belül kiállított születési anyakönyvi kivonatot fogadott be az illetékes hatóság. A törvényjavaslat egyébként garantálja a személyiadat- és lakcím-nyilvántartásban tárolt arcképmás és saját kezű aláírás adat megismerését az eljáró hatóságok számára, tekintettel arra, hogy ez a nyilvántartás képezi a személyes adatok vonatkozásában a többi okmánynyilvántartás alapját is.

E megfontolásokkal, észrevételekkel a Magyar Demokrata Fórum a tisztelt Háznak elfogadásra javasolja a T/3120. sorszámú törvényjavaslatot. Köszönöm szépen a figyelmüket.

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Hack Péter úr, az SZDSZ képviselője. Megadom a szót.

 

DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ennél a törvényjavaslatnál ismét azzal kell szembesülnünk - mint már annyi, Belügyminisztérium által benyújtott törvényjavaslatnál -, hogy viszonylag érthetetlen szempontok alapján vannak összelapátolva egy javaslatba különböző törvénymódosítások. Ugyanis nagyon nehéz megindokolni, hogy azt a hibát, amit a bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvényben a kormányzat elkövetett és a kormánypártok elkövettek, miért egy olyan törvényben kellene kijavítani, ami egyébként egészen másról szól, arról, hogy ezentúl a gépjárműügyeket nem a rendőrségen kell intézni, hanem az önkormányzatnál, az úgynevezett okmányirodáknál.

Mi a magunk részéről tudnánk támogatni ezt az elemet, nevezetesen a rabosítási passzusok kijavítását, és csak újra szeretném hangsúlyozni azt, ami már elhangzott a vitában, hogy erre voltak javaslatok is. Szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét, itt nem arról van szó, hogy a bűnügyi nyilvántartásba bekerül-e valaki, akit majd a bíróság elítél magánvádas bűncselekmény miatt, mert erre vonatkozó szabályok ma is hatályban vannak, be fognak kerülni - Lezsák képviselő úr figyelmét hívom erre fel -, csak az a különbség, hogy csak akkor kerül be, ha már a bíróság elítélte és megállapította a bűnösségét, és nem a nyomozati szakaszban, mint ahogy egyébként egyéb ügyekben bekerül már a nyomozati szakaszban is.

Ez a rendelkezés akkor is rossz volt, amikor elfogadták, akkor is felhívta rá az ellenzék a figyelmet, akkor is lesöpörték az ellenzék javaslatát, most pedig azt az elég érthetetlen indokolást hallottuk a 4,3 perces előterjesztésben, hogy az eddigi joggyakorlatból is levezethető lett volna. Azok, akik ezt nem így csinálták, a Belügyminisztérium alárendeltségébe tartoztak, ugyanis senki más nem végeztetheti ezt a rabosítást, csak a rendőrség. Azért, hogy eddig a rendőrség hibásan rabosított, megint csak a Belügyminisztérium, illetőleg a rendőrség vezetői a felelősek. Ha az így lett volna, akkor nem lenne szükség erre a jogszabályra. Ilyen indokok alapján ennek a jogszabálynak az az indoka, hogy a gyengébbek kedvéért módosítunk egy törvényt, mert úgy látszik, ők nem értik úgy, ahogy eredetileg elfogadtuk.

A másik része ennek a törvénynek, ami ettől teljesen elkülönülő, tehát az önök hibáját kiküszöbölő ügytől teljesen elkülönülő témakör, ez az okmányok kiadásának, úgymond, közelebb vitele a polgárokhoz. Szeretném elmondani, hogy ezzel a szándékkal önmagában mi a magunk részéről egyet tudunk érteni - azzal azonban, ahogy ezt önök teszik, semmilyen körülmények között. A mai napig - most 2000. november elejét írunk - az ország közvéleménye nem tud arról, hogy 2000 januárjában miért nem tudtak emberek hozzájutni személyi igazolványokhoz; miért volt a 14. életévüket betöltött magyar állampolgároknak az első élménye a magyar közigazgatásról az, hogy a hóban álltak az okmányiroda előtt, és utána kétszer-háromszor vissza kellett menni, mert ez a hiperszuper okmányiroda - amire milliárdokat költöttünk el az adófizetők pénzéből - képtelen volt egy hónapon keresztül működni. Ki volt ezért a felelős? Ki kötötte meg ezeket a szerződéseket? Milyen kárfelelősséget érvényesítettek? Erről egy szó nincsen a mai napig se, és arról sem, hogy milyen intézkedést tett a kormány annak érdekében, hogy 2001. január 1-jén ezek a jelenetek ne ismétlődjenek meg a gépjárműiratokkal kapcsolatban.

Azok a tisztelt képviselőtársaim, akik a minisztériumi hivatalnokoktól és a minisztériumi vezetőktől eltérően nem a titkárnőjükkel és a beosztottjaikkal intéztetik a gépjárműügyeiket, tudják azt, hogy eddig is kaotikus állapotok uralkodtak a rendőrségeken; eddig se volt igazán megnyugtatóan megoldva a gépjárműiratok beszerzése; eddig is az új rendelkezések szerint a gépjármű-adásvételekért kétszer kellett sorba állni, hogy valaki egy gépjármű átíratását tudja intézni. Arról az előterjesztésben egy árva szó sincsen, hogy milyen volumenű ügyforgalom, milyen létszámú ügyintéző, milyen irodák, milyen irodai felszerelések váltak szükségessé, ahogy a magyar jogszabályok előírják a hatástanulmány készítésének kötelezettségét - erről egy szó nincsen ebben a törvényben.

Tekintettel arra, hogy a feltételek megteremtéséről semmit nem osztott meg sem az írásbeli előterjesztés hat oldala, sem a négy percet alig meghaladó miniszteri expozé, ezért azt gondolom, felelős országgyűlési képviselő ilyen ismeretek nélkül nem tudja megszavazni ezt a törvény, mert nem tud bűnrészességet vállalni az esetleges újabb káoszért és újabb sorbaállásokért. Lehet, hogy a mai napig az okmányirodák egy-egy településen jól működnek - különösen olyan településen működnek jobban, mint a korábbiak, ahol korábban nem volt okmányiroda, ott bizonyosan jobban működnek -, de a települések nagyon nagy részében, bármilyen híradás alapján azt látjuk, hogy a feltételek nem adottak.

Budapest III. kerületében, választókörzetemben több mint 60 millió forintot költöttek a polgármester nyilatkozata szerint - nem ellenzéki a polgármester, szeretném jelezni - az okmányiroda felállítására. Ehhez a Belügyminisztérium 14 millió forintot biztosított, a fennmaradó több mint 40 millió forintot az utak kátyúmentesítésétől vagy portalanításától, a közparkok rendbetételétől és mástól kellett elvonnia a III. kerületi önkormányzatnak. Ugyanezt elmondhatja más kerületi önkormányzat is, mert nem biztosította a központi kormányzat a feltételeket. Azt a taktikát folytatja ebben a kormányzat, hogy egy jó célt, egy jó törekvést - nevezetesen, hogy az okmányok kiadását vigyük közelebb a polgárokhoz; hogy tegyük lehetővé a számukra, hogy az eddigieknél kulturáltabb körülmények között juthassanak hozzá az okmányokhoz; hogy tegyük lehetővé, hogy ne a szabálysértési beidézettekkel és a rendőrségre előállítottakkal egy helyiségben kelljen az iratokra várakozni -, ezt a jó célt a kormány úgy oldja meg, hogy magától ellöki a felelősséget, és a számára nem szimpatikus önkormányzatokat pedig megterheli, hiszen ettől kezdve a lakosok a polgármesterre, a jegyzőre, az önkormányzatra panaszkodnak, amikor a mai napig is rendszeresen két nap szabadságot kell kivenni ahhoz, hogy valaki útlevelet intézzen, két nap szabadságot kell kivenni ahhoz, hogy a személyi igazolvány megújításához hozzájusson, és majd meglátjuk, hogy mi fog történni, amikor ezeknek a gépjárműokmányoknak az intézése történik.

 

 

(18.20)

 

Tehát megítélésünk szerint sem ebben a törvényben nem ad magyarázatot a kormány arra - és érthetetlenül nem ad magyarázatot -, hogy milyen forrásból, milyen feltételeket, hány embert, milyen munkaidőben biztosít, sem a költségvetési törvényben nincsenek meg ennek a megfelelő feltételei. Ezért azt gondoljuk, ugyanaz fog történni ebben az ügyben is, mint ami történt annak idején a rabosítási rendelkezésnél, hogy elegánsan félresöprik az ellenzék érveit, vagy ami történt a bortörvény ügyében is, és utána széttárják a karjukat, amikor a kaotikus állapotok kialakulnak, és azt mondják, nem értik, hogy ki csinálta ezt; a kormány képviselői azt mondják, hogy a parlament fogadta el a törvényt, nem is értik, mit csinált a parlament, amikor az ő előterjesztésüket elfogadta. Mindenki másra mutogat, és a mai napig nincs egyetlenegy felelőse sem a januári állapotoknak, sem az azóta működő állapotoknak.

A minap egy kormánytisztviselő azt mondta, hogy az önkormányzatok nem biztosítanak elegendő nyitvatartási időt; de akkor ennek a jogszabályi feltételeit meg kellett volna teremteni, és a költségvetési feltételeit is, hogy több ügyintézőt tudjanak felvenni az önkormányzatok. Nem hiszem el, hogy az önkormányzatok úgy ülnének az irodájukban, hogy nézzük meg, emberek, hogyan tudnánk még kiszúrni a lakossággal, hogyan tudnánk rávenni őket, hogy még tovább álljanak sorba. Az önkormányzatok meggyőződésem szerint szeretnék ezeket a feladatokat pontosan ellátni, csak a pénzügyi feltételeik nincsenek ehhez meg, nem adta meg nekik a központi kormányzat.

Ilyen értelemben most sem tudjuk, hogy mik lesznek a pénzügyi feltételek, ezért nem akarunk közösséget vállalni egy olyan helyzet létrehozásában, amely januárban, februárban újabb magyarázkodásra kényszeríti majd a parlamentet; amikor ez a parlament magyarázkodik, az legyen az önök felelőssége, akik ezt a javaslatot így, az adatok ismerete nélkül, a feltételek biztosítása nélkül, vakon megbízva a nem tudom, miben, azokban, akik eddig méltatlanok voltak a bizalmukra, meg akarják szavazni. Az SZDSZ-képviselőcsoport ezen megfontolások alapján nem fogja igen szavazatával támogatni ezt a törvényt.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Fenyvessy Zoltán úr, a MIÉP képviselője. Megadom a szót.

 

DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bár látom, az államtitkár úr is itt van, csak épp egy kicsit hátrébb, tehát tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Igazság és Élet Pártjának képviselőcsoportja méltányolásra érdemesnek tartja azokat a célkitűzéseket, amelyek a most tárgyalt törvényjavaslatban megfogalmazásra kerültek. Úgy gondoljuk, hogy ha egy állam különböző országos kiterjedésű nyilvántartásokat gondoz és üzemeltet, akkor szükséges gondoskodnia arról is, hogy ezek a nyilvántartások használhatóak és tartalmukban egymás között átjárhatóak legyenek. Csak így lehet biztosítani ugyanis, hogy ezek a nagy nyilvántartások hatékonyan szolgálják társadalmi rendeltetésüket. Ellenkező esetben nem lenne értelme különféle országos nyilvántartások gondozásának.

Az állam célhoz kötötten több olyan nyilvántartást kezel, amely az egész országra kiterjedő állapotokat regisztrál. Ilyen egyebek között a személyiadat-, a lakcímnyilvántartás, a közlekedési, az ingatlan-nyilvántartás, a bűnügyi, a honvédelmi, az anyakönyvi nyilvántartás, a cégnyilvántartás, az útlevél-nyilvántartás és lehetne sorolni. Ezek az országos állapotokra kiterjedő nyilvántartások akkor tudják rendeltetésüket hatékonyan betölteni, ha jogilag is biztosítva van közöttük a széles körű adategyeztetés és adatáramlás lehetősége.

A MIÉP képviselőcsoportja nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy az állam által üzemeltetett nyilvántartások hatékonyan használhatóak, és a közigazgatási, valamint igazságszolgáltatási munkában alkalmazhatóak legyenek. Ezek a nagy nyilvántartások, személyazonosításra nem alkalmas módon, statisztikai adatgyűjtések forrásaiként is szolgálatokat tesznek az állam számára. Ezen túlmenően az állampolgárok és gazdálkodó szervezeteik számára is szolgáltatásokat nyújtanak az üzleti és hivatali ügyintézés, valamint a polgári kapcsolattartás biztonságát emelve.

Egy gépjármű-adásvételi ügyletben, egy örökbe fogadási eljárás során, egy útlevél kiállítása kapcsán, egy cégalapítás vagy egy társasági szerződés módosítása során, egy ingatlan megvásárlásának esetén és így tovább széleskörűen merül fel az adategyeztetés igénye. Ezeket a társadalmi életmegnyilvánulásokat is segítik a közhiteles, országos kiterjedésű, nagy állami nyilvántartások. A MIÉP-frakciónak ezért semmiféle alkotmányos vagy adatvédelmi aggálya nincs azzal kapcsolatban, hogy a nagy állami nyilvántartó rendszerek egymással adategyeztetési kapcsolatban álljanak.

Az állam szemszögéből fennálló adatvédelmi jogi helyzet a következő: ha az állam egyik szerve bizonyos célokból bizonyos adatokat nyilvántart, akkor az állam más szervei ezeket az adatokat a feladataik ellátásához szükséges mértékben megismerni és használni is legyenek jogosultak. Nem tartjuk helyénvalónak, hogy az állam nagy nyilvántartási rendszerei adatvédelmi jogi kifogásokba kapaszkodva egymás között titkolóznak. Ha egy állam igazgatni akarja közigazgatási szervei útján a gondozására bízott társadalmat, és akar igazságszolgáltatási szervei útján igazságot szolgáltatni, akkor az általa vezetett nyilvántartások hatékony felhasználásától nem szabad elzárkóznia. Ezeket a nyilvántartásokat akkor tudja hatékonyan felhasználni, ha mindenféle konstellációban biztosítva van a más állami szervek által igényelt adatok szabad hozzáférhetősége. Ugyanakkor ezek a nyilvántartások a társadalom számára térítésköteles szolgáltatási formában is üzemelnek, és helyes jogi szabályozás mellett hasznosan segíthetik annak életmegnyilvánulásait, természetesen az adatvédelemre vonatkozó korlátozások között.

A most tárgyalt előterjesztés javaslata abba az irányba hat, hogy egyes nagy állami nyilvántartások közötti adatáramlás jogilag legitimizáltan szélesebb körű legyen. Ezt a törekvést a Magyar Igazság és Élet Pártjának képviselőcsoportja támogatja. Kisebb reformokkal és toldozgatásokkal azonban átfogó változásokat nem lehet elérni. A Magyarországon üzemeltetett nagy, országos nyilvántartási rendszerek egyszerűbben és olykor összevontabban is működtethetők lennének. Ennek hiánya miatt egy magyar állampolgárnak sok esetben ésszerűtlenül széles körben kell birkóznia a különböző hatóságok nyilvántartásaival, igazolványaival és igazolásaival, vigyázva azok érvényességi határidejének lejártára. A jogosítvány, a forgalmi engedély, a zöldkártya, az útlevél, a személyi igazolvány, a tb-kártya, az adóigazolvány, a gépjármű kötelező biztosításának igazolása, a gépjárműeredet-vizsgálat és így tovább súlyos anyagi és adminisztratív teherként nehezedik az állampolgárokra. Ezt a problémát előbb-utóbb átfogóbb elképzelések nyomvonalán kellene kezelnie az államnak, hogy a nyilvántartások ne nehezedjenek túlságosan rá az állampolgárok mindennapi életére. Ezért nem újabb és újabb nyilvántartások megteremtésére lenne szükség, hanem a nyilvántartások valamiféle egységes szabályozására. Az állam alapfeladatait is figyelembe véve vannak olyan nyilvántartás-technikai módszerek, amelyek alkalmazása jelentős mértékben csökkentené polgáraink szükségtelen terhelését. Nyilvánvalóan több nyilvántartás ésszerűen összevonható lenne.

Az előterjesztés érinti egy egészében más aspektusból a bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvény rendelkezéseit is. Ennek nyomozati előzményei is vannak. Mint bizonyára sokan emlékszünk rá, megtörtént, hogy egy újságíró-riporterrel szemben magánvádas eljárás keretében ujj- és tenyérnyomatot, valamint arcképfelvételt vett fel a nyomozást lefolytató hatóság. A történet olyan zsurnalisztikai polemizálást eredményezett, melynek törvénymódosítási következményei támadtak.

 

 

(18.30)

 

Természetesen ritkaság az olyan magánvádas eljárás, amelynek törvénymódosításba torkollnak a következményei. Mivel azonban előttünk fekszik az esetből fakadó törvénymódosítás, ezért döntenünk kell róla.

Az előterjesztés 15. §-a azt javasolja, hogy magánvádas ügyekben ne kerülhessen sor a bűnügyi nyilvántartás részéről ezen adatok kezelésére. Mit kellene ebben az esetben látni képviselőtársaimnak? Elsősorban azt, hogy a jelenleg hatályos Btk. közvádas bűncselekmény tényállásait határozza meg. Csupán hat esetben fogalmaz meg olyan tényállást, amely kizárólag magánindítványra üldözendő. Ilyenek a könnyű testi sértés, a magántitok megsértése, a levéltitok megsértése, a rágalmazás, a becsületsértés és a kegyeletsértés. Itt általában nem is volt szükség ujjnyomatok vételére a bizonyításhoz.

Kivételt képez ebben a körben a könnyű testi sértés. Régebben ez nem magánindítványra üldözendő cselekmény volt; például egy borosüveg ujjlenyomat-tartalma, amellyel megütöttek egy sértettet, összehasonlítás tárgyát képezheti. Gyakori ugyanis, hogy a gyanúsított tagadja a cselekmény elkövetését.

Azt is javaslom figyelembe venni, hogy a könnyű testi sértők jelentős része gyakran verekszik. Ez szükségessé teszi ezeknek az indulatait a nyilvántartásba vétel eszközeivel is visszafogni. Nagyon gyakran ugyanis közvádas súlyosabb cselekmények - így súlyos testi sértés, emberölési kísérlet s a többi - gyanúsításával indul az eljárás és később szelídül magánvádas üggyé.

Az előterjesztés a bűnügyi nyilvántartás DNS-profilnyilvántartási rendszerét is érinti. Egyetértünk azzal, hogy általában magánvádas ügyekben DNS-nyilvántartás felvételére ne kerüljön sor, ez jelenleg sem gyakorlat. A régebben közvádas könnyű testi sértések esetén azonban a helyzet eltér a többi hagyományos magánvádas ügytől, az ilyen esetekben ugyanis, ha bűnügyi helyszínelésre kerül sor, akkor súlyosabb bűncselekmény alaposabb gyanúja lóg a levegőben. Verekedésnél gyakran keletkezik a helyszínen DNS-minta - mint például vér, nyál, haj vagy egyéb emberi szőrzet, hámsérülési maradványok. Ha már ezek felvétele, azonosítása a bűnügyi nyilvántartás részéről nyilvántartásba vételre került, de később könnyű testi sértésre szelídül a tényállás, akkor célszerű ezek adatkezelését a bűnügyi nyilvántartásban megtartani. Azok a személyek ugyanis, akik az élet és testi épség elleni erőszakos bűncselekmények elkövetése területén jeleskednek, rendszerint gyakorlatot szereztek a könnyű testi sértések területén.

Összegezve: a fentiekre tekintettel a MIÉP-frakció támogatja az előterjesztést, azzal az előbb elmondott kitétellel, hogy könnyű testi sértés esetén indokoltnak tartjuk a DNS-profil nyilvántartásba vételét.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)

 

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem államtitkár urat, kíván-e reagálni az elhangzottakra.

 

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Igen. Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon sajnálom, hogy Lamperth Mónika képviselő asszony, miután elmondta felszólalását, elment anélkül, hogy megvárta volna az általa felvetett problémákra a választ. Ha tényleg együttműködésre és párbeszédre, a polgárok érdekében való cselekvésre törekedne a gyakorlatban is, az úgy valósulhatna meg, ha a válaszomat talán meghallgatná.

Azt gondolom, az okmányirodák működésével kapcsolatban akkor járunk el helyesen, ha a tényekre hagyatkozunk. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném elmondani, hogy 2000. január 1-jén 152 magyar településen - ahol rendőrkapitányságok működnek - indult okmányiroda. A mai napig 419 ezer személyazonosító igazolványt és 1 millió 90 ezer lakcímigazolványt adott ki a 152 okmányiroda; ez 1,5 millió új okmányt jelent. A kezdeti nehézségek ellenére január második felétől az okmányirodák működésével kapcsolatban ténylegesen nem merült fel probléma. Elmondom a tisztelt Háznak, hogy nagyon sok település megkereste a Belügyminisztériumot azzal, hogy ahol eddig még nem működött okmányiroda, szeretnének okmányirodát indítani. Visszatérve az előző gondolatra azt is szeretném elmondani, hogy a Belügyminisztérium szerződést kötött az illető önkormányzatokkal, és a minisztérium teljes mértékben teljesítette az ezekben a szerződésekben vállalt kötelezettséget mind a pénzügyi, mind pedig a dologi teljesítés tekintetében.

Folytatva a sort tehát tovább bővül, több mint száz új okmányiroda lesz Magyarországon, ezek folyamatosan kerülnek kiépítésre. Az érintett önkormányzatokkal a Belügyminisztérium szintén szerződést köt. Szeretném elmondani a tisztelt Ház előtt, hogy az új okmányirodák beindításának is biztosítva lesznek a feltételei, valamint azok a feltételek is biztosítva lesznek, amelyek a meglévő okmányirodák új feladatainak a teljesítését elősegítik. Gondolok most elsősorban a vállalkozói igazolványra, amely november 1-jétől jelent új feladatot a már működő okmányirodáknak, illetve 2001. január 1-jétől a közlekedési okmányok kiadására.

Ahogy a törvényjavaslat expozéjában is elmondtam, az eddigi tapasztalatokat figyelembe véve a Belügyminisztérium központi okmányirodát hoz létre, hogy azok a polgárok is, akik itt nyújtják be kérelmüket, gyorsan új okmányokhoz jussanak. Ez arra az esetre is megfelelő biztonságot jelent, ha esetleg az önkormányzati okmányirodák nem bírnák teljes mértékben a megterhelést. Ezek a feltételek garantálják azt, hogy 2001. január 1-jétől a közlekedési okmányokat is ki tudják adni az okmányirodák.

Azt kérem a tisztelt ellenzéki képviselő uraktól és úrhölgyektől, hogy a tényekre támaszkodjanak, illetőleg bízzanak abban, hogy az okmányirodák 2001. január 1-jétől a polgárok érdekében - ezt szeretném aláhúzni - megfelelően ki tudják adni az okmányokat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vita lezárására - a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében - a pénteki ülésnap végén kerül sor.

 

Soron következik a külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/3121. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/3121/1-3. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Kontrát Károly államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, húszperces időkeretben.

 




Felszólalások:   46-86   86-100   100-114      Ülésnap adatai